A családi napközi kettős szerepe a foglalkoztatásban

A családi napközi kettős szerepe a foglalkoztatásban A Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány által 2011. 06. 09-én tartott konferencia anyaga. A konferenciát és a kiadványt az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatta.

1

Tartalom Megnyitó

5

A konferencia előadói és a kerekasztal- beszélgetés résztvevői

8

A konferencia levezető elnökének bevezető szavai

8

Fekete László: A családi napközik jelentősége a foglalkoztatáspolitika szemszögéből

9

Andráczi-Tóth Veronika: A családi napközik jelentősége a szociális ellátásban 24 Dudás Zoltán: A családi napközik szerepe a gyermekvédelemben Fehér Kereszt 17. füzet Felelős kiadó: Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány Szerkesztő: Szilágyiné dr. Szemkeő Judit Lektorálás: Öt Polihisztor Bt

42

Regina Kaser: Családi napközik Ausztriában, Kinderbetreuungsangebote in Österreich 53 Grosch Mária: Családi napközik hálózati modelljének rövid bemutatása

68

Lökkös Attila: Családi napközi képzés továbbfejlesztése – TÁMOP projekt bemutatása 88 Kerekasztal-beszélgetés a családi napközik jelentőségéről

97

ISBN 978-963-88061-4-7 ISSN 1585-7581 Készült a Co-Print Kft. nyomdájában (www.co-print.hu) Felelős vezető: Gebauerné Diviaczky Klára

2

3

MEGNYITÓ Szeretném megköszönni minden jelenlévőnek, hogy elfogadta konferenciánkra a meghívást. Az előadóknak, akik nagyon elfoglalt emberek, és mégis vállalták, hogy a családi napközikről egy jövőképet ismertetnek velünk. Meghatott bennünket, hogy akik családi napköziben gyerekek mellett dolgoznak, ilyen sokan átszervezték napi programjukat, hogy itt együtt lehessünk ezen a konferencián, és a holnapról egy kicsit jobban tájékozódjunk. A fiatalabb résztvevők talán nem emlékeznek arra, hogy pont 10 évvel ezelőtt, 2001-ben ugyancsak az OFA támogatásával a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány először tarthatott országos konferenciát a gyermekjóléti szolgáltatások témakörben, és bemutathatta saját modellkísérletét, amelyben 19 nő számára biztosítottuk GYES után a régi munkahelyre való visszatérésüket, és az OFA támogatásával 15 fő munkanélküli nőt foglalkoztattunk saját otthonában, családi napközi szolgáltatás ellátásában. Engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat az eltelt 10 év erőfeszítéseinek vázlatos ismertetésére. A 10 évvel ezelőtti konferenciánkról megjelent kiadvány néhány példánya átvehető a szünetben. Talán 10 füzet akad még itt a ládafiában. Ezen kívül megtalálható a konferencia-kiadvány a neten is (http://feherkereszt.hu/data/userfiles/ fehkers.pdf) Azt is elárulom, hogy ennek a konferenciának szervezője és a kiadvány gondozója Kulinyi Luca, mai nevén Koltai Luca, most is itt van közöttünk és a családi napközikért folytatatott ötletelésben ma is partner. A 10 évvel ezelőtti állapot arról szólt, hogy Magyarországon összesen 70 családi napközi működött, és ma ennek tízszerese, 700 körüli a családi napköziknek a száma. Első konferenciánkon a családi napközi létjogosultságát, szükségességét, funkcióját jártuk körül, ma viszont már kihagyhatatlan tényezője a gyerekellátásnak a csana-szolgáltatás. Ezért az új kormány koncepcióját feltétlenül meg kell ismernie azoknak, akik a jövőjüket tervezik, és családi napköziben gondolkodnak. A Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány az elmúlt 10 évben három európai uniós pályázati programot valósított meg a családi napközi mozgalom, a családi napközi működésének javításáért. Az első programban a családi napközik hálózati keretek közötti működését vetettük fel, jártuk körül. Ugyanis annak idején egyéni vállalkozókból verbuválták a családi napköziket, és mi kezdeményeztük, az első EU-projektünkben bizonygattuk, hogy az izoláltan, egyenként működő családi napközik helyett sok4

5

kal nagyobb biztonságban érzi magát az a családi napközi, amely hálózatban összekapaszkodva, egymásra rálátva és egymást támogatva végezheti ezt a tevékenységet. A második HEFOP programunkban ugyancsak a családi napközi szakmaiságát próbáltuk mélyíteni, hogy több lábon álljon a családi napközi vezető. A jelenleg folyó TÁMOP projektben pedig a képzés korszerűsítését vállaltuk, ugyanis a 40 órás családi napközi felkészítő tanfolyam már nem elegendő ahhoz a biztonságérzéshez, ami egy családi napközi nyitásához és működőképes fenntartásához elegendő. Az elmúlt tíz év alatt 100 családi napközi tanfolyamot szerveztünk, és több mint 1000 hallgatónak adtunk tanúsítványt. Ennek tapasztalatait sűrítettük a TÁMOP programba. A 40 órás tanfolyam anyagának korszerűsítését, bővítését és magasabb szintre emelését vállaltuk. A tananyagfejlesztéssel a kisgyerekek ellátásának minőségi javítását szeretnénk elérni. Örömmel tapasztaljuk, hogy az általunk szervezett HEFOP pályázati programok résztvevői közül igen sokan olyan tudásra és elkötelezett bátorságra tettek szert, hogy saját hálózatot hoztak létre, saját képzőhelyet alakítottak ki. A nálunk megszerzett ismeretet és tapasztalatot továbbviszik az ország minden zugába. Most a TÁMOP program végén is ez a célunk, hogy azt a szakértelmet amit a képzés korszerűsítéséért szeretnénk összegyűjteni, az minél előbb közkinccsé váljon, és a Fehér Kereszt Alapítvány át tudja adni azoknak, akik fogékonyak erre. A tananyagfejlesztés jelenleg is folyik, a próbaképzésekről ezen a konferencián még lehet bővebben tájékozódni. Személy szerint 19 éve én vezettem eddig az alapítványt, 10 éve pedig a családi napközikért folytatott szakmai kihívások mentén próbáltam tartani az egyensúlyt. Most lemondtam. Ez az utolsó megszólalásom a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány nevében, ezt már holnap nem tehetem meg. Köszönöm figyelmüket. dr. Révész Piroska

6

dr. Révész Piroska a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány alapítója és örökös tiszteletbeli kuratóriumi elnöke

7

A konferencia előadói, és a kerekasztal- beszélgetés résztvevői dr. Révész Piroska, a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány alapító és tiszteletbeli elnöke Andráczi-Tóth Veronika, NEFMI főosztályvezető Dudás Zoltán, NEFMI főosztályvezető Fekete László, NGM főosztályvezető Dr. Frey Mária munkaügyi kutató Grosch Mária a Fehér Kereszt Baráti Kör Kiemelten Közhasznú Egyesület elnöke Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének főtitkára Kaser, Regina: Felső-Ausztria Családi Napközi Szövetség ügyvezető Lökkös Attila, projektvezető dr Mátay Katalin, a kisgyermekkori nevelés szakértője Szilágyiné Dr. Szemkeő Judit, a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány elnöke, a konferencia levezető elnöke

A konferencia levezető elnökének bevezető szavai Bemutatkozom: Szemkeő Judit vagyok. Először is Piroskát szeretném kiigazítani nagyon gyorsan. Piroska kérésére az alapítvány elnöki teendőit átvettem, de az első kuratóriumi ülésen megszavaztuk, hogy Piroska tiszteletbeli elnöke az alapítványnak. Ennek megfelelően nagyon bízom benne, hogy az alapítvány nevében még sokszor meg fog szólalni. Csak tehermentesítjük azzal, hogy sok adminisztratív munkát leveszünk a válláról, de szó sincs róla , hogy mi ne számítanánk arra, hogy Piroska továbbra a családi napközikért, általában az alapítványért, az alapítvány nevében bárhol megszólaljon. Benne lesz az alapító okiratban ez a joga. A levezető elnöki feladatokat is megkaptam, így ezúton nagy szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit, aki előadóként megtisztelt minket és azokat, akik eljöttek, hogy őket hallgassák, illetve bízom benne, hogy eszmét cseréljenek egymással és az előadókkal. A konferenciáról kiadványt kell megjelentetnünk, ezért hangfelvétel készül. Nagyon bízunk abban, hogy mindenkitől írásban is megkapjuk az előadását, de azért jó, ha ehhez nekünk olyan segédanyag 8

áll rendelkezésünkre, amelyből elő tudjuk készíteni a kiadványt. Ha az előadóknak csak lektorálniuk kell az előadásukat, tudjuk tartani a határidőket. Konferenciánk célja az volt, hogy a családi napközik jelentőségét és lehetőségeit több oldalról világítsuk meg. A többoldalú megközelítés érdekében szólaltatjuk meg a munkaügy, a család- és szociális feladatok, a gyermekvédelem állami szerepvállalását képviselő szakemberek mellett a kutatói és a civil szféra képviselőjét. Nagyon örülünk, hogy az osztrák testvérszervezet képviselője elfogadta felkérésünket, és segít abban, hogy nemzetközi kitekintésre is lehetőséget kapjunk. Az első előadónk Czomba Sándor államtitkár úr lett volna, de az utolsó időpontban ő nem kapott feletteseitől időt arra, hogy eljöjjön hozzánk. Nagyon köszönöm Fekete László főosztályvezető úrnak hogy elvállalta hogy eljön helyette, és vállalta hogy elmondja a minisztérium álláspontját.

Fekete László: A családi napközik jelentősége a foglalkoztatáspolitika szemszögéből Tisztelettel köszöntök mindenkit az államtitkár úr nevében is, akinek az utolsó pillanatban jött olyan elfoglaltság közbe, ami miatt nem tudott eljönni. A cím is eléggé összetett, a téma is nagyon gazdag, igyekszem ebben a rövid időben egy összefoglalást adni, mégpedig olyan megközelítésben, hogy először megnéznénk, azt a helyzetet, ami az elmúlt időszakot, illetve a jelent jellemzi, külön szeretnék kitérni a nők, az aktív korú nők munkaerő-piaci helyzetére. Szeretném fölvillantani azokat az intézkedéseket, amelyek a helyzetből adódó problémák kezelését szolgálják a foglalkoztatáspolitika területén, ezen belül is inkább az atipikus foglalkoztatásra koncentrálva. Megpróbálom foglalkoztatási szempontból értékelni, megmutatni, hogy mi milyen szerepét látjuk a családi napközik rendszerének, illetve tágabban a gyermekek nappali ellátását biztosító intézményeknek, valamint a végén szeretném megmutatni, hogy milyen foglalkoztatási típusú támogatási program előkészítése van folyamatban. Biztos, hogy mindenki találkozott már az elmúlt időszakban különböző programokkal, tervekkel, elegendő a kormányprogramra utalni, a konvergencia programra, a Széll Kálmán-tervre, és nem utolsósorban a hamarosan elfogadásra kerülő Magyar Munkatervre. Ezek azok a fő programok, fő felületek, amelyek a gazdaságpolitika és a gazdaságpolitikához kapcsolódóan a foglalkozta9

táspolitika kérdéseit meghatározzák, befolyásolják, intézkednek azon eszközök rendelkezésére állásáról, amely az elkövetkezendő időszakban a foglalkoztatáspolitikai terveket megvalósítani segítik. Néhány megállapítás, amely a jelenlegi foglalkoztatási helyzetet jellemzi: mindenki ismeri, hogy nagyon alacsony a foglalkoztatási szint, nagyon alacsony a foglakoztatási ráta. A köztudatban forgó 55% -os foglalkoztatási ráta, az EU statisztikákban használt korosztályi csoportokra vonatkozik, itt kifejezetten a 20-64 éves korcsoportot vizsgáljuk, ide tartoznak azok, akik a munkapiacon legaktívabbak, hiszen Magyarországon viszonylag hosszú a képzésben eltöltött időszak, és ezek a számok jobban összehasonlíthatók.

Amellett, hogy alacsony a foglalkoztatási ráta (60,5%), alacsony az aktivitási rátánk (67,1%) is, tehát az aktív korúak egy viszonylag kis része kíván megjelenni a munkaerőpiacon. Ehhez még kapcsolódik egy viszonylag magas, 1011% körüli munkanélküliségi ráta, nagyon sokan vannak, akik hosszabb időre tartósan kiszorulnak erről a munkaerőpiacról. Ez a helyzet azonnal rá is mutat néhány olyan területre, ahol feszültségek vannak, amelyre választ is kell adni a foglalkoztatáspolitikának. 10

Ha Európa 27 tagállamához képest nézzük, akkor látható, hogy igen jelentős elmaradások vannak a különböző mutatók tekintetében, amelyek számszerűsíthetők. A foglalkoztatáson belül nagy probléma az alacsony iskolai végzettségűek kimaradása, kiesése a munkaerőpiacról. Az idősebb korú népesség foglalkoztatása alacsony, náluk viszonylag korán kivonulnak a munkaerőpiacról a munkavállalók. Ennek több oka van: részben a nyugdíjrendszer lehetővé teszi, részben a munkaerő-piaci bizonytalanság is motiválhatja ezt. Nagyon jelentős a különböző régiók közötti egyenlőtlenség és nem igazán sikerült az elmúlt évtizedben nagy előrelépést a kiegyenlítésre, hiszen azt lehet mondani, hogy az ország „két részre szakadt”. Ismerjük a keleti régiók problémáit, akár a foglalkoztatottság, akár a munkanélküliek számát tekintve, illetve tudjuk, hogy egész más a helyzete a nyugati országrésznek. A tapasztalataink, statisztikai adatok, és különböző felmérések alapján is ismert, – talán önöknek nem kell ezt mondani – hogy viszonylag alacsony a kisgyermeket nevelő szülők munkaerő-piaci részvétele. Fontosnak tartjuk, hogy foglalkozni kell ezzel a problémával, és minden olyan körülménnyel, környezeti tényezővel, amely elősegíti, hogy ezen a helyzeten változtatni lehessen. Ha né11

hány, velünk együtt belépett illetve egy régi EU tagország adatait nézzük, sajnos szembeszökő, hogy Magyarország mutatói a legrosszabbak közé tartoznak. Alacsony aktivitási ráta, alacsony foglalkoztatási ráta, és ehhez kapcsolódóan egy viszonylag magas munkanélküliségi ráta a jellemző. Az unió, és az újonnan csatlakozott országok tekintetében is bizony nem az élmezőnyben vagyunk, hanem a végén kullogunk. Hogy az általános képet a területi különbségeken kívül milyen problémák differenciálják, egyetlen ábrát szeretnék bemutatni.

Nagyon nagy a különbség a foglalkoztatottság tekintetében végzettség szerint is, – ez jellemző a férfiakra és nőkre egyaránt – az alapfokú végzettségűek a legkisebb arányban tudnak a munkaerőpiacon foglalkoztatottként megjelenni, a legjobban a felsőfokú végzettségűek mutatószáma közelít az európai uniós arányokhoz, illetve adatokhoz. 2010-ben a szakmai végzettséggel vagy középfokú végzettséggel rendelkezők közül a válság következtében még többen kerültek ki a foglalkoztatásból, és jelentek meg a munkaerőpiacon álláskeresőként.

Megállapítható, hogy nálunk sokkal kevesebb nő, asszony dolgozik, mint az unió országaiban. Kiemelkedően magas a munkavállalási korú hölgyek inaktivitása, ami azt jelenti, hogy közel 45%-uk kimarad a munkaerőpiacról, míg az európai átlag ennél közel 10%-kal kevesebb, tehát ott a nők alig valamivel több, mint egy harmada nem jelenik meg a munkaerőpiacon. Ha korcsoportonként megnézzük, van egy nagyon érdekes szegmens, a 30-35 év közötti inaktívaknak több mint 80%-át a hölgyek adják, és ennek egy ellentettje, egy pozitív szelete a 40-49 év közötti hölgyek. Az ő aktivitási rátájuk magasabb az uniós átlagnál, ezzel szemben viszont a fiataloké a 15-24 éves korosztályban jelentősen elmarad. Tehát van, ahol jobban állunk, ez is mutatja, hogy mennyire differenciált ez a terület, mennyire eltérőek a lehetőségeink, mennyire eltérő munkaerő-piaci helyzetben vannak a nők .

Néhány gondolat a nők munkaerő-piaci helyzetéről.

12

13

Külön kell a fiatal korosztályról szólni, ahogy már az elején is utaltam erre. A fiatal nők esetében is jelentősen befolyásolja a munkaerő-piaci részvételüket az, hogy viszonylag sokan és viszonylag hosszú ideig vannak az oktatásban. Ez egy oldalról örvendetes, akár a középfokú, akár a felsőfokú oktatásban, főleg akkor, hogyha ennek a vége egy eredményes kimenet, szakma, vagy egy diploma megszerzése. Egy másik jellemző, hogy nálunk sokkal erősebbek a családi kötöttségek, döntően a hölgyekre hárul a gyerekgondozás dolga, és a családi munkavégzés kötelezettsége.

14

A KSH legutóbbi kutatása, ami most a tavasszal jelent meg, alátámasztja, hogy a hölgyek azok, akik gondoskodnak a gyerekekről, tehát az ő részvételük, az ő aktivitásuk a meghatározó. A megkérdezettek egyharmada nyilatkozott arról, hogy a gyereknevelés mindenképpen befolyásolja a munkaerő-piaci státuszukat. Gyanítom, hogy ez nem pozitív irányban hat a munkavállalási lehetőségekre. Nagyon soktényezős az a terület, ami a munkavállalást befolyásolja, a gyermekek kora, száma, az édesanya iskolai végzettsége, családi környezet stb. Nagyon fontos megállapítás volt az, – nem kormányzati, nem statisztikai, nem általunk végzett megállapítás – hogy az alacsonyabb képzettségűeket jelen pillanatban nem különösebben ösztönzi munkavállalásra az elérhető támogatás és az elérhető kereset között minimális különbség. Magyarul nem éri meg elmenni a különbözetért dolgozni 8 órás munkaidőben, ha egyrészt kap egy akkora támogatást, ami a bérnél nem sokkal kevesebb, és mellette megvan az otthonlét összes előnye, a gyerekkel való foglalkozás, a család háttér biztosításnak lehetősége. Ezek az előnyök döntés esetében mérlegelve már messze meghaladhatják azt a küszöböt, ami azt jelentené, hogy el kell menni dolgozni. De azért a belső igény, a „kisördög” azért a gyermekgondozási ellátást igénybe vevők ese15

tében több mint 70%-uknál ott van, hogy az ellátás végén mindenképpen szeretnének visszamenni vagy elmenni dolgozni. Én azt hiszem, hogy a jövő szempontjából, vagy akár a mai nap témájának szempontjából is ez fontos motivációs tényező lehet, talán erre lehet jó néhány lépést alapozni, ami akár az intézmények esetében, akár pedig a munkaerő-piaci eszközök képzés, szolgáltatások támogatása esetében figyelembe veendő és meghatározó lehet.

A mi szemszögünkből mi a gyerek intézmény szerepe?

ges igényeket. Ezt akár a munkaügyi központok tapasztalatai alapján is elmondhatjuk, hiszen sok esetben nem tudnak olyan állásokat sem elvállalni a hölgyek, amik egyébként számukra megfelelnének azon okból, hogy nincs olyan intézmény, amire nyugodtan, megfelelő biztonsággal és megelégedettséggel rá tudná bízni a gyerekét az édesanya. Úgy érezzük, hogy a családi napközi egy igen fontos hiánypótló szerepet tudna betölteni. Véleményünk szerint, ha a családi napközi a klasszikus modell szerint megvalósul, amire az elmúlt időszak fejlesztései illetve a szakmai felkészítések irányultak és tudja teljesíteni az elvárásokat, akkor – mivel ez egy rugalmas rendszer – akár kistelepülésen vagy településrészen, vagy a munkahelyhez és lakóhelyhez viszonylag közel tud megfelelő ellátást biztosítani. Így mindenképpen pozitív lehet a nők munkavállalása szempontjából. A munkavállalás, a családi jövedelem kiegészítésével mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a család egzisztenciális biztonsága növekedjen. Biztos vagyok benne, hogy javul ezzel az esélyegyenlőség, kevesebb helyen találkozunk azzal a problémával – ami már majd a későbbiekben befolyásolja akár az egész életpályáját is a fiataloknak – hogy akik más háttérben nőnek fel, hátrányba kerülhetnek azokhoz képest, akik mögött egy szélesebb körű szolgáltató, támogató háttér áll. Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy gyakorlatilag minden egyes családi napközi önmagában is direkt munkahelyteremtő, hiszen ott valaki ellátja mindazokat a feladatokat, ami gyermekmegőrzéstől a programokon keresztül a gondozáson át, mint igény felmerül. Január elsejétől fontos változás hogy az önkormányzatok kiegészíthetik a szolgáltató hálózatokat és támogatásokat is nyújthatnak ennek a működéséhez, hogy egy adott településen javuljon a helyzet.

Egyértelmű, hogy ha egy jó hálózat van a családok, a gyermeket nevelők mögött, akkor ez ösztönzi a munkavállalásra, és csökkenti az előzőekben bemutatott negatív hatást, negatív kapcsolatot, hogy nem dolgozok, a gyermekkel foglalkozom, vagy ha a munka a meghatározó, vagy a kereset a meghatározó, inkább nem vállalok, vagy nagyon meggondolom a gyerekvállalást az elkövetkezendő időszakban. Azt hiszem, hogy nem kell azt mondai önöknek, hogy úgy érzékeljük, azt látjuk hogy nem elégíti ki a jelenlegi intézményhálózat a tényle16

17

Milyen főbb területeken történtek erre válaszlépések? Egy nagy támogató terület a munkaerő-piaci programok, ennek részeként az új Széchenyi-terv keretében továbbra is a TÁMOP- programok lesznek, amelyek már ismertek önök számára. Megerősítésre került anyagilag is, forrásoldalról a közvetlen támogatás a munkateremtéshez. Most zárult le egy munkahelyteremtő program, 5 milliárd Ft támogatással, több mint 3000 új munkahely jön létre az országban, elsősorban a hátrányos helyzetű térségekben. Elindulnak a közeljövőben is a család és munkahely összeegyeztethetőségét segítő programok. Fontos szerepe van továbbra is a tudás, illetve a versenyképes tudás megszerzésének. A sajtóból ismerik, hogy komoly előkészítő munka indult el a szakképzés rendszerének az átalakítására és fejlesztésére. A célja, hogy minél közelebb kerüljön a képzés, szakképzés tartalma, a gyakorlati tudás megszerzése a munkaadói igényekhez. Több szempontból fontos a rugalmas foglalkoztatás feltételeinek kialakítása, biztosítása, az ehhez kapcsolódó, főként járulékkedvezmény-típusú támogatások megerősítésével.

A helyzetképből indultunk el, majd áttértünk a nők helyzetére. Most a helyzetképben jelzett feszültségpontokra foglalkoztatáspolitikai válaszokat és foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket szeretnék felvillantani. Megnéztük az elején, hogy vannak a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő csoportok, természetes, hogy a foglalkoztatáspolitikának első körben ezekre a hátrányos helyzetben lévő, vagy különösen hátrányos helyzetben lévőkre kell fókuszálnia. Emlékszünk: alacsony iskolai végzettségűek, pályakezdők, idősebbek – 50 éven felüliek, kisgyermekesek és mellette a nők, bár európai viszonylatban a nők foglalkoztatása azért nem a legrosszabb helyzetben van, a visszaesés sem volt akkora a 2009-2010. évben a válság hatására, mint a férfiaknál. Fordítva mondhatnám azt is, hogy mivel a nők kevesebben, és olyan munkaterületen dolgoztak, amit a válság kevésbé érintett, ezért kicsit változott a relatív pozíciójuk, de ez nem azt jelenti, hogy sokkal jobb lett. Továbbra is ez kiemelt, nagyon fontos terület a megváltozott munkaképességű személyek, emberek foglalkoztatása.

18

19

A nők foglalkoztatását elősegítő intézkedések egyik alapelve, a munkaerőkereslet növelése mellett a „kínálat”, a munkavállaló ösztönzésére. Láttuk azt, hogy az alacsony iskolai végzettségűek esélye nagyon rossz a munkaerőpiacon, tehát továbbra is első helyen kell koncentrálni arra, hogy mindenki jusson el képzettségében, kompetenciában egy következő szintre, képezze magát, lehetőleg olyan irányba, amely a mostani követelményeknek megfelelő. Ha egy cég egy városban épít egy autógyárat, akkor bizony valószínűleg kevesebb hölgynek kell elmenni fodrásztanulónak, lehet, hogy abban a térségben több embernek kell elmenni olyan területre, amely az új cégnél szükséges lehet. Ebben lehet akár szalagmunka típusú megoldás is, de természetesen nem ez a cél, inkább oly módon kell a foglalkoztatásra készülni, arra kell törekedni, hogy magasabb szakmai igényeket támasztó szakmai feladatok ellátására is képesek legyenek az emberek. Emlékszünk arra, hogy a kilencvenes évek közepén az első szerkezetváltás során az új munkahelyek nagy részét a betanított és szalagmunka tette ki, a második szerkezetváltás már ezeknek a megszűnését hozza, helyette magasabb képzettségű munkahelyek létrehozása kívánatos. A vállalkozások munkaerőköltségeinek csökkentésére továbbra is a klasszikus bértámogatás-típusú támogatások maradnak meg, és ezek a programok keretében működnek, ahol a programoknak a lényege az, hogy ne csak egyfajta támogatást kapjon egy álláskereső, hanem a szükséglete szerint a legtöbb segítséget kapja meg egy számára meghatározott cél eléréséhez. A START programok működnek, a járulékkedvezmény a foglalkoztatásnak több formáját segíti továbbra is. Kiemelten fontos a munkahelyre való visszatéréshez kapcsolódó új járulékkedvezmény, amely kifejezetten a tartósan távol lévő nők esetében lehet segítség, és elvben még kombinálható a részmunkaidős foglalkoztatással is. Ha valaki nem tud visszatérni a 8 órás klasszikus munkaidőbe, azért jó lenne, hogy ha legalább 4, de inkább 6 órában vissza tudna térni. Ennek az elfogadását is érdemes végiggondolni és megteremteni a lehetőséget mind munkáltató mind a munkavállaló részéről. Az atipikus foglalkoztatás az Európai Unióban is, nálunk is fontos, de azért ha megnézzük a tényeket, nem nagyon sikerült előre lépnünk. Ehhez mindig két ember kell, vagy két fél kell, a munkáltatónak is úgy kell ehhez hozzáállnia, hogy valóban éljen ezzel a lehetősséggel, és fölvállalja ennek az esetleges többletterheit, aki pedig elmegy részmunkaidőben dolgozni, ott viszont a családi költségvetésnek kell azt elbírnia, hogy a jövedelme kevesebb, mintha 8 órás munkaidőben dolgozna. A távmunka, szintén fontos és távlatos lehetőség a foglalkoztatás növelésére. Vannak területek, egyes foglalkoztatások, – informatika, különböző biztosítási illetve pénzügyi tevékenységek ahol bizonyos feladatok elláthatók távmunkában jól és magas szinten, elsősorban felsőfokú és középfokú végzettséggel is. A távmunkavégzésben sok terület van, azonban az alacsony 20

iskolai végzettséggel rendelkezők nem nagyon tudnak olyan valós tartalmas, értékteremtő és megfizethető távmunkát találni. Az atipikus foglalkoztatás területén biztos, hogy előre kell lépni, mert a gazdaságban munkamennyiség növekedés nem rövid időn belül éri el azt a szintet, amelyet alapján a kormányzat a tervezett foglalkoztatás növekedésével számolt.

Család és munka összehangolásának segítése.

A kormányprogram egyik kiemelt prioritása. A foglalkoztatást és a munka eredményének felhasználását, a jövedelempolitikát szélesebb összefüggésben kell nézni. Az egyik legismertebb intézkedés a családi adókedvezmény, fontos emellett a már korábban említett rugalmas foglalkoztatás támogatása, tehát egy alkalmazkodó munkaidőben, a munkavállalónak és a munkaadónak megfelelő, de összeegyeztethető, rugalmas rendszerben történhessen annak a feladatnak elvégzése, amit elvár a munkáltató a munkavállalótól. Részmunkaidő – szintén említettem – a visszatérést segítő új járulék kedvezményt. Fontosnak tartjuk a 21

napközbeni gyermekellátási férőhelyek bővítését, ami lehet a hagyományos, illetve az új rendszer, ami miatt önök, illetve mi ma itt vagyunk, tehát a családi napközi. A TÁMOP-on belül támogató programok indulnak a munka és a magánélet összehangolására, vagy a munka és a család összehangolására. A TÁMOP 2.4.5-ös kódra hallgató pályázat 2011 második felében újra meghirdetésre kerül, ennek két fő komponense érinti a családi napköziket, illetve ezeket a gyermekellátásban valamilyen szerepet vállaló szervezeteket. Az egyik az úgynevezett munkahelyi komponens – hiszen talán akkor tud legcélzottabban a munkahely, a munkáltató, a munkavállaló érdeke valóban összetalálkozni, hogy ha a munkáltató is részt vesz ennek a háttérnek a biztosításában. Egy személyes példát erre hadd mondjak: a lakóhelyem egyik óvodáját még mindig Ganz óvodának és bölcsödének nevezik, ez valamikor úgy jött létre, hogy az a nagy munkáltató, az bizony létrehozott egy ilyen intézményt, és működtette amíg létezett, majd utána átvette a város. Tehát valahogy a mostani követelményeknek, a mostani szakmai tartalomnak megfelelően, a mostani munkavállalói HR elvárásokhoz alkalmazkodóan kellene újra ezt a lehetőséget megnyitni, ehhez ad majd támogatást ez a pályázat. A másik része pedig az a most már klas�szikus megoldás, amikor helyi kezdeményezésként indul el egy napközi, akár vállalkozás formájában, akár önkormányzat és vállalkozás, akár önkormányzat és több vállalkozás, több munkahely együttes kezdeményezésére, konzorciumban. Várhatóan mintegy egymilliárdos évenkénti pályázati támogatási nagyságrend körvonalazódik. A program része a felkészítés támogatása is, hogy legyenek olyan vállalkozók, akik felkészülnek, hogy egy ilyen intézményt létrehoznak. A humánerőforrás felkészítéséhez, a dologi és környezeti feltételek megteremtéséhez lehet támogatást kapni. Bizonyos esetekben még az ott foglalkoztatni kívánt személyek költségeihez is foglalkoztatási támogatáshoz juthatnak majd hozzá a pályázók. A projekt előkészítése során alapvető követelmény, hogy egy viszonylag egyszerű pályázati forma kerüljön kialakításra. A pályázat szakmai tartalmának az előkészítéséhez fel fogják használni az érintettek javaslatait. A program társadalmi egyeztetésében nagyon fontos lenne, hogy az itt jelenlévők is vegyenek részt, akár a civil szervezetek összefogásában, hogy olyanok legyenek a pályázati feltételek, amik az eddigi tapasztalatoknak, illetve az elkövetkezendő időszakra tervezett új intézményeknek, vagy új vállalkozásoknak a lehető legjobban megfelelnek. Annak nincs értelme, hogy egy „elfuserált” pályázati felhívásra rossz válaszok szülessenek, a végén mindenki küszködik a megvalósító a legjobbat akarja megcsinálni, de esetleg a pályázat keretei másra kényszerítik. Az elszámolásról már ne is beszéljünk, azért hiúsuljon meg valami, mert rossz kiírásra jó választ nem lehet adni. Fontos az is hogy az intézményrendszerekben 22

ne csak egy elem legyen ilyen rugalmas, csak a családi napközi lesz képes alkalmazkodni ahhoz az időszakhoz, amikor szükség van a gyerekek felügyeletére, a velük való foglalkozásra, hanem ehhez kapcsolódóan általában az az intézményrendszer, aki az ügyes-bajos dolgainkat intézi, szintén egyfajta rugalmas működést valósítson meg. Tehát ha egy térségben a munkaidők általában 8 és 4 óra közé esnek, akkor a hivatali ügyintézési határidő ezen kívül is biztosítson lehetőséget, hogy ne kelljen otthagyni a munkahelyet, ne kelljen szabadságra menni, ne kelljen emiatt extra óvodai szolgáltatást biztosítani. A kormányhivataloknál már elkezdték a hosszabb nyitva tartást vagy a rugalmas ügyfélfogadást. De több más közintézmény, illetve kormányintézmény esetében is ugyanez a rugalmas alkalmazkodás a cél. Elnézést kérek, úgy látom 5-6 perccel túlléptem az időmet… Azt hiszem ebből is látszik, hogy nagyon sokat lehetne beszélni a részletekről. Remélem, hogy nem untattam önöket a szélesebb környezet bemutatásával, de ebbe a környezetbe kell elhelyezni a tevékenységet, a vállalkozást, azt a megoldást, amely segíteni tud a dolgozni akaró fiataloknak, anyukáknak. Ehhez kapcsolódóan nagyon fontosnak tartom, hogy létrejött ez a konferencia, és hogy ilyen sokan eljöttek, hiszen biztos, hogy ezek a kihívásokra adandó válaszok kidolgozásában, továbbra is szerepe lesz a civil szervezeteknek, tere lesz azoknak az egyéni és közösségi kezdeményezéseknek, amelyek egy-egy probléma megoldásában, az állam és a civil szervezetek összefogásában segíteni tudnak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

A levezető elnök megjegyzései Köszönöm szépen a főosztályvezető úr előadását. Nekem az a dolgom hogy bizonyos idő – tervezett előadási időtartam – után csúnyán nézzek az előadókra. Ezért előre elnézésüket kérem. Mielőtt a főosztályvezető asszonynak megadnám a szót két dologban hadd reflektáljak az elhangzottakra. Az egyik: nagy örömmel ajánlanám fel a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítványt, hogy a lehetséges pályázatokat előzetesen elolvassuk és megnézzük. Ígérem, hogy megvitatjuk azokkal, akiket rajtunk keresztül el tud érni, akik a hétköznapi munkát végzik a terepen. Az illetékeseknek visszajelezzük, hogy ténylegesen számukra ez lehetőséget biztosít-e vagy sem a tervezet. Másrészt azt szeretném mondani, hogy éppen ebben az aktuális TÁMOP pályázatban mi olyan képzéseket dolgozunk ki, amelyek az alacsony végzettségűek számára a családi napközikhez kapcsolódóan lehetőséget kínálnak, de nem önálló munkára, hanem besegítő munkára. 23

szerepére. Kérte, hogy mindenképpen a kormányzat és az államtitkárság jelenlegi feladata mutassam be, azaz hogy mi az, amin dolgozunk. A Mercédesz cég fejlesztésénél az se lenne rossz, ha a cég arra is kapna támogatást, hogy ne a csak a szalag mellett foglalkoztassa a hölgyeket-urakat, hanem támogassa azt, hogy akik dolgozni akarnak, azok számára az ő támogatásával létrejöjjenek a családi napközik. A családi napközik, amelyek lehetővé teszik azt, hogy elmehessenek az anyukák apukák dolgozni, hiszen rugalmas munkaidőt biztosítva a dolgozók számára akár késő este, akár kora reggel fogadni tudják a gyerekeket. Soha nem fogja egyéb intézmény a gyerekeket a hajnali órákban, vagy a késői órákban fogadni, de a gyerek számár nagyon jó egy második családi otthon, ahol bármikor ellátják. Végül egy régi szívfájdalmam mondom el. Nekem nagyon fáj az a KSH besorolás, amely – nagyon jó tudom hogy EU elvárás – következtében a 30-35 éves hölgyek nagy része a munkaerőpiac szempontjából inaktív. Inaktív, aki – tegyük fel öt gyereknek az ellátásával foglalkozik- nagycsaládos anyukaként. Elnézést, nagyon szívesen bármelyik munkavállalót elküldeném az „inaktív szülő” által végzett feladatok ellátására, és este mondja meg, hogy inaktív volt-e vagy sem. Úgy gondolom, hogy automatikusan az, aki gyereket szül, nem inaktív. Természetesen ugyanezt mondom az esélyegyenlőség jegyében a gyermekeket gondozó apákra is. Nagyon szépen köszönjük az előadást, de úgy gondolom, hogy az itt ülő családi napközisek képviseletében ezt nekem el kellett mondanom. Megkérném a főosztályvezető asszonyt Andráczi-Tóth Veronikát, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főosztályvezetőjét, hogy tartsa meg az előadását és esetleg vitatkozzon a korábban elhangzottakkal.

Andráczi-Tóth Veronika: A családi napközik jelentősége a szociális ellátásban Sok szeretettel üdvözlök én is mindenkit. Azzal kezdeném, hogy a meghívó nulladik verziójában még Nyitrai Imre helyettes államtitkár úr szerepelt, aki nagyon sajnálta, hogy nem tudta elvállalni az előadást egyéb elfoglaltságaira tekintettel. Mindenképpen kérte hogy hangsúlyozzam ki: nagyon szeretett volna részt venni, pontosan azért, mert a kormányzat kiemelt figyelmet fordít mind a napközbeni kisgyermekellátásra, mind a családi napközik szerepére. Kérte, hogy mindenképpen a kormányzat és az államtitkárság jelenlegi feladatait mutassam be, azaz hogy mi az, amin dolgozunk.

24

Nagy munkába fogtunk, egy hosszú távú Koncepciót készítünk, amely átNagymind munkába fogtunk, egya gyermekjóléti, hosszú távú Koncepciót készítünk, amely átfogó, mind fogó, a szociális, mind gyermekvédelmi rendszer hibáinak kiküszöbölésére, és új szociálpolitikai irány kialakítására törekszik. Épp szociális, mind a gyermekjóléti, gyermekvédelmi rendszer hibáinak kiküszöbölésére, és ezért az előadásom címe kicsit félrevezető. Sokkal távolabbról fogom kezdeszociálpolitikai irány kialakítására Épp ezért is. azJelenleg előadásom kicsit félrevezet ni, és a végén el fogunk jutni a törekszik. családi napközikhez a fő címe célkitűzése az államtitkárságnak az, hogy a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepcióban átfoSokkal távolabbról fogom kezdeni, és a végén el fogunk jutni a családi napközikhez i góan kijelölje a szociális, a gyermekjóléti, a gyermekvédelmi szolgáltatások, illetveaa pénzbeli segélyek, az a támogatások rendszerének Ezt egy Jelenleg fő célkitűzése államtitkárságnak az, jövőbeli hogy irányait. a Nemzeti Szociálpolitik 2020-ig tartó koncepció, amely javaslatot tesz a változások irányaira, amivel a Koncepcióban átfogóan kijelölje a szociális, a gyermekjóléti, a gyermekvédelm jelenlegi rendszernek a problémái megszüntethetők és kiküszöbölhetők. Jelenleg a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció egy hét szakértő által készített anyag. 2   Az egész munka tavaly ősszel kezdődött meg. A hét szakértő felkérést kapott, hogy globálisan gondolják végig a területet, illetve a kapcsolódó ágazati problémákat is, és fogalmazzák meg a javaslataikat. Most a tízedik verzió olvasható, publikus. Áprilisban az Államtitkárság a Koncepcióban foglaltak széles körben történő megismertetése érdekében régiós konzultációkat szervezett, A konzultációs sorozat során tett észrevételek és javaslatok alapján zajlik jelenleg a kon25

cepció átdolgozása. Így a koncepciónak lesz egy tizenegyes verziója, amit majd a kormány elé szeretne az államtitkárság bevinni, és ez is majd hamarosan olvasható lesz. Épp ezért, aki olvasta, annak lesznek különbségek az előadásomban vázoltak és a koncepcióban foglaltak között, de ezek a különbségek ezzel magyarázhatóak. A főosztályunk és más főosztályok feladata is az, hogy a Koncepcióban foglaltaknak megfelelően a jogszabályi hátteret kialakítsák. Konkrétan a mi főosztályunk dolgozik a szolgáltatási törvényen jelenleg, amely a szociális, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltatások szabályozását jelenti a koncepció célkitűzéseinek tükrében. Ez a munka is tavaly ősszel indult, ami némiképp nehezíti a dolgot, az az, hogy a koncepció alkotása is ősszel kezdődött, tehát párhuzamosan dolgozunk. A másik nehezítő körülmény, hogy ősszel is volt módosítási csomagja mind a szociális, mind a gyermekvédelmi törvénynek. Pontosan, azért, hogy amíg a koncepcióban foglaltak meg tudnak valósulni, illetve amíg az új jogszabályi környezet létrejön, addig is a területen dolgozóknak a problémáit, nehézségeit tudjuk egy kicsit csökkenteni, és elő tudjuk azt segíteni, hogy a mindennapi munkára lehessen inkább koncentrálni, például az adminisztráció vezetéssel szemben. Ugyanakkor nagyon is izgalmas volt az elmúlt félév, mert a szolgáltatási törvény kidolgozása során azt a feladatot kaptuk, hogy ne a mostani jogszabályokat toldozzuk-foldozzuk, hanem teljesen új rendszert mind struktúrájában, mind szabályozásában alakíthatunk ki. Ezzel párhuzamosan említettem az őszi csomagot, és erre azért is kitérnék, mert az előző előadás során is felmerült. Ősszel is voltak olyan apróbb módosításaink. Ebből talán, ami a családi napköziket érinti, az engedélyezési szabályok változása. Egyrészt változik július 1-jétől az engedélyezési hatáskör. Eddig családi napközik esetében a jegyzők rendelkeztek hatáskörrel, július 1-jétől pedig egységesen a szociális és gyámhivatalok lesznek az engedélyező és ellenőrző szervek. Ezt azért láttuk indokoltnak, mert egy felmérésben megvizsgáltuk, hogy a 271 engedélyezéssel foglalkozó jegyzőnél a kollegák milyen leterheltséggel és hogyan végzik a munkát. Ebből az derült ki, hogy azért legtöbb esetben osztott munkakörben végzik az engedélyezési feladatokat a kollégák, ami azért egyszerre, ha mindkét terület, mind a gyermekjóléti, mind a szociális területet nézzük, akár 40 jogszabály naprakész ismeretét és alkalmazását feltételezi. Abban az esetben természetesen, ha valaki ezt osztott munkakörben végzi, akkor ez azért elég nehéz feladat, sőt szinte irreális elvárás. A jegyzői engedélyezés nem tudja biztosítani azt a szakmai egységességet, amire szükség lenne. Épp ezért a szociális és gyámhivatalokhoz volt indokolt a hatáskört telepíteni, és ezzel meg fog tudni valósulni az a szakmai, magas színvonalú és egységes engedélyezés, amire szükség van. A másik fontos változás talán az, hogy az építéshatóság, mint szakhatóságnak az engedélyezési 26

eljárásban való közreműködése megszűnt január 1-jétől. Áttekintettük, hogy az engedélyeknek a módosítási gyakoriságát mik indokolják elsősorban. Azt láttuk, hogy nagyon sok esetben a működési engedélyt módosítani szükséges, azért, mert rögzíteni kell benne a gondozónak a nevét. Ha ezt nem kell feltüntetni, akkor nem kell ennyiszer módosítani. Épp ezért ez már nem kötelező tartalmi eleme a működési engedélynek. Amire pedig már volt utalás, az tulajdonképpen a gyermekvédelmi törvényben egy új kis bekezdés, ami arról szól, hogy azok az önkormányzatok, amelyek bölcsőde fenntartására kötelezettek, ha a jelenlegi bölcsődéinek a kapacitása nem képes kielégíteni a felmerülő igényeket – és tudjuk, hogy ez azért a legtöbb esetben így van – azok családi napközi működtetésével is teljesíthetik a kötelezettségüket. Ez tulajdonképpen egy formalitás, azért tartottuk indokoltnak, hogy a jogszabályban megjelenjen, mert nagyon sok megkeresés érkezik önkormányzatok részéről. Nem értik az önkormányzatok, hogy hogyan tarthatnak fent családi napközit, hogyan alakulnak a szabályok, ezzel mit teljesítenek, mit nem, minek felel meg, tehát nem ismert számukra ez a lehetőség. Ezzel igazából hangsúlyozni szerettük volna, hogy ez a lehetőség adott, illetve egy kicsit ösztönözni azt, hogy a családi napközik felé az önkormányzatok is mozduljanak el. Pontosan, azért mert látjuk azt, hogy a jelenlegi normatíva összege hány százalékát fedezi a szolgáltatásnak, és lehet látni, hogy akkor lehet egy viszonylag alacsonyabb összegű, megfizethetőbb térítési díjat elkérni a szülőtől, hogyha az önkormányzat ott van, és a családi napközinek például ellátási szerződés formájában támogatást nyújt. Vannak olyan önkormányzatok, akik már felismerték korábban is a lehetőséget, és tartanak fent családi napközit. Itt a fővárosban is indultak el erre nagyon jó gyakorlatok a közelmúltban. Azt szeretném nagyon röviden összefoglalni, hogy mit látunk, a jelenlegi ellátó rendszerben milyen problémák vannak, mik a leghangsúlyosabbak, és azt hogyan fogjuk az új koncepció mentén kiküszöbölni. Az első, legnagyobb probléma talán, és azt gondolom, hogy ezt a területen dolgozók napi szinten érzékelik, a jogszabályi környezet. Egy családi napköziben dolgozónak legalább 20 jogszabályt kéne ismernie, átlátni, alkalmazni, követni. Azt gondolom, hogy ez az egyik legnagyobb probléma, aminek a megszüntetésére törekednünk kell a jövőben. Hogyha megnézzük, mondjuk a két törvényünket, ami az adott területet szabályozza, akkor azt látjuk, hogy a szociális törvénynek csak szolgáltatásokra vonatkozó része 64-szer módosult a 18 év alatt, a gyermekvédelmi törvény 48-szor változott. Rendkívül gyorsan változnak a jogszabályaink, és rendkívül sok a jogszabály, tehát lényegében egy jogszabályi dzsungel az, ami jelenleg most körülvesz minket, és borzasztó nehéz benne a jogalkalmazóknak a kiigazodás. 27

Fontos azt is kihangsúlyozni, hogy azt is problémának éljük meg jogszabályi szempontból, hogy nagyon sok olyan kérdés van jogszabályi szinten rendezve, aminek nem indokolt, hogy jogszabályban jelenjen meg, tehát túlszabályozás látható a területen. Azt is látjuk, hogy alulszabályozás is előfordul, illetve hogy az milyen veszélyeket rejt. Itt például az alternatív napközbeni ellátásra gondolok. Egyetlen egy bekezdés rendelkezik a gyermekvédelmi törvényben erről, ott sincs név szerint feltüntetve a szolgáltatási típus. Annyira szűkszavú a jogalkotó, hogy tulajdonképpen nem is lehet tudni, hogy pontosan mire gondol. Épp ezzel magyarázható az, hogy a gyakorlatban rendkívül sokszínű az alternatív napközben ellátásoknak a jelenleg engedéllyel rendelkező szolgáltatók köre. Ami nem lenne baj, csak olykor felmerül kérdés, hogy ez az- e, vagy már igazából egy mini óvoda, egy mini bölcsőde-szerű valami. Tehát ez is egy fontos veszély, és ezt is szem előtt kell tartanunk. A másik probléma, azt gondolom, hogy két külön törvényünk van, amelyek külön szabályozzák a felnőtteknek és a gyermekeknek szóló szolgáltatásokat. Sok esetben ugyanazokat a fogalmakat használja a két törvény, de nagyon sokszor eltérő a tartalom mögötte. Egy példa, ami tudom, hogy a gyakorlatban na28

gyon nagy gondot okoz, az intézményi térítési díj fogalma. Korábban én is fenntartói feladatokat láttam el, az első pár hónapban az év elején, nagyon nagy nehézséget jelent kiszámítani az intézményi térítési díjat. A szociális törvény konkrétan leírja, hogy az intézményi térítési díjat hogy számoljuk ki, ezzel szemben a gyermekvédelmi törvény ezt nem teszi meg, ezzel adós marad. Nem lehet tudni, hogy pontosan hogyan kéne számolnunk, illetve hogy mit vár egy engedélyező szerv, amikor bekopog majd az ellenőrzésnél. Ezek a gyakorlatban nagyon nagy gondok, amikre szintén figyelmet fordítunk, hogy egységes szabályozással, egységes fogalomhasználattal, és érthető fogalomhasználattal dolgozzunk a jövőben. A célkitűzésünk tulajdonképp az, hogy egyrészt végrehajtsunk egy deregulációt a területen, másrészt új jogszabályokat alkossunk, amelyek megfelelnek az előbb kifejtetteknek. A szolgáltatások esetében ez egy a szociális, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltatásokat közösen szabályozó szolgáltatási törvény formájában fog testet ölteni. Ami a legnagyobb eltérés a jelenlegi szabályozáshoz képest, hogy ez egy kerettörvény lesz. Azt szeretnénk, hogy ha a törvény csak a legfontosabb, garanciális szempontból fontos rendelkezéseket tartalmazná a jövőben, és a végrehajtási rendeletek azok, amelyek részleteznék, kifejtenék ezeket a rendelkezéseket, valamint sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni a sztenderdek és irányelvek szerepére. Ezt ebben a körben azt gondolom, hogy nem kell nagyon magyaráznom, hiszen a családi napközi, illetve maga a gyermekek napközbeni ellátása élen jár abban, hogy nem jogszabályi szinten van valami szabályozva, mégis engedélyezésnél, ellenőrzésnél és a szakmai munka során is elfogadjuk és alkalmazzuk kötelező jelleggel. Pontosan ettől a területtől kell majd a szociálisnak egy kicsit tanulnia, ahol ez még sokkal inkább gyerekcipőben jár, és nincsenek ilyen jó módszertani levelek, vagy mondjuk, ha a gyermekjóléti szolgáltatásra gondolok, akkor a konszenzus kiadványok is ugyanilyenek. Azt szeretnénk, ha a szakmai szabályok, a szakmai munka nem jogszabályi szinten lenne leírva, hanem a sztenderdek és irányelvek nagyobb hangsúlyt kapnának. Egyébként, és erre többször fogok utalni, az NCSSZI-ben folyik egy nagy TÁMOP 5.4.1, a szolgáltatások modernizációja, megújítása projekt. Lehet, hogy többen találkoztak is vele. Az egyik pillérnek pont az a célkitűzése, hogy ezeket a sztenderdeket kidolgozzák, és a családi napközi és alapvetően a napközbeni kisgyermekellátás területén eléggé előre haladott a munka. Ezeket az eredményeket szeretnénk majd figyelembe venni, erre építeni, és a gyakorlatba ezeket be is vezetni. Arra utaltam, és azt mindenki tudja is, hogy a két törvényünk most életkor mentén elvágja a célcsoportot, igazából mind a kettő ugyanazzal a céllal szeretne segítséget nyújtani, csak a család eltérő életkorú tagja számára. Jogi szempontok mellett, hogy egységesítsünk, és egy rendszert hozzunk létre, szakmai szem29

pontok is indokolják az egységes struktúrát. Ha belegondolunk és megnézzük, hogy korábban, akár visszamenve 10-20 évet is, azt látjuk, hogy a gyermekvédelem kifejezés mellett a felnőttvédelem kifejezést is használtuk. A felnőttvédelem csak az elmúlt 15 évben kopott ki a szóhasználatból, és elkezdtük rá a szociálist használni. Szerintem tévesen. Ezzel az a látszat keltődött, mintha a gyermekek számára nem is lennének szociális szolgáltatások, holott azért látjuk, hogy a két rendszer most is összecsúszik, vannak átfedések. Ha megnézzük, mondjuk a támogató szolgálatot, kisgyermeket is szállít, ha megnézzük a falugondnokot, akkor az óvodába jutást is segíti, vagy egy adósságkezelési szolgáltatást, ami komplexen az egész családnak nyújt szolgáltatásokat. Épp ezért azt szeretnénk, hogy ha a jelenlegi gyakorlatban működő rendszer, amikor egy családban nevelkedő gyermek esetén a szolgáltatások igénybevétele történhet úgy, hogy a szülő veszi igénybe a gyermek jobb neveltetéséhez, helyzetének javításához, vagy az egész család részesül benne, így a gyermek is , vagy csak a gyermek részesül benne, például a családi napközi esetében, de az egész család minden egyes tagjára kihatással van a szolgáltatás, a jövőben egy keretben tudna megjelenni, egy struktúrában. Azt gondoljuk, hogy a családközpontú szemléletnek az erősítése, a célzottság javítása és az egyén, illetve a család problémáinak a komplex kezelése az, ami szükségessé teszi az egy struktúrában és egy törvényben való megjelenést. Szintén nagyon nagy problémának tartjuk a jelenlegi rendszernek a túl bürokratikus voltát, a túlzott adminisztrációs terheket. Ezt mindenki érzékeli a napi munkája során. Főleg azt gondolom akkor probléma, hogy ha nem egy hálózatban működtetett családi napköziről van szó, hanem egy egymagában álló családi napköziről. Tudjuk, hogy az adminisztráció bizonyos esetekben már olyan mértéket ölt, hogy a szakmai munkától, a napi munkavégzéstől vonja el a kapacitásokat, így ezt mindenképpen szeretnénk csökkenteni, majd rögtön azt is elmondom, hogy hogyan. A másik dolog, ami talán pont ehhez kötődik, az az ellenőrzéseknek az összehangolatlansága, magas száma, amin szintén szeretnénk változtatni a jövőben. Egymást érik az ellenőrök, voltam olyan konferencián, ahol valaki elmesélte, hogy ő már csinált egy külön szobát, egy nagy intézményről van szó, ahová kiírta, hogy az ellenőrök szobája, és ott fogadja az egymást érő ellenőrzéseket, már el sem pakolja a dokumentumokat, mert hogy felesleges. Egy nagy intézmény esetében évi 17-re is tehető, az ellenőrzések száma. Pontosan ezért, illetve azért, mert látjuk, hogy szükség van az ellenőrzésekre, ezt nem vitatom, de a jelenlegi rendszerben sokszor összecsúsznak a kompetenciahatárok. Itt konkrétan arra gondolok, hogy van a szociális és gyámhivatal, aki nézi a jogszabályban foglaltak megvalósulását, közben jön az államkincstár, akinek nem lenne a szakmai kérdésekben kompetenciája, de valahogy mégis ugyanazo30

kat ők is megnézik, sőt kérnek újabb dokumentumok kitöltését, holott egyébként ki tudná olvasni a jogszabályi mellékletekben előírt dokumentációkból is az információt. És akkor a szakmai ellenőrzésről még nem beszéltem, de a legvégén arra is ki fogok térni. Épp ezért a jelenlegi rendszeren való javítás érdekében létrehoztunk az év elején a Nemzet gazdasági minisztériummal, az Államkincstárral, az NRSZH-val, a szociális és gyámhivatalok munkatársaival közösen egy munkacsoportot, ahol arra teszünk kísérletet, hogy szétválasszuk és meghatározzuk, hogy ki mit néz, melyik dokumentumokat. Szeretnénk, ha az új rendszer felállításáig, az átmeneti időszakra kicsit ezen a téren is javítani a helyzeten, hogy kevésbé lehessen az ellenőrzést vegzálásnak megélni a gyakorlatban. Az adminisztrációra vonatkozóan a célkitűzésünk hosszú távra, és itt kapcsolódik megint a már futó TÁMOP projekthez az elképzelésünk, az, hogy egyrészt sokkal átláthatóbb, egyszerűbb legyen az adminisztráció, és hogy mindez elektronikusan tudjon megvalósulni. Célunk egy elektronikus felületen vezetett adminisztráció, ami egyébként az ellenőrzések számát is csökkentheti a jövőben, hiszen akkor könnyebb lesz hozzáférni az adatokhoz, és a helyszínen már nem lesz szükség minden egyes dokumentum áttekintésére. A szolgáltatás megszervezésénél lesz egy nagyon nagy különbség a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció célkitűzéseit olvasva: a települések lakosságszámához kötött kötelező önkormányzati feladatellátást tartjuk az egyik legnagyobb gondnak. Ez eleve magában hordozza azt, hogy eltérő szolgáltatásokhoz lehet hozzáférni az egyes településeken a települések nagyságától függően. Ez pont azt eredményezi, hogy a kistelepüléseken szinte semmi sem elérhető a gyakorlatban. A szociális törvény szerint két kötelező feladat van, ami minden település esetében kötelező feladat: az étkeztetés és a házi segítségnyújtás. Azt látjuk, hogy még ez a kettő sem tud mindenhol megvalósulni. 2008-ban a települések 19%-án nem volt megszervezve az étkeztetés. Az önkormányzatok sok esetben nem tudják a kötelező feladatot teljesíteni, ami részben a jelenlegi finanszírozással magyarázható. Épp ezért azt szeretnénk, hogy ha a kötelező feladatellátás megszűnne, és az állam lépne be, az állam biztosítaná az állampolgárok számára a szolgáltatásokat. Szolgáltatás vásárlói szerepet szánunk az állam számára, tehát lényegében az arra szükséglettel és rászorultsággal rendelkező állampolgárok számára az állam fogja a fenntartóktól megrendelni az adott szolgáltatást. Annak a szolgáltatónak, aki szeretne államilag finanszírozott ellátottat vagy gyermeket szolgáltatásban részesíteni, annak majd egy tenderen kell indulnia, és ezzel kap befogadást az ellátó rendszerbe. Lényegében ez egy kicsit arra a rendszerre hasonlít, ami már most működik a támogató szolgálatok, a közösségi ellátás és a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás esetében: egy meghatározott időre történik befogadás a ellátórendszerbe, ami egyébként egy nagyfokú stabilitást 31

is jelent. Most a normatívákkal működő rendszer, nem éppen kiszámítható, évről-évre csökkent a normatívák többségének összege. Az új rendszerben át fognak rendeződni a fenntartói arányok is. A mostani rendszerben az egyházi fenntartók 15%-ban a civilek 20%-ban, az önkormányzatok pedig 63%-ban jelennek meg ,a 2% az állam. Azt várjuk, hogy az új rendszerben ez sokkal kiegyensúlyozottabban fog alakulni, tehát lényegében az egyházi és a civil, tehát a nem állami fenntartók nagyobb szerepet fognak vállalni, és ez által a civilek és az egyházak 32-32 %, az önkormányzatok pedig 36%-át tartják fenn a szolgáltatásoknak. Ez egy becsült adat, ezt azért hangsúlyozom. Lényegében ez azért egy csana szempontjából olyan nagy változást nem fog hozni, hiszen a napközben kisgyermekellátások körében a családi napközi az, amely esetében a civil fenntartók száma a legmagasabb.

Célkitűzéseink között szerepel az is, hogy a bentlakásos ellátási formák, a szakellátás a mostani túlsúllyal szemben háttérbe szoruljon. Az alapszolgáltatásokat, az otthonközeli ellátásokat szeretnénk mindenképpen erősíteni, és a bentlakással vagy lakhatással járó szolgáltatásokat szeretnénk, ha csak végső esetként szolgálnának, amikor a saját otthonában, a saját családjában a szolgálta32

tás biztosításával már nem nyújtható elegendő segítség. Szeretnénk, ha mind a bentlakásos, mind az otthonközeli szolgáltatások 50-50%-ban jelennének meg a mostani 30-70%-os elcsúszáshoz képest.

Szakmai szempontból szintén nagyon fontos probléma, hogy azt látjuk, hogy a jelenlegi szolgáltatások, és a jelenlegi struktúra borzasztóan merev, borzasztóan intézménycentrikus a működés és a szabályozás is. Ezalatt azt értem, hogy ha a területen fölmerül egy új típusú, eddig nem megszokott igény vagy szükséglet, akkor erre a jelenlegi rendszerünk nem tud megfelelő választ adni, illetve nem tud az innovációnak sem kellő terepet biztosítani. Ezért a fő célkitűzéseink egyike, hogy sokkal rugalmasabbá tegyük a rendszert. Sokkal inkább tudjon az ilyen új típusú szükségletekre reagálni. Ehhez megnéztük az összes szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltatást és annak a jogszabályi környezetét, és megpróbáltuk beazonosítani azokat a tevékenységeket, amelyeket az egyes szolgáltatások körében végeznek, és amiket a jogszabály is előír.

33

vény tartalmazzon, és a végrehajtási rendeletek fogják megtenni a részletezést és a diferenciálást. A gondozás teljesen más tartalommal bír egy idős esetében, egy fogyatékos személy esetében, vagy egy gyermek esetében pl 0-3 éves korosztálynál. Tehát ezeket szeretnénk végrehajtási rendeletben kicsit konkretizálni, és a sztenderd fogja majd teljesen kifejteni a tartalmát. Említettem az igénylő szükséglete kerül a középpontba, ez alatt lényegében azt értjük, hogy egy esetmenedzsert szeretnénk beépíteni a rendszerbe, mint új szereplőt. Az esetmenedzsernek lesz a feladata, hogy egy szociális diagnózist készítsen az igénylőről, és megnézze azt, hogy az igénylőnek, illetve a családjának milyen a szociális helyzete, milyenek a szociális kompetenciái, és ez alapján fogalmazza meg, hogy milyen szolgáltatásokra, illetve milyen segélyekre és támogatásokra van szüksége. Tehát az esetmenedzser felhatalmazással fog rendelkezni mindkét területre, a szolgáltatásokra és segélyekre vonatkozóan is.

Meghatároztunk egy szolgáltatási elem listát, ez látható a dián is. Lehet látni, hogy a tanácsadás és mondjuk az esetkezelés, megjelenik egy gyermekjóléti szolgálatnál, családsegítőben, egy idősek otthonában, egy gyermekotthonban is. Igyekeztünk megfogalmazni azon tevékenységeket, amelyekkel lefedhetők a mostani szolgáltatások. A cél az, hogy ha megfordítjuk a logikát, akkor ezekből a szolgáltatási elemekből újraépíthetők a jelenlegi szolgáltatások és intézmények, de már úgy, hogy ezt az intézményesülési kényszert, vagy az ebből adódó problémát ki tudjuk zárni. Lényegében azt várjuk ettől, hogy azzal, hogy ezeket a szolgáltatási elemeket meghatároztuk, és azt mondjuk, hogy ezek önállóan, magukban is nyújthatóak, ezzel sok esetben a teljes ellátásra való kötelezettséget, amit most a jogszabályok sok intézményi ellátási forma esetében rögzítenek, tehát azt, hogy ha törik, ha szakad, függetlenül az ellátott állapotától, teljes ellátásban kell részesíteni, ezt differenciálni tudjuk. A teljes ellátásra való kötelezettséget meg tudjuk szüntetni és csak az a szolgáltatási elem éri el a jövőben az igénylőt, ami a szükségleteinek megfelelő választ tudja biztosítani. Ezt majd egy példán keresztül be fogom mutatni, azt gondolom, akkor lesz leginkább érthető. Egyébként a szolgáltatási elem lista és a rövid definíciók megtalálhatóak a www.szoszak.eu honlapon. Ez egy nulladik verzió, amit szeretnénk, hogy a tör34

Nagyon fontos, hogy az új rendszerben az alaptörvénnyel való összhangnak megfelelően alapelvként jelenik meg, hogy az egyénnek, illetve a családnak van elsődleges felelőssége, és az állam akkor lép be, mikor az egyén, a család, a közösség nem tudja az adott problémát megoldani. Nem tudja pl. az adott szol35

gáltatást megfinanszírozni, és ekkor lép be az állam másodlagos szereplőként, amely azonban alapvető szerep. A tenderezést már vázoltam, itt talán még azt kell kihangsúlyozni, hogy szolgáltatási elemekhez szeretnénk kötni a finanszírozást, tehát az eddigi intézményi finanszírozástól szeretnénk áttérni a szolgáltatás finanszírozásra. Ez a gyakorlatban úgy fog megvalósulni, hogy a szükséglettel és rászorultsággal rendelkező szolgáltatást igénylő vagy gyermek viszi magával az adott szolgáltatóhoz a finanszírozást. A kapacitásszabályozás fontos eleme lesz az új rendszernek, de még egy átmeneti rendelkezésünk is lesz, amíg az új rendszer életbe lép. Ezt már januártól tervezzük bevezetni. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalhoz telepítünk egy új feladatot, aminek az lesz a lényege, hogy új férőhely vagy új szolgáltatás létrehozásakor egy befogadáson kell átesni, tehát a működési engedély önmagában nem lesz elég a normatívára való jogosultság megszerzéséhez 2012. január 1-jétől. Ez most már a tavaszi módosítási csomagban meg fog jelenni, pontosan azért, hogy legyen kellő felkészülési idő. De azt fontos azért kihangsúlyozni, mert itt meg szoktak ijedni, hogy természetesen lesz végrehajtási rendelet, ami tartalmazni fogja azt, hogy ha hazai vagy uniós forrásból jön például létre az új szolgáltatás, az akkor automatikus bejutást jelent az ellátórendszerbe. Ha egy önkormányzat ezzel teljesíti a kötelező feladatellátását, akkor az is megalapozza a befogadást. A másik nagyon fontos dolog, hogy szeretnénk, ha az új rendszer tudná kezelni a területi különbségeket és egyenlő esélyű hozzáférést tudna biztosítani. Most azt látjuk, és a napközbeni ellátásokra is nagyon igaz, hogy földrajzilag és településtípus szerint is óriási különbségek vannak. Csak egy példát mondok: bölcsődéknek 48,5%-a a fővárosban és a megyei jogú városokban van. Családi napköziknek is csak a 38%-a van 10.000 főnél kisebb településeken. Nagyon nagy eltérések vannak, arról nem is beszélek, hogy a többi napközbeni gyermekellátás az mennyire kis számmal, vagy egyáltalán nem működik. Itt most a családi gyermekfelügyeletre gondolok, ahol összesen egy működési engedéllyel rendelkező szolgáltató van. Ezeket a problémákat szeretnénk kezelni.

36

Az új rendszer valahogy úgy fog kinézni, hogy látjuk a dián az igénybevevőt, vagy szolgáltatást igénylőt, körülötte vannak a szolgáltatók, akik közül választhat. Ahhoz, hogy tudjon választani, el kell mennie az un. Tanácsadó és Támogató Központba, ahol találkozik az esetmenedzserrel, aki elkészíti a szociális diagnózist, illetve egy backoffice-ban ott ül egy hatósági ügyintéző, aki a jogosultságokat vizsgálja. A Tanácsadó és Támogató Központ a járási kormányhivatal szakigazgatási szerve lesz a tervek szerint, fölötte pedig megyei szinten a Szociális Adminisztrációs Központot hozzuk létre, ami a megyei kormányhivatalnak a szakigazgatási szerve. Az ő feladata lesz a megye szolgáltatásainak tervezése, a szükségletek felmérése, a tendereztetés lebonyolítása. Tehát ő írja ki a tendereket, ő vásárolja meg tulajdonképpen az adott megye lakosai számára hozzáférhető szolgáltatásokat, szóval kulcsszerepe lesz az új rendszerben. Legfölül pedig, és ez is nagyon fontos változás, egy Szociális Alapot szeretnénk létrehozni, amit úgy kell elképzelni, mint az egészségügyit vagy a munkaerő-piacit. Azt szeretnénk, hogy ha minden, a szociális ágazatban jelenleg meglévő forrás egyetlenegy alapban jelenne meg, és ez az alap összpontosítva, egy kézben tudná a forrásokat kezelni. Azt talán fontos mondani, hogy a szociális és gyámhivataloknak az engedélyezési és ellenőrzési szerepe megmarad, tehát már az, 37

hogy a jegyzőktől elkerült a hatáskör, az már mindennek a megalapozását jelenti. Tehát a szociális adminisztrációs központ és a szociális gyámhivatal külön szakigazgatási szervek lesznek, pontosan azért, hogy a tervezés, a szolgáltatás vásárlása és az engedély kiadása ne egy kézben legyenek. Most is vannak azért érdekes dolgok, és ezekből a tapasztalatokból okulva alakítottuk ki a rendszert.

A terveink et legjobban példákon keresztül lehet leginkább megérteni, tehát lássunk néhány példát. Az idősek otthona nagyon jó példa, mert nagy a probléma abból adódóan, hogy teljes ellátási kötelezettsége van, tehát az összes szolgáltatási elemet kell nyújtani, vagy legalábbis rendelkezésre kell állnia vele jelenleg az intézménynek. Az új rendszerben a szolgáltatási elemeket fogja az esetmenedzser megállapítani, tehát ha egy jó állapotú idősről van szó, akkor lakhatás, étkezés, technikai eszközzel biztosított felügyeletet kaphat. Ez erre a három szolgáltatásra jelent majd finanszírozást, de a másik oldalon csak ezt a hármat kell biztosítania is az intézménynek. Ha viszont egy rossz állapotú idősről van szó, akkor mindegyik indokolttá válhat és mindegyikre jár finanszírozás. Ennyiben sokkal igazságosabb lesz az új rendszer, tekintettel arra, hogy ahhoz, amit nyújtani kell, meg is kapja a finanszírozást. Családok átmeneti otthona 38

azért jó példa ,mert pontosan azt az innovációt szeretnénk támogatni a jövőben, amire ez az intézménytípus képes. Több helyen vannak kiléptető lakások, amiket már most működtetnek a családok átmeneti otthonai. Így fokozatosság a család önállósodásában, tehát nem rögtön lép ki az intézményből a család, hanem fokozatosan engedi el az intézmény a kezét,. Sajnos a jelenlegi rendszer „kockáiba” ez nem fér bele. Vannak megyék, ahol nem kapnak finanszírozást ezek a kiléptető lakások, mert az államkincstár nem tudja „belegyömöszölni” a jogszabályi környezetbe. Azt szeretnék, ha az új rendszer pont az ilyen dolgokat tudná kezelni. A következő sor azt mutatja, hogy a családi napközit hogyan bontottuk szolgáltatási elemekre.1995-ben, amikor létrejött az első családi napközi Kiskunhalason, akkor az a kettős cél volt, amit már az előbbi előadásban is hallottunk, hogy enyhítse a férőhelyhiányt mind bölcsőde, óvoda, mind iskolai napközi esetében, illetve, hogy segítsen összhangot teremteni a munkavállalás, a családi élet, és a család anyagi biztonságának megteremtése között. Azt gondolom, hogy végignézve az elmúlt tizenöt évet, a fejlődés mind szakmai, mind jogszabályi szinten el tudta érni ezeket a célokat, és a csana be tudja tölteni ezeket a funkciókat. Fontos még kihangsúlyozni, hogy ezen a funkciók mellett nagyon nagy lehetőség van a családi napköziben abból a szempontból is, hogy a szocializációs tevékenységével hozzájárul a hátrányos helyzetű gyerekeknél a hátrányok csökkentéséhez, illetve a gyermekszegénységből, illetve a társadalmi kirekesztődésből fakadó problémák csökkentéséhez is. Pontosan ezen okok miatt számolunk a családi napközikkel, és lesz helyük az új rendszerben is. Sőt eltekintve attól, hogy nagyon sok probléma van a szabályozásban, amit mi is látunk, a finanszírozás, a térítési díjak, és nem is sorolom tovább, eltekintve ezektől, egy rugalmas, nem intézményesült szolgáltatásról van szó, pont arról, amiben mi gondolkozunk. A családi napköziknek az új rendszerre való átállása nem követel olyan szemléletváltást, mint ami a többi intézmény esetében elengedhetetlen lesz, tehát sokkal könnyebben fog tudni adaptálódni az új rendszerhez. Mindenképpen az a fő célkitűzése a kormányzatnak, hogy a kisgyermekellátás területén az a sokszínűség, ami most is van, az továbbra is biztosított legyen, és biztosítsuk a választás lehetőségét, hogy a családok megtalálják az igényeikhez, szükségleteikhez leginkább illő formát.

39

Végül, ami nagyon fontos, hogy hogyan alakul mindennek az ütemezése, mennyi idő lesz a felkészülésre, milyen módon várhatók a változások: az új rendszert és az új jogszabályi környezetet 2013. január elsejétől szeretnénk indítani. Tehát a szolgáltatási törvényt reményeink szerint még idén el fogja fogadni a parlament, valamikor ősszel. Hosszú felkészülési időt szeretnénk pontosan azért, mert egyrészt én is a területről jövök, tudom milyen szörnyű az, amikor a két ünnep között megjelenik egy tucat jogszabály, egy fél közlönynyi, és van két-három nap arra, hogy azt feldolgozzuk, és január egytől már alkalmazni kéll. Egy ekkora változást nem is lehet ilyen módon bevezetni, szükség van arra, hogy tényleg egy év felkészülési idő legyen. Közben megjelennek a végrehajtási rendeletek, illetve a sztenderdek és irányelvek is elkészülnek. Ezért szeretnénk mindenkit megnyugtatni, hogy erre mi kiemelt figyelmet fordítunk, hogy egyrészt az átmenet hogyan legyen, illetve a felkészülési idő elegendő legyen. Amiről még nem beszéltem, az az, hogy az engedélyezési eljárás során júliustól is lesznek változások, és ez a családi napköziket érinti leginkább. A módszertani intézményeknél szeretnénk egy nagy változást. A jelenlegi helyzet az, hogy nincs a családi napköziknek módszertan intézménye, illetve a régiós bölcsődék látják el a feladatot, ami egyrészt nem jó, mert borzasztóan gyorsan sza40

porodnak a családi napközik, aminek nagyon örülünk, de a régiós bölcsődék nem tudja ezt a feladatmennyiséget felvállalni, illetve az életkorból adódó különbségek is indokolják azt, hogy ne a bölcsőde lássa el ezt a feladatot. Ezért az NCSSZI lesz az a háttérintézményünk, aki országos hatáskörrel megkapja a módszertani feladatokat és a gyakorlatban úgy fogja végezni a tevékenységet, hogy a szakmából családi napközikből szakértőket fog felkérni, és ezen a gyakorlati szakemberek fogják a feladatokat ellátni. Ez azért is nagyon fontos, mert nagyon nagy hiányosságnak érezzük az engedélyezési eljárás során, hogy a kötelező szakértői véleményezés a szakmai program tekintetében hiányzik. A szociális területen ez egy nagyon jól bevált dolog, és azt gondolom, hogy a szakmai működésre garanciát is jelent, ezért beépítjük a 259-es kormányrendeletbe is azt, hogy a gyermekjóléti, gyermekvédelmi területen is kötelező a szakmai program véleményezése az engedélyezési eljárás során. TAJ alapú nyilvántartásról még engedjenek meg néhány szót. 2012. január 1-jétől lesz egy jelentős változás, ami már az elektronikus adminisztrációnak a megalapozása, előfutára. Ennek az a lényege, hogy egy online felületen föl kell rögzíteni a gyermek alapvető adatait, és hogy milyen szolgáltatást kap, tehát nyilván azt, hogy családi napközi szolgáltatást ebben az esetben. Erre azért van szükség, hogy egyrészt a párhuzamos finanszírozásokat ki tudjuk szűrni, illetve azért hogy az új rendszer tervezésénél naprakész adataink legyenek. Nagyon nagy probléma az, hogy jelenleg két évvel korábbi, tehát 2009-es KSH-statisztikákkal dolgozunk. Így nagyon nehéz egy ekkora változást megtervezni. Természetesen ennek megfelelően az egyéb adminisztrációkból megpróbáljuk az átfedéseket kiszűrni, hogy ez ne jelentsen adminisztrációs többlet tehert. Végül a regionális operatív programokról szeretnék még néhány szót szólni: júniusban kiírásra kerülnek az új ROP programok új családi napközik létesítésére. Két fontos eltérés van sajnos a korábbi kiírásokhoz képest: a Közép-dunántúli Régióban nincs forrás, ott nem lesz kiírva pályázat, illetve a közép-magyarországi Régióban csak bölcsődére van forrás, úgyhogy ott családi napközis kiírás nem lesz. A ROP pályázati kiírások tehát folytatódnak, mert a kormányzat kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a férőhelyek növekedjenek, és minél többen jussanak hozzá bármilyen formájában a napközbeni ellátáshoz. Egyébként eddig 160 támogatott pályázat 17 milliárd forintból valósult meg a 2007-től terjedő időben. Végül ott látható az email címem, én minden konferencián elmondom, de külön szeretném kihangsúlyozni és szeretném, ha komolyan is vennék, hogy nagyon várjuk a szakma, tehát az Önök visszajelzéseit, a javaslatokat, az észrevételeket, a kritikákra is nagyon nyitottak vagyunk. Tehát én arra szeretném kérni Önöket, hogy bátran írjanak, pontosan azért, mert látszik az, hogy vannak 41

koncepcionális elképzelések, elindult azok végrehajtása, de rengeteg feladat áll előttünk, és ezt a feladatot az Önök bevonásával szeretnénk elvégezni. Azt gondolom, hogy másképp nem is lehetne, mert csak együtt tudjuk kialakítani az új rendszert. Október-novemberben nagyon sok javaslat érkezett be a területről, és azokat meg is jelenítettük a jogszabály módosításban, és ezt a gyakorlatot szeretnénk folytatni a jövőben is. Köszönöm szépen a figyelmüket.

Dudás Zoltán: A családi napközik szerepe a gyermekvédelemben „Ahol a változás szele fúj, egyesek falakat, mások szélmalmokat emelnek” Gerhard Marx Amikor változások közepette elkezdenek egy ellátó rendszerhez hozzányúlni, akkor igyekeznek feltárni, hogy melyek is azok a determinációk, melyek a meghatározó elemei az adott rendszernek. Úgy gondolom, olyannak kell lenniük, mint a hajóskapitánynak, aki fölmegy a hajónak a kosarába, és onnan szétnéz, körbenéz, hogy körülbelül mit hagytak magunk mögött, és körülbelül milyen irányba tudnak menni. Valahogy így teszünk mi is, amikor a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság sújtotta időkben az ellátások körét és célközönségén nem változtatva próbálunk egy biztonságos, de ugyanakkor fenntartható gyermekvédelmi rendszert megvalósítani. Nézzük meg, hogy milyen társadalmi közegben mozgunk jelenleg. Nagyon jól tudjuk, hogy egy posztmodern társadalomban élünk. Elég csak arra gondolnunk, hogy – főleg vidéken – a gáztüzelésű konvektorok és cirkók helyett megint visszajön a fatüzelésű cserépkályha, kandalló. Vagy ha arra gondolunk, hogy Cannes-ban, a Francia Riviéra partján ismét lovas kocsikkal szállítják a szemetet. Ha így a minden napjainkra gondolunk, próbálunk tömeg- közlekedni, biciklivel járni, igyekszünk lépcsőzni és kevésbé használni a liftet. Ezt nem csupán az egészségünk érdekében, vagy a környezettudatosság jegyében tesszük, hanem valamiképpen anygi meggondolások végett is. Egyre inkább odafigyelünk az ilyen apró kis dolgokra, a társadalom ilyen irányba mozdul el.

42

Thübingenben volt egy professzor, aki meghívta a diákjait egy vacsorára, és azt mondta, hogy, mindenki ehet, amit csak gondol, ő fizeti a számlát, viszont mindenki maga állja, a sört, a bort, a vizet, vagyis az innivalót. Mindenki degeszre ette magát, jóllaktak, hazamentek nagy örömmel. Három hét múlva ismét elhívta ugyanezeket a diákokat egy vacsorára, és azt mondta, hogy mindenki állja magának a sört, a bort, a vizet, viszont amit megesznek, azt közösbe teszik, és elosztják. Természetesen a diákok sokkal olcsóbb ennivalókat vettek, és nagyon is odafigyeltek, hogy mit esznek. Valahogy most is az össztársadalmat figyelve valami hasonló helyzetben vagyunk. Megnézzük, hogy mire költünk a közös kasszából. A jelen gazdasági helyzetben gyors növekedésre és ezzel járó többlet jóléti forrásokra nem tudunk számítani. A demográfiai helyzet is inkább a kiadások átstrukturálására készteti a döntéshozókat. Több bevétel nem volt és nincs, így elsődlegesen a pazarló hozzáálláson kellett változtatni. Ez olyan, amikor odafigyelünk, hogy ne csöpögjön a csap, gondos gazdaként körbejárunk a szobába, lekapcsolgatjuk az égő villanyokat. A jóléti rendszer átalakulóban van, elég, hogy ha csak közvetlen környezetünkre gondolunk, ahol rendvédelmi szervezetek tüntetnek, mert jóléti juttatása43

ikat, mint a korkedvezményes nyugdíj, az állam nem tudja finanszírozni. Ha átlépjük határainkat, láthatjuk, hogy a jóléti társadalom nem csupán Magyarországon van válságban, hanem egész Európában. Ausztriában a családi támogatások rendszeréhez nyúltak hozzá, vagy ha tőlünk keletre nézünk Romániában a közalkalmazottak és a köztisztviselők bérét csökkentették 25%-kal. A tegnapi híradások Görögországgal voltak tele. Leszögezhető, hogy az egész jóléti rendszer átalakulóban és mozgásban van. De ez nem csak most volt így, mindig is mozgásban volt, ha megnézzük, hogy milyen volt csak az elmúlt egyszáz év. Ha vis�szagondolunk nagyapáink, dédapáink idejére, hogy abban az időben mi volt az állam feladata, mi volt a szerepe a közszolgáltatások területén, úgy látjuk, hogy nem sok. Leginkább biztonságpolitikával foglalkoztak, hadsereg, rendőrség, miegymás, stb., de a szociális területen nem nagyon voltak jelen. A közszolgáltatások elsődleges terepei a helyi települési, gazdasági, egyházi és civil szerveződések hogy a főosztályvezető úr is mondta, voltak Ganz-óvodák, meg Weiss Manfréd-lakások. A helyi közösségeknek volt nagyobb érzékenysége, nyitottsága arra, hogy a helyben jelentkező gondokat, problémákat orvosolja. Ha vis�szatekintünk a két világháború közötti Budapestre, Magyarországra, láthatjuk, hogy csak a fővárosban csaknem 20 ezer társadalmi szervezet, egyesület, egylet működött. Jelen pillanatban Magyarországon 160 ezer bejegyzett civil szervezet van, és ebből működik 20 ezer, aktív 8500. Magyarországon van annyi működő, mint korábbiakban a két világháború között volt csak Budapesten, amely akkor 1,2 milliós város volt. Látni szükséges ezeket a hullámzásokat a közszolgáltatások, társadalmi felelősség vállalás területén. Hogy milyen mértékben tudnak megerősödni a közeljövőben a helyi szociális ellátást, szolgáltatást nyújtó szervezetek az nagyban befolyásolja a szociális ellátórendszer jövőjét. Ezeket a helyi szinteket szükséges fejleszteni, és újra definiálni.

44

Nézzük, hogy mi van a gyermekekkel. Volt egy nagyon jó kutatás, jelen pillanatban is folyik a továbbgondolása: Kopp Mária, Skabski Árpád, illetve Ádám Szilvia tollából született. Ez a kutatás vezetett el a Három királylány, három királyfi mozgalom megszületéséhez. Fontos, hogy a családok a társadalomban elfoglalt helyzetük ismételten felértékelődjön, kapjon ismételten prioritást a társadalom egyik legtökéletesebb egysége: a család. Látni kell, hogy a családoknak van egy élet jobbító, egy jólétet serkentő hatása. Az asszonyoknak, akik gyermeket nevelnek, az élethossza 50%-kal jobb, mint azoknak, akik nem. Ugyanez a hatás felfedezhető a férfiak esetében is, igaz csak 30%-kal. Ezek tények. Ha a gyermekneveléshez kapcsolódó érzéseket, érzelmeket nézzük, hogy hogyan is állunk ehhez hozzá, azt tapasztaljuk, hogy a férfiak mindenképpen pozitívan ítélik meg, hogy jó, hogy gyermekeket nevelnek. Ez egy jó érzés. A hölgyek nehezebben látják, gondolom, ők viszik a mindennapok terheit, de ez nincs kihatással a fizikai létre, mert mint a tények mutatják a mortalitásban igenis nagyon számít hogy van gyerek a családban, vagy sincs. Ha megnézzük egy kicsit a befolyásoló tényezőket, hogy mi befolyásolja azt, hogy gyerekek születnek-e vagy sem, láthatjuk, hogy mindenképpen fontosak az adott helyi inputok. A családok a helyi véleményekre adnak leginkább, ilyen a 45

munkahely, a szomszédok hozzáállása. Ezért nagyon fontos a szakemberek hozzáállása, akik egy az egybe, face-to-face találkoznak az édesanyákkal, legyen szó akár családi napközik, akár gyerekjóléti szolgáltatások munkatársairól. Az ő támogató attitűdjük mindenképpen nagyon fontosan tudja befolyásolni a demográfiai helyzetet. Nagyon fontos tudni, hogy a magyar családok átlagosan 2,43 gyermekkel számolnak, ennyit szeretnének, és ebből megszületik 1,38. Több mint egy gyerek nem születik meg családonként. Nagyon szeretnének gyereket, amúgy a magyar társadalom gyerekcentrikus, de valamiképpen a behatások, a közeg, az valamiképpen oda tolja ezeket a családokat, hogy mégsem születnek meg a gyerekek. 2007-ben a magyar parlament teljes összhangban fogadta el a Legyen jobb a gyermekeknek stratégiát, ami 25 éven keresztül, 2032-ig ad munkát mind a képviselőknek, mind a kormányzatnak, mind a szakembereknek. Örvendetes lenne, ha nem csupán jobb lenne a gyermekeknek, hanem legyen jó a gyereknek. A szakma próbálja meg konkrétan definiálni, hogy miképpen lehetne őket a jó, a teljesség felé segíteni.

46

A gyermekszegénység mutatóiról is ejtsünk egy-két szót. Főosztályvezető úr említette, hogy nagyon nagy gondok vannak főleg az országnak a keleti, Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Borsod- Abaúj- Zemplén megye településein, én ezt azzal egészíteném ki, hogy a probléma koordináta inkább olyan, mint egy elbillenő súlyzó, aminek egyik része az említett észak-keleti rész, a másik pedig ez a dél-nyugati, amely kezdődik Dél- Baranyában, majd Dél-Somogy és DélZala: Siklós, Nagyatád Csurgó, Letenye, Lenti sávban. Az ország e területein is ugyanazokat a társadalmi jelzőszámokat találjuk, mint Borsodban, Szabolcsban. Valamiképpen ez az észak-keleti és dél-nyugati régió az, amelyik egy erőteljes impulzusra és lendületre vár. Ugyanakkor, ha megnézzük a gyermekvédelmi, a gyermekjóléti szolgáltatásoknak a hazai elhelyezkedését, meg hogy hol vannak leginkább felkészült szakemberek, az az ország középre koncentrálódik, a közép-magyarországi régióba. Amíg Somogyban a kollégák mindent elkövetnek, hogy egy pszichológust találjanak egy gyerekotthonba, addig Budapesten több pszichológus állást keres. Az új rendszernek, és majd a szolgáltatási törvénynek ezt is kezelnie kell, ezt a helyzetet mindenképpen meg kell oldani.

47

Az év elején elkészült az Új gondoskodás gyermekeinkről gyermekvédelmi koncepció, amelynek megállapításai bekerülnek a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepcióba is. Mindenképpen szeretnénk, hogy ha hatékony választ adhatnánk a kihívásokra. Mint korábbiakban is említettem a családok kimondottan erős jogosítványokkal rendelkeznek, a magyar EU elnökség alatt ez konkrétan is megfogalmazódott. 2011. március 22-én egy kormányközi találkozóra került sor az EU elnökséghez kapcsolódóan. A magyar kormányzat megfogalmazta ajánlásait, javaslatait, az európai kormányok és társadalmak irányába. A dokumentumnak hármas üzenete van, az egyik az, hogy a család a társadalomnak az egyik legfontosabb pillére. Ezt, mint láttuk bekerült az alaptörvénybe is, továbbá a most készülő családvédelmi sarkalatos törvényben is hangsúlyos lesz. A második üzenet: a gyermeknek alapvető joga, hogy családban nőjön föl, ez a jelenlegi Gyermekvédelmi törvényben is benne van, az első paragrafusok között, az ötödik környékén. Még prioritási sorrendet is állít: a vérszerinti család nagyon fontos, utána jön az örökbefogadás, majd pedig a nevelőszülő. Benne van, de valamiképpen ezt jó lenne ezt a gyakorlatban is megvalósítani. Az üzenet harmadik része a felelősségek a kérdésköre. Indokolt mind a szolgáltatások területén, mind a köztudatban, a fejekben erősíteni, hogy felelősek vagyunk a ránk bízottakért. Ha szülők vagyunk, akkor a gyermekekért, hogy ha már felnőtt gyermekek vagyunk, akkor szüleinkért, azokért az idősekért, akik időt, energiát fordítottak nevelésünkre, gondozásunkra. A szülő-gyermek és a felnőtt gyermek és szülő közötti felelősségvállalás mindenképpen megjelenítésre fog kerülni, mind a stratégiák, mind a jogalkotás területén. Engedjenek meg néhány gondolatot az ellátások változó rendszeréről, ami 2013. január 1. után már nem szakellátás-, vagy alapellátásként kerül meghatározásra. Lesznek szolgáltatások, egyénre szabottan, megnézve azt, hogy annak az adott embernek, annak az adott gyermeknek mire van szüksége. Az egyén, a gyermek szükségletei számára indokolt találnunk egy adekvát ellátást, szolgáltatást. Jelenleg az alapellátásból a szakellátásba, illetve a szakellátásból az alapellátásba tologatják a rászorulókat, nem rosszindulatból, egyszerűen olyan a rendszer és annak finanszírozása, hogy olyan irányba tolja el az ellátást, hogy számára ne jelentsen kiadást, plusz kiadást.

48

Jelen pillanatban 21500 körüli a szakellátásban levő gyerekeknek a száma. 56 %-uk nevelőszülőknél van elhelyezve, ez 12. 000 gyermeket jelent. A szakellátással kapcsolatban nem fogok kitérni a strukturális változásokra, igazából egy pár prioritást, és gondolatot szeretnék önökkel megosztani. Jó lenne, ha teljesen másképp viszonyulnánk erre az egész rendszerre. Amikor megszületett a gyermekvédelmi törvény, ’97 után, mindenki lázasan elkezdte építeni a gyerekvédelmi rendszert, jómagam is, én is onnan jövök. Ebben a nagy elfoglaltságban, hogy milyen is lesz a gyermekvédelmi rendszer, valahogy elfeledkeztünk arról, hogy miért is jött létre az. A döntéshozók, a szakma kicsit megfeledkezett magáról a gyerekről. Lett egy nyugati mércével is bátran vállalható jó gyerekvédelmi rendszer, – tényleg csodájára járnak mindenhonnan, most a csehek figyelik és tanulmányozzák -, de valahogy a középpontba inkább a rendszer került, mintsem a gyermek. Építsük bele, tegyük be a gondolkodásunk középpontjába ismételten a gyermeket.

49

Egy nagyon egyszerű példát osztok meg Önökkel. A gyermekvédelemben, mint Önök is tudják, mindenféle mérések vannak: ISO, T, GYSZ, ÁTG-lapok (macis), HCCP, mindenféle. Sajnálatosan pont olyat nem találunk, – kivéve a speciális ellátást, – ahol megnézzük konkrétan, hogy milyen szellemi, szocializációs szinten van egy gyerek, amikor bekerül a látóterünkbe, egy gyermekvédelmi ellátási rendszerbe, egy szakellátásba, és milyen pluszokat tudtunk mi hozzátenni, és hogyan fog onnan kikerülni. Pont ilyen adatlapot nem találunk, amely a gyermek egyéni fejlődését méri. Ezt mindenképpen indokolt korrigálnunk. Szeretnénk, ha mindazon gyermekek, akik bekerülnek a gyermekvédelmi rendszerbe, egy lehetőséghez juthassanak, egy ugródeszkához. A gyermek fejlődését bemutató lap, pont azt vázolja, hogy milyen eredményeket ért el a gyermekvédelmi rendszer, nem önmagában önmagáért, hanem a gyerek érdekében milyen eredményeket ért el. Ennek elsődleges mozgatója, hogy a gyermeket szeretnénk a középpontba tenni. A gyerek kerüljön be a középpontba, ő legyen a mi fókuszpontunk, mert a gyerek a gyermekvédelmi rendszer nem egy eszköze, vagy egy oka, hanem mindenkori célja.

50

Finomhangolásokra mindenképpen szükség van. Amikor egy gyermek veszélyeztetettsége csak olyan módon akadályozható meg, hogy a vérszerinti családból ki kell őt emelni, a szakellátási szolgáltatás elrendelése kapcsán figyelembe fogjuk venni a gyermekek életkorát. A gyermeknek mindenképpen családban indokolt felnevelkednie. Ha a gyermekvédelmi szolgáltatási rendszert nézzük, az elkövetkezendőkben nevelőszülői ellátásról tudunk beszélni, lakóotthoni ellátásról, illetve gyermekvédelmi, ifjúsági otthonokról, de ezek pontos leírásába – az idő rövidsége miatt – nem mennék bele erőteljesebben. Nagyon fontos a gyermekvédelmi szolgáltatások rendszerében, hogy világos felelősségi rendszereket kell kiépíteni. Ha megnézzük a szakellátásban, hogy a gyerek körül hány ember és hány szakember tolong, és ebből ki az, aki de facto teljes felhatalmazással bír, akkor nagyon nem találjuk, hogy ki is az. Valamiképpen jó lenne, akárcsak a saját gyerekünk esetében, tudni, hogy ki az, aki azért a gyerekért de facto és de jure felel.

51

ezt erősíti. Civilek, egyházi szervezetek, és természetesen továbbiakban is önkormányzati és állami szervezetek részvétele a gyermekvédelmi szolgáltatások nyújtásában mindenképpen ebbe az irányba mozdítja el a gyermekvédelmi rendszert. Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő figyelmüket, és természetesen én is elérhető vagyok, mind elektronikusan, mind egyéb más formában. Nyugodtan bombázzanak mind kérdésekkel, mind ötletekkel, mind pedig egy jó szóval. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

Regina Kaser: Családi napközik Ausztriában Kinderbetreuungsangebote in Österreich

Mindenképpen szeretnénk megteremteni az igényekhez kötött szolgáltatási formákat. Jelenleg nagyon sok esetben egy gyerek ellátását az determinálja, hogy hol vannak üres férőhelyek, leginkább gyermekotthoni férőhelyek. A jövőben szeretnénk megteremteni annak lehetőségét, hogy egy gyermek olyan ellátást kaphasson, amilyenre korosztálya, önön szükségletei és fejlődése szempontjából a leginkább fontos. Még lehet ezeket természetesen bővíteni gyermekvédelmi specializációkkal, mint a különleges, vagy a speciális ellátást igénylő gyermekeknek szánt szolgáltatások. Nagyon fontos, lényegi szempont, hogy kik is vannak jelen ezen a területen. Lényeges, hogy a problémához legközelebb levő, a kellő segítséget megadni tudó szervezet legyen jelen, nyújtson segítséget. Jelenleg nagyon sok esetben vannak még ilyen érdekegyezések. Egy önkormányzat, amelynek van egy saját gyermekvédelmi intézménye, teljesen biztos, hogy oda fogja helyeztetni a gyermeket, csak azért, hogy gazdaságilag az önkormányzatot ne érje kár és hátrány. Hogy a gyermek érdeke mi, az nagyon sok esetben másodlagos. Nem az önkormányzatok, ilyen furcsa szerzetek, hanem egyszerűen olyan a finanszírozási keret, hogy őt oda sodorja, hogy így kell tegyek Az elkövetkezendőkben az ésszerűsséget és az egyszerűsítést kell bele vinni a rendszerbe. A szolgáltatások differenciálása és többszereplősé tétele mindenképpen 52

Herzlichen Dank für die Einladung und die Gelegenheit die Arbeit der Österreichischen Tagesmütterorganisationen vorzustellen. Mein Name ist Regina Kaser, ich bin Geschäftsführerin des Tagesmüttervereins Wels und bin heute mit zwei weiteren Kolleginnen aus Oberösterreich hier. Unsere Vereine sind im Österreich weiten Vergleich eher mittelgroße bis kleinere Organisationen. Wir dürfen aber auch als Vertreterinnen des Österreichischen Bundesverbandes der Tagesmüttervereinigungen hier sprechen. In diesem arbeiten Organisationen aus ganz Österreich mit unterschiedlicher Struktur und Größe zusammen. Nagyon szépen köszönöm a meghívást, és a lehetőséget, hogy bemutathatom az ausztriai családi napközi szervezetének munkáját. Nevem Regina Kaser, én vagyok a Welsi Családi Napközi Szervezetének ügyvezetője, Felső-Ausztriából érkeztem Önökhöz, két kolléganőmmel együtt. Osztrák viszonylatban szervezeteink inkább közepes, illetve kisebb méretűek. De a Családi Napközik Osztrák Szövetségi Egyesületét is képviseljük ma itt. Ez a szervezet fogja össze egész Ausztria területéről a különböző struktúrájú és méretű szervezeteket.

Kinderbetreuungsangebote in Österreich Bevor ich auf die spezielle Situation der Tagesmütter in Österreich eingehe, möchte ich kurz einen Überblick über das allgemeine Kinderbetreuungsangebot in Österreich vorausschicken. 53

Für Kinder im Alter zwischen null und drei Jahren stehen in Österreich Krippen, auch Krabbelstuben genannt, zur Verfügung. Nach dem dritten Geburtstag, also im Verlauf des vierten Lebensjahres, wechseln die Kinder dann in den Kindergarten. Dieser kann bis zur Schulpflicht, die mit dem 6. Geburtstag erreicht wird, besucht werden. Wie das Schuljahr beginnt das Krabbelstubenund Kindergartenjahr immer mit September. In der Schulzeit stehen zur Nachmittagsbetreuung, zumindest im städtischen Bereich, Horte zur Verfügung. In ländlicheren Regionen ist keine flächendeckende Versorgung mit solchen Einrichtungen gegeben. Kindergärten gibt es zwar in den meisten Orten, teilweise aber nur vormittags. Noch weniger ausreichend ist die Versorgung im Bereich der unter 3jährigen oder der Schulkinder. Viele kleinere Orte behelfen sich mit Mischgruppen, in denen Kinder ab zwei Jahren bis ins Grundschulalter betreut werden. Großteils werden diese Betreuungseinrichtungen von den Gemeinden und Städten selbst angeboten, es gibt aber auch private Anbieter, die von Land und Gemeinden gefördert werden. In den letzten zwei bis drei Jahren wurde in Österreich der Ausbau dieser institutionellen Kinderbetreuungsangebote stark vorangetrieben, da immer wieder betont wurde, dass im europaweiten Vergleich das Angebot nicht ausreichend sei.

A gyerekfelügyelet lehetőségei Ausztriában Mielőtt részletezem a családi napközi helyzetét Ausztriában, szeretnék rövid áttekintést nyújtani a gyerekfelügyelet általános helyzetéről. A 0-3 éves korú gyerekeket Ausztriában bölcsődékben lehet elhelyezni – ezeket mászó-csoportoknak is nevezik. 3. születésnapjuk után, tehát negyedik életévük során kerülnek az óvodába. Ide iskolaköteles korukig, tehát 6 éves korig, járhatnak. Mint a tanév, a bölcsődei és óvodai év is szeptemberben kezdődik. Iskolás korban a délutáni felügyeletet – legalább is városi szinten – a napközi látja el. Vidéki viszonylatban ilyen jellegű intézmények szélesebb körben nem léteznek. Bár óvoda szinte minden településen van, de csak délelőttönként. Sokkal kevésbé kielégítő a 3 éven aluli gyerekek, illetve az iskoláskorúak ilyen jellegű ellátása. Több kistelepülés ezt vegyes csoportokkal oldja meg, ahol fogadják a 2. életévüket betöltött gyerekeket, ill. a kisiskolásokat. Ezeket a szolgáltatásokat a települések (községek és városok) többnyire maguk nyújtják, de vannak magán-intézmények is, akiket viszont a tartomány és a település támogat. Az utóbbi 2-3 évben Ausztriában az ilyen jellegű gyermek-elhelyezési lehetőségeket nagyon szorgalmazták, ugyanis egyre hangsúlyozták, hogy európai összehasonlításban a kínálat nem kielégítő.

54

Entwicklung der Tagesmütter-Idee Neben diesen institutionellen Angeboten spielt aber auch die Kinderbetreuung durch Tagesmütter, die ausschließlich von privaten Organisationen angeboten wird, eine wichtige Rolle. Durch die vermehrte außerhäusliche Erwerbstätigkeit der Frauen bekam die familienergänzende Kinderbetreuung eine zentrale Bedeutung. Die Eltern müssen den Anforderungen der Wirtschaft nach Flexibilität bezüglich der Arbeitszeit gerecht werden, aber natürlich auch auf das Kindeswohl achten. Vor allem in ländlichen Bereichen, ist die Tagesmutter/ der Tagesvater oftmals die einzige Möglichkeit Beruf und Familie miteinander vereinbaren zu können. Die Grundidee dieser Betreuungsform stammt aus dem skandinavischen Raum. Aber auch in Österreich haben sich schon vor über 30 Jahren aus privaten Initiativen die ersten Tagesmüttervereine gebildet. Verschiedene Organisationen mit unterschiedlichen Strukturen und Konzepten sind entstanden. Auf Grund der Unterschiedlichkeiten, aber mit den gemeinsamen und verbindenden Grundideen und Anliegen, wurde schon 1982 der Bundesverband der österreichischen Pfleg-, Adoptiv- und Tageselternvereine gegründet. Auf der Ebene dieser Dachorganisation für Tagesmüttervereinigungen war und ist es möglich für gemeinsame Anliegen gemeinsame Lösungsstrategien zu entwickeln.

A családi napközi ötletének kifejlesztése Ezeken az intézményi lehetőségeken kívül azonban a családi napköziben való elhelyezés is igen fontos szerepet játszik. Ezt kizárólag magán-szervezetek nyújtják. A nők egyre gyakrabban végeznek házon kívül munkát, ezért a családi felügyeletet kiegészítő forma központi szerepet játszik. Ami a munkaidőt illeti, úgy a gazdaság rugalmasságot kíván a szülőktől, akiknek meg kell felelniük ennek a követelménynek. Mind emellett pedig természetesen a gyerekeik jólétét is szem előtt kell tartaniuk. Elsősorban vidéki viszonylatban gyakran a családi napközi az egyetlen lehetőség arra, hogy a családot és a munkát össze tudják hangolni. A gyermekfelügyelet e formájának alapötlete a Skandináv félszigetről származik. De Ausztriában is már több mint 30 éve – egyéni kezdeményezésre – kialakultak szülőhelyettesítést vállaló egyesületek. Különböző szervezetek alakultak – melyek struktúrája és koncepciója is különböző volt. A különbségek alapján, de a közös és összekötő alapötlettel és célokkal már 1982-ben megalakult az Osztrák nevelő-, örökbefogadó és nappali szülői szervezetek Országos Szövetsége. A fedőszervezet fennhatósága alatt lehetséges, hogy a közös célok érdekében közös megoldási stratégiák szülessenek. 55

Der Bundesverband Der Bundesverband möchte gesellschaftspolitischen Einfluss nehmen, um für Kinder in Betreuung außerhalb der Familie möglichst gute Rahmenbedingungen zu schaffen. Das Wohl des Kindes steht dabei im Mittelpunkt des Interesses. Die Stärke der familiennahen Betreuung liegt in der stabilen Bindung die dem Kind geboten werden kann und in der Verbindung von Fachkompetenz und Emotionalität. Die Mitgliedsvereine sollen vernetzt arbeiten, um durch Erfahrungsaustausch und Zusammenarbeit gemeinsame Qualitätsstandards zu erreichen. Dazu bietet der Bundesverband seinen Mitgliedern Möglichkeiten für den fachlichen Austausch und Weiterbildungsangebote zu relevanten und aktuellen Themen.

Az országos szövetség Az országos szövetség társadalompolitikai hatást szeretne elérni, hogy a családon kívüli gyermekfelügyelet számára a lehető legjobb keretfeltételeket tudja biztosítani. A gyermekek jóléte mindenképpen az érdeklődés középpontjában áll. A család közeli felügyelet erőssége a szakmai kompetencia és érzelmi kapcsolatban áll, valamint abban, hogy a gyerek számára stabil kötődést nyújthat. A tagszervezetek hálózatban dolgoznak, hogy tapasztalatcsere és együttműködés révén közös minőségi színvonalat érjenek el. Ehhez az országos szövetség tagjainak az aktuális és jelentős témákban tapasztalatcsere és továbbképzési lehetőséget biztosít. Die wichtigsten Ergebnisse der Zusammenarbeit im Bundesverband in der Zeit seines Bestehens sind: • die Aushandlung eines bundesweit gültigen Mindestlohntarifes für Tagesmütter • die Erstellung eines Berufsbildes für Tagesmütter/-väter • die Erarbeitung eines Curriculums für die Ausbildung von Tagesmüttern/vätern Im Bundesverband sind Tagesmütterorganisationen aus allen Bundesländern vertreten. Leider sind aber noch nicht alle Anbieter von Tagesmüttern dem Bundesverband beigetreten. Wie schon gesagt, sind die Strukturen und die Größe sehr unterschiedlich. Es gibt Organisationen, die sich ausschließlich mit der Tagesmütterarbeit beschäftigen. In anderen Organisationen sind die Tagesmütter nur ein relativ kleiner Teil des gesamten Aufgabengebietes im Sozialbereich. (z.B.: Caritas)

56

Az országos szövetség fennállása óta együttműködései során fontos eredményeket ért el: • országos szinten érvényes minimális bérezést a „nappali anyák” számára. • a „nappali anyákról” alkotott kép kialakítása • a „nappali anyák” képzési programjának összeállítása Az országos szövetségben minden tartományi családi napközis szervezet képviselteti magát. Sajnos azonban még nem minden családi napközi szolgáltató lépett be az országos szövetségbe. Mint már említettem, struktúrájuk és méretük is igen különböző. Vannak olyan szervezetek, akik kizárólag „nappali anyai” munkával foglalkoznak. Más szervezetekben pedig ez a tevékenység kevésbé jelentős az egész szociális munka viszonylatában (pl. Caritas). Zahlen: Vereine, Mitglieder BV, Tageskinder, Tagesmütter/ -väter SZÁMOK: Egyesületek, tagok, a gondozást igénybe vevő gyerekek, „nappali anyák” Wien: • Eltern für Kinder Ö, Mitglied • Hilfswerk Wien, Antrag auf Mitgliedschaft, 48 TM, 257 TK • Volkshilfe Wien, • Kinderdrehscheibe NÖ: • Hilfswerk NÖ, 794TM, 3577TK • Caritas St. Pölten, Mitglied, 190TM, 358TK • Familienverband d. Diözese St. Pölten, Mitglied, 23 TM, 31 TK Burgenland: • Projekt TM csana Burgenland, Mitglied, 48TM, 129TK Oberösterreich: • Aktion TM OÖ, 146TM, 689TK • Verein TM Innviertel, Mitglied, 76TM, 287TK • Verein TM Wels, Mitglied, 29TM, 118TK • Verein TM Grieskirchen-Eferding, Mitglied, 20TM, 52TK • Verein TM Gmunden, Mitglied, 19TM, 67TK • Verein TM Rohrbach, Mitglied, 9TM, 26TK • OÖ gesamt: 293TM, 1214TK 57

Steiermark: • TM Graz-Steiermark, Mitglied, 370TM, 1879TK • Hilfswerk Steiermark, 132TM, 1075TK • Volkshilfe Steiermark Kärnten: • AVS Sozial, Mitglied, 111TM, 610TK • Hilfswerk Kärnten Salzburg: • Tageselternzentrum Salzburg, Mitglied, 151TM, 733TK • Hilfswerk Salzburg, Antrag auf Mitgliedschaft, 154TM, 522TK Tirol: • Aktion TM d. kath. Familienverbandes, Mitglied, • Sozialsprengel Kitzbühel, Aurach, Jochberg, Mitglied, 21TM, 81TK • Verein TM, Kinderspielgr., Kinderkrippe Landeck, Mitglied • Frauen im Brennpunkt, Mitglied, 68TM, 256TK • Tirol gesamt: 243TM, 905TK Vorarlberg: • TM Vorarlberg, Antrag auf Mitgliedschaft, 120TM, 235TM Es gibt also in ganz Österreich 26 Anbieter, von denen 16 Mitglieder im Bundesverband sind, drei weitere haben Interesse an einer Mitgliedschaft bekundet. Insgesamt werden ca. 12.000 Kinder bei ca. 2.600 Tagesmüttern betreut.

Niederösterreich arbeiten die Tagesmütter als „Neue Selbständige“, weil das Land die Anstellungskosten nicht mitfinanziert. Die Tagesmütter sind aber Mitglieder einer Trägerorganisation. Diese erledigt administrative Aufgaben und ist für Vermittlung, Beratung der Tagesmütter, Aus- und Weiterbildung zuständig. Dafür erhalten die Trägervereine auch finanzielle Mittel vom Land.

A „nappali anyák” – családi napközi vezetők – alkalmazása Az országos szövetségben képviselt szervezetek egyik legfontosabb problémája, hogy a „nappali anyáknak” megfelelő alkalmazást tudjanak találni a fenntartó szervezeteknél. Ez természetesen csak az állami szektor pénzügyi támogatásával lehetséges (ez jelenleg a tartomány, a települések, az AMS = munkaerőpiac-szolgáltató). Sajnos Ausztriában sincs minden szervezetnél lehetőség a „nappali anyák” hivatalos alkalmazására. Alsó-Ausztriában a „nappali anyák” ún. „új magánvállalkozóként“ dolgoznak, mert a tartomány nem járul hozzá a munkavállalói költségek finanszírozásához. De a „nappali anyák”- CSANA vezetők – szervezetbe tömörülnk, egy fenntartói szervezet tagjai is. Ez a szervezet adminisztratív feladatokat lát el tagjai számára és közvetít, tanácsot ad a „nappali anyáknak”, gondoskodik képzésüktől és továbbképzésükről. Ehhez a fenntartó szervezetek viszont kapnak támogatást a tartománytól.

Öffentliche Förderungen

Tehát egész Ausztria területén 26 intézmény van, ebből 16 tagja az országos szövetségnek, további 3 már jelezte érdeklődését a tagsági viszony iránt. Kb. 2600 „nappali anya” összesen mintegy 12 ezer gyereket gondoz.

Die Finanzierung durch das Land und die Gemeinden erfolgt entweder pro Betreuungsstunde, pro Kind oder in Form einer pauschalen Summe für den gesamten Aufwand des Vereins. In einigen Bundesländern ist die Form und Höhe der Subventionierung in einem Kinderbetreuungsgesetz geregelt, z.B. in der Steiermark, in Salzburg und in Tirol. In Oberösterreich sind aber noch jährliche Subventionsansuchen bei Land, Gemeinden und Arbeitsmarktservice zu stellen, da die Tagesmütter noch nicht im Kinderbetreuungsgesetz verankert sind.

Anstellung der Tagesmütter

Állami támogatások

Ein Hauptanliegen aller im Bundesverband vertretenen Organisationen ist es, den Tagesmüttern eine Anstellung bei der Trägerorganisation bieten zu können. Dies ist natürlich nur mit finanzieller Unterstützung von öffentlicher Seite möglich (derzeit: Land, Gemeinden, AMS). Leider ist auch in Österreich noch nicht bei jeder Organisation die Anstellung der Tagesmütter möglich. In

A tartományi vagy települési finanszírozás többféleképpen történhet: vagy a felügyelt órák száma alapján, vagy gyerekenként, vagy pedig átalányban, amit az egyesület kap az összes költsége függvényében. Néhány tartományban a támogatás formáját és mértékét a gyermekfelügyeleti törvény szabályozza (pl. Stájerországban, Salzburg tartományban és Tirolban). Felső-Ausztriában viszont

58

59

évente kérelmezni kell a támogatás folyósítását a tartománynál, a települési önkormányzatnál és a munkaerő-piaci szervezeteknél, mivel a „nappali anyákról” a gyermekfelügyeleti törvény nem rendelkezik.

Tagesmüttergehalt Die Bezahlung der Tagesmütter erfolgt nach dem oben schon erwähnten Mindestlohntarif, sofern es sich um reine Tagesmütterorganisationen handelt. Tagesmütter die bei Sozialvereinen angesiedelt sind, werden nach dem Kollektivvertrag für Gesundheits- und Sozialberufe (BAGS) bezahlt. In beiden Fällen wird pro Kind und Betreuungsstunde bezahlt. Eine vollversicherte Anstellung ergibt sich damit ab der 38. Betreuungsstunde, darunter besteht nur eine geringfügige Beschäftigung ohne Kranken-, Pensionsund Arbeitslosenversicherung. Diese Situation zusammen mit dem starken Schwanken des Gehalts, je nach Bedarf am Markt, ist wenig zufriedenstellend. Ein besonders günstiges Lohnmodell hat das Bundesland Tirol, wo es ein Basisgehalt mit einer Aufzahlung pro Betreuungsstunde gibt. Daraus ergibt sich eine vollversicherte Anstellung schon ab 13 Betreuungsstunden. Deshalb wird dieses Modell auch von anderen Bundesländern angestrebt. Eine günstige Regelung haben die Tagesmütter auch bezüglich der steuerlichen Absetzbarkeit von Werbungskosten. Angestellte Tagesmütter können 50% ihres Einkommens als Werbungskosten absetzen, selbständig tätige Tagesmütter sogar 70%.

A „nappali anyák” bére A „nappali anyák” bérezése a már említett minimálbér tarifája szerint történik, ha tisztán családi napközi-szervezetről van szó. Az olyan „nappali anyák” bérezése, akik valamilyen szociális szervezet keretében működnek, az egészségügyi és szociális dolgozók kollektív szerződése alapján történik. Mindkét esetben gyerekenként és a gondozási órák alapján történik a bérezés. Teljes biztosítással járó alkalmazásról a 38. gondozási óra után beszélhetünk – addig csak társadalom- és nyugdíjbiztosítás és munkanélküli járadék nélküli, jelentéktelen foglalkoztatottságról beszélhetünk. Ez a szituáció és a nagymértékben ingadozó fizetés (a piaci igényektől függően) aligha kielégítő. Különösen kedvező bérmodell működik Tirol tartományban, ahol az alapfizetéshez a gondozási órák után kiegészítés járul. Ez már 13 óra után is teljes biztosítással járó alkalmazást jelent. Ezért tűzte ki több tartomány célul ezt a modellt.

60

Kedvező szabályozásban részesülnek a CSANÁ-k – „nappali anyák” – az adóból leírható reklámköltség terén. Alkalmazásban álló „nappali anyák” jövedelmük 50 %át leírhatják reklámköltségként, az önállóan tevékenykedők (magánvállalkozók) akár a 70 %át.

Kosten für die Vereine Die Gesamtkosten einer Betreuungsstunde inklusive Anstellungskosten für den Trägerverein laut Mindestlohntarif belaufen sich derzeit auf ca. € 4,-- pro Stunde. Rechnet man auch Overheadkosten, sowohl im Personalbereich als auch für Aus- und Weiterbildung und Sachaufwand mit ein, liegen die Kosten ca. bei € 5,--. Dieser Betrag schwankt natürlich je nach Größe des Vereins, Standort, personeller Besetzung, gesetzlichen Bestimmungen usw.

Egyesületi költségek A gondozási óra összköltsége, a fenntartó költségeit beleértve, a minimálbér tarifája szerint jelenleg óránként 4,- €. Ha a személyi feltételek járulékos költségeit, a ki- és továbbképzést valamint a dologi költségeket is számoljuk, a költségek kb. 5,- €-t tesznek ki. Ez az összeg természetesen az egyesület méretétől, helyszínétől, személyi állományától, a törvényi előírásoktól függően változik.

Qualitätssicherung Ein weiteres wichtiges Anliegen des Bundesverbandes und seiner Mitglieder ist die Qualitätssicherung der Tagesmütterbetreuung. Dafür ist es wichtig, dass die Trägervereine über Fachpersonal verfügen, das die Eltern berät und die Tagesmütter und -väter in ihrer Arbeit begleitet und unterstützt. Auch die Auswahl der Tagesmütter, deren Ausbildung und die Weiterbildung wird durch die Vereine organisiert. Dabei gibt es aber teilweise Zusammenarbeit mit anderen Bildungsträgern. Auch diese Kosten können nicht durch die Elternbeiträge alleine getragen werden und die Förderung durch das Land ist unbedingt notwendig und wird auch in allen Bundesländern geleistet. Die Ausbildungskosten für die Tagesmütter übernimmt fallweise das Arbeitsmarktservice. Dessen Interesse liegt einerseits darin, Frauen mit Kinderbetreuungspflichten, die wieder ins Berufsleben einsteigen wollen, zu ermöglichen als Tagesmutter zu arbeiten und damit Beruf und Familie zu verbinden. Anderseits ergeben sich dadurch wieder Betreuungsplätze für Kinder anderer außer Haus erwerbstätiger Eltern. 61

Minőségbiztosítás Az országos szövetség és tagjainak egy további fontos kérdése a családi napközik minőségbiztosítása. Ehhez fontos, hogy a fenntartók rendelkezzenek megfelelő szak-személyzettel, amely tanácsokkal látja el és támogatja a „nappali anyákat” munkájukban. A „nappali anyák” kiválasztását, azok ki- és továbbképzését is az egyesületek látják el. Eközben viszont részben együttműködnek más fenntartókkal. Ezek a költségek sem fedezhetők kizárólag a szülők hozzájárulásából, a tartományi támogatásokra tehát feltétlenül szükség van, és ezt minden tartomány meg is adja. A képzési költségeket esetenként a munkaerőpiac vállalja. Ennek érdeke egyrészt az, hogy a gondozónők, akik vissza akarnak térni a munka világába, tehát az ő számukra lehetővé tegyék, hogy „nappali anyaként” dolgozhassanak, és ezáltal összeköthessék a családot a hivatással. Másrészt viszont ily módon „óvodai helyek“ keletkeznek olyan gyerekek számára, akiknek szülei otthonukon kívül dolgoznak.

Berufsbild Um die Qualitätsstandards der Vereine darzulegen, hat der Bundesverband ein Berufsbild Tagesmütter erstellt. Darin werden die grundlegenden Merkmale der Tagesmutter/-vater-Betreuung zusammengefasst. In Österreich versteht man unter Tagesmüttern/-vätern Personen, die im eigenen Haushalt regelmäßig und entgeltlich Kinder betreuen. Formen mobiler Betreuung oder von Betreuung in Firmen sind die Ausnahme. Die Aufgabe der Tagesmutter ist die Sicherung der Grundbedürfnisse und die bestmögliche Förderung und Begleitung der Kinder. Frühe Bildung braucht vor allem stabile und sichere Bindung. Dafür bietet das familiäre Umfeld der Tagesmutter einen optimalen Rahmen. Die Bildungsziele bei der Tagesmutter liegen vor allem in der Bewältigung von alltäglichen Lebenssituationen. Die Kinder lernen ganzheitlich mit allen Sinnen. Sie erkunden die Umwelt, lernen sich selbst und andere Menschen kennen. Das Tempo und die Unterstützung sind dem Kind angemessen. Tagesmütter/-väter brauchen eine behördliche Bewilligung, um den Beruf ausüben zu dürfen. Die Vereine prüfen im Vorfeld die physische und psychische Eignung und die Wohnverhältnisse. Tagesmütter müssen offen sein gegenüber verschieden Familienformen, Erziehungsstilen und Kulturen. Alle Tagesmütter müssen eine Ausbildung in den Bereichen Persönlichkeitsbildung, Kommunikation, Entwicklungspsychologie, Pädagogik, praktische Arbeit

62

mit Kindern, Haushaltsmanagement, rechtliche Grundlagen und Erste Hilfe absolvieren.

Hivatás-kép Az egyesületek minőségi színvonalának szemléltetésére az országos szövetség kidolgozta a „nappali anyák” ún. hivatás-képét. Ebben összefoglalják a „nappali anyák” (anyák, apák) által végzett felügyelet alapvető kritériumait. Ausztriában a „nappali anya” fogalmán a következőt értjük: akik saját háztartásukban rendszeresen és térítés ellenében gyerekekre felügyelnek. Az ún. mobil felügyelet, illetve a cégeken belüli gyermekfelügyelet a kivétel. A „nappali anya” feladata a gyerekek alapvető szükségleteinek biztosítása, a kicsik lehető legjobb támogatása és kísérése. A korai képzésnek stabil és biztos kapocsra van szüksége. Ehhez a „nappali anyák” családi háttere optimális keretet biztosít. A családi napköziben a mindennapi élethelyzetek megoldása jelenti az elsődleges képzési célokat. A gyerekek minden érzékszervükkel együttesen tanulnak. Felfedezik környezetüket, megismerik saját magukat és más embereket. A tempó és a támogatás úgymond gyerek-barát. A „nappali anyáknak” hivatalos engedélyre van szükségük, hogy munkájukat végezhessék. Az egyesületek előzetesen ellenőrzik, hogy fizikailag és pszichikailag alkalmasak-e, illetve a lakáshelyzet megfelelő-e. A „nappali anyáknak” nyitottnak kell lenniük a különböző családi formákra, nevelési stílusokra és kultúrákra. Minden „nappali anyának” képzésen kell részt vennie, mégpedig a következő területeken: személyiségfejlesztés, kommunikáció, nevelési stílusok, pedagógia, gyerekekkel való gyakorlati munka, háztartási management, jogi alapismeretek és elsősegélynyújtás.

Ausbildungscurriculum Im letzten Jahr wurde auf Anregung des Bundesverbandes von einer Expertengruppe, in Zusammenarbeit mit dem zuständigen Ministerium, ein Curriculum für die Ausbildung der Tagesmütter fertig gestellt. Vereine, die sich in ihrer Ausbildung an dieses Curriculum halten, können ein Qualitätszertifikat beantragen und erhalten.

Képzési program Az elmúlt évben az országos szövetség kezdeményezésére egy szakértői csoport az illetékes minisztériummal együttműködve a „nappali anyák” számára kép63

zési programot dolgozott ki. Azok az egyesületek, akik képzésük során e programhoz tartják magukat, minőségi tanúsítványért folyamodhatnak, és azt meg is kapják.

Elternbeiträge Wie schon oben beschrieben gibt es für Kosten für die Anstellung der Tagesmütter, die Aus- und Weiterbildung und die Overheadkosten der Vereine öffentliche Förderungen. Zum Teil werden die Kosten aber auch durch die Elternbeiträge gedeckt. Das heißt für die Eltern, sie müssen für einen Teil der anfallenden Kosten aufkommen. Grundsätzlich erhalten Eltern in Österreich aber auch finanzielle Unterstützung. Einheitlich im gesamten Bundesgebiet gibt es finanzielle Beihilfen vom Staat in Form von Familienbeihilfe oder Kinderbetreuungsgeld. Da die Organisation der außerfamiliären Kinderbetreuung aber in der Verantwortung der Länder und Gemeinden liegt, gibt es keine einheitliche Regelung für die Beiträge, die die Eltern für die Kinderbetreuung zu leisten haben. Seit der Einführung des verpflichtenden Kindergartenjahres (vor dem Eintritt in die Grundschule) mit September 2010, ist dieses in ganz Österreich für die Eltern gratis. Sonst sind die Regelungen in den Bundesländern sehr unterschiedlich. So ist z.B. die institutionelle Kinderbetreuung in Oberösterreich ab dem 30. Lebensmonat gratis, nicht jedoch die Betreuung bei Tagesmüttern. Es gibt aber einen Zuschuss für die Eltern ab dem 30. Lebensmonat des Kindes, sofern kein Platz in einer institutionellen Betreuung frei ist. In der Steiermark waren bis vor kurzem alle Betreuungen kostenlos, auch die Tagesmütter. Dieses Angebot wurde aber wegen der hohen Kosten für das Land zurückgenommen. Für einkommensschwache Familien ist auch eine Förderung über das AMS möglich, wenn die Mütter wieder ins Berufsleben einsteigen oder Kurse besuchen. Allgemein haben die Tagesmütterorganisationen aber das Problem bezüglich der Kosten gegenüber anderen Betreuungseinrichtungen konkurrenzfähig zu bleiben. Die Elternbeiträge sind von Bundesland zu Bundesland unterschiedlich, teilweise sogar innerhalb eines Bundeslandes von Verein zu Verein. Die Einstufung des Elternbeitrages erfolgt meist nach dem Familieneinkommen. Je höher die öffentliche Förderung für die Trägerorganisationen ist, desto geringer kann der Elternbeitrag gehalten werden. Derzeit liegen die Kosten der Eltern für eine Betreuungsstunde bei der Tagesmutter zwischen € 0,-- und ca. € 4,--. Da die Tagesmütter auch für eine gesunde und Kind gerechte Ernährung der Kinder während der Betreuungszeit sorgen, erhalten sie dafür von den Eltern Essensgeld, das bis zu einer Höhe von € 58,68 pro Kind und Monat nicht versteuert werden muss. 64

Szülői hozzájárulás – térítés Mint már említettem, a „„nappali anyák” alkalmazási költségeire, a képzések finanszírozására valamint az egyesületek járulékos költségeire állami támogatás vehető igénybe. A költségeket azonban részben a szülő hozzájárulásokból fedezik. Ez a szülők számára azt jelenti, hogy a felmerülő költségek egy részét nekik kell állniuk. Ausztriában alapvetően azonban a szülőknek is jár anyagi támogatás. Az egész osztrák állam területén egységesen vannak anyagi támogatások, családi, vagy pedig gyermekgondozási-segély formájában. A családon kívüli gyermekgondozás azonban a tartományok és települések kompetenciájába tartozik, ezért a szülők által fizetendő összegekre vonatkozóan nincs egységes szabályozás. A kötelező óvodai év bevezetése, tehát 2010 szeptembere óta (iskola-előkészítés), ez az egy év egész Ausztriában minden család számára ingyenes. Egyébként pedig a különböző tartományokban nagyon eltérőek a szabályozások. Felső-Ausztriában pl. a gyerekek intézményi elhelyezése 30 hónapos koruk után ingyenes, viszont a családi napközi nem. Viszont ha a gyerek 30 hónapos kora után nem jut intézményi férőhelyhez, pótlék jár a szülőknek. Stájerországban röviddel azelőttig minden gyerekfelügyelet ingyenes volt, a családi napközi is. Viszont ezt a lehetőséget a magas költségek miatt beszüntették. Viszont az alacsony keresetű családok támogatása a munkaerő-piaci szolgálat – AMS – által is lehetséges, ha az anyák visszatérnek a munka világába, illetve képzésen vesznek részt. Általában azonban a „nappali anya” szervezetek azzal a problémával állnak szemben, hogy a többi gyermekfelügyeleti intézménnyel szemben versenyképesnek kell maradniuk a költségeket illetően. A szülők hozzájárulása tartományról tartományra nagyon különböző – olykor még tartományon belül és észlelhető különbség az egyesületek között. Az, hogy a szülők mennyit fizetnek, általában a család jövedelmétől függ. Minél magasabb az állami támogatás a fenntartók irányába, annál alacsonyabb lehet a szülők fizetési kötelezettsége. Jelenleg a szülőkre háruló költség így néz ki: a családi napköziben töltött egy gondozási óra 0 és 4 Euró között mozog. Mivel a „nappali anyák” a gyerek korának megfelelő egészséges étkezésről is gondoskodnak, a szülőktől étkezési díjat kapnak, mely után gyerekenként havi 58,68 Euró összegig nem kell adózniuk.

Vorteile der Tagesmutterbetreuung – Für die Eltern Trotz des Ausbaus der institutionellen Kinderbetreuung ist die Nachfrage nach Tagesmüttern derzeit sehr groß. Das Problem ist eher, geeignete Tagesmütter zu finden, die zu den derzeitigen Gehaltsbedingungen diese verantwortungsvolle Arbeit 65

übernehmen wollen. Die Gründe, aus denen Eltern eine Tagesmutter in Anspruch nehmen, sind vielfältig. Viele Eltern bevorzugen die Betreuung im familiären Rahmen und in der kleinen Gruppe. Sie ermöglicht das individuelle Eingehen auf das Kind mit der Berücksichtigung von Entwicklungsstand, Tagesverfassung und dem Bedürfnis nach Zuwendung. Darüber hinaus ist das Betreuungsangebot bei der Tagesmutter ganzjährig und damit nicht an Ferienzeiten gebunden. Der Einstieg ist jederzeit möglich und nicht an Einschreibefristen und den Beginn des Kindergarten- oder Schuljahres gebunden. Mit der Möglichkeit der individuellen Vereinbarung der Betreuungszeiten entspricht es den Bedürfnissen der Eltern, die für den Arbeitsmarkt möglichst flexibel sein müssen.

A családi napközi előnye – A szülők szemszögéből A gyermekfelügyelet intézményi hálózatának kiépítése ellenére jelenleg igen nagy kereslet mutatkozik a családi napközik iránt. A problémát inkább a megfelelő „nappali anya” megtalálása jelenti, akik a jelenlegi kereseti feltételek mellett vállalják ezt a felelősségteljes munkát. Az ok, amiért szülők a családi napközit, a „nappali anya” szolgálatot igénybe veszik, sokféle lehet. Többen a családi keretben és kis csoportban való felügyeletet részesítik előnyben. Ez a forma személyesebb bánásmódot tesz lehetővé, a gyerek fejlődési szintjének, aznapi állapotának és érzelmi igényeinek szem előtt tartásával. Ezen kívül a családi napköziben egész évben fogadják a gyerekeket, tehát a felügyelet nem függ a szünidőtől. Bármikor be lehet lépni, nem köt a beiratkozás időpontja, az óvodai, vagy iskolaév kezdete sem játszik szerepet. Mivel a felügyeleti idő is személyes megbeszélés tárgya, jobban megfelel a szülők igényének, akikkel szemben a munkaerőpiac legfőbb elvárása a rugalmasság.

Für Länder und Gemeinden Inzwischen setzt sich auch in den Gemeinden und Städten die Erkenntnis durch, dass die Tagesmutterbetreuung eine wertvolle Betreuungsform ist, auf die man nicht verzichten kann. Die ganzjährige Einstiegsmöglichkeit und die Abdeckung spezieller Betreuungszeiten können die institutionellen Betreuungen nicht oder nur mit enormen Kostenaufwand bieten. Auch auf die Belastbarkeit der Kinder bei einer sehr langen Betreuungszeit in Institutionen muss geachtet werden. Speziell in kleineren Gemeinden ist die Auslastung von institutionellen Einrichtungen oft nicht gesichert. Mit der zur Verfügung Stellung der eigenen Räumlichkeiten der Tagesmutter ersparen sich die Gemeinden enorme Infrastrukturkosten. Immer mehr Gemeinden sind daher bereit Tagesmütter zu fördern, weil sie ihre Vorteile 66

erkennen. Auch die Länder unterstützen, wie bereits gesagt, in unterschiedlicher Ausprägung die Arbeit der Tagesmütterorganisationen, weil sie ein möglichst weit gefächertes Angebot an Kinderbetreuung brauchen. Ich hoffe dieser kurzen Überblick über die Situation in Österreich kann Ihnen Anregungen für die Arbeit in Ungarn geben. Der Bundesverband ist immer sehr interessiert an internationaler Zusammenarbeit. Wenn unsere Erfahrungen Ihnen helfen können, freut uns das sehr. Für weitere Fragen stehen meine Kolleginnen und ich jetzt noch gerne zur Verfügung.

Előnyök – a tartományok és települések szempontjából Időközben tartományi és települési szinten is egyre inkább tért hódít az a felismerés, hogy a családi napközi a gyermekfelügyelet nagyon értékes formája, melyet nem lehet nélkülözni. Az, hogy az év bármely napján el lehet kezdeni, és a speciális gondozási/felügyeleti igények kielégítése előnyt jelent az intézményi rendszerrel szemben (amely ezt nem – vagy csak jelentős többletköltséggel tudja megoldani. A túl hosszúra nyúló intézményi felügyelet esetében ügyelni kell a gyerekek terhelhetőségére is. Kisebb települések esetében az intézmények kihasználtsága nem biztosított. Azzal, hogy a „nappali anyák” saját helyiségeiket bocsátják rendelkezésre, a települések hatalmas infrastrukturális költségeket takarítanak meg. Éppen ezért egyre több település szorgalmazza, ill. támogatja a családi napköziket, mert felismerték ezek előnyeit. Mint említettem, a tartományok is különböző mértékben szorgalmazzák ezt a formát, mivel lehetőleg széles körű kínálatra van szükségük a gyermekfelügyelet terén. Remélem, hogy ez a rövid ausztriai áttekintés ötleteket nyújthat Önöknek a munkájukhoz. Országos szövetségünk érdekelt a nemzetközi együttműködésben. Nagy öröm számunkra, ha tapasztalataink hasznosak Önöknek. Kolléganőimmel szívesen állunk rendelkezésükre, amennyiben kérdésük lenne hozzánk.

A levezető elnök megjegyzései Nagyon sok fontos elemet ismerhettünk meg Kaser igazgató asszony előadásából. Egy elemet szeretnék külön kiemelni, és minden érintett figyelmébe ajánlok. Ausztriában igazán sikeresen azok a családi napközik működnek, amelyek szövetséget hoztak létre, amelyek szervezetten tudják védeni az érdekeiket, és amelyek képesek belső minőségbiztosítással, ellenőrzéssel emelni a családi napközik iránti bizalmat. Fontos üzenet mindannyiunk számára. Következő előadónk képet ad arról, hogy egy magyar egyesület milyen módon követi az osztrák modellt.

67

Grosch Mária: Családi napközik hálózati modelljének rövid bemutatása Egyesületünk 2002-ben kezdte meg tevékenységét. Eleinte házi gyermekfelügyeletet végeztünk, az első családi napközi telephelyek Ürüm községben jöttek létre 2003 nyarán. Ugyanebben az évben vette nyilvántartásba a fővárosi szociális és gyámhivatal a helyettes szülői hálózatunkat. Az akkor 10 családból álló helyettes szülői munkacsoport, amely krízishelyzetbe került családok gyermekeinek átmeneti gondozását végzi, azóta közel hatszorosára bővült. A napközbeni ellátás területén családi napközi hálózatunk kialakítását az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatása tette lehetővé a 2003. szeptember 1. – 2006. május 31. közötti időszakban. 2004 első feléig hét családi napközi jött létre a pályázatnak köszönhetően, jelenleg is ennyi telephelyből áll családi napközi hálózatunk, közöttük öt a kezdetektől működik. Eddig minden évben bővítettük családi napközi telephelyeink számát, de dolgozóink közül többen is voltak, akiknek élethelyzete megváltozott (költözés, házasságkötés, a családi kötelezettségek csökkenése miatt otthonon kívüli munka vállalása, nyugdíj) és abbahagyták a tevékenységet. A gyermekgondozást végzők kiképzését partnerszervezetük, a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány, a belső továbbképzéseket egyesületünk szakemberei végzik. A projekt indulásakor abban bíztunk, hogy a pályázati összeg biztosítja a családi napközik beindításához szükséges kezdeti forrásokat, később pedig az OFA által nyújtott támogatást az állami normatíva emelkedése és az önkormányzatok hozzájárulása váltja ki a működési költségek fedezésénél. Ilyen módon a szolgáltatás hosszú távú fenntarthatósága a nélkül vált volna lehetővé, hogy a szülők térítési díját oly mértékben emeljük, ami már a családi napközi ellátás igénybevételét veszélyezteti, különösen az átlagos jövedelmű családok körében. 2005-ben a normatíva emelkedett, de összege még mindig csak az ellátás 25 %-át fedezte. Év végén a családtámogatási rendszer reformja következtében nagy változások történtek. A kormányzat az állami normatív támogatás további emelése helyett 2006-tól lehetővé tette a gyesen lévők számára, hogy a gyermek 1 éves kora után munkát vállalhassanak, a gyes megtartása mellett. Ezen túl a gyermekvédelmi törvény családi napközi térítési díjra vonatkozó szabályozása is megváltozott – részben egyesületünk NCA pályázatban kifejtett munkájának a hatására. A pályázati együttműködés eredményeként 2005 nyarán egy tanulmány készült, amely a családi napközi ellátás helyzetét elemzi, és javaslatokat tartalmaz a problémák megoldására. Ezeket a szabályalkotók figyelembe vették munkájuk során. 68

A 2006. évtől tehát az OFA támogatás pótlása oly módon valósulhatott meg, hogy a szülők munkavállalás mellett is megmaradó gyermekgondozási segélye anyagi fedezetül szolgált a gyermekvédelmi törvény módosításával bevezetett gondozási díj fizetési kötelezettség teljesítéséhez. Korábban ugyanis csak étkezésért lehetett térítési díjat megállapítani az állami normatívát igénybe vevő családi napközikben. Most a térítési díj az étkezési és gondozási díjból áll, a bekerülés költségei alapján. A szülők az ellátási szerződéssel érintett önkormányzatoktól térítési díj támogatásban részesülnek, amennyiben a gyermekvédelmi törvényben szereplő okok miatt kérik a napközbeni ellátást gyermekük számára, és a család jövedelme indokolja a térítési díj támogatását. Ez a férőhelyenként megállapított önkormányzati hozzájárulás az ellátási szerződés alapja. Ebben az alap-hozzájárulásban minden önkormányzat által támogatott gyermek részesül. Ürömön az önkormányzat egységesen támogatja a gyermekek térítési díját. Pilisborosjenő és Maglód önkormányzata ezen kívül – differenciáltan – további segítséget is nyújt azoknak, akiknek anyagi helyzete az átlagosnál rosszabb, és a támogatott térítési díjat sem tudnák megfizetni. Ezeknek az ügyeknek kérelemre történő egyedi elbírálását Pilisborosjenőn a szociális bizottság végzi. Maglódon ugyanakkor a férőhelyekre adott általános kerettel egyesületünk rendelkezik, mégpedig oly módon, hogy az önkormányzat részéről felvételre javasolt gyermekek utáni személyi térítési díjat a vonatkozó jogszabályok alapján az Egyesület állapítja meg, és az önkormányzati hozzájárulásból fedezzük az állami normatív támogatás, valamint a szülői térítési díj együttes összege, továbbá a szolgáltatás önköltsége közötti különbséget. A jobb anyagi helyzetű szülők számára kevesebb önkormányzati támogatást állapítunk meg, míg a hátrányos helyzetű családok gyermekei több kedvezményben részesülhetnek. A keret felhasználásáról havonta tájékoztatjuk a gyermekjóléti szolgálatot.

Az Egyesület tevékenységének főbb jellemzői Tevékenységünk legfontosabb jellemzője, hogy a gyermekek gondozására, nevelésére mindkét hálózatunkban a feladatra vállalkozók saját háztartásában kerül sor. A napközbeni ellátásnál ugyan lehetséges bérelt ingatlanban vagy gyermekintézményhez kapcsolódóan szolgáltatást kialakítani, de az a véleményünk, hogy az intézményekre hatóságilag előírt infrastruktúra megteremtése helyett a család és az otthon szokásosan meglévő infrastruktúrájának használata miatt a családi napközi szolgáltatás költséghatékonyabb, s hiszünk abban, hogy a magánszférában megvalósítható a gyermekek szükségleteinek megfelelő, jó minőségű gondozás. 69

Másik sajátosság, hogy már kezdetektől fogva a napközbeni ellátás megszervezését is hálózatban terveztük, hasonlóan a helyettes szülőséghez. A segítő családok mellett a szolgáltatások koordinálására központi irodát tartunk fenn, feladata az ellátást igénylők fogadása, a szakmai, pénzügyi vezetés, a minőségbiztosítás, a dolgozók módszertani segítése és az adminisztrációs háttér biztosítása. A hálózatok pénzügyi hátterét a gyermekek átmeneti gondozása és napközbeni ellátása után járó állami normatíva, a települési önkormányzatok által átutalt szolgáltatási díj, a szülők által fizetett térítési díj, a pályázati támogatások, az adózók által felajánlott 1 % összege és adományok jelentik. A szolgáltatás egy főre jutó önköltségének csökkentése érdekében, igyekszünk folyamatosan bővíteni a szolgáltatások kapacitását. Tapasztaljuk azonban, hogy a gazdasági válság, a csökkenő gyermekszám és a napközbeni ellátások bővülő kínálata együttesen azt a helyzetet hozta létre, hogy a korábbinál nagyobb kockázattal jár egy új gondozási hely megnyitása, sőt a jelentkezők számának csökkenését a már működő családi napközijeinkben is érzékeljük. A kieső bevételek pótlására az egyesület tartalékai szolgáltak, azonban ezek már kimerültek. A családi napközi térítési díjain nem emelünk, megpróbáljuk a „nadrágszíj megszorításával” ezt az átmeneti időszakot túlélni, szerződésképes partnerként megmaradni 2013-ra az új szolgáltatásszervezési rendszer beindulásáig. Az irodai leépítéseket önkéntes tevékenységgel ellensúlyozzuk, a saját háztartásban működő családi napközik pedig valamivel kevesebb hozzájárulást kapnak a működésükhöz. Ez a megoldás csak azért jöhetett szóba, mert a családi napközi gondozó, mivel otthon dolgozik, családi feladatait a legoptimálisabban tudja összeegyeztetni kereső tevékenységével. Pénzben is kifejezhető érték, hogy az idős családtag nincs egyedül, hogy az iskolából hazatérő gyermeket nem az üres lakás várja, hogy bizonyos feladatok a „második műszak” helyett elvégezhetők a családi napközi tevékenységgel együtt. További előnnyel jár, hogy a családtagok közvetlen támogatást nyújtanak a gyermekellátással kapcsolatos kiegészítő feladatok elvégzésében azzal, hogy részt vesznek a házimunkában, valamint segítségükkel kön�nyebb megoldani a nyitvatartási időn kívüli gyermekfelügyeletet is. A gyermekellátás saját háztartásban történő megvalósítása önként választott működési mód egyesületünknél. Mint az előző előadásban hallhattuk, ez az osztrák tartományok legnagyobb részében nem is történhet másképpen az ottani családi napközik esetében. Az igazsághoz tartozik, hogy aki nem hálózatban és nem a saját otthonában szeretne gyermeket fogadni annak is van lehetősége a működésre, de azok már más gyermekellátási formák, szintén kaphatnak állami támogatást, azonban mások a működési szabályok, pl. ott már előírás, hogy legyen a gyermekek mellett szakképzett gondozó, nem elég a családi napközi felkészítő

70

tanfolyam elvégzése. Pedig az osztrák felkészítő tanfolyam négyszer hosszabb ideig tart, mint nálunk. A magyar szabályozás kezdetektől megengedi, hogy a gondozás a gyermekek ellátását végző személy háztartásán kívül működjön, így nálunk jellemző, hogy sokan a második ingatlanukban, vagy bérelt helyen, intézményfenntartók pedig gyermekjóléti, illetve oktatási intézményeikben alakítják ki családi napközijeiket. Ezek a szolgáltatások is sok esetben őrzik a családias jelleget, de a több lábon állás, a fenntarthatóság miatti kényszer akár 3-4-5 telephely is kialakítását is kikényszeríti egy épületben, illetve a saját otthonban való működtetés jellegzetességei hiányoznak. Ezek mássá teszik ezeket a családi napköziket, jobban hasonlítanak már egy kis létszámú bölcsődére (az egy csoportos bölcsőde létszáma 10 fő), vagy óvodára, mint az Európában családi napközi fogalmon értett ellátásra. Ausztriában pl. a gyermek szükségleteiből és az ellátás jellegzetességeiből kiindulva szakmailag rokon a teljes körben (éjjel-nappal) történő és a nap egy részében való gyermekellátás, mivel a gondozó saját háztartásában történik. Ugyanígy az intézmények holdudvarába tartozik minden olyan ellátási forma, amelyik nem a saját háztartásban működik. Ez utóbbinál megkövetelik a gyermekek életkorának megfelelő szakmai képzettséget, a szolgáltatók ennek birtokában akár önállóan is működhetnek, a saját háztartásban gyermekeket ellátók esetében azonban a minőség biztosítása miatt a legtöbb országban kötelező a hálózatban való működés, vagy ha önállóan működnek, akkor a külső felügyelet, a monitorozás kiépített. Ezek teszik lehetővé, hogy a saját otthonban működőknél nem csak a gyermeknevelésben szakképzettséggel rendelkezők, hanem a saját gyermek nevelésében tapasztalatot szerzett, munkaerő-piacon nehezen boldoguló családanyák, köztük a 45 éven felüli nők, valamint képzettségük, lakóhelyük miatt állástalanok is munkát vállaljanak családi napközi munkakörben, amen�nyiben személyiségük és saját háztartásuk megfelel a feladat végzésével szemben állított követelményeknek. Miután a saját otthonban munkát vállalók hatalmas megtakarítást jelentenek az államnak, hiszen nem kell intézményeket építeni és a működtetés is költséghatékonyabb, sok európai államban adó- és járuléktámogatásban részesítik a családi napközikben dolgozókat és a szakmai segítésüket végző hálózatokat is támogatják államilag. Magyarországon is ezzel a támogató funkcióval ajánlva vezették be a családi napközi szolgáltatást, viszont mivel ehhez nem nyújtott az állam támogatást, az önkormányzatok nem adtak megbízást a szakmai segítő feladatok elvégzésére. Ezzel a családi napközik fejlődése a saját háztartásban működőtől klasszikus családi napközitől eltérő irányt vett.

71

Napközbeni ellátás a nem saját otthonban működő családi napközik esetében A támogató-ellenőrző szakemberek nélkül beinduló szolgáltatások esetében a szakma bizalmatlansága érvényesült az engedélyezési és adminisztratív szabályozás szigorában. Akik képesek voltak egy szolgáltatás létrehozására, általában rendelkeztek minden olyan tudással és anyagi eszközzel, hogy akár gyermekintézményt is működtethettek volna, másrészt szakképesítés nélkül önállóan, segítség nélkül ritkán mertek vállalkozni a feladatra. Így is voltak, akik sikerrel jártak, hiszen a családi napközi saját otthonban való beindítása az önfoglalkoztatás egyetlen lehetőségeként mutatkozott sok, iskolabezárások miatt munkanélkülivé váló pedagógus részére. Mivel a gazdaságilag fejlettebb városokban nagy volt a kereslet a gyermekellátás iránt és bölcsődén kívül csak a családi napközi szolgáltatás után volt igényelhető állami normatíva, a magánbefektetők is megjelentek. A megfelelő ingatlannal rendelkezők közül többen az ingatlan hasznosítása miatt fogtak bele a családi napközi szolgáltatásba, a pedagógus munkanélküliségre építve segítőként alkalmazták a gyermekellátásban szakképzett dolgozókat, ők pedig a szolgáltatás vállalkozás részével foglalkoztak. Sajnos a gyermekjóléti szabályozás, ahogy nem tudta elválasztani a saját háztartásban működő szolgáltatást a máshol családias keretek között működő szolgáltatástól, nem tudta elválasztani a gyermekjóléti alapellátást nyújtó szolgáltatást a piaci alapon működtetőktől sem. A gyermekjóléti célú ellátás megvalósítása az egy gyermekre jutó magas személyi kiadások (kiscsoport), az alacsony állami normatíva, valamint a feladatgazda önkormányzat támogatásának hiánya miatt nem sikerült. Az egyéni helyzetből kiinduló kiegészítő önkormányzati támogatás nélkül az önköltséggel működő családi napközi árai sokak számára nem teszik lehetővé a hozzáférést, jóval magasabbak, mint az állami bölcsődében, óvodában. Mivel az önkormányzat által támogatott családi napközik száma nagyon alacsony, a családi napközi szolgáltatásra a társadalom, mint nyereségre törő vállalkozásra tekint, ami további nehézségeket okoz a nonprofit módon működő fenntartók számára, így például az alapítványokat és egyesületeket bejegyző bíróságok megtagadják a szervezet nyilvántartásba vételét, ha a célok között szerepel a családi napközi működtetése, arra hivatkozva, hogy alapítvány, társadalmi szervezet elsősorban vállalkozási célra nem hozható létre. Az előbbi előadásban bemutatott osztrák családi napköziknél nem lehet önállóan működni, de még az is szabályozva van, hogy a szolgáltatás helye csak a gondozó saját otthona lehet. Sok országban a családi napközi gondozás nem is számít másnak, mint kiegészítő tevékenységnek a családi szerep mellett és addig végzik a nők, amíg saját élethelyzetük miatt otthonukban szeretnének dolgozni. Később, amikor gyermekeiket felnevelték, abbahagyják a szolgáltatást és olyan foglalkozást választanak, mellyel magasabb kereset jár. 72

A magyarországi szabályozásból következő fejlődési irány eltér az európai gyakorlattól, a saját háztartásban végzett gyermekgondozási tevékenységet nem kezelik külön a többi gyermekellátási formától. Másik különbség, hogy a gyermekvédelmi törvényben nevesített szolgáltatások melletti egyéb ellátási formák szabályozása elnagyolt, ami nagyon sokféle értelmezést tett lehetővé kezdve attól, hogy működhetnek engedély nélkül addig, hogy önálló működésük jogszabályellenes és büntetendő. Ezek miatt az egyéb csoportos gyermekfelügyeletet akkor is családi napközi formára engedélyeztetik, ha jellegénél fogva sokkal inkább egy kis létszámú bölcsődei-óvodai vegyes csoportként működik. Ezeket az egyéb napközbeni ellátásokat az állam normatívával nem is támogatja, ellentétben az európai rendszerekkel, ahol az igénybe vevő kap differenciált állami támogatást a térítési díj megfizetéséhez, amennyiben az állammal szerződésben álló gondozási helyen veszi igénybe a szolgáltatást, melyek között nem csak bölcsőde, óvoda van, hanem egyéb játszócsoportos megoldások is, de ezekben más képesítési előírások vonatkoznak a gondozást végzőkre, mint a saját családban gyermekellátást vállalókra. A legális és szakmai követelményeknek rendszeres ellenőrzés mellett megfelelő napközbeni gyermekfelügyeletet nyújtó gondozási formák támogatásában változásra van szükség. A jelenlegi rendszer nem az igénybevevőkből indul ki, hanem rangsort állít fel a szolgáltatások között, ezzel az intézmények, szolgáltatások között indokolatlanul hierarchiát hoz létre. A családi napközik ugyanúgy elősegítik a női munkavállalók foglalkoztatását, mint a bölcsődék, vagy akár az önálló gyermekfelügyeletek, de a támogatási szisztéma miatt az ugyanolyan helyzetű szülő teljesen más díjat fizet attól függően, hogy hová viszi a gyermekét. Megállapítható, hogy a napközbeni gyermekgondozás területén nagy egyenlőtlenségek tapasztalhatók az ellátáshoz való hozzáférés tekintetében, amely nem csupán a már említett földrajzi oldalról figyelhető meg, hanem anyagiak tekintetében is. Sajnos ma nem mindenki talál ellátást, akinek szüksége van rá, sőt az elérhető, államilag szabályozott szolgáltatások nem mindenki számára megfizethetők, így a szülők választási lehetősége beszűkül. A jelenlegi helyzetben a gyermekintézmények kiépítetlensége, elégtelen kapacitása és a támogatások elosztásának egyenlőtlensége azt eredményezi, hogy nem jut az ellátáshoz minden rászoruló gyermek, így az esélyegyenlőség ezen a területen nem tud megvalósulni. Ahhoz, hogy a valós szükségletek alakíthassák az ellátórendszert, egyfelől el kellene törölni az intézményhez kötődő fizetési kedvezményeket, ugyanakkor az igénybevevők hozzáférésének differenciált támogatási rendszerét kell bevezetni. A területi egyenlőtlenségeket csökkentve a kistelepüléseken élők számára nőhet a hozzáférhetőség azáltal, hogy egyéni helyzethez állapít meg egyedi kedvezményeket, s az eddig ingyenes ellátásban részesülők a szolgáltatásba plusz forrást hoznak be. 73

A családi napközik kétszeresen is elősegítik a női munkavállalók foglalkoztatását, egyfelől közvetlenül a családi napközi szolgáltatást nyújtók alkalmazásával, közvetve pedig a gyermeküket a családi napköziben elhelyezők munkavállalásának lehetővé tételével. Munkaerőpiaci jelentőségüket növeli, hogy kistelepüléseken is működőképesek, főként a saját háztartásban működők, mert kihasználják a már meglévő infrastruktúrát és 3-4 gyermek ellátása mellett is fenntarthatóan működtethetők. Kistelepüléseken, ahol intézmények létrehozására nincs mód, a 20 hetestől 14 éves korig gyermeket fogadni tudó családi napközi megoldást jelentene. A családi napközi jelentős beruházási költség nélkül kialakítható és a működési költségek is lényegesen alacsonyabbak az intézményes gyermekellátáshoz képest még akkor is, ha nem saját háztartásban működik, hanem valamely más tevékenységet folytató épület egy részében kerül kialakításra. Hálózatban való működéssel, a központ szakmai segítségnyújtásával garantálható a működés színvonala, tevékenységük eredményeként az alkalmas hozzáállással, személyiséggel és a szolgáltatás kialakításához megfelelő tárgyi feltételekkel rendelkezők otthonában kialakíthatók lennének a gondozási helyek. Remélhetően a jövőben, amikor az állam az önkormányzatoktól átveszi a napközbeni ellátás feladatát, felismeri, hogy a családi napközik kistelepülésen való elterjedéséhez szükség van a hálózatok számának növekedésére, mely a hálózatok támogatásával valósulhat meg. Ez a támogatás jelenleg is elérhető a többcélú kistérségi társulásban működő szolgáltatások számára, de a nem állami szektor ebből nem részesülhet s a felvett támogatások felhasználása sem mindig a családi napközi rendszer fejlesztése terén történik, lehetőség van a pénzek átcsoportosítására, ezáltal a térségi gyermekjóléti ellátás más területein meglévő finanszírozási nehézségek csökkentésére. A hálózatok központi támogatását minden fenntartóra kiterjesztve, kis befektetés mellett nagy fejlődés következne be, ami több száz fővel növelné az alkalmazottak számát a gondozók esetében. A hálózatok bővülésének közvetett haszna és jelentősége pedig abban állna, hogy megkönnyítené a helyi munkavállalást az ellátott gyermekek szülei számára, ezzel csökkenhetné a különbséget a gyermeket nevelő nők és a gyermektelenek foglalkoztatása területén.

Több lábon állás a nem saját háztartásban működő családi napközikben: Magyarországon saját otthonban kevesebb családi napközi jött létre, mint egyéb helyen működő. A társadalmi elvárások a megfelelő környezetet és a magas szakmai képzettséget összekapcsolták, s valószínűleg kevés az olyan szakember, akinek a saját otthona alkalmas a gyermekfogadásra. Emiatt több az olyan 74

családi napközi, amelyik nem a szolgáltató saját háztartásában működik, hanem bérelt helyen. Vannak olyan szolgáltatások is, amelyben a szolgáltatás vezetője maga mellé felvesz egy szakképzett segítőt és együtt látják el a feladatot. Amennyiben a szolgáltató jó szervező, ezen az úton több családi napközi gondozási helyet, akár hálózatot is létrehozhat, aminek működtetésével más típusú feladatok járnak, hiszen a több telephely vezetési feladatai már önálló munkakör létrehozását teszik lehetővé. Ilyenkor jellemző egy olyan munkamegosztás, amelyben külön személy végzi a nevelési-gondozási és más valaki a menedzsment feladatokat. Bérelt helyen, ahol a költségek jóval magasabban, a több lábon állás szinte kényszer, enélkül a működési kiadásokat egy 5-7 fős gyermekcsoport bevételei csak nagyon magas intézményi térítés díjjal fedeznék. Intézményi térítési díj a családi napközi ellátásnál az egy főre jutó költséget jelenti. Mivel a gyermekes családok fizetőképessége határt szab az egy főre jutó önköltségnek, a működtetők a bérlemény több célra való hasznosításával próbálják az egy férőhely költségét csökkenteni. A kiegészítő tevékenység leggyakrabban szintén a gyermekfogadás területén működik, de ez csak akkor hoz tényleges bevételt, ha a kiegészítő szolgáltatások kihasználtsága megfelelő. Ha erre kevés esély van, akkor a bérelt ingatlanban más jövedelemszerző tevékenységet alakítanak ki, hogy a működést fenntarthatóvá tegyék. Bár a szabályozás egyformán családi napközinek tekinti azt a gondozási helyet, amelyik egy saját háztartásban működik, s azt is, amelyik egy nagyobb lakásban másik családi napközivel esetleg még játszócsoporttal, időszakos gyermekfelügyelettel működik, a valóságban ez utóbbi a környezet számára sokkal inkább intézményként jelenik meg, mint klas�szikus családi napköziként. Ez a helyzet már sokszor okozott feszültségeket társasházban, vagy családi házas övezetben, ahol a szomszédok kifogásolják a megnövekedett forgalmat a gyermekek családi napközibe hozása-vivésekor, illetve félnek attól, hogy túl nagy zajjal jár, ha 15-25 fő körüli a gyermeklétszám. Tény, hogy a jelenlegi szabályozást betartva akárhány családi napközi van egy ingatlanon belül, mivel az egyes telephelyek egymástól elkülönülten működnek, 5 gyermek és egy gondozó van egy gondozási helyen, a létszám, ha még egy felnőtt is segít maximum 7 főre nőhet, ami nem több mint egy társasházban élő népesebb család létszáma. A zaj és forgalomtól való félelem mellett a családi napközik elfogadottságát még az is megnehezíti, hogy az emberek nincsenek tisztában a költségekkel és azt feltételezik a magas szülői térítési díjakat hallván, hogy a működtető számára ez a tevékenység nagy haszonnal jár és nincsenek tisztában azzal, hogy milyen magas a családi napközi egy főre jutó költsége. A nem saját otthonban működő szolgáltatás nem csak a szabályozási különbségek miatt alakulhatott ki Magyarországon. Másik ok, a gondozók és nevelők 75

alacsony bére, illetve a munkanélküli szakemberek magas száma. Míg Ausztriában a napközbeni gondozás csak kiegészítő tevékenységnek számít, alacsony jövedelmet biztosít és kevesen rendelkeznek pedagógus szakképesítéssel, addig a magyarországi gyakorlat épp ellenkező irányú. Sok szakember azért nyit családi napközit, mert látják, hogy mennyire keveset keresnek azok, akik több évtizede dolgoznak pedagógusként, gondozóként, sokan pedig egyedül az önfoglalkoztatás útján jutnak munkához, ők azok köréből kerülnek ki, akik az iskolákból, óvodákból elsősorban a gyermekszám csökkenése miatti leépítések miatt kerületek ki és munkanélküliekké váltak. A magas térítési díjat fizető szülők elvárásai is magasak, igénylik a szakképzett gondozókat. Azokon a területeken, ahol a szolgáltatás iránti kereslet és a szülők fizetőképessége egyaránt jellemző, a kínálat a szülői igényekhez alakul, s azzal, hogy a minőségi gondozásért hajlandók magasabb díjat fizetni, a szolgáltatók az előírtnál magasabb szakképzettséggel rendelkeznek. Nem mindig több a jövedelmük, mint amennyit a közszférában kereshetnének, de legalább biztos munkahelyük van. Részben tehát a kereslet és a pedagógus túlkínálat az oka, hogy magyar jellegzetességgé vált a magasan kvalifikált szakemberek jelenléte a családi napköziben, akik tudások birtokában magasabb gyermeklétszám ellátására vállalkoznának. Bár még érettségi vizsgához sem kötött a családi napközi felkészítő tanfolyam elvégzése, a dolgozók több mint fele rendelkezik valamilyen felsőfokú szakirányú végzettséggel.

Szabályozás változása A családi napközi helyzete az elmúlt 18 évben sokat változott. A kezdeti időszakban főként egyéni és családi kisvállalkozások tartottak fenn családi napköziket. Az állam és az önkormányzatok hozzájárulása nélkül csak olyan területeken, ahol a szülők az ellátás önköltségi árát meg tudták fizetni. Az állam eleinte pályázatokkal segítette a szolgáltatások beindítását, 2003. évtől pedig a költségvetési törvényben meghatározott feladat ellátási normatíva is igénybe vehetővé vált azon családi napközik számára, amelyekkel az önkormányzatok ellátási szerződést kötöttek. A normatíva összege évről évre emelkedett, sajnos nem annyira ösztönző módon, hogy a forráshiánnyal küszködő önkormányzatok számára is vonzó választás legyen a gyermekek napközbeni ellátásának megoldására. A családi napközi szolgáltatás elterjedésének, működőképességének javítása érdekében 2003- ban megalakult a családi napközik szakmai és érdekvédelmi egyesülete (Magyarországi Családi Napközik Közhasznú Egyesülete). Az ös�76

szefogás eredményeként erősödő szervezet szakemberek bevonásával javaslatokat készít a családi napközi szabályozásának változtatására, ami az engedélyezést, a képzési követelményeket, ellenőrzést, a finanszírozást illeti. 2005. év végétől két nagy változás történt, az egyik, hogy a normatíva közvetlenül igényelhetővé vált a nem állami fenntartó szolgáltatók részére, ezzel megszűnt a közpénz igénybe vételének az a feltétele, hogy a települési önkormányzattal szerződést kell kötni, a másik pedig, hogy megváltozott a személyi térítési díj szabályozása. Míg korábban csak a gyermekétkeztetés költségének egy része (nyersanyag áfával növelve) lehetett a szolgáltatásért fizetendő díj alapja, 2006. évtől a szolgáltatás önköltsége határozza meg az „intézményi térítési díjat” és a szülők által fizetett „személyi térítési díj” a jogszabály szerint az önköltségnél magasabb nem lehet, megállapításában figyelembe kell venni a normatív támogatást, a gyermekétkeztetés szabályai alapján számított étkezési díjat és az igénybe vevők jövedelmi viszonyait. A családi napközik esetében nemcsak az étkezésért lehet térítési díjat szedni – mint a bölcsődében- magáért a szolgáltatásért is személyi térítési díj szedhető. A normatív kedvezmény közvetlen igénybevételével együtt, a szektorsemlegességet sértő differenciálás is megjelent a szabályozásban. Az egyéni és társas vállalkozások csak a normatíva 30 %-ára váltak jogosulttá, ennek következtében megnőtt az alapítványi és társadalmi szervezeti formában működő fenntartók száma – mivel az állami támogatás dinamikusan nőtt, már az önkormányzatok és önkormányzati társaságok körében is egyre többen vállalkoztak a fenntartói szerepre –egyre kevesebb szolgáltatás indult egyéni vállalkozóként. Nőtt azoknak a családi napköziknek az aránya, melyek nem az ellátást nyújtó saját háztartásában, hanem egyéb helyen működtek, ami sok esetben vezetett az önköltség növekedéséhez. A saját otthon infrastruktúráját használó kis szolgáltatásokat felváltó működési formában a szolgáltatás önállóan működött, ezért fajlagos költségek megnövekedtek. Bár növekedett az állami támogatás, a költségek emelkedése miatt – melyet csak valamennyire kompenzált a megnövekedett állami támogatás – a személyi térítési díjak továbbra is csak akkor tudtak csökkenni, ha az önkormányzat vagy egyéb költségviselő hozzájárult a működéshez. A jelenlegi bekerülési költségeket figyelembe véve a normatív állami hozzájárulás a családi napközi önköltségének 25-30%-át fedezi. Ha van feladatátvállalási szerződése a szolgáltatásnak az önkormányzattal, akkor a támogatás ös�szegével csökken a szülők által fizetett díj. A települési önkormányzatok hozzájárulása esetleges, a gyermekjóléti alapellátásokra jelenleg felhasználható kistérségi normatíva a kistérségi társulások által fenntartott családi napközi háló77

zatokban jelentős díjcsökkentő tényező, sajnálatos, hogy kevés kistérség élt ezzel a lehetőséggel. A személyi térítési díj nagy eltéréseket mutat az országban. A normatíva 100 %-nak az igénybevétele a nonprofit működtetéshez kötött, tehát a térítési díjnak olyan arányban kell lennie a költségekkel, hogy a szolgáltatás „üzleti haszonszerzés nélkül” működjön. Hivatalos számítások nem történtek az elfogadható önköltség számítására, de ha a tapasztalatok alapján elemezzük az egy gyermek ellátására fordított éves költségeket, akkor a saját háztartásban működőknél átlagosan 60-70 000 Ft/hó önköltség és 40-50 000 Ft körüli személyi térítési díj az elfogadható, ha az önkormányzat, vagy esetleg a munkáltató nem lép be a finanszírozásba. Ingatlan bérlése esetén az önköltség magasabb is lehet. Ilyen térítési díjak mellett biztos, hogy vannak és lesznek az országnak olyan területei, ahol a családok egy jelentős része nem tudja megfizetni a családi napközi szolgáltatását. A financiális ok az egyik gátja a szolgáltatás terjedésének, annak ellenére, hogy az igények a szolgáltatáshiányos településeken valósak. Ha a működési költség magas – a szolgáltatásra használt épület fenntartási költségei miatt, vagy az alapellátáson belül biztosított extra szolgáltatások drágák – és olyan környéken működik a családi napközi, ahol nagy a fizetőképes kereslet, akkor a személyi térítési díj igen magas lehet. Egyenlőtlen feltételek teremtődnek a családi napközik között, hiszen az alacsony, az önköltséget épphogy fedező személyi térítési díjat szedő szolgáltatók esetén is igénybe vehető az állami normatív hozzájárulás és abban az esetben is járhat, ha a szolgáltató az átlagos bekerülési költségnél nagyobb díj felszámításával, esetleg piaci alapú üzletpolitikát folytat. Az egyéni vállalkozók azokon a vidékeken, ahol nem jellemző a fizetőképes kereslet könnyen kiszorulnak a szolgáltatási piacról, hiába átlagos vagy annál alacsonyabb a bekerülési költségük, a normatíva 30 %-ával, önkormányzati támogatás nélkül sokan közülük nem tudnak tartósan működőképesek maradni. Ahol a kereslet nagyobb a kínálatnál – hiányoznak a férőhelyek – az a gyakorlat is megfigyelhető, hogy a szolgáltató az állami normatíva összegével nem csökkenti kiadásait, hanem függetlenül kezeli a szolgáltatás egyéb pénzügyi kondícióitól, tehát például attól, hogy mekkora összegű hozzájárulást, személyi térítési díjat szed a szülőktől. Amennyiben megkapja az állami támogatást, a kiadások növelésével biztosítani tudja, hogy a bevételek a keletkezett költségekkel arányban legyenek, azaz a vállalkozás, valamint a szervezeti forma is megfelelő, így jogosult a támogatásra. A gyermekek napközbeni ellátási formái közül a központi költségvetés közvetlen feladat-ellátási normatívában az óvodai, iskolai napközi (közoktatási törvény), a bölcsődei, a családi napközi, családi gyermekfelügyelet ellátások 78

(Gyvt. 41.§(3)) fenntartóit részesíti. Az ehhez a paragrafushoz tartozó egyéb – a törvényben külön nem nevesített ellátások – és a házi gyermekfelügyelet, valamint a Gyvt. 41.§ (4) bekezdése szerinti alternatív napközbeni ellátások működtetése viszont a központi költségvetés hozzájárulása nélkül, csak a fenntartók saját forrásaiból, illetve a szolgáltatásért fizetett díjakból történik. Önmagában a normatíva egyik ellátási forma működési költségeit sem fedezi, az önkormányzatok feladatához az állam csak hozzájárul a kiemelten fontosnak tartott ellátások működtetését segítve. A teljes önköltséghez szükséges forrás csak jelentős fenntartói saját hozzájárulás, vagy a szolgáltatást igénybe vevők által megfizetett térítési díjak mellett biztosítható. Észrevehető egy olyan összefüggés, ahol az önkormányzat rossz anyagi helyzetben van, ott a helyi lakosoknak is alacsony a jövedelme, illetve ahol az önkormányzatnak van megfelelő forrása, ott a lakosok fizetőképessége is viszonylag magas. Ez a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben súlyos egyenlőtlenséget eredményez. Jellemző, hogy az állam által biztosított támogatásokhoz olyan helyen jutnak hozzá az emberek, ahol fejlettebb a gazdaság, van miből kiegészíteni az állami hozzájárulást, normatívát az ellátásért felelős önkormányzatnak. Így a gazdagabb területeken élők nagyobb számban részesülnek a (szegényebb településeken is befizetett adóból is) az államilag támogatott személyes gondoskodást nyújtó gyermekellátási szolgáltatásokban, mint a hátrányos helyzetű önkormányzatok lakosai, ahol a hiányzó működési költségeket az önkormányzat nem tudja biztosítani, így a szolgáltatásokat igénylő családok nagy része nem tud ellátásban részesülni, a meglévő szükségleteknek csak töredékét tudják kielégíteni az itt működő nem állami szektorhoz tartozó napközbeni ellátások. A nem állami fenntartók közül még kevesebb az olyan, amelyik a költségvetési törvény 3. számú melléklete által nem támogatott szolgáltatások esetében is képes a szociálisan hátrányos helyzetű családok számára hozzáférhető ellátásokat biztosítani (egyházak, néhány nagy vagyonnal rendelkező alapítvány, pl. Csányi Alapítvány). Így ezekre a szolgáltatásokra is jellemző, hogy nagyobb számban csak ott fordulnak elő, ahol a szolgáltatások díját az igénybe vevők meg tudják fizetni. A támogatás hiánya mellett a szabályozás elégtelensége is észrevehető, mind az alternatív, mind az egyéb napközbeni ellátásoknál. Nagy probléma, hogy a szolgáltatás engedélyezésének és működésének szakmai keretei hiányosan vagy egyáltalán nincsenek meghatározva. 2008-ban jelent meg a családi napközik létrehozására és működtetésének szakmai szabályozására szolgáló módszertani útmutató, melyet a gyermekjólétért felelős szaktárca egyeztetett a közegészségügyi szervekkel. Ez nagy segítséget jelentett a szolgáltatást indítók és működtetők számára, mivel az elvárások 79

egységesebbé váltak. Elkezdődött a családi napköziben folyó gondozási tevékenység minőségbiztosítása is, a szakmai elvárások megfogalmazódtak. Ezeknek köszönhető, hogy 2010. januárjától egy lakásban egy családi napközi szolgáltatást indítók működési engedélyeztetési eljárása egyszerűbbé vált. A kön�nyítést, hogy egy családi napközi működésekor nem kell építéshatósági és tűzvédelmi szakhatósági véleményt beszerezni, nagy örömmel vettük tudomásul. 2011-től további egyszerűsítésként, amikor a családi napközinek otthont adó ingatlanban több mint 7 gyermek ellátása folyik egyidejűleg, akkor is csak a tűzvédelmi előírásoknak való megfelelés igazolása szükséges, az építéshatósági szakhatóság hozzájárulását nem kell beszerezni. Ezzel az enyhítéssel könnyebb létrehozni a méreténél fogva több családi napközinek otthont adni tudó ingatlanokban a családi napköziket. A családi napközi szolgáltatás szakmai színvonalának további fejlődésére van szükség. Bár vannak eredmények, de amíg az egyes családi napközik egymástól elkülönülten működnek, nem mindig jutnak hozzá a szükséges információkhoz. Ugyan elkészültek a családi napközik szakmai elvárásai, betartásuk nem kötelező. A jelenlegi képzés időben és tematikában is bővítendő, nem ad elegendő ismeretet a családi napköziben végzendő feladathoz, ha a szolgáltatónak nincsen gyermekek nevelésével, gondozásával kapcsolatos előképzettsége. Ezek az ismeretek még akkor sem elegendőek, ha elismerjük a saját gyermek nevelésével szerzett tudást, munkatapasztalatot. A képzés nem ellenőrzött, előfordulhat, hogy a tanfolyamot szervezők sem mindig vannak birtokában a legfrissebb ismereteknek, nincsen gyakorlatuk a működtetésben, ezért nagyon fontos kérdés a képzés korszerűsítése, magasabb szintre helyezése és a képzést végzők feltételeinek a meghatározása. Fentiek miatt a módszertani támogatás országos rendszerének kialakítására nagy szükség van mind a napköziben dolgozók, mind az ellátott gyermekek érdekében.

A családi napközi tanfolyamot végzett hallgatók, működtetők által jelzett problémák, javaslatok A beindulást segítő lehetőségek, pályázatok terén: Az elmúlt években többször is lehetőség nyílt pályázati forrásból hozzájárulást nyerni leendő munkavállalóink otthonának gyermekfogadáshoz alkalmassá tételéhez, játékok, gyermekellátási eszközök vásárlására, ez a támogatás azonban 80

nem rendszeres, nem lehet rá számítani és csak részben fedezte a létrehozatalhoz szükséges költségeket. Az új telephelyek létrejöttéhez az önkormányzatok támogatására alig van lehetőség, de a mostani gazdasági válság miatt az önkormányzatok nagy részénél is szűkösek a források, nem költenek újabb férőhelyek létrejöttének támogatására. A nem állami fenntartók bővítési lehetőségei is csökkentek, a magánszemélyek adományaira e téren nem számíthatnak, s a cégek számára ösztönzők nélkül nem vonzó a munkavállalóik számára támogatni a gyermekellátást. Javasoljuk a pályázatok rendszeressé tételét a létrehozás segítése érdekében. Az önkormányzatok és a munkáltatók számára ösztönzők bevezetését, hogy támogatásaik egy részét visszakapva érdekeltté váljanak a férőhelyek létrehozásában. A képzés, továbbképzés, valamint a szolgáltatás beindulásának költségeihez az aktív munkaerőpiaci eszközök felhasználhatók legyenek.

A normatíva igénybevétele és elszámolása terén: Intézményi térítési díj igénylése és elszámolása terén nincs segédanyag, mely egyértelművé tenné a jogszabályokban nem elég világosan meghatározott elvárásokat. Az egyértelmű szabályozásra nagy szükség van (szociális bírság is kiszabható szabálytalan számítás esetében) mivel jelenleg az államkincstár több igazgatóságon a szociális törvény szerinti szabályozás alapján jár el és nem a gyermekvédelmi törvényben foglaltak szerint. Mivel a legtöbb családi napközi a nem állami szektorban működik és többnyire nincs a normatíván és a szülő térítési díjon kívül egyéb bevételük, így csak a normatíva összegét tudják felhasználni a térítési díj fizetésre kötelezettek kedvezményeire. Ezért a normatíva felhasználásakor számolniuk kell a várható kedvezményekkel is, nem lehet a normatíva összegét egyenlően elosztani az igénybe vevők között. A gyermekvédelmi törvény szerint az intézményi térítési díj az egy ellátott egy órára jutó ellátási költsége, amelynél több térítési díjat nem lehet kérni a közpénzt felhasználóknál, még a külön szolgáltatások esetében sem. Az alaptevékenység mellett a szabad férőhelyeken szolgáltatásként biztosított időszakos gyermekfelügyeletért nem jár normatíva, tehát a törvény rendelkezését akkor tudjuk betartani, ha az intézményi térítési díj kiszámításakor nem csökkentjük a költségeket a normatíva összegével, azt csak a személyi térítési díj kialakításakor vesszük figyelembe. Javasoljuk az igénybevételi kamat fizetési módjának megváltoztatását. A jövőben, ha normatíva lemondás történik, akkor azt ne visszamenőleg számítsák, kamat fizetésére csak akkor legyen kötelezett a működtető, ha a lemondás össze-

81

ge magasabb, mint az eredeti igénylés szerint az év hátralévő részére még folyósítandó összeg. – Ehhez a 213/2009-es kormányrendelet módosítása szükséges. A mutatószám kialakítása a tárgyévet megelőző évben történik. Már az év eleji létszám tervezése is nagyon nehéz feladat, az éves átlagot pedig pontosan szinte lehetetlen meghatározni. A váratlanul bekövetkező létszámcsökkenés utáni lemondásnál kiszámított igénybevételi kamatok miatt a jelenlegi rendszer olyan igazságtalan helyzeteket eredményez, hogy akkor is kamatot fizet a szolgáltató, ha az év végén a lefelé módosított igénylését éves átlagban túlteljesíti. Pl. igényel 5 főre normatívát, félévben lemond 2 férőhelyet, de év végén mégis eléri a 4 fős ellátotti átlagot. A túlteljesítés után járó összeg visszautalásakor a kincstár jelenleg levonja a féléves “túlfizetésért” járó kamatot, azzal csökkenti a szolgáltatónak pótlólagosan járó normatívát. – A módosítás a 213/2009-es kormányrendeletet érinti. A gyermekvédelmi törvény szerint adandó kedvezmények (gyermekétkezési kedvezmény, testvérkedvezmény, alacsony jövedelem szerint járó kedvezmény) kifizethetősége érdekében szükséges plusz forrás, hogy a családi napközi szolgáltatás mint a gyermekjóléti ellátási forma területén is az esélyegyenlőség szempontjai érvényesülhessenek. Nem állami szolgáltató esetén is legyen e kedvezmények biztosítója a feladat ellátására kijelölt helyi önkormányzat, azonban alakítsanak ki ösztönzőket az önkormányzatok és nem állami szolgáltatók együttműködésének segítésére, valamint a hátrányos helyzetű önkormányzatok számára álljon rendelkezésre annyi központi forrás, hogy a kedvezmények saját erő hiányában is adhatóak legyenek. – az esélyegyenlőség, a gyermekszegénység és a munkahelyek számának növekedése, valamint demográfiai helyzet javítása érdekében biztosított állami forrásokból egy alap létrehozását javasoljuk a nem állami szektorban működő hálózatok, illetve a kedvezmények nyújtásához a hátrányos helyzetű önkormányzatok (feladatgazdák) részére . Javasoljuk, hogy a hálózati működtetés előnyeire való tekintettel kapjon a nem állami szektor is a kistérségi társulásokéhoz hasonló mértékű támogatási lehetőséget. A fogyatékos és tartós beteg gyermekek ellátása magasabb normatívával járjon. Mikor és miért van szükség kiegészítő forrásokra? – Olyan esetben, amikor a helyi önkormányzat nem tudja megoldani egy kedvezményre jogosult gyermek ellátását (nincs saját bölcsődei férőhely pl.) és a napközbeni ellátásra vonatkozó igény a gyermekvédelmi törvényben megfogalmazott okok miatt van szükség. A családi napközik csekély beruházási igénnyel létrehozhatók, alkalmasak a gyermekek napközbeni ellátása terén minőségi szolgáltatást nyújtani. Elterjedé82

sükhöz a nem állami szektorban szükséges egy olyan ösztönzőrendszer, amely a feladatgazda önkormányzatok számára vonzóvá teszi a nem állami szolgáltatókkal való feladatellátást. – Családi napközi hálózatok központi költségeihez való hozzájárulás biztosításakor, hogy a hálózati működtetés költségei ne a szolgáltatást igénybe vevők térítési díját terheljék. Ahogyan ez már jelenleg is megvalósult, hiszen a szolgáltatás hálózati keretekben történő kialakítása minőségi gyermekellátást biztosítva a legkisebb településen is a kistérségi társulások számára nyújtott támogatással történt (költségvetési törvény 8-as sz. normatíva). A nem állami szektor hasonló támogatásával több szolgáltatás, több munkahely jöhetne létre. – A felvehető létszámot csökkentő helyzetben, melynek célja, hogy a létszámot csökkentő ellátási formák is terjedjenek és fenntarthatóvá válhassanak. Ez a fogyatékos gyermek ellátása esetében jelentkezik, valmint akkor ha a szolgáltató saját gyermeke is a családi napköziben kerül ellátásra. Ez esetben a szolgáltató munkavállalásához szükséges gyermekének napközbeni ellátása biztosítása. Ha ezt másképpen nem tudja megoldani csak oly módon, hogy a gyermek a saját maga által működtetett családi napköziben gondozott gyermekek közé kerül és ezzel csökken a fogadható létszám, a normatívával megegyező összeget kapja adó- és járulékfizetési kedvezményként a szolgáltató. Szükség van a jelenlegi mutatószám-rendszer változtatására, mert a megállapodással ellátásban részesülő gyermekek, ha az ellátás időszakában hiányoznak a helyükre nem tud a szolgáltató új ellátottakat felvenni. Pedig a költségek nem alacsonyabbak, s miután jelenleg csak a ténylegesen igénybe vett gondozási napok után jár a normatíva, ez működési forráshiányt okoz. A normatíva számításánál vegyék figyelembe, hogy a családi napközi dolgozóknak is van fizetett szabadsága, aminek kiadása költségnövelő tényező, akkor is, ha van zárvatartási időszak, akkor is, ha helyettesítést kell szervezni. Javasoljuk a normatívára jogosultság között jelenleg fennálló különbség megszüntetését: 30 % normatíva jár pl. az egyéni vállalkozóknak és a szociális szövetkezeteknek és 100 % a nonprofit szervezeteknek és cégeknek, s egyeltalán nem jár normatíva a szociális szövetkezeteknek. Indokolatlan és az uniós szabályok elleni a különböző formák közötti megkülönböztetés. Igazságtalan is, mivel az a szolgáltatás amelyik közpénzt (normatívát) vesz igénybe csak a bekerülés költségét tervezheti, akkor is ha a gazdálkodási forma egyéni vállalkozás, szociális szövetkezet. Pedig ezek a formák nagyon költséghatékonyak, kevesebbe kerül a létesítésük és adminisztrációjuk mint pl. a nonprofit gazdasági társaságoké. A javaslat megvalósításához a költségvetési törvény módosítása szükséges.

83

A módszertani útmutató tartalmának terén: Ami a családi napköziben folyó tevékenységgel kapcsolatos szabályozást illeti, jelenleg nem eléggé hangsúlyozza, hogy az a családi működést modellezi. Meggyőződésünk, hogy az előírásokat egy gyermekközpontú és jól felszerelt családi otthonhoz, a jól vezetett háztartás jellemzőihez és nem a gyermekintézményekkel szemben támasztott követelményekhez kellene igazítani.

Módszertani útmutató A módszertani útmutató csak az ÁNTSZ szakhatóságával van egyeztetve, de a jogszabályok módosulása miatt már ezen a területen is változások történtek. A többi szakhatóság kompetenciáját, szerepét is kérjük az útmutató módosításakor az illetékes hatóságokkal egyeztetve beépíteni a dokumentumba.

1. Új területek, melyek szabályozása hiányzik a módszertani útmutatóból: Egy épületben több gondozási egység Javaslataink: Legyen 14 főig elfogadott a közös konyha, ha megoldható, hogy a gyerekek a saját gondozási egységükben étkezzenek. Ha a gondozók munkakörbe soroltak (szakképzettek) a közös fürdőszoba is legyen elfogadható A szakhatóságok szempontjaihoz a nem lakóingatlanban működő gondozási egységeknél, illetve 7 nél több gyermek ellátása esetében: ÁNTSZ : étkeztetés szempontjából családias étkeztetésnek számítson 2 x 7 főig. Az ezt meghaladó létszám kiszolgálását közétkeztetésre minősített konyha lássa el. Abban az esetben ha a víztisztító berendezéssel rendelkezik a családi napközi, akkor ez elfogadható legyen az ivóvíz megfelelőségének bizonyítására. Tűzvédelem, építési hatóság:

84

– A szabályozás ne az intézményi szigorral legyen megalkotva pl. a tűz megelőzési szabályok, illetve a parkolás terén tekintettel arra, hogy a családi napközi egységek akkor is a családi működést mintázzák, ha egy épületben több telephely van. Javasoljuk, hogy a hatóságok azt vizsgálják, hogy külön-külön ki vannak –e alakítva a családias ellátás feltételei, illetve 2 x 7 fős működés esetében az elvárások a lakásotthonhoz hasonló előírásokhoz hasonlóan legyenek meghatározva. Hálózati családi napközik működtetése A módszertani útmutató nem foglalkozik jelenleg a hálózatban működő családi napközik engedélyezéséhez szükséges feltételekkel. Az új jogszabályok és a szakmai követelmények kialakításakor és ezek a módszertani útmutatóba történő beépítésekor vegyék figyelembe az egyesület véleményét is.

2. Párhuzamosan biztosított időszakos gyermekfelügyelet szolgáltatásnál a köztes étkezések esetében engedélyezve legyen a családi napközi konyhájának használata Az alaptevékenységen kívül biztosított gyermekfelügyelet (egyéb napközbeni ellátás) során a gyermekek szükségleteinek teljes körű kiszolgálására van szükség. A jelenlegi szabályozásból ez a terület teljesen kimaradt. Mindenképpen szükség van arra, hogy az időszakos felügyelet során ránk bízott gyermek számára is biztosítsuk az étkezést és pihenést szükség esetén. Ehhez a kapacitáshoz és a feladathoz illő szabályozás megalkotására van szükség.

3. Személyi feltételek területén javasolt módosítások: Csak akkor legyen szükséges segítő alkalmazása a 7 főre engedélyezett szolgáltatásnál, ha a ténylegesen ellátott gyermekek száma magasabb, mint 5 fő. Pontosítsák és tegyék egyértelművé a szabályozást (15/1998-as NM rendelet) A 7 férőhelyre akkor adható ki működési engedély, ha a helyszín alkalmas tárgyi feltételekkel rendelkezik. Azt a személyi feltételt, hogy 5 fő felett a gondozónak legyen segítsége, csak azokban az időszakokban tegyék kötelezővé, amikor a gyermekek száma az egy gondozónál ellátható létszámot meghaladja. Lehessen a segítőt is szociális gondozói jogviszonyban alkalmazni. Ez családtagok, illetve a közhasznú tevékenység segítésébe bekapcsolódó aktivisták számára tenné lehetővé a közreműködést úgy, hogy a működtetés a jelenleginél sokkal költséghatékonyabbá válna és emiatt a személyi térítési díj csökkenése várható tőle – 15/1998-as NM rendelet 85

Helyettesítésnél legyen lehetőség a gyermeket a közeli családi napköziben ellátni, idénymunka időszakban rövid ideig a megengedett férőhelyszám túllépésére is legyen mód. Szükség van akkor is helyettesítési lehetőségre, amikor a családi napközinek helyet adó ingatlanban nem lehet gyereket ellátni (pl. a saját otthonban működő családi napköziben fertőző beteg egy ott élő családtag), ilyenkor is megoldásra van szükség. A nagyobb gyereklétszám miatt plusz kisegítő személy belépése indokolt. – 15/1998-as rendelet módosítása

4. Saját otthonban, hálózatban

Vízminta benyújtása ne legyen kötelező saját otthonban vezetékes víz szolgáltatással kapcsolatban, ha a háziorvosi igazolás bizonyítja, hogy az ott élők egészségesek. Hálózatban, saját háztartásban működő családi napköziknél lehessen választani a családi napközi gondozói munkaviszonyt. Ennek díjazása: a hálózati szakmai felügyelet mellett a gyermekellátásra óradíj és ellátmány-díjat tartalmazzon, gyermekenként egységesen. A költségekről nem kell számlával elszámolni az ellátáshoz szükséges feltételek biztosítását a hálózat ellenőrzi, segíti, ugyanúgy, mint a nevelőszülői, helyettes szülői hálózatoknál. Ez hálózatban, a saját háztartásban működő családi napközik esetében költséghatékony működést tesz lehetővé. A hálózati módszertani támogatás költségei így fedezhetők anélkül, hogy az igénybevevők térítési díja magasabb lenne. Ehhez szükséges a hivatásos nevelőszülői jogviszonyhoz hasonló szabályozás kialakítása. Ennek elemei: – Minden 3 év szolgálati idő eltelte után járna fizetésemelés. – A szakképzettséggel rendelkező családi napközi gondozók magasabb óradíjban részesülhetnének – nem kellene a közalkalmazotti bértábla alkalmazása – Az otthonukban szolgáltatók a speciális munkakörülmények miatt napi 8 óra helyett plusz 2 óra készenléti időszakban is foglalkoztathatók lehetnének (a gyermekek pihenőideje, a saját feladatok és a munkafeladatok közötti átfedések miatt). Ez az egy gondozós családi napközi rugalmas nyitvatartását tenné lehetővé, nem csak egyéni vállalkozás, hanem társadalmi szervezet, önkormányzati fenntartás esetében is. A családi napközi ellátási forma fenntarthatósága tekintetében, mind a vállalkozásban, mind a társadalmi szervezetek esetében a foglalkoztatáshoz kapcsolódó költségek, a bér és járulékterhek komoly problémát jelentenek, hiszen a kis gyermeklétszám miatt a gondozó/gyermek arányszám alacsony. A családi napköziben, ahol többnyire óvodáskor alatti gyermekek ellátása folyik, ez kívánatos is a gondozási tevékenység tartalma miatt. Hasonló ez az arány, mint a bölcsődében gondozott gyermekek esetében (vezetőket, gondozónőket, kisegítő sze86

mélyzetet is egybeszámítva), s ezt az állami támogatás mértékének megállapításakor, a bekerülés költségeit jelentősen megemelő tényezőként figyelembe is veszik. Részben emiatt lényegesen magasabb a bölcsődei normatíva, mint a nagyobb gyermeklétszámmal működő óvodai támogatás. A családi napközi normatíva összegének 100%-a is csak a szolgáltatás költségeinek harmadát fedezi, ugyanakkor a közpénz felhasználásával együtt járó kötelezettségek teljesítése (közalkalmazotti bér és juttatások) önmagukban meghaladják a normatív támogatás összegét. A személyi kiadások munkabérként történő fizetése akadályozza a kisebb kapacitású gondozási helyek kialakítását. Az a gyesen lévő anyuka, vagy főállású anya, aki saját gyermeke(i) mellé két vagy három gyermek gondozását vállalná, a feladatot csak akkor kezdheti el, ha kiváltja a vállalkozói igazolványt, vagy telephelyet létesít az otthonában valamely családi napközi fenntartó, és őt alkalmazza, de a gazdaságos működés erősen kérdéses, ha az alacsony gyermekszám mellett is főállású munkaviszonyban áll. Javaslataink egyfelől a minőségi gyermekgondozási szakmai tevékenység támogatásának szükségességére, másrészt a gyermekek napközbeni ellátási szabályozásának átvizsgálására vonatkoznak. Gyermekjóléti szempontból és az esélyegyenlőséget vizsgálva, a jelenlegi hiányos ellátórendszer fejlesztésére van szükség, hogy a kistelepüléseken élő családok számára is lehetővé váljon a gyermekfelügyelet biztosítása a szülő munkába állása, vagy az elhelyezkedését segítő képzésen való részvétel esetén. A gyermekbarát, biztonságos környezet, és a személyiség harmonikus fejlődéséhez szükséges feltételek eredményeként a minőségi kisgyermekgondozás a hátrányos helyzetű családok gyermekei esetében meghatározó jelentőséggel bír a szocializációs hátrányok leküzdésében. A változás egyik lehetséges irányaként érdemes végiggondolni, hogy a bölcsőde intézményi normatív támogatása egy részének meghagyása mellett az ellátott gyermek hozná magával az állami támogatás többi részét szolgáltatási csekk formájában. A szülő a jövedelmével arányosan kapná a támogatást a személyi térítési díjához, amely az intézmény bekerülési költségeiből állna. A támogatás mértékének megállapítására és a határozathozatalra a gyermekjóléti rendszer tudna felkészülni. Az a gyermek, akinek a családjában magas az egy főre jutó jövedelem, kevesebb támogatást kapna. Akinél nem áll fenn a gyermekvédelmi törvény szerinti állami segítségnyújtás kötelezettsége (pl. meg tudná a család oldani az otthoni gondozást is, de inkább igénybe veszi a bölcsőde szolgáltatásait), nem kapna támogatást. Így az állam forrást tudna átcsoportosítani arra, hogy a fejletlenebb régiókban is bővítse a gyermekek napközbeni ellátásának férőhelyeit, illetve segítse a szülő munkavégzését a szükség szerint igénybe vehető házi gyermekfelügyelet normatív támogatásával. 87

Az állami hozzájárulás a jelenlegi rendszerben a feladatot ellátó intézményekhez áramlik. A bármely intézményben, azonos feladatot ellátó intézménytípusban (bölcsőde vagy családi napközi, civil vagy önkormányzati) felhasználható szolgáltatási csekk bevezetése lehetővé tenné, hogy a támogatást a családok vigyék a szolgáltatókhoz, és a szegény családok is valós döntési helyzetbe kerüljenek a gyermekelhelyezés kapcsán. A megfelelő szintű, ugyanazt a feladatot ellátó szolgáltatást egyformán kezelő finanszírozási rendszer elengedhetetlen feltétele annak, hogy minden gyermek egyformán hozzájuthasson jó színvonalú napközbeni ellátáshoz, és hogy a szüleik a különböző szolgáltatások közül választhassanak. Az állami hozzájárulás az esélyegyenlőség biztosításának egyik eszköze lehet, mivel lehetővé teszi, hogy a szegény családokból származó gyermekek is ugyanúgy élvezzék a napközbeni kisgyermekellátás előnyeit, mint a gazdag szülők gyermekei. Mindez hosszú távon hozzájárulna a szükségletorientált, gazdaságosan működő napközbeni gyermekellátó intézményi struktúra kialakulásához.

Lökkös Attila: Családi napközi képzés továbbfejlesztése – TÁMOP projekt bemutatása A most folyó TÁMOP-os projektünknek több előzménye is volt: 2005-től és 2007-től kezdődően egy-egy HEFOP-os projektet valósítottunk meg, amelynek Piroska már elmondta a lényegét: koordinátorok, hálózatok kiépítése, multiplikálása, jó gyakorlatok átadása. Az alapítványnak jelentős OFA-múltja is van, kialakult az egy évtized alatt egy nagyon jó szakmai műhely.

88

A CsaNa-képzés átalakításának indokoltsága: a csana végzettek 10%-a dolgozik csanában, vagy nyitott csanát. A jelenlegi képzés nem ad szakképzettséget, a 40 órás tanfolyamnak mindössze egy oldal a tematikája, 14 pontban – a kormányrendelet szerint. Ezt a 14 pontot mindenki úgy tölti fel, ahogy gondolja, továbbá nem ad olyan kompetenciákat a negyvenórás képzés, és nem is tud, hogy valaki önállóan tudjon működtetni csanát mint vállalkozó. Közben megjelentek a CsaNa hálózatok, amelynek a működtetése új kompetenciákat igényel. A közel 40-50 képzőhelyből csak háromnak van intézményi akkreditációja, amely egy minőségbiztosítást jelent: rálát az állam, különböző ellenőrzéseken kell átesnie. 2009-ben egy nagyon komoly ombudsmani kritikát kapott a CsaNa mint intézmény, ez mondhatni, egy kiáltás volt felénk. A bölcsődékhez hasonlítva azt mondta az ombudsmani jelentés, hogy a családi napköziben folyó szakmai munkát csupán az előírások határozzák meg, hogy nincs szakmai háttér a családi napközikben. A gyerekeket ne bízzuk csanákra – így is lehet fordítani. Az állam feladata, hogy a biztonságot nyújtsa, hogy változtasson a csana működtetésben.

89

Kétszer is megjelent a TÁMOP 5.4.4, szociális képzések, tananyagfejlesztések címmel. Mi a C komponensben indultunk, amelyben mindössze kettő nyertes volt: egy debreceni civil szervezet és mi. A C komponensben a következő évben csupa egyetem és főiskola kapott támogatást, tehát olyan műhelyek nyertek, ahol átdolgozzák a szociális képzés tananyagát, egyetemi, főiskolai szinten. Az A és B komponens pedig a képzésekre és az ehhez szükséges felmérésekre nyújtott támogatást, általában regionális forrásközpontoknak.

A projekt célja átstrukturálni a jelenlegi 40 órás képzést, hosszú távú célok érdekében. Az egyik korábbi előadó említette a hátrányos helyzetűeket. Bár a csanát jelenleg nem a hátrányos helyzetűek veszik igénybe, de a normatíva emelésével egy újabb célcsoportot is el lehetne érni. tehát ezen is dolgozunk, lobbizunk, hogy nyisson a csana. „Ez a projekt rendkívül fontos, viszont nincs rá pénz, nincs hozzá segítség, és holnap reggelre kell elkészülni, de itt a nagy lehetőség, hogy mindenkit ámulatba ejts.”

90

91

Azt a kollegáimnak kell eldönteni, hogy én ilyen stílusú szakmai vezető vagyok-e, de jelenleg nagyon áldott állapotban vagyunk. Igazából a projekt három fontos lábát mondja ez a vicces szöveg. A pénz, mint erőforrás, a szaktudás, mint erőforrás, és az idő, mint ütemezés. Mindháromban nagyon jól állunk. Még 2009-ben 24 hónaposra tervezte a projektet Murányi Beáta és Révész Piroska. 35 milliós költségvetéssel, két nagyon komoly partnerrel dolgozunk.

A következő dián igazából egy kompetencia alapú képzés lépéseit láthatjuk: Elemzés – munkakör feltárása, pontos kompetencia-profil meghatározása, képzési igényanalízis Tervezés – képzési módszer, képzési terv Tananyagfejlesztés – három képzésre Próbaképzések Értékelés, korrekció Akkreditálás

A BMGE Oktatásinnovációs és Felnőttképzési Központ az egyik partnerünk. Az volt az egyik nagy dilemmánk, hogy ha a 40 órás képzést felemeljük 200 óra fölé, akkor ki fog eljönni. Most szakmailag és tartalmilag is megújítjuk a képzést, közben időt is nyerünk azzal, hogy nem kontakt, tehát nem jelenléti képzés van végig. A jelenlegi tervek szerint 40-60 %os arányban oszlik meg a jelenléti és az e-learning, de ez még alakulhat a tananyagfejlesztés során. A e-learning, tehát online távoktatás fejlesztéséhez egy nagyon profi partnert találtunk, akik 20 éve élvonalban vannak Magyarországon, nagyon sok eu-s projektjük van. Ők képzik a tananyagfejlesztőket is és a tutorokat is. A tutorok képzése már megvolt. A tutor az, aki kapcsolatban van a 10-15 fős csoporttal, és segíti őket minden este online felületen, de mellette van fórum, blog, e-mail, és minden hagyományos kapcsolat is emellett.

Az elemzés megvolt, egy ún. Dacum munkakörelemzéssel. Egy hétfős, csana működtető gyakorlati szakemberekből álló csapatot hat napra összezártunk. Percről percre elemezték a csana mindennapi életét, munkáját a felmosórongy kicsavarásától a polgármesterrel való kommunikációig. Készen van a tervezés is, és elkezdődött a tananyagfejlesztés is egy hónapja. Várhatóan októberben indulnak a próbaképzések: három képzésről van szó. Tavasszal visszacsatolunk, és akkreditálunk a projekt végén. A 24 hónapos projektnek most vagyunk a felénél, június 30-án vagyunk félidőben. 92

93

Másik partnerünk az Apor Vilmos Katolikus Főiskola, amellyel a második HEFOP projektünkben már együtt dolgoztunk. Szintén jelentős csana képzők mellettünk, szintén FAT akkreditáltak. Ők az alábbi feladatokat végzik: Szakmai és vizsgakövetelmények kidolgozása, tananyagok lektorálása, vizsgáztatás, módszertani támogatás.

94

A tervezett képzésünkről pár szóban. Van egy OKJ-s képzésünk, amit ha végig visz egy hallgató, akkor a végén önálló működtetésre alkalmas kompetenciákat kap kimenetbe, és OKJ-s szakképzést, tanúsítványt is. Közben ki lehet lépni a képzésből, több ponton is. Ha valaki kilép az első kilépési lehetőségnél, akkor nem önálló munkára lesz jogosult, de megszerzi a házi időszakos gyermekgondozó képzést. Ez létező OKJ-s képzés. Tehát függetlenül attól, hogy a projekt végén sikerül-e és hogyan sikerül akkreditálni a két képzést, aki most a próbaképzésre eljön, már a projekt alatt megkapja ezt az OKJ-s részszakképesítést. A második kilépési lehetőség a családi napközi gondozó: ez egy új szakképesítés, hálózatban és beosztott gondozóként dolgozhat, aki ezt elvégzi. A. próbaképzés októberben indul, és márciusban fejeződik be. Van még két képzésünk: a pedagógus továbbképzés 120 órás lesz, ennek keretében tereptanári és koordinátor-képzést kap a hallgató az alapmodulon kívül, és van egy tanácsadó képzés, ami a legérdekesebb és a legtöbb kérdőjelünk van még itt, pl. hogy mennyire lesz fenntartható. Az indokoltsága nagyon megvan: a szociális munkások, az önkormányzati szektorban dolgozók jelentős része most se ismeri, és ezért nem is ajánlja, mint ellátási formát a fenntartóknak, az önkormányzatoknak. Szeretnénk a csanát népszerűsíteni, és ehhez szakembereket képezni. Ezt a képzést 95

is akkreditáljuk a FAT-nál, Oktatási Hivatalnál, célunk, hogy mindenki kapjon kreditpontot, tegyük érdekeltté a jelentkezőket.

jelen lenni az azonos témájú órákon, bár most annyira át lesz szabva, hogy érdemes lesz részt venni. A jelenleg érvényes 40 órás tanúsítványt, amivel most csanát lehet nyitni, azt a tanúsítványt meg fogja kapni a nálunk végzett hallgató.

Kerekasztal-beszélgetés a családi napközik jelentőségéről Levezető: Szilágyiné Szemkeő Judit, beszélgető társak: Frey Mária, Kardosné Gyurkó Katalin, Mátay Katalin

A próbaképzésre jelentkezni lehet az [email protected] email címen. Ha valaki még nem tudta eldönteni, hogy jelentkezik-e, de érdekli valamelyik a háromból, akkor is kérem, hogy jelezze, és akkor betesszük egy olyan adatbázisba, hogy amikor tudjuk a konkrét óraszámot, akkor értesítjük és még mindig el tudja dönteni, hogy eljön egy tájékoztató megbeszélésre és utána jelentkezik-e. A képzés egy 10 órás döntés-előkészítő tréninggel kezdődik, tehát mindig vannak kilépési lehetőségek, mindig vissza lehet lépni, ha valaki ezen vacillál, de azt kérjük, hogy jelezze legalább, hogy tudjunk róla. A www.feherkereszt.hu honlapunkon is kint lesz a felhívás és tájékoztató. Az 1- 3214779 telefonszámon kettőtől négyig elérhető lesz a kolleganőnk. A képzés díjtalan. A projekt költségvetéséből szállást és utazási költséget nem tudunk fizetni, de teljes ellátás lesz a tréning alatt. A képzéseket péntek-szombaton tartjuk, pénteken 1-2 körül kezdünk, szombaton körülbelül négyig dolgozunk. Körülbelül 14 órát próbálunk betervezni péntek-szombatra, másfél napra. Ősztől márciusig indulunk először az OKJ-s képzéssel, utána a pedagógus, és utána a tanácsadó képzés következik. Egymásra épül a három, aki az első OKJ-st elvégezte, alig kell plusz pár modult elvégeznie a pedagógushoz és a tanácsadóihoz, mert nagy az átfedés. 15-15-6 főt vállaltunk a 3 képzésbe, azonban a lemorzsolódástól való félelmünkben most indulunk olyan 30-50, de 40 fővel biztos. És ha bent marad mindenki, akkor an�nyi tanúsítványt adunk, az nem baj. Ha valaki igazolást hoz, akkor nem muszáj 96

Szemkeő Judit Vizsgáljuk először a családok szempontjából a családi napközik szerepét. Több előadótól is hallottuk, hogy a családok felelőssége és joga a gyermeknevelés. Ehhez kapcsolódóan, és az osztrák példát is visszaidézve láthatjuk, hogy a családi napközi lehetőséget biztosít arra, hogy a családban a szülők munkát vállalhassanak, ugyanakkor a család választhasson számára megfelelő nevelést a gyermekének. A család számára a CSANA olyan választási lehetőség, amely a családi neveléshez erőteljesebben kapcsolódhat, mint egy nagyobb intézmény. Azt szeretném kérdezni beszélgetőtársaimtól, hogy szerintük a családi napközik a szülők számára – a munkavállalás lehetősége mellett – elősegítik-e, hogy gyermekük számára megválaszthassák a nevelést? Az esélyegyenlőséget milyen mértékig segíti a CSANA? Hogyan gondolja a NOE képviselője, és hogyan látszik a szakértők számára a CSANA jelentősége? Mátay Katalin Helyesnek tartom azt a rendező elvet, hogy a családok elsődleges felelősségének kell érvényesülni az ellátások biztosításánál is. Tulajdonképpen ez egy régi alapelv lett volna, amely nem biztos, hogy érvényesül a jelenlegi gyakorlatban. Hiszen ha megnézzük a kisgyermekek napközbeni ellátását a különböző ellátási formáknál, bizony-bizony a családoknak sem a választási lehetőség tekintetében, sem pedig a financiális lehetőségeik tekintetében nincsen esélyük az esélyegyenlőségre. A települések nagy részén nincsen választási lehetőség, mert ahogy hallottuk, és ez valóban úgy van, a bölcsődéknek nagyon csekély része van kistelepüléseken, az intézmények zöme a nagy városokban, illetve városokban van, és a családi napközik is koncentrálódnak olyan területeken, ahol nem is biztos, hogy ott kellene lenni a legtöbb családi napközinek, a szolgáltatások kb. 30%-a van csak a kistelepülése97

ken. Nézzük a financiális dolgokat: én személy szerint dolgoztam bölcsődei területen, dolgoztam minisztériumnak szakértőként, most jelenleg dolgozom egy civil szervezetben, amely mindenféle napközbeni ellátásokat biztosít a családoknak, és azt látom, hogy a családok térítési díjfizetése megint esélyegyenlőtlenségeket von maga után. A bölcsődében csak étkezési térítési díjat fizetnek, a családi napköziben étkezési és gondozási díjat. Nincsen lehetőség semmilyen kedvezmény megadására. Mi egy házban működtetünk bölcsődét és családi napközit. Egyik helyen 45. 000 Ft-ot kell fizetni a családnak, ha a másik szobába viszi a gyermeket a szülő, akkor ott csak 10 vagy 11 ezer forintot. Megfizeti a szülő, mert nincs férőhely. Én azért kerültem ebbe a kerekasztalba, mert kulcsszakértőként meghívást kaptam a jelenlegi szolgáltatási törvény kidolgozásához, hogy a tapasztalatainkkal segítsünk olyan szolgáltatások kialakítását, ahol többek között a financiális kérdések a családok lehetőségéhez mérhetőek és a szükségleteikhez igazíthatóak. Munkatársaimmal együtt úgy gondoljuk, hogy – lassan húsz éve dolgozom a napközbeni kisgyermekellátásban – igenis a családok felelőssége elsődleges, és azok a családok, akik többet tehetnek, jobb anyagi helyzetben vannak, tehetősebbek, azok kicsit jobban járuljanak hozzá az ellátáshoz, míg azok a családok, akiknél a valamilyen okból kialakult hátrányos helyzet dominál, azok kapjanak meg minden lehetőséget ahhoz, hogy a gyerekeik ellátásáról gondoskodni tudjanak. Én ezt szeretném képviselni ebben a munkában, amit a minisztérium csinál. A jelenlegi tudásunk, tapasztalatunk és az államnak az akarata talán-talán találkozni fog, van erre esély. Kardosné Gyurkó Katalin Először is szeretnék köszönteni mindenkit a Nagycsaládosok Országos Egyesülete képviseletében. Mint civil szervezet képviselője magunkról, annyit szeretnék elmondani, hogy jövőre 25 éves szervezet leszünk. Az alapszabályunkban központi helyet kap az élet, az anyaság tisztelete, a jövő generációért érzett felelősség, úgyhogy én ilyen szemléletben próbálom ezeket a kérdéseket megközelíteni. Arra a kérdésre, hogy a családi napközik a szülő felelősségénél, illetve a választásnál jók-e? Én azt mondom, hogy igen, jók. Nem a finanszírozási oldalról, hanem az érzelmi, a családi oldalról. Mi magunk is, a szervezeten belül tapasztaljuk azt, hogy számos főállású édesanyánk él a lehetőséggel. Családi napközit létesít az otthonában, és így a gyermekeknek nem kell egy korai időszakban elszakadnia az édesanyától, ugyanakkor az édesanya munkaviszony keretei között kamatoztathatja a családjában megszerzett tudását. Azt is látjuk, hogy ha egy édesanyjának távoli munkát kell vállalnia, vissza kell mennie a munkahelyére, akkor sokkal, de sokkal jobb a gyermekek számára, hogy kisebb, családias környezetben legyenek, mint egy nagyobb bölcsődében. Most nem szeretném 98

bántani a bölcsődében dolgozó dadusokat és a gondozókat a bölcsődében, de a bölcsőde keretei és lehetőségei mások. A CSANA családiasabb légkörében lehetőség van jobban odafigyelni a másikra. Azzal teljesen egyetértünk, hogy a szülőknek igenis felelősségük van a gyermekeik nevelésében, és ha van lehetőségük, hogy meghozzák azt a döntést, hogy ezt az ellátási formát válasszák, akkor ez nagyon jó. Ami a rendszerben nekem most jelen pillanatban hiányzik, az önkormányzat anyagi támogatása. Ténylegesen vannak a családi napköziket támogató települések, ahol ugyanakkora arányban részt vállal az önkormányzat, mint az állam, és ehhez a saját lehetőségeihez képest hozzátesz a szülő is. Nagyon sok esetben ez az önkormányzati rész vállalása elmarad, ez is okozza azt, hogy a szülőknek többet kell az állami támogatás mellé tennie, ezt pedig kevés család engedheti meg magának. Ahogy a bölcsődénél is az állam, az óvodai férőhelyeknél a normatíva sem fedezi a teljes fenntartást, ugyanúgy itt is szükség lenne nagyobb kiegészítő támogatásra, és ez megkönnyítené a szülőknek a választási lehetőségét. Frey Mária Frey Mária vagyok, munkaügyi kutató. Azért kaptam meghívást erre a kerekasztal-beszélgetésre, mert foglalkoztatás-politikusként az otthoni és munkahelyi kötelezettségek összehangolásának megkönnyítésével foglalkozom. Én is nagyon fontosnak tartom a nők magasabb arányú munkavállalása szempontjából, hogy legyenek hozzáférhető gyermekintézmények. Ami ennek a költségvetési hátterét illeti, azt mutatják a statisztikák, hogy egy bölcsődei férőhely létrehozása kb. 4 millió forintba kerül, éves fenntartási díja pedig 1 millió forintba. Ilyen módon nem lehet megfinanszírozni azokat a kielégítetlen szükségleteket, amik a kisgyermekes nők nagyobb arányú munkavállalásához kellenek. Legyünk őszinték, azért is megy a kormányzat a családi napközik irányába, mert így olcsóbban tudja biztosítani e szolgáltatásokat. Ami pedig a szolgáltatások rugalmasságát illeti, az is nagyon fontos. Ez nem azt jelenti, hogy egy gyereknek kell 12 órát a bölcsődében eltölteni, hanem annak tudomásul vételét, ahogy a munkaerőpiac működik. Van olyan szülő, akinek 6-kor kezdődik a munkaideje, de végez 2-kor és van, akinek kettőkor kezdődik, de este nyolcig vagy tízig, sőt a hét végén is dolgoznia kell. Ehhez legalábbis eddig a családi napközik tudtak leginkább alkalmazkodni. Ez volt a legfontosabb érv az elterjesztésük, támogatásuk mellett. Azt persze nem nagyon értem, hogy ezt miért nem lehet az önkormányzati intézményekben megtenni. Ott mindig azt hallom, hogy a közalkalmazott törvény és egyéb szabályok nem teszik lehetővé, holott ezek drágább intézmények, tehát ott is be kellene indítani a szülők munkaidejéhez igazodó ellátásokat. Én is elfogadhatatlannak tartom, hogy a finanszírozás ne az egyének anyagi helyzetétől, vagy a gyerekek ala99

nyi jogától függjön, hanem attól, hogy milyen intézmény típust vesznek igénybe. Tényleg úgy van, hogy a legdrágább intézményben a legolcsóbb az elhelyezés, és mivel most nagyon nagy az igény ezek iránt, természetes, hogy a szűkös férőhelyekből az tud magának kiszakítani, aki eleve jobb munkaerő-piaci pozícióban van. Tehát akinek a munkáját annyira fontosnak ítélik, hogy mindenképp férőhelyet kell biztosítani a gyermekeik számára. Szemkeő Judit Nagyon fontosnak tartom az elhangzottakat, ezért össze is foglalom. Teljesen egyetértettünk abban, hogy a szülői felelősségek teljesítéséhez hozzátartozna a szabad nevelési választás lehetősége, ezért nagyon fontos lenne, hogy mind anyagi vonatkozásban, mind pedig hozzáférhetőségben egyenlő eséllyel legyen elérhető a CSANA. A szülőknek ugyanolyan mértékig kelljen hozzájárulnia a CSANA működéséhez, mint a nagyobb intézmények esetében. Becslésem szerint egy bölcsődében egy óra plusz nyitva tartás legalább ötször annyiba kerül, mint egy óra plusz a családi napköziben, ez azt jelenti, hogy állami szinten ezért is fontos lenne, hogy ezeket a kisebb és rugalmasabb intézményeket, illetve szervezeteket támogassák. Következő kérdésem szervesen kapcsolódik a támogatás problémájához. Fontos lenne, hogy ne az intézmény típusától függjön az állami támogatás. Ma óriási különbséget látunk a gyerek szempontjából attól függően, hogy egy gyereket hol helyezek el, bölcsődében vagy családi napköziben, óvodában vagy családi napköziben. Andráczi-Tóth Veronika előadásából egyértelművé vált, hogy ellátott központú lesz a finanszírozás, és nem intézményközpontú, és ez nagyon sokat változtathat. Felmerült Grosch Mária előadásában egy másik esélyegyenlőségi probléma is. Nagyon szeretném, ha a kerekasztal résztvevői és az itt ülő résztvevők ehhez a kérdéshez hozzátennék a véleményüket. Kérdésem: Igazságosnak tartjuk-e hogy megkülönböztetjük a családi napközik támogatása esetében a saját gyereket és a nem saját gyereket? Tehát, ha intézményesített formában valaki más gyerekekkel együtt a saját gyerekét is ellátja, akkor igazságosnak tartjuk-e, hogy az a saját gyerek másként számítson, mint a másoktól felügyeletre, ellátásra átvett gyerek? A több gyermeket nevelő szülők szempontjából különösen komoly kérdés megvitatására adom tovább a mikrofont Mátay Katalin Nem tartjuk igazságosnak. A magánvállalkozók, akik a saját otthonukban családi napköziket működtetnek, csupán a normatíva 30% -át vehetik igénybe, ráadá100

sul azzal is sújtották őket, hogyha a saját gyerekük gondozásukról is szeretnének a családi napköziben gondoskodni, erre a férőhelyre nem fogják megkapni az állami támogatást. Tehát a 30% normatíva és egy férőhely bevételének kiesése ( egy gondozott saját gyermek) veszélyezteti az iyen formában működő családi napközi szolgáltató megélhetését. Nem gondoljuk, hogy ez igazságos. Ahogy a Grosch Mária mondta, minden adandó alkalommal leírtuk, nagyon remélem, hogy az új szolgáltatási törvényben ez a diszkrimináció meg fog szűnni. Mindenféleképpen arra fogunk törekedni, hogy ez a szabály megszűnjön. Kardosné Gyurkó Katalin A NOE nem tartja igazságosnak ezt a megkülönböztetést. Ugyanakkor fel kell, hogy vessem, mi, a NOE tagjai, folyamatosan küzdünk azzal a sokgyermekes családokkal szembeni társadalmi előítélettel. Vannak, akik azt terjesztik, hogy azért szülnek több gyermeket egyes édesanyák, hogy családi pótlékot kapjanak, és munkaviszony helyett a gyermekeken keresztül legyenek biztosítottak. Abban a pillanatban, amikor azt mondjuk, hogy a családi napköziben ellátott saját gyerek után is járjon az állami támogatás, egy újabb váddal kell majd szembenéznie annak, aki vállalja, hogy a saját gyermeke is ott lesz az általa vezetett családi napköziben, és ezért kéri a támogatást. Amellett, hogy lobbizunk az állam felé a családon belüli nevelés elismerése érdekében, én úgy érzem, hogy a társadalmi ellenállásokat, negatív diszkriminációkat is meg kell fordítani. Tudatosítani kellene végre azokban a családon belüli munkát el nem ismerő emberekben, hogy az édesanya, esetleg édesapa, aki otthon 3-4-5 gyermeket nevel, az nem csak ül a babérjain, hanem valóbban dolgozik, és nem csak a saját családja érdekében. Sokkal több a munkaideje összességében, mint a napi 8 óra, és az általa felnevelt gyerekek jelentik a teljes közösség, a nemzet jövőjét, azokat, akik munkavállalóként megtermelik többek között mindannyiunk nyugdíjának, egészségügyi ellátásának fedezetét. Frey Mária Számomra azért nehéz megítélni ezt a kérdést, mert nem értem, mit jelent. Azt, hogy ha egy 5 gyerekes édesanya a saját gyerekeivel van otthon, akkor ő kapjon minden gyerek után bölcsődei normatívát, a saját gyerekei nevelésére? Szemkeő Judit Természetesen csak azokra az anyákra vonatkozik a javaslat, akik a szabályoknak megfelelő családi napközit hoznak létre, és gyermekeik számára más napközbeni ellátást (bölcsőde, óvoda, iskolai napközi) nem vesznek igénybe. A gyermekek közül azokra kapjon támogatást, akiket ténylegesen ellát a családi napköziben, és életkor szerint beszámíthatnak. 101

Frey Mária De az édesanya, aki otthon van, nincs gyeden, meg vagy más típusú gyermekgondozási szabadságon, milyen státusban van? Szemkeő Judit Egyéni vállalkozó családi napközi vezető. Frey Mária Ha egyéni vállalkozó, akkor természetes, hogy kapjon, sőt. A munkaügyi szakközgazdászok körében régóta vita van erről. Amikor az OFA-nál elkezdődtek a szociális gazdaságot, családi napköziket támogató programok, akkor mindig fölmerült az az ötlet, hogy szolgáltatási utalványt kellene adni a családoknak, amit ott válthatnának be, ahol akarnak. Ha a normatívát szolgáltatási utalványként kapná minden család, el lehetne dönteni, hogy az függjön-e a család anyagi helyzetétől, vagy sem, a gyerek jogán mindenki kapja-e, vagy sem. Ilyen utalvány birtokában, ha valaki otthon neveli a gyerekét, és családi napközit működtet, akkor természetes, hogy részesüljön normatív támogatásban. Ehhez tiszta viszonyokat kell teremteni, és az is nagyon fontos, hogy ebből legyen egy biztosított jogviszony, azaz egy munkaviszony. Köszönöm a szót. Szemkeő Judit Ebben a kérdésben is teljesen egyetértettünk. Azt hiszem, hogy az anyaság elismerése, és a munkaviszony és az anyaság összeegyeztetése ennél jobb módon nehezen is oldható meg. Az itt lévő hallgatóság tagjai között is vannak olyanok, akik iskolás gyerekekkel foglalkoznak. A családi napközik között még kevesen vállalnak iskoláskorú gyerekeket, de a családi napközi erre is alkalmas lenne, különösen a hátrányos helyzetű gyerekek esetében. Kérdésem: Milyen feltételeket látunk arra, hogy a családi napközi az idősebb gyerekek korosztályában is jobban el tudjon terjedni? Hogyan lehetne elérni, hogy legyen igény az iskolások szülei, illetve a gyermekvédelmi szakemberek körében a családi napközikre, és jobban meg lehessen ismertetni ezt a lehetőséget a szülőkkel, akiknek több szempontból is szüksége lenne a családias környezet nyújtotta lehetőségre? Mátay Katalin Magyarországon, amikor a családi napközi elvei, a gondolat a családi napköziről polgárjogot nyert, és az elvek, a feltételek kidolgozása is megtörtént, akkor úgy gondoltuk, hogy családi napközi a gyermekek 20 hetestől 14 éves koráig biztosíthatja a napközbeni ellátást. A külföldi tapasztalatok is azt mutatták, hogy ak102

kor lehet nagyon jól dolgozni, ha van kicsi- közepes-nagyobb gyerek is a családi napköziben. Munkamegosztás, gondozás, nevelés szempontjából ez egy nagyon előnyös helyzet lett volna. A magyarországi helyzet azt hozta, hogy a napközbeni ellátásban a nagy hiányok a három éven aluli gyermekek ellátásában mutatkoztak, és vannak problémák, bár kisebb mértékben a kisiskolás gyerekek elhelyezése területén. Azért Magyarországon a családi napközik zöme a 3 éven aluli gyerekek ellátására szakosodott. Az óvodai ellátás viszonylag nagyon jól lefedett az országban, ez és a térítési díj különbség az oka annak, hogy az óvodás korosztály száma alacsony a családi napközikben. Az iskolába lépéskor a gyermekek egy részének nehéz az intézményváltás, megterhelő lehet egész nap az iskolában lenni, ezeknek a nehézségeknek a megoldására vállalkoznak az iskolás gyermekeket ellátó családi napközik. A tapasztalatunk az, hogy a családi napközi nagyon alkalmas arra, hogy – a kis csoport és a személyre szabott szolgáltatási lehetőségei miatt – a hátrányos helyzetű gyerekeknél a felzárkóztatásban, illetve a valamiféle problémával küzdő gyerekeknél a hátrányok leküzdésében, segítésében feladatot vállalhat. Készítettem egy számítást annak idején, egy- két évvel ezelőtt, hogy a fogyatékos gyerekek ellátása esetén, milyen anyagi hátrányban van a családi napközi, illetve milyen lehetőségtől esnek el a családok azért, mert nem vállalja fel a családi napközi a fogyatékkal élő kisgyermek felügyeletét, gondozását. A bölcsőde, ha biztosítja a korai fejlesztést, nem kap ugyan a két férőhelyhez dupla normatívát, de a kiegészítő támogatást megkapja az államtól. Ezzel szemben a családi napközi, mely a kicsi gyereklétszám miatt nagyon alkalmas lenne arra, hogy ilyen gyerekeket is fogadjon, és a család otthonához hasonlóan a gyógypedagógus számára helyet biztosítson a fejlesztéshez, a szabályozás anyagi következményei miatt ezt nem tudja megtenni ( a fogyatékos gyermek két férőhelyet foglal el, egy főre igényelhető normatíva biztosításával). Ki az, aki ezt elvárja egy anyagi nehézségekkel küzdő családi napközitől? Úgy gondolom, hogy ha a szolgáltatások, a gyermekek, illetve a családok szükségleteit és igényeit fogják alapul venni, ez a probléma megszűnik. Ha egy hátrányos helyzetű gyerek elhelyezéséről kell gondoskodni, és a család az anyagi helyzete miatt minimális, vagy a helyzetének megfelelő térítési díjjal tud csak a gyermek ellátásához hozzájárulni, akkor a különbözetet odateszi az állam, és ez az ellátási helytől vagy formától független. Nagyon szeretnénk azt, hogy hátrányos helyzetű, nagyobb és kisebb gyerekek is helyet kapjanak a családi napközikben, és a családi napközisek is vállalkozzanak többen erre a feladatra. Beszélgetve szolgáltatókkal, lenne a feladatra több vállalkozó, de ehhez a finanszírozásnak változnia kell. Ismerek családi napközit, vagy volt családi napközit, amelyik autista gyerekeket gondozott kitűnő eredménnyel, de sajnos a gyermekek 14 éves korában abba kellett hagyni a szolgáltatást a korhatár miatt. A csalá103

di napközi mellett volt egy nagyon erős szponzor, aki ezt a családi napközit még az állami támogatáson túl segítette. A gyógypedagógiai szakma is elismeréssel beszélt a munkájukról. Véleményem szerint a társterületek is segítenék ezt a lehetőséget, ha erre megfelelő körülmények teremtődnek. Kardosné Gyurkó Katalin Szintén egyetértünk abban, hogy a családi napközik alkalmasak lehetnek ezeknek a gyerekeknek a fejlesztésére. A jelenlegi helyzetet tekintve, azt látjuk, hogy a napközis csoportok össze vannak vonva, azt látjuk, hogy különböző osztályokból kerülnek bele a gyerekek. 30-35 fő van délután egy csoportban, tehát ez már eleve nem jó. Most pont azon gondolkoztam, hogy ha magát a finanszírozási problémát nem oldjuk meg, akkor a hátrányos helyzetű gyerekeknek esélyük sincs arra, hogy a családi napközibe bejussanak. Tehát a jövőben ez egy nagyon jó megoldás lehet, az egyéni fejlesztés, amire manapság már az iskolákban sincs szabad órakeret a pedagógusoknak, a kötelező órakeret terhére elég kevés van, de a családi napközi keretein belül ez jó lenne szintén. Azt szerettem volna még elmondani, hogy mi, civilek azt tapasztaljuk, olyan visszajelzések jöttek vis�sza hozzánk, hogy a gyerekeknek az első, az iskolakezdés első évére jobban oda kellene figyelni. Az iskolakezdés éve az egyik legfontosabb év, amikor a betűkialakítást tanulják, amikor elkezdenek egyáltalán ismerkedni az iskolával, ezért a NOE lobbizik azért, hogy vagy a gyes legyen egy rugalmas időkeret, ne csak az első három évre szóljon. Ha az édesanya megengedheti magának, akkor legyen lehetősége az első iskolai félévben ott lenni a gyermeke mellett, ne szoruljon be a gyerek iskolai csoportba. Ugyanúgy – és ez most kapcsolódott össze számomra – a családi napközi is alkalmas lehet az iskolakezdés nehézségeinek csökkentésére. Ott pont arra van szükség, hogy az a kis elsős, aki egy új, megváltozott élethelyzetben van, ő egy kicsit több törődést kapjon, erre alkalmas lehet a kiscsoportos foglalkozás is. Úgyhogy ezt is összekapcsoljuk majd. Frey Mária Valójában én azt nem értem, hogy mi itt a kielégítetlen szükséglet? Utána néztem a statisztikáknak, és azt láttam, hogy alsó tagozatban a gyerekek 40%-a napközis, amiről azt olvastam, hogy nagyjából megfelel az igényeknek. Tehát nincs olyan felmérés, amiből ennek tényszerűségéről meggyőződhetünk, ugyanakkor arról sincs konkrét információ, hogy a bölcsődékbe mennyi gyereket akarnak elhelyezni. Korábban azt lehetett tapasztalni, hogy három évig otthon maradtak az édesanyák a gyerekükkel. Természetesen én is nagyon fontosnak tartom, hogy legalább az alsó tagozatban legyen egész napos gondoskodás vagy felügyelet a gyerekek mellett, és hogyha ezt az iskola nem tudja biztosítani, akkor a csalá104

di napközikre bízzák ezt a feladatot. De úgy tudom, hogy jelenleg az iskola az, amelyik az ehhez szükséges forrásokkal rendelkezik. Mégsem képes ezeknek a feladatoknak a betöltésére. Itt is azt javasolnám, hogy a gyereknek kell adni az utalványt, és ott váltsák be, ahol a legjobb szolgáltatást kapják. Ha ez nem az iskola, akkor legyen a családi napközi. A felső tagozaton tudomásom szerint a gyerekek 10-12%-a napközis, de mintha azt olvastam volna, hogy ott általában már nem igénylik ezt a szolgáltatást, kivéve ha beteg vagy fogyatékos gyerekekről van szó. Ilyen gyerekek után valóban lehetne dupla összegű szolgáltatási utalványt adni, ami fedezné gondozási költségeiket. A Gondolom, olyan típusú szolgáltatási utalvány lenne reális, ami fedezi a családi napközi működtetésének költségeit. Ha ez így van, akkor az, aki bölcsődét vesz igénybe, ahol drágább szolgáltatást kap, saját maga vagy a munkáltatója fizethetné meg annak többletköltségét. Szemkeő Judit Zárszóként szeretnék egy kis kiegészítést tenni. Egyrészt az iskolák, az iskolai napközik állapota nem csak arról szól, hogy a szülőnek van-e ellátásra igénye, hanem, arról szól, hogy a szülő vállalja-e azokat a körülményeket, amelyek most az iskolai napközik nagy részében vannak. Az iskola abban érdekelt, hogy a gyerekeket – legalábbis formálisan – minél inkább ott tartsa a napköziben. Több iskolát ismerek, ahol a gyerek csak akkor kap étkezésre lehetőséget, ha a napközibe is beiratkozik. Ebéd után a szülők, nagyszülők, ha tudják, hazaviszik a gyereket, de a gyereke „napközis”. Az iskolai napközi számára adott normatív támogatás a béka feneke alatt van – még ahhoz képest is, amekkora a családi napközi támogatása – tehát ennek következtében az iskola nem rosszaságból nem nyújt jó ellátást. Azért nem oldja meg a problémákat, mert a napközire kapott pénzből nem lehet jó ellátást adni. Azért működteti az iskola a napközit, mert ott vannak gyerekek, akiket kötelező ellátnia, másrészt meg ott vannak pedagógusok, akiknek nem tud órát adni, mert kevés az iskolában gyerek, de az ellátást anyagi fedezete hiányzik. Tehát az iskolai napközi eléggé összetett probléma. A családi napközi szempontjából azért emelném ki az iskoláskorú gyerekekkel foglalkozás lehetőségét, mert úgy érzem, hogy új lehetőségeket nyitna a nevelésben. A gyerek fejlesztése az iskolában a tantárgyi tudásra van kihegyezve. Ez azt jelenti, hogy a gyereket – tegyük fel, hogy szerencséje van, és kiscsoportos napközibe kerül – a szakképzett tanító olvasni jobban meg tudja tanítani, mint a CSANA vezetője, bár a CSANA vezetője is lehetne tanító. Abban biztos vagyok, hogy a gyerek az iskolai napköziben az életvitel szempontjából hihetetlenül sok dolgot nem fog megkapni, amit egy családban, egy családi napköziben megkap. A hátrányos helyzetű gyerekek esetében abból is kiindulhatunk, hogy 105

a család hátrányos helyzete miatt egészségügyi, tisztálkodási, étkezési – és még sorolhatnám, mi minden – szokás nem alakul ki otthon a gyerekben úgy, hogy azt ő felnőttként tágabb közösségben kamatoztatni tudja, és már gyerekkorában is nagy szüksége lenne rá. Az életviteli nevelés terepe nem az iskola, mert az iskola nem adhat olyan lehetőségeket, mint egy család, amelyben a mindennapi élet minden eleme természetese igényként jelentkezik, a kisebbek, nagyobbak, különböző életkorúak együtt vannak, egymástól tanulnak, és egy családi otthonban. Az életvitel tapasztalatból tanulható, és nem az órán. Ha egy közösségben kezet mosnak étkezés előtt otthon, akkor ezt a gyerek megszokja, és kezet mos étkezés előtt, de nem fogja ezt megtanulni, ha órán bemagolta és 20-szor visszamondta. Főzni, teríteni, mosogatni egy igazi otthonban tanulhat meg. Nagyon sok dolgot terhel a társadalom az iskolákra, amelyek a tantárgy centrikus, iskolai elméletorientált iskolai képzésbe nem férnek bele, illetve hiába nyomjuk bele, eredménye nem lesz. Azért kardoskodnék elsősorban a családi napközik lehetősége mellett, mert ez egy szélesebb körű foglalkoztatást adna, a nevelésre alkalmas terepet, és a szülővel – szociális lehetőségeit figyelembe véve – közösen finanszírozható. Ma csak a jómódú szülő is viheti a családi napközibe a gyerekekét, és a rászoruló gyerekek, akik életviteli képzésre szorulnának, nem kapják meg a lehetőséget. Pedig ők azok, akiknek arra lenne szüksége, hogy nem elméletben, hanem a gyakorlatban, a közösségben tanulhatják meg az együttélés mindennapi normáit.

106

A gyermeki jogok XX.. törvénycikke szerint: „Minden olyan gyermek, aki ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétől, vagy aki saját érdekében nem hagyható meg e környezetben, jogosult az állam különleges védelmére és segítségére.” Mi ezért teszünk, és kérünk és várunk segítséget a gyermekek számára családi környezetet és védelmet jelentő munkánkhoz mindazoktól, aki velünk együtt akarnak dolgozni a következő generáció egészségéért és felelős boldogságáért.

107

108