A BIHAR MEGYEI EGYHÁZI BIRTOKOK JOBBÁGYNÉPESSÉGE A XVIII. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁBAN Bársony István
A középkori Bihar megye nemcsak nagy területi kiterjedésével,l viszonyítottan jelentős népesség számával2 hívja fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy igen változatos birtoklási formákat mutat a feudalizmus késői száza daiban . Az egyházi, állami (kamarai) és magánbirtokok mellett kiváltságolt településeket 3 is találunk a megye területén. A felsorolt birtoktípusok közül figyelmünket most az egyházi birtokokra fordítjuk. Az egyházi birtokok története és sorsa Bihar megyében is elválaszthatatlan volt az egész ország történetét ől. A XVIII. századi viszonyokat vizsgálva elkerülhetetlenül szót kell ejtenünk azonban két évszázaddal korábbi esemé nyekről is. A XVI. században a váradi egyházmegye egyike volt a legjelentősebbeknek. A század közepének eseményei, az erdélyi politika fordulatai, a Habsburg-török viszony kiéleződése, a reformáció térhódítása együttesen alapjaiban rázták meg a katolikus egyház helyzetét Erdélyben és a vele közvetlenül szomszédos területeken, így Váradon is. Az 1556-66 között eltelt évtized alatt lényegében megsemmisültek a katolicizmus pozíciói, s elvesztek az egyházi birtokok is Bihar megyében . 4 1 Fényes Elek : Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotfa statistikai és geographiai tekintetben . Pest, 1839 . IV. 34 . old., Györffy István : Dél-Bihar népesedési és nemzetiségi viszonyai negyedfélszáz év óta. Földrajzi Közlemények 1915 . 257. old. Mezősi Károly :
Bihar megye a török uralom megszűnése idejében. Bp. 1943 . 8. old. 2 1720-ban népessége akkora volt, mint Szabolcs megye, a Hajdú, Nagy-Jászkun és Kiskun területek; Békés, Csongrád, Csanád, Bács és Bodrog vármegyék népessége együttvéve . Györ,~y L : i. m. üo. 3 Ezen települések sorsára 1 . Szendrey István : A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért . Debrecen (én.) c.munkáját . Az e műben szereplő helységeken kívül Kismarját 1784/85-ben is szabad városként írják össze. E település kiváltságai ellen a XVII-XVIII . század fordulóján azonban éppen Benkovich Ágoston, a váradi püspök intézett támadást . Bécsi követjárással sikerült csupán visszaszorítani Benkovich földesúri követeléseit, dézsmafizetési kötelezettségük azonban megmaradt a település lakóinak . A püspökség bérbe is adta a dézsmát, sőt 1732-ben éppen kismarjaiak bérelték. A püspökséggel folytatott per 1738-ban III. Károly ítéletével a város lakói javára dőlt el . Varga Gyula : Kismarja . Egy szabad paraszt közösség a feudalizmus bomlásának korszakában. Agrártörténeti Tanulmányok. (Szerk. : Szabó István) Bp . 1960 . 76-79. old. 4 Az 1566 március 10-17 között Tordán tartott országgy űlés határozatai közül az utolsó, a tizedik foglalkozik az egyházi kérdésekkel, miért hogy az úr istennek jóvoltából az evangéliumnak világosságát az ő felsége birodalmába mindenütt felgerjesztötte, és kívánja, hogy az hamis tudomány és tévelygések az anya szent egyházból kitisztíthassanak, végeztetett, hogy kik a pápai tudománhoz ragaszkodtanak, és abból megtérni nem akarnak az ő felsége birodalmából mindenünnen kiigazíttassanak ." Erdélyi Országgy űlési Emlékek. (Szerk . : Szilágyi Sándor) II . Bp . 1876 . 302-303. old. Vö . Burryitay Vince : A váradi püspökség története. Nagyvárad. 1883 . I. 410-446. old.
41
A Habsburg-török viszony kiéleződésének kétségtelen bizonyítéka volt - egyebek között -, hogy a török elleni védelem céljára az 1552 februárjában tartott országgyűlésen jobbágytelkenként 3 forint adót szavaztak meg. Ezt az egyházi birtokokra is kiterjesztették . Az 1552-es adóösszeírások a Bihar megyei egyházi birtokokra nézve különösen fontosak, mert az itt feltüntetett adatok közel másfélévszázad múltán döntő fontosságúaknak bizonyultak ; a püspökség elveszett alapító levelének rangjára és jogerejére emelkednek .5 Bunyitay V. adatait az 1552-es összeírássah és ennek egy 1746-os másolatával' összevetve, azok az esetek dönt ő többségében megfelelőnek bizonyultak, csak néhány alkalommal (pl. Dalom, Hosszúaszó, Kéza, Süvegd) találtunk 1/2 telek eltérést . Összességében az egyházi birtokok részaránya a következ ő volt 1552ben : püspöki birtok : káptalani birtok : Szt. István káptalan : nagypréposti birtok : kispréposti birtok : szentjóbi pálosok : plébániai és kolostori :
3269 porta, 1351 porta, 33 porta, 56 porta, 26 porta, 135 porta, 78 porta, 4998 porta.
A megye portaszáma ebben az évben 11 434 volt, az összes egyházi birtok - ezen belül természetesen kiemelkedő súllyal a püspöki és a káptalani birtokok - ebből 43,71 ~-ot tett ki .8 Ez a százalékos arány már önmagában is mutatja, hogy Bihar megye parasztságának történetét kutatva elkerülhetetlenül szükséges az egyházi birtokok jobbágyviszonyainak részletes vizsgálata is. A vizsgálódásokat azonban csak a XVII, század végén kezdhetjük meg. A megyében megsemmisült egyházi birtokok visszaállítására újból csak az országos politika változásai után volt lehetőség. Az ekkor lényeges meghatározó szerepet játszó tényez ők közül a legfontosabbak a következ ők voltak : a török kiűzésének folyamata; ezen belül Várad 1692-es visszafoglalása ; a Habsburg pozíciók megerősödése Erdélyben, Bihar megye különválása Erdélytől.9 Az a tény, hogy a török kiűzésében a vezető szerepet a Habsburgok játszották jelentős mértékben megkönnyítette a katolikus egyház pozícióinak helyreállítását, korábbi birtokainak visszaszerzését. I. Lipót 1693 . november 24-én levél-
5 Az 1552 . évi országgy űlés összehívásánakkörülményeire 1 . Magyar Országgy űlési Emlékek. (Szerk . : Fraknói Vilmos) III . Bp . 1876 . 329-345. old. Az adókivetésről szóló törvényt uo . 360-361 . old., valamint Magyar Törvénytár 1526-1608. (Szerk . : Márkus Dezső ) . Bp . 1889. 306-309. old., Bunyitay V. i . m. 1883. I. 411 . old. 6 OL Dicales Conscriptiones . Tom. VIII . 7 HBmL . IV. A. 4/a. 1 . k. 8 Az adatokat 1. pl . Lukinich Imre : Erdély területi változásai a török hódítás korában. Bp . 1918 . 143-148. old., Acsády Ignác : Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt. 15261564 . Bp . 1888 . 107. old., Mezősi K. : i . m. 1943 . 186-188. old. 9 Lukinich L : i . m . 573-574 . old.
42
nemzetiségi viszonyainak alakulását többen is vizsgálták már. Közismertnek tekinthetők Acsády Ignác adatsorai a magyarországi népesség nemzetiségi megoszlásáról.29 Abírálat azonban nem kerülte el munkájának ezt a részét sem. Csak így foghatjuk fel Györffy István sorait, amely szerint a vizsgálatban, a nevek, a névanyag vallatásában, a legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk, mert különben téves eredményre jutunk . Különösen fontosnak tartja hangsúlyozni : meg kell szabadulni attól az előítélettől, hogy minden magyaros hangzású név viselője valaha magyar volt.3° Szabó István ugyanezt a gondolatot a következőképpen fogalmazta meg : a nevek nyelvi alakjának meghatározásából még nem következtethetünk teljes bizonyossággal viselőjének nemzetiségére.31 Acsády kialakult elvek nélkül dolgozó munkatársai a nevek minősítésétől kezdve a magyarság javára történő tévedésekig több helyen hibáztak, vagy tévedtek, így a munka a nemzetiség szerinti megoszlás bemutatására nem alkalmas .32 A nagyterjedelmű kiadvány hatását azonban Györffy 1915-ben és Szabó István 1937-ben elhangzott elvi bírálata sem tudta csökkenteni . Mezősi Károly művének adattára sorozatosan és következetesen hivatkozik Acsády Ignác munkájára. Mi most egy szűkebb terület : Dél-Bihar nemzetiségi viszonyaira vetünk egy pillantást Györffy már többször idézett munkájának táblázata alapján. Az 1600-ból és a XVIII. század elejéről származó adatokat összevetve megállapítható, hogy már a XVII. század elején is a román népesség volt túlsúlyban Dél-Bihar döntő részén . A magyarság ekkor 20 ~ feletti részesedéssel egyes települések népességszámából csak a következő helységeknél mutatható ki : Alsóverzár (26), Rézbánya (84), Belényes (94), Petrászsolymos (95), Köröstárkány (94), Mézes (26), Pocsavelesd (40), Nagykáránd (27) . (A zárójelben a magyarság ~-os aránya .) Néhány település volt ugyanekkor teljesen magyarlakta : Bélfenyér, Sályi, Görbed, Széplak, Ökrös. Az itt név szerint nem említett települések javarészében 20 ~ alatti volt a magyarság részaránya, 32-ben pedig kizárólag románok éltek . A XVIII . század elejére az előzőekben feltüntetett települések nagyrészében csökken a magyarság részaránya . A százalékszámok ekkor az alábbiak : Alsóverzár 12, Rézbánya 38, Belényes 89, Petrászsolymos 25, Sályi 75, Széplak 37 . A korábbi súlyát a népességszámban csak Köröstárkány és Bélfenyér tartotta meg. Néhány esetben (Mézes, Ökrös, Nagykáránd) nem tudtuk elvégezni az összehasonlítást. Görbed és Pocsavelesd teljesen román lett! Azoknak a falvaknak a száma pedig, amelyekben a XVIII. század elején csak románok élnek : 89 ! Találhatunk persze olyan eseteket is, amikor a magyarság részaránya nem csökkent, hanem n őtt. Kalugyer, Kerpenyét 0 ~---4 ~, Sztej 0-5, Alsópojen 0-6, Dombrovány 0-7, Segyestel 0-17, Susty 2--6, Felsőpojen 5-6, Fonácz 6-7, Henkeres 7-8, Felsőkimpány 7-14, Krészulya 9-11 pl. A felsorolt esetekből is látszik, hogy összességében ez az 1-17 ~-os növekedés messze-messze elmarad a románok térhódítása mögött. Mivel a románok döntően a belényesi és a szalontai járás falvaiban telepedtek le, a belényesi járásnál kimutatott viszonylag nagyszámú nem adózó, de összeírt fiú és testvér is jórészt román elemeket takar, így a természetes szaporodás és a bevándorlás 29 Vö . az előzőjegyzetben idézett mű megfelel ő adataival. 30 Györffy L : i. m. 1915 . 284. old. 31 Szabó István : Ugocsa megye. Bp . 1937 . Bevezető. 32 Dávid Z. : i. m. 1957. 157. old. 4 $vlc~~yv III.
49
egyaránt ezen etnikum számbeli gyarapodását eredményezi. A megye másik három járásában lényegesen kisebb szerepet játszik a XVIII. század elején a románok bevándorlása . Az érmelléki járásban az egyházi birtokok közül még 1773-ban is csak Vasadot említik főleg románok lakta településként, a többi hétben túlnyomóan magyarok élnek. A sárréti járás falvait általában magyarok lakják. A váradi járásban a nagyobb falvak és a mezővárosok kivételével azonban már szintén jelent ős a románok részaránya. Ezeken a területeken a népességgyarapodást részben a természetes szaporodás, részben pedig a környező megyékből (Szabolcs és Szatmár elsősorban) érkező parasztcsaládok biztosítják. A népességszám alapján mutatkozó sajátosságokra részben magyarázatot kaphatunk, ha a megye földrajzi viszonyaira, illetve e mellett a gazdálkodás lehetőségeire is vetünk néhány pillantást . A földrajzi tényez ők igencsak eltérő feltételeket biztosítottak a megye különböző részein élőknek. Területének közel fele hegyes-erd ős vidék, amely nyugatról keletre egyre inkább lejtve az alföldi síksággal találkozik.33 Feladatunknak nem a földrajzi környezet leírását tartjuk, hanem annak hatását kimutatnia mindennapi termel őtevékenységben . Ehhez az 1715-, 1720- és 1728-ban készült összeírások szöveges megjegyzéseit vesszük szemügyre.3 ~ Úgyszólván az egész megye egyik legnagyobb gondját a folyók, patakok által okozott áradások jelentették. A jelzett összeírásoknak különösen a rétekre, legelőkre vonatkozó megjegyzései tanúskodnak erről. A rétek vizesek, alig közepes széna terem ; a Hollód gyakran elönti . (Venter-Bragyet .) Remete határában 1715-ben a rétek a Gyepes partján voltak, a széna sással kevert . Belényesnél jegyezték fel az összeírók szintén 1715-ben, hogy a réteken - ha nincs áradás, jó széna terem, de egy kaszás így is csak egy kis szekér szénát gy űjthet. Sebes, Belezsény, Lelesd határában jó lenne a rét, de a Sebes miatt vizes. Kápolna és Gyanta rétjei a Fekete-Körös áradásainak vannak kitéve . Bihar kaszálói szintén áradásosak, Régent és Kovácsit használják 1720-ban . Csohaj rétjeit a Berettyó járja. Áradásos, vizes rétr ől szólnak a keresztesi, szentpéterszegi, tépei megjegyzések is. Asszonyvására határában a jó rétet az Ér gyakran elönti . Bogyoszlón 1715-ben azt jegyezték fel, hogy a rét egyrésze az áradások miatt tönkrement, ezért a szomszédos pusztát bérlik fűkaszálásra . Példáinkat még gyarapíthatnánk, de korábbi állításunk illusztrálására talán ennyi is elég. A vizek okozta gond mellett a megye keleti részére meghatározó tényez őként nyomja rá bélyegét a hegyes-erd ős jelleg . A belényesi, de a váradi járásban is sok község települt az erd őbe. 1728-ban jegyzik fel az összeírók pl. Bélökrös és Bélrogoz esetében : új telepítés, csak a kunyhók körüli földeket művelik, kukoricát és kendert termesztenek benne. Hasonló Toplicza - Káránd, Siád helyzete is. A korábbi összeírások is sok példát hoznak a hegyi-erdei településre. Dékányfalva házai 1715-ben az erdőben vannak szétszórva, szántó
33 A megye földrajzi viszonyainak leírásához : Fényes E. : i. m. 1839. 34-39. old., Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye és Nagyvárad. (Szerk. : Borovszky Samu) Bp . é.n . (1901) 1-13 . old., Jakó Zs . : i. m. 1940.1-21 . old. ; Mezősi K . : 1943 . i. m. 7-9. old., GyörfJy György : Magyarország történeti földrajza. Bp . 1963 . 569-571. old. 34 A kérdés vizsgálatát más összefüggésben vö . Bársony István : Termelési adottságok és lehető ségek Bihar megyében a XVIII. század első harmadában. Magyar Történeti Tanulmányok. (Szerk . : Szendrey István) VIII. Debrecen, 1975 . 93-111 . old .
50
ben tájékoztatta Benkovich Ágoston váradi püspököt az egykori püspöki és káptalani birtokok visszaadásáról és újbóli adományozásáról .lo Az adományozás és a birtokbaiktatás azonban még nem jelentett valódi birtoklást. Az 1552-es összeírás egyházi birtokainak sorsát a XVI-XVII . században nyomon követve látható az egykori egyházi birtokok falvainak pusztulása is. AXVII. századi harcokban néptelenedett el Andacs (Nagyszalonta és Oláhhomorog között), Barmod, Dalom, Kölesér, Kéza, Latabár, Mácsa, Mocsmolna, Pata Nagyradvány, Séptely, Süvegd, Szil, stb. Ezek többé nem is népesültek be .lt Feltót 1564-ben már Zaránd megyei település.l2 Sikulát 1715-20ban szintén Zaránd megyében írták össze.i3 Az 1552-ben püspöki birtokként összeírt Ácsiról 1568-ban már birtokújító oklevél szól, amelyben János Zsigmond az Ábránffyaknak adományozza, illetve megerősíti őket annak birtokában.14. Jelentős azonban azoknak a falvaknak a száma is, amelyek 1692-ben még lakatlanok, vagy igen gyéren lakottak, lassan megkezdődik azonban benépesülésük. Ez azonban nem volt zavartalan folyamat 1692 után sem. 1692 és 1720 között az alábbi események történtek a megyében, amelyek a népességviszonyok és a termel őtevékenység helyreállítását nehezítették : 1693 és 1695 : tatárbetörés,,1704 : rácdúlás, 1710 : pestisjárvány, 1717 : újabb tatárbetörés .ts Benkovich Ágoston váradi püspök 1696-ban egy évi adómentességet ígért azoknak, akik a püspöki birtokokra telepszenek.ts Jánosdáról azonban pl. még 1700-ban is csak reméli, hogy be fogja népesíteni.l' A káptalani birtokként szereplő Nagykér sorsa szinte önmagában példázza a Bihar megyei falvak sorsának változatosságát. 1692-ben pusztaként írták össze. A tatárbetörés idejére (1693-95) már megülték, a kuruc harcok idején újból elnéptelenedett, majd 1711 után ismét benépesült .t8 A váradi püspöki uradalomról 1703-ban készült
10 A beiktatás az említett birtokba - a váradi vár és közvetlen környékének kivételével - 1694 március 28-án történt meg. A püspökség korábbi birtokainak teljes mérték ű helyreállítására azonban különböző okok miatt nem került sor. Pereskedés folyt bizonyos birtokokért a királyi ügyészekkel, (Váradvelence, Volf, Szálka) több birtokban - erdélyi fejedelmi adománnyal - idegenek ültek; zálogban volt néhány birtok (Báránd-Deák Pál) ; s igyekeztek megőrizni különállásukat egyes települések. Bunyitay Vince-Málnási Ödön : A váradi püspökök a száműzetés és az újraalapítás korában . Debrecen, 1935 . 175. old. Bihar megyében azonban az egyházi birtokok nagy száma, illetve a világi nagybirtok viszonylag kis súlya csökkentette annak lehető ségét, hogy a birtokperek tömegére kerüljön sor az egyházi, illetőleg más birtokosok között . Baranyában pl . távolról sem volt hasonló a helyzetben a pécsi püspök, jóllehet számottevő vagyoni erővel rendelkezett . Vö . Ruzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal. 1711-1848. Bp . 1964 . 14-33. old. 11 A falvak sorsát 1. Jakó Zsigmond : Bihar megye a török pusztítása előtt . Bp . 1940. Adattár . A kérdés általánosabb vizsgálatára : Wellmann Imre : Népesség és mezőgazdaság a XVII-XVIII . század fordulóján. Történelmi Szemle. 1975 . 701-730. old. 12 Bunyitay V : i. m. 1883 . II. 251 . old. 13 Acsády Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. Magyar Statisztikai Közlemények . Új folyam . XII. k. Bp. 1896 . 175. és 178. old. 14 Bunyitay V : i. m. 1883 . II . 249. old. 15 Acsády L : i. m. 1896 . 315 . old. 16 Balogh János-Szendrey István : Bihar megye benépesülése a török hódítás után . Magyar Történeti Tanulmányok. I. Debrecen, 1967 . 42 . old. A szerzők ugyanakkor rámutatnak arra is, hogy ez az ígéret elmarad az ország más részein nyújtott kedvezményektől. 17 Bunyitay Vince: Biharvármegye oláhjai és a vallásunió. Bp . 1892 . 30. old. 18 Uo . 31 . old., Mezősi K. : i. m. 102. old.
43
összeírás még mindig sok pusztát sorol fe1.19 Az 1728-as összeírás alapján° a megye birtokviszonyai a következ őképpen festenek : Birtokos
Az össz . falu -a
Falvak
püspök káptalan kiskáptalan váradi prépost premontreiek szentjóbi apátság Szt. István káptalan püspöki és káptalani közös
157 37 1 5 1 2 1
Összesen : Az egész megye:
207 415
~ 31,83 8,91 0,24 1,20 0,24 0,48 0,28 0,72 ~
3 ~
49,87
Örökös jobbágy
Az össz . /-a
Zsellér
1244 139 19 12 9
41,94 4,68 0,64 0,40 0,30
562 60 7 1 2
21
0,70
1
48,68
633 1033
1444 ~ 2966
~
Az össz. ~_ a
~
Szabad költ .
Az össz. ~-a
54,40 1874 5,80 1017 0,67 145 136 38 0,09 I 58 0,19 I 2 i 0,09 ~ 39
21,39 11,60 1,65 1,55 0,43 0,66 0,02
61,27
3309 ~ 8760
0,44 ~ 37 ,77
Ha tehát felidézzük az 1552-es összeírásnál kimutatott arányokat, láthatjuk, hogy három-, három és fél évtized alatt a birtoklást tekintve az egyházi birtokok elérték a XVI. század közepének szintjét, sőt némileg meg is haladták . 1728-ban a falvak közel fele egyházi birtok . A megyei összképet azonban árnyalhatjuk, ha az egyházi birtokokat járásonkénti megoszlásban is szemügyre vesszük. 19 OL . Urbaria et Conscriptiones. Fasc . 116. No. 78 . Itt az alábbi lakott települések szerepelnek : Olaszi, Ráczváros cum platea, Vadkert, Velencze, Várad-Újutca, Püspöki, Bihar, Hájó, Csatár, Száldobágy, Vásárhely (részbirtok), Szentimre, Szentmiklós, Bogyoszló, Pocsaj (részbirtok), Keresztes, Kardó, Nyárló, Nyéres, Oláhgyepes, Rogoz, Sziget, Bélfenyér, Tenke, Udvari, Nagyrábé, Báránd, Oláhapáti. Dántelek, Somogy-József-háza, Magyargyepes, Hosszúliget, Jánosfalva, Ilylyeháza, Magyarhodos, Vasand, Rósafalva, Hosszúaszó, Jánosda (részbirtok), Tulka, Széplak, Solymos és Urszád (részbirtok) .Puszták :Szálka, Régen, Kisrábé, Rétszentmiklós, Süvegd,Benke, Latabár, Tóttelek, Mocsmolna, Morcháza, Monostorpályi, Fejért ő, Séptely (részbirtok), Nagykáránd, Kiskáránd, Mikló, Oláhbekécs, Solymos, Ácsi, Nagypatak, Kölesér, Péterháza, Barmod, Száka, Káka, Pata, Pastaősi, Radvány (részbirtok) . 20 HBmL . Conscripto Regnicolaris Comitatus Bihariensis, 1728. A stabilizáció mértékére csak anynyit emlékeztető ül, hogy 1692-ben 112 lakott és 370 lakatlan helységet írtak össze a megyében. .l~lezősi K. : i. m. 1943 . 17. old. Az 1728-ban tapasztalt birtokarányok a XVIII. században már nem is változnak számottevően . A Józsefkori népszámlálás idején a megyei birtokviszonyok a következő képet mutatják, az egyházi birtokok szemszögéb ől közelítve az adatokhoz : Birtoktípus
püspöki görögkat . püspöki káptalani váradi premontreiek váradi prépost szentjóbi apátság váradi pálosok Összesen : Az egész megye:
I
Falvak
I Az összes I
99 78 37 6 3 2 1 226 472
20,97 16,52 7,83 1,27 0,63 0,42 0,21 47,85
I
I
Paraszt
4 625 3 489 1 939 184 234 86 87 10 644 24 265
I
%
19,06 14,38 7,99 0,76 0,96 0,35 0,35 43,85
I
Zsellér
8 080 4 825 3 820 322 165 122 120 17 454 41 318
19,55 11,68 9,24 0,78 0,40 0,29 0,29 42,24
Danyi Dezső-Dávid Zoltán szerk. : Az első magyarországi népszámlálás (1784-87) Bp . 1960 . 28-41 . old.
44
Egyházi
Játás
Belényesi Érmelléki Sárréti Szalontai Váradi
121 9 11 42 24 207
Egyháziak y-ában
I
58,45 4,34 5,31 20,25 11,59
~
~
I
Világi
29 58 31 13 77 208
~
Világiak ~.ában
Összesen
13,94 27,88 14,90 6,25 36,96
~
150 67 42 55 101 415
~
A belényesi járás igen magas részesedése első pillantásra is szembetűnő 58,45 ~-kal . S ha még tudjuk, hogy a szalontai járás falvainak egy jelentős része korábban a belényesi járáshoz tartozott, akkor még inkább feltűnhet, hogy az egyházi birtok minden szórtsága ellenére, érezhetően a megye déli, délkeleti részében koncentrálódik . A falvak száma mellett azonban figyelembe kell vennünk azt is, - többek között - hogy mekkora népesség található az egyes településekben . A családok száma szerint vizsgálva a kérdést, s egyúttal összevetve a világi birtokok népesség adataival az alábbi eredményre juthatunk Belényesi Családok száma
egyh .
I
vil.
birtokon
1- 10 11- 20 21- 30 31- 40 41- 50 51- 60 61- 70 71- 80 81- 90 91-100 101-120 121-140 141-160 161-180 181-200 201-300 301 fel.
46 58 15 1
1
11 18
I
Étmelléki egyh.
I
világi
birtokon
~
1 3 1 1
8 18 8 7 8 3
1
1
1 1
I
1 1 1 1 1
I
Sárréti járás egyh .
I
vil.
birtokon
I
Szalontai
I
egyh .
I
vil.
birtokon
1 1 3 1 4 -
1 1 3 3 6 2 3 4 2
1 -
1 3 1 1
egyh .
I
vil.
birtokon
8 12 I 3 13 3 6 2 1 3 ~ 2 1 1 -
Váradi
1 4 6 4 2 1 1
1
1
-
1 3
10 42 8 7 3 2 1 1 1 1 1
A családonkénti megoszlást is tekintetbe véve látható, hogy a belényesi járás falvainak dönt ő többségében húsz, vagy annál kevesebb család élt. Mézes a maga 41, Belényes pedig 142 családjával kiemelkedik a kisfalvak közül. Ennél csak valamivel mutat kedvezőbb képet a szalontai járás, ahol a harminc család, vagy akörüli az egyházi birtokokon élő családok átlaga . Amíg azonban a belényesi járásban az egyházi és a világi birtokban lévő falvak egyaránt kis lélekszámúak, (sőt, az említett két nagyobb település éppen egyházi birtok!), addig a szalontai járásban a világi birtokolású falvak általában nagyobbak, mint az egyháziaké . Egyáltalán nincs például tíznél kevesebb család egy településen . A kisfalvak nyomják bélyegüket a váradi járásra is. A világi birtokok 77 faluja közii152 húsz, vagy annál kevesebb parasztháztartást foglal magába . Ebben a 45
járásban az egyházi birtokokon fekvő falvak népessége mutat nagyobb szélső határokat. A káptalanhoz tartozó Rontó egy családja az egyik, Várad (szintén káptalani), valamint a püspökség tulajdonát képező Váradolaszi, Püspöki és Bihar a másik véglet . Ez utóbbiakban 200-nál több parasztcsaládot találtak az összeírók. A sárréti járásban általában a harminc családon felüli falvak a jellemzőek mindkét birtoktípuson, számszer űen azonban a falvak kis száma miatt ebben a járásban viszonylag kevés az egyházi birtok . Fő vonalaiban hasonló a helyzet az érmelléki járásban is, ahol azonban több a kis falu . Az egyházi birtokok súlya ebben a járásban sem jelent ős. Az előzőek alapján a járások között az egyházi birtokok arányát tekintve az alábbi sorrend állapítható meg : belényesi, szalonfai, váradi, érmelléki, sárréti. Itt azonban előbb vetnünk kell egy pillantást arra is, hogyan alakultak a megye egyházi birtokainak népességviszonyai a század első harmadában . A birtokmegoszlási alapként változatlanul az 1728-as összeírást kezeljük, s megvizsgáljuk az ekkor egyházi . birtokként szereplő falvak népességének alakulását 1692 és 1735 között . Ósszességében az alábbiakra jutottunk.21 Járás
Belényesi Érmelléki Sárréti Szalonfai Váradi Összesen :
1692.
háztartás
1715 . j°bb .
zsell .
120 502 299 16 65 61 189 9 1269 224 ~ 413 I479 1672 ~ 16 1688
1720. jobb.
1723 .
~ jobb .
zsell .
857 7 361 351 3 503 I 982 ~ 4 3054 ~ 14 3068
I
I
zsell .
1728 . jobb .
zsell .
1735. adózó
zsell .
261 1358 257 2245 150 1141 592 40 632 57 507 11 687 110 644 705 63 7 946 51 1045 28 790 896 ~ 2 42 ~ 1382 ~ 192 j 1603 ~ 173 4302 ~ 721 ~ 4936 ~ 488 593 5 j 433 5023 5424 6368
Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a táblázatban közölt számadatokat semmi esetre sem lehet abszolut érvény űnek tekinteni. Az 1692-es adatok a frissen birtokbavett terület sok vonatkozásában még ki alakulatlan állapotát tükrözik . Az 1715-20. évi összeírások rovatai számszer ű adatait pedig igen erősen megkérdőjelezte a történettudomány .22 A megyei adóösszeírások pedig jellegüknél és céljuknál fogva csak az adóköteles elemeket tüntetik fel, s azokat sem mindig pontosan . Számunkra azonban nem is feltétlenül a számszerű adatok a fontosak, hanem azok a tendenciák, amelyek a népességviszonyok változásaiban tükröződnek. Az a megállapítás rögtön leszűrhet ő, hogy az egyházi birtokokon 1692 és 1735 között végig folyamatosan, különösebb zökkenők nélkül emelkedett a népességszám . Az 1692 és 1715 közötti 249 ~-os növekedést természetesen túlzottnak tartjuk, de ennek valószínűleg az 1692 . évi túlságosan is alacsony adatok lehetnek az okozói . A következő időszakban már lényegesen mérsékeltebb ütemű a népességgyarapodás, 1715-1720 : 81 ~, 1720-1723 : 63 ~, 1723-1728 : 8 ~, 17281735 : 17 ~ . Az egyes járásokon belül vizsgálva a kérdést csak emelkedőnek a belényesi és a váradi járás adatai mutatkoznak. Ennek okait elsősorban a 21 Források : Mez ősi K. : i. m . 1943 . (1692) ; OL. Cons . Regn . Com . Bihar . Ladul a GG és Ladula JJ . ; (1715 és 1720) ; HBmL. IV . A .4/b . 10-15 . k . (1723), 34-39 . k . (1735) 1728 : 1 . az előző jegyzetet . 22 Legutóbb Dávid Zoltán : Az 1715-20 . évi összeírás . (A történeti statisztika forrásai. Szerk. : Kovacsecs József) Bp . 1957 . 145-199 . old .
46
megtelepül ő új etnikumú elemek számára megfelelő feltételeket biztosító körülményekben, Belényes illetve Várad központi szerepében, és a járás mezővárosainak nagy súlyában látjuk . Rohamos ütemű a népességgyarapodás a szalontai járásban, ez azonban a 20-as évekre lelassul, megtorpan . Szintén erre az időre érik el népességük stabil szintjét a sárréti járásban levő egyházi birtokok . Az érmelléki járásban található birtokok népessége kisebb-nagyobb ingadozásokkal növekszik. Korábban már láttuk a megyei birtokviszonyok falvankénti megoszlását, most azt vizsgáljuk meg, hogy mennyiben felel meg a birtokarányoknak a népességmegoszlás. Ehhez a kérdéshez az 1728-as és 1735-ös adatokat veszszük szemügyre. 1728-ban a jobbágyok 40, 53 ~, a zsellérek 61,27 ~-a élt az egyházi birtokokon, 1735-ben pedig az adózók 38,46 ~-a, s a zsellérek 37,35 ~-a. A népességarányok tehát mindkét esetben elmaradnak a birtokarányok mögött, ennek okára azonban, amikor a települések családonkénti megoszlását vizsgáltuk, már magyarázatot is kaptunk . Meghatározónak ebben az esetben is az egyházi birtokok több mint felét kitev ő belényesi járásbeli települések kis lélekszáma látszik. A népességviszonyok területén további vizsgálódásokra is nyílik még lehetőségünk . Az adórendszerben a XVIII . század elején bekövetkezett változás, a méltányosabb elosztás elvének jobb érvényesülése az adótárgyak és alanyok egyértelműbb megfogalmazását és gyakorlati alkalmazását jelentette .za Anyagunk szempontjából most azt emeljük ki, hogy a személy szerinti összeírás nemcsak a családfőre terjedt ki, hanem - mivel munkaereje már számottevő értéket jelentett - a családban élő 14-16 évesnél idősebb, de még nem önálló fiútestvérre és gyermekre is. A megyei adóösszeírások némi fényt vethetnek a népességnövekedés egyik útjára . A népességgyarapodás a felnövő, most rnég csak számszerűen jelzett egyedeib ől áll össze az évek, évtizedek során. E folyamat részesei lesznek természetesen azok a gyermekek, akik az adóösszeírásokban egyáltalán nem szerepelnek, de kétségtelenül vannak .24 Az adózó családfő mellett összeírt 14-16 évesnél idősebb testvér, illetve fiú 1723-ban, 1728-ban, és 1735-ben az egyházi birtokokon .2s Járás
Belényesi érmelléki sárréti szalontai váradus Összesen :
I
1723
419 165 184 185 158 1111
`
1728
~
861 97 158 230 135 1481
I
1735
~
1250 145 244 171 28_5 2095
23 Varga János: A parasztság állami kizsákmányolása a 18. század első felében. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711-1790. (Szerk . : Spira György) Bp. 1952. 51 . old. 24 A népesség teljes, kor szerinti megoszlását is magába foglaló összeírásra csak a II . József által elrendelt népszámlálás idején került sor. Bihar megyére 1. Danyi D.-Dávid Z. : i. m. 1960 . 2841 . old. Az általunk használt összeírásoknál maradva: az 1735-ben a fiú-testvér rovatban összeírtak 1723-ban már éltek, viszont semmi nyomuk az 1723-as összeírásban . Másrészt az 1723ban fiú-testvérként jelzettek 1735-ben az adózók között szerepelnek . 25 E kérdésnél is számolnunk kell természetesen azzal a ténnyel, hogy nem feltételenül pontosak és megbízhatóak az összeírás adatai e vonatkozásban sem! A - végső soron adótárgy - gyermek megfiatalítása" vagy be nem vallása érdeke lehetett az adózó jobbágynak! 26 Az 1723-as összeírás váradi járásra vonatkozó része hiányos, a jobb összehasonlítás érdekében a másik két id őpontban is csak az ekkor szereplő falvak adatait tüntettük fel.
47
A korabeli népességviszonyok mellett egyáltalán nem lebecsülhetők ezek az adatok, megítélésünk alapján egyértelműen jelzik a népességnövekedés egyik fő útjának, a természetes szaporodásnak a szerepét . A családtagként összeírt férfiak száma 12 év alatt közel kétszeresére nőtt. A növekedés üteme azonban itt sem egyenl ő a megye különböz ő járásaiban fekvő egyházi birtokokon, sőt az érmelléki és a szalontai járásban visszaesést tapasztalunk . Meghatározó szerep űnek most is a belényesi járás háromszoros növekedése tű nik, ugyanis a sárréti és a váradi járásban tapasztalható gyarapodás alig nagyobb mérvű, mint a már említett két járásbeli csökkenés. Az egyes településeket vizsgálva mindkét esetben találunk néhány olyat, amelyikben ez a rovat üresen maradt. (Belezsény, Pojána, Botfő-Egregy, Jancsesd, Hosszúliget, ill. Apáti, Kisdombrovica, Hosszúliget, Nyermegy, Kokacseny, Fericse.) Ugyancsak mindkétszer vannak azonban olyan falvak is, amelyeknél húszon felül írták össze az e kategóriába tartozókat . (Belényes, Vajdafalva, Szentimre, Szalacs, Bagamér, Csatár, Bihar 1723-ban, 1735-ben pedig az előbbiek mellett Gros, Rossia, Buntyest, Venterrogoz, Udvari, Báránd, Tépe, stb .). A falvak népességszámának megfelelően természetesen igen nagy eltéréseket mutat az egy falura jutó átlag. A belényesi járásban 1735-ben 11-12, az érmellékiben 18, a sárrétiben 30, a szalontaiban 4-5, a váradiban csak a vizsgált hét települést tekintve! - 40! A falvak döntően azonban a belényesi és a szalontai járás területére esnek, s mint láttuk, e részletkérdés vizsgálatánál is a belényesi járás határozta meg a növekedés ütemét . Ez a tény azonban átvezet bennünket egy másik részletkérdés vizsgálatához, hogy ti . küls ő tényez ők mennyiben játszottak szerepet az egyházi birtokok népességviszonyainak alakulásában . Györll'y István szerint a váradi püspökök mindig serényen igyekeztek birtokukat benépesíteni, mivel azonban magyar telepeseket nem, vagy nem eleget kaptak, betelepítették azokat románokkal .2' Különösen aktuális feladat az egyházi birtokok népességszámát 1692 után növelni az elmúlt évtizedek és a visszafoglaló háború pusztításai után. A Bihartól nyugatra és délre fekvő megyék hasonló vagy még rosszabb helyzetben érték meg a török kiűzését, mint megyénk. 2$ Ezekből az irányokból részben az ottani pusztulás, részben pedig Bihar eltérő földrajzi-természeti körülményei miatt nem is lehetett telepeseket, bevándorlókat remélni - lényegileg és gyakorlatilag a keleti irányból történ ő népmozgásra volt csupán lehetőség, amelyből a XVIII. század évtizedeiben állandóan ismétl ődő folyamat eredményeként valóság is lett, eredménye pedig a román népi elem súlyának további megnövekedése Bihar megyében . A már a török pusztítás előtt is részben vagy teljesen románok lakta települések mellé különböz ő okok következtében a korábban magyar településekben is egyre több lesz a román lakos, nem egy helyen túlsúlyra jutva. Az okok között találhatunk gazdaságiakat, magyarázható a népességváltozás a jelzett pusztításokkal, olykor - inkább a század második felében vallási okokkal. Belényes és Rézbánya lakói 1600-ban magyarok voltak. E települések iparának és bányászatának hanyatlása után az ezekkel a gazdasági ágakkal foglalkozók más vidékeken keresik megélhetésüket, helyükre pedig más foglalkozású és népességű elemek kerültek. Általánosnak azonban a háborús pusztítások miatti új etnikumú benépesülés tekinthető. A megye 27 Györffy L : i. m. 1915 . 260. old. 28 L. pl. Csanád és Csongrád vármegyéket 1715-ben és 1720-ban! Acsády L : i. m. 1896 . 44-45. old.
48
és rét a házak mellett.~5 Sebesnél ugyanebben az évben jegyezte fel az összeíró : a lakók juhaikat a közeli és távolabbi hegyeken legeltetik . Földjük is a hegyekben. Ha learatják vetésüket, a gazda azonnal vagy a nyájához megy, vagy távolabbi bőventermő vidékre aratni, hogy így is keressen . A nagykériek új település voltukat említve hangoztatják 1715-ben, hogy eddig elég volt a szántó, de mostmár az erdőből kell irtani . Nagypatakról 1715-ben és 1728-ban egyaránt azt jegyzik fel, hogy földjük az erdőben van. A káptalanhoz tartozó Kisújfalut most ülték meg, a szántóföld igen kevés" . (1715) A legelők nagy része a belényesi járásban az erdőkben található, a rétek pedig a völgyekben, amelyek egyrészét a folyók öntözik. Az erdei legelőket Sályi, Kardó, Harangmező, Dékányfalva, Rotarest, Mézes, Száka, Szelistye, Briheny, Kápolna, stb. 1720-as és 1728-as összeírások egyaránt emlegetik. Hegyközszáldobágyon 1715-ben a szénát az erdőbő l, fák alól gy űjtik . Rontó rétjei, legelői 1715-ben és 1720-ban is egyaránt a völgyekben voltak. A pályiújlakiak 1720-ban a szűkös erdei legelőről panaszkodnak . További számottevő különbségek mutathatók ki a terméshozamok területén is. A belényesi járás területén 1728-ban a búza általában 2, a zab 3 magot hozott . Így aztán érthet ő, ha Almamezőn csak kukoricát és kendert vetnek, Kardón pedig a határ terméketlenségét panaszolják, Harangmezőn pedig csak tavaszit vetnek . Szokány parasztjai csak kukoricát termelnek 5 köböl alá való földben . Havasdombrovicán a terméketlen talaj jó trágyázás után hoz 2 magot. A mindössze 4 éve települt Siádon is csak kukoricát vetnek . A váradi járás egésze már valamivel kedvez őbb képet mutat, itt az átlaghozam 3-4 mag között volt. A hegyi falvakban itt is van azonban alacsonyabb hozam is. Szentelekről 1715-ben még azt írják, hogy szántója nincs a falunak, csak kevés rétjük, mészégetésből élnek ; 1728-ban két szántás után a búza 2 1/2 , a zab 4 magot hoz . A pályiújlakiak mindhárom összeírás idején, mivel szántóik nincsenek, prédiumot bérelnek, s ott vetnek . 1728-ban Benkepusztát évi 100 forintért, ahol három szántás után három mag terem. Krajnikfalva, Szászfalva, Gálosháza szántói a házak körüli kertekben, 3 szántás után 3 maghoz jutnak . A sárréti és az érmelléki járásban a háromszoros mag az általános. Szalácson azonban pl., ahol három mezőben művelik a határt, s kinek-kinek erejéhez mérten jut föld, a búza, árpa, zab 4 magot hoz. Kukoricát, kendert abban a földben termelnek, amelyben előző évben a búza volt . A szentimreiek és a szentmiklósiak Farnos, illetve Kiskágya pusztán vetnek kendert és kukoricát. A következőkben az egyházi birtokokon élő jobbágynépesség differendiálódását vesszük szemügyre. E területen - elvileg - két szempontú vizsgálódásra van lehetőségünk . Az egyik a teleknagyság, a másik pedig az állatállo mány szerinti rétegződést mutathatja be. Nézzük előbb a teleknagyság vizs35 További esetek : Venter-Bragyet, Almamező, Magyargyepes, Jánosda, Kardó, Kisháza, Rippa, Mocsár, Nagypatak, Sályi stb. A század közepén kelt, Mária Teréziához intézett kérvény szavai teljes összhangban állnak az eddig tapasztaltakkal : a mi hazánk, Belényes vidéke, Bihar vármegyének egy részecskéje, Méltóságos Váradi Püspökség domíniuma, olyan szűk hely, hogy itt a lakosok nem élhetnek a magok hazájoknak földeiből elégségesképpen, hanem kinszerittetnek menni élelmek keresésére nyári alkalmatossággal a bővebb földű magyarországi vármegyékbe kaszálni s részben aratni . Az a haza olyan sovány föld, hogy is híjában szántunk, ha nem ganéjozunk, s ha azt körül nem kerteljük, így termesztünk egy kevés gabonát. Ez a haza hegyek és völgyek között lévén, amit szántunk, vetünk is, a vizeknek gyakorta való megáradása ottan vetésünket földest ől elhajtja . . ." (H. Balázs Éva : A váradi püspökség jobbágyainak megmozdulása a 18 . század közepén. Századok . 1950. 322. old.)
gálatár alapuló adatokat. Az 1728-as összeírás rovatai egyebek között a jobbágytelkek nagyságát is feltűntetik - sajnos nem minden járásnál, illetve településnél. Ezek alapján az egyházi birtokok jobbágynépessége a teleknagyság szerint az alábbi viszonyok között élt: ]érás
Belényesi Érmelléki Sárréti Szalontai'e Váradi
Egész
I
Fél
Harmad
Negyed
137 4
48 -
telek
727 50238 2583 ' 994
521 427
Ezen adatokhoz azonban több ok miatt is csak nagy fenntartásokkal közelíthetünk. Fenntartásainkat a következőkre alapozzuk : Nagy ellentmondást látunk nem egy esetben a telekszámnál feltüntetett adatok és az un. szöveges megjegyzések között . Pocsavelesd 4 egész, 3 féltelkes jobbágya számára az egész határ 4 köböl búza befogadására elég csupán . Az újtelepítésű Ökrös 4 egész, s egy harmadtelkes jobbágya csak a kunyhók körüli földet műveli, kukoricát és kendert termesztve . Poklosa egy jobbágya is csak a ház körüli földben vet zabot. Szakácson 4 egésztelkes jobbágyot tüntet fel az összeírásban, a szöveges megjegyzés szerint itt is - mint Ökrösön csak a házak körüli földben vetnek kukoricát és kendert. A tarkovicziak szintén a házak körül fekvő földet művelik. A belényesi, de részben a szalontai és a váradi járás falvaira is az a parlagoló módszer jellemző, amelynek sajátosságait Wellmann Imre a családonkénti szórt erdei megtelepüléssel, az erdőből irtással, égetéssel nyert szántófölddel, kukorica (esetleg köles, zab, hajdina) termeléssel ; s az állattenyésztés nagy súlyával írja le.3 o Más természetű, de szintén ellentmondásos jelenséggel találkozunk az érmelléki járás adatainál. Itt minden lakott telek egész jobbágytelket jelent. Értarcsa, Szentimre, Vasad határában a két-, Szalacs határában pedig a három fordulós szántót szabadfoglalás formájában művelik ; mindenki annyit fog fel, amennyit bír.4 o A teleknagyság feltüntetésének a parlagoló rendszer két szélső formája esetében nincs meghatározó, értékjelző, a jobbágyok viszonyaiban eligazító szerepe. Később látni fogjuk, itt csak megemlítjük, hogy a megye jórészének igásállatállománya távolról sem elegendő a táblázatban jelzett nagyságú telekállomány megművelésére. 36 Csak egésztelket tüntettek fel. Értarcsa három zsellére szintén az egésztelkesek között felsorolva ; Szalács és Szentmiklós zselléreinek azonban nincs telkük! 37 A járás 11 egyházi birtokként szereplő falva közül csak Bedő, Mezőkeresztes, Furta és Csökmő adatai szerepelnek e rovatban, a többi település hiányzik! 38 Hiányzik a lakott telkek számának, illetve az ezen belüli megoszlás adatainak feltüntetése . 39 Wellmann Imre : Földművelési rendszerek Magyarországon a XVIII. században. Agrártörténeti Szemle. 1961 . 355. old. 40 Hasonló jelenségekkel a törökt ől visszahódított területeken másutt is találkozhatunk. Vö . pl. Soós Imre : A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században. Eger. (é . n.) 24-36. old., Uő. : A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon . Szolnok. 1958 . 6-19 . old.
52
Négy évtizeddel később 1769-70-ben az úrbérrendezés során készült adatfelvételek közül a kilenc kérd őpontra adott válaszokból az ötödiket vizsgáltuk meg. Ez arra a kérdésre keresi a választ, hogy egy egésztelkes gazdának hány és milyen hold szántóföldje és rétje van? Hány pozsonyi mérőt vetnek egy holdba és a rétjein lehet-e sarjút kaszálni? 41 A válaszokból kiderül, hogy még a XVIII. század 60-as éveiben sem beszélhetünk a megye falvainak dönt ő részében kialakult, szilárd telekrendszerről.42 A jelzett kérdésre adott válaszokból ugyanis csak az derül ki, hogy akit mi egész telekű gazdának tartunk elvethet 10 pozsonyi mérőt, meg kaszálhat 3 szekér szénát . A hold földdel nem egyenl őek, melyek nagyobbak, lehetnek egy pozsonyi mérősök" . 4s Belényesen a földek nincsenek telkek után felosztva, hanem ki-ki tehetsége szerint pénzen szerez magának földet, így, aki jobb gazda városunkban elvethet 12 pozsonyi mérőt". Száldobágyszelistyén egyenesen a következőket mondották a helybeliek : egész, s fél helyes és nyolcadon házhelyekre nem lévén a gazdák helységünkben megkülönböztetve, nem tudhatjuk meg egy olyas gazdának, aki egész házhelyes lehetne ; mennyi kapacitású a szántóföldje és a rétje" . A határt két fordulóban használó hegyközszáldobágyiak belső telkei, s kaszáló és szántóföldjei rendesen elosztva nem voltak . Az osztásos földközösség léte mutatható ki több településnél . Szőlősön a földjüket minden esztendőben újra szokták osztani, s aki közöttük jobb gazdának tartank elvethet egy fordulóban (három van!) 16 mérő búzát. Rippa, Oláhszentmiklós, Sályi határában nincsenek a válaszadás idejéig a földek bizonyos és egyenl ő mértékekre" felosztva, hanem a gazdák tehetségéhez képest voltak mértékre a földek . Az elmondottak alapján a parasztság differenciálódásának vizsgálatához nem tartjuk megbízható forrásnak az 1728-as összeírás ezen rovatait . Amenynyiben a telekszámok a belső telek arányai tüntetik fel ; s nem áll - s mint lát tuk nem áll ! - mögöttük a küls őségek megfelelő aránya, akkor nem alkalmasak megnyugtató következtetések levonására . Csak növeli a használhatóságukkal kapcsolatos kételyeket még két tényez ő : a sárréti járás részleges, a szalontat járás anyagában a megfelel ő rovatok teljes hiánya ; illetve az a tény, hogy a telekszámok túlságosan is szép képet mutatnak a későbbi adatokhoz viszonyítva .44 A megyei adóösszeírások rovatai teszik lehetővé az állattállomány szerinti differenciálódás vizsgálatát. Mi most az 1735-ben készült conscriptiora fordítjuk figyelmünket . Ebben az évben a megye adózói közül 6368 család, az ösz szes adózó 38,38-a élt az egyházi birtokokon . A háztartások ezen ~-os arányát vesszük alapul összehasonlítható vizsgálódásainkhoz . Ez a jobbágynépesség családonként és ~-os arányt feltüntetve a következ őképpen oszlott meg a megye öt járása között : belényesi : 2395 - 37,60, érmelléki 632 - 9,92, 41 L . pl. Felhő Ibolya : A Mária Terézia úrbérrendezése során készült adatfelvételek . A történeti statisztika forrásai . i . m . 1957. 209 . old . 42 OL . Helytartótanácsi Ivt . Responsa ad novem puncta urbarialia, Com. Bihariensis. Vö. : Szendrey István : Egy alföldi uradalom a török hódoltság után. Bp. 1968 . 139-141 . old. 43 Bél, Bélrogoz, Dragonyesd, Feneres, Dombrovány, Karbunár, Tatárfalva, Szakács, Szudrics stb . 44 Az 1728 és 1769/70 között eltelt négy évtized alatt semmi esetre sem következhetett be az egyházi birtokok jobbágyviszonyainak olyan mérvű romlása, mint azt az összevetésben az úrbérrendezési iratok mutatják . A bizonytalan teleknagyság, a bevalláson alapuló előzetes összeírások is még dönt ően jobbágyokat, s csak kevesebb zsellért tüntettek fel . Amikor az úrbérrendezési folyamat során meghatározták a telkes jobbágy kategória alsó határát az 1/8 telekben, akkor számos te-
53
sárréti 768 -- 12,061, szalonfai 797 - 12,51 ~, váradi 1776 - 27,88 . Ezután először arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a jószágállomány hasonló -os megoszlása mennyire egyezik, illetve tér el a népességarányoktól? Belényesi
I
Érmelléki
I
Szalonfai
Sárréti
I
Váradi
pz összesből egyh . birtok,
járás
ökör tehén ló sertés juh, kecske méhkas
49,38 50,26 38,73 64,76
8,27 6,29 5,68 4,87
13,33 16,70 23,14 9,64
55,51 41,68
2,45 15,28
29,43 13,97
~
11,64 12,75 8,07 10,66
17,46 13,98 24,35 10,04
7,41 5,31
5,17 23,73
I
37,73 38,34 37,95 19,99 42,52 30,54
Az már rögtön megállapítható, hogy az ökör, tehén és lóállomány ~-os megoszlásában gyakorlatilag egyezik a népességarányokkal . E vonatkozásban tehát az egyházi birtokok helyzete nem jobb, de nem is rosszabb a megyei általános viszonyoknál. A sertések számát tekintve messze kiugró súllyal jelentkeznek a belényesi járás adatai, e téren a népességarányokat jóval felülmúló részesedéssel . A juh-kecske tartást tekintve szintén a belényesi, de itt a sárréti járás egyházi birtokú falvai is az átlag fölötti jószágállománnyal rendelkeznek . Egyedül a méhészkedés az a terület, amelyből az egyházi birtokok jobbágynépessége kevésbé veszi ki a részét. A mezőgazdasági termelés szempontjából a fentiek megállapítása után az a kérdés, hogy elegendő volt-e a föld műveléséhez az igásjószágállomány? A kérdésre nehéz igennel felelnünk : az összeírások szerint Bihar megyében ebben az időben 4-6-8 ökör volt szükséges a föld megm űveléséhez . Azonban, lepülésen ugrásszerűen megnőtt a zsellérek részaránya egy-egy falu népességszámában, nem egy esetben változatlan összlétszám mellett. Csak néhány jellemző példát említünk : Telep3lés
Barrest Belényes Belezsény Bogy Görbed Hagymás Kalácsa Mézes Remete Szék
jobbáBY
24 126 35 16 91 64 64 73 73 38
El őzetes összeírás házas házatlan I zsellér I zsellér
2 109 5 18 4 1 5 -
~
12 1 5 1 7 -
jobbágy
8 35 53 14 6 9 3
Úrbéri tabella házas I zsellér I
18 200 35 21 58 64 51 68 69 35
házatlan zsellér
12 1 2 5 7 -
S még ott is, ahol nem következett be feltétlenül a jobbágysorból a zsellérállapotba kerülés olyan tömegesen, mint az előző - s a sort még folytatnánk! - települések esetében, a telkesjobbágyok nagyrésze csak kis telekhányaddal rendelkezett . Bagamér 117 telkes jobbágyából 98 fél-, vagy annál kisebb telket bírt ; s a három 6/8 telkes volt a legtöbb földet magáénak mondható jobbágy . A bárándi colonusok 2/3-a is féltetelek, vagy annál kevesebb földön gazdálkodott . Csatáron az úrbéri tabellák szerint nem is volt féltelkesnél nagyobb jobbágy. Görbed, Jancsesd, Tulka, Tenek, Kisürögd stb. szintén ezt a képet mutatjal
54
hogy csak egy példát említsünk : a belényesi járásban a 2395 adózó családfő közül csak 182-nél írtak össze 4, kilencnél 6, egynél (! !) pedig 8 ökröt. A többi 2203 esetben már nem képesek az egyes családok önálló igaerővel művelni födjüket . Ebben a járásban - többek között - ez a tény is meghatározza az itt folyó alacsony színvonalú, nagymértékű kézimunkára támaszkodó gazdálkodási formát . Nem sokkal jobb azonban a helyzet a többi járásban sem, amelyekben a 4-6-8 ökrös gazdák számának gyarapodásának ellentéteként megnő az igázható ökörrel nem rendelkező gazdák száma. Úgyszólván alig lehet olyan települést találni a megye egyházi birtokain, ahol minden adózónak lenne igásjószága. Dominálónak a kétökrös gazdákat tekinthetjük az általunk vizsgált területen. Ez a tény - mint korábban már utaltunk rá - valószínűtlenné teszi az 1728-as, telek szerinti megoszlásról szóló adatokat! Bizonyos sajátosságok azonban némileg módosíthatják az egyházi birtokok igásállománnyal való ellátottságáról kialakult képet. Váradon pl. a 205 adózónak mindössze 21 ökrét jegyezték fel az összeírók. Nyilvánvaló azonban, hogy az összeírtak nagyrésze nem is földműveléssel foglalkozott, hanem másképpen kereste kenyerét . Az érmelléki járás falvaiban is jelentős azoknak a száma, akiknek egyáltalán nincs ökrük. Szeptimre 99 családfőjéből csak kilencnél találtak ökröt! Bagamérori 55, Szalacson 94 adózónak nem volt ökre. A jelentős szőlőtermeléssel rendelkező vidéken kisebb az igaszükséglet, nagyobb az emberi munkaerő szerepe. A lovakat e vizsgálódásnál csak kevéssé vehetjük figyelembe, részben kis számuk miatt (a 6368 családnak összesen 28861ova volt!), részben pedig azért, mert a lóállomány koncentrálódása a mezővárosokba (Várad, Püspöki, Csatár és Bihar lakóinak 511 lovát írták össze!) a nem mezőgazdasági jellegű igénybevételre enged következtetni. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy az egyházi birtokok a XVIII. század első harmadában a megye közel felét jelentették, tényleges gazdasági súlyuk és szerepük azonban a dolgozatban, kimutatni megkísérelt okok miatt elmarad a birtokviszonyok által tükrözött arányok mögött . The Number and Conditions ofPopulation on Properties Owned by the Church in Bihar County in the First Third of the I8th century by István Bársony After reconquering Várad in 1692 there opened new possibilities to restore the proprietorship of church . The different types of church properties-mainly those of the bishop and chapterscomprised nearly half of the settlements in the county with almost forty per cent of the total tax paying inhabitants. The paper deals with the conditions of the population on this very significant type of property in the 18th century. The settlements owned by the church, inspite of their scattered location, were mainly concentrated in the South, South-East part of the county, in the Belényes and Szalonfa districts. Apart from these, only the Várad district was of some importance, because of market towns like Várad, Püspöki, Bihar, Csatár to be found here . In the Ermellék and Sárrét districts there were comparatively fewer church properties. This locality was very typical of the church estates in Bihar county. The hilly and wood covered Belényes district was unfavourable for tillage compared to other more fortunate parts of the county. The villages here were sparsely inhabited and scattered . The variety of plants raised here was smaller (mainly corn and maze) and so was the live-stock . This is the reason why church properties were of less importance and had less inhabitants in Bihar county than elsewhere, and this fact cannot be altered by arguments like the significant vine product of market towns in the Várad district, because conditions in the South, South-East part of the county can be accepted as dominating . The number of population was increased not only by birth, but by a very important factor concerning the conditions of the inhabitants, the expansion of the immigrant Rumanians.
55
