A Hajdú-Bihar Megyei Szakképzés-fejlesztési Koncepció felülvizsgálata és kiegészítése

A Hajdú-Bihar Megyei Szakképzés-fejlesztési Koncepció felülvizsgálata és kiegészítése

Készítette: Tarsoly Andor Dr. Erdei Gábor Dr. Teperics Károly Készült: Debrecen, 2015. november 20.

Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló ............................................................................................................... 4 I. A szakképzést érintő jogszabályok változása ...................................................................... 9 I.1. Jogszabályi változások a szakképzésben ...................................................................... 9 I.2. Vélemények a szakképzés átalakításáról .................................................................... 17 Felhasznált irodalom ......................................................................................................... 20 II. Szakmaszerkezet .............................................................................................................. 21 II.1. Szakmaszerkezeti döntések tanévenként ................................................................... 21 II.2. Szakiskolai tanulmányi ösztöndíj .............................................................................. 29 Felhasznált irodalom ......................................................................................................... 34 III. Demográfiai mutatók és hatásaik Hajdú-Bihar megye foglalkoztatására, szakképzésére .............................................................................................................................................. 35 III. 1. Bevezetés, a demográfiai hatások feldolgozásának felépítése ................................ 35 III. 2. A népesség mennyiségi jellemzői és a népességszám változásának tendenciái ..... 35 III. 3. A nemzetközi migráció megjelenése Hajdú-Bihar megyében ................................ 41 III. 4. Demográfiai prognózis............................................................................................ 45 III. 5. A foglalkoztatottak életkor és gazdasági szektorok szerinti megoszlása ................ 46 Felhasznált irodalom ......................................................................................................... 66 IV. Pályaorientáció elméletének és gyakorlatának átalakulása ............................................ 67 IV. 1. Fogalmak, szinonimák ............................................................................................ 67 IV. 2. Pályaorientáció az oktatásban ................................................................................. 68 IV. 3. A pályaorientáció modern értelmezése ................................................................... 72 IV. 4. Eszközkészlet, információbázis .............................................................................. 74 IV. 5. Kérdőíves adatfelvétel a pályaorientáció megítéléséről, 2015 ............................... 74 Felhasznált irodalom ......................................................................................................... 76 V. A szakképzési pályakövetés néhány Hajdú-Bihar megyei eredménye ............................ 77 V. 1. A pályakövetés helye és szerepe az oktatáspolitikában, különös tekintettel a szakképzésre...................................................................................................................... 77 V. 2. Pályakövetési vizsgálatok ........................................................................................ 79 V. 3. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet felmérésének néhány megyei eredménye ......................................................................... 81 V. 4. A Hajdú-Bihar megyében végzett empirikus kutátás pályakövetési eredményei .... 87 Felhasznált irodalom ......................................................................................................... 90 VI. A mezőgazdasági szakképzés helyzete Hajdú-Bihar megyében .................................... 91 2

VI.1. Szakpolitikai irányítás, a szakképzés helyzete az ágazatban ................................... 91 VI. 2. Az átalakulás időszaka ............................................................................................ 92 VI. 3. Hajdú-Bihar megye mezőgazdasági szakképzésének átalakulása .......................... 96 VI. 4. Foglalkoztatási helyzet a megye agrárszektorában ............................................... 100 VI. 5. Munkanélküliségi helyzet a mezőgazdasági képzések területén .......................... 104 VI. 6. A mezőgazdasági szakképzés főbb statisztikai jellemzői Hajdú-Bihar megyében ......................................................................................................................................... 107 VI. 7. Felnőttképzés ........................................................................................................ 111 Felhasznált irodalom ....................................................................................................... 114 I. Melléklet – Jogszabályi változások ................................................................................. 115 II. Melléklet – Szakmaszerkezeti döntések ........................................................................ 158

3

Vezetői összefoglaló A vezetői összefoglalóban jelen munkához kapcsolódó hat elemzett, illetve vizsgált terület lényeges eredményeit és üzenetei közöljük, amelyeket fejezetekre bontott tanulmányokban részletesen tárgyalunk. A hat terület, sorrendjében:  jogszabályi változások  szakmaszerkezeti döntések  demográfiai mutatók és hatásaik Hajdú-Bihar megye foglalkoztatására, szakképzésére  pályaorientáció  pályakövetés  a mezőgazdasági szakképzés helyzete Hajdú-Bihar megyében. Jogszabályi változások A szakképzés átalakításának igénye napirenden volt az elmúlt években, és nem kizárólag a kormányzat és szakpolitika szintjén; hiszen a társadalom minden rétege nap, mint nap szembesül azzal a ténnyel, hogy egyre kevesebb a megfelelő szakképesítéssel rendelkező, a szakmáját magas színvonalon művelő szakember. Az alábbi fejezetben a szakképzést érintő, rendkívül átfogó jogszabályi változások összefoglalója, kivonata olvasható. A fejezetet a szakképző intézmények vezetőinek véleménye zárja, mely nagyrészt alátámasztja a jogszabályi változások szükségességét. A 2015. évi LXVI. törvény, valamint a 2015. évi LXV. törvény meghatározza a magyar szakképzési rendszer jövőjét, megteremti a köznevelési és a szakképzési rendszer között az életszerű kapcsolatot. A 2015. évi LXVI. törvény – többek között – a szakképzési, a felnőttképzési, továbbá a szakképzési hozzájárulásról szóló törvények módosításairól; a 2015. évi LXV. törvény pedig a nemzeti köznevelésről szóló törvény rendelkezik. Hajdú-Bihar megyei szakképző intézmények vezetőinek tettünk fel a szakképzés közelmúltjával és jelenével kapcsolatos kérdéseket. A kérdésekre adott válaszaik alapján a szakképző intézmények vezetői döntően nagyon elégedetlenek a szakképző intézmények korábbi, KLIK-be történő betagozódásával; továbbá többségükben jónak, hasznosnak tartják az idei fenntartóváltást. Szakmaszerkezeti döntések A szakmaszerkezeti döntések hatással vannak a szakképzés minden szereplőjére: a pályát választó fiatalokra és családjaikra, a szakképző intézményre, az intézmény fenntartójára, az ágazatokra, a gazdálkodó szervezetekre, a szakpolitikára, a kormányzati szervekre. A szakképzés szereplőin keresztül tehát ezek a döntések meghatározóak a társadalom egésze számára.

4

A szakmaszerkezettel kapcsolatos döntések a vizsgált tanévekben eltérő mértékűek és intenzitásúak voltak országos szinten. Egyértelműen megfigyelhető, hogy az állam a saját maga által közvetlenül (vagy közvetlenebbül) fenntartott intézmények számára biztosított egyre nagyobb számban keretszámokat a korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatokban. A jogszabályi változások során és hatására a korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámai szinte teljes mértékben az állami fenntartók – korábban a KLIK, jelenleg az NGM – által fenntartott szakképző intézményekhez kerültek. Az egyházi jogi személyek által, valamint a magán fenntartók által fenntartott szakképző intézmények pedig, mivel nem részesültek a korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámokból, ezért a korlátozás nélkül támogatott ágazatok irányába módosították az intézmények szakmai profilját. A szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítések listája a vizsgált időszakban komoly változáson ment keresztül, 4 tanév alatt megduplázódott a listán szereplő hiány-szakképesítések száma. Megállapítható tehát, hogy jelenleg minden adminisztratív döntés megszületett annak érdekében, hogy ezeket – a jelenleg – hiány-szakképesítéseket vonzóvá tegyék a pályát választó fiatalok számára. Demográfiai mutatók és hatásaik Hajdú-Bihar megye foglalkoztatására, szakképzésére A 2011-es Népszámlálás adatainak felhasználásával frissítettük a „Szakképzés-fejlesztési koncepció” demográfiai fejezetét. Ennek eredményeként (rövid távon) a népességfogyás lassulásának folyamatát észleltük a megyében. A tényleges demográfiai változások a népesség országos átlagánál valamivel lassabb fogyást és az elöregedést mutatnak. Ezzel együtt mindkét jelenség negatív következményeivel számolni kell és az oktatás folyamatának tervezésekor számítani kell a kisebb merítési bázissal. Kiegészítettük a Koncepciót a nemzetközi migráció vizsgálatával. A 2011-es Népszámláláson azonosítható külföldi állampolgárokra vonatkozó adatok nem tükröznek akut problémát. Kevesen vannak (2%-a a népességnek), felmérhető, valószínűsíthető hatásaik is pozitívak. Ebben a hagyományosnak tekinthető migrációs folyamatban eddig hozzánk érkezettekre jellemzők a klasszikus migrációs vonások. Képzettek, a munkaerőpiacon aktívak. Iskolázottságuk a magyar átlag felett van, a munkaerőpiacra történő beépülésük viszonylag könnyű. A nemzetközi migráció Debrecen és a határmente esetében jelenthet fogyást mérséklő hatásokat. A megye belső területeire egyelőre nem gyakorol számottevő hatást. Konfliktust a modern, tömeges vándorlás eredményezhet. A képzetlen tömegek szakképzése „helyettesítő” tulajdonságai miatt a magyar képzetlen munkavállalók vetélytársai lehetnek a munkaerő-piacon. Mindkét társadalmi csoport (képzetlen migráns és a képzetlen magyar munkavállaló) a szakképzés alanya lehet. Mindkettőjük (minimális) munkaerő-piaci pozícióit a szakképzés révén lehet javítani. A két Népszámlálás között eltelt időszakban érezhető a foglalkoztatottak öregedésének tendenciája. Az idősebb foglalkoztatottak (40-54 és az 55-64 évesek) száma emelkedett, az alacsonyabb korúaké (15-39 évesek) stagnált. A válság utáni években (2009-2015) a mezőgazdaság és az ipar (együttesen és külön-külön is) növelte a foglalkoztatásban játszott szerepét. Az iparban a 5

feldolgozóiparon kívüli területek aránynövekedése számottevő. A szolgáltatásokban a közszolgáltatások stabilan maradtak, a piaci szolgáltatások viszont tizedet (súlyuk tizedét) veszítettek a súlyukból. A NAV által rendelkezésre bocsátott adatbázis alapján a foglalkoztatottak FEOR szám alapján történő életkor szerinti vizsgálatára is lehetőségünk adódott. Az egyes foglalkozásokat demográfiai jellemzőik alapján decilisekbe osztottuk, ennek segítségével azonosíthatók a (demográfiai vonatkozásban) veszélyes helyzetben lévők. A legrosszabb mutatókkal rendelkező foglalkozások (8., 9., 10. decilisben szereplők) esetében a vezető (1-es 2-es FEOR főcsoportba tartozó) beosztások adják a csoportok jórészét, valamint a középszintű szakmai végzettséggel rendelkező szakmunkások. A kilencedik decilisben inkább a 8-as (gépkezelők, összeszerelők, járművezetők) és a 9-es (szakképzettséget nem igénylő, egyszerű foglalkozások) FEOR főcsoportok, a nyolcadik decilisben pedig a 7-es főcsoport (ipari és építőipari foglalkozások) vannak nagyobb számban. A 2021-ig esedékes öregségi nyugdíj-korhatár elérésének hatásait külön elemeztük. Az előzőekhez hasonlóan, de csak öt csoport alkotásával kerestük a kritikus helyzetben lévő foglalkozásokat. Minta jelleggel (rangsorátlag számítással) a 73-as FEOR főcsoportra (Fémés villamosipari foglalkozások) vonatkozó részletes vizsgálatot végeztünk. A demográfia legfontosabb gondja az elöregedés egységesen megjelenik az adatok között. A veszélyeztetett kategóriába tartozó foglalkozások között nincsenek minden vizsgált évjáratban nyugdíj előtt állók (kikoptak), illetve ha vannak, akkor a rosszabb pentilisek részei. Közülük a nagy létszámokat jelentő „forgácsoló” (49 fő), „lakatos”(23 fő), „mezőgazdasági és ipari gépkarbantartó, javító” (51 fő) érdemel figyelmet. Rossz pentilisbe sorolásukat (ebből következően az alacsony rangsorátlagot) a nyugdíj előtt álló korcsoport foglalkozáson belüli magas aránya miatt kapták. Munkaerőpiacról történő kilépésüket figyelemmel kell kísérni. A köztes kategóriába kerülők (pl. villamos gépek műszerésze, javítója) átlagnál kicsit jobb helyzetet mutatnak, esetükben nem akut a demográfia problémája. A hegesztő, lángvágó foglalkozásnál az 5,5-ös átlag az 59 évesek körében egy négyes rangérték és a 60, 61, 62 évesek körében pedig három legjobb (6) kombinációjaként alakult ki. Esetükben stabil a közeljövő, legalább is a demográfiai szemszögből. Az alkalmazott módszer alkalmas lehet az adatbázis részletes feldolgozására. Pályaorientáció A pályaorientáció elnevezés megjelenése a szakmai közbeszédben önmagában egy fejlődési folyamatot jelez. A szocialista időszak pályairányítása (oktatástervezése) után a pályaválasztással jellemezhető (közoktatásban végzős tanulók döntését segítő tevékenység) hosszú periódusát a rendszerváltást követően váltotta fel a pályaorientáció. A modern értelmezés szerint ez folyamatként értelmezendő. Az életút-támogató pályaorientációs tevékenység, (angolul lifelong guidance (LLG), németül (IBOBB) Information, Beratung und Orientierung für Bildung und Beruf) új szemléletet jelent. Az Európai Unió oktatáspolitikusai által megfogalmazott definíció szerint: „azon tevékenységek összességét fedi le, amelyek az egész életen át tartó tanulás kontextusában képessé teszik az európai állampolgárokat arra, hogy meghatározzák kompetenciáikat, érdeklődésüket, képzési és oktatási döntéseket hozzanak, és vezessék saját tanulási, munkavállalási életútjukat az így megszerzett életpálya6

építési kompetenciákkal” (EU Tanácsának állásfoglalása, 2004) (Borbély-Pecze T. – Gyöngyösi K. – Juhász Á. 2013/a; 35). A meghatározásból következően ez egy sokszereplős rendszer, amiben a közoktatásnak (általános- és középiskola) egyaránt fontos szerepe van. Az elmélet fejlődését mintha fáziskéséssel követné a gyakorlat. Az egymást követő Nemzeti Alaptantervekben (és kerettantervekben) felismerhető az előrelépés folyamata. Az 1993-as közoktatási és a 2011-es köznevelési törvény nevezéktanában még pályaválasztásról beszél, de a NAT újabb változataiban már felismerhető a fogalom komplex értelmezése. „Az életvitel és gyakorlat” műveltségi terület keretei között időkeretek, tartalmak kerülnek (ajánlásra) kijelölésre világossá téve e kérdéskör fontosságát. A szabályozásban fellelhető szándék mellett az elmélet és a gyakorlat közötti eltérés azonban még mindig érzékelhető. Az oktatásból hiányoznak a szakterületre kiképzett pedagógusok, az iskolákban külső (pl.: pedagógiai szolgáltatók) feladataként kezelik a kérdést. A jó gyakorlatok megismerése mellett fontos lenne a helyi szereplők (diák, szülők) véleményének kezelése is a folyamatban. Közoktatási vezetők körében folytatott on-line lekérdezésünk eredményei rárímelnek erre, a megkérdezettek negatív-semleges álláspontot foglalnak el a központi irányítású pályaorientációs folyamat megítélésében. Pályakövetés A pályakövetés egyre fontosabb szakmai területe a szakképzésnek. A tevékenység általánossá válása, a szakterület szabályozása, a szakmapolitikát irányítók és a képző intézmények számára is egyértelmű feladatokat jelöl ki. A jól megvalósított pályakövetés több, a szakképzésben érdekelt társadalmi csoport, intézmény és szakpolitika szint számára is nélkülözhetetlen információkat biztosít. A megyei pályakövetési eredményekből három konklúziót érdemes kiemelni. Egyrészt, a szakiskolában végzettek különböző okok miatt magas arányban nem lépnek be a munkaerőpiacra (legalábbis annak statisztikailag kimutatható részébe). Másrészt azonban, a munkaerő-piacon aktívak közül a többség saját szakmájában dolgozik. Harmadrészt a válaszadók korábbi képzőjének (az ottani tanárok, infrastruktúra és eszközök) megítélése nagyságrenddel pozitívabb megítélést mutatott, mint azt a válaszadók munkaerő-piaci helyzete indokolja. A statisztikai elemzés mellett empirikus kutatást is végeztünk a megyei szakképző intézmények körében a pályakövetésről. Az intézményvezetők a pályakövetési tevékenységet alapvetően fontosnak, de nem kardinálisan fontosnak tartják, ugyanakkor már most látszik, hogy a jogi szabályozás miatt egyre többen végeznek a rendelkezés által előírt formában megvalósuló pályakövetést.

7

A mezőgazdasági szakképzés helyzete Hajdú-Bihar megyében A 2013-al induló átalakulás kedvezőtlenül érintette a megyét, hiszen az eddigi térbelileg és képzés-profililag is diverzifikált intézményrendszer megszűnt, így a megye jelentős része (főként a bihari térség) képzés nélkül maradt. Bár a megyében egyedüliként maradt hajdúböszörményi intézményt képzési hagyományai, szakember gárdája és eszközellátottsága képessé teszi a megye egész területén megnyíló képzési igényeket ellátni, mégis nehézségeket rejt magában a helyzet. Ezt a szituációt bizonyos mértékig oldja a 2015 őszén a böszörményi iskola tagintézményeként induló berettyóújfalui képzés. A képzési intézményrendszer átalakításának munkaerő-piaci következményeit jelenleg még nem tudjuk megítélni, hiszen a korábban agrárképzést is ellátó intézményekben kifutó jelleggel folynak agrárképzések. A munkaerő-piaci helyzet vizsgálatára célszerű lesz 2-3 év múlva visszatérni. Zökkenőkkel épül ki a duális képzési rendszer, bár a tendencia bíztató. A problémák két területen azonosíthatók. A tanulószerződést kötő gazdálkodó szervezetek egyik csoportját képezi azon nagyobb gazdálkodók, akik jelentős technológiai háttérrel, szakmai tudással végzik tevékenységüket és látják a duális képzés célját, értelmét. Másik csoportot alkotnak azon kisebb gazdálkodók, akik bár szintén hasznosnak tartják az új képzési formát, azonban ennek jó színvonalú megvalósításához alkalmanként hiányoznak a feltételek. A duális képzés másik probléma területe a gazdálkodók (sok esetben még a legnagyobbaknál is) szűknek mondható tevékenységprofiljából származik, így a tanuló nem sajátít el minden olyan tevékenységet, amely szükséges lenne számára. Ezen probléma feloldását részben még biztosítják a tangazdaságok. Az OKJ változás néhány területen szintén problémát generált, s esetenként jól működő képzéseket vontak össze, vagy éppen bontottak két képzéssé. Azonban a hiányzó képzéseket célszerűnek mutatkozik alapos munkaerő-piaci elemzések folyamatában vizsgálni s a lehetőségekhez képest a problémákat korrigálni. Az agrárszakképzés és intézményrendszere az elmúlt öt évben jelentős átalakuláson ment keresztül. Kétszer történt fenntartó váltás, jelentős változás valósult meg az OKJ-ben, a képzésben is a vertikumszemlélet kialakítása valósult meg, intézményrendszeri reorganizáció történt, s elindult a duális képzés kiépítése. Ezek a nagyon mély strukturális átalakítások szinte rángatták a rendszert. A következő időszak a bejáratás, a finomhangolás időszaka lesz.

8

I. A szakképzést érintő jogszabályok változása (szerző: Tarsoly Andor) A szakképzés átalakításának igénye napirenden volt az elmúlt években, és nem kizárólag a kormányzat és szakpolitika szintjén; hiszen a társadalom minden rétege nap, mint nap szembesül azzal a ténnyel, hogy egyre kevesebb a megfelelő szakképesítéssel rendelkező, a szakmáját magas színvonalon művelő szakember. Az alábbi fejezetben a szakképzést érintő, rendkívül átfogó jogszabályi változások összefoglalója, kivonata olvasható. A fejezetet a szakképző intézmények vezetőinek véleménye zárja, mely nagyrészt alátámasztja a jogszabályi változások szükségességét. I.1. Jogszabályi változások a szakképzésben A szakképzési rendszer átszervezésével kapcsolatosan évek óta nagy várakozással várta mindenki a központi szabályozók megjelenését. A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi LXVI. törvény; valamint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló 2015. évi LXV. törvény együttesen meghatározzák a magyar szakképzési rendszer jövőjét. A jogszabályi változások különböző időpontokban lépnek hatályba, 2015. júniusától egészen a 2019. év szeptemberéig. A tanulmányban követni fogjuk a jogszabályi helyek hatályba lépéseinek időpontját kronológiailag, továbbá intervallumonként is (például: a 2015/2016-os tanévet megelőző időszak; a 2016. év nyara; stb.). A jogszabályi változások több területet is érintenek, és ezen területek természetszerűen összefüggnek egymással, például a köznevelési törvény összefüggései a szakképzési törvénnyel. A tanulmány igyekszik a 2015. év valamennyi lényeges jogszabályi változását lekövetni. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 24. ülésnapján, 2015. április 28-án zajlott a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája. A törvényjavaslatokat T/4476. számon és T/4475. számokon kapták kézhez a képviselők, a tanulmány mellékletei között mindkét törvényjavaslat megtalálható. Az expozé két részletben hangzott el. A T/4476. Számú törvényjavaslat előterjesztője Czunyiné dr. Bertalan Judit államtitkár asszony, az Emberi Erőforrások Minisztérium államtitkára volt; míg a T/4475. számú törvényjavaslat előterjesztője Czomba Sándor államtitkár úr, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára volt. A törvényjavaslatok a „Szakképzés a gazdaság szolgálatában” címet viselő koncepcióban foglalt átalakításokat tartalmazzák. 9

A két törvényjavaslat lényegesebb elemei a következők voltak:  A szakképző iskolák típusainak megváltoztatása, nem csak elnevezésükben, hanem képzési tartalmukban is. Ezzel összhangban a pedagógiai szakaszok részbeni módosítása is megtörténik majd. A változások 2016/2017-es tanévben, 2016. szeptember 1. napjával lépnek majd hatályba.  A tanulói jogviszony megszűnésére vonatkozó rendelkezések módosítása annak érdekében, hogy a köznevelési és a szakképzés intézményei között biztosítva legyen az átjárhatóság, elsősorban a 3+2 éves képzések keretében. A tanuló választhat a szakmai vizsga után, hogy a munkaerőpiacon helyezkedik el, vagy érettségit kíván szerezni és tovább kíván tanulni.  A felnőttoktatási korhatár módosítása, illetve nappali rendszerű képzésben eltörlése a második szakképesítés megszerzéséig.  A Híd-program szétbontása, egyértelműsítése köznevelési és szakképzési ágra.  Végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni stratégia.  Új többcélú intézménytípus, a Szakképzési Centrum létrehozása.  Szakképesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén a sikeresen teljesített évfolyam megismétlése engedélyezhető.  Az új típusú szakközépiskolában már az első három évfolyamon is az egyetemi szintű mesterfokozatú tanári szakképzettség szükséges a közismereti tantárgyak tanításához, a szükséges átmeneti szabályozás biztosításával.  A szakképző iskolában elméleti tárgy oktatására előírt képesítésűnek tekinthető az a szakember, aki rendelkezik a képzési tartalomnak megfelelő szakos tanári szakképzettséggel, ennek hiányában a képzési tartalomnak megfelelő felsőfokú végzettséggel és szakképzettséggel, vagy felsőfokú végzettséggel és a képzés tanulmányi területének megfelelő szakképesítéssel.  Erkölcstan helyett etika tantárgy oktatása.  Folyamatos konzultáció Nemzeti Pedagógus Karral és a pedagógusszakszervezetekkel. I.1.1. A 2015. évi LXVI. és LXV. törvények A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi LXVI. törvény Ez a következő jogszabályok összehangolásával, módosításával járt együtt: 1. A szakképzés intézményrendszerének átalakítása  A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény1 módosítása;  A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény2 módosítása;  A felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény módosítása. 1 2

A továbbiakban: Szht. A továbbiakban: Szt.

10

2. A szakképzés intézményrendszerének átalakításával összefüggő ágazati törvénymódosítások  A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítása;  Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása;  A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosítása;  Magyarország 2015. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2014. évi XCIX. törvény módosítása. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény3 módosításáról szóló 2015. évi LXV. törvény Ez a következő jogszabály összehangolásával, módosításával járt együtt: A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény. A fenti két jogszabály – a 2015. évi LXVI. törvény és LXV. törvény – meghatározza a magyar szakképzési rendszer jövőjét, megteremti a köznevelési és a szakképzési rendszer között az életszerű kapcsolatot. I.1.2. A lényegesebb jogszabályi változások A szakképzési és a köznevelési rendszer átalakítása a következő jogszabályok összehangolásával, módosításával járt együtt:  2016. szeptember 1. napjától a köznevelési rendszer intézményei között megjelenik a szakgimnázium, továbbá a jelenlegi – 2015/2016-os tanév – feladataihoz képest módosul a szakközépiskola, valamint a szakiskola feladatellátása. Az Nkt. 4. § 1. pontja az alapfeladatok között a felsorolja a szakgimnáziumi nevelést-oktatást (h) pont), a szakközépiskolai nevelést-oktatást (i) pont), a szakiskolai és készségfejlesztő speciális szakiskolai nevelést-oktatást (j) pont), a nemzetiség szakgimnáziumi neveléstoktatást (l) pont), a nemzetiség szakközépiskolai nevelést-oktatást (m) pont), a Köznevelési és Szakképzési Hídprogram keretében folyó nevelést-oktatást (n) pont). Az 5. § (1) bekezdésében a köznevelési intézményekben folyó pedagógiai munka szakaszai között megjelenik az iskolai nevelés-oktatás szakképesítés megszerzésére felkészítő szakasza, amely az alapfokú nevelésoktatás szakasza után kezdődik, és szakgimnáziumban a tizenharmadik vagy a tizennegyedik, szakközépiskolában a tizenegyedik, szakiskolában a kerettantervben meghatározott évfolyamon fejeződik be (d) pont).  A szakgimnázium 4+1 éves lesz, a szakmai érettségi végzettség pedig nem csak munkakör betöltésére fog jogosítani, hanem OKJ-s végzettségnek is minősül majd. Az Nkt. 6. § (1) bekezdése alapján az érettségi vizsga állami vizsga, amelyet országosan egységes vizsgakövetelmények (a továbbiakban: központi vizsgakövetelmények) szerint kell megtartani. Az érettségi vizsga központi vizsgakövetelményeit a vizsgaszabályzat és az 3

A továbbiakban: Nkt.

11

érettségi vizsga részletes vizsgakövetelményeiről szóló jogszabály alapján kell meghatározni. Az érettségi bizonyítvány érettségi végzettséget tanúsít, és jogszabályban meghatározottak szerint felsőoktatási intézménybe való felvételre, szakképzésbe való bekapcsolódásra, valamint munkakör betöltésére, tevékenység folytatására jogosít, a szakmai érettségi továbbá a szakképzésre vonatkozó jogszabályokban meghatározottak szerinti szakképesítés megszerzését is magában foglalja. A 6. § egy új, (2a) bekezdéssel egészül ki, mely szerint aki szakiskolában államilag elismert szakképesítést szerzett és a szakközépiskolában érettségi vizsgát kíván tenni, annak a (2) bekezdés e) pontjában foglalt tantárgyból nem kell számot adnia a tudásáról. A 12. § (1) bekezdése alapján a szakgimnáziumnak szakmai érettségi végzettséget adó érettségire és ehhez kapcsolódó szakképesítés megszerzésére, szakirányú felsőfokú iskolai továbbtanulásra, szakirányú munkába állásra felkészítő, valamint általános műveltséget megalapozó négy középiskolai évfolyama és a szakképzésről szóló törvény alapján az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott számú szakképzési évfolyama van, ahol szakmai elméleti és gyakorlati oktatás is folyik. A szakgimnáziumban a tizenkettedik évfolyamot követően az Országos Képzési Jegyzékben meghatározottak szerint érettségi végzettséghez kötött, a szakmai érettségi vizsga ágazatához tartozó szakképesítés szakmai vizsgájára történő felkészítés folyik. Szakgimnáziumnak minősül az az intézmény is, amely a szakképzésről szóló törvény szerint kizárólag a szakmai érettségi vizsga ágazatához tartozó szakképesítés szakmai vizsgájára készít fel.  A szakközépiskola – jelenlegi nevén: szakiskola – 3+2 éves lesz; a +2 évben a szakiskolások döntésük alapján az érettségire is felkészülhetnek. A 13. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a szakközépiskolának öt évfolyama van, amelyből három, az adott szakképesítés megszerzéséhez szükséges közismereti képzést és szakmai elméleti és gyakorlati oktatást magában foglaló szakképzési évfolyam (a) pont), valamint további kettő évfolyam érettségi vizsgára készít fel (b) pont).  A jelenlegi formájában – 2014/2015-ös tanév – a szakközépiskolai és a szakiskolai képzés a 2015/2016-os tanévben indítható utoljára, továbbá a korábbi tanévekben megkezdett ilyen típusú képzéseket 2016. szeptember 1. napjától kifutó jelleggel kell befejezni. Az Nkt. 99/D. § (1) bekezdése szerint (1) Az e törvény 2016. augusztus 31-éig hatályos rendelkezései szerinti szakközépiskolai, szakiskolai és speciális szakiskolai nevelés-oktatásban utoljára a 2015/2016. tanévben indítható kilencedik vagy nyelvi előkészítő évfolyam. A 99/D. § (2) bekezdése alapján az e törvény 2016. augusztus 31-éig hatályos rendelkezései szerinti szakközépiskolai nevelés-oktatást szakgimnáziumban (a) pont), szakiskolai nevelés-oktatást szakközépiskolában (b) pont), speciális és készségfejlesztő speciális szakiskolai nevelésoktatást szakiskolában (c) pont) kell 2016. szeptember 1-jétől kifutó jelleggel megszervezni.

12

A szakközépiskolák szakképzési kerettanterveiben a 9-12. évfolyamon egységesen csak 60%-nyi közismeretet kell biztosítani, így növekszik a szakmai ismeretek mennyisége. Az Szt. 72. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter kidolgoztatja és kiadja (e) pont) a szakközépiskolai képzésben szakképesítésenként a szakmai elméletre, továbbá a kilencedik évfolyamon a tanműhelyben folyó szakmai gyakorlatra, továbbá a tizedik és tizenegyedik évfolyamon a tanműhelyben folyó gyakorlatra és a gyakorlati képzést folytató szervezetnél szervezett szakmai gyakorlati képzésre (ea) alpont); a szakgimnáziumokban a kilencedik-tizenkettedik évfolyamon ágazatonként és szakképesítésenként a szakmai elméletre, továbbá a szakmai gyakorlatra (eb) alpont); valamint a szakgimnáziumokban szakképesítésenként az érettségi vizsgát követő szakképzési évfolyamokra a szakmai elmélet, továbbá a szakmai gyakorlat kötelező szakképzési kerettanterveit (ec) alpont); kezdeményezi a közismereti tárgyak oktatásához a szakközépiskolákban, továbbá a szakgimnáziumokban kötelezően alkalmazandó ágazatonként differenciált kerettantervek elkészítését és kiadását az oktatásért felelős miniszternél (f) pont). -

 Változnak a szakképzéssel kapcsolatos adminisztráció – a foglalkozási napló, a tanulószerződés, az együttműködési megállapodás – kötelező adatai és kötelező tartalma. Az Szt. 41. § (2) bekezdése alapján a foglalkozási naplónak tartalmaznia kell a szakmai tevékenységeket tantárgyanként, az ezekre fordított időt, a tanuló értékelését és a tanuló részvételét és mulasztását a gyakorlati képzés során. A 42. § (1) bekezdése szerint gyakorlati képzés szervezése céljából tanulószerződés – a 26. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – az iskolai rendszerű szakképzésben magyarországi székhellyel működő köznevelési intézményben, iskolai oktatás keretében részt vevő tanulóval köthető. Az 57. § szerint az együttműködési megállapodás a következőket tartalmazza: a gyakorlati képzés tárgyi feltételrendszerének leírását, e feltételek biztosítására vonatkozó kötelezettségvállalást az együttműködési megállapodást kötő felek részéről (d) pont); a tanulókat e törvény szerint megillető juttatások biztosításának a rendjét, a tanuló felelősségbiztosításának költségviselőjét (g) pont); azt, hogy a gyakorlati képzési idő egyes szakaszaiban hol valósul meg a gyakorlati képzés, és – szakközépiskolai vagy szakiskolai tanuló esetén – azt, hogy a gyakorlati képzés helye kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhely-e, továbbá ki gondoskodik a tanulók felügyeletéről (h) pont); az együttműködési megállapodást kötő felek között a gyakorlati képzési költségek viselésének, megosztásának és átadásának módját (i) pont); a szakképző iskola nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy az együttműködés keretében megszervezett képzés az iskolai rendszerű szakképzésben a nappali, az esti vagy a levelező oktatás, vagy az oktatás egyéb sajátos munkarendjében, vagy a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett felnőttoktatásban folyik (j) pont); ha az együttműködési megállapodás nem állami fenntartású szakképző iskolával jön létre, a szakképző iskola nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a képzés megszervezésére szakképzési megállapodás alapján, az állam által költségvetési hozzájárulásban részesített iskolai rendszerű szakképzés keretében kerül sor (k) pont).

13

Szakképzési centrumok irányítása alá kerülnek azok a szakképző iskolák, amelyek az NGM fenntartásába tartoznak 2015. július 1. napjától. Az Szt. 4/B. § (1) bekezdése alapján a felelősségi körébe tartozó szakképzési feladatot a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter az általa alapított és fenntartott szakképzési centrumok szakképző iskolai feladatot ellátó tagintézményei keretében látja el. A szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter megyénként legfeljebb három, a fővárosban legfeljebb tíz, költségvetési szervként működő szakképzési centrumot hozhat létre. -

 A Szakképzési centrumok folyamatosan átveszik a jelenlegi TISZK-ek szerepét. Az Szt. 92/B. § (3) bekezdése alapján az önkormányzat tulajdonosi részesedésével működő gazdasági társaság a térségi integrált szakképző központ feladatait és az ezzel összefüggő projekt-végrehajtási és projekt-fenntartási kötelezettségeit 2015. július 1-jei hatállyal átadja a szakképzési centrum részére.  A Szakképzési Hídprogramot az ágazati törvény, a szakképzési törvény szabályozza a továbbiakban. Az Szt. 24/A. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a Szakképzési Hídprogram két évfolyamos képzési idejű és záróvizsgával, valamint részszakképesítés megszerzésére irányuló komplex szakmai vizsgával zárul. A Szakképzési Hídprogram keresztfélévben is indítható.  A gyakorlati oktatásvezető munkakör a törvény 3. mellékletében újra nevesítésre került. Az Szt. 25. § (7) bekezdésében foglaltak alapján az állam által fenntartott szakképző iskolában, annak tagintézményében és a szakképzési centrum tagintézményében gyakorlati oktatásvezetőt kell foglalkoztatni.  A kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhely (KTM) minősítésénél a gazdasági kamara meghatározott szempontok figyelembevételével tehet megállapítást. A szakközépiskolai vagy szakiskolai tanuló szakmai gyakorlati képzésére – a 26. § (1) bekezdésben meghatározottakon túl – a tizedik-tizenegyedik évfolyamon a szintvizsga teljesítéséig kizárólag a szakképző iskolában vagy a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezet kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelyében kerülhet sor.  A szintvizsgát a speciális szakiskolában – az új meghatározás szerint: a szakiskolában – is meg kell szervezni. Az Szt. 28. § (3) bekezdése alapján a szintvizsga minden, a (4) bekezdésben meghatározott tanuló számára kötelező, amelynek eredménye a tanuló év végi szakmai érdemjegyébe nem számít bele. A szintvizsgát nem teljesítő tanuló részére a gazdasági kamara pótló, javító szintvizsgát szervez. Az Szt. 28. § (5) bekezdésében foglaltak szerint a szintvizsga követelményét a szakképesítés szakképzési kerettanterve alapján a gazdasági kamara a (2) bekezdésben megjelölt szervezet közreműködésével dolgozza ki. A szakközépiskola és a szakiskola a felvételkor ismerteti a szintvizsga követelményeit a tanulóval, valamint a honlapján folyamatosan biztosítja a szintvizsga követelményeinek nyilvánosságát. 14

 Változások történtek a mesterképzésben a mentességgel és a határidőkkel kapcsolatosan. Az Nkt. 67. § (5) bekezdésében foglaltak alapján, ha nincs a képzés szakirányának megfelelő egyetemi szintű tanárképzés, szakgimnázium vezetésével megbízható az is, aki a képzés szakirányának megfelelő mesterképzésben szerzett szakképzettséggel rendelkezik. Az Szt. 31. § (4) bekezdése alapján új mestervizsga-követelmény rendeletben történő megjelenése esetén teljesítettnek kell tekinteni az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott mestervizsga letételének követelményét, ha a gyakorlati oktató az új mestervizsga-követelmény rendeletben történő megjelenésének tárgyévét követő év szeptemberének első napjáig megkezdi a gazdasági kamara által szervezett mesterképzést, és az (1) bekezdésben foglalt egyéb követelményeknek megfelel. Az Szt. 92/D. § szerint a gyakorlati képzést folytató szervezetnél folyó gyakorlati képzésben gyakorlati oktatóként 2015. augusztus 31-ét követően olyan személy is részt vehet, aki a gazdasági kamarának 2015. augusztus 31-ig írásban leadott nyilatkozatában vállalja, hogy legkésőbb 2016. szeptember 1-jéig megkezdi a gazdasági kamara által szervezett mesterképzést és a 31. § (1) bekezdésében foglalt egyéb követelményeknek megfelel.  A 21. életévről a 25. életévre emelkedett fel az az életkorhatár, amelyet követően a tanuló már kizárólag csak felnőttoktatásban kezdhet új tanévet. Az Nkt. 60. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a tanuló attól az évtől kezdődően, amelyben nyolc évfolyamos általános iskola esetén tizenhetedik (a) pont), gimnázium és szakképző iskola esetén huszonötödik (b) pont) életévét betölti, kizárólag felnőttoktatásban kezdhet új tanévet.  Az iskolarendszerű szakképzésben a második szakképesítés is ingyenes lesz. Az Szt. 29. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az állam által támogatott iskolai rendszerű szakképzésben – e törvény rendelkezéseinek figyelembevételével, függetlenül az oktatás munkarendjétől – ingyenes a tanuló részére az első és második szakképesítésre történő felkészítés keretében az elméleti és a gyakorlati képzés a szakközépiskolai vagy szakiskolai képzésben az első szakképesítés esetén öt, a második szakképesítés esetén három tanéven keresztül, az érettségi végzettséggel rendelkező tanulók esetén a szakgimnáziumi képzésben szakképesítésenként három tanéven keresztül, valamint a szakképesítés-ráépülésre történő felkészítés az OKJ-ban előírt képzési időnél egy tanévvel hosszabb ideig (a) pont); a tanuló részére a szakgimnáziumban a szakmai érettségire történő felkészítés hat tanéven keresztül (b) pont); a szakiskolai végzettséggel rendelkező tanuló részére a 24. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott kétéves, érettségire történő középiskolai felkészítésben három tanév (c) pont); a tanuló részére szakgimnáziumban a szakmai érettségi vizsga és első alkalommal a javító- és pótló érettségi vizsga (d) pont); a szakgimnáziumban az érettségi végzettséggel rendelkező tanuló részére egy szakmai érettségi vizsgatárgyból tett érettségi vizsga és első alkalommal a javító- és pótlóvizsga (e) pont); a tanuló részére az iskolai rendszerű szakképzésben az első és második komplex szakmai vizsga és mindkét komplex szakmai vizsga esetén első alkalommal a javító- és pótlóvizsga (f) pont).

15

A kamarai garanciavállalással kapcsolatos változások: az igazolás kiállítását elősegítő adatszolgáltatás szabályai; valamint az igazolás kiadására, tartalmára, és visszavonására vonatkozó szabályok. Az Szt. 41. § (7) bekezdésének (i) pontja alapján a szakképzésről szóló törvény 46. § (1a) bekezdésében meghatározott igazolás kiállítása és a tanulószerződés megkötésének elősegítése céljából a szakképzésről szóló törvény 87. §-ában meghatározott adat a területileg illetékes gazdasági kamara részére továbbítható. A 46. § (1b) bekezdésében foglaltak szerint a gazdasági kamara minden év június 15-ig, de legkésőbb a folyó tanév összefüggő szakmai gyakorlatának kezdete előtt kiadja a 46. § (1a) bekezdésében meghatározott igazolást – a már megkötött tanulószerződés hatályosságának figyelembevételével – a folyó tanév szorgalmi időszakára (a) pont); a következő tanévre (b) pont); az a) és a b) pontban meghatározott időszakra (c) pont) vagy az a) és a b) pontban meghatározott időszakok megfelelő részidőszakára (d) pont) vonatkozóan. -

 A felnőttoktatás keretében folyó szakképzésben is köthető lesz tanulószerződés differenciált tanulói juttatásokkal. Az Szt. 34. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a felnőttoktatás keretében folyó szakképzésben tanulószerződés köthető.  Megváltozik a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács, valamint a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok (MFKB) összetétele és létszáma is. Az Szt. 79. § (2) bekezdése alapján a Tanács huszonegy tagból áll. A 79. § (3) bekezdése szerint (3) a Tanács a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter képviselőjéből (a) pont); a szakképzésben érdekelt civil szervezetek által javasolt összesen egy személyből (b) pont); a szakképzés, a felnőttképzés és a felsőoktatás területén elismert egy-egy (összesen három) szakértőből (c) pont); a szakképzés és felnőttképzés területén működő szakmai társadalmi és érdek-képviseleti szervezetek összesen hat képviselőjéből (d) pont); az NGTTben képviselettel rendelkező országos munkaadói és munkavállalói szövetségek egy-egy (összesen kettő) képviselőjéből (e) pont); az országos gazdasági kamarák egy-egy (összesen kettő) képviselőjéből (f) pont); a nem állami intézményfenntartók kettő, valamint állami intézményfenntartóként a 4/A. § (2) bekezdése szerinti miniszter, a honvédelemért felelős miniszter, a rendészetért felelős miniszter és az oktatásért felelős miniszter egy-egy (összesen négy) képviselőjéből áll (g) pont). A 83. § (1) bekezdése szerint a bizottság létszáma öt fő. A 83. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a bizottság az NGTT-ben képviselettel rendelkező országos munkaadói, munkavállalói szövetségek, illetve azok szervezetei (kettő fő), a területi gazdasági kamarák (kettő fő) és a foglalkoztatási feladatkörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal (egy fő) képviselőiből áll.

16

Magyarország Kormányának 2015. februári döntése lehetőséget biztosított arra, hogy a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (a továbbiakban: Szt.) és a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) összehangolt módosításával a szakképzést folytató intézménytípusok átalakítása és létrehozása mellett, a fenntartói szerkezetben is olyan változásokat vezessen be, amelyek hatékony, új alapokra helyezik az iskolarendszerű szakképzést. Természetesen ehhez a fennálló oktatási, köznevelési és szakképzési rendszert számos ponton kell fejleszteni. I.2. Vélemények a szakképzés átalakításáról Hajdú-Bihar megyében szakképző intézmények igazgatóinak, intézményvezetőinek, tagintézmény-vezetőinek (a továbbiakban: szakképző intézmények vezetői) tettünk fel a szakképzés közelmúltjával és jelenével kapcsolatos kérdéseket. Összességében 27 darab válasz érkezett az előzetesen összeállított kérdésekre. A kérdésekre egy ötfokozatú skálán lehetett kiválasztani a megfelelő választ, ahol az 1-es a leginkább negatív választ; míg az 5-ös a leginkább pozitív választ jelentette. A kérdőív anonim volt, és intézményenként, tagintézményenként 1 kérdőívet töltöttek ki. I/1. táblázat: „Hogyan ítéli meg a szakképzési politika változásait 2010 óta?” Átlag

1

2

3

4

5

Összesen

3,11

3 válasz

4 válasz

11 válasz

5 válasz

4 válasz

27 válasz

A válaszok alapján megállapítható, hogy a válaszadók jelentős része (11 válasz) a semleges 3as választ jelölte meg. Az 1-es és 2-es válaszok számánál (7 válasz) egy kicsit több a 4-es és 5-ös válaszok száma (9 válasz). Ez alapján kijelenthető, hogy a szakképző intézmények vezetői inkább kismértékben elégedettek a 2010 óta történt változásokkal a szakképzési politikában. I/2. táblázat: „Mi a véleménye az OKJ változásáról?” Átlag

1

2

3

4

5

Összesen

3,26

1 válasz

2 válasz

15 válasz

7 válasz

2 válasz

27 válasz

A válaszok alapján megállapítható, hogy a válaszadók több mint fele (15 válasz) a semleges 3-as választ jelölte meg. Az 1-es és 2-es válaszok számánál (3 válasz) jelentősen több a 4-es és 5-ös válaszok száma (9 válasz). Ez alapján kijelenthető, hogy a szakképző intézmények vezetői inkább elégedettek az OKJ változásával.

17

I/3. táblázat: „Mi a véleménye a korábbi, KLIK-be történő betagozódásról?” Átlag

1

2

3

4

5

Összesen

1,85

14 válasz

6 válasz

5 válasz

1 válasz

1 válasz

27 válasz

A válaszok alapján megállapítható, hogy a válaszadók több mint a fele (14 válasz) a leginkább negatív választ, az 1-est jelölte meg. A 2-es válaszok száma (6 válasz) pedig csak 1 válasszal kevesebb a 3-as, 4-es és 5-ös válaszok számánál (7 válasz). Ez alapján kijelenthető, hogy a szakképző intézmények vezetői döntően nagyon elégedetlenek a szakképző intézmények korábbi, KLIK-be történő betagozódásával. I/4. táblázat: „Az Ön előzetes elvárásai és az eddigi tájékoztatások alapján mennyire tartja jónak, hasznosnak az idei fenntartóváltást?” Átlag

1

2

3

4

5

Összesen

3,44

3 válasz

3 válasz

7 válasz

7 válasz

7 válasz

27 válasz

A válaszok alapján megállapítható, hogy azonos darabszámú 3-as, 4-es és 5-ös válasz érkezett (7-7-7 válasz), és ez az összesen 21 válasz adja az összes válasz 78 %-át; míg az 1-es és 2-es válaszok száma (6 darab) pedig az összes válasz 22 %-át adja. Ez alapján kijelenthető, hogy a szakképző intézmények vezetői többségükben jónak, hasznosnak tartják az idei fenntartóváltást. I/5. táblázat: „A szakképzést érintő, 2015. évi jogszabályi változásokat hogyan ítéli meg összességében, a szakképzési rendszerre vonatkozóan?” Átlag

1

2

3

4

5

Összesen

3,19

3 válasz

4 válasz

9 válasz

7 válasz

4 válasz

27 válasz

A válaszok alapján megállapítható, hogy a 3-as és 4-es válaszok (16 válasz) adják a válaszok több mint felét. Az 1-es és 2-es válaszok száma (7 válasz) megegyezik az 4-es válaszok számával (7 válasz). A 2-es válaszok száma (4 válasz) megegyezik az 5-ös válaszok számával (4 válasz). Ez alapján kijelenthető, a szakképző intézmények vezetői inkább pozitívan ítélik a 2015. évi jogszabályi változásokat a szakképzési rendszerre vonatkozóan. I/6. táblázat: „A szakképzést érintő, 2015. évi jogszabályi változásokat hogyan ítéli meg az Ön által vezetett intézményre vonatkozóan?” Átlag

1

2

3

4

5

Összesen

3,26

2 válasz

4 válasz

11 válasz

5 válasz

5 válasz

27 válasz

18

A válaszok alapján megállapítható, hogy a válaszadók jelentős része (11 válasz) a semleges 3as választ jelölte meg. Az 1-es és 2-es válaszok számánál (6 válasz) több a 4-es és 5-ös válaszok száma (10 válasz). Ez alapján kijelenthető, hogy a szakképző intézmények vezetői inkább elégedettek a 2015. évi jogszabályi változásokkal az általuk vezetett intézmények viszonylatában. I/7. táblázat: „Hogyan ítéli meg a 2013/2014-es tanévre, a 2014/2015-ös tanévre, valamint a 2015/2016-os tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntéseket összességében?” Átlag

1

2

3

4

5

Összesen

3,26

2 válasz

4 válasz

10 válasz

7 válasz

4 válasz

27 válasz

A válaszok alapján megállapítható, hogy a válaszadók jelentős része (10 válasz) a semleges 3as választ jelölte meg. Az 1-es és 2-es válaszok számánál (6 válasz) közel kétszer több a 4-es és 5- ös válaszok száma (11 válasz). Ez alapján kijelenthető, hogy a szakképző intézmények vezetői összességében inkább elégedettek a 2013/2014-es tanévre, a 2014/2015-ös tanévre, valamint a 2015/2016-os tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntésekkel. Összegzés: A szakképző intézmények vezetői döntően nagyon elégedetlenek a szakképző intézmények korábbi, KLIK-be történő betagozódásával; továbbá többségükben jónak, hasznosnak tartják az idei fenntartóváltást. A szakképző intézmények vezetői inkább pozitívan ítélik a 2015. évi jogszabályi változásokat a szakképzési rendszerre vonatkozóan. A szakképző intézmények vezetői inkább elégedettek a 2010 óta történt változásokkal a szakképzési politikában; a 2015. évi jogszabályi változásokkal az általuk vezetett intézmények viszonylatában; továbbá a 2013/2014-es tanévre, a 2014/2015-ös tanévre, valamint a 2015/2016-os tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntésekkel; az OKJ változásával.

19

Felhasznált irodalom Jogszabályok: -

-

a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi LXVI. törvény; a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló 2015. évi LXV. törvény; a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény módosítása; szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény módosítása; a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény módosítása; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítása; az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása; a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosítása; Magyarország 2015. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2014. évi XCIX. törvény módosítása; a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény.

Törvényjavaslatok: - T/4475. számú törvényjavaslat; - T/4476. számú törvényjavaslat.

20

II. Szakmaszerkezet (szerző: Tarsoly Andor) A szakmaszerkezeti döntések hatással vannak a szakképzés minden szereplőjére: a pályát választó fiatalokra és családjaikra, a szakképző intézményre, az intézmény fenntartójára, az ágazatokra, a gazdálkodó szervezetekre, a szakpolitikára, a kormányzati szervekre. A szakképzés szereplőin keresztül tehát ezek a döntések meghatározóak a társadalom egésze számára. A szakmaszerkezettel kapcsolatos döntések a vizsgált tanévekben eltérő mértékűek és intenzitásúak voltak országos szinten, de egyértelműen megfigyelhető, hogy az állam a saját maga által közvetlenül (vagy közvetlenebbül) fenntartott intézmények számára biztosított egyre nagyobb számban keretszámokat a korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatokban. A szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítések listája a vizsgált időszakban komoly változáson ment keresztül, 4 tanév alatt megduplázódott a listán szereplő hiány-szakképesítések száma.

II.1. Szakmaszerkezeti döntések tanévenként II.1.1. A 2013/2014. tanévben A 2013/2014. tanévvel kapcsolatosan megállapítható, hogy a 37 ágazat közül 11 szerepel a nem támogatott kategóriában, Hajdú-Bihar megye4 kapcsán egyetlen ágazat sem került ebbe a kategóriába. II.1.2. A 2014/2015. tanévben A 2014/2015. tanévben a 37 ágazat közül, a korábbi évhez képest, 10 ágazat esetében nőtt a nem támogatott kategóriájú megyék száma, 1 ágazat esetében pedig csökkent a nem támogatott kategóriájú megyék száma. Hajdú-Bihar megye kapcsán 16 ágazat került a támogatott kategóriába, 17 ágazat került a korlátozottan támogatott kategóriába, 4 ágazat pedig a nem támogatott kategóriába került.

4

A „megye” elnevezés alatt ebben az esetben a 19 megye és Budapest értendő

21

Erdészet és vadgazdálkodás

3. Faipar

34

160

77

884

596

400

108

7. Kereskedelem

306

216

8. Könnyűipar

36

36

34

22 12

5. Informatika 6.

9.

Képző- és iparművészet

Környezetvédelemvízgazdálkodás

MF90

MF5

MF141

MF 118

MF110

EJSZ2

ÁF1

34

34 34

Hang-, film és színháztechnika

48

70

34

4.

MF49

2.

70

MF46

1. Építőipar

Keretszám (fő)

KLIK

Ágazat megnevezése

FM

II/1. táblázat: A korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámai fenntartónként Hajdú-Bihar megyében a 2014/2015. tanév

58

25 36

170

112 34

10. Közgazdaság

612

331 68

11. Közlekedés

94

94

12. Közlekedésépítő

36

36

13. Közlekedésgépész

242

174

68

14. Sport

68

34

34

15. Szépészet

136

68

68

16. Turisztika

108

108

17. Vendéglátóipar

132

132

180

13

18

36

108

25

34

35

A 2014/2015. tanévre vonatkozóan Hajdú-Bihar megyében a korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámainak megoszlása fenntartónként egyértelműen a KLIK kiemelt, vezető szerepét mutatja. A KLIK 17 korlátozottan támogatott ágazat közül 7 ágazatban kizárólagosan (510 fő), 9 ágazat esetében pedig részben (1616 fő) kapott keretszámokat. Egy ágazat esetében az Földművelésügyi Minisztérium (FM) kizárólagosan (34 fő), 1 ágazat esetében pedig részben (22 fő) kapott keretszámokat. Az állami fenntartók közül a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma (ÁF1) 1 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (68 fő). 22

Az egyházi jogi személyek közül a Baptista Szeretetszolgálat Egyházi Jogi Személy (EJSZ2) 4 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (204 fő). A magán fenntartók közül a Perspektíva és Stúdium Alapítvány (MF110) 1 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (58 fő). A Sirius Oktatási Közhasznú Egyesület (MF118) 3 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (85 fő). A Trend Alapítvány (MF141) 2 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (137 fő). Az Értékadó Tanoda Alapítvány (MF46) 3 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (174 fő). Az Euro Gazdasági és Informatikai Szakképzési Alapítvány (MF49) 2 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (68 fő). A Fiatalok Idegen Nyelv- és Szakmai Továbbképzéséért Alapítvány (MF5) 2 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (60). A Matura Alapítvány (MF90) 2 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (350 fő). II/2. táblázat: A korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámainak megoszlása fenntartónként Hajdú-Bihar megyében a 2014/2015. tanév Létszám (fő)

Arány (%)

Állami fenntartók (KLIK, FM, Debreceni Egyetem)

2250 fő

66,45 %

Egyházi jogi személy

204 fő

6,02 %

Magán fenntartók

932 fő

27,53 %

Összesen

3386 fő

100 %

A II/2. táblázat alapján megállapítható, hogy a 2014/2015. tanévre vonatkozóan Hajdú-Bihar megyében a korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámainak közel 2/3-a (66,45 %) az állami fenntartókhoz, elsősorban a KLIK-hez kerültek. Ennek hatására az egyházi jogi személyek által, valamint a magán fenntartók által fenntartott szakképző intézmények a korlátozás nélkül támogatott ágazatok irányába igyekeztek módosítani az intézmények szakmai profilját. A magán fenntartású szakképző intézmények a korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámainak több mint negyedét ebben a tanévben megkapták (27,53 %). A 2014/2015. tanévre meghatározott keretek szerint Hajdú-Bihar megyében a következő ágazatok kerültek a korlátozás nélkül támogatott kategóriába (16 ágazat): Egészségügy; Egészségügyi technika; Élelmiszeripar; Épületgépészet; Földmérés; Gépészet; Kertészet és parképítés; Mezőgazdaság; Mezőgazdasági gépész; Nyomdaipar; Pedagógia; Szociális; Távközlés; Vegyész; Vegyipar; Villamosipar és elektronika.

23

II.1.3. A 2015/2016. tanévben A 2015/2016. tanévben a 37 ágazat közül, a korábbi évhez képest, 8 ágazat esetében nőtt, míg 14 ágazat esetében csökkent a nem támogatott kategóriájú megyék száma. A korábbi évhez képest 25 ágazat esetében csökkent, 8 ágazat esetében nőtt a támogatott kategóriájú megyék száma. Külön érdekesség, hogy a támogatott kategóriáját elveszítő 25 ágazat közül 24 esetében egyetlen megye sem maradt ebben a támogatott kategóriában. A korlátozottan támogatott kategóriájú ágazatok közül 26 esetben nőtt, míg 8 esetben csökkent a megyék száma. A korlátozottan támogatott kategóriájú ágazatok közül 9 esetében mind a 20 megye ide tartozik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a korlátozottan támogatott ágazatok tekintetében a központilag meghatározott keretszámok lesznek majd a mérvadóak az egyes fenntartók intézményeinek szakmai irányvonalának kialakítása során. Hajdú-Bihar megye kapcsán 8 ágazat került a támogatott kategóriába, 25 ágazat került a korlátozottan támogatott kategóriába, 4 ágazat pedig a nem támogatott kategóriába került.

40

4. Földmérés (XXXV)

40

40

40

40

384

320

5.

Hang-, film és színháztechnika (VI)

6. Informatika (XIII)

34

7.

Képző- és iparművészet (V)

80

80

8.

Kereskedelem (XXVI)

380

360

9.

Kertészet és parképítés (XXXIV)

40

40

10. Könnyűipar (XVII)

40

40

Környezetvédelem11. vízgazdálkodás (XXIII)

80

40

12. Közgazdaság (XXIV)

416

320

36

28

20

40 72 24

24

MF68

40

MF66

3. Faipar (XVIII)

MF5

34

MF42

Erdészet és 2. vadgazdálkodás (XXXII)

FI2

120

EJSZ4

120

EJSZ34

1. Építőipar (XVI)

Ágazat megnevezése (száma)

FM

Keretszám (fő)

KLIK

II/3. táblázat: A korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámai fenntartónként Hajdú-Bihar megyében a 2015/2016. tanévben

120

120

16.

Mezőgazdaság (XXXIII)

171

80

34

17

17.

Mezőgazdasági gépész (XXXI)

108

40

68

18. Nyomdaipar (XIX)

40

40

19. Pedagógia (IV)

170

120

20. Sport (XXXVII)

80

80

21. Szépészet (XXX)

80

80

22. Szociális (III)

160

160

23. Távközlés (XII)

80

80

24. Turisztika (XXVIII)

176

160

Vendéglátóipar (XXVII)

220

200

25.

MF68

Közlekedésgépész (XXII)

MF66

15.

MF5

40

MF42

40

FI2

Közlekedésépítő (XX)

13. Közlekedés (XXI)

EJSZ4

80

EJSZ34

KLIK

80

FM

Keretszám (fő)

14.


40

50

16 20

A II/3. táblázat alapján megállapítható, hogy a 2015/2016. tanévre vonatkozóan Hajdú-Bihar megyében a korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámainak megoszlása fenntartónként egyértelműen a KLIK kiemelt, vezető szerepét mutatja. A KLIK 25 korlátozottan támogatott ágazat közül 16 ágazatban kizárólagosan (1080 fő), 9 ágazat esetében pedig részben (1640 fő) kapott keretszámokat. Egy ágazat esetében az Földművelésügyi Minisztérium (FM) kizárólagosan (34 fő), 3 ágazat esetében pedig részben (142 fő) kapott keretszámokat. Az egyházi jogi személyek közül a Hajdúdorogi Egyházmegye (EJSZ34) 3 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (87 fő); a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye (EJSZ4) 1 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (36 fő). Az állami fenntartók közül a Debreceni Egyetem (FI2) 2 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (112 fő).

25

A magán fenntartók közül az Életen át tartó tanulásért Közhasznú Nonprofit Kft. (MF42) 1 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (28 fő). A Fiatalok Idegen Nyelv- és Szakmai Továbbképzéséért Alapítvány (MF5) 1 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (24 fő). A Humán Racionális Innovatív Alapítvány (MF66) 1 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (20 fő). Az Innováció Európáért Oktatási Közhasznú Nonprofit Kft. (MF68) 1 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (16 fő). II/4. táblázat: A korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámainak megoszlása fenntartónként Hajdú-Bihar megyében; 2015/2016. tanév Létszám (fő)

Arány (%)

Állami fenntartók (KLIK, FM, Debreceni Egyetem)

3008 fő

93,45 %

Egyházi jogi személyek

123 fő

3,82 %

Magán fenntartók

88 fő

2,73 %

Összesen

3219 fő

100 %

A II/4. táblázat alapján megállapítható, hogy a 2015/2016. tanévre vonatkozóan Hajdú-Bihar megyében a korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámai szinte teljes mértékben (97,57 %) az állami fenntartókhoz, elsősorban a KLIK-hez kerültek. Ennek hatására az egyházi jogi személyek által, valamint a magán fenntartók által fenntartott szakképző intézmények a korlátozás nélkül támogatott ágazatok irányába módosították az intézmények szakmai profilját. A 2015/2016. tanévre meghatározott keretek szerint Hajdú-Bihar megyében a következő ágazatok kerültek a korlátozás nélkül támogatott kategóriába (8 ágazat): Egészségügy; Egészségügyi technika; Élelmiszeripar; Épületgépészet; Gépészet; Vegyész; Vegyipar; Villamosipar és elektronika. II.1.4. A 2016/2017. tanévben A 2016/2017. tanévben a 37 ágazat közül, a korábbi évhez képest, 14 ágazat esetében nőtt, míg 5 ágazat esetében csökkent a nem támogatott kategóriájú megyék száma. A korábbi évhez képest 7 ágazat esetében nőtt, 5 ágazat esetében csökkent a támogatott kategóriájú megyék száma. A korlátozottan támogatott kategóriájú ágazatok közül 8 esetben nőtt, míg 17 esetben csökkent a megyék száma. Hajdú-Bihar megye kapcsán 8 ágazat került a támogatott kategóriába, 26 ágazat került a korlátozottan támogatott kategóriába, 3 ágazat pedig a nem támogatott kategóriába került.

26

II/5. táblázat: A korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámai fenntartónként Hajdú-Bihar megyében a 2016/2017. tanév Keretszám (fő)

NGM

2. Egészségügy (I.)

504

480

3. Egészségügyi technika (II.)

120

120

4. Építőipar (XVI.)

160

160

5. Faipar (XVIII.)

80

80

6. Földmérés (XXXV.)

80

80

76

40

8. Informatika (XIII.)

520

520

9. Képző- és iparművészet (V.)

260

120

10. Kereskedelem (XXVI.)

240

240

11. Könnyűipar (XVII.)

40

40

80

40

13. Közgazdaság (XXIV.)

280

280

14. Közlekedés (XXI.)

120

120

15. Közlekedésépítő (XX.)

40

40

16. Közlekedésgépész (XXII.)

154

120

17. Nyomdaipar (XIX.)

40

40

18. Optika (XXIX.)

80

80

19. Pedagógia (IV.)

160

160

20. Sport (XXXVII.)

80

80

21. Szépészet (XXX.)

154

120

22. Szociális (III.)

400

400

23. Távközlés (XII.)

80

80

24. Turisztika (XXVIII.)

120

120

25. Vegyipar (XIV.)

200

200

26. Vendéglátóipar (XXVII.)

216

200

160

160

1.

7.

12.

27.


Hang-, film és színháztechnika (VI.)

Környezetvédelemvízgazdálkodás (XXIII.)

Villamosipar és elektronika (XI.)

27

FM

KLIK

EJSZ2

EJSZ 34

24

36

140

40

34

34

16

A II/5. táblázat alapján kijelenthető, hogy a 2016/2017. tanévre vonatkozóan Hajdú-Bihar megyében a korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámainak megoszlása – a jogszabályi változásoknak megfelelően – fenntartónként egyértelműen az NGM kiemelt, vezető szerepét mutatja. Az NGM a 26 korlátozottan támogatott ágazat közül 19 ágazatban kizárólagosan (3000 fő), 7 ágazat esetében pedig részben (1120 fő) kapott keretszámokat. Egy ágazat esetében a Földművelésügyi Minisztérium (FM) részben (40 fő) kapott keretszámokat. A KLIK 2 ágazat esetében részben (176 fő) kapott keretszámokat. Az egyházi jogi személyek közül a Baptista Szeretetszolgálat Egyházi Jogi Személy (EJSZ2) 3 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (92 fő). A Hajdúdorogi Egyházmegye (EJSZ34) 1 ágazat esetében kapta meg a keretszámok egy részét (16 fő). II/6. táblázat: A korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámainak megoszlása fenntartónként Hajdú-Bihar megyében a 2016/2017. tanévben Létszám (fő)

Arány (%)

Állami fenntartók (NGM, KLIK, FM)

4336 fő

97,57 %

Egyházi jogi személyek

108 fő

2,43 %

Magán fenntartók

0 fő

0

Összesen

4444 fő

100 %

A II/6. táblázat alapján megállapítható, hogy a 2016/2017. tanévre vonatkozóan Hajdú-Bihar megyében a korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámai szinte teljes mértékben (97,57 %) az állami fenntartókhoz, elsősorban az NGM-hez kerültek. Ennek hatására az egyházi jogi személyek által, valamint a magán fenntartók fenntartott szakképző intézmények a korlátozás nélkül támogatott ágazatok irányába módosították az intézmények szakmai profilját. A 2016/2017. tanévre meghatározott keretek szerint Hajdú-Bihar megyében a következő ágazatok kerültek a korlátozás nélkül támogatott kategóriába (8 ágazat): Élelmiszeripar; Épületgépészet; Erdészet és vadgazdálkodás; Gépészet; Kertészet és parképítés; Mezőgazdaság; Mezőgazdasági gépész; Vegyész.

28

Összességében megállapítható, hogy a jogszabályi változások során és hatására a korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámai szinte teljes mértékben az állami fenntartók – elsősorban az NGM – által fenntartott szakképző intézményekhez kerültek. Az egyházi jogi személyek által, valamint a magán fenntartók által fenntartott szakképző intézmények pedig kiszorulván a korlátozottan támogatott szakközépiskolai ágazatok keretszámaiból; a korlátozás nélkül támogatott ágazatok irányába módosították az intézmények szakmai profilját. A korlátozás nélkül támogatott ágazatok száma Hajdú-Bihar megyében a 2014/2015. tanévben 16 darab volt; míg a 2016/2017. tanévben ezen ágazatok száma lecsökkent 8 darabra. II.2. Szakiskolai tanulmányi ösztöndíj A szakiskolai tanulmányi ösztöndíjról szóló 328/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet 1. § (1) és (2) bekezdései alapján: „A szakiskolai tanulmányi ösztöndíj (a továbbiakban: ösztöndíj) célja a Kormány rendeletében meghatározott hiány-szakképesítések körébe tartozó, első szakképesítés megszerzésére irányuló, nappali rendszerű képzésben részt vevő tanulók támogatása. A megyei fejlesztési és képzési bizottság megyénként legfeljebb 12, az adott megyében szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítésre tesz javaslatot minden év március 31-ig.” II.2.1. A 2013/2014. tanévben A 2013/2014. tanévben 10 szakképesítés szerepel a Hajdú-Bihar megyében szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítéseket tartalmazó táblázatban. A 10 szakképesítés közül 3 szakképesítés a következő évben már nem szerepel a listában. II/7. táblázat: Szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítések a 2013/2014. tanévben Szakképesítés megnevezése

Szakképesítés azonosítószáma

Megjegyzés

Ács

3458201

Jövőre kimarad5

Épület- és szerkezetlakatos

3458203

Gépi forgácsoló

3452103

Hegesztő

3452106

Húsipari termékgyártó

3454103

Ipari gépész

3452104

Mezőgazdasági gépész

3452108

Pék

3454105

Szociális gondozó és ápoló

3476201

Villanyszerelő

3452204

5

Jövőre kimarad

Jövőre kimarad

Félkövér, dőlt és piros betű: a következő évben az a szakképesítés nem szerepel a listában

29

II.2.2. A 2014/2015. tanévben A 2014/2015. tanévben 10 szakképesítés szerepel a Hajdú-Bihar megyében szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítéseket tartalmazó táblázatban. 7 szakképesítés megmaradt a tavalyi évi listából, és 3 új szakképesítés került fel a listára. 2 szakképesítés a következő évben már nem fog a listán szerepelni, és mindkettő új szakképesítés volt a listán ebben a tanévben. II/8. táblázat: Szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítések a 2014/2015. tanévben Szakképesítés Szakképesítés megnevezése Megjegyzés azonosítószáma Új szakképesítés6; CNC gépkezelő 35 521 01 Jövőre kimarad Épület- és szerkezetlakatos 34 582 03 Gépi forgácsoló 34 521 03 Gyártósori gépbeállító 34 521 05 Új szakképesítés Húsipari termékgyártó 34 541 03 Ipari gépész 34 521 04 Mezőgazdasági gépész 34 521 08 Szociális gondozó és ápoló 34 762 01 Villanyszerelő 34 522 04 Új szakképesítés; Zöldség- és gyümölcstermesztő 35 622 02 Jövőre kimarad II.2.3. A 2015/2016. tanévben 2015/2016. tanévben 12 szakképesítés szerepel a Hajdú-Bihar megyében szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítéseket tartalmazó táblázatban. 8 szakképesítés megmaradt a tavalyi évi listából, és 4 új szakképesítés került fel a listára. 3 szakképesítés a következő évben már nem fog szerepelni a listán, és közülük 2 új szakképesítés volt a listán ebben a tanévben.

6

Félkövér, aláhúzott és zöld betű: új szakképesítés a korábbi évi listához képest

30

II/9. táblázat: Szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítések a 2015/2016. tanévben Szakképesítés azonosítószáma

Megjegyzés

Eladó

34-341-01

Új szakképesítés; Jövőre kimarad

Elektromechanikai műszerész

34-522-01

Új szakképesítés; Jövőre kimarad


34-582-03

Gépi forgácsoló

34-521-03

Gyártósori gépbeállító

34-521-05

Jövőre kimarad

Hegesztő

34-521-06

Új szakképesítés


34-541-03

Ipari gépész

34-521-04

Kertész

34-622-02


34-521-08


34-762-01

Villanyszerelő

34-522-04

Szakképesítés megnevezése


II.2.4. A 2016/2017. tanévben A 2016/2017. tanévben 20 szakképesítés szerepel a Hajdú-Bihar megyében szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítéseket tartalmazó táblázatban. 9 szakképesítés megmaradt a tavalyi évi listából, és 11 új szakképesítés került fel a listára.

II/10. táblázat: Szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítések a 2016/2017. tanévben Szakképesítés megnevezése


Megjegyzés

Ács

34-582-01


Bádogos

34-582-02



34-582-03

Gazda

34-621-01


Gépgyártástechnológiai technikus

54-521-03


Gépi forgácsoló

34-521-03

Gyakorló ápoló

52-723-01

Hegesztő

34-521-06 31


Szakképesítés megnevezése


Megjegyzés


34-541-03

Hűtő- és légtechnikai rendszerszerelő

34-582-05

Ipari gépész

34-521-04

Járműfényező

34-525-03


Járműipari fémalkatrész-gyártó

34-521-07


Kertész

34-622-02


34-521-08

Nyomdaipari gépmester

54-213-04


34-762-01

Útépítő

34-582-11


Vegyipari technikus

54-524-02


Villanyszerelő

34-522-04



II.2.5. Összesítés A vizsgált 4 tanév – a 2013/2014. tanév; a 2014/2015. tanév; a 2015/2016. tanév; a 2016/2017. tanév – viszonylatában megtekinthető az összesítő táblázat, amely tartalmazza Hajdú-Bihar megyében a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiányszakképesítéseket, összesen 26 darabot. II/11. táblázat: Szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítések összesítése 2013/ 2014. tanév

2014/ 2015. tanév

2015/ 2016. tanév

2016/ 2017. tanév

Ács

Igen

Nem

Nem

Igen

2

Bádogos

Nem

Nem

Nem

Igen

1

CNC gépkezelő

Nem

Igen

Nem

Nem

1

Eladó

Nem

Nem

Igen

Nem

1

Elektromechanikai műszerész

Nem

Nem

Igen

Nem

1


Igen

Igen

Igen

Igen

4

Gazda

Nem

Nem

Nem

Igen

1

Gépgyártástechnológiai technikus

Nem

Nem

Nem

Igen

1

Gépi forgácsoló

Igen

Igen

Igen

Igen

4

Gyakorló ápoló

Nem

Nem

Nem

Igen

1

Gyártósori gépbeállító

Nem

Igen

Igen

Nem

2

Hegesztő

Igen

Nem

Igen

Igen

3

32

2013/ 2014. tanév

2014/ 2015. tanév

2015/ 2016. tanév

2016/ 2017. tanév


Igen

Igen

Igen

Igen

4

Hűtő- és légtechnikai rendszerszerelő

Nem

Nem

Nem

Igen

1

Ipari gépész

Igen

Igen

Igen

Igen

4

Járműfényező

Nem

Nem

Nem

Igen

1

Járműipari fémalkatrész-gyártó

Nem

Nem

Nem

Igen

1

Kertész

Nem

Nem

Igen

Igen

2


Igen

Igen

Igen

Igen

4

Nyomdaipari gépmester

Nem

Nem

Nem

Igen

1

Pék

Igen

Nem

Nem

Nem

1


Igen

Igen

Igen

Igen

4

Útépítő

Nem

Nem

Nem

Igen

1

Vegyipari technikus

Nem

Nem

Nem

Igen

1

Villanyszerelő

Igen

Igen

Igen

Igen

4

Zöldség- és gyümölcstermesztő

Nem

Igen

Nem

Nem

1

10

10

12

20

50

Szakképesítések száma összesen (igen-ek)

Fenti táblázat alapján 4 tanévben szerepeltek a Hajdú-Bihar megyében szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítéseket tartalmazó táblázatban a következő szakképesítések (7 darab): Épület- és szerkezetlakatos; Gépi forgácsoló; Húsipari termékgyártó; Ipari gépész; Mezőgazdasági gépész; Szociális gondozó és ápoló; Villanyszerelő. Fenti táblázat alapján 3 tanévben szerepelt a Hajdú-Bihar megyében szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítéseket tartalmazó táblázatban a következő szakképesítés: Hegesztő. Fenti táblázat alapján 2 tanévben szerepeltek a Hajdú-Bihar megyében szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítéseket tartalmazó táblázatban a következő szakképesítések (3 szakképesítés): Ács; Gyártósori gépbeállító; Kertész. Fenti táblázat alapján 1 tanévben szerepeltek a Hajdú-Bihar megyében szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító hiány-szakképesítéseket tartalmazó táblázatban a következő szakképesítések (15 szakképesítés): Bádogos; CNC gépkezelő; Eladó; Elektromechanikai műszerész; Gazda; Gépgyártástechnológiai technikus; Gyakorló ápoló; Hűtő- és légtechnikai rendszerszerelő; Járműfényező; Járműipari fémalkatrész-gyártó; Nyomdaipari gépmester; Pék; Útépítő; Vegyipari technikus; Zöldség- és gyümölcstermesztő. 33

Felhasznált irodalom Jogszabályok: -

-

-

-

a 2013/2014-es tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntésről, a 2013/2014-es tanévben induló képzésekben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító szakképesítésekről, valamint egyes szakképzési tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 331/2012. (XI. 28.) Korm. rendelet; a 2014/2015-ös tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntésről és a 2014/2015-ös tanévben induló képzésekben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító szakképesítésekről, valamint egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 562/2013. (XII. 31.) Korm. rendelet; a 2015/2016-os tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntésről és a 2015/2016-os tanévben induló képzésekben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító szakképesítésekről szóló 13/2015. (II. 10.) Korm. rendelet a 2016/2017. tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntésről és a 2016/2017. tanévben induló képzések tanulmányi ösztöndíjra jogosító szakképesítéseiről szóló 297/2015. (X. 13.) Korm. rendelet.

34

III. Demográfiai mutatók és hatásaik Hajdú-Bihar foglalkoztatására, szakképzésére (szerző: Dr. Teperics Károly)

megye

A megyei Szakképzés fejlesztési koncepció megalapozásakor a demográfia háttér feldolgozása (alapvetően a 2001-es Népszámlálás adatainak felhasználásával) megtörtént. Érdemi változást mutató részletek okán szükségesnek látjuk a 2011-es Népszámlálásban (és a továbbvezetett adatokban) nyomozható újdonságok és az időközben megszülető demográfiai szcenáriókhoz való viszony bemutatását. Ahol lehet, ott a vizsgálat alapegységeként a járásokat kezeltük. III. 1. Bevezetés, a demográfiai hatások feldolgozásának felépítése A vizsgálat első részében a tényleges népmozgalom alkotórészeinek (természetes változások, belföldi vándorlások) áttekintésére került sor. A második alfejezet a nemzetközi migráció Népszámlálásokon mérhető megyei hatásait tekintette át, érintőlegesen kitérve a legfrissebb migrációs hullám újszerű elemeire és a (feltételezhető) hatásaira. A felismerhető új elemek felhasználásával korrigáltuk a Koncepcióban megjelenő demográfiai prognózisunkat. A demográfiai feldolgozás második része a foglalkoztatottak körében koncentráltan vizsgálta az elöregedés jelenségét. Első felében a KSH 2011-es Népszámlálási adataiból tovább- és visszavezetett (2015, illetve 2009) adataival az egyes szektorok foglalkoztatásban betöltött szerepét és általában a foglalkoztatottak korstruktúráját elemeztük. A második részében pedig a két (2001, 2011) Népszámlálás felhasználásával érzékeltethető az elöregedés folyamata, annak szektorális eltérései. A harmadik részben a NAV adatszolgáltatását felhasználva tovább szűkíthetővé vált a vizsgálat fókusza. Itt már FEOR főcsoportok szerinti kormegoszlást is vizsgálni tudtunk. Összességében a korstruktúra bemutatását is felvállalhattuk, illetve FEOR egységek szerinti bontásban részletesebb vizsgálatot is végezhettünk. A foglalkozásokat kategorizáltuk, kiválasztva így a demográfiai tekintetben leginkább veszélyes helyzetben lévőket. Közülük egy főcsoporton módszertant mutattunk be a részletes vizsgálat vonatkozásában. Ebben az elöregedést (a nagy létszámban munkaerő-piacról kilépők évjáratait) a korévek és a nyugdíjba vonulás évének összefüggésében elemeztük. Utóbbi információ direktben hasznosítható a szakképzés kapacitásának tervezésekor. III. 2. A népesség mennyiségi jellemzői és a népességszám változásának tendenciái Alapvető változásként elmondható, hogy a fogyás tendenciája (legalább rövidtávon, átmenetileg) megállt. A 2010-es 539.700 fős népesség (átmeneti növekedés, 2012: 541.400 fő) után 2013-ban 539.500 fő, ami stagnálásnak tekinthető. A megye népességét alakító természetes tényezők jobbak, mint a magyar átlag, ennek következtében a megyék népességi rangsorában a 4. helyre került. A megye 10 járásából kiemelkedik népességével (és 40%-os arányával) a Debreceni járás (III/I. táblázat).

35

III/I. táblázat: Hajdú-Bihar megye járásainak adatai (2014) Járás neve Balmazújvárosi Berettyóújfalui Debreceni Derecskei Hajdúböszörményi Hajdúhadházi Hajdúnánási Hajdúszoboszlói Nyíradonyi Püspökladányi (forrás: KSH)

Települések száma 5 25 2 13 2 3 6 5 9 12

Városok száma 2 3 2 2 2 2 2 2 2 2

Népességszám 30.488 45.539 217.217 41.820 40.424 22.326 29.638 43.175 29.846 40.877

A természetes demográfiai mutatókra vonatkozó (2010 utáni) pozitív változás mögött a születések számának lassú emelkedése, stagnálása áll. Miközben a halálozások száma a megyében 6.383-ról (2010) 6183-ra (2013) esett vissza, a születések száma stagnált, valamit emelkedett (2010: 4942 fő; 2013: 4959 fő). Magyarországi viszonyok között ez már érdemi előrelépésnek tekinthető (III/1.. ábra). III/1. ábra: Hajdú-Bihar megye természetes fogyásának helyzete (forrás: TEIR) Jellemzően jobb mutatókkal bír a megye, mint a régiós és az országos értékek. 2010-ről 2,61 ‰-ről 2,23 ‰-re finomodott a természetes fogyás mértéke. Ennél kedvezőbb értékeket csak Szabolcs-Szatmár-Bereg (1,62‰) és Pest megyékben (1,79‰) találhatunk. Az aszimmetrikus népesség elhelyezkedés (alapvetően városi struktúrával rendelkező Hajdúság és aprófalvas Bihar) súlypontja Debrecen, a Debreceni járás. Ebből Debrecen lakossága (2015. 01. 01) 203.506 fő, a megye lakosságának mintegy 38%-a. Az itt zajló demográfiai folyamatok kihatnak a megye egészére (III/2. ábra).

36

III/2. ábra: Debrecen és a Debreceni járás természetes népmozgalmi adatai (forrás: TEIR) A megyén belüli másik végletre az aprófalvas Bihar adatai adnak példát (III/3. ábra).

III/3. ábra: Berettyóújfalu és a Berettyóújfalui járás természetes népmozgalmi adatai (forrás: TEIR) Itt 2004-től a járási és a központ adatai is rosszabbak, mint az országos átlag. Reménykeltő azonban, hogy 2013-ban az országos átlag közelébe kerültek a természetes fogyás mutatói. A járás adatainak javulása meghaladja a központi település értékeit. Ebben valószínűleg a jelentős roma kisebbséggel rendelkező határmenti települések játszanak szerepet. A tényleges népmozgalmi változásokban a vándorlások játszanak még szerepet. A belföldi vándorlásokat bemutató értékeknek országos átlaggal történő összevetése értelmetlen (III/4. ábra). Pozitív jelenség, hogy a megye csak 10. a kibocsátó megyék rangsorában. A „Dunán innen” elhelyezkedő megyék közül Pest (növelni), Bács-Kiskun és Csongrád képes jobban megtartani a népességét. Közvetlen szomszédaink közül mindegyik lényegesen rosszabb helyzetben van e tekintetben. III/4. ábra: A magyar megyék vándorlási egyenlege ezrelékben (forrás: TEIR)

37

Hajdú-Bihar esetében a kedvező érték egy rövid (2011-2012-ben zajló) kedvezőtlen trend visszafordulásával állt elő (III/5. ábra). Az ezredforduló után állandósulni látszanak az értékek, remélhető a stabilizáció. III/5. ábra: Hajdú-Bihar megye vándorlási egyenlege (forrás: TEIR) Érdemben nem tér el ettől a megyeszékhely és járásának adatsora (III/6. ábra). Itt 20072010 között volt egy pár év, amikor a megye más járásközpontjainál jobb értékekkel bírt Debrecen. 20112013 között viszont az elvándorlás meghaladja a többi járási központban mérhetőt. Optimista megközelítésben ennek magyarázatát a válság után fellendülő szuburbanizációs folyamatnak is tulajdoníthatjuk. A negatív olvasat szerint ezt a nagyvárosokra jellemzőbb mobilitással, a Budapestre, vagy Dunántúlra történő mozgásokkal lehet indokolni. III/6. ábra: A Debreceni járás vándorlási egyenlege (forrás: TEIR) A vándorlások irányát is tudjuk követni (III/7. ábra).

III/7. ábra: A nyers vándorlási ráta és a megyék közötti vándorlások száma és iránya (2010-2013) (forrás: Bálint, Gödri 2015)

38

Hajdú-Bihar megye a Budapest és a Dunántúl nyugati része felé történő elvándorlással és Szabolcs-Szatmár-Beregből, illetve Borsod-Abaúj-Zemplénből pedig bevándorlással jellemezhető. Az alföldi megyék közül azon kivételek közé tartozik (Csongráddal), ahova érkeznek is, nem csak távoznak emberek. A megye tényleges népmozgalma a természetes változások (születések, halálozások) és a vándorlások egyenlegeként rajzolható meg (III/8. ábra).

III/8. ábra: Hajdú-Bihar megye rendszerváltás utáni időszakának korfái (Forrás: KSH) A Hajdúhadházi járás rendelkezik az egyetlen természetes szaporodási értékkel. Országos léptékben is ritka +3,8 ‰ növekedése hátterében a roma népesség magas aránya vélelmezhető. Másutt mindenütt a természetes fogyás jellemző 1,3 ‰-től 4,9-ig terjedő mértékben. A vándorlási egyenleg tekintetében három járás van pozitívumban (III/9. ábra). Nyíradony, Hajdúnánás, és Hajdúszoboszló járásaiba többen költöznek be, mint ahányan elhagyják őket. A magas természetes fogyási érték miatt azonban itt is csökken évről évre a népesség száma. A megye tíz járásából egy (Hajdúhadházi) esetében van tényleges növekedés, ott az egy ezrelékes érték a természetes szaporodásnak tudható be. Két érték figyelemre méltó még. A Berettyóújfalui járás népessége évente 11,7 ‰-kel csökken. A másik a megyeszékhely, régióközpont Debrecen (Debreceni járás) 3,4‰ a népességvesztése.

39

III/9. ábra: A tényleges népmozgalom értékei a megye járásaiban (2013) (forrás: TEIR) A jó természetes mutatók az öregedési mutatóra is hatással vannak (III/11-12. ábra). Az öregedési mutató a 100 14 év alatti (fiatal) lakosra jutó 60 év feletti (öreg) lakos számát mutatja. Az országos értékeknél (166,72) lényegesen jobb a megyére jellemző mutató (145,91), bár az Észak-Alföldi Régió értékét (141,73) meghaladja. Ebben az országos lista élén álló Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 122,1-es mutatója játszik szerepet. A lista második helyén Pest megye (131,07), a harmadikon Hajdú-Bihar található.

III/10. ábra: Az öregedési mutató HajdúBihar megyében (forrás: TEIR)

III/11. ábra: Az öregedési mutató a Debreceni járásban (forrás: TEIR)

40

Az öregedési mutató magas debreceni értékei erősítik a népesség elmozgására vonatkozó elképzeléseinket (III/12. ábra).

III/12. ábra: Az öregedési mutató Hajdú-Bihar megye járásaiban (forrás: TEIR) Az öregedési mutató országos átlagát (166,72) a megye járásai közül csak a Debreceni járás éri el. Ennél lényegesen alacsonyabbak hajdú-bihari járásokra jellemző értékek. Nyíradonyi, Derecskei és a Hajdúböszörményi járások nagyjából kétharmadnyi értékkel jellemezhetők, extrémnek tekinthető a Hajdúhadházi járás, ahol 100 fiatalkorúra csak 68 fő 60 év feletti lakos jut. A tényleges demográfiai változások a népesség országos átlagnál valamivel lassabb fogyást és az elöregedést jósolnak. Ezzel együtt mindkét jelenség negatív következményeivel számolni kell és az oktatás folyamatának tervezésekor számítani kell a kisebb merítési bázissal. III. 3. A nemzetközi migráció megjelenése Hajdú-Bihar megyében A 2011-es Népszámlálás adatai alapján feldolgozható a nemzetközi migrációban érintettségének kérdése is. Más (népességfogyással jellemezhető) európai országokhoz hasonlóan Magyarország is befogadó országgá vált az ezredforduló környékétől. A migrációnak a közvetlen népességpótló szerepe mellett gazdasági, társadalmi, demográfiai hatásai is vannak. A Népszámlálás révén rendelkezésre álló adatok segítségével a jelen (jelenközeli) állapot vázolható fel. A napjainkban zajló vándorlási hullám egy másik történet, róluk keveset tudunk és letelepedésük a jövő kérdése. Velük kapcsolatban (jellemzőik alapján) a középtávú jövőkép vonatkozásában kell számolnunk.

41

A 2011-es adatok szerint Hajdú-Bihar megyében a bevándorlók közel fele (49,7%) szomszédos országból (Szlovákia, Románia, Ukrajna, Szerbia) származó, valószínűleg határontúli magyar. A migrációs források körének kiszélesedése (diverzifikációja) nálunk még nem jellemző, emiatt a migránsok végzettségében tapasztalható visszaesés és nyelvtudás hiánya sem érzékelhető. Általában igaz, hogy az új hazát választók fiatal és átlagnál képzettebb, aktívabb népességből kerülnek ki. A közös jellemzők közé tartozik az is, hogy a Magyarországra érkezők a fővárost és a vidéki nagyvárosokat célozzák meg elsődlegesen. Különösen igaz ez a távoli országokból érkezőkre, a szomszédos országokból áttelepülők (jellemzően magyar kisebbséghez tartozók) esetében a származási ország közelsége szempont lehet. Hajdú-Bihar megyében jellemzően a Romániából érkezők adják településenként legmagasabb külföldi állampolgár számot. A 2011-es adatok szerint 230.000 más országból származó ember legnagyobb része Budapestet választotta lakóhelyül. Arányaiban Csongrád és Pest megyék következnek a sorban. Hajdú-Bihar megyében átlag alattiak az értékek, a megye nem tartozik a legnépszerűbb célterületek közé (III/13. ábra).

III/13. ábra: Az 1000 lakosra jutó külföldiek számának alakulása megyénként (2001, 2005, 2010) (forrás: KSH)

42

Az ezredforduló után itt is megfigyelhető a külföldiek számának és arányának emelkedése (III/14. ábra).

III/14. ábra: A Hajdú-Bihar megyében jelenlévő külföldiek 1000 lakosra jutó arányának változása (forrás: KSH) A vizsgált periódusban másfélszeresére emelkedett az 1000 lakosra jutó arány. A migránsok koncentrációi a hatások (közöttük munkaerő-piaciak) koncentrálódását is eredményezik, a területi jellemzők megismerése ezért is lényeges. Az országban élő migránsok közel fele (49,7%) Budapesten, illetve az 5 legnagyobb városban élt (Kincses 2014). A 2011-ben Budapest (56.603 fő), Szeged (5.082 fő), Debrecen (4.425 fő), Pécs (3.416 fő), Miskolc (923 fő) a sorrend a legnagyobb (és legnagyobb külföldi koncentrációval rendelkező) városok. A külföldiek településenkénti aránya általában alacsony. A nagyvárosok mellett a határmente (esetünkben a román határ melléke) és a Balaton vidéke mutat koncentrációt (III/15. ábra). 2001-hez képest a súlypont nyugatra tolódása figyelhető meg.

III/15. ábra: A külföldiek településenkénti aránya Magyarországon (forrás: Kincses 2014)

43

Az abszolút számok alapján megyénkből csak Debrecenben van nagyobb számban külföldi. Érdekes azonban a többi település esetében a változás iránya. Kincses Áron (2014) a magyar népesség demográfiai mutatóival együtt kezelte, kategorizálta a külföldi népesség létszámváltozásait. Térképén a Hajdú-Bihar megye települései három nagyobb kategóriába tartoznak (III/16. ábra).

III/16. ábra: A külföldi és a magyar népességszám változása 2001 és 2011 között (Kincses Á. kategóriái) A három (Hajdú-Bihar megyében jelentős) kategória: - 4. (kék): a magyar népesség változása -1 és +1 % közötti, a külföldieké 1% feletti arányban nő, - 7. (sárga): a magyar népesség csökkenése 1%-nál nagyobb, a külföldieké 1% feletti arányban nő, - 9. (barna) a magyar és a külföldi népesség aránya is 1% feletti értékkel csökken. A 4. és a 7. kategória uralja a megye településeit, emelkedő külföldi népességaránnyal. Kis számok mellett is figyelemre méltó a változás iránya. Ez egybevág azzal az országosan megfigyelhető tapasztalattal, miszerint a magyar lakosság száma a települések 79%-ában csökkenő (csak 17%-ban emelkedő), addig a külföldiek létszámváltozásában ennek közel fordítottját láthatjuk. A települések 69%-ában több, 25%-ában kevesebb külföldi él 2001 és 2011 viszonylatában.

44

A 2011-es Népszámláláson azonosítható külföldi állampolgárokra vonatkozó adatok nem tükröznek akut problémát. Kevesen vannak (2%-a a népességnek), felmérhető, valószínűsíthető hatásaik is pozitívak. Ebben a hagyományosnak tekinthető migrációs folyamatban eddig hozzánk érkezettekre jellemzők a klasszikus migrációs vonások. Képzettek, a munkaerőpiacon aktívak. Iskolázottságuk a magyar átlag felett van, a munkaerőpiacra történő beépülésük viszonylag könnyű. A modern (napjainkban zajló) folyamatban szereplők inkább képzetlenebbek, esetükben a szakképzés feladatai előre jelezhetők. Németországban a befogadottak számára a legfontosabb feladat a nyelv és a szakmai ismeretek megszerzése, megújítása. Állami finanszírozással zajlik a folyamat, amit tapasztalatként Magyarországon is fel lehet majd használni, ha letelepedő menekültekkel szembesülünk. III. 4. Demográfiai prognózis A Koncepcióban felvázolt demográfiai prognózis néhány eleme az eltelt évek alapján korrigálható. Az elöregedő területek köre és a jelenség alap okai továbbra is maradnak. A Tiszamente kistérségében és a bihari aprófalvas térségben (perifériák) várhatóan a fogyás tendenciája erősödik fel, eredményeként a korstruktúra elöregedési folyamata nagy bizonyossággal folytatódni fog. Természetes okok és az elvándorlás együtt alakítja ezt a tendenciát, emiatt nagy bizonyossággal állítható, hogy középtávon nem fog változni. A stabil népességszámot mérsékelt csökkenéssel, lassan öregedő korstruktúrával helyettesíthetjük a megye mezővárosai (Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúböszörmény, Balmazújváros, Nádudvar, Kaba, Püspökladány) és Debrecen esetében. A megyeszékhely esetében a nemzetközi migráció bevándorlási többlete csökkenti a természetes fogyás mértékét. Népességszám növekedéssel jellemezhető jövőképet várhatunk a Debrecen környékén elhelyezkedő települések gyűrűjében. Ezt szuburbanizációs folyamatok (pl.: Mikepércs, Bocskaikert), illetve a természetes szaporodás eredményezheti (Hajdúhadház, Hajdúsámson, Vámospércs). Továbbra is egyedinek látjuk a román határmente kistelepüléseinek népességszám alakulását (Told, Bojt, Sáp, Szerep, Hencida, Körösszakál), ahol a 35% feletti arányúra becsült cigány lakosság révén „etnikai csere” folyamata zajlik. A korstruktúra fiatalodására, a fiatalok arányának növekedésére lehet ebből következtetni.

45

A nemzetközi migráció Debrecen és a határmente esetében jelenthet fogyást mérséklő hatásokat. A megye belső területeire egyelőre nem gyakorol számottevő hatást. Konfliktust a modern, tömeges vándorlás eredményezhet. A képzetlen tömegek szakképzése „helyettesítő” tulajdonságai miatt a magyar képzetlen munkavállalók vetélytársai lehetnek a munkaerőpiacon. Mindkét társadalmi csoport (képzetlen migráns és a képzetlen magyar munkavállaló) a szakképzés alanya lehet. Mindkettőjük (minimális) munkaerő-piaci pozícióit a szakképzés révén lehet javítani. III. 5. A foglalkoztatottak életkor és gazdasági szektorok szerinti megoszlása A foglalkoztatottak életkor és szektorok szerinti vizsgálatával a szakképzés tervezésének folyamatát szeretnénk információkkal támogatni. III. 5. 1. alapján

A foglalkoztatottak jellemzőinek alakulása a KSH munkaerő-felmérései

A megye foglalkoztatottjainak létszámáról a KSH a munkaerő felmérések alapján tudott adatokat szolgáltatni. Az ILO szabványa szerint a 15-74 év közötti korcsoportra vonatkoztatott foglalkoztatotti létszám 2009-től 177.386 fős létszámról, 2015-re 207.470 főre emelkedett. Korcsoportonként megfigyelhető ebben eltérés (III/17. ábra). A két fiatal korcsoportban 15-24, illetve a 25-39 évesek esetében lassú emelkedés, stagnálás észlelhető a létszámban, míg az idősebbeknél (40-54, illetve különösen az 55-64 évesek) esetében létszámemelkedés van. A két szélsőhelyzetben lévő korcsoport (15-24 és az 55-64 évesek) egymáshoz való aránya mutatja látványosan az elöregedés folyamatát. 2009-ben 1,6 szerese a legidősebb aktív foglalkoztatotti csoport létszáma a legfiatalabbaknak, 2015-ben ez már 2,17 szorosra emelkedett.

II/17. ábra: A foglalkoztatottak életkor szerinti megoszlása Hajdú-Bihar megyében (trendvonalakkal) [1000 fő] (forrás: KSH munkaerő-felmérések)

46

Különösen érdekes a 25-39 éves korcsoport arányvesztése (II/18. ábra). Hat év viszonylatában pár száz fővel emelkedett a létszám, arányaiban viszont erőteljesen visszaesett.

III/18. ábra: A foglalkoztatottak korcsoportjainak arányváltozása 2009 és 2015 között (forrás: KSH munkaerő-felmérések) A foglalkoztatottak ágazatok közötti megoszlása stabilitásról árulkodik (III/19. ábra).

III/19. ábra: A foglalkoztatottak ágazatok közötti megoszlása Hajdú-Bihar megyében 2009 és 2015 között (forrás: KSH munkaerő-felmérések) 47

A válság utáni években a mezőgazdaság és az ipar (együttesen és külön-külön is) növelte a foglalkoztatásban játszott szerepét. Az iparban a feldolgozóiparon kívüli területek növekedése számottevő. A szolgáltatásokban a közszolgáltatások stabilan maradtak, a piaci szolgáltatások viszont tizedet (súlyuk tizedét) veszítettek a súlyukból. III. 5. 2. A foglalkoztatottak jellemzőinek alakulása a KSH Népszámlálásai alapján A 2001-es és a 2011-es Népszámlálások segítségével a foglalkoztatottak életkor szerint megoszlásában (10 év viszonylatában is) nyomozható változás (III/20. ábra).

III/20. ábra A foglalkoztatottak életkor-csoportonkénti megoszlása Hajdú-Bihar megyében (forrás: KSH) Egyértelműen rossz demográfia nyomokat jelentenek a 15-29 évesek alacsonyabb 2011-es számai, valamint az 50-59-es és a 60 feletti korcsoportokban a magasabb 2011-es értékek. Az elöregedés folyamata ismerhető fel ezekből, valamint az, hogy a folyamat előrehaladt 10 év viszonylatában. A 30-39 közötti korcsoportnál a „Ratkó unokák” magasabb száma ezt kicsit tompítja.Az egyes gazdasági ágak 10 év alatti foglalkoztatotti létszámváltozása mögött foglalkoztatási átrétegződés szépen felismerhető (III/21. ábra).

III/21. ábra: A foglalkoztatottak létszámának változása 2001 és 2011 között Hajdú-Bihar megyében (forrás: KSH) 48

A létszámok csökkentek a mezőgazdaságban, illetve az ipar, építőiparban egyaránt, míg a szolgáltatások ágazata komoly létszámemelkedésen ment keresztül. Az abszolút számok is változtak. 2001-ben 174.814 fő, 2011-ben 198.106 fő foglalkoztatott volt a megye gazdaságában. Az egyes ágazatok belső adatai is átalakultak (III/22. ábra). A leglátványosabban az öregedési folyamatot a mező- és erdőgazdálkodás foglalkoztatotti adatai adják vissza. Csak az 50 év feletti korcsoportokban vannak többen a 2011-es Népszámláláskor regisztráltak. A fiatalabbak (és különösen a 15-29-es korosztály esetében különösen nagy az eltérés, lényegesen kevesebben vannak az utolsó Népszámlálás szerint a fiatalok ebben az ágazatban, mint a 10 évvel ezelőtti (a két Népszámlálás között 10 év és 8 hónap telt el) időpontjában. Az ipar, építőipar esete nem tipikus. A szolgáltatásoké viszont igen. Az általános bővülési tendencia jól érzékelhető, de a legfiatalabb korcsoportnál itt feltűnik a demográfia hatása, csökken foglalkoztatottak száma.

III/22. ábra: Az egyes gazdasági ágakban foglalkoztatottak korszerkezete korcsoportonként 2001-ben és 2011-ben (forrás: KSH) 49

III. 5. 3. A foglalkoztatottak korcsoportonkénti megoszlása A foglalkoztatottak korcsoportonkénti bontásával a szakképzés-fejlesztésre vonatkozó háttérinformációk körét szeretnénk bővíteni. Az aktuális foglalkoztatási helyzetkép mellett a tervezésre erős hatást gyakorolhat a gazdaságban dolgozók életkor szerinti megoszlása. Az aktív állományból nyugdíjba vonulók száma (magas aránya) a hiányra, illetve az alacsony pedig a telítettségre vonatkozóan hasznos információ. Fontos az adatok korlátainak ismerete. Csak a jelen (2014-es) állapotokra vonatkozó információk kerültek feldolgozásra. Ez nem adja/adhatja vissza (reményeink szerint sem) a munkaerő-piac jövőbeni keresletét. Az oktatástervezés (annak munkaerő-piaci szükségleten alapuló típusa különlegesen) a keresleti oldalra való információkat gyűjti/számolja/előrevetíti. Korlátaink lévén ilyen céljaink nem lehettek, mi csak a keresleti oldal kilépő munkavállalóira vonatkozóan tudtunk megállapításokra jutni. Ebben is az általános tendenciákat tudjuk vázolni, hiszen (az adatbázisban is felismerhetően) a nyugdíjkorhatár nem jelent automatikus kilépést a munkaerő-piacról. A felsoroltak okán nem a számszerűség, hanem csak a tendenciák előrejelzése lehetett a célunk. Az elemzések során a foglalkoztatottak demográfiai jellemzőit vizsgáltuk, ebben a tekintetben nevesítettünk sérülékeny, avagy jobb helyzetben lévő foglalkozási főcsoportokat, esetleg foglalkozásokat (külön feladat a FEOR rendszerének OKJ-kel történő párhuzamosítása). A kínálati oldal tervezésekor már ennek szakmákra történő lefordításával kell dolgozni. Elemzésünk alapjaiban helyzetfeltáró jellegű. Az adatbázis alapjellemzői A megye foglalkoztatottjainak korcsoportonkénti vizsgálatához a NAV irányába kötelező adatszolgáltatást vettük alapul. Az információ-szolgáltatásra kötelezettek köre: - A munkáltató, a kifizető (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély munkáltatót is), - az állami foglalkoztatási szerv, - a Magyarországon bejegyzett egyházi jogi személy, - a szakképző iskolai tanulót tanulószerződés alapján foglalkoztató adózó, - a megszűnő, az átalakuló, a felszámolás, végelszámolás, illetve kényszertörlési eljárás alatt álló adózó. Minden vállalkozás havonta jelenti a foglalkoztatottjainak számát és FEOR szerinti beosztását 08-as nyomtatvány M mellékletén, illetve ezen feltünteti a foglalkoztatottak életkorát is (III/II. táblázat). III/II. táblázat: A 2014-re vonatkozó foglalkoztatotti adatbázis alapadatai Év 2014 (forrás: NAV 2015)

Foglalkozások száma 471

Foglalkoztatottak száma (éves átlag) 198.860

50

Átlagéletkor (év) 40,1

2014-re vonatkozóan ismert a teljes foglalkoztatotti létszám. Ennek havi eltérései számunkra nem érdekesek (nehezen kezelhetők), emiatt az éves átlaggal számoltunk (1-12. hónap foglalkoztatottjaink száma/12). Az adatok életkor évre vonatkozóan pontosak (a nyugdíjrendszer átalakításának folyamatában esetenként a születési hónapok hiánya gondot jelent). Az adatgyűjtés problémája, hogy a FEOR alapján történő azonosításuk 22,03%-uk (55. 923 fő éves átlagban) esetében nem kivitelezhető (III/23. ábra).

III/23. ábra: A beazonosítatlan FEOR kategóriával rendelkező adatok korcsoportonkénti súlya (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015) Jól látható, hogy a FEOR beosztás hiánya a korcsoportba tartozó foglalkoztatott számával (többé-kevésbé) fordítottan változik. A 26-30-as korcsoporttól a 61-65-ig meghaladja a negyedét a foglalkoztatottaknak. A legkisebb eltérés 46-55 közötti két csoportban található, itt csak egyhatodnyi emberről nem tudjuk a foglalkozást beazonosítani. A legnagyobb arányú hiány a legfiatalabb (16-20 évesek) és a legöregebb (76-80 évesek) korcsoportjainál fordul elő, itt mintegy fele a foglalkoztatottaknak FEOR szerinti besorolással nem azonosítható (III/III. táblázat). III/III. táblázat: A megye foglalkozásai közül 1% feletti arányban részesülő legnagyobbak Foglalkoztatottak Átlag FEOR kód Elnevezés száma életkor (havi átlag, fő) (év) Egyéb, máshova nem sorolható egyszerű 9239 7712 40,95 szolgáltatási és szállítási foglalkozású Bolti eladó 5113 7225 39,28 Egyszerű ipari foglalkozású 9310 4274 41,91 Tehergépkocsi-vezető, kamionsofőr 8417 3673 42,11 Gazdasági, költségvetési szervezet vezetője 1210 3661 46,00 (igazgató, elnök, ügyvezető igazgató) Egyéb szolgáltatást nyújtó egység vezetője 1329 2937 46,13 Egyéb ügyintéző 3910 2609 39,90 Egyéb takarító és kisegítő 9119 2375 45,03 Kereskedelmi tevékenységet folytató egység 1333 2335 45,17 vezetője 51

FEOR kód

Elnevezés

Szociális gondozó, szakgondozó 3513 Intézményi takarító és kisegítő 9112 Egyéb, magasan képzett ügyintéző 2910 Általános irodai adminisztrátor 4112 Egyéb egyszerű építőipari foglalkozású 9329 Egyszerű mezőgazdasági foglalkozású 9331 Besorolatlan (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015)

Foglalkoztatottak száma (havi átlag, fő) 2313 2283 2153 2139 2108 2086 55923

Átlag életkor (év) 42,59 46,91 37,89 38,67 38,36 41,56 38,80

Jellemzően a szolgáltató ágazat foglalkozásai jelentek meg a legnagyobb létszámok között. Ebből a legnagyobb egységet a besorolatlanok jelentik. Életkor szerinti képbe természetesen a foglalkozásra vonatkozó azonosítás nélkül is beemelhető (III/24. ábra).

III/24. ábra: Hajdú-Bihar megye foglalkoztatottjainak életkor-csoportonkénti megoszlása 2014-ben [%] (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015) Az ábra tulajdonképpen egy fél korfa. Nemek szerinti bontás híján csak egyik oldalon jelenített meg információkat, az adott korcsoportba tartozó foglalkoztatottak arányát, a teljes foglalkoztatotti csoporton belül. Ez a kép természetesen eltér a teljes népesség korfájától. Érdekes, hogy viszonylag magas a foglalkoztatottak aránya a nyugdíj korhatár felett. A korcsoportokkal történő azonosítás a felmenő rendszerben emelkedő nyugdíj korhatár miatt nem precíz, de csak a 65 feletti aktívakat számolva 2,3% (5800 fő) látható.

52

A természetes demográfiai folyamatok eredményeként a magasabb életkort egyre kevesebben élik meg, emiatt egy optimális demográfiai szerkezettel rendelkező ország foglalkoztatottjainak korfája az (kötelező, jellemző) iskolázás utáni időszakban a legnagyobb létszámokat mutatja, onnantól folyamatosan csökken az idősebb korcsoportok súlya. Itt a 26-33 évesek csoportjánál kellene előfordulni a nagy értékeknek (arányoknak), addigra akár a felsőoktatáson is túl kell lennie a potenciális munkavállalónak. Esetünkben ez a 36-40 évesek korcsoportjában jelenik meg, onnan „normális futású” a szalagsor. A fiatal foglalkoztatottak hiányoznak és az idő előrehaladtával egyre jobban hiányozni fognak a foglalkoztatottak közül. Természetes demográfiai okok, külföldi munkavállalás (nemzetközi és belföldi vándorlás), valamint a pályakezdőket érintő munkanélküliség egyaránt szerepet játszik ebben a helyzetben. Utóbbi kettő (ha nehezen is) talán kezelhető, a természetes fogyás tendenciája viszont szinte megfordíthatatlan. III. 5. 4. A demográfiai tekintetben sérülékeny helyzetben lévő foglalkozások vizsgálata A nagy tömegben rendelkezésünkre álló adatot demográfiai jellemzőik (kilátások) alapján rendszereztük. A rendszerezéshez index-alkotásra tettünk kísérletet. A demográfiában használatos „öregedési indexhez” hasonló (65 feletti korcsoport száma/14 alatti korcsoport) „kiöregedési indexet” hoztunk létre. Számításakor a fiatal aktív foglalkoztatottak arányát viszonyítottuk az idős aktívakhoz (40-65 közötti foglalkoztatottak/16-30 közötti foglalkoztatottak). A két véglet helyett a foglalkoztatás korszerkezetének vizsgálatakor gyakran alkalmazott „fiatal aktív munkavállaló” (16-30) és az „idős aktív munkavállaló” (31-65) két csoportját használtuk fel. Idős/fiatal osztással létrehozott viszonyszámunk esetében az egy alatti kis számok a fiatalok többletét, az egy feletti nagyobbak, pedig az idősek többségét jelzik. Az egyes foglalkozások demográfiai helyzetének megítéléséhez (szakmák számára vonatkozó egységgel) decilisekre osztottuk az index értékeit (III/IV táblázat). III/IV. táblázat: „Kiöregedési mutató” Hajdú-Bihar megye foglalkoztatottjai körében Decilisek száma

Decilisekbe tartozó foglalkozások száma

1. 47 2. 47 3. 47 4. 47 5. 47 6. 47 7. 47 8. 47 9. 47 10. 49 Összesen: 472 (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015) 53

Öreg/fiatal foglalkoztatott index szélső értékei 0-0,3 0,3-0,49 0,49-0,66 0,66-0,84 0,84-1,02 1,03-1,2 1,21-1,46 1,46-1,86 1,86-2,49 2,57-29 0-29

Foglalkoztatottak száma (fő) 3575 8233 9751 19240 13702 26266 18847 19972 15723 6628 141937

Az első tizedbe tartozó foglalkozások közel harmada esetében nincs az idősek (40-65 évesek) között az adatbázisban dolgozó, csak a fiatalabbak között vannak ide tartozók. Ezek mindegyike egy-két főt jelent mindössze, foglalkozásaik nem tömegeket jelentenek (meteorológus, matróz, író, néprajzkutató, stb.). 100 fő feletti létszámban a „modernebb”, magasabb képzettséget igénylő szakmák tűntek fel (egyéb természettudományi foglalkozású (737), villamosberendezés-összeszerelő (505), szoftver fejlesztő (323 fő), szállodai recepciós (198), egyéb adatbázis- és hálózati elemző (198), villamosipari technikus (164). Hasonlóan jó korviszonyokkal jellemezhető még a második és a harmadik decilis (III/V-VI. táblázat). III/V. táblázat: A második decilis legnagyobb számú foglalkoztatottjai Ö/F arány Kód Foglalkozás 0,49 2910 Egyéb, magasan képzett ügyintéző 0,34 5133 Pultos 0,34 5132 Pincér 0,49 2533 Kereskedelmi tervező, szervező 0,41 9224 Pultfeltöltő, árufeltöltő 0,39 2211 Általános orvos 0,49 2312 Szociális munkás és tanácsadó 0,33 5211 Fodrász 0,47 4114 Adatrögzítő, kódoló 0,31 5121 Üzemanyagtöltő állomás kezelője (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015)

Foglalkoztatott száma (fő) 2 153 1 047 584 416 378 354 340 334 263 240

Ezekben is jellemzően érettségihez, vagy magasabb végzettséghez kötődő foglalkozások (szakmák) jelentek meg. Számomra az általános orvosok jelenléte érdekes. III/VI. táblázat: A harmadik decilis legnagyobb számú foglalkoztatottjai Ö/F arány 0,66 0,49 0,61

Kód Foglalkozás 4112 Általános irodai adminisztrátor 3622 Kereskedelmi ügyintéző 5129 Egyéb, máshova nem sorolható kereskedelmi foglalkozású 0,64 8133 Gyógyszergyártó gép kezelője 0,54 7324 Fémcsiszoló, köszörűs, szerszámköszörűs 0,62 3624 Ügynök (a biztosítási ügynök kivételével) 0,56 2118 Gépészmérnök 0,52 8325 Csomagoló-, palackozó- és címkézőgép kezelője 0,62 2139 Egyéb, máshova nem sorolható mérnök 0,58 3139 Egyéb, máshova nem sorolható technikus (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015)

54

Foglalkoztatott száma (fő) 2 139 1 030 658 618 494 476 350 336 298 258

A harmadik tizedbe sorolható a nagyszámú, de FEOR szerinti beosztásba nem sorolt nagy tömegű (55.923) csoport is. A negyedik tizedben (még mindig a fiatal aktívak száma magasabb) jelennek meg a középszintű szakképzésben is elérhető szakmák (III/VII. táblázat). III/VII. táblázat: A negyedik decilis legnagyobb számú foglalkoztatottjai Ö/F arány Kód Foglalkozás Foglalkoztatott száma (fő) 0,75 5113 Bolti eladó 7 224 0,73 9329 Egyéb egyszerű építőipari foglalkozású 2 108 0,69 4190 Egyéb, máshova nem sorolható irodai, 1 627 ügyviteli foglalkozású 0,69 9223 Rakodómunkás 1 583 0,74 5134 Szakács 845 0,84 3161 Munka- és termelésszervező 697 0,84 7325 Hegesztő, lángvágó 696 0,78 7232 Nyomdász, nyomdai gépmester 527 0,76 7114 Pék, édesiparitermék-gyártó 493 0,66 7223 Bútorasztalos 360 0,73 5117 Bolti pénztáros, jegypénztáros 303 (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015) A közel 20.000 fővel reprezentált tizedben látványos a bolti eladók magas száma, valamint az „egyszerű építőipari foglalkozás” és a rakodómunkások magas aránya. Itt a képzés rövidsége (hiánya) miatt vannak jelen sokan egészen fiatalon, ez javítja a korstruktúrát. A decilis kisebb létszámú foglalkozásai között a képzettek (diplomások) közül a fizikus, pszichológus és a térinformatikus foglalkozás is feltűnik tízes nagyságrenddel. Demográfiai vonatkozásban az elöregedő foglalkozások jelentik a tizedik tizedbe tartozók (III/VIII. táblázat). III/VIII. táblázat: A tizedik decilis legnagyobb számú foglalkoztatottjai Ö/F arány Kód Foglalkozás Foglalkoztatott száma (fő) 2,79 9112 Intézményi takarító és kisegítő 2 283 2,99 9231 Portás, telepőr, egyszerű őr 997 2,56 5222 Segédápoló, műtőssegéd 489 2,93 1327 Egészségügyi tevékenységet folytató 473 egység vezetője 4,16 1328 Oktatási-nevelési tevékenységet folytató 465 egység vezetője 2,85 8322 Vízgazdálkodási gépkezelő 398 2,79 3326 Gyógyszertári és gyógyszerellátási 338 asszisztens 3,88 9111 Háztartási takarító és kisegítő 313 4,99 8323 Kazángépkezelő 139 7,07 8321 Energetikai gép kezelője 137 4,51 9232 Mérőóra-leolvasó és hasonló egyszerű 132 foglalkozású (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015) 55

Az egyszerű (magasabb képzettséget nem igénylő, OKJ-s tanfolyamokkal megszerezhető) szakmák (takarító, őr, háztartási takarító) mellett (értelemszerűen) magasabb korban megszerezhető vezető beosztások és speciális képzettséget igénylők (gyógyszertári asszisztens, kazángépkezelő, energetikai gép kezelője) egyaránt előfordulnak. Közülük is a legrosszabb mutató a „zéróosztó”, amikor a fiatalok között teljesen hiányzik az utánpótlás (III/IX. táblázat). III/IX. táblázat: A tizedik decilisben megjelenő időskorú foglalkoztatottal nem rendelkező foglalkozások legnagyobb számú foglalkoztatottjai Kód Foglalkozás 8415 Trolibuszvezető 8411 Mozdonyvezető 2228 Alternatív gyógymódot alkalmazó 3655 Nyomozó 7414 Üveggyártó 7213 Kalapos, kesztyűs 5242 Házvezető 2162 Csillagász 5251 Rendőr 7215 Tímár 8141 Kerámiaipari terméket gyártó gép kezelője (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015)

Foglalkoztatott száma (fő) 14 9 6 3 3 2 2 1 1 1 1

Kis létszám mellett figyelhető meg ez a helyzet, ritka foglalkozás (csillagász), megszűnőben lévő szakma (tímár, kalapos, kesztyűs), megyére nem jellemző tevékenységekhez köthető foglalkozások (üveggyártó, kerámiaipari terméket gyártó gép kezelője, üveggyártó) és néhány tömegközlekedési foglalkozás (trolibusz vezető, mozdonyvezető, de itt van a csoport közelében a villamosvezető is 24 fővel) vonatkozásában. A kilencedik és nyolcadik tized is hasonlóan rossz helyzetről árulkodik. Itt még kétszer többen vannak az idős korcsoportokban, mint a fiatalok körében (III/X-XI. táblázat).

56

III/X. táblázat: A kilencedik decilis legnagyobb számú foglalkoztatottjai Ö/F arány Kód Foglalkozás Egyéb takarító és kisegítő Lakatos Konyhai kisegítő Vezeték- és csőhálózat-szerelő (víz, gáz, fűtés) Ipari tevékenységet folytató egység vezetője Autóbuszvezető Egyéb gazdasági tevékenységet segítő egység vezetője 1,99 3321 Általános egészségügyi asszisztens 1,98 1311 Mezőgazdasági, erdészeti, halászati és vadászati tevékenységet folytató egység vezetője 2,38 2212 Szakorvos 2,33 1411 Számviteli és pénzügyi tevékenységet folytató egység vezetője 2,08 8190 Egyéb, máshova nem sorolható feldolgozóipari gép kezelője 2,26 8416 Személygépkocsi-vezető 9233 Hivatalsegéd, kézbesítő 1,93 8424 Daru, felvonó és hasonló anyagmozgató gép kezelője 2,32 5243 Épületgondnok (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015) 1,94 1,89 1,94 2,12 1,90 2,23 2,26

9119 7321 9236 7521 1312 8418 1419

III/XI. táblázat: A nyolcadik decilis legnagyobb számú foglalkoztatottjai Ö/F arány Kód Foglalkozás 1210 Gazdasági, költségvetési szervezet vezetője (igazgató, elnök, ügyvezető igazgató) 1,81 1329 Egyéb szolgáltatást nyújtó egység vezetője 1,70 1333 Kereskedelmi tevékenységet folytató egység vezetője 1,76 2432 Csecsemő- és kisgyermeknevelő, óvodapedagógus 1,75 7212 Szabó, varró 1,75 7333 Mezőgazdasági és ipari gép (motor) karbantartója, javítója 1,65 7524 Épületvillamossági szerelő, villanyszerelő 1,53 1313 Építőipari tevékenységet folytató egység vezetője 1,57 7323 Forgácsoló 1,79 5221 Gyermekfelügyelő, dajka 1,74 6122 Baromfitartó és –tenyésztő (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015) 1,79

57

Foglalkoztatott száma (fő) 2 375 1 898 1 356 1 309 964 894 771 757 632 607 547 516 313 308 236 215

Foglalkoztatott száma (fő) 3 661 2 937 2 335 1 508 1 174 860 806 738 737 564 478

Mindkét tizedben a vezető (1-es 2-es FEOR főcsoportba tartozó) beosztások adják a csoport jórészét, valamint a középszintű szakmai végzettséggel rendelkező szakmunkások. A kilencedikben inkább a 8-as (gépkezelők, összeszerelők, járművezetők) és a 9-es (szakképzettséget nem igénylő, egyszerű foglalkozások) FEOR főcsoportok, a 8.-ban pedig a 7-es főcsoport (ipari és építőipari foglalkozások) vannak túlsúlyban. III. 5. 5. A foglalkoztatottak életkora alapján valószínűsíthető kilépési évek A tervezést segítheti (a korévenként is rendelkezésünkre álló adatsor alapján felvázolható) a nyugdíjba meneteli évek vizsgálata. Ez nem jelent tényleges nyugdíjba vonulást, hiszen az adatsorban is 3,8% feletti a (jelenleg 62 éves) nyugdíjkorhatár után is dolgozók aránya. A továbbiakban vizsgáltuk a nyugdíjba vonulás jelenségét az öregségi nyugdíjkorhatár változásának függvényében. A munkaerő-piacról kilépők életkora következőképp alakul a közeli években (III/XII. táblázat). III/XII. táblázat: Az öregségi nyugdíj korhatár emelkedésének folyamata Életkor (év) Nyugdíjba vonulás éve 59 2020, 2021 60 2019 61 2017, 2018 62 2016 Az 1997. évi 81. törvény 2009-es módosítása (2009. évi XL. tv.) szerint 62 évről 2014 és 2021 között évjáratonkénti fél-féléves emeléssel 65 évre emelkedik az öregségi nyugdíjkorhatár. Ennek megfelelően az 1953-ban születettek 2016-ban, az 1954 első 183 napjában születettek 2017-ben, második felében születettek 2018-ban, az 1955-ösök 2019-ben és az 1956 első felében születettek 2020-ban, második felében születtetek 2021-ben vonulhatnak nyugdíjba. Az adott korévben jelenlévő foglalkozások száma a kor növekedésével ellentétesen csökken (III/25 ábra).

III/25. ábra: A nyugdíj előtt álló korévek és a hiányzó foglalkozások száma (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015)

58

Összességében 472 FEOR kategória került azonosításra az adatbázisban (emlékeztetőül, a foglalkoztatottak ötödénél ez nem azonosítható). Az 59 évesek esetében a hiányzó szakmák aránya 30% alatti, a 62 éveseknél már 47,8%, közel a szakmák fele. Az 1-es (Gazdasági, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, törvényhozók) és a 2-es (Felsőfokú képzettség önálló alkalmazást igénylő foglalkozások) főcsoporthoz tartozó a hiányzó szakmák közel fele (52 darab). Néhány 10 főt érintő szakmák is vannak ebben a kategóriában, de egészen komoly létszámok is feltűnnek (III/XIII. táblázat). III/XIII. táblázat: Az 500 fő felett reprezentált foglalkozások, ahol hiányzik az 59 éves dolgozó Kód Foglalkozás Foglalkoztatott száma (fő) 4222 Recepciós 1848 2224 Gyógytornász 1622 2714 Kulturális szervező 1407 5213 Manikűrös, pedikűrös 1265 9235 Gyorséttermi eladó 1040 3721 Sportoló 1037 2715 Könyv- és lapkiadó szerkesztője 1021 6211 Erdészeti foglalkozású 992 2619 Egyéb jogi foglalkozású 924 2141 Rendszerelemző (informatikai) 903 2136 Grafikus és multimédia-tervező 901 2137 Minőségbiztosítási mérnök 813 3652 Adó- és illetékhivatali ügyintéző 754 3335 Látszerész 617 2523 Személyzeti és pályaválasztási szakértő 605 7915 Kéményseprő, épületszerkezet-tisztító 605 2627 Nyelvész, fordító, tolmács 592 2229 Egyéb humán-egészségügyi (társ) foglalkozású 588 1325 Gyermekgondozási tevékenységet folytató egység 564 vezetője (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015) A gyorséttermi eladó, gyógytornász, sportoló „kikopása” az életkor előrehaladtával elfogadható. A rendszerelemző, multimédia tervező, minőségbiztosítási mérnök nem az idősebbek szakterülete csupán azért sem, mert az ő aktív korukban terjedtek el ezek a szakmák, a modernizáció eredményeként. A nyelvész, fordító, látszerész, kulturális szervező esetében nehezen találni kézenfekvő magyarázatot. Érdekessége a listának, hogy a 135-ből 105 foglalkozás a 60, a 61 és a 62 évesek között sem szerepel. A táblázatban pirossal jelölt (amúgy nagy számban fellelhető) foglalkozásokból senki sem fog nyugdíjba vonulni 2021-ig. Döntő részükben a növekedés igényli a munkaerőpiacra belépő fiatal szakmával rendelkező munkaerőt.

59

A 472-ből 210 olyan foglalkozás van, amiből mind a négy évben lépnek ki a munkaerőpiacról munkavállalók. A nyugdíjba vonulás lehetséges időpontjának előrejelzését is csoportalkotással próbáltuk áttekinthetővé tenni. Az adott korévben nyugdíjba vonulók és a teljes aktív állomány arányát vizsgáltuk FEOR kategóriánként. Ebben az esetben az adott korévből hiányzókon kívül alkottunk öt csoportot. A csoportalkotás elve az azonos esetszám volt. Az így létrehozott %-os arányszámot munkanéven „nyugdíjba vonulási arány xxxx évben” neveztük el. Az arány alacsony értéke a kevés korévhez tartozó foglalkoztatott mellett nagyobb számú fiatal jelenlétét mutatja a foglalkozáson belül. Fordítva pedig az arányaiban sok kilépő előrejelzésével esetleges munkaerő-piaci hiány kialakulását prognosztizálhatja. Szinte foglalkozásonként szükséges azonban e mellé háttérelemzés, amit konkrét példával megpróbáltunk bemutatni. Az 59 évesek (1956-ban születettek) esetében az öt kategória a következőképp alakult (III/XIV. táblázat). III/XIV. táblázat: Az 1956-ban születettek nyugdíjbavonulási arányszáma 2020-2021-ben A pentilisekbe tartozó „Nyugdíjba Foglalkoztatottak foglalkozások száma vonulási arány száma 2020/2021” (havi átlag, fő) 1. 67 33,33-2,92 580 2. 67 2,89-2,01 661 3. 68 2,1-1,33 731 4. 69 1,33-0,81 429 5. 66 0,81-0,07 60 Összesen 337 33,33-0,07 2461 (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015) A 60 évesek (1955-ben születettek) esetében az öt kategória a következőképp alakult (III/XV. táblázat). III//XV. táblázat: Az 1955-ben születettek nyugdíjbavonulási arányszáma 2019-ben A pentilisekbe tartozó foglalkozások száma

„Nyugdíjba vonulási arány 2020/2021” 37,5% - 2,19% 2,11-1,44 1,44-1,36 1,36-0,54 0,54-0,03 37,5-0,003

1. 60 2. 60 3. 60 4. 61 5. 61 Összesen 305 (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015)

60

Foglalkoztatottak száma (havi átlag, fő) 580 1302 425 251 66 2624

A 61 évesek (1954-ben születettek) esetében az öt kategória a következőképp alakult (III/XVI. táblázat). III/XVI. táblázat: Az 1954-ben születettek nyugdíjbavonulási arányszáma 2017-2018-ban A pentilisekbe tartozó „Nyugdíjba Foglalkoztatottak foglalkozások száma vonulási arány száma 2020/2021” (havi átlag, fő) 1. 55 20,45-1,51 339 2. 55 1,51-0,89 1011 3. 55 0,89-0,58 217 4. 54 0,58-0,31 184 5. 53 0,31-0,03 44 Összesen 272 20,45-0,03 1795 (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015) A 62 évesek (1953-ban születettek) esetében az öt kategória a következőképp alakult (III/XVII. táblázat). III/XVII. táblázat: Az 1953-ban születettek nyugdíjbavonulási arányszáma 2016-ban „Nyugdíjba vonulási arány 2020/2021” 15,63-1,09 1,09-0,68 0,68-0,39 0,39-0,2 0,2-0,02 15,63-0,02

A pentilisekbe tartozó foglalkozások száma 1. 48 2. 49 3. 48 4. 48 5. 52 Összesen 245 (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015)

Foglalkoztatottak száma (havi átlag, fő) 239 654 174 94 39 1200

A vizsgált négy év (nyugdíjba vonulásuk szerint 2021-ig terjedő időszak) azonos elemszámú pentiliseinek néhány általános jellemzője megállapítható. -

Az életkor előrehaladtával a korév foglalkoztatottjainak száma majdnem folyamatosan csökken (2461-ről 1200-ra). Az 1953. február 8-án bevezetett abortusztilalom az 1954, 1955 és 1956-ban születettekre volt hatással, ennek nyomai itt is fellehetők. Mind a négy évjárat esetében az első két pentilisben található a foglalkoztatottak kétharmada, esetenként háromnegyede.

A négy nyugdíj előtti év jellemzőinek egyszerre történő kezelését rangsor átlag segítségével oldottuk meg. A rangsort évjáratonként (59 éves, 60 éves, 61 éves, 62 éves) a fent részletezett pentilisek + a „nem szerepel az adott évjáratban a foglalkozás”, segítségével alkottuk meg. 1es besorolást kapott a „nem szerepel” 2-est az első pentilis, ahol a legnagyobb az adott (nyugdíj előtti) korúak aránya a foglalkozás teljes aktív állományában.

61

Ez a demográfiai tekintetben veszélyeztetett helyzet második szintje, ennél csak jobb, ha csökken az arány a teljes foglalkozási csoporton belül. 3-ast a kisebb, 4-est a még kisebb aránnyal bíró foglalkozások kapták. Minden foglalkozás besorolásra került egy kategóriába és ezekhez (1 és 6 között) számot rendeltünk. A kategóriákhoz értéket rendeltünk ezek matematikai átlaga megmutatja, hogy az egyes foglalkozások (a négy év, 59,60,61,62) összességében mennyire szerepelnek jobb, vagy rosszabb helyen. Ha csak egy évjárat kapcsán jelent meg a foglalkozás és ott is csak a leggyengébb értéket hozta, akkor 1,25 lesz a rangsorátlaga. Ezek a szakmák szinte teljesen hiányoznak ennek a négy évnek a korcsoportjából, vagy, ha megjelentek, akkor magas a foglalkozáson belül a hamarosan nyugdíjba vonulók aránya, veszélyes lehet a munkaerő-piacra a nyugdíjazás (III/XVIII. táblázat). III/XVIII. táblázat: A rangsorátlagban legrosszabb helyzetben lévő foglalkozások Kód

Foglalkozás

1110 Törvényhozó, miniszter, államtitkár 2132 Erdő- és természetvédelmi mérnök 2164 Kémikus 2242 Növényorvos (növényvédelmi szakértő) 2629 Egyéb társadalomtudományi foglalkozású 2712 Levéltáros 2715 Könyv- és lapkiadó szerkesztője 3111 Bányászati technikus 3512 Hivatásos nevelőszülő, főállású anya 3631 Konferencia- és rendezvényszervező 4136 Iratkezelő, irattáros 4212 Szerencsejáték-szervező 5114 Kölcsönző 5251 Rendőr 7213 Kalapos, kesztyűs 7310 Fémöntőminta-készítő 7332 Repülőgépmotor-karbantartó, -javító 7411 Címfestő 7523 Felvonószerelő 7536 Kőfaragó, műköves 7537 Kályha- és kandallóépítő (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015)

62

érintettek száma (59-62 között) 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25

rangsorátlag 1 1 1 1 2 1 1 1 1 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

Alig érint valakit és jellemzően középfok feletti foglalkozásokat jelent a táblázat esetében, de általában is a demográfiai veszélyhelyzet. A megyében feltűnő foglalkozások (472) közel felénél (veszélyesebb helyzetben lévők) foglalkozások vezető beosztásban lévő foglalkoztatottakat és/vagy kis létszámot érintenek. 237. foglalkozásként jelent meg a sorban az „Egyéb takarító és kisegítő” 156 fővel és az „Egyszerű ipari foglalkozású” kategória 332 fővel, még a közepes (3) átlag alatti értékkel. 128 olyan szakma van, ahol 4 feletti a rangsorátlag. A nagyon jó (legfeljebb két esetben nem a legjobb pentilisben szerepelő) foglalkozások száma 25 (III/XIX. táblázat). III/XIX. táblázat: A rangsorátlagban legrosszabb helyzetben lévő foglalkozások Kód Foglalkozás érintettek száma rangsorátlag (59-62 között) 2142 Szoftverfejlesztő 5,5 5 2431 Általános iskolai tanár, tanító 5,5 17 2533 Kereskedelmi tervező, szervező 5,5 8 3323 Orvosi képalkotó diagnosztikai és 5,5 2 terápiás berendezések kezelője 3324 Orvosi laboratóriumi asszisztens 5,5 2 4114 Adatrögzítő, kódoló 5,5 4 5117 Bolti pénztáros, jegypénztáros 5,5 5 5135 Cukrász 5,5 3 5212 Kozmetikus 5,5 3 5221 Gyermekfelügyelő, dajka 5,5 11 7223 Bútorasztalos 5,5 6 7325 Hegesztő, lángvágó 5,5 18 9211 Szemétgyűjtő, utcaseprő 5,5 17 9212 Hulladékosztályozó 5,5 3 9224 Pultfeltöltő, árufeltöltő 5,5 8 2169 Egyéb természettudományi foglalkozású 5,75 11 2432 Csecsemő- és kisgyermeknevelő, 5,75 20 óvodapedagógus 2910 Egyéb, magasan képzett ügyintéző 5,75 35 3311 Ápoló, szakápoló 5,75 20 5121 Üzemanyagtöltő állomás kezelője 5,75 1 5132 Pincér 5,75 8 7112 Gyümölcs- és zöldségfeldolgozó, 5,75 9 tartósító 2312 Szociális munkás és tanácsadó 6 3 5133 Pultos 6 16 8212 Villamosberendezés-összeszerelő 6 3 (forrás: NAV adatszolgáltatás, 2015)

63

Közülük kiemelkedik a „Szociális munkás és tanácsadó”, a „Pultos”, valamint a „Villamosberendezés-szerelő”. III. 5. 6. Szűkebb minta elemzésének módszertani lehetőségei (FEOR 73) A részletes vizsgálat mintáját adhatja a 73-as FEOR csoport („Fém- és villamosipari foglalkozások”) megjelenítése. A főcsoportba tartozó 17 FEOR foglalkozásból mindegyik megjelenik a megyei vizsgálatban (III/XX. táblázat). III/XX. táblázat: A FEOR hierarchiája a 73 csoporttal 7. IPARI ÉS ÉPÍTŐIPARI FOGLALKOZÁSOK 73 Fém- és villamosipari foglalkozások 731 Kohászati foglalkozások 7310 Fémöntőminta-készítő 732 Fémmegmunkálók 7321 Lakatos 7322 Szerszámkészítő 7323 Forgácsoló 7324Fémcsiszoló, köszörűs, szerszámköszörűs 7325 Hegesztő, lángvágó 7326 Kovács 7327 Festékszóró, fényező 7328 Fém- és egyéb tartószerkezet-szerelő 733 Gépek, berendezések karbantartói, javítói 7331 Gépjármű- és motorkarbantartó, -javító 7332 Repülőgépmotor-karbantartó, -javító 7333 Mezőgazdasági és ipari gép (motor) karbantartója, javítója 7334 Mechanikaigép-karbantartó, -javító (műszerész) 7335 Kerékpár-karbantartó, -javító 734 Villamossági berendezések műszerészei, szerelői 7341 Villamos gépek és készülékek műszerésze, javítója 7342 Informatikai és telekommunikációs berendezések műszerésze, javítója 7343 Elektromoshálózat-szerelő, - javító Hajdú-Bihar megyében a 2021-ig terjedő rövidtávú periódusban ebből a FEOR csoportból nyugdíjba vonulók jellemzőit mutatja a táblázat (III/XXI. táblázat).

64

III/XXI. táblázat: A 2021-ig tartó időszak nyugdíjazásainak hatása 73-as FEOR csoport foglalkoztatottjaira Kód

7335 7310 7332 7322 7323 7321 7333 7326 7334 7343 7327 7328 7341 7342 7324 7331 7325 Összese n

Foglalkozás

Érintett személyek száma Kerékpár-karbantartó, - javító 1 Fémöntőminta-készítő 1 Repülőgépmotor-karbantartó, - javító 1 Szerszámkészítő 14 Forgácsoló 49 Lakatos 123 Mezőgazdasági és ipari gép (motor) karbantartója, 51 javítója Kovács 2 Mechanikaigép-karbantartó, - javító (műszerész) 17 Elektromoshálózat-szerelő, - javító 19 Festékszóró, fényező 2 Fém- és egyéb tartószerkezet-szerelő 6 Villamos gépek és készülékek műszerésze, javítója 25 Informatikai és telekommunikációs berendezések 5 műszerésze, javítója Fémcsiszoló, köszörűs, szerszámköszörűs 6 Gépjármű- és motorkarbantartó, - javító 25 Hegesztő, lángvágó 18 17 foglalkozás 365 fő

Rangsor átlag 1 1,25 1,25 2 3 3,25 3,25 3,75 3,75 3,75 4 4 4 4,25 4,75 4,75 5,5 3,38 átlag

A foglalkozások sorrendje a táblázatban az 59, 60, 61, 62 éves foglalkoztatottak tulajdonságait összegző rangsor átlag alapján készült. A demográfia legfontosabb gondja az elöregedés egységesen megjelenik a táblázatban. Nagyon kevés a stabil demográfia viszonyokat jelző magas rangsorátlag érték. A veszélyeztetett kategóriába a legalacsonyabb rangsor átlaggal rendelkező foglalkozások tartoznak (sötét sárga). Nincsenek minden vizsgált évjáratban nyugdíj előtt állók (kikoptak), illetve ha vannak akkor a rosszabb pentilisek részei. Közülük a nagy létszámokat jelentő „Forgácsoló” (49 fő), „Lakatos”(23 fő), „Mezőgazdasági és ipari gépkarbantartó, javító” (51 fő) érdemel figyelmet. Rossz pentilisbe sorolásukat (ebből következően az alacsony rangsorátlagot) a nyugdíj előtt álló korcsoport foglalkozáson belüli magas aránya miatt kapták. Munkaerőpiacról történő kilépésüket figyelemmel kell kísérni. A köztes kategóriába kerülők (világosabb sárga) átlagos, átlagnál kicsit jobb helyzetet mutatnak, esetükben nem akut a demográfia problémája.

65

A hegesztő, lángvágó foglalkozásnál az 5,5-es átlag az 59 évesek körében egy négyes rangérték és a 60, 61, 62 évesek körében pedig három legjobb (6) kombinációjaként alakult ki. Esetükben stabil a közeljövő, legalább is a demográfiai szemszögéből. A szakképzés irányába információ értékkel bír az is, hogy alacsony létszámokat érintenek itt a nyugdíjazások. Komoly figyelmet érdemelnek a nagy létszámú nyugdíjazást jelentő évek. A közeli jövőben ilyenek közelednek az öregségi nyugdíj korhatárához, de a korhatár emelése időben kicsit szétosztja a létszámot. Felhasznált irodalom Bálint L. – Gödri I. (2015): A belföldi vándorlás.- In.: Demográfiai portré, (Szerk.: Monostori J. –Öri P. – Spéder Zs.) 171-187. Hárs Á. (2015): A magyarországi munkaerőpiac migránsokat felszívó képessége - Korábbi tapasztalatok és a menekültválság dilemmái.http://mta.hu/data/cikk/13/70/8/cikk_137008/_hars.pdf, Letöltés ideje:2015. 11. 02. Kincses Á. (2014): A Magyarországon élő külföldi állampolgárok területi koncentrációja, 2001 – 2011.- Területi Statisztika, 534-549. Lakatos M.- L. Rédei M.- Kapitány G. (2015): Mobilitás és foglalkoztatás. – Területi Statisztika, 157–179. Papp Z. A. - Kováts A. - Morauszki A. (2015): Menedékkérők Magyarországon 2015-ben.http://mta.hu/data/cikk/13/70/8/cikk_137008/_pappz.pdf, Letöltés ideje:2015. 11. 02. Adatforrások, dokumentumok Teir.hu KSH Népszámlálási adatok KSH Munkaerő-piaci felmérések NAV adatszolgáltatás, 2015

66

IV. Pályaorientáció elméletének és gyakorlatának átalakulása (szerző: Dr. Teperics Károly)

IV. 1. Fogalmak, szinonimák A pályaorientáció fogalma a hazai szakmai közéletben látszólag egy tisztázott elméleti háttérrel és működő gyakorlattal rendelkező tevékenységet fed. A szakmai közbeszéd ezzel együtt meglehetősen eklektikus, sok esetben szinonimaként használnak benne egymással nem átfedő kifejezéseket. Gyakori, hogy a pályaválasztás kifejezés helyett kerül használatra, de előfordul a pályairányítás is ebben az összefüggésben. Ebben a szóösszetételben közös a „pálya” szó, amivel kapcsolatban létezik konszenzus, hiszen az életutunk (már megtett, vagy előttünk álló) eseményeinek sorozatát értjük alatta (Kenderfi 2012). A közvélekedés gyakran szolgáltatások kiterjedt hálózatát érti a szinonimák alatt, vagy a személyiségfejlesztő módszerek alkalmazását. Máskor gyakran csak az iskolai foglalkozásokra gondolnak, olyan készségekre és ismeretekre, amelyeket a fiatalokkal kell elsajátíttatni. Általában egyetértenek abban az emberek, hogy ez valamiféle ismeretszerzés annak érdekében, hogy a fiatalok el tudjanak igazodni a világban, képesek legyenek tudatosan tervezni a pályájukat. A pályairányítás a szocialista Magyarország viszonyai közepette értelmezhető fogalomként írható le. Magyarországon 1967-ben jelent meg az első pályaválasztással foglalkozó Kormányhatározat. 1971-ben egy végrehajtási utasítás (az ifjúsági pályaválasztási rendszerről) szerint a tanácsadásban a „népgazdasági igényeknek megfelelően irányító hatás érvényesítésére kell törekedni” (idézi Kenderfi 2012; 17). A gondolat a tervgazdálkodás, egészen pontosan a munkaerő-szükségleten alapuló oktatástervezés szellemében a gazdaságban szükséges ágazatok/szakmák irányába próbálták terelni a fiatalokat. Ez tulajdonképpen a pályairányítás (pályára irányítás), amivel a rendszer „a pályaválasztás tervszerű, munkaerő-gazdálkodás alapján történő céltudatos befolyásolását” végezte (Domszky 1994). A pályaválasztás kifejezés döntést jelent két, vagy több pálya között. A hangsúly a döntésen található. Ginsberg (1951) egyenesen irreverzibilisnek nevezte az első pályaválasztási döntést. Ebben a felfogásban a döntést érzékeljük a legfontosabb mozzanatnak (emiatt gyakran kampányszerűen csak a döntést megelőző időszakra koncentrálták a „pályaválasztási napokat”, amikor foglalkoztak a kérdéssel). A kor szakértői közül Völgyesi (1976) szerint ez a döntés csak megfelelő előkészítést követően, társadalmi, környezeti hatások, személyes tapasztalat összegzéseként lehetett helyes. Az informáltság alapjaiban meghatározta az alternatívák számát, a döntés helyességét. A következő 50 év során mind a nemzetközi, mind a hazai kutatások előtérbe helyezték a fejlődési elvet. A pályaorientáció kifejezés az 1990-es évek közepétől terjed el a szakmai közegben. A hazai kutatók közül Csirszka (1966), Rókusfalvy (1969), Ritoókné (1986), Völgyesy (1976), Szilágyi (1982) kapcsolódtak saját eredményeikkel e szemlélethez, míg Szilágyi (1993) a pályafutás elméletet döntésmozzanatok sorozatának is nevezte. 67

A pályaválasztást folyamatként kezeli, amelynek során döntések sorozata követi egymást. A döntéssorozat a tulajdonképpeni pályaorientáció. Ez egy folyamat, ami „a tanuló egyéni igényeinek figyelembevételével segíti a megfelelő pálya kiválasztását, kiterjedt információnyújtás révén” (Szilágyi 2004). Angolszász irodalomban egyértelműbb a helyzet. Ott a szakirodalom az életkori sajátosságokhoz alkalmazkodó, szisztematikus pedagógiai szolgáltató tevékenységet, az életpályakészségek kialakításának, fejlesztésének folyamatát „career skills development”- nek (CSD) nevezik. Ezt a fogalmat használja és mintegy kiegészíti az Európai Unió Tanácsának 2008-as évi határozata, ami szerint az életpálya-menedzselési készségek elsajátítása nem csak a formális tanulás periódusában feladat, hanem a Lifelong Learning (LLL) gondolat jegyében egész életen át tartó folyamat. „Az életpálya-építés tartalmának megfogalmazása kapcsán Lesterre (2000) hivatkozhatunk, aki ezt egy olyan, egész életen át tartó folyamatnak tartja, amelynek során az egyén fokozatosan megérti a munka világához való viszonyát” (Kenderfi 2011). A pályaorientáció új angol megnevezése a teljes életpálya-támogatás érzékeltetésére a „vocational orientation” helyett „lifelong guidance” (LLG), ami életen át tartó támogató rendszert jelent. Ezt az egész szakmai életutat támogató pályaorientációt hívjuk magyarul életpálya-tanácsadásnak (Kenderfi 2012). Kenderfi (2012) a következőkben látja az átalakulás lényegét: „manapság a pályaorientáció fogalma már nem csupán a pályaválasztási döntésre készülő fiatalok korosztályához kapcsolódik, hanem végigkíséri az egész életet: a Lifelong Guidance koncepciójával immáron életen át tartó támogató rendszert jelent”. IV. 2. Pályaorientáció az oktatásban Törvényi szinten is avult a pályaorientációs tevékenység szabályozása. Az 1993-as közoktatási, és a 2011-es nemzeti köznevelési törvény megtartotta a régi „továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás” elnevezést, és ennek bővítésére, átalakítására nem tér ki. A jelenlegi szabályozás a pedagógusok mindennapi munkáján kívül helyezi a hangsúlyt, a pedagógiai szakszolgálatoktól várja a pályaválasztás ügyének megoldását és a pedagógusok pályaorientációs tevékenységének szakmai támogatását (2011. évi CXC 18.§. 2f; 51/2012. [XII. 21.] EMMI 26.§). A Nemzeti Alaptanterv (NAT) 1995-ben elfogadott első változatában már a pályaorientáció fogalmát használta. A 130/1995 (X.26.) Kormányrendelet szerint a műveltségi területek közül az „Életvitel és gyakorlati ismeretek tartalmazta a (technika és a háztartástan ismeretei mellett) a pályaorientációt. Az életútszemlélet megjelenése mellett a követelménymodulok között szerepeltek a pszichés összetevőkre, a pályaismeretre és a munkaerő-piaci tájékozódásra vonatkozó gondolatok, elvárások. A pályaorientációt hosszútávú folyamatként értelmezte, amiben az önismeret és a pályaismeret (vágyak és realitások) összehangolásának feladatát iskolai és iskolán kívüli tevékenységek összehangolásával látja kivitelezhetőnek.

68

2003-ban a Nemzeti Alaptantervben (NAT 2003) a kulcskompetenciák fejlesztése került előtérbe. A kilenc kulcskompetencia mellé kiemelt fejlesztési feladatok kerültek nevesítésre. Közülük a „A felkészülés a felnőtt lét szerepeire” című foglalkozott a pályaorientáció kérdéseivel. Ebben a dokumentumban is az „Életvitel és gyakorlati ismeretek” műveltségi területben jelent meg a pályaorientáció kérdése. A Nemzeti Alaptanterv 2007-es (NAT 2007) módosítása - 202/2007. (VII. 31.) – erősítette a kulcskompetenciák fejlesztésének gondolatát és összehangolta az Európai Unió dokumentumaival, a kompetencia keretrendszerrel őket. Ezzel az élethosszig tartó tanulás paradigmájával (Key Competences for Lifelong Learning – 2006/963/AC) való illeszkedést is megteremtette. 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet módosította 2012-ben a Nemzeti Alaptantervet ismét. Ez a felsőtagozat (ISCD 2, alsó-középfok) feladatául szabta „az életen át tartó tanulás és fejlődés megalapozását, valamint az, hogy fektessen hangsúlyt a pályaválasztásra, pályaorientációra”. A középiskolák (ISCED 3, felső-középfok) feladata „az iskolai alapműveltség árnyalása és megszilárdítása, melynek során már megjelennek a pályaválasztáshoz, a továbbtanuláshoz, a munkavállalói szerephez, a szakközépiskolában az ágazathoz tartozó szakképesítések megszerzéséhez szükséges kompetenciák” (Magyar Közlöny 2012. 66. szám; 10635.). A NAT által nevesített fejlesztési területek között önállóan megjelent a „Pályaorientáció”. „Az iskolának – a tanulók életkorához igazodva és a lehetőségekhez képest – átfogó képet kell nyújtania a munka világáról. Ennek érdekében olyan feltételeket, tevékenységeket kell biztosítania, amelyek révén a diákok kipróbálhatják képességeiket, elmélyülhetnek az érdeklődésüknek megfelelő területeken, megtalálhatják hivatásukat, kiválaszthatják a nekik megfelelő foglalkozást és pályát, valamint képessé válnak arra, hogy ehhez megtegyék a szükséges erőfeszítéseket. Ezért fejleszteni kell bennük a segítéssel, az együttműködéssel, a vezetéssel és a versengéssel kapcsolatos magatartásmódokat és azok kezelését.” Az új szabályozásban is az „Életvitel és gyakorlat” keretei között maradt a pályaválasztás megalapozása. Életszerű gyakorlatokkal, feladatokkal az iskolai tanulás és az iskolán kívüli világ kapcsolatának megteremtésére kell törekedni a műveltségi terület oktatása során (IV/I. táblázat).

69

IV/1. táblázat: Ajánlás a NAT műveltségi területeinek %-os arányaira

(Forrás: Magyar Közlöny 2012. 66. szám) Az ajánlások értelmében az 1-4. osztály közötti periódusban és a 9-10. osztályban 4-8 %, az 5-6. és a 7-8. osztályban pedig 4-10 %-ban javasolt a műveltségi területet időkeretekkel ellátni. Érdekes elem, hogy a 11-12. osztályban erre nem javasolnak időt, pedig a középiskolákban közvetlenül a pályaválasztás előtt van ez az időszak. Ez is jelzi a közfelfogást, miszerint az általános iskola és a középfok közötti átmenet a hagyományosan „pályaválasztási időszak”. A műveltségi terület feladatainak tartalma átgondolt (IV/1. ábra).

IV/1. ábra: A fejlesztési feladatok szerkezete (Forrás: Magyar Közlöny 2012. 66. szám)

70

„Az emberi tevékenységek környezete” feldolgozása során a társas kapcsolatok, az együttműködés, a vezetői szerep gyakorlásának terepét adja. A szűkebben értelmezett „Pályaorientáció” a szakmák megismerését az 5-6., illetve 7-8. évfolyamra írja elő, a 9-10.-en már a tervezett szakma jellemzőinek megismerését, személyes elképzelésekkel történő összevetését, a lehetőségek helyes megítélését és a reális önértékelést tartja szem előtt. A „Tervezés, kivitelezés, ellenőrzés” és a „Munkavégzési, tanulási szokások, attitűdök” tárgykörben pedig a munka világával ismerkednek meg a tanulók. Érdekes (bár a pályaorientáció kereszttantervi jellemzőivel részben magyarázható), hogy a NAT elveit gyakorlatba átültető, konkretizáló kerettantervekben kisebb súlyúnak tűnik a pályaorientáció. Szakközépiskolákban nincs önálló időkerete, de az általános iskolában, szakiskolában, gimnáziumokban is csak néhány óra (10 alatti óraszám) van konkrétan a pályaorientációra szentelve. Legmagasabb óraszámot a HÍD I., illetve a HÍD II. programok mellé rendeltek, ott évi 36 óra is rendelkezésre áll (51/2012 EMMI, 2-9. mellékletek). A közoktatásban folyó pályaorientációs tevékenység problémája, hogy a leggyakrabban technika, illetve az osztályfőnöki óra keretei közé illesztett tevékenység hátteréből a pedagógusok ezirányú képzése, következtében szakértelme hiányzott/hiányzik. Az ilyen ismeretek a tanárok alapképzésében egyáltalán jellemzően nem (a technika és életvitel szakos, illetve a szakmai tanárképzésben kerülnek elő ezek a témák), a pedagógus-továbbképzésekben pedig nagyon esetlegesen jelennek meg. Pályaorientációs tanárokat szakirányú továbbképzésben csak a Szent István Egyetemen (SZIE) Gödöllőn képeztek, ahol ma pályaorientáció szakterületen pedagógus-szakvizsgára felkészítő szakirányú továbbképzés is folyik. A Szegedi Tudományegyetem a mesterképzésében folytat/folytatott „tanulási és pályatanácsadási tanár” képzés, második szakként. A képzések hiánya mellett gátolja az elhivatott tanárok munkáját az információs rendszerek hiánya és a pedagógiai szakszolgálatok szűk kapacitása is. Az oktatást szabályozó törvények közül a szakképzési törvény (2011. évi CLXXXVII. tv.) foglalkozik legrészletesebben pályaorientáció kérdéseivel. A nemzetközi szakpolitikai gyakorlatnak megfelelően definiálja az életpálya-tanácsadás fogalmait és a feladat megoldásában szereplők körét. Eszerint a feladat ellátásában részt vesz: o az alapfokú iskolai oktatást nyújtó intézmény, o a szakképző iskola, o az iskolafenntartó, o a gazdasági kamara, o a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek, o a megyei fejlesztési és képzési bizottság, o a nemzeti foglalkoztatási szerv. A törvény a szakképzés vonatkozásában az életpálya-tanácsadási szolgáltatás feladatainak koordinálását a nemzeti foglalkoztatási szerv feladataként jelölte meg.

71

IV. 3. A pályaorientáció modern értelmezése Napjainkban a pályaorientációt meglehetősen szűken értelmezi a közgondolkodás. Általában a rendszerváltás előtti évtizedek gyakorlata él a köztudatban. Egy olyan döntési helyzetet (szinte kizárólag az általános iskola és a középiskola átmenetének időszakát) látnak csak ebben, amikor a fiatalok rászorulnak a pedagógusok segítségére. Pályaválasztásuk („egyszeri”, „legfontosabb”, „irreverzibilis”) döntését kell eszerint meghozniuk, amiben a pedagógusok a segítségükre vannak. A modern felgyorsult világban, rövidülő termék-életciklusok, technológiai váltások közepette a változatos egyéni tanulói utak ennél lényegesen bonyolultabb rendszert jelentenek. A megváltozott körülmények olyan kompetenciák fejlesztését jelentik, amelyek a tanulókat alkalmassá teszik az önálló és folyamatos tájékozódásra, a többszöri döntéshozatalra. Kell, hogy rendelkezzenek a megalapozott és bővíthető pályaismerettel, munkavállalói, munkaerőpiaci alapismeretekkel, valamint (a szakképzettség mellett) igénylik a pályafutás során különböző helyzetekben (eltérő munkahelyeken, munkakörökben) alkalmazható „puhább” munkavállalói készségeket (Borbély-Pecze T. – Gyöngyösi K. – Juhász Á. 2013/a). A körülmények változása a közoktatásban dolgozó pedagógusok feladatait is érdemben átírta. Nem kampányszerű (jelentkezési lapok kitöltését megelőző időszakra koncentrálódó) feladataik vannak, hanem a teljes köznevelési időszakot átfogó folyamatként kell kezelni a pályaorientációs tevékenységet. A feladat folyamatként történő kezelése a hármas osztatú életpálya szocialista rendszerben megtapasztalt viszonyaiban bekövetkezett változásokhoz való alkalmazkodást jelenti. Jól illeszkedik az Európai Unió „Lifelong Learning” koncepciójához. Az élethosszig tartó tanácsadás (LLG), vagy más elnevezéssel teljes életutat támogató pályaorientáció elgondolása az élethosszig tartó fejlődésen, tanuláson alapul. Életkori sajátosságokhoz alkalmazkodva kell/kellene felépíteni ezt a készségfejlesztési feladatot, fontossága miatt pedagógiai programba, helyi tantervbe kellene illeszteni. Jelen helyzetben az iskolán kívüli tevékenységek sorában található, külső szakemberek által nyújtott szolgáltatásként kezelik a legtöbb iskolában. Az életút-támogató pályaorientációs tevékenység, (angolul lifelong guidance (LLG), németül (IBOBB) Information, Beratung und Orientierung für Bildung und Beruf) új szemléletet jelent. A magyar szakirodalom szinonimaként a „pályafejlődési tanácsadás”, „életpályatanácsadás”, „életút-támogató pályaorientáció” és a „pályatervezés” elnevezéseket használja. Az Európai Unió oktatáspolitikusai által megfogalmazott definíció szerint: „azon tevékenységek összességét fedi le, amelyek az egész életen át tartó tanulás kontextusában képessé teszik az európai állampolgárokat arra, hogy meghatározzák kompetenciáikat, érdeklődésüket, képzési és oktatási döntéseket hozzanak, és vezessék saját tanulási, munkavállalási életútjukat az így megszerzett életpálya-építési kompetenciákkal” (EU Tanácsának állásfoglalása, 2004) (Borbély-Pecze T. – Gyöngyösi K. – Juhász Á. 2013/a; 35).

72

A tevékenység sikeressége/sikertelensége egyéni és társadalmi vonatkozásban egyaránt komoly veszteségeket eredményezhet. A kompetenciák hiányában lévő egyén számára a rossz döntések sorozata, pszichés, fizikai és biológiai problémákat eredményezhet. A társadalmi érdeket az elpocsékolt humán-erőforrás és a foglalkoztatatási gondok jelezhetik leglátványosabban. Az egyéni életpálya eredményes menedzseléséhez Borbély-Pecze T. – Gyöngyösi K. – Juhász Á. (2013/a) szerint a következő kompetenciákra van szükség: - a szakmai pályák, a munka világának ismerete, az abban való eligazodáshoz, az álláskereséshez és munkahely-megtartáshoz szükséges készségek megléte; - az önismeret és képesség az önismeret és a pályák világának összekötésére, az öndefiníció kialakulása és folyamatos felülvizsgálata, átültetése egy pályaképbe, a saját pályaterv megvalósításához szükséges tanulási utak, képzési lehetőségek ismerete; - a képesség a képzési, munkapiaci, társadalmi információk megszerzésére, értelmezésére, a döntések előkészítésére, valamint a döntések és a változások következményeinek kezelésére. Ezeknek a képességeknek a megszerzésében a köznevelés pedagógusai fontos szerepet játszanak. A rendszer lényegéhez (és eredményességéhez) tartozik azonban az is, hogy átível ágazatokon, kialakításában a pedagógiai szolgáltatók, pszichológusok, szociális munkások, felnőttképzési szakemberek egyaránt szerepet kell, hogy kapjanak. A rendszer lényegéhez tartozik a többszintűség. Ebben a feladatmegosztásban a legnagyobb tömegeket érintő (A, B) területeken, a szakmai tevékenység „terítésében” komoly szerepet kapnak a közoktatási pedagógusok (IV/3. ábra).

IV/2. ábra: Az életút-támogató pályaorientáció szolgáltatási területei (forrás: Borbély-Pecze T. – Gyöngyösi K. – Juhász Á. 2013/a) 73

A köznevelésen belül az életút-támogató pályaorientációs rendszer egyes területeit (A, B, C, D az 1. ábrán) eltérő intenzitással használják a különböző aktorok. A tanároknak elsősorban az A és a B területen van szerepük: az iskola feladata a tanulók támogatása önreflexiójuk fejlesztésében, saját preferenciáinak megfogalmazásában a továbbtanulás és ezzel összekötve a munka világában, a készségfejlesztés révén képessé tételük az önálló tájékozódásra. A tanárok az induló életpályaszakaszban gyakorolhatnak meghatározó hatást a készségek kialakulására, áttételesen ezzel a sikeres felnőttkori döntéseket is meghatározhatják. IV. 4. Eszközkészlet, információbázis A rendszerváltás utáni magyar gyakorlatban a foglalkoztatási szervezetek voltak a legaktívabb szereplők. Szakmai anyagokat dolgoztak ki, a munkaügyi kirendeltségek munkavállalási tanácsadókat alkalmaztak, tréningeket tartottak; álláskereső klubokat működtettek. Foglalkoztatási Információs Tanácsadók (FIT), Foglalkoztatási Információs Pontok (FIP) jöttek létre, az akkreditált felnőttképző intézmények számára kötelezővé tették az álláskeresési technikák oktatását. Bekapcsolódott a fejlesztésekbe a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) (korábbi Nemzeti Szakképzési Intézet, NSZI) is. Komoly előrelépést jelentett az integrált, ágazatokat összekötő pályaorientációs rendszer irányába a második Nemzeti Fejlesztési Terv keretei között a Társadalmi Megújulás Operatív Programban (TÁMOP) kiemelt projektjeként szerepelt a 2.2.2 számú „A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” megnevezésű projekt. A 3+3+2 évre bontott program 2008-ban kezdődött, egyik leglátványosabb eredménye a 2010-ben elindult a Nemzeti Pályaorientációs Portál (NPP). Általános megítélés, hogy a pályaorientációt támogató digitális anyagok, rendszerek „attraktivitás, szakmaiság, az alkalmazott informatikai megoldások, távtanácsadás szempontjából nemzetközi viszonylatban a jobbak közé tartoznak” ((Borbély-Pecze T. – Gyöngyösi K. – Juhász Á. 2013/a; 44). Problémát jelent viszont a projektperiódus lejárta utáni karbantartásuk, frissítésük, tartalmi, informatikai fejlesztésük. Néhány példa az informatika világából. Felvételi információk vonatkozásában a (felvi.hu), Nemzeti Pályaorientációs Portál (eletpalya.munka.hu), az Oktatási Hivatal honlapja (oktatas.hu), az MTA Közgazdaságtudományi Intézete által működtetett Pályasúgó (palyasugo.hu), az OKJ szakképesítéseket bemutató (okjnet.hu). IV. 5. Kérdőíves adatfelvétel a pályaorientáció megítéléséről, 2015 Az ősz folyamán on-line adatfelvételre került sor a megye szakképző intézményeinek vezetői körében. A kérdőívben (omnibusz jelleggel) pályaorientációs tevékenység megítélésére vonatkozó kérdések is szerepeltek. A megismételt lekérdezésre 27 fő küldte be a véleményét.

74

„Mennyire látja eredményesnek a központi szervezést a pályaorientáció területén?” kérdésre közel a normál eloszlás görbéjének megfelelő válaszokat kaptuk (IV/3. ábra). A válaszadók 1 és 5 közötti skálán kellett, hogy megjelenítsék értékítéletüket. Teljesen semlegesnek (vagy érdektelennek) tekinthető a válasz. Az átlagos érték 2,88.

IV/3. ábra: A központi szervezésű pályaorientációs tevékenység értékelése a válaszadók szerint (forrás: Kérdőíves adatfelvétel 2015) A teljesen semlegestől való eltérés abban fogható, hogy többen (10 fő) adott átlag alatti értéket, mint átlag felettit (7 fő). A „Mennyire látja szükségesnek a központi szervezést a pályaorientáció területén?” kérdésünkre kísértetiesen hasonló (minimálisan jobb) értékítéletek születtek (IV/4. ábra).

IV/4. ábra: A központi szervezésű pályaorientációs tevékenység szükségességének értékelése a válaszadók szerint (forrás: Kérdőíves adatfelvétel 2015) 2,96-os átlagot adott az értékelés, érdemi eltérést nem tapasztalhatunk a két kérdés vonatkozásában. Itt 8-8 fő adott átlag alatt és átlag felett egyaránt. 75

A válaszok alapján nem dönthető el határozottan a megítélés pozitív, vagy negatív volta. A semleges válaszok hátterében lévő tényezőket nem tudjuk felderíteni. Beszédes a kérdőív többi kérdésére adott válaszokkal történő összevetés. A KLIK-be tagozódás tapasztalatai és a források megszerzésének lehetőségei múlták csak alul a pályaorientációra vonatkozó értékeket. Minden más kérdésre 3 feletti átlagok születtek. Az intézményvezetők enyhe kritikájaként értelmezhető a két kérdésre adott értékelés. Összességében a pályaorientációs folyamat átalakulása érzékelhető, jó gyakorlatok átvételével, bemutatásával felgyorsíthatónak véljük az átalakulás/átalakítást. Szakértők, pályaorientációs folyamatban szereplők véleménye mellett az általános- és középiskolák végzett tanulói és szüleik értékítéletének, tapasztalatainak megismerése segítheti az előrelépést. Felhasznált irodalom Borbély-Pecze T. – Gyöngyösi K. – Juhász Á. (2013/a): Az életút-támogató pályaorientáció a köznevelésben (1. rész). – Új Pedagógia Szemle, 2013/5-6., 32-50. Borbély-Pecze T. – Gyöngyösi K. – Juhász Á. (2013/b): Az életút-támogató pályaorientáció a köznevelésben (2. rész).- Új Pedagógia Szemle, 2013/7-8., 32-47. Csirszka J. (1966): Pályalélektan, Gondolat Kiadó, Budapest Domszky A. (1994): A gyermek- és ifjúságvédelem rendszere Magyarországon. In: A gyermekvédelem nemzetközi gyakorlata. (Szerk. Hazai – Herczog), Pont Kiadó. Ginsberg, E. et al. (1951): Occupational Choice. New York, Columbia University Press. Kenderfi M. (2011): Pályaorientáció. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/20100019_palyaorientacio/ch01s02.html, Letöltés ideje: 2015. 10. 22. Rókusfalvy P. (1969): Pályaválasztás, pályaválasztási érettség. Tankönyvkiadó. Budapest Szilágyi K. et al. (2004): Pályaorientáció. Nemzeti Szakképzési Intézet. Budapest, Völgyesy P. (1976): A pályaválasztási döntés előkészítése. Tankönyvkiadó. Budapest Felhasznált dokumentumok Magyar Közlöny 2012. 66. szám 130/1995 (X.26.) Kormányrendelet 2011. évi CXC 18.§. 2f; 2011. évi CLXXXVII. tv. 51/2012. [XII. 21.] EMMI rendelet és mellékletei 110/2012. (VI. 4.) Kormányrendelet

76

V. A szakképzési pályakövetés néhány Hajdú-Bihar megyei eredménye (szerző: Dr. Erdei Gábor)

V. 1. A pályakövetés helye és szerepe az oktatáspolitikában, különös tekintettel a szakképzésre A pályakövetés célja, a végzett tanulók szakmai pályájának követése. A pályakövetési tevékenységben, illetve ennek folyamatában több, a képzésben érdekelt szereplő jut információhoz. A volt tanulókra irányuló felmérés során a munkaerő-piac – a tanulókon keresztül, indirekt módon - tükröt tart a képzőknek és információkat szerez a képzésekről. A képző intézmények információhoz jutnak a munkaerő-piacról, valamint saját képzésük munkaerő-piaci helyzetéről, kilátásáról. Az oktatáspolitikát irányítók a rendelkezésre álló szakképzettségről és arról, hogy milyen területeken jelenik meg a munkaerőhiány, illetve a túlképzés. A végzett tanulók - a „főszereplők’ - pedig értékelhetik iskolájukat, képzésüket, jelenlegi munkaerő-piaci helyzetüket s ezzel a potenciális képzésbe lépő fiatalok számára is fontos ismeretet nyújtanak. A pályakövetés hasznossága láthatóan több érdekelt szereplő esetében is egyértelmű. A pályakövetés a korábbi időszakban nem tartozott az oktatáspolitika fősodrába, bár az iskolák többsége valamilyen módon igyekezett tájékozódni az intézményükben végzettek további sorsáról, tették ezt informálisan, vagy formalizáltabb keretek között, esetenként valamilyen rendszerben statisztikákat is vezettek. A tevékenység azonban számos esetben esetleges és alkalmi volt, alapos - az adatgyűjtésre irányuló - módszertani megalapozottságot nélkülözve. Ugyanakkor ez a tevékenység az elmúlt 5-10 évben egyre erősödő mértékben az oktatással foglalkozó szakpolitikák centrumába került. A változásoknak több okát azonosíthatjuk. Egyrészt a hazai oktatáspolitikai fejlesztések törekedtek ezen tevékenységeket is megjelenteni a fejlesztésekben (pl. Szakiskolai Program). Ezt követően, illetve ezzel párhuzamosan a megnyíló Uniós források oktatásfejlesztéssel foglalkozó programjaiban a pályakövetési szemlélet és fejlesztési irány megerősödött, így az Unió oktatásfejlesztési programjaiban és projektjeiben dominánsan megjelent a pályakövetés. S végül a minél relevánsabban és közvetlenebbül a munkaerő-piaci igényekre irányuló képzések megerősítése, a nem létező képzések létrehozása, egyre erőteljesebben megfogalmazott oktatási-képzési céllá vált. A hatékony pályakövetési rendszer – a pályaorientációhoz hasonlóan – fontosságát, az ennek kiépítésére fordítható támogatási források is bizonyítják. Ennek következményeként a területre irányuló jogi kodifikációs tevékenység is felerősödött, s a tevékenységek bekerültek az oktatás különböző szintjeire, így jöttek létre a köznevelési, felsőoktatási, szakképzési és felnőttképzési törvényekben szereplő szabályok, amelyek a pályakövetési feladatokat határozzák meg.

77

A szakképzés vonatkozásában a szabályozás lehetővé teszi, hogy egy olyan visszajelző információs rendszer alakuljon ki, amely a szakmák hasznosulására és a szakmai bizonyítvány megszerzését követő elhelyezkedésre vonatkozó adatok alapján kellő segítséget nyújt a szakmaszerkezetet alakító, a szakmák tartalmát befolyásoló, valamint az egyes képzések indítását engedélyező döntéshozóknak. A szabályozásban megfogalmazásra került, hogy a pályakövetési rendszerbe történő adatszolgáltatás az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzés tekintetében is megvalósul. Az adatszolgáltatás mindig a komplex szakmai vizsgát követő három éven belül történik. Attól függően fogalmazódik meg a pályakövetéssel kapcsolatban feladat a szakképző iskola, a felnőttképzési intézmény, a volt tanuló vagy iskolarendszeren kívüli képzésben részt vett felnőtt, illetve a foglalkoztató számára, hogy milyen módon helyezkedett el a munkaerőpiacon a volt tanuló, képzésben részt vevő felnőtt. A pályakövetési rendszer működtetéséért felelős szerv feladatait az állami szakképzési és felnőttképzési szerv látja el, ahol a szakmai vizsgákkal kapcsolatos dokumentumok is rendelkezésre állnak. A pályakövetési rendszer nem az egyének személyes életútját követi végig, hanem a begyűjtött információk alapján feldolgozott, rendszerezett adatok alapján nyújt információt a szakképzésben döntést hozók számára. Ezért az adatok csak személyazonosításra alkalmatlan módon dolgozhatók fel, és csak iskolánként csoportosíthatók és hozhatók nyilvánosságra. A feldolgozott információk a pályakövetési rendszer működtetéséért felelős szerv és a szakképző iskola honlapján is bárki által tanulmányozhatóak, ugyanis egyedi azonosításra alkalmatlan módon történik azok nyilvánosságra hozatala. A pályakövetési rendszer működésének részletes szabályai kormányrendeletben kerültek és kerülnek meghatározásra. A pályakövetés megvalósulása ugyanakkor támogatja az élet-pályatanácsadás rendszerét is. A Szakképzési törvény 86.§-a rendelkezik a pályakövetésről. Ennek legfontosabb pontjai a következőkre térnek ki. A tanuló a komplex vizsga végét követő három éven belül szolgáltat adatot a korábban végzett szakképesítése hasznosításával kapcsolatban. A szakképző honlapján közzéteszi a pályakövetési rendszerben keletkezett adatokat. Az iskolarendszeren kívüli képzésben működő szervezetek, intézmények az államháztartás és Uniós forrásokból megvalósuló képzések esetében adatokat szolgáltatnak. Ezt követően néhány pont érinti a volt tanuló (akár ifjúsági szakképzés, akár felnőttképzés területén) adatszolgáltatási kötelezettségeit. Ezen túlmenően az OEP és a NAV számára is kötelező a pályakövetési rendszer működtetéséhez szükséges információk biztosítása. A pályakövetés, pályatervezés, életpálya-tanácsadás, karrier-tanácsadás, az ezekhez a területekhez kapcsolódó mentorálási tevékenységek mind olyan, korábban az oktatáspolitika és az oktatási-képzési tevékenységek peremén lévő területek, amelyek egyértelműen a középpontba kerültek. A pályakövetés kapcsolatot jelent az intézmény és volt diákja között, ezzel az alumnis rendszer kiépülését is erősíti.

78

A pályakövetés iskolai kötődése nem szükségszerű, hiszen a munkaerő-piacra belépő tanuló nagyobb eséllyel kapcsolódik a munka világához (munkahelyekhez, amelyeken keresztül megvalósítható lenne a pályakövetés), mint korábbi iskolájához. Sikertelen munkaerőpiacra lépés esetében pedig a munkaügyi szervezet is elláthatná ezt a feladatot. Ugyanakkor a pályakövetés megvalósítása a 2011-es Szakképzési törvény szerint az intézményi kötelezettségek kategóriájába került. A pályakövetés megvalósításának, megvalósulásának mikéntje, módszertana szintén kardinális kérdés, amely eltérő formákban és módon valósítható meg. Jelen tanulmány keretében nincs mód arra, hogy ezt a kérdést részletesebben elemeznénk, itt mindössze annyit jegyeznénk meg, hogy a legalapvetőbb és elterjedtebb formák közzé a longitudinális, valamint a panelvizsgálat tartozik. V. 2. Pályakövetési vizsgálatok Az elmúlt évek során a különböző oktatási szintekhez és formákhoz kapcsolódó pályakövetési rendszerek és módszerek kerültek kialakításra. Ezek fejlesztése részben központi költségvetési, részben Uniós forrásból valósultak meg. Megbízhatóságuk, az adatszolgáltatás sajátosságai, a mintavétel jellemzői miatt felhasználási lehetőségük, illetve ezek korlátjai okán számos estben kérdéseket vetnek fel, azonban az érdeklődők, szakemberek a már meglévő adatokra tudnak támaszkodni. A hazai felsőoktatási vizsgálatok közül itt mindössze megemlítjük a mára általánosan országosan ismertté vált Diplomás Pályakövető Rendszert (DPR). A szakképzés területén az Uniós csatlakozás után jelentős közösségi forrás felhasználásával kialakított TISZK-ekben folyt pályakövetés. A szakképzés tekintetében feltétlenül említést érdemel a TÁMOP 2.2.1. projekt egyik alprojektjében kidolgozásra került pályakövetési rendszer. A Képzés evolúciója nevet viselő projektben a PKR (Pályakövetési rendszer) három munkafázisból és az ezekhez kapcsolódó fejlesztésekből állt. Az első felmérés alapján a 2009-ben elkészült tanulmány a Pályakövetési Rendszer felhasználói közül a munkáltatókra fókuszált, melynek tagjai egyszerre tekinthetők a rendszer adatszolgálóinak és lehetséges felhasználóknak. A kutatás célja kettős volt, felmérte a munkáltató szervezetek pályakövetésére vonatkozó igényeit, illetve a munkáltatók által alkalmazott munkaerő beválás-mérési szempontrendszerét. A 2010-ben elvégzett második szakasz felmérésében a szakképesítést szerzettek kiválasztásának módját, a munkáltatóknak a szakképző intézményekkel való kapcsolattartási formáit, tartalmát és mindazokat az elvárásokat igyekezett feltárni, amelyeket a munkáltatók támasztanak az egyes szakmákkal kapcsolatban a munkavégzés során.

79

A harmadik szakaszban a munkáltatókkal és munkavállalókkal folytatott személyes beszélgetésekből nyert információkkal bővültek a korábbi felmérésből származó eredmények. Ebben a lépésben a munkáltatók és a munkavállalók véleményének a közvetlen megismerése volt a cél. Ezen belül a fókusz elsősorban a munkaadókra helyeződött. Így, a kapott információkban a pályakezdő munkavállalók által megjelenített szakképzés színvonala, a szakképesítést szerzett egyének munkahelyi beválása és egyéb összetevők jelentek meg. A szakképzettek pályakövetésére munkánk szempontjából legalkalmasabbnak – és a későbbiek során elemzésre kerülőnek - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK-GVI) által végzett felmérései bizonyultak. A felméréssorozat 2008-ban indult azzal az eredeti céllal, hogy az akkor még Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok számára férőhelyek, kapacitások tekintetében adatokat nyújtsanak. A felmérés a későbbiek során vizsgálati spektrumában bővült és mára a legátfogóbb és sokrétűbb jelzést nyújtja az intézményeknek, de másfelől a potenciális munkaadók, valamint a leendő tanulók számára is. Az évek során a standardizált kérdőívvel megvalósuló és éves rendszerességű felmérés longitudinális nagymintás vizsgálatnak tekinthető. A vizsgálat módszertanának lényege, hogy az adott tanévben végzett tanulókat 19 hónappal a végzés után keresik fel. A módszertan szerint a több mint másfél év elegendőnek időtartamnak bizonyul a volt tanuló elhelyezkedéséhez (amennyiben törekszik erre), illetve a felmérésben véleményét is megfogalmazhatja a volt képzésével, intézményével, ugyanakkor munkahelyével kapcsolatban is. Másfelől a kérdőív struktúrája, szemlélete és kérdései lehetővé teszik a folyamatszemlélet alkalmazását is, ugyanis a végzett tanulók a pályaválasztási első lépéstől a képzési-tanulási folyamaton, a munkaerő-piacra lépésen keresztül az aktuális munkahelyi tapasztalatokig számtalan adattal és információval gazdagítják a pályakövetés rendszerét. A lekérdezés országos és a megyei Kereskedelmi és Iparkamarák segítnek ennek megyei megvalósításában. A felmérés módszertanát az MKIK GVI dolgozta ki, amelyben törekedetek a reprezentativitás megvalósítására, a tanulók adatait, elérhetőségét pedig a tanulószerződési adatbázisból nyerték. A részletes adatokat tartalmazó adatbázist a megyei KIK munkatársai minden szempontból készen kapták a GVI-től. A felmérések kezdeti időszakában a korábbi szakképzőkre támaszkodva tervezték a volt tanulók személyes megkérdezését úgy, hogy azok a korábbi intézményeikbe bejőve vesznek részt az interjúban. Ennek gyenge beválása miatt változás történt a módszertanban és a kérdezőbiztosok vették fel a kapcsolatot a volt tanulókkal, akikkel telefonos formában valósították meg a lekérdezést. A kérdőív alaposon előkészített anyag, amely másfelől meglehetősen hosszú és részletes is (51 kérdés 12 oldalon).

80

V. 3. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet felmérésének néhány megyei eredménye Az előzőekben röviden ismertetett felmérést használtuk Hajdú-Bihar megye részletesebb vizsgálatához. Öt tanév végzetteinek (a 2008/2009-es, a 2009/2010-es, a 2010/2011-es, a 2011/2012-es és a 2012/2013-as) pályakövetését elemeztük (V./I. táblázat). Az idősoros felmérésben a megyében megkérdezettek évenkénti száma 183 és 103 fő között változott s ezek a létszámok adják az országos felméréséből a Hajdú-Bihar megyére leválogatás eredményeként a vizsgálati populációt. Reprezentativitásról nemigen beszélhetünk, hiszen a megyében végzettek közül a lekérdezettek aránya mindössze 3.3.% és 6% között mozgott az egyes években. Azonban tendenciákat, trendeket feltétlenül tükröznek az elemzések. V/I. táblázat: A Hajdú-Bihar megyében végzettek száma és ezen belül a megkérdezettek száma Tanév

Megkérdezettek száma (fő)

2008/2009

Végzettek száma Hajdú-Biharban (fő) 3018

2009/2010

3052

174

2010/2011

3196

118

2011/2012

3112

103

2012/2013

3642

149

183

(forrás: MKIK, GVI) Jelen munka terjedelmi kerete nem ad lehetőséget részletesebb, terjedelmesebb és a még több vizsgálati dimenzióra kiterjedő elemzésre, azonban ajánljuk a döntéshozók, kutatók, kamarai szakemberek és intézményvezetők számára a rendelkezésre álló és még fel nem dolgozott adatbázisok alapos elemzését. Ugyanis fontos információt biztosítanak nemcsak a végzettek munkaerő-piaci elhelyezkedésének, de a szakpolitikát irányítók számára, az arány-irány meghatározásánál is megkerülhetetlen eredményeket mutatnak, valamint a képzők részére, képzésük minőségi, mennyiségi dimenzióira is hasznos jelzéssel bírnak.

81

Alkalmazotti státus

V/1. ábra: A válaszadók alkalmazotti státusa [%] (forrás: MKIK, GVI) Meglehetősen kedvezőtlen statisztikát mutat a lekérdezés időpontjában meglévő alkalmazotti státus. A válaszadók között az alkalmazotti arány 20%-46% között mozgott, ugyanakkor a legutolsó év mutatott a legkedvezőbb képet. Meglepetéssel szolgált a munkanélküliek/álláskeresők nagyon magas aránya, amely 30%-48% között szóródott a vizsgált időszakban. Több ok is meghúzódhat ezen negatív statisztikák mögött. A kutatásunkban tárgyalt időszak a válság éveit jelenti, így részben magyarázható, hogy a kevésbé jó, vagy tapasztalatlan szakemberek is kiszorultak a munkaerő-piacról, nemcsak a képzetlenek. A megszerzett képzettség gyenge munkaerő-piaci pozíciója lehet egy másik erős indok. Magyarán a végzett olyan képzettséggel rendelkezik, amelyre nincs kereslet a munkapiacon. Harmadik erősebb okként artikulálódhat a nem megfelelő szintű és mélységű szakmai ismeret. Azaz a munkaerőpiacon van kereslet az adott szakmára, de a végzett szakmai tudása nem elegendő a pozíció betöltéséhez. Sok esetben ezek képezik a hiányszakmák azon körét, ahol együtt van jelen a munkaerőhiány (éppen ezért a hiányszakmák között szerepel) és a munkanélküliség. Ebben a helyzetben az esetek többségében a képzéssel vannak problémák. A végzettek rugalmatlansága, a mobilitási kényszer (másfelől lehetőség) elutasítása szintén magyarázhatja a rossz eredményt. Ugyanakkor részben felmentve a képzőket, fogalmazhatunk meg további okot, amely azon tanulók körét jelenti, akik személyiségjegyeik, általános kulturális és szocializációs szintjük miatt tulajdonképpen alkalmatlanok az elsődleges munkaerő-piacon való helytállásra.

82

Szakmaválasztás és iskolaválasztás

V/2. ábra: A szakmaválasztás és iskolaválasztás megítélése [%] (forrás: MKIK, GVI) A válaszadók szakma- és iskolaválasztása nemcsak az intézményfenntartók és az intézményvezetők számára jelentenek nagyon fontos információkat, de a munkaadók részére is. Ideális esetben a szakmaválasztás határozza meg az iskolaválasztást, illetve a kettő szinergiát képez(het). A felmérés két első évében ez (ti. ugyanezt a szakmát és ugyanezt az iskolát választaná) magas értéket mutatott (81% és 89%), az azt követő évek viszont jelentősen értékcsökkenést jeleztek ebben. A fiatal korban megvalósuló szakmaválasztás évek óta a szakmapolitika keresztüzében van és erős érvek szólnak a fiatalkori szakmaválasztás mellett, mint ahogyan ellene is. A 2010/11-es tanévtől csökken a korábbi döntés helyességének megítélése. Ehhez hozzájárulhatott a válság is, amely Hajdú-Bihar megyében jelentős gazdasági visszaesést, vállalkozási csődöket és emelkedő munkanélküliséget okozott, így a korábban munkaerő-piaci szempontból helyesnek tűnő döntés akár munkanélküliséget is okozhatott a későbbiekben. Másrészt korunk egyre erősödő jellegzetessége a bizonytalanság, az elbizonytalanodás, s ez ezen a területen is megjelenik. A válaszok ilyetén változása más kategóriák erősödését jelentették. A fiatalkori döntés korrekciója esetében legjelentősebben növekedett a más szakmát és más iskolát választók aránya, ettől elmarad valamivel a más szakmát, de ugyanazt az iskolát opció és legkisebb arányban az ezt a szakmát, de más iskolát válaszadási lehetőség fogalmazódott meg.

83

Ami a határozott, vagy éppen formálódó szakmai pályaképek vonatkozásában negatív hír; kevés válaszadó ragaszkodott volna tisztán a szakmaválasztáshoz (akár kedvenc iskolája elvesztése árán is), mint meghatározó döntést befolyásoló tényező. Vagyis a 2010/2012-es tanévtől a vizsgálati tanév végéig fokozatosan nő a szakadék az iskola- és a szakmaválasztás között. Míg ezen kezdő időszakban megközelítőleg hasonló az arány, az utolsó vizsgált tanév esetében ötször erősebben ragaszkodnak a tanulók a választott iskolához, mint a választott szakmához, azaz az eredetileg választott szakmai pályakép összeségében meglehetősen gyengül. Ezen folyamat ellen tehet a pályorientáció. Elméleti és gyakorlati oktatás viszonya

V/2. ábra: Az elméleti és gyakorlati oktatás viszonyának megítélése [%] A szakképzésben örökzöld téma az elméleti okatás és a gyakorlati képzés viszonya, ennek aránya. Ez különösen aktuális napjainkban, amikor a duális képzésre történő átállással, a valódi munkahelyi környezetek biztosításával, a gyakorlat szerepe még inkább felértékelődik. A felmérés első két évében általános elégedettség fogalmazódott meg a válaszadók részéről az elméleti és gyakorlati oktatás arányában. Ugyanakkor a 2010/2011-es tanévtől kezdődően ez a pozitív kép jelentősen átalakul azzal, hogy az elméleti típusú oktatás aránya magas(abb). A duális képzés folyamatos kiépítése bizonyára karakteres véleménykülönbséget fog okozni a későbbi felmérésekben.

84

A szakképző megítélése

V/3.ábra: A szakképző megítélése [%] A kérdés állításokat tartalmazott, amelyek a képzés átfogó megítélésére irányultak. A legutolsó vizsgálati évet elemeztük. Összességében érdekes válaszok születtek, hiszen miközben magas a megkérdezettek között a munkanélküliek száma, aránya, az előzetesen elvárhatóval szemben kevésbé jelent meg erősen a képzéssel, tanárokkal szembeni elégedetlenség. Ennek több oka lehetséges. Egyrészt összességében valóban elégedettek a volt tanulók, annak ellenére, hogy a munkaerő-piaci érvényesülésük mérsékelt. Előfordulhat, a válaszadó maga is érzi, hogy munkapiaci szempontból rossz szakmát választott. Érezhette azt is, hogy az iskola, a válaszadó számára a munkanélküliségi helyzet előli védettséget jelentett s ezért hálás is. Másfelől a válaszadók látják, láthatják saját képességeiket, teljesítőképességük határát, személyiségük munkaerő-piaci alkalmasságát, vagy éppen alkalmatlanságát, esetleg motiválatlanságukat. A pozitív skálaértékeket (5-ös, 4-es) összevonva, a válaszadók 75%-a véli úgy, hogy a szakiskola megfelelően felkészít az életre. 91%-uk (!!) szerint a szakiskola olyan tudást ad, ami hasznos a munkaerő-piacon. A válaszadók 73%-a mondja azt, hogy az iskola korszerű, naprakész szaktudást adott számukra. A szükséges iskolai eszközellátottságról 78% nyilatkozott pozitívan. Szintén magas 88%-89% -os értéket kapott a tanárok megítélésére irányuló két állítás. Ugyanakkor 54% gondolja azt, hogy meglévő szakma mellett szükség van (lenne) még egy szakmai végzettségre munkaerő-piaci okok miatt.

85

Tanultak hasznosítása

V/4. ábra: A tanultak hasznosulása [%] A mindenkori képzési rendszernek tükröt állító kérdésre (milyen mértékben hasznosították a szakképzésben tanultakat) meglepő válaszokat kapunk, hiszen a nem tudja érte el a legmagasabb értéket 36% és 74% közötti válaszadási aránnyal. Ez annak köszönhető, hogy nagyon magas a még el nem helyezkedettek, munkaerő-piacra egyáltalán be nem lépők aránya. Ennek köszönhetően tulajdonképpen a nem tudja kategória kihagyásával érdemes vizsgálni a kérdéseket. Két év kivételével alacsonyak a mindennek hasznát vevők aránya. A két pozitív kategóriát (4-es, 5-ös skálaérték) összevonva 38% és 61% között ingadozó értéket kapunk a különböző években. Tehát nagyvonalakban azt mondhatjuk, hogy a képzésben résztvevők kb. fele hasznosít minden megtanultat, vagy a megtanultak nagyobb részét. Az egyáltalán nem veszi hasznát kategóriát nagyságrendileg 10%-25% közötti arányban jelölték a válaszadók. Elhelyezkedés a szakmában

V/5.ábra: Elhelyezkedés a szakmában 86

A pályakövetés egyik legfontosabb adatgyűjtési – és egyben vizsgálati - dimenziója a megszerzett szakképzettség hasznosulásának kérdése. Ez, és az ehhez hasonló típusú statisztikák adhatnak támogatást az arány-irány kérdésekről és egyéb nagyon fontos szakmapolitikai döntésekhez. Idősorosan mindegyik esetben a már ismert álláskereső, tanuló, GYES, GYED kategória éri el a legmagasabb értéket. Az idősoros adatokban – minden évben – az álláskeresők, illetve munkaerő-piaci szempontból inaktívak érték el a legmagasabb értéket, kivételt az utolsó év képez, ahol a többi évhez képest nagyságrenddel jobb eredmények születtek. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk ezt a csoportot s csak a munkaerő-piaci aktív három formát vizsgáljuk, akkor 53%-75% között szóródott az abban a szakmában dolgozott, amit tavaly megszerzett válaszadási lehetőség. Úgy véljük ez nem tekinthető rossz eredmények. Ugyanakkor nem hanyagolható el a nem a szakmájában dolgozók aránya sem. Ez jellemzően 10%-31% között szóródott a vizsgált években. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy nem ez képezi a fő gondot, hanem sokkal inkább a munkaerő-piacra be nem jutók, vagy onnan rövid időn belül kiszorulók nagyon magas létszámú csoportja. V. 4. A Hajdú-Bihar megyében végzett empirikus kutatás pályakövetési eredményei Jelen munka keretében kutatást végeztünk a Hajdú-Bihar megyei szakképzők körében azzal a céllal, hogy miként értékelik a szakképzés általános helyzetét, állapotát a 2010 óta eltelt időszakban. A 20 kérdésből kettő foglalkozott a pályakövetéssel, így alább ezeket elemezzük. A kutatás 2015. október 20. és november 11. között valósult meg. Az online kérdőívet a szakképzési centrumokhoz, valamint az egyéb fenntartású intézményekhez juttatuk el. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a kérdőívet csak intézményi vezetők töltötték ki, hiszen szinte kizárólag olyan kérdések szerepeltek, amelyekre megbízhatóan csak intézményvezetők adhattak választ. Az eredmények vonatkozásában azt is fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a szakképzési centrumok megalapításával, illetve az ingyenes iskolarendszerű felnőttoktatás bevezetésével párhuzamosan a magán és egyéb fenntartóval működő szakképzők jelentős piaci térvesztése prognosztizálható, sőt sok esetben a szakképző (iskolarendszerű) és a felnőttképző tevékenység (iskolarendszeren kívüli) megszűnése is elképzelhető ezek esetében. Így bár nem tudtuk és nem is szándékoztunk a magán és egyéb formában működő intézményeket külön vizsgálni, azonban néhány kérdőív esetében a feltett kérdések szinte mindegyike a legnegatívabb válaszértékeket kapta. A megyében két centrum működik (Debreceni Szakképzési Centrum, valamint a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum) s ezekhez 12-12 intézmény tartozik. A megoszlás egyenletes a két centrum között, azonban amíg a Debreceni Szakképzési Centrum kizárólag debreceni intézményeket tömörít, addig a berettyóújfalui a Debrecenen kívüli összes megyei intézményt integrálja. A magán és egyéb fenntartású (pl. egyházi) intézmények száma 18. Összesen tehát 42 intézmény kapta meg a kérdőívet. A beérkezett 27 kitöltött kérdőív 64%-os válaszadási hajlandóságot mutatott, amely online kérdőív kategóriában kimondottan magasnak tekinthető.

87

V/5. ábra: Mennyire tartja szükségesnek a pályakövetést? A pályakövetéshez kapcsolódó kérdésünk egyike a tevékenység fontosságára irányult. A válaszok átlagértéke a fontos (4-es) skálaértékhez közelít alulról (3,85-es átlagot ért el a 5-ös skálán). A pályakövetés szakmai területe az elmúlt években egyre erősebben tendál a szakképzés főáramába, így az intézményvezetők számára a téma egyre exponáltabb s valószínűleg az intézményvezetők is látják ennek hasznosságát. Azonban két megközelítésben feltételezhetően nem viszonyulnak pozitívan az intézményvezetők ezen tevékenység végzéshez. Egyfelől plusz adminsztrációt ró a vezetésre és az adminisztrációs munkatársakra, másrészt azon képzések esetében, ahol a várható munkaerő-piaci kimenetek nem mutatnak kedvező eredményeket a képző számára, nem minden esetben érdeke feltárni, esetleg részletesen ismerni a végzettek pályáját.

V/6. ábra: Az Ön intézményében mennyire végeznek pályakövetést?

88

Arra a kérdésre, hogy az egyes intézmények milyen mértékben valósítanak meg pályakövetést, az adott válaszok alapján az intézményeket két nagyobb csoportba sorolhatjuk. Egyik csoportot azok az intézmények képezik, amelyek valóban – akár szisztematikusan -, az utóbbi időben megjelenő szabályozási elvárások előtti időben is folytattak és folytatnak pályakövetést (ebbe a csoportba 9 intézmény került). A válaszadók másik csoportja (a 3-as, 2es értéket megjelölők) alkotja a pályakövetést jellemzően nem, vagy nem szisztematikusan végző intézmények köre (ide 13 intézmény tartozik). Összességében a válaszok 3,63%-os átlagértéket mutatnak, ami „langyos” eredménynek számít ezen az egyre fontosabbá váló területen. Így elképzelhetó ezen szakmai tevékenység jelentőségének erősödése már az elkövetkező egy-két évben is.

V/7. ábra: A pályakövetés fontossága és ennek megvalósulása az intézményekben Ugyanakkor, amennyiben összehasonlítjuk az intézményvezetőknek a pályakövetés fontosságáról alkotott véleményüket a saját intézményükben végzett pályakövetési tevékenységgel, akkor figyelemre méltó eltérést tapasztalunk. A legtöbb válaszadó fontosnak (4-es érték az 5-ös skálán), ugyanakkor ezen értéknek kevesebb, mint a fele tartotta nagyon fontosnak (5-ös érték az 5-ös skálán) a pályakövetési tevékenységet, ugyanannyian ahányan közepesen fontosnak vélték (6-6 válasz). Ehhez képest az intézményekben teljes mértékben megvalósuló pályakövetés kapta a legmagasabb értéket (10 válasz), a második legmagasabb értéket a közepesen végez pályakövetést opció kapta (8 válasz). Ebben a kérdésben magas volt a minimális mértékben végez pályakövetést válaszlehetőség (6 válasz). Megállapítható tehát, hogy az intézményvezetők a pályakövetési tevékenységet alapvetően fontosnak, de nem kardinálisan fontosnak tartják, ugyanakkor valószínűsíthetően a jogi szabályozás miatt egyre többen végeznek a rendelkezés által előírt formában megvalósuló pályakövetést.

89

Összegzés A pályakövetés egyre fontosabb szakmai területe a szakképzésnek. A tevékenység általánossá válása, a szakterület szabályozása, a szakmapolitikát irányítók és a képző intézmények számára is egyértelmű feladatokat jelöl ki. A jól megvalósított pályakövetés több, a szakképzésben érdekelt társadalmi csoport, intézmény és szakpolitika szint számára is nélkülözhetetlen információkat biztosít. A megyei pályakövetési eredményekből három konklúziót érdemes kiemelni. Egyrészt, a szakiskolában végzettek különböző okok miatt magas arányban nem lépnek be a munkaerőpiacra (legalábbis annak statisztikailag kimutatható részébe). Másrészt azonban, a munkaerőpiacon aktívak közül a többség saját szakmájában dolgozik. Harmadrészt a válaszadók korábbi képzőjének (az ottani tanárok, infrastruktúra és eszközök) megítélése nagyságrenddel pozitívabb megítélést mutatott, mint azt a válaszadók munkaerő-piaci helyzete indokolja. Felhasznált irodalom CEDFOP (2013): Quantifying skill needs in Europe – occupational skills profilemethodology and application. Research Paper No. 30., CEDEFOP, Luxembourg. CEDFOP (2008): Future Skill Needs in Europe, Medium – term forecast synthesis report. CEDFOP, Luxembourg. Hordósy Rita – Király Gábor –Mártonfi György: Intézményi és helyi pályakövetés a szakképzésben, kézirat. Hordósy Rita – Király Gábor: Pályakövetési tipológia. Szakképzési Szemle, 2011/2 http://tamop311.ofi.hu/6-1-1/hordosy-kiraly OKI (é.n.): Szakiskolai felmérés. Országos Közoktatási Intézet, kézirat, kutatásvezető: Mártonfi György Pillók – Ságvári – Szabó (2010): A Pályakövetési Rendszer fejlesztésének koherenciáját biztosító munkáltatói igény-felmérés, hatásvizsgálat, illetve a mért hatások visszacsatolása a képző intézmények számára. NSZFI, Budapest.

90

VI. A mezőgazdasági szakképzés helyzete Hajdú-Bihar megyében (szerző: Dr. Erdei Gábor)

A mezőgazdaság és az agrárágazat – hazánk természetföldrajzi adottságainak és a szektor hagyományainak megfelelően - nagyon jelentős szerepet tölt be gazdasági, társadalmi szempontból egyaránt és a gazdasági válság közepette is húzóágazat tudott lenni. 2014-ben a magyar mezőgazdaság újabb rekordot ért el 2410 milliárdos kibocsátásával, ami folyóáron 42,9 százalékkal haladta meg a 2010-es értéket, miközben a foglalkoztatottak száma is emelkedett. A mezőgazdasági beruházások 2010 és 2014 között 53,5%-al emelkedtek. Az ágazat további sikere jelentős részben az oktatási és képzési rendszertől függ. VI.1. Szakpolitikai irányítás, a szakképzés helyzete az ágazatban Az agrárszakképzés fejlesztésében a Földművelésügyi Minisztérium kiemelkedő, kettős szerepet tölt be: részt vesz a szakképzések irányításában és intézményfenntartóként a szakképzés rendszerében is jelentős feladattal bír. Az agrárszakképzések jelentőségét és felértékelődését a szakpolitikai irányítás szintjén szervezeti változások tükrözik: 2014-től helyettes államtitkárság jött létre erre a feladatkörre két főosztállyal (szakképzési főosztály és fenntartói főosztály). A szakképzés fejlesztése, változtatása a meghatározó dokumentumokban, a Vidékfejlesztési koncepcióban, a Darányi tervben, de különösen a Tessedik Sámuel tervben kerültek megfogalmazásra. Az agrárszakképzésnek, a stratégiai szemlélettel bíró Tessedik Sámuel Agrárszakképzési Koncepcióban lefektetett legfontosabb célja az, hogy az agrárszakképzés rendszerének a megújítása az agrár- és élelmiszergazdasági ágazat sajátosságainak a figyelembevételével valósuljon meg. A koncepció a pályaorientáció megújításában kiemelkedő szerepet szán az agrár szakképző iskolák mellett működő termelő gazdaságoknak. Fontos, aktuális feladatok közzé tartozik a duális képzés, ezen belül pedig a gyakorlati képzés megerősítése, az agrár felsőoktatás és középfokú szakoktatás, valamint a köznevelés együttműködésének fejlesztése, illetve a magyar vidék igényeihez igazított felnőttképzés erősítése. A nemzetgazdaságban az agrár- és élelmiszergazdaság kiemelkedő szerepet foglal el, különösen a vidéki munkaerő biztosítása, a munkanélküliség megszűntetése, csökkentése érdekében. Ennek megfelelően a Koncepció kiemelten figyelmet fordít a vidéki munkaerő utánpótlást biztosító agrár szakképző iskolahálózatra, valamint arra, hogy a képzések tartalmaiban kiemelten megjelenjen az egészséges élelmiszerellátás kérdésköre és a környezettudatosság erősítése a termőföldtől az asztalig elv minden szegmensében. Az iskolahálózat átalakításra került, a koncepcióban foglalt célkitűzések megvalósítása megkezdődött. Ennek keretében elindult az OKJ "finomhangolása" is. A szakmai elvárásoknak megfelelően kezdeményezték az erdészeti- és vadgazdálkodási technikus szakképzés szétválasztását, az élelmiszeripari szakmunkásképzés munkaerő-piaci igényeknek megfelelő módosítását. Kezdeményezték a rövidláncú termékértékesítéssel kapcsolatos kisüzemi élelmiszer előállító szakképzés felvételét az OKJ-rendszerbe. 91

A 2015/2016-os tanévben a belépő, mintegy 6.000 új tanulóval együtt csaknem 24.000 diák tanul a tárca által fenntartott intézményhálózatban. Az FM átvette további öt iskola fenntartói jogát, így összesen 49 iskolát tart fenn, az oktatás 64 feladat-ellátási helyen zajlik. A foglalkoztatottság tekintetében komoly problémát jelent, hogy kedvezőtlen a hazai termelők korösszetétele. 2013-ban a gazdálkodók 31% 65 év feletti személy volt. Az egyéni gazdálkodók iskolai végzettség szerinti adatait vizsgálva megállapítható, hogy 2010-hez viszonyítva az alapfokú végzettséggel rendelkezők aránya 2%-al, a középfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkezőké hasonló arányban nőtt, de még mindig nagyon alacsony. Az elmúlt években a GDP növekedésében jelentős szerepe volt a mezőgazdaságnak, az ágazat további bővüléséhez a magyar gazdaságnak több megfelelően képzett, gyakorlatias tudással rendelkező szakmunkásra és technikusra van szüksége, mint amennyit a jelenlegi oktatási rendszer képez. Az ágazat sajátosságaiból adódóan, az agrárszakképzés rendszerében a duális képzésre való teljes áttérés fokozatosan, várhatóan közép- illetve hosszú távon tud megvalósulni. Amikor a tanulók számára a duális képzés keretében nem lehetséges a gyakorlati képzés megszervezése, azokban az esetekben a tanulószerződések megkötésének fenntartására az iskolák mellett működő termelő tangazdaságokban továbbra is szükség – és lehetőség - van. A mezőgazdasági termelés speciális tényezőinek figyelembevételével és azok rendszerbe illesztésével lehet csak az agráriumban a duális képzést megerősíteni, kiszélesíteni és hatékonyan működtetni. Ennek kialakítása az agrártárca, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a gazdálkodók, a vállalkozások és a szakmai szervezetek közös együttgondolkozása és együttműködése révén tud csak eredményes lenni. A Koncepció fontos célja az együttműködések megerősítése. Kiemelt feladat az agrár felsőoktatás és középfokú szakoktatás valamint a köznevelés együttműködésének a megerősítése. A Koncepció a pályaorientáció megújításában is kiemelt szerepet szán az agrár szakképző iskolák mellett működő termelő tangazdaságoknak. VI. 2. Az átalakulás időszaka 2013-ban a Nemzetgazdasági Minisztériumtól az agrárszakképzések átkerültek a Földművelésügyi (akkor még Vidékfejlesztési) Minisztériumhoz. Ez a folyamat nem volt zökkenőmentes, hiszen az NGM célja 2010/2011-től éppen az volt, hogy a gazdasági igények jobb kiszolgálása érdekében a Minisztériumhoz kerüljön a hazai szakképzés teljes vertikuma. Másrészt NGM tartott attól, hogy az agrárszektor szakképzések „elengedése” ösztönzést adhat a többi ágazat (minisztérium) felelősségi területén a szakképzéseik saját portfólión belüli megvalósítási igényeik megfogalmazására, s egymás után jönnek létre az ágazati szakképzők, így az NGM eredeti szándéka erősen csorbulna. Az agrárium képviselői ugyanakkor jelezték, az ágazat jellegéből, természetéből (szezonalitás, természeti környezettől való függés stb.) fakadóan a mezőgazdasági szakképzés jelentős eltéréseket mutat az összes többi szakképzéshez képest. A tárgyalási folyamat eredményeként az említett váltás megtörténhetett. 92

A Szakképzési törvény 4/a szakasza irányul az agrárszakképzésre, illetve részletezi azt. Az átalakítás kardinális kérdése az intézményrendszer átalakítás volt, s tulajdonképpen jelenleg is az egyik legfontosabb kérdésnek tekinthető. Ami a felsőoktatást illeti, jelenleg Magyarországon két felsőoktatási intézmény lát el fenntartói szerepet: a Nyugatmagyarországi Egyetem Soproni Kara (a valamikori Erdészeti és Faipari Egyetemre alapozva) és a Debreceni Egyetem (ennek a valamikori Agrártudományi Egyetemi elődjére alapozva). Ami a középfokú szakképzést illeti, az új iskolarendszerű szakképzési stratégia megvalósításának előzménye, hogy a korábbi (2013 előtti) intézményrendszer nagyon elaprózott volt. Ez a részben korábbról megörökölt struktúra, amely a 2000-es évek után még inkább fragmentáltá vált. Ez utóbbi folyamatnak egyik legerősebb oka az, hogy a demográfiai folyamatok eredményeként a tanulói létszám általánosságban csökkent középfokon. Így azon iskolák és ezek intézményvezetői, amelyek korábban agrárjellegű képzési tevékenységet nem folyatott, a megfelelő tanulói létszám biztosításának reményében indították el képzéseiket, bővítve ezzel a korábban meglévő képzési profiljaikat. Tették ezt sok esetben úgy, hogy a feltételek valójában nem álltak maradéktalanul rendelkezésre. Ennek köszönhetően megnőtt a képzőhelyek száma, azonban ez az expanzió döntően egy-egy osztály, vagy akár fél osztályok (csoportok) indítását jelentette. A növekedés tehát feladat-ellátási hely vonatkozásában gyarapodást jelentett, de létszámban minimálisan, oktatási-képzési minőségében pedig (éppen a már említett okok miatt) nem történt számottevő változás. Ezen széttöredezettség miatt nem csak az oktatási-képzési feladatok magas szintű megvalósítása ütközött nehézségbe, de az elkövetkeztenő időszak fejlesztéseit sem lehetett átfogóan megvalósítani az ennyire jelentős számú és számos esetben heterogén képzési profillal működő agrárszakképzési intézményrendszer egészére kiterjeszteni. Éppen ezért a 2013-as átalakítás első legfontosabb feladata a teljes középfokú agrárszakképzés átvilágítása volt, melynek egyértelmű céljaként az erőteljes profiltisztítás fogalmazódott meg. A 2013-as átvilágítás során, illetve ennek eredményeként a nehézségekkel működő intézményekben a mezőgazdasági képzési profil kivonult, illetve felmenő rendszerben megszűnt/megszűnik és a valóban jól működő képzők megtartása, valamint ezek megerősítése, fejlesztése volt, és továbbra is ez a cél. Így mára országosan 49 iskola 64 feladat-ellátási helyen működik. Ez a radikális változás azonban jelentős területi problémákat, aránytalanságokat okozott, egyrészt az intézményekbe tanulási céllal jelentkező fiatalok esetében az intézményi elérhetőség vonatkozásában. Másrészt nehézséget generált a munkaerő-piaci igények kielégítése szempontjából is. Így megyénként nagy a változatosság, hiszen található olyan megye, ahol mindössze 1-2 intézmény működik (erre példa HajdúBihar) és olyan is, ahol 7 intézmény található. Vagyis a koncentráció eredményeként jelentős térségek maradtak agrárképzés nélkül. A problémát felismerve, a Minisztérium folyamatában igyekszik orvosolni a helyzetet, és azon megyék olyan nagyobb térségei, ahol nincs agrárképzés, a hiány megszüntetésére az adott megyében máshol működő intézmény tagintézményét hozták létre.

93

A kialakult helyzetre kiváló példát szolgáltat Hajdú-Bihar megye, ahol a megye egyetlen képzője Hajdúböszörményben maradt, azonban így a bihari térség képzési szolgáltató hiányossá vált. Ezen korrekciókra hozták létre Berettyóújfaluban a böszörményi iskola tagintézményét és a képzést 2015 őszén. Ugyanakkor 2015-ben szintén jelentős fenntartóváltás valósult meg a hazai szakképzésben. Ennek eredményeként az FM-es iskolák kivételével NMG irányítása alatt kerültek a korábbi szakiskolák és szakközépiskolák. A létre jövő szakképzési centrumokhoz kerültek azon agrárképzések, amelyek azokban az intézményekben folytak (akár évtizedek óta), amelyek nem kerültek korábban (2013-ban) az akkori Vidékfejlesztési Minisztérium fenntartásába. Így tehát a 2015 nyarán kialakuló centrumok intézményein belül is jelentős számban folynak kifutó jelleggel agrárképzések. Az eredeti elképzelés szerint a 2014/2015-ös tanévben már nem indíthattak volna mezőgazdasági képzést ezen intézmények, azonban az agrárképzés nélkül maradt térségek ellátása miatt még a 2014/2015-ös tanévben is lehetett indítani képzéseket a meghatározott keretszámok erejéig. Ezek a képzések minden vonatkozásban (tárgyi és humán feltételek stb.) az adott szakképzési centrum felügyelete alá tartoznak, mindössze a vizsgáztatás és szakmai mérések azok a területek, ahol az FM-nek, illetve a Kamarának szerepe van. Tehát ez bizonyos korrekciót jelent a 2013-as elképzeléshez képest, azonban 2016-tól már a földművelésügyi tárca kapja meg a teljes felügyeleti és irányítási feladatkört az agrárképzések területén. A profiltisztítás eredményeként országosan az intézményekben a képzési profil 75-80%-ban agrár releváns. A vertikum szemlélet megerősödése eredményeként nemcsak a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó szakképesítések jelennek meg az iskolákban, hanem az azt feldolgozó élelmiszeripari képzések is. Ebből a helyzetből még fakadnak nehézségek. Jelen munkánkhoz kapcsolódóan szakemberekkel interjúkat is készítettünk, melyek a tanulmányba beépítésre kerültek. Néhány interjú alany szerint problémát jelent, hogy a strukturális átalakítások nagyon gyorsak és mélyrehatóak voltak. S egy elindított változtatást – amely az oktatás esetében minimum középtávúnak kellene lenni – már a következő tanévben újabb módosítások érnek. Így ezek az elmúlt években megvalósult fejlesztések, változtatások szinte rángatják az intézményrendszert. Ezzel együtt a fejlesztési irány összességében jónak mondható: koncentráltabb intézményrendszer, amely a fejlesztéseket is koncentráltabban tudja lehetővé tenni. A gyakorlatorientált képzési fejlesztések szintén pozitívnak tekinthetőek. Valamint a gazdálkodó szervezetekkel a kapcsolatok erősödnek, szorosabbá válnak. Előfordulnak bizonyos problémák az OKJ-val, illetve azzal a koncepcióval, amely a széles alapozású szakképzést célozza meg. Erre példa lehet az élelmiszeripari szakmunkás, melyben a képzés során a szakma széles köréből szereznek ismeretet, de egy savanyítással foglalkozó szakembernek nem biztos, hogy szüksége van más szakmai terület ismeretére. Másfelől külön választottak nagyon is jól működő képzéseket.

94

Ilyen volt a pék-cukrász szakma, amely képzésben a két különböző terület szakmai ismeretei kiválóan egészítették ki egymást, nem beszélve arról, hogy az ezt elvégző személy a munkaerőpiacon is rugalmasabb tudott lenni. A szakmai szervezetekkel erősödő a kapcsolat, egyre fontosabb tevékenységként jelenik meg a pályaorientáció és a pályakövetés. A magán és egyéb fenntartású szakképzők az NGM-hez tartoznak, ahogyan az iskolarendszeren kívüli szakképzés (felnőttképzés is). Az intézményhálózati lefedettség (illetve ennek hiánya) vonatkozásában az FM-nek az a koncepciója, hogy azon térségekben, ahol a tanulók nem tudnak hozzájutni a képzéshez, ott a magánképzésnek helye van. A nem állami fenntartású intézmények esetében az egyháziakat támogatják elsősorban, ezen intézményekkel alakultak ki jó kapcsolatok. Ugyanakkor az állami intézmények irányítójának nincs rálátása a magán képzésekre. Viszont a technikusképzés csak iskolarendszerű FM-es intézményben lehetséges. Jelen szakképzés politika egyik fókusza a duális képzés, illetve ennek kiépítése. Ez az alapvetően helyes szakmai irány több nehézségbe ütközik az agráriumban (éppen erre hivatkozva váltak ki ezen szakképzések az NGM-ből). Bár a tanulószerződések száma tovább növekszik, azonban a duális szakképzés maradéktalan alkalmazása és bevezetése itt sokkal nagyobb gondot okoz, mint más szektorban, így ez várhatóan középtávon teljesedik ki. A nehézség mögött számos ok húzódik meg. Az agráriumban nagyon sok őstermelő és mikro vállalkozás található, amelyek különböző okok miatt nem képesek ellátni a gyakorlóhely szerepét. Így a gyakorlóhelyek elsősorban a közepes és nagy vállalkozások köréből kerülnek ki. Az agrárium vállalkozásai tevékenységükben egyre inkább specializálódnak, így a tanulószerződés elképzelései szerint több szakmai tevékenység elsajátítása az esetek többségében nem lehetséges. Ezért lenne célszerű, ha a tanulószerződést kisebb egységekre, részekre lehetne bontani és a megfelelő helyeken lehetne a szakmai gyakorlatot megszerezni. A jelenlegi problémán hathatósan képesek segíteni a tangazdaságok, amelyek továbbra is fennmaradtak, sőt megerősödtek, ugyanis tanulószerződést köthetnek. Addig ameddig nincs annyi alkalmas, megfelelő gazdálkodó szervezet, amely biztosíthatná a tanulószerződéses szakmai gyakorlatot, a tangazdaságoknak szerepe jelentős lesz ezen a területen. Másfelől a tangazdaságok még mindig a legszélesebb mezőgazdasági tevékenységi spektrummal működő gyakorlóhelyek, azonban a gyakorlati képzés célja a valódi piaci körülmények között megvalósuló tevékenység, így a gazdálkodó szervezeteknek éppen ezeket a valós helyzeteket, szituációkat kell biztosítaniuk.

95

A korábban és jelenleg még fennálló szakoktató problémát a duális képzés döntően kezelni tudja, hiszen a gyakorlati képzés tulajdonképpen kikerül az iskola falain kívülre. A tanulószerződések átalakulóban vannak. A jelenlegi rendszer kedvezőbb, mint a korábbi, amikor a különböző költségtípusokat külön kellett adminisztrálni. A jelenlegi egyben elszámolható költség (amelyben megjelenik minden költségtípus) kedvezőbb a gazdálkodó szervezetek számára. Ennek eredményeként pozitívabb a munkáltatók hozzáállása is. Elmondható tehát, hogy a finanszírozás jó irányban halad. Ugyanakkor az irányítás legfelső szintjén is fel-felvetődik olyan regionális szakképzési centrumok létrehozásának gondolata, amelyek az erőforrások koncentrációját jobban lehetővé teszik. Ezen képző centrumokban a fejlesztések során a legfejlettebb és lehetőség szerint legszélesebb képzési profilban lehetne a technológiai- és gépesítési fejlesztéseket megvalósítani, s a tanulók ezeken a helyeken is bekapcsolódnának a képzésbe szakmai gyakorlat formájában. Másfelől ezen centrumokon keresztül a gazdasági szereplőket ís jobban be lehetne vonni az együttműködésbe. Ezen a regionálisan szerveződő képzési centrumok fenntartását, működtetését és fejlesztését a három érdekelti kör közösen működtetné: felelős minisztérium, a szakképzők és a gazdálkodó szervezetek. A felnőttképzés is jelentős a szakképző iskolák tevékenyégében. 2013/2014-ben nagyságrendileg 20.000 felnőtt tanuló jelent meg az állam által fenntartott intézményekben, ebből kb. 8.500 fő a közmunkások számára előírt képzésben vett részt. Ezen felül még közel 6 ezer vizsgáztatásuk is volt. Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben a vizsgákat az NSZFH-n keresztül lehet lebonyolítani. VI. 3. Hajdú-Bihar megye mezőgazdasági szakképzésének átalakulása Hajdú-Bihar megye agrárszakképzése jelentős múlttal és hagyománnyal rendelkezik. A legrégibb kimondottan a mezőgazdasági és gazdálkodási ismereteket oktató intézményeket még a dualizmus, illetve a Horthy-rendszerben alapították. Tekintettel arra, hogy a megye az ország egyik vezető agrárprofillal rendelkező megyéje (mind termelési volumenét és spektrumát, mind pedig a foglalkoztatottak tekintetében), így az ágazat számára kulcskérdés az oktatás és a képzés. A 2013-al elinduló változások előtt a megyében számos helyen folyt fő, vagy kiegészítő jelleggel mezőgazdasági szakképzés. A legjelentősebbek a hajdúböszörményi, a pallagi, a hajdúszoboszlói iskolák voltak, de fontos, sőt a térség képzési lefedettség szempontjából kulcsszerepe volt a berettyóújfalui és biharkeresztesi képzőknek. A sárréti térség ellátása és a hagyományok miatt, valamint a legutóbbi fejlesztések eredményeként megemlítendő a püspökladányi képző, s folytak mezőgazdasági és mezőgazdasági jellegű képzések Balmazújvárosban, Hajdúnánáson, sőt Hajdúdorogon, valamint Derecskén is. Utóbbiaknál a néhány 10 fő körüli létszámok esetében inkább kiegészítő képzésről beszélhetünk. Elmondható tehát, hogy a megye területileg viszonylag jól lefedett volt, differenciált képzési struktúrával látta el az agárárszektor munkaerőigényét. 96

VI/1. ábra: A mezőgazdasági szakképzés települései 2013-ban (Forrás: Feladat-ellátási, intézményhálózat-működtetési és köznevelés-fejlesztési terv, HajdúBihar megye 2013-2018, szerkesztette: Teperics K.) Ezen a helyzeten változatot kardinálisan (talán az országban legradikálisabban, különös tekintettel a megye agrárjellegét illetően) a 2013-as átvilágítás és profiltisztítás. Hajdú-Bihar ennek eredményeként rendkívül kedvezőtlen helyzetbe került 2013 nyarától, amikor a megyében csak egy iskolát jelöltek ki a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakképzés megvalósítására. Így azon kívül, hogy meglévő intézményekben a mezőgazdasági képzéseknek kifutó jelleggel meg kellett szűnniük, a teljes bihari térség mezőgazdasági képzési intézmény nélkül maradt. Erre a tarthatatlan helyzetre a megyei NAK már 2013 őszén felhívta a figyelmet és ki is dolgozták javaslatukat, amelyben már akkor megfogalmazásra került egy tagintézmény létrehozása Berettyóújfaluban.

97

Az FM és az NGM az országos negatív tapasztalatból kiindulva – szemben az eredeti elképzeléssel – a 2014/2015-ös tanévre még engedélyezett keretszámokat a KLIK-es agrárképzést folytató intézményeknek (ugyanakkor a 2015/2016-től már nem). Az intézmények egy része élt ezzel a lehetőséggel, míg a másik rész már nem kért ebből. Így a korábban mezőgazdasági képzést indítók ipari képzés irányába bővítettek. Legrugalmasabban a gépészet területén lehetett ezt megvalósítani, ahol a korábbi mezőgazdasági gépész képzésből ipari gépész képzést alakítottak ki, illetve bővítették meglévő képzésüket ipari irányba. A profiltisztítást követően a koncentráció is felerősödött, hiszen az eddigi „csak” mezőgazdasági profil élelmiszeripari képzéssel is bővült. Ezen képzések a böszörményi Széchenyi István Szakképzőben már 2012/2013-as tanévben elindultak, ezt követően pedig fokozatosan bővültek. Így, az országosnak megfelelően itt is bővült a képzési profil a vertikum szemlélet jegyében. Az átalakulást követően a Széchenyi jelentős keretszámokat kapott nagyon széles képzési profillal. Kezdetben ez 14 szakmai irányt jelentett, amit nem is tudtak feltölteni, hiszen egyes szakmákra mindössze 4-5 jelentkező volt. Ez a kezdeti széles nyitás az elmúlt években 9 szakmára állt be. Ugyanakkor a vertikum szemlélettel szemben meg kell jegyezni, hogy több esetben a képzési profilok összevonása nem indokolt és nem megalapozott képzési területeket hoznak létre. Az FM, látva a kialakult megyei képzési helyzetet, 2015 nyár végén engedélyt adott a Széchenyi István Szakképzőnek egy berettyóújfalui tagintézmény létrehozására. A képzés egy meglévő üres (korábban szintén iskolai funkciót ellátó) épületben indult el, azonban infrastrukturális vonatkozásban nagyon hiányosan. Ezen infrastrukturális adottság jelentősen feljavítva, kiszolgálhatja a demográfiai folyamatok valamint a meglévő és várható érdeklődés eredményeként megjelenő kb. 120 tanulót. Ez a képzési létszám tagintézményi konstrukcióban megoldhatónak tűnik. Jelenleg a berettyóújfalui tagintézményben a mezőgazdasági gépész, pék, dísznövénykertész, gazdasszony képzés indult el. A fejlesztés következő lépéseként a 2016/2017-es tanévben már két osztály indul; egyik osztályban a pék, gazdaasszony képzés, míg a másikban a gépész, gazda képzés indul el a tervek szerint. A 2013-s döntés után kérdéses volt, hogy hogyan változik a beiskolázás Hajdúböszörményben. Az eddigi statisztikákat figyelembe véve érdemben nem változott a Széchenyi Szakképző beiskolázási körzete, létszáma. Egyfelől tehát látható (általánosságban is), hogy a szakképzésre jelentkezők szakmai orientációja nem erős annyira, hogy az akadályozó tényezőket (távolság, ingázás, kollégiumi elhelyezés) lebontaná (ez megerősíti más kutatásunk eredményeit). Másrészt a korábban agrárképzésekkel is rendelkező iskolák igyekeznek megtartani saját rekrutációs területüket és a részben új képzési irányokra beiskolázni.

98

A megyei NAK folyamatosan vizsgálja a munkaerő-piaci igényeket. Részben az intézményrendszeri változás, részben pedig az OKJ változás miatt néhány szakmában kimondottan munkaerőhiány van (pl. mezőgazdasági gépész, állattenyésztő, tejes szakmában). Ugyanakkor hiányoznak a területről az egyre magasabb informatikai technológiát felvonultató eszközöket működtető szakemberek. Ilyennek tekinthető az agrár-informatikus végzettség. A mezőgazdasági szakképzés nem elegendő a sokszor magas informatikai technológiát képviselő gépek, eszközök működtetésére, ugyanakkor a mezőgazdasági mérnökök, vagy informatikusok számára ezen munkakörök nem nyújtanak kihívást. A Széchenyi iskola több hiányszakmás képzést is indít (pl. mezőgazdasági gépész, húsipari termékgyártó). Ezeken belül kimondottan népszerű a húsipari termékgyártó képzés, de a kiképzett fiatalok jelentős része külföldön, főként német nyelvű területen vállal munkát. Az interjú alanyok szerint állattenyésztő önálló szakma kellene, hogy legyen, a traktoros pedig szintén hiányszakma. Ugyanakkor több esetben is gondot okoz a korábbi OKJ átalakítás. A húsipari termékgyártó képzésben résztvevő korábban tanult baromfifeldolgozást is, azonban az új szabályozás szerint már nem (miközben a térségben jelentős a baromfifeldolgozás. Bár a keretszám javaslatok alapos felmérések és előkészítések után kerülnek meghatározásra az MFKB-ban, azonban ezek a végső – minisztériumi döntési - szakaszban felborulnak. Másrészt a 2013/2014-es és 2014/2015-ös szakmaszerkezeti döntések későn jelentek meg. A hátrányos helyzetűek számára az Arany János Kollégiumi Program kiváló lehetőséget nyújt a felzárkóztatásra, illetve a társadalmi integrálódásra. A böszörményi iskolában 24 fő kapott erre lehetőséget ebben a tanévben. A megye egyetlen agrár szakképzője számára a következő stratégiai lépés a határon átnyúló, határon túli terjeszkedési lehetőség megvalósítása. Ennek keretében elsősorban az érmelléki térség fiataljai számára nyújtanának szakmaszerzési lehetőséget böszörményi kollégiumi megoldás biztosításával. A böszörményi iskolának 23 gazdálkodó szervezettel van tanulószerződéses kapcsolata. A tanulószerződés kapcsán a problémák jellemzően a kisebb gazdálkodók szervezetekkel vannak (például az internet hiánya, mert így az alapvető elvárást sem tudja teljesíteni a tanulót fogadó szervezet). Ezzel együtt lassan, de folyamatában szélesedik azon gazdálkodók köre, amelyek tanulószerződés szempontjából fontos partnerek lehetnek a jövőben. A fenntartó elvárja a saját bevétel generálását. Ennek egyik legfontosabb formája a felnőttképzés. Ebben a böszörményi képző nagyon sikeres, éves szinten 2000-2500 főt képeznek felnőttképzésben. A Széchenyi olyan sikeresen építette ki a felnőttképzést, hogy mára már Hajdú-Biharon kívül is folytat ilyen tevékenységet. Sikerüket látva a Minisztériumtól felkérést kaptak felnőttképzési klaszterek létrehozására. Ezen klaszterek nyújtanak támogatást a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei iskolák számára felnőttképzési tevékenységeik kiépítésére (jellemzően az FM-es intézmények kb. 50%-ban folyik felnőttképzés). 99

Az állam által fenntartott intézmény mellett egy-egy magán, illetve egyházi szervezet is részt vesz a megye mezőgazdasági szakképzésében. Érettségire épülő képzést folytat a hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központ. A Tessedik Sámuel Iskola kisvárdai központú intézménynek pedig Debrecenben működik egy kihelyezett képzése. Az iskolába belépő tanulók korábbi tanulmányi eredményei, tanulási képességei, kulturális szintjük sok problémát okoz a képzésben. Számos esetben általános iskolai alapismereteket kell pótolni a tanároknak, ennek eredményeként a képzőkben folyó képzések nem lehetnek egyenszilárdságúak. Egyre gyengébb gyerekanyag lép be a képzésbe. Ezzel együtt beiskolázási gond nincs, csak tanulói minőségi. A képzéshez használható pályázati források szűkülnek, de az Arany János Program, valamint az Útravaló program továbbra is jó lehetőséget biztosít. A hiányszakmákhoz kapcsolódó ösztöndíjak pedig egyértelműen vonzóvá teszik ezen képzésekben való részvételt. A tanulószerződések vonatkozásában 2010 után indult erőteljesebben a tanulószerződések kötésének folyamata. A tanuló szerződéssel rendelkező tanulók száma 400 körül van a megyében jelenleg. Elsősorban a nagyobb gazdálkodók az aktívak és használják fel ezt a lehetőséget. Nem csak a jól, és az adott gazdálkodónak megfelelően képzett potenciális munkaerőt nyer, de a tanulószerződés forrásai alapján az eszközparkot is tudják fejleszteni. Tanulószerződés kapcsolatban lévő aktív gazdálkodók száma 50 körül van Hajdú-Bihar megyében. Megállapítható, hogy a szervezetek többsége egyre pozitívabban áll a lehetőséghez. VI. 4. Foglalkoztatási helyzet a megye agrárszektorában Bár az utóbbi évtizedek során az agárszektor foglalkoztatási képessége folyamatosan csökkent a technológiai fejlődés, illetve más szektorok előretörése miatt, azonban továbbra is figyelemre méltó ezen szerepe. Ki kell emelni azt, hogy a felsőfokon képzettek és a középfokon szakmát szerzettek foglalkoztatása mellett kiemelkedő jelentősége van az alacsonyan iskolázottak foglalkoztatási helyzetének javításában. A megye társadalmának néhány dimenzióját (iskolázottság, foglalkoztatottság, munkanélküliség) vizsgálva jól látható ezen fontos szerep jelenléte, amely az agrárképzők számára lehetőséget, de egyben kihívást is képez.

100

VI/1. táblázat: A foglalkoztatottak összevont nemzetgazdasági ág és korcsoport szerint a 2001 és 2011-es népszámlálási adatok alapján

Összesen Terület

Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás

Ipar, építőipar

15–29 30–39 40–49 50–59

60– Összese X n

15–29

30–39

40–49

2001 Hajdú Bihar

2 958

3 766

5 115

3 278

329

15 446

15 217

14 059

16 931

2011 Hajdú Bihar

1 864

3 374

3 931

4 323

856

14 348

10 161

15 666

14 149

Szolgáltatási jellegű ágazatok 60–X

Összesen

15–29

30–39

40–49

50–59

60–X

7 632

346

54 185

28 833

28 550

31 078

15 290

12 386

1 312

53 674

24 244

38 908

34 692

27 772

50–59

101

Összesen

15–29

30–39

40–49

50–59

60–X

Összesen

1 412 105 163

47 008

46 375

53 124

26 200

2 087

174 794

4 468 130 084

36 269

57 948

52 772

44 481

6 636

198 094

Az alábbi ábra a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban foglalkoztatottak statisztikáit mutatja fő korcsoporti kategóriák szerint a 2001-es és 2011-es népszámlálási adatok alapján.

VI/2. ábra: A mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban dolgozók Hajdú-Bihar megyei létszáma a 2001-es és 2011-es népszámlálási adatok szerint (forrás: KSH) A munkavállalók idősebb korcsoportjai (50-59, 60+X) esetében magasabb a létszám a 2011es adatok szerint, illetve akár meg is fordíthatjuk a gondolatmenetet: a fiatalabb korosztály egyre kevésbé lép be az agrárszektor munkaerő-piacára. A mezőgazdaságban dolgozók létszáma a fiatalabb korosztályoknál minden esetben csökkenést mutat.

102

VI/3. ábra: A foglalkoztatottak megoszlása ágazatonként és korcsoportonként Hajdú-Bihar megyében (forrás: KSH)

VI/4. ábra: Az agrárszektorban foglalkoztatottak száma az összfoglalkoztatottakon belül a népszámlálási adatok alapján (forrás: KSH)

103

A megye foglalkoztatása jelentős elmozdulást mutat az elmúlt két népszámlálást vizsgálva. Egyrészt – miközben 2011-ben az ország és értelemszerűen a megye is a válság kellős közepén volt – a megyei összfoglalkoztatás növekedést produkált a 2001-es népszámlálási adatokhoz képest (11.8%-os növekedés). Az agrárszektor foglalkoztatási mutatója ugyanakkor jelentősnek mondható csökkenést mutat ezen időszak alatt (-7.2%). A megye foglalkoztatásában az agrárszektor mellett az ipari, építőipari szektor is zsugorodott, bár minimálisan (-1%). A szolgáltató ágazat viszont jelentős növekedést ért el (+19.2%), ezzel ellensúlyozta a másik két szektor gyengélkedését, így összességében Hajdú-Bihar megyében 11.8%-al nőtt a foglalkoztatás 2001 és 2011 között. Az agrárszektort vizsgálva két fontos megállapítást tehetünk a népszámlálási adatok tekintetében. Egyfelől a szektor foglalkoztatási képessége gyengült, amelynek számos oka lehet, de a gépesítés és a technológiai fejlesztés az egyik legfontosabb tényező ebben a kérdésben. Másrészt a foglalkoztatási korosztályok változásában a két időpont között szembetűnő változás figyelhető meg az idősebb korosztályok magasabb foglalkoztatásának tekintetében. Ugyanakkor 2001-hez képest 2011-re 36%-os csökkenés mutatkozott a 15-29 év közötti korcsoportban. A 30-39-es korosztályra vonatkozóan már minimális az eltérés, de még a 40-49-es korcsoport is magasabb foglalkoztatási eredményt mutat a statisztika 2001-ben, az ezt követő korosztályokban viszont a 2011-es foglalkoztatási eredmények magasabbak. A fiatal korosztályok alacsonyabb belépési rátájának oka a technológiai fejlesztések mellett valószínűsíthetően az, hogy a 2011-es gazdasági válsági év időszakának egyik éve volt és éppen az ifjúsági munkanélküliség növekedett a legszembetűnőbb módon. Ugyanakkor az ifjúsági munkanélküliség ilyetén alakulását nem tapasztaljuk a másik két szektorban. Vagyis a statisztika által tükrözött folyamatok ismeretében valószínűsíthető az agrárszektor foglalkoztatási képességének további gyengülése.

VI. 5. Munkanélküliségi helyzet a mezőgazdasági képzések területén A mezőgazdasági szektor sajátos foglalkoztatási jellemzőkkel bír. A foglalkoztatás elsősorban a rurális, sok esetben hátrányos térségekben jelentkezik. Ezen túlmenően sajátossága a szezonális foglalkoztatás és ennek eredményeként megjelenő alacsony kvalifikációval alkalmazottak magas száma. Másrészt természetesen ezzel párhuzamosan az ágazat magas technológiai jelenléte, a kvalifikált munkaerő foglalkoztatásában is fontos szerepet játszik. Az alapfokú végzettséghez kapcsolódóan 39 szakmában összesen 578 fő található a HajdúBihar Megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztály adatbázisában. A 15 fő/szakma átlag mellett a legnagyobb számban a következő szakmákban jelennek meg az álláskeresők (VI./2. táblázat). A középfokú végzettséget igénylő mezőgazdasági jellegű szakmáknál (20 szakmában) 110 fő található a foglalkoztatási főosztály regisztrációjában. Míg felsőfokú iskolarendszerű képzés keretében az agrártudományi képzések között 11 szakmában 95 fő van a regisztrációban.

104

VI/2. táblázat: Álláskeresők száma a mezőgazdasági és mezőgazdasági jellegű szakmákban (2015 október) (A táblázatban csak a jelentős számban megjelenő álláskeresők szerepelnek, a teljes statisztikai állomány a táblázat végén található) Regisztrált álláskeresők Alapfokú iskolai Középiskolai Felsőfokú száma végzettséghez kötött végzettséghez iskolarendszerű középfokú kötött középfokú képzés szakképzettség szakképesítés növénytermesztő gépész 93 állattenyésztő 85 kertész 39 mezőgazdasági gépész 38 baromfiés 30 kisállattenyésztő szarvasmarha-tenyésztő 30 dísznövénykertész 27 aranykalászos gazda 19 mezőgazdasági 19 targoncavezető mezőgazdasági technikus 28 erdésztechnikus 11 növénytermesztő és 11 növényvédelmi technikus kertész- és növényvédelmi 10 technikus állattenyésztő és 9 állategészségügyi technikus élelmiszeripari technikus 8 agrármérnök 46 mezőgazdasági 10 szakigazgatási szervező mérnök állattenyésztő üzemmérnök 7 gazdasági agrármérnök 7 mezőgazdasági mérnök 5 növénytermesztési mérnök 5 mezőgazdasági 4 gépészmérnök

105

Regisztrált száma

álláskeresők

mezőgazdasági üzemmérnök vadgazda mérnök agrár mérnöktanár élelmiszer minőségbiztosító mérnök Összesen ÖSSZES ÁLLÁSKERESŐ AZ AGRÁRSZEKTORBÓL

Alapfokú iskolai végzettséghez kötött középfokú szakképzettség

Középiskolai végzettséghez kötött középfokú szakképesítés

Felsőfokú iskolarendszerű képzés 4 3 2 2

380

77

95

578

110

95

Az agrárszektor foglalkoztatási volumenéhez képest nem jelentéktelen az álláskeresők száma, azonban összevetve más szektorokkal, nem is lehet kiugróan magas értékűnek tekinteni. A képzés és munkaerő-piac diszkrepanciája általánosságban jelen van. Így például a középfokú szakképzettek esetében a statisztikában is megjelenő álláskeresők mellett több hiányszakma is megnevezésre került (pl. mezőgazdasági gépész, húsipari termékgyártó). A felsőfokú képzésben az általános agrármérnök végzettséggel rendelkező magas álláskeresői szám mellett a mezőgazdasági szakigazgatási szervező mérnökök statisztikái tekinthetők magasnak, azonban a felsőfokú agrárképzés diverzifikáltsága miatt a többi képzési irányban megjelenő 23 fő álláskeresői adat nem tekinthető komoly problémának. Középfokú szinten néhány szakképzettséggel mutatkozik probléma (pl. mezőgazdasági technikus, erdésztechnikus). Azt azonban meg kell jegyezzük, hogy az iskolarendszerű középfok kibocsátási volumene és a középfokon álláskeresők számaránya nem tekintethető jó eredménynek. Másfelől azonban mint azt már megjegyeztük, hiányszakmák sora is jellemző az ágazatra, valamint az OKJ átalakítás miatt is mutatkoznak munkaerőhiánynak tekinthető sajátosságok. Magasak az alacsony iskolázottsághoz kapcsolódó munkanélküliség mutatók, amelyek további emelkedésére lehet számítani, hiszen a közfoglalkoztatáson belül megvalósuló képzések jelentős (több 100 fős) csoportokat érintenek és ezek többsége az agrárszektorhoz kapcsolódik. Meglátásunk szerint az elképzelés (közfoglalkoztatáson belüli szakképzés) alapvetően jó, mivel képzetlenek jutnak szakmákhoz, másfelől az ágazat is képzett munkaerőhöz jut ezáltal. Azonban több olyan képzés is megvalósul, amelynek munkaerőpiaci indokoltsága kérdőjeles, illetve a kiképzettek jelentős része nem tud megragadni az elsődleges munkaerő-piacon, valamint a megszerzett képzettségük számos esetben szezonális munkavégzést tesz lehetővé.

106

VI. 6. A mezőgazdasági szakképzés főbb statisztikai jellemzői Hajdú-Bihar megyében Egy oktatási szint statisztikai elemzését többféle aspektusból lehet elvégezni. Az idősoros elemzések biztosítják a tanulói létszámváltozások legalaposabb elemzését. Azonban egy adott tanév adataival is lehet tendenciákat kimutatni, ha az elemzést több keresztmetszeti ponton végezzük. Az alábbiakban a szakképzési képzés három különböző pontján megjelenő statisztikai adatokat vizsgáljuk. Ezek a következők: az első szakképzésbe belépők, a szakképzési rendszerben benne lévők és a vizsgát sikeresen letevők. Elemzésünket két megközelítésből végezzük. Megvizsgáljuk azt, hogy a szakképzési rendszerben lévő mezőgazdasági területeken tanulók száma és aránya hogyan viszonyul más szakmacsoportokéhoz. Másrészt megnézzük azt, hogy a mezőgazdasági szakképzésben résztvevők egyes korcsoportjai között milyen létszámeltérések figyelhetők meg. Jelen elemzést biztosító statisztikák a 2014/2015-ös tanévből származnak. Első szakképzésbe belépők A 2014/2015-ös tanévben 2667 tanuló lépett be az iskolarendszerű szakképzésbe a megyében. A mezőgazdasági és élelmiszeripari szakképzésbe lépők száma 220 fő. VI/3. táblázat: A mezőgazdasági és élelmiszeripari szakképzésbe lépők száma a 2014/2015-ös tanévben Nappali tagozatos OKJ Település neve Szakmacsoport Szakmanév képzésben azonosító résztvevők (fő) Biharkeresztes Mezőgazdaság 3462201 Dísznövénykertész 21 Hajdúnánás Mezőgazdaság 2162201 Kerti munkás 12 Püspökladány Mezőgazdaság 3452108 Mezőgazdasági gépész 41 Debrecen Élelmiszeripar 3454103 Húsipari termékgyártó 29 Debrecen Élelmiszeripar 3454105 Pék 28 Berettyóújfalu Élelmiszeripar 3454105 Pék 13 Berettyóújfalu Mezőgazdaság 3452108 Mezőgazdasági gépész 27 Berettyóújfalu Mezőgazdaság 3462201 Dísznövénykertész 34 Hajdúszoboszló Mezőgazdaság 3452108 Mezőgazdasági gépész 15 Húsipari termékgyártó Hajdúböszörmény Élelmiszeripar 3454103 27 Mezőgazdasági gépész Hajdúböszörmény Mezőgazdaság 3452108 56 3462201 Dísznövénykertész Hajdúböszörmény Mezőgazdaság 18 Hajdúböszörmény Mezőgazdaság 3462202 Kertész 19 Hajdúböszörmény Mezőgazdaság 3462301 Erdészeti szakmunkás 26 (forrás:KIRSTAT) Összesen: 366

107

A megye szakképzőibe mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmacsoportokba első szakképzésként belépők száma 366 tanuló volt a 2014/2015-ös tanévben. Ez az adott tanév esetében az összes első szakképzésbe belépők 13,6%-át teszi ki. A VI/3. táblázatban látható, hogy Hajdúböszörmény kiemelkedik a többi képzési hely közül. Ez nem véletlen, hiszen az eredeti elképzelés szerint ebben a tanévben már más iskolák nem indíthattak volna képzést, csak az FM által 2013-ban kijelölt iskolák, (ami a megyében egyedül a hajdúböszörményi Széchenyi István-t jelentette), azonban ezt az elképzelést a Minisztérium módosította, így a többi olyan intézmény, amelyben működött mezőgazdasági profilú képzés, azonban már KLIK-hez tartoznak, szintén indíthattak utoljára mezőgazdasági szakmákban képzéseket. Ezzel voltak intézmények, amelyek éltek, mások viszont nem. A 346 tanuló 40%-a már Hajdúböszörményben kezdte meg tanulmányait. Meg kell jegyeznünk, hogy 36 tanuló, akik előrehozott szakképzésbe léptek, a táblázatban nem szerepelnek. VI/4 táblázat: A 2014/2015-ös tanévben a szakképzésben résztvevő tanulók száma Település neve Biharkeresztes Biharkeresztes Hajdúnánás Püspökladány Püspökladány Püspökladány Debrecen Berettyóújfalu Berettyóújfalu Berettyóújfalu Berettyóújfalu

Szakmacsoport Mezőgazdaság Mezőgazdaság Mezőgazdaság Mezőgazdaság Mezőgazdaság Mezőgazdaság Élelmiszeripar Élelmiszeripar Élelmiszeripar Mezőgazdaság Mezőgazdaság

OKJ azonosító

9. évf.

10. évf.

3462201 Dísznövénykertész 33622011000 0000 Dísznövénykertész

21

7

Kerti munkás Mezőgazdasági 2162102 munkás Mezőgazdasági 3452108 gépész 31621030010 Állattenyésztő 3104 (szarvasmarha) 33541040000 0000 Pék

12

3454105 Pék 33541040000 0000 Pék Mezőgazdasági 3452108 gépész

13

Berettyóújfalu Balmazújváros

Mezőgazdaság 3481102 Élelmiszeripar 3454105

Szakmanév

2162201

3462201

Dísznövénykertész Mezőgazdasági gazdaasszony, falusi vendéglátó Pék

12. évf.

13. évf.

8

11

6 26

27

13

14 7 15

19 27 34

21 8

108

11. évf.

14. évf.

Település neve Balmazújváros Hajdúszoboszló Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény

SzakmaOKJ Szakmanév csoport azonosító Élelmiszer- 33541040000 ipar 0000 Pék MezőMezőgazdasági gazdaság 3452108 gépész Összesen:

9. évf.

10. évf.

12. évf.

13. évf.

22 82

11

14. évf.

9

134

20 75

Élelmiszeripar 3454102

Élelmiszeripari szakmunkás

Élelmiszeripar 3454103


Élelmiszeripar 3,1541E+14 Környezetvédelem vízgazdálkodás 5485001


Mezőgazdaság

3452108


56

19

Mezőgazdaság

3462201

Dísznövénykertész

18

10

Mezőgazdaság

3462202

Kertész

19

3462301

Erdészeti szakmunkás

26

5452105

Mezőgazdasági gépésztechnikus

Mezőgazdaság

11. évf.

15 53

6

27

14

11

9 8

Környezetvédelmi technikus

11

7

11 12

Mezőgazdaság

146

9 9

Erdészeti és vadgazdálkodási technikus

Mezőgazdaság

5462301

Mezőgazdaság

Növénytermesztési 31521200010 gépüzemeltető, 3104 gépkarbantartó 109

16

21

Település neve Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény

Szakmacsoport

OKJ azonosító

9. évf.

Szakmanév

10. évf.

11. évf.

Mezőgazdaság

31621030010 Állattenyésztő 3104 (szarvasmarha)

7

Mezőgazdaság

31622010010 3104 Zöldségtermesztő

7

Mezőgazdaság

31623011000 Erdészeti 0000 szakmunkás

12

Mezőgazdaság

33622011000 0000 Dísznövénykertész Összesen (Hajdúböszörmény) 146 MINDÖSSZESEN: 280

12. évf.

13. évf.

14. évf.

10 29 60

56

18

46 29

135

109

100

57

(forrás: KIR-STAT) A megye mezőgazdasági és mezőgazdasági jellegű szakképzésében az alsóbb évfolyamok nagyságrenddel magasabb tanulói létszámmal működnek. Ez részben fakadhat a felsőbb évfolyamokat jobban érintő lemorzsolódásból, részben azonban valószínűsíthetően ezek az évfolyamok kisebb létszámmal indultak. Kiemelkedik a Széchenyi Szakképző tanuló létszáma, ugyanakkor a képzési területek is diverzifikáltnak tűnnek. VI/5. táblázat: A 2014/2015-ös évben végzettséget szerzettek Település Biharkeresztes Püspökladány Püspökladány Debrecen Debrecen

Szakmacsoport Mezőgazdaság Mezőgazdaság Mezőgazdaság Élelmiszeripar Élelmiszeripar

OKJ szám 336220110000000 3452108 316210300103104 315410110000000 335410400000000

Hajdúszoboszló

Mezőgazdaság

52343903

Berettyóújfalu Berettyóújfalu Berettyóújfalu Berettyóújfalu Hajdúszoboszló H.böszörmény H.böszörmény

Mezőgazdaság Mezőgazdaság Mezőgazdaság Élelmiszeripar Mezőgazdaság Mezőgazdaság Élelmiszeripar

315210100103103 316210300000000 336210210000000 335410400000000 31628007

(forrás: KIRSTAT)

Szakmanév Dísznövénykertész Mezőgazdasági gépész Állattenyésztő (szarvasmarha) Húsipari termékgyártó Pék Agrárközgazdasági és áruforgalmazó technikus Mezőgazdasági gépszerelő, gépjavító Állattenyésztő Gazda Pék Növénytermesztő gépész

Összesen: 110

Végzettek száma (fő) 5 29 6 32 25 14 12 7 9 14 17 59 14

243

A 243 végzett tanuló 7 településen szerezte végzettségét, egészséges megyei térbeli lefedettséget mutatva, hiszen a Hajdúság mellett a sárréti térségében, valamint a bihari térség is reprezentálva van. A szakmaszerkezet korrelál a munkaerő-piaci igényekkel, illetve értelemszerűen a hiányszakmák is megjelennek. VI. 7. Felnőttképzés A felnőttképzési tevékenység erősnek tekinthető a mezőgazdaságban és az egész agrárvertikumban, így az élelmiszeriparban is. A Hajdú-Biharban megvalósuló felnőttképzéseket az eddigi sokszereplős megyei középfokú intézményrendszer, a Debreceni Egyetem releváns karai, valamint a megyei és alkalmanként a megyén kívüli felnőttképzők kiválóan ellátták. A mezőgazdásági középfok átszervezése után sem jelent problémát a piaci igények, a hatósági jellegű képzések, továbbképzések és az állami megrendelések kiszolgálása, hiszen a hajdúböszörményi intézmény felnőttképzési kapacitása eddig is megyei kiterjedtségű - sőt azon kívüli is - volt. Úgy véljük, a megye agrár felnőttképzése három célt feltétlenül jól szolgál. Egyfelől látható, hogy felnőttképzési programok szélesebb képzési spektrumban állnak rendelkezésre, mint az iskolarendszerű ifjúsági szakképzésre irányuló programprofil. Így a felnőttképzési tevékenység létének és a pótló, valamint új ismeretet adó funkció szükségszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Másrészt, a megyei agrár felnőttképzés jelentősen hozzájárul a megyei foglalkoztatáshoz. Külön ki kell emelni az alacsonyan iskolázottakra irányuló szakmai képzések megvalósulását (amelyek a közfoglalkoztatás kapcsán jelentősen megerősödtek), azzal együtt is, hogy ezen célcsoportnak az elsődleges munkaerő-piacon történő megragadása sok esetben nem bizonyul tartósnak. Ezzel együtt az agrárképzések szerepe ebben a problémakörben megkérdőjelezhetetlen. Harmadrészt az agrárszektorban fölmerülő munkaerő-piaci igények gyors és rugalmas kielégítésére elsősorban a felnőttképzés hivatott szerepet ellátni. Az alábbiakban öt év (2010, 2011, 2012, 2013, 2014.) megyei agrár (mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdőgazdálkodási) felnőttképzési adatait ismertetjük. A statisztikák csak az OKJ-s képzéseket mutatják be, azonban ezek mellett még számos egyéb végzettséget adó képzés valósult meg. Azonban munkaerő-piaci szempontból ezeket tekinthetjük elsődlegesnek.

111

VI/6. táblázat: Felnőttképzést befejezők száma az agrárszektorban Hajdú-Bihar megyében Állam által elismert OKJ szakképesítések Mezőgazdasági erőés munkagépkezelő Méhész Kerti munkás Motorfűrész-kezelő Fakitermelő Molnár Zöldségfeldolgozó Aranykalászos gazda Növényvédő és méregraktár-kezelő Parkgondozó Kertépítő Vadász, vadtenyésztő Összesen Mezőgazdasági rakodógép kezelő Önjáró betakarítógép kezelője Kertész Zöldségtermesztő Gombatermesztő Gyümölcspálinka-gyártó Mezőgazdasági technikus Vadgazdálkodási technikus Összesen: Cukrász Szakács Erdőgazdasági gépésztechnikus Állatorvosi, állategészségügyi szaksegéd Összesen: Csontozó munkás Erdei melléktermékgyűjtő és hasznosító Erdészeti növényvédő Mezőgazdasági gazdaasszony Pék Száraztésztagyártó Savanyító Sajtkészítő Faiskolai munkás

2010

2011

2012

2013

2014

166

116

79 11

175 10 30 20

69 1058 239 70

312 23

648 52

979 70 29

124 112

124 117

32 41

41 12 160

61 141

24 60 7 67

85 164 3 53

35 59 81 15 233 48 14 20 221 23 63 26 39 842

108 22 108

201

33 47 30 25 20 12 59 10 602

15

159 123 30

779 18 44 33 19 23 80 32 52 29 112

60

77 30

Állam által elismert OKJ szakképesítések Növényházi dísznövénytermesztő Biomassza előállító Bionövény-termesztő Összesen: Vágóhídi munkás Mezőgazdasági munkás Mezőgazdasági szárítóüzemi gépkezelő Növényvédelmi gépkezelő Zöldség- és gyümölcsfeldolgozó Bolti hentes Ezüstkalászos gazda Gazda Összesen:

2010

2011

2012

2013

2014

20 121 34 1958

22

15 500 8 16 158 1 24 63 4341

A felnőttképzés volumene az iskolarendszerű képzéshez és a foglalkoztatotti létszámhoz viszonyítva jelentősnek tűnik. Kétségtelen tény azonban, hogy elemzésünk utolsó két évének jelentős növekedése döntően a közfoglalkoztatotti programnak köszönhető. Ebben a programban az alapfokú végzettségre támaszkodó képzések döntő súlyban vannak. Másfelől az utóbbi évek statisztikáiban megjelennek olyan új aktuális szakmák, amelyek jellemzően az egyéni gazdálkodó formai lét (részben kézműves élelmiszerkészítés), valamint az új energiagazdálkodási szemléletet is tükrözi (pl. biomassza előállító). Megállapítható, hogy a megyei agrár felnőttképzési tevékenység számszerűsíthető adatokban nagyon jelentős értéket mutat. Az agrár felnőtt szakképzés intézményrendszere a hajdúböszörményi intézmény eddig is jelentős felnőttképzési tevékenységének és így meglévő tapasztalatának köszönhetően biztosított. Másrészt a Debreceni Egyetem és egyéb felnőttképzők szintén fontos szereplői a felnőtt agrárképzéseknek. Összegzés Hajdú-Bihar megye az ország egyik legfontosabb agrárgazdasági tevékenységet folytató megyéje, amely mind gazdasági kibocsájtó teljesítményében, mind pedig foglalkoztatotti számában megmutatkozik. A statisztikák és a kutatás empirikus része (interjúk) is megerősítést adtak arról, hogy az ágazat jelenlegi és jövőbeli sikere rendkívül erősen kötődik a közép- és felsőfokú agrárképzésekhez. A 2013-al induló átalakulás kedvezőtlenül érintette a megyét, hiszen az eddigi térbelileg és képzés-profililag is diverzifikált intézményrendszer megszűnt, így a megye jelentős része (főként a bihari térség) képzés nélkül maradt.

113

Bár a megyében egyedüliként maradt hajdúböszörményi intézményt képzési hagyományai, szakember gárdája és eszközellátottsága képessé teszi a megye egész területén megnyíló képzési igényeket ellátni, mégis nehézségeket rejt magában a helyzet. Ezt a szituációt bizonyos mértékig oldja a 2015 őszén a böszörményi iskola tagintézményeként induló berettyóújfalui képzés. A képzési intézményrendszer átalakításának munkaerő-piaci következményeit jelenleg még nem tudjuk megítélni, hiszen a korábban agrárképzést is ellátó intézményekben futnak a korábban elindított képzések. A munkaerő-piaci helyzet vizsgálatára célszerű lesz 2-3 év múlva visszatérni. Zökkenőkkel épül ki a duális képzési rendszer, bár a tendencia bíztató. A problémák két területen azonosíthatók. A tanulószerződést kötő gazdálkodó szervezetek egyik csoportját képezi azon nagyobb gazdálkodók, akik jelentős technológiai háttérrel, szakmai tudással végzik tevékenységüket és látják a duális képzés célját, értelmét. Másik csoportot alkotnak azon kisebb gazdálkodók, akik bár szintén hasznosnak tartják az új képzési formát, azonban ennek jó színvonalú megvalósításához alkalmanként hiányoznak a feltételek. A duális képzés másik probléma területe a gazdálkodók (sok esetben még a legnagyobbaknál is) szűknek mondható tevékenységprofiljából származik, így a tanuló nem sajátít el minden olyan tevékenységet, amely szükséges lenne számára. Ezen probléma feloldását részben még biztosítják a tangazdaságok. Az OKJ változás néhány területen szintén problémát generált, s esetenként jól működő képzéseket vontak össze, vagy éppen bontottak két képzéssé. Azonban a hiányzó képzéseket célszerűnek mutatkozik alapos munkaerő-piaci elemzéseket folyamatában vizsgálni s a lehetőségekhez képest a problémákat korrigálni. Az agárszakképzés és intézményrendszere az elmúlt öt évben jelentős átalakuláson ment keresztül. Kétszer történt fenntartó váltás, jelentős változás valósult meg az OKJ-ben, a képzésben is a vertikumszemlélet kialakítása valósult meg, intézményrendszeri reorganizáció történt, s elindult a duális képzés kiépítése. Ezek a nagyon mély strukturális átalakítások szinte rángatták a rendszert. A következő időszak a bejáratás, a finomhangolás időszaka lesz. Célszerűnek tartjuk a Kamarák, a háttérintézmények, a Kormányhivatal, és a kutatók számra, hogy folyamatos terepmunkával és az onnan származó információkat felhasználva támogassák, szükség esetén jelezzék, illetve lehetőség adata kereteken belül korrigálják a tevékenységeket, erősítsék az új működési struktúra sikerességéért. Felhasznált irodalom Tessedik Sámuel Agrárszakképzési Koncepció Darányi Ignác Terv Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégia Adatbázisok: KIR-STAT KSH OSAP 1665 114

I. Melléklet – Jogszabályi változások Az Nkt. a következő konkrét, hangsúlyos pontjaiban módosult:  a 4. § 1. pontja az alapfeladatok között a felsorolja a szakgimnáziumi nevelést-oktatást (h) pont), a szakközépiskolai nevelést-oktatást ( i) pont), a szakiskolai és készségfejlesztő speciális szakiskolai nevelést-oktatást ( j) pont), a nemzetiség szakgimnáziumi nevelést-oktatást ( l) pont), a nemzetiség szakközépiskolai neveléstoktatást ( m) pont), a Köznevelési és Szakképzési Hídprogram keretében folyó nevelést-oktatást ( n) pont).  az 5. § (1) bekezdésében a köznevelési intézményekben folyó pedagógiai munka szakaszai között megjelenik a az iskolai nevelés-oktatás szakképesítés megszerzésére felkészítő szakasza, amely az alapfokú nevelés-oktatás szakasza után kezdődik, és szakgimnáziumban a tizenharmadik vagy a tizennegyedik, szakközépiskolában a tizenegyedik, szakiskolában a kerettantervben meghatározott évfolyamon fejeződik be ( d) pont).  az 5. § (4) bekezdése alapján az iskolai nevelés-oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv (a továbbiakban: Nat) biztosítja, amely meghatározza az elsajátítandó műveltségtartalmat, valamint kötelező rendelkezéseket állapít meg az oktatásszervezés körében, így különösen a tanulók heti és napi terhelésének korlátozására. A szakközépiskolai közismereti nevelés-oktatás tartalmi követelményeire vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg a Nat-ban foglaltak figyelembe vételével.  a 6. § (1) bekezdése alapján az érettségi vizsga állami vizsga, amelyet országosan egységes vizsgakövetelmények (a továbbiakban: központi vizsgakövetelmények) szerint kell megtartani. Az érettségi vizsga központi vizsgakövetelményeit a vizsgaszabályzat és az érettségi vizsga részletes vizsgakövetelményeiről szóló jogszabály alapján kell meghatározni. Az érettségi bizonyítvány érettségi végzettséget tanúsít, és jogszabályban meghatározottak szerint felsőoktatási intézménybe való felvételre, szakképzésbe való bekapcsolódásra, valamint munkakör betöltésére, tevékenység folytatására jogosít, a szakmai érettségi továbbá a szakképzésre vonatkozó jogszabályokban meghatározottak szerinti szakképesítés megszerzését is magában foglalja.  a 6. § egy új, (2a) bekezdéssel egészül ki, mely szerint aki szakiskolában államilag elismert szakképesítést szerzett és a szakközépiskolában érettségi vizsgát kíván tenni, annak a (2) bekezdés e) pontjában foglalt tantárgyból nem kell számot adnia a tudásáról.  a 7. § (1) bekezdésében megjelenik – az új értelmezés szerint – a szakgimnázium ( d) pont), a szakközépiskola ( e) pont), valamint a szakiskola és a készségfejlesztő speciális szakiskola ( f) pont).  a 7. § (1) bekezdésének c)-f) pontjaiban szereplő intézmények – gimnázium, szakgimnázium, szakközépiskola – együttes elnevezése középiskola. 115

 a 7. § (1) bekezdésének d)-f) pontjaiban szereplő intézmények – szakgimnázium, szakközépiskola, szakiskola és a készségfejlesztő speciális szakiskola – együttes elnevezése szakképző iskola. 

a 7. § (1) bekezdésének c)-f) pontjaiban szereplő intézmények – gimnázium, szakgimnázium, szakközépiskola, szakiskola és a készségfejlesztő speciális szakiskola – együttes elnevezése középfokú iskola.

 a 9. § (5) bekezdése alapján a nyolcadik évfolyam sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány – iskolatípustól függetlenül – alapfokú iskolai végzettséget tanúsít. Alapfokú iskolai végzettség a Szakképzési Hídprogramban is szerezhető.  a 9. § (6) bekezdése szerint a középiskola befejező évfolyamának sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány, továbbá a szakközépiskolában iskolai rendszerű szakképzés keretében szerzett Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítés megszerzését igazoló bizonyítvány középfokú végzettséget tanúsít.  a 9. § (7) bekezdésében foglaltak alapján a gimnáziumban az ötödik, hetedik és kilencedik, szakgimnáziumban a kilencedik évfolyamot nyelvi előkészítő évfolyam előzheti meg, feltéve hogy a gimnázium, a szakgimnázium a külön jogszabályokban meghatározott feltételeknek megfelel.  a 10. alcím a szakgimnázium intézménytípus specifikus szabályait tartalmazza, a 12. § (1) bekezdése alapján a szakgimnáziumnak szakmai érettségi végzettséget adó érettségire és ehhez kapcsolódó szakképesítés megszerzésére, szakirányú felsőfokú iskolai továbbtanulásra, szakirányú munkába állásra felkészítő, valamint általános műveltséget megalapozó négy középiskolai évfolyama és a szakképzésről szóló törvény alapján az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott számú szakképzési évfolyama van, ahol szakmai elméleti és gyakorlati oktatás is folyik. A szakgimnáziumban a tizenkettedik évfolyamot követően az Országos Képzési Jegyzékben meghatározottak szerint érettségi végzettséghez kötött, a szakmai érettségi vizsga ágazatához tartozó szakképesítés szakmai vizsgájára történő felkészítés folyik. Szakgimnáziumnak minősül az az intézmény is, amely a szakképzésről szóló törvény szerint kizárólag a szakmai érettségi vizsga ágazatához tartozó szakképesítés szakmai vizsgájára készít fel.  a 12. § (2) bekezdése szerint a szakgimnáziumban az Országos Képzési Jegyzékről szóló kormányrendeletben meghatározott ágazatokban az érettségi vizsga keretében megszerezhető szakképesítéshez kapcsolódóan tehető szakmai érettségi vizsga, továbbá az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott, a szakmai érettségi vizsga ágazatához tartozó szakképesítés szerezhető.  a 12. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a kilencediktől a tizenkettedik évfolyamig az ágazathoz tartozó szakképesítések közös tartalmi elemeit, valamint az érettségi vizsga keretében megszerezhető szakképesítés tartalmi elemeit magában foglaló szakmai elméleti és gyakorlati oktatás folyik, az egységes kerettanterv szerinti közismereti képzés mellett. 116

 a 12. § (4) bekezdése szerint a szakképesítés ágazata szerinti szakmai érettségi vizsgával nem rendelkező, érettségi végzettséget szerzett tanulók részére a szakgimnáziumban az érettségi végzettséghez kötött szakképesítésre történő felkészítés keretében a szakképzési évfolyamok száma kettő. Ebben az esetben a szakgimnázium a komplex szakmai vizsgára történő felkészítést a tizenharmadiktizennegyedik (első-második szakképzési) évfolyamon szervezi meg.  a 12. § (5) bekezdésében foglaltak alapján ha a művészeti szakgimnázium a tehetséggondozás keretében művészeti szakvizsgára készít fel, a szakképzés és az alapfokú, továbbá a középfokú iskolai nevelés-oktatás szakasza követelményeinek teljesítése egymástól függetlenül is folyhat (a továbbiakban: párhuzamos oktatás).  a 12. § (6) bekezdése alapján párhuzamos oktatás esetén a tanuló az alapfokú, továbbá a középfokú iskolai nevelés-oktatás szakasza és a szakképzés követelményeit ugyanabban az iskolában, eltérő évfolyamokon is teljesítheti, a szakképzési kerettantervben meghatározottak szerint a nevelő és oktató munka az ötödik, hetedik vagy a kilencedik évfolyamon kezdődhet, a tanuló heti óraszáma legfeljebb negyven óra.  a 11. alcím a a szakközépiskola intézménytípus specifikus szabályait tartalmazza, a 13. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a szakközépiskolának öt évfolyama van, amelyből három, az adott szakképesítés megszerzéséhez szükséges közismereti képzést és szakmai elméleti és gyakorlati oktatást magában foglaló szakképzési évfolyam ( a) pont), valamint további kettő évfolyam érettségi vizsgára készít fel ( b) pont).  a 13. § (2) bekezdése szerint szakközépiskolának minősül az az intézmény is, amely a szakképzésről szóló törvény szerint kizárólag szakmai elméleti és gyakorlati oktatást folytat a szakképzési évfolyamokon.  a 13. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a szakközépiskolában az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítések körében a szakképzési kerettanterv szerint folyhat szakképzés. A közismereti oktatás a szakközépiskolában a szakközépiskolai közismereti kerettanterv alapján folyik. A szakközépiskolában a szakmai vizsgára történő felkészítésre vonatkozó további rendelkezéseket a szakképzésről szóló törvény határozza meg. A szakközépiskolában, ha a művészeti szakmai vizsgára készít fel, párhuzamos oktatás is folyhat.  a 13. § (4) bekezdésében foglaltak alapján A szakközépiskolában államilag elismert szakképesítést szerzett tanuló dönt arról, hogy továbbtanul-e az érettségi vizsgára felkészítő további két évfolyamon.  a 13. § (5) bekezdése alapján alapfokú iskolai végzettség hiányában a szakközépiskolába történő felvétel feltétele a tizennegyedik életév betöltése ( a) pont), és a szakközépiskolában szervezett Szakképzési Hídprogram szerinti tanév teljesítése (b)pont).

117

 a 11/A. alcím a szakiskola és a készségfejlesztő speciális szakiskola intézménytípusok specifikus szabályait tartalmazza.  a 13/A. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai nevelés-oktatása céljából a szakiskola a többi tanulóval sajátos nevelési igénye miatt együtt haladásra képtelen tanulókat készíti fel szakmai vizsgára és nyújt részükre a munkába álláshoz és az életkezdéshez szükséges ismereteket ( a) pont), a készségfejlesztő speciális szakiskola a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók részére biztosítja az életkezdéshez való felkészülést, a munkába állást lehetővé tevő egyszerű betanulást igénylő munkafolyamatok elsajátítását ( b) pont).  a 13/A. § (2) bekezdése szerint a szakiskolában, készségfejlesztő speciális szakiskolában az évfolyamok száma a speciális kerettanterv szerint meghatározott.  a 12. alcím a Köznevelési és a Szakképzési Hídprogramokra vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza.  a 14. § (1) bekezdése alapján a Köznevelési és a Szakképzési Hídprogramok segítséget nyújtanak a tanulónak a középfokú nevelés-oktatásba, szakképzésbe való bekapcsolódáshoz vagy a munkába álláshoz, valamint az önálló életkezdéshez szükséges ismeretek megszerzéséhez a komplex, tanulmányi, szociális, kulturális, képességbeli és személyiségfejlesztést támogató pedagógiai tevékenységgel.  a 14. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a Köznevelési Hídprogram kerettantervét az oktatásért felelős miniszter rendeletben adja ki. A Szakképzési Hídprogram kerettantervét a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter az oktatásért felelős miniszter egyetértésével és a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter véleményének kikérésével rendeletben adja ki.  a 14. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a Köznevelési Hídprogramban közreműködő intézményeket az állami intézményfenntartó központ jelöli ki. A Szakképzési Hídprogramban közreműködő intézményeket a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter, valamint az agrárpolitikáért felelős miniszter – az általuk fenntartott szakképző iskolák tekintetében – az oktatásért felelős miniszter véleményének kikérésével és a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter egyetértésével jelöli ki.  a 20. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a többcélú intézmény lehet a szakképzési törvény szerinti szakképzési centrum is ( g) pont).  a 41. § (7) bekezdésének (i) pontja alapján a szakképzésről szóló törvény 46. § (1a) bekezdésében meghatározott igazolás kiállítása és a tanulószerződés megkötésének elősegítése céljából a szakképzésről szóló törvény 87. §-ában meghatározott adat a területileg illetékes gazdasági kamara részére továbbítható.

118

 a 45. § (7) bekezdésében foglaltak szerint a tankötelezettség általános iskolában, középfokú iskolában, Köznevelési és Szakképzési Hídprogram keretében, valamint fejlesztő nevelés-oktatásban teljesíthető.  az 53. § (2) bekezdése szerint megszűnik a tanulói jogviszony szakközépiskolai tanulmányok esetén az utolsó középiskolai évfolyam elvégzését követő első érettségi vizsgaidőszak utolsó napján, ha a tanuló a szakképzésben nem kíván továbbtanulni, vagy a továbbtanuláshoz szükséges feltételek hiányában nem tanulhat tovább ( d) pont). Megszűnik a tanulói jogviszony a szakképző iskolában folyó szakképzésben, ha a tanuló jelentkezik szakmai vizsgára, az utolsó évfolyam elvégzését követő első szakmai vizsgaidőszak utolsó napján ( ea) alpont); ha a tanuló nem jelentkezik szakmai vizsgára, az utolsó évfolyam elvégzését igazoló bizonyítvány kiállítása napján ( eb) alpont); ha a tanuló tanulmányainak folytatására egészségileg alkalmatlanná vált és az iskolában nem folyik másik megfelelő szakképzés, vagy a tanuló nem kíván továbbtanulni, vagy a továbbtanuláshoz szükséges feltételek hiányában nem tanulhat tovább ( ec) alpont).  az 57. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a tanuló az iskola magasabb évfolyamába akkor léphet, ha az előírt tanulmányi követelményeket sikeresen teljesítette. Az iskola igazgatója a szülő kérésére legfeljebb egy alkalommal engedélyezheti az iskola első évfolyamának megismétlését, akkor is, ha a tanuló az előírt tanulmányi követelményeket sikeresen teljesítette. Ebben az esetben csak a megismételt évfolyamról kap bizonyítványt a tanuló. Középfokú iskolai tanulmányok folytatása esetén a sikeresen teljesített kilencedik évfolyam megismétlését az iskola igazgatója a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülő kérésére legfeljebb egy alkalommal akkor engedélyezheti, ha arra a gimnáziumi nevelés-oktatásba vagy az iskolai rendszerű szakképzésbe történő bekapcsolódás vagy másik szakképesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása vagy másik tanulmányi terület választása miatt van szükség.  az 57. § (8) bekezdése alapján ha a szakközépiskola, a szakgimnázium párhuzamos oktatás keretében művészeti szakmai vizsgára készít fel, a tanuló magasabb évfolyamba lépéséről a szakképzés követelményei tekintetében külön is lehet dönteni és bizonyítványt kiállítani.  a 60. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a tanuló attól az évtől kezdődően, amelyben nyolc évfolyamos általános iskola esetén tizenhetedik ( a) pont), gimnázium és szakképző iskola esetén huszonötödik ( b) pont) életévét betölti, kizárólag felnőttoktatásban kezdhet új tanévet.  a 60. § (7) bekezdése szerint a felnőttoktatásban az oktatás megszervezhető a nappali oktatás munkarendje, továbbá esti, levelező vagy más sajátos munkarend szerint. Gimnáziumban a nappali oktatás munkarendje szerint azok részére szervezhető meg az oktatás, akik nem kizárólag felnőttoktatásban vehetnek részt. Szakképző iskolában a nappali oktatás munkarendje szerinti felnőttoktatás azok számára szervezhető meg, akik még nem rendelkeznek szakképesítéssel. 119

A nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatás esetében a tanórák számának a kerettantervben a nappali rendszerű oktatás munkarendje szerinti kötelező tanórai foglalkozások legalább kilencven százalékát el kell érnie.  a 67. § (5) bekezdésében foglaltak alapján, ha nincs a képzés szakirányának megfelelő egyetemi szintű tanárképzés, szakgimnázium vezetésével megbízható az is, aki a képzés szakirányának megfelelő mesterképzésben szerzett szakképzettséggel rendelkezik.  a 76. § (5) bekezdése alapján az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény és a szakképzési centrum feladatainak ellátását szolgáló, települési önkormányzati tulajdonú ingatlan és ingó vagyonra vonatkozóan az állami intézményfenntartó központot, a szakképzési centrum fenntartóját: ingyenes vagyonkezelői jog illeti meg, ha a köznevelési intézményt települési önkormányzat nem működteti ( a) pont); ingyenes használati jog illeti meg, ha a köznevelési intézményt települési önkormányzat működteti ( b) pont); mindaddig, amíg a köznevelési közfeladat állami intézményfenntartó központ vagy a szakképzési centrum részéről történő ellátása az adott ingatlanban meg nem szűnik.  a 76. § (6) bekezdésében foglaltak szerint az állami intézményfenntartó központ, valamint a szakképzési centrum fenntartója ingyenes vagyonkezelői vagy ingyenes használati jogának fennállása alatt a köznevelési intézmény feladatainak ellátását szolgáló ingó és ingatlan vagyont a települési önkormányzat nem idegenítheti el, nem terhelheti meg, bérbe csak abban az esetben adhatja, ha a köznevelési intézményt működteti, és a bérbeadás a köznevelési feladat ellátását nem veszélyezteti. A bérbeadás az érintett köznevelési intézményben folyó köznevelési feladatellátást akkor nem veszélyezteti, ha nem gátolja a pedagógiai programban, az SZMSZ-ben vagy a házirendben meghatározott feladatok végrehajtását.  a 98. § (10) bekezdése alapján, ha nincs a képzés szakirányának megfelelő hazai felsőfokú képzés, szakközépiskolában – a szakképzési kerettantervben az adott gyakorlati tantárgyra vonatkozó eltérő rendelkezés hiányában – alkalmazható határozatlan időre az is, továbbá köznevelési szakértői tevékenységet végezhet, aki középiskolai végzettséggel és mestervizsgával rendelkezik; továbbá a népzenész- és a szórakoztatózenész-képzésben az, aki emelt szintű szakképesítéssel rendelkezik.  A 99. § (15) bekezdésében foglaltak szerint 2016. szeptember 1-jétől szakközépiskolában a középfokú nevelés-oktatásban a 9–11. évfolyamon főiskolai szintű végzettséggel és tanári szakképzettséggel is betölthető pedagógus-munkakör, feltéve, hogy a mesterfokozatú, a tantárgynak megfelelő szakos tanári végzettséget és szakképzettséget 2021. szeptember 1-jéig megszerzi az érintett. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni és pedagógus-munkakörben a szakközépiskolában továbbra is alkalmazható, de az érettségi vizsgán vizsgáztató tanár nem lehet az, akinek a rá irányadó öregségi nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges korhatárig tíz évnél kevesebb ideje van hátra.

120

 a 99/D. § (1) bekezdése szerint (1) Az e törvény 2016. augusztus 31-éig hatályos rendelkezései szerinti szakközépiskolai, szakiskolai és speciális szakiskolai nevelésoktatásban utoljára a 2015/2016. tanévben indítható kilencedik vagy nyelvi előkészítő évfolyam.  a 99/D. § (2) bekezdése alapján az e törvény 2016. augusztus 31-éig hatályos rendelkezései szerinti szakközépiskolai nevelés-oktatást szakgimnáziumban ( a) pont), szakiskolai nevelés-oktatást szakközépiskolában ( b) pont), speciális és készségfejlesztő speciális szakiskolai nevelés-oktatást szakiskolában ( c) pont) kell 2016. szeptember 1-jétől kifutó jelleggel megszervezni.  a 99/D. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a (2) bekezdés szerint kell biztosítani 2016. augusztus 31-étől kifutó jelleggel a korábbi szakiskolai nevelés-oktatást.  a 99/D. § (4) bekezdésben foglaltak szerint a szakképzési centrum az állami intézményfenntartó központtól átvett gimnáziumi intézményegységekben 2015. szeptember 1-jétől gimnáziumi alapfeladatot is elláthat. Ahol e törvény az önkormányzati működtetői kötelezettséggel kapcsolatosan állami intézményfenntartó központot említ, azon a szakképzési centrum által ellátott gimnáziumi alapfeladathoz kapcsolódóan a szakképzési centrumot is érteni kell.  a 99/D. § (5) bekezdése szerint középfokú végzettséget tanúsít a 2016. szeptember 1jét megelőzően megkezdett szakiskolai tanulmányok keretében szerzett államilag elismert szakképesítést igazoló bizonyítvány.  A 99/D. § (6) bekezdése alapján, ha a szakközépiskolai vagy szakiskolai nevelésioktatási alapfeladatot ellátó köznevelési intézmény, többcélú intézmény fenntartói jogának az állami intézményfenntartó központtól a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter számára 2015. július 1-jével történő átadása miatt az állami intézményfenntartó központ fenntartásában maradó köznevelési intézményt, többcélú intézményt át kell szervezni, és az átszervezés miatt vagy azért, mert az intézményvezetői megbízás lejár, új intézményvezető megbízása válik szükségessé, az oktatásért felelős miniszter pályázat nélkül adhat legfeljebb egy évre szóló intézményvezetői megbízást az e törvényben az intézményvezetői megbízásra előírt feltételeknek megfelelő személynek az állami intézményfenntartó központ fenntartásában maradó, átszervezett köznevelési intézmény, többcélú intézmény vezetésére.

Az Nkt. módosításáról szóló T/4476. számú törvényjavaslat 16., 17., 18., 19. és 20. §-ai, valamint az 1., 2. és 3. mellékeltei tartalmazzák a további, kisebb mértékű módosításokat.

121

A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Szht.) a következő konkrét, hangsúlyos pontjaiban módosult:  az 1. § c) pontja alapján a szakképzés költségeihez való hozzájárulást (a továbbiakban: szakképzési hozzájárulás) e törvény szerint kell teljesíteni. A szakképzési hozzájárulás célja a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvényben (a továbbiakban: Nftv.) meghatározott, az államilag támogatott létszám tekintetében a gyakorlatigényes alapképzési szak keretében szervezett szakmai gyakorlat (a továbbiakban: gyakorlatigényes alapképzési szak) ( ca) alpont), a duális képzés keretében szervezett gyakorlati képzés (a továbbiakban: duális képzés), ( cb) alpont) támogatása.  A 2. § (1) bekezdés h) pontjában foglaltak alapján szakképzési hozzájárulásra kötelezett – a (3)–(4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – a belföldi székhelyű a szakképzésről szóló törvény 43. § (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott, tanulószerződés alapján gyakorlati képzést folytató egyéb szervezet (a továbbiakban: Szt. szerinti egyéb szervezet), ha az állami adóhatóságnak az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti, hogy a szakképzési hozzájárulást az 5. § a) pont ab) alpontja szerint teljesíti, a választás bejelentését követő hónap első napjától.  a 2. § (5) bekezdés f) pontjában foglaltak szerint nem köteles szakképzési hozzájárulásra az Szt. szerinti egyéb szervezet a szociális hozzájárulási adóalapja után.  a 3. § a) pont 3. pontjában foglaltak alapján e törvény alkalmazásában a gyakorlati képzés az Nftv.-ben meghatározott duális képzés keretében folytatott gyakorlati képzés.  a 3. § d) pontja alapján e törvény alkalmazásában nem főtevékenységként gyakorlati képzést folytató hozzájárulásra kötelezett: az a hozzájárulásra kötelezett, amelynek az árbevétele a tárgyévet megelőző két üzleti évben az általa folytatott gyakorlati képzés után a 8. § szerint elszámolható éves csökkentő tétel összegének legalább 400%-a volt.  a 3. § e) pontja szerint e törvény alkalmazásában kis- és középvállalkozás: a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény 3. §-a szerinti mikro-, kis- és középvállalkozás ( ea) alpont); az ügyvédi iroda, végrehajtó iroda, szabadalmi ügyvivő iroda és közjegyzői iroda ( eb) alpont); a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó ( ec) alpont); az egyéni cég ( ed) alpont).  az 5. § c) pontjában foglaltak szerint a szakképzési hozzájárulás teljesíthető az államilag támogatott létszám tekintetében gyakorlatigényes alapképzési szak ( ca) alpont); vagy duális képzés ( cb) alpont) keretében szervezett szakmai gyakorlattal, ha a szakmai gyakorlatra külső képzőhelyen, a hallgatóval kötött munkaszerződés alapján kerül sor.

122

 a 8. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a szakképzési hozzájárulást az 5. § szerinti gyakorlati képzés szervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettsége mértékét a 2012. évre vonatkozóan 440 000 Ft/fő/év összegben meghatározott alapnormatíva alapján ( a) pont); a 2012. évet követően a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott alapnormatíva alapján ( b) pont) a gyakorlati képzési normatívák szerint számított összeggel (a továbbiakban: alapcsökkentő tétel) csökkentheti.  a 8. § (1a) bekezdése alapján a szakképzési hozzájárulást az 5. § a) pont ab) alpontja szerinti gyakorlati képzés szervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettsége mértékét az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott alapnormatíva alapján számított összeggel (a továbbiakban: kiegészítő csökkentő tétel) is csökkentheti az alábbiak szerint: beruházási kiegészítő csökkentő tétellel az aktiválás évében, ha kizárólag a gyakorlati képzés folytatásához szükséges beruházást hajt végre ( a) pont); a 2. § (1) bekezdés a)–g) pontjában nevesített, nem főtevékenységként gyakorlati képzést folytató hozzájárulásra kötelezett ( b) pont) oktatói kiegészítő csökkentő tétellel, ha kis- és középvállalkozásnak minősül ( ba) alpont); tanműhelyfenntartási kiegészítő csökkentő tétellel, ha a hozzájárulásra kötelezett a gyakorlati képzést – a szakképzésről szóló törvényben meghatározott – kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelyben végzi, a 9. évfolyamon tanműhelyben oktatott tanulószerződéses tanulók tekintetében ( bb) alpont).  a 8. § (1b) bekezdése szerint azok az Szt. szerinti egyéb szervezetek, amelyek az 5. § a) pont ab) alpontja szerint az agrárpolitikáért felelős miniszter, az erdőgazdálkodásért felelős miniszter, az élelmiszeriparért felelős miniszter, a halgazdálkodásért felelős miniszter, a honvédelemért felelős miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítésekre történő felkészítés keretében végzett gyakorlati képzés szervezésével teljesítik a hozzájárulási kötelezettségüket – az (1) és (1a) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott alapnormatíva 100%-ával csökkenthetik bruttó kötelezettségük mértékét.  a 8. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az a 2. § (1) bekezdés a)–g) pontjában nevesített hozzájárulásra kötelezett, aki a bruttó kötelezettségét részben vagy egészben az 5. § a) pont ab) alpontja vagy c) pont cb) alpontja alapján teljesíti, és az (1) és (1a) bekezdés szerinti csökkentő tételek összege meghaladja a bruttó kötelezettsége mértékét, kis- és középvállalkozásnak minősülő hozzájárulásra kötelezett esetén a bruttó kötelezettség mértékét meghaladó teljes összeget ( a) pont), nem kis- és középvállalkozásnak minősülő hozzájárulásra kötelezett esetén a bruttó kötelezettség mértékét meghaladó összeget, de legfeljebb az 5. § a) pont ab) alpontja és c) pont cb) alpontja alapján számított alapcsökkentő tételt ( b) pont) az állami adóhatóságtól – a 9. § (1), (4) és (5) bekezdése szerinti eljárás során – visszaigényelheti.

123

 a 8. § (2c) bekezdésében foglaltak alapján a 2. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott – kivéve az (1b) bekezdésben nevesített – hozzájárulásra kötelezett esetében kizárólag az 5. § a) pont ab) alpontja és az (1a) bekezdés a) pontja alapján számított csökkentő tételek vehetők figyelembe a 9. § (1), (4) és (5) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelő visszaigénylésnél. Az (1b) bekezdésben meghatározott hozzájárulásra kötelezett az (1b) bekezdésben meghatározott összeget igényelheti vissza a 9. § (1) bekezdés a) pontja, valamint (4) és (5) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően.  a 8. § (3) bekezdése alapján A gyakorlati képzést szervező átalányadózó hozzájárulásra kötelezettet nem illeti meg a (2) és a (2c) bekezdés szerinti visszatérítés.  a 8. § (3a) bekezdése szerint a nonprofit gazdasági társaság hozzájárulásra kötelezettet nem illeti meg a (2) és (2c) bekezdés szerinti visszatérítés, ha az árbevétele nem éri el a tárgyévet megelőző két üzleti évben az általa folytatott gyakorlati képzés után a 8. § szerint elszámolható éves csökkentő tétel összegének 400%-át.  a 8. § (5) bekezdésben foglaltak szerint az a hozzájárulásra kötelezett, aki az 5. § a) pont ab) alpontja szerint kötött tanulószerződés alapján gyakorlati képzés szervezésével teljesíti hozzájárulási kötelezettségét és csak részben rendelkezik a szakképzésről szóló törvényben meghatározott és a tanulószerződésben rögzített, a gyakorlati képzés teljesítéséhez szükséges feltételekkel, megállapodást köthet egy másik, gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezettel vagy szakképző intézménnyel (a továbbiakban együtt: teljesítési megbízott), akihez gyakorlati képzésre átirányíthatja a tanulószerződéses tanulóját. Az átirányítás időtartama a tanulószerződésben meghatározott gyakorlati képzési idő legfeljebb 50%-a lehet, azzal, hogy a teljesítési megbízott a gyakorlati képzéssel kapcsolatosan költségei fedezetére díjat jogosult felszámítani a hozzájárulásra kötelezettel szemben. A teljesítési megbízott az általa végzett gyakorlati képzésre vonatkozóan nem érvényesítheti az (1) és (1a) bekezdésben foglaltakat.  a 8. § (6) bekezdésben foglaltak alapján az átirányítással megvalósuló gyakorlati képzésre vonatkozó megállapodás tartalmazza a gyakorlati képzés helyszínét ( i) pont).  a 8. § (7) bekezdése alapján amennyiben a hozzájárulásra kötelezett a megkötött tanulószerződésben rögzített gyakorlati képzés teljesítéséhez a gyakorlati képzési idő 50%-át meghaladó mértékben vesz igénybe teljesítési megbízottat, akkor az adott tanulószerződéses tanulóra vonatkozóan nem érvényesítheti az (1) és (1a) bekezdésben foglaltakat.

124

 a 8. § (8) bekezdése szerint, ha a hozzájárulásra kötelezett az általa megkötött tanulószerződést az abban foglalt határidő lejárta előtt jogellenesen felmondja, a tanulószerződés alapján e törvény szerint a szakképzési hozzájárulási kötelezettsége terhére a tanulószerződés megkötésétől a tanulószerződés felmondásáig elszámolt csökkentő tétel teljes összegét az adózás rendjéről szóló törvény önellenőrzésre vonatkozó szabályainak megfelelően köteles a szerződés felmondását követő 15 napon belül az állami adóhatóságnál vezetett számlára visszatéríteni.  A 9. § (3) bekezdésében foglaltak szerint az előleg mértéke a tárgyhavi bruttó kötelezettség azzal, hogy a 8. § (1) bekezdése és az (1a) bekezdés b) pontja szerinti csökkentő tétel, valamint az 5. § e) pontja szerinti pénzügyileg teljesített időarányos költség az előleg befizetésénél figyelembe vehető és a 8. § (2) és (2c) bekezdésében foglalt feltétel teljesülése esetén visszaigényelhető.  a 10. § (2) bekezdésében foglaltak alapján az állami adóhatóság a hozzájárulásra kötelezett szakképzési hozzájárulási alapjáról és mértékéről, a 8. § (1) és (1a) bekezdése szerinti csökkentő tételről – csökkentő tételenként, létszám és összeg adatok tekintetében –, a 8. § (1b) bekezdésében meghatározott kötelezettek által visszaigényelt összegről, a hozzájárulásra kötelezett által bejelentett tanulószerződéses tanulók létszámáról, a tanulószerződéses tanulók után fizetendő szociális hozzájárulási adóról és a tanuló által fizetendő nyugdíj és egészségügyi járulékról a bevallási időszakot követően, a Nemzeti Foglalkoztatási Alapot megillető hozzájárulások átutalásáról az alapkezelővel kötött megállapodása alapján adatot szolgáltat az alapkezelőnek.  a 12. § alapján a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészének (a továbbiakban: alaprész) a központi költségvetésről szóló törvényben a szakképzési és felnőttképzési támogatásokhoz kapcsolódóan meghatározott előirányzata tartalmazza a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter döntésén alapuló, a 14. § szerinti támogatásra szolgáló keretösszeget ( a) pont), a költségvetési törvény által előírt európai uniós társfinanszírozási kötelezettség keretében a szakképzési és felnőttképzési intézkedésekre biztosított keretösszeget ( b) pont), a 16. § szerinti ösztöndíj és az ezzel összefüggésben felmerült költségek támogatására a költségvetési évre megállapított keretösszeget ( c) pont), a decentralizált keretösszeget ( d) pont), a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter által fenntartott szakképző iskolák fejlesztésére felhasználható keretösszeget ( e) pont), a szakképesítésért felelős miniszter által fenntartott szakképző iskolák fejlesztésére felhasználható keretösszeget ( f) pont), az állami fenntartású szakképző iskolák felnőttoktatási tevékenységének támogatására szolgáló keretösszeget ( g) pont), a központi keretösszeget ( h) pont), a 19/A. § (2) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése szerinti feladatokra elkülönített keretösszeget ( i) pont).  a 13. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a 12. § szerinti keretösszegek mértékét a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter határozza meg. 125

 a 13. § (3) bekezdés a) pontja szerint a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter – a (2) bekezdésben foglaltakon túl – dönt a decentralizált keret megyénkénti felosztásáról, a decentralizált keret terhére kiírandó pályázati célok prioritásairól, valamint a 12. § a), d), g) és h) pontjában meghatározott keret terhére nyújtandó támogatásokról.  a 14. § alapján a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter döntése alapján – erre irányuló kérelem esetén – a 2. § (1) bekezdés a)–c) pontjában és (2) bekezdésében meghatározott szakképzési hozzájárulásra kötelezett részére képzési támogatás nyújtható, ha legalább 50 fő részére munkahelyet teremt ( a) pont); támogatás nyújtható saját tulajdonában álló olyan tanműhely létesítéséhez, amelyben az iskolai rendszerű szakképzés keretében az 5. § a) pont ab) alpontjában meghatározottak szerint gyakorlati képzés folytatását tervezi (b) pont), támogatás nyújtható tanműhelyben az 5. § a) pont ab) alpontjában meghatározottak szerint folytatott gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek fejlesztésére irányuló beruházáshoz, valamint a vagyoni értékű jogok közé sorolható szoftverfelhasználási jogának a megszerzéséhez, és a szellemi jogvédelem alatt álló szoftvertermék beszerzéséhez ( c) pont).  a 16. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az állam az alaprész terhére támogatást nyújthat a szakképzésben az első szakképesítésre felkészítő, nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő, tanulói jogviszonyban lévő, hiány-szakképesítést tanulók részére ösztöndíj (a továbbiakban: Szabóky Adolf Szakképzési Ösztöndíj) biztosításával a költségvetési évre megállapított, a 12. § c) pontja szerint rendelkezésre álló keretösszeg mértékéig.  a 16. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a Szabóky Adolf Szakképzési Ösztöndíj folyósításával összefüggő feladatokat a szakképző iskola látja el.  a 17. § szerint a 12. § d) pontja szerinti decentralizált keretből beruházási célú támogatás nyújtható az iskolai rendszerű képzéssel összefüggésben ( a) pont) a szakképzésről szóló törvényben meghatározott szakképzési megállapodással rendelkező szakképzést folytató intézményben ( aa) alpont), vagy a felsőoktatási intézményben a gyakorlatigényes alapképzési szak keretében ( ab) pont) folytatott, szakképesítést vagy szakképzettséget és végzettséget nyújtó képzés tárgyi feltételeinek a fejlesztésére; az a) pontban meghatározott iskolai rendszerű képzéssel összefüggésben vagyoni értékű jogok közé sorolható szoftverfelhasználási jog megszerzésére, illetve szellemi termékek közé sorolható szellemi jogvédelemben részesülő szoftvertermék beszerzésére ( b) pont).  a 18. § alapján az alaprész központi kerete a 19. §-ban meghatározott szakképzési és felnőttképzési célokra ( a) pont), valamint a felnőttképzésről szóló törvényben meghatározott iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célokra ( b) pont) használható fel.

126

 a 19. § (5) bekezdésében foglaltak alapján az alaprész központi keretéből támogatás nyújtható az állami szakképzési és felnőttképzési szervnek és a szakképesítésért felelős miniszter által a szakképzésről szóló törvény alapján működtetett fejlesztőszolgáltató intézetnek a szakképzés korszerűsítéséhez szükséges tananyag- és taneszközfejlesztéshez és központi programok kidolgozásához, valamint az általa szervezett szakmai elméleti és gyakorlati tantárgyakat oktató tanárok, szakoktatók, gyakorlati oktatók továbbképzéséhez, az országos szakmai tanulmányi versenyek szervezéséhez.  a 19. § (8) bekezdésében foglaltak szerint az (5)–(7) és a (9)–(17) bekezdés alapján kapott támogatásokat egyéb bevételként kell elszámolni.  a 19. § (9) bekezdése szerint az alaprész központi keretéből – kérelemre – támogatás nyújtható az állami szakképzési és felnőttképzési szerv, az országos gazdasági érdekképviseletek, a szakképzés és felnőttképzés fejlesztésében közreműködő közalapítványok és szakmai szervezetek részére a szakképzés és felnőttképzés fejlesztéssel összefüggő feladataik ellátásához, valamint – pályázat útján – országos szakmai tanulmányi versenyek szervezéséhez.  a 19. § (11) bekezdése alapján az alaprész központi keretéből támogatás nyújtható az állami szakképzési és felnőttképzési szerv, a szakképzés fejlesztésében közreműködő közalapítványok és szakmai szervezetek részére a szakképző intézményben tanulók lemorzsolódásának csökkentését, illetve a lemorzsolódott tanulók képzésbe történő visszavezetését célzó programok megvalósításához.  a 19. § (12) bekezdésében foglaltak alapján az alaprész központi keretéből támogatás nyújtható szakképzési és felnőttképzési kutatási, fejlesztési célú tevékenységre az állami szakképzési és felnőttképzési szerv részére.  a 19. § (13) bekezdésében foglaltak szerint az alaprész központi keretéből támogatás nyújtható szakképzési, illetve felnőttképzési célú uniós finanszírozású program előfinanszírozására az állami szakképzési és felnőttképzési szerv részére.  a 19. § (14) bekezdése szerint az alaprész központi keretéből támogatás nyújtható a Kormány döntésén alapuló szakképzéssel, illetve felnőttképzéssel összefüggő központi program megvalósításához.  a 19. § (15) bekezdése alapján az alaprész központi keretéből támogatható a pályaorientáció, a szakképző iskolai általános műveltséget megalapozó oktatás kerettanterveinek kialakítása és fejlesztése ( a) pont); a szakképző iskolai beiskolázás központi írásbeli felvételi vizsgájának előkészítéséhez, szervezésa 72. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter kidolgoztatja és kiadja ( e) pont) a szakközépiskolai képzésben szakképesítésenként a szakmai elméletre, továbbá a kilencedik évfolyamon a tanműhelyben folyó szakmai gyakorlatra, továbbá a tizedik és tizenegyedik évfolyamon a tanműhelyben folyó gyakorlatra és a gyakorlati képzést folytató szervezetnél szervezett szakmai gyakorlati 127

képzésre ( ea) alpont); a szakgimnáziumokban a kilencedik-tizenkettedik évfolyamon ágazatonként és szakképesítésenként a szakmai elméletre, továbbá a szakmai gyakorlatra ( eb) alpont); valamint a szakgimnáziumokban szakképesítésenként az érettségi vizsgát követő szakképzési évfolyamokra a szakmai elmélet, továbbá a szakmai gyakorlat kötelező szakképzési kerettanterveit ( ec) alpont); kezdeményezi a közismereti tárgyak oktatásához a szakközépiskolákban, továbbá a szakgimnáziumokban kötelezően alkalmazandó ágazatonként differenciált kerettantervek elkészítését és kiadását az oktatásért felelős miniszternél ( f) pont).éhez kapcsolódó, valamint a szakképző iskolákat érintő hatósági ellenőrzéssel kapcsolatos fejlesztési feladatok ellátása ( b) pont); a szakképző iskolai tanulói létszámarány alapján az alapkészségek teljes körű mérése ( c) pont); a szakképző iskolákra vonatkozó adatfeldolgozás tekintetében az információs rendszer fejlesztése ( d) pont).  a 19. § (16) bekezdésében foglaltak alapján az oktatásért felelős miniszternek a (15) bekezdésben meghatározott feladatai ellátásához szükséges forrás biztosítására az oktatásért felelős miniszter és a szakképzésért felelős miniszter évente külön megállapodást köthet.  a 19. § (17) bekezdésében foglaltak szerint az alaprész központi keretéből támogatás nyújtható a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény szerinti szomszédos államban működő, magyar nyelvű szakképző iskolában folytatott képzésnek az állami szakképzési és felnőttképzési szerv koordinációjával megvalósuló fejlesztésére.  a 19/A. § (2) bekezdése szerint az állami szakképzési és felnőttképzési szervet a pályázati eljárás keretében nyújtott támogatások esetén a pályáztatás lebonyolításával összefüggő feladatai ellátására a pályázati támogatási keretösszegből a keretösszeg 1%-a illeti meg ( a) pont); az alaprész eredeti költségvetési kiadási előirányzatának ( b) pont) 0,3%-a illeti meg az alaprészből nyújtható szakképzési és felnőttképzési célú támogatások jogszabályban meghatározott ellenőrzési feladatai ellátására ( ba) alpont), 0,2%-a illeti meg a saját munkavállalók képzésére vonatkozó költségek elszámolásának részletes szabályairól szóló miniszteri rendeletben meghatározott feladatai ellátására ( bb) alpont), 0,6%-a illeti meg az engedéllyel rendelkező felnőttképzést folytató intézmények felnőttképzési törvény alapján megvalósított képzéseinek ellenőrzésével összefüggő feladatai ellátására ( bc) alpont), 0,5%-a illeti meg a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács működtetési, valamint a szakképzési és felnőttképzési szaklapok szerkesztésével és kiadásával összefüggő feladatai ellátására ( bd) alpont).  a 19/A. § (3) bekezdése alapján a WorldSkills és EuroSkills versenyeken érmet szerző magyar versenyzőket – az eredmények elismeréseként, miniszteri rendeletben meghatározottak szerint – díjazás illeti meg.

128

 a 20. § (3) bekezdésében foglaltak alapján az alaprészből nyújtott támogatásról kötött támogatási szerződés tartalmazza a beruházási célú támogatásoknál, ha biztosítékként jelzálog alapítása előírt, a jelzálogjog megszűnésének feltételeit ( i) pont); mindazt, amit az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet előír ( k) pont).  a 23. § (1) bekezdésében foglaltak szerint felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a 8. § (1) és (1a) bekezdése szerinti gyakorlati képzési normatívák mértékét, az alap és a kiegészítő csökkentő tétel számításának szabályait, valamint az elszámolhatóság feltételeit ( a) pont); a Szabóky Adolf szakképzési ösztöndíjra, az ösztöndíjban részesíthetők körére, az ösztöndíj mértékére, feltételeire, folyósítására, az ösztöndíj folyósításával kapcsolatban felmerült költségek térítésére, valamint az ösztöndíjban részesülő és tanulási nehézségekkel küzdő tanulók felzárkóztató oktatását végző tanárok díjazására, az elszámolásra és az ellenőrzésre vonatkozó szabályokat ( b) pont).  a 23. § (2) bekezdése szerint felhatalmazást kap a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter, hogy – az államháztartásért felelős miniszterrel és az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben – rendeletben állapítsa meg az alaprészből a 12. § d), h), i) és j) pontja szerinti célra nyújtott támogatásokkal összefüggésben a támogatás és díjazás mértékére, feltételeire, folyósítására, valamint a támogatás felhasználásáról történő elszámolásra és ellenőrzésre, továbbá a támogatásra irányuló pályázatok kiírására és elbírálására vonatkozó szabályokat ( a) pont); az alaprészből felnőttképzési célra nyújtott támogatások részletes szabályait ( b) pont); a 31. § (2) bekezdése szerinti adatszolgáltatás részletes szabályait ( c) pont); a saját munkavállalók képzésére vonatkozó költségek elszámolásának részletes szabályait ( d) pont); az alaprészből a 14. § alapján nyújtott támogatások mértékére, feltételeire, folyósítására, elszámolására és ellenőrzésére vonatkozó szabályokat ( e) pont); az alaprészből a 12. § g) pontja szerinti célra nyújtott támogatás részletes szabályait ( f) pont).  a 28/B. § alapján az alaprészből a szakképzésről szóló törvény 2014. december 31-én hatályos 43. § (2) bekezdés c) pontja alapján tanulószerződés megkötésére jogosult szervezet által 2014. augusztus 31-éig megkötött tanulószerződésekre a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi LXVI. törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos 15. § szerint nyújtható támogatás a tanulószerződések megszűnéséig.

Az Szht. módosításáról szóló T/4475. számú törvényjavaslat 19. és 20. §-ai tartalmazzák a további, kisebb mértékű módosításokat.

129

Az Szt. a következő konkrét, hangsúlyos pontjaiban módosult:  az 1. § (1) bekezdése szerint Magyarországon az első és második, az állam által elismert szakképesítés megszerzését az állam az iskolai rendszerű szakképzés keretein belül – az e törvényben meghatározott feltételekkel – ingyenesen biztosítja a szakképző iskolai tanulók számára.  a 2. § 6. pontjában foglaltak szerint e törvény alkalmazásában első és második szakképesítés: az OKJ-ban szereplő, az iskolai rendszerű szakképzésben megszerzett első és második államilag elismert szakképesítés, amely munkakör betöltésére, foglalkozás, tevékenység gyakorlására képesít.  a 2. § 10. pontjában foglaltak alapján e törvény alkalmazásában a gazdálkodó szervezet: jogszabályban meghatározott szakképzési hozzájárulásra kötelezett.  a 2. § 16. pontja alapján e törvény alkalmazásában iskolai rendszerű szakképzés: a köznevelés keretében a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényben (a továbbiakban: nemzeti köznevelésről szóló törvény) és az e törvényben meghatározott, szakképző iskolában folyó szakképzés, résztvevői a szakképző iskolával tanulói jogviszonyban állnak.  a 2. § 17. pontja szerint e törvény alkalmazásában iskolai tanműhely: olyan szakképző iskolai feladatellátási helyen lévő gyakorlati képzőhely, amely a szakképesítés jellegétől függően lehet műhely, tangazdaság, tanbolt, tankórterem, tankert, tanudvar, tankonyha, laboratórium, taniroda, demonstrációs terem, gyakorló- és szaktanterem stb.  a 2. § 23. pontjában foglaltak szerint e törvény alkalmazásában költségvetési támogatás: a szakképző iskolai feladatok ellátására a központi költségvetés terhére nyújtott és önkormányzati forrásból nyújtható – a költségvetési hozzájárulást is tartalmazó – támogatások összessége.  a 2. § 24. pontjában foglaltak alapján e törvény alkalmazásában harmadik és további szakképesítés: az iskolai rendszerű szakképzésben megszerzett, az OKJ-ban szereplő minden olyan államilag elismert szakképesítés, amely munkakör betöltésére, foglalkozás, tevékenység gyakorlására képesít, és már kettő meglévő, államilag elismert szakképesítés birtokában szerzik meg.  a 2. § 28. pontja alapján e törvény alkalmazásában modulzáró vizsga: az iskolarendszeren kívüli képzésben a komplex szakmai vizsgára bocsátás feltételeként a szakképzést folytató intézmény, az állami szakképzési és felnőttképzési szerv vagy a szakképesítésért felelős miniszter által jogszabályban kijelölt, az irányítása alá tartozó intézmény vagy a felügyelete alá tartozó szerv irányítása alatt álló intézmény által megszervezett olyan vizsga, kompetenciamérés, amely annak megállapítására irányul, hogy a vizsgára jelentkező a szakmai és vizsgakövetelmény egyes követelménymoduljaiban előírt szakmai kompetenciákat elsajátította-e.

130

 a 2. § 40. pontja szerint e törvény alkalmazásában szakmai érettségi végzettség: a nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározott kötelező közismereti érettségi vizsgatárgyakból és a szakközépiskola ágazata szerinti kötelező szakmai vizsgatárgyból álló érettségi vizsgával megszerezhető végzettség, amely az OKJ-ról szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint munkakör betöltésére képesít. Az ágazat szerinti kötelező szakmai vizsgatárgy teljesítése magasabb követelmények szerint teljesített érettségi vizsgatárgynak minősül.  a 2. § 50. pontjában foglaltak szerint e törvény alkalmazásában kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhely: kifejezetten erre a célra létrehozott vagy átalakított, a termeléstől, szolgáltató tevékenységtől térben vagy időben teljesen elkülönített, a nyilvántartást vezető szerv által a gyakorlati képzés időtartama alatt kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhellyé minősített, állandó tanműhely-vezetői felügyelettel működő, legalább nyolc tanuló képzésére alkalmas, iskolán kívüli gyakorlati képzőhely, ahol a tanulók tanulószerződés vagy együttműködési megállapodás alapján vesznek részt a gyakorlati képzésben.  a 3. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján az (1) bekezdésben meghatározott szakmai képzés a Szakképzési Hídprogram keretében megszerezhető részszakképesítés megszerzésére irányul.  a 3. § (4) bekezdése alapján e törvény hatálya kiterjed az általános iskolai oktatást nyújtó iskolában, a szakközépiskolában, a szakgimnáziumban és a szakiskolában folyó pályaorientációra, a pályaorientációs, életpálya-tanácsadási szolgáltatásban részt vevőkre és a pályaorientációs tanácsadást nyújtókra, továbbá a pályakövetési rendszert működtető szervre és azokra, akiknek a pályakövetési rendszerrel szemben adatszolgáltatási kötelezettségük áll fenn.  a 4. § (1) bekezdése szerint iskolai rendszerű szakképzés a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerinti szakképző iskolában vagy szakképző iskolai feladatot ellátó többcélú intézményben folytatható.  a 4. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a szakképzés szakképző iskolán kívül megszervezhető az állami felnőttképzési intézményben ( a) pont), és a felnőttképzésről szóló törvényben meghatározott, iskolarendszeren kívüli szakmai képzést folytató intézményben is ( b) pont).  a 4. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a szakképző iskola a szakképzési feladata hatékonyabb ellátása érdekében – az e törvényben meghatározott esetekben – térségi integrált szakképző központ keretében működik.  a 4. § (4) bekezdése alapján jogszabályban meghatározott feltételekkel rendelkező egyéni vállalkozó vagy gazdasági társaság szakképző iskola fenntartása nélkül, más szervezeti keretben is folytathatnak iskolai rendszerű szakképzésben gyakorlati képzést.

131

 a 4/A. § (1) bekezdése szerint az OKJ-ban meghatározott szakképesítésben és az ezeket megalapozó ágazati szakgimnáziumi képzésben államilag támogatott iskolai rendszerű szakképzés a (2) bekezdés szerinti miniszter, a honvédelemért felelős miniszter vagy a rendészetért felelős miniszter által alapított és fenntartott szakképző iskola, valamint az állami intézményfenntartó központ által fenntartott szakképző iskola kivételével – kizárólag a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter által alapított és fenntartott köznevelési intézményben ( a) pont); a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter, valamint az OKJ-ban az agrárágazatba sorolt szakképesítések és az ezeket megalapozó szakgimnáziumi ágazatok tekintetében a (2) bekezdés szerinti miniszter egyetértésével kötött szakképzési megállapodás alapján – nem állami fenntartó által fenntartott köznevelési intézményben folyhat ( b) pont).  a 4/A. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az OKJ-ban az agrárágazatba sorolt szakképesítésben és az ezeket megalapozó ágazati szakgimnáziumi képzésben államilag támogatott iskolai rendszerű szakképzés az agrárpolitikáért felelős miniszter, az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős miniszter, az élelmiszeriparért felelős miniszter, az erdőgazdálkodásért felelős miniszter, a földügyért felelős miniszter, a halgazdálkodásért felelős miniszter, az ingatlan-nyilvántartásért felelős miniszter, a környezetvédelemért felelős miniszter, a természetvédelemért felelős miniszter, a térképészetért felelős miniszter vagy a vadgazdálkodásért felelős miniszter hozzájárulása nélkül kizárólag az általa alapított és fenntartott szakképző iskolában folyhat. Az e bekezdés szerinti miniszter által fenntartott szakképző iskola az e bekezdés szerinti miniszter jogszabályban meghatározott feladatkörébe tartozó szakképesítés megszerzésére irányuló képzésen és az ezeket megalapozó ágazati szakgimnáziumi képzésen túli szakképzést csak az állami szakképzési és felnőttképzési szerv hozzájárulásával indíthat.  a 4/A. § (3) bekezdésében foglaltak alapján az állami felsőoktatási intézmény által fenntartott köznevelési intézmény a szakképesítésért felelős miniszter hozzájárulásával folytathat államilag támogatott iskolai rendszerű szakképzést, ha a 2014/2015. tanévben az OKJ-ban az agrárágazatba sorolt szakképzést indított.  a 4/B. § (1) bekezdése alapján a felelősségi körébe tartozó szakképzési feladatot a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter az általa alapított és fenntartott szakképzési centrumok szakképző iskolai feladatot ellátó tagintézményei keretében látja el. A szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter megyénként legfeljebb három, a fővárosban legfeljebb tíz, költségvetési szervként működő szakképzési centrumot hozhat létre.  a 4/B. § (2) bekezdése szerint a szakképzési centrum kollégiumi alapfeladatot, továbbá nevelő- és oktatómunkához kapcsolódó, nem köznevelési tevékenységet is elláthat.

132

 a 4/B. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a szakképzési centrum alapfeladatának ellátását szolgáló feladatellátási helye a szakképző iskolai feladatot ellátó tagintézményének címe. A szakképzési centrum tagintézménye több telephelyen is működhet. A több telephelyen működő tagintézmény esetében valamennyi telephelyen biztosítani kell a tagintézmény vezetőjének jogszabályban meghatározott köznevelési feladatai helyettesítés útján történő ellátását.  a 4/B. § (4) bekezdésében foglaltak alapján a szakképzési centrumnak a szakképző iskolai osztályban tanulók hivatalos októberi statisztikai létszám alapján, három tanítási év átlagában számított létszáma legalább kétezer fő.  a 4/B. § (5) bekezdése alapján a szakképzési centrum élén főigazgató áll, helyettesei a szakmai főigazgató-helyettes és a gazdasági főigazgató-helyettes. A szakképzési centrum tagintézménye élén igazgató áll, akinek helyettese igazgató-helyettesi megbízást kap. A főigazgatót és a gazdasági főigazgató-helyettest a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter nevezi ki. A szakmai főigazgató-helyettest a szakképzési centrum főigazgatója nevezi ki. A szakképzési centrum főigazgatójának és szakmai főigazgató-helyettesének az nevezhető ki, aki a nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározott feltételeken túl legalább hároméves szakképzési vezetői gyakorlattal vagy legalább hároméves szakképzési intézményfenntartói vagy szakképzési igazgatási, közigazgatási tapasztalattal rendelkezik.  a 4/B. § (6) bekezdése szerint a szakképzési centrumban tagintézmény-vezetői megbízást az kaphat, aki a tagintézmény által ellátott feladatoknak megfelelő típusú önálló köznevelési intézmény, többcélú intézmény intézményvezetői megbízásához előírt feltételeknek megfelel. A szakképzési centrum tagintézmény-vezetőjét a munkáltató az oktatásért felelős miniszter egyetértésével bízza meg. Az oktatásért felelős miniszter az egyetértését csak jogszabálysértés esetén tagadhatja meg.  a 4/B. § (7) bekezdésében foglaltak szerint a szakképzési centrum tagintézményvezetője intézményvezetői, a tagintézményvezető-helyettese intézményvezetőhelyettesi illetménypótlékra jogosult.  a 4/B. § (8) bekezdésében foglaltak alapján e törvény szakképző iskolára vonatkozó rendelkezéseit a szakképzési centrumra is alkalmazni kell.  a 8. § (2) bekezdése alapján a szakképzési kerettantervet a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter a szakközépiskolai képzés kilencedik-tizenegyedik évfolyamán szakképesítésenként a szakmai elméletre, továbbá az iskolai tanműhelyben folyó vagy a gazdálkodó szervezetnél szervezhető szakmai gyakorlati képzésre adja ki. A kerettantervnek biztosítania kell, hogy a szakközépiskolában a kötelező tanórai foglalkozások megtartásához a kilencedik-tizenegyedik évfolyamon együttesen rendelkezésre álló időkeret harminchárom százaléka a Nemzeti alaptantervben meghatározottak átadásához álljon rendelkezésre.

133

 a 8. § (3) bekezdése szerint a szakképzési kerettantervet a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter a szakgimnáziumokban a kilencedik-tizenkettedik évfolyamon ágazatonként és szakképesítésenként a szakmai elméleti, továbbá a szakmai gyakorlati, valamint szakképesítésenként az érettségi vizsgát követő szakképzési évfolyamon a szakmai elméleti, továbbá a szakmai gyakorlati oktatásra adja ki. A kerettantervnek biztosítania kell, hogy a szakgimnáziumokban a kilencediktizenkettedik évfolyamon a kötelező tanórai foglalkozások megtartásához együttesen rendelkezésre álló időkeret legalább hatvan százaléka a Nemzeti alaptantervben meghatározottak átadásához álljon rendelkezésre.  a 9. § (4) bekezdésében foglaltak szerint szakképesítést igazoló bizonyítványt az kaphat, aki a komplex szakmai vizsgán teljesítette a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott valamennyi követelményt.  a 9. § (10) bekezdésében foglaltak alapján komplex szakmai vizsgát kiskorú személy kizárólag iskolai rendszerű szakképzés keretében tehet, kivéve, ha az adott szakképesítés kizárólag iskolarendszeren kívüli szakképzésben szerezhető meg.  a 10. § (1) bekezdése alapján az iskolarendszeren kívüli szakképzésben a szakképzést folytató intézmény a képzési szakaszok lezárásaként a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott moduloknak megfelelő modulzáró vizsgát szervez. A szakképzést folytató intézmény a modulzáró vizsgát akkor szervezi, ha a modulzáró vizsgára jelentkező kizárólag az intézményben vett részt az érintett szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben. A modulzáró vizsgát minden egyéb esetben a 12. § (2) bekezdés b) és c) pontjában megjelölt intézmény szervezi. A modulzáró vizsga a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározottak szerint összevontan is megszervezhető.  a 10. § (1a) bekezdése szerint az iskolarendszeren kívüli szakképzésben a modulzáró vizsga vizsgafeladatait a szakképzést folytató intézmény a szakmai és vizsgakövetelményekben, valamint a képzési programban ( a) pont); a 12. § (2) bekezdés b) és c) pontjában megjelölt intézmény, szerv a szakmai és vizsgakövetelményekben ( b) pont) foglaltaknak megfelelően biztosítja.  a 15. alcím a szakgimnáziumban folyó szakképzésre vonatkozó különös szabályokat tartalmazza, a 21. § alapján az OKJ szerint iskolai rendszerű szakképzésben megszerezhető szakképesítés-ráépülés esetén a szakképzési évfolyamok száma nem lehet több négy szakképzési évfolyamnál.  a 22. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a szakképesítésre történő felkészítéskor a tanuló előzetes szakirányú szakmai képesítése és szakirányú szakképesítése a szakgimnázium pedagógiai programja részét képező szakmai programban meghatározottak szerint a tanulmányokba beszámítható, amelynek mértékéről és tartalmáról a kerettantervben meghatározottak figyelembevételével az iskola igazgatója határoz.

134

 a 22. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a tanuló az érettségi végzettséghez kötött szakképesítésre történő felkészítésbe bekapcsolódhat a középiskola befejező évfolyamának elvégzésével, azzal, hogy legkésőbb a tizenharmadik (első szakképzési) évfolyam első félévének utolsó tanítási napjáig megszerzi az érettségi végzettséget. Megszűnik a tanuló tanulói jogviszonya, ha az érettségi végzettség megszerzésére az e bekezdésben meghatározott határidőig az érettségi végzettséget nem szerzi meg.  a 22. § (3) bekezdése szerint kizárólag szakképzési évfolyamokon folyhat nevelésoktatás a szakgimnáziumban, ha a szakgimnázium olyan tanulót készít fel a komplex szakmai vizsgára, aki – figyelembe véve a (2) bekezdésben foglaltakat – teljesítette a szakképzési évfolyamra történő belépés követelményeit.  A 16. alcím a szakközépiskolában folyó szakképzésre vonatkozó különös szabályokat tartalmazza, a 23. § (1) bekezdése alapján kizárólag szakmai elméleti és gyakorlati oktatás akkor folyhat a szakközépiskola szakképzési évfolyamain, ha a szakközépiskola olyan tanulót készít fel a komplex szakmai vizsgára, aki a szakközépiskolai kilencedik-tizenegyedik évfolyamra vonatkozó közismereti kerettantervben előírt követelményeket vagy a középiskola tizedik évfolyamát eredményesen teljesítette.  a 23. § (2) bekezdésében foglaltak alapján az (1) bekezdés szerint szervezett szakközépiskolai képzésben a szakképzési évfolyamok száma a közismereti kerettantervben előírt követelményeket teljesítő tanuló, valamint a gimnáziumban szerzett érettségivel vagy nem szakirányú szakmai érettségivel rendelkező tanuló esetén az OKJ-ban az adott szakképesítésre meghatározottnál eggyel kevesebb.  a 23. § (3) bekezdésében foglaltak szerint azon tanuló részére, aki szakirányú szakmai érettségi végzettséget szerzett, a szakközépiskolai képzés – a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározottak szerint – a (2) bekezdésben meghatározott időnél rövidebb idő alatt is megszervezhető.  a 23. § (4) bekezdése szerint, ha a szakközépiskola több szakképesítés megszerzésére készít fel, a szakképzési évfolyamok száma – a felkészítési időtől függően – az egyes szakképzésekben eltérhet egymástól.  a 24. § (1) bekezdése alapján a szakközépiskolában folyó érettségi vizsgára felkészítő kétéves képzésben csak iskolai rendszerű képzésben államilag elismert szakképesítést szerzett tanuló folytathatja tanulmányait.  a 24. § (2) bekezdésében foglaltak alapján az OKJ-ban meghatározott körbe tartozó, érettségire épülő szakirányú szakképesítés megszerzése céljából a felnőttoktatás keretében folyó iskolai rendszerű szakképzésbe vagy az iskolarendszeren kívüli szakképzésbe bekapcsolódhat az is, aki rendelkezik a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményében meghatározottak szerinti szakirányú iskolai rendszerű képzésben szerzett szakképesítéssel, az e szakképesítéssel betölthető munkakörben szerzett legalább ötéves gyakorlattal és az adott szakképesítésben tett mestervizsgával.

135

 a 24/A. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a Szakképzési Hídprogram két évfolyamos képzési idejű és záróvizsgával, valamint részszakképesítés megszerzésére irányuló komplex szakmai vizsgával zárul. A Szakképzési Hídprogram keresztfélévben is indítható.  a 24/A. § (2) bekezdése szerint az a tanuló, aki annak a tanévnek a végéig, amelyben betölti a tizenötödik életévét, és legfeljebb hat általános iskolai évfolyamot végzett el sikeresen, további tanulmányait a Szakképzési Hídprogramban folytatja. E határidő egy évvel meghosszabbodik abban az esetben, ha a tanuló az általános iskola első évfolyamán a tanulmányait a hetedik életévében kezdte meg, az első évfolyamot megismételte, továbbá ha a tanulmányi követelményeket azért nem tudta teljesíteni, mert tartós gyógykezelés alatt állt vagy a tanulmányait külföldön folytatta.  a 24/A. § (3) bekezdése alapján a Szakképzési Hídprogramban részt vehet az is, aki már nem tanköteles és a képzésbe való belépés időpontjáig legfeljebb a huszonharmadik életévét töltötte be.  a 24/A. § (4) bekezdésében foglaltak alapján a Szakképzési Hídprogramot a tanuló nem ismételheti meg.  a 24/A. § (5) bekezdésében foglaltak szerint a Szakképzési Hídprogram záróvizsgája sikeres teljesítése esetén a szervező iskola alapfokú iskolai végzettséget igazoló tanúsítványt állít ki az alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkező tanuló számára.  a 24/A. § (6) bekezdése szerint a Szakképzési Hídprogramban résztvevő tanuló ösztöndíjat kap, az érintett tanulók egyéni képességeihez igazodó pedagógiai tevékenységrendszer megvalósításában részt vevő pedagógus pótlékra jogosult a Kormány rendeletében meghatározottak szerint.  a 24/A. § (7) bekezdése alapján a Szakképzési Hídprogram kerettantervét az oktatásért felelős miniszter egyetértésével és a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter véleményének kikérésével a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter rendeletben határozza meg.  a 24/A. § (8) bekezdésében foglaltak alapján Szakképzési Hídprogram szakközépiskolai és szakiskolai feladatot ellátó intézményben – a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter rendeletében meghatározott módon – szervezhető. A Szakképzési Hídprogramban közreműködő intézményeket – a (9) bekezdésben meghatározott kivétellel – a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter egyetértésével és az oktatásért felelős miniszter véleményének kikérésével a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter jelöli ki.  a 24/A. § (9) bekezdésében foglaltak szerint a 4/A. § (2) bekezdése szerinti miniszter által fenntartott iskolák esetén a Szakképzési Hídprogramban közreműködő intézményeket a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter egyetértésével és az oktatásért felelős miniszter véleményének kikérésével a 4/A. § (2) bekezdése szerinti miniszter jelöli ki. 136

 a 25. § (1) bekezdése szerint a szakképző iskolában az iskolai rendszerű szakképzésben folyó szakmai elméleti és gyakorlati képzést a nemzeti köznevelésről szóló törvény alapján és e törvénynek a szakmai elméleti és gyakorlati képzésre vonatkozó rendelkezései szerint kell megszervezni. A nemzeti köznevelésről szóló törvénynek az osztály- és csoportlétszámokat meghatározó mellékletében a szakgimnáziumi, szakközépiskolai gyakorlati képzésre megállapított minimális csoportlétszám-feltételeket a tanulószerződés alapján és az együttműködési megállapodás alapján, iskolai tanműhelyen kívül folyó gyakorlati képzésben részt vevő tanuló esetében nem kell alkalmazni, azzal, hogy a maximális csoportlétszám legfeljebb négy fővel lehet magasabb.  a 25. § (5) bekezdése alapján a szakképző iskolában a tanuló részszakképesítésre nem iskolázható be, kivéve, ha a felkészítés a Szakképzési Hídprogram keretében, valamint a szakiskolában részszakképesítés megszerzésére irányul.  a 25. § (7) bekezdésében foglaltak alapján az állam által fenntartott szakképző iskolában, annak tagintézményében és a szakképzési centrum tagintézményében gyakorlati oktatásvezetőt kell foglalkoztatni.  a 26. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a szakközépiskolai vagy szakiskolai képzésben a kilencedik évfolyamon a szakmai gyakorlati képzést – az összefüggő szakmai gyakorlat kivételével – a szakképző iskolában vagy a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezet kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelyében kell megszervezni.  a 26. § (3) bekezdése szerint az iskolai rendszerű szakképzésben a gyakorlati képzés – az összefüggő szakmai gyakorlat és az összefüggő szakmai gyakorlaton keletkezett mulasztás pótlása kivételével – csak a tanév szorgalmi időszakában szervezhető meg. Az őszi, a téli és a tavaszi szünet ideje alatt – a szakmai gyakorlat igazolatlan mulasztásának pótlása kivételével – gyakorlati képzés nem szervezhető.  a 26. § (7) bekezdésében foglaltak szerint a szakgimnázium, a szakközépiskola és a szakiskola tanulóját a szakképzési évfolyamokon tanulószerződés alapján folyó gyakorlati képzés keretében megilletik mindazon jogok, amelyet az érdekvédelem tekintetében a munka törvénykönyvéről szóló törvény ( a) pont); valamint az egészséget nem veszélyeztető biztonságos munkavégzés követelményei tekintetében a munkavédelemre vonatkozó törvény és végrehajtási rendeletei ( b) pont) biztosítanak a munkavállaló részére. E rendelkezések alkalmazásában munkavállalón a tanulót, munkáltatón a gyakorlati képzés szervezőjét, munkaviszonyon a tanulószerződéses jogviszonyt kell érteni.

137

 a 28. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a gazdasági kamara annak mérésére, hogy a tanuló a szakközépiskolai vagy szakiskolai képzés első szakképzési évfolyamán elsajátította-e az irányítás melletti munkavégzéshez szükséges kompetenciákat, a szakképző iskola és a szakképesítésben érintett országos gazdasági érdek-képviseleti szervezet képviselőjének bevonásával a szakmai és vizsgakövetelményben előírt szintvizsgát szervez az első szakképzési évfolyam tanévében, a február első tanítási napjától április utolsó tanítási napjáig terjedő időszakban.  a 28. § (3) bekezdése alapján a szintvizsga minden, a (4) bekezdésben meghatározott tanuló számára kötelező, amelynek eredménye a tanuló év végi szakmai érdemjegyébe nem számít bele. A szintvizsgát nem teljesítő tanuló részére a gazdasági kamara pótló, javító szintvizsgát szervez. A szakközépiskolai vagy szakiskolai tanuló szakmai gyakorlati képzésére – a 26. § (1) bekezdésben meghatározottakon túl – a tizediktizenegyedik évfolyamon a szintvizsga teljesítéséig kizárólag a szakképző iskolában vagy a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezet kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelyében kerülhet sor.  a 28. § (4) bekezdése szerint szintvizsgát annak a szakközépiskolai vagy szakiskolai képzésben részt vevő tanulónak kötelező tennie, aki nappali rendszerű oktatásban vagy a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett felnőttoktatásban vesz részt a szakmai képzésben, és nem rendelkezik érettségi végzettséggel.  a 28. § (5) bekezdésében foglaltak szerint a szintvizsga követelményét a szakképesítés szakképzési kerettanterve alapján a gazdasági kamara a (2) bekezdésben megjelölt szervezet közreműködésével dolgozza ki. A szakközépiskola és a szakiskola a felvételkor ismerteti a szintvizsga követelményeit a tanulóval, valamint a honlapján folyamatosan biztosítja a szintvizsga követelményeinek nyilvánosságát.  a 29. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az állam által támogatott iskolai rendszerű szakképzésben – e törvény rendelkezéseinek figyelembevételével, függetlenül az oktatás munkarendjétől – ingyenes a tanuló részére az első és második szakképesítésre történő felkészítés keretében az elméleti és a gyakorlati képzés a szakközépiskolai vagy szakiskolai képzésben az első szakképesítés esetén öt, a második szakképesítés esetén három tanéven keresztül, az érettségi végzettséggel rendelkező tanulók esetén a szakgimnáziumi képzésben szakképesítésenként három tanéven keresztül, valamint a szakképesítés-ráépülésre történő felkészítés az OKJ-ban előírt képzési időnél egy tanévvel hosszabb ideig ( a) pont); a tanuló részére a szakgimnáziumban a szakmai érettségire történő felkészítés hat tanéven keresztül ( b) pont); a szakiskolai végzettséggel rendelkező tanuló részére a 24. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott kétéves, érettségire történő középiskolai felkészítésben három tanév ( c) pont);

138

a tanuló részére szakgimnáziumban a szakmai érettségi vizsga és első alkalommal a javító- és pótló érettségi vizsga ( d) pont); a szakgimnáziumban az érettségi végzettséggel rendelkező tanuló részére egy szakmai érettségi vizsgatárgyból tett érettségi vizsga és első alkalommal a javító- és pótlóvizsga ( e) pont); a tanuló részére az iskolai rendszerű szakképzésben az első és második komplex szakmai vizsga és mindkét komplex szakmai vizsga esetén első alkalommal a javító- és pótlóvizsga ( f) pont).  a 29. § (1a) bekezdése alapján az (1) bekezdés d) és e) pontjában meghatározott javító, pótlóvizsga ingyenes, bármely szakképző intézmény korábbi tanulója részére első alkalommal a tanulói jogviszony megszűnése után is.  a 29. § (6) bekezdése szerint a második szakképesítés megszerzésére irányuló felkészítés csak az első szakképesítés megszerzését követően kezdhető meg.  a 29. § (7) bekezdésében foglaltak szerint a harmadik és további szakképesítés támogatása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt az OKJ-ban szereplő, államilag elismert szakképesítést, amelyet iskolarendszeren kívüli szakképzésben szereztek. Nem számít második vagy harmadik szakképesítésnek a meglévő szakképesítéssel betölthető munkakör magasabb színvonalon való ellátását biztosító képzésben szerezhető – a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott körbe tartozó, kapcsolódó – szakképesítés, valamint az érettségi vizsga keretében megszerezhető szakképesítés birtokában, iskolai rendszerű szakképzésben szerzett érettségi végzettséghez kötött szakképesítés.  a 30. § (5) bekezdésében foglaltak alapján a szakképző iskolában szakmai elméleti tárgy oktatására közalkalmazotti jogviszonyban, munkaviszonyban vagy óraadóként határozott időre foglalkoztatható az a pedagógus végzettséggel nem rendelkező szakember is, aki az előírt felsőfokú végzettséggel rendelkezik, ha a munkakör pedagógus szakképzettséggel rendelkezővel nem tölthető be. A nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározott állandó saját alkalmazotti létszámra vonatkozó feltétel teljesítésének vizsgálatakor a szakképző iskola alapfeladatának ellátásához szükséges számított alkalmazotti létszámából – legfeljebb harmincszázalékos mértékben csökkentve – le kell vonni az e bekezdés szerint betöltött alkalmazotti létszámot.  a 30. § (6) bekezdése alapján az (5) bekezdésben meghatározott szakember bekapcsolódhat a pedagógus-életpálya előmeneteli és illetményrendszerébe a következő eltérésekkel: a szakember besorolásánál a munkakör betöltéséhez előírt felsőfokú végzettség megszerzése után munkavégzésre irányuló jogviszonyban szakirányú, nem pedagógus-munkakörben szerzett gyakorlatot be kell számítani ( a) pont); a szakembert, ha a munkakör betöltéséhez előírt felsőfokú végzettség megszerzése után munkavégzésre irányuló jogviszonyban legalább két év szakirányú, nem pedagógus-munkakörben szerzett gyakorlattal rendelkezik, minősítési eljárás nélkül a nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározott pedagógus I. fokozatba kell sorolni (b) pont); 139

az a) és b) pont szerinti szakembernek a nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározott pedagógus II. fokozat eléréséhez az előírt gyakorlat teljesítésén túl meg kell szereznie a pedagógus végzettséget vagy szakirányú továbbképzésben alap- vagy mesterfokozatot követően további szakirányú szakképzettséget ( c) pont).  a 30/A. § alapján a szakképző iskolában szakmai elméleti tantárgy oktatására előírt képesítésűnek tekinthető az a szakember, aki rendelkezik a képzési tartalomnak megfelelő szakos tanári szakképzettséggel, ennek hiányában a képzési tartalomnak megfelelő felsőfokú végzettséggel és szakképzettséggel vagy felsőfokú végzettséggel és a képzés tanulmányi területének megfelelő szakképesítéssel.  a 31. § (1) bekezdése szerint a gyakorlati képzést folytató szervezetnél folyó gyakorlati képzésben gyakorlati oktatóként olyan személy vehet részt, aki megfelelő szakirányú szakképesítéssel és – a (3) bekezdés a) pont aa) alpontjában meghatározott kivétellel – legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezik ( a) pont).  a 31. § (2) bekezdésében foglaltak szerint gyakorlati oktatóként elsősorban a szakoktatói képesítéssel rendelkező személyt kell alkalmazni.  a 31. § (3) bekezdésében foglaltak alapján mentesül az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott mestervizsga letételének követelménye alól az a gyakorlati oktató, aki az oktatott, állam által elismert ( a) pont) szakképesítés szakirányának megfelelő felsőfokú végzettséggel és legalább kétéves szakirányú szakmai gyakorlattal ( aa) alpont); vagy szakképesítéssel és felsőfokú végzettséggel, valamint legalább ötéves szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkezik ( ab) alpont); vagy a Vendéglátóipar ágazatba tartozó szakképesítést olyan gyakorlati képzőhelyen oktatja, amely – a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter által rendeletben meghatározott – vendéglátóipari egységben folytat gyakorlati képzést ( b) pont); vagy a hatvanadik életévét betöltötte ( c) pont).  a 31. § (4) bekezdése alapján új mestervizsga-követelmény rendeletben történő megjelenése esetén teljesítettnek kell tekinteni az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott mestervizsga letételének követelményét, ha a gyakorlati oktató az új mestervizsga-követelmény rendeletben történő megjelenésének tárgyévét követő év szeptemberének első napjáig megkezdi a gazdasági kamara által szervezett mesterképzést, és az (1) bekezdésben foglalt egyéb követelményeknek megfelel.  a 33. § (2) bekezdése szerint az állami fenntartó által fenntartott szakképző intézmény – a 34/A. § (1) bekezdésében meghatározott korlátozással – ellátja a felnőttoktatás keretében folyó szakképzés feladatait.  a 34. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a felnőttoktatás keretében folyó szakképzésben tanulószerződés köthető.

140

 a 34/A. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a 4/A. § (2) bekezdése szerinti miniszter – a 4/A. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kivétellel –, a honvédelemért felelős miniszter és a rendészetért felelős miniszter által fenntartott szakképző iskola a nappali rendszerben kizárólag általuk oktatható szakképesítések és azokat megalapozó szakközépiskolai ágazatok tekintetében kizárólagos jogosultsággal végezhet felnőttoktatást.  a 34/A. § (2) bekezdése alapján a nem állami fenntartó által fenntartott szakképző iskolában folyó felnőttoktatásban részt vevők létszáma nem haladhatja meg a nappali rendszerű oktatásban részt vevő tanulók – hivatalos októberi statisztikai létszám alapján három tanítási év átlagában számított – létszámát. A felnőttoktatásban részt vevők létszámába nem számít bele a 84. § (5) bekezdés szerinti döntésben foglaltakat meghaladó, állami intézményfenntartótól kizárólag felnőttoktatás céljára átvett keretszámmal megegyező létszám.  a 34/A. § (3) bekezdése szerint a szakképzési centrum saját, heti negyven órás munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazottját a napi munkaidőn és a nemzeti köznevelésről szóló törvény 62. § (5) és (6) bekezdésében meghatározott időkereten túli órákra – kizárólag a felnőttoktatás esti, levelező munkarend szerint megszervezett osztályainak óráira vonatkozóan – megbízási jogviszonyban alkalmazhatja óraadóként. Az ilyen további foglalkoztatás keretében foglalkoztatott óraadókra nem kell alkalmazni a nemzeti köznevelésről szóló törvényben az óraadókra vonatkozóan meghatározott óraszámkorlátot.  a 34/A. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a tanuló attól az évtől kezdődően, amelyben iskolai rendszerű szakképzésben az első szakképesítését megszerezte, új tanévet a második szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben kizárólag felnőttoktatásban kezdhet.  a 38. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján a gyakorlati képzést folytató szervezetnél a tanuló gyakorlati képzésére nem kerülhet sor az elméleti képzési napokon, ha az elméleti képzési órák száma az adott napon a négy tanórát meghaladja.  a 41. § (2) bekezdése alapján a foglalkozási naplónak tartalmaznia kell a szakmai tevékenységeket tantárgyanként, az ezekre fordított időt, a tanuló értékelését és a tanuló részvételét és mulasztását a gyakorlati képzés során.  a 42. § (1) bekezdése szerint gyakorlati képzés szervezése céljából tanulószerződés – a 26. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – az iskolai rendszerű szakképzésben magyarországi székhellyel működő köznevelési intézményben, iskolai oktatás keretében részt vevő tanulóval köthető.

141

 a 42. § (2) bekezdésében foglaltak szerint tanulószerződés a tanulóval – a 29. § (1b) bekezdésében foglalt kivétellel – az adott képzés első szakképzési évfolyamának kezdetétől kezdődő hatállyal, az első és a második, állam által elismert szakképesítésre történő felkészítés céljából folyó, költségvetési támogatásban részesíthető képzésre köthető. A szakképzési évfolyam kezdetén a keresztfélévben induló évfolyam kezdő időpontját is érteni kell.  a 43. § (2) bekezdésének c) pontjában foglaltak alapján a tanulószerződés kötésére jogosult egyéb szerv, szervezet a 4/A. § (2) bekezdése szerinti miniszter által fenntartott szakképző iskola az agrárpolitikáért, az erdőgazdálkodásért, az élelmiszeriparért, a halgazdálkodásért felelős miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítésre történő felkészítés keretében részt vevő tanulója tekintetében, ha a tanuló a szakképző iskola termelői tevékenységet folytató saját tangazdaságában, tanüzemében vesz részt gyakorlati képzésben.  a 43. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a nyilvántartást a tanuló gyakorlati képzését vállaló gyakorlati képzést szervező szervezet székhelye vagy a gyakorlati képzési célt szolgáló telephelye szerinti illetékes gazdasági kamara vezeti (a továbbiakban: nyilvántartást vezető szerv).  a 43. § (4) bekezdése szerint a nyilvántartásba kérelmére az a gazdálkodó szervezet vagy – a (2) bekezdésben meghatározott – egyéb szervezet vehető fel, amely rendelkezik a gyakorlati képzés folytatására jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel és vállalja, hogy kötelezően alkalmazza az adott szakképesítésre kiadott szakképzési kerettantervet.  a 43. § (5) bekezdése alapján a nyilvántartást vezető szerv annak figyelembevételével állapítja meg, hogy a gyakorlati képzést szervező gazdálkodó szervezet kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelye a 2. § 50. pontja alapján iskolán kívüli gyakorlati képzőhelynek tekinthető-e, hogy a tanműhely jogi, szervezeti, tanügyigazgatási szempontból, valamint eszközei és felszerelései tekintetében a szakképző iskolától ténylegesen elkülönül-e.  a 43. § (6) bekezdésében foglaltak alapján a (2) bekezdés c) pontja szerinti tanulószerződések száma nem haladhatja meg a 4/A. § (2) bekezdése szerinti miniszter által fenntartott valamennyi szakképző iskola tanulói összlétszámának tizenöt százalékát.  a 44. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a nyilvántartás tartalmazza a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezet megnevezését, székhelyén vagy telephelyén lévő gyakorlati képzési helyszínét vagy helyszíneit, adószámát, statisztikai számjelét, cégjegyzékszámát vagy egyéni vállalkozó, egyéb szervezet nyilvántartási számát, képviselőjének és a gyakorlati képzésért felelős személy nevét ( a) pont); azon szakképesítésnek a megnevezését és azonosító számát, amelyekre a gyakorlati képzőhely a felkészítést nyújtja ( b) pont); a nyilvántartásba vétel időpontját ( c) pont); a nyilvántartásba-vételi eljárást lefolytató, illetékes gazdasági kamara nevét, 142

székhelyét, képviselőjének nevét, továbbá a nyilvántartásba-vételi eljárásban részt vevő szakértő nevét ( d) pont); a gyakorlati képzést szervező szervezet által gyakorlati képzésre egy időben fogadható tanulók maximális létszámát szakképesítésenkénti csoportosításban ( e) pont); a hatályos, az 54. § szerint szüneteltetett, a megszűnt tanulószerződést és együttműködési megállapodást, továbbá ezeknek a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezetek nyilvántartásáról szóló kormányrendeletben előírt adatait ( f) pont); a 2. § 50. pontjában meghatározott tanműhely címét, a tanműhelyben oktatható azon szakképesítés megnevezését és azonosító számát, amelyre a gyakorlati képzést szervező a felkészítést nyújtja ( g) pont); a teljesítési megbízott szervezet megnevezését, székhelyén vagy telephelyén lévő gyakorlati képzési helyszínét vagy helyszíneit, adószámát, képviselőjének nevét, az együttműködés időtartamát ( h) pont); a nyilvántartás adataiban történt változással érintett adatokat, a változás időpontját, hatályát, a b), e) és g) pontban meghatározott új adat esetén a c) pont szerinti adatot ( i) pont).  a 45. § (7) bekezdése szerint a nyilvántartásban szereplő adatokban bekövetkezett változást a (8) bekezdésben foglaltak kivételével, a gyakorlati képzést szervező szervezet köteles a változás bekövetkezésétől számított tizenöt napon belül a nyilvántartást vezető szervnek bejelenteni.  a 45. § (8) bekezdése alapján a nyilvántartásban szereplő adatok kiegészítésére, bővítésére irányuló kérelem esetén az (1)–(5) bekezdést alkalmazni kell.  a 45. § (9) bekezdésében foglaltak alapján a nyilvántartásba-vételi eljárás illetékmentes.  a 46. § (1b) bekezdésében foglaltak szerint a gazdasági kamara minden év június 15ig, de legkésőbb a folyó tanév összefüggő szakmai gyakorlatának kezdete előtt kiadja a 46. § (1a) bekezdésében meghatározott igazolást – a már megkötött tanulószerződés hatályosságának figyelembevételével – a folyó tanév szorgalmi időszakára ( a) pont); a következő tanévre ( b) pont); az a) és a b) pontban meghatározott időszakra ( c) pont) vagy az a) és a b) pontban meghatározott időszakok megfelelő részidőszakára ( d) pont) vonatkozóan.  a 46. § (1c) bekezdése szerint, ha a 49. § (1) bekezdés c)–g) pontja alapján megszűnik a tanulószerződés és a megszűnést követően nem biztosított a megfelelő képzőhely, a gazdasági kamara kiállítja az (1a) bekezdésben meghatározott igazolást az iskola számára.  a 46. § (1d) bekezdése alapján a gazdasági kamara által az (1a) bekezdés szerint kiállított igazolás az abban meghatározott tanév végéig vagy visszavonásig érvényes. Ha az igazolás kiállítását követően, az abban megjelölt időpontot megelőzően a tanuló tanulószerződést köt, a gazdasági kamara visszavonja az igazolást.  a 48. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a tanulószerződés tartalmazza a gyakorlati képzést szervező szervezet adatait (nevét, székhelyét, elérhetőségét, adószámát, statisztikai számjelét, cégjegyzékszámát vagy egyéni vállalkozó, egyéb szervezet nyilvántartási számát, törvényes képviselőjének nevét) ( a) pont); a tanuló természetes 143

személyazonosító adatait (nevét, születési nevét, születési helyét és idejét, anyja születési nevét, lakcímét, oktatási azonosítóját, elérhetőségét), a 29. § (1b) bekezdésében meghatározott tanuló által kötött tanulószerződés esetén a 87. § (3) bekezdés c) pontja szerinti adatot, valamint törvényes képviselőjének nevét, lakcímét és elérhetőségét ( b) pont); a gyakorlati képzés helyét, a tanuló gyakorlati képzéséért felelős személy nevét, és – szakközépiskolai vagy szakiskolai tanuló esetén – azt, hogy a gyakorlati képzés helye kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhely-e ( e) pont); a tanulót e törvény alapján megillető pénzbeli juttatás összegét, kifizetésének időpontját és – figyelemmel a 63. § (7) bekezdésében foglaltakra – azt a fizetési számlaszámot, amelyre a pénzbeli juttatást átutalják vagy befizetik ( f) pont); a gyakorlati képzést szervező szervezet által a tanuló számára – a jogszabály alapján járó juttatásokon és kedvezményeken felül – a 68. § (2) bekezdése alapján biztosított egyéb juttatások és kedvezmények megjelölését, azok mértékét és nyújtásának feltételeit ( h) pont); a tanulói pénzbeli juttatásból történő terhek levonására vonatkozó tájékoztatást, a tanulói pénzbeli juttatással kapcsolatos valamennyi lényeges körülményt ( i) pont); a teljesítési megbízott szervezet megnevezését, székhelyén vagy telephelyén lévő gyakorlati képzési helyszínét vagy helyszíneit, adószámát, képviselőjének nevét, a tanuló teljesítési megbízotthoz történő átirányításának időtartamát ( j) pont).  a 49. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint a tanulószerződés megszűnik ha a tanuló a befejező szakképző évfolyamot sikeresen teljesíti, az első, második szakképesítés esetén a második komplex szakmai vizsga utolsó napján.  az 56. § (1) bekezdése szerint a tanuló gyakorlati képzése a szakképző iskola és a gyakorlati képzést folytató szervezet közötti együttműködési megállapodás alapján abban az esetben folytatható, ha a szakmai és vizsgakövetelményben a gyakorlati képzésre előírt képzési idő negyven százaléknál kevesebb ( a) pont); a gyakorlati képzés szervezője a szakképző iskola, és a gyakorlati képzést folytató szervezet csak a szorgalmi időszakon kívüli összefüggő szakmai gyakorlatot szervezi meg ( b) pont); a gyakorlati képzést szervező szakképző iskola csak részben rendelkezik a gyakorlati képzés feltételeivel, ezért – a művészeti szakképesítések kivételével – a tanuló kiegészítő gyakorlati képzésére a gyakorlati képzést szervező szervezetnél kerül sor a szakmai és vizsgakövetelmény alapján a szakképzési kerettantervben a gyakorlati képzésre előírt képzési idő legfeljebb negyven százalékában ( c) pont); a tanuló gyakorlati képzésére költségvetési szervnél kerül sor ( d) pont); vagy a tanuló gyakorlati képzésére tanulószerződés nem köthető ( e) pont).  az 56. § (4) bekezdése alapján attól a tanévtől, amelyben az (1) bekezdés c) pontja szerinti kiegészítő gyakorlati képzés aránya – a művészeti szakképesítések kivételével – meghaladja az arra a tanévre a szakképzési kerettantervben előírt gyakorlati képzési idő negyven százalékát, együttműködési megállapodás nem köthető, kivéve az (1) bekezdés e) pontja szerinti esetben.

144

 az 56. § (6) bekezdésében foglaltak alapján a szakképző iskola az együttműködési megállapodás megkötését megelőzően és azt követően a nyilvántartást vezető szervvel együttműködve, folyamatosan ellenőrzi a gyakorlati képzés személyi és tárgyi feltételei meglétét a gyakorlati képzés feltételeivel részben vagy egészben rendelkező gyakorlati képzést folytató szervezetnél, valamint gondoskodik arról, hogy a tanuló gyakorlati képzése a szakképzési kerettantervnek megfelelően történjen. A szakképző iskola a gyakorlati képzés megkezdését megelőzően igazolást állít ki a gyakorlati képzés személyi és tárgyi feltételeinek meglétéről a gyakorlati képzést folytató szervezet részére.  az 57. § szerint az együttműködési megállapodás a következőket tartalmazza: a gyakorlati képzés tárgyi feltételrendszerének leírását, e feltételek biztosítására vonatkozó kötelezettségvállalást az együttműködési megállapodást kötő felek részéről ( d) pont); a tanulókat e törvény szerint megillető juttatások biztosításának a rendjét, a tanuló felelősségbiztosításának költségviselőjét ( g) pont); azt, hogy a gyakorlati képzési idő egyes szakaszaiban hol valósul meg a gyakorlati képzés, és – szakközépiskolai vagy szakiskolai tanuló esetén – azt, hogy a gyakorlati képzés helye kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhely-e, továbbá ki gondoskodik a tanulók felügyeletéről ( h) pont); az együttműködési megállapodást kötő felek között a gyakorlati képzési költségek viselésének, megosztásának és átadásának módját ( i) pont); a szakképző iskola nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy az együttműködés keretében megszervezett képzés az iskolai rendszerű szakképzésben a nappali, az esti vagy a levelező oktatás, vagy az oktatás egyéb sajátos munkarendjében, vagy a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett felnőttoktatásban folyik ( j) pont); ha az együttműködési megállapodás nem állami fenntartású szakképző iskolával jön létre, a szakképző iskola nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a képzés megszervezésére szakképzési megállapodás alapján, az állam által költségvetési hozzájárulásban részesített iskolai rendszerű szakképzés keretében kerül sor ( k) pont).  a 60. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a nyilvántartásban szereplő gyakorlati képzést szervező szervezet szakképzési tevékenységét – a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályai szerint – a gazdasági kamara ellenőrzi a tanulóval tanulói jogviszonyban álló szakképző iskola, a tanuló, kiskorú tanuló esetében a szülő (gyám) megkeresése alapján vagy egyébként hivatalból. Az ellenőrzésben részt vesz azon szakképző iskolák közül legalább egynek a képviselője, amellyel a gyakorlati képzésen részt vevő tanuló tanulói jogviszonyban áll. A szakképző iskola, ha nem ért egyet az ellenőrzés megállapításaival vagy az ellenőrzésről hozott határozattal, azokra észrevételt tehet. A szakképző iskola képviselőjének az ellenőrzés során tett észrevételét az ellenőrzés jegyzőkönyvében rögzíteni kell, a határozatra tett észrevételét a határozat záradékaként csatolni kell.

145

 a 63. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak alapján pénzbeli juttatást köteles fizetni a gyakorlati képzést folytató szervezet az 56. §-ban foglaltak szerint a gyakorlati képzésben együttműködési megállapodás alapján és nappali rendszerű oktatásban és a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett felnőttoktatásban részt vevő tanuló részére a szorgalmi időszakon kívüli összefüggő szakmai gyakorlat idejére.  a 63. § (3) bekezdése alapján a tanulmányi kötelezettségének eredményesen eleget tett tanuló pénzbeli juttatását a szakképzési évfolyam további féléveiben – a tanulószerződésben meghatározott szempontok figyelembevételével – az előző félévre megállapított tanulói pénzbeli juttatáshoz képest emelni kell a tanuló tanulmányi előmenetelének, a gyakorlati képzés során nyújtott teljesítményének és szorgalmának figyelembevételével.  a 64. § (5) bekezdése szerint a tanulói pénzbeli juttatást utólag, a tárgyhót követő hónap 10. napjáig kell kifizetni a tanuló részére.  a 65. § (3) bekezdésében foglaltak szerint az együttműködési megállapodás alapján fizetendő pénzbeli juttatás összegét a mulasztott napok arányában csökkenteni kell, ha a tanuló a gyakorlatról igazolatlanul távol marad.  a 72. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter kidolgoztatja és kiadja ( e) pont) a szakközépiskolai képzésben szakképesítésenként a szakmai elméletre, továbbá a kilencedik évfolyamon a tanműhelyben folyó szakmai gyakorlatra, továbbá a tizedik és tizenegyedik évfolyamon a tanműhelyben folyó gyakorlatra és a gyakorlati képzést folytató szervezetnél szervezett szakmai gyakorlati képzésre ( ea) alpont); a szakgimnáziumokban a kilencedik-tizenkettedik évfolyamon ágazatonként és szakképesítésenként a szakmai elméletre, továbbá a szakmai gyakorlatra ( eb) alpont); valamint a szakgimnáziumokban szakképesítésenként az érettségi vizsgát követő szakképzési évfolyamokra a szakmai elmélet, továbbá a szakmai gyakorlat kötelező szakképzési kerettanterveit ( ec) alpont); kezdeményezi a közismereti tárgyak oktatásához a szakközépiskolákban, továbbá a szakgimnáziumokban kötelezően alkalmazandó ágazatonként differenciált kerettantervek elkészítését és kiadását az oktatásért felelős miniszternél ( f) pont).  a 79. § (2) bekezdése alapján a Tanács huszonegy tagból áll.  a 79. § (3) bekezdése szerint (3) a Tanács a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter képviselőjéből ( a) pont); a szakképzésben érdekelt civil szervezetek által javasolt összesen egy személyből ( b) pont); a szakképzés, a felnőttképzés és a felsőoktatás területén elismert egy-egy (összesen három) szakértőből ( c) pont); a szakképzés és felnőttképzés területén működő szakmai társadalmi és érdek-képviseleti szervezetek összesen hat képviselőjéből ( d) pont); az NGTT-ben képviselettel rendelkező országos munkaadói és munkavállalói szövetségek egy-egy (összesen kettő) képviselőjéből ( e) pont); az országos gazdasági kamarák egy-egy (összesen 146

kettő) képviselőjéből ( f) pont); a nem állami intézményfenntartók kettő, valamint állami intézményfenntartóként a 4/A. § (2) bekezdése szerinti miniszter, a honvédelemért felelős miniszter, a rendészetért felelős miniszter és az oktatásért felelős miniszter egy-egy (összesen négy) képviselőjéből áll ( g) pont).  a 79. § (4) bekezdésében foglaltak szerint (4) a Tanács elnökét – a tagok közül – és tagjait a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter kéri fel. A tagok névsorát a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján teszi közzé.  a 80. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a Nemzeti Képesítési Bizottság létszáma harminc fő, tagjai a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter, az oktatásért felelős miniszter, a gazdasági kamara, az országos gazdasági érdek-képviseleti szervezetek, valamint az ágazat egészében érdekelt szakmai kamarák által delegált képviselők. A Nemzeti Képesítési Bizottság szakmacsoportonként albizottságokat hoz létre.  a 81. § (5) bekezdése alapján a bizottság a szakképzést érintő (3) bekezdés szerinti javaslatát a javaslattal érintett tanévet megelőző évben március utolsó munkanapjáig teszi meg elsősorban a munkaerő-piaci kereslet, a hiány-szakképesítések és a 82. § a) pontjában meghatározott szakképzés-fejlesztési koncepciója alapján.  a 83. § (1) bekezdése szerint a bizottság létszáma öt fő.  a 83. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a bizottság az NGTT-ben képviselettel rendelkező országos munkaadói, munkavállalói szövetségek, illetve azok szervezetei (kettő fő), a területi gazdasági kamarák (kettő fő) és a foglalkoztatási feladatkörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal (egy fő) képviselőiből áll.  a 84. § (5b) bekezdésében foglaltak alapján az állami szakképzési és felnőttképzési szerv a bizottság 81. § (3)–(5) bekezdése szerinti és a szakképesítésért felelős miniszter (5a) bekezdés szerinti, megyénként és a fővárosra tett javaslatában foglalt keretszámoknak a megyén, a fővároson belüli, fenntartók közötti elosztására – az (5c) bekezdés szerinti szakképesítések és szakgimnáziumi ágazatok kivételével – az érintett tanévet megelőző év április utolsó munkanapjáig tesz javaslatot.  a 86. § (8) bekezdése alapján a foglalkoztatottakról a pályakövetési rendszer működtetéséhez – a pályakövetésről szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint – a pályakövetési rendszer működtetéséért felelős szervnek adatot szolgáltat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 16. § (5a) bekezdésében ( a) pont); a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 96. § (2) bekezdés d) pontjában ( b) pont); az oktatásért felelős miniszter köznevelési feladatkörébe tartozó egyes feladatainak ellátására kijelölt szerv a köznevelési információs rendszerben ( c) pont) meghatározott adatokról. A pályakövetési rendszer működtetéséért felelős szerv az adatokat kezelheti, feldolgozhatja és konkrét személyhez kapcsolás nélkül összekapcsolhatja a komplex szakmai vizsgákról kiadott bizonyítványok és az oktatási azonosítók adatbázisával. 147

 a 86. § (10) bekezdése szerint a pályakövetési rendszer működtetéséért felelős szerv a 4/A. § (2) bekezdése szerinti miniszter részére a felelősségi körébe tartozó szakképesítésekre és ezeket megalapozó ágazati szakgimnáziumi képzésekre vonatkozóan a szakképesítésért felelős miniszter megkeresését követő 15 napon belül személyazonosításra alkalmatlan pályakövetési adatokat szolgáltat.  a 87. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a 46. § (1a) bekezdésében meghatározott igazolás kiállítása, valamint a tanulószerződés megkötésének elősegítése céljából a szakképző iskola minden évben legkésőbb március utolsó munkanapjáig továbbítja a tanulóira vonatkozóan az illetékes gazdasági kamara részére a 48. § (1) bekezdés b), c) és d) pontjában meghatározott adatokat ( a) pont); a tanuló ( b) pont) által választott szakképesítésre előírt egészségügyi alkalmassági követelményeknek, pályaalkalmassági követelményeknek a tanuló által történő teljesítésére ( ba) alpont); évfolyamára ( bb) alpont); szintvizsgájára ( bc) alpont); érettségijére vonatkozó adatokat ( bd) alpont); valamint a 29. § (1b) bekezdésében meghatározott tanuló esetén az állam által költségvetési hozzájárulásban részesített iskolai rendszerű szakképzésben való ingyenes részvételre jogosító körülményre vonatkozó adatot ( c) pont).  a 87. § (4) bekezdésében foglaltak alapján a szakképző iskola a (3) bekezdésben meghatározott adatokban bekövetkezett változást követő öt munkanapon belül tájékoztatja az illetékes gazdasági kamarát a megváltozott adatokról.  a 88. § (2) bekezdése alapján felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezetek nyilvántartása tartalmának és a nyilvántartásba-vételi eljárásnak a részletes szabályait, a nyilvántartásba vétel részletes feltételeit, valamint a 26. § (1) bekezdésében meghatározott, a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezet kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelyként történő nyilvántartásba vétel részletes feltételeit ( a) pont).  a 88. § (5) bekezdése szerint felhatalmazást kap a Kormány, hogy megyénként és a fővárosra tekintettel rendeletben határozza meg azon szakképesítések és szakgimnáziumi ágazatok körét és keretszámait, amelyekre vonatkozóan a szakképző iskola fenntartója a 84. § (5) bekezdése szerint költségvetési hozzájárulásra jogosult, valamint azon szakképesítéseket, amelyekre a bizottság a 82. § b) pontja alapján tesz javaslatot.  a 89. § alapján felhatalmazást kap a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter, hogy – a b), e), f) és g) pont tekintetében a szakképesítésért felelős miniszter egyetértésével – rendeletben határozza meg a szakközépiskolai képzésben szakképesítésenként a szakmai elméletre és a szakmai gyakorlati képzésre vonatkozó kötelező szakképzési kerettanterveket ( e) pont); a szakgimnáziumban a kilencediktizenkettedik évfolyamon ágazatonként és szakképesítésenként a szakmai elméletre, továbbá a szakmai gyakorlatra vonatkozó kötelező szakképzési kerettanterveket ( f) pont); a szakgimnáziumban szakképesítésenként az érettségi vizsgát követő szakképzési évfolyamokra a szakmai elméletre, továbbá a szakmai gyakorlatra 148

vonatkozó kötelező szakképzési kerettanterveket ( g) pont); az e)–g) pont alapján kiadott szakképzési kerettanterv bevezetésének és alkalmazásának szabályait ( h) pont); a 31. § (3) bekezdés b) pontja szerinti vendéglátóipari egységeket ( i) pont); a Szakképzési Hídprogram megszervezésének feltételeit, a Szakképzési Hídprogramban folytatott képzéshez szükséges szakképzési kerettanterveket, valamint a Szakképzési Hídprogramba történő bekapcsolódás részletes szabályait az oktatásért felelős miniszter egyetértésével és a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter véleményének kikérésével ( j) pont).  a 92. § (2a) bekezdésében foglaltak alapján a 2016/2017-es tanévtől szakképzés kizárólag szakgimnáziumi, szakközépiskolai és szakiskolai formában indítható.  a 92. § (2b) bekezdésében foglaltak szerint e törvény 2016. augusztus 31-én hatályos rendelkezései szerinti szakközépiskolai szakmai elméleti és gyakorlati képzést szakgimnáziumban ( a) pont); szakiskolai szakmai elméleti és gyakorlati képzést szakközépiskolában ( b) pont); speciális szakiskolai szakmai elméleti és gyakorlati képzést szakiskolában kell 2016. szeptember 1-jétől kifutó jelleggel megszervezni ( c) pont).  a 92. § (36) bekezdése szerint a 4/a. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott szakképző iskola fenntartója a 2013/2014-es tanév előtt indult képzéseket és a 2013/2014-es tanévre 2013. szeptember 1-je előtt beiskolázott tanulókat érintő képzéseket a szakképző iskola fenntartói jogainak az agrárpolitikáért felelős miniszternek történő átadása és szakképzési megállapodás megkötése nélkül is befejezheti.  a 92. § (37) bekezdése alapján a 2013/2014-es, a 2014/2015-ös és a 2015/2016-os tanévben szakközépiskolába beiskolázott tanuló által a kötelező szakmai érettségi vizsgatárgyból letett érettségi vizsga emelt szintű érettségi vizsgának minősül.  a 92/A. § (10) bekezdésében foglaltak alapján, ha az Szt. 2. § (6) bekezdése szerint vagy a Kt. 89/B. § (13) bekezdése szerint létrejött gazdasági társaság az uniós támogatás kedvezményezettje és legalább egy tulajdonosa olyan önkormányzat, amely 2012. december 31-ig szakképző iskola fenntartója volt, – eltérő megállapodás hiányában – 2013. január 1-jét követően is a gazdasági társaság a 92. § (6) bekezdése szerint kijelölt jogi személy. Ebben az esetben az állami intézményfenntartó központ és a szakképzési centrum fenntartója köteles együttműködni a fenntartási kötelezettség teljesítése érdekében az e bekezdés szerinti gazdasági társasággal és a térségi integrált szakképző központ tagjaival, azonban az uniós támogatásban részesült projekt fenntartási kötelezettségével összefüggésben költségviselésre nem kötelezhető.  a 92/A. § (12) bekezdésében foglaltak szerint e törvény 2016. augusztus 31-én hatályos rendelkezései szerinti szakmai érettségi végzettséget utoljára a 2015/2016. tanévben induló szakközépiskolai képzésben részt vevő tanulók ( a) pont); szakiskolai végzettséget utoljára a 2015/16. tanévben induló szakiskolai képzésben részt vevő tanulók ( b) pont) szerezhetnek.

149

 a 92/B. § (1a) bekezdése szerint az (1) bekezdés szerinti szakképzési feladat- és intézményátadás nem minősül a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerinti intézményátszervezésnek.  a 92/B. § (3) bekezdése alapján az önkormányzat tulajdonosi részesedésével működő gazdasági társaság a térségi integrált szakképző központ feladatait és az ezzel összefüggő projekt-végrehajtási és projekt-fenntartási kötelezettségeit 2015. július 1jei hatállyal átadja a szakképzési centrum részére.  a 92/B. § (4) bekezdésében foglaltak alapján a szakképzési centrum által 2015. július 1-jével átvett közfeladat ellátását szolgáló ingatlan és ingó vagyon – ideértve a tan- és egyéb eszközöket, felszereléseket – a közfeladat-átvételhez kapcsolódó megállapodás alapjául szolgáló leltár szerint a közfeladatot átvevő szakképzési centrum ingyenes vagyonkezelésébe kerül a közfeladat átvételének időpontjától a közfeladat szakképzési centrum részéről történő ellátásának az adott ingatlanban történő megszűnésének időpontjáig. A vagyonkezelői jog a szakképzési centrumot a térségi integrált szakképző központ esetében az önkormányzati tulajdoni hányad tekintetében illeti meg. E bekezdést nem kell alkalmazni a 4/A. § (2) bekezdése szerinti miniszter fenntartásában lévő köznevelési intézmény és a kizárólag nem állami, nem önkormányzati részvétellel létrejött térségi integrált szakképző központ által ellátott közfeladathoz kapcsolódó, valamint az olyan ingatlan és ingó vagyonra, amely tekintetében a szakképzési centrumot az Nkt. 76. §-a alapján ingyenes vagyonkezelés, illetve ingyenes használat illeti meg.  a 92/B. § (5) bekezdésében foglaltak szerint a (4) bekezdés szerinti vagyonkezelés részletes szabályairól, továbbá a térségi integrált szakképző központ feladatellátását biztosító ingóvagyon átadás-átvételéről 2015. január 1-jei állapot szerint a szakképzési centrum és az ingatlan, illetve ingó vagyon tulajdonosa legkésőbb 2015. október 31-ig megállapodást köt. A megállapodás megkötésének hiánya nem akadálya az ingatlan, illetve ingó vagyon használatbavételének. Ha a megállapodás a felek között az e bekezdésben meghatározott határnapig nem jön létre, vagy nem teljeskörűen jön létre, a vagyonkezelői jognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter közigazgatási hatósági határozata alapján kerül sor. A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. A határozat a bírósági felülvizsgálatra tekintet nélkül végrehajtható. A szakképzési centrum és az ingatlan, illetve ingó vagyon tulajdonosa a megállapodást a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter által hozott határozatnak megfelelő tartalommal, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 5 napon belül köti meg.  a 92/B. § (6) bekezdése szerint a (4) bekezdés szerinti ingatlan és ingó vagyon az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 7. § (1) bekezdése szerinti közhatalmi tevékenységgel azonos megítélés alá esik.  a 92/B. § (7) bekezdése alapján 2015. július 1-jét követően új térségi integrált szakképző központ nem hozható létre. 150

 a 92/B. § (8) bekezdésében foglaltak alapján a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter a szakképzési centrum tekintetében nyilvános pályázati kiírás nélkül adhat intézményvezetői, tagintézmény-vezetői megbízást, ha az a közfeladat átvétele miatt szükséges. A megbízás a pályázati eljárás eredményes befejezéséig, de legfeljebb a 2015/2016-os tanév végéig szólhat.  a 92/D. § szerint a gyakorlati képzést folytató szervezetnél folyó gyakorlati képzésben gyakorlati oktatóként 2015. augusztus 31-ét követően olyan személy is részt vehet, aki a gazdasági kamarának 2015. augusztus 31-ig írásban leadott nyilatkozatában vállalja, hogy legkésőbb 2016. szeptember 1-jéig megkezdi a gazdasági kamara által szervezett mesterképzést és a 31. § (1) bekezdésében foglalt egyéb követelményeknek megfelel.

A Szt. módosításáról szóló T/4475. számú törvényjavaslat 71. és 72. §-ai tartalmazzák a további, kisebb mértékű módosításokat.

A felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Fkt.), a következő konkrét, hangsúlyos pontjaiban módosult:  az 1. § (1) bekezdése alapján e törvény hatálya kiterjed az iskolarendszeren kívüli képzési tevékenységet folytató, c) pontban meghatározott jogalanyoknak ( j) pont) a 17/B. §-ban meghatározott hirdetésre és tájékoztatásra ( ja) alpont); valamint a 21. § (4) bekezdése szerinti adatszolgáltatásra ( jb) alpont) irányuló tevékenységére.  az 1. § (2) bekezdésében foglaltak alapján e törvény alkalmazásában felnőttképzési tevékenység az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott jogalanyoknak az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott természetes személyek iskolarendszeren kívüli képzésére irányuló tevékenysége, amely az (5)–(6) bekezdésben foglaltak kivételével támogatott általános nyelvi képzés, támogatott egyéb nyelvi képzés és támogatott kombinált nyelvi képzés ( c) pont).  az 1. § (5) bekezdésében foglaltak szerint e törvény hatálya – a 23. § (1)–(3) bekezdésében, a 25. §-ban és a 26. § a) és d) pontjában foglaltak kivételével, a (7) és (8) bekezdésben foglalt eltéréssel – nem terjed ki a honvédelemért, a büntetésvégrehajtásért, a rendészetért és a katasztrófák elleni védekezésért, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszter felelősségi körébe tartozó ( a) pont) hivatásos beosztások betöltésére jogosító, egyéb szakmai képzésekre és továbbképzésekre ( aa) alpont); nem hivatásos munkakörök betöltésére jogosító, kényszerintézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazására is felkészítő egyéb szakmai képzésekre és továbbképzésekre ( ab) alpont); az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott jogalanyok képzési tevékenységére, ha az nem minősül a (2) és (3) bekezdés szerinti felnőttképzési tevékenységnek, továbbá e jogalanyoknak az OKJ szerinti szakképesítés megszerzésére irányuló és az államilag elismert nyelvvizsgára felkészítő képzések befejezését követő vizsgaszervezésre és vizsgáztatásra irányuló tevékenységére ( b) pont); a belső egyházi jogi személyre és a belső egyházi jogi 151

személy által létesített és fenntartott egyházi intézményre, kivéve, ha a szakképzésről szóló törvény, a nemzeti köznevelésről szóló törvény vagy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozik, és e törvény hatálya alá tartozó felnőttképzési tevékenységet folytat, vagy az alapítása kizárólag ilyen tevékenység folytatása céljából történik ( c) pont); a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény alapján szervezett képzésre, továbbképzésre ( d) pont); az egészségügyről szóló törvény szerinti ágazati szakmai képzésekre ( e) pont); a pedagógus-továbbképzésről, a pedagógus-szakvizsgáról, valamint a továbbképzésben részt vevők juttatásairól és kedvezményeiről szóló kormányrendelet alapján szervezett továbbképzésre ( f) pont); a kultúráért felelős miniszter által akkreditált, tanfolyam jellegű szakmai továbbképzésekre ( g) pont); a hatósági jellegű képzésekre ( h) pont); az állami felnőttképzési intézmény jogszabályban meghatározott kötelező állami feladatai ellátásának keretében – a 3. § (1a) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – szervezett képzéseire ( i) pont); a Magyar Igazságügyi Akadémia által bírák, igazságügyi alkalmazottak, valamint az igazságszolgáltatásban közreműködő más személyek részére szervezett jogi tárgyú és az ítélkezési tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó nem jogi tárgyú szakmai képzésekre ( j) pont); a személyes gondoskodást végző személyek továbbképzéséről és a szociális szakvizsgáról szóló miniszteri rendeletben, az egyes szociális szolgáltatásokat végzők képzéséről és vizsgakövetelményeiről szóló miniszteri rendeletben, a hivatásos gondnoki feladatot ellátó személyek képesítési előírásairól szóló miniszteri rendeletben, továbbá a helyettes szülők, a nevelőszülők, a családi napközit működtetők képzésének szakmai és vizsgakövetelményeiről, valamint az örökbefogadás előtti tanácsadásról és felkészítő tanfolyamról szóló miniszteri rendeletben meghatározott képzésekre ( k) pont); az igazságügyi szolgálatok jogakadémiája működtetéséért felelős szerv által az igazságügyi szolgálatok, valamint az igazságszolgáltatásban közreműködő, illetve ahhoz szakmai tevékenységükkel közvetlenül kapcsolódó más személyek részére szervezett jogi tárgyú és az igazságszolgáltatási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó nem jogi tárgyú szakmai képzésekre ( l) pont).  a 2. § (5a.) pontja alapján e törvény alkalmazásában egyéb nyelvi képzés: bármely szakterületre kiterjedő szaknyelvi képzés:  a 2. § (8.) pontjában foglaltak alapján e törvény alkalmazásában előzetes tudás mérése: annak felmérése, hogy a képzésre jelentkező dokumentumokkal nem igazolt tanulmányai vagy megszerzett gyakorlati tapasztalatai alapján képes-e a képzés során elsajátítandó tananyagegység követelményeinek teljesítésére, amelynek eredményeként a követelmények megfelelő szintű teljesítése esetén a tananyagegység elsajátítására irányuló képzési rész – nyelvi képzés esetén a teljesített nyelvi képzettségi szint – alól a képzésre jelentkezőt fel kell menteni.  a 2. § (18.) pontjában foglaltak szerint képzési forma: az 1. § (2) bekezdés a), b) és d) pontja szerinti képzések esetén egyéni felkészítés, csoportos képzés és távoktatás, az 1. § (2) bekezdés c) pontja szerinti kontaktórás képzés esetén csoportos képzés és egyéni felkészítés. 152

 a 2. § (19a.) pontja szerint kombinált nyelvi képzés: az általános nyelvi képzés és az egyéb nyelvi képzés egyidejű, egy képzésen belüli összekapcsolásával megvalósuló nyelvi képzés.  a 2. § (20a.) pontja alapján kontaktóra: a képzésben részt vevő személyes jelenlétét igénylő tanóra.  a 2. § (23a.) pontjában foglaltak alapján nyelvi képzettségi szint: a nyelvi készségek, képességek és ismeretek felnőttképzési nyelvi programkövetelményben meghatározott szintje.  a 2. § (23b.) pontjában foglaltak szerint nyelvi képzés fajtái: általános nyelvi képzés, egyéb nyelvi képzés vagy kombinált nyelvi képzés.  a 2. § (23c.) pontja szerint nyelvi képzés szintje: általános nyelvi képzés esetén a „KER” ajánlott hatfokozatú rendszer szintjei, amelyek további bemeneti és kimeneti követelmények által meghatározott képzési szintekre bonthatók, egyéb nyelvi képzés esetén a nyelvi készségek, képességek és ismeretek felnőttképzési nyelvi programkövetelményben meghatározott, „KER” szintekhez köthető szintjei.  a 2. § (23d.) pontja alapján nyelvi képzés típusa: kontaktórás képzés vagy az 1. § (3) bekezdése alapján megvalósuló képzés esetén kontaktórás képzés vagy távoktatás.  a 2. § (26.) pontjában foglaltak alapján támogatott képzés: részben vagy egészben a 23. § (1) bekezdésében szereplő források terhére megvalósuló képzés.  a 2. § (27.) pontjában foglaltak szerint távoktatás: az oktatásnak az a formája, amelynél a résztvevő a képzési idő több, mint felében – nyelvi képzés esetén legfeljebb a képzési idő harminc százalékában – egyedül, önállóan, a távoktatási tananyagba épített iránymutatás mellett tanul, a képzési idő kevesebb, mint felében pedig konzultációkon vagy a távoktatás vegyes képzési módszerrel történő megvalósulása (a kontaktórás képzés és a távoktatás módszereinek kombinált alkalmazása) esetén hagyományos tanórákon – nyelvi képzés esetén a képzési idő legalább hetven százalékában kontaktórákon – vesz részt, és az elsajátítási folyamat önálló megvalósításához szükséges tananyaghordozó, felmérő és útmutató anyagokat tartalmazó tanulócsomagot a képző intézmény bocsátja rendelkezésére; a konzultációkon, amelyek a kapcsolattartás bármely formájában – különösen személyes megbeszélés, internet, telefon – megvalósulhatnak, a résztvevők az önállóan szerzett ismereteiket pontosítják, illetve elmélyítik; a távoktatás minden fázisát infokommunikációs technológiai adathordozók felhasználása is segítheti.  a 3. § (1a) bekezdésében foglaltak szerint az engedéllyel rendelkező felnőttképzést folytató intézmény a felnőttképzési tevékenységét kizárólag saját szervezeti rendszerének keretén belül végezheti, a felnőttképzési tevékenység végzésére – az oktatókkal kötött megbízási, valamint a képzés gyakorlati részének megvalósítására kötött szerződések kivételével – más jogalannyal nem állapodhat meg.

153

 a 10. § (1) bekezdésében foglaltak alapján engedély – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – annak az 1. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott jogalanynak adható, amely rendelkezik ( a) pont) a 12. §-ban meghatározott tartalmú, a kérelmében szereplő képzésekhez kidolgozott és felnőttképzési szakértő vagy felnőttképzési programszakértő által előzetesen minősített képzési programmal ( aa) alpont); a kérelmében szereplő képzés megvalósításához szükséges, valamint kormányrendeletben meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel ( ab) alpont); a miniszter rendeletében meghatározott minőségbiztosítási keretrendszernek megfelelő minőségbiztosítási rendszerrel ( ac) alpont); felnőttképzési információs rendszer működtetéséhez szükséges feltételekkel ( ad) alpont); és ügyfélszolgálati és panaszkezelési rendszer működtetéséhez szükséges feltételekkel ( ae) alpont); amely tartalmilag ellenőrizhető, számszerűsíthető minőségcélokat határoz meg ( b) pont); amely igazolja, hogy kormányrendeletben meghatározott vagyoni biztosítékkal rendelkezik ( c) pont); és amelynek létesítő okiratában, működési engedélyében vagy az egyéni vállalkozói nyilvántartásban a tevékenységei között az oktatás vagy képzés szerepel ( d) pont).  a 11/A. § alapján a szakképzésről szóló törvény szerinti modulzáró vizsgát a felnőttképzést folytató intézmény szervezi, ha a jelentkező kizárólag az intézményben vett részt az érintett szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben. A modulzáró vizsgát minden egyéb esetben a hatóság vagy a szakképzésről szóló törvény 12. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott intézmény szervezi.  a 12. § (1) bekezdése szerint a képzési programnak tartalmaznia kell: a képzésbe való bekapcsolódás és részvétel feltételeit, a képzés célját és célcsoportját ( c) pont); az 1. § (2) bekezdés a), b) és d) pontja szerinti képzés esetén a képzés egyéni felkészítés, csoportos képzés, távoktatás szerinti formájának, az 1. § (2) bekezdés c) pontja szerinti nyelvi képzés esetén a nyelvi képzés típusának, valamint formájának megjelölését ( e) pont); a tananyag egységeit, azok célját, tartalmát, terjedelmét és a tananyagegységekhez rendelt elméleti és – ha a tananyagegység tartalmaz gyakorlati képzést – a gyakorlati óraszámot ( f) pont).  a 13. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a felnőttképzési szerződésnek tartalmaznia kell: a képzésnek az engedéllyel rendelkező képző intézmények nyilvántartásában szereplő megnevezését, nyilvántartásba-vételi számát, OKJ szerinti szakképesítés megszerzésére irányuló képzés esetén a szakképesítés OKJ számát ( a) pont).  a 15. § (1a) bekezdésében foglaltak alapján a felnőttképzést folytató intézmény OKJ szerinti szakképesítés megszerzésére irányuló képzés esetén a modulzáró vizsgával összefüggésben a hatóság részére a szakképesítés és a modulok megnevezéséről ( a) pont); a modulzáró vizsga napjáról, kezdő időpontjáról és helyszínéről ( b) pont); a vizsgán részt vevők számáról ( c) pont) elektronikus úton adatokat szolgáltat.

154

 a 15. § (2) bekezdése alapján a felnőttképzést folytató intézménynek adatszolgáltatási kötelezettsége áll fenn az (1) bekezdés c) pontja és az (1a) bekezdés szerinti adataiban bekövetkezett változások esetén is.  a 15. § (3) bekezdése szerint a felnőttképzést folytató intézmény az (1) bekezdés a)–d) pontjára vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségének legkésőbb a képzés első napján, az (1) bekezdés e) pontjára vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségének a képzés befejezését követő negyvenöt napon belül ( a) pont); a (2) bekezdésben foglalt adatszolgáltatási kötelezettségének ( b) pont) az (1) bekezdés c) pont ca) és cd) alpontja szerinti adatokban bekövetkezett változások esetén az adatváltozás keletkezésével egyidejűleg, de legkésőbb az adatváltozás keletkezésének napján ( ba) alpont); az (1) bekezdés c) pont cb) és cc) alpontja szerinti adatokban bekövetkezett változások esetén az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatásban szereplő időpontok bekövetkezéséig ( bb) alpont); az (1a) bekezdésben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségének a modulzáró vizsga kezdő napját megelőző harmadik napig ( c) pont) köteles eleget tenni.  a 15. § (9) bekezdésében foglaltak szerint a hatóság a támogató részére – a támogatási szerződés megvalósulásának ellenőrzése céljából – elektronikus hozzáférést biztosít a támogatott képzés (1) és (2) bekezdésben meghatározott adataihoz. A támogató az adatokat a támogatás felhasználásának ellenőrzésére meghatározott időtartamig kezelheti.  a 15. § (10) bekezdésében foglaltak alapján a felnőttképzést folytató intézmény és a felnőttképzési tevékenységet folytatni kívánó 1. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott jogalany a tervezett képzéseiről – a képzés indítását legalább harminc nappal megelőzően – önkéntes adatszolgáltatást teljesíthet a hatóság részére elektronikus úton. A hatóság a beérkezett adatokat a képzés iránt érdeklődők tájékoztatása érdekében a honlapján közzéteszi. A hatóság a határidőn túl beérkezett adatokat nem köteles közzétenni.  a 15. § (11) bekezdése szerint a (10) bekezdés szerinti önkéntes adatszolgáltatás a képzés megnevezését, OKJ szerinti szakképesítés megszerzésére irányuló képzés esetén a szakképesítés azonosító számát és megnevezését ( a) pont); a képzés tervezett első képzési napját ( b) pont); valamint a képzés befejezésének tervezett időpontját ( c) pont) tartalmazza.  a 17/A. § alapján a felnőttképzést folytató intézménynek úgy kell kialakítania a képzési tevékenységére vonatkozó hirdetéseinek és tájékoztatóinak tartalmát és formáját, hogy a hirdetésekben és tájékoztatókban az engedély alapján folytatott képzései – a képzésekhez tartozó nyilvántartási szám feltüntetésével – elkülönüljenek azoktól a képzésektől, amelyeket nem e törvény hatálya alá tartozó képzésként valósít meg.

155

 a 17/B. § szerint, ha az 1. § (1) bekezdés j) pontja szerinti képzést folytató intézmény az 1. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott bármely vagy az általa meghirdetett OKJ szerinti képzésre vonatkozó engedéllyel nem rendelkezik, hirdetéseiben és tájékoztatóiban nem használhat olyan elnevezést a képzéseire, amely megegyezik bármely OKJ szerinti szakképesítés megnevezésével vagy olyan OKJ szerinti szakképesítés megnevezésével, amelyre az intézménynek nincs engedélye ( a) pont) és hirdetései és írásbeli vagy szóbeli tájékoztatói nem tartalmazhatnak utalást OKJ szerinti szakképesítés megszerzésének lehetőségére vagy olyan OKJ szerinti szakképesítés megszerzésének lehetőségére, amelyre az intézménynek nincs engedélye ( b) pont).  a 20. § (4) bekezdésében foglaltak alapján a hatóság a felnőttképzési tevékenység folytatására vonatkozó jogszabályi előírások megtartását – szakértői bizottság bevonásával – ellenőrzi, és eljár ezek megsértése esetén. A hatóság az ellenőrzést szükség szerint, de kétévenként legalább egy alkalommal, az engedély megszerzését megelőzően képzési tevékenységet nem folytató intézmények esetén az engedély első két évében évente legalább egy alkalommal köteles lefolytatni. A hatóság ellenőrzési tevékenysége során képzési tevékenységet nem folytató intézménynek tekinti azokat az intézményeket, amelyek az engedély megszerzését megelőző két évben az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program adatgyűjtéseiről és adatátvételeiről szóló kormányrendelet szerinti adatszolgáltatást (a továbbiakban: OSAP) nem teljesítettek.  a 20. § (4a) bekezdésében foglaltak szerint a (4) bekezdés szerinti szakértői bizottság tagjait a hatóság által vezetett felnőttképzési szakértői és a kamara által vezetett felnőttképzési programszakértői nyilvántartásban szereplő szakértők közül rendeli ki a hatóság, azzal, hogy az 1. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti képzések ellenőrzése során felnőttképzési programszakértő, az 1. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott képzések ellenőrzése során felnőttképzési szakértő rendelhető ki. Ha a kamara által vezetett felnőttképzési programszakértői nyilvántartásban nincs olyan szakértő, aki a felnőttképzési szakterülete szerint az engedélyezési eljárás során kirendelhető, vagy a kirendelhető szakértők tekintetében miniszteri rendeletben meghatározott összeférhetetlenség áll fenn, a hatóság a szakértői bizottság tagjait kizárólag a felnőttképzési szakértői nyilvántartásban szereplő szakértők közül rendeli ki.  a 20. § (5) bekezdése szerint, ha az 1. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott jogalany a tevékenységét nem a jogszabálynak megfelelően végzi, vele szemben a hatóság a kötelező legkisebb munkabér egyhavi összegétől annak tízszereséig terjedő összegű bírságot szab ki, azonban a (11) bekezdésben foglalt súlyosabban minősülő jogszabálysértési esetekben a bírság mértéke nem lehet kevesebb a kötelező legkisebb munkabér havi összegének nyolcszorosánál ( a) pont); engedély nélkül végez képzést, vele szemben a hatóság ( b) pont) az 1. § (2) bekezdés a) pontja szerinti képzések esetén a kötelező legkisebb munkabér havi összege hússzorosának megfelelő összegű bírságot szab ki ( ba) alpont); az 1. § (2) bekezdés b)–d) pontja szerinti képzések esetén a kötelező legkisebb munkabér havi összegének nyolcszorosától tízszereséig 156

terjedő összegű bírságot szab ki, azzal, hogy ha az engedély nélkül folytatott képzés időtartama meghaladja a három hónapot, vagy a képzésben részt vevők száma a száz főt, a bírság mértéke a kötelező legkisebb munkabér havi összegének tízszerese ( bb) alpont).  a 20. § (6a) bekezdése alapján, ha az 1. § (1) bekezdés j) pontja szerinti képzést folytató intézmény a 17/B. §-ban meghatározott rendelkezéseket megsérti, a hatóság vele szemben a kötelező legkisebb munkabér havi összege hússzorosának megfelelő összegű bírságot szab ki.  a 23. § (6) bekezdésében foglaltak alapján az európai uniós források kivételével a központi költségvetésből nyújtott támogatásokat érintő pályázati kiírások kizárólag a hatóság véleményének kikérésével jelentethetők meg. A hatóság az eljárás során azt vizsgálja, hogy a pályázati kiírás tervezete az e törvényben és végrehajtási rendeleteiben foglaltaknak megfelel-e. A pályázati kiírás érvénytelen, ha a pályázat kiírója a pályázati kiírás tervezetének (7) bekezdés szerinti határidőben történő megküldését elmulasztja.  a 23. § (7) bekezdésében foglaltak szerint a pályázat kiírója a pályázati kiírás tervezetét – a megjelenés várható időpontját legalább tizenöt nappal megelőzően – a (6) bekezdés szerinti véleményezés érdekében elektronikus úton megküldi a hatóság részére. A hatóság a pályázati kiírás tervezetét a beérkezést követő tíz napon belül véleményezi, véleményét elektronikus úton közli a pályázat kiírójával. A pályázat megjelentethető, ha a hatóság a határidő lejártáig nem közli a véleményét.  a 33/A. § alapján e törvénynek a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi LXVI. törvénnyel (a továbbiakban: Mód. tv.) megállapított rendelkezéseit – e törvénynek a Mód. tv.-vel megállapított 2. § 2. pontja és 17/B. §-a kivételével – a Mód. tv. Hatálybalépésének napján folyamatban lévő képzésekben nem kell alkalmazni.

Az Fkt. módosításáról szóló T/4475. számú törvényjavaslat 86. és 87. §-ai tartalmazzák a további, kisebb mértékű módosításokat.

A szakképzés intézményrendszerének átalakításával összefüggő ágazati törvénymódosításokat a T/4475. számú törvényjavaslat következő szakaszai tartalmazzák: A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítása: 88. §; Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása: 89. §; A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosítása: 90. §; Magyarország 2015. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2014. évi XCIX. törvény módosítása: 91. §.

157

II. Melléklet – Szakmaszerkezeti döntések 2013/2014. tanév T K N

HBM

Bányászat

x x 4

x

Egészségügy

x x x

x

Egészségügyi technika

x x 2

x

Élelmiszeripar

x x x

x

Építőipar

x x x

x

Épületgépészet

x x x

x


x x 1

x

Faipar

x x x

x

Földmérés

x x 1

x

Gépészet

x x x

x


x x x

x

Informatika

x x x

x


x x x

x

Kereskedelem

x x x

x

Kertészet és parképítés

x x x

x

Kohászat

x x 3

x

Könnyűipar

x x x

x

Környezetvédelem-vízgazdálkodás

x x x

x

Közgazdaság

x x x

x

Közlekedés

x x x

x

Közlekedésépítő

x x 3

x

Közlekedésgépész

x x x

x

Mezőgazdaság

x x x

x

158

2013/2014. tanév T K N

HBM


x x x

x

Nyomdaipar

x x 3

x

Optika

x x 3

x

Pedagógia

x x x

x

Sport

x x 2

x

Szépészet

x x x

x

Szociális

x x x

x

Távközlés

x x x

x

Turisztika

x x x

x

Ügyvitel

x x x

x

Vegyész

x x 1

x

Vegyipar

x x 1

x

Vendéglátóipar

x x x

x

Villamosipar és elektronika

x x x

x

T = Korlátozás nélkül támogatott ágazat K = Korlátozottan támogatott ágazat N = Nem támogatott ágazat HBM = Hajdú-Bihar megye kategóriája az adott ágazatban x = Nincs adat

159

2014/2015. tanév T

K

N

HBM

Bányászat

1

4

15

N

Egészségügy

20

0

0

T


5

5

10

T

Élelmiszeripar

10

9

1

T

Építőipar

10

10

0

K

Épületgépészet

8

9

3

T


4

9

7

K

Faipar

8

11

1

K

Földmérés

3

4

13

T

Gépészet

16

4

0

T


1

9

10

K

Informatika

14

6

0

K


3

15

2

K

Kereskedelem

11

9

0

K


7

10

3

T

Kohászat

1

3

16

N

Könnyűipar

6

12

2

K


8

11

1

K

Közgazdaság

7

13

0

K

Közlekedés

3

15

2

K


4

7

9

K


10

10

0

K

Mezőgazdaság

10

9

1

T

160

2014/2015. tanév T

K

N

HBM


9

9

2

T

Nyomdaipar

5

9

6

T

Optika

2

4

14

N

Pedagógia

5

11

4

T

Sport

1

18

1

K

Szépészet

2

16

2

K

Szociális

9

11

0

T

Távközlés

6

8

6

T

Turisztika

3

17

0

K

Ügyvitel

3

16

1

N

Vegyész

7

6

7

T

Vegyipar

7

7

6

T

Vendéglátóipar

11

9

0

K


12

8

0

T

T = Korlátozás nélkül támogatott ágazat K = Korlátozottan támogatott ágazat N = Nem támogatott ágazat HBM = Hajdú-Bihar megye kategóriája az adott ágazatban Fékövér, kurzív és piros = A korábbi évhez csökkenő mutatószám Félkövér, aláhúzott és zöld = A korábbi évhez képest növekvő mutatószám

161

2015/2016. tanév T

K

N

HBM

Bányászat

3

6

11

N

Egészségügy

17

3

0

T


5

6

9

T

Élelmiszeripar

5

15

0

T

Építőipar

11

9

0

K

Épületgépészet

14

5

1

T


0

8

12

K

Faipar

14

6

0

K

Földmérés

0

11

9

K

Gépészet

18

2

0

T


0

20

0

K

Informatika

0

20

0

K


0

20

0

K

Kereskedelem

0

20

0

K


0

19

1

K

Kohászat

1

3

16

N

Könnyűipar

0

19

1

K


0

18

2

K

Közgazdaság

0

20

0

K

Közlekedés

0

17

3

K


0

12

8

K


10

10

0

K

Mezőgazdaság

0

18

2

K

162

2015/2016. tanév T

K

N

HBM


0

17

3

K

Nyomdaipar

0

13

7

K

Optika

0

4

16

N

Pedagógia

0

18

2

K

Sport

0

19

1

K

Szépészet

0

20

0

K

Szociális

0

20

0

K

Távközlés

0

13

7

K

Turisztika

0

20

0

K

Ügyvitel

0

19

1

N

Vegyész

12

2

6

T

Vegyipar

12

2

6

T

Vendéglátóipar

0

20

0

K


16

4

0

T

T = Korlátozás nélkül támogatott ágazat

HBM

K = Korlátozottan támogatott ágazat

8T

N = Nem támogatott ágazat

25 K

HBM = Hajdú-Bihar megye kategóriája az adott ágazatban

4N

Fékövér, kurzív és piros = A korábbi évhez csökkenő mutatószám Félkövér, aláhúzott és zöld = A korábbi évhez képest növekvő mutatószám

163

2016/2017. tanév T

K

N

HBM

Bányászat

4

4

12

N

Egészségügy

17

3

0

K


5

5

10

K

Élelmiszeripar

5

13

2

T

Építőipar

12

8

0

K

Épületgépészet

13

6

1

T


3

7

10

T

Faipar

10

9

1

K

Földmérés

0

11

9

K

Gépészet

18

2

0

T


0

9

11

K

Informatika

0

20

0

K


0

17

3

K

Kereskedelem

0

20

0

K


3

15

2

T

Kohászat

1

4

15

N

Könnyűipar

0

18

2

K


0

18

2

K

Közgazdaság

0

20

0

K

Közlekedés

0

17

3

K


0

11

9

K


11

9

0

K

Mezőgazdaság

6

12

2

T

164

2016/2017. tanév T

K

N

HBM


5

12

3

T

Nyomdaipar

0

11

9

K

Optika

0

5

15

K

Pedagógia

0

17

3

K

Sport

0

18

2

K

Szépészet

0

20

0

K

Szociális

0

19

1

K

Távközlés

0

20

0

K

Turisztika

0

20

0

K

Ügyvitel

0

19

1

N

Vegyész

11

4

5

T

Vegyipar

8

5

7

K

Vendéglátóipar

0

20

0

K


14

6

0

K

T = Korlátozás nélkül támogatott ágazat

HBM

K = Korlátozottan támogatott ágazat

8T

N = Nem támogatott ágazat

26 K

HBM = Hajdú-Bihar megye kategóriája az adott ágazatban

3N

Fékövér, kurzív és piros = A korábbi évhez csökkenő mutatószám Félkövér, aláhúzott és zöld = A korábbi évhez képest növekvő mutatószám

165

A Hajdú-Bihar Megyei Szakképzés-fejlesztési Koncepció felülvizsgálata és kiegészítése

Recommend Documents