BIHAR MEGYEI MALMOK TÖRTÉNETÉBŐL

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI

253

BIHAR MEGYEI MALMOK TÖRTÉNETÉBŐL

Szűcs Ernő

I

ndíttatást éreztünk arra, hogy erről a témáról írjunk, oka ennek; az utóbbi időben számos monográfia, leírás jelent meg egy-egy településről, s azokban téves adatok jelentek meg a malmokkal kapcsolatban, illetve említés sem történt róluk, holott a két világháború közötti időszakban alig volt olyan magyar település, ahol malom ne működött volna.1 S ezek nemcsak közvetlenül hatottak, hiszen gyárjellegű ipari üzemek voltak, hanem közvetve is. Ahol ugyanis malomalapításra került sor, ott rövidesen megjelentek a gépészek, a géplakatosok, esetleg malomasztalosok, stb., ami a település ipari palettájának színeződéséhez járult. A malomtulajdonoson kívül a vagyonilag gyarapodó gépész cséplőgépet vásárolt, majd darálót létesített, így létrejött egy szerves fejlődési létra, ami a polgárosodáshoz vezetett. A malmok államosítása a tulajdonoson túl, akit vagyonilag tönkretett, ezt a társadalmi előrehaladást is derékba törte, s mivel ez más iparágakban is (pl. tímár) lejátszódott; a polgárosulás végét jelentette, s ennek hatása jelenlegi társadalmunkban, politikai életünkben is érződik.2 Arról a hatásról sem feledkezhetünk el, hogy a falvakban megszüntetett malmok gépeinek leszerelése, összetörése, beolvasztása egyrészt könnyebbé tette a parasztság termelésének ellenőrzését, termékeinek igénybe vételét, másrészt arra kényszerítette a termelőket, gabonájukat lakóhelyüktől távol, gyakran 10-20 km-re lévő még működő malomba szekerezzék el, ott őröltessenek, majd hazáig, a kész 1

Hajdú-Bihar megye kézikönyve /Sorozat szerk.: dr Kasza Sándor, Ceba kiadó,1998./ 392., illetve Dr Bodnár László: A 275 éve újjátelepült Monostorpályi. 2 A debreceni tímármesterség történeti emlékei /Szerk: Nagy Pál és V. Szathmári Ibolya Karcag, 1997./

Szűcs Ernő: Bihar megyei malmok történetéből 254 liszttel újból hosszú utat tegyenek meg, s ezzel jelentős időveszteséget szenvedjenek el. Mindezeket látva határoztuk el a gazdasági életünkben egykor fontos szerepet betöltő vidéki malmok anyagának összegyűjtését, amelyet Hajdú-Bihar megye vonatkozásában végre is hajtottunk. Jelenleg ebből a hatalmas anyagból – terjedelmi okok miatt –, nincs módunk csak néhány üzem bemutatására. Ezeket akként választottuk ki, hogy négy különböző tulajdonviszonyút (egyéni cég, közkereseti társaság, részvénytársaság, szövetkezet) írtunk le. A róluk szóló adatokat könyvekből, döntően a Hajdú-Bihar megyei Levéltár anyagából merítettük. Elsőként egy egyéni tulajdonú malmot, a berettyóújfaluit ismertetnénk.

Berettyóújfalu Nyíri István Berekböszörményben született 1845-ben. Gépészmérnöki oklevelének elnyerése után 1869-ben kinevezték a magyar kir. József Műegyetemre tanársegédnek, ahonnan azonban a MÁV meghívta a saját szolgálatába, itt 1873-ig dolgozott. Ezt követően azonban szülőfalujában 1875-re egy gyárjellegű malmot hozott létre, s ebben maga tanította be az addig csupán mezőgazdasági munkával foglalkozó legényeket a gépek kezelésére.3 Következő lépésként 1879-re Berettyóújfaluban alapított egy motoros malmot, amelynek hajtóerejét egy 60 lóerős nyersolaj, valamint egy 25 lóerős gázmotor alkotta. Mindezt azon a településen hajtotta végre, ahol abban az időben, 11 száraz-, 2 szélmalom működött.4 A próbaőrlést 1880. nov. 4-én tartották, de egy tartógerenda eltört, így a végleges üzembehelyezés néhány nappal később történt. A századforduló után az üzem már villamos energiát is termelt, de csak saját maga számára, nem szolgáltatott áramot Berettyóújfalu közvilágításához.5 3

Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi díszalbuma/ Szerk: Kemény László Debr., 1928/ Továbbiakban= Díszalbum, 206-207. 4 Berettyóújfalu története /Szerk: Varga Gyula, Berettyóújfalu, 1981. 327. 5 Szűcs Ernő: Hajdú-Bihar megye kisebb villamos üzemeinek története /Tiszántúl villamosításának története 1888-1972 Szerk.: Dr Pólya Jenő Debrecen,1975./ 117. Továbbiakban=Villamosítás.


255 A malom berendezése 1920-ra; 5 hengerszékből, 5 pár kőjáratból, 1 kásakőből, 1 hajolóból, 3 koptatóból, 2 esztergapadból, 1 fűrészgépből, 1 dinamóból, 2 pörkölő üstből, 1 hajoló kőjáratból, és 1 magzúzóból állt, ami egyrészt jelzi, hogy a korabeli malmokhoz viszonyítva igen jó technikai színvonalon állt, másrészt, hogy az üzemben nemcsak búza- és rozsliszt gyártásával foglalkoztak, hanem az abban az időben kedvelt élelmiszer, a köleskása készítést, sőt olajpréselést is űztek.6 Ez utóbbival annak ellenére érdemes volt még foglalkozni, hogy a lakosság ezen a vidéken döntő részben református volt, tehát böjtölést nem folytatott, szokás volt azonban az olajjal való világítás, így meg volt rá az igény. Nyíri István azonban nem elégedett meg a sokirányú malmi tevékenységgel, hanem mivel a hajtóerő tekintetében alkalmazni kezdte a gőzkazánt is (1822-től), a vízszükséglet biztosítása érdekében telephelyének udvarán fúratott egy 310 méter mély kénes-lúgos tartalmú artézi kutat is.7 Az így nyert vízmennyiség, valamint a malom lehűtendő vizének felhasználásával kádfürdőt létesített. István nevű fia 1877-ben született, aki szintén gépészmérnöki oklevelet szerzett és a háborúból hazatérve (a flottánál volt repülős tiszt) 1918-tól édesapja mellett résztvett a malom müködtetésében, majd amikor apja 1922-ben meghalt, átvette az üzem irányítását Sándor (született 1898-ban) nevű öccsével, aki a budapesti m. kir. Állami Felsőiskolát végezte el, s ettől kezdve együttes erővel fejlesztették a malmot a vármegye legnagyobb vállalatává.8 Jelentős technikai és egyéb újításokat vezettek be a Horthy Miklós út 45. szám alatti üzemben. Elsőként a Láng-féle gépgyárból vásároltak egy 200 lóerős gőzgépet, így üzemük gőzmalom lett. Erre alapozva fokozatosan növelték gépparkjukat. 1928-ra már 8 hengerszék, 5 pár kőjárat, 3 síkszita, 9 radiálszita 3 koptató, 1 daratisztító, 1 teljes olajmalom berendezés, 1 fúrógép, 2 esztergapad, 1 körfűrész, 1 dinamó alkotta a technikai berendezést, ami lehetővé tette, hogy naponta 3 vagon búzát, és 1 vagon rozsot őröljenek meg. 6

Hajdú Bihar Megyei Levéltár /Továbbiakban=HBML/ XXVII.202.19. Díszalbum 207. 8 HBML Adókivetési Bizottság iratai IX.. 201/e 18. és 19. 7

256

Szűcs Ernő: Bihar megyei malmok történetéből

1924-ben a fürdő részleget is felújították és higiénikusabbá, vonzóbbá tették. A dolgozói létszámot a régi 12-17 főről 25-28 főre növelték, majd a negyvenes évekre 33-44 főre, sőt 1946-ra 51 főre emelték és hadigondozottakat is alkalmaztak.9 1947. aug. 9-én egy tűzeset volt a malomban. Fehér Sándor és Fodor István munkások vették észre a műszak előtti filter tisztítás közben, amikor annak ajtaját kinyitották, ott volt a tűzcsomó, holott villanyvezeték ott nincs, s a filter ajtaját csak tisztításkor nyitják. Innen a tűz az egész malomra átterjedhetett volna. Nehezítette az oltást, hogy a fecskendő tömlője csak 10 méter hosszú volt. Az eset után a tömlőt le is cserélték 50 méteresre, de más tűzbiztonsági intézkedéseket is foganatosítottak, pl. az egyes malomrészeket önműködően záruló vasajtókkal választották el.10 A malom 1930-ig csak vámőrlést, azt követően vegyes őrlést végzett.11 A kormányzati rendeleteknek megfelelően a reggel 7 órától este 18 óráig tartó, azaz napi 11 órás (ebédszünet 1 óra) munkaidőt a 30-as évek során naponta 2 órával megrövidítették, így a munkások csak délután 4 óráig dolgoztak. Bizonyos szociális juttatásokat is bevezettek. Előbb 4, majd 5 munkáscsaládnak díjtalanul lakást adtak a telepen, s ugyancsak 4 családnak 1 kh 120 négyszögöl, később 1 kh 200 négyszögöl kertet adtak, ahol a kedvezményezett családok nemcsak a krumpli és zöldség szükségletüket tudták megtermelni, hanem a sertéshízlaláshoz nélkülözhetetlen kukoricát is. A gépházban felszerelt dinamó segítségével az üzem tűzbiztonságosabb (nem petróleumlámpa) megvilágításán túl, ingyenes villanyárammal látták el a telepen lévő munkáslakásokat is. A dolgozóknak időről-időre rendelkezésére állott a fürdő is. Változást jelentett az is, hogy az eredetileg szombaton, azaz hetenkénti fizetést felváltotta az elsejénkénti havi fizetés.12

9

HBML Balesetelhárítás Felügyelőség iratai XXVII.202.19. HBML XXIII. 4/e 9. 11 Vámőrlés: a gazdák terményét bizonyos százalékért őrölték meg a vám alapján nyert készárút értékesítették. Kereskedelmi őrlés esetén a malom terményt vásárolt fel, azt őrölte meg, s értékesítette. Vegyes őrlés esetén mindkét formát alkalmazta a malom. 12 HBML Balesetelhárítási Felügyelőség; iratai XXVII.202.12. 10


257 1919-től versenytárs is akadt a településen, mert „Sárréti Áruraktár és Hengermalom” néven egy részvénytársaság alakult, amely azonban nem bizonyult komoly vetélytársnak, mert a legtöbb üzletévben veszteséggel zárta tevékenységét a Horthy Miklós út 73. szám alatti telepén.13 Ez a vállalat egyébként Guttmann Emil budapesti cég érdekeltsége volt és kezdetben 1 millió korona volt az alaptőkéje, 1927-re is csupán 50250 P részvénytőkével rendelkezett (5025 db 10 P-ős részvény. A Nyíri István és Sándor vezette malmot, ahol a háború alatt két műszakban dolgoztak, 1950. januárjában már mint „Államosított Nyíri Malmot” tartották számon, vezetője 1951-ben Szabó László.14 1962ben azonban már Kincses Mihály, miután Szabót fegyelmileg felelősségre vonták. 1951-től a vállalat felvette a „Berettyóújfalui Hengermalom” nevet, (Berettyóújfalu, Dózsa György út 49. szám), de 1960-ig lényegileg a régi, 1928-ból való berendezéssel működött tovább, dolgozóinak száma azonban 44 főre nőtt. Lényeges volt, hogy a debreceni Villanygyár látta el Berettyóújfalut árammal, de 1944-ben a harcok alatt a távvezeték megsérült, így áram nélkül maradt a település. Ekkor Biharkeresztesről hoztak egy dinamót a malomba, s azt beszerelve a legfontosabb közületeket, valamint még 30-40 fogyasztót villanyenergiával tudtak ellátni.15 1960-ban kezdetét vette az alapos átépítés, melynek során az üzem le is állt. A régi üzemből lényegileg csak a négy főfal maradt meg. 1962-re fejeződött be az átalakítás. Ekkor az építkezés folyamán emeletráépítés történt, s ki lett alakítva egy 104 vagon termény tárolására alkalmas raktár, de új hengerszékeket és szitákat is szereltek be. A malom kapacitása napi 80 tonnára növekedett.16 1973-ra felépült az ezer vagon termény tárolására alkalmas siló, 1975-re felvonók, tisztítók, porelszívók, zsákolók készültek. Modernizálódott az üzem. A malom ezt követően az őrlő tevékenységen túl, szárítással is foglalkozott, mégpedig 24 óra alatt 8 vagon termény szárítását végezte el, így az üzem napjainkra silózással, szárítással, terményfelvásárlással is foglalkozik. A további előrelépés a koptatói részleg rekonstrukcióján mú13

Magyar Compass II. rész 1927-1928 /Szerk: Kallós/ 684. Ujhelyi István: A Hajdú-Bihar megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 25 éves története /Debr., 1987./ 147. 15 Villamosítás 117. 16 Molnárok Lapja 1999. 5.szám 14

Szűcs Ernő: Bihar megyei malmok történetéből 258 lott ami – Dr. Tóth Zsolt tanulmánya szerint – a Bühler cég által kifejlesztett és 1995-től sorozatban gyártott MTKB típusú és a MAG kft recirkulációs levegőrendszerű cirkoszeparátor alkalmazásával vált lehetségessé.17 Ezt követően az egykor aránylag rendben tartott vidéki kis malomból az ország egyik legmodernebbül berendezett malma lett.

Komádi A Pénzügyi Compassok tanúsága szerint 1914-ben jött létre Komádiban az „Egyesült Gőzhengermalmok Részvénytársasága”.18 Ez esetben a település két üzeme egyesült. Nevezetesen a község északi részén lévő „Margit” nevű kisebb malom és Komádi déli oldalán működő „István” malom. Az egyesülés részvénytársasági alapon jött létre és kezdetben 200000 koronával, amelyet a háborús infláció miatt 1917-re 350 ezerre, 1918-ra 600 ezerre, 1923-ra pedig 12 millió koronára emeltek. Egyik főrészvényese T Nagy Gyula gazdálkodó, akinek a társaság 600 részvényéből 340 volt a tulajdonában (több mint 50 %!), 1930-ra 552 db tulajdonosa lett, s elérte, hogy az üzem élére vejét, Fazekas Endrét nevezzék ki igazgatónak. A vállalatnál az első világháború utáni évek még nyereséggel zárultak (1921-ben: 311841 K, 1922-ben: 1701407 K, 1923-ban: 30520149 K). Ezekben az években (1922-ben 300000 K, 1923-ban: 12 millió korona) osztalékot is fizettek. 1925-re azonban már kiütköztek a magyar malomipar általános válság jelenségei, az 50 millió lakosú piac (monarchia) megszűnése, sőt Komádi esetében Erdély, azaz a malom főpiacának elvesztése is, ezért a társaság kisebbik üzemét, a „Margit” malmot le is állították. A „Nyitó Mérleg” (1925) szerint 450000 pengő mutatkozott tiszta vagyonnak, ebből 225 ezer pengőt nyilvánítottak részvénytőkének, a további 225 ezer pengőt pedig tartaléktőkének minősítették. A részvénytőkénél megtartották az eredeti 600 darabos számot, így egyenként 375 P-ős értékpapírból állt a részvénytőke. A vállalat tárgyának tekintették; a malomüzletet és az ezzel kapcsolatos kereskedelmi tevékenységet, mindennemű gabonával össze17 18

U.o. Gazdasági, Pénzügyi és Tőzsdei Kompasz 1929-1930


259 függő kereskedelmi ügyletet és végül elektromos áram termelését és annak fogyasztásra adását. A vállalat 1926-ot követően mondhatni minden évben veszteséges volt, legfeljebb az előző évről áthozott veszteséget tudták némileg mérsékelni: 1926-ban veszteség: 24864,70 P 1927-ben veszteség: 22661,62 P 1929-ben veszteség: 20777,32 P 1931-ben veszteség: 25651,– P 1932-ben veszteség: 20928,51 P 1933-ban veszteség: 18028,77 P 1935-ben veszteség: 24902,38 P19 A veszteségek okairól az 1929. szept.6-i igazgatói jelentés tartalmaz részletes elemzést. Az előzőekben már említett új határok (Trianon), ezenfelül emelkedtek a rezsi költségek, a fűtő és kenő anyagok árai, a szállítási költségek. Az üzem nem tudta a kapacitását kihasználni, így a működési költségek azonosak, a bevétel kevesebb, ez utóbbit tetézi, hogy a környéken két új malom is alakult. 1929 és 1930 folyamán csökkent a termények ára, s bár a személyi és dologi kiadásokat mérsékelték, ezzel csak a veszteség nagyságát lehetett kisebbíteni, de azt megszüntetni nem lehetett. Az olaj- és a kölesmalom gépei használtak voltak és ez az üzemrész állandóan hiánnyal zárt.20 Történt ez annak ellenére, hogy a részvénytársaság egyik üzemága (elektromosáram termelése és szolgáltatása) minden évben meghozta a maga 12-15 ezer pengős hasznát. Ezzel kapcsolatban mondjuk el, hogy a községben már a XX. szd. első évtizedében felvetődött a villanyvilágítás iránti igény, s amikor T Nagy Gyuláék 1907-ben hozzáfogtak malmuk építéséhez („István” malom) az elöljáróság felszólította őket, hogy „terveiket az esetleges villanyvilágítás adásra képesül állítsák össze.”21 A hiányos források nem beszélnek arról, hogy ez az elképzelés miért nem valósult meg, de tény, a község közvilágítása még mindig néhány kőolajlámpa felszerelésével volt megoldva. Az I. világháború ismét elodázta a kérdés megoldását, de a háborút követően is napirendre került és 1922. márc. 12-i ülésén a törvényhatóság már koncessziót adott dr. Szőke 19

HBML VII. Cégbírósági iratok /Továbbiakban=Cb/ U.o. 21 HBML V.B. 639/b. 7. 20

Szűcs Ernő: Bihar megyei malmok történetéből 260 Gyulának és Csengeri Menyhértnek önálló villanytelep létesítésére. Ők azonban az 1923. febr. 7-i közgyűlésen bejelentették; tudomásuk szerint a Komádi Egyesült Gőzhengermalmok Rt rövidesen saját elektromos energiát fog termelni, ezért ők a koncessziót (amelyben Komádi vezetői ígéretet tettek arra, hogy minden községi épületbe bevezettetik az áramot, valamint 25-30 közvilágítási lámpát is felszereltetnek) átengedik a malomnak. A közgyűlés az átengedéshez hozzájárult és három hónapban szabta meg az üzemelés megkezdését. A község és a malom közötti egyezséget ötven évre kötötték meg. A hálózat szekunder feszültségét 380/220 Voltban, a primerét pedig 6000 Voltban állapították meg. Az egységárat „legalább három hasonló nagyságú községben és üzemviszonyok mellett, magánvállalkozó által fenntartott villamos telep áraival, vagy ha azokban nagyobb eltérés van, úgy ezen három telep egységárának középarányosával kell, hogy megegyezzen.”22 A szerződés szerint az esti szürkületet megelőző félórától este 11-ig, majd áramszünet után hajnali 4 órától 7 óráig kellett a telepnek energiát szolgáltatni. A szerződést vármegyei hozzájárulás után 1924. jún. 28-án írták alá a szerződő felek. A telep – villany áram termeléssel kapcsolatos – gépi berendezése: egy BW típusú, 134 m2 fűtőfelületű 12 Atm nyomású gőzkazán, két, együttesen 36 m2 felületű túlhevítő, egy 220 LE-s dugattyús gőzgép; két generátor, teljesítményük öszszesen 110 kVA és 5000 V feszültségű, 3 fázisú, 50 periódusú áramot termelnek. A primer és szekunder vezeték közös oszlopsorra volt felszerelve, a közvilágítást 49 db (40 W-os) izzó szolgáltatta. Az áramszolgáltatás 1923. nov. 11-én kezdődött. Az első fogyasztók a községháza, gyógyszertár, posta, Svébi-féle kerékgyártó üzem, a mozi, a vendéglő és néhány tehetősebb gazda lett. 1925-ben is még csak 175 fogyasztó volt. 1935-re a fogyasztók száma alig emelkedett 221-re, de már 75 közvilágítási lámpa égett.23 A villanytelepet 1948-ban államosították, és 1951-ben, amikor megépült a Debrecen-Berettyóújfalu távvezeték, gépeit kiselejtezték. Közben 1923-ban T Nagy Gyuláék megszerezték az „István” malomtól 3 km-re lévő „Gazdák Malma”-t is, amelyet szintén elláttak villanyárammal. A háború alatt a lakosság soraiban nőtt a villany bevezetés iránti vágy, de ezt nem lehetett ki-

22 23

Villamosítás 123. U.o.


261 elégíteni – holott ez növelte volna a jövedelmet, de vörösréz drót nem volt kapható a hálózati fejlesztéséhez. Az új feladatkör szükségessé tette a 1923-ban 1 gőzgép 185 HP, 6 hengerszék, 1 gabonatisztító, 1 tarar, 1 koptató, 2 porszűrő, 1 zsákporoló, 1 consul rosta alkotta a berendezést és 15 férfi alkalmazottja volt a cégnek. Az állandó veszteségek arra kényszerítették a tagságot, hogy 1934-ben leszállítsák a részvénytőkét 225 ezer pengőről 150 ezer pengőre (600 db 250 P-ős részvényre)24. Ez annál is inkább szükségessé vált, mert 1934. okt. 10-én leégett az „István” malom, s ez maga 151930 P veszteséget jelentett. A újjáépített malmot alapos munkával nem malterrel dolgozva, hanem a téglák közé oltott meszet tettek vízzel beoltva, így rendkívül erős, tartós építményt hoztak létre. Az üzemet a további veszteségek elkerülése érdekében 1935. jún. l-től bérbeadták hat évre Takács Mihálynak, de ő a bérlete utolsó évében sem az épület, sem a gépek, berendezések kellő karbantartásával nem törődött, ezért a részvénytársaság előzetes szakértői vélemény alapján Takácsot 20000 P erejéig beperelte. Az így kapandó összegből akarták a malom adósságát kifizetni. Az üzem Takács idején „Kőrösvidéki Műmalom” néven szerepelt a cégek sorában. Bérletének lejárta után kedvezőbb feltételekkel adták bérbe a malmot, de a többi bihari malommal egyidejűleg ezt is államosították. A dolgozók létszámát itt is emelték 26 főre (a háború utáni munkanélküliség csökkentése miatt), a kapacitást 310 q/24 óra növelték. Az államosított üzem vezetője 1962-ben Dinók Emil lett.25 A malmot 1964 után egyre csökkenő lendülettel működtették. Kellő gondot sem fordítottak rá. Padozata tönkrement, meg el is hordták, végül is 1980-ban teljesen leállították.26

Konyár Az üzem alapításának időpontjaként két különböző évet említenek, nevezetesen 1916-ot és 1910-et. Az utóbbi tekinthető helyesnek, mert a Cégbírósághoz már 1911. okt. l-én benyújtották a bejegyzési kérelmet, amit az a Társascégek IV. kötetének 68. lapjára 1912. jan. 24

HBML VII. 4/d 37. Ujhelyi: I.m. 147. old. és Szabó Sándor szíves szóbeli közlése alapján 26 Hajdú-Bihari napló, 1983. nov. 2. 25

Szűcs Ernő: Bihar megyei malmok történetéből 262 23-án be is vezetett. Az alapító tagok: Hegedűs Ferenc református lelkész, Fehér Lajos gazdálkodó, Nyíri József és Hegedűs Lajos. Ez utóbbiak Budapesten a VII. kerületi Gizella utcában lakott és „Hattyú” cégnév alatt gőzmosógyára működött. A tagok sorából Nyíri József hamarosan (1912. január) kilépett, helyére Füzesi Gábor lépett be (ugyancsak 1912. januárjában). A tagok közül egyedül Hegedűs Ferencnek volt cégjegyzési joga. A cég neve pedig „Konyári Hengermalom Rt Hegedűs és Társa” lett. A társaságot általában részvénytársaságnak említik még a hivatalos iratokban is, holott közkereseti társaság volt.27 A zavar abból adódik, hogy Hegedűsék valóban közkereseti társaságot alapítottak, de a kezdés nehézségeivel küzdő üzem rövidesen, 1912-ben, az akkori gazdasági válság körülményei közé került, majd bekövetkezett az első világháború, amely működtetési nehézségeket, s ezekkel együtt veszteséges üzemeltetést okozott. Végül is a társaság a vasútállomás közelébe; a 392-es helyrajzi számú telekre épített malmát 1918-ban kénytelen volt eladni a Gottlieb Ignác által alapított részvénytársaságnak. Ez a társaság volt azután az, amelyik részvénytársasági alapon működtette a malmot. A Gottlieb-féle vállalat alaptőkéje 2000 darab részvényből álló 400000 korona lett, ami tekintve a háborús inflációt, már nem volt jelentős összegnek tekinthető. Az új tulajdonosokból álló igazgatóság tagjai a következők lettek: Gottlieb Ignác mint elnök és vezérigazgató, Gottlieb Jenő igazgató, Gottlieb Sándor igazgató, dr. Krausz József ügyész, Páter János. Szokatlan módon külön „ügyvezetőséget” is létesítettek, ennek tagságát: Gottlieb Ignác vezérigazgató, az igazgatók, azaz Gottlieb Jenő és Sándor, valamint dr. Krausz József és Páter János alkották. A Felügyelő bizottság: Poll Sámuelből, Schwarz Fülöpből és Goldberger Sándorból tevődött össze. Lényegében a későbbiekben is mindig ez a vezetőség maradt, azzal a különbséggel, hogy 1934-ben külön cégvezetőt is kineveztek Gottlieb Fülöp személyében. Ugyanennek a társaságnak Konyáron kívül volt még malma Tiszacsegén és Kiskőrösön is. A konyári üzem évi termelése 70 ezer métermázsa volt és foglalkozott liszt és dara előállítással búzából, rozsból, árpából és tengeriből.28 27

Közkereseti társaság=Két vagy több személy által alakított közös cég. A K. tagjait korlátlan és egyetemleges felelősség terheli. Fogalmát az 1875. évi XXXVIItc 64.§a írja körül. 28 HBML Balesetelhárítási Felügyelőség XXVII. 202. 26.


263 Berendezése: 1 gázmotor, amely 80 lóerős volt, valamint 7 hengerszék (dupla), 1 szimpla hengerszék, 3 pár kőjárat, 3 síkszita, 2 daratisztító, 2 rosta tarar, 4 deacheur, 2 porszűrő, 1 hűtőberendezés, 1 hengerrovátkoló, 1 esztergapad és 1 fúrógép volt. 1924-re ezt a berendezést kiegészítették egy dinamóval, de az ezzel termelt 75 kW villamosenergiát csak az üzem biztonságos világítására használták, közvilágításra nem szolgáltattak áramot. Ugyanebben az évben lecserélték a gázmotort egy hasonló erejű nyersolajmotorra. A malom működési típusát tekintve, vámőrlést végzett. A dolgozói létszám 10-12 fő között mozgott. Csupán férfiakat alkalmaztak, nőt nem foglalkoztattak még tisztviselőnek sem. A munkaidő reggel 6 órától délután 6 óráig tartott 1/2 óra ebédszünettel. Bért hetenként, szombatonként fizettek. A gazdasági világválság első évében, 1929-ben leállították az üzemet. Előző évben, 1928. júniusában a cég „Vagyona: 7112 P készpénzből, 17172 P adósok tartozásából, 132 P értékpapírból, 18912 P őrleménykészletből, 40000 P értékű épületekből, 106372 P-t érő berendezéshól, 1600 P gázolaj és 1200 P szénkészletből, valamint 3700 P-nyi zsákkészletből állt. Ezáltal a mérleg „Tartozik” oldalának főöszszege: 196199 P lett. A „Teher” oldal tételei pedig a következők voltak: Részvénytőke: 100000 P, tőketartalék 36731 P tartaléktőke: 218 P, osztalék: 2000 P, értékcsökkenési tartalék 10000 P, munkássegélyalap (OTI) 869 P, hitelezők: 44378 P, egyenleg, nyereség 2003 P, öszszesen: 196199 P A mérleg elemzése után feltűnik, hogy aránytalanul nagy az adósok tartozása: 17172 P, ami közelíti a főösszeg 10 %-át, még inkább magas, rendszerint csak a csőd közeli állapotban lévő malmoknak van ilyen nagy hitelezők felé való tartozása: 44378 P, ami szintén a főösszeghez viszonyítva több mint 20 %. Mindkét tétel rendkívüli és sajátos összeköttetésre mutat. Sajátos a mérleg összeállításban, hogy a teher oldalon nincs feltüntetve a kamatok összege, márpedig ilyen nagy összegű tartozásnál, annak jelentősnek kell lennie. Tulajdonképpen ezt a nem lebecsülendő terhelést ügyesen elrejtették a „VeszteségNyereség” számlába, ahol az üzleti költség 20926 P, üzemi költség 2279 P, útiköltség 1017 P, jutalék 972 P, lótartás 1538 P, tisztifizetések 17948 P, tisztviselők díjazása 15900 P, kamatok 1045 P, biztosítás 1321 P, adó 6030 P, szén 381 P, zsák 5579 P, szén és gázolaj 17635 P kiskőrösi malom bérlete 2950 P, értékcsökkenési tar-

Szűcs Ernő: Bihar megyei malmok történetéből 264 talék 3600 P, egyenleg, nyereség 2003 P, összesen: 101169 P. Nem térhetünk ki annak megállapításától, hogy a Veszteség-Nyereség számlának csak az egyik oldalát közölték a tulajdonosok, hiányzik a bevételi oldal, ugyanakkor a mérlegben is szereplő és itt is kimutatott értékcsökkenési tartalék a két helyen más és más összeggel (10000 P illetve 3600 P) szerepel. Ráadásul a későbbi években még ennyi adatot sem szolgáltattak a Compassoknak.29 Nem mindennapi, hogy a kiskőrösi malom bérleti díját itt számolják el, holott ez az ottani üzem mérlegében kellene szerepeltetni. A harmincas években – a kormány felhívására –, hasonlóan a többi bihari malmokhoz, Konyáron is adtak a telepen két munkáscsaládnak lakást, amelyhez ingyen szolgáltattak világítást és fűtést, sőt ezen két családon kívül még további négy családnak adtak tüzelőt.30 A karbantartásra nem sokat fordíthattak a tulajdonosok, mert a Balesetelhárítási Felügyelőség évenként megismételt ellenőrzései során egyre több kifogásolni valót talált. Nem volt kellően megjelölve és kellő állapotban a vészkijárat, sok helyen (pl. körfűrész) hiányzott a védő burkolat, a tisztaság is kívánni valót hagyott, pedig a gazdasági világválságot követben, 1935-től 1940-ig két műszakban dolgozott az üzem. Mégsem voltak megelégedve a jövedelmezőséggel, s ezért 1943-tól bérbeadták a malmot Andricska Pálnak, s ettől kezdve a cég neve „Andricska Pál Malomipar Konyár” lett.31 A háború után a már említett ok miatt kötelezővé tették a dolgozói létszámemelést. 1948ban 13 férfi dolgozott az üzemben, ugyanakkor a 20-as években szokásos 6-18 óra közötti munkaidőt 1938-ban 7-től 16 óráig tartóra változtatták, sőt 1948-ra 8-16 órák közöttire mérsékelték. Ugyanebben az évben a malmot sűrűn látogatták a különböző ellenőrök, akik a padlózat, a lépcsők javítását, a gépek, a hajtószíjak burkolását követelték meg. Látogatásaik alkalmával jegyzőkönyveket vettek fel (más malmokhoz hasonlóan) gyakran bírságot róttak ki a bérlőre, majd ilyen lélektani és gazdasági előkészítés után 1949. dec. 31-én államosították az üzemet. Ezt követően a malom vezetője Karap Imre, főgépésze

29

Magyar Pénzügyi Compass II. rész /Szerk: Kormos Gyula/ HBML Balesetelhárítási Felügyelőség XXVII.202. 26. 31 Andriska Pál, született Kiskőrösön 1908. júl. 14-én. Ez időben már konyári lakos, malomiparos. Főtelep Konyár, fióktelep: Bagamér. Iparigazolványának száma 12 892/1941. Konyárra szóló engedélyét 1941. dec. 1- hatállyal adják ki. 30


265 Nédics István, főmolnárja pedig Kerékgyártó Ferenc lett. 1950-re a termeléssel napi 190 q-t értek el. 1951-ben főjavítást végeztek az üzemben, ezért a malom le is állt. Az újból üzembe lépő malmot 1980-ban végképpen megszüntették, gépeit leszerelték, elszállították és beolvasztották.32

Nagykereki Hazánk nagyfokú gabona termelése szükségessé tette a malomipar erőteljes fejlesztését. A XIX. szd. közepéig ez elsősorban a vízi, száraz- és szélmalmok vonatkozásában történt meg. Az 1800-as évek második felében a magyar iparfejlődés élére a század végéig a gőzmalmok kerültek. A nagyteljesítményű malmok az ötvenmilliós monarchia ellátására rendezkedhettek be, s ezen széles piaci lehetőség révén olyan magas nyereséggel dolgozhattak, hogy 30-40 %-os osztalék fizetésére voltak képesek. Ezek a körülmények ráébresztették a vidéki vállalkozókat arra, hogy érdemes saját településükön is malmokat alapítani, és valóban sorra jöttek létre egy-egy környék gabona termésének feldolgozására törekvő falusi egyéni, vagy társasági őrlő üzemek. A nagykereki gazdák akként ítélték meg a helyzetet, hogy helyes lesz ha a termelésből eredő hasznuk mellé a feldolgozásból származó nyereséget is megtartják maguknak, s nem engedik azt át a községükbe betelepülő, máshonnan jövő személynek, személyeknek. Elhatározták, hogy közös erővel, összefogással malmot hoznak létre. Ilyen célú alakuló gyűlésüket 1906. júl. 8-án tartották meg az iskola épületében, s alapszabályukba foglalták; Megalakultnak tekintik a „Nagykereki Gazdák Malom Szövetkezetét”, amelyet 50 évre hoznak létre 1000 db 50 koronás üzletrésszel, tehát 50000 korona üzletrésztőkével, amely összeget a tagoknak 10 év alatt kell befizetni. A belépéskor 40 fillért kell fizetni, amely összeg a tartalékalapra kerül, s ugyan ide fogják fordítani a mindenkori nyereség 10 %-át is. Üzletkörüknek nyilvánították elsődlegesen az őrlést a tagoknak és a közönségnek, szükség esetén történő gabonakölcsön folyósítását, feladatuknak tekintették harmadsorban a kádfürdő létesítését is. Ez utóbbit 32

Hajdú-Bihari Napló, 1983. nov. 2.

Szűcs Ernő: Bihar megyei malmok történetéből 266 azonban valószínűleg sohasem valósították meg, mert az évvégi mérlegekben, igazgatósági jelentésekben sohasem fordul elő ezzel kapcsolatos tétel, vagy jelentés. Az elképzelések között az is szerepelt; a nagykereki gazdák termésének feldolgozásán túl a közeli Nagyszántó (1930-ban 703 lakos), Kisszántó (1930-ban 59 lakos) és Bojt (1930ban 1296 lakos) községek terményeit is a nagykereki üzem fogja megőrölni. Ez azonban csak részben és rövid időre vált be, mert az 1920-as trianoni béke értelmében az előző két községet Sântaul-Mare, illetve Sântaul-Mic néven Romániához kapcsolták. Ráadásul a malom lisztkészletét Erdélyben óhajtották értékesíteni, ami az új határ megvonásával szintén lehetetlenné vált. Más problémák is adódtak az alapításkor eltervezettekből. Az üzem berendezését a Magyar Fegyver és Gépgyár (motor), valamint a Graepel cégnél (őrlő) rendelték meg. Mindkét cég 27000-27000 korona ellenében teljesítette a kívánalmakat. Ugyanakkor az üzletrésztőke teljes befizetés esetén is csak 50 ezer korona lett volna, de az alakuló közgyűlés határozatában ennek befizetésére a tagok csak tíz év alatt lettek kötelezve, így 1908 januárjában még mindig csupán 27186 korona folyt be erre a számlára. Így a kezdő üzem a szállító cégeknek jelentős összeggel maradt adós és ezért késedelmi kamat fizetésére kötelezték a szövetkezetet, illetve az igazgatóság kénytelen volt a helyi Hitelszövetkezettől és a Nagyváradi Hitelbanktól kölcsönt felvenni, ami szintén kamatterhet jelentett, s az első évek nyereséges működését igencsak csökkentette évente 2-3000 koronával. A piac biztosítása érdekében ki kellett egyezni Behm József volt malomtulajdonossal is, s ez kártalanítással járt, ráadásul a Jókai utcai telket (telephely) meg kellett vásárolni. Így azután a nyereséges termelés ellenére (1907: 932,44 K, 1908: 3979,63 K, 1909: 4727,73 K, 1911: 2596,73 K, 1912: 5509,70 K, 1913: 5810,20 K) a szövetkezetet 1912 januárjában 23800 K adósság terhelte.33 Igaz, ekkorra már a telek ára és a gépek ellenértékének döntő része is rendezve lett, de az 1911-es csapadékos esztendő miatt a gépházat feljebb kellett emelni, a gépet átszerelni, és az épületet újból betonozni, ami 6 ezer korona rendkívüli kiadást idézett elő. Az üzem gépi berendezése a következő lett: két, együttesen 100 lóerőt képviselő nyersolajmotor, 5 hengerszék, 4 kőjárat, 1 trieur, 1 33

HBML VII Cb 4/d. 43. A szövetkezet olyan társulás, amely tagjai gazdálkodásának előmozdítására törekszik. A tagok üzletrészt fizetnek be, amit kilépéskor viszszakapnak. Általában korlátolt felelősségű.


267 gabonatisztító, 1 kettős szita, 2 hengerszita, 1 köszörűkő, 1 hajolókő, 1 magzúzó, 1 keverő üst, 2 pörkölő üst, 1 generátor, amely 5 kW-s volt.34 Ez a berendezés mutatja, hogy a malomban nemcsak gabonaőrléssel, hanem olajpréseléssel is foglalkoztak. A fellendülés lendületét megtörte a háború. Egyrészt a dolgozók közül többeket, így a főmolnárt, Ónodi Károlyt is behívták katonának (Az igazgatóság szociális érzékenységét bizonyítja, a főmolnár családját, annak megélhetését támogatták.) Másrészt a Romániához való viszony egyre nehezebbé tette a motorhoz szükséges nyersolaj beszerzést. Ezen csak ideig-óráig segített, hogy már 1913-ra a telepen létrehoztak egy olajtartályt, és olajoshordókat is vásároltak, tehát némi olajtartalékkal rendelkeztek. 1918-ra azonban annyira problematikussá vált az olajbeszerzés, hogy az év nagy részében nem tudott üzemelni a malom.35 A háború a munkaerő helyzeten és a hajtóanyag beszerzésen felül elsősorban szállítási (a hadi szállítások elsődlegessége miatt) nehézséget hozott, de külön rendeletek is nehezítették az üzem helyzetét (hadikölcsönjegyzés), de elrendelték a liszt előállításánál a tengeri liszt fokozott bekeverését, ehhez azonban a kukoricát csirátlanítani kellett, nehogy megdohosodjon az őrlemény. Ilyen művelethez azonban újabb gépeket kellett beszerezni, s a szövetkezet, amely lassan kezdett kikapaszkodni gépadósságából (immár annak 12-15 %-os késedelmi kamatterheiből) kénytelen volt a beszerzés miatt újabb adósságot magára vállalni. A Hadikölcsönöket évekig az aktívák között, mint értékpapírt számolták el, de ez a szövetkezet esetében tulajdonképpen 6-8 ezer koronás nyereséget csökkentő tétel volt, mert mint ismert; ezek a kötvények teljesen elértéktelenedtek. Érdemes felfigyelni a nagykerekiek szívósságára és kitartására, mert a gondok ellenére, ha akadtak is a tagságból távozók helyeikre mindig léptek új tagok, akik a visszaváltott üzletrészeket teljes számban felvásárolták, következésképpen állandóan tulajdonban volt az 34

HBML XXVII BF 202. 26. Trieur=alak szerint osztályozza a szemeket, kiválasztja a gömbölyű konkolyt, bükkönyt, mustármagot és egyéb gyommagvakat. A Tarar= rezgő mozgást végző rosta, mely a búzaszemnél kisebb és nagyobb méretű anyagokat kiválasztja, egyben elszívja a port és a könnyű fajsúlyú kalászrészeket stb. 35 HBML CB 4/d 43.

Szűcs Ernő: Bihar megyei malmok történetéből 268 1000 üzletrész, bár néhányan hátralékban maradtak a befizetéssel. 1919 márciusában megállapítják, hogy még 11 személy nem fizette be teljesen üzletrészét. Elhatározzák, hogy ismételten felszólítják őket kötelességük teljesítésére, s ha 8 napon belül nem tesznek eleget a felszólításnak, akkor az ő üzletrészeiket elárverezik. Ekkor hozzák javaslatba azt is, hogy be kellene szerezni egy gőzgépet is, ami megoldaná, a nyersolaj beszerzési problémákat. A háború alatti, méginkább az azt követő infláció miatt az 1922. márc. 1-i közgyűlésen javasolják, hogy az üzletrésztőkét 50 ezerről 600 ezer koronára kell emelni, mégpedig egy-egy 50 koronás üzletrészt 600 koronára kell kiegészíttetni a tagokkal. Ugyanekkor döntöttek arról is, hogy az évi nyereségből az immár 15 éve működő hajtómotort kicserélik és az új gép beszerzésére 71690 koronát fordítanak. Az infláció végét jelentette az új pénznem a pengő bevezetése 1826tól, de ehhez a vállalatnak el kellett készíteni az un. „Nyitó mérleget”, a nagykereki üzem esetében ez a következő volt:

Nyitó mérleg36 Tartozik Korona Pengő Készpénz ............................38301690 ................................... 2428,93 Ingatlan..............................250000000 ...................................... 20000 Berendezés ........................421750000 ...................................... 33740 Követelés ..............................5000795 .......................................... 400 Értékpapír ...................................6000 ......................................... 0,50 Főösszeg: ........................................... ................................. 36569,43 Követel Korona Pengő Üzletrésztőke.....................625000000 ................................. 50000,00 Tartaléktőke.............................308147 ....................................... 24,64 Tartozások .............................7766212 ..................................... 621,29 Adó ......................................24000000 ................................... 1920,00 Felesleg ............................................... ................................... 4111,50 Főösszeg.............................................. ................................. 56569,43 36

U.o.


269

A „Nyitó mérleggel” kapcsolatban el kell mondanunk , hogy a főösszegnél a korona rovatok fel sincsenek tüntetve, a pengő rovatnál ugyan mindkét oldalon azonos összegek szerepelnek, de a valóságban nem egyeznek, mert a „Követel” oldal főösszege: 56676,43 P, s nem a mérlegbe beírt összeg. Szokatlan a mérlegben a „Felesleg” szó használata, amit egyébként ezt a kifejezést ennél a szövetkezetnél már előzőleg, később is használtak. Érzékelhető; törekedtek arra, hogy az egykori 50 ezer koronás üzletrésztőke mennysége a pengős időszakra is megmaradjon, azaz 50 ezer pengő legyen, ugyanakkor szembetűnő a tartaléktőke kicsinysége, kivált a tartozásokhoz és az adó kötelezettségekhez mérten, de akár az üzletrésztőkéhez viszonyítva is. A „Tartozik” oldalon még mindig értékpapírként szerepeltetik a hadikölcsönt, igaz csak fillér értékben. A mérlegnek ezen az oldalán a tételeknél (ingatlan, berendezés) törekedtek magas összegeket feltüntetni a minél kedvezőbb kép kialakítása érdekében, pedig a közel 20 éves gépek eredeti értékükből már sokat veszítettek, és cserére érettek, ahogy ez rövidesen be is bizonyosodott. 1929-ben beszereztek egy dinamót, de ennek segítségével csak a malmot és a telepen lévő két munkáslakást látták el árammal, a községet nem. Ugyanebben az évben áttértek a „parasztőrlésről” a félmagas őrlésre (fehérebb liszt). Ezt a közgyűlés elfogadta – a környező malmok versenye miatt –, de helytelenítette, hogy az ő meghallgatásuk nélkül az igazgatóság önkényesen hajtotta azt végre, s ez 38000 P-be került.37 Ezek a kiadások, de a gazdasági világválság is arra kényszerítette a tagságot, hogy elhatározzák a felszámolást. Ezt azonban nem tudták végrehajtani, mert a Graepel Hugó cége a tartozások miatt zárgondnokot nevezett ki az üzem élére, a malom iratait pedig Kiss Géza igazgatósági tag vette magához, aki rövidesen beteg lett, majd meg is halt. A malom a válság idején leállt. 1935-ben azonban ismét megindult a termelés, de mindössze 60,34 P nyereséget hozott az egész évi munka. A következő évek is csupán 200-300 P-ős pozitív eredménnyel zárultak, így megszületett az a döntés; bérbe kell adni a malmot. Ráadásul az 1940. júl. 10-i közgyűlés megállapította, hogy a katonai behívások miatt az üzemet újból le kell állítani. 1940. nov. 3-tól. Huszty Zoltánnak, aki 30 év óta volt a 37

U.o.

Szűcs Ernő: Bihar megyei malmok történetéből 270 malom gépésze, valamint Harsányi Lajosnak 15 évre bérbeadták az üzemet azzal a feltétellel, hogy a magyar államkincstár követelését (győri program) és a magyar közgazdasági alappal szemben fennálló 9000 P évenként esedékes részét fizetik. Rendezik a Graepel céggel szemben fennálló cca 14000 P tartozást, valamint a Nagykereki Hitelszövetkezet 11000 P-ős követelését. Fedezik a tűzbiztosítást és az OTI hátralékot az esedékes díjakkal együtt. Kötelesek lesznek a szívógázmotorra való áttéréshez szükséges gépeket beszerezni, s ehhez az épületet átalakítani, az olajmalmot pedig üzembehelyezni. Ha a szerződést megszegnék az addig végzett beruházások térítés nélkül a szövetkezet tulajdonába mennek át. A bérlők azonban kikötötték, hogy új bérlőket is vehetnek maguk közé.38 A cég neve 1947. nov. 19-én megváltozott „Harsányi és Keserű műmalom”-ra. Közben egy rövid időre Glück Ignác is a bérlők egyike lett. 1948-ban azonban bejelentik a cég megszűntét. 1950. márc. 6-án, mint államosított üzemet a földmíves szövetkezet veszi tulajdonába és lesz „Földmives Szövetkezet Hengermalom Államosított üzem” néven újból működő malom kezdetben 9, majd 11 férfi munkással és a kapacitás ekkor napi 240 métermázsa. Későbbiekben, mint a megye sok más malmát ezt is leállították, gépeit leszerelték, elszállítottál, telephelyét a Mgtsz-nek adták át, s ezzel a nagykereki gazdák kezdeményezése, sok nehézségen át évtizedeken keresztül fenntartott malma megszűnt. Jelenleg a termelőszövetkezet javítórészlege működik benne. *******

Mindössze négy malomnak rövidre fogott történetét volt módunk leírni. Bemutatva azok alapítási körülményeit, utalva a községükben betöltött szerepükre (Munkaalkalom, világítás), szólva a kezdés, a háborúk, gazdasági válságok adta nehézségekről és az 1949 utáni sorsukról. Ernő Szűcs From the history of mills in Bihar county

38

U.o.


271 On this occasion the author chose a theme, which is a gap-filling one. In fact, a number of monographs have been published recently which, however, make no mention, contain only a small number of data or give erroneous ones on mills, in spite of the fact that up to the end of the 19th century, and even later, milling industry belonged among the leading industrial sectors of the country and there were mills in nearly all settlements. On the grounds of earlier publications and primarily of archival documents the author gives descriptions of the foundation, equipment and products of the mills in the four settlements under study, together with the development of their machinery and changes in their capacity of production. The material of the study is selected in such a way that they represent industrial units of four different types of ownership (private-ownership, joint stock company. limited company, co-operative) While reading the study, the reader can become convinced that in every case the mills were able to cope with their tasks (through improvements) and, in addition to the services they rendered, they played socially important roles. They gave colour to the industrial and social “palette” of the settlement, there appeared in the villages mechanics, engine fitters, boiler mechanics and qualified millers. On the other hand, they were important forerunners of civic development since the mechanics could have promoted themselves to owners of thrashing machines and grist-mills, tenants of mills or mill owners. All this structural diversity was put an end to by the collectivisation carried out mainly in 1949, when most of the mills were closed down, the machinery was disassembled, broken up and melted down. In this way the farmers of the settlement became more controllable by the central authorities, in addition, they had to travel 15-20 km when they wanted their crops ground, which meant considerable loss of time. All this forced them to sell their products, and procure their supply of flour from shops at raised prices, and buy their bread from bakeries.

BIHAR MEGYEI MALMOK TÖRTÉNETÉBŐL

Recommend Documents