HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI TÉKA
1
2
1
HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI
TÉKA A Méliusz Juhász Péter Könyvtár tájékoztatója
Szerkesztõ bizottság Angyal László Dr. Bényei Miklós Csikai Elvira Dr. Csontosné Skara Ilona Jantyik Zsolt
Felelõs kiadó Dr. Kovács Béla Lóránt igazgató
HU ISSN 2060-1050
Készült a Kaligráf Nyomdában 125 példányban
3
2
4
3
TARTALOM KÖZMŰVELŐDÉS Támogatók
Dr. Cs. TÓTH János: Stílusok és technikák kavalkádja!............................... 7
KÖNYVTÁR
Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata
SZABÓ Eszter: Kulcskompetenciák fejlesztése bihari módra..................... KOVÁCS Piroska: Új helyen a zenei! : Zenei Könyvtár és Művészeti Gyűjtemény a Méliusz első emeletén................................................. CZEGLÉDI Erika: „elmondom, hát mindenkinek” : Diákkonferencia a könyvtárban................................................................................. SZABÓ Eszter: Ötven éves a debreceni népművelő-könyvtáros képzés. A jubileumi évkönyv margójára.......................................................... SZATMÁRI Alexandra: Ismerkedés Európa nyelveivel játékos formában.... ANDRÁSI Istvánné – MÉSZÁROS Eszter: Tündérkönyvtárunk aktív életképeiből..................................................................................... ALBERTNÉ HÜSE Katalin – RÁCZ Anikó – BONCSÉR Bernadett: Az Országos Könyvtári Napok rendezvényei a Petőfi Emlékkönyvtárban 2013-ban................................................
10 16 22 25 36 39 45
PORTRÉ SZABÓ Eszter: A könyvtáros híd az olvasó és a könyvek között................ 50
5
4
5
STÍLUSOK ÉS TECHNIKÁK KAVALKÁDJA! Nemzedéki és műfaji-stílusbeli változatosság jellemzi az Őszi Tárlat 2013-as anyagát. Igen szerteágazó a megyei, debreceni kortárs képzőművészeti körkép. Egy latin mondás és egy latin szó adja vissza a kiállítás lényegét. Nevezetesen: Ars longa, vita brevis – A művészet hosszú, az élet rövid. Ez lehet az oka, hogy a több évtizedet (fél évszázadnál is hosszabb ideje) átfogó tárlat színeváltozások után is vonzza az alkotókat. Százat is meghaladta a jelentkező művészek száma, közülük csupán 62 alkotótól került bemutatásra kompozíció a debreceni Belvárosi Galériában. Vélhetőleg az örökkévalóság, az állandóság iránti vágy hajtja a műveket beküldő alkotókat a véges emberi léttel szemben. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az országos kitekintésű és nagy hagyományú, több évtizedes Nyári Tárlatot – a tervekkel ellentétben– nem rendezte meg Debrecen városa. A latin szó, amit meg kell nevezni – tolerancia –, mint összekötő fogalom a kortárs kiállítók közötti viszonyban. Az Őszi Tárlat aktualitásával számos művésznek nyújt tematikában, technikában, világlátásban és képzőművészeti stílusban megmutatkozási lehetőséget, mivel a hivatásos és rendszeresen kiállító, mondhatni befutott művészek mellett hagyományosan jelen vannak az úgynevezett amatőr alkotók is. Az utóbbiak számára különös biztatást jelent egy-egy ismert mester mellett kiállítani. Burai István festőművész beszélt arról, milyen komoly ösztönzést adott számára egykoron Holló László mellett látni festményét az őszi verniszázson. Vajon V. Szabó Ildikó is így fog-e emlékezni évtizedek múltán, hiszen most nem hivatásos alkotóként Burai Mester mellett van a festménye. A közönség a modern képzőművészet gazdag világát ismerheti meg, olyat, mint a kor, amiben élünk: derűs és lehangoló, kritikus és optimista, harsány és letisztult. Ebbe a különös és szellemi izgalmat hordozó világba enged bepillantást az Őszi Tárlat a maga sokszínűségével. Az expresszionisztikus, lendületes felfogás ihletében készült táblaképeket láthatunk Gonda Zoltántól (Vízmosás alkonyban, Patak és a szellő), Király Antaltól (Csend), Kassai Imrétől (Kis színes lyukóról,
7
6
Jégkék) és az említett V. Szabó Ildikótól (Kék híd). Metafizikus világlátással a lélek mélyén található magánmitológiák hangján szólal meg Horváth István (Castillo, Az utolsó nagy teknő) díjazott képeivel, Durucskó Zsolt (Double I., II.) grafikáival, Gajdán Zsuzsa (Reng a föld I., II.), Antal Zita (Négyzetek 2013) és Stefán Renáta (Pszichikai terek I.,II) a rusztikus felületű munkákkal jelzi ugyanezt. Ketten vonultattak fel geometrikus alapállású alkotást: Győri László kőszobrai (Idol, Bárka) a szimmetria erejével láttatnak összefüggéseket, míg Aby Szabó Csaba a színek és formák arányait keresi olajképén (Cím nélkül/13EARA/). A történelmi idők örökkévalóságába vezet el bennünket Kurucz Imre két plasztikája (Báthory István, Erkel Ferenc), Kozmáné Bődi Ildikó textilképe (Boldogasszony) és Pető Erika ékszer együttese (Találkozás Máriával, Szíves és Tulipános). A történetmesélés dramaturgiája jelzi a művészi üzenetet a kontextus által megfogalmazódó képeken. Ide sorolható Móré Imre (Este I., II.) két díjazott munkája valamint László Ákos (Mi köt ide engem, Hommage á Johann Calvin), László Noémi (Magányos kócsag), Lekics Lilian (Kék és sárga önarckép), L. Ritók Nóra (Már jártam itt, Kotlók az ágy alatt), Makai Imre (Cím nélkül), Pazonyi László (Fáradt bohóc) és Varga József (Támadóállás I., II) kompozíciója. A korunkat oly szemléletesen kifejező groteszk életérzést, hangulatot szürreális felfogásban kifejező alkotók művei is tetten érhetők a kiállításon. Burai István két képe (Kompozíció I., II.) és kőszobra (Három arc) ebben a szellemben fogalmazódott. Láng Eszter arabeszk motívumokkal mesél isztambuli képi élményeiről (Isztambuli emlék I., II). Rózsa István Tamás modern városképet idéz meg mozgalmasan (Tűzszerpentin) . A vonalak játékával komponál Tarczy Péter. Kustár Gábor plasztikája (Angyal) finom lelkiségről vall. A perspektívát tisztelők tábora is megtalálható, mert ebben a szellemben alkotott Bothné Dóra (Házak sorban), Karácsony Krisztina (Peron I., II) és Katona Erzsébet (Tetőtéri fények). Művészi igényű fotókért méltán díjazták Horváth Katalint (Kilátástalanság, Viharvert), de színvonalas Kocsis Csaba (Bihari corpus, Nád és jég) és Várkonyi Zsolt Attila (Color Turbulence) fotográfiája is. Szobonya Marianna jóvoltából installációt is láthatott a közönség (Átjárók I., II). A szemet vonzó szépség jellemezte Tarnócziné Iszáj Gabriella díjazott ékszerkollekcióját. Tamus István ezúttal átgondolt rendezéssel járult hozzá az Őszi Tárlathoz. A térszervezésnek és természetesen a kiállítóknak köszönhető, hogy a tárlat nem
csupán egyes művek sorából, hanem az alkotások egészéből áll, bemutatva Debrecen és Hajdú-Bihar megye képzőművészetének ezt a szeletét, jelenkori valóságát. Köszönet a Nemzeti Művelődési Intézet Hajdú-Bihar megyei irodájának és a Városi Művelődési Központnak, hogy megrendezte ezt a tradicionális Tárlatot.
8
9
Cs. Tóth János művészeti író Burai képek
Három arc
A sellő
Kulcskompetenciák fejlesztése bihari módra A Megyei Népfőiskolai Egyesület1 elnöke, Porkoláb Lajos és az egyesülettel együttműködő Bihari Népfőiskola2 három trénere, Jenei Józsefné, Lisztes Éva és Bazsó Diána 2013 október 20-án a Méliusz Juhász Péter Könyvtár központi könyvtárában bizonyították, hogy az általuk Berettyóújfaluban, a munkanélküli hátrányos élethelyzetű felnőttek körében alkalmazott modell a könyvtárosok számára is használható. A kulcskompetenciák – például a kommunikációs készség vagy a csoportmunkához szükséges tulajdonságok – mindenki számára ugyanazt jelentik. A tréninget Jenei Józsefné tanár, tréner és felnőttképzési szakember előadása vezette be. Az előadó arról is beszámolt, hogy milyen előzménye volt munkájuknak Berettyóújfaluban és a hozzá kapcsolódó kistérségben.
bázisa a könyvtár és dokumentumai. A művelődés hete – a tanulás ünnepe5 rendezvénysorozatát 2001 óta az UNESCO felnőttképzési irányelvei szerint6 rendezik meg. A kapcsolattartás módozatait az Egyesült Királyságban dolgozták ki, ahol „sokkolni akarják a politikusokat és a döntéshozókat” ezzel a sorozattal. Előadónk megígérte, hogy sokkolni nem fog minket, de biztosan sokat tanulunk. A kulcskompetencia fogalmának sokféle értelmezésében közös elem az, hogy az embernek általánosságban nincsenek kulcskompetenciái. A képességek, készségek, a külső és belső tudás mindig valamilyen helyzetben (szituációban) érvényesül. A kulcskompetencia további jellemzői: transzferábilis; egymásba átvihető (például, ha jó a kommunikációs készségünk, akkor a szociális kompetenciánk is fejlettebb); multifunkciós stb. lehet. A kulcskompetencia fogalma magába foglalja, hogy mit, hogyan, milyen attitűddel teszünk. Attitűdön ebben az esetben akaratot, elszántságot értünk. Nyolc kulcskompetenciáról beszélhetünk:7
A Bihari Népfőiskola az országban elsőként, 2005-ben kezdte el a kulcskompetenciák fejlesztésére irányuló képzését: mindössze egy évvel az után, hogy 2004-ben az Európai Unió is foglalkozott a témával.3 Miért volt ez ennyire kiemelt és sürgős feladat? A választ a társadalmi-gazdasági helyzet elemzése adja meg. Mindnyájan érezték, hogy a magas munkanélküliségi ráta, az új munkahelyek kialakításának elmaradása, a lakosság egy részének aluliskolázottsága – a térségben kiugróan magas volt azoknak az aránya, akik az általános iskola nyolc osztályát sem fejezték be -, a reménytelen jövő miatti kétségbeesés, a kilátástalanság, mind-mind valamilyen megoldás keresésére ösztönözte a népfőiskola vezetését és tagságát. A munkaerőpiacon semmit sem tudtak kezdeni az aluliskolázott, reményvesztett emberek. Kompetenciafejlesztés kellett az élethosszig tartó tanulás (Life Long Learning) Uniós programjának a megvalósításához is. Ennek legelső lépéseként az általános iskolát kellett befejezniük a képzésben résztvevőknek. A népfőiskola leendő felnőttoktatói összeállították a tananyagokat, és 2005-ben akkreditáltatták a képzést. A felnőttképzés legmagasabb formája az autonóm tanulás4, amelynek legfőbb
1. Az anyanyelven folytatott kommunikáció 2. Idegen nyelveken folytatott kommunikáció 3. Matematikai kompetenciák és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki tudományok terén 4. Digitális kompetencia 5. A tanulás elsajátítása 6. Szociális és állampolgári kompetenciák 7. Kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia 8. Kulturális tudatosság és kifejezőkészség Berettyóújfaluban a 2-3 osztályt végzett felnőtt munkanélkülieknek a matematikai, műszaki, természettudományos kompetenciáit kellett fejleszteni. Matematika tanár szakos előadónk tapasztalatai alapján sokan a nem megfelelő matematikai problémamegoldó készségük és/vagy ismereteik hiánya miatt hagyták abba a tanulást az általános iskolában. A gyenge matematikai tudás sokaknál önbizalomhiánnyal párosult. A tréner szavai szerint több tanítványánál is fejleszteni kellett a szociális és az állampolgári kompetenciákat. A munkanélkülieknek fel kellett készülniük különféle hivatalos iratok, beadványok, önéletrajzok stb.
10
11
írására, ill. szerencsés esetben az állásinterjúra, ahol az álláskeresőnél többféle kompetenciát vizsgált a munkáltató. A digitális kulcskompetencia hiánya ma már inkább az idős álláskeresőkre (leginkább az ötven éven felüliekre) jellemző. Saját tapasztalataim szerint előfordul ez huszonéves álláskeresőkkel is. A könyvtár legtöbbet a digitális kulcskompetencia és a tanulás elsajátítása mint kulcskompetencia fejlesztéséért tehet. Hogyan indítsunk kulcskompetencia-fejlesztést?8 A kulcskompetenciák alábbi három, egymással összefüggő komponensének mindegyike mérhető és megváltoztatható, így például: 1. a környezet (ezen az adott személy életkörülményeit, társadalmi helyzetét értjük); 2. a személyes tudás, szakértelem (ennek a fejlesztéséért tehet a legtöbbet a könyvtár); 3. cselekvőképesség, aktivitás (ezen a kívánatos attitűd kialakítását értjük). Miért szükséges mindez? Válaszolnunk kell a jelen és a jövő kihívásaira egy globális társadalomban, ahol a tudásalapú gazdaság megléte a sikeres társadalmi lét feltétele. A kulcskompetenciák fejlesztésénél elemezni kell, hogy melyek a képzésben résztvevők legjellemzőbb problémái? A bihari kistérségben „a lefelé nivelláló problémák” voltak a leggyakoribbak. Ezek közül előadónk kiemelte a pesszimizmust. Célként tűzték ki, hogy a képzésben résztvevők „önmagukba vetett hite” módosuljon. Azt tapasztalták, hogy a képzés hatására az emberek átlátták élethelyzetüket. Ez abban nyilvánult meg, hogy „mertek beszélni”, azaz elmondták a problémáikat, szavakba öntötték gondjaikat. Előadónk kifejtette, mennyire örült annak, hogy kimozdíthatta ezeket az embereket a tehetetlenségből. A kulcskompetenciák fejlesztésében az alábbi alapelveket célszerű érvényesíteni: 1. konkrét kompetenciák fejlesztése (mérhető tények, adatok, információk) 2. aktuális kompetenciák fejlesztése (méréseken alapuló kompetenciákat fejlesztünk) 12
3. individualizált kompetenciák fejlesztése (az adott egyén kompetenciáiból indulunk ki). Korábban is említette előadónk, hogy az aktív állampolgárság kialakítása a képzés kiemelt célja volt. Az ehhez szükséges identitás, az értékek tudatosítása, az állampolgári jogok és kötelességek megismertetése révén hozzájárultak a helyi, a regionális, a nemzeti és az ún. „európai” állampolgárság kialakításához. Az ismeretek nyújtásán túl készségeket, attitűdöket is fejleszteni kellett, azaz célként tűzték ki, hogy az emberek „akarjanak változtatni” a körülményeiken. Ezt a célt csak résztvevőközpontú módszerek alkalmazásával lehetett elérni, mint amilyen pl. a csoportmunka. Milyen eredményei lesznek a kulcskompetencia-fejlesztésnek? A fejlesztésben résztvevőknél javul az önismeret és önreflexiós készség, gyarapodik a kulturális és a társadalmi tőke, bővül a kapcsolati hálózat. Szerencsés esetben tisztességes munkához juthatnak. A trénerek hisznek abban, hogy mindenki „megváltoztatható”, vagy legalább a partnerük lesz. Harangi László, Heribert Hinzen és Sz. Tóth János szerint „a szakképzésnek és különösen a felnőttek képzésének óriási szerepe van abban, hogy mennyire lehet a társadalmi koherenciát erősíteni, mindazokat a szociális és a mögötte meghúzódó, etnikai és egyéb problémákat kezelni, amelyek nélkül nincs kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés, nincs stabil társadalom.”9 Jegyzetek: 1
Porkoláb Lajos: Megyei Népfőiskolai Egyesület. In: Bihari és sárréti népfőiskolák ma : Közművelődés és felnőttképzés a végeken / szerk. Lisztes Éva. – Berettyóújfalu : Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület, [S. n.]. – 4-5. p. Lásd még: http://www.biharinepfoiskola.hu/e107_files/downloads/nepfoiskolai_kiadvany.pdf Letöltés időpontja: 2013. 10. 30. 16.25.
2
Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület. [Hivatalos honlap.] In: http://www.biharinepfoiskola.hu/page.php?9 Letöltés időpontja: 2013. 10. 30. 16.30.
13
3 Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról : Javaslat / (előterjesztő: a Bizottság). – Brüsszel : Az Európai Közösségek Bizottsága, 2005. – 21 p. A dokumentum keltezése: Brüsszel, 10. 11. 2005. In: http://ec.europa.eu/education/policies/2010/doc/keyrec_hu.pdf Letöltés időpontja: 2013. 10. 30. 16.38 4
Forray R. Katalin és Juhász Erika autonóm tanulásként értelmezi mindazokat a tevékenységeket, amikor a tanulást saját maga kezdeményezi a tanuló és önálló, irányított tanulási programot valósít meg. Ez a tanulás kapcsolódhat a felnőtt munka- vagy tanulási tevékenységéhez (formális felnőttkori tanulás, nonformális felnőttkori tanulás), hobbijához, közvetlen mindennapjaihoz (informális felnőttkori tanulás, ennek részhalmaza az autonóm tanulás). Autonóm tanulásnak minősülnek a környezettudatos energiafelhasználási módok vagy egy új recept kipróbálása is. Erről lásd: Forray R. Katalin – Juhász Erika: A felnőttkori autonóm tanulás és tudáskorrekciós elköteleződés. In: Nonformális – informális – autonóm tanulás / szerk. Forray Katalin, Juhász Erika. – Debrecen : Debreceni Egyetem, 2009. – (Felnőttnevelés, művelődés ; 22.). – 12-37. p.
5
Medel-Anonuevo, Carol: A felnőtt tanulók hetéről. In: http://www.nepfoiskola.hu/muvhete/ felnott_tanulok_heterol.html A szerző az UNESCO Oktatási Intézet kutatási főmunkatársa. Az információk forrása „A művelődés hete – a tanulás ünnepe” hivatalos honlapja. Letöltés időpontja: 2013. 10. 30. 16.45
6
Weninger László: Az Európai Unióhoz való csatlakozás várható munkaügyi és foglalkoztatási hatásainak vizsgálata, különös tekintettel a képzési, felnőttképzési szükségletek vizsgálatára. – Budapest : Nemzeti Felnőttképzési Intézet, 2005. – 155 p. In: http://mek.oszk.hu/06500/06509/06509.pdf Letöltés időpontja: 2013.10.30.17.00. Az összeállítás tartalmazza az UNESCO 2001-es felnőttképzési állásfoglalása és a 2003 novemberében, az Európa Tanács megbízásából elkészített Wim Kok-jelentés ismertetését, ill. az Európai Unió egyéb dokumentumainak bemutatását.
7
Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása ( 2006. december 18. ) az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról. In: Hivatalos Lap L 394 , 30/12/2006 o. 0010 – 0018 In: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32006H0962:HU:HTML Letöltés időpontja: 2013. 10. 30. 17.10 A nyolc kulcskompetenciáról bővebben lásd: Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák : Európai referenciakeret. In: http://www.ofi.hu/tudastar/nemzetkozi-kitekintes/egesz-eleten-at-tarto Letöltés időpontja: 2013. 10. 30. 17.06.
14
8
Az egész életen át tartó tanulás programja : Általános pályázati felhívás a 2011-2013 közötti időszakra : Stratégiai prioritások. – 48 p. In: http://ec.europa.eu/education/llp/doc/call11/prior_hu.pdf Letöltés időpontja: 2013.10.30.17.50 A dokumentum segít eligazodni az EU jogalkotási rendszerében és támogatja a pályázatírást.
9
Juhász Erika: A Hajdú-Bihar megyei felnőttoktatás intézményrendszere a hazai felnőttoktatás tendenciáinak tükrében. – Doktori (Ph. D.) értekezés tézisei. – Debrecen : Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok, Bölcsészettudományi Kar Interdiszciplináris (Társadalomtudományok és Bölcsészettudományok) Doktori Iskola, Neveléstudományi Doktori Program, Felnőttnevelés és közművelődés alprogram, 2005. – 1. p. In: http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/88636/8/tezis_magyar.pdf Letöltés időpontja: 2013. 10. 30. 17.10. Az idézet hivatkozott forrása: Harangi László – Hinzen, Heribert – Tóth János, Sz.: Nemzetközi nyilatkozatok és dokumentumok a felnőttoktatásról és az egész életen át tartó tanulásról. Budapest, Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete Budapesti Projektirodája, 1998. (Nemzetközi felnőttoktatás és együttműködés sorozat ; 4.), 85-86. p.
Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Könyvtár
15
ÚJ HELYEN A ZENEI!
Zenei Könyvtár és Művészeti Gyűjtemény a Méliusz első emeletén „A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát”
Pablo Picasso
2013. január 1-től Debrecenben létrejött a Méliusz Könyvtár, amely egyesíti a korábbi megyei és városi könyvtár állományát. Ez az esemény nagy változást hozott a (volt) Városi Könyvtár Zenei Könyvtára életében. Csaknem 43 évi belvárosi (Gambrinus-közi) jelenlét után a volt Megyei Könyvtár épületének I. emeletére költözött ez a zenészek és zeneszerető emberek számára oly fontos intézmény. A Bem téri központi épület belső elrendezése így alaposan megváltozott. A Nyelvi részleg leköltözött a földszintre, s helyét a Zenei Könyvtár állománya foglalta el. Ezen kívül más változás is történt. Ide kerültek az egyéb művészeti könyvek, a VHS-es kazetták, a DVD-filmek. Így alakult ki – immáron véglegesen és hivatalosan – a Zenei Könyvtár és Művészeti Gyűjtemény. Ebből az átszervezésből legtöbbet az egy-egy korstílust komplexen kutatók profitálnak, hiszen ők ezentúl mindent egy helyen találhatnak meg. Ha valaki a barokk kor művészetével foglalkozik, talál itt a témába vágó művészettörténeti monográfiákat, tanulmányokat, építészeti, szobrászati, festészeti szakkönyveket, kiállítási katalógusokat, olvashat barokk szentképekről, fajanszművészetről, táncokról, barokk zenéről, s annak előadásmódjáról is. Ha az érdeklődő játszik valamilyen hangszeren, akkor az igen gazdag kottatárban is eredménnyel keresgélhet. Bőséges barokk anyagot találhat szinte minden hangszerre, s akár még a barokk díszítés iskolájáról is tájékozódhat. Hangfelvételekből is nagy a kínálat. A 8000 darabos hanglemez-, s a szintén 8 ezres CD-állomány telis tele van barokk kincsekkel: operák, oratóriumok, dalok, versenyművek százszámra találhatók a gyűjteményben.
16
Ezek a hangzóanyagok kölcsönözhetők – csak úgy, mint a könyvek, kották túlnyomó része. Helyben használatra is van lehetőség. A gyűjtemény bármely darabját meg lehet hallgatni új, kényelmes fejhallgatók segítségével. Átmásolni viszont semmit nem szabad, hiszen az 1999-es Szerzői jogi törvény megtiltotta ezt a szolgáltatást. Van hangszere is a zenei részlegnek. A fejhallgatóval ellátott szintetizátoron bárki lejátszhatja a kiválasztott zeneművet, anélkül, hogy a többi látogatót zavarná. Bizonyos nagyon keresett kottagyűjtemények csak helyben lapozgathatók, de 1-1 darabot szívesen kifénymásolunk. Ezzel a lehetőséggel főként a zeneművészeti karra járó hallgatók és az Adys gimnazisták élnek, mert az ő tanulmányaikhoz elengedhetetlen a nagy repertoár. (A másolatokat csak otthon és az iskolában használhatják, mert a fellépéseiken eredeti kottából kötelező játszaniuk.) A legnagyobb változás a hangzóanyagok elhelyezésében történt. Míg a Zenei régi otthonában zárt raktárban tároltuk a hanghordozóinkat, itt saját magunk tervezte polcokon az olvasói térben, tematikus csoportokban állíthattuk ki a CD-k jelentős részét. Teljes operafelvételek, árialemezek, oratóriumok, kórusművek, dalok, hangszeres darabok közül válogathatnak az érdeklődők, de hozzáférhetnek egyéb műfajokhoz is. Gazdag nép- és világzenei, könnyűzenei, valamint gyerekek számára készült összeállításokat vehetnek kézbe a látogatók. Kiemelten gazdag a hangoskönyv-részleg, hiszen ebben az állományban a két korábbi önálló intézmény külön-külön is jelentős gyűjteménye egyesült. (Szerencsére igény is van rá…) Szó kell, hogy essék a filmekről is. Sok száz videokazetta és 2500-nál is több DVD vár kölcsönzésre: rajzfilmek, dokumentum- és ismeretterjesztő filmek, játékfilmek minden korosztály számára. De vajon hogyan tájékozódhatnak az olvasók ebben az új gyűjteményben? A helyszínen remélhetőleg könnyen, hiszen a könyvtárosok és az eligazító táblák mindenben segítenek. A korábbi elektronikus katalógusok tovább épültek, miközben a HUNTÉKA szakemberei már hónapok óta a két adatbázis „összefésülésén” dolgoznak. Még pár hét, s elkészül a teljes összevont állományt feltáró katalógus, amely mindkét korábbi előnyeit egyesíti. Az I. emelet ugyan meglehetősen be van „bútorozva”, de a Méliusz Könyvtár központi épületében szerencsére vannak általunk is használható kiállítási és rendezvényterek. 17
A már évek óta sikeres, Joób Árpád vezette Szerda esti Daloló a földszinti előadóteremben talált új otthonra. A hűséges törzslátogatók ide is követték a rendezvényt, de minden alkalommal új érdeklődők is csatlakoznak hozzájuk. Ebben az új részlegben próbáljuk azt is megmutatni, hogy a múzsák miként hatnak egymásra, mi módon inspirálják egymást. Tavasszal „hidat építettünk” a képzőművészet és a zene között. Kérésünkre a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara egyik hangversenyükre meghívta a Medgyessy Gimnázium képgrafikus szakos diákjait. Az ott szerzett élmények ihlette különféle technikával készült képeket a Zenei előtti kerengőben kiállításon mutattuk be. A Megyei Könyvtárban korábban hagyományosan futó rendezvénysorozatokhoz a részleg nyitása óta (2013.február) a magunk eszközeivel mi is csatlakozunk. A Simonyi napok, a Nyelvi nap, az Országos Könyvtári Hét rendezvényei között idén már mindig volt zenei témájú is. Hol gyermekfoglalkozás a katonaéletről, hol európai népek zenéjének bemutatása népviseleti totóval, vagy éppen reneszánsz és barokk zenét játszó lantművész estje színesítette a programokat. Folytatódtak a könyvtárbemutató foglalkozások, az évfordulós megemlékezések, a városi tehetséggondozós programok is. A jövőben e rendezvények tematikáját egyre inkább kibővítjük majd képzőművészetiekkel is. Most a költözés évében még keresi helyét a Zenei Könyvtár a Méliusz központi épületében. Van rá remény, hogy hamarosan meg is találja, s a Művészeti Gyűjteménnyel karöltve tartósan színesíti, gazdagítja a Bem téri könyvtár amúgy is igen színes életét.
Ismertető a Zenei Könyvtár és Művészeti Gyűjtemény állományáról és szolgáltatásairól
Kovács Piroska osztályvezető Méliusz Juhász Péter Könyvtár Zenei Könyvtár és Művészeti Gyűjtemény
18
19
Könyvtárbemutató kisiskolásoknak
Szerda esti Daloló Joób Árpád vezetésével
Kézműves foglalkozás zenehallgatással
Évfordulós Verdi “emlékoszlop” a CD-válogatókkal
20
21
„ELMONDOM HÁT MINDENKINEK” Napjainkban köztudottan kevés lehetőség áll gyermekeink előtt az élőszó használatára: az iskolában legtöbbször írásban felelnek; egymással a billentyűzet nyomkodásával tartják a kapcsolatot az éteren keresztül. Ugyanakkor felnőttként, ahhoz, hogy sikeresek legyenek hivatásukban, elengedhetetlen, hogy okosan, összefüggően, választékosan és nem utolsósorban meggyőzően érveljenek, s álljanak ki az általuk fontosnak ítélt helyzetekben. Ennek megtanulásához szeretnénk segítséget adni, és a gyakorláshoz terepet biztosítani, az idén hetedszer megrendezendő diákkonferenciánkkal. Hat évvel ezelőtt a Libakerti – akkor még Új Élet Parki – Könyvtárban próbáltuk ki, hogy van-e igény egy ilyen típusú rendezvényre. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Az alig száz négyzetméternyi helyen közel száz ember gyűlt össze; hat iskola huszonkét felsős tanulója, s az őket kísérő pedagógusok, igazgatók, szülők és érdeklődő kollégák népesítették be a teret. A gyerekek színvonalas, többségében prezentációval támogatott előadása nagy tetszést aratott, s ott rögtön megszületett a döntés, nemcsak a folytatásról, de a bővítésről is. A második évben már az Újkerti Könyvtárban tartottak előadást a felsősök, a Libakertben viszont lehetőséget adtunk a bemutatkozásra a negyedikes korosztálynak, a Benedek Könyvtár pedig természettudományos témával várta a középiskolásokat. A harmadik diákkonferenciára becsatlakozott az Olvasóterem a középiskolások irodalmi témájával, a negyedikre pedig a Józsai Könyvtár, bővítve a felső tagozatosok lehetőségeit. Így az elmúlt 6 évben a Debreceni Városi Könyvtár Újkerti, Józsai, Libakerti Fiókkönyvtáraiban és a Petőfi Emlékkönyvtárában vártunk 5 perces előadásokat negyedikes és felső tagozatos korú gyermekektől, a Központi Olvasóteremben pedig 10 perceseket középiskolásoktól. A tavalyi évben a MODEM is csatlakozott a rendezvényhez, s egy kiállításukhoz kapcsolódóan szerveztünk „külső helyszínen” diákkonferenciát. Programunkat rendkívül lelkesen üdvözölték pedagógusok és szülők egyaránt, s évről évre egyre több fiatal jelentkezik előadónak.
Idén a megyei és városi könyvtár integrációjának következtében megújult néven, megújult logóval már 7 helyszínen, változatlanul három életkori kategóriában tartunk diákkonferenciát: a Benedek Elek Könyvtárban, a Méliusz Könyvtár Bem téri központjában és a MODEM-ben a középiskolás, az Újkerti és a Józsai Könyvtárban a felső tagozatos, a Libakerti és a Petőfi Könyvtárban pedig a 4. osztályos korosztály számára. Témaköreinket most is igyekeztünk a gyermekek életkorának és érdeklődési körének megfelelően összeállítani. A legnagyobbak számára a Bethlen év, a természettudományok és az Ország Lili kiállítás, a kisebbeknek pedig az irodalom és az olvasás témakörben adunk lehetőséget, hogy beszámolhassanak tanulmányaikról, kutatásaikról, élményeikről és azok hatásairól. A konferencia végén fórumot tartunk, ahol az előadók és a vendégek kifejthetik véleményüket a fiatalok olvasási szokásairól, és ötleteket adhatnak az olvasóvá válás lehetséges módszereihez. Háromtagú szakmai értékelő bizottság figyeli az előadásokat, és összegzi a hallottakat. A konferencia minden helyszínen nyilvános, kollégák, családtagok, érdeklődők részvételét örömmel fogadjuk. A gyermekek számára „igazi” konferencia hangulatot kívánunk teremteni: meghívót készítünk az előadók megnevezésével, az előadás címével; az érkezésnél regisztráció fogadja őket, névkártyát, konferenciacsomagot kapnak, amelybe a konferencia logójával ellátott íróeszközöket teszünk. Az előadás végeztével mindenki emléklapot és ajándékokat kap. A konferenciacsomagot a felkészítő tanároknak is átadjuk. Szünetben büfével várjuk a vendégeket. Az előző évek konferenciáinak anyaga a www.dbvk.hu/diakkonferencia oldalon található. Az alapötlet a Tóth Árpád Gimnázium évtizedes múlttal rendelkező Szülőföldem, illetve Földi János Diákkonferenciája volt, amit Budayné Kálóczi Ildikó tanárnő szervez, s amelyen könyvtárosként mindig megtiszteltetés részt venni. Ott is – mint egy felnőttek számára rendezett konferencián – meghívó, konferenciacsomag, büfé színesíti a programot, továbbá neves szakmai értékelő bizottság mond véleményt az előadásokról. Ezeket az elemeket, valamint a regisztrációt, névkártyát mi is alkalmazzuk. Miben más ez a diákkonferencia, mint egy órai kiselőadás? Először is nemcsak a részvétel szabadon választott, hanem maga a téma is, hiszen
22
23
DIÁKKONFERENCIA A KÖNYVTÁRBAN
igyekszünk minden évben úgy meghatározni a témát, hogy a lehető legszélesebb skálán mozogjon, s aki indulni akar, az hozzá közel álló dologról tudjon beszélni. S ez a motiváció, hogy számára fontos az előadás tárgya, biztosítja azt is, hogy lelkiismeretes lesz a felkészülés. Ki nem járt még úgy, hogy megfeledkezett egy házidolgozatról, s nem maradt más választása, mint a Wikipédia, valamint a „ctrl+c, ctrl+v”. Ezt nem tapasztaljuk ebben a körben, hiszen mindenki a legjobbat akarja kihozni magából, mert bár nem verseny, nincs helyezés, de a gyerekek/ fiatalok saját belső késztetésük alapján akarnak a legjobbak lenni. (Ettől egyre színvonalasabbak az előadások évről évre.) Érzékelhető a választékos szóhasználat is, nem jellemző a nyelvi slendriánság, ami adott esetben az iskolai munkába – a saját közegében – be-becsúszik. Egyszer például egy nyers szövegben olvastam a „rágugliztam” kifejezést, ami az élő előadásban már „rákerestem”-ként hangzott. Az öt, illetve tíz perces időkeret megadása rákényszeríti az előadókat a lényeg megragadására – akinek pedig ez elsőre nem sikerül, másodjára-harmadjára késztetést érez, hogy ezt az akadályt is legyőzze. Az idegen közeg, idegen társak és felnőttek – s nem utolsósorban a szakmai értékelő bizottság – tartalmilag és formailag igényes előadásokat generál, s pontosan ez az a cél, amiért hat éve városi könyvtár felvállalta, s jogutóda a Méliusz Juhász Péter Könyvtár működteti ezt a programot. Czeglédi Erika Könyvtárvezető Méliusz Könyvtár Libakerti könyvtára
24
Ötven éves a debreceni népművelő-könyvtáros képzés A jubileumi évkönyv margójára
A debreceni népművelő-könyvtáros képzés ötven éves évfordulójára jubileumi évkönyvet adott ki a Debreceni Református Hittudományi Egyetem a Tiszántúli Református Egyházkerület támogatásával.1 2003-ban, a képzés 40 éves évfordulójára szintén jubileumi évkönyvvel tisztelegtek, amelyről a Könyvtári Figyelőben olvashatunk recenziót.2 Ez a korábbi kötet a képzés történetét tekinti át, az 50 éves jubileumra készült – általam ismertetett – könyv viszont elsősorban a debreceni képzésben résztvevők pályájának áttekintésére vállalkozik a kultúra különféle területein dolgozó szakemberek pályaképeinek bemutatásával, azaz azt érzékelteti, hogy miként járult hozzá ez az 50 év nemzeti kultúránk eredményeihez. A hangsúly az értékek megőrzésére, továbbadására tevődött át, ezért nem csoda, ha némelyik írásban a jövőnkért érzett aggodalom hangja is megjelenik. A kötet bemutatása során azért térek ki a képzés történetére, hogy olvasóink láthassák, milyen struktúrák teremtették meg az értékőrzés folyamatát. A hazai értelmiségi foglalkozások közül a múltban is a tanítók voltak azok, akik életvitelükben a leginkább hasonlítottak „a néphez”, mindennapjaikat a gondjaikra bízott emberek között élték, velük osztoztak örömükben és bánatukban, ugyanakkor művelésük, oktatásuk is az ő feladatuk, kötelességük volt. A tanító, „ha iskolájában, közösségében kiérdemelte a >>tanító úr<< megszólítást, az nem a hatalom képviselőjének, hanem tisztességének, a közösség szolgálójának szólt. Irányító volt tanácsaival, példakép volt életvitelével, összetartó erő volt emberi kapcsolataival.”3 Hozzáteszem, hogy „a jó tanító”. Az 1945 utáni kultúrpolitika az ún. közművelődési könyvtári rendszer és a művelődési házak szakemberekkel való ellátására szervezte meg az egész országban a tanítóképző intézetekre mint „szakemberképző intézményekre” alapozva a népművelő-könyvtáros szakos képzést. Debrecenben a Debreceni Református Kollégium hagyományvilágára építve ötven
25
éve, 1963-ban a Tanítóképző Intézetben, majd Főiskolán, 1993-tól 2011-ig a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán, majd az egyetemi integráció révén a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen viszik tovább a képzés eme hagyományait.4 Idővel a népművelő szak neve is megváltozott: közművelő, művelődésszervező, menedzser vagy andragógia szakként hirdették meg a képzést. A könyvtárosképzést „informatikus könyvtáros” névvel illetik napjainkban. Ha mindehhez a levelező rendszerű képzéseket és az akkreditált, szakirányú továbbképzéseket is hozzászámítjuk, akkor az ötven év alatt generációk sokasága és különböző tudásrétegekkel rendelkező hallgatók, oktatók, gyakorlatvezetők kerültek kapcsolatba egyazon intézménnyel. Az említett sokszínűséget tükrözi a jubileumi emlékkötet tartalma is, amelyben az áttekintő tanulmányokon, elemzéseken, hosszabb-rövidebb esszéken, előadásokon kívül rengeteg visszaemlékezést, a hasonló jubileumi kötetekben megszokott köszönetnyilvánítást, sőt, számomra a XXI. század stílusát tükröző, amerikai stílusú önéletrajzokat is olvashatunk. Találunk egy bibliográfiát is „Éles Csaba publikációinak jegyzéke” címmel. A szerkesztők, dr. Goda Éva Ph.D. és dr. Suppné dr. Tarnay Györgyi munkáját dicséri, hogy a kötet 38 írását 3 részre, azaz fejezetre tagolták: I. rész: A debreceni népművelő-könyvtáros képzés története, 1963-2013.; II. rész: Előadások; III. rész: Pályaképek. A kötetet kiegészítették a 4. résszel, a Mellékletekkel, amely tartalmazza a képzésben résztvevő oktatók és hallgatók névjegyzékét mind a nappali, mind a levelező képzésben tanulók esetében. A levelező képzés helyszíne volt Budapest (SZOT Központi Iskola), Szeged, Miskolc és Szolnok is. A Képmellékletek a kötet végén kaptak helyet. A strukturált, háromféle betűtípussal szedett, esztétikus megjelenésű tartalomjegyzékből könnyen lehet tájékozódni. A lektorálásért köszönet illeti dr. Lupkovicsné dr. Major Edit Ph.D. főiskolai adjunktust. A debreceni népművelő-könyvtáros képzés története, 1963-2013 című fejezetben két egymásra épülő, egymást kiegészítő írást olvashatunk a képzésben aktívan közreműködő oktatók, dr. Suppné dr. Tarnay Györgyi és dr. Goda Éva tollából. Suppné Tarnay Györgyi írása a képzés indítását és első 18 évét mutatja be a jogi szabályozás és a mindenkori könyvtári és társadalmi környezet tükrében. 1942-től 1962-ig a könyvtárosképző szaktanfolyamokon összesen 3100 fő szerzett középfokú könyvtárosi szakképesítést munka mellett, önköltséggel,
tanulmányi szabadság nélkül, s ráadásul a tanulók lényegesen kevesebb általános műveltségbeli és szakismeretet kaptak, mint amennyire a könyvtárakban, művelődési otthonokban szükségük lett volna. Ezt a tanfolyamot az egyetemi, főiskolai továbbtanulásnál sem vették figyelembe. A problémák orvosolására a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 24/1962. (VII. 14.) sz. rendeletével először 1962-től a szombathelyi, majd 1963-tól a debreceni tanítóképző intézetben létrehozta a népművelő-könyvtáros képzést, amely a középiskolai képzésre épülő, 3 éves képzési formát jelentett. 1963-ban a debreceni tanítóképzőben 41 nappali és 13 levelező tagozatos hallgató kezdte meg tanulmányait mint leendő „népművelő-könyvtáros”. A tanítói tagozat mellett működő népművelő-könyvtáros tagozat irányításával dr. Kurucz Albert igazgatóhelyettest bízták meg. A 18 évig működő tagozaton három tanterv szerint oktattak: a tananyagot és a tanítási módszereket az oktatók „kísérletezték ki”, tehát a képzés ebben az értelemben is úttörő jellegű volt. A képzés „hőskorának” tekinthető időszakban olyan jeles személyiségek vezették a könyvtári szakcsoportot, mint Csendes János intézeti tanár (1963-1975) és Kertész Gyula főiskolai docens (1975-1976). A képzés eredményességét is vizsgálta a szerző a rendelkezésére álló hallgatói vélemények és a szakirodalmi értékelések alapján. Tartalmilag sokat adott a hallgatóknak a népművelő-könyvtáros szakon töltött három év, viszont a megszerzett diploma csupán középfokú könyvtárosi képesítést nyújtott, noha azt felsőoktatási intézmény állította ki. 1976-tól lehetett „főiskolai államvizsgát” tenni, hogy a három évet végre főiskolai végzettségnek ismerjék el. Suppné Tarnay Györgyi tanulmányában kitér a népművelő-könyvtáros végzettség társadalmi megbecsültségére, pontosabban annak hiányaira, a nők és a férfiak szakmai boldogulása, elismerése közötti különbségekre is. Érdeklődéssel olvastam a korabeli diákéletről szóló részt. A népművelő-könyvtáros szakos hallgatók KELET ’67 címmel színvonalas folyóiratot szerkesztettek, sőt, még egy kollégiumi rádiót is alapítottak KOLESZBURG néven, amely még az 1990-es évek elején is működött. A mellékletek – hallgatói létszámok alakulása, oktatói névjegyzékek – fontos adalékok a tanulmányhoz. Az Elnöki Tanács 1975. évi 3. sz. törvényerejű rendeletével a tanítóképzés főiskolai rangra emelkedett. Kísérleti jelleggel először a Debreceni Tanítóképző Főiskolán indult el a 3 éves szakkollégiumi képzés – közöttük a könyvtári és közművelődési
26
27
szakkollégium – igazodva a tanítóképzés rendjéhez. Dr. Goda Éva tanulmánya részletesen foglalkozik ezzel a képzési formával, majd az ezt felváltó, immár 4 éves kétszakos, tanító-könyvtár szakos képzéssel 1993/1994–1997/1998 között, amelyet a műveltségterülettel bővített tanító-könyvtár szak követett 1995/1996–2005/2006 között, majd a társadalmi igények változását tükröző kommunikáció-informatikus könyvtáros szak 2002/2003–2005/2006 között, ill. a bolognai folyamat eredményeként 2006/2007-től kezdődően bevezették a 3 éves alapképzést az Európai Felsőoktatási Térséghez való alkalmazkodás jegyében. Azt gondolhatnánk, hogy a tanítóképzés főiskolai rangra emelése végre megoldotta a könyvtáros és a közművelődési szakemberek képzését, de nem: a szakkollégiumi képzés túl nagy terhet rótt a hallgatókra, a tananyag „zsúfoltsága” végül kevesebb tudást eredményezett, ráadásul a diploma mellé a könyvtáros vagy a közművelődési szakkollégiumról kiállított betétlappal nem tudtak mit kezdeni a munkáltatók. Egyetemi továbbtanulásra ez a diploma sem volt alkalmas, viszont segítségével a tanárképző főiskolákon további két évnyi tanulással lehetett olyan diplomához jutni, amelyet szívesebben fogadtak a munkáltatók. E képzési forma elődjével, a népművelő-könyvtáros szakkal ellentétben a képzés célja könyvtár szakkollégiumnál nem a vidék könyvtárai, közművelődési intézményei szakember-ellátásának megoldása volt, hanem elsősorban iskolai könyvtárak igényeinek kielégítése. Szakkollégiumokat 1976-tól 1995-ig kellett választaniuk a leendő tanítóknak, kezdetben kettőt, később már csak egyet. A megoldást a tanítóképzéshez kapcsolt 4 éves könyvtár szakos képzés jelentette. Tantervének, programjainak kimunkálásában a Debreceni Tanítóképző Főiskola vezető szerepet vállalt Suppné Tarnay Györgyi irányításával. Dr. Goda Éva kifejti a főiskolán jelenleg folyó, a bolognai folyamatnak megfelelő, 3 éves könyvtár szakos Ba (alap) képzés minőségfejlesztési politikáját, a Debreceni Egyetem informatikus könyvtáros képzésével való szoros együttműködést. A nappali tagozatos képzés mellett az 1998/1999-es tanévtől kezdődően másoddiplomás képzést is indított a főiskola felsőfokú diplomások számára 5 féléves időtartamban levelező tagozaton, de a nappali tagozaton tanulóknak megfelelő tanterv szerint. E képzési forma eredményességéről is készült kérdőíves felvétel, amelyből a tanulmány szerzője közöl részleteket. 2000-től a szakirányú tovább-
képzések (a könyvtárosok számára 7 évente kötelező, akkreditált képzések) rendszerébe is bekapcsolódott a tanítóképző főiskola. Ezekkel kapcsolatban a kötetben szereplő legújabb hír: 2012. áprilisában elfogadták az intézményben működő Felnőttképzési Központtal közösen kidolgozott „Biblioterápia” szakirányú továbbképzési szak indításának dokumentumait 120 kredit értékben. Az idő múlásával a tanítóképzőnek a városra és környékére kisugárzó kulturális tevékenységéről is egyre több szakdolgozatot írnak. Nem ebben a fejezetben, hanem a Pályaképek között, ott is a kötet legvégén kapott helyet Nagy Éva informatikus könyvtáros szakos hallgató szakdolgozatának részlete A Debreceni Főnix címmel. A szakdolgozat témavezetője dr. Goda Éva PhD. főiskolai tanár volt. A Debreceni Főnix, a debreceni református fiatalok lapja 2001-ben indult és máig sikeres. A lap lehetőséget teremt arra is, hogy a főiskolán oktatott mintegy 50 műfajt5 gyakorolhassák a hallgatók, úgy, hogy közben a sajtó legnemesebb értelmű művelődést szolgáló szerepét is betöltse.6 Amikor ezeket a sorokat olvastam, eszembe jutott a főiskolán is oktató Vitéz Ferenc Ph.D. művészeti író, költő, újságíró egyszemélyes vállalkozása, a Néző.Pont című irodalmi és művészeti folyóirat, amely teljességre törekvően tekinti át Debrecen és a megye kulturális életét, ill. ennek Margó című rovata folyóiratokat és könyveket is szemléz. Noha ez az időszaki kiadvány nem a felsőoktatási intézmény kiadványa, hanem teljes egészében Vitéz Ferenc vállalkozása, aki az impresszum alapján „írja, szerkeszti és kiadja” azt, legalább egy fotót megérdemelt volna mint a kultúraterjesztés példája és egyúttal eredménye. Ugyanígy hiányolom a Lícium internetes portál bemutatását is.7 A debreceni tanítóképző kiemelkedő rendezvényei közül egy eseményt ír le részletesen Goda Éva. 2006. december 14-én emlékülésre és szaktanterem avatási ünnepségre került sor Dr. Kertész Gyula (1935-2002) könyvtár szakon oktató intézeti tanár, könyvtári szakcsoport-vezető, főiskolai docens emlékére. Dr. Kertész Gyula tanár úr özvegye férje szellemi hagyatékának egy részét felajánlotta a főiskolán folyó könyvtár szakos képzés céljaira. Emlékülés, majd ünnepség keretében elnevezték és felavatták a főiskola könyvtáros szaktantermét Dr. Kertész Gyula szaktanteremnek.8 A család és az egykori hallgatók mellett résztvettek az ünnepségen a szakma prominens képviselői és a Dr. Kertész Gyula emlékérem tulajdonosai, amint az a Képmelléklet számos fotóján
28
29
is látható. A szaktanteremben állandó kiállítás kapott helyet Dr. Kertész Gyula tanár úr emlékére. Végül az informatikus könyvtáros szakkal kapcsolatos terveket sorolja fel dr. Goda Éva. Meglepett, amint a szerző kifejti, hogy a tanító alapképzésben szereplő tantárgypedagógiai szakmai irányok között nem szerepel a könyvtári ismeretek tantárgypedagógiája, holott ezeket az ismereteket nemcsak tanítani kell az 1–4. osztályban, hanem – ideális esetben – minden tantárgy tanítása keretében alkalmazni is. „A főiskola korábbi vezetése is, de különösen a tanító szakon oktatók ezelől mereven elzárkóztak…” 9 Hogyan fognak akkor „élethosszig tanulni” a jövő generációi? További gond az informatikus könyvtár szakosok számára a szakmai gyakorlat, ugyanis a főiskola könyvtára továbbra is a Blaháné utcán van, a főiskolától távoli épületben. A tervek között természetesen az oktatás színvonalának további emelése is szerepel… A mellékletekben az egyes szakok óraterveit, továbbá az előző tanulmányhoz hasonlóan a hallgatók létszámát, oktatói névsorokat, sőt, még a könyvtári gyakorlatot vezető könyvtárosok névsorát is megtaláljuk. Dr. Sipos Anna Magdolna Ph.D., tudományos főmunkatárs „Public library vagy népkönyvtár Magyarországon” című tanulmánya nyitja az „Előadások” sorát. A szerző tanulmányát több okból is érdemes elolvasni: egyrészt adatokkal bizonyítja, hogy a népkönyvtárak létesítése is sokat jelentett a „könyv nélküli” falvak tömegében, másrészt leírja, hogy a „public library” gondolata – hála a XIX. század végi, XX. század eleji Magyarország nyitott könyvtárszakmai gondolkodásának – a korabeli szaksajtóban teret nyert. Olyan döntéshozók támogatták ezt a gondolatot, mint például Wlassics Gyula, aki nyolc éven át volt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium irányítója és elsőként dolgozott ki a könyvtár- és múzeumüggyel kapcsolatosan egy koherens közgyűjteményügyi koncepciót. A tanulmány jelentősége többek között Wlassics tevékenységének napjaink könyvtári szakirodalmától eltérő értékelésében rejlik. A nyilvános közkönyvtári modell mind a szakmai, mind a művelődéspolitikai körökben György Aladár írása nyomán vált a szakmai párbeszéd alapjává, majd 1886-ban Ballagi Aladár vállalkozott az angolamerikai könyvtári modell részletes bemutatására.10 A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsában működő szakembereknek fillérre pontosan kiszámolták az
új, korszerű könyvtári ellátás költségeit és még a háború alatt is dolgoztak a terveken, de az azt követő nemzeti tragédiák sora mindent meghiúsított. Gáborjáni Szabó Botond PhD., főiskolai docens egy debreceni patikus, Kazay Sámuel (1711–1797) magánkönyvtárának példáján keresztül mutatja be, hogy a korabeli debreceni értelmiség a kor színvonalán állt tájékozottságában, műveltségében, könyvszeretetében. Mindezek ellenére miért nincs mégis jó híre Debrecennek könyves vonatkozásban? Annak a városnak, amelynek még a címerében is szerepel a könyv – teszi hozzá a szerző is. A válaszhoz sorra veszi a közvéleményben leginkább elterjedt, ismert személyektől – Kazinczy Ferenc, Petőfi Sándor – származó véleményeket, felsorakoztatja az írástudással, analfabetizmussal kapcsolatos adatokat, továbbá ír a magyarázathoz megkerülhetetlen cívis életmódról, az idegenek számára „eretneknek” számító kálvinista mentalitásról, amely már „a másság elfogadása” problémaköréhez vezeti az olvasót. A mindvégig élvezetes tanulmányt kettő, napjaink könyvtári világát bemutató, szándékait tekintve problémákat is felvető írás követi. Dr. Fodor Péter, a FSZEK főigazgatója abból indult ki, hogy ma már nemcsak olvasók, hanem használók és látogatók is járnak a könyvtárakba, és ez a három csoportra tagolható közönség eltérő igényeket támaszt a kulturális intézményekkel szemben. Természetesen használók és látogatók korábban is megfordultak az intézményekben, az elvárásaik viszont jelentősen megváltoztak. A problémát abban látom, hogy tud-e a könyvtár elég gyorsan és az elvárt minőségben választ adni a változó igényekre, esetleg elébe tud-e menni az igényeknek, vagy valamilyen okokból nem képes erre, és emiatt nem választ-e a használó vagy a látogató másik intézményt a könyvtár helyett? Ad absurdum: megmarad-e a könyvtár mint intézmény, ill. átalakul-e, és ha igen, mi lesz belőle vagy helyette? A szerző ír az olvasás drasztikus visszaeséséről, továbbá arról, hogy milyen a társadalmi megítélése az adott település könyvtárának és ezen keresztül a könyvtári rendszernek. „Ha a könyvtárnak van piacképes szolgáltatása, akkor miért nem mutatjuk be, ha nincs, miért beszélünk róla?” 11 – kérdezi.A gazdasági válság, az informatikai világ újabb és újabb kihívásai, az esélyegyenlőség biztosításának igénye és a könyvtárnak az élethosszig tartó tanulásban való részvétele mind-mind további kérdések sorát vetik fel. Ez olyan írás, amit többször is el kell olvasnunk ahhoz, hogy megérthessük a problémafelvetéseket és átgondolhassuk a vála-
30
31
szainkat. Azzal minden kolléga egyetérthet, hogy a könyvtár olyan értékhálóként működik, amely stabil értékrenden és minőségen alapul. Különösen aktuális ez a gondolat a debreceni népművelő-könyvtáros képzés ötven éves jubileumán, hiszen mind a tanárok, mind a diákok hozzájárultak az értékmentéshez és az értékteremtéshez. Szabó-Kulcsár Kornélia, a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Kenézy Élettudományi Könyvtárának munkatársa főiskolásként az informatika műveltségterületet vette fel a tanító-könyvtár szak mellé. Előadásában az orvostudomány területén folytatott, folyóiratokon alapuló, naprakész tájékoztatás és a beszerzési folyamat napos és árnyékos oldalait tárja elénk. Ma már hozzáférhető az elektronikus folyóiratok rendszerezését szolgáló lista, amely folyamatosan bővül az előfizetett elektronikus könyvekkel és adatbázisokkal is: elérhető az Egyetemi Könyvtár honlapján E-resources@UD címen. Az elektronikus folyóiratok térhódításával a jövőben nő az ehhez hasonló szolgáltatások könyvtári jelentősége. A felhasználók számára fontos Linkfeloldó szolgáltatást és az indexelt keresőt is bemutatja. Ez utóbbira jó példa az EBSCO indexelt keresője, amelyet más témákban is ajánlhatnak a kollégák az érdeklődőknek. Végül az előadásokat Lukovics András, a debreceni Kölcsey Művelődési Központ nyugalmazott igazgatója zárja, amely címe alapján „szubjektív vélemény” a népművelői munka eredményeiről és kudarcairól Hajdú-Bihar megyében. A népművelőkönyvtáros szakon végzettek biztosították a megye szakember-ellátottságát. A megyében dolgozó népművelő kollégák összefogása, rendszeres szakmai alap- és továbbképzése a megyei módszertani központ feladata volt. A Megyei Művelődési Intézet az idén országos irányítással megyei irodákat hozott létre, míg korábban a megyei népművelési tanácsadókat maguk a megyék tartották fenn. „Népművelőnek lenni nem egy munkakör, foglalkozás volt, hanem életforma, teljes embert kívánt a feladat ellátása…”12 Így van ez a könyvtáros pályával is. Lukovics András összeveti írásában a rendszerváltás előtti és utáni helyzetet, ő is – miként a könyvtárosok – kitér a pálya társadalmi elismertségére és arra, hogy művelődésre, regenerálódásra, kulturális értékeink őrzésére és továbbadására ma is szükségünk van. Impozáns névsort és néhány fontos gondolatot közöl olyan emberekről, akik népművelő szakosként, a tanítóképzőben szerzett diplomával váltak elismert szakemberré, híres emberré.
Ez a felsorolás már átvezeti az olvasót a kötet harmadik, egyben legnagyobb részébe, a Pályaképek közé, hiszen azok tükrözik a legalaposabban, milyen szellemiséget és értékeket vittek magukkal a hallgatók a debreceni tanítóképzőből, akár népművelő-könyvtáros szakon, akár tanítóként speciálkollégiummal kiegészítve vagy akár a legújabb, informatikus könyvtáros szakon végeztek. Különböző generációkról, hosszabb-rövidebb életpályát befutott személyekről olvashatunk itt, akiket akár ismerhetünk is, mégis új oldalukról mutatkoznak be nekünk. A könyvtáros szakemberként és népművelőként egyaránt ismert Mándy Gábor erről így vall: „De mi is ez a szellemiség? A népművelésnek, ahogy mi megtanultuk, nincs jövője. Az értékközvetítés feladata azonban mindig aktuális marad, ezt nemcsak intézményesen, hanem magánemberként is lehet művelni…Spontán szerveződésekben, az Interneten, a kultúrában, a politikában – ahol csak akad a számunkra feladat.”13 A Pályaképek fejezet nem véletlenül kezdődik Suppné Tarnay Györgyi írásával. A képzésben résztvevő oktatóként első munkahelye 1964–1993-ig a Debreceni Tanítóképző Intézet, majd később Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola volt. Részletesen megismerkedhetünk Györgyi életével és gazdag pályafutásával, beleértve azt a hihetetlenül sokrétű tevékenységet, amit a hallgatókért és az intézményért tett. Az ő munkájának is köszönhető, hogy a debreceni népművelő-könyvtáros szakpár 18 év alatt nappali és levelező tagozaton összesen 2362 jól felkészült szakembert adott a hazai kultúrának. Györgyi a 80-as években bekapcsolódott az olvasótáborok szervezésébe és a szakmai közéletbe. Diákjaival is megismertette mindezt, arra törekedve, hogy „életszerű” tudást szerezzenek. Györgyivel együtt én is bízom abban, hogy a könyvtár a jövőben is a pozitív emberi kapcsolatok építésének intézménye marad.14 A sokféle életút, pályakép közül néhány, a teljesség igénye nélkül: Takács Mihály tiszacsegei népművelő; Fazekas Csaba zenész, hajdúszoboszlói művelődésszervező, a Debreceni Jazz Napok mindmáig aktív résztvevője, aki az azóta elhunyt Kígyós Sándor szobrászművész, egykori iskolatársa hatására választotta a könyvtárnépművelés szakot; Nagy Zoltán Ferenc muzeológus, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete történetéről szóló kötet képszerkesztője; Bagossiné O. Szabó Katalin iskolai könyvtáros, 2010-ben a Hajdúböszörményért-díj kitüntetettje; Egyedné Ricsei Anna, aki balmazújvárosi könyvtárosként kezdte pályáját; az élethosszig
32
33
tartó tanulás fontosságát hangsúlyozó Sipos Anna Magdolna; a Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusa, Pappné Mészáros Johanna; a kultúrakutatóként ismert T. (Tapody) Kiss Tamás; a Téka hasábjain rendszeresen publikáló, a Méliusz Központban dolgozó, kommunikáció – informatikus könyvtáros szakon végzett Szatmári Alexandra vagy Szabó Ildikó, aki jelenleg a Debreceni Agrártudományi Egyetem olvasószolgálatos könyvtárosa. Említhetném azokat is, akik Debrecenben tanultak, de az élet más településekre – Debrecenen és a megyén kívülre, esetleg külföldre – sodorta őket vagy már a pályát is elhagyták. Minden pályaképben közös, hogy milyen sokrétű munkát, sokféle feladatot végeztek, végeznek. Mindannyian szívesen emlékeznek Debrecenre és a diákévekre. A pályát, amire a tanítóképzőben felkészítették őket, ma is szeretik, vagy ha már nem is művelik, szeretettel emlékeznek rá. A kötetet a Sipos Anna Magdolna által választott Jean-Paul Sartre-idézettel ajánlom a Téka olvasóinak figyelmébe: „Az életben az ember elkötelezi magát, és ezzel saját portréját rajzolja”.
„A Néző.Pont archívum fellapozható a www.licium.hu oldalon és az Országos Széchényi Könyvtár Elektronikus Periodika Archívumában (www.oszk.epa.hu)” - olvasható a Néző.Pont 2013. 52-53. kötet (39. megjelenés) impresszumában. 8 Goda Éva: Kertész Gyula élete, munkássága. Bényei Miklós: Kertész Gyula, a bibliográfus : Emlékező vázlat. In: http://epa.oszk.hu/01300/01367/00122/pdf/04memento.pdf Letöltés időpontja: 2013.11.12.17.20 A fenti két előadás a Kertész Gyula-emlékülésen hangzott el. 9 Goda Éva: A könyvtári szakemberképzés 1976-tól napjainkig, 2013. In: A debreceni népművelőkönyvtáros képzés jubileumi évkönyve, 1963-2013. – p. 44. 10 Ballagi Aladár: Az „Astor-Library”. In: Magyar Könyvszemle. 1886. p. 270-282. 11 Fodor Péter: Változó könyvtárak ma : Lehetséges kérdések – lehetséges válaszok. In: A debreceni népművelő-könyvtáros képzés jubileumi évkönyve, 1963-2013. – p. 80. 12 Lukovics András: Szubjektív vélemény a népművelői munka eredményeiről és kudarcairól. In: A debreceni népművelő-könyvtáros képzés jubileumi évkönyve, 1963-2013. – p. 87. 13 Mándy Gábor: Mi dolgunk a világon? In: A debreceni népművelő-könyvtáros képzés jubileumi évkönyve, 1963-2013. – p. 98. 14 Suppné Tarnay Györgyi: Fél évszázad a debreceni könyvtárosképzésben, s a hazai könyvtári kultúra alakításában. In: A debreceni népművelő-könyvtáros képzés jubileumi évkönyve, 19632013. – p. 90-94. 7
Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Könyvtár Központi Könyvtára
Jegyzetek: A debreceni népművelő-könyvtáros képzés jubileumi évkönyve, 1963-2013 / [szerk. Goda Éva, Suppné Tarnay Györgyi] ; [kiad.a Debreceni Református Hittudományi Egyetem]. – Debrecen : DRHE, 2013. – 256 p. : ill., részben színes (fotó). 2 Éger Veronika: “Debrecenben diáknak lenni fantasztikus volt!”. In: Könyvtári Figyelő. 51. évf. 2. sz. 2005. In: http://ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/2005/2/eger.html Letöltés időpontja: 2013.11.12.17.00 3 Szövényi Zsolt: Beköszöntő. In: A debreceni népművelő-könyvtáros képzés jubileumi évkönyve, 1963-2013. – p. 6-8. A szerző nyugalmazott minisztériumi főosztályvezető. 4 Fekete Károly: Ajánlás : Ötven év a könyvtáros képzésért. In: A debreceni népművelő-könyvtáros képzés jubileumi évkönyve, 1963-2013. – p. 5. A szerző, dr. Fekete Károly a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) rektora. 5 A sajtóműfajokról Arany Lajos újságíró önálló jegyzetet állított össze, amely már a napjainkban terjedő online újságírással is foglalkozik. Arany Lajos: A hírtől a tárcáig : Sajtóműfaj elmélet : Főiskolai jegyzet. - Debrecen : KFRTKF, 2001. - 179 p. Bibliogr.: p. 169-179. 6 Válogatás a Debreceni Főnix első 25 számából / fel. szerk. Arany Lajos. - Debrecen : Kölcsey F. Ref. Tanítóképző Főisk., 2003. - p. 2-3. 1
34
35
ISMERKEDÉS EURÓPA NYELVEIVEL JÁTÉKOS FORMÁBAN Európa a nyelvek tárháza. Az Európai Unió és az Európa Tanács 2001-et a nyelvek európai évének nyilvánította, azóta pedig minden év szeptember 26-a az európai nyelvek ünnepe. Ez a nap három célt hivatott szolgálni: felkelteni az érdeklődést a többnyelvű Európa iránt, ápolni a kulturális és nyelvi sokszínűséget, valamint lehetőséget adni az iskolán kívüli játékos, könnyed nyelvtanulásra. Intézményünkben immár évek óta szintén hagyománnyá vált ennek a napnak az „ünneplése”. A Méliusz Juhász Péter Könyvtár nyelvi részlege minden évben, szeptember 26-án megrendezi a Nyelvek Európai Napját. Célunk, hogy a fiatalok megismerjék a kontinens országait, hogy ez által az ott beszélt nyelvek iránt is jobban érdeklődjenek majd. Játékos formában összeállított feladatlapokkal vártuk a résztvevőket. Minden korosztály képviseltetni szokta magát. Általános iskolások, középiskolások, felsőoktatásban tanulók, és egyéni érdeklődők is részt vettek a nyelvi napon. Ezért igyekeztünk változatos feladatokkal kielégíteni minden korosztály igényeit, érdekes információkkal szolgálni, játékos, élvezhető formában. Természetesen most is, mint minden évben, a résztvevőknek apró ajándékokkal kedveskedtünk. Idén a következő feladatokkal készültünk: óriás keresztrejtvény a „Kezdők” nyelvkönyv sorozat segítségével, amelyekből az idegen szavakat kikeresve, és megfelelő sorrendben egymáshoz párosítva kapták a rejtvény megfejtését. Ezt aztán az előre kivágott betűkből rakták ki szókirakó formájában. Hogy aktivizáljuk is a gyerekeket, activityvel is készültünk. Ennek lényege, hogy Európa országaiból kiválasztottunk néhányat, majd az országok jellemzőit egy csapattag lerajzolta, és a többieknek kellett kitalálniuk, melyik országról van szó. (pl. FranciaországEiffel-torony, Diadalív; Spanyolország-Bikaviadal). A memóriajáték és az Európa kvíz olyan sikeres volt az évek során, hogy ezeket idén is meghagytuk, plusz feladatként. Újítás volt, hogy ebben az évben a könyvtár zenei részlege is csatlakozott a ren36
dezvényhez. Az érdeklődők a különféle nemzetek zenéivel, és a népi hangszerekkel ismerkedhettek meg, zenehallgatással egybekötve, a könyvtár első emeletén lévő zenei részlegünkben. Természetesen most is készültünk díszítéssel, őszi „papírfalevelekkel”, amelyekre felírhatták gondolataikat, majd felakaszthatták azokat a „Tudás Fájára”. Valamint színes lufikkal tettük még vonzóbbá a környezetet. Most is, mint minden évben előzetes jelentkezésre volt szükség, hiszen igen népszerű a rendezvényünk. Míg 2011-ben 1 napos volt, a múlt évben két napossá bővült, idén pedig a jelentkezők nagy számára tekintettel 3 naposra bővítettük a nyelvi napo(ka)t, így szeptember 25-én, 26-án és 27-én is érkeztek hozzánk iskolai csoportok. Idén jöttek csoportok a Petőfi Sándor Általános Iskolából, a Lilla Téri Általános Iskolából, a Dózsa György Általános Iskolából: alsó és felső tagozatosok egyaránt; valamint a Brassai Sámuel Gimnázium és Műszaki Szakközépiskolából. A létszám az eddigi évekhez hasonlóan megközelítette a 200 főt. Több olyan osztály is volt, akik évek óta visszajáró vendégeink, minden évben lelkesen jönnek újra és újra. Idén is jelezték a pedagógusok, hogy a diákok külön kérték őket, hogy jöhessenek a könyvtárba a Nyelvi Napra. Számunkra ez jelenti azt, hogy a rendezvényünk sikeres, és érdemes a diákokat az iskolán kívül kötetlen, játékos formában ösztönözni a nyelvtanulásra. Felhívni a figyelmet ennek fontosságára, és természetesen mindezt összekötni a könyvtárhasználattal. Szatmári Alexandra tájékoztató könyvtáros Méliusz Juhász Péter Könyvtár Központi Könyvtára
37
TÜNDÉRKÖNYVTÁRUNK AKTÍV ÉLETKÉPEIBŐL ...
Idén a Zenei Könyvtár is bekapcsolódott a Nyelvi napba
A gyerekek élvezték a játékos nyelvi feladatokat 38
Intézményünk 2013. február 8-án adott helyett a Szép Magyar Beszéd verseny városi, városkörnyéki fordulójának. Az 5-6. és 7-8. korosztályban 17 diák mérte össze tudását, bizonyítva rátermettségét a szabadon választott és a kötelező szöveg felolvasásával. A háromtagú zsűrinek nem volt könnyű dolga, de a szoros versenyt követően a pontszámok alapján Szilágyi Adrienn jutott tovább a (Kálvin Téri Általános Iskolai Tagintézmény, Püspökladány) regionális fordulóba. „Tündérolvasók” regionális szövegértő versenyünkre 69 csapat (187 tanuló és 34 felkészítő pedagógusa) nevezett be, még 2012. októberében. A két írásbeli fordulóban Balázs Ágnes: Lufi és Szamóca, Csukás István: Nyár a szigeten; Balázs Ágnes: Lufi és a zűrös vakáció, G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják című művének feldolgozása várt a résztvevőkre. Majd a legtöbb pontszámot összegyűjtő nyolc csapat tagjai, a szóbeli döntőnkön 2013. március 20-án megrendezett színvonalas versengéssel, alapos felkészüléssel bizonyították tudásukat és szövegértésüket. A zsűri tagjait: Balázs Ágnes írónő, Szabó Attiláné Csontos Erzsébet tanácsnok asszony és Csobán Róbert, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár módszertani osztályvezetője volt. A vidám hangulatú, ugyanakkor éles versengésben eltöltött délelőtt értékes könyvjutalmak átadásával és az írónővel való személyes beszélgetéssel, valamint dedikációval zárult. Helyezések: I. Könyvforgatók csapat Szolnokról, II. Rákóczi lányai csapat Szolnokról, III. Betűfalók csapat Hajdúböszörményből. Az első nyolc csapat jutalmazásán felül – a szoros összpontszámokra való tekintettel – további három csapatot részesítettünk könyvjutalomban. Zsáka Könyvkukac csapatát, mely visszalépett a döntőben való szerepléstől, Szolnokról az SZJG-sek csapatát és Kabáról az Ördög és Angyal csapatot.Pályázati tevékenységeink száma is egyre nő. Ezt bizonyítja a „Kis felfedező” elnevezéssel útjára indított programsorozatunk a TAN-GO – Tanórán kívüli foglalkozások Püspökladányban, kulturális intézmények bevonásával TÁMOP-3.2.13-12/1-2012-0049 sz. pályázat keretében. A húsz alkalmat magába foglaló foglalkozássorozaton óvodások vettek részt, kötött létszámban, 8 fővel. A Kis felfedező könyvsorozat 5 kötetére épültek az isme-
39
retszerző kalandozások, ahol sok új információra tettek szert a kicsik. A program sikerét bizonyítja, hogy a közeljövőben is számítanak a program folytatására. Szintén ennek a TAN-GO-s projektnek a keretében került sor a „Mesevonat” elnevezésű mesefoglalkozásokra. E tehetséggondozó program keretében magyar népmesékkel ismerkedhettek az ugyancsak óvodás résztvevők játékos formában. Az o r s z á g o s Olvass velünk! elnevezésű szövegértő versenyre 104 csapat nevezett be, közöttük két püspökladányi csapat is. Az SzJG trió: Csáti Erika, Daróczi Petra, Somogyi Viktória (302 pont) 5. helyen végzett. Felkészítőjük: Andrási Istvánné Tünde. Karacs csajok: Angyal Virág, Csontos Erzsébet, Rácz Vivien Zsuzsa (301 pont) 6. helyen végzett. Felkészítőjük: Mészáros Eszter. A szóbeli döntőbe a legtöbb pontot szerzett 12 csapat juthatott be. Mivel egy intézményből csak egy csapat vehetett részt a végső megmérettetésen, ezért gyermekkönyvtárunkat az SzJG trió csapata képviselte 2013. május 28-án Budapesten. A nyári időszak is mozgalmasan telt számunkra. Hétről-hétre más-más tematikus tábort kínáltunk a gyerekeknek. Tündérkuckónkba vártuk az érdeklődő gyerekeket 2013. július 1-től. Érkezett is sok Tündérlányka és Tündérfi. Miközben kedves kis történetekkel ismerkedhettek meg, játszhattak napról napra gondolkodtató, vidámító, tréfás játékokat. Szorgos kezek táborunk barkácsdélelőttjein, 2013. július 8–12. között ismét egyedi, tetszetős játék- és dísztárgyakat készítettek az alkotókedvű gyerekek. Résztvevőink quilling technikával képeket, medálokat, kincses ládikákat, díszdobozokat, ajtókopogtatókat hoztak létre. Méhecskéket kindertojásból, pillangókat és karkötőt merített papírból, pörgettyűket, léghajót, kulcstartót habszivacsból alkottak. Kezeik nyomán sok-sok kedves, színes ötlet valósult meg. Az idei Örökség táborunk témája a díszítőművészet volt. Az első napon ellátogattunk Csibi Gyuláné Ica nénihez, aki szűrhímző tudományából adott nekünk ízelítőt. Következő utunk Hornyák Sándorné Julika nénihez vezetett, aki a riselés technikáját és gyönyörű horgolt tortáit mutatta meg. A harmadik napon Egri Gyula bácsi fafaragó mesebeli csodáit tekinthettük meg. Az elkövetkező nap Kiss Dánielné Ica néni várt minket a különböző szépséges horgolt alkotásaival. Táborunk zárónapján a múzeumba látogattunk el, majd összefoglaltuk az előző napokban látottakat. Sok-sok emlékezetes, csodálatos pillanattal telt meg a tarsolyunk. Időpont: 2013. július 15–19.
Tündérkönyves táborunk is várta kis olvasóinkat 2013. július 22– augusztus 2- ig. Balázs Ágnes nagy sikerű sorozatának első kötetével, a Lufi és Szamócával. A bájos történet magával ragadta a gyerekeket, miközben játékos feladatokon keresztül erősítettük szövegértésüket. Miközben aktív tábori életet éltünk a hétköznapokon, hétvégenként sem tétlenkedtünk. Településünk Ladányi nyár elnevezésű programsorozatának nyitórendezvényén kézműves foglalkozást kínáltunk az érdeklődőknek. A nyári záportól sem rettenő résztvevők quilling technikával készült papírképei és krepp papírból készült pillangói, karkötői tovább színesítették az est hangulatát. A záró rendezvényen pedig játszóházzal vártuk a Főtérre kilátogató gyerekeket és szüleiket. A rövid pihenő után ismét nagy lendülettel indítottuk az őszi programjainkat. Ennek első állomásaként 2013. augusztus 28-án került sor Irodalmi keringőkönyvtári szolgáltatásfejlesztés Püspökladányban elnevezésű TÁMOP-3.2.4. A-11/1-2012-0083 sz. programsorozatunk projektnyitó rendezvényére. Vendégeink Dr. Gombos Péter előadását hallgathatták meg, és az est második felében Endrei Judittal folytathattak kötetlen, személyes hangvételű beszélgetést. Mivel településünkön jelenleg nincs működő könyvesbolt, ezért könyvtárunk vállalta fel 2013. szeptember 13-án az Olvasás éjszakájának megrendezését, melynek keretében Cserebogár szekrénykét avattunk fel, és könyvdominó láncot építettünk általános iskolai gyerekek részvételével. A délután folyamán író-olvasó találkozót szerveztünk, melynek vendége Bosnyák Viktória volt, aki beavatta kíváncsi közönségét a közeljövőben kiadásra kerülő könyvének kéziratába. Irodalmi keringő projektünk következő eleme a „Melódia” című zenés, mesés délelőtt 2013. szeptember 28-án indult el, melyen ölbeli játékokat és közös mondókázást kínáltunk a babás anyukáknak és apukáknak. Majd diafilmvetítéssel folytatódott programunk, melyben egy magyar népmesét ismerhettünk meg. Gyümölcskóstolóval és recept-csereberével zártuk a mozgalmas délelőttünk. Októbertől új programokkal várjuk a babás szülőket. Kéthetente, csütörtök délelőttönként Pöttöm játszóházunkba, illetve Diadém elnevezésű diafilm-vetítésre várjuk az érdeklődőket. Itthon vagy! Magyarország szeretlek! Országos programhoz településünk is csatlakozott.
40
41
Akik kilátogattak 2013. szeptember 29-én a Farkasszigetbe, csodálkozva vették tudomásul: a gyermekkönyvtár mindenhol otthon van.:) Hangszerpróbánkon bárki megszólaltathatta hangszereinket és bekapcsolódhatott alkalmi “zenekarunkba”. A „Könyvjelző” elnevezésű kistérségi, nyári olvasónapló-pályázatunk díjkiosztó ünnepségünkre 2013. október 9-én került sor olvasótermünkben. Ennek keretében jutalomkönyvek és egyéb ajándékok átadásával köszöntük meg a gyerekeknek, hogy az egész nyáron aktívan olvastak velünk. Íróvendégünk Bosnyák Viktória volt, aki szórakoztató előadása tovább emelte a rendezvényünk fényét. Az Országos Könyvtári Napok zárórendezvényeként Családi Könyvjelzőt rendeztünk a Könyves Vasárnapon, ahol több család vidám, könnyed vetélkedésével tettük még emlékezetesebbé olvasónaplónk ez évi olvasmányait. Andrási Istvánné és Mészáros Eszter Püspökladányi Tájékoztató és Közművelődési Központ, Könyvtár, Múzeum Városi Könyvtár Tagintézmény
Olvasás Éjszakájára
Utazás mesevonaton
Melódia délelőttön
42
43
AZ ORSZÁGOS KÖNYVTÁRI NAPOK RENDEZVÉNYEI A PETŐFI EMLÉKKÖNYVTÁRBAN 2013-BAN /AJÁNLÁSKÉPPEN MÁSOKNAK IS/
Kis felfedezőkkel
A cserebogár szekrényke felavatása 44
Az Informatikai és Könyvtári Szövetség felhívásában az idei Országos Könyvtári Napok központi témájaként az emberi kapcsolatok fontosságát helyezték előtérbe. A könyvtárban mi lehetne a legfontosabb, mint az író és az olvasó kapcsolata? Ezen az elven elindulva próbáltuk megtervezni programjainkat. Végül 2 író-olvasó találkozót, egy könyves közösségi oldal bemutatását és egy kétfordulós vetélkedőt kezdtünk el szervezni, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt lehetőséget biztosítva a részvételre. Elsőként az Ezoterikus klub keretén belül láttuk vendégül Kövesi Péter írót, nemrég megjelent könyve kapcsán. Ő Debrecenben született és itt alkotó író. Tinédzser korától kezdve foglalkozik ezotériával, spiritualitással, filozófiával és lélektannal. Jelenlegi tevékenysége kétirányú: ezotéria és természetgyógyászat. Könyvei mellett legalább száz cikke és tanulmánya jelent meg napi- és szaklapokban. „A csodaszarvas nyomában”c. művében, a témával kapcsolatos több évtizedes kutatómunkájának eredményét adta át az érdeklődőknek. A tények széles körű ismertetése mellett nem titkolt célja volt az olvasó elgondolkodtatása. A magyarság eredetével, őshazájával, nyelvrokonságával, mitológiájával, ősvallásával, kereszténységével foglalkozó mű józan középpontot keres régi politikai gondolkodást kiszolgáló, megcsontosodott elméletek és a között a túlzó, valóságtól elrugaszkodott felfogások között, melyek a magyaroktól származtatnak majd’ minden ősi, földi kultúrát. Kövesi Péter azt a valós és bizonyított őstudásunkat hangsúlyozza, amelyek léteznek, és mai életünkben is biztos gyökeret képeznek. Összegzésül és mintegy útravalóul beszélt a magyarokról, mint a nyilas népéről, amilyenné jó eséllyel válhatunk, ha egyre többen a megfelelő döntéseket hozzuk a mindennapi életünkben.
45
A családias légkörben zajló, beszélgetős találkozóról sok ismerettel gazdagodva távoztak vendégeink. Az előadó örömmel válaszolt felvetődött kérdéseikre. Kövesi Péter volt második programunk meghívottja is, de ezúttal a kamaszoknak írt „Nem leszek nemecsek!” c. könyvét ajánlotta. Alcíme: „Útmutató fiataloknak a nagybetűs Élethez” A szerző szerint: „Ez a könyv botrányosan szemtelen és tiszteletlen! Csupa olyasmiről szól, amivel a felnőttek nem értenek egyet, vagy legalábbis amit Neked nem mondanak el! Sokan fognak megharagudni érte. Szülők és tanárok elől gondosan elzárandó!” Valóban olyan témákat érintett, amik sokszor tabunak számítanak: mit értünk jóságon, hogyan legyünk úgy jók, hogy közben ne váljunk áldozattá. Ne hagyjuk, hogy átverjenek a reklámokkal! A szülők rég elcsépelt mondatai (Én a Te korodban már…”) Hogyan lehetünk egyediek? Szó volt függőségekről, szexualitásról, plasztikai műtétekről, stb. „Természetesen nem az osztályfőnöki órák és az idejét múlt „felvilágosító” könyvek stílusában, hanem arról és úgy, ahogyan ezekkel a kérdésekkel egy tinédzser „élesben” találkozik.” S hogy ezekről a témákról milyen nehéz beszélni, ezt igazolja a gyerekek szégyenlőssége. Bár sok kérdésük lett volna, mégis alig merték feltenni őket. Mentő ötletként papírra írták a kérdéseket, de még így is egymást unszolták a felolvasására. Kövesi Péter a saját facebook oldalára is felhívta a figyelmüket, és felajánlotta, hogy ott is szívesen válaszol a témával kapcsolatos kérdéseikre. A harmadik program szintén egy találkozó volt, mégpedig a „Könyv és közösség” találkozója. A mai fiatalok körében a közösségi oldalak használata és sikere garantált. A könyveké, az olvasásé - már kevésbé. E kettőt hozza össze a moly.hu olvasói közösségi oldal, ami a könyveket szerető embereket várja. Ennek a közösségi oldalnak, ami egyben a legnagyobb magyarországi könyves adatbázis is, Csukás Barnabás az egyik szerkesztője. Ő „civilben” a Tóth Árpád Gimnázium most végzős tanulója. Olyan tiniket hívtunk hallgatóságnak, akik maguk is szeretnek olvasni., valamint naponta aktívan „online” vannak. Azért volt érdekes ez az előadás, mert a gyerekek a tőlük nem sokkal idősebb diáktól hallhattak az olvasás fontosságáról, szeretetéről, ötvözve a világháló adta lehetőségekkel és az általuk sokat használt és szeretett közösségi oldalakkal.
Az előadásból megtudhattuk, hogy aki regisztrál az oldalra, az többek között olyan emberekkel megismerkedhet, akikkel megbeszélheti olvasmányélményeit. A tagok javaslatai alapján könnyebben tud újabb olvasni valót találni, illetve közvetlen kapcsolatot tarthat írókkal és kiadókkal. Akár többféle olvasási játékban, kihívásban vehet részt. Megtudhattuk mi az a „molybazár”, az „utazókönyv”, „örökbe fogadás zóna”, „molymazsolázó”. Az oldalon bárki elmondhatja véleményét az éppen olvasott műről és a legaktívabb használókból akár szerkesztőségi tag is válhat. A gyerekek helyben ki is próbálhatták a moly.hu használatát, valamint részt vettek egy játékban, melynek nyertese Leiner Laura legújabb könyvét, a „Bábel”-t kapta. A számunkra igen érdekes bemutatót bátran ajánljuk más könyvtáraknak is. Az utolsó program a „Debrecen testvérvárosai” vetélkedő volt. Témája ennek is a kapcsolatokhoz kötődött, Debrecen testvérvárosainak feltérképezésével. Szerettük volna érzékeltetni, hogy milyen fontos a kapcsolatok építése, ápolása, újabbak kialakítása akár népek, városok között is. Városunknak aránylag sok, 14 testvérvárosa van szerte a világban, melyek egyre nagyobb szerepet kapnak Debrecen életében. pl.: a Virágkarneválokon is mindig bemutatkozik közülük egy, több iskolának pedig pályázati, cserediák kapcsolata van ezen települések némelyikével. A kétfordulós vetélkedőt a 7-8 osztályos tanulók között hirdettük meg, 3 fős csapatok vehettek részt benne. Nem volt elvárásunk, hogy a gyerekek hosszasan készüljenek erre a versenyre, ezért az internet kínálta lehetőségeket használtuk ki az első forduló kérdéseivel. Olyan feladatokat kaptak, amelyek ebből a forrásból megoldhatók voltak, no meg némi kreativitásra is szükségük volt. A gyerekek nagyon szépen dolgoztak, több megfejtés is közel állt a maximális pontszámhoz. A 6 legjobban teljesítő csapatot hívtuk meg a második fordulóra, ami már a könyvtárban került megrendezésre. Itt is használhatták az internetet, de leginkább a földrajzi tájékozódó képességükre, és a kreativitásukra voltunk kíváncsiak. A verseny másfél órája nagyon jó hangulatban, tervezgetéssel, szorgos munkával telt. A végén nem maradt el a megérdemelt jutalom sem, a pályázatnak köszönhetően senki sem távozott üres kézzel, minden résztvevő csapat kapott egy kis ajándékot.
46
47
Résztvevőink minden programunkon jól érezték magukat, elégedetten, a lehetőséget megköszönve távoztak. Mindegyik előadónkat bátran ajánljuk minden kollégánknak, ha van rá lehetőségük, hívják meg őket! Albertné Hüse Katalin Rácz Anikó Boncsér Bernadett Méliusz Könyvtár Petőfi Emlékkönyvtára
Debrecen testvérvárosai
Beszélgetés Kövesi Péterrel, a „Nem leszek nemecsek!” című könyvéről
Csukás Barnabás a moly.hu-tól
48
49
A KÖNYVTÁROS HÍD AZ OLVASÓ ÉS A KÖNYVEK KÖZÖTT
Beszélgetés Kricsfalussy Istvánnéval, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helyismereti részlege osztályvezető könyvtárosával „A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény…. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz.” (Hamvas Béla)
Ibolya miatt is. Most abból az alkalomból beszélgetünk, hogy Ibolya nyugdíjba vonul. Nekem ez is hihetetlennek tűnik, pedig az Újkerti Könyvtárban, 2013. október 7-én egy baráti találkozó keretében búcsúztak tőle régi és új kollégái, ismrősei. A rendezvényt Kósa Lajos polgármester úr, könyvtárunk fenntartója is megtisztelte üdvözletével.
Első kérdésem szubjektív és természetesen a rendezvényekre vonatkozik. Tanultad, ellested valakitől a rendezvényszervezés titkait, vagy ez „belülről fakad”? – A legkézenfekvőbb válasz erre az lenne, hogy tanultam, hiszen végzettségem szerint a könyvtárosság mellet népművelő is lennék. A debreceni Tanítóképző Főiskolán 1975-ben szereztem diplomát. Valamennyien tudjuk, hogy a tankönyvből tanultak, az elméleti ismeretek mindössze jó alapul szolgálnak a „nagybetűs életben” kínálkozó feladatok megoldásához. Gyakorlati tapasztalatok, személyes kapcsolatok, ismeretségek nélkül csak „írott malaszt” lenne az iskolapadban megszerzett tudás. Szerencsés helyzetben voltam a ledolgozott negyven könyvtárosi évem alatt, hiszen bárhol is „szolgáltam”, mindig volt olyan kollégám, akitől elleshettem, megtanulhattam azokat a módszereket, melyeket később hasznosítani tudtam munkám során. Bevallom, eleinte nehezen ment a „nyüzsgés”, hiszen alapvetően „unterman” tipusú embernek éreztem és érzem magam mind a mai napig.
Ibolyát mint a Debreceni Városi Könyvtár munkatársát rendezvényeken ismertem meg. Ezek az alkalmak megmaradtak az emlékeimben. Szívesen gondolok arra, hogy mindig kedves, bensőséges légkör fogadott, miközben Ibolya szinte észrevétlen tudott maradni a házigazda szerepében. Olyan jól szervezett rendezvények voltak ezek, hogy akár tanítani is lehetne őket. Az összevont, „új” intézményben, a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban is hallhattam Ibolya beszélgetését dr. Bakó Endre „tanár úrral”, ami nagy élményem volt, többek között
Negyven év munkaviszony, negyven év könyvtárban. Hol volt az első munkahelyed? – Az első munkahelyem Kazincbarcikán volt. Ott kaptam az első fizetésemet, 1350 forintot. Mit jelentett számomra ez a város? Ezt a kérdést sokszor feltették nekem, de én magam is sokszor eltöprengek rajta. Elsősorban a függetlenséget, a szülői háztól való elszakadást jelentette. Ezen túl pedig kíváncsi voltam arra, hogy meg tudok-e állni a saját lábamom. Miért pont Barcika? Döntésemhez tudni kell, hogy tőzsgyökeres debreceni vagyok, „alföldi gyerek”, de a hegyeket mindig nagyon szerettem. A felfedezési vágy „romantikáján” túl az is vonzott, hogy a nővérem már évek óta ott élt és tanított egy szakmunkásképzőben. Ő hívott, mert szükség volt egy „függetlenített könyvtárosra” az iskolában, mivel a korábban megjelent és legendássá vált „Irányelvek a 18 éven aluli ifjúság könyvtári
50
51
ellátásáról” című rendelet szinte kötelező jelleggel előírta az iskolai könyvtárak működtetését. Természetesen nem tudtam mire vállalkoztam. A főiskola nappali tagozatának első évfolyamával a hátam mögött belecsöppentem egy számomra sok szempontból ismeretlen közegbe. A munka mellett levelezőn folytattam a főiskolát. A könyvtárossággal párhuzamosan, mint afféle mindenes, az ifjúsági klubot is vezettem. Csináltam és sikereket értünk el. Nagyon jó emberek között dolgozhattam. A legnagyobb öröm számomra mégis az volt, hogy a diákok, az olvasóim – akik sokszor nagyon hátrányos helyzetből indultak - megismerték, megszerették az olvasást és a könyvtárat is. Hét év elteltével, immár családosan, – férjemmel és első kis lányunkkal – visszatértem Debrecenbe, visszahúzott a „város szelleme”. Azóta (1980.szeptember 14.) dolgoztam a Debreceni Városi Könyvtárban és ahogy az a búcsúztatón viccesen elhangzott, „négy igazgatót éltem túl”. A könyvtárosok köztudottan hűségesek munkájukhoz, munkahelyükhöz, az olvasókhoz, a könyvekhez.
Milyen örömökkel és gondokkal szembesültél pályakezdőként?
– A pályakezdésem először csak örömöket hozott. Fiatal voltam, tombolt bennem az „ide nekem az oroszlánt is” érzés vehemenciája. Úgy éreztem, hogy az a tudás, amit a főiskolán megszereztem, elegendő lesz ahhoz, hogy egy rendszertelen könyvhalomból zökkenőmentesen kialakítsak egy működő iskolai könvtárat. Kitaposatlan volt az út, meglehetősen göröngyös, de végül mégis sikerült. A gakorlati élet sokszor köszönő viszonyban sem volt a tanultakkal, de kaptam szakmai segítséget a közművelődési könyvtárosoktól. A legnagobb gondot egyébként az okozta nekem, hogy a könyvtáros szakmának jóval kisebb volt a társadalmi elfogadottsága, megbecsültsége, mint más foglalkozásoknak.
Mely könyvtári feladataidra emlékszel vissza a legszívesebben?
– A könyveket már kisgyerek koromban nagyon szerettem, idősebb testvéreimtől és szüleimtől is mindig azt kaptam ajándékba. Szerettem az új könyv mással össze nem téveszthető, friss nyomdaillatát, a papir zizegését. Később az vonzott, amit olvastam a lapokból. A legnagobb és a pályámat eldöntő hatással mégis a gimnáziumi magyartanárom és osztályfőnököm volt rám. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumában Boda Istvánné, Judit néni tanította a magyar irodalmat, de úgy, hogy még most, több, mint negyven év múltával is emlékszem arra, amit Apollinaire-ről, József Attiláról, Németh Lászlóról, Illyés Gyuláról mondott. Olyan modern szemléletű, komplex, művelődéstörténettel fűszerezett órái voltak, hogy sokunkat további kutatásra, hozzáolvasásra ösztönzött. Nem tudok eléggé hálás lenni Neki azért a sok szépségért, szellemi kincsért, amit átadott nekünk. Emellett a gimnáziumnak nagyon gazdag könyvtára volt, ahová szünetben is leszaladhattunk. Lakásunkhoz közel, a Libakertben abban az évben nyílt meg a Városi Könyvtár egyik fiókkönyvtára, melynek a kezdetektől olvasója lettem. Valahogy így állt össze az én pályaválasztásom.
– Az első munkahelyemen, a szakmunkásképző könyvtárosaként nagy sikernek tekintettem, ha a diákok bejöttek a könyvtárba, könyvet vettek a kezükbe, kölcsönöztek, szakkönyvekből felkészültek az óráikra, vagy a városi és megyei versenyekre együtt készülhettünk. A debreceni Városi Könyvtár dolgozójaként az ÁMK-val közös fenntartású, kettős funkciójú könyvtárban (ma az Újkerti Könyvtár) kísérleti jelleggel dolgoztunk a Zsolnai-program könyvtári feladatainak kidolgozásában. Kölcseyről és Huszár Gálról állítottam össze nagyobb lélegzetű ajánló bibliográfiát. A Zenei Könyvtárban, ahol közel hat évet töltöttem, tanulságos volt, hogy megismerhettem a gyakorlatban is a „nem hagyományos dokumentumok” feldolgozását. A „régi” Benedek Elek Könyvtárban megismerkedtem a számítógépekkel. A kezdeti ódzkodást lassan felváltotta az óvatos lelkesedés. Ez alatt azt kell érteni, hogy rájöttünk, mire lehet használni a gépekben rejlő tudást, ill. hogyan tudjuk a munkánkat megkönnyíteni. A legemlékezetesebb időszakom az utolsó tíz év volt a Központi Olvasóteremben. Kollégáimmal igazi “tündérkertet” varázsoltunk az olvasóknak, az érdeklő-dőknek. Túl hosszú ez az eltelt negyven év, hogy minden fontos, érdekes momentumot fel tudjak sorolni. Visszatérve a kérdésedre: mindenre nagyon szívesen emlékszem vissza, mert szép feladatokat kaptam vagy találtam ki magamnak. Úgy érzem, hogy képességeimhez, tudásomhoz mérten igyekeztem azokat tisztességgel megoldani.Természetesen ennek megítélése már más feladata lesz.
52
53
Mikor és hogyan tudatosodott benned, hogy Neked a könyvtárosság lesz a hivatásod?
Az informatikai fejlődéssel mindig lépést tartottál. Az „online referensz” világa is közel áll hozzád. Mit jelent számodra a LIBINFO mint szolgáltatás?
– Mint „mezei” internethasználó könyvtárosok, nagy örömmel vettük, mikor beköszöntött a „LIBINFO” - forradalom a tájákoztató munkánkat segítendő. A referensz szolgáltatás korábban is működött könyvtárainkban. Igyekeztünk minél részletesebben, a témát jól áttekintve minden információt átadni az olvasóknak. Azonban ez nem minden esetben jelentette a gyorsaságot és a kérdés teljeskörű megoldását. A LIBINFO szolgáltatás olyan információkhoz is hozzájuttatott, amelyeket saját állományból, informatikai hiányosságomból adódóan már nem tudtam elővarázsolni. A LIBINFO-könyvtárosok az ország egész területéről gyorsan, precizen, részletesen kidolgozva küldték az összegyűjtött információkat. Ehhez nagyon jól kapcsolódik Ranganathan negyedik könyvtártudományi törvénye: ami úgy hangzik „Óvd az olvasó idejét!” Ha ezt meg tudtuk valósítani, akkor biztosan visszajött az OLVASÓ a könyvtárunkba.
Mit gondolsz a web2.0-ás szolgáltatásokról, közösségi oldalakról?
– A közösségi oldalak a hálózat hálózatai. Lehet, hogy informatikai nyelven ez egyáltalán nem így hangzana, de számomra igy fogalmazódik meg. Mint ahogy a LIBINFO is egyfajta közvetlen kapcsolattartást jelent, úgy a mai rendszerben működő többféle közösségi oldal is ezt a célt szolgálja. Kedvenc gyerekregény hősöm, Lópici Gáspár a plakátra mondta, hogy az „az utca hírmondója”. A közösségi oldalakat nevezhetjük akár a könvtárak hírmondóinak is. Gyorsan, széles körben lehet tájékoztatni az olvasókat, érdeklődőket rendezvényekről, hírekről, fontos információkról. Megfigyelhető, hogy egy könyv keresettsége mennyire megugrik, ha valaki ajánló sorokat ír róla a hálón. Természetesen amennyi előny származik a láthatóságból, ismertségből, annyi bosszúság is adódhat, nem beszélve arról, hogy esetleg olyan információk is nyilvánosságra kerülhetnek, amelyeket nem is akartunk volna. Ezért tartottam mindig hasznosnak az újdonságokat ismertető továbbképzéseket, mert amit az egyszerű felhasználó saját kárán, hosszas kísérletezés útján ismer meg, azt az informatikusaink naprakészen és szakszerűen magyarázzák el. Az összevont debreceni közkönyvtár, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár központi könyvtárában, a Bem tér 19. sz. alatti Helyismereti részlegnek Te lettél az osztályvezetője. Helyismereti munkával korábbi 54
munkahelyeden, a Debreceni Városi Könyvtár Batthyány utcai olvasótermében is rengeteget foglalkoztál, vagy még azelőtt is? Ez nagyon személyes indíttatású kérdés. Összefügg azzal, hogy az ember egy bizonyos kor elérkeztével keresi a gyökereit, a kapaszkodóit. A helyismeret munka attól a pillanattól foglalkoztat, mikor visszaköltöztünk Debrecenbe. Azon kezdtem gondolkodni, hogy mi a titka ennek a városnak, miért vonzott vissza, mitől Debrecen Debrecen? A kutatásaimmal, keresgéléseimmel próbáltam azt a világot összegyűjteni, ami akkor múlt el, amikor a lakótelepek építésekor elveszett a régi Vénkert a Domokos utcai villáival, az Újkertből elűnt a régi Lehel utca kacskaringója, az utca végén a kúttal, középtájt az apró présházakkal. Lehetne még sorolni. Valahogy így kezdődött, aztán kitöltötte könyvtárosi munkámat is bizonyos szinten. Nem lettem helytörténész, csak egy olyan könyvtáros, akinek nagyon fontos a helyismeret, helytörténet. A Központi Olvasóterem munkatársaival éveken keresztül állítottuk össze a városi évfordulónaptárat. A Helytörténeti Fotótárral együttműködve tematikus kiállításokat szerveztünk. A Debrecen város 650. évfordulója tiszteletére rendezett vetélkedőben is részt vettünk dokumentumokkal, gyűjtőmunkával, szervezéssel.
Milyen lesz szerinted a helyismereti munka jövője a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban? – Csak az optimizmus hangján szólhatok a helyismereti munka jövőjéről. A Méliuszban már egyébként is hatalmas, szakszerűen feltárt dokumentumgyűjtemény állt az olvasók, kutatók rendelkezésére, nem is beszélve az ott dolgozók szaktudásáról, segítőkészségéről. Erről magam is meggyőződhettem még Olvasótermes időszakomból. A szolgáltatások színvonalát csak emelheti és emelni is fogja az egykori Helytörténeti Fotótár teljes állományának integrálása a helyismereti gyüjteménybe. A nevünk, a nevük is ezt bizonyítja: Méliusz Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye és Fotótára. A nyomtatott dokumentumok korábban megkezdett digitalizálása tovább folytatódik, reményeink szerint kiegészülve a több tízezres fotógyűjtemény digitális rögzítésével. A Virágkarneválon debütált egy újdonság, az internetes idegenvezetés, melynek megvalósításában is tevőlegesen részt vett a Helyismereti Gyűjteményünk valamennyi munkatársa. Több mint 70 épületen helyeznek el olyan kódot, amit felismernek az okostelefonok. Így a turisták és a 55
debreceniek könnyedén szerezhetnek információkat a város nevezetességeiről a QR-kódok felhasználásával. Ezt az új rendszert a Méliusz informatikusai és a Monguz Kft. dolgozta ki.a debreceni önkormányzat megbízásából.
Mit üzensz a pályakezdő kollégáknak?
– Biztos túl patetikusnak fog tűnni, de egy Kölcsey-idézet átalakításával (bár tudom, ez eretnekség) üzennék: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökűl, ha kihúnysz:” A KÖNYVTÁR MINDEN ELŐTT. Egyszerűbben megfogalmazva csak az szeretném mondani, hogy szeressék a könyveket, tiszteljék az olvasókat és legyenek hajlandók néha áldozatot hozni hivatásukért.
Mit kívánsz magadnak nyugdíjas éveidre?
Nem vagyok nagy igényű, csak mint a mesékben, három kívánságom van: Szeretet, Egészség, Biztonság. Ám ennek a háromnak számtalan variációja van. Kedves Ibolya! Az Újkerti Könyvtárban tartott összejövetelen egy „emlékkönyvvel” leptek meg kollégáid, barátaid. Egy dalt is kaptunk Tőled, Anna and the Barbies: Márti dala című versét. Még nem multimédiás a TÉKA, ezért mindenkinek ajánlom a Tőled kapott linket: http://www.youtube.com/watch?v=qtB-zjX5VEQ Ez a dal nagyon illik hozzád. Szívből kívánom, hogy álmaid, terveid nyugdíjasként váljanak valóra. Ha teheted, nézz be néha hozzánk. Mindig szeretettel várunk, akármilyen „zűrös és rohanós” is sokszor a munkánk. „Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni Majd az unokáknak, mikor körbeállnak Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!”
(Anna and the Barbies)
Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Könyvtár Központi Könyvtára
56
57
