HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI TÉKA

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI TÉKA

A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ tájékoztatója

Szerkesztõ bizottság Angyal László Dr. Bényei Miklós Csikai Elvira Dr. Csontosné Skara Ilona Jantyik Zsolt

Felelõs kiadó Dr. Csontosné Skara Ilona megbízott igazgató

HU ISSN 2060-1050

Készült a Kaligráf Nyomdában 320 példányban

1

2

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI

Támogatók

TÉKA

Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat

3

4

TARTALOM KÖZMŰVELŐDÉS Dr. KARDOS László: A táncházak éve Hajdú-Biharban 2012. Motivációk – egy felmérés tanulságai...................................................... 7 ANGYAL László: Az Év Kulturális Plakátja 2011.......................................... 24 RÁCZNÉ Fekete Ilona: Pezseg az élet az „Ifiházban”................................... 27 BERÉNYI Viktória: Örömnapok Hajdúszoboszlón......................................... 32 TÓTH János: KuKuCS program Balmazújvároson........................................ 34

KÖNYVTÁRAK Dr. DANI Erzsébet: „Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől” – „galaxisközi” gondolatok a generációs olvasási szokások fényében................. 40 BURAI István: Könyvtár jövő program....................................................... 48 SZABÓ Eszter: Az első hajdúböszörményi írótáborban könyvtáros szemmel............................................................................ 70 GELLÉR Ferenc: Százéves a Hajdú vármegye székháza................................. 77 SZABÓ Eszter: „Együtt értük, együtt velük”: TÁPOM-pályázattal az olvasáskultúra fejlesztéséért............................... 94 SZATMÁRI Alexandra: Leendő örökségeink.............................................. 109 BALOGHNÉ VIDA Irén: „Olvassunk együtt, könyvbarátok!”: a Kollégium Nagykönyvtárának olvasásnépszerűsítő vetélkedője............. 111 SZATMÁRI Alexandra: Galambok röppentek föl... Kortárs német irodalmi felolvasóest a Méliuszban................................ 114 SZATMÁRI Alexandra: Szerelmi történet, szociográfia és korrajz jól megférnek egymás mellett. Závada Pál volt a vendégünk a Méliuszban..... 117

KÖNYVISMERTETÉS

Dr. MÁTÉ Éva: A hipertext új arca........................................................... 119

5

5

A TÁNCHÁZAK ÉVE HAJDÚ-BIHARBAN 2012 MOTIVÁCIÓK – EGY FELMÉRÉS TANULSÁGAI

Az UNESCO Szellemi Kulturális Világörökség Kormányközi Bizottsága 2011. november 25-én felvette a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe a magyar táncház módszert. Budapesten az első táncházat 1972. május 6-án a Liszt Ferenc téri könyvesboltban a Bihari János Táncegyüttes szervezte meg. Ezen részt vett a Bartók Béla Táncegyüttes, az Építők Vadrózsák Táncegyüttese és a Vasas Művészegyüttes. Debrecenben először 1974. április 27-én a Kossuth u. 1. szám alatti Pódium teremben Tavaszi Táncesték címmel az Építők Hajdú Táncegyüttese hívta táncba az érdeklődőket. Az eseményről a Hajdú-Bihari Napló a következő tudósítást írta: „Duna-menti táncok a táncházban A debreceni táncház ma, szombaton este 7 órakor várja vendégeit a Kossuth u. 1. szám alatt lévő Pódium teremben, ahol Duna-menti táncok kerülnek bemutatásra, majd a széki táncrendet táncolhatják a részt vevők. A szombat esti program házigazdája – az elmúlt alkalmakhoz hasonlóan – az Építők Hajdú Táncegyüttese, valamint a Délibáb Népzenei Együttes. Az esten közreműködik a Lőwy Sándor Úttörőház néptánc együttese és Tücsök Zenekara, valamint az Arany János Általános Iskola Kisdobos Együttese. Hogy a nemrég létrejött táncház milyen népszerű, azt bizonyítják a széki születésű Fogarasi Márton elismerő szavai is, aki a legutóbbi táncház vendége volt, illetve lesz a ma esti foglalkozáson is.”

7

Örömmel állapítható meg, hogy az azóta eltelt évtizedek alatt Debrecenben és Hajdú-Bihar Megyében a néptánc hagyomány őrzésének, újratanításának mind több, színvonalas, követésre méltó eseménye valósult meg és él ma is.

I. Útjelző gondolkodók Kodály Zoltán Magyarság a zenében Magvető Könyvkiadó Bp. 1948. 32. o. „Nem lehet magyar, aki nem iszik a magyar kultúra csodálatos forrásából. … Nem tekinthetjük művelt embernek, aki nem ismeri a magyar népballadákat. El kell jönni az időnek, mikor a népzene – néptánc – is a magyar műveltség alapkövéhez számít.” 52. o. „De vajon a magyarságot (az ember) készen kapja a bölcsőjébe? Nem. Születése még senkit nem tesz magyarrá!” „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. Csak az a mienk igazán, amiért megdolgoztunk, …” Vargyas Lajos A magyarság népzenéje Zeneműkiadó Bp. 1981. 382. o. „Mit jelent a népdal a közösségnek: az emberiségnek, a nemzetnek? Azt az egyetlen művészetet, amelyet az emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát közösségi művészetet. … Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem magányosoké … Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta … Ez a jelentősége … a népművészetnek az összemberiség számára; ezt egyre jobban érzi és méltányolja minden nép, különösen az új nemzedék, 8

amikor egymás szőtteseit vásárolja, egymás dalait, táncait gyűjti, dalolja, táncolja.” Martin György A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya Szerk.: Felföldi László – Pesovár Ernő Jelenlévő múlt. Planétás Kiadó. 1997. 9. o. „A magyar múlt, a nyelv, a népköltészet, a népdal, a szokások iránti érdeklődés a néptáncra is kiterjedt. A nemzeti művelődés úttörői a néptáncra is felhívják a figyelmet, mint népünk jellemének egyik sajátos kifejezőjére.” Dudás Károly A Magyar Kultúra Napján A Magyar Kultúra Napja 1999. január 22. 26. o. Kiadta: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. „Ez az, ami még összetart bennünket: a magyar kultúra. Éljünk bármely szegletében a világnak. Megtart magyarnak és embernek … gyarapítsuk a magunk tehetsége szerint az egyetemes magyar kultúrát, ami által – hitünk szerint – az egész emberi kultúra gyarapodik.” Györffy István Alföldi népélet Néphagyomány és nemzeti művelődés Gondolat Bp. 1983. 464. o. „… Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést! … Európa bennünk az egyéniséget keresi és értékeli …”

9

Garay János 1834-ben Pesovár Ernő: A magyar tánctörténet évszázadai. 194. o. Néptáncpedagógusok Kiskönyvtára Népművelési Propaganda Iroda é.n. „Hogy a tánc szintoly állató (állandó) része a nemzetnek, mint akármely egyéb szokásai, nyelve, daljai, valamint játékszíne és muzsikája, öltözete és törvénye; ki tagadja? Ezek együvé véve teszik a nemzet bélyegét sajátiakká, másoktól különbözőkké: amely nemzet ezekkel nem bír, az nem nemzet, hanem csak néptömeg, nem magán álló, mert másoknak majma, lelketlen utánzója, vagy éppen rabszolgája.” Mátray kódex 1670 körül Pesovár E. im. 47. o.

Mert én szemem szemeiddel Szépen ismerkedik. Kezem akkor kezeidnek Szépen hizelkedik, Táncban lábam kedveskedik, Ezek mert akkor azt vélik, Hiába nem esik.” Arany János Öldöklő angyal Arany János összes költeményei 3. 500. o. Szépirodalmi Könyvkiadó 1962. „De vaj miképp írhassam én le, Óh nemzetem, szép táncodat, Búsulni és vigadni, mint te, Tud-e más nép az ég alatt? Ezt látni kell és érzeni, Mint a magyar szív érezi …”

„Kezet fogván, térdet hajtván, Jer menjünk táncba. Szerelmesen beszilgessünk Nagy nyájasságban.”

A Biblia ótestamentuma 126 helyen dicséri a táncot, a táncolókat (Pl.: Mózes II. könyve, Sámuel I. könyve, Ezékiel könyve.)

Vásárhelyi daloskönyv 1690 körül Pesovár E im. 47. o.

II. A tánc gyógyító gyökereink között

„ Egy szép táncot jókedvemből, Szép szerelmem, küldök, Kit gyakorta én magamban Tenálad éneklök, Táncolok, veled örülök, Vígan tetszik, hogy repülök Nagy boldogul élek. --------------------

A tánc egyidejűleg aktivizálja a halló-, a látó- és a motorikus idegeket. Ez által jótékonyan befolyásolja a vérkeringést, a lélegzést mint létünk fiziológiai alapjait. Szolgálja fizikai erőnlétünket, frissíti-fejleszti izmainkat. Ezen túlmutat azonban az a magasabb lelki-szellemi-esztétikai tevékenység, élmény, amelyet tánc közben élünk meg, és amelyre csak az ember képes. A tánc a kreativitás, az egyéni tehetség kipróbálásának lehetősége, az alkotás öröme, ezért is személyiségfejlesztő, lélekgazdagító, és ami a legfontosabb: a táncolás idején megszabadul elménk az olykor nyomasztó napi gondoktól. 10

11

Ha táncolunk, erőt gyűjtünk és erőt tartalékolunk létfenntartó cselekvéseink folytatáshoz. A tánc alkalma és kerete a társas együttlétnek, lehetősége az egymáshoz tartozás kifejeződésének, legyen az női körtánc, férfi verbunk, vagy páros tánc. Szerelem és tánc egymásból fakadó, az együtt táncolásból szerelem nyílhat, a szerelemtől erősödik a vágy: táncolni a kedvessel. Így van ez, amióta a világ - világ.

1. Néptánc együttesek, művészeti iskolák

III. A magyar néptánc

2. Táncházak – játszóházak

A Kárpát-medence néptáncainak, így a magyar néptáncnak is legfőbb törvénye - az improvizáció, - az individualitás (egyedi, önálló, külön létező egyénre jellemző megnyilvánulás).

Célja: néptánccal, népzenével, népi játékkal alkalmanként szórakozni minél szélesebb körben, nyilvános keretek között. Feltétele: szakember által vezetett eredeti (autentikus) néptánc, népzene tanítás.

A középkori körtáncok, a balkáni népek körtáncai (pl.: kóló) a rögtönzésre, az egyéni megnyilvánulásra nem, vagy csak nagyon szerény mértékben nyújtanak lehetőséget.

V. A táncházakban, néptánc együttesekben, művészeti iskolákban részvevők leggyakoribb motivációinak feltárása

IV. A magyar néptánc hagyomány átörökítésének lehetőségei A táncházak a néptánc együttesek és a néptánc tagozatos művészeti iskolák vezetőinek és közösségeinek szellemi szülöttei. A különböző korú emberek először az együttesekben ismerkedhettek néptánc hagyományunkkal, ott tanultak meg táncolni, ott érezhették meg a közösségi lét melegét, népi kultúránk emberformáló erejét. Számos példa bizonyítja azt a természetes folyamatot, hogy a táncházak részvevői közül, az ott átélt élmények hatására jelentkeztek az együttesekbe, hogy még teljesebben elsajátítsák e fontos hagyomány elemeit, rendszerét. Többen a Táncművészeti Főiskolán teszik teljesebbé ismereteiket. A megszerzett tudásuk birtokában pedig visszatértek a táncházakba azok szakmai vezetőjeként.

12

Olyan művelődési-művészeti közösségek, amelyeknek tagjai tanuló-önképző, önmegvalósító, reprodukáló és alkotó tevékenységet folytatnak rendszeresen, jellemzően nem a megélhetésüket szolgáló jövedelem szerzés céljából. Szakképzett vezetőjük van. Az alkotási folyamat eredményét közönség előtt is bemutatják.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ember (életkorától és nemétől függetlenül) nemcsak alapvető fiziológiai-biztonsági igényeinek kielégítésére törekszik. Életünk fontos megtartó elemei a következők is: • az ember társaságot és szeretetet kereső lény. Él benne a személyes elfogadtatás vágya: ne legyen magányos, adjon-kapjon szeretetet, más emberekhez, közösséghez tartozzon, • a személyes megbecsülés iránti igény: értékesnek érezze magát, legyen önbizalma, önbecsülése (pl.: sikeres cselekvések révén). Ezek a reális önértékeléstől éppen úgy függnek, mint a kívülről jövő elismerésektől, • az értékképző önmegvalósítás akarata: létrehozni valamit, értelmesen élni. Ez az igény olykor háttérbe szorul, de bennünk él kiteljesedésre várva, 13

• a meggyőző önkifejezés, a szakmai hírnév, a siker élménye, az örömszerzés másoknak is, érzelmi gazdagodás: rekreáció – feszültségoldás, szórakozás. Ezek a legfontosabb motivációk, hivatkozások a közösségteremtés, közösségmegtartás cselekvő folyamatában. A motivációk megismerése vezethet el azokhoz a hatékony marketing lépésekhez, mint • a kapcsolat kiépítése és ápolása a potenciálisan számításba vehető személyek körében, • az igények meggyőző orientálása – esetünkben – a néphagyományok, a néptánc, népzene irányába. Ezek lehetnek az eredményt hozó kiindulási pontok. (2011. február hónapban nem teljes körű kérdőíves felmérést végeztünk a Hajdú Táncegyüttesben és a „Hajdútánc” Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanulói között. A cél a néptánccal és az együttessel kapcsolatos motivációk feltárása volt. A jelen témánkhoz kapcsolódó kérdéseket és a válaszokat a melléklet tartalmazza.)

VI. A néptánc együttesek, művészeti iskolák, táncházak (mint tanulási formák) működéséhez szükséges feltételek • Személyi: az egyes formák táncos vezetője és a zenei feladatokat ellátó rendelkezik megfelelő szakmai képesítéssel, alkalmas a közösség irányítására, animálására, a csoporttal kapcsolatot tartó közművelődési szakember ismeri a vonatkozó szakmai, jogszabályi előírásokat. • Tárgyi: megfelelő méretű helyiség (próbaterem, öltözők, mosdók, stb.), felszerelések (audió-vizuális eszközök, fényforrások, stb.). • Dokumentumok: éves munkaterv, költségvetés, szerződések, információközvetítő anyagok a működésről, éves statisztikai adatszolgáltatás, éves beszámolók a tevékenységről, stb.

14

A népművészetben – így a népzenében és a néptáncban – tevékenykedők olyan értékeket halmoztak fel és tettek „fogyasztásra alkalmassá” HajdúBihar Megyében és Debrecenben is, amelyek egyaránt biztosítják e művészeti ágak városi és falusi tovább élését. Ehhez azonban éppen úgy szükséges az állam kitüntető figyelme (amely konkrét anyagi támogatásban is megnyilvánul), mint a civil szervezetek fenntartó ereje.

MELLÉKLET

MOTIVÁCÓK

Egy felmérés tanulságai A kutatás résztvevői: a Debreceni Hajdú Táncegyüttes művészeti vezetői, oktatói – 7 fő. A kutatás célterülete • a „Hajdútánc” Alapfokú Művészetoktatási Intézmény működő osztályai (III. o., VI. osztályok, VIII. o., IX. o.: Ifjúsági csoport), • a Hajdú Táncegyüttes Felnőtt csoportja, • a Hajdan Hajdú Szenior csoport, • a Hajdú Kezdő Felnőtt (HAJKEFE) csoport. Célja Vélemény és motiváció feltárás a következő kérdéskörökben: • miért szeret a Hajdú Táncegyüttesbe járni, • miért szereti a néptáncot? Módszere: kérdőívezés. Ideje: 2011. február 02-15. 15

VI. A. osztály

Válaszolók száma: 193 fő, Válaszok száma: 349 db. Új válaszok száma: 93 db. Ismétlődő válaszok száma: 256 db. (Ezek szövegét csak az új válaszok rögzítik.) (Megjegyzés: a megkérdezettek nagy része azonos kérdésre több tartalmú választ is adott.)

1. Miért jó a Hajdú Táncegyüttesbe járni? III. osztály

Életkor: 10-től 13 évesig Tánccal eltöltött évek: 2-től 7 évig Válaszolók száma: 27 fő



a) Új válaszok: 1. Híres együttes a Hajdú 2. Szépek a táncos ruhák 3. Néprajzot is tanulunk 4. Jók a csajok 5. Segíthet a középiskolai felvételizésemnél a tánc b) Ismétlődő válaszok száma: 34 .

VI. B. osztály

Életkor: 8-tól 11 évesig Tánccal eltöltött évek: 1-től 5-ig Válaszolók száma: 24 fő

  1. Olyan, mint egy nagy család   2. Barátokat szerezhetünk   3. Sokat táncolunk és énekelünk   4. Érdekes táncokat tanulunk, fejlődünk   5. Jók a tanárok és jól tanítják a táncot   6. Tanulunk népünk szokásairól   7. Szervezettek a nyári táborok   8. Vidámak, jó hangulatúak a próbák   9. Művelődök, fejlődök 10. Sokat játszunk 11. Sok helyre megyünk szerepelni 12. Koreográfiákat is tanulunk 13. Sok a mozgás; nem hízhatunk el 14. Nagyon szeretek táncolni

16

Életkor: 11-től 14 évesig Tánccal eltöltött évek: 3-tól 7 évig Válaszolók száma: 24 fő



a) Új válaszok 1. Ismereteket szerzünk elődeink életéről 2. Ezt érezni kell: nagyon jó b) Ismétlődő válaszok száma: 20

VIII. osztály Életkor: 12-től 14 évesig Tánccal eltöltött évek: 3-tól 8 évig Válaszolók száma: 25 fő



a) Új válaszok 1. Megmérettetés is van: megyei minősítések, országos néptánc antológia 17



2. A táncházak nagyon jók. Azzal szórakozhatunk, amit a próbákon megtanultunk b) Ismétlődő válaszok száma: 32

IX. osztály (IFI)

a) Új válaszok 1. Az itteni közösség és a barátok egy életre szólnak 2. Olyan, mint egy mese: „zeng az ének, zeng a szó!” 3. Nyitottabbá válunk az emberek és a kultúra iránt 4. Biztos támpont a fiatalok életében 5. Mehetünk külföldre szerepelni 6. Szinte itt nőttem fel: az életem része 7. Jó helyen van a székházunk b) Ismétlődő válaszok száma: 50

Felnőtt Együttes Életkor: 18-tól 25 évesig Tánccal eltöltött évek: 9-től 15 évig Válaszolók száma: 24 fő



6. Országos és nemzetközi színvonalat mutat b) Ismétlődő válaszok száma: 22

Hajdan Hajdú Együttes Életkor: 39-től 56 évesig Tánccal eltöltött évek: 18-től 42 évig Válaszolók száma: 12 fő

Életkor: 14-től 18 évesig Tánccal eltöltött évek: 2-től 10 évig Válaszolók száma: 31 fő







a) Új válaszok 1. Ismét átélem fiatal korom egy meghatározó részét, a régi emlékeimet 2. Itt kaptam útravalót az élethez; emberi tartást, a közösség szeretetét 3. Élet-minta a fiataloknak 4. Ez a közösség megváltoztatta az egész életemet 5. Szorgalomra, kitartásra nevelt 6. Meghatározhatom önmagamat, identitásomat 7. Örök fiatalok maradunk egymást szeretve 8. Olyan értékeket képvisel ez a közösség, amit csak itt lehet megtanulni, ezért 13 év után újra táncolok az együttesben b) Ismétlődődő válaszok száma: 11

Hajdú Felnőtt Kezdő Együttes (HAJKEFE)

a) Új válaszok 1. Megtalálhatjuk szerelmünket, barátainkat 2. Megtanulhatjuk a színpadi viselkedést 3. Szeretek ehhez a közösséghez tartozni 4. Intenzív és széleskörű tevékenység folyik 5. A második otthonommá vált

18

Életkor: 23-tól 63 évesig Tánccal eltöltött évek: 1-től 7 évig Válaszolók száma: 26 fő



a) Új válaszok 1. A tánc szeretete összekovácsolja az embereket 2. Jól szervezett együttes 3. A gyermekeim is itt táncolnak 19



4. Az együttes minden műsorát megnézzük és élvezzük a feleségemmel együtt b) Ismétlődő válaszok száma: 25

  9. A néptánc élvezetet nyújt számomra 10. Jó tudni a néptáncot például egy „buliban”, ahol mások is azt járják b ) Ismétlődő válaszok száma: 17

2. Miért szereted a néptáncot?

VI. B. osztály

III. osztály



  1. Jól érzem magam, ha táncolok   2. Mert megtanulunk jól táncolni   3. Szellemileg feltöltődöm   4. Fizikailag több leszek   5. Az egész személyiségemhez hozzá ad egy részt   6. Kikapcsolódás   7. Sport is   8. Egy lépést, vagy egy motívum sort élvezetes megtanulni   9. A magyar hagyományt őrizzük (tánc, dal, ruha) 10. Nem tudom megmondani 11. Mert szép tánc a néptánc 12. Lehet, hogy életünkben még szükség lesz a néptáncra VI. A. osztály

a) Új válaszok   1. A tánchoz ügyesség kell, ügyesedek   2. Mert a színpadon is felléphetünk   3. Mert a fiúk is táncolják   4. Szépek a koreográfiák   5. A néptánc színes, változatos   6. Kortól és alkattól független   7. Ki tudom fejezni az érzéseimet   8. Szeretem a népzenét is 20

a) Új válaszok 1. Mert jó hobbi 2. Sokkal vagányabb, mint a hipp-hopp vagy olyasmi b) Ismétlődő válaszok száma: 20

VIII. osztály

a) Új válaszok 1. Mert a saját táncomnak gondolom 2. Közösségépítő 3. Mert nem kell olyan sokat törnöm a fejem, mint a „mateknál” b) Ismétlődő válaszok száma: 20

IX. osztály

a) Új válaszok 1. Tánc nélkül nem teljes az élet 2. A tánc „ritmusra jár”, mint a szívünk 3. Ad „egy haza” érzetet 4. Sikerélményt nyújt b) Ismétlődő válaszok száma: 21

21

Felnőtt Együttes

a) Új válaszok 1. A néptánc olyan nyelv, amit kevesen beszélnek, de sokan értenek 2. A táncban megtalálható a teremtés és az élet 3. A néptáncban önmagam lehetek b) Ismétlődő válaszok száma: 37

A véleményalkotási kérdések hozzájárultak a néptánc szeretet, a közösség iránti igény motivációinak feltáráshoz. Az új válaszok száma (93) mutatja a késztetések sokrétű tartalmát. A motivációk megismerése minden bizonnyal segítséget nyújt a néptánc együttesek, a néptánc tagozatos művészeti iskolák, a táncházak létrehozásához és folyamatos működtetéséhez. Ilyen módon lesz gyakorlati haszna e felmérésnek. Dr. Kardos László vezető közművelődési szakértő

Hajdan Hajdú Együttes

a) Új válaszok 1. A néptánc nevel és tanít, értékeket közvetít 2. Kitágítja a világot 3. Számomra örömforrás 4. Ha van bánatom: kitáncolom 5. Még 40 éves korom után is új koreográfiákat tanulhatok 6. A néptánc metakommunikációs eszköz 7. Kitartásra, önfegyelemre nevel b) Ismétlődő válaszok száma: 15

Hajdú Kezdő Felnőtt Együttes (HAJKEFE)

a) Új válaszok 1. Mindig is szerettem (avagy: miért szeretem a levegőt?) 2. A népzenét is szeretem 3. Fejleszti a figyelmet, a memóriát, ritmusérzéket 4. Oldja a hétköznapokat b) Ismétlődő válaszok száma: 32

22

23

AZ ÉV KULTURÁLIS PLAKÁTJA 2011 A MNE 28. Vándorgyűlése alkalmából hirdette meg első ízben, hagyományteremtő szándékkal a Népművelők Hajdú-Bihar Megyei Egyesülete azt a pályázatot és kiállítást, amely keresztmetszetet kívánt adni az év kulturális plakátjaiból, Az Év Kulturális Plakátja 2010 címmel. A felhívás kedvező fogadtatásban részesült, amelyet bizonyított a beküldött plakátok nagy száma és magas színvonala. A kezdeményezők legnagyobb örömére az MNE 29. Vándorgyűlésének szervezői is felkarolták a kezdeményezést, és a Hajdú-Bihar megyei egyesületet felkérve a szervező munkára ismét meghirdették a pályázatot, természetesen Az Év kulturális Plakátja 2011 címmel. A megvalósítás formája követte a 2010-ben kialakult gyakorlatot: elektronikus úton kellet a pályaműveket beküldeni a megadott határidőre. A zsűri - Kerekes László, Bessenyei-díjas népművelő, grafikusművész, Dr. Cs. Tóth János művészeti író, Angyal László – a számítógép monitoron látható képek alapján döntött a plakátok kiállításra történő meghívásáról és a díjakról.

Néhány adat a 2011-es pályázatról: – Beérkezett plakátok száma 62 db, – települések száma 15, – Pályázó szervezetek száma 26.

Az Év Kulturális Plakátja 2011 44. Városi Gyereknap 2011.(59,4 x 42 cm) Kiadó: A Szabad Művelődés Háza, Székesfehérvár 8000 Székesfehérvár, Fürdő sor 3.

Díjazott plakátok Liszt est (42x30 cm) Kiadó: Sándorfalvi Kulturális Központ 6762 Sándorfalva, Szabadság tér 6. XXVI. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál (100x70 cm) Kiadó: Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ Nonprofit Kft 6000 Kecskemét, Deák Ferenc tér 1.

Műhely díjak: Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ Nonprofit Kft A Szabad Művelődés Háza, Székesfehérvár

2011-ben a kiállítás két legfontosabb eredményeként értékelhető, hogy ebben az évben minden pályázó plakát kiállításra került, illetve láthatóvá váltak olyan műhelyek, amelyek egységes, magas színvonalat képviseltek. Reményeink szerint ez köszönhető az első kiállítás figyelemfelhívó és a közös megmérettetést biztosító nyilvánosságának is. A kiállítás az MNE 29. Vándorgyűlése első napján nyílt meg és ugyancsak ekkor kerültek átadásra a pályázat elismerései is:

24

Rövid értékelésként elmondható, hogy az első kiállításhoz képest egységesebb, magasabb színvonal jellemezte a kiállítást, ami egy fejlődési folyamat jele is lehet. Megállapítható, hogy vannak olyan közművelődési szervezetek, akik folyamatosan nagy figyelmet fordítanak a rendezvényeiket népszerűsítő plakátok minőségére és pályaműveiken a plakátművészet jegyei meggyőzően jelennek meg. Angyal László a pályázat kurátora A Népművelők Hajdú-Bihar Megyei Egyesületének elnöke

25

Pezseg az élet az „Ifiházban” Több mint 20 év, és még néhány hónapos előkészület után ismét Ifjúsági Ház működik Püspökladányban. Bár, csupán néhány hónapja nyitotta meg kapuit az intézmény, mégis városszerte tudják a diákok, hogy hol is van az „Ifiház” és mit kínál nekik. Püspökladány Város Önkormányzata kezdeményezésére az év elején megindultak a tervezések és a munkálatok egy több éve majdnem üresen álló épület új funkcióval történő megtöltésére. Az átalakítások azt a célt szolgálták, hogy minél hamarabb működjön a város központjában egy, az ifjúság számára bármikor elérhető kulturális szórakozóhely, ahol rendezvényeket lehet tartani, közösségi életet élni, ismerkedni, amire 20 éve nem volt önálló színtér. Az erre a funkcióra kiszemelt épület teljesen alkalmasnak mutatkozott egy ifjúsági ház kialakítására. A lelkes munka meghozta gyümölcsét, hiszen rövid időn belül modern és csábító kinézetű épületet varázsoltak az itt dolgozók a kicsit lepusztult környezetből. A vakolás, festés és az új berendezések, melyhez pályázati támogatást kapott a város, fiatalos és otthonos hangulatot teremtett. A berendezés során fontos szempont volt, hogy mindenki igényének eleget tudjunk tenni, és változatos programok megrendezésére alkalmas helyiségeket alakítsunk ki. Az Ifjúsági Ház a püspökladányi Dorogi Márton Városi Könyvtár és Művelődési Központ önálló szakfeladataként működik önkormányzati finanszírozásból. Az Ifjúsági Ház szakmai munkájának koordinálását, vezetését egy főállású közművelődési szakember (kulturális menedzser) végzi, az egyéb munkaköri feladataival párhuzamosan. A szakfeladat költségvetése a telephely rezsi költségeit tartalmazza, némi eszközbeszerzést, és ami fontos, hogy a szakmai munkavégzésre finanszírozást. A főállású szakember munkáját közcélú, közhasznú dolgozók segítik, illetve számos önkéntes, közülük mára már sok fiatal is bekapcsolódik a munkába. Az ifjúsági Ház minden nap nyitva van a délutáni és esti órákban, folyamatos ügyeletet biztosítunk.

26

27

A városközpontban található épületet és zárt udvarát méltán hívhatjuk akár „Ifjúsági Centrumnak” is, mivel számos kültéri program és sportolási lehetőség várja a lelkes fiatalságot. Az állandó sportkellékeink mellett – csocsó, pingpong, lábteniszpálya, kosárpalánk – heti, ha nem szinte napi rendszerességgel biztosítunk egyéb szórakozási alkalmat, közösségi tevékenységet a fiatalság számára, melyekben aktívan részt is vesznek. Csupán még pár hónap telt el az Ifjúsági Ház hivatalos megnyitása óta – 2012. június 22. – mégsem könnyű feladat sorba szedni az eddig megrendezett programokat. Törekszünk arra, hogy olyan eseményeket szervezzünk, ahol az ismerkedésre sor kerülhet. A megnyitó alkalmával szervezett szabadtéri diszkó nagy sikert aratott, a karaoke partyról nem is beszélve, amit havi rendszerességgel megrendezünk azóta. A jó hangulatot nem nehéz megteremteni, mivel mindig sok lelkes önkéntes és „sztárjelölt” hallatja hangját. A nyár folyamán az udvar előnyeit kihasználva több alkalommal sütés-főzés zajlott, s idővel baráti társaságok, osztályok maguk is szívesen kezdeményezték ezeket az alkalmakat. Szerveztünk már Airsoft bemutatót, filmmaratonokat, olimpiai heteket sportversenyekkel és kivetítéssel. Szabadtéri sütésekkel, kürtős kalács és gofri sütéssel, labdarúgó Eb döntővel, csocsó és lábtenisz bajnoksággal tarkítottuk a nyári szünetet. Tanévnyitó partynkon is számos fiatal vett részt, melyen már az ősszel induló klubjainkat is bemutattuk a jelenlévőknek. Szeptemberben tovább bővítettük a sort, hiszen az eddigi programjaink mellett számos klub- és szakköri foglalkozás vette kezdetét. Érdekes és izgalmas estéket kínál a Színjátszó- és a Szerepjátszó klub, ahol mindenki bátran tesztelheti kreativitását. Heti váltásban kerül megrendezésre a Csak csajok és a Társasjáték Klub. A Csak Csajok Klub ötletes tanácsai a divat, szépségápolás és az egészséges életmód terén minden hölgy számára hasznos tudnivalókat kínálnak. A Társasjáték Klubban kártyajátékokkal, activityvel, rulettel, Jengával és számos ötletes kellékkel várjuk a játékokat kedvelő fiatalokat. A Kreatív Körben hasznos tanácsokkal lehet gazdagodni a kis furfanggal elkészített díszek és a lakásunkat, házunkat hangulatosabbá tevő kellékek elkészítése terén. Elindult ősszel a fiataloknak a Sakk-kör, és novemberben az asztalitenisz klub. Minden klubban olyan fiatalokkal találkozunk jelentős számban, akik eddig nem vettek

részt hasonló, kötöttebb formában megvalósuló tevékenységekben. Itt kötöttség nélkül, mindenki szabad akaratából járhat a foglalkozásokra, vagy bekapcsolódhat véletlenszerűen, ha kedvet érez hozzá. A klubfoglalkozások mellett igyekszünk kéthetente hétvégekre egyéb szórakozási alkalmakat szervezni a fiatalok javaslat és igénye alapján. Ehhez folyamatos párbeszédre van szükség. Már nyár óta kialakult egy 15-20 fős „mindennapos” csapat, amely aktívan részt vesz az ötletelésben, a megvalósításban. Amit igényelnek cserébe az az odafigyelés, a beszélgetés, a törődés. Az egyre népszerűbb Halloween-i ünnepkör alkalmával félelmetes külsőt vett fel az Ifjúsági Ház épülete. November első hétvégéjén Halloween Tök – Éj-t és Iszony-túrát, azaz Bátorságpróbát tartottunk a Gólyavári erdőben, melyeken 300–400 fiatal és felnőtt vett részt, illetve 20–30 fiatal közreműködött a kivitelezésben. Majd Márton napi ludasságok című rendezvényünk alkalmával népi hangulat költözött be intézményünkbe, hiszen a népzene és a néptánc került a középpontba. Az Ifjúsági Ház szolgáltatásai közé tartozik az is, hogy helyet biztosítunk a különböző táncegyüttesek, csoportok próbáinak is. Állandó „vendégünk” ezáltal a Csimpolya és Kenderkóc Néptáncegyüttes és a Lolita Mozgásstúdió. Ezek a táncpróbák egészültek ki a szalagtűző előkészületeivel, ahol számos osztály lázas készülődésének lehettünk szem- és fültanúi, és újabban zenekari próbák lebonyolításának is helyet adunk. Előzetes bejelentés után helyszínt biztosítunk a különböző baráti társaságok összejöveteleinek, szülinapi zsúroknak, osztályprogramoknak, leánybúcsúnak. Augusztusban értesültünk róla, hogy a „TAN-GO” (Tanórán kívüli foglalkozások Püspökladányban, kulturális intézmények bevonásával; TÁMOP-3.2.13-12/12012-0049) nevet viselő projektünkre intézményünk elnyert 28 199 277 forintot, mely program 80 %-a az Ifjúsági Házban az általános iskola felső tagozatos és a középiskolás tanulók célcsoport számára valósul meg. A projekt tervezése és a pályázat írása is már az Ifjúsági Ház szakmai munkájának fejlesztését tartotta szem előtt. A projekt megvalósításának ideje 2012. 09. 15. – 2014. 02. 28-ig tart, a 18 hónap alatt a fennálló pénzügyi keretből programsorozatokat, klubokat, beltéri és kültéri foglalkozásokat és rendezvények sorát kívánjuk megvalósítani. A TAN-GO pályázat alkalmával már az ősszel indult szakköreink

28

29

közül kiemelkedő szerepet tölt be a Drámakör és a Könnyűzenei Énekstúdió. A teljesen újszerű foglalkozásokat nagy érdeklődés övezi, hiszen az elmúlt években nem voltak hasonló témában ingyenesen elérhető lehetőségek. Az elmúlt fél év működése után elmondhatjuk, hogy nagyfokú önkormányzati támogatás mellett, fiatal, dinamikus munkatársakkal és segítőkkel sokszínű kínálatot tudunk biztosítani a 12–35 év közötti korosztály számára, akik ebben maximálisan partnerek. Ennek a sok összetevőnek köszönhetően adott a remek hangulat, a jó légkör és a baráti közösségek kialakulása. Az önkéntes segítők tábora egyre csak bővül. Ezen tendencia alapvető és nagyon lényeges számunkra, hiszen a fő célunk, hogy minél több fiatalt be tudjunk vonni az Ifjúsági Házban megvalósuló közösségi eseményekbe. Távlati célként lebeg a szemünk előtt, hogy mintául szolgáljon működésünk, törekvésünk más települések, más ifjúsági közösségek számára is városhatárainkon kívül. Az ifjúságfejlesztés a jelenlegi szakmapolitikában is kiemelt helyen szerepel. A mindennapos tapasztalataink pedig alátámasztják bármely településen, hogy ezen a területen, ezzel a célcsoporttal lehet és van feladatunk.

A táncházak éve 2012

Ráczné Fekete Ilona kulturális menedzser és a püspökladányi Ifjúsági Ház csapata

Készülődés a partira

30

31

ÖRÖMNAPOK HAJDÚSZOBOSZLÓN Tizenhárom évvel ezelőtt fogalmazódott meg a Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár munkatársaiban a gondolat, hogy a nyár végeztével, a fő turistaszezont követően a helyiek kicsit megpihenve, a saját örömükre szórakozhassanak. A Birka- és Slambucfőző Örömnap elsősorban azzal a céllal szerveződik, hogy hirdesse a magyar gasztronómia – ezen belül is Hajdúszoboszló és térsége – sajátos ételreceptjeinek megismertetését, a szabadtéri főzés kultúrájának bemutatását. A szervezők célja, hogy megőrizzék a magyar konyha e fontos területének értékeit, s azt a Hajdúszoboszlóra bel- és külföldről nagy számban érkező vendégek szolgálatába állítsák. A birkapörkölt ma is a hajdúsági emberek első számú ünnepi étele, míg a slambuc az Alföld jellegzetes köznapi eledele. Elkészítésük valamennyi résztvevőtől fáradságos munkát, komoly szaktudást igényel; ezért nem a különböző módon készült birkapörköltök, birkagulyások, pirított és mezítlábas slambucok, töltött káposzták és készítőik küzdenek meg egymással - hanem a főzés öröme, szertartás-jellege, az étkek széles skálája, azok jó magyar módon történő fogyasztása kerül előtérbe. Éppen ezért a rendezvény nem verseny, itt nincs hivatásos zsűri, aki összehasonlítja a bográcsok tartalmát. Az első időkben még a strand területén főzött pár lelkes amatőr szakács, majd az évek múlásával egyre népszerűbbé váló rendezvény „kinőtte” a kis szigetet, ekkor költözött a jelenlegi helyszínre – a repülőtérre. A rendezvény sikerét bizonyítja, hogy első alkalommal mindössze tizenöt, 2012-ben viszont már több mint 400 bográcsban főtt, rotyogott a hagyományos birkapörkölt és a hajdúsági slambuc, s közel 15 000 ember látogatott ki a programokra. A családok és baráti társaságok mellett a város szervezetei, vállalkozásai, valamint civil szervezetek és egyesületek tagjai is képviseltetik magukat az örömnapon. Az Örömnap népszerűségét igazolja, hogy több éve már ezen a összejövetelen kerül megrendezésre az Országos Erősrendőr Bajnokság, melyen hazánk legerősebb rendőrei kelnek versenyre egymással. 32

A névválasztás sem véletlen, hiszen ez a nap valóban Örömnap - a főzés, a kellemes társasággal együtt töltött idő öröme, s mint ilyen, nem hasonlítható össze más gasztronómiai rendezvényekkel, főzőversenyekkel. Az egész napos rendezvényt minden korosztály igényét kielégítő kulturális program, népművészeti és kirakodóvásár is kíséri. Berényi Viktória népművelő Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár

Bográcserdő

Munkában a főzőcsapatok

33

KuKuCs PROGRAM

KURGÁN KUTATÓ CsOPORTMUNKÁK – BALMAZÚJVÁROS FÖLDPIRAMISAI NYOMÁBAN Előzmény

A program kitalálásakor az serkentett bennünket, hogy a környékünkön nincs olyan turisztikai programcsomag, mely a lehető legnagyobb körben lefedné a fellelhető erőforrásainkat. Egy olyan program kitalálása volt a célunk, ahol a kulturális örökségünkre rá tudjuk építeni azt a rendszert, mely a mai kor elvárásainak megfelelően, emészthetően tudja tálalni a kulturális értéket és talán rá is irányítja egy kicsit a helyi közösségek figyelmét. A kidolgozáskor szempont volt, hogy több ágazatban működő tevékenységek is integrálva legyenek, mint a vállalkozói szféra, a kulturális intézményhálózat (múzeum, emlékhely, könyvtár, közművelődési intézmény), civil szféra, kézművesek. Lényegesnek tartottuk azt is, hogy könnyen adaptálható legyen más területek számára is. Azt tapasztaljuk általánosságban, – vannak azonban kimagasló szellemi töltettel rendelkező programok is – hogy számos esetben a kulturális, főleg épített örökségeink kizárólag önállóan állnak termékként (gondoljunk a várainkra, ahol legtöbb esetben maga a vár megtekintésének élményével lehet csak beérni, legtöbbször nem kapcsolódik hozzá olyan foglalkoztató program, mely kiaknázza a programlehetőségeket) a turizmusban. A turisztikai programcsomagok mindig nagyon szép ívet írnak le, hogy mit mivel lehet összekapcsolni a hasznos kikapcsolódás érdekében, de azt tartalommal már nem mindig látják el. Egy kulturális út kidolgozásakor nem térképezik fel kellőképpen a lehetőségeket, és a szervezőmunkát a tartalomkialakítással együtt kihagyják. A lehetőség feltérképezésénél megállnék. Ez legtöbbször nem is lehetséges, hiszen ma Magyarországon nagyon kevés településen készült „leltár” a kulturális örökségekről, sajátosságokról, (hívhatjuk monográfiának is), illetve ha van is, azt nem aktualizálják, azok bemutatásának lehetőségeire senki nem dolgozott ki egységes programot. Az első lépés, hogy „leltárt” kell készíteni a településeken a meglévő kulturális erőforrásokból (ez lehetne is – a régi-új közigazgatási rendszer 34

szerint – egy járási központi intézmény egyik feladata). Ha ez megvan, akkor lehet adaptálni a programot, bármilyen kulturális örökségre (épített, szellemi, természeti) vagy több összekapcsolására. Hogyan lehet akár uniós pályázati programokat már most is ennek a szolgálatába állítani? Egy TÁMOP pályázat keretében szaktábort szerveztünk ez év elején néprajzos egyetemi hallgatók közreműködésével, helyi fiatalok bevonásával annak érdekében, hogy minden érték össze legyen gyűjtve, fel legyen térképezve, legyen dokumentálva, és szülessenek erről írások, szakdolgozatok. Az iránymutatást erre meg tudják adni a helyi kulturális intézmények (ez egyébként dolguk is), meg tudják szervezni az ottlétet, meg tudják mondani, hogy kihez, kikhez menjenek „beszélgetni”, „gyűjteni”. Ez már elindíthat egy olyan folyamatot is, amikor teljes társadalomelemzésre törekedhetünk, és a gyűjtések feldolgozásával olyan válaszokat kaphatunk mai társadalmi problémákra, melyek voltak már népünk életében, amelyek alkalmazhatóak a mai mindennapokban is. Ezeket a kezdeményezéseket egyéb formákban is támogatni kellene, főként nemzeti forrásokból. Minden településen vannak épített örökségelemek. Ezek bemutatására, ha több is van, összekapcsolására ad lehetőséget. A program aktív részvételt igényel a jelenlévőktől. Elsősorban a fiatal korosztályt, és a családokat célozza meg. A Kurgán Kutató Csoportmunkák elnevezésből adódik az az épített örökségelem, melyre a mi programunk épül. Ezek az Alföldet beterítő halmok (tévesen kunhalmok) rendszere.

A halmokról

A kunhalmok első szabatos definícióját Györffy István fogalmazta meg 1921-ben. Állítása szerint a kunhalmok „5–10 méter magas, nem nagy területen fekvő, messziről lapos, kúp vagy félgömb alakúnak látszó emelkedések, amelyek legtöbbször víz mellett, de ármentes helyen terültek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őr- vagy határhalmok”.1 Tóth Albert, a kunhalmok elkötelezett kutatójának meghatározása szerint „kunhalomnak” tekinthetünk minden olyan mesterségesen keletkezett, a térszínből érzékelhetően jól kiemelkedő magaslatot, ami keletkezési korától, funkciójától, földrajzi fekvésétől függetlenül „halomszerű” formakincse a síksági tájnak”2. 35

Eredetük kapcsán számos vita bontakozott ki még a XX. században is. Egyesek úgy vélték, hogy a halmok természetes eredetű képződmények az Alföldön, amelyek egykori tengerelöntés, vagy a szél, a jég munkája nyomán keletkeztek. Napjainkra a vita eldőlt, a régészeti, talajtani vizsgálatok egyértelműen megállapították a kunhalmok mesterséges eredetét. A kunhalmok azonban elsősorban régészeti objektumok, noha többségük feltáratlan. Mégis, különleges értéket képviselnek, hiszen egy-egy tell (lakódomb) akár már a kőkor embere által megült település emlékeit is magában rejtheti, és akár évezredeken át folyamatosan otthont adva az egykori embereknek őrizte meg az emberiség kultúrájának egy-egy értékes szeletét.3

A program első elemeként lovas-fogattal – és így már az egyre jobban eltűnő magyar fogatos hagyományokat is éltetjük – vagy gyalogtúra keretében (ebben az esetben természetesen az összes többi helyszín elérése is így történik) ellátogatunk az egyik kiválasztott halomhoz, ahol megismerkednek a résztvevők a halom történetével, kulturális, természeti értékével, a hozzá kapcsolódó folklórhagyományokkal. A halom-látogatást követően „visszakocsizunk” Balmazújvárosra, ahol az egykori lődomb területén az egyik helyi környezetvédelemmel és hagyományőrzéssel foglalkozó civil szervezet – Balmazújvárosi Környezetvé-

delmi Csoport (az egyesület egyik kiemelkedő programja a „Kunhalomvédelem”, mely a Hortobágyi Nemzeti Park területén lévő kurgánok oda nem illő növényfajok eltávolításával, a halmok karbantartásával foglalkozik, elsősorban nyári táborok keretében) – fenntartásában egy íjászpálya, és egy X. sz.-i bemutató terület működik. Itt van kialakítva egy régészeti feltárás rekonstruált helyszíne. Több halom történetéhez hozzátartozik, mint azt fentebb írtam, hogy temetkezési helyként szolgált. Ezek közül többet fel is tártak. Manapság az autópályák, -utak építése kapcsán többször hallunk arról, hogy régészeti leletek kerülnek elő az említett területekről. Sokan kíváncsiak arra, hogy hogyan? Ezt próbáljuk meg bemutatni. A csoportok egy „ásatáson” vesznek részt, ahol agyagedény darabokat, nemeztakaró darabokat, bőrből készült eszközdarabokat, fém eszköz darabokat találhatnak meg a rekonstruált ásatás helyszínén (hogy mit, annak a későbbiekben jelentősége lesz). Ezekkel a kiemelt „leletekkel” „átkocsizunk” a helytörténeti múzeumba, hiszen optimális esetben ebbe az intézménybe kerülnek a helyben talált és restaurált elemek további feldolgozásra, kutatásra. Úgy gondolom, ez is egy érdekes momentum, hiszen sokan nem tudják, hogy mi történik ekkor a tárgyi emlékekkel, mit is csinál egy muzeológus, egy restaurátor. A múzeumban a talált „leletnek” múzeumpedagógiai foglalkozás keretében meghatározzák a korát, hogy mely időszakra jellemző a forma, esetleg a díszítés, itt megismerkednek az adott korral is a részt vevők, a múzeumban őrzött gyűjteményen keresztül. Ezután rekonstruálják magát a tárgyat, először természetesen rajzban (elkészül a terv a továbbiakhoz). A rekonstrukciós „tervek” után a következő állomás a kézműves mester műhelye. Azt, hogy milyen műhely, az határozza meg, hogy milyen „leletet” találtunk (ezt előre le lehet egyezetni, hogy milyet találjanak). Ha cserépdarab, akkor fazekasműhely, ha bőrdarab, bőrösműhely, ha nemezdarab, nemezműhely, ha fém, akkor kovácsműhely, ha vászon, szövőműhely. Ez ahhoz igazodik, hogy az adott településen milyen kézműves mesterek tevékenykednek. Egyébként a vesszőfonás is bemutatható, hiszen voltak olyan kultúrák a Kárpát-medencében, melyek a halmokban elhelyezett sírkamráik oldalát ezzel a technikával „falazták”. A múzeumban elkészített rekonstrukciós tervek alapján elkészítik az adott tárgyat, természetesen korhűen, azokkal a díszítőelemekkel, amelyek az adott korra, kultúrára jellemzőek voltak. Az elkészített tárgyakat a részt vevők magukkal vihetik a végén, így a

36

37

Bede Ádám egyesíti a fenti néprajzi és régészeti szemléletet: „nem egyszerűen régészeti lelőhelyek, más szempontból is felbecsülhetetlen kultúrtörténeti kincseink. Hozzájuk történeti mondák, néphagyományok, hiedelmek fűződnek; nevük régi falvak, események, határrészek, vizek, növények, állatok, személyek emlékét őrzi; lejtőiken értékes növénytársulások húzódnak meg; ősi vizeket, utakat kísérnek, régi határok nyomvonalai haladnak át rajtuk, ősi településeket, középkori templomokat rejtenek magukban…”. Tanúskodnak a letűnt korok emberének a tájhoz fűződő kapcsolatáról, életmódjáról, ugyanakkor meggyőzően vallanak az egykori vízi világról is.4 Környékünk, azaz Balmazújváros határának nevezetesebb halmai: Kárhozat, Vinnyó, Brassó, Tök, Filagória, Nagy Szálka, Nyíregyháza, Meggyes, Nyerges, Templomos, Kis- és Nagy Tacsiló.

A program

kutakodás, alkotás élményén, a kapott ismereteken túl egy tárgyi emlékkel is gazdagodnak. Mivel a program egész nap tart, ezért a csomagnak része egy étkezés is. Ezen keresztül van bevonva a vállalkozói szféra is a programsorozatba. A foglalkozások bővíthetők, amely bővíthetőség korosztálytól függ. A programba be lehet vonni a könyvtárat is, mely a legtöbb esetben rendelkezik helytörténeti anyaggal, mely a múzeumokban nem feltétlenül található meg. Az itt elhelyezett dokumentumok böngészésével mindenképp kiegészítendő egy középiskolás korosztály számára a program. A programsorozat előnye, hogy a helyi értékeken nyugszik, illetve hogy a helyi erőforrásokat alkalmazza. Az erőforrásokon belül értem a helyi intézményhálózatot, a helyi, tevékeny civil szervezeteket, a vállalkozókat, a helyi hagyományok őrzőit, átadóit, akármilyen formában is művelik azt (lehetnek magánszemélyek is), és természetesen, a helyi szellemi és épített kulturális örökség elemeit. Előnye az is, hogy mindenki a saját, akár törvényekben is meghatározott feladatát látja el (akinek szervezés a feladata, az azt, akinek az értékmegőrzés és átadás – múzeum, könyvtár – az azt, aki kézműves iparra adta a fejét az azt, aki önként, alapszabályában vállalt feladatot, az azt, aki vállalkozóként melegkonyhát tart fenn, az azt). Nem kell senkinek sem egy másik, már meglévő intézményre rótt feladatot elvégezni, hiszen nem az a dolga. Ebben a rendszerben, ha mindenki tökéletesen elvégzi a működésében ráosztott tevékenységet, de együttműködik a többi szférával, akkor a tevékenységében sikeres tud lenni, és a „statisztika is szép lesz”. A programot már elemeiben többször megszerveztük elsősorban nyári táborok alkalmával. A sikerek után gondoltuk, hogy egységes programcsomagot állítunk össze, és a lehető legszélesebb kört próbáljuk bevonni, mind a részt vevők, mind pedig a szolgáltatást nyújtók közül. Így találja meg a helyét ebben a programban a működő helyi oktatási, kulturális intézményhálózat (iskola, múzeum, könyvtár, művelődési intézmény), a vállalkozói szféra (csoportos étkeztetés, fogatos, egyes kézművesek), és a civil közösségek. Meggyőződésem, hogy a hasonló programok lehetnek az előmozdítói, és motorjai a kulturális alapú vidékfejlesztésnek, hiszen érdekeltté válnak a helyi közösségek, hogy a saját közösségi értékeik mentén összefogjanak. Ennek az 38

összefogásnak adhatnak alapot azok a meglévő kulturális intézmények, amelyek a helyi identitás megőrzésében érdekeltek, és képesek megszólítani a működő közösségeket, a gazdaság és társadalom bármely szférájáról is legyen szó. Ez azonban feltétele annak is, hogy egyáltalán képes legyen egy helyi, egész települési közösség bármilyen hatású együttműködésre. Tóth János igazgató Veres Péter ÁMK és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény

Jegyzetek: 1 Tóth Albert - A kunhalom kérdésröl. In: Tóth A. (szerk.) A Kunhalmokról más szemmel, 2004 Kisújszálllás Kisújszállás -Debrecen, 7-12. p. 2 Uo. 3 Uo. 4 Bede Ádám – Szentes halmai, 2004 Szentes, 110 p.

39

„Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől”

Tanulmányom élére nem véletlenül választottam Umberto Eco és Jean-Claude Carriére munkájának a nyomtatott könyvet védelmező címét. Hiszen a szerzőpárost is az késztette a híressé vált mondatban összefoglalt állásfoglalásra, hogy az új, a Neumann-galaxis átírja a könyv, a könyvtár, az olvasás, az írás, az információ helyét és szerepét, vagyis a Gutenberg-galaxis reflexeit. Ma már az IKT-kompetenciák léte, illetve meg nem léte nagy hatással van az olvasásra, a megértésre, a befogadásra és az információ hasznosulására. Ma már itt van az e-book. De még itt van a nyomtatott könyv. És a fej-fej mellett haladó, de eltérő korú generációk nem feltétlenül azonos olvasási, illetve információbefogadási galaxisban élnek (nem mintha átfedések, mindkét galaxisban otthonosan mozgó egyedek nem léteznének). Az olvasásnak, megértésnek, befogadásnak, információhasznosulásnak az együtt élő nemzedékek esetében alapvetően mégis más-más jellemzői vannak. Korunkban, a digitális forradalom világában is helytálló a törvényszerűség, hogy a fejlett társadalmakban írásbeliség és olvasásképesség nélkül az egyén nem tud beilleszkedni, kimarad a társadalom nyújtotta lehetőségekből. A fejlett demokráciákban szükség van a gondolkodó, az információ értékének helyes megítélésére is képes polgárokra, mely tulajdonságok alapfeltétele a jó olvasási készség, a szövegértelmezés képessége. A kérdés az, hogy a Neumann-galaxisban létrejövő új jelenségek – a funkcionális analfabetizmus, az olvasáskészség csökkenése, a kézírás eltűnése, a szövegértelmezési képesség hanyatlása – hogyan jelennek meg a különböző generációkban, és hogyan kezelhetők. Mi több, ma már nem az a kérdés, hogy nyomtatott könyvet, vagy e-bookot olvasunk-e, hanem maga az olvasás mint tevékenység kérdőjeleződik meg. Vannak eszközei az idősebb generációknak ahhoz, hogy a fiatalabb nemzedékek „olvasók” maradjanak? Vagy maga az e-book is ilyen eszköz? Hogyan definiáljuk a 21. században az „olvasó”-t? Szignifikánsak

a különbségek, vagy csak a „szokásos” generációs gondok jelentkeznek ma is? Az információs korban a tudás átalakulóban van, hiszen megváltozik az ismeretszerzés folyamata, és az információ feldolgozása. Napi szokásaink is változóban vannak, és ennek egyenes következménye, hogy idővel változni fog a kognitív működés: a tanulás és megértés, ezáltal az olvasás folyamata is. Tóth László a következő olvasástípusokat különbözteti meg: tanulás céljából történő, ismeretszerző, funkcionális, szórakozási célú, áttekintő, korrektúra, javító/ ellenőrző olvasás. (Tóth 2002: 6–8). A fejlett olvasási képesség iskolapolitikai, művelődés- és társadalompolitikai kérdés is. Eszköz, mely formálja az egyén személyes és nemzeti identitását, éspedig úgy, hogy a kultúra elemeiből építkezik. Az olvasó gyermekekből lesz a jövő közéleti, szépirodalmi és tudományos olvasnivalóit alkotó felnőtt. Ezért az olvasás védelemre szorul. Az eszközök változnak, talán még a „könyvközpontúság” is megszűnik, de az olvasás és a nyelv marad, állandó védelmet és odafigyelést kérve magának (Szávai 2010: 5–11.). Az együtt élő generációk közötti eltérések mindig érdekelték a tudományt. Napjainkban a különbség tehát egyre növekszik, és ez olyan változásokat hoz, melyek a kommunikációs és együttműködési formákat alapjaikban változtatják meg. Jelen tanulmányomban négy nemzedék olvasási szokásaival foglalkozom, egyrészt, mert ez a négy generáció még együtt él, másrészt, mert a két legfiatalabb (Y és Z) esetében látszanak – ezen a téren is – markáns különbségek. Elöljáróban az is megjegyzendő, hogy Magyarországon nemzedéki vonatkozásban is erősen érezhető a „megkésettség” az olvasási szokások szempontjából az amerikai, illetve nyugat-európai generációkhoz képest. A Baby-boom (az 1946–64 között születettek) nemzedékhez tartozók, Tari Annamária szerint, a poroszos tekintélyelvűséget vallják, merev hierarchiához szoktak és kemény munkához, azzal a tudattal, hogy a társadalmi feltételek állandóak körülöttük. Az 1989-es rendszerváltás megváltozott körülményeit nehezebben élték meg; sokuk számára bizonytalansággal és szorongásokkal teli időszakot hozott (Tari 2010: 20–21). Amerikában a televízió térhódításának óriási hatása volt erre a nemzedékre. (Tapscott 2001: 28–29). A baby-boomerek (nálunk: Ratkó-nemzedék) napjainkra a nagyszülők korosztálya. Életük nagy része a szocializmus éveiben telt, ennek összes hátrányával és

40

41

„galaxisközi” gondolatok a generációs olvasási szokások fényében

előnyével. Hatalmas, manipulatív ideológiai nyomás is nehezedett erre a nemzedékre. Ennek egyik eszköze volt a televízió. Ám a tévét illetően is „megkésettség” tapasztalható nálunk. A Ratkó-korszakban nem volt oly mérvű a televízió térnyerése, hogy az elektronikus képi kultúra máris kikezdte volna a betű uralmát. Az MTA Szociológiai Kutatóintézetének felmérése szerint (2003) a mai 60–70 éves korosztály 52%-a olvas rendszeresen, vagy a felmérést megelőző évben elolvasott egy könyvet (Gyenes 2005: 29). Ezen korosztály tekintetében ma sem lehet az olvasás fogalmát kitágítani, tehát beleérteni az újságolvasás mellett az internetes olvasást is, hiszen e nemzedék esetében fokozottan érvényes az iskolai végzettség és az olvasás közötti összefüggés. A baby-boom tagjai az internetet inkább a kommunikáció eszközének tartják (e-mail, skype), és ennek megfelelően használják is. Többségük (új)technika-idegen, erős kritikai szemlélet jellemzi őket; és azok, akik rendszeresen használják az internetet, kritikusan kezelik a világhálón fellelhető információk kompetenciáját. Az X-generáció tagjai (az 1965–1982 között – egyes források szerint 1975-ig születettek) tisztában vannak azzal, mennyire fontos a megmérettetés, a meggyőző kommunikáció, a kooperáció és az asszertivitás. Az 1989-es rendszerváltás során megélték a bizonytalanságot, de képesek voltak helytállni a változott körülmények között is. Ezt talán annak is köszönhették, hogy szakmailag igényesek, munkabírásuk nagy, karrierizmus és magas motiváció jellemző rájuk (Tari 2010: 22–23) Az X-ek még a szocializmusban szocializálódtak, és fiatal felnőtt korukban következett be a rendszerváltozás. Gyorsan rájöttek arra, hogy életbevágó a naprakész információ. Tudatosan élték meg az információs technológia térnyerését, pillanatok alatt az információs társadalom polgárai lettek. Még volt részük viszont a számítógép előtti világból, a mechanikus írógépből; és iskoláikat úgy járták végig, hogy a kézírás volt az egyeduralkodó az oktatásban. Az IT-eszközöket már nem az iskolapadból ismerik, hanem a munka világából. A mai 40–50 éves korosztályból, a már említett felmérés szerint, 71% tekinthető olvasónak (Gyenes 2005: 29), tehát ennyi olvasott közülük évente legalább egy könyvet. Az Y-generáció (az 1982–1995 között születettek – saját értelmezésemben: bit-generáció) már a fogyasztói társadalomban szocializálódott, életmódjában és a technikai eszközökhöz való viszonyulásában is élesen eltér szülei nemzedékétől. Szabadok, agilisak, célratörők, az internetes kommunikáció gyermekei, gyakor-

latiasak, nyitottak és befogadóak. Szüleiktől megerősítést és állandó bátorítást kaptak, ebből adódóan nem akarnak felnőni, mely cél érdekében bizonyos életeseményeket mesterségesen kitolnak: később fejezik be a tanulást; később állnak munkába, egyre később alapítanak családot (Tari 2010: 23–24). Öntudatos munkavállalók, gyorsan váltanak munkahelyet (nagy a fluktuáció), érzelmi trauma nélkül. A munka világában nem fogadják el szüleik mintáját, munkahelyüket maguk akarják alakítani, a saját képükre. Élvezni akarják a munkát, értékelik a csoportos teljesítményt, de sokszor hidegek és kemények, mert csak így tudják védeni magukat. A munka és a magánélet egyensúlyára törekednek, nem akarnak előbbi áldozataivá válni (Tari 2010: 23–24). Ezt a generációt Don Tapscott „a digitális kor gyermekei”-nek, az „internetgeneráció”-nak nevezi. Megállapítása szerint ők a társadalom hajtóerői. A hangsúly átkerül az információsugárzásról a kölcsönhatásra, vagyis az interaktivitásra. Digitálismédia-fogyasztási prioritásrendjük: szórakozás, tanulás, kommunikáció és vásárlás (Tapscott 2001: 10–14). Kiveszőben van az olvasás klasszikus élménye az Y-generáció esetében, mert intenzíven olvasnak a neten, és velük kezdődik (majd a Z-generációban folytatódik) az a tendencia, hogy a rövid, könnyen érthető szövegeket részesítik előnyben. Az MTA felmérése szerint azonban, meglepő módon, a mai 20-30-as korosztály olvas a legtöbbet. 76–81% tartja magát olvasónak, tehát legalább egy könyvet elolvasott a felmérést megelőző évben (Gyenes 2005: 29). Paul Redmond leedsi egyetemi kutató eredményei szerint az Y-generáció 90%-a tanul tovább, és 70%-uk hisz abban, hogy a karrier szempontjából a diploma elengedhetetlen, azaz diplomás állást is remélnek (Redmond 2008). A www.felvi. hu adatai szerint nálunk, Magyarországon is hasonló ezen a téren a helyzet. Mindezekhez hozzátartozik az is, hogy ennek a nemzedéknek az aktív tanulási éveire esett a hipertext elterjedése. A hipertextben a zárt szöveget felváltja a nyitott, a lineárisat az elágazó és linkeket tartalmazó. A befogadói státusz is átalakult, a szerzői kontrollt a „szerkesztői-olvasói-kompilátori-másolói” funkció követte. A passzív olvasó ezáltal aktivizálódhat, és ez be is következik (Hesse 1996). Nagy Zoltán médiakutató szerint egy közvéleménykutató cég adatai – melyek azt mutatják, hogy az Y-generáció 80%-a nem használ nyomtatott sajtóterméket – abból következnek, hogy a kézírás visszaszorult, illetve háttérbe került. Az eddig vezető folyamat az elemi iskolában kezdődik, ahol elfelejtik, hogy a kézírás elsajá-

42

43

títtatásának elmulasztása negatívan hat a személyiség fejlődésére és az olvasáskészségre. Aki nem tud írni, olvasni sem lesz képes, az olvasás igazi értelmében. A Z-generáció (az 1995 után születettek, más források szerint a ’90-es évek eleje és a 2000 utáni generáció – én az 1995-ös évet érzem helyesebbnek) annak második hulláma, amit fentebb „bit-generációnak” neveztem. Ők vagy az X-, vagy az Y-generáció gyermekeiként látták meg a napvilágot. Nagyon értenek a technikához, rugalmasabbak és jártasabbak az eszközhasználat és felhasználói ismeretek tekintetében. Más világban élnek, és ennek lehetőségeit aknázzák ki (Tari 2011: 25). Számukra már minden elérhető az interneten. Érettnek látszanak értelmi képességeiket tekintve, de érzelmi fejlődésük normális (biológiai) sebességen marad, tehát amit értenek, azt felfogják, de érzelmileg nem tudják feldolgozni. A napi hírek, az információáradat, a rövid, ám számukra lényegtelen híreket tartalmazó oldalak sok esetben még túl felnőttesek nekik, túl korán érkeznek a „befogadóhoz”, aki nem képes feldolgozni azokat (Tari 2011: 42–43). E generáció esetében a legnagyobb a kihívás az olvasás tekintetében. Viszont itt is irányadó a Platónnak tulajdonított közkeletű vélekedés, mely szerint a biztos tudáshoz három feltétel szükségeltetik: igaznak és igazolhatónak kell lennie, valamint hinnünk kell benne. Az igazolhatósághoz, tegyük hozzá Platónhoz a jelen összefüggésben, szükséges az a fajta kritikai szemlélet, mely a baby-boomerekben még megvolt és megvan, de már nem jellemző a Z-nemzedékre. Susan Greenfield agykutató eredményei szerint az agy működése annak függvényében fog változni, ahogyan az információelérés és a technológiai fejlődés halad, tehát közössé válik a reaktív és interaktív hajlam. Ez azt eredményezi, hogy rövidülni fog a figyelem időtartama, valamint az elvont gondolkodással szemben a képekben való gondolkodás kerül előtérbe. Így tehát ez a nemzedék dúskálni fog az adatokban, de kevesebb lesz a tartalom. Meglepő módon, a Z-generáció tagjai között a legnagyobb az olvasási kedv, az MTA-felmérés erről tanúskodik. 91%-uk vallja magát könyvolvasónak, mely arány kiemelkedően magas az előző generációkhoz képest. Ezek az adatok talán még megnyugtatóan is hathatnának, ha nem vesszük számításba, hogy a nemzedék zöme valószínűsíthetően iskolai tanulmányai során került kapcsolatba a könyvekkel, és ennek köszönhetően olvasnak; amint azonban a Z-sek kikerülnek az iskolapadból, már nem igaz ez a magas arányszám (Gyenes 2005: 29).

Utóbbi feltevést látszik megerősíteni a felsőoktatási intézményekben végzett kutatás (Nagy Zoltán médiakutató): egy 12 soros, egyperces olvasásnyi tartalommal a hallgatók alig 60%-a képes megbirkózni a kiszabott idő alatt, a tartalmat reprodukálni pedig csak 1/3 részük képes, és ez funkcionális analfabetizmust jelent. Ehhez az adathoz hozzá kell tenni azt is, hogy ez az eredmény valószínűleg szorosan összefügg a felsőoktatás erős felhígulásával, a színvonal esésével. A „galaxisok ütközése” az Y-generáció esetében igazán szembetűnő, és a legerőszakosabban a Z-generációban nyilvánul meg. Tehát a „bit-generációknál” válik igazán komollyá. Itt keletkezik az a „generációs szakadék” az információ befogadásához és feldolgozásához való viszonyban, melynek hatásaira figyelnünk kell, át kell értékelnünk a helyzet alakulására vonatkozó korábbi elképzeléseinket, és élnünk kell azokkal az eszközökkel, melyek segítségével az olvasás megtarthatja nélkülözhetetlen értékét és funkcióját. Mit tehet a könyvtár, mint dokumentumok rendezett gyűjteménye ebben a kérdésben? Abból kell kiindulnunk, hogy csak ember nevelhet embert. Vagyis a szóban forgó folyamatban a könyv csak eszköz lehet. Ma is érvényes, hogy a gyermekkor az a szakasz, amikor az „olvasóvá” nevelést el kell kezdeni, de ezt a régen működő nevelési mechanizmust, a pedagógiai módszereket új oldalról kell megközelítenünk. Az erőszakos olvastatással a fiatalabb korosztályoknál sem lehet eredményt elérni, sőt, csak ellenérzést és ellenállást fogunk kiváltani. Lényegesen többre juthatunk, ha nem erőltetjük az olvasást. Sokan úgy vélik, gyakran elhangzó nyilatkozatokban: az elsődleges cél az lenne, hogy bevigyük a gyereket a könyvtárba. Erre jó eszközök a különböző programok, foglalkozások, mesék, gyerekelőadások. Ha már a könyvtári térben van a gyermek, természetesnek érzi a közeget, jól érzi magát benne, nagy valószínűséggel a többit majd elvégzi a gyűjtemény, a könyv maga. Az Z-generáció utáni alfa-generáció szocializációjában kulcsfontosságú lehet ez a módszer. A babyboom-korosztályt meg az X-nemzedéket tekintve egyértelmű, hogy a kérdés sokkal összetettebben jelentkezik, és sokkal finomabb, árnyalatosabb megoldásokat igényel. Itt erőteljesen hagyatkoznunk kell a generációs jellemzőkre, melyek az olvasásigény, illetve olvasás-szükséglet tekintetében jelentkeznek.

44

45

Milyen szerepet tölt be az e-book e tekintetben? Amint arról fentebb szóltam, napjainkban már nem az a kérdés, hogy nyomtatott könyvet vagy e-bookot olvasnak a fiatalabb nemzedékek, hanem maga az olvasás kérdőjeleződik meg. Épp ezért a két információhordozó egymásmellettiségéből, bizonyos mértékig egymást kiegészítő jellegéből kell kiindulnunk. Akkor pedig így merül fel a kérdés: lehet-e az e-book eszköz a tipográfiai ember túlélésében? Igen, lehet. Az e-book térnyerése ugyanis nem fogja kiszorítani a nyomtatott könyvet az olvasás világából, legfeljebb háttérbe szorítja. Ezt területi és időbeli szóródásban teszi, mert nemzedék- és korosztályfüggően, szakmafüggően, életpillanat-adta szükségletfüggően teszi. De nem szünteti meg. A két típusú információhordozó hosszú távon szimbiózisban fog élni egymás mellett, mindkettő megtalálja a maga célcsoportját. Az már most világosan látszik, hogy a szakmai, tudományos információk megjelenési és tárolási módja az e-formájú medialitás felé tendál, a szépirodalom számára pedig meghatározóbb marad a nyomtatott szöveg. Itt viszont azonnal adódik egy keresztkérdés, melyet feltehetünk magunknak: miért van akkor szükség a szépirodalom digitalizálására? Többek között azért is, hogy látszólag paradox mégis nagyon érthető módon, eszköz lehessen az olvasás funkciójának megtartásában. Fennáll annak a lehetősége, hogy az Y- és a Z-generáció – melyek egyértelműen a digitális információ felé fordulnak, és elzárkóznak a „maraditól, hagyományostól, divatjamúlttól” – ha a számukra elfogadható formában, vagyis e-formában találkoznak a szépirodalommal, akkor a szó nemes értelmében „találkoznak” majd vele. Így közelebb kerülve az olvasás semmihez sem hasonlító „magányos” élményéhez, (újra) feltámad vagy felerősödik bennük az igény a szépirodalom nyomtatott formában való olvasása iránt. Lesz tehát olyan nemzedék, vagy annak sok olyan e-olvasója, akik esetében az antropomorf világ Gutenberg-könyve talán épp a digitalizáción keresztül találja meg a kitörés és vis�szahódítás lehetőségét. Igen, az e-book lehet a legtartalmasabb értelemben vett olvasáshoz való visszatérés eszköze, hathat abban az irányban, elősegítheti azt. A tipográfiai ember az új világban is tipográfiai ember marad, függetlenül attól, hogy az információtárolás és elsajátítás milyen módját használja. A betű embere számára – az árnyalatokat most félre téve – a betű elektronikus formában is betű marad, illetve elektronikus formában sem tud több lenni (inkább talán kevesebb) a betűnél. Az olvasó ember megtalálja a betűt és ezért a maga helyét mindkét galaxisban. Ezek fényében kellene tehát újradefiniálnunk az olvasót a 21. században. 46

És akkor – Ecóval és Carriére-rel együtt, szavaikat kissé átfogalmazva – bizton remélhetjük, hogy nem „szabadulunk meg” a nyomtatott könyvektől.1 Bibliográfia Carriére, Jean-Claude - Eco, Umberto (2010): Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől. Budapest, Európa, 2010. Nagy Attila (2001): Olvasásfejlesztés, könyvtárhasználat – kritikus gondolkodás. Budapest, OSZK : Osiris Kiadó, 2011. Gyenes Edina (2005): Olvasási szokások. [Budapest], Magyar Művelődési Intézet : MTA Szociológiai Kutatóintézet, 2005. Redmond, Paul: ’Talkin’ ’bout my generation! – Generation Y and the challenge of graduate employability. [e-dokumentum]. http://www.gees.ac.uk/events/2008/ ac08/main/day2/paul.ppt Letöltés dátuma: 2012.02.25. Szávai Ilona (szerk.): Az olvasás védelmében. Budapest, Pont Kiadó, 2010. Tapscott, Don (2001): Digitális gyermekkor: az internetgeneráció felemelkedése. [Budapest], Kossuth Kiadó, 2001. Tari Annamária (2010): Y generáció: klinikai pszichológiai jelenségek és társadalomlélektani összefüggések az információs korban. Budapest, Jaffa Kiadó, 2010. Tari Annamária (2011): Z generáció: klinikai pszichológiai jelenségek és társadalom-lélektani szempontok az Információs Korban. Budapest, Tericum Kiadó, 2011. Tóth László (2002): Az olvasás pszichológiai alapjai. Debrecen, Pedellus Tankönyvkiadó, 2002. Dr. Dani Erzsébet DEIK, Könyvtárinformatika Tanszék, egyetemi adjunktus

1 Jelen tanulmány a Könyv és nevelés által megjelenésre elfogadott „Neumann kontra Gutenberggalaxis” c. munka javított, kivonatolt és részben bővített változata.

47

KÖNYVTÁR JÖVŐ PROGRAM

A MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER MEGYEI KÖNYVTÁR ÉS PARTNERSÉGI RENDSZERE A XXI. SZÁZAD MÁSODIK ÉVTIZEDÉBEN BEVEZETŐ Változó világ – ezzel a közhellyel indítani egy, a könyvtárunk jövőjével foglalkozó tanulmányt nem bölcs kezdés, de ezzel a ténnyel nem szembenézni viszont talán több mint hiba. Akárhonnan is nézzük a világ körülöttünk tényleg változik, azok mellett a kihívások mellett, amelyekre 10-20 évvel – vagy akár csak 5 évvel – ezelőtt kerestük a válaszokat, újabbak, néha fenyegetőbbek jelentek, jelennek meg. A Megyei Könyvtár mindig úttörő szerepet játszott az innovációban, amelyeket soha nem öncélúan, magáért a fejlesztésért csinált, hanem mert felmérte a lehetőségeket az elvárások függvényében, és megtalálta a megoldásokat azokra. Ez érvényes volt a teljes hatókörzetére, mindig kiemelt figyelmet fordított a megyei partnerintézményekkel való érdemi együttműködésre, szövetségre. Mikor az országban a megyei hálózati rendszer elsorvadása folyt, mi akkor építettük újjá, teljesen új alapokon az együttműködési rendszerünket partnereinkkel, amelyet azóta is folyamatosan bővítünk és sikeresen működtetünk. Ezen a rendszeren, valamint egyéb megyei közös tevékenységen – a számítógépesítés, a modemes hálózat, az első online CD szolgáltatások, a gépi kölcsönzés stb. – keresztül sokat tanultunk partnereinkkel együtt. Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy a rendszerünk formális elindítása, 1997 óta eltelt mintegy 15 év milyen új kihívásokat, milyen feladatokat fogalmazott meg. És vajon megfelelően felkészültünk-e ezekre? Kell-e bővíteni, és bővíthető-e az együttműködésünk jelenlegi rendszere? Az alábbiakban ezt vizsgáljuk, járjuk körül, és a válaszokat felajánljuk partereinknek is.

48

Elemzés Ma Magyarországon a könyvtáros szakma neves képviselői közül is egyre többen osztoznak abban a felismerésben, hogy a könyvtár is – és egyre inkább – az információs piac egyik szereplőjévé vált. Ennek a – hangsúlyozottan – információs piacnak a kínálati oldala pedig a piaci verseny egyre öldöklőbb jeleit mutatja. Évek óta foglalkoztat az a kérdés, hogy kellően felkészültek vagyunk-e az ezen a piacon való érdemi szereplésre, és ha nem, vagy nem eléggé, mit tehetnénk ennek érdekében? Jelen tanulmány első részében egy elemzés formájában megkísérlem csokorba szedni azokat a kérdéseket és gondolatokat, amelyek a fenti felvetéssel kapcsolatban felmerülhetnek; második szakaszában bemutatom az információs piacon szereplő konkurensek által a jelenben és a közeljövőben alkalmazni kívánt módszereket és technikákat; végezetül a harmadik részében vázolom azt a megközelítést, amelyet a debreceni Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ valósít meg, mintegy válaszként a feltárt folyamatok problémáira. Kiindulási alapként mindenképp a jelenlegi helyzet elemzése szükséges. Mivel – mint a tanulmány további részeiből reményem szerint az kitűnik – a mikrokörnyezet egyébként nem elhanyagolható tényezőivel szemben a makrokörnyezet változásai lesznek a meghatározóak, ezért úgy vélem, a kérdéskör átgondolására ez esetben talán a PGTT analízis adja a legjobb megközelítést. PGTT (PEST) analízis – a makrokörnyezet vizsgálata

Politikai tényezők:

• A könyvtárak működését a jelenleg hatályos törvények, rendeletek, jogszabályok határozzák meg. • Törekvés a nemzeti értékek és érdekek jelentőségének megerősítésére. • Országos szinten a különféle intézmények fejlesztéspolitikáinak egyeztetése hiányzik, nincs egységes koordinációs törekvés, nincs igazán operatív szintű céltudatosság a szakterületünkön. Az intézményrendszer kérdéskörébe 49

tartozó egyes problémák megoldása ad-hoc jellegű, vagy helyi jelentőségű. (Ez a kérdés kiemelten fontos a TIOP/TÁMOP pályázatokkal kapcsolatban.) • A közigazgatási és szakterületi átalakulás folyamata erős bizonytalanságot kelt az érintett intézmények körében. • Az átalakulásokat levezénylő szervek törekszenek a folyamatosság biztosítására. • Az EU erős támogatása a helyi értékek elérhetőségének biztosítására.

Gazdasági tényezők:

• A recesszió hatása a költségvetésre, fenntarthatóságra jelentős bizonytalansági tényező. • A költségvetés nem tud lépést tartani a növekvő kiadásokkal. • Piacorientáltság megjelenése az intézmények működtetésében. • Az állam szabadulni igyekszik a fenntartási kötelezettségei alól. • Előfordulnak előzetes hatástanulmányok, számítások nélkül meghozott ésszerűtlen döntések. • Dokumentumárak növekedése negatívan hat a dokumentum beszerzésekre. • Jelentősen nőtt a pályázati források elérhetősége (többcsatornás finanszírozás). • A pályázatok fenntartási kötelezettsége folyamatos, és elemi érdek is (ez magával hozza az üzemeltetési kiadások növekedését). • A használók gazdasági helyzetének romlása kimutatható a beiratkozók számának csökkenésében.

lokális tényezők fontossága, és ennek egyre erősebb társadalmi tükröződése. • Az értékek mellett az „értéktelen” tartalmak nagy mennyiségű megjelenése. • Az azonnali információhoz jutás igényének társadalmi megjelenése, a praktikum előtérbe helyeződése. • A szolgáltatások színvonal-emelésének egyre erősebb társadalmi elvárása. • Speciális ismeretek és készségek megszerzésének igénye (munkaerőpiaci szempontok). • Olvasási szokások változása. • Az új generációk (Y és Z korosztályok, a 15-29 évesek) információkeresési és kezelési szokásai jelentősen eltérnek a korábbi korosztályok gyakorlatától. • Ezen korosztályok a média által szocializálódnak. • Az internetpenetráció ezen korosztályok esetén ma Magyarországon eléri a 88%-ot1. (A teljes – 15-69 közötti – lakosságot tekintve is 61% a mutató!) • A fiatal generációk új közösségépítési szokásokat alakítanak ki, és használnak.

Technológiai tényezők:

• Az élethosszig tartó tanulás jelentőségének felismerése társadalmi szinten. • Az élethosszig tartó tanulás feladata és igénye felértékeli a könyvtárak társadalmi szerepét. • A társadalom individualizálódása, atomizálódása, mint jelenség hatással van az intézményekre is. • Kozmopolitizmus, multikulturalitás, határnélküliség társadalmi jelenségei erősödnek. • Ezzel párhuzamosan viszont a nemzeti és helyi értékek felértékelődése, a

• Az információ az egyik legfontosabb erőforrássá vált a világban. • A világ technológiai fejlődése folyamatos követést, stratégiai válaszkészséget, innovációt igényel. • A verseny az információ megszerzéséért az egyik legfontosabb terület az információ technológia világában. • A deep-web (lásd később) elérésére tett erőfeszítések hamarosan jelentős eredményeket hoznak. • Az információs piac keresleti és kínálati oldala megtalálja egymást akár a könyvtárak kihagyásával is. • Az információs piac kínálati oldalának szereplői erős versenyben állnak főként egymással, de a társadalmilag beágyazott korábbi szereplőkkel is. • A tartalomlétrehozás, az információkeresés és a közösségi szolgáltatások konvergenciája figyelhető meg.

50

51

Társadalmi tényezők:

• A kínálati oldal szereplői az egyes alrendszereik erős integrációját valósítják meg. (Pl Google Plus) • Ezen hatások visszacsatolódása a keresleti oldalon megteremti az integrált szolgáltatások iránti igényt, azok elvárását is. • Az új információhordozók megjelenése a könyvtárak folyamatos előrelépését, a technológia folyamatos követését igényli. Ez komoly erőforrásokat igényelne. • Az eleve digitális tartalom részaránya egyre inkább túlsúlyba kerül. • A social networking területén, és általában is jelenleg – hasonlattal élve – az „eredeti információfelhalmozás” korát éljük. • Az információ „teljesség – relevancia – hitelesség” követelményháromszögében a kínálati oldal részéről a teljesség jelenleg a meghatározó tényező. • A relevancia – hitelesség terén a könyvtárak előnye egyelőre jelentős, de csökkenőben van. Az előny még kiaknázható. • Az autoritás (információ „jóság”) terén a változó leírási mélység okán az előny az információs szakemberekkel (könyvtárosokkal) dolgozó könyvtárak oldalán. • Megjelennek a szakértői rendszerek utódai, a szemantikus keresők – komoly következmények a könyvárak jövőbeli szerepét illetően. • A nyitott szabványok lehetővé teszik a könyvtárak részére saját struktúrák kialakítását, partnerségi rendszerek kiépítését, szolgáltatásaik integrációját. Jelen helyzetben úgy gondolom, az analízis két utóbbi, a társadalmi és a technológiai tényezőit érdemes komolyabban elemezni és értelmezni, már csak azért is, mert szemben a politikaival és a gazdaságival, ez utóbbiakra könnyebben lehet válasza a szakterületünknek. Továbbá úgy gondolom, a társadalmi és technológiai tényezők egymásra hatása jelen helyzetben erősebb, mint korábban bármikor. Mindezek okán az elemzés nem az egyes megállapításokat kiragadva próbálja a megértést szolgálni, hanem részjelenségeken és megoldásokon keresztül a tendenciát próbálja meghatározni.

52

Az Internetes információkeresés jövője (A tanulmány ezen részéről részletesebben a szerző a 3K-ban korábban megjelent cikkében2.) A XXI. század világában az információ, mint erőforrás értékesebbé vált, mint valaha. Jelentősége elérte, vagy talán egyes területeken meg is haladta a nyersanyagok, vagy a közlekedés fontosságát, az üzleti, politikai, katonai, társadalmi, kulturális stb. élet szinte minden területén a legmeghatározóbb tényezővé vált. Ez a rész – talán elfogadható módon – a mai világban fellelhető legfontosabb ismerethalmaz, az Internet és az abban való információkeresés jelenét és közeljövőjét kutatja, egyben ki kíván térni mindezek könyvtárakra gyakorolt hatására, különös tekintettel a XXI. századi könyvtárhasználók igényeire. Az információkeresés fontosságát jól mutatja, hogy a legjelentősebb innovációk az Internetet érintően az utóbbi 5 évben pontosan ezen a területen zajlottak. Talán az sem véletlen, hogy az Internettel kapcsolatos információtechnológiai cégek közül a legjelentősebbek konkrétan erre a területre specializálódtak. Az is egyértelműnek látszik, hogy az internetes innovációk közül három emelhető ki, és válik meghatározóvá: a tartalomlétrehozás, a közösségi szolgáltatások és a keresés. (Itt megjegyzem, hogy meglátásom szerint az első kettő is jelentős részben visszavezethető az információkeresés területére, azaz a területek nem válnak el igazán egymástól.) A terület maga pedig olyan sebességgel változik, fejlődik, hogy igazán pontos előrejelzést ma a világon senki nem képes adni. Az információtechnológia tartalomszolgáltatási területén három jól elkülöníthető fő fejlesztési területet határozhatunk meg:

A tartalom létrehozás

Nem kétséges, hogy globálisan tekintve az elektronikus dokumentumok aránya a nyomtatottakhoz képest folyamatosan és megállíthatatlan módon nő, még akkor is, ha egyébként a nyomtatott dokumentumok kiadásának száma a XXI. század elején elérte csúcsát. Tehát a relatív elmozdulás már érzékelhető. Mint ahogy beszédes az is, hogy a világ egyik legnagyobb kiadóvállalatának, az Amazon-nak az elmúlt időszakos forgalmát tekintve a digitális tartalmak (e-book) eladásban elhagyták a hagyományos nyomtatott termékekét3. Az ele53

ve az Interneten létrejövő tartalmak, valamint a digitalizálás útján oda felkerülő (a céges, pl. Google-books4 – ill. a különféle nemzeti, pl. a francia Gallica5 – és közösségi, pl. az Europeana6 – projekteknek köszönhetően egyre nagyobb számú) tartalmak mellett ezeknek is egyre jelentősebb szerepük lesz. Ez az exponenciálisan gyarapodó adat- és információhalmaz állítja kihívás elé az ebben keresni, eligazodni vágyókat.

Talán a legfontosabb részterület. Különösen annak fényében az, hogy ha megpróbáljuk megbecsülni azt az információmennyiséget, amelyben kereshetünk. És ebben az esetben jócskán alul is értékelhetjük – mert valódi méreteit megbecsülni is több mint merész, lásd a deep-webet érintő kutatásokat. Egyes adatok szerint ugyanis a web a keresőprogramok által nem látható részének mérete 2-5000 szerese az azok által – és így általunk – közvetlenül (a keresők által) elérhető tartalomnak!7 Mindez talán elegendő ahhoz, hogy elhiggyük, a keresés két legfontosabb minősítő jelzője, a teljesség és a relevancia körében ezen a téren a létező legnagyobb kihívások elé néz bármifajta fejlesztés. A ma legelterjedtebb keresők a tankönyvi definíció szerinti teljességre törekvő keresési metódusokat támogatják, de ez megtévesztő megközelítés. Nem nevezhetünk csak azért egy találathalmazt a kérdést tekintve teljesnek, mert több tízezer potenciális találatot adott. A keresők által el nem ért információk magas, ill. a releváns információk – a teljes találati számhoz viszonyítva – meglepően alacsony száma mutatja, hogy a jelenleg elterjedt és népszerű keresőrendszerek gondokkal küzdenek.

Mindezek után nem véletlen, hogy a jelenleg használt indexeléses, és algoritmusokkal rendezett keresési eljárások mellett komoly kutatások folynak olyan keresők kifejlesztésének az irányába, amelyek már nem az információ vélhetően helyes forrásához irányítanak, hanem magát az információt, adatot adják válaszul a feltett kérdésre. Ilyenek pl. a szemantikus keresők. Az egyik legjelentősebb ilyen példa a WolframAlpha8, de továbbá pl. a True Knowledge9, valamint a Microsoft Bing10 is egyre komolyabban alkalmazza a szemantikus eszközöket. Nem feledhetjük, hogy a jelenlegi általános keresők a relevancia biztosításának kérdésében többségében főként statisztikai eszközöket alkalmaznak. Ezen megoldások „jósági foka” természetesen javul a feldolgozott információ mennyiségének az exponenciális növekedésével, de nem érheti el az adatszolgáltató rendszerek hasonló adatát. Itt meg kell említeni, hogy a terület kutatói szerint a „jóság”, szakszóval autoritás az egyes tárgyköröktől függően változó leírási mélység esetén érhető el.11 Ez persze kérdéseket vet fel a gépi feldolgozás hatékonyságát illetően. A relevancia és a teljesség mellett még egy jelentős tényező a hitelesség, amelynek biztosítása fontos, ám jelenleg komoly hiányosságok mutatkoznak körülötte. A web-et alkotó adatmennyiség tekintetében talán ez biztosítható a legnehezebben, és itt komoly előnnyel indulhatnak a könyvtárak. Az általános célú fejlesztések mellett születtek témaspecifikus megoldások is. Ilyen pl. az élettudományok és egészségügy területén születő szövegek feldolgozására szakosodott GoPubMed12, vagy általában a tudományok képviselőinek szánt, a szemantikus keresés és a közösségi szolgáltatások egyfajta ötvözetét nyújtó ResearchGate13. Hogyan lehetne ezeket a képességeket kiterjeszteni az Internet egészére? Vagy másképpen: hogyan lehetne létrehozni a szemantikus webet14? Az bizonyosnak látszik, hogy egy lépésben ez a feladat nem megoldható, jelenleg semmilyen módszer vagy eszköz nem áll rendelkezésre ehhez. A piaci szereplők eszközkészletének megismeréséhez érdemes itt egy kis technikai kitérőt tennünk: A kifejezést (semantic network) legelőször Margaret Masterman, a Cambridge University munkatársa használta egy általa épített fogalmi rendszerre 1961-ben.15 Értelmezésében ez olyan gráfokból felépülő háló, ahol a csúcsok

54

55

Közösségi szolgáltatások

A social networking területén – mint általában az információtechológia egyéb területein is – jelenleg az „eredeti információfelhalmozás” korát éljük. Igazolja ezt az is, hogy minden, ezen a területen tevékenykedő cég a legváltozatosabb információkhoz kíván hozzájutni, maga alá gyűjteni, lásd pl. a StreetView, kapcsolati – közösségi hálók, wifi hotspotok adatai, e-mail címek, fotók stb. Úgy vélem, hogy a közösségi szolgáltatások fejlesztésének – a használói igények kielégítésén túl – nyilvánvalóan az egyik fő célja ez.

Keresés

egy fogalmat reprezentálnak, az élek pedig a közöttük lévő kapcsolatot. A kapcsolat erőssége az él súlyozásával jelölhető. A web ebbe az irányba történő továbbfejlesztésének ötlete nem másnak, mint a WorldWideWeb kitalálójának, Timothy Berners-Lee-nek egy 1994-es javaslata, aki 2001-ben szerzőtársaival a Scientific American-ban publikálta is az elgondolás legfontosabb elemeit.16 Berners-Lee (aki a mai napig betölti a W3C elnöki pozícióját) megfogalmazásában az internet végső célja nem más, mint az adatok összekapcsolásából létrejövő tartalomháló és annak értelmezési lehetősége és képessége. Szemben a mai, gépek összekapcsolásából álló rendszerrel! Sajnálatos módon a már meglévő lehetőségek is kihasználatlanul állnak, pedig már régóta alkalmazhatóak lennének. Ilyen pl. a World Wide Web Consortium (W3C) által már 1998-ban elfogadott XML specifikáció, amelyben lehetőség van a weboldal szövegének leíró adatokkal, címkékkel, metaadatokkal való ellátására. A szemantikus web létrehozása területén talán a legkomolyabb előrelépést jelentette a W3C által 2004-ben kiadott ajánlás az átdolgozott Forrásleíró keretrendszerre (Resource Description Framework, RDF17) és a Webontológia nyelvre (Ontology Language, OWL18). Az így kialakított hármas eszközkészlet kitűnően alkalmazható, bár a legkevésbé sem egyszerű rendszert alkot, ahol az XML a weben lévő adatoknak és dokumentumoknak struktúrát ad (szintaktika), az RDF a meghatározások elkészítésének egy szabványos módja (szemantika), és az ezt megtöltő közös tárgy- vagy területspecifikus szókészlet pedig az OWL19. (A gyakorlati alkalmazás módjai megismerhetőek többek között Gottdank Tibor 2005-ben megjelent munkájából.20) A már említett WolframAlpha is igazolja, hogy a szemantikus rendszerek másik kulcsterületén, a „mesterséges intelligencia” kutatásban – és így az ontológiák alkalmazásában is – sikerült jelentős fejlődést elérni. Szintén a hatékonyságnövelő megoldások közé sorolható a Google elképzelése, egyfajta „statisztikai intelligencia” alkalmazásba vétele. A kis túlzással végtelen mennyiségű információ statisztikus elemzésével valóban el lehet érni egy olyan tudásbázis-minőséget, amely már mutatja a szemantikus web, vagy ha úgy tetszik, a mesterséges intelligencia bizonyos jellegzetességeit. Az eddig el nem érhető tartalmak hozzáférhetővé tétele szempontjából komoly lehetőségeket rejt még pl. a Peer-toPeer (P2P)21 technológia és a keresők ötvözése is. 56

Itt szükséges megjegyezni, hogy a közeljövő keresőrendszereinek egy igen fontos képességet is biztosítaniuk kell a jövőben: ez pedig a géppel kérdezhetőség feltétele. Az ontológiák kialakításának óriási kihívásán túl is igen problematikus terület ez, és nem is csak technológiai akadályokkal tűzdelt, hiszen a különféle keresési szolgáltatók üzleti érdekei is sokszor az együttműködés ellen szólnak. Jól példázza ezt a közelmúlt egyik eseménye, miszerint a Google kitiltotta adatai lekérdezéséből a Facebook-ot, a kölcsönösség hiányára hivatkozva, bár korábban is csak egyoldalú volt a lehetőség: a Google soha nem jutott hozzá a Facebook adataihoz. Összefoglalva: az internetes keresés jövője szükségszerűen a szemantikus, tudásalapú, továbbá hagyományos indexelős eljárások rugalmas, egymást kiegészítő, előnyöket, felületet ötvöző alkalmazásában keresendő – hiszen a webet alkotó oldalak nagy része nem fog megváltozni azonnal.

Következtetések Mégis, hol van ebben a környezetben a könyvtárak szerepe? Ki az, aki a közeljövő hálózatalapú társadalmában megcélozható, aktív felhasználója lehet a jövő könyvtárainak? Van-e a XXI. századi könyvtáraknak egyáltalán bármiféle válasza ezekre a tendenciákra? A könyvtárunkban végzett statisztikai vizsgálatok22 is azt mutatják, hogy a könyvtárba látogatók immár nagyobb hányada nem konkrét dokumentumért, hanem információért jön a könyvtárba. De még ennél is ijesztőbb, hogy a fiatal, 12-25 év közötti generációknak szinte kizárólagos információforrásává az internet, a „Google” vált. És ez utóbbi tendencia a könyvtári keresőkérdések egzakt statisztikai adataiból világosan kimutatható! Gyakorlatilag a legfőbb információfogyasztó korosztályok ma már szinte kizárólag az internetről szerzik be pl. a tanuláshoz szükséges anyagaikat, tudásukat. Ezzel összefüggésben, tendenciákat figyelve (valamint az IT infrastruktúra magyarországi otthonokban való elterjedtségét figyelembe véve) nem kétséges, hogy a közeljövő átlagos polgára a számára szükséges információk döntő többségét az Internetről fogja beszerezni. Becslésem szerint ennek bekövetkeztéig pedig ténylegesen nem több, mint 4-5 év van hátra. (Ne felejtsük el, hogy 57

ennyi idő alatt egy 8. osztályos általános iskolásból egyetemi hallgató lesz – az információk egyik legaktívabb fogyasztója.) Hogyan őrizhetők meg mégis ezek az olvasók a könyvtárak számára? Kizárólag csak olyan módon, hogy a könyvtárak „mennek el” hozzájuk. Pontosabban fogalmazva úgy, hogy az általuk leggyakrabban látogatott környezetben és használt rendszerekben a könyvtárak, közgyűjtemények is megjelennek, minőségi alternatívát nyújtva a piaci alapú adatszolgáltatókkal szemben, elsősorban a relevancia és a hitelesség területén élvezett előnyeinket kihasználva. Az olvasói igények kielégítése csak a könyvtárak előzőekben vázolt rendszerekbe való integrálásával képzelhető el. Ilyen képességeket biztosítanak számunkra a metakeresők alkalmazásba vétele, helyi metaadatbázisok építése, a lokális rendszereken túl kistérségi, regionális metaadatbázisokba való integrálás, egységes keresési portálok létrehozása. Kiemelt szerepet kell kapjon a könyvtárak különgyűjteményeinek elérhetővé tétele ugyanezen rendszereken keresztül. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ezek azok a tartalmak, amelyek az információs piac többi szereplője részére nem, vagy csak aránytalanul magas befektetés árán lenne elérhető. Tehát az ezen a területen élvezett előnyünket ki kell használjuk! Szerencsére erre már van összeurópai példa is, a helyismereti információkat gyűjtő EuropeanaLocal23. El kell érni, hogy a „Google – Facebook-generáció” is elérhesse a könyvtárakban felhalmozott tudás nagy részét. És nem felejthetjük el közben, hogy mindezt úgy kell kidolgozzuk, hogy a világ legnagyobb, nyereségérdekelt cégeivel kell versenyeznünk a felhasználók figyelméért. Ebben a versenyben pedig sem az adatmennyiségben, sem az frissességben nem lehetünk nyertesek, egyedül a tartalomban. A releváns és hiteles, máshonnan be nem szerezhető tartalomban. De abban is csak akkor, ha a jelenlétünk az adott felületen egységes, teljes és folyamatos. Mindez pedig nem biztosítható más módon, csak a szemantikus rendszerek által támasztott igényeket kielégítve, a meglévő rendszereink közös rendszerekbe, metakeresőkbe való integrálásával, a partnerségi kapcsolatok által tömegében is jelentős szolgáltatások működtetésével. Úgy gondolom, egy könyvtárnak ma az a feladata, el kell döntenie: reagálni és hatni akar-e ezekre a változásokra (esetleg bölcsen elébe menni), cselekvő részese akar-e lenni, avagy csupán elszenvedője. Meggyőződésem, hogy

kizárólag az első megoldás vezethet eredményre, hiszen az információs társadalomban csak úgy maradhatunk fent, ha a birtokunkban lévő információkat a leghatékonyabban kezeljük – ugyanis ma már nem a könyvtárak privilégiuma ez a terület. A tanulmány harmadik részében vázolom a Méliusz Juhász Péter Könyvtár ezen kihívásokra megfogalmazott megoldásainak lépéseit.

58

59

KÖNYVTÁR JÖVŐ PROGRAM Jelen leírás csak vázolja a programot, de a megvalósítás minden operatív részlete kidolgozott, és a „know-how”-n felül annak végrehajtása az alapok megteremtését és az első 16 partner bevonását illetően már 2010 (TIOP 1.2.3 és TÁMOP 3.2.4) óta folyamatban van az intézményünkben. Kiemelten fontos megjegyeznem, hogy a program végrehajtása nem igényel plusz forrást, az egy konszolidált költségvetési támogatásból, valamint a folyamatban lévő pályázatok forrásaiból megvalósítható. A program – bár formálisan a Méliusz Központ irányítására vonatkozik – feladatának tekinti a teljes megyére vonatkozó fejlesztési koncepció felvázolását, hiszen meggyőződésem, hogy mint megyei intézménynek, elsődleges feladatunk a megye és a régió, valamint a határon túli magyarlakta települések igényeinek, elvárásainak való megfelelés. Ezen formában kiemelt feladat szolgáltatási központ szerepkörön túl egyfajta fejlesztési centrumként való működés is. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy ezen program ugyan nem kizárólag a könyvtári struktúrához kötődik, de kétség kívül ebben a környezetben működik leghatékonyabban. A jelenlegitől eltérő, bármely közgyűjteményi intézményi struktúra mellett is létrehozható, ill. működtethető. A módszer átvételének lehetősége más könyvtárak számára is adott.

Stratégiai cél

Ezen program stratégiai célja megszüntetni információs téren a partnertelepülések és intézményeik közigazgatási határok közé szorítottságát, egy teljes megye nyilvánosságát biztosítva mindannak a helyi értéknek, amelyről eddig nem tudhatott más, csak az adott település könyvtárlátogató közössége.

Egy olyan rendszer magját építettük ki, amely megváltoztatja a lakókörnyezetünkhöz való viszonyunkat azzal, hogy az eddig elérhetetlen vagy ismeretlen információkhoz, adatokhoz, vagy sokkal költőibben, de tényszerűbben: a megyék páratlan kulturális értékeihez férhetnek hozzá látogatóink akár otthonukból is, bárhol is éljenek a megyében vagy a régióban. Valódi funkcionális hasonlattal élve a Méliusz Központ falait a megye határáig – illetve a határon túli települések bevonásával azon túl is – kívánja terjeszteni.

Alapvető cél

A program alapvető célja egy olyan könyvtári (és ezen keresztül általában közgyűjteményi) adat- és szolgáltató központ létrehozása, amely felépítésénél fogva eleget tesz az előző fejezetben foglalt kihívások megválaszolásának, valamint a fenntarthatóság követelményének, a fejleszthetőség kívánalmának és az és�szerűség igényének is. Mindezek elsődleges célja a használó, az olvasó teljesebb kiszolgálása, lakóhelytől függetlenül. A program ennek elérésére öt kulcsszót jelöl meg:

alapokra helyezhetjük a jövő generációinak a közösségi intézményekhez, és ezen belül a közgyűjteményekhez való viszonyát is. Azaz növelni tudjuk a társadalom, a használó (ezáltal a fenntartó) szempontjából nézve az Intézmény „ár-érték” arányát.

Hatékonyság

Az előzőekből következően a források felhasználásának ésszerű volta elengedhetetlen. Ez pedig csak a funkciók integrálásával, konkrét, projektalapon történő, kölcsönös előnyöket biztosító, a rendszerszintű párhuzamosságokat megszüntető partnerségi összefogással lehetséges.

Partnerség

„ÁR/ÉRTÉK ARÁNY” – HATÉKONYSÁG – PARTNERSÉG – KOORDINÁCIÓ – INTEGRÁCIÓ

A program biztosítja ezen feltételek mellett az együttműködés megvalósítását, olyan előnyök elérését téve lehetővé, amely más módon elképzelhetetlen. Mint tudjuk, a közösség mindig több, mint az egyének számszerű összessége! Ezt egy egész megyére vonatkoztatva pedig példátlan energiákat képes megmozgatni a meglévő, de ezidáig a széles rétegek számára elérhetetlen értékek hozzáférhetősége érdekében!

„Ár-érték arány”

Koordináció

Az informatika, ill. általában a műszaki területek, legfőképp a gazdaságtudományok, de napjainkra egyre inkább a köznyelv is használja ezt a kifejezést. Meggyőződésem, hogy a közigazgatásban és a kultúra terén is egyre fontosabb szerepet fog kapni, hiszen nem kétséges: a társadalom számára a közösség (költségvetés) által fenntartott intézmények és szolgáltatások esetében is releváns kifejezés. Tudott, hogy a kulturális intézmények, köztük a közgyűjtemények fenntartása jelentős terhet ró a költségvetésre. Nem kétséges, hogy szükség van a szigorú szabályozásra. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy az ésszerűsítések nem járhatnak együtt a szolgáltatás tartalmának vagy színvonalának csökkenésével. Sőt, azt gondolom, ezen program megvalósításával képesek vagyunk nemcsak hogy növelni a szolgáltatás színvonalát, jelentősen kiterjeszteni a partnerközösség kulturális értékeihez hozzáférni képes használók, olvasók körét, hanem új 60

Kétségtelen, hogy a Méliusz Központ, mint megyei intézmény egyik legfontosabb feladata a megye partnerintézményei körében a szakmai tevékenységek koordinációja, mivel a partnerség önmagában nem tesz eleget a hatékonyság feltételének. A fenti célok elérése érdekében a partnerek között élő, funkcionális koordináció történik, megelőzve ezzel a szigetfejlesztések által generált szükségszerű párhuzamosságokat, ezáltal a nem hatékony forrásfelhasználást. Ezt szolgálja szolgáltatási központi és koordinációs szerepkörön túl egyfajta fejlesztési centrumként való működés is.

Integráció

Az információs piacon érvényesülni, vagy egyáltalán létezni kívánó közintézmények szükségszerűen össze kell hangolják, lehetőség szerint közös szolgáltatásban kell egybeintegrálniuk egyéni értékeiket, kizárólag ekkor van esélyük a 61

hatékony, kitűnő ár-érték arányt mutató működésre, valamint a társadalmi változásokra való hatékony válaszadásra.

gyűjtemény bekerül az EU EuropeanaLocal összeurópai helyismereti rendszerébe. A program ezen eleme jelenleg 16 taggal működik.

A KÖNYVTÁR JÖVŐ program végrehajtásának eszközei

Megyei Elektronikus Dokumentumszolgáltató Rendszer (MEDeR)

Partnerségi pillérek:

• Megyei közös kereső platform • Megyei közös helyismereti feltáró adatbázis • Megyei Elektronikus Dokumentumszolgáltató Rendszer (MEDeR) • Megyei Közhasznú Információs Portál • Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer (KSZR) és Kistérségi mozgókönyvtári ellátás

Megyei közös kereső platform

A pillérek között a legjelentősebb komponens, a gyakorlatban ez fogja össze a megye minden partnerintézményének minden online szolgáltatását, egy közös kereső felületen integrálva mindazt a tudást, amivel ezen intézmények rendelkeznek. A használó oldaláról ez egy felület, amelyen egyszerű vagy összetett keresés kezdeményezhető, amely akár egy-egy kiválasztott partner, akár a teljes közösség minden adatára keres. Ezzel lehetővé válik az információk egy olyan „kritikus tömegének” a reprezentálása, amely már jelentős szereplőként ajánlkozhat az információs piacon. A program ezen eleme jelenleg már 15 taggal működik.

Megyei közös helyismereti feltáró adatbázis építés

A legmagasabb tartalmi értékű, emellett konkurencia nélküli szolgáltatási terület. A partnerekkel közösen, egységes feltárási elveket alkalmazva épített helyismereti adatbázis – túllépve a terület hagyományos értelmezésén – nem kizárólag dokumentumleírást tartalmaz, hanem a helyi értékek teljes spektrumát képes feltárni és továbbszolgáltatni a teljes szövegű anyagoktól kezdve a fotógyűjteményeken át a videó és hangzó anyagokon keresztül akár egy esemény vagy rendezvény archiválásáig bezárólag. A projekt jelentőségét jól mutatja, hogy tervek szerint már 2013-ban a hajdú-bihari közösségi helyismereti 62

A program ezen pillére a jelenlegi és jövőbeni szerzői jogi szabályozásnak megfelelően képes biztosítani a dokumentumok távhasználatát, a partnerkönyvtárak között megosztva a digitális dokumentumokat (jelenlegi jog szabályozás). Ez a gyakorlatban a könyvtári falak kiterjesztésének modellje, hasonlóan működő megvalósítása országosan a NAVA (Nemzeti Audiovizuális Archívum24). A szerzői jogi szabályozás változása esetén a rendszer azonnal alkalmas az otthoni kölcsönzés megvalósítására, hasonlóan a német és az osztrák példákhoz. Ezen pillér jelentősége azért is kiemelten fontos, mert az e-könyvek közeljövőben történő rohamos elterjedésére a hazai könyvtárak még semmilyen módon nem készültek fel. A komponens jelenleg még nem üzemel, TÁMOP pályázati előkészítése folyamatban van.

Megyei Közhasznú Információs Portál

A program ezen pillére kifejezetten többet nyújt a partnerintézmények (könyvtárainak) publikációs lehetőségének biztosításánál, és jóval túlmutat a könyvtári feladatkörön, már a közművelődési szerepkör bővítését célozza: a már meglévő portálszolgáltatásunk bővítésével lehetővé tehető a partnertelepülések bemutatkozása, közhivatalok, kultúra, szabadidős programok, fesztiválok – rendezvények, turizmus, civil szervezetek, közlekedés, posta, helyi látnivalók bemutatása, és akár virtuális séta is.25 A célja azon túl, hogy még több információt biztosítsunk a látogatóinknak a megyénk értékeiből, azon kistelepülések segítése, akik önerőből képtelenek lennének egy ilyen „honlap”szolgáltatás elindítására. A központi portál rendszer ehhez már rendelkezésre áll. A leendő partnerek részéről ehhez nincs szükség fejlesztésre, csak a hatékonyan működő továbbképzési rendszerünkben való részvételre.

63

Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer (KSZR) és Kistérségi mozgókönyvtári ellátás Az egyes szolgáltató helyek nem, vagy csak korlátozott módon képesek önellátásra, alapfunkcióikat is csak egy erős intézmény vagy szervezet bázisára támaszkodva tudják ellátni. Az önellátásra törekvés helyett állománymozgatás a kisebb közösségek segítésére. A szolgáltató rendszer keretében birtoklás helyett hozzáférés biztosítása a rendszer tagjainak. Rendszerünkben nem csak a dokumentumok beszerzését s forgatását végezzük el, hanem egész kapcsolatrendszerünket és szakmai felkészültségünket bocsátjuk a tagkönyvtárak rendelkezésére. A már 1996 óta működő ellátó rendszer, később KSZR, valamint a 2007 óta működő mozgókönyvtári ellátás megvalósulása révén a falvakban, a kistelepülésen élők is a könyvtári rendszer egésze által nyújtott szolgáltatások (információ és dokumentum ellátás, felnőttoktatás, speciális és praktikus szolgáltatások, rendezvények) részesei. A funkció továbbra is kiemelt terület. Legfontosabb feladat a partnerintézmények körének további bővítése, valamint legfőképp ezen rendszer kapcsolása a fentebbi pillérekhez, ezáltal integrált szolgáltatási környezet biztosítása a partnerek felé is. Jelenleg már 37 partnerrel van szerződéses kapcsolatunk.

lévő, tervezett, illetve lehetséges országos szolgáltatásaihoz és európai központi rendszerekhez csatlakoztatható. MOKKA, ODR, NDA, OLA, (IMOLA), EuropeanaLocal stb., szabványos nyílt protokollokon keresztül megvalósított kapcsolat.

A KÖNYVTÁR JÖVŐ program kapcsolatainak három szintje

A KÖNYVTÁR JÖVŐ PROGRAM várt eredményei

Partnerek (adatforrások) szintje: a hagyományos helyi könyvtári szolgáltatások mellett az interneten keresztül 365x24 órában a PORTÁL által biztosítva. Megyei szint: Térségi, megyei, regionális, szakmai stb. szolgáltató típusú hálózatra épülő Virtuális Tudástár. Együttműködésen alapul, kiterjeszthető könyvtárak, múzeumok, levéltárak, kapcsolódó konzorciumok bevonásával. Részei: közös katalógus, könyvtárközi kölcsönzés, közös lelőhely adatbázis, közös elektronikus könyvtár, (benne a közös helyismereti adatbázis), közösségi Wikipédia, valamint a hatékony együttműködés érdekében helyi és megyei szintű csoportmunka és projektmenedzsment támogatás. Elérhetősége egy központi portálon lehetséges. Országos és nemzetközi szint: A Magyar Virtuális Könyvtárhoz, annak meg-

Általánosságban az akadálymentesen, 24 órában használható könyvtári szolgáltatások biztosítani fogják az egész életen át tartó tanulás lehetőségét, hozzájárulnak a helyi közösség információval való ellátásához, életminőség javításához, a foglalkoztatottság és az egyének versenyképességének növeléséhez, nemzeti kultúránk értékeinek közvetítéséhez, és az olvasási kultúra fejlesztéséhez. A releváns találatok száma, és ezzel a használói elégedettség is nő, az eddig elérhetetlen információk egy pontról való hozzáférhetősége egyben a használók számának növekedését is eredményezi. Ezen hatások a fenntartói elvárásoknak is megfelelnek, mivel a meglévő korlátozott erőforrásokat lényegesen hatékonyabban használjuk ki. Közvetve helyi szinten a társintézmények infrastruktúra-ellátottsága jelen-

64

65

2. ábra: A szolgáltatás kapcsolati szintjei

• Biztosítja azon helyi és regionális információk (helyismereti gyűjtemények) közös feldolgozását és egységes felületen való szolgáltatását, amely iránti igény régóta jelen van a közösségi pontokon, és ezen célkitűzést kiemelten támogatja az Európai Unió is. • Lehetővé teszi a digitalizált közkincs teljes szövegű feldolgozását és rendszerezett publikálását, egyben biztosítani képes a jogvédett tartalmak megfelelő hozzáférését is, segítve ezzel a kutatást a dokumentum fellelési helyétől távol is. • A szolgáltató pontokon a használók igénybe vehetik a népszerű web2-es szolgáltatások közgyűjteményekhez igazított, azok minőségi használatára nevelő, hatékony alkalmazásait. • A hatékonyság emelését szolgálja az együttműködő könyvtárak, közgyűjtemények által közösen üzemeltetett csoportmunka menedzselő rendszer, amely segítségével a különböző helyszíneken dolgozók összehangolhatják kapcsolódó tevékenységeiket, projektjeiket. • A központi statisztikai modul biztosítja a forgalom eddig elérhetetlen mélységű elemezhetőségét, mind tagintézményi, mind összrendszer-szinten. 3. ábra: A szolgáltatás adatkapcsolati rendszere

tősen javul (az erőforrás megosztás okán), az általuk használt rendszerek integráltsági foka, valamint a feltárt információk elérhetősége nagyságrendileg is új szintre emelkedik. Különösen kiemelendő ez utóbbi, hiszen a társintézmények kilépnek ezzel a helyi korlátaik közül, mind szolgáltató, mind igénybe vevő szerepkörben. Mindemellett a központi portál használatával létre tudják hozni saját felületüket, ahol önmaguk és a helyi szolgáltatásaik bemutatásával, programajánlóikkal azok is megjelenhetnek a világhálón, akik ettől eleddig technikai vagy ismeretbéli hiányosságok miatt el voltak zárva. • Központi szinten a hármas rétegződés segítségével a teljes rendszer rugalmasan méretezhető, bővíthető, a szabványos protokollok használatával az országos rendszerekhez (azok jövőbeli változataihoz) is illeszthető.26 • Lehetővé teszi azon könyvtári katalógusok továbbszolgáltatását is, amelyek az integráció nélkül nem kapcsolódhatnának a magasabb szintű rendszerekhez. 66

Összefoglalás A megye közgyűjteményeiben őrzött mérhetetlen kincs és kulturális érték elérhetőségének – amely nagyon sok esetben nem is szerezhető be máshonnan, csak a helyi forrásokból –, földrajzi értelemben is bárki számára hozzáférhetővé tételének biztosítása az a feladat, amelyet megfogalmaztam a program kezdetekor. Egy olyan közösségi, a megye bármely könyvtárára, továbbmenve: bármely közgyűjteményére nyitott szolgáltató rendszer magját hoztuk létre, amely a fentebb említett közösségi célt, az értékek helytől független – és ezt egyaránt értve a forrásra és az elérhetőségre is – szolgáltatását biztosítja minden polgár számára. Nincs az a helyismereti érték, helyi kulturális kincs, adat, teljes szövegű dokumentum, képeslap vagy fotó, hanganyag, katalógustétel vagy kulturális esemény a megyében bárhol, amelyről ne kaphatnánk információt a jövőben. 67

Ezen – bátran mondhatjuk – európai színvonalú programmal könyvtáraink olyan szolgáltatási szintet valósítanak meg, amely magyarországi példával ezidáig nem rendelkezik.

Záró gondolatok

Mindezek alapján talán kitűnik, hiszek abban, hogy szükség van a könyvtárakra és a könyvtárosokra az új évezredben is. De abban is hiszek, hogy egyben új megközelítésre is szükség van. Az emberiség technikatörténete kiemelten (ebből közvetve, részleteiben talán kultúrtörténete is – az egymásra hatás minden esetre vitathatatlan) igazolja, hogy a paradigmaváltás mindig magával hozta a korábbi rendszerek megszűnését vagy „kényszerű” átalakulását, újak megszületését. És gyakran az előbbiek egyfajta evolúciós fejlődése hozta létre az utóbbiakat. Hiszek abban, hogy a könyvtárak túlélése lehetséges, de ehhez szükség van a mai kor kultúrkörnyezetéhez való evolúciós alkalmazkodásra. A közkönyvtárak (és egyben más közgyűjtemények) részére a fentiekben látom az előzőekben vázolt, a gyakorlatban is kivitelezhető lépéseket. A magyarországi könyvtárak ezidáig az integrált könyvtári rendszerek bevezetésére, használatára törekedtek. Eljött az idő, hogy megvalósítsuk végre egy magasabb strukturális szinten ezen rendszerek egymás közötti integrációját is. Eleget téve mindezzel a Goethe-től választott erős üzenetnek:

„... az embereknek nemcsak azt kell adni, amit kívánnak, hanem azt is, amit kívánniuk kellene”

  6   7  8  9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26

Lásd: http://www.europeana.eu/portal/ Lásd még: http://www.technet.hu/hir/20101026/a_web_sotet_oldala/ Lásd: http://www.wolframalpha.com/ Lásd: http://www.trueknowledge.com/ Lásd: http://www.bing.com/ Benediktsson Dániel: Az információ értékelése mint ökológiai jellegű folyamat. 2. rész. In: Könyvtári Figyelő. 1. sz. (2003) 89 – 101. p. Lásd: http://www.gopubmed.org Lásd: http://www.researchgate.net/ Lásd: http://www.w3.org/2001/sw/ Masterman, Margaret: Semantic message detection for machine translation, using an interlingua. In: NPL (1961) pp. 438-475. Berners-Lee, Tim [et al.]: The Semantic Web : A new form of Web content that is meaningful to computers will unleash a revolution of new possibilities. Scientific American Magazine, (May 17, 2001) [internetes dokumentum] URL: http://www.scientificamerican. com/article.cfm?id=the-semantic-web Lásd: http://www.w3.org/RDF/#projects Lásd: http://www.w3.org/TR/owl-ref/ Lásd részletesen: http://www.w3c.hu/wiki/szemweb/ Gottdank Tibor: Szemantikus web : Bevezetés a tudásalapú internet világába. Budapest, ComuterBooks, 2005. ISBN 963 618 339 2 Lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Peer-to-peer Lásd: http://ki.oszk.hu/content/magyarorszagi-konyvtarak-statisztikai-adatai Lásd: http://www.europeanalocal.eu/ A NAVA a magyar nemzeti műsorszolgáltatói kötelespéldány-archívum, amely jellegénél fogva audiovizuális tartalmakat gyűjt. A NAVA olyan az elektronikus műsorok számára, mint az Országos Széchényi Könyvtár a nyomtatott kiadványok vagy a Magyar Nemzeti Filmarchívum a magyar filmek számára. Az archívum 2006. január 1-én kezdte meg munkáját. Az országban lévő NAVA pontok falain belül az archívum anyaga kereshető, és teljes terjedelmében megjeleníthető. példa: http://www.sk-szeged.hu:19090/ Tóth Kornél: Mi újság a MOKKA háza táján : Az IMOLA (Integrál MOKKA, ODR, OLA) koncepció. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 56. évf. 8. sz. (2009) 351-370. p.

Burai István könyvtári szakinformatikus, könyvtáros Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ

Jegyzetek:   1   2   3   4   5

Internet-riport 2011/Q3. – TNS-NRC InterBus. 2012. január 13. 6. p., Internetes doku mentum: URL: http://nrc.hu/index.php?name=OE-eLibrary&file=download&keret=N&show header=N&id=215 Burai István: Az internetes információkeresés jövője és a könyvtárak. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 2011/03. - Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtári Intézete. Budapest, 2011. 3-6. p. 2009 karácsonyának első napján történt meg először, hogy több e-könyv fogyott az Amazo non, mint kemény fedelű papír alapú, 2010 nyara óta pedig ez az általános. 2012 nyarától pedig a teljes forgalmat tekintve is érvényes a megállapítás. Lásd: http://books.google.com/ Lásd: http://gallica.bnf.fr/

68

69

AZ ELSŐ HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI ÍRÓTÁBORBAN KÖNYVTÁROS SZEMMEL Az I. Hajdúböszörményi Nemzetközi Írótábort 2012. június 27 – július 1. között tartották a Fürdőkerti Ifjúsági és Szabadidőközpontban. A közel egyhetes táborról idejében értesültem az internetről és szórólapokról, ezért be tudtam illeszteni nyári programjaim közé a részvételt. A kamaszoktól az 50–60 éves korosztályig több generáció vett részt a tábor műhelymunkájában. Az íróiskola foglalkozásait Szentmártoni János József Attila-díjas költő, a Magyar Írószövetség elnöke, Áfra János költő, szerkesztő, a József Attila Kör elnökségének tagja és Papp-Für János költő, szerkesztő, a Magyar Írószövetség tagja, a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör elnöke tartotta. Utólag beláttam, hogy szerencsés döntés volt az íróiskolában a vegyes életkorú csoportok kialakítása, mert így az idősebb generációhoz tartozók megismerhették a fiatalok irodalmi ízlését, problémáit, a fiatalok pedig tanulhattak az idősebb, gyakran már több verseskötetet jegyző alkotóktól. A tábor műhelyfoglalkozásai elsősorban napjaink kortárs költészetéről szóltak: azokról a versekről, amelyek már a XXI. századból próbálnak minél többet vis�szaadni. Akiket a prózaírás vagy az újságírás fortélyai érdekeltek, azok Áfra János szemináriumán tökéletesíthették tudásukat. A tinédzsereknek, fiataloknak és a velem nagyjából egykorú vagy még idősebb generációknak nyilván más az ízlése, élettapasztalata, sőt, a szókincse is, ami néha megmutatkozott a műhelyfoglalkozásokon. Az internet adta lehetőségeket azonban mindenféle életkorú résztvevő igyekezett kihasználni. A határon túlról – Ukrajnából, Romániából, Szerbiából – is érkeztek táborlakók, de előadóként is írók, költők. Örömmel nyugtáztam, hogy a tábor programjában a határainkon túli magyar irodalom méltó helyet kapott. Nekem, mint könyvtárosnak is sokat jelentett, hogy alaposabban megismerhettem napjaink néhány határon túli irodalmi csoportosulását, többek között a kolozsvári Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy körét Farkas Wellmann Endre élvezetes előadásában.(1) A páholy neve is jelzi, hogy tagjai újraértelmezik a klasszikus hagyományt. Az Előretolt Helyőrség Könyvek sorozatát Orbán János Dénes szerkeszti. A köteteket az

Erdélyi Híradó Könyvkiadó jelenteti meg. 1995-2011 között 78 kötetet adtak ki.(2) Fekete Vince Parázskönyv című verseskötetével indult a sorozat. „Ha a befogadó fanyalog a szókimondó sorokon, vagy megrovó észrevételeket tenne a – szerinte – túlzott őszinteség miatt, akkor könnyen megégetheti parázsban kotorászó ujjait […] Azontúl, hogy Fekete Vince mindezzel tisztában van, […] számára a vers, a szó, az élet is kiszolgáltatott, meztelen és az esetek többségében reménytelen.”(3) Az „Előretolt Helyőrség” című irodalmi folyóiratban Transzközép néven tették közzé a csoport tagjai az irodalomról alkotott nézeteiket. Az elnevezés arra utal, hogy a napjainkra perifériára szorult művészetet megpróbálják a középpontba állítani. Olykor a posztmodern művészetet is bíráló, ám mindig mívességre törekvő irodalmi magatartás jellemzi alkotóikat. Áfra János költő Glaukóma című, legújabb verseskötetét maga mutatta be(4). A cím arra utalhat, hogy „a hályog mindig ott van a szemen, mindig csak részlegesen vagyunk képesek a valóságot érzékelni”(5.) A kötetben kórház- és betegségverseket, ill. az sem túlzás, ha azt írom, hogy „halálverseket” olvashatunk egy fiatalemberről, családjáról, barátairól, szerelméről. A sodró lendületű szabadversekben a test fokozatos leépülésével szembesül az olvasó: „A megalázottság és az áldozatjelleg, ami mégis néha bűntudattal párosul, az önpusztítás gondolatáig kergeti a szereplőket: >> a halálról beszéltem, meg hogy nem kéne beadni / többet az inzulint, úgyis tönkretettem két életet << (Kivonulás)”.(6.) A versekben gyakran visszatérő szó az „iszony” és az „undor”. A lírai „én” egyes szám harmadik személyű, ami az elvont, tárgyias lírához, az Újhold költői vagy később Oravecz Imre verseinek hagyományához kapcsolja a Glaukóma verseit. Az egyes szám harmadik személyű látásmód ugyanakkor azt a gondolatot is felveti, hogy „a látottság” közegében is értelmezhetjük ezeket a verseket. Nemcsak arról van szó, hogy mi magunk látunk homályosan (hályogon át), hanem arról is, hogy „a harmadik személy”, talán Isten is másként látja ugyanazt. Ezt a kritikus, Payer Imre pontosabban megfogalmazta: „Az Úr tekintetétől elszakadt emberi látás óhatatlanul a halott szeméhez vezet”(7.) Aznap bemutatkozott a KULTer.hu - http://kulter.hu/ – kortárs, kulturális internetes portál és szellemi műhely csapata is. Áfra János alapító főszerkesztő és Barna Péter alapító főszerkesztő-helyettes ötlete volt a portál elindítása. Ők találták ki a lap nevét és kialakították annak rovatstruktúráját. Herczeg Ákos,

70

71

Miklósvölgyi Zsolt és Dabrowsky Ádám a rovatok szerkesztésében segített. A csapat 2010 tavaszán látott munkához, majd 2010. aug. 30-án hivatalosan is beindult a nonprofit alapon működő lap. A technikai feladatokat Braun Barna oldotta meg. A KULTer indulása legszorosabban Debrecenhez kötődik, viszont már a kezdetektől részt vettek a csapatban a legnagyobb hazai egyetemek irodalmi műhelyei is. 2010 októberétől Dunai Tamás vette át a popKULT rovat szerkesztését Miklósvölgyi Zsolttól, 2011 májusában Vass Norbert kezdte szerkeszteni a vizuálKULT rovatot Dabrowszky Ádám helyett. 2012-től irodalmi rendezvények szervezésére is vállalkozik a csapat. Érdemes említeni a József Attila Körrel (JAK) közösen szervezett KULTOK-konferenciát(8.) vagy a legutóbbi Campus Fesztiválon elindított „Irodalmi sátor” programot, amit sikeres, folytatásra érdemes kezdeményezésnek ítéltek. Örülök, hogy alaposabban megismerhettem ezt a portált és az érte, rajta munkálkodókat, mégis hiányzott nekem egy rendszerezett, régi könyvtáros beidegződéssel „teljességre törekvő” áttekintés a költészeti portálokról. Több író-olvasó találkozón, beszélgetésen vehettünk részt. Számomra mindig nagy élményt jelentett Ferdinandy György íróval találkozni, mert kevesen mesélnek olyan közvetlenül, színesen és tartalmasan az életükről, mint ő. Így volt ez most is. Az író beszámolt az idei könyvhéten megjelent kötete, a „Pók a víz alatt” című összeállítás születéséről is. Elmesélte, hogy budai zuhanyozójában él a szóban forgó pók. Ferdinandy György mindig szerette az állatokat, sőt, szerinte „…az ember nem emelkedett felül az állaton”.(9.) Néha úgy érzem, igaza lehet. A beszélgetés során kikerülhetetlen volt az emigráció és a nyelvekhez való viszony kérdésköre. Ferdinandy Györgyöt francia íróként ismerte meg a közönség. „A franciául írás tulajdonképpen lázadás volt, nem a magyar nyelv vagy Magyarország ellen, hanem az emigráció ellen.”(10.) Puerto Rico-ba költözése után kénytelen volt spanyolul tanulni, de írni már nem akart azon a nyelven, hanem kizárólag az anyanyelvén. Jelenleg felváltva él Budán és Floridában. Ez utóbbi helyet a gyógykezelése miatt választotta immár lakóhelyének is. Felhívta figyelmünket Heriberto Hernandez költőre, a Bluebird Unio kiadó (Miami) szerkesztőjére, akitől sokat fordított. Sajnos, a kubai menekült státuszban élő fiatalember idén áprilisban öngyilkos lett. Ferdinandy a kétezres évek elején kiadta és spanyolra fordította többek között beszélgetőtársa, Szentmártoni János, továbbá Turczi István, Deák László

munkáit. A fiatal hazai tehetségek közül kiemelte a prózaíró Csender Leventét, Iancu Laura csángó költő verseit, Bíró Gergely elbeszéléseit. A beszélgetés után az író fiának a könyvébe is belelapozhattunk. (11.) A rendezvények sorából kiemelném még a beszélgetést Szálinger Balázs költővel, aki a magyar irodalomban rendhagyó módon kezdte pályáját: budapesti jogi egyetemi tanulmányai elvégzése után Kolozsvárra költözött. Utólag úgy érezte, érdemes volt: sokat tanult az ott élő irodalmároktól, vonzónak találta a város kulturális életét és a város is befogadta őt. Felolvasott néhány verset legújabb, M1/M7 című kötetéből. Arról is beszélt, hogy a költészetet a tizenévesekkel közösen alkotott művekkel lehetne megszerettetni. Bemutatta a Hévíz című „művészeti és társadalmi folyóirat”-ot, amely szerinte a Balaton régió vezető irodalmi lapjává válhat. A kéthavonta megjelenő folyóirat számos helyismereti vonatkozású írást is közzétesz, mert a főszerkesztő, Szálinger Balázs egyúttal helytörténész is. Hasznosak voltak azok a viták, amelyek a kortárs irodalom olvasásának, befogadásának esélyeit latolgatták. Szentmártoni János az Írószövetség főtitkáraként elmondta, hogy „a legfontosabb az olvasó”. Egy könyvtáros örül(het) a kijelentésnek, ugyanakkor elgondolkodhat egy sor kérdésen, mint például: Tudjuk-e mérni, mekkora lesz a leendő olvasók érdeklődése egy-egy kortárs verseskötet iránt? Elegendő támpont-e a beszerzéshez a Kello „Új Könyvek” füzeteinek ajánlása? Ha arra gondolok, hogy a Kello-tól egyre több könyvtár pártol el és inkább a nagyobb kereskedelmi árrést (több kedvezményt) nyújtó cégeket – például az Alexandra, Libri, Bookline Online Könyváruházat – választja, ráadásul, ha a Kello internetes oldalán „bulvárosítani” fogják a könyvismertetéseket, hogyan fogunk akkor tájékozódni a kortárs költészetről? Megteszünk-e minden tőlünk telhetőt azért, hogy a kortárs költészet minél több potenciális olvasóhoz eljusson? Mindenki egyetértett abban, hogy a kortárs szövegek közvetítésében óriási a könyvtáros felelőssége. A magam megnyugtatására annyit tudtam tenni, hogy igye-keztem tájékozódni a kortárs irodalom folyton alakuló világában, továbbá próbáltam megismerni minél több amatőr és „profi” alkotót. Hosszú távon dől el, mennyire sikerült ez. Ha felkeltettem egy olvasó érdeklődését valamelyik kortárs verseskötet iránt, ha segíteni tudok egy amatőr költőnek abban, hogy hol tegye közzé a verseit, ha bemutatkozási lehetőséget kap egy

72

73

alkotó a könyvtárban, ahol találkozhat a közönségével, akkor már elmondhatom – megérte részt vennem az írótáborban. A tábor ráébresztett arra, hogy az amatőr költészettel kapcsolatban több rendezvényt szervezhetnénk a jövőben. A Debreceni Városi Könyvtárban két évvel ezelőtt indította útjára Sass Bálintné könyvtáros azt a rendezvénysorozatot, amelyen rendszeresen találkozhatnak a könyvtárban amatőr alkotók, felolvashatják kedvenc versüket vagy saját alkotásukat, majd beszélgethetnek a művekről vagy egymással, vagy egy ismert irodalmárral, kritikussal. A havonkénti összejövetelek résztvevőiből mára közösség szerveződött. A kezdeményezés annyira sikeres volt, hogy azt jövőre is folytatni szeretnék. Amatőr alkotók kötetbemutatóinak is rendszeresen helyet és reklámozási lehetőséget biztosít a könyvtár. A Méliusz Központ 2009 novemberében adott helyet a Debreceni Egyetem irodalmi önképzőköreinek: a LÉK - Lehetek Én is Költő irodalmi kör – és a DEIK - Debreceni Egyetemi Irodalmi Kör - mutatkozott be. Az elhangzott művekről dr. Takács Miklós egyetemi adjunktus tartott elemző bemutatót. Akárhogy alakuljon is könyvtáraink jövője, az alkotó amatőrök és közönségük egymásra találását nekünk, könyvtárosoknak kötelességünk segíteni. Ha hozzájárultunk egy-egy alkotó közösség formálódásához, akkor már elmondhatjuk, hogy tettünk valamit Debrecen vagy a megye, a régió irodalmi életéért.

Bedecs László: Ex libris: Áfra János: Glaukóma. In: Élet és irodalom. 56. évf. 29. sz. (2012. júl. 20.) p. 19.  6 Uo. p. 19.  7 Payer Imre: Ex libris: Áfra János: Glaukóma. In: Élet és irodalom. 56. évf. 36. sz. (2012. szept. 7.) p. 19.  8 Egy KULT ok a konferenciára. In: http://kulter.hu/2012/04/egy-kult-ok-a-konferenciara/  9 Takács Tamás: „Utazás a magyar irodalommal…” : [Interjú Ferdinandy Györggyel.] In: Magyar Napló. 24. évf. 6. sz. (2012. júni.). p. 60. 10 Mátraházi Zsuzsa: Az írás – lázadás volt : Beszélgetés a szederfa árnyékában Ferdinandy Györggyel. (Fotó Szabó J. Judit.) In: Könyvhét. 5. évf. 18. sz. (2001. szeptember 20.) p. 5. 11 Ferdinandy György: Útközben (Michel naplója). Budapest, Hét Krajcár Kiadó, 2012. 92 p.  5

Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ

Jegyzetek:

Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy. In: http://www.irodalom.org/eloretolthelyorseg/ Letöltés időpontja: 2012.07.30.11.20  2 Fried István: Az Előretolt helyőrség újabb legionáriusai: kötetek ifjú erdélyi költőktől. In: Irodalmi szemle 52. évf. 2. sz. (2009. febr.), p. 73–83. Lásd még: Új Dunatáj 14. évf. 1. sz. (2009. márc.), p. 5–16. A szerző a sorozat bemutatása után három alkotó, Murányi Sándor Olivér, Noszlopi Botond, Bálint köteteit ismerteti részletesen.  3 Kelemen Zoltán: Jelentés az Előretolt Helyőrségről. In: Tiszatáj. 50. évf. 10. sz. (1996. okt) p. 81–83. Lásd még az interneten: http://epa.oszk.hu/00700/00713/00062/pdf/tiszataj_ EPA00713_1996_10_81-83.pdf  4 Áfra János: Glaukóma. Budapest, JAK PRAE HU Kft., 2012. 92, [3] p. 20 cm

Előadás a Fürdőkertben

74

75

 1

SZÁZÉVES A HAJDÚ VÁRMEGYE SZÉKHÁZA EMLÉKEZÉS BÁLINT ZOLTÁN ÉS JÁMBOR LAJOS ÉPÍTŐMŰVÉSZEKRE

Pap-Für János, Szentmártoni János, Áfra János

Ez évben ünnepli centenáriumi évfordulóját az 1912 őszén a debreceni Piac utcán felépült és átadott – Hajdú vármegye hivatalainak elhelyezésére készült – székház épülete, a megye és Debrecen város egyik legszebb, ma már védett műemléke. Az épületet fényes külsőségek között csak 1913. február 27-én vették teljes birtokba, de a centenáriumi évforduló az épület elkészültének szól. A centenáriumi évforduló kapcsán ünnepségek, előadások és kiállítás mutatta be Hajdú vármegye székházának elsősorban Hajdú vármegye létrejöttével és az építéssel kapcsolatos történéseit. Az eltelt száz évben a székházépület elnevezése követte a történelem változásait, volt Tanácsháza, Iroda- és Úttörőház az 1950-es évektől 1986 őszéig, majd Hajdú-Bihar Megyei Tanács, ill. Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Székháza, ma már a Kormányhivatalokkal megosztott funkcióval. Bárhogy is változtak a történések, a köznyelvben Megyeházának, vagy Régi Megyeházának nevezték az épületet, mert sugárzó méltósága dacolt az idővel. Rövid megemlékezésünk a Megyeházát létrehozó okokkal, az építkezés ma már jól ismert történetével, a létrehozásában részt vevő építőművészekkel, képző- és iparművészekkel és alkotótársaik bemutatásával, valamint a székház 1980-as években megvalósított helyreállítási munkáival foglalkozik. A Megyeháza, mint építészeti feladat a 19. sz. második felének meghatározó magyar középület típusa volt, mint a szombathelyi Megyeháza (Hauszmann Alajos, 1876); Segesvár (1885); Dicsőszentmárton (1890); Nyíregyháza (1891); Kolozsvár (1893); Nagyenyed (Alpár Ignácz,1898); Debrecen (1911-12). A megyeházák általában neoreneszánsz vagy neobarokk stílusban készültek, kivéve a Lechner hatása alatti Bálint és Jámbor által tervezett – a nemzeti szecesszió jegyében fogant – debreceni Megyeházát.

76

77

Szentmártoni János Ferdinandy Györggyel

Debrecenben az 1910-es években egy sor, a város arculatát – a Megyeházával együtt – jelentősen meghatározó épület készült:

A Székház előtörténete Hajdú vármegye létrejöttével, ill. megszervezésével vette kezdetét. Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt az 1876. évi 33. tc. döntött a megyék megalakításáról, amelynek értelmében – a Hajdú kerület megszüntetése után – Hajdú vármegye is megalakult. A megyerendszer kialakulása egy hosszabb fejlődési folyamat eredménye volt, s részét képezte a modern polgári állam megteremtésének. Az 1876-ban létrehozott Hajdú vármegye településeit a volt Hajdú kerület városai: Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, Hajdúhadház, Hajdúdorog és Vámospércs; a Szabolcsból átcsatolt települések: Csege, Balmazújváros, Téglás, Egyek, Nádudvar, Püspökladány, Szovát, Tetétlen és Földes; Biharból átkerült települések: Kaba, Mikepércs és Sámson alkották. Az új vármegye végleges területe 3353,22 km2. Országosan a kisebbek közé tartozott. Első főispánja Miskolczy Lajos, alispánja Weszprémy Gáspár lett. 1876. szeptember 4-én a Debreceni Városháza Nagytermében tartotta alakuló közgyűlését Hajdú vármegye tisztikara. Az alakuló közgyűlésen Debrecen város hivatalosan tudomásra adta, hogy a Vármegyeháza céljára a Fehér Ló vendéglőt – amíg a székhely Debrecen lesz – telkével együtt térítésmentesen felajánlja.

A Fehér Ló vendéglőhöz több nevezetes esemény köthető. A vendégfogadóban szállt meg 1770-ben II. József, az ifjú császár; a ház udvarán tartotta első előadásait báró Wesselényi Miklós Nemzeti Játékszín Társasága 1798. augusztus 11-én; itt szállt meg Kossuth Lajos néhány napra 1849-ben és ez időszak eseményeinek leírásában is gyakran szerepelt a vendégfogadó. A több mint 100 éves Fehér Ló szálló 1863-ban kapta klasszicista földszintje fölé a romantikus stílusban készült emeleti szintjét, amelyet Vecsey Imre Debrecen legjelentősebb építőmestere 1847-1883 között készített. Vecsey nevéhez fűződik a Gőzmalom, a Csokonai Színház, a Cukorgyár, a Méntelep, a Piac u. 9.,11.,23. sz. épületek, valamint a Kossuth u. 7., 8. sz. épületek építése. A Fehér Ló szálló ebben a formában szűkösnek bizonyult a Vármegye hivatali apparátusa számára, Tisza Kálmán 1876. október 10-én engedélyezte az épület átalakítását, amelyet Fodor József építőmérnök kivitelezett és 1877. október 21-én átadták hivatali használatra. A kibővített épület sem tudta azonban megfelelően ellátni a vele szemben támasztott követelményeket és az új székház körüli viták ellenére 1908. szeptember 28-án a Vármegye törvényhatósági bizottsága döntött arról, hogy a közel két évszázados székház épület helyett egy új, a kor igényeinek teljesen megfelelő „külsejében díszes, belsejében helyes” székházat épít. 1911 tavaszán a Belügyminisztérium jóváhagyta a Vármegyeháza építését elrendelő törvényhatósági határozatot, így a székház építése elől minden akadály elhárult. Hajdú Vármegye törvényhatósági bizottsága 1911. május 15-én Domahidy Elemér főispán elnöklete alatt tartotta utolsó ülését a régi helyén, az egykori Fehér Ló épületében. Tekintettel arra, hogy az új székház építéséhez a Fehér Ló szállót el kellett bontani, az építkezés ideje alatt a Városháza közgyűlési termében tartotta a Vármegye közgyűléseit és a közigazgatási bizottság üléseit. A hivatalok ideiglenes elhelyezése céljából kibérelték a Kossuth u. 14. számú házat (Bészler ház) egészben és a Kossuth u. 12. sz. házat (Komáromy ház) egyes helyiségeit 1911. május 1-től 1912. november 1-ig, 6000 korona bérleti díj ellenében. A székház tervezésére kiírt tervpályázaton (1908) Bálint Zoltán és Jámbor Lajos építészek terve nyerte el az első díjat, így ők készíthették el a székház terveit. Bálint és Jámbor a pécsi Zsolnay-gyár pirogránit szobraival és orna-

78

79

Az Attila téri Görög katolikus templom (Bobula János, 1910); a Kápolnás u-i Zsinagóga (Berger J. 1910); Gambrinus üzletház és lakóház, Piac u. 26-28. (Pavlovics Károly, 1911); Árpád téri Református templom (Tóásó Pál, 1912); Hajdú Vármegye Székháza (Bálint és Jámbor, 1911-12); Kereskedelmi és Iparkamara, Iparkamara u. 2. (Spiegel F. és ifj. Engler K., 1912); Első Takarékpénztár, Kossuth u. 1. (Rimanóczy K., 1912); Református Főgimnázium, Péterfia u. 1-7. (Nagy Károly, 1913); Püspöki Palota, Hatvan u. 1. (Bálint és Jámbor, 1913); Pénzügyigazgatási Székház, Kossuth u. 12-14. (Bobula János, 1914); Siketnémák Tanintézete, Széchenyi u. 60. (Hajós Alfréd -Villányi Lajos, 1913); Aranybika Szálló, Piac u. 11. (Hajós Alfréd -Villányi Lajos, 1915); Rendőrkapitányság, Kossuth u. 20. (Borsos József, 1914). Az építkezések nagy volumene jól mutatja a Millennium utáni időszak gyors városfejlődését a világháborúig.

menseivel díszítette a főhomlokzatot. A pályázaton Borsos József is indult, ő a hódmezővásárhelyi majolikával díszítette volna a főhomlokzatot, de terve nem valósult meg. Bálint Zoltán 1871-ben született Nagyváradon, 1939-ben hunyt el Budapesten. 1888–1892 között a Budapesti Műegyetemen tanult, majd tanulmányúton járt Nyugta-Európában. Korb Flóris és Giergl Kálmán irodájában dolgozott, majd részt vett a Millenniumi építkezéseken, az Alpár Ignácz irodavezető építészeként. A kiállításról „Az ezredéves kiállítás architektúrája” címmel 1897-ben nagy hatású albumot jelentett meg az elkészült épületekről. A kiállításon önálló színház tervét is bemutatta, továbbá tervet készített a pusztaszeri emléktárgyak kiállítási pavilonjához. Könyve jelent meg a „Francia reneszánsz és a Loire völgy kastélyai” címmel. Az 1902-ben megalakult Magyar Építőművészek Szövetsége 24 alapító tagja közé tartozott. 1911-ben a nemzetközi építész kongresszusok állandó bizottságának tagjává választották, majd 1914-től 1919-ig a Budapesti Állami Lakásépítő Bizottság elnöke volt. Részt vett az 1919-es fővárosi május 1-jei ünnepségek díszítő munkáiban. Jámbor Lajos 1869-ben született és 1955-ben hunyt el Budapesten. A Budapesti Műegyetemen tanult, majd egy ideig a Hauszmann Alajos irodájában dolgozott. Később az Ezredéves Millenniumi kiállítás épületeinek volt művezetője Alpár Ignácz oldalán, ezt követően nyert alkalmazást Lechner Ödön tervezőirodájában. A Millenniumi kiállítás főkapujának tervét ő készítette, még Frommel Lajos néven. (Nevét 1899-ben magyarosította Jámbor Lajosra.) A kőbányai Szent László plébániatemplom részletterveit is ő készítette. Az I. vh. után tagja volt a Középületek Országos Felügyelőbizottságának, a Képzőművészek Országos Egyesülete végrehajtó bizottságának, és alapítója a Magyar Építőművészek szövetségének. Bálint és Jámbor 1897-ben társultak és nyitottak közös irodát, amely 1934ig működött. Munkásságuk a késői historizmus eklektikus jegyeiből indult, de a lechneri magyaros, vagy népi szecesszión keresztül az európai szecessziós törekvésekhez is kapcsolódik. A Millenniumtól az I. vh-ig terjedő időszak kiemelkedő és rendkívül termékeny építészei közé tartoztak. Első közös jelentős sikerük az 1900. évi Párizsi Világkiállítás magyar pavilonja, amelyet nagydíjjal tüntettek ki a német birodalmi pavilonnal együtt. Itt tűnt fel a 80

Finnország pavilonját tervező Sarinnen is, aki a legtöbb szavazatot kapta a Magyar pavilon után. A siker értékét emelte, hogy a nagy nemzetek versenyében erős lobbizásokkal szemben nyerték el a díjat. A pavilont a magyar történeti építészetből vett részletek – Vajdahunyadvár, körmöcbányai vártemplom tornya, stb. – szellemes és nagyhatású összeillesztésével alakították ki. 1902-ben (majd 1910-ben) az Erzsébet királyné emlékmű pályázaton első díjat nyertek Zala György szobrásszal együtt, amellyel országosan is nagy sikert arattak. A Lánchíd - Alagút tengely fölött a Vársikló mellett épült volna az emlékmű a Szent György térbe illesztve, de végül nem valósult meg. A Kiss József szerkesztésében megjelenő szépirodalmi lap, A Hét 1902. febr. 12. számában leközli az építészek fényképét és a legnagyobb elismeréssel ír róluk. Gyümölcsöző együttműködésükre és tehetségükre jellemző, hogy majdnem minden nagyobb országos jellegű tervpályázaton jelentős sikerrel vettek részt.

A teljesség igénye nélkül soroljuk fel a nyilvános pályázaton első díjat nyert épületeiket: A lipótvárosi zsinagóga; a m. kir. Legfőbb Állami Számvevőszék Palotája; a debreceni Vármegyeháza; a debreceni ref. Püspöki bérpalota; a szatmári vigadó és szálló; a nagybányai vigadó színház és szálló; az amizoni alapítványi bérpalota; a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Palotája; a Belvárosi Takarékpénztár palotája; a fiumei, nagykanizsai gimnázium; a vízaknai sósgyógyfürdő, stb mind a tervezőpáros munkáját dícséri. A Nemzeti Színház tervpályázatán a második díjat nyerték el. A budapesti tőzsdepalota pályázatán mint egészen fiatal építészek a harmadik díjat kapták. Megvalósult jelentősebb középületeik: Nagykanizsa, Rendház és Főgimnázium, 1903. Fiume, Főgimnázium Nagybányai Városi Szálló és színház épülete Szatmárnémeti Pannónia (ma: Dácia) szálló, 1902. Budapest, Thököly úti Felsőkereskedelmi Iskola 81

Budapest, Bem rakpart 47. Legfőbb Állami Számvevőszék (ma: Külügyminisztérium) Lipótszentmiklósi Főgimnázium, 1913. Jászberény, Tanítóképző Intézet Debrecen, Hajdú-vármegye Székháza -1911-12. Jelentősebb megépült lakóépületeik és bérpalotáik: Budapest Baruch-féle palota, Bajza u. 24.(1899), amelyet a Budapesten 1900 októberében az Iparművészeti Múzeumban kiállító híres angol szecessziós festő és illusztrátor, Walter Crane egy interjúban Budapest legszebb épületének nevezett Budapest, Léderer palota, Bajza u. 22. (1905.) Budapest, Hirsch Albert palota, Munkácsy és Kmetty u. sarok Budapest, Ligeti Miklós szobrász műteremháza a Stefánia úton (1899.) Budapest, Zala György műteremháza, Stefánia és István u. sarok Budapest, Korányi Sándor báró bérpalotája, Váci út 42. (1907.-1908.) Budapest, gr. Károlyi László bérpalotája, Veres Pálné u. 12; Budapest, Bálint és Jámbor saját bérháza, Budafoki út 9-11. Szilvágy, br. Bornemissza Elemér kastélya Rákó, gr. Keglevich István nyaralóépületei (üdülőtelep) Nagyvárad, Füchsl palota (independentei), Kossuth u. 11-13. Debrecen, Püspöki palota (1913) Budapest, kislakásos bérházak az Üllői és a Ceglédi úton (1912)

kikísérletezett érckeménységű pirogránitot. A pirogránit kifejlesztése, majd Lechner Ödön és iskolájának kapcsolata a Zsolnay-gyárral a magyaros szeces�szió meghatározó tényezője volt. „Komor, Jakab, Bálint, Jámbor, Pogány Móricz, Alpár Ignácz és a többi neves építész mind Zsolnay-kerámiával díszítette az általuk tervezett köz- és magánépületeket Budapesttől Besztercebányáig, Miskolcon és Debrecenen át a Fiumei Tengerészeti Akadémiáig és a szarejevói Városházáig.” – írja M. Zsolnay Margit a gyárról szóló könyvében. Az új épület építésére és a régi lebontására is pályázatot írtak ki, amelyen az összes munkákra három, az egyes részmunkákra pedig tizennyolcan pályáztak. A legkedvezőbb ajánlatot a Grünwald cég és a Schiffer fivérek tették. A tervezés költsége 40 ezer korona volt. Az új vármegye székház bekerülésének tervezett végösszege 833.705 korona volt, amelynél az elkészült épület kevesebbe, 735 ezer koronába került. A költségek fedezetére a vármegye 800 ezer korona kölcsönt vett fel, az évi törlesztés 42 ezer korona volt. A Belügyminisztérium évi 7.500 korona segélyt biztosított, de a költségek döntő hányadát a megye lakosaira kivetett évi 2 %-os vármegyei pótadóból kívánták fedezni. Az építkezést végül Hegedüs István és Tóth Lajos debreceni építészek kivitelezték, fővállalkozásban.

* Bálint és Jámbor debreceni épületei a Hajdú vármegye székháza és a Püspöki Palota bérház épülete. A lechneri formanyelv és a magyaros szecesszió talán utolsó állomása építészetünkben a Vármegyeháza épülete. A Vármegyeháza szecessziós homlokzati plasztikái a pécsi Zsolnay-gyár pirogránit kerámiáiból készültek. A Zsolnay-gyár tevékenysége a Millenniumot megelőző, majd a világháborúig tartó időszak szerves összefonódását jelentette az építészettel. Zsolnay Vilmos 1886-ban Steindl Imrének küldi először az u.n. „Steindl masszát”, az újonnan

Az egyes szakipari munkákat és berendezéseket készítő iparosok és cégek nevei: Kőfaragó burkoló: Walla József Cementárugyár Rt. Toronyburkolat és homlokzati rézmunkák: Steiner Ármin és Ferenc Budapesti Ércárugyár. Homlokzati pirogránit elemek: Zsolnay Vilmos – féle keramikai gyára, Pécs. Belső szobrászati munka: Rákos Manó budapesti szobrász. Ács: Horváth József. Bádogos: Kiss Ignácz. Facement munka: dr. Helvey Tivadar. Asztalos: Dorsch Hugó debreceni cége; Lakatos: Losonczi János és Juhász István. Szobafestő és mázoló: Bartha Gergely és fia. Vízvezeték, csatornázás, központi fűtés: Bründl János császári és királyi udvari szállító. Villamos világítás és központi fűtés: Holitscher Zsigmond és társa (Budapest). Padlózat: Aczél és Társa Gőzfűrész és Parkettgyár (Budapest). Üveges: Blattner Gyula. Ablakredőny: Kardos László. Kályhás: Balla Ferenc.

82

83

Berendezési tárgyak szállítói: Bútor:

Az építkezés gyorsan haladt, a bokrétaünnepséget 1911. november végén tartották. Az alapkőben elhelyezett emlékiratot dr. Czeglédy Mihály tiszti főügyész fogalmazta meg. Az épület átadása 1912 őszén, ünnepélyes birtokba vétele 1913. február 27-én történt. A vármegye új székházépületét a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye így mutatta be: „Az épület Debrecen fő közlekedő útvonalán, a Piac utcán fekszik, telke aránylag csekély, homlokzati hosszúsága mellett igen mély. Ehhez képest a hivatalos helyiségek az épület hosszanti tengelyében elrendezett főudvarok körül csoportosulnak, míg a folyosók az átlag 3 méter széles mellékudvarokból kapják a világításukat. Az utcai homlokzat felé a földszinten az alispán hivatalos helyiségei és lakása, az első emeleten a főispán hivatalos helyiségei és lakása, a második emeleten a Közgyűlési terem és mellék termei vannak elhelyezve. Az épület homlokzata magyaros formákat mutat és középület jellegét hatalmas íves bejáróval, a közgyűlési terem nagy ablak csoportjaival és tetejének tornyos kiemelkedésével erősen kidomborítja. A homlokzat architektonikus részeit Zsolnay-féle pirogránitból készítették, ugyanebből az anyagból való az egész földszint burkolata. A közgyűlési terem falait 2,50 m magasságig sötétre pácolt és fényezett hársfaburkolat borítja, ehhez a falburkolathoz csatlakozik az utcai oldalon a magasan elhelyezett hetes ablakcsoport alatt az elnöki emelvény. A mennyezet kompozíciója és formái a vasbeton szerkezetéből vannak kifejlesztve és a díszí-

tések is a vasbetonszerkezet egyes fontosabb pontjait hangsúlyozzák. A terem fő dísze az elnöki emelvény feletti hetes ablakcsoportban elhelyezett üvegfestmény sorozat. A festmények a hét vezér alakjait ábrázolják és Kernstock Károly festőművész kartonjai után Walther Gida műtermében készültek. (Elhelyezésük előtt Budapesten az Ernst Múzeum kiállítási helyiségében voltak láthatók és színes reprodukciójuk az Iparművészet-ben jelent meg) ” Bálint és Jámbor a korszak legjobb építészeivel egyezően mind az épület külsőt, mind a belső enteriőröket egységes stílusban és kvalitással tervezte. A homlokzati pirogránit ornamensek, a lépcsőház gazdagon díszített oszlopai, korlátrácsai, lámpásai, a díszterem hallatlanul gazdag építészeti- és belsőépítészeti kialakítása, tehetségüket dicséri. Bálint és Jámbor már a budapesti Bajza utcai Léderer-palota enteriőrjének kialakításával kivívta a korabeli szakma elismerését, a korszak egyik kiemelkedő szecessziós belsőépítészeti, iparművészeti egységének minősítették. A Léderer–palotánál együtt dolgoznak Kernstock Károllyal, aki a harmadik emeleti ablakokat összefogó frízen mozaikkal gazdagított sgrafittója Hunor és Magyar, a Csodaszarvas és a Nőrablás jeleneteit ábrázolja. Hasonló témával jelenik meg a Vármegyeháza dísztermének főtengelyében a Honfoglalást ábrázoló Hét vezér üvegfestménye, amely számon tartott nemzeti kincsünk. Kernstock Károly (1873-1940) festő, a modern magyar művészet egyik meghatározó, újító művésze. Kernstock személyisége, életútja, az általa képviselt eszmék, irodalmi tájékozottsága, politikai aktivitása a korszak kiemelkedő egyéniségévé, vezéralakjává avatták. A Nyolcak művészcsoport vezetőjeként és programadójaként hozza létre legjobb alkotásait. Kitűnően, egyetlen biztos vonallal rajzolt alakokat, kizárólag a kontúrt, a szerkezetet emelve ki. Ez a karakter jellemző a Hét vezér üvegfestményre is. A Hét vezér alakját az építészek által megadott keretbe – ablakba – kellett illeszteni. E feltélekhez a művész teljességgel alkalmazkodott. Bölöni György „Képek között” c. könyvében a – „Valamit a Hét vezérről” c. írásában így mutatja be a művet: „Művészi fejlődése eredményeiből ki kellett választani a leggyökeresebbeket, a kitisztultakat, a szinte normál Kernstock-formákat és vonalakat, hogy azokat a Hét vezér történeti alakjában tiszteletreméltó, majesztétikus hatással üvegbe vigye. Ez történt meg, finoman, kellemesen egyszerű, harmonikus kompozíci-

84

85

• alispáni dolgozó, fogadó és hivatalos helyiségek: Debreceni Bútorkészítő Asztalosok Árucsarnok Szövetkezete; • díszterem és kistermek: Krammer Henrik Császári és Királyi Udvari Bútorgyáros (Budapest); • Thonet bútorok és fogasok: Thonet testvérek (Budapest);

Csillárok:

• díszterem és lépcsőházak: Kissling Rudolf és fia (Budapest), • hivatali helyiségek és lakások: Magyar Fém és Lámpaárugyár Rt.; Kályhák: Tóth Gyula Vasnagykereskedő Cég (Debrecen).

óban, ravaszul és figyelemmel kikontemplált színösszetételekkel, és így született meg az első modern magyar történelmi festmény. Üvegben van, a matéria nagyszerűségén átküzdve, és azok után, amiket a magyar történelem nevében velünk szemben vásznon és üvegen, freskón és frízeken elkövettek, egy jóleső nagy érzés.” Lyka Károly korszakos jelentőségűnek tartja a Hét vezér-t. A második világháború az épületben sok kárt okozott, a háború végét követő időszakban az épületet gyakorlatilag kirabolták. A „feudalizmus jelképét” vállalatok, intézmények sora foglalta el, amelyek funkcionális igényei nem illeszkedtek a Megyeháza térszerkezetéhez. A dísztermet az Úttörőház céljára használták, táncegyüttesek próbatermeként, ami szintén sok kárt okozott. A Városi és a Megyei Műemléki Albizottságok – az épület értékeinek megóvása és elismertetése érdekében – sürgették az Országos Műemléki Felügyelőségnél a korábban megszüntetett műemléki védettség visszaállítását, amelyet a Városi és a Megyei Tanács is határozottan támogatott, és amely elindíthatta az épület rehabilitációját. Az OMF 8425/1/1984.sz. határozatával az épületet műemlék-jellegűvé nyilvánította, ma első osztályú műemlék. Az ország nagyvárosaiban és a megyeszékhelyeken az 1970-es években a városházákat és a megyeházákat eredeti funkciójuknak megfelelően állították vissza, egyrészt nagy használati értékük, másrészt építészeti-, képző- és iparművészeti értékeik, valamint a városképben elfoglalt domináló szerepük miatt. A Hajdú vármegye Székházának rekonstrukciójára – hosszas előzmények után – a nyolcvanas években került sor, dr. Szabó Imre tanácselnök erélyes és eredményes támogatásával és segítségével. Debrecen egyik legszebb kvalitásos középülete ekkorra teljesen leromlott állapotban volt. A több tucat bérlő megyei vállalat az épület eredeti térszerkezetét teljesen tönkretette, a háború után eltűntek a bútorok és berendezések. A Hajdú-Bihar Megyei Tanács 1982 áprilisában rekonstrukciós tanulmányterv elkészítésével bízta meg a Hajdú-Bihar Megyei Tanácsi Tervező Vállalatot (Hajdúterv) a Megyeháza térszerkezeti épségének visszaállítása, a hibák, a torzítások megszüntetése mellet a Megyei Tanács visszaköltözése céljából. A tanulmányterv elfogadása után a tervezés éve 1984-1985 volt, a kivitelezés

1985–86-ban történt. A rekonstrukciót vezető építésztervező Gellér Ferenc volt. A bútorzat rekonstrukciós munkáit Barbai Mária készítette. A kivitelezést a Hajdú-Bihar Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat végezte, Pogácsás János igazgatósága alatt. A helyreállítás átfogó koncepciója volt: az eredeti térszerkezet és művészeti értékek rekonstrukciója és restaurálása a főszárnyakban, a hátsó, egyemeletes lapos tetős épületszárny restaurálása, valamint a főszárnyakhoz alkalmazkodóan emeleti ráépítés után magas tetős kialakítás megvalósítása, végül lezáró új épületszárny tervezése. A tervezést a háztörzskönyvi anyag eredeti tervdokumentációjának áttanulmányozásával a korabeli építészeti-, képző- és iparművészeti folyóiratok megismerésével kezdtük. Ennek köszönhető, hogy olyan fontos építészeti részleteket, mint a díszes bejárati kovácsoltvas kaput rekonstruálni tudtuk. Ezekre a kutatásokra nagy szükség volt, hiszen az épületet a durva átalakítások sora, valamint a nemtörődömség nagyon tönkretette. A háztörzskönyvi anyagban és a levéltári dokumentumokban megtalált eredeti tervek segítették a részletes felméréssel pontosított rekonstrukciós tervkészítést. Az FTV részletes, mindenre kiterjedő állapot rögzítő fotódokumentációt készített mind a külső homlokzatról, mind a belső terekről és felületekről. Az ÉMI részletes szerkezeti, falnedvességi, faanyagvédelmi szakvéleményt készített. A képzőművészeti kérdésekben a Képző- és Iparművészeti lektorátussal konzultáltunk az ólomüvegablakok restaurálásáról, pótlásáról, az új nagyméretű ólomüvegablakok készítéséről. Egyeztettünk a Képzőművészeti Kivitelező Vállalattal és felvettük a kapcsolatot a pécsi Zsolnay-gyárral a homlokzati pirogránit burkolat javítási lehetősége érdekében. A helyreállítás során kibontottuk az utólagosan beépített válaszfalakat és vis�szaállítottuk az eredeti térosztásokat. A belső- és külső ablakok és ajtók közül, ami megtartható volt, azt javítottuk. Eredeti mintázattal, de újonnan készült az épület terazzo burkolata, amelyet a Budapesti Szakipari Vállalat készített. Az épület egészét átfogó stukkó díszeket, részben újonnan, de nagyobb részüket eredeti állapotukban meghagyva állítottuk helyre, a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat közreműködésével. Ők restaurálták a nagyterem címereit is. Külön problémát jelentett a homlokzat mázatlan Zsolnay pirogránit burkolatának restaurálása, amely jelentős épületszobrászati kvalitást is hordozott.

86

87

A Zsolnay-gyárban a burkolatok mintakönyvei megvoltak, de anyagi lehetőség hiányában a sérült burkolati elemek újragyártására nem volt lehetőség. Sajnálatos módon a homlokzati négy nagyméretű Hajdú vitéz szobrok pirogránit mintakönyvei hiányoztak, ezért a szobrász nevét sem tudjuk teljes bizonyossággal. A gyár szakértőinek véleménye szerint Makk Lajos, vagy Kiss György neve valószínűsíthető, mint ez időben hasonló munkákon dolgozó gyári művészeké. A burkolat injektálását, megerősítését és végül homogenizáló színezését Orosz Csaba iparművész és kollegái végezték el. A bejárati díszes kovácsoltvas kapuzatot – rekonstrukciós terveink alapján – az OMF szakkivitelező részlege készítette el. A tetőzet kupás cserepeit egyedileg kellett legyártani 50%-ban. A többi elem eredeti maradt, amelyet lefestettek ugyan, de ez tulajdonképpen szükségmegoldást jelentett. Kijavítottuk a tetőt koronázó Árpád vezér bronz figuráját is, valamint a bronz párkányzati díszeket és lefolyókat. A nagyméretű szecessziós bronz toronysisakot és Árpád vezér bronz figuráját a háború alatt számos célzott találat érte, ezért restaurálni kellett. Nem tudjuk, hogy az eredeti kivitelezést végző Steiner Ármin és Ferenc (Budapesti Ércárugyár) azonosak-e a szobrászati munkák létrehozóival, vagy azt külön művész végezte. Az épület alagsorát utólagos falszigeteléssel láttuk el, itt helyeztük el a teljes gépészeti alapellátó rendszert. A legjelentősebb művészi üvegmunkát L. Szabó Erzsébet festőművész végezte a Kernstock-féle Hét vezér-t ábrázoló üvegablakok restaurálásával és Bulcsú vezér hiányzó felső testének művészi, az eredetivel megegyező újrafogalmazásával. Jelentős új képzőművészeti üvegmunka Tamás Ervin ólomüvegablakai, a Hét vezér kompozíció két oldalán, az elveszett eredeti színes üvegablakok helyén. A főszárny lépcsőházi, valamint a folyosók felőli bejáratok maratott magyaros szecessziós mintájú üvegablakait, néhány eredeti minta alapján hiánytalanul pótoltuk. A nagyterem falait fehéren hagytuk, hogy a színes üvegablakok reflexiói érvényesülhessenek. A nagyméretű bronz csillárok restaurálása is szükségessé vált, mivel a villanykörte foglalatokat körbevevő, igen finom kidolgozású virágszirom alakú bronz levélkék jó része eltörött. Valószínűleg a háború alatti időkben, a fagyos belső hőmérséklet miatt tönkrement.

A restaurálást végző Kandelláber Gmk az eredeti kialakítást nem tudta megvalósítani, de egy egyszerűsített, árban is felvállalható megoldást alkalmazott a helyreállításnál, amely az összhatást nem rontja. A csillárokat leszerelték és a restaurálást műhelyben végezték el. Gondosságot igényelt az elveszett rézkilincsek, fogantyúk, szőnyegrögzítők eredeti minták alapján történő elkészítése. A belsőépítészetet érintően, a már részletezett ólomüvegablakok, maratott üvegbetétes ajtók, csillárok, címerek restaurálásán túl a nagyterem és az első emeleti elnöki helyiségek kialakítása jelentett kiemelt feladatot. A háború alatt, majd az azt követő években az elegáns bútorok, kályhák, díszrácsok, csillárok elvesztek, és különösen a nagyterem bútorzata hiányzott. A nagytermet az Úttörőház használta, gyakori táncpróbák színteréül szolgált. A parkettaburkolat teljesen tönkrement, az emelvény és a padsorok hiányoztak, az oldalfal hársfaburkolata sérült és rossz állapotban volt. A tönkrement parketta helyett háromrétegű, mintás, nemes fából összerakott táblás parkettát terveztünk vakpadlóra helyezve. A terem főtengelyében lévő Hét vezér ólomüvegsor alatti elnöki emelvényt – folyóiratok fotói alapján rekonstruált emelvénnyel visszaállítottuk. Az új padsorokat – az emelvénydíszítő mintáit átvevő – terveink alapján a Debreceni Bútoripari Vállalat gyártotta le. Az oldalfalak hársfaburkolata – a szükséges pótlások és javítások után – teljes felújítást kapott. A központi fűtés radiátorait rejtve, az eredeti fafaragási mintákat használó faburkolatokkal láttuk el. Az elnöki titkárságon és fogadóban saját tervezésű bútorokat terveztünk, de a berendezések zömét az elnöki szobában és az elnöki fogadótérben vásárolt és elhozatott műbútorok adták. Önálló belsőépítészeti feladatként jelentkezett a nagyterem előteréhez kapcsolódó büfé, ruhatár, valamint a földszinti előcsarnokban elhelyezett „porta” kialakítása, amely mint bútorelem jelenik meg a térben. A belsőépítészeti kérdésekben Barbai Mária építész volt a tervezőtárs. A rekonstrukció során teljes felújításra és korszerűsítésre került a gépészeti rendszer, amely távfűtésről működik, a gyengeáramú infrastruktúra, a vizesblokkok rendszere. Új felvonó készült a főszárnyak és az oldalszárnyak találkozásánál. A fő épületszárnyak által közrefogott belső udvart díszburkolattal

88

89

láttuk el. A helyreállított Megyeházát – a Hajdú-Bihar Megyei Tanács Székházát – 1986. november 4-én ünnepélyes tanácsüléssel nyitotta meg dr. Szabó Imre tanácselnök. * A rekonstrukció II. ütemében a hátsó két egyemeletes, lapostetős épületszárny emeletráépítése és magastetős tetőtérbeépítéses kialakítása készült el a meglévő építészeti elemek és karakter megtartásával. A rekonstrukció u.n. harmadik ütemét az új hátsó épületszárnyat a Tanács teljes hivatali apparátusának elhelyezhetősége hívta életre 1988–89-ben. A hátsó nyúlványszárnyakat lezáró új épület – egyszerűsített formában – a főépület karakterelemeit interpretálja az újonnan kialakított Vármegyeháza u. felé. A három emelet és tetőtér beépítésű épület középfolyosóra szervezett irodaházi rendszer, amelynek szimmetria tengelyében a főlépcsőház és szintenkénti tanácstermek adják a kiemelést. Az épület melléklépcsőházain keresztül szintenkénti funkcionális kapcsolatban van a régi Vármegyeházával. A homlokzatok vakolt felületűek, akárcsak a Megyeháza egésze. A homlokzat atraktivitását a hangsúlyos középrizalit, valamint az ablakok üvegprizmaként megjelenő hasábjai adják. A Megyeháza rekonstrukciójával egy időben felvetődött a Szent. Anna u.–Piac u. sarok telkének, mint foghíjteleknek a beépítése. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Székházát önálló saroképületként alakítottuk ki, a Megyeháza két oldalbütüjére (tűzfalára) szerkesztett oldalrizalitként, amely mozgalmas vonalvezetésével igyekszik alkalmazkodni az ék alakú szűkös telekhez, valamint tömegével a Megyeháza szecessziós homlokzatának mozgalmasságát visszaadni. A Megyeháza centenáriumi megemlékezései felhívják a figyelmet az épület megőrzésére a további nemzedékek számára. Látni kell, hogy a rehabilitációs munkák óta huszonöt év telt el, és a főhomlokzat földszintje, a tetőzet egyes elemei és más szakipari kérdések is sürgős beavatkozást igényelnek. * Végezetül szólnunk kell néhány, a Megyeházáról a szakirodalomban megjelent téves közlésről. Az egyik téves állítás az, hogy a tetőzet közepén lévő huszártorony tetején 90

hajdúvitéz áll. A méltóságot sugárzó bronzalak Árpád vezért ábrázolja. A hajdúvitézeket a homlokzaton négy Zsolnay pirogránit szoborplasztika jeleníti meg, amelyeket – ellentétben egyes közlésekkel – nem Borsos József tervezett. Borsos a vásárhelyi majolika képviselője volt, a Zsolnay-gyárral való kapcsolatáról a források nem szólnak, valamint szobrászi tevékenységéről sincsenek ismereteink. Valószínű, hogy a tervezők által a homlokzaton sematikusan felrajzolt hajdúfigurákat a Zsolnay-gyár tehetséges művészei formálták meg. Téves közlés, hogy a Hét vezér üvegablak főalakja – Árpád fejedelem – a második világháború alatt megsemmisült. A világháború alatt Bulcsú vezér felső testének ábrázolása semmisült meg, amelyet az 1986-os rekonstrukció során L. Szabó Erzsébet restaurált a meglévő táblaképek alapján. A centenáriumi megemlékezésekhez kapcsolódóan bízunk abban, hogy a szépséget, erőt és méltóságot sugárzó épület még sokáig lehet büszkesége úgy Debrecen városnak, mint Hajdú-Bihar megyének. Felhasznált irodalom Az ezredéves kiállítás architektúrája. A kiállítás igazgatóságának, a magy. mérnök- és építészegyletnek, valamint a kiállítási építkezéseknél közreműködött építészeknek támogatásával kiadja és magyarázó szöveggel ellátta / Bálint Zoltán. –. Bécs, Schroll Antal és Tsa., 1897.: Reisser és Werthner ny. p. 48 és 35 tábla rajz. A párizsi világkiállítás magyar épületcsoportjának tervei / Bálint Zoltán és Jámbor Lajos. – 1899.: Fermányi Samu kõny.: 2. r. 6 db. Párizsi világkiállítás pavillonja : A magyar történelmi pavillonból : Előcsarnok / Bálint és Jámbor. In. Magyar Iparművészet, 3. évf. 1900. 5.sz. szept. p. 327-334. A Párizsi Kiállítás magyar csoportjai egy részének installációs tervei : Huszár-terméből, a Huszárterem udvari fala /Bálint és Jámbor. In. Magyar Iparművészet, 3. évf. 1900. 1-2. sz. jan.-márc. p. 53-56. A rákói nyaralótelep háztervei / Lyka Károly. In. Művészet, 1903. Modern stílus – magyar stílus / Bálint Zoltán. In. Budapesti Hírlap, 1909. dec. 25.

91

Különfélék: Kernstock Károly ablakai / Füredi Jenő. In. Magyar Iparművészet, 15. évf. 1912. 7.sz. p. 263-264. Új paloták Debrecenben: Hajdú vármegye székháza. In. Debreczeni Képes Kalendáriom, 1912. p. 143-144. [Képekkel] Hajdumegye. In. Debreczeni Nagy Újság, 3. évf. 1913. 48.sz. febr. 27. p. 2. Hajdú vármegye ünnepe : Az új vármegyei székház felavatása. In. Debreczeni Független Újság, 1913. febr. 28. p. 1. Magyar interiőrök : Az iparművész Bálint és Jámbor. In. Magyar Iparművészet, 16. évf. 1913. 5.sz. p. 177-188. Hajdú-Vármegye új székházépülete / Bálint Zoltán - Jámbor Lajos. In. Magyar Mérnök- és ÉpítészEgylet Közlönye, 47. évf. 1914. p.120-123. Az 50 éves Vállalkozók Lapja Jubileumi Albuma. 1879-1929. / Szerk. Lakatos Mihály, Mászáros L. Edgár, Óriás Zoltán. Bp., 1930. p. 137-139. Debrecen / Balogh István. – Debrecen: Képzőművészeti Alap, 1958. – p. 38-40. Valamit a Hét vezérről / Bölöni György. In. Képek között. – Bp.: Szépirodalmi K., 1967. - p. 162163. Műemlékek Hajdú-Biharban / Sápi Lajos. In. Hajdú-Bihar műemlékei, irodalmi emlékhelyei, népművészete. – Debrecen : HBm Tanács Műemlékvédelmi Albizottsága, 1972. – p. 104-105. Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú-Biharban / Kürti Katalin, Sz. – Debrecen : HBm Tanács, 1977. – p. 37-38. Kernstock Károly debreceni üvegmozaikjai / Kürti Katalin, Sz. In. Hajdú-bihari Napló, 35. évf. 1979. jún. 20. p. 5. Zsolnay: A gyár és a család története: 1963-1948. / Zsolnay Teréz és M [attyasovszky] Zsolnay Margit. – Bp.: Corvina, 1980. – p. 144-145.; 186-187. , 192-193. Magyar művészet 1890-1919. 1. köt. / szerk. Németh L. – Bp.: Akad.K., 1981. Szép debreceni épületek : A volt vármegyeháza / Kürti Katalin, Sz. In. Műemlékvédelem, 26. évf. 1982. 3. sz. p. 255-256. Hajdú vármegye létrejötte / Nyakas Miklós. – Hajdúböszörmény: Városi Tanács, 1983. p. 69-77. Debrecen Műemléki Katasztere 1987. / Gellér Ferenc, fotók: Vadász György .– 2. bőv. kiad.– Debrecen: Piremon. – p.108-109.; 248. Hajdú és Bihar megye Tanácsháza / Szabó Imre, Gellér Ferenc, Angyal László. – Debrecen: [k.n.], 1987. 103 p. [minikönyv] A századforduló magyar építészete / Gerle János, Kovács Attila, Makowecz Imre.- Bp. Szépirodalmi K., 1990. p.24-28.

92

A régi Vármegyeháza rekonstrukciója és OKHB székház, Béke u. – Vörös Hadsereg útja sarok / Gellér Ferenc In. Magyar Építőművészet, 81. évf. 1990. 2.sz. p. 9-13. A zsolnay díszkerámia szecessziós korszaka / Kovács Orsolya In. Üzenet, 3. évf. 2001 tele Magyar művészet 1800-tól napjainkig / Szerk. Beke L. – Bp.: Akad. K., 2002. p. 211-212. „A ház a vármegyéé és a vármegye Hajdú vármegye”: Címerek és új székház : Hajdú szimbólumok a 20. század elején / [előadás] Szálkai Tamás In. 38. Hajdú-Bihari Levéltári Nap : 2011. november 23. 100 éve épült Hajdú vármegye székháza [kiállítás] / szerk. Kovács Ilona, Szálkai Tamás, Sziklai Gergő In. 38. Hajdú-Bihari Levéltári Nap : 2011. november 23. Magyar szecessziós építészet / Bede Béla; fotó Bagyinszky Zoltán – Bp. Corvina, 2012. p.190.

Gellér Ferenc építészmérnök

A Vármegyeháza homlokzata

93

„Együtt értük, együtt velük”

A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ 2011. őszén kezdődő, új módszereket is alkalmazó programsorozatának fő célja az olvasáskultúra fejlesztése. A kitűzött célt az Új Széchenyi Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program 3.2.11/10–2010-0165 sz. pályázatának keretében elnyert 19 millió forint pályázati támogatással valósították meg. A tervezett események – 5 havi és 6 heti szakkör, 4 témanap, és 4 verseny – tíz hónapon át nyújtottak szórakoztató módon fejlődési lehetőséget az ifjúság különböző korosztályai számára a megyében. Az „Együtt értük, együtt velük” elnevezésű projekt célja elsősorban az óvodás és iskolás gyerekek nevelésének és oktatásának támogatása. A projekt a sajátos nevelési igényű gyermekek felzárkóztatását, számukra ép társaikkal egyenlő esélyek biztosítását, továbbá a tehetségek képességeinek kibontakoztatását egyaránt szolgálta. A csoportos foglalkozások tevékenységei hozzájárultak ahhoz, hogy a gyermekekben, fiatalokban korán kialakuljon a kulturális érzékenység. Ezek az ifjúságfejlesztő szabadidős alkalmak – a Méliusz Központtal hosszú távú együttműködésben – a nevelési-oktatási intézmények aktív részvételével valósultak meg. A kulturális ismeretterjesztő programok elősegítették a gyermekek személyiségfejlődését, művészeti és kreatív képességeik kibontakoztatását, hátrányaik kompenzálását. A projekt révén a folyamatosan növekvő olvasói létszámot biztosító Gyermekkönyvtár partneri kapcsolatai szorosabbá váltak a nevelési-oktatási intézményekkel is. Ez a részleg már korábban is bővítette kapcsolatát a civil szféra képviselőivel, valamint a sérülteket ellátó intézmények és alapítványok munkatársaival. A már meglevő partnerkapcsolatok további bővítése, elmélyítése valósult meg a projektben. 2011 őszétől kezdve rendszeresen tartottak óvodás és iskolás csoportoknak értékközvetítő, ismereteket elmélyítő

gyermekfoglakozásokat. A megyei könyvtár a nevelőtestületekkel együttműködve tevékenyen részt vállalt a tanulási módszerek és a kommunikációs képességek fejlesztésében is. Az ismeretterjesztő délutáni szakköri foglalkozások hozzájárultak az érdeklődő tanulók tehetségének kibontakoztatásához, a logikus gondolkodás fejlesztéséhez. A projekt céljai között szerepelt még az érzékszervi fogyatékosságból adódó beszédkészség fejlesztése, a koncentrációs zavarok javítása, a közösségbe való beilleszkedés segítése, kudarcok oldása, az önbizalom erősítése és a képességfejlesztés. 1 Az említett projektcélok megvalósítása a középiskolás korosztály számára is nélkülözhetetlen. A 15–16 éves tanulóknak nagyon fontos a közösségbe való beilleszkedés, a társakkal együtt végzett munka sikere, a tanórán kívüli, közös élmények átélése, az érdeklődési kör bővítése, a stresszoldás és az önbizalom erősítése. A projekt megvalósításába a könyvtár egésze bekapcsolódott, egyrészt azért, mert a középiskolások olvasmányigényét a Gyermekkönyvtár már nem elégítthette ki, másrészt a könyvtár egyéb részlegei – például a felnőtt Olvasószolgálat, Infotéka, Nyelvi részleg, Helyismereti részleg, Olvasóterem – szintén részt vettek a projektcélok megvalósításában. Csapatmunkával, a könyvtár egésze szolgáltatásainak biztosításával lehetett csak elérni a projekt fő célját, az olvasáskultúra fejlesztését, ezért csaknem minden olvasószolgálatban dolgozó könyvtáros részt vett a tervezett események szervezésében és lebonyolításában. A projekt keretében mintegy 260 rendezvény valósult meg 2012 nyaráig hét helyszínen tapasztalt könyvtárosok és pedagógusok részvételével. A rendezvények – amint azt már említettük – rendkívül változatosak voltak és igazodtak a gyermekek életkori sajátosságaihoz, fejlesztési igényeihez. A projektben az alábbi intézmények vettek részt: Abigél Többcélú Intézmény, Bolyai János Általános Iskola, Erdey-Grúz Tibor Vegyipari és Környezetvédelmi Szakiskola (Vegyipari Szakközépiskola), Hallássérültek Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, a hajdúbagosi Irinyi József Általános Iskola Sinay Miklós Tagintézménye és a Nagyerdei Óvoda. Az intézmények felsorolása is mutatja, mennyire sokféle környezetből, más-más képességekkel, előismeretekkel kerültek “könyvtárközelbe” a gyermekek, fiatalok. A Bolyai János Általános Iskola diákjai többségükben

94

95

TÁMOP-pályázattal az olvasáskultúra fejlesztéséért I. A TÁMOP-pályázatról általában

lakótelepen élnek. Számukra a szabadidő eltöltése változatos lehetőségeinek felvillantása is cél, ezért a könyvtár filmklubot is biztosított. Ennek keretében a diákok a nekik tetsző filmeken keresztül juthattak el a könyvekhez, az olvasáshoz. A témanap keretében először a könyvtárban való eligazodást, majd a továbbtanuláshoz is nélkülözhetetlen kézikönyv-használatot gyakorolták a tanulók, miközben a középiskolai felvételi vizsgákon nélkülözhetetlen szövegértési feladatokból is elsajátítottak néhányat játékos formában. Az óvodások felfedezhették közvetlen környezetüket és a természetet a könyvtáros és az óvodapedagógus által közösen vezetett erdei sétákon, kirándulásokon. Már ekkor tapasztalták, mennyire fontos szerepet játszik a könyv az életünkben, hiszen a sétán növényés állathatározókat forgatott a könyvtáros. Az óvodások az őszhöz kapcsolódó mondókákkal, versekkel, rövid történetekkel, mesékkel ismerkedtek. A Gyermekkönyvtárban azt is megtudhatták, hogy „hol laknak” ezek a könyvek. Egészen más részcélokat valósítottak meg a középiskolásokkal foglalkozó kollégák. Az érdeklődésük alapján szakkörökbe járó diákoknak tudásuk elmélyítését, tehetségük felfedezését és kibontakoztatását nyújtotta a könyvtár. A hallásérült gyerekeknek jelentette a könyvtár talán a legnagyobb élményt, hiszen nekik ritkábban van alkalmuk kimozdulni otthonról. A fogyatékkal élő gyermekeknél különösen fontos az önbizalom erősítése. Hogyan valósult meg az egy teljes tanévre kiterjedő projekt? A projekt menedzsere Nagy Erzsébet Viktória volt, a gyermekkönyvtár vezetője, aki a gyermekkönyvtári munka területén több mint tíz éves munkatapasztalattal rendelkezik. A projekt menedzseléséhez szükséges erőforrással rendelkezett a Méliusz Központ. A projektben dolgozó könyvtárosok magasan képzett, szakmailag innovatív, kreatív tevékenységek végzésére vállalkozó szakemberek. 2 A pályázati program megvalósításába az együttműködő partner intézmények tapasztalt pedagógusainak bevonása nélkülözhetetlen, mivel ők ismerik legjobban a gyermekek érdeklődését, motivációit, képességeit, tudásszintjét. A könyvtárosok abban segítették leginkább a pedagógust, hogy a tanórán kimaradt ismereteket nyújtottak, illetve olyan jártasságokat gyakoroltattak a tanulókkal, amelyek elsajátíttatására a tanórán nem jutott idő vagy az iskolában nem volt olyan mértékben lehetőség, mint egy nagyobb könyvtárban. A Méliusz Központ olyan intézmény, ahol a könyvtárhasználati ismeretek elmélyítéséhez a feltéte-

lek optimálisak. Az olvasáskultúra fejlesztésének alapvető feltétele a gyerekek, fiatalok igényeihez igazodó, széles könyvválaszték, de napjainkban már a gyors Internet-kapcsolatot és egyéb, korszerű technikai eszközöket is ide sorolhatjuk, amelyekkel rendelkezik, vagy rendelkezni fog a könyvtár. Az elmúlt hónapokban számos tapasztalatot szereztünk a projekt megvalósításáról. Először mindenki megismerkedett a projektcélokkal és a projektbe bekapcsolódó intézményekkel, pedagógusokkal. Az időpontok egyeztetése után elkezdődhetett a konkrét munka. Egy-egy témanapot, szakkört, klubot a pedagógus és a gyerekek munkáját egyaránt segítő témabibliográfiák, ajánló jegyzékek összeállításával készítettünk elő. Ezt követte a szakköri látogatás tematikájának részletes megbeszélése, azaz az igények, elvárások meghallgatása, majd ennek alapján a szakköri foglalkozás, témanap, verseny, klubfoglalkozás előzetes tervének módosítása, a foglalkozás tervének kidolgozása. Az első könyvtárlátogatás alkalmával minden részlegünket bemutattuk, amelyik a gyerekek számára fontos lehet. A projekt fontos eleme a dokumentáció és a környezettudatosság. Minden látogatásról jelenléti ívet vezettünk, 5–10 mondatos feljegyzést és három fotót készítettünk. Az írásbeli dokumentációt környezetbarát technológiával előállított papírra nyomtattuk. A környezettudatosság a foglalkozásokhoz szükséges anyag- és eszközhasználatban is érvényesült. A projekt mindenkinek hasznos, mert a gyerekek több és egy fokkal színvonalasabb könyveket, újságokat olvasnak majd, mint eddig. A Google internetkeresőn kívül más keresőket, érdekes oldalakat fedeztek fel a web beláthatatlan világában. A kézikönyvhasználattal újabb és gyorsabb tanulási technikákat sajátíthattak el. Új barátokra leltek a közös rendezvényeken és erősödött az önbizalmuk. A hallássérült gyermekek számára különösen sokat jelentett a projekt: új dimenziókat tárt fel számukra a könyvtár, miközben hozzájárult hátrányaik csökkentéséhez. A projektben dolgozó pedagógusok több sikerélménnyel gazdagodva folytathatták oktató-nevelő munkájukat. Végül utoljára hagytam magunkat, könyvtárosokat, akik újra örülhettünk annak, hogy segíthettünk másoknak, na és végre megcsillanthattuk kreativitásunkat is, mozgósítva rejtett erőforrásainkat. Pályázattal vagy anélkül, de nagy szükség lesz hasonló projektekre később is.

96

97

II. Megvalósult programok

1. Havi szakkörök A havi szakkörök a könyvtárban változatos tartalommal, néha egészen szokatlan formában működtek. Az Abigél Többcélú Intézménnyel együttműködve valósult meg a Dráma kör. A tanulók megismerkedtek a színháztörténet és a drámapedagógia alapjaival. Részletesen a magyar dráma történetével, a színházi hagyományokkal és a színpadtechnika újdonságaival foglalkoztak. A havonta két alkalommal rendezett összejöveteleken megcsodálhatták a könyvtár helyismereti részlegének aprónyomtatvány-gyűjteményét is, amelyben a Debreceni Csokonai Színház és a városban, megyében működő színjátszó körök meghívói, plakátjai egyaránt helyet kaptak. A középiskolás diákok szókincse is jelentősen gazdagodott az elméleti és gyakorlati foglalkozásokon. A drámapedagógia egyúttal a középiskolások számára különösen fontos önismeret fejlesztéséhez is hozzájárult, hiszen ez a korosztály keresi talán a legintenzívebben élete értelmét. Az Abigél Többcélú Intézmény volt a könyvtár partnere a Megamatek elnevezésű szakkörnek is, amelyik annyira eredményes volt, hogy egyes elemeit akár széles körben is érdemes lenne elterjeszteni a hazai közoktatásban. A foglalkozások elsősorban logikai jellegű feladatok megoldását, érdekes matematikai összefüggések feltárását, felismerését célozták. A szakkör hozzájárult a matematika mint tantárgy sokszínűségének bemutatásához, csökkentve ezzel a matematikáról kialakult kép – nehezen megtanulható, száraz tantárgy – megváltoztatását. Az elvont matematikai problémák iránt érdeklődő tanulók számára különösen sok többletet adott ez a szakkör. A középiskolai tananyagból kimaradtak azok a témakörök, amelyekre szükség van a tananyagon túli tudáshoz. A szakkörön a könyvtárnak azt az állományát használhatták a tanulók, amelyet máskor ritkábban forgatnak. A feladatok kreativitásra, rendszerességre, tudatosságra, a megismerési módszerek önálló alkalmazására ösztönözték a fiatalokat. Érdekes kísérlet volt a Filmklub beindítása, amelyet a Bolyai János Általános Iskola pedagógusaival és tanulóival együtt valósított meg a könyvtár. A 98

tanulók megismerték a filmkészítés fázisait, beleértve a némafilm időszakát is. A hangosfilm történetéből a francia, olasz, angol és magyar filmkultúra korszakaival és jeles alkotásaival ismerkedtek. Egy-egy film levetítése után elmondták véleményüket, érzéseiket az alkotásról. A beszélgetések során fejlődött a tanulók verbális kommunikációs készsége, beleértve a vitakészséget is. A filmek kiválasztása során a szakkörvezető figyelembe vette a diákok ízlését, érdeklődését. A Filmklub annyira népszerű volt, hogy a gyerekek már nagyon várták a következő vetítést. A vetített filmek arra is alkalmasak voltak, hogy a tanulók érdeklődését felkeltsék a filmek alapjául szolgáló könyvek iránt. A Hallássérültek Módszertani Intézménye mint partner intézmény interaktív mesefoglalkozásain – Utazás Meseországba címmel – kisiskolás gyerekek ismerkedtek meg a könyvtárral és a korosztályuknak megfelelő könyvekkel. Könyvtárlátogatásokon találkozhattak egymással az ép és az érzékszervi fogyatékos (siket, nagyothalló) gyerekek. A találkozások az ép gyerekeknek segítették a másság elfogadását, az érzékszervi fogyatékos tanulók számára pedig szintén rendkívül hasznosak voltak: ezek a gyerekek a könyvtárban mint új helyszínen új élményekkel gazdagodhattak. A foglalkozások segítették a más közösségbe való beilleszkedésüket. Sokat javult a gyerekek érzékszervi fogyatékosságból adódó beszédkészsége. Javult a koncentrációjuk és erősödött az önbizalmuk. A mesékhez kézműves foglalkozások kapcsolódtak, amelyek fejlesztették a tanulók kreativitását és esztétikai érzékét. A gyerekek új képességeket fedezhettek fel önmagukban. Megtapasztalhatták, milyen egy modern könyvtár: olyan hely, amely az olvasáson túl is számos lehetőséget nyújt, ahol új ismeretségek, barátságok szövődhetnek és leomlanak a fogyatékosságból adódó falak. A tizenkét hónap elnevezésű program interaktív mesefoglalkozásaira a Nagyerdei Óvoda jó intellektusú, jó szociális környezetben élő gyermekei jöttek el a könyvtárba, hogy ott a népi, helyi hagyományok ápolják, a rohamosan globalizálódó világban anyanyelvünket megőrizzék. A zenés, verses, mesés könyvtári foglalkozások az évszakokhoz és az ünnepekhez kapcsolódtak. Bábelőadásokat is megtekinthettek a gyerekek. A szépirodalmi alkotásokon keresztül a gyermekek betekinthettek a magyar kulturális értékekbe. A mesék fejlesztették kreativitásukat, oldották szorongásaikat, gazdagították érzelmi kultúrájukat.

99

2. Heti szakkörök A heti szakkörök közül érdemes kiemelni a földrajz szakkört, amely az Abigél Többcélú Intézmény partnersége révén valósult meg. A foglalkozásokon a középiskolás tanulók megismerkedtek a Kárpát-medence és Magyarország természeti földrajzával. A szakkör célja az volt, hogy a diákok egységben lássák a tájalkotó tényezők kölcsönhatásait, továbbá felismerjék, hogy az emberi beavatkozásnak milyen következményei lehetnek. Hazánk ásványi kincseit, társadalomföldrajzát, tágabb környezetünk hagyományait, emlékhelyeit a változatos könyvtári dokumentumok segítségével, ill. kiállítások látogatása során ismerhették meg. A vizualitás nagy hangsúlyt kapott a foglalkozásokon. A tanulók képeket, filmeket nézegettek, maguk is készíthettek térképet és sokat rajzoltak. A magyarságtudat erősítése mellett a látottak további könyvtári búvárkodásra ösztönözték a diákokat. Az Abigél Többcélú Intézményből a művészeti iskolában tanuló fiatalok a történelmi szakkört választották. A honfoglalástól Mátyás koráig című foglalkozássorozat célja a magyar gyökerek tudatosítása, az európai kultúra és a keresztény kultúrkör teljesebb megismertetése, valamint művészettörténeti ismeretek nyújtása. A szakköri foglalkozások hozzájárultak a tanulók történelemszemléletének kialakításához és az összefüggések felismertetéséhez. A tanulók a könyveken kívül az internetet és az adatbázisok gazdag tárházát használhatták, információs keresési technikákat tanultak. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a történelmet a modern kor velejárójának érezhessék, ill. megtapasztalják, milyen ma egy korszerű könyvtár. A foglalkozások abban is segítették a tanulókat, hogy saját kultúrájukat és más népek kultúráját egyaránt tiszteljék, becsüljék. A könyv- és könyvtárhasználat elméleti és gyakorlati ismereteinek átadása mindenféle pályázattól függetlenül a közkönyvtárak feladata. A TÁMOP-pályázat lehetővé tette azt is, hogy a kistelepüléseken, falusi környezetben élő gyermekek is megtapasztalják, milyen is egy korszerű, 21. századi könyvtár. Hajdúbagoson a könyvtár az egyik olyan közösségi tér, ahol hasznosan, kellemes körülmények között tölthetik el szabadidejüket a gyermekek. A „Kis könyvtárosok” nevű csoport tagjai 64 órában olyan könyvtárhasználati alapozást kaptak, amely lehetővé teszi számukra az önálló információkeresést és a szabadpolcos könyv100

tárban való eligazodást a felsőbb osztályokban is. A gyerekek önállóan készítettek könyvajánlót és szépirodalmi, szakirodalmi válogatást „nem szakkörös” társaik számára is. Korszerű tanulási technikákkal ismerkedtek és elsajátították mindazt, ami az önműveléshez nélkülözhetetlen. A Hajdúbagosi Községi Könyvtár és az Irinyi József Általános Iskola Sinay Miklós Tagintézménye együttműködésével valósult meg a program. A képzőművészeti szakkörön a képi műveltség, a képi emlékezet és képzelet iránt váltak fogékonnyá a Bolyai János Általános Iskola tanulói. Noha a diákok összetétele tanulási szempontból és érdeklődésük szerint is heterogén volt, mégis sikerült általános műveltségüket és esztétikai érzéküket is fejleszteni a különböző képzőművészeti technikák megismertetésével, mert – ahogy a szakkör neve is kifejezi – Alkotni jó! Minden alkotásukat más-más technikával készítették. Néhány technika ízelítőül: viaszos visszakaparás, decupage, cukormandala. A szakkörvezető odafigyelt arra is, hogy a tanulók a magyar, illetve más népcsoportok művészetét is megismerhessék. A tanultak arra ösztönözték a gyerekeket, hogy otthonuk díszítéséhez vagy ajándékkészítéshez is felhasználhassák a szakkörön kipróbált technikákat. Nem csoda, hogy ilyen előzmények után a könyvtárból is többet kölcsönöztek. A Könyvbarát-kör a Vegyipari Szakközépiskola közreműködésével kezdte meg foglalkozásait. A heti szakkör elsődleges célja az általános műveltség szélesítése volt, ezért az összejöveteleket változatos helyszíneken tartották. A tanulók a Méliusz Központon kívül megfordultak a Református Kollégium Könyvtárában, az Alföldi Nyomdában és Debrecen város egyéb nyomdászati emlékhelyein. A diákok a szakkörön szerzett ismereteiket a tanórákon is felhasználták. Cikket írtak az iskolai újságba is élményeikről. A szakkörvezető a foglalkozások legnagyobb eredményének azt tartotta, hogy a tanulók számára fontossá vált a könyvtár mint kulturális és közösségi tér, továbbá a tanulásban, az önművelésben és a szabadidő eltöltésében is szerepet szántak a könyvtárnak.

3. Témanapok, témahetek, vetélkedők A témanapok, témahetek, vetélkedők egy-egy sajátos területen mélyítették el a gyerekek, fiatalok már meglévő ismereteit, de arra is alkalmasak voltak, 101

hogy a könyvtárhasználati jártasságot kialakítsák. Sajátos kezdeményezés volt A papirusztekercstől az e-könyvtárakig elnevezésű program, amely a hajdúbagosi Irinyi József Általános Iskola Sinay Miklós Tagintézménye segítségével valósult meg. A kiránduló program első állomásaként Nyilas Misi könyvtárát ismertették meg a Református Kollégium impozáns épületében a hajdúbagosi tanulókkal. A gyerekek beleélhették magukat a kor hangulatába, sőt, beleülhettek egy korabeli osztályterem régi padjaiba is. A Debreceni Református Kollégium könyvtára és múzeuma kötelességének tartja széles körben terjeszteni és népszerűsíteni azokat az ismereteket, amelyek egy műemlék épületben kézzel tapinthatóak és szorosan kapcsolódnak az iskolai korosztályok törzsanyagához. Második állomásként egy új, modern épületbe, a Méliusz Központba látogathattak a gyerekek. Élményszerű foglalkozásokon fedezték fel a könyvtár funkcionális tereit, megismerkedtek a könyvtár szolgáltatásaival és az információszerzés korszerű lehetőségeivel. Tetszett nekik az „Elvarázsolt-e a könyvtár” című foglalkozás, ahol csapatmunkában “mesés” feladatokat oldottak meg. Az érdekes időutazás felkeltette érdeklődésüket az olvasás iránt. A művészet erejével címmel hat témanap keretében, komplex gyermekfoglalkozásokon vehettek részt többségében hallássérült tanulók. A Hallássérültek Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye kisiskolásainak foglalkozásait – változó csoportösszetétellel – a Méliusz Központban valósították meg. A gyerekeknek nagy élmény volt a korszerű könyvtár. Változatos tevékenységek szerepeltek a programban: pantomimjáték, meseolvasás, ajándékkészítés és erdei séta. Az Ákom-Bákom bábcsoporttal báboztak és bábokat is készítettek. Megelevenedett könyvtár címen a gyermeknapi vidámságok részeként interaktív vetélkedőn vettek részt. Ebben a Főnix diákszínpad tagjai is közreműködtek. A jelnyelv alapjait is elsajátították, ami lehetővé tette, hogy kipróbálják, hogyan tudnak kommunikálni az ép gyerekekkel. Ezeket az integrált kommunikációs játékokat nagyon élvezték. A foglalkozások legfőbb hozadéka volt az említett kommunikációs készség fejlődése, általa a közösségbe való sikeres beilleszkedés, a korábbi gátlások oldása, önbizalmuk növekedése és a könyvtárhasználat alapjainak elsajátítása. A Nagyerdei Óvoda az ünnepek köré csoportosította négy témanapját. A program címe: Ünnepeljünk! Az ünneplés szokását már óvodáskorban célszerű

kialakítani azért, hogy felnőttként is megmaradjon a hagyományőrzés. A foglalkozások célja a népszokások megismertetése, a mához szóló üzenetek tudatosítása, a hagyományok napjainkba is beépíthető elemeinek ápolása. A játszóház ismereteket és élményeket egyaránt nyújtó foglalkozásain a gyerekekkel felelevenítette a szakkörvezető a szüreti hagyományokat, a karácsony ünnepéhez kötődő szokásokat, mint amilyen például a mézeskalácssütés vagy a karácsonyfára apró díszek készítése. A gyerekek örömmel agyagoztak. Nemzeti ünnepünket dalok, versek tanulásával, kokárda készítésével sikerült emlékezetessé tenni. Különleges élmény volt számukra a koszorúzás. A gyermeknap programjában kézműves foglalkozások és vidám játékok szerepeltek. A gyermekek olyan családokból érkeztek, ahol már valamilyen formában eddig is megünnepelték a jeles napokat, a könyvtári foglalkozásokon azonban sikerült rendszerezni ismereteiket és még jobban elmélyíteni az ünnepek fontosságát. A kortárs gyermekirodalom témakörét bemutató könyvtári vetélkedőkön a Bolyai János Általános Iskola kisiskolás tanulói vettek részt, akik szociális hátterük és tanulási képességeik alapján egyaránt heterogén csoportot alkottak. A négy témanap versenyfeladatai között lexikonok és egynyelvű (magyar értelmező) szótárak használata, verskeresés, az elektronikus katalógusok használatára építő játékos feladatok, teljes szövegű internetes adattárak (például a Magyar Elektronikus Könyvtár vagy a Digitális Irodalmi Akadémia szövegei, képei) használata, kiadói oldalak és könyves blogok megismerése egyaránt szerepelt. A gyerekek örömmel végezték az olyan, kreativitást igénylő feladatokat is, mint sms írása egy-egy ismert könyvről vagy könyvajánlások készítése a másik csapatnak. Tetszettek nekik azok a feladatok is, amikor kortárs írók internetes honlapjaiba nézhettek bele. A foglalkozásokon tudatosodott bennük, hogy a kortárs írók közöttük élnek, nekik írnak, sőt, akár találkozhatnak is velük a könyvtárban. A vetélkedő során jártasságot szereztek a modern könyvtárhasználatban, erősödött bennük a verseny- és csapatszellem, bővültek irodalmi ismereteik és a kortárs művek iránt sikerült felkelteni az érdeklődésüket. Helyem a világban címmel négy részből álló programsorozaton vettek részt a Vegyipari Szakközépiskola diákjai. Az Iskolai Könyvtárak Világnapján a tanulók csatlakoztak a felhíváshoz és pályaműveket készítettek. A játékos nyelvi-irodalmi vetélkedő feladatai, kérdéscsoportjai érintették a magyar nyelv és

102

103

irodalom különböző témáit, a magyar helyesírást és a művészetek teljes körét. Az egyik programban részletesen foglalkoztak a húsvéti ünnepkörrel. Először a Méliusz Központban búvárkodtak a gyerekek a néprajzi témájú könyvekben, majd ellátogattak a Tímárházba is, ahol személyesen is megismerkedtek az egyes mesterségek – tímárok, szappanfőzők, szűrrátét-készítők, csipkeverők, hímzők, kékfestők, fazekasok – képviselőinek munkájával. A helyben tevékenykedő népi iparművészek közreműködésével lehetővé vált számukra az egyes mesterségbeli fogások elsajátítása is. A Tímárházban Debrecen és környéke népi kismesterségeit mutatják be, ezért a foglalkozás a tanulók helyismeretét, szűkebb környezetükhöz való kötődését is erősítette. Az önismereti témanapon kommunikációs és szituációs játékokban vettek részt és teszteket töltöttek ki. Őszinte beszélgetésekkel, kellemesen telt a délután további része. Az összejöveteleken a kötetlen formában történő ismeretszerzésen túl a jó hangulatot is sikerült megteremteni. A záró témanapon a Petőfi Irodalmi Múzeumba látogattak a tanulók. Az élményteli foglalkozások hozzájárultak a kedvező könyvtárkép kialakításához: a könyvtár olyan hely, ahová érdemes lesz később is visszatérniük, mert kellemes emlékek fűződnek hozzá. Bibliotúra a Méliuszban címmel interaktív versenyek zajlottak a Méliusz Központban a Vegyipari Szakközépiskola tanulóinak részvételével. A témanapok célja a korszerű, 21. századi könyvtárkép kialakítása volt egy modern könyvtár szolgáltatási rendszerének játékos formában történő bemutatásával. A tanulók meggyőződhettek arról, hogyan válnak virtuálissá az információkeresés során egy könyvtár falai. Valamit megértettek abból is, hogyan képes az értékek közvetítésére a könyvtár. Érdeklődésüket leginkább az olvasóteremben elérhető NAVA szolgáltatás, a könyvtár on-line katalógusának használata, a hangos könyvek hallgatása, a helytörténeti fotótár és a mikrofilmek megtekintése keltette fel. A túra végeztével a kisebb baráti körökből álló csapatok lelkesen, jókedvűen oldották meg a játékos feladatokat, rejtvényeket, sőt, a bonyolultabb referensz kérdéseket is. A diákok megismerkedtek az integrált könyvtári rendszer fogalmával. Magabiztosan használták a könyvtár elektronikus katalógusát (OPAC) és egyéb adatbázisokat. A Facebook-on és a Google keresőmotoron kívül más, megbízható internetes forrásokat ismertek meg, amit tanulmányaik során alkalmazni fognak. Közöttük olyan tanulók is akadtak, akik először jártak a Méliusz 104

Központban, ezért nemcsak többet olvasó diákokat, hanem új könyvtári tagokat is remélhet a könyvtár. III. Néhány lezáratlan gondolat A TÁMOP-pályázat sokrétű foglalkozásainak eredményessége messze túlmutat a könyvtárhasználaton. „A tanulók személyiségét is gazdagították e foglalkozások, valamint hozzájárultak az egyéni és/vagy társadalmi hátrányok csökkentéséhez, a társadalmi kohézió erősítéséhez, például a csapatmunka erősítésével vagy a másság elfogadtatásával. A pozitív személyiségjegyek azonban csak szilárd értékrenddel, magas szintű olvasáskultúrával, műveltséggel kiegészülve válnak majd a társadalom hasznára. >>Az írásbeliség a demokrácia gyökere.<< Ez a megállapítás különösen aktuális minden olyan társadalomban a világon, ahol egyes rétegek egyre inkább az elitté válás útján haladnak, míg másokat a gazdasági, társadalmi leszakadás veszélye fenyeget” – állapítja meg Steklács János.3 A 21. századra a technikai fejlődés olvasási, tájékozódási szokásainkat gyökeresen átalakította, ám továbbra is szükség lesz azokra, akik segítenek eligazodni az információrengetegben, akik szépirodalmi ajánlásaikkal a lélek ápolásához is hozzájárulnak, akik átmentik a magyar írásbeliség kultúrkincsét a jövő generációinak. Még nem tudjuk, a jövőben hogyan fognak nevezni bennünket, kultúraközvetítőket, mert a „könyvtáros” elnevezés nem tükrözi pontosan azt a sokrétű tevékenységet, amit már napjainkban is végzünk. Az olvasáskultúra ápolása viszont elsősorban a mi feladatunk, és ez sem kevés. A Méliusz Központ további támogatást nyert az Új Széchenyi Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program 3.2.13-12/1-2012-0250 sz. pályázatára, ezért folytathatjuk a már megkezdett, hiánypótló munkát a partnerintézményeinkkel. Ennek a pályázatnak a mérlege 2013-ban vonható meg. Bízunk benne, hogy ez az újabb projekt az „Együtt értük, együtt velük” című TÁMOP-pályázathoz hasonlóan eredményes lesz majd.

105

Jegyzetek: A Gyermekkönyvtár partnerkapcsolatai és a projektcélok ismertetésénél az alábbi dokumentumra támaszkodtam: 1 Nagy Erzsébet Viktória: „Együtt értük, együtt velük” : Sajtóinformáció. - Debrecen, 2011. november 4. Szilágyi Irén: Társadalmi Megújulás Operatív Program 3.2.11/10-2010-0165: „Együtt értük, együtt velük” - Nevelési-oktatási intézmények tanórai, tanórán kívüli és szabadidős tevékenységeinek támogatása a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ vezetésével. In: http://www.hbmk.hu/tamop3211/tamop3211.html 2

3 . Steklács János: Az olvasás jelentése és jelentősége ma. Feltöltve: 2012. május 22. In: http:// www.gyermekirodalom.hu/?p=1103 Letöltés időpontja: 2012.11.14.13.59 A cikk a Magyar Gyermekirodalmi Intézet honlapjáról tölthető le.

Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ

„A művészet erejével”: komplex foglalkozás egyikén, gyöngyöt fűznek a gyerekek

A Kárpát-medence természeti földrajzával ismerkednek a középiskolás diákok

A papírhajtogatás technikáját gyakorolják a gyerekek a havi szakkör keretében

106

107

LEENDŐ ÖRÖKSÉGEINK...

Témanap. A papirusztekercstől az e-Könyvtárakig egyik foglalkozásán szorgoskodnak a gyerekek

A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ a Magyar Kultúra Napja alkalmából 2012. január 20-án, pénteken kiállítást és játékos programokat szervezett az olvasóknak. A könyvtárunkba látogatók megismerkedhettek a magyar kultúra jellegzetességeivel és sokszínűségével. Hungarikumainkon keresztül bebarangoltuk az irodalom, a gasztronómia, a sport és az állatok világát is. Az érdeklődők számos ismeretet szerezhettek a híres magyar, és magyar származású Nobel-díjasokról, tudósokról, feltalálókról. Megtudhatták, hogy a Magyar-vándor kifejezés nem feltétlenül csak egy filmcímre utal, hanem a sportban a lólengés egyik legnehezebb elemére is. Olvashattak a nagy magyar zeneszerzők életéről és műveikről, valamint a magyar népdalokról, népmesékről és népszokásokról. Csakúgy, mint a finom magyar borokról, az ízletes csabai kolbászról és szalámiról, vagy akár a Túró Rudiról. „Ismerkedhettek” az őshonos magyar állatvilággal: a racka juhval, a mangalicával, a szürke szarvasmarhával, a magyar óriásnyúllal, és természetesen az ősi magyar kutyafajtákkal is. A napot halk, háttérben szóló aláfestő zene tette még hangulatosabbá. A kiállításra és a programokra jelentkezőkből nem volt hiány, öt általános iskolai osztály is jelezte, hogy szívesen látogatnak el a könyvtárunkba. Alsó és felső tagozatosok jöttek hozzánk vegyesen, pedagógusaikkal. A kisebbek a gyermekrészlegben tartott mesefoglalkozáson vettek részt. Ott magyar népmesékkel kapcsolatos játékos feladatok, vetélkedők várták őket. Természetesen a foglalkozás után nekik is lehetőségük nyílt megtekinteni az emeleten berendezett kiállítást. A felsőbb osztályosokat az első emeleti kerengőben fogadtuk, ahol tesztelhették tudásukat a magyar kultúra különböző témaköreiben. Elsőként két fajta memóriajátékban próbálhatták ki magukat a vállalkozó kedvűek. Ezekben a magyar feltalálókat és találmányaikat, valamint régi magyar rajzfilmek címeit és szereplőiket párosíthatták össze. Szerepelt a repertoárban például Jedlik Ányos és a dinamó, Bíró László József és a golyóstoll, csakúgy, mint Süsü, a Sárkány, vagy Pom-Pom meséi. Akik kedvet kaptak hozzá, azok egy kis kvízjátékot is játszhattak, amelyben híres magyar írókat, költőket kellett elhelyezni

108

109

A dráma szakkörösök szereppróbája

Magyarország térképén, a szülőhelyük, valamint egy-egy tőlük származó idézet mellé. A teljesség igénye nélkül például Debrecen városához Tóth Árpád, Szatmárcsekéhez Kölcsey Ferenc, Kiskőröshöz pedig Petőfi Sándor neve került. Emellett egy – úgyszintén a magyarsággal kapcsolatos – keresztrejtvényt is kitölthettek a fiatalok. Mindezen programok mellett lehetőségük volt a diákoknak írásos formában is megosztani a saját, kultúrával kapcsolatos gondolataikat, érzéseiket. Ezek a sorok aztán a díszes „gondolatdobozban” kaptak helyet. Örömmel tapasztaltuk, hogy sokan éltek ezzel a lehetőséggel, és írták le nekünk kedvenc idézetüket, írójukat, költőjüket. Valamint azon gondolataikat, amelyek megfogalmazódtak bennük a témakörökkel, a magyarsággal kapcsolatosan, és arról, hogy szerintük miért fontos a kultúránk megőrzése és továbbörökítése. Az egyik osztály még saját készítésű, különleges plakáttal is készült erre az alkalomra. A visszajelzésekből pedig kiderült, hogy sok hasznos, érdekes és új információ birtokába jutottak a tanulók, és nagyon élvezték az ismeretszerzésnek ezen játékos formáját.

„OLVASSUNK EGYÜTT, KÖNYVBARÁTOK!”

A KOLLÉGIUM NAGYKÖNYVTÁRÁNAK OLVASÁSNÉPSZERŰSÍTŐ VETÉLKEDŐJE

A memóriajátéknak nagy sikere volt

Könyvtár, olvasni szerető gyerekek, sok lufi és szamócás tea. Hogy mi kapcsolja össze ezeket? Egy vetélkedő. Az „Olvassunk együtt, könyvbarátok!” vetélkedő döntője 2011. 12. 07-én került megrendezésre a Református Kollégium Nagykönyvtárában. A háromfordulós versengés, a TAMOP-3.2.4/08/01 számú pályázat keretén belül valósult meg. A vetélkedő célja az olvasás népszerűsítése volt. Szeretnénk, ha a gyerekek nem csak a kötelező olvasmányokat olvasnák el, hanem az életkoruknak megfelelő egyéb irodalmat is kézbe vennék, és élményszerű lenne számukra az olvasás. A vetélkedőt a Nagykönyvtár immár második alkalommal rendezte meg a KFRTKF Gyakorló Általános Iskola és a Református Kollégium Általános Iskola felső tagozatos diákjainak részvételével. Örömmel tapasztaltuk a létszám növekedését, hisz olyan gyerekek is eljöttek a rendezvényre, akik már az első alkalommal is részt vevői voltak a vetélkedőnek. Összesen 15 csapat nevezett be. A gyerekek három könyvet olvastak el: Louis Sachar: Bradley, az osztály réme, Balázs Ágnes: Lufi és Szamóca, Jules Verne: Nemo kapitány. A feladatlapok és a döntő is e három műre épült. Az első és a második forduló feladatlapjainak visszaküldésére egy-egy hónap állt a csapatok rendelkezésére. Az első két forduló október és november hónapban zajlott. A feladatlapok beérkezése után összesítettük a csapatok által addig szerzett pontokat, majd a 6 legjobb csapatot meghívtuk a szóbeli döntőre, ahol tovább gyarapíthatták pontjaikat. Igyekeztünk, olyan kérdéseket kitalálni a döntőre, melyek szórakoztatóak, de egyben építő jellegűek is. A csapatok játékos bemutatkozása volt az első feladat, amelyet a gyerekeknek előre kiadtunk, így időben fel tudtak rá készülni, és a döntőn mindannyian nagyon ügyesen szerepeltek. A második feladat borítóterv készítés volt. Eközben elkezdődött a villámkérdések megválaszolása is, ez már jobban megosztotta a csapatokat. A legtöbb borítóterv a Lufi és Szamóca című könyvhöz készült. Mivel az első alkalommal nagyon tetszett a gyerekeknek a kézműves feladat, így ez most sem maradhatott el. A

110

111

Szatmári Alexandra tájékoztató könyvtáros Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ

csapatok tagjainak a művek szereplői közül az egyiknek a fakanál bábját kellett elkészíteni. Hat különböző Lufiba rejtettük a szereplők neveit, s a csapatoknak választani kellett a Lufik közül. Volt nagy durranás mikor mind a hat csapat egyszerre semmisítette meg a lufit, hogy végre hozzájussanak a feladathoz. Ezt a feladatot most is nagyon élvezték a gyerekek, s egy rövid megbeszélés után, hozzáláttak a bábuk kivitelezéséhez. Nagyon szép munkák születtek. Ezután következet a döntő utolsó megmérettetése, az interjú. A csapatok választhattak, hogy melyik regényről szeretnék kérdezni a másik csapatot. Sorsolással dőlt el, hogy ki kitől kérdez. A döntő alkalmával a csapatok matricákat gyűjthettek, melyeket a végén átváltottunk pontokká. A vetélkedő minden résztvevője oklevelet és tárgyjutalmat kapott. Az első helyen az „A.S.A” csapat végzett, melynek tagjai: Dózsa Anna, Spakovszky Sára, Antal Abigél. A második helyen a „Tudorkák”, míg a harmadik helyen a „Léggömbök és áfonyák” végeztek. Az első három helyezett az Alföldi Nyomda jóvoltából könyvjutalomban részesült. Ezúton is szeretném megköszöni a nyomda segítségét. Jó légkörben és kellemes hangulatban telt ez a december délután. S mi lehetne a legnagyobb jutalom munkánk gyümölcseként, mint amikor elmenőben több gyerek is megkérdezte, hogy mikor lesz a következő vetélkedő. Jó volt látni, hogy a gyerekek jól érezték magukat. Nagyon sok örömöt okozott ez a vetélkedő nekünk, szervezőknek is. Bízom benne, hogy lesz folytatása.

Dolgoznak a csapatok

Baloghné Vida Irén Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára

A győztes csapat (A fotókat Uzonyi Éva készítette)

A legsikeresebb könyvborító tervek

112

113

GALAMBOK RÖPPENTEK FÖL...

KORTÁRS NÉMET IRODALMI FELOLVASÓEST A MÉLIUSZBAN Melinda Nadj Abonji Svájcban élő, vajdasági magyar származású írónő felolvasással egybekötött beszélgetést tartott a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ előadótermében, 2012. április 3-án. Az esemény apropója az írónő Tauben Fliegen Auf (Galambok röppennek fel) című önéletrajzi ihletésű regényének magyar nyelvű megjelenése volt. Az alkotás 2010-ben elnyerte mind a Német, mind pedig a Svájci könyvdíjat, és azóta tizenöt nyelvre fordították le. A magyar kiadás a Magvető kiadó gondozásában jelent meg 2010 februárjában. A Goethe Intézet meghívására hazalátogató írónő pályája egy kis vajdasági faluból indult. Második regénye a haza és hovatartozás témakörét boncolgatja, helyszíne két kis falu, az egyik éppen a szétesőfélben lévő Jugoszláviában, a másik pedig Zürich közelében. A műben a főszerepet a kisebbségi létből a vendégmunkás létbe lépő Kocsis család, a balkáni háború, valamint a nyelvi, kulturális és morális eltérések kapják. Az írás mellett a hegedülésben és az éneklésben is jeleskedő Melinda Najd Abonji volt már a Goethe Intézet vendége, a magyar közönség akkor ismerhette meg őt. A Méliusz Központban tartott felolvasáson szép számmal jelentek meg a a kortárs német irodalom iránt érdeklődő olvasók, valamint a Debreceni Egyetem Germanisztikai Intézetének hallgatói is. A program német és magyar nyelven zajlott, tolmács és moderátor segítségével. A szerzővel Kovács Krisztina, a Deutsches Kulturforum Debrecen kulturális menedzsere, és a Debreceni Egyetem Germanisztikai Tanszékének oktatója, továbbá Blaschtik Éva, a kötet fordítója beszélgetett. A regény magyar nyelvű kiadásából a debreceni Csokonai Színház művésznője, Újhelyi Kinga olvasott fel részleteket. A több, mint 100 látogató érdeklődve hallgatta a beszélgetést, ami után lehetőségük volt kérdéseiket feltenni, valamint aláírást kérni az írónőtől.

114

Ezzel párhuzamosan, az érdeklődők megtekinthették az Ostzeit-Westzeit című kiállítás német nyelvű verzióját, melynek célja az volt, hogy napjaink izgalmas német irodalmára és a magyar közönség számára eddig kevésbé ismert, fordításban még meg nem jelent szerzőre is felhívja az olvasóközönség figyelmét. A kiállítás öt téma köré szervezte az utóbbi évek jelentős német nyelvű kortárs irodalmi alkotásait, a műveken keresztül bemutatva a témát, és minden témához kiemelten kapcsolva egy írót. Ezen öt témakör a Kelet kihívása, Berlinszenvedély, Történelemtudat, Életérzés magány és globalizáció között, valamint Társadalmi folyamatok és problémák. A bemutatott könyvekből eddig 11 jelent meg fordításban. Ide tartozik például Daniel Kehlmann: Die Vermessung der Welt (A világ fölmérése) című műve, amely humorosan, rendkívül élvezetes stílusban meséli el két fiatal német életét, akik nekilátnak a világ fölmérésének a 18. század végén. Az ő sikereikről és kudarcaikról szól a könyv, amely rafinált játék tényekkel és fikcióval; különös fantáziával, erővel és ragyogó technikával megírt filozófiai kalandregény. Megemlítendő Eva Menasse Lässliche Todsünden (Bocsánatos bűnök) című regénye, amely a hét főbűn ürügyén megírt elbeszéléskötet. Mindegyik főbűn a párkapcsolatok gyönyörűségéhez, lehetetlenségéhez vezeti el az olvasót. Alakjai szinte törvényszerűen követik el a neveltetésükből, helyzetükből, kapcsolataikból, vagy a nemükből fakadó bűnöket. És persze Melinda Najd Abonjinak a Tauben fliegen auf című díjnyertes műve is képviseltette magát. A nagy érdeklődésre számot tartó kiállítás kurátora Helmut Böttinger irodalomkritikus volt. Szatmári Alexandra tájékoztató könyvtáros Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ

115

Szerelmi történet, szociográfia és korrajz jól megférnek egymás mellett Závada Pál volt a vendégünk a Méliuszban

Egy lelkes aláírásgyűjtő

Az írónő dedikálja művét

116

A József Attila-díjas és Kossuth-díjas magyar író, szerkesztő, szociológus, a Jadviga Párnája és az Idegen testünk nagy sikerű művek szerzőjével, Závada Pállal találkozhattak az érdeklődők június 6-án a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központban. Szép számmal érkezett a közönség a rendezvényre, amely délután fél ötkor kezdődött a földszinti előadóteremben. A beszélgetést a Debreceni Egyetem Filozófia tanszékének adjunktusa, Valastyán Tamás moderálta. A találkozót a Főnix Diákszínpad társulatának előadásai színesítették, Várhidi Attila vezetésével. Závada Pál munkáiból emeltek ki egy-egy részletet, párbeszédeket, fontos, meghatározó momentumokat. A beszélgetés fő sodra az író drámái körül zajlott, de mindegyik művéről szó esett, némelyikről csak érintőlegesen, némelyikről bővebben, részletesebben. Első, feltűnést keltő munkája 1986-ban a Kulákprés című szociográfia volt, amely egy család (Závada család) és egy falu (Tótkomlós) történetét mutatja be 1945 és 1956 között. A mű egy még mindig nem eléggé dokumentált korszakot, társadalmi réteget és vidéket vizsgál, és a címe és a tartalma miatt politikai és nyomdaprés is sújtotta kezdetben, azonban azóta még kétszer kiadták. Závada első ismertté vált elbeszéléskötete 1996-ban a Mielőtt elsötétül, első nagy sikere 1998-ban a Jadviga párnája című regény, amely tulajdonképpen klasszikus háromszög történet, de lebilincselő lélekrajzokkal, élő szereplőkkel, nagy nyelvi erővel és drámai fordulatokkal, a békési emberek eleven világával. A Milota című kötet szerves folytatása a Jadvigának, nem is annyira a szereplők és soraik miatt, a kapcsolatot rokonivá sokkal inkább a szerkezete, a cselekmény helyszíne, valamint az aprólékosan föltárt társadalmi-szociológiai háttér adja. A fényképész utókora pedig a trilógia harmadik darabja, mely regény képet ad a huszadik század második felének Magyarországáról.

117

Drámái közül főképp a Nemzeti Színház meghívásos drámapályázatára írt, Magyar Ünnep című művéről esett szó, amely tulajdonképpen az Idegen Testünk című könyvének színpadi változata, Alföldi Róbert rendezésében. A második világháború előestéjének erdélyi és magyarországi eseményeit feldolgozó alkotást a legjobb új magyar dráma kategóriájában kritikusdíjra jelölték, az előadás pedig a legjobb színházi zene kritikusdíját kapta 2011-ben. A közönség soraiból is volt lehetőség kérdéseket feltenni, többen éltek is ezzel. Volt, aki arra volt kíváncsi, hogy van most az író, mint ember, mint alkotó, és mennyiben más a helyzete jelenleg, mint pályája kezdetén. Závada Pál elmondta, hogy most már nem jellemző a cenzúra, szabadabban lehet fogalmazni, szabadabban lehet írni bármiről. Az író számos díjat nyert, többek között a Magyar Rádió Nívódíját, Soros Alapítvány irodalmi ösztöndíját, valamint az Év Könyvedíjat. Az író-olvasó találkozót a Főnix Diákszínpad előadása zárta. A rendezvény sikerét az is mutatja, hogy az utolsó elégedett olvasók -könyvükben Závada Pál kézírásával gazdagabban- egy kellemes „beszélgetés” után, csaknem fél nyolckor indultak el hazafelé. Szatmári Alexandra tájékoztató könyvtáros Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ

Závada Pál, Kossuth-díjas magyar író közönségtalálkozója

118

A hipertext új arca Boda István Károly – Porkoláb Judit legújabb, „A hipertext paradigma a szövegtanban és a stilisztikában” című könyve a közelmúltban jelent meg a Debreceni Egyetemi Kiadó gondozásában. A könyv tartalmával harmonizáló elegáns könyvborító a kontrasztos háttérből filmfeliratszerűen előbukkanó címmel azonnal felhívja magára a figyelmet. A könyv szintén szimbolikus rajzolatú hátsó borítóján olvasható idézeteteket akár a szerzők ars poetica-jának is tekinthetjük. „A hipertext paradigma a szövegtanban és a stilisztikában” című könyv, mint a korábbi három önálló kötet szerves folytatása, egy páratlanul termékeny, ide s tova húsz éve folyó, fáradhatatlan kutatói munka eredményeként született. Az alapos, széleskörű elméleti ismeretek birtokában Boda István Károly és Porkoláb Judit továbbra is alapvető fontosságot tulajdonítanak azok gyakorlati alkalmazhatóságának. Az első, elméleti részben tételesen számba veszik a hiperszövegek elméleti szintű tárgyalásához nélkülözhetetlen fogalmi meghatározásokat, külön figyelmet szentelve a hiperszövegek és a szövegköziség szoros kapcsolatának. A hipertext, mint módszer kidolgozásának a szükségességéről, valamint az alkalmazásának a sokrétűségéről szólva a kutatók a kettő közötti szoros kölcsönviszonyt emelik ki: a hipertext koncepcióját az információk végtelen halmaza hívta életre, ugyanakkor az alkalmazása az információk végtelen halmazának a befogadására képes. Mindez egyben a hipertext módszer perspektivikus alkalmazásának a záloga is. A második, gyakorlati jellegű, a funkcionális stilisztikának szentelt részben a Boda István Károly – Porkoláb Judit szerzőpáros hol rövidebb, hol hosszabb, de mindig érdekesen kommentált, rendkívül gazdag példatárral illusztrált alfejezeteket szentel a különféle stílusszinteknek. A szövegmagyarázatokhoz készült szemléletes táblázatok a könyvben mindvégig elősegítik az ott tárgyaltak áttekinthetőségét és megértését. A fejezeteket záró bőséges hivatkozások igényesen összeállított szakirodalomra utalnak, mindez nemcsak a könyv „olvashatóságát” segíti elő, hanem további kutatásokhoz is támpontokat nyújthat.

119

Összegzésképpen a szerzők kutatói hitvallását idézhetjük: „A hipertext paradigma ebben a megközelítésben nemcsak a műalkotások befogadásához nélkülözhetetlen nyelvi és kulturális háttértudás egységes szemléletként való felfogását foglalja magában, hanem az ismeretek folyamatos gyűjtésére, az egyéni tudás konstruktív rendszerezésére és a már megszerzett tudás kreatív alkalmazására késztet”. Dr. Máté Éva nyugdíjas főiskolai tanár (Nyíregyháza)

120