A BIHARI CSÁKY BIRTOKOK GAZDÁLKODÁSA A XVIII

45

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX

A BIHARI CSÁKY BIRTOKOK GAZDÁLKODÁSA A XVIII. ∗

SZÁZADBAN

PAPP KLÁRA

A

Csáky család tagjai talán a legrégibb bihari adományosok közé sorolhatóak, hiszen őseik Zsigmond királytól kapták a családi előnevet adó Körösszeget (Keresztszeg) és Adorján uradalmát.1 A Csáky család Csáky István tárnokmester (1603-1662) gyermekei között szakadt magyarországi és erdélyi ágra, Csáky Lászlót ugyanis testvérei (István és Ferenc) nem részesítettek megfelelően az apai örökségből, ezért Erdélybe szökött.2 Csáky Zsigmondné Haller Kata 1746. december 4.-én írott levelében a bihari birtok helyzetének megváltozásáról is megemlékezett, amikor leírta, hogy még Csáky Ferenc, István és László idején „hárman fel osztván a keresztszegi Jószágot noha akkor Török birodalma alatt volt, Csáki László pénzzel megzálogosittya a Báttyától Csáki Ferenctől mind Csáki Istvántól az magok részeket, és békességesen birták egészen Csáki Imre úr haláláig a Csáki László maradékai, úgymint usque anni 1742...” A bihari birtok tehát már a XVII. század utolsó harmadában Csáky Lászlónál, vagyis az erdélyi ágnál volt.3 A XVII. század végén, a török elleni háborúk utáni időszakban a bécsi udvar – hűsége jutalmául és a fejedelemségben elszenvedett sérelmei, korábbi mellőztetése miatt – Csáky Lászlót juttatta a bihari javak birtokába.4 A család ősi javai a Rákóczi ∗

A tanulmány a T. 032802 számú OTKA pályázat támogatásával készült. Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. /1387-1437/. Bp. 1977. 125. 2 Arhivele Naţionale - Direcţia Judeţeană Cluj, (Kolozsvári Állami Levéltár) A branyicskai báró Jósika család hitbizományi levéltára. Fond fideicomissionar Jósika (továbbiakban Fond Jósika) No. 652. Egy a családon belül kialakult pereskedés iratai között fennmaradt az a leszármazási tábla, amely Csáky István és Ferenc testvérét Lászlót jelölte meg az erdélyi ág megalapítójának. 3 Fond Jósika No. 686. 4 1690-ben "Erdélyi Csáki László (Uramnak) kis van resolválva hogi mégh Török ellen egi Regement Magiart fogadgyon". - írta Bécsből keltezett levelében Motesiczky Miklós 1690. ápr. 14-én. Csáky parancsnoksága alatt 4530 lovas és 2400 gyalogos állott. Czigány István: A magyarországi csapatok szerepe a török alóli felszabadító háborúban. Hadtörténeti Közlemények. 1989. 166. és 169. Az erdélyiek "trónkövetelő-gyanús arisztokratának" érezték a császári seregek élén hazaérkező Csáky Lászlót, különösen, hogy a jezsuita Dunoddal, az udvar diplomatájával Teleki Mihály ellen intrikált. A kancellár szerint: "...Ő engemet hordoz a nyelvén, de ha néha-néha én nem tartóztattam volna az embereket, ha magoknak búsulást szerzettek volna is, de Csáky uram félő nem járt volna jól. Trócsányi Zsolt: Teleki Mihály (Erdély és a kurucmozgalom 1690-ig) Bp., 1972. 319. Csáky László és Haller János a Bécsben ülésező erdélyi 1

46

Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században

szabadságharcig jórészt Csáky László kezén lehettek, de rajta kívül Csáky István és fia, Csáky Zsigmond javait is összeírták.5 1698-ban előbb Csáky Lászlót, majd 1701 szeptemberében Csáky Istvánt erősítette meg Lipót császár díszes oklevélben Margitta és Szalárd tartozékaiban és egyéb falvak birtokában is.6 Csáky Istvánt Erdélyben Rákóczi támogatói közé sorolták. Az 1712. évi országgyűlésen katolikusként Haller Györggyel együtt a legmagasabb szavazattal lett guberniumi tanácsos, s Haller György és Mikes Mihály mögött – 102 vokssal – alig maradt le a gubernátori választáson. Csáky István kolozsi főispánként 1720-ig élt.7 A XVIII. század első felében Csáky László fia István leszármazottai, Csáky Imre és Zsigmond, az ún. erdélyi ág tagjai vették át a bihari uradalmakat,8 amelyet a század közepén Csáky Miklós testvérei - a pesti Királyi Táblán tárgyalt pereskedés nyomán9 - váltottak vissza egy rövid időre (1749-1757). Csáky Imre és Zsigmond kezén a bihari birtokmegosztás nem követte a korábbi századok birtokhasználatát. Csáky Zsigmond javai elsősorban a margittai (Szunyogd, Lüki, Kohány, Genyéte, Margitta) domínium, Csáky Imréé pedig jórészt az adorjáni uradalom (Szarkó, Fegyvernek, Siter, Sitervölgy) falvai közül kerültek ki, ez utóbbiból viszont Zsigmond is birtokolt (Szalárd és Adorján praedium). A körösszegi uradalomból mindketten részesedtek: Zsigmondé volt Apáti, Imréé Berekböszörmény.10 A birtokmegosztás ellenére közösen használták az erdőket.11 A két testvér külön irányítás alá vonta a birtokrészeket, Csáky Zsigmond részének gondviselője Palugyai Sándor volt, míg 1728-ban Csáky Imre egy Szentgyörgyi Mihály nevű praefectussal intéztette az elzálogosított Körmösd puszta kiváltásának ügyét.12 konferencia segítségét kérte "tisztségei és becsülete" visszaállítására, s Csáky külön is folyamodott ingatlanai és pénze visszaadásáért. A konferencia 1695. január 5-én kitért az utóbbi követelés teljesítése elől. Trócsányi Zsolt: Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben 1690-1740. Bp. 1988. 58. 5 Csáky István Szalacs részbirtokosa volt Wesselényi Pállal közösen. Szunyogdot Lászlóval közösen bírta, Sámson, Telegd, Pusztaújlak, Kisjenő, Bottyán, Tatáros, Száldobágy, Kövesegyháza területén részbirtokos volt. Csáky Zsigmond Bogyoszlón részbirtokos. Mezősi Károly:Bihar vármegye a török uralom megszünése idejében. Bp. 1943. 189. 6 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) P. 71. Csáky család lt. Fasc. 4. No. 8. és 39. 1701. július 13-án Csáky István és László mostohaanyjukkal, Sennyei Pongrácné, Jósika Judittal egyezkedtek, akinek apjuk, Csáky István végrendelete szerint a hagyatékból rá jutó részt Erdélyben kellett megkapnia. MOL P. 71. Fasc. 6. No. 1. Jósika Judit asszony (Csáky István harmadik felesége) a Csáky fiúkkal szembeni 7500 forint követelése fejében kapta kézhez "Keresztszeg-Apáti, Kővág falukat s a Kis-Ugra nevű praediumon lévő portiót" a kiváltás időpontjáig. Uo. Fasc. 10. No. 46. 7 Trócsányi Zs.: i. m. 1988. 317. és 319-320. Rhédey László leveléből 1720. jún. 2-án: "fel vivék innet M. G. Csáky István Ur testét." MOL P. 71. Fasc. 141. 8 Csáky Imre és Zsigmond Csáky Istvánnak Mikola Ágnestől született gyermekei voltak. Zsigmondot 1734-ben a katolikus erdélyi rendek jelölték guberniumi tanácsosságra, kapott is 73 szavazatot, végül azonban nem lett tanácsos. Trócsányi Zs.: i. m. 1988. 400. 9 MOL P. 71. Fasc. 10. No. 46. 1746 szeptemberében zajlott ellenük a per, amely 1749-re arra az eredményre vezetett, hogy 58.000 ft. megfizetése ellenében Csáky püspök családja szabad rendelkezési jogot kapott a bihari birtokok felett. 10 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban HBML) IV. A. 1/a. 7. k. valamint MOL P. 71. Fasc. 158. No. 21. 11 Szilágyi László siteri számtartó jelentése szerint 1742-ben, Csáky Imre halálakor ez volt a helyzet. MOL P. 72. Fasc. 326. No. 11. 12 MOL P. 71. Fasc. 4. No. 18.


47

A két testvér viszonya korántsem volt felhőtlen. Csáky Zsigmondnak feltehetően lehetett köze testvére fogságba kerüléséhez. 1731-ben ugyanis Csáky Zsigmond utasítására (de a Gubernium kívánságára) birtokfelmérésre került sor: 83 személlyel beszéltek, akik elsősorban a Csáky Imre károkozásaira panaszkodtak. A jobbágyok, cselédek, árendások a jegyzőkönyvben az értelmetlen kegyetlenség példáit vonultatják fel előttünk.13 Az erdélyi Kettős mezőn pl. a falu közös kárának vallották, hogy az „asszonyokat közönségesen rostálni bé hajtották Szurdokra, és a melyiket Eő Nagysága szerette, azt elvitte.” Mivel Csáky Imrének nem voltak gyermekei, Zsigmondnak pedig csak lányai voltak, a javaknak a lányokhoz kerülése feltétlenül Zsigmondnak és lányainak érdekében állott. Ezt az állítást támasztja alá, hogy Csáky Imre kiszabadítása érdekében ugyan Csáky Zsigmond is írt levelet, de a szabadulásra csak anyai rokonságának kérelme alapján, Zsigmond halálát követően került sor. Csáky Imrét 1735-ben a kolozsvári árestom után Mikola László kérésére azzal bocsátották szabadon, hogy a Gubernium által diktált feltételeket betartja. Birtokait visszakapta, s azokat az ingóságait is visszaadták neki, amelyek megőrzésre a kolozsvári plébánosnál voltak elhelyezve. A kiszabadult grófnak azt írták, hogy „Kegyelmed jószágát úgy szolgáltassa és tractálja, magát úgy viselje, s ollyan Emberekkel társalkodjék egyszóval magát mindenekben úgy alkalmaztassa, ...amint ezen reversálisában is fogja Kegyelmed obligálni.” Ha a legkisebb problémát észlelik, „el hihesse Kegyelmed magával sokkal rosszabb lészen Kegyelmednek dolga utoljára mintsem eddig volt”.14 Csáky Zsigmond javait - halála után - felesége, Haller Katalin kezelte.15 Csáky Imre halála után annak siteri és berekböszörményi birtokait Csáky Miklós váradi püspök „minden Törvényes Processus nélkül” elfoglaltatta, s amikor Csáky Zsigmond özvegye békés megegyezést keresett, akkor Csáky Miklós a Királyi Táblán pert kezdett a leány-ág ellen. Az adorjáni jószágot, amit a két Csáky fivér az apjuktól vett át „emlitett férjem Csáki Zsigmond testvér öccsével, Csáki Imreh Úrral fel osztván, kiki a magáét pacifice birta, de a Csáki Imreh úr részét, mihelly erőszakos halállal meg holt, eo facto hasonló Törvényes út kivül ugyan M. Váradi Püspök úr el foglalta és most is oda biratik. Ezek mind igy lévén, mégis M. Váradi 13 Fond Jósika No. 652. 825-872. A szurdoki Szima Urszuly pl. Csáky Imre kocsmárosa volt, de teljesen szokatlanul nem kapott bort a földesúrtól, hanem a maga pénzén kellett vennie, majd a földesúr a hasznot elvette tőle. Ontsa Tódort, amiért nem két, hanem csak egy szekér fát vitt az udvarba, kalodába záratta. Bara Szima sertéseit, amelyek beszaladtak a földesúr rétjére, "meglövöldözte eő Nagysága". Amikor az egyik falu bírója madarászáskor nem tudta előkeríteni a madarakra vigyázó strázsást, vasra verette, "hogy a vére kicsordult", azután bebörtönöztette, míg végül "minden javát odahagyva sikerült elszöknie". Magdán Vaszi csak Csáky Zsigmondtól kapta vissza javait, aki tehát nagyon is jól tudta, mi a probléma a testvéröccsével. 14 Uo. No. 652. 1166-67. A figyelmeztetésnek azonban nem sok foganatja lett. 1737. szeptember 28-án már újra azért rótták meg, mert "két régi szurdoki és bilaki udvari jobbágyát megfogatta, s tömlöczről tömlöczre viteti". A két felszólító levelet Alvinczi Gábor írta alá. 15 Az erdélyi ág bihari birtokai iránt azonban csak Csáky Imre halála után kezdett érdeklődni a magyarországi ág, amikor az uradalmak egy részét továbbra is Csáky Zsigmond özvegye irányította, de a bihari puszták bérbeadását már Csáky Miklós váradi püspök, majd kalocsai érsek intézte. 1743-ban Boldogasszonytelekét Komádinak, 1744-ben Nagy- és Kistótit, valamint Szöcsködöt Budai István viceispánnak, 1746-ban Inándot, Kis-Teleket Sembery Istvánnak, majd 1756-ban Laczkovics Lászlónak. MOL P. 72. Fasc. 330. No. 9-10.

48


Püspök úr eő Excellentiája engemet mind leányaimat Törvényes Processussal fáraszt.” A levelezés egyértelműen arra utal, hogy bár Csáky Imre végrendelete csak az ingóságokról emlékezett meg, de a fiúágat képviselő Csáky Miklós a korábban elzálogosított birtokokra is rá akarta tenni a kezét.16 Csákyné Haller Kata a bírósághoz írott leveleiben egyértelműen úgy értékelte, hogy a fiúág kitúrja őt és gyermekeit vagyonából, amit férje halála után is lelkiismeretesen kezelt s folyamatosan gyarapított: Szalárdon már megkezdte udvarház építését, ugyanakkor szándékában áll a leégett malom és a vendégfogadó felépítése. A kedvező döntés érdekében még azt is felvetette, ha meghagynák a birtokban „Szalárdot praediumaival együtt őfelsége kezébe bocsájtaná”.17 Csáky Borbála férje, Haller György Csáky Miklósnak írott levelében érvelt a leányág birtoklásának jogossága mellett: „Adorjánt tatai Csáky László idegeneknek abalineálta”, de Csáky István (feleségének nagyatyja) az erdélyi jószágok elzálogosításával szerzett pénzen visszaváltotta. Csáky Imre halálával ezért csak Csáky Zsigmond leszármazottaira, többek között a feleségére kell, hogy az visszaszálljon.18 A Királyi Táblán folytatott pereskedés azonban minden törekvés ellenére azzal zárult, hogy a fiúág „az adorjáni dominiumot, mely eddig a Leány Ágnál 58 000 Rft-ban vala zálogban” kiváltotta.19 1742-ben a siteri domínium megbizottja Ferdényi Gábor, számtartója Szilágyi László volt. A siteri számtartó azévi számadása szerint a 424 köböl és 4 véka majorsági búzatermés jelentősnek mondható, a kilenced és a dézsmabérlet útján beadott 344 köböl és 9 véka, valamint a 40 köböl 1 véka visszaadott lakossági kölcsönbúza mennyiségéhez képest az össztermény (811 köböl 1 véka) 52 %-át adta. A siteri majorságban 300 cseber bor termett a 187 cseber siteri és borziki borkilenceddel szemben. Bár 1746-ra a majorsági és dézsmagabona aránya a majorsági termények súlyának emelkedését mutatta (1742-ben 55:44 az arány, 1746-ban 68:32), az elszámolásban kimutatott termés mennyisége jelentősen csökkent. A siteri és a körösszegi allodiumban zabot is termeltek, összesen 41 köblöt, a lakosok által beadott 6 köböl 4 véka ellenében. 1746-ban már közöltek adatokat a siteri allodiális szőlő terméséről is, ahonnan 521 cseber bort nyertek, ami a 68%-át adta a birtokos rendelkezésére álló éves bormennyiségnek. 1750-ben a szőlőtermés rekordot döntött „Most Isten áldása lévén a szőlőkön, bor annyi lett, hogy soha egy esztendőben /amint mondják/ annyi nem volt.” Ez a

16

Fond Jósika No. 685. Pestről Kolozsvárra írott levél. MOL P. 72. Fasc. 327. No. 17. Az özvegy helyzetét meghatározta, hogy Erdélyben lévő majorsági szőlőjét lányának, özv. báró Bornemisszánénak adta, ezért a margittai jószágra valóban szüksége volt. 18 Haller György véleményét Ferdényi Gábor is osztotta, aki Kolozsváron tárgyalt a leányág képviselőivel. A levelet 1742. október elsején írta Haller Gorbóról, az akkor Kassán tartózkodó Csáky Miklósnak. A püspök kérésére Buday István viceispán a fiúág képviselői előtti engedelmességre szólította fel a siteri udvarbírót. MOL P. 71. Fasc. 4. No. 13-14. 19 Már az 1745. október 12-i biharpüspöki családülésen meghatározták a leányággal folytatott pereskedés alapelveit. 1746-tól kezdődött a per Csáky Zsigmondné Haller Kata valamint leányai, Haller Györgyné Csáky Borbála és Csáky Katalin ellen. Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata /17111848/ Bp., 1980. 31. A per eredménye MOL P. 71. Fasc. 4. No. 15., 16., 17. 17

49


bormennyiség 600 kis cseber, ami alatta maradt a margittai szőlőhegyről beadott dézsmabor (900 kis cseber)mennyiségének.20 Az uradalom jobbágyi szolgáltatásainak összetétele a természetbeni kötelezettségek túlsúlyát mutatta: gabona- és bordézsma, a sertések tizedelése, makkbér fizetési kötelezettség (30 pénz sertések után), valamint taxafizetés. A robotot a mezőfalvi, siteri és körösszegi majorság művelésére fordították, amelynek mértéke elvileg nem haladhatta volna meg a 12 napot, a gyakorlatban azonban az udvarbíró éppen erre törekedett. Maga írta a genyétei részbirtokról a Csáky fiúágnak küldött jelentésben, hogy „többel nem tartoztak, de én rá hajtottam 12 napra”. Hasonló robotemelést kísérelt meg bevezetni Margittán is, ahonnan már 1751-ben panaszt és a korábbi szolgáltatási gyakorlat visszaállítását követelték a bírák a Csáky Antalhoz Pozsonyba küldött levelükben.21 A Csáky uradalmak udvarbírói elszámolásai Helység

Siter, búza Fegyvernek és Szarkó Borzik Mezőfalvi majorság Sitervölgyiek Mezőfalvi dézsmája Árpád Körösszeg Margitta Szalárd Margitta zab Margitta tengeri Összesen

1742 majorság dézsma köböl véka köböl véka 70 170 2

1746 majorság dézsma köböl véka köböl véka 113 1 46 -

-

-

37

2

-

-

38

1

300

3

9 -

2 -

176

-

-

-

-

-

42

-

-

-

36

3

54

1

70 16

3 -

53

1

32 7

3 1

1750 majorság dézsma

708 kereszt búza 120 kereszt 424

4

344

9

342

2

159

8

987 kereszt

156 kereszt búza

180 kereszt 336 kereszt

Amikor 1746-ban Szilágyi László (akkor már siteri udvarbíró) elszámolást készített Ferdényi Gábor számára a Csáky Imre halála óta kimutatható bevételekről, 20 A dézsmabort még Csáky Zsigmondnénak kellett átadni, igaz ebből az árvák és özvegyek dézsmáját, valamint az udvarbíró részesedését le kellett vonni, de az özvegy még így is 829 kis cseber bort hasznosíthatott. 21 MOL P. 72. Fasc. 327. No. 29. 1751. május 29-én írott levél

50


az adatsor nem mutatott emelkedést. Ferdényi 1747. január 17-i jelentése pontosan rögzítette azoknak a kiadásoknak a körét is, amelyeket neki az udvarbíró által adminisztrált bevételekből teljesítenie kellett.22 Végül a diáriumban részletezett bevételekből 11.282 forint 6 krajcárt költött, azaz további felhasználásra csupán 233 forint és 20 krajcár maradt.23 A siteri (adorjáni) domínium udvarbírói elszámolása a bevételekről Év Magyar forint dénár 1743 4291 61 1744 2132 61 1745 2504 38 1746 2586 97 Összesen 11.515 57 A visszaszerzett bihari birtokot a Csáky fiúág családi birtokként kezelte, még a puszták zálogbaadását is családűlésen kívánták egyeztetni. A Csáky Imre és Zsigmond idején két részre szakított birtok irányításában fontos lépés volt, hogy a 1755-től Ferdényi Gábor praefectussal az élen közös irányítás alá vonták. A birtokigazgatás központja Kluknón volt, de a család rangidős tagja, Csáky Antal után Kassára, Pestre is küldtek leveleket a tisztek. 1755-ből több uradalmi tisztnek adott instructio is fennmaradt.24 A Csáky grófok intézkedtek az udvarbíró és a számtartó jelentéseinek uradalmi archivumba helyezéséről is. Parniczky Mihály margittai provisor utasítása igen részletes. A negyvenegy pontból álló szabályozás a bevételek és a kiadások naprakész vezetését, egy diáriumba írását tartotta szükségesnek. A conventiókat, a szolgálatot vállalók személyének feljegyzését, a kereskedőknek és iparosoknak adott árendalehetőségeket, a margittai serház adminisztrációját, az allodiumok terméseredményeit, annak hasznosítását, az urasági kocsmák hasznát, az erdő- és vízhasznosítást, a szolgáltatások szabályozását, azok teljesítését, vagy a pálinkafőzés engedélyezését egyaránt fel kellett Parniczkynak jegyeznie. Az utasítás részletes szabályozást adott az uradalom „Universalis Conscriptiojának” elkészítéséhez25 is, amelyet 1755 júniusában el is kezdtek, s Cseh Sándor fiscalis, valamint Kovacsics György és Eössy Pál megyei kiküldött jelenlétében július 29-re elkészítettek. Cseh Sándor margittai és siteri számtartó és ügyész egy hatpontos feladatmegjelölést kapott. A birtok és tartozékainak általános védelmén túl a praefectus utasításának megfelelően intéznie kellett az alattvalók és lakosok panaszos ügyeit, ezért az úriszéki protocollumnak minden ügyet, a kérelmet és a végzést is tartalmaznia kellett. Az elszámolások ellenőrzésén és aláírásán túl vállania kellett a birtok ügyeinek külső képviseletét is. 22

Fizetési kötelezettségei közé tartozott a korábbi tartozások rendezése, az urasági tiszteknek (Parniczkynek, Daxner praefectusnak) kifizetett összegek, utazási és postaköltségek, a Csáky család különböző tagjainak költségeire kifizetett kiutalások rendezése. 23 MOL P. 72. Fasc. 326. No. 10. 24 MOL P. 71. Fasc. 132. No. 3. Tartalmazza a Ferdényi Gábor praefectusnak és Cseh Sándor fiscalisnak adott utasítást is. 25 Ua. Fasc. 4. No. 40.


51

Ferdényi praefectusnak feladata volt az officiálisok ellenőrzése. Az általuk vezetett kimutatásokat negyedévente át kellett néznie, s a problémák okairól ki kellett kérdeznie az alkalmazottakat. Az ő jóváhagyásával juthattak a jobbágyi kérvények a három hónaponként tartott úriszék elé. A legfőbb bírói fórum összehívása előtt neki kellett lebonyolíttatni a tanuvallomásokat, azokról, valamint magáról az úriszékről is jegyzőkönyvet készítve. A megyegyűléseken az ő kötelességévé tették a birtok érdekeinek védelmét. A birtok gazdálkodásáról készített jelentéseket neki kellett Csáky Antal számára Kassára felküldeni.26 Az új tisztikar igyekezett az előírásoknak megfelelően, a grófi család bevételeinek növelése érdekében tevékenykedni. 1750-ben felmérték a Csáky Zsigmond által használt birtokrész jövedelmeit, amely alapján 1301 magyar forintra becsülték az éves, pénzben beszedett jövedelmeket. A két forrásból egyértelműen kiderült, hogy a pénzbevételek között a margittai (440 forint) és szalárdi (224 forint) taxa, a margittai görög bolt (120 forint) árendája, az ottani „sokadalmi proventus”, vagyis az országos vásárok (179 forint) haszna és az újfalusi puszta (130 forint) árendája volt a meghatározó. Margittán a só (20 Rft), három mázsa faggyú (24 magyar ft), vas árenda (30 Mft) mellett a mészárszék (51 ft) és a 18 kisebb bolt (18 Mft) árendája gyarapította jelentősebben a bevételeket, mellettük a varga céh (6 Mft) és a tímárok (5Rft 6 kr.) éves befizetései csekély összegek voltak. Szalárdon a görög bolt (8 Mft) és a mészárszék (12 Mft) árendája szintén nem gyarapították nagy összegekkel a Csákyak kasszáját.27 Mivel a birtokos család a pénzbevételek növelését kívánta, a tisztikar is igyekezett annak gyarapításán. Ennek egyik kétségtelen jele volt az árendaösszegek folyamatos emelkedése. 1753-ban Parniczky udvarbíró a körösszegi fogadót 12 rénes forint, a berekböszörményi kalmár boltot pedig 24 Rft árendáért juttatta Hódos János birtokába. A bolt bérletét szabályozó szerződés megtiltotta, hogy a lakosok „kalmár portékákat” áruljanak. Ugyanakkor az előírások be nem tartásából is bevételt akart szerezni a birtokos számára, ha ugyanis a helység bírája idegen kereskedők tevékenységét tapasztalta, 12 vonás forint „megvételére” volt köteles az uraság számára. 1754-ben Ferdényi Gábor a szalárdi bolt bérletének összegét változatlanul hagyta, Márton Pál helybéli mészárost viszont egy mázsa faggyú adására kötelezte, valamint 8 forinttal megemelte a mészárszék árendáját (20 Rft lett). Hasonló tendencia érvényesült a margittai szerződéskötéseknél is. A görög kereskedők boltbérletét 138 forintra emelte, ugyanakkor az általuk használt úrbéres telek utáni szolgáltatásokat könnyítette: „mostani esztendőben taxa és robotáktól eximáltatnak”.

26 Ferdényi Gábor teljhatalmú megbízott, feladatai teljesítéséért 1758-ban jogot nyert arra, hogy kiválthassa a Csáky Miklós által Baranyi Gábornak zálogosított Körösszeget, majd feleségével együtt 12 évig használhassa. A zálog ideje alatt egy 100 Rft értékű majorosház felépítésére is engedélyt nyert, azzal, hogy a kiváltáskor megtérítik befektetését. MOL P. 71. Fasc. 132. No. 5. 27 A nagytótfalusi kocsma (10 Mft), a szunyogdi, genyétei kocsma bérleti díja (5 és 8 Rft), a korhányi csárda (10 Mft) árendája mellett a sertés és méh tized megváltása (összesen 30 Mft) szerepelt még a két kimutatásban. MOL P. 72. Fasc. 327. No. 19. Pro Informatione (aláírás és dátum nélkül) Az "információt", amely 1301 magyar forinttal és 85 dénárral számolt feltehetően Ferdényi becsültette, az 1750. évi bevételek összesítését, amely 897 Rft és 29 krajcárt tartalmazott Parniczky udvarbíró készítette. MOL P. 71. Fasc. 5. No. 5.

52


A kalmár bolton kívüli kis boltok bérlete megmaradt, az „oda való lakos kalmár asszonyoknak” változatlan összegét két részletben kellett fizetniük.28 Parniczky Mihály udvarbíró feltehetően túlságosan nagy buzgalommal végezte feladatát, ami az irányítása alá tartozó területen sok panaszt okozott. Ezért a panaszáradat már a birtokos családnak is kellemetlen lehetett, mert 1752-ben hozzájárult, hogy Margittán a vármegye képviselőjének jelenlétében húsz személytől tanuvallomási jegyzőkönyvet vegyenek fel.29 A feltett kérdések az udvarbíró túlkapásai felől érdeklődtek. A vallomástevők igazolták, hogy a nagyarányú elköltözéseknek köze lehetett az udvarbíró személyéhez. Kornis György Lükiben lakó nemes szerint a távozni kívánók örökös jobbágyok akik „nem győzik az igát”. A nemesi vallomástevők indulatát indokolhatta az a Parniczkynek tulajdonított kijelentés, miszerint „nem bánnya, ha mind el is mennek Margittárul a nemes emberek....mivel svábokat hoz helettek.”30 Vádolták az udvarbírót azzal is, hogy a margittai hetivásárban minden csekélységért vámot szedet az asszonyokon, de délután már „semit sem végez, mivel ilyenkor ittas eő kegyelme”. A legtöbb problémát az állatok legeltetése vetette fel. A birtokos család által kijelölt ún. tilalmas legeltető helyeket sokan - különösen a helybeli nemesítést elnyert személyek - nem akarták figyelembe venni, ami miatt az udvarbíró, saját bevallása szerint 28 forint értékű puskaport lövöldöztetett el.31 1753-ban pl. a dizséri Bratuj Jánossal, aki „Mlgos Földes Urak Tisztje bérek nélkül legeltetett a Dizséri Makkos Erdőkön” kötött olyan megállapodást,32 hogy „ezentúl ...a meghatározott bért meg fogja fizetni”. Egy 1754 februárjából fennmaradt tanuvallomási jegyzőkönyv33 szerint a dizséri sertések után „mindenkor csak a Csáky családnak és az ott lakó Kovács Mihálynak” dézsmáltak, ám a szunyogdi közbirtokosok változtatni kívántak a kialakult gyakorlaton. Péchy Sándor, Mihály és István, Keczeli György, valamint Bossányi Ferenc és János ellenlépésre szánták el magukat 28 Az akori csárda 4 forintért került Fizelmaër Ferenc használatába, a genyétei, tóthfalusi, fegyverneki kocsma négy hónapra 8-8 forintért, a foglári vendégfogadó és téglaház 10-10 forintot jövedelmezett. MOL P. 71. Fasc. 4. No. 18. 29 MOL P. 72. Fasc. 327. No. 2. 30 Uo. Egeresi János vallotta a nemesek elleni kijelentést, a svábokkal való fenyegetőzést pedig Imre György. Nem tudni, valóban voltak-e - a Károlyiakhoz hasonlóan - a Csákyaknak tervei birtokaik idegenekkel való betelepítésére. A források nem igazolják sváb jövevények megjelenését a bihari birtokon, ezért ez esetben feltehetően csak a helybeli nemességnek szóló fenyegetésről lehetett szó. 31 A margittai csapláros, Tőkés István a "csekély tilalmasbul behajtván marhájokat" két borja után fizetett bírságpénzt, Ferenczi István nemesember lovait a városkaputól hajtották el, s 4 márjásért kapta vissza azokat. Parniczky több ember nyáját hajtatta a birtokközpontba, mert nem fizették meg a legeltetés bérét a makkos erdőkben. 1750-ben a kéci uradalom provisora, Szolnoky Gergely vett át hiánytalanul 68 marhát, amit a dizséri határ peres földjeiről hajtatott el Parniczky. A Károlyiak kéci és a Csákyak margittai uradalma közötti viszály a későbbi években is tovább tartott, hiszen 1753-ban Margittán a behajtott sertések utáni váltságpénzt fizette ki a kéci udvarbíró (akkor már Drágffy Miklós) MOL P. 71. Fasc. 7. No. 7-8-9. A Déva és Dizsér közötti peres határról volt szó. 32 Uo. No. 14. Bratuj 28 öreg és 14 apróbb sertésért fizetett 1-1 krajcárt. 33 Uo. No. 15. A dizséri makkos erdő használata már a század első felében is vitára adott alkalmat a birtok compossessoraival. Bogdány Lőrinc 86 éves tanú azt igazolta, hogy már "kb. 24 évvel ezelőtt Csáky Zsigmond Péchy úr sertéseit a dizséri erdőrül" szintén Margittára hajtatta. Az említett eset Gálos Mihály udvarbírósága alatt történt. Egy Bencze Mihály nevű hatvanéves dizséri lakos apja elbeszélésére hivatkozva mondta el, hogy a szunyogdi birtokosoknak "az említett dizséri nagy patakra még csak itatásra sem volt szabad hajtani, annál is inkább az erdőt ususálni [használni] nem engedtetett..."


53

az uradalom korlátozó tevékenységével szemben. A dizséri erdőre a Csákyak által befogadott debreceni piarista páterek sertéseit34 Péchy Sándor ispánja a lakosok segítségével Szunyogdra hajtatta. Ezt követően Parniczky sertéseire került sor. 1757-ben még úgy jellemezte az ügyet a fiscalis „Pétsi uraimék inkább parancsolnak az Erdőből, mint a Mélt. Familia”. 1758-ra Parniczky és Cseh Sándor fiscalis feltehetően kompromisszumot tudott kötni: Dizsér valamennyi dézsmáját a Csáky család részére regisztrálták, míg Szunyogdon a Péchy család részesedése után fennmaradók kerültek a család bevételei közé.35 Hasonlóan a birtokos család érdekeit sértette, hogy a Nagytóthfaluban lakó Ravazdy úr nemcsak lakosokat fogadott be (akiknek viskóit Parniczky felégetéssel fenyegette), hanem túlzott sertéstartásba kezdett. Az udvarbíró 1753 szeptemberében nemtetszésének adott hangot: „ennek a Ravazdynak már majdnem több jószága lész, mint az Uraságnak”, ugyanakkor minden bizonnyal saját érdekeit is veszélyben látta, hiszen egy levelében maga is a makkbér elengedésére kérte a grófot.36 A Csáky Antalhoz küldött levelek pontosan leírták a termelésre ható természeti hatásokat, a terméseredményeket, tudósítottak a birtok építményeinek gyarapodásáról, de tartalmaztak javaslatokat, észrevételeket is a gazdálkodás ésszerüsítésével kapcsolatban. 1756 márciusában Parniczky a margittai és a szalárdi gabona tárolásában akart változtani „Igen hasznos volna egy gabonás házikót felépíteni, mert a búzát vermekbe tartják, s nem lehet eladni, mert dohos...”. Egy 1757-ben Csáky Jánoshoz küldött levélből szerezhetünk tudomást arról, hogy 1756ban elkészült egy vendégfogadó és egy szárazmalom, s hozzákezdtek a templom fundamentumának kiásásához is. A munkálatok az éves bevételektől függtek, ezért megállapítható, hogy viszonylag lassan haladtak előre.37 1758 áprilisában a Csáky család tagjai már a bihari birtok elzálogosítását tervezték.38 A zálogügylet révén szerzendő pénzt a család tagjai elsősorban a Csáky 34

Uo. Előbb fenyegetést küldtek a kondásnak, majd amikor az nem engedelmeskedett, végrehajtották az erőszakos akciót. Péchy és Keczeli urak elvették a kondás szűrét, s a margittai határig kísérték. A szűrt nem adták át a piaristáknak, hanem azt Semjénbe (Érsemjén) magukkal vitték. A piaristák két sertése elpusztult, a többit a szabadosoknak és a lakosoknak adták át az urak, majd azokat szüretre felhizlalták és megosztoztak rajtuk. 35 MOL P. 72. Fasc. 327. No. 9. és No. 19. 36 MOL P. 72. Fasc. 327. No. 6. Tartalmazza az 1755-1758 közötti levelezést és jelentéseket. A dézsmáláskor Ravazdynak a birtokarány szerinti egyharmad járt, ha tehát ezt meghaladó tevékenységbe kezdett, akkor szembe került a birtokosok érdekeivel. A Csáky grófoknak 102 öreg sertése és 28 malaca volt ezen a területen, ami magyarázza a makkos erdő használatának korlátozását. 37 Uo. Mivel 1755-ben kiemelkedően jó szüret volt, 1756-ban az építkezések felgyorsultak, s Draveczky óbestertől még lovakat is vásárolt az udvarbíró. 1757-ben a gabonatermés rossz volt, a siteri szőlőben a jégverés rontotta a szőlő minőségét, bár "ahoz képest szenvedhető" volt. A makkos erdőre viszont a kevés makk miatt nem lehetett feles sertéseket befogadni. 1758-ban a margittai szőlőhegyet verte el a jég, "a kocsánya elszáradván le hullt", a makkos erdőn pedig a ragya is felütötte a fejét, így az urasági sertések tartása problémássá vált. A helyzeten csak az javított, hogy négy helység: Margitta, Szalárd, Körösszeg és Siter allodiumaiból 901 kereszt és 7 kéve búza és 93 kereszt zabtermés lett. 38 Uo. No. 10. 1758. ápr. 4.-én kelt levél. Csáky Imre Kluknóról Csáky Antalhoz írott levelében úgy értékelte, hogy ha "300 ezret kapnánk...az érte kapott pénznek nagy hasznát" vennék, hiszen az adósságok kifizetése után "négy részre elosztható lenne az összeg". Ugyanakkor mindenképpen kívánatos, "hogy reménység legyen a visszaváltásra." 1757-ben Sembery István jónéhány iratot (inscriptionális leveleket, pusztabérleti szerződéseket stb.) megszerzett számukra, többek között átadta a nála lévő Inánd és Kistelek puszták iratait is. Österreichisches Staatsarchiv, Haus-Hof- und Staatsachiv a Csákyak szepesmindszenti levéltárának letétbe helyezett anyaga. (továbbiakban HHSA) Fasc. 86. No. 17. Csáky Imre és János által

54


Miklós által okozott tartozások kiegyenlítésére akarták fordítani. Az adósságok mellett a birtokközponttól távoli fekvés okozta adminisztrációs nehézségek és a gazdálkodás esetenkénti eredménytelensége is a döntés meghozatalára sarkallotta a fiúág tagjait. A bihari birtokra az erdélyi Csáky Zsigmond özvegye, Haller Kata is igényt tartott. Egy ideig Haller Gábor is érdeklődött utána, végül azonban Csáky Zsigmond lányáé, Csáky Borbáláé és annak férjéé, Haller Györggyé lett. Hallerné Csáky Borbála 1758 augusztusától 1759 közepéig levelezett39 Csáky Antallal, s igyekezett a maga és családja számára előnyös zálogösszegben megalkudni. Végül azonban a fiúág járt jól, hiszen a kezdeti 150 ezerről 200 ezerre tudták felemelni a bihari birtokért járó zálogösszeget. 1759. június 9-én kötötték meg a 25 évre szóló megállapodást, amely szerint Csáky Antal, János, György és Imre 117.500 forintot kaptak kézhez Haller Györgytől és feleségétől, Csáky Borbálától. A zálogbavevő házaspár vállalta, hogy 82.500 forint értékben kiegyenlítik Csáky Miklós érsek tartozásait is.40 A Csákyak és zálogbirtokosaik számára a bihari birtok települései a népesség arányait és a gazdálkodás lehetőségeit tekintve is igen eltérő fontosságúak voltak. A jobbágyi népesség összetételét és számát tekintve mindenképpen meghatározó volt a két mezőváros, az érmelléki Margitta és a sárréti Berekböszörmény, valamint a Váradhoz közeli Szalárd is. A három település egyben a gazdasági tevékenység meghatározó területein is megosztozott, hiszen Margitta a szőlőművelés, Szalárd és a közeli Siter a szántógazdálkodás, míg Berekböszörmény inkább az állattartás meghatározó területe volt. A legjelentősebb gazdasági erőt Margitta képviselte, amely a szőlőművelés mellett piaci központ szerepének és iparos népességének köszönhetően az egész század folyamán dinamikusan fejlődött.41 Berekböszörményt, amely a birtok egyik provisorátusának (ispánságának) központja volt, nemesi városnak (oppidum nobilitaris) nevezték a conscriptorok.42

Pozsonyban aláírt egyezség szerint került sor az iratok kiszolgáltatására. Inándot és Kistelek praediumot még Csáky István adta zálogba Borbély Albert számára. A bihari birtokhoz tartozó puszták egy része - az előbbi két helyen kívül a jó szántóföldi művelésre alkalmas kenézi puszta - így elzálogosításra került, s nem szolgálta az új zálogbirtokos, Csáky Borbála és férje érdekeit. Csáky Borbála többször sürgette is a zálogos puszták iratainak átadására a fiúági Csákyakat. A kenézi pusztát még Csáky Imre adta Bölcsei Buday Istvánnak, a megye akkori viceispánjának. 1774-ben Csáky Miklós a puszta használatában megerősítette Budayt. HHSA Csáky lt. Fasc. 83. No. 1. 39 MOL P. 72. Fasc. 326. No. 16., valamint P. 72. Fasc. 327. No. 16-17. és P. 71. Fasc. 4. No. 14. 40 MOL: P. 71. Fasc. 132. No. 1. , No. 5., Fasc. 4. No. 24-26., 28. és P. 72. Fasc. 328. No. 3. 41 MOL P. 71. Fasc. 4. No. 18. Margitta jelentős piaci központ volt, ahol péntekenként hetivásárt tartottak, évente hatszor pedig országos vásár színhelye volt a mezőváros. A boltot már 1732–től görögök árendálták. 1750–ben már mind a négy boltjában görögöket találunk, akik a prefektussal olyan megegyezést kötöttek (1755), amely az országos vásárokon kívül kizárta más kalmárok tevékenységét, különös tekintettel a vassal, gyertyával és szappannal való kereskedésre. A vasárulásra külön megállapodást kötöttek. 1754-ben a kalmár boltokon kívüli "19 boltocska" már a helybeli "Kalmár Asszonyokhoz" került árendára. Margittán a lakosok a só árulásának jogát 20 rénes forintban bérelték az uradalomtól. 42 Berekböszörmény mezőváros kivételezett helyzetben volt az uradalomban, lévén árendás település, amely 1742-ben - a csapszék jövedelmével együtt - 2253 ft 9 dénárt jövedelmezett a Csákyaknak. Az 1752–54 közötti évekből megmaradtak azok a contractusok, amelyeket a plenipotentiárius külön-külön kötött az oppidum nemesi és paraszti lakosaival. MOL P. 71. Fasc. 5. No. 5.


55

A Haller, majd Kornis grófok zálogbirtokossága idején - Berekböszörmény árendás jellege miatt is - a gazdálkodás súlypontja a Csáky birtokok Váradtól keletre eső birtokrészeire esett. Ennek egyik jele, hogy az erdélyi családok század közepi zálogbirtokossága idején figyelhető meg a szőlőterület számottevő gyarapodása. 1759-től, amikor a vármegyei urbárium lehetővé tette a robotnapok növelését, Haller György élt ezzel a lehetőséggel. A robot jelentős részét irtásokra fordították. Ennek eredményeként 1766-ban a margittai Nagy hegyen és a Mondra hegyen 540 vonás forintra becsülték az új szőlőket, s 58 forintra a „palántát”.431767 májusától, Kornis Mihály zálogbirtokosságának kezdetétől a szőlőtelepítésre alkalmas irtások létesítése tovább folytatódott. 1784-ben egy újabb becsű alkalmával már kb. 5500 rénes forintra értékelték az összes irtást, ennek azonban jelentős része már nem szőlőföld volt, hanem szántó (Körösszeg, Berekböszörmény, Siter) vagy kaszáló (Margitta). Berekböszörményben a Göngör nevű szőlőskertben felerészben maguknak dolgoztak a jobbágyok, felerészben az udvarbíró utasítására az uraságnak. Margittán a Kálvária hegyen lévő új szőlőt 252 rénes forintra értékelték, ugyanakkor a hegyen lévő régi szőlőben 200 forintnyi kárt állapítottak meg. Szarkón egy 1700 forintra értékelt örök szőlője volt a grófnak, de azt foglalás útján tovább bővítette.44 Kornis zálogbirtokosságának 16 éve alatt az uradalmakban hat kocsma, Szalárdon pálinkafőző-ház, Szarkón vendégfogadó, Margittán a Kálvária hegyen egy új borház, a Rózsa oldalon szüretelő-ház és a Pusztai nevű fogadóház épült fel.45 A Csáky birtokon 1763–ban a majorság termése 246 cseber és 15 icce volt, a dézsmaként beadott 101 cseber és 20 iccével szemben46, ami azt jelenti, hogy a dézsmabor a majorsági szőlők borának csak 41 %-át adta, az egész bormennyiségnek pedig alig egyharmadát (29,1%-át) tette ki. A majorsági szőlők termésének növekedéséhez minden bizonnyal jól hozzájárulhatott az is, hogy az 1759. évi vármegyei urbárium által megengedett robotnövekedés megváltási összegét a zálogbirtokos Kornis gróf a szőlőkben a bérmunka megfizetésére fordíthatta. A zálogbirtoklás évei alatt Haller és Kornis grófok kezdeményezései hozzájárultak a majorságok bővüléséhez, a földesúri gazdálkodás erősödéséhez. A bihari Csáky birtokot éppen a jövedelmezőség kedvező kilátásai miatt kívánta az erdélyi rokonságtól a felvidéki ág ismét magához váltani, hogy a család közös birtoka az irányítás jelentős átszervezése, a jobbágytelkek és tartozékok mérnöki felmérése és a birtokgazdálkodás átalakítása után biztos és újratermelődő haszonhoz juttassa őket.

43 MOL P. 71. Fasc. 4. No. 50. A Takács János margittai főbíró vezetésével végrehajtott becsű "a szerzett és építtetett" szőlőkre egyaránt kiterjedt. A robot nagysága ekkor emelkedett kétszeresére, azaz 14 napra, amely az ország más vidékein korántsem számított volna magasnak. 44 Uo. Tisztjei ugyanis a bor tiltott eladásáért szőlőföldeket foglaltak el: egy Kiss Mihály nevű embertől 50 vonás forint, egy Nyolika nevűtől pedig 80 vonás forint értékben. 45 Uo. Berekböszörményben 90 napot irtottak, Kajcsa Mihály udvarbírósága idején, Körösszegen 130 napot. Siterben 160 ember művének mondták az irtásokat, mintegy tíz helyszínen, s 2934 forintra becsülték azokat. Az urasági földek száma nem megállapítható. Siterben Illyés István számtartó a kismarjaiaknak adta el az erdőt, ahol az irtás történt , s ahol 55 napszámos dolgozott. A siteriek maguknak a Szent Mihály nevű hegyen irtottak, s azt telepítették be palántákkal. 46 A Károlyiak kéci birtokán egy 1768-ból fennmaradt elszámolás szerint a majorsági és dézsmabor százalékos aránya 68:28 volt, vagyis az uraság saját bora háromszorosa volt az azévi dézsmabornak.

56


A birtok kiegészítésének további lehetőségei az 1780-as évekre érlelődtek meg. Egy 1774 októberében tartott családülésen már szóba került a margittai birtok visszaváltása, „mivel az a pénz kamatainak kétszeresét jövedelmezi”.47 A birtokok tényleges visszavételét 48 a Csákyak teljhatalmú megbízottja, Ferdényi János biharmegyei jegyző és táblabíró irányította.49 Az 1782-ben elhunyt Kornis gróf özvegyének, Pálffy Karolinának a 200.000 ft zálogösszegen túl - a zálog ideje alatt végrehajtott értéknövelő változtatások-beruházások miatt - még 40.626 ft és 58 1/2 krajcárt kellett adni.50 A pénzösszeg kifizetésére és az uradalmak végső átadására 1785. január 6-án, Váradon került sor, de a fiúág tagjai már 1784-től, a tárgyalások megkezdésétől minden részletre kiterjedően gondoskodtak a birtokigazgatás és kormányzat megszervezéséről. Saját birtokigazgatási tapasztalataikon kívül maradéktalanul folytathatták azokat a kezdeményezéseket,- elsősorban a tisztikar kiépítése, a betelepítések, és a földesúri majorságok működtetése terén -, amelyeket a rokon családok már korábban elkezdtek. Jó választásnak bizonyult Ferdényi János megbízása is, hiszen az 1758-ban nemességet szerzett birtokos család51 egyik tagja, Ferdényi Gábor már a század közepén is nagy segítségére volt a Csákyaknak a bihari javak irányításában.52 Az 1785-86. évből fennmaradt elszámolások szerint négy provisorátus élére neveztek ki udvarbírót: Margitta, Szalárd, Berekböszörmény és Inánd székhelyekkel. 1787-ben a teljhatalmú megbízotton kívül Ujváry János személyében fiscalisa, Kubovics János személyében pedig pénztárnoka is volt a bitokoknak. A kasznár (1792-ben pl. Ujfalusi Imre) és a kulcsár (Kereki József) mellett a birtok átvételét követően azonnal feltüntek a mérnökök is. 1795-ben a plenipotentiárius Ferdényi

47 MOL P. 74. Családülések. 1774. okt. 24/2. idézi Kállay I.: i. m. 37-38. Úgy tudja, hogy a visszavétel meg is történt, ennek azonban ellene mondanak a 80-as években készült birtokfelmérések és becsűk. MOL P. 71. Fasc. 4. No. 50. és 55. A család 1776. június 26-án 17.500 Rft kifizetése után visszavette Sembery Istvántól az 1757-ben elzálogosított Inánd falut és Kistelek praediumot. 48 HHSA Fasc. 85. No. 17-19. A váradi káptalan előtt kelt egyezség szerint öreg Csáky János, mint a família direktora kötelezte magát, hogy a királyi tábla előtt Sembery ellen indított pert berekeszti, a zálogbirtokos viszont a lehetséges visszaélések elkerülése miatt az összes levelet és egyéb dokumentumot köteles volt beszolgáltatni. A birtok fele jövedelmét és terméseit egyaránt "saját hasznára fordíthatta". 49 Csomor János: Körösnagyharsány krónikája. Békéscsaba. 1980. 37. A szerző Harsány lelkésze volt, s 1873-ban írta munkáját. Ferdényi funkcióit az 1773. évi megyegyűléssel kapcsolatban említi. 50 MOL P. 71. Fasc. 4. No. 12. 51 HBML IV. A. 1/a. 15. k. A Ferdényiek közül Ferenc, Gábor, Ignác, József és János nyerték el a nemességet. 52 Ferdényi Gábor már 1742-ben a siteri uradalom megbízottja volt. MOL P. 72. Fasc. 330. No. 9-10. 1755-től lett a birtok praefectusa. Uo. P. 71. Fasc. 132. No. 3. A birtok visszaszerzésében vállalt feladatoknak Ferdényi János is megkérte az árát. Mivel neki magának Telegd és Kabaláspatak szőlőhegyén volt szőlője, 1788 februárjában az adorjáni uradalomhoz tartozó Borzik nevű "oláh falut" szerette volna megszerezni, azzal mintegy "a plenipotentiáriusi honoráriumát egészítené ki" - írta a Csáky Jánoshoz küldött levelében. Az indokláshoz tartozott még, hogy a falu az uradalom szélén van, egy Balogh nevű compossessor családdal közösen birtokolják a települést, ahonnan "ezen Helybeli robotáktul egy Grajcár Jövedelme nem jön az uraságnak ...szóval eő nálok nélkül a Szalárdi és Siteri oeconomia végbe megyen." Utalás a két helység határán lévő allodiumokra. HHSA Fasc. 81. No. 93. A II. József korabeli első magyarországi népszámlálás szerint Kabaláspatak falu volt Ferdényi János birtoka. Dányi Dezső-Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás. Bp. 1960. 30-31.


57

53

János helyére - annak halála után - Giday Mihály került inspectori (felügyelői) rangban a „körösszegi, adorjáni és margitai uradalom” élére54. A birtokbavétel után a família direktora, Csáky János személyesen járt Margittán, ahol az igazgatásra vonatkozó rendelkezéseket fogalmazott meg. Minden tisztet arra szólított fel, hogy iparkodjon: „mivel nagy teher van a jószágon..., hogy kellő jövedelem legyen.” Az uradalmak működtetésével kapcsolatban kiadott utasítás szerint a birtokos család elsősorban az allodiumok bevételeiből (24 pont foglalkozik vele), a különféle árendákból (16 pont) és az erdők hasznosításából (10 pont) kívánt jövedelemhez jutni.55 A ténylegesen várható bevételek tervezése és behajtása érdekében készíttették el megbízottjukkal az uradalmak összeírását (1786), kívánták meg a kiadott utasítások és rendtartások pontos betartását és betartatását valamint próbáltak ragaszkodni a bevételek és kiadások negyedévenkénti kimutatásához.56 Az uradalmi tisztek, az alkalmazottak és a szolgaszemélyzet feladatait, a teljesítendő szolgálatot és a conventiókat a teljhatalmú megbízott határozta meg.57 Ferdényi maga is egyetértett az udvarbírók azon aggályaival, amelyek a jelentések szükséges gyakoriságára vonatkoztak s ezért a negyedéves elszámolás helyett inkább a nagyobb mezőgazdasági munkák befejezéséhez szerette volna kötni a kimutatások elkészíttetését.58 Az udvarbíróknak kiadott utasítás szerint ugyanis nem csupán a bevételekről és kiadásokról kellett – az elmaradások kimutatásával – „minden angarián (negyedévben) extractust készíteni”, hanem évente házi összeírás elkészítését is előírták. A számadások egyértelműsége érdekében követelték a bevételek és kiadások rögzítése esetében az ún. „contra quitantiák” készítését.59 Az más kérdés, hogy a birtok átvételét követő néhány évben az elszámolások szigorú rendje nem valósult meg, a fennmaradt nagyszámú gazdasági iratanyag azonban arra a következtetésre vezet bennünket, hogy a bihari domínium tisztikara a birtoktestek között összehangolt gazdálkodó tevékenységre törekedett. A helyi bírák ellenjegyzése azonban kialakult gyakorlattá vált. Csepregi udvarbíró60 az allodiumok 53 Csáky László váradi kanonok 1793-ban azt írta egyik levelében, hogy a megbízott április 9-én halt meg. Ferdényiné Szentiványi Cecilia saját betegségére hivatkozott, amiért nem adta át azonnal az elszámolást Ugray János fiscalisnak. HHSA Fasc. 81. No. 130. 54 Štátny Oblastný Archiv (továbbiakban ŠOBA) Levoča 64. d. Fasc. 615. és 66. d. Fasc. 643. Giday 1791-ben még a kamarai birtok udvarbírája. MOL P. 78. Fasc. 28. No. 8. 55 ŠOBA Levoča. 30. d. Fasc. XV. No. 22. 56 HBML IV. A. 4/a. (1786) Az 1787-ben elküldött első kimutatásról a véleményt ismerjük. A Pozsonyból érkezett utasítás éppen a pontos és részletes negyedévenkénti kimutatást hiányolta, s túlzottnak tartotta a felhasználás indoklását. HHSA Fasc. 83. No. 8. 57 MOL P. 71. Fasc. 132. No. 3. fogalmazvány. A margittai udvarbíró túlzó követeléseit visszautasítja, mondván, nem kívánhatják a birtokostól, hogy olyasmit vegyen pénzen, ami a birtokon is megterem. 58 HHSA Fasc. 83. No. 8. Jellemző, hogy Csepregi Mihály berekböszörményi provisor még 1791-ben is lehetetlennek tartotta, hogy a mindennapi szervezőmunka mellett készüljenek el a számadások: "Sokfelé lévén a szűrű, azonkivül itteni nyomtatókat semmiképpen nem kaphatván, Vidékieknek kellett adnom a Búzákat, arra éjjel-nappal vigyáznom kell, és hol edgyik hol másik szürürül az életet betakarítani, akkor is jelen kelletik lennem, igy ha ide s tova futkározok s ismét ehez a munkához kapok /mellynek állandóul el kell készülni/ lehetetlen, hogy hiba nélkül készíthessem." MOL P. 78. Fasc. 28. No. 8. 59 ŠOBA Levoča. 30. d. Fasc. XV. No. 22. A provisoroknak adott utasításnak ez a tervezete, javítgatásokkal és betoldásokkal. 60 Csepregi valószínűleg 1787-ben váltotta fel Antalfi Mihályt az udvarbíróságban. Antalfi 1788 júniusában költözött ki az uraság házából, egy böszörményi "szegény Embernek Házába". 1790. február 26-án írt levelet Ferdényinek, arra kérve őt, adjanak neki valami tisztséget, hogy gyermekeit méltóan fel tudja nevelni. Indoklásképpen leírta, hogy különféle tisztségekben 15 évig szolgálta a Csáky famíliát, soha nem

58


terméseredményeit, a szolgáltatások teljesítését, de az árendák megfizetését is rendszeresen igazoltatta a bírókkal és esküdtekkel. Csepregi udvarbírót a Ferdényivel folytatott levelezése egy gondos, előrelátó embernek mutatta. Az uradalom alkalmazottainak kiválasztásánál például igen körültekintően járt el. 1790. november 6-án arról tudósította Ferdényit, hogy Kiss Pált fogadta fel az uraság katonájának: „Igaz, hív és józannak ismértem lenni, azon kívül íráshoz is jól ért, ami nagyobb itten néki semmiféle Nemzetsége nincsen, mert az Annyával, N[eme]s. V[árme]gye. Bábájával csak tavaly ... jött ide lakni.”61 Az udvarbíró 1790 júliusában felháborodott hangú levéllel kereste meg a teljhatalmú megbízottat, hogy a Váradról visszatérő serfőzőtől olyan hírt kapott, mintha az ellene terjesztett „sok, ámbátor hamis” vádak miatt a menesztését fontolgatnák. Azt kérte, írja meg Ferdényi, mihez tartsa magát, az „ide való fogas nép” ugyanis minden hónapban várná, hogy olyan kerüljön a helyére, „aki velek egy pajtásságba lenne s az eő Hasznokra egyedül hajlanék”.62 Az udvarbíró megmaradhatott tisztségében, de 1794-ben éppen ő lett a tisztikarból az a személy, aki ellen - a gróf, Csáky Emanuel kezdeményezésére - inquisitio63 kezdődött. A tanúvallomások megoszlanak abban a kérdésben, vajon követett-e el Csepregi visszaéléseket az uraság sérelmére, vagy nem. Néhány megállapítás sejtetni engedi, hogy ez, ha nem is rendszeresen, de esetenként előfordulhatott. Bár a tanúk szerint 1789 és 1793 között jó termésű évek voltak, s az udvarbíró minden majorsági földet bevettetett, a búzát azért nem tudta jó áron eladni, mert a régiség miatt „alólról a nedvesség fel verte”. A gabona tárolása miatt következett be tehát a veszteség, eladni viszont „Ferdényi nem engedte”. Ugyanakkor az is kiderült a vallomásokból: valóban előfordult, hogy volt „aki neki szántott, de (azt) nem erőszakra, hanem a maga jó akarattyából tette.” Amikor fát vásárolt az udvarbíró, azt a bihari házához szállították.64 A Csákyak számára azért volt fontos, bizalmi jellegű a berekböszörményi udvarbírói tisztség, mert a szalárdi és margittai uradalmakhoz képest gazdaságilag egyre nagyobb szerepet szántak ennek a területnek. A família általános rendelkezésein kívül az inspector az udvarbírókat különösen a Ferdényit követő Giday Mihály - évente többször is ellátta az allodiumok működtetésével kapcsolatos utasításokkal.65 Az első birtokösszeírás (1786) utáni öt évben az úrbéres szolgáltatásokkal terhelhető jobbágytelkek száma 63 2/8-al nőtt. Az 1786. évi és az 1791. évi uradalmi összeírások alapján a telekállomány mellett az úrbéres telekkel rendelkezők száma is volt panasz ellene, amikor pedig Csepregi került a helyére, hiánytalanul elszámolt, ezért méltányosnak tartaná a segítséget. MOL P. 78. Fasc. 28. No. 8. A választ nem ismerjük. 1791 márciusában azonban már arról értesítette Csepregi Ferdényi megbízottat, hogy a megholt Antalfi úr vagyonát elkótyavetyélték, de az a lábas jószágokon kívül csak 77 Rft. és 33 krajcár értékű lett. Uo. 61 MOL P. 78. Fasc. 28. No. 8. 1789 novemberétől Vad Gergely helyett P. Nagy Mihály lett a berekböszörményi főbíró, róla azt jelentette Csepregi: "nem alább való, mint Vad Gergely, Jó, becsületes ember". 62 Uo. A levélben 40 köböl eladásra szánt búza Váradolasziba küldéséről is tudósította Ferdényit. 63 MOL P. 78. Fasc. 28. No. 23. és P. 71. Fasc. 158. No. 63. valamint ŠOBA Levoča 66. d. Fasc. 644. 64 HHSA Fasc. 83. No. 7. másolati példány a vallomások egy részével. 1797 augusztusában Szacsvay Ádám viceszolgabíró utasítására becsülték fel Csepregi Bihar mezővárosban lévő házát, a benne lévő asztalos munkákkal és az udvarán található építményekkel együtt, 557 Rft-ra. A Máté Ferenc főbíró és tanácsa által elkészített becsű minden bizonnyal a volt udvarbíró tartozásainak kielégítésére szolgált. 65 Uo. 64. d. Fasc. 615.


59

növekedett, ezért az átlagos teleknagyság az 1/4 telek maradt. (1786-ban 177 3/8 telek 650 úrbéres között oszlott meg, míg 1791-ben a 921 jobbágy 240 5/8 telket használt.)66 A telekszám pontos nyilvántartása, az új telkek kimérése, a telkek után járó szolgáltatások szigorú behajtása az úrbérrendezés által kínált kedvező lehetőségek kihasználására utal, hiszen így a birtokosok a törvény által előírt módon növelhették a jobbágyi szolgáltatásokat. A telekállomány felméretése ugyanakkor együtt járt a domíniumon belüli telekeladások engedélyhez kötésével és a szigorúbb ellenőrzéssel is.67 A telekszám növekedése a terményben adott gabona- és borkilenced révén növelte a majorságokból származó termékek mennyiségét, s kellő alapot teremtett az eladásra, ugyanakkor hozzájárult a birtokok népességmegtartó képességének növekedéséhez is. (Jellemző módon a telekszámnövekedés a szalárdi és siteri birtokon tapasztalható.) A nyugati síkvidéki területeken a telekszám gyakorlatilag változatlan maradt, a jobb termelési és eladási lehetőségek viszont éppen itt tették lehetővé a terményszolgáltatások vagy a robot részleges pénzbeli megváltását (pl. Berekböszörmény és Körösszegapáti lakosainál68), vagy követelték meg - esetenként a majorsági földek közelsége miatt - a bérbevett pusztaföldek, illetve a hitelbe kapott gabona után való robotolás kötelezettségének teljesítését. 1797-ben a Kluknón tartott családülésen a Csákyak döntést hoztak a birtok újbóli összeíratásáról.69 A megbeszélésen jelen volt Tóth József uradalmi földmérő (geometra) is, aki korábban kimérte a jobbágytelkeket, az allodiális földeket stb. Ezzel magyarázható, hogy az 1798. január 1-ig elkészítendő conscriptiót új regulációval kapcsolták össze (nova regulatio urbariales). Az előírás szerint a Kovács László fiscalis közreműködésével végrehajtandó összeírásban megkülönböztettek praediális földet (mely után terragiumot és kilencedet kellett adni), remanentiális és allodiális földet. Ugyancsak külön felmérést rendeltek el a legeltetésről, az allodiális szőlőterületről, az erdők hasznosításáról valamint az egyéb jövedelemforrásokról (kocsmák, malmok, pálinkafőzők, hetivásárok, serházak haszna és a különféle árendák). A birtok visszaszerzését követően Ferdényi és az uradalmi tisztikar valóban igyekezett komolyan venni a grófnak a jövedelmezőség növelésére vonatkozó 66

HBML IV. A. 4/a 12. k. (1786) és MOL P. 71. Fasc. 4. No. 78. A jobbágyi kérvények protocolluma szerint a megbízott minden esetben (Margitta, Almás, Nagytótfalu, Berekböszörmény, Árpád) nyomatékosan figyelmeztetett a birtokos elhatározására: csak a plenipotentiárius (vagy az illetékes udvarbíró) tudtával történhet az eladás. ĺgy történt ez az árpádi Nagy Gergely esetében (209) is, akit azért helyezett vissza abba a földbe, amit a tulajdon fia foglalt el a panaszostól, mert "sem a tanács, sem a szabados nem rendelkezik azzal a joggal, hogy az uraság tudta nélkül bárkinek is engedélyezzék más földjének elfoglalását." 68 1793-ban Berekböszörményben 59 fő összesen 1969 2/4 kézi robotot váltott meg 492 Rft 22 1/2 krajcárral. A többi lakos megadta a robotot. Ugyanebben az évben Körösszegapátiban hat nemes váltotta meg 230 napi robotját 57 Rft 30 krajcárral (egy nap 15 krajcár). 1794-ben a böszörményi robotváltók száma csökkent: 23 fő összesen 300 1/2 igás és 102 gyalog szolgálatot 175 Rft és 45 krajcár kifizetésével ellentételezett. Ekkor Apátiban csak Fónad Mihály váltotta 39 igás robotját, rajta kívül senki. ŠOBA Levoča. 66. d. Fasc. 644. (1793) és Fasc. 645. (1794) A robotváltókkal szemben a két település lakói a hitelbe kapott búza után 1789-ben még minden köböl után egy-egy, 1790-től pedig már 2-2 napi gyalog napszámot vállaltak magukra. Uo. 65. d. Fasc. 640. (1789) , Fasc. 641. (1791) és Fasc. 643. (1792) 69 Uo. 30. d. Fasc. XV. 1797. Az összeírás még nem került elő. 67

60


utasítását. Ezt a megállapítást több forrástípus vallomása is megerősíti: a plenipotentiáriushoz eljuttatott kérelmekre adott válaszok, az árendás szerződések, s az elszámolások és consriptiók. A jövedelmek jelentős része a hagyományos bevételekből, azok pontos számontartása és ellenőrzése nyomán keletkezett, de számos újítással, hasznos kezdeményezéssel is találkozhatunk. A Csákyak a praediumok egy részét a korábbi gyakorlatnak megfelelően árendára bocsájtották. A bérlet jellege azonban bizonyos változáson ment keresztül, hiszen nem minden esetben a puszta egészét árendálták, hanem annak hasznosítható részeit külön-külön adták oda a jelentkezőknek. A használat lehetséges időtartamát általában a minimális egy évre csökkentették, ami lehetőséget adott az árendaösszeg igen lassú, de állandó emelésére. 1787-ben Antalfi udvarbíró a consiliárius segítségét kérte, hogy inzsellér közreműködésével oszthassa ki a Kenézi puszta egy részét70 a berekböszörményi lakosoknak. Az osztás megtörtént, s a pusztából 1.000 -öl területet (236 köböl és 2 1/2 véka alá valót) kaptak a böszörményi és a homorogi lakosok. A megművelt terület után kilencedet kellett adniuk valamint minden köböl föld után egy napi robotot vállaltak. A körösszegapátiak viszont lehetőséget kaptak arra, hogy a földhasználat díját (18 Rft) egy összegben fizethessék ki. A szántó és legelő valamint a makkoserdő árendája mellett a halászó vizekből is haszonhoz kívántak jutni a birtokosok. Az árendaösszegeket növelték a mészárszékért, csapszékekért, vendégfogadóért kapott pénzek is. Ferdényi a haszonvételek körének pontosítása után igyekezett ezek összegét is minél magasabbra srófolni, bár ezt a szándékát nem mindig tudta elérni. A szunyogdiak 1785-ben súlyosan megfizették „egyéni” kezdeményezésük árát.71 Ők ugyanis az urasági földön működő kocsmát egyeztetés és engedélyezés nélkül bocsájtották árendába, ezért a margittai udvarbíró lefoglaltatta a kocsmáros borát. Az árendátor kárát végül is a falunak kellett megfizetnie (56), mivel a helyi bíró és tanácsa volt az, aki nem tartotta tiszteletben a földesúr jogait. A szalárdiak már egyenesen a teljhatalmú megbízotthoz fordultak(132), hogy „mivel a jelenlegi mészáros rosszul végzi a dolgát” adják két szalárdinak az árendát. A margittai Szűcs András (290) a Szeles nevű vendégfogadó, s mellette egy mészárszék működtetésére kapott engedélyt.72 A margittai boltok is igen jó bevételt biztosítottak. A mezőváros legnagyobb, ún. „kalmár” boltja a helység központjában, a mészárszék mellett épült. Egy Kristóff Demeter nevű görög kereskedő bérelte, akinek idős Csáky János, a família direktora 1787-ben már porcelán edények forgalmazását is engedélyezte (218). A négy kisebb boltot is görögök bérelték, igen jelentős: 400 ft évi árendaösszeg fizetése fejében.73 A berekböszörményiek (60) viszont a helyi urasági kocsma árendájának megszüntetését kérték Ferdényitől, de nem találtak támogatásra: „az Vásáros Helly, és vendégfogadójának kell lenni, mellyben egész esztendő által az Uraság Bora, serje és pálinkája árultatik.” 1786-ban a 70

MOL P. 78. Fasc. 28. No. 8. (1787) Protocollum instantiarum 1785. MOL P. 71. Fasc. 158. No. 42. 72 Neki még azt is engedte a megbízott, hogy az uraság által használt margittai "Nagy Erdőben az uraság tehenei mellett" szabadon legeltethessen. 73 A három évre kötött szerződésben Konstantin György és Nyesztor kikötötték a fazekak, kapa és kasza egyedárusításának jogát, s azt is, hogy a szerződést nem lehet idő előtt felbontani. 71


61

berekböszörményi bolt árendaösszege 50, a mészárszéké 55 forint volt. 1789-ben a a Dombi nevű csapszéket a körösszegi Papp Tógyer vette bérbe 40 rénes forintért, a mészárszéket pedig „Demeter Görög” 70 Rft-ért.74 1791-ben azonban Csoján Demeter már csak 40 forintot ígért a mészárszékért, mondván „minthogy a jó Húsnak való Marhák most is csak ollyan drágák, mint ennek előtte ...semmi nyereség nincsen”. Ebben az évben az ambiciózus görög bérelte a Dombi csapszéket is. A Csente patak hídjánál is volt az uraságnak egy háza. Ezt 1784-ben még 8, 1792-ben már 13 rénes forintért áredálták. A ház nagy előnye volt, hogy két darab szántóföld is tartozott hozzá. Az árendátor kötelességévé tették az urasági pálinka kimérését, s lehetősége volt a sör eladására is, feltéve, ha azt az urasági serháztól veszi. 1792-ben az apáti Drimba Jánosnak az urasági pálinkán kívül mindenki más italának eladását (beleértve a saját főzésű pálinkát is) szigorúan tilalmazták.75 Az uradalmak igyekeztek kihasználni a kocsmák valamint a margittai és a berekböszörményi serházak kínálta értékesítési lehetőségeket. Bak Gergely berekböszörményi belső csapláros 1788-ra vonatkozó elszámolása szerint az urasági kocsma ebben az évben 1419 Rft-ot és 20 1/2 krajcárt jövedelmezett. Ebből 558 Rft és 58 1/2 krajcárt a seprős, 715 Rft 1 krajcárt a színborért, s 145 Rft 21 krajcárt pedig a pálinkáért kapott. Farkas János körösszegi belső kocsmáros négy hónapi működése 288 Rft 5 krajcárt jövedelmezett.76 Bak Gergely csapláros adatai teljesen alátámasztják Csepregi udvarbíró véleményét, hogy a lakosok hátráltatják az urasági pálinka „keletét”, mivel „az életbül főzött pályinkát krajcáronként, Polturánként, Meszelyenként és Itcénként árulják.”77 A további értékesítést nehezítette, hogy 1789 márciusában már a csapszék düledezéséről tettek Ferdényinek jelentést: meg lehet ugyan támogatni, de „mivel a falai földből vertek, még javítani sem lehet.” Bizonyára ez magyarázza a közeli Körösszegapátiban új csapszék építését (1793).78 A vészjósló jelzések ellenére tovább működött a berekböszörményi belső csapszék is, mivel átépítették. A folyamatos üzemelést bizonyítja az is, hogy Csepregi udvarbíró 1787-től 1792-ig évente kötött szerződést az itt muzsikáló „új magyarokkal”, mint conventiósokkal, hogy „minden üdőben nem csak vasárnap és ünnepnapokon, hanem hét köz napokban is híven és józanon szolgállyanak.”79 74

Uo. Az 1789 nov. 2-án kelt Csepregi-féle levélből az is kiderül, hogy a Dombi csapszéken a berekböszörményi communitás kántora ki volt árendálva az uraság számára, amelyet kifizetett (40 ft és 2 cseber bor). 75 ŠOBA Levoča. 66. d. Fasc. 643. Bort sem adhattak el, s a pálinka eladási árát is meghatározták: 1 icce 1 1/2 krajcár. 76 Uo. 65. d. Fasc. 639. Bak Gergelynek 56 Rft 6 1/2 krajcár restanciája maradt. A csapláros fizetése 34 Rft és 36 1/2 krajcár volt 77 A felmérések szerint a berekböszörményiek között a következő években is sokan főztek pálinkát: 1793-ban 22 pálinkafőző üstöt íratott össze P. Nagy Mihály bíró, a következő évben pedig 46 -ot, ami után 92 Rft-ot fizettek. ŠOBA Levoča. 65. d. Fasc. 641. és 66. d. Fasc. 645. 78 Uo. 66. d. Fasc. 644. Egy Máté László nevű kovács végzett itt 3 Rft értékű munkát. 1790-ben a böszörményi főbíró igazolása szerint "a Dombi háznak reparatiójával úgy a Serháznál és az Uraság házánál levő szükséges reparatiókkal" bízta meg az öreg malom mestert, Nagy Jánost, aki ezt a munkát a mellette lévő mesteremberekkel együtt maradéktalanul elvégezte. Uo. 65. d. Fasc. 641. 79 Tanulságos lehet, hogy a provisor által támasztott feltételek egyre szigorodtak. 1788-ban már a fizetéstől való megfosztás terhe mellett tilalmazták a muzsikálást lakodalmakban és a külső csapszéken. 1792ben pedig a külön kereset lehetőségétől igen drasztikus módszerrel akarták a cigány muzsikusokat megfosztani. A szerződésben kikötötték: " a hegedüjek pedig a csapláros keze alatt fognak állani." ŠOBA Levoča 65. d. Fasc. 639. (1787 -1788) Bosányi Györgyöt és Ötvös Jánost fogadták fel, 4 forintért vala-

62


Urasági pálinkát a serfőzőháznál is árultak. 1788-ban 22 köböl rozsos árpából valamint alakorból, tengeriből és borseprűből 13 cseber és 2 icce eladható italuk lett. 1789-ben seprűből 2 cseber és 10 iccét, szilvából 14 cseber 33 iccét főztek ki. A böszörményi serfőzőházat még Kornis gróf zálogbirtokossága idején építették. A birtokátadás idején a sör főzése és eladása minimális nyereséggel járt: 1784-ben 164, 1785-ben 121, 1786-ban 375 Rft és 48 krajcár maradt a tiszta haszon. Ennek oka a költségek magas arányában keresendő. Az urasági árpán kívül 1786ban 428 köblöt kellett vásárolni, amelynek költsége 436 Rft és 6 krajcárt tett ki. A fuvarköltség, a vásárolt fa ára, a serfőző fizetése és a conventiók stb. még 388 Rft és 6 krajcárt jelentettek. Tehát hiába volt az eladott sör árából befolyt bevétel 1294 Rft, az uraságnak csak a fenti hányad maradt. A jövedelmezőséget elősegítő változtatások közé tartozott, hogy Ferdényi már 1786-ban tüzetesen átnézette a serfőző elszámolását, megjegyzéseket fűzött hozzá, majd új - német - mestert vett fel. A következő évek bevételei növekedtek. A jövedelmezőséget elősegítő tényezők között szerepelt, hogy növelték a majorságok termelését, igyekeztek kedvezőbb piaci lehetőségek után nézni a vásárlások és az eladások esetében egyaránt és szigorúan ellenőrízték a serfőző tevékenységét.80 A kedvező lehetőséggel a margitai serfőző is szeretett volna élni, oda azonban a berettyóújfalusiak nem vállalták a szállítást, ezért az olcsóbbnak igérkező debreceni piacra jártak.81 1788-ban az összes sört a vidéki kocsmákra adta ki a serfőző (hordóját 4 - 7 forintos áron), s bár ebben az évben a császár hadinépe számára is lefoglaltak az árpából, a jövedelem 1580 Rft 45 krajcár lett.82 Bár a kilencvenes években a serfőzés jó bevételi lehetőségeket rejtett (maga a mester 1793-ban 12 forintért árendába vette a körösszegi és a kenézi halászó vizeket is), hosszabb távon csökkentek a belőle származó bevételek: 1820-ban a vidékre kiadott italból már csak 48 forint, a helybeli eladásból pedig 113 forint és 6 krajcár jövedelemmel számolhatott a birtokos.83 A Csákyak a zálogbirtokosok által elkezdett folyamatot azzal is erősíteni kivánták, hogy 1785-ben megújították Berekböszörmény privilégiumát négy

mint 2 köböl búzáért. 1788-ban már három köböl búza szerepelt a szerződésben. Uo. Fasc. 642. (1791) és Fasc. 643. (1792) 1791-től a böszörményi Gyöngyösi Mihály, Lakatos Mihály és Gyöngyösi Ádám lettek a csapszék muzsikusai. 80 MOL P. 78. Fasc. 28. és ŠOBA Levoča 66. d. Fasc. 643. és Fasc. 644. Az árpa köble 51 krajcár és 3 máriás között változott. A német serfőző általában Berettyóújfaluból vásárolta a hiányzó árpát. 1793-ban Jánosi Jánostól 24, Hajdú Istvántól pedig 18 köblöt vett, akik "Rupert Feuth uram keze alá " szállították árujukat, a mester viszont az ellenértéket "jó folyó ezüst pénzzel... megfizette." 81 Uo. 82 MOL P. 75. Fasc. 19. L T. No. 2. Giday Mihály inspector aláírásával. A következő évek számadásai szerint csak 1793-ban volt hasonlóan magas haszon: 1789 - 909 Rft 50 krajcár, 1790 -763 Rft 30 krajcár, 1792 -644 Rft 24 krajcár, 1793 - 1528 Rft és 344 Rft pálinka eladásából. Csepregi már 1792-ben javasolta plenipotentiáriusnak, hogy adják árendába a "ser csapszéket," de azt még 1794-ben sem fix árenda fejében, hanem a tiszttartó szigorú ellenőrzése mellett működtették. A sör- és pálinkafőzés, az eladás a serfőzőmester kötelessége maradt, amelyért szerződésben meghatározott ellenszolgáltatás járt, ugyanakkor a sör minőségéért anyagi felelősséggel tartozott, s ő fizette a napszámosokat is. A serfőzőmester járandósága: főzésenként 1 hordó sör, 36 pozsonyi mérő kétszeres búza, a pálinka cseberjéért 45 krajcár, a moslékon 4 disznó hízlalása valamint a főzés idején heti két nap robot felhasználása. 83 Uo. P. 78. Fasc. 28.


63

84

országos vásárra és a heti piac tartására. A berekböszörményiek új igényei azonban megrontották a Csáky családdal jól induló kapcsolatokat. A lakosság ugyanis a pogány rabságból kiváltott Csáky László adományának tudta az ún. „Vén erdő nevű nagy Plágát”, amelyet az urbárium kiadása után kivágtak, és a területet házak után felosztották.85 Csepregi már 1790 augusztusában arról tudósított86, hogy a bírák felhányták a váradi káptalan arhívumát, s a familiának találtak „egy ötezer forintos contractussát, mellyel tartozik Böszörmény várossának.” 1791-ben az urbáriumban meghatározott harminc telek után járó egy borjú (jelen esetben az udvarbíró véleménye szerint 60 telek után járó két borjú) adásának megváltási összegében hiányzott az egyetértés. Végül 1793-ban két levelet is írtak a grófi családnak egy korábbi exemptionális levél felemlegetésével, elsősorban azzal a céllal, hogy könnyítsenek földesúri terheiken és újabb szántó- és legelő földekhez juthassanak a közeli Körmösd pusztán.87 A birtokosok természetesen nem álltak el a számukra igen kedvező urbárium teljesíttetésétől, s nem ígérték a hasznosítható terület bővítését sem, mivel a körmösdi pusztát még nem váltották ki. Egyedül a Körösön lévő malom rendbehozatalában és feles használatában láttak a kompromisszumra lehetőséget.88 A december 19-én írott második levélre. Csáky Emanuel válasza egyértelmű: „szabad, ha próbálni akarják” a törvényes utat választani.89 A bihari birtokon a Csákyak fenntartották a sajátkezelésű majorságokat is. Egy 1790-ben készített és a családülés elé terjesztett kimutatás szerint 2211 hold 2. osztályú és 493 hold 3. osztályú vetést (Margittán 165 hold 3. oszt., Szalárdon - 250 hold 3. oszt., Siterben 9 hold 2. oszt., Fegyverneken 13 hold 2. oszt., Sitervölgyén 15 hold 2. oszt., Berekböszörményben 189 1/2 hold 2. oszt., Körmösd praediumon 829 hold 2. oszt., Kenéz praediumon 232 hold 2. oszt., Körösszegen 29 hold 2. oszt., Inándon 321 2/4 hold 2. oszt., Kistelek praediumon 312 hold 2. oszt., Pankota praediumon 253 hold 2. oszt..) 1985 1/4 hold ugarföldet, 1000 1/2 kaszás első és 906 84

HHSA Fasc. 81. No. 92. Az országos sokadalom engedélyezését a következő napokra tették: 1. Új esztendő után való napon (jan. 2.), 2. Gyümölcsoltó Boldogasszony után való napon (ápr. 5.), 3. Mária Magdolna utáni nap (júl. 23.), 4. Mindszent havának (okt.) 15. napja. Az állatvásárt, amely elsősorban "jó fajta sertések" vására, a sokadalom előtt három nappal hamarabbra, a heti két piacot pedig hétfőre és péntekre engedélyezték. 1785-re az országos vásárok helypénzeit a mezővárosnál hagyták, a következő, az 1786. évtől azonban a rendes piaci vám felét várták el tőlük. A későbbi években azonban hiába keressük a vásárvámot a birtokos bevételei között. 85 Uo. Fasc. 83. No. 4. 1787 májusában Ferdényi a pozsonyi archívumból kért pontosító adatokat a böszörményiek erdőhasználatával kapcsolatban (amelyekről úgy vélte, hogy bátyja, Ferdényi Gábor iratai között talán fellelheti a família). 86 MOL P. 78. Fasc. 28. No. 8. 87 HHSA Fasc. 83. No. 5. A kenézi pusztán már kaptak szántási lehetőséget az apátiakhoz hasonlóan, de szénájuk onnan sem volt. 88 A Körösön lévő malmot eddig is közösen használták. Vad Gergely böszörményi bíró már 1789-ben elszámolást készített arról, hogy a vízimalomban 78 köböl búzája lett az uraságnak. A malmot Vad Gergely is urasági malomnak mondta. ŠOBA Levoča. 65. d. Fasc. 640. 89 Uo. Azt kívánták: "akár a szabadságot, akár az 5400 Mft-unkat elmaradott Interresével " fizessék meg, "nehogy Törvényessen is Magunk Jussunkat keresni kényteleníttessünk." Csáky gróf válaszának időpontja némiképp problematikus, ugyanis dec. 17-én, Váradon kelt levélről van szó. A berekböszörményiek szerint 1699-ben zálogos summában egyeztek meg, "de 1000 forintért Csáky László a régi szabadságban hagyta meg eleinket". Ezzel az állítással kapcsolatban valóban fennmaradt egy tanúsító levél copiája ifjabb Csáky Lászlótól, amely a korábbi zálog meghosszabbítását igazolja: apja "faluját ugyanakkori lakossinak azon Helynek elzálogosította volt" 4400 forintért, amit neki még ezerrel megtoldottak.

64


2/3 kaszás másod osztályú kaszálót, valamint Margittán 90 kapás hegyi és 45 kapás palánta, Siterben 140 kapás hegyi és Fegyverneken 52 kapás palánta allodiális szőlőt vettek számba.90 Berekböszörményben káposztáskertje, szilvása és méhei is voltak a birtokosoknak. A veteményeskertbe való magvakat maga Ferdényi osztotta ki, ezért sürgette 1792 márciusában Csepregi, hogy „... kivált a meleg ágyba valót méltóztassék... ezen expressustól ki küldeni.” A káposztáskert termését és a lépesmézet Váradolasziba küldte az udvarbíró a dézsmában beszedett terméssel együtt. (A kertből 1788-ban 1260 fejet, majd 1791-ben három szekérrel küldött, de ugyanakkor még nyolc sszekér dézsma-káposztát is ígért.) A veresszilvát (1788-ban pl. 192 cseber és 25 iccét) a serházhoz vitték, s pálinkát főztek belőle. Gondosan ügyeltetett a família a birtokhoz tartozó erdőkre is. A Csákyak más birtokain is ez volt a gyakorlat, így 1778-ban az illésfalvi tisztiszéken már erdőmester jelenlétében foglalkoztak a (felvidéki) erdők rendjével.91 A bihari birtokon 1785-ben még csak ígérték az erdőkről szóló rendtartást. 1785. augusztus 12-én azonban már megérkezett Berekböszörménybe Flox Márton, az új jáger, s az év végén tartott úriszéken nyilvánosságra hozták az új erdőhasználati rendet.92 1786 januárjától az erdész irányításával megkezdték a berekböszörményi „Vén erdő” rendezését. A tisztítás során csak a tölgyfát, szilfát és a gyümölcsfát hagyták meg. Az erdész nem csupán a faállomány összetételére ügyelt, hanem az előírás szerint csak az ő limitációja (árszabása) alapján lehetett fát venni az urasági erdőből. A házépítésre, istállóhoz az udvarbíró engedélye, cédulája alapján ingyen kaphattak az úrbéresek faanyagot, de nem ott, ahol azok jónak látták, hanem az arra kijelölt területen. A kérelmekre adott válaszokban többször utalt rá Ferdényi, hogy „az Erdőnek arattása Télben szokott lenni”, ezért más időpontban nem is adtak ki engedélyeket, még akkor sem, amikor pl. a borzikiak a nótárius házának építéséhez kérték azt.93 Az erdő védelme és a birtokos igényei a legeltetés szabályozásában jól kapcsolódhattak. Az erdő közös használatát korlátozták, s az uraság igényeire való 90 Uo. 30. d. Fasc. XV. No. 22. Ugyanebben az évben az ún. contractuális (vagyis árendális) jövedelmek 3225 Rft és 34 krajcárt tettek ki, amelyből 2000 Rft-ot jelentettek a puszták bérbeadásából befolyó összegek. Mezőfalva 200 Rft., Kistóti, Nagytóti, Boldogasszonyteleke 500 Rft., Szöcsköd 300 Rft és Árpád 1000 Rft. Ezzel szemben a dézsmaszőlő területe Margittán, Genyétén, Dizsérben, Lükiben és Szunyogdon összesen 1752 kapás, Siterben, Almáson, Szarkón, Fegyverneken, Borzikon, Nagytótfaluban és Sitervölgyén összesen 1345 1/2 kapás, azaz együttesen 3097 1/2 kapás volt. Az összesítésben szereplő adatok az allodiálisnak tartott földterületek egészét kimutatták, függetlenül attól, hogy a kenézi pusztát csak részben használhatták, vagy a vele szomszédos Körmösdön a Laczkovicsnénak adott záloglehetőség miatt még nem lehetett urasági földeket műveltetni. MOL P. 78. Fasc. 28. No. 8. A pusztát ekkor megosztva birtokolta Tokody úr és Vay László, de az előbbi panaszkodott, " meg nem egyezhet Vay úrral a Pusztába, ezért fog valamit próbálni, vagy hogy egészlen ki bocsáttya a kezébül, vagy pedig egészlenmagához válttya és Vay Urat ki elégíti belőle..." 91 Kállay I.: i. m. 115. 92 MOL P. 72. Fasc. 158. No. 42. A Dombi csapszéken kapott szállást, s a csőszök segítségével megkezdte a terület felmérését. Flox Márton contractusa szerint 1791-re 40 Rft készpénzt, 2 köböl tiszta búzát, kétszerest 2 köblöt, sertések helyett 8 Rft-ot, sóra 3 Rft-ot, húsra 3 Rft 20 krajcárt, 2/8 köböl lencsét, 3 köböl zabot, 3 szekér szénát kapott. ŠOBA Levoča. 65. d. Fasc. 639. , Fasc. 642. és Fasc. 643. (1793-ig maradtak fenn a megállapodások.) 93 1786 márciusában a margittai Tóth Péternek (61) sem adtak fát, mondván, vétenének az erdő regulája ellen.


65

hivatkozással a legeltetést csak fizetség mellett engedélyezték. A körösszegi lakosokkal csak úgy kötöttek szerződést a kenézi puszta téli legeltetéséről, hogy kikötötték: idegenek marháit nem fogadhatják be, ha pedig mégis megtennék, minden idegen állat után egy Rft bírságpénzt fizetnek.94 A margittai nagyerdőt a svájceráj teheneinek legeltetésére használták, ahogyan Berekböszörmény határán is erre tartották fenn az erdőt. A szalárdi makkoltatásból ide hajtották fel az uraság sertéseit is, amiből a környékbeli kupeceknek adtak el.95 A rendelkezésünkre álló adatokból arra következtethetünk, hogy a Csákyak nem utasították vissza az állami gazdaságpolitika kezdeményezéseit, ennek eredményei azonban nem világosak. Kubovics Márton margittai udvarbíró már 1785-ben arról levelezett Ferdényivel, hogy a vármegye egy felhívása szerint lehetőség lenne „Spanyolországi juhoknak megszerzésére és tartására”, ez a kezdeményezés azonban visszhangtalan maradt.96 Még ugyanebben az évben a berekböszörményi Kollár Ferencnek hét eperfát juttatott a „Selyemfelügyelő”, ami a selyemhernyó-tenyésztésre utal (59).97 A birtok természeti értékeinek kihasználásáról tanúskodik az a tervrajz, amely Szalárdon egy négy szobát tartalmazó fürdőház („Baad Haus”) felépítésének szándékát jelezte.98 1797-ben Csáky Emanuel Berekböszörmény határában új vízimalmot is akart építtetni. A tervezett építkezés miatt a környékbeli falvak és a püspökség is tiltakozott. Csáky Emanuel a Gasszner Lőrinc mérnök javaslatában szereplő érveket olyan komolyan vette, hogy a böszörményi régi malmot elrontatta, s így a kenézi pusztára kifutó Éren végül csak 1802-ben indulhatott el az új malom építése.99 A Csákyak sikerrel kecsegtető változtatásai közül egyértelműen csak a tehénállomány frissítéséről maradtak fenn adatok(1791). Ebben az évben 64 icce vajat és 35 font sajtot szállítottak Berekböszörményből Ferdényi plenipotetiáriushoz.100 A svájceráj mellett „oláh tehenészt” tartottak, akinek a 7 94 MOL P. 78. Fasc. 28. No. 8. Csepregi különösen a vizesgyáni oláhokra panaszkodott, akik csoportosan (10-20 egybegyűlve) hatalmaskodnak, "azt szabadon vágják, hordgyák, s ottan magok marháiknak Téli aklokat csinálnak", ráadásul a vessző sem nőhet, mert fonnak belőle. A jágernak a birtokostól kapott jogokra hivatkoztak, amiről az udvarbíró nem tudott. A Vizesgyán felé eső erdő használati joga vitatott volt . 95 Uo. 1790-ben Körösszegapáti, Szakál és Derecske lakói voltak a vevők, akik 28 rénes forintot fizettek a sertések párjáért. 1792-ben viszont a debreceni kupecek vettek meg százat az eladásra kínált 140 sertésből. 1790-ben 100 ártányt és 20 magló kocát vett meg a szakáli kupec. 1793-ban állatjárvány volt, a sertéseknek ekkor orvosságot adattak. Az elhullott állatok bőrét feldolgoztatták, Csepegi 13 bocskort készíttetett egy Debreczeni András nevű, mezővárosi tímármesterrel. A döglött állatok bőrének egy részét a bőrszedő zsidó vette meg. ŠOBA Levoča. 66. d. Fasc. 644. (1793) 96 Uo. P. 71. Fasc. 6. No. 46. Csanády György főszolgabíró Álmosdról írt a lehetőségről Kubovicsnak Margittára. Az udvarbíró két napon belül tudósította Ferdényit. 97 A kérelmező kedvezményeket szeretne. Az udvarbírót arra utasítják, hogy azokat biztosítsa, "és tovább való menetelre okot ne adgyon." 98 ŠOBA Levoča. 30. d. Fasc. 15. No. 22. Hat fürdőkabin, speiz, konyha szerepelt a tervrajzon. 99 MOL P. 78. Fasc. 28. No. 3. A vármegye egy deputációt küldött ki a helyszínre, amely "a Gróf Csáky familia által ki nézett hellyre" nem javasolta az építést. Csáky Emanuel a régi malmot "az Anya Körösből egészen ki hányatta, úgy hogy már az iránt senkinek panasza nem lehet." Az új malmot már Csáky László építtette, ő írt kérvényt ezzel kapcsolatban Beöthy László viceispánnak. 1808-ban egy inventárium szerint a malom már működött. Uo. No. 5. 100 ŠOBA Levoča 65. d. Fasc. 641.

66


tehén után kellett minden tehéntől 12 icce olvasztott vajat beadnia. A XIX. század elején különösen a központjukat Margittán tartó Csákyak körmösdi gulyáját dicsérték az utazók, ami azt igazolja, hogy állattartásukban is ekkor következett be a döntő fordulat.101 A bihari Csáky birtokok XVIII. század végi birtokigazgatási és gazdálkodási törekvéseinek sikerei elsősorban a visszaszerzett domínium irányításának esetenként a szakszerűség elvének megfelelő - átszervezésében, a hagyományos gazdálkodás lehetőségeinek kihasználásában keresendők. Ugyanakkor a jövedelmezőség javítására tett újításaik (piacképesség javítása, vásártartás engedélyezése, erdőrendtartás, serfőzőházak, kocsmák és vendégfogadók bevételeinek növelése, malomépítés, svájceráj működtetése stb.) nem hoztak mindig látványos eredményeket. A birtokrészek eltérő termelési adottságait felismerve igyekeztek a feltételeknek megfelelő ágazatokat fejleszteni, s a részek közötti gazdasági kapcsolatokat megteremteni (margittai, szalárdi borok forgalmazása, sertésnyájak teleltetése Berekböszörményben és környékbeli erdőkön). A századfordulón bekövetkezett birtokosztás arra adott lehetőséget, hogy a tájegységek adottságainak és a piaci viszonyoknak leginkább megfelelő fejlesztések valóban megtörténjenek, ami hozzájárult a körmösdi és berekböszörményi állattartás jó hírnevének megalapozásához.

The Management of the Csáky Estates in Bihar County during the 18th Century Klára Papp The essay examines the estates of the Csáky counts, who were old landowners in the county. Until 1742, the death of Imre Csáky, the estates of Körösszeg, Adorján and Margitta were under the management of the Transylvanian branch of the Csáky family. István Csáky, Lord Lieutenant of Kolozs, and subsequently his sons, Zsigmond and Imre Csáky, were in charge of organizing the population of the estates and the commencement of the farming, allowing serfs also to move to Bihar from their estates in Transylvania. From the widow of Zsigmond Csáky, the estate went to the male line of the family in the Felvidék (Highlands in today’s Slovakia), who placed the estates in Bihar, earlier divided into two parts, under the unified management of the plenipotentiary Gábor Ferdényi. The conscious building of the estate, however, did not produce sufficient income, and therefore, the estates were first transferred in 1759 to the relatives of the female line of the Csáky family in Transylvania (first to Borbála, daughter of Zsigmond Csáky, and her husband, György Haller), then from May 1767, they were mortgaged to Mihály Kornis. The pledge holders significantly im-

101 MOL P. 78. Fasc 28. A gulya azonban 1813-ban még "közönséges paraszt tehenekből állt", amelyet csak Kollárszky Pál uradalmi tiszttartó és fia István nemesített országos hírűvé.


67

proved the estates; it was especially the area of vineyards (Margitta, Siter, Szalárd) that increased significantly. Members of the male line eventually took back the estates, and started a conscious and very determined estate building under the management of János Ferdényi. The raising of serf’s services and the increase of income from the estates is clearly evidenced in the last decade of the 18th century.

A BIHARI CSÁKY BIRTOKOK GAZDÁLKODÁSA A XVIII

Recommend Documents