A BELS6 LEGEL6 HASZNÁLATA DEBRECENBEN A XVIII-XIX. SZÁZADBAN Orosz István
Jórészt Balogh István kutatásai alapján állapíthatjuk meg, hogy a nagyhatárú alföldi mező városok és városok gazdálkodásának rendjében a megelőző századokhoz képest a XVIII. században két fontos változás kö vetkezett be. Az egyik az állattartásban a közösségi .legeltetési rend fakozatos térhódítása, a korábban széles körbem elterjedt magánlegeltetéssel szemben, különösen a szarvasmarha-, ló- és sertéstartásban, .a másik a kiterjedt településhatárok övszerű Magolódása, amelyben pomtosan elkülönült egymástól a beltellkek és az azokat körülvevő ólas-, szőlős-, gyümölcsős- vagy zöldségeskertek zónája, majd ezektől kifelé távolodva :a belső legelő, a szántóföldek övezete, illetve a legtávolabbi határrészen a külső legelő, esetleg erdő. Míg a XVI-XVI~I . században a szarvasmarha- és lótartást is inkább a nagy magánnyájak rendszere jellemezte, ez a forma a XVIII. században többnyire csak a juhtartásban élt tovább, s a ménesek, gulyák, csordák, de a sertéskondák és csürhék is jórészt városi, községi szerveződésűek lettek, vagy több tulajdonos együtt szervezte aneg gazdaságát" . E változással többé-kevésbé azonos időben különült eí élesebben .a szilaj és kezes" tartás. Míg a szilajom, ridegen !tartott gulya, ménes és sertésnyáj a téli hónapok kivételével állomlóan a legelőt járta, ;a kezes jószágok, igás ökrök, fejós tehenek, hátas lovak naponta hazajártak a legelőről és rendszeresen takarmányozták is őket. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy az :alföldi települések határának átalakulása, az övszerű beosztás kialakulása elválaszthatatlan a fenti változásoktól. A külső legelőkön élt a rideg jószág, :amelyet csak a telelte tés néhány hónapjára szorítottaik jászol mellé, előbb a település mellett kialakított ólaskertek akdai;bam, később a szántóföldi övezet szállásain. A belső legelőt a ,kezes jószágoknak kellett kialakítani és fenntartani, mert több kilométer, olykor Möbb mérfdld távolságból nem lehetett volna a ~lyájakat naponta h~azahajtami .l 1 Balogh István : Pusztai legeltetési rend Debrecenben a XVIII-XIX. században . Ethnographia 1958. 537-566 . 1. U. ő; Szabolcs megyei pásztorösszeírás 1796-ból. Ethnographia 1959. 291-312, l. U. ő; Tugurium, szállás, tanya . Adatok a magyar tanyatelepülés előtörténetéhez. Ethnographia, 1976. 1-22, 54-62. 1. U, ő; Adatok az alföldi mez ővárosok határhasználatához a XIV-XV. században (Debrecen határának kialakulása) Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve 1976 5-23. 1. Rácx István; A debreceni cívisvagyon . Bp. 1989, 143. 1.
75
E célszerű es a XIX, század derekáig jól m űködő rendszer részese volt Debrecen városa is, ahol az örökös földek és a bérelt puszták egységes határhasználati rendbe tagozódtak be már a megelőző századorkban . A hat főutca révén inalójában hat kerületből álló várast, az árkon túl kertek övezeték már a XVIII . században is, s a kerteken túl körbefogta a települést a 20-25 ezer magyar hold kiterjedésűre becsizlt bellegelő", amelyet csak északkeleten szakított meg a Nagyerdő" Llletve az Apafája-erdő". A szántóföldik övezete csak nyugat felé volt teljes, magában foglalta házutáni földek" formájában Debrecen két örök tulajdonú pusztáját ; Ondódot és Fegyverneket, illetve. a zálogos földek közül, mint cenzusos földet; Ebest, Szepest, M,acsat, Zelemért, Nagy- és Kishegyest, Cucát, Elepet és a Kösely-szeget . Keleten ez az öv nem folytatódott, az erdős puszták" ; Nagycsere, Haláp, Fanesika, Bánk és Pac nevüknek megfelelően nem szántóföldek, hanem kaszálók és részben ligetes erdők voltak. A Hortobágyot magálca foglaló 50 ezer holdat meghaladó külső legelők öve, egészen a Tiszáig elnyúlva szintén csak nyugat felé volt teljes, Máta mellett más puszták (Papegyháza, Zám, Ohat) területét is tartalmazta .2 A belső legelő a Debrecen által birtokalt földeknek mintegy 12-15% volt, használatának rendje, amelyről Balogh István már több mint fél évszázaddal ezel őtt tanulmányt publikálta n~ncsak a debreceni gazdálkodás egy kihasított szeletét jelenti, de m~eggyóző~désünk szerint az alföldi városok tekintetében általánosítható tanultságokkal szolgál.4 Ez indokolhatja a következő elemzéseket is.
Ifj . Palugyai Imre 1853-bon kiadott könyvében Magyarország történeti, földirati s állomi legújabb leírásában" a következők olvashatók ~a debreceni bellegelőről; A város körülti belső legelő nem a legjobb minőségű, igen sok benne a sivatag h~omak, domb, laposai pedig név szerint a Székigyakor, Nagy Kondoras, Kis- és Nagytóczó, juhokra nézve métely miaut veszedelmesek . A vízállások egyedül csak sertés legeltetésére használhaták."~ A bels ő legelő Debrecen örök tulajdonú határrésze volt már a bérelt puszták 1818. illetve 1854. évi megváltása, megvásarlása előtt is, és közföld jellegét az 1870-~es években bekövebkezett felosztásig megtartotta . A felasztál előtti években a városi közgyűlés elé terjesztett jelentés a belső legelő legeltetés es szántás általi használatárát" szól . Ez a kettős használat, beilleszkedve a debreceni mezőgazdarag rendjébe, már a XVIII. században kialakult, így a mi vizsgálatainknak sem lehet más kiindulópontja. 2 Zoltai Lajos; Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése. (In ; Ismeretlen részletek Debrecen múltjából) Debrecen, 1936 . 96-136 . 1. U. ő; Birtokmegoszlás Debrecenben. Magyar Gazdák Szemléje 1900 . 520-530. 1. 3 Balogh István; A debreceni bels ő legelő és felosztása 1876-bon . Debreceni Képes Kalendáriom 1937 . 100-104. l. 4 Orosz István ; Az alföldi mezővárosi parasztság termelési eljárásai a XVIII. században és a XIX, század első felében. (Novák László és Selmeezi László szerk. ; Falvak, mezővárosok az Alföldön) Nagykőrös, 1986. 408-409. l. 5 ifj. Palugyai Imre ; Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. II, kötet (Szabad királyi városok leírása) Pest, 1953 . 396. 1. 6 HBML . Debrecen város Levéltára IV. A. 1021 ;g. l. k. 1867.
76
A bellegelő nevének megfelel ően természetesen elsősorban legeltetés céljait szolgálta, a korábban említetteknek megfelelően a kezes jószágoké volt. Az 1867-ben keletkezett - említett - közgyűlési jelentés szerint igavonó jószágok, fejős tehenek és borjaiknak, fejős juhoknak, házi szükségre való serté.sekxLek szolgál máig is". Ezt az állítást a bels ő legelőn járó állatokról készített kimutatástik mindenben megerősítik.' fejős tehén tavalyi borjú ,sertés fejős juh Összesen :
1866-ban, illetve 2 203 258 2 767 16 277
21 505
1871-ben volt a béllegel őn : 2 010 285 2 933 7 504
12 732
A város körüli legelőn tartott állatok a teljes debreceni állatállománynak 16-25%-át jelentették. Semmi okunk nincs feltételezni, hogy a korábbi évtizedekben, más lett volna a helyzet A kezes jószágok mellett időszakonként .a béllegel őből hasítottak ki egy részt a vágómarhák ~számá~ra is. A debreceni mészárasok már a XVIII. században is gágtak évente 3-6000 szarvash~arhát s8 és ~a levágásra szánt állatokolt igen gyakran előre megvásárolták. A váras biztosította, hogy e csordákat vágósúlyuk megtartása érdekében legeltethessék . A bels ő legelő használatának 1818 előtt nem voltak korlátai.9 A szabályozás csak arra terjedt :ki, hogy nem volt használható a béllegel ő a heverő állatoknak, tőkenyájaknak, csak a kezes jószágoknak. 1795-ben, ami kor a külső legelő t használó nyáj-juhászok állataikalt a bels ő legelőn akarták járatni, közgyűlési határozattal tiltották meg, hagy a nyáj juhokat Szent György napjától Szent Mihály napjáig .a Hortobágy mell ől nem szabad a város körül való nyomásra bé hajtani" . Méltányosságból azanbaw megengedték, hogy azon juhos gazdáknak, akiknek imég a közelebb való határokon szállások nintsen s föld competál, közel a juhok Megélő mezejéhez, úgy, mint Elepen, Kösély-szegben, Álamzugba~n, vagy Mike lapas~sán adódjék föld" .`° A felsorolt határrészek többségükben a város kaszálói voltak, a külső legelő és a szántóföldi övezet között, mindenesetre távol a belső legelőtől. A zálogos puszták 1818 . évi megváltása, illetve a megváltás által a városra háruló anyagi terhek megszüntették a belső legelő mindenki számára szabad ha ználabát is. Ellenszolgáltatás nélkül csak azok ihajthatták ke7 Uo. Debrecen, IV. A. 1109/a. Tanácsülési jegyzőkönyvek 35. k. 1866/8948; IV. B . 1108/a. Közgyű lési jegyző könyvek 4. k. 1871%26. 8 1806-bon olvashatjuk, hogy minden panaszoknak el távoztatása végett rendelik, hogy a mészárosok minden nap legalább 20 marhát vágjanak" Ez évi 7300 marhának felelt meg. 1848-bon úgy tudták a város vezető i, hogy 90 mészáros mester van a városban s minden mester le vág év alatt 60 darab marhát s így öszvességgel egy év alatt 5400 darabot" . Uo. ; IV . A. 1011/a. Prot. 80. k. 1806/59, Prot. 118. k . 1848/371. 9 Rácz István ; i. m. 135.. 1 . 10 IiBML Debrecen IV. A. 1011/a. Prot. 76. k. '1795/647. 77
zes jószágaikat a bellegelőre, akik cenzusos föld birtokosai voltak, és így részt vállaltak a zálogösszeg kifizetéséből. Apik földet nem váltottak de lóval és szekérrel szolgálták ~a várost, vagy cserei ~kaszlóföldek után fizettek, de béres föld után nem, azok legelőbért kellett fizessenek, minden ló és szarvasmarha után 30 váltó krajcart. Akik nem szerezték meg a polgárjogot Debrecenben, azaz nem voltak concivisek, de lóval és szekérrel szolgáltak, azok 1 váltóforint legelőbért tartoztak adni a város kasszájába, míg azok akik sem cancivisek nem voltak, sem szolgálattal sem tartoztak, más fél váltóforintot fizettek. A juhok és sertések után fizetendő legelőbér mindhárom kategória esetében fele volt a fentieknek ." 1839-ben ez utóbbi bért 1/3-dál leszállítatta a közgyűlés.'2 1836-bon, 1839-ben, majd 1845-ben a közgyűlés újabb statutumokat alkotott a legeltetés szabályozására . 1836-bon pl. megszüntetnék a külső legelőkön a béres földek birtokosainak korlátlan legeltetését s megállapí tatták az ingyen legeltethető állatok ,arányát, nyilas földenként 5 darab nagy, illetve 25 darab !kisjószágban, ds a felső határ a földekt ől függetlenül gazdárcLként 240, illetve 1200 állat volt. Ezen felül a cenzusos földek megváltásában résztvevők sem hajthattak ingyen állatokat a legelőre. A belső legelő használata azonban továbbra is ingyenes mara~dt .'3 Volt a legeltetés rendjét szabályozó statutumoknak még egy fontos alapelve; legeltetési jogát senki, másra nem ruházhatta át, így polgárjoggal nem rendelkezők pl. nem vehették meg az ingyenes legeltetés lehet őségét a cívisektől.' A legeltetés rendje -a belső legelő felosztásáig, 1876-ig nem változott . 1836 után a helyzet annyival lett nehezebb, hagy a város Pallag cenzusos puszta közlegelő jellegét megszüntette, mert vállalkozóknak adna bérbe. A korábban ott tartott heverő nyájakat a külső 1ege1ókre helyezték át, de az őrlős ménes a bellegelőre került, s zsúfoltabbá tette .a város körüli legeltetést.l5 A belső legelő legeltetés általi" használata természetes, s azt is annak tekinthetjük, hogy int csaik kezes jószágok járhantak. Nem maradhat azonban magyarázat nélkül a szántás általi" használat . A belső legelő időszakosan szántott határrészeinekkeletkezését valószínűleg azzal kell magyaráznunk, hogy a hagyományos alföldi gazdálkodási rendben a szálas g~abanákan kívüli termelvényeknek nem volt helye a szántóföldi övezetben. A tarlószabadulás és a tarlólegeltetés általánosan érvényesülő szokása lehetetlenné tette, hogy a szálasgabonákétól eltérő tenyészidej ű növények a gabonák közé bekerüljenek, még ~akkar sem, ha a szigorú nyamaskényszer - mint az alföldi városok határában általában - nem érvényesült. E növények termelése többnyire a legelő mezőkön kialakított kertekben történt. Ezek a kertek aszó eredeti értelmében a legelő állatoktól elikerített, elarkolt" földdarabok voltak, ahol az adott növény termelése rendszerint szigorú közösségi szabályok szerint folyt. A középkor évszázadai óta tudomásunk van az alföldi települések határában Mez őgazdasági termelés és agrártársadalom . (In ; Rácz István szerk.; Debrecen története 1693-1849 . 2. k. Debrecen, 1981. 302-303 . l . Rácz István ; i, m. 136-137 . 1. 12 HBML Debrecen IV. A. 1021/g, l. k. 1867. 13 Rácx István ; i, m. 137-138 . 1. 14 HBML Debrecen IV. A. 1021/g, l, k. 1867. 15 Balogh István; i. m, (Mezőgazdasági termelés . . .) 302. 1. 11 Balogh István ;
78
kanderes kertekr ől, de friss gyeptöréssel 'kialakított kertekben termelték a táj legkedveltebb gyürnölcsé~t, a dinnyét is. Bél Mátyás, a XVIII. századi magyarországi mezőgazdaság egyik legjobb ismerője kéziratos munkájában külön fejezet szó( a de hartis agrestibus", a szántóföldi vagy külső kertekről. Nevü!k onnan ered - írja - hagy a házakon, a falvak belsőségein túl, a f&(leken kerítik körül és művelik ő ket, szinte .a szántákon követett szokás szerint. Magyarországon minden városban, mezővárosban és faluban az a gya~konlat, hogy amit nagyabb mennyiségben kell vetni, mint ahogy a házikertek módot adnak rá... ,túl a ház körén, kije~bb fekv ő mezőkön és művelésbe van;t földön kap helyet . Ide ,sorolhatók a kender, a len, a káposzta, a komló és mások.. ." Később ide számítja a dinnyét is. 1s A Bél által pontosan leírt kertek megtalálhatók valta~k Debrecen határában már a XVI-XVII . században is. 1699-ben olvashatunk arról a váras jegyzőkönyvében, hogy mind két járásra Föld Inspector Uraimék mellé becsüllc~tes emberek deputáltatnak, hagy valami dinnyének való közel lévő földet keressenek és osszanak el". Később a kiküldött deputátusok jelerntik is, hagy a dinnyének. és a kölesnek való földet minden járáson elosztatták.'' Nem kerülheti el a figyelmünket, hogy itt is a későbbi belső legelőről van szó, hiszen ezt nevezték (marha) járásnak, s ez volt a hat városi kerület állatai közdtt :két részre ; alsó és fels ő járásra osztva . A XVII . század végén azonban a ballegel ő még nincs pontosan elhatárolva a későbbi házutáni és béres, cenzusos szántóföldektől. A szepesi prédium kétségkívül ez utóbbiak közé tartozott, mégis 1698-bon olvashatunk, hogy a szepesi prédiumon lévő kertek alsó járásrul egészen és a Tóczó mellet való három kertekis a fals őrül nyomássá hagyattatmlak" .te Az idézett szöveg nem hagy kétséget afelől, hogy a legelőből feltört, felárkolt és bevetett kertek rneghatározatt idő elteltével ismét marhanyomásnak, legel"ónak fordíttatnak, azaz műveléstechnikájuk ~megfele~l .a legelőváltó, parlagtiló rendszernek. Ezt erősíti az a közlés i , hagy a kem~tek használatába (nyilas) osztás révén juthat a város polgára a kommunitás tisztviselőjének közreműködésével. A kommunitás döntött abban is, hogy a felosztásra kijelölt kertekből milyen mérték szerint részesedhettek a polgárék. 1715-ben az volt a tanácsi határozat, hagy többet két nyilasnál" egy emlbernek nem szabad adni, míg 1720-bon az é~rdemesb tereh viselő gazdáknak" három nyilas is adható va1t . 1Q A közösségi rendszabályok a kertekben nemcsak abban érvényesültek, hagy a kommunitás jelölte ki a kert helyét, határozta meg a feltörés idejét és a művelés elhagyását a kenhben termelhető növényféleséget, hanem abban is, hagy az évenkénti szárvitás és a betakarítás időpontját is előírta. Egy-egy kertben csak azonos növényeket lehetertt termelni, azaz a kerten belül szigorú vetéskényszer érvényesült . fagy voltak külön dinnyés, kenderes, .káposztás stb. .kentek. Sűrűn ismétl ődnek a debreceni ballegelőn kialakított kertekkel kapcsolatban a szigorú szankciók, ~a vetéskényszert áthágók e.11en. 1761-ben, miután híre kelt, hagy a dinnyének kijelölt földbe sokan tengerit, zabot vagy kölest vetettek, a tanács úgy dön16 Bél Mátyás ; Magyarország népének élete 1730. táján (Válogatta, sajtó alá rendezte és a bevezet ő tanulmányt írta Wellmann Imre) Bp. 1984. 206, 218 . l. 17 HBML Debrecen IV. A. 1011/a Prot. 26. k. 1699/54. 18 Uo. IV. A. 1011(a. Prot. 23, k. 1696,1443 . 19 Uo. IV. A. 1011/a. Prot . 28. k. 1715/595, Prot. 30. k. 1720/13 5.
79
tött, hogy a nyit szárvára" kiosztott dinnyeföldekbe senki dinnyénél egyebet nem merészellyen 12 forint büntetés alatt vetni ." .~ A sokféle növény számára kialakított külön kerteknek a jöv ő szempontjából volt egy nagy előnyük; e rendszerbe minden megrázkódtatás nélkül beilleszthetők voltak pl. az újvilági növények ; a kukorica, burgo nya, dohány, hiszen nem kellett mást tenni, mint külön kertet kijelölni számukra . Kúlső kertben jelenik meg először a tengeri búzának, majd később röviden tengerinek nevezett kukorica is, amelynek első említése 1699-bő l származik. Horváth Erzsébet a kertre tengeri búzában" járt a németek kel ebben az évben. Két évvel később valószínűleg ugyanilyen kertben lévő tengeri búzának való földjét" engedte át Hentes György, Hevesi János~nak.2' A későbbi években, így 1710-ben, 1720-banes 1725-ben is még kertként említik a dinnye vagy kukorica alá kiosztott földeket, idővel a kert megjelölés elmarad, egyszerűen tengeriföldek, dinnyeföldek osztásáról olvashatunk a váras protakollumaiban . A XIX. század elején kezdik a kukoricának asztott földeket kis nyilasoknak nevezni, szembeállí~tvan a béres földeken, illetve a házutáni földeken területmértékké vált nyilasakkal . (Ezek a tengeriföldnek osztott nyi lasokkal szemben valóban nagy nyilasok voltak). 1809-ben tette fel az inspektor a tanácsnak a kérdést, hogy a most ki osztott s osztandó tengeri nyilasokba lehet-e tengerin kívül másféle magot vetni"~~~` 1828-bon egyértelműen össze is kapcsolódik a tengeri vagy kis nyilas megnevezés.u Aligha lehet kétségünk felőle, hogy a XVIII. században emlegetett legelőbéli kertek és a ~XIX . században ugyancsak a bellegelőn található kis nyilasok azonos jelenségre utalnak. A XVIII. század eleji kertekben egy nyilasra osztott föld terjedelme 1500 négyszögöl volt, ezt 1764-ben 500 ölre csökkentették (10 öl széles és 50 öl hosszú parcellákat tekintettek egy nyilasnak) . Ez a helyzet 1830-ig nem változott. Ekkor ismét nagyobb lett, mert a parcellák hossztiuságát 80 ölre növelték .2' A legelőben osztott földek nevének megváltoztatasával az ide kerülő vetemények köre is szélesedett . 1756-bon komlós kertet létesítenek, mert a sör jövedelmének nagyobb részét kellett kifizetni a drága cseh komlóért, ezért komló ültetéséhez értő embert is hívtak a várasba, hogy e fontos növényt nagy bőséggel plántálja és annak rendi szerint cultivállya" .~ A hazai elterjedéséhez képest viszonylag későn jelenik meg a bellegelő kis nyi20 Uo . Prot . 55, k, 1761, jún. 4 . 21 Uo. Prot . 24 . k. 1699/547 ; Prot . 25, k. 1701/146 . 22 Uo . Prot . 27, k. 1710/694, 1710/740 ; Prot . 30, k. 1720/23, 1720/130 ; Prot . 32 . k. 1725 f 216. 23 Uo . Prot . 81 . k. 1809j85. 24 Uo . Prot. 98, k, 1828/274. A kis nyilasok szinonimájaként használták a városban az apró nyilasok kifejezést . 1823-bon arról olvashatunk, hogy az apró nyilasok, azaz a tengeri ideje már eltölt," 1832-ben úgy határoz a tanács, hogy azokban az apró nyilasokban, ahol tavaly apró magot kellett, vetni, jövőre tengerit kell ültetni, 1833-bon megismétlik, hogy a tavalyi határozat szerint az apró nyilasokba tengeri vetés következik. Uo . Prot. 94, k. 1823/56 ; Prot. 102. k. 1832/504 ; Prot 103. k. 1833,19 8. Zoltai Lajos; Tejtermékek és húsfélék vetélkedése 25 Uo . Prot . 58 . k. 1764 . április a régi debreceni háztartásban . Debrecen, 1935 . 9. 1. Balogh István ; i. m. (Mez ő gazdasági termelés . . .) 303. 1. Rácz István; i. m. 137. 1. 26 HBML Debrecen IV . A, 1O11Ja. Prot. 50 . k. 1756 . februá r 22 .
80
lasai~n a burgonya. 1839-ben krumpli alá adják" a Csere alatt a Hasszúpályi és a Diószege utak közlötti, tehát a bellegelő délkeleti részén lévő pihent földet két évi művelésre.z' Az 1840-es éveltben jelenik meg belső legelő elkülönített révszén a gazdasági szakírók által sokat propagált lóhere és lucerna, mi~rnt a legfontosabb magyarországi vetettfüves takarmány.28 Változások észlelhetők a műveléstechnikaban is. A periodikus újraasztál .a kis nyilasok esetében 7 évenként ugyan ismétl ődik, egészen 1876-ig, s ezzel Debrecen egyike azoknak a magyar városoknak, ahol a földközösség rekvizitumai a legtovább fennmara~dn,ak, 29 a m űvelési periódusban azanban a kommunitás már nem ragaszkodik mindvégig azonos -növény terme léséhez . Már a XVIII. század második felében is előfordult, hogy a termelési ciklus utolsó évében, mielőtt a tengeri nyilast ismét legelőnek hagyták volna el, valamilyen aprómaggal, zabbal, árpával vetették be a nyomásnak fordítandó kis nyilast. 1764-ben pl. alyvan végzés született a tanácsban, hogy az elhagyandó földeket zabbal kell bevetni, hagy a föld meg egyenesedjék és hamarabb teremjen füvet, ugyanis a tavaszon keveset ehetnének rajta a Csordák, júliusban pedig, mikor a zab ki kél belőle, jó tallók lesznek rajta (fiz én kiemelésem O. L) és akkor mingyárt reá mehet a Csarda" .~° Hasonló indokkal a XIX. század első felében nemcsak megengedi a város, de igen gyakran a légéltetés érdekeire hivatkozva elő is írja, hogy a kukorica után tavaszi gabonákat vessenek a kis nyilas földekbe. Az apró nyilasokban a földnek jobb móddal lehető használása tekintetéből" őszi vagy tavaszi apró magvakat kell vetni, határoztak 1831-ben, nem pedig tengerit.3' Úgy tűnik a legelőváltó műveléstechnika mar nem volt egészen megfelelő, a kis nyilasi földek 7 éves művelési periódusa alatt val~toDtatva termeltek kapásnövénynek számító kukoricát és szálas gabonákat . A 7 éves váltakozási periódussal szemben a XIX. században kialakult a béllegelőn egy rövidebb forgási idő is. A Hetilap cikkírója 1845-ben úgy tudta, hogy a feltört béllegelő bizonyos parcelláí~t csak két évig használják a polgárok .32 A .korábban említett krumpliföldet is két évre adták, úgy, hagy a második évben már tavaszi gabonát kellett bele vetni, s a harmadik évben ismét legelőnek fordították. 1844-ben is említették a felső járásban azokat a parcellákat,sa amelyek két évi használatra osztatván ki, azóta gyepnek hagyódtak" . A szóhasználatból úgy tűnik, hogy a két évre osztott földeket ürge nyilasoknak nevezték, a 7 évre osztott kis nyilasokkal szemben, bár a kortársak, így Bálásházy János is azonos értelműnek 27 Uo. Prot. 109. k. 1839/151. Három évvel kés őbb arról döntött a magisztrátus, mivel a szegényebbek bérfizetés mellett szoktak használni béllegelői földeket kolompér és tengeri földeknek" 1842-ben ezeknek ki kell osztani a Barak csapszék közelében lévő úgy nevezett Botskorost", amely már három évben pihenésben volt . Uo. Prot. 112, k. 1842/107 . 28 Uo . Prot. 114, k. 1844/183 ; 1844 ;270 ; Prot. 117. k. 1847f173 . 29 Orosz István; A mezőgazdaság tőkés átalakulása Debrecenben és a magyarországi ágrárfejlődés (Várostörténeti tanulmányok) Debrecen é. n . 100 . 1. Balogh István általános érvénnyel fogalmazta meg a cívisekről, hogy gazdálkodásukban sokkal több a tradíció, hogysem a kapitalista haszonelv a legkisebb mértékben is érvényesülhetne", Balogh István ; A cívisek társadalma Debrecen, é, n,(1946) 67, 30 HBML Debrecen IV, A. 1011/a Prot . 58 . k. 1764, január 29 . 31 Uo . Prot . 101, k. 1831!349 . 32 Zoltai Lajos ; i, m. (Tejtermékek és húsfélék. . .) 9. 1. 33 HBML Debrecen IV. A. 1011/a. Prot. 114. k. 1844/180-81 .
81
tartották a kétféle megnevezést. Az 1867 . évi, korábban már idézett bizottsági jelentés azonban elég egyértelműen fagalmaz ebben a kérdésben. A város körül fekvő köz legelőkből a legrégibb időktől kezdve mindég szokott időszakonként egy bizonyos mennyiségű terület határozott év számra, használat végett szántás alá kiosztani. A kiosztás ürge nyilas és tengeri föld vagy kis nyilas címen történt." Az ürge nyilasokat rendesen két évre osztatták az erdőségeknél, a Csukas csapszéktől a Gugyori csapszékig, míg a kis nyilasakat a legelő déli, nyugati és északi részén hét évre .`° A ballegel ő ,;szántás általi használatát" is áttekintve választ kell keresnünk arra a kérdésre ; mi indokolta a használat így kialakított és a XIX. század első harmadáig kétségtelenül jál működ ő rendszerét? Megítélésünk szerint egy gazdasági és egy szociális érv. A gazdasági indokra korábban már utaltunk . A hagyományos gabonatermelő rendszerekben bizonyos -növények csak legelőkből feltört, külső kertekben voltak termelhetők. Ez Debrecen esetében nem lehetett a 30-50 kilométer távolságra lévő küls ő legelő, csak az amely körülvette a települést és könnyen megközelíthető volt . fgy ~term~eltek ősidők áta kendert és dinnyét, a XVIII. század kezdete óta kukoricát, 130 évvel később burgonyát, lóherét, lucernát . A rendszer ráadásul na~gyan rugalmas volt, hiszen az újvilági növények is könnyen beépülhettek szerkezetébe, míg ez a peremvidékek nyomásos rendszerű településeir ől egyáltalán nem mondható el. Volt azonban egy másik, az .adott termelési feltételek és körülmenyek között, nagyon racionális gazdasági indoka is a rendszernek. Kétségtelen, hogy a XIX, század 60-as, 70-es évekig Debrecenben a növénytermelés ér dekei alá voltak rendelve az állattenyésztésnek . Az állattartás alapvető bázisa azonban a legelő volt, a legelő t kellett olyan ál~lapobban tartani, hogy elégséges táplálékot nyújtson a nagyszámú állatállománynak . A feltört, majd ismét legelőnek hagyott föld bővebben termett szénát, mint a töretlen ősgyep. Ezt a kortársak nemcsak tudták, hanem a ballegelő egy részének kiosztását vetés alá időnkent ezzel indokolták . Bár a cserei kaszálókról mondották 1790-ben és 1791-ben, de a ballegelőre is vonatkozta!thatjuk, hogy a gyepet többnyire csak azért szántják fel, hogy annáltöbb és jobb füvet teremjen idővel" .~' A fenti megállapnta5t igazalja az az 1764 . évi döntés is, amelyre korábban már hivatkoztunk s amely szerint a kisnyilasi tengeri- és zabvetések alkalmasak voltak arra, hogy a föld hamarabb teremjen füvet.' A város Vajda-lapos nevű kaszálóját is azért törették fel 1819-ben, mert a tövis elborította, s remélték, hogy a szántás révén a föld nemcsak megtisztul a gaztól, de az elhagyás után jobb szénát is fog teremni. 34 Balásház'y János; Debreczen mint van, s jövend ője . Debrecen, 1844 14 . I. Azonos nak tekintette a két formát Zoltai Lajos is, aki ürge vagy kis nyilasok"-ról beszélt. Zoltai Lajos; i. m. (Tejtermékek és húsfélék . . .) 9. I. 35 HBML Debrecen IV, A. 1021/g. l. k. 1867 . Kovács Lajos jelentésének ismeretében Rácz István is elkülöníti a kis nyilas és az ürge nyilas földeket . Rácz Istvá~a; i, m. 78-79. 1. 36 HBML Debrecen IV, A. lOllp`a. Prot. 74 . k. 1790,354, 1791'165 . 37 V, ö, a 30, jegyzettel . 38 Uo. Prot . 90 . k. 189P238,
82
A bellegelőn kialakított szántók használatának szociális indoka különösen a Forgáoh-féle komissio működése után vált fontossá, amikor a háztulajdont véglegesen összekapcsolták a földtulajdonnal, a béres földek és cserei kaszálók !birtoklását pedig a polgárjoggal.. A belső legelő kisnyilas földjeit a lakőknak is osztották s mindazoknak, akik nem voltak tehetősek, hogy terjedelmes béres földeket válthassanak . Igaz, az újsorosiak kirekesztődtek ebből a körből is, de a város nem engedhetett abból az elvből, hogy az ő házaik közföldön épültek fel. A szociális feszültségek enyhítését szolgálta, hogy a lakosság széles rétegei részesülhettek a belső legelőn osDtott földekb ől. Az osztás rendje azonban itt is figyelembe vette az adónagyságot és a szolgálatot . 1764-ben egy forint adó után fél nyulas, 10 forint adó után egy nyilas, 20 forint után két nyilas, 40 forint után négy nyilas tengeri földet osztottak, de feljebb nem mentek, akármennyivel fizetett is több adót a városi polgár.39 A nemes tanács tagjait az adójuk alapján szerezhet ő nyilasokon túl két nyilassal, a Kommun tás tagjait négy nyilassal bonifikálták" . 1766-bon a 4-6 lovas, illetve ökrös gazdáknak két -nyilas, a 4 lovasoknak egy nyilas tengeri földet osztottak .`° Az adó és a szolgálat mértétke szerinti osztás a XVIII . században és a XIX. század első harmadában elég gyakran változott, egy azonban változatlan volt, 1836-ig mindenki ingyen k~ap~hatott kis nyilas földet, ha jogosult volt . 1836 és 1850 között azonban már csak előre meghatározott bérért, sőt az ürge nyilasak esetében két évre el ő re lefizetett bérért lehetett földet szerezni. 1850 és 1876 között, a rendszer működésének utolsó szakaszában köz árverésen", a legtöbbet ígérő szerezhette meg a kisnyilasi földek haszonbérletét. 1851-~ben, az első árverésen az alsó járáson 161 nyilas, a felsőn 211 nyilas kelt el, nyilasanként átlagosaw 22 pengő forintért, de 77 és fél nyilasnak nem akadt gazdáj~a.41
Az állattartás és a növénytermelés érdekeit jól kiegyenlítő rendszeren az 1830-as 40-es években bizonyos repedések mutatkoztak, mert ,bizonyos ellentétes irányú tendenciák nehezen voltak összeegyeztethetőek. E ten dencák regisztrálásához mindenekelőtt azt kell ismernürLk, hogy a csaknem 15 ezer kataszteri, több mint 18 ezer magyar holdnyi belső legelőnek hány százalékát legeltebték és hány százalékát élbék ekével évente? A Hetilap cikkírója 1845,ben úgy vélte, hogy a belső legelőn 28 év ,kell ahhoz, hogy a felszántott földek a hétéves ciklusnak megfelelően teljes kört írjanak le, azaz a bellegelő teljesen megújuljon. E szerint a szántás alatt lévő föld mintegy negyede lehetett a legelő egész terjedelmének .42 Ezt a vélekedést egy 1867. évi kimutatás meger ősíti. A 14 647 kataszteri holdnak és 800 négyszögölnek kimutatott belső legelőből a felső járási kis nyilasak 1090, .az alsó járásiak 1260, az ürge nyilaslak 328 holdat tettek .ki. A Szikigyakorral, a komlós~kerbtel, a Gazdasági Tanintézet példánykertjével, az 39 Uo . Prot. 58 . k. 1764, április 8. 40 Uo . Prot . 68 . k. 1776/29. 41 Uo. Prot . 68 . k. 1776/41-42 , Prot. i14. k. 1844/180-81, IV . B. 1109/a. Tanácsülési jegyzőkönyv 1851/1059, IV. A. 1021/g , 1. 1. 1867 . 42 Zoltai Lajos; i. m. (Tejtermékek és húsfélék . . .) 9, 1 .
83
epreskerti tilalmassal és más apróbb földrészletekkel együtt a szántók együttes területe 4112 hold volt, 28%-a a bellegelő egész területének .43 A rendszer egyik belső feszívtő ereje az volt, hogy a tengeri, ami a XVIII. század elején jól beilleszkedett a külső kertek rendszerébe, diadalútja során a XIX. század derekán már Debrecenben is nagyobb területet követelt magának, mint amennyi a belső legelőből az állattartás érdekeinek sérelme nélkül kialakítható volt. Bizonyos feszültségek már korábban is jelentkeztek. 1746-tan a tanács utasítására az alsó járási földón, ahol egyesek a tilalom ellenére a csordáknak kárával" tengerit és dinnyét vetettek, e vetéseket állatokkal tiportatták el.~ Eat még fel lehet úgy fogni, hogy az engedetlenség büntetése volt, de az a panasz, ami 1816-tan jutott el a város vezeteséhez, hogy hiába jött el a :tengeri földek osztásának ideje, a kijelölt plága" igen kiosinek bizonyult, nem volt elég két utcának, már egyértelműen arra utal, hagy a lakosság több kukoricát akart termelni, mint amennyire a tanács lehetőséget biztosította Az egymásnak feszü= lő állattartási és kukoricatermelési érdekek kiegyenlítésére a tanács salamoni döntést hozott. Úgy kell a kérdtet megoldani - vélték - hagy a lakosók tengeriföld nélkül ne :maradjanak, de a Hatvan utcai csorda se szoruljon" meg. Ez aza~nba~n egyáltalán nem volt könnyű kérdes . 1816-tan azzal is próbá~lkoatak, hogy a 7 éves ciklust lerövidítve, a kis nyilasi szántókat hamarabb fordítják nyomásnak. Bár megállapították, hogy a szegényeknek nagyon fontos a tengeriföld, de úgy mértek ki újat, hagy azt csak három évig szántsák a bérlők, akkorra 7. évébe lép a már használt csutkaföld s együtt a két plágát lehet ismét legelőnek fordítani y5 A működés zavaraihoz az is hozzájárult, hogy a város lakossága a XIX. század középső harmadaban, egyre nagyabb arányban fordult a mezőgazdasági termetes felé, s igyekezett a hagyományos állattartás formáit megőrizni.46 Azok a halvány kísérletek, amelyek takarmánynövények termelésével kívánták a szűkülő legelőt pótolni, nem vezettek eredményre . Nem vezetett eredményre az sem,ami végül is L876-tan megvalósult, a belső legelő felosztása, mert utána a terület fokozatosan elveszítette jellegét . A kiút a modern mezőgazdaság megteremtése lehetett volna, erre azonban a kapitalizálódó magyar világtól egyre jobban e1Rna:radó cívis polgárságot alig ösztönözte valami.
43 HBML Debrecen IV. A. 1021/g. 1. k . 1887. 44 Uo, IV. A. 1011/a. Prot. 41, k. 1746/234. 45 A legelőföld szGk volta miatt már 1792-ben panaszkodtak a Hatvan utcai és a Péterfia utcai polgárok . Uo. Prot. 74. k. 1792/447, Prot. 87. k. 1818/132, 161, Prot. 90. k. 1819/109 , Prot. 112, k, 1842/698. 46 Balogh István ; A cívisek világa. Bp. 1973. 146. 1.
84
UTILISATION OF INNER GRAZING LANDS IN DEBRECEN IN THE EIGHTEENTH AND NINETEENTH CENTURIES (by) István Orosz
Like ,in other towns and market towns with extensive land properties in the Hungarian Plain, important changes occured in the land management in Debrecen at the end of the 17th and in the bebginning of the 18th centuries . In the field of animal husbandry, a distinction had emerged between the so-called wild (szilaj) and tame (kezes) keeping of animals . In the former case, animals were out on pasture from spring till autumn and were put into stables and regularly fed only in the winter. In the latter, herds returned home daily and were regularly fed even when they were put to pasture. In addition, private grazing had been gradually replaced by common pasture of animals . Farming also followed the needs of animal husbandry. Fields belonging to a settlement were divided in a belt like manner, which arrangement remained a characteristic feature of the Hungarian Plain towns and market ,towns until the second half of the 19th century . Inner grazing lands" encircling the settlements served the needs of herds returning home daily while more distant outer grazing lands" were kept for those spending spring, summer and autumn months out on pasture. The zone (beblt) of cultivated fields was in between . In the cca . 250 thousand acres beblonging (170,000 kat . h.) to the city of Debrecen this belt-like distribution had been well established by the of the 17th century, with inner grazing lands" of about 24 thousand acres (16,000 kat. h.) The paper deals with the utilisation of the inner grazing lands" of Debrecen, which were in common use until 1876. Pasture was the dominant way of use but, unlike in other towns, part of these lands were also used for growing plants. The tame grazing stock depasturing inner grazing lands in the 17-19óh centuries constituted 16 to 25 percent of all the livestock owned by the inhabitants_ of Debrecen.
