8. A monetaris politika szerepe *,1,2

I

I

8. A monetaris politika szerepe *,1,2

I "I

I I

I

.A gazdasagpolitika f6 celjait iIletoen aItalaban teljes aZ egyetertes: a magas foglalkoztatottsag, stabil arak es gyors novekedes. Kisebb viszont az egyetertes abban, hogy vajon e celok kolcsonosen osszeegyeztethetok-e, iIletve azok koreben, akik szerint nem, a tekintetben, hogy milyen mertekben lehet 'es kell oket egymassal helyettesiteni. Legkevesbe van egyetertes abban a kerdesben, hogy vajon milyen szerepet kell jatszaniuk it gazdasagpolitika ldilonbozo eszkozeinek akiilonbozo celok elereseben. Ma esti temam az egyik iIyen eszkoz - a monetaris politika - szerepe. Vajon mire is j6, es mi m6don lehet a leghasznosabb? Ebben a kerdesben szelsosegesen ingadoznak a velemenyek. Az ujonnan letrehozott Federal Reserve System koriili elso lelkesedes lazaban szamos megfigyelo - hogy egy megfelelo mai kifejezessel eljek - a FED "finom beszabalyoz6" kepessegenek tulajdonitotta az I920-as eyek stabilitasat. Szeles korben ugy velekedtek, hogy egy uj korszak koszontOtt be, amelyben a monetaris technika fejlOdese kovetkezteben a gazdasagi ciklus elavult fogalomma valt. Ezt a velemenyt kozgazdak es laikusok egyarant osztottak, bar termeszetesen akadtak disszonans hangok is. A nagy vaIsag teljesen lerombolta ezt a naiv elkepzelest. A nezetek masik vegletbe ,csaptak at: a monetaris politika csak olyan, mint egy kotOfek. Meg lehet ugy rantani, hogy fekezze az infiaci6t, de nem lehet ugy megnyomni, hogy megaIlitsa a recesszi6t. A lovat oda lehet vezetni a vizhez, de nem lehet ravenni, hogy igyon is. Az ilyen aforizmaszerii elmeleteket hamarosan felvaItotta Keynes preciz es kifinomult elemzese. Keynes - a depresszi6 lekuzdeset iIletoen - egyszerre adta a monetaris poli-

"

* The Role of Monetary Policy. Megjelent: Milton Friedman: The Optimum Quantity Money. The Macmillan Press Ltd., London and Basingtoke, 1973.95'-110. old. Eredeti megjelenes: The American Economic Review, Vol. 58. No. 1. 1968. marcius, 1-17. old. 1 Elnoki koszonto, amely 1967. december 29-en, az Amerikai Kozgazdasagi Titkarsag XVIII. vandorgyiilesen Washingtonban hangzott el. 2 A szerz6 hlilaval tartozik a korabbi valtozat segit6kesz kritikajaert Armen A1chiannak, Gary Beckernek, Martin Bronfenbrennernek, Arthur F. Burnsnek, Phillip Cagannak, David D. Friedmannak, Lawrence Harrisnak, G. Johnsonnak, Homer Jonesnak, Jerry Jordannak,.David Meiselmannak, Allan H. Meltzernek, Theodore W. Schultznak. Anna J. Schwartznak, Herbert Steinnek, George J. Stieglernek es James Tobinnak. o~

i:i

I:,: I'

I' ,

~,

222

GAZDASAGPOLITIKAI KOVETKEZMENYEK

tilea velt tehetetlensegenek magyarazatat, a depresszi6 egy nem monetarista interpretaci6jates a vlilsag lekiizdesenek a monetaris politikat61 eltero alternatfvajat. Ajanhisait moh6n fogadtak. Ha a likviditasi preferencia abszolut, illetve majdnem az - mint ahogy ezt Keynes nagymeretii munkanelkiiliseg mellett val6sziniinek tartotta -, akkor a kamatlabakat keptelenseg a monetaris politika segitsegevel csokkenteni. Ha pedig a beruhazast es a fogyasztast csak kevesse erinti a kamatlab - amint azt Hansen, illetve Keynes mas amerikai kovetoi gondoltak -, akkor meg ha el is erhetok az alacsony kamatlabak, akkor is keyes hasznot hajtanak. A monetliris politika ketszeresen is bukasra itelt. Ha a vlilsagmechanizmus egyszer mar beindult - szerintiik a beruhazasok Qsszeomlasa, a beruhazasi lehetosegek sziikossege vagy a makacs takai~kossag miatt -, akkor az - erveik szerint - monetaris politiklival mar nem a111that6 meg. De ott van meg egy hozzaferheto alternativa - a koltsegvetesi politika. A kormanyzati kiadlisok p6tolhatjak az elegtelen maganberuhazasokat. Az ad6csokkentes alaashatja a makacs takarekossag alapjait. Az, hogy ezek a nezetek a kozgazdaszok kozott szeles korben elfogadotta valtak, azt jelentette, hogy neMny "reakci6s" szellem kivetelevel mintegy ket evtizeden keresztiil mindenki ugy gondolta, hogy az uj kozgazdasagi tudas a monetans politikat vegleg elavultta tette. A penz nem szamitott. Egyediil abban maradt kis szerepe, hogy a kamatlabakat alacsonyan tartsa, hogy a kormanyzati kiadasokon beliil ne novekedjen a kamatfizetesek aranya, s ezliltal jaruIjon hom a "jaradekosok csendes euthanasiajahoz", es talan abban, hogy egy kisse osztonozze a beruhazasokat, hogy ezzel is segitse a kormanyzati kiadasokat az osszkereslet magas szintjenek fenntartasaban. Ezeka nezetek eredmenyeztek, hogy a Mbom utan szeles· korben elterjedt az olcs6 penz politikaja. Kemeny megr3.zk6dtatast okozott azutan, amikor ez a politika tobb orszagban is rendre kudarcot vallott, amikor egyik kozponti bank a masik utan kenyszeriilt arra, hogy feladja azt a latszatot, hogy korlatIan ideig kepes alacsonyan tartani a "kamatlabat". Az Egyesiilt AIlamokban a FED AlIamkincstar Egyezmeny (Federal Reserve Treasury Accord) jelentettea kibontakozas kezdetet 1951-ben, de a kormanyzati kotvenyek molyamanak rogziteset forma1is~ csak 1953-ban sziintettek meg. Nem az elore beharangozott Mbom utani depresszi6, hanem az olcs6penz politikaja alta,l okozott inflaci6 lett a mindennapok megszokott gyakorlata. Ennek eredmenye pedig az volt, hogy ujra kezdett visszaterni a monetans politika hathat6ssagaba vetett hit. Szakmai korokben ezt az ujjaeledest nagymertekben elosegitette az a Haberlerrel kezdodo, de Pigou nevehez fiizodo 1llmeleti fejlOdes, amelynek soran kimutattlik, hogy letezik olyan csatorna - megpedig a vagyon megvrutozasa -, amin keresitiil a penz relilmennyisegenek megvliltozasa aneJ,kiil tud hatni az . osszkeresletre, hogy m6dositana a kamatlabat. Ez az elmeleti fejlemeny nem

A MONETArus POLITIKA SZEREPE

223

asta ala Keynesnek a hagyomanyos monetaris eszkozok hathat6ssagaval szemben felhozott erveleset, ha ugyanis a likviditasi preferencia abszolut, akkor a hagyomanyos monetaris miiveletek csak a penznek mas aktivakkal val6 helyettesiteset jelentik a brutt6 vagyon megvrutoztatasa nelkiil, arra viszont ramutatott, hogy a penzmennyisegben mas m6don bekovetkezo vliltozasok meg ilyen koriilmenyek kozott is kepesek a brutt6 kiadasok megvrutoztatasara. De ami meg fontosabb: alaasta Keynesnek azt a kulcsfontossagU elmeleti tetelet, miszerint meg a flexibilis arak vilagaban sem letezik teljes foglalkoztatottsag melletti egyensuly. . Ettol kezdve a munkanelkiiliseget ismet a piaci merevsegekkeI es tokeletlensegekkel kellett magyarazni, s nem mint a tokeletesen miikodo piaci mechanizmus termeszetes kovetkezmenyet. A monetaris politika hathat6ssagaba vetett hit ujraeledeset elosegitette a penz 1929-1933 kozott jatszott szerepenek ujraertekelese is. Keynes es a legtobb korabeli ~ozgazda ugy hitte, hogy az Egyesiilt AIlamokban a nagy vrusag a monetaris hat6sagok agressziv expanzi6s politikaja ellenere kovetkezett be - noha a monetliris hat6sagok minden toliik telhetot megtettek, de mindez keyes volt.3~A kozelmilltban nehany tanulmany bebizonyitotta, hogy a tenyek epp ennek ellenkezojet mutatjlik: az Egyesiilt AIlamok monetaris hat6sagai egy folottebb deflaci6s politikat folytattak. A valsag idejen az Egyesiilt AlIamokban mintegy harmadaval csokkent a penzmennyiseg. 13s nem aztSrt csokkent, mintha nem lettek volna keszseges kolcsonvevok - nem azert, mintha a 16 nem akart volna inni. Azert csokkent, mert a Federal Reserve System eroltette, illetve lehetove tette a monetliris bazis· hirtelen csokkeneset, mivel nem tett eleget a jegybanktorvenyben (Federal Reserve Act) meghatarozott kotelezettsegenek: nem biztositotta a bankrendszer likviditasat. A nagy vrusag a monetaris politika erejenek tragikus bizonyiteka- nem pedig a tehetetlensegee, ahogy azt Keynes es szamos kortarsa velte. Az Egyesiilt AIlamokban az is elosegitette a monetans politika hathat6ssagaba vetett hit ujj!eledeset,· hogy csokkentek a koltsegvetesi politikaval kapcsolatos illUzi6k. A kiabranduIas nem annyira a politika osszes keresletet befolyaso16 kepessegehez, hanem inkabb ilyen iranyU alkalmazasanak gyakorlati es politikai lehetosegehez kapcso16dott. A kormanyzati kiadasok csak vontatottan es nagy kesesekkel reagliltak az olyan iranyU tOrekvesekre, hogy a gazdasagi folyamatokhoz igazitsakoket. fgy a hangsuly fokozatosan attevodott az ad6kra. Ekkor azonban nagy' lendiilettel leptek szinre a politikai erok, hogy megakadalyozzlik a feltetelezett sziiksegletekhez va16 azonnali alka1rnazkodast, mint ezt oly szemleletesen bizonyiijlik az e beszed elso vrutozatanak megirasa 3 Egy korabbi munklimban [2] bebizonyitottam, hogy Henry Simon ebben a kerdesben osztotta Keynes nezetet es hogy ez magyarazatot ad az aItala javasoIt gazdasagpolitikai valtozasokra.

224


6ta eltelt h6napok esemenyei. A "finom beszabalyozas" egy csodaIatosan megejto kifejezes elektronikus korunkban, de legkevesbe sem hasonlit ahhoz, ami e teren a gyakorlatban lehetseges - ugyanakkor hozzatehetem, nem is egyertelmuen elitelendo. Nehez leirni, mennyire radikalis volt ez a fordulat szakmai berkekben a penz szerepenek megiteIeseben. Aligha van ma olyan kozgazda, aki elfogadja azokat a nezeteket, amelyek mintegy ket evtizeddel ezelott meg az elmelet sarkkovei voltak. Hadd idezzek nehany peldat. Egy 1945-ben publikalt beszelgetes sOfan E. A. Goldenweiser, a Federal Reserve Board kutat6reszlegenek akkori igazgat6ja, a monetaris politika els6dleges celjat ugy hatarozta meg, mint "a kormanykotvenyek ertekenek fenntartasa ... Ebben az orszagban" - folytatta - "hozza kell szokni a 2,5 szazalekos kamatlabhoz mint a tart6s, biztos penz hozamahoz, mivel elerkezett az id6, amikor az elenjar6 t6ke hozama sem lehet mar korlatlan, mikent ez a multban volt." ([4], 117. old.) A Paul Homan es Fritz Machlup altaI 1945-ben szerkesztett "Financing American Prosperity" dmu konyvben Alvin Hansen 9 oldalt szentel a "megtakaritas-beruhazas problemanak" anelkiil, hogy egyszer is sziiksegesnek tartana leirni azt a sz6t, hogy "kamatlab" vagy barmi ehhez hasonl6t ([5], 218227. old.). Fritz Machlup igy ir az idezett kotetben: "A kamatlab, igy annak valtozekonysagat, illetve stabilitasat erinto kerdesek nem tartoznak a haboru utani gazdasag legeget6bb problemai koze, de minden bizonnyal a leginkabb zavarba ejt6k k6zott vannak" ([5], 466. old.). John H. Williams - aki akkoriban nemcsak a Harvard egyik professzora, hanem egyben a New York-i Federal Reserve Bank egyik regi tanacsad6ja is volt - pedig igy ir sajat fejezeteben: "Nem latom jov6jet annak, hogy a haboru utani peri6dusban ujjaeledne az altalanos monetaris szabalyozas" ([5], 383. old.). Egy masik kotet, amely ebben az id6ben jelent meg Abba P. Lerner, valamint Frank D. Graham szerkeszteseben [6] "A teljes foglalkoztatottsag tervezese es ara" (Planning and Paying for Full Employment) dmen, es a haboru utani gazdasagpolitikaval foglalkozott, Henry Simonst61 es Frank Grahamt61 kezdve Abba Lernerig es Hans Neisserig a kozgazdasagi nezetek valamennyi arnyalatanak kepviselojet felvonultatja. Albert Halasi kivaI6 osszefoglal6jaban megis ezt irhatta: "Konyviink k6zremuk6d6i nem vizsgaltak a penzkinalat kerdeset ... Nem tettek kiilon emlitest a hitelpolitikar61 mint a jelenlegi depresszi6 orvoslasanak eszkozerol... Az inflaci6 ellen hatasosan lehet kiizdeni a kamatlabak emelesevel... De ... mas antiinflaci6s intezkedesek ... kivanatosabbak" ([6], 23-24. old.). A Howard Ellis altaI szerkesztett es 1948-ban megjelent "Modern k6zgazdasagtan" (Survey of Contemporary Economics) dmu konyv "hivatalos" kiserlet volt a korszak k6zgazdasagi gondolkodasanak kodifikala-

A MONETARIS POLITIKA SZEREPE

225

sara. Ebben Arthur Smithies igy ir: "Ugy gondolom, a kompenzaci6s tevekenysegben a k6Itsegvetesi politikanak kell a nagyobb terhet viselnie. Ugy tunik, hogy fO rivalisa, a monetaris politika az intezmenyesitett gyakorlat alapjan vaIt erre alkalmatlanna. Ugy latszik ez az orszag hosszu tavon elkotelezte magat valami olyasmi mellett, mint a kamatlab jelenlegi alacsony szintje" ([1], 208. old.). Ezek az idezetek erzekeltetik a mintegy ket evtizeddel ezel6tti kozgazdasagi gondolkodas jelleget. Ha valaki folytatni akarja ezt a szereny vizsgalatot, javas10m, hasonlitsa ossze a penzrol sz616 fejezeteket - ha egyaItahin talal ilyeneket - a haboru utani elso evek tankonyveinek szovegeiben a jelenlegi tankonyvek hosszu fejezeteivel vagy meg jobb, ha ugyanannak a tankonyvnek egy korabbi es egy jeleulegi vaItozatat Yeti ossze. Az6ta messzire lendiilt az inga, s bar meg nem erte el az 1920-as evek v6gere jellemzo pozici6jat, de sokkal k6zelebb all ahhoz, mint 1945-os helyzetehez. Termeszetesen jelentos kUlOnbseg van az akkori idok es a jelen k6z6tt, nem is annyira a monetaris politikanak tulajdonitott hat6kepessegben, mint inkabb a neki szant szerepnek es azoknak a kriteriumoknak a megiteleseben, amelyek alapjan a kozgazdaszok szerint a monetaris politikat vezerelni kelI. Akkoriban a monetaris politikanak elsosorban azt a szerepet szantak, hogy tartsa fenn az arstabilitast es az aranysztenderdet. A monetaris politika fObb szempontjainak pedig a "penzpiac" allapota, a "spekulaci6" merteke es az arany mozgasa szamitott. Ma a teljes foglalkoztatottsag elomozditasae az elsobbseg, mikozben tovabbra is fennmaradt, de csak masodlagos celkent, az inflaci6 megelozese. Jelentosen eIteroek a velemenyek a monetaris politika szempontjait illetoen, mert mig nemelyek a penzpiaci feIteteleket, a kamatIabat, a penzmennyiseget helyezik eloterbe, addig masok szerint maga a foglalkoztatottsagi helyzet lehet egy j6 kozelito kriterium. En mindazonaltal azert hangsulyozom a huszas evek vegen uralkod6 es a mai nezetek kozotti hasonl6sagot, mert felek, hogy most, akarcsak akkor, az inga megint tul messzire lendiil, es ismet fennalI a veszely: nagyobb szerepet tulajdonitunk a monetaris politikanak, mint amit be tud tolteni; olyan feladatok megoldasat kerjiik szamon tole, amelyeket nem kepes megoldani, ennek k6vetkezteben sokszor meg tenyleges hat6erejet is ketsegbe vonjuk. Bar szamomra szokatlan, hogy a penz fontossagat lebecsiiljem, annak felsoroiasaval kezdem, hogy mi az, amire nem kepes a monetaris politika. Ezek utan vazolom - tudasunk vagy tudatlansagunk jelenlegi szintjen -, mire kepes a monetaris politika es mikent tudja feladatat a legjobban beWIteni.

226

GAZDASAGPOLlTIKAI KOVETKEZMENYEK A MONETARIS POLITIKA SZEREPE

227

1. MIRE NEM KEPES A MONETARIS POLITIKA fiiggvenyt, es novelik a kolcsonok iranti keresletet. Mindez egyiitt jarhat arnovekedessel, ami pedig csokkenti a real penzmennyiseget. Ez a harom hatas egyiittesen igen rovid idc5n, akar egy even beliil ellensulyozza a kamatlab kezdeti csokkeneset. Egy valamivel hosszabb idoszak, mondjuk egy-ket ev elteltevel pedig megfigyelheto lesz, hogy az emlitett folyamatok vegiil is visszaterelik a kamatIabat arra a szintre, amelyen egyebkent alakuIt volna. Figyelembe veve a gazdasag hajlamat a tulzott reakci6kra val6szinii, hogy a kamatlab atmenetileg meg e szint £Ole is emelkedik, s ezzelegy ciklikus alkalmazkodasi folyamatot indit el.

A tagadas vegtelen vilagab6l a monetaris politika korlatoz~ttsagana~ ket .~~l dajat emelem ki. 1. Nem kepes a kamatlab rogzitesere, legfelJebb egy 19~n .~~v~d 1·d· elg. 2. Egy igen korlatozott peri6duson tul nem kepes a, ,munkanelkuhseg , szintjenek rogzitesere. Azert valasztom ezt a ket megszontast, mert epp az ellenkezojiiket hittek - es hiszik meg rna is, mert ez a ket legfontosabb, a monetaris politikanak szant, de altala megoldhatatlan fe1adat, es mert ugyanaz az elmeleti gondolatmenet ervenyes mindkettore.

Egy negyedik hatasmechanizmus - ha egyaltalan miikodesbe lep _ meg messzebb vezet, es azt eredmenyezi, hogy a monetaris expanzi6 nagyobb iiteme nem alacsonyabb, hanem magasabb kamatlabbal jar egyiitt. Tegyiik fel, ,hogy a monetaris novekedes gyorsabb iiteme noveli az arakat, es a kozvelemeny tart6s arnovekedesre szamit. Ekkor - mint azt Irving Fisher evtizedekkel elObb kimutatta - a kolcsonad6k kovetelni fogjak, a kolcsonvevok pedig hajland6k lesznek megfizetni a magasabb nominal kamatokat. Ezeknek az arakkal szembeni varakozasoknak a hatasa lassan bontakozik ki, de lassan is sziinik meg. Fisher ugy becsiiIte, hogy a teljes alkalmazkodas evtizedeket igenyel, es a kozelmult kutatasai osszhangban voltak ezzel a becsIessel. Ezek az egymast koveto hatasok magyarazzak, miert kenyszeriilnek a monetaris hat6sagok arra, hogy egyre gyakrabban bocsatkozzanak nyiltpiaci miiveletekbe, ha alacsonyan akarjak tartani a kamatlabat. Mindezek magyarazatot adnak azokra a tOrtenelmi jelensegekre is, hogy az elmult evekben· magas es novekvo nominal kamatlabat a penzmennyiseg gyors novekedese kiserte, peldaul Braziliaban, ChiIeben vagy az EgyesiiIt Nlamokban, mikozben az alacsony es csokkeno kamatlab a penzmennyiseg lassu boviilesevel jart egyiitt, ahogyez a mai Svajcban tapasztalhat6, vagy az Egyesiilt Nlamokban 19291933 kozott. Empirikus teny, hogy az alacsony kamatlab a feszes monetaris politikajele - abban az ertelemben, hogy a penzmennyiseg lassan no _, a magas kamatlab pedig a laza monetaris politika jele - abban az ertelemben, hogy a penzmennyiseg gyorsan no. A legaItalanosabb tapasztalati tenyek eppen az ellenkezojet mutatjak annak, amit a penzvilag es az akademikus kozgazdak mind ez ideig oly biztosra vettek.

A kamatidb rogzitese

A tOrtenelem mar sokakat meggyozott a monetaris politika elsonek emlitett korhhjanak az ervenyessegerol. Mint azt mar kor~bban em1it.et~em, ~ppen ~z 01cs6 penz politikajanak kudarca volt a naiv keyneslzmus ellem tamad~s e~Ylk C" C r 'sa Az Egyesiilt Allamokban ez a tamadas egyiitt jart azzal az altalanos 1010 ra . ., ,... felismeressel, hogy hiba volt a kotvenyarfolyamok haboru ala~~l es utam ~o~zitese, hogy a szakitas ezzel a politikaval kivanatos es elk~rulhetetlen lepes volt, tovabba, hogy mindez nem jart semmilyen olyan zavaro vagy katasztrofalis kovetkezmennyel, mint azt akkoriban j6soltak. Ez a megszoritas abb6l ered, hogy a penz es a kamatlab kozotti kapcs?l~t?t erosen felreertelmezik. Tegyiik fel peldaul, hogy a FED alacsonyan kivanJa tartani a kamatlabakat. Hogyan lat hozza? Ertekpapirokat va~arol." Ezzel noveli az ertekpapirok arat es csokkenti hozamukat. Ennek soran nonek a bankok rendelkezesere a1l6 tartalekok, a bankhitel nagysaga, ;egso soro~ a penzmennyiseg. Ennek alapjan gondoljak - elsosorban ~ ?an~arok, ?e sz~.le sebb ertelemben az egesz penzvilag -, hogy a penzmennYlseg novekedese csokkenti a kamatlabat. Az akademikus kozgazdak ugyanerre a vegkovetkeztete~re jutnak, de eltero okokb6l. Ok ugyanis egy csokkeno likviditaspreferenclafiiggvenyt latnak lelki szemeik elott. Hogyan lehet a~ ember~k~t, nagyobb mennyisegii penz tartasara osztOnozni? Csakis a kamatlab leszontasaval. , Egy pontig mindket erveles. igaz. A penzmennyiseg nove.kede~enek a korabbit meghalad6 iiteme va16ban egyiitt jar egy olyan kezdetz hatassal, hogy egy idore alacsonyabbak lesznek a kamatlabak, mint egyebke?t ~ettek volna: Ez azonban csak a folyamat kezdete, nem pedig a vege. A korabblt meghalado iitemii monetaris novekedes osztOnzi a kiadasokat reszben az alacsony, ka~at labaknak a beruhazasokra, reszben pedig a kivanatosnal magasabb p~n~esz leteknek mas kiadasokra s ily m6don a relativ arakra gyakorolt ~a~asan keresztiil. Az egyik ember kiadasa minden esetben egybe~ e~ ~asik em~er bevetele is. A novekvc5 jovedelmek pedig felfele toljak el a hkvldltaspreferencla-

A monetaris hat6sagok kepesek lennenek alacsony kamatlabszintet fenntartani - de ehhez paradox m6don eppen az ellenkezc5 iranyba kellene elindulniuk, es deflaci6s monetaris politikat kellene folytatniuk. Hasonl6keppen magas kamatlabszintet kepesek lennenek produkalni, ha inflaci6s politikat folytatnanak, tudomasul veve, hogy eleinte a kamatlabak eppen az ellenkezc5)ranyba mozdulnak el. Ezek a megf9ntolasok nemcsak arra adnakmagyarazatot, bogy miert nem

I

1

228



229

is fenntarthat6, amig a beruMzas, a technikai fejl6des stb. nem ter el sajat hosszu tavli palyajat61. Az ennel alacsonyabb munkanelkiiliseg a munka iranti keresleti Wbbletet jelzi, amelyelobb-ut6bb feljebb nyomja a realbereket. Az ennel magasabb munkanelkiiliseg viszont a munka tObbletkinalatat jelzi, amely elobb-ut6bb lefele nyomja a realbereket. Mas sz6val: a "munkanelkliIiseg termes,zetes rat~ja" az ,altalanos egyensuly walrasi egyenletrendszere altaI meghatarozott szmt, felteve, hogy az egyenletek tartalmazzak a munka- es termekpiacok aktualis strukturalis jellegzetessegeit, beleertve a piacok tokeletlensegeit, a kereslet es a kinalat sztochasztikus valtozekonysagat, a szabad allasokr61 es a munkalehetosegekrol val6 informaci6szerzes es a mobilitas koltsegeit es igy tovabb. 5 Nem nehez szoros hasonl6sagot felfedezni a fenti alHtas es a nevezetes Phillips-gorbe kozott. A hasonl6sag nem veletlen. Phillips elemzese a munk~nel kiiliseg es a bervaltozas osszefiiggeserol nem erdemteleniil valt nevezetesse mint fontos es eredeti hozzajarulas a kozgazdasagtudomanyhoz. Sajnos azonban az elemzesnek van egy alapveto hibaja, megpedig az, hogy nem tesz kiilonbseget nominal- es realberek kozott, mint ahogy Wicksell elemzese sem tett kiilonbseget a nominal es a real kamatlab kozott. Phillips nem kimondottan ugyan, de val6jaban egy olyan vilagr61 irta cikket, amelyben mindenki arra szamit, hogy a nominalarak stabilak maradnak, es amelyben a varakozasok erzeketlenek a tenyleges berek, illetve arak valtozasaira. A kontraszt kedveert tegyiik fel: mindenki arra szamit, hogy az infiaci6 eves liteme 75%-nal is magasabb lesz, mint ahogy ez neMny eve Braziliaban elOfordult. Ekkor arealberek szinten tartasahoz a bereknek legalabb iIyen litemben kell nonilik. A munka tobbletkinalatat ekkor nem a csokkeno nominaIberek, hanem a vart infiaci6s litemnel6 kisebb litemben novekvo nominaIberek fogjak tiikrozni. Amikor Braziliaban olyan gazdasagpolitikat valasztottak, amelynek celja az infiaci6 leszoritasa volt, es sikeriilt is "csak" evi 45%-os aremelkedest elerni, a munkanelkiiliseg hirtelen megnott, mivel a korabbi varakozasok hatasara a berek meg mindig gyorsabban nottek, mint a tenyleges arak, noha a korabbi litemnel mar lassabban. Ez a val6sagos tapasztalat es ez a hatas varhat6 minden olyan kiserlettol, amelynek celja az infiaci6 leszoritasa az altalanosan vart litem ala. 7

kepes a monetaris politika a kamatlab rogzitesere, hanem arra is ramutatnak, miert igencsak felrevezeto indikatora a monetaris politika "feszessegenek", illetve "lazasaganak" a kamatlab. Erre a celra sokkal megfelelobb a penzmennyiseg valtozasi sebessege.4 A !oglalkoztatas mint a monetaris politika kriteriuma

A monetaris politikaval kapcsolatos, altalam vitatni kivant masodik megszoritas sokkal inkabb ellentmond a jelenleg uralkod6 nezeteknek, mint az elso. Szeles korben elfogadott az a nezet, hogy a monetaris novekedes elosegiti a teljes foglalkoztatast, mig a monetaris korlatozas visszafogja azt. Ha ez igy van, vajon miert nem kepes a monetaris politika kituzni egy meghatarozott foglalkoztataspoIitikai celt: mondjuk egy 3%-os munkanelkliIiseget, es ezt ugy elerni, hogy amikor a munkanelkiiliseg e ceIertek alatt van, es engedekeny, amikor felette. A magyarazat ugyanugy, mint a kamatlab eseteben - egy ilyen monetaris politika azonnali es kesleltetett hatasa kozotti kiilonbsegben rejlik. Wicksellnek koszonhetoen megismertiik a "termeszetes" kamatlab fogalmat, es tudjuk, hogy a "termeszetes" es a "piaci" kamatlab elterhet. egymast61. A kamatlabrol szol6 elobbi fejtegetes Wkeletesen lefordithat6 Wicksell nyelvezetere. A monetaris hatosagok a piaci kamatlabat csak infiacio aran szorithatjak annak termeszetes szintje ala, illetve csak defiacioval emelhetik a termeszetes szint [Ole. Csak egyetlen gondolattal bOvitettlik Wicksell elemzeset a nominal es a real kamatlab kozott Irving Fisher altaI tett megkiilonboztetessel. Tegylik fel, hogy a monetaris hatosagok egy ideig infiaci6 aran a termeszetes szint alatt tartjak a monimal kamatlabat. Amikor azonban a varakozasok altalanosan hozzaigazodnak az infiaci6hoz, ez magat a nominal kamatlabat is emelni fogja, es csak meg gyorsabb infiaci6vallehet alacsonyan tartani a piaci kamatlabat. Ugyanigy, a Fisher-hatas miatt, nem puszta defiacioval, hanem csak egyre gyorsabb defiaciovallehet a piaci kamatlabat a kezdeti "termeszetes" szint folott tartani. . Ennek az elemzesnek megvan a maga megfeleloje a munkaeropiac vonatkozasaban. Minden pillanatban letezik a munkanelkiilisegnek egy olyan szintje, amely osszhangban van a realberek strukturajab6l ad6d6 egyensulyi helyzettel. A munkanelklilisegnek ezen a szintjen a realberek atlagosan, a "normruis" hosszu tavu utemben emelkednek, olyan litemben, amely akar korlatlan ideig

• 5 ~r.demes.megjegye~, hogy a "termeszetes" rata nem feltetleniiljelenti, hogy a munkanelkuhek szama egyenlo a szabad allasok szamaval. A munkapiac barmely strukturaja mellett e ket nagysag kozott letezik valamifele egyensulyikapcsolat de ez nem feltetlenii az egyenloseg. ' r 6 ~ont?sabban a nominalberek novekedese kevesbe lesz gyors, mint az anticipalt nominalbereke, figyelembe veve a realberek barmely tart6s megvaltozasat. 7 A nominalberek valtozasi iitemeben kifejezve a Phillips-gorbe varhat6an igencsak ~tabil. es m~n~en olyan idoszakra j61 meghatarozott lesz, amelyre az arvaltozasok adagos utemenek es 19y az arvarakozasok iitemenek stabilitasa jellemzo. Ilyen peri6dusokban a

4 Ez reszben empirikus es nem teoretikus allitas. Elvben, a "feszesseg" es "lazasag" a penzellatas valtozasi iitemenek es a penzkereslet vaItozasi iitemenek viszonyat61 fiigg, eltekintve maganak a monetaris politikanak a penzkeresletre gyakorolt hatasat61. Azonban a monetafispolitika hatasat61 eltekintve a penzkereslet empirikusan igen stabil, igy altalaban elegendo pusztiin a penzellatast figyelembe venni.

ii'i

l

I

,;'L

.4 44 ;

230


A felreertesek elkeriiIese erdekeben hangsulyoznom keU, hogy amikor a munkanelkiiliseg "termeszetes" ratajanak a fogalmat hasznal~m, nem arra gondolok, hogy az egy aUand6 es megva!tozta~ha~a.tlan sz~nt. Eppen ~llenke zoleg, emberek, illetve politika altaI alakitott ptaCI jellemzok. ~at~r?zz~k ~eg ezt a szintet. Az Egyesiilt Allamokban peldaul a torvenyes mlmmahs berszmt, a Walsh-Healy- es a Davis-Bacon-torvenyek, valamint a szakszervezetek ereje mind-mind olyan tenyezok, amelyek a munkanelkiiliseg termeszetes rata~at magasabb szinten tartjak, mint amilyen szinten kiilo~b,en le~ne. A mun~a?Iac tokeletesedese, a munkakinalatr61, illetve a szabad allasokrol szerezheto jobb informaci6k stb. mind-mind csokkentik a munkanelkiiliseg termeszetes ratajat. Ugyanazert hasznalom a "termeszetes" fogalmat, amiert Wicksell tette, nevezetesen hogy elkiilonitsem a realeroket a monetaris. eroktol. ,.. . , Tegylik fel, hogy a monetaris hat6sagok megkiserhk a mun~anel~~hseg Piaci" rataJ'at a termeszetes" szint alatt rogziteni. Pontosabban tetelezzuk fel, " " , "ra ' t,a hogy 3 %-os munkanelkiiliseget akarnak elerni, mikozbe~ a""term:szetes 3%-nal magasabb. Tegyiik fel, hogy mindehhez olyan ldoben latnak hozza, amikor az arak eppen stabilak, es a munkanelkiiliseg 3%-nal magasabb. Ennek megfeleloen a monetaris hat6sagok fokozzak a penzkibocsatas iite~~t. E~ expanziv hatasu. Mivel igy a nominal penztomeg magasabb lesz.a kIv~ntn~l, ez kezdetoen csokkentoleg hat a kamatlabakra, es ezaltal, valammt mas modon is osztonozni fogja a kiadasokat. A jovedelmek es a kiadasok tehit no~ekednek. , .. " , Kezdetben a jovedelemnovekedes tulnyom6 vagy legalabbls jelentosebb resze nem az arak hanem inkabb a kinalat es a foglalkoztatas novekedeseben fog lecsap6dni. Mivel az emberek stabil arakra szamitotta~, bizo,nyos idos~akra elore varakozasuk alapjan hataroztak meg az arakat es a bereket. Ido kell nekik ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az uj keresleti helyz~thez. Az osszes kereslet varatlan elenkiiIesere a termelok a kibocsatas fokozasaval, a foglalkoztatottak hosszabb munkaido vallalasaval, a munkanelkiiliek pedig azzal fognak

nomimil- es a realberek egyiitt mozognak. A kiiIonboz6 orszagokra, kiiIonboz6, a fenti feiteteleket kieh~git6 id6szakokra meghatarozott Phillips-gorbek csak szintjiikben ter~e~ el egymast6l, ahol a gorbe szintjet az arvaitozasok atiagos iiteme hatar~z~a. meg. ~~el magasabb az arvaltozasok atiagos iiteme, annal magasabb szinvonalon huzodik ~ Phli!lPS, gorbe. Azokban az id6szakokban, illetve azokban az orszagokban, ahol az arvalto~asok iiteme jelent6sen vaitozik, a PhilIips-gorbe nem j6J meghatarozott. Az a be~y~.maso~ hogy ezek az allitasok egybevagnak az empirikus Phillips-gorbet tanulmanyozo kozgazdaszok tapasztalataival. , RekonstrualjukPhillips elemzeset a realberek vaitozasi iitemeit - vagy meg pontosabban ezek anticipalt iitemeit - hasznaIva, es minden a helyere k~riil. ~ze~t talaitak,ugy ~~ empirikus Phillips-gorbevel foglalkoz6 kutat6k, hogy ez segitl az arszmvonal valtozasl iitemenek fiiggetlen vliitoz6kent va16 kezeleset.


231

reagalni, hogy a most kinalt allasokat a korabbi nominalber mellett is elfogadjak. Ez eddig tulajdonkeppen altalanosan elfogadott elmelet. Ez az elmelet azonban csak a kezdeti hatasokat irja Ie. Mivel a nominaljovedelemben bekovetkezo varatlan novekedesre az eladasi arak gyorsabban reagalnak, mint a termelesi tenyezok arai, val6jaban a realberek csokkennek, noha a munkavallal6k altaI anticipalt realberek novekedtek, mivel a foglalkoztatottak az ajanlott bereket a korabbi arszinvonalon ertekelik. A foglalkoztatas val6jaban azert nott, mivel a realberek egyszerre csokkentek ex post a munkaad6k, es novekedtek ex ante a munkavalla16k szamara. Am a realberek ex post csokkenese hamarosan m6dositja a varakozasokat is. A munkavallal6k rovidesen az altaluk vasarolt aruk novekvo araval fognak kalkuIalni, es magasabb nominalbert kovetelnek. A "piaci" munkanelkiiliseg ebben a pillanatban meg a "termeszetes" szint alatt van. Mivel a munka irant tObbletkereslet van, a realberek Iassan emelkedni kezdenek eredeti szintjiik fele. Bar meg folytat6dik a monetaris expanzi6, a realberek novekedese megforditja a csokkeno munkaneIkiiliseget, annak novekedese iranyaba hat, es a munkanelkiiliseg rataja fokozatosan visszater eredeti szintjere. Annak erdekeben, hogy a munkanelkiiliseget a celerteken, azaz 3%-on tartsak, a monetaris hat6sagok kenytelenek lesznek tovabb gyorsitani a monetaris novekedest. Ugyanugy, mint a kamatlab eseteben, a munkanelkiiliseg "piaci" rataja is csak inflaci6val tarthat6 "termeszetes" szintje alatt, es akarcsak a kamatlab eseteben, csakis az inflaci6 gyorsitasaval. Hasonl6keppen, ha a monetaris hat6sagok megkiserlik a munkaneIkiiliseget a termeszetes rata folOtt tartani, ezt csak deflaci6val, sot, csak a deflaci6 fokozasaval fogjak elerni. Vajon mi tOrtenik, ha a monetaris hat6sagok eppen a munkanelkiiliseg vagy a kamatlab "termeszetes" ratajat valasztjak celerteknek. Az egyik problema ezzel kapcsolatban az, hogy nem tudjuk, hoI van ez a "termeszetes" szint. Sajnos meg nem rendelkeziink olyan eszkozzel, amelynek segitsegevel ponto san es naprakeszen meg tudnank hatarozni akar a kamatlab, akar a munkanelkiiliseg "termeszetes" szintjet, mivel a "termeszetes" rata maga is idorol idore valtoz6 nagysag. Az alapveto problema azonban az, hogy ha meg ismernek is a monetaris hat6sagok a "termeszetes" rata nagysagat, es megkiserelnek a piaci ratatezen a szinten rogziteni, akkor sem tudnanak egy elore meghatarozott politikat kovetni. A "piaci" rata szamos, a monetaris politikat61 kiilonbozo okhOI. is elterhet "termeszetes" szintjetol. Ha a 1110netaris hat6sagok mindezekre az elterese~reagalnak, olyan hosszabb tavu hatasokat valtanak ki, aminek kovetkezteben barmely aItaIuk kovetett monetaris novekedesi palya vegso soron konzisztensse valik a gazdasagpolitika dontesi szabalyaval. A monetaris novekedes tenyleges paIyaja a veletlen bolyongashoz hasonlit, es vegiil a piaci es a termeszetes rata idoleges eltereset okoz6 erok kenye-kedve szerint fog valtozni.

GAZDASAGPOLlTI~AI KOVETKEZMENYEK


Maskeppen fogalmazva ez azt jelenti, hogy mindig l~tezik ideiglenes tradeoff az inflaci6 es a munkanelkiiliseg kozott, de nem letezik alland6 trade-off. Az ideiglenes trade-off nem maganak az infl.aei6nak a kovetkezmenye, hanem a nem vart inflaci6e. Az a kozhiedelem, hogy letezik alland6 trade-off, nem . mas, mint a "magas" es a "novekvc5" fogalma koriili zavarnak - melyet egyszeru"bb formaban valamennyien felismeriink - egy bonyolultabb valtozata. Az inflaci6 novekvlS iiteme kepes a munkanelkiiliseg esokkentesere, az inflaei6

A penziigytortenettel kapcsolatos tanulmanyaim hatasara kezdek egyre inkabb egyet6rteni John Stuart Mill egyik sokat id6zett, sokat biralt 6s altalanosan felreertelmezett kijelentes6vel. "A gazdasagban val6jaban" - irja - "semmi sem annyira jelent6ktelen, mint a penz, leszamitva azt a tulajdonsagat, hogy idc5t 6s faradsagot takarit meg. A penz egy olyan talalmany, amelynek segits6g6vel gyorsan es k6nyelmesen meg lehet csinalni mindazt, amit nelkiile csak lassabban es kev6sb6 k6nyelmesen lehet: 6s mint annyi hason16 g6pezetn61 csak m
232

magas iiteme nem. De milyen hosszU idlSszakra mondhatjuk azt, hogy "idc5leges"? Mig a kamatlab eseteben rendelkeziink bizonyos rendszerezett tapasztalattal arr61, hogy az egyes tenyezc5k mennyi idlS alatt fejtik ki hatasukat, addig a munkanelkiiliseggel k~pcsolatban nincsenek ilyen tapasztalataink. Igy legfeljebb bizonyos idlSsoros adatokra alapozott szemelyes velemenyt kockaztathatok meg. Szerintem a vartnal magasabb inflaei6 kezdc5hatasa kettc5-ot ev alatt bontakozik ki; a kezdeti hatas ezt kovetc5en fordul ellenkezojere, az uj inflaci6s ratlihoz val6 teljes alkalmazkodas viszont mind· a kamatlab, mint a munkanelkiiliseg eseteben eleg hosszU idot, mintegy evtizedeket vesz igenybe. Mind a munkanelkiiliseg, mind a kamatlab eseteben azonban egy megszoritast kell tennem. Mindezek a beeslesek az inflaci6nak esak olyan mertekU megvaltozasara vonatkoznak, amelyre mar- volt pelda az Egyesiilt AIlamokban. Jelentosebb valtozasok eseten, mint amilyenek peldaul a del-amerikai orszagokban fordulnak ellS, az egesz alkalmazkodasi folyamat jelentlSsert felgyorsul. Megint maskepp megfogalmazva a vegso kovetkeztetest azt mondhatjuk, hogy a monetaris hat6sagok· azokilak a nominal mennyisegeknek a kozvetlen befolyasolasara kepesek, amelyek a sajat hataskoriikbe tartoznak. Igy kepesek rogziteni bizonyos nominal mennyisegeket - a valutaanolyamot, az arszinvonalat, a nemzeti jovedelem nominal szintjet, a valamilyen m6don definialt penzmennyiseget - vagy pedig valamely nominal mennyiseg valtozasi iitemetaz inflaci6s vagy deflaci6s ratat, a nominal nemzeti jovedelem novekedesenek vagy csokkenesenek az iitemet, vagy a penzmennyiseg novekedesi iitemet. Nem kepesek azonban arra, hogy a nominal mennyisegeken keresztiil szabalyozzak a real mennyisegeket - a real kamatlabat, a munkanelkiiliseg ratajat, a real nemzeti jovedelem szintjet, a real penzmennyiseget, a real nemzeti jovedelem vagy a real penzmennyiseg novekedesi iitemet.

2. MIT TEHET A MONETARIS POLlTIKA? A monetaris politika teMt nem kepes rogziteni a realnagysagokat egy elc5re meghatarozott szinten. De hatassallehet es hatassal is van ezekre a realnagysagokra. Az egyik allitas egyaltalan nem mond ellent a masiknak.

233

234

GAZDASAGPOLlTl:({AI KOVETKEZMENYEK

hogy a penz legyen a gazdasagi zavarok egyik legfobb oka, akkor sem lenne teljesen erdektelen, ha pusztan egy negativ javaslat lenne. A monetaris gepezet akkor is meghibasodott, amikor meg nem letezett a FED-hez hasonl6 hatalommaI·felruhazott kozponti hat6sag. Az Egyesiilt Allamokban peldaul az 1907-es es minden korabbi bankpamk arr61 tanuskodik, hogy a monetaris gepezet kepes onmagat61 is meghibasodni. A monetaris politikanak tehat van egy fontos pozitiv feladata is: ugy kell tokeletesitenie a gepezetet, hogy csokkenjen a meghibasodas eselye es ugy kellhatalmaval elnie, hogy j6l karban tartsa a gepezetet. A masik dolog tehat, amit a monetaris politika tehet, hogy fenntartja a gazdasag stabil hatteret - hogy Mill ana16giajanal maradjunk -,megfeleloen olajozza a gepezetet. Mar az elsonek emHtett feladat megoldasaval is elosegiti e eel megva16sulasat, de ennel tobbet is tehet. Gazdasagunk akkor mUkodik a legjobban, ha a termelok es a fogyaszt6k, a munkaad6k es a munkavalla16k egyarant teljes bizonyossaggal szamithatnak arra, hogy a jov:oben az arak elore ismert mOdon fognak viselkedni es a bereknek - barmilyen intezmenyesitett megallapodasok Mellett es igy minden bizonnyal azok Mellett is, amelyek ma jellemzok .az Egyesiilt Allamokra - csak korlatozott mozgasteriik van, nem lehetnek teljesen rugalmasak. Meglevo rugalmassagukat azonban meg kell orizniiik, hogy a vegbemeno relativ ar- es bervaltozasok biztositani tudjak a techno16gia es az izles dinamikus valtozasahoz va16 alkaImazkodast. Nem szabad azonban ezt a rugalmassagot az abszolut arszinvonal valtozekonysagara felcserelni, mert ez ut6bbinak nines semmifele gazdasagi funkci6ja. Korabban az aranysztenderdben lattak a jovobeli monetans stabilitas bizto. sitekat.· Viragkoraban ez a rendszer meglehetosen j61 el is latta ezt a funkci6t. Ennek azonban vege, hiszen nem nagyon van ma a vilagon olyan orszag, amely ellenorzes nelkiil hagymi uralkodni az aranysztenderdet - es nagyon is nyom6s okai vannak amiak, miert is nem hagyjak az orszagok ezt a rendszert erveilyesiilni. A monetans hat6sagok tevekenysege helyettesithetne az aranysztenderdet, ha rogzitenek az arfolyamokat, es ha ezt kizar61ag a penzmennyisegnek a fizetesi merleg egyensulya altaI megkovetelt valtoztatasavaI ernek el anelkiil, hogy "sterilizlilnak" a fizetesimerleg-tObbletet vagy -hianyt, es anelkill, hogy nyHt vagy burkolt arfolyam-szabalyozashoz, vagy a vamok, illetve kv6tak megvaltoztatasahoz folyamodnanak. Bar elvben szamos bankar tamogatna, megis csak kevesen vannak, akik tenylegesen hajland6k lennenek· ezt az utat kovetni, mert arra is meggyozo ervek vannak, hogy miert nem szabad ezt tenni. Egy ilyen gazdasagpolitika ugyanis kiszolgaltatotta tenne az erintett orszagot, j6llehet nem a szemelytelen es automatikus aranysztenderdnek, hanem a monetans hat6sagok - tudatos vagy esetleges - gazdasagpolitikai szeszelyeinek.


,I i I

235

Ha a monetans politika manapsag val6ban meg akarja teremteni a gazdasag stabil hatt~ret, akkor ezt nagyon tudatosan, minden erejet kihasznalva kell tennie. Kesobb majd raterek arra, mit ertek ezen. Vegiil a monetaris politika hozZlijarulhat a gazdasagi rendszerben egyeb okok miatt keletkezett nagyobb zavarok elharitasahoz. Ha egyaltalan letezik onmagat61 kialakul6, tart6s gazdasagi elenkiiles - ahogy a haborU utani expanzi6t jellemeztek azok, akik hittek a hosszan tart6 stagnalas lehetosegeben _, akkor a monetaris politika az egyebkent kivanatosnal lassubb iitemii monetaris novekedes betartasaval elosegitheti ennek kordaban tartasat. Ha a tulkoltekez6 szovetsegi koltsegvetes pelda nelkiili deficittel fenyeget - mint peldaul jelenleg-, akkora monetaris politika kepes ellenorzese alatt tartani az inflaci6t, megint csak az egyebkent kivanatosnal lassubb iitemii monetaris novekedes altai. ~z a politika atmenetileg az egyebkent ervenyesiilonel magasabb attagos kamatlabat eredmenyez, amely lehetove teszi, hogy a kormany a deficit finanszirozasahoz sziikseges osszeget kolcsonvegye, s igy megakadalyozza az inflaci6 gyorsulasat. Mindezeken tul hosszabb tavon alacsonyabb arakat es alacsonyabb nominal kamatlabat is teremthet. Ha egy sulyos haborU vegen az orszagnak vegre lehetosege van eroforrasai atallitasara a haditermelesrol a bekes celu terme16sre, akkor ezt a monetaris politika kepes elosegiteni azaltal, hogy az egyebkent kivanatosnal gyorsabb iitemii monetaris novekedest garantal, bar a tapasztalatok azt mutatjak, erre keptelen anelkiil, hogy tUi messzire ne Menne. A vegere hagytam, es - mivel a sulyosabb zavarokra vonatkozik - csak fenntartasokkal fogalmaztam meg ezt a pontot, mert ugy gondolom, hogy a monetaris politika lehetosege az instabilitast eloidezo nem monetaris okok ellensulyozasaban sokkal korlatozottabbak, mint aitattalaban hiszik. Egyszeriien nem tudunk eleget ahhoz, hogy elofordulasuk idejen felismerjiik az enyhebb zavarokat, hogy barmilyen pontossaggal megj6soljuk mi lesz a hatasuk es/vagy, hogy meghatarozzuk, milyen monetaris politika kivanatos az ellensUiyozasukra. Nem tudunk eleget ahhoz, hogy a kitmott celokat a monetaris es koltsegvetesi politika "keveresl aranyanak" finom, vagy akar meglehetosen durva megvaltoztatasavaI erjiik el. A legjobb es aj6 megoldas kozott - kiilonosen ezen a teriileten - feltehetoleg nagy kiilonbseg van. A tapasztaIat azt sugallja, hogy explicit m6don csak akkor hasznaljuk a monetaris politikat mas _ nem monetaris termeszetii - zavarok ellensUiyozasara, amikor mar "nyilvanva16 es azonnali a veszely".

236

GAZDASAGPOLlTlKAI K6vETKEZMENYEK

A MONETARIS POLmKA SZEZEPE

HOGYAN IRA.NYITSUK A MONETA.RIS POLITIKA.T?

megj6solni egy bizonyos gazdasagpolitikai akci6 hatasat az arszinvonalra, es - ami legalabb ilyen fontos - azt sem, hogy mikor kovetkezik be ez a hatas. A monetaris politika maga is a gazdasagi zavarok forrasava valhat, ha direkt m6doJl akarja szabaIyozni az arszinvonalat, a teves nekilendtilesek es visszafogasok miatt. Elkepzelheto azonban, hogy a monetaris jelensegekkel kapcsolatos ismereteink fejlodesevel, ez a helyzet is megvaItozik. Tudasunk jelen1egi szintjen azonban ugy tiinik, hogy celunkhoz egy nem hosszU keriilout vezetel a legbiztonsagosabban. Ennek megfeleloen ugy velem, a monetaris politika szamara a monetaris aggregatumok a legjobb iranymutat6k vagy kriteriumok, es :.;.. velemenyem szerint - teljesen mindegy, hogy eppen melyik brutt6 penzmennyisegi mutat6t valasztjak. A monetaris politikaval szembeni masodik kovetelmeny, hogy a monetaris hat6sagok keriiljek el a nagyobb kilengeseket. A mUItban a monetaris hat6sa~ gok esetenkent helytelen iranyba mozdultak el, peldaul az aItaIam mar tobbszor kiemelt nagy vaIsag idejen. Ennel gyakrabban indultak el a helyes iranyba, de sokszor mar csak keson, es tul messzire mentek. Az aItaIanos gyakorlat ez volt: "tUI keson - tUI sokat". Igy 1966-ban a Federal Reserve teljesen helyesen vaIasztotta a kevesbe expanzi6s iranyt, bar mindezt mar egy evvel korabban Kellett volna megtennie. De amikor megis vaItott, akkor mar tul messzire ment, s ezzel a haborU utani korszak monetaris novekedeseben a legelesebb tOrest okozta. U gyancsak helyes volt a FED reszerol, hogy miutan tUI messzire ment, 1966 vegen hatat forditott ennek a politikanak. De megint csak tUllott a celon, es nemcsak visszaaIlitotta a korabbi idoszak tUlzottnak tekintheto monetaris novekedesi iitemet, hanem meg tul is szarnyaIta azt. 13s ez az epiz6d nem szamit kivetelnek. Hasonl6 tOrtent 1919-ben es 1920-ban, 1937-ben es 1938-ban, 1953-ban es 1954-ben, 1959-ben es 1960-ban. Nyilvanval6nak tiinik miMI ered a monetaris politika hajland6saga erre a tulzott reagalasra: abbOl, hogy keptelen figyelembe venni az intezkedesei es az azokat koveto gazdasagi hatasok kozotti kesleltetest. Hajlamos arra, hogy donteseit a mai koriilmenyek alapjan hatarozza meg - am gazdasagi hatasuk csak hat, kilenc vagy tizenot h6nappal kesobb bontakozik ki. EbMI kovetkezoen a monetaris hat6sagok ugy erzik, kenytelenek rataposni hoI a fekre, hoI a gaua es konnyen meglehet - mint az gyakran elofordult -, hogy tul erosen teszik ezt./ Ai en receptem szerint a monetaris hat6sagok ugy keriilhetik el ezeket a kilengeseket, hogy nyilvanosan olyan gazdasagpolitikat fogadnak el, amely valamely meghatarozott monetaris aggregatum aHand6 iitemii novekedeset tiizi ki celul. A novekedesi iitem pontos nagysaga vagy, hogy ponto san melyik penzm~nnyisegi mutat6t valasztjak kevesbe fontos, mint az, hogy egy elore meghatarozott es nyilvanossagra hozott nove~edesi iitemet fogadnak el. A magam reszerol en egy olyan novekedesi iitemet valasztanek, amely durvan biztositana

Hogyan kell iranyitani a monetaris politikat, hogy a lehetosegekhez kepest maximaIisan elosegitse celjaink megval6sitasat? Ez persze nem a megfelelo aIkalom egy reszletes "Monetaris stabilitasi program" eloadasara, hogy konyvem cimet idezzem, melyben ezt igyekeztem megtenni [3]. Csak ket olyan, a monetaris politikara vonatkoz6 kovetelmenyre szontkozom, amelyek szinte kozvetlentil. kovetkeznek az eddig elmondottakbOl. Az elso Kovetelmeny; a monetaris hat6sagok olyan mennyisegeket vaIasszanak iranymutat6nak, amelyeket kepesek szabaIyozni, es ne olyanokat, amelyeket keptelenek. Ha pedig - es a hat6sagok gyakran ezt teszik -, olyan iranymutat6kat valasztanak a politikajuk kriteriumaul, mint a kamatlab vagy a munkanelktiliseg aktualis nagysaga, akkor ugy jarnak, mint az iirhaj6, amely rossz csillagot vaIaszt fixpontnak. Ilyenkor, fUggetlentil att61, mennyire erzekeny es kifinomult a vezerlo apparatus, az iirhaj6 tevutra megy, akarcsak a monetaris hat6sagok. A ktilonbozo, aItaluk szabalyozhat6 mennyisegek koztil az arfolyamok a kiilonbOzo, indexekkel definiaIt aggregaIt arszmvonaI, valamint valamelyik monetaris aggregatum - peldaul a keszpenzaIlomany plusz latra sz616 betetek korrigaIt nagysaga, vagy az elobbi plusz a kereskedelmi bankoknaI tartott hataridos betetek, vagy valami mas, meg tagabban ertelmezett penzmennyiseg - tiinnek a legalkaImasabb iranymutat6nak. Az Egyestilt A.Ilamok szamara az arfolyam tulajdonkeppen nem tul szerencses iranymutat6. Elkepzelheto, hogy megerne, hogy az egesz gazdasag egy kicsiny reszehez, a ktilkereskedelemhez alkalmazkodjon, ha ez garanciat jelentene a monetaris felelotlenseggel szemben, mint ahogy igy volt ez a val6di aranysztenderd idejen. De aligha erne meg pusztan azert, hogy alkalmazkodjunk a vilag mas jegybankjai aItaI kovetett monetaris politikak atlagahoz. SOkkaI elonyosebb, ha engedjiik, hogy a piac a lebego arfolyamokon kereszttil a vilagpiac felteteleihez igazitsa eroforrasaink kiilkereskedelemre forditott 5%-at, a monetaris politikat pedig fenntartjuk a fennmarad6 95% hatekony kiaknazasara. . A harom felsorolt mutat6 koziil teljesen nyilvanval6an az arszinvonaI a legfontosabb. Egyeb feltetelek vaItozatlansaga eseten ketsegtelentil ez lenne a legjobb valasztas - mint azt korabban mar szamos kivaI6 kozgazdasz javasolta. Csakhogy az egyeb feltetelek nem valtozatlanok. Ketsegtelen ugyan a gazdasagpolitikai akci6k es az arszinvonal kozotti kapcsolat lete, am sokkaI attetelesebb, mint peldaul a gazdasagpolitikai dontesek es barmelyik monetaris aggregatum kozotti osszefUgges. Azonkiviil a gazdasagpolitika hatasa sokkaI lassabban mutatkozik meg az arszinvonaI, mint a monetaris aggregatumok eseteben, es mind az idobeli kesleltetes, mind a hatas nagysaga nagymertekben fUgg a fennaIl6 koriilmenyektol. Kovetkezeskeppen egyaItalan nem tudjuk ponto san

237

238


a vegtermekek arszinvonahinak hozzavetoleges stabilitasat. Becslesem szerint a keszpenzallomany es a kereskedelmi bankoknal tartott betetek osszeget va. lasztva mutat6u1 ez evi 3-5%-os novekedesi iitemet jelentene, a keszpenz3.llomany es a latra sz6l6 betetek osszeget valasztva pedig ennel valamivel alacsonyabbat. 8 Meg mindig jobb azonban valamifajta stabilan tartott iitemet valasztani, ami mersekelt, de egyenletes inflaci6t vagy deflaci6t eredmenyez, mint hogy megint szenvedni kelljen a mindnyajunk altal atelt nagymervii es kiszamithatatlan zavarokt61. A nyilvanosan bejelentett alland6 iitemu monetaris novekedes elfogadasan tul az is javulast okozna, ha a monetaris hat6sagok onmegtart6ztat6 m6don keriilnek a kilengeseket. Tenykerdes, hogy a viszonylag stabil monetaris novekedes korszakai mind az Egyesiilt A1lamokban, mind pedig mas orszagokban egyben a gazdasagi tevekenyseg relativ stabilitasanak a korszakai is voltak. A monetaris novekedesben bekovetkezo kilengesek idejen ugyanezt tapasztalhattuk a gazdasagi tevekenysegben is. A monetans hat6sagok nagymertekben kepesek hozzajarulni a gazdasagi stabilitashoz, ha ok maguk is stabil politikat valasztanak, es ahhoz tartjak is magukat. Ha a valasztott monetaris politika a penzmennyiseg stabil es mersekelt novekedesenek a politikaja, ez nagymertekben hozzajaruIhat ahhoz, hogy az inflaci6t es a deflaci6t egyarant elkeriilhessiik. Noha ezenkiviil mas erok is hatnak a gazdasagra valtozast es alkalmazkodast kovetelve, megzavarva a monetaris folyamatok menetet, a kiegyensulyozott monetaris novekedes kedvezo Iegkort teremt gazdasagi novekedesiink tenyleges hajt6eroinek: a vallalkozasnak, a talalekonysagnak, az invenci6nak, a gazdasagossagnak es a kemeny munkanak - a hatekonyabb kibontakoztatasahoz. Tudasunk mai szintjen ez a legtobb, amit a monetaris politikat6l elvarhatunk. Ez azonban - ami nem is keyes - csak rajtunk mUlik.

8 Egy rna meg publikalatlan cikkemben: "The Optimum Quantity of Money" arra a kovetkeztetesre jutok, hogy a tagabb definfci6 eseten egy meg alacsonyabb iitemii, mondjuk kb. 2 %-os novekedes meg el5nyosebb lenne, azzal, hogy megsziintetne, illetve csokkentene a realegyenleg novelesenek egyeni es tarsadalmi koltsegei kozotti kfilOnbseget.

A MONETArus POLITlKA SZEREPE

239

HIVATKOZASOK [1] El~is H. S. (~rk.): A survey of Contemporary Economics. Philadelphia, 1948 . [2] Friedman, Milton: The Monetary Theory and Policy of Henry Simons. Journal Law and Econ., Oct., 1967. 10--13. old. [3] Friedman, Milton: A Program for Monetary Stability. New York, 1959. [4] Goldenweiser, E; A.: Postwar Problems and Policies. Fed. Res. Bull., 1945. februar 13. 112-121. old. [51 Homan, P. T.-Mach/up, Fritz (szerk.): Financing American Prosperity. New York 1945. • [6]f- erner, A. P.-Graham, F. D. (szerk.): Planning and Paying for Full Employment • Princeton, 1946. [7] Mills, J. S.: Principles of Political Economy. Bk. III. Ashley (szerk.) New York 1929. ' , •

8. A monetaris politika szerepe *,1,2

Recommend Documents