54. évfolyam · 2006. május · Ára 70 dinár
Köszöntjük a megújult Mézeskalácsot! A zentai Hófehérke óvoda Százszorszép épületéből (József Attila u.) jelentkezünk. A Mézeskalács kedvenc folyóiratunk, hosszú évek óta járatjuk és minden új csoportot, generációt megismertetünk vele. Használjuk, forgatjuk az óvodai élet mindennapjaiban. Gyakorlat, hogy a „régi” számot csak akkor adjuk haza, amikor az „új” megérkezik. Sokrétűen használjuk, csak néhány példát emelnék ki: • először is átlapozzuk, forgatjuk – tanuljuk a lapozást • az adott korosztálynak való feladatokat megoldjuk • a meséket olvassuk, verset is tanulunk időnként • egyes mesefeldolgozás után a felső és alsó fehér csíkot díszítősorral, sormintával díszítjük, ill. bővítjük az illusztrációt az üres helyen (betűk mellett) • megfigyelőképesség-fejlesztő játékot játszunk: az óvónő szóbeli utasítására, körülírására minél gyorsabban meg kell keresni az illusztrációt • képolvasást, sorolvasást (haladási irány) gyakorolunk, pl. erre alkalmas volt a januári Mézeskalács 19. oldala. Kedvencünk a természet témájú oldal, hiszen óvodánk kiemelt tevékenysége a környezetvédelem, természetjárás: rendszeresen kertészkedünk, CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad) 82+79(02.053.2) MÉZESKALÁCS : óvodások és kisiskolások lapja / fő- és felelős szerkesztő Lennert Géza. – 1. ÉVF., 1. SZ. (1955)–.– Novi Sad : Amicus – Jó Pajtás Kft., 1955–.– Ilustr. : 21 cm Havonta. ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
rendezzük az udvart, gereblyézünk, terméseket gyűjtünk – ezekkel kézimunkázunk, próbálkozunk a komposztálással. Mindig megkeressük és megtaláljuk az éppen aktuális korosztálynak megfelelő mesét, verset, feladatot. Más kiadványokkal szemben előnynek tartjuk, hogy a foglalkoztató, fejlesztő és ismeretterjesztő oldalak mellett helyt ad az irodalmi tartalomnak is. Az óvónők és a gyerekek
Köszöntő Kedves Anyukák és Nagymamák! Önöket köszönti anyák napjára a sok-sok szívecske a hátsó borítón. Kedves Gyerekek! Végre itt a május, hancúrozhattok és játszhattok már kedvetekre a szabadban. Ebben a számban sok szó esik a fákról; nem véletlenül. A fákat tisztelni és szeretni lehet, vigyázni kell rájuk, hiszen árnyékot, gyümölcsöt és tiszta levegőt adnak nekünk cserébe. Ültessetek ti is fát! Csilla
A Mézeskalács megjelenését támogatta:
Szülőföld Alap A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Vajdaság AT oktatásügyi, valamint kisebbségi titkársága
Fedőlap és illusztrációk (6–7., 14–15., 24., 28. oldal): Csikós Viktória; (29. oldal): Müller Kati MÉZESKALÁCS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító és kiadó: Amicus – Jó Pajtás Kft., Újvidék, Szerbia és Montenegró n n Igazgató, valamint fő- és felelős szerkesztő Lennert Géza, szerkesztő Tripolszki Csilla, grafikai szerkesztő Buzás Mihály n
n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a szerkesztőség n Tördelés: Amicus – Jó Pajtás Kft. n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre (belföldre): 700 dinár n Előfizetés külföldre (Európa országaiba): 1875 dinár vagy 32 euró n n Előfizetés egy évre (Európán kívüli országokba): 3250 dinár vagy 50 US $ n
2
Május Éhes a sok cserebogár, az étvágyuk hatalmas, levélborda-salátától növekszik a potroh, has.
Ki a legtöbbet befalta, s nagyra nőtt a pocakja, a cserebogárcsillagos érdemrendet az kapja. Ida Bohatta Fordította Csillag Éva
3
Hogyan vártalak? Azt kérdezted tőlem, hogyan vártalak?
Minta fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget – mindenkinél jobban téged így szerettelek.
Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget – ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret – pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek.
Beney Zsuzsa
Nap támadt az égen kékellő magasban, fény suhog az ágon, tavasz van, tavasz van.
Ti is, mint tavasszal bimbóikat a fák, úgy ringattok minket kedves édesanyák.
A kisfiú, aki szeretett és nagy lett
4
Egy fényes kis madár torkát megnyitotta. Halljátok, így dalol a kis madár torka:
Kicsiny bimbóikat pólyálgatják a fák, ringatják, dajkálják, mint jó édesanyák.
Én és az anyukám Ábrahám Dávid, 1. osztály, Kizúr István iskola, Szabadka
Van egy világszép kisfiú, meg egy anya. És mindig együtt mennek a boltba. Kenyeret és tojást vesznek. Egyszer, amikor hazatértek, meglátták, hogy a tojás mind össze van törve. Ezért visszamentek a boltba, de most mindent a helyére tettek, s csak azt dobálták be a szatyorba, ami nem volt törékeny. A „műanyagot”. Csupa jó emberrel találkoztak az úton. (Milyenek a jó emberek?) (Ja, nem tudod? Akik köszönnek egymásnak.) És aztán eljött a nagy öröm ideje. S meglátszott a fiún. S odaugrott az „anyájához”. Végül megfőzték a tojást. A fiú sokat evett és szeretett, ezért nagy lett. Akkora, mint az Andor.
Anyák napján
A mi életünket munkálja szívetek, mint az égen a Nap a szép kikeletet.
(Melyik Andor?) (A Lidi néni fia. Mert az egy igazán nagyfiú.) S hatalmas lett az öröm, amikor meglátta az apu és az anyu, hogy nagy lett a fiuk. Este együtt aludtak. Egészen reggelig. (Te hol vagy a mesében?) (Nem veszed észre, hogy én vagyok a fiú?) Zámbó Illés, 5 éves óvodás, Bácskertes
Anyukám és én Bohata Ádám, 2. osztály, Magyarkanizsa
Köszöntjük a tavaszt, mit tőletek kaptunk, ne haragudjatok, hogyha rosszalkodtunk. Kedves édesanyák, ígérjük, hogy nyárra tiszta ötöst hozunk a bizonyítványba. Tanulunk, mert tudjuk: ki mint vet, úgy arat – munkálja a tavasz a jövendő nyarat. Egy csokor színes szó, mint egy csokor virág: fogadjátok tőlünk, kedves édesanyák! Jankovich Ferenc Anyukám és én – Remete Lolita, 2. osztály, Magyarkanizsa
5
Mackó Tulajdonképpen nem is a mi kutyánk volt. Inkább a házé, ahova költöztünk. Megjött apám levele a pesti kollégiumba: „Elköltöztünk, ezután már ne Sárszentlőrincen keress bennünket, két állomással korábban szállj le a vonatról, és Tüskésre gyere haza.” Elmagyarázta a levélben pontosan, hogy melyik házban keressem őket; nem volt nehéz, négy-öt házból állt az egész puszta. És itt következett Mackó: „Kérlek, hogy legközelebb ne bejelentés nélkül gyere, mert a házzal együtt egy kuvasszal is gazdagodtunk, akkora, mint egy borjú, és igen vad természetű. Írj, kimegyek eléd az állomásra.” Persze nem írtam. Az az igazság, hogy megfeledkeztem a kutyáról. Az állomásról boldogan ballagtam az országúton. Nagyon szerettem az elhagyatott vidék éjszakai neszeit, a felhők között bujkáló holdat, a kukoricatáblák sejtelmes zizegését, a kövek roppanását a talpam alatt és a nagy tágasságot, amit a város kőrengetegében sohasem érez az ember. És akkor villámcsapásként eszembe jutott: a kutya! Na, most mi lesz? Megtaláltam a házat, bent állt egy drótkerítéssel övezett nagy kert mélyén, ablakai sötétek. Tétovázva álltam a rozzant léckapu előtt, s aztán azt gondoltam, lesz, ami lesz. Benyitottam. A kapu nyikordulására egy fehérlő árny magasodott föl a ház mellett. Mi az, hogy borjú, mintegy elefánt, gondoltam ijedten, és rissz-rossz bőröndömet magam elé kaptam, mint egy pajzsot. Legalább ugatna ez a dög! De nem
6
ugatott, rakéta-sebességgel megindult felém, még kiáltani sem volt időm, már ott volt, megszagolt, és vadul ugrálni kezdett. Ahogy felocsúdottam az ijedtségből, rájöttem, hogy örül. Nekem! Akit az életben sohasem látott. Akinek szüleit, testvéreit is mindössze egy hónapja ismeri. Boldogan zörögtem az ablakon. Nagypapa álmosan kinézett, és rögtön azt kérdezte: „A kutya?” Oldalt mutattam, láthatta, hogy ott áll Mackó, és csóválja a farkát. „Megismert?” „Úgy látszik” – mondtam, de azóta is sokat gondolkoztam rajta, honnan érezte meg, hogy új gazdája családjához tartozom. Ha ugyan gazdájának érezte apámat. Hiszen előbb lakott ott, mint mi. Gondolhatta azt is, hogy ő a gazda, és mi vagyunk a befogadottak. Ezért nem ment el a régi gazdájával. Azt mondják, hogy vannak állatok, amelyek nem elsősorban a gazdájukhoz, hanem a házhoz ragaszkodnak. Ilyen a macska, és a kutyák közül a kuvasz. Lázár Ervin
7
Tudod-e?
Barkács
Mindenféle kutyadolgok Miért mondják, hogy kutya idő van? Falun és kisebb városokban a kutyák mindig a szabad ég alatt tartózkodnak, nem pedig bent a lakásban. Még a legnagyobb télben is, akármilyen hideg van, fergeteg van, vagy vihar dühöng – a kutyának kint a helye. A kutya megszokta, bármilyen kegyetlen is az idő, elviseli. Ezért mondják a rossz időre sokszor, hogy kutyának való idő, vagy röviden – kutya idő van.
Kutyahajtogató
Miért ugat a kutya? Mert az ugatás a kutya „beszéde”. Minden állatnak van egy jellegzetes hangja. Erről ismerik meg egymást akkor is, ha nem látják egymást. Ugat a kutya, hogy észrevetesse magát: a gazdájával, a másik kutyával, az idegennel, ha mérges, ha figyelmeztetni akar. Csahol, ha dühös, de tehetetlen: rohan egy kocsi után, de nem tudja elérni; valaki bejön az udvarra, ő meg van kötve, és nem éri el. Nyüszít, ha fél, vagy fáj valamije. Vonít, ha ismeretlen és ezért félelmetes jelenséggel van dolga: ha telihold van, ha fúj a szél. Vakkant, ha jól érzi magát, és ennek tanújelét akarja adni, például, ha a gazdája simogatja. Morog, ha támadásra készül.
Mit jelent az a közmondás, hogy kutyából nem lesz szalonna? Hiába hízik meg a kutya, attól még nem csinálnak belőle szalonnát, mert nem azért tartják. A rossz természetű emberek sem tudnak kibújni a bőrükből, alapvetően nem változnak meg.
Amelyik kutya ugat, nem harap
Kovács Júlia, Majsai Úti óvoda, Szabadka
8
Ismerünk embereket, akik örökké nagy hangon beszélnek. Róluk azt hihetnénk, hogy haragszanak, mérgesek. Néha talán még félünk is tőlük. Pedig a nagyszájú, mindig hangoskodó emberek általában nem szoktak veszélyesek lenni.
Ha nincs otthon igazi kutyusod, hajtogass magadnak egyet-kettőt papírból. A nyilak segítenek. A testet és a fejet összeragaszthatod. A kész kutyusokat ki is színezheted, sőt nevet is adhatsz nekik.
9
Csodakutya
Testünk
Mit csinál az orrunk? 1
Varga Borbála, 1. osztály, Petar Kočić iskola, Temerin
Ha hiszitek, ha nem is, volt egy kutyám, nekem is, piros volt az orra, lapulevél nagy füle lelógott a porba.
3 2
Csodálkoztok? Elhiszem. Nem láthatta senki sem. Fénykép sincsen róla. Én is csak egyszer láttam, úgy álmodtam róla.
4
Csoóri Sándor
Csuda egy kutya volt: holdsugáron lovagolt, s csillagfejű csikókat terelt udvaromba.
Klinec Nikoletta, 1. osztály, Petar Kočić iskola, Temerin
10
Ez a kép azt ábrázolja, hogyan tisztítja meg és melegíti fel az orr (a rajzon egy elefántormányt láthattok) a belélegzett levegőt. A levegő tele van baktériumokkal és apró porszemcsékkel. Kis bogaraknak ábrázoltuk ezeket, hogy láthassátok, hogyan esnek csapdába. A szagos tárgyakból különleges gázok illannak el. Ezeket csillagokkal ábrázoltuk, hogy szemléltessük, mi történik velük.
1. A szagos gáz ragadós érzékelő testekbe ütközik. Ezek a szaglóideghez küldik az üzenetet. Az ideg értesíti az agyat. 2. Az orr belsejében szőrszálak segédkeznek a levegő tisztításában. A porszemcsék és a baktériumok fennakadnak rajtuk. 3. Az orr bélésében húzódó apró véredények fűtőtestként felmelegítik a levegőt mielőtt az a tüdőbe ér. 4. Az orr ragadós bélése felfogja a baktériumokat és a szennyeződést. Amikor kifújjátok az orrotokat, az orrlyukak kitisztulnak.
11
Népszokások
Játék
Május – Pünkösd hava Pünkösd – húsvét után a hetedik vasárnap A katolikusok régen galambot bocsátottak szabadon a templomban. A pünkösdi király vagy királyné választás Európa-szerte elterjedt szokás volt. Az ünnep jelképe a zöld ág és a rózsa. A legjellegzetesebb pünkösdi népszokások: * pünkösdi királyné járás * pünkösdi királyság – versenyjátékkal, lóversennyel, bothúzással választottak pünkösdi királyt * pünkösdölés – énekes-táncos adománygyűjtő jellegű népszokás.
Időjóslás * Pongrác napi eső, Zöldül már a mező. * Napkeleti szelek mind szárítanak, napnyugatiak nedvesítenek, a déli szél meleg esőt hoz.
* Ha a hajnal felleges, napközben eső várható. * A márciusi por és májusi eső aranyat ér.
Május havas ága Májuskirálynőt és Májuskirályt választunk, akik beállnak a kör közepére. (Viselhetnek papírkoronát, kezükben tarthatnak egy barka- vagy aranyeső ágat.)
Napról napra a természetben * Erdőben, mezőn, réteken nagyon sokféle virág nyílik. Jó lehetőséget kínálnak a színek, formák és a nagyság összehasonlítására. * Május 6. – a bab, a lencse vetőnapja. * Pásztortáskával lehet muzsikálni úgy, hogy zöld termését meghúzva, de nem leszakítva, rázogatva csörgő hangot ad. * Gyógynövényeket lehet begyűjteni: kamilla, akácvirág, csalánlevél. * Cserebogárrajzás – mivel a cserebogár kártevő bogár, a kora reggeli órákban, amikor még dermedten csüngnek a fákon, könnyű lerázni, és összegyűjteni őket. * Május 10. – a fák és a madarak napja. * Május 25. – a méhek rajzásának napja.
Mikor a kórus énekel, a Májuskirály és a Májuskirálynő egy-egy gyereket választ magának, és a többiek énekére és tapsolására táncra kerekedik velük. A két partner lesz az új Májuskirály és Májuskirálynő. Pergel Kata péterrévei óvodás rajza
Találós kérdések Első tavaszi szivárvány Csonka Zalán péterrévei óvodás rajza
12
• Vasbika vasmezőn vasszekeret húz. Mi az? • Csontrágástól éles foga, házat őriz: ez a … • Melyik hajat lehet megenni, de nem lehet megfésülni?
13
Doktor Doktor Kopács az erdő legöregebb lakója volt. Hajlott hátára zöldessárga köpönyeget borított, a fejére kárminvörös sapkát illesztett. Erős, hegyes csőrét gondosan ápolta, hiszen a legfontosabb munkaeszköze volt. Sok-sok nemzedék óta gondozta családja az erdő fáit. Némelyik fa olyan öreg volt, hogy még a doktor ükapjára is jól emlékezett. Neki és családjának köszönhették, hogy hajlott koruk ellenére is egészségesek maradtak, és sűrű lombkoronájuk sok madárnak nyújtott biztos védelmet és barátságos otthon. Vastag, öreg gyökereik alatt egerek, sünök, rókák találtak biztos menedéket, télire pedig meleg otthont. Szerették és becsülték is a fák az öreg harkályt. Nagy volt az öröm, amikor valamelyiküket meglátogatta. Nehéz és fáradságos volt a doktor munkája. Kora hajnaltól napestig gyógyított. Kúszott a fák törzsén és az ágaikon. Minden betegséget felkutatott. Megkopogtatta a fát, és ahol gyanús zörejeket hallott, már neki is kezdett a kéreg feszegetésének. Így a repedésekben meghúzódó rovarok és bábok nem menekülhettek meg a doktor elől. Ebben az erdőben született egy kis gesztenyefa. Fiatal volt és tapasztalatlan. Azonban ő úgy gondolta, hogy már éppen eleget tud a nagyvilágról, és nincs szüksége senki tanácsára. Ezért történhetett meg az, hogy amikor a doktor felkereste a fácskát, az szörnyű haragra gerjedt. – Mit képzelsz magadról?! – kiabált a harkályra. – Hogy merészelsz zavarni? – Elnézésedet kérném, ha megzavartam nyugalmadat – válaszolta a doktor. – Azonban úgy hallom, hogy a törzsed belsejében betegség lappang. Szeretnélek meggyógyítani!
14
Kopács A kis gesztenyefa toporzékolt mérgében. Az ágaival össze-vissza csapkodott maga körül, és közben elfúló hangon kiabált: – Még hogy betegség! Hát már vak is vagy, nemcsak öreg? Nem látod, hogy milyen fiatal és üdve vagyok? Ugyan, hogy lennék beteg? Menj innen, vagy az ágaimmal verlek le! Ezután nagy dérrel-dúrral elfordult a többiektől. A doktor még néhányszor megpróbálta megvizsgálni a kis fát, de olyan hatalmas pofonokat kapott a gesztenye ágaitól, hogy még a piros sapkája is lerepült a fejéről. Így hát nem volt más választása, minthogy békén hagyta a fát. Nem háborgatta többé. Pár hét múlva, amint éppen arra járt, látja ám, hogy a kis gesztenyefának sárgulnak és fonnyadnak a levelei. Bizony az történt, hogy a hernyók ellepték a leveleit és jókedvűen lakmároztak az ágakon. Doktor Kopács elfeledve minden addigi bántalmazást, azonnal nekilátott a gyógyító munkának. Napokig csak a kis gesztenyével törődött, mert a betegség nagyon elharapódzott a kis fában. Nem veszekedett, nem csúfolódott már a fácska. Némán tűrte, hogy a harkály hangos kopácsolással sürgött-forgott az ágain és a törzsén. Halkan sóhajtozott, és még akkor sem emelte fel a szavát, amikor a doktor a közelben lakó cinegecsalád segítségét is kérte a hernyók pusztításához. Végre siker koronázta fáradságos munkájukat, és teljesen meggyógyult a kis fa. De micsoda árat fizetett mindezért! Szép lombkoronája tépett, szaggatott lett, a törzsén a kérget végig felfeszegette a doktor. Évekbe telik majd, mire mindezt kiheveri és visszanyeri üde szépségét. Azonban egyvalamit nagyon jól megtanult! Bölcs dolog a tapasztaltabbak, idősebbek tanácsait megfogadni.
15
Folytasd a megkezdett sormintát! Brúnó kutyus már nagyon éhes. Érzi is a csont illatát, csak az oda vezető utat nem találja. Segítesz neki?
16
17
Anyu és én Döme Dolóresz óvodás, Ürményháza
Édesanyám és én Miković Szuzanna óvodás, Zenta
Anyukám és én Farkas Fanni, 2., osztály Magyarkanizsa
KISKÉPTÁR
Húsvéti hímes tojások Vajda Sztella óvodás, Szabadka
Anyukám és én Antóci Dorottya, 3. osztály, Martonos
18
Anyu és én – Szabados Zsóka, 2. osztály, Magyarkanizsa
Húsvéti tojások – Bodor Endre, 1. osztály, Lukácsfalva
Hímes tojás – Halász Dóra óvodás, Szabadka
Örülök a színes tojásoknak Kiss Zoltán óvodás, Péterréve
19
Barkács
Varrott kutyus A kutyus testének felső és alsó részéből kettőt-kettőt szabunk ki. A nyíllal jelölt résztől a hátát a szaggatott vonalig összevarrjuk, majd kifordítjuk. A fejtetőt beleillesztjük a megjelölt helyre és odavarrjuk. A test alsó részeit is a helyükre illesztjük, majd a szaggatott vonalig bevarrjuk. A has részen fennmaradó nyíláson kitömjük a testet, majd ott is összevarrjuk. A füleket összevarrjuk, kifordítjuk és a fejhez erősítjük. Szemeket és orrot varrunk a kutyusnak. A négyzetek arányos nagyításával kívánt nagyságú kutyust varrhatunk.
Megtalálod-e a hét eltérést a két kutyusos kép között?
20
21
Ismerkedés a fákkal A tölgyfa
A gesztenyefa
Termésének, a makknak felső részét kis kupak borítja.
Termése, a gesztenye tüskés burokban növekszik.
22
A legtöbb fa könnyen felismerhető levelének formájáról vagy terméséről. Figyeld meg jól a rajzokat!
23
Cifra palota
Az üvegházhatás Mi az üvegház?
Cifra, cifra ez a fa, gesztenyefa-palota. Zöld levélből összerakva, fényes éggel megtapasztva háta, orma, oldala. Szüntelen a susogás itt, szüntelen a surrogás, leng a padló, leng a kémény, zöld selyemből ez a ház, ablak, ajtó, alagút,
Az üvegházakban tartják azokat a növényeket, amelyeknek sok melegre van szükségük.
Hogyan működik? A nap rásüt az üvegfalakra, és rajtuk keresztül felmelegíti a helyiséget, a tető és a falak pedig megakadályozzák, hogy a meleg eltávozzék.
A mi üvegházunk
csigalépcső, csodakút, s minden zugban gyertya, száz, füstös, fényes, óriás. Gesztenyefa-palotában csupa fény és csupa árny van, csupa kuckó, csupa tér, mert itt mindig fúj a szél. Zárva van, tárva van, aki itt él: szárnya van.
A Földet láthatatlan gázok (például széndioxid) takarója veszi körül, amelyek úgy viselkednek, mint az üvegház falai. A nap besüt, a gáztakaró pedig csapdába ejti, és a talajhoz közel tartja a meleget. Részben szükségünk is van erre – hiszen nem élhetünk meleg nélkül.
És mi történhet? Ha a Föld hőmérséklete csak néhány fokkal is felemelkedne, az nagymértékben megváltoztatná az időjárást szerte a földgolyón. A meleg vidékek túl forróvá válnának az élet számára, a hideg területek felmelegednének. Ahol az élelmiszerek többségét termesztik, olyan meleg lenne, hogy ott semmi sem teremne többé. Minden gyerek segíthet az üvegházhatás megállításában, ha kevesebb energiát használ, ha védi a fákat, vagy újabbakat ület, ha részt vesz az újrafelhasználásban, hiszen így a gyárak kevesebb árut fognak termelni.
Mi is történik? Gazdag Erzsi
Rajzold le te is, milyennek képzeled a gesztenyefa-palotát. Az őszi Mézesben bemutatjuk a legkülönlegesebbeket!
24
Környezetvédelem
A gyárak, az elektromos erőművek és a gépkocsik rengeteg gázt termelnek! Ezek a gázok egyre több és több, a napból származó hőt zárnak be ide. Ezt hívják üvegházhatásnak vagy általános felmelegedésnek.
25
Környezetünk
a menetrendtábla
Vasútállomás Sokan utaznak vonaton, ezen a kényelmes és gyors közlekedési eszközön. a mozdony és a vasúti kocsik
a peron
a csomagkuli
Utazás közben olvashatunk, kártyázhatunk, játszhatunk.
26
Az étkezőkocsiban hideg és meleg ételeket szolgálnak fel.
Vonaton utazni nem nehéz! Megvesszük a jegyet, azután megnézzük a menetrendtáblán a kiírást: melyik vágányról és hánykor indul a vonatunk. Ha sikerült elhelyezkednünk, már csak az indulást lessük.
Éjszaka egymás fölé helyezett keskeny ágyakban, kusettekben alszunk.
Az ember utazhat vonaton úgy is, hogy az autóját is magával viszi.
27
Vonat-mese Kobak egészen kicsi fiú volt, még nem utazott vonattal. Igaz, hogy minden reggel mondogatta: – Én már nagy fiú vagyok, elérem a lekvárt – de elárulom nektek, nem érte el, Mama kellett, hogy felemelje, s úgy vették le a lekvárt ketten a polcról. Úgy is fogták meg ketten, nehogy eltörjön a lekváros üveg. Mindenesetre, amikor Mama megkente a kenyeret, Kobak megint kijelentette: – Én már nagy fiú vagyok, mind megeszem – és meg is ette. No de azért mégsem volt olyan nagy fiú. Így aztán, amikor Mama megmondta neki, hogy vonattal fognak utazni, nem tudta elképzelni, hogy milyen is lesz az utazás. Mama elővett egy bőröndöt, abba becsomagolták az ingecskéit, nadrágocskáit, de Mama nem akarta becsomagolni se a párnát, se a szőnyeget. Pedig Kobak nagyon szerette volna. Végül is becsukták a bőröndöt, és ekkor Kobak hirtelen elszomorodott. – Hol a vonat? Miért nem jön? – kiabált, és nézett ki az ablakon, hátha jön az utcán
valahol. De nem jött, és Mama kacagott. Kobak az ajtót is kinyitotta, hogy be tudjon jönni a vonat a szobába, ha megérkezik. De Mama becsukta az ajtót, és öltöztetni kezdte Kobakot. Autón mentek ki az állomásra Mamával, és egyáltalán nem olyan volt a vonat, mint a kis játékvonatok, amik a szobában is tudnak járni. No de hát ez már így szokott lenni. A vonatban aztán Kobak rengeteg vonatot rajzolt. A vonatok jobban hasonlítottak autóhoz, mint vonathoz, mert Kobak szerint a vonat olyan, mint az autó, csak sok kereke és sok ablaka van. Ha ti jobban megfigyeltétek a vonatot – és gondolom, hogy igen, hiszen ti már valóban nagyok vagytok –, akkor rajzoljátok le, és küldjétek el Kobaknak. Nagyon fog örülni. Mert ő még csak autót tud rajzolni meg olyan vonatot, ami olyan, mint az autó, csak sok kereke és sok ablaka van. Hiszen Kobak még egészen kicsi fiú. Hervay Gizella
Gyufásdoboz-vonat
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy gyufaskatulya. Ott lapult szegény a konyhaszekrény fiókjában, a kutya sem törődött vele. A hosszú fiókéjszakában kilométeres álmokat álmodott. Így teltek a napok, egyik a másik után. Egyszer valaki megszánta, és gombostűket tett bele. Majd miután azok is rendre elfogytak belőle, a háziasszony kidobta az elárvult gyufásdobozt. Így talált rá egy szőke copfos kislány. Megtetszett neki, haza is vitte sok-sok üres gyufásdoboz társaságába.
A kislány vonatot készített belőlük a kisöccse születésnapjára. Szépen bevonta őket fényes papírral: az egyiket ezüstös csillagossal, a másikat piros babossal, a harmadikat apróvirágossal… A mi dobozkánk nagyon elégedett volt, ő került közvetlenül a mozdony mögé, és gyönyörű királykék selyempapírba öltöztette a lányka. Többé nem is gondolt a konyhaszekrény fiókjára, még álmában sem. Cseh Katalin
Készíts te is gyufásdobozokból vonatot!
28
29
Mesepályázat A szomorúfűzfa A történetet a múlt nyáron mesélte egy harkály. Élt egy boldog és gyönyörű, álmodozó fűzfa, aki a Tisza-part közepén állt. Nappal a madarak daloltak lombjában, este a csillagok bújócskáztak az ágak között. Nem messze tőle emelkedett egy úrias formájú ház. E ház udvarában élt a hófehér derekú, szépséges cseresznyefalány. Mégis e házat és környékét minden madár és vad elkerülte. – Hogy miért? – tűnődött a harkály. Ma már megint emlékeznek rá az állatok, de a vén medve vallomása szerint abban a kastélyban a kevély és saját fényére büszke Hold lakott, aki szerelmes volt a hófehér derekú, szépséges cseresznyefalányba. Minden éjjel vakító fényben fürdette, s a környéken élőknek nem jött álom a szemére. Történt egy nap, hogy az álmodozó fűzfa szeme megakadt a fehér derekú, szépséges cseresznyefalányon. Kezdetben csak a Napot küldte a lányhoz, hogy előcsalja rügyeit, később a méheket, hogy megporozzák ágait. Egy hónap múlva hófehér virágpalástot öltött a cseresznyefa. A
madarak mind gyakrabban daloltak szerelmesen ágain, s nemsokára piros termések ingtak a hófehér derekú, szépséges cseresznyefán. A Hold kezdetben nemigen vette észre a változást, a hófehér szirmokat saját varázsának képzelte. Egy nap azonban korábban kelt. A Nap még nem trét nyugovóra, zümmögéssel és csiviteléssel volt teli a környék. Hirtelen gyerekhadat pillantott meg a hófehér derekú, szépséges cseresznyefalány alatt. Rögtön észrevette a vidáman himbálódzó piros cseresznyéket. Égtelen haragra gerjedt. Bántotta a cseresznyefa hűtlensége. Az éjjel oly hidegen sütött rá, hogy mind lehullott a termése. De nem hagyta ennyiben a dolgot. Az álmodozó fűzfának úgy megcsonkította karjait, hogy a földre lógtak ágai. Másnap az állatok értetlenül nézték a fűzfát. A fűzfa soha többé nem láthatta a hófehér derekú, szépséges cseresznyefalányt. Ha végigsétálsz a Tisza-parton, csupa szomorúfűzfát látsz. Ami pedig a cseresznyefalányt illeti, megértette, hogy a gyümölcsfák dolga kivirágozni, termést hozni és táplálni a gyerekeket. Kapusi Lenóra, 2.6 osztály Szervó Mihály iskola, Muzslya
Ültess fát!
A megásott gödörbe ketten ültessétek a fácskát. Az egyiktek tartja, a másiktok a földet lapátolja.
Amikor félig megtelt a vödör, egy-két vödör vizet öntsetek bele, hogy a belapátolt föld bemosódjon a gyökerek közé.
A vizes földre töltsetek száraz földet, és az egészet jól tapossátok le.
A fa életfeltételei
Végül a fácska körül alakítsatok ki tányért (körben legyen magasabb a pereme), amely a locsolóvizet megtartja.
Mire van szüksége a fának? Honnan kapja? Írd le! víz
A csodafa Egyszer volt, hol nem volt, a tengeren is túl egy kerek erdőben egy csodafa, amely teljesítette a kívánságokat. Ezt az emberek meghallották, és odarohantak a fához, de a fa a rossz emberek kívánságát nem teljesítette. Ezt a hírt Jánoska is meghallotta, és elhatározta, hogy elmegy szerencsét próbálni. Meg is találta a fát. A fa széttárt ágakkal várta Jánost. Kérdi a csodafa tőle: – Mi a te kívánságod? – Az én kívánságom először is, hogy a Földön békesség legyen, majd ha lehet a beteg apámat gyógyítsd meg, és hogy megtaláljam álmaim asszonyát.
30
fény
meleg Zámbó Illés bácskertesi óvodás rajza
– Mivel jóságos vagy, ezért teljesíteni fogom a kívánságod – mondja a fa. Mire hazaért édesapja is meggyógyult, és útközben találkozott egy szép lánnyal, akibe rögtön beleszeretett.
Meg is tartották a nagy lakodalmat, és vígan éltek, amíg meg nem haltak. Kirsner Nikoletta, 4. c osztály Csáki Lajos iskola, Topolya
tápanyag
31
Ilyen is van
A fűzfa születésnapja a Freinet-óvodában Május végén ünnepli az óvoda a fűzfájuk születésnapját. A születésnapot készülődés előzi meg, éppúgy, mint a gyerekek születésnapját. Az ünnepi készülődés évek óta meghatározott forgatókönyv szerint zajlik: – Először is nagytakarítást végeznek a fa alatt, lemetszik a száraz ágakat, összegereblyézik a szemetet és a száraz leveleket, söprögetnek, locsolnak. – Ezután színes papírból madarakat hajtogatnak, madarat festenek, pillangókat készítenek. Ezekkel díszítik a jeles napon a fűzfa ágait.
– Befőttből gyümölcssalátát készítenek, vagy pudingot főznek. Az ünnepen saját készítésű sípokkal, diócsattogtatóval, csörgettyűkkel kivonulnak. Körbeállják a fát, énekelnek, zenélnek tiszteletére. A kedvenc daluk címe: Kele, kele fűzfa. Felaggatják a színes madárkákat és pillangókat az ágakra. A fa alatt az óvónő elmeséli Zelk Zoltán A tölgyfa születésnapja című meséjét. Végül lakomát csapnak a fa tiszteletére. Megeszik az elkészített finom csemegéket.
Kovács Leila, 1. osztály, Petar Kočić iskola, Temerin
Kovács Imola óvodás, Nagybecskerek
32
Egészítsd ki úgy a rajzot, hogy egy szép gomba legyen rajta. Színezd ki, és rajzolj a kalap alá hangyát, csigát, hernyót és békát, hogyha esne az eső, ne ázzanak meg.
33
A Föld napja alkalmából készültek a rajzok a zentai Százszorszép óvodában
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások meséi, rajzai érkeztek a Mézeskalács címére:
Rajzolták: Mancfeld Egon Sándor Ákos Gubik Viktor Bilicki Roland Molnár G. Ákos
Rajzolták: Kelemen Orsolya Serfőző Ferenc Urbán Szebasztián Perc Karolina
Rajzolták: Szórád Réka Bicók Kíra Pósa Enikő Szabó L. Nikolett Szilágyi Loretta
Péterréve (óvónő Mihalecz Éva): Balassa Éva, Pergel Kata, Péter Gyöngyi, Urbán Boglárka, Jovanović Božidar, Virág Bálint, Solymosi Kornél, Balassa Szilvia, Mészáros Kszénia, Kapornai József, Kiss Zoltán, Mihalecz Dóra, Százi Anetta, Mihalecz Erika, Szabó B. Anett; Kishegyes: Eper Norbert és Dávid, Vajda Emese és Boglárka; Magyarkanizsa, 2. e osztály (tanítónő Bajusz Rózsa): Bata Márton, Zsámboki Ákos, Remete Lolita, Varga Szilárdka, Szabados Zsóka, Bohata Ádám, Nagy Péter, Rekecki Nikoletta, Borsos Bettina, Berec Flórián, Bajusz Valentina, Vass Ádám, Farkas Fanni; Poletarac óvoda (óvónő Juhász Piroska): Faragó Erik, Barkóczi Enikő, Orosz Evelin, Rózsa Viola; Sóti Tóbiás; Nagybecskerek: Petrović Viktória; Sonja Marianković iskola, 1. osztály: Tumó Eleonóra, Kovács Ervin, Bodó Tímea, Stajer Leontina; Bácskertes: Zámbó Illés; Magyarcsernye (óvónő Nagy Anna): Nagy Zita, Tóth Ákos, Kis Zsanett; Szabadka, Majsai Úti óvoda (óvónő Gyurcsik Katalin): Kovács Júlia, Halász Dóra, Vajda Sztella, Balász Flóra; Kizúr István iskola, 1. osztály: Ábrahám Dávid; Topolya, Csáki Lajos iskola, 4. c osztály (tanítónő Kálmán Judit): Kovács Erik, Fürsztner Zoltán, Borsódi Viktória, Slingár Réka, Uglár Szamanta, Kiss Krisztina, Lukács Petra, Kirsner Nikoletta; 4. e osztály: Szűcs Budai Gabriella, Prokecz Lídia, Csóka Nikoletta, Majlát Edit; Nikola Tesla iskola, 2. c osztály: Fekecs Imelda, Vince Richárd, Torda Ákos, Nyeső Natália, Brindza
Vízi János Vízi János, gyere ki a vízből! Gyere, ültettem neked karalábét. Anyák napjára Molnár Krisztián Róbert, 2. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Gyere ki, te Vízi János, te szereted a karalábét. Vízi János, gyere, kérlek! Hát ne felejtsd el, hogy te szereted a karalábét. Gyere ki, te Vízi János, gyere ki, te Vízi János! Tomasich Zsóka, 2. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta (Vízi János = hal)
34
Arnold, Kókai Noémi, Kókai Attila; Bambi óvoda: Rácz Szabó Anett; Zenta, Emlékiskola, 1. b osztály: Olasz Anita, Hódi Rihárd; Százszorszép óvoda (óvónő Szorcsik Lívia): Szabó Ledenyi Nikolett, Serfőző Ferenc, Miković Szuzanna, Pálfi Noémi, Urbán Szebasztián, Megagya Sári, Szilágyi Loretta, Bicók Kíra, Mancfeld Egon, Sándor Ákos, Gubik Viktor, Bilicki Roland, Molnár G. Ákos, Szórád Réka, Pósa Enikő, Kelemen Orsolya, Perc Karolina; Törökfalu: Miklós Zsófia; Oroszlámos: Kovács Valentin; Martonos: Antóci Dorottya; Muzslya, 2. osztály (tanítónő Fárbás Repp Edit): Kapusi Lenóra, Varga Róbert, Szarvák Zoltán, Fazekas Edvin, Labanc Bettina, Fehér Arnold; 3. osztály (tanítónő Kovács Lídia): Palatinus Dávid, Hallai Norbert, Rúzsa Róbert, Restás Dávid, Báló Inesz; Horgos: Bata János; Lukácsfalva, 1. osztály (tanítónő Milankov Judit): Bodor Endre, Kovács Anikó; Ürményháza: Döme Dolóresz; Újvidék, Petőfi Sándor iskola, 2. osztály (tanítónő Faragó Izabella): Javorán Anna, Molnár Krisztián, Bálizs Ágnes, Keszég Inesz, Molnár Krisztián Róbert, Hajnal Regina; Padé, 2. osztály (tanítónő Nenadov Tünde): Bozóki Emese, Bata Árpád, Almási Mónika, Melánk Orsolya, Pintér Noémi, Kiss Olivera, Apró Krisztián, Csuzdi Lilla; Bácsfeketehegy, 2. osztály (tanítónő Sárándi Gyöngyi): Fehér Martina, Víg Szilvia, Tóth Tóbiás, Pusztai Hilda, Tóth Erzsébet; Ada: Holló Viktor. Továbbra is várjuk rajzaitokat, meséiteket a pályázatokra.
Én mondtam „Én most már nagykorú lettem, mert tudom, hogy vigyázni kell a forrótól. Amikor megégettem magam a kávéfőző dzsezvával, még kiskorú voltam. Örülsz?” Zámbó Illés, 5 éves óvodás, Bácskertes
35
2
1
3
Szívecskék anyák napjára
6
5 4 7
8
1. Szekeres Renáta, 2, osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka 2. Sári Norbert, 2. osztály, Muzslya 3. R. Szécsényi Lilla, 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka 4. Novák Sztella, 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka 5. Rekecki Nikoletta, 2. osztály, Magyarkanizsa 6. Kelemen Zoltán, 2. osztály, Lukácsfalva 7. Lackó Inesz, Nagybecskerek 8. Nikolić Roland, 2. osztály, Lukácsfalva 9. Apró Krisztián, 2. osztály, Padé
9
