54. évfolyam · 2006. február · Ára 70 dinár
Köszöntő
Az idei tél nem nagyon ajándékozott meg bennünket hóval, de azért így is sok móka és játék vár ránk. Farsang van. Saját készítésű álarcokkal űzzük el a hideg telet. Játszhatunk medvetáncoltatót, és gyufavarázslatokkal
kápráztathatjuk el barátainkat. Megnézhetjük hogyan is él a mormota. És igazi hógolyó helyett kókuszos sütit készíthetünk. Jó böngészést a februári Mézeskalácsban! Csilla
Az oldalakon jelek segítik a tájékozódást mese, vers
játék
környezet
feladatok
néphagyomány, hagyományápolás
állatvilág
barkácsolás
Ilyen is van
CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad) 82+79(02.053.2) MÉZESKALÁCS : óvodások és kisiskolások lapja / fő- és felelős szerkesztő Lennert Géza. – 1. ÉVF., 1. SZ. (1955)–.– Novi Sad : Amicus – Jó Pajtás Kft., 1955–.– Ilustr. : 21 cm Havonta. ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
¯
ének
sütés-főzés
A Mézeskalács megjelenését támogatta:
Vajdaság AT oktatásügyi, valamint kisebbségi titkársága
A Mézeskalács februári számát Csernik Attila illusztrálta. MÉZESKALÁCS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító és kiadó: Amicus – Jó Pajtás Kft., Újvidék, Szerbia és Montenegró n n Igazgató, valamint fő- és felelős szerkesztő Lennert Géza, szerkesztő Tripolszki Csilla, grafikai szerkesztő Buzás Mihály n
n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a szerkesztőség n Tördelés: Amicus – Jó Pajtás Kft. n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre (belföldre): 700 dinár n Előfizetés külföldre (Európa országaiba): 1875 dinár vagy 32 euró n n Előfizetés egy évre (Európán kívüli országokba): 3250 dinár vagy 50 US $ n
2
Február
Szülőföld Alap A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Jött egy levél, Vörös Begy írt:
Szerencsére sose fázom,
Szeretettel gondolunk rád,
„Édes kedves Törpikém!
tollkabátom jó meleg,
Csip és Pip is itt csipeg,
A távolból üdvözöllek,
azt kívánom, legyen mindig
nem felejtünk, hazavágyunk:
én jól vagyok, s te miként?
bőven magod s kenyered!
Vörös Begy s a többiek.” Ida Bohatta Fordította Csillag Éva
3
Népszokások
Február – Böjtelő hava
Farsangi dal
Február 2.
Gyertyaszentelő napja Ezen a napon a templomokban gyertyát szentel a pap. A hívők otthonról több gyertyát is visznek megszenteltetni. A gyertya Krisztust, a világosságot jelképezi. Ha gyertyaszentelőkor kisüt a nap, a medve kijön a barlangjából. S ha meglátja az árnyékát, visszabújik, mert még hideg lesz.
Február 24.
Mátyás napja Jégtörő Mátyás napja, mivel a hiedelem szerint Mátyás megolvasztja a jeget. Ezen a napon vetik a mákot és a borsót.
Farsang A farsang a tréfálkozás ideje. A farsangi szokások első eleme a felvonulás. A szereplők beöltözve, gyalogosan vagy járműveken vonulnak fel. A farsangot hatalmas színjátéknak tekinthetjük. Az emberek szívesen öltöznek papnak, ördögnek, vadembernek, bolondnak, medvének. A farsangi szokások különös színességgel hirdetik a tél és a tavasz jelképes küzdelmét. Csúcspontja farsangvasárnap, farsanghétfő és a húshagyó kedd. A jelmezbál lehetőséget kínál a kreativitásnak és a bohóckodásnak is. Készíthetünk maszkokat kartonból vagy papírmaséból, és gyárthatunk bolondos sapkákat is (lásd a 31. oldalt). Szőke Anna: Elszaladt a kemence c. könyve alapján
4
2. A, a, a, a farsangi diákok, a farsangi diákok piros nadrágban járnak. A, a, a a farsangi diákok.
4. Gé, gé, gé, öregasszony gégéje, öregasszony gégéje, sör, pálinkát bevenne. Gé, gé, gé öregasszony gégéje.
3. Ből, ből, ből, három nagy keszkenőből mind asszonyok, mind lányok elül bögyöt csinálnak. Ből, ből, ből, három nagy keszkenőből.
5. Ku, ku, ku, a kakas kukorékol. Szeretem a taréját, jó metéltbe a nyakát. Ku, ku, ku, a kakas kukorékol.
5
Alszik a diófa
Csonthéjas gyümölcseit erőszakos szelekbe hullatta, és mély álomba merült a diófa, terebélyén zúzmara zizeg.
Alszik a diófa, ágain puha pelyhek pólyázzák a hintakötél horzsolta sebeket.
Csillagocska Egy kis vízcsepp úszkált a hatalmas tengerben. – Gyere! – hívta a Nap. – Miért? – kérdezte a cseppecske. – Mert utazni fogsz! A Nap az égbe emelte a cseppecskét, és útjára bocsájtotta. Számtalan testvérével suhant a nagy kékségen át, egy fehér felhőcsónakban. Hideg volt odafenn, a cseppecskék fáztak. Mit tehettek: összebújtak, szundikáltak, álmodtak egy keveset. Ezalatt a felhőcsónak elúszott hetedhét ország, hetedhét tó, hetedhét völgy felett, és megérkezett a hetedhét hegyek közé, egy szürke felhőállomásra. – Figyelem! Végállomás! Mindenki szálljon ki! – fütyülte Fritz, a felhőcsónak szélpilótája. Az utasok felébredtek. – Most vajon hova kerülök? – találgatta a cseppecske. – Talán egy vastag faágra? Vagy egy virág kelyhébe? Egy patakba? Egy mezőre? Egy fűszálra? Torony hegyébe? Háztetőre? Valaki orrára? Egy vizesdézsába? Az utca kövére? Vagy talán újra a tengerbe, mindannyiunk otthonába? Milyen szépek lettek a testvéreim! És én? Én is! Fehér vagyok és olyan, akár egy csillag! – Örült és ámuldozott. Finoman, szép finoman
megfordult, felemelkedett és keringeni kezdett a levegőben. Sokáig, nagyon sokáig szeretett volna így lengedezni, táncolni. Csakhogy közeledett, egyre jobban közeledett egy zöld erdő, meg egy piros háztetős falucska, amelynek közepén vidáman, tarkán nyüzsgött a karácsonyi vásár. – Kedvemre való ez a hely, itt megpihenek! – gondolta. És a cseppecske, amint éppen csillag volt, leszállt Anette copára. Ott csillogott, mint valami ékszer. – Idenézzetek! – kiáltotta Sabine. Akkor Kai, meg Martina, Peer és mind a többi gyerek a közelben, ugrándozni és ujjongani kezdett: Esik a hó! Esik a hó! Esik a hó! Anne Geelhaar Kun Magda fordítása
Cs. Simon István
– Sorolj fel csonthéjas gyümölcsöket! Miért nevezzük ezeket a gyümölcsöket csonthéjasoknak? Mivel törjük meg őket? – A lap szélét díszítsd ki hópelyhekkel!
6
7
Süssünk-főzzünk!
Medvetáncoltató
Hógolyók
(Dramatikus feldolgozás)
BEVÁSÁROLUNK KÓKUSZ KEKSZ
MARGARIN
MAZSOLA
PORCUKOR
KEKSZET DARÁLUNK
Az udvar egyik végéből közeledik a már játszó gyermekhez a gazda, a négykézláb ugrándozó medvéjével, akit láncon vezet és megpaskolja a botjával. Őket kíséri a csoport zajkeltő eszközeivel, a játékba hívó, medve táncoltatásra utaló mondókákat ismételgetve. Csoport: Körbe, körbe, ki játszik, csak egy medve hiányzik. Dirmeg, dörmög a medve, mert nincs neki jó kedve. Szegény medvét megfogták, táncolni tanították. De kedvetlen a táncra, zireg-zörög a lánca.
ÖSSZEGYÚRJUK A CUKORRAL, MARGARINNAL, MAZSOLÁVAL
GOLYÓT KÓKUSZRESZELÉKBE FORGATJUK FORMÁZUNK OLYAN, MINT A HÓGOLYÓ
Jó étvágyat! 8
Gazda: Jó napot kívánok! Megengedik-e, hogy bemutassam a medvémet? Gyermek 1.: No, ha már itt vagytok, lássuk, mit tudtok! Gyermek 2.: No, lássuk, mit tud ez a medve! Gyermek 3.: Eltöröm a derekát, ha szemtelenkedik! Gazda: No, tánci, Jancsi tánci! Mindenki nagyon kíváncsi. No, Jancsi ne hozzál szégyenbe, mutass valamit! Medve: Brum, brum, brum. (A medve ugrabugrál.) Csoport: (ingerli-piszkálja) Csörgesd meg az aranyláncot, járjon neked könnyű táncot. Lics-locs kicsi-bocs. Hopa cuka Máriska, rövid lába, nagy fara. Egyedül – egyedül amíg párja nem kerül.
Medve: (a medve esetlen mozdulatokkal táncol) Ez a lábam ez, ez, ez jobban járjon, mint emez! Vigyázz lábam, jól vigyázz, mert a másik meggyaláz! Tánci, tánci galambáci, itthon van a Gyuri bácsi. Ha nincs itthon Gyuri bácsi, táncoljon hát galambáci! (Elszabadul, a gyermekek közé megy.) Gazda: Jaj, jaj megvadult a medvém! Jankó, Jankó ne vadulj meg! Fogják meg! (Gazda a tarisznyáját megnyitja, várja az adományt.) Ne haragudjatok, hogy szegény Jankó megvadult. Nem is csoda, hiszen annyi szép lányt látott itt. Szegénynek orvosságra való kell, meg ennivaló kell. Egy kis szalonnát, egy kis kolbászt adjanak! Köszönöm…
9
Moha és Páfrány
Hogyan nyitották ki a forrást Kora tavasszal, amikor az utolsó fagyok még a sűrű bokrok között bujkáltak, Moha az erdőben járt. Ahogy ment, mendegélt, egy befagyott forráshoz ért. A forrás mellett egy tündér sírdogált. – Miért sírsz, tündérke? – kérdezte Moha. A forrás tündére pici öklével kitörölte szeméből a könnyeket, sarkával megkopogtatta a jeget, és így válaszolt: – Mert nem tudok hazamenni. Elugrottam egy pillanatra valahová, és azalatt a fagy jégkulcsra zárta a forrásomat. – Talán erősebb vagyok nálad – mondta Moha, és körülnézett, hol a legvékonyabb a jég. Ott pedig a sarkával, mint egy kalapáccsal, ütögetni kezdte a jégpáncélt. A jég csengett-bongott, de nem engedett, és a tündér egyre jobban zokogott. – Ne sírj, tündérke, mert a könnyeidtől nedves lesz az ingecskéd, és meghűlsz! – mondta Moha. – Várj itt egy kicsit, én elfutok a házikóba, és idehozom Páfrányt. Páfránynak semmi kedve nem volt kidugni az orrát a házikóból, végül mégis kötélnek állt, felhúzta vastag sarkú cipőjét, és követte Mohát. – Na, itt is van – állt Moha a tündér elé. – Láthatod, milyen erős, és a cipője sarka meg van vasalva. Ő Bizonyára boldogul a jéggel.
10
– Dobbants egy nagyot, Páfrány, és nyisd ki a forrásomat! – kérte a tündér. Páfrány dobbantott egyet. – Nagyobbat! – mondta a tündér. Páfrány nagyobbat dobbantott. – Még nagyobbat kell dobbantanod! – mondta a tündér.
– Már nem tudok nagyobbat, mert letörik a sarkam – mondta Páfrány. – Letörik a sarka – ismételte Moha, és a forrás tündére olyan keserves sírásra fakadt, hogy egész testében remegett. Moha vigasztalta: – Ne sírj, tündérke, mindjárt hozok még valamit.
Moha elszaladt a házikóba, és deszkával a vállán jött vissza, maga előtt meg egy fahasábot görgetett. Egészen a befagyott forráshoz cipelte a deszkát, és görgette a fát. – Azt hittem, rendes szerszámot hozol, te pedig csak két fadarabot vonszoltál ide – mondta szomorúan a tündér. – Ez még nem minden! – nyugtatta Moha. Elment a tisztásra, és onnan egy nagy követ gurított egészen a forrás peremére. Aztán a fahasábot legurította a jégre, keresztbe tette rajta a deszkát, és ujjával Páfrányra mutatott: – Állj az egyik végére! – parancsolta. Páfrány ráállt a fahasábbal alátámasztott deszka végére. Ekkor Moha nagyot kiáltott: – Hórukk! És a forrás pereméről rágördítette a követ a deszka másik végére. – Jaj! – kiáltott fel a tündér. A deszka a magasba röpítette Páfrányt. Még a fenyőfánál is magasabbra. Olyan magasra, ahová már a madár sem tud felröpülni. Csupán valamivel alacsonyabbra a csillagoknál. Azután zuhant lefelé. Egyenesen le a befagyott forrásra. Nagy reccsenés hallatszott, Páfrány a cipője sarkával rést ütött a jégen. A tündér pedig villámgyorsan besurrant a megnyílt jégkapun át a forrásba. Václav Čtvrtek
11
A csorba bögre Az óvodában, ahova Anna járt, minden gyereknek szép, piros pöttyös bögréje volt. Vigyáztak is a gyerekek a bögrékre, óvatosan terített a napos, és uzsonna után is vigyázva szedte össze a pöttyös bögréket, nehogy valamelyik eltörjön. Egyszer, amikor Julika volt a napos, kiejtette az egyik bögrét a kezéből. A bögre nem törött el, csak a széle és a füle csorbult ki. Persze senki sem szeretett a csorba bögréből inni. A gyerekek igyekezték elkerülni, hogy azt a bögrét kapják. Ági még sírt is, amikor egyszer éppen hozzá került.
Dúdoló
Itt az éj
– Csak törne már el! – kívánták a többiek is. Egy napon, amikor Jutka terített – csodák csodájára! – minden gyerek szép bögrét kapott. Csodálkoztak is valamenynyien: vajon hova lett a kopott, kicsorbult szélű bögre? Könnyen kitalálhatjátok ti is, hogy Jutka magának osztotta, és így jutott a többieknek csupa hibátlan. Csendben, szó nélkül itták a gyerekek a kakaójukat. Az óvó néni mosolygott, és megsimogatta Jutka fejét. – Jól csináltad – mondta halkan. Attól kezdve a napos mindig a régi, csorba bögréből ivott. Az lett a „naposbögre”.
Álmodban messze járj
Indián dal
Irokéz altató
L. Tocskova
Altató
Eszkimó népdal
Ezt a dalt összefogódzva, jobbra-balra lassan dülöngélve éneklik.
12
13
A házikó
– Miénk ez a kicsi ház, ketten lakunk most itt, hogyha tetszik, élhetsz itt, mert elférünk hárman is! Beköltözött a béka, mert ott akart lakni, nyugodtan megtehette, a többi megengedte. Egérke surrant oda: – De szép ez a házacska! Hogyha én itt lakhatnék, télen biztos nem fáznék! – Miénk ez a kicsi ház, hárman lakunk most itt, hogyha tetszik, élhetsz itt, mert elférünk négyen is. Beköltözött az egér, mert ott akart lakni, nyugodtan megtehette, a többi megengedte. Arra futott nyuszika: – De szép ez a házacska! Hogyha én itt lakhatnék, télen biztos nem fáznék!
Erdő szélén házikó, nem lakik ott senki, beköltözni volna jó, hogyha nem bánt senki. Jött egy kis légy, meglátta: – De szép ez a házacska! Hogyha én itt lakhatnék, télen biztos nem fáznék! Kié e ház, ki házikója, ki a házikó lakója? Kié e ház, ki házikója, ki a házikó lakója? Akárhogy is kiabál, nem válaszol senki, néma a ház, elhagyott, be lehet költözni. Beköltözött a kis légy, mert ott akart lakni, nyugodtan megtehette, mert nem volt ott senki. Arra szökdelt a bolha: – De szép ez a házacska! Hogyha én itt lakhatnék, télen biztos nem fáznék! Kié e ház, ki házikója, ki a házikó lakója? Kié e ház, ki házikója, ki a házikó lakója? – Enyém ez a kicsi ház, csak én lakom most itt, hogyha tetszik, élhetsz itt, mert elférünk ketten is. Beköltözött a bolha, mert ott akart lakni, nyugodtan megtehette, a kis légy megengedte. Arra ugrált a béka: – De szép ez a házacska! Hogyha én itt lakhatnék, télen biztos nem fáznék!
14
– Miénk ez a kicsi ház, négyen lakunk most itt, hogyha tetszik, élhetsz itt, mert elférünk öten is. Beköltözött a nyuszi, mert ott akart lakni, nyugodtan megtehette, a többi megengedte. Odacammog macika: – De szép ez a házacska! Hogyha én itt lakhatnék, télen biztos nem fáznék! – Miénk ez a kicsi ház, öten lakunk most itt, hogyha tetszik, élhetsz itt, mert elférünk hatan is. Próbálta a macika, de túl nagy volt a buksija, keskeny volt az ajtócska, összedőlt a házacska. Ledőlt a ház, a házikócska, nincs már többé, csak a maradéka, épül a ház, új házikócska, építi gyorsan a sok lakója. – Miénk lesz az új kis ház, jó nagyra építjük, hogy majd sokan beleférjünk, és vígan élhessünk. Áll már a ház, új házikócska, boldogan nézi a sok lakója, jöhet már a tél, mindenki befér, bánat minket már sose ér! Orosz népmese nyomán írta Kovács Barbara
15
Napról napra a természetben
Labirintus
Készülődik a tavasz, élednek lassan a rügyek. Ilyenkor megfigyelhető a fákon élősködő növény, a fehér fagyöngy. A fagyöngy akác-, nyár-, hársfán vagy elhanyagolt gyümölcsfán található. Ha a föld fagya felenged, a kert földjéből ki lehet ásni tulipán- és jácinthagymát és cserépbe ültetni. A növények a szobában néhány hét alatt virágot hoznak. A téli hónapokban a falusi házaknál morzsolták a kukoricát. Ha lehetőségünk van rá, mi is morzsolgathatunk a gyerekekkel. A csutkából kutat, házat, várat, babákat készíthetünk.
Vadon a hazája, van meleg bundája, lomhán jár és forog, rossz kedvében gyakran morog. Mi az?
Ha kinyílok, az emberek tudják, itt a kikelet. Mi vagyok?
Merre induljon a bocs, hogy a szamócához jusson?
Találós kérdések
Télen szalad sebesen, nyáron pihen csendesen. Mi az?
16
17
Ez vagyok én Bagi Dominika 6 éves óvodás, Zenta
KISKÉPTÁR
Apukám és én – Sterbik Elizabeth óvodás, Péterréve
18
Hóember – Szerencse Illés, 1. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
Bohóc Labanc Bettina, 2. osztály, Muzslya
Hóember Jurić Dániel, 1. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka Hóember – Zemkó Kornélia, 1. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
Első festményem – Imre Márk 4 éves óvodás, Szabadka
19
Gyufavarázslat
Barkács
Hópehely
Törj el öt szál gyufát középen úgy, hogy ne váljon szét a két része, egy kis szál tartsa össze. Ezután rakd őket a mellékelt rajz alapján csillag alakba! Az alakzat közepébe (oda, ahol az ábrán az A betű látható), csöppents egy csepp vizet! Csiribú-csiribá – mi lett belőle? (Fontos, hogy a csepp mindenhol megnedvesítse a gyufaszálak töréshelyeit!)
Vágd ki a négyzetet és a kört. Az átlók mentén hajtogasd össze úgy, hogy a rajzos cikk felül kerüljön. A minta szerint faricskáld ki, bontsd szét, és ragaszd az ablakra.
gyufaalakzat közepén a vízbe mártasz, a gyufák széjjelszaladnak. A második tálba, az alakzat közepébe márts kockacukrot! A gyufák mind köré gyűlnek. (A szappan a víz felületén eltolja a gyufaszálakat, a kockacukor viszont magába szívja a vizet, így magafelé „húzza” a gyufaszálakat is.)
Készíthetsz apróbb, nagyobb csipkét, találj ki új mintázatokat.
A gyufák olyanok, mint a rossz gyerekek… …menekülnek a szappan elől, de cukorral mindenhová el lehet őket csalogatni! Próbáld ki te is! Két tálat tölts tele vízzel! Az első tálba, középre fektess le pár szál gyufát úgy, ahogyan a rajzon látod. Ha egy puha kis szappant a
20
21
22
Alszik, mint a mormota – mondjuk a mélyen alvóra. Ilyen kényelmes lakásban nem is csoda, ha a mormota áthortyogja a telet.
5 VÉSZKIJÁRAT
Idegen mormota közeledik: mi a teendő? A mormoták általában elkergetik az idegen, ismeretlen szagú mormotákat. De ha ellenség van a közelben, az idegent beengedik lakóüregükbe, míg a veszély el nem múlik.
4 ILLEMHELY
Mire jó a puszi? A mormotakölykök orrukat anyjuk vagy más felnőtt családtagjuk orrához dörgölik. Így mindannyian felismerik egymást a szagukról.
3 ÉLELEMRAKTÁR
Ki ad vészjelzést? A mormoták mindig „készültségben” vannak. A csoportból hol egyik, hol másik emelkedik hátsó lábaira, úgy kémleli a vidéket. Ha az őr veszélyt észlel, hangos füttyel riasztja társait, és mindannyian bemenekülnek föld alatti lakóüregükbe.
2 HÁLÓSZOBA
Min alszik télen? Szeptember végén az egész nyáron át tartó evéstől szép kövérre hízott mormota száraz fűvel béleli ki lakóüregét. A bejárati folyosót földdel tömi be. A telet a puha fűmatracon alussza át. Ilyenkor semmit sem eszik, főleg nem a „matracot”!
1 FŐBEJÁRAT
A mormota hegyes fogú, erős karmú, kis testű rágcsáló emlős. Bundája barna. 4–10 fős családokban a hegyvidékeken él. Föld alatti lakását valóságos folyosórendszer veszi körül.
Írd a kuckókba, folyosókba a megfelelő számot!
A mormota
A mormota lakása
Állatvilág
23
(Részletek) Amikor az elmúlt őszön a korai fagy az első hópelyheket a hegyekbe kergette, mormota-apó a barlangjáratok legmélyére hajtotta kölykeit. Most a szülők szénával és földdel dugaszolták el a bejáratot, hogy semmiféle hideg légáramlat ne tudjon többé bejutni, és ők is nyugovóra tértek. Egész télen nem ébrednek fel, nem esznek, nem mozognak. Bömbölhet odakünn a leghevesebb téli vihar is, a mély barlangkamrában semmit nem vesznek észre az ott alvók. A legnagyobb lavinák zúdulhatnak fejük felett a mélybe, ők zavartalanul alszanak tovább. Ha azonban tavasszal a Nap erősebben kezd melegíteni, s virágokkal és zölddel borítja be lentről felfelé a hegyeket, lassacskán a mormoták is megmozdulnak sötét barlangjukban.
24
Földanyácska lazít álmuk kötelékén; a mormoták nyugtalanná válnak, felébrednek, és megesznek egy nyaláb szénát. Mormota-apó álomittasan odaballag a kijárathoz, pofájával kitolja a földből és szénából lévő reteszt. Hamarosan kölykei is követik. Amint megpillantják a havat, azt gondolják, fehér fű, beledugják mancsukat, és nyalogatják: – Fú! hogy csíp ez a jéghideg! Akkor apjuk így szól hozzájuk: – Nézzétek fiaim, ez hó, ezt fújta a mi havasi legelőnkre a tél-állat; de a Nap sugaraival elűzte a szörnyet. Már füvet és virágokat csalogat elő nekünk, most már vidáman hancúrozhattok. Akkor a kölykök a Nap előtt két lábra állnak, és barátságosan kacsintanak rá. Jakob Streit Gángóné Szabó Klára fordítása
Sok színes lufival ünnepeljük a farsangot. Gyere, ünnepelj velünk te is! Az első léggömb alapján rajzold meg a többit is, majd színezd ki őket!
A mormota ébredése
25
Környezetvédelem
Nem kell zacskó! Melyik a legjobb bevásárlószatyor? A) Nejlon B) Textil C) Papír Belegondoltál már, milyen furcsa, hogy mindent, amit vásárolsz, zacskóba tesznek?… Még akkor is, ha csak egy darabot veszel, pl. egy szelet csokoládét… vagy egy csomag chipset? Zacskó a zacskóban – őrület! De így van ez mindennap. És végül kidobjuk a zacskót. Micsoda pazarlás! A zacskók a Föld kincseiből készülnek. A papírzacskó fából, a nejlonzacskó olajból. És mindkettő gyártása környezetszennyezéssel jár. De te segíthetsz: Csak ne fogadd el a zacskót, ha nincs rá szükséged.
Tudod-e? – Ha egy 15 éves fából papírzacskót csinálnál, csak kb. 700 darabra lenne elég. – Ezek mennyi ideig tartanának? Egy nagy élelmi szerboltban kevesebb, mint egy óra alatt elfogynának!
26
– A világon vannak olyan országok, ahol nincs elég erdő, hogy papírzacskókat gyártsanak. Így az emberek máshogy viszik haza, amit vettek: kiskocsiba vagy otthonról hozott textilszatyrokba pakolnak.
Mi a teendő? – Legközelebb, ha valami apróságot vásárolsz, mond meg az eladónak, hogy nem kérsz hozzá zacskót. Udvariasan mondd azt: „Köszönöm, de inkább a fát választom.” – Ha nem figyelsz oda, mikor az eladó zacskóba rakja a holmit (vagy elfelejtesz szólni, hogy nem kéred), nyugodtan add vissza. Mondd azt, hogy: „Bocsánat, de erre nincs szükségem.” Még ha az eladó furcsán néz is majd rád, jó érzés lesz tudni, hogy helyesen cselekedtél. – Vigyél magaddal szatyrot, mikor vásárolni mégy, pl. olyan nejlon- vagy papírzacskót, amit egy korábbi vásárlás alkalmával félretettél. Vagy vihetsz textilszatyrot vagy hátizsákot is. Mikor az eladó megkérdezi, hogy kérsz-e szatyrot, válaszolj így: „Köszönöm, nem kérek. Ugyanis meg kell menteni a Földet.”
Járj utána! Mikor boltba mész, figyeld meg az embereket, amint távoznak. Próbáld megszámolni a szatyraikat. Képzeld el az összes embert a Földön, ahogy mindennap ennyi szatyorral hagyják el a boltokat. Gondolj bele, hány fát vágnak ki és mennyi műanyagot használnak fel mindennap csak a bevásárlószatyrok gyártásához.
27
Mesepályázat Téli kirándulás
H
A
R
A
N
G
Ű
V
I
R
Á
G
Y
SZ
H
H
A
L
T
O
F
A
Á
N
Z
C
U
E
J
Z
S
K
O
R
N
Ó
E
S
Z
Í
V
Y
K
K
Ö
R
T
E
Ő
Kösd össze a pontokat a számozás szerint minden négyzetben. A kialakult tárgy vagy növény nevét húzd ki a betűtáblázatból vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan olvasva. A megmaradt betűket olvasd sorban össze.
28
Micimackó új meséje
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy család. Ennek a nagy családnak a legkisebb gyereke egy kislány, akit úgy hívnak, hogy Viktória. Ez a kislány én vagyok, azaz Viki. Egy napon a rajzfilmben egy kis fókát láttam. Gondoltam egyet, elmegyek, megismerem a fókákat. Előszedtem a szekrényemből a kis játékrepülőt. Csiribú-csiribá, hókuszpókusz vigyen el Fókaországba, parancsoltam meg. Pillanatok alatt oda is értem. A fókák csodálkozva néztek, de hamar megbarátkoztunk. Jó, hogy felvettem a kabátomat, sapkát, sálat, mert itt nagyon hideg volt. Lehetett hóembert építeni, volt hó elég, nem úgy, mint otthon, Nagybecskereken. Jókat játszottunk. A fókaóvodába is elmentünk. A fókák nagyon jól labdáztak, én pedig megtanítottam őket egy énekre, melyet a Kolibri óvodámban tanultam. Hamarosan zengett a fókaóvoda. Gyorsan eltelt az idő, és haza kellett indulnom. Fókabarátaim soká integettek utánam. A repülőm hazarepített. Anyukám már nagyon keresett. Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi, járjon utána.
Micimackó egy szép őszi reggelen a kertjében egy lyukat ásott, és egy kis magocskát ültetett bele. Később krizantémot szedett Malackával. – De szépek a virágaid! – kiáltotta Malacka. – Meghiszem azt – válaszolta Micimackó –, mindennap meglocsolom őket. Gyere, locsoljuk meg most is. Mikor készen lettek, Malacka a helyére vitte a locsolót. Útközben megpillantotta Micimackó magocskájából kikelt fácskát. – Micimackó, ez a fácska tegnap még nem volt itt a kertben. Hogy került ide? Micimackó a gereblyéjére támaszkodva felelte: – Ma van a boszorkányok napja. Petrović Viktória 6 éves óvodás, Nagybecskerek Aki ezen a napon magot ültet, még aznap gyönyörködhet a kikelt növényben. – Micimackó, ez csodálatos! De hogy kerül ide a mag? – A mézes csupromban találtam. Mindjárt gondoltam, hogy varázsereje van, és ezért ültettem el. – Gyere, Malacka, menjünk ki a dombtetőre! Gyönyörködjünk az őszben! A két barát nemsokára a tölgyfa alatt hevert és csodálta a vidéket. A fáradtságtól elnyomta őket az álom. Egy kék kismadár őrizte nyugalmukat. Késő délután jókora sütőtököt hoztak a szántóföldről. Otthon töklámpást készítettek, hogy estére bejárják a Százholdas Pagonyt. Kapusi Lenóra, 2. osztály, Muzslya
29
Ilyen is van
Méhviasz kréta a Waldorf-óvodákban A Waldorf-óvodákban a hét egyik napján a művészeti tevékenység a rajzolás. Méhviasz krétával rajzolnak a gyerekek. A tevékenység témája nem kötött. A rajzolás segíti a gyereket érzései kifejezésében. A méhviasz kréták élénk színű, illatos téglácskák. A gyerekek ismerkednek a színekkel és azok hatásaival. A gyerekeket nem késztetik a nevelők figurális ábrázolásra, mivel nem a produktum az elsődleges, hanem az örömmel végzett tevékenység: az alkotás.
Barkács
Álarcok lufiból Elkészítéséhez szükség lesz: felfújt, gömbölyű lufira, tapétaragasztóra, szivacsra vagy puha szőrű, széles ecsetre, és újságpapírból tépett csíkokra. Kenjük be tapétaragasztóval a lufit, és a vékonyan bekent papírcsíkokat simítsuk rá úgy, hogy közben gyűrődések ne keletkezzenek! Öthat réteget vigyünk fel egymásra! Az orrot papírgalacsinból, az állatjelmezek fülét hajtogatással készíthetjük. Száradás után a lufit eresszük le, és húzzuk ki a papírgömb belsejéből!
Így lehet rajzolni a méhviasz krétával
30 CMY K
31
z s á r g o ba n ű t e B
Volt egyszer egy különös ország. Betűországnak nevezték. Ebben az országban rengeteg betű élt. Sajnos, ezek a betűk egytől egyig mind nagyon csúnyák és betegek voltak. Volt közöttük behorpadt hasú ó betű, görbe lábú l betű, kacskaringós d betű, de ó jaj, talán mégis a nagy A betű volt a legsiralmasabb állapotban. Annyira görbe volt, hogy alá kellett támasztani. Egyes o és u betűk meg állandóan „pityeregtek”, pedig nekik egészen rendes formájuk volt. Tudjátok, miért sírdogáltak? Azért, mert ők valójában ő és ü betűk voltak, csak hiányzott róluk az ékezet. Kis gazdájuk, akitől megszöktek, mindig sietett, mert valljuk be az igazat, kicsit felületes volt. Egyszerűen elfelejtette kirakni a pontokat vagy vesszőket. De hadd mondom el azt is nektek, hogy Betűország valamennyi lakója szökevény betű volt. Az iskolás gyerekek füzetéből
32
szökött meg valamennyi. Mindannyian Betűországba siettek, mert hallottak a híres, nevezetes doktorról, Doktor Betű Balázsról meg betűgyógyászati rendelőjéről. És valóban csodás keze volt ennek a különös orvosnak! A behorpadt hasú o betűket olyan szépen kigömbölyítette, hogy öröm volt rájuk nézni. A nagy A betűk is olyan hetykén álltak saját lábukon a gyógykezelés után, hogy bármely gyerek szívesen látta volna őket vendégül a füzetében. Ne is mondjam, milyen szépek lettek az l és d betűk, csak a gyöngybetűket író pajtások tudnak hozzájuk hasonlókat írni. Igen ám, de meggyűlt a baja a betűk doktorának a meggyógyult és megszépült betűkkel. Küldte volna vissza őket a gyerekek füzetébe, mindegyiket oda, ahonnan megszökött, de a betűk a fülük botját sem mozgatták, már amelyiknek volt füle.
– Dehogy is megyek vissza abba a zsírfoltos füzetbe – ezt kiabálta az egyik. – Talán csak nem fogok visszabújni abba a szamárfüles irkába? – ordibálta a másik. – Az a füzet, amelyikből megszöktem, kész saláta volt. Ilyen szépen és csinosan csak nem bújok vissza egy rongyos füzetbe – így érvelt a harmadik. Egyszóval leszavazták a távozást. Mit tehetett mást a betűk doktora, belenyugodott abba, hogy ott maradnak. Csak hát baj volt az elhelyezésükkel. Mindennap újabb betűsereg érkezett, és kellett a hely. Sejtitek, ugye, hogy az új jövevények is milyen csúnyák voltak. Őket is megsajnálta dr. Betű Balázs. Törte is a fejét, mit csináljon, hova tegye kezeltjeit, míg azután azt is kitalálta. Fogadott egy betűszedő mestert
meg egy könyvkötőt, és megkérte őket, készítsenek könyveket a sok szép kigyógyított betűből. Nem is kérették sokáig magukat a mesterek. A betűszedő fényes fehér lapokra rakta fel a betűket, de nem akárhogyan ám! Szebbnél szebb meséket állított össze belőlük. A könyvkötő mester azután fogta a lapokat és összefűzte őket. Színes fedőlapot is kerített hozzájuk. Lett is azokból olyan sok szép mesekönyv, hogy még a Betűország tőszomszédságában élő bölcs baglyok is csodájára jártak. Ott voltak minden éjszaka. Feltették a pápaszemüket, és egész éjjel olvastak. Nem csoda, hogy azután nappal olyan jól aludtak. Szekeres Piroska
33
Számolj!
Hány hóhányó tapsifüles hancúrozik a képen? Hány nyuszinak védi a torkát sál a hidegtől? Hányan építik a jégkunyhót? És a hóembert? Számold meg, hány hógolyót gyúrtak a nyuszik! Mennyi nyuszin van zöld kesztyű?
34
Ide süss!
MESEPÁLYÁZAT
Kedves gyerekek! Találtatok már ki mesét magatoktól? Meséljétek el szüleiteknek, akik majd papírra vetik, vagy ha már tudtok írni, írjátok le ti magatok. Küldjétek el a Mézeskalács címére. A legszebb meséket elolvashatjátok az újságban. ÉN MONDTAM… Vicces történeteket, érdekes, humoros beszólásaitokat várjuk, hogy azok is megjelenhessenek. RAJZPÁLYÁZAT Várjuk együtt a költöző madarakat! A megjelenő rajzok készítői jutalmat kapnak.
Én mondtam „Amikor még nem születtem meg, a felhők között voltam… vagy az erdőben. Vagy a radiátor mögött, csak nem vettek észre.” – Beszédes János 5 éves óvodás, Zenta
A rajzpályázatra sok szép rajzolt, festett mézeskalács sütemény érkezett, de más témájú munkákat is küldtetek. Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye futott be: Telecska: Lukács Melitta, 2. osztály; Bezdán: Dobos Dominika, 2. osztály; Topolya, Nikola Tesla iskola: Kókai Noémi, 2. KÖNYVAJÁNLÓ Berg Judit: Hiszti mesék (Tudex Kiadó) – A osztály; Zenta, Emlékiskola: Serfőző Ádám, könyv meséi valósághelyzetben születtek, síró- 1. osztály; Oroszlámos: Kovács Valentin, Rorívó, hisztiző kisgyermekei megnyugtatására bika, Ricsike és Dávid; Bácskertes: Zámbó Illés óvodás; Szabadka, Majsai Úti iskola, találta ki őket a szerző. 1. c osztály (tanítónő Kokotović Rita): Kis Gabriella, Kostić Adrianna, Engi Arabella, Vörös Patrícia, Szarapka Szebasztián, Macanko Dávid, Soós Krisztina, Meződi Szilveszter; J. J. Zmaj iskola, 2. osztály: Horváth Blanka; Muzslya, 2. osztály (tanítónő Fárbás Repp Edit): Kapusi Lenóra, Homola Angéla, Visnyei Angéla, Ballai Krisztina, Bogdán Szintia, Fehér Arnold, Margit Márta, Szarvák Leontina; Törökfalu: Berta Laura, 2. osztály; Topolya, Csáki Lajos iskola, a 4. e osztály tanulói; a 4. c osztály tanulói (tanítónő Kálmán Judit). Várjuk további munkáitokat! Küldjétek rajzaitokat, illetve meséiteket a pályázatra!
35
Vajda Emese 5 éves óvodás, Kishegyes Uglár Szamanta, 4. c osztály, Csáki Lajos iskola, Topolya
Mézeskalács sütemények
Borsódi Viktória, 4. c osztály, Csáki Lajos iskola, Topolya
Tóth Tamara, 4. e osztály, Csáki Lajos iskola, Topolya
