4.1. Oktatási stratégiák és megválasztásuk. A” megtanítás stratégiája”. Az oktatás stratégiája Az oktatási folyamata a célhoz vezető út mérföldköveit jelenti, amelyek mentén a tanárok a tanulóival együtt végig kell mennie (haladnia). Fel kell kelteni a tanulók figyelmét, motiválnunk kell, tájékoztatnunk kell őket az elérendő célokról. Fel kell idéznünk az előzetes tudásukat, eléjük kell tárnunk az új ismeretek elsajátításához szükséges tényeket, meg kell szerveznünk azok elemzését, feldolgozását; következtetések levonását; az anyag rendszerezését, a tanultak alkalmazását; a teljesítmények mérését, értékelését. Mindezeket a Didaktika, az oktatási folyamat szerkezeti elemeinek, ill. didaktikai feladatnak nevezi. Az oktatás alapvető szervezeti kerete az osztály, az alapvető szervezeti formája a tanítási óra. A stratégia alatt pedig azt a komplex eljárásrendszert értjük, amely módszereknek, eszközöknek és szervezési módoknak egy adott cél érdekében, a konkrét feltételek figyelembevételével létrehozott egyedi kombinációja. Az oktatási stratégiákat a Didaktika két fő csoportba sorolja1 1. Célközpontú stratégiák: -
Információ tanítása bemutatás segítségével
-
Fogalomtanítás magyarázat és megbeszélés segítségével
-
Készség tanítás direkt oktatás segítségével
-
Szociális és tanulási készségek kooperatív tanulás segítségével
-
Gondolkodás fejlesztése felfedezése tanulás segítségével
1.( Falus István: Didaktika. Nemzeti Tankönyvkiadó.Bp.1998.278.o.)
2. Szabályozáselméleti stratégiák -
Nyílt oktatás
-
Programozott oktatás
-
Adaptív oktatás
-
Optimális elsajátítási stratégia (megtanítás stratégiája)
A szerkezettani tantárgyak oktatási folyamatairól mindegyik oktatási stratégia számításba veendő, céltudatos váltakozása vezethet eredményre az egyes tartalmi sajátosságokkal rendelkező témaköröknél. A technikai eszközök, gépelemek, mechanizmusok, gépek, stb. tanítási- tanulási folyamatában elkerülhetetlen a különböző bemutató eszközök alkalmazása a képzetek kialakítása érdekében. A működési elvek megértéséhez, fogalmak kialakításához az ok- okozati összefüggéseket, következtetés sorokat és egyéb gondolkodási műveleteket alkalmazó magyarázatokon keresztül juthatunk el. Az egyes motorikus készségek, mint például a szerszám vagy mérőeszköz használat, szerelési-, karbantartási-, gyártási- eljárások igénylik a direkt tanári bemutatást. Az együttműködési képességek és egyéb szociális kompetenciák, a tanulási készségek fejlesztése leghatékonyabban a kooperatív tanulás segítségével érhetők el. A gondolkodás fejlesztésének a problémamegoldás, felfedezéses tanulás az adekvát eljárása. A Szabályozáselméleti stratégiák közül a megtanító stratégiát fogjuk elemezni. A szükségessé váló szemléletváltást paradigmaváltást irányát a tanítási- tanulási stratégiában (technológiában) így írhatjuk le: Az oktatás és tanárközpontú szemléletmódot a tanulásközpontú diák centrikus gondolkodás váltja fel. E szemléletmód váltás eredményeképpen a módszertani, didaktikai változások főbb jellemzői: -
Ismeretátadás ismeretszerzési folyamattá alakul, melyben a tanulás megtanulása a döntőfontosságú
-
Hallgató centrikusságot az jelenti, a tanár veszít központi szerepéből, mint ismeretforrás,
-
A tanár segítséget nyújt a tanulónak tanulási tevékenységének megszervezésében, tevékenysége átstrukturálódik, főszereplőből főszervezővé válik.
-
A tanár megteremti a tanulási feltételeket és irányt mutat, tanácsol, megmagyarázza a tanulónak a lényegbe vágó összefüggéseket, a munkamódszereket, a szabályokat és értékeli az eredményeket.
Az oktatás minőségének kérdése
Input
Folyamat
Bemeneti szabályozás
folyamat szabályozás
Output
Kimeneti szabályozás
Minőségügy: bemeneti feltételek figyelembe vétele+folyamatszabályozás + megfelelőség(kimeneti) szabályozás Oktatás: korszerű értelemben tanulásirányítási (közvetett eszközökkel) folyamat. Oktatás minősége: tanulás folyamatorientált paradigmája (folyamatos tanulás) „munkatankönyv” Át kell alakítanunk: •
Átadási módokat (kooperatív módszereket
•
Oktatási / tanulási anyagokat
•
Értékelési stratégiákat –
Diagnosztikus értékelés
–
Formatív értékelés / önszabályzó tanulás
–
Szummatív értékelés
Tanulási tevékenységek formái: •
•
•
Formális tanulás –
oktatási, képzési intézményekben
–
oklevéllel, szakképesítéssel ismerik el
Non-formális tanulás –
oktatási, képzési rendszerek mellett
–
általában bizonyítvánnyal nem jár
–
színtere: munkahely, civil szervezetek, stb
Informális tanulás
–
mindennapi élet velejárója
–
nem feltétlenül tudatos tevékenység
–
internet
A tanárok bölcsen teszik, ha a formális képzés keretében (tanórákon) figyelembe veszik a tanulók iskolán kívül szerzett tudását, amelynek mértéke jelentős lehet, és bekapcsolják a tanulási folyamatba. Ha ez egybeesik az érdeklődési körükkel, jelentősen javíthatja a motivációjukat, hozzájárulva a tanulás eredményességének javításához. A megtanítási stratégia lényege: •
A tantervi követelményeknek a tanulók túlnyomó többsége a saját korosztállyal együtt haladva eleget tud tenni.
•
A tantervi követelményeket kritériumokká kel lefordítani, aminek elérése egyértelműen értékelhető.
•
Az egységesség és a differenciálhatóság együttes érvényesítésére kell törekedni oktatás szervezési módjaiban.
•
Addig nem megy tovább a témafeldolgozásban, amíg a tanulók túlnyomó többsége el nem éri a kritériumot.
•
A megtanulási stratégia döntő problémája az idő (85-90%-os kritériumnak 10-20%-kal több idő kell).
•
Nem puszta elhatározás kérdése. Korszerű szemléletmódra és tanulásirányítási eszközrendszerre van szükség.
Nem módszerről, hanem stratégiáról és szemléletmódról van szó! Megtanítási stratégia lehetséges formái és lépései: •
Lehetséges formái:
- témakompenzációs - résztéma kompenzáció - folyamatos kompenzáció Lépései: - előzetes tudásszint felmérése
- kompenzáció, felzárkóztatás - tananyag feldolgozás folyamata - témazáró előzetes tudásszint mérés - kompenzáció, felzárkóztatás - témazáró tudásszint mérés (osztályozás) Konstruktivista pedagógia A konstruktivista pedagógiai elmélet (szemlélet) arra épül, hogy a „tölcsér” módszer nem működik, a tudást mindenkinek magának kell felépíteni, aktív tevékenység és másokkal való együttműködés során. Ezt csak az életszerű helyzetek során nyert tapasztalatok tudják biztosítani, oly módon, hogy a felelhető valóságos problémákra csoportosan, változatos munkaformákkal és módszerekkel keresik a diákok a választ. Számítógépes szaktantermi / osztálytantermi környezetben számtalan gépszerkezettani téma feldolgozása megvalósítható: -
problémaalapú tanulás
-
projektmunka
-
szimulációs módszerek- vita segítségével
A szerkezettani témák szinte mindegyike feldolgozható a kooperációra épülő módszerekkel, többek között: -
Gépelemek: kiválasztásuk (pl.:golyóscsapágy kiválasztása), méretezésük, beépítési módozatok, kialakításuk, stb.
-
Hajtások: működési elvei, folyamatai, célszerű kialakítása, szerkezeti részei, stb.
-
Gépek: működési elvei, folyamatai, célszerű kialakítása, szerkezeti részei, működtetése, üzeme, stb.
A konstruktív oktatási mód kialakításának lépései: -
Érdeklődés felkeltése: mindenkit érintő aktuális téma választása
-
Csoportok kialakítása: heterogén (képesség, nem, stb.) csoport, csoportkohézió megteremtése.
-
Témaválasztás: a csoportok témákra osztják a tananyagot, és minden csoport egy egy témáért lesz felelős.
-
Altéma választás: a csoportok tagjai egy - egy altémán dolgoznak.
-
Altémák kidolgozása: egyénileg összegyűjtik és feldolgozzák saját altémájukat, egymást segítve.
-
Altémák megbeszélése csoporton belül.
-
A csoport közös előadásának előkészítése: összedolgozzák az altémákat, érvek és viták során
-
A csoport bemutatója: a csoportok az osztály számára bemutatják munkájukat, „megtanítva” társaikat.
A konstruktív témafeldolgozás értékelése: -
a csoportok értékelik az altémákat
-
az osztály értékeli a témabemutatókat
-
a tanár értékeli az egyéni bemutatókat
A konstruktív oktatási mód eredményesen alkalmazható új ismeretek feldolgozása során, a tanultak alkalmazása, gyakorlása és rendszerezése, didaktikai faladatok céljából egyaránt. Projektmunka: Valamely összetett, komplex, gyakran a mindennapi életből származó, a tananyaggal összefüggő téma feldolgozása, konkrét „termék” létrehozása. A termék lehet elméleti problémamegoldás és valóságos ”működő” eszköz létrehozása egyéni, de többnyire páros ill. csoportmunkában. Pl. Öntözőrendszer, fűtésszabályozás, világítás vagy szellőztetést automatikusan biztosító berendezés ( érzékelők, beavatkozók ) megtervezése és gyakorlati megvalósítása. A projektmunka megtervezésének lépései: -
csoporttémák kiválasztása, megbeszélése
-
csoporton belüli altémák kiválasztása (tanári irányítással, csoport konszenzussal)
-
kommunikációs csatornák meghatározása: E-mail, fórum, blog
-
csoportok kommunikációjának megtervezése ( hogyan, milyen gyakorisággal, altémák készültsége – feladatfelelős ellenőrzi )
-
csoportos megbeszélés résztémánként, azok bemutatója
-
csoportbemutatók előkészítése, az altémák összedolgozása
-
csoportbemutatók, termékek
-
értékelés o altémák (csoporton belül) o termékek, bemutatók ( osztályszinten)
A kooperatív módszer alkalmazása során a tanítás- tanulás folyamatában valódi aktivitást kell nyújtani a tanulónak, a pedagógusi teendők pedig elsősorban a tanórák és a tanórán kívüli tevékenységek tervezésében, szervezésében és az eszközi feltételek megteremtésére irányul. Nem a „mindenek tudója” szerepre törekszik, inkább segítő, indirekt módon irányító tevékenységével kell támogatni a tanulási tevékenységet. Ez csak akkor vezethet eredményre, ha a pedagógus ténylegesen átlátja és kézben tartja a több szálon és szinten folyó tanulási tevékenységet. A kooperatív tanulás tanulói jellemzői: önállóan tanulni képes, együttműködő, jó kommunikációs készségű, jó szervező, alkotó, másokra figyelni tudó, kezdeményező, saját és mások munkájáért felelősséget vállaló, segítőkész személyiség. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező tanuló személyiség is csak ezen munkaformák alkalmazásának eredményeképpen alakulhat ki.( Egyrészt előfeltétel, másrészt eredmény!) A pedagógusi feladatok jellege a tanítási-tanulási folyamatban a hagyományos (frontális) és a konstrutivista felfogás esetében A pedagógusi feladatok jellege a tanítási folyamatban: 1 Szempontok
Frontális óra
Kooperatív óra
Felkészülés jellege
A tananyag átnézése: • egy logikus gondolatmenetű óravázlat elkészítése • szemléltető eszközök • kérdések – várható válaszok • az óra (tananyag) logikai felépítésének végiggondolása • egy szálon futó interakció megtervezése
Felkészülési idő További felhasználhatóság
Valószínűleg kevesebb Valószínűleg egy az egyben használható lesz újra
A tananyag átnézése, hogyan lehet kooperatívvá tenni: • négyfelé osztani • milyen részei vannak, amik önállóan feldolgozhatóak • szövegek írása • eszközök elkészítése (megvétele) csomagoló papír, filctoll • fénymásolás • a több szálon futó interakciók megtervezése • a vázlat ellenőrzése a négy alapelv szerint Valószínűleg több Valószínűleg csak elemei használhatók majd fel újra (szövegek, eszközök)
csen ére, dben az ,ellen és
Az óra kezdete
Motiváció: tanári motiváció, a figyelem felkeltése valamilyen módon
Az óra alatti segítés
Magyarázat, kérdés, felelet frontálisan, megbeszélés közösen
A tanár mozgása
Kevesebb mozgás, esetleg kint áll a táblánál, olyan helyen, hogy mindenki lássa Mindenki hallja, ezért hangos Hivatalos • Jó beszédkészség • Hatásos kommunikáció, hogy le tudja kötni a diákokat • Fegyelmezési készség „visszavágási” felkészültség • Pontosság • Érthetőség • Jó magyarázó képesség • „színészi” hajlam • Állandó koncentráció (nehogy rosszul, rosszat mondjon)
írjat tét a ok le taná mind r-‐ és ent, diák
amit -‐
mono közp
A tanár hangereje Téri távolság Leginkább szükséges tanári tulajdonságok
dy.” ontú
okta tás közö tt nem ilyen durv a és kérl elhe tetle
Értékelésnél Az egyének munkájának értékelése (felelet, tesztek) alapján Az „egész osztály” magaviseletének értékelése
Teremrendezés (ha nem kooperatív tanulásra van a terem berendezve) Csoportalakítás, Motiváció: a diákok meglévő tudásának előhívása, felelőskártyák kiosztása, felelősök megbeszélése Kiscsoportok segítése, egyéni vagy kiscsoportos segítségadás; személyes jellegű A tanár járkál a csoportok között, odahajol, lehet, hogy ő is csinálja a feladatot a diákkal Halk, személyes Bizalmas vagy társasági • Jó szervezőkészség • Határozottság • Az idő pontos bemérése és tartása • Jó kapcsolatteremtési készség • Megosztott figyelem • Alkalmazkodó készség a diákok által mondottakhoz • Nyitottság • Kreativitás – elsősorban a szervezést illetően, és a munkáltatásban A különböző csoportok értékelése, egyéni és csoportos értékelési módszerek váltakozása, a szociális készségek fejlesztése
1. www.jos.hu/down/9011/00_Ped.pdf Hatékony tanulásszervezési módok
