41

Könyvtártan 2. – I. évfolyam, 2. félév (2004)

1/41

1. Az olvasószolgálat kialakulása, fogalma, általános követelményei, munkaterületei A könyvtáraknak az alapvetı funkció ellátásához győjteményt kell létrehoznia, győjtenie, raktároznia, feltárnia, szolgáltatnia. Elsıdleges feladat a szolgáltatás. A könyvtári szolgáltatások az olvasószolgálat keretében zajlanak, ez a könyvtárak egyik legfontosabb része, a könyvtár célját szolgálja, a dokumentumokat, információkat eljuttatja az olvasókhoz. Itt találkozik a győjtemény a felhasználókkal könyvtárosi közvetítéssel. Ez a közvetítés lehet szóbeli tájékoztatás vagy adatbázis közreadása. Igény szerint nyújtja a könyvtáros a szolgáltatásokat. Az idık során alapvetıen megváltoztak a következı dolgok: a dokumentumok mennyisége a dokumentumok tartalma a felhasználók köre Ezek oda vezettek, hogy alapvetıen megváltoztak a szolgáltatások körei is. Történeti áttekintés a könyvtárakról: Ókor: a könyvtár és a levéltár ekkor még egyet jelentett. A könyvtárhasználók ugyanazok voltak, akik írták, lejegyezték az információkat. Kevés dokumentum jellemzı, szők tartalommal és kevés felhasználó. Ekkor még nem merült fel szolgáltatás megszervezése, mert a meglévı kevés felhasználó el tudott igazodni a kevés könyv között. Kiemelkedık a római birodalom könyvtárai, az átlagtól jóval több dokumentummal rendelkeztek és jelentıs, hogy a szabad polgárok használhatták a könyvtárakat, azaz a könyvtárak nyilvánosak voltak. Késıbb egyre nıtt a dokumentumok száma, tartalmi differenciáltság kezdıdött és ez vezetett az olvasószolgálat kialakításához. Középkor: Zárt egyházi jelleg jellemzı, ez a fejlıdésben megtorpanást hozott: a dokumentumok száma csökkent, a tartalom is sokkal szőkebb, fıleg egyházi jellegő mővek. A felhasználók köre is korlátozott, fıleg az egyházra kiterjedı, ez azzal magyarázható, hogy a könyvtárak az egyház tulajdonában voltak, fıleg kolostorokban és zártan. Késıbb az egyházi iskolák már kezdtek nyitni és a világi képzés is elindult, igen jelentıs az iskolák alakulása. 13. század: Jelentıs az egyetemek megjelenése, ezzel megindult a fejlıdés. Az oktatásban, a kultúrában új területek jelentek meg az új fakultánsok elterjedésével. Megnövekedett a világi irodalom és a dokumentumok száma, illetve a tartalom is bıvült. Ezzel a könyvtárak is fejlıdésnek indultak, már egyre több dokumentummal álltak egyre szélesebb közönség rendelkezésére. Beindult a győjtıszenvedély, a könyvgyőjtés. 14. század: Megjelentek az elsı városi nyilvános könyvtárak, pl. Velencében. Polgárosodás jellemzı, ez vezetett a nyilvánossághoz. 15. század: A humanizmus hatására a dokumentumok száma jelentısen nıtt, a tudományok fejlıdése és az új tudományok megjelenése tartalmi differenciáltsághoz vezetett, a könyvnyomtatás megindulása pedig példányszám növekedést eredményezett. 16. század: A reformáció hatására elterjedtek a protestáns iskolák, jelentıs például a református iskolák létrehozása a szegényebb népréteg számára. Felértékelıdött a nemzeti nyelv, már nyomtatott formában is megjelent a nemzeti nyelvő irodalom. 17. század: Az ellenreformáció alatt katolikus iskolákat építettek a népnek. Nagy egyházi győjtemények jellemzık, létrejöttek a teremkönyvtárak. A nyomtatott dokumentumok újra latin nyelven jelentek meg. Az európai egyetemi városokban megindult a nyilvános könyvtárak kiépülése. A reformáció és az ellenreformáció együtt igen jelentıs fejlıdést hozott az iskoláztatásban, ez a könyvek iránti igényt hozta. 18. század: A francia forradalom hatására polgárjoggá vált a könyvtárhasználat. Franciaországban államosították az egyházi és fıúri könyvtárakat, ezek a polgárság részére elérhetıvé váltak. Ettıl kezdve alakultak a nemzeti könyvtárak. A fejlıdési folyamatok kiteljesedése jellemzı erre az idıre.

Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


2/41

19. század: A modern könyvtárak megalapozása jellemzı. Kialakult két fejlıdési irányzat, az angolszász, illetve a porosz vonal. Az angolszász irányzat kezdettıl fogva szolgáltatás-centrikus volt, itt jelent meg elıször a szolgáltatások között a kölcsönzés és a tájékoztatás. Az angolszász könyvtárakban a referensz tájékoztatás épült ki, a tudományos tájékoztatás pedig a porosz könyvtárakhoz kötıdik. A központi szolgáltatások kérdése is felmerült, könyvtárközi kölcsönzés gondolata angolszász, de a megvalósításra elsıként az 1800-as évek végén került sor porosz vonalon, a berlini könyvtárban szervezték meg, elıbb országon belül, majd országok között a diplomáciai kapcsolatokon keresztül. Fokozatosan a szolgáltatások kerültek a középpontba. Napjaink: A dokumentumok száma jelentısen megnıtt, dömpingrıl beszélhetünk. A dokumentumok tartalmilag is igen differenciáltak. A dokumentumok beszerzése könyvtártípustól függıvé vált. A dokumentumok többféle feltárása jellemzı. A felhasználói kör a teljes lakosságra kiterjed, igen változatos kép jellemzı. Olvasószolgálat: Az információ szervezett eljuttatása a felhasználóhoz, az igényelt és szükséges információk eljuttatása. Ehhez szükséges a témák, a dokumentumok ismerete. Ez egyre nehezebb, mert rengeteg a dokumentum és az ismeret is. Tudni kell a szinteket elkülöníteni, be kell tudni határozni a szerzıket, értéküket. Ismerni kell a tudományos területek referáló folyóiratait. A dokumentumok ismerete mellett fontos tudni használni az adatbázisokat is. Jó olvasószolgálathoz kell ismerni az olvasókat is, mőveltségüket, ízlésüket, hogy milyen céllal olvasnak stb. Ez szinte lehetetlen, mert mindez állandó változásban van, követni nagyon nehéz. Az olvasót mindig az aktuális állapotában, szintjén kell kiszolgálni. Ehhez kell a könyvtárosi szakismeretek mellett az olvasáslélektan területeinek ismerete, illetve olvasáspedagógiai és olvasásszociológiai ismertek is szükségesek. A könyvtáros feladata az adekvált tájékoztatás, emelni kell az olvasó szintjét erre kell törekedni Az olvasószolgálat alapfeladatai: megszervezni a könyvtár igénybevételének lehetıségeit (kölcsönzés, helybenolvasás stb.) igények felismerése és felkeltése az olvasó számára személyes segítséget nyújtani a könyvtár használatában (amilyen szinten igényli) Az olvasószolgálat követelményei: gyorsaság olvasói igények iránti nyitottság pontosság szerénység hitelesség megfelelı szakmai tudással való rendelkezés aktivitás önállóságra nevelı legyen (nem a felhasználó helyett, hanem segítıkészség vele együtt kell megoldani a dolgokat) kreativitás Az olvasószolgálati könyvtáros legyen: tájékozott a dokumentumok körében ismerje a dokumentumok céljait (fıleg a segédeszközök ismerete nagyon fontos) ismerje az olvasókat (mőveltségi szintjét, szemléletmódját, ízlését, könyvtárhasználati célját, stb.) Az olvasószolgálati tevékenység csapatmunka: Az olvasószolgálat szerves, illeszkedı része a könyvtári tevékenység egészének. Összefügg a gyarapítással, feldolgozással és a könyvtár más szervezeti-szakmai egységeivel. Jelzést ad a gyarapításnak a ki nem elégített olvasói kérésekrıl, az olvasók információs igényeirıl és azok változásáról, közvetíti a katalógushasználat közben felmerülı problémákat, összegzi az olvasók véleményét a könyvtári szolgáltatások minıségérıl, használhatóságáról stb. Az olvasószolgálat alapvetıen személyes kapcsolat a felhasználó és az olvasószolgálati munkatársak (referensz, kölcsönzı, olvasótermi munkatársak, bibliográfusok, információs szakemberek) között.



3/41

Az olvasószolgálati munka területei: igénykutatás: felhasználói igények folyamatos megismerése tájékozódás igénykeltés: felhasználói igények keltése tájékoztatás (tanácsadástól a szakirodalmi szemle készítéséig terjedhet) kiszolgálás: dokumentumok helyben használata; dokumentumok kölcsönzése, könyvtárközi kölcsönzés; dokumentumok másolása, végleges használatba adás (szerzıi jogi törvény miatt a dokumentumoknak csak meghatározott mértékő részét lehet másolni!) 2. Az igénykutatás célja, területei, forrásai Igények megismerésének problematikája: A könyvtár alapvetıen társadalmi szükségleteket elégít ki. Az igény felismert szükséglet, eszerint szervezıdtek a különbözı könyvtártípusok. Az igény itt az információk iránti igényt jelenti. A társadalmi igények határozzák meg a dokumentumpiacot is, ez kihat a könyvtárakra, ugyanis a könyvtárak azt tudják beszerezni, ami megjelenik. Vigyázni kell, hogy a dokumentumpiac kínálatából azt győjtse a könyvtár, amit a típusa megkíván, igényel. Az igénykutatás célja: könyvtárpolitikai cél, ez a kultúrpolitikának alárendelt. A kultúrpolitika az adott ország legáltalánosabb kultúrával kapcsolatos elgondolásait adja, politikai garnitúrától függ, politika által meghatározott tehát a kultúra. Erre épülnek a célok, ehhez adják az anyagi javakat, ezek határozzák meg így a könyvtárak tevékenységét is. Ismernie kell minden könyvtárnak az adott idıszak kultúrpolitikai, könyvtárpolitikai céljait és a saját céljait is. Tanulmányoznia kell ehhez a környezetét és a felhasználókat (potenciálist és valóságost). Minden könyvtárnak arra kell törekedni, hogy a valóságos és a potenciális kör egybe essen, a lefedettségre kell törekedni. A könyvtári célokat mindig a könyvtár közvetlen környezete, felhasználói köre határozza meg. A környezet elvárásai jelentısek. Könyvtárhasználók lehetnek: potenciális olvasók: városi könyvtárnál a város minden 6 éven felüli lakója; szakkönyvtárnál az adott szakterület képviselıi; nemzeti könyvtárnál az egész nemzet minden tagja valóságos olvasók: a könyvtárba beiratkozott olvasók, cél, hogy használják is a könyvtárat. Általában a potenciális olvasók köre jóval bıvebb a tényleges olvasók körénél. Ez a megállapítás azonban nem igaz a kutatóintézetek, illetve az általános iskolai könyvtárak esetében, ahol a könyvtár zártságából adódóan a két felhasználói kör azonos. A könyvtárnak mindig a saját lehetıségeinek megfelelıen kell felhasználói körét kialakítania. Statisztikai adatok alapján, esetleg térkép segítségével lehet a potenciális olvasók körét behatárolni. Tájékozódás a valóságos olvasókról: Magyarországon szükséges beiratkozási adatok: név; életkor; nem; foglalkozás (nem mindig azonos az érdeklıdési körrel); iskolai végzettség (nem azonos a mőveltségi szinttel) más országokban szükséges beiratkozási adatok: - Nyilvántartják a könyvtár igénybevételének a célját pl. az USA-ban és a nyugati országokban. Jó lenne nálunk is, mert segítséget jelent az igények kiszolgálásához. - Szociális körülmények, szociális viszonyok nyilvántartása. Nálunk ez sincs, pedig a társadalmi okok miatti hátrányokat szükség lenne nyilvántartani, fıleg a fiatalok esetében, mert csak ezek ismeretében lehet megfelelı programokat, szolgáltatásokat biztosítani számukra a könyvtárban. Az igénykutatás területei: szolgáltatások iránti igény: - mennyire elégedettek a meglévı szolgáltatásokkal - milyen újakat szeretnének - min változtatnának - mire lenne szükség stb. Mostanában a minıségbiztosítással ez elıtérbe kerül. irodalom iránti igény nyomonkövetése → azaz hogy mit keresnek az olvasók. Ez egyszerőbb a szakkönyvtárakban, az általános győjtıkörő könyvtárakban viszont nehezebb. Az igénykutatási vizsgálatokat mindig tudatosan kell végrehajtani! Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


4/41

Az igénykutatás forrásai: statisztikai kiadványok könyvtári nyilvántartások a valós olvasókról: olvasásfényképezés, dok.használati nyilvántartás vizsgálatok: végezhetik nemzetközi szinten, de mivel mások a körülmények az egyes országokban, ezért az eredmények csak az adott helyen jók. Lehetnek országos felmérések, de mivel egy országon belül is jelentıs eltérések figyelhetık meg ezért jobbak a régiónként végzett, azaz regionális vizsgálatok. Szükségesek saját vizsgálatok, ez közvetlenül beépülhet a mindennapi munkába, ezek az olvasásszociológia körébe tartoznak, mely a mővelıdésszociológia része. 3. Az olvasásszociológia fogalma, témakörei, a hazai és nemzetközi kutatás helyzete Olvasásszociológia: A szociológia alkalmazott tudománya a mővelıdésszociológia, mely a szellemi javakat és azok hatásait vizsgálja. A mővelıdésszociológia által vizsgált területek: - alkotó és alkotás kapcsolata - alkotás közvetítésének problematikája - alkotás és befogadás kapcsolata - alkotás és befogadók kapcsolata A mővelıdésszociológia alkalmazott tudománya az olvasásszociológia, mely elsısorban az olvasási kultúrával foglalkozik, az olvasással-olvasmányokkal kapcsolatos kérdéseket, megállapításokat vizsgálja. Az olvasásszociológia által vizsgált területek, témakörei: a társadalom mely tagjai, rétegei olvasók, kik nem (a nem olvasók miért, mi okból nem olvasók) kik, mit, mennyit, honnan, hogyan olvasnak periodikák olvasásának vizsgálata; könyvet vagy hírlapot olvasnak-e inkább olvasmányok beszerzését vizsgálja (kik, mit, mennyit olvasnak könyvtárból) vizsgálja a könyvtárak használatát (kik, mikor, mit, milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe) vizsgálja a házikönyvtárak összetételét és gyarapodását társadalmi csoportonként olvasási szokásokat, az olvasás indítékait vizsgálja - okok olvasmányok hatását, befogadását vizsgálja olvasók ízlését és változásait vizsgálja (az olvasás a személyiségfejlesztés eszköze) olvasó és az olvasott szöveg közötti viszony vizsgálata olvasmányszerkezet és változásait vizsgálja társadalmi csoportonként a társadalmi tényezıknek (pl. gazdasági státusz) és a társadalmi intézményeknek (pl. a család) az olvasási szokásokra és az olvasástanításra gyakorolt hatását tanulmányozza nyomtatott médiumok sajátosságainak tanulmányozása szervezeteknek az olvasás elsajátítására, valamint használatára gyakorolt hatásaiknak tanulmányozása Olvasásszociológia története: Az olvasásszociológia viszonylag új tudomány, a XVII-XVIII. századra nyúlik vissza, Angliában, Németországban és Franciaországban a pedagógiai kutatás részeként kezdett megjelenni. A XIX. században fıleg a fejlett gazdaságú országokban nıtt meg az érdeklıdés az olvasás kultúra iránt. A XX. században, az 1930-as évektıl az USA-ban állapították meg, hogy az olvasás a társadalmi magatartás indikátora, illetve, hogy a pedagógusok és a könyvtárosok igen fontosak abban, hogy hogyan alakul a kultúra. Etikai és gyakorlati segítséget is ad a lakosságnak az olvasás. Kimutatták, hogy a befogadás függ a befogadótól, ismereteitıl, tudatától, képességeitıl. Az 1960-70-es években az USA-ban kezdték végezni az olvasásszociológia egyes ágainak különválasztását, fontos hiányokat állapítottak meg (nem vizsgálták eddig az olvasást, mint értelmi és érzelmi folyamatot); illetve rávilágítottak nyitott kérdésekre (befogadás problémája stb.). Az 1970-es évektıl fellendült az olvasásszociológia nemzetközi vonatkozásban, növekedtek a kutatóhelyek, nıtt a kutatók száma és bıvült a kutatási terület is. 1984-ben Olvasásszociológiai Bizottság alakult az IFLA konferenciáján, feladata a kutatások koordinálása és konferenciák szervezése. Egyes kutatási területekhez kijelöltek országokat, ez nem igazán jó, mert a körülmények különbözıek, ezért minden kérdést minden országban vizsgálni kellene, ez nagyobb és hitelesebb eredményt adna. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


5/41

Hazánkban Szabó Ervin végezte saját könyvtárában az elsı olvasásszociológiai vizsgálatot 1910ben. Késıbb 1945-ben Földes Ferenc a munkások olvasási kultúráját vizsgálta, majd Ugi József a falusi lakosok között végzett vizsgálatot. Az 1960-as években fellendülés: Durkó Mátyás; Kamarás István; Hásas Judit; Mándi Péter; Józsa Péter; Károlyi Ágnes; Táncos Gábor. Ezt követıen megtorpanás következett, központilag nem finanszírozták a vizsgálatokat, majd 1980tól jött újabb fellendülés, az OSZK-ban olvasáskutatási csoportot hoztak létre (azóta már megszőnt). Országos vizsgálatokat végeztek, jelentısek: Gereben Ferenc; Nagy Attila; Vidra Ferenc. Jelenleg is folynak vizsgálatok, kis támogatással, inkább pályázati finanszírozásban, Nagy Attila - középiskolások olvasási szokásait vizsgálja.

Olvasásszociológiai vizsgálatok: Az olvasásszociológiai vizsgálatok a mővelıdésszociológia részeként történnek, a vizsgálatok végezhetık nemzetközi szinten, de mivel mások a körülmények az egyes országokban, ezért az eredmények csak az adott helyen jók. Lehetnek országos felmérések, de mivel egy országon belül is jelentıs eltérések figyelhetık meg ezért jobbak a régiónként végzett, azaz regionális vizsgálatok. Lehetnek könyvtárankénti saját vizsgálatok is, ez közvetlenül beépülhet a mindennapi munkába. IRA - Nemzetközi Olvasás Társaság, 1995-ben Magyarországon volt a konferenciájuk és 2006-ban is itt lesz HURA - Magyar Olvasás Társaság, 1992-ben szervezıdött, tagok lehetnek könyvtárosok, pedagógusok, könyves szakma képviselıi (kiadók, kereskedık stb.), írók, szerzık, bárki, akinek valamilyen kapcsolata van az olvasással, évente egyszer kongresszust tartanak, illetve külföldi szakmai utakat szerveznek. MKE szekciója - 1995-96 körül szervezıdött, ez a két szervezet foglalkozik hazánkban a témával. 4. Olvasásszociológiai vizsgálatok menete, mintavételi eljárások Olvasásszociológiai vizsgálatok típusai: felderítı jellegő vizsgálat: általános, tájékozódó vizsgálat, megelızik a valós vizsgálatokat. Általában nagyobb számú tömegen végzett, általánosabb témájú és jellegő vizsgálat. leíró jellegő vizsgálat: adott probléma feltárását végzik, konkrét témában történik a kutatás adott idıben és adott helyen, könyvtárak által is alkalmazott vizsgálati módszer. magyarázó jellegő vizsgálat: leírókhoz kapcsolódnak, az összefüggéseket próbálja felderíteni adott vizsgálat kapcsán vagy több vizsgálat között. A legfıbb cél az eredmények bemutatása, magyarázata, és a következtetések levonása. Olvasásszociológiai vizsgálatok menete: Elıkészítı szakasz: témaválasztás (mit vizsgálunk), az ezt alapvetıen befolyásoló tényezık: érdeklıdési terület közvetlen tapasztalat - szakirodalom hiánya, azaz amirıl még nincs információ vizsgálati szempontok megfogalmazása Vizsgáltak körének meghatározása, azaz, hogy kik vegyenek részt a vizsgálatban: a vizsgálati minta meghatározása földrajzilag és demográfia szerint a vizsgálati módszer megadása próbafelmérés Mintavételi eljárások: kvóta módszer: kicsinyítés módszere, amely során az alapsokaság 10%-át vizsgáljuk listából történı véletlenszerő kiválasztás módszere, a nagyszámok törvényén alapul. Típusai: - fürtös mintavétel: elsısorban országos vizsgálatok esetén alkalmazott módszer - térkép segítségével történı mintavétel: a település térképe fölé rajzolt rácsrendszerbıl ki kell választani egyes részeket és az oda esı lakosokat kell megkérdezni - vezér- vagy mester mintavétel: ismételt vizsgálatnál van értelme, elızetesen kiválasztott személyek listáján alapul A mintavételi eljárás eredménye a reprezentatív minta, amely az alapsokaság reprezentatív része. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


6/41

5. Olvasásszociológiai vizsgálatok módszerei Olvasásszociológiai vizsgálatok módszerei: Megfigyelés: a vizsgálat elvégzése elıtt nincs forrásolvasás, csak meghatározott szempontok alapján történik az emberek megfigyelése. Az észlelt információkat megfigyelési naplóba kell rögzíteni. A megfigyelési szempontok lehetnek kötöttek (elıre meghatározottak, eltérni nem lehet) és nem kötöttek (a szempontsor bıvíthetı a helyzetnek megfelelıen). A megfigyelési napló adatainak feldolgozása a szempontok alapján történik. Kutatásmetodikai probléma: a megfigyelés nyíltan vagy leplezetten történjen-e. Ma már nem lehet leplezett a megfigyelés, a résztvevıvel mindig közölni kell a vizsgálat tényét. Módszertani probléma, hogy a megfigyelı része legyen-e a megfigyelt közegnek vagy maradjon kívülálló. Ennek alapján kétféle megfigyelést különböztetünk meg: külsı megfigyelés: a vizsgált embereket kívülrıl, észrevétlenül figyeljük meg, anélkül, hogy bekapcsolódnánk a tevékenységükbe. Ekkor objektívebb adatok születnek, de felszínesebb eredménnyel. résztvevı megfigyelés: kapcsolatba, interakcióba lépünk a vizsgált személyekkel és valamilyen módon mi is részt veszünk a tevékenységükben. Általában ez differenciáltabb, de az eredmény szubjektívebb. Kikérdezés: a megkérdezés során az embereknek a kérdéseinkre adott válaszaiból akarjuk megtudni, hogy mit hogyan szoktak tenni, mi hogyan történik meg velük, mirıl hogyan vélekednek. Alkalmazott típusok: Interjú: irányított beszélgetés, viszonylag nagy szabadságot biztosít a megkérdezett személynek. A kutató ebben az esetben is felkészül a vizsgálatra, megfogalmazza magában, hogy mire kíváncsi, mit fog majd kérdezni, de igazodik a megkérdezett válaszaihoz is. Hagyja, hogy az interjúalany a maga módján válaszoljon, hogy beszélhessen a számára fontos dolgokról, és ezekre reagálva a kérdezı olyan kérdéseket is feltehet, amelyek az interjú során jutnak eszébe. Kötetlen szempontsor alapján történı kötetlen beszélgetés két ember között. Az interjút a helyszínen rögzíteni kell (diktafon vagy írásban), ehhez a megkérdezett beleegyezése szükséges. Ankét: részben kötött beszélgetés egy kérdezı és több kérdezett között. A kérdést a kérdezı mindig körkérdés formájában teszi fel, amelyre a kérdezettek szabadon kifejthetik véleményüket. A kérdezınek alaposan felkészültnek kell lennie az adott témában. Kérdıív: kötött kérdezési forma, a kérdések részletesen meg vannak fogalmazva, mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, ugyanolyan módon, ugyanabban a sorrendben. A kérdıív összeállításánál arra kell törekedni, hogy lehetıleg rövid legyen, csak olyan kérdéseket tartalmazzon, amelyek nélkülözhetetlenek a kutatási cél eléréséhez. A kérdéseket minél világosabban kell megfogalmazni, nyitott és zárt kérdéseket egyaránt alkalmazhatók. Egy kérdést akkor nevezünk zártnak, ha a kérdés feltevése után megadjuk a lehetséges válaszokat is, a megkérdezett személynek csak ki kell választania a számára megfelelı választ. Ebben az esetben könnyő a válaszok feldolgozása. Nyitott kérdésrıl akkor beszélünk, ha a megkérdezett saját megfogalmazásában, saját szavaival válaszolhat a kérdésre. Ebben az esetben több információt és életszerőbb válaszokat kapunk. Delphi-módszer - lényege, hogy a kérdıíveket a kiválasztott használói csoportok egymástól függetlenül válaszolják meg; a válaszok alapján körvonalazódik az olvasói álláspontok átlaga. NGT módszer - a kérdıíveket a kiválasztott használói csoportok képviselıi összehívott vita keretében válaszolják meg, így alakul ki az átlagot képviselı álláspont. Kísérlet: a természettudományokban leggyakrabban és legeredményesebben használt kutatási módszer. Itt valamilyen módon beleavatkozunk a dolgok menetébe és megfigyeljük ennek a beavatkozásnak a hatását. A beavatkozás egyrészt abban áll, hogy olyan körülményeket teremtünk, amelyek között a vizsgált jelenség jobban megmutatkozik, másrészt pedig abban, hogy megváltoztatjuk a jelenség befolyásában szerepet játszó tényezıket, és megnézzük, hogy ez milyen hatással van a vizsgált jelenségre. A kísérlet elvégzéséhez kísérleti csoportra és kontrollcsoportra van szükség. A kontrollcsoportot amennyire lehet meg kell védeni a változó hatásoktól. Elsısorban a befogadás-vizsgálatoknál alkalmazott módszer ez. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


7/41

6. A magyar lakosság könyvtár- és könyvtárosképe „A könyvtár olyan hely ahol…” 1978-ban, majd 1985-86-ban egy országos olvasásszociológiai felmérést végeztek hazánkban a felnıtt népesség körében, arra kérték az interjúalanyokat, hogy fejezzék be tetszés szerint, hogy „a könyvtár olyan hely, ahol…”. Közel ezer 20 éven felüli felnıtt válaszolta meg mindkét esetben a kérdıívet. Közülük 18-19% volt beiratkozott könyvtári tag, 50% még soha nem járt könyvtárban, 40% még soha nem olvasott könyvet. A válaszokat értékelve a legjellemzıbb könyvtárkép: ismeretlen, idegen, másoknak való hely jó hely, a kultúra, az ismeretek tárháza nagyobb választékú, illetve olcsóbb, mint a könyvesbolt vagy a házikönyvtár könyvet lehet kölcsönözni olvasni lehet különbözı szolgáltatásokban lehet részesülni (olvasóterem, tájékoztatás, zenehallgatás, rendezvények) széles könyvválaszték, ahol lehet válogatni, böngészni a csend, a megnyugvás, az elmélyült búvárkodás helye emberi kapcsolatok lehetısége (fıleg a könyvtárossal) kikapcsolódni, szórakozni, pihenni lehet ahol kifogásolni való akad A társadalomban élı könyvtárkép legfıbb jellemzıi: A népesség 20%-ának, fıleg az alacsony iskolázottságú, alig olvasó emberek számára a könyvtár ismeretlen, idegen hely. Pont azok számára ismeretlen hely, akik leginkább rászorulnának szolgáltatásaira. A konkrét szolgáltatások közül a könyvkölcsönzés és az olvasás lehetısége áll az élen. Az egyéb könyvtári szolgáltatások erıteljesen háttérbe szorulnak, a megkérdezettek 10%-a utal rájuk, fıleg az iskolázottabb, régi könyvtári tagok. A könyvtár már sokak tudatában nem egy „dzsungel”, melyben csak könyvtáros segítségével lehet eligazodni. Megfigyelhetı a könyvtárkép „zajosabb” és „csendpárti” vonásainak küzdelme. A megkérdezettek azonos arányban határozták meg a könyvtárat a szórakozás, illetve a pihenés helyeként. A csendpártiak fıleg a magasabban kvalifikált sokat olvasó réteg, a szórakozáspártiak a kevésbé iskolázott, keveset olvasó réteg. Minden 100 emberbıl csak 1-2 kritizálta a könyvtári tevékenységrendszert. Összegezve: a felnıtt lakosság nagy többsége a könyvtárban pozitív intézményt lát, olyan intézményt, ahol valami hasznosat lehet kapni, csinálni vagy legalábbis amirıl nem illik rossz véleménnyel lenni. Ennek a pozitív képnek viszont nem lehet igazán örülni, mert a könyvtárak kritikusai elsısorban a sokat olvasók és könyvtárba járók közül kerülnek ki, akik sok szépet és jót mondanak róla keveset olvasnak és kerülik a könyvtárat. Jobb lenne, ha csökkenne a könyvtárakkal szembeni távolságtartó tisztelet és növekedne a mindennapi kapcsolatra alapozott kritizáló kedv. „A könyvtáros olyan személy, aki…” 1985-86-ban közel ezer 18 éven felülire kiterjedı kérdıíves felmérést végeztek az OSZK olvasásszociológiai mőhelyében, „a könyvtáros olyan személy, aki…” mondatot kellett befejezni. A válaszok szerint a legjellemzıbb könyvtároskép: nem tudja, nincs, illetve semmitmondó a válasz pozitív jellegő általánosságok mővelt, okos, tájékozott, olvasott, a kultúrát közvetíti, fejleszti, neveli az embereket olvasmányokat ajánl, kikölcsönzi a könyveket, egyéb könyvtári szolgáltatásokat végez, fıleg tájékoztat emberi kapcsolatok, segítı jellegő kapcsolatok nehéz munkakörülmények kritikus hangvétel Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


8/41

A társadalomban élı könyvtároskép: A magyar felnıtt lakosság 20%-ának meglehetısen idegen és ismeretlen személy a könyvtáros. Fıleg az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezık, könyvtárba soha nem járók és könyvet nem olvasók számára ismeretlen. A könyvtáros, a potenciális segítségforrás éppen azok számára vész el az ismeretlenségben, akik kulturális-szociális elesettségükben leginkább rászorulnának mindenfajta segítségére. A megkérdezettek 10%-a szerint a könyvtáros mővelt, okos, intelligens, tájékozott. Fıként a 8 osztályt végzettek, a könyvet nem olvasók és a volt könyvtártagok vélekedtek így. A megkérdezettek 10%-a emelte ki a könyvtáros kultúraközvetítı szerepét. A kérdezettek 40%-a emelte ki a könyvek kiválasztásában segédkezı, olvasmányt ajánló kvt-os szerepét. A könyvtáros kapcsolatteremtést elısegítı pozitív tulajdonságairól a megkérdezettek 16%-a tett említést. Az emberi kapcsolatok motívuma inkább az alacsonyabb végzettségő és ritkábban olvasó kérdezettek válaszaiban fordultak elı. A segítı jellegő kapcsolatokról fıleg a kvalifikált, sokat olvasó, a jobb ízléső, sok könyvvel rendelkezı, fiatal és egészséges válaszadók tettek említést. A könyvtárosok bizonyos rossz tulajdonságainak, illetve helytelennek tartott módszereinek kritizálása csak elenyészı mértékben fordult elı, fıleg a diplomások, a sokat olvasók és a könyvtári tagok körében. Összegezve: ez a túl pozitív hangoltság, amennyire hízelgı, annyira korszerőtlen jelenség. A társadalom demokratizálódásával a könyvtárügy és a könyvtárosokról alkotott kép is demokratizálódni fog. Az agitatív-nevelı funkció helyébe egyre inkább a szolgáltató, a sokoldalúan informáló és a szociális-támogató funkció lép. 7. Az olvasás indítékai, az olvasmányok hatása Az olvasás indítékai: Funkcionális motivációk körébe tartozik az ismeretszerzés, az adatgyőjtés és a szakmai olvasmányok. A legjellemzıbbek egyike a „gyógyhasználat”, amikor pl. valaki azért olvas, hogy elaludjon vagy hogy lekösse gondolatait. Ilyen jellegőek a „lazító” olvasmányok vagy azok, amelyek szellemi gyógytorna gyanánt szolgálnak, pl. detektívregények, keresztrejtvények. Mozgalmi vagy önképzés jellegő olvasmányok szintén funkcionális jellegőek. Ekkor az emberek azért olvasnak, hogy bizonyos mőveltségre tegyenek szert és nem elsısorban az olvasás öröme miatt. Kifejezetten irodalmi motivációk azok, amelyek tiszteletben tartják a mő öncélúságát és az olvasást nem eszköznek, hanem célnak tekintik. Ez a fajta olvasmány feltételezi a magányt. Alapvetı különbség az irodalom és a többi mővészet között, hogy míg a zene és a festészet a figyelemnek csupán egy részét igényli, addig az olvasás a tudat egészét leköti és az olvasót tehetetlenné teszi. Az olvasás egyszerre szociális és antiszociális cselekvés. Ideiglenesen megszünteti az egyén kapcsolatát a világgal, de új kapcsolatokat teremt a mő világával. Minden olvasmány elsı helyen szórakozás, kikapcsolódás. Az olvasói igénykutatás az 1970-es években indult meg Magyarországon. H. Sas Judit eredményeit Kamarás István fejlesztette tovább. „A miért olvas Ön könyveket?” kérdésre az olvasó munkások a következı igénykategóriákkal válaszoltak: - szórakozás - erkölcsi kérdés - aktivitás - ismeretek - önmagára ismerés - boldogságkeresés - presztízs - szükségletek - kötelezı olvasás A mővek befogadását befolyásoló olvasói beállítódások: Az olvasók viszonylag ritkán mesélik el, hogy mirıl szólt a könyv, még ritkábban, hogy miért tetszett. Egészen ritkán vallanak arról, hogy mit keresnek az irodalmi mővekben, miért akarnak egy-egy mővet elolvasni, milyen értékek alapján választják ki az olvasmányt. Sok esetben az irodalommal kapcsolatos igényre csak a konkrét viselkedésbıl lehet következtetni. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


9/41

Függ a befogadás attól, hogy az olvasó elızıleg milyen mőfajú, értékő, témájú, formájú mőveket ismert meg. Az információkészletnek a nagysága is jellemzi valamelyest az olvasói beállítódást. Csupán egyes mővek, írók, olvasmánytípusok kedvelése vagy elutasítása alapján még nem tájolható be az olvasói beállítódás. Az olvasónak az irodalom általában azt nyújtja, amit vár tıle, aminek átélésére lehetısége, képessége van. Elég jól elkülöníthetı az olvasóknak az a csoportja, akik számára az olvasás a mindennapi élet gondjai elıl való menekülés, a feszültségoldás eszköze vagy akik a kellemesen felizgató olvasmányokat kedvelik. Elkülöníthetı azoknak az olvasóknak a rétege, akik tudatosan vállalják a feszültséget, a szellemi munkavégzést. A kikapcsolódó és a szellemi munkavégzést vállaló rétegek csak a kisebbik felét ölelik fel az olvasóknak. Jól elkülöníthetı még egy csoport, akik az irodalmi mőveket hasonlóan olvassák, mint az ismeretterjesztı mőveket, fıleg információforrásnak tekintik ıket. A szereplıkkel való azonosulás a kikapcsolódó-menekülı stratégiájú olvasóknál gyakori. Az olvasói viselkedési stratégiák három fı típusát különböztetjük meg: kikapcsolódó-menekülı típus: domináns a naiv azonosulás a szereplıkkel köznapi-informálódó típus: domináns a naiv információgyőjtögetés, kritikus információszelektálás lényegi-esztétikai típus: domináns a problémákkal azonosulás, összefüggés keresés Az olvasói beállítódás és az olvasó élettervei között van összefüggés. Az olvasmányok hatása: A mő hatása csak hasonló behatások egész sora következtében mutathat látható magatartásbeli és kulturális változásokat. Az irodalmi mőnek rendkívül intenzív a hatása, de csak pillanatnyi. Egyegy tragédia, regény vagy lírai vers hatása alatt intenzívebben, gazdagabban érzünk és gondolkodunk, mint hétköznapjainkban. Az irodalmi mő csak létrehozni képes bennünk a magas szintő emberi élményt, létélményt, tartósítani képtelen. Az irodalom csak elenyészı töredékét képes átvinni a gyakorlati életbe. A mővek többirányú és lényegibb hatást tesznek ránk, mint az elvárások, de az is igaz, hogy a tudatosult igények mélyítik és koncentrálják a hatást. Megtervezett hatás: A tragédiaszerzık és a többi mőfaj szerzıi rákényszerülnek arra, hogy alkalmazkodjanak az adott társadalom hagyományaihoz és teherbíró képességeihez. A legremekebb alkotásokat is fel lehet használni bármilyen célra, akár pusztító, elnyomó célra is. Minden mőalkotásban legalább két esztétikai minıség van jelen: a tragédiában a tragikum és a szépség, ahol a tragikum sugározza az élet tragikus, ellentmondásos vízióját; a szépség pedig a harmóniának, a szabadságnak, az ember gyızelmének az élményét. Az igazi mőalkotásban e két emberi törekvés, emberi élmény összeforr egymással.

8. Az olvasás elutasítása Az olvasás elutasítása: a problémák, nehézségek megkerülése az olvasás elutasítás. Okok: Biológiai problémák: az olvasás fiziológiájával függnek össze alexia: olvasásképtelenség, szóvakság, idegrendszeri probléma; az orvostudományra tartozik diszlexia: az olvasáshoz szükséges képességek, készségek sérültek, de nincs olvasási képtelenség; örökölt okok is vannak mögötte. Valóságos diszlexia esetén orvoshoz kell irányítani a gyereket. áldiszlexia: társadalmi okok miatt alakul ki, a tünetek olyanok, mint a valóságos diszlexiánál. Ekkor gyógypedagógushoz kell irányítani a gyereket, olykor a könyvtáros is tud segíteni, sok türelem szükséges mindenkitıl a javuláshoz. Nem megfelelı olvasástechnika elsajátítása: A közoktatás feladata 6 éves kortól az olvasástanítás (kötelezı). A rendszerváltás elıtt egységes, központi módszerrel történt a tanítás, utána több módszer kapott teret, egy iskolán belül is. Ez a tanári szabadság nem feltétlenül jó; nem biztos, hogy ezek a módszerek megfelelıen kikísérletezettek, kipróbáltak voltak elızıleg. Ezek maradandó sérüléseket okoznak a gyerekekben. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


10/41

Az olvasás módszertanának a következı szempontoknak kell megfelelnie: anyanyelvnek való megfelelés (a szóképes olvasás nem felelt meg az anyanyelvnek) életkori megfelelés nemenkénti megfelelés - másképp történik az írás/olvasás elsajátítása a fiúk/lányok esetében egyéniségnek, személyiség fejlıdésnek való megfelelés Olvasással kapcsolatban: Ha az 1-2. osztályban nem szerzik meg a gyerekek az olvasási készséget, késıbb nem lehet pótolni, nem alakul ki az olvasáshoz való viszonyuk. A tanárok sokszor a szülıkre hárítják az iskolák feladatát. Gond, hogy nincs meg a társadalmi elvárás, hogy olvasottak legyenek az emberek. A munkavállalóktól a munkáltatók nem várják el a tájékozottságot, olvasottságot. A 80-as években végzett felmérés szerint az aktív dolgozók 60%-a nem ír; 44 %-a nem olvas a munkahelyén. Az 1995-ben a munkájuk által olvasásra soha nem késztetett felnıttek aránya 54%ra emelkedett, a jelenlegi helyzet még ennél is rosszabb. Jelentıs az érdektelenség, közöny, belsı igény hiánya. Nem teszik érdekelté a dolgozókat; hiányoznak tárgyi feltételek a kibontakozáshoz, a politikai háttér és körülmények. Idıhiány: az egyén felelıségének áthárítása; ma már van valóságtartalma is (másodállások, elhúzódó munkaidı, munkanélküliség problémája) Nagy a sznobizmus, egy társasághoz való tartozás miatt olvasnak irodalmat vagy néznek színházi darabot. A társadalomban élı ember nem képzelhetı el hírek, információk különbözı típusú közlése, azaz kommunikáció nélkül. Egy modern civilizációban tájékozódni, hírt szerezni és közölni, kapcsolatokat kialakítani, azaz létezni és boldogulni nem lehet az írásbeliség és az olvasás valamilyen formája nélkül. Vizsgálatok: Fiatalok és felnıttek között végzett vizsgálatok tapasztalata szerint az olvasás ma még az újságolvasással sem tud élre kerülni a szabadidıs tevékenységek versenyében. Egy 1948-as országos kutatás még az olvasást elsı helyre hozta ki, a mozi- és színházlátogatás, a rádiózás, a baráti összejövetelek, táncos rendezvények látogatása követte ezt. Néhány évtizeddel késıbb a magyar társadalom visszavonult intim, családi köreibe. A 80-as évek legkedveltebb szabadidıs tevékenységei otthonhoz kötöttek voltak. Az olvasás még élen volt 1964-ben is a kulturális tevékenységek között, aztán a 70-es évektıl az elektronikus tömegkommunikációs eszközök elterjedése kezdte háttérbe szorítani a könyvolvasást, ez a 80-as évek közepére sikerült is, a televíziózás össztársadalmi jelenség lett. 1998-tól az olvasás minden fajtáját megelızi a televízió és a rádió használata, 1999 ıszén már csak napi 9 perc jutott a könyvolvasásra. Az olvasáson kívül csökkent a színházak, mozik és múzeumok látogatottsága is. A könyvolvasás továbbra is elsısorban „nıies” tevékenységnek mutatkozik. A nık többen és többet olvasnak, mint a férfiak. A fiatalok még ma is többet olvasnak, mint az idısek, de minden korosztály veszített korábbi olvasói aktivitásából. Az iskolai végzettség ma is a legfontosabb olvasásbefolyásoló tényezı. A végzettség szintjének növekedésével együtt nı az olvasók aránya és az olvasás gyakorisága. A funkcionális analfabétizmus: Az 1985-86-ban végzett olvasásszociológiai vizsgálat adatai szerint a 18 éven felüli népesség több mint 5%-a semmit nem olvas, ez az érték 2000-re szintén nıtt. A semmit nem olvasó emberek egy része a hagyományos értelemben vett analfabéták, arányuk hazánkban a 20. század elején még elérte a népesség 33%-át, a II. világháború idejére viszont már 10% alá csökkent. A 2000. évi felmérés szerint a felnıtt népesség 11%-a csak napilapot olvas. A funkcionális analfabetizmus hatóköre a felnıtt magyar népesség 20-25%-ára terjed ki. Több felmérés tapasztalata, hogy az alacsony iskolai végzettségő és magasabb életkorú, valamint a kisközségekben élı rétegekben mutatható ki leginkább. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


11/41

9. Az olvasást befolyásoló társadalmi és demográfiai tényezık Társadalmi rétegzıdés: nem: a vizsgálatokból megállapítható, hogy a nık valamivel többet olvasnak a férfiaknál, ez fıképp lelki beállítódottságukkal magyarázható. A semmit nem olvasók közé azonos eséllyel kerülnek a két nem képviselıi, a csak sajtóterméket olvasók között több a férfi, mint a nı; a sajtóterméket és könyvet egyaránt olvasók között viszont több a nı. életkor: a semmit sem olvasók és a csak sajtóterméket olvasók aránya az életkor növekedésével egyre emelkedik; a könyvet és sajtótermékeket olvasók aránya magasabb a fiatal és közép korosztályokban. A könyvolvasók aránya és az olvasás gyakorisága az életkor elırehaladtával csökkenı tendenciát mutat. iskolai végzettség: emelkedésével nı az olvasási aktivitás. A 8 általánosnál kevesebbet végzettek 1/3-a, a diplomásoknak pedig a fele olvas rendszeresen könyvet és többféle sajtóterméket. Az iskolázottság emelkedésével a könyvolvasók aránya és az olvasás gyakorisága is emelkedik. munka, beosztás: semmit vagy csak sajtóterméket fıleg a szakképzetlen fizikai munkások, a háziasszonyok és a nyugdíjasok olvasnak; a sajtótermékek és könyvek együttes, rendszeres olvasásának szokása fıleg az értelmiség (55%), a középszintő szakemberek (32%), az adminisztratív szellemi dolgozók és a szakmunkások (21-22%) körében figyelhetı meg. A fizikai jellegő munkától a szellemi, a szakképzetlen munkától az egyre több szakképzettséget igénylı tevékenység, valamint a mezıgazdaságitól a nem mezıgazdasági munka felé haladva nı az olvasók aránya és az olvasás gyakorisága. A területi és szociális tagozódás hatása az olvasásra: lakóhely nagysága: a semmit sem vagy a csak sajtóterméket olvasók aránya úgy nı, ahogy az egyre kisebb települések felé haladunk. A sajtótermékek és könyvek együttes olvasására elsısorban a városokban kerül sor. A település nagyságrendjével nı az olvasók aránya és az olvasási intenzitás. lakóhely helye: élen Budapest és a Dunántúl ÉNy-i és középsı tájai, ezeket Dél-Dunántúl és Budapest környéke követi. Az alföldi régió, fıleg Kelet-Magyarország olvasási mutatója a legrosszabb. lakáshelyzet: a lakás komfortosságának javulása az olvasói érdeklıdés fokozódásával jár együtt. Néhány kulturális jelenség kapcsolata az olvasással: nyelvtudás - olvasás: a felnıtt népességnek a 15%-a tud elolvasni valamilyen idegen nyelvő közleményt, fıleg a legfiatalabb felnıttek (18-20 évesek) és az értelmiségiek. Az idegen nyelvet ismerık között több olvasó és fıleg gyakori olvasó található, mint azok között, akik csak saját anyanyelvüket tudják használni. mőveltségi tevékenység - olvasás: akik tagjai valamilyen közmővelıdési vagy kulturális egyesületnek, azok közelebb állnak a könyvekhez, mint azok, akik nem tagjai ilyen egyesületeknek. Lakásban lévı kultúrközvetítı eszköz például a házikönyvtár, a családok lakásainak 91%-ában van könyv. audiovizuális eszközök - olvasás: ösztönzıen hat az olvasásra a rádió, a tv, a magnetofon, a lemezjátszó. A videóval rendelkezık kevesebbet olvasnak. televíziózás - olvasás: a tv-zésre fordított napi átlagos idımennyiség egyre nı, a túl sok tévézés nem kedvez az olvasásnak. A tévézés minıségi színvonala az olvasás gyakoriságával párhuzamosan, egyenletesen növekszik.



12/41

10. A különbözı társadalmi csoportok olvasási kultúrájának jellemzıi Vidéki értelmiség: Az ismeretközlı könyvek (ismeretterjesztı mővek, szakkönyvek) aránya a nagyobb városokban élık olvasmányai között a legnagyobb, a lektőr aránya a legkisebb. Vidéken az ismeretterjesztı- és szakirodalom aránya a mezıgazdasági és a mőszaki értelmiség, a középiskolai tanárok, a jogászok és közgazdászok, valamint az „egyéb” kategóriába tartozóknál a legnagyobb (30%), a tanítóknál a legkisebb (15%); átlag alatt van az orvosoknál (20%) és az általános iskolai tanároknál (23%) is. A szépirodalom és a lektőr aránya a középiskolai tanároknál a legjobb, az orvosoknál a legrosszabb. A társadalmi-foglalkozási csoportok közül a középiskolai tanárok ízlése a legfejlettebb, ıket az általános iskolai tanárok követik; a tanítóké, a mőszaki értelmiségieké és a mezıgazdasági értelmiségieké viszont elmarad az átlagtól. Pedagógusok: A napi olvasmányok körében a legnagyobb elıfordulási aránnyal szereplı kategória a lektőrbestselleré (24%), ezt követi a modern értékes irodalom (22%), majd a modern értékes és a lektőr színvonalú irodalom együttes kategóriája (20%). Egyszerre igaz, hogy a pedagógusok jelentik a legértékesebb irodalom egyik legfontosabb bázisát, de az is, hogy széles pedagógustömegekre terjed ki a lektőr-bestseller irodalom. A hagyományos romantikus irodalom háttérbe kerül, a modern értékes irodalom és a klasszikus realizmus kategóriák kerülnek elıtérbe. A magyartanárok hivatásszerő szépirodalom olvasók, viszont a romantikus olvasmányok teljesen kiszorulóban vannak a magyartanárok olvasmányvilágából is. A pedagógusok egy jelentıs részénél az igazán értékes modern hazai és külföldi szépirodalom dominál, másoknál ehhez hozzákapcsolódnak a lektőrök. A pedagógus nem vonhatja ki magát környezete kulturális színvonalának hatása alól, vagyis a pedagógus lássa azokat a televíziós mősorokat, melyeket tanítványai családjában is néznek, ismerje azokat a kevésbé értékes könyveket is, amelyek környezetében pillanatnyilag a legkedveltebbek. A kérdés csak az, hogy a pedagógus mennyire kritikus ezekkel a mősorszámokkal, olvasmányokkal szemben. A pedagógus olvasáskultúrája megkívánja a rendszeres önmővelés-olvasás fokozását annak érdekében, hogy fejlıdjék a pedagógiai tevékenység színvonala. Munkások: 60-65% azoknak a munkásoknak az aránya, akik évente legalább egy könyvet olvasnak. Kisebb mértékő a rendszeres olvasók aránya, és még kisebb az értékes könyveket olvasók aránya. A munkásság szépirodalmi olvasmányait tekintve, a lektőr és a romantika a két domináns olvasmánytípus. A munkásság egyes rétegeinek irodalmi ízlése között is különbség van. A nık és a férfiak között csak egészen kis különbség tapasztalható a nık javára. A különbözı korosztályok között - a 20 éven aluliakat kivéve - jelentısebb különbségek nem tapasztalhatók. A fiatal munkások ízlésszintje kirívóan alacsony, a szakmunkások és a segédmunkások ízlésszintje között is kicsi a különbség. A 8 osztályt végzett munkások rendszeresebben és színvonalasabban olvasnak, mint azok, akik csak 6 osztályt végeztek. A munka mellett továbbtanuló munkások ízlésszintje nem sokkal, de mégis magasabb, mint a nem tanulóké. A jelenleg még nem tanulók, de tanulni szándékozók ízlésszintje is magasabb a nem tanulók ízlésszintjénél. A fejlettebb irodalmi ízlés kialakulásának feltétele a széles körő tájékozottság. Bejáró dolgozók: A bejáró munkások ízlése nagyban különbözik a mezıgazdasági dolgozók ízlésétıl, a romantikus mővek iránti igény csökken, a lektőr (krimi, kalandregény stb.) nı. A nem igazán értékes bestseller az értelmiségiek után ebben a rétegben a legelterjedtebb. A bejáró munkások olvasói ízlésszintje meglehetısen alacsony. A falun élı nem mezıgazdasági munkások közbülsı helyet foglalnak el a városi munkások és a falu mezıgazdasági foglalkozású fizikai dolgozóinak ízlése között. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


13/41

Falusi lakosok: A 60-70-es években a falusi lakosok olvasmányszerkezetére a szépirodalmi, ezen belül a régi magyar irodalom nagyon erıs dominanciája volt jellemzı. Ezekben az években a legnépszerőbb szerzık: Berkesi András; Jókai Mór; Móricz Zsigmond; Mikszáth Kálmán; Fekete István; Szabó Magda; Rejtı Jenı; Verne Gyula; Ernest Hemingway stb. szerepeltek. A falusi lakosok olvasói érdeklıdésének iránya az elmúlt években jelentısen megváltozott. Napjainkban már egy új olvasói magatartásról van szó. A falusi könyvolvasók legkedveltebb ízléstípusai: lektőr; bestseller. A falusi könyvolvasók olvasmányanyagában tehát alárendelt szerep jut az esztétikailag kiemelten értékes irodalomnak. 11. A gyerekek és a fiatalok olvasásának jellemzıi Gyerekek: A növekedés folyamán a gyerekek sok konfliktussal szembesülnek, az olvasmányok átélésével, a hısökkel való azonosulással, történetek kitalálgatásával történik az ideálképzés, ebben rejlik az olvasmányok legnagyobb ereje, mert mintát szolgáltatnak, ezért is nagyon fontosak a mesék. Régen a szülık olvastak mesét a gyerekeknek, ma a sok elfoglaltságuk, fáradtságuk miatt a mesemondást átveszi a rádió, a TV, a videó, a számítógép, a DVD. A vizsgálatok szerint a vidéki gyerekek jobban igénylik a mesét, a budapesti szülık viszont több könyvet vásárolnak gyermekeiknek, az viszont nem biztos, hogy el is olvassák. A család saját könyvállománya és a családi környezet jelentısen befolyásolja a gyerekek olvasási szokásait. A fiúknak és a lányoknak eltérıek az igényeik. A fiúk olvasói érdeklıdésének középpontjában a kaland, az izgalom áll, a lányok inkább a mese és az ifjúsági regény iránt érdeklıdnek. A történelmi témák és az állatokról szóló mővek iránt egyforma az érdeklıdés. Az életkorral haladva bıvül a kedvelt témák köre. Az iskolások már leginkább az ifjúsági regényeket, a fantasztikus könyveket és az útleírásokat kedvelik, a mese iránti érdeklıdés minimálisra csökken. Sajnos mára a fiatalok legtöbb idejüket a televízió elıtt töltik. A szórakozás terén a TV áll az elsı helyen, ennek hatására egyre inkább hátrébb szorul az olvasás. Közismert mára a korai érés jelensége, gyorsabb szellemi és biológiai fejlıdés jellemzı a fiatalokra, de ezzel együtt lassabb az érzelmi érés. A fiatalok körében a versszeretet rohamosan csökken, a maga élvezetére verset olvasó diák ma már egyre ritkább. A romantikus és klasszikus realista irodalom háttérbe szorulnak, az ifjúsági irodalom (nem mindig a legjobb színvonalú) mőveit olvassák inkább a kamaszok. A tanulók közel 40%-a csak a tankönyveket tekinti a tudás egyetlen forrásának. A tanulók olvasási szokásaira igencsak hat az iskola, a környezet, de befolyásoló a szülık társadalmi helyzete, iskolázottsága, általános kulturális színvonala, ízlése is. Gimnazisták, középiskolások, szakmunkástanulók: A középiskolások könyv közelben élnek, alig akad köztük, aki nem olvas, de olvasói érdeklıdésük, irodalmi ízlésük már nem annyira pozitív, sok képregényt, fiataloknak szánt lapot olvasnak. A középiskolát követı évek magasabb szintő olvasmány-választásának legfıbb feltétele, hogy a középiskolás évek alatt megszeressék a magyar és külföldi klasszikusokat, ezek olvasása még az iskolában fel kell kelteni, ki kell alakítani a belsı igényt. A szakmunkásképzı iskolákban a tanulók zöme alacsonyabb mőveltségi szinttel rendelkezik, mint az egyéb középfokú iskolákban. Ezeknél a tanulóknál sok az olvasás- és megértészavarokkal küszködık aránya. Soknak közülük nem eléggé fejlett a gondolkodása és hiányos a szókincse. A szakmunkástanulók 30-40%-a alig vagy szinte egyáltalán nem olvas könyvet. A lányok többet olvasnak. Nagyon kevés a tanórákon történı olvasmányok megbeszélése, ezek közül is leginkább a kötelezı olvasmányokra helyezıdik a hangsúly. Az iskolában tanult versek többségét unalmasnak tartják, viszont a 15-18 éves fiatalok jelentıs része a slágerek, dalszövegek tucatjait kívülrıl tudja, énekli, igaznak és fontosnak érzi. A romantika és a realizmus teret veszt, a direkt szórakoztató könyvek a népszerőbbek. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


14/41

Fıiskolások, egyetemisták: Ez a réteg a legfejlettebb ízléső, a nemek között nincs nagy eltérés. A felsıoktatási intézmények hallgatói elég szelektáltan olvasnak, ez idıhiány miatt van így. Vagy szisztematikusan egy-egy témához ragaszkodnak vagy sorba olvassák kedvelt íróik mőveit. Sokan olvasnak ajánlás útján és azért, mert a társaságban illik az ismerni az irodalmat. Rendkívül hiányoznak olyan jegyzékek, melyek tartalmazzák azoknak a szerzıknek a nevét és mőveit, akiket a hallgatóknak legalább ismernie kellene. A kedvezı családi kulturális környezet biztosította elıny az egyetemi években is megmarad. Összegzés: Az olvasásnál igen döntı a motiváció kérdése, fontos az olvasás tanítási módszereinek továbbfejlesztése. A gyerekeknek a mai oktatás nem hagy elég idıt az olvasás elsajátítására. A magyaroknál jobban teljesítı országok diákjai 5-6 évig tanulják ezt az alapvetı készséget. A családszerkezet, a szülık foglalkozása, társadalmi helyzete jelentısen befolyásolja a tanulók olvasáshoz való viszonyát. Függ a település nagyságától is, a budapesti és a megyeszékhelyeken található iskolák között kisebbek a különbségek, de a községi iskolák átlagtól való lemaradása jóval nagyobb. A város elınyei a kisebb településekkel szemben folyamatosan nınek. az olvasási készség csiszolása, az olvasás iránti érdeklıdés elmélyítése nem egy pedagógus vagy tantárgy feladata, iskolarendszerünk egészében folyamatosan annak érdekében kellene dolgozni, hogy ez a tudás mindenki alapvetı emberi joga legyen. Rugalmasabb tantervekre és oktatási módszerekre lenne szükség. Vizsgálatok: A vizsgálatok szerint a magyar gyerekek olvasásmegértés-teljesítménye gyenge, a tanulók fele labilis olvasástudással rendelkezik. A 70-es években a középiskolások még az olvasást tekintették a legkedvesebb idıtöltésüknek, de már akkor is több idıt töltöttek tévézéssel. A középiskolások elsısorban a mővelıdés, a tanulás miatt olvasnak, ezt követi a szórakozás-célú olvasás. 12. Közönségkapcsolatok a könyvtárban A közönségkapcsolat nem fedi sem a tájékoztatás, sem a propaganda, sem pedig a reklám fogalmát, jelen van mindhárom tevékenységben, de nem azonos velük. A közönségkapcsolatok (angol nevén: Public Relations) a közönség és valamilyen intézmény közötti viszonnyal foglalkozó elmélet- és tevékenységrendszer. Tervszerően, tartósan és tudatosan fejleszti a közvetlen környezet és az intézmény közötti kapcsolatokat. Feltételezi a kétoldalú kapcsolatépítést, alkalmazkodik a társadalom érdekeihez. A PR tevékenység a könyvtári munka legfontosabb területe, ezt jelentısen fejleszteni kell. Feladatok: a könyvtár és környezete közötti kommunikációs kapcsolatok elemzése, programok szervezése, tervezése, kivitelezése és értékelése. Szükséges a népszerősítés, a propaganda, olyan imázs, mely esetén a közönség megbízik a könyvtárban. Propagandatevékenység: A múlt rendszerben ez a tevékenység elég negatív értelmet kapott politikai színezete miatt. A rendszerváltás után aztán nem váltotta fel semmi más ezt a tevékenységet. A könyvtárnak a társadalom információs bázisaként kell mőködnie, ehhez viszont meg kell nyerni a közönséget. A PR tevékenység a 20. század elején jelent meg az USA-ban. Tájékoztatási irodák jöttek létre, amit újságírók alapítottak és mőködtettek, az ipari társadalom számára végeztek közvéleménykutatást. Elıször a gyakorlati tevékenyég alakult ki, az elmélet Bernays-tól származik 1922-bıl. Felismerték a PR jelentıségét, 1923-tól már oktatni is kezdték az USA-ban. Nyugat-Európában az 1950-es években jelent meg a PR kulturális vonalon. Hazánkban 1968-70-ben Zirc Péter és Pelejtei Tibor mutatták be a tevékenységet; felhívták a könyvtárak figyelmét is. 1976-ban az OSZK-ban kapcsolattartási osztályt hoznak létre; célja összefogni és koordinálni a könyvtári tevékenységet, ez nem járt sikerrel, fıleg a szemléletmód miatt. A rendszerváltáskor az ipar területén a PR tevékenység nagyot fejlıdött; az elsı PR konferenciát 1996-ban Budapesten tartották. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


15/41

PR tevékenység a könyvtárak vonatkozásában: A PR a tájékozódásról és tájékoztatásról szól, mindkét oldalról. Az intézménynek kell igazodnia a közönséghez. Kétoldalú kommunikációs kapcsolat, amely az intézmény hatékonyságát célozza. Az intézmény felıli két nagy irány: Tájékozódás: a felhasználói kör igényeinek, elvárásainak folyamatos megismerése. Elé kell menni a várható igényeknek. A könyvtár minden munkafolyamatában érvényesülnie kell. Az igények megismerésének forrásai: statisztikák, személyes interakciók, kommunikáció stb. A valós olvasói kör igényeinek megismerése nem elegendı, a potenciális olvasók igényeit is meg kell vizsgálni. Tájékoztatás: a jelenlegi tagok és a célközönség (leendı olvasók) tájékoztatása a kvt tevékenységérıl, lehetıségeirıl. Alapvetı szempontok a tájékoztatásban: - hírértékőnek kell lennie az információnak, a célcsoportnak megfelelıen, differenciáltan - reálisnak kell lenni az információknak - fontos az információk mennyiségi és minıségi súlyozása - ki kell választani a megfelelı idıpontot a tájékoztatásra - adekvált információs csatornát kell választani (tömegkommunikáció bevonása) A felhasználói magatartás ötlépcsıs folyamat: megjelenik a szükséglet tájékozódik, hogy hol tudja az igényét kielégíteni kiválasztja az intézményt igénybe veszi a könyvtár szolgáltatásait a szolgáltatást minısíti A PR tevékenységnek mind az 5-re ki kell terjednie. Minden dolgozónak részt kell vennie a tevékenységben, pozitív arculatot kell biztosítani. Azonosulni kell az adott intézet céljaival, feladataival és elkötelezettnek kell lenni ahhoz. A vezetés feladata létrehozni a PR tevékenységgel foglalkozó részt, tartalommal feltölteni. Rövidtávon, egy évre, felelısökre lebontva kell megjelennie, szervezni, ellenırizni, elemezni kell a tevékenységet. A PR három mőködési területe: Belsı: a könyvtár dolgozóinak megfelelı tájékoztatása, a tevékenység jóságának kulcsa az információáramlás oda-vissza. Fontos, hogy mindenkinek legyen és lehessen véleménye, ezzel tesszük érdekelté a dolgozókat az intézmény mőködésében. Minden véleményre reagálni kell. Külsı: a felhasználók felé: milyen olvasói közönségnek szól, szolgáltatások. Fontos, hogy a könyvtár tájékoztatása bekapcsolódjon a közéletbe, de politikamentesen. Fontos a fenntartóval való kapcsolattartás: folyamatos tájékoztatás a pozitív dolgokról, személyes kapcsolattartás, munkába való bevonás. Tömegkommunikáció: a sajtókapcsolatok a legeredményesebbek: az idıpont közlése mellett fontos, hogy figyelemfelkeltı legyen a közlés és jelenjen meg az eseményrıl visszacsatolás a sajtóban. A helyi tömegkommunikációs lehetıségek igénybevétele. Új formák kitalálása a felhasználó bevonásával. 13. Családi könyvtárak, két- és háromfedelő könyvtárak Az 1930-as évektıl felmerült az a gondolat, hogy a könyvtár állományát, különösen a kölcsönzési részlegben, nem annyira tárgyuk szerint, inkább az olvasói érdeklıdés szerint kellene elrendezni. Az elképzelés gyakorlati kipróbálására csak a negyvenes években került sor, majd a hetvenes évek végétıl több könyvtár is kísérletezni kezdett az állomány újfajta elrendezésével. Ennek okai: általános irányzattá vált a közmővelıdési könyvtárakban a használói igényekhez való igazodás az olvasáskutatások eredményei ebbe az irányba mutattak a pénzügyi nehézségek arra késztették a könyvtárosokat, hogy feladják régi elképzeléseiket a „kiegyensúlyozott állomány-fejlesztésrıl” és arra törekedjenek, hogy közelebb kerüljön egymáshoz az állomány „kínálata” és a használók „kereslete”. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


16/41

A családi könyvtárak lényege, hogy nem növelt alapterületen próbálják átalakítani a könyvtári állományt és a könyvtári teret. Az olvasók napi kurrens igényeinek kielégítésére törekszenek, köznapi információkat biztosítanak, a könyvtár otthonosságát növelik. Vagyis a könyvtár azt adja, amit az olvasók keresnek, úgy gondolják érdemes bejönniük. Ehhez igazodó állományalakítási politika szükséges és a könyvelhelyezést is az olvasói igényeknek megfelelıen kell kialakítani. Ez a családi könyvtár, más néven a kétfedeles könyvtár: a mőveket témák szerint csoportosítják, figyelmen kívül hagyva a szép- és szakirodalmi skatulyákat 2 2 a könyvtárak alapterülete 100-250 m , legfelsı határ a 300 m ellátott olvasók száma 1-2 ezer fı (ezer alatt nem érdemes, nem gazdaságos, kétezer felett nagy az igény) a családi könyvtár eszméje minden korosztály közös könyvtárhasználatán alapszik az állomány szolgaian igazodik az olvasók ténylegesen jelentkezı igényeihez, a polcokon csak „használt” könyvek vannak. Akkor jó az állományépítés, ha sikerül kizárólag olyan könyveket beszerezni, melyeket tönkremenetelük és nem elavulásuk vagy az olvasói érdektelenség miatt kell kivonni az állományból. igen nagy szerepe van ezen könyvtárakban a könyvtárosoknak az igényesség formálásában, fontos a felhasználókkal kialakított kapcsolat és az ezen alapuló indirekt pedagógiai ráhatás. kevés kézikönyvre van szükség, a bıvítést óvatosan kell végezni, a dokumentumtípusok választékát az igényeknek megfelelıen kell alakítani. az állományt elsısorban az elrendezéssel kell feltárni. Mivel a családi könyvtár a valami olvasnivalóért betérık témakörre vagy mőfajra irányuló kielégítésére vállalkozik, az állományt ennek megfelelıen kell strukturálni, és a polcokra helyezni. a tematikus állománycsoportok könyvtáranként eltérıek lehetnek, a helyi igényeknek megfelelıen, de nagyvonalakban ugyanazt a mintát követve. Cél, hogy az állománycsoportok ne legyenek túl bonyolítottak, egy-egy téma anyaga legyen könnyen áttekinthetı. A csoporton belül minden rend fölösleges, sıt tilos. Az eligazodást jó feliratozással kell segíteni. Az olvasók a számukra legegyszerőbb módon találják meg a könyvet, mert igényeik szerinti bontásban, tematikusan vannak a könyvek a polcon. A könyvtárat barátságossá, otthonossá kell tenni: praktikus, esztétikus berendezések, bútorok; barátságos légkör, virágok, megfelelı világosság stb. Viszonylag szők helyen kell megvalósítani a különbözı érdekek békés egymásmellet élését. A könyvtártér kialakításánál figyelembe kell venni, hogy egyes szolgáltatások, állománycsoportok meghatározott igényeket vonzanak magukhoz. A családi könyvtár fı szolgáltatása a kölcsönzés, de ezt olyan környezetben nyújtja, hogy a könyvtárban eltöltött idı várhatóan megnı. A családi könyvtár jellegő elrendezés abban is segít, hogy egy-egy nehezen megfogalmazható probléma könyvanyagát maga tudja megkeresni az olvasó és ne kelljen a legbensıbb gondjait megosztania a könyvtárossal csak azért, mert nem igazodik el a szakkatalógusban. Az 1980-as évek közepétıl a fıvárosi könyvtári ellátási rendszert átstrukturálták. Modellként a német három részre tagolt könyvtárkoncepciót, az angol kategorizált állomány felállítást, a francia, használó közeli közkönyvtárat vették alapul, a helyi körülményekhez igazítva. Az ellátás alapszintjét a családi könyvtár jelenti, amelynek teljes állománya a használók leggyakoribb kérdéseinek megfelelı kérdéskörök szerint van csoportosítva. A második szint a kétfedelő könyvtár, amelyben a családi fedél mellett egy hagyományos elrendezéső fedél is található. A harmadik szint a Központi Ellátó Szolgálat, amely ritkán keresett, de a minıségi ellátás szempontjából alapvetı mőveket tartalmazza, ezek igény esetén legkésıbb 48 órán belül a helyszínre szállíthatók. 14. Ez a tétel hiányzik!



17/41

15. A könyvtárhasználat feltételei. Az olvasók nyilvántartása Az 1997. évi 140. törvény 3. része foglalkozik a nyilvános könyvtári ellátással, ezen belül a 2. fejezet rendelkezik a könyvtárhasználók jogairól és a könyvtárhasználat feltételeirıl. A könyvtárhasználat feltételei a törvény megfogalmazásában: A könyvtárhasználónak a beiratkozáskor személyes adatait közölnie és igazolnia kell. A személyes adataiban bekövetkezı változásokat a könyvtárhasználó köteles bejelenteni a könyvtárnak. A könyvtárhasználó által igénybe vehetı szolgáltatások körét, az igénybevétel módját és a díjak mértékét a könyvtárhasználati szabályzat tartalmazza, melyet a könyvtárhasználó köteles betartani. A könyvtárhasználati szabályzatot nyilvánosságra kell hozni, a könyvtárhasználat részletes feltételeit ez a szabályzat állapítja meg. A könyvtárhasználó is kezdeményezheti a könyvtárhasználati szabályzat módosítását. A fenntartó további könyvtárhasználati feltételeket és kedvezményeket is meghatározhat. Az olvasók nyilvántartása: Az alábbi adatok megadása kötelezı: név; anyja neve; születési helye és ideje; lakcíme; személyi igazolvány vagy útlevél száma 16 éven aluliaknál a jótálló adatait Jótállási nyilatkozaton fel kell tüntetni (szülı kezessége). Személyi adatváltozás bejelentése a könyvtárhasználó, változás átvezetése könyvtár kötelessége. A könyvtár a személyi adatokat kizárólag a nyilvántartás számára használja, illetéktelen személynek vagy szervnek azokat át nem adja. Ha az olvasó a tagságát megszünteti és nincs tartozása vagy díjhátraléka a könyvtár felé, akkor az adatait töröli a könyvtár a nyilvántartásból. Az olvasó bármikor betekinthet az ıt érintı nyilvántartásba. 16. A helybenolvasás, mint könyvtári szolgáltatás (funkciói, feltételei, nyilvántartásai) A könyvtárhasználati szokások gyökeresen megváltoztak az elmúlt néhány évben. Megszőnıben van a könyvkölcsönzés dominanciája és ezzel párhuzamosan fokozódik a helybenolvasás, illetve a fénymásolás vagy a számítógépes szolgáltatások iránti igény. A helybenolvasás, mint könyvtári szolgáltatás: az igénybe vett könyvtári szolgáltatások között élen van a könyvkölcsönzés, de jelentıs a helybenolvasás miatt könyvtárba járók száma is. İk elsısorban az újságok, folyóiratok olvasása miatt, illetve tanulás vagy kutatás miatt térnek be az olvasótermekbe. A könyvárak növekedése miatt a drágább szakkönyvekbıl, lexikonokból csak egy példányt tudnak beszerezni a könyvtárak, ezek nem kölcsönözhetık, csak helyben használhatók, emiatt is növekedett és növekszik a helyben olvasás a könyvtárakban. A könyvtár állományát alkotó különleges, értékesebb dokumentumok (prézensz állományrész) használata is csak helyben lehetséges. Helybenolvasás feltételei: Szabályok: a helybeni használatra biztosított állományrészek csak érvényes olvasó- vagy napijeggyel látogathatók. Egyes könyvtárakban - egyéni szabályozás szerint - lehetıség van a helyben használatos dokumentumok kikölcsönzésére a könyvtár zárva tartási ideje alatt. Színtér: olvasóterem, olvasószoba - ifjúsági vagy gyermek olvasóterem - kutatószoba hírlapolvasó; folyóirat-olvasó Berendezések, felszerelések: székek, asztalok, polcok - megfelelı világítás - katalógusok (katalógusszekrények) - számítógép a gépi rendszerek használatához, kereséshez Helybenolvasás nyilvántartásai: nagyobb könyvtárak olvasótermeiben a használt könyvekrıl olvasási nyilvántartást vezetnek, ebben rögzítik a könyv címét, dátumot, látogató olvasójegyének a számát, majd a felhasználó aláírását. Azon könyveket, melyek raktárban vannak elhelyezve, kérılappal kell igényelni, majd szintén rögzítésre kerül a használatot nyilvántartó könyvbe. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


18/41

17. A kölcsönzés, mint könyvtári szolgáltatás - funkciói, feltételei A könyvtárhasználati szokások gyökeresen megváltoztak az elmúlt néhány évben. Megszőnıben van a könyvkölcsönzés dominanciája és ezzel párhuzamosan fokozódik a helybenolvasás, illetve a fénymásolás vagy a számítógépes szolgáltatások iránti igény. Kölcsönzés: Ez a legáltalánosabb könyvtári tevékenység, az állomány kölcsönzési célra szolgáló egységeinek az olvasók részére való átadása a kölcsönzés. A könyvtárak különbözı feltételeket szabnak a kölcsönzéshez: - csak beiratkozott, érvényes olvasójeggyel rendelkezı olvasók kölcsönözhetnek - megadják, hogy hány dokumentumot kölcsönözhet egy személy - meghatározzák a kölcsönzés idıtartamát A kölcsönzés lebonyolításához kölcsönzıhelyiségre vagy kölcsönzıpultra van szükség, itt végzik a könyvtárosok a dokumentumok kölcsönbe adását, illetve itt kapják meg az olvasók az általuk igényelt dokumentumokat. A kölcsönzés történhet hagyományos módon vagy számítógépes kölcsönzéssel. A kölcsönzési idı általában 21 nap, de a könyvtár által meghatározott szabályok szerint van lehetıség a kölcsönzési határidı meghosszabbítására (kivétel pl. az elıjegyzett könyvek). A kölcsönzési határidı lejárta után a könyvtár felszólítja az olvasót a dokumentumok visszahozatalára. A felszólítások alkalmával általában késedelmi díjat számítanak fel. Az elveszett vagy megrongált dokumentumokat azonos kiadású példánnyal kell pótolnia az olvasónak, vagy azokat a könyvtár által megállapított értéken kell megtérítenie. Kérhetı elıjegyzés a könyvtár állományába tartozó, mások által kikölcsönzött dokumentumokra. Ekkor figyelik az elıjegyzett dokumentum beérkezését és értesítést küldenek a dokumentum beérkeztekor. A kölcsönzés egyik különleges módja a könyvtárközi kölcsönzés, az adott könyvtár állományából hiányzó dokumentumok más könyvtáraktól kölcsönözhetık. Kölcsönzési nyilvántartás: A kölcsönzésekrıl nyilvántartást vezetnek a könyvtárak, ennek típusai: - füzetes (ezt csak kiskönyvtárakban használják) - kartotékos vagy tasakos - elismervényes, ez elıre nyomtatott - számítógépes, ekkor integrált könyvtári rendszert használnak, annak is a kölcsönzési modulját A kölcsönzési nyilvántartásnak három kérdésre kell választ adni: - adott idıpontban egy olvasónál milyen dokumentumok vannak - adott idıpontban milyen dokumentumok kölcsönzési ideje jár le - egy adott dokumentum kinél van kölcsön 18. Kölcsönzési rendszerek, számítógépes kölcsönzés Kölcsönzés: A kölcsönzés a legáltalánosabb könyvtári tevékenység, mely az állomány kölcsönzési célra szolgáló egységeinek az olvasók részére való átadása. A kölcsönzés lebonyolításához kölcsönzıhelyiségre vagy kölcsönzıpultra van szükség, itt végzik a könyvtárosok a dokumentumok kölcsönbe adását, illetve itt kapják meg az olvasók az általuk igényelt dokumentumokat. A kölcsönzés történhet hagyományos módon vagy számítógépes kölcsönzéssel. Kölcsönzési nyilvántartás: A kölcsönzésekrıl nyilvántartást vezetnek a könyvtárak, ennek típusai: füzetes (csak kiskönyvtárakban használják); kartotékos vagy tasakos; elismervényes (ez elıre nyomtatott); számítógépes (integrált könyvtári rendszert használnak, a kölcsönzési modulját) A kölcsönzési nyilvántartásnak három kérdésre kell választ adni: adott idıpontban egy olvasónál milyen dokumentumok vannak adott idıpontban milyen dokumentumok kölcsönzési ideje jár le egy adott dokumentum kinél van kölcsön Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


19/41

Könyvtár és számítógép: A számítógépek megjelenése a könyvtárakban az 1960-as, 1970-es, 1980-as évekre tehetı, ettıl kezdve folyamatos, de vannak olyan könyvtárak is, ahol még csak napjainkban kezdıdik a gépesítés. Kezdetben a hagyományos munkák segítıjeként jelentek meg a számítógépek, a katalógusok készítésében egyre inkább felváltotta a számítógép az addigi gyakorlatot. Az elektronikus katalógusok sokkal hatékonyabb és gyorsabb információ visszakeresést biztosítanak, mint a cédulakatalógusok. Manapság a könyvtárgépesítésrıl mindenkinek az integrált könyvtári rendszerek jutnak eszébe, a korszerő gépesítés legnagyobb „ellensége” a könyvtári költségvetés szőkössége. A könyvtárban felmerülı munkafolyamatok majd mindegyike gépesíthetı, ezek egy integrált rendszerben megoldhatók. Egy jól megtervezett rendszer egy, több modulból álló programcsomaggal oldja meg a funkciókat, vagyis a munkafolyamatok jól elkülönülnek, de összefüggı egészet alkotnak. Integrált könyvtári rendszerek: Fogalma: integráltnak akkor tekinthetı egy rendszer, ha a mőveletek és szolgáltatások nagy részét egymással automatikusan együttmőködı programmodulok végzik, az adatok gépi úton történı kezelésével. A jól megtervezett rendszer több modulból épül fel, az egyes munkafolyamatok jól elkülönülnek egymástól, de mégis összefüggı egészet alkotnak. Moduljai: általában öt nagy területre bontják a könyvtári munkát: - Beszerzés: a beszerzések adatait rögzítik az adatbázisban, leltári információval látják el. - Katalogizálás: az az eljárás, mellyel a dokumentum adatait bevisszük az adatbázisba, elkészítjük a szurrogátumot (teljes bibliográfiai leírás, tartalmi feltárás) - Folyóirat-kezelés: a folyóiratok és sorozatok speciális bánásmódot igényelnek, ezért van külön moduljuk - Számítógépes katalógus (OPAC): nyilvánosan elérhetı számítógépes könyvtári katalógus, a könyvtár gépen rögzített állománya a terminálokról hálózaton keresztül lekérdezhetı, kinyomtatható, letölthetı. - Kölcsönzés: alkalmasnak kell lennie egy olvasói állomány kialakítására és kezelésére: beiratkozás kezelése; határidı-nyilvántartás; hosszabbítás, felszólítás; elıjegyzés stb. A kölcsönzési szabályok egy paramétertáblázatban definiálhatók, nagyon sokféle általános és speciális kölcsönzési tranzakció adható meg. Lehetıség van vonalkódos kölcsönzésre. Hazai integrált könyvtári rendszerek: más és más integrált rendszerek találhatók a hazai könyvtárakban. A sokszínőség olykor jelent problémát, de nem lenne szerencsés különbözı funkciókat ellátó és különbözı nagyságú könyvtárakra ugyanazt a szoftvert ráerıltetni. Használt rendszerek: - TEXTAR; TINLIB - kis és közepes könyvtárak számára alkalmas - VOYAGER, magyar változata a Corvina (pl. DEENK) - OLIB; VTLS - nagy könyvtárak számára készült - SZIRÉN, SZIKLA: magyar fejlesztéső program, kisebb állományokhoz javasolt. - SR-LIB: magyar fejlesztéső program, közepes állományokhoz javasolt (pl. Db megyei) - ALEPH: fıleg egyetemi, fıiskolai könyvtárak számára (pl. egri Fıiskolai könyvtár) 19. Könyvtárközi kölcsönzés Hazánkban a 19/1981.(XII. 8.) MM rendelet vonatkozik a könyvtárközi kölcsönzése. A magyar könyvtárközi kölcsönzés mindenben megfelel a nemzetközi elıírásoknak; a fı központ hazánkban az OSZK. A belföldi könyvtárközi kölcsönzés célja, hogy az ország bármely részén élı olvasó, kutató hozzájuthasson az ország bármely könyvtárában meglévı dokumentumhoz. Az OSZK és a KSH Könyvtárán kívül a régióközpontok tudnak dokumentumot szolgáltatni, 5 régió van hazánkban, központjaik: Szombathely; Pécs; Szeged; Debrecen; Miskolc. Az egyes könyvtárak könyvtárközi kölcsönzésre vonatkozó gyakorlatukat saját szabályzatba foglalják, errıl a könyvtárhasználókat tájékoztatják. Könyvtárközi kölcsönzést minden olyan személy igénybe vehet, aki a könyvtár beiratkozott olvasója, és vállalja, hogy betartja a könyvtárközi kölcsönzés szabályait. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


20/41

Könyvtárközi kölcsönzés típusai: Belföldi kölcsönzés: a küldött mő szolgálhatja akár az általános mővelıdést és a szórakozást is - elvileg a belföldi könyvtárközi kölcsönzés ingyenes, a postaköltséget a küldı könyvtár fedezi Külföldi kölcsönzés: a szak- és tudományos irodalomra szakosodik. A nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés sokba kerül az OSZK-nak (másolatok díjának fizetése); az olvasónak forintban kell fizetnie, a kérı könyvtárnak viszont valutában. Kérılap: A könyvtárközi kölcsönzés kérılappal történik, a kérılap akkor küldhetı el, ha a kért anyag lelıhelyét a könyvtár megállapította. Kérılap adatai könyvek esetén: szerzı (lehetıleg teljes) neve - mő címe - megjelenési év - jó, ha rendelkezésre áll a kiadás helye és a kiadó neve Kérılap adatai folyóiratok esetén: folyóirat címe (nem rövidítve) - cikk szerzıjének neve - cikk címe - folyóirat megjelenési éve - folyóirat évfolyama, száma, kötete - cikk oldalszáma (tól-ig) Könyvtárközi kölcsönzés menete: A kéréssel megkeresett könyvtár teendıi: 3 napon belül kell intézkednie - az igényelt könyvtári anyagot a kérınek megküldi vagy - a kérelmet elıjegyzi, ha az anyag kölcsönzés alatt áll vagy - az állományában nem szereplı anyag igénylése esetén a kérılapot az általa ismert lelıhelyre továbbítja, majd errıl értesíti a kérıt Az eredeti példány kölcsönzését a könyvtár megtagadhatja, ha: - az OSZK archív anyaga - muzeális értékő anyag - kézirat - egy példányban meglévı, a könyvtáros munkájához szükséges anyag - egy példányban meglévı idıszaki kiadvány A könyvtári anyag másolatának igényét 8 napon belül kell kielégíteni. A könyvtári anyag szállításának költségét a küldı könyvtár viseli, postán ajánlott küldeményként vagy értékcsomagként továbbítható. A könyvtárközi kölcsönzés idıtartama könyv esetén 30 nap, egyéb anyagnál 15 nap. A kölcsönvevı könyvtár felelıssége az anyagért az átvételtıl a visszaérkezésig terjed. Amikor a kért mő megérkezik, értesíteni kell az olvasót. A kölcsön kapott könyvek csak helyben használhatók, ki nem kölcsönözhetık. Néhány tudnivaló: A könyvtárközi kölcsönzés keretében mőködik a lelıhelykérés, az OSZK Könyvek Központi Katalógusából kérhetı információ, hogy egy könyv hol található meg az országban. A könyvek kölcsönzése az országon belül ingyenes, de folyóiratot nem kölcsönöznek a könyvtárak, ezért cikkeket csak fénymásolatban lehet megrendelni, a költségeket az olvasónak kell fizetni. 20. Az olvasók bevezetése a könyvtár és- és az irodalom használatába Az olvasószolgálat feladatai: Megszervezni a könyvtár igénybevételének lehetıségeit (kölcsönzés, helybenhasználás stb.) Az igények megismerése és felkeltése. Az olvasó számára személyes segítséget nyújtani a könyvtár használatában, amilyen szinten igényli azt. A tájékoztató tevékenység: Eligazítás (könyvtári útmutatás) - minden alkalommal szükséges. Tárgya: - az állomány elhelyezése, azaz milyen állományegységekbe, hogyan lehet eljutni - feltáró eszközök ismertetése (melyek, milyenek, hogyan lehet használni stb.) - kézikönyvtári állomány bemutatása Szervezett alkalmak - csoportos könyv- és könyvtárhasználati bemutatók, céljuk a figyelemfelkeltés Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


21/41

Referensz tevékenység: konkrét adatszolgáltatás Eszköze: kézikönyvek (lexikonok, adattárak, címtárak stb.) A kérdések tipizálása után a következı dokumentumokból szerezhetı információ: - személyekrıl (életrajzi lexikon, biográfia stb.) - hivatalokról (címtárak, szakmai jegyzékek stb.) - statisztikai adatok (lexikonok, évkönyvek) - természettudományi, mőszaki ismeretek (szakkönyvek, kézikönyvek, táblázat- és képletgyőjtemények) - általános tudományos tények (szakterület kézikönyve, szaklexikon, atlasz) - rövidítések feloldása (szótár, címtár, rövidítésjegyzék) - terminológia (szótár, szakszótár stb.) Bibliográfiai tájékoztatás: szerzı, cím stb. szolgáltatás Eszköze: a könyvtári katalógus és a bibliográfiák Megoldása: célszerő szakosodni az egyes témákra és nyilvántartást vezetni. Olvasói igények: konkrét mő keresése; konkrét szerzı keresése; meghatározott téma keresése Megoldás: általános böngészés; szépirodalmi mővek ajánlása 21. Referensz tevékenység A könyvtári szolgáltatás három területe: kapcsolatteremtés a felhasználóval; tájékoztatás; dokumentumszolgáltatás. A könyvtár tájékoztató tevékenysége a dokumentumokra épülı, azok ismerettartalmát hasznosítja. A tájékoztatás eredménye, hogy az olvasó megkapja az ıt érdeklı kérdésére választ adó dokumentumot. A könyvtár valamennyi munkafázisa – győjteményszervezéstıl a propagandáig- a tájékoztatást szolgálja. Olvasói igények: konkrét mő keresése; konkrét szerzı keresése; meghatározott téma keresése Megoldás: általános böngészés; szépirodalmi mővek ajánlása A tájékoztató tevékenység: Eligazítás, felvilágosítás (könyvtári útmutatás) - minden alkalommal szükséges. Tárgya: - az állomány elhelyezése, azaz milyen állományegységekbe, hogyan lehet eljutni - feltáró eszközök ismertetése (melyek, milyenek, hogyan lehet használni stb.) - kézikönyvtári állomány bemutatása - az eligazítás fontos segédlete a könyvtárak központi nyilvántartása és a könyvtárak honlapja Szervezett alkalmak: - csoportos könyv- és könyvtárhasználati bemutatók (céljuk a figyelemfelkeltés) - felhasználók képzése (az egyes tárgyak tantervébe iktatva vagy különórákon, a felsıoktatásban tájékoztató bevezetést szerveznek, illetve nyomtatott és elektronikus útmutatókat készítenek) Referensz tevékenység: konkrét adatszolgáltatás faktográfiai adatszolgáltatás - tényekre vonatkozó (pl. életrajzi adatok) vállalati információszolgáltatás (pl. szabadalmak, gazdasági információk, pályázatok stb.) mindennapi életben felmerülı kérdések bibliográfiai adatszolgáltatás (ezt is végzi a FSZEK-ban megjelent, közhasznú tájékoztatásnak nevezett szolgáltatás, amely emellett a mindennapi életben felmerült kérdésekre is válaszol) Referensz tevékenység eszközei: kézikönyvek (lexikonok, adattárak, címtárak stb.) A kérdések tipizálása után a következı dokumentumokból szerezhetı információ: személyekrıl életrajzi lexikon, biográfia stb. hivatalokról címtárak, szakmai jegyzékek stb. statisztikai adatok lexikonok, évkönyvek természettudományi, mőszaki ismeretek szak- és kézikönyvek, táblázat- és képletgyőjtemények általános tudományos tények szakterület kézikönyve, szaklexikon, atlasz rövidítések feloldása szótár, címtár, rövidítésjegyzék terminológia szótár, szakszótár stb. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


22/41

Irodalomkutatás: a tájékoztatás legmagasabb szintő, információforrások összességét igénybe vevı formája témafigyelés szakirodalmi szemle készítése bibliográfia készítése: szakkönyvtárakban folyamatos segítséget nyújt a kutatóknak, a közmővelıdési és iskolai könyvtárakban csak lehetséges feladat, alacsonyabb szinten, kurrens bibliográfiák Bibliográfiai tájékoztatás: szerzı, cím stb. szolgáltatás Eszköze: a könyvtári katalógus és a bibliográfiák Megoldása: célszerő szakosodni az egyes témákra és nyilvántartást vezetni. Irodalomkutatás formái: passzív: a felhasználói igények kielégítése aktív: a könyvtár elébe megy a várható olvasói igényeknek (indexek, referáló áttekintések, tömörítvények) 22. A szakirodalmi tájékoztatás formái A szakirodalmi tájékoztatás típusai: Passzív vagy visszakeresı: - egyéni igényeket elégít ki - ténybeli vagy bibliográfiai tájékoztatást nyújt - lexikonok, kézikönyvek, szótárak és bibliográfiák használatával történik Aktív vagy szétsugárzó: - Referálás: összefüggı szövegben röviden, tömören írja le a dokumentum tartalmát (referátum). Típusai: indikatív (ismerteti a dokumentum fı témáját és a fontosabb eredményeket) informatív (a dok-ban lévı információ felıl közelít, cél a figyelemfelkeltés, rövid tartalmi ismertetés) - Annotáció: a dokumentum tartalmán kívül a szerzırıl és szándékáról is szólhat, ajánló jellegő, célja, hogy elolvassák a dekódolt mővet. Tartalmi jegyei: a válogatási elveket tartalmazza, esetleges kritikai elemek is megjelennek benne, formai és nyelvi ismérvei vannak. - Tömörítvény: a mő tartalmának tömörítése az eredeti terjedelem 50%-ára. A tömörítvényben helyettesítheti az eredeti dokumentumot, mert minden lényeges elemét tartalmazza, minden új ismeret az eredeti formában szerepel, minden lényeges tartalmi jegyet magában foglal. - Szakirodalmi szemle: egy meghatározott témához tartozó több forrás közös tanulmányban való megjelenése. Nincs benne szubjektivitás, önálló gondolat. A feldolgozott mővek minden lényeges gondolatát közli. Mindig a legfrissebb irodalmat dolgozza fel. - Témafigyelés: az aktív irodalomkutatással a könyvtár elébe megy a várható olvasói igényeknek. A felhasználóra orientált irodalomkutatás figyelembe veszi a használói igény jellegzetességeit (pl. középiskolai oktatóról vagy tudományos kutatóról van-e szó). Terjedıben van a személyre szabott témafigyelés elektronikus formája, amely a tartalom feltárására is képes, majd az érdeklıdési körnek megfelelı rekordok adatait e-mailen továbbítják.



23/41

23. A közérdekő tájékoztatás kialakulása és gyakorlata A közérdekő információ szolgáltatása olyan tájékoztató tevékenység, amelyet a társadalom minden tagja igénybe vehet abból a célból, hogy mindennapi gondjai megoldására választ kapjon vagy olyan segítséget, amely megnevezi a forrásintézményt, ahová fordulhat. Ez a társadalmi esélyegyenlıséget is biztosítja.(Az információ lehet közhasznú, közérdekő, közösségi, köznapi.) Közérdekő információszolgáltatás kialakulása: 1970-es évek: az USA-ban és Angliában könyvtárakba, klubokba telepített tájékoztató központokat szerveztek, információs centrumokat hoztak létre. A cél, hogy az információ eljusson azokhoz is, akiket szegénységük vagy tájékozatlanságuk megfosztott a lehetıségek megismerésétıl, az életvitelüket segítı lehetıségektıl. Mára is a könyvtár egyfajta szociális funkciójává vált. 1980-as évek: a közhasznú-közérdekő tájékoztató szolgáltatás megjelent a hazai könyvtárakban is, ezt már az 1976-os törvény is jelezte, de nem írta elı. Cél, praktikus információk szolgáltatása az állampolgárok hétköznapi gondjainak megoldásához. az IFLA 1986-os irányelve: a közkönyvtárak feladata a közéleti információk nyújtása, ezt indokolja a könyvtárak szaktudása A közérdekő tájékoztatás területei: szociális jellegő információk állampolgári tájékoztatás jogszabályokban való eligazodás üzleti - vállalkozói tájékoztatás egyéb Kiemelkedı könyvtárak a közérdekő tájékoztatás nyújtásában: FSZEK - Közhasznú Információs Szolgáltatás Szombathely - vállalkozói információk szolgáltatása Veszprém - a könyvtár elıterében Információs Iroda Egyéb információs intézmények, ezek térítés ellenében vehetık igénybe: Magyar Közszolgálati Adattár - sajtóhírek, cégadatok, vállalkozást segítı információk Közösségi Adattár MTI Sajtó adatbank - kül- és belpolitikai hírek Jelentkezı problémák: Térítés és ingyenesség kérdése Szakmai-módszertani támogatás szükségessége Oktatás (felnıttoktatás - jogi, vállalkozói, gazdasági ismeretek) Technikai feltételek - gépi adattárak, távoli számítógépes elérés (anyagi fedezet biztosítása gond) Vizsgálat: Összehasonlító vizsgálatot végeztek Budapest, Göteborg és Oslo közkönyvtáraiban A vizsgálat tárgya: - Hozzájárul-e a könyvtár a nagyvárosokban a helyi közösségek kialakulásához - Segíti-e a könyvtár a közügyekben való aktívabb részvételt A vizsgálat módszere: - Kérdıív - Interjúk A budapesti válaszadók véleménye: a könyvtár eredeti funkciójának megtartását és nem a helyi politikai és közéleti szerepvállalását, szervezését tartják fontosnak. Magyarországon a könyvtárak még nem váltak a közösségek társadalmi és intellektuális központjává, mint ahogy a skandináv államokban és Angliában.



24/41

24. A könyvtári szolgáltatások minıségének biztosítása A világgazdaságban három minıségbiztosítási modell alakult ki: Japán, Délkelet-Ázsia: a TQC (Total Quality Control) - ez az elsı széleskörő szabályozási rendszer. Amerikai modell: TQM (Total Quality Management), az 1970-es években jelent meg, felülrıl, a vezetıi réteg felıl megvalósított stratégia. Nyugat-európai modell: ISO 9000, az 1980-as évektıl terjedt el. Összetevıi: - a szabályozottsági optimum meghatározása - hibafeltáró és elemzı módszerek alkalmazása - ellenırzés, elemzés, visszacsatolás Könyvtári minıségbiztosítás: az utóbbi 10-15 évben jelent meg: British Library: TQM-módszert alkalmaz: - teljes körő, minden dolgozóra és szolgáltatásra kiterjed - minıségszemlélető: színvonalas, gyors, udvarias kiszolgálást követel - új, embercentrikus vezetési stílust alkalmaz A színvonal javítására 2 módszert alkalmaznak: - Színvonalmérés: a legjobbnak tartott könyvtárhoz vagy szolgáltatáshoz való felzárkózás - Önértékelés: a könyvtári adottságok és eredmények értékelése kérdıív alapján A szolgáltatások értékeléséhez az ISO 11620 szabványt használják. A Delfti Egyetem Mőszaki Könyvtára (Hollandia), az ISO 9002-t használják. A rendszer részei: minıség-ellenırzés; belsı szabályozás; oktatás, továbbképzés; hibamegelızés, elemzés A szabvány feladata a hibák megelızése, mivel azonban a szabvány ipari-technikai megfogalmazású, ezt át kell ültetni a könyvtári szolgáltatásokra. Használatának elınyei: figyelembe veszi a használói igényeket; csökken a felesleges munka; elınyt jelent EU-s pályázatoknál. Könyvtári minıségbiztosítás hazánkban: A gazdasági és társadalmi rendszerváltozás alapvetıen megváltoztatta a könyvtárak mőködési feltételeit. Világossá vált, hogy a hagyományos könyvtári felfogással, ami egy-egy könyvtár értékét a győjtemény nagyságával méri, le kell számolni. Napjainkra a könyvtár jóságának mércéjéül a könyvtáron keresztül elérhetı információk minısége és tömege szolgál, cél a felhasználók információs igényeinek optimális kiszolgálása, a felhasználók számára elérhetıvé kell tenni a világ könyvtárainak információs vagyonát. A felhasználói igények gyors változása, a dokumentumok mennyiségének növekedése, és a dokumentumtípusok, a kapcsolódó szolgáltatások folyamatos változása rugalmasságra, a változásokhoz való dinamikus alkalmazkodásra késztetik a könyvtárakat és könyvtárosokat. A győjtemények elemzése során nyilvánvalóvá vált: a hazai győjtemények elmaradottsága a nyugat-európai könyvtárak győjteményeinek színvonalától; a győjteményfejlesztésre irányzott költségvetési keretek szőkösek Magyarországon az OMIKK szerezte meg elsıkét a könyvtárak közül az ISO 9002 minısítést. A minıségbiztosítás bevezetéséhez szükséges egy minıségügyi vezetı (belsı alkalmazott) és egy minıségügyi szakértı, aki külsı alkalmazott és járatos a szabvány alkalmazásában (ez nem kötelezı). A minıségi törekvések meghatározhatók tudományos-mőszaki és gazdasági alapon is. Minıségbiztosítási rendszer bevezetésének elıkészítése: Tanúsítandó területek, szolgáltatások kiválasztása (pl. a leginkább keresett vagy a legtöbb bevételt hozó szolgáltatások) Irányelvek, célok és felelısségek meghatározása Folyamatok elemzése (mely szakaszok befolyásolják pozitív vagy negatív irányban a szolgáltatások minıségét) Szabvány kiválasztása (ISO 9001 vagy 9002) Minıségügyi kézikönyv készítése Eljárások és munkautasítások elkészítése, megfogalmazása A minıségbiztosítási rendszer bevezetésének utolsó fázisa a tanúsítás. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


25/41

Minıségbiztosítási követelmények: Felsı vezetık felelıssége: támogassák a rendszer bevezetését, ne inogjanak meg a nehézségek láttán Minıségügyi rendszer: minden munkafolyamat dokumentálva van a Minıségügyi kézikönyvben. Dokumentum- és adatkezelés: elavult dokumentumok selejtezése Beszerzés: fel kell mérni a beszállítókat, szolgáltatókat, a tılük kapott termékek minıségét Termékek azonosítása, nyomon követése: tudni kell, hogy a termék megérkezett-e, hol tart a feldolgozásban Folyamatszabályozás: technikai berendezések ellenırzése, könyvtári szabványok alkalmazásának ellenırzése Ellenırzés és vizsgálat: érkeztetési; folyamat közbeni; végsı; a tételek vizsgálata és ellenırzése Nem megfelelések kezelése: mindennek a javítása, ami nem felel meg a rögzített elvárásoknak Kezelés, tárolás, csomagolás, kiszállítás: raktározás, állagmegóvás problémái tartoznak ide Képzés: a képzési terv rögzítése éves és havi lebontásban Vevıszolgálat: a könyvtári reklamáció intézésének módja Statisztikai módszerek stb. 25. Telekunyhók, teleházak

A teleházak olyan helyi kisközösségi központok, ahol egy erre kialakított helyiségben (iskolában; mővelıdési házban vagy önálló teleházban) internethozzáférést biztosítanak bárkinek, aki arra igényt tart. Aki igényli segítséget is kaphat az ott dolgozóktól. A teleház gondolata már 1984-ben felmerült hazánkban, ennek ellenére az elsı 1994-ben a Fejér megyei Csákberényben nyílt meg. Ettıl kezdve jött a fejlıdés igazán, 2004 elején már közel 500 mőködı teleház volt hazánk területén, melyek tagjai a Magyar Teleház Szövetségnek. A teleházak az Informatikai Kormánybiztosság (IKB) és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) pályázatain nyert összegekbıl, illetve saját forrásaikból gazdálkodnak. Az Internet-használat átlagos díja óránként 400,-Ft, de van ahol ettıl kedvezıbb áron vagy ingyenesen igénybe vehetık a szolgáltatások. A teleházak oktatási, szociális, kulturális, egészségügyi, gazdasági és irodai szolgáltatásokat nyújtanak. Fontos a távoktatásban, a távmunkában, a közérdekő tájékoztatásban betöltött szerepük és jelentısek az elektronikus ügyintézés területén is. A lakosság széles rétegeit kívánják megcélozni, így folyamatosan terjesztik az elintézhetı ügyek körét. Bıvítésként van ahol üzleti tevékenységet is folytatnak, pl. mobiltelefon-alkatrészeket, Internet-elıfizetést stb. forgalmaznak. Bıvebb információ található a teleházakról: - www.telehaz.hu - www.telehaz.lap.hu - www.magazin.telehaz.hu

26. A könyvtár szociális funkciói. Hátrányos helyzető olvasók ellátása. Minden társadalomnak szembe kell nézni a szociális feladatok problémáival, meg kell találni a módját hogyan kezelje a periférikus helyzetőek csoportjait, a hátrányos helyzetbe kerülteket. Az a társadalom képes a szociális problémák elfogadható megoldására, melyben együtt van a polgárok szociális érzékenysége, az állam által mőködtetett intézményrendszer és a szociálisan elkötelezett közösségek és intézmények hálózata. A hátrány származhat: Biológiai - egészségügyi okokból Társadalmi - gazdasági okokból Pszichológiai okokból Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


26/41

A társadalmi hátrány mindig több tényezıbıl tevıdik össze, e tényezık egyike az információs hátrány. A könyvtár igen fontos szociális szerepe sajátos szolgáltatásokkal biztosítani a hátrányos helyzetőek számára is az információt. A könyvtár azzal képes helyreállítani az információ megtört áramlását, hogy az információhoz való hozzájutás útjához speciális csatornákat építenek ki a hátrányos helyzetőek részére. Ennek révén a hátrányos helyzetőek is az átlagos polgárokat megközelítı esélyekhez juthatnak. Ehhez sajátos dokumentumtípusokat kell beszerezni, sajátos ellátórendszert kell kiépíteni, új olvasószolgálati gyakorlatot kell megvalósítani stb. A könyvtár nem csak információ-elosztó hely, hanem a társadalom széles rétegeivel eleven kapcsolatot tartó találkozóközpont, a társadalmi kommunikáció kitüntetett intézménye. Képes a perifériára kerülteket, a hátrányokkal terhelteket is magukba fogadni úgy, hogy a kirekesztettség helyett kulturális közösségbe való tartozás élményét nyújtja. A könyvtár arra rendeltetett, hogy információközvetítı alapfunkciójának feladása nélkül a társadalom szociális gondoskodásának is helyszíne legyen. Fontos a könyvtárosok szociális érzékenysége, jelentısek az egyéni kezdeményezések, ha ezek állandósulnak, a napi szolgáltatások részévé válnak, ez vezet az intézményesüléshez, amikor az adott szociális szolgáltatást a könyvtár nem egy rétegnek nyújtott többletszolgáltatásként, önkéntes adományként kezeli, hanem alapfeladatának fogadja el. Ez a cél. Az intézményesülés elvi alapja: minden állampolgárnak joga van a könyvtáron keresztül információhoz jutni, a hátrányos helyzet nem lehet kizáró ok. A könyvtár köteles minden polgár számára elérhetıvé tenni az információkat, szolgáltatásaikat úgy kell megszerveznie, hogy ezzel a joggal mindenki élni tudjon, a hátrányos helyzetőek is. A szolgáltatások intézményesülését jogszabályokban kell rögzíteni és azok betartására törekedni. A magyar könyvtárosi közgondolkozásban a hátrányos helyzet fogalma és ehhez kapcsolódóan a könyvtár szociális feladatainak számbavétele az 1960-as, 70-es években jelent meg. Elfogadottá vált, hogy a családi környezet okozta egyenlıtlenségeket a mővelıdési intézmények, közöttük is a könyvtárak jelentısen csökkenteni tudják. A hazai könyvtárak szociális tevékenysége kiterjedt az egészségi hátránnyal küszködıkre is: könyvekkel látták el a kórházi betegeket; több helyen alakítottak felkeresı szolgálatot a házhoz kötött betegek ellátására. Ezek nagy része szakmai hivatástudatból fakadó kezdeményezés volt. A hátrányos helyzető rétegek sajátos könyvtári ellátásának kötelezettsége a 80-as években került be a könyvtári tevékenységet szabályozó állásfoglalások, irányelvek, jogszabályok közé. Az 1989-ben kezdıdı társadalmi változások után az átalakult helyzetben a magyar könyvtárak merıben új szociális feladatokkal is szembekerültek. Társadalmi-gazdasági-pszichés hátrányoknak egészen új formái jelentek meg: munkanélküliség; hajléktalanság; látványos szegénység; személyiségzavarokkal küzdı deviáns csoportok; fokozódó drogfogyasztás stb., ezek könyvtári kezelésére semmilyen hazai tapasztalat nem volt, kezdeti eredményekrıl számoltak be 1993. évi konferencián. A könyvtári szociális tevékenység területei: Biológiai-egészségügyi okokból hátrányt szenvedık ellátása: Kórházi betegek: A kórházban kezeltek nem tudják elérni a közkönyvtárak szolgáltatásait, ezért fontos a kórházi könyvtárak létrehozása. Hazánkban nem megnyugtató a kórházi könyvtárak ügyének jogi rendezettsége és helyzetük sem kielégítı. Létesítésüket és fenntartásukat nem teszi kötelezıvé jogszabály. Az alapvetı ellátási gondokkal küzdı intézményekben más területek kerülnek elıtérbe, a könyvtárak támogatása háttérbe szorul és fenntartási hovatartozásuk sem tisztázott, ha van, ellátottságuk gyenge. Mozgássérültek és mozgásukban korlátozottak: Vannak közöttük, akik képesek felkeresni a könyvtárat és vannak, akik nem. A könyvtárat felkeresni képes mozgássérültek számára biztosítani kell a technikai lehetıségeket az épület igénybevételéhez. Ezt a magyar könyvtári törvény (1997.évi 140.trv.) a nyilvános könyvtár alapkövetelményeként jelöli meg - mindenki által használhatónak és megközelíthetınek kell(ene!) lenni a könyvtáraknak. Rengeteg tennivaló van még országos szinten ennek megvalósításához!! A házhoz kötött mozgáskorlátozottak esetében az otthoni dokumentumellátás lehet megoldás felkeresı szolgálat szervezésével, ami az idıs emberek könyvekkel való ellátásának is a módja. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


27/41

A felkeresı munkát végzı könyvtárosnak sajátos ismeretekkel és készségekkel kell rendelkeznie, fontos a szociális elkötelezettsége, a szakszerő könyvtárosi tájékoztatás és ellátás mellett szociális munkás szerepet is be kell töltenie, fontos a tapintat, a kedvesség, a megértés és a humorérzék is. A felkeresı szolgálatot vállaló könyvtárak közül kiemelkedı hazánkban a szekszárdi; szombathelyi és több Bp-i kerületi könyvtár. Betegek és idısek - házhoz kötöttek: Az egész világon növekszik a nyugdíjaskorúak száma és mára sajnos a magány egyre több ember számára nehezen elviselhetı valóság. A betegek és idısek közül sokaknak a testi és lelki gondozás mellett szellemi igényeik is vannak. Amíg állapotuk megengedi eljárnak moziba, színházba, könyvtárba stb., ha viszont lebetegszenek, lakásukat csak nehezen tudják elhagyni, akkor ezek a lehetıségek bezárulnak elıttük. Ezt ismerték fel a könyvtárak és vezették be részükre is több helyen a felkeresı szolgálatot. A kor elırehaladta általában a szem romlásával is jár, ezért nagy szükség lenne az öregbetős könyvekre, de hazánkban igen hiányos az ellátottság. Vakok és csökkentlátók: Könyvtári ellátásuk kérdése elsısorban dokumentumkérdés, másodsorban a dokumentumok eljuttatásának, kapcsolatok megteremtésének kérdése. A dokumentumokkal való ellátás hazánkban a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségén és a közkönyvtárakon keresztül történik. A szövetség által nyújtott ellátás hátránya, hogy összezárja a világtalanokat sorstársaikkal, ez gátolja a társadalmi beilleszkedést. Ezzel szemben a könyvtárakban lehetıség van a látók és a nem látók találkozására, egymás jobb megismerésére és ezáltal az elfogadásra. A vakok és csökkentlátók részére a legfontosabb dokumentumtípusok a hangoskönyv, illetve a Braille-írással készült könyvek. Kiemelkedı példa hazánkban a vakok ellátásának biztosítására a Szegeden létrehozott Hangoskönyvtár, mely Budapest után a másik fı bázisa lett a területnek. Egy idı után a kölcsönzésen túl egyéb igények is felvetıdtek, ennek hatására klubélet kezdıdött. Szerveznek különbözı programokat: szobrászkodás; „Tapintható tárlat” kiállítás; hangversenyek, koncertlátogatás; vetélkedıkön való részvétel; hegyvidéki túrák és táborozások; bulik, vacsorák stb. Szerveznek számítógépes tanfolyamokat is részükre, segítik egyéni pályázataik megírását. Különbözı pályázati lehetıségek állnak rendelkezésre intézményi szinten is új technikai eszközök beszerzésére, egyik ilyen pályázaton nyert például tavaly a mátészalkai városi könyvtár olyan gépet, ami számítógéphez kapcsolva felolvassa a behelyezett könyvek szövegét. Az új szolgáltatás a kezdeti félelmek után nagy sikert arat és igen népszerő. Süketek és hallássérültek: Ezen réteg könyvtárhasználatának problémájával még nem nézett igazán szembe a hazai könyvtárügy, annak ellenére hogy a lakosság 7-8%-át érinti. A hallássérültek idegenkednek a közkönyvtáraktól, zavarja ıket, hogy a könyvtárosokkal nem tudnak kommunikálni. A könyvtárak sürgetı feladata a süketek és hallássérültek egyéni fogadásának megoldása és a csoportjukkal való intenzív foglakozás lehetıségének biztosítása. Ki kell alakítani a kommunikációs készséget, meg kell találni a közös „hangot” az érintettekkel. Ennek módja nem csak a jelbeszéd megtanulása lehet, hanem azoknak a sajátságoknak az ismerete, melyek szükségesek a hallássérültekkel való kommunikációhoz: arcmimika; szájról olvasás; kommunikáció írással stb. Ez a képzésbe, továbbképzésbe is beveendı terület. Kiemelkedı kezdeményes ismert Kaposváron a Megyei könyvtárban, hosszú fáradtságos munkával elérték, hogy tanár és könyvtáros együttmőködésben a kisiskoláskorú süketeknek csoportos foglakozásokat tartanak. Meseképeket értelmeznek; cselekvési helyzeteket játszanak el; fokozatosan szövegeket olvasnak; tanulják a könyvtárhasználatot; megemlékeznek a történelmi évfordulókról stb. Ezekkel sok újat tanulnak meg a gyerekek, jelentısen bıvül a szókincsük és a foglalkozások által megszerették az olvasást és a könyvtárat. Lehetıség adódott arra, hogy az iskolai zárt tér után kapcsolatot teremthessenek a halló gyerekekkel és felnıttekkel, ez a beilleszkedésben is segíti ıket.



28/41

Társadalmi-gazdasági-pszichés hátrányt szenvedık ellátása: A súlyos gazdasági helyzetbe kerülteknek úgy segíthetnek a könyvtárak, ha rendszeresen szolgáltatják nekik az életvitelük megkönnyítését, javítását szolgáló információkat, emellett befogadó szerepet is vállalhatnak. Egyik példa a munkanélkülieknek nyújtott állásközvetítı és jogsegélyszolgálat vagy a különbözı tájékoztató- és tanácsadó szolgálatok. Hazánkban a 80-as években kezdıdött a közérdekő tájékoztató szolgálat elterjedése, kiemelkedı a FSZEK Közhasznú Információs Szolgálat. A könyvtári közérdekő tájékoztatás a szociális funkció szempontjából tekintve akkor mőködne ideálisan, ha jól kiépült központi adatbázisokra támaszkodva tudnák közvetíteni a könyvtárak a naprakész információkat a rászorulóknak. Jelenleg hiányoznak azok a könyvtárak, melyeknek ezen tájékoztató-tanácsadó munka vállalásához lehetıségeik és elhivatottságuk lenne, sok helyen a mőszaki háttér sem áll rendelkezésre. Problémás olvasók (hajléktalanok; kulcsos gyerekek; mentálisan zavartak; zavarosan viselkedık stb.): A hajléktalanok és a tengıdık befogadásával is szembe kell nézniük a hazai könyvtáraknak, ugyanis a 90-es évektıl kezdve robbanásszerően megnıtt a hajléktalanok száma, akik számára a könyvtár nappali menedékhelyként szolgál. Azzal, hogy beengedjük a hajléktalanokat a könyvtárba, a valahová-tartozás élményét adjuk nekik; a jó szó, a kedves mosoly is segít. Több szóróanyagra lenne szükség, melyek segítséget nyújthatnak nekik, melybıl tájékozódhatnak a lehetıségeikrıl, illetve amiben minden számukra fontos információt megtalálnának. A könyvtárban lévı hajléktalanok ápolatlansága miatt sok könyvtár-használót irritálnak. Ez egy nagy ellentmondás, de a könyvtárosok toleranciája enyhítheti a feszültségeket. A „kulcsos gyerekek” jelenségének oka elsısorban a nık egyre nagyobb arányú munkavállalása, a válások magas száma és a megfizethetı gyermekfelügyelık hiánya. A szülık egy része gyermekeik iskola utáni menedékének tekintik a könyvtárat. Van, ahol hetente több programot is kínálnak a gyerekeknek, ellátják ıket könyvekkel, játékos vetélkedıket, filmvetítéseket szerveznek számukra. Ez követendı. Nyelvi-etnikai kisebbségek: A nemzetiségiek könyvtári ellátásáról a nemzetiségi báziskönyvtárak hálózata gondoskodik hazánkban, mely 1971-ben alakult a Mővelıdési Minisztérium könyvtári és nemzetiségi osztályai által kiadott Irányelvek a nemzetiségi lakosság könyvtári ellátásának továbbfejlesztése címő dokumentum alapján. A könyvtárellátást a Nemzetiségi Új Könyvek címő állománygyarapítási tanácsadó segítségével a Könyvtárellátó végzi. Emellett megnövekedett az egyes könyvtárak önálló beszerzése is, testvérvárosi vagy cserekapcsolatok útján. Súlyos gondot jelent a legnagyobb hazai etnikai csoport, a cigányság ellátása. E réteg megszólításának kockázatos feladatára igen kevés könyvtár vállalkozik. A gyakorlati életvitelhez szükséges információkat, tanácsokat ajánlhat fel a könyvtár, illetve a befogadás gesztusát teheti meg irányukba. A cigányság megszólítását, kiszolgálását nehezíti lecsúszott gazdasági helyzetük, mőveltségi elmaradottságuk, gyenge olvasási készségük és a kettıs kulturális kötıdésük is. A közkönyvtárak elvi kötelessége a területén élık számára lehetıvé tenni a saját kultúrájukkal való találkozást, kultúrájuk alapmőveit rendelkezésre kell bocsátani. Erkölcsi kötelességük, hogy minden lehetıséget megadjanak arra, hogy a cigány olvasók is megismerhessék saját irodalmi, mővészeti kultúrájuk minél szélesebb körét. Sajnos igaz az, hogy nagyon kicsi az igény a cigányság részérıl erre, a könyvtárak feladata az igényfelkeltés, az önazonosságtudatuk alakítása is. A könyvtárosnak elsıként a minimális szabályokat kell megtanítania a cigány gyerekekkel, el kell mondania mit szabad a könyvtárban és mit nem, meg kell ismertetni velük a könyvek, videofilmek, különbözı eszközök használatát. A cigányok sokszor zárkózottak, mert félnek vagy rosszak a tapasztalataik, de ha megérzik, hogy a hozzájuk fordulók ıszinték, jóakarók, akkor általában megnyílnak, jól együtt lehet velük mőködni, fejleszthetık, hálásak és szeretetteljesek.



29/41

Munkanélküliek: A társadalmi és gazdasági változások hatására, illetve a nagyfokú technologizálódás következtében egyre nı a munkanélküliek száma. A könyvtárak úgy segíthetnek, ha tájékoztatják ıket, hogy milyen szociális kedvezményekre jogosultak; ha biztosítanak számukra átképzési ajánlatokat, álláshirdetéseket tartalmazó lapokat, illetve segítenek idejük kreatív és egyéniségüknek megfelelı eltöltésében. Elhelyezkedést megkönnyítı olvasmányokkal láthatják el ıket; szervezhetnek szakemberek bevonásával tréningeket a munkábaállás segítésére; tarthatnak állásbörzét stb. Deviánsok, beilleszkedni nem tudók (szenvedélybetegek; személyiségzavarral küzdık; bőnözık stb.): A társadalomba való beilleszkedés lehetıségébıl pszichés okok is kizárhatnak embereket. Azokról van itt szó, akik szembekerülnek az alapvetı társadalmi magatartásnormákkal és antiszociális, önpusztító magatartásmódot alakítanak ki. E deviáns csoportok agresszivitása gyakran túllépi a társadalom tőréshatárait, bőnözıkké válnak. A könyvtárak és a deviáns csoportok kapcsolatát a bizonytalanság jellemezte, hazánk könyvtárügyében a rendszerváltás elıtt nem jelent meg szinte egyáltalán a deviánsok kiszolgálásának megoldása. Alakultak igaz könyvtárak a nevelıotthonokban és a büntetésvégrehajtási intézményekben, de ellátottságuk gyér. A könyvtáros (ha egyáltalán van) szociális munkás feladatokat is ellát, a terapeuta szerepét vállalja. A mai helyzetre is inkább a jószándékú egyéni kezdeményezés jellemzı, jelentıs kezdeményezés volt pl. a FSZEK VII. kerületi könyvtárában a Sziget Klub, itt rockzenei győjteményt alakítottak ki, rendeztek a rock ágait bemutató, illetve drogról szóló elıadásokat és kábítószer-problémákkal kapcsolatos tanácsadó szolgáltatást vezettek be. 1991-tıl már önálló intézményként mőködnek, ma is jelentıs feladatokat látnak el a drogbetegek problémáinak megoldásában. Az UNESCO jelmondata: „egy nép kultúrájának mértékét a fogyatékosokhoz való viszonya határozza meg”. A társadalmat és tagjait nevelni kell a fogyatékosok iránti empátiára, együttérzésre és segítésre. Ebben a könyvtárosok szociális munkájukkal és a könyvtárak jó példákkal sokat segíthetnek.

27. Fejlesztési tendenciák az olvasószolgálatban Könyvtár és számítógép: A számítógépek megjelenése a könyvtárakban az 1960-as, 1970-es, 1980-as évekre tehetı, ettıl kezdve folyamatos, de vannak olyan könyvtárak is, ahol még csak napjainkban kezdıdik a gépesítés. Kezdetben a hagyományos munkák segítıjeként jelentek meg a számítógépek, a katalógusok készítésében egyre inkább felváltotta a számítógép az addigi gyakorlatot. Az elektronikus katalógusok sokkal hatékonyabb és gyorsabb információ visszakeresést biztosítanak, mint a cédulakatalógusok. Manapság a könyvtárgépesítésrıl mindenkinek az integrált könyvtári rendszerek jutnak eszébe, a korszerő gépesítés legnagyobb „ellensége” a könyvtári költségvetés szőkössége. A könyvtárban felmerülı munkafolyamatok majd mindegyike gépesíthetı, ezek egy integrált rendszerben megoldhatók. Egy jól megtervezett rendszer egy, több modulból álló programcsomaggal oldja meg a funkciókat, vagyis a munkafolyamatok jól elkülönülnek, de összefüggı egészet alkotnak. Integrált könyvtári rendszerek fogalma: integráltnak akkor tekinthetı egy rendszer, ha a mőveletek és szolgáltatások nagy részét egymással automatikusan együttmőködı programmodulok végzik, az adatok gépi úton történı kezelésével. Integrált könyvtári rendszerek moduljai: általában öt nagy területre bontják a könyvtári munkát: - Beszerzés: a beszerzések adatait rögzítik az adatbázisban, leltári információval látják el. - Katalogizálás: az az eljárás, mellyel a dokumentum adatait bevisszük az adatbázisba, elkészítjük a szurrogátumot (teljes bibliográfiai leírás, tartalmi feltárás) - Folyóirat-kezelés: folyóiratok és sorozatok speciális bánásmódot igényelnek, ezért van külön moduljuk Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


30/41

- Számítógépes katalógus (OPAC): nyilvánosan elérhetı számítógépes könyvtári katalógus, a

könyvtár gépen rögzített állománya a terminálokról hálózaton keresztül lekérdezhetı, kinyomtatható, letölthetı. - Kölcsönzés: alkalmasnak kell lennie egy olvasói állomány kialakítására és kezelésére: beiratkozás kezelése; határidı-nyilvántartás; hosszabbítás, felszólítás; elıjegyzés stb. A kölcsönzési szabályok egy paramétertáblázatban definiálhatók, nagyon sokféle általános és speciális kölcsönzési tranzakció adható meg. Lehetıség van vonalkódos kölcsönzésre. Hazai integrált könyvtári rendszerek: más és más integrált rendszerek találhatók a hazai könyvtárakban. A sokszínőség nem jelent nagy problémát, hiszen nem lenne szerencsés különbözı funkciókat ellátó és különbözı nagyságú könyvtárakra ugyanazt a szoftvert ráerıltetni. Használt rendszerek:TEXTAR; TINLIB; VOYAGER (Corvina - DEENK); OLIB; VTLS; SZIRÉN; SRLIB; ALEPH stb. Szociális funkciók ellátása: (részletesen a 26-os tételben!) Biológiai-egészségügyi okokból hátrányt szenvedık ellátása: - Kórházi betegek: kórházi könyvtárak létrehozása - Mozgássérültek és mozgásukban korlátozottak: könyvtárat felkeresni képes mozgássérültek számára technikai lehetıségek biztosítása az épületek igénybevételéhez. A házhoz kötött mozgáskorlátozottak esetében az otthoni dokumentumellátás - felkeresı szolgálat szervezése. - Betegek és idısek - házhoz kötöttek: felkeresı szolgálat, öregbetős könyvek - Vakok és csökkentlátók: dokumentumokkal való ellátásuk Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségén és a közkönyvtárakon keresztül. Szükséges hangoskönyv, Braille-írással készült könyvek. - Süketek és hallássérültek: jelbeszéd megtanulása; arcmimika; szájról olvasás; kommunikáció írással Társadalmi-gazdasági-pszichés hátrányt szenvedık ellátása: - Problémás olvasók (hajléktalanok; kulcsos gyerekek; mentálisan zavartak; zavarosan viselkedık stb.): A 90-es évektıl kezdve igen megnıtt a hajléktalanok száma, akik számára a könyvtár nappali menedékhelyként szolgál. A „kulcsos gyerekek” jelenségének oka a nık egyre nagyobb arányú munkavállalása, a válások magas száma stb. Van, ahol hetente több programot is kínálnak a gyerekek részére, ellátják ıket könyvekkel, vetélkedıket, filmvetítéseket szerveznek számukra. Ez is követendı. - Nyelvi-etnikai kisebbségek: nemzetiségiek könyvtári ellátása; cigányság ellátása. - Munkanélküliek: tájékoztatás, átképzési ajánlatok, álláshirdetések, kreatív foglalkozások stb. Elhelyezkedést megkönnyítı olvasmányokkal láthatják el ıket. - Deviánsok, beilleszkedni nem tudók (szenvedélybetegek; személyiségzavarral küzdık; bőnözık stb.) helyi könyvtárak kialakítása

28. Az olvasáspszichológia fogalma, tárgya. Az olvasás szerepe az idegrendszer funkciószükséglete és ösztönszükséglete szintjén. Az olvasáspszichológia fogalma, tárgya: Az olvasáspszichológia a pszichológia egy alkalmazott tudománya, egy fiatal tudomány. Az olvasáspszichológia alapvetıen két témakörrel foglalkozik: az olvasás befogadásával (milyen az olvasmányok olvasóra tett hatása) és a dekódolás folyamatával (az írásjelek gondolatokká, érzelmekké alakításával). Az olvasás szerepe az idegrendszer funkció- és ösztönszükséglete szintjén: Az olvasás az idegrendszer funkciószükséglete szintjén: az élı szervezetnek két folyamata van: az izgalom és a gátlás. Minél magasabb az élı szervezet fejlettsége annál magasabb izgalomra és gátlásra van szüksége. Vizsgálták, hogy az irodalom alkalmas-e a gátlás (pihenés) megvalósítására, az eredmények szerint igen. De az irodalom pótolhatja az izgalmi igényeket is.



31/41

A személyiség fejlıdésének szempontjából nem mindegy, hogy pozitív vagy negatív élmények érik az olvasót, de a társadalom szempontjából sem lényegtelen. A könyvtáros feladata, hogy pozitív izgalmakat kiváltó irodalom kerüljön felhasználásra. Pozitív izgalmakat kiváltó irodalom: útleírások, kutatás, fejlıdésrıl szóló leírás, társadalmi, gazdasági eredményekrıl szóló dokumentumok. Gátlás - megnyugvást adó irodalom (idegrendszer felöl): szépirodalom, humor, meseszerő, romantikus dokumentumok szolgálják ezt a célt (pl. Jókai) Az olvasás ösztön szinten: tájékozódási ösztön: végigkíséri életünket, de változó intenzitással. Élı és élettelen természettel kapcsolatosan az ismeretközlı mőveket olvassuk, a társadalom megismerésére a szépirodalmi mőveket. létfenntartási ösztön: ön- és fajfenntartás, fenyegetettség, létprobléma, szabadságra, érvényesülésre való törekvés, elsısorban a szépirodalom segít ezek feldolgozásában.

29. Az olvasás fiziológiája. Olvasásteljesítmény. Az olvasás fiziológiája: Az olvasás egyrészt jelenti az ember olvasó tevékenységét, melynek lényege a szövegben lévı információ megértése, ehhez szükséges az írás szerkezetének és az adott nyelv rendszerének ismerete és szükségesek nyelven kívüli tényezık is: a beszédhelyzet, azaz ki üzen kinek, ki az író és kinek szánja mővét; illetve a szöveg történelmi-társadalmi hátterének ismerete is. Az olvasás másrészt azt a folyamatot is jelenti, mely olvasáskor az agyban lejátszódik, ez a folyamat két szakaszra bontható a dekódolásra és a megértésre, mely a gyakorlott olvasóknál nem válik külön, de a kezdı olvasóknál még igen, mert elıször szótagolva mondják ki a szót, majd megismétlik, ekkor értik meg tulajdonképpen mit olvastak. A dekódolás a betősorok megfejtése, a betőknek a megfelelı beszédhangokkal való megfeleltetése, a szó elkülönítése. A megértés a szó alaki szerkezetének a felismerése, a jelentés azonosítása. Az olvasás egy komplex pszicho-fiziológiai folyamat, egy összetett készségrendszer, a szövegértı folyamatos olvasáshoz kb. kétszáz képesség és készség zavartalan együttmőködésére van szükség. Minél több területen mutatkozik fogyatékosság, minél több részkészség hiányzik, annál rosszabb az olvasás, illetve annál gyengébb az olvasási teljesítmény. A zavarok egészen a diszlexiáig terjedhetnek, mely rendszerint együtt jár a diszgráfiával, azaz az olvasás mellett az írás is hibás. Az olvasásfiziológiai vizsgálatok kimutatták, hogy nem folyamatos az olvasás, hanem betőzéssel, szótagolással, szó- szócsoport olvasással történik. A megfelelı olvasáshoz az olvasónak meghatározott módon kell a szemét mozgatnia, olvasás közben másodpercenként 3-4 szemmozgás van. Az olvasó szeme ugrásokkal, ugrássorozatokkal olvas, az ugrások között a szem megáll, ismét ugrik, sıt idınként vissza-visszatér a már olvasott részekre. A megállásnál történik az olvasottak felfogása. A szem visszafelé történı mozgása akkor történik, ha nem értünk valamit vagy ha ellenırizni akarjuk az olvasottakat. (ugrásrögzítés, ugrás-rögzítés) Olvasásteljesítmény: Az olvasás gyorsasága függ az olvasásban való jártasságtól, a szöveg nehézségi fokától, az olvasás céljától, az olvasó fizikai és lelki állapotától, illetve a szöveg olvasó általi ismertségétıl. A gyorsaság attól függ, hogy hány betőt fogunk fel egy rögzítési idı alatt. Ez függ a gyakorlottságtól és az értelmi képességtıl. Egy kezdı olvasó egy sort (50 bető) 15-18-szor rögzít, egy rögzítés ideje 2/3 másodperc; gyakorlott olvasó 4-6-szor rögzít, egy rögzítés ideje 1/4 másodperc. Olvasást lassító tényezık: fáradtság; régi nyelvezető szöveg; tudományos szöveg; idegen szavak az anyanyelvi szövegben; idegen nyelvő szöveg; függ az olvasás céljától, pl. ha tanulás miatt olvasunk, akkor lassabb az olvasás, gyakran ismétlünk, ismeretterjesztı szöveget lassabban olvasunk, mint szépirodalmat. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


32/41

Egy rögzítésre felfogott betők mennyisége: - kezdı olvasónál egy rögzítés 4 bető, 1 sor elolvasása 12 másodperc, ez óránként kb. 6 oldal - gyakorlott olvasónál egy rögzítés 15 bető, 1 sor elolvasása 1 másodperc, ez könnyő szövegnél 80 oldalt jelent óránként Olvasásteljesítmény: - az átlag olvasásteljesítménye 25 oldal óránként, erre már képes egy normális 11 éves gyerek, elolvassa és meg is érti a szöveget. - a gyakorlott jó értelmi képességő olvasó 40-45 oldalt olvas átlagban óránként, ez az ismeretközlı irodalom szövegértı olvasására vonatkozik. A gyors olvasást csak szelekcióra használjuk. - A könyvtáros feladatai közé tartozik az olvasásteljesítmény javítása is. - Aki 6-8 éves kora után sajátítja el az olvasást, gyengébb olvasási teljesítménnyel fog olvasni. Olvasás kapacitása: nagyobb idıegység alatt elolvasott olvasmányok száma (1 hónap vagy 1 év alatt) - közepes, átlagos olvasásteljesítménnyel, napi egy óra olvasással hetente 200 oldalt lehet elolvasni, ez évente kb. 50 könyv, erre a 11-15 év körüli fiatalok már képesek (lennének…)

30. Az olvasás tanítása és problémái

Sokat foglalkoznak manapság az olvasás kérdésével, sokféleképpen, szakmák szerint. Másképp beszél az olvasásról egy könyvtáros és másképp egy nyelvész, más problematika érdekli a fonetikust és más az olvasásszociológust stb. Mivel az olvasás komplex tevékenység, sok szakterülethez kapcsolódik, nehéz közös nevezıt találni. Az olvasástanítás egy nyelvi tudatosságon alapuló tanított tevékenység, amelyben fontos szerepe van a kiegyensúlyozottságnak, mert az olvasás, annak tanítása és tanulása összetett tevékenység, bonyolult folyamat. Nehéz kiegyensúlyozott programot készíteni és a kiegyensúlyozottságot szem elıtt tartva tanítani. Nem jó az a tanító, aki csak feladatlapokat tesz a gyerekek elé, nem beszélget velük és sosem olvas fel, de az sem jó, aki a játék és a felolvasások kedvéért elhanyagolja az írás tanítását. Az sem megoldás, ha a szülıi házra hárítják a felelıséget, ugyanis az iskola felelısége az elsıdleges. Kiegyensúlyozott programot kell csinálni és ez sokféle lehet. Az 1978 után kialakult hazai olvasástanításnak legnagyobb baja az egyensúlyvesztés volt és félı, hogy a NAT sem találta meg az egyensúlyt, nem építkezik átgondoltan. Pl. hiányzik belıle mind a nyelvi tudatosság, mind a szótagolás, pedig ezek kulcsfogalmak. 1989 után több olyan olvasásés anyanyelvtanítási program született, mely az egyenletes fejlesztést tőzte ki célul.

Olvasástanítás: Egy hatéves gyermek számára a beszéd és a beszédértés fejlesztése a legfontosabb: - a kiejtés csiszolása - a szókincs és a mondatalkotás fejlesztése - a nyelvi tudatosság fejlesztése - az elhangzó beszéd megfigyelése - a szóalak hangokra való bontása Hangos tevékenységgel lehet tehát elkezdeni az olvasás tanítását, a beszéddel kell kezdeni és késıbb is beszélgetve kell tanítani. A gyerekek, amikor olvasni tanulnak 10 hang megértésére képesek másodpercenként. Ehelyett másodpercenként 30 hangot küldünk feléjük, zúdítunk rájuk. A hozzájuk elérkezı információ nem megérthetı számukra, nem köti le az érdeklıdésüket - nem a gyerek tehet róla, a környezet okozza, de nem figyelünk oda rá! A TV-ben még ettıl gyorsabban is beszélnek, de a képek hozzásegítenek az információk vételéhez, a megértéshez. Az olvasás segítené ebben a gyereket, ugyanis ott ı adja az ütemet, de ehhez tudnia kell olvasni, meg kell tanulni és ebben NEM lehet siettetni. Fontos, hogy az olvasás nem lehet büntetés, ekkor biztos nem fog többet olvasni, mint amennyit muszáj. Az elmúlt 25 évben sajnos tiltották a bemutató olvasást, a néma olvasásra épülı szövegfeldolgozás került elıtérbe az oktatásban. Globális szóképes olvasás tanítás volt jellemzı, ez nem jó módszer, a szótagoló olvasás a jó (Tolnay). A magyar órákon háttérbe szorult a felolvasás, sokan nyíltan hirdették ennek szükségtelenségét. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


33/41

Általában kevesebb lett a beszélgetéses szövegfeldolgozás, szeretnek a tanárok a munkafüzetekre támaszkodni, ilyenkor pedig kénytelenek a feladatsor készítıjének modelljét követni és ki van zárva mind a tanár, mind a gyerek egyéni kezdeményezése. A feladatlapozással a gyerek nemcsak a tanár, hanem az osztálytárs mintájából is el van zárva. Néhol, pl. Angliában megint kezd divatba jönni az osztálymunka. A mintakövetés kreatív, kreatívabb, mint a feladatlapon való találgatás vagy puskázás. A funkcionális analfabétizmus a 90-es években 1 millió fıre tehetı. A PISA felmérése szerint a gyerekek nem tudnak olyan szinten olvasni, ami a hétköznapi élethez szükséges, nem kielégítık a matematikai és természettudományos ismeretek; nem alakul ki helyes tanulási módszer, ami az ismeretanyag elsajátításához feltétel lenne.

Az olvasás problémái: A 90-es évek elején a MTA pszichológiai munkacsoportja kezdett foglalkozni hazánkban az olvasás problémájával, megállapították, hogy nagyon sokan helytelenül beszélnek. A korai idegennyelv-tanulás is gátolja az olvasástanulást, az anyanyelvet kell elıször megtanulni, csak utána az idegen nyelvet, amikor már van nyelvtani alap. Diszlexia: általában születéstıl kezdve fennáll, örökölhetı, az idegrendszer valamilyen hibája miatt van. A diszlexia tünetei: - koordinálatlan mozgás, szemmozgás - beszédzavar - szők szókincs - teljesítményzavarok - betőcsere, betőelhagyás - betőtévesztések (n, b, t) - szótévesztés - szótagcsere - megértészavar Áldiszlexia: a környezeti hatások váltják ki, a környezet okozza, pl. korai beiskolázás (7 éves kor elıtt). Egy 7 éves gyerek képes már bető, szó hallására, illetve 7-8 évesen jók a csontok az olvasástanuláshoz. Fontos idıben kiszőrni az áldiszleksziát. 1992-ben az iskolás gyerekek 40%-a mutatott diszlexiás tüneteket hazánkban, ebbıl 10%-uk áldiszlexiás. 31. A mővek befogadása A mővek befogadásával az olvasásszociológia foglalkozok, még az elején tartanak a kutatások és így az eredmények is. A befogadás összefügg az empátiás képességgel és az önismeret is elısegíti. A magukhoz hasonló karakterekrıl szóló irodalmat kedvelik az emberek. A befogadáshoz fontos az érzelmek jelenléte. Befogadásvizsgálat: szerzıorientált magatartás: nem belülrıl fakadó igény, felvett magatartás, preztizshatás tartalomorientált: arról szóljon, ami az olvasót érdekli Az olvasók alkalomra, találomra választanak, az egyéni izés mőfajok tekintetében különbözı. Személyiségjegyek és befogadás kapcsolata, csoportok ez alapján: tekintélyelvőek: sztereotípiákban gondolkoznak, rugalmatlanok, beszőkültek, félnek az új kreatív dolgoktól nyitott személyiségek: kifelé fordulnak, hajlamosak más véleményének elfogadására szorongó, bizonytalan, gyanakvó személyiség: vágyaikat elfojtják vagy az irodalomban próbálják kompenzálni, hagyományos irodalmat olvasnak szabálytalan bonyolult helyzeteket kedvelık, keresık: törekednek a bonyolult helyzetek megismerésére, tartalmasabb alkotások befogadói. Olvasásszociológiai vizsgálatok: A befogadás-vizsgálatok bizonyítják azt az elvi feltételezést, hogy az olvasás gyakorlása vagy ennek elhanyagolása pozitív és negatív irányban befolyásolja a befogadás eredményeket. Nagy szakadék van a rendszeresen olvasó és az inkább csak olvasgató alanyok között. Az adatok szerint az olvasás gyakorlásának a hiánya negatív hatását sokkal egyértelmőbben fejti ki, mint a gyakorlás a maga pozitív fejlesztı hatását. A havi egy könyvet, illetve ennél kevesebbet olvasók elégtelen vagy gyenge befogadási eredményt értek el, és mindössze 5%-uk jutott el a jó befogadás szintjére. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


34/41

A legjobb eredményt a vizsgálat során azoknál érték el, akik hetente vagy kéthetente egy-egy könyvet olvastak. Ez azt is bizonyítja, hogy a leghelyesebb olvasási tempó a heti, illetve a kétheti egy könyv elolvasása. Csak ilyen tempó mellett lehet biztosítani, hogy a gondolati tartalmat feldolgozzuk, hogy élménnyé váljon, hogy magunkévá tegyük az olvasmányt. Általában a magasabb iskolai végzettségőek eredménye elég jó, ezek az olvasók viszonylag meg tudnak birkózni ezzel a nagyon gyors olvasási tempóval. Az alacsonyabb iskolai végzettségőek viszont komolyan megérzik a túl gyors olvasás hátrányát. Éppen az élmények feldolgozására, rendszerezésére, megértésére nem marad idı, az olvasási kultúra felszínes marad, az érdeklıdés a könnyő, cselekményes mővek irányába csúszik. A vizsgálatokból kiderül, hogy a környezet, a társaság is döntıen befolyásolja az embereket és olvasási szokásaikat. Aki állandóan intenzív szellemi életet él, társaságba jár, vitázik, megbeszéli élményeit, arra jótékony és termékeny hatással van minden új élmény és egyre többre vágyik. Ezek a körülmények olyan mértékben befolyásolják az egyén olvasás-kultúráját, hogy alacsony iskolai végzettség ellenére is be tudja hozni azt az elınyt, amelyet a középiskola vagy a felsıfokú iskola elvégzése jelent a számára.

A befogadást pozitívan befolyásoló tényezık: közép- vagy felsıfokú iskolai végzettség 18-25 éves életkor heti egy könyv gyakoriságú olvasás Határozottan negatív irányba befolyásoló tényezık: kialakulatlan olvasási szokások 45-60 éves életkor ritka olvasás 4-6 elemi iskolai végzettség A befogadó képesség szintjét meghatározó tényezık tisztázásához meg kell még vizsgálni: a munka, a társadalmi elhelyezkedés szerepét a szubjektív adottságok, hajlamok, képességek és intelligencia szerepét az egyénnek az olvasással kapcsolatban kialakult ízlését, szokások, elvárások, igények szerepét az egyének önmővelı aktivitásának, befogadó képesség gyakorlásának mértékét

32. Ez hiányzik!!!

33. A biblioterápia fogalma, célja, kialakulása, beavatkozási szintjei A társadalmi esélyegyenlıtlenség felismerése és kimondása, majd ennek nyomán a hátrányos helyzető rétegek felzárkóztatására irányuló törekvések az 1960-as 70-es években indultak meg hazánkban. A könyvtárügyben is jelentkezett a hátrányos helyzető rétegek könyvtári ellátásának kérdése, szükségessége. Nyilvánvalóvá vált, hogy speciális társadalmi rétegek megközelítése csak speciális módszerekkel lehetséges. Ekkor terelıdött a figyelem egy több ezer éves, a 19. században felelevenített eljárásra: a biblioterápiára.



35/41

Biblioterápia: a görög „biblion” (könyv) és a „therapeia” (gyógyítás, ápolás) szavak összetételébıl származik, könyvek révén nyújtható segítségadást jelent. az olvasással egyidıs az a hit, hogy a mőalkotások olvasása befolyásolhatja egy személy érzelmeit, viselkedését. Gyönyörő példáját találjuk ennek pl. az ısi hindu orvoslásban, ahol a lelkileg megzavart embernek egy mesét adtak meditáció céljára, amelyben az ı egyéni problémái szerepeltek. A mese révén a beteg meglátta szenvedéseinek okát és a megoldás lehetıségét, illetve megtalálta az énjéhez vezetı utat is. a biblioterápia 19. századi felelevenítés orvosok nevéhez főzıdik, akik elsısorban a gyógyítás elısegítése érdekében alkalmazták. Az olvasás révén a betegnek a gyógyulásba vetett hitét, életkedvét igyekeztek megtartani, kiegyensúlyozó, probléma- és feszültségoldó hatást tenni. A kórházakon kívül hamarosan más olyan intézmények is átvették a módszert, melynek lakóit fokozott feszültséghatások érik, vagy akiket az egyhangú, ingerszegény környezet miatt lelkiérzelmi elsivárosodás fenyeget (gyermekotthonok, öregek otthona, javító-nevelı és büntetı intézmények stb.). Az 1960-as években a biblioterápia valóságos mozgalommá szervezıdött az USA-ban, az európai és a skandináv államokban, ekkor ugyanis elıtérbe került a biblioterápiának egy egészen tág értelmezése, amelynek a gyógyítás fogalmával már szinte nincs is kapcsolata. Alkalmazni kezdték teljesen „normális”, egészséges egyénekbıl álló csoportokban is azzal a céllal, hogy a személyiségfejlıdést elısegítsék, az önismeretet elmélyítsék. A biblioterápia itt egy olyan csoporttevékenységet jelent, amely az irodalmi mővek nyomán kialakult beszélgetések, az egymás közötti élménymegosztás révén elısegíti az önfejlesztést, a személyiségfejlıdést. Az irodalmi mővek egyes olvasókra gyakorolt hatását számtalan esztétikai, lélektani, pedagógiai szempontú vizsgálat próbálta már megfejteni; feltárni azt a mechanizmust, amelyet a mőalkotás a befogadóban megindít. Ebben a folyamatban sok az esetleges tényezı: megfelelı tartalmakat közvetítı mővet talál-e az olvasó, megértette-e a mő üzenetét, jól értette-e azt, mit mondott a számára, milyen érzelmeket váltott ki belıle, milyen gondolatokat indított el benne. Az irodalmi mő nyújtotta élmény csoportos feldolgozása többoldalúan képes befolyásolni a személyiséget. Az írói üzenet így biztosan eljut a befogadóhoz, a mő hatásához hozzáadódik a csoporthatás, illetve a foglalkozást vezetı könyvtáros hatása, akinek felkészültsége, emberi magatartása biztonságot, segítséget jelent a résztvevıknek, ı maga is megerısíti, hitelesíti számukra a mő által közvetített erkölcsi-emberi tartalmakat. A biblioterápiát e tágabb értelmében jellegzetesen könyvtári, könyvtárosi tevékenységnek tekintik világszerte és a könyvtári szolgáltatások között tartják számon. A tevékenység részelemei a könyvtárosok mindennapi munkájában is pontosan kiszámíthatók: rendszeresen végeznek irodalomajánlást, mőveket választanak ki sajátos olvasói igényeknek megfelelıen, gyakorta vezetnek mőértelmezı, mőmegbeszélı foglalkozásokat ifjúsági klubokban, szakkörök keretében, olvasótábori csoportokban, stb. A könyvtárosok ehhez a munkához rendelkezhetnek szerencsés, jó adottságokkal, de a biblioterápiás csoportvezetést mégis tanulni kell. A foglalkozásvezetık (biblioterapeuták) felkészítésének elméleti és gyakorlati jellegőnek kell lenni. A megtanult csoportvezetést ki kell egészíteni egy sajátos, segítı-tanácsadó magatartással, a foglalkozás vezetıje a mő tartalmának minél teljesebb kibontásával helyes irányba kell hogy terelje a nézeteket, új szempontokra kell irányítania a figyelmet, támpontokat, kapaszkodókat kell adnia az egyéni továbbgondoláshoz. A kiképzés hazánkban nagyrészt autodidakta módon valósult meg ez ideig. A hozzáférhetı külföldi szakirodalom, a saját kezdeményezı kedv és az olvasáspedagógusi felelısségérzet jelentették az alapját azoknak a próbálkozásoknak, melyek fellelhetık a hazai gyakorlatban. Indult biblioterápiás tevékenység kórházi osztályokon, elítéltek körében, alkoholisták és egyéb szenvedélybetegek körében, veszélyeztetett helyzető gyerekek, öregek körében. Szakemberek véleménye szerint azonban sokkal több próbálkozás kellene, hiszen továbbra is akut problémák a sokféle indítékú társadalmi beilleszkedési zavarok, a rétegek és egyének identitászavarai, a lelki elsivárosodási folyamatok, az emberi felelısség hiánya akár gyerekekkel, akár öregekkel szemben, az empátia, a tolerancia társadalmi mérető hiánya. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


36/41

34. A biblioterápia módszere Biblioterápia: a görög „biblion” (könyv) és a „therapeia” (gyógyítás, ápolás) szavak összetételébıl származik, könyvek révén nyújtható segítségadást jelent. Az olvasással egyidıs az a hit, hogy a mőalkotások olvasása befolyásolhatja a személy érzelmeit, viselkedését. A biblioterápia 19. századi felelevenítés orvosok nevéhez főzıdik, akik elsısorban a gyógyítás elısegítése érdekében alkalmazták. Az 1960-as években a biblioterápia valóságos mozgalommá szervezıdött az USA-ban, az európai és a skandináv államokban, ekkor ugyanis elıtérbe került a biblioterápiának egy egészen tág értelmezése, amelynek a gyógyítás fogalmával már szinte nincs is kapcsolata. Alkalmazni kezdték teljesen „normális”, egészséges egyénekbıl álló csoportokban is azzal a céllal, hogy a személyiségfejlıdést elısegítsék, az önismeretet elmélyítsék. A biblioterápia itt egy olyan csoporttevékenységet jelent, amely az irodalmi mővek nyomán kialakult beszélgetések, az egymás közötti élménymegosztás révén elısegíti az önfejlesztést, a személyiségfejlıdést. A biblioterápiát e tágabb értelmében jellegzetesen könyvtári, könyvtárosi tevékenységnek tekintik világszerte és a könyvtári szolgáltatások között tartják számon. A biblioterápia modellje Pardeck és Jeon nyomán: Felkészülés: kapcsolatteremtés a célszemélyekkel, probléma meghatározása a célcsoporttal egyetértésben Fázis: megfelelı mőalkotások kiválasztása, ez csak az érintett személyek érdeklıdésének, olvasási szintjének egyidejő felderítésével történhet Mőalkotás bemutatása: - a csoportvezetı felolvasásától az elıre sokszorosított lapok kiosztásán át alkalmi segítı felolvasók bekapcsolásáig meglehetısen széles a skála. - rendkívül fontos az érdeklıdés folyamatos fenntartása, ennek egyik legjobb eszköze a megszakított, közbevetett kérdésekkel tarkított bemutatás (pl. mit éreztél közben? Mi jutott eszedbe az eddigiekrıl? Hogyan folytatódik?). - A válaszok indoklása, a vélemények ütköztetése vitával, reflexiókkal folyik, melyeket a csoport vezetıje nem értékelhet, inkább csak értelmezı, továbbvezetı kérdésekkel terelhet. - Hangsúlyos szerepe van a fıszereplık motivációjának: hogyan értelmezik, fordítják le a maguk nyelvére, a maguk konfliktusaira a fıszereplık problémáit. - A konfliktusok azonosítása, a felmerült analógiák megfogalmazása, a megítélés szempontrendszere, az indoklás mélysége, összetettsége sokat segíthet a kitőzött célok elérésében. - Fontos, hogy a beszélgetés ne a szerzı kilétének felfedése vagy a mő keletkezéstörténeti, irodalomtudományi, poétikai elemzése irányába induljon el, hanem kizárólag a szöveg, az ott feltáruló történet, jellemek, konfliktusaik, események, az analógiák képezzék a beszélgetés, vita tárgyát. Lezáró szakasz: a mőben felmerült problémák, a javasolt megoldások és következmények végiggondolása, segítség a mő által közvetített és a saját világuk közötti hasonlóságok felismerésében. Ellenırzı szakasz nem szerepel a klasszikus biblioterápiai folyamatban. Tanácsok: Óvatosan kell eljárni a beilleszkedési és/vagy egyéb magatartási zavarokkal küzdı gyerekekkel foglalkozó könyvtárosoknak, könyvtáros-tanároknak, különös tekintettel a problémák azonosításának és kivetítésének szakaszában. A célcsoport vagy személy kiválasztását a megfelelı mővek azonosításának kell követnie. A rossz választás gáttá válhat a késıbbi segítı kapcsolatban. Nem ajánlatos a valóság és a mő által közvetített konfliktusok direkt összekapcsolása. Az igazán jó mővek ismérve a többértelmőség, az egyéni olvasatok sokféleségének esélye, de az is tagadhatatlan, hogy a konfliktusokat egyediség jellemzi. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


37/41

35. Az esetmódszer és alkalmazása a könyvtárban Az estemódszer: Az esetmódszer egy tipikus és aktuális helyzet elmélyült tanulmányozása, elemzése és tanulságainak megbeszélése kis létszámú, 3–6 fıs csoportokban. Az esetet többnyire írásban ismertetik a résztvevıkkel és ezt audiovizuális anyagokkal egészítik ki. Az írott információt esetleg helyettesítheti a szóbeli beszámoló. Az estemódszer szakaszai: az eset leírása új információkkal történı kiegészítése, amelyeket a csoporttagoknak kell megkeresniük különbözı dokumentumokból; az eset tényeinek elemzése az eset középpontjában álló probléma feltárása a probléma megvitatása, a megoldási lehetıségek kidolgozása Az estemódszer alkalmazása: az esetmódszer hosszabb idıt igényel, általában tanfolyamon alkalmazható akár hipotetikus, akár a való életbıl vett az eset, hitelesnek kell lennie és összhangban kell állnia a résztvevık tapasztalataival az esetben található problémát sokoldalúan kell megvizsgálni, ebben segíthet a hatékony együttmőködés. az esetmódszer feltételezi a résztvevık közös munkáját az esetmódszer célja az elemzıkészség és a kritikus gondolkodás fejlesztése, a problémaérzékenység és problémamegoldó képesség fokozása fıleg a felnıttoktatásban terjedt el, de alkalmazható könyvtári foglalkozás keretében is 36. Az olvasáspedagógia és könyvtárpedagógia fogalma, célja, lehetıségei. Az olvasáspedagógia: Az egyének vagy csoportok olvasásának nevelési cél érdekében történı, tudatos és következetes befolyásolása az olvasáspedagógia. Számos társadalmi intézmény vesz részt az olvasáspedagógiai tevékenységben: család, iskola, könyvtárak, a könyvkiadás és a könyvterjesztés intézményei. Az olvasáspedagógia szőkebb értelmezésében csak az iskolában, illetve az iskolában és a könyvtárban folytatott tudatos pedagógiai tevékenységet jelenti. Olvasáspedagógus: akik olvasáspedagógiai tevékenységet végeznek, vagyis személyiségfejlesztı cél érdekében, tudatosan és következetesen törekszenek mások olvasását befolyásolni. Ez nem foglalkozási ágat, hanem tevékenységet jelöl: olvasáspedagógus a tanító, a tanár, a könyvtáros, ha a fenti tevékenységet rendszeresen végzi. A mő hatása és az olvasáspedagógus szerepe: A pedagógiai hatás lényege szerint személyiségformáló hatás. Az olvasási folyamatban két mozzanatot különböztethetünk meg: maga az olvasás is hatást gyakorol a befogadóra, gyakran személyiségformáló hatást ezt a hatást tudatosan elıidézhetjük vagy befolyásolhatjuk. Az olvasáspedagógus megszervezheti a hatás létrejöttének feltételét (egy meghatározott könyvet személyiségfejlesztı céllal valakinek a „kezébe ad”) vagy intenzívebbé teheti a mő hatását (az olvasás elıtti beszélgetés elıkészítheti, az olvasás utáni beszélgetés elmélyítheti a hatást). Az olvasáspedagógia célrendszere: A pedagógia meghatározott cél érdekében történı tudatos ráhatást jelent. Minden pedagógiának így az olvasáspedagógiának is - kiinduló pontja az, hogy mit tart megvalósítandó értéknek és milyen összefüggésben, milyen átfogóbb célrendszer keretében tartja annak. Az olvasáspedagógia közvetlen célja: olvasót nevelni. Az olvasás nem végsı cél, hanem eszköz. Rendszeres olvasásra kell nevelni, mert csak ez képes a permanens mővelıdés (önmővelés) követelményét biztosítani. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


38/41

Értékelve-válogató olvasásra nevelés a cél: a retrospektív és kurrens irodalmi termésbıl az olvasó rendszeresen válassza ki azokat a mőveket, melyek saját helyének, szerepének és perspektívájának megértését; személyiségének sokoldalú fejlesztését szolgálják, akár közvetlenül, akár áttételesen. Nyitott és aktív befogadásra való nevelés: ahhoz, hogy az olvasás a kívánt hatást elérje, nyitott beállítódással kell olvasni, egyébként a mő csak az olvasó korábbi érték- és ismeretrendszerét erısíti meg. A nyitott befogadás feltétele az aktív szellemi munkavégzéssel párosuló olvasás.

Az olvasáspedagógia lehetıségei: Az olvasáspedagógia lehetıségeinek megítélésénél hasonló nézetek és problémák merülnek föl, mint általában a nevelés lehetıségének mérlegelésekor: - Vannak nézetek, melyek egyedül a nevelést tartják a személyiségfejlesztés meghatározó tényezıjének (pedagógiai voluntarizmus). - Más nézetek az örökölt tulajdonságok elsıdlegességét vallják (biológiai determinizmus), vagy a társadalmi környezet determinációját (szociális determinizmus), illetve a biológiai és társadalmi tényezı együttes hatásával szemben tagadják a nevelés lehetıségeit. Ha az egyén olvasási kultúráját kialakító tényezıket mérlegeljük, azt látjuk, hogy: - a biológiai tényezık az olvasóvá válás nélkülözhetetlen feltételei - a szociális tényezık (származás, társadalmi környezet, társadalmi megoszlásban elfoglalt hely stb.) erıteljesen befolyásolják az olvasói magatartást Az olvasáspedagógia lehetıségeivel kapcsolatban is találkozunk szélsıséges nézetekkel: - Vannak, akik az olvasóvá nevelés lehetıségeit korlátlannak tartják, és 1-1 intézményt önmagában is képesnek arra, hogy hatókörében mindenkit olvasóvá neveljen. Ez a nézet figyelmen kívül hagyja az olvasásra ható társadalmi tényezık bonyolult rendszerét. - Mások teljesen kétségbe vonják az olvasáspedagógia hatásosságát. A mindennapi tudat az olvasóvá válást általában egyedi, veleszületett sajátságra vezeti vissza. A szociális tényezık befolyásoló hatása olyan erıteljes, hogy sokan ennek alapján vonják kétségbe az olvasáspedagógia hatását. - A két végletes állásponttal szemben abból kell kiindulni, hogy a biológiai illetve szociális adottságok csak a lehetıségeket jelentik, a lehetıségek megvalósítása azonban tudatos emberi tevékenységet – így nevelési tevékenységet tételez föl. Sikeres olvasáspedagógiai nevelés: Fontos, hogy felismerjük az egyén biológiai-társadalmi meghatározottságának jellegét, azt a sajátos lehetıséget és mozgásteret, melyet ez a meghatározottság az olvasáspedagógiai tevékenységnek nyújt. Az olvasáspedagógián általában az olvasáspedagógiai intézmények együttesét értjük. A biológiaitársadalmi tényezık által nyújtott lehetıségek megvalósítása csak az olvasáspedagógiai intézmények együttes hatására lehetséges. Hatásos nevelés csak a különféle intézmények nevelıi tevékenységének tudatosan egyeztetett, közös stratégiája mellett lehetséges. A könyvtárpedagógia: Az olvasáspedagógiától meg kell különböztetni a könyvtárpedagógiát, ez szőkebb fogalom, mert kizárólag a könyvtárban végzett nevelıi tevékenységet foglalja magában, de tágabb fogalom is, mert az olvasáson kívül másra irányuló nevelési tevékenységet is tartalmazhat (pl. katalógushasználatra való oktatást).

37. Ez hiányzik!!



39/41

38. Az olvasáspedagógus feladata, típusai. Az olvasáspedagógia: Az egyének vagy csoportok olvasásának nevelési cél érdekében történı, tudatos és következetes befolyásolása az olvasáspedagógia. Számos társadalmi intézmény vesz részt az olvasáspedagógiai tevékenységben: család, iskola, könyvtárak, a könyvkiadás és a könyvterjesztés intézményei. Az olvasáspedagógia szőkebb értelmezésében csak az iskolában, illetve az iskolában és a könyvtárban folytatott tudatos pedagógiai tevékenységet jelenti. Amikor a könyvtáros vagy az iskola bármely nevelıje tudatosan és következetesen törekszik az intézményében az olvasói magatartást, az irodalom- és könyvtárhasználati magatartást magasabb szintre emelni, pedagógiai tevékenységet végez. Ebben az értelemben olvasáspedagógusnak nevezhetı. Azok, akik olvasáspedagógiai tevékenységet végeznek, vagyis személyiségfejlesztı cél érdekében, tudatosan és következetesen törekednek mások olvasását befolyásolni, az olvasáspedagógusok. Ez nem foglalkozási ágat, hanem tevékenységet jelöl: olvasáspedagógus a tanító, a tanár, a könyvtáros, ha a fenti tevékenységet rendszeresen végzi. A mő hatása és az olvasáspedagógus szerepe: A pedagógiai hatás lényege szerint személyiségformáló hatás. Az olvasási folyamatban két mozzanatot különböztethetünk meg: - maga az olvasás is hatást gyakorol a befogadóra, gyakran személyiségformáló hatást - ezt a hatást tudatosan elıidézhetjük vagy befolyásolhatjuk. Az olvasáspedagógus megszervezheti a hatás létrejöttének feltételét (egy meghatározott könyvet személyiségfejlesztı céllal valakinek a „kezébe ad”) vagy intenzívebbé teheti a mő hatását (az olvasás elıtti beszélgetés elıkészítheti, az olvasás utáni beszélgetés elmélyítheti a hatást). Az olvasáspedagógus tárgykörébe mindkét tényezı beletartozik: a mő által kifejtett személyiségformáló hatás csakúgy, mint az olvasáspedagógus tevékenysége. Az olvasáspedagógusi szerep: Alapelveiben azonos az iskolai nevelık pedagógiai szerepével, de megvalósulásában van egy meghatározó különbség: míg az iskolában szükségszerően létrejön a nevelı-nevelt kapcsolat, addig a könyvtárban magának a kapcsolatnak a megteremtése is pedagógiai feladat. Az olvasáspedagógus típusai: Autokratikus: saját értékrendszere szerinti legjobb mővet, információt adja át az olvasónak, de teljesen figyelmen kívül hagyja a partner egyéniségét. Az olvasót kész helyzet elé állítja (a mővet kiválasztja, az információt kikeresi helyette), ezzel partnerét passzív szerepre kényszeríti. Megsérti azt az elvet, hogy a könyvet az olvasó választja ki. Passzív: nem „avatkozik bele” az olvasó tájékozódásába, könyvkeresésébe és könyvválasztásába, az olvasót teljesen magára hagyja. Ezzel a könyvtárhasználót aktív tájékozódó munkára kényszeríti, de mivel nem adja meg számára az eredményes munkához szükséges információkat, az olvasó aktivitása kevésbé lesz eredményes. Ez a típus nem keresi, sıt kerüli az olvasóval való kapcsolatot. Együttmőködı: ha tájékozódási feladatot kell megoldania, az olvasóval lépésrıl-lépésre együttmőködve teszi azt. Ezzel a használót nemcsak a szükséges információ birtokába juttatja, hanem a tájékozódási eszközök használatába is bevezeti. A könyvtáros és olvasó viszonyát a párbeszéd jellemzi.



40/41

39. A könyvtároshivatás és változásai, könyvtárosi jövıkép A könyvtárosi hivatás közelmúltja: A könyvtárosi hivatásban a 19. század végén, a 20. század elején és a 2. világháborút követı évtizedek során következtek be mélyreható változások. Ennek oka a mőszaki és gazdasági élet fejlıdése, aminek hatására a könyvtárosok tevékenységének köre kibıvült, és funkciója módosult. A funkcióváltás hatására a könyvtáros mellett megjelent a könyvtári dokumentátor, a szakmai és tudományos tájékoztatási szakember, aki már a számítógép segítségével végzi munkáját. Az idık folyamán megváltoztak a társadalmi elvárások is, és hazánkban is megindult a könyvtáros és informatikai szakemberek képzése. A hazai könyvtárosok az I. világháború után szörnyő helyzetbe kerültek, új könyvtárosi státuszokat alig létesítettek, a meglevıket is inkább meg akarták szüntetni. Az 1920-30 közötti idıszakban a könyvtárosok száma állandó volt a gyarapodó könyvtári állomány ellenére, viszont szívesen alkalmaztak alacsony fizetéső gyakornokokat. Kiemelkedı volt Fitz József, aki az OSZKba maga köré győjtötte a pályakezdı diplomás könyvtárosokat és iskolát teremtett számukra, közülük ma is sokan a hazai könyvtárügy jeles képviselıi. 1945 után hazánkban is számos könyvtárat hoztak létre, de a szakképzett könyvtárosok száma alacsony volt. A helyzetet a Népkönyvtári Központ próbálta megváltoztatni, és 1951-ben kb. 17 helyen 30-100 fı részvételével egyhetes, alapfokú tanfolyamot szervezett. Ez nem sokat változtatott a helyzeten, mivel az új könyvtárak szervezését és szolgáltatásait továbbra is az alacsony iskolázottságú könyvtári alkalmazottaknak kellett ellátniuk. Az egyetemi szakként választható elıször 6, késıbb 10 féléves könyvtáros képzés az 1948/49-es tanév második felétıl kezdıdött. Könyvtároshivatás: A könyvtáros legfıbb feladata, hogy ismereteivel, rendszerezı képességével, felelısségtudattal átadja a könyvtárban felhalmozott ismeretket, minél több ember számára azzal a céllal, hogy a társadalom minden tagja számára minél magasabb szintő ismereteket nyújtson és ezekkel az ismeretekkel az emberek alkotó egyénként vehessenek részt a tudományok és mővészetek mővelésében. Ezen feladatok megvalósításához szükséges: elmélyült, megbízható szakmai ismeret; olvasottság és a bibliográfiai tájékozottság pontosság, rendszerezı képesség, gyors helyzetfelismerés, jó logikai képesség jó pedagógiai és pszichológiai érzék - kapcsolatteremtés az olvasókkal jártasság az irodalom-, a társadalom-, a természet-, a mőszaki- és az alkalmazott tudományok területén, illetve ezek mellett ismernie kell egy-egy szőkebb szakterület problémáját, kutatási módszereit is fontos a kritikai érzék, tisztában kell lennie a társadalmi elvárásokkal A mai közkönyvtáros szerepei: gyakorló könyvtáros: győjteményt épít, szerzeményez, selejtez gazdasági szakember és menedzser: fenntartáshoz szükséges pénzt beszerzi (pályázatok, erıszakosság) informatikai szakember: adatbázisok, programnyelvek használata az információszolgáltatásban pedagógus: az olvasók gondolatait is megpróbálja kitalálni, megérti az elmormolt kérdéseket szociális munkás: mentálhigiénés feladatok ellátása (munkanélküliek, kallódó fiatalok, öregek, fogyatékosok) felkészült kritikus: a könyvek választékával és annak elrendezésével részt vesz az értékek közvetítésében kulturális menedzser: megfelelı kultúrát ad, értékes irodalmat közvetít



41/41

Képzés, anyagi helyzet: A könyvtáros a mai divatos foglalkozások kb. 40 %-a után áll a rangsorban. A diplomát adó képzéseken, az egyéb tanfolyamokon, továbbképzéseken való aktív részvétel figyelhetı meg. Megváltozott a könyvtárosok anyagi helyzete is: a kezdı könyvtárosok jól jártak a 100 ezer Ft-os diplomás minimálbér bevezetésével, de a sok éve dolgozó könyvtárosok viszont nem kapnak annyival többet. A társadalmi presztízs változása: Megnıtt az igény az információ és a szakirodalom iránt, illetve a szociális tevékenységek iránt is nagy a kereslet: a munkanélküliek, a szegények, az öregek különleges bánásmódot igényelnek. A mai kor könyvtárosának így egyszerre kell lennie információs szakembernek és szociális munkásnak. A könyvtárosokra egyre nagyobb teher nehezedik, egyszerre többféle feladatnak kell megfelelniük. A pályán maradók hőségének az oka fıleg a könyvtáros pálya szeretete, hivatástudat, elhivatottság. A jövı: A bizakodók abban reménykednek, hogy a könyvtárat az olvasói igények életben fogják tartani és az olvasók nyomására korszerősíteni, szélesíteni kell a könyvtári szolgáltatások körét. A legtöbben viszont nem látnak okot derőre, úgy vélik, amíg hiányzik a törvényi szabályozás, addig kilátástalan a helyzetük. Sokak szerint szükség van az anyagi juttatások növelésére, fontos a számítógépesítés, az információs rendszerekhez való csatlakozás és az ezekkel bánni tudó könyvtárosok, tehát jól képzett, nyelveket tudó, az új technikákat ismerı szakemberekre van szükség.


41

Recommend Documents