39. HULLADÉK (2 írás) Csalló Attila: Szelektív hulladékgyűjtés az iskolában A) Általános célok, elvek, szabályok Napjainkban egyre gyakrabban hallunk a növekvő mennyiségű, és egyre több veszélyes anyagot tartalmazó hulladékok okozta környezeti problémákról. Mindeközben vészesen fogynak nyersanyagaink és energiahordozóink. A felnövekvő nemzedéknek, éppen ezért rendelkeznie kell a korszerű hulladékgazdálkodás ismereteivel és a szükséges készségekkel. A környezettudatos magatartásformák kialakításánál kiemelkedő jelentősége van az iskolai környezet példamutatásának, ezért fontos a szelektív hulladékgyűjtés bevezetése. Ha már az iskolában sikeresen működtetünk egy szelektív hulladékgyűjtési rendszert, akkor a gyerekek a megtanult cselekvésformákat otthon is gyakorolják, és a tapasztalatokat átadják családtagjaiknak, ismerőseiknek. Ezáltal remélhetőleg a települési szelektív gyűjtés működését, eredményességét alapozzuk meg. Az egész folyamat csak akkor lesz eredményes, ha a résztvevők egyértelműen tudják, mit miért tesznek, és látható, kézzelfogható eredménye van a folyamatnak. Ezért jelentős szerepe van a bevezetés előtti, és a működtetés közbeni hulladékos szemléletformálásnak. Milyen hulladékokat gyűjthetünk szelektíven? Minden olyan hulladékot külön lehet gyűjteni, amelyet hasznosítani lehet: papír, üveg, műanyag, fémek, kombinált (Tetra Pak típusú) dobozok, szerves hulladék, veszélyes hulladékok, textilek stb. Azonban az iskolai szelektív hulladékgyűjtés bevezetésének sikere a fokozatosságon múlik. Nem szerencsés egyszerre nagyon sokfelé válogatni a keletkező hulladékot. A gyerekeknek, tanároknak, dolgozóknak meg kell ismernie, meg kell szoknia az új módszert, erre pedig időt kell hagyni. A legkönnyebben járható út az, ha először csak egykét dolgot, pl. a papírt és a vegyes hulladékot gyűjtjük külön. Ha ez már jól megy, akkor fokozatosan kibővíthetjük a folyamatot más hulladékok különválogatásával (szerves anyagok, műanyagok, fémek, üvegek, veszélyes anyagok stb.). Azonban csak akkor vezessük be egy új komponens külön gyűjtését, ha annak elhelyezését, hasznosítását helyben (a településen, a kistérségben, szűkebb régióban), meg tudjuk oldani. Mit kezdjünk a különválogatott hulladékokkal? Egy iskolai hulladékgyűjtési rendszer akkor működik jól, gazdaságosan, ha a legtöbb hulladékkomponens elszállításáról, hasznosításáról mi magunk tudunk gondoskodni. Ebben az esetben a működtetésnek nincs jelentős anyagi vonzata. Nézzünk egy lehetséges példát: • Az év közben összegyűlt papírt egy őszi és egy tavaszi papírgyűjtési akció alkalmával értékesíthetjük. A bevételeket fordíthatjuk az iskolában használt papírok beszerzésére (írólapok, fénymásolólapok, WC-papír stb.). Ahol lehet, használjunk újrapapírt! • Az osztályokban külön gyűjtött tízórai maradékokat az iskolai konyha ételmaradékaival együtt szállíttathatjuk el, így biztosan szakszerűen, az előírásoknak megfelelően lesz hasznosítva. Fektessünk kellő hangsúlyt arra is, hogy a feleslegessé vált élelmet a
gyerekek ne rögtön a gyűjtőbe dobják, hanem ha állapota lehetővé teszi, osszák meg éhes társaikkal. • Az udvaron, az iskolakertben keletkező zöld hulladékokat komposztálhatjuk. Komposztáló iskolai telepítése előtt minden esetben kérjük ki a helyi ÁNTSZ szakvéleményét! • A veszélyes hulladékokat (elemeket), a veszélyes hulladékgyűjtő napon vagy a települési hulladékudvarban adhatjuk le. • A papírt, a műanyag palackokat, az üveget, a fémdobozokat, a Tetra Pak típusú dobozokat a települési hulladékgyűjtő szigeteken vagy a hulladékudvarokban lehet elhelyezni. A szállítást végezhetik aktív szülők (vállalkozók), az önkormányzat stb.. Amennyiben olyan hulladékkomponenseket is gyűjtünk, melyet el kell szállíttatnunk erre szakosodott cégekkel, akkor a működtetés sok pénzbe kerülhet. B) Az iskolai szelektív hulladékgyűjtés bevezetésének lépései A jól működő, sikeres iskolai szelektív hulladékgyűjtési rendszer bevezetéséhez a következő tevékenységeket célszerű elvégezni az iskolában: 1. Állapotfelmérés Az első lépés a hulladékhelyzet feltérképezése a településen, a régióban. Gyűjtsünk információkat arról, hogy mennyi hulladék keletkezik, hogyan és hol helyezik el és „semmisítik meg”. Milyen országos és helyi rendeletek szabályozzák a hulladékkezelést, melyek az önkormányzat távlati elképzelései. Fontos az esetlegesen már létező folyamatok, részfolyamatok összegzése. (Például: veszélyes hulladékgyűjtés, vagy működő hulladékudvar a településen, elemgyűjtés települési szinten, iskolai papírgyűjtés valamilyen rendszerességgel, kapcsolat valamilyen hulladékkezelő céggel stb.) Nagyon lényeges kérdés a jelenleg keletkező szemét jellemzőinek pontos ismerete az iskolánkban. Meg kell mérnünk azt, hogy mennyi hulladék keletkezik naponta, hetente. Meg kell határozni a keletkező hulladék összetételét. (Milyen anyagokból tevődik össze?) Milyen a keletkező hulladékfajták térfogataránya? Melyek a hasznosítható összetevők? Mennyi komposztálható hulladék keletkezik naponta, havonta, évente? Elfér-e egy ilyen mennyiségű anyagot befogadó komposztáló az udvaron? Esetleg van-e a településen központi komposztáló? Az iskolai konyha tudja-e fogadni az iskolában keletkező tízórai maradékokat? 2. Elmélet és gyakorlat megismerése A sikeres program fontos feltétele, hogy mindenki, aki az iskolában dolgozik, tanul, először ismerje meg az új módszer elméleti és gyakorlati hátterét. Az első lépés az alapfogalmak tisztázása: megelőzés, szemét, hulladék, szelektív hulladékgyűjtés, hasznosítás (recycling), ártalmatlanítás. A második lépés az iskolában bevezethető szelektív hulladékgyűjtés folyamatának megismerése, melynek lényege, hogy a keletkező hulladékból különgyűjtéssel kiemeljük a veszélyes hulladékokat (elemek, filctollak, izzók, festékkazetta stb.), a még hasznosítható összetevőket, ezáltal csökkentjük az elszállítandó szemét mennyiségét és veszélyességét. A hasznosítható anyagokból pedig másodlagos nyersanyagokat kapunk. A megismerési szakaszban a következő ”tanuló”-csoportokat célszerű alakítani: • koordináló tanár(ok), • a tantestület,
• technikai dolgozók (takarítók, kertész, karbantartó, portás, konyhai dolgozók, fűtő stb.) és adminisztratív dolgozók, • tanulók osztályonként. Legfontosabb szerepe a koordináló pedagógusoknak van. Az ő felkészültségükön, meggyőzőképességükön múlik a program sikere. Valószínűleg nekik kell meggyőzniük az iskola vezetését a szelektív gyűjtés bevezetéséről. A tanárok felkészítése egy rendhagyó tantestületi értekezlet (esetleg továbbképzés) keretein belül oldható meg. A technikai dolgozók felkészítése a koordináló tanár és a gazdasági vezető feladata lehet. A gyerekek felkészítését az osztályfőnökök, tanárok végzik az osztályfőnöki órákon, témanapokon az oktatócsomag segítségével. 3. A szükséges tárgyi feltételek megteremtése Egy induló program működtetéséhez – mely a papír, az ételmaradékok szelektív gyűjtését, az udvaron és az iskolakertben keletkező zöld hulladékok házilagos komposztálását és a veszélyes összetevők elkülönítését jelenti – egy nyolc évfolyamos iskolában előreláthatólag a következő dolgokra lesz szükség: • 2 db fedeles hulladékgyűjtő termenként, az egyik lehet zöld színű a szerves hulladékok számára, a másik lehet a régi, az egyéb, általunk nem hasznosítható hulladék számára. • 1 db papírgyűjtő termenként. Ezek készülhetnek kartondobozból, vagy fából, melyet technikaórán is elkészíthetnek a gyerekek. Ez a gyűjtő esztétikusabb, és mivel a gyerekek saját kezű munkája, talán jobban is vigyáznak rá. • 2 db gyűjtőedény a veszélyes hulladékok számára a tanári szobába és az irodába. • 2 gombolyag kötöző spárga az összegyűlt papír kötegelésére. Ennek mennyisége az iskola méretétől függően változhat. • Minden szemetes oldalára/mellé/fölé fóliázott használati útmutató. (Ezeket a jelöléseket gyerekek is megtervezhetik iskolai pályázat keretében!) Fontos, hogy a jelölések legyenek egyszerűek, érthetőek! • 1 db normál komposztáló az iskolaudvarra, iskolakertbe. Ide kerülnek majd az ételmaradékon kívüli komposztálható zöld hulladékok. • Fél köbméter termőföld a komposztálókhoz az egyes rétegek takarására. • Lapát, gereblye és locsolókanna a komposztdombok kezeléséhez,. • Az összegyűjtött papír tárolására megfelelő hely. Fontos, hogy csak a zsír- és szennyeződésmentes papírt gyűjtsük külön. • A hulladékválogatáshoz, felméréséhez műanyag zsákok (kb. 30 db), műanyag kesztyűk (kb. 40 pár), fóliák (kb. 10 m2) • Kétszeres mennyiségű szemetes zsák a takarítóknak. Az egyik felébe az ételmaradékokat gyűjtik, a másik felébe az egyéb hulladékokat. Ezeknek a dolgoknak egy része már valószínűleg rendelkezésre áll. Sok mindent magunk is előállíthatunk belőlük. Egy ilyen típusú rendszer 2005-ös áron kb. 100 ezer forintból alakítható ki. A rendszer további bővítése folyosói gyűjtőszigetek kialakításával komponensenként (konténerenként) 20-30 ezer forintot igényel. 4. Személyi feladatok megbeszélése, rögzítése Azért, hogy a szelektív hulladékgyűjtés mindenki számára csak kis többletmunkával járjon, pontosan rögzíteni kell a feladatköröket. Fontos a résztvevők meggyőzése, hogy ne érezzék ezt újabb tehernek. Ezek után a program „csak” szemléletváltást és odafigyelést igényel. A következőkben egy lehetséges feladatmegosztást mutatunk be:
•
• • • • • • •
Osztályfőnökök: Szerepük a program előkészítésében van. Néhány osztályfőnöki órát fordítsanak a hulladékokkal kapcsolatos kérdésekre, a bevezetendő módszerrel kapcsolatos teendőkre. Kiemelkedő szerepük van (főleg az első hónapokban) a rendszeres ellenőrzésben és értékelésben. Tanárok: Osztálytól függetlenül (pl. ügyeletben, szünetekben) figyeljék a tanulók szemét-elhelyezési szokásait. Segítsék őket a folyosón, szaktantermekben. Gazdasági vezető: Módosítja a szemétszállítási szerződést a sikeres bevezetés után, és ellátja a szükséges anyagok beszerzésével kapcsolatos feladatokat. Diákönkormányzatot segítő tanár: Feladata az ösztönző rendszer kidolgozása, az esetleges verseny figyelése, értékelése. Folyamatos beszámoló az iskolai fórumokon. Takarítók: Az osztályokban keletkező válogatott hulladékot külön zsákba gyűjtik. (Nem feladatuk a szemét szétválogatása!) Szerepet kaphatnak az értékelésben is. Kertész, karbantartó: A komposztáló domb kezelése. Hetesek: Figyelik ők is a szemetesek állapotát és használatát. Ha a papírgyűjtő megtelt, akkor a szünetben összekötegelik, és elviszik a tárolóba. Koordináló tanár: A kezdeti időszakban ő szervezi meg a rendszer kiépítését, bevezetését. Figyeli, szervezi annak működtetését, értékeli azt, és javaslatokat tesz a korrigálásra, bővítésére.
5. Az ösztönző rendszer Nagyon fontos (főleg kezdetben) a folyamatos ösztönzés, ellenőrzés és értékelés. Cél a hulladék minél alaposabb szétválogatása, s nem a mennyiség (ld. „megelőzés elve”!). A minőség a fontos! Az eredmény ugyanakkor kevesebb szemét, a szemétszállítási díj csökkenése, a kisebb környezeti terhelés. A szelektív gyűjtéssel megtakarított összeget (a fenntartóval való egyezség alapján) fordíthatjuk jutalmazásra. Odaadhatjuk a legjobb osztályoknak erdei iskola, vagy tanulmányi kirándulás támogatásaként, jutalomkönyvekre stb. Egy ilyen verseny értékelési szempontjai a következők lehetnek: • A beállított szelektív hulladékgyűjtők csak a megfelelő hulladékot tartalmazzák-e? • A papírgyűjtő láda állapota és tartalma rendben van-e? • A maradék (vegyes) szemétnek rendszeresített kukában van-e még hasznosítható hulladék? A versenyt a diákönkormányzat képviselői pontozhatják a takarító nénik közreműködésével. Minden hulladékgyűjtő háromfokozatú skálán, szimbólumokkal értékelhető ().A verseny állását az iskolagyűléseken, iskolaújságban és/vagy faliújságon tehetjük közzé. C) Egy konkrét példa: a Templomdombi Általános Iskola szelektív hulladékgyűjtési rendszere Iskolánk, a szentendrei Templomdombi Általános Iskola, már több mint hat éve működtet egy szelektív hulladékgyűjtési modellt, amely ma már összehangoltan működik a városi hulladékgyűjtő szigetekkel. Iskolánk minden tantermében, irodahelységében, a „házon belüli szelektív gyűjtési rendszer” mintájára három hulladékgyűjtőt helyeztünk el. Egy kisebb, fedeles edényben gyűjtjük az ételmaradékokat. A szennyeződésmentes papírhulladék tárolására fa rekeszeket használunk, melyet a tanulók készítettek. A harmadik hulladékgyűjtőben a vegyes hulladékokat tároljuk. Ebbe kerül minden olyan hulladék, melyet a termekben és a folyosókon található szelektív hulladékgyűjtőkbe nem lehet elhelyezni.
A folyosóra „gyűjtőszigetet” telepítettünk (PET-palack, üveg és nagyobb méretű papírhulladék. Az összegyűlt papírt kötegeljük, majd a papírgyárba szállíttatjuk el. Az ételmaradékainkat a városi menza hulladékaival együtt hasznosítják. Az üveget és a műanyag palackokat a városi gyűjtőszigetek konténereibe helyezzük el. A használt elemeket a folyosói gyűjtőkbe kell tenni. A többi veszélyes hulladékot a tanáriban és a szertárban gyűjtjük. A festékkazettákat a tanáriban található zöld konténerben tároljuk, majd a következő beszerzés alkalmával beváltjuk őket. Az ilyen kazetták többsége még újratölthető. Az egyéb szilárd veszélyes anyagokat (izzók, javítófestékek, filctollak stb.) az ugyanitt elhelyezett piros színű veszélyeshulladék-gyűjtő konténerben gyűjtjük, amit az évente kétszer megszervezett városi veszélyes-hulladékgyűjtő akció során adunk le. Hulladékgyűjtő rendszerünk bevezetését egy témanap, kibővítését egy ismeretterjesztő programsorozat kísérte. Iskolagyűlések keretében, melyen minden tanuló és nevelő részt vett, kb. 20-25 perc terjedelemben jártunk körül minden témát. A foglalkozásokat a „kevesebb, az több” elv, a szakszerűség és a fokozatosság jellemezte. Szelektív hulladékgyűjtő programunk eredményei, hatásai: • Korszerű szelektív hulladékgyűjtő rendszert ismerhetnek meg és használhatnak tanulóink és dolgozóink. • A gyerekek és a felnőttek tájékozottabbak lettek a hulladékgazdálkodási ismeretek terén. • Tanulóink motiváltabbak lettek a szelektív hulladékgyűjtők helyes használatára. • A lerakásra kerülő iskolai hulladék mennyisége csökkent. • A szelektíven gyűjtött hulladékok mennyisége, tisztasága nőtt. • Csökkent az „egyutas” csomagolóanyagok használata. • A tanulók családtagjaikra gyakorolt hatásának következtében remélhetőleg nőtt a városi hulladékgyűjtő szigetek konténereiben levő hulladék tisztasága és a szelektíven kezelt hulladék mennyisége is. • Egész programunk eredményeképpen nőtt a tanulók, a szülők és a pedagógusok környezettudatossága is.
Iván Márta: A szelektív hulladékgyűjtés megismerése, gyakorlata - Az osztályban elsőtől kezdve figyelünk arra, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen: papír kéztörlő és szalvéta helyett textilből készültet használunk, minden gyereknek van pohara, az osztályban mindig van friss víz, s „harsány” dicséretet kapnak azok a csemeték, akik abból isznak, a bolti löttyök helyett (a szénsavas üdítő és a cola behozatala – a szülők előzetes tájékoztatása után – „hatalmi szóval” tiltott). Mindig megerősítést kapnak azok a vélemények, spontán megnyilatkozások, amelyek a megfelelő szokásokat erősítik. Szabadidőben és tanítási órán is törekszünk a papírtakarékosságra, megtanítom a gyerekeknek a takarékos szabást, nyírást; rajzoláshoz, jegyzeteléshez szívesen fogadunk a szülőktől egy oldalon már használt lapokat s magam is mindig egy lap két oldalára fénymásolok, ha csak egy mód van erre. - A mégis keletkező hulladékot igyekszünk a lehető legkisebbre gyűrni, taposni, lapítani, hogy minél kisebb helyet foglaljon el a kukában – mindezt főként példa alapján, hiszen a kicsik még szívesen utánozzák a tanító nénit, főként, ha dicséret, simogatás formájában azonnali megerősítést is kapnak - Második osztályban tartalmazza a tananyag a szelektív hulladékgyűjtés megismerését. Ekkor már ismerik a különböző anyagokat, azok lényeges tulajdonságait. Egy szép napon kiterítünk néhány újságlapot (kiválóan alkalmasak erre a hatalmas reklámkiadványok), s kiborítjuk az osztályban található szemetes edényt (ilyenkor meg szoktam kérni a takarítót, hogy ne ürítse ki előző délután a szemetet). Nekiállunk, s fajtánként szétválogatjuk a hulladékot. Közben minden darabról megbeszéljük, milyen anyagból van, megfelelően összegyűrte-e a „gazdája”, elkerülhető lett volna-e a szemétbe kerülése stb. (Ha szükséges, én is beteszek néhány darabot, hogy többféle anyag legyen benne.) Ilyenkor persze értelemszerűen szóba kerülnek táplálkozással kapcsolatos vélemények, tanácsok is, azt is megbeszéljük. A gyerekek információit felhasználva kezdünk beszélgetni az egyes anyagfajták lebomlásáról, illetve arról, melyeket lehet újrahasznosítani, milyen kárt jelenthetnek a környezet számára. Erről tapasztalataim szerint nagyon sokat hallottak, tudnak már a kicsik is, mindig van miről beszélgetni. A hulladékot annak megfelelően szortírozzuk, ahogyan a szelektív hulladékgyűjtőbe is betehetnénk. Ez, ha másként nem, kérdésre általában eszébe jut valakinek, hiszen kerületünkben most már több helyen is található ilyen sziget. Így aztán a szétválogatott hulladékot zacskókba tesszük és a legközelebbi hulladékgyűjtő szigethez visszük. Ez jelenleg a Podmaniczky utcában található. Bedobáljuk a megfelelő helyre oly módon, hogy minden gyerek több tartálynál is sorra kerüljön, s minden darabnál rögzítjük az anyag fajtáját és a tartály feliratát, színét. Persze megnézzük a hulladékgyűjtő környezetét is, s ebből következtetünk a használatára, a hulladék elszállítására stb. - visszatérve az iskolába még beszélgetünk az élményekről, majd otthoni feladatnak adom a következőket: • figyeljék meg, mennyi és milyen hulladék keletkezik a családjukban, s erről készítsenek jegyzőkönyvet (a lapot előre elkészítem és odaadom, nekik csak jegyzetelni kell) • próbálják szüleiket rávenni legalább részlegesen szelektív hulladékgyűjtésre (pl. először a műanyag palackokat, felesleges üvegeket vigyék együtt a szigethez, gyűjtsék külön az elemeket – ezt az iskolai gyűjtőbe dobhatják) - a következő napokban felszínen tartom a témát - szinte minden órán lehetőség van erre. Alkotunk, illetve megoldunk ehhez kapcsolódó szöveges feladatokat matematika órán, elolvassuk az egyes termékek csomagolásán lévő ismertetőt, kiszámoljuk a lejárati időig hátralévő napokat, ezekkel is tudatosítva a gyerekekben, hogy semmit se vegyenek meg tájékozódás nélkül. Készítünk plakátokat, melyekkel a szelektív hulladékgyűjtésre hívják fel a figyelmet – ha lehetséges, ezt kiteszik a gyerekek a saját lakóházukban.
- később, az otthoni megfigyelések alapján statisztikát készítünk az egyes hulladékfajtákról (műanyagpalack, elemek, olaj stb.), s gyakoroljuk ezek elemzését, a diagramok leolvasását - az elkészült „jegyzőkönyvek” alapján beszámolókat tartanak az otthoni tapasztalatokról, illetve az esetleg már elért otthoni eredményekről A téma feldolgozása során folyamatosan használjuk az ÖKO-Pannon Kht. kiadványait, melyek között szerepel kifestő, képregény, rejtvény-gyűjtemény, DVD és video kazetta, különféle kiadványok a szelektív hulladékgyűjtésről és apróbb ajándékok (jegyzetfüzet, füzet címke, kártyanaptár). Ezek jelentős része alkalmas a páros és csoportmunkában való alkalmazásra is. Ugyancsak rendszeresen elővesszük a témához készült társasjátékot is. Nagyon fontos, hogy a „tananyagszerű” feldolgozás után is folyamatosan figyeljünk a szokások alakítására, a pozitív vonások erősítésére, a folyamatos példamutatásra mind a fogyasztási szokásokat, mind a hulladékkezelést illetően.
Legszűkebb „környezetünk”, önmagunk és társaink megismerése: ismerkedő játékokkal igyekszünk egymást, illetve később újonnan érkezett társaink nevét megjegyezni • Névismétlős: - mielőtt megmondanád a neved, ismételd el az előtted bemutatkozókét - a bemutatkozó gyerek neve mellé egy mozdulatot is mutat, ezzel együtt kell ismételni a következőknek • Szervusz: - A gyerekek körben ülnek székeken, egynek nincs széke. Ő kívül sétál, megérinti egy társa vállát. Ekkor a megérintett elindul ellentétes irányba, s amikor összetalálkoznak, kezet nyújtanak és bemutatkoznak. Ezután elhangzik a „Fussunk!” kifejezés. Nekiiramodnak, s igyekeznek elfoglalni az üres széket. Akinek nem sikerül, az folytatja a játékot. Ha - Ha már ismerik egymást, köszöntsék a másikat a kézfogás után, majd rögtönözzenek néhány mondatos párbeszédet egymás szemébe nézve, mielőtt futni kezdenek.
ha már megtanultuk a társak nevét, tovább folytatjuk a mélyebb ismerkedést egymással: •
• •
•
•
Keresek egy gyereket (Halló, halló…): jó, ha a tanító kezdi: Keresek egy gyereket, aki … s addig sorol a gyerekről külső, később majd belső tulajdonságokat, amíg az érintett gyerek magára nem ismer, s azt nem mondja: Itt vagyok! (A Halló, halló változat telefonhívásra utal, ekkor az illető gyerek „fölveszi” a telefont, majd ő „hív föl” egy másik gyereke.) Mesél a játék: a gyerekek behozzák kedvenc játékukat, majd a Bemutatom a … kezdetű mondattal kezdik mondanivalójukat. Társaik kérdéseket tehetnek fel a beszámoló után (szükség esetén segítsen a tanító is). Mesél a gyerek: párokat alakítunk (pl. kártyalapokkal, kis- és nagybetűkkel stb.), majd a gyerekek néhány percig beszélgetnek egymással valami olyasmiről, amit addig még nem tudtak róla, illetve meghatározott kérdésről (kedvenc étele, állata, ruhája színe stb., ezzel kapcsolhatjuk a játékot az éppen aktuális témához is). A beszélgetés után beszámolnak társaiknak a hallottakról. Félelem a kalapban: Minden gyerek lapot kap három elkezdett mondattal:Annak örülnék…, Attól félek…, Azt szeretném… A gyerekek név nélkül fejezik be írásban a mondatokat, majd egy kosárba teszik a lapokat. Mindenki húz egy lapot, felolvassa az írottakat. Ezután beszélgetünk az olvasottakról – így a gyerekek bátrabban mondhatják el gondolataikat. Névjegykártya: minden gyerek „névjegykártyát” készít magáról, amelyre ráírja jellemzőnek tartott tulajdonságait, képességeit. A lapokat összegyűjtjük, majd mindenki húz belőle. Felolvassa a leírtakat, majd közösen próbáljuk kitalálni, kiről lehet szó.
• • • • •
Saját címer készítése: készítsenek olyan címert, amely jellemző rájuk, amelyről úgy gondolják, hogy felismerhetők lennének. Képességeink fája: nagyméretű fát rajzolunk annyi ággal, amennyi gyerek az osztályba jár. Az ágakon lévő levelekbe a gyerekek folyamatosan írhatják a rájuk jellemző, esetleg menet közben megszerzett képességeket. Néha megbeszélhetjük a változásokat. Szívesen segítenék neked abban, hogy…:véletlenszerű köralakítás után a jobbra álló társhoz fordulva, szemébe nézve fejezik be a gyerekek a mondatot. A kör „meg is fordul”. Veled szívesen…: a játék menete ugyanaz, mint az előzőé. Kedves tárgyaim: a gyerekek kedvenc tárgyaikat hozzák be, s beszámolnak arról társaiknak, hogy miért éppen azt választották. Ha már jól ismerik egymást, betehetik tárgyaikat egy kosárba, s onnan kihúzva a többiek próbálják kitalálni, kié lehet. Ezután következhet a tárgyról szóló beszámoló.
A gyerekek rendületlenül vágynak arra, hogy állatot tarthassanak. A kedvtelésből tartott állatok azonban sok környezeti problémát okozhatnak mind a lakásban, mind a városban. Ezért foglalkozunk rendszeresen ezzel a témával. Célom a felelős állattartás alapjainak lerakása. • Egy rajzórán, akkor, amikor az állatokról szóló olvasmányokat olvassuk s ezzel párhuzamosan az állatokról tanulunk környezetismeretből, megkérem a gyerekeket, hogy rajzolják le a velük élő állatot, illetve azt, hogy milyen állatot szeretnének tartani, ha tehetnék. A művek elkészülése után mindenki elmesélheti, amit a rajzzal kapcsolatosan mondani szeretne,majd csoportosítjuk a rajzokat – halak, hüllők, kétéltűek, madarak, emlősök – ami csak előfordul. Ezután megbízom a gyerekeket, hogy tudjanak meg minél többet arról a csoportról, ahova a saját rajzuk is került. Erre a kutatómunkára egy hetet kapnak. • Az azonos témával foglalkozók egy csoportot alkotva, közösen hoznak létre egy tablót, amelyen elhelyezik a gyűjtött anyagot, majd ismertetik a többiekkel a megszerzett ismereteket, információkat. • A következő feladat annak megismerése, milyen feltételei vannak az egyes állatok otthoni tartásának, mi kell ahhoz, hogy az állat jól érezze magát. Erről ismereteket szereznek egy állatkereskedésben (célszerű a látogatás előtt egyeztetni a tulajdonossal, hogy megfelelő időpontot válasszunk), interjúkat készíthetnek ismeretségi körükben illetve a lakóházukban, s természetesen beszámolnak tapasztalataikról az állattulajdonos gyerekek is. Térjenek ki a költségekre, az időráfordításra, a kötelezettségekre és főként a felelősségre. Jó, ha ekkor a pedagógus is bekapcsolódik akár saját beszámolóval, akár kérdésekkel, különös tekintettel a gondozásra fordított időre és kitartásra vonatkozóan. • A csoportok a következő tablót az állattartás feltételeiről készítik – előfordulhat, hogy több kisebb munka készül, hiszen eltérés lehet főként az egyes emlős (de esetleg más) állatok tartási feltételei között. Természetesen ezt a csoportmunkát is részletes beszámoló követi, s a munkák továbbra is a gyerekek előtt maradnak. • Ezután vitát rendezünk a felelős állattartásról – ha van olyan tanulónk (esetleg tanulóink), akik nem szeretnének állatot tartani, ők képviselik az egyik oldalt, a többiek a másikat. Ha nincsenek ilyen gyerekek, akkor sorsolással döntsük el, kik képviseljék az ellenzőket. A tanító ahhoz a csoporthoz üljön, ahol kevesebben vannak. A demokratikus vita szellemében igyekezzenek érvelni, vitatkozni, nézeteiket ütköztetni – egyenlő arányban kapjanak szót, hallgassák végig egymást, kerüljék az egymást minősítő megjegyzéseket. Próbáljanak meg egyezségre jutni abban a tekintetben, hogy mi kellene ahhoz, hogy a nézetek közeledjenek, s kialakulhasson a békés egymás mellett élés. • Újabb rajzos feladat készül – ezúttal a kedvenc vagy vágyott állatot abban a környezetben kell ábrázolni, ahol igazán kellemesen érezné magát. A téma során (de évközben bármikor) lehetőséget adok a csemetéknek, hogy behozzák néhány napra (max. 5) kedvencüket, amely akváriumban, terráriumban, ketrecben,
•
kalickában él. Természetesen a kutyákat, cicákat is megcsodáljuk a megfelelő egyeztetés után. A téma befejezéseként fogalmazást írnak a gyerekek arról, hogyan lehetnének még jobb gazdái meglévő állatuknak, illetve leírják, hogy a megszerzett ismeretek tapasztalatok birtokában szeretnének-e még mindig állatot tartani, s megindokolják: - ha igen, hogyan tennék, milyen lenne egy napjuk; - ha nem, miért gondolták meg magukat.
A téma feldolgozása során folyamatosan használjuk a Fehérkereszt Állatvédő Liga „Állatbarát gyerekek könyve” című kiadványát, mely ismertetőt, képregényt, rejtvényeket, tesztet, kérdőívet tartalmaz, s ismerteti „gyereknyelven” az állatvédelemről szóló törvényt is. Az egyes lapokat a megfelelő anyagrésznél használjuk, illetve időkitöltőként is szükség lehet rájuk.
