3. MODUL 3 – Gazdasági jog Elméleti rész A jog az állam által alkotott, a társadalom minden tagjára nézve kötelező, kikényszeríthető, helyesnek tartott és absztrakt magatartási szabályok összessége. Az állam megjelenésekor szükségét érezte egy olyan eszköz létrehozásának, amelynek segítségével végrehajthatja funkcióit. A jog fogalmának értelmezése A jog fogalma az értelmező szótár és a jogi szótárak szerint is több jelentéssel bír, ezek közül a legfontosabbak: általános és kötelező magatartási szabályok, amelyeketet az állam intézményei által létrehoz az egyén törvényes képessége arra, hogy meghatározott magatartást várjon el más 1
személyekkel való kapcsolatában; az ember törvényes képessége nem létezhet a törvényi normákon kívül, azaz azon a jogon kívül, amely megengedi számára, hogy az illető magatartást elvárja a jog kifejezést a jogtudomány megnevezésére is használjuk, amely a jogrendszert a jogszabályok tükrében tudományos módszerekkel vizsgálja A jogág a jogrendszer horizontális tagolódásának szintje, az azonos típusú társadalmi viszonyokat azonos módszerrel szabályozó jogszabályok összessége: a családjog például azokat a jogszabályokat foglalja magában, amelyek a házastársak, a szülők és a gyermekek, rokonok közötti viszonyokat szabályozzák, a kereskedelem tevékenységeit pedig a kereskedelmi jog. Jogforrások
2
A jogforrás fogalma a legtöbb jogrendszerben több jelentéssel bír, ezek közül a legfontosabb a formális jogforrás, amely általános értelemben a jogi normák kifejezési formáit jelenti a jogrendszerben, amelyeket térbeli és időbeli dimenzióban vizsgálunk minden egyes történeti korban. Ma a jogforrás kifejezés más értelemben is használatos. A politikát a jog politikai forrásaként értelmezzük, mivel a politikai főhatalom határozza meg új jogszabályok megjelenését. Tágabb értelemben a jogforrás a következőket jelenti: közvetlen forrásnak tekintendő a jogszabály, amelyben az adott jogi norma kifejezésre kerül közvetett forrásnak tekintendő a nemjogi szabály (a szokás, amelyre az adott jogi norma utalást tesz, és amelyből a jogszabályi szabályozás 3
komplex módon levezethető Az előbbiekből következik, hogy általános értelemben a jogforrás a jogszabályok kifejeződési formája. A jogforrás erősségét a kibocsátó intézménynek az államapparátusban betöltött helye és hatásköre határozza meg. Ebből a szempontból az Alkotmány alapvető törvény, és mint ilyen a legmagasabb jogi értékkel bír. A jogi norma A jogi norma egy olyan emberi magatartásszabály, amely megenged, előír vagy megtilt meghatározott helyzetben lévő személyeknek bizonyos cselekvéseket. Ha a meghatározásban itt meg is állunk, a jogi normát bármely más társadalmi szabállyal összetéveszthetjük (erkölcsi, politikai, udvariassági, stb.), hiszen ezeknek is az a célja, hogy bizonyos helyzetekben ugyanúgy cselekedjenek az emberi lények, más szóval a normák meghatározzák a 4
társadalmi életet. Ezek a szabályok is általánosak, személytelenek és absztraktak, ezek a sajátosságok annak ellenére jelen vannak bennük, hogy csak javaslatokat fogalmaznak meg az egyének csoportban történő viselkedésére nézve. Ha viszont ezekhez a sajátosságokhoz hozzáadjuk a jogi normák kényszerítő erejét, azt, hogy az állam szankcionálja a különböző magatartásformákat, máris megkapjuk a jogi norma elégséges definícióját. A jogi normáknak két fontos tulajdonságát említjük meg: a jogi norma társadalmi célzatú, ezt a tulajdonságát garantálja az a tény, hogy emberek közötti kapcsolatokat rendszerez és szabályoz a jogi norma előíró jellegű, tehát az állam a jogi normák révén hozza tudomásunkra, hogy adott helyzetben milyen cselekvést (vagy éppen annak hiányát) vár el tőlünk, a kényszerítő erő megléte 5
miatt tudható, milyen szankció terhe mellett cselekedhetünk az elvárásokkal ellentétben A jogviszony Minden egyénnek vannak jogai és kötelezettségei, más szóval minden ember jogalany, és mint ilyen, társadalmi viszonyokat alakít ki, amelyeket a jog szabályoz (például peres fél lehet egy jogvitában). Cselekvőképesség Ahhoz, hogy egy személy részt vegyen polgári jogi viszonyokban, meg kell felelnie két feltételnek: bizonyos fokú szellemi érettségre, másrészt épségre van szüksége. A természetes személyek korának esetében a törvény több fokozatot határoz meg, amelyek értelmében az embernek meg kell érnie egy bizonyos kort ahhoz, hogy döntéseit racionálisan és a következmények tudatában hozza meg: 6
a 14. életévét még be nem töltött kiskorúak cselekvőképtelenek, így nem vehetnek részt önállóan az őket érintő jogi kérdésekbe (képviselő által cselekszenek) a 14. életévét betöltött, de 18. életévét be nem töltött kiskorú, így részt vehet az őt érintő jogi kérdésekben, de törvényes képviselője (szülő, esetenként gyám) segít neki és kezeli iratait, segítségével pótolva a fiatalkorú hiányzó élettapasztalatát a 18. életévüket betöltött személyek cselekvőképesek (a 18. életév betöltése jelenti a nagykorúság elérését a világ legtöbb országában), saját nevükben alakítanak ki jogviszonyokat Cselekvőképtelenek azok a személyek, akik veleszületett 7
szellemi fogyatkozásban vagy később kialakult pszichés betetségben szenvednek, és akiket a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett. A jogi személyek esetében a cselekvőképesség meghatározása nem ilyen egyértelmű, mert a törvényi szabályozás nem ad pontos választ. Ha egy természetes személy Korlátolt Felelősségű Társaságot alapít, amelyben ő maga az egyetlen tag, minden, a jogszabályok által meghatározott jog, illetve kötelezettség őt illeti, illetve terheli (ennek ellenére a társaság hitelezőinek ugyanúgy kizárólag törzsbetétjével felel, mint több tag esetén). A KFT egyetlen tagja jogilag párhuzamosan természetes személy és jogi személy is lesz. Több tagot tömörítő jogi személy egyetlen jogalanyként szerepel jogi kérdésekben. A jogi személyiség egy jellegzetesen jogi képződmény, amelynek segítségével egyének vagy csoportok közös és autonóm jogalanyként 8
léphetnek fel a többi jogalannyal szemben. Jogi személyek az alábbiak: Magyarországon a Polgári Törvénykönyv 28. § (1) szerint, Romániában az 1954. évi 31. Dekrétum 25. cikkelye szerint az állam jogi személy az állami szervek (az államhatalom és az államigazgatás intézményei) megjelenhetnek jogalanyokként, főként az alkotmányjog és a közigazgatási jog területén, vagy a polgári, illetve a büntető eljárásjog területén (itt az igazságszolgáltatáshoz, az ügyészséghez tartozó intézményekről lévén szó) a közigazgatási egységek: a megye, a megyei jogú város, a kerület, Budapest (Romániában Bukarest), a város és a község azon állami intézmények, amelyek nem folytatnak gazdasági tevékenységet, és amelyeket 9
a központi költségvetés finanszíroz: iskola, színház, mozi, egészségügyi intézmények, állami egyetemek szövetkezetként működő szervezetek (a takarékszövetkezeteket viszont külön is szabályozzák) nonprofit szervezetek: egyesületek, alapítványok a gazdasági társaságok, például a Korlátolt Felelősségű Társaság vagy a Részvénytársaság
A jogviszony tartalma Az alanyi jog a jogtulajdonos magatartásának mércéje vagy azon előjoga, hogy aktív jogalanyként valamilyen magatartást követeljen meg a passzív jogalanytól. A kötelezettség a jogviszony eleme, amely azt írja le, hogy a passzív jogalany köteles adott módon viselkedni az aktív jogalannyal szemben. 10
A jogviszony tárgya az a viselkedésmód, amelyet az aktív jogalany a passzív jogalanytól megkövetelhet: ez lehet cselekvés, vagy épp a cselekvés hiánya (egyszerű példával: a munkavállalótól megkövetelik, hogy a szerződés aláírásával kialakult jogviszonynak megfelelően bejárjon dolgozni, míg egy közintézményben ügyes-bajos dolgait intéző személytől azt követelik meg, hogy passzív jogalanyként a törvényben meghatározott körzetben ne gyújtson rá) A jogviszony forrása A jogviszonynak két forrását különböztetjük meg: a jogi tényeket és a jogi iratokat. A jogi tények a következőképpen jelennek meg: emberi cselekvések eredményeképp – ebben az esetben a tény az emberi akarattól függ, amely révén szándékosan vagy szándékolatlanul 11
létrehön, megváltozik vagy megszűnik a jogviszony jogi események eredményeképp – a személy akaratától függetlenül bekövetkező jogi tény, amely a jogszabályok értelmében jogviszonyt eredményez (születés, elhalálozás, stb.) A jogi tények lehetnek létrejöhetnek jogosan, a jogszabályi előírásoknak megfelelően, vagy jogtalanul, a jogszabályi előírások megszegésével. Az itt leírt jogi tények törvényes eredménnyel bírnak: létrehozzák, megváltoztatják, megszüntetik a jogviszonyt. A jogi irat A jogi irat a természetes vagy jogi személy akaratának 12
kifejeződése, amelynek célja jogilag értelmezhető következmények előidézése. Ahhoz, hogy a jogi irat érvényes legyen és jogi következményei legyenek, a polgári törvénykönyvek általában a következő feltételek teljesülését írják elő: a.) a felek cselekvőképessége b.) a jogi irat alanyainak tényleges és érvényes beleegyezése c.) meghatározott vagy legalább meghatározható tárgy d.) jogos és morális ok Jogszabályilag meghatározott különleges esetekben a fenti feltételek mellett teljesülnie kell egy külön formai feltételnek is, például az egyoldalú jognyilatkozatok vagy a hivatalos iratok esetében (végrendelet, földterület adásvétele, stb.)
13
A jogi felelősség A demokratikus társadalmakban, illetve a jogállamokban különböző felelősségformákkal találkozunk: politikai, morális, stb. A jog egyik legfontosabb intézménye a jogi felelősség. A jogi felelősség a társadalmi felelősség egyik formája, amely a többi társdalmi felelősségformával ellentétben csak az állami kényszerítő intézmények hatására lép fel, más szóval a jogi felelősség az egyetlen olyan társadalmi felelősségforma, amelyet a jogszabályok határoznak meg és állami kényszerítő eszközök biztosítanak. A jogi felelősségre vonás egyetlen alapja a jogi normáknak egy jogtalan cselekmény általi megszegése, amely cselekvés szorosan kapcsolódik az állami intézmények működéséhez. A szankció pontos megállapítása éppen ezért a jogtalan cselekménynek az ügyben kompetenciával bíró hatóság általi 14
megállapításhoz és annak társadalmi megítéléséhez kötött. Ideális esetben az állami szerv nem tesz egyebet, mint jogi felelősségre vonja a vétkes személyt. Ez a folyamat azonban nagy erőfeszítéseket igényel, az állam szavatolja az állampolgárok számára, hogy a felelősségre vonási eljárás közben nem történhet velük szemben jogtalanság, illetve nem születhet önkényes döntés. A büntető törvénykönyvek a következő esetekben állapítanak meg bűnösséget: ha a cselekmény szándékos (ez lehet közvetlen vagy közvetett) ha a cselekmény gondatlanság eredménye (ez lehet elővigyázatlanság, figyelmetlenség, a körültekintés elmulasztása)
15
A jogi felelősség és a jogi szankció közötti kapcsolat A jogi szankció a jogi felelősség intézményének alapfeltétele, egy olyan “jogviszony”, amelyet a törvény hoz létre a jogi normákat megszegő személyek és az állam között, ez utóbbit bíróságok, tisztségviselők, vagy a közhatalom más közegei képviselik. Jogi szankció csak abban az esetben alkalmazható, ha a jogi norma megszegésének esetére szankció alkalmazását helyezi kilátásba. A szankció tehát: a jogi felelősség tárgya a jogi felelősség célja A fentiek értelmében a jogi felelősség tehát egyidejűleg intézményi nyújt keret és jogi keretet, amelyen belül a 16
jogi szankciók létrejönnek. Szerepét tekintve elmondhatjuk, hogy a jogi felelősség sokoldalú: megelőző funkcióját azáltal teljesíti, hogy minden egyes személy felé figyelmeztetést küld, akadályozza a cselekmény elkövetőjét az ismételt elkövetésben, más embereket elrettent a társadalom tagjai általában véve jobban tartózkodnak a jövőben az antiszociális cselekmények elkövetésétől (általános megelőzés) szankcionáló funkció, amelyet a jogtalan cselekmény elkövetőjére nézve szankció alkalmazásával (kirovásával) teljesít A jogi felelősség elvei A jogi felelősség kiteljesedésében a következő elveket különböztetjük meg: 17
a felelősségre vonás törvényessége: a régi latin mondások alapján “nullum crimen sine lege” és “nulla poena sine lege”, amelyeknek jelentése az, hogy meglévő, és a szóban forgó cselekedetet szankcionáló törvény nélkül nem állapítható meg sem felelősség, sem szankció a “non bis in idem” elv, amely kizárja, hogy bárkit kétszer vonjanak felelősségre egyetlen jogi norma egyszeri megszegéséért az igazságosság és az arányosság elve, amely kimondja, hogy a felelősségnek az elkövetett antiszociális cselekmény természetével és súlyosságával arányosnak kell lennie A jogi felelősség alapja Az egyének konkrét magatartása esetenként változik, besorolása szerint lehet bűncselekmény, civiljogi deliktum (amely egy szándékosan elkövetett jogtalan 18
cselekményre utal), szabálysértés, vagy fegyelmi kihágás. A felsorolt magatartásformák mind jogtalan cselekmények. A jogi felelősség alapja egy jogi tény megléte, azaz egy jogtalan cselekmény elkövetése. Súlyosságuk szerint a következőképpen osztályozzuk a a jogtalan cselekményeket: bűnycselekmények, amelyek büntetőjogi felelősséget vonnak maguk után, ezek a legsúlyosabb jogtalan cselekmények szabálysértések, amelyeket közigazgatási normák megszegésével követ el a szóban forgó személy A jogi felelősség formái A jogtudományban sokszor felmerült a kérdés, hogy 19
mely tényezők figyelembe vételével határozhatók meg a jogi felelősség formái. A legfontosabb tényező ebben a viszonylatban a cselekmény hatása a társadalomra nézve. Ennek értelmében a felelősség lehet: a társadalom egészével szembeni, ahogyan az a büntetőjogi felelősség esetében történik az állam egy szervével szembeni, ahogyan az a szabálysértés esetében történik egy másik személlyel szembeni, ahogyan a polgárjogi felelősség esetében történik, amelynek három alappillére van: a törvényesség (a polgárjogi felelősség csak abban az esetben állapítható meg, ha megtörtént a jogi norma megszegése, a teljes kártérítés elve, valamint a méltányosság elve, amelynek tanító célzata is van A jogi felelősség formáit aszerint is rangsoroljuk, hogy melyik jogág részét képezi az a jogi norma, amelyet egy 20
személy jogtalan magatartásával megszegett és amelyért a norma szankciót helyez kilátásba. Ez a kritérium a következő jogi felelősségformákat eredményezi: alkotmányos felelősség constituţională közigazgatási felelősség fegyelmi felelősség (a munkajog szerint) büntetőjogi felelősség polgárjogi felelősség A tulajdonjog A javak emberek általi birtoklását tulajdonnak nevezzük, a tulajdon egy társadalmi viszonyt ír le. Ha egy társadalom megfelelő fejlettségi szintet ért el, a tulajdonlás mint társadalmi viszony tulajdonjogként jelenik meg, így a társadalmi viszony jogviszonnyá 21
alakul. A piacgazdaság társadalmaiban a magántulajdon dominál, amelyet törvényesen biztosítanak. A tulajdonjog lehetővé teszi egyének vagy közösségek számára, hogy a tulajdonjog tárgyát birtokolják, használják, vagy rendeltetése felől döntsenek. A tulajdonjog sajátosságai: valamely jószág birtoklása azt jelenti, hogy egy személy közvetlenül és megszorítások nélkül tehet bármit az illető jószággal a jószág használata azt jelenti, hogy igényeinek kielégítéséhez a jószágot az illető személy bármilyen módon felhasználhatja, élvezheti a jószág birtoklásából és használatából származó előnyöket a jószággal való rendelkezés értelme, hogy a birtokló személy átruházhatja a jószág 22
tulajdonjogát másra, elzálogosíthatja azt, szabadon meghatározhatja annak jogi besorolását Ha a jószág egy másik személynél található (bérlet, zálog), a birtoklás és a használat megilletheti azokat a személyeket it, akik nem tulajdonosai az illető jószágnak, a tulajdonjog az eredeti tulajdonosé marad. A birtoklás, a használat és a rendelkezés, amelyek a tulajdonjogot alkotják, nem elválaszthatatlan elemek. A tulajdonjog abszolút jog és mint ilyet a nem tulajdonosoknak tiszteletben kell tartaniuk, tartózkodniuk kell a tulajdonjog bárminemű megsértésétől, amely által a tulajdonost jogának gyakorlásában korlátozná. Mivel a tulajdonjog valódi jog, a jogtulajdonos más személyek behatása nélkül gyakorolhatja. Egy ház vagy egy telek tulajdonosa birtokolja, használja a jószágot és rendelkezik fölötte anélkül, hogy bármely más személy beavatkozna. 23
A tulajdonjog kizárólagos jog, mivel a tulajdonos egyedül használhatja és birtokolhatja jószágát; állandó jog, mivel a tulajdonjog nem gyakorlása nem vonja maga után megszűnését; átruházható jog, mivel a tulajdonos saját döntése alapján elidegeníthető. A tulajdonjog védelme és a visszakövetelés Visszakövetelés által a jószág birtoklását elvesztett tulajdonos kérheti a jószág visszaszolgáltatását attól a személytől, akinél az található. Ezt a helyzetet több jogrendszerben egy szólással fejezik ki: a nem birtokló tulajdonos kéri a birtokló nem tulajdonostól tulajdonjogának elismerését és a jószág visszaszolgáltatását. A visszakövetelés tárgyát azok az egyenként meghatározott ingóságok és ingatlanok képezik, amelyeket a tulajdonostól elvettek, és amelyeket nem 24
lehet hasonló értékű javakkal vagy pénzbeli kártérítéssel pótolni. Lehetőség van kártérítési kérelem csatolására is. A visszakövetelés jogalapja az illető jószág tulajdonjoga, amelyet a jogtulajdonosnak érvényes jogcímmel kell igazolnia. A visszakövetelés sajátosságai A visszakövetelés dologi jogi kereset, amellyel a tulajdonjogot védik, a kereset indítványozója köteles érvényes jogcímet felmutatni (“actori incumbit probatio” - a bizonyítás az indítványozót terheli). A visszakövetelés által a tulajdonjog védelme valósul meg, míg a birtokvédelmi kereset a birtoklást védi. A tulajdonjogi kereset (visszakövetelés) a tulajdonnak a polgárjogi normák általi, közvetlen védelmére szolgál, célja, hogy a javaktól jogtalanul megfosztott tulajdonos bíróságon kérje a jogtalan birtoklótól a javak visszaszolgáltatását és tulajdonjogának elismerését. 25
