Baráth Zsolt országgyűlési képvisel ő
2fl' .3 Írásbeli kérdés
Kövér László úrnak, az Országgy űlés elnökének
Helyben Tisztelt Elnök Úr!
Az Országgyűlésről szóló 2012 . évi XXXXVI . törvény 42. § (8) bekezdése alapján írásbel i választ igénylő kérdést kívánok intézni az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezet ő miniszterhez, mint a tárgyban illetékes minisztérium vezet őjéhez
„Pető fi Sándor születésének 190. évfordulóján tervezi-e a Kormány, hogy az egyi k legnagyobb magyar költő re emlékezve feltárja halálának (eltűnésének) máig is vitatott körülményeit? ” címmel . A benyújtott kérdésemre a választ írásban várom .
Tisztelt Miniszter Úr! Az alábbi közleményt az Magyarok Világszövetsége adta ki . Ha még mindig kételkedne benne, a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania , hogy Barguzinban NEM Pet ő fi Sándor hamvait találták meg ! A Magyarok Világszővetsége Pető fi Sándor Bizottsága meghívásos értekezletének részvevői számos kérdésben éles, olykor szenvedélyekt ől sem mentes vitát folytattak, egyben azonban kivétel nélkül egyetértettek : MOSTANTÓL KEZDVE AZ MTA A SOROS. Ahhoz ugyanis, hogy 1989-ben a burjátföldi BARGUZINBAN Pet őfi Sándor hamvait találta meg a Morvai Ferenc vezette expedíció, semmilyen kétség nem fér . Ennek ellenkez őjét immár a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania .
Megvannak Petőfi Sándor hamvai Bizonyítás tizenkét pontban 1. Pető fi Sándort, a legnagyobb magyar költőt 1849. július 31-én látták utoljára a Segesvá r közelében fekvő Fehéregyháza határában zajló csatában, amelyben a Bem tábornok vezette magyar seregeket az intervenciós cári orosz csapatok legyőzték. A csata másnapján a győztesek osztrák segédlettel végigkutatták a több száz holttesttel borított csatateret, halálr a keresvén a bécsi udvar egyik az Akasszátok fől a királyokat! című vers szerz őjét, de nem találták . A csatatéren elesetteket tömegsírba temették. Évszázaddal később, 1956-ban magyarromán történészi-régészi vegyesbizottság feltárta a fehéregyházi tömegsírt, végigvizsgálva a holttesteket . De Petőfi Sándor földi maradványit nem találták. Megállapítható, hogy Pet őf i őbb ott meg nem Sándort Fehéregyházán elesni nem látták, holttestét sem akkor, sem kés találták. Nem lehet tehát kizárni azt, hogy Petőfi a csatában fogságba esett és elhurcolták . 2. Mára, 2013-ra hitelt érdemlően bizonyítottnak kell tekinteni azt, hogy 1849-ben az orosz cári csapatok igenis vittek magukkal magyar honvédeket hadifogságba . Ezt a tényt nem csak a bécsi császári kormány 1849-es, Ferencz József császár által is sajátkezűleg ellenjegyzett jegyzőkönyve helyezi kilátásba, de bizonyítják Oroszországból hazakerült els ő világháborús hadifoglyok vallomásai, akik Szibériában agg magyar honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak. Ugyanezt állítják magyar hadtörténészek is, mint a már elhunyt Józsa Antal, akinek e tárgyban Glatz Ferenchez, az MTA egykori elnökéhez, 2001 . január 21-én írt levelét a mostani értekezleten hozták nyilvánosságra . 3. 1866-ban, Felix Wiszniewski, Szibériából hazatér ő lengyel száműzött hírt hoz Pető fi Sándorról : közli, hogy ott szerzett információi szerint Szibériában él, hadifogolyként . Levele nyomán Jókai Mór a Vasárnapi Újságban teszi szóvá Petőfi Sándor felkutatásának erkölcs i imperatívuszát . 4. A tévedés kockázata nélkül lehet állítani, hogy Szibériában, a Bajkál-tó partján fekvő, többségében mongol burjátok lakta Barguzinba, a cári Oroszország veszélyesnek ítélt politika i foglyokat internált . Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M.K. Kűchelbecker és egy távoli, európai országból érkező, Alexander Sztyepanovics Petrovics nev ű őrnagy, aki költő is volt 5. Fontos tudnunk, hogy az 1823 . január 1-én született Petőfi Sándort Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték . Ez ma is bárki által ellenőrizhető tény. 6. Az első világháború során számos magyar hadifogoly került Szibériába. Köztük Svigel Ferenc, aki egy fényképet hozott magával, amely a barguzini temet őben készült . A kereszten Alexander Sztyepanovics Petrovics neve szerepel, őrnagy és költő megjelöléssel. A halál dátuma 1856. Svigel joggal remélhette, hogy megdicsőűl hazájában, ennek ellenére megszégyenűlt. A boszorkányperrel is felér ő lej áratás ma is folytatódik– majdnem száz év után. Ez a kitüntető figyelem annak köszönhet ő, hogy ő nem elégedett meg azzal, hogy híré t hozza a barguzini Petrovics-Petőfi sírnak, hanem fényképet készíttetett róla és a bakanc s talpában hazahozta . Nem kegyelmeztek, és ma sem kegyelmeznek neki azok, akik abba n érdekeltek, hogy az egyik legnagyobb magyar az örök ködben maradjon . De ninc s szerencséjük, mert két egymástól független orosz, Eliaszov majd Vinokur igazolta őt. 7. Jozef Hallon a Pozsony melletti Malackáról rukkolt be a k.u.k. hadseregbe és került orosz fogságba. Hazatérte után elmesélte, hogy Vengerskaja nevű faluból, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran átmentek egy közeli faluba, ahol Pet őfi sírja volt . A helyiek elmondták,
hogy a költő ott élt, és annyi év elmúltával is tisztelettel beszéltek róla . Malacka – Malacky ma Szlovákiához tartozik . 8. L. Eliaszov, szovjet néprajzkutató, egyetemi tanár 1937-ben Barguzinban folytatot t gyűjtőmunkája során találkozott a Barguzinban eltemetett idegen őrnagy és költő, Alexander Sztyepanovics Petrovics emlékével . Adatközl ő i, akik még életében találkoztak a titokzatos idegennel, beszámoltak arról a vallomásáról, amit a hozzá közel állók hétpecsétes titokkén t kezelték, és csak halála után közöltek : Petrovics egy távoli európai országból érkezett, ahol egy Franc nevű királlyal háborúzott . Eliaszov 1970-ben tájékoztatta Lőrincz L . László magyarországi Kelet-kutatót és átadott neki egy dossziét a barguzini Petrovics-legendákról . 9. Burjátországban, (Barguzinban) elevenen él az idegenb ől érkezett, titokzatos hadifogol y őrnagy és költő emléke. Féltve őrzik orosz nyelvű verseit. E verseket két évtizeddel ezel őtt eljuttatták a verstan egyik legnagyobb magyar tudósához, a debreceni egyete m professzorához, az MTA doktorához, Szuromi Lajoshoz, aki tudott oroszul, és akinek a felesége orosz nyelv és irodalom tanár volt. A Petőfi teljes költészetét átfogóan ismerő verstan-professzor elmélyült az anyagban és a neki átadott – Álmok – című orosz versnek megtalálta a párját Petőfi magyar költészetében. Címe: Véres napokról álmodom . A két vers üzenete azonos, azonos ritmusuk, és Pet őfi teljes költészetében egyedülálló, azono s stílusjegyekkel bírnak . Szuromi Lajos szerint nincs az a hamisító, aki ezt a nagyfok ú azonosságot produkálni tudta volna . Tehát az orosz nyelvű vers szerz ője nem lehet más, mint maga Petőfi Sándor, aki örök hallgatásra ítélten kilétét nem fedhette fel, de aki ezzel a versse l üzenhetett a távolba, az otthon maradt, ért ő barátoknak, Jókainak, Aranynak, akik azonnal fe l kellett e versben ismerjék őt. Szuromi Lajos ma már nem él . Petőfi-tanulmánya lett a veszte. Sorsa igazi magyar sorstragédia . Mindazonáltal tanulmánya két évtizede nyilvános, é s mindmáig nem akadt egyetlen magyar irodalmár, aki annak állításait, következtetését cáfolt a volna. Olyanok viszont, akik megerősítették Szuromi Lajos következtetését, vannak, min t például dr. Kún Ferenc. 10. 1989-ben, egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő idős férfi, J.D. Vinokur, a Morvai Ferenc vezette expedíció tagjainak megjelöli a barguzini temet őben azt a helyet, ahol ő még gyermekkorában látta Alexander Sztyepanovics Petrovics sírját . Az expedíció vezetői máshol kezdik az ásatásokat . 192 négyzetmétert feltárnak, benne 28 sírt. A kiásott tetemek döntő többségükben mongoloid embereké. De előkerül a dekabrist a forradalmár, M.K. Kűchelbecker és kislányának koporsója is . Végül – másfél méterre a Vinokur bácsi által megjelölt helyt ől –, 170 cm-rel a föld alatt, koporsó nélkül eltemetve, eg y 30-35 éves korában, vélhetően 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül férfi tetemér e bukkannak. Mindenki tudja : Alexander Sztyepanovics Petrovics hamvai kerültek el ő. 11. A feltárást végző négy antropológus – Dr . Kiszely István, az amerikai Bruce Latimer é s Clyde Simpson, valamint a szovjet Alekszij Burajev – a legaprólékosabb embertan i vizsgálatnak vetik alá a leletet . Megállapítják, hogy annak valamennyi testmérete megegyezik Petőfi Sándor azon méreteivel, amelyeket a Budapesten végzett el őtanulmányaik során gyűjtöttek be. Ezek után 1989 . július 23-án jegyz őkönyvbe foglalják : szakemberekként telje s meggyőződéssel állítják, hogy a barguzini 7-es sírból 1989 . július 17-én Pet őfi Sándor hamvai kerültek elő! 12. A feltárt csontvázon fellelhetők voltak mindazon sajátosságok, amelyek Pet őfi Sándor közismert embertani jegyei voltak – baloldali kiugró szemfog, enyhén biceg ő járást okozó sérülés, stb. A kriminalisztikában, öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján kétséget
kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot . Petőfi Sándornak és a Barguzinban megtalál t Alexander Sztyepanovics Petrovicsnak huszonegy jellegzetes embertani jegye egyezik . Annak a valószínűsége, hogy ne a Petőfi Sándor hamvait találták volna meg, gyakorlatilag nulla . Mindent összevetve: Ha Barguzinban, a 7-es sírból nem Pet őfi Sándor hamvai kerültek volna el ő, hanem egy zsidó nő csontváza, a Magyar Tudományos Akadémia akkor is köszönetet kellett volna mondjon a Morvai Ferenc vezette expedíció minden tagjának, és kötelessége lett volna nagy er őkkel folytatni a kutatást. Hiszen az ismert elő zmények után ahhoz nem férhetett kétség, hogy a Barguzinban élt titokzatos idegen őrnagy és költő , Alexander Sztyepanovics Petrovics nem más, mint a fehéregyházi csatában elt űnt és azóta sehonnan el ő nem került Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő. *** Nehéz Mihály irodalomkutató özvegye az értekezleten bejelentette, hogy él ő kapcsolatban van a Barguzinban hadifogolyként 1856-ban elhunyt Alexander Sztyepanovics Petrovics, aza z Pető fi Sándor ma is élő leszármazottaival . ** * A Magyar Tudományos Akadémia elnökét mai értekezlet űnkre meghívtuk, és megkért űk, hogy továbbítsa meghívásunkat az MTA érintett szaktudósainak is . Az Akadémiát ma sem képviselte senki . Ez óhatatlanul lépéshátrányt jelent az MTA számára, hiszen a fenti, tizenké t pontban sorolt érvek ismeretében bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a Barguzinban 1856-ba n i eltemetett, majd 1989-ben megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovics azonos Pet őf kételkedik, ma már az MTA-nak kell Sándorral. Tehát megvannak Petőfi hamvai. Ha ebben bizonyítania, hogy Barguzinban NEM Pető fi Sándor hamvai kerültek elő. A huszonkét éves tétlenségnek Pet őfi Sándor, a legnagyobb magyar költ ő földi maradványainak felkutatása ügyében véget kell vetni . A rendelkezésre álló bizonyítás és az a sokmilliárd forint, amelyet évente a magyar adófizetők pénzéből tudományos kutatásr a költenek, kiemelik Petőfi Sándor hamvai felkutatásának ügyét az irodalmi, a történeti, a politikai kérdések sorából, és számon kérhető közjogi üggyé teszik azt . Hacsak Petőfi nem került tiltólistára. De az idő fogy. Vészesen fogy. Budapest, 2013. február 16-17 . A Magyarok Világszövetségének Petőfi Sándor Bizottsága MVSZ Sajtószolgálat 7777/130218
Tisztelt Miniszter Úr ! Szóba kerűlhet-e a költő újratemetése, amennyiben nem az MTA által képvisel t álláspontot fogadjuk el? Hitelt ad-e a Kormány a Szuromi Lajos által feltárt „irodalomtörténeti » dokumentumként is kezelhető azonosságoknak, amellyel bizonyítható, hogy Pet őfi Sándor 1849 után is írt verset ? A Morvai expedíció barguzini feltárásai miért nem kapnak nagyobb nyilvánosságot? Fél valaki napjainkban a forradalmár költő emlékétől?
Várom érdemi válaszát !
Budapest, 2013 . február 21 .
aráth Zsol t országgyűlési képviselő Jobbik
