21. oldal Anca Gaidos: Közösségi Alapítvány helyi fejlesztési lehetőség?

civil fórum

2

Tartalomjegyzék 3. oldal Gerencsér Balázs: A civil ügyek kábítószere a PÉNZ

21. oldal Anca Gaidos: Közösségi Alapítvány – helyi fejlesztési lehetőség?

4. oldal Csáki Rozália: Mókuskerékben vagyunk? 5. oldal Dr. Bódi György: 10 éves a magyarországi 1%-os törvény

23. oldal Kuti Éva: Bevételi források és döntéshozók a nonprofit szektor finanszírozásában 26. oldal Hajdu Zoltán: Az EU-s alapok a régiók szolgálatában

6. oldal Dr. Pósch Gábor: Néhány gondolat az 1%-os törvényről

27. oldal 2007-től EU-s pénzek bármire, ami eszedbe jut – interjú –

8. oldal Idéntől már 2%!

30. oldal Sárig Enikő, Antal Sándor, Borboly Csaba: Törvény a közérdekű nonprofit tevékenységekre kiutalt közalapokból való vissza nem térítendő támogatások rendjéről – 350/2005

10. oldal S. Takács Zsuzsanna: Mi a járható út a sikeres és hatékony 1%-os kampányokhoz? 12. oldal Váradi Ildikó: A Kézenfogva Alapítvány kommunikáció-váltásának eredményei 14. oldal Vajda Márta: Civil hangok a hirdetésekben 16. oldal Potozky László: A Polgár-Társ Alapítvány sikeres 1%-os kampánya 17. oldal Kollár Csaba: Eredményes marketing-kommunikáció a nonprofit szférában

civil kurázsi 35. oldal Kovács Zoltán Csongor: Verespatak és a romániai zöld mozgalom, avagy hogyan lett Verespatakból civil sikersztori? Civil VitaFórum 37. oldal Csete Örs: Javaslat a MAGYARISKOLA PROGRAM kimunkálására

31. oldal Dr. Pomogáts Béla: Az Illyés Közalapítvány stratégiája 2006-ban

43. oldal Sipos Géza: KONCENTRÁLNI ÉS MÉRNI A megmaradás király – de egyre kevesebb rajta a ruha – interjú – Beszámolók 44. oldal Novák Lajos: Változtatni kell a „szülőföldön maradás” alapelvén!

32. oldal Komlós Attila: Új elemek a határon túli támogatáspolitikában – a Szülőföld Alap 33. oldal Potozky László: A Polgár-Társ Alapítvány 2006-os adományi programkínálata 34. oldal Lakner Zoltán: A Kárpátok Szociális Alapítvány, mint a Mocsáry Lajos Alapítvány utódja

civil fórum

Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány

civil társadalmi lap Felelős kiadó: Egri István Főszerkesztő: Csáki Rozália Olvasószerkesztő: Szabó Attila Grafikus: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztői bizottság: Bodó Barna Kolumbán Gábor Magyari Tivadar Potozky László Sebestény István (HU) Somai József Szenkovics Dezső

Elérhetőségek: postacím: Cluj-Napoca, OP 1, CP 1004 telefon/fax: 0264–530748 e–mail: [email protected] ISSN 15822–4004

Készült a Regiostar Nyomda és Reklámstúdió nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban. Ára: 4,5 RON, a 2006-ban megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 12 RON.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

3

A civil ügyek kábítószere a PÉNZ

A

'90-es évek derekán különféle pénz oda is könnyen szivárog – és civil szervezetek munkatár- rongál –, ahol semmi keresnivalója saiból álló kisebb csoport nem lenne ebben a szektorban. tagjaként sikerült Angliába eljut- „Csak már szivárogna ide is egy kinom. A több száz éves brit civil csi“ – mondanánk a Csatornától oly szektor legfontosabbnak gondolt távol, de aligha legyinthetünk erre dolgait 3 nap alatt próbálták bemu- olyan könnyen. tatni a résztvevőknek. Egyik ámuMielőtt az adománygyűjtés, forlatból a másikba estünk, és irigyked- rásszerzés kérdéseivel ismerkedne ve szemléltük a kiépült infrastruk- az olvasó – amit ez a kiadvány céljátúrát, a szektor számára nyújtott ul tűzött ki –, soha ne felejtse el, speciális szolgáltatások választékát, hogy a pénz a nonprofit szektor ea rengeteg támogatót, az egész non- gyik legveszélyesebb kábítószere. profit szemlélet természetes voltát. Csak ott, és csak úgy, ahol a szeretet Lassan már el is fásultunk a napi 8– és az odafigyelés, az érzékenység és 10 előadástól, és a mesés lehetősé- a türelem, a lelkesedés és a kitartás gek elérhetetlenségétől, amikor is már önmagában nem elég. egy őszes, borzas úr, Luke FitzlherHa tehát biztosak vagyunk, hogy bert1 valami meglepővel állt elő. ezeken túl fizetett alkalmazottak és Előadása a drogokról szólt, ponto- infrastruktúra, professzionális szolsabban arról, ami a gáltatások és segécivil szervezeteknél a lyek, iroda és számíkábítószer. Ez pedig tógép kell, és vállalA pénz a nonprofit nem más, mint a pénz. juk, mert megéri, hogy szektor egyik Mi, akik ott vendégjöjjön a hatóság és az legveszélyesebb ségben és itthon is a igazolások, az admikábítószere. Csak pályázatok, az adonisztráció és a beszámánygyűjtés, a hatémolók, csak akkor ott, és csak úgy, konyság, a szponzovágjunk bele. ahol a szeretet és az ráció stb. bűvkörében Milyen kihívásokodafigyelés, az léteztünk, az egyik nak kell ma szembeérzékenység és a legismertebb szektornéznünk, ha a támofejlesztő szervezet gatásgyűjtés klasszitürelem, a lelkesedés szakértőjétől azt hallkus és újszerű eszköés a kitartás már juk, hogy a pénz a zeit vizsgáljuk? önmagában nem legnagyobb veszélyű. – Szép számmal jelenelég. Hát erre nem számínek meg pályázatok tottunk. Tanultuk, és civil szervezetek szátapasztaltuk is, hogy mára, de csak nagyon az önkéntességre épülő szervezetek ritkán arra, amit a szervezet igaéletében milyen veszélyekkel járhat zán szeretne. Ez a jelenség sok az első „pénzes“ pályázat, de a Luke nonprofit szervezetet céljainak által felsorolt példák bizonyították, elhagyására sarkall. Ez előbbhogy a probléma sokkal általánoutóbb visszaüthet, mert komosabb. Sok-sok egyesület, alapítvány, lyabb támogatónál nem lel bizaépp alakuló szervezet, kezdeményelomra az ilyen „minden pályázés fut vakvágányra, mert a szíveszatra lövő“ szervezet. ségi, közösségi térbe belép a pénz: – A pályázatok egyre bonyolultabvalaki az önkéntesek közül fizetett bak, egyre több formai megkötést alkalmazott lesz. Még a problémát tartalmaznak, amit csak a jól adoly jól ismerő Nagy-Britanniában is minisztráló, hatékony belső strukjól működő szervezetek lesznek rabtúrával rendelkező egyesületek, jai az elnyert pénzek után kialakuló alapítványok képesek teljesíteni. folyamatos forráskényszernek, és a Ugyanakkor ennek biztosítása

–

–

–

–

–

megölheti azt a hangulatot, spontaneitást, közösségi erőt, ami sok szervezet legfőbb értéke. Egyre nagyobb lehetőség van az együttműködésben, de a megbízható partnert nem a pályázati határidő előtti héten a legkönynyebb megtalálni. Megbízható, hatékony partneri szövetségeké a jövő. Az egyre bonyolultabb pályázatok miatt megjelentek2 a pályázatíró cégek, melyek legtöbbször már kész tervekkel, elképzelésekkel érkeznek. Ha nincsen a szervezetnek saját terve, hoszszabb távú stratégiája, hogy merre is akar haladni, akkor kevés az esély arra, hogy sok haszna lesz az így elnyert pályázatnak. Adománygyűjtés nem fog ott könnyen zajlani, ahol az embereknek is kevés van, és nem nő az adományozási kedv, ha az egész társadalmi, gazdasági közeg a folyamatos fogyasztásra serkent. Ha pedig távolabbról gyűjt egy szervezet (direct mail, médiakampányok stb.), különösen fontos a bizalom megteremtése, visszajelzés, átláthatóság, vagy ha ez nincs, akkor a média, vagy a tömeglélektan3 aprólékos ismerete segíthet. Az 1% bevezetése Romániában biztosan sok szervezetnek okozott csalódást, de még nincs minden veszve, hiszen például Lengyelországban a bevezetés utáni második évben megnyolcszorozódott az 1%-kal élők száma, Magyarországon pedig többször annyian adnak 1%-ot, mint pénzbeli adományt.

Gerencsér Balázs Nonprofit Információs és Oktató Központ – igazgató e-mail: [email protected]

A Directory of Social Change munkatársa (mint később megtudtam, egyik kedvenc nyaralóhelye Máramaros). Nagyobb, különösen nemzetközi pályázatok esetén egy átlagos szervezet aligha képes azt maga elkészíteni. Az egyre bürokratizáltabb társadalmunk miatt, már lassan a helyi pályázatok is ide tartoznak. 3 Sajnos az ezzel való visszaélés nagyon sokat rontott, és rontani is fog a nonprofit szektor általános megítélésén. 1 2

4

civil fórum

Mókuskerékben vagyunk?

A

z év első néhány hónapja civil ról? Mert a civil szervezetek számászervezeteink számára több- ra ez a legfőbb pénzforrás? Talán nyire azzal telik el, hogy éles igen. De miért is van szükségünk figyelemmel kísérik a pályázati ki- pénzre? Mire szeretnénk felhasználírások megjelenését, majd egyik űr- ni? Avagy ezt maga a kiírás szabja lapot a másik után töltik ki, ehhez meg? Hohó, itt már gond van! Arra a csatolgatják a nehezen összeszedett meghirdetett kiírásra írunk pályázaés nem kis pénzért hitelesített mel- tot, amely a kiíró céljait szolgálja? lékleteket, hogy postára kész legyen Nem lépünk át ilyenkor egy fontos a csomag, és legyen amiért aggód- határt, ami a civil önszerveződést a ni… hiszen korántsem mindegy e- célra szabott intézmény- és klientúzen civil szervezeteknek, hogy ho- ra-építéstől megkülönbözteti? Hát a gyan bírálják el pályázataikat. An- civil szervezetek nem egy néhány nak idején, amikor a pályázatírásról ember által fontosnak tartott cél értanultam, azzal nyugtattak meg a dekében, lelkesedésből, önszervezőtrénerek, hogyha tíz pályázatból egy désből született szervezetek? Ha egy nyer, akkor az jó eredmény. Nem tu- civil szervezet létfenntartásának az dom, ma még tartható-e ez az arány? az ára, hogy ki kell forgatnia önmaDe úgy vélem, az európai uniós pá- gát önmagából, mert a pénzt hozó lyázati alapok egy kicsit átszabták, pályázat megkívánja ezt, akkor talán és még most is szabják a pályázás nem egy civil szervezetben tevénálunk, az erdélyi kenykedve kellene a magyar civil szervelétfenntartásért küzHa egy civil szervezet zetek többségénél deni. Meglehet, hogy megszokott módját, sarkított, szélsősélétfenntartásának az és az ezzel járó gonges megfogalmazáaz ára, hogy ki kell dolkodásmódot is. saim meglepőek, de forgatnia önmagát Nem projektorientalán éppen ebben a önmagából, mert a tált pályázati kiírámeglepő helyzetben pénzt hozó pályázat sokra kell kidolgoébredhetünk rá a zott pályázatokat bedolgok lényegére, és megkívánja ezt, akkor nyújtani, hanem foadott esetben a pátalán nem egy civil lyamatokban kell tudlyázat fölöttébb veszervezetben ni gondolkodni, és szélyes voltára. Mert tevékenykedve kellene folyamatok elindítánéha ott hibázzuk el, a létfenntartásért küzsát és fenntarthatóhogy a problémát deni. ságát kell biztosítani nem a gyökerénél ezekben a pályázaragadjuk meg. Hitokban. Gondolt-e arszen írjuk a pályázara számos civil szervezet, amikor tot, mert kell a pénz, de nem biztos, megalakult, hogy milyen folyamat- hogy az a pályázat a megoldás a célnak a részét képezi, hogy hogyan is jaink elérésében, nem biztos, hogy fogja majd fenntartani magát, hogy onnan van szükség pénzre, ahol ezt milyen stratégiai cél eléréséért tevé- pályázat útján adják, sőt, az is lehet, kenykedik? Talán valamilyen na- hogy nem is pénzre van szükség az gyon általános, és a szervezet kerete- adott probléma megoldására, hanem it olykor meghaladó célmegfogalma- egészen másra, ami esetleg tőlünk zásokat találunk egy-egy alapsza- igényel több odaadást, emberséget, bályzatban, de stratégiai célt csak áldozatkészséget, ötletességet. Leigen ritkán, vagy szinte egyáltalán. het, hogy más emberek is örömmel A fenntarthatóság biztosítása azon- részt vennének a megoldásban, csak ban erőteljesen az EU-s alapokra te- soha senki sem kéri fel, vagy kérdezi reli a figyelmünket. De vajon jó meg őket. Nem egyszerű ez a kérirányba haladunk-e? Mert ez az déskör, de pontosan ezért lenne fonirányváltás bizony alapvetően arra tos, hogy elgondolkodjunk rajta mésarkall sok civil szervezetet, hogy új- lyebben, ki-ki magáévá téve a kérragondolja céljait és átszabja az ad- dést, és a saját helyzetében keresve a dig megszokott tevékenységi formá- megoldást. A közösségre alapozott ját. És miért is kellene idáig eljutni? segítségnyújtás nálunk, a mi kultúMiért is beszélgetünk mi a pályázás- ránkban élő igen szép példáiról és az

ezekre alapozott kezdeményezésről számol be lapunkban Anca Gaidos a Közösségi Alapítványról szóló cikkében. Már régen érezzük, tudjuk, hogy a pályázati rendszerekkel így, ahogy azok most működnek, gond van. Ez a problematika a határon túli támogatási rendszerekben is változásokat eredményezett. Vitafórum mellékletünkben Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatójának reform-dokumentumként is említhető Magyariskola Programjáról olvashatnak, amely új stratégiát szab a határon túli magyarság támogatására szánt pénzelosztásnak. Számos pénzosztó alapítványt kértünk fel, hogy ismertesse lapunk hasábjain az idei évre szóló támogatási stratégiáját. Sokaktól nem érkezett válasz felkérésünkre, többen pedig arra hivatkoztak, hogy egyelőre nincs kidolgozott stratégiájuk erre az évre. A kiírások azonban sorjában jelennek meg. A pályázás mellett számos formája van az adományszerzésnek, amellyel érdemes próbálkozni, ha világosak a céljaink. Örömmel mondhatjuk, hogy az év eleje számunkra most már második alkalommal jelentheti a megmutatkozás időszakát, azt az időszakot, amikor a célközösségünk 2%-os támogatásának elnyeréséért tehetünk. Ez egy újabb lehetőség, egy újabb kihívás, és egyben feladat is. Ha cselekszünk valamely ügy érdekében, akkor ezt a nyilvánosság előtt is bátran felvállalhatjuk. Meg kell tanulni használni ennek a külvilág felé történő megmutatkozásnak a módszereit, az eszközeit, mert általa sok támogató embert nyerhetünk meg. És maga a 2%os pénzösszeg elenyésző amellett a társadalmi, közösségi támogatottság mellett, amelyről a kampányaink által megnyert emberek tanúskodnak. E lapszámunkban néhány jó példával és hasznos tanácsokkal is igyekszünk olvasóink, civil szervezeteink 2%-os kampányát segíteni.

Csáki Rozália főszerkesztő e-mail: [email protected]

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

5

10 éves a magyarországi 1%-os törvény

A

magyarországi adózók a 2005. évi adóbevallásuk készítésekor (2006. február-május) immár tizedik alkalommal élhetnek az „1996. évi CXXVI. számú, a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról“ szóló törvény adta lehetőséggel, és rendelkezhetnek arról, hogy megfizetett adójuk 1%-át egy általuk választott civil szervezetnek juttassák. (Az idézett jogszabály kilencedik éve már 1+1%-ról szól, mert a civil szervezetek mellett a második évtől az egyházak is jogosultak az 1% fogadására, de jelen cikk szempontjából csak a civil 1% releváns.). Ha úgy tetszik, egy csendes jubileumhoz érkeztünk el, és bár nincsenek ünneplések, egy kevés büszkeségre mégis van ok: a köznyelvben csak „1%-os törvényként“ emlegetett jogszabály jelentőségét nehéz még mai szemmel is túlértékelni. Megalkotása mindenekelőtt társadalompolitikai szempontból mérföldkő: az adózó maga dönthet adója egy részének felhasználásáról, s nem mások döntenek helyette. Ő választhatja meg a számára fontos civil szervezetet, s döntését – ha a jogszabályi feltételek megfelelőek – az állam köteles végrehajtani! Természetesen az sem mellékes, hogy az 1%-os rendelkezések következtében kilenc év alatt több mint 28 milliárd forint átengedett bevétel került vissza a költségvetésből a civil szervezetekhez, valamint az sem, hogy az 1%-os törvény továbbgondolása vezetett el a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény megalkotásához. Az évtizedes jogszabály néhány változáson átment ugyan (a 100 forint alatti 1%-ok is felajánlhatók; 3 évről 2 évre csökkent a támogathatóság feltételeként a nyilvántartásba vétel óta eltelt időszak; azok a szervezetek is támogathatók, amelyeknek van köztartozásuk, de a felajánlott támogatást elsődlegesen a köztartozás kiegyenlítésére kell fordítani), de alapvető tételei nem változtak: – Rendelkezni a megfizetett adó 1%áról lehet. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert 2005-ben 4.334 ezer személy nyújtott be ugyan adóbevallást, de közülük 1.433 ezernek – különböző okok miatt – nem volt adófizetési kötelezettsége, tehát adója 1%-át sem

ajánlhatta fel. Az adóbevallást tevők 1/3-a nem rendelkezhetett az 1%-ról. – A rendelkezés módja meglehetősen bonyolult. A rendelkező nyilatkozat külön nyomtatvány, nem része az adóbevallási ívnek, külön, megfelelő méretű borítékba kell elhelyezni, amit első és hátsó oldalán is előírásszerűen ki kell tölteni, illetve alá kell írni. A rendelkezés bonyolultsága miatt minden évben több ezer az érvénytelen rendelkezés. – A „civil 1%“ kedvezményezettjei lehetnek közalapítványok, a törvényben nevesített költségvetési intézmények és egyéb szervezetek. Ezzel a lehetőséggel az adózók annyira nem élnek, hogy 2005-ben a felajánlott támogatások 95,5%-át a „klasszikus“ civil szervezetek (társadalmi szervezetek 18,2%, alapítványok 77,3%) kapták. – A kapott 1%-os adományokról és annak felhasználásáról a kedvezményezett szervezeteknek a sajtóban közzétett hirdetményben kell elszámolnia. Kilenc év legjellemzőbb adatai a következők:

Milyen tendenciák olvashatók ki a számokból? – Viszonylag folyamatosan emelkedett az 1%-os támogatásban részesülő szervezetek száma. Egyrészt egyre több szervezet felelt meg a formális követelményeknek, másrészt egyre több szervezet szólítja meg az adózókat. 2005-ben a KSH által nyilvántartott szervezetek közel fele részesült 1%-os adományban. – Az első nyolc évben folyamatosan emelkedett a felajánlott összeg, messze meghaladva az inflációs rátát, az adományok összértéke tehát nem csak abszolút értékben, hanem valóságosan is növekedett. 2004-ről 2005-re váratlanul megszűnt a növekedési trend, ami csak részben magyarázható a rendelkezők számának kismértékű csökkenésével. Azt is látni kell, hogy a 2004. évi és 2005. évi 7-7 milliárd forint jókora összeg, és jó néhány szervezetnek az 1%-os felajánlás a legfőbb bevételi forrása, de a civil szektor összbevételén belül a „klasszikus“ civil szervezetek bevételének csak mintegy 1,5%-át adja. – A legelgondolkoztatóbb adatsor a rendelkezők számának alakulása.

civil fórum

6

Miközben az előzőekben már bemutattam, hogy az adóbevallást tevők és adózók száma között komoly különbség van, ez nem lehet magyarázat arra, hogy közel egy évtized alatt sem emelkedett érdemlegesen – sőt, az utóbbi négy évben stagnált vagy csökkent – az adójuk 1%-a iránt felelősséget érzők száma. Miért hiányzik a civil kurázsi? Miért nem veszik többen a fáradságot arra, hogy egy kis plusz adminisztrációval éljenek törvény adta jogukkal? A válasz minden bizonnyal a civilek kampányának hatékonyságában, vagy inkább annak hiányában keresendő. A társadalmi célú kommunikáció ma Magyarországon gyermekcipőben jár, annak ellenére, hogy a Nonprofit Információs Oktatási Központ (NIOK) Alapítvány már az 1%os törvény megléte óta, illetve a CivilKomp Iroda és a Nemzeti Civil Alapprogram az elmúlt két éve próbál ehhez segítséget nyújtani. A felajánlások mögött három motivációs tényező ragadható meg leginkább: – valamilyen közvetlen kapcsolat egy szolgáltatás igénybevétele so-

rán (iskolai, óvodai, egészségügyi alapítványok), – tagsági viszony, – érzelmi azonosulás (gyermekegészségügy, gyermekétkezés, állatbarátság, szolidaritás a bajbajutottakkal). Csak néhány civil szervezet engedheti meg magának, hogy nagyobb pénzösszeget fektessen be az 1%-os kampányba. Ötletet, munkát, gondolkodást viszont nem kellene sajnálni. Sajnos, változatlanul érvényesnek tartom azt a „tízparancsolatot“, amelyet 2002-ben megjelent, Hogyan szerezzük meg az állampolgárok adójának 1%-át? című könyvemben írtam: 1.Szervezetünk tevékenysége, működése legyen folyamatosan követhető és érzékelhető a közvélemény számára, ne csak az 1%-os kampány időszakában „bukkanjunk“ fel! 2.Rendelkezzünk átfogó adományszerzési koncepcióval, amelynek része az 1%-os támogatások elnyerése! 3.Az 1%-os felajánlások begyűjtéséhez rendelkezzünk speciális mondanivalóval!

4.Tekintsünk mindenkit lehetséges támogatónak, de legyen meghatározott célközönségünk. Hagyományos adományozóink mellett törekedjünk új támogatók megnyerésére! 5.Az 1%-os támogatások megszerzésére differenciált eszközöket alkalmazzunk! 6.Ismerjük pontosan a hatályos 1%os jogszabályt, és alkalmazzuk helyesen azt! 7.Beszámolóink, visszajelzéseink ne legyenek formálisak! 8.Értékeljük, elemezzük az 1%-os kampány során kifejtett tevékenységünket, alkalmazott eszközöket és az elért eredményt! 9.Az 1%-os támogatások elnyeréséért minden évben újra és újra keményen meg kell dolgozni! 10. Ne tekintsük az 1%-os kampányt egyszeri befektetésnek!

Dr. Bódi György nonprofit szakértő e-mail: [email protected]

Néhány gondolat az 1%-os törvényrõl

A

törvényben foglalt egyes, a hogy a kedvezményezett szervezetek végrehajtást és alkalmazást megismerhessék a javukra rendelkeszolgáló rendelkezéseket egy- zők nevét is. E kétségtelenül jogosfelől értetlenség, másfelől számos kri- nak tűnő igény mögött nemcsak az tika érte a civil szervezetek részéről. húzódott meg, hogy legalább néhány A megítélés mögött az soros levélben megköis meghúzódott, hogy szönjék a támogatást, a törvény politikai de az a teljesen érthe... megoldandó kérakaratból – a civil tő szándék is, hogy a dés, hogy a kedvezszervezetek bevonása támogatók körét staményezetteknek nélkül, a fejük fölött – bilizálják. született meg. Az elmúlt évekre legyen lehetõségük A leggyakoribb megvisszatekintve az állaköszönetet mondani nyilvánulások bürokpítható meg, hogy a akik a mindazoknak, ratikusnak tartották kritika a törvény életaz eljárást, sokallták belépését követő egyrendelkezésük az adminisztratív tekét évben volt erőteljes alapján támogatták endőket, hosszúnak és fokozatosan gyentevékenységüket. tartották a rendelkegülő, jelenleg már nem zéstől a kedvezméis érzékelhető. Ebben a nyezett részére kiutafolyamatban meghatálandó összeg megérkezéséig tartó rozó szerepet játszott az, hogy a civil időtartamot, hangoztatták az APEH szervezetek megértették a törvényi ellenérdekeltségét, megkérdőjelezve rendelkezéseket, megtanulták azok ezzel a korrekt ügyintézést. Egyes ci- alkalmazását. Rájöttek arra is, hogy vil szervezetek részéről számos alka- alapvető érdekük létük és tevékenylommal felmerült az az igény is, ségük megismertetése az adófizetők

körében azért, hogy minél több támogatót szerezzenek. Jelen írás célja az, hogy a törvény végrehajtását szolgáló rendelkezések és ezek indítékai ismertetésével eloszlassa a félreértéseket és kísérletet tegyen annak bemutatására, hogy „az ördög nem is olyan fekete, mint amilyenre festik“, azaz az adminisztratív teendők nem is olyan súlyosak és szinte elviselhetetlenek, mint amilyennek azok első közelítésben tűnnek. A törvény előkészítése során határozott szándék volt arra, hogy az egyes rendelkezések végrehajtása a lehető legegyszerűbb módon történjen, túlzott és felesleges terhet ne rójon a résztvevőkre: az adófizető és rendelkező állampolgárra, az adóhatóságra és a kedvezményezett civil szervezetre. Egyes eljárási szabályok és indokolatlannak tűnő adminisztratív kényszerek a rendelkezett összeg „természetéből“ fakadnak. Nevezetesen abból, hogy a költségvetés bevételét képező személyi jövedelemadó részét képezik, és így állami támoga-

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

vé teszi. A félreértések elkerülése érdekében szükséges hangsúlyozni, hogy az az állítás, miszerint az adóhatóság ellenérdekelt a rendelkezések teljesítésében, egyszerűen téves. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az állami adóhatóság a bevételek behajtásában érdekelt, a költségvetési kiadások kívül esnek hatáskörén. Éles kritikák kereszttüzébe került az a törvényi rendelkezés, amely a magánszemély rendelkező nyilatkozatát adótitoknak minősíti. A törvény-előkészítés folyamatában a rendelkező nyilatkozatok kezeléséről több alkalommal konzultáltunk az adatvédelmi ombudsmannal. Az ombudsman határozottan szenzitív adatnak minősítette a rendelkező nyilatkozatot. Ezt az álláspontját 1998. őszén részletesen kifejtette az Országgyűlés Emberjogi, Vallásügyi és Kisebbségi Bizottság egyik ülésén.

az jelentheti, hogy a törvény rendelkezései alapján a magánszemély e vonatkozásban felmenti az adóhatóságot titoktartási kötelessége alól, és felhatalmazza a kedvezményezett tájékoztatására. Természetesen csak a személyi azonosítók lehetnek ebben az esetben közreadhatók, az összeg nem, miután ez óhatatlanul nemkívánatos következményekhez vezethet. A törvény 1996. évi elfogadását követően az Országgyűlés számos módosítást fogadott el. Figyelemre méltó, hogy az eljárási rend az elmúlt években lényegében véve változatlan maradt. Kétségtelen, hogy az előzmények és minta nélküli törvény módosítása a működés tapasztalatai alapján indokolt volt. Egyes módosítások előrelépést jelentettek, azonban – megítélésem szerint – néhány módosítással kapcsolatosan erős fenntartások hangoztathatók.

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

tásnak minősülnek. Következésképpen nem jelenthetnek kivételt az adózásra és az állami támogatásra vonatkozó általános törvényi előírások alól. Egyes törvényi rendelkezések túl szigorúnak, talán rigorózusnak tekinthetők, azonban ezek szükségesek egyfelől az adótitokra, másfelől az adatvédelemre és a személyiségi jogokra vonatkozó törvényekben lefektetett előírások maradéktalan betartásához. Vegyük sorra ezeket! A személyi jövedelemadó 1%-áról szóló rendelkezés rendkívül egyszerű, csak figyelmet kell fordítani az adószámok helyes leírására, a saját (!) névre és lakcímre. Tényleg bonyolult az eljárás, ha nem igényel különösebb ismereteket és 2 percnél nem tart tovább? Az 1%-os törvény hatályba lépésének első évében volt csak követelmény a köztartozás adóhatósági, vámhatósági és önkormányzati adóhatósági nemleges igazolása. Ezt követően az adóhatóság ellenőrzi a köztartozásról szóló nyilatkozat helyességét. Nem vitathatóan hosszú az az időszak, mintegy 5 hónap, amíg a rendelkező nyilatkozatok megtétele és a rendelkező nyilatkozatok alapján utalható összeg a kedvezményezettek rendelkezésére áll. Ennek csak technikai okai vannak, mögöttes szándék – a gyakran hangoztatott „vád“, hogy az állam használni akarja a civil szervezetek pénzét – nincs. Figyelembe kell venni, hogy a bevallások 20-25%a hibás. Nemcsak a bevallások feldolgozása és ellenőrzése időigényes folyamat, hanem igen hosszú időt vesz igénybe a hibák, az esetek többségében csak az adófizető közreműködésével történő javítása. Nem lehet eltekinteni attól sem, hogy a kedvezményezett civil szervezeteknek a törvény 30 napot biztosít arra, hogy az adóhatóság felhívására jogosultságukat igazolják, ezt az adóhatóság további 30 nap alatt ellenőrzi le. Kétségtelen, hogy az elektronikus úton történő adóbevallás a bevallások feldolgozásához szükséges időt lényegesen lerövidíti. Ezzel együtt is szükséges a figyelmet arra felhívni, hogy teljesen érdektelen, hogy a kedvezményezett részére az adott év mely hónapjában – júliusban vagy novemberben – utal az adóhatóság, hiszen éves periódusról van szó, továbbá 12 hónap és nem az adott naptári év (!) áll rendelkezésére az összeg jogszerű felhasználására, és a törvény a tartalékolást, az esetleges maradvány későbbi felhasználását is lehető-

7

Az adatvédelmi ombudsman álláspontja kialakításánál nemcsak a személyes adatok védelmét biztosító törvényi előírásokat vette figyelembe, hanem a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény azon előírásait is, amelyek tiltják a vallási meggyőződéssel kapcsolatosan bármilyen állami nyilvántartás vezetését, adatok gyűjtését. A második (egyházi) 1%-kal kapcsolatos rendelkező nyilatkozatok éppen a hitbeli meggyőződést és ennek adott egyházhoz való kötődését tanúsítják. Egy másik, megítélésem szerint megoldandó kérdés, hogy a kedvezményezetteknek legyen lehetőségük köszönetet mondani mindazoknak, akik a rendelkezésük alapján támogatták tevékenységüket. A megoldást

A civil szervezetekre és az egyházakra külön-külön történő rendelkezési jogosultság, azaz az 1+1% törvénybe iktatása egyértelmű helyzetet jelentett. A változtatás nemcsak a civil szervezetek és az egyházak közötti mesterséges szembenállást szüntette meg, hanem az adófizetők megosztottságát is. Lényegesen csökkentette a kedvezményezettek adminisztratív teendőit az a módosítás, mely különböző igazolások beszerzése helyett csak a törvényi feltételek meglétére vonatkozó nyilatkozatok megtételét írja elő kötelezettségként. A civil szervezetek gazdálkodását könnyíti az a rendelkezés, amely lehetővé teszi a rendelkező nyilatkozatok alapján átutalt összegek tartalékolását, maradvány képzését.

8

Az adó- és társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségeiket maradéktalanul teljesítő adóalanyokkal (köztük civil szervezetekkel) szemben diszkriminatív jellegűnek tartom azt a módosított rendelkezést, amely szerint köztartozás esetén is részesülhet a kedvezményezett a rendelkező nyilatkozatok szerinti – a köztartozással csökkentett – összegből. Ez nem járul hozzá az adózási fegyelem erősítéséhez, továbbá az adósságot a mulasztó helyett a költségvetés fizeti meg. Az említett szabályozás ellentétes az államháztartási törvényben

civil fórum foglaltakkal, mely köztartozás esetén tiltja költségvetési támogatás folyósítását. Márpedig az 1%-os törvény szerint is az átutalt összegek állami támogatásnak minősülnek. A kedvezményezett szervezetek lehetőségeit szűkítette az a 2000-ben született módosítás, mely szerint az átutalt összeget és annak felhasználását sajtóközleményben kell nyilvánosságra hozni. A korábbi szabályozás a kedvezményezett döntésére bízta a tájékoztatás megválasztásának módját, hiszen az tudja megítélni azt, hogy támogatóinak körét hogyan

tudja legjobban elérni. Jellegzetes példaként említhető, hogy az iskolai alapítványok – melyek jelentős számban és összeggel szerepelnek a kedvezményezettek között – az iskolában kifüggesztik hirdetményüket, a szülői értekezleten tájékoztatást adnak.

Dr. Pósch Gábor Magyar Állami Számvevőszék – főtanácsadó e-mail: [email protected]

Idéntõl már 2%!

I

gazán szerencsésnek mondhatja magát a romániai civil szféra, hiszen egyik évről a másikra érvénybe lépett az 1%-os törvény, aztán megemelkedett 2%-ra a felajánlható adószázalék. 2006-ban második alkalommal rendelkezhetnek a romániai adófizetők most már adójuk 2%-ával valamely civil szervezet támogatása érdekében.

Mi a 2%? Összetettségét és működését csak akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy milyen sok személyt, intézményt érint, és mennyire szerteágazó hatása van. – törvény adta lehetőség arra, hogy az adófizető szabadon rendelkezzen adója 2%-a felett; – sajátos adományozási rendszer, amelyben az adófizető a támogató, aki bele kell tanuljon ebbe a felelősség- és feladatkörbe; – sajátos adománygyűjtési lehetőség a civil szervezetek számára, amelyeknek meg kell tanulniuk nyilvánosságra hozni tevékenységüket, ennek érdekében új módszereket és lehetőségeket kell kihasználniuk, hogy érthetővé, átláthatóvá tegyék céljaikat, munkájuk eredményeiket, amelyek támogatásra, további fenntartásra érdemesek; – visszacsatolási eszköz, amely képet ad arról, hogy menynyire sikerült a civil szervezetnek megszólítania a potenciális támogatóját, mennyire tudta megnyerni őt is, hogy támogassa céljait, tevékenységeit; – pénzforrás, amelynek a rendeltetésszerű felhasználásáért egyaránt felelősek a civil szervezetek és az adófizető polgárok is. A továbbiakban ezen megközelítések mentén térünk ki arra, hogy miben módosult a 2%-os törvény, hogyan működik, mit kell tennie az adófizetőnek azért, hogy el tudja juttatni ezt az összeget a támogatandó civil szervezethez, és néhány jó tanáccsal is szolgálunk a civil szervezeteknek, hogy hogyan szervezzék meg adománygyűjtő kampányukat. Hogy a visszacsatolás se maradjon el, említést teszünk a tavalyi év eredményeiről is.

A törvény Romániában a 2%-os jogszabály része a 2003/571. sz. Pénzügyi Törvénykönyvnek. Az erre vonatkozó szövegrész a következő: X. fejezet. Az évi összjövedelem 84. cikkely, 2. bekezdés: Az adófizető fizikai személyek az évi összjövedelmükre fizetendő adó 2%-áig terjedő öszszeggel rendelkezhetnek azon nonprofit szervezetek szponzorizálására, melyek az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó 26/2000-es kormányrendeletnek (a későbbi módosításokat és kiegészítéseket is ideértve) megfelelően működnek. A jövedelemadó 2%-ának elhelyezését illető módszertani normákat a Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 2006. január 20-i, 56. számában tették közzé. A Pénzügyminisztérium 2005. december 29-i, 2017-es rendeletéről van szó.

Működés Abban az esetben, ha az adófizető jövedelemforrása a fizetése, akkor a 230-as nyilatkozatot kell kitöltenie – Kérvény az évi összjövedelemadó 2%-ának megfelelő pénzösszeg elhelyezésére (A. pont: az adófizető azonosítási adatai; és B. pont: az évi összjövedelemadó 2%-ának megfelelő pénzösszeg elhelyezése egy nonprofit szervezet szponzorizálására, az 571/2003-mas törvény 57. cikkelyének (4)es bekezdése rendelkezéseinek megfelelően) (Declaraţia 230 – Cerere privind destinaţia sumei reprezentând până la 2% din impozitul anual (punctele A: datele de identificare ale contribuabilului; și B: destinaţia sumei reprezentând până la 2% din impozitul anual pentru sponsorizarea unei entităţi non-profit, potrivit dispoziţiilor art. 57 alin. (4) din Legea 571-2003)), és ehhez kell csatolnia az adóbevallási lap másolatát (copii ale fișelor fiscale), melyet a munkaadójától kell elkérnie (210-es formanyomtatvány) (formularul 210). A B. pontnál az adófizető meg kell jelölje a csatolt adóbevallási lap számát és típusát. Abban az esetben, ha a felajánlásra szánt összeg ismeretlen, az ehhez tartozó helyet kitöltetlenül kell hagyni, ezt az adóügyi szerv tölti majd ki.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

9

Abban az esetben, ha az adófizetőnek más jövedelme is van a fizetésén kívül (avagy csak más jövedelme van, fizetése nincs), akkor a 200-as formanyomtatványt kell kitöltenie – Különleges kérvény a 2005-ben szerzett jövedelmet illetőleg (formularul 200 – Declaraţie specială privind veniturile realizate în anul 2005), ezen belül a szerzett jövedelem típusának megfelelő összes fejezetet, beleértve a III. 2 fejezetet is – az évi összjövedelemre fizetendő adó 2%-ának megfelelő pénzösszeg elhelyezése (destinaţia sumei reprezentând 2% din impozitul pe venitul anual datorat). A formanyomtatványokat a pénzügyi szervektől lehet beszerezni, vagy letölthetők a Pénzügyminisztérium honlapjáról (Ministerului Finanţelor Publice, www.mfinante.ro), illetve a 2%-os program honlapjáról: www.doilasuta.ro, és személyesen kell benyújtani az adóhivatalba (Administraţia Financiară) az adófizető lakcímének megfelelő körzetben, vagy ajánlva is postázhatók május 15-i határidővel. (Forrás: A Nemzeti Pénzügyőrség (Agenţia Naţională de Administrare Fiscală) 2006. február 4-i közleménye.)

– A felajánlók körének szélesítése ilyen megfontolásból középtávon fontosabb, mint a dolog pénzügyi vonatkozása. Ugyanebből a megfontolásból fontosabb az ebben az eljárásban bízó és az adófelajánlással élő adófizetők száma, mint maga a felajánlás. – A kampányok egy új pénzgyűjtési módszert jelentettek, melyet tesztelni kellett. – Az 1%-os felajánlásokért folytatott kampány a jobb piacképességhez és a célközösséggel való jobb kommunikációhoz vezetett. (Nem is tudtam, hogy ennyien tudnak rólunk…*) – A legtöbb szervezet, amelyet megkérdeztünk tavaly, az idén is szeretne kampányolni. – Azoknak a szervezeteknek volt a tömegtájékoztatással is összehangolt viszonya, amelyek már szerveztek nyilvános akciókat, illetve már együttműködtek a sajtóval. Előzetes médiakapcsolatok nélkül a kampány idején igényelt együttműködésnek nincs valós esélye a sikerre. – A pénzösszegek felhasználásának átláthatósága életbevágó az ilyenfajta kampányok esetében. (Azzal, hogy úgy döntesz, 1%-os felajánlásokért kezdesz kampányolni, egyben hatalmas kötelességet vállalsz: közpénzről lévén szó, átláthatóan kell elszámolnod a teljes befolyt összegről. Csakis az átláthatóan működő szervezetek kezdhetnek bele ilyesfajta kampányba... *) – A szervezetek nagy része úgy döntött, maga szerkeszti meg kampányhirdetését. Ez olcsóbb, és mivel a szervezetek ismerik a területen működő kollégáik hirdetéseit, sajátos, az adófizető által könnyen azonosítható hirdetést hozhatnak létre. – A leginkább használt célcsoport a tagokból, önkéntesekből, a célközösségből és az alkalmazottakból, illetve ezek barátaiból és a hozzájuk közelállók csoportjából tevődött össze (informális hálózat). Noha ez egy szűk körű és korlátozott lehetőségeket kínáló csoport, a felajánlások bizonyosságát nyújtotta a szervezeteknek, és ezzel egy időben visszacsatolást is nyújtott a kampányukról, hirdetéseikről. – A leggyakrabban használt módszer a szervezet üzenetének a közlésére a szórólap, a plakátok és az előre kinyomtatott nyilatkozatok voltak. – A szervezet szintjén a kampány legfontosabb eredménye a tapasztalat. Ez legtöbbször új energiaforrást jelentett a szervezeteknek, hiszen a kampányolás felér egy kisebb csapatépítéssel is. – Tavaly országos szinten 4 415 516 RON összeget ajánlottak fel. – A következő megyékben ajánlottak fel a legnagyobb összegeket: – Bukarest 939 300 RON – Kolozs 532 518 RON – Maros 456 920 RON – Hargita 209 092 RON – Temes 198 150 RON – Iași 175 600 RON – Bihar 170 421 RON – Szeben 143 794 RON – Fehér 124 711 RON – Konstanca 125 174 RON – Bákó 116 160 RON – Dolj 126 968 RON – Brassó 108 691 RON** (*forrás: az 1%-os kampányt illető tanulmány céljából megkérdezett szervezetek képviselőitől származó adatok) (**forrás: a Nemzeti Pénzügyőrség (Agenţia Naţională de Administrare Fiscală) 2006. február 4-i közleménye.)

A 2%-os adófelajánlásokért folytatott kampány Ajánlott minél korábban elkezdeni a kampány tervezését. A szervezetek a következőket tehetik: – felmérhetik a kampány céljára rendelkezésükre álló erőforrásokat (munkaerő – önkéntesek, alkalmazottak, megfelelő szakértelem, pénzügyi források, különféle véleményformáló személyiségek vagy információtöbbszörösítési eszközök stb.), és ettől függően határozhatják meg a kampány arányait (helyi kampány, vagy egy szűk ismerősi, baráti, munkatársi, szomszédi körön belüli; regionális kampány, a tömegtájékoztatás bevonásával vagy anélkül, országos kampány stb.); – megtervezhetik, hogy milyen célcsoporttól kívánnak 2%-os felajánlást gyűjteni (kit céloz a kampány); – megtervezhetik, melyek lesznek a kampány során megfogalmazott fő hirdetések; – megtervezhetik, melyek a leghatékonyabb csatornák a célcsoportok felé közvetített üzenetek továbbítására; – megtervezhetik a különböző (minimális és maximális) forgatókönyvek szerint összegyűjthető pénzösszegek felhasználási módját. Néhány tanulság az előző évi kampányok és eredményeik kapcsán A Közösségi Kapcsolatokért Egyesület (Asociaţia pentru Relaţii Comunitare ARC) kvalitatív tanulmányt készít az 1%-os felajánlásokért folytatott kampányban résztvevő romániai szervezetekről. A tanulmány egy nemzetközi kezdeményezés része, mely az ilyenfajta kampányok tapasztalatainak összegzését tűzte ki célul Közép- és Kelet-Európa azon országaiban, melyekben ilyen típusú rendelkezés van érvényben. E tanulmány keretében tíz romániai szervezetet kérdeztek meg, melyek részt vettek az első, 2005-ös 1%-os felajánlásokért folytatott kampányban. A következő következtetések vonhatók le a szervezetekkel folytatott beszélgetésekből: – A szervezetek az 1%-os felajánlásokért folytatott kampányt középtávú lehetőségnek tekintették. Az első év után a legfőbb eredmény az ismertség, nem föltétlenül a befolyt pénz. (Ha ismert akarsz lenni, az pénzbe kerül. De minél ismertebb vagy, annál több az esélyed a pénzgyűjtésre.*)

civil fórum

10

Hasznos tanácsok – A 2%-os felajánlásokért folytatott kampány egy folyamat. Hogy bizonyosak lehessenek a felajánlásokban, kommunikáljanak időben a lehetséges felajánlást nyújtó személyekkel. – Kérjenek időben engedélyt a cégektől, hogy alkalmazottaikhoz eljuttathassák kampányüzenetüket. Ha nem végezhetnek közvetlen bemutatót, kérjenek teret a kampány anyagainak kifüggesztésére vagy a cég belső hálózatán belüli terjesztésére. A cégvezetés és a szakszervezeti vezetés értékes erőforrás lehet a hirdetés szórása számára! – Ne hagyják az utolsó percre a sajtóval való kapcsolatfelvételt. Kérések sokasága fogja őket bombázni, és nem reagálnak majd kedvezően. – Használjanak ki minden eseményt a kampány ideje alatt a 2%-os felajánlásra való felszólítás céljából. – Használják fel az előző évi eredményeket a kampányban, még ha nem is gyűjtöttek komoly összegeket, mert az átláthatóságot és a beszámolót értékelni fogják. – Használjanak úgy a többi szervezetétől, mint a saját egyéb kampányaikétól is eltérő kampányhirdetést ez alkalommal. Ily módon egyedivé teszik kampányukat, és az adófizető könnyebben azonosíthatja Önöket a hozzá eljutó többi hirdetés között. – Már a felszólítás pillanatában jelöljék meg az elnyert pénzösszeg célját, és biztosítsák az adófizetőt a pénzösszeg elnyerése utáni nyilvános elszámolásról. – Állapítsák meg világosan a célcsoporto(ka)t, és a kam-

pány hirdetését az egyes csoportok sajátosságainak függvényében szerkesszék. Ne használják ugyanazt a hirdetést a széles közönségrétegek számára. – Ne hagyatkozzanak a kampányhirdetések közvetítésének egyetlen fajtájára. Próbálják minél változatosabb módon elérni célcsoportjaikat. További hasznos tanácsokkal és értékes tudnivalókkal szolgálnak az ARC által szerkesztett és fenntartott www.doilasuta.ro és a magyarországi Nonprofit Információs és Oktatási Központ (NIOK) által szerkesztett www.onepercent.hu honlapok. Mindemellett az 1%-os kampányokkal, a civil szervezetek felkészítésével foglalkozik a magyarországi CivilKomP Szervezőiroda, amelynek a honlapján (www.civilkomp.hu) szintén sok értékes anyagot találhatnak az érdeklődők. Ugyanakkor figyelmükbe ajánljuk Civil Fórum lapunk tavalyi első lapszámának (VI./1.) VitaFórum mellékletében közzétett Útmutató az 1%-os jogszabály alkalmazásához ismertetőt is, amelyet szintén az ARC készített az Egy százalék-program keretében. Sikeres kampányolást kívánunk! Az ARC és az ERMACISZA csapata Az anyagot összeállította: Csáki Rozália Fordította: Telegdi Csetri Áron

Mi a járható út a sikeres és hatékony 1%-os kampányokhoz?

G

yakorló PR-tanácsadóként erre a kérdésre röviden mindig ugyanazt válaszolom: csakis a folyamatos kommunikáció a járható út. Jelen írásomnak is ugyanez a mondanivalója, kicsit bővebben kifejtve. Hosszú távon nem lehet sikeres az, aki egyszeri kampányban gondolkodik, aki erőforrásait kizárólag az 1%-os kampányidőszakra összpontosítja. A felvetésre – némi cinizmussal – van még egy rövid válasz: járható út a sok pénz is, mert a pénz pénzt hoz. Az elmúlt években megjelent a magyarországi „1%-os piacon” egy alapítvány, amely – az adózók által amúgy is preferált gyermekegészségügy témájában – érzelmileg meg tudta mozgatni célcsoportját, s így nagyon nagy 1%os bevételre tett szert, majd a kényelmes pénzügyi pozíciót hasznosította későbbi kampányaiban. Megtehette, hogy a teljes kampányidőszakban – még 2005-ben is, amikor a bevallási időszak már több hónapra nyúlt – folyamatosan ott legyen a médiában. Hogy mennyire volt ez a jelenlét hatékony, tehát mennyi volt a tényleges ráfordítás, azt csak az alapítvány tudja. Van olyan civil szervezet is, amelyik évről évre szintén komoly 1%-os bevételre tesz szert, és „igazoltan hatékony”, ilyen a Rex Kutyaotthon. Az ügynökségük (Scholz & Friends) ugyanis benevezett a hatékony marketing-kommu-

nikációs kampányokat díjazó EFFIE-versenyre és nyertek már arany, ezüst és bronz EFFIE-t is. (Az EFFIE-díj célja, hogy a reklámot a mögötte álló marketingtevékenység szempontjából minél szélesebb körben elismertesse. Ez az egyetlen olyan szakmai elismerés, amely együtt kezeli a kreativitást a marketing- és reklámcélok sikeres megvalósításával, azaz az elért piaci eredményt díjazza.) A siker mérése az 1%-os kampányok esetében pofonegyszerűnek látszik: ennyit költöttem – ennyi jött be, és ha a mérleg pozitív, minden rendben van. Ez még nem jelenti azonban azt, hogy a kampány hatékony is volt! Hiszen már az ennyit költöttem is kérdéseket vet föl! A legizgalmasabb persze a közzététel valódi árának rejtélye: milyen adatokat értékelünk? Azt, amennyiért ténylegesen vette a civil szervezet a felületet? Vagy a felület listaárát, azaz a médium által megadott, kedvezmények nélküli alapárat? Attól függ, hogy mit akarunk hangsúlyozni! És vajon kiszámoljuk-e pontosan, hogy valójában ki mennyi munkaórát fordított egy-egy kampányra, hogy teljes, „for-profit” áron mennyi is lenne egy-egy kampány ára? Ha a tényleges ráfordításokat számolnánk, sok civil szervezet kampánymérlege negatív lenne. Hogy az 1%-os kommunikáció sikeres és egyben hatékony volt-e, azt viszonylag egyszerű kimutatni

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

1-es ábra Forrás: Vajda Ágnes/Kuti Éva: Állampolgári „szavazás” közpénzekről és civil szervezetekről

azoknál a civil szervezeteknél, amelyeknél egy jól körülhatárolható, viszonylag szűk célcsoporthoz szólnak. Ők nem hirdetnek újságokban, nem jelennek meg óriásplakátokon, nem tesznek közzé televíziós reklámot. Hiszen annak az alapítványnak, amelyiknek célja egy adott lakótelep játszótereinek a fejlesztése, karbantartása, értelmetlen a szűkebb környezeténél messzebb próbálkoznia, mert az ott élőkön túl senkinek nem fontos annyira, hogy adakozzanak rá. Az az alapítvány, amelyik közvetlen, akár napi kapcsolatot tart fenn tagjaival, ahol rendszeres a kapcsolattartás akár egy tágabb közösséggel, alacsony költséggel el tudja érni célcsoportját, tehát költséghatékonyan megszólíthatja mindazokat, akiknek az adófelajánlására bizton számíthat. És ehhez elegendő egy levél vagy egy szórólap. Egy iskolai alapítvány a gyerekekkel hazaküldethet egy vagy két rendelkező nyilatkozatot a szülőknek. Az ilyen alapítványoknál egyértelmű a visszacsatolás is a rendelkező számára: látható, mire használják fel az 1%-ot. Fontos motiváló tényező az adományozásnál, hogy aki ad, tudja, hogy a pénzét mire fordították. És ez még akkor is így van, ha az adományozás nem kerül az egyénnek semmibe, így tehát az 1%-os rendelkezéseknél. A tagjaikkal szoros kapcsolatot ápoló szervezetek nagyon megbízhatóak, ez is az egyik titka hatékonyságuknak. Azok a szervezetek, ahol működik egy elkötelezett közösség, hatékonyan bevonhatják tagjaikat az 1%-os kampányba, építhetnek az ő önkéntes munkájukra, és így még hatékonyabban tovább bővíthető az adott szervezet számára rendelkezők köre. Fontos! Az 1%-os rendelkezések közel 60%-a személyes kötődés alapján dől el! (lásd 1-es ábra) Ezek a civil szervezetek mind ugyanarra az alapra építenek: a belső kommunikációra. A jól működő, hatékony szervezetek folyamatosan, egész évben kommunikálnak a célcsoportjukkal. A siker nem marad el, ha kapcsolati rendszerüket folyamatosan építik, ápolják, ha az 1%os kampány része a hosszú távú építkezésnek. Vannak olyan civil szervezetek, amelyek valamilyen oknál fogva joggal reménykedhetnek abban, hogy érdemes szélesebb kört megszólítaniuk. Például azok, akik elsősorban gyermek-egészségüggyel vagy állatvédelemmel foglalkoznak, jó eséllyel számíthatnak az adózók részvétére és így támogatására. Ebbe a körbe tartozik a már említett Rex Kutyaotthon is. Az ő esetükben bár bizonyára van egy szűk „csapat”, akikkel szoros kapcsolatot tartanak: munkatársi, baráti, rokoni háló stb., de a kivert kutyák iránt sokakban felkelthető a szánalom, nekik érdemes volt tehát vállalni a kockázatot és a nagyobb bevétel reményében többet költeni.

11

A Rex sokféle eszközt bevetett a siker érdekében (óriásplakátok, újsághirdetés, televíziós spot, DM), de az igazi eredményhez még ez is kevés lenne. Amitől jól működnek kampányaik, az az integrált kommunikáció. A hosszú távú siker titka, hogy a kampány fő üzenete az egész éves kommunikációt áthatja. Minden sajtómegjelenést, minden interjút. Nem mellékes persze, hogy mennyire egyszerű és mindenki számára érthető-e az üzenet. „Az állat nem játékszer!” mindkét kritériumnak megfelel, mégis értékrendet, filozófiát is közvetít. A Rex kiváló, összehangolt, folyamatos kommunikációval, jó kampánystratégiával sikeres és egyben hatékony tudott lenni. Más a helyzet azonban, amikor az alapítvány szakterülete nem olyan, ami erősen motiválná az embereket. Ilyen például a Kézenfogva Alapítvány. A Kézenfogva Alapítvány 1993 óta működő, szakmai berkekben, sőt azon túl is igen megbecsült országos alapítvány. Göncz Árpád alapította, Göncz Árpádné a kuratórium elnöke, aki a mai napig tevékenyen részt vesz a munkában. Az alapítvány célja, hogy az értelmi és halmozottan fogyatékos gyermekek és felnőttek részére segítséget nyújtson és biztosítsa számukra, hogy emberhez méltó körülmények között, családban élhessenek. A Kézenfogva Alapítvány tehát olyan területen dolgozik, ami ismeretlen világ a többség számára, sőt félelmet kelt az emberekben, mert hiedelmek élnek bennünk az értelmi sérültekkel szemben: nagyon erős és magas az őket övező előítélet fala. A feladat tehát az ő esetükben is a hosszú távú építkezés, és nem kevésbé az előítéletek fokozatos lebontása. Hogyan lehetnek ők sikeresek és hatékonyak? Ernyőszervezetként az alapítvány egy nagyon nagy virtuális közösség része, ám a tagszervezetek, intézmények állnak az érintettekkel, azok hozzátartozóival, barátaival, ismerőseivel közvetlen kapcsolatban. Az alapítvány ha az 1%-ra számít, akkor közvetlenül csak a saját munkatársi, baráti, ismeretségi körét, a saját támogatóit szólíthatja meg, mint ahogyan tette is 2001 előtt. Ebből a körből az alapítvány viszonylag stabil bevételre számíthat. Nagyon alacsony költségráfordítással sikerült viszonylag szép bevételre szert tenniük. (lásd 2-es ábra) Ám 2000 után ez a bevétel kevés volt ahhoz, hogy az alapítvány eredményesen eleget tegyen vállalt feladatainak, mert mint sok más szervezet esetében is, elapadtak a nemzetközi források, valamint megszűnt a köztársasági elnök úr személyes reputációjának a támogatása. Mindehhez a Kézenfogva Alapítványnak sokakhoz hasonlóan nem

2-es ábra

civil fórum

12

volt olyan pénzügyi lehetősége, hogy intenzív kampányt folyasson az 1%-os időszakban. Kevésből kellett sokat „varázsolni”. A 2000-es évek elején, amikor viszonylag kevés civil szervezet próbálkozott az országos médiumoknál, a kapcsolati tőke kihasználásával hatékonyan lehetett megjelenni. A médiumok nyitottabbak voltak, nagyobb volt a mozgástér. A közzétételi lehetőségek azonban évről évre szűkülnek. A napilapok már a kezdet kezdetén – majdnem egységesen – megállapodtak abban, hogy egységesen adnak kedvezményes hirdetési lehetőséget a civileknek: a kampányidőszakban egy-két alkalommal, egy-egy oldalpáron. Ezen a felületen nehéz kitűnni, igaz, sok civil szervezetnek még ez is megfizethetetlen. A televíziókban viszonylag jobbak voltak az esélyek korábban, 2005-ben azonban a korábbi lehetőségek ezen a téren is beszűkültek, a kereskedelmi adók korlátozták a megjelenések számát, és azok is többnyire az éjszakai órákban jelenhettek meg. 2005-ben Magyarországon az adózók közel 25 000 civil szervezet javára állítottak ki rendelkező nyilatkozatot. Ha ezeknek a szervezeteknek csak a fele próbál különböző csatornákon keresztül kommunikálni, az is rengeteg a média által kínált lehetőségekhez képest. Hogyan lehet sikeresnek lenni ebben az óriási versenyben, ha a siker kritériuma, hogy a ráfordításnál nagyobb legyen a bevétel? És ez esetben még nem beszéltünk a hatékonyságról! Jó taktika például az üzenet az állandó ismétlése: újra és újra meg kell szólítani azokat is, akiknek a támogatásban biztosak vagyunk. Érdemes megszívlelni a Gyermekrák Alapítvány stratégiáját, amely hosszú évek óta ugyanazzal a vizuális anyaggal jelenik meg. Így költséghatékonyak és könnyen azonosíthatóak.

2004-ben a Kézenfogva Alapítvány újraterveztette 1%os megjelenéseit, mert úgy gondolta, hogy a korábbi szép, de túl költői vizuális anyag nem elég erőteljes a célcsoport megszólítására. Sajnos a 2005-ös 1%-os kampány hatékonysága alulmúlta a korábbi évekét, aminek egyik oka lehetett a teljesen új vizuális megjelenés. Sokak számára nehezebb lett az alapítvány „beazonosítása”, és kevés pénzből nem lehet annyiszor megjelenni, hogy az ingerküszöböt átlépje a kampány. Érdemes ott lenni minél több helyen a döntés pillanatában, a könyvelőknél, a munkahelyeken, a lakásokban. Ennek jó eszköze a DM és a szórólap, aminek a terjesztése lehet címlistára, ez persze drágább, vagy behúzással (sok esetben még drágább), vagy be lehet dobni közvetlenül a postaládákba, például az önkéntes munkára építve. Állandóan keresni kell az új, szokatlan felületeket, az olyanokat, mint például a Hat Reklámügynökség ötlete: „becsempészték” SOS-Gyermekfalu nevét a munkahelyekre is, az Aquastella víz-ballonokon található szalagokon hirdette a szervezet magát. Mindenek előtt törekedni kell azonban arra, hogy a szervezet egész évben, folyamatosan jelen legyen a sajtóban, a közgondolkodásban és nem kevésbé az adományozók gondolataiban. Számtalan lehetőség van erre, hogy mást ne is említsek, a köszönetnyilvánítás, hogy adtak, és persze nem csak akkor, amikor éppen újra kérünk!

S. Takács Zsuzsanna Magyar PR Szövetség – alelnök e-mail: [email protected]

A Kézenfogva Alapítvány kommunikáció-váltásának eredményei 2004. október 9-én, a II. CivilKomP konferencián hangzott el az alábbi előadás, amely tanulságos esettanulmány keretében ismerteti, hogy egy civil szervezet az adományszervezés érdekében képes megváltoztatni a külvilággal folytatott kommunikációját, és ezt a váltást siker övezi. Az esettanulmány újraközlése mellett csak egy indok szólt: jó példával szolgáljunk kedves olvasóinknak.

Az alapítványról A Kézenfogva Alapítvány 1993-ban jött létre azzal a céllal, hogy országos szinten próbáljon javítani az értelmi és halmozottan fogyatékos gyermekek, felnőttek, hozzátartozóik és a velük foglalkozó szakemberek, civil szervezetek helyzetén. Alapítója Göncz Árpád, elnöke Göncz Árpádné, aki

1993-óta tevékenyen részt vesz az Alapítvány munkájában. Az a tény, hogy alapítónk egy ilyen nagyra becsült közjogi méltóság, alapjaiban meghatározta és két nagy egységre bontotta alapítványunk kommunikációhoz és a PR-stratégiához való viszonyát. Az első időszak a 1993-2000 közötti, amikor: – magánszemélyek adományai, – szponzorok támogatása, – nemzetközi pályázatok bevételei tették lehetővé az alapítványi munkát (2000 előtt Alapítványunk etikai okokból hazai pályázatokon nem indult!). Ebben a 7-8 évben a tudatos kommunikációra nem szentelt figyelmet az Alapítvány. Használta ugyan a PReszközrendszerét (sajtórendezvényeket, konferenciákat szervezett, sajtóközleményeket adott ki), mégis ez egy

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

13

passzív szereplés volt, nem beszélhetünk tudatos kommunikáció-szervezésről. Az elnök asszony imázsa, illetve az az állandó hírérték, amely a köztársasági elnök feleségét megillette elég ösztönző erő volt a for-profit szféra irányába az adományozásra. Ezzel magyarázható, miért is volt elegendő a passzív PRtevékenység, a nem tudatos kommunikáció-szervezés az Alapítvány számára, miközben futtatta számos programját, támogatta a civil szervezeteket, és nem utolsósorban – ha a lehető legegyszerűbb szinten is – fenntartotta önmagát. Itt azért meg kell említenem, hogy az Alapítványnak ebben az időszakban 4-5 főállású alkalmazottja volt. 2000 után fordult a kocka. Bár nem ért váratlanul, de szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy kikerülvén a reflektorfényből, a pénz- és tárgyi adományok mennyisége nagyságrenddel csökkent. Fel kellett tennünk a kérdést: Mit kell tennünk, hogy programjainkat továbbra is ugyanilyen szakmai színvonal mellett folytathassuk? Hogyan tartsuk meg kapcsolatainkat, hogyan állítsuk magunk mellé azokat, akik eltávolodtak tőlünk? Úgy gondoltuk, hogy a PR-eszközrendszerét tudatosan és fokozatosan bevezetve munkánkba, eleget tudunk tenni a múlt igényeinek és a jövő szükségleteinek. Egy szó mint száz tudatos kommunikációra és PR-stratégia kialakítására volt szükségünk. Ez felölelte a PR hagyományos külső és belső eszközrendszereit. Átalakítottuk arculatunkat, tudatosan kommunikáltuk programjainkat, tudatosan építettük fel többek között 1%-os kampányunkat is. 2004-re működési költségeinket: – magánszemélyek adományaiból, – az 1%-ból, – és abban az évben először (NCA-s) pályázatból fedeztük. 2004-ben az Alapítványnál már 10 főállású alkalmazott volt. Visszatérve az 1%-os kampányra: három olyan kampányon vagyunk túl, melyet tudatosan szerveztünk, alakítottunk. Ezek kommunikációjában a Rátky és Társai Integrált Kommunikációs Műhely volt segítségünkre. Minden kampányunk nagy kérdése: hogyan juthatunk közelebb az adózókhoz, hogyan tudjuk elérni, hogy egyre többen ajánlják fel adójuk 1%-át? A Kézenfogva Alapítvány megalakulásától kezdve sok mindenben eltért a többi alapítványtól, így az 1%-os kampány célcsoportja is más. Mivel közvetlen tagságunk nincs – hiszen szervezetekkel állunk kapcsolatban –, célcsoportunk azok az adófizetők, akik még nem éltek az adófelajánlás lehetőségével, vagy nincsenek elkötelezve. Mindig 2 időszakban kampányoltunk: február 10. és 15., valamint március 10. és 20. között. Televíziós, rádiós szpotokat készítettünk, és a sajtóban is megjelentünk hirdetéseinkkel. Itt a televíziós szpotból láthatunk néhány kockát.

A szpot lényege, hogy a hegy mögül felkelő napból mosolygós női fej formálódik ki, majd kinő két fa. Egy egészséges, erős és egy gyenge – ezzel is jelezvén, hogy a társadalomban mindig is lesznek gyengébbek, elesettebbek, majd az egészséges fából kinyúló kéz segítséget nyújt a gyengébbnek. A sajtóhirdetéseinkben is megjelent a női fejforma, s míg a sajtóreklám elsődlegesen az adózók 1%-os adófelajánlására irányult, addig az elkészített rádióreklám az Alapítvány ismertségének növelését szolgálta.

Nézzük meg kampányainkat a számok tükrében: Látható, hogy míg szervezett kampány nélkül mindössze 3 millió Ft folyt be az 1%-os adófelajánlásokból, addig 2001ben ez az összeg megduplázódott, 7,7 millió Ft-ra, 2002-ben 12,8 milliós szinten állt, és a 2003-as adóévből az APEH mostani levele szerint már 16,7 millió Ft a bevételünk.

Nézzük meg hogyan alakultak megjelenéseink az egyes években. Először a televíziót, rádiót, majd a sajtót. Láthatjuk, hogy nagyságrendileg minden évben azonosak a megjelenések.

civil fórum

14

A 2002-es televíziós és a 2001-es rádiós kiugrást az okozta, hogy ezekben az években egy-egy kereskedelmi tévé-, ill. rádiócsatorna több társadalmi célú reklámidőt ajánlott fel a Kézenfogva Alapítványnak, ezzel segítve 1%-os kampányát. Míg a megjelenések száma nem emelkedett, addig a bevételek nőttek, tehát tudatos kampánnyal lassan elértük, hogy egyre ismertebb lett Alapítványunk, egyre többen ajánlják fel adójuk 1%-át nekünk.

Sajnos a megjelenések költségei megduplázódtak. Itt feltétlenül meg kell jegyezzem, hogy ezek az adatok a megjelenés, nem pedig a kampányok költségei. Hiszen a kampányköltségbe beletartozik a tévés és rádiós szpotok elkészítése, tervezési költségek is stb. A Kézenfogva Alapítvány úttörő szerepét abban látom, hogy: – felismerte a kommunikáció fontosságát, – megalkotta PR-stratégiáját, – pénzt és eszközöket rendelt a stratégia megvalósítása mellé, – s mint „ernyőszervezet” segíti a civil szervezeteket. Teszi mindezt úgy, hogy csak néhány lépéssel jár a többiek előtt, de már tudja a PR fontosságát, látja az utat, amelyen haladnia kell, és hiszi, hogy kézen fogva könynyebb!

Váradi Ildikó Kézenfogva Alapítvány – PR-menedzser e-mail: [email protected]

1%-os kampányok idején

Civil hangok a hirdetésekben

C

ivilek. Társadalmi érdekeket és értékeket képviselnek. A közjót szolgálják. Fontos, hogy legyenek. Érzékenyek és érzékenyítenek az egyéni és közösségi problémákra, azok megoldására. Legfőbb céljuk a segítségnyújtás. Ott vannak a nagy katasztrófáknál, de a legtöbb esetben olyan nehéz élethelyzetekben adnak reményt, szólnak hozzánk bátorító hangon, amikor kilátástalannak tűnik életünk. Mert az ember számára a legnehezebb a reményvesztett állapot, a kétségbeejtő „közöny”, a kiszolgáltatottság érzése. Ilyenkor nyújtanak segítő kezet a rászorulóknak, támaszt a család-

tagoknak, nem hagyják magukra a bajba jutottakat. A civil szervezetek látszólag egyéni sorsok megoldására szerveződnek, azonban létük, tevékenységük közügy. Ott vannak jelen, ahol a kormányzati szerepvállalás csökken, a szociális háló ritkul. Munkájukkal, eredményeikkel nagyobb társadalmi és gazdasági felelősségvállalásra hívják fel a figyelmet, összefogásra buzdítnak. Adakozási hajlandóságunk lehetőségeink függvénye, adományozási kultúránk most van kialakulóban. Mindenki segíthet a maga módján, lehetőségeihez mérten bekapcsolódhat a civil társadalom építésébe, megerősödésébe.

A civilek lételeme a nyilvánosság Az elmúlt 15 évben közel ötvenezer nonprofit szervezetet jegyeztek be, mert megoldásra váró társadalmi probléma van bőven. Érdekeinket képviselik civilek az egészségügyi, szociális, pszichés, fogyatékossági, környezet- és állatvédelmi, kulturális, oktatási és fogyasztóvédelmi területeken egyaránt. Munkájukhoz támogatottságra van szükség, céljaik megvalósítását biztosító forrásaikat saját erőből teremtik meg. Az adománygyűjtéshez, támogatók megnyeréséhez ismertségre, elismertségre kell szert tenni. Ezért szükségszerűen a marketing- és kommunikációs munka

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

az ő életükben is napi tevékenységként jelentkezik. De ezt nem lehet egy lapon említeni a hagyományos reklámmal. Nem ugyanazok a civilek lehetőségei, ha csak a rendelkezésre álló eszközöket, anyagi forrásokat, médiafelületet, megtérülést tekintjük. Tevékenységük természetéből fakadóan nem használhatják ugyanazokat a harsány eszközöket, sokszor manipulatív reklámfogásokat – pl. nyereményakciókat –, amelyek a termelésben, forgalmazásban versenyző vállalkozások számára megengedettek. Reklámmal adományozókat megnyerni? Hirdetéssel támogatásra ösztönözni? A reklámversenyben civilként részt venni? Mondhatni méltatlan kihívás a civil társadalom szereplői számára. És végső soron nem is ezen a téren kell helyt állniuk. A reklám a piacgazdaság szükséges velejárója, elsődleges természete az eladásösztönzés. A profit növelésében érdekelt vállalkozásoknak versenyezni kell a fogyasztó kegyeiért. Ki kell tűnni a sokaságból. Hírverés kell ahhoz, hogy ismertté váljanak – akár a manipuláció eszközeivel is éljenek –, hogy vágyat ébresszenek termékeik, szolgáltatásaik megvásárlására. Ezért óriási összegeket fordítanak marketing-tevékenységre, ezen belül a különböző hirdetésekre. Ennek egyenes következménye, hogy a reklámdömping nap mint nap harsányan betolakszik otthonunkba, egyre nagyobb idősávban megszakítva kedvenc sorozatokat, filmeket, kvízműsorokat és egyéb programokat. Minél többet sikerül eladni egy-egy termékből, annál nagyobb bevételre tesz szert a vállalkozás, annál nagyobb összegeket költhet ismét marketing és reklámtevékenységre, termékfejlesztésre, munkaerőre és – ma már egyre növekvő mértékben – támogatásra is.

Bevált támogatási formák – „Termékkapcsolás” Az adományozási kultúránk fejlődését mutatja, hogy több, jól működő nagyvállalat felismerte társadalmi felelősségét és szerepet vállal a civilek támogatásában. Egyre többször találkozunk olyan termékkel, amelyen „reklámfelirat” tudatja velünk, hogy az adott termék árának bizonyos százalékát átutalják jótékonysági célokra, betegségek gyógyítására. Itt is elsősorban a vásárlást szorgalmazzák, de párhuzamosan azt a jó érzést keltik bennünk, fogyasztóban, hogy részesei lehetünk egy jótékonysági akciónak,

támogatunk egy nemes ügyet. Adni öröm, ezért bizonyára két hasonló tulajdonságú termék közül azt fogjuk választani, amelyik jótékonyságra is lehetőséget kínál. – „1%-os rendelkezés” Segíteni, adakozni minden jó érzésű ember szeret, ha van miből. Most adott a lehetőség. A januártól májusig zajló adózási időszakot civil körökben „1%-os kampányként” is emlegetik. Az idén 10 éves 1%-os törvény adta lehetőség óta civil hangok jelennek meg a hirdetésekben. Versenyhelyzet van, amely évről-évre éleződik. Több ezer civil szervezet szeretné hallatni hangját, igyekszik célba juttatni üzenetét. E törekvés lényege: minél több adózó figyelmét felkelteni és bizalmát elnyerni, ennek eredményeképpen egyre több adóforintot gyűjteni, tevékenységének, működésének folytatásához szükséges anyagi források egy részét megteremteni.

Növelhető az adakozási kedv A tendencia biztató, évről évre – ha kis mértékben is – növekszik az adományozási „cédulát” kitöltők száma, a felajánlott összeg, valamint azon szervezetek száma, amelyek javára történik a rendelkezés. A statisztikai adatok szerint azonban bőven vannak még tartalékok, amely számok bizakodásra és a hatékonyabb kommunikációra ösztönzik az érintett civileket. Nevezetesen az adózói kör 50%-a még megszólítható és a rendszerbe vonható, a megcélozható öszszeg is a duplájára emelhető (2005ben 6,88 millárd Ft volt). Ehhez viszont már komolyabban kell foglalkozni egyfelől a civil szervezetek „kampányesélyeivel”, kommunikációjának mennyiségével, minőségével, ami ez esetben a szervezet egyéni reklámját jelenti. Másfelől azzal a nem elhanyagolható – ez esetben társadalmi tudatot formáló – vizsgálati szemponttal, hogy vajon az előbb említett 1/2 rész adózó – mint célközönség – tudja-e, értie hogy mi is az az 1%? Hogy nincs újabb „fizetési” konzekvenciája, mert azt az adóösszeget, aminek alapján most az 1%-ról rendelkezhetett, már befizette, tehát van miből adnia. Tisztában van-e vele, hogy gesztusával nemes célokat szolgál, éppen ezért az adózási időszak kedves „kötelezettsége” – bármekkora összegről legyen szó – a borítékban található nyomtatvány kitöltése. A „sok kicsi sokra megy” elv alapján számos civil szervezet számít arra, hogy minden

15

adózó él törvény adta lehetőségével és ennek köszönhetően javulhat működésére fordítható költségkerete. Tudja-e minden adózó, hogy csak odafigyelés kérdése most az adakozás?

Az „Egyből Egyenlőbb” munkakonferencia eredménye A felsorolt kérdéseket járta körül a 2006. január 13-án a MÚOSZ Székházban – hagyományteremtő céllal – megtartott szakmai rendezvény. A konferencián megerősítést kapott, hogy az öt hónapig tartó adózási időszakban közösen kell tennünk a civilek kampányainak hatékonyságáért, az 1%-os tudatformálásért. Összefogásra kell törekedni az adományozási kultúra javításáért. A konferencia egyik szekciójában résztvevő civil szervezetek képviselői, adóügyi szakértők és kommunikációs szakemberek „Egyből kétszer ad” címmel megalkották és használatra ajánlják az 1%-os tudnivalók listáját. Az 5 pontba szedett, közérthető formába öntött rövidebb és hosszabb változat, valamint a munkakonferencia eladásainak a Magyar InternetFigyelő támogatásával elkészült hanganyaga minden érdeklődő számára hozzáférhető a www.civilkomp.hu oldalain. A plenáris előadások vázlatait a CivilKomP szervezőiroda igény szerint megküldi. ([email protected])

Civil hangok a hirdetésekben A felmérések szerint nem szeretjük a hagyományos reklámokat, míg szívesen vesszük a „társadalmi célúakat”. Ezeket a hirdetéseket azonban nem támogatja megfelelő szabályzással a médiatörvény. Azaz nincs azonos feltételekkel biztosított, elegendő médiafelület, műsoridő a versenyben résztvevő sok ezer civil számára. Mert, ha a kereskedelmi csatornák, kiadók értékesítési igazgatóinak fejével gondolkodunk, megérthető, hogy az előbb említett „jól fizető” reklámblokkokban csak igen kis mértékben engednek át felületet a „társadalmi üzenetek” eljuttatására. Így csak azok a szervezetek juthatnak elegendő reklámidőhöz, amelyek nagyobb összeget tudnak hirdetésre szánni vagy támogatóként meg tudják nyerni az adott médiatulajdonost. Évről évre megfigyelhető, melyek ezek a szervezetek, kik vannak közöttük. Ismeretes, hogy jól érzékenyíthetők vagyunk a gyerekekre, az állatok megmentésére, betegségekre, valamint a katasztrófákra. Szívesen adakozunk ilyen felhívásokra. Ez rendjén is van.

civil fórum

16

De az már nem, hogy a többiek számára csekély esély van a bemutatkozásra. Így talán még arra is következtethetünk, hogy az elején említett 50% adózó is hiányolja más szervezetek bemutatkozását, „reklámját”. Ehhez persze – a rendelkezésre álló reklámfelületen túl – növelni kellene a kommunikációs munkára, szakemberekre, marketingre – ezen belül a reklámra, a média eszközökre – fordított összegek nagyságrendjét. Miből is?

A helyzet eléggé visszás és igazságtalannak tűnik Gondoljunk bele: a civilek működésüket és célul kitűzött programjaikat saját erőből, leginkább egyéni adományokból, jótékonysági bevételekből valósítják meg. Mindebből marketingmunkát, reklámot, mi több, egy erre a célra foglalkoztatott „csapatot” is kellene finanszírozniuk ebből a sokszor elég szűkös költségkeretből. Költsenek még reklámkészítésre, médiafelület bérlésére is ebből a nehezen megszerzett pénzből? És ráadásul még a megjelenési esélyek sem azonosak számukra. Arról már nem is beszélve, hogy vannak „tudatos adakozók”, akiktől bírálat érheti őket, mert a támogatásokból befolyt pénzt reklámokra költik, céljaik közvetlen megvalósítása helyett.

Ezen a helyzeten szükségszerű lenne változtatni Egyfelől nagyobb teret kell(ene) biztosítani – főként a közszolgálati – médiumok műsorszerkezetében a társa-

dalmi célú, közhasznú, közösségfejlesztő témák feldolgozására. A médiatörvény szabályozásával emelni kell(ene) a társadalmi célú hirdetések megjelenéséhez szükséges időkeretet a reklámblokkokban, így az adományozói kör számára – a néhány ismert, nagyobb szervezeten túl – a többi szervezet „hangja” is hallhatóvá válhatna. Talán az elmúlt időszak tapasztalatait összegezve a Nemzeti Civil Alapprogram különböző kollégiumai is felismerik a médiafronton jelentkező esélytelenségeket és megtalálják a legjobb megoldást arra, hogy a civilek más formában is ismertté és elismertté válhassanak. Másfelől a civilek munkáját elsősorban nem reklámokból kell megismerni. Következésképpen nem hirdetések útján kell őket keresni, nem kell őket kampányok finanszírozására kényszeríteni. Közülünk váltak ki, közöttünk élnek, nyitottak. Nagyobb figyelmet kell(ene) szentelni munkálkodásuknak, eredményeik méltatásának. A hétköznapokban kell keresni a kapcsolatot velük, akkor kell munkájukat megismerni, hitelességüket kontrollálni, ezzel is felkészülni majdani – pl. 1%-os – támogatásukra. Kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésre, együttgondolkodásra, tudatos társadalmi összefogásra van szükség ahhoz, hogy tevékenységük iránt hoszszú távon támogatói érdeklődésre, bizalomra, adóforintokban is mérhető eredményekre lehessen számítani.

Az adományozási kultúra tudományos aspektusaival, a civil szervezetek nyilvánosságával, a közszolgálati médiumok szerepvállalásával foglalkozik az Adományozás kultúrája Magyarországon címmel, a Magyar Tudományos Akadémián áprilisban megrendezendő szakmai konferencia, amely az NCA támogatásával valósul meg. A részvétel díjmentes. Egyre fejlettebb és tudatosabb társadalmat építünk, amelynek bázisát adják a civil szervezetek. A civilek építőkövei pedig mi magunk vagyunk, ezért működésük is saját érdekünk. Az adományozási kedv csírája is megvan, növekedését lehet ösztönözni is. Mindannyiunk veleszületett tulajdonsága, hogy szeretünk adni és kapni, jó célokat szolgálni. Most rajtunk van a sor. Májusig itt az alkalom. A befizetett adónkból felajánlható 1%-kal sok milliárd forintot juttathatunk közvetlenül – és az NCA révén közvetve is – a civilek kasszájába. Hányan élünk a lehetőséggel? Hányan halljuk meg a civil hangokat?

Vajda Márta CivilKomP Szervezőiroda – főszervező e-mail: [email protected] www.civilkomp.hu

A Polgár-Társ Alapítvány sikeres 1%-os kampánya

H

osszú évek civil együttműködése, lobbija 2004-ben meghozta a várva várt 1%-os rendelkezést, majd ezt követték tavaly februárjában, jókora késéssel (majdnem kifutva a lehetséges kampányidőszakból) a rendelkezés alkalmazási előírásai is. Ezáltal megteremtodött a lehetoség a romániai civil szervezetek számára is, hogy kampányokat szervezzenek, megcélozva a romániai adófizetoket, felkérve oket, hogy éves adójuk 1%-át irányítsák civil szervezetek számlájára, civil

kezdeményezések fenntartására. Most, hogy ismerjük az elso „1%-os év“ eredményeit, néhány gondolat erejéig érdemes megvizsgálni, hogy melyek a fő általános tanulságok, tapasztalatok. Amint a központi összesítésekből is kitűnik, az országos szinten befizetett adó 1%-ának (kb. 20 millió euró) csak kis töredékét, 5,6%-át (1,12 millió euró) sikerült „megszerezniük“ a civil szervezeteknek. Ami az adófizetők számát illeti, csak 2%-uk, azaz a 6,7 millió adófizető közül valamivel több mint 137 000 polgár élt a lehetőséggel.

Ebből az is kitűnik, hogy inkább a közepes és nagyobb jövedelmű polgárok éltek a törvény adta lehetőséggel. Egy másik érdekes eredmény, hogy Bukarest után az első nyolc helyen az erdélyi megyék érték el a legjobb eredményeket a begyűjtött összegeket tekintve. Ez valahol természetes is, ugyanis közismert tény, hogy az erdélyi civil szervezetek úgy számszerűleg, mint tevékenységük szempontjából aktívabbak, mint a moldvai vagy havasalföldi szervezetek. Egy másik valószínű magyarázat az erdélyi e-

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

redményekre az itteni magyarsághoz kötődik. Az erdélyi magyar lakosság jó része már több éve értesülhetett, hallhatott a magyarországi 1%-os kezdeményezésről, az anyaországi televízióknak, folyóiratoknak köszönhetően, vagy éppenséggel a Budapestre vagy más városokba történő látogatások alkalmával az utcai, vagy metróbeli plakátokról. Mindezek ellenére az eredmények lehettek volna sokkal jobbak. Úgy látszik, sem a szervezetek nagy többsége, sem a polgárok nem éltek kellőképpen ezzel a lehetoséggel. Alapítványunk – miután két éven át aktívan részt vett a törvényes kezdeményezés előkészítésében és kidolgozásában – megpróbált egy koherens, erős üzenetű kampányt lefuttatni Csíkszeredában, valamint kisebb mértékben Hargita megye szintjén. Célunk kettős volt. Elsősorban azt szerettük volna elérni, hogy minél több helyi szervezetben tudatosítsuk ennek a lehetőségnek a fontosságát, ami véleményem szerint jóval több, mint egyszerű forrásszerzési módozat. Úgy gondolom, az 1%-os (idéntől 2%) kampány egyike a legjobb alkalmaknak és lehetőségeknek egy civil szervezet számára, hogy bemutassa magát, tevékenységeit és áttekinthetőségét célcsoportjának. Aki nem próbál élni ezzel a lehetőséggel a jövőben, az valójában nem fogja soha megismertetni magát a közösséggel, célcsoportjaival, amelyekben vagy amelyekért dolgozik. Ezen elgondolás szellemében alapítványunk a csíkszeredai Polgármesteri Hivatallal karöltve a 2005. március 25. és május 15. közötti

időszakban a város területén kihelyeztette a választási kampányok idején használatos hirdetőtáblákat, és egy közösen szervezett sajtókonferencia keretében felhívta a szervezetek figyelmét erre a lehetőségre. A kezdeményezés célja az volt, hogy

lehetőséget biztosítsunk a város civil szervezetei számára, hogy népszerűsítsék szervezeteiket és közzétegyék felhívásaikat az 1%-os kampány idoszakában. Ami az alapítványunkat illeti, kampányunk alapüzenete egy felhívás volt arra, hogy a polgárok éljenek a lehetőséggel, és tartsák itthon adójuk egy százalékát (szó szerint:

17

Tartsa itthon adója 1%-át! Ne küldje Bukarestbe!). A kampány majdnem minden lehetséges csatornát felhasznált, a plakátoktól az írott, valamint elektronikus sajtóig. Számokban beszélve ez 300 plakátot, 10 000 szórólapot, 160-szor bejátszott rádióhirdetést, valamint a helyi tévében több mint 60-szor bejátszott videofelvételt jelentett. Eredménye: több száz adófizetőtől majdnem 26 millió régi lejt kaptunk. Annak ellenére, hogy az összeg nem túl nagy éves költségvetésünkhöz (11-13 milliárd ROL) mérve, úgy gondoljuk, hogy a kampányunk mellékhatásai voltak az igazán fontosak. A legfontosabb ezek közül talán az, hogy Hargita megye a harmadik helyen végzett a megyék listáján a begyűjtött összegek szempontjából, ami kiváló eredmény, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy nem tartozunk a nagy lakosságú megyék közé. A begyűlt összeget (felpótolva) a Borvízút-programunk keretében a csíksomlyói borvízforrásnál megépítendő „Barátok feredejére“ szándékszunk költeni, és ezt a nyilvánosság tudomására is hozzuk. Meglátásom szerint nagyon fontos beszámolni az adófizetőknek a pénz elköltéséről. A teljes áttekinthetőség és elszámoltathatóság azon tényezők egyike, amelyek fenntarthatják az adófizető polgárok bizalmát a civil szervezetekben.

Potozky László Polgár-Társ Alapítvány – igazgató e-mail: [email protected]

Eredményes marketing-kommunikáció a nonprofit szférában Alapvetés A marketing-kommunikáció négy eleme közül, a szektor sajátosságai miatt a legnagyobb szerep a PR-nek (közönségkapcsolatok) jut. A PR olyan irányítási funkciót jelent, melynek célja az egyének, a szervezetek és a környezetük közötti kölcsönös előnyökön alapuló kommunikációs kapcsolatok kialakítása. Ez azt jelenti, hogy a nonprofit szer-

vezeteknek a minél eredményesebb működés érdekében foglalkozniuk kell a következő kérdésekkel: 1.Eredményesen és hitelesen tudjáke elemezni szervezetük és a környezet közötti kommunikációs kapcsolatokat? 2.Képesek-e megfelelő és hatékony kommunikációs programok szervezésére? 3.Rendelkeznek-e megfelelő bázis-

sal (anyagi, szellemi), hogy a kommunikációs programokat megtervezzék, illetve kivitelezzék? 4. Kellő figyelmet fordítanak-e a már működő kommunikációs programok kiértékelésére, illetve az esetleges korrekciókra? Ha egy nonprofit szervezet mind a négy kérdésre igennel válaszolt, akkor nagy valószínűség szerint a közvéleményt megismertette küldetésével és

18

működésével, kiválasztotta, megismerte a megfelelő célcsoportot (mind az adományozók, mind az adományozottak közül), kidolgozott és eredményesen használ különféle ösztönző programokat, megmozgatta és megmozgatja azokat az embereket, akik egy társadalmi munka végzése, vagy adományok juttatása által a szervezet működését eredményesen befolyásolják, külső vagy belső fundraising-szakértő segítségével; megszerezte és folyamatosan megszerzi a működéshez szükséges anyagi forrásokat; kialakította, és gondosan felügyeli arculatát; kapcsolatokat épít ki rokon intézményekkel, illetve megpróbál velük együttműködni, problémákat közösen kezelni, megoldani. Sajnos a gyakorlat rácáfol a fent leírtakra, nagyon kevés olyan civil szervezet működik, amelyik képes a szűkös anyagi és sokszor hiányos marketing és PR-tudás birtokában eredményesen tevékenykedni. Csodaszert ugyan nem tudok adni a probléma megoldására, de szeretném megismertetni az olvasót néhány olyan ötlettel, melyek segítségével talán könnyebben sikerül megbirkózni a megoldatlannak tűnő feladatok jelentős részével.

1. Hírek – írott sajtó „Bármit is teszünk, a sajtó nem figyel fel ránk“ – hallani megannyi alapítványtól. „Különben is, az újságírókat miért is érdekelné éppen a mi alapítványunk?“ Rengeteg példa látszik igazolni azt a tényt, hogy ha egy hír kellően érdekes, akkor az újságírók foglalkoznak a témával, s előbb vagy utóbb meg is jelentetik. Gondolom, nem igényel magyarázatot annak bizonyítása, hogy az unalmas, szürke hírek csökkentik az újság olvasóinak táborát, tehát a szerkesztők érdeke, hogy minden egyes oldal olyas információkat tartalmazzon, melyek lekötik, érdeklik az olvasót. Ha egy alapítvány állandóan a pénzért sír, s hangoztatja, hogy nem képes mit tenni, akkor azon túlmenően, hogy nem kap sajtónyilvánosságot, tönkre is megy. Nagyon fontos annak az embernek a kiválasztása, aki kapcsolatot tart a sajtóval. Nem feltétlenül kell a kuratórium elnökének lennie. Természetesen el kell látni mindazokkal az információkkal, melyek érdekelhetik az újságírókat. Nagyon kellemetlen lehet egy olyan szituáció, amikor a feltett kérdésre vagy nem tudunk válaszolni, vagy olyan választ adunk, melynek nincs tartalma. Előfordulhat, hogy az újság kiküldött riportere írásos anyagot kér tevékeny-

civil fórum ségünkről. Nagyon fontos, hogy egy kellően rövid ahhoz, hogy a szerkeszilyen összeállításnál törekedjünk a tők ne kurtítsák meg, és legyen többvázlatpontok szerinti egyszerű megfo- ször átolvasott, a nyelvtani stilisztikai galmazásra (nincs elég ideje a cikkíró- hibák korrigálása végett. Ne felejtsünk nak egy több száz oldalas, nehezen el a cikkünk végére keltezést írni, valaértelmezhető anyag olvasására), s tün- mint a nevünket, telefonszámunkat. tessük fel annak a A sajtóközleményt nevét és telefonszávagy az esemény mát, aki elérhető, és megtörténte előtt, vagy A PR olyan irányítási megfelelő választ tud utána küldjük el. Ha funkciót jelent, adni a kérdésekre. az esemény előtt kapja Nagyon fontos anmeg az újság (rádió, melynek célja az nak eldöntése, hogy tévé), akkor egyben egyének, a szervehol kívánunk mameghívóul is szolgál. zetek és a környezegunkról szólni. MiHogy pontosan mikor tük közötti kölcsönös előtt kiválasztanánk a küldjük el a meghívót, meg felelő kommuaz az újság lapzárelõnyökön alapuló nikációs csatornát, tájától is függ. Ha utókommunikációs kapvizsgáljuk meg, milagosan postázzuk, csolatok kialakítása. lyen témákkal foglalakkor a lehető leggyorkozik a lap; illetve a sabban kell megtenrádiónál, a tévénél az nünk, a „megzápult“ egyes szerkesztőségek milyen esemé- hír – még ha az hatalmas hírértékkel nyekről tudósítanak, mi az, ami fel- is bírt valaha – már senkinek sem kell. keltheti érdeklődésüket. Érdemes megPszichológiailag igazolt tény, az tudni a témafelelősök nevét, telefon- emberek először a képet nézik meg, s számát. Döntsük el, melyik sajtóesz- csak utána olvassák el a szöveget. köz képes leginkább a rólunk szóló hír Nagyon fontos, hogy a küldött fotók tálalására, illetve melyik nyitott ve- élesek legyenek, s minél jobban fejezlünk kapcsolatban! zék ki a cikk írott mondandóját. A kép hátulján feltétlenül tüntessük fel, Többféle módon adhatunk hírt kitől kapta a szerkesztőség, mert így magunkról: elkerülhetjük az esetleges képcserét. Ha a fotók a helyszínen készülnek, a) Sajtóközlemény kiadása: akkor általában az újság a saját maga Próbáljunk meg az adott újság stílusá- által készített felvételeket teszi be a ban írni! A cím kiválasztásánál töre- lapba. Ahhoz, hogy jó képeket tudjakedni kell a tömörségre, de egyben nak készíteni, segíteni kell a fotósok arra is, hogy elolvasván az olvasónak szabad mozgását. már valami elképzelése legyen, miről b) Cikkek írása: is van szó. Javaslom, hogy kerüljük az Az a) pontban elmondottak érvényeunalmas, semmitmondó címeket. Ha sek, azzal a különbséggel, hogy nyuvalamelyik hírességet meg tudtuk godtan tükrözhetjük saját véleményerni ügyünknek, és ebbe ő is belee- nyünket is. gyezik, nyugodtan hivatkozhatunk c) Amikor olvasói leveleket írunk: rá. Az első bekezdésben olyan, maxi- (Általában) az újságban megjelent, a mum két-három soros összefoglalást szektor kérdéseit érintő témára reakell adni, amely az átlagolvasót még gálunk. Ez különösen akkor lehet előinkább arra biztatja, olvasson tovább nyös a számunkra, ha a mind sűrűbben (szaklapokban nem szükségszerű az napvilágot látott, az alapítványok ilyen „lead“ alkalmazása). Rövid csalásával foglalkozó cikkeket tudunk mondatokkal fejezzük ki magunkat, a megcáfolni – vagy részben, vagy emegannyi vessző helyett inkább a gészben. Nagyon fontos, hogy csak akgondolatok ponttal történő szétvá- kor adjunk hangot nemtetszésünknek, lasztásával éljünk. Lehetőleg – ha csak ha kellően meg tudjuk alapozni azt. nem szaklapban publikálunk – Csupán azért megvédeni egy alapítkerüljük az idegen szavak alkalmazá- ványt, mert „haver“ volt, nem ismerve sát, s a hosszú szókapcsolatokat is. A annak pontos működését, hatalmas hijó cikk választ ad a hét alapvető kér- ba lenne, melynek eredményeképpen désre: mi, ki, miért, mit, mikor, merre, többé az adott újságban rólunk kedmiként, esetleg mennyit. vező képet festő cikk nem jelenne meg. Célszerű konkretizálni, a túl sok d) Idézhető tájékoztatást adunk az adat azonban elfárasztja az olvasót. Az újságíróknak: irodalmi stílust kerüljük, nem novellát, A legtöbb tudósító szívesen veszi az regényt írunk, hanem sajtóközleményt, efféle figyelmességet, melynek hatásaamely a tényeket közli. A cikk legyen ként tartós munkakapcsolat jöhet létre

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

kettőnk között. Esetleg a szféra kérdéseit érintő cikkekben minket, mint az adott téma szakértőit említheti meg, ezáltal az egyik legjobb képet alakítja ki az általunk képviselt alapítványról. Ez azért is fontos a számunkra, mert a támogatások odaítélésénél az adományozók szívesebben adnak olyan nem profitorientált szervezeteknek, amelyek képviselőik révén kellő hitelességet tudnak biztosítani.

2. Beszédek, rádió- és TV-interjúk Legelső szempont annak kiválasztása, ki fogja képviselni élőszóban az alapítványt. Elfogadott tény, a gyors beszéd gyors gondolkozást takar. Ám egy hadaró képviselő – még ha a legrafináltabb kérdésekre is azonnal képes válaszolni – mellőzendő. A megfelelő szóvivő tagoltan beszél, nem sebesen és nem is lassan, minden egyes szava világosan érthető, a hallgatónak csak a mondandóra kell összpontosítania, nem a megértésre, az elhadart, elraccsolt, elselypített szavak mondattá formálására. A beszédek és sajtótájékoztatók esetében, ahol nagy valószínűséggel az élő hangot is rögzítik, esetleg rádióban, tévében felvételről vagy élőben bejátsszák, az alábbiakra kell gondot fordítanunk: a) A meghívott újságírókat, riportereket, fotósokat lehetőleg minél szabadabban hagyjuk dolgozni. Gondoskodjunk a megfelelő menynyiségű szék, asztal meglétéről, amelyeken jegyzeteiket készíthetik. b) Lássuk el őket a már előre elkészített írásos ismertetőkkel. c) Nagy valószínűség szerint szükségük lesz telefonra (esetleg faxra, internetes hozzáférésre), ha ezekkel a technikai eszközökkel rendelkezünk, adjuk tudtukra. Többségüknél lehet mobiltelefon. Ezt kérdezzük meg, lehetőleg kapcsoltassuk ki velük (egy előadás közben rendkívül zavaró lehet a meg-megszólaló készülék). d) Lássuk el őket frissítőkkel. e) Legyen jelen valamennyi képviselő, és szponzoraink egy része is. f) Az előadás után lehetőséget kell biztosítanunk az újságíróknak a kérdezésre. Rádió- és tévéinterjúknál nagyon fontos, hogy tudjuk, élőben, vagy felvételről fog-e menni a műsor. Ha élőben, előzetesen beszéljük meg, milyen kérdésekre számíthatunk, egy nem megbeszélt kérdés sokszor

19

hozhatja az embert kellemetlen helykerülje a hirtelen mozdulatokat és az zetbe. A kitérő vagy semmilyen váelőre-hátra hintázást. Azon túlmenőlasz egyértelműen roszszabb, mint ha en, hogy kényelmes ruhát vesz fel, nem is kérdezték volna meg az illeügyeljen arra, hogy az éles kontrasztőt. Ha a műsor felvételről fog eltokat kerülje (fekete-fehér). A vízhangzani, bakizhatunk is, a megfeleszintes csíkozású, geometrikus minlő technika és vágás korrigálja a tázatú ruha vibrál a képernyőn. Az hibákat. ékszer és csillogó fémtárgyak szintén Lényeges azt is kellemetlen hatást tudni, hol fogják a keltenek a nézőben. Nonprofit szerveriportot készíteni. A Mindennemű instúdióknak legtöbbterjú adásánál fontos, zetként mindanyször száraz a levegője, hogy ha egy kellenyian közszolgálati ezért kérjünk valami metlen kérdést katevékenységet végfolyadékot az asztalpunk, soha ne tiltara, nehogy néhány kozzunk, mentegetőzzünk; ahhoz, hogy perc múlva elmenjen zünk, ugyanakkor ne hitelesek legyünk, a hangunk. A stúdiórihagyjuk megválaszofontos, hogy minél portoknak megvan az latlanul. Az olyan az előnyük (és egyben válaszok, mint „ez jobban megismerheshátrányuk), hogy a nem az én hatássenek bennünket. hallgató mindent tököröm“, „ez a kérdés kéletesen hall. Az nem volt megalkalmazott mikrobeszélve“, „majd fonok elég érzé- kenyek ahhoz, hogy később kitérek rá“, „ez nem érdekel az általunk nem, vagy csak alig érzésenkit“, azt a benyomást keltik, hogy a kelt zajok (szék nyikorgása, papírok szervezet vagy egy kóklerrel képviselegymáson csúszása, cipőkopogás, teti magát, vagy a szervezet maga vakarózás) felerősítve biztosan a nem megfelelő; s akkor miért kapjon hallgató fülébe jutnak. támogatást, hiszen célját sem tudja Érdemes jó előre tisztázni, ki lesz megvalósítani. még rajtunk és a riporteren kívül a stúdióban, valamint azt, mi a riporter 3. Események szándéka (vita, hírcáfolat, kedvező Ahogy arra írásomban már kitérvagy kedvezőtlen kép kialakítása a tem, csak akkor kaphatunk nyilvászektorról). nosságot, ha valami érdekes dolog történik nonprofit szervezetünkkel. Rádióinterjú: előnye, hogy az esetleIlyen esemény lehet egy konferenges kedvezőtlen arcmimikát (elsácia, szeminárium, fesztivál, koncert, padás, elvörösödés, meglepődés) átadás, megalakulás, kiállítás, tanem lehet érzékelni. Hátránya, hogy nulmányút, és annak eredménye, mivel csak egy érzékszervünkre gyapályázatok kihirdetése, évfordulók korol hatást, ezért hamarabb elfelejmegünneplése, barátságos focitik, illetve csak „fél füllel“ hallgatják. meccs: minden olyan történés, aA rádióadók kiválasztásánál abból mely érdekli, érdekelheti a célcsokell kiindulni, hogy az alapítváportot. Minél több eseményt szervenyunk mekkora területen kívánja tezünk, annál inkább tudomást szevékenységét kifejteni. Nem mindig reznek rólunk, aminek eredményeaz országos sugárzású rádiók hozzák képpen jó vélemény alakul ki az meg a legnagyobb sikereket. Ez emberekben rólunk, illetve az adotermészetesen a televízióra is igaz. mányozók inkább adnak nekünk pénzt, mint egy másik, hasonló Tévéinterjú: mivel látnak és hallanak célért dolgozó kezdeményezésnek. is bennünket, ez a legkimerítőbb, de Nonprofit szervezetként mindanegyben a leghatásosabb hírcsatorna. nyian közszolgálati tevékenységet Általában a riporterek szeretnék mavégzünk; ahhoz, hogy hitelesek gukat műsoruk által halhatatlanná legyünk, fontos, hogy minél jobban tenni, ami annyit jelent, hogy nem megismerhessenek bennünket. feltétlenül fognak csak olyat kérAz események lebonyolításánál dezni, amiben előre megállapodcélszerű felkérnünk egy, a köztudattunk, illetve konfliktushelyzetet fogban elismert és elfogadott hírességet, nak teremteni, hogy még izgalmaakit szükséges ellátnunk minden insabb legyen a beszélgetés. Miután a formációval; jóval, rosszal egyaránt, képviselő helyét elfoglalta, győződmert csak így nyerhetjük meg bizaljön meg, kényelmes-e a szék, van-e mát és támogatását. Egy ilyen szevíz az asztalon stb. Felvétel közben

civil fórum

20

4. Írásos és audiovizuális anyagok Elkészítésüknél két dolgot kell szem előtt tartani. a) Ha az ismertető túl profira sikeredik, azt mondhatja a közvélemény, milyen nonprofit szervezet az, amely milliókat költ propaganda-célra, ahelyett, hogy odaadná a rászorulóknak? b) Amennyiben az ismertető amatőr benyomását kelti, azt gondolhatják, ha egy ilyen anyagot sem tudnak összeállítani, akkor hogyan képesek arra, hogy bárkit is segítsenek? A megoldás valahol félúton keresendő, a szervezet nagyságát kell alapul venni. Egyértelmű, egy országos, évi több milliós költségvetéssel gazdálkodó szervezet, amelyik egyszerre több projektet is támogat, olyan adományozókat céloz meg, akiket meg kell tisztelni egy profi módon megszerkesztett írásos vagy video-anyaggal. Az offset-technikával, nyomdában négyszínnyomással készült összeállítások kellően elegánsak ahhoz, hogy a cégek marketing, reklám, PRszakemberei kezükbe vegyék. A kis, pénztelen alapítványoktól nem várhatók el ezek, és amint említettem, negatív hatást is kelthet egy ilyen anyag elkészítése. Ám arra nekik is törekedniük kell, hogy ne legyen ismertetőikben nyelvtani hiba, elgépelés. A fénymásolt anyagok összetűzése nem nagy költség, és a maga módján túllép az amatőrizmuson. A tartalmat illetően támaszkodjunk minél több információ megadására. A sajtóközleményhez hasonlóan kerüljük a bőbeszédűséget. Amit feltétlenül meg kell említeni: eddig pontosan mit végeztünk; fundraising esetén pedig, hogy a pénzt pontosan mire kívánjuk elkölteni. Ha az anyagot levélben juttatjuk el, akkor előtte és utána illik érdeklődni, illetve információt adni felőle. Ha pedig személyesen adjuk át, rákérdezhetünk, nem vennék-e tolakodásnak, ha telefonon érdeklődnénk annak sorsát illetően. Mindig meg kell adni annak az embernek a nevét, aki a kérdésekben felvilágosítással szolgál. Audiovizuális anyagokat általában csak nagy alapítványok készíttetnek, többnyire külső produkciós irodákkal.

5. Arculattervezés A nonprofit szervezetek arculatának tervezésénél négy területtel kell megbirkóznunk. a) tartalmi arculati elemek: ügyfélkezelés, hangvétel, stílus. Az alapítványok sokszor megfeledkeznek arról, hogy ők közcélt szolgálnak. Számomra meglepő volt, mikor az egyik szociális alapítvány vezetője a tőle segítséget kérő hajléktalan embert, mert az megérintette ruháját, átkok szórása közben elkergette. Az ilyen képviselők, annak ellenére, hogy a szeretetről és az emberségről prédikálnak, tetteikkel nemcsak a maguk és alapítványuk, de sokszor az egész szféra arculatát negatívan alakítják.

ez a betűfajtákra és a színekre is. Amelyik alapítvány megengedheti magának, hogy színes névjegykártyát, levélpapírt használjon, az nyugodtan játszhat a színekkel (meleghideg színek, színharmónia-diszharmónia). Minden egyes, általunk emblémával és névvel ellátott iraton vagy terméken ugyanazt az emblémát, ugyanazt a betűfajtát használjuk. c) objektív arculati elemek: meghatározása számunkra nem fontos, általában az alapító okiratban meghatározott működést és célt értjük alatta. d) személyi arculati elemek: fellépés, szimpátia, megjelenés, öltözködés, tárgyalókészség, nyelvismeret. A személyi elemekről rész-

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

replés a felkért személy(ek)nek is pozitív képformálást eredményezhet(nek).

Mondják, az ember maga a stílus. Nagyon fontos tehát, hogy leveleink, ismertetoanyagaink megfogalmazásánál – ha nekünk nem megy – kérjük profi szakemberek segítségét. A rájuk fordított pénz kamatostul megtérül az általuk összeállított pályázat, levél, ismertetőanyag megírása által. b) formai elemek: embléma, elnevezés, névjegykártya, levélpapír, színvilág. A legfontosabb, hogy ezen elemek között harmónia legyen. Fontos megtervezni vagy megterveztetni egy olyan emblémát, amelyik képi egyszerűségével tömören fejezi ki a nonprofit szervezet célját. Sokan alkalmazzák a kezet, kezeket a logó megtervezésénél. Vigyázni kell azonban, hogy ha valamit túl sokszor alkalmazunk, akkor az elveszti egyediségét. Ha már egyszer elkészült az embléma, akkor azon lehetőleg ne változtassunk. Vonatkozik

letesen írtam a megfelelő ember/ emberek kiválasztásánál.

Záró gondolatok Írásomban nem kívántam bemutatni a teljes körű PR-tevékenységet, inkább a közel 10 éves alapítványi gyakorlatból, illetve egyetemi oktatói, tanácsadói, kutatói tapasztalataimból próbáltam meg a fontosabb gondolatokat, eredményeket a tanulmány szűkre szabott keretében ismertetni.

Kollár Csaba Protokollár Gazdaság-kommunikációs Ügynökség – kommunikációs tanácsadó egyetemi adjunktus (NYME KTK) e-mail: [email protected]

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

21

Közösségi Alapítvány – helyi fejlesztési lehetõség?

M

ielőtt a saját közösségünk problémái megoldásának a felelősségét a helyi vagy országos önkormányzatra hárítanánk, amely nem reagál, s legtöbb esetben a pénzhiányra hivatkozik, mielőtt a saját problémáink megoldására nemzetközi támogatók segítségét kérnénk, megpróbálhatnánk megnézni, hogy mire alapozhatunk helyi szinten. Tudták, hogy: – egy kereskedelmi társaság, amelynek 15 milliárd régi lej adózandó jövedelme van, ebből az adójából 500 millió régi lejt használhat fel szponzorizcióra? – 20 vállalat, melynek 500 milliárd régi lej körül mozog az átlagjövedelme, ha kihasználja az érvényben levő pénzügyi kedvezményeket, 1 millió dollár értékben szponzorizálhat anélkül, hogy ez neki pénzbe kerülne? – a magánszemélyek jövedelemadójuk 2%-át civil szervezetek támogatására használhatják fel? – 2005-ben Kolozs megyében 18 000 adózó személy támogatta jövedelemadója 1%-ával a civil szervezeteket, összesen több mint 5,3 milliárd régi lejjel? – 500 alkalmazott évente 5 000 EURO érték felett rendelkezhet, felajánlhatja támogatásként, ha mindegyikük szimbolikus 30 000 lejt ad havonta? Ezek a számok a civil szféra számára nagymértékű anyagi lehetőséget mutatnak. Romániában azonban ezeket a lehetőségeket kevésbé használták ki, mert túl kevés magánszemély és túl kevés vállalkozó ismeri őket, és kevesen szánnak időt, energiát arra, hogy tartósan és stratégiai módon vegyenek részt fontos közösségi célok kivitelezésében. Ugyanakkor túl kevesen ismernek és alkalmaznak olyan mechanizmusokat, amelyek az anyagi források olyan mértékű mozgósítását tennék lehetővé, amely által alapvetőbb társadalmi beavatkozásokra nyílna lehetőség. Így született meg egy olyan mechanizmus ötlete, amely összegyűjti a közösség erőforrásait, és hatékonyan osztja szét. Mindezt azért, mert mindegyik közösségben vannak olyan fejlesztési problémák és igények, ame-

lyek megoldhatóak helyi erőforrás- lásával a helyi közösséget szolgáló ból, az önkormányzatnak azonban kezdeményezéseket erősíti (úgy a korlátozott kapacitása és forrásai van- nagy közösség, mint valamely sajátos csoport szintjén). Szervezeteket és nak ezek megoldására. A Közösségi Alapítvány (mi ere- informális csoportokat támogat (pl. dendően így nevezzük ezt a mecha- civil szervezetet, lakóbizottságot, iskolát, diáktanácsot stb.), nizmust, amely megnincsenek saját propróbál válaszolni eA Közösségi Alapítjektjei. A támogatások zekre a kihívásokra) ciaz adott közösség szávil szervezet formáját vány civil szervezet mára fontos probléölti, melynek fő célkiformáját ölti, melynek makörökben meghirtűzése az adott közösfõ célkitûzése az adott detett pályázati progség életminőségének a közösség életramok révén érhetők el. javítása úgy, hogy a heminõségének a lyileg mozgósított erőErőforrásokat mozgat forrásokból helyi projavítása úgy, hogy a Egy támogatási strukjekteket támogat. Ez helyileg mozgósított túráról lévén szó, enegy földrajzilag jól beerõforrásokból helyi nek az alapítványnak határolható területen, projekteket támogat. az a sajátossága, hogy kisebb-nagyobb váfelelőssé teszi a kedrosban valósul meg, vezményezetteket a úgy képzelhető el, mint egy közbenjáró azok között, akiknek projekt céljainak az eléréséért. Azaz: a van, és fel is akarják ajánlani anyagi támogatás léte függ a kedvezményetámogatásukat, illetőleg azok között, zettek akár anyagi, akár más terméakiknek szükségük van erre. Rend- szetű hozzájárulásától is. szerint a vállalkozók, a civil és az állami szféra köréből kerülnek ki az Kapcsolatok közvetítője alapítók, akik érdekeltek abban, hogy A közösségben kialakított helye és hosszú távú támogatási mechaniz- kapcsolatai révén az egyes intézmémust alakítsanak és fejlesszenek ki a nyek, de az egyes szektorok között is közösség számára. Ezt a szervezetet „közvetítő” szerepét tölti be, ezáltal egy igazgatótanács vezeti, melynek olyan partnerségek kialakításában jár tagjait a közösség vezetőiből vá- közben, amelyek a város fejlesztését lasztják ki, olyan személyek közül, a- szolgálják. kik adományozók és közintézmények Közösségi katalizátor képviselői. Jelenlétével növeli a helyi kohéziót és A Közösségi Alapítvány fő szerepei: az emberek közügyekbe történő be– forrásteremtés a közösségből (ma- vonását. A Közösségi Alapítvány sikere nagymértékben függ a közösség gán- és jogi személyektől); – ezeket a forrásokat a közösségi aktivitásától, attól, hogy milyen mérszükségletek kielégítését célzó pá- tékű az emberek felelősségérzete a lyázatok, ösztöndíjak formájában közösségük iránt, az iránt, hogy olyan kezdeményezéseket és programokat osztja szét; – tanácsadás a támogatók számára, támogassanak, egyszersmind tartsahogy támogassák a közösség pro- nak fenn, amelyek révén ők maguk szólalhatnak meg, és vállalhatnak fejektjeit; – hosszú távon egy tartalékalap lelősséget a saját helyi sorsukért. (aranytartalék) kialakítása, mely állandó jövedelemforrás lesz majd. Az adakozó magatartás szorgalmazója Strukturáltabb és kifinomultabb adományozási modelleket és mechanizA Közösségi Alapítvány musokat kínál: az adományozó szükhozzáadott értékei ségleteinek és akaratának megfelelően Helyi támogató valósít meg programokat, az ő nevére A Közösségi Alapítvány, főként a visz- nyit meg alapot, bevonja a kiválasztás sza nem térítendő támogatás felaján- folyamatába, végül is emeli az ado-

civil fórum

22

mányozás értékét. A Közösségi Alapítvány alapvetően érzékenyebbé teszi és ösztönzi a helyi adományozást. Ennek a mechanizmusnak a kiépítése során minden szektor sajátos szerepet tölt be, és ezért bizonyos előnyökben részesül. A vállalkozói szféra Szerepe: – kiválasztja azokat a helyi közösségi szükségleteket, és ezáltal projekteket, amelyeket támogatni kíván; – anyagi vagy termékbeli támogatást nyújt; – hozzájárul a Közösségi Alapítvány anyagi erőforrásának a befektetéséhez és gyarapításához; – szaktanácsadással segíti a Közösségi Alapítvány marketing- és reklámtevékenységét. Előnyei: – erőforrásaik oda kerülnek, ahová ők kívánják; – kevésbé zavarják adományozási kérvényekkel őket; – a kedvezményezettekkel való kapcsolattartást egy olyan szervezet veszi át, amelyben megbízhatnak; – biztosítva vannak, hogy erőforrásaik valóban változást eredményeznek; – széleskörű elismerésnek örvendhetnek. Helyi önkormányzat Szerepe: – beazonosítja azokat a közösségi szükségleteket, amelyekre nincs költségvetési kerete; – a helyi fejlesztési stratégiához mérten koordinálja a Közösségi Alapítvány stratégiáját; – résztámogatást ajánl fel; – hozzájárul a Közösségi Alapítvány anyagi erőforrásának a befektetéséhez és gyarapításához. Előnyei: – egy hasonló küldetésű, de a közösségi igényekre rugalmasabban választ adó szerveződéssel működik együtt; – átadhatja a helyi szükségletek kielégítésének egy részét, ezáltal pedig a közösségi ügyek felelősségének egy részét; – a közösség más erőforrásai is bevonódnak; – növeli a közösség civil beállítódását. Civil szervezetek Szerepe: – közösségi szükségleteket határoz meg;

– megközelítési irányvonalakat és projekteket javasol; – résztámogatást nyújt; – közösségi projekteket valósít meg; – értékeli ezek hatását és informál is erről. Előnyei: – a kisebb civil szervezetek a közösségből származó, rugalmas támogatási lehetőséghez férhetnek hozzá; – a nagy, szakmai civil szervezetek helyi szinten befolyásolhatják a szektor életét; – javítani lehet a civil szervezetek átláthatóságát és arculatát. Lakosság Szerepe: – közösségi szükségleteket határoz meg; – ezek megoldására tesz javaslatot, projekteket javasol; – anyagi és más természetű támogatást nyújt; – informál a projektek hatásáról. Előnyei: – olyan mechanizmushoz van hozzáférése, amely közvetlenül járulhat hozzá az egyes szükségletek megoldásához; – helyi fejlesztési lehetőség.

adni. Az adományszervezés megbízható struktúrái Szilágy megye egyik falujában, az ortodox egyház keretében működő kuratóriumi tanács négyévente kiválasztja a közösség legmegbízhatóbb személyeit. Ennek a tanácsnak az a fő szerepe, hogy támogassa az egyházat a problémák megoldásában és a közösséggel való kapcsolattartásban, de a közösség azon szükségleteinek a megoldásában is részt vesz, amelyeknek a megoldásával a polgármesteri hivatal nem tud foglalkozni. Ez a tanács összegyűjti a közösség tagjaitól az anyagi alapot, szétosztja, majd jelentést is készít erről, hogy átláthatóvá tegye a felhasználását. E struktúra sikere és szerepe abban rejlik, hogy a közösség tagjai önkéntesen vesznek részt benne, és átláthatóvá teszik az összegyűjtött alap felhasználását.

Helyi adakozás Főleg szükséghelyzetben, de megszokott helyzetekben is felajánljuk segítségünket, avagy segítségért folyamodunk. Ha egy falusi családnak túl sok kenyere lesz, megy, és odaadja egy olyan családnak, amelyről tudja, hogy nehezebb A Közösségi Alasorban él. Szükség Strukturáltabb és kifipítvány – mint mecha van az állatoknak nizmus, de számos takarmányra, megy, nomultabb adoműködés formája is – és kér a szomszédtól. mányozási modelleaz Amerikai Egyesült Az ajándékoknak, ket és mechanizmuÁllamokból szármafőként a vidéki térség sokat kínál: az adozik. Azonban ha jobben az a szerepük, mányozó szükségleban utánanézünk a hogy nyereséget hozdolgoknak, és ha mézanak, egyesek a gazteinek és akaratának lyebben kutakodunk dasági szerepet is megfelelõen valósít a saját történelmünkmeghaladják. Legmeg programokat, ben, kellemes meglepetöbb esetben ezek az õ nevére nyit meg téssel szerzünk tudopresztízst jelentenek, alapot, bevonja a kimást arról, hogy a jó kapcsolatot alakíválasztás folyamatá„kereket” már nálunk tanak ki. Bár nem is feltalálták. Falvainkközvetlenül megnyilba, végül is emeli az ban megtaláljuk az vánuló formában, de adományozás adományozás, a jövőa közösség tagjainak értékét. beni szükségletekre vakötelessége adni, elló gyűjtés (lásd a kelenfogadni és szétosztani gyés láda), a bizalom az ajándékot. E rendközösségi struktúráit (az öregek szer révén alakulnak ki és erősödnek tanácsai, az egyházi tanács), a kölcsömeg a közösség tagjai között a kapnös segítségnyújtás (lakodalmi ajáncsolatok, és ezáltal ösztönzik és őrzik dék, temetkezéshez való hozzájámeg az egymás szükségletei iránti rulás) hagyományait. Az a mód, ahonyitottságot. gyan működtek, az erős helyi identitás érvényesülése révén egy A jövőbeni szükségletekbe történő egységes keretben nagyon jól tudták befektetés hasznosítani a korlátozott mennyiséAz erdőgazdálkodók egyesületei ogű erőforrásokat. A pontosság és bilyan régi egyesületi struktúrák, amezonyos modellekkel való összevetés lyek közös tulajdonként rendelkeznek érdekében megpróbálok példákat fontos erdőterületek felett. Küldeté-

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

sük: felelősen gazdálkodni az erdős erőforrásokkal, és a nyereséget a közösség projektjeibe fektetni be. Az anyagi és eszközbeli erőforrások ily módon történő ügyvitele egy 3 000 lakosú közösség tagjai számára, illetőleg a közösségi szükségletek kielégítése érdekében több milliárd lejes támogatást eredményezhet, amellyel iskolát lehet tatarozni, az infrastruktúrát lehet fejleszteni, a gyerekek számára ösztöndíjat lehet osztani stb. Ezt az egyesület vezetősége dönti el. Ez csak néhány nálunk működő példája a Közösségi Alapítvány öszszetevőinek. Ha a helyi közösségi erőforrások mozgósítására és felhasználására egy hatékony és fenntartható mechanizmust akarunk kiépíteni, akkor abból kell kiindulnunk, ami hozzánk közel áll és bennünket jellemez, figyelembe véve ugyanakkor más országok tapasztalatait is, hogy ezek alapján határozzuk meg a romániai Közösségi Alapítvány modelljét.

Romániában a Közösségi Kapcsolatokért Egyesület (Asociaţia pentru Relaţii Comunitare symbol 45 \f „Symbol” \s 12 ARC) ily módon kívánja kipróbálni egy pilóta-projekt keretében a közösségi alapítványok továbbfejlesztési lehetőségét. Négy olyan város vesz részt ebben a projektben, amelyben lehetőség és érdeklődés mutatkozik e támogatási mechanizmus kidolgozására és alkalmazására. A kiválasztott városok: Kolozsvár, Gyulafehérvár, Szatmárnémeti és Ramnicu Valcea. Mindegyik városban egy segítő közbenjárási folyamatra kerül sor, azzal a céllal, hogy a gazdasági, a civil és az önkormányzati szektor egy asztalhoz üljön, és partnerség alakuljon ki a közösségi alapítvány létrehozása érdekében. Az ARC küldetése: úgy mozgósítani a helyi anyagi erőforrásokat, hogy azok a közösség javát szolgálják. Ily módon az ARC jó kapcso-

23

latokat épít ki a civil szervezetek, a vállalatok és az állampolgárok között oly módon, hogy ezek kölcsönösen támogassák egymást és együttműködjenek. Az ARC világos szándéka, hogy azokban a közösségekben támogassa a közösségi alapítványok létrehozását és fejlődését, ahol ezt helyileg is támogatják, és ahol megfelelő körülmények vannak a hatékony fejlesztésre, ugyanakkor ahol más szervezetek és állami intézmények is támogatják ennek az új támogatási mechanizmusnak a fejlesztését.

Anca Gaidos Közösségi Kapcsolatokért Egyesület – programigazgató e-mail: [email protected] www.arcromania.ro Fordította: Csáki Rozália

Kinek a pénze? Kinek a döntése?

Bevételi források és döntéshozók a nonprofit szektor finanszírozásában Az alábbiakban egy magyarországi nonprofit kutatás eredményeinek az összefoglalását, következtetéseit olvashatják. A kutatás teljes anyaga Kuti Éva fent jelzett címmel megjelent (Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 2003.) könyve, mely zárógondolatait (118–123. oldalak) azzal a céllal osztjuk meg olvasóinkkal, hogy tanulságul szolgáljanak számunkra is. A kiadvány elektronikusan elérhető a következő honlapon: http://www.nonprofitkutatas.hu/letoltheto.htm

A

tanulmány célja a magyarországi nonprofit szektor finanszírozási kérdéseinek mélyebb megértése volt. Ennek érdekében igyekezett túllépni a nonprofit szakma korlátain és a statisztikai adatok elemzésének rutinmegoldásain. A civil szférát érintő finanszírozási döntések vizsgálatához egyaránt felhasználta a döntéselmélet és a nonprofit elméletek tanulságait, a hazai és a nemzetközi empirikus vizsgálatok eredményeit, a leíró és a matematikai statisztika módszereit. Az elvégzett számítások és elemzések nyomán három igen fontos következtetést lehetett levonni.

A mindennapos statisztikai gyakorlatban alkalmazottnál teljesebb és igényesebb számbavétel is alátámasztotta, hogy a magyar nonprofit szektor költségvetési támogatottsága kifejezetten alacsony. Az adókedvezmények és egyéb „láthatatlan” támogatások figyelembevétele valamelyest módosítja ugyan a nonprofit szektor bevételi szerkezetét, de nem változtat azon a tényen, hogy a szektor állami támogatottsága a fejlett országokban (és különösen Nyugat-Európában) mért szintet meg sem közelíti. Magyarországon is szó szerint érvé-

nyesek Pavol Fricv1 cseh tapasztalatokon alapuló megállapításai és következtetései: „Miközben a nonprofit szektor súlya, belső szerkezete, működési módja és szabályozási környezete folyamatos fejlődésen ment keresztül, állami támogatásának rendszere lényegében érintetlen maradt. Úgy tűnik, ebben a helyzetben döntő fontosságúak a politikusok, pontosabban szólva az, hogy megvan-e bennük a politikai akarat a változtatásra. Hajlandóak-e megkockáztatni az általuk kiépített érdekkapcsolatok hálójának szétzilálását, az államgépezet bejáratott működési mechanizmu-

Fricv, Pavol (2000.): The state and the nonprofit sector development in the Czech Republic, In: Transitional societies in comparison: East Central Europe vs. Taiwan, Peter Lang Europäisher Verlag der Wissenschaften, Frankfurt am Main – Berlin – Bern – Bruxelles – New York – Oxford – Wien, 60. old. 1

24

civil fórum

sainak átalakítását? Megvan-e benszektort inkább az utóbbi jellemzi. mechanizmusok kombinálása útján nük a szándék, hogy a nonprofit A szervezetek finanszírozási szemfinanszírozott nonprofit szervezetek. szektort ne hagyják tovább olyan köpontból igen sokfélék, pénzügyi A 2000-es adatok szerint a nonprofit rülmények között vergődni, amelyek lehetőségeik más és más döntés- szervezetek közel háromnegyedét az nem felelnek meg a természetének és hozói körtől függenek. Kézenfek- egy-egy döntéshozói csoporttól, fiszükségleteinek?” vő volt tehát megkísérelni a dön- nanszírozási mechanizmustól való A magyar nonprofit szervezetek téshozók kilétére és a döntési me- függés jellemezte. Kiegyensúlyozotaz elmúlt évtizedben a közszolgálchanizmusokra összpontosító e- tabb bevételi szerkezetet a korrelátatások egész sorát lemzést. A Cluster- ciós elemzés tanúsága szerint inkább vették át a kormányanalízis segítségével a szektor nagyobb, intézményesülzati szektortól, s eAz egyoldalú pénzügyi sikerült egy olyan, tebb, komoly szolgáltató-tevékenyrőfeszítéseket tettek empirikusan is alkal- séget folytató szervezeteinél lehetett függés rendkívüli eltera civil társadalom inmazható tipológiát megfigyelni. jedtsége aligha magyatézményrendszerékidolgozni, amely A finanszírozás típusa kimutatharázható másképp, mint nek kiépítése és fejlehetővé tette, hogy tóan összefüggött a gazdálkodási forlesztése érdekében a nonprofit szerve- mával és a tevékenység jellegével. Az hogy az érintettek – is. Ugyanakkor a fizeteket e jellemzők alapítványoknak, közalapítványokrészben objektív, nanszírozási szerkementén egymástól nak, egyesületeknek, érdekképviselerészben szubjektív okokzetük alig változott. jól megkülönböztet- teknek és közhasznú társaságoknak ból – nem tudnak kitörni A bevételi struktúra hető csoportokba éppúgy megvoltak a maguk „bejáraa kilencvenes évek soroljuk. Viszony- tott” finanszírozási mechanizmusai, a számukra megszokott első felében még kölag szoros össze- tipikus támogatói, mint a kultúrának finanszírozási mechanizzeledni látszott a függés mutatkozott vagy a szabadidős tevékenységekmusok viszonylag szûk nyugat-európaihoz, a finanszírozás tí- nek, a gazdaságfejlesztésnek vagy az de a tendencia 1995 körébõl. pusa, valamint a egészségügyi ellátásnak. Különböző után megfordult. A szervezeti forma, eséllyel indulhattak versenybe az aközfeladatok ellátágazdasági erő és te- dományokért a közhasznú és a nem sában a magyar nonprofit szervezevékenységi jellemzők között. közhasznú nonprofitok, más döntéstek feleannyira sem számíthatnak A domináns finanszírozási mechaniz- hozói csoportok jóindulatára számítkormányzati segítségre, mint német musok alapján a nonprofit szervezetek hattak a kicsi és a nagy, a szolgáltató vagy francia társaik. Ez a megálla- két nagy csoportját, s azokon belül a és az adományosztó szervezetek. pítás még akkor is helytálló marad, következő típusait lehetett megküEzekben a szabályosságokban felha a hazai állami támogatásba az ösz- lönböztetni: tehetően egyszerre tükröződnek az aszes adókedvezményt beleszámítjuk. I. csoport: Azok a szervezetek, amelyek dományozói preferenciák és a nonproA szektor további fejlődése szem- egyetlen finanszírozási mechanizmus fit szervezetek forrásteremtő erőfeszípontjából kulcskérdésnek számít, révén jutnak hozzá bevételük több téseinek szakmai hiányosságai. Az hogy ezen a ponton sikerül-e áttörést mint kétharmadához: egyoldalú pénzügyi függés rendkívüli elérni. A nonprofit szolgáltatások – magántámogatói döntésektől, elterjedtsége aligha magyarázható másmennyiségi növelése és minőségi – önkormányzati támogatásoktól, képp, mint hogy az érintettek – részjavítása az állami hozzájárulások szá– központi költségvetési támogatá- ben objektív, részben szubjektív okokmottevő emelkedése nélkül elképzelsoktól, ból – nem tudnak kitörni a számukra hetetlen. – normatív támogatásoktól, megszokott finanszírozási mechanizAz empirikus elemzés ugyanak– fogyasztói döntésektől, musok viszonylag szűk köréből. kor arra is rávilágított, hogy a civil – részvételi döntésektől, Igen kevés civil szervezetnek van szervezetek – bár nem mindig köny– pénzpiaci mechjól átgondolt, árnyalnyen – igen sok és sokféle támogatót anizmusoktól tan és körültekinmeg tudnak nyerni ügyüknek, s száfüggő nonprofit tően megfogalmaSzektorszintû erõfeszítémottevő piaci bevételekre is szert szervezetek. zott adománygyűjsekre lenne viszont szüktesznek. II. csoport: Azok a tési programja. Egyeség ahhoz, hogy A források szektorszinten megfi- szervezetek, amelőre nagyon kevés gyelt sokfélesége azonban keveset lyek bevételeik meg az olyan alapítvátisztázódjanak az állam árul el az egyes szervezetek finanszí- szerzésében a különnyi és egyesületi és a nonprofit szektor rozásának jellegzetességeiről. Az erő- böző finanszírozási vezető, aki tudatoközötti munkamegosztás sen diverzifikált bevételi szerkezet mechanizmusok vasan próbálja megérelvben kétféleképpen jöhet létre. Az lamilyen jellegzetes teni a finanszírozói szabályai, fejlõdjenek a egyik lehetőség az, hogy a szerveze- kombinációjára támegfontolásokat, a szerzõdéses kapcsolatok, tek zöme maga is több különböző for- maszkodnak: támogatók indítéés számottevõen rásból jut jövedelemhez. A másik ver– magán- és önkorkait, és – saját szernövekedjenek az zió az, hogy a civil szervezetek többmányzati támovezete lehetőségeit ségénél igen egyszerű (egy-két elegatások, felmérve – olyan straadományok adókedmű) bevételi struktúrát tapasztalha– fogyasztói döntétégiát alakít ki, avezményei. tunk, de ezeknek az egyszerű szerkesek, magántámomely mindkét fél zeteknek sok különböző variációja gatások és pénzcéljaihoz és szervefordul elő. piaci mechanizzeti jellemzőihez jól A bevételi adatok vizsgálata azt musok, illeszkedik. Sajnos meglehetősen gyamutatta, hogy a magyar nonprofit – részvételi döntések és pénzpiaci kori, hogy ennek éppen az ellenkező-

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

je történik. A nonprofit menedzsereknek sokszor nincs világos, megalapozott képük az általuk irányított szervezet adománygyűjtési potenciáljáról. Nem látják át, hogy milyen lehetőségek állnak nyitva előttük, felhívásaikkal a lehetséges támogatók milyen csoportjait tudják elérni. Ebből az következik, hogy a támogatásszerzési erőfeszítések időnként teljesen improvizatívak, máskor téves feltevéseken, rossz helyzetmegítélésen alapulnak. Számos példáját láthatjuk annak, hogy egyes nonprofit szervezetek olyan körben próbálnak támogatókra találni, ahol igen kicsi az esélyük a sikerre; elmulasztják azokat a lehetőségeket, amelyek alaptevékenységük folytán kézenfekvően nyitva állnak számukra; vagy éppen olyankor is az érzelmekre próbálnak hatni, amikor inkább racionális érveléssel lehetne támogatást szerezni. Akármi legyen is azonban az ok, a következmény mindenképpen a nagyfokú sebezhetőség és kiszolgáltatottság, a gazdálkodás egyensúlyának labilitása. Ez az állandó veszélyeztetettség felértékeli mindazokat az információkat és ismereteket, amelyek segítséget adhatnak az eddiginél hatékonyabb és innovatívabb forrásteremtő stratégiák kidolgozásához. Ennek felismerése indított arra, hogy megkíséreljem összegyűjteni a gyakorlati felhasználásra alkalmasnak tűnő tudományos eredményeket. A tanulmány – a különböző finanszírozási típusokhoz igazodva – áttekintést adott azokról a hazai és külföldi nonprofit szakirodalomban felhalmozott ismeretekről, amelyek a nonprofit szervezetek finanszírozási problémáinak szempontjából relevánsnak látszottak. Az összegyűjtött információk gazdagsága igazolni látszik azt a feltevést, hogy a döntéselméleti és a nonprofit kutatások eredményeinek felhasználásával körvonalazhatók olyan forrásteremtő stratégiák, amelyek a gyakorlatban is sikerrel kecsegtetnek. A finanszírozási mechanizmusok vizsgálata során nyilvánvalóvá vált, hogy azoknak mind a szereplői, mind a törvényszerűségei igen sokfélék. Egészen másféle döntéshozókkal és másféle döntési eljárásokkal (17. ábra) kell számolnia a nonprofit szervezetnek, ha az újraelosztás csatornáin keresztül elérhető támogatásokra alapozza működését, mint ha saját tagjait szolgálva, vagy termékeit, szolgáltatásait értékesítve, a piaci mechanizmusok közvetítésével kíván pénzhez

25

jutni. A közös bennük mindössze annyi, hogy mindig szükség van a szereplők, a háttérben rejlő motiváció és az eljárási szabályok alapos feltárására, és az azokhoz való alkalmazkodásra. A statisztikai adatok elemzése kimutatta, hogy a magyar nonprofit szervezetek finanszírozási szempontból egymástól markánsan elkülönülő csoportokat alkotnak. Jelentős részük – bár szervezeti, gazdálkodási formáját tekintve vitathatatlanul a nonprofit szektorba tartozik – működését valójában termelő és szolgáltató tevékenysége árbevételére (esetleg az adott szolgáltatás normatív állami finanszírozására) alapozza. Az alapítványi világban – ha nem is túl sűrűn – olyan szervezetek is előfordulnak, amelyek befektetett tőkéjük pénzpiaci hozamaiból élnek. Ezeknek a fi-

döntéseinek feltételezésére alapozni. Sokkal nagyobb a normavezérelt magatartás valószínűsége azokban az esetekben, amikor a nonprofit szervezetek finanszírozása a részvételi és újraelosztási döntésektől függ. A hoszszabb távú elkötelezettséget és szorosabb, intenzívebb kapcsolatokat feltételező tagsági viszony kialakításában az önérdek mellett számos más tényező, így a lojalitás, az önmegvalósítás igénye és az érzelmi elkötelezettség is szerepet játszhat. Különösen nagy a normakövető, mi több, a felelős döntések esélye is akkor, amikor újraelosztási döntések születnek. Ha a különböző egyéni és szervezeti támogatók a rendelkezésükre álló forrásokat a nonprofit szervezetek javára csoportosítják át, ezt rendszerint nem puszta önérdekből teszik (bár erre is lehet példát találni), hanem a

nanszírozási megoldásoknak a hátterében még akkor is indokolt többé-kevésbé racionális döntéseket feltételeznünk, ha egyébként tudjuk, hogy mára már a gazdasági szférára koncentráló döntéselmélet sem egyedül az egyéni haszonfüggvények maximalizálásban keresi a piaci döntések magyarázatát. A nonprofit szervezetek termékei és szolgáltatásai iránti keresletet valószínűleg az átlagosnál gyakrabban befolyásolják nem-piaci megfontolások. Előfordul, hogy a vásárlókat főleg a szervezet iránti bizalom, az elveivel, ideológiájával való egyetértés, vagy az általa foglalkoztatott munkavállalók iránti részvét motiválja. Összességében mégis azt mondhatjuk, hogy az árbevételeikből élő (és különösen az elsősorban a pénzpiaci mechanizmusokra utalt) szervezetek bevételszerző stratégiáját az esetek többségében célszerű a velük kapcsolatba lépő gazdasági szereplők racionális

társadalmi normák mentén, s döntéseik kialakítása során a célracionalitás és a normakövetés mellett a többi érintett érdekeit is figyelembe veszik. Az ilyen támogatások megszerzéséhez a nonprofit szervezeteknek természetesen másféle adományszerzési stratégiára van szükségük, mint árbevételeik növeléséhez, a normakövető és a felelős döntések nyilvánvalóan egészen más módszerekkel befolyásolhatók, mint a racionális piaci döntések. Ez annál is inkább így van, mert a racionális döntéseket általában az egyes fogyasztók hozzák, az újraelosztásban viszont az egyéni adományozók mellett nagy számban vesznek részt a szervezeti (állami, vállalati, alapítványi stb.) támogatók, tehát gyakran születnek többszereplős döntések, ami a döntéshozók meggyőzését igen bonyolult feladattá teszi. Ilyenkor különösen fontossá válik a döntéstudományok eredményeinek szem előtt tartása, mert hozzásegíthet

civil fórum

26

a döntéshozók motivációjának feltárásához, valamint a döntéshozatal mechanizmusának megismeréséhez és megértéséhez. Reményeim szerint a könyvben felvázolt összefüggések átgondolása segítséget jelenthet azoknak a nonprofit szervezeteknek, amelyek elszánják magukat arra, hogy szisztematikusan áttekintsék a működtetés, finanszírozás és finanszírozhatóság kérdéseit. Nagyon valószínű, hogy a finanszírozási problémák megoldásához is az ilyen „önismereti” programok útján lehet eljutni. Szükség van arra, hogy leltárt készítsenek kihasznált és kihasználatlan lehetőségeikről, szervezeti erényeikről, gyengeségeikről és tartalékaikról, így eljus-

sanak az érettségnek abba az állapotába, amelyben már ki tudják dolgozni a hosszú távú fenntarthatóság stratégiáját. Szektorszintű erőfeszítésekre lenne viszont szükség ahhoz, hogy tisztázódjanak az állam és a nonprofit szektor közötti munkamegosztás szabályai, fejlődjenek a szerződéses kapcsolatok, és számottevően növekedjenek az adományok adókedvezményei. Szintén a nonprofit szervezeteknek kellene összefogniuk ahhoz, hogy megoldódjon a gyengébb, profeszszionalizálódásra lényegében alkalmatlan civil szervezetek szakmai támogatása. Ezekhez a kis alapítványokhoz és egyesületekhez a tudományos eredmények közvetlenül aligha

jutnak el. Arra lenne szükségük, hogy szakértő szervezetek legyenek segítségükre, „lefordítsák” számukra a kutatások felhasználható tapasztalatait. Ha ezen a téren sikerülne haladást elérni, az igen nagy lépést jelentene a tudományos eredmények gyakorlatba való átültetése felé, s számottevően hozzájárulna ahhoz, hogy a nonprofit szektorban folyó munka szakmai színvonala érezhetően javuljon.

Kuti Éva Nonprofit Kutatócsoport – nonprofit szakértő e-mail: [email protected]

Az EU-s alapok a régiók szolgálatában

A

zt valamennyien tudjuk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk alaposan meg fogja változtatni az életünket, de azt, hogy miképpen, azt még csak sejtjük, keveseknek van pontos információja arról, hogy ez miként is fog történni. Valószínűleg az egyik oka a változásnak az EU kohéziós politikájának következtében a Strukturális Alapokon keresztül bejövő nagyobb mértékű financiális támogatás lesz. Az EU-nak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy ne legyenek régiók, amelyek jelentősen lemaradnak a gazdasági versenyben, ezért az egész uniós költségvetés egyharmada a gazdaságilag lemaradt régiók támogatására szolgál. A közösségek, régiók számára az a legégetőbb kérdés, hogy miként lehet ezekhez a pénzalapokhoz hozzájutni. Aki felteszi ezt a kérdést a megfelelő helyen, legtöbbször azt a választ kapja, hogy természetesen pályázatok útján, jó pályázatot kell írni, és akkor majd lesz pénz. Egyszerűnek tűnik a dolog, de mégsem az. Az EU regionális finanszírozási rendszere egy bonyolult mechanizmus során jön létre, amely a régiók kialakításával kezdődik, a régiók (a lakosság széles konzultálása során megalkotandó) fejlesztési stratégiájának kidolgozásával folytatódik, amelyet a Regionális Operacionális Programba foglalnak össze, ezt kiegészítik a különböző részterületek Szektoriális Operacionális Programjaival, minde-

zeket összefoglalják a Nemzeti Fej- da, vagy nem értették, hogy milyen célt lesztési Tervben, amit Brüsszelben jó- is szolgálnak ezek a régiók. Vegyük váhagynak, csak ezután jöhetnek a például a Központi Erdélyi Régiót, apályázatok. mely hat megyét foglal magába (Fehér, Ha esetleg azt vesszük majd észre, Szeben, Brassó, Kovászna, Hargita, Mahogy éppen arra nem lehet majd pá- ros) és a központja Gyulafehérváron lyázni, amire leginkább kellene a pénz, van. Ezzel a régióval két gond van: az akkor semmiképpen nem az EU-t kell egyik az, hogy nem rendelkezik regiohibáztatni, hanem saját magunkat, nális identitással, a másik pedig az, hogy nem vettünk részt az előkészítési hogy a központja nagyon távol esik pl. folyamatban. De leginHargita és Kovászna kább politikai képvisemegyéktől. Az a tény, Ha esetleg azt veszlőinket és köztisztvisehogy nem rendelkezik lőinket, akik nem mérregionális identitással, szük majd észre, ték fel a reális lehetőséazért okoz gondot, mert hogy éppen arra geket, igényeket a fejilyen körülmények könem lehet majd pálesztési stratégiák, opezött igen nehéz kohelyázni, amire legracionális programok rens regionális fejleszinkább kellene a kialakításakor. Tudni tési stratégiát kidolpénz, akkor semmikell még azt is, hogy az gozni, az viszont, hogy Unió hétéves költséga régió központja távol képpen nem az EU-t vetési ciklusokkal dolesik egyes helységekkell hibáztatni, hagozik, a következő ciktől, gyakorlati hátránem saját magunkat, lus 2007-2013, tehát a nyokkal jár. Éppen ehogy nem vettünk Nemzeti Fejlesztési Terzért érdekes, hogy a részt az elõkészítési vet, amely ennek az időpolitikai pártok (főleg folyamatban. szaknak a finanszírozáaz RMDSZ-nek állt si programját meghatávolna érdekében ezt a rozza, valószínűleg vakérdést felvetni, hilamikor nyár közepén hagyják jóvá. szen a magyarok lakta megyék esnek Nézzük meg, mit lehet, és mit nem távol a Fejlesztési Ügynökség széklehet addig tenni. Azt mindenki tudja, helyétől) nyilatkozataiban nem szereaki a kérdéssel foglalkozik, hogy a je- pel a központ (Fejlesztési Ügynökség) lenlegi régiók nem igazán működőké- székhelyének áthelyezése pl. Marosvápesek, valószínű, hogy amikor a régió- sárhelyre, amely földrajzilag a régió kat megalapították (1998-ban a Regio- központjában helyezkedik el, viszont nális Fejlesztési Törvény alapján), ak- sokszor hallani, hogy a jelenlegi régiókor a politikusok vagy nem figyeltek o- kat meg kellene változtatni.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

Aki ismeri az EU működését, az tudja, hogy a régiók megváltoztatása ebben a költségvetési periódusban, vagyis 2013 előtt minden bizonnyal a régiónak jutó finanszírozás megvonását jelentené. Így üt vissza az, ha nem teszszük meg a megfelelő lépéseket a megfelelő időben. Úgy tűnik, ezt következtésként is megfogalmazhatnánk, ha ez lenne a történet vége. De korántsem így van, hiszen a regionális stratégiákat, operacionális programokat kidolgozzák akkor is, ha mi nem veszünk részt a kidolgozásukban, ha azt mondjuk, hogy nekünk ezek a régiók nem tetszenek, és arra várunk, hogy megváltoztassák őket. Valószínűleg az lenne a pragmatikus hozzáállás a kérdéshez, ha azt mondanánk, hogy vegyünk részt minél aktívabban a programok kidolgozásában a régiók jelenlegi keretei között, és ha új régiók lesznek, akkor majd az új régió keretei között nézzük meg, hogy mit lehet tenni. A legrosszabb, amit tehetünk (politikai osztály, civil társadalom) az, hogy nem veszünk részt a jelenlegi operacionális programok kidolgozásában, abban a reményben, hogy úgyis változni fognak a régiók. Szembe kell nézni azzal a valósággal, hogy a régiók nagy valószínűség szerint a következő finanszírozási ciklusban nem fognak változni, az EUtól származó legnagyobb pénzügyi támogatások a regionális programokon keresztül kerülnek lebonyolításra, és valószínűleg ezek a programok fogják meghatározni a régiónk (közösségeink) jövőjét. Vagyis azt, hogy milyen mezőgazdálkodási rendszer lesz a jövőben, milyen vízgazdálkodás, milyen infra-

27

struktúra, milyen lesz a táj, amelyben közösségünk élni fog. Sokszor a politikusok üzenetéből azt lehet kihallani, hogy itt nehéz és rosszabb élni, mint tőlünk nyugatabbra, itt maradni kitartást és áldozatvállalást jelent (valószínűleg sokakat éppen ez az üzenet késztet távozásra). Én úgy gondolom (és még vannak mások is, akik megjárták a Nyugatot és túlláttak a szupermarketek csillogásán), hogy itt élni nem a legrosszabb opció, és olyan természeti értékeink vannak, amelyek tőlünk nyugatabbra már eltűntek, és amelyekkel okosan gazdálkodva jövőt teremthet magának a közösség. Ezért kellene élni a Strukturális Alapok programálási módszere által felkínált lehetőséggel. A metodológia lehetőséget biztosít a széleskörű társadalmi részvételre, a regionális stratégia és operacionális program a kistérségek stratégiáiból, programjaiból kellene összeálljon, magába foglalva helyi tradíciókat, sajátosságokat. Ezeknek az irányvonalaknak a mentén kellene kialakítani a finanszírozási programokat. Mivel azonban ezek a kistérségi stratégiák a legtöbb esetben nem léteznek, és az Unió határidőket szab a dokumentumok elkészítésére, a Fejlesztési Ügynökség elkészíti a dokumentumokat, ahogy tudja, és a lehetőségekhez képest nyilvános vitára bocsátja. Az más kérdés, hogy az ügynökség sem nagyon „erőlteti” a vitát és a módosító javaslatokat, hiszen mindez plusz munkát jelentene a számukra. Így jönnek létre a finanszírozási programok, amelyekben aztán nem találja meg a helyét a gazda, és ezért marad-

nak felhasználatlan pénzforrások. Valószínűleg azért nem maradnak például Ausztriában felhasználatlan EU-s források, mert gondosabban előkészítik a finanszírozási programokat. Például a helyi kistermelők érdekeit egy Mária Terézia korából származó törvényre hivatkozva védték meg, hiszen EU-s pénzekkel segíteni lehet vagy tönkre lehet tenni egy termelői kategóriát. Minden a finanszírozási politikától függ. Ezért a közösségek számára nem mindegy, hogy miként történik a Strukturális Alapok felhasználása. A nemkormányzati szervezetek elvileg két síkon juthatnak szerephez: egyrészt lehetőség van részt venni a Monitoring Bizottságok munkájában, másrészt együtt dolgozhatnak helyi közösségekkel projektek megvalósításában az ún. szubszidiaritás elve alapján. Így teljesen szokatlan helyzetbe kerülnek úgy a nemkormányzati szervezetek, mint a települések önkormányzatai, hiszen a Strukturális Alapok által biztosított komolyabb pénzalapok közös kezelése összehangolt munkát igényel minden partner részéről. Ahhoz, hogy az EU-s csatlakozás valóban előnyt jelentsen közösségeink számára, jelentős öszszefogásra lenne szükség a politikum és a civil szféra szereplői részéről már a fejlesztési stratégiák és az operacionális programok kidolgozásának szakaszában, hiszen az, hogy majd mire lehet pályázni az elkövetkező hét évben, nagyjából most dől el.

Hajdu Zoltán Focus Eco Club – elnök e-mail: [email protected]

2007-tõl EU-s pénzek bármire, ami eszedbe jut interjú Az alábbiakban az EurActiv.ro médiaportál részéről Oana Mora a 2006. március 9-én Răzvan Cotoveleával készített interjúját tesszük közzé. Jelen lapszámunk aktuális témájához szólnak hozzá, az EU Strukturális és Kohéziós Alapjairól beszélgetnek. Az interjú eredeti román forrása: http://www.euractiv.ro/www/index.html/section/readStory?stID=23&pT=dosare&pID=239.

A

ttól kezdve, hogy Románia az Európai Unió tagja lesz, támogathatsz majd egy kórházat, egy gyógyszertárat, egy farmot, vagy bármit, ami eszedbe jut. Sokkal nagyobb a hajlékonyság, de vigyázat: a kockázat is nagyobb – emeli ki Oana Mora az EurActiv.ro részéről.

A Strukturális és Kohéziós Alap (Fondul Structural și de Coeziune) 2007. január 1-től kezdve évente pár millárd eurót hoz majd az országba, de ezzel együtt számos kockázatot és nehézséget is a magánszféra és a közintézmények számára. A Strukturális Alap által finanszírozott területek és

civil fórum

28

tevékenységek a termelésbe való befektetésektől a szociális szolgáltatásokig terjednek. Elméletileg bárki találhat „neki megfelelő” programot. Ennek a következők a feltételei: jól kidolgozott projektek és a résztámogatáshoz szükséges pénz megléte – magyarázza Răzvan Cotovelea, néhány ilyen hazai pénzalap „atyja”. Az előcsatlakozási alapokhoz képest a 2007-től elérhető programok lényegi különbségeket mutatnak. A projekt „ellened fordulhat”, ha a költségek nem elszámolhatók, és ha a projekt nincs időben véglegesítve. A magánszférának minden projektben szerepelnie kell. „Az új EU tagállamoknak nehézségei voltak a csatlakozás utáni programok alkalmazásában” – mondja Răzvan Cotovelea, az Ügyviteli Szerv a Köztámogatási Keretért (Autoritatea de Management pentru Cadrul de Sprijin Comunitar) igazgatója, a Pénzügyminisztériumon (Ministerului Finanţelor Publice) (MFP) belül, és a romániai csatlakozás utáni programok lefutási mechanizmusát magyarázza.

I. A finanszírozott területek változatosak Mely területek, tevékenységek felé kell irányulniuk a finanszírozást igénylőknek, ha meg szeretnék kapni a pénzt? Minden projekt megtalál egy megfelelő finanszírozási programot. Egy lehetséges pályázónak meg kell állapítania, mire van ahhoz szüksége, hogy cégét gyarapítsa, mégpedig a programok megkezdése előtt. Ebben az évben mindazok, akik privát tevékenységben vesznek részt, a kis- és középvállalkozások (IMM) meg kell állapítsák a 2007-re érvényes fejlesztési prioritásokat, és elsősorban azt, amelyre finanszírozást igényelnek majd. Miért kell egy bizonyos prioritást megállapítani? Rengeteg lehetőség fog adódni minden cég és az összes terület számára. Annyira sok, hogy lehetetlen lesz párhuzamosan 3-4 projektet futtatni. Ennek oka azok komplexitása és a szükséges privát hozzájárulás, minimum 20-30%-ban. Adna példákat ezekre a területekre? Kis- és középvállalkozások fejlesztése, start-up támogatása, menedzsment- és marketing-technikák fejlesztése. Egy fontos szempont, mely nem jelent meg hangsúlyozottan a Phare-programban: a termelési infrastruktúrába való befektetés. Ezenkívül finanszírozni fogják a humán erőforrások fejlesztését: szakmai képzés, a munkanélküliek felkészítése és újrairányítása, a szociális beágyazódás, a szakmai felkészülés támogatása. Nem utolsósorban környezetvédelem, turisztikai projektek és szolgáltatásfejlesztés. És abban az esetben, ha komoly problémákba ütköznek a programok futtatása során…? Ajánlatos együttműködni a projektmenedzsmentre szakosodott szervezetekkel. Ez a költség 7-10% (!) arányban leírható. Romániában egyelőre kevés az ilyen cég. Megszorítások? A törvényesen megállapított keretek között. Például, ha egy pályázó magánkórházat akar nyitni, akkor fontos a státusa, hogy az for-profit vagy nonprofit, és ettől függően kell tanulmányozni, hogy mit ír elő a törvény.

Melyek a követendő lépések mostantól a pénzösszegekhez való hozzáférésig? Miután véglegesítették a Működési Programokat (Programele Operaţionale), a minisztériumoknak kötelességük az Európai Bizottságnak (Comisia Europeană) és a Pénzügyminisztériumnak bemutatni a „kiegészítő programot”, amelyben az elsőket részletezik. Ezután kidolgozzák a kérelmező kézikönyvét, a Phare-programokhoz hasonlóan. Ebben leírják az elvárásokat, a felkészülés hogyanját és a szükséges dokumentumokat.

II. Összehasonlítás az eddigi programokkal Melyek a fő különbségek a nálunk korábban lefuttatott európai programokhoz képest? Elsősorban a pénzjuttatások célja. A Phare- és az előcsatlakozási programok az európai szabályokra való felkészítést szolgálták. A Strukturális és Kohéziós Alap célja az EU régiói és tagállamai közötti fejlődési különbségek csökkentése társadalmi és gazdasági téren. Jól ismert az az elmélet, mely szerint egy szegény vidéken épült autósztráda mozgásba hozta a gazdasági tevékenységeket az illető térségben. Az infrastruktúrán kívül is fejlődést eredményezett. Különbségek vannak a projektek futtatása és a pénzkifizetések terén is? Mostanáig, a Phare-programokon belül a kérelmezők megszokták az arányos pénzjuttatást, illetve alkalmazást. Volt egy előleg, majd más közbeeső kifizetések, így a kérelmezőnek elég pénze volt a projektben kitűzött tevékenységek folytatására. Most a kérelmező kap egy előleget, mely után saját költségére valósítja meg tevékenységeit, a kifizetések után számlákkal kér majd visszatérítést. Mire kell maximális figyelmet fordítani? Különös figyelmet kell fordítani a költségek típusára. Adódhatnak nem leírható költségek. Ha sok a nem leírható költség, akkor a projekt sikeres lesz, de nagyobb lesz a saját hozzájárulás. Kár lenne ezt a lehetőséget kihasználatlanul hagyni, például azt, hogy 80%-ban európai pénzt használj, másrészt a projekt egy részét saját pénzedből finanszírozd. Be is fagyaszthatják a pénzfolyósítást ebből az okból? Ha például egymillió eurós projektről van szó, és számos nem leírható költségről, akkor a szervezetnek cash-flow problémái lesznek. Más kockázatok? A szabályok rendkívül szigorúak. A híres „n+2” szabály kimondja: a projekteket a finanszírozás odaítélésétől számított két éven belül kell leszerződni, véglegesíteni, alkalmazni és a kifizetéseket megtenni. Ha egy autópályaszakasz nem készül el időben, akkor pénzfolyósítás-leállítások, sőt perek is kezdődhetnek, és a román fél, a felelős közügyi szerv állami költségvetésből kell finanszírozza a maradékot, azaz európai pénzek helyett a költségvetésből fogunk fizetni. És mi a jó hír? Az új szabályzat értelmében az ÁFÁ-t leírható költségnek tekintik. Itt a dolgok még nem dőltek el. Léteznek viták az

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

29

új tagállamokban arról, hogy egy európai pénzösszeg támogatottja kiállíthat-e ÁFA nélküli számlát. Egyes államok ezt nem kívánják. Ebben a kérdésben minden tagállamnak joga és lehetősége van saját politikáját alkalmazni.

niában is lesznek. Egyetlen gondunk az kell legyen, hogy a problémákat ellenőrzés alatt tartsuk. A problémás projektek 0,1-1%-os aránya a strukturális alapok színvonalas ügyvitelét jelzi. Ezt az arányt a tagországok nagy része elfogadja. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, Európa déli részén több hiba figyelhető meg, mint a skandináv térségben. Ez a társadalom kultúrájától és egészében vett működésétől függ.

Különösen kinek kedvezőek a lehetőségek? A magánszférának. E pénzalapokat kizárólag a magánszektor hozzájárulása mellett teszik hozzáférhetővé. Egyetlen projektet sem valósít meg az állam, minden licitálás alapján fog történni. A magánszektor döntő tényező lesz, minden összetevőjét beleértve: termelési kis- és középvállalkozások, szolgáltatási vállalkozások, áru- és felszerelés-szolgáltatók, civil szervezetek, mint szolgáltatók és szakvéleményezők.

III. A már csatlakozott országok tapasztalatai Tanulhatunk azokból a közelmúltbeli problémákból, melyekbe az új tagországok ütköztek. Az EU-pénzalapok sok fejtörést okoztak úgy a pályázók, mint az intézmények számára. Melyek voltak a Strukturális Alappal kapcsolatos nagyobb gondok az új tagországokban? Projektek voltak, de közülük sok kétes minőségű volt, nem a legjobban kidolgozott. Az intézményeknek komoly gondjaik voltak a projektek elbírálásában és a végleges lista létrehozásában. Ez egy olyan folyamat, melyet rövid idő alatt kell lebonyolítani. Nehézségek adódtak a szerződések aláírásánál és az első, előleg-kifizetések körül. És a projektek megvalósításában…? A kérelmezők néha nem értik meg, hogy nem minden költség leírható. Nem voltak elég figyelmesek, amikor bizonyos típusú költségeket adtak ki. Azt lehetett tudni, hogy egyetlen alkalommal lehet elvégezni egy új berendezést használó személyzet kiképzését. Egyesek tíz képzéssel jelentek meg ebben a tárgyban. A szervezet hasznos tevékenységet végzett, de ezt nem lehetett leírni. Románia eddig milyen konkrét lépéseket tett ezen problémák elkerülése érdekében? Bevezettek egy speciális tanácsadási programot intézmények számára. A közületi törvénykezés változik. Évről évre új döntések, szabályzatok születnek. Az intézményeknek kiszabott alkalmazkodási időtartamok rövidek voltak. Nagyon nagy a tehetetlenségi erő. Ahhoz, hogy ezek az intézmények felkészülhessenek, anyagi támogatásra van szükség. Ha például az állategészségügyi ellenőrzés tekintetében holnap új irányelv születne, amely megváltoztatná az intézmények hatásköreit, akkor gyakorlatilag lehetetlen volna ezt hozzáértő és szakszerű módon kivitelezni. E pénzalapok megléte mellett viszont az intézményeknek lehetőségük van a reakcióra.

IV. A pénz ellenőrzésének kalandja A pénzek elosztásának ellenőrzése a romániai intézmények számára egy igazi kalandnak ígérkezik. Egy 1%-nyi problémás projekt „normálisnak” számít. Hogy ezt a számot ne lépjék túl, egy komplex rendszert dolgoztak ki, amely remélhetőleg működni fog. Nem vagyunk naivak, lesznek gondok a programok futtatásával? Minden tagországban vannak problémák, nyilván Romá-

Ki végzi majd az ellenőrzést? A pénzügyi ellenőrzés három szinten történik, különböző intézmények által. A legfelső szint a Pénzügyminisztérium és a Felülbíráló Hatóság (Autoritatea de Audit) között helyezkedik majd el, ez utóbbi a Számvevőszék (Curtea de Conturi) mellett létrehozott független szerv. Ezzel a céllal hozták létre, beleértve a programok lezárásának elvégzését, annak igazolását, hogy a kifizetések a finanszírozási egyezségnek megfelelően történtek, a szerződések és a projektek megvalósításának alapjául szolgáló más dokumentumok ellenőrzését. Anélkül, hogy észrevenné, a végső kérelmezőt három-öt intézmény ellenőrzi majd a pénzek felhasználásának korrektségét illetőleg. Pontosan hogyan ellenőrzik majd a kérelmezőket? A dokumentumok, számlák nyilvántartása, a projektek futtatásának módja az intézmények által – a hatóságok mindent ellenőrizni fognak. Egy egységes informatikai rendszer áll majd rendelkezésre a strukturális alapok elosztása számára, melyet már véglegesítettek. Ez a Pénzügyminisztériumot közvetlenül összekapcsolja az Európai Bizottsággal. Minden hatóság követni tudja majd a szabálytalanságokat, avagy visszaéléseket, úgyhogy a problémás kérelmező könnyen azonosítható lesz. Függelék – A Működési Programok (MP, Programe Operaţionale) a különböző területeken elvégzendő befektetések szektorokra osztott részletezését tartalmazzák. Ezeket egy több irányelv kidolgozásáért felelős minisztérium vagy közintézmény kell kidolgozza, véglegesítse. – A programok és a felelős intézmények: a humán erőforrásokért a Munkaügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (MMSSF) felel. A Területi Működési Programot, melyet az Európai Integráció Minisztériuma (MIE) koordinál, ténylegesen a Területi Fejlesztési Ügynökség (ADR) vezeti le. A szállítással foglalkozó programot az illetékes minisztérium vezeti, a szakosodott intézmények segítségével: a Román Vasutak (CFR), a Nemzeti Útügynökség (Agenţia Naţională a Drumurilor) stb. Egy másik MP a környezetvédelemmel foglalkozik, és a Környezetvédelmi Minisztérium (Ministerul Mediului) irányítja. Az egyik legfontosabb MP, a Versenyképességi a Tanügyi és Kutatási Minisztérium (MEC) vezetése alatt áll. – Lesz még egy, a műszaki háttérrel, intézményi felkészítéssel foglalkozó program, a Pénzügyminisztérium vezetésében. Ez a többi tagország által jelzett nehézségek miatt volt szükséges. Ugyanezért lesz még egy program, mely az állami intézményekkel foglalkozik azért, hogy azok a többi tagországéhoz hasonló módon működjenek. – A MP-ket az Európai Bizottsággal közösen tárgyalják meg és véglegesítik, a megítélt összegekkel együtt, az év vége előtt.

30

civil fórum

Törvény a közérdekû nonprofit tevékenységekre kiutalt közalapokból való vissza nem térítendõ támogatások rendjérõl – 350/2005 10%-ával rendelkeznie kell a kedvezményezettnek). A törvény a támogató hatóságokat éA törvény II. fejezete részletesen rinti és az alkalmazásra vonatkozó kitér a támogatás odaítélésének módáltalános rendelkezéseket, szabályojára, a projektelbírálás szakaszaira, kat tartalmazza, ugyanakkor a kedarra, hogy „a vissza nem térítendő vezményezést igénylő számára is támogatásra rendeltetett pénzalapok útmutatóként szolgál, rávilágít arra, értékhatárának betervezési és végrehogy mi az, amihez joguk van. A törhajtási eljárása, a vissza nem fizetenvény sajnos nem rendelkezik egyérdő finanszírozási szerződések odatelműen arról, hogy kötelező módon ítélési eljárása, a támogató hatóságok erre a célra pénzalap elkülönítése által a kedvezményezettekkel megszükséges a saját költségvetésekből kötött vissza nem fizetendő finanszí(állami költségvetésből, helyi költrozási szerződések, valamint a vissza ségvetésből, stb.). nem fizetendő finanszírozás költA „támogató hatóságok” fogalségvetési zárszámadás közérdekű inmának meghatározása: „Románia formációkhoz való szabad hozzáféAlkotmányában meghatározott bárrésről szóló 544/2001. számú törmely hatóság, ideértve a bíróságokat vény rendelkezései is, valamint bármely értelmében közéráltalános, regionális Ez a törvény az eddig dekű információkvagy helyi érdekű nak minősülnek.” – közintézményt, melyis nyíltan dolgozók II. fejezet, 1. szakasz, nek fő hitelutalványomunkáját megnehezí11. cikk zói minősége van, a tette, a többiek pedig A támogató hatótörvény feltételei köugyanúgy végzik a ságoknak kötelezőzött.” – I. fejezet, 2. szatámogató tevékenyséen biztosítaniuk kell kasz, 2. cikk, b) pont güket, mint az elõzõ a projektjavaslat kiA közérdekű nondolgozási és előterprofit tevékenységekévekben. Lobogtatásra jesztési dokumentáre kiutalt közalapokjó ez a jogszabály, de a cióját, melynek tarból való vissza nem mindennapi életben, a talmaznia kell: a tátérítendő finanszíroteljességgel való alkamogató hatóságokra, zás pályázati kiírálmazáshoz szükséges a a kért szakképzettsos alapon történhet. ségi követelményekmódosítása... Ez a támogatási rendre és azok teljesítését szer a következő eligazoló dokumentuvek mentén szervemokra, referenciafogalmakra, betarződik: szabad verseny, a közalapok tandó határidőkre vonatkozó infelhasználásának hatékonysága, átformációkat, a műszaki és pénzügyi láthatóság, egyenlő bánásmód, a haljavaslatok kidolgozási és előterjeszmozás kizárása („valamely általános, tési módjára vonatkozó utasításokat, regionális vagy helyi érdek valóra vála szerződés odaítélése során alkaltására irányuló egyazon tevékenység mazott kritériumokat stb. Ezenkívül nem részesülhet több vissza nem az a vagyon nélküli magán-, vagy fizetendő finanszírozásban egyazon jogi személy, aki már rendelkezik a támogató hatóságtól” – I. fejezet, 4. projektjavaslat kidolgozási és előterszakasz, 4. cikk, e) pont1), vissza nem jesztési dokumentációjával, további ható jelleg („azon lehetőségek kizáráfelvilágosítás érdekében a támogató sa, hogy a vissza nem fizetendő pénzhatósághoz fordulhat. alapokat a finanszírozási szerződés A törvény megjelent Románia megkötésének időpontjában már elHivatalos Közlönyében román (I. kezdett vagy befejezett tevékenysérész, 1128. szám/2005. december 14.) gre szánják” – I. fejezet, 4. szakasz, 4. és magyar nyelven (I rész, 11. cikk, f) pont), társfinanszírozás (a telszám/2006. január 12.). jes finanszírozási érték minimum

Mi áll a törvényben?

1

Az idézetek a 350/2005-ös törvény magyar nyelvű szövegének hiteles részei.

Az ország területén eddig az alább felsorolt helyi, illetve megyei közigazgatási intézmények alkalmazzák a 350/2005-ös törvényt: – Nagybánya helyi önkormányzata (M. O., VI. rész, 35. szám/16. 02. 2006.) – Kovászna megye önkormányzata (M. O., VI. rész, 35. szám/16. 02. 2006.) – Hargita megye önkormányzata (M. O., VI. rész, 38. szám/21. 02. 2006.) – Suceava megye önkormányzata (M. O., VI. rész, 47. szám/06. 03. 2006.) – Iasi municípiumi jogú város Polgármesteri Hivatala (M. O., VI. rész, 50. szám/09. 03. 2006.) – Vaslui megye önkormányzata (M. O., VI. rész, 56. szám/17. 03. 2006.) – Lupény municípiumi jogú város Polgármesteri Hivatala (M. O., VI. rész, 58. szám/21. 03. 2006.) Ezek az intézmények az idénre szóló, a vissza nem térítendő finanszírozási törvény értelmében meghirdetett programjaikat már nyilvánosságra is hozták a Hivatalos Közlönyben. „E törvény rendelkezései megfelelőképpen kiegészülnek a módosításokkal, kiegészítésekkel a 212/2002. számú törvénnyel jóváhagyott, utólagosan módosított és kiegészített 60/2001. számú sürgősségi kormányrendelet rendelkezéseivel.” – VI. fejezet, 41. cikk

Szubjektíven a 350-es törvényről A 350-es törvény elsősorban azokban a megyékben, városokban jelenthetett volna előrelépést, ahol mindeddig a pályázati rendszereket nem működtették. Jelenlegi formájában, pl. a Hargita megyei önkormányzat esetében inkább hátráltató és késleltető hatása van, hisz azt az elképzelésünket, hogy az év első, legkésőbb második hónapjában hirdessük meg a felhívást, nem tudtuk megvalósítani. Amint a fentiekből kiderül, bár a törvény kimondja, hogy a költségvetések elfogadását követő 30 napon belül a programok listáját kötelező meghirdetni, ennek a

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

feltételnek csak néhányan tettek eleget, tehát a többiek már most jogszabályt szegtek. Úgy tűnik, hogy aki eddig is nyíltan működtette a támogatási programját, az most is próbálja betartani a törvényt, de azon önkormányzatok esetében, amelyeknek a civil kezdeményezéseket támogató tevékenységéről sokat nem hallhattunk eddig, esetleg csak kérdőjelekkel, ez a törvény nem hozott az első évben átütő sikert, változást. Ugyanakkor egy nagyon elhibázott rendelkezésről beszélünk, amely 100-500 RON értékű támogatásért ennek a duplájába kerülő hirdetési procedúrát ír elő. Szükséges lett volna a minimális alsó érték meghatározása e tekintetben, hisz csak a Hivatalos Közlönyben a három hirdetés jelentős összegbe kerül, ugyanakkor a pályázat nyilvánosságra hozásához még szükségesek az újsághirdetések, stb. A kisebb összegű támogatások esetében talán elég lenne, ha az intézmény csak a saját honlapján lenne köteles megjelentetni a felhívást. A törvény harmadik legnagyobb hibájaként az említhető meg, hogy a demokratikusnak is nevezhető eljárási rendet a végén egy kardvágással de-

rékba töri azzal („A finanszírozó hatóság köteles az egyes vissza nem fizetendő finanszírozási szerződések odaítélésére értékelő bizottságot létesíteni a módosításokkal és kiegészítésekkel a 212/2002. számú törvénnyel jóváhagyott, utólagosan módosított és kiegészített 60/2001. számú sürgősségi kormányrendelet 51. cikkének (1) és (2) bekezdésében, 53. és 54. cikkében foglalt feltételek között.” – II. fejezet, 6. szakasz, 27. cikk), hogy kitételként megfogalmazza, az értékelő bizottságokat a fő hitelutalványozó rendeletben jelöli ki (pl. a polgármester, megyei tanács elnöke). Vagyis hiába van egy nyílt eljárási rend, az értékelés úgyis egy kézben összpontosul, pl. az önkormányzatokat – ahol eddig a szakbizottságokra bízták ezt a feladatot – is megfosztja ettől a jogosítványtól, és egyszemélyes döntéssé redukálja az egész folyamatot. Tehát a civilbarát polgármesterek és megyei tanácselnökök jóindulatától függ, kik döntenek és hogyan. Összegezve: Ez a törvény az eddig is nyíltan dolgozók munkáját megnehezítette, a többiek pedig ugyanúgy végzik a támogató tevékenységüket,

31

mint az előző években. Lobogtatásra jó ez a jogszabály, de a mindennapi életben, a teljességgel való alkalmazáshoz szükséges a módosítása, finomítása, és talán a törvényhozók ez esetben kikérik majd az érintett önkormányzatok véleményét is. Ezzel a törvénnyel is úgy jártunk, mint az a gyülekezet, ahol a pap a jelenlévőket szidja, hogy a többiek miért nem járnak misére. Összeállították:

Sárig Enikő Hargita megye önkormányzata – előadó e-mail: [email protected]

Antal Sándor Hargita megye önkormányzata – felügyelő e-mail: [email protected]

Borboly Csaba Hargita megye önkormányzata – alelnök e-mail: [email protected]

Az Illyés Közalapítvány stratégiája 2006-ban Az idénre kidolgozott (és a marosvásárhelyi kihelyezett kuratóriumi ülésen elfogadott) támogatási stratégia a közalapítvány korábbi gyakorlatának megfelelően több területen kívánja támogatni a határon túli magyar közösségek kulturális, oktatási és egyházi tevékenységét. Tekintettel arra, hogy a Kárpát-medencei régió európai uniós csatlakozása az előttünk álló években fog igazán előre haladni, fontosnak tartjuk a határainkon túli magyar szervezetek csatlakozási, felkészülési feltételeinek javítását, és a magyar kisebbségi közösségek európai uniós pályázatainak pénzügyi megalapozását. (Az Unióhoz benyújtott pályázatokat ugyanis általában 20%-os pénzügyi önerővel kell megalapozni.) Emellett igen fontosnak tartjuk azt, hogy az Illyés Közalapítvány támogatásával hiteles és közhasznú intézmények jöjjenek létre, közelebbről a jelenlegi kuratórium megbízatásának idő-

tartamán belül felépüljenek azok a létesítmények, amelyeknek építését évek óta támogatjuk. Hogy néhány gyakorlati példát is említsek, ilyen a dévai magyar középiskola és középiskolai kollégium, a felőri magyar szórványkollégium, a besztercei ugyancsak szórványkollégium, a Kolozsváron létesülő Erdélyi Magyar Irodalmi Múzeum és más, hasonló létesítmények. Közalapítványunk másik nagy feladatkörét a kisebbségi magyar kulturális találkozók, konferenciák, tudományos tanácskozások, irodalmi összejövetelek és ifjúsági táborozások elősegítése jelenti. Ezen a területen a korábbi években is igen sok összejövetelt és rendezvényt támogattunk, és a jövőben is elő kívánjuk segíteni a Kárpátmedencei magyar közösségek kulturális életének fenntartását és fejlődését. Az előttünk álló esztendőben különös felelősséget ró ránk a határon túli ma-

gyar könyvkiadás támogatása, tekintettel arra, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának ez irányú támogatási keretét a jelenlegi költségvetés felszámolta. Ebben a minisztériumi keretben korábban hatvan-hatvanöt millió forintos támogatási lehetőségre lehetett számítani. A keret felszámolása minden bizonnyal súlyos problémák elé fogja állítani a határon túli magyar könyvkiadást. Következésképp az Illyés Közalapítvány könyvkiadási támogatási gyakorlatát, amelyet eddig is folytattunk, meg kell erősíteni és ki kell bővíteni. Mindez igen nagy feladatokat jelent a kuratórium számára. Az eddig leírtak is arra utalnak, hogy az Illyés Közalapítványnak igen széles körű és összetett feladatai vannak. Ezeket a feladatokat nagyjából két területen jelölhetjük ki: – a kisebbségi magyar létesítmények (iskolák, kulturális központok, egyházi intézmények létrehozása),

civil fórum

32

illetve ezen építkezések pénzügyi támogatása; – a határon túli magyar közösségek kulturális, oktatási, egyházi életének, és az itt megjelenő programok, rendezvények pénzügyi alátámasztása. Mindkét feladatkör önmagában is rendkívül nagy erőket kellene mozgósítson, ezért úgy gondolom, hogy az Illyés Közalapítvány költségvetési megalapozását a jelenleginél hatékonyabbá kellene tenni. Ezért vagyok

elégedetlen azzal, hogy a Közalapítvány költségvetési kerete az idén csupán 800 millió forintot jelent, szemben a korábbi esztendők nagyjából 1 milliárd forintos keretével. Ugyanakkor jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy a Magyar Köztársaság kormánya létrehozta a Szülőföld Alapítvány elnevezésű támogatási intézményt, amely sok tekintetben ugyanazokra a feladatokra vállalkozik, mint amelyekre korábban és jelenleg az Illyés Közalapítvány. Úgy gondolom, hogy

az Illyés Közalapítványnak és a Szülőföld Alapnak a jövőben igen szorosan együtt kell működnie, hogy minél hatékonyabban alapozzák meg a Kárpátmedencében élő kisebbségi magyar közösségek nemzeti identitásának védelmét és kultúrájának fejlődését.

Dr. Pomogáts Béla Illyés Közalapítvány – elnök e-mail: [email protected]

Új elemek a határon túli támogatáspolitikában – a Szülõföld Alap

A

határon túli magyar támogatáspolitika tekintetében Magyarország uniós csatlakozása ha nem is fordulópontnak, de nagyon fontos mérföldkőnek számít. Minőségileg új helyzet állt elő, amelyben a támogatáspolitika hangsúlyainak kijelölését már nemcsak a változó igények, hanem a megváltozott körülmények, lehetőségek, valamint az uniós jogszabályoknak való megfelelés is befolyásolja. Az új helyzetben az elmúlt másfél évtized eredményeire építő, annak továbbvihető elemeit megtartó, ugyanakkor az új kihívásoknak is megfelelő, az új lehetőségeket is figyelembe vevő nemzetpolitika fokozatos megvalósítására van szükség. Magyarország jelenlegi kormánya mindezek figyelembe vételével határozta meg nemzetpolitikájának alapelveit. Szükségszerűen előtérbe hozta a magyar nemzet európai uniós perspektívában történő újraegyesítését, az integráció adta eszközök hatékony felhasználását a határon túli magyarság szülőföldjén közösségként való megmaradásának és anyagi-szellemikulturális gyarapodásának elősegítése terén. Nagyobb hangsúlyt kapott az együttműködés (ezen belül is kiemelten a gazdasági együttműködés). A megvalósítás érdekében elsődleges feladat a határainkon túli magyarság számára új lehetőségeket és fejlődést kínáló politika megvalósítása. A 2006. évi támogatáspolitika prioritásairól mindezekből következően elmondható: Magyarország kormányának politikai konszenzuson alapuló stratégiai célkitűzése továbbra is a ha-

táron túli magyarság szülőföldön való megmaradásának és boldogulásának elősegítése, ennek erkölcsi és természetesen anyagi támogatása. Változatlanul érvényesülni fog az a tendencia is, amely a határon túli magyarság kulturális és oktatási életének támogatása, civil szférájának erősítése mellett mind fokozottabb figyelmet fordít a helyi gazdaságfejlesztés támogatására. Egyre jelentősebb szerepet kap a gazdasági alapokon nyugvó, kölcsönös előnyökre alapozott fejlesztéspolitika, és az EU nyújtotta lehetőségekre felkészítő támogatási rendszer kialakítása. A határon túli magyar gazdasági szereplők és a magyarországi vállalkozások együttműködésére építő fejlesztési politika egyszerre segíti a határon túli magyarság felemelkedését és boldogulását, valamint az anyaországi gazdasági vállalkozások megerősödését, és kölcsönösen előnyös növekedési lehetőséget kínál a Kárpát-medencében. Általános érvénnyel megállapítható, hogy a térség országainak európai integrációja minőségi lépés a magyar nemzet határokon átívelő, európai keretekben történő újraegyesítése felé, ugyanakkor önmagában nem szavatolja mindazoknak a céloknak a megvalósulását, amelyeket a határon túli magyar szervezetek másfél évtizede hirdetnek. Ezért fokozott kormányzati odafigyelésre, törődésre és támogatásra van szükség. Ennek jegyében született a Nemzeti Felelősség Programja, amelynek egyik része a Szülőföld Programcsomag (a Szülőföld Alap és ennek működési céljait támogató és ki-

egészítő általános gazdaságfejlesztési és munkahely-teremtési keretprogram, a Szülőföld Program). A Szülőföld Alap olyan állami pénzalap, amely támogatást nyújt a szülőföldön való boldogulásához, anyagi és szellemi gyarapodáshoz, az anyanyelv és a kultúra megőrzéséhez, a Magyarországgal való kapcsolatok ápolásához. Fontos hangsúlyozni, hogy a Szülőföld Alap az eddig rendelkezésre álló támogatások körét bővíti, nem azok rovására vagy azok átcsoportosításával jött létre. Újdonsága, hogy mivel törvény határozza meg a Szülőföld Alap éves költségvetésének mértékét, ezzel hoszszú távú tervezésre, illetve program-finanszírozásra alkalmas forrás jött létre. A Szülőföld Alapból pályázatok útján igényelhetnek támogatást magyarországi és határon túli magánszemélyek, továbbá a határon túli, illetve a határon túl tevékenykedő magyarországi oktatási intézmények, kutatóintézetek, civil szervezetek, a magyarországi és határon túli önkormányzatok és ezek társulásai, továbbá nem utolsósorban a magyarországi és határon túli vállalkozások. A Szülőföld Alap 1 milliárd forinttal indult. Mindemellett 2005-től kezdődően minden magyar állampolgárnak lehetősége nyílt arra, hogy személyi jövedelemadója 1%-át felajánlja az Alap javára. A 2004-es adóbevallások összesítése alapján 14 469 magyarországi adófizető polgár felajánlásaiból 108 300 000 forint gyűlt össze. 2005 júliusának végén megkezdte munkáját a Szülőföld Alap 15 tagú elvi irányítói testülete, a Tanács. A Szü-

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

lőföld Alap a kezdetektől fogva a szomszédos államokban élő magyarság szervezeteivel szoros együttműködésben végzi tevékenységét. A határon túli szervezetek felkérést kaptak az Alap Tanácsának munkájában részt vevő személyek jelölésére. A Tanács határozza meg – a határon túli szervezetek előterjesztése alapján – az egyes országokra vonatkozó pályázati prioritásokat, elfogadja a pályázati stratégia elvi pontjait, összeállítja és elfogadja az egyes régiókra jutó preferenciális részesedési arányok listáját. Szintén a Tanács döntött arról, hogy három szakmai döntéshozó testületként működő kollégium megalakítása szükséges a törvény végrehajtásához, a pályázatok kidolgozásához és meghirdetéséhez, valamint a megalapozott támogatási döntések meghozatalához. A kollégiumok az elmúlt év szeptemberében alakultak meg (tagjai között ugyancsak jelen vannak a határon túli szervezetek képviselői); és a pályázati prioritások alapul vételével kiírták a pályázatokat. A Szülőföld Alappal összefüggő adminisztratív teendőket a Határon Túli Magyarok Hivatala látja el. Ennek megfelelően a HTMH keretében külön szervezeti egységként létrehoztuk a Szülőföld Alap Irodát. A Szülőföld Alap Oktatási, Kulturális, Szociális, Egyházügyi és Média Kollégiumának, valamint Regionális és Önkormányzati Együttműködési Kollégiumának pályázatai lezárultak, s az első sikeres pályázók már hozzá is jutottak a két kollégium által megítélt támogatásokhoz. A Szülőföld Alap Gazdasági és Területfejlesztési Kollégiuma által meghirdetett pályázatok beadási határideje 2006. január 20-a volt, a beérkezett pályázatok feldolgozása folyamatban van. A három kollégium pályázati adatait az alábbi táblázat foglalja össze:

A Szülőföld Alap Tanácsa 2005. december 8-ai ülésén meghatározta a támogatás általános prioritásait a 2006. évre, amelyek alapján a következők támogatására nyílik lehetőség: a gazdaság és területfejlesztés ösztönzése; regionális és önkormányzati együttműködési projektek tervezése és megvalósítása; oktatási intézmények alapítása, kiépítése és fejlesztése, különös tekintettel a magyar nyelven folyó tehetséggondozás támogatására; a média, tájékoztatási eszközök fejlesztésének támogatása; művelődési ernyőszervezetek és intézmények működtetésének támogatása; egyházi célok és objektumok támogatása. Románia esetében – kiegészítésekkel – megmaradnak a 2005. évi prioritások. Kiemelten szerepel az Oktatási, Kulturális, Szociális, Egyházügyi és Média Kollégiumnál a szórványtámogatások megerősítése; külön hangsúlyt kap a falugondnoki program létrehozása és a magyarlakta vidékek közötti együttműködés támogatása. Kulturális intézmények esetén normatív jellegű támogatás elnyerésére lehet pályázni, valamint munkáik elkészítéséhez anyagi résztámogatást nyerhetnek az erdélyi filmes szakemberek. A Regionális, Önkormányzati Együttműködési és Területfejlesztési Kollégiumra vonatkozó prioritások nem változnak 2006-ban. A Gazdasági és Informatikai kollégiumnál pedig az információs társadalom fejlesztése élvez prioritást. A Szülőföld Alap kollégiumai a 2006. évi pályázati kiírásokat e prioritá-

33

sok figyelembe vételével készítik el. A pályáztatás során – ahol lehetséges – a nagyobb léptékű, komplex projektek támogatását részesíti előnyben az elbíráló kollégium, s fontos kritériumként kezeli a saját forrás meglétét. A 2006-ban rendelkezésre álló összeg (950 millió forint fordítható támogatásra) teljes egészében nyilvános pályázati úton nyerhető el, és a keretösszeg 45%-a fordítható a romániai projektek finanszírozására. Az ez évi pályázatokat várhatóan 2006 második negyedévében írják ki a kollégiumok, a pályázati rendszer nem változik az előző évihez képest, bár természetesen figyelembe veszik az első pályázati forduló tapasztalatait az új kiírásoknál. A Határon Túli Magyarok Hivatalában kidolgozott és működtetett Központi Támogatás-nyilvántartó Rendszerben tárolt információk alapján már pontos képet lehet alkotni a támogatási irányokról, a markáns támogatási szándékokról és a meghatározó szerepet betöltő, támogatott határon túli intézmények rendszeréről. A nyilvántartó rendszer a támogatások jobb átláthatóságának legfőbb biztosítéka. Ez lehet a garanciája annak, hogy a támogatások kellően áttekinthetővé váljanak az érintett határon túli magyar közösségek politikai és szakmai nyilvánossága számára, és a kiutalt összegek – az érintettek által is ismert arányban – kiemelt közösségi célokat szolgáljanak. (A Szülőföld Alappal kapcsolatos információk megtekinthetőek a www.szulofold.hu internetes oldalon.)

Komlós Attila Határon Túli Magyarok Hivatala – elnök e-mail: [email protected]

A Polgár-Társ Alapítvány 2006-os adományi programkínálata

A

Polgár-Társ Alapítvány, hétéves hagyományának megfelelően 2006-ban is folytatja adományozói tevékenységét a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében. Pályázati prog-

ramkínálatunk bizonyos szempontból változott az elmúlt évekhez képest, főleg ami a programok tematikáját illeti. Ennek ellenére a legrégebbi és legnagyobb adományi programunkat, a

Partnerség a környezetért elnevezésűt az idén is meghirdetjük (valószínűleg március-április táján) az ország 33 megyéjében működő környezetvédő civil szervezetek számára. A sikeres

civil fórum

34

pályázatok támogatására szánt öszszeg ezen program keretében meghaladja az idén is a 250 000 RON-t (2,5 milliárd ROL). A projektekkel elnyerhető maximális támogatás értéke 20 000 RON (200 millió ROL). Ezen, a már hagyományosnak nevezhető programunkon kívül még két új adományi programot hirdetünk meg. Az első, Az együttműködés erősítése a természetvédelem és turizmus érdekében, Romániában egyben adományi és képességfejlesztő program, mely a romániai ökoturizmus fejlesztését és népszerűsítését ösztönzi fenntartható kezdeményezések támogatása által. A program célja az ökoturizmus népszerűsítése és fejlesztése a természetvédelem és a helyi közösségek támogatásának érdekében. Szakmai partnerünk a program kivitelezésében az Ökoturizmus Romániában Egyesület. Tulajdonképpen egy háromlépcsős programról van szó, amelynek első szakaszát, a szándéklevelekre vonatkozót már a tavaly decemberben meghirdettük. A sikeres szándékleveleket beküldő szervezetek egy négynapos pályázatírási és ökoturisztikai felkészítőn vesznek majd részt 2006 februárjában. Ezt követően kell majd benyújtsák a végleges pályázato-

tokat. A programot a Kárpát-vonulat 25 megyéjében működő civil szervezetek, turisztikai vállalkozások, valamint védett területeket működtető szervezetek számára hirdettük meg. A pályázati összköltségvetés 2006-ra ezen program keretében is 250 000 RON (2,5 milliárd ROL), míg a maximálisan megpályázható összeg 18 000 RON.

A második új adományi programunk az Iskolák a környezetért úgy méreteiben, mint a lefedett terület szempontjából az előbbiekben leírt programoknál kisebb, de ennek ellenére alapítványunk számára kiemelt fontosságú, mert új. Újdonság, mert először hirdetünk meg olyan adományi

programot, melyben az iskolák is közvetlen módon pályázhatnak. Ugyanakkor fontos megemlíteni azt is, hogy ez az első olyan programunk, amelyet egy céggel közösen hirdetünk meg, a MOL romániai képviseletével. E program célcsoportja, a pályázok köre a Csíkimedencei iskolák, iskolai alapítványok, vagy olyan civil szervezetek, amelyek bizonyítani tudják az iskolákkal történő együttműködésüket. A benyújtható projekteknek faültetéssel (bel- és kültelki), iskolai zöldfelületek létrehozásával, felújításával kell majd foglalkozniuk, egybekötve mindezt a környezeti neveléssel és Föld-napi tevékenységekkel. A megpályázható összeg projektenként 2 000 RON. A program összkerete 24 000 RON (240 millió ROL). Összegezve: a 2006-os évben is a felsorolt programokon keresztül újabb 40-45 szervezet, projekt részesülhet több mint 520 000 RON (5,2 milliárd ROL) támogatásban a Polgár-Társ Alapítvány részéről.

Potozky László Polgár-Társ Alapítvány – igazgató e-mail: [email protected]

A Kárpátok Szociális Alapítvány, mint a Mocsáry Lajos Alapítvány utódja

A

Kárpátok Szociális Alapítvány 2004 őszén kezdte meg aktivitását, miután a Mocsáry Lajos Alapítványt a magyar kormány megszüntette. Így a Kárpátok Szociális Alapítvány, bár nem jogutódja a Mocsáry Lajos Alapítványnak, de továbbra is igyekszik pótolni a korábbiakban a Mocsáry Lajos Alapítvány által nyújtott lehetőségeket. Támogatási rendszerünk – a hiányos költségvetés miatt – sajnos egyelőre csak meghívásos keretek között működik. A 2005. évben többek között a következő programokhoz nyújtottunk segítséget: – népesedési és családpolitikai konferencia előkészítése, szervezése és bonyolítása Budapesten; – rászoruló gyerekek szociális indokú iskolai étkeztetése és napközi otthon biztosítása Máramarosszigeten; – rászoruló tanulók rekreációs táborozása a kolozsvári Lyceum Alapítvány diákjai közül;

– hozzájárulás a kolozsvári Teodidaktos Alapítvány kollégiumának működési költségeihez; – hozzájárulás a dévai ferences árvaházból a kolozsvári egyetemekre és főiskolákra bejutott fiatalok védett szállásának működési költségeihez; – a dévai Szent Ferenc Alapítvány torockói gyermekvédelmi központjának támogatása; – hozzájárulás a szentegyházi fogyatékosokat, nagycsaládosokat és más hátrányos helyzetűeket támogató Gellért Alapítvány működési költségeihez; – a szatmárnémeti Caritas házi ápoló szolgálatának fejlesztése; – felsőfokú szociális képzésben részt vevő hallgatók Esztergomban megrendezett XI. Országos Szakmai Konferenciáján részt vevő határon túli magyar hallgatók költségeinek fedezése; – hozzájárulás a kolozsvári Kallós Zoltán Alapítvány által újonnan

épített szórványkollégium fürdőszobáinak befejezéséhez. A 2006. évben támogatott programjaink elsősorban a Magyarországon már meghonosodott és Erdélyben több helyen beindított szociális támogatási programok, amilyen például a falugondnoki szolgálat, teleház, idősek klubja. Idén újabb településeket tervezünk bevonni a falugondnoki szolgálatot vállaló falvak körébe.

Lakner Zoltán Kárpátok Szociális Alapítvány – elnök e-mail: [email protected]

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

35

civilkurázsi Verespatak és a romániai zöld mozgalom, avagy hogyan lett Verespatakból civil sikersztori?

A

z Erdélyi Érchegységben található Verespatak 1997-ig csak a geológusok és történészek számára volt ismerős. Előbbiek számára azért, mert az Aranynégyszögnek nevezett híres nemesfémlelőhelyen fekszik, utóbbiak számára pedig azért, mert a településnek 2000 éves rendkívül színes múltja van. 1997-ben változás kezdődött – megjelent a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) A Verespatakon merész terveket szövő RMGC egy kanadai-román bányavállalat, amely 1997-ben jelent meg Romániában. Az RMGC főrészvényese a Gabriel Resources kanadai bányavállalat, amelynek anyagi forrásai korlátozottak, és nem rendelkezik megfelelő tapasztalattal. A részvények közel 20%-a felett a dévai Minvest román állami bányatársaság rendelkezik. Az RMGC tervei szerint óriási krátereket robbantanának az OsztrákMagyar Monarchia idején virágzó, de mára meglehetősen elszegényedett Verespatak helyén és környékén, és ciános technológiával mosnák ki az ércből az aranyat. Verespatak egyszerűen eltűnne a föld felszínéről, helyén Európa legnagyobb külszíni fejtésű aranybányájának óriáskrátere már nem idézné a kétezer éves múltat. Ellenben 300 tonna arany és 1300 tonna ezüst kerülne a gazdasági körforgásba, 4 milliárd dollár bevételhez juttatva az RMGC-t. Rögtön megkezdődik a helyi ellenállás A bányaprojekt terve már a kezdetek óta vehemens ellenállásba ütkö-

zött, amelyet helyi lakosok kezdeményeztek. A településen a régi aranybányászok családjainak leszármazottai megalapították az Alburnus Maior Egyesületet és szerveződni kezdtek. A Verespatak római kori nevét viselő egyesület mai napig kulcsfontosságú az ellenállásban. Eleinte – tapasztalattal nem rendelkező kis helyi szerveződés lévén – nem sikerült tiltakozásuknak megfelelően erős hangot adniuk, így az események gyakorlatilag helyi szinten zajlottak. Verespatak lakosai két pártra oszlottak, egy részük a bányaprojekt mellett érvelt, más ré-

szük ellenezte azt, de az elzárt településről igen kevés hang hallatszott ki a nagyvilágba. A lakosok közötti ellentétek elharapózását mi sem szemlélteti jobban, minthogy a két párt képviselői külön kocsmákba jártak, és nem volt ajánlott egyik félnek sem az ellenpárt kocsmájába tévednie. Elzárt kistelepülésekre jellemző belső – külvilág számára jelentéktelen – marakodásokkal telt az idő. Ebben az időszakban még senki nem sejtette, hogy erről a településről robban ki Romániában az egyik legnagyobb civil ellenállás.

2000 – nagybányai ciánkatasztrófa A 2000-ben bekövetkezett ciánkatasztrófa felborzolta a kedélyeket. Az Aurul bányavállalat ülepítőjének gátja átszakad, a ciánvegyületeket és nehézfémeket tartalmazó szennyvíz felbecsülhetetlen károkat okozva végigpusztít a Tiszán, döglött halakat, madarakat, háziállatokat, kenyerüktől megfosztott halászokat és tiszai turizmusból élőket hagyva maga után. Nem volt nehéz párhuzamot vonni az Aurul és az RMGC között: mindkettő ciántechnológiás aranybányászatról szól, mindkettőt külföldi és román tőke mozgatja, az előbbi katasztrófát okozott, a másik még csak tervez, de jóval merészebben, és ha terveit megvalósítja, egy végzetes baleset 40-szer nagyobb pusztítást végezne. Az ökológiai katasztrófa után a közvélemény érzékenyebbé és figyelmesebbé vált. Ezt a lehetőséget kihasználva a verespataki Alburnus Maior Egyesület igyekszik felhívni a figyelmet az RMGC projektjére, majd a környezetvédelmi civil szervezetek segítségét kéri. A romániai zöld szervezeteket azonban tipikusan jellemzi, hogy vagy egy-egy jól meghatározott kis földrajzi régióban tevékenykednek, ráhangolódva a helyi problémákra (miközben rivalizálnak egymással a szűkös anyagi forrásokért), vagy globális problémákkal foglalkoznak. Így a verespatakiak segélykiáltása ha nem is talált süket fülekre, a civil szervezetek nem tudták hogyan közelítsenek ehhez a problémához. Az összehangolt egységes fellépésnek nem volt gyakorlata, így a verespataki ellenállás csak protokollszerű elvi támogatást kapott a szétszórt romániai zöld mozgalomtól.

civil fórum

36

Az Alburnus Maior – az Isten háta mögötti, elszegényedett településről – képtelen volt összefogni egy széleskörű ellenállást, más civil szervezet pedig nem akadt, amely ezt felvállalta volna. Stephanie Roth összefogta és megszervezte az ellenállást Stephanie Danielle Roth, az évek óta Erdélyben élő svájci-francia kettős állampolgár 2002-ben figyelt fel a verespataki problémákra, és még abban az évben kiköltözött Verespatakra. Ettől a pillanattól kezdve a verespataki ellenállás szervezett mozgalommá vált. Stephanie sikeresen létrehozott egy civil szervezetekből, archeológusokból, egyetemi tanárokból és egyházi méltóságokból álló koalíciót, amely szervezett és erős hátteret biztosított az Alburnus Maiornak. Az ellenállás az erőtlen segélykiáltásokból és helyi kocsmavitákból egy sokösszetevős és összehangolt mozgalommá fejlődött. Az RMGC bányaprojektjét a koalíció tagjai különböző területeken párhuzamosan támadták. Gombamódra szaporodtak a tiltakozó akciók: a Román Tudományos Akadémia és a történelmi egyházak állást foglaltak a projekt ellen, a Greenpeace extrém tiltakozó akciókat szervezett, a Zöld Erdély Egyesület aláírásokat gyűjtött és diplomatikus tárgyalást kezdeményezett a Környezetvédelmi Minisztériummal, Stephanie az európai fórumok elé juttatta az ügyet, az Alburnus Maior jogi úton, pereskedéssel lépett fel a Verespatakon elkövetett szabálytalanságok ellen, és sorolhatnánk tovább az ellenállás számtalan mozzanatát. Az ellenállás önmagát generálta, új emberek, új ötletek, új szervezetek álltak be a csatasorba. Időközben elkészült Kocsis Tibor Új Eldorádó című dokumentumfilmje, amely a verespataki arany átkáról szól, és amely fokozottan ráirányította a figyelmet Verespatakra. Mentsétek meg Verespatakot! kampány A verespataki ellenállás nagyon

fontos összetevője a Mentsétek meg Verespatakot! kampány, amelynek célja a közvélemény megnyerése az ügynek. A civil szervezetekből álló szövetség a szokványos kampányeszközökön túl (szórólapok, plakátok, média, internet stb.) Verespatak megmentésének címzett zenei-környezetvédelmi fesztivállal rukkoltak elő. Egy Verespatak feletti fennsíkon, a természetben szervezett Széna Fesztivál célja, hogy bemutassa a résztve-

vőknek a helyi értékeket, kellemes élményeket nyújtson nekik, és ezáltal megszerettesse velük Verespatakot, kiépítve az ellenállás és egyúttal a romániai zöld mozgalom fiatal tömegbázisát. A tavaly másodjára megszervezett ingyenes fesztiválon 10 000 ember vett részt és 20 együttes lépett fel kizárólag az útiköltség-térítés fejében. Idén a fesztivált tovább bővítik. Mitől civil sikersztori Verespatak? Verespatak sorsa nem dőlt el. A környezeti hatástanulmány még nincs

a Környezetvédelmi Minisztérium asztalán. Az RMGC a maga eszközeivel továbbra is egyengeti a projekt útját, a Verespatak megmentésére szövetkezett szervezetek is tovább dolgoznak. Időközben a helyről annyi iromány, vélemény, dokumentáció, cikk, tanulmány, nyilatkozat született, hogy azt már képtelenség összefogni, és a témával foglalkozóknak is nehéz megjósolni melyik fél lesz a nyertes. A küzdelemnek még nincs vége. Tény azonban, hogy Verespatakért eddig nem tapasztalt méretű és erősségű civil ellenállás jött létre Romániában. Verespatak múltját, jelenét és jövőjét sikerült a helyi kocsmákból egészen az európai fórumok elé vinni, sikerült 10 000 embert a szó szoros értelmében megmozgatni, sikerült tizenegynéhány zöld (és nemcsak) szervezetet egységes, öszszehangolt és eredményes fellépésre bírni, sikerült Verespatakot turisztikailag a Duna Delta után legismertebb hellyé változtatni Romániában, sikerült a román közvélemény jobb odafigyelését megnyerni a környezetvédelmi problémákat illetően, sikerült elérni, hogy 2006-ot írunk, és Verespatakon az RMGC még nem bányászik, bár a bányaprojekt eredeti változata szerint a kitermelés 2004-ben indult volna. Ezek alapján Verespatak – ha megvalósul az RMGC bányaprojektje, ha nem – civil sikersztori, a romániai zöld mozgalom fejlődésének egyik határköve. Köszönhető ez a helyi szintről indult kezdeményezésnek, a kitartásnak, a nagybányai ciánkatasztrófának, Stephanie önfeláldozásának és szervezőkészségének, a civil szervezetek összehangolt kemény munkájának, meg a széles, fiatal emberbázisra épített Mentsétek meg Verespatakot! kampánynak.

Kovács Zoltán Csongor Zöld Erdély Egyesület – elnök e-mail: [email protected]

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

37

melléklet

v i t a

civil fórum Hogyan tovább?

VII. évfolyam, 1. szám, 2006. január–március

Javaslat a MAGYARISKOLA PROGRAM kimunkálására A határon túli magyarság támogatási rendszere Magyarországon paradigmaváltáson megy keresztül. A közvélemény szerint ezt a paradigmaváltást a Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatójának alábbiakban közzé tett írása váltotta ki, melyet a szerző 2005. szeptember 26-án írt. (Letölthető az alapítvány honlapjáról: www.apalap.hu) Lévén, hogy a civil szféránk fennmaradásának és civil szervezeteink tevékenységének igencsak nagy százaléka ezeknek a támogatásoknak köszönheti a létét és fenntarthatóságát, fontosnak láttuk lapunk hasábjain is foglalkozni ezzel a témával. Mint határon túli magyarságot, bennünket, erdélyieket is alapvetően érint ez a kérdés.

ELŐSZÓ A határon túli területtel hivatásból foglakozók közgondolkodásában bármiről is essék szó – gazdaságról, munkaerő-piaci helyzetről, nemzeti fejlesztési tervről, uniós források becsatolásáról – az oktatás területe (kimondva-kimondatlanul) mindig ott van a háttérben: képzett emberek utánpótlása nélkül ugyanis mindez csak ideig-óráig sikerülhet. A határon túli magyar oktatás amellett, hogy a munkaerőpiacra, az ott elfoglalt pozícióra felkészítő folyamat, egy másik, rendkívül jelentős funkcióval is bír: a magyar identitás megőrzésének eszköze, és a család, az egyház mellett legfontosabb (sőt olykor kizárólagos) színtere. Éppen ezért elsőrendű fontossággal kellene bírnia a határon túli magyar ügyek diskurzusában. Azonban a jelenlegi nyilvános- és magánbeszélgetések elsősorban a tá-

mogatás intézményrendszerének megváltoztatásáról1 szólnak. Holott előbb abban kellene elmélyedni, hogy mit akarunk, hová szeretnénk eljutni. Az eszközök megválasztása – vagyis a programot végrehajtó intézményrendszer átalakítása – csak követheti, és semmiképpen sem előzheti meg ezt. A területen tevékenykedő szakértők évek óta tudják, hogy változni, változtatni kellene2 – de hogyan? A Javaslat a változtatás egy alternatívájaként a határon túli oktatástámogatás kormányzati ciklusokon átívelő megújítását célozza. A Javaslat feltételezi, hogy a területet ismerő szakértők olvassák, így rövid megállapításokra szorítkozik, hangsúlyokat tesz ki, ellenben nem nyújtja a terület mélységi analízisét, diagnózisát. Ha hozzájárul ahhoz, hogy most már végre a határon túli oktatás nagy rendszeréről is essék szó határon innen és túl, egy centiméterrel talán

közelebb jutunk célunkhoz. Az anyag elkészítésekor3 tapasztalat volt, hogy minden változik, mozgásban van, így nem biztos, hogy a Javaslatban felvázolt út a legrövidebb. Mégis vállalni kell: a cölöpök leverve, folytatódjon az épület helyreállítása.

1. A HELYZET A jelenleg a szomszédos államokban élő 2,5 millió magyarból 0,5 millió az iskoláskorúak száma. Az Európában általánosan ismert demográfiai trend, a születések évről évre csökkenő száma előrevetíti, hogy a szomszédos országokban élő magyar iskoláskorúak száma is évről évre csökken, illetve csökkenni fog4. A csökkenő korosztályi létszámadatokon túl a nem magyar óvodát/iskolát választó részben vagy egészben magyar szülőktől született gyermekek, a szülőföldjüket elhagyók, valamint a nem továbbtanulók hiányukkal tovább erodálják a hatá-

Ehhez elegendő az interneten rákeresni a megfelelő kifejezésekre (pl. határon túli támogatáspolitika stb.) és a találatokat végigolvasni. Döntő rész foglalkozik a forráselosztás mikéntjével, kisebb rész a támogatás céljaival. 2 A szándék mostanában felerősödött: ennek bizonyítéka számomra a Magyar Kisebbség 2003. év végi vitasorozata, az Illyés Közalapítvány 2005. tavaszi támogatáspolitikai körkérdése, a Hídvégi Mikó Imre Alapítvány 2005. júniusi támogatáspolitikai vitairata és ankétja. 3 Köszönet azoknak, akik észrevételeikkel segítették a Javaslat elkészítését, különösen Fluck Évának, Horváth Tamásnak, Kulcsár-Szabó Enikőnek, Petri Zsoltnak, Ríz Ádámnak és Uliscsák Szilárdnak. 4 Ennek erdélyi vetületével foglalkozott Erdei Itala szociológus. Az Educatio-ban publikált kutatás szerint 2008-ra a magyar általános iskolások száma Erdélyben az 1990 évinél 40 százalékkal alacsonyabb lesz. 1

38

ron túli magyar oktatás intézményrendszerét. A magyar gyerekek közül hozzávetőlegesen minden negyedik5 nem magyar nyelven történő képzésben részesül.

A szomszédos államokat természetesen nem különösebben érdekli6 a magyar nyelvű oktatási intézményeket sújtó gyermeklétszám-apadás, ellenben abban kifejezetten érdekeltek, hogy a saját, államnyelvű oktatási intézményeik feltöltöttsége – akár magyar gyermekekkel – biztosítva legyen. A szomszédos országok magyar politikai elitjei – elsősorban kormányzati szerepvállalásuk függvényében – eredményeket, engedményeket rendszeresen elérnek. A magyar kormányok milliárdokat fordítottak a határon túli oktatásügyre. Ám a magyar iskolákba beiratkozók létszámának fogyatkozását ezideig jószerével nem sikerült fékezni. Az Európai Unióban alapérdek a munkaerő szabad mozgása. Nem vagyunk felkészülve arra, hogy rövid- és középtávon az EU a „helyben maradás” ellenében hat, a munkaképes népesség milliói mozdulnak meg, boldogulásukat szülőföldjükön kívül remélve. Becslésem szerint a Magyarországon tanuló határon túliak száma mintegy 5-6 ezer, az itt dolgozók közel 100 ezren lehetnek, a munkavállalási engedéllyel letelepedési engedélyt kért szakképzett munkaerő évente legalább 4 ezer főre tehető.

civil fórum A Magyarországról a határon képzési Alap 2,5 százaléka határon túli oktatásra fordított kormányzati túli célokat szolgál; új forrásként jelent forrás 2004-ben hozzávetőlegesen 3 meg a Felnőttképzési Alap, amelynek milliárd forint volt7 (a kedvezmény- 5 százaléka szolgálhatja a határon túli törvény által biztosított 5,5 milliárd magyar felnőttképzés céljait. A forintnyi oktatási-neve- kedvezménytörvénytől eltekintve az lési támogatás nélkül); oktatásra fordított források – a 2002-es ennek 80 százaléka fel- állapothoz képest – valamelyest nösőoktatásra fordítódott vekedtek. és 20 százaléka jutott az oktatás többi8 szegmen- 2. ALAPKÉRDÉSEK sére. Az oktatásra for- Amikor határon túli magyar oktatásdított támogatások dön- ról gondolkodunk, elöljáróban rögzítő része (kb. 60 százalé- teni kell, hogy a rendszer jelenlegi álka) a felsőoktatást, és lapota az elmúlt 15 év fejlődésének eazon belül három in- redménye10. Töprenghetünk arról, tézményt9 érint. A köz- hogy mi és miért alakult úgy, ahogy11, oktatásra fennmaradó beszélhetünk arról, hogy rossz az elrész legjelentősebb sze- osztó rendszer12, hogy nincs elegendő lete, mintegy egyhar- forrás, hogy jórészt tehetetlenség uralmada elsősorban kollé- ja a határon túli ügyet. Álláspontom giumépítést, a forrás töb- szerint azonban nem ezek a legfontobi része pedagógus-to- sabb kérdések. vábbképzéseket, szórvány-ingáztaElső lépésként az alábbi kérdések tisztási programot, ösztöndíjakat és ren- tázását tartom megkerülhetetlennek. dezvényeket finanszíroz. – Az EU csatlakozások fényében A támogatások címzettjeit jórészt megkérdőjeleződik azt az ún. nema korábbi kormányzatok által megzetstratégiai, közmegegyezéssel határozott kényszerpálya jelöli ki, bíró cél, miszerint a támogatásokígy a támogatás a három felsőokkal a „szülőföldön maradást” kítatási intézmény esetében fejlesztővánjuk elősegíteni. A legfontofenntartó, a többi esetben alkalmisabb kérdés az, hogy érvényes-e kiegészítő jellegű. A források pénzümég a „szülőföldön maradás” gyi és technikai lebonyolításánál doktrínája? jelentős kiszervezés történt: számos Mivel nincs víziónk arról, határon túli szervezet közvetlen hogyan képzeljük el magunkat a végrehajtóként szerepel a pénzoszKárpát-medencében pl. 30 év múltásban. A kialakult va, így arról sincs oktatástámogatási elképzelés, hogy ehrendszer több lábon hez mit kell tenA határon túli magyar áll: a Sapientia Alanünk. A „szülőföloktatás amellett, hogy a pítvány, az Apáczai dön maradás” szlomunkaerõpiacra, az ott Közalapítvány, az genjével mintha a elfoglalt pozícióra OM Határon Túli Mahomokba dugnánk felkészítõ folyamat, egy gyarok Főosztálya, a fejünket: semmi másik, rendkívül jelentõs valamint az Illyés ne változzék, lehefunkcióval is bír: a magKözalapítvány meltőleg minden és minlett az elmúlt évekyar identitás denki maradjon úgy, ben a HTMH, valaahogy és ahol most megõrzésének eszköze... mint az Informatikai van. Ez az álláspont és Hírközlési Mikényelmes: nincs válnisztérium is a szátozás – nincs konfrontáció. Mivel mottevő források sorába lépett. az egész EU-s folyamat ennek A jelenlegi kormányzat alatt törellenében hat, szembe kellene vényben rögzítették, hogy a Szaknézni azzal, hogy a „szülőföldön

Bővebben olvasható a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet Mozaik2001 Magyar fiatalok a Kárpát-medencében c. kutatásról készült jelentésében. Elég, ha arra gondolunk, mindez részben őket is sújtja (pl. a milliós olaszországi, spanyolországi román vendégmunkásnak a helyi oktatásból hiányzó gyermekei). 7 A 2004. évi költségvetési törvény alapján becsült adatok. 8 Nem szerepel a kimutatásban a Magyarországon a felsőoktatásban tanuló határon túliak kollégiumi ellátásának és ösztöndíjának összege, ami – becslésünk szerint – mintegy 0,6 milliárd forint. Felsőoktatási képzésük költsége – ami nehezebben kimutatható – meghaladja az 500 millió forintot. 9 Nevezetesen: a II. Rákóczi Ferenc Főiskolát (10 szakon 600 diák), a Selye János Alapítványt (4 karon 600 diák) és a Sapientia Egyetem (30 szakon 3200 diák) fenntartását szolgálja. 10 Főleg a magyarországi intézményrendszerre gondolok (HTMH, közalapítványok, oktatási háttérintézmények stb.), másodsorban a főként magyarországi forrásokkal létrehozott és/vagy működtetett határon túli intézményekre (pl. a felsőoktatásban). 11 Ennek politikai – kevéssé támogatáspolitikai – vetületeiről lásd Bárdi Nándor Tény és való c. könyvét. 12 Bővebben lásd az 1. sz. Mellékletben. 5 6

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

maradás” doktrínája lassan anakronizmussá13 válik. Jellemzően éppen a tanulás, és a munka érdekében hagyják el a szülőföldjüket sokan évek óta, és valószínű, hogy ez a trend a jövőben csak erősödni fog. A valósághoz véleményem szerint tehát közelebb állna, ha úgy fogalmaznánk, hogy az „élhetőbb szülőföld” támogatása a cél. (Megjegyzem: ez tulajdonképpen Magyarországon is cél, hiszen a képzett munkaerőt megtartó társadalmi-gazdasági környezet terén itt is jócskán van tennivaló – nem véletlen, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásai közé az életminőség javítása is bekerült.) – A határon túli oktatásról gondolkodva az alapkérdés az, vajon érdemes-e magyar nyelven tanulni a szomszédos országokban, ha az egyéni érvényesülés, a munkaerő-piaci lehetőségek felől közelítjük meg a kérdést? A szakosodással, a szakirányú végzettség megszerzésével a diáknak egyre inkább figyelembe kell vennie, hogy életpályáját milyen nyelvi közegben fogja kiteljesíteni. Ha a magyar nyelvi tömbben, akkor a magyar nyelvű szakés felsőoktatás választásának lehet értelme; ha azonban nem a tömbben (vö. „szülőföldön maradás”), akkor a szakosodás, a szaknyelvi ismeretek elsajátítása az állam nyelvén indokoltabbnak tűnhet. Alacsonyabb fokon érdemes magyar nyelven tanulni, az egyéni életstratégiák függvényében a magyar nyelven tanulás értelme az oktatás szakképzettséget adó, magasabb fokán dől el. – A határon túli magyarság támogatása Magyarország számára ugyanolyan fontos, mint a határon túl élők számára, azonban általában szemérmesen elhallgatják a kérdést: mi a 93 ezer négyzetkilométernyi Magyarország sajátos érdeke, avagy a határon túli magyarok támogatása illeszkedik-e, illeszkedjen-e az anyaország demográfiai, munkaerő-piaci szükségleteihez? Kevéssé befolyásolható folyamat a migráció, a Magyarországra való áttelepülés, munkavállalás életstratégiaként történő választása mindaddig, míg a szülőföld gazdasági kilátásai rosszabbak az anyaországénál. Magyarországnak 13

ugyanakkor a nagy európai versenyhelyzetben nyilvánvaló érdeke, hogy csökkenő népességét aktív korú, szakképzett, magyarul beszélő népességgel pótolja. Intő jel ugyanakkor, hogy a „határon túli kérdéskör” jelenleg nem érdekli a magyarországi szavazópolgárok többségét. Az oktatás területén az élhetőbb szülőföldhöz való hozzájárulás, a magyar nyelven való tanulás egyéni életstratégia választástól függő értelmének elfogadása, valamint Magyarország érdeke azok az alapszempontok, amelyek figyelembe vételével a teendők számbaveendők.

2. TEENDŐK I. CÉLOK A határon túli magyar oktatás fejlesztése jelenleg nem a prognosztizálható demográfiai trendek, munkaerő-piaci szükségletek figyelembevételével történik. Olyan oktatásfejlesztési stratégia megalkotására van szükség, amely – a magyar nyelvű oktatás alacsonyabb szintjeire a jelenleginél több gyermeket igyekszik bevonni, – emeli a magyarság képzettségi szintjét és az oktatás minőségét az oktatás minden szintjén, valamint – figyelembe veszi az összmagyar munkaerő-piaci szükségleteket. A magyarság fennmaradására a jelenlegi demográfiai és beiskolázási trendek mellett a szórványban nincs esély. Ahol nem a fejlesztés, hanem a fennmaradás a tét, ahol a magyar oktatás a lét-nemlét határán vegetál, vagy már nem is létezik, ott egyetlen feladat lehet: olyan helyzet teremtése, hogy a magyar gyermekek, pontosabban minden magyarul tanulni akaró gyermek számára a magyar óvoda, iskola, illetve az abba való eljutás biztosítva legyen. A beolvadás végigasszisztálása helyett tervszerű cselekvések sorát kell megkezdeni. A jövőben az oktatás minden szintjén és szegmensében a szórványmentésnek olyan horizontális céllá kell válnia, amely elsősorban nem újabb intézmények létrehozását és rendkívül költségigényes, minden áron való fenntartását jelenti, hanem tervszerű, fegyelmezett kivonulást, ha tetszik: embermentést. Melyik az a 3 + 1 csomópont, amik mentén az eddigi támogatáspolitikát fejlesztéspolitika válthatná fel? 1. Szórványmentés a közoktatásban

39

Önmagában a magyar nyelvű felsőoktatás fejlesztése a továbbtanulók csak egy részének nyújt valós perspektívát. Perspektívát nyújt a nyelvi tömbben (és ez alatt Magyarországot is értem!) jövőjüket elképzelni szándékozóknak, a többieknek azonban aligha. A jelenlegi támogatások oktatási rendszeren belüli főirányát tehát jelentősen módosítani kell. A magyar nyelven oktató közoktatási intézményt választó diákok létszámának emelésére kell törekedni. A magyar felsőoktatás hallgatói utánpótlását a közoktatás súlyozott fejlesztésével kell megerősíteni. Bármilyen fájó, ki kell mondani: a szórványban élő magyar gyermekeket össze kell gyűjteni a magyar óvodákba, majd a szórványközpontokba, a középfokú oktatásra pedig a nyelvi tömbbe. Támogatni kell az ingázást, meg kell erősíteni az óvodák, a szórványközpontok befogadóképességét. Vonzóvá és elérhetővé kell tenni a tömb közoktatási intézményeit, középiskolai tehetséggondozó programot kell indítani. 2. Szakkollégiumok a felsőoktatásban Természetesen meg kell őrizni mindazokat az eredményeket, amelyek eddig a határon túli oktatás területén megvalósultak. Ilyennek tekintem legfőképpen a három önálló magyar felsőoktatási intézményt, valamint a pedagógus-továbbképzéseket, a nyugati magyar fiatalok magyarországi tanulmányainak biztosítását. A felsőoktatási intézmények támogatását új, kiszámítható alapokra kell helyezni, nagyságrendi forrásnövelést azonban a többi pontban felsorolt területen tartok elengedhetetlennek. Mivel a magyar nyelvű felsőoktatáson túl is „van élet”, erősíteni kell a magyar diákok szerveződését, közösségi életének szintereit, szakkollégiumi hálózatot kell létrehozni a nem magyar nyelvű felsőoktatás hagyományos központjaiban. 3. Munkaerő-piaci fejlesztés a szakés felnőttoktatásban Míg Magyarországon a felnőttképzésnek kialakult intézményrendszere van, addig ez a szomszédos államokban jórészt hiányzik. A Magyarországon megszokottól eltérő módon a felnőttképzés, az erre irányuló kezdeményezések jórészt nonprofit szervezetek kezdeményezésé-

Tényszerűen meg kellene vizsgálni, mennyiben sikerült az elmúlt 15 évben ezt a célt megvalósítani; hányan és milyen végzettséggel távoztak onnan.

40

re valósulnak meg; a határon túli felnőttképzés támogatása így jelenleg a határon túli „harmadik szektort”, a civil szervezeteket is erősíti. A felnőttképzési intézményrendszer megteremtése lehet a Magyarországról érkező támogatás fő feladata, valamint a magyar érdekeltségű felnőttképzési formák megerősítése. Alapvetően helyi igényekre alapozott, munkaerő-piaci szempontból alátámasztott projekteket kell generálni, amelyek révén a határon túli magyarok szülőföldjükön történő foglalkoztathatósága, munkaerő-piaci pozíciója, illetve az őket foglalkoztató intézmények, szervezetek versenyképessége javulhat. A középfokú szakképzés, valamint az élethosszig tartó tanulás támogatásával, kurrens ismeretekkel rendelkező, piaci szempontból rugalmas, magyar nyelven kommunikálni képes munkaerő megteremtése a cél. +1. Diák- és oktatói kapcsolatok A határon túli kérdés társadalmiasítása, kiszélesítése és a magyarországi polgárokkal való elfogadtatása, a személyes megtapasztalások lehetőségének felkínálása rendkívül fontos a 2004. december 5-i népszavazás eredménytelensége tükrében. Ennek kapcsán a magyarországi polgárok tájékozódását, ismereteit növelni kell a határon túli üggyel kapcsolatban, ezért Magyarországon a kérdéskört a jelenleginél mélyebben beágyazott társadalmi szintre kell emelni. A magyar-magyar diák- és oktatói kapcsolatépítés, a tapasztalások lehetőségét mindenki számára lehetővé kell tenni. Ez nemcsak a határon túli diákok mozgását, hanem magyarországiak mozgását is jelenti; ösztönözni kell a testvériskolai kapcsolatokat, lehetővé kell tenni, hogy legalább egyszer minden magyarországi általános iskolás jusson el a határon túlra. Ösztönözni kell az oktatói mobilitást, a magyarországi felsőoktatást meg kell nyitni a határon túli magyarok számára, a magyarországiakéval azonos feltételek mellett. II. ESZKÖZÖK Tisztában kell lennünk azzal, hogy valamiféle „szerves fejlődés”, civil önszerveződés, pillanatnyi politikai akarat, az „európai trendek” stb. eredményeképpen a határon innen és túl semmi nem fog a magyar nemzetstratégiai érdekek mentén érdemben megváltozni. Itt van jelentősége annak, hogy Magyarország forrásai olyan határon

civil fórum túli célokra is fordíthatók, amelyekre a kedett-e a magyar oktatásban részthelyi magyar (politikai) érdekérvévevők száma. Meg kell vizsgálni a nyesítő képesség nem elegendő, vagy magyar intézményekbe történt beléamelynek megvalósítását – és szerinpési adatokat, azt össze kell vetni a tem ez a gyakoribb – taktikai okokból demográfiai állapottal. Szükséges nem tudja felvállalni. Feladatmegoszlenne a támogatott családok motívutásra van szükség a határon túli magmait reprezentatív mintavétel alapyar politikai elittel – újra kell definiálján feldolgozni, illetve – a támogatáni, mi az, amit ők támogatnak, mi az, si módok eltérése miatt – a felvidéki amihez a hozzájárulást az anyaországtapasztalatokat az erdélyi tapasztatól várják. Világosan kell látni azt is, latokkal összevetni. A pedagógusok hogy mi az adott állam feladata, mik a szakkönyvvásárlási támogatása kaplehetőségei és mi az, amit képes vagy csán vizsgálni kellene a kedvezméhajlandó elvégezni, végrehajtani. nyezettek ezzel kapcsolatos attitűdAzonban jelenleg nincsen összejét. A vizsgálatok eredményétől füghangolt fejlesztési terv, és a regionális gően kell a támogatási formákat tervek is egymás számára jórészt isfolytatni vagy módosítani. Ide kapmeretlenek. A Kárpát-medencei szincsolódik a korábban támogatott civil tű, a magyarságot hátrányosan érintő szervezeti, egyházi ingatlanvagyon folyamatokra (demográfiai, beiskofelmérése, a támogatások hatékonylázási adatok) az oktatás keretén ságának vizsgálata. Az elmúlt 15 évbelül régiókra bontott, de egységes ben becslésem szerint legalább 4 célt megvalósító program (Magyarismilliárd forintnyi ingatlanfejlesztés kola Program) alapján kell megoldátörtént részben vagy egészben oktasokat kimunkálni, azaz a folyamatok tási célból, részben vagy egészben követése helyett a magyar állami forrásfolyamatok irányíból. Az ingatlanvaMagyarországnak... tása felé kell elmozgyon sorsáról, állapodulni. Ennek fontotáról, hasznosulásányilvánvaló érdeke, sabb elemei lehetnek ról semmilyen felhogy csökkenõ néa Magyarország érmérés nem történt. pességét aktív korú, dekeit is szolgáló, Egységes szempontú szakképzett, magyarul koncentrált és mérkimutatást kell kébeszélõ népességgel hető programok tászíteni, az ingatlanopótolja. Intõ jel mogatása; a területre kat adatbázisba fogszánt források növelalni. Fel kell mérni ugyanakkor, hogy a lése és törvényben azon ingatlanok álla"határon túli kérdéskör" rögzítése; a normatív potát, funkcióját is, jelenleg nem érdekli a finanszírozás beveamelyek a magyar magyarországi zetése; az Európai Uegyházak vagy civil szavazópolgárok többnióhoz belátható iszervezetek rendelségét. dőn belül nem csatkezésére állnak, és lakozó Kárpátalja és stratégiai támogatási Délvidék kiemelt táterületen (pl. szórmogatása. A támogatási rendszer ványközpontban) fekszenek, vagy szereplőinek – Magyarországon és a kiemelt történelmi-kulturális értékhatáron túl – egységes szabályozottsákel bírnak. gi és minőségbiztosítási követelméA tervező és a döntéselőkényeket kell teljesíteniük. Erősíteni és szítő munka nélkülözhetetlen háttetámogatni kell a regionális együttműrét olyan szakmai adatbázisok adködéseket, valamint a magyar- nem ják, amelyek naprakész adatokat magyar közös projekteket az oktatás tartalmaznak nem csupán a pályáterületén. zókról és pályázatokról, hanem egyegy terület népességhelyzetéről, munMilyen csomópontokat tartok az eszkaerő-piaci adottságairól, a magyar közök sorában kiemelendőnek? intézmények szervezetéről, a rendel– Hatáselemzés, adatbázisok, progkezésre álló ingatlanokról, más forramrendszerű végrehajtás rásokról stb. A már megkezdett iA kedvezménytörvény támogatályen irányú erőfeszítések folytatásasainak hatáselemzése megkerülként törekedni kell arra, hogy a terühetetlen feladat. Az oktatás-nevelési leten folyó kutatások eredményei támogatás jelenleg a legjelentősebb adatbázis-szerűen legyenek keresösszeg (közel 5 milliárd forint) az hetők. oktatástámogatásra fordított forráHelyre kell állítani (illetve alsok sorában, ezért különösen lényekalmazni kell) a programrendszerű ges kérdés, hogy eléri-e célját, növevégrehajtás logikai sémáját, vagyis

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

az előzetes kutatás (problémafeltárás), a támogatási program (problémakezelés) és a hatásvizsgálat (mérés, visszacsatolás) hármas egységét. – Minőségbiztosítás, hálózatosság Új feladat a minőségbiztosítás és szabályozottság bevezetése a legfontosabb szereplőknél, továbbosztásnál szabályozott pályáztatási és elszámolási rendszer megkövetelése. Ez a támogatási rendszer valamennyi (pályáztató és lebonyolító, bel- és külföldi) állami forrásból támogatást osztó intézményének kötelező lenne, ennek hiányában senki sem diszponálhat forrás fölött. A cél az, hogy a kisebb szervezetek is ebbe az irányba mozduljanak, ezért ennek megvalósítását, költségeit célprogramokkal támogatni kell. A hálózatosság támogatásának egyik fontos alapfeltétele a hálózat résztvevőinek a hálózat központja általi kurrens nyilvántartása. Kiemelkedő jelentőségű a hálózatépítést és működtetést fenntartó oktatási szereplők (pl. pedagógus szervezetek) támogatása. Új hálózatok létrehozását is serkenteni kell, ilyen lehet például a szakoktatásban résztvevő intézményeké, a szórványközpontoké, a felnőttképzési központoké. – Normatív finanszírozás, uniós források bekapcsolása A normatív finanszírozást szervezeti átvilágítás előzi meg, szabályozottsági és minőségbiztosítási követelményekkel, a normativitásról szóló döntés 3 évre születik, évenkénti felülvizsgálással. Az időközbeni, tervben nem szereplő változások (pl. a felsőoktatásban új szakok indítása, megnövelt diáklétszám stb.) nem jelenthetik a kvóta növelését. A rendszert úgy kell kialakítani, hogy elkerüljük a magyarországi normatív finanszírozás „kényszeres növekedést serkentő” hibáit. Következménye ugyanakkor a korábbinál szorosabb, rendszerszerű ellenőrzés lehetősége. A határon túlra irányuló normatív finanszírozás vonatkozik: i. a magán vagy egyházi fenntartású óvodák működtetésére; ii. a szórványban magyar óvodás

és általános iskolás gyermekek magyar intézménybe való eljutásának, a diákétkeztetés és a magyar óvodapedagógusok és tanítók fizetés-kiegészítésének finanszírozására; iii. a magán vagy egyházi fenntartású bentlakások, szakkollégiumok működtetésére az oktatás minden szintjén; iv. az önálló magyar felsőoktatási intézmények működtetésére; v. országos tehetséggondozó program finanszírozására; vi. a minőségbiztosított, hálózattal rendelkező oktatási szervezetek, ernyőszervezetek működtetéséhez való hozzájárulásra. Az uniós források bekapcsolását tapasztalatok átadásával, felkészítő programokkal kell elősegíteni. 3. EREDMÉNYEK Számszerű adatoknak kellene itt következniük, valahogy így: ennyi ma, és ennyi lesz holnap. (A kisebb számokat nyilván nagyobbaknak kellene követniük.) Azonban a határon túli területtel hivatásból foglalkozóként úgy vélem, a Magyariskola Program kimunkálásához több szempontnak, nézőpontnak is teret kell kapnia. Az együttgondolkodást közös munkának kell követnie. Ezért bocsátom közre a Javaslatot.

41

2.

3.

4.

1. sz. Melléklet A határon túlra irányuló oktatási támogatás magyarországi elosztórendszerének kritikája Melyek a határon túli oktatástámogatási rendszer főbb hiányosságai Magyarországon? 1. A támogatási rendszer sem a támogató intézmények, sem a programok tekintetében nem rendszer; végrehajtó szervezetei és megvalósítandó programelemei aktuális rögtönzések eredményei14. Idővel ezek az elemek kanonizálódnak, és azt a látszatot keltik, mintha rendszerszerűen tevékenykednének, valósulnának meg. A magyar közigazgatás struktúrájába

5.

6.

beágyazott ad hoc ötletek alapján a határon túli oktatás támogatása mára a hierarchizált rögtönzés rendszerévé vált. A támogatási rendszer Magyarországon és a határon túl egyaránt rendkívül átpolitizált. Ennek eredménye többek között a hatékonysággal gyakran ellentétes kijárás túlsúlya, a ciklusonként változó „kedvenc támogatottak” személye, a támogatói intézményrendszer elé állított, jogszerűen gyakran végrehajthatatlan elvárások15 sokasága. A krónikus forráshiány a rendszertelenséget erősíti; a források jelenlegi szintje mellett a támogatottaknak az az érdeke, hogy a rendszer széttagoltsága megmaradjon – így nagyobb esélyük van forráshoz jutni, hiszen ha nem kap az egyik intézménytől, majd kap a másiktól. A forráshiány eredménye a források gyakori keveredése (pl. ingatlan-támogatások esetében), a megvalósítás időbeni elhúzódása, a támogatások esetlegessége, kiszámíthatatlansága. A költségvetési támogatások kiutalása az elosztó rendszernek gyakran hónapokat késik, ami aztán kapkodáshoz, előkészítetlenséghez vezet. A közigazgatás „nem határon túli” témával foglalkozó intézményei előszeretettel feledkeznek meg16 a „határon túli szempontról”, így a közigazgatás különféle szinterein ez gyakran nem jelenik meg, háttérbe szorul, vagy csak az általános kijelentések szintjén említődik ez. A jogalkotási nehézségek az egész területet kezdetektől fogva jellemzik. A támogatási rendszer széttagolt, kompetencia-problémákkal küzd. A számtalan párhuzamosság, a rendszer intézményi elemei közti feladatmegosztás hiánya – illetve ennek semmibevétele – lehetőséget ad az intézmények egymás elleni kijátszására. Mivel a következő évi költségvetés dönti el minden évben a finanszírozási lehetőségeket, a rendszer intézményei rendszeresen rivalizálnak a nagyobb forráso-

Legújabban ilyennek tekinthető az intézmények sorában a Szülőföld Alap, amellyel gyakorlatilag egy újabb támogatást osztó szervezetet hoztak létre (felépítését tekintve az Illyés Közalapítvány fő- és alkuratóriumi rendszere alapján). Az Alap főkuratóriumának összetétele az íratlan szokást figyelmen kívül hagyja: korábban a döntéshozó testületekben csak Magyarországon élő állampolgárok vettek részt, az Alap fokuratóriumát ezzel szemben megnyitották a határon túli magyar politikai erők delegáltjai előtt. Az Alap támogatási jogosítványai lefedik az összes, már létező közalapítvány támogatási körét. Az újabb szereplővel a támogatási „piacon“ előre láthatóan növekszik az amúgy is létező kompetenciazavar. 15 Ehhez illusztráció az Állami Számvevőszék honlapjáról elérhető határon túli támogató közalapítványokról készült jelentések. (A felsorolt hibák tekintélyes része nem a közalapítványi létből, működésből fakad, hanem a megrendelésekből.) 16 Ennek voltunk minap véletlen tanúi a Szakképzési Alap tanácsának júliusi ülésén, ahol „adminisztratív hiba“ miatt majdnem megszavazták a javaslatot, hogy a szakképzési támogatásokról szóló törvényből kikerüljön a határon túli felsooktatás támogatásának lehetősége. 14

42

kért. Nem csak arról van szó, sektől eltekintve hiányzik a szponhogy a több pénzzel a közigazgazorizáció, a magántőke, az alternatáson belül hol húzódik majd az tív források bevonása. erőközpont 17, hanem arról is, hogy a közigazgatáson kívüli Melyek az anyaországi oktatástámorendszerelemek (pl. közalapítvá- gatási rendszer főbb hiányosságai a nyok) léte egész egyszerűen attól határon túl? függ, mekkora forrást kapnak a 1.) A részben magyarországi segítségkövetkező esztendőre18. gel létrehozott oktatási és civil in7. A rendszer intézményei önjárók, tézmények, szervezetek működési az összes forráselosztó intézménybizonytalansága jellemzi az egész re előírt egységes pályáztatási területet. A működés egy része eés ellenőrzési minimum közért program-finanszírozásból törvetelmény nincsen meghatározténik – csak azért szerveznek prova. Emiatt az egyik intézménynél gramokat, hogy az így elnyert forkönnyebb forrásból működni tudráshoz jutni, a janak. A finanszíroA részben magyarormásiknál nehezás hibái a kiszámítzebb. A rendszer hatóság, a tervezheszági segítséggel lételemei sem egytőség ellenében hatrehozott oktatási és mással, sem az nak. Az állandó bicivil intézmények, szerEU-s pályázati zonytalanság az invezetek mûködési rendszerekkel gatlanberuházások ebizonytalansága jelnem kompatibisetén már-már krónilemzi az egész terülisek19, a pályákus: úgy kényszerülzati technológia nek belevágni, hogy letet. fejletlensége a kisa befejezés forrásai és kapuk, a különalidőpontja ismeretlen. kuk melegágya. 2.) Visszatérő vitaelem, hogy az anya8. Kevés az átfogó program, amelyországi pénzekről ki döntsön. Ebtől egy-egy kérdés stabil kezelében a tekintetben tapintható a vélesét elvárhatnánk, hiányzik a köménykülönbség, pl. a magyarorzéptávú programokban való szági döntéshozók és a határon túgondolkodás. Szinte teljesen hiliak21, a határon túli civilek és a határon túli magyar politikusok stb. ányzik az előzetes kutatás (probközött. lémafeltárás), a támogatási program (problémakezelés) és a ha- 3.) Hiányoznak a rendszeres szakmai egyeztetések. Viszonylagosan hatásvizsgálat (mérés, visszacsatotékony egyeztetés elsősorban a lás) hármas egysége; e háromból politika, a közélet szereplői között rendszeresen csak a második teltörténik, ami gyakran a helyi majesül. gánvállalások fejlődését segíti, és 9. A rendszer viszonylagos merevsénem válik országos hatású progge elsősorban a költségvetési megrammá. határozottságból fakad, gyakran nem képes időben reagálni olyan vál- 4.) A támogatások célzottjai gyakran közcél megvalósítását vállaló civil tozásokra20, amelyek az adott célországban támogatási igényként szervezetek, amelyek az elmúlt 15 jelentkeznek. évben milliárdos ingó és ingat10. A rendszer kizárólag az állami forlanvagyont szerezhettek. Azonban rásokon alapul, csekély erőfeszítéa jórészt támogatást biztosító anya-

civil fórum országnak és a helyi magyar közösségnek a felhalmozott vagyon felett a továbbiakban semmilyen befolyása nincs, így az évek múlásával („a helyzet megváltozásával”) könnyen magánérdekek szolgálatába állítható. 5.) A határon túli helyi források láthatatlansága a támogatottaknak gyakran érdeke, a támogatónak annál kevésbé. A jelenlegi rendszer a többes elszámolások kiszűrésére emiatt kevéssé alkalmas. 6.) Paradox módon, akik oktatási programjukat elsősorban a magyarországi költségvetési forrásokra építik, nem versenyeznek, nincsenek rákényszerülve belföldi források elnyerésére. A tekintélyelvűség, a korábbi eredményekre, támogatásokra, ismeretségekre való hivatkozás, olykor az etnikai kártya („adjatok forrást az ingatlanra, különben viszi a román bank”) is rendszerünk sajátja. 7.) A határon túli szervezetek szabályozottsága hiányos, így általános az összeférhetetlenségi, a továbbosztási szabályok hiánya. Összefoglalva: a rendszer nem hatékony, úgy a működését, mint az eredményeit tekintve. A működés nem rendszerszerű, az intézmények feladatteljesítése a vezető(k) személyes kvalitásai függvénye. A támogatáspolitika számos jelentős eredménye (magyar felsőoktatási intézmények létrehozása, oktatás-nevelési támogatás, építkezések, a téma magyar közigazgatásba való bevezetése) ellenére a támogatások nem koncentráltak, az erők szerteforgácsolódnak.

Csete Örs Apáczai Közalapítvány – irodaigazgató e-mail: [email protected]

Elég a korábbi kormányzat alatt az Oktatási Minisztérium és a HTMH közötti kötélhúzásra gondolni. A küzdelem valójában annak volt köszönhető, hogy az OM határon túli ügyekben ambiciózus közigazgatási államtitkára a határon túli oktatáspolitika irányítását a szaktárca keretein belül kívánta megvalósítani. 18 Működésre fordítható költségüket az alapító okiratok pl. az éves kiadások százalékában határozzák meg – igen ám, de ehhez bevételek is kellenek. 19 A közigazgatás és a közalapítványok – ha használnak egyáltalán – zömmel különböző pályázatkezelő szoftvereket használnak; pályázati és elszámolási szabályozottságuk mélysége eltérő; a rendszerből egyedül az Apáczai Közalapítvány rendelkezik ISO 9001:2000 minosítéssel a döntéselőkészítés és végrehajtás területén. 20 Az erdélyi restitúciós törvény egyebek mellett jelentős oktatási célú ingatlanokat juttatott vissza 2004-ben az egyházaknak. Ezek állagmegóvására, rendbetételére eddig tudomásom szerint semmilyen magyarországi forrás nem reagált. 21 A Javaslatnak nem célja erről részletesen szólni, azonban véleményem mégsem hallgatom el: az anyaországi támogatásokról szóló, százmilliósmilliárdos nagyságrendű stratégiai projektek tekintetében – általános főszabályként – az előzetesen elfogadott program alapján széleskörű magyar-magyar egyeztetés alapján kellene határozni (akár a MÁÉRT szakbizottságai keretében). A milliós-néhány tízmilliós nagyságú projektek esetében a jelenlegi közalapítványi, versenyeztetésen és pályáztatáson alapuló rendszert – azzal, hogy csak az előzetesen elfogadott programhoz illeszkedő pályázatokat ír ki – alapvetően megfelelőnek tartom. A néhány százezer forint alatti támogatások helyi, lokális kérdések megoldására szánt részéről való teljes döntéselőkészítési, döntési és végrehajtási folyamatot a határon túlra kell kihelyezni. A magyarországi költségvetési források hasznosulásának vizsgálatát Magyarországról kell irányítani, helyi közremuködők esetén ügyelve az összeférhetetlenségi szabályok betartására. 17

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetőségei.

43

KONCENTRÁLNI ÉS MÉRNI A megmaradás király – de egyre kevesebb rajta a ruha interjú Az alábbiakban Sipos Géza, a Transindex Médiaportál helyettes felelős szerkesztője Csete Örssel készített interjúját (január 16-án készült) tesszük közzé. Az interjú a következő internetes oldalon jelent meg először: http://politika.transindex.ro/?cikk=3840

E

gyre kevesebb diák iratkozik magyar iskolába: a fogyást a pesti támogatás-milliárdok sem fékezték. Mit érdemes tenni?

Javaslat a Magyariskola Program kimunkálására c. eszszé-kiáltványában több taburomboló állítást fogalmaz meg. Például arról beszél, hogy a szülőföldön maradás szintagma nem több, mint egy kényelmes politikai fétis, amely arra szolgál, hogy biztonságos retorikai távolságban tartsa a döntéshozóinkat a valós helyzettel való szembesüléstől. Jól értettem? Válaszol a szerző, Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója: – A „szülőföldön maradás” szókapcsolatot a Trianon-szindrómára adott egyfajta rendszerváltás utáni összmagyar válasznak vélem. A határon túli oktatásfejlesztésről gondolkodva szembesültem azzal, hogy több, a „határon túlisághoz” kapcsolódó fogalom már-már hitkérdés, amely elsősorban kitartásra buzdít és így erőt, fogódzót ad azoknak, akiknek belső magyarázat kell arra, hogy miért vannak/élnek éppen ott, ahol. Az információ, az anyagi javak, az emberek szabad áramlásának világában azonban ezen a királyon – sajnos úgy tűnik – mind kevesebb a ruha. Európa expresszvonata elszáguld azon szavaink mellett, amelyek a ’90-es évek elején igaznak tűntek. Ami a magyarországi döntéshozókat illeti, ők jelenleg a választóik foglyai: 2004. december 5-e óta tudjuk, hogy van 63 százalék választópolgár, akik el se mentek szavazni, akiket nem érdekel ez az egész. Az arcvonalak megmerevedtek. A Magyariskola Programot az „élhetőbb szülőföld” kifejezés jegyében terveztem, mert az áramlás szerintem nem a horgony lebocsátásával, hanem a vitorlák megfoltozásával és szélirányba állításával fog segíteni az itt élőkön. És ebben a kontextusban mi értendő az élhető szülőföld alatt? – Kutatások bizonyítják, hogy 2020-ra a magyar 18-22 évesek száma Erdélyben – a jelenlegi születési trend mellett – az 1990. évinek 55 százaléka lesz, illetve az Európa más tájaira irányuló munkaerő migrációja Románia EU-csatlakozásával vélhetően növekedni fog. Csökkenő magyarság, megnyíló kapuk – ezek azok a kihívások, amelyekre az „élhetőbb szülőföld” ad választ: ez a kifejezés ugyanis nem a személyes kitartásra teszi a hangsúlyt, hanem a jobb körülményekre. Ennek érdekében az oktatás területén két fő stratégiai célt látok. Egyrészt a jelenleginél több gyermeket kell bevonni a magyar óvodán, elemi iskolán keresztül az erdélyi magyar oktatás rendszerébe. Másrészt minőségibb képzést kell kínálni a jövő nemzedékének a közoktatásban. Minden törekvésnek arra kell irányulnia, hogy a magyar intézmények választhatósága megerősödjék. Az oktatás

hosszas folyamat, ezért óhatatlan fáziskéséssel reagál a környezet változásaira. A fenti hasonlatot továbbfűzve úgy érzem, bár látjuk a felénk tartó hatalmas hullámot, hajónk mégsem áll irányban, így oldalba kap a víztömeg, s így további embereket veszítünk. A szövegben az áll, Magyarországnak érdeke, hogy csökkenő népességét aktív korú, szakképzett, magyarul beszélő népességgel pótolja. Ellentmondást látok abban, hogy ennek ellenére a „határon túliak témája” a választók túlnyomó többségét nem érdekli. – Miért lennének Magyarországon az emberek tisztában mindezzel? El kell választani egymástól két dolgot: azt, hogy mi az ország stratégiai érdeke, és a határon túli ügy közérdeklődési, érzelmi aspektusát. Az a bizonyos szerencsétlen népszavazás (azt hiszem, ez már állandó jelzője lesz ennek) úgy alakult, hogy akik szavaztak, azok elsősorban politikai preferenciáik mentén tették azt. Az egész kérdéskört az érzelmi megközelítés uralta. Amikor a programot készítettem, természetszerűleg törekedtem arra, hogy az anyag „száraz” legyen. Így is nehéz volt kimondanom, hogy „a szórványból tervszerűen ki kell vonulni” – ilyen mondatot egész egyszerűen nem lehet érzelmek nélkül leírni. A programot vitára bocsátottuk, a beérkezett 250, álláspontját írásban megfogalmazó oktatási szakember, kutató, egyházi vezető, politikus többsége pragmatikus válaszokat, megjegyzéseket küldött. Rendkívül tanulságos a vélemények régiónkénti elemzése, az ebből készült összefoglaló egyébként február elején kap nyilvánosságot. Tényleg jelentős reformlépés lenne, hogy a felsőoktatás helyett most inkább a közoktatásra kerüljön a hangsúly. A középiskolák minőségfejlesztését hogyan lehet kivitelezni, ha például a romániai/erdélyi egyetemeken nem különül el a tanárképzés, alig vannak ilyesmire szakosodott főiskolák, és a pedagógus-életpálya amolyan „ezt is elviselem, ha más nem jön öszsze” karriernek látják a végzős hallgatók? – Pontosítok: úgy fogalmaztam, hogy a magyar nyelvű felsőoktatás hallgatói utánpótlását a közoktatás súlyozott fejlesztésével kell biztosítani. Ezt bárki beláthatja, aki megnézi a demográfiai előrejelzést. Ami a minőségfejlesztést illeti, az nem csupán számítógépeket, tanári ösztöndíjrendszert, gyermekek iskolába eljutásának támogatását, tornatermet stb. jelent. Ez olyan komplex folyamat, ahol az iskolában műhelymunka, tananyagfejlesztés, házi konferenciák folynak, ahol a diák nemcsak feladat, hanem partner is, ahol a hagyományok megőrzése mellett tág tere van az innovációnak, ahol következetes számonkérés van, ahol minőségbiztosítási rendszert működtetnek, ahol versenyképes tudásra oktatnak,

civil fórum

44

ahol a tanárok és diákok önmegvalósítását segítik, és folytathatnám… Ha ezek a magyar iskola jellemzői, a szülő szívesen választja azt. Ennek kimunkálása persze nem kizárólag Erdélyben szükségszerűség, ez Magyarországon és másutt is a helyben élő szakemberek feladata; a Magyariskola Program csupán a magyarországi eredetű állami források irányát kívánja újragondolni. A toldozás-foldozás, a koncepciótlanság, a döntésképtelenség zátonyra

viszik a hajót. Európa szelét a magunk vitorlájába kell fordítanunk.

Sipos Géza Transindex Médiaportál – helyettes felelős szerkesztő e-mail: [email protected]

Beszámoló Változtatni kell a „szülõföldön maradás” alapelvén! A Kárpát-medence magyarsága 2020 címmel szervezett műhelytanácskozásról Novák Lajos beszámolóját tesszük közzé az alábbiakban. E műhelytanácskozás központi témája Magyarország határon túli magyar támogatás-politikájának a válságos helyzete. A beszámoló a világháló következő helyéről származik: http://erdely.ma/kultura.php?id=15956.

V

álságban van a határon túli magyar támogatás-politika: nincsen nemzetstratégia. 2006. február 24-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a magyarság jövőjéről tudományos műhelytanácskozást szervezett az Apáczai Közalapítvány, az Illyés Közalapítvány, a Hidvégi Mikó Alapítvány és a MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága. Az előadók jövőképeket vázoltak fel, stratégiákat, lehetséges megoldásokat mutattak be. Nagy kérdés, hogy az elméletekből melyik és mikor kerül át a gyakorlatba, ugyanis az idő nagyon szorít, a huszonnegyedik órában vagyunk.

tás-politikában dolgozó szakemberekre. Végre valaki alapkérdéseket kezd feszegetni, és megoldásokon gondolkodik. Rengeteg reakció, válasz érkezett, és komoly szakmai vitákat indukált a javaslat. Ehhez a közös gondolkodáshoz zárkóztak fel szervezetek, és ebből az egyetértésből született a műhelytanácskozás gondolata. A konferencia fontosságát is jelzi, hogy több mint 250 magyarországi és határon túli szakember vett részt, ami azért is komoly dolog, mert az anyagi korlátok miatt a szervezők nem tudták megtéríteni a határon túli résztvevők utazási költségét.

Köszöntők, megnyitó Előzmények 2004. december 5-e után megindult egy folyamat, amely próbálta magyarázni a népszavazás sikertelenségét és próbált rávilágítani az ellentmondásokra. A 15 éve komoly kihívásokkal küzdő támogatási rendszert újra kell gondolni, újra kell építeni a nemzet- és a támogatási stratégiát. De ez megfelelő jövőkép nélkül nem lehetséges. Hiába jött létre a Szülőföld Programcsomag, az alapproblémákra nem adott megoldást. A folyamatnak a nagy lökést Csete Örs (az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója) októberi nyilvános vitairata, a Magyariskola Program adta. A megfogalmazott problémák nagy hatással voltak a határon túli támoga-

A tanácskozást először Berényi Dénes, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke köszöntötte, előrevetve azt a megfogalmazást, hogy szükséges a „szülőföldön maradás axiómán” változtatni. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke hozzátette, hogy a hivatalos Magyarország még nem nőtt fel a szerepre, a meglevő stratégiai zavar felszámolása a legfontosabb. Kőnig Sándor, az Apáczai Közalapítvány megbízott elnöke szerint most a megoldáshoz „a szívet és az értelmet” kell előhívni. Komlós Attila, a HTMH elnöke megnyitó-beszédében 5 pontban fogalmazta meg a kihívásokat:

1. nagy nemzetközi és társadalmi változások történtek; 2. a „megsegítő” Magyarország helyett a felelős kétoldalú együttműködés szükséges; 3. a magyar-magyar viszonyok depolitizálása; 4. a „szülőföldön maradás” alapelv feladása; 5. a nemzet egészében való gondolkodás. További 5 pontban pedig a fő feladatokat fogalmazta meg: 1. határon túli intézmények modernizálása, 2. magyar-magyar integráció, 3. regionális fejlesztések (EU-s alapon), 4. munkaerő pozíciók javítása a Kárpát-medencében 5. önszerveződések fejlesztése.

A Kárpát-medencei magyarság számokban Kocsis Károly, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Társadalom-földrajzi Osztályának igazgatója előadásában megdöbbentő tényekről tájékoztatta a hallgatóságot. Látványos térképeken és táblázatokban mutatta be a magyarság lélekszámának 1981-től tartó csökkenését. A Kárpát-medencei magyarság lélekszáma 11,7 millió, de ez a teljes Kárpát-medencei népesség alig 40%-a. Míg 1980-ban 15 millió magyar élt a földön, addig 1990-re csak 14 millió, és napjainkban már csak alig 13

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

millió magyarral számolhatunk. Rendkívül nagy szükség van a nemzetmegtartásra Magyarország határain belül is, ugyanis a nemzeti öntudat csökkenése az anyaországban a legnagyobb. Rendkívül kedvezőtlen kilátásaink vannak a jövőre nézve. A jelenlegi megállíthatatlan folyamatok hosszabb távon is a népességszám tartós csökkenését jósolják, komolyan számolni kell az EU-ba történő migrációval. További tendencia az etnikai koncentráció és a nemzeti kisebbségek csökkenése mellett az „egzotikus” és a cigány kisebbség növekedése.

Kilátások a befektetők szemével Orbán Krisztián, a Central European Management Intelligence igazgatója a gazdaság oldaláról világította meg a folyamatokat. Míg nemzetközi, de még európai uniós szinten is Magyarország perifériaként működik, addig Kárpátmedencei szinten központiként jellemezhető a szerep. A nemzetközi cégek a kutatásfejlesztést a központjaikba irányítják, a „munkaintenzív” tevékenységeket pedig a perifériákra. A központokban csapódik le a profit, tehát ott több pénz jut például a kultúrára és az oktatásra. Multinacionális cégek Magyarországot (Budapestet) regionális központként kezelik, de ez csak egy középszintű struktúrát (logisztikát és szervezést) jelent egy nagyobb multinacionális cégben. Magyarország egyik kihívása megtartani ezt a regionális vezető szerepet. Másik lehetőség, sőt a magyar gazdaság számára szükségszerűség néhány hazai vállalatot regionális szintűre növelni, mert egy 55 millió fős régióban már eredményesen lehet működni. A régióban az osztrák és a holland cégek a legnagyobb befektetők. A Kárpát-medencei térbe kilépő magyar vállalatok működését nagymértékben tudja segíteni a határon túli magyar közösség, és ennek a viszonyrendszernek kölcsönössé kell válnia. Hogy ezt a célt el lehet-e érni? A politikai elit belátásától, a tudatos stratégia kialakításától, és annak gyakorlatba ültetésétől függ.

Kitörési pontok? Veress József, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal volt politikai államtitkára sajnos nem tudott új dolgokat hozzátenni az addig elhangzottakhoz, előadása egyáltalán nem a régió problémáiról szólt. A fejlesztés-fejlődés kapcsán Görögország és Írország példáját hozta fel alternatívaként. Az előző mintegy balkáni módon „elherdálta” a kapott EU-s fejlesztési összegeket, míg a másik ország tudatos építkezéssel ma a legfejletteb-

bek közé tartozik. Visszatetsző volt, ahogyan a direkt napi politika is megjelent az előadásban egy Gyurcsány Ferenc-idézet kapcsán.

Regionális modellek: Dunaszerdahely, Énlaka Lelkes Gábor a dunaszerdahelyi járás fejlesztési terveit ismertette a hallgatósággal. Erőtlen, számadatokkal tarkított előadása unalmasra sikeredett. A több EU-s pályázatot is megnyert Fórum Kisebbségkutató Intézettől sokkal színvonalasabb előadást vártunk. Kolumbán Gábor, az erdélyi Civitas Alapítvány elnöke kiemelte, hogy a jólét nem feltétlenül GDP-függő, szegény társadalomban is jól lehet élni. Erdélyben és a Kárpát-medencében egyszerre, egymás mellett léteznek teljesen különböző létformák, közösségek, amelyek a modernizáció különböző szakaszaiban léteznek. Fontos, hogy létezik egy szakrális világ is, ahol más értékek dominálnak, és nem csupán befektetés vagy erőforrás alapú fejlesztések lehetségesek. Rendkívül érdekes példákat mutatott be: a székelyföldi kistelepülések évek óta „fürdőépítő kalákákat” szerveznek. Nyaranta rendszeresen megjelennek magyarországi diákok, értelmiségiek, és a helyi közösséggel együtt újjáépítik a régi fürdőhelyeket. Ez megerősíti a faluközösséget, erősíti a kalákában kubikusmunkát végző magyarországi értelmiségieket is, sőt a közös munka után a kapcsolatuk is teljesen megváltozik. 2006-ra 5 kalákát terveznek. Az énlakai példa: igazi posztmodern fejlesztés, mert az elmaradottság, a rossz utak, az infrastruktúra hiánya, az elzártság relatív pozitívumként jelentkezik. Igazi falufejlesztés történik Énlakán. A média segítségével a projekt nemzetközivé vált, így az elszigeteltség is megváltozott, kinyílt a világ, nem zárványként működik a falu. A fejlesztés organikus, ezáltal új esztétikai értékek jönnek létre. Az 1980-as években halálra ítélt Énlakán ma az épített örökség revitalizációja sikerrel folyik, több projekt is fut egyszerre: az idősek szociális gondozásától, a helyi méhészet fejlesztésén át az agroturizmusig.

45

Felvetődik a kérdés: ki támogat kit? A Magyariskola Program az alapkérdésekkel indul: Érvényes-e még a „szülőföldön maradás” doktrínája? Érdemes-e magyar nyelven tanulni a szomszédos országokban? Mi Magyarország sajátos érdeke? Olyan oktatásfejlesztési stratégia megalkotására van szükség, amely: – magyar nyelvű oktatás alacsonyabb szintjeire a jelenleginél több gyermeket igyekszik bevonni, – emeli a magyarság képzettségi szintjét az oktatás minden szintjén, valamint – figyelembe veszi az összmagyar munkaerő-piaci igényeket. Ezzel párhuzamosan a támogatás-politikát fejlesztés-politikává kell alakítani a következők szerint: 1. szórványmentés a közoktatásban, 2. szakkollégiumok a felsőoktatásban, 3. munkaerő-piaci fejlesztés a szak- és felnőttoktatásban, 3+1. diák- és oktatói kapcsolatok. A felvetéseket és a javaslatokat szakemberek tanulmányozták, 256 válasz érkezett, melyeket a Határon túli Oktatás Fejlesztéséért Programiroda értékelt ki, az erről szóló tanulmányt megkapták a résztvevők, ígéret szerint az anyag hamarosan elektronikusan is elérhető lesz az Apáczai Közalapítvány honlapján. A beérkezett vélemények figyelembe-vételével a Magyariskola Program kiigazításra került, a következő hónapokban a részletesebb cselekvési terv és a régiók szerinti változatok elkészítése történik. A hely hiánya miatt csak az alapkérdésekre adott válaszokat ismertetném:

Magyariskola Program

Helytálló-e még a „szülőföldön maradás” nemzetstratégiai célja?

Csete Örs, a Magyariskola Program megalkotója egy „gondolatkísérlettel” kezdte előadását. Százezer forint havi fizetés után az állam 56 000 Ft-ot kap adóként vissza. Így évente 58 000 vendégmunkás után 39 milliárd forinthoz jut az állam. A magyar kormány támogatásként 13 milliárd forintot juttat határon túlra.

A „szülőföldön maradás” kérdésére a válaszolók 37 százaléka mondta, hogy nem tartható, 23 százaléka inkább nem tartható állásponton volt, tehát 60 százalékban azon az állásponton voltak a válaszadók, hogy nem tartható tovább ez a doktrína. A válaszadók 78 százaléka egyértelműen azt mondta, hogy a jelenlegi határon túli oktatástámogatá-

46

son változtatni kell. Magyarország érdekeivel kapcsolatban a határon túli munkaerő-potenciált és a „demográfiai pótlékot” emelték ki a véleményt nyilvánítók. Markánsan megjelenik a válaszokban, hogy Magyarországnak közös fejlesztésekben kellene gondolkodnia, és elsősorban a Kárpát-medencei munkaerőpiacra kellene koncentrálnia.

Kultúra és identitás Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke szerint a társadalom 50%a „kultúrán kívül él”, a hangsúly az esélykülönbségek csökkentésén van, de ezt elérni rövid- és középtávon nehéz, mivel a költségvetési háttér egyre szűkül. Alternatív támogatások bevonására fokozott szükség lesz a jövőben (civil szervezetek, mecenatúra). Veress László, a Duna TV Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja a mentális térben, a magunkról való új gondolkodásmódban látja a megoldást. Egy 1920–2020 közötti időutazásra invitálta a hallgatóságot. Hogyan gondolkodtunk önmagunkról? 1920: a fizikai és mentális határ összeomlik, átrendeződik. Egy multikulturális állam lebomlik, nemzetállamok alakulnak. A disszonancia feloldására a gondolkodásmód (Nagy-Magyarország) megmaradt, inkább a valóságot próbálják visszaállítani, a tudatipar (kultúra, oktatás, média) is ezt sulykolja. 1947: belátva, hogy a valóságot nem lehet megváltoztatni, a magyarországi tudatipar a gondolkodást próbálja megváltoztatni: a határok elfogadása, a határon túli magyarság elfelejtése. 1990: új világrend alakul, ellentmondásos valóság és ellentmondásos gondolkodás jellemzi, de három dologban teljes közmegegyezés jön létre: 1. nemzetközi integráció, 2. a szülőföldön megmaradó határon túli magyarság támogatása, 3. európai integráció. A közvélekedés az, hogy ez a három tényező feloldja-megoldja az ellentéteket. 2004. december 5-e bebizonyította, hogy hamis ez az elképzelés, Az európai és a nemzetközi integráció nem váltotta be a várakozásokat, a határon túli közösségek hiába rendelték alá autonómia- és egyéb követeléseiket a magyarországi integrációs folyamatoknak. Még csökkent is Magyarország érdekérvényesítő képessége. A szülőföldön való megmaradás sem működik, komoly migráció létezik, és a határon túliak támogatják az anyaországot (lásd Csete Örs gondolatkísérletét). Szlovákiában a magyarok helyzete nem javult az európai integráció után sem. 2020-ban az 1920-as folyamat úgy tű-

civil fórum nik, ellenkező előjellel zajlik le. Egy „multikulturális állam” alakul. Ebben a folyamatban a magyarság ugyanolyan vesztes lehet, mint száz évvel korábban. Csak ezt a veszteség végzetes lehet. A jelenlegi kormány elképzelése szerint a megoldás az, ha majd a határon túli magyarok is kettős identitással rendelkeznek, mint esetleg más kisebbség. Csakhogy nem lehet a határon túli magyarságra rákényszeríteni a kettős identitást, mert ők csak magyar identitásúak. A magyarságra nem a „szétfejlődés” (hasonló irányú különböző fejlődés) a jellemző, hanem sokkal inkább a hanyatlás, demográfiai, gazdasági, társadalmi értelemben. Egyetlen különbség, hogy míg Magyarországon a társadalom individualizálódott, atomizálódott, addig a határon túl közösségek fejlődtek. Egy új gondolkodásra van szükségünk, a politikai elit belátására és a tudatipar módosítására. A megoldás: egy magyar világ van! A jelenlegi struktúrákkal ismét vesztésre állunk.

Gazdaságfejlesztés és uniós támogatások Misovitz Tibor közgazdász előadásában a jelenlegi gazdasági támogatási struktúrát elemezte, ezen belül az Új Kézfogás Közalapítvány, a Corvinus Rt. és a Szülőföld Programcsomag lehetőségeit. Hangsúlyozta, hogy a határon túli magyar vállalkozásfejlesztést a magyar államnak segítenie kell az EUs alapokkal összhangban. Ríz Ádám, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője elemezte a magyar civil szervezetek uniós támogatásainak tapasztalatait. Megállapította, hogy nagyon kevés civil szervezet tud megfelelni az EU-s kihívásoknak. Viszont az uniós támogatásokra nagy szükség van, ugyanis a nemzeti támogatások egyre inkább szűkülnek. Gondot okoz a nem megfelelő menedzsment, az önrész, az utófinanszírozás, a bürokrácia, az aktagyár. A rengeteg adminisztráció miatt a „civilség”, mint alapérték is megszűnhet. Idegenkedés helyett inkább tanulni és fejlődni kellene, és mélyebben részt venni a folyamatokban (hálózatosság, programok előtervezése). Bodó Barna, a temesvári Szórvány Alapítvány elnöke a romániai civil szférát elemezte. Több korszakhatárt állított fel, amelyek a romániai civil szervezetek történetében nagy változásokat indukáltak. 1995 és 2000 között mintegy 1000 romániai magyar civil szervezet jött létre, többek között a magyar támogatáspolitikának köszönhetően. Megerősítette Ríz Ádám kije-

lentését, miszerint a romániai civil szervezeteknek ma csupán 10 százaléka tud megfelelni az EU-s kihívásoknak, és képes az EU-s pályázásra. Gond van a civil befogadási potenciállal. Ez csak részben függ a szervezetek belső működésétől, nagy hatással van a folyamatokra a támogatáspolitika kidolgozatlansága. A támogató-támogatott kapcsolatból partneri viszonyokat kell kialakítani. Kérdés, hogy mennyire egyenlőségen alapuló versenyforma a pályáztatás. További tisztázandó alapfogalmak: a szülőföldön maradás kérdése, szórványkérdés, regionalitás, az anyanyelv kihívásai. Ezeket minél hamarabb meg kell válaszolni.

A tanácskozás margójára Az utóbbi évek legfontosabb tanácskozása volt a konferencia. A résztvevők egyetértenek abban, hogy a támogatáspolitikát meg kell változtatni. Igaz, a változásnak egyelőre csak egyetlen megvalósulóban levő részfolyamata létezik, a Magyariskola Program. A teljes támogatási rendszer átalakítása még várat magára, kiváltképp a szervezeti átalakítás. Ennek fényében furcsa, hogy néhány rendkívül fontos és meghatározó szervezet nem képviseltette magát, ilyenek például a támogatáspolitika „zászlóshajójává” előléptetett Szülőföld Programcsomag (Szülőföld Program + Szülőföld Alap), vagy az Új Kézfogás Közalapítvány. Ezen szervezetek céljairól, stratégiai elképzeléseiről szívesen hallottunk volna. Feltűnő volt a konferencián, hogy elsősorban szakemberek vettek részt, politikusokat, döntéshozókat nem hívtak meg a szervezők (a média sem nagyon képviseltette magát). A politikai realitás az, hogy a választásokig nem is fog történni semmi. Bízom benne, hogy ez nem egy szokványos konferencia volt a sok közül, ahol az előadók lelkesen-lelketlenül elmondták a magukét, a hallgatóság meghallgatja, majd hazamegy, és minden marad, ahogyan volt. Reménykedem, hogy a hatalmon levő politikusok is figyelembe veszik a műhelytanácskozáson elhangzottakat. Talán a párbeszéd is tovább folyik, esetleg egy nemzetstratégia is elkészül, és a részletek kimunkálása is elkezdődik. A huszonnegyedik órában vagyunk!

Novák Lajos KárpátPress Stúdió – újságíró e-mail: [email protected]

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei

Köszönjük a támogatást, amelyet nyújt jelen lapszámunk kiadásához az Illyés Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Communitas Alapítvány, a Szülőföld Alap, a Civitas Alapítvány, a TransIndex, a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontja, a COMATIM TRANS Kft. (Kolozsvár), a Kopiernicus Kft. (Kolozsvár), a Palrom Kft. (Kolozsvár).

47

Magyarországon: tel.: 06–1–3032887 tel./fax: 06–1–3624079 mobil: 06–30–2218057

Romániában: tel.: 0040–264–441410, 0040–264–441413 mobil: 0040–722–260137

COMATIM TRANS Kft. Menetrendszerinti járat

Esztergom – Kolozsvár (szlovák határ) menet–jövet, budapesti útvonalon légkondicionált kisbuszokkal

Indulás Magyarországról: hétfőn, szerdán, szombaton Esztergomból: 6:00 Budapestről: 7:15

Kolozsvárról: kedden, pénteken, vasárnap 6:00

A kisbuszok mobil elérhetőségei: 0040–722–416134, 06–30–2935766

ERMACISZ erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tájékoztatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására. Feliratkozni az ermacisz–[email protected], lemondani pedig az ermacisz–[email protected] címre küldött üres levéllel lehet. Kérjük a levelezőlistára szánt leveleket az [email protected] e–mail címre küldeni. A listagazdának szánt levelet az ermacisz–owner@ yahoogroups.com címre várjuk.

ERMASZOCI erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködésének elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci levelezőlistát. Feliratkozni az ermaszoci–[email protected] címre küldött üres levéllel lehet. A listára szánt leveleket az [email protected] címre kell küldeni.