2012. november 22 – december 9. „Egész életen át tartó tanulás” program Leonardo da Vinci alprogram Küldő intézmény: Magyar Gyula Kertészeti Szakközépiskola és Szakiskola Budapest Fogadó intézmény: Ecole du Breuil Párizs, Franciaország
Nov. 22. Indulás: Budapest, Liszt Ferenc Repülőtér, délelőtt 10:20 Érkezés: Párizs, Charles de Gaulle Airport, délután 12:40
Érkezés után elindultunk az iskolába, hogy mindenki megismerkedhessen a befogadó családokkal. Az utazás meglehetősen érdekes volt, mert a mi 3 metrónkhoz képest az ottani 14 elég bonyolultnak látszott. Az elhelyezések után, estére már mindenki a saját családjánál volt.
Nov. 23. A ma reggelt már iskolával kezdtük. 8:00-ra kellett bemennünk. Az első nap csak ismerkedtünk az iskolával, a telep vezető megmutatta nekünk az iskola kertjét és az arborétum területét. A délután városnézéssel telt. Az esőtől eltekintve nagyon jól sikerült, meglátogattuk többek között a Notre-Dame-ot, a Luxemburg parkot és a Diadalívet.
Nov. 24. A mai nap a családoké volt. Mi az Edward Hopper festménykiállítást látogattuk meg, ami pár órát vett igénybe. A nap hátralévő részében otthon voltam, ismerkedtem a családommal és felhívtam anyukámat.
Nov. 25. A mai nap csoportos városnézéssel telt. Reggel nekiindultunk a városnak és estig meg sem álltunk. Annyi látnivaló volt, hogy nem tudtunk betelni vele.
Nov. 26. Ma ismét iskola volt, méghozzá az első gyakorlati napunk. Fiúk lányok külön dolgoztak. Én cserepeztem az üvegházban, eközben megismerkedtünk az ottani dolgozókkal, akik nagyon aranyosak és segítőkészek voltak. Minden nap a suliban ebédeltünk . Délután hazamentem az „öcsémmel” és a családdal vacsoráztam.
Nov. 27. Ma ismét gyakorlatos napunk volt, de ma kint dolgoztunk a kertben. Bokrokat kellett kivágnunk és kiásnunk a földből. Újabb dolgozókkal ismerkedhettünk meg. Az idő nem nekünk kedveskedett ma, mert elég borús napunk volt, de ettől eltekintve ismét jó napot tudhattunk magunk mögött.
Nov. 28. A mai napon tanórákon vettünk részt. Nagyon érdekesek voltak az órák, főleg, hogy franciául voltak tartva így nem sokat értettünk belőle. Persze nagyon aranyosak voltak a tanárok, mert megpróbálták angolul elmondani az óra lényegét. Az angol óra viszont nagyon jó volt, mert nagyon jól meg tudtuk érteni egymást az angoltanárral. Órák után elmentünk a többiekkel a városba, és benéztünk pár bevásárlóközpontba venni ezt-azt. Vacsorára már mindenki otthon volt.
Nov. 29. Reggel ismét az iskolában találkoztunk a többiekkel, viszont ma nem a suliban voltunk. Busszal vittek ki minket a Városi Kertészeti Termelő Központba, ahol rengeteg és hatalmas méretű üvegházak voltak. Délután volt mire bejártuk az egész területet. Az ottani étkezőben ebédeltünk meg. A busz visszavitt minket az iskoláig, ahonnan ismét várost nézni indultunk.
Nov. 30. Gyakorlatos napunk volt ismételten. Cserepeznünk kellett. Későn végeztünk, ezért nem sok helyre tudtunk elmenni iskola után. A Sacré-Coeur-t látogattuk meg. Legnagyobb szerencsénkre, naplementekor értünk oda, így még csodálatosabb volt. Közben betértünk egy-egy szuveníres boltba és vettünk néhány csecsebecsét.
Dec. 01. Ez a nap rendkívülinek ígérkezett. Reggel egy adott ponton találkoztunk a többiekkel és Versailles felé vettük az irányt. Kicsit hosszadalmas volt az út, de megérte azt a látványt. Egyszerűen hihetetlen gyönyörű volt, tátva maradt a szánk. Mind a kastélyok, mind a kert nagyon látványos volt, még így télen is.
Aznap este még volt időnk ellátogatni a Moulin Rouge-hoz is.
Dec. 02. A mai nap családi nap volt. Sokáig pihentem, mert a tegnapi nap nagyon lefárasztott. Délután az „apukám” elvitt egy nagyon szép múzeumba. ( The Nissim De Camondo Museum) Ezután otthon felhívtam az itthoniakat és meséltem nekik.
Dec. 03. Ma egy gyakorlati nap állt előttünk. Ismét cserepeznünk kellett. Unalmasnak hangozhat, de olyan jó hangulatban telt a nap, hogy csak úgy repültek az órák. Iskola után pedig következhetett a szokásos városnézés.
Dec. 04. Ma tanórákon vettünk részt. Érdekesek voltak. A tanárok próbáltak bevonni minket az órába és ez jó volt. Délután jöhetett a városnézés. Aznap találtunk egy nagyon jó kis karácsonyi vásárt a La Défense téren, ahova elnéztünk és vásárolgattunk. Gyönyörűen ki volt világítva ami igazi karácsonyi hangulatot teremtett.
Dec. 05. M a nagyon jó napom volt. Az arborétumba osztottak ki minket munkára. Olyan gépet próbálhattam ki, amit még soha nem használtam. A lombfújó gépet. Maradandó élmény volt. Új dolgozókkal is megismerkedtünk, akik mint már megszoktuk ebben az iskolában, nagyon aranyosak és segítőkészek voltak. Ebéd után indultunk is várost nézni. Nem akartunk semmit kihagyni.
Dec. 06. Ma gyakorlat volt és Mikulás napja. Délelőtt egész könnyű munkát kaptam.2 fenyőfát kellett felállítanunk és feldíszítenünk. Ezután az iskola épülete és a kert sem maradhatott díszek nélkül. Délutánra már az egész iskola karácsonyi díszben pompázott. Ebéd után még jöhetett egy kis munka az üvegházban, de aztán következett a jól megérdemelt városnézés.
Dec. 07. A mai nap volt az utolsó az iskolában. Jól ki akartunk használni minden időt, amit még a suliban tölthetünk. Ezalatt a 2 hét alatt nagyon jól beilleszkedtünk és igazából nagyon szomorú voltam , hogy el kell jönnünk. Annyira megszerettük az iskolát és a dolgozókat. Ma üvegházban dolgoztunk, mert esős volt az idő. Délután hamar végeztünk, és siettünk be a városba, mert még volt egy pár látnivaló, ahol még nem voltunk, de mindenek előtt szerettük volna meglepni az ottani dolgozókat egy közös fényképpel. Nagyon örültek az ajándéknak, kiraktuk nekik a falra, hogy sokáig emlékezzenek még ránk. Végül elbúcsúztunk és végleg eljöttünk.
Dec. 08. Ma nem volt semmi dolgunk. Egész nap a városban voltunk és próbáltunk eljutni a még eddig nem látott helyekre . Sokat sétáltunk, fényképeztünk és rengeteget vásároltunk. A nap végén pedig ünnepeltünk egy nagyot, hiszen mindenki boldog volt, hogy eljuthatott a világ egyik legszebb városába és felbecsülhetetlen élményekkel térhetett haza. Azt hiszem mindenki nevében mondhatom hogy életem egyik legszebb élménye volt.
Dec. 09. A hazautazás napja. Végső búcsú a családtól és a várostól egyaránt. A repülőnk 7:15-re volt kiírva, ezért nekünk már 5:30-ra ott kellett lennünk startra készen. A gépünk 9:30-ra már Budapesten is volt. A kilátás felejthetetlen volt. Furcsa volt megint itthon lenni, de gyorsan magunkhoz kellett térnünk a rózsaszín ködből, mert bizony itthon már nem minden fenékig tejfel!!
