ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET
294/2010. (II. 17.) számú
HATÁROZATA
Az Országos Rádió és Televízió Testület (továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112. §-ában biztosított jogkörében az MTM-SBS Televízió Zrt. műsorszolgáltatóval (1145 Budapest, Róna u. 174.) szemben meghozta az alábbi határozatot. A Testület megállapítja, hogy az MTM-SBS Televízió Zrt. műsorszolgáltató TV2 csatornáján 2009. szeptember 14-én sugárzott „Joshi Bharat” című műsorszám megsértette az Rttv. 3 § (2) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket. Ezért az Rttv. 112. § (1) bekezdés c) pontja értelmében 20 percre felfüggeszti a Műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását, melyet a Műsorszolgáltató a határozat kézhezvételét követő munkanapon 17 óra 30 perctől köteles végrehajtani. A Testület megállapítja, hogy az MTM-SBS Televízió Zrt. műsorszolgáltató a TV2 csatornáján 2009. szeptember 15-én, 21-én és 29-én sugárzott „Joshi Bharat” című műsorszámaival megsértette az Rttv. 5/B. § (3) és 5/C. § (2) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket. Ezért az Rttv. 112. § (1) bekezdés d) pontja szerint a Műsorszolgáltatási Szerződés 11.6.1.9, 11.6.1.10 és 11.6.1.12 pontjai alapján 8.628.261-Ft, azaz nyolcmillió-hatszázhuszonnyolcezer-kétszázhatvanegy forint megfizetésére kötelezi a Műsorszolgáltatót. A Testület megállapítja továbbá, hogy az MTM-SBS Televízió Zrt. műsorszolgáltató a TV2 csatornáján 2009. szeptember 15-én, 21-én és 29-én sugárzott „Joshi Bharat” című műsorszámok szeptember 15-én, 20-án, 21-én és 29-én 21 óra előtt közzétett műsorelőzeteseivel tizennyolc alkalommal megsértette az Rttv. 5/A. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést. Ezért az Rttv. 112. § (1) bekezdés d) pontja szerint a Műsorszolgáltatási Szerződés 11.6.1.5. pontja alapján 1.438.044-Ft, azaz egymillió-négyszázharmincnyolcezer-negyvennégy forint megfizetésére kötelezi a Műsorszolgáltatót. A kiszabott kötbér összegét az ORTT MNB 10032000-01400843-00000000 sz. számlájára hét napon belül kell megfizetni.
A Műsorszolgáltató a műsorszolgáltatási jogosultságának felfüggesztése előtt köteles tájékoztatni a nézőket arról, hogy a műsorszolgáltatás nem műszaki hiba miatt szünetel. Köteles továbbá a felfüggesztés idejére a következő feliratot közzétenni: „A TV2 megsértette a médiatörvény 3. § (2) bekezdésében foglalt, az emberi jogok tiszteletben tartását előíró rendelkezését a 2009. szeptember 14-én sugárzott „Joshi Bharat” című műsorszámával. Az Országos Rádió és Televízió Testület ezért 17 óra 30 perctől 17 óra 50 percig felfüggesztette a műsorszolgáltatási jogosultság gyakorlását.” E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás A Testület az Rttv. 41. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felhatalmazás alapján vizsgálta a Műsorszolgáltató TV2 adójának 2009. szeptember 14-i, 15-i, 21-i és 29-i műsorfolyamát, amely során a következőket tapasztalta. A hatósági ellenőrzés megállapításai alapján a Testület a „Joshi Bharat” című műsorszám 2009. szeptember 14-i adásával kapcsolatban az Rttv. 3. § (2), míg a szeptember 15-i, 21-i és 29-i epizódjaival kapcsolatosan az Rttv. 5/A. § (2), 5/B. § (3) és 5/C. § (2) bekezdéseiben foglalt rendelkezések sérelmét valószínűsítette. A Testület a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően 2009. december 22-én postázott levelében tájékoztatta a Műsorszolgáltatót a hatósági ellenőrzés megállapításairól, egyúttal felhívta az ügyre vonatkozó nyilatkozatának megtételére. A Műsorszolgáltató a nyilatkozattételre felhívó levelet a tértivevény szerint 2009. december 28-án átvette, amelyre a 2010. január 7-én érkezett válaszlevelében az alábbi észrevételeket tette. Valamennyi műsor, amelyet a hatósági ellenőrzés megállapításai megnevezésű dokumentum vizsgál, 2009. október 1. napját megelőző időszakban került sugárzásra. Az országos kereskedelmi műsorszolgáltatók és az ORTT között 2009. év második felében folyamatos egyeztetésre került sor, amelynek során a TV2 és az RTL Klub a délutáni talk-show-k vonatkozásában etikai kódexet dolgozott ki. A konzultáció folyamatban meghatározásra került 2009. október 1., mint azon dátum, amelytől kezdődően a kereskedelmi műsorszolgáltatók által létrehozott etikai kódex életbe lép, és ezen etikai kódex rendelkezéseinek figyelembevételével szerkesztik a délutáni talk-show műsorokat. A jelen ügy alapján vizsgálandó műsorszámok sugárzását követően 2009. év végén ugyancsak konzultációra került sor, amely konzultáció után és annak folyamán a műsorszolgáltatók a délutáni talk-show műsorok elemzését magában foglaló vizsgálati jelentést és tanulmányokat vehették kézhez. Ezen vizsgálati jelentés, tanulmányok kiértékelése, valamint a konzultációs folyamat jelenleg is zajlik annak érdekében, hogy az eddig példa nélküli önszabályozás keretében lehessen értékelni a műsorokat.
2
A Műsorszolgáltató ezért meglepőnek tartja, hogy a délutáni talk-show műsorokkal kapcsolatos egyes, 2009. október 1. napját megelőző ügyek külön-külön kerülnek a Testület elé, és így külön-külön képezik a konzultációs folyamat során a vizsgálat tárgyát. A Műsorszolgáltató álláspontja szerint a jelen ügyben is célszerű az eljárás megszüntetése, hasonlóan a korábbi 2009. október 1. napját megelőzően sugárzott műsorok vizsgálata tárgyában indult eljárásokhoz. Az Rttv. 5/A. § (2), 5/B. § (3) és 5/C. § (2) bekezdések vélelmezett megsértésével kapcsolatban az alábbiakat nyilatkozta. Lehet, hogy a bemutatott konfliktusokat egy 12 éven aluli nem képes teljes egészében felfogni, megérteni anélkül, hogy a tartalom benne félelmet keltene. Ez esetben a műsorszámot a II. kategóriába kell sorolni, illetve biztos, hogy ennél alacsonyabb kategória nem alkalmazható. Hogy elég-e a II. kategória alkalmazása, vagy indokolt a III. kategória, ahhoz azt kell megvizsgálni, hogy a III. kategória tényállási elemeit kimeríti-e a műsorszám. Ha igen, mert alkalmas a 16 éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, úgy a III. kategória alkalmazandó. Ha nem, akkor elegendő a II. kategória alkalmazása. A III. kategóriának nem tényállási eleme, hogy a korosztályhoz tartozó az adott tartalmat megérti, vagy nem érti meg. Az a felvetés pedig, hogy a műsorszámban az erőszak, mint konfliktus „megoldási mód” jelent volna meg, avagy akár egyetlen néző a látottakat megoldási módként értékelné, az maga a képtelenség. Hogy szóba került és hús-vér emberek élettapasztalatai alapján láthatóvá vált, hogy ez egy létező jelenség Magyarországon, az igaz. Ezért is van, hogy a téma az egyik meghatározó és sokat hangoztatott politikai és jogalkotási kérdés ma Magyarországon. A megjelenítése azért fontos, mert az egyébként kiegyensúlyozott családi környezetben élők számára a jelenség alig-alig látható, legalább is nem szembetűnő. Ez az egyik legfőbb nehézsége az ellene való küzdelemnek. Az Rttv. 5/B. § (2) bekezdése esetén pl. a jogszabály teljesen egyértelműen fogalmaz abban a tekintetben, hogy az olyan műsorszámokat kell a II. kategóriába sorolni, amely a 12 éven aluliakban félelmet kelthet, avagy azt nem értheti meg vagy félreértheti. Ennél a korosztálynál valóban lényegtelen, hogy az itt meghatározott tartalom milyen tekintetben okozhat hátrányos befolyást a gyermek fejlődése szempontjából, sőt annak sincs jelentősége, ha esetleg bizonyítható lenne az, hogy az adott korosztályhoz tartozó kiskorúak fejlődését nem érinti hátrányosan az adott tartalommal rendelkező műsorszám, hiszen a második bekezdésben körülírt tényállás ettől függetlenül már azzal megvalósul és a Műsorszolgáltató II. kategóriára előírt kötelezettségei már önmagában azzal beállnak, ha az adott műsorszám olyan tartalommal rendelkezik, amit az adott korosztályhoz tartozó nem érthet meg, vagy félreérthet. Következésképpen az Rttv. a II. kategória esetén a védeni szándékozott egészséges fejlődés veszélyeztetettsége sem kell, hogy fennálljon; önmagában elég az, hogy ha a műsorszámot a tartalma miatt az adott kiskorú nem érti vagy nem értheti meg, esetleg félreérthet. A (3)-(4) bekezdés esetében, azaz a 12 évesnél idősebb kiskorúak vonatkozásában a törvényhozó egészen más feltételeket határozott meg. A 12 és különösen a 16 éven felüliek esetében nincs relevanciája annak, hogy az adott korosztályhoz tartozó kiskorúban a műsorszám esetleg félelmet kelt vagy félelmet kelthet, hiszen pl. a tipikusan ennek a korosztálynak szánt ifjúsági kalandfilmek általában rendelkeznek olyan tartalommal, amely az érintett kiskorúakban fokozott izgalmat, esetleg félelmet kelthet, azonban az ilyen kamaszkorúak ezt a fajta felfokozott pszichés állapotot kezelni tudják, hiszen az a hétköznapi életüknek is része, melyet nap, mint nap átélnek az iskolai feleléskor, egy-egy dolgozat megírásakor. Hasonlóképpen a hétköznapi tapasztalatokból kiindulva teljesen racionális az,
3
hogy a III. és IV. kategória esetén a törvényhozó nem tekinti relevánsnak a megértést, avagy a félreértést, hiszen a korosztályhoz tartozók egészséges fejlődést a köznapi tapasztalatok szerint is leginkább hátrányosan befolyásoló erőszakos és szexuális tartalmú jelenetek esetében fel sem merül a megértés hiánya avagy a félreértés lehetősége, hanem a kedvezőtlen befolyásra való alkalmasság oka maga a tartalom, annak jellege. A Műsorszolgáltató álláspontja szerint a műsorszám nem vitathatóan minimum II. kategóriába sorolandó, a kérdés az, hogy megvalósulnak-e a fentiek szerint a III. kategória tényállási elemei. A Műsorszolgáltató álláspontja szerint nem. Azért nem, mert önmagában egy olyan családi konfliktusnak az ábrázolása, ahol nagyon egyértelműen látható az, hogy a szereplők viselkedése, magatartása, tetteik indítéka nyilvánvalóan szemben áll az elfogadott társadalmi, erkölcsi normákkal és ez kitűnik abból is, hogy a műsorvezető – akár hatásvadász módon, akár nem – és a közönség is egyértelműen véleményt nyilvánít, mégpedig az elfogadottnak tekinthető normák alapján, a negatív színben feltűnő személyek bármely egyéb szimpátiát keltő megnyilvánulása, avagy azonosulási vágyat ébresztő emberi mozzanata nélkül – az nem alkalmas egy 12-16 éves fiatal fizikai, erkölcsi vagy szellemi fejlődésének hátrányos befolyásolására. Az ismertetett szituációk megértéséhez egy 12-16 éves fiatal emberi tapasztalatai bőven elegendőek. Ugyan a felhívás melléklete általánosságban vizsgálja a „kiskorúakra” gyakorolt lehetséges hatásokat, azonban a 12-16 éves kor közötti kamaszokra a megállapítások indokolatlan feltételezéseket tartalmaznak. A családi konfliktusok tényszerű bemutatása – a jogszabályban tényállási elemként értékelt erőszak és szexualitás közvetlen, vagy akár közvetett ábrázolása nélkül – nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy egy gimnazistában a családi szocializáció során hosszú évek alatt kialakult alapvető normaelemeket egy talk-show megrengesse. Ténykérdés, hogy a társadalom peremén élő, bemutatott személyek problémái nagyon egyszerűen megérthető történetek. Egy 12-16 éves számára nincs mit „feldolgozni”rajtuk. A bemutatott szenvedések, borzalmak elrettentők. Egy 12-16 éves kamasz számára a napnál is világosabb, hogy a családon belüli erőszak, a szeretet, vagy a megértés hiánya önmagában elég ahhoz, hogy életek menjenek tönkre. A történetek valóságra vonatkoztathatóságának a hatósági ellenőrzés megállapításaival szemben nincs mértéke, ugyanis mindaz, ami a képernyőn megjelenik, az maga a valóság, a történeteket valós emberek saját élettapasztalataikként mesélik el. Csakhogy ezek a történetek nélkülözik az erőszak, a szexualitás akár közvetett bemutatását és semmi nincs bennük, ami egy kamaszt valamiféle „rossz példával” való azonosulásra késztethet. Erkölcsi, szellemi fizikai fejlődésük hátrányos befolyásáról szó sem lehet. Viszont lehet, hogy empátia ébred bennük a kiszolgáltatott anya, az ő nehéz körülmények között felnövő gyermeke iránt. Talán könnyebben megértik, hogy mit jelenthet emberi sorsok szempontjából az a száraz statisztikai adat, hogy Magyarországon minden második házasság válással végződik és a gyermekek közel fele csonka családban nő fel. De az is lehet, sőt valószínűbb, hogy nagyobb hányadukat a műsorszám hidegen hagyja, és azt gondolják, hogy saját életviszonyaikra a látottaknak nincs vonatkoztathatósága vagy tanulsága. A Műsorszolgáltató megítélése szerint a műsorszám nem való 12 éven aluliaknak, mert azt nem értik meg, félreérthetik, és bennük félelmet kelthet. Ez az oka annak, hogy a II. kategória szabályai szerint sugározza. A 12-16 éves korú fiatalok tekintetében viszont nem tekinti ártalmasnak, mert semmiféle olyan elemet nem tartalmaz, amely egy gimnazista kamasz erkölcsi, szellemi, fizikai fejlődését hátrányosan befolyásolná. A Műsorszolgáltató az Rttv. 3 § (2) bekezdés vonatkozásában az alábbi nyilatkozatot tette.
4
A tárgybeli adásban lejátszott felvétel közreadásához az érintettek írásbeli hozzájárulásukat adták, így a Műsorszolgáltató álláspontja szerint a személyiségi jogok sérelme kizárt. A Műsorszolgáltató és az ORTT között a tárgybeli műsorszámmal kapcsolatban folyamatban volt egyeztetések során a Műsorszolgáltató vállalta, hogy a „Joshi Bharat” című műsor adásaiban nem mutat be rejtett kamerával készített felvételeket, még abban az esetben sem, ha egyébként az érintettek hozzájárulásukat adják az adott felvétel közreadásához. A Műsorszolgáltató a vállalásban foglaltaknak eleget tett és nem áll szándékában ettől eltérni a jövőben sem. Ebben a körben adja elő a Műsorszolgáltató, hogy ilyen jellegű felvétel egyetlen alkalommal került adásba. Mindezekre tekintettel a Műsorszolgáltató elsődlegesen az eljárás megszüntetését kéri. A hatósági ellenőrzés megállapítása és a Műsorszolgáltató nyilatkozata alapján a Testület az alábbi álláspontot alakította ki. I. Az Rttv. 3. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezés sérelme: Az Rttv. 3. § (1)-(2) bekezdések alapján: „(1)A Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás – e törvény keretei között - szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi műsorok szabadon vehetők. A műsorszolgáltató – a törvény keretei között – önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik. (2) A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére. Az Alkotmány 54. § (1) és 61. § (1)-(2) szerint: „54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott az emberi jogok, emberi méltóság kérdéskörével. Az „alaphatározatnak” tekinthető 8/1990. (IV. 23.) számú döntésben értelmezte az Alkotmánybíróság az emberi méltóság fogalmát: „Ezt a jogot az Alkotmány 54. § (1) bekezdése az „Alapvető jogok és kötelességek” című fejezet élén, minden ember veleszületett jogaként deklarálja. Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. "általános személyiségi jog" egyik megfogalmazásának tekinti. A modern alkotmányok, illetve alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog "anyajog", azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.”
5
Az Alkotmánybíróság 23/1990. (X. 31.) sz. határozata szerint az emberi méltóságnak, mint emberi alapjognak a tartalma a következő: „Az emberi méltóság, mint a személyiség integritása az emberi élettel együtt az emberi lényeget jelenti. A méltóság ember voltunknak és értékünknek felemelő, és feltétlen tiszteletet parancsoló volta, emberi lényünk rangja. Az emberi jogok katalógusában, és a modern alkotmányokban az emberi élet, és méltóság ezért első sorban nem is mint alapjogok, hanem mint a jogok forrásai, mint jogon kívüli értékek szerepelnek, amelyek sérthetetlenek.” Az Alkotmánybíróság 2007. december 4-én hozott 1006/B/2001. határozata megerősítette azt, a korábbi (46/2007. (VI.27.) AB határozatban is kifejtett álláspontját, hogy „a Médiatörvény 3. § (2) bekezdése alapján eljárva az ORTT nem az egyes jogalanyokat ért jogsérelmekről dönt, az alanyi jogosultak igényeinek érvényesítését nem helyettesíti, és nem is akadályozza. Az ORTT e közigazgatási eljárásban annak megállapítására jogosult, hogy a műsorszolgáltató az emberi jogok tiszteletben tartásával tevékenykedik-e, és az egyes műsorainak témája, jellege, nézőpontja nem sérti-e az emberi jogokban megjelenő alapvető értéket.” Az ombudsman az OBH 2203/2004. számú jelentésében egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alkotmányos alapjogok intézményes védelmére a Testület nemcsak jogosult, hanem köteles is. Véleménye szerint az ORTT-nek a Médiatörvény nem azt teszi feladatává, hogy érvényesítse a személyhez fűződő jogokat az arra jogosult helyett, hanem azt, hogy a vele közjogi viszonyban álló műsorszolgáltatókkal szemben ellenőrizze és felügyelje az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglaltak érvényesülését. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.044/2004/7. számú határozatában kimondta, hogy „a Testületnek joga és kötelessége az Rttv. 3.§ (2) bekezdésében foglaltak megvalósulását felügyelni, ellenőrizni, illetve e jogszabályhelyben foglaltak sérelme esetén szankciót alkalmazni. Nem azonos ugyanis a polgári jogi és a közigazgatási jogi jogviszony. A személyhez fűződő jogok védelmét a sérelmet szenvedő jogalany érvényesítheti polgári perben.(…).” Az Rttv. a műsorszolgáltatónak tiltja meg az Rttv. rendelkezéseinek megsértését, az Rttv.-nek tehát a műsorszolgáltató, és nem a sérelmet elszenvedett az alanya. A Legfelsőbb Bíróság is kimondta már eseti döntéseiben, hogy az emberi jogok sérelme médiaügyben vizsgálható (tette mindezt pl: Kf.IV.37.230/2002/9, valamint a Kf. VI. 38.474/2000/3. sz. határozatokban). A Legfelső Bíróság Kf.IV.37.230/2002/9 számú határozata is kimondta, hogy a Testületnek joga van médiaügyben vizsgálni az emberi jogok sérelmét függetlenül attól, hogy a sérelmet szenvedett fél polgári eljárásban érvényesíti-e személyhez fűződő jogait. A Fővárosi Bíróság 2. Kf. 27. 066./2007/4. számú ítéletében egy hasonló ügyben rámutatott arra, hogy „az Rttv. 3. § (2) bekezdése azt a kötelezettséget rója a műsorszolgáltatóra – korlátozva ezzel szerkesztői szabadságában megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadságát -, hogy tevékenysége során tartsa tiszteletben a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, nem sértheti az emberi jogokat, műsorszolgáltatása nem lehet alkalmas a személyek, nemzetek, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház, vagy vallási csoport elleni gyűlöletkeltésre. Az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a Magyar Köztársaságban minden embernek vele született joga van az élethez és az emberi méltósághoz.”
6
A „Joshi Bharat” című műsorszám 2009. szeptember 14-i adásában egy rejtett kamerával készített videofelvételt mutattak be (18:10:33), amely kétségbe vonta az egyik szereplő által korábban elmondottak igazságtartalmát. 18:10:33-18:11:33 Miután Anett azt állította, hogy az utóbbi időben nem csalta meg a férjét, Joshi Bharat a titkos felvétel további bejátszását kérte, melyen a feleség egy férfival csókolózott az ágyon. A férfi azt ecsetelte a nőnek, hogy itt nem ismeri és nem láthatja őket senki. A stúdióban ülő feleség arcát mutatták, amint a fejét ingatja, majd azt mondja: „Nem.” A férj eközben vádlón nézett a feleségére, és azt kérdezte, hogy mindez hol történt. Anett azt válaszolta, csak annyit tud, hogy Pesten. A felvételen ezután az volt látható, amint Anett meztelenül fekszik az ágyon, és az ágy mellett guggoló férfival csókolózik. Ekkor a zaklatott nő ingerülten kérte a felvétel leállítását: „Én ezt nem vagyok hajlandó, jöjjön be a harmadik személy, most! Azonnal! Nem érdekel!” Joshi Bharat: „Jó, rendben, jó. Leállítjuk. Állítsák le, gyerekek!” Anett: „Tessék leállítani! Most! Azonnal! Köszönöm. Kérem a harmadik személyt ide, most azonnal!” 18:12:34-18:12:40 Amikor Anett kérdőre vonta a férfit, akivel a felvételen együtt volt látható, a képernyő alján az alábbi felirat jelent meg: Kiírás: „Anett azt állította szeretőjének, hogy kéthónapos terhes.” 18:16:00-18:16:04 Kiírás: „Piusz anyagilag nyújtott segítséget cserébe Anett „szerelméért.” 18:17:05-18:17:11 Joshi Bharat: „Bocsánatot kérek, itt nem az a kérdés, nem az a legnagyobb erkölcsi kérdés, hogy hogyan készült ez a felvétel, erkölcsi kérdés az, hogyan történhetett ez az egész.” A Testület álláspontja szerint a műsorszám utolsó szegmensében bemutatott történet felveti az emberi méltóság sérelmének lehetőségét. A történet szerint Ferenc a felesége (Anett) hűségében kételkedett és a műsor segítségét kérte az igazság kiderítésére. A stúdióban megjelent feleség tagadta, hogy megcsalta volna férjét, de az ezt követően bemutatott, rejtett kamerával készített bejátszás – amelyen a hölgy szeretőjével volt látható az ágyban – minden kétséget eloszlatott. A felindult nő kérésére a felvétel bejátszását egy idő után leállították, majd behívták a harmadik szereplőt. Ezután Anett indulatosan szidni kezdte a szeretőjét. Joshi Bharat szerint Anettnek nincs joga másoknak támadni, inkább Ferencnek kell a kérdéseit feltenni. Ferenc kérdésére Anett a férjét választotta és megígérte, hogy ezentúl hű marad, a szerető (Piusz) pedig megfogadta, hogy tudomásul veszi Anett döntését, és nem zaklatja többet. A műsorban – miközben a hölgy azt bizonygatta, hogy hűséges a férjéhez – az alábbi felirat jelent meg a képernyőn: „Anett ez év márciusától hetente kétszer töltött pásztorórákat szeretőjével.” Valamivel később pedig az alábbi volt olvasható: „Piusz anyagilag nyújtott segítséget cserébe Anett „szerelméért”. Az Alkotmánybíróság a 64/1991. (XII. 17.) számú határozatában az alábbiakat mondta ki: „Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva –
7
a klasszikus megfogalmazás szerint – az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá.” A felvétel közzétételével a Műsorszolgáltató azt az üzenetet közvetítette, miszerint az emberi személyiségnek nincsen olyan területe, amely a nyilvánosság számára ne lenne hozzáférhető. Az emberi méltóság védelmén keresztül a magánélet tiszteletben tartása azt jelenti, hogy az ember személyiségének létezik egy olyan sérthetetlen, érinthetetlen része, amit mindenki másnak kötelessége tiszteletben tartani. A műsorszámban bemutatott epizód a magánszféra ezen mindenki által tiszteletben tartandó területét érintette, amikor a nő által folytatott kapcsolatról készült bejátszás került adásba. A Testület álláspontja szerint a Műsorszolgáltató kötelessége a behívott vendégek emberi méltóságának, magánszférájának tiszteletben tartása. A felvétel bemutatásával és a hölgy szerelmi életével kapcsolatosan megjelenített feliratok ezzel szemben a nő magánszféráját sértették, aki ennek következtében negatív színben került bemutatásra. A hölgy hűtlenségét bizonyító vagy alátámasztó információk megjelenítése a nőről kialakított értékítélet kedvezőtlen befolyásolására vált alkalmassá. A műsorban olyan témával – a hűtlenség kérdésével – kapcsolatosan mutattak be felvételeket, amely a társadalomban elfogadott erkölcsi normákat sért, mindez pedig a hölgy becsületét csorbította. A Műsorszolgáltató azon nyilatkozatára reagálva, miszerint az érintettek írásbeli hozzájárulásukat adták a lejátszott felvétel közreadásához, a Testület meg kívánja jegyezni, hogy a műsorban szereplő személyek önként sem mondhatnak le emberi méltóságukról. A műsorszámot megtekintve ugyanakkor az is látható, hogy a hölgy meglepődött a felvétel láttán, ami azt valószínűsíti, hogy nem volt tisztában annak tartalmával. A Testület álláspontja szerint az is kérdéses, hogy a nő az eredmény ismeretében is hozzájárult volna-e a bejátszás közzétételéhez, ugyanis a felvétel láttán azonnal annak leállítását és a harmadik személy műsorba való behívását követelte. A hölgy a műsorban ártatlanságát és egyúttal hűségét bizonygatta, azonban a felvétel bemutatásával megalázó, kiszolgáltatott helyzetbe került. A kifejtettek alapján a Testület álláspontja szerint a műsorban bemutatott rejtett kamerás felvétel és a képernyőre került feliratok összességében alkalmasak voltak a hölgy emberi méltóságának megsértésére, ezzel a Műsorszolgáltató megsértette az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést. A szankcionálás alapját az Rttv. 112. § (1) bekezdés c) pontja jelenti, amelynek értelmében: „112. § (1)
Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, (…) valamint a műsorszolgáltatási szerződésben (…) előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti (…), a Testület
c) meghatározott időre, de legfeljebb harminc műsorszolgáltatási jogosultság gyakorlását.”
napra
felfüggeszti
a
A Testület a 2008. évben kettő, míg a 2009. évben eddig egy alkalommal szankcionálta a Műsorszolgáltatót az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése miatt: a 748/2008. (IV. 29.) számú határozatban 30 perc, míg az 1825/2008. (X. 1.) és az 1254/2009. (VI. 17.) számú határozatban 10-10 perc időtartamra felfüggesztette a Műsorszolgáltató
8
műsorszolgáltatási jogosultság gyakorlását. A Műsorszolgáltató legutóbb jelen eljárás tárgyát jelentő jogsértést hét hónappal korábban, 2009 februárjában követett el. A legutóbbi jogsértés elkövetése óta eltelt időt és a törvénysértés súlyát figyelembe véve a Testület az utolsó szankcionáló határozatban foglaltak kétszeresének megfelelő időtartamra, azaz 20 percre felfüggeszti a Műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását. II. Az Rttv. 5/A. § (2), 5/B. § (3) és 5/C. § (2) bekezdésekben foglalt rendelkezések sérelme: A műsorszám címe: Sugárzási dátumok 2009. szeptember 14. 2009. szeptember 15. 2009. szeptember 21. 2009. szeptember 29. Csatorna: A műsorszolgáltató besorolása: Jelzett korhatár: Műfaj: Származási ország: Gyártási év:
Joshi Bharat kezdés vége időtartam 17:21:40 18:21:05 51:25 17:20:35 18:21:17 52:59 17:22:25 18:21:02 50:22 17:24:01 18:21:45 50:05 TV2 II. kategória 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott talk show Magyarország 2009
A műsorszám tartalma: A 2009. szeptember 15-i műsor első vendége (Albert) a szomszédjával rossz viszonyt ápol. A műsor következő szereplője Péter, a szomszéd, aki szerint Albert családja nem hagyja békén, emiatt már el is költöztek a házból. Amikor Albert felesége és lánya megérkezik a stúdióba, végleg lehetetlenné válik a párbeszéd, a két nő ugyanis egyre súlyosabb vádakkal illeti Pétert. Joshi Bharat végül átveszi a szót, és elmondja, hogy ez a szomszédság így nem maradhat. Péter közli, hogy ők már nem laknak a házban, folyamatban van a költözés. A második történetben Edina az anyját, Editet szerette volna kérdőre vonni, hogy miért nem fogadja el a férjét, Lászlót és miért nem kíváncsi az unokájára. A stúdióban Edina a régi sérelmeket emlegette fel, míg Edit rideg maradt, és azt állította, nem emlékszik a felhánytorgatott eseményekre. Amikor László megkérdezte, miért nem kíváncsi az unokájára, azt válaszolta, hogy a másik gyermekétől már van unokája. Joshi Bharat ezt követően rendre utasította és kioktatta Editet. Reményét fejezte ki, hogy egy nap hiányozni fog neki a lánya, és akkor megváltozik a gyermekéhez való hozzáállása is. Az utolsó történetben Krisztián hosszasan ecsetelte, hogy édesapja (Ottó) miként bántalmazta gyermekkorában. Az apa a stúdióban elmondta, azt bánja, hogy „megcsinálta” Krisztiánt. A kölcsönös vádaskodást Joshi Bharat azzal zárta le, hogy apa és fia folytassák külön az életüket. A 2009. szeptember 21-i műsor első szegmensében László a feleségével (Évával) érkezett a stúdióba. László az anyját, Margitot szerette volna megkérdezni, hogy miért bántak vele rosszul gyerekkorában, miért dobták el maguktól és miért juttatták nemrég börtönbe fegyveres rablásért koholt vádak alapján. Pár évvel korábban hiába próbálta a feleségét bemutatni a családjának, azok csak sértegették. Margit pedig kijelentette, hogy nincs miről beszélnie a fiával, majd távozott a stúdióból. Ekkor a férfi minősíthetetlen hangnemben kezdte szidni. Joshi Bharat megpróbálta visszahívni a nőt a stúdióba, de ez nem sikerült. László öccse, Tibor
9
nem értette, miért vádolja őket testvére igaztalanul. Margit végül visszaült a stúdióba, de nem derült ki az igazság, tovább folyt egymás szidalmazása. Joshi Bharat azt javasolta, hogy a távolból gondoljanak szeretettel a másikra, hátha előbb-utóbb hiányozni kezdenek egymásnak. A második vendég Géza volt, aki a feleségét akarta visszakapni. Egy alkalommal megcsalta Andreát, amit a nő megbocsátott, de sokáig nem figyelt rá, ezért megromlott a kapcsolatuk. Egy alkalommal a vita hevében Andrea pofon vágta, amit a férfi visszaadott, ekkor a nő elköltözött. Andrea nem fogadta el a műsorban átnyújtott virágot, és elhárította Géza közeledését. Joshi Bharat azt kérte Andreától, hogy várjon, amíg leülepednek Géza szavai, és fontolja meg az újrakezdés lehetőségét. A harmadik történetben két korábbi szereplő egy bejátszásban mesélte el, hogyan alakult a sorsuk a műsort követően. Dragan és Mónika egy korábbi műsorban nem tudták rendbe hozni a kapcsolatukat. Dragan folyamatosan megcsalta és bántalmazta Mónikát, aki úgy döntött, elköltözik a gyerekekkel. Ezután egy újabb bejátszásból megtudhattuk, hogy Dragan hosszas könyörgésére Mónika hazaköltözött, és azóta boldogok. Dragan nem iszik, tényleg megváltozott. Mindketten köszönik Joshi Bharat segítségét. A negyedik történet első szereplője Katalin volt, aki gyermeke apjától, Istvántól szerette volna megtudni, miért nem látogatja a közös gyereküket, illetve miért vonja kétségbe az apaságát. István 11 éve nem látta a családját, és nem érdekli őt sem a gyerek, sem az anyja. Katalinnal egymást szidalmazták, illetve István Katalint fenyegette. Később váratlanul Katalin jelenlegi párja, Béla rontott be a stúdióba, aki nekiment Istvánnak. A két férfit sikerült ugyan szétválasztani, de egymás szidalmazását tovább folytatták. István végül elhagyta a stúdiót. Joshi Bharat véleménye szerint nem lehet erőltetni a találkozást. A 2009. szeptember 29-i műsor első vendége a szeptember 15-i adásból már ismert Ottó volt, aki a fiával szeretett volna újra találkozni. Ottó szerint azért kérték fel a műsorban való szereplésre, hogy visszavágót kérjen, és elmondja a saját igazát. Miután fia, Krisztián is megjelent a stúdióban, újraindult a kölcsönös vádaskodás. Ottó úgy érezte, őt akarják lejáratni a műsorban, ezért ő is „kipakolt” a fiáról. Joshi Bharat azzal zárta le a műsort, hogy ez arra volt jó példa, milyenné nem szabad válni. A második történet első vendége Ilonka volt, aki a párjától szeretne megszabadulni, aki agresszív és a segélyt mindig elissza, „eljátékgépezi”. Többször próbálta már kirakni a férfit a lakásából, de ő eddig erőszakos módon mindig visszajött. Róbert szívesen békült volna Ilonkával, aki nyolc év után már nem hisz a javulásban. Joshi Bharat arra kérte Róbertet, hogy bizonyítsa be, megváltozott, Ilonka pedig látván a javulást, gondolkozzon el, hogy hajlandó-e békülni. Az utolsó szegmensben László arról mesélt, hogy apja milyen kegyetlen módszerekkel bántalmazta gyermekkorában őt és a testvéreit. Az idősebb László tagadta a vádakat. A két fél ordibálva veszekedett egymással, szinte egész idő alatt párhuzamosan beszéltek. Joshi Bharat több alkalommal megpróbálta csitítani a feleket, de minden esetben hasztalanul. A műsorvezető nem bírt a szereplőkkel, kioktatta őket. Véleménye szerint mindenkinek változtatni kell a viselkedésén. A 2009. szeptember 15-i műsorszámban kifogásolt jelenetei: 17:21:58-17:22:14 Joshi Bharat: „Hol tart most az ön és a szomszédja közti vita?” Albert: „Én és a szomszéd közti vita addig fajult, hogy nagyon durva sértéseket dobáltunk először egymásra, aztán testi fenyítés is volt, oda-vissza.”
10
17:23:54-17:23:58 Albert: „Amikor már nem bírtam, kiütöttem őt a cipőjéből, ennyi volt.” 17:26:00-17:26:07 Péter és Albert kapcsolatának rendezése kölcsönös vádaskodásba torkollik: Péter: „A feleségemnek a nyakát megfogta a lányod, úgy, hogy a két gyerek a kezében volt, és azt mondta, hogy el fogja vágni, és azóta nem lakunk ott.” 17:26:38-17:26:42 Péter: „Ha én elmegyek előttetek, ti kiköptök az ajtótokon a gyerekeim után.” 17:27:43-17:27:48 Kiírás: „Péter szerint Albertnek tetszik a felesége.” 17:28:21-17:28:26 Kiírás: „Péter börtönviselt és nagyon fél, hogy egyszer visszakerül.” 17:28:54-17:28:57 Mikor Olga és lánya, Barbara a stúdióba érkeznek, mindketten leköpik az ott ülő Pétert. 17:29:50-17:30:07 Barbara Pétert vádolja: „Meg én kötekszem teveled? Hát nem te…-nál (kisípolva) velem, te? Nem te véletlenül? Nem te nyúlkálnál alám?” Joshi Bharat kéri, hogy szebben fejezze ki magát. Barbara: „De ennél szebben már hogy mondjam neki? Sehogy nem érti meg.” 17:31:38-17:32:15 Olga azzal vádolja Pétert, hogy a feleségét prostitúcióra kényszeríti: Péter: „Én szerelmes vagyok a feleségembe, imádom a két gyerekemet, és nem érdekel más nő.” Olga: „Azért van kint külföldön …-ni (kisípolva), mert szereted a feleséged.” Péter: „Ezt honnan? Ezt most honnan?” Olga: „Ezt honnan? Az egész ház tudja és tudomást szerzett a gyámügy. Te hurcoltad el mindenkinek a kocsmába. 8 hónapos, 8 hónapos koráig akarod kint tartani. Utána, ha hazajön, nem engeded ki, te féreg, te patkány! Te …! (kisípolva)” Olga felpattan a helyéről. Joshi Bharat: „Na!” Olga: „Nem, nem megyek sehova! Isten őrizzen!” Joshi Bharat: „Álljunk meg egy pillanatra! Tud kulturáltan beszélni?” Olga: „Tudok, tudok, de hazudik.” 17:33:28-17:34:00 Olga: „Eszti, legalább akkor beszéljél a férjedre, amikor részeg. Nem mer, Joshi úr, fél. Őt is állandó jelleggel megveri. Üti, vágja, a közvetlen szomszédja, az Erika, egy a faluk, éjjelnappal mindent hall. Ha nem megy ki pénzt keresni, azért üti. Ha keveset hoz, azért üti. De erről az Eszternek az anyukája nem tud, hogy a feleségét kiküldi …(kisípolva) meg üti, veri.” 17:51:28-17:52:07 Edina az anyját kérdezi, hogy miért bánt vele rosszul fiatal korában: „Emlékszel, mikor ott akartam aludni, és rám támadtál egy késsel?”
11
Edit: „Na, arra nem emlékszem látod.” […] Edina: „És emlékszel, mikor ott akartunk aludni?” Edit: „Arra sem emlékszem.” Edina: „És azt mondtad, hogy húszezer forintért aludhatunk ott.” (a közönség nevet) 17:53:00-17:53:05 Kiírás: „Edit élete hibájának tartja, hogy megszülte Edinát.” 17:57:30-18:00:09 Krisztián: „Összesen öten vagyunk testvérek, de négyen nevelkedtünk, tehát egy nem velünk nőtt fel. Egy állami gondozásba került, és ott is nőtt fel, 5-6 éves koromtól kezdődően már kezdődtek ezek a gondok, hogy hát napi szinten verés, napokig kaját nem kaptam. Tehát ablak alatt kellett aludnom, 40 fokos melegben négy-öt takaróval be kellett takaróznom, amikor esetleg az orromat kidugtam, hogy tehát levegőt kapjak, orrba vert úgy, hogy eltört az orrom. Tehát ezekkel kezdődtek. Amikor napokig nem kaptam kaját, és akkor olyankor szólt édesapám anyunak, hogy na Erzsi, éjfélig nem eszik a fiad. Éjfél után meg már tehát annyira össze volt szűkülve a gyomrom, hogy akkor már nem is esett volna jól a kaja. Ilyen dolgokat megcsináltak. Nagybátyám az Ambrus az, aki a megmondhatója ennek a legjobban, hogy én mennyi verést kaptam életemben. Nem egyszer-kétszer ő vett ki a köves út szélén édesapámnak a kezéből, mert, tehát ájulásig vert. Édesanyám az partner volt ebben, mivelhogy ő, tehát, ő is, tehát amikor látta azt, hogy édesapám bánt, meg legtöbbségibe őmiatta volt az, mikor édesapám bántott. Egy időben voltak is olyan gondolataim, amikor azt hittem, hogy nem apámtól vagyok, tehát nem édesapámnak a vére vagyok, esetleg másé és akkor esetleg, ezért nem szeret annyira anyu se vagy ilyenek.” Utána arról beszélt, hogy most már jó dolga van, és sosem menne vissza az apjához, csak azt szeretné, ha az apja is ugyanazon a sok gyötrelmen menne keresztül. Azt tudni szeretné még, miért pont ővele bánt így az apja. 18:12:37-18:12:42 Ottó arról beszél, hogy hiába a fia Krisztián, nem támogatja őt, az apját anyagilag. Ezalatt a kiírás: „Ottó az gyanítja, Krisztián nem is az ő fia.” 18:13:21-18:13:26 Ottó a fiáról nyilatkozik: „Hát, így mondom, egy patkány vagy te! Utolsó patkány. Be ne tedd a lábadat hozzám!” 18:15:42-18:16:00 Ottó: „Egy szempontból hibás vagyok. Tudja, mikor voltam hibás? Elkövettem sajnos. Amikor az anyját megdöntöttem és megcsináltam őt.” A közönségből valaki elismerően füttyent. 18:16:52-18:17:23 Miután a két szereplő ellentétes állításait meghallgatta, Joshi Bharat leállítja Ottót: „Álljunk meg! Álljunk egy pillanatra! Most ön is mondott valamit eddig, a fia is mondott valamit. Itt van a közönség, mint szólnak hozzá?” A hőbörgő, fejcsóváló közönséget mutatják. Az egyik férfi mikrofont kap, majd a következő megjegyzést teszi: „Egy tükröt, ha lehetne behozni és odatenni elé, csak egy tükröt így egy pillanatra, hogy megnézhesse magát a tükörben, azt szeretném kérni. Az édesapa a tükröt egyszer tegye így magával szembe.” Ottó: „Lakjon maga egy hétig vele, majd megtudja. Erre szokták mondani, nyugtával dicsérd a napot.” A közönségből zúgolódás hallatszik.
12
A 2009. szeptember 21-i műsorszámban kifogásolt jelenetei: 17:24:26-17:30:07 László arról számol be, hogyan bántak vele a szülei fiatal korában: „Például olyan, hogy kivittek engem az intézetből, és ezek ittak. Anyám is alkoholista volt és az ember is alkoholista, és odaállított az ajtóhoz, odaállított, és ilyen késdobál... én voltam a célpont, és dobálta az ember, engem célzott ki. Késsel.” 17:26:41-17:27:32 Margit azt mondja, hogy nincs miről tárgyalnia a fiával. László erre mérgében kiabálni kezd vele. Margit is, Joshi Bharat is figyelmezteti Lászlót, hogy normálisan beszéljen. László érthetetlen beszéde miatt csak annyi derül ki, hogy vádaskodik, egyes szavakat kisípolnak. Miután anyját patkánynak nevezi, Margit feláll, hogy kimenjen a stúdióból. László felugrik és utána kiabál: „Ülj le! Nem menj el! Ülj le, rohadjál meg, ülj le! Te patkány, ne menj el! Menekülsz, rohadj meg?” A biztonsági emberek lefogják, nem engedik Margit után. László tovább folytatja a szitkozódást, de a beszéde nehezen érthető. Joshi Bharat: „Hé, hé, hé! Hol van?” László: „Sehol, elnézést.” Joshi Bharat: „Kocsmában van? Kocsmában?” László: „Én kérek elnézést.” Joshi Bharat: „Mi ennek a kocsmának a neve? Mondja, háromig számolok.” László: „Én kérek elnézést, jó?” 17:32:43-17:32:50 László azt mondja, ha igaz lenne a fegyveres rablás, amit Margit állít, akkor nem úszta volna meg három év börtönnel, hanem többet kellett volna kiszabni. Margit: „Amiért eltörted a mostohaapád kezét?” László: „Igen? És hogy lehet, hogy nincsen törés?” 17:33:57-17:34:09 Margit: „Te neked bérleted van a börtönbe, ki-be jársz.” László: „Tudod, mit sajnálok? Tudod, mit sajnálok? Azt sajnálom, hogy a te arcod vagyok. A te arcodat őrzöm. Ezt sajnálom, ezt az egyet.” 18:10:18-18:10:27 István azt mondja Katalinnak, nem lehet tudni, hogy övé-e a gyermek: Katalin: „… (kisípolva) a szádba!” Joshi Bharat: „Nem beszéljünk csúnyán!” István: „Vegyél visszább magadból, kilépsz innen, azt véletlenül torkodat leszedem úgy, ahogy állsz!” 18:11:42-18:11:54 István kitart amellett, hogy Katalinnak több embere is volt. Katalin viszont ragaszkodik ahhoz, hogy végig hűséges volt: Katalin: „… (kisípolva) a szádba, olyan.” Joshi Bharat: „Ne, ne! Miért beszél csúnyán?” István: „Okosan beszéljél, mert torkon rúglak itten, akár hányan vannak itten, hülye gyerek!” Katalin: „Aha, a vagy te, hülye!” Joshi Bharat: „Ne beszéljenek csúnyán, jó?” István: „Hiába állnak itten, én megfoglak, azt széttaposlak!” 18:13:15-18:16:30
13
István és Katalin egymást szidják. Katalin jelenlegi párja, Béla, aki eddig a színfalak mögül követte az eseményeket, beront a stúdióba, és nekimegy Istvánnak. A káromkodásokat kisípolják, a dulakodás hangjait azonban hallani lehet, miközben a közönséget mutatja a kamera. Ezt követően a biztonsági emberek által egymástól távol tartott feleket látjuk, ahogy tovább vitatkoznak, fenyegetőznek. Kiírás: „Az erőszak nem megoldás a problémák rendezésére.” István szerint Katalinék „sztároskodni” jöttek a műsorba. Joshi Bharat szeretné leültetni a feleket, de István „ilyen műsorban” nem hajlandó tovább részt venni. Joshi Bharat nem érti, mi baja Istvánnak a műsorral. Joshi Bharat: „Milyen műsorban? A maga élete milyen műsor? Aki nem foglalkozik saját gyerekével, az milyen?” István és Béla még percekig fenyegetőznek és vádaskodnak, végül István elhagyja a stúdiót. Kivonulása alatt az alábbi felirat látható: „István egy másik kapcsolatából született gyermekével érkezett a forgatásra.” A 2009. szeptember 29-i műsorszámban kifogásolt jelenetei: 17:25:47-17:26:04 Joshi Bharat: „Miért akart visszajönni Ottó?” Ottó: „Én nem akartam. Azért, hogy visszavágót kérettek velem, benne vagyok, igen.” Joshi Bharat: „Milyen visszavágót?” Ottó: „Olyan visszavágó, hogy az igazamért kiállok-e még egyszer az ország-világ elé.” 17:26:53-17:26:58 Kiírás: „Ottó azóta utálja Krisztiánt, amióta megszületett.” 17:28:25-17:28:29 Kiírás: „Ottót a falujában nem szeretik agresszív viselkedése miatt.” 17:29:52-17:30:28 Miután Joshi Bharat egy műsoron kívül felvett, és szó szerint értett mondatán lovagol, Ottó megpróbálja megvédeni magát: „De ezt nem kell ezért megforgatni a szavakat! Nem kell megforgatni!” Joshi Bharat: „De azt mondta.” Ottó: „Én azt mondom, így van, minden inkább, minden ford…, dőljön össze a világ.” Joshi Bharat: „Gyerekestül, azt kérdeztem és azt mondta, igen.” Ottó: „Igen, mindenkit, mindenestül, ennyire szerettem a feleségemet.” Joshi Bharat: „Gyerekeit nem?” Ottó: „Dehogyisnem, imádtam a gyerekeimet.” Joshi Bharat: „De azt mondta abban a mondatban, azt mondta, hogy inkább az öt gyerekem pusztult volna el, és megmaradt volna a feleségem, akkor meg tudtam volna őt pont, pont, pont.” Ottó: „Nem pont, hanem vessző. Ha arról van szó, akkor inkább ezerszer ők, meg az egész világ, mint a feleségem.” Joshi Bharat továbbra is kitart amellett, hogy ilyet egy igazi apa nem mond.
17:37:44-17:41:22 Ottó felpattan a székből, majd a háta mögé – vélhetően a biztonsági embereknek – szól: „Nem akarlak leütni. Ne tessenek, mert felesleges! Úgyse bírnának, ha én, én meg akarnám, úgysem bírnának megfogni!”
14
Ottó úgy látja, a műsorba azért hívták be, hogy Krisztián fia lejárassa. Kimegy a műsorból. Joshi Bharat utána megy, és megkérdezi, hogy mit kíván a fiának útravalóul. A választ kisípolják. Apa és fia újra szóváltásba keverednek, végül Ottó azt mondja: „Boldogtalan legyél egész életedben!” 17:45:09-17:45:12 Ilona arról panaszkodik, hogy nem tud megszabadulni a férjétől, aki elissza és „eljátékgépezi” a pénzt: „Verekedik, minden, úgyhogy már elegem van vele.” Joshi Bharat: „Többször verekedett önnel?” Ilona: „Igen, hát a múltkor is úgy megvert, hogy ügyelet volt nálam. Ide rúgott az oldalamba, azt amúgy műtve vagyok epekőre.” 17:46:20-17:46:36 Joshi Bharat afelől érdeklődik, hogy kié a lakás, megszabadulhat-e Ilona a párjától: „Kirakhatná őt?” Ilona: „Hát, ki próbáltam már, kidobtam neki a ruháját, edényeket, mindeneket hozzávagdostam, és csak visszajön.” Joshi Bharat: „De miért engedi vissza őt?” Ilona: „Hát, erőszakoskodik, megver, ha nem nyitok neki ajtót. Meg betöri az ajtót.” 17:47:42-17:47:52 Amint Róbert fellép a színpadra, Ilona elé megy: „Mi van, te patkány, ide mertél jönni? Ide mertél jönni?” A biztonsági őr szinte azonnal megjelenik Ilona mellett, aki erre helyet foglal. 17:49:00-17:49:33 Joshi Bharat: „És megverte? Sokszor?” Róbert: „Nem vertem én meg úgy.” Ilona: „Nagyon s.., a orvos volt, ügyelet nálam.” Róbert: „Meglöktelek Ilonka, meglöktelek, csak ennyi volt.” Ilona: „Karomat megszorítod, pofon üt engemet.” Róbert: „Nem szoktam úgy.” Ilona: „Úgyhogy elegem van veled.” Joshi Bharat: „De megpofozta? Párját?” Róbert: „Egyszer adtam kis pofont, nem volt nagy.” Joshi Bharat: „Nem nagy ügy?” Róbert: „Nem, nem azt mondtam, nem nagy ügy.” Ilona: „Többször, többször, ne hazudjál! Többször!” Joshi Bharat: „Miért, hát az az ember, aki eltartja magát, azt pofozgatja?” 18:01:35-18:02:58 László: „Ő nem is kívánta azt, hogy megszülessek. […] Megpróbált bennünket megölni, megcsinálta azt is, hogy a sósavat kiöntötte decis poharakba, meg akarta itatni velünk, de hála a jó istennek, nem sikerült neki. Volt neki olyan húzása is, hogy neki akart menni a fának autóval azért, hogy meghaljunk. Ütötte-verte a családot, édesanyámat, minket is. Édesanyámat lelökte a három és fél méteres erkélyről úgy, hogy egy héten keresztül kómában feküdt a kórházban. Mi meg a nyolc szobás lakásban egyedül voltunk.[…] A legnagyobb télben volt ez november közepén, és ha a szomszédok nem hoznak át nekünk ételt, nem rakják meg nekünk a tüzet, hogy ne fagyjunk meg, akkor lehet, hogy most már nem is vagyunk itt, mert az egy hét alatt lehet, hogy már meghaltunk volna ugye, mert nem volt felnőtt velünk. Akkor lehettünk talán négy-öt évesek.”
15
18:04:29-18:04:44 László arról mesél, hogy édesapja az anyjának egyszer azt mondta, jobb lett volna, ha László meg sem született volna. Joshi Bharat: „De ő tett valamit, amikor önt várta az édesanyja, ő tett valamit édesanyjával, bármit, amitől ön nem születhetett volna?” László: „Énvelem nem, de most lenne egy 20 éves öcsém, akit édesanyámból hat hónapos korában kirugdalt.” 18:12:56-18:13:00 Kiírás: „László soha nem volt őszinte családjával.” 18:14:51-18:14:56 László: „Joshi úr, evvel a patkány emberrel lehet beszélni? Lehet evvel beszélni? Ez egy … (kisípolva) alak!” 1. Az Rttv. 5/B. § (3) bekezdés értelmében: „5/B. § (3) Azt a műsorszámot, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus, a III. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.” A vizsgált adások legtöbb beszélgetésének témáját a kiskorúak elsődleges szocializációs környezetében, a családon belül kialakult konfliktusok, mint bántalmazás, elhagyás, illetve az ebből eredő fenyegetések és vádaskodások adták. Legproblematikusabbnak a kiskorúak számára még felnőtt segítségével sem értelmezhető, valamennyi műsorban megjelent, eldurvult családi konfliktusok és rendszeres bántalmazások bemutatását tartja az ORTT. A gyerekkori testi, lelki kínzások módja és az elszenvedett sérülések túlzottan részletezve, naturális módon kerültek verbális bemutatásra. Az élményszerű elbeszélés traumatikus hatással lehetett a kiskorú nézőkre. A gyermekkorban kiemelt fontosságú családi kapcsolat negatív bemutatása elbizonytalaníthatja a gyermekeket - még rendezett családi háttérrel rendelkezők esetében is. Egyes esetekben a szereplők megemlítették, hogy nem találtak hatékony megoldást a családon belüli erőszak ellen. A műsorvezető ezekre a megjegyzésekre nem reagált, a műsorba nem hívtak meg egyetlen szakembert sem, és nem is említettek egyetlen olyan szervezetet sem, ahova azok fordulhatnak, akik erőszak áldozatává váltak. A probléma megoldásában elengedhetetlen lenne, hogy az áldozatok tisztában legyenek a jogaikkal, lehetőségeikkel. A kérdésnek ez az oldala említésre sem került, így a kilátástalanság, reménytelenség érzését erősítették azokban a kiskorú nézőkben, akik saját családjukban váltak erőszak áldozatává. Szinte valamennyi beszélgetés során említésre került, hogy az egyes szereplők erőszakos veszekedéssel, tettlegességgel reagáltak a konfliktusokra, s ezt a társadalmilag negatív magatartásmintát a műsorvezető nem ítélte el kellő erővel. Ez azt az üzenetet sugallhatta, hogy a viták rendezésében olykor megengedhető ez az eszköz (a műsorvezető egy esetben visszakérdezett, hogy az adott pofon „Nem volt nagy ügy?”). A helyenként kritika nélkül hagyott problémás viselkedések ártalmas hatását fokozta a televíziózás azon sajátossága is, hogy a nézők egy része nagy valószínűséggel nem kísérte figyelemmel a műsorszámot teljes egészében. A műsorvezető végső bölcseletei a megfelelő viselkedésről így valószínűleg nem tudták eloszlatni a korábban elhangzottak negatív hatását.
16
A bemutatott történetek egy részében felmerült az apaság kétségbevonása. Ezeket a vitákat sem tudták megnyugtató módon rendezni az adás során. Az ilyen helyzetek még felnőtt segítségével sem magyarázhatóak meg a kiskorúak számára megnyugtatóan. A szeptember 21-i műsorban két helyen is előfordult, hogy a szereplők indulatai elszabadultak, így a biztonsági embereknek kellett távol tartaniuk a szereplőket egymástól. A szeptember 21-i első szegmens esetében sikerült idejében megakadályozni a verekedést, ám a szeptember 21-i utolsó szegmens szereplőinél már nem. Konkrétan a verekedés nem volt látható, a dulakodás hangjai azonban jól hallhatóak maradtak, mialatt a közönséget mutatta a kamera. A szeptember 15-i adás első részében a stúdióba érkező két hölgy leköpte a harmadik szereplőt. A stúdióban megjelent nyílt agresszió, az indulatok elszabadulása félelmet, szorongást idézhetett elő a fiatalkorú befogadókban. Káros az is, ha az önuralom teljes hiányát, mint lehetséges és elfogadható magatartásformát mutatják be, mely szerint a stúdióban lehet verekedni, azt a képernyő előtt ülők kötelesek nézni, következménye pedig legfeljebb a sértett kivezetése lesz, míg a kezdeményezővel a stúdióban tovább folytatják a beszélgetést. Bár a kifogásolt műsorszámban a moderátor a műsor végén helytelenítette a szereplők cselekedeteit, és a biztonsági emberek is megpróbálták féken tartani őket, az ORTT véleménye szerint ez mégsem jelentett megfelelő megoldást. Az ORTT álláspontja szerint pusztán a verekedés látványának kivágása még nem csökkenti a jelenetek kiskorúakra gyakorolt kedvezőtlen hatását. Tekintettel arra, hogy stúdióban rögzített műsorról van szó, a felvett anyagból felelős szerkesztéssel kihagyhatóak lettek volna a felnőtt nézőket is súlyosan megbotránkoztató, durva, indulatos megnyilvánulások. Különösen aggályosnak tekinthető, hogy a műsor elején – kedvcsinálóként - bemutatott előzetesben a legproblematikusabb jeleneteket vágták össze, az indulatokat tovább fokozó narrációval. A szeptember 29-i műsorszám kivételével minden vizsgált adásban előfordult érzelemmel erősen átitatott bejátszás, amelyben a szereplők által elmondottakat fekete-fehér képsorokkal, drámai hangeffektusokkal illusztrálták, hogy így még élményszerűbbé tegyék az elhangzottakat. Ez az elbeszélési mód egyáltalán nem segítette, hogy a kiskorú nézők megfelelő távolságtartással kezeljék a látottakat, sőt kifejezetten alkalmassá tette arra, hogy a képsorokon keresztül bemutatott fizikai és lelki megrázkódtatásokat a képzeletükben átéljék, illetve a hallottak megragadjanak a tudatukban. A moderátor felelőssége, hogy figyelmeztesse a szereplőket, ha azok vulgárisan, vagy agresszív módon nyilvánulnak meg, illetve egymást sértegetik. Ez a műsorokban nem teljesült, a műsorvezető legtöbbször hagyta elfajulni az indulatokat, a több percig húzódó feszült helyzeteket meg sem próbálta feloldani, rendszerint későn avatkozott közbe, amikor már elszabadult a düh. A műsorvezető az előforduló trágár kifejezéseket helytelenítette ugyan, de az enyhébb megnyilvánulásokat (pl. patkány), illetve a felek egymással szembeni fenyegetéseit nem ítélte el kellő erővel, és ezzel a fiatalabb nézők számára azt sugallta, hogy mindez elfogadható a vitázó felek között. Különösen aggályosnak tekinthető, hogy a közönség egyes szereplők legtöbbször problémás megnyilvánulásait nevetéssel honorálta. Más esetekben a hallgatóság a nemtetszésének adott hangot, és elítélte a szereplőt. A moderátor nem helytelenítette a közönség viselkedését, sőt egy esetben ítélkezésre szólította fel őket. Súlyosbította a helyzetet, hogy a műsorvezető a szegmensek végén elmondta, véleménye szerint mi a normális, kioktatta a vendégeit és a saját nézeteit erőltette rájuk. A szeptember 21-i műsorba olyan bejátszás került, amelyben korábbi szereplők köszönték meg Joshi Bharat közreműködését életük rendbehozatalában (18:03:00), amivel azt a hamis képet erősítették, hogy a műsorban való néhány perces, eredménytelenül végződött szereplés helyrehozhatja az évek óta megromlott, legtöbb esetben elmérgesedett kapcsolatokat. A műsorszámokban a hangoztatott cél, egy adott probléma ábrázolása és a megoldások keresése helyett a műsorkészítők továbbra is pusztán a konfliktusok bemutatásának engedtek teret. A nézeteltérés centrumában legtöbbször egy olyan ellentmondás állt, amelyet az adás
17
során nem sikerült tisztázni. Mindkét fél a maga igaza mellett állt ki, és semmilyen támpontot nem adtak a nézőknek, hogy kinek a története valós, sőt a képernyőn megjelenő feliratok olyan irreleváns információkat jelenítettek meg, melyek még tovább fokozták a bizonytalanságot. A kiskorúak értékrendszere még alakulóban van, melyhez a mintákat az őket körülvevő környezetben keresik. Ezért különösen problémás, ha a negatív magatartásminták oly módon kerülnek bemutatásra, hogy az kizárólag a nézőszám növelését szolgálja, miközben a kiskorú közösségi együttélésre képes személyiséggé válását veszélyezteti. A vizsgált műsorszámok a témák bemutatási módja alapján károsan befolyásolhatták a fiatalkorúak személyiségének fejlődését, mivel a fiatalok a csekély élettapasztalatuk következtében még nehezen ítélik meg a bemutatott viselkedési minták társadalmi elfogadottságát. A fentiek alapján megállapítható, hogy egyik vizsgált műsorszám sem felelt meg a II. korhatári kategória szempontjainak, mivel témájuknak meghatározó eleme volt az erőszakos módon megoldott konfliktus, illetve közvetett módon utaltak az erőszakra. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.250/2006/6. számú ítélete a műsorszámok korhatárbesorolásával kapcsolatban az alábbiakat mondta ki: „A Fővárosi Ítélőtábla már több döntésében foglalkozott az Rttv. kiskorúak védelmét szolgáló rendelkezéseinek értelmezésével és e körben az alábbiakat emelte ki. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1952. évi IV. törvény 12. §-a szerint kiskorú az, aki a 18. életévét még nem töltötte be kivéve, ha házasságot kötött. Kiskorú néző tehát lehet óvodás, illetve iskolás gyerek is, ugyanaz a műsor más hatást vált ki egy 6 éves, és mást egy 12, vagy 16 éves nézőben. Ezért kiemelten fontos, a műsorszámok megfelelő minősítése, közzététele korhatár szerint.” A Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.065/2004/3. és 2.Kf.27.074/2004/3. számú ítéletei szerint: „A korhatár helyes meghatározásánál a műsorszám kiskorúakra gyakorolt összhatását kell figyelembe venni, vagyis egységesen, az egész filmet szemlélve kell elemezni nemcsak szóhasználatát, hanem képi megjelenítését, hang- és zenei aláfestését, tartalmi mondanivalóját is ahhoz, hogy megfelelő mérlegelési szempontok álljanak rendelkezésre a döntés meghozatalánál.” A 2010. szeptember 15-én, 21-én és 29-én sugárzott „Joshi Bharat” című műsorszámok vonatkozásában elmondható, hogy ezen adások mindegyikében központi szerepet játszottak a családon belüli konfliktusok bizonyos formái, mint például a gyermekkori bántalmazás, éheztetés és a családon belüli erőszak. A Fővárosi Ítélőtábla egy korábbi ítéletében is megjegyezte, hogy „a felnőtté válás időszakában lévő 12/14-18. év közötti kiskorúak korosztályának az erkölcsi fejlődése kialakulásában fontos szerepe van a felvilágosító tevékenységnek, azonban nem közömbös, hogy a nemi élet más formáiról, a családi életekben felmerülő és a felnőttek közti a mindennapitól eltérő problémákról, azok megoldási lehetőségeiről családi vagy iskolai körben, tárgyilagos módon esik szó, avagy ezt nélkülöző, felszínes módon”, továbbá arra is kitért, hogy „a show műfaj valamely társadalmilag érzékeny kérdéskör feldolgozására, annak felelősségteljes feltárására, a deviáns magatartásformák nevelő, tanító, figyelemfelkeltő célzattal való bemutatására sok esetben a meghívott személyek megnyilvánulásai okán, avagy a felhasznált dramaturgiai megoldások miatt – nem nyújt megfelelő teret.” (2.Kf.27.311/2005/4.) A bírósági ítéletben foglaltakat is szem előtt tartva megállapítható, hogy a megjelent családon belüli konfliktusok feldolgozására egy kibeszélő-show nem ad megfelelő teret oly módon,
18
hogy egy 12 éven aluli kiskorú számára érthető legyen, illetve ne keltsen bennük félelmet. A Testület véleménye szerint a társadalomban valóban jelen lévő problémák – akár közönség előtt történő megvitatása – szükséges lehet a problémák megoldása érdekében. Azonban az ilyen jellegű témák felelősségteljes bemutatása könnyed hangvételű talk-show keretei között, II. korhatári kategóriába sorolt műsorszámként – a kiskorúak védelmének követelményét is szem előtt tartva – nem lehetséges. A Fővárosi Ítélőtábla korábban a 2.Kf.27.259/2004/3. számú ítéletében kimondta: „A családon belüli erőszak, a családtagok közötti bizalmatlanság még a kiegyensúlyozott családi környezetben élő 12 éven aluliakban is előidézhet, nagykorú magyarázata ellenére is, félelmet, szorongást, a felületesen megvitatott téma nem vagy csak nehezen dolgozható fel általuk.” A beszélgetések témái mellett a Testület álláspontja szerint kifogásolható továbbá a műsorszámok szereplői által tanúsított magatartás is. A három adás mindegyikében több alkalommal is közönséges hangnemben kommunikáltak egymással a meghívottak, amelyek során a kevésbé trágár kifejezések kisípolását a Műsorszolgáltató elmulasztotta megtenni, így többek között olyan kifejezések is hallhatóak voltak (például „féreg”, „patkány”, „rohadj meg”, „fattyú”). A műsorszámokban a szereplők több alkalommal is fenyegető hangnemben beszéltek egymással, ordibáltak, nem ritkán vádaskodtak is egymással szemben. A fentebb leírtak mellett aggályosnak tekinthető, hogy a szeptember 15-i műsorban a stúdióba belépő két hölgy leköpte az egyik szereplőt, míg a 21-i és 29-i adásokban nyílt agresszióra került sor, és a biztonsági emberek közbelépésére volt szükség a további atrocitások elkerülése érdekében. Az erőszakot tartalmazó jeleneteket a Műsorszolgáltató ugyan kivágta az adásból, arra azonban könnyen lehetett következtetni a hanghatásokból, a műsorvezető arckifejezéséből, a biztonsági személyzet közbelépéséből. A Testület álláspontja szerint ezek az elemek, ha közvetlenül nem is, de – ahogy a törvényi előírás tartalmazza – közvetetten utaltak erőszakra. A konfliktusok agresszív, erőszakos módon történő megoldása meghaladja II. kategóriában még elfogadható szintet. A műsorszámban több esetben is elszabadult indulatok a Testület álláspontja szerint szintén alkalmasak voltak a kiskorúak számára félelem keltésére. A szereplők közönséges, olykor agresszív viselkedése szintén alkalmas volt a kiskorú nézők fejlődésének hátrányos befolyásolására. Erre mutatott rá a Fővárosi Ítélőtábla a 2.Kf.27.259/2004/3. számú ítéletében, amikor kimondta, hogy: „Súlyosan káros hatással van a kiskorúak erkölcsi fejlődésére, a kultúrált viselkedés elsajátítását kifejezetten gátolja az, hogy egy televízió műsorban felnőttek folyamatosan válogatott trágárságokat mondanak egymásnak, és a nyílt színen összeverekednek.” Ugyanebben az ítéletben mondja ki az Ítélőtábla, hogy „káros az is, ha az önuralom teljes hiányát mint lehetséges és elfogadható magatartásformát mutatják be, (…)”. Igaz, hogy az obszcén kifejezések, illetve az erőszakos cselekedetek nem kerültek műsorba, azonban a közönséges, trágár kifejezések, valamint az agresszív, erőszakos viselkedés ugyancsak olyan viselkedésmintát közvetített a kiskorúak felé, amely a fejlődésükre nézve egyértelműen káros befolyással lehetett. A Testület az 1494/2002. (X. 17.) számú határozatában a II. korhatári kategóriába sorolt műsorszámokkal kapcsolatban kimondja: „A műsorszámok minősítésénél a műsorszolgáltatónak szem előtt kell tartania, hogy a gyermek fejlődésében meghatározó jelentőséget tulajdonítanak a tizenkettő és tizenhat év közötti életkornak, miután erre az időszakra tehető a gyermek világképének és értékrendszerének kialakulása. Az ifjúság eszményképeket keres, amely számára követendő példa lehet, a televíziós hősök pedig azonosulási igényt ébreszthetnek. Ebből következően az ilyen módon besorolt műsorszámok
19
nem csábíthatnak olyan hősökkel való identifikációra, akiket antiszociális, destruktív vagy erőszakos viselkedésformák jellemeznek, valamint nem sugallhatnak kettős értékrendet, amely a gyermekekben identitászavart, morális bizonytalanságot keltenek. Fontos továbbá, hogy a főhős által alkalmazott erőszak, akivel a néző azonosul, erkölcsileg igazolható legyen.” A műsorszámokban bemutatott negatív magatartásminták káros hatással lehetnek a kiskorúak személyiségfejlődésére, főként csekély élettapasztalatuknak köszönhetően. A televízióban látott negatív példákat és viselkedésmintákat a kiskorúak sokszor - sajnálatos módon – követendő példának tekintik, éppen ezért indokolt az egészséges fejlődésük megőrzése érdekében ezektől a hatásoktól távol tartani őket. A Testület álláspontja szerint kifogásolható egy II. korhatári kategóriába sorolt műsorszámban megjelent, a felnőtt nézőket is megrázóan érintő tartalom, mint például a kiskorú éheztetése, verése, vagy akár a gyermek sósavval történt megitatásának kísérlete. A II. korhatári kategóriának azok a műsorszámok felelnek meg, amelyek a tizenkét éven aluliak szülő felügyelete, magyarázata mellett maradéktalanul képesek megérteni, azonban ebbe a korosztályba az óvodás, illetve a kisiskolás korosztály is beletartozik. Ezt erősítette meg a Fővárosi Ítélőtábla is, amikor kimondta, hogy „az Rttv. 5/B. §-ának (2) bekezdésében foglalt követelményeknek maradéktalanul az az adás tud eleget tenni, amelyet a 12 éven aluli gyermek nagykorú felügyelete mellett úgy tekinthet meg, hogy a nagykorú magyarázatával a műsor általa meg nem értett, vagy félreértett tartalma tisztázható, és a látottak által kiváltott félelme leküzdhető.” (2.Kf.27.163/2004/5.) Az Rttv. 5/B. § (3) bekezdése már abban az esetben előírja egy műsorszám III. korhatári kategóriába sorolását, amennyiben a kiskorúak fejlődésének kedvezőtlen befolyásolásának lehetősége fennáll. Erre mutatott rá a Fővárosi Bíróság 8.K.33.371/2008/6. számú ítéletében, amikor az alábbiakat mondta ki: „Kiemeli a bíróság azt is, hogy a törvényi szabályozás „alkalmas arra, hogy”, illetve „alkalmas” fordulatai arra mutatnak, hogy a tényállások veszélyeztető jellegűek, vagyis a jogsértés megállapításának nem feltétele az eredmény megvalósulása. Az „alkalmasság” megítéléséhez pedig a bírói gyakorlat által kimunkált szempontok adják meg az alapot.” A Testület azon műsorszolgáltatói nyilatkozatra vonatkozóan, miszerint a vizsgált műsorszámok 2009. október 1-jét megelőzően kerülnek adásba az alábbiakat kívánja megjegyezni. A Műsorszolgáltató által kidolgozott etikai kódex 2009. október 1-jén történt életbe lépése nem jelent egyúttal jogot az Rttv. rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyására, ugyanis a Műsorszolgáltatónak a közzétenni kívánt műsorok megfelelő kategorizálását a törvény, és nem pedig az általa kialakított kódex írja elő. A Testület a fent leírtak alapján azt az álláspontot alakította ki, hogy a Műsorszolgáltató szeptember 15-i, 21-i és 29-i „Joshi Bharat” című műsorszám, az abban megjelenített témát, tartalmat, illetve a szereplők által tanúsított közönséges, erőszakos magatartást figyelembe véve alkalmas volt a kiskorúak egészséges fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására. A Testület álláspontja szerint a műsorszámokat indokolt lett volna magasabb korhatárikategóriába sorolni, így a Műsorszolgáltató három esetben megsértette az Rttv. 5/B. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezést. A Testület az álláspontja kialakításánál figyelembe vette a Fővárosi Bíróság 24.K.33839/2004/12. számú ítéletét, amelyben kimondta, hogy „a minősítésnél a műsorszolgáltatónak mindig megszorítóan – és nem megengedően – kell eljárnia.”
20
2. Az Rttv. 5/C. § (2) bekezdés értelmében: „5/C. § (2) A III. kategóriába sorolt műsorszám megfelelő jelzéssel ellátva 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé.” Tekintettel arra, hogy a Műsorszolgáltató a „Joshi Bharat” című műsorszámot a törvény által előírt időintervallumnál korábban – 2009. szeptember 15-én 17 óra 20 perces, szeptember 21én 17 óra 22 perces, és szeptember 29-én 17 óra 24 perces kezdettel – tette közzé, a Testület megállapítja az Rttv. 5/C. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés három esetben történt megsértését.
3. Az Rttv. 5/A. § (2) bekezdés értelmében: „5/A. § (2) A műsorelőzetes nem tehető közzé olyan időszakban, amikor az általa bemutatott, ismertetett műsorszám nem lenne közzétehető.” A Műsorszolgáltató a fenti műsorszámok műsorelőzeteseit 15-én 14:26:45-kor, 15:08:21-kor, 16:08:33-kor, 17:01:37-kor és 17:12:48-kor, 20-án 19:32:26-kor, 21-én 9:46:31-kor, 14:25:05-kor, 15:13:58-kor, 16:14:02-kor, 16:58:53-kor és 17:13:36-kor, 29-én pedig 10:17:57-kor, 14:27:05-kor, 15:13:27-kor, 16:16:24-kor, 17:00:27-kor és 17:15:29-kor tette közzé, ezzel tizennyolc alkalommal megsértette az Rttv. 5/A. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést. A szankcionálás alapját az Rttv. 112. § (1) bekezdés d) pontja és a Műsorszolgáltatóval kötött Műsorszolgáltatási Szerződés 11.6.1.5, 11.6.1.9, 11.6.1.10 és 11.6.1.12 pontjai jelentik: „112. § (1)
Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, (…) valamint a műsorszolgáltatási szerződésben (…) előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti (…), a Testület
d) érvényesíti a szerződésben megállapított kötbért.” A Műsorszolgáltatási Szerződés 11.6.1.5. pontja értelmében: „A Törvény 5/A. § (2) bekezdésében foglaltak megszegése esetén a kötbér mértéke a kötbér alapjának 0,05 százaléka.” A Műsorszolgáltatási Szerződés 11.6.1.9. pontja értelmében: „A Törvény 5/B. § (3) bekezdésében foglaltak megszegése esetén, amennyiben az 05.00 és 21.00 óra között történik, a kötbér mértéke a kötbér alapjának 0,3 százaléka (…)” A Műsorszolgáltatási Szerződés 11.6.1.10. pontja értelmében: „„A Törvény 5/C. § (2) bekezdésében foglaltak megszegése esetén a kötbér mértéke a kötbér alapjának 0,2 százaléka…” A Műsorszolgáltatási Szerződés 11.6.1.12. pontja szerint: „Ha a Műsorszolgáltató által valamely egy és ugyanazon műsorszámmal a Törvény (…),5/B.§ (3) és az 5/C. § (2), (…) bekezdéseinek megsértése egyszerre történik, akkor az ORTT a két
21
törvénysértésre fentiekben érvényesíthető kötbérmérték közül csak magasabb kötbérmérték erejéig jogosult a Műsorszolgáltatót kötbérfizetésre kötelezni.” A Testület a 2009. évben összesen negyvenhárom határozatában szankcionálta a Műsorszolgáltató az Rttv. kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseinek sérelme miatt. Ezen határozatok közül a Testület tizenhárom esetben [22/2009. (I. 7.), 25/2009. (I. 7.), 259/2009. (II. 4.), 400/2009. (II. 25.), 1015/2009. (V. 20.), 1111/2009. (V. 28.), 1481/2009. (VII. 16.), 1513/2009. (VII. 20.), 1516/2009. (VII. 20.), 1619/2009. (VIII. 26.), 1622/2009. (VIII. 26.), 1716/2009. (IX. 2.) és 2099/2009. (X. 28.) számú ORTT határozatok] az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja alapján felhívta a Műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. A szankcionáló határozatok nagy részében, összesen huszonnyolc alkalommal [60/2009. (I. 7.), 147/2009. (I. 21.), 216/2009. (I. 28.), 321/2009. (II. 11.), 352/2009. (II. 18.), 388/2009. (II. 25.), 389/2009. (II. 25.), 507/2009. (III. 4.), 563/2009. (III. 11.), 659/2009. (III. 25.), 735/2009. (IV. 1.), 786/2009. (IV. 8.), 833/2009. (IV. 15.), 839/2009. (IV. 15.), 893/2209. (IV. 22.), 898/2009. (IV. 22.), 1035/2009. (V. 20.), 1130/2009. (VI. 30.), 1360/2009. (VI. 30.), 1361/2009. (VI. 30.), 1614/2009. (VIII. 26.), 1617/2009. (VIII. 26.), 1618/2009. (VIII. 26.), 1620/2009. (VIII. 26.), 1621/2009. (VIII. 26.), 1623/2009. (VIII. 26.), 2222/2009. (XI. 11.) és 2318/2009. (XII. 2.) számú ORTT határozatok] a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdés d) pontja és a Műsorszolgáltatóval kötött Műsorszolgáltatási Szerződés alapján kötbér megfizetésére kötelezte a Műsorszolgáltatót. A Testület további egy alkalommal, az 1745/2009. (IX. 9.) számú határozatában az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) és d) pontjaiban foglalt szankciót együttesen alkalmazta, míg az 1446/2009. (VII. 15.) számú határozatban 720 perc időtartamra felfüggesztette a Műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását. A 2010. évben eddig egy alkalommal, a 76/2010. (I. 13.) számú határozatában szankcionálta a Testület a Műsorszolgáltatót, amely alkalommal az Rttv. 112. § (1) bekezdés d) pontja és a Műsorszolgáltatóval kötött Műsorszolgáltatási Szerződés alapján kötbér megfizetésére kötelezte a Műsorszolgáltatót. Tekintettel arra, hogy a Műsorszolgáltató klasszifikációs gyakorlatában pozitív irányú változás tapasztalható, ezért a Testület a Műsorszolgáltatási Szerződésben megállapítottak felének megfelelő összegű kötbér megfizetésére kötelezi a Műsorszolgáltatót. A jogsértés elkövetésekor a kötbér alapja 1.917.391.462- Ft volt, ezért a Testület az alábbi összegű kötbér megfizetésére kötelezi a Műsorszolgáltatót. Az Rttv. 5/B. § (3) és 5/C. § (2) bekezdésekben foglalt rendelkezések megsértése miatt a Műsorszolgáltatási Szerződés 11.6.1.12 pontja értelmében a kötbéralap 0,3%-ának megfelelő összegű kötbér megfizetésére kötelezhető a Műsorszolgáltató. Tekintettel arra, hogy a Műsorszolgáltató az említett törvénysértéseket három adás tekintetében követte el, a Testület a megállapított kötbér összegét adásonként szabja ki, így 3 x 5.752.174-Ft felének megfelelő, azaz összesen 8.628.261-Ft összegű kötbér megfizetésére kötelezi a Műsorszolgáltatót. Figyelembe véve, hogy a Műsorszolgáltató az Rttv. 5/A. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezést szintén három adás vonatkozásában követte el – összesen tizennyolc esetben –, a Testület a Műsorszolgáltatási Szerződés alapján megállapított kötbér összeg háromszorosát szabja ki a Műsorszolgáltatóval szemben. Tekintettel arra, hogy a Műsorszolgáltatási Szerződés az említett törvényi rendelkezés megsértése esetére a kötbéralap 0,05%-ának megfelelő kötbér kiszabását teszi lehetővé, a Testület 3 x 958.696-Ft felének megfelelő, azaz összesen 1.438.044-Ft összegű kötbér megfizetésére kötelezi a Műsorszolgáltatót.
22
A Testület a határozat indokolás részében kifejtettek okán a rendelkező rész szerint határozott. Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2010. február 17. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében
Dr. Ladvánszky György az ülést vezető soros elnök
23
