ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET 292/2010. (II. 17.) számú HATÁROZATA Az Országos Rádió és Televízió Testület (továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112. §-ában biztosított jogkörében az MTM-SBS Televízió Zrt. műsorszolgáltatóval (1145 Budapest, Róna u. 174.) szemben meghozta az alábbi határozatot. A Testület megállapítja, hogy az MTM-SBS Televízió Zrt. műsorszolgáltató 2009 októberi „Joshi Bharat” c. műsoraiban, így különösen az október 1-jén, 12-én, 13-án, 16-án, 19-én, 20-án és 21-én sugárzott műsorszámokban megsértette az Rttv. 3 § (3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket. Ezért az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja értelmében felhívja a Műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. A Testület az MTM-SBS Televízió Zrt. 2009. október 13-i műsorával kapcsolatban az Rttv. 3.§ (2) bekezdésének valószínűsített megsértése miatt hivatalból indult közigazgatási eljárást a Ket. 31.§ (1) bekezdés e) pontja alapján megszünteti. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel. Indokolás A Testület az Rttv. 41. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti felhatalmazás alapján, állampolgári bejelentésre hatósági ellenőrzés keretében vizsgálta a Műsorszolgáltató TV2 adójának 2009. októberi műsorfolyamát, amely során a következőket tapasztalta. Az Rttv. 3. § (3) bekezdés sérelme I. A vizsgálat alkotmányos jogi alapjai: Az Rttv. 3. § (1)-(3) bekezdések alapján: „(1) A Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás – e törvény keretei között - szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi műsorok szabadon vehetők. A műsorszolgáltató – a törvény keretei között – önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik. (2) A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére.
(3) A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére.” Az Alkotmány 54. § (1) és 61. § (1)-(2) szerint: „54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott az emberi jogok, emberi méltóság kérdéskörével. Az „alaphatározatnak” tekinthető 8/1990. (IV. 23.) számú döntésben értelmezte az Alkotmánybíróság az emberi méltóság fogalmát: „Ezt a jogot az Alkotmány 54. § (1) bekezdése az „Alapvető jogok és kötelességek” című fejezet élén, minden ember veleszületett jogaként deklarálja. Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. "általános személyiségi jog" egyik megfogalmazásának tekinti. A modern alkotmányok, illetve alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog "anyajog", azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.” Az Alkotmánybíróság 23/1990. (X. 31.) sz. határozata szerint az emberi méltóságnak, mint emberi alapjognak a tartalma a következő: „Az emberi méltóság, mint a személyiség integritása az emberi élettel együtt az emberi lényeget jelenti. A méltóság ember voltunknak és értékünknek felemelő, és feltétlen tiszteletet parancsoló volta, emberi lényünk rangja. Az emberi jogok katalógusában, és a modern alkotmányokban az emberi élet, és méltóság ezért első sorban nem is mint alapjogok, hanem mint a jogok forrásai, mint jogon kívüli értékek szerepelnek, amelyek sérthetetlenek.” Az Alkotmánybíróság 2007. december 4-én hozott 1006/B/2001. határozata megerősítette azt, a korábbi (46/2007. (VI.27.) AB határozatban is kifejtett álláspontját, hogy „a Médiatörvény 3. § (2) bekezdése alapján eljárva az ORTT nem az egyes jogalanyokat ért jogsérelmekről dönt, az alanyi jogosultak igényeinek érvényesítését nem helyettesíti, és nem is akadályozza. Az ORTT e közigazgatási eljárásban annak megállapítására jogosult, hogy a műsorszolgáltató az emberi jogok tiszteletben tartásával tevékenykedik-e, és az egyes műsorainak témája, jellege, nézőpontja nem sérti-e az emberi jogokban megjelenő alapvető értéket.” Az ombudsman az OBH 2203/2004. számú jelentésében egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alkotmányos alapjogok intézményes védelmére a Testület nemcsak jogosult, hanem köteles is. Véleménye szerint az ORTT-nek a Médiatörvény nem azt teszi feladatává, hogy érvényesítse a személyhez fűződő jogokat az arra jogosult helyett, hanem azt, hogy a vele közjogi viszonyban álló műsorszolgáltatókkal szemben ellenőrizze és felügyelje az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglaltak érvényesülését.
2
A Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.044/2004/7. számú határozatában kimondta, hogy „a Testületnek joga és kötelessége az Rttv. 3.§ (2) bekezdésében foglaltak megvalósulását felügyelni, ellenőrizni, illetve e jogszabályhelyben foglaltak sérelme esetén szankciót alkalmazni. Nem azonos ugyanis a polgári jogi és a közigazgatási jogi jogviszony. A személyhez fűződő jogok védelmét a sérelmet szenvedő jogalany érvényesítheti polgári perben.(…).” Az Rttv. a műsorszolgáltatónak tiltja meg az Rttv. rendelkezéseinek megsértését, az Rttv.-nek tehát a műsorszolgáltató, és nem a sérelmet elszenvedett az alanya. A Legfelsőbb Bíróság is kimondta már eseti döntéseiben, hogy az emberi jogok sérelme médiaügyben vizsgálható (tette mindezt pl: Kf.IV.37.230/2002/9, valamint a Kf. VI. 38.474/2000/3. sz. határozatokban). A Legfelső Bíróság Kf.IV.37.230/2002/9 számú határozata is kimondta, hogy a Testületnek joga van médiaügyben vizsgálni az emberi jogok sérelmét függetlenül attól, hogy a sérelmet szenvedett fél polgári eljárásban érvényesíti-e személyhez fűződő jogait. A Fővárosi Bíróság 2. Kf. 27. 066./2007/4. számú ítéletében egy hasonló ügyben rámutatott arra, hogy „az Rttv. 3. § (2) bekezdése azt a kötelezettséget rója a műsorszolgáltatóra – korlátozva ezzel szerkesztői szabadságában megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadságát -, hogy tevékenysége során tartsa tiszteletben a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, nem sértheti az emberi jogokat, műsorszolgáltatása nem lehet alkalmas a személyek, nemzetek, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház, vagy vallási csoport elleni gyűlöletkeltésre. Az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a Magyar Köztársaságban minden embernek vele született joga van az élethez és az emberi méltósághoz.” II. A hatósági ellenőrzés megállapításai Az ORTT 2009 nyarán vizsgálta a Mónika show és a Joshi Bharat 2009 tavaszán sugárzott 50-50 műsorszámát. A vizsgálat során bizonyos szempontok szerint kerültek osztályzásra a műsorokban megjelent szereplők, egyrészt a külső jegyek alapján – látható-e tetoválás, kirívóe az öltözék a vendégen –, másrészről az általuk előadott témák szerint, mint például családon belüli erőszak, vérfertőzés, alkoholizmus stb., valamint a műsorszámban tanúsított magatartásuk alapján (agresszív, trágár, erőszakos stb.). A műsorokban jelentős arányban dolgoztak fel társadalmilag érzékeny témákat (például családon belüli erőszakot, pedofília, foglalkoztak gyermek-elhelyezési problémákkal, szenvedélybetegséggel, anyagi konfliktussal), ugyanakkor a műsorszámba behívott szereplők roma/nem roma aránya meghaladta a teljes népességben előforduló megoszlást: a „Joshi Bharat”-ban megjelent szereplők egyharmada volt romának mondható. A műsorokban megjelenő romakép állandó témájának számított pl. a vérfertőzés, a kérdéskör felbukkanásakor a szereplők nagy arányban roma származásúak voltak, de szintén magas arányszámot mutatott az ellenőrzés az iskolakerüléssel összefüggésben is. Az erőszakosan viselkedő vendégek között szintén szignifikánsan magasabb volt a roma szereplők aránya (71%), de hasonló megoszlás volt megfigyelhető a fenyegető (67%), a trágár (60%) és az igénytelen beszéd (64%) esetében is. Az egyes műsorszámok tekintetében megállapítható volt, hogy az alkoholproblémákkal küzdő vendégek közül minden második közülük került ki.
3
A roma vendégeket jellemző magatartási formák magatartási forma erőszakosan viselkedett fenyegetően beszélt beszédmód igénytelensége trágárság igénytelenség (ruházat) nyelvi igénytelenség tetoválás látható volt
TV2 71% 67% 64% 60% 58% 40% 62%
A felmérés eredményeit összefoglalva elmondható volt, hogy a vizsgált műsorokban a romák megoszlása egyrészről jelentősen felülreprezentált volt a társadalmi arányukhoz képest, másrészről ábrázolásuk tovább erősítette a csoporttal szemben táplált előítéleteket. Mindezt a Testület 2502/2009. (XII.16.) számú határozatában is rögzítette, amikor az említett vizsgálati eredmények és a 2009. május 14-i adás részletes hatósági ellenőrzése következményeként az Rttv. 3.§ (3) bekezdésének a sérelmét állapította meg a műsorral kapcsolatban. Ilyen előzmények után került sor a „Joshi Bharat” szeptember-októberi adásainak elemzésére, amely igen hasonló eredményt adott. A vizsgált időszakban a műsorszámokban bemutatott témák ugyanolyan problematikusak maradtak, mint korábban voltak, most is a mindennapitól, a normálistól eltérő, a szokatlan élethelyzetek, a deviáns magatartásformák számítottak jellemzőnek. A beszélgetések leggyakrabban a családon belüli kapcsolatok problémáihoz és a hűtlenséghez kötődtek, a családon belüli illetve a szexuális erőszak kérdésköre októberre majdnem a kétszeresére nőtt a Joshi Bharat-ban. A partnerek gyakori váltogatása mindkét műsorszámban az első három legnépszerűbb kérdéskör között szerepelt mindkét vizsgált hónapban. A műsorszámok témaorientációja
Házassági problémák Párkapcsolati problémák Homoszexuális párkapcsolati problémák Barátsággal kapcsolatos problémák Családon belüli problémák Gyermekekkel kapcsolatos problémák Gyermekek problémái környezetükkel Egyéb kapcsolati problémák Sajátos személyiség, életmód Promiszkuitás Szexuális orientációk Szexuális problémák Szociális problémák Bántalmazás, lelki terror Szexuális erőszak, molesztálás Bűnözés
Joshi Bharat szeptember október (n=62) (n=67) eset % eset % 39 57 36 54 2 3 4 6 0 0 0 0 0 0 1 1 31 45 40 60 10 14 4 6 1 1 0 0 4 6 3 4 0 0 0 0 16 23 25 37 0 0 0 0 0 0 0 0 4 6 1 1 20 29 28 42 3 4 5 7 3 4 3 4
Egy szegmensben több témát is meg lehetett jelölni, így a százalékok összege meghaladhatja a 100%ot.
4
A családon és a párkapcsolaton belüli erőszak megjelenéseinek száma október 1-jét követően emelkedett, és a korábban gyakran kifogásolt „vérfertőzés” témája továbbra is megjelent a műsorban, természetesen a roma szereplőkkel összefüggésben. A problémás témák aránya Joshi Bharat szeptember (n=62)
október (n=67)
eset % eset 14 20% 17 5 7% 10 3 4% 3
Párkapcsolaton belüli erőszak Családon belüli erőszak Vérfertőzés
% 25% 15% 4%
A vendégek etnikai összetétele sem változott. Októberben is nagy számban szerepeltek romák, akik a társadalmi arányukhoz képest továbbra is felülreprezentáltnak számítottak, a szereplők 45 százaléka számított cigánynak, szemben a tavaszi egyharmados aránnyal. A romák felülreprezentáltsága önmagában alkalmas arra, hogy a kisebbséget negatív színben tüntesse fel, hiszen a vendégek általában a többségi értékrendszerrel és életstílussal ellentétes mintákat testesítenek meg. A roma szereplők aránya Joshi Bharat márc. 19-jún 12. szeptember
(n=388)
(n=184)
október (n=179)
30%
46%
44%
A romák szereplése gyakran a kifogásolt, problémás témák és viselkedési formák bemutatásához kapcsolódott mindegyik időszakban, így október 1-jét követően is. Abban az esetben, amikor valamilyen agresszív cselekmény állt a beszélgetés középpontjában, a szereplők 67 százaléka roma származású volt. Még magasabb arány volt regisztrálható, amikor a szexuális erőszak problémáját járták körül, ezekben az esetekben a vendégek 77 százaléka, míg a bűncselekmények tematizálásakor a kétharmada számított romának. Az erőszakosan viselkedő vendégek között szintén szignifikánsan magasabb volt a roma szereplők aránya, de ehhez hasonló eredményeket adott a fenyegető beszéd előfordulása is. A problémásan viselkedő szereplők és azon belül a romák aránya Joshi Bharat márc. 19-jún. szeptember október (n=184) (n=179) 12. (n=388) eset % eset % eset % Erőszakosan viselkedett (összes szereplőhöz viszonyítva) - ezen belül a roma szereplők aránya Fenyegetőzött (összes szereplőhöz viszonyítva)
35
9
7
4
9
5
25
71
7
100
6
67
57
15
35
19
17
9
5
- ezen belül a roma szereplők aránya Trágárság (összes szereplőhöz viszonyítva) - ezen belül a roma szereplők aránya
36
63
20
57
12
71
72
19
53
29
57
32
43
60
39
74
31
54
Az erőszakos konfliktusmegoldás bemutatásában a Joshi Bharat túlnyomó többségében roma szereplők történeteit mutatta be: az ilyen konfliktusokban az érintettek több mint 70 százaléka roma volt (szemben a korábbi 30%-os aránnyal.) A verbális agresszió sem szorult vissza, a Joshi Bharat vendégeinek 60 százaléka használt trágár kifejezéseket. Az igénytelen beszédmód, a nem vagy alig érthető kifejezésmód a felmérés szerint nagyobb arányban jellemezte a roma meghívottakat. A fenti adatok alapján megállapítható volt, hogy a romák talk-show műsorokban való reprezentációja alátámasztja a velük kapcsolatos sztereotípiákat és előítéleteket. A média mintaadó szerepéből kifolyólag az ilyen műsorszámok megerősítik a társadalom tagjainak többségében meglévő, romákkal szemben táplált előítéleteket. A Műsorszolgáltató fenti adatokban rögzített kifogásolható szerkesztési gyakorlatának bemutatására az alábbi példák szolgálnak: 2009. október 1. A műsorszámban elsőként egy házassági konfliktust mutattak be. Erika és Zsolt ellentéte alapvetően a házasságtörésből adódott. A roma pár hölgy tagja – a saját bevallása szerint - 11 évi házasság után költözött el otthonról. Az okok között a férj agresszív viselkedése, házasságtörése szerepelt. Erika egy hónapja nem láthatta két gyermekét. A férj minősíthetetlen hangnemben beszélt a feleségéről. Prostitúcióval vádolta és AIDS-esnek titulálta. A műsorvezető ugyan több alkalommal is megpróbálta felhívni Zsolt figyelmét a viselkedési normákra, ám ezek a fegyelmezési kísérletek sorra kudarcba fulladtak, és egyben alkalmat jelentettek egy-egy újabb sértés megfogalmazására. A trágár részeket többnyire kisípolták. A férfi végül elhagyta a stúdiót. A műsorvezető nem tudta kézben tartani a beszélgetést, bizonyos elhangzott állításokat félreértelmezett (a 11 évi házasságot következetesen ideálisként tartotta számon, holott Erika nem ezt állította), majd ehhez ragaszkodva próbálta meg az okokat kutatni és megoldást találni. Nem járt sikerrel, a figyelmeztetései és tanácsai súlytalanok maradtak, arra azonban alkalmas volt a műsorszám, hogy visszaigazolja a többségi társadalomban élő előítéletes romaképet, a cigányságról mint laza nemi erkölcsű, promiszkuitásra hajlamos népcsoportról. 17:34:07-17:34:28 Zsolt: „Rendes prosti vagy, tudja… is mindenki. Hoznak, visznek, ilyen nővel, tudod mi, a kezem nem engedném neked megfogni, egy aljas utolsó r…nc vagy, soha…” Erika: „Te meg pedofil vagy, 16 és fél éves lánnyal álltál össze. Azért nem merted elhozni.” Zsolt: „Én-e, nekem tudod milyen nőm van, sikítozol, ha meglátod. Nem ilyen k…a, mint te!” Erika: „Majd az is otthagy téged, ha ütöd-vered!” 17:36:33-17:37:51 Zsolt: „Tíz évig nem volt problémánk, a tizenegyedik…” Erika: „Tíz évig szenvedtem melletted, ütöttél-vertél.” Zsolt: „Én? Azért, mert úriasszonyt csináltam belőled?” 6
Erika: „Elmondom, anyukád fölbiztatott, azt mondta, hogy egy román nővel nem élhetsz.” Zsolt: „Most kivel élsz? Hatvan éves embert pipálsz.” (a kezével orális aktust imitál) Joshi Bharat: „Hogy beszél? Hogy beszél?” Zsolt: „Úgy beszélek Joshi úr, amit tudok és tapasztalok, és láttam. A kislányom is látta.” Joshi Bharat: „Úriember így nem beszél!” Zsolt: „Ember mellett így rá volt feküdve, egy idős emberre.” Erika: „Nem is igaz, mér’ hazudsz?” Zsolt: „Pénzért viszik.” Joshi Bharat: „Úriember gyereke anyjáról így nem beszél.” Zsolt: „Egy otromba k…a vagy.” Joshi Bharat: „Aki így beszél, az nem úriember, érti?” Zsolt: „Tisztelt Uram, elmondok magának egyet: evvel a k…val nem kívánok szót váltani, befejeztem. Viszontlátásra.” (elindul a kijárat felé) Joshi Bharat: „Ne menjen ki! Zsolt, így magáról a legrosszabb kép jött ki. Figyeljen rám, mondja el a saját verzióját!” Zsolt: „Én nem akarok vele, még látni se szeretném, amit… itt a kislányom, hívják be, majd elmondja, hogy a kislányom előtt vitték az emberek, vitték-hozták ezt a rohadékot!” Joshi Bharat: „Kisgyereket nem avatunk bele ilyenekbe, mert kisgyerek lelki egészségéről van szó. ” 17:38:23-17:38:31 Zsolt: „A két gyereket én tisztességesen, becsületesen felnevelem, de egy kurvának tudja mit nem engedek meg, annyit, hogy rátegye a kezét, mert lehet, hogy AIDS-es, ennyi.”
17:40:58-17:41:03 Zsolt: „Verjen meg az isten, úgy verjen meg, hogy csússzál-másszál te rohadék k…a!” 17:43:32-17:43:52 Joshi Bharat: „Engem nem érdekel, ki miből él, ki mivel foglalkozik, nem is érdekel maga miből él, ő miből él, ki kit futtat, engem…” Zsolt: „Ő miből él a p…jábú él, van neki ekkora p…ja! Abbú él ez a szemét aljas k…a!” Joshi Bharat: „Hol van? Kocsmában, drága barátom? Hol van, otthon van? Otthon szoktak így beszélni, mindjárt mérges leszek!” Zsolt: „Legyen mérges.” 2009. október 12. A műsorban az első műsorrész volt a legaggályosabb, amelyben a Sándor és sógornője, Matild közti konfliktust „próbálták megoldani”. A beszélgetésből kiderül, hogy Sándor 44 évet ült börtönben, és arról pletykálkodnak a környezetében élők, hogy kapcsolata van a volt sógornőjével. Ezt szeretnék tisztázni, továbbá megkérdezni az említett hölgytől, hogy miért verették meg és vették el pénzét. A beszélgetés közben több olyan „családi konfliktus” és bűncselekmény is a felszínre kerül (Matild kisgyermekének meggyilkolása, Matild bántalmazása), amelyek felelőseit nem ismerhetjük meg. A szegmens szereplői (Sándor és Matild) láthatóan a társadalom peremén (külső jegyek alapján ápolatlanok, hiányos fogazatúak), szegénységben élő, a roma kisebbséghez tartozó emberek. A gyakran kisípolásra kerülő trágár szavakkal, kiejtésbeli és nyelvhelyességi hibákkal tarkított beszédük nehezen érthető, magatartásukat fenyegető hangnem jellemzi. Sándor többszörösen börtönviselt, utolsó szabadságvesztésének ügyét nehezen sikerül
7
tisztázni, végül az derül ki, hogy hamis feljelentés alapján ítélték el (nem jogerősen). Több alkalommal utalnak rá, hogy a férfi zaklatta a nőt és gyermekeit, ám Sándor rágalomnak minősíti a vádakat. A hallottak alapján nem lehet eldönteni, hogy mi az igazság. A szereplők vádaskodása során érintőlegesen szóba kerül egy gyermekgyilkosság is. Sándor elmeséli, hogy Matild őt vádolja a gyermekük meggyilkolásával, ám a nő ezt a tagadja. A moderátor nem törekszik arra, hogy feltárja vagy tisztázza a Sándort érő vádakat. Sándor Matildról egy alkalommal meglehetősen megalázó és női mivoltában lealacsonyító módon nyilatkozik, nevetségessé teszi, amit a közönség nevetéssel jutalmaz, a moderátor pedig nem ítéli el a viselkedését. A műsorvető a két fél közti konfliktust nem képes feloldani, a történet nem zárul megnyugtató módon. 17:25:51-17:26:17 (Sándor beszéde nehezen érthető, hadar, az értelmezhetetlen részek kipontozásra kerültek.) Joshi Bharat: „Úgy tudom, sokat ült börtönben, hány évet? Ha összeadnánk?” Sándor: „Hát, nem kell összeadni … matematikailag nem kell kiszámítani, mert elhoztam egy olyan bizonyítékot, ami … de gyilkosság, nemi erőszak, … ilyen nem volt.” Joshi Bharat: „De mennyit ült?” Sándor: „44 évet. Most jöttem ki megint négy hónapról.” 17:30:46-17:32:57 Sándor: „Miért kelletett engem meg megverni azért, vagy elvenni tőlem a pénzt … , mikor mindig segítettem, a jóban, a rosszban, tudod jól? Az utcán megláttam a kislányt, a lelkem szakadt, odaadtam a pénzt, mindent odaadtam. Mi hajtotta ki belőled azt, hogy te bevarrassál engem a börtönbe, mikor tudtad, hogy a rendőrség rám vannak szállva?” Matild: „Én nem vertelek meg, több alkalommal molesztáltál, zaklattad a gyerekeimet, és ezért kaptad.” Sándor: „Igen, és tovább menjél!” Matild: „Tovább én nem tudok neked mondani semmit, nem vagyok rád kíváncsi!” Sándor: „Ezért vagyunk itt, tisztázzuk a dolgot elméletileg. Akkor mér kelletett hazudni, hogy a kislányt én öltem meg?” Matild: „Én nem mondtam ilyen szót egyszer sem.” Sándor: „De ez nagyon nagy kérdés volt!” Matild: „Most se vagyok biztos benne, hogy a kis hétéves… gyerekemet ki ölte meg. Már napközis volt a gyerekem és onnan tűnt el.” Sándor: „Akkor magyarázd el nekem, mér akartam engem a gödörben leszúrni?” Matild: „Ne haragudjá, ne hazudgáljá, mer én ilyesmiket nem csináltam veled!” Sándor (emelt hangon): „Figyeljé má, ne dumáljá, nekem normálisan beszéljé, korrekten!” Matild: „Normálisan beszélek …, molesztálsz engem, zaklatol.” Sándor: „Hallod, ne éljél vissza, hallod? Hallgassá, ne éljé vissza, hogy nő vagy! Mert tudod, én nem szoklak bántani nőket, de figyelj ide, mér kell hazudni a nyilvánosság előtt? Te azt mondtad, meg a gödörben is le akartatok szúrni, nem? Nem igaz?” Matild: „Nem igaz, ne hazudgáljá! Ne hazudgáljá ilyen sokat, mert nincs igazad!” Sándor: „Mér mondod, te repedtsarkú, nincs igazam?Ne hazudjál! Mér hazudol?” Joshi Bharat: „Sándor!” Matild: „Molesztáltál engem több alkalommal, zaklattad a gyerekeimet!” Sándor: „De akkor mér mondtad, hogy közösültem veled?” Matild: „Nem mondtam, ne hazudjál ilyet! Nem igaz semmi!” Sándor: „Figyeljé, te repedtsarkú, te engem ne idegesítsé, mer ez nem műbalhé, figyelj csak ide, engem … nekem nem fáj a kislány, hát tudod, a kislány mindig a lelkemen nőtt fel!” Matild: „Nem mondtam, egy szóval se, hogy neked nem fájt az a kisgyerek.”
8
Sándor: „Hát, akkor te mit dumálsz, akkor mér mondtad, hogy én vagyok a gyilkosuk? Mér hazudtál?” Matild: „Nem én mondtam, ne hazudgáljá! Ilyet sokat ki se találjá. Én nem tudom, mennyé, kérdezd meg tőle, a testvéredtől!” Sándor: „Mióta nem szólok hozzá?” Matild: „A testvéred, nem él velem már négy éve, egyedül élek, kérdezd meg tőle!” 17:33:13-17:33:31 Matild elmondja, hogy Sándor többször megkérte a kezét. Sándor ismét megkéri a stúdióban, majd degradáló hangnemben kezd beszélni róla: Sándor: „Térden állva megyek hozzád, … murandi, legyen az én testem, na jöjjön!” Matild: „Nem megyek, nem megyek.” (képernyőfelirat: „Matild évekkel ezelőtt szerelmes volt Sándorba.”) Sándor: „Hát, akkor mit kiabálsz?” Matild: „Szó sem lehet róla, te nem kellesz!” Sándor: „De nézze már, az értelmességét nézze, meg az intelligenciáját (a közönség felnevet), mérlegelje föl az én…!” 17:36:00-17:36:23 Joshi Bharat: „Régen ön nagyon sok hibát követett el. Sok bűnt követett el. És annak a fényében ez a helyzet, most ilyennek látszik. Szerintem most, hogy ön jó 60 éves, az a dolga, hogy gondolja át az életét, és elsősorban ne másokban keresse a hibát, hanem saját magában, hogy hol rontotta el!” A műsorszámban előfordult agresszív cselekedetek és a rágalmazás (mint például egymás bűntényekkel való vádolása, pocskondiázása, a nőket lealacsonyító megjegyzések és a roma szereplők bűnözőként történő megjelenítése) ismét csak az előítéleteket erősíthette, azt a vélekedést, hogy a romák bűnözők, képtelenek a normális kapcsolatokra. A műsorvezető magatartása elmélyítette a viszályt, a konfliktus megoldását nem mozdította elő. 2009. október 13. A műsorban Béla és volt felesége, Katalin (mindketten roma származásúak) a megromlott házasságuk részleteit tárták a nyilvánosság elé. A férfi felesége hűtlenségét kárhoztatta. Később, a személyes találkozás során komoly vita alakult ki közöttük, és durva szavakkal illették egymást. A moderátor pár percig hagyta, hogy a felek „veszekedjenek”, majd igyekezett mérsékelni az indulatokat. Felszólította őket, ha továbbra is ilyen minősíthetetlen hangnemben vitatkoznak, akkor el kell hagyniuk a stúdiót. A feldúlt hangulatú pillanatok után kulturáltabb párbeszéd folyt a felek között, mindeközben képernyőfelirat formájában értesülhettünk arról, hogy Béla bűncselekményt követett el. A házastársak veszekedése a tettlegességig fajult, végül Joshi Bharat azt a tanácsot adta nekik, hogy váljanak el egymástól. 17:29:27–17:29:32 Mialatt Béla a feleségéről mesél, az alábbi felirat olvasható a képernyő alján: „Béla nemcsak lopásért ült börtönben, hanem súlyos testi sértésért is.”
9
17:30:50–17:31:54 Béla: „Oda üljél, ne mellém üljél! Oda üljél, oda üljél! Oda ülj le! Ne mellém üljél, mert szájon csaplak úgy, hogy leesik a fejed!” Katalin: „Te mit akarsz tőlem, azt mond meg!? Mit?” Béla: „Mit, mit? Azt, hogy ne üzengessél! Meg ne számon kérjél!” Katalin: „Hogy én? Ki foglalkozik teveled?” Béla: „Amit én velem tettél!” Katalin: „Mit tettél?” Béla: „Azé, mer majd megöletté, meg börtönbe tetettél! Te mocsok kurva!” Katalin: „Én rúlam mondod, te?” Béla: „Hány éve, mégis utánam járkálsz!” Katalin: „Én? Te kis bunkó!” Béla: „Üzengetel, üzengetel utánam. Nem szégyelled magadat?” Katalin: „Menjél már, te züllött kis köcsög!” (a köcsög szót kisípolta a műsorszolgáltató) Béla: „Te mocsok szemétláda! Meganyázlak én mindjárt! Szakadjon meg a beled!” 17:34:15–17:34:20 Képernyőfelirat: „Katalin elmondta, hogy férje alkoholizmusa miatt veszítették el gyermekeiket.” 17:37:26–17:37:33 Katalin röviden ismerteti a volt férjével kapcsolatos problémáit: „Mi életem van melletted? Kocsmázol (a következő szót kisípolják, de leolvasható a szájáról), kurvázol. Soha nem volt.” 17:39:09–17:39:59 A vitából kiderül, hogy a felnőtt korú gyermekeikkel nem tartják a kapcsolatot. Béla szerint ennek Katalin viselkedése az oka. Állítása szerint a volt felesége folyamatos, nyílt szexuális kapcsolatai miatt a gyermekei szégyellik, ahogyan ő is. Joshi Bharat: „Gyerekekkel mi van most? Kinél vannak a gyerekek?” Béla: „Ők már, ők már szabadok, férjnél vannak. Felnőttek.” Joshi Bharat: „És jó kapcsolata van velük, mind a kettőjüknek?” Béla: „Lánya, az férjnél van?” Joshi Bharat: „De jó a kapcsolata van velük? A gyerekekkel?” Béla: „Nincs kapcsolat. Mint említettem, nincs kapcsolat, mert nem kíváncsiak ránk.” Joshi Bharat: „Miért?” Béla: „Hát, mer az anyjuk miatt.” Katalin: „Drága jó istenem, az anyjuk miatt? Te hol voltál drágám, amikor én szültem?” Joshi Bharat: „Magának sincs kapcsolata a gyerekekkel?” Katalin: „Nincs.” Béla: „És megmondta a fiam, az anyja miatt egyáltalán nem kíváncsi.” Katalin: „Az anyja züllött, nem az apja? Az apja éveken át mindig csak a börtönt ülte. Azt magába szült három gyereket az anyuka.” A műsorszám szereplőinek ábrázolása, bemutatása visszaigazolta a társadalomban meglévő negatív romaképet, mellyel a műsorszolgáltatók hozzájárultak a cigánysággal szembeni előítéletek erősödéséhez.
10
2009. október 16. A műsorszám harmadik szegmensében Antal szerette volna elmondani a feleségének, hogy változtat eddigi életmódján. Hitvese, Mária nem hitt neki, és elpanaszolta, hogy Antal az utóbbi időben sokat ivott, játékgépezett, elköltötte az utolsó fillérjét is, továbbá több esetben bántalmazta. Joshi Bharat Nikolettet is meghívta, az unokájukat, akit kezdettől fogva ők nevelnek. A lány szemmel láthatóan fiatalkorú volt. Elmesélte, mekkora fájdalmat okoz neki, hogy nagyszülei állandóan veszekszenek, és hogy többször a tettlegességig fajult a vita, neki kellett szétválasztania őket. Mária a belépését követően azonnal ordibálni kezdett a férjével, szidalmazta, ócsárolta, és számon kérte rajta, miért veri őt és miért viszi el az utolsó pénzét is. Amikor a hűtlenség került szóba, odaugrott a férjéhez, és ütlegelni kezdte, miközben fenyegette és szidta. A kamera - szokásos módon - ekkor a műsorvezetőt mutatta, ugyanakkor a képernyő szélén jól kivehető volt, amint az asszony a férje fejét ütötte, majd odaszaladt egy biztonsági őr. A következő képen az volt látható, hogy az őr lefogta az üvöltöző Máriát. Az asszony elmondta, hogy kórházba is került, mivel Antal megszúrta őt. Aggályos az is, hogy kiderült, annak idején Mária 13 éves volt, amikor a férfi elcsábította az iskolából, azóta élnek együtt. Joshi Bharat úgy beszélt a roma családhoz, mintha gyerekek lennének, a közönség pedig roppant szórakoztatónak találta ezt, és folyamatos nevetésben tört ki. Mária nem értette a nézők viselkedését („Kiröhögnek ezek az emberek? Azé gyüttünk?”). 18:03:15–18:03:55 Mária: „És ezt a három fogamat ki vágta ki? Tessék. És miér? Mondd el, me én bennem most má így forr a vérem! Forr a vérem. Forr a vérem. Mondd, tessék!” Antal: „Most, hát a…” Joshi Bharat: „Ezt ki csinálta? Ki csinálta ezt?” Antal: „Hát…” Mária: „Itt van, Józsi úr, nézze meg, három fogamat, szó nélkül, hallja, kiverte.” Joshi Bharat: „Maga verte ki?” Antal: „Igen.” Mária: „S nagy drága pénzér csináltatták nekem.” Joshi Bharat: „Tényleg kiverte feleségének három fogát?” Antal: „Igen, igen.” Joshi Bharat: „Mert? Milyen jogon?” Antal: „Hát, milyen jogon. Mer mérges voltam.” Joshi Bharat: „Akkor győzze meg a feleségét arról…!” Mária: „Engemet hagyjon békémet!” 18:05:21-18:05:47 Antal: „Egyszer megcsaltalak. És ez többször nem fog…” Mária: „És, de miér? De miér, miér? De miér, miér csaltál meg?” Képernyőfelirat: „Antal egy játékgép-függő hölggyel csalta meg Marikát.” Antal: „Há, mer, figyelj ide! A lónak is van négy lába, mégis elbotlik. Nem én vagyok az első, utolsó, na.” (a közönség soraiból nevetés hallatszik) Mária: „Hajnal végén akkor most minek gyüttél te haza? Mi? Te.” Ekkor Mária felugrik, a kamera Joshi Bharat-ra vált. A képhatár szélén látható, ahogy Mária már ott van Antal székénél, és üti a férfi fejét. Egy biztonsági őr pedig odaszalad. Joshi Bharat: „Na, na, na. Jó, foglaljon helyet! Nyugodjon meg!” Mária: „Rohadt dög! Ne nevess ki engem, hogy rohadjon ki a szemed, szétvágom a fejedet, te!” (a biztonsági őr lefogja Máriát, majd mikor leül, az őr távozik)
11
18:06:23–18:06:52 Mária: „Úgy bánik velem, mint egy, mint egy ganajjal. Mint egy senkivel. Hát, én felesége vagyok törvényesen, uram. Hát, hogy mondjam el? Egy éve körülbelül elbolondította ez a kurva ital. Hinnék is neki, Józsi úr, nem is, mert azért majdnem 40 évet együtt éltem, 13 éves vótam, hozzá kerültem. Tizenhárom éves vótam. A iskolából elszöktetett, má jobban mondva. Elcsábított. Így van?” Antal: „Igen.” 18:07:06–18:07:19 Mária: „És a kezedet rám fogod így emelni? Meg rugdosol engemet?” Antal: „Nem, nem, nem, nem.” Mária: „Megin meg is szúrtál engemet, te. A baleseti árpádi kórházban voltam, Józsi úr, nyolc és fél napig, igaz?” Képernyőfelirat: „Antal és Marika között nagyon durva veszekedések alakultak ki, ez odáig fajult, hogy Marika kirakta a fészerbe Antalt.” 18:11:12–18:11:17 Képernyőfelirat: „Nikolettának sokszor le kellett fognia Antalt, hogy ne verje meg Marikát.” Megállapítható, hogy az érzékeny témák (párkapcsolati konfliktusok, megcsalás, családon belüli erőszak, szenvedélybetegségek) feldolgozási módja, a bemutatott agresszív események, a szereplők közötti verbális agresszió és a stúdióbeli erőszak alkalmas volt arra, hogy a romákat agresszív, összeférhetetlen emberekként ábrázolja, s így erősítse az előítéleteket. Problematikus, hogy a műsorvezető gerjesztette az agressziót, ahelyett, hogy elejét vette volna az erőszakos történéseknek. A képernyőfeliratok szinte kivétel nélkül arra szolgáltak, hogy a szereplők által elmondottakat negatív kontextusba helyezzék. Rendkívül gyakori volt a trágárság, amelyet hiába sípoltak ki, a legtöbb alkalommal kikövetkeztethetők maradtak. 2009. október 19. Az adás utolsó témája számított aggályosnak. A műsorrészben Ildikó és édesanyja, Zsuzsanna konfliktusa vetette fel a legtöbb problémát. Ildikó elmondása szerint az anyja, aki Ildikó keresztapjával és egyben mostoha apjával él, megkérte a lányát, hogy segítsen neki egy gyermek kihordásában, akinek a keresztapja lett volna az apja. Ildikó ezt megtagadta, ezért Zsuzsanna bosszúból el akarta venni Ildikó időközben megszületett gyermekét. Ildikó anyósa, Mari is meghívást kapott. Ildikó (a felirat szerint Ibolya) és Zsuzsanna viszonya Ildikó gyermekének helyzete miatt romlott meg. Ildikó szerint az anyja el akarja venni tőle a gyermekét, Zsuzsanna szerint azonban ő csak segíteni akart, nehogy intézetbe kerüljön a kislány. Zsuzsanna a gyámügy szerepét, valamint a szakértői vizsgálatot emelte ki: a kislány közvetlen családjában senki sem alkalmas a gyereknevelésre. Ildikó és anyósa (Mari) igen vehemensen támadták Zsuzsannát, kiabálva, szitkozódva pocskondiázták. Mari indulatai a tettlegességig fajultak, így a biztonságiaknak kellett kitessékelniük. Mari még ekkor is folyamatosan szidta Zsuzsannát. A trágár részeket kisípolták. Egy ponton túl Ildikó sem tudta türtőztetni magát, és az anyjának esett. Magát a fizikai erőszakot egyik esetben sem mutatták, ám a hangok és a döbbent arcok (Joshi Bharat, nézők) hűen tükrözték az eseményeket. 18:09:24-18:09:36 Joshi Bharat: „Vigyék ki!” (a háttérből dulakodás hangjai hallatszanak, Marit a biztonsági őrök kikísérik, miközben ő folyamatosan szitkozódik) Mari: „Az unokámért (sípszó), azért, mert nem tudol izélni, nem tudol szülni (sípszó), aztat!”
12
18:10:12-18:10:37 Ildikó: „Téged az sem érdekelne, ha engemet már máma el kellene temetni, tudod! Ez így van, és már nagyon unom ezt az egészet…!” Zsuzsanna: „Ildikó, hagyd abba! A másik műsorból, hogy mentél ki? Meg akartak ölni, lányom!” Ildikó: „Már nagyon unom, hogy a kislányt el akarod tőlem venni!” (Joshi Bharat ijedt, döbbent arcát mutatják, a háttérből dulakodás hangjai hallatszanak, majd a biztonsági őrök gyűrűjében álló Ildikó jelenik meg képernyőn.) „Elegem van, nem vagy az anyám, te láposszájú …(sípszó)…, mert a lányomat el akarod venni!” Zsuzsanna: „Nem akarom tőle elvenni.” Ildikó: „Az az én gyerekem, és nem a tied, azért, mert te nem tudsz (sípszó), az nem jelenti azt, hogy a lányomat el kell venni!” 2009. október 20. Az adás egy párkapcsolati konfliktust dolgozott fel. József és Mária (roma szereplők) megromlott házassága kapcsán a családon belüli erőszak, saját lányainak megrontása került a terítékre. József tagadta a vádakat, lányai, akik egy másik helyiségből figyelték az eseményeket, a vád alátámasztására részletekkel is szolgáltak. Apjuk szerint az anyjuk késztette őket a hamis vallomásra. A szegmens ezúttal is megoldás nélkül zárult. 17:20:57-17:21:06 Narrátor: „Az édesapa, aki a saját gyermekeit molesztálta… brutális perverzió a családban…” 17:23:26-17:23:43 Mária: „Bántalmazás a részemre, a lányok elleni fajtalankodási kísérlet büntetőper van ellene folyamatban jelen pillanatban is, illetve hát másodfokon most már lezárult ez az ügy, és hát ezek a dolgok vannak most jelen pillanatban.” 17:26:23-17:26:42 Mária: „A férjem részegen jött haza, az előzményekről nem tudok, nem láttam, viszont azt a saját fülemmel hallottam, amikor felajánlotta a lányomnak, hogy menjen be a szobába, van benn óvszer, és elveszi a szüzességét, hogy nem fog neki fájni.” 17:28:45-17:28:59 Joshi Bharat: „Mik történtek?” Mária: „Megpróbálta az édesapja behúzni az ölébe, hogy nézze meg, hogy mekkora a férfiassága. Most ezt a lányom sírógörcsök közepette mondta el nekem, ugyanakkor, amikor az apját kihúzkodtam a fürdőszobából, és lelöködtem az ágyra.” 17:30:23-17:30:41 Mária: „Ilikének szintén benyúlt a lába közé, nekem a kislány akkor merte elmondani, én ezt addig a pillanatig nem tudtam, amíg mind a két gyereket biztonságban nem akartam, biztonságban nem tudtam.” Joshi Bharat: „Tehát mind a két gyereket molesztálta.” Mária: „Így van, mind a kettőt.”
13
17:32:16-17:32:42 Mária: „Volt ellened egy rendőrségi feljelentés, bántalmazás, volt ellened egy rendőrségi feljelentés, volt egy elsőfokú ítélet, egy év két hónapot kaptál, aztán volt utána egy úgynevezett másodfokú, ahol felmentettek, és két pofont láttak bizonyítottnak, és ezért megbüntettek 75 ezer forintra, és hol van a lányoknak a becsülete, hol az én becsületem, mit tettél velünk?” A műsorszám említett szegmensének szinte minden jelenete sértette a Médiatörvényt. A meghívott vendégek magatartása, a passzív műsorvezetői viselkedés, a megjelent erőszak sértette a roma kisebbséget, mivel a műsorszámot nézőkben elmélyíthették a cigányokkal szembeni előítéleteket. A műsorszám egyes szegmensei, az abban szereplő vendégek, vagy akár a műsorkészítők közvetlen módon is hozzájárultak ahhoz, hogy a képernyőn arcukat vállaló emberek megalázó helyzetbe kerüljenek. A szinte kontroll nélkül elhangzó pocskondiázó, szidalmazó tartalom emberi méltóságában is sértette a meghívottakat, miközben a vehemens gyűlölet csupán súlytalan moderátori tevékenységgel találta magát szemben. 2009. október 21. A műsor harmadik szegmensében Mariann a három gyermekét szerette volna visszakapni. A gyermekeket a Gyámhivatal döntése alapján József, az apjuk neveli. Mariann állítása szerint az apa bántja a gyerekeket, és őt is gyakran verte a házasságuk alatt. Az apa viszont azzal vádolja Mariannt, hogy elhagyta a gyerekeit, nem törődött velük, és az életmódja miatt alkalmatlan a nevelésükre. A beszélgetésben részt vesz Mariann húga, Nikolett is, aki elmondja, hogy Mariann férje egyszer az erdőben megerőszakolta őt, és ebből a kapcsolatból gyermek is született. József tagadja a vádakat. Mariann és volt férje (romák) az első perctől kezdve durva és indulatos vitát folytatnak, melynek során olyan témákat érintenek, mint pl. a családon belüli erőszak, nemi erőszak, a testi sértés, a gyermekek bántalmazása, állami gondozásba vétele, a prostitúció. A szóváltás tettlegességig fajul, József megpofozza Mariannt. A verekedést a kamera nem mutatja, ezalatt a szörnyülködő közönséget láthatjuk. A programkészítők most is csak a problémafelvetésig jutottak el, megoldást nem kínáltak. A vita során a néző számára nyilvánvalóvá vált, hogy egyik szülő sem alkalmas a gyermeknevelésre, valamint a probléma nem kezelhető egy show keretében, hiszen a gyermekelhelyezés jogi dilemma, amelyről a bíróság dönt. A műsorvezető elmulasztotta feltenni az ügy megítélése szempontjából legfontosabb kérdést, miszerint milyen változások történtek az anya körülményeiben és életmódjában, amelyek következtében alkalmassá vált a gyerekek nevelésére. Bár a moderátor elítélte a tettlegességet és a biztonsági emberek is megpróbálták féken tartani a szereplőket, véleményünk szerint ez mégsem jelentett megfelelő megoldást. Álláspontunk szerint pusztán a verekedés látványának kivágása még nem csökkenti a jelenetek kiskorúakra gyakorolt kedvezőtlen hatását, mivel az ily módon, nyíltan megjelenő agresszió és önuralom hiánya a kiskorú nézőben félelmet, szorongást kelthet. Tekintettel arra, hogy stúdióban rögzített műsorról van szó, a felvett anyagból felelős szerkesztéssel kihagyhatók lettek volna a durva, indulatos megnyilvánulások. 18:00:51-18:02:15 Mariann elmeséli, hogy szeretné visszakapni a gyermekeit, akiket az apának ítélt a gyámhivatal. Az apáról elmondja, hogy „elég nagy vadállat”, aki bántja a gyermekeit, és azelőtt őt is nagyon sokszor megverte. Házasságuk alatt sokszor megszökött a verések miatt, de feljelentést nem mert tenni, mert nagyon félt, illetve még most is fél Józseftől. Elmondása szerint amikor őt nem találta a férje, akkor a családját terrorizálta és addig kínozta őket, amíg vissza nem ment hozzá. A műsorvezető kérdésére, hogy miért vannak az apánál a gyerekek,
14
Mariann ezt feleli: „A gyerekeimet elvitték állami gondozásba, mer kikerültem az utcára. És mivel hogy neki van háza, ő kapta meg a gyerekeket.” Az anya áprilisban feljelentést tett, és a Gyámhivatalnál is jelezte a problémát, de mindeddig nem történt semmi. 18:03:32-18:04:29 Mariann testvére, Nikolett érkezik a stúdióba. Mielőtt elmesélhetné, hogy mi történt vele, egy képernyőfeliratot olvashatunk: „Mariann akkor tudta meg, hogy Nikolett gyermeke Józseftől van, amikor a kislány már egyéves volt.” A képernyőfelirat hatásvadász módon elébe ment a történetnek, és olyan információt közölt, amit a néző nem tud elhelyezni, hisz eddig még az sem derült ki, hogy Nikolett miért jött el. Joshi Bharat: „Ön hogyan keveredett bele? Mi történt?” Nikolett: „Kerestük a testvéremet, mer elszökött, mert nagyon bántotta a József, és mondta nekem, hogy keressük meg a Mariannt. És mondtam neki, hogy jó, elmegyek vele megkeresni, és erre ő azt mond... , és erre ő bevitt egy ilyen erdőbe, és megerőszakolt engem. És vettem egy tesztet, és kimutatta, hogy terhes vagyok, és három napom volt, hogy elvetessem, de nem volt pénzem elvetetni, így megmaradt a kislány. A József vállalta is először, hogy igen, ő az apja, utána mégis azt mondta, hogy nem, mégis az övé, úgyhogy most meg azt mondta, hogy kiveszi az intézetből, mer a kislányom intézetbe került, mer nincsen házunk. 18:05:13-18:06:41 Mariann: „Szeretném tőled megkérdezni, hogy mi a szándékod a gyerekekkel, hogy te eltiltod tőlem teljes mértékbe a gyerekeket?” József nem válaszol, rá sem néz, flegmán piszkálja tovább az orrát. Mariann: „Válaszolnál?” József: „Neked biztos, hogy nem fogok válaszolni!” Mariann: „Mert miért? József: „Mert nem vagyok rád kíváncsi, egy szellemi fogyatékos vagy.” Mariann: „Én vagyok szellemi fogyatékos? Ki kettőnk közül az állat? Ki bántotta a másikat? Tönkretetted az egész életemet!” Nikolett: „Életünket.” József: „Mivel tettem tönkre az életedet?” Mariann: „Mivel tetted tönkre az életemet? Még meg mered kérdezni? Hányszor vertél meg jogtalanul?” József: „Ne a verésrül beszélgessél nekem itt, mer … figyelj, milyen beszélgetésről beszélsz nekem itt?”- mondja, miközben odamegy Mariannhoz és megpofozza. A verekedést a kamera nem mutatja, először az összerezzenő Joshi Bharat-ot, majd a szörnyülködő közönséget láthatjuk, miközben az ütések hangja jól hallatszik. A vágás utáni képen József már a helyén ül, egy biztonsági őr áll mellette, a műsorvezető pedig „hé, hé, hé!” felkiáltással próbálja rendre utasítani. Nikolett sír. 18:10:25-18:10:32 József: „Nincs mit hazudnom. Mér, mer most jobb életed van, mert egy kib… k… vagy? Futtatnak. Azt elmondtad?” (a trágárság ki van sípolva, de a szájról jól leolvasható) Mariann: „És te mi vagy? Egy rohadt kábítószer-kereskedő!” 18:15:52-18:16:22 József: „Odahívattam a Gyámhivatalt, kihívattam, jó, kijött, na akkor, mondom Vilike, itt a telefon, felhívom anyát. Megfogta a telefont, odab… a telefont.” Mariann: „Te egy önző bunkó vagy, b… meg!”
15
A hatósági ellenőrzés megállapításai alapján a Testület a Műsorszolgáltató által 2009 októberében sugárzott „Joshi Bharat” című műsorszámokkal kapcsolatban az Rttv. 3. § (3) bekezdés, míg ugyanezen műsorszám október 13-i epizódjában az Rttv. 3. § (2) bekezdés megsértését valószínűsítette. A Testület a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően 2010. január 20-án futár útján kézbesített levelében tájékoztatta a Műsorszolgáltatót a hatósági ellenőrzés megállapításairól, egyúttal felhívta az ügyre vonatkozó nyilatkozatának megtételére. A Műsorszolgáltató a 2010. január 28-án érkezett válaszlevelében az alábbi észrevételeket tette. III. A Műsorszolgáltató nyilatkozata: Az Rttv. 3. § (3) bekezdés vélelmezett megsértéséről: A Műsorszolgáltató véleménye szerint kétséges a hatósági ellenőrzés azon megállapítása, miszerint 2009. október hó folyamán a szereplők 45%-a számított romának. Álláspontja szerint szintén valótlan az a kiindulási alap, hogy a „romák szerepeltetése gyakran a kifogásolt, problémás témák és viselkedési formák bemutatásához kapcsolódott. Abban az esetben, amikor valamilyen agresszív cselekmény állt a beszélgetések középpontjában, a szereplők többsége roma származású volt.” Ez az állítás még abban az esetben is alaptalan lenne, ha a felhívás legalább megközelítést tartalmazna arra vonatkozóan, hogy mi alapján sorolta az ORTT az egyes szereplőket a „cigány” és a „nem cigány” kategóriába. Feltételezhetően külső jegyek (bőrszín, ruházat, viselkedés, sajátos kifejezések, stb.) alapján, azonban a Műsorszolgáltató véleménye szerint ebben a körben annak van jelentősége, hogy a többségi társadalom tagjai kit tekintenek cigánynak – ez nehezen definiálható, hiszen a cigánysághoz tartozás kívülálló által megítélt és relevánsnak tekintett külső jegyei társadalmi csoportonként és személyenként is eltérnek, ezért erről csak társadalomtudományi mintavétel és kutatási módszerek alapján lehetne akár csak hozzávetőleges állításokat tenni; másrészt köztudomású tény, hogy a legmakacsabb társadalmi előítéletek sajátja az a társadalompszichológiai gyökerű törvényszerűség, hogy az adott személy a saját magában meglévő előítéletek alapján mond véleményt már arról is, hogy kit gondol az adott csoporthoz tartozónak és kit nem. Tipikus példái a vonatkozó kutatások eredményeinek, hogy pl. cigánynak tartják általában azokat, akik a perifériára szorult, munkanélküliséggel és az ellátások hiányával küszködő települések külterületeire szorulva élnek, akkor is, ha egyébként származásukat tekintve nem romák; de nem tartják annak azt, az egyébként cigány származású személyt, aki ugyan sötét bőrű, sötét hajú, de tisztes állással, egzisztenciával rendelkezik és nem jellemző rá a cigányoknak tulajdonított tájszólás, beszédmód és bármiféle társadalmi deviancia. Anélkül, hogy ezt a kérdést bővebben taglalnánk, a Műsorszolgáltató álláspontja szerint annyit mindenképpen meg lehet állapítani, hogy a felhívás idézett részeit jellemző általánosságokat a megközelítés módszerének, a kategorizálás módszerének, a vizsgált minta számosságának, válogatása módjának alapos tisztázása nélkül nem lehet állítani. Ezen alapfelvetések nélkül nem lehet valós, megalapozott következtetésre jutni.
16
A Műsorszolgáltató álláspontja szerint még akkor is valótlanok a hatósági ellenőrzésben kimutatott százalékos arányok – hiszen a vonatkozó számítások alapja a felhívásban szerepeltetett, összesen 7 darab, tendenciózusnak tetsző válogatáson alapuló műsorrész és nem az októberi adások 60 műsorrésze – miközben a felhívás alapvetése azt rögzíti, hogy az ORTT a Műsorszolgáltató „Joshi Bharat” című műsorának októberi adásai alapján teszi meg észrevételeit. A felhívás részletezéseivel szemben a Műsorszolgáltató határozottan állítja, hogy a műsorszámban meghívott vendégek viselkedése, magatartása, megnyilatkozásai között nincsenek különbségek, illetve nem tehető különbség aszerint, hogy a vélhetően roma kisebbséghez tartozók magatartása, megnyilvánulásai alapvetően eltérnének a többségi társadalomhoz tartozók műsorszámbeli megnyilvánulásaitól. Az Rttv. szóhasználatából kitűnik, hogy a kisebbség, vagy többség megsértéséhez az szükséges, hogy a műsorszolgáltatás erre irányuljon. Az „irányul” kifejezés egyértelműen szándékosságot, célzatosságot feltételez, tudatosságot a lehetséges társadalmi következményekre vonatkozóan. A Műsorszolgáltató álláspontja szerint ez a műsorszám vonatkozásában kizárt, hiszen fajra, nemre, társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül emberi élettörténeteket mutat be, melyek a szereplők valós élethelyzetét, konfliktusait mutatja be a műsorvezetővel való beszélgetés alapján. A roma kisebbség „nyílt megsértése”, kirekesztése nyilvánvalóan szóba sem jöhet a műsorszámmal kapcsolatban, hiszen ha az ORTT erre a következtetésre jutna, azzal azt állítaná, hogy a műsorszám készítői – nyílt, célzatos sértegetés és kirekesztésre buzdítás nélkül – tudatosan úgy szerkesztik, válogatják a műsorszám epizódjainak tartalmát, hogy az a nézőt arra késztesse, hogy negatív véleményt alakítson ki a roma kisebbség egészéről. A hatósági ellenőrzés megállapításait tartalmazó felhívó levél felvetéseinek kétségességére utal a Műsorszolgáltató véleménye szerint az is, hogy maga a felhívás nem kimondottan, de azt a követelményt támasztja a Műsorszolgáltatóval szemben, hogy ne mutasson be magánéleti konfliktusokat abban az esetben, ha annak alanyai vélhetően roma származásúak. Ha a Műsorszolgáltató megpróbálna megfelelni egy ilyen követelménynek, akkor azzal nyilvánvalóan megsértené az adott személyek személyhez fűződő jogait. IV. A jogsérelem: A Testület a hatósági ellenőrzés megállapításai és a Műsorszolgáltató nyilatkozata alapján a következő álláspontot alakította ki. Az Rttv. 3. § (3) bekezdése értelmében: „ A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére.” Az Rttv. 3. § (3) bekezdés alapelvi rendelkezésként történő lefektetésének fontosságára mutatott rá az Alkotmánybíróság 1006/B/2001. számú határozatában, amely ilyen módon a véleménynyilvánítás indokolt korlátjaként jelenhet meg: „A rendelkezés célja annak a megakadályozása, hogy a rádió és a televízió a sértő, faji alapon elítélő, kirekesztésre, diszkriminációra felhívó gyűlölködők „hangerősítője” legyen.” (…)
17
„Ennek a tilalomnak a médiajogban alapelvi szinten történő rögzítése, illetve az előírás megszegése esetére meghatározott szankciók alkalmazásának kilátásba helyezése az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány értékrendjével, annak erősítésével összeegyeztethető, továbbá mások jogainak, a közösségek méltóságának a védelme érdekében szükségesnek tekinthető. A véleménynyilvánítási és a sajtószabadság (illetve annak részét képező szerkesztési szabadság) nem abszolút érték, és nem terjed ki a jogsértő műsorok készítésére és sugárzására. A közérdekű kérdések vitája terén a szólásszabadság tág körű ugyan, viszont a közösségek és egyes tagjaik méltósságát durván sértő műsorok tilalma és szankcionálása ezeket is behatárolja. Azáltal, hogy a média a legszélesebb nyilvánosságot biztosítja a legkülönfélébb vélemények számára, és napjainkban ez képezi a legfontosabb információforrást, a szólásszabadság egyéb megnyilvánulási formáihoz képest a médiában megjelenő véleményeknek sokszoros a hatása, rendkívül nagy a befolyása az emberek gondolkodására, a közvélemény formálására. Ahogy azt az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már megfogalmazta: általánosan elfogadott, hogy a rádiós és televíziós műsorszolgáltatás véleményformáló hatása és a mozgóképek, hangok, élő tudósítások meggyőző ereje sokszorosa az egyéb információs társadalmi szolgáltatások gondolkodásra ható erejének” [1/2007. (I. 18.) AB határozat, ABK 2007. január, 3, 5.]. A média tehát alapvető jelentőségű a véleménypluralizmus megjelenítésében, a közösségi viták lefolytatásának egyik legfontosabb színtere, ezzel egyidejűleg azonban azt is tekintetbe kell venni, hogy a személyeket, egyes társadalmi csoportokat (a kisebbségeket vagy adott esetben a többséget) sértő, kirekesztésre, diszkriminációra irányuló műsorszolgáltatásnak ugyanilyen súlyú negatív, beláthatatlanul káros hatása is lehet.” (…) „Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) által védett személyhez fűződő jogok a törvény 75. § (2) bekezdése alapján magánszemélyeket – és szűkebb körben jogi személyeket – illethetnek meg. A Médiatörvény 3. § (2) és (3) bekezdései a személyek mellett a közösségeket is védelem alá helyezik. (…) A Médiatörvény azonban lehetőséget ad arra, hogy a társadalmilag káros tartalmakat közvetítő műsorszolgáltatók ellen – esetleg erre irányuló egyéni panasz hiányában is – a médiahatóság fellépjen.” A rendelkezés célja egyes csoportok faji alapokon való olyan bemutatásának tilalma, amely akár nyílt, akár csak burkolt módon történő megvalósulása esetén a kisebbség tagjaira nézve sérelemmel járhat, éppen erre tekintettel a műsorszolgáltatók a kisebbségek megjelenítése esetén különös körültekintéssel kötelesek eljárni. A fentebb is leírtak alapján a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülése korlátozható a közösségek méltóságának tiszteletben tartása, megóvása érdekében. A Joshi Bharat című műsorszám októberi epizódjaiban nagy számban szerepeltek romák, akik a társadalmi arányukhoz képest felülreprezentáltnak számítottak, s ez önmagában alkalmas volt arra, hogy a kisebbséget negatív színben tüntesse fel, hiszen a vendégek általában a többség által elfogadott és követendőnek tekintetett értékrendszerrel és életstílussal ellentétes mintákat testesítettek meg. Ezzel kapcsolatban a Testület – a műsorszolgáltatói nyilatkozatra is reagálva - kiemeli, hogy a műsorszámban szereplő vendégekkel kapcsolatosan nem az az elsődleges kérdés, hogy ők valójában milyen származásúak, milyen kisebbség tagjai közé tartoznak, hanem az, hogy a szereplőket a tévénézők milyen csoportba tartozóként azonosítják. Amennyiben pedig a társadalmi többség romaként azonosítja a műsorszámban szereplők nagyobb hányadát, és hozzájuk társítja az agresszív, közönséges és a társadalmilag elfogadott normákkal ellentétes
18
magatartásokat, ez önmagában alkalmassá válik a korábban is említett negatív előítéletek kialakulására, illetve a sztereotípiák megerősítésére. A Forsense közvélemény- és piackutató intézet az ORTT megbízásából átfogó felmérést készített a Mónika show és a Joshi Bharat nézői körében. A kutatás alapkérdése az volt, hogy a programok mennyiben járulnak hozzá a roma kisebbséggel szemben táplált sztereotípiák és előítéletek megerősítéséhez, valamint propagálásához. A kutatás kvalitatív részében (amelynek adatfelvétele 2009 novemberében zajlott) négy fókuszcsoportos megkérdezésre került sor, négy magyarországi városban (Budapesten, Miskolcon, Pécsett és Szerencsen). A helyszíneken összesen öt, közel 90 perces páros mélyinterjút is lefolytattak gyakran internetező fiatalokkal, akik a kibeszélő műsorokkal főként szórakoztató linkek/videók formájában találkoznak. A fókuszcsoportok résztvevőinek 18-59 év közötti, alacsony iskolai végzettségű, alacsony jövedelemmel rendelkező városlakókat kértek fel, akik a Joshi Bharat és a Mónika show műsorokat legalább heti rendszerességgel nézik, azaz – az AGB Nielsen Médiakutató Kft. adatai alapján – a szóban forgó műsorok tipikus nézői. A páros mélyinterjúkat nem roma származású, 16-25 éves városlakó fiatalokkal folytatták le, akik legalább naponta interneteznek, és videó megosztó oldalakon már több alkalommal néztek meg részleteket a TV2 Joshi Bharat, illetve az RTL Klub Mónika show című programjaiból. A téma érzékenysége folytán első lépésként kvalitatív eljárásokat (fókuszcsoportos vizsgálat, páros mélyinterjú) alkalmaztak a mélyebb attitűdök feltárására. Mivel a témában érintett vélekedések súrolják a társadalmi konformitás határát, így kénytelenek voltak több ún. projektív eljárást (szabad asszociáció, montázsalkotás, „face játék”) alkalmazni a valós vélemények megismerése érdekében. A téma pontos feltárásához első lépésben a kibeszélő show-khoz való viszonyt kellett feltérképezni. Ezután vizsgálták a Mónika show és a Joshi Bharat című műsorokról alkotott véleményeket, valamint azt, hogyan befolyásolják ezek a műsorok a romák megítélését. A kibeszélő műsorok főként a hétköznapi emberek problémáit dolgozzák fel, a műsorokon keresztül a néző bepillantást nyerhet mások életébe, nehézségeibe. A műsorok fő ereje a ’voyeur’ élmény. A válaszadóknak tetszik, hogy néhány perc alatt érdekes történetek bontakozhatnak ki. A fentieken túl, a műsorokkal kapcsolatban gyakran találkoztak negatív érzelmekkel is, amelyek elsősorban az elmúlt időszak szélsőséges, trágár jeleneteinek, az agresszió mindennapossá válásának voltak köszönhetők. Az egyes műsorok részletes feltárása során a Joshi Bharattal kapcsolatos asszociációk ambivalensek voltak. A műsor megítélésének középpontjában maga a műsorvezető személyisége, attitűdje áll, ezáltal a békítő, problémamegoldó és segítségnyújtó asszociációk szorosan kötődnek a programhoz. Ugyanakkor a válaszadók érzékelték, hogy a műsor egyre gyakrabban választ ki szereplőként romákat, és mutatja be őket egyoldalúan, másrészt az agresszió ebben a műsorban is megvetette a lábát, amelyet főként a cigány kisebbség valósít meg a kamerák előtt. A kibeszélő show a nézők cirkusz iránti vágyát elégíti ki, vagyis javarészt azért kapcsolnak a csatornára, mert talán látnak valami „érdekeset”. Mivel ezeknek az extrém jeleneteknek markáns szereplői az etnikai kisebbség tagjai, ezáltal egy „negatív edukációt” nyújt a nézőknek. . A Joshi Bharat fő kockázata, hogy amennyiben ebben a higgadt, problémamegoldó műsorban a roma szereplők agresszíven lépnek fel, akkor a néző hajlamos ezt a viselkedést valós érzelmeknek elkönyvelni. Továbbá a roma csoport megítélésében szintén káros lehet az a momentum, ha a műsorvezető Joshi Bharat nem tudja kibékíteni a szereplőket, mert ezzel a romák kezelhetetlenségét sugallja.
19
A Testület egyetért a Műsorszolgáltatóval abban, hogy jelentősége van annak, hogy a többségi társadalom tagjai kit tekintenek cigánynak A kutatás alapján a műsorokban szereplők társadalmi hovatartozásának, nemzeti és etnikai identitásának meghatározásával összefüggésben a következő megállapítások tehetők: A megkérdezettek szerint az utóbbi időben jelent meg egyre több roma szereplő a műsorban, azonban ez még a műsor imázsába, megítélésébe nem épült be szervesen, a kérdezettek javarészt vegyes képet festenek a szereplők származását illetően. Tipikus szereplőnek értékelték ugyanakkor a válaszadók a roma külsődleges jeggyel rendelkező karaktereket, a kisebbséghez köthető életkörülményeket a montázsokon. A roma származású szereplők a vizsgált műsorokban gyakran kárörvendő szórakozás tárgyát képezik a műsorok rendszeres nézői számára, a szórakozást többnyire a szegényes kifejezésmódjuk, tájszólásuk, illetve a képtelen történeteik adják. A válaszadók romákról alkotott képét főként a személyes tapasztalatok alakítják. A romákról alkotott kép pólusát és érzelmi hőfokát nagymértékben befolyásolja, hogy a válaszadó közvetlen környezetében milyen gyakran érintkezik roma származású emberekkel. Azok, akik a mindennapjaik során érintkeznek velük, hajlamosabbak az előítéletes gondolkodásra. A kvalitatív kutatás során nem találtak közvetlen kapcsolatot arra vonatkozóan, hogy a műsorok direkt módon erősítenék a roma származású emberek iránti előítéletességet, sztereotípiákat. Azonban a műsorok a már előítéletekkel, sztereotípiákkal rendelkezők számára megerősítést, visszaigazolást nyújtanak a romákról alkotott képpel összefüggésben. Továbbá a műsorok munícióul szolgálnak ahhoz, hogy különböző helyzetekben negatív viselkedési mintákat társítsanak a romákhoz, illetve az egyes jelenetek jó alkalmat adnak arra, hogy negatív irányba színesítsék az emberek fantáziáját arra vonatkozóan, hogy mi mindenre lehetnek képesek. A fenti adatok alapján megállapítható, hogy a romák talk-show műsorokban való reprezentációja alátámasztja a velük kapcsolatos sztereotípiákat és előítéleteket. A média mintaadó szerepéből kifolyólag az ilyen műsorszámok megerősítik a társadalom tagjainak többségében meglévő, romákkal szemben táplált előítéleteket. A műsorszámokban bemutatott szereplők, az általuk tanúsított deviáns magatartásformák és a megvitatott témák a Testület álláspontja szerint nagymértékben szerepet játszhattak a romákkal szembeni negatív előítéletek kialakulásában, illetve a már meglévő sztereotípiák erősítésében. A műsorszámok megtekintése azt a képet festette a roma társadalomról, mint akik az erkölcsi és társadalmi normákat rendszeresen megszegik, a normaszegő magatartások leginkább a roma közösséghez köthetőek, valamint ezen közösség tagjaira jellemző a társadalmi elvárásoktól eltérő viselkedés, az agresszió és az erőszakos konfliktusmegoldás. A roma szereplők ilyen típusú, egyoldalú bemutatása a Testület álláspontja szerint nem segíti a kisebbségek elfogadását, a műsorban látott szituációk megerősítik, illetve visszaigazolják a nézők előítéleteit. A Testület véleménye szerint egyetlen ilyen műsor is annyit képes rombolni a romák társadalmi megítélésében, amelynek helyrehozatala hosszú idejű építkezést igényel majd. A Joshi Bharat szerkesztői gyakorlata pedig egyre inkább az értékhiányos, romaként azonosítható emberek szerepeltetése, amellyel a műsor – hirdetett céljával ellentétben hozzájárult egy kisebbség faji alapú megbélyegzéséhez, a cigányság többség általi elítéléséhez. A Műsorszolgáltató tehát októberi műsoraiban súlyosan sértette az Rttv. 3.§ (3) bekezdését, mely szerint „a műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szemponton alapuló bemutatására, elítélésére”.
20
V. A Testület által alkalmazott jogkövetkezmény: A Testület legutóbb a 2502/2009. (XII. 16.) számú határozatában szankcionálta a Műsorszolgáltatót az Rttv. 3. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértése miatt a 2009 májusában elkövetett jogsértésért, amely határozatban a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt szankciót alkalmazta a Műsorszolgáltatóval szemben. Ezt megelőzően a Testület mindössze egy alkalommal állapította meg az idézett törvényi rendelkezés sérelmét: a 367/2003. (IV. 9.) számú határozatában a Testület 30 perc időtartamra felfüggesztette a Műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását. A Testület az eset összes körülményét mérlegelve úgy döntött, hogy az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt szankció alapján felhívja a Műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére, azaz arra, hogy a jövőben tartózkodjon a jogsértéstől. A szankcionálás alapját az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja jelenti, amelynek értelmében: „112. § (1)
Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, (…) valamint a műsorszolgáltatási szerződésben (…) előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti (…), a Testület
a) felhívja a műsorszolgáltatót sérelmezett magatartás megszüntetésére.” Az Rttv. 3. § (2) bekezdés vélelmezett megsértése A Műsorszolgáltató Rttv. 3. § (2) bekezdés vélelmezett megsértésével kapcsolatban a 2010. január 28-án érkezett válaszlevelében az alábbiakat nyilatkozta. Az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértésére vonatkozóan a Műsorszolgáltató hivatkozik az Alkotmánybíróság 46/2007. (VI. 27.) számú határozatára, amelyben az emberi jogok Rttv-beli rendelkezéseivel kapcsolatos ORTT hatáskörről kifejtette, hogy a jogsérelmet szenvedett személyt megillető „perbeli önrendelkezés tehát azt a jogot is magában foglalja, hogy valaki jogsérelme esetén ne vegyen igénybe bírói utat. Ha a műsorszolgáltató személyhez fűződő jogot sért, a jogsérelmet szenvedett személy dönt arról, hogy a jogsértést elkövető műsorszolgáltatóval szemben érvényesíti-e személyiségi jogait, például indít el pert. A Médiatörvény 112. § (1) bekezdése és 136. § (1) bekezdése e bírói út mellett közigazgatási eljárást intézményesít. Az ORTT – a Médiatörvény 3. § (1) bekezdése alapján eljárva – e közigazgatási eljárásban nem az egyes jogalanyokat ért jogsérelmekről dönt. A Médiatörvény 3. § (1) bekezdése alapelvi rendelkezés. Az ORTT ennek megfelelően e közigazgatási eljárás során annak megállapítására jogosult, hogy a műsorszolgáltató az emberi jogok tiszteletben tartásával tevékenykedik-e, és az egyes műsorainak témája, jellege, nézőpontja nem sérti-e az emberi jogokban megjelenő alapvető értéket.” Az idézett határozatban foglaltakra tekintettel a Műsorszolgáltató álláspontja szerint az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértésével kapcsolatosan indult eljárásnak nem lehet tárgya az egyes jogalanyokat ért jogsérelem. Ennél fogva a jelen eljárásnak nem lehet tárgya az, hogy az idézett felirattal a Műsorszolgáltató megsértette-e a meghívott személyiségi jogait. A fentiek mellett a Műsorszolgáltató leírja levelében, hogy a börtönviselt személy írásban járult hozzá személyes adatainak – köztük különleges személyes adatainak – nyilvánosságra
21
hozatalához és kezeléséhez is, következésképpen sem a műsor készítője, sem a Műsorszolgáltató nem sértett jogot a fenti vonatkozásban. A határozat I. pontjában idézett ítéletek és ombudsmani jelentés alapján megállapítható, hogy az ORTT a vele közjogi jogviszonyban álló műsorszolgáltatókkal szemben az Rttv-ben foglalt előírások betartásának ellenőrzésére jogosult és köteles. Ennek megfelelően pedig a Testület – a Műsorszolgáltató által az alkotmánybírósági határozatból kiemelt résznek megfelelően eljárva – jelen eljárás során „nem az egyes jogalanyokat ért jogsérelmekről dönt”, hanem közigazgatási jogviszony keretében az alkotmányos alapjogok tiszteletben tartását vizsgálja. A Műsorszolgáltató azon nyilatkozatával kapcsolatban, miszerint a börtönviselt írásban hozzájárult személyes adatainak nyilvánosságra hozatalához és kezeléséhez, a Testület utalni kíván a Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.27.298/2006/7. számú ítéletében foglaltakra, miszerint „az Rttv. 3. § (2) bekezdése csak a műsorszám tartalmára vonatkoztatható, média ügyben nem vizsgálható sem a műsorkészítés folyamata – a közreműködő munkajogi vagy polgári jogi szerződéseinek tartalma –, sem a műsor utóélete, a műsor esetleges büntetőjogi, polgári jogi vagy szerzői jogi következményei. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának OBH 4247/2003. számú jelentése több jogág értékelésével közelítette meg a kérdést, összegzésében azonban a Fővárosi Ítélőtábla fentiekben megjelölt döntéseivel ezzel azonos tartalmú következtetést vont le: az alperes csak a műsorszám tekintetében vizsgálódhat, annak elő- és utóéletéről nem.” Ezen ítéletben foglaltakra utalt az Ítélőtábla a 4.Kf.27.147/2009/4. számú ítéletében is, amikor kimondta: „azt, hogy a sugárzott műsorszámot megelőzően miként történt a szereplők válogatása, milyen felkészítés volt, milyen szerződést kötöttek a szereplők, a Ptk. 75. §-ának (3) bekezdése alapján milyen jogaikról mondtak le, az alperes nem vizsgálhatja (…).” Az idézett ítéletek szerint tehát jelen közigazgatási eljárás során a műsorban látottak és elhangzottak képezik a vizsgálat tárgyát, és annak alapján az, hogy azzal a Műsorszolgáltató megsérthette-e a szereplők emberi méltóságát, azaz irreleváns a szereplő adatainak nyilvánosságra hozatalához való hozzájárulása. A kifejtettek alapján a Testület álláspontja szerint az ORTT jogosult annak vizsgálatára, hogy a Műsorszolgáltató a műsorszámával megsértette-e az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést. Ugyanakkor a Testület úgy ítélte meg, hogy a kifogásolt felirat („Béla nemcsak lopásért ült börtönben, hanem súlyos testi sértésért is”) tökéletesen beleillik a műsorszolgáltatónak a Médiatörvény 3.§ (3) bekezdését sértő szerkesztői gyakorlatába, amellyel a roma szereplőket bűnözőnek, erőszakos, durva embereknek ábrázolja, s ez az ábrázolásmód alkalmas arra, hogy abból a roma közösség egészére nézve negatív következtetéseket vonjon le a néző, de legalább is erősítse a társadalomban eleve meglévő előítéleteket. Így a Testület – a kétszeres elbírálást elkerülendő - az Rttv. 3.§ (2) bekezdésének a valószínűsített sérelme miatt indult közigazgatási eljárást a műsorszolgáltatóval szemben a Ket. 31.§ (1) e) pontja alapján megszüntette. A Ket. 31. § (1) bekezdése e) pontja szerint: „A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, ha e) az eljárást hivatalból indították vagy folytatták, és az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn.”
22
A Testület a határozat indokolás részében kifejtettek okán a rendelkező rész szerint határozott. Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2010. február 17.
az Országos Rádió és Televízió Testület nevében
Dr. Ladvánszky György az ülést vezető soros elnök
23
