2. XV. évfolyam 2. szám AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2003/2 XV. évfolyam • 2. szám

AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2

2003/2

Eseménynaptár Konferenciák – tanácskozások • Az elmúlt év végén az olaszországi Salsomaggioréban rendezték meg az EUCARPIA Gabona Szekciójának Konferenciáját, melyen intézetünkbõl három nemesítõ és két genetikus kutató vett részt. Dr. Bedõ Zoltán igazgató „A búzanemesítés fõ irányvonalai: a tájfajtáktól a molekuláris szelekcióig” címmel tartott bevezetõ elõadást. Munkatársaink új kutatási eredményeit további egy elõadás és három poszter mutatta be. • A IX. Növénynemesítési Tudományos Napokat március 5–6-án a Magyar Tudományos Akadémia Roosevelt téri épületében tartották. A plenáris ülés keretében intézetünk 2002-ben Fleischmann-díjjal kitüntetett igazgatóhelyettese, dr. Szundy Tamás összegezte kukoricanemesítõi tevékenységét. A tanácskozáson kutatóink 13 elõadással és 12 poszterrel képviseltették magukat és intézetünket. • Siófokon, az Ezüstpart Hotelben április 14–15-én tartották kongresszusukat a magyar genetikusok. A rangos nemzetközi eseményen munkatársaink három elõadásban és 8 poszterben számoltak be legújabb kutatási eredményeikrõl.

• Az MTA Társadalomkutató Központ, a Budapesti Európa Intézet és az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete 2003. április 17-én az MTA Jakobinus termében „Genetikailag módosított élelmiszerek az EU-ban” címmel konferenciát rendezett. Glatz Ferenc akadémikus megnyitója után dr. Biacs Péter helyettes államtitkár vitaindítója, majd intézetünk igazgatója, dr. Bedõ Zoltán „Mezõgazdasági technológiák és a GMO növények” címû elõadása következett. Ezt követõen Dudits Dénes és Balázs Ervin akadémikusok, dr. Nechay Gábor osztályvezetõ és Móra Veronika tájékoztatta a mintegy 70 fõnyi hallgatóságot a téma egy-egy sajátságos területérõl. * Május 15-én, Gödöllõn a III. Növénytermesztési Tudományos Napon egy elõadás és 6 poszter mutatta be a martonvásári kutatási eredményeket. • 2003-ban van 50 éve annak, hogy a Növényfajtaminõsítõ Tanács elõször részesített állami elismerésben beltenyésztéses hibridkukoricát. Ez volt a „Martonvásári 5. számú beltenyésztéses hibrid (Mv 5)”. Ezen európai jelentõségû eseményre emlékezve 2003. szeptember 30-án tudományos konferenciát rendezünk intézetünkben.

TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Vécsy Attila Eseménynaptár 2 A Szellemi Tulajdon Világnapján: Millenniumi Díj Martonvásárnak 3 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Magyarországon vetünk, az EU-ban aratunk 4 Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Láng László: Subával az EU piacokra: három új, javító minõségû Mv búzafajta 6 Dr. Szunics László – Dr. Pocsai Emil – Dr. Vida Gyula – Dr. Veisz Ottó – Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Vírus virtus 8 Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter: A trágyázás hatása õszi búza állományok gyomosodására 11 Dr. Veisz Ottó – Dr. Vida Gyula – Dr. Szunics László – Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Hideg napok a durum búzára: az Mv Makaróni állja a telet 13 Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Dang Quoc Lap – Torkos Gyula – Takács Emõke: Kukoricahibridek mûtrágyareakciójának vizsgálata különbözõ függvényekkel tartamkísérletben 15 Dr. Bónis Péter – Dr. Árendás Tamás – Torkos Gyula – Takács Emõke – Dr. Marton L. Csaba: Martonvásári kukoricahibridek herbicid tolerancia vizsgálata 18 Harnos Noémi: A búza növekedésének szimulációs modellezése 20 Beethoven estek, Martonvásár, 2003 21 Dr. Szunics László: Újak a vártán 22 Marton L. Csaba a Kukorica Kutatási Szekció új vezetõje 22 Galiba Gábor a Genetikai Osztály új vezetõje 23 Lángné dr. Molnár Márta a Sejtbiológiai Osztály új vezetõje 24 Köszöntjük a 70 éves dr. Balla Lászlót 25 Dr. Kovács István – Dr. Pintér János: Dr. Kovács Károly (1926-2003) 26 Dr. Hornyák Mária: 175 évvel ezelõtt nyílt meg Budán Közép-Európa elsõ kisdedóvó intézete 27

Vásárok – kiállítások • A Budapesti Vásárközpontban 2003. február 19–22. között a hagyományos Agro-Mashexpo Nemzetközi Mezõgazdasági és Mezõgép Szakkiállításon intézetünk az Elitmag Kft-vel és a Bázismag Kft-vel közösen képviseltette magát. Kitüntetések – díjak • Nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából a Fejér Megyei Közgyûlés posztumusz díszpolgári címet adományozott intézetünk néhai igazgatójának, Gyõrffy Béla akadémikusnak. Az elismeréssel azt a több mint 50 éven keresztül végzett kiemelkedõ kutató, kutatásszervezõ, népszerûsítõ, szemléletformáló tevékenységet méltatták, mellyel nemcsak Martonvásárnak, de a megyének, és hazánknak is elismerést szerzett a tudományos életben és a gyakorlati szakemberek népes társadalmában. • A MAG címû mezõgazdasági és környezetgazdálkodási szakfolyóirat 2003. évi „MAG ARANYTOLL” díját dr. Szunics László: A biotermék biológiai alapja a betegségekre ellenálló fajta termesztése címû szakcikke nyerte el. MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: Dr. Bedõ Zoltán Felelõs szerkesztõ: Dr. Veisz Ottó Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: Dr. Szunics László A szerkesztõbizottság titkára: Dr. Molnár Dénes A szerkesztõbizottság tagjai: Dr. Bedõ Zoltán, Dr. Berzsenyi Zoltán, Dr. Bõdy Zoltán, Dr. Sutka József, Dr. Szundy Tamás, Szundy Péter, Dr. Veisz Ottó. Rovatvezetõk: Dr. Barnabás Beáta (biológia), Dr. Kizmus Lajos (hírrovat), Dr. Láng László (kalászos gabona nemesítés), Dr. Marton L. Csaba (kukoricanemesítés), Dr. Páldi Emil (biokémia), Dr. Pintér János (vetõmagtermesztés), Üvegesné dr. Hornyák Mária (kultúrtörténet), Dr. Veisz Ottó (rezisztencia nemesítés) Lektorok: Dr. Árendás Tamás, Dr. Kõszegi Béla ISSN: 1217-5498 Megjelent a Lénia Bt. gondozásában

2003/2

3

A Szellemi Tulajdon Világnapján: Millenniumi Díj Martonvásárnak

T

örténelmi mérföldkõ elõtt áll a magyar társadalom az Európai Unióhoz történõ csatlakozás jövõ évi beteljesülésével. Az esemény arra sarkallta az ENSZ szellemi tulajdon védelemmel foglalkozó szervezete, a WIPO által meghirdetett „Szellemi Tulajdon Világnapján” a rendezést magára vállaló Magyar Szabadalmi Hivatalt, hogy számot vessen a magyar szellemi mûhelyekre építõ és európai gondolatiságú „hozományunkkal”. Nem kevés ez a hozzájárulás, amit mi most az Európai Unióba, az ismét egyesülõ Európába viszünk magunkkal. A magyar tudomány, a mûvészet és a technológiai kultúra eredményei mind gazdagítják az amúgy is európainak számító örökséget, amit az emberiség magáénak vallhat – mondta ünnepi beszédében dr. Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke április 25-én, az Uránia Filmpalotában megrendezett nagyszabású ünnepségen. Rajta kívül olyan rangos személyiségek mondták el gondolataikat, mint Prof. Kroó Norbert, az MTA fõtitkára, valamint Szabó István Oscar-díjas filmrendezõ. Kutatóintézetünk nagy megtiszteltetésben részesült, amikor e rendezvényen átvehettük a Millenniumi Díjat dr. Bendzsel Miklóstól, a Magyar Szabadal-

mi Hivatal elnökétõl. A díszes kitüntetés mellé járó oklevélbõl kiolvasható, hogy ebben a díjban azon hazai intézmények részesülnek, melyek sokat tettek a szellemi tulajdon védelméért. Kutatóintézetünk sokrétû kutatási tevékenysége révén közismerten számos szabadalommal rendelkezik. E tudományos eredmények gyakorlati hasznosítását minden martonvásári vezetõ feladatának tekintette, és tekinti napjainkban is. A gyakorlati hasznosítás egyik legalapvetõbb feltétele a létrehozott szellemi tulajdon – a növényfajta, vagy a hibrid, annak beltenyésztett vonalai és legújabban pedig az új biotechnológiai valamint molekuláris nemesítési eredmények – szabadalmaztatása. Hogy ezek a találmányok valóban jelentõs értéket képviselnek, azt mutatja széleskörû elterjedésük mind hazánkban, mind külföldön. A martonvásári nemesítésû és honosítású növényfajták és -hibridek nemzetgazdasági jelentõségét jól példázza, hogy évente e növények termesztésével hazánkban mintegy 70 milliárd Ft érték keletkezik a magyar mezõgazdaságban, ami körülbelül százötvenszerese az intézetünknek állami alapellátásból juttatott összegnek. Talán éppen ezek az adatok is bizonyítják, hogy a magyar állam és fõha-

tóságunk, a Magyar Tudományos Akadémia jó helyre, hatékony alkotóerejû közösségre bízza az adófizetõ magyar állampolgárok pénzét. A Szellemi Tulajdon Világnapján átadott kitüntetés aktualitását az is adta, hogy kutatóintézetünk szerény lehetõségeivel mindent megtett az elmúlt idõszakban az Európai Uniós jogharmonizációból adódó változások hatékony bevezetéséért, a zökkenõmentes átállás biztosításáért. Ennek során a módosított Szabadalmi törvényben a növényfajták szabadalmi védelme helyett az EU gyakorlatnak megfelelõen a növényfajták oltalmi rendszere került elfogadásra a magyar Országgyûlésben. Nagy örömünkre szolgált, hogy ebben a munkában mind a Magyar Szabadalmi Hivatallal, mind az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézettel nagyszerû együttmûködés alakult ki. A magyar történelem egy új fejezete kezdõdött el EU csatlakozásunk athéni aláírásával 2003 áprilisában. Bendzsel Miklós elnök szavaival élve, felkészülten, egészséges önbizalommal nézhetnek az „Akropolisz utáni idõk elé” a magyar tudomány és mûvészet azon alkotói, akik valódi értéket visznek magukkal az újraformálódó Európába.

Kroó Norbert az MTA fõtitkára

Szabó István Oscar-díjas filmrendezõ

Bendzsel Miklós az MSZH elnöke

2003/2

4

Magyarországon vetünk, az EU-ban aratunk

A

z ismert Európai Uniós csatlakozási feltételek alapján megállapítható, hogy a magyar gabonavertikum pozíciója kedvezõ. Nem véletlen, hogy az EU bonyolult érdekviszonyai ellenére is kifejezésre jutott a magyar kenyérbúza és kukorica létjogosultságának elismerése. Amikor már lassan a következõ vetési szezonról, és az EU-ba történõ belépésünk utáni aratásról gondolkozunk, felvetõdik a kérdés, hogy versenyképességünk megtartása és javítása érdekében milyen területeken kell még jobban alkalmazkodnunk az EU követelményeihez, és hol kell megõriznünk hazai sajátosságainkat, ami elõnyt jelenthet a jövõben is. Pozitív hatása lehet az agráriumra annak, hogy felgyorsul a mezõgazdaságot kiszolgáló szektor fejlõdése. Ehhez tartozik a vetõmag-termelés és vetõmag-kereskedelem is. A változó gazdasági környezetben a magyar vetõmagiparnak még inkább illeszkednie kell a nyíltabb piaci viszonyokhoz, a régióra kiszélesedõ versenyhez. Az elmúlt hónapokban megtörténtek azok a törvénymódosítások, melyek a teljes jogi harmonizációt segítik elõ. Nagy érdeklõdés kísérte a Martonvásáron megtartott, a Vetõmag Terméktanács és a Magyar Szabadalmi Hivatal által e témakörben rendezett szakmai fórumot. A törvényi szabályozásnál lassúbb a szemléletváltás a piaci szereplõk funkciójának megítélésében. Fel kell készülnünk a tovább erõsödõ konkurenciára, valamint a támogatási lehetõségek hatékony kihasználására. Nem változnak ugyanakkor Magyarország és a régió agroökológiai adottságai. Ennek megfelelõen a reális helyén kell kezelnünk az EU fajtalistát, amely valójában egy elvi és nem egyértelmû agronómiai lehetõséget jelent a listán szereplõ összes fajta termesztésére. Amikor piaci érdektõl vezérelve olyan vélemények hangzanak el, hogy Magyarországtól egészen Németországig egyformán súlyos aszálykáros övezetben termelünk, akkor az ötvenes évek gyapottermesztése jut az eszünkbe, és „déja vue” érzés fog el bennünket. E jelenségeknek tudható be, hogy amikor a búzafajták tulajdonságait vizsgáljuk, összehasonlítjuk jellemzõiket és ezek alapján kiválasztjuk a számunkra legkedvezõbb típusokat, a termõképes-

ség és minõség mellett mindig sok szó esik az alkalmazkodó képességrõl. Ez azt jelenti, hogy a növénynek meg kell hálálnia a jó termesztési feltételeket, de el kell tûrnie a számára kedvezõtlen hatásokat is. Ezek lehetnek idõjárási anomáliák, rossz talajadottságok, vagy a növényt károsító betegségek és kártevõk egyaránt. Annak megállapítása, hogy egy fajta milyen kedvezõtlen hatást és milyen mértékben képes elviselni, nem egyszerû feladat. Az alkalmazkodó képesség csak olyan feltételek között állapítható meg, ahol a stresszt kiváltó hatás jelen van és a növény védekezésre kényszerül. Igen nagy gazdasági kár származna abból, ha a fajták tûrõképességét csupán a termesztési tapasztalatok alapján kívánnánk megismerni, ezért mind a nemesítés, mind pedig a fajtakísérletezés során mesterséges stresszhelyzetet kialakítva vizsgáljuk a növényeket. Speciális kísérletekben, évjárattól függetlenül megállapítható a fagyállóság, szimulálható a legtöbb kórokozó fajtákra gyakorolt hatása. Egyre több módszertani próbálkozás folyik világszerte a szárazságtûrõ képesség objektív vizsgálati módszereinek kidolgozására. Mindezek a vizsgálatok és módszerek

lehetõvé teszik, hogy kiszûrjük azokat a fajtákat, amelyek ellenállósága a legfontosabb stresszekkel szemben gyenge, ezért elterjedésük a köztermesztésben – az akár kis gyakorisággal fellépõ környezeti hatás esetén is – katasztrofális következményekkel járna. Az elmúlt, átlagosnál hidegebb – de nem példátlanul hideg – tél hosszabb idõ óta elõször tette próbára a növények télállóságát. A fajok fagyállóságuk sorrendjében szenvedtek károkat. Nem csak Magyarországon, hanem a környezõ országokban is sok helyen kifagyott az õszi káposztarepce. A búzánál gyengébb fagyállóságú õszi durum búza leggyengébb fagyállóságú fajtái kipusztultak, de a nagyobb vetésterületû fajták csak kisebb károkat szenvedtek. Helyenként és kisebb mértékben ritkult meg az õszi árpa, részben a fagy, részben pedig a hópenész kártétele miatt. A kitettebb helyeken több õszi búza fajtajelölt kifagyott, de szerencsére a termesztett fajtákban jelentõs kiritkulás nem volt tapasztalható. Ha a hótakaró nem védte volna meg a búzát, olyan komoly károk keletkezhettek volna nálunk is, mint több más országban. Romániában elsõsorban a

2003/2 külföldi fajták szenvedtek károkat, de Ukrajnában a jó fagyállóságú búzák is nagy területen pusztultak el. Ez utóbbi példából látszik, hogy extrém hideg, hó nélküli tél esetén a kifagyás teljesen nem kerülhetõ el, de gondos fajtaválasztással a kockázat jelentõsen csökkenthetõ. Annak ellenére, hogy a fajták szárazságtûrése objektíven nehezen értékelhetõ, az elmúlt két évben az ország nyugati, – elméletileg csapadékosabb, de szárazság sújtotta – vidékein volt rá példa, hogy zölden elszáradt, termést nem adó táblákat kellett leszecskázni. Az ilyen károk megelõzésére nem túl késõi érésû és sztyeppi származású fajták választása javasolható. A növényeknek alkalmazkodniuk kell a szerény hazai tápanyag utánpótláshoz és az agrotechnikai hiányosságokhoz is. Köztudott, hogy ha a búza tápanyagellátása nem optimális, elõször a minõség, majd a termés csökkenése figyelhetõ meg. Az elmúlt tíz évben a minõség stabilitás felértékelõdött, hiszen a termelésben gazdaságossági okokból csökkenteni kell a csupán takarmányozás céljára alkalmas termés mennyiségét. A 2003 õszén elvetett búzát már az Európai Unióban aratjuk le! Mindnyájan készülünk az új lehetõségek kihasználására, találgatjuk, számítgatjuk, mit érdemes változtatni a búza termesztésekor. A gabonatermelõk az elõrejelzések szerint jobb jövedelem pozícióba kerülnek, ami remélhetõleg lehetõséget biztosít a ráfordítások mérsékelt növelésére. A jobb talajmunka, a növekvõ – de észszerû – mûtrágyázás, az idõben végzett növényvédelem, a jó minõségû vetõmag használata mind-mind a termés és a minõség növeléséhez, és ami talán még fontosabb, az ingadozások mérsékléséhez vezethet. Többen felvetették, hogy ha az intervenciós ár minimális minõségi követelmények esetén is a mainál nagyobb bevételt fog biztosítani, mi ösztönzi a jó minõség elérését? Érdemes lesz nagy tömegû, gyenge minõségû búzát termeszteni? Martonvásáron úgy gondoljuk, hogy nem ez lesz a követendõ út. Bár tudunk ajánlani ilyen termesztési célra optimális – közepes minõségû – fajtát, és 2003 õszén is várható ilyen új fajtánk minõsítése, mi továbbra is a kiváló minõség megcélzását javasoljuk. Ennek az a biológiai oka, hogy száraz éghajlatunkon, ahol a víz a termést leginkább korlátozó környezeti tényezõ, a jó

és gyenge minõségû fajták termõképessége között nincs olyan nagy különbség, mint Nyugat-Európában. Ha az intervenciós ár magasabb, mint a jelenlegi belföldi értékesítési ár, ez nem jelenti azt, hogy a feldolgozóipar (Magyarországon vagy más EU tagállamban) ne fizetne ennél többet a jó minõségû termékért. Tekintve, hogy a vámhatárok az EU-n belül eltûnnek, egy-egy kereskedõ vagy malom új dimenziókban gondolkozhat. A helyi pékek ellátása mellett kiépíthet olyan piaci pozíciókat kicsit távolabb, ahová évente, rendszeresen és szerzõdéses biztonsággal adhatja el áruját. Mi jobb minõségû búzát tudunk elõállítani, mint az Európai Unió legtöbb országa, ezért versenyelõnyben vagyunk riválisainkkal szemben. Meg kell ugyanakkor szoknunk, hogy az új, szabad piacon évjárattól függetlenül állandó, megbízható minõségû termékkel kell megjelennünk. Korábbi minõségbúza termeltetési tapasztalatok azt mutatják, hogy a kiváló minõség az évjárat és termõhely hatásai miatt jó agrotechnikával is csak 70–75% valószínûséggel érhetõ el. A jó piaci pozíciók megtartásához ezért a legjobb minõségû fajták használatával a teljes termesztéstechnológia újragondolására és nagyon pontos betartására van szükség. A másik gyakran felvetõdõ kérdés, hogy egy év múlva milyen lesz a fajtaellátottság búzából? A csatlakozást követõen jogilag engedély nélkül szaporítható lesz Magyarországon minden olyan fajta, amelyet az EU bármely tagállamában minõsítettek. Több mint száz évvel ezelõtt azért indult meg a hazai fajtavizsgálat és minõsítés, hogy azonosítsák azokat a fajtákat, amelyek termesztése engedélyezhetõ, mert vetésük nem jelent

5

indokolatlan kockázatot. A kötelezõ hazai fajtaminõsítés jogilag megszûnik, de a fajták kipróbálásának szakmai indokai változatlanok, ezért ennek jelentõsége nem csökken. Az elmúlt ötven évben a liberális hazai fajtaminõsítés – nagyon helyesen – nem korlátozta a külföldi fajták termesztését Magyarországon. Másfél tucatnyi nemesítõ cég búzafajtája van már ma is minõsítve hazánkban, tehát minden olyan fajta kipróbálása folyik, amelyek termesztésére valamilyen esély is van. Nem hisszük, hogy ezeken kívül tömegével lennének kiváló búzafajták, amelyek eláraszthatnák az országot. Várható azonban, hogy több fajtából fog vetõmag beérkezni üzemi kipróbálásra, ami színesítheti a képet, de egyben igen nagy kockázattal is jár a kísérletezõ hajlamú emberek számára. Az uniós csatlakozás vonzata nem csak az, hogy a külföldi fajták szabadon jöhetnek be Magyarországra, hanem az is, hogy a mi fajtáink is adminisztratív korlátozások nélkül terjedhetnek Európa-szerte. Természetesen tudjuk, hogy csak ott lehetnek sikeresek, ahol az éghajlati feltételek a mieinkhez hasonlóak, tehát nagy valószínûséggel nem fogjuk például az angol vetõmag-piacot meghódítani. Számos olyan terület van azonban, ahol piaci esélyeink – és így a vetõmagszaporító partnereink esélyei is – nagyok. A szabad forgalmazás ellenére külföldön folytatni fogjuk a korábbihoz hasonló kisparcellás fajtakipróbálást, mert a fajtaajánlás nagy felelõsség, és nem csak egyszer kívánunk vetõmagot eladni, hanem hosszú távon szeretnénk a termelõk szemébe nézni és az õ megelégedésükre dolgozni. Láng László – Bedõ Zoltán

2003/2

6

Subával az EU piacokra: három új, javító minõségû Mv búzafajta

A

martonvásári búzanemesítés idejében felismerte, hogy a magyar búza vertikum egyik kitörési pontja a jó minõségû búzafajták termesztése. Emiatt a búzanemesítési kutatásokban jelentõs súlyt helyezünk a beltartalmi minõség javítására, a tartalék fehérje komponensek biokémiai és genomikai vizsgálatára, a technológiai minõség és más agronómiai tulajdonság egy genotípusba történõ egyesítésére, új, kiváló malom- és sütõipari minõségû fajták szelekciójára, valamint a minõség-centrikus termesztési technológiák fejlesztésére. A törekvésünk megegyezik a nemzetközi tendenciákkal, hiszen világszerte, de különösen Európában felértékelõdött a fogyasztó által preferált minõség kutatása. A martonvásári minõségbúza program szándékai találkoztak a termelõk igényeivel, a malom- és tésztaipar, valamint a gabonakereskedelem megváltozott követelményeivel. Így elsõként alakítottuk ki hazánkban a rendszerváltozás után a kiváló malom- és sütõipari minõségû, nagy sikértartalmú, a régi magyar búza hagyományait követõ keményszemû búzafajták széles választékát, ami ma széleskörû népszerûségnek örvend országszerte. A jó minõségû búzafajták keresletének növekedése miatt a martonvásári kutatók tovább szélesítik a fajtakínálatot, és több minõség típus elõállítását tûzték ki célul az elmúlt idõszakban. Ismeretes ugyanis, hogy az elmúlt években köztermesztésbe került martonvásári búzafajtáknak nemcsak a termésstabilitásuk megfelelõ, hanem a malomés sütõipari tulajdonságaik is átlagon felüliek a szélsõségesen különbözõ agroökológiai és agrotechnikai feltételek között, ami a magyar búzatermesztés elsõszámú problémája napjainkban. Annak ellenére, hogy a fogyasztói minõségi elvárásoktól és a termesztési célkitûzésektõl függõen különbözõ fajtatípusok elõállítását végezzük, továbbra is a nagy fehérjetartalmú fajtatípus nemesítése élvez prioritást a martonvásári kutatásokban. A nagy fehérjetartalom mellett azonban egyre inkább fontos követelmény többek között a stresszrezisztencia további javítása, a reológiai tulaj-

donságok javítása, stabilitásának növelése, a nyugat-európai sütõipari vizsgálati eljárások alapján kiváló fajták nemesítése, stb. A martonvásári fajtajelöltek közül négy minõsítésére lett volna lehetõség 2002 õszén, de a legjobbak kiválasztására törekedve mi három új fajta minõsítését kértük a Fajtaminõsítõ Tanácstól abból az elvbõl kiindulva, hogy csak a valóban kimagasló beltartalmi minõségi eredményeket adó fajtajelöltek vetõmagja kerülhessen el a termelõkhöz. Így az állami elismerést kapott három új martonvásári búzafajta mind javító malmi minõségû az OMMI vizsgálatai alapján. A legújabb fajtáink, az Mv Süveges (Mv 14-2000), az Mv Suba (Mv 18-2000) és az Mv Ködmön (Mv 222000) nagy fehérjetartalmúak (1. táblázat), de elsõsorban a fehérje minõségi tulajdonságok fejlesztése jegyében kerültek elõállításra. Ezt bizonyítja, hogy minden vizsgálati évben A2 volt a farinográf értéke az Mv Süvegesnek, két évben A2, egy évben A1 az Mv Ködmönnek, míg az Mv Suba mind a három vizsgálati évben az A1 sütõipari minõségi csoportba sorolható. A kiváló si-

kérminõséget mutatja a nagy farinográfos vízfelvevõ képesség és a kis sikérterülés. Különösen az Mv Suba 2 mmhez közeli sikérterülése kiemelkedõ az aszályos termõévekben. Közismert, hogy a hivatalos magyar búza lisztminõség szabvány nem tartalmaz néhány olyan vizsgálati módszert, amely egyes nyugat-európai országokban fontos kritériumként szerepel a lisztek minõsítésében. Ide tartozik például az alveográfos vizsgálat. Ennek oka nagyrészt a hagyományokra, a kenyérgyártási technológiák különbözõségére vezethetõ vissza. Nálunk a német tradíciókhoz hasonló módon a reológiai tulajdonságokat elsõsorban a farinográfos vizsgálattal határozzuk meg az alveográfos értékelés helyett. Általában elmondható, hogy a két vizsgálati módszer között jó az összefüggés, de vannak eltérések is. A magyar búza nyugat-európai exportpiaci lehetõségei miatt már több éve végzünk fajtáinkkal és törzseinkkel alveográfos vizsgálatokat, értékelvén elsõsorban az alveográfos deformációs energiát kifejezõ W értéket. A francia elõírások szerint ez az érték 250 felett a

1. táblázat Új Mv búzafajták minõségi tulajdonságai (OMMI, 2000–2002) Tulajdonság

Mv Süveges

Mv Ködmön

Mv Suba

Mv Emma (kontroll)

Farinográf értékszám Farinográf vízfelvevõ képesség (%) Esésszám (sec) Fehérje tartalom (%) Sikérterülés (mm) Sikérmennyiség (%)

73,2 A2 64,4 446 15,5 4,3 35,4

82,1 A2 63,5 432 15,4 3,8 33,3

89,8 A1 62,9 425 15,6 2,2 32,2

84,9 A2 62,0 368 15,0* 4,0 33,7

* kétéves adat 2. táblázat Új, javító minõségû martonvásári búzafajták minõségvizsgálati eredményei (Martonvásár, 2002) Fajta Mv Suba Mv Ködmön Mv Süveges

Alveográf deformációs energia W (10–4 J) 453,4 233,2 265,8

Farinográf értékszám 100 A1 100 A1 88,6 A1

2003/2

kiváló, 160 és 250 között az I. osztályú, 120 és 160 között pedig a II. osztályú reológiai minõségi csoportnak felel meg. A martonvásári lisztminõség laboratóriumban megvizsgáltuk a három új martonvásári fajtát alveográf készülékkel, és a W érték kimagaslóan nagynak bizonyult az Mv Suba lisztmintájának esetében. A francia minõségi osztályozás szerint ez a fajta a kiváló csoportba sorolható. Szintén meghaladta a 250-es W értéket az Mv Süveges, míg az Mv Ködmön az elsõ osztály követelményeinek megfelelõ (2. táblázat). A három új, javító minõségû fajta termõképessége is kiemelkedõ a minõségi búzafajták csoportjában, mivel a többi konkurens új, most minõsített, külföldi eredetû, jó minõségû fajtához képest 2,8–7,1%-kal teremnek többet. A középkorai éréscsoport minõségi kontrollját, az Mv Emmát 9,1–11,9%-kal elõzték meg, ami már tetemes terméstöbbletet jelenthet a gyakorlatban. Az új martonvásári búzafajták termesztésbe vonását indokolja az abiotikus és biotikus stresszekkel szembeni megbízható ellenállóságuk (3. táblázat). Az OMMI vizsgálati adatai alapján új fajtáink igen kis mértékben fertõzõdnek mind természetes, mind provokációs körülmények között lisztharmattal. Még fontosabbnak tartjuk, hogy szinte teljesen mentesek voltak az OMMI kísérleté-

7

3. táblázat Új Mv minõségi búzafajták stresszrezisztenciája (OMMI adatok) Mv Süveges

Mv Suba

13,9 27,5 8,8 1,0 25,1

15,4 20,6 8,8 2,5 29,8

Lisztharmat (%)* természetes fertõzöttség mesterséges fertõzöttség Szárrozsda (%)* Levélrozsda (%)** Kifagyás (%) fitotronban*

Mv Mv Emma Ködmön (kontroll)

10,3 12,5 22,5 1,0 27,4

28,4 37,5 25,0 22,5 n.a.

* fertõzött felület, kétéves adatok (2000 és 2001) ** 2001. évi adat ben a levélrozsda fertõzéstõl, ami az egyik legveszélyesebb és gyakran fellépõ, a minõséget is negatívan befolyásoló gombabetegséggé vált a régiónkban az elmúlt idõszakban. A szárrozsdával szemben jó az Mv Süveges és az Mv Suba ellenállósága, míg közepes az Mv Ködmöné. Az idei tél bebizonyította, hogy a fagyállóságot sem szabad figyelmen kívül hagynunk a fajtakiválasztás során. Kétéves hivatalos vizsgálatok szerint mind a három új fajta átlagon felüli fagyállóságú, ami általában a legtöbb martonvásári fajtára egyébként is jellemzõ. A három új javító minõségû martonvásári búzafajta újabb elõrelépést jelent az Európai Unióban és a világ más régi-

óiban is versenyképes magyar búza fejlesztésében. Gyors elterjesztésükhöz sikeres vetõmag szaporításuk is hozzájárul, és már ebben az évben kisebb menynyiségû II. szaporulati fokú vetõmag is rendelkezésre fog állni. A következõ években a már meglévõ, és a búzatermesztésben széleskörûen elterjedt nagy sikértartalmú martonvásári búzafajtákkal együtt az új búzafajtáink hozzájárulnak ahhoz a kedvezõ véleményhez, ami a magyar búza minõségérõl az elmúlt években ismét kezd kialakulni. Ha ezt a véleményt a termelés többi tényezõjének fejlesztésével is sikerül majd pozitívan formálnunk, egyre jobb esélyünk lehet a magyar búza eredményes termesztésére. Bedõ Zoltán – Láng László

2003/2

8

Vírus virtus „...fertõzõ növénybetegségek már õsidõktõl fogva mindig meg voltak és töltötték be a természet háztartásában részükre kijelölt szerepet.” (K. Tompa Arthur, 1902)

A

z õszi árpa levélsárgulás 2002. évi okairól sokat vitatkoztak a szakemberek. Szóltak a lehetséges meteorológiai, agrotechnikai, élettani, kórtani, rovartani és fajta vonzatairól, valamint a védekezés lehetõségeirõl. Egzakt vírusdiagnosztikai vizsgálataink eredményeinek fényében közelebb kerülhetünk az elmúlt esztendõ õszi árpában keletkezett károk okainak tisztázásához.

Korábbi megfigyeléseink A kalászosokon a vírusok okozta betegségek az utóbbi években nálunk is egyre gyakoribbak. Az eddig izolált vírusok közül a világon mintegy kétszáz károsítja a fontosabb gazdasági növényeket. Ebbõl közel 50 a gabona patogén vírus. Ezek közül többet Magyarországon is izoláltak. Megfigyeléseink alapján, mindenek-

1. táblázat Az árpa sárga törpeség vírusok új elnevezése, a volt törzsek és az alapvetõ vektorok Szerotípus (törzs) RPV MAV

PAV

RMV SGV

Vektor

Új elnevezés

Teljes név Rhopalosiphum gabona sárga törpeség vírus padi cereal yellow dwarf virus Macrosiphum árpa sárga törpeség vírus -MAV (= Sitobion) barley yellow dwarf virus -MAV avenae Rhopalosiphum árpa sárga törpeség vírus -PAV padi és barley yellow dwarf virus -PAV Macrosiphum avenae Rhopalosiphum árpa sárga törpeség vírus -RMV maidis barley yellow dwarf virus -RMV Schizaphis árpa sárga törpeség vírus -SGV graminum barley yellow dwarf virus -SGV

Rövidítés GSTV CYDV ÁSTV-MAV BYDV-MAV ÁSTV-PAV BYDV-PAV

ÁSTV-RMV BYDV-RMV ÁSTV-SGV BYDV-SGV

2. táblázat Kalászos gabonákon kimutatott vírusok megoszlása (Martonvásár, 2002) Vírus Vizsgált minta Vírusmentes Fertõzött ÁSTV-MAV ÁSTV-MAV+BTV ÁSTV-SGV+BTV ÁSTV-RMV+BTV ÁSTV-PAV+BTV ÁSTV-MAV+ÁSTV-PAV+BTV GSTV GSTV+BTV BTV

Fertõzöttség db % 260 100,0 21 8,1 239 91,9 1 0,4 16 6,2 1 0,4 8 3,1 7 2,7 1 0,4 1 0,4 6 2,2 198 76,1

elõtt intézetünk nemesítési tenyészkertjeiben, ahol genetikailag nagyon eltérõ anyagok találhatók, a kenyérbúzát 1972, 1976, 1980, 1981, 1982, 1986, 1989, 1990, 1996, 1998, 2000 és 2002-ben támadta meg nagyobb mértékben a vírus. A durum búzát fõleg 1996-ban és 2002ben károsította. A búzával azonos években az õszi árpán is megjelentek a különbözõ vírusok. Õszi árpa kísérletünk mindenekelõtt 1989-ben és 1990-ben jelentõs kárt szenvedett, 2002-ben pedig ezideig soha nem látott pusztítást okozott benne a vírusfertõzés. Az árpa sárga törpeség vírus az õszi árpán 1982-ben Fejér megyében epidémiaszerûen lépett fel, a gazdaságok számos táblát a kártétel nagysága miatt kiszántottak. Az õszi árpa vetések 2002ben, az ország szinte minden részén károsodtak. Felmérések szerint a 2001 õszén elvetett 218 ezer ha õszi árpából közel 13500 hektárt ki kellett szántani. A megmaradt terület jelentõs részén is a szokásosnál kisebb termést takarítottak be. Más adatok arról tanúskodnak, hogy a vizsgált õszi árpa vetések 14,2%-án már 2001 õszén növény-egészségügyi problémákat találtak. A vírus okozta fertõzések a termés megsemmisítése miatt jelentõs gazdasági kárt okoztak. Mintegy harminc évet felölelõ vizsgálati adataink szerint korábban az árpa sárga törpeség vírus okozott nagyobb kárt, a ’90-es évek közepétõl pedig a búza törpeség vírus vált fokozatosan gyakoribbá a búza- és az árpa vetésekben egyaránt. Kísérleteinkben a búza törpeség vírust azonosítottuk gyakrabban 2002-ben. Az árpa sárga törpeség vírus A gabonafélékre patogén, Magyarországon is izolált vírusok közül a világon az egyik legelterjedtebb és legismertebb kórokozó az árpa sárga törpeség vírus (ÁSTV), a nemzetközi szakirodalomban ismert nevén: barley yellow dwarf virus (BYDV). Viszonyaink között 1966-ban azonosították az õszi árpán, 1972-ben a búzán, 1983-ban a kukoricán, 1984-ben a rizsen és 1986-ban a tritikálén. Vektorok. A vírus sem mechanikailag sem maggal nem vihetõ át. A levéltetvek terjesztik. Régebben vektorspecifikusság

2003/2 alapján határozták meg a törzseit, amelyek szerológiailag is identifikálhatók. Számos megfigyelés szerint nem minden esetben szoros a köztük lévõ korreláció. Újabban (1999) az árpa sárga törpeség vírust ismert törzseinek genom szervezõdése alapján két alcsoportra osztották és ezeket a törzseket önálló fajként tartják számon. Így az RPV törzs a gabona sárga törpeség vírus (GSTV) nevet kapta. A másik négy törzs egy-egy önálló árpa sárga törpeség vírus faj elnevezés alapjául szolgált, mégpedig: ÁSTV-MAV; ÁSTV-PAV; ÁSTV-RMV; ÁSTV-SGV. A volt törzseket, az alapvetõ vektoro-

kat és új elnevezésüket az 1. táblázatban foglaltuk össze. A könnyebb eligazodás végett célszerûnek tartottuk angol és magyar nevüket együttesen ismertetni. A táblázatban nem található a nemrég (1998) vektorátviteli kísérletek és ELISA teszt alapján Kínában azonosított ÁSTV-GPV és az ÁSTV-DAV szerotípus. Ottani kutatók szerint az elsõ alapvetõ vektora a Schizaphis graminum és a Rhopalosiphum padi, a másodiké az Acyrthosiphum dirhodum és a Macrosiphum avenae. A vírusra jellemzõ szimptómák. A fertõzött kalászos növények levelei

3. táblázat Különbözõ kalászos gabona fajokon kimutatott vírusok megoszlása (Martonvásár, 2002) Kultúra

ÕSZI ÁRPA

ÕSZI BÚZA

ÕSZI DURUM BÚZA

TAVASZI DURUM BÚZA

TRITIKÁLÉ

ZAB

9

Vírus Vizsgált minta Vírusmentes Fertõzött ÁSTV-PAV+BTV ÁSTV-MAV+BTV ÁSTV-MAV+ÁSTV-PAV+BTV BTV Vizsgált minta Vírusmentes Fertõzött ÁSTV-MAV ÁSTV-MAV+BTV ÁSTV-SGV+BTV GSTV GSTV+BTV BTV Vizsgált minta Vírusmentes Fertõzött ÁSTV-RMV+BTV GSTV+BTV BTV Vizsgált minta Vírusmentes Fertõzött ÁSTV-RMV+BTV BTV Vizsgált minta Vírusmentes Fertõzött ÁSTV-PAV+BTV GSTV+BTV BTV Vizsgált minta Vírus mentes Fertõzött BTV

Fertõzöttség db % 50 0 50 3 10 1 36 50 5 45 1 6 1 1 3 33 50 3 47 4 2 41 10 0 10 4 6 50 1 49 4 1 44 50 12 38 38

100 0 100 6 20 2 72 100 10 90 2 12 2 2 6 66 100 6 94 8 4 82 100 0 100 40 60 100 2 98 8 2 88 100 24 76 76

1. kép Vírusfertõzött növény arany- vagy narancssárgára színezõdnek, esetenként megvörösödnek, néha merevek, elállóak. Ha a fertõzés korai, a növények gyenge gyökérzetet fejlesztenek, erõteljesen bokrosodnak, a növekedésben visszamaradnak és fejletlen kalászokat hoznak, amelyek jelentõs hányada steril, vagy csak szorult szemek találhatók benne. Az õsszel vagy kora tavasszal fertõzõdött növények egy része még a kalászolásig, vagy a betakarításig elhal. A búza törpeség vírus A Magyarországon 1988-ban azonosított búza törpeség vírus (BTV), angolul: wheat dwarf virus (WDV) gyorsan terjed. Adataink szerint napjainkban hazánkban a kalászosok legelterjedtebb vírusa, így a legnagyobb mennyiségi és minõségi kárt okozza. Vektora a csíkos gabona kabóca (Psammotettix alienus). Mechanikai úton és vetõmaggal nem terjed. A vírusra jellemzõ szimptómák nagyon hasonlítanak az árpa sárga törpeség víruséhoz, ezért a diagnosztizálásánál nagyon óvatosnak kell lenni. A tünetek alapján e két vírus pontos elkülönítése lehetetlen. Vektorátvitel vagy szerológiai vizsgálat hiányában a kórokozók nem azonosíthatók. Mit mutatnak a 2002-ben végzett felméréseink? A virológiai vizsgálatokhoz 2002 május végén gyûjtöttük be a kalászosok levélsárgulás és törpeség tüneteit mutató, spontán fertõzõdött mintáit a martonvásári kutatóintézet tenyészkertjeiben. A vírusokat DAS-ELISA teszttel azonosítottuk. Az árpa sárga törpeség vírusok kimutatásához Agdia, a búza törpeség ví-

2003/2

10 rus diagnosztizálásához Sanofi gyártmányú készítményeket használtunk. A szerológiai reakciókat 405 nm-nél Labsystems Multiskan Plus ELISA fotométerrel értékeltük. Azokat a mintákat tekintettük fertõzöttnek, amelyeknek a mért extinkció értéke legalább kétszerese volt az egészségesekének. 1. Izolált vírusok ismertetése. A 2. táblázat adatai alapján a martonvásári kalászos gabona kísérletekbõl a levélsárgulás és a törpeség tüneteit mutató 260 begyûjtött és analizált növénybõl 21-rõl (8,1%) sem az ÁSTV valamely faját, sem a BTV-t nem tudtuk izolálni. Ez azt jelenti, hogy rajtuk kívül egyéb gabonapatogén kórokozók is hasonló tüneteket válthatnak ki. Ennek tisztázása további kutatásokat igényel. Az árpa sárga törpeség vírus csoportot csak a mintáknak 0,4%-ában sikerült kimutatni, 13,2%ában együttesen az ÁST és a BT vírust. A gabona sárga törpeség vírus (GSTV) 1 (0,4%), a BTV-vel együtt 6 (2,2%) ízben volt izolálható a kórokozó populációban. A 2002-es erõs vírusfertõzés oka mindenekelõtt a búza törpeség vírus megjelenése és erõteljes felszaporodása volt, ugyanis 76,1%-ban, a táblázatban látható egyéb vírusokkal komplex fertõzésben pedig 91,1%-ban fordult elõ. 2. Különbözõ gabonafajokról izolált vírusok megoszlása. Lényeges az eltérés a gabonafajok között (3. táblázat). A vírus fertõzöttségre utaló tünetes növények 76%-ától (zab) 100%-áig terjedõen (õszi árpa) voltak a vírus gazdanövényei. Mindegyik gabona fajon a BTV dominált. A tavaszi durum búzán 60, a tritikálén 88%-ban. A zabról izoláltuk a legkevesebb (1), az õszi búzáról a legtöbb (6) vírus fajt. Az õszi árpán 4 féle vírust, vagy ezek közös fertõzését találtuk. A 3. táblázat adataiból az is látható, hogy az õszi árpa vírusfertõzés szimptómáit viselõ növényeinek 100%-a bizonyult vírusfertõzöttnek. A BTV-vel fertõzött növények aránya 72%. Csupán 4. táblázat Vírusminták megoszlása (Martonvásár, 2002) Vírus ÁSTV ÁSTV+BTV GSTV GSTV+BTV BTV Összesen

Gyakoriság db % 1 0.4 33 13.9 1 0.4 6 2.5 198 82.8 239 100.0

2. kép Vírusfertõzött parcellák csak ÁSTV-vel fertõzött egyedek nem voltak. A vizsgált egyedek 20%-án az ÁSTV-MAV és BTV, valamint 6%-án az ÁSTV-PAV és BTV kombinációt találtuk. Csak ennél a fajnál találtunk egy olyan növényt (2%), amelyrõl háromféle vírust izoláltunk. Az õszi búzán is a BTV (66%) uralkodott. Ezt követte az ÁSTVMAV+BTV együttes. Csak itt találtunk két olyan növényt, amelyen egy-egy vírus volt (ÁSTV-MAV és GSTV). Az õszi durum búzát három vírus károsította. Domináns fajnak a BTV bizonyult. A tavaszi durum búzán a búza törpeség víruson (60%) kívül az ÁSTV-RMV+BTV (40%) komplex fertõzés volt diagnosztizálható. A tritikálét a BTV és két kombinációja fertõzte. A zabon – a korábbi évektõl eltérõen – csak búza törpeség vírust találtunk. 3. Fertõzött növényekrõl izolált vírusok megoszlása. A 4. táblázatban a fertõzött növényekrõl izolált vírusok megoszlását mutatjuk be. Ezek az adatok is alátámasztják a búza törpeség vírus dominanciáját (82,8%). Valamely ÁSTV faj önállóan nagyon ritkán fordul elõ (ÁSTV és GSTV egyaránt 0,4%). Ennél lényegesen gyakoribb a BTV-vel alkotott együttes hányada (13,9 és 2,5%). Miért károsíthatták az õszi árpát az ország majdnem minden részén a vírusok? Ennek okait többek között abban látjuk, hogy 2001 szeptemberében lehullott jelentõs mennyiségû csapadék (országosan több, mint 100 mm) után a termesztõk igyekeztek a talajmunkát gyorsan elvégezni, jó minõségû vetõágyat készíteni és a vetéshez idejekorán hozzáfogni. A korán és optimális idõben, a nedves talajba került vetõmag a hûvös szeptembert

követõ meleg októberben gyorsan kikelt és a növényzet fejlõdésnek indult, erõteljesen bokrosodott. Az átlagosnál melegebb október és a buja növényzet kedvezett a vírusvektorok gyors elszaporodásának és aktív tevékenységének, ami jelentõs õszi fertõzést váltott ki. Majd a szárazságra forduló hosszú õszön a fertõzéstõl meggyötört növények jobban szenvedtek. Ezt a helyzetet tovább rontotta a hideg, csapadék nélküli tél és a kifejezetten száraz tavasz. Például Martonvásár térségében márciusban 19 mm esõ esett. A vektorok a száraz tavaszban és aszályos nyáron is intenzíven terjesztették a vírusokat. Nõtt az állomány fertõzöttsége. Így a kórokozók és a szárazság együttes hatásának következtében a fejlõdésben visszamaradt, gyenge növényzet sárgult, a hajtások nagy része elpusztult. A kalászok satnyák, gyakran sterilek maradtak. A növekedésben visszamaradt, kis asszimilációs felületû, gyenge gyökérzetû növények termése lényegesen elmaradt a szokásostól. Az eddigieket összefoglalva természetesen nem állítjuk, hogy minden kárt a vírusok által okozott fertõzés váltott ki, de azt igen, hogy jelentõs szerepük volt az õszi árpa termesztés 2002. évi nagyon gyenge eredményeiben. Amint a 2–4. táblázatok adataiból látható, az árpán kívül az egyéb kalászosok is fogékonyak a vírusokra, így azokban is jelentõs kárt okozhatnak. A kártétel megelõzése végett minden fertõzésre hajlamosító tényezõt célszerû a lehetséges legkisebb mértékre csökkenteni. Epidémia, kártétel, védekezés A vírusok által kiváltott epidémia kialakulását befolyásolja a kiterjedt gazda-

2003/2 növény kör (kultúrnövények, gyomféleségek), amely a rezervoár szerepét is betöltheti, az állandó fertõzési gócok, valamint az infekciót átvivõ vektorok jelenléte és aktivitása, a kultúrnövények vetésterületének koncentráltsága, a fogékony fajták termesztése, a fogékonyságra hajlamosító agrotechnikai tényezõk (monokultúra, árvakelések, gyomos területek), a járvány és az azt megelõzõ évek idõjárása, a lehetséges védekezés elmulasztása. Kártétel. Több éves adataink alapján a kalászos kultúrákban a fertõzés hatására jelentõs a növényenkénti szalma (5–65%), szemszám (5–81%), szemtömeg (5–90%) és ezerszemtömeg (5-45%) csökkenés, ami a fertõzött egyedek arányában okoz egységnyi területen termésveszteséget (0–97%). Romlik a termés minõsége és csökken a vetõmag értéke. Mivel a kórokozók elterjedése jelentõs terméskieséshez vezethet, ezért a kártétel leküzdése, a veszteségek elkerülése

védekezést igényel. A védekezés lényege a kórokozó és a gazdanövény közti kapcsolat létrejöttének a megakadályozása. Ennek leghatásosabb módja az integrált növényvédelem lehetõségeinek a kihasználása. Az integrált növényvédelem szerves része a hatályban lévõ törvények és rendeletek betartásán kívül az adott agroökoszisztéma törvényszerûségeire alapozott agrotechnikai, kémiai és biológiai eljárások célszerû alkalmazása oly módon, hogy az megvédje a kultúrnövényeket a kórokozóktól és kártevõktõl, ugyanakkor veszélytelen a hasznos tevékenységet folytató élõlényekre és nem, vagy csak csekély mértékben szennyezi a biológiai környezetet. A célirányos, idõben és megfelelõ színvonalon kivitelezett növényvédelmi beavatkozások eredménye a nagy és stabil terméshozam. Az agrotechnikai védekezési lehetõségek általában megelõzõ jellegûek, fontosságuk azonban így sem lebecsülendõ. Ezen védekezési módnak,

11 annak ellenére, hogy csak önmagában alkalmazva nem ad elégséges védelmet a kórokozókkal szemben, nagy a jelentõsége és haszna. A termesztés-technológiai eljárások gondos betartása csökkenti a kitettséget. Kerülendõ a betegségre hajlamosító mindennemû technológiai elem, annál is inkább, mivel a szakszerû agrotechnika egyrészt önmagában, másrészt a növényvédõ szerek hatáskifejtésében is jelentõs hatással van az eredményes növényvédelemre. A kémiai növényvédelemnek inkább csak közvetett szerepe van, ami a vektorok elterjedésének megakadályozásában realizálódik. Sok esetben elégséges lehet a potenciális veszélynek kitett táblaszélek védelme. A célirányos, ökonómiailag ésszerû, ökológiailag helyes környezet- és költségkímélõ biológiai növényvédelem alapeleme az ellenálló fajta elõállítása és termesztése. Szunics László – Pocsai EmilVida Gyula – Veisz OttóLáng László – Bedõ Zoltán

A trágyázás hatása õszi búza állományok gyomosodására

A

mezõgazda által mûvelt területeken a termesztett kultúrnövények és az azokkal együtt élõ, nem kívánatos gyomok mennyisége, aránya döntõ hatással van a termés mennyiségére, használati értékére. A

gyomnövények és a termést nem képzõ kultúrnövények jelenléte miatt bekövetkezõ jövedelemveszteség csökkentése szükségessé teszi azok biológiai sajátságainak, a termõhelyi adottságoknak, az alkalmazott agrotechnikai eljárások ha-

tásainak és a közöttük lévõ kölcsönhatásoknak az ismeretét. Valamennyi szántóföldi növényünk, így az õszi búza állományok gyomszabályozásának is fontos eleme – a különbözõ talajtényezõk között – a termesz-

1. kép Mûtrágya kezelések hatása az õszi búza fejlettségére Martonvásár, 2002. május 28.

Trágyázatlan kontroll

NK kezelés

NPK kezelés

2003/2

12

1. ábra Mûtrágyák hatása õszi búza állományok gyomosodására I. kísérlet – kukorica elõvetemény

2. ábra Mûtrágyák hatása õszi búza állományok gyomosodására II. kísérlet – õszi búza elõvetemény

tett faj, illetve fajta optimális fejlõdését biztosító, kielégítõ tápelem-ellátottság. A megfelelõ trágyázás, azon túl, hogy növeli a növények által felvehetõ tápanyagok mennyiségét, a búza intenzívebb fejlõdése révén javítja a gyomokkal szemben annak vízért, tápelemekért, fényért folytatott versenyképességét. A talajok tápelem-készletének a növelése természetesen a tábla gyomfaj összetételére, azok tápelem-felvételére és növekedésére is hatást gyakorol. Az integrált gyomszabályozás egyéb elemeivel (agrotechnikai, mechanikai, biológiai, kémiai) kiegészítve azonban a trágyázás közvetett módon is növelheti egy õszi búzafajta termését, javíthatja annak minõségét. Martonvásáron a 2002. évben két trágyázási tartamkísérletben vizsgáltuk meg különbözõ tápanyag kombinációk hatását – kukoricával kétévenként váltva termesztett – õszi búza állományok

nyár eleji gyomfaj összetételére és gyomborítottságára. A szántott rétegben átlagosan 2,8-3,2% humuszt tartalmazó erdõmaradványos csernozjom talaj (II. számú szántóföldi termõhely) az ALoldható foszfor- és kálium-tartalom alapján a „gyenge”, illetve a „közepes” ellátottsági kategóriába tartozott a kísérletek megkezdésekor, az 1950-es évek végén. Napjainkban, az egyes kezelésekben az õsszel, alapmûvelés elõtt kijuttatott P- és K-hatóanyag mennyisége 80-80 kg/ha. Az ½-½ arányban megosztott, õsszel és tél végén-kora tavaszszal adott N teljes mennyisége 160 kg hektáronként. A kísérleteket – a legfejlettebb növények fejlõdési stádiumához igazítva – az õszi búza szárbaindulásakor Granstar 75 DF + Starane 250 EC gyomirtó szerek 20 g/ha + 0,4 l/ha dózisú kombinációjával kezeltük. A nyár elején elvégzett felvételezések során meghatároztuk az egyes parcellák

gyomfajait és becsültük azok borítottsági arányát (%). Annak ellenére, hogy az I. kísérletben a több mint négy évtizede nem trágyázott parcellákon a kukorica után vetett õszi búza rendkívül fejletlen volt (1. kép – trágyázatlan kontroll), a gyomokkal fedett terület aránya nem érte el a 8%-ot (1. ábra). A kísérletben összesen hét gyomfajt azonosítottunk. Az 1997. évi IV. országos gyomfelvételezés eredményeivel összhangban a búza 10 kiemelkedõ, valamint elsõrendû fontosságú faja közül öt, a mezei acat (Cirsium arvense – CIRAR), az apró szulák (Convolvulus arvensis – CONAR), a parlagfû (Ambrosia artemisiifolia – AMBAR), az ebszikfû (Matricaria inodora – MATIN) és a fehér libatop (Chenopodium album – CHEAL) Martonvásáron is domináns fajnak bizonyult. A búzák kielégítõ tápláltsági állapota, a megfelelõen bokrosodott, komplett állományok is hozzájárultak ahhoz, hogy a nitrogénnel és foszforral egyaránt kezelt parcellák (1. kép – NPK kezelés) gyakorlatilag gyommentesek voltak. A II. kísérletben az õszi búzát már második éve termesztettük a 2002. évben. A kezelések jelölésében a „/” jelzés elõtti betûk az 1976 elõtti mûtrágya kezeléseket, az utána következõk napjaink mûtrágya kombinációit jelentik (2. ábra). Annak ellenére, hogy minden parcellát nitrogénnel és káliummal is trágyáztunk, az igen gyenge foszfor-ellátottságú parcellákon (0/NK és N/NK) 31,5 és 27,8%, a foszforral gyengén ellátott talajokon (P/NK és NPK/NK) 23,8 és 18,5% volt az átlagos gyomborítottság. Az ezeken a parcellákon elõforduló 11 gyomfaj közül különösen a nehezen irtható, évelõ, szaporítógyökeres (G3) apró szulák és mezei acat terjedését figyeltük meg. A mindhárom makroelemet tartalmazó kezelésben (K/NPK) a megfelelõ nitrogén- és foszfor-ellátottságnak köszönhetõen még a búza után vetett búzában is jelentõsen csökkent a gyomosodás mértéke. A két kísérlet eredményeinek együttes értékelése arra is felhívja a figyelmet, hogy az agrotechnikai tényezõk között a trágyázás kedvezõ hatása mellett a vetésforgó is rendkívül fontos eleme az õszi búza állományok gyomszabályozásának. Árendás Tamás – Bónis Péter

2003/2

13

Hideg napok a durum búzára: az Mv Makaróni állja a telet de hosszabb vernalizációt nem igénylõ, járó típusú durum fajtákat termesztenek. E genotípusok hidegtûrése azonban elmarad az õszi aestivum fajtákétól. A martonvásári durum búzanemesítési program eredményei e területen nemzetközi összehasonlításban is említésre méltóak. A saját nemesítésû durum búzafajták közül a Martondur 1, Martondur 3, Mv Makaróni fajták és

az MvTD 22-01, valamint az MvTD 26-01 fajtajelöltek fagyállósága eléri a Bánkúti 1201 közönséges búza fagyállóságát (1. táblázat), ugyanakkor szignifikánsan jobb a gyenge fagyállóságú kenyér búzafajta, az NS Rana 2 és a közepes télállóságú Kompolti korai õszi árpafajtáknál. Durum búzafajtáink ez év telén bizonyították megbízható télállóságukat. A tenyészkertben márciusban

1. ábra Martonvásár körzetének hõmérsékleti adatai (2002. december 5. – 2003. március 10.) Minimum minimum `átlag tlag maximum Maximum

15 10

-10 -15 -20 -25 nap nap

1. táblázat Durum búzafajták és -törzsek fitotroni hidegtûrése és szántóföldi télállósága Fajta

Martondur 1 Martondur 3 Mv Maxi Mv Makaróni MvTD 22-01 MvTD 26-01 PWD1216 H7092-11/WPB881 Bánkúti 1201 NS Rana 2 Kompolti korai SzD5%

Életben maradási % Fitotron (1999-2002) Szántóföld –13 °C – 15 °C (2002/2003) Durum búza 87,1 73,5 100,0 89,2 75,9 100,0 68,4 30,6 80,0 94,7 88,0 100,0 87,7 79,1 100,0 86,7 75,8 100,0 41,5 14,5 77,7 45,1 00,0 13,3 Kenyérbúza 87,5 77,1 – 53,6 24,6 – Õszi árpa 64,1 4,2 – 15,3 15,5 7,0

3.10

3.05

2.28

2.23

2.18

2.13

2.08

2.03

1.29

1.24

1.19

1.14

1.09

1.04

12.30

12.25

12.20

12.15

-5

12.10

0

12.05

5 hı mØrsØklet,°C Hõmérséklet,

A

z õszi durum búza biztonságos termesztésének egyik fontos feltétele a fajták megfelelõ télés fagyállósága, az adott ökológiai körülmények között a téli évszakban leggyakrabban elõforduló fagyokkal szembeni ellenállóképesség. Ennek megítéléséhez célszerû megvizsgálni az idõjárási viszonyokat. Az 1. ábrán bemutatjuk a 2002. december 5. és 2003. március 10. között Martonvásáron mért hõmérséklet minimum és maximum adatait, valamint az átlagokat. Látható, hogy kisebb-nagyobb hõmérsékleti ingadozások mellett legalább három, huzamosabb ideig tartó jelentõsebb lehûlést lehetett regisztrálni. Szinte az egész február hideg volt, több ízben is elérte a hõmérséklet a –15°C és –20°C közötti intervallumot. Ezért az elmúlt évek enyhébb idõjárását követõen a 2002/2003 év telének alacsonyabb hõmérséklete és egyes területeken a hótakaró hiánya miatt látható kipusztulások ismét emlékeztetnek bennünket arra, hogy az õszi kalászosok fajtaválasztásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni e fontos tulajdonságot. A Bánkúti 1201 õszi kenyér búzafajtát megközelítõen 50 éven keresztül termesztették Magyarországon az elmúlt század közepén. Ezen idõszak alatt csak néhány évben jegyezték fel róla, hogy a kemény tél miatt kissé megritkult. Megítélésünk szerint a biztonságos õszi búza termesztéséhez egy adott fajtának ezért legalább olyan fagyállóságúnak kell lennie, mint a Bánkúti 1201. A martonvásári kenyér- és durum búzanemesítési programban e tulajdonság tekintetében az elõzõekben megfogalmazottak elérésére törekszünk. Az elõállított törzsek fagyállósági értékét fitotroni kísérletekben határozzuk meg és ennek ismeretében döntünk az állami kísérletekbe történõ bejelentésükrõl. Így akkor is pontos adatok vannak a fajták fagyállóságáról, ha az enyhe téli viszonyok nem teszik lehetõvé a télállóság szántóföldi értékelését. Különösen fontos ez a durum búza nemesítésénél, mivel a tradicionális durum búza termõterületek az enyhébb telû országokban találhatók, így e tulajdonság genetikai variabilitása jóval kisebb a közönséges búzáénál. Elsõsorban Irán, a Kaukázus és a Balkán-félsziget egyes területein a hideget jól tûrõ,

2003/2

14

2. táblázat Az Mv Makaróni technológiai minõsége és a szabvány határértékei (Martonvásár, 1998-2001) Tulajdonság Szemkeménység, HI Üvegesség, % Ezerszemtömeg, g Fehérjetartalom, % Nedves sikér, % Sárga pigment, mg/kg* Sárga index

Mv Makaróni 91,3 71,3 39,6 13,3 38,8 7,3 25,1

MSZ 6383: 1998 Durum I Durum II. – – 60,0 30,0 – – 12,5 12,0 32,0 30,0 5,0 3,5 – –

*OMMI adat felvételezett áttelelési értékek (1. táblázat) szoros összefüggést mutatnak a fitotronban meghatározott fagyállósági adatokkal, így például a kiváló fagyállóságú Mv Makaróni fajtánál nem találtunk kipusztult növényeket (1. kép), míg a gyenge fagyállóságú PWD 1216 és a H7092-11/WPB881 genotípusoknál jelentõs volt a növényszám csökkenés. Mivel a durum búza speciális feldolgozóipari igényeket elégít ki, ezért az a fajta lehet sikeres a köztermesztésben, amely nem csak télálló és produktív, hanem a lehetõ legtöbb beltartalmi tulajdonságban jobb, mint a határérték, melyeket az MSZ 6383:1998 és a Magyar Élelmiszerkönyv 2-61 fejezete szabályoz. Az elõírások ismeretében építettük

fel Martonvásáron azt a szelekciós eljárást, amely lehetõvé teszi a produktív, télálló, jó malom- és tésztaipari minõségû fajták nemesítését és termesztését. E tekintetben az Mv Makaróni fajtában sikerült leginkább egyesíteni a kiváló tél- és fagyállóságot, a termõképességet a kimagaslóan jó beltartalmi tulajdonságokkal, amelyek lényegesen felülmúlják a szabvány követelményeit (2. táblázat). Az Mv Makaróni az agrotechnikai elõírások gondos betartása mellett az ország bármely részén sikerrel termeszthetõ. A fajta jól bokrosodik és tavasszal jól regenerálódik. Az idõben kijuttatott fejtrágya sokat javíthat a növényzet állapotán. A termésbiztonságot meghatározó tu-

lajdonságok közül a fagy- és télállósága kiváló, meghaladja a Bánkúti 1201-ét. Középkorai érésû, átlagos éghajlati körülmények között nem hajlamos a megszorulásra. Közepesen magas szárú, szilárd szalmájú, megdõlés ellenállósága jó, gépi aratásra alkalmas. A termésbiztonság nagymértékben függ a fajták rezisztenciájától is, ezért provokációs tenyészkertekben évrõl-évre teszteljük különbözõ kórokozókkal szembeni viselkedésüket. Az Mv Makaróni levélrozsdával és szárrozsdával szemben ellenálló, lisztharmatra mérsékelten ellenálló. Borostyánszínû szemtermésébõl száraztészta gyártására alkalmas alapanyag nyerhetõ. Beltartalmi mutatói közül többek között kiemelkedõ a sárga pigment tartalma és nedves sikér mennyisége. A durum búza nemesítés egyik legnehezebb feladata a télállóság és a minõség egy fajtában történõ egyesítése. Intézetünk már rendelkezik olyan õszi durum búzafajtákkal, melyeket jó termõképesség, megbízható fagyállóság és kiváló minõség jellemez. Ezért a fajtaválasztásnál a produktivitás és a minõségi követelmények kielégítésével egy idõben a termesztés biztonságára is figyelemmel lehetünk. Veisz Ottó – Vida Gyula – Szunics László – Láng László – Bedõ Zoltán

1. kép Az Mv Makaróni (bal oldali parcella) veszteség nélkül áttelelt

2003/2

15

Kukoricahibridek mûtrágyareakciójának vizsgálata különbözõ függvényekkel tartamkísérletben Kísérleti kezelések A kéttényezõs, osztott parcellás (splitplot) elrendezésû mûtrágyázási tartamkísérletet Gyõrffy Béla és munkatársai 1967-ben állították be Martonvásáron, az intézet kísérleti területén. A kísérlet területe nagymértékben erodált, rossz vízgazdálkodású, talaja a szántott rétegben enyhén savanyú, foszforral gyengén, káliummal jól ellátott, humuszos vályog, típusa erdõmaradványos csernozjom. A kísérletben a mûtrágyakezeléseket (fõparcella) négy ismétlésben, véletlen blokkelrendezésben állították be. Az alparcellákat a kukoricahibridek képezték, osztott parcellás elrendezésben. A kísérleti fõparcella mérete 8 m x 7 m = 56 m2. A kísérlet 7 NPK mûtrágya dózist tartalmaz (NPK aránya: 2:1:1). A kísérleti kezelések a következõk (NPK dózisa kg ha–1-ban): 1. kontroll (mûtrágyázás nélkül) 2. 100 kg NPK, 3. 200 kg NPK, 4. 300 kg NPK, 5. 400 kg NPK, 6. 600 kg NPK, 7. 800 kg NPK. A kísérletben a kukoricát hagyományos agrotechnikával monokultúrában termesztjük.

A kísérleti kezelések termésre gyakorolt hatását varianciaanalízissel és a tartamkísérletekre kidolgozott kumulatív módszerrel értékeltük. A regresszióanalízisben négy különbözõ függvényt illesztettünk az évenkénti kísérleti termésadatokhoz: másodfokú, négyzetgyök, inverz exponenciális és lineárisplató függvényeket. A regressziótól való eltéréseket kvartilis ábra formájában szemléltetjük. A terméseredmények értékelése varianciaanalízissel és kumulatív terméselemzés módszerrel A mûtrágyázás hatása a kukorica termésére a vizsgált 26 évbõl 21 évben szignifikáns volt. A kísérlet kezdõ évétõl eltekintve, a nem szignifikáns mûtrágyahatások többnyire aszályos években fordultak elõ. A hibridhatás három év kivételével szignifikáns volt, ez azonban elsõsorban a hibridek eltérõ termésszintjét jelentette. Az évek figyelembevételén alapuló kombinált varianciaanalízis eredménye alapján megállapítottuk,

1. ábra A mûtrágyázás kumulált hatása a kukorica szemtermésére tartamkísérletben (1967–2000)

Kumulált terméskülönbség t/ha

A

kultúrnövények mûtrágyareakciójának analízise és a mûtrágyázás optimális dózisának meghatározása magában foglalja különbözõ függvények illesztését a mûtrágyázási dóziskísérletbõl származó termésadatokhoz. A függvények többé-kevésbé eltérõ hatásgörbe típust ábrázolnak, és ennek megfelelõen a levonható következtetések is eltérõek. Mintegy 150 évvel ezelõtt tette közzé Liebig híres tézisét a növényi reakciókról (minimum törvény), mely matematikailag „lineáris reakció és plató” modellnek tekinthetõ. Mitscherlich (1909) az ún. telítõdési függvényt alkalmazta a termésgörbe leírására. A növényi reakció kiterjesztése egynél több tápanyagra, Baule (1918) kutatásainak tulajdonítható, aki szorzatos relációt javasolt a tápanyagok között. Heady és Pesek (1954) javasolta a polinomiális függvények (másodfokú, négyzetgyök stb.) használatát. Ezek a modellek jól illeszkednek a kísérleti adatokhoz és különösen a másodfokú függvényt – egyszerûsége miatt is – széleskörûen használják a kultúrnövények mûtrágyareakciójának leírására. Legalább két évtizedig tartott azonban annak felismerése, hogy ezek a polinom függvények a determinációs koefficienssel (R2) mért figyelemreméltó illeszkedésük ellenére, jelentõs mértékben felülbecsülhetik a mûtrágya optimális mennyiségét. Több évtizeden keresztül a növénytermesztõk az empirikus modelleket kizárólag a determinációs koefficiens (R2) alapján értékelték. A kutatások eddigi eredményei világosan mutatják, hogy a megfelelõ függvény kiválasztására több figyelmet kell fordítani az eddigieknél. A kutatás adatbázisát egy 1967-ben beállított, hét kezelést tartalmazó mûtrágyázási tartamkísérlet 26 éves adatsorozata képezte. A kutatás célja volt: (1) a kezeléshatások értékelése varianciaanalízissel és kumulált terméskülönbség módszerrel, (2) a kukoricahibridek mûtrágyareakciójának analízise négy eltérõ függvény összehasonlító vizsgálatával és (3) a regressziós eltérések analízise.

Kontroll 200 kg NPK 300 kg NPK 400 kg NPK 600 kg NPK 800 kg NPK 100 kg NPK (bázis)

16 hogy a kukorica termésére legjelentõsebb volt az évjárat hatása, ezután következett a mûtrágyázás hatása és jelentõsen kisebb volt a hibrid hatása. A kölcsönhatások közül legfontosabb volt az év x hibrid kölcsönhatás. A varianciaanalízis eredményei alapján 300 kg ha–1 NPK dózis felett a mûtrágyázásnak már nem volt szignifikáns hatása a termésre, másrészt a mûtrágyázás hatását platómaximum jellemezte a pont-maximum helyett. A vizsgált 23 év átlagában a kukorica termése (t ha–1) mûtrágya-kezelésenként a következõ volt: 1: 4.238d, 2: 5.520c, 3: 6.466a, 4: 6.316ab, 5: 6.503a, 6: 6.425ab, 7: 6.226b (az azonos betûvel jelölt kezelések szignifikánsan nem különböznek a Duncan teszt alapján). A kísérletben mért termésreakció évenkénti részletességû adatainak felhasználásával az 1. ábrán bemutatjuk a mûtrágyakezelések kumulatív hatását a kukorica szemtermésére. Báziskezelésnek a 100 kg ha–1 mûtrágya dózist választottuk és a különbözõ kezelések a kumulált terméskülönbségeket mutatják a báziskezeléshez viszonyítva. Látható, hogy a trágyázás nélküli kontroll évrõl évre nagyobb terméscsökkenéshez vezet, görbéje fokozatosan lehajlik. A 26. évben az összes terméshiány a báziskezeléshez viszonyítva 35.84 t ha–1. A trágyázási kezelések között az elsõ 6-8 évben alig van különbség. A mûtrágyakezelések kumulált tartamhatásában három csoportot lehet elkülöníteni (1. ábra). A báziskezeléshez viszonyítva legnagyobb kumulált terméstöbbletet (25.89 és 25.53 t ha–1) a 200 és 400 kg ha–1 NPK dózisnál kaptuk. A második csoportban a báziskezeléshez viszonyított terméstöbblet kisebb, 19.49 és 21.27 t ha–1 volt. A többi mûtrágyakezeléshez viszonyítva jelentõs volt a lemaradás a 800 kg ha–1 NPK kezelésnél, itt a báziskezeléshez viszonyított terméstöbblet mindössze 15.07 t ha–1 volt. A kukoricahibridek mûtrágyareakciójának vizsgálata regresszióanalízissel A determinációs koefficiens (R2) alapján leggyengébb volt a másodfokú függvény illeszkedése. A vizsgált 26 évbõl 12 évben nem volt szignifikáns, 10 évben 5%-os, 4 évben 1%-os szinten volt szignifikáns az illeszkedés. A négyzetgyök függvény illeszkedése az R2 alapján minden évben 0.1%-os szinten szignifikáns volt. Az inverz exponenciális és lineáris-plató függvények R2 érté-

2003/2 2. ábra A kukorica szemtermés mûtrágya dózistól függõ változásának elõrejelzése négy különbözõ függvény illesztésével (26 év átlaga). A csillaggal a mért termést jelöltük

kei hasonló nagyságrendûek voltak és egy, illetve három év kivételével 0.1%os szinten szignifikáns illeszkedést mutattak. A függvények hasonló maximális termést jeleztek elõre, jóllehet a másodfokú függvény alapján minden évben a legnagyobb maximális termést (26 év átlagában 7.02 t ha–1) kaptuk, amely kismértékben meghaladta a kísérletben vizsgált 26 év átlagában mért legnagyobb termést (6.76 t ha–1). A négyzetgyök függvény illesztése alapján meghatározott maximális termés a kísérletben mért adatoktól legkevésbé tért el, 26 év átlagában 6.50 t ha–1 volt. Az inverz exponenciális és lineáris-plató függvények egymástól kevésbé eltérõ termésmaximumot (26 év átlagában 6.65 és 6.56 t ha–1) mutattak. A függvények alapján elõrejelzett optimális NPK mûtrágya dózis 26 év átlagában 490 kg NPK ha–1 volt a másodfokú függvénynél, amely több mint kétszerese a lineáris-plató modell által

elõrejelzett optimumnál (234 kg ha–1 NPK) és 66%-kal magasabb az inverz exponenciális függvény által elõrejelzett optimumnál (295 kg ha–1 ). A négyzetgyök függvény által elõrejelzett optimális NPK dózis 23 év átlagában 418 kg ha–1 volt. Három évben (1970, 1999, 2000) a mért termésadatokban nem volt csökkenés, ezáltal a négyzetgyök függvénybõl számított optimum távoli extrapolált érték (1000 és 1500 kg ha–1) lett volna A 2. ábrán jól megfigyelhetõ a függvények eltérõ illeszkedése a 26 év kísérleti átlagadataihoz. Az inverz exponenciális és a lineáris-plató függvény egyaránt jól illeszkedett, mûtrágyázás nélkül kisebb termést jeleznek elõre, mint a másodfokú függvény és nagyobb, valós termésreakciót mutatnak 200–250 kg NPK dózisig. Ugyanakkor a másodfokú függvény irreális termésnövekedést mutat egészen 400–600 kg NPK dózisig. Látható, hogy a másodfokú függvény jelentõsen felülbecsüli a mûtrágyázás optimá-

2003/2

lis dózisát. Nagyon jól illeszkedik az adatokhoz a négyzetgyök függvény. A 2. ábra illusztrálja annak fontosságát, hogy a mûtrágyázási kísérletben legalább 5-8 kezelés (dózis) legyen több éven keresztül, illetve több kísérleti helyen a mûtrágyareakció analíziséhez és a mûtrágyázás optimális dózisának meghatározásához. Az eltérést a regressziótól (mért termés – számított termés) a különbözõ függvények illesztésekor a 3. ábra szemlélteti kvartilis ábra formájában. Legtöbb esetben a regressziós függvények mûtrá-

gya dózis szerinti eltérés (maradék) értékei random eloszlást mutattak. A másodfokú modell eltérés értékei mûtrágya dózisonként azonban szinuszgörbe típusú mintázatot mutattak. Következtetések és javaslatok 1. A három eltérõ módszerrel (varianciaanalízis, kumulatív terméselemzés és regresszióanalízis) végzett vizsgálatok egybehangzó eredménye alapján a kukoricahibridek termése 200–400 kg ha–1 NPK mûtrágya dózisnál volt a leg-

3. ábra Eltérés a regressziótól (mért termés – számított termés) a különbözõ függvények illesztésekor kvartilis ábra formájában (n=26)

17 nagyobb. A vizsgált években a kukorica termése – a mûtrágyakezelések és a hibridek átlagában – 2.53 és 10.03 t ha–1 között változott, 5.77 t ha–1 medián értékkel. A mûtrágya-hatás – a rendkívül aszályos évektõl eltekintve – minden évben szignifikáns volt. Az évjárat-hatás alapvetõen a termés szintjét határozta meg, a mûtrágyareakció mintázatát nem befolyásolta. 2. Az R2 determinációs koefficiens önmagában nem elegendõ kritérium a függvény illeszkedésének megítélésére. Kutatásaink rámutattak arra, hogy a függvények kiválasztásánál a determinációs koefficiens mellett alapvetõ kritériumnak kell tekinteni a reziduális eltérések (mért termés – számított termés) elemzését. 3. Melyik függvényt illesszük? A maximális termés meghatározására egyszerûsége miatt – mind az értelmezhetõség, mind számítástechnikai szempontból – leginkább a másodfokú függvényt részesítik elõnyben. A másodfokú függvény azonban – ahogy vizsgálatainkból kitûnt – a maximális termés és az ehhez szükséges optimális dózis meghatározására nem nagyon alkalmas, ugyanis ahhoz a megtévesztõ következtetéshez vezet, hogy a kísérletben adott legnagyobb dózissal elért termés a maximum körül van, a dózis további növelése pedig depresszióval jár. A másodfokú függvény e hátrányának az az oka, hogy a maximum körül igen erõs a görbe hajlása. Márpedig a mûtrágyázási hatásgörbe alakját általában elterülõ maximum szakasz jellemzi, amelyet a négyzetgyök függvény sokkal jobban ír le. E függvénybõl számított maximum, ha nincs terméscsökkenés, általában távoli extrapolált érték. Ez helytállónak tekinthetõ, hiszen ilyen esetben nincs is bizonyítékunk a maximumra vonatkozóan. 4. Számos esetben egyes környezeti, vagy agrotechnikai faktorok kiválthatnak egy ún. plafon hatást a termésre, ebben az esetben a valódi reakciófelület maximuma plató megjelenésû (szemben a maximum pont megjelenéssel). Ilyen reakciótípusnál a lineáris-plató függvény család, vagy az inverz exponenciális függvény javasolható. Végül hangsúlyozni szeretnénk, hogy a függvényillesztés eredményei és a következtetések elsõsorban az adott kísérleti körülményekre és mûtrágya reakciókra érvényesek. Berzsenyi Zoltán – Dang Quoc Lap – Torkos Gyula – Takács Emõke

2003/2

18

Martonvásári kukoricahibridek herbicid tolerancia vizsgálata

N

incs két egyforma esztendõ. Az évjárat hatása megmutatkozik a Martonvásáron évrõl évre beállított gyomirtó szer érzékenységi kísérletek eredményein is. Az idõjárás változása eltérõ erõsségû reakciókat vált ki az egyes években a kultúrnövénygyomirtó szer kölcsönhatás viszonyában is. A 2002-ben Martonvásáron beállított szántóföldi herbicid tolerancia kísérletben 24 kukoricahibrid érzékenységi reakcióját vizsgáltuk. A kezelésekben 12 gyomirtó szert alkalmaztunk. A

herbicideket az árukukoricában engedélyezett legnagyobb dózisban, és ennek kétszeres mennyiségével, provokatív körülmények között, megkésve juttattuk ki. Ily módon vizsgálni tudjuk a kukorica genotípusok viselkedését olyan, a gyomirtási gyakorlatban technológiai hibaként elõforduló esetekben is (az optimálisnál fejlettebb kukorica, kétszeres dózis) amelyekben a kukoricahibridek már kevésbé toleránsak a gyomirtó szerekre. A kezelések közül az elsõ szerkombinációt (Callisto 4 SC + Dual Gold 960

EC) korai posztemergens (a kultúrnövény 1–2 leveles fejlettségi állapota) helyett 3–4 leveles stádiumban permeteztük ki. A többi posztemergens kezelést a kukoricanövények 7–8 leveles fejlettségénél végeztük el. A kezelések hatására fellépõ fitotoxikus tünetek %os mértékét az 1. táblázat és az 1. ábra segítségével mutatjuk be. A megkésett korai posztemergens kezelést követõ két órán belül 10 mm csapadék hullott, ami lemosta a gyomirtó szereket a növények levelérõl. Az 1. táblázatban az egyszeres dózisok által kiváltott fito-

1. táblázat Martonvásári kukoricahibridek herbicid tolerancia vizsgálata Normál dózisú kezelések hatása a fitotoxikus károsodás (%) mértékére 7 nappal a kezelés után

2003/2

19

1. kép Monsoon kétszeres dózisának tünete érzékeny növényen

2. kép 2,4-D által okozott szártörés

1. ábra Herbicidek hatása a kukorica fitotoxikus levélkárosodásának mértékére 100 90

70 60 50 40 30 20 10

m

bi

o

0 60

80 l4

75 DF

80

W

G

kétszeres dózis

M oti ve ll

s2 5D F

M

es

ter

egyszeres dózis

M on so on

SC lis to 4

al

Go

ld

0 Du

Fitotoxikus károsodás %

80

toxikus hatásokat tüntettük fel. A kezelések következtében a hibridek többségén enyhe-mérsékelt (5–10%) erõsségû levéltünetek jelentkeztek. Az Mv Sugár és Mv Aranyos csemegekukoricák – a csak árukukoricában engedélyezett – Monsoon kezelést tolerálták legkevésbé. A tünetek levéltorzulásban, csavarodásban és elszínezõdésben (foltosodásban) jelentek meg (1. kép). A Titus 25 DF 16, a Motivell 9, a Ring 80 WG 8, a Basis 75 DF 16, a Maton 600 készítmény pedig 3 hibriden váltott ki 10–25% közötti – mérsékelt erõsségû – levéltüneteket. A hormontípusú hatóanyagcsaládba tartózó Maton 600 gyomirtó szer hatására – a permetezéskori 6–8 leveles fejlettségi állapot és az azt követõ viharos, szeles idõjárás következtében – a kukorica szára elpattant, a növények elpusztultak. Különösen a kétszeres dózis okozott ilyen tüneteket (2. kép). Közismert a hormonhatású szerek tõpattanásra hajlamosító hatása megkésett kezelés esetén, e tüneteket azonban korábbi vizsgálataink során még nem tapasztaltuk. Tanulságként leszögezhetõ, hogy semmilyen körülmények között nem javasolható a túlfejlett kukoricák kezelése, hiszen adott idõjárási körülmények között – mint amilyen az elmúlt esztendõ is volt – a szeles, csapadékos idõ jelentõsen megnöveli tõpusztulás kockázatát. A hibridek és a dózisok átlagában a szulfonilkarbamid hatóanyagcsoportba tartozó herbicidek (Basis 75 DF a Titus 25 DF, Basis 75 DF Motivell, Ring 80 WG, Monsoon, Mester) okozták a legerõteljesebb fitotoxikus levéltüneteket. Az elsõ felvételezést követõen ezek a mérsékelt-közepes erõsségû tünetek jelentõsen enyhültek, illetve a normál dózisok esetében a második felmérés idõpontjára teljesen eltûntek. A legkevesebb növényi károsodást a Callisto 4 SC + Dual 960 EC, a Callisto 4 SC a Cambio és a Lontrel 300 kezelések okozták. (1. ábra). A kétszeres mennyiségben kijuttatott herbicidek a kezelések átlagában megközelítõleg 5%-kal nagyobb látható fitotoxikus levéltüneteket idéztek elõ, mint a szimpla dózisok. Nincs két egyforma esztendõ és az évjáratok közötti különbségek megmutatkoznak a gyomirtó szerek növényekre gyakorolt hatásában is. Az elmúlt év felvételezési eredményei is rámutattak a megkésett herbicid kezelések veszélyeire és a gyomirtó szerek alkalmazhatóságának különbségeire. Bónis Péter – Árendás Tamás – Torkos Gyula –Takács Emõke – Marton L. Csaba

2003/2

20

A búza növekedésének szimulációs modellezése 1. ábra Gyõr-Moson-Sopron megye mért átlagos búzatermése 1962-1990-ben ( ) és az y(t) logisztikus függvény, továbbá az utolsó 10 év átlaga (vízszintes vonal) és a modellekhez használt kiegyenlített termés mennyiség ( ). Gyı r-Moson-Sopron megye

TermØs [t ha -1 ]

7 6 5 4 3 2 1 0 60

65

70

75

80

85

90

vek

2. ábra A mért termés és a Ceres-Wheat (a), AFRCWHEAT2 (b) illetve az AF2MOD (c) modellek által szimulált regionális termésmennyiség éves alakulása Gyõr-Moson-Sopron megyében, 1962–1990 idõszakban. „R” jelöli a megfigyelt és szimulált termés közötti korrelációs együtthatót.

-1

Termés [t ha ]

A

R62-90 =0,70 R80-90 =0,76

7 6 5 4 3 60

65

70

75

80

85

90 Mért termés

Évek

Ceres-Wheat

-1

Termés [t ha ]

B

R62-90 =0,53 R80-90 =0,57

7 6 5 4 3 60

65

70

75

80

85

Évek

90

Mért termés AFRCWHEAT2

-1

C

R62-90 =0,61 R80-90 =0,93

7

Termés [t ha ]

A

szimulációs modellezés az agrártudományban kiváló lehetõséget biztosít a mezõgazdasági ökológiai rendszerek elemzésére, a várható tendenciák elõrejelzésére és a hatalmas mennyiségû tudásanyag összefogására. Segítségükkel jól leírhatók a környezeti paraméterek (talaj, idõjárás, hidrológiai viszonyok), valamint a fajta és agrotechnika összefüggései. Használatukkal lehetõség nyílik a gyakorlatban nehezen vizsgálható körülmények (klímaváltozás, stresszhatások, stb.) elemzésére, és egyre nagyobb szerepet játszanak a kutatásokhoz kapcsolódó költséges kísérletek számának csökkentésében is. A növénytermesztõk és növénynemesítõk hasznára különbözõ bonyolultságú növényi növekedési modelleket dolgoztak ki az egyszerû statisztikai regressziós modellektõl az összetett mechanizmusú modellekig, részfolyamatok modellezésére, vagy akár az egész növény viselkedését szimulálva. Munkánk során három búza növekedési modellt teszteltünk magyarországi éghajlati viszonyok között. Tesztünk során a nemzetközi szakirodalom által elismert búzanövekedési szimulációs modelleket, a CeresWheat, az AFRCWHEAT2 és annak módosított változatát, az AF2MOD modelleket használtuk. Mindhárom a búza növekedésének és fejlõdésének komplex modellje, mely különbözõ környezeti paraméterek között, napi léptékben írja le a búza fenológiai fejlõdését, szárazanyag produkcióját és a szervek közötti szárazanyag megoszlást. A modellek tartalmazzák a talaj párolgásának, a talajban lezajló víz- és nitrogénmozgásnak, valamint a növény növekedésének során a nitrogén és a vízfelvételnek, továbbá a transzspirációnak a leírását. Az AF2MOD modellbe egy részletesebb fotoszintézis modellt – a Farquhar modellt – is beépítettünk. Az AFRCWHEAT2 és az AF2MOD modell kifejezetten kutatási és oktatási célokat szolgál, a Ceres-Wheat modell pedig része a DSSAT (Decision Support System for Agrotechnology Transfer) döntést támogató, szaktanácsadó rendszernek. Az elemzésekhez Gyõr-MosonSopron megye 1961 és 1990 közötti

6 5 4 3 60

65

70

75 Évek

80

85

90 Mért termés AF2MOD

2003/2 idõszakban megfigyelt idõjárási és átlagos termésadatait használtuk a kiválasztott modellek megbízhatóságának tesztelésére. Mivel ezen idõszakban az agrotechnika színvonala és a fajták termõképessége szignifikánsan növekedett, ezeket a hatásokat egy logisztikus függvény segítségével szûrtük ki, így a termésmennyiség változás ezen évek során az idõjárás változékonyságának tudható be (1. ábra). A felhasznált logisztikus függvény képlete:

y (t ) = c1 +

c 2 − c1 1 + eα ( c3 −t ) ,

ahol c1 és c2 az alsó és felsõ telítési érték, c3 az inflexiós pont, amely évben a leggyorsabb volt a növekedési szint, a a növekedés ütemét reprezentáló paraméter és t az idõ, azaz az évek. Az átlagtól való eltérés nagyságát egy lineáris függvény segítségével korrigáltuk, melyben figyelembe vettük a nagyobb értékek nagyobb szórását is. A vizsgált területrõl napi idõjárási adatok álltak rendelkezésünkre. Ezek tartalmazták a napi maximum (Tmax) és minimum (Tmin) hõmérsékletet, a csapadékmennyiséget (P), a napsütéses órák számát (n) és páratartalom (RH) adatokat. Mivel a kiválasztott szimulációs modellek más klíma adatokat is igényeltek, ezeket a megfelelõ egyenletek segítségével számoltuk ki.

21

1. táblázat Megfigyelt (kiegyenlített) és szimulált regionális termésmennyiség Gyõr-Moson-Sopron megyében 28 év (1962–1990) átlaga alapján és azok szórása Átlagos termés [t ha–1] Szórás

Megfigyelt 5,08 0,43

A Ceres-Wheat modellben Kovács és munkatársai kalibrációját, az AFRCWHEAT2 modellben Porter és az AF2MOD modellben Porter és Harnos által megadott paramétereket használtuk. Tesztelési eredmények A növénynövekedési szimulációs modellek által szimulált termés átlaga megegyezett az 1962-1990 idõszakban mért õszi búza termésének átlagával (1. táblázat). A teljes idõszakra vonatkozóan a mért búzatermés és a Ceres-Wheat által generált értékek összefüggését leíró korrelációs koefficiens R=0,7 (2/a ábra), az AFRCWHEAT2 modell esetében R=0,53 (2/b ábra) és az AF2MOD esetében R=0,61 (2/c ábra). Megfigyelhettük, hogy a vizsgált idõszak elsõ felében mért termés átlagát a modellek jól szimulálják, de az évenkénti menetét nem. Ezzel szemben az utolsó 10 év termését az AF2MOD csaknem tökéletesen (R=0,93), és a Ceres-Wheat modell is jobban közelítette (R=0,76), mint a többi évben. Valószí-

AFRC2 4,97 0,43

AF2MOD CERES-Wh. 4,99 5,31 0,34 0,57

nûsíthetõ, hogy az 1980-as években mind a termésadatok, mind a klímaadatok a korábbi évekénél megbízhatóbbak voltak. Az AFRCWHEAT2 és az AF2MOD modellek által szimulált eredmények összehasonlítása során láthattuk, hogy a növénynövekedés matematikai leírásakor szükség van részletesebb fiziológiai almodellek használatára a pontosabb termésbecslés, illetve a környezeti változások hatásainak leírásához. A modellezési eredmények sok esetben olyan problémákra hívják fel a figyelmet, amelyek az adott szakterületen újabb kutatásokra ösztönözhetnek. Éppen ezért a nemesítési munka során folytatni kell az új fajtákról a modellek készítéséhez, paraméterezéséhez felhasználható adatok gyûjtését. Szorosabbá kell fûzni a modellkészítõk és a nemesítõk munkája közötti kapcsolatot. A következõ számban bemutatjuk, hogy a tesztelt modellek milyen változást szimulálnak a búzatermesztésben a várható klímaváltozás esetén. Harnos Noémi

Beethoven-estek • Martonvásár, 2003 A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének parkjában Július 19., szombat (rossz idõ esetén 20., vasárnap) Fidelio – az opera keresztmetszete, jelmezben, rendezéssel Vezényel: Hamar Zsolt Közremûködnek: a Magyar Állami Operaház mûvészei Nemzeti Énekkar, karigazgató: Antal Mátyás Július 26., szombat (rossz idõ esetén 27., vasárnap) G-dúr románc op. 40. Szélcsend és szerencsés hajózás op. 112. F-dúr románc op. 50. VIII. F-dúr szimfónia op. 93. Vezényel: Kocsis Zoltán Közremûködik: Baráti Kristóf hegedû Nemzeti Énekkar, karigazgató: Antal Mátyás

Augusztus 2., szombat (rossz idõ esetén 3., vasárnap) Krisztus az Olajfák hegyén op. 85. C-dúr zongoraverseny op. 15. Vezényel: Vashegyi György Közremûködik: Jandó Jenõ zongora Nemzeti Énekkar Karigazgató: Antal Mátyás A koncert minden alkalommal 19 órakor kezdõdik!

2003/2

22

Újak a vártán

A

z MTA-ról szóló törvény alapján az intézetek felsõ- és középszintû vezetõit határozott idõre nevezik ki. Ennek értelmében intézetünk igazgatójának a megbízatása 2002. december 31-ével lejárt. Sikeres pályázat alapján a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Vizy E. Szilveszter az igazgatói teendõk ellátására dr. Bedõ Zoltánnak, az MTA doktorának 2003. január elsejével – immár negyedik alkalommal – öt évre szóló megbízást adott át. Ezt követõen a kutatási részlegeket irányító igazgatóhelyettesek és a tudományos osztályvezetõk megbízatása 2003. március 31-én járt le. Az idevonatkozó akadémiai rendeletek alapján az intézet igazgatója pályázatot írt ki a megüresedett posztok betöltésére. A beérkezett pályázatokat bírálta el az intézetünk Tudományos Tanácsa Láng István akadémikus elnökletével 2003. március 10-én megtartott ülésén. A pályázók a Tudományos Tanács tagjai elõtt ismertették eddig elért tudományos eredményeiket, tudományos életútjukat, elképzeléseiket az általuk vezetendõ részleg munkájával, fejlesztésével kapcsolatban. A pályázatokat opponensek véleményezték és a tanács tagjai megvitatták. Véleményüket az igazgatónak megfontolásra ajánlották. Láng István és Bedõ Zoltán megkö-

szönte dr. Szundy Tamás, dr.Sutka József és dr. Páldi Emil jelenleg már nem pályázó, leköszönõ korábbi vezetõknek az intézet érdekében végzett áldozatos és lelkiismeretes munkáját. Egyben jó

egészséget és további sikereket kívánt munkájukhoz. Az igazgató 2003. április 1-jei hatállyal öt évre a következõ személyeket nevezte ki a kutatási egységek élére:

Tudományos igazgatóhelyettesek: Biológiai Szekció: DR. BARNABÁS BEÁTA, az MTA doktora Kukorica Kutatási Szekció: DR. MARTON L. CSABA, a mezõgazdasági tudomány kandidátusa Tudományos osztályvezetõk: Genetikai Osztály: DR. GALIBA GÁBOR, az MTA doktora Kalászos Gabona Nemesítési Osztály: DR. LÁNG LÁSZLÓ, a mezõgazdasági tudomány kandidátusa Kalászos Gabona Rezisztencia Nemesítési Osztály: DR. VEISZ OTTÓ, az MTA doktora Kukorica Nemesítési Osztály: DR. MARTON L. CSABA, a mezõgazdasági tudomány kandidátusa Növénytermesztési Osztály: DR. BERZSENYI ZOLTÁN, az MTA doktora Sejtbiológiai és Növényélettani Osztály: DR. LÁNGNÉ dr. MOLNÁR MÁRTA, a mezõgazdasági tudomány kandidátusa Az intézet igazgatója pályázat nélkül újabb öt évre meghosszabbította DERECSKEINÉ NAGY EDIT gazdasági igazgatóhelyettesi és DR. VEISZ OTTÓ ügyvezetõ igazgatóhelyettesi

kinevezését és megbízta õket a vele járó feladatok ellátására. Az alábbiakban bemutatkoznak az újonnan kinevezettek. Szunics László

Marton L. Csaba a Kukorica Kutatási Szekció új vezetõje

A

Debreceni Agrártudományi Egyetemen szereztem diplomát 1978-ban. Azóta dolgozom Martonvásáron. Az elsõ évek tanulással, a szakma megismerésével, nyelvtanulással teltek el. Mezõgazdasági genetikus szakmérnöki oklevelet a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen szereztem 1981ben. Ugyanott védtem meg az egyetemi doktori disszertációmat – „Különbözõ heterozigóta szintû szülõkön elõállított kukoricahibridek rostosüszög és golyvásüszög ellenállósága” címmel – 1984ben. Kandidátusi disszertációmat – „Kukorica beltenyésztett törzsek és hibridjeinek hidegtûrése” címmel – 1992ben védtem meg. A Debreceni Egyetemen habilitáltam 2000-ben. 2001-ben a

Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma tiszteletbeli egyetemi docensi, a Szent István Egyetem gyöngyösi kara címzetes fõiskolai tanári címet adományozott számomra. Kukoricanemesítéssel foglalkozom 25 éve. Elsõsorban a kukorica biotikus rostosüszög, golyvásüszög, szárkorhadás, fuzáriumos csõpenész – és abiotikus – hideg, szárazság – stressz faktorokkal szembeni ellenálló-képességével foglalkoztam. Az elmúlt 10 évben 25 kutatási pályázat – ebbõl 12 esetben témavezetõként – kidolgozásában vettem részt. Jelenleg 16 külföldi intézettel és céggel dolgozom kutatási együttmûködésben. Közremûködtem az EUCARPIA Északi és Déli Bizottságának a munkájában, va-

lamint a KGST KOC 2 programjában. Tagja, majd 1989-tõl öt éven át koordinátora voltam a FAO Fusarium Subnetwork-nek. Kutatási eredményeimet eddig 66 tudományos cikkben, 57 tudományos ismeretterjesztõ cikkben, 34 konferencia összefoglalóban publikáltam. Társnemesítõje vagyok 71 államilag minõsített kukoricafajtának. Hibridjeink egy részét Magyarországon kívül 13 más országban is minõsítették. 52 végleges szabadalmi oltalmat kapott találmány kidolgozásában vettem részt. Tudományos gyakornokként kezdtem el kutatói pályámat a Kukorica Nemesítési Osztályon, melynek 1987 óta tudományos osztályvezetõje vagyok. Kukoricakutatási tudományos igazgató-

2003/2 helyettesként két tudományos osztály, a Kukorica Nemesítési Osztály és a Növénytermesztési Osztály tevékenységét fogom koordinálni egy önelszámoló egység keretein belül. Feladatom továbbá a kutatási eredmények hasznosítására alapított két gazdasági társasággal – Prebázis Kft., Bázismag Kft. – való szakmai kapcsolattartás, a társaságok tevékenységének az intézeti érdekeknek megfelelõ összehangolása. A két tudományos osztály kutatási tematikáját az Intézet középtávú, 2003–2005. évekre szóló kutatási terve határozza meg. Ennek megfelelõen a szekció a kukorica alap-, módszertani és alkalmazott kutatásával foglalkozik. A Növénytermesztési Osztály kutatási területe részben a tartamkísérletek, részben a kalászos gabona nemesítés igényeinek megfelelõen a kukoricán kívül más gabonafajok termesztés technológiájának a kutatására is kiterjed. Martonvásár neve összeforrott a hibridkukorica nemesítéssel. Fél évszázaddal ezelõtt, 1953-ban minõsítették az elsõ európai hibridkukoricát, az Mv 5-öt. Martonvásáron, egész Európát megelõzve indult meg a hibridkukorica nemesítés és vetõmagtermelés, mely jelentõs mértékben járult hozzá a hazai kukoricatermesztés fejlesztéséhez. Ez a tradíció kötelez. A kukoricanemesítést tehát folytatjuk, erõsítjük, hogy még több martonvásári hibrid kapjon állami elismerést, s kerüljön fel – most már – az európai listára. Már most is több mint 10 európai országban vannak minõsített

martonvásári hibridek. A célunk az, hogy egy-egy országban teljes szortimenttel jelenjünk meg. A martonvásári örökség nemcsak a hibridkukorica nemesítési, hanem a vetõmagtermesztési, vetõmag biológiai és agrotechnikai kutatásokat is jelenti. Célunk a jövõ mezõgazdaságának elvárásait kielégítõ új növényi genotípusok létrehozásán túl, az új fajták termesztési technológiájának és környezetének a kutatása is. Feladatunknak tekintjük továbbá a kukorica genetikai variabilitásának megõrzését és szélesítését, a tartós növényi stresszrezisztencia és a vetõmagbiztonság javítását a fenntartható fejlõdés követelményeinek megfelelõen

23 Az eredményes kutatás egyik fontos ismertetõjele az új iránti fogékonyság, az alkalmazkodás. Martonvásáron arra törekszünk, hogy a jól bevált kutatási módszereket - megõrizve azok értékeit - új, hatékonyabb eljárásokkal egészítsük ki, vagy helyettesítsük. Ennek megfelelõen a heterózisnemesítés eszköztárát igyekszünk kiegészíteni a molekuláris nemesítés lehetõségeivel. A kukorica genotípusok fenotípusos jellemzése mellett egyre szélesebb körben használjuk a molekuláris markereket. További céljaink a genomika segítségével irányított szelekció folytatása. A genetikailag módosított szervezetek (GMO) elõállítását saját laboratóriumainkban az ilyen fajták termesztésének általános európai tiltása, valamint ambivalens etikai megítélése miatt nem tervezzük. Kutatási együttmûködés keretében ugyanakkor már folyik a Bt gén és bizonyos herbicidekkel szembeni toleranciáért felelõs gének beültetése a legfontosabb beltenyésztett törzseinkbe olyan országban, ahol a GMO termesztése már engedélyezett. Alapvetõ célunk kutatási eredményeink további bõvítése. Eredményeinket szeretnénk közzétenni, megismertetni, és minél szélesebb körben hasznosítani. E célok elérése érdekében kiterjedt hazai és nemzetközi tudományos együttmûködést folytatunk, melyben partnerként számítunk a kukoricatermesztõ kollégákra is.

Galiba Gábor a Genetikai Osztály új vezetõje

F

elsõfokú tanulmányaimat a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán, biológus szakon (1976-81) végeztem Szegeden. Negyedéves koromban csatlakoztam a Maliga Pál vezette Sejtgenetika laboratórium kutatócsoportjához. Menczel László segítségével dohány szövet- és protoplaszttenyésztést tanultam. A Maliga csoport tudományos reputációjára jellemzõ, hogy diplomamunkám egyik kísérlete a „Genetics” rangos nemzetközi genetikai folyóiratban jelent meg 1981ben. Ez idõ tájt kezdtem el a búza szövettenyésztési kísérleteket Kertész Zoltánnal a Szegedi Gabonakutató Intézet (GKI) munkatársával együttmûködve. Martonvásáron is aktuálisnak ítélték a

szövettenyésztési technika alkalmazását, ezért állást ajánlottak fel számomra egy szövettenyésztési laboratórium kialakítására. 1984-tõl dolgozom Martonvásáron. Még ebben az évben védtem meg a „Szövettenyésztési és sejtgenetikai módszerek alkalmazása búza és dohány rendszerben” címû egyetemi doktori dolgozatomat. Új módszerek elsajátítása érdekében megpályáztam egy külföldiek számára meghirdetett állást a Kyotó Egyetemen. A pályázat sikerült és az eltöltött másfél év alatt mikroinjektálási eljárást dolgoztam ki növényi szuszpenziós tenyészetek genetikai transzformálására. Martonvásárra visszatérve a kutatások kiszélesítése érdekében a búza szá-

2003/1

24 razság-, só- és fagytûrésének tanulmányozására szövettenyésztési modellrendszert dolgoztam ki. A téma tanulmányozása során Sutka József irányításával elõállított genetikai anyagokat használtam. E kísérletek során az abszcizinsav, szénhidrát-, aminosav- és poliaminbioszintézisnek a stressz-adaptációban és ozmoregulációban betöltött szerepét tanulmányoztam. 1990-ben 3 hónapot töltöttem a Yale Egyetemen (USA), ahol a poliaminok elválasztását tanultam meg. A martoni kísérleteket Sarkadi Líviával (Mûszaki Egyetem) és Erdei Lászlóval (SZBK) együttmûködve végeztem, és azonosítottuk az ozmoregulációban szerepet játszó géneket hordozó kromoszómákat (5A, 5D, 7A). Ezekbõl az eredményekbõl védtem meg sikeresen kandidátusi disszertációmat 1991-ben. A 90-es években lehetõvé vált az agronómiai szempontból fontos gének térképezése. Idõközben Sutka József irányításával és John Snape (John Innes Centre, Norwich, Anglia) közremûködésével olyan térképezési populációt állítottunk

elõ, mely már alkalmas volt az 5A kromoszómán lévõ vernalizációs igényt és fagyállóságot meghatározó gének térképezésére. 1993-ban „Royal Society” ösztöndíj segítségével Norwich-ba utaztam, ahol az angol kollégák segítségével elkészítettem az 5A kromoszóma RFLP térképét. E munka keretében igazoltuk, hogy a fagyállóságot befolyásoló Fr1 gén független a vernalizációs igényt meghatározó Vrn1 géntõl, és elvégeztük e gének összehasonlító térképezését is. A 90-es évek végére Martonvásáron a Genetika Osztályon is megteremtõdtek a molekuláris kutatás feltételei. A kutatásokat angol, olasz, amerikai, francia és japán laboratóriumokkal együttmûködve végeztem. A közös kutatások eredményeként a stresszadaptáció genetikai szabályozásával kapcsolatban új szemlélet körvonalazódott. Ennek lényege, hogy a kromoszómákon adaptációs géncsaládok találhatók, és ezek együttmûködése eredményezi a rezisztens fenotípust. Ezt az új szemléletet tükrözi a 2001-ben megvédett MTA doktori disszertációm.

A 90-es évek második felétõl kutatási tevékenységem összekapcsolódott az ifjú kutatók nevelésével és az egyetemi oktatással. A Veszprémi Egyetem Georgikon Mezõgazdaságtudományi Karán, az „Agrár Növénybiotechnológia” tantárgyat oktattam a „Széchenyi Professzori Ösztöndíj” támogatásával 1997-tõl 2001-ig. Laboratóriumomban számos diploma dolgozat és 3 PhD dolgozat született. Most 2 PhD hallgató témavezetõje vagyok. Részt vállalok a tudományos közéletben is, többek között tagja vagyok az MTA Mezõgazdasági Biotechnológiai Bizottságának. A Genetika Osztályon három kutatási terület fejlesztését tartom célszerûnek: a molekuláris genetikai kutatásokat, stressz-adaptációban szerepet játszó élettani/biokémiai folyamatok felderítését; a Génbank fenntartását és a génbanki anyagok használatát kutatási célra. A stressztûrés területén a fagy és a szárazságtûrés kutatását tartom a legfontosabbnak.

Lángné dr. Molnár Márta a Sejtbiológia Osztály új vezetõje

A

Keszthelyi Agrártudományi Egyetem befejezése, 1976 óta dolgozom az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében. Kezdetben a „Virágzásbiológia” témacsoport munkájában vettem részt és ebbõl a témakörbõl készítettem egyetemi doktori dolgozatomat, amelyet a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Genetika és Növénynemesítési Tanszékén 1980-ban védtem meg. Ez a munkám az MTA Alkotó Ifjúság pályázatán ugyanebben az évben Ifjúsági Díjat nyert. 1982-83-ban egy évet töltöttem Ausztráliában, a Sydney Egyetem Búzanemesítési Intézetében, Narrabriban és Rozsdakutató Központjában, Castle Hill-ben, ahol citogenetikai és virágzásbiológiai kutatásokban vettem részt. 1983-tól kutatási témám az idegen fajú génátvitel a búzába és az utódok citogenetikai vizsgálata. Ezen a területen elért eredményeimbõl készítettem kandidátusi értekezésemet „Búza × árpa hibridek elõállítása és citogenetikai elemzése” címmel 1992-ben. 1995 óta a Genetikai Osztályon

megalakult „Faj- és nemzetséghibridek elõállítása és molekuláris citogenetikai analízise” cimû projekt vezetõje vagyok. Bevezettük az in situ hibridizáció alkalmazását a Martonvásáron elõállított genetikai alapanyagok vizsgálatára. Magyarországon elsõként alkalmaztunk molekuláris citogenetikai módszereket,

in situ fluoreszcens DNS hibridizációt a növényi kromoszómák vizsgálatára. Az elõállított fajhibridek búzával történõ visszakeresztezésével különbözõ idegen fajú addíciókat, szubsztituciókat és transzlokációkat állítottunk elõ, amelyeket molekuláris genetikai és citogenetikai módszerekkel jellemeztünk. A Veszprémi Egyetem 2002-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezett ki. Külsõ tagja vagyok a VE Georgikon Mezõgazdaságtudományi Kara Növénytermesztési és Kertészeti Doktori Iskolájának. Alapító tagja vagyok a Szent István Egyetem Növénytudományok Doktori Iskolája „Növénynemesítés genetikai és biotechnológiai módszerekkel” programjának. Vezetésemmel eddig két hallgató védte meg PhD dolgozatát. Jelenleg másik két PhD hallgató témavezetõje vagyok. Irányításommal eddig három egyetemi hallgató ért el az országos TDK konferenciákon kiemelkedõ helyezést. 1978-ban orosz nyelvbõl középfokú, 1984-ben angol nyelvbõl felsõfokú állami nyelvvizsgát tettem. Tagja va-

2003/2 gyok az MTA Köztestületének (Növénynemesítési Bizottság), a MAE Genetikai Szakosztályának, a Magyar Genetikusok Egyesületének és a VEAB Biológiai Szakbizottságának. Eddigi munkáimról számos hazai és nemzetközi konferencián számoltam be. Jelentõsebb publikációim a Genome, a TAG, az Euphytica cimû nemzetközi folyóiratokban jelentek meg. Összes tudományos közleményeim száma eddig 96. 2003. április 1-jétõl neveztek ki a Sejtbiológia Osztály tudományos osztályvezetõjének. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete 2002-ben elfogadott hosszú távú kutatási koncepciója indokolta a Biológiai Szekción belül prioritást kapott kutatási témák átcsoportosítását a két tudományos osztály közt. A következõ ötéves periódusban a Sejtbiológiai Osztályon a Szaporodás-

biológia és a Molekuláris Citogenetika témakörben végzünk kutatásokat. Martonvásáron a virágzásbiológiai és a citogenetikai kutatások egyaránt hosszú múltra tekintenek vissza. A több évtizedes tapasztalatok alapján ma már a legkorszerûbb molekuláris genetikai módszerekkel tanulmányozzuk a gabonafélék szaporodásával, kromoszómakészletével kapcsolatos kérdéseket. A Szaporodásbiológia témakörben célul tûztük ki az ivaros folyamatok, ill. a szaporítósejtek biotechnológiai célú alkalmazhatóságának kutatását. Tervezzük izolált ivarsejtek in vitro fúziójából „növényi lombikbébi” elõállítását. Mikromanipulátor segítségével lehetõvé vált a közvetlen gén injektálás a gabonafélék petesejtjébe, ezáltal a petesejt közvetlen transzformációjára épülõ transzgénikus növény létrehozása. A Molekuláris Citogenetika csoport

25 célja a kedvezõ agronómiai tulajdonságokért felelõs gének átvitele rokon fajokból a búzába. Olyan búza genetikai alapanyagokat kívánunk elõállítani, amelyek a rokon fajok (árpa, rozs, kecskebúza, Agropyron fajok stb) kedvezõ tulajdonságaiért felelõs génjeit hordozó kromoszóma-szegmentumokat tartalmaznak. Molekuláris genetikai és citogenetikai módszerekkel pontosan azonosítani kívánjuk a búza kromoszómákba beékelõdött idegen fajú kromoszóma fragmentumokat. Tervbe vettük a fluoreszcens in situ hibridizáció alkalmazását egyedi gének, illetve kis kópiaszámban elõforduló DNS szekvenciák kimutatására. A Sejtbiológiai Osztály továbbra is szorosan együtt kíván mûködni az intézet különbözõ tudományos osztályaival, hazai és külföldi kutatóintézetekkel és egyetemekkel.

Köszöntjük a 70 éves dr. Balla Lászlót

D

r. Balla László ez év február 19én töltötte be életének 70. évét. Telkibányán született, középiskolai tanulmányait Abaújszántón a Mezõgazdasági Technikumban végezte, majd a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Agronómiai Karán szerzett diplomát 1957ben. Növénynemesítõ szakmérnöki oklevelet 1960-ban szerzett. Közben az egyéves gyakorlati kitérõt követõen, amit az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete Kísérleti Gazdaságában, Erdõháton töltött el, a martonvásári kutatóintézet Genetikai Osztályára került. 1961-ben kapcsolódott be a búzanemesítési kutatásokba. Dr. Balla László a tudományos ranglétra minden fokát megjárta: 1962-ben megvédte egyetemi doktori disszertációját, 1970-ben a mezõgazdasági tudomány kandidátusa lett, majd 1981-ben megszerezte a mezõgazdasági tudomány doktora fokozatot. Kutatóintézetünkben különbözõ beosztásokat töltött be, me-

lyek közül a legmagasabb szintût, az igazgatói megbízatást 1989. január 1-tõl 1992. február 17-ig látta el. Munkatársaival közösen hozzájárult a martonvásári búzanemesítési program kidolgozásához

és az eredmények - elsõsorban az új nemesített fajták - gyakorlati bevezetéséhez. A Szent István Egyetem 1985-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezte ki. Sokoldalú tevékenysége elismeréseként többek között megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, az Állami Díjat és a Fleischmann Rudolf Díjat. Az Ukrán Mezõgazdaságtudományi Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Szerteágazó tevékenységét nehéz volna a teljesség igényével ismertetni egy gazdag életpálya minden állomásának felsorolásával. Akik ismerik dr. Balla Lászlót mindenkiben kialakult egy kép egyéniségérõl. Most az évforduló alkalmából a martonvásári MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete minden dolgozója köszönti a 70 évet megélt ünnepeltet, kívánva neki jó egészséget, további sikereket szakmai munkássága során, és sok boldogságot szeretõ családja körében.

A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. A honlapon folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató honlapunkról az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeres látogatója lesz intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapjának.

2003/2

26

Dr. Kovács Károly (1926–2003)

É

letének 77. évében elhunyt dr. Kovács Károly, a Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének nyugalmazott tudományos fõmunkatársa. Egy olyan kollégától búcsúzunk, aki példaként állhat mindannyiunk számára a szakmaszeretet, a tudományba vetett hit, a mindennapi szorgos-kitartó munka, a precizitás, a megismételhetõség fontosságának tudata, az objektivitás, a korrekt versenyszellem és a segítõkészség területén. Életét és munkásságát a tudományos megalapozottság és a verejtékes munka jellemezte. Államilag minõsített hibridkukoricái mind saját maga számára, mind pedig intézetünknek kiemelkedõ tudományos és szakmai elismerést hozott itthon és külföldön egyaránt. Dr. Kovács Károly 1926. január 26án született a Zala megyei Pókafán. Földmûves szüleitõl kapta útravalóul a föld és a növények iránti tiszteletet és szeretetet, a becsületességet, a kitartó munkabírást, szorgalmat. A háború ideje alatt szinte gyermekfejjel kellett megélnie - még felnõtt számára is elviselhetetlen - kegyetlenségeket és borzalmakat. Lélekben megerõsödve és megedzõdve, de fizikailag szinte teljesen összetörve tért haza a hadifogságból. A hazai föld szeretete és a tudás iránti vágy késztette arra, hogy beiratkozzon a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemre. 1952-ben az Agronómiai Karon szerzett diplomát. Üzemegységvezetõként a Gelsei Állami Gazdaságban eltöltött két év után került Martonvásárra, az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe. Az elsõ hat évben rét-legelõ kutatással foglalkozott. Egyetemi doktori disszertációját is a füvek virágzás-biológiájának témakörébõl készítette 1959-ben. A következõ évben a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Növénynemesítési Szakán szerzett oklevelet. Ugyanebben az évben csatlakozott az Intézet kukoricanemesítési programjához. 1969-ben szerezte meg a mezõgazdasági tudomány kandidátusa fokozatot. Nyugdíjba vonulásáig, 1986-ig, mint tudományos fõmunkatárs dolgozott intézetünk nagy megelégedettségére.

Az igen korai (FAO 150-250) érésidejû kukoricahibridek nemesítésének európai szinten is kiemelkedõ szaktekintélye lett. Neki is köszönhetõ, hogy a szemes- és fõleg a silókukorica termesztési övezete elérte a Berlin-VarsóMoszkva vonalat. A magyar-németlengyel, úgynevezett „trilaterális” együttmûködés keretében 25 évig tevékenykedett, melynek során számos szemes- és silókukorica hibridnek volt társnemesítõje. A külföldi kooperációs nemesítés kezdetén õt bízták meg az együttmûködési programok megszervezésével. Ekkor indult el többek között az odesszai, az eszéki, az újvidéki, a knezsai, a nagyszombati, valamint az amerikai Northrup King céggel a nemesítési együttmûködés. Az évek elõrehaladtával számos közös hibrid kapott állami elismerést mind külföldön, mind pedig itthon. Az intézetünkben eltöltött 42 év alatt dr. Kovács Károly 39 államilag elismert hibridkukorica nemesítésében vett részt. Ezeket a hibrideket az elmúlt évtizedekben több mint hatmillió hektáron termesztették. Társfeltalálója volt 7 Magyarországon bejegyzett szabadalomnak is. Részt vett sok martonvásári beltenyésztett vonal elõállításában, átalakításában, javításában és a fajtafenntartó nemesítésben is. A klasszikus genetika és nemesítés híve volt, de nem állt távol gondolataitól az újabb, de csak tudományosan már igazolt mód-

szerek gyakorlatban történõ kipróbálása és bevezetése sem. A beltenyésztett kukoricavonalak nemesítésének és a hibridkukorica vetõmagelõállítás gyakorlati problémáinak megoldása mellett számos kutatási kérdéscsoporttal is foglalkozott: • különbözõ megporzási módok; • extra korai kukoricavonalak és hibridek elõállításának nemesítésmódszertani kérdéseinek tanulmányozása; • beltartalmi értékek javítása; • hímsterilitás kérdésének vizsgálata, gyakorlati alkalmazásának kutatása. Közel egy évtizeden keresztül vett részt 7 európai országban beállított kukorica ökológiai kísérlet szervezésében és irányításában. Az általa nemesített és állami elismerésben részesült hibridek közül több kapott kitüntetést az OMÉK-on és a Lipcsei Mezõgazdasági Vásárokon. Munkáját az egykori NDK-ban az „NDK érdemes nemesítõje” kitüntetéssel jutalmazták. Magyarországon kétszer kapott Akadémiai díjat, megkapta a „Munka Érdemrend” ezüst fokozatát. A Magyar Növénynemesítõk Szövetsége tiszteletbeli tagjává választotta, 1995-ben pedig a növénynemesítõknek adható legrangosabb kitüntetéssel, a Fleischmann díjjal ismerték el. Munkabírásával, szorgalmával a nemesítésbe vetett hitével példát mutatott minden vele együtt dolgozó kollégának. Munkájában - ahogy mondta mindig harcban állt az idõvel. A nemesítés számára nem munka, hanem igazi kihívás volt. Maradandó eredmények elérésére törekedett, igazi értékeket alkotó tudósa és mûvésze volt a szakmának. Gazdag elméleti tudását és gyakorlati tapasztalatait a fiatalabb nemesítõ generációk egész sorának adta át. Egész életének munkáját a kísérletezõ kedv, egyben önmaga mindennapi megmérettetése szõtte át. Kutatómunkájának eredményeit összegezve elmondhatjuk, hogy az ötven éves martonvásári kukoricakutatás egyik legeredményesebb nemesítõjétõl búcsúzunk. Kovács István - Pintér János

2003/2

27

175 évvel ezelõtt nyílt meg Budán Közép-Európa elsõ kisdedóvó intézete

A

z Úr 1828. esztendejében, 12 évvel a Robert Owen alapította New Lanarck-i, és 9 évvel a legkorábbi londoni infant school (kisgyermekiskola) megnyitása után Budán, a Krisztinavárosban csendben megnyílt az elsõ hazai kisdedóvó intézet, amelynek akkor még nem volt párja Közép-Európában. A tágra nyílt szemû budai nebulók nem sejtették, honnan is sejthették volna, hogy amikor a félelem és kíváncsiság vegyes érzetével beültek a részükre barkácsolt padokba, egy olyan kaland szereplõi lettek, amely majd bekerül hazánk krónikás könyvébe. Most, a 175. évforduló évében álljunk meg egy percre, és gondoljunk szeretettel e nem mindennapi vállalkozás résztvevõire: a „lelkes alapítónéra”, munkatársaira, az óvodaügy támogatóira és az elsõ óvodásokra, egyszóval: az úttörõkre! Az óvodaalapítás ötletét Brunszvik Teréz Samuel Wilderspin Infant education címû könyvébõl, egészen pontosan ennek 1826 húsvétján Bécsben megjelent német fordításából vette. Ezt követõen két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megkezdhesse mûködését az elsõ budai kisdedóvó intézet. De vajon mi elõzte meg az elsõ tanítási napot? E kérdést illetõen, iratai segítségével magát Teréz grófnõt szeretnénk megszólaltatni. „Azt mondják, a véletleneket Isten a maga számára tartotta fenn, amelyekbe az ember nem kontárkodhatik bele. Joseph Wertheimer, egy fiatalember, kinek nõvére Londonban volt férjnél, lefordította és kiegészítésekkel bõvítette Wilderspin könyvecskéjét, melyet Thugut Heinrich úgyszólván azon melegében, a nyomdából hozott el Budapestre. A harmadik lapot olvasva éreztem, ez kell nekünk itt, az utolsót olvasva pedig: ezt meg kell valósítanom, kerüljön bár életembe.” (Önéletrajzi töredék 1.) [Támogatók toborzása céljából] „száz levelet írtam. Az éjszaka még az íróasztalomnál talált, csak mikor nem bírtam már a fáradságot, hajtottam fejem a papírra, és így talált a reggel. Ma már magam se tudom megérteni, hogyan tudtam annyi erkölcsi s testi erõt kifejteni… Eladtam ezüstöt, ékszert, lovat, kocsit, bútort, mindent, amire nem volt szorosan

szükségem, és odaadtam 10 000 forintnyi pénzemet… Amit gondoltam, tettem és megvalósítottam, az nem volt érdem, hanem belsõ ösztönzés, aminek nem tudtam és nem akartam ellenállni.” (Emlékiratok, 1846.) „De hogyan legyen a kezdet? A nádor feleségének, Mária Dorottyának meg kell szereznie az engedélyt számomra… Mint az álomban, úgy rendezõdött minden. Minden sikerült, a kezdethez a pénz összegyûlt… A Biblia szava valóra vált: ha Isten nem segít az építõknek, akkor hiába építkeznek, Isten azonban segített, és néhány hónap múlva a hallatlan dolgot egy gyönge erõ befejezte…” (Önéletrajzi töredék 3.) „Azt reméltem, hogy nagyszabású nevelõ intézetet alapíthatunk hazánkban. A kisdedóvók e vállalkozásnak csupán elõkészítõi lettek volna. 1827-ben felkeresett Bécsbõl egy nemesen gondolkodó s nemesen érzõ angol, Edward Reed lelkész, aki véletlenül értesült arról, hogy a tömegek nevelésén s iskolák létesítésén fáradozom. Reed tiszteletes a kisdedóvók felállítása helyett azt tanácsolta, hogy cselédiskolákat szervezzek. Gondolkodtam ajánlata fölött, és úgy találtam: ha azt akarjuk, hogy az intézetbõl derék cselédek kerüljenek ki, kisdedóvókkal kell a mû alapját megvetnünk, és megnyitottam Isten áldásával a Krisztina-elõvárosban anyám házában az elsõ anya- s mintaintézetet. Egy évvel késõbb

megvolt a cselédiskolám is.” (Emlékiratok, 1846.) „Jött az elsõ 11 gyermek, éspedig azoké az iparosoké, akik rendbe hozták azt a helyiséget, amelyet anyám házában béreltünk… Az alapító a tanítót a jegyzõkönyvet vezetve találta áthatolhatatlan tömegben, amely anyákból, apákból, dadákból állt, akik a gyermekek kezét fogták. Csak nagy fáradsággal lehetett õket lecsillapítani, hogy nem lehet mindjárt mindenkit felvenni, hogy [gyermekeik] a jegyzõkönyv sorrendjében kerülhetnek be.” (Önéletrajzi töredék 3.) Brunszvik Teréz elsõ óvodája 1828. június 1-jén nyílt meg. A következõ évben Budán további kettõ, Pesten pedig egy alapítás történt. Szintén ekkor keletkezett az elsõ vidéki (besztercebányai) kisdedóvó intézet. 1830-ban Pozsony, Nagyszombat és Bécs következett. Az osztrák fõváros „minket utánzott!” - meséli büszkén Teréz grófnõ, aki késõbb a müncheni, augsburgi, linzi óvodaalapításokban is részt vett. Utóbb éveket töltött német földön, Svájcban, Párizsban, Londonban, s mindenütt hazánk hírnevét öregbítette. A kisdedóvás és óvodai nevelés apostolát a külföld igen nagyra becsülte. „Az érdemekben gazdag és a jóért szívesen tevékenykedõ Brunszvik Teréz neve hozzátartozik az európai kisdedóvó intézetek történetéhez” - szögezte le egy német kor- és pályatársa. Hornyák Mária