2006/2
XVIII. évfolyam • 2. szám
AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI
2006/2
2
Eseménynaptár Vendégeink • Március 23-án intézetünkbe látogatott Matt Blunt úr, Missouri állam kormányzója és számos nagy mezõgazdasági szolgáltató és élelmiszeripari vállalat magas rangú képviselõje. A delegációt elkísérte George H. Walker, az Egyesült Államok budapesti nagykövete is. A vendégek beszámolót hallgattak meg intézetünk tevékenységérõl és az amerikai egyetemekkel és vállalatokkal folyó közös kutatási programjainkról, majd kutatási infrastruktúránkat és kulturális emlékeinket tekintették meg.
• Oroszország Stavropol Régiójának kormányzója Alexander L. Chernogorov és a kíséretében lévõ Vladimir S. Sotchenko akadémikus március 29-én meglátogatta intézetünket, ismerkedett a kutatási eredményekkel és tárgyalt a tudományos együttmûködés lehetõségeinek bõvítésérõl. • A Magyar Agrárkamara vendégeiként április 4-én a Spanyol Agrárkamara delegációja látogatást tett intézetünkben. Elsõsorban a magyarországi kutatóintézeti hálózat és a gyakorlat kapcsolatrendszere, illetve a nemzetközi forgalomban már fellelhetõ gabonafajták iránt érdeklõdtek. Tanácskozások • Kétnapos tanácskozásra jöttek össze a magyar-német kutatási program résztvevõi 2005. december 8–9-én Martonvásáron. A Gaterslebeni, a Szegedi Biológiai Központ, a Gabonatermesztési Kutató Kht. és a házigazda martonvásári kutatók az elmúlt év eredményeit, és a soron következõ feladatokat vitatták meg. • Gyõrffy Béla születésnapja alkalmából Tudományos Emlékülést rendezett intézetünk Láng István akadémikus elnökletével 2006. január 13-án. Pungor Ernõ akadémikus elõadásában az OMFB-nek a kutatás-fejlesztési finanszírozás rendszerében a ’90-es években betöltött szerepérõl tájékoztatta a hallgatóságot, kiemelve, hogy az a rendszer azért mûködhetett olyan jól, mert Gyõrffy Béla nagy hozzáértéssel, lényeglátással és kompromisszumkészséggel oldott meg minden feladatot. Csáki Csaba akadémikus „A magyar mezõgazdaság nemzetközi összehasonlításban” címmel tartott elõadásában több szempont szerint is megvilágította az agrárium fejlõdésének honi történéseit, a jelen és a közeljövõ lehetséges kitörési pontjait.
• Tizenkettedik alkalommal rendezte meg az MTA Agrártudományok Osztályának Növénynemesítési Bizottsága, a Magyar Növénynemesítõk Egyesülete, a MAE Genetikai Szakosztálya és az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet a Növénynemesítési Tudományos Napokat. A konferencia elõkészítését, szervezését, a kiadványok szerkesztését és közreadását, valamint a rendezvény bonyolítását – a korábbi évek gyakorlatának megfelelõen – nagyrészt intézetünk végezte. A Budapesten, március 7-8-án tartott rendezvényen a Plenáris ülést követõen 2 szekcióban 48 elõadás hangzott el, illetve 108 poszteren számoltak be a résztvevõk a legújabb kutatási eredményeikrõl. Intézetünk kollektívájából 40 kutató 6 elõadást tartott, illetve 15 poszteren ismertette legújabb kutatási eredményeit. • Ötödik alkalommal rendezték meg 2006. március 6–11. között az Alpok-Adria Tudományos Tanácskozást a horvátországi Opátiában. A rendezvényen 11 ország 213 kutatója adott számot kutatási eredményeirõl. Intézetünk munkatársai két elõadást tartottak és 4 posztert állítottak ki. • Az MTA Székházban 2006. március 9-én rendezett VAHAVA Záró konferencián három szakanyaggal, illetve poszterrel vettek részt a téma kutatásában résztvevõ intézeti specialisták. Kiállítás • A Hungexpo területén 2006. február 8–11. között rendezték meg az „Agro+Mashexpo Nemzetközi mezõgazdasági és mezõgép szakkiállítást”, melyen intézetünk az Mv Elitmag Kft-vel közösen mutatta be az érdeklõdõknek a kalászos gabona fajtakínálatunkat, és kukorica szortimentünket. Személyi hírek • Az Intézetünkben és az Erdõháti Gazdaságban közel negyven évig tevékenykedõ dr. Horváth János kukorica vetõmag termeltetõ specialista 2005. szeptember 11-én a Debreceni Egyetem Mezõgazdaságtudományi Karán vehette át vasdiplomáját, mivel 55 évvel ezelõtt szerezte meg agrármérnöki oklevelét. Ezúton is gratulálunk a jubilánsnak és jó erõt, egészséget kívánunk. • Tímár Ilona az Alkalmazott Genomikai Osztály munkatársa, az MTA Veszprémi Területi Bizottsághoz benyújtott „A növényi ivarsejtek in vivo, in vitro alapkutatása, eredményei, hasznosulása a szaporító sejtek mikromanipulációs és biotechnológiai célú alkalmazása” címû dolgozatával elsõ díjat nyert. • Az újonnan alakult Alkalmazott Genomikai Osztály vezetõje Balázs Ervin akadémikus április 3-án tartott elõadást a Mindentudás Egyeteme sorozat keretében „Genetikailag módosított szervezetek – tények, remények, fikció?” címmel. Jelen kiadványunkat a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program pályázati támogatásával jelentettük meg.
Kutatás-fejlesztési P á l y á z a t i é s Kutatáshasznosítási Iroda
2006/2
3
Konvertibilis gabona A
magyar gabonavertikum méretébõl és földrajzi elhelyezkedésébõl következõen nagy kihívások elé néz mind a jelenlegi idõszakban, mind a jövõben. A magyar gabonatermesztés mérete alapján „veszélyes” határesetnek számít. Még nem tartozunk a gabonatermelõ nagyhatalmak közé, de ugyanakkor jóval nagyobb a mérete, mint egy csak belsõ fogyasztásra termelõ gabona ágazatnak. Éppen ezért egyértelmû döntésre volna szükség, vajon kívánatos-e egy exportorientált gabonavertikum fenntartása, amely a magyar mezõgazdaság egyetlen, nemzetközileg is számottevõ ágazata maradt napjainkra, vagy csupán a belsõ ellátásra berendezkedve fejlesszük viszsza az ágazatot, lemondván ezzel a gabonatermesztésre kiváló hazai agroökológiai potenciál kihasználásáról. A kérdés gazdaságpolitikailag is fontos: amennyiben pozitív a válasz, úgy a magyar mezõgazdaság nyer, ha negatív, az agrárszektor leépítése vár ránk az elkövetkezõ években is. A helyzet egyértelmû: a gabona világkereskedelemben új szereplõk jelennek meg a piacon igen alacsony árakkal és kétes minõségû termékekkel. A magyar gabonaszektornak fel kell vennie a versenyt, hasonló árakkal, de jobb és konzisztens minõségû árualappal. Földrajzi elhelyezkedésünkrõl sok vita folyik: ez sok vonatkozásban elõnyös és hátrányos is. Elõnyös, mivel a magyar gabonavertikum a régió központja lehetne, ami nemcsak a hazai gabona termesztését, hanem ezen felül még további 2–2,5 millió hektárt foglalhatna magába, ideértve a szlovák, a horvát, a vajdasági és nyugat-romániai területeket egyaránt. Ehhez megvan a megfelelõ potenciális adottságunk mind a vetõmagiparban, mind a feldolgozóiparban, mind a logisztika területén. Ugyanakkor a földrajzi helyzet hátrányt is jelent a tengeri kikötõk költséges elérése miatt, ami megdrágítja a magyar gabona nemzetközi piacra jutását. A kérdés adott: tudjuke kamatoztatni elõnyeinket és minimalizálni a hátrányokat? A gabona helyzetének globális kérdése, hogy a fogyasztói szokások folyamatos változásának vagyunk szemtanúi az elmúlt években. Amíg a nagyobb jövedelmû rétegeknél a kenyérfogyasztás lassú csökkenése tapasztalható, addig a
kevésbé tehetõsek körében továbbra is megmaradt a jelentõsége. A kenyér – különösen a fehér kenyér – a túlzott szénhidrát fogyasztás és a kedvezõtlen glikémiás index miatt került a kevésbé népszerû élelmiszerek körébe, ugyanakkor egyre inkább terjednek a rostanyagokban gazdag, vagy az egészséges táplálkozáshoz feltétlenül szükséges hozzáadott táplálkozási értéket jelentõ, lisztalapú termékek. A fogyasztói követelményeknek megfelelõ jó minõségû élelmiszer elõállításához a teljes élelmiszerláncot átfogó rendszerre van szükség, ami egyre inkább általános követelménnyé válik a korszerû agrár-élelmiszeripari vertikumban. A végtermék biztonságos elõállítása függ a jól átlátható, nyomon követhetõ termékpályától, az élelmiszerbiztonsági kritériumok betartásán túl a termesztéstechnológiaiés környezeti biztonságtól. Lényegesnek tartjuk a gabona–hús vertikum napjaink követelményeinek megfelelõ újraértékelését. A húsz évvel korábbi állattenyésztési volumen visszaállítása nem látszik reálisnak, de a jelenlegi helyzet javítása, az export-orientált hústermelés növelné a gabona ágazat stabilitását, egyoldalú külpiaci kitettségét csökkentené, több irányú mozgásterét kiszélesítené. A sokoldalú gabonafelhasználás egyik új lehetõsége a bioenergetikai hasznosításban rejlik, amit fõként a kukorica-, de emellett a búzatermesztõk is kihasználhatnak. Ez egy olyan kitörési pont lehet a magyar mezõgazdaság számára, ami a teljes gabonavertikumot, így a nemesítést és vetõmagipart is érinti, valamint a minõségi koncepció újraértékelését igényli. A termékpálya biztonságának alapja A gabona termékpálya biztonságának kiindulási pontja a fajta megválasztása és a vetõmag minõsége. A termelés- és élelmiszerbiztonság szempontjából a termõterület nagysága, a biotikus és abiotikus tényezõk száma és az évjáratok közti eltérések mértéke befolyásolja az optimális fajtaszámot. A feldolgozóipari igények szintén különbözõ típusú fajták termesz-
tését követelik meg. Hazánk éghajlati jellemzõi alapján nagyobb évjárat különbségek figyelhetõk meg mint Európa nyugati régióiban. Emiatt indokolt különbözõ stresszhatásoknak ellenálló fajtákat termeszteni, hogy tudjuk garantálni a termelési biztonságot. Jelenleg a nagyobb területen termesztésben lévõ, legalább 1% részarányt elérõ fajták száma 18 és 20 között mozog, ennek több mint felét a martonvásári fajták teszik ki. A búzafajták átlagos életkora 6–7 év, ami megfelel a nyugat-európai gyakorlatnak. A fajták optimális száma a konzisztens minõség elérése miatt is fontos. A feldolgozóipar által kívánatos minõség típusú és megfelelõ stresszreziszenciával rendelkezõ fajták termesztése növeli a minõség stabilitást. A fajtákban meglévõ speciális minõségi tulajdonságok, a feldolgozóipari minõség jobb kihasználása érdekében az ún. „fajta identitást megõrzõ termelési és marketing rendszer” alakult ki több nyugat-európai és északamerikai országban, és hazánkban is megkezdõdtek hasonló programok. Ennek lényege, hogy a speciális élelmiszeripari termék elõállításához szükséges alapanyag minõségét minél biztonságosabban, egyenletes minõségben lehessen megtermelni, valamint az alapanyag nyomonkövethetõsége garantálható legyen. A termék nyomonkövethetõségének egyik kiindulási pontja a fajta ismerete, a
4 vetõmag-azonos termesztés. A vetõmag minõsége a vetõmag felújítás nagyarányú visszaesése miatt romlott és nehezen ellenõrizhetõvé vált az elmúlt két évben. A magyar vetõmagtermesztési rendszer nyomonkövethetõségét és „kifehérítését” nehezíti, hogy megnõttek a vetõmag elõállítás költségei, nyereségessége pedig jelentõsen lecsökkent. Az ún. „szürke vagy fekete” kereskedelmet az ún. „farmer által visszatartott vetõmag”, vagy „farm saved seed” rendszer bevezetésével is szabályozottá lehetne tenni, ami egy pénzügyileg is elfogadható és korrekt megoldás lehetne minden fél számára több európai ország tapasztalata alapján. Az élelmiszerbiztonsággal szorosan összefügg a betegségektõl és kártevõktõl mentes növények termesztése hatékony növényvédelmi technológiával. Az abiotikus és biotikus stresszhatások a termésés a minõség stabilitásra is kihatnak. Világszerte megoldatlan a fuzárium fajok toxinjaival szembeni védelem, ami az Európai Unióban is központi helyen szerepel a megoldandó kérdések között. Hazánk Nyugat-Európához képest a viszonylag kevésbé fertõzött régióhoz tartozik. A magyar fajták és a termesztési környezet miatt kisebb a fertõzöttség mértéke szántóföldi körülmények között, de a tárolási technológia változó színvonala miatt fellépõ fertõzések már nem jelentenek elõnyt számunkra. A szélsõséges klimatikus hatásokra fellépõ poloska károsítás veszélye a korai érésû fajták termesztését kívánja meg, bár még ez sem jelent garanciát a védelemre epidémia esetén. A termelési biztonságot, az élelmiszeripari minõséget és az eladhatóságot nagymértékben befolyásolja az aratáskori csapadékos idõjárás esetén megfigyelhetõ kalászban történõ csírázás, ami az EU intervenciós rendszerében is fontos minõségi és átvételi kritérium. A búzatermesztés egyik legnehezebb kérdése a fajták megválasztása során, hogy milyen szempontok szerint válaszszuk ki a legbiztonságosabb és legnagyobb bevételt adó fajtaszortimentet. A kiválasztás fõ szempontjai közé tartozik a minõség és a termésbiztonság. Fajtakiválasztás a minõség alapján A martonvásári minõségbúza szortiment jelentõsen megújult és kibõvült az elmúlt években. Ma már egy egész sor olyan fajtával rendelkezünk, amelyek nagyobb fehérjetartalmú, így nagyobb
2006/2 sikértartalmú termést adnak, mint a hagyományos búzafajtáink, és ma ezek foglalják el a búza vetésterület mintegy felét. Reológiai tulajdonságaik alapján e fajták két csoportba oszthatók. Az egyik csoportba a stabilan nagy sikértartalmú, A2 és B sütõipari kategóriába tartozó búzafajták tartoznak. E fajták alveográfos W értéke 250 és 160 közötti, ami I. osztályú reológiai minõsítést jelent. Ide sorolható az Mv Magdaléna, az Mv Csárdás, az Mv Verbunkos és az Mv Béres. Ezek a fajták kiváló minõségû kenyér elõállítását teszik lehetõvé szinte évjárattól és termõhelytõl függetlenül, amit jól jelez, hogy az Mv Magdaléna és az Mv Csárdás vetõmagját fémzárolják már évek óta a legnagyobb mennyiségben, és jelentõs területen termelik ezeket a fajtákat az országhatáron kívül is. A legújabb minõségi csoportba azok a fajták tartoznak, amelyek a nagy sikértartalom mellett nemcsak jó, hanem kiemelkedõ sikér minõséggel is rendelkeznek. Ezekkel az extra minõségû csoportba sorolt fajtákkal elsõsorban az igényes hazai és export piacokat lehet megcélozni, de ezek a fajták a legalkalmasabbak kenyérbúza termelésre a kedvezõtlen földrajzi vagy agrotechnikai feltételek között is. Jó feltételek között az olyan új fajtáktól, mint az Mv Suba, Mv Ködmön, Mv Süveges, Mv Walzer és Mv Mazurka reálisan várhatunk javító minõségû termést, amelynek farinográfos sütõipari minõsége A1 vagy A2, alveográf értéke pedig meghaladja a kiválónak számító 250-es W értéket. E kategória legelterjedtebb fajtája jelenleg az Mv Palotás. A magyar minõségbúza termesztés gerincét az elkövetkezõ években e fajták jelenthetik, az alveográfos vizsgálatot elõnyben részesítõ mediterrán piacokra megfelelõ minõségbúzát pedig kizárólag az extra minõségi csoportba tartozó fajtákkal lehet elõállítani. Fajtakiválasztás a termésbiztonság alapján Nem lehet fajtát választani csak minõség, csak termõképesség, vagy csak termésbiztonság alapján, egy fajta akkor lehet sikeres, ha mindhárom tényezõ tekintetében meghaladja a szükséges küszöbértékeket. Az évjáratok közötti nagy különbségek miatt nem mondható meg elõre, hogy melyik fajta fog egy adott évben a legjobban szerepelni, ezért többféle, és eltérõ elõnyökkel rendelkezõ fajtákat érdemes párhuzamosan termeszteni.
A fajtaválasztás dilemmáját jól szemlélteti a 2003-as és a 2005-ös évjárat. 2003ban a korai érésû fajták szerepeltek jól, és bár a meleg és száraz nyarainkon a késõi fajták máskor is sokszor vannak hátrányban, ebben az évben szinte tragikus termésveszteséget szenvedtek el. Az elmúlt évben a júliusi hosszú, esõs periódus kezdetben a már érett korai fajták számára volt hátrányos, bár utána a késõi fajták minõsége is ugyanúgy leromolhatott. Mindenképpen javítja a termésbiztonságot, ha kihasználjuk az extra korai Mv Toborzó és a mérsékelten késõi Mv Mazurka közötti tenyészidõ skálát, így minimalizáljuk az évjárat elõre nem látható hatását. Az Mv Toborzó tíz–tizennégy nappal korábban aratható a késõi érésû búzafajtáknál, különösen, ha idõben elvetjük és megfelelõ fekvésû táblát választunk. Vetéskor az sem látszik elõre, hogy milyen mértékû lesz a szárazság. Tudjuk, hogy aszályos évben kiemelkedõ az Mv Mambó termõképessége, olyan feltételek között pedig, ahol megvan a feltétel a nagy termés eléréséhez, az Mv Marsall képes kimagasló teljesítményre. A Kanadában is termesztésben lévõ Mv Emese termésbiztonságának alapja a kiváló fagy- és szárazságtûrése, korai érésideje, valamint az igen nagy veszélyt jelentõ kalászfuzáriózissal szembeni átlagosnál jobb ellenállóképessége. Az Mv Magvas évek óta bizonyítja kiemelkedõen jó alkalmazkodó képességét. E fajták mindegyike keményszemû kenyérbúza, tehát minõségi kompromisszum nélkül választhatók olyan fajták, amelyek a termésbiztonságot megalapozó valamely tulajdonság kiemelkedõ szintjével rendelkeznek. A termésbiztonság mellett az értékesítés biztonsága sem elhanyagolható. A magyar búza nemzetközi hírnevét úgy szerezhetjük vissza, ha jó minõségû, homogén búzatételeket tudunk piacra vinni. Ehhez azonos minõségi csoportba tartozó fajták szakszerûen elõállított termése keverhetõ. Rendelkezünk kimagasló termõképességû puha szemû fajtákkal is, amelyek termését külön kellene kezelni. Senkitõl sem lehet elvárni, hogy ne használja ki a pillanatnyi konjunktúrát, amit az intervenció jelent, de úgy gondoljuk, hogy a bõtermõ, de gyenge minõségû fajták csak rövid távon szolgálhatják a pillanatnyi termelõi érdekeket. Bedõ Zoltán – Láng László
2006/2
5
2031-ig szóló EU fajtaoltalmat kapott az Mv Suba
A
növényfajta szellemi alkotás, amely jogi védelem alatt áll. Korábban a fajták szabadalmi védettséget élveztek, ma a hatályos jog az ezzel egyenértékû, ún. növényfajta oltalmat tartalmazza. A törvény szerint a jogilag védett fajta esetében a fajtajogosult hozzájárulása szükséges az elõállításhoz vagy újbóli elõállításhoz (többszörözéshez), szaporítás céljából való elõkészítéshez, forgalomba hozatalra való ajánláshoz, forgalomba hozatalhoz, országból való kivitelhez, országba való behozatalhoz, illetve bármelyik fenti cselekmény céljából való raktáron tartáshoz. A fajtát abban az országban érdemes jogilag levédetni, amelyben a legnagyobb mértékben termesztik. Az Európai Uniós csatlakozásunkkor megnyílt a lehetõség arra, hogy a több országban forgalmazott fajtákat ne tagállamonként külön-külön jelentsünk be védelemre, hanem az egész Unióra vonatkozó jogi védelmet kérjünk a Közösségi Növényfajta Hivataltól (CPVO). Ezt a védelmet kapta meg az Mv Suba 2006 januárjában (1. ábra). Miért érdekes, és miért fontos ez a hír? Úgy gondoljuk, azért érdekes, mert az Mv Suba az elsõ magyar nemesítésû
búzafajta, amely CPVO-védelmet kapott, ami azt bizonyítja, hogy a magyar búzanemesítés szakmailag felkészült, szinte naprakészen alkalmazkodik az új lehetõségekhez és új kihívásokhoz. Az Mv Suba számára a nemzetközi védelem azért fontos, mert kiváló minõségét már Magyarországon kívül is mind több országban bizonyítja, ezért jelentõs Európán belüli vetõmag forgalom várható a fajtából. Hazánkon kívül Franciaországban folyik szaporítása és termelése, valamint öt további EU tagállamban tesztelik. Két EU-n kívüli ország hivatalos állami fajtakísérleteiben szerepel, de elõkísérletek folynak vele Északés Dél-Amerikában és az afrikai kontinensen is. Az Mv Suba fajta kiváló tulajdonságait már nemcsak a hazai konvencionális és a biotermesztési adatok igazolták, hanem a külföldi tapasztalatok szerint, teljesen más feltételek között is meg tudta õrizni kimagasló minõségét. 2005ben Franciaországban 8,5 t/ha termésszinten 16,5% fehérjetartalmat és 500 alveográfos W értéket ért el 0,5 P/L érték mellett. Spanyolországban fehérjetartalma 14,4%, W értéke pedig 343 volt (P/L=0,66). Ez a minõség a magyar kli-
matikus viszonyok között is tiszteletet parancsol, Nyugat-Európában pedig a helyi búzákkal összehasonlítva még inkább megcsodálják ezt a teljesítményt. A fajta kiváló minõségi mutatói mellett a CPVO-védelem is segíti, hogy az Mv Suba ne csak itthon, hanem egy nagyobb régióban is versenyképesen szerepelhessen. Láng László – Bedõ Zoltán
Boldog születésnapot Mv Magdaléna 1990-ben vált elõször nyilvánvalóvá, hogy a korábbi egyoldalú búzatermesztési szemlélet a megváltozott piaci környezetben értékesítési nehézségekhez fog vezetni. A Földmûvelésügyi Minisztérium gyorsan reagált, és kezdeményezte, hogy minden nemesítõ intézet adja át az OMMI-nek vizsgálatra a legjobb minõségû búza törzseit, hogy fel tudják mérni a minõség javításában meglévõ genetikai tartalékokat. Martonvásár nyolc kiemelkedõ minõségû törzzsel vett részt a vizsgálatokban, amelyek az állami kísérletekben régóta nem látott minõségû termést adtak. Volt közöttük több nagy sikértartalmú búza, mint pl. az MvM28-90, kiváló tészta minõségû törzs, mint az MvM53-91, és számos átmenet a két extrém között. A termõképesség, rezisztencia és minõség legkedvezõbb kombinációját az MvM57-91 törzs mutatta, ezt minõsítették 1994-ben Mv Emma néven. A martonvásári minõségbúza kísérletben MvM55-91 kódszámon már ekkor szerepelt egy búzatörzs, amely minden más minõségbúzánknál többet termett, és agronómiai tulajdonságaiban semmivel sem maradt el az akkor vizsgált fajtajelöltjeinktõl, az Mv717-90-tõl (Mv Pálma), vagy az Mv706-90-tõl (Mv Optima). Minden termesztett fajtánál nagyobb sikértartalommal rendelkezett, és lisztjébõl szép kenyeret lehetett sütni. Több altörzse létezett, de egyikbõl sem volt annyi magunk,
2006/2
6 1. ábra Az MV Magdaléna vetõmag szaporító területének aránya a szemlélt alkalmas minõsítésû területen belül
2. ábra Az MV Magdaléna nedves sikértartalma az OMMI kísérletekben
%
GK Tiszatájét. A magas sikértartalom évjárattól és termõhelytõl függetlenül biztonságosan jellemezte. A leggyengébb termõtájakon, ahol a fajták többsége 19–24% sikértartalmú volt, a fajtajelölt 28% körüli sikérmennyiséget adott”. A fajtajelölt 1996 márciusában Mv Magdaléna néven kapott állami elismerést. A fajtának minõség kategóriájában alig volt versenytársa, és felszaporítása egybeesett a nagy sikértartalmú búzák iránti igény fokozódásával (1. ábra). Újabb fajták megjelenése ellenére 2000 óta vezetõ fajta Magyarországon. Napjainkig mintegy 130.000 tonna vetõmagja került forgalomba és hatodik éve az Mv Magdaléna fajta vetõmagjából fémzárolják a legnagyobb mennyiséget. Becsült összesített vetésterülete Magyarországon 1 millió hektár körül lehet, ez több, mint a korábban igen sikeres Mv 15, Mv 16, Mv 23 vagy a Fatima életteljesítménye volt. Hosszú és sikeres pályája annak köszönhetõ, hogy alacsony nitrogén ellátottság mellett is képes elfogadható minõségû termést adni, kedvezõ üzemi viszonyok között pedig kiváló minõséget és akár 7–7,5 t/ha termésszintet is elérhet. Az 1997/98-as évjárattól fogva minõségi kontroll az állami fajtakísérletekben, így már összesen 11 éves hivatalos adatsor áll rendelkezésre a fajtáról (2. ábra és 1. táblázat) a számtalan üzemi adat mellett. A kísérleti adatok közül a nagy sikértartalom mellett stabil esésszáma és jellemzõen B1 farinográf értéke mutatja, miért vált a termelõk és a felhasználók kedvelt fajtájává az Mv Magdaléna. Az összesített adatokból kevésbé látványosan derül ki, mint a részletes táblázatokból, hogy a Magdaléna lisztje kiemelkedõen sok, átlagosan 7–8%-kal több vizet képes felvenni, mint a vele együtt vizsgált más búzák. Ez a paraméter hozzájárul ahhoz, hogy ízletes, jó bélszerkezetû, és hosszan eltartható kenyér süthetõ belõle. A magas sikértartalom, kiemelkedõ vízfelvétel és nagy kenyértérfogat kedvezõ kombinációjával az Mv Magdaléna új minõség kategóriát alapozott meg, melybe
1. táblázat Az Mv Magdaléna sütõipari minõsége az OMMI kísérletekben (1993–2005) 1993
1994
1995
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
átlag
Nedves sikértartalom (%)
35,3
35,1
34,8
35,3
36,7
41,1
39,7
40,6
44,7
42
37,2
38,4
Sikérterülés (mm)
6,1
3,2
4,2
3,5
4,6
5,3
6,8
7,8
8,0
8,0
4,0
5,6
Farinográf értékszám
67,9
59,7
59,6
74,0
56,5
72,9
75,4
61,9
72,3
67,6
71,8
67,2
Farinográf csoport
B1
B1
B1
A2
B1
A2
A2
B1
A2
B1
A2
B1
Farinográfos vízfelvétel (%)
63,9
70,6
67,3
67,4
70,0
64,0
64,7
65,9
64,1
62,1
61,9
65,6
Esésszám (sec.)
360
485
378
360
312
405
300
431
420
480
307
385
15,5
17,1
17,4
14,8
16,2
16,2
Fehérje tartalom (%) Cipó térfogat (cm ) 3
1163
1017
1017
hogy be tudtuk volna jelenteni az állami fajtakísérletekbe. 1992-ben az Mv15-92, 1993 õszén pedig az Mv215-92 kódszámú testvértörzsét kezdtük el vizsgáltatni az OMMI „B” kísérleteiben. Ekkor már több évi adatunk volt magas és alig változó sikértartalmáról. Az MvM215-92 búzatörzs termõképessége mindhárom vizsgálati évben gyakorlatilag megegyezett az átmenõ standard GK Öthalom teljesítményével, és mintegy 5%-kal termett többet, mint az Mv Emma. A vizsgálatok lezárásakor a Fajtaminõsítõ Tanács számára készített elõterjesztés a sikér tulajdonságait így jellemezte: „Sikértartalma átlagosan 35,1%, közelíti a
1066
olyan újabb fajtáink tartoznak, mint az Mv Csárdás, az Mv Verbunkos és az Mv Süveges. Az Mv Magdaléna állami minõsítést kapott Macedóniában (2000) és Horvátországban (2001) is, és sok Szlovákiában és Romániában dolgozó gazda termeszti nagy megelégedéssel. Az Mv Magdaléna példája mutatja, hogy az igazán sikeres fajták több, mint egy évtizeden át jelentõs, vezetõ szerepet tölthetnek be egy régió búzatermesztésében. Az Mv Magdaléna tizedik születésnapja csak egy kerek évszám, ami még messze nem jelenti a fajta karrierjének végét. Láng László
2006/2
7
Kalászosok vetõmag ellátása 2006 õszén
A
kalászos gabonák országos vetõmag fémzárolása és vetõmag forgalma 2004 õszén jelentõsen visszaesett és a kedvezõtlen tendencia 2005-ben is folytatódott. A korábban megszokott 40-45% vetõmag felújítás 30% alá csökkent, és évrõl évre mind jobban elmarad az Európai Unió olyan más gabonatermelõ országaitól, akik termékeivel a piacon próbálunk versenyezni. A vetõmag forgalom visszaesését a nyomott vetõmag árak sem tudták megállítani, ugyanakkor a zsugorodó forgalom és a növekedõ készletérték olyan mértékben rontotta a vetõmag elõállítás jövedelmezõségét, hogy számos gazdaság felhagyott e tevékenységgel, mások pedig csökkentették az elõállítás volumenét. A kedvezõtlen folyamatot jól szemlélteti az 1. ábra, amely az õszi búza országos vetõmag szaporításának terültét mutatja. A 2006. évi elõzetes adatok alapján a szaporító gazdaságok 30.000 ha alatti összes területet jelentettek be szántóföldi szemlére, kevesebbet, mint évtizedek óta bármikor. A várható vetõmag termés alig több, mint fele a rendszerváltás utáni években átlagosan elõállított mennyiségnek, amibõl biztosan következik, hogy a korábbi évekhez képest jelentõsen kisebb mennyiségû és szûkebb választékú lesz a vetõmag kínálat 2006 õszén. Ez indokolja, hogy áttekintsük a martonvásári érdekeltségû kalászos gabonák várható vetõmag ellátottságát, és felhívjuk a figyelmet azokra a fajokra és fajtákra, amelyek vetõmagját jóval a vetések elõtt érdemes lefoglalni és megrendelni. Az elmúlt évek csökkenõ mértékû országos õszi búza vetõmag fémzárolása a martonvásári fajták relatív piaci pozícióját nem rontotta (1. táblázat), de a kisebb össz-volumen a szaporítások összetételének megváltoztatását indokolta. A visszafogott alapanyag kihelyezések és a kisebb szaporító terület miatt csak akkor lehet kielégíteni a várható vetõmag igényeket, ha a megtermett nyers vetõmag teljes mértékben fémzárolásra kerül. A nagy gazdasági kockázat miatt a szaporítók csak a megrendelések alapján fémzároltatnak és csáváznak, ezért ha az igények csak közvetlenül a vetés elõtt jelentkeznek, komoly vetõmag hiány léphet fel. Az idei évben nem lehet arra számítani, hogy az elmúlt évek gyakorlatával megegyezõen az egész szezonban a teljes fajtaválaszték elérhetõ legyen. A vezetõ búzafajták – Mv Magdaléna, Mv Csárdás – szaporító területe mintegy 30%-kal csökkent, de aki idejében gondoskodik a vetõmagról, várhatóan hiánytalanul hozzájuthat. Hasonlóan kiegyensúlyozott ellátás várható az Mv Verbunkos, Mv Palotás és Mv Magvas fajtákból. Már most látszik, hogy relatív vetõmag hiány várható az Mv Emese, Mv Mezõföld fajtákból, és az olyan helyi jelentõségû búzákból, mint pl. az Mv Matyó. Az új, kiváló minõségû búzák iránti igény nehezen becsülhetõ. A vetõmag ellátásban prioritást élveznek azok a partnerek, akik több éves együttmûködés keretében vállalkoztak e fajták termesztésére vagy termeltetésére. Velük aratást követõen véglegesítjük az igényeket és e területekre a vetõmag fajta- és mennyiségi korlátozás nélkül biztosítható lesz. Bár partnereink jelentõs mennyiségû Mv Ködmön, Mv Suba, Mv Toborzó és Mv Süveges vetõmagot állítanak elõ, várhatóan a szezon második felében e fajtákból az elõre nem egyeztetett igényeket már nem lehet mindenütt kielégíteni. Az Mv Mazurka vetõmagjának szaporítását a korábban felmért igényeknek megfelelõen a KITE Rt. koordinálja. Ha a forgalom megélénkül, helyi hiány léphet fel a bõtermõ Mv Marsall és az Mv Mambo vetõmagjából is.
1. ábra Õszi búza országos vetõmag szaporító terület (ha) (OMMI adatok, 1986–2006)
1. táblázat A legelterjedtebb martonvásári búzafajták országos fémzárolt vetõmag részaránya (OMMI adatok, 2005) Fajta
%
Rangsor
Mv Magdaléna Mv Csárdás Mv Verbunkos Mv Ködmön Mv Palotás Mv Magvas Mv Suba Mv Marsall Mv Mazurka Mv Walzer Mv Toborzó
10,3 9,8 5,8 3,8 3,7 3,6 2,6 2,4 1,6 1,4 1,2
1 2 5 6 7 9 12 15 18 20 21
A felsorolt fajtákhoz képest kisebb mennyiségben, kipróbálásra lesz elérhetõ az Mv Walzer, Mv Béres, Mv Regiment és az Mv Hombár. A kalászos gabonákon belül növekvõ igény jelentkezik a jó minõségû õszi durum fajták iránt. Az árutermelõ terület felfutásával arányosan növeltük az Mv Makaróni szaporító területét is, így az ipar által igényelt vetésterületre megfelelõ szervezés esetén elegendõ vetõmag fog rendelkezésre állni. A tervezéskor úgy becsültük, hogy az õszi árpa iránti tavaly megnövekedett igény nem ismétlõdik meg, a tritikálé vetõmag forgalom pedig stagnálni fog, szaporításainkat ezekbõl a fajokból ennek megfelelõen méreteztük. Összefoglalva elmondható, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva kisebb területrõl kisebb mennyiségû nyers vetõmag betakarítása várható, ami optimális esetben elegendõ az elmúlt évihez hasonló vetõmag igények kielégítéséhez. Amennyiben azonban a vásárlók késõn, csak közvetlenül a vetést megelõzõen keresik meg a szállítókat, vagy a vetõmag igény jelentõsen megnövekedik, regionális, vagy még komolyabb ellátási nehézségek lépnek fel. Ebben a helyzetben különösen fontos a vertikum szereplõi közötti folyamatos párbeszéd és egyeztetés, hogy a következõ évi vetésekhez a résztvevõk minél gördülékenyebben és gazdaságosabban készülhessenek fel. Lövei István – Láng László
2006/2
8
A martoni õszi durum búzafajták ismét bizonyítottak
M
artonvásáron az 1983-ban megkezdett nemesítési programban egyik legfontosabb feladatunk a termésbiztonság fokozása a hidegtûrés javításán keresztül. Ezévi kedvezõ tapasztalataink is bizonyítják, hogy lehetséges olyan õszi durum búzafajtákat elõállítani, melyek a hazai teleket különösebb károsodás nélkül túlélik. A globális klímaváltozás hatására egyre gyakoribbá válhatnak a szélsõséges idõjárási események. Az általános felmelegedés mellett az utóbbi idõben a korábban megszokottnál erõsebb és hótakaró nélküli, hosszan tartó lehûlések is többször fordultak elõ hazánkban. Míg a meleg nyarak kedveznének a mediterrán származású növényfajok termesztésének, a hideg téli napok akadályozzák ezt. A durum búza elsõsorban a száraz, forró nyarú, enyhe telû vidékek növénye. Ahhoz, hogy e faj hazánkban is sikeresen termeszthetõ legyen, elengedhetetlen feltétel a fajták alkalmazkodóképességének, és ezen belül a hidegtûrésének javítása. Az elmúlt 8 évben még Martonvásár körzetében is – habár ez a térség nem tartozik a szélsõségesen hideg telû országrészek közé – többször elõfordult, hogy a hõmérõ higanyszála –15°C alá süllyedt. Különösen 2002/2003 tele volt szigorú, ekkor január hónapban –20°C alatti hõmérsékletet is mértünk. Ugyan 2005/2006 telén a lehûlés kevésbé volt erõteljes, mint három évvel azelõtt, ám a hosszú ideig tartó –10°C alatti hõmérséklet hatására a bokrosodási csomó környezetében is átfagyott a talaj, így az érzékeny durum búza genotípusokon már a szántóföldi kísérletekben is megfigyelhetõ volt a kiritkulás. Az utóbbi években két fajtánk részesült állami fajtaelismerésben, az Mv Makaróni és az Mv Gyémánt. Mindkét fajta nemesítésekor a jobb kenyérbúzákéhoz hasonló, kiváló hidegtûrés és a jó technológiai minõség egyesítését céloztuk meg. Mindkettõrõl elmondható, hogy bennük a hazai fajtaszortimentben egyedülálló – de még nemzetközileg is ritka – hidegtûrést sikerült nagy sárgapigment- és sikértartalommal kombinálni (1. táblázat). Szántóföldi kifagyást a fajták kísérletbe állítása óta egyetlen évben
1. kép A kiváló alkalmazkodóképességû és jó minõségû Mv Makaróni sem tapasztaltunk. A tenyészkertinél hatékonyabb szelekciót lehetõvé tevõ fitotroni fagyasztási tesztben -15°C-os hõmérsékleten mindkét fajta hidegtûrése megegyezett a Bánkúti 1201 õszi búza kontrolléval, ami egyértelmûen bizonyítja, hogy e fajták kis kockázattal termeszthetõk Magyarországon. Az Mv Makaróni és az Mv Gyémánt vetõmag- és ipari célú termesztésével kapcsolatos teendõk többsége hasonló a közönséges búzáéhoz, ezért arra alapozva csak néhány tényezõre hívjuk fel a figyelmet. A kedvezõ idõjárási feltételek mellett megfelelõ agronómiai eljárások alkalmazásával biztosítható, hogy a termesztés során a kívánt feldolgozóipari technológiai tulajdonságok manifesztálódjanak. A termesztéstechnológia kritikus pontja az optimális tõszámbeállítás és tápanyagellátás – elsõsorban a N trágyázás – meghatározása. A túlsûrített, túltrágyázott állomány hajlamos a megdõlésre, ami a jelentõs ter-
mésveszteségen túl a technológiai minõség romlását is maga után vonja, vetõmagtermesztés esetén pedig az adott tábla szaporításból való kizárását is jelentheti. Idõben és jó minõségben, átlagos vetõmag mennyiséggel (500–550 csíra/m2) vetve mindkét fajta megfelelõ állományt fejleszt. A durum búza, amely hajlamosabb a megdõlésre, mint a közönséges búza, némileg kevesebb tápanyaggal is beéri. A közepes adagú alapmûtrágyát és a tavaszi fejtrágyázást meghálálja, minõségjavító hatása van a virágzáskor kijuttatott 30–50 kg/ha nitrogénnek. A csávázását a vetõmaggal terjedõ betegségek visszaszorítása miatt célszerû elvégezni. Állományban a gombaölõ szereket epidémia esetén használni kell. Bár a két fajta – és különösen az Mv Makaróni – a levélbetegségekre nem túlságosan fogékony, a fuzárium fertõzés és a feketecsírájúság komoly minõségromlást okozhat, ezért járványve-
1. táblázat Az Mv Makaróni és az Mv Gyémánt õszi durum búzafajták hidegtûrése és technológiai minõsége (Martonvásár, 2001–2005 átlaga) Fajta
Fitotroni hidegtûrés –15°C-on
Sárga index
Nedves sikér %
Mv Makaróni
82,78
26,97
39,36
Mv Gyémánt
77,81
25,43
37,04
Durum kontroll
19,22
26,94
36,14
Bánkúti 1201, õszi búza
79,83
–
–
2006/2 szély esetén a kalászfertõzõ kórokozókkal szemben a vegyszeres védekezést a termesztéstechnológiába be kell építeni. A fuzárium elleni kémiai védelem csak preventíven alkalmazva ad elfogadható eredményt. A védekezés idõpontja általában a kalászolás, virágzás ideje. A gyártók által elõírt mennyiségben és a kijuttatási feltételek gondos betartása esetén a kereskedelmi forgalomban kapható peszticidek korlátozás nélkül használhatók. Az aratással nem szabad késlekedni. Teljes éréskor azonnal be kell takarítani a termést. A megdõlt vagy megázott durum búzának rohamosan romlik a minõsége. Az évjárat számos beltartalmi tulajdonságra hat, ami a kedvezõtlen idõjárású esztendõkben megnehezítheti a durum búza értékesítését. A teljes érést követõen lehulló esõ kedvezõtlen változásokat idézhet elõ a szem struktúrájában, növekszik a ráncos felületû, lisztes szemek aránya. Az Mv Makaróni és az Mv Gyé-
9
2. kép Az Mv Makaróni dara és száraztészta (felül), valamint kenyérbúza lisztje és tésztája (alul) mánt a legbiztonságosabban termeszthetõ durum búzafajták Magyarországon, melyek kiváló technológiai minõségükkel a jelenlegi termésszinten és piaci vi-
szonyok mellett hazánkban is versenyképessé teszik a durum búza elõállítását. Vida Gyula – Szunics László – Veisz Ottó
A martonvásári bõségkosár 2006-ban 9 szemes és 3 silókukorica kapott állami minõsítést
A
martonvásári kukoricanemesítési program eredményességét mutatja, hogy az utóbbi három évben közel 30 szemes- és silókukorica fajtát, közelebbrõl: 2004-ben 5, 2005-ben 13, 2006-ban 11 hibridet minõsítettek. Mindezeken felül ez év tavaszán Horvátországban Sebastian néven minõsítettek egy martonvásári-gleisdorfi közös nemesítésû kukorica hibridet. Az 1. táblázatban az is látható, hogy bármelyik, 2006-ban elismert hibrid teljesítménye (a korábban elismertekhez hasonlóan) igen jó. Hibridjeinket az is jellemzi, hogy minden versenytársuktól és egymástól is eltérõ megjelenésûek, amelyet a Martonvásáron kialakított egyedülálló nemesítési háttér alapoz meg. Az elmúlt évtizedben a kutatás-fejlesztés hangsúlya a szárazságtûrõ, kiváló alkalmazkodóképességû hibridek nemesítésén volt. Ma már ezekhez sikeresen hozzáadtuk az intenzív körülmények között is kiegyenlített, nagy termést biztosító genetikai forrásokat is. A mesterséges szárítás költségeinek növekedése szárítás nélkül is tárolható, vagy minimális energia felhasználásával szárítható, gyors szemtelítõdésû és vízleadó, ennek ered-
ményeként kis szemnedvességgel betakarítható hibridek nemesítését teszi szükségessé. Úgy véljük, az új hibridjeinkben megvannak ezek a jegyek. Hogy a 30 hibrid közül melyek lesznek azok, amelyeket széleskörû bevezetésre ajánlunk,
az intézet Kukoricanemesítési és Növénytermesztési Osztálya, valamint a Bázismag Kft. – a szükséges adatok és információk mérlegelése után – a közeljövõben alakítja ki. Mindezt az a saját, jól mûködõ információs háttér is segíti,
1. táblázat 2005-ben minõsített martonvásári kukoricahibridek és fõbb agronómiai jellemzõik (OMMI kísérleti adatok) Fajtanév
Minõsítés elõtti név
FAO szám
Termés Szemnedvesség Szárszilárdsági St.=100% St.=100% hiba St.=100%
Szemes kukorica Ipoly Mv Tarján Mv 343 Mv Sárrét Mv Táltos Mv 363 Mv 404 Mv Koppány
Mv 233 Mv 394 Mv 343 Mv 354 Mv 384 Mv 363 Mv 404 Mv 454
290 360 370 380 380 390 440 460
+4,7 +3,7 +5,5 +2,1 +1,8 +3,1 +1,6 +4,4
+0,18 +0,63 +0,47 +0,85 +0,76 +1,67 –0,43 +0,23
Silókukorica Összes szárazanyag% St. = 100% Mv Maros
Maros
330
105,8
Mv Zalán
Mv 352
330
102,3
Mv Silóking Mv 504 St. = standard átlag
580
107,9
+2 +2 –1 +2 0 +3 0 –2
2006/2
10 1. ábra Szemeskukorica hibridek eredményei (OMMI 2004–2005)
1. kép Mv Maros
amely a többéves és többhelyes kisparcellás kísérletek (vetésidõ, tenyészterület, mûtrágyázási, gyomirtási, agrotechnikai), továbbá az országos üzemi kísérletek adatait összesíti. Van tehát lehetõség választani a fajták között. Törekszünk arra, hogy a kísérleti eredményeinkbõl megszerzett legfontosabb információk alapján olyan martonvásári hibrideket vezessünk be, melyek hozzájárulnak a gazdaságosabb, olcsóbb termesztéshez, a nagyobb jövedelem megszerzéséhez. A kísérleti eredmények (1. táblázat) alapján kiemelnénk a FAO 200-as csoportban Ipoly néven minõsített hibridünket, amely közel 5%-kal ad nagyobb szemtermést, mint a standardok. A FAO 300-as tenyészidõ csoportban kiváló termésstabilitással rendelkezik az Mv 343 és Mv Tarján. Az Mv 343 a standardokhoz viszonyított terméstöbblete (5,5%) mellett a standard átlagnál jobb szárszilársággal rendelkezik. A FAO 400-as csoportban jól szerepelt az Mv 404 és az Mv Koppány (Mv 454) (1. ábra). Az Mv 404-nek kisebb a szemnedvessége, a Koppánynak pedig a standardoknál jobb a szárszilárdsága. A Tarján és a Koppány háromvonalas hibridek szemtermése a standardoknál 4%-kal nagyobb. Emellett ezekkel a hibridekkel biztonságosabb és olcsóbb vetõmag elõállítást valósíthatunk meg. Az elmúlt években minõsített kiváló silókukorica hibridjeink választéka két FAO 300-as tenyészidejû és egy FAO 500-as hibriddel bõvült (1. táblázat). Az utóbbi új típusú „leveles” silóhibrid, amely már a harmadik a leafy gént tartalmazó, államilag elismert silóhibridjeink sorában. E speciális hibridek iránti fokozott érdeklõdés miatt már az elismerés évében megindult a vetõmag szaporítása, mind hazánkban, mind Franciaországban. Úgy gondoljuk, hogy korábbi jelentõs erõfeszítéseinket siker koronázta. Hibridjeink az egyre fokozódó versenyben is megállják helyüket. Az állami elismerés rendszerének változása miatt már két év alatt bizonyítaniuk kell az alkalmasságukat, és erre szélsõséges idõjárási körülmények között is képesek hibridjeink. Kutatási eredményeinket, új fajtáinkat szeretnénk széles körben ismertté tenni, ezzel is hozzájárulva a kukoricatermesztõk eredményeinek javulásához. Hadi Géza – Pintér János – Szundy Tamás – Marton L. Csaba
2006/2
11
Mire jó a tavaszi búza?
A
tavaszi búza a magyar növénytermesztés választékbõvítõ növénye. Az elmúlt években 100–800 tonna közötti vetõmagot fémzároltak évente Magyarországon. Jelentõsen nagyobb mértékû tavaszi búza vetõmag elõállításra (983 hektáron 3222 t nyers vetõmag termés) csupán 1999-ben került sor, abban az évben, amikor az õszi búza vetésterülete történelmi mélypontra süllyedt (724.000 ha). Hazánkban a búza tavaszi változata sem termõképességben, sem termésbiztonságban nem versenyképes az õszivel. Elõnyeként szokták említeni, hogy jelentõs téli kipusztulás esetén a kiesõ búzatermés vetésével pótolható, azonban az ilyenkor hirtelen jelentkezõ, elõre nem tervezett vetõmag igényeket nem lehet kielégíteni. A vetõmag szaporításban a rendszeresen, többé-kevésbé kiszámíthatóan jelentkezõ igényekre próbálunk felkészülni. Azt tapasztaljuk, hogy a visszatérõ vetõmag vásárlók fõként az ország dombosabb, csapadékosabb vidékein gazdálkodnak, gyakorlatilag a tavaszi árpa termelési körzetekben, és a tavaszi búzát tudatosan illesztik be a vetésváltásukba. Termesztésének lehet oka a késõn lekerülõ elõvetemények nagy aránya, üzemszervezési elõny, vagy pedig tudatos minõségbúza termesztés igényes piac számára. Ez utóbbi célból ajánljuk évek óta a kiváló minõségû Lona fajtát, amelynél jobb sütõipari minõségû tavaszi búzával ma sem rendelkezünk. Az idei martonvásári búza fajtabemutatón látható elõször a Vanek nevû tavaszi búza fajta, amelynek vetõmagja 2007 tavaszán elérhetõ lesz korlátozott mértékû kipróbálásra. A Vanek kiugróan bõtermõ, kétéves átlagos termõképessége a csapadékos években elérte a 4,7 t/ha-t, és így egy tonnával haladta meg a Lona termõképességét (1. ábra). Szárazabb évjáratban ennél kisebb termést, és a két fajta között mérsékeltebb különbséget lehet prognosztizálni. A Vanek kalászolási ideje alig tér el a Lonáétól, érésére a késõi érésû õszi búzák után lehet számítani. Állománymagassága optimális, 91–95 cm, ami nagyobb, mint általában a tavaszi búzáké, viszont ez a bõ termés titka és jól mutatja, hogy a fajta milyen jól alkalmazkodik a környezethez. Ki-
1. ábra Tavaszi búzafajták átlagtermése és termésingadozása (2004–2005, 2 termõhely)
1. táblázat A Vanek tavaszi búza minõsége (2004–2005, 3 termõhely átlaga) Szemkeménység index Fehérje (%) Nedves sikér (%) Zeleny index Esésszám Farinográfos vízfelvétel (%) Farinográf érték Farinográf csoport Farinográf görbe stabilitás (perc) Alveográf W érték Alveográf P/L érték
Lona
Nadro
Vanek
68 14,6 33 49,3 434 58,5 75,5 A2 9,8 230 0,5
76 15,8 35,5 49 423 60,5 75,1 A2 8,6 252 0,7
89 12,9 29,5 45,3 348 60,3 76,7 A2 12,9 273 1,3
váló lisztharmat ellenállósággal és jóközepes levélrozsda rezisztenciával rendelkezik. A Vanek jó minõségû kenyérbúza. Szeme igen kemény, ebbõl következõen malomipari minõsége jó, és lisztjének vízfelvevõ képessége nagy
(1. táblázat). Fehérjetartalma és sikértartalma átlagos, sikérminõsége azonban kiváló. Jó sütõipari tulajdonságát stabil A2 farinográf értéke, hosszú tészta stabilitási ideje és alveográfos adatai egyaránt jelzik. Láng László – Bedõ Zoltán
2006/2
12
Mv Pehely: új tavaszi zabfajta
E
gy új, saját nemesítésû tavaszi zabfajtával bõvült a martonvásári fajtaszortiment: kísérleti eredményei alapján 2006 márciusában a Fajtaminõsítõ Tanács javaslatot tett az Mv Pehely állami elismerésére. Ezzel egy olyan intenzív típusú tavaszi zabfajta kapott állami minõsítést, mely jó körülmények közé kerülve, megfelelõ növénytermesztési eljárások alkalmazásával, többnyire a szemtermés mennyiségével is, de a betakarított termés takarmányértékét tekintve mindenképpen versenyképes a gabonafélék között. A zab botanikai jellemzõibõl – erõs gyökérzetébõl, jó tápanyagfeltáró képességébõl – adódó elõnyöket egyesítve a nagyobb termést célzó termesztési eljárásokkal, reális lehetõség van arra, hogy az újonnan minõsített zabfajtánk a takarmányozási célra használt búza egy részét gazdaságosan helyettesítse. Az Mv Pehely termõképessége az elmúlt három év átlagában az OMMI kísérletekben meghaladta a standardok átlagát. E fajta jó termõképessége kiváló agronómiai tulajdonságokkal párosul. Állóképessége a jelenleg köztermesztésben lévõ fajták között a legjobb. E tulajdonsága lehetõvé teszi az intenzív termesztését. A faj igényét meghaladó mûtrágya ellátás esetén sem dõl meg és kiváló potenciális beltartalmi tulajdonságai (fehérje és β-glukán tartalma) is érvényesíthetõk (1. táblázat). Jól bokrosodó és kiváló alkalmazkodóképességû fajta. Évjárattól függõen a standard fajták átlagánál pár cmrel alacsonyabb, ezerszemtömege pedig 2–3 grammal több. Lisztharmattal szembeni ellenálló képessége kiváló, koronarozsdával a standardok átlagánál kisebb mértékben fertõzõdött provokációs kísérletben. Az elsõ martonvásári honosítású tavaszi zabfajták, a Kwant és a Komes
1. táblázat Mv Pehely beltartalmi értékei (Martonvásár) Fajtanév
Mv Pehely Standardok átlaga
Fehérje% abszolút szárazanyag %-ában
(2003)
(2004)
(2005)
17,60 15,53
13,95 12,83
15,9 13,9
1998-ban kaptak állami elismerést. E fajtákat a Hetman és a Cacko csupasz zab minõsítése és forgalmazása követte a hazai piacon. Az elmúlt idõszakban ezek jelentõs területen elterjedtek és a termelõk által keresett fajtákká váltak, s
β-glukán abszolút szárazanyag %-ában
5,39 4,18
ezt a választékot immáron az Mv Pehely is gazdagítja. Az Mv Pehely zabfajta vetõmagjának szaporítását az Mv Elitmag Kft. megkezdte. Veisz Ottó – Vida Gyula
2006/2
13
A búza kalászfuzáriózisáról az intervenciós elõírások változásának tükrében
A
z Európai Közösségek Bizottsága 2005. június 6-án sokakat érintõ rendeletet bocsátott ki. A 2006. július 1jétõl alkalmazandó, a 466/2001/EK-t módosító 856/2005/EK rendelet a már korábban vizsgált mikotoxinok körét a különbözõ Fusarium fajok által termelt toxinokra is kiterjesztette. A mostani rendelet a dezoxinivalenol (DON) és a zearalenon (ZEA) legmagasabb megengedett mennyiségét tartalmazza, 2007. július 1-jétõl azonban további mikotoxinokra (fumonizinek, T-2 és HT-2) is kiterjed majd a szabályozás. Az indoklás szerint a felsorolt mikotoxinok a közösségi élelmiszerláncban igen elterjedtek és fõként a fuzáriummal fertõzött gabonafélékbõl és a kukoricából készült termékekbõl származnak. Különösen a DON esetén, a kisgyermekek és a serdülõk körében az élelmiszerekkel szervezetbe jutó mennyisége közelít a megengedhetõ napi bevitel értékéhez. Annak érdekében, hogy a mikotoxinokkal fertõzött gabonafélék be se kerülhessenek az élelmiszerláncba az Európai Közösségek Bizottsága szerint lényeges, hogy a legmagasabb határértékek a feldolgozatlan gabonafélékre is vonatkozzanak. Mivel a toxintartalom tisztítással és feldolgozással csökkenthetõ, célszerûnek tartották a fogyasztóhoz kerülõ végtermékre vonatkozó határértékek megállapítását is. A rendeletben a dezoxinivalenolra és zearalenonra megadott legmagasabb megengedett értékeket az 1. táblázatban ismertetjük. A Fusarium-toxinok vizsgálatának elõírása más rendeletek módosítását is szükségessé tette. Több rendelet összevonását, majd kiegészítését követõen született meg a 401/2006/EK rendelet, amely az élelmiszerek mikotoxin tartalmának hatósági ellenõrzéséhez használandó mintavételi és elemzési módszereket tartalmazza. Mivel a mintavétel döntõ szerepet játszik a tételekben igen heterogén módon eloszló mikotoxin szennyezés meghatározásának pontosságában, gabonafélékre és gabonakészítményekre a Bizottság a következõ eljárást írja elõ: 50 tonnás, vagy nagyobb, de maximum 500 tonnás tételek, illetve altételek esetén legalább 100 részmintát
1. kép Mesterséges fuzárium fertõzés tünete fogékony fajtán
kell venni. Amennyiben a tétel altételekre elkülöníthetõ, úgy minden altételt külön-külön meg kell mintázni. A 100 részminta egyesített tömege 10 kg. Az 50 tonnásnál kisebb tételeknél 10-100 részminta vételére van szükség, ami 110 kg-os egyesített mintaméretet ered-
ményez. A minta a legkisebb tétel esetén sem lehet kevesebb 1 kg-nál. Mivel a két Fusarium-toxin meghatározásához a közösségi jog szintjén nincs konkrét módszer elõírva, jelenleg a méréshez bármely vizsgálati metódus használható, amely megfelel az elõírt ismé-
1. táblázat A feldolgozatlan gabonafélékre, valamint a gabona alapú termékekre vonatkoztatott dezoxinivalenol és zearalenon határértékek a 856/2005/EK rendelet szerint Termék
dezoxinivalenol, µg kg–1
zearalenon µg kg–1
Feldolgozatlan gabonafélék
1250*
100**
Feldolgozatlan durum búza és zab
1750
Gabonaõrlemények
750
75
Kenyér, tésztafélék, keksz, gabonaszeletek és reggeli gabonapelyhek
500
50
Tészta (száraz)
750
Feldolgozott, gabona-alapú, csecsemõk és kisgyermekek részére szánt élelmiszer és bébiétel
200
* a durum búza, zab és a kukorica kivételével; ** a kukorica kivételével
20
14 telhetõségi és pontossági kritériumoknak. Ezen elõírásoknak legjobban a nagynyomású folyadék kromatográfián (HPLC) alapuló eljárások, valamint a gázkromatográfiás mérés felel meg. Mindkét módszer rendkívül költséges. A harmadik lehetséges változat az ELISA tesztelés, amellyel az eddigi információk szerint a költséges mérések jelentõs része kiváltható. E módszer pontossága ugyan nem azonos a HPLC-s és a gázkromatográfiás mérésekével, arra azonban elegendõ, hogy a legmagasabb megengedett határértékeknél mikotoxint jóval kisebb koncentrációban tartalmazó tételeket a felvásárlók kockázatmentesen átvehessék. Ma már olyan kitek is léteznek, amelyek a mennyiségi meghatározást is lehetõvé teszik, DON esetében pedig akár 0,25–5 ppm, zearalenonnál 40–1000 ppb tartományban. A költségesebb kromatorgáfiás módszerek alkalmazására elõreláthatólag csak vitás esetekben, határértékhez közeli tételeknél lesz szükség. Az új elõírásoknak természetesen tükrözõdniük kell a gabonaátvételi rendszerben is. Az EU Bizottsága az 1068/2005/EK rendelettel módosította a korábbi 824/2000/EK, a gabonafélék intervenciós hivatalok által történõ átvételére vonatkozó eljárások létrehozásáról, valamint a gabona minõségének meghatározására szolgáló elemzési módszerek megállapításáról szóló rendeletét. A szabályozás (5) pontja valamelyest megkönnyíti az intervenciós eljárást, hiszen „a költségek korlátozása céljából” kizárólag abban az esetben írja elõ a mikotoxin tartalom meghatározását, „ha ezt a termékek minõségét garantáló kockázatelemzés az intervenciós rendszerbe történõ belépéskor indokolttá teszi”. A rendelet (4) pontja még arról is említést tesz, hogy a „mikotoxinok kialakulásának lehetõsége bizonyítottan kapcsolatban van egyes speciális körülményekkel, amelyek a gabonafélék növekedési periódusa, különösen a virágzásuk során tapasztalt éghajlati körülmények alapján határozhatók meg”. Köztudott, hogy a kalászos gabonafélék virágzásuk idején a legfogékonyabbak a fuzárium fertõzésre. Amennyiben ez az idõszak csapadékos, – több egyéb tényezõtõl függõen – kisebb-nagyobb kalászfuzáriózis járvány alakulhat ki. Ellenben, ha a virágzás-kori idõjárás száraz, kicsi a mikotoxin határértékeket közelítõ fertõzöttségi szint valószínûsége. De ki és hogyan dönti el,
2006/2 2. kép Súlyos, természetes eredetû kalászfuzárium fertõzés
hogy szükséges-e a vizsgálat elvégzése, és ki fizeti meg a meghatározás költségét? A rendelet (8) pontja egyértelmûen megadja a választ: „tekintetbe véve a mikotoxinok ellenõrzése érdekében alkalmazott kockázatelemzési elvet, az ajánlattevõ költségén végezendõ elemzések közé indokolt felvenni a mikotoxinszint meghatározásával összefüggõ elemzést”. Mivel csökkenthetõ a toxinfertõzöttség kockázata? Hazai és külföldi adatok alapján a kalászok és gabonaszemek fertõzöttségébõl jól becsülhetõ a felhalmozott Fusariumtoxinok mennyisége. A DON tartalom a térfogattömeggel r=-0,75 és -0,82 közötti, a szántóföldi fertõzöttségi adatok alapján számított járványgörbe alatti területtel r=0,59 és 0,81 közötti összefüggést adott a különbözõ vizsgálatokban. Így a termesztéskor mindenképpen arra kell törekedni, hogy a szántóföldön bekövetkezõ Fusarium fertõzés esélyét minimálisra csökkentsük. A technológia elsõ lépését az okszerû fajtaválasz-
tás, azaz a betegség-ellenálló fajta termesztése jelentené. A levélbetegséget okozó gombákkal szemben ez a fegyver már bevált, számos búzafajta komplex rezisztenciával bír, ami megvédi a növényt több kórokozóval szemben is. Sajnos a belsõ szemfertõzöttséget okozó Fusarium fajokkal szemben nem létezik teljesen ellenálló fajta. Világszerte, így a mi intézetünkben is már évtizedekkel ezelõtt elkezdõdtek a rezisztencianemesítési kutatások e területen, de a felhasználható távol-keleti eredetû források kedvezõtlen agronómiai és beltartalmi tulajdonságai miatt a feladat megoldása nem egyszerû. Mesterségesen fertõzött tenyészkertünkben a kalászfuzárium számára kedvezõ, öntözött kísérletekben teszteljük búzafajtáinkat és nemesítési törzseinket. Többéves eredményeink szerint a fajták között jelentõs különbség figyelhetõ meg a kalászfuzárium rezisztencia tekintetében. A jobb genotípusok a fogékony kontroll fajtához képest csak mintegy negyedannyira fertõzõdnek. Szántóföldi fertõzöttségük alapján
2006/2 3. kép Eltérõ erõsségû kalászfuzárium fertõzöttség különbözõ búzatörzseken
több évben és több izolátummal vizsgálva is a legjobbak között szerepelt az Mv Emese, az Mv Táltos, az Mv Mariska és az Mv Mambó, de a kontrollnál szignifikánsan jobbnak bizonyult többek között az Mv Magdaléna és az Mv Csárdás fajtánk is. Ez az ellenállósági szint a legtöbb évjáratban megfelelõ alapot biztosít a sikeres védekezéshez. Bizonyítja ezt az a vizsgálat is, amelyben közös pályázatunk keretében dr. Hornok László az Mv
Magdaléna természetes fertõzöttségét mérte fungiciddel nem védett táblákból származó 32 mintában. Annak ellenére, hogy az idõjárási körülmények kedveztek a Fusarium fajok terjedésének, mindössze 8 esetben sikerült a rendkívül érzékeny analitikai módszerekkel kimutatni a DON jelenlétét. Még a legerõsebben fertõzött minta toxintartalma is mindössze 257 µg kg–1 volt, ami ötöde a megengedett értéknek (2. táblázat).
2. táblázat Mv Magdaléna fajtáról gyûjtött minták mikotoxin-szennyezettsége (Enying és Martonvásár, 2004)
Minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16
DON µg kg–1
Enying NIV µg kg–1
ZEA µg kg–1
DON µg kg–1
0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 181.0 0.0 28.8 0.0 0.0 0.0 120.0 0.0 25 95.4
0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0
0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0
0.0 0.0 47.0 0.0 183.0 0.0 22.6 119 257.0 0.0 76.4 0.0 0.0 0.0 17.0 0.0
Martonvásár NIV ZEA µg kg–1 µg kg–1
DON=dezoxinivalenol; NIV=nivalenol; ZEA=zearalenon
0.0 27.0 0.0 0.0 0.0 34.1 0.0 0.0 42.3 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0
0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 5.2 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0
15 A fuzárium fertõzés veszélye tovább csökkenthetõ megfelelõ agronómiai eljárások alkalmazásával. Az elõvetemény jelentõsen befolyásolhatja a termény toxintartalmát. Nem célszerû a búzát olyan fajok után vetni, melyek szintén gazdanövényei a kalászfuzáriózis kórokozóinak. Az irodalmi források egyértelmûen a szemes kukoricát tartják e tekintetben a legkedvezõtlenebb elõveteménynek. Németországi adatok szerint a kukorica után termesztett búza toxintartalma ötszöröse is lehet a repce után vetett állományokénak. A tápanyagutánpótlás csak akkor növelheti a kalászfuzáriózis kialakulásának veszélyét, ha megbomlik a harmonikus egyensúly az egyes komponensek között. A nagy mennyiségû tarlómaradvány kiváló táptalaja a kórokozóknak, így forgatás nélküli talajmûvelés után különös figyelmet kell fordítani a növényállomány védelmére. A csávázatlan, fuzáriumos vetõmaggal további fertõzõanyag juthat a gabonatáblára, többek között ezért is célszerû szakszerûen elõkészített, rostán átment, ellenõrzött szaporítóanyagot használni. A növényvédõ szergyártó cégek az utóbbi években egyre jobb és a fuzárium ellen fokozott hatékonyságú fungicideket állítottak elõ. Hazai vizsgálatok szerint néhány azol típusú szer (pl. tebukonazol, protiokonazol, stb.) kiemelkedõen jó hatékonysággal szorítja vissza a kalászfuzáriózis kórokozóit. A kezeletlen kontrollhoz viszonyítva akár egy nagyságrenddel is csökkenhet a toxintartalom. E hatékony szerek természetesen csak akkor fejthetik ki igazán a hatásukat, ha megfelelõ helyre juttatjuk ki. A szántóföldi permetezõgépek megfelelõ beállításával, valamint a kalász felszínének minél tökéletesebb fedettségét biztosító szórófejek alkalmazásával érhetõ el a fungicidek megfelelõ hatékonysága. A védekezési lehetõségeket komplex módon kihasználva és a lehetõ legtöbb elemet beépítve a termesztéstechnológiába, hazai viszonyok között a legtöbb évjáratban jó egészségi állapotban tarthatók a búzaállományok. Az új szabályozással bevezetendõ mikotoxin határértékek nem irreálisan magasak, a technológiai fegyelem betartásával és helyes mezõgazdasági gyakorlattal biztosítani lehet azt, hogy túlzott mikotoxin szenynyezõdés miatt zárjanak ki tételeket az értékesítésbõl. Vida Gyula – Puskás Katalin – Veisz Ottó
2006/2
16
Technológiák együttélése Európában
A
génmódosított növények világméretû terjedésébõl eddig Európa látszólag kimaradt. A genetikailag módosított növényekbõl készült termékek azonban egyre nagyobb mértékben kerülnek az európai emberek asztalára a globalizálódó élelmiszerkereskedelem révén, és egyre több európai ország növénytermesztésében jelennek meg a transzgénikus növények. A genetikailag módosított növények világméretû termesztésével egyidõben Európában a biotermelés, vagy más néven ökológiai gazdálkodás kialakulásának lehettünk szemtanúi fõként az elmúlt két évtizedben. A vegyszermentes, hagyományos módszerekkel végzett növénytermesztés részaránya a nyugat-európai országokban mintegy 5–10%. Magyarországon az ökológiai gazdálkodás aránya 2%, közel 140 ezer ha-t tesz ki, ennek felét legelõ és erdõ foglalja el. Három technológia létezik így Európa szántóföldjein: a konvencionálisnak elnevezett és legnagyobb mértékben elterjedt modern termesztési rendszer mellett az ökológiai- vagy biogazdálkodás, és harmadikként egyre inkább realitás a genetikailag módosított növények termesztési technológiája. Mindhárom technológia célja az egészséges táplálékhoz szükséges alapanyag elõállítása, a nyereséges gazdálkodás elõsegítése és a termesztési környezet fenntarthatóságának megóvása.
A koegzisztencia EUkötelezettség A hasonló célkitûzések ellenére e három technológia együttélésének, vagy már közismerten elterjedt kifejezéssel, a koegzisztenciájának megvalósítására a Közösség célul tûzte ki a gazdasági szinten történõ szabályozási rendszer kialakítását. Ennek érdekében iránymutatást fogalmazott meg (2003/556/EK) a tagországoknak, arra kötelezve ezeket, hogy az alapelvek figyelembevételével minden ország határozza meg az együtttermesztés szabályait. A törvényi szintû szabályozás célja a genetikailag módosított (gm) és a gm-mentes növények keveredésének megakadályozása a termesztés és az azt követõ tevékenységek során. Több európai ország eleget téve az EU kötelezettségnek már megalkotta e törvényeket. Mások a törvényalkotás
kezdeti szakaszában vannak, vagy már az EU észrevételeket is megkapták a tervezetrõl. Ez utóbbiakhoz sorolható hazánk is. Április elején Bécsben, az EU soros elnöki tisztét betöltõ Ausztria fõvárosában a Közösség megvitatta a különbözõ termesztési technológiák koegzisztenciájának helyzetét az Unión belül. A konferencia célja olyan szabályozás kialakítása, amelynek révén az európai farmerek szabadon választhatnak a konvencionális, a gm és a az ökotermesztés között. A választást gazdaságilag befolyásolja a feldolgozóipar fogadókészsége, a fogyasztók álláspontja. Az együtttermesztés egyik kulcsfontosságú kérdése a gm-mentes és gm vetõmag termelés elkülönítése. Az EU azt szeretné elérni a nemzeti szabályozások kialakítása során, hogy az együtt-termesztési intézkedések arányosak legyenek, ne diszkrimináljanak egyetlen technológiát sem, biztosított legyen az összes gazdálkodási rendszer együttélése. Az együtt-termesztéssel kapcsolatos nemzeti intézkedéseknek az elsõdleges célja a gazdasági szempontok figyelembevétele és nem az EUszinten harmonizált környezetvédelmi kockázatbecslés megkettõzése. A génmódosított és a nekik megfelelõ hagyo-
mányos növények közötti elkülönítési távolságnak arányosnak kell lennie az elérendõ céllal. Így pl. a magyar tervezetben szereplõ 400 méteres minimális elkülönítési távolság az egyik legszigorúbb az Európai Unióban. Csehországban, ahol már elkezdõdött a gm kukorica üzemi szintû termesztése még a bioés a génmódosított növények elválasztására is csak maximum 200 m-t határoztak meg, míg a gm és konvencionális között csak 70 méter az izolációs távolság, és az is kiváltható köpenyvetéssel. Vizsgálataik szerint 1 sor gmmentes kukorica 2 méter izolációnak felel meg. A pozitív cseh tapasztalatok alapján az egy hónapja még tiltásra készülõ Szlovákiában is megkezdõdik a transzgénikus kukorica üzemi szintû kísérleti termesztése ebben az évben.
Az agrárminiszterek a „földön járnak” A jelenlegi realitásokhoz nagy valószínûséggel a konferencián megjelent német, holland és dán agrárminiszter véleménye áll legközelebb. Õk a saját agrártermelõik érdekeit tartják szem elõtt. Így például a holland agrártárca vezetõje egyértelmûen kimondta, hogy ma a genetikailag módosított növény realitás vi-
2006/2 lágszerte, így Európában is. Aki tagadja a koegzisztencia jelentõségét az demagóg. A koegzisztencia szabályozás elmulasztása csak káoszhoz vezethet, ami pedig nem lehet senkinek sem ésszerû érdeke. A fenntartható agrártermelésben nemcsak az ökológiai gazdálkodásnak, a konvencionális termesztésnek, hanem a genetikailag módosított növényeknek is helyük kell, hogy legyen. Hasonlóan a hollandokhoz, a magyar termelõknek szintén szükségük van az agrárágazat fenntartható fejlesztésére, az új és hozzáadott értéket elõállító növénytermelési szerkezet kialakítására. Ebben fontos, új elem az ökológiai gazdálkodás, amely remélhetõen tovább növekedhet a kellõ piaci kereslet megléte esetén. Meghatározó maradhat a konvencionális növénytermelés, és a jövõben ezekhez társulhat a tudományos fejlesztésen alapuló, minden
szempontból biztonságos géntechnológiai eljárásokkal elõállított növények termesztése is amennyiben sikerül egy ésszerû kompromisszumon alapuló koegzisztencia szabályozást kialakítanunk. A gm-mentes, a génmódosított- és az ökológiai termesztésben felhasznált növények koegzisztencia szabályozásának magyar tervezetét egy szakértõi testület állította össze. Ez az elsõ verzió igen szigorú követelményeket fogalmaz meg a transzgénikus növényeket választó gazdákkal szemben. A tervezet szerint a gm növények termesztése ún. „veszélyes üzemnek” tekintendõ, és csak speciális engedéllyel végezhetõ. Az engedély megszerzésének feltételei: speciális képzettség, a puffer zónán belüli, szomszédos földterületek tulajdonosainak és használóinak hozzájárulása, valamint a szakhatóság környezet- és ter-
17 mészetvédelmi szempontú hozzájárulása. A tervezet a termesztõk mellett a vetõmag forgalmazók részére is bejelentési és nyilvántartási kötelezettségeket állapít meg, rögzíti továbbá az ellenõrzés és a szankcionálás szabályait.
Aki kimarad, az lemarad Ezzel a szabályozással nagyon kevés gazda fog a génmódosított növények termesztésére vállalkozni hazánkban, ha egyáltalán valaki fel meri vállalni ezt a bonyolult procedúrát. A tét az lehet, hogy a magyar mezõgazdaság, amely rövid periódusoktól eltekintve az agrár technológiai fejlesztés élvonalában volt történelmünk elmúlt másfél évszázada során most könnyen lemondhat egy perspektivikus tudományos-technológiai eszköz jövõbeni felhasználásáról. Bedõ Zoltán – Láng László – Balázs Ervin
Az organikus kalászos gabona vetõmag-elõállítás és forgalmazás helyzete az Európai Unióban és Magyarországon
A
z ökológiai gazdálkodás az elmúlt évek egyik legjobban fejlõdõ területe. Az EU országainak törekvése szerint e termelési mód fejlõdése és fejlesztése az egyik legfontosabb prioritás, mivel egyrészt „funkcionális” egészséges élelmiszerek forrása, másrészt környezetkímélõ termesztési mód. Az organikus élelmiszer ún. „bizalmi” termék, ezért elõállítását a termelõtõl az asztalig egyértelmûen azonosítható módon követni és tanúsítani kell. A biztonságos élelmiszer elõállítás ezért igen szigorú szabályozás szerint történik. Az Európai Unió feltételrendszere szerint (2092/91/EGK rendelet) az organikus gazdálkodói szektornak zárt, a konvencionális mezõgazdasági termeléstõl egyértelmûen elválasztott termelési és kereskedelmi rendszerré kell átalakulnia, vagyis az organikus termesztésnek minden tekintetben, a szaporítóanyagokat is beleértve, függetlenítenie kell magát a hagyományos termesztési módtól. Az eredeti rendelet értelmében organikus vetõmagnak számít az a szaporítóanyag, melyet 1 éves növények esetében legalább 1 generáción át, évelõ növények esetében legalább 2 vegetáción át organikus körülmények között állítottak elõ, illetve szaporítottak. Ez az elõírás 2004 óta általános követelmény az ökológiai gazdálkodásban, de még mindig létezik egy „kiskapu”, melynek alapján az organikus termesztõk használhatják a konvencionális módszerekkel elõállított csávázatlan vetõmagot. Ez a derogáció várhatóan 2006. december 31-ig felülvizsgálatra kerül, és az EU Organikus Akcióterv értelmében 2008. január 1-jétõl már nem adható felmentés az organikus szaporítóanyag kötelezõ használata alól. Az EU szabályozás értelmében, mely tagként ránk is köte-
lezõen vonatkozik, az organikus gabona vetõmagelõállítás általános eljárása a következõképpen történik: 1. A szaporítóanyag (kiindulási alapanyag) kizárólag csávázatlan vetõmag lehet. Forrása az országonként változó szabályozás szerint: pl. tájfajta, génbanki alapanyag, nemesített fajta, de a legtöbb országban kizárólag fajtalistán szereplõ nemesített fajta. 2. A vetõmag elõállítást ellenõrzött, tanúsított organikus körülmények között kell végezni. A termesztési feltételek tanúsításáért minden esetben az adott, organikus gazdálkodást tanúsító szervezet a felelõs. Azokban az országokban, melyekben csak elismert fajta termeszthetõ, az organikus tanúsítással párhuzamosan a vetõmag minõsítésért felelõs hatóság által végzett ellenõrzés is kötelezõ. Ez azt jelenti, hogy csak azokról a táblákról takarítható be organikus vetõmag, melyek rendelkeznek az organikus tanúsító szerv igazolásával, és a vetõmag minõsítõ szervezet alkalmasságot igazoló szántóföldi szemléjével egyaránt. 3. A betakarítást és a vetõmag feldolgozást a konvencionális vetõmag elõállítástól szigorúan izolálva kell végrehajtani. Ennek legcélszerûbb módja a teljesen különálló géppark alkalmazása (sok országban ennek megléte a tanúsítás feltétele). 4. A kész vetõmagot feldolgozás és tisztítás után azonnal készletre kell venni, és a készletrevételt jelenteni kell az organikus tanúsító szervezet felé. Azokban az országokban, ahol kizárólag fajtalistán szereplõ fajták kerülhetnek a köztermesztésbe, a vetõmagot fémzároltatni kell, aminek feltétele az ISTA (International Seed Testing Association) elõírásainak megfelelõ vetõmag minõsítés, és ennek tanúsítása az országonként hi-
18 vatalosan kijelölt szervezet részérõl (Magyarországon az OMMI). 5. A kész vetõmagot az organikus feltételrendszernek megfelelõen kell csomagolni, és jelölni. Ahol a fémzárolás kötelezõ, ott a csomagoláson (fémzárcímke) az organikus tanúsításnak és a fémzár tanúsításának kötelezõen rajta kell lennie. 6. A kereskedelmi forgalomba kerülõ organikus vetõmagot a fémzárolást és minõsítést követõ készletre vétel után az organikus vetõmag adatbázisba 10 napon belül be kell jelenteni. Az organikus vetõmag adatbázis felállítása és mûködtetése minden EU tagország számára kötelezõ. A fentiekben vázolt szigorú követelmények elméletileg minden tagországban kötelezõek, de egyes területeket tekintve jelentõs eltérések vannak a különbözõ országok között. Ezek a különbségek többnyire az organikus vetõmag adatbázis meglétében és mûködtetésében lelhetõk fel. Az organikus vetõmag adatbázisok mûködtetésére vonatkozó elõírások döntõen azt a célt szolgálják, hogy a gazdálkodók napra kész információval rendelkezzenek egy-egy adott faj organikus vetõmagkészletérõl (kereskedelmi kínálatáról), illetve az organikus ellenõrzõ szervezetek számára biztosítja annak ellenõrizhetõségét, hogy milyen esetekben adható a gazdálkodók részére eseti engedély nem organikus (csávázatlan) szaporítóanyag használatára. Az érvényes rendelkezések értelmében eseti engedély az organikus vetõmagok kötelezõ használata alól akkor adható, ha a nemzeti adatbázisban nem lelhetõ fel az adott fajból megfelelõ kínálat. Az organikus vetõmag kötelezõ használata alól kizárólag akkor adható eseti (egyedi kérelemre adott) felmentés (egyéb esetekben a szokványos vetõmag alkalmazása tilos), ha: 1. A termeszteni kívánt fajnak egyetlen fajtájából sincs ökológiai eredetû vetõmag kínálat. Például adott idõpontban nincs egyetlen búzafajta sem az OMMI által mûködtetett „ÖKO Vetõmag Adatbázis” szaporítóanyag listán: http://www.ommi.hu/vetfel/okoadat.html 2. A korábbi organikus vetõmag rendelést visszaigazolták, de a szállítás elmaradt, és bizonyítottan nem szerezhetõ be idõben mástól a szükséges ökológiai szaporítóanyag, 3. A kínálati fajtalistán szereplõ fajták igazolhatóan nem elégítik ki a termesztési célt (pl. csak takarmány búza szerepel a listán, de kenyérgabona elõállítása, vagy csak takarmány árpa van az ajánlati listán, de organikus sörárpa termesztése a cél, stb.). 4. Külön kategóriában kell kezelni a kisparcellás kísérleteket, melyek kísérleti, vagy a fajtamegõrzési cél szolgálnak. A kísérleti kategóriában, az organikus kutatás fellendítése érdekében az organikus kutatást felvállaló kutató intézmények az EU Organikus Akció Terv értelmében lényegesen nagyobb szabadsággal rendelkeznek az alkalmazott vetõmagok körére vonatkozóan, de a csávázott vetõmag és a GMO alkalmazásának tilalma rájuk is szigorúan vonatkozik. Definíciószerûen a közös EU adatbázis elsõsorban az áttekinthetõséget, követhetõséget, és ellenõrizhetõséget szolgálja, abban az értelemben, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülõ áru ellenõrizhetõvé válik. Amennyiben ugyanis a piacon megjelenik egy organikus termék egy adott fajhoz (pl. õszi búza) tartozó fajtából, a követhetõség elve alapján ellenõrizni lehet, hogy valóban organikus termékrõl van-e szó. Ha a kínálati listán az adott fajta vetõmagja nem szerepelt, akkor értelemszerûen nem felel meg az organikus termesztés követelményrend-
2006/2
szerének. A rendszer ilyen jellegû mûködtetése pillanatnyilag nem kötelezõ, de bevezetése várható 2008. január 01-tõl kezdõdõen. Jelenleg „próbajáraton” van, és a DEMETER (biodinamikus gazdálkodást ellenõrzõ szervezet) ellenõrzés alatt álló termesztõk körében tesztelik. Természetesen egy-egy országban az organikus vetõmag adatbázis megléte, és internetes hozzáférhetõsége még nem garancia arra, hogy a gazdálkodók, illetve az ellenõrzõ szervezetek használják is. Ebben is igen nagy különbségek tapasztalhatók a különbözõ régiók és országok szerint. Meglepõ módon az adatbázis közvetlen hozzáférhetõsége nincs összefüggésben az adatbázis széles körû használatával, hiszen Finnországban, ahol igen nehézkes az adatbázishoz hozzáférni, a gazdálkodók rendszeresen követik a vetõmagokra vonatkozó információkat. Dániában, Németországban és Svájcban mind a gazdálkodók, mind pedig az ellenõrzõ szervezetek folyamatosan követik az adatbázisban meglévõ kínálatot, és nem elsõdlegesen eseti engedélyek beszerzése céljából. Belgiumban is elsõsorban a vetõmag kínálatot követik a termesztõk, de ebben az országban sem a derogáció kérése az elsõdleges cél. Svédország esete kissé eltérõ, mivel a gazdálkodók nagy része nem rendelkezik internetes hozzáféréssel, így itt a vetõmagkínálatról a tanúsító szervezet ellenõrein keresztül szereznek információt. Ausztriában a
2006/2 gazdálkodók döntõen egymástól kérnek információt a rendelkezésre álló organikus vetõmagkészletekre vonatkozóan, melyet az organikus gazdálkodás terjesztését és elõsegítését felvállaló NGO (civil) szervezetek segítenek. Magyarország tradicionálisan vetõmag termesztõ ország, és remélhetõleg a késõbbiekben az EU organikus szektora számára is kiváló minõségû vetõmag export célú termesztõje lehet. A megfelelõ hazai stratégia kialakításához azonban feltétlenül szükséges a várható célországok organikus vetõmag helyzetének ismerete. Gabonafélék esetében úgy merül fel a kérdés, hogy egy-egy adott országban rendelkezésre áll-e megfelelõ mennyiségû, és minõségû saját elõállítású vetõmag, vagy pedig importból fedezik a szükségletüket. Természetesen ez esetben is komoly különbségek vannak a különbözõ országok között. Az organikus vetõmagellátás egyik gyakran visszatérõ problémája a saját vetõmag fogása az organikus gazdálkodásban. A legtöbb országban elvileg ennek nincs akadálya, mivel az EU 1768/95/EK rendelet engedélyezi a saját felhasználású vetõmag elõállítását. A rendelet értelmében azonban a saját elõállítású organikus vetõmag kereskedelmi forgalomba nem hozható. Elméletileg a saját fogású vetõmagot is vizsgálni kellene minõség szempontjából, de általában ezt a gazdálkodók nem, vagy csak igen ritkán végzik el. A különbözõ tanúsító szervezetek sem támasztanak akadályt a saját fogású vetõmag felhasználásával szemben, abban az esetben, ha az árutermeléstõl függetlenítve, egyértelmûen külön kezelik, és az elõírásoknak megfelelõen készletre veszik (kereskedelmi forgalomba akkor sem hozható). Azonban az organikus vetõmag-elõállítás feltételrendszerének a saját vetõmag-elõállítás esetében is meg kell felelni. Ez a követelmény magába foglalja azt, hogy a saját vetõmagot is elkülönített vetõmagtermesztõ táblán kell elõállítani, de sajnos pillanatnyilag ez nem mindenkor biztosított. A különbözõ tanúsító szervezetek ezt a követelményt pillanatnyilag nem veszik egyformán szigorúan, de várhatóan 2008-tól a feltételrendszer betartása kötelezõ lesz. Az organikus vetõmag elõállítás egyik kulcsfontosságú tényezõje a vetõmag minõsége, és elméletileg a sikeres ökogazdálkodás még jobb minõségû vetõmagot igényel, mint a konvencionális termelési mód, ahol lehetõség van utólagos korrekciókra. A homogén, kiváló minõségû vetõmag alkalmazása adhat csak garanciát az ökogazdálkodásban a kulcsfontosságú korai egységes kelésnek, az állomány gyors záródásának, ami számos problémára megoldást jelent. Vagyis, természetes alapkövetelménnyé kell, hogy váljon a tanúsított, szántóföldön ellenõrzött, majd fémzárolt és minõsített vetõmag használata. A gyakorlatban viszont a gazdálkodók sajnos igen kevés figyelmet fordítanak a vetõmag minõségének kérdésére, különösen saját vetõmag elõállítás esetén. Ez viszont a legtöbb esetben kiegyenlítetlen, gyomosodó táblákat eredményez, mely komoly anyagi következményekkel jár. Nem megfelelõ agrotechnika és rossz minõségû vetõmag használata esetén egyre
19
nagyobb gondot okozhatnak a maggal terjedõ kórokozók, ami ellen pillanatnyilag megfelelõ védekezési módszer nem áll rendelkezésre, mivel a szintetikus csávázószerek használata tilos. E rövid ismertetõbõl is jól látható, hogy az ökológiai gazdálkodásban a siker kulcsa az ellenõrzött és tanúsított, szabványos minõségû vetõmag használata. Pillanatnyilag kevés olyan önállóan gazdálkodó biogazda van a piacon, aki megfelelõ mennyiségû és minõségû vetõmag elõállítására képes. Az adott régió ökológiai feltételrendszeréhez jól adaptálódott fajták kiválasztása, és az adekvát vetõmagtermesztési technológia alkalmazása komoly szakértelmet igényel, nem beszélve a felmerülõ költségekrõl. Erre csak azok a komoly tapasztalatokkal rendelkezõ vetõmag elõállítók vannak pillanatnyilag felkészülve, akik már évek óta foglalkoznak ökológiai vetõmag elõállítással. A Martonvásári Elitmag Kft., az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet hathatós segítségével egy olyan biovetõmag elõállító hálózat kiépítésén dolgozik, mely képes arra, hogy régió specifikusan javasoljon ökotermesztésre alkalmas kalászos gabona fajtákat, szaktanácsaival és információval segíti a gazdálkodókat nemcsak a fajtaválasztás, hanem a termesztéstechnológia és a piacra vitel esélyei tekintetében is. Kovács Géza
2006/2
20
Versenyfutás a vírusokkal Egy évtized tapasztalatai Martonvásáron
A
z egészségre ártalmatlan élelmiszerek és takarmányok elõállításában egyaránt jelentõs szerepet játszanak a jó minõségû és megbízható terméshozamú gabonafélék. A korszerû termesztés feltételeihez tartozik a növények gombák és baktériumok okozta betegségekkel, valamint a vírusokkal szembeni ellenállósága. A sokéves tapasztalat azt bizonyítja, hogy kisebb-nagyobb mértékben, de minden évben számíthatunk a gabonatáblákon a kórokozók, köztük a vírusok kártételére. A vírusos fertõzések évenként változó erõsséggel jelennek meg, és általában nem okoznak tetemes kárt a termésben. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a még egészséges növények, a beteg növények, és a vírust terjesztõ rovarok (pl. levéltetvek, kabócák, 1. kép) együttes jelenléte állandó veszélyforrást jelent a járványok kialakulásához. A fertõzés folyamata és a járványok kialakulásának feltételei A Magyarországon elõforduló gabonavírusok esetében a növények és a kórokozók közötti kapcsolat kialakulásához legtöbb esetben vektorok (pl. rovarok) szükségesek (1. táblázat). A szúró-szívó szájszervvel rendelkezõ rovarok táplálkozása közben a vírus a fertõzött növényekrõl a tápcsatornába kerül, majd az utóbél falát átlépve bejut a mellék-nyálmirigybe. Az újabb táplálékfelvétel alkalmával – a már fertõzõ nyállal – a kórokozó visszakerül az egészséges növénybe. Nagy eséllyel alakulnak ki járványok azokon a területeken, ahol egy adott helyen, adott idõben – rosszabb esetben hosszabb ideig – tömeges mennyiségû fogékony növény és nagy mennyiségû kórokozó van jelen. Gabonavírusoknál a fogékony növények, valamint a fertõzési forrás (beteg növények) mellett további szükséges feltétel a kórokozót terjesztõ vektorok nagy száma az adott idõben. A vírusok növekvõ gazdasági jelentõségét bizonyítják az évrõl-évre gyakoribbá váló, és egyre súlyosabb károkat elõidézõ járványos megbetegedések elõfordulása. Az elmúlt három évtized-
ben Martonvásáron, a nemesítési tenyészkertekben termesztett búza-, és árpafajták 12 alkalommal (1972, 1976, 1980, 1981, 1982, 1986, 1989, 1990, 1996, 1998, 2000, 2002) szenvedtek jelentõs kárt. Az õszi árpán 1982-ben olyan súlyos volt a fertõzés Fejér megyében, hogy több táblát ki kellett szántani. A 2002-ben történt járvány az ország egész területére kiterjedt. Ekkor az õszi árpán és a közönséges búzán kívül a durum búzán is tetemes volt a termésveszteség. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy még járványmentes években is figyelemmel kell kísérni a vírusok elõfordulását, mert a kedvezõ feltételek létrejöttével epidémia bármelyik évben kialakulhat.
A gabonavírusok elõfordulása az országban Magyarországon az elsõ gabonapatogén vírust 1966-ban Szirmai János izolálta, amely az árpa sárga törpeség vírus (BYDV) volt. A többi, gabonaféléket károsító vírust az 1980-as évek második felétõl az 1990-es évek elejéig írták le. Hazai körülmények között az 1. táblázatban felsorolt vírusok közül a CfMV, az AgMV és az RyMV elõfordulása ritka a gabonatáblákban, gazdasági kártételük nem jelentõs. Martonvásáron – az ország középsõ részén – közel 30 év tapasztalata szerint, a BYDV túlsúlyát az 1990-es években fokozatosan átvette a WDV, amely egyaránt károsította a búza- és az
1. táblázat A Magyarországon károsító gabonavírusok és a vírusátvitel lehetõségei Gabonavírusok
Az átviteli lehetõségei
Árpa csíkos mozaik vírus (BSMV) *Árpa sárga törpeség vírus-MAV (BYDV-MAV) *Árpa sárga törpeség vírus-PAV (BYDV-PAV) *Árpa sárga törpeség vírus – RMV (BYDV-RMV) *Árpa sárga törpeség vírus – SGV (BYDV-SGV) Búza csíkos mozaik vírus (WSMV) Búza törpülés vírus (WDV) Csomós ebír foltosság vírus (CfMV) *Gabona sárga törpeség vírus-RPV (CYDV-RPV) Rozsnok mozaik vírus (BMV) Tarackbúza mozaik vírus (AgMV) Vadóc mozaik vírus (RyMV)
mechanikai, vetõmag, pollen levéltetû levéltetû levéltetû levéltetû atka, mechanikai, vetõmag csíkos gabonakabóca vetésfehérítõ bogarak, mechanikai levéltetû vetésfehérítõ bogarak, fonalféreg**, mechanikai, vetõmag atka, mechanikai atka, mechanikai
* Korábban az árpa sárga törpeség vírushoz (BYDV) sorolt, jelenleg új névvel ellátott vírusfajok. ** Laboratóriumi körülmények között.
2. táblázat A tünetes növényekben elõforduló vírusok százalékos megoszlása Év
Õszi búza (%) Õszi árpa (%) Durum (%) Zab (%) Tritikálé (%) WDV Egyéb* WDV Egyéb* WDVEgyéb* WDV Egyéb* WDV Egyéb*
1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
100,0 84,0 100,0 100,0 100,0 95,5 98,0 100,0 100,0
2,6 15,8 8,3 6,0 24,0 26,6 68,0 5,5 6,0
100,0 27,5 0,0 100,0 100,0 46,8 100,0 51,5 87,8 31,7 100,0 81,0 100,0 30,0 88,0 37,0 100,0 12,7
31,5 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 71,7 100,0 100,0
68,4 0,0 58,8 12,0 36,6 12,7 63,7 0,0 2,0
0,0 100,0 100,0 80,0 100,0 28,5 12,2
100,0 0,0 0,0 80,0 0,0 71,4 100,0
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 96,4 100,0
*Egyéb: CYDV-RPV, BYDV-MAV, BYDV-PAV, BYDV-SGV, BYDV-RMV vírusok
15,0 4,0 30,7 19,3 6,0 9,0 0,0 7,0 2,0
2006/2 1. kép Csíkos gabonakabóca
21
2. kép A vírusfertõzés jellegzetes tünetei õszi búzában: elszínezõdés és törpülés
árpa vetéseket. Mindkét kórokozó által kiváltott tünetek rendkívül hasonlóak (2. és 3. kép), ezért pontos azonosításuk alapvetõen szerológiai vizsgálatokkal történik. A vírusdiagnosztikai vizsgálatok A WDV fokozatos térnyerése tette indokolttá, hogy 1996-tól ezt a vírust is behatóbban tanulmányozzuk. Az ELISA szerológiai tesztek eredményeit ezért 1996 és 2005 között dolgoztuk fel. A felmérés tíz éve alatt, szinte minden kultúrában a WDV túlsúlyát észleltük (2. táblázat). A WDV kiugróan magas értékei mellett, a CYDVRPV, a BYDV-MAV, a BYDV-PAV, a BYDV-SGV, és a BYDV-RMV vírusok elõfordulása között nem találtunk statisztikailag igazolható különbséget, ezért az utóbbi kórokozókat a 2. táblázatban összevontan tüntettük fel. Az azonos növényfajhoz tartozó két oszlop (WDV és Egyéb) értékeit összeadva látható, hogy az esetek többségében ugyanazt a gazdanövényt egyszerre több vírus is fertõzte. A WDV általános dominanciája ellenére õszi árpában és durum búzában 1997-ben, míg zabban többször is elõfordult, hogy a WDV kisebb (1996, 2004, 2005), vagy ugyanolyan (2001) mértékben volt jelen a többi vírushoz képest. Az elemzés szerint azokban az években, amikor elegendõ tünetes levélminta állt rendelkezésünkre, csak a vírusok elõfordulási aránya között mutattunk ki szignifikáns különbséget, az évek között nem. Az évjáratoknak azért nem volt hatása a fertõzésekre, mert vizsgálatunk kifejezetten a gabonavírusok megoszlási arányára vonatkozott, ezért a mintákat nem véletlenszerûen gyûjtöttük, hanem a betegség tüneteit mutató növényeket kerestük. A gyakorlatilag tünetmentes kultúrákat kihagytuk az elemzésbõl.
A kártétel mértékét befolyásoló tényezõk A hõmérséklet, a csapadék, és egyéb környezeti faktorok a növényekre és a vektorokra egyaránt hatnak, így nagymértékben befolyásolják a fertõzések kialakulását, a vírusok terjedését. Több csapadék és magasabb hõmérséklet hatására a növény gyorsabban növekszik, ezért ellenállóbbá válik a kórokozókkal szemben. A sok esõ, és a tartósan 10°C alatti hõmérséklet viszont a vektorok mozgását és szaporodását befolyásolja kedvezõtlenül. A vírusátvitel szempontjából az õszi, és a tavaszi fertõzéseknek egyaránt nagy jelentõsége van. A nagyobb járványok általában az erõteljesebb õszi fertõzést követõen a
hosszú, száraz tavasz utáni forró, aszályos nyarakon alakulnak ki. Õszi árpában és durum búzában 1997-ben a levéltetvek vektor-tevékenysége a fertõzöttség mértéke akapján felülmúlta a csíkos gabonakabócákét. A zabnövényeken alakult legérdekesebben a kétféle úton átvihetõ vírusok aránya. A felmérés tíz éve alatt háromszor (1999, 2000, 2002) fordult elõ, hogy a kabócák; háromszor (1996, 2004, 2005), hogy a levéltetvek voltak aktívabbak. Egy évben (2001) egyenlõ mértékben terjesztették a rovarok a vírust, míg három évben (1997, 1998, 2003) a zab gyakorlatilag nem fertõzõdött. Nem tudjuk pontosan, hogy idõjárá-
2006/2
22 si vagy más tényezõk okozzák-e Martonvásár környékén – az ország többi részéhez képest – a levéltetvek aktivitásának a kabócákéval szembeni visszaesését. Az irodalmi adatok alapján nehezen képzelhetõ el, hogy a csíkos gabonakabócák olyan tömegben vannak jelen, hogy egyszerûen kiszorítják életterükrõl az egyéb vírusterjesztõ rovarokat. A védekezés lehetõségei A vírusok által okozott kár a szemtermés mennyiségében, és annak minõségi romlásában figyelhetõ meg. Többéves vizsgálataink szerint jelentõsen csökken a növényenkénti szemszám (5–81%), szemtömeg (5–90%), ezerszemtömeg (5–45%), valamint a szalma mennyisége (5–65%). A termésveszteség elérheti a 97 százalékot. A vírusok elleni védekezés egyaránt komoly kihívást jelent a termesztõk és a nemesítõk számára. A védekezési nehézségek arra vezethetõk vissza, hogy a vírusok replikációjához szükséges energiát, a nukleinsav-, és fehérje alkotóelemeket az átprogramozott gazdanövény biztosítja, ezért a vírus-partikulák közvetlen elpusztítása egyben a növény halálát is okozza. A megfelelõ agrotechnika alkalmazásával azonban a kártételek nagyobb része elkerülhetõ. Az agrotechnikai intézkedések – a harmonikus víz-, és tápanyag-ellátottság, az egészséges vetõmag használata mellett a fogékony fajták mellõzése, a monokultúrák, a rokon fajok, és a korai vetések lehetõség szerinti elkerülésére, valamint a termelési fegyelem és a higiéné általános szabályainak betartása – általában megelõzõ jellegûek. A vegyszeres védekezés közvetett szerepet játszik a vírusok elleni küzdelemben. Az inszekticidek elsõsorban a
3. kép Vírus-ellenálló és fogékony durum búzafajták
vírust terjesztõ vektorok számának gyérítésére alkalmasak. A rezervoár gyomok, illetve súlyosabb esetekben az árvakelések ellen a herbicidek használhatók. A vírusok elleni közvetlen védekezésre a biológiai növényvédelem kínál több lehetõséget, amely az ellenálló fajták hagyományos módszerekkel (rezisztencianemesítés), vagy a biotechnológia eszközeivel (pl. transzformált növények) történõ elõállítását jelenti. Az ember és a vírusok közötti versenybõl csak akkor kerülhetünk ki gyõztesen, ha megakadályozzuk a kórokozó és a gazdanövény kapcsolatának létrejöttét. A kalászosoknál, a legtöbb esetben ez a kapcsolat szorosan összefügg a vírusterjesztõ rovarok biológiájával. A védekezésnek a környezet
megóvása szempontjából is leghatásosabb módszere, a fent említett eljárások ésszerû alkalmazása, vagyis az integrált növényvédelem lehetõségeinek kiaknázása. A tapasztalatok szerint ezen belül a legcélszerûbb, és leggazdaságosabb módja a toleráns vagy rezisztens fajták elõállítása és termesztése lenne. Már léteznek BYDV rezisztenciagént hordozó külföldi búzafajták, amelyek hazai viselkedését jelenleg teszteljük. De több, Martonvásáron nemesített búzafajta is jó vírus-ellenállósággal rendelkezik. A WDV elleni hatékony biológiai védekezés kidolgozása már folyamatban van, de további kitartó nemesítõi munkát igényel még. Pribék Dalma – Pocsai Emil – Szunics László – Vida Gyula – Veisz Ottó
Az õszi búza gyomosságáról – agrotechnikai fogások
A
talajmûvelõ ember legõsibb törekvései közé tartozik, hogy a termesztett növényeik termését a táblán megjelenõ egyéb, nem kívánatos növények, a gyomok távoltartásával, számuk gyérítésével óvja. Erre a célra, a mai szóval gyomszabályozásnak nevezett eszközök és módszerek számos lehetõséget kí-
nálnak egy, vagy több elem együttes alkalmazásának elõnyeit kihasználva. A vetésváltás, a talajmûvelés, a mechanikai és kémiai gyomirtás, a trágyázás, a termesztett fajta megválasztása, a vetés idõpontja, a sortávolság, a hektáronkénti növényszám, a takarónövények alkalmazása egyaránt segítheti a termést csök-
kentõ gyomok visszaszorítását. E cikkben egy több évtizedes tartamkísérlet õszi búza parcelláinak gyomosodását, az elõvetemény és a trágyázás gyomszabályozó hatását mutatjuk be. A vetésváltás egyik alapvetõ célja, hogy a monokultúra növényegészségügyi szempontból káros hatásait – talaj-
2006/2
23
1–3. kép Az õszi búza néhány elsõrendû fontosságú hazai gyomnövénye
Borostyánlevelû veronika untság, kártevõk, kórokozók nagyarányú felszaporodása – kiküszöbölje, a gyomnövények életciklusát megtörje s így csökkentse a térhódításukat. A hosszú idõn keresztül alkalmazott folyamatos és változatlan agrotechnika hozzájárul azoknak a gyomfajoknak a felszaporodásához, amelyek a legjobban alkalmazkodnak a termesztési rendszerhez. Vetésforgóban a változó agrotechnikának is köszönhetõen az egyes gyomok uralkodóvá válásának esélye csekély, ezáltal is javul a búza versenyképessége. Minél jobban eltérnek a kultúrnövények agrotechnikai eljárásai a vetésforgóban, annál kisebb az egyes gyomfajok lehetõsége arra, hogy dominánssá váljanak. Amennyiben jól használjuk az ilyen jellegû gyomszabályozás adta lehetõségeket, úgy a búzatermesztés kémiai gyomirtás alkalmazása nélkül is sikeresen megoldható. A trágyázás csökkentheti is, illetve növelheti is a gyomosodás mértékét. A rosszul kezelt, gyommagvakkal erõsen fertõzött szerves trágya növeli a talaj gyommagkészletét, gyomosító hatású. A bõ gyommagkészlettel bíró talajban a jó tápanyagellátás, fõként a N-bõség elõsegíti a gabona fejlõdését, növeli árnyékoló hatását. Az ilyen körülmények az árnyéktûrõ gyomfajoknak, mint például a mezei árvácskának, a szulák keserûfûnek, a ragadós galajnak is kedveznek. Amennyiben a vetés gyomfertõzöttsége nem nagy mértékû, a kedvezõ tápanyagellátás elõsegíti az õszi búza fejlõdését, növeli annak versenyképességét és elnyomja a kelõ gyomokat, csökken a kártétel. Az 1. ábrán egy, a sokéves átlagnál szárazabb és melegebb, valamint egy csapadékosabb és hûvösebb évjáratban
Ugari szulákpohánka
Eb szikfû
1. ábra Õszi búza állományok gyomborítottsága eltérõ évjáratokban
trágyázatlan
trágyázott
búza elõvetemény
mutatjuk be az õszi búza, és a kukorica után vetett búza vegyszeres gyomirtását megelõzõ tavaszi gyomfelvételezési adatait, trágyázott és trágyázatlan körülmények között. A gyomborításban statisztikailag igazolható különbséget az elõvetemény hatásánál mind a trágyázatlan, mind a trágyázott kezelések estében, valamint a búza után termesztett, trágyázott õszi búza száraz, és csapadékos évjárata között mértünk. Az önmaga után vetett õszi búzában a gyengült, fejletlenebb kultúrnövény tágabb teret hagyott a gyomnövények számára, így azok borításának mértéke megnövekedett. A csapadékos idõjárás a gyomnövények csírázásának és növekedésének is kedvez, ami trágyázott talajban mutatkozhat meg leginkább. A kísérletben a legjelentõ-
trágyázatlan
trágyázott
kukorica elõvetemény
sebb fajok az ugari szulákpohánka (5), az eb szikfû (8), a borostyánlevelû veronika (13), (1–3. kép), valamint a mezei szarkaláb (10) voltak. A zárójelben feltüntetett számok azt jelezik, hogy a legutóbbi, 1997-es országos gyomfelvételezés százalékos borítási adatai alapján, az adott faj az õszi búza gyakorlatilag jelentõs gyomnövényeinek fontossági sorrendjében milyen helyet foglal el. Eredményeink is alátámasztják tehát azt a gyakorlati tapasztalatot, miszerint a lehetõségekhez mérten érdemes élni az agrotechnikai eljárások – mint a vetésforgó, trágyázás – gyomszabályozó hatásával, és kihasználni azt a költségtakarékosabb gabonatermesztés érdekében. Bónis Péter – Árendás Tamás – Berzsenyi Zoltán – Kükedi Endre
2006/2
24
Nehézfémtoleráns növények a Gabona Génbankból A búza réztoleranciáját befolyásoló lókuszok térképezése
A
búza potenciális termõképességét a különbözõ biotikus és abiotikus stressztényezõk jelentõsen csökkenthetik, melyek közül a szárazság, a hideg/fagy és a sós környezet mellett egyre növekvõ problémát okoz a nehézfémek toxikus mértékû felhalmozódása a talajban. A szárazsággal és a hideggel szemben a nehézfémek jelenléte nem észlelhetõ egyszerûen a környezetünkben, így gyakran felmerül az emberekben a kérdés: valóban komoly probléma ez? Nézzük tehát meg, hogy miért is fontos a réztolerancia vizsgálata, réztoleráns búzafajták szelektálása! 1. Abiotikus stresszekkel szembeni védekezésben általánosan szerepet játszó gének azonosítása. Több kutatócsoport is felvetette már, hogy léteznek olyan közös védekezési mechanizmusok, melyek több stresszel szemben is jótékonyan befolyásolják a növények túlélését. Réztolerancia vizsgálatainkhoz ezért olyan búza genotípusokat választottunk, melyek stressztûrését más stresszekkel – pl. faggyal – szemben is megvizsgáltuk már, így választ kaphatunk arra, hogy valóban léteznek-e közös védekezési utak a növényeknél. 2. Rézszennyezett talajok hasznosítása. A talaj toxikusan magas réztartalma egyrészt természetes módon, rézben gazdag talajokon – pl. rézbányák környezetében – alakulhat ki, valamint antropogén eredetû szennyezés is elõidézheti. Talán kevesen tudják, de az ipari tevékenység által kibocsátott rézszennyezés a többi nehézfémkibocsátással összevetve is kimagasló. A talajt ért összes emissziós rézszennyezés már az 1980-as években elérte a 954 ezer t/év mennyiséget, míg a kadmium esetében ez az érték még napjainkban is „csak” 30 ezer t/év, a higany esetében pedig 8 ezer t/év mennyiséget jelent. Az ipar mellett kimagaslóan jelentõs a mezõgazdaság rézszennyezése is. A szõlõ-, komló- és gyümölcsültetvényeket évszázadok óta kezelik réztartalmú növényvédõszerekkel (pl. bordói lé), melyek talajában a réz toxikus mértékben felhalmozódhat. Felmerülhet a kérdés, hogy ha ezekben a talajokban a réz felhalmozódik, akkor miért nem károsítja az ültetvényeket? A válasz egyszerû: a rézion fizikai-kémiai tulajdonságai miatt nagyon erõsen tud kötõdni a talajrészecskékhez, emiatt a szennyezés a talaj felsõ, néhány 10 cm-es rétegében halmozódik fel. A többéves – általában fás szárú – növények képesek gyökérzetüket a mélyebb, nem szennyezett talajrétegekbe kiterjeszteni, így rajtuk nem észleljük a többlet réz károsító hatását. Azonban ha az állókultúrákat felszámoljuk, és helyükbe egyéves növényeket ültetünk (gabona- vagy zöldségfélék), meglepõdve tapasztalhatjuk, hogy a termés mennyisége meszsze elmarad a várakozásunktól, hiszen ezen növények gyökérzete nem képes elég mélyre hatolni, hogy a toxikus feltalajt elkerülje. A terméskiesés ezeken a területeken réztoleráns fajták termesztésével csökkenthetõ. 3. Más nehézfémekkel szennyezett talajok hasznosítása Mivel a nehézfémek – kadmium, nikkel, réz, stb. – fizikai és kémiai tulajdonságai nagyon hasonlóak, így feltételezhetõ, hogy a rézzel szemben toleránsabb búzafajta egyéb nehézfé-
1. ábra Réztoleranciát meghatározó, nagy hatású lókuszok az 5A és 5D kromoszómákon
mekkel szemben is ellenállóbbnak mutatkozik. Olasz kutatók megfigyelték durum búzánál, hogy a réztoleráns genotípusok nikkellel szemben is toleránsabbak, ezért mi is tervezzük, hogy a réztoleráns vonalak toleranciáját más nehézfémekkel szemben is megvizsgáljuk. Vizsgálataink során elsõ lépésben a ’Chinese Spring’ (recipiens, toleráns)/’Cappelle Desprez’ (donor, érzékeny) kromoszóma szubsztitúciós vonalak tesztelésével azonosítottuk a réztoleranciát befolyásoló géneket hordozó búza kromoszómákat, melyek a 3D, 5A, 5B, 5D, 6B és 7D kromoszómák voltak. A réztoleranciát befolyásoló lókuszok meghatározása céljából leteszteltük 3 búza térképezési populáció (’Opata85’ x ’Synthetic R93’, ’Chinese Spring (Cheyenne5A)’ x ’Chinese Spring (Triticum spelta5A)’ és ’Chinese Spring’ x ’Chinese Spring (Cheyenne 5B)’) és az 5A és 5D kromoszóma hosszú karjára deléciós vonalak réztoleranciáját. A réztolerancia mennyiségi jelleg, mivel a rézszennyezés a növények termésmennyiségét illetve a növényi biomasszát csökkenti. A menynyiségi tulajdonságokat meghatározó kromoszóma régiókat QTL-eknek – Quantitaive Trait Loci – mennyiségi jelleget meghatározó lókuszoknak – nevezik. A QTL-ek helyét statisztikai programokkal (pl. MapQTL) határozhatjuk meg. QTL és deléciós analízissel a réztoleranciát befolyásoló, nagy hatású lókuszokat azonosítottunk az 5A és 5D kromoszómák hosszú karján, míg kisebb hatású lókuszokat az 3D, 5B és 7D kromoszómákon. Mindezek a vizsgálatok – más kutatócsoportok eredményeivel összhangban – a Cu-tolerancia poligénikus kontrollját támasztották alá. Érdekes módon az 5A és 5D kromoszómán azonosított réztoleranciát befolyásoló, nagy hatású lókuszok pozíciója megegyezett az ezeken a kromoszómákon korábban már azonosított vernalizációs igényt befolyásoló gének (Vrn-A1, Vrn-D1) pozíciójával (1. ábra). Mindez arra utal, hogy a réztolerancia kialakításában és általában a környezeti adaptációban ugyanazok a gének játszanak szerepet, és nem egy rézzel szemben specifikus védekezõ-
2006/2 rendszerrõl van szó. A rézkezelt talajon érésig nevelt toleráns és érzékeny genotípusok vizsgálata megmutatta, hogy a réztoleráns búzafajta az érzékennyel ellentétben még 1500 mg/kg rézkoncentrációjú talajon is képes termést hozni (a nem szennyezett talajok átlagos rézkoncentrációja 2–40 mg/kg) (2. ábra). Mindez azt jelzi, hogy a toleráns búzafajták termesztésével rézszennyezett talajokon a termésveszteség mértéke jelentõsen csökkenthetõ. Jó hír, hogy a rézszennyezett talajokon termesztett búza szemtermésén elvégzett elemtartalom vizsgálatok azt mutatták, hogy a szemtermésbe már nem jut be káros mennyiségben a réz, így fogyasztása egészségügyi kockázatot nem jelent. Intézetünk Genetika és Növényélettani Osztályán a dr. Leskó Kornélia által elvégzett vizsgálatok igazolták, hogy a ’Chinese Spring’ búzafajta nem csak rézzel, de kadmiummal szemben is toleránsabb, mint a rézérzékeny ’Cappelle Desprez’ fajta, ami megerõsítette, hogy létezhet egyfajta általános nehézfémtolerancia a kenyérbúzánál is. Összefoglalva a leírtakat megállapíthatjuk, hogy a réztoleráns genotípusok nem csak a növekvõ rézszennyezés okozta terméskiesés csökkentésében, de feltételezhetõen egyéb nehézfémek (nikkel, kadmium) által okozott károk mérséklésében is fontos szerepet játszhatnak. Ha ehhez még hozzáteszszük, hogy a talajok savanyodása és a savas esõk gyakoribb ki-
25
2. ábra Réztoleráns és rézérzékeny búza genotípusok egyegy kalászának termése kontroll és rézszennyezett talajon
alakulása miatt a talajok kötött nehézfémtartalma fokozottabban oldódik, és válik a növények számára felvehetõvé – a nehézfémeket emiatt „kémiai idõzített bombának” is nevezik – akkor talán még inkább igazolható ezen vizsgálatok szükségessége. Bálint András Ferenc – Galiba Gábor
Mérföldkõ
A
z ez évi Növényemesítési Tudományos Napok (2006. március 7–8, Budapest) keretein belül, új elemeként rendezték meg a „Koreai-Magyar Növényi Molekuláris Biológiai Munkaértekezlet” egynapos tudományos programját. A növénybiológiával foglalkozó magyar tudósokból álló delegáció 1999-ben Dél-Koreában tett látogatását követõ, már régóta várt koreai viszontlátogatás lehetõséget adott, hogy megismerjük azokat a kiemelt növénynemesítési, molekuláris biológiai témaköröket, melyeket koreai barátaink igen magas színvonalon mûvelnek. Jang Ryol Liu professzor a koreai delegáció vezetõje a növényi gének funkcionális jellemzését mutatta be anyagcsere profilanalízis segítségével. A korábban jelentõs nemzetközi elismertséget szerzõ Gynheung An az agrobaktériumos vektorok fejlesztõje, most a koreai rizs genomikai program eredményeit ismertette a munkaértekezleten. Nagy érdeklõdés kísérte a LOV1 virág represszor leírását az Arabidopsisban, melyet Jong Seob Lee adott elõ, de hasonló figyelem kísérte Yang Do Choi-t, a szalicilsav túltermeltetõ növények és a kórokozók elleni rezisztencia összefüggéseirõl. Jong Seon Jeon elõadása a növények szénanyagcseréje területét ölelte fel, míg Hong Gil Nam és Giltsu Choi elõadásai a fotoszintézis molekuláris biológiáját érintették. Sang Yeol Lee az oxidatív streszszek molekuláris biológiája területén elért legújabb eredményeirõl számolt be. A Koreai-Magyar Munkaértekezlet sikeréhez jelentõs mértékben hozzájárultak a hazai elõadók, így Györgyey János, Seres Andrea, Giczey Gábor, Dudits Dénes, Sipiczki Mátyás, Galiba Gábor, Horváth V. Gábor és Tamás László. Koreai barátaink számos hazai intézmény, a Debreceni Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Növényélettani Tanszéke, valamint az MTA Szegedi Biológiai Központja és a Gabonatermesztési Kht. meglátogatása mellett, jelentõs idõt
szenteltek intézetünk meglátogatásának, ahol kerekasztal konferencián ismerkedhettek meg a Biológiai, valamint a Kalászos Gabona Kutatási szekciók tevékenységével és legújabb kutatási eredményeivel. Vendégeink meglátogatták a Fitotron laboratóriumait is, ahol megtekintették a klímakamrákban folyó szárazság- és fagytûrõképesség tesztelésére irányuló kísérleteket, majd betekintést nyertek a legújabb genomikai és egyéb biotechnológiai kutatásokba. A látogatásból nem maradhatott ki a Beethoven Múzeum és a hangversenypark megtekintése sem. A jó hangulatú baráti, szakmai megbeszélések kiváló alapot adtak egy jövõbeni együttmûködés kidolgozására. A KoreaiMagyar Munkaértekezlet programjának beillesztése az ez évi Növénynemesítési Tudományos Napok rendezvénysorozatába körvonalazza eme rendezvény nemzetközi konferenciává való átalakításának lehetõségét. Balázs Ervin – Barnabás Beáta
2006/2
26
Változatos évek – sokszínû törzsek A
környezeti tényezõk által okozott stressz, mint a szárazság, a hideg, a tápanyaghiány, ha meghaladja a növény által tolerálható szintet, sok esetben látható jegyekben is megnyilvánul a kukorica különbözõ részein: gyökerén, levelén, virágzatán, termésén. A gyomirtó szerek alkalmazása ember által okozott stressznek tekinthetõ, és bár a gyártók mindent megtesznek azért, hogy a hatóanyag, formuláció a lehetõ legszelektívebb legyen az adott kultúrában, esetenként, bizonyos körülmények között mégis elõfordulhat, hogy a kultúrnövény károsodik. Általánosságban elmondható, hogy a posztemergensen kijuttatandó gyomirtó szereket a kukorica 3–4 leveles korban tolerálja a legjobban. Természetesen vannak szelektívebb, tágabb tûréshatárokkal rendelkezõ szerek is, amelyeket 2–7 leveles korig, vagy még fejlettebb kukoricában is biztonságosan alkalmazhatunk. A kukorica herbicid toleranciájának mértékét a növény fejlettségén túl számos más tényezõ is befolyásolja, mint pl. a genotípus, a gyomirtó szer típusa, a kijuttatott dózis, a permezezési adalékanyagok, tapadásfokozók, a hõmérséklet- és csapadékviszonyok. Jól ismert, hogy a beltenyésztett törzsek érzékenyebben reagálnak a környezeti hatásokra, így a gyomirtó szerekre is, mint a hibridek, ezért nagyon fontos a szülõi vonalak gyomirtó szer érzékenységének ismerete. E cikkben a rendszeresen végzett herbicid-tolerancia kísérletek közül egy száraz, meleg (2003) és egy hûvös, csapadékos (2004) évjáratban végzett vizsgálat eredményeit hasonlítjuk öszsze. A permetezéseket a kukorica 7-8 leveles fejlettségi állapotában végeztük mezotrion, mezotrion + atrazin, rimszulfuron és nikoszulfuron hatóanyagú szerek engedélyokiratban meghatározott maximális dózisával és annak kétszeresével (1. táblázat). A tenyészidõszak folyamán értékeltük a látható fitotoxikus károkat 0-100-ig terjedõ skálán. A felvételezést 2003-ban 9, 2004-ben 14 nappal a kezeléseket követõen végeztük. A 2003. évet száraz, meleg idõjárás jellemezte, a tenyészidõszak folyamán mintegy 100 mm-el kevesebb csapadék hullott a 30 éves átlagnál (–43%) és a hiány különösen a
1. ábra Herbicidek okozta fitotoxikus károsodás vetés idején és a kukorica kezdeti beltenyésztett kukorica törzseken (Martonvásár, 2003–2004) fejlõdését meghatározó elsõ három hónapban volt jelentõs. A 2004ben lehullott öszszes csapadék mennyisége hasonló volt a sokévi átlaghoz, azonban az átlaghõmérséklet mintegy 1,5– 2,0 °C-kal maradt el a térségre jellemzõtõl. A gyomirtó szerek okozta fitotoxikus károsodás mértékét a törzsek 1. táblázat A kísérletben átlagában az 1. ábrán mutatjuk be. A alkalmazott kezelések 2003-as esztendõben a látható károsodás egyik kezelés esetében sem haNo. Kezelés Dózis ladta meg a 10%-ot. A hatóanyagok (gramm sorrendje a kétszeres dózisok esetében hatóanyag/ha) a következõ volt: rimszulfuron, 1. mezotrion 144 nikoszulfuron, mezotrion, mezotrion + atrazin. A következõ év hûvös, csapa2. mezotrion 288 dékos tavaszi idõjárási körülményei 3. mezotrion + atrazin 144 + 1000 hozzájárultak az elõzõ évinél erõtelje4. mezotrion + atrazin 288 + 2000 sebb fitotoxikus tünetek kialakulásá5. nikoszulfuron 40 hoz. A 2004-es év nedves talajviszonyai elõsegítették a fent említett ható6. nikoszulfuron 80 anyagok gyors felvételét, bejutását a 7. rimszulfuron 15 kukoricába, míg a hûvös idõ következ8. rimszulfuron 30 tében az élettani folyamatok lelassultak, ami nem kedvezett a herbicidek detoxikációjának. A hatóanyagok fel- genotípusok, herbicidek, évjáratok, halmozódtak a kukoricában, és fito- amikor nem jelentkeznek látható tünetoxikus tüneteket idéztek elõ az érzé- tek a kukoricán, a szemtermés viszont keny törzseken. Normál (egyszeres) csökken. A 2004-es esztendõ arra példózisban a tünetek erõssége nem érte el da, hogy a kezelések következtében a 15%-ot ami az Európai Gyomkutató megjelenõ fitotoxikus tünetek ellenére Társaság által felállított besorolás sze- nem alakult ki igazolható szemtermés rint mérsékelt károsodásnak felel meg. csökkenés a vizsgált beltenyésztett törA kétszeres dózisban kijuttatott gyom- zseken. Az évjárat hatását a herbicid kezeirtó szerek közül a mezotrion által kiváltott tünetek erõssége megközelítet- lés idõpontjában elõre nem ismerhette, a mezotrion + atrazin kombináció jük, azonban az újabb tapasztalatok seestében meghaladta a 20%-ot. Ezt, gítségével pontosabban megítélhetõ csökkenõ sorrendben a rimszulfuron és egyes gyomirtó szerek alkalmazásának a nikoszulfuron hatóanyagú herbicidek lehetõsége, kockázata a vizsgált genokövették. A látható tünetek a tenyész- típusok esetében, ami különösen a veidõszak elõrehaladtával maszkírozód- tõmag elõállítás technológiájának kitak, eltûntek. A törzsek szemtermését alakításánál döntõ fontosságú. Bónis Péter – Árendás Tamás – egyik kezelés sem csökkentette staBerzsenyi Zoltán – tisztikailag igazolható módon. Marton L. Csaba Közismert tapasztalat, hogy vannak
2006/2
27
Rajki Sándor 85 éves
M
ár megint elröppent öt esztendõ azóta, hogy nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Martonvásár újságban köszönthettük intézetünk egykori igazgatóját, a világszerte ismert és elismert Martonvásári Fitotron szellemi atyját, megalapítóját. Rajki Sándor azon kevesek egyike, akirõl bizton elmondható, hogy 27 évig tartó martonvásári igazgatósága idején több területen is maradandót alkotott. Szerepet játszott a hazai hibridkukorica vetõmagtermesztés beindításában és az erdõháti hibridüzem létrehozásában. Az 1950-es években bátorságra vallott az amerikai szisztéma meghonosítása. Reális szemléletrõl és kezdeményezõkészségrõl tanúskodott a szovjet búzafajták dömpingje idején a saját, martonvásári búzanemesítõ mûhely alapjainak kiépítése és az intézetben elért eredményeken alapuló, új nemesítési stratégiák kidolgozása. Az 1972 õszén megnyílt Fitotron nemcsak az akkori, de még a jelenlegi kutatógárda számára is korszerû és szinte nélkülözhetetlen infrastruktúraként
szolgált és szolgál a genetikai, majd a genomikai, a hagyományos és a molekuláris növényélettani, valamint a növénybiotechnológiai kutatások számára. A klímakamrák kiválóan alkalmasak olyan aktuális kérdések tanulmányozására, mint a kalászos gabonák fagy-, illetve szárazságtûrése, mivel egzakt módon szimulálhatók bennük az extrém hõmérsékleti és páratartalmi viszonyok is.
A Fitotron jelenlegi rekonstrukciója remélhetõleg a jövõ kutatógenerációja számára is biztosítja majd a magas színvonalú kutatási feltételeket Rajki Sándor bölcs elõrelátásának, a jelenlegi vezetés kutatáscentrikus szemléletének és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásának köszönhetõen. Ebben az életkorban sajnos az évek már duplán számítanak, meggyengül az egészség, kevesebb az energia. A lélek viszont nem öregszik, csak gazdagodik a sok-sok megélt örömtõl, fájdalomtól, amiben Sándornak bõven volt része. A sors ajándéka, hogy mellette lehet Erna a mindenben hûséges, támogató társ és segítség. Õszintén szeretnénk, és kívánjuk, hogy emlékiratait, amely igen hasznos és tanulságos lehet számunkra, a fizikai korlátok ellenére a gondviselés segítségével be tudja fejezni. Kérjük, ne veszítse el érdeklõdését Martonvásár és a régi munkatársak iránt, akik szívbõl és õszintén köszöntik 85. születésnapján. Sok szeretettel kívánunk jó egészséget és békés, nyugodt, hosszú életet! Barnabás Beáta
Szalay Dezsõ 80 éves
S
zemélyében egy olyan kollégánkat köszöntjük, aki 1956-tól nyugdíjba vonulásáig (1986), tehát kereken harminc évig tevékenykedett intézetünkben. Ez az egy emberöltõnyi idõszak a magyar mezõgazdaság és a martonvásári növénynemesítés szempontjából egyaránt igen eredményes idõszak volt, melyhez az ünnepelt a maga szakterületén jelentõs kutatási eredményekkel járult hozzá. Sokrétû és szerteágazó tevékenységérõl, életének, szakmai elõmenetelének fontosabb állomásairól a 75. születésnapi köszöntõben (Martonvásár 2001/2) emlékeztünk meg, így most csupán egyet, a legnagyobb sikert említenénk.
Az 1970-es évek második felétõl a Triticum x Agropyron hibridekkel folytatott genetikai kutatások hozadékaként nagy fehérjetartalmú, kiváló lisztminõségû, rozsda- és lisztharmat rezisztens vonalakat és törzseket hozott létre. E tarackbúza hibridszármazékokból 1987-ben minõsítették az irányításával létrehozott Alföld-90 nevû, korai érésû búzafajtát, mely a hazai szortimentben ma is az egyik legjobb minõségû kenyérbúza. Kedves Dezsõ! Kívánjuk Neked, hogy jó erõben és egészségben élvezd a nyugalmas élet mindennapi örömeit. Szerkesztõség
A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját.
2006/2
28
Tanár volt, nemesítõ lett
Szilágyi Gyula 75 éves
T
anári diplomával a zsebében 1962ben, a sikeres felvételit követõen kezdte meg aspirantúráját Intézetünkben. A búza mutációs nemesítésével foglalkozó kandidátusi értekezését 1964-ben védte meg, s figyelme egyre inkább az alap- és alkalmazott kutatások összekapcsolási lehetõségei felé fordult. Eredményekben gazdag, közel 30-éves intézeti munkásságáról 70. születésnapja alkalmából (Martonvásár 2001/2) emlékeztünk meg részletesebben, ezért most csak az irányításával létrehozott, és 1978-ban állami minõsítést nyert Martonvásári 8 búzafajtát emelnénk ki, melynek sikerességét mu-
tatja, hogy vetésterülete 1984-ben elérte az összes hazai búzaterület 30%-át, s tíz évig volt a középérésû csoport meghatározó fajtája. Eredményes munkásságáért 1985-ben Állami Díjban részesült. A nemesítõi munka mellett mindig megtalálta a módját, hogy a Köztelekbõl és más régi folyóiratokból, kiadványokból az éppen aktuális cikkeket elõbányássza és a kollégák figyelmét felhívja a múlt értékeire. Kedves Gyula! Kívánunk Neked boldog, jó erõben és egészségben eltölthetõ, tevékeny éveket szeretteid körében. Szerkesztõség
Láng László megvédte MTA doktori disszertációját
A
magyar búzanemesítõkre gyakorlati eredményeik, nagyszerû felkészültségük mellett mindig jellemzõ volt a megalapozott elméleti tudás is. Ennek egy újabb bizonyítékát adta Láng László a február 15-i nyilvános tudományos ülésen az Akadémián, és magabiztosan, elegánsan védte meg „A diverzitás mértéke és értékelése a búzatermesztésben és a -nemesítésben” címû disszertációját. Laci 1978-ban csatlakozott intézetünk búzanemesítési kollektívájához, ahol a mindennapi nemesítési feladatok ellátása mellett részletesen tanulmányozta a korai érésû búza genotípusok nemesítésének genetikai és fiziológiai tényezõit. Vizsgálta a búza szemtelítõdésének menetét, nappalhossz érzékenységét. Jelentõs figyelmet fordított a koraiság és a fagyállóság egy genotípusba történõ egyesítésére. Kémiai hibridizáló vegyületekkel kísérleteket végzett hibridbúza nemesítésére a szülõi komponensek kiválasztása és a heterózishatás kutatása érdekében, valamint tanulmányozta a vetõmag elõállítás biztonságának optimális módszerét. Minden igazi kutatónak van egy olyan érdeklõdési területe, ami igazán rá jellemzõ, ahol szinte megszállottként végzi tevékenységét. Lacinál ezt jelenti a nemesítés számítógépes hátterének sokoldalú kidolgozása. Nagy odaadással kapcsolódott be a biometriai programok-
ba, amikor még Ábrányi Andor vezetésével a régi nagy, de akkor még „csodagépnek” számító központi HP számítógépen dolgoztunk. Majd jöttek a Commodore-ok, az IBM gépek. Mindezekkel a változásokkal Laci nagyszerûen tartott lépést, és egymás után dolgozta ki Kuti Csabával azt az azonosítási, szelektálási, nyilvántartási rendszert, a mérési és megfigyelési adatok kezelését, ami megkönynyítette a hatalmas nemesítési adathalmaz rendszerezését, értékelését, a döntési mechanizmus objektivitásának jelentõs mértékû javítását. Nemesítõi tevékenysége és alkalmazott informatikai ismeretei Láng Lászlót igazi XXI. századi nemesítõvé tették, aki már az elõzõ évszázadban is megalkotta a jövõbe mutató új búzafajtákat társaival
együtt. Ezt igazolja az általa, társnemesítõként szelektált 52 államilag elismert õszi búzafajta, és 5 õszi durum búza. Széleskörû ismereteit bizonyítja, hogy „otthonosan” mozog az árpa, a tritikálé kísérletekben is. Kimagasló nemesítõi tevékenységének elismeréseként 1996-ban társaival együtt megkapta a Feltalálók Nemzetközi Szervezete Oscar-díját. A 73. OMÉKon a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter a kiállítás nagydíját adományozta neki és társainak a búzanemesítésben és vetõmagtermesztésben nyújtott teljesítményéért. Ugyanezt tette a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke 2003-ban a Szabadalmi Nívódíj odaítélésével. Oktatói munkássága sok formában érzékelhetõ. Egyrészt neveli az új nemesítõi generációt intézetünkben, másrészt több egyetemen oktat, így Keszthelyen, Gödöllõn és Debrecenben egyaránt. Címzetes egyetemi tanár Keszthelyen és tiszteletbeli docensi rangot kapott Debrecenben. Láng László kutatóintézetünk egyik meghatározó jelentõségû egyénisége, aki méltó képviselõje a több mint fél évszázados martonvásári nemesítõi hagyományoknak. Szívbõl gratulálunk, és még sok sikert kívánunk eredményes nemesítõi kutatásaihoz. Bedõ Zoltán
2006/2
29
Felfelé a tudományos ranglétrán
Mészáros Klára 2006. január 24-én újabb kollégánk, Mészáros Klára védte meg PhD disszertációját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Klára 1993-ban lépett be a martonvásári búzanemesítõk családjába. Egyetemi tanulmányait Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán végezte és 1992-ben szerzett biológus oklevelet. Martonvásáron a nemesítési munkák mellett elsõsorban az árpa klimatikus adaptációját meghatározó tulajdonságokkal kezdett foglalkozni. Árpafajták és dihaploid árpa populáció fitotroni és szántóföldi vizsgálatával az árpa egyedfejlõdést befolyásoló tulajdonságokat vizsgálta hagyományos fiziológiai módszerekkel és molekuláris markerek felhasználásával egyaránt. E témakörben 1995-1998 között Ifjúsági OTKA pályázatot vezetett. 1996-ban 2 hónapot töltött az Oregoni Állami Egyetemen, ahol Patrick Hayes professzor csoportjában részt vett a Dicktoo x Morex dihaploid árpa térképezési
populáció eredményeinek a Grain Genes internetes adatbázisba történõ közlésében, valamint QTL elemzést végzett Harrington x Morex populáción a télállóság kialakításában szerepet játszó tulajdonságokkal. Doktori képzését 1997-ben kezdte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának Biológia Doktori Iskolájában, dr. Gyurján
István Kísérletes Növénybiológia Doktori Programjában. Két gyermeke született, így 1998 és 2003 között formálisan nem dolgozott, mégis a GYES idején is kiválóan eleget tett minden tanulmányi kötelezettségének, beleértve nyelvtudásának tökéletesítését is. PhD disszertációját „A nappalhossz érzékenység és vernalizációs igény genetikai szabályozása árpában (Hordeum vulgare L.)” címmel nyújtotta be, témavezetõje dr. Karsai Ildikó volt. Mészáros Klára tudományos eredményeirõl 15 tudományos dolgozatot publikált, és azokról több rangos konferencián elõadásban is beszámolt. Aktív közremûködését a nemesítésben 11 õszi búza fajtajelölt bizonyítja. Biológus alapképzettsége és a célorientált nemesítésben szerzett gyakorlata kiváló alapot nyújt ahhoz, hogy segítségével a következõ években tovább fejlõdjön a molekuláris genetikai módszerek alkalmazása a növényfajták elõállításában és a módszertani kutatásokban Martonvásáron. Láng László
Bálint András Ferenc
B
álint András Ferenc a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán végzett kémia és biológia szakon, 1999-ben. Széleskörû érdeklõdésére és „patriotizmusára” jellemzõ, hogy már 1997-tõl, egyetemi hallgató korában bekapcsolódott a százhalombattai Régészeti Parkban folyó õskori gabonatermesztési kísérletekbe, mely munkát 1999-tõl a martonvásári Gabona Génbanki munkacsoport tagjaként is folytatta. A Régészeti Parkban 2003-ig az irányítása alatt folyó tönke és tönköly termesztési kísérletek célja az õskori búzatermesztés rekonstruálása volt, több feltételezhetõ módszer kipróbálásával, idõigényük megfigyelésével. Az itt folyó munkák eredményérõl több alkalommal is tartott elõadást régészhallgatóknak a százhalombattai ’Matrica’ múzeum által szervezett Kísérleti Régészeti Oktató Napokon. Az egyetem elvégzése után felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetem Környezeti Biokémia és Biotechnológia PhD programjába, valamint ezzel párhuzamosan az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe. Martonvásáron a génbanki
csoport munkájába kapcsolódott be, ahol búza és búza-rokonfajok réztoleranciájának és ásványi összetételének vizsgálata volt az elsõ kutatási feladata. A PhD abszolutórium megszerzése után 13 hónapot töltött Németországban a gaterslebeni Növénygenetikai és Kultúrnövénykutatási Intézetben, ahol a genetikai térképezés alapjait és a mikroszatellit markerek alkalmazását sajátította el. A német-magyar „Plant Resources” projekt keretében 2005-ben újabb 12 hónapot töltött Gaterslebenben. Munkájának célja ekkor az árpa szárazságtûrését be-
folyásoló QTL-ek különbözõ fejlõdési fázisokban történõ azonosítása volt. A Németországban eltöltött idõ hasznosnak bizonyult nemcsak a tudományos ismereteinek bõvülése miatt, hanem a precíz munkavégzés elsajátítása szempontjából is. Idõközben a gabonafélék szárazságtûrésének kutatása az egyik központi feladattá vált a Genetika és Növényélettani Osztályon. Ezeket a kutatásokat a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által meghirdetett GVOP AKF pályázatból finanszírozzuk. Bálint András hazatérésétõl döntõ szerepet vállal a pályázat munkatervének megvalósításában. Doktori értekezését 2006. február 23-án védte meg „A búza réztoleranciáját és a hajtás Cu-, Fe-, Mn- és Zn-koncentrációját befolyásoló lókuszok térképezése” címmel, 100%-os, „summa cum laude” eredménnyel. Szakmai felkészültségét jelzi, hogy kísérleteinek eredményeibõl több angol és magyar nyelvû publikáció jelent meg lektorált szakfolyóiratokban. A további munkájához sok sikert kívánunk! Galiba Gábor
2006/2
30
Teleki Blanka 200. születésnapjára Teleki Blanka írásaiból
K
ét évszázaddal ezelõtt, 1806. július 5-én Erdély peremvidékén (Hosszúfalva, ma: Satulung) jött a világra a martonvásári Brunszvik Karolina és Teleki Imre gróf elsõ gyermeke, az anyakönyv szerint: Maria Bianca Clara Emerica Anna Carolina, akit az utókor Teleki Blankaként tanult meg ismerni és tisztelni. Teleki Blanka (1806–1862): a nemzeti nõnevelés úttörõje és az 1848/1849es forradalom és szabadságharc híve, mártírja. E lexikon tömörségû, szikár meghatározással ellentétben a vonatkozó irodalom csak úgy ontja a kitüntetõ jelzõket és szóvirágokat: ’múlhatatlan ragyogású’, ’vértanú-fényességû’ hõsnõ, a szabadságharc legeszményibb’ nõalakja, ’forradalmár pedagógus’… „Kiváló köznevelõ”, akit „talán bátrabban egyszerûen csak politikusnak mondhatjuk” – tapint a lényegre Bajomi Lázár Endre. Brunszvik Teréz unokahúgára és ’szellemi gyermekére’ a megtorló hatalom 1851 májusában csapott le. Blanka grófnõt a szabadságharc utáni hõsies helytállásáért (menekültek rejtegetése, a szabadságharc írásos és tárgyi emlékeinek gyûjtése, tiltott könyvek terjesztése, jelentések továbbítása Párizsba a nép hangulatáról stb.) tíz évre ítélték. A hírhedt pesti Újépület után Kufstein és Laibach várbörtöneit is megjárta. 1857-ben általános amnesztiával szabadult. Utolsó éveit külföldön, önkéntes számûzetésben töltötte. 1862. október 23-án Párizsban hunyt el; hamvai ma is idegen földben nyugszanak. Hornyák Mária
„Csak úgy remélünk biztosan szebb jövendõt, alapos jobbrafordulást egész állapotunkban, ha elég erõnk és következetességünk lesz gyökerén kezdeni a reformot, azaz: ha családi életünkbe öntünk összhangot nõink nevelésének nemzeti iránya által. Nyissunk egy nagyszerû nevelõintézetet, melyben az anyai nyelvvel együtt a haza szent szeretete oltassék a serdülõ leány szívébe, hol a külföld míveltségét a haza iránti kötelesség érzetével egyesítve, tanulhassa a magyar ivadék az idegent becsülni, a hazait forrón szeretni!” (Szózat a magyar fõrendû nõk nevelése ügyében, Pesti Hírlap 1845. dec. 9.) "Nevelés teszi az embert valódi értelemben emberré, nevelés szerzé meg nyugalmunkat, földi boldogságunkat, nevelés készít utat egy jobb életre […] Midõn azonban a férfi nemre nézve elég tág mezõ nyílik a nemzeti szellembeni önkiképeztetésére, addig a magyar nõnem e tekintetben szûk határok között szorong. Évek óta foglalkozom azon eszmével, mely szerint e hiányt csekély tehetségem szerint csak némileg pótolhatnám. Én e vállalatot [értsd: nõnevelõ intézet alapítását, a szerk.] lelkemnek tiszta ösztönébõl és szeretett hazám iránt szent kötelességbõl tûztem ki magamnak célul.” (Kérvényfogalmazványa József nádorhoz, Pest, 1846. dec. 4.) „Ne így, hazám hölgyei! Kacérkodni a szabadsággal nem szabad; azt magára ölteni, mert divat, mert jól áll, szentségtörés, de kötelessége mindenkinek magát arra képessé tenni, hogy e szent szó értelmét egész nagyszerûségében felfoghassa. Erény, lelki erõ, szellemi kifejlõdés, nélkülözhetése a
lélektörpítõ fényûzési semmiségeknek, fogékonyság a nagy eszmék felfogására, kitartás ott, hol nagyszerû dolgok forognak kérdésben – ezt tûzzük ki célul, erre törekedjünk! Hatalmas téren áll a nõ, ha felfogja helyzete egész fontosságát. Kezében a jövõ nemzedék. A magánkörben, a családi élet oltáránál erélyesen állni, kötelességét mint honleány, mint nõ, mint anya lelkiismeretesen betölteni – ez most feladata.” Elébb reform, azután nõemancipatio (Életképek, 1848. V. 7.) „Boldog most az, aki rátalált egy oltárra, egy Istennek áldoz, aki az áldozatra jóindulatúan mosolyog. Boldog az, aki lépéseit egy szilárd cél irányába fordítja és fordíthatja, aki minden nappal közelebb kerül hozzá. Most, igen, most értem meg a vallásos rajongást; a jelent feláldozzák a túlvilágért, ami talán nem létezik, én [pedig] egy olyan jövõnek, amely talán sohasem virul ki.” (Levél Brunszvik Terézhez, Pálfalva, 1850. márc. 12.) „Amikor kedves, jóságosan együtt érzõ sorait megkaptam, nem gondoltam, hogy szeretett rokonaim kívánságait és imáit Isten kegyesen meghallgatja, és hogy megadatik nekem, hogy rövid idõn belül szeretett hazám földjére léphessek. Rezignáltan tûrtem, és megadással és türelemmel elviseltem mindazt, amit a Mindenható a maga bölcsességében reám rótt… Kimondhatatlanul boldoggá tesz az a tudat, hogy drága rokonaim gondja, bánata véget ér, és sorsom már nem fogja elhomályosítani azt a néhány boldog pillanatot, amelyeket az élet kínál.” (Levél a börtönbõl való kiszabadulása után egyik rokonához, Laibach, 1857. május 15.)
2006/2
31
Könyvismertetés
A
számos problémával küszködõ hazai mezõgazdaság egyik sikerágazata a napjainkban is töretlenül fejlõdõ ökológiai gazdálkodás. Világszerte egyre erõsödik az igény a jó minõségû funkcionális élelmiszerek iránt, és a fenntartható fejlõdés, a környezetvédelem követelményeinek is ez a termesztési mód felel meg leginkább. Az organikus növénytermesztésen belül a hagyományos szerkezethez hasonlóan kiemelkedõ jelentõségû a kalászos gabonatermesztés. A gabonafélék organikus termesztése azonban döntõen a konvencionális nemesítésû fajtákon alapul, melyek nem feltétlenül felelnek meg a biogazdálkodás követelményeinek. Az ökológiai gazdálkodás lényegesen alacsonyabb tápanyagszinten történik, mint amit az iparszerû növénytermelés feltételei között megszoktunk, és a fajtákkal szemben támasztott követelmények is különböznek. A gazdálkodás hatékonyságának érdekében ezért célszerû olyan fajtákat elõállítani, melyek kifejezetten a biogazdálkodás követelményeinek megfelelõen
„készülnek”. Ezt felismerve az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete által vezetett konzorcium – hazánkban elsõként – azt a célt tûzte ki maga elé, hogy az ökogazdálkodók igényeinek megfelelõ kalászos gabona fajtákat állítson elõ. A most megjelent kiadvány e tevékenység eredményeinek kiváló összefoglalója. A könyv elsõ fejezetei bemutatják az ökológiai gazdálkodás követelményrendszerét, helyzetét a világban és hazánkban. Az általános ismertetõket követõen részletesen bemutatja az organikus vetõmagtermesztés feltételrendszerét és kívánatos technológiáját, valamint a termesztés és vetõmagtermesztés agrotechnikáját. A részletes szakmai részben a konzorciumban együttmûködõ kutatócsoportok részletesen bemutatják az egyes kalászos gabona fajokkal szemben támasztott követelményeket, a kutatás során elért eredményeiket. A könyvet egyaránt javasoljuk a terület iránt érdeklõdõ laikusok, az ökogazdálkodás aktív résztvevõi, a té-
TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Vécsy Attila Eseménynaptár 2 Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Láng László: Konvertibilis gabona 3 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: 2031-ig szóló EU fajtaoltalmat kapott az Mv Suba 5 Dr. Láng László: Boldog születésnapot Mv Magdaléna 5 Lövei István – Dr. Láng László: Kalászosok vetõmag ellátása 2006 õszén 7 Dr. Vida Gyula – Dr. Szunics László – Dr. Veisz Ottó: A martoni õszi durum búzafajták ismét bizonyítottak 8 Dr. Hadi Géza – Dr. Pintér János – Dr. Szundy Tamás – Dr. Marton L. Csaba: A martonvásári bõségkosár. 2006-ban 9 szemes és 3 silókukorica kapott állami minõsítést 9 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Mire jó a tavaszi búza? 11 Dr. Veisz Ottó – Dr. Vida Gyula: Mv Pehely: új tavaszi zabfajta 12 Dr. Vida Gyula – Puskás Katalin – Dr. Veisz Ottó: A búza kalászfuzáriózisáról az intervenciós eladások változásának tükrében 13 Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Láng László – Dr. Balázs Ervin: Technológiák együttélése Európában 16 Dr. Kovács Géza: Az organikus kalászos gabona vetõmag-elõállítás és forgalmazás helyzete az Európai Unióban és Magyarországon 17 Dr. Pribék Dalma – Dr. Pocsai Emil – Dr. Szunics László – Dr. Vida Gyula – Dr. Veisz Ottó: Versenyfutás a vírusokkal. Egy évtized tapasztalatai Martonvásáron 20 Dr. Bónis Péter – Dr. Árendás Tamás – Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Kükedi Endre: Az õszi búza gyomosságáról – agrotechnikai fogások 22 Dr. Bálint András Ferenc – Dr. Galiba Gábor: Nehézfémtoleráns növények a Gabona Génbankból. A búza réztoleranciáját befolyásoló lókuszok térképezése 24 Dr. Balázs Ervin – Dr. Barnabás Beáta: Mérföldkõ 25 Dr. Bónis Péter – Dr. Árendás Tamás – Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Marton L. Csaba: Változatos évek – sokszínû törzsek 26 Dr. Barnabás Beáta: Rajki Sándor 85 éves 27 Szalay Dezsõ 80 éves 27 Tanár volt, nemesítõ lett. Szilágyi Gyula 75 éves 28 Dr. Bedõ Zoltán: Láng László megvédte MTA doktori disszertációját 28 Felfelé a tudományos ranglétrán: Mészáros Klára, Bálint András Ferenc 29 Dr. Hornyák Mária: Teleki Blanka 200. születésnapjára 30 Dr. Kovács Géza: Könyvismertetés 31
ma kutatása iránt érdeklõdõ olvasók, és nem utolsó sorban kiváló szakanyag forrásként az organikus gazdálkodást hallgató diákok számára. Kovács Géza MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: Dr. Bedõ Zoltán Felelõs szerkesztõ: Dr. Veisz Ottó Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: Dr. Szunics László A szerkesztõbizottság titkára: Dr. Molnár Dénes A szerkesztõbizottság tagjai: Dr. Balázs Ervin, Dr. Barnabás Beáta, Dr. Bedõ Zoltán, Dr. Berzsenyi Zoltán, Dr. Bõdy Zoltán, Dr. Marton L. Csaba, Dr. Oross Dénes, Dr. Veisz Ottó. Rovatvezetõk: Dr. Galiba Gábor (stresszgenetika, élettan), Dr. Láng László (kalászos gabona nemesítés), Dr. Lángné dr. Molnár Márta (biológia), Dr. Molnár Dénes (hírrovat), Dr. Páldi Emil (növényélettan, biokémia), Dr. Pintér János (kukoricanemesítés, vetõmagtermesztés), Üvegesné dr. Hornyák Mária (kultúrtörténet), Dr. Veisz Ottó (rezisztencia nemesítés) Lektorok: Dr. Árendás Tamás, Dr. Kõszegi Béla ISSN: 1217-5498 Megjelent a Csoma Kiadó Kft. gondozásában
32
2006/2
