2. XX. évfolyam 2. szám AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2008/2 XX. évfolyam • 2. szám

AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2008/2

2

Eseménynaptár Tanácskozások • Gyõrffy Béla, Intézetünk egykori igazgatójának 80. születésnapja alkalmából 2008. január 14-én, immáron 6. alkalommal rendeztünk Tudományos Emlékülést Láng István akadémikus elnökletével. Király Zoltán akadémikus „Gyõrffy Béla – a kutató, a kultúrember és a jóbarát” címmel nagyon élményszerûen elevenítette fel elsõ személyes találkozásuktól a kereken 50 évig tartó kollegális és baráti kapcsolatok számos epizódját, méltatva helytállását az embert próbáló években, lényeglátását a tudományos, kompromisszum készségét az úgymond kényes kérdésekben. Horn Péter akadémikus „Új kihívások elõtt a világ mezõgazdasága, különös tekintettel az állattenyésztésre” címû nagy ívû, igen sok új megközelítést tartalmazó, és az emberiség számára szó szerint a mindennapi betevõ falat létét vagy nem létét bemutató elõadását osztatlan elismeréssel fogadta a több mint 250 fõs hallgatóság. • Tizennegyedik alkalommal rendezte meg az MTA Agrártudományok Osztályának Növénynemesítési Bizottsága, a Magyar Növénynemesítõk Egyesülete, a MAE Genetikai Szakosztálya a Növénynemesítési Tudományos Napokat. Az MTA Székházban március 12-én tartott rendezvény plenáris ülésén Horn Péter és Dudits Dénes akadémikusok, és Apostol János tartottak elõadást, illetve dr. Marton L. Csaba a 2007. évi Fleischmann-díjasokat

méltatta. Délelõtt és délután három-három szekcióban összesen 33 elõadás hangzott el. A résztvevõk három szekcióban 90 poszteren számoltak be a legújabb kutatási eredményeikrõl. Intézetünk kollektívájából 26 kutató 5 elõadást tartott, illetve 10 posztert állított ki. • Hetedik alkalommal rendezték meg az Alpok-Adria Tudományos Tanácskozást 2008. április 28 – május 1. között a szlovákiai Stara Lesná-n. Intézetünkbõl búza rezisztencia nemesítési, kukoricanemesítési, agrotechnikai és biometriai témakörökben 7 kutató tartott elõadást, illetve mutatta be eredményeit poszteren a közel 200 fõs szakmai közönségnek. Kitüntetés • Az Intézményközi Tankönyvkiadási Szakértõi Bizottság által a kiváló agrár szakkönyv és kiemelkedõ színvonalú tankönyv készítésének elismerésére alapított Nívódíjat 2008. február 14-én adták át a Mezõgazdasági Könyvhónap eseményei sorában. Ebben az elismerésben részesült a dr. Birkás Márta által szerkesztett és írt „Földmûvelés és földhasználat” címû tankönyv, melynek „Tápanyag-gazdálkodás, növénytáplálás” fejezetét a Növénytermesztési Osztály fõmunkatársa, dr. Árendás Tamás írta és gondozta.

Innovációs Nagydíj 2007

A

Magyar Innovációs Szövetség által 16. alkalommal kiírt pályázat lezárásaként az Országház Fõrend-házi termében 2008. március 28-án került sor a 2007. évi Innovációs Díjak átadására. Dr. Szabó Gábor, a Magyar Innovációs Szövetség elnökének megnyitója után dr. Závodszky Péter, a Magyar Innovációs Alapítvány elnöke köszöntötte a jelenlévõket. Beszédében hangsúlyozta: „Miért van szükség egy ilyen díjra, és miért az Országházban, a köztársaság elnökének jelenlétében történik az átadása? Azért, mert az innovatív gondolkodás és cselekvés a társadalom egyik legfontosabb hajtóereje. Innováció és technikai megújulás nélkül nincs gazdasági felemelkedés és gazdasági felemelkedés nélkül nincs esély az emberhez méltó életkörülmények megteremtésére. A külsõség pedig a díj és az ügy országos jelentõségét hangsúlyozza.” Kiemelt dicséretben részesült 11 pályázat, melyek okleveleit dr. Pakucs János tiszteletbeli elnök, és Egyed Géza szakállamtitkár adta át. A Technológiai-, a Szabadalmi-, az Agrár-, a Környezetvédelmi-, valamint az Ipari Innovációs Díjak kiosztását követõen került sor az Innovációs Nagydíj ünnepélyes átadására. A Szövetség legrangosabb elismerését az idei évben az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, valamint az érdekeltségükkel létrehozott spin-off vállalkozás, a Pro Planta 3M Mezõgazdasági Szaktanácsadó Bt. nyerte el, az általuk kifejlesztett „MTA TAKI-MTA MGKI költség- és környezetkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszer és szoftver” címû pályázattal. A Nagydíjat dr. Sólyom László köztársasági elnök adta át dr. Bedõ Zoltán igazgatónak, dr. Németh Tamás igazgatónak és dr. Csathó Péter ügyvezetõnek. A laudációban elhangzott, hogy a hazai, publikált tartamkísérletek eredményeinek és 40 év kutatási munkájának szintézisével nyert adatbázisra alapozva, az MTA kutatóintézeteiben

1995-tõl kezdõdõen egy olyan új szemléletû rendszert fejlesztettek ki, amelynek jelenlegi változata 48 szántóföldi növényre tud ajánlást adni. Elkészült a rendszer korszerû, felhasználóbarát ke-

zelõfelületû szoftvere, amelynek segítségével a Nitrogénmûvek Zrt. és a megyei agrárkamarák regisztrált szaktanácsadói 2007ben több ezer gazdálkodó részére készítettek ajánlást a szolgáltatást igénylõknek. A szaktanácsolt területek nagysága 2006-hoz viszonyítva 30%-kal emelkedett, ami a becslések szerint hozzávetõlegesen ugyanekkora piaci részesedés növekedést is jelentett. A korábban általánosan elterjedt hazai rendszer ajánlott dózisainak 60%-át tekintve viszonyítási alapnak, a harmonikusabb N:P:K arányok alkalmazásával az új rendszert használók megtakarítása, okszerû mûtrágyázásra átcsoportosítható ráfordítása 2007-ben meghaladta az 1,3 Mrd Ft-ot, miközben az ésszerûbb nitrogén- és foszfor-adagokkal csökkent a felszín alatti vizek nitrogén- és felszíni vizek foszforszennyezésének potenciális veszélye.

2008/2

3

Újra lendületben a Pannon búza program

M

agyarország gabonatermése kedvezõ évjáratban a 16 millió tonnát is meghaladhatja, melynek 30-35%-át az õszi búza teszi ki. Ez a mennyiség – 4-6 millió tonna/év – két-háromszorosa a hazai malmi szükségletnek, ezért jelentõs mennyiségû búza használható fel más célra minden évben. A hazai igényeket meghaladó élelmiszertermelés nem új keletû dolog számunkra, a Kárpát-medence évszázadok óta Európa egyik „kenyérkosara”. A többlet gabona a múltban elsõsorban „bõrben” és „lábon” került külföldre, a Monarchia országaiba, vagy távolabbra, mivel a kor logisztikai infrastruktúrája nem tette lehetõvé nagy tömegû áru szállítását, majd a hús- és gabona-export párhuzamosan folyt egészen a közelmúltig. A rendszerváltást követõen a magyar búza elvesztette védett piacait, és nem kerülhette el a vevõk általi megmérettetést. Két évtizedre visszatekintve el kell ismerni, hogy a termelõi kör elsõ reakciója nagyon gyors és igen pozitív volt: egyik évrõl a másikra megszüntették a leggyengébb minõségû, agronómiailag egyébként nagyon elõnyös fajták termesztését. E fajtaváltásnak estek áldozatul annak idején a puhaszemû búzák, köztük pl. a bõtermõ és rezisztens Martonvásári 17, az Mv 18, Mv 24, Mv 1485 is. E pozitívnak tekinthetõ fordulat mellett azonban a negatív tendenciák domináltak a hazai búzatermesztésben. Ma már nyilvánvalóak azok az objektív okok, amelyek az átlagos termesztési színvonal zuhanásához vezettek. Nem kellett sokáig várni a termésátlagok csökkenésére, a termésszint, és még inkább a minõség kiszámíthatatlan ingadozására. A szinte megszûnõ tápanyaggazdálkodás minõséget rontó hatását az idõközben elterjedt nagy sikértartalmú búzák valamelyest tompították, és biztosították a megfelelõ alapanyagot a kenyérgyártáshoz. A mezõgazdaság konszolidációja a támogatások növekedésével párhuzamosan nyomon követhetõ, és az utóbbi idõben a piaci hatások is többször kedvezõbbek a növénytermesztõk számára, mint korábban. A minõségorientált búzanemesítés, a növekvõ mûtrágya felhasználás, a jobb gépesítettség, a tároló kapacitás növekedése, a folyamatos szemléletváltás, és még számos más hatás teremtette meg napjainkra ismét a ki-

váló minõségû búza elõállításának lehetõségét – ha nem is mindenütt, de az élenjáró gazdáknál mindenképpen. Magyarországon a búzatermesztés színvonala és eredményessége olyan sokszínû, mint a mozaik. Ugyanez vonatkozik a megtermelt minõségre is, és ez a változatosság nem gyönyörködtet, hanem nagy gazdasági károkat okoz. A kis túlzással táblánként más-más minõségû búza alkalmatlan arra, hogy nagyobb, homogén minõségû tételeket alakítsunk ki a vevõk igényeinek megfelelõen. A piac nem azért árazza le a magyar búzát, mert annak többsége nem jó minõségû, hanem azért, mert a különbözõ idõpontokban szállított búza minõsége nem azonos, és elõre nem kiszámítható. A fontos búzaexportáló országok – USA, Kanada, Argentína, Ausztrália – mindegyikében találkozhatunk olyan szervezettel vagy szervezõdéssel, amely az áruelõállítás és a piacra jutás koordinálásával segíti a mindenütt fragmentálódott termelõi közösséget a fenti cél, a homogén export árualap elõállításában. A jól szervezett búzavertikum magába foglalja a nemesítést és fajta-kiválasztást, a szakszerû termesztést, a szigorú átvételi rendszert, a gondos tárolást és a jó marketinget. A külföldi tapasztalatok alapján a spontán – ingadozó minõségû – és a szervezett – ellenõrzött minõségû – búza értékesítési ára 15-20 USD/t különbséget mutat, ez az az összeg, amit jelentõs befektetés nélkül, ésszerû szervezéssel meg kellene nyerni. Évi 1-2 millió tonna export esetén ez nem kevés pénz, ilyen többletbevételrõl a gazdag sosem mond le, csak a szegény. A gabonavertikum szereplõi 2003 óta több hullámban folytattak megbeszéléseket egy minõségbúza termelési rendszer kialakítása érdekében. A tanácskozásokon részt vettek a vertikum meghatározó szereplõi, több esetben a mezõgazdasági politikai irányítói, sõt, idõnként még a szomszédos országok szakértõi is. Ezek a kezdeményezések számos igen értékes megállapítás megfogalmazásához vezettek, de konkrét lépés soha nem történt a kitûzött cél elérése érdekében. Új kutatási program A Pannon búza program 2005-ben kapott új lendületet, amikor kutatóinté-

zetek, egyetemek és integrátor szervezetek (MTA MGKI, BME BÉT, GK Kht., MTA SZBK, KITE Zrt., IKR Zrt.) közös GAK (Gazdaságorientált Ágazati Kutatások) pályázatot* nyertek. A Pannon búza programnak nevezett, exportorientált K+F rendszer egy komplex, regionális jellegû, speciális minõségkutatási-fejlesztési, szaktanácsadási program, melynek célja, hogy a világ gabonaiparában alkalmazott legfontosabb minõségi rendszerekre, valamint a magyar búza minõségi tulajdonságaira alapozva fejlõdjön a magyar gabonavertikum nemzetközi versenyképessége. A kutatási konzorcium tagjai munkájuk során folyamatosan konzultáltak a búzatermesztõkkel (Gabonatermesztõk Országos Szövetsége) és a búza felhasználóival (Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -Kereskedõk Szövetsége), és figyelembe vették a Vetõmag Szövetség és Terméktanács kalászos gabona szakértõinek véleményét is. A kutatási pályázat eredményeirõl tartott tanácskozásnak a Magyar Tudományos Akadémia adott helyet 2007. november 14-én, a „Pannon minõségû búza nemesítése és termesztése” címû könyv pedig 2008. májusában jelent meg az Agroinform Kiadó gondozásában. Az eredmények és következtetések részletes ismertetése meghaladja e tájékoztató kereteit, néhány fontos megállapításra azonban itt is ki kell térnünk. A kiváló minõség elõállítására képes országok búzaminõsítõ rendszereinek összehasonlításával megállapítottuk, hogy minõsítõ rendszerünket a magyar búzaminõség nemzetközi elfogadhatóságának javítása érdekében leginkább a kanadai minõsítési rendszer paramétereinek felhasználásával célszerû átalakítani, a hazai viszonyok között reális értékek figyelembevételével. A nemzetközi minõsítõ rendszerek, a minõségi export követelmények, a magyar búzafajták technológiai minõsége, valamint a termesztési feltételek alapján elkészült egy prémium és egy jó minõséget reprezentáló standard Pannon búza minõségi kritériumrendszer. Ez a rendszer alapja lehet a Pannon búza védjegy kialakításának (1. táblázat). Az új technológiai, gabonakémiai, molekuláris és hagyományos nemesítési módszerek alkalmazásával behatóan jellemezhetõ a hazai ökológiai feltételek

2008/2

4

1. táblázat Búza szabványok és a tervezett Pannon védjegy kategóriáinak minõségi kritériumai Minõségi kritériumok

Javító

MSZ 6383: 1998 Malmi I. Malmi II.

Hektoliter tömeg (kg/hl) 78 76 76 Szemkeménység HI, min. (%) – – – Búza nyersfehérje tartalom, min. (%) – – – Búza nyersfehérje tartalom szárazanyagra, min. (%) – – – Nedvességtartalom, max. (%) 14,5 14,5 14,5 Esésszám, min. (sec) 300 250 230 Beltartalom Hamutartalom (%) – – – Liszt nyersfehérje tartalom, min. (%) 12,5 12,5 12,0 Liszt nedves sikér mennyisége, min. (m/m, %) 34 30 28 Nedves sikér terülése (mm/h) 2-5 3-8 3-8 Szedimentációs érték Zeleny szerint (ml) 35 35 30 Sütõipari értékcsoport (értékszám), min. A (>69.9) B1 (69.9-54.8) B2 (54.8-44.9) Farinográf vízfelvétel 14%-ra, min. (%) – – – Farinográf tészta kialakulási idõ, max. (perc) – – – Farinográf stabilitás, min. (perc) – – – Alveográf W, min. (10–4 joules) – – – Alveográf P/L, max. – – – Extenzográf energia 135 percnél, min. (cm2) – – –

között termeszthetõ, kemény endospermium szerkezetû, nagy fehérjetartalmú és kiváló reológiai minõségû búza. Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a martonvásári nemesítésû búzafajták közül legnagyobb valószínûséggel az Mv Suba, Mv Mazurka, Mv Ködmön, Mv Palotás és az új minõsítésû Mv Kolo fajták alkalmasak megfelelõ termesztéstechnológiai, környezeti és évjárati feltételek mellett a Pannon prémium minõségi kritériumrendszer teljesítésére. A minõségi paraméterek stabilitását jelentõsen meghatározza az évjárat, amit közvetlenül nem lehet befolyásolni. A stabil minõségre jelentõs hatása van a fajtakiválasztás mellett a minõség-stabilizáló termesztés-technológiának, valamint a fémzárolt vetõmag alkalmazásának. E három feltétel elengedhetetlen a nagy tömegû egységes árualap kialakításához, a nyomon követhetõség biztosításához. Javaslat készült a vetési-, tápanyagellátási- és növényvédelmi technológiára, valamint meghatározták a minõségre negatívan ható tényezõket, melyek elkerülésével nagyobb minõségstabilitás érhetõ el. A Pannon búza átvételi rendszerének egységesítése és korszerûsítése érdekében a minõség gyors meghatározásának

Malmi III.

824/2000/EK EURO búza

72 – –

73 – –

80 60 14,0

78 50 12,5

– 14,5 220

– 14,5 220

16,0 13,5 300

14,5 13,5 250

–

–

0,5

0,5

11,5

10,5

13,0

11,5

26 – 20 – – – – – – –

– – 22 – – – – – – –

34,0 – 50 – 60 4,0 10,0 280 1,0 120

30,0 – 40 – 55 6,0 6,0 220 1,5 75

széleskörûen elterjedt technikája a közeli infravörös spektroszkópiai (reflexiós = NIR és transzmissziós = NIT) módszerek alkalmazása javasolt. Hazai és nemzetközi adatbázis felhasználásával készített kalibrációs módszerekkel szemes és liszt formában levõ mintákból a tulajdonságok egy része megfelelõ biztonsággal, más paraméterek tájékoztató jelleggel meghatározhatók. Ezen kalibrációs összefüggések megfelelõen robusztusak és a készülékek közötti átvitelre, hálózat kialakítására is alkalmasak. A kutatási eredmények és az azokból együtt levont következtetések jó alapot szolgáltatnak a magyar minõségbúza termelés és piacra vitel megújításához. A búza vertikum résztvevõit tömörítõ szakmai szervezetek elvben egyetértenek a követendõ lépések céljával és irányával. A Gabonatermesztõk Országos Szövetsége, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -Kereskedõk Szövetsége, valamint Vetõmag Szövetség és Terméktanács hatékony együttmûködésével folyamatban van a rég várt minõségbúza védjegy bejegyeztetése, és azon intézkedések megtétele, amelyek nélkülözhetetlenek a homogén, megbízható minõség biztosításához, a magyar búza hajdan volt hírnevének visszaszerzéséhez.

Pannon védjegy Prémium Standard kategória kategória

A Pannon búza termelési program várhatóan fokozatosan fog elterjedni hazánkban. Az elsõ év(ek)ben az élenjáró búzatermelõ gazdaságok csatlakozására számítunk, és az õ tapasztalataik jelenthetnek majd referenciát a többiek számára a minõségbúza termelõ terület növeléséhez. A Pannon prémium és Pannon standard tanúsító védjegy pénzben is kifejezhetõ hatása akkor várható, ha az ilyen garantált minõségû áru mennyisége már számottevõ lesz, és megfelelõ marketing, de még inkább a vevõk saját tapasztalata megteremti az ezzel fémjelzett magyar búza hitelét, és visszaálltja e kiváló magyar áru nemzetközi hírnevét. Úgy tûnik, hogy jelentõs elõkészítõ munka után a kulcsfontosságú elhatározások megszülettek, és most a kevésbé látványos, de nehezebb szervezés és végrehajtás következik. Jó lenne, ha ennek során a nemesítõ – termelõ – kereskedõ és felvásárló közösség bebizonyítaná, hogy képes kitartóan egy célért közösen tevékenykedni, és tõkét is befektetni a jövõbeli megtérülés érdekében és reményében. Láng László – Rakszegi Mariann – Bedõ Zoltán *A Pannonbúza kutatásokat az OMFB 280-2004 számú pályázata támogatta.

2008/2

5

A martonvásári búza fajtaajánlat a pannonbúza korszakban

A

martonvásári búza fajtaszortiment állandó változásának mértékét akkor tudjuk igazán felbecsülni, ha nem két egymást követõ év, hanem kicsit távolabbi idõszakok fajtaajánlatát hasonlítjuk össze. Az elmúlt öt év alatt a vezetõ martonvásári fajták mintegy fele kicserélõdött, azaz csökkent vetésterülete, vagy teljesen kiszorult a termesztésbõl, ugyanakkor helyüket sikeresen vették át az új fajták. Ez egy természetes és egészséges folyamat, amely során a fajtaöszszetétel folyamatosan követi a felhasználói igények változását és figyelembe veszi a termesztési tapasztalatokat. A külsõ környezet változása a fajták számán és típusán kívül azt is meghatározza, hogy az egyidejûleg nagy területen termesztésben lévõ 10-12 martonvásári fajtát miként csoportosítjuk. Ennek nyomon követésére elég a fajtaismertetõ kiadványokat fellapozni. A kilencvenes évek elején a fõ csoportosítási szempont a fajták tenyészideje volt, ami önmagában is jelzi, hogy a fajtaválasztás és fajtaajánlat fõ szempontja az agronómiai érték, a termesztési tulajdonságok összessége volt. E csoportosítás finomításaként 1997-tõl próbálkozás történt a termesztési ajánlat pontosítására, amikor nagyrészt a fajták kora és alkalmazkodóképessége alapján széleskörûen, vagy egyes körzetekben ajánlott fajtákat határoztunk meg. A minõség felértékelõdése a kitûnõvagy speciális minõségû fajták számának növekedéséhez vezetett. A martonvásári szortimentben 1998 õszén a kiszorulóban lévõ MvM mellett már érzékelhetõ vetõmag forgalommal rendelkezett az Mv Emma és az Mv Magdaléna, olyannyira, hogy a Magdaléna a következõ õsszel már a legnagyobb forgalmú martonvásári búzává vált, kiszorítva a Fatima 2-t addigi vezetõ pozíciójából. Ekkor, 1998-ban kezdõdött az Mv fajták csoportosítása nagy sikértartalmú-, keményszemû malmi-, és puhaszemû búzák kategóriájába. A továbbra is szerény országos mûtrágya felhasználás miatt a nagy sikértartalmú búzák száma és vetésterülete egyaránt dinamikusan növekedett – az elmúlt évtizedben mintegy tucatnyi ilyen martonvásári búza szüle-

tett. Az új fajták nemesítésekor a fehérjetartalom elért szintjének megtartása mellett több esetben sikerült egy vagy több sikér minõséget mutató paramétert is javítani, így 2006-tól lehetõvé vált egy újabb osztályozás, az „extra minõségû” fajták csoportjának kialakítása. A Pannon búza program reményeink szerint tovább fokozza a minõséggel szembeni elvárásokat, szigorúbb, de objektívebben definiált követelményeket támaszt a fajtákkal szemben. Az exportpiacok igényei alapján kialakított minõsítési kritériumokat követve ettõl az évtõl kezdve a martonvásári búzafajták még differenciáltabb ajánlását kezdjük meg. A módosított csoportosítás a hazai termesztõk és felhasználók igényeit súlyának megfelelõen próbálja figyelembe venni, mert ez az a felhasználói kör, melynek kiszolgálását a martonvásári kutatók elsõdleges kötelességüknek tekintik. A hazai ajánlatban továbbra is használjuk azokat a csak Magyarországon ismert minõségi mutatókat – sikérterülés, farinográfos minõségi csoport – amelyek mindannyiunk számára sokat

mondanak a búza felhasználhatóságáról, de a belföldi piacon jelentõséggel nem bíró – pl. alveográf – paramétereket is figyelembe véve kimondottan az export célra elõnyösebb Pannon minõségi kategóriák szerint is teszünk ajánlatot. Külön kezeljük azokat a fajtákat, amelyek termesztését kiemelkedõ produktivitásuk miatt javasoljuk. Összességében úgy gondoljuk, hogy a módosított csoportosítás szigorítást jelent, különösen a pannon búzáknál, ahol az elvtelen kompromiszszumok már a termelés kezdetén, a

Martonvásári õszi búza fajtaajánlat. 2008 õsz Pannon prémium Pannon standard Nagy sikértartalmú Bõtermõ búzafajták csoportja Mv Suba

Mv Toborzó

Mv Csárdás

Mv Marsall

Mv Ködmön

Mv Emese

Mv Verbunkos

Mv Hombár

Mv Kolo

Mv Magvas

Mv Süveges

Mv Regiment

Mv Palotás

Mv Lucia

Mv Béres

Mv Mazurka

Mv Laura

Mv Magdaléna Mv Walzer Mv Vekni

6 fajtaválasztásnál is elkerülendõk. A Pannon prémium csoportba azok az átlagosnál nagyobb sikér- és fehérjetartalmú búzafajták tartoznak, amelyeknek megfelelõ termesztéstechnológia esetén minden belföldön vagy külföldön fontos minõségi paramétere kimagasló értéket mutat. Fontos tudatosítani, hogy az ide be nem sorolt fajták között is számos kitûnõ minõségû búza van, és többen egyetlen paraméter, fõként az alveográfos W és P/L értékek miatt nem juthattak be az „elit klubba”. A Pannon prémium elõállításra általunk javasolt fajták közül az Mv Palotás, Mv Suba, Mv Ködmön és Mv Mazurka kitûnõ adatai legalább öt évre visszamenõleg igazolhatók. A 2006-ban állami elismerést kapott Mv Kolo karrierje még rövidebb, de kísérleti és elsõ nagyüzemi adatai egyaránt a besorolás megalapozottságát mutatják. Ebben a kategóriában várjuk 2008-ban az Mv Toldi állami elismerését is. A Pannon standard csoportba tartozó fajták közös jellemzõje, hogy kitûnõ technológiai minõséggel és átlagos fehérjetartalommal rendelkeznek. 28-33% sikértartalom mellett képesek akár A1 farinográf minõség elérésére is, de az A2 minõségre tudatos minõségbúza termelés esetén szinte évjárattól függetlenül képesnek kell lenniük. Minõségük alig marad el a prémium fajtákétól, ha nem javító lisztre, hanem „csak” kitûnõ alapanyagra van szükség, e fajtákat érdemes termeszteni. Ebbe a csoportba javasoljuk besorolni az Mv Toborzót, amely extra koraiságával jelenleg mással nem pótolható agronómiai típust képvisel, a magyar szabvány szerinti minõsége alapján pedig a javító búzák kategóriájába is tartozhatna. Az Mv Emese és Mv Magvas széles körben elfogadott fajtának számít, közismert az Mv Emese kissé magasabb sikértartalma és az Mv Magvas fantasztikus minõségstabilitása nedves körülmények között is. Nem kiemelkedõ sikérmennyiség mellett kitûnõ sikérminõséggel rendelkezik a két újonnan minõsített fajta, az Mv Laura és az Mv Lucia, melyek besorolását a Pannon standard csoportba javasoljuk. A nagy sikértartalmú fajtákat termelik a vetésterület igen nagy hányadán – meghatározó fontosságú fajta az Mv Magdaléna, az Mv Csárdás és az Mv Verbunkos. Ezek, és a hasonló minõségû Mv Béres, Mv Süveges, Mv Walzer

2008/2

és Mv Vekni üzemi feltételek között jellemzõen B1 farinográfos minõség elérésére képesek, ezzel optimális alapanyagul szolgálnak a hagyományos kelesztett kenyerek elõállításához. Jó lisztkihozataluk miatt gazdaságosan õrölhetõk, az átlagosnál 3-5%-kal nagyobb vízfelvevõ képességû lisztjük miatt ízletes és tartós kenyér készíthetõ termésükbõl. Minõségtudatos termesztéssel jó alapanyagot biztosítanak a száraztészta gyártáshoz is. Fajtáink egymáshoz viszonyított termõképességét folyamatosan 8-12 környezetben vizsgáljuk, így számos adatunk van a produktivitásra vonatkozóan is. Közismert az a biológiai törvényszerûségeken alapuló összefüggés, hogy a kis fehérjetartalmú búzák a nagy termés elérésére alkalmas környezetben produktívabbnak bizonyulnak, mint a minõségbúzák. Nem optimális környezeti feltételek között – ilyen az évek és a termõhelyek többsége – ez a negatív összefüggés alig látszik. Kísérleteink adatai alapján fajtáink többsége hasonló termõképességgel rendelkezik, a közöttük lévõ különbség hibahatár körüli, 3-5%. Ilyen kis különbség esetén nem következetes a fajták sorrendje, hol az egyik, hol a másik képes kicsit nagyobb termés elérésére. A martonvásári búzák között három

olyan fajta van – Mv Marsall, Mv Regiment, Mv Hombár –, amelyek statisztikailag is megbízhatóan, markánsan nagyobb termés elérésére képesek, mint a többi. E búzák alkotják a bõtermõ fajták csoportját. Termõképességük több mint 10%-kal nagyobb az átlagosnál, azaz 7 tonnás termésszinten a hektáronkénti egy tonna terméstöbbletet is elérhetik. Termesztésüket azok számára javasoljuk, akik elsõsorban a mennyiségre törekednek, bár meg kell jegyezni, hogy a keményszemû Mv Marsall üzemi feltételek között, nagy területen 8 t/ha termés mellett is több évben képes volt B1 minõségû termést adni. A fentiekbõl látszik, hogy a martonvásári fajtaajánlat minõségorientált, felhasználó-centrikus. A fajták hatalmas változatosságot mutatnak tenyészidõben, rezisztenciában, és sok más tulajdonságban, miközben mindegyik legalább megbízható fagyállósággal és állóképességgel, valamint jó szántóföldi betegség ellenállósággal rendelkezik. A termelési célnak megfelelõ fajtacsoport kiválasztása után így a végsõ fajtaválasztás az agronómiai tulajdonságok és a helyi termesztési körülmények figyelembevételével optimalizálható. Láng László – Bedõ Zoltán

2008/2

7

Újra van tar kalászú martonvásári búza (Röviden két új búzafajtáról)

A

z alábbiakban röviden két új, 2007 õszén elismert Mv búzafajtát ismertetünk: Az Mv Laura (Mv 11-04) tar kalászú, korai érésû új búzafajta versenyképes termõképességgel és jó stressz-ellenállósággal rendelkezik. A fajta a BR918/Ukrainka/ /Dropia/Ukrainka keresztezésbõl származik. Kitûnõen szere-

Agronómiai tulajdonságok Mv Laura Mv Lucia (MGSZH adatok, 2005-2007) Termés % 102,2 101,2 Kalásztípus tar szálkás Tenyészidõ korai középkorai Lisztharmat ellenállóság kitûnõ jó Levélrozsda ellenállóság kitûnõ kitûnõ Szárrozsda ellenállóság jó jó Sárga levélfoltosság jó jó Fagyállóság (fitotron, túlélési %) 83-88 71-85 Állóképesség jó jó Minõség tulajdonságok Martonvásári adatok, 6 év átlaga Nedvessikér mennyiség % 29,6 29,3 Farinográf értékszám 85,6 83,2 Sütõipari minõségi csoport A1 A2 Farinográf stabilitás (ICC szerint,perc) 15,5 16,9 Alveográfos W érték 249 283 Zeleny index 46,1 52 Esésszám 366 382

Fajtaelismerés pelt a fitotroni fagyállósági tesztekben, megfelelõ állóképességet mutatott, és a fontosabb gomba betegségekkel szemben kitûnõ-jó ellenállósággal rendelkezik. Kitûnõ sikérminõségû fajta. Nedves sikér tartalma 26-32% között ingadozik, farinográfos minõsége többnyire A1. HMW tartalék fehérje öszszetétele 1, 7*+8, 5+10, LMW összetétele c, b, c, nem hordozza az 1B/1R transzlokációt. Az Mv Lucia (Mv 15-04) bõtermõ, jó minõségû, igen széles alkalmazkodó képességgel rendelkezõ fajta. Szerepel

Kanadában a regisztrációs kísérletekben, Csehországban és Németországban elõkísérletben, további hét államban pedig kipróbálás alatt áll. Szálkás kalászú, középkorai érésû fajta. Betegségekkel szemben ellenállósága jó, levélrozsdával szemben rezisztens. Átlagos sikértartalmú (28-32%), jellemzõen A2 farinográf értékû fajta. HMW tartalék fehérje összetétele 2*, 7*+9, 5+10, LMW összetétele d, b, b, nem hordozza az 1B/1R transzlokációt. Mindkét új fajtát a Pannon standard minõségi kategóriába javasoljuk besorolni.

2007 végén állami elismerésben részesült Romániában az Mv Toborzó õszi búza. A martonvásári búzafajták termesztése az ország északnyugati részében már korábban megkezdõdött, és az elmúlt szezonban tovább folytatódott térhódításuk. 2007 õszén üzemi próbatermesztésük már kiterjedt Románia legdélebbi megyéire is. Az igen korai érésû Mv Toborzó különösen itt, a száraz meleg vidékeken járulhat hozzá a martonvásári fajták piaci részarányának növeléséhez. Láng László – Bedõ Zoltán

2008/2

8

HEALTHGRAIN program az egészséges táplálkozásért

A

Sz á Re va d Ri ve r M v Su ba M v Pa lo tá s Li M be ar llu to nv l ás a ár i1 7

Em es Re e Be d F ife zo sz ta ja Fe 1 rtõ di 2 93 G K Ti sz at áj Au Bá ro nk ra Fl út ei i1 sc hm 201 an n 48 1

1. ábra Õszi búzafajták rostanyag tartalma

M v

’HEALTHGRAIN’ vagy más néven ’EGÉSZSÉGES GABONA’ program az Európai Unió 6. Keretprogramjában 2005-ben indult azzal a céllal, hogy csökkentse az európai fogyasztók körében az anyagcsere-betegségek kockázatát azáltal, hogy növeli a bioaktív gabona komponensek elérhetõségét az élelmiszerekben. A pályázat programja összetett. A vizsgálatok kiterjednek a jelenleg köztermesztésben szereplõ gabonafajtákban a táplálkozástani kutatásoktól kezdõdõen a feldolgozóipari technológiák kifejlesztésén át a bioaktív komponensek diverzitásának vizsgálatára. A bioaktív komponensekben talált variabilitás ezáltal új lehetõséget teremt a nemesítõknek is egészségesebb gabonák nemesítésére. A Healthgrain kutatási program elsõ lépéseként különbözõ gabonafélékben (búza, rozs, durum, árpa, zab) meghatároztuk a bioaktív komponensek variabilitását. A vizsgálathoz olyan komponenseket választottunk, melyek az eddigi irodalmi adatok szerint bizonyítottan pozitív hatással vannak az emberi egészségre. A rostanyag tartalom egészségügyi és táplálkozástani szempontból kulcsfontosságú komponens, ezért meghatároztuk a genotípusok összes rostanyag tartalmát valamint a rostanyagok fõ összetevõinek (pl. β-glükán, arabinoxilán) mennyiségét. Az arabinoxilán a rost egyik fõ komponense, mely a búza és a rozs sejtfalának alkotóeleme. Oldhatóságuk alapján vízben oldható és nem-oldható arabinoxilánokat különböztethetünk meg, melyek közül az elsõ prebiotikumként is mûködik, azaz képes stimulálni egyes baktériumok növekedését és/vagy aktivitását a bélrendszerben és ezáltal pozitívan befolyásolni az egészséget. A vizsgálatok további célpontjai a fenolos komponensek, mivel a fenolsavak, lignánok és az alkilrezorcinolok nemcsak, hogy képesek megkötõdni a bélrendszerben, de részt is vesznek az anyagcsere folyamatokban és biológiai aktivitást fejtenek ki természetes és laboratóriumi környezetben egyaránt. A lignánok fitoesztrogének, melyek többsége a bélrendszerben mikrobiológiai fermentáció útján enterolaktonná alakul, és ilyen formában

Megjegyzés: a mért rostanyag tartalom magában foglalja a nem keményítõ alapú poliszacharidokat, az emésztésnek ellenálló keményítõt, az oligo- és szabad cukrokat, az uronsavakat és a lignint. számos folyamatban egészségmegõrzõ funkciót lát el. Az alkilrezorcinolok fenolos lipidek, melyek a búza és a rozs szemek külsõ rétegeiben találhatók és szintén jó hatással vannak az egészségre. A fenolsavak a legnagyobb mennyiségben elõforduló fenolos vegyületek a búzaszemben. A folátok, tokolok és szterolok szintén a vizsgálat részét képezték, mivel a gabonafélék igen fontos forrásai ezeknek az egészséget pozitívan befolyásoló komponenseknek. A tokolok fontos, zsírban oldódó antioxidánsok az emberi testben, míg a

szterolok koleszterin-csökkentõ hatásukról ismertek. A gabonában található folát az emberi szervezet számára könnyen elérhetõ, ezért különösen fontos, hogy a folátbevitel növelésére a búzaszem külsõ rétegeit, azaz a korpát a liszhez keverjék. A teljes kiõrlésû gabonából készült élelmiszerek jelentõs figyelmet kaptak az elmúlt tíz évben mind tudományos, mind kormányzati, mind pedig gazdasági oldalról. Kimutatták ugyanis, hogy fogyasztásuk számos krónikus betegség kockázatát csökkenti, de különösen azokét, melyek az anyagcseréhez köthetõk,

2008/2

ilyenek például a 2-es típusú cukorbetegség vagy a szív- és érrendszeri betegségek. Számos egészségügyi tanulmány erõsíti meg ma már ezt a tényt. Az egészben õrölt és törött búzaszemek épp olyan arányban tartalmazzák a fõ összetevõket, a keményítõt, csírát és korpát, mint az ép, egész búzaszemek. Ennek köszönhetõen gazdag forrásai a rostanyagoknak, vitaminoknak, ásványi anyagoknak és a fitokemikáliáknak,

melynek egészségvédõ funkciójukat köszönhetik. Fogyasztásával, a rostanyagok megnövelt elfogyasztott mennyiségének (10g/nap) hatására 10%-kal csökken a szív- és érrendszeri betegségek elõfordulása. A teljes kiõrlésû gabonák fontosságát az egészségmegõrzésben az is növeli, hogy a gabonaszemek külsõ rétegei sokkal nagyobb mennyiségû fitokemikáliát (fenolos komponensek, fitoszterolok, tokol, folát) tartalmaznak, mint a belsõ rétegek. Ezek közül a fenolos komponensek (lignánok, alkilrezorcinolok és fenolsavak) részt vesznek olyan fiziológiai változások elõidézésében, melyek a szervezet védõfunkciójának betöltéséhez szükségesek. A fitokemikáliáknak számos más bioaktív funkciót is tulajdonítanak, így például antioxidánsként is mûködnek. Megjegyzendõ azonban, hogy az egészség védelméért felelõs komponensek mûködési

9

mechanizmusa mé g nem ismert teljesen. Feltehetõleg különbözõ faktorok együttes hatása összegzõdik, melyek egymást erõsítve járulnak hozzá a kívánt védelem eléréséhez. A Healthgrain pályázaton belül az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete jelentõs szerepet vállalt a bioaktív komponensek variabilitásának vizsgálatát célzó fõprogramban. Összesen 130 õszi és 20 tavaszi búza, valamint 10 durum, 10 rozs, 10 árpa, 10 zab, 5 monococcum és 5 dicoccum fajtában vizsgáltuk egyrészt a genotípusok agronómiai és sütõipari tulajdonságait, többek között a fehérje és sikértartalmat, a Zeleny szedimentációt, és a keményítõ viszkozitását, de meghatároztuk ezzel egyidõben a genotípusok rostanyag-, keményítõ-, xylanáz-, alkilrezorcinol-, lignán-, szterol-, tokol- és folát-tartalmát is. A vizsgálatok eredményei alapján kiválasztottuk azon genotípusokat, melyek felhasználásával nemcsak, hogy jó sütõipari minõségû búza nemesíthetõ, de egyúttal rostanyagban és vitaminokban gazdag termékek készíthetõk. Néhány jól ismert genotípus rostanyag tartalma az 1. ábrán látható. A bioaktív komponens tartalmát tekintve kiemelkedõ genotípusok közül néhányat kiválasztottunk és keresztezési programot indítottunk acélból, hogy új generációkat hozzunk létre a bioaktív komponensek változatosságának növelésére, valamint hogy új, az egészséges táplálkozást elõsegítõ fajtákat állítsunk elõ. Rakszegi Mariann – Láng László – Bedõ Zoltán (Fotók: Vécsy Attila)

2008/2

10

Az õszi búza sárga levélfoltosságáról

M

agyarországon éppen 20 évvel ezelõtt, 1988. májusában jegyezték fel búzán egy új kórokozó gombafaj, a Pyrenophora (1. kép) (anamorf: Drechslera (2. kép), régebbi nevén Helminthosporium) tritici-repentis elõfordulását. Azóta bebizonyosodott, e gombafaj kedvezõ életfeltételekre talált hazánk területén és számára megfelelõ idõjárási körülmények között komoly gazdasági károkat okozhat. Hazánkban a kalászos gabonák vetésterületének döntõ többségét az õszi búza foglalja el. Az eredményes búzatermesztést számos kórokozó veszélyezteti. A rezisztencianemesítés és hatékony kémiai védelem hatására a régóta ismert gombafajok visszaszorulása kedvezõ helyzetet teremtett más, addig kevésbé jelentõs kórokozók terjedése számára. Magyarországon e folyamat eredményeként az 1980-as évek végén figyeltek fel búzán és hibrid rozson szokatlan tünetekre. A vizsgálatok eredményeként a tünetek kiváltásáért egyértelmûen az akkor még Helminthosporium tritici-repentis Died. néven ismert gombát tartották felelõsnek. A kórokozó története a hazai szakirodalomban 1965-ig nyúlik vissza, amikor még mint a tarackbúzát károsító fajt említették. Elsõként Aponyiné és munkatársai azonosították 1988-ban a kórokozót búzán és hibrid rozson Fejér megyében, majd az ország más vidékein is, és már ebben az évben felhívták a figyelmet a kórokozó veszélyességére. Fellépése óta – évjáratonként változó mértékben – rendszeresen kimutatható a kalászos gabona állományokban. Az ellene való védekezést megnehezíti, hogy a kórokozó szabad szemmel nehezen ismerhetõ fel. Csapadékhiányos években a levélszáradásos tünetet gyakran az aszály miatti stresszre vezették vissza. A fertõzés korai szakaszában kialakuló léziók könnyen öszszetéveszthetõk a szeptóriás levél- és kalászfoltosság tüneteivel, melynek elõfordulása az utóbbi években szintén megnõtt. Pontos diagnózis és a kórokozók elkülönítése minden esetben csak mikroszkópos, vagy más speciális, ellenanyagokon alapuló vizsgálatokkal lehetséges. Az 1989. és 1990. évben országos felmérést végeztek a búza kalászhányásának vége és virágzásának kezdete kö-

zötti fenológiai fázisban. Az elsõ évben az õszi búza területek 70%-án volt jelen a gomba gyenge (34%), közepes (29%), vagy erõs (7%) fertõzöttséget okozva. A második évben a vizsgált terület 51%-án figyeltek meg gyenge, vagy közepes fertõzöttséget. A felmérés során egyértelmûen megállapítható volt a monokultúra kedvezõtlen hatása. Az 1989. évi

járvány után a „helmintospóriumos levélszáradást” már gazdaságilag súlyos betegségnek tekintették. Az 1991-1995. közötti idõszakban gyenge fertõzöttséget figyeltek meg Tolna megyében, ami az akkori aszályos idõjárásnak volt tulajdonítható, ugyanakkor a kórokozó az 1990-es évektõl a megromlott technológiai fegyelem hatá-

1. kép A Pyrenophora tritici-repentis ivaros szaporító képletei

2. kép A Drechslera tritici-repentis konídiumai mikroszkópos felvételen

2008/2 1. ábra Búza genotípusok Drechslera tritici-repentis-szel szembeni ellenállóképessége üvegházban

2. ábra. Búza genotípusok Drechslera tritici-repentis-szel szembeni ellenállóképessége szántóföldön

sára mégis jelentõsen elterjedt. Az 1995tõl beköszöntõ csapadékos évjáratok hatására felerõsödtek a fertõzések, ami a termésátlagok jelentõs mértékû csökkenésében is megnyilvánult. Az 1999. évi levélbetegség-dominancia felmérés eredménye szerint a „helmintospóriumos levélszáradás” átvette a vezetõ helyet a levélfelületet károsító kórokozók között, megelõzve a lisztharmatot és a rozsdabetegségeket is. Azóta idõjárástól függõen évente eltérõ mértékben fordul elõ, száraz évjáratban szinte teljesen eltûnik, csapadékos esztendõkben pedig a leggyakoribb kórokozók között szerepel. Mivel a kórokozó jelentõs, akár 30%-os termésveszteséget is okozhat, intézetünkben 2003 óta provokációs kí-

sérletekben vizsgáljuk a búza genotípusok ellenállóságát üvegházban és szántóföldön. Üvegházunkban ma már megbízható, jól ismételhetõ fertõzést tudunk kiváltani, így e módszer jól alkalmazható a búzafajták csíranövénykori PTR rezisztenciájának megállapítására. Megoszlanak a vélemények arról, hogy mekkora a jelentõsége a fiatalkori ellenállóképességnek. Eredményeink szerint, a búzafajták rezisztenciája jelentõsen eltérõ e fenofázisban is. Járványtani szempontból mindenképpen lényeges lehet, hogy milyen mértékben szaporodott fel a kórokozó a fiatal állományokon. A szántóföldi teszteléshez mesterségesen fertõzött provokációs tenyészkertet alakítottunk ki, ahol a gombafertõzés számára kedvezõ körül-

11 ményeket öntözéssel biztosítjuk. Eddigi eredményeink alapján (1. és 2. ábra) a vizsgált fajtáink közül az Mv Mezõföld, az Mv Tamara és az Mv Magvas a rezisztenciaforrásokhoz hasonló ellenállóságot mutatott fiatal, illetve felnõtt növény korban. A fiatalkorban PTR-rel szemben ellenálló Mv Emma és Mv Magdaléna felnõtt növénykorban átlagosan fertõzõdött. Az üvegházi fiatalkori és szántóföldön felnõtt növényeken végzett mesterséges fertõzési adataink között közepes erõsségû összefüggés mutatható ki. Egy nyertes Jedlik Pályázat (DTR_2007) keretében mélyreható vizsgálatokat kezdtünk a PTR-rezisztencia felmérése, valamint az ellenállóság genetikai hátterének megismerésére céljából. A PTR-rel szembeni védekezés a rendkívül széles gazdanövénykör miatt nem egyszerû feladat, hiszen a kórokozó az árokpartokon és ruderális területeken tenyészõ fûfajokról is átterjedhet a gabonatermõ táblákra. A monokultúrás termesztés, valamint a forgatás nélküli és sekély talajmûvelés is megnehezíti a növényvédelmet, hiszen a szármaradványokon áttelelõ ivaros szaporítóképletekrõl már kora tavasszal elindulhat a járvány. Nem kérdéses, hogy a felnõtt növénykorban ellenálló búzafajták a PTR elleni védekezés hatékony genetikai alapját jelenthetik. Fogékony búzafajtákon kedvezõ idõjárási körülmények között a vegyszeres védekezés is szükségessé válhat. A PTR-rel szemben a különbözõ azol és a prokloráz hatóanyagú szerek használata javasolt. Kérdéses, hogy a strobilurinokkal meddig lehet még hatékonyan védekezni, hiszen már 2004-ben kimutatták az e szercsoportra rezisztens patotípusok jelenlétét az észak-európai kórokozó populációkban. Az elmúlt 20 évben a Pyrenophora tritici-repentis változó mértékben, de minden évben jelen volt a kalászos gabona állományokban, kedvezõ idõjárás és nagy inokulum mennyiség esetén komoly károkat okozva. Az eddig vizsgált fajtáink között ugyan nincs teljesen rezisztens, de a jó ellenállóságú fajták használatát megfelelõ agrotechnikai és növényvédelmi eljárásokkal kombinálva sikeresen csökkenthetõ a kórokozó kártétele. A sárga levélfoltosság veszélyes betegség, érdemes rá odafigyelni. Károlyiné Cséplõ Mónika – Vida Gyula – Veisz Ottó

2008/2

12

Gabonavírusos évek idõjárása z átlagosnál melegebb és szárazabb évjáratok, a generációk tapasztalata alapján kikristályosodott, s a legkedvezõbbnek ítélt terminusnál korábbi vetések az utóbbi években a vírusok okozta károkra, azok kivédésének lehetõségeire irányítják a kalászosok termesztésében érdekeltek figyelmét. A magyarországi gabonatermesztés virológiájának a gyakorlat által is jól ismert kiindulópontja Szirmai János munkásságához kötõdik, aki 1966-ban itthon elsõként izolálta az árpa sárga törpeség vírusát (BYDV). A gabonaféléket fertõzni képes, mintegy félszáz vírus közül számosat kimutattak a múlt század utolsó évtizedeiben hazai körülményeink között is. Az elmúlt negyven év tapasztalatai azt igazolják, hogy a fertõzés eltérõ intenzitással és változó területi kiterjedéssel, de folyamatosan jelen van kalászosgabona termesztésünkben. A gazdasági kár mértékét a gyakorlatban többnyire nehéz megítélni. A vírusokra utaló tüneteket, a narancssárgára színezõdött, esetleg antociánosodó, merev tartású levelek kialakulását, a kényszer-bokrosodást, a ritka és rosszul fejlõdõ kalászok megjelenését gyakran egyéb kedvezõtlen hatások is erõsítik. A fertõzés sok esetben nem okoz tetemes veszteséget, de elõfordulnak olyan évjáratok, extrém helyzetek is, amelyek az eredeti vetésszerkezet módosítására kényszerítik a termelõt. Jól ismert a gyakorlatból az 1982. év õszi árpát sújtó Fejér megyei, vagy 2002-ben az országos méreteket öltõ kártétel, aminek következtében több ezer hektáron került tavaszi vetésû kultúra a meggyengült, kipusztult õszi kalászosok helyére. Martonvásári megfigyelések A gabonanemesítéssel, termesztési kutatásokkal foglalkozó intézetek szakemberei, az agrotechnika változatos eszközeivel próbára tett fajok számtalan fajtájának szántóföldi „viselkedése” és laboratóriumi analízise alapján évrõl évre figyelemmel kísérik a kórokozók jelenlétét, az egyes vírusok, szerotípusok arányát, károsításuk mértékét. Martonvásáron, a Mezõgazdasági Kutatóintézet nemesítési és agrotechnikai tenyészkertjeiben – dr. Szunics László és munkatársai közel négy évtizedes megfigyelései szerint – a kalászos gabonák az

1972., 1976., 1980., 1981., 1982., 1986., 1989., 1990., 1996., 1998., 2000., 2002., 2003. és 2007. évben szenvedtek gazdaságilag is jelentõs mértékû kárt a fertõzések következtében. A betegség valamennyi terméskomponenst (szalma, szemszám, szemtömeg és ezerszemtömeg) tekintve kimutatható volt, aminek következtében a termésveszteség 0-97% között változott. A járványok kialakulásához több tényezõ együttes, megfelelõ intenzitású jelenléte szükséges. A virulens kórokozókat szolgáltató beteg növények (ruderália, árvakelés) és a még fertõzetlen, de

fogékony kalászosok között a hazai gabonák fejlõdését leginkább hátráltató vírusok esetében a szúró-szívó szájszervû rovarok (levéltetû, kabóca) jelentik az összekötõ kapcsot. Olyan környezeti feltételek között, amelyek a vektorok tömeges felszaporodását is lehetõvé teszik, a fertõzött és fertõzetlen növények térben és idõben való huzamosabb egymás mellett élése – fõként a termesztett kultúra kezdeti fejlõdésének idõszakában – növeli a kártétel valószínûségét. A termõhely idõjárása ezért nagymértékben meghatározza a vírusok terjedését.

1 ábra Kalászos gabonák vírusjárványos évjáratainak fõbb meteorológiai jellemzõi. Martonvásár, 1971-2007

Sokéves átlag: õsz – 10,89 °C, tavasz – 10,94 °C

Átlaghõmérséklet °C

A

Õsz (IX-XI.)

Tavasz (III-V.)

Sokéves átlag: õsz – 143 mm, tavasz – 127 mm

Õsz (IX-XI.)

Tavasz (III-V.)

2008/2 1. kép Vírusokkal erõsen fertõzött, korai vetésû (IX. 22.) búzaállomány

Járványos évek idõjárása Amint a „vírusos gabona évek” õszi és tavaszi átlaghõmérsékletének és csapadék ellátottságának oszlopdiagramjai mutatják (1. ábra), a kártétel jellemzõen azokban az évjáratokban volt kifejezett, amelyek a sokéves helyi átlagoknál szárazabb õsszel kezdõdtek. A járványos martonvásári évek közül 11 volt szárazabb a megszokottnál, amelyekbõl 6 kifejezetten aszályos (hiány>30%) volt. Ezek közé tartozott 1971, 1989, 1997 és 2006 õsze. A IXXI. hónapok csapadékhiánya miatt felerõsödõ kártételt a tavaszi periódus vízbõsége sem tudta ellensúlyozni (1971, 2006), annak ellenére, hogy az igazán komoly fertõzések általában a kártevõk intenzív õszi betelepedése

utáni száraz tavaszon és forró, aszályos nyarakon alakulnak ki. Ritkábban, de akadtak olyan évjáratok is, amikor az õszi csapadék mennyisége összességében jóval meghaladta a sokéves átlagot. Ilyen esetekben viszont vagy a januártól májusig terjedõ periódus rendkívüli aszálya segítette a járvány kialakulását (pl. 1981: -59%), vagy a vetés idõszaka volt hosszabb távon száraz. Ez utóbbira 1995-ben volt példa, amikor a szeptember második dekádjától november elejéig tartó idõszakban (53 nap) agronómiai szempontból hasznosnak ítélhetõ esõ nem nem volt Martonvásáron. A tavaszi csapadék-ellátottságot tekintve a vizsgált 14 évbõl csak három volt kifejezetten aszályos, négy száraz, míg az évjá-

13 ratok fele átlagos, vagy kifejezetten csapadékos volt. Az átlaghõmérsékletek szerint a vírusok terjedése szempontjából kedvezõ években az õsz csak 2 alkalommal (1979, 2001) volt a sokéves helyi átlagnál kissé, illetve egy évben jóval melegebb (2006). A márciustól május végéig terjedõ idõszak viszont 8 évben volt meleg, vagy forró, amikor a napi középhõmérsékletek átlaga 0,23-2,43 °Ckal haladta meg az országos átlagnál egyébként is magasabb martonvásári értékeket. Korai vetés és aszály A fertõzés lehetõsége, a nem beteg növények kitettsége – amint arra a korábbiakban már utaltunk – az alkalmazott technológia függvényében is változhat. Az átlagosan csapadékos 2002. év õszén repce után, azévi búzatábláktól távol vetett kísérletben a növények kezdeti fejlõdése zavartalannak tûnt. A rendkívül száraz, aszályos tavasz végén az állomány-felvételezések a korai vetésekben a búzák rosszabb kondícióját jelezték. A szerológiai tesztek a szeptember 3. dekádjában vetett búzák 90%-ában igazolták az árpa sárga törpeség vírusok (BYDV-PAV, BYDV-RMV), vagy a búza törpeség vírus (WDV) jelenlétét. Ugyan az optimális idõben vetett állományokban is bizonyítható volt a fertõzöttség, de a tünetek ezeken a parcellákon kevésbé voltak kifejezettek. Az aszályos évjáratban a legkorábban vetett, rovarkártétellel szemben nem védett búzák több mint 50%-kal adtak kevesebb termést a fajták átlagában, mint a három héttel fiatalabb állományok (1. kép). Az egyes genotípusok közötti eltérések is jelentõsek voltak, mert a terméscsökkenés mértéke fajtától függõen 5 és 80% között változott. Irodalom: Árendás, T., Bónis, P., Láng, L. 2004. Gondolatok aratás elõtt, a jövõ évi búza vetésérõl. MartonVásár. XVI/2. 15-16. Árendás T., Bónis P. 2007. Mennyi búzát „ehet meg” a vírus? Agrofórum. 18. 3. 7-9. Pribék D., Pocsai E., Szunics L., Vida Gy., Veisz O. 2006. Versenyfutás a vírusokkal. MartonVásár. XVIII/2. 20-22. Szunics L., Pocsai E., Vida Gy., Veisz O., Láng L., Bedõ Z. 2003. Vírus virtus. MartonVásár. XV/2. 8-11.

Árendás Tamás – Bónis Péter – Sugár Eszter

2008/2

14

Tíz éves az Mv Magvas búzafajta A sikeres szereplés 10 érve

Ú

jabb jubileumához érkezett a martonvásári õszi búza nemesítés. Egyik meghatározó fajtája, az Mv Magvas 2008-ban ünnepli állami elismerésének 10. évfordulóját. Jelenleg is mint meghatározó fajta szerepel a köztermesztésben Magyarországon és határainkon kívül is. A 10 éves jubileum kapcsán felmerülhet a növénytermelõ szakemberekben a kérdés: miért van 1998 óta még mindig a köztermesztésben a középkorai érésû, szálkás õszi búzafajtánk, az Mv Magvas? A válasz megadásához feltétlenül vissza kell idéznünk azt a kort, amikor elkezdõdött a Mv Magvas hazai és külföldi termesztése. Magyarország 1998ban történelmének egyik legnagyobb termésátlagát érte el a kalászos gabona

fajtákból, ugyanakkor már az elõzõ évek termése is erõsen feszítette a hazai gabonaraktárak falát. Ebben az évben – a már korábbi esztendõkben bevezetett nedves sikér és fehérje % mellett – a búzafelvásárlásban elkezdõdött az akkori kor legkritikusabb paraméterének, az esésszámnak vizsgálata. Ekkor debütált a rendkívül stabil esésszámú Mv Magvas s ezért kapta meg a fajta jelenleg is ismert szlogenjét: „Az Mv Magvas az esésszám bajnoka.” 10 év 10 érv az Mv Magvas fajta mellett: 1. érv – Esésszám: az Mv Magvas stabil esésszáma évjárattól független. 2. érv – Szemkeménység: az Mv Magvas igazi acélos, keményszemû búzafajta. Szemkeménység indexe (HI) 10 év átlagában 71,75, – a Bánkúti 1201-t több mint 10%-kal meghaladóan – míg maximálisan 84,70 volt. Szép szemtípusa miatt szerepelt a Kanadában rendezett „búza szépségversenyen” is. 3. érv – Farinográf értékszám: a

különbözõ évjáratokban mindig megbízható paraméternek bizonyult. Jellemzõen 70 feletti (A2), elvétve 65-70 (B1) közötti volt, még az átlagostól jóval eltérõ idõjárású években is. 4. érv – Farinográf görbe stabilitás: kiszámítható. Ez a Pannon minõségû búzák besorolásánál alkalmazott mutató a jövõben komoly hangsúlyt fog kapni. A tésztastabilitása kiváló. A 2003-2007. évek átlagában 13 perc, de volt, hogy a 18 percet is meghaladta. 5. érv – Termésstabilitás: az Mv Magvas kiváló szárazságtûrésével kitûnik a mezõnybõl. Mondhatjuk tehát, hogy termésátlag ingadozása évjárattól függetlenül minimális. 6. érv – Agronómiai tulajdonságok: az õszi búza esetében nagyon fontos a kiváló fagytûrõ és bokrosodó képesség magas szintû jelenléte a fajtában. Télállósága már az elismerés évében kiváló minõsítést kapott, és ezen tulajdonságát még egyetlen – a Kárpát-medencében gazdálkodó, Mv Magvas fémzárolt vetõmagot használó – termelõ sem cáfolta meg. Bokrosodás szempontjából pedig a mai napig az egyik legjobb a martonvásári õszi búza fajtaszortimentben. 7. érv – Elterjedtség: állami elismerése óta – 10 év alatt – az õszi búza vetõmagszaporító terület rangsorában 8-szor szerepelt az elsõ 10 fajta között. Látható tehát, hogy még mindig a „piacos” kategóriába tartozik. 8. érv – Elismertség: az Mv Magvas a 2004-es uniós csatlakozás elõtt több közép-európai régióba tartozó országban kapott állami elismerést; Horvátország-

ban 2001-ben, Szlovákiában és Romániában 2002-ben ismerték el. Az Mv Magvas ezért a martonvásári kemény szemû õszi búzafajták úttörõjének is nevezhetõ, hiszen az uniós csatlakozás elõtt egyik martonvásári õszi búzafajtát sem termesztették ilyen nagy területen. A fajta köztermesztésben volt a Dél-Balkánon, a jelenlegi Koszovóban is. Az Mv Magvas közép-európai elterjedtsége látható a mellékelt ábrán is. 9. érv – Eltalált név: a hazai és nemzetközi jelenlét esetén nem csupán a kiváló agronómiai tulajdonság és a beltartalmi minõség a fontos, hanem a kifejezõ, jól eltalált fajtanév is. Ilyen szó a MAGVAS is, mely bármely nyelvcsaládban, nyelvjárásban könnyen kiejthetõ, megjegyezhetõ. 10. érv – Fair play díj: az Mv Magvas terjedése párhuzamosan indult a kivételes karriert befutó Mv Magdalénával, és amellett mindig „csak” második lehetett. Azzal, hogy így is el tudott terjedni, kiérdemelte ezzel az õszi búza fair play díját. Az Mv Magvas hûséges társa az Mv Magdalénának. „Igavonó” fajta, amely méltó párjává vált a nagy sikér- és fehérjetartalmú búzáknak. A gazdaságok gyengébb tábláira kiszorulva biztosította a szántóföldeken a magas termésátlagot, és a kiváló sütõipari minõséget. Az Mv Magvas kiszámítható termésével, esésszámával, farinográfos értékszámával és farinográf görbe stabilitásával biztosította, és biztosítja ma is a gazdálkodók mennyiségi és minõségi búzatermelésének harmóniáját. Lõvei István

2008/2

15

Vonalkódok alkalmazása a martonvásári búzanemesítésben

A

vonalkód technikával nap mint nap találkozhatunk a mindennapi életünkben, de talán csak kevesen gondolkodtak el azon, hogy alkalmazása manapság nem csak klasszikusan a kereskedelem és az ipar területére korlátozódik,

gén) létezett vonalkódolvasó, de a leolvasó eszközök megbízhatósága és az informatikai háttér akkori színvonala nem volt alkalmas arra, hogy rendszeresíteni lehessen az új technológiát. Erre csak késõbb, a 90-es évek végén kerülhetett sor,

amelyek alkalmasak szántóföldi kihelyezésre (3. ábra). A címkéken feltüntetni kívánt azonosítókat és adatokat a rendszer a központi adatbázisból típustól függetlenül, közvetlenül a címkékre tudja nyomtatni.

2. ábra Szélsõséges környezeti hatásoknak is ellenálló mûanyag címkék nyomtatása 1. ábra Vonalkódok laboratóriumi mérésekhez

hanem sikeresen használható a mezõgazdasági kutatás szolgálatában is a hatékonyság növelésének fontos eszközeként. Noha az elsõ vonalkódos szabadalmakat 1952-ben jegyezték be, az új technológia akkor vált nemzetközivé, amikor az ANA-t (Article Number Association) alkotó legjelentõsebb vállalatok vezetõi döntést hoztak a kötött tartalom megszüntetését illetõen. Ezek után a vonalkód technológia megjelenése és elterjedése robbanásszerûen ment végbe. 1974ben, amikor az amerikai Ohio állambeli Troy város Marsh nevû szupermarketében – az akkor kb. 10.000 USD áron kapható! – vonalkódolvasóval beszkennelték a világ elsõ élelmiszer-áruházi termékét (egy doboz Wrigley’s rágógumit), még a technológia legelkötelezettebb fejlesztõi sem gondolták, hogy ami történik az nem más, mint „forradalom a pénztárpultnál”. Nem túlzás ez, ha arra gondolunk, hogy Angliában, 1981-ben mindössze 10 olyan áruház mûködött, ahol vonalkódos azonosítást használtak, ez a szám 15 év alatt elérte a 25.000-et és mára pedig teljesen általánossá vált a használatuk. A martonvásári kutatóintézetben a praktikus számítógépes megoldások fejlesztésének sokéves hagyománya van, így már a kezdetekben (a 80-as évek vé-

amikor a specifikus technikai eszközök széleskörû elterjedése lehetõvé tette a vonalkódok megbízható és költséghatékony létrehozását (speciális szoftverek), nyomtatását (hõnyomtatók) és leolvasását (vonalkódolvasók). A kutatásban rendszeresített vonalkódok létrehozása – a késõbbi felhasználástól függõen – történhet öntapadós címkékre (1. ábra) (laboratóriumi vizsgálatok), vagy mûanyag címkékre (2. ábra). Érdemes olyan mûanyag címkéket használni, 3. ábra Vonalkódos címkék használata felvételezéshez és parcellasúlyok méréséhez

Az új technológia mûködésének kiteljesedését és igazi hatékonyságának biztosítását az intézet és a búzanemesítési osztály szintjén végrehajtott egyéb fejlesztések is segítették, ezek közül kiemelkedik a hálózati infrastruktúra létrehozása és a központosított adatkezelés. A vonalkódok használatának nagy elõnye, hogy a rajtuk lévõ információk segítségével a rendszer a különféle mûszerekrõl (1. ábra), digitális mérlegekrõl és egyéb adatgyûjtõkrõl szimultán érkezõ, nagy mennyiségû adatot emberi beavatkozás nélkül, automatikusan el tudja juttatni a központi adatbázis megfelelõ helyeire. A vonalkódos rendszer használata szinte nullára csökkentette a hibásan rögzített adatok arányát, és szinkronba hozta a rendszeren belüli adattömeg keletkezését az adatoknak az informatikai rendszeren belüli leképezésével. A nemesítési tevékenységek áttekintése és az eredmények gyors kiértékelése olyan technológiát feltételez az évente létrehozott mérési és megfigyelési adatok kezeléséhez, amely képes a több tízezer adatazonosítás segítségével több százezer rögzítési és tárolási mûvelet pontos elvégzésére. A vonalkód technika pedig éppen erre alkalmas. Kuti Csaba – Láng László – Bedõ Zoltán

2008/2

16

Minõség, évjárat és hibridválasztás összefüggései

A

kukoricahibridek megválasztásánál a minõségi paraméterek hoszszú ideig nem játszottak fontos szerepet, a fajtaválasztást döntõ mértékben a termõképesség és a termésstabilitás határozta meg. Az utóbbi években azonban elõtérbe került a hozamok mellett a termékek minõsége, beltartalmi értéke. A kukorica „tengernyi” hasznosíthatósága, a különbözõ felhasználási célok indokolják a hibridek beltartalmi jellemzõinek és az agrotechnikai tényezõk minõséget befolyásoló hatásának ismeretét. Az újabb és újabb hibridek köztermesztésbe vonása pedig igényli az ilyen irányú vizsgálatok folyamatosságát. Ennek köszönhetõen az elmúlt évtizedben alapos ismereteket szereztünk a kukorica beltartalmi paramétereinek (keményítõ-, fehérje, olajtartalom) öröklõdésérõl, és a környezet hatásairól e tulajdonságokra. Megállapításaink összhangban vannak a szakirodalmi adatokkal, mely szerint a kukorica fehérje- és olajtartalmát nemesítéssel számottevõen befolyásolni lehet. Nemesítési módszerekkel örökletesen magasabb fehérjetartalmú fajták állíthatók elõ, és agrotechnikai eljárásokkal is javítható a fehérjetartalom. A fajtákban tapasztalható eltérõ fehérjetartalom, valamint a környezeti tényezõk hatására jelentkezõ nagyfokú variabilitás az öröklõdési viszonyok tanulmányozását

1. táblázat A kukoricaszem komponenseinek megoszlása a magrészekben Magrész

Keményítõ %

Zsír %

Fehérje %

Hamu %

Cukor %

98,1 97,8-98,7

15,7 13,3-17,4

73,8 69,5-78,9

17,9 12,6-23,3

28,9 23-37,3

Csíra

1,3 0,7-1,7

82,6 80,9-85,0

23,6 18,4-27,8

78,8 72,4-83,3

69,6 60,8-75,1

Terméshéj

0,6 0,4-0,7

1,7 0,8-1,7

2,6 1,4-2,6

3,3 0,9-3,6

1,5 0,7-1,7

Endospermium

sürgette e beltartalmi paraméter vonatkozásában. A kukoricaszem átlagos keményítõtartalma 72%, amelynek 98%-a az endospermiumban halmozódik fel (1. táblázat), de ugyanitt található a szem fehérjetartalmának 74%-a is. A virágzás után a csapadék ellátottság függvényében a keményítõ felhalmozódása megkezdõdik a szemekben. Kedvezõ csapadék viszonyok mellett nagyobb mérvû a keményítõ beépülése, mint aszályos években. A nagy szénhidrát felhalmozódás következtében nõ az össztermés, miközben a szemekben csökken a fehérjetartalom relatív mennyisége. A kukorica fehérjetartalma a gabonafélék közül a legkisebb, a szemtermés 8-9% fehérjét tartalmaz. A szántóföldi termesztésben a területegységre esõ nagy kukoricatermések rendszerint kisebb arányban tar-

talmaznak fehérjéket. Azok a fajták viszont, amelyek 12%-nál több fehérjét tartalmaznak általában kisebb termést hoznak. A kukoricaszem fehérje összetétele nem kedvezõ. Az öszszes fehérjetartalom 40%-át ugyanis a zein alkotja, amely gyenge minõségû fehérje, mivel kis mértékben tartalmaz triptofánt és lizint (2. táblázat), melyek az állati takarmányozásban nélkülözhetetlenek. Mindezek ellenére állatállományunk fehérjeigényének mintegy 40%át – nagy tömegének köszönhetõen – szemeskukoricával elégítjük ki. A kukorica jelentõs energiahordozó abraktakarmány növényünk. A kukoricaszem olajtartalma 3-5%. A nagy olajtartalmú kukorica nagyobb biológiai értékkel bír, mint az alacsony. A nagy olajtartalom értékét az adja, hogy energiaértéke közel 2,5-szerese a keményítõének. A

1. kép Kukoricafajok beosztása az endospermium összetétele alapján (Menyhért, 1985)

2008/2 2. táblázat A csíra és az endospermium fehérjeösszetétele a kukoricaszemben, % Fehérjefrakció Csíra 0,9

1,9

Globulin

39,4

26,3

Glutenin

54,0

28,0

Zein

5,7

3. táblázat A termés, a kukoricaszemek átlagos keményítõ tartalma, valamint a keményítõhozam évenként, termõhelyenként, FAO éréscsoportonként, a fajták átlagában (t/ha, %)

Endospermium

Albumin

43,8

csíraolajok a többszörösen telítetlen zsírsavak mellett sok értékes védõanyagot is tartalmaznak, amelyek megakadályozzák az oxidációt. A természetes védõanyagok egyike az E-vitamin, de a csíraolajok más értékes hatóanyagokat is tartalmaznak: a kukorica-csíraolaj esszenciális linol- és linolénsavakban gazdag. Az élelmiszeripar mellett az ipar szeszt és keményítõt állít elõ kukoricából, de alapanyagul használják fel a gyógyszer-, a papír-, a textilés csomagolóiparban is. Az ún. „zöld energia” program keretében a jövõben fontos lesz a fosszilis energiák kiváltása kukoricából készült üzemanyaggal, bioetanollal. A kukorica fentiekben felvázolt széleskörû hasznosíthatósága indokolja a célnak megfelelõ hibrid kiválasztását. A takarmányozásban a nagyobb fehérje- és olajtartalmú kukoricák nagyobb tápértékkel bírnak. A bioetanol gyártásnál elsõsorban a lófogú közép, és késõi érésû kukoricák jöhetnek szóba, melyek keményítõtartalma a legnagyobb. Gríz és különféle emberi táplálékok készítésére jól felhasználhatók az ún. „hard dent” kukoricák (1. kép). Nyolc éve folyamatosan vizsgáljuk a martonvásári nemesítésû kukoricahibridek beltartalmát az ország különbözõ termõhelyein. A kísérletekbe elsõsorban azokat a hibrideket vontuk be, amelyek keményítõtartalma a korábbi évek vizsgálatai alapján a 70%-os szintet elérte, illetve azt meghaladta. Száz kukoricahibridet vizsgáltunk a 20062007. évek folyamán két helyen, (Martonvásár, Szarvas), négy éréscsoportban (FAO 200, FAO 300, FAO 400, FAO 500). A hibridek betakarítását, szárítását, majd laboratóriumi feldolgozását követõen megmértük a szemek fehérje-, olaj- és keményítõtartalmát. A méréseket NIR spektrométerrel végeztük. A termõhelyek csapadékviszonyai különböztek és a két kísérleti év idõjárása is jelentõsen eltért egymástól. A

17

2006 Keményítõ % t/ha

Termés t/ha

Martonvásár Szarvas

10,48 11,32

70,60 71,83

FAO 200-299 7,40 8,13

5,27 4,81

68,40 71,18

3,60 3,42

Martonvásár Szarvas

12,03 12,49

72,24 72,30

FAO 300-399 8,69 9,03

4,91 5,40

70,53 70,61

3,46 3,81

Martonvásár Szarvas

12,58 12,52

73,10 73,92

FAO 400-499 9,20 9,25

5,93 5,22

71,72 72,88

4,25 3,80

Martonvásár Szarvas

11,36 12,48

73,74 73,87

FAO 500-599 8,38 9,22

7,74 4,81

72,20 73,47

5,59 3,53

Átlag Mv Átlag Sz

11,61 12,20

72,42 72,98

5,96 5,06

70,71 72,04

4,21 3,65

martonvásári termõhelyen 2006-ban a hibridkukoricák kísérleti fõátlaga 11,61 t/ha volt, a szarvasi termõhelyen 12,20 t/ha átlagtermést értek el a hibridek. Bár Martonvásáron 2006ban a sokéves átlagnál kevesebb esõ hullott a vegetációs periódusban, azonban a kevesebb csapadék eloszlása jó volt, ehhez társult még a kukorica virágzása idején végrehajtott öntözés. A szarvasi kísérleti térre a sokéves átlagnál több esõ esett, ott a hibridek öntözés nélkül is rekordterméseket értek el. A termõhelyek közötti különbség statisztikailag igazolható volt. A legnagyobb terméseket Szarvason és Martonvásáron is a FAO 400 éréscsoportba tartozó fajtáknál mértük (3. táblázat). A 2007-es esztendõ aszályos évnek minõsül. Martonvásáron a vegetációs periódusban, augusztustól és szeptembertõl eltekintve minden hónapban kevesebb csapadék hullott, mint a sokéves átlag. A júliusban kijuttatott öntözõvíz mérsékelte az aszálykárokat. Szarvason ebben az évben is a tenyészidõszakban több esõ esett, mint a sokéves átlag, azonban a kritikus hónapokban vízhiány mutatkozott. A júliusi csapadékhiány a hõségnapokkal társulva együtt okozták a rossz termékenyülést, ezáltal a kisebb terméseket. A kísérleti fõátlag Martonvásáron 5,96 t/ha volt, a szarvasi hibridek pedig csak 5,06 t/ha átlagtermést értek el.

8,41 8,90

Termés t/ha

2007 Keményítõ % t/ha

Termõhely

Martonvásáron a FAO 400 és a FAO 500 éréscsoportba tartozó hibridek termése volt a legnagyobb. A hoszszabb tenyészidejû hibridek ki tudtak nevelni két csövet is az augusztus elsõ dekádjában lehullott 112,2 mm csapadék hatására. Szarvason a legnagyobb terméseket a FAO 300 hibrideknél mértük, a FAO 500 éréscsoportba tartozó hibridek átlaga pedig megegyezett a FAO 200-as kukoricákéval. A kukoricahibridek beltartalmi paramétereit (keményítõ-, fehérje- és olajtartalom) mindkét évben FAO éréscsoportonként értékeltük (3–4. táblázat). A 2006. évben mindkét termõhelyen a hibridek nagyobb átlagterméseket értek el, mint 2007-ben. A kukoricaszemek átlagos keményítõtartalma ennek megfelelõen 2006-ban nagyobb volt, mint 2007-ben. A martonvásári termõhelyen a hibridek átlagos keményítõtartalma 72,42%, Szarvason 72,98, a hektáronkénti keményítõhozam Martonvásáron 8,41 t, Szarvason 8,90 t volt. A keményítõ beépülése mindkét termõhelyen a korai éréscsoportban volt a legkisebb. A legnagyobb keményítõtartalmakat a középérésû fajtákban mértük. A FAO 300 éréscsoportból ki kell emelni az Mv Tarján, a Norma, az Mv 355 DMSC hibrideket (73%), a FAO 400 csoportban az Mv Koppány keményítõtartalma volt a legnagyobb

2008/2

18

4. táblázat A kukoricaszemek átlagos fehérje- és olajtartalma évenként, termõhelyenként, FAO éréscsoportonként, a fajták átlagában (%) Termõhelyek

Fehérjetartalom % 2006 2007

Martonvásár Szarvas

8,46 8,07

Martonvásár Szarvas

8,32 7,89

Martonvásár Szarvas

7,88 8,02

Martonvásár Szarvas Átlag Mv Átlag Sz

7,30 6,90 7,99 7,72

FAO 200-299 9,89 9,03 FAO 300-399 9,52 9,78 FAO 400-499 8,50 8,74 FAO 500-599 7,58 7,35 8,87 8,73

(74 %), míg a FAO 500 éréscsoportban a Maxima keményítõtartalma mindkét termõhelyen kiemelkedõ volt (7475%). A 2007. évben az aszályos idõjárás miatt a keményítõ felhalmozódása a szemekben kisebb mértékû volt, mint azt megelõzõen. A martonvásári minták átlagos keményítõtartalma 70,71%, a szarvasiaké 72,04% volt, igazolhatóan kisebb, mint egy évvel korábban. A martonvásári területen ismét a korai érésû csoportban történt a legkisebb szénhidrát beépülés. A legnagyobb terméseket mind Martonvásáron, mind Szarvason a késõi érésû (FAO 400, FAO 500) hibridek mintáiban mértük. A hektáronkénti keményítõhozam Martonvásáron fele volt az egy évvel korábbinak, Szarvason pedig a 2006-ban mértnek csupán 41%-a. A szemek átlagos keményítõtartalma nem csökkent ilyen drasztikusan, ugyanis a rosszul termékenyült csöveken a gömbölyû, nagy szemek domináltak. A FAO 300 éréscsoportban ismét az Mv Tarján (72%), a FAO 400 hibridek közül az Mv Koppány (73%), míg a FAO 500 éréscsoportban az Mv 500 és a Silóking mintáiban mértük a legnagyobb keményítõtartalmakat (73-74%). A hibridek fehérje- és olajtartalma ellentétes tendenciát mutatott a keményítõ felhalmozódás nagyságával. A legnagyobb fehérje- és olajtartalmakat a korai érésû hibridek mintáiban mértük. A 2006. évben a FAO 200-as hibridek csoportjában, az aridabb klímájú martonvásári termõhelyen mértük a legnagyobb fehérje- és olajtartalmakat. A martonvásári kukoricák mintáiban

Olajtartalom % 2006 2007 3,78 3,87

3,96 4,90

3,59 3,77

3,78 4,82

3,40 3,62

3,65 4,52

3,52 3,58 3,57 3,71

3,68 4,25 3,77 4,62

8,46%, a szarvasiakéban 8,07% jellemezte a korai csoportot. A fehérjetartalommal szoros összefüggést mutatott a szemek olajtartalma, mindkét termõhelyen a FAO 200 érésû hibridek mintáiban volt a legnagyobb. A tenyészidõ növekedésével csökkenõ tendenciát mutatott a szemek fehérje- és olajtartalma. A FAO 500 érésû kukoricáknál már csak 7,30%, illetve 6,90% volt a minták protein tartalma. Ezzel szoros összefüggésben a martonvásári hibridek olajtartalma már csak 3,52%, a szarvasiaké 3,58% volt. Mivel az olaj elsõsorban a szem csírájában található, a késõi érésû hibrideknél, ahol az endospermiumban nagy a keményítõ felhalmozódás, a csírájuknak az egész szemhez viszonyított aránya rendszerint kisebb. A 2007-es szárazabb évjáratban több fehérje- és olaj halmozódott fel, mint azt megelõzõen. Martonvásáron a FAO 200 hibridekben 9,89% volt a csoportátlag, Szarvason 9,03%. Ugyanezen mintákban mértük a legnagyobb olajkoncentrációkat is (3,96%, 4,90%). A tenyészidõ növekedésével a hibridek mintáiban csökkent a fehérje- és olajtartalom. A 2006-os, csapadékosabb évjáratban a legnagyobb fehérjetartalmakat a FAO 200-as csoportban az Mv 251 és a Bodrog mintáiban mértük (10,210,5%), a FAO 300-as érésûeknél pedig a fajtajelölt hibridek protein tartalma volt kiemelkedõ. Szintén a fajtajelölt hibridek olajtartalma volt a legnagyobb, 4% feletti (Mv Exp. 3356, Mv Exp. 356). A 2007-es, aszályos évjáratban a korai érésû hibridekben relatíve nagyobb fehérje mennyiség halmozó-

dott fel, mint egy évvel korábban. A FAO 200-as csoportban ismét az Mv 251 és a Bodrog mintáiban mértük a legnagyobb fehérje %-ot (10,84%), a FAO 300 érésûeknél a Hunor (12,26%), az Mv Táltos (12,25%) és az Mv Tarján (12,06%) protein tartalma volt kiemelkedõ. A fajták olajtartalma is nagyobb volt, mint egy évvel korábban. Az Ipoly mintáiban 4,99%-ot mértünk, az Mv 251 hibrid esetén pedig a nagy fehérjetartalommal szoros összefüggésben az olajtartalom is nagy volt (4,87%). Közel száz hibridkukorica beltartalmi paramétereit elemeztük két éven keresztül, eltérõ évjáratban, szoros öszszefüggésben a hibridek termésével. Megállapítottuk, hogy az átlagtermés növekedésekor nõtt a keményítõ felhalmozódása a szemekben, miközben csökkent a szemek fehérje- és olajtartalma. E két utóbbi paraméter genetikailag erõsebben meghatározott, mint a szemek keményítõtartalma. Kísérletünk alapján azt a következtetést vontuk le, hogy a FAO 200 korai érésû csoportban található kukoricáknak nagyobb a fehérje- és olajtartalma, viszont kisebb a keményítõtartalmuk. A nagyobb endospermiummal bíró lófogú kukoricák (FAO 400, FAO 500) keményítõtartalma nagyobb, viszont kisebb a fehérje- és olajtartalmuk. A vízellátottság hatott a virágzásra, a termés mennyiségére és a szemtermés minõségi paramétereire. Csapadékos termõhelyeken nagyobb mértékû volt a keményítõ beépülése a szemekbe, ezáltal nagyobb lett a termés. A hektáronkénti keményítõhozam az aszályos 2007-es évben fele volt a 2006-ban elért eredménynek, miközben a szemek átlagos keményítõtartalma csupán 1-2%-kal csökkent. A hazai kukoricatermesztés versenyképessége a jövõben akkor õrizhetõ meg, ha a hibridek kiválasztásánál szem elõtt tartjuk a termesztési célt. Nem mindegy, hogy bioetanol gyártáshoz, állati takarmányozáshoz vagy darakészítésre szánjuk a kukoricát. A végtermék minõségét meghatározza a termesztett fajta, válaszszunk tehát a célnak megfelelõ, kiváló minõségû és beltartalmi értékû kukoricákat. A martonvásári nemesítésû kukoricák gazdag fajtaválasztéka áll a termesztõk rendelkezésére. Hegyi Zsuzsanna

2008/2

19

Egy hosszú forró nyár érdekességei a kukorica vetõmag termelõ szemszögébõl – 2007

A

globális felmelegedés hazánkat is érintõ kedvezõtlen következményeibõl kaphattunk ízelítõt a 2007. évben. A számtalan káros következmény közül elsõsorban a szántóföldi vetésterület negyedét elfoglaló hibridkukorica szempontjából fontos tényezõket tanulmányoztuk. Az említett évben a hirtelen tavaszi felmelegedés gyors talajszáradást, felvehetõ víztartalom csökkenést, és a csírázási, kelési feltételek romlását okozta (1. kép). A nyár közepén uralkodó forróság a július második felében tíz egymást követõ hõségnappal – Kiskunhalason 41,9°C-os rekorddal – pedig nemcsak a kukoricapollen életképességét csökkentette, hanem a bibe pollenfogadó-képességét is. Így sok helyen a közepes, vagy legalább minimális termékenyülés elérésére sem volt meg az esély. A szárazságtûrés tehát kulcstényezõ a megtermékenyülés és a szemképzõdés idõszakában, ugyanis a reproduktív folyamatok párás környezetet igényelnek. A kezdeti stresszek átvészelése után a virágzás fenofázisában is szükség van a csõlevél és bibe megfelelõ nedvességpotenciáljára. A hibridek és azok szülei, a beltenyésztett kukoricatörzsek virágzáskori szárazságstressz érzékenysége eltérõ. A szárazság hatására csökkenhet az egy-egy növény által termelt pollenszemek mennyisége is. A megtermékenyüléshez szükséges pollenmennyiségnek megfelelõ idõben el kell jutnia a fogadóképes nõvirágzatokhoz, hiszen a pollen kicsírázásához, a pollentömlõhajtáshoz optimális feltételek szükségeltetnek. Amennyiben a hõstressz hatására nem képzõdik bibeszál, úgy a pollenszemek az optimális méretû, kifejlõdött csõkezdeményeken sem tudnak „fogadókészség híján” megtapadni. A fenti jelenségeket számos hibridkukorica vetõmagszaporító táblán észleltük Bács-Kiskun megyében. A tömegkeresztezéses blokkokban a virágzási rendellenességek hatására igen gyenge, vagy csak alig értékelhetõ termékenyüléseket tapasztaltunk. Annak ellenére, hogy a vetõmagtermesztõ táblák a nyár folyamán háromszor, alkalmanként 20-30 mm öntözésben részesültek, nem volt ritka az 510%-os szemkötõdés. Így fordulhatott

1. kép Esõre várva

2. kép Aszálytól felszáradó kukoricnövények

elõ, hogy míg egy 2006-ban elvetett anyai genotípus 2000 magjából 151 kgos kísérleti hibrid vetõmagmennyiség képzõdött, addig 2007-ben ugyanolyan frakcionálási feltételekkel elvetett szülõtörzs már csak 22 kg-ot eredményezett.

A megye északi részén, Apostag határában, július 23-án érdekes jelenségeket tapasztaltunk. Az 51-es út mellett levõ bemutatótábla néhány hibridje (2–3. kép) a növénymagasság egyharmadáig felszáradt, és csõkezdeményeket sem

2008/2

20 3. kép Jellegzetes kép – 2007

Ismert kutatók, új megbízatások

A

4. kép A szárazságot elviselõ martonvásári hibrid

z MTA mûködését szabályozó törvény elõírja, hogy az intézetek felsõ- és középszintû vezetõit határozott idõre kell kinevezni. Intézetünk igazgatójának megbízatása 2007. december 31-én lejárt. Sikeres pályázata alapján a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Vizi E. Szilveszter – immáron 5. alkalommal – 2008. január 14-én, öt évre szóló megbízatást adott át Bedõ Zoltánnak, az MTA levelezõ tagjának az igazgatói teendõk ellátására. Mivel a kutatási részlegeket irányító igazgatóhelyettesek és tudományos osztályvezetõk megbízatása 2008. március 31-ig szólt, ezért a vonatkozó akadémiai rendelkezéseknek megfelelõen az intézet igazgatója pályázatot írt ki a posztok betöltésére. A beérkezett pályázatokat az akadémia prominens képviselõi véleményezték, majd az intézet Tudományos Tanácsa, Láng István akadémikus elnökletével 2008. március 14-én megtartott ülésén bírálta el. A pályázók rövid elõadásban ismertették az eddig elért tudományos eredményeiket, illetve az általuk vezetni szándékozott részlegek munkájával, fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseiket. Az intézet igazgatója az opponensi és a vitában kialakult vélemények alapján 2008. április 1-jei hatállyal a következõ személyeket nevezte ki öt éves idõtartamra a kutatási egységek élére: IGAZGATÓHELYETTESEK Barnabás Beáta az MTA levelezõ tagja, biológiai kutatási igazgatóhelyettes Marton L. Csaba az MTA doktora, kukoricakutatási igazgatóhelyettes Balázs Ervin az MTA rendes tagja, oktatási igazgatóhelyettes Veisz Ottó az MTA doktora, ügyvezetõ igazgatóhelyettes

hozott, mely a fokozott szárazságstressz érzékenységet jelezte. Az út másik oldalán a martonvásári nemesítésû hibridek viszont meglepõen jól bírták az extrém viszonyokat (4. kép). A hibridek termelõi Szabados János, és Ötvös Sándor már 3. éve termelik ezeket a hibrideket. A legjobb hibridek 2007-ben 6,5 t/ha májusi morzsolt kukoricát adtak. A vetõmagvásárláskor tehát nem csak a termõképesség, de a növények szárazságtûrése is szempont kell hogy legyen! Berzy Tamás

TUDOMÁNYOS OSZTÁLYVEZETÕK Balázs Ervin az MTA rendes tagja, Alkalmazott Genomikai Osztály Lángné Molnár Márta az MTA doktora, Génmegõrzési és Organikus Nemesítési Osztály Barnabás Beáta az MTA levelezõ tagja, Növényi Sejtbiológiai Osztály Galiba Gábor az MTA doktora, Genetika és Növényélettani Osztály Láng László az MTA doktora, Kalászos Gabona Nemesítési Osztály Veisz Ottó az MTA doktora, Kalászos Gabona Rezisztencia Nemesítési Osztály Pintér János a mezõgazdasági tudomány kandidátusa, Kukoricanemesítési Osztály Berzsenyi Zoltán az MTA doktora, Növénytermesztési Osztály A Szerkesztõbizottság nevében gratulálunk a kinevezetteknek, munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk!

2008/2

21

Martonvásár és a felsõoktatás

A

z intézet munkatársai a kezdetek óta, mindig elkötelezettek voltak a felsõoktatásban és aktív szerepet vállaltak az egyetemi oktatásban, mind a graduális, mind pedig a posztgraduális, doktori (PhD) képzésben. Ez irányú tevékenységükben nemcsak tárgyakat oktatnak, hanem a fiatal doktoranduszokat is bevonják a kutatómunkába. Az intézet fiatal, kezdõ szakemberei – ma több mint harmincan – tagjai valamelyik egyetem doktori iskolájának, ahol elméleti tanulmányaikat folytatják, míg az értekezés alapját szolgáló kutatómunkát az intézetben végzik. Az egyes osztályok ösztöndíjas doktoranduszokat is képeznek. E jelentõs csoport létszámában meghaladja az egy-egy egyetemi tanszéken dolgozó doktoranduszok számát. Ez igen kedvezõ a fiatal szakemberek számára, hiszen tapasztalataikkal egymást is segítve megkönnyítik egyéni továbbképzésüket. Az intézet vezetõ kutatói – mint egy-egy tudományterület nemzetközileg elismert szakemberei – olyan tantárgyakat is oktatnak az egyes egyetemi mesterképzések keretében, melyeknek hazai képviselõi az adott felsõoktatási intézményben nem állnak rendelkezésre. Az

intézet munkatársai részt vettek és részt vesznek a Magyar Akkreditációs Bizottság munkájában is, segítve a hazai felsõoktatás intézményrendszerének átalakítását, tekintettel egyrészt a bolognai folyamatban meghatározott kívánalmakra, másrészt az egyetemi oktatóktól elvárt szakmai, felkészültségi követelményekre. A felsõoktatás reformjában szervezetileg is részt vesznek kihelyezett tanszékek létrehozásával, valamint alapító külsõ törzstagként egy-egy egyetem doktori iskolájában. Az intézet, mint a hazai növénynemesítés és ahhoz kapcsolódó alapkutatás fellegvára, specializálódásának megfelelõen nem szûkíti le együttmûködését egyegy egyetemre, hanem munkatársain keresztül számos egyetemen, fõiskolán segíti az adott intézményt egy-egy tantárgy oktatásában, illetve a képzési, vizsgáztatási feladatok ellátásában. Az oktatás területein az együttmûködés kiterjed a gabonakémia, a növénynemesítés, növénytermesztés, genetika, alkalmazott genomika, a citogenetika, sejtbiológia, növényélettan, stresszfiziológia, a génsebészet etikai és biztonsági kérdéseire, de legújabban az organikus nemesítés

területeire is. E széles együttmûködés nemcsak az ELTE, a BME, a Corvinus, a SZIE, a Pannon, a NYME, a Kaposvári, a Debreceni egyetemekre korlátozódik, hanem magába foglalja a székesfehérvári és gyöngyösi fõiskolákat is. Az említett felsõfokú intézmények és az intézetben foglalkoztatott doktoranduszok nagy száma, valamint az intézet tudományos szakembereitõl elvárt széleskörû felsõfokú oktatást segítõ tevékenység indokolta, hogy a feladat koordinálását az intézeten belül egy igazgatóhelyettes lássa el. Ezért az akadémia vezetésének támogatásával az intézet Szervezeti és Mûködési Szabályzatának módosítására került sor. A feladat elvégzésére ez év április 1vel Balázs Ervin akadémikus személyében oktatási igazgatóhelyettest neveztek ki. Bízunk abban, hogy a személyi felelõsség garancia lesz arra, hogy az intézet munkatársai aktívabban vehessenek részt a felsõoktatás átalakuló folyamatában, és biztosítani fogja az intézeti mûhelyekhez kötõdõ, már hagyományosan kiváló egyetemi szakdolgozatok és doktori értekezések megszületését. Szerkesztõbizottság

Létrejött a Génmegõrzési és Organikus Nemesítési Osztály

T

ovább nõtt a martonvásári tudományos osztályok száma: a kutatóintézet Tudományos Tanácsa márciusban javaslatot tett a Génmegõrzési és Organikus Nemesítési Osztály létrehozására. Az új tudományos mûhely feladata elsõsorban az elõnemesítés, vagy közismert angol kifejezést használva a prebreeding, valamint a génbanki és az organikus nemesítési kutatás. Az elõnemesítést elsõsorban a Lángné Molnár Márta vezette projekt végzi, akik korszerû molekuláris citogenetikai és más molekuláris nemesítési módszerekkel a búzával rokon fajokat felhasználva állítanak elõ új genetikai forrásokat a nemesítõk számára. Az új osztály a koordinátora a gabona génbanki vizsgálatoknak, amely a búza- és kukoricanemesítési gyûjteménnyel együtt már közel 15 ezer tételt tesz ki. Ez a „génvagyon” a forrása részben az organikus nemesítési programnak is, melyet Kovács Géza irányít.

A búzával szoros rokonsági kapcsolatban álló fajok közül a kutatók a termesztett árpa és a rozs, a vad fajok közül a kecskebúza (Aegilops) és a tarackbúza (Agropyron) fajok kedvezõ tulajdonságait kívánják a búzába beépíteni hagyományos keresztezések útján. Az árpából só- és szárazságtûrésért, koraiságért, kedvezõ minõségi paraméterekért, a rozsból és az Agropyron fajokból elsõsorban betegség-ellenállóságért, az Aegilops fajokból szárazságtûrésért felelõs géneket kívánnak a termesztett búzába átvinni. A génátvitel érdekében búza × árpa, búza × rozs, búza × Aegilops biuncialis, búza × Agropyron glael hibrideket hoztak létre, amelyeket búzával több generáción keresztül viszszakereszteztek. Ezekbõl a kombinációkból ma már termékeny (fertilis), életképes utódokkal rendelkeznek, s közülük a legkorszerûbb molekuláris citogenetikai és genetikai módszerekkel válogatják ki a különbözõ fajok

egyes kromoszómáit, kromoszómaszakaszait hordozó egyedeket. Szántóföldi és fitotroni kísérletekben vizsgálják a termesztett búzába beépített és pontosan azonosított idegen fajú kromoszómák (árpa, rozs, Aegilops, Agropyron) hatását a különbözõ fontos agronómiai tulajdonságokra. A már genetikailag stabil, idegenfajú kromoszómákat (szegmentumokat) hordozó vonalakat a nemesítõknek átadják, akik azokat a nemesítési tenyészkertben vizsgálják. Igéretesnek tûnik az az új búza/rozs rekombináns vonal, amelybe a Lovászpatonai rozs kromoszóma szegmentumát építették be. Jó szárazságtûrési paramétereket mutatott az a búza vonal, amelyben egy búza kromoszómát (4D) egy árpa kromoszóma (4H) helyettesít. Levélrozsdával szemben ellenálló vonalakat válogattak ki az évelõ rozzsal (Secale cereale × S. montanum) és az Agropyron glael vad fajjal végzett keresztezésekbõl. A jövõben további gene-

2008/2

22

1. ábra Az organikus nemesítési tenyészkert. Elõtérben az alakor (T. monococcum ssp. monococcum)

tikailag stabil, perspektivikus vonalak kiválogatása várható. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében az organikus nemesítés az európai kutatásokkal gyakorlatilag egyszerre kezdõdött, és szinkronban fejlõdött. Kutatásaikban folyamatosan figyelembe vették a változó nemzetközi követelményeket, illetve a kutatás eredményeit. Európában az elsõk között készítették el a Biokontroll Hungária Kht. munkatársaival közösen a nemesítés tanúsítási eljárásrendjét, elõször kukoricára, majd kalászos gabonafélékre, és kidolgozták integrálását az ökológiai gazdálkodás Alap-feltételrendszerébe. A kidolgozott eljárásokat a gyakorlati nemesítés során tesztelték mindkét szántóföldi kultúra esetében, és sikerült a gyakorlatban alkalmazható eljárásrendet kidolgozniuk. Napjainkban egyre nagyobb a piaci igény a speciális minõségû fajtákra, ezért az organikus nemesítési programot elsõ lépésben a speciális igényeket kielégítõ pelyvás gabonafélékkel, az alakorral és a tönkével kezdték el. A kísérleti munka során kialakítottak egy tanúsított organikus nemesítési tenyészkertet, és összeállították a nemesítés számára az optimális vetésforgót. Az organikus nemesítés legszigorúbb

feltételrendszerét betartva számos új nemesítési alapanyagot és nemesítési vonalat állítottak elõ mindkét gabonafajból. A munka eredményességét igazolja, hogy egy alakor fajtajelölt 2. éve sikerrel szerepel az MGSzH által végzett hivatalos DUS és fajtaminõsítési kísérletekben, és várhatóan ez év õszén minõsítést kap Mv Alkor néven. Az Mv Alkor termõképessége megfelelõ, minõsége kiváló, gyakorlatilag minden búzabetegségre rezisztens. Az alakor faj esetében további két fajtajelölt szerepel tájkísérletekben, és ha megfelelõnek bizonyulnak, ez évben bejelentik fajtaminõsítésre. Hasonló eredményeket értek el a tönke esetében is. Egy tönke fajtajelölt, az Mv Tönke szerepel a fajtaminõsítõ vizsgálatokban, és egy további bejelentése várható ebben az évben. A kalászos gabonákkal párhuzamosan magas olaj- és fehérjetartalmú kukoricák organikus nemesítésében is komoly eredményeket értek el. A speciális kukoricák körében a hazai körülmények között egyedülálló, fehér, magas olaj- és fehérjetartalmú TC hibridet állítottak elõ organikus nemesítési módszerekkel, melyet fajtaminõsítésre bejelentettek 2007-ben HMv Fehérolaj néven. Sajnos ennek minõsítése a közeljövõben nem várható, mivel hazánkban

nincs organikus fajtaminõsítési rendszer, ami azt jelenti, hogy minden bejelentett hibridet a konvencionális kísérlet feltételei között végeznek. Ez a hibrid igen érzékeny a gyomirtó szerekre, ezért hagyományos feltételek között gyakorlatilag nem termeszthetõ, noha kiugró teljesítményt mutat az organikus gazdálkodásban. Jelenleg azon dolgoznak, hogy olyan, az ökológiai gazdálkodásra alkalmas minõségi hibrideket is állítsanak elõ, melyek sikerrel termeszthetõk akár konvencionális feltételek között is. A martonvásári kutatóintézet minden növénytermesztési technológia kutatását támogatja, ami jelenleg és a jövõben a magyar mezõgazdaság fejlõdését szolgálhatja. Ide tartozik az ökológiai termesztésre alkalmas organikus növényfajták nemesítése, a hagyományos módszerekkel létrehozott növényfajták és hibridek szelekciója, valamint a genetikailag módosított növények kutatása is. Martonvásáron mindhárom irányzat harmonikusan, egymást segítve megfér egymás mellett. Mindhárom típusú növényi genotípusra van társadalmi igény. Ennek figyelembevételével kívánunk eleget tenni az új tudományos kihívásoknak, a hazai agroökológiai feltételekhez jól alkalmazkodó fajták nemesítésével. Lángné Molnár Márta – Kovács Géza

2008/2

23

Új fejezet nyílik a kutatói pályán

L

ángné Molnár Márta 2007. december 4-én a „Fajidegen génátvitel klasszikus genetikai módszerekkel a búzába és az utódok molekuláris citogenetikai elemzése” címû disszertációja sikeres megvédése után elnyerte az MTA doktora tudományos címet. Molnár Márta 1976-ban a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem friss diplomás agrármérnökeként kezdett dolgozni az Intézetben. A Kukoricanemesítési Osztályra vették fel, de néhány nap után Rajki Sándor igazgató áthozta a tehetséges fiatal lányt a fitotronba, a Genetikai Osztály keretében mûködõ „Virágzásbiológia” témacsoportba. Ettõl kezdõdõen Márta tudományos karrierje szinte töretlen volt. Rajki Erna irányításával elkészítette, majd 1980-ban „Summa cum laude” minõsítéssel megvédte „A citoplazmás hímsteril búzák megporzása és termékenyülési viszonyai” címû egyetemi doktori disszertációját a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Genetika és Növénynemesítési Tanszékén. Ez a munkája az MTA Alkotó Ifjúság pályázatán ugyanabban az évben Ifjúsági Díjat nyert. Közben megismerkedett leendõ férjével, Láng László búzanemesítõvel, aki mind a mai napig szeretõ párja, segítõ társa és szilárd támasza jóban, rosszban egyaránt. 1982-83-ban férjével együtt egy évet töltöttek szakmai gyakorlaton Ausztráliában. Visszatértük után Márta a Sutka József által vezetett Genetikai Osztályon folytatta tovább a kutatómunkát. Új kutatási témája a fajés nemzetséghibridek elõállítása és citogenetikai vizsgálata lett. Ebben az idõben születtek gyermekei, emellett elkészítette és 1992-ben sikeresen megvédte kandidátusi disszertációját. Munkája során sikerrel építette be a kr1 keresztezhetõségi gént a Chinese Spring búzafajtából a Martonvásári 9 fajtába, ezáltal egy, a rokon fajokkal jól keresztezhetõ, jó agronómiai tulajdonságokkal rendelkezõ õszi búza genotípust állított elõ. Ennek felhasználásával sikerült a nehezen keresztezõdõ Triticum és Hordeum nemzetségek között új, õszi búza x õszi árpa hibrideket létrehozni. Ennek az eredménynek az elérése sok lemondással járt, nehéz volt megtalálni elhivatott kutatóként és szeretõ anyaként a hivatás és a család közötti optimális munkamegosztást. Egy British

Council ösztöndíj új lendületet adott a további munkához. Norwichban, a John Innes Institute-ban lehetõség nyílt a korszerû, ún. in situ hibridizációs módszer elsajátítására, melynek bevezetése a martonvásári genetikai alapanyagok vizsgálatában a citogenetikai kutatásoknak új irányvonalat adott. Lángné Molnár Márta 1995-tõl vezette a „Faj- és nemzetséghibridek elõállítása és molekuláris citogenetikai analízise” címû projektet, elõször a Genetikai Osztályon, majd 2003-tól a Növényi Sejtbiológia Osztályon belül, mely utóbbinak osztályvezetõje is volt 2008-ig. Kutatócsoportja a búza x árpa hibridekbõl számos új addíciós és transzlokációs vonalat hozott létre, majd a meghonosított GISH (genomi) és FISH (fluoreszcensz) in situ hibridizációs technikákkal sikeresen azonosította azokat. Az utóbbi idõszakban az 1BL, 1RS transzlokációban új búza-rozs rekombinánsokat hoztak létre, valamint új búza/Aegilops biuncialis addíciós vonalakat állítottak elõ. Legújabban a molekuláris citogenetikai módszerek mellett a molekuláris markereket is felhasználják az idegen fajú kromoszómák azonosítására. Magas színvonalú, nemzetközileg is elismert kutatómunkájának köszönhetõen számos külföldi (osztrák, spanyol, cseh, bolgár, kínai stb.) és hazai kutatási

együttmûködést alakított ki. Több mint egy évtizede vesz részt a hazai agrárfelsõoktatásban a Pannon Egyetem címzetes egyetemi tanáraként. Alapító tagja a Szent István Egyetem Növénytudományi Doktori Iskolájának. A Magyar Agrártudományi Egyesület Genetikai Szakosztályának jelenleg is titkára és tagja volt 2007-ig az OTKA Agrár 1. Szakzsûrijének. Eddigi munkáiról számos hazai és nemzetközi konferencián, több alkalommal meghívott elõadóként számolt be. Eddig 94 tudományos közleménye jelent meg, többségük elismert nemzetközi tudományos folyóiratokban. Lángné Molnár Márta az utóbbi néhány évben önálló vezetõvé érett. Eddigi kutatói tevékenysége elismeréseként 2008. áprilisától Õ vezeti az Intézetben újonnan alakult, önálló Génmegõrzési és Organikus Nemesítési Osztályt, melynek profiljában egyre jelentõsebb szerepet kap a géntartalékok hasznosítása és a biotermesztésre alkalmas, speciális piaci igényeknek megfelelõ fajták elõállítása. Márta! Eddig elért teljesítményedhez szívbõl gratulálunk! Most egy új fejezet kezdõdik az életedben. Az eddigi biztonságos kikötõkbõl a szabad, olykor kalandos és háborgó vizekre visz az út, amely sokat ígér. Ehhez az utazáshoz kívánunk sok szerencsét, kitartást és jó egészséget a további sikerek reményében! Barnabás Beáta

2008/2

24

Felfelé a tudományos ranglétrán

Bakos Ferenc

Köszöntjük intézetünk korábbi igazgatóját, a 75 éves dr. Balla Lászlót

D

A

Debreceni Egyetemen szerzett biológia-kémia szakos tanári diplomát 2000-ben. Az év szeptember 1jétõl dolgozik Intézetünk Növényi Sejtbiológiai Osztályán. PhD tanulmányait 2002-ben kezdte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, a Kísérletes Növénybiológia Doktori Program keretében. Az „In vitro embriófejlõdés a gabonafélék gametofitikus sejtvonalaiban” címû disszertációját 2007. október 29-én védte meg „Summa cum laude” minõsítéssel. A PhD fokozat megszerzéséhez gratulálunk, további sikereket és jó egészséget kívánunk.

A

r. Balla László ebben az évben töltötte be életének 75. évét. Kutatóintézetünkben különbözõ poziciókat töltött be, melyek közül a legmagasabb szintût, az igazgatói megbízatást 1989. január 1-tõl 1992. február 17-ig látta el. Hosszú volt az út, amíg az igazgatói beosztást megkapta: középiskolai tanulmányait Abaújszántón a Mezõgazdasági Technikumban végezte, majd a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Agronómiai Karán védte meg diplomáját 1957-ben. Növénynemesítõ szakmérnöki oklevelet 1960ban szerzett. 1962-ben egyetemi doktor, majd 1970-ben a mezõgazdasági tudomány kandidátusa lett. 1981-ben megszerezte a mezõgazdasági tudomány doktora fokozatot. A Szent István Egyetem 1985-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezte ki. Dr. Balla László eredményes búzanemesítõi tevékenységét jelzik azok a martonvásári búzafajták, melyeket munkatársaival együtt közösen állítottak elõ. Sokoldalú tevékenysége elismeréseként többek között megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, az Állami Díjat és a Fleischmann Rudolf Díjat. Az Ukrán Mezõgazdaságtudományi Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. A martonvásári kutatóintézet minden dolgozója jó egészséget, és szerettei körében még sok boldog esztendõt kíván intézetünk egykori igazgatójának.

Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu, illetve a www.martonvasar.eu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját.

A

martonvásári Beethoven Koncertek és a zenei géniusz tiszteletére létrehozott Emlékmúzeum megnyitásának is 50. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. Ezen nevezetes eseményt Intézetünk egy idõszaki kiállítással teszi még ünnepélyesebbé, melylyel az elmúlt fél évszázad neves karmestereire, hangszeres szólistáira, zenészeire és énekeseire emlékezik, visszavarázsolva a régi szép emlékeket. A kiállítás a kastély elõterében látogatható 2008. július 12. és augusztus 1. között, hétköznap 10-13, szombat, vasárnap 10-18 óráig.

2008/2

25

„A tudósok silabizálnak…” Brunszvik Teréz naplóiból

T

izennégy évvel ezelõtt, a Martonvásár székhelyû „Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka” Alapítvány bemutatkozó estjén a házigazda, Gyõrffy Béla akadémikus a kutatóintézet támogatásáról biztosította az új szervezetet, mondván: „A hely szelleme (genius loci) kötelezett bennünket a múltba, kötelez ma is, és kötelezni fog bennünket a jövõben is.” Sajnos, Béla bátyánk idõközben eltávozott közülünk, Alapítványunk azonban ma is élvezi Bedõ Zoltán igazgató úr és mindazon kollégáink értékes és sokirányú támogatását, amely nélkül legfõbb vállalásunkat – a Teréz grófnõ 60 kötetes naplóhagyatékából kijelölt 7 napló nyomdakész állapotba hozását – aligha teljesíthettük volna. Az 50 szerzõi ívnyi (2 millió karakter) idegen nyelvû, s jórészt német (gót betûs) szöveg kiolvasása és a számítógépre vitt anyag magyarra fordítása óriási feladatnak bizonyult (ez utóbbival jó néhány fordító nem is boldogult), s az ehhez szükséges pénz elõteremtése sem ment könnyen, nemrég azonban végre nyomdába adhattuk a naplóanyagot. Az alábbiakban, a figyelemfelkeltés szándékával olyan részleteket válogattunk össze a megjelenendõ kötetbõl, amelyekkel a kisdedóvás e világlátott, igen olvasott és rendkívül széles érdeklõdési körû „apostola” (részint saját szavaival, részint az olvasmányaiból vett idézetekkel) a tudományokkal és egyéb felfedezésekkel, újításokkal kapcsolatos véleményét juttatja kifejezésre. • Az emberi szellemnek nemcsak lángolónak, hanem nyugodtnak is kell lennie ahhoz, hogy a világban valamit véghezvigyen, különben szörnyû balgaságokat mûvel. „A tudományban csak azt hagyjátok meg nekünk, hogy megpillantsuk a saját értelmünk kulcsát.” (Alexander von Humbold, 1847.12.18.) • „Miként a mag az érett gyümölcsrõl, úgy vált le hatvan évvel ezelõtt a kémia önálló tudományként a fizikáról…” A természetkutatás hatása a szellem kultúrájára. Ahogy az emberi szellem gyarapszik a tudásban egy bizonyos területen, ugyanúgy erõsödnek

Brunszvik Teréz (Barabás Miklós olajfestménye) és emelkednek magasabb szintre az összes más irányú képességei. Egy új igazság megszerzése által az ember új gondolatra jut, amely képessé teszi õt számtalan olyan további jelenség észlelésére, amelyek más elõtt rejtve maradnak. A tudományok összefüggnek egymással.” A „mechanikus”, a fizikus, a csillagász számára a matematika nélkülözhetetlen eszköz. Ám a munkát nem az eszköz végzi el, hanem az emberi szellem. ”Általános tévedés, hogy az okot összetévesztik az okozattal… Így az ember a gõzgép számlájára írja mindazt, ami a tûznek, ami a szénnek, ami az emberi szellemnek tulajdonítható… Egy kísérlet sikere kevésbé a mechanikai jártasságon múlik; a kudarc oka a hiányos ismeretben rejlik.” Miként az emberi nevelés terén is… Készség a jelenségek nyelvének olvasására… „Attól a pillanattól, hogy a képzelõerõnek engedjük át a kezdeményezést, és rábízzuk a további kérdések megoldását, a kutatás megszûnik. Az igazság felderítetlen marad… A legrosszabb azonban, ha a fantázia a maga helyére egy makacs, gonosz, kártékony szörnyet helyez: a tévedést, amely az igazsággal, ha az megpróbál érvényre jutni; szembeszáll, a megsemmisítésére törekszik.” (Az Allgemeine Zeitung /Augsburg/ nyomán, 1844.04.30.)

• „A fizika – mondja J. Müller [német fiziológus] – most, a 19. században szinte csak az ábécénél tart; semmi egyéb, csak egy társalgási lexikon vagy szakkifejezés-gyûjtemény; azt pedig, hogy miként függnek össze a dolgok, nem tudjuk.” A tenger mindinkább visszahúzódik. Magyarország tenger volt, Csehország egy kráter, körös-körül és félkörben mindenütt hegyeket látni. Fóton a megkövesedett tengeri kagylók az õskor betûi. Egyáltalán: a tudósok silabizálnak… (1844.07.24.) • Minden felfedezésnek, amit a tudomány feltár számunkra, ki kellene tágítania annak a dicsõ, felfoghatatlan Lénynek a hatalmáról és magasztos voltáról alkotott elképzeléseinket, Akinek a tökéletessége megmutatkozik a legapróbb szerves lényekben éppúgy, mint legbonyolultabb teremtményeiben. (1845.01.20.) • „A tudománynak megvannak a maga hatalmas elõnyei, de a maga következetlensége is. A tudományosan képzett emberek gondolatai magasan szárnyalnak, ám õk éppen ezért nem állnak mindig a tettek magaslatán. Könnyen túlértékelik magukat, az embert túl sokra vagy túl kevésre értékelik; túl sokra, amennyiben értelmét istenítik és Isten helyébe ültetik, túl kevésre, amennyiben bizonyos fokig lenézik a csak csupán tevékeny emberiséget. Nekik még a népnél is nagyobb szükségük van a vallásra, hogy megtanulják megérteni az embert az õ legbensõbb mélységében, ám sajnos, a vallásban is könnyen félreismerik a lényeget, azt, ami megmagyarázhatatlan az értelem számára, és a dolgok isteni rendjét nyilatkoztatja ki. Õk egy, a tudományos értelmüknek megfelelõ vallást akarnak, és nem az emberiség vallását, amelynek forrása titokzatos, mint a teremtés maga. Mindenrõl fel akarják lebbenteni a fátylat, mindent fel akarnak oldani fogalmakban; és ahol nem olyan vakmerõk, könnyen egyfajta szellemi pogányságra jutnak, midõn a szellem erõit misztikusan istenítik a természet jelenségeiben. (1845.10.29.) • Az ember semmiféle nemesebb dologgal nem foglalkozhat, semmi nemesebbet nem tanulmányozhat, mint Istent, aki az embernek elõször a mûve-

2008/2

26 iben (a természetben) nyilatkozik meg, másodszor pedig az Igéjében – de inkább az Igéjében, mint a mûveiben… Egy természettudós találóan fejezte ki: Ó, ha szemünk mindazt láthatná, értelmünk mindazt felfoghatná, amit Isten teremtett! (1843.07.31.) • „A mikrokozmosz az ember, a vérkeringés, a bolygók pályái pedig a makrokozmosz. E gondolat áttörése világtörténelmi korszakot jelöl, ezáltal nyílik fel végleg az emberi értelem szeme. Még ugyanis sokáig nem vagyunk azon a meggyõzõdésen, hogy belássuk, hogy az ember a mikrokozmosz. Mi az oka, hogy e felismerés tudatosításáért eddig oly keveset tettek? Az, hogy az emberi organizmus matematikája még

kevéssé nyert bebocsátást a medicinába – azt nem célnak, csak az orvostudomány elõiskolájának tekintik! (Az Allgemeine Zeitung /Augsburg/ nyomán, 1845.05.01.) • Érdekes írás a fényrõl, az elektromosságról, a mágnesességrõl és a hõrõl; ezek mint közeli rokonok egy forrásból származnak. [—-] Michael Faraday tette e nagy és szerencsés felfedezést, és ezzel a dicsõ tudományos teljesítmények hosszú sorára tette fel a koronát.” (1845.12.08.) • A burgonya Itálián át, Amerikából került hozzánk, nem pedig Angliából. Az egész Amerika felfedezése csak két élelmiszernövényt adott nekünk, a burgonyát és a kukoricát. A kakaó nem ide

számítandó? És az olcsó cukor? (1847.03.16.) • Minden jövõnek fájdalmak között kell felnõnie. A belsõ, hitbéli és tudományos belátás, valamint a szellemi mûveltség hiánya az, ami az anarchiának és a despotizmusnak életet ad. (1845.05.26.) • Kellemetlen megjegyzés, hogy a késõbb élõk, a jobb eszközök összetalálkozása és a szellemi atmoszféra révén felemelkedve, elõdeik nagy mûveit körbeócsárolják, és olyan követeléseket támasztanak velük szemben, amelyek, ha eme mûvek nem léteznének, soha eszükbe sem juthatnának! (1846. 01.7.) (Összeállította: Hornyák Mária)

Beethoven-estek • Martonvásár, 2008 Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének parkjában, 19 órakor Július 12., szombat (rossz idõ esetén 13., vasárnap) HÁZAVATÁS-NYITÁNY, (C-dúr), op.124. IX. SZIMFÓNIA, (C-dúr), op.21. Közremûködnek: Nemzeti Énekkar Karigazgató: Antal Mátyás Fodor Beatrix – szoprán, Kovács Annamária – alt Gulyás Dénes – tenor, Kálmándy Mihály – basszus Vezényel: Ariel Zuckermann Július 19., szombat (rossz idõ esetén 20., vasárnap) ISTVÁN KIRÁLY-NYITÁNY, op.117. ESZ-DÚR ZONGORAVERSENY, op.73. VIII. SZIMFÓNIA, op.93. Közremûködik: Báll Dávid – zongora Vezényel: Kocsis Zoltán Július 26., szombat (rossz idõ esetén 27., vasárnap) EGMONT-NYITÁNY, op.84. V. SZIMFÓNIA, op.67. („Sors”) C-DÚR MISE, op.86. Közremûködnek: Nemzeti Énekkar Karigazgató: Antal Mátyás Tokody Ilona - szoprán, Németh Judit – alt, Brickner Szabolcs - tenor, Szvétek László – bariton Vezényel: Vásáry Tamás

2008/2

Dr. Gáspár Lászlóné

27

A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintéteze, az Mv Elitmag Kft. és a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -Kereskedõk Szövetsége

tisztelettel meghívja Önt és munkatársait

a 2008. június 10-én és 11-én tartandó

KALÁSZOS GABONA TANÁCSKOZÁSRA ÉS BEMUTATÓRA Életének 83. évében, január 29-én távozott közülünk. Krisztina Intézetünknek csaknem alapító tagja volt. Lelkiismeretes, szorgos munkáját a Kertészeti Egyetemrõl kikerülve, 1950. február 15-én kezdte meg a Kutatóintézetben. Nyugdíjba meneteléig – 1982. július – a Növényfiziológia és Biokémia Osztályon tevékenykedett, aprólékos, nagy precizitást igénylõ laboratóriumi vizsgálatokkal segítve a növénynemesítési és agrotechnikai kutatásokat. Kegyelettel megõrizzük emberségét, mosolygós voltát, példás munkaszeretetét!

Találkozás mindkét napon 9-10 óra között Martonvásáron, a Kutatóintézetben Jelen kiadványunkat a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program pályázati támogatásával jelentettük meg.

Kutatás-fejlesztési P á l y á z a t i é s Kutatáshasznosítási Iroda

TARTALOMJEGYZÉK Címfotó és grafika: Vécsy Attila Eseménynaptár 2 Dr. Láng László – Dr. Rakszegi Mariann – Dr. Bedõ Zoltán: Újra lendületben a Pannon búza program 3 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: A martonvásári búza fajtaajánlat a pannonbúza korszakban 5 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Újra van tar kalászú martonvásári búza 7 Dr. Rakszegi Mariann – Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: HEALTHGRAIN program az egészséges táplálkozásért 8 Károlyiné Cséplõ Mónika – Dr. Vida Gyula – Dr. Veisz Ottó: Az õszi búza sárga levélfoltosságáról 10 Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter – Sugár Eszter: Gabonavírusos évek idõjárása 12 Lõvei István: Tíz éves az Mv Magvas búzafajta. A sikeres szereplés 10 érve 14 Dr. Kuti Csaba – Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Vonalkódok alkalmazása a martonvásári búzanemesítésben 15 Dr. Hegyi Zsuzsanna: Minõség, évjárat és hibridválasztás összefüggései 16 Dr. Berzy Tamás: Egy hosszú forró nyár érdekességei a kukorica vetõmag termelõ szemszögébõl – 2007 19 Ismert kutatók, új megbízatások 20 Martonvásár és a felsõoktatás 21 Dr. Lángné dr. Molnár Márta – Dr. Kovács Géza: Létrejött a Génmegõrzési és Organikus Nemesítési Osztály 21 Dr. Barnabás Beáta: Új fejezet nyílik a kutatói pályán 23 Felfelé a tudományos ranglétrán: Bakos Ferenc 24 Köszöntjük intézetünk korábbi igazgatóját, a 75 éves dr. Balla Lászlót 24 Üvegesné dr. Hornyák Mária: „A tudósok silabizálnak…” Brunszvik Teréz naplóiból 25 Beethoven-estek Martonvásár, 2008 26

MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: DR. BEDÕ ZOLTÁN Felelõs szerkesztõ: DR. VEISZ OTTÓ Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: DR. SZUNICS LÁSZLÓ A szerkesztõbizottság titkára: DR. MOLNÁR DÉNES A szerkesztõbizottság tagjai: DR. BALÁZS ERVIN, DR. BARNABÁS BEÁTA, DR. BEDÕ ZOLTÁN, DR. BERZSENYI ZOLTÁN, DR. BÕDY ZOLTÁN, DR. MARTON L. CSABA, DR. OROSS DÉNES, DR. VEISZ OTTÓ. Rovatvezetõk: DR. GALIBA GÁBOR (stresszgenetika, élettan), DR. LÁNG LÁSZLÓ (kalászos gabona nemesítés), DR. LÁNGNÉ DR. MOLNÁR MÁRTA (biológia), DR. MOLNÁR DÉNES (hírrovat), DR. PÁLDI EMIL (növényélettan, biokémia), DR. PINTÉR JÁNOS (kukoricanemesítés, vetõmagtermesztés), ÜVEGESNÉ DR. HORNYÁK MÁRIA (kultúrtörténet), DR. VEISZ OTTÓ (rezisztencia nemesítés) Lektorok: DR. ÁRENDÁS TAMÁS, DR. KÕSZEGI BÉLA ISSN: 1217-5498 Megjelent a Csoma Kiadó Kft. gondozásában

28

2008/2