2. XIV. évfolyam 2. szám AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2002/2 XIV. évfolyam • 2. szám

AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2002/2

2 • Március 6-án a Chilei Köztársaság mezõgazdasági minisztere, Jaime Campos látogatta meg intézetünket és ismerkedett az itt folyó munkával és eredményekkel. • Linc Gabriella és Kocsy Gábor, intézetünk Genetikai Osztályának tudományos fõmunkatársai a FrankHelianthus Közhasznú Alapítvány pályázatán megosztva I. díjat nyertek. A díjak ünnepélyes átadására 2002. március 7-én került sor Szegeden. • Két új bõtermõ és jó malátázási minõségû tavaszi árpa, a Saloon és a Protege kapott állami elismerést 2002 márciusában. • A Magyar Agrártudományi Egyesület Elnöksége MAE EMLÉKÉREM kitüntetést adományozott Sutka József tudományos osztályvezetõnek az egyesület társadalmi-tudományos tevékenységének kiemelkedõ támogatásáért. • Az Elitmag Kft. szervezésével sikeresen mutatkozott be a martonvásári kalászosgabona és kukorica nemesítés a márciusban rendezett AGRO+ Mashexpo mezõgazdasági szakkiállításon.

Eseménynaptár • Magyar–görög biotechnológiai nap Martonvásáron – az Oktatási Minisztérium „Innováció a növény-biotechnológiai kutatásokban” címmel április 11én workshopot rendezett kutatóintézetünkben a görög kutatók részvételével. A találkozón intézetünkbõl Barnabás Beáta és Bedõ Zoltán tartott elõadást. Magyar részrõl ezen kívül Dudits Dénes, az MTA Szegedi Biológiai Központ fõigazgatója, Kiss György Botond a gödöllõi Mezõgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont igazgatója, valamint Borbély György a Debreceni Egyetem professzora számolt be kutatásairól. A görög partnerek fõként a minõségi tulajdonságok és a növényi ellenállóképesség javítására tett molekuláris nemesítési eredményeiket ismertették. A találkozónak külön hangsúlyt adott az Európai Unió által nemrégiben meghirdetett 6. kutatási keretprogram, ahol a magyar kutatóhelyek teljes jogú résztvevõként indulhatnak bármely EU tagál-

A zöld forradalom nagy egyénisége Martonvásáron Az elmúlt fél évszázad mezõgazdasági fejlõdésének szimbólumává vált a zöld forradalom, ami a mexikói CYMMIT intézetébõl indult el a hatvanas években, és fejtette ki jótékony hatását világszerte. Az akkori nagyszerû eredmények kidolgozásában és gyakorlati megvalósításában jelentõs szerepet játszott Professzor M. S. Swaminathan, aki Indiában, a Fülöp-szigeteken, valamint számos más fejlõdõ országban végezte kutatásait az éhezõ emberek élelmezése és felemelkedésük feltételeinek megteremtése érdekében. A számos nemzetközi elismerésben és kitüntetésben részesült világhírû tudós nem elõször járt hazánkban, illetve Martonvásáron. Az 1999-ben történt találkozásunkat követte egy év múlva a 6. Nemzetközi Búza Konferencián tartott elõadása. Mostani látogatásának az adott aktualitást, hogy Erdélyi András tollából megjelent Swaminathan pro-

fesszor életútját ismertetõ könyv magyar nyelven. Nagy megtiszteltetés volt a martonvásári kutatóknak, hogy a könyv hivatalos bemutatója elõtti délelõttön, március 13-án, a világhírû agrártudós ismét ellátogatott hozzánk, és saját maga ismertette a megjelenõ könyv fõbb mondanivalóját. „AKI NAPFÉNYT ARAT, A modern Gandhi: M.S. Swaminathan” címmel megjelent könyv méltóan mutatja be azt a kiváló egyéniséget, aki már a nyolcadik évtizedét taposva is fáradhatatlanul küzd a Földünkön sok helyen fellelhetõ éhezés és nyomor ellen, és mindent elkövet egy fenntartható agrártermelés megvalósítása érdekében. Talán nem véletlen, hogy Swaminathan professzor éppen Indiában látta meg a napvilágot. Az által learatott napfény milliók életében jelentette és jelenti ma is a felemelkedés zálogát, az emberibb élet feltételeinek létrehozását.

Az újságban közölt cikkek az intézeti honlapunkon /http://www.mgki.hu/ is olvashatók!

lammal kialakítandó tudományos konzorciumban. • Az ICRO (International Cell Research Organization - FAO) támogatásával „Theoretical and practical aspects of molecular breeding in cereals” címmel május 27.–június 7. között nemzetközi munkaértekezlet és tapasztalatcsere helyszíne volt Martonvásár. • Szegedi és martonvásári hazai résztvevõkkel kínai-magyar búzakutatási találkozóra került sor Martonvásáron május 22-én és 23-án. A kétnapos rendezvény során elõadások hangzottak el a fajtaelõállítás és termesztés jövõbeni fejlesztését megkönynyítõ molekuláris nemesítési vizsgálatokról. A résztvevõk a tudományos program keretében megtekintették a martonvásári fitotront, valamint a búzanemesítési tenyészkertet is. A sikeres rendezvény révén a világ élvonalához tartozó kínai búzakutatók valamint magyar búzanemesítõk közti együttmûködés jelentõs fejlõdésnek indulhat a közeli jövõben.

Zenés estek Martonvásáron Július 13. szombat, 19.00 óra

II. Leonóra nyitány op. 72. Zongoraverseny (az op. 61. hegedûverseny átirata) C-dúr mise Vezényel: VASHEGYI GYÖRGY Közremûködik: ROHMANN IMRE Július 20. szombat, 19.00 óra

Hegedûverseny op. 61. VI. Pastorale szimfónia op. 68. Vezényel: KOCSIS ZOLTÁN Közremûködik: KELEMEN BARNABÁS Július 27. szombat 19.00 óra

I. szimfónia op. 21. Ach, perfido-hangversenyária V. szimfónia op. 67. Vezényel: ANTAL MÁTYÁS Közremûködik: KORONDY ANNA Jöjjön el Ön is, legyünk részesei együtt e zenei ünnepeknek! Címfotó: A Kalocsai Érseki Levéltárban õrzött, 1802-ben kelt városbírói levél és búza magminta

2002/2

3

Csak jó minõségû búzát érdemes termelni

A

jó minõségû búza termelésének nincs alternatívája Magyarországon. Klimatikus és talajadottságaink, gépesítettségünk, hagyományaink és a növénytermesztés szerkezete miatt a búza vetésterülete hazánkban hosszú távon is meg fogja haladni az egymillió hektárt. Ekkora területen közepes termésátlag esetén is 4-5 millió tonna kenyérgabona terem, amely a hazai ellátás mellett jelentõs mennyiségû búza exportját is lehetõvé teszi. Céltudatos termelés esetén az export árualap nem felesleg, aminek levezetésérõl gondoskodni kell, hanem értékes termék, amely növeli az ágazat jövedelemtermelõ képességét. Nyugat-Európában az éghajlati és közgazdasági feltételek sokkal nagyobb termésátlagok elérését teszik lehetõvé mint hazánkban, ugyanakkor a megtermelt búza többnyire közepes, vagy gyenge minõségû. Az EU támogatással exportált, szerény minõségû búzákkal a hasonló típusú magyar búza nem lehet versenyképes, ezért kihasználva komparatív elõnyünket, nekünk kiváló minõségû termékkel kell a piacon megjelennünk. A jó minõségû búza termesztésének alapfeltétele a megfelelõ genetikai adottságokkal rendelkezõ fajta. Az õszi búza fajon belül az egyes minõségi paraméterek igen széles skálája figyelhetõ meg. A martonvásári búzanemesítési program több ezer törzsének minõségvizsgálati eredményei alapján megállapítható, hogy kezünkben vannak azok a félkész búzatörzsek, amelyekkel a jövõben ki lehet elégíteni a legkülönlegesebb minõségi igényeket is. A széles genetikai variabilitást mutatja, hogy a fehérjetartalom 10–17%, a sikértartalom 20–45%, a szemkeménység 10–85, az esésszám 60–450, a farinográf érték pedig C2 és A1 értékek között változik. A tenyészanyag több mint 50%-a legalább A2 minõségû, és meghaladja a 10%-ot az A1 farinográf értékû búzák aránya. A törzsek 54%-a rendelkezik legalább 30% nedves sikér tartalommal, 10%-uk sikértartalma pedig meghaladja a 35%ot. Különösen érdekesek a 40%-nál nagyobb sikértartalmú búzák, amelyek azonban többnyire kedvezõtlen agronómiai tulajdonságokkal rendelkeznek és

Az Mv Magvas kalásza

így csak nemesítési alapanyagként használhatók fel. Kisebb arányban ugyan, de rendelkezünk igen kis fehérjetartalmú, puhaszemû búzákkal is, amelyekbõl a kekszgyártás, vagy a söripar speciális igényeit kielégítõ fajták állíthatók elõ. A magyarországi õszi búza fajtaszortiment elemzésekor a fentieknél sokkal kisebb variabilitást mutató minõségi értékekkel találkozunk, de a legjobb és leggyengébb minõségû fajták közötti különbség így is igen kifejezett. Összességében kedvezõ elmozdulást figyelhetünk meg a minõség irányába, különösen, ha nem az államilag elismert, ha-

nem a nagy területen termesztett fajták minõségét tekintjük. A javító minõségû búzák csoportjának kialakulásával a jó minõség elérésének lehetõsége nagymértékben növekedett, ugyanakkor csökkent a termelõ kiszolgáltatottsága a tõle független évjárati és termõhelyi hatásokkal szemben. Kiváló minõségének és jó agronómiai tulajdonságainak köszönhetõen a termelõk igényei alapján legnagyobb mennyiségben az Mv Magdaléna vetõmagját fémzárolták az elmúlt években, így e fajta hatalmas vetésterülete kedvezõ hatást gyakorol a várható minõségre. A rohamosan terjedõ

2002/2

4 Mv Csárdás 2001 õszén lépett a legnagyobb területen termesztett fajták szûk csoportjába, ugyanakkor a korai érésû, javító minõségû fajta, az Mv Palotás széleskörû üzemi kipróbálása is megkezdõdött. Elsõsorban a közepes, vagy gyengébb adottságú területeken termesztik még az Mv Emmát. Ez a legnagyobb sikértartalmú martonvásári búza, amely jó üzemi feltételek között többször adott 39-40% sikértartalmú termést, ugyanakkor kedvezõtlen feltételek között is megtartotta malmi minõségét. Legalább ilyen jó minõséggel rendelkezik a legújabb javító minõségû fajta, az Mv Verbunkos is, melynek szaporítása

megkezdõdött. A felsorolt fajtákkal törekedhetünk javító minõségû végtermék elõállítására is, de a gyakorlatban még nagyobb a jelentõsége annak, hogy közepes, vagy gyenge tápanyag-ellátás esetén csak az átlagosnál nagyobb sikértartalmú búzákkal lehet malmi minõséget elérni. Megközelíti a fenti fajták minõségét a legkeményebb szemû fajta, az Mv Magvas. Az Mv Magvas a gyengébb minõségû fajtákkal is versenyképes termõképességgel, átlagosnál nagyobb sikértartalommal, kiváló farinográf értékkel és nagyon stabil esésszámmal rendelkezik. A fémzárolási adatok alapján a

1. táblázat Nagy sikértartalmú martonvásári búzafajták minõsége (Martonvásár, 1999-2001) Fajta

Sikér %

Mv Magdaléna Mv Csárdás Mv Palotás Mv Emma Mv Verbunkos

37,5 36,8 33,4 34,5 39,7

Farinográfos értékszám 80,0 74,2 91,7 97,0 84,6

Farinográfos csoport A2 A2 A1 A1 A1

Esésszám 361 372 401 418 409

2. táblázat Nagy területen termesztett martonvásári kenyérbúzák minõsége (Martonvásár, 1999-2001) Fajta

Sikér %

Mv Magvas Mv Mezõföld Mv Pálma Mv Vilma Mv Kucsma Mv Tamara Mv Optima Fatima 2 Mv Martina

29,4 30,1 30,5 29,6 31,3 30,4 32,6 29,4 24,2

Farinográfos értékszám 75,6 62,6 74,8 67,3 77,6 75,9 63,8 75,3 56,4

Farinográfos csoport A2 B1 A2 B1 A2 A2 B1 A2 B1

Esésszám 404 370 324 347 256 243 286 159 171

3. táblázat Új martonvásári búzafajták minõsége (Martonvásár, 1999-2001) Fajta Mv Emese Mv Dalma Mv Mariska Ukrainka Mambo Mv Marsall Mv Amanda Boszanova

Sikér % 31,4 29,6 30,1 28,6 30,6 32,2 31,7 32,3

Farinográfos értékszám 91,0 70,1 61,8 88,0 68,9 64,7 79,9 75,0

Farinográfos csoport A2 A2 B1 A1 B1 B1 A2 A2

Esésszám 255 268 329 333 331 428 284 308

Magdaléna után országosan a második legnagyobb vetõmag elõállítással rendelkezõ fajta. A szakemberek elõtt közismert, hogy a jó minõségû termés elérését a genetikailag jó minõségû fajta csak lehetõvé teszi, de nem garantálja. A fajtára jellemzõ minõség eléréséhez okszerû agrotechnikára, a technológia pontos betartására is szükség van, de a termõhelyi adottságok, valamint az idõjárás még így is befolyásolja a minõséget. Mind a termés mennyiségére, mind pedig a minõségre, a növény számára rendelkezésre álló tápanyag mennyisége gyakorolja a legnagyobb hatást. E tekintetben a talaj típusától, tápanyagszolgáltató képességétõl és a mûtrágyázás mértékétõl függõen igen nagy különbségekkel találkozhatunk, akár földrajzilag közeli területeken is. Az évtizedek óta folyó mûtrágyázási tartamkísérletekbõl egyrészt elõre láthatók, másrészt megérthetõk a gyakorlatban is megfigyelhetõ tendenciák. A tápanyag-visszapótlás kényszerû, hirtelen megtorpanása idején talajaink többsége foszforral és káliummal jól el volt látva, így a termés mennyiségének csökkenését a korlátozott nitrogén-ellátás okozta. Növekedett a termés ingadozása és különösen a száraz években a vízhiány negatív hatása fokozottan érvényesült. A nitrogén-ellátottság és a sikértartalom közötti szoros összefüggés miatt az agronómiailag igen kedvezõ, de genetikailag csak közepes sikértartalmú fajták termése nem felelt meg a követelményeknek, ezért ezek a fajták szinte egyik évrõl a másikra kiszorultak a termesztésbõl. A kilencvenes évek végére a talajok foszfor- és helyenként a kálium-ellátottsága is csökkent, így az évjárat mennyiséget és minõséget befolyásoló hatása tovább növekedett. Sok területen elérkeztünk oda, hogy a kiadott igen drága N-mûtrágya hasznosulását már a talaj gyenge PK-ellátottsága korlátozza. Ebben a helyzetben a jó stratégia megválasztásához érdemes ismét az agrotechnikai kísérletek tapasztalatait megvizsgálni. A jó minõségû búza a különbözõ feltételek között eltérõ módon termelhetõ meg. Jó tápanyag-ellátottság esetén a legbõtermõbb, de még jó minõségû fajtákat érdemes termeszteni. Ilyen

2002/2 feltételek között a keményszemû martonvásári kenyérbúzák egész sora A2 minõség elérésére képes, a javító minõségû fajták termesztésekor pedig 34–35%-ot meghaladó sikértartalom elérésére számíthatunk. Közepes tápanyag-ellátottság esetén a legjobb fajták, mint az Mv Pálma, Mv Vilma, Mv Tamara és Mv Kucsma legtöbbször B1 minõségû termést adnak 28%, vagy azt meghaladó sikértartalommal. A javító minõségû fajták ilyen feltételek között már ritkábban képesek a javító minõség elérésére, de minõségük még így is kiváló. Szerény tápanyag-ellátottság esetén a genetikailag jó minõségû fajták gyakran a malmi II. kategóriába, a javító minõségûek pedig a malmi I. csoportba csúsznak le. Ez magyarázza az Mv Magdaléna, Mv Emma, Mv Csárdás és Mv Palotás igen széleskörû termesztését, mert e fajták olyan minõség „tartalékkal” rendelkeznek, amely még kedvezõtlen feltételek között is kenyérbúza minõség elérését teszik lehetõvé. A fajta megválasztásával és a megfelelõ tápanyag-utánpótlással megteremthetjük a kedvezõ minõség elérésének feltételeit, de legalább ilyen fontos, hogy ezt az értéket a vegetáció során meg is õrizzük. Korábbi növényvédelmi kísérleteink azt mutatják, hogy a rozsdákra fogékony fajta fungicides kezelése viszonylag enyhe, vagy késõi fertõzõdés esetén is javítja a kenyérsütési minõséget, helyesebben fogalmazva segít a minõség megõrzésében. Ha a gombabetegségek korán, vagy igen erõsen jelennek meg, a rezisztens fajták képesek ugyan megvédeni zöld felületüket, a védekezésre fordított energia miatt azonban minõségük romlik. Megfelelõ idõben végzett vegyszeres kezeléssel ez a kedvezõtlen hatás kivédhetõ, vagy csökkenthetõ. Tapasztalt búzatermelõk nem szívesen nyilatkoznak a termés várható mennyiségérõl és minõségérõl addig, amíg „kinn alszik” a búza. Az aratás ideje kritikus a minõség megõrzése szempontjából. Annak ellenére, hogy a kombájnkapacitás adott, a fajták optimális idõben történõ betakarítása elõrelátással és tervezéssel elõsegíthetõ. Ismert, hogy azonos idõben vetve a legkorábbi és legkésõbbi fajta érésideje között nincs több különbség, mint 5-7 nap. Bár a száraz-

5

Az Mv Magdaléna kalásza

ság és a betegségek a fajták éréssorrendjét megváltoztathatják, eltérõ tenyészidejû fajták termesztésével az optimális aratási idõ megközelíthetõ. Tovább bõvíti a lehetõségeket az extra korai új fajták – Mv Emese, Mv Dalma, Mv Mariska – megszületése, és a tábla fekvésére, sajátosságaira vonatkozó helyi tapasztalatok hasznosítása. A vetés nem ritkán huzamosabb ideig eltarthat, ezért ennek hatásait is vegyük számításba. A késõi vetés késõbbi érést eredményez, ezért a korán vetett korai fajta és a késõn vetett késõi fajta érésideje közötti különbség 14-15 napra is nõhet. A fajták ismeretében olyan fajtaösszetételt és vetési sorrendet célszerû kialakítani, amely

lehetõvé teszi a folyamatos aratást, ugyanakkor az utolsóként betakarított fajtában sem okoz jelentõs kárt a nyári hõség, vagy az aratáskori esõ. A korlátozott finanszírozási lehetõségek között felértékelõdik a szakértelem és a pontosság. A jó elõvetemény, az optimális idõben végzett talajmunka, a megfontolt növényvédelem nem jelent többletkiadást, ugyanakkor növeli a termést, javítja a minõséget és közelebb vihet ahhoz a célhoz, hogy a következõ évben kicsit könnyebb feltételek között gazdálkodhassunk. Láng László – Bedõ Zoltán – Rakszegi Mariann

2002/2

6

Martonvásári búzafajták sárgarozsda ellenállósága 2001-ben

A

búzát fertõzõ rozsdafajok a világ számos országában idõnként katasztrófális károkat okoztak. Mivel az emberek a múlt századig szinte tehetetlenek voltak a betegségekkel szemben, ezért azokat az idõjárásnak, a növényápolás különbözõ módjainak, a csillagok állásának, boszorkányosságnak és végsõ fokon Isten büntetésének tulajdonították. Magyarországon is már a XV. századból maradtak ránk írásos feljegyzések a növénybetegségek okozta éhínségekrõl, amelyeket szinte törvényszerûen az emberekre veszélyes járványos betegségek követtek és megtizedelték a lakosságot. A gabonarozsdák nálunk is a búza elterjedt betegségei. Régebben a szárrozsda (Puccinia graminis) járványok után gyakran éhínség következett. A szakirodalom szerint évtizedenként 1-2 alkalommal okozott jelentõs kárt. A levélrozsda (Puccinia recondita) az utóbbi évtizedben többször is sanyargatta a búzavetéseket az ország valamely részén. A sárgarozsdáról röviden A sárgarozsda (Puccinia striiformis Westend.) Magyarországon a ritkán megfigyelhetõ búzabetegségek közé tartozik. Feljegyzések szerint 1933, 1977, 1985, 1994 és 1995-ben okozott viszonyaink között jelentõs kárt. Fertõzését 2001-ben hazánk több régiójában is észlelték. Helyenként komoly gazdasági kárt elõidézõ epidémia is fellépett, mivel a termesztett fajták jelentõs hányadát fertõzte. Úgy tûnik, hogy az utóbbi idõben egyre gyakoribb vendég. Ezt támasztja alá, hogy az elmúlt nyolc évben három ízben is megjelent. A korábbi idõszakhoz viszonyítva egyre nagyobb gondot jelenthet. Ez azzal magyarázható, hogy a kórokozóval szemben nem folyik nemesítés Magyarországon. Ez eddig nem is volt szükséges, mivel viszonyaink között csak nagyon ritkán alakul ki e kórokozó számára igazán kedvezõ idõjárás. Ha megjelenik, leküzdésére hatásos növényvédõ szerek állnak rendelkezésre. A sárgarozsda ökológiai igénye miatt elsõsorban a maritim klíma elterjedt

1. kép Sárgarozsda fertõzés levélen kórokozója, bár újabban a magasabb hõmérsékletet jól tûrõ biotípusai is kialakultak. Jellegzetes kórképe alapján, a levélerek között hosszanti irányban, varrógépöltés-szerûen elhelyezkedõ sárga színû telepeirõl könnyen felismerhetõ (1. kép). A kórokozó a gazdanövény valamennyi föld feletti szervét, így a kalászt is megfertõzi, uredotelepei a pelyva belsõ felszínén bõségesen sporulálnak (2. kép). A spórák a szem felszínére tapadva alakítják ki az ún. „paprikás búza” szindrómát. Fertõzésének hõmérsékleti optimuma a hazai gabonatermõ területeket rendszeresen veszélyeztetõ másik két rozsdafajénál (levél- és szárrozsda) alacsonyabb, 10-15°C. Amennyiben a léghõmérséklet mínusz 5°C alá csökken, a sárgarozsda elpusztul. Ez is magyarázata lehet annak, hogy hazai körülmények között miért számít ritka betegségnek. A spórák a fertõzéshez vizet igényelnek, azonban optimális hõmérsékleten a csíratömlõ sikeres behatolásához mindössze 4-6 órás harmatborítottság elegendõ. A sárgarozsdának a levél- és szárrozsdával ellentétben köztes gazdáját nem azonosították, aecido spórái nincsenek, így a járványoktól gyakran sújtott területeken átteleléséhez és az epi-

démia korai kialakulásához elengedhetetlenül szükséges, hogy a gazdanövény szöveteiben, micélium formájában vagy uredo stádiumban vészelje át a telet. Az uredospórák szél útján nagy távolságra eljutva fertõzhetik a gabonatáblákat. Magyarországon elsõsorban ez utóbbi forrás okozza a primér fertõzéseket. Táblaszinten eleinte foltokban jelentkezik, majd e gócok-

2. kép A sárgarozsda kórképe kalászon

2002/2 ból kiindulva a kórokozó gyorsan terjed. Kísérletek Martonvásáron nemesített õszi búzafajták és nemesítési törzsek szántóföldi sárgarozsda ellenállóságát értékeltük 2001-ben, erõs járványos évben az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete tenyészkertjében. Összesen 37 T. aestivum és 5 T. durum fajta adatait rögzítettük öntözött tenyészkertünkben. A felvételezést június 15-én végeztük a fertõzés késõi fázisában, azonban még a levélzet felszáradását megelõzõen. Feljegyeztük a levélzet százalékos borítottságát és a fertõzés reakciótípusát. Ezen adatokból statisztikai számításokat végeztünk és ennek alapján a fajtákat ellenállóságuk alapján csoportokba osztottuk. A fajták ellenállósága Járvány idején – miként a 2001-es esztendõben is – a fogékony fajtákon a korán megjelenõ sárgarozsda jelentõs termésveszteséget okozhat. Mivel Magyarországon nincs minden évben erõs természetes fertõzés és célirányos rezisztencianemesítés, ezért különösen szükséges és célszerû járványos esztendõben a minõsített fajták és fajtajelöltek ellenállóságát értékelni. Az adatok értékes többletinformációval szolgálnak. Dolgozatunkban a martonvásári adatokat felhasználva mutatjuk be a köztermesztésben található fajtáink e kórokozóval szembeni ellenállóságát. A sárgarozsda a fogékony fajtákon jelentõs fertõzést okozott 2001ben. Az öntözés késleltette a levélfelület felszáradását ami a járvány kialakulásához a kórokozó számára hosszú idõn keresztül kedvezõ életfeltételeket biztosított. Június elsõ dekádjában tetõzött az epidémia, ezután hamarosan megkezdõdött az asszimiláló felület pusztulása. A felvételezett borítottsági adatokból elvégeztük a varianciaanalízist. A kezelés, azaz a fajták és a törzsek hatása statisztikailag P<0,01%-os szinten megbízható volt. A négy felvételezett adat átlagaiból kiindulva a fajtákat ellenállóságuk alapján csoportosítottuk, melynek eredménye az 1. táblázatban látható. Annak ellenére, hogy intézetünkben célirányos sárgarozsda rezisztencianemesítést nem folytatunk, a fajták jelen-

7

1. táblázat Martonvásári búzafajták sárgarozsda ellenállósága Martonvásár, 2001 Rezisztens Mv Palotás Mv Emma Mv Csárdás Mv Magdaléna Mv Verbunkos Mambo Mv Magvas Mv Mezõföld Mv Szigma Mv Matador

Mv Irma Mv Madrigál Mv Summa Mv Panna Martonvásári 17 Mv Optima Odmadur 2 Martondur 3 Mv Maxi Mv Makaróni

Mérsékelten rezisztens

Mérsékelten fogékony

Fogékony

Martonvásári 19 Mv Emese Mv Dalma Ukrainka Martonvásári 16 Martonvásári 23 Fatima 2 Martonvásári 25 Martondur 1

Mv Koma Mv Pálma Mv Mariska Mv Marsall Mv Amanda Martonvásári 21 Mv Vilma

Mv Tamara Mv Martina Mv Kucsma Mv Prizma Mv Matild Boszanova

tõs hányada rezisztensnek, vagy mérsékelten rezisztensnek bizonyult a kórokozóval szemben. Kimagaslóan ellenálló volt az Mv Palotás, Mv Emma, Mv Csárdás, Mv Magdaléna, Mv Verbunkos, Mv Magvas, Mv Mezõföld és a Mambo kenyérbúza fajta, valamint a Martondur 3, Mv Maxi és az Mv Makaróni õszi durum búzafajta. Megállapítható, hogy az újabban nemesített és minõsített martonvásári fajták jelentõs hányada a sárgarozsdával szemben is ellenálló, ami gyakorlatilag teljes védelmet nyújt a kórokozóval szemben. Amennyiben a kórokozó populáció rasszösszetételében, vagy virulenciájában jelentõs változás nem áll be, akkor ezek a búzák sárgarozsda járvány esetén is eredményesen termeszthetõk vegyszeres növényvédelem nélkül. Ez is igazolja, hogy a célszerû fajtahasználat a környezetvédelem, a növényvédelem és a költségtakarékos termesztési eljárások biológiai alapját képezi. E számos értékes agronómia tulajdonsággal rendelkezõ fajta a késõbbiekben a rezisztencianemesítési programban is felhasználható. A védekezés lehetõségei Több szerzõ szerint az agrotechnikai módszerek közül a fertõzés átadódását elõsegítõ árvakelések elpusztításával és a növényi maradványok megsemmisítésével (égetés, alászántás) csökkenthetõ az epidémia kialakulásának valószínûsége. A növényi maradványok megsemmisítése nem jelent azonban teljes védettséget, hiszen az uredospórák nagy távolságokat tesznek meg a szél útján. Az árokpartokon, ruderális területeken is valószínûleg megtalálható néhány a sárgarozsda gazdanövényeként ismert, mintegy 20 nemzetségbe sorolt pázsitfûfélékbõl.

A fertõzés korai fázisában észlelt sárgarozsda azol és strobilurin típusú fungicidekkel hatékonyan visszaszorítható. A vegyszeres védekezés költséges és jelentõs környezetterheléssel jár, ezen kívül megfelelõ idõzítése is akadályokba ütközhet. Megbízható, hosszan tartó, környezetkímélõ és költségtakarékos megoldást a rezisztens fajták termesztése jelenthet. Ehhez nyújt segítséget a gazdanövény-kórokozó kapcsolatának ismerete. A kórokozó fellépésének sporadikus volta miatt a hazai fajták ellenállóságára, a bennük megtalálható rezisztenciagénekre vonatkozóan azonban kevés adat áll rendelkezésre. Annak ellenére, hogy Magyarországon célirányos nemesítés ez ideig nem volt, a külföldi és a saját eredetû források révén feltételezhetõen több sárgarozsda rezisztenciáért felelõs gén is található a hazai fajtákban és nemesítési törzsekben. A martonvásári fajták jelentõs része hordozza azt az Yr9 gént, amely az 1B/1R transzlokáció révén épült be a búza genomba, azonban Észak-Amerikát és az indiai szubkontinenst kivéve már mindenütt elvesztette hatékonyságát. A részleges védettséget adó Yr18 felnõttkori sárgarozsda rezisztenciagén a Bezosztaja 1 révén közvetlenül, vagy közvetve számos fajtába beépülhetett. Magyar fajtákban e két rezisztenciagénen kívül pedigré alapján feltételezhetõ még az Yr2, Yr3a, Yr4a és az Yr17 jelenléte. Ez ideig mintegy 30 Yr gént azonosítottak és lokalizáltak különbözõ búza genotípusokban. A megfelelõ védelmet adók beépítése a fajtákba jelentõs gazdasági haszonnal kecsegtet. Vida Gyula – Szunics László – Veisz Ottó – Láng László – Bedõ Zoltán

2002/2

8

Megújult tritikálé fajtaválaszték

A

tritikálé-nemesítés hõskora, az ötvenes évek óta az õszi tritikálé fajták agronómiai tulajdonságaiban három igen jelentõs, ugrásszerû elõrelépés figyelhetõ meg. A tritikálék gyakorlati értékét elõször talán a Lasko nevû fajta bizonyította a hetvenes évek végén, amikor az öt kontinensen elvetett nemzetközi búzakísérletben mintegy 40 ország több mint 50 kísérletének átlagában ez a fajta nagyobb termésre volt képes, mint a legbõtermõbb búzafajták. A fajta magyarországi meghonosítását elsõsorban gyenge télállósága hiúsította meg. A kilencvenes évek legelején kezdték termeszteni Magyarországon a Presto, Tewo és Moniko fajtákat. E fajtákra alapozva megkezdõdött a tritikálé széleskörû termesztése és mintegy öt év alatt a vetésterület elérte, majd meghaladta évenként a 100 000 ha-t. E fajták a Laskóval összehasonlítva korábban – a búzákkal azonos idõben, vagy alig késõbb – érnek, szalmájuk rövidebb és tökéletesen alkalmazkodnak klímánkhoz, ezért termesztésük biztonságos. A kedvezõ agronómiai tulajdonságok tették lehetõvé a termelõk, de még inkább a felhasználók kezdeti idegenkedésének leküzdését az újnak számító növényfajjal szemben. Az elmúlt évtizedben megszoktuk és megszerettük a tritikálét, megtanultuk termesztését és kialakultak azok a felhasználási csatornák, amelyek a jelenlegi vetésterületet indokolják. Bár az elsõ három hazánkban termesztett tritikáléfajta között jelentõs teljesítménykülönbség nem volt, a legnagyobb karriert a Presto futotta be koraisága és jobb termésstabilitása révén. A fejlõdés azonban ezen a területen sem állt meg és a közelmúltban még bõtermõbb tritikálék egész sora született. Ezek képviselõje hazánkban a Kitaro, a Lamberto, a Disco, az elmúlt õsszel elis-

mert Magnat és a 2002 márciusában nyilvántartásba vett Zorro fajta. Az új fajták megjelenésével a fajtaszerkezet várhatóan gyökeresen átalakul, hiszen a korábbiaknál 10–12%-al nagyobb termés elérésére alkalmas tritikálék állnak rendelkezésre. A Presto dominanciájának megszûnése, a fajtaválaszték kiszélesedése nagymértékben csökkenti a genetikai sebezhetõséget és hasonló termõképességû, de eltérõ származású, különbözõ tenyészidejû és magasságú tritikálékkal a termõhelyhez és termelési szerkezethez igazodó fajtasor állítható össze. Tenyészidõ szerint a fajtaválaszték a korai érésû búzákkal azonos idõben érõ fajtától a középkorai-középkésõi fajtákig terjed, ezzel a betakarítás optimalizálható. A termõhely tápanyag-ellátottságához megfelelõ fajta kiválasztásakor a jellemzõ növénymagasságot célszerû figyelembe venni. A tritikálé termése igen értékes takarmány, a búzánál 2–3 százalékkal na-

gyobb fehérjetartalma, a fehérje nagyon jó biológiai értéke, az abrak jó étrendi hatása és az állatok számára kedvezõ íze miatt. A fõ hasznosítási cél mellett azonban idõrõl idõre felmerül a tritikálé humán felhasználásnak kérdése is, hiszen a tritikálé és a búza lisztjének keverésével speciális, a rozsos kenyérhez hasonló termékek állíthatók elõ. A 2001. évi martonvásári minõségvizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált fajták sikértartalma – a nagyobb fehérjetartalom ellenére – kisebb, mint a búzafajtáké. A sikér lágy, terülõs, ezért a farinográffal mért sütõipari minõség is gyenge. A tritikálé fajták többsége az éréskor lehulló legkisebb csapadék hatására is az esésszám hirtelen csökkenésével válaszol. A sikértartalomban és az esésszám-stabilitásban megfigyelhetõ különbségek segítséget nyújthatnak a speciális termékek elõállításához szükséges optimális fajta kiválasztásához, annak ellenére, hogy egyik fajta sem alkalmas arra, hogy lisztjébõl adalékanyagok nélkül kenyeret süthessünk. A kedvezõ üzemi tapasztalatok igazolták a korábbi kisparcellás eredményeket. Az új tritikálék közül a Kitaro már jelentõs vetésterületet foglal el, a Lamberto pedig a kezdeti szûkösebb vetõmagellátást követõen most van felfutóban. A 2001-ben minõsített Disco vetõmagja idén õsszel várhatóan már az igényeknek megfelelõ mennyiségben elérhetõ lesz. Az Elitmag Kft. megkezdte a Magnat és Zorro felszaporítását. Természetesen továbbra is rendelkezésre áll a Presto vetõmagja azokra a területekre, ahol a sokéves kedvezõ tapasztalatok alapján a termelõk ezt a jól bevált fajtát igénylik. Láng László – Bedõ Zoltán – Megyeri Mária

Tritikálé fajták agronómiai tulajdonságai és minõsége* Fajta

Kitaro Zorro Magnat Disco Lamberto Presto

Termés t/ha

%

6,94 6,88 6,86 6,72 6,25 6,18

105,5 104,6 104,2 102,1 95,0 93,9

Magasság Kalászolási Fehérje idõ (május) cm %

103 99 101 109 107 113

15 20 19 18 17 15

13,04 12,06 11,20 13,43 12,03 9,99

Sikér %

21,7 22,0 9,8 25,2 24,1 19,2

Sikérterülés Farinográf érték mm

26 21 31 32 28 21

C1 C1 C1 C1 C2 C1

*termés: OMMI, 2000-2001 • magasság és kalászolási idõ: Martonvásár, 1999-2001 • minõség: Martonvásár, 2001

Esésszám sec

228 287 68 130 161 107

2002/2

9

A MAXI és a MAKARÓNI Új õszi típusú, jó minõségû durum búzafajták

A

durum búza a Föld sok országában a száraztésztagyártás legfontosabb alapanyaga. Világszerte évente mintegy 21 millió hektár termõterületen vetik és 30-35 millió tonna termésével jelentõségét tekintve a második Triticum és a 8. legnagyobb területen termesztett növényfaj. Elsõsorban a száraz, forró nyarú vidékek növénye. A legnagyobb termelõ az Európai Unió (8–9 millió t/év), Kanada (4,5–6 millió t/év) és Törökország (4 millió t/év). Az ezen régiókban termelt durum búzafajták többsége, és így az exportpiacokon megjelenõ termény szinte kizárólag tavaszi fajták termésébõl származik. Az enyhe telû tradicionális durum búza termõterületeken a gazdák már régóta kísérleteznek az õszi, vagy téli vetéssel. Az ilyen módon termesztett gabona, kedvezõ idõjárási körülmények között a tavasszal vetettekéhez viszonyítva gyakran két-háromszoros termést is ad. Elsõsorban Irán, a Kaukázus és a Balkán-félsziget egyes területein termesztenek hideget jól tûrõ, de hoszszabb vernalizációt nem igénylõ, járó típusú durum fajtákat. E genotípusok hidegtûrése azonban elmarad az õszi aestivum fajtákétól. A kereslet bõvülésének következtében felmerült az igény olyan valódi õszi típusú, jó minõségû, bõtermõ durum fajták nemesítésére, amelyek az addig tradicionálisan nem durum búza termõterületeken is sikerrel termeszthetõk. A Földön jelenleg termesztett durum búzafajták túlnyomó többsége tavaszi, azonban a feldolgozóipar megnövekedett alapanyag igénye következtében egyre nõ az õszi típusú durum búzafajták termõterülete is. Az õszi fajták termõképessége jelentõsen meghaladja a tavasziakét, ugyanakkor a céltudatos szelekciós munka hatására beltartalmi tulajdonságaik is egyre jobban megközelítik a jó technológiai minõségûnek tartott tavaszi fajtákét. A megtermelt durum búzát Európában és Amerikában szinte kizárólag a tésztaipar dolgozza fel (97–99%). Ázsiában és Észak-Afrikában jelentõs a kenyér és egyéb célú felhasználás is (kuszkusz, bulgur, stb.). Napjainkban a

magyar vásárlók még az aestivum búza lisztjébõl tojás felhasználásával gyúrt, tradicionálisan készített tésztát keresik. A fogyasztói szokások várható változásával azonban hazánkban is prognosztizálható a durum tészták iránti kereslet növekedése, valamint az exportpiaci lehetõségek ismeretében a durum búza termõterület bõvülése. Annál is inkább, mivel a durumból készült tészta fõzési tulajdonságai jobbak. Tojás nélküli, ezért koleszterint nem tartalmaz és nem kell tartani a szalmonella fertõzéstõl sem. Mivel a durum búza speciális feldolgozóipari igényeket elégít ki, ezért az a fajta lehet sikeres a köztermesztésben, amely nem csak produktív és télálló, hanem a lehetõ legtöbb beltartalmi tulajdonságban jobb, mint a határérték,

melyeket az MSZ 6383:1998 és a Magyar Élelmiszerkönyv 2-61 fejezete szabályoz. Az elõírások ismeretében dolgoztuk ki Martonvásáron azt a szelekciós eljárást, amely lehetõvé teszi a produktív, télálló, jó malom- és tésztaipari minõségû fajták nemesítését és termesztését. Az elmúlt években intézetünk, az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete, olyan durum búzafajtákat nemesített, melyek fagyállósága meghaladja az õszi árpáét és eléri, vagy meghaladja a közepesen fagytûrõ õszi kenyérbúza genotípusokét. Ily módon jelentõsen csökkenthetõ a termesztés kockázata az ország azon területein, amelyek eddig nem tartoztak a durum búzatermesztésre alkalmas tájegységek közé. Erõfeszítéseink eredményeképpen a

1. kép Mv Maxi

2002/2

10

2. kép Mv Makaróni már eddig minõsített három durum búzafajta után az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács szántóföldi növények szekciójának 2001 szeptemberi ülésén az OMMI javaslatot tett az Mv Maxi (MvTD 15-98) és az Mv Makaróni (MvTD 15-99) fajtajelölt állami elismerésére. A fajták morfológiai és agronómiai jellemzõi A DUS vizsgálatok eredménye alapján mindkét fajta megkülönböztethetõ, egyöntetû és állandó. A fajták azonosításá1. táblázat Az Mv Maxi és az Mv Makaróni termése állami fajtakísérletben (OMMI, két év átlaga) Fajta

Termés* t/ha %

Mv Maxi Standard fajták átlaga Mv Makaróni Standard fajták átlaga

6,37 5,90 6,30 6,22

108,0 100,0 101,3 100,0

* Az OMMI az Mv Maxit és az Mv Makarónit eltérõ években tesztelte.

hoz szükséges fontosabb morfológiai bélyegek jól felismerhetõk. Mv Maxi (MvTD 15-98) az állami fajtaösszehasonlító kísérletekben a kontrollok átlagát 8,0%-kal haladta meg (1. táblázat). Jól bokrosodik és jó a regenerálódó képessége. A fehér színû, viszonylag hosszú kalászok produktívak. A borostyánszínû szemtermés félig megnyúlt, közepesen nagy, ezerszemtömege meghaladja a 40 grammot (2. táblázat). A termésbiztonságot meghatározó tulajdonságok közül a fagy- és

télállósága hasonló az õszi árpák ezen tulajdonságához és nem marad el a NS Rana 2 õszi búzafajtáétól (3. táblázat). Középkorai érésû, szárazságtûrõ. A fajta szalmája középmagas, tápanyagban gazdag területen hajlamos a megdõlésre, különösen teljesérés után. A nálunk gyakrabban elõforduló betegségek közül a lisztharmatra és levélrozsdára mérsékelten ellenálló, szárrozsdára mérsékelten fogékony. A durumok általában érzékenyebbek a kalászfuzáriumra és a hópenészre, mint a közönséges búza, ezért ha járványveszély várható, a vegyszeres védekezés elkerülhetetlen. Beltartalmi mutatói meghaladják a szabványban elõírt értékeket (2. táblázat). Borostyánszínû szemtermésébõl száraztészta gyártására alkalmas alapanyag nyerhetõ. Összefoglalva az Mv Maxi (1. kép) bõ termõképessége jó minõséggel és átlagos fagyállósággal párosul. Mv Makaróni (MvTD 15-99) szintén produktív fajta, az állami fajtaösszehasonlító kísérletekben a kontrollok átlagához hasonló szinten termett (1. táblázat). Az agrotechnikai elõírások gondos betartásával az ország bármely részén sikerrel termeszthetõ. A fajta jól bokrosodik és tavasszal jól regenerálódik. Ezért a tél végén ne siessünk a gyengének tûnõ táblák kitárcsázásával. Az idõben kijuttatott fejtrágya sokat javíthat a gyengén fejlett növényzet állapotán. A vörös színû kalász rövid, produktív. Ezerszemtömege 40 gramm körüli. (2. táblázat). A termésbiztonságot meghatározó tulajdonságok közül a fagy- és télállósága a fitotronban mért adatok szerint kiváló. A 3. táblázatban bemutatott adatok is igazolják, hogy eléri annak a Bánkúti 1201-es fajtának a fagyállóságát, amely Magyarországon a leghosszabb

2. táblázat Az új fajták technológiai minõsége és a szabvány határértékei (Martonvásár, 1998–2001) Tulajdonság

Szemkeménység, HI Üvegesség, % Ezerszemtömeg, g Fehérjetartalom, % Nedves sikér, % Sárgapigment, mg/kg* Sárga index *OMMI adat

Fajta Mv Maxi Mv Makaróni

89,0 80,7 42,0 13,0 34,1 – 22,9

91,3 71,3 39,6 13,3 38,8 7,3 25,1

MSZ 6383: 1998 Durum I Durum II.

– 60,0 – 12,5 32,0 5,0 –

– 30,0 – 12,0 30,0 3,5 –

2002/2 3. táblázat Az új durum búzafajták hidegtûrése (Martonvásári fitotron, 1999–2001) Fajta

Durum búza Mv Maxi Mv Makaróni Kenyérbúza Bánkúti 1201 NS Rana 2 Õszi árpa Kompolti korai

Életben maradási % –13 °C –15 °C

58,1 93,8

22,6 83,3

85,8 54,3

72,8 26,1

56,6

1,7

ideig (1931-tõl 1972-ig) volt köztermesztésben, valamint lényegesen meghaladja az 1975-ben minõsített és több éven át termesztett jugoszláv eredetû NS Rana 2 ezen tulajdonságát. Középkorai érésû, normális éghajlati körülmények között nem hajlamos a megszorulásra. Közepesen magas szárú, szilárd szalmájú, megdõlés ellenállósága jó, gépi aratásra alkalmas. A termésbiztonság nagymértékben függ a fajták rezisztenciájától is, ezért provokációs tenyészkertekben évrõl-évre teszteljük különbözõ kórokozókkal szembeni viselkedésüket. Az Mv Makaróni lisztharmatra mérsékelten ellenálló, levélrozsdával és szárrozsdával szemben ellenálló. Kalászfuzáriumra és hópenészre hasonlóan reagál, mint a többi durum búzafajta. Borostyánszínû szemtermésébõl száraztészta gyártására alkalmas alapanyag nyerhetõ. Beltartalmi mutatói lényegesen felülmúlják a szabványban elõírt követelményeket. Kiemelkedõen nagy a sárgapigment-tartalma és nedves sikér mennyisége. Összefoglalva: az Mv Makarónit (2. kép) átlagos termõképesség, kiváló fagyállóság és minõség jellemzi. Különösen kiemelkedõ a sárgapigment-tartalma és a nedves sikér mennyisége. A durum búza technológiai minõsége egyre nagyobb értéket képvisel és nem lehet egyetlen számadattal jellemezni. A kifejezés a tulajdonságok széles skáláját takarja, ezért érdemes kissé részletesebben tárgyalni. A tulajdonságok egy része, mint a szemkeménység, a hektoliter-tömeg, az üvegesség és az ezerszemtömeg a malomipar számára fontos, hiszen e tulajdonságok szoros kapcsolatban vannak az õrlés gazdaságosságát alapvetõen meghatározó szemolina kihozatallal. Míg ezen tulajdon-

ságok laboratóriumban pontosan meghatározhatók, addig a szemolina kihozatal mérése a rendelkezésre álló kisméretû készülékeken és az õrlési technológia egyéb elemeinek figyelmen kívül hagyása miatt csak kisebb pontossággal becsülhetõ. A felsorolt malomipari tulajdonságok közül az MSZ 6383:1998 Búza szabvány az üvegesség határértékeit rögzíti. Az üvegesség és a szemkeménység a szemtermés különbözõ tulajdonságait jellemzi. Míg az üvegesség az endospermiumba zárt levegõ arányával van szoros kapcsolatban, addig a szemkeménység genetikailag determinált technológiai minõségi paraméter. A tészta minõségét befolyásoló tulajdonságként a fehérje- és nedves sikér tartalmat, a sikér minõséget, a sárgapigment-tartalmat, a lipoxidáz-aktivitást és a csírázottságot tartják. A fehérjetartalom a tészta tápértéke végett, a sikér mennyiség és –minõség a tésztaipari feldolgozás miatt döntõ. A késztermék esztétikai értékét és ezáltal eladhatóságát, piacképességét befolyásolja a szemolina színével összefüggõ két tulajdonság, a sárgapigment-tartalom és a lipoxidáz-aktivitás. Csírázottság hatására nõ a keményítõbontó enzimek aktivitása, ami a keletkezõ szabad cukrok kioldódása révén növeli a fõzési veszteséget. Termesztési javaslatok A durum búza vetõmag- és ipari célú termesztésével kapcsolatos teendõk többsége hasonló a közönséges búzáéhoz, ezért arra alapozva csak néhány tényezõre hívjuk fel a figyelmet. Minden esetben fõ cél a bõ termés mellett jó minõségû, acélos, magas sárgapigment-tartalmú mag nyerése. A potenciálisan jó beltartalmi tulajdonságú fajta jelenti mindenekelõtt az alapját a tésztaipari feldolgozásra alkalmas, kiváló minõségû végtermék elõállításának. A kedvezõ idõjárási feltételek mellett megfelelõ agronómiai eljárások alkalmazásával biztosítható, hogy a termesztés során a kedvezõ tulajdonságok érvényesüljenek. A termesztéstechnológia kritikus pontja az optimális tõszám beállítás és tápanyagellátás – elsõsorban a N-trágyázás – meghatározása. A túlsûrített, túltrágyázott állomány hajlamos a megdõlésre, ami a jelentõs termésveszteségen túl a technológiai minõség romlását is maga után vonja, vetõmagtermesztés esetén pedig az

11 adott tábla szaporításból való kizárását is jelentheti. Mindkét fajta az idõben és jó minõségben végzett vetést követõen, átlagos vetõmagmennyiséggel (550–600 csíra/m2) vetve megfelelõ állományt fejleszt. Célszerû elkerülni a fagyzugos területeket. A durum búza, mivel hajlamosabb a megdõlésre, mint a közönséges búza, ezért némileg kevesebb tápanyaggal is beéri. A közepes adagú mûtrágyát és a tavaszi fejtrágyázást meghálálja, minõségjavító hatása van a virágzáskor kijuttatott 30–50 kg nitrogénnek. A vetõmag csávázását törvény írja elõ. Állományban a gombaölõ szereket epidémia esetén használni kell. A páradús idõjárás kedvez a betegségek fellépésének. Mivel a fuzárium-fertõzés és a fekete csírájúság komoly minõségromlást okozhat, ezért várható járványveszély esetén a vegyszeres védekezést a termesztés-technológiába be kell építeni. A fuzárium elleni kémiai védelem csak preventíven alkalmazva ad elfogadható eredményt. A védekezés idõpontja általában a kalászolás, virágzás ideje. A gyártók által elõírt mennyiségben és a kijuttatási feltételek gondos betartása esetén a kereskedelmi forgalomban kapható peszticidek korlátozás nélkül használhatók. Az Mv Maxi termesztésekor növekedésszabályozó- és szárszilárdító szerek használata megdõlésre hajlamosító körülmények között szükséges lehet. Az aratással nem szabad késlekedni. Teljeséréskor azonnal be kell takarítani a termést. A megdõlt, vagy megázott durum búzának rohamosan romlik a minõsége. Az évjárat számos beltartalmi tulajdonságra hat, ami a kedvezõtlen idõjárású esztendõkben megnehezítheti a durum búza értékesítését. A teljes érést követõen lehulló esõ kedvezõtlen változásokat idézhet elõ a szem struktúrájában, növekszik a ráncos felületû, lisztes szemek aránya Az Mv Maxi és az Mv Makaróni az agrotechnikai elõírások gondos betartásával az ország bármely részén sikeresen termeszthetõ. Célszerû a zárt körzeti termesztés. Szunics László – Vida Gyula – Veisz Ottó – Láng László – Bedõ Zoltán

2002/2

12

Elõre megfontolt szándékkal elkövetett provokáció

E

gy újonnan elismert õszi búzafajta népszerûségét, köztermesztésben való széleskörû elterjedését, pályafutásának idõtartamát alapvetõ értékmérõ tulajdonságain túl – termõképesség, minõség, betegség-ellenállóság – a környezeti feltételekhez és termesztési adottságokhoz való alkalmazkodás mértéke is döntõen befolyásolja. A különbözõ genetikai háttérrel bíró fajták az azonos technológiai beavatkozásokra eltérõen reagálnak. A vetésidõ-, a mûtrágya-, a növényvédõ szer kezelések hatásainak pontosabb ismerete nélkülözhetetlen a termelõ számára. A kísérletek eredményei és a gyakorlati tapasztalatok összessége növeli a termesztés biztonságát, kiszámíthatóbbá teszi a termés várható mennyiségét és minõségét azáltal, hogy mérsékli az egyes fajták teljesítményére kedvezõtlen hatású agrotechnikai beavatkozások valószínûségét. Ez a szándék vezeti a martonvásári kutatókat is, amikor szabadföldi kisparcellás kísérletekben évrõl-évre provokatív termesztési feltételek között vizsgálják a legnagyobb területen termesztett õszi búzafajták és a legígéretesebb fajtajelöltek gyomirtó szerekkel szembeni toleranciáját. A 2001. évben 11 gyomirtó szer ha-

1. kép Cinidon-etil okozta károsodás õszi búzán provokatív herbicid tolerancia kísérletben tását hasonlítottuk össze a kezeletlen kontroll parcellák eredményeivel (1. táblázat). A különbözõ õszi búzafajtáknak az optimálistól eltérõ kezelésekre adott „válaszainak” megismerése indokolta azt, hogy a kísérletben a herbicidek engedélyezési okiratban meghatározott maximális dózisának kétszeres mennyiségét, az ajánlott fenológiai stá-

diumot követõen, az optimálisnál fejlettebb növényekre juttassuk ki. A gyakorlatban sajnos nem egy esetben ugyanis arra kényszerülnek a gazdálkodók, hogy a már megvásárolt gyomirtó szert a kedvezõtlen idõjárási viszonyok, esetleges géphibák, vagy más akadályoztató tényezõk miatt nem a gyártók által ajánlott idõpontban és mennyiségben használják fel. 1. táblázat Az õszi búza gyomirtó szer érzékenységi kísérlet kezelései A permetezéseket a 2., Martonvásár, 2001 3., 4., 5., 7., 9., 10., 12. számú készítményekkel az Kezelés Hatóanyag A készítmény A permetezés ajánlott A búzák fejlettségi õszi búza kétnóduszos fejdózisa l,g/ha fenológiai stádiuma állapota a kezeléskor 1. Kontroll lettségi állapotában, a 6., 2. Maton 600 2,4-D-észter 2.0 4-6 leveles állapottól szárba 2 nóduszos fejlettségi 8., 11. szerekkel a kalászindulás kezdetéig állapot hányás kezdetén végeztük 3. Banvel 480 S dikamba 0.4 4-6 leveles állapottól szárba 2 nóduszos fejlettségi (dimetilamin só) indulás kezdetéig állapot el. 4. Optica Trio diklorprop-p+MCPA 4.0 4-6 leveles állapottól szárba 2 nóduszos fejlettségi A kezeléseket követõen +mecoprop-p indulás kezdetéig állapot két alkalommal, a 10. és a 5. Mustang floraszulam+2,4 -D 1.2 4-5 leveles állapottól szárba 2 nóduszos fejlettségi indulás kezdetéig állapot 20. napon ellenõriztük a 6. Granstar 75 DF tribenuron-metil 50.0 kétlevelestõl zászlós levél kalászhányás kezdete búzák fitotoxikus károsomegjelenéséig dását. Felvételeztük a ka7. Logran 75 WG triaszulfuron 30.0 vetés után (pre), ill. 2 nóduszos fejlettségi kétlevelestõl szárbaindulásig állapot lászhányás idõpontját és 8. Athos szulfoszufuron 52.0 bokrosodás kezdetétõl 2 kalászhányás kezdete parcellánként 10-10 nönóduszos fejlettségig vény magasságát megmér9. Huszár jodoszulfuron -metil400.0 3 leveles állapottól 2 nóduszos fejlettségi nátrium+antidótum bokrosodás végéig állapot ve vizsgáltuk a vegysze10. Sekator amidoszulfuron+ 600.0 3 leveles állapottól 2 nóduszos fejlettségi reknek a növények növekejodoszulfuron -m.-n. bokrosodás végéig állapot désére gyakorolt hatását. A +antidótum. 11. Stork 50 DF karfentrazon + 160.0 3 leveles állapottól 1 kalászhányás kezdete teljes érést követõen mértifenszulfuron -metil nóduszos állapotig tük a termés mennyiségét. 12. Solar cinidon-etil 0.5 bokrosodás kezdetétõl 2 nóduszos fejlettségi Az elsõ permetezéseket szárbaindulás kezdetéig állapot

2002/2

13

Maton 600 2.0

terméskülönbség t/ha (kontroll=0)

1.5 1.0 0.5 0.0 -0.5 -1.0

SzD5%

-1.5 -2.0

2. kép Ép és cinidon-etil kétszeres dózisa által károsított õszi búza levelek

Banvel 480 S 2.0

terméskülönbség t/ha (kontroll=0)

1.5 1.0 0.5 0.0 -0.5 -1.0

SzD5%

-1.5 -2.0

Optica Trio

terméskülönbség t/ha (kontroll=0)

2.0 1.5 1.0 0.5 0.0 -0.5 -1.0

SzD5%

-1.5 -2.0

Mustang

terméskülönbség t/ha (kontroll=0)

2.0 1.5 1.0 0.5 0.0 -0.5 -1.0

SzD5%

-1.5 231-98

Mv Magdaléna

Mv Csárdás

Mv Verbunkos

Mv Mezõföld

Fatima 2

Mv Magvas

Ukrainka

Mv Pálma

Mv Marsall

Mv Matild

Mv Amanda

Mv Prizma

Mv Palotás

Mv Kucsma

Mv Tamara

Mv Martina

Mv Dalma

Mv Mariska

Mv Emese

-2.0

1. ábra A hormonrendszerre ható gyomirtó szerekkel kezelt martonvásári õszi búzáknak a kezeletlen kontrollhoz viszonyított termésmennyiségei

megelõzõen az átlagos léghõmérséklet igen alacsony volt, a napi minimum hõmérséklet 1-6 °C között változott. Az évszakhoz képest hûvös idõjárású napokat követõen kipermetezett hormonhatású szerek nem okoztak a szercsoportra jellemzõ hatástüneteket. A fitotoxikus károsodások bonitálása során a kétnóduszos fejlettségi állapotban kijuttatott szerek közül csak a cinidon-etillel (Solar) kezelt növényeken tapasztaltunk látható elváltozásokat. A legfelsõ levelek károsodása, a veresnyakú árpabogár kártételéhez hasonlítható kifehéredése (1. és 2. kép) valamennyi fajtánál azonos mértékû volt. A növények a permetezést követõ 3. héten azonban már tünetmentesek voltak és termésük nem különbözött a kezeletlen kontrolltól. Hasonlóan, genotípustól független fitotoxikus károkat okozott a kalászhányáskor kipermetezett, dupla dózisú karfentrazon + tifenszulfuron-metil (Stork 50 DF) is. A fõként a zászlós levélen megjelenõ perzseléses tünetek kialakulását a kezeléskori és az azt megelõzõ napok – permetezés szempontjából kedvezõtlen – idõjárási viszonyai (napi maximum hõmérséklet 26.5-29.5 °C) is elõsegítették, de a herbicid a termést nem csökkentette. A kétnóduszos stádiumban permetezett növények kalászolását a fajták átlaga szerint a hormonhatású kombinált hatóanyagú Optica Trio és a Solar nevû készítmény késleltette a kontrollhoz viszonyítva. Az egyes fajták közül az Mv Kucsma kalászhányása a Maton 600, az Optica Trio, a Sekator és a Solar gyomirtó szerekkel permetezett parcellákon ugyan másfél-két nappal késõbb következett be, de ez a termés mennyiségét nem befolyásolta. A 2001. évben a gyomirtó szerek a szemtermés mennyiségét a 20 õszi búzafajta átlagában nem módosították. A készítmények többségét a vizsgált fajták az optimálistól eltérõ fejlettségi állapot és szermennyiség ellenére még kedvezõtlen idõjárási feltételek között is jól tolerálták. Igazolható terméscsökkenést a hormonális rendszerre ható herbicidek közül (1. ábra) a Maton 600 ajánlott maximális dózisának kétszeresével kezelt parcellákon az Mv Mariska, az Mv Csárdás és az Mv Verbunkos, valamint a Banvel 480 S készítmény hatására az Mv Tamara és az Mv Prizma fajtáknál mértünk. Árendás Tamás – Bónis Péter – Láng László – Bedõ Zoltán

2002/2

14

10 éves az Elitmag Kft.

T

íz év egy cég életében talán nem nagy idõ, viszont a rendszerváltás után olyan társaság, amely a magyar mezõgazdaságban az õszi és tavaszi kalászosok fajtaképviseletével, vetõmag-elõállításával és kereskedelmével foglalkozik nem sok maradt talpon. Magyarországon 1990-tõl jelentõs átalakulás zajlott az egész mezõgazdaságban és ezzel együtt a vetõmag elõállítás és kereskedelem is nagy változásokon ment keresztül. Ezt megelõzõen a belföldi vetõmag kereskedelemben a Vetõmagtermeltetõ és Értékesítõ Vállalat, a külkereskedelemben pedig az AGRIMPEX és a HUNGAROSEED játszott meghatározó szerepet. 1990 után a Vetõmagtermeltetõ és Értékesítõ Vállalat megszûnt, s az utódcégeiként mûködõ Kft.-k közül 2002-re már csak kettõ maradt meg. Napjainkra a vetõmagellátás szervezése, a fajták menedzselése a fajtajogosult feladatává vált. Fajtaképviselet Az Elitmag Kft. 1991. december 6án alakult, azzal a céllal, hogy a martonvásári székhelyû MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete által nemesített, illetve honosított õszi és tavaszi kalászos gabona- és zabfajták vetõmag elõállítását és azok forgalmazását a fajtajogosult felhatalmazása alapján szervezze és bonyolítsa, továbbá elõsegítse a kalászos gabonák fajtafenntartásához szükséges feltételek folyamatos biztosítását. Az Elitmag Kft. tulajdonosai közül a Magyar Tudományos Akadémia rendelkezik a legnagyobb üzletrésszel, majd ezt követi az MTA MGKI és a Martonseed Rt.. Az Elitmag Kft. 1992-ben elõre meghatározott, üzleti kockázattal járó céltermeltetési feladatokat kapott a Kutatóintézettõl. Kezdetben a javító minõségû Mv M õszi búza törzskeverék és az Mv 14-85-ös fajtajelölt zártrendszerû termeltetését kellett az Elitmag Kft.-nek koordinálnia. Ez a munka nemcsak az MvM és az Mv 14-85 különbözõ szaporulati fokú vetõmagjának termeltetését, felvásárlását, hanem a II. fokú vetõmag értékesítésen keresztül a végterméket termelõ gazdaságok kapcsolatrendszerének menedzselését is jelentette. E két céltermeltetési feladat mellett a Búzakutatási Fõosztály által a ’80-as

évek végén elkezdett tritikálé termeltetését nagyságrendekkel növeltük, melyet az állami elismerésben részesített Presto (1990), Tewo és Moniko (1991) fajtákkal alapoztunk meg. Igen erõteljes vetõmag elõállító munkát, marketing tevékenységet fejtettünk ki a II. fokú vetõmag értékesítése és a faj országos elterjedésének elérése érdekében. A Kutatóintézet Marketing Osztályának megszûnésével az Elitmag Kft. vette át az 1992 után államilag elismert martonvásári õszi és tavaszi kalászos gabonák piacra juttatásának feladatkörét. Az Elitmag Kft. tevékenységi körei 10 év alatt nem változtak. Továbbra is teljes körû fajtaképviseletet lát el minden õszi és tavaszi kalászos faj új fajtája esetében, és az ehhez kapcsolódó marketing munka elsõsorban az Elitmag Kft. feladata. Sikerült hosszútávú kapcsolatokat kiépíteni olyan cégekkel és szakemberekkel, akikre folyamatosan számíthatunk a szezonálisan jelentkezõ és töretlen ütemben javuló marketing munka újításainak elkészítése és bevezetése érdekében. A megalakulástól kezdve az Elitmag Kft. kiemelt feladataként kezelte, hogy a termés- és minõségstabilitás tekintetében kiváló martonvásári kalászos gabona fajták magas szaporulati fokú vetõmagját már az állami elismerés évében elegendõ mennyiségben bocsássa a vetõmag elõállító partnerei rendelkezésére. Mindezt annak érdekében, hogy az elit és I. fokú vetõmagvakból egy-egy új fajta II. fokú vetõmagja az állami elismeréstõl számított egy-két éven belül megfelelõ területi elosztásban és mennyiségben egyaránt rendelkezésre álljon minden gazdálkodó számára, legyen az õstermelõ, mezõgazdasági vállalkozó, családi gazdálkodó, szövetkezet vagy bármely egyéb társasági forma. Feladatunk közé tartozik, hogy a martonvásári õszi és tavaszi kalászos fajtákból kiszámítható és kiegyensúlyozott vetõmag elõállítás érdekében a magas szaporulati fokú vetõmagot folyamatosan biztosítsuk a vetõmag elõállító partnereink részére. A meghatározó növényfajok, így az õszi búza, tritikálé, õszi árpa, rozs, valamint a tavaszi árpa, zab és tavaszi búza állami elismerésben részesített legújabb fajtáink bevezetését egy magas színvonalú marketing tevékeny-

séggel elindítsuk, illetve a már bevezetett fajtákat is tovább menedzseljük. A fajtajogosult képviselõjeként kötelességünk az ország olyan régióiba, ahol néhány fajtából nincs elegendõ vetõmag mennyiség, azt pótolni. Az Elitmag Kft. 1992 óta több olyan feladat megoldásában vett részt a Kutatóintézettel együtt, amely egy országra kiterjedõ eredményt hozott. Ennek elismerése volt a 2000. évi, 73. OMÉK Nagydíja, amelyet Martonvásár az õszi búza nemesítési és fémzárolt vetõmag elõállítási munkájának különös elismeréseként kapott. Vetõmag kereskedelem A másik fõ célunk, hogy a nemesítõi munka eredményei, vagyis az államilag elismert fajták a lehetõ legrövidebb idõn belül kerüljenek a gazdálkodókhoz. Kalászos gabonák vetõmag kereskedelmével foglalkozni a világon sehol nem hálás feladat, mivel e növények biológiája magában hordozza a többszöri továbbszaporítás lehetõségét. Ez Magyarországon is erõteljesen dominált a ’90-es évek elejétõl mindaddig, amíg a támogatási rendszernek egyik alapfeltételévé nem vált a 40%-os vetõmag felújítási arány. Nyilvánvaló, hogy az erre irányuló rendeletek is kevésnek bizonyulnak egy folyamatosan formálódó mezõgazdasági környezetben, ahol a fémzárolt vetõmag vásárlására nem sok önerõ marad. Ebben, az 1992 óta a vetõmag tekintetében új felállással mûködõ mezõgazdasági szektorban, az õszi és tavaszi kalászosok vetõmag elõállításainál és ezek vetõmag forgalmazásánál a piaci igények rendkívül bizonytalanul prognosztizálhatók. Az Elitmag Kft. vetõmag kereskedelme egy olyan komplex folyamat, amelyhez társul a magas szaporulati fokú vetõmagok (Elit, I. fok) szerzõdéses, illetve a közvetlen II. fokú vetõmagvak céltermeltetése is. Mindezeken kívül a komplex fajtaképviselet teljeskörû marketing munkájába bele kell értenünk a szaktancsadás, fajtabemutatók, újsághirdetések, kiállítások megrendezése mellett, a licenc, illetve fajtahasználati jogdíjak vetõmag szezononként történõ részletes elszámoltatását a vetõmag elõállítókkal és forgalmazókkal. Az Elitmag Kft. felelõs a vetõmag ter-

2002/2

melõ és elõállító részére biztosítani a magas szaporulati fokot, vonatkozzon ez bármely õszi búza, tritikálé, õszi árpa, rozs, illetve tavaszi árpa, zab, tavaszi búza elit és I. fokú vetõmagjára. A növényfajok sorrendjét tekintve a legfontosabb növényfajunk, az õszi búza adta a legtöbb munkát és hozta a legnagyobb sikereket. Az õszi búza vetõmag értékesítése Magyarországon rendkívül hektikus, hiszen szorosan összefügg az étkezési búza világpiaci árával. Ettõl nem választható el az évjárati hatásokból következõ termésátlag ingadozás, amelynek következménye a vetõmag elõállító területek folyamatos csökkenése, illetve növekedése. Míg 1999-ben 43.572 hektár volt az OMMI szántóföldi szemlében részesített hazai õszi búza vetõmag elõállító terület, addig ez a szám az elmúlt esztendõben, már 63.204 hektárra nõtt. Ugyanakkor 2001-ben az összes magyarországi búza vetõmag értékesítés együttesen nem érte el a 112 ezer tonnát. Erre a 10 esztendõre az õszi búzát illetõen mottóként megfogalmazhatjuk azt, hogy nagy fajták és nagy eredmények periodikusan ismételték egymást. Mit értünk ez alatt? A nagy fajták és nagy eredmények közé sorolhatjuk a Fatima 2 szereplését, amely 1997-ben 11%, illetve 1998-ban 9,9%-kal elsõ helyen regisztrált fajta volt a szemlélt „alkalmas” minõsítésû országos vetõmag elõállító területeken. Ugyanez mondható el a Martonvásári 23-ról is, amely 1996-ban 10,6%-kal a második fajta volt.

Az Mv Magdaléna 2000-ben a második helyen volt 9%-kal a szántóföldi „alkalmas” minõsítésû területeken, de az „alkalmas” és „engedményes” fémzárolások alapján ugyanebben az évben már az elsõ helyen 11%-kal. 2001-ben a szántóföldi szemlében részesített vetõmag elõállító területek „alkalmas” minõsítésû részén az Mv Magdaléna 11,2%-kal már az elsõ. Az elmúlt évtizedben a szemlélt vetõmag elõállító területeken ilyen magas százalékos aránnyal még egy fajta sem szerepelt. Az agronómiailag kiváló értékû fajta elterjedésének és az Elitmag Kft. fajta menedzselésének jó példája az Mv Csárdás (1999), amely az állami elismerés évében az 55. helyrõl 2001-re a 3. legnagyobb vetõmag elõállító területtel rendelkezõ õszi búzafajtává vált. Az Mv Csárdás esetében egyetlen cél lebegett elõttünk, hogy a kiváló beltartalmi minõségû fajta a lehetõ legrövidebb idõn belül eljusson a II. fokú vetõmag felhasználóhoz. Az Mv Csárdás sikere nyomán azon dolgozunk, hogy a további magyar táncokról elnevezett Mv Palotás (2000) és Mv Verbunkos (2001) fajtáink esetében is hasonló eredményekrõl írhassunk. Magyarországon a ’80-as években a kalászos gabonák statisztikai jelentései (betakarított terület, termésmennyiség, termésátlag stb.) még nem is említették a tritikálét. Azonban 1996-ban a vetésterülete már meghaladta a 100 ezer, 1998ban a 120 ezer hektárt, 2001-ben pedig pontosan 119 ezer hektár volt az országos, statisztikailag értékelt betakarított terület. Több éven keresztül a Presto, Tewo,

15 Moniko fajták szerepeltek 100%-ban az OMMI szemlélt szántóföldi vetõmag elõállító területeken. Az 1999-es vetésbejelentésekben találkozhattunk elõször a három korábbi tritikálé fajta mellett újabb (Kitaro és Lamberto, majd 2001ben a Disco) fajtáinkkal. Az Elitmag Kft. elsõ évtizede alatt igen fontos vívmánynak tekinthetõ, hogy sikerült megfelelni a tavaszi árpa vetõmag piac követelményeinek. 1994-ig az Orbit fajta volt az elsõ, majd a diószegi, 1993-ban elismert Jubilant fajtával erõsítettük pozíciónkat. 1996-ban a Jubilant az OMMI szemlélt „alkalmas” minõsítésû területein már 26,2%-kal, míg az Orbit 17,9%-kal szerepelt. Mellettük meg kell említeni a Svit fajtát, amely 1997-ben 9,3%-ig jutott az OMMI által szemlélt „alkalmas” minõsítésû területeken. A Jubilant nemcsak a szántóföldi vetõmag elõállító terület alapján, de a fémzárolt vetõmagmennyiség tekintetében is immár 6 éve az elsõ helyen áll, annak ellenére, hogy 2001-ben már 33 államilag elismert fajta volt. A kétszikû növényfajok közül az õszi káposztarepce vetõmag termeltetésével és forgalmazásával 1996-tól, a Honk fajta állami elismerését követõen kezdtünk el foglalkozni. A fajtával 1998-ban értük el a legnagyobb értékesített vetõmag mennyiséget. Azóta a Cortal (2000), majd a Diplomat (2001) repcefajták képviseletének felvállalásával bõvítettük vetõmag kínálatunkat. A csapat Az Elitmag Kft. meghatározó tevékenységi köreit teljesen önállóan, külsõ támogatás nélkül látja el. Az aktív, szorgalmas és egybeforrott kis csapat az elmúlt 10 évben igen sokat fejlõdött. Mi is azt valljuk, amit Henry Ford mondott: „A szolgáltatás fontosabb, mint a nyereség, a nyereség nem cél, hanem a szolgáltatás eredménye!” A kerek évforduló kapcsán azt kívánjuk, hogy a termelõk, illetve kereskedõk által választott és általunk diszponált vetõmag termesztése nyereséges legyen! Ehhez, a martonvásári nemesítés eredményeibõl származó õszi és tavaszi kalászos gabonafajták fémzárolt vetõmagja stabil alapot teremt. Köszönjük vetõmagvásárlóink, vetõmag elõállítóink, vetõmag termeltetõ és kereskedõ partnereink bizalmát. Lövei István

2002/2

16

Új tavaszi búzafajta a Nadro

H

azánkban a tavaszi búza termesztésének nincs hagyománya. A gyakran száraz és meleg tavasz nem kedvez a tavaszi kalászosoknak, ezért az õszi búzák 30–40%-al nagyobb termésre képesek. A tavaszi búza késõbb kalászol, így a szemtelítõdésérés idején többnyire magasabb a hõmérséklet. Részben ezért, részben a kisebb termés miatt a tavaszi búzák potenciálisan az õszieknél jobb minõség elérésére képesek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden tavaszi búza jó minõségû lenne, a minõség teljes skáláját megfigyelhetjük ezek esetében is. A minõségen kívül jelentõs különbségek figyelhetõk meg a fajták alkalmazkodó képességében is. Az elmúlt években nagyon sok tavaszi búzát próbáltunk ki, és egyes években több fajta kimagasló eredményt tudott nyújtani. Olyan fajtát azonban, amelynek a termõképessége a különbözõ idõjárású években is folya-

matosan átlagon felüli, nagyon ritkán lehet találni. Az õszi búzánál szerényebb termõképessége miatt tavaszi búzát akkor érdemes termeszteni, ha a kisebb tömegû termést magasabb áron lehet eladni, így a hektáronkénti jövedelem elfogadható. Olyan körzetekben, ahol a feldolgozóTavaszi búzafajták termõképessége és minõsége OMMI adatok, 1999–2001

Termésátlag (t/ha) Termésátlag (%) Nyersfehérje tartalom (%) Maximális sikértartalom (%) Minõségi csoport Esésszám (sec)

Nadro

Lona (kontroll)

4,4 101,9

4,32 100

15,6

14,1

42,6 A2 431

40 A2 406

ipar speciális minõséget igényel, kialakulóban van egy néhány ezer hektáros termelõi kör, amely a szükséges búza mennyiséget évrõl évre sikeresen elõállítja. A tavaszi búza termesztése hazánkban a Lona fajtán alapul, amely a jó termésstabilitáson kívül igen magas sikértartalommal és kiváló sikér minõséggel rendelkezik. A Nadro minõsítésével egy újabb kiváló minõségû fajta áll rendelkezésre javító minõségû végtermék elõállításához. A Nadrónak a Lonától eltérõ típusú növényei jobban bokrosodnak és egy-két nappal korábban érnek. Termõképessége a Lonáéhoz hasonló, annál alig kimutathatóan magasabb. Sikértartalma és a sikér minõsége kiváló, esésszáma stabilan magas. Vetõmag szaporítása a várható igényeknek megfelelõ mennyiségben megkezdõdött. Láng László – Bedõ Zoltán – Láng Dezsõ

Durabon: új tavaszi durum búzafajta

E

gy új tavaszi durum búzafajtával bõvült a martonvásári kalászos gabona szortiment: kísérleti eredményei alapján 2002 februárjában a Fajtaminõsítõ Tanács javaslatot tett a Durabon fajta állami elismerésére. A Durabon termõképessége (1. táblázat) kétéves vizsgálati eredmény alapján 3,4%-kal haladta meg a kontroll fajták átlagát, állóképessége kiváló volt az állami fajtakísérletekben. A korábbi érésû standardnál két nappal hamarabb érik, ami segít a fajtának elkerülni a nyári aszályos idõszakot. Fehér színû kalászán fehér szálkák találhatók. Ez a tulajdonság a vetõmagtermesztõk dolgát könnyíti meg, hiszen aszályos évjáratban a fekete szálkájú fajták szálkaszíne gyakran nem alakul ki teljesen, ami a vetõmag

szaporító tábla kizárását vonhatja maga után. Beltartalmi tulajdonságai kiválóak. Az OMMI kétéves vizsgálatai alapján acélossága 95%, nedves sikértartalma 34,2%, fehérjetartalma 16,2%, sárgapigment-tartalma 9,0 mg/kg volt, így valamennyi paramétere jelentõsen meghaladta az MSZ 6383:1998 szabványban elõírt, durum búzára vonatkozó határértékeket. Magyarország egymillió hektárt meghaladó közönséges búza termõterületén szinte kizárólag õszi búzát vetnek. A hazai durum búza vetésterület legnagyobb hányadát is õszi típusú fajták foglalják el. Ennek oka, hogy hazánk klimatikus adottságai miatt az õszi búza nagyobb biztonsággal termeszthetõ és többet terem, mint a tavaszi fajták. A vetõmagpiacon mégis rendszeres a ta-

1. táblázat A Durabon termõképessége állami fajtakísérletben (OMMI, 2000-2001) Fajta 2000

Durabon Standard fajták átlaga

4,73 4,43

S z e m t e r m é s, t / h a 2001 átlag

4,29 4,30

4,51 4,36

%

103,4 100,0

vaszi fajták szaporítóanyaga iránti kereslet. Elõfordulhat, hogy a kedvezõtlen õszi idõjárás, vagy egyéb okok miatt az õszi talajmunkákra csak megkésve kerül sor és az õszi gabona vetése elmarad. Természeti katasztrófák, vagy egyes betegségek hatására az õszi vetések bizonyos hányada teljesen kipusztulhat. A kiesõ terület egy része tavaszi durum búzafajtával is pótolható. Figyelembe kell azonban venni, hogy a tavaszi durum búza még a tavaszi árpánál is érzékenyebb a vetésidõre. A vetést február végén, de legkésõbb március elsõ felében el kell végezni, így a tenyészidõ kevésbé csúszik bele a nyári aszályos, forró idõszakba, ami a szemek megszorulását okozhatja. Ügyelni kell arra is, hogy lehetõleg jó kultúrállapotú, tápanyagban gazdag területre kerüljön, ami elõsegíti a gyors korai fejlõdést. A Durabon magyarországi termesztését elsõsorban kiemelkedõ tésztaipari minõsége indokolja. Kiváló minõségstabilitása miatt az évjáratok többségében biztonságosan értékesíthetõ a malomipar részére. Vida Gyula – Szunics László

2002/2

17

A termõhely hatása a kukorica fehérje- és olajtartalmára

A

1. táblázat A szemeskukorica kémiai összetétele a Yellow No. 2 szabvány szerint (Inglett, GE 1970) Összetevõ

Szárazanyag Keményítõ Fehérje Olaj Nyers rost Hamu

Átlag (%)

Szélsõ értékek (%)

89 72 10 4,4 2,2 1,2

87,0-91,0 64,0-78,0 9,3-10,7 4,0-4,8 2,1-2,3 0,9-1,5

1. ábra A tenyészidõszak termõhelyek szerinti csapadék- és hõmérsékleti viszonyai Sopronh.

Martonv. 18.5

600

18.0

500

17.5

400

17.0

300

16.5

200

16.0

100

15.5

0

C

Gyöngyös

o

Gönc

700

átlaghõmérséklet

Ke sz the ly

csapadék mm

kukoricának a takarmányozásban betöltött óriási szerepe, valamint egyre szélesebb körû ipari felhasználása indokolja a beltartalmi mutatók minél behatóbb ismeretét. A megtermelt kukoricának közel 70%-a takarmányként hasznosul, ami az összes takarmánygabona 65–70%-a. Nem elhanyagolható az a mennyiség sem, amelyet a szesz- és keményítõipar, az étolaj(kukoricacsíra olaj) és a cukoripar (izocukor) használ fel. A hazánkban termesztett takarmánynövények közül a kukoricának van a legnagyobb keményítõtartalma, amely az endospermiumban halmozódik fel. Ebben található a szem összes fehérjetartalmának 80%-a, 40%-át azonban a zein alkotja, amely gyenge minõségû fehérje, mivel nem tartalmaz triptofánt és lizint. Ezek az aminosavak az állati takarmányozásban nélkülözhetetlenek. A kukorica csírája a szemnek kb. 10%-a. A kukoricacsíra 35%-a olaj. Ez a szemben található olaj 84%-a. A csíra fehérjetartalma 20%, ez a szem összes fehérjetartalmának csak egy ötöde. Ez a fehérje azonban értékesebb, mint az endospermiumban lévõ. A világpiacon legnagyobb mennyiségben forgalmazott sárga, lófogú kukoricaszemek kémiai összetételét az 1. táblázat mutatja be. A kukorica tápértékének javítása érdekében elsõsorban a fehérje- és az olajtartalom gyarapítására, valamint a fehérje minõségének módosítására lenne szükség. A szelekció hatékony mind a fehérjetartalom, mind az olajtartalom növelésére. Az Illinoisi Állami Egyetemen végzett nemesítõi munka eredmé-

15.0 1997 1998 1997 1998 1997 1998 1997 1998 1997 1998 csapadé k átlaghõmé rsé kle t

nyeként 76 ciklus (76 év) után az eredeti fajta 12%-os fehérjetartalmát 26%-ra, míg az olajtartalmát 85 ciklus (85 év) alatt 4,4%-ról 22%-ra sikerült növelni. A fehérjetartalom és a termõképesség közötti szoros negatív korreláció (r = –0,7) miatt azonban a hektáronkénti fehérjehozam nem nõtt. A gyakorlati tapasztalat is azt mutatja, hogy az újabb hibridek - a termõképesség növelésére irányuló szelekció és a jelzett negatív korreláció miatt – fehérjetartalma lassan, de folyamatosan csökken. Az irodalmi adatok ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy az USA-ban a kereskedelmi forgalomban lévõ hibridek termõképessége és fehérjetartalma között nem lehet megállapítani negatív korrelációt. Igaz, ez utóbbi paraméter mért különbségei nem nagyok. Hazai vizsgálatok is arra utalnak, hogy van különbség a hibridek fehérjetartalma között. Lapunkban is írtunk már az Mv TC 272 szemes, és az Mv MTC 448 silókukorica hibridünk nagyobb fehérjetartalmáról. A terméshozam és az olajtartalom közt is negatív az összefüggés, de nem olyan szoros, mint a fehérjetartalom és a termés között. Irodalmi források szerint a nagy olajtartalmú hibridek csírája az endospermiumhoz képest fejlett. Ez a fehérje szempontjából is elõnyös az állattenyésztés számára. A nagy olajtartalom értékét az adja, hogy energiaértéke közel 2,5-szerese a keményítõének. Cikkünkben a termõhelynek, az idõjárásnak és az állománysûrûségnek a fe-

hérje- és olajtartalomra kifejtett hatását mutatjuk be. A vizsgálatokat 12 hibriddel (Mv SC 1 – Mv SC 12) folytattuk. Az osztott parcellás elrendezésû kísérletet öt helyen (Keszthely, Gönc, Gyöngyös, Sopronhorpács, Martonvásár), három ismétlésben vetettük el 1997-ben és 1998-ban. A hibrideket mind az öt helyen háromféle állománysûrítésben (45, 65 és 85 ezer tõ/ha) értékeltük. A termõhelyek csapadék és hõmérsékleti viszonyai különböztek egymástól. Az 1997es aszályos esztendõ tenyészidõszakában a legtöbb csapadék Sopronhorpácson (424 mm), a legkevesebb Martonvásáron (228 mm) hullott. 1998-ban a legcsapadékosabb kísérleti hely Gönc (597 mm), a legszárazabb Gyöngyös (388 mm) volt. A tenyészidõszakban az átlaghõmérséklet mindkét évben Gyöngyösön és Martonvásáron volt a legmagasabb, Göncön és Keszthelyen a legalacsonyabb (1. ábra). A vizsgálatokat Martonvásáron és Gyöngyösön csernozjom talajon, Keszthelyen, Göncön és Sopronhorpácson barna erdõtalajon végeztük, talajelõkészítés és trágyázás szempontjából átlagos agrotechnikai feltételek között. A termésbõl minden évben és minden kísérleti helyrõl mintát gyûjtöttünk, amibõl a fehérje - és olajtartalom vizsgálatokat a NIR-metodika elvén (Near Infra Red – az infravörös tartományhoz közeli fény visszaverõdése alapján analizáló módszer) mûködõ ZX-50 készülékkel végeztük el.

2002/2

18 2. ábra A hibridek fehérjetartalmának alakulása a tõszámok és a termõhelyek átlagában (%)

5. ábra A hibridek olajtartalmának alakulása a tõszámok és a termõhelyek átlagában (%)

11.6

4.5 SzD5% 0.041

11.2

olajtartalom %

10.8 10.4 10.0

4.3 4.0 3.8

1998

Mv12

Mv11

Mv10

Mv9

Mv8

Mv7

1998

6. ábra A tenyészterület és az évjárat hatása az olajtartalomra a hibridek és a termõhelyek átlagában (%)

SzD5% 0.016

Sz D5% 0.020 11.2

4.24

olajtartalom %

4.20

11.0 10.8

4.16 4.12 4.08 4.04

10.6 1997 45 000 tõ/ha

65 000 tõ/ha

1998 85 000 tõ/

4.00 1997

45 000 tõ/ha

4. ábra A termõhely és az évjárat hatása a fehérjetartalomra a hibridek és a tõszámok átlagában (%)

1998

65 000 tõ/ha

85 000 tõ/ha

7. ábra A termõhely és az évjárat hatása az olajtartalomra a hibridek és a tõszámok átlagában (%) 4.3

11.6

SzD5% 0.024

SzD5% 0.044 olajtartalom %

fehérjetartalom %

Mv6

1997

3. ábra A tenyészterület és az évjárat hatása a fehérjetartalomra a hibridek és a termõhelyek átlagában (%)

fehérjetartalom %

Mv5

Mv4

Mv1

Mv12

Mv11

Mv10

Mv9

Mv8

Mv7

Mv6

Mv5

Mv4

Mv3

Mv2

Mv1

1997

Mv3

3.5

9.6

Mv2

fehérjetartalom %

SzD5% 0.044

11.2 10.8 10.4

4.2

4.1

4

10 Keszthely

Gönc

Gyöngyös

1997

Sopronh.

Martonvásár

Keszthely

Gyöngyös

1997

1998

Fehérjetartalom A vizsgált kukoricák fehérjetartalma viszonylag szûk intervallumban változott. Mindkét évben az Mv 11 hibrid fehérjetartalma volt a legnagyobb (11,33%), és az Mv 2, Mv 8 hibrideké volt a legkisebb (10,31%, 10,33). Az Mv 11 hibrid ezerszemtömege volt a legkisebb (249,76 g), míg az Mv 8 hibridé a legnagyobb (356,90 g). Az Mv 11 hibridnek az anyai komponense (az egyetlen a programban szereplõ törzsek közül) szemident típusba tartozott. A többi hibrid

Gönc

fehérjetartalma a két év során kismértékben változott (2. ábra). Vizsgáltuk a tenyészterület hatását a fehérjetartalom alakulására. Mindkét évben a 45 ezer tõ/ha állományból származó mintákban mértük a legnagyobb fehérjetartalmat (11.04 %, 10.84 %). 1998-ban nem különböztek egymástól a 45 és a 65 ezer tõ/ha sûrûségû állományokból származó minták (10.84 %). A tõszám növekedésével a fehérjetartalom statisztikailag igazolhatóan csökkent (3. ábra). A hibridek és a termõhelyek átlagában meghatározott fe-

Sopronh.

Martonvásár

1998

hérjetartalmakat tekintve a legnagyobb eltérést (0,40%) a 45 és 85 ezer tõ/ha állományból származó minták között 1997-ben mértük. A vizsgált paraméter alakulásában az évjárat hatása statisztikailag igazolható volt, azaz a termõhelyek csapadék- és hõmérsékleti viszonyai befolyásolták a beltartalmi mutatók alakulását. Két év átlagában a legnagyobb fehérjetartalmat 11,11%-ot a gyöngyösi mintákban, a legkisebbet 10,55%-ot a sopronhorpácsi mintákban mértünk. A gyöngyösi és martonvásári kísérleti

2002/2 tér szárazabb éghajlata szerepet játszhatott a fehérjében gazdagabb termés kialakulásában. Keszthelyen valószínûleg a több csapadék, a magasabb átlaghõmérséklettel társulva fejtette ki kedvezõ hatását. A legcsapadékosabb termõhely Gönc és Sopronhorpács volt. Irodalmi adatok szerint csapadékos évjáratban kisebb a szemek fehérjetartalma, mint száraz években. A termõhelyek szerint 1997-ben a fehérjetartalmak között a legnagyobb eltérés 0,5%, 1998-ban 0,68% (4. ábra) volt. Olajtartalom A kísérletben szereplõ kukoricák olajtartalma – csakúgy, mint fehérjetartalmuk – szûk intervallumban változott. Mindkét évben az Mv 11 érte el a legnagyobb olajtartalmat (4,39%), a legkisebbet az Mv 2 hibrid (3,93%). Az Mv 11 hibridnél a nagyobb fehérjetartalom nagyobb olajtartalommal járt együtt, de ugyanezt az összefüggést állapítottuk meg az Mv 4, Mv 5 és Mv 12 hibrideknél is. Az Mv 2, Mv 8 és Mv 10 hibrideknél

a kisebb fehérjetartalom kisebb olajtartalommal párosult. Olajtartalomban a hibridek között a legnagyobb eltérés 0,47% volt két év és három tõszám átlagában. (5. ábra). A növényszámnak a szemtermés olajtartalmára gyakorolt hatását vizsgálva megállapítottuk, hogy mindkét évben a 45 ezer tõ/ha állományból származó mintáké volt a legnagyobb. A tõszám növekedésével csökkent az olajtartalom. A hibridek és a termõhelyek átlagában a legnagyobb eltérést (0,11%) a 45 és a 85 ezer tõ/ha állományból származó minták között mértük 1997-ben. A minták olajtartalmának alakulására az évjáratnak nem volt statisztikailag kimutatható hatása (6. ábra). A legnagyobb olajtartalmat a keszthelyi és a martonvásári minták adták. Két év átlagában 4,19%, illetve 4,18% ot mértünk. Legkisebb a sopronhorpácsi minták olajtartalma volt, átlagosan 4,15%. A legnagyobb eltérés a termõhelyek között mindkét évben 0,09% volt (7. ábra). A hibridek fehérje- és olajtar-

19 talma közötti összefüggés szorosságát jelzi, hogy a korrelációs együttható értéke 0,789 volt. Irodalmi adatokkal megegyezõen, kísérletünkben az a szemident szemtípusú hibrid (Mv 11) adta a legnagyobb fehérje- és olajtartalmat, amely a legkisebb ezerszemtömegû, kemény és üveges endospermiumú volt. A környezet erõsebb hatást gyakorolt a fehérjetartalomra, mint az olajtartalomra. A minták fehérjetartalma több esetben, statisztikailag igazolhatóan nagyobb mértékben különbözött a termõhelyek között, mint az olajtartalmuk. A kísérleti eredményeink alapján megállapítottuk, hogy az évjárat befolyásolta a fehérjetartalmat, az olajtartalom alakulására azonban nem volt statisztikailag kimutatható hatása. A munka folytatásaként elsõsorban a szemident, flint tipusú törzsek és az ezekbõl származó hibridek beltartalmi tulajdonságait vizsgáljuk a jövõben. Gyenesné Hegyi Zsuzsanna – Marton L. Csaba –Árendás Tamás

Martonvásári kukoricahibridek kiemelkedõ eredményei külföldön 2001-ben

A

z elmúlt évben a Magyarországon minõsített Mv 277, Vilma és Káma nevû hibridjeink mellett 9 martonvásári kukoricahibridet minõsítettek külföldön. A korábban elkezdett kutatásaink eredményeként sikerült lényegesen javítani kukoricahibridjeink alkalmazkodóképességét. A Kárpát-medence kontinentális klímájára jellemzõ idõjárási szélsõségek az utóbbi évtizedben felerõsödtek. Növekedett az aszályos évek gyakorisága és a hõségnapok száma. Az idõjárási anomáliák mellett a technológiai színvonal is igen szélsõségessé vált. Egyszerre van jelen a modern, XXI. századi és a múlt kisparaszti gazdaságára jellemzõ technológia a magyar mezõgazdaságban. Mindezen szélsõségek mellett csak a széles adaptációs képességgel bíró hibridek termesztése lehet sikeres. Ezért kezdtük el az abiotikus és biotikus stresszfaktorokkal szembeni tolerancia genetikai, fiziológiai alapjainak részletes vizsgálatát Az itt kapott eredmények segítettek a megfelelõ nemesítési módszerek

kidolgozásához. Ezek alkalmazásával állítottuk elõ az új, stressztoleráns nemesítési alapanyagokat, beltenyésztett törzseket és hibrideket. Külön hangsúlyt fektettünk a hidegtûrés és a szárazságtûrés, valamint a tápanyagfeltáró képesség és a tápanyag-hasznosító képesség javítására. Sikerült megnövelni a hibridek vetési idõ- és tõszámoptimumának szélességét. A hazai nemesítési és szisztematikus agrotechnikai kísérleteken túl az új genotípusokat Európa több mint 100 pontján állítottuk kísérletbe évente. Mindezeknek köszönhetõen jelentõsen javult hibridjeink alkalmazkodóképessége. Az új hibridek nemcsak a hazai termesztés biztonságát javítják, hanem a környezõ országok edafikus-klimatikus adottságai között is nagyobb sikerrel termeszthetõk. Ennek bizonyítéka, hogy 2001-ben. Európa öt országában összesen kilenc martonvásári kukoricahibrid kapott állami elismerést. A 2001-ben külföldön minõsített

hibrideket – Mara, Norma, Mv 355, Major, Maraton, Nóra, Siloma, Mv Sugár – korábban már minõsítették Magyarországon. A Norma a hazai fajtaszortiment kiemelkedõen jó szárazságtûrõ hibridje, további kiváló tulajdonságainak köszönhetõen az öt legnépszerûbb hibrid egyike. A Maraton kiváló termõ- és alkalmazkodóképességének a bizonyítéka, hogy már négy országban minõsítették. A Majort a szokásos három éves vizsgálat helyett kiugró teljesítményének elismeréséül 2 éves vizsgálat után minõsítették Romániában. Hibridjeink külföldi minõsítése és termesztése javítja a nemesítés eredményeinek hasznosítását, és a hazai vetõmagtermelõ kapacitás kihasználtságát. Martonvásári nemesítésû hibridkukorica vetõmagot az elmúlt évben Franciaországba, Szlovákiába, Romániába és Oroszországba exportáltak. Marton L. Csaba – Szundy Tamás – Hadi Géza – Pintér János

2002/2

20

Õskori gabonatermesztési kísérletek a százhalombattai Régészeti Parkban

A

százhalombattai Régészeti Park területén 1995-ben kezdtek el õskori gabonatermesztési kísérleteket végezni. A megkezdett munka folytatásába kapcsolódott be 1998-ban az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete. A kísérletek összeállításánál figyelembe vettük, hogy a termesztésbe vont gabonafajok igazodjanak a Régészeti Park bemutatóhelyeinek bronz- (i.e. II. évezred) és vaskori (i.e. I. évezred) idõszakához. A legkorábban tudatosan termesztett búzafaj – az árpával közel egy idõben az alakor (Triticum monococcum) volt, melynek termesztése mintegy 10 ezer éve, az újkõkorban kezdõdhetett ElõÁzsia „Termékeny Félhold”-nak nevezett vidékén. Ezt követte a tönke (Triticum turgidum ssp. dicoccon), majd a tönköly (Triticum aestivum ssp. spelta) kultúrába vonása, melyeket végül a ma is termesztett közönséges búza (Triticum aestivum ssp. aestivum) követett. A hazai archeobotanikai leletanyag tanúsága szerint az alakor és a tönke általában együtt fordul elõ a régészeti lelõhelyeken. Azonban az újkõkortól a bronzkorig a tönke termesztése másodlagos szerepûnek tûnik, csak a késõ bronzkor–kora vaskor idõszakában lesz az uralkodó termesztett faj. A tönköly leletek sokkal szórványosabbak, azonban külön figyelmet érdemel, hogy szintén a késõ bronzkor- kora vaskor kultúráiban jelenik meg nagyobb mennyiségben a Kárpát-medencében és Nyugat-Európában is. A bronzés vaskorra tehát elsõsorban az alakor és a tönke, valamint kisebb mértékben a tönköly termesztése volt jellemzõ. A Kárpát-medencében a közönséges búza a

római korban terjedt el, és ekkor hódított teret a rozs termesztése is. Az alakor, mint a legkorábban termesztésbe vont gabonaféle, ideális a növénytermesztés fejlõdésének modellezésére, így a régészeti rekonstrukciós kísérletek egyik legfontosabb fajának tekinthetõ. Segítségével bemutatható a növénytermesztés fejlõdése a kezdetektõl egészen napjainkig, beleértve a gyûjtögetõ életmód alakulását és a mezõgazdasági fejlõdést követõ termesztett fajok újra elvadulását is. A százhalombattai Régészeti Park területén végzett kísérletek autentikus voltát igazolja, hogy az ásatások során jelentõs mennyiségû elszenesedett alakor magot találtak, ami arra utal, hogy ezen a területen a vizsgálatok tárgyát képezõ korban termesztése meghatározó volt. A vizsgálatok célja az alakortermesztés történetének rekonstrukciója - a gyûjtögetõ életmódtól egészen az ókorig. Így a látogatók az alakor példáján keresztül ismerhetik meg a különbözõ termesztési módoknak (ásóbotos, fészkes, szórt és sorba vetés) a terméseredmények növekedésére gyakorolt hatását. A tönke és tönköly búzákat évrõl-évre azonos módszerrel termesztjük, hogy megállapíthassuk, egy adott terület mekkora népességet tarthatott el, illetve hány év alatt merülhetett ki a talaj tápanyagutánpótlás nélkül. A gabonákat minden évben október közepén, kapával húzott magágyba, pelyvástól vetjük. A növények növekedését, fejlõdését folyamatosan nyomon követjük, továbbá a meteorológiai adatokat is regisztráljuk. Gyomirtást, kapálást nem

1. kép Az õskori gabonatermesztési kísérlet a halomsír elõterében

alkalmazunk, ugyanis a fejlõdõ növények hamar túlnövik és visszaszorítják a gyomokat (1. ábra). Minden évben július végén, bronzsarlóval aratunk (2. ábra). Aratáskor minden parcellából mintákat veszünk, melyekbõl a kalászadatokat (szemszám, ezerszemtömeg stb.) határozzuk meg, és vizsgáljuk továbbá a termés beltartalmi értékeit is (fehérje-, ásványielem- és sikértartalom). A gabonák csépléséhez több módszert is kipróbáltunk, legeredményesebbnek a fából készült hántoló bizonyult, melybõl a kicsépelt szemek szeleléssel könnyen eltávolíthatók a pelyvától. Az õrlést kézzel, õrlõkövek között valósítjuk meg. Az õskori kemencében sütött ízletes lepényt a családi vasárnapokon a látogatók is megkóstolhatják. A felesleges gabonát zsákokban, pelyvástól tároljuk. A jövõ évtõl gabonás vermek kialakítását is tervezzük. A 6 éve tartó kísérletek eredményei alapján megállapítottuk, hogy ezek a fajok a legegyszerûbb agrotechnika alkalmazásával és a növényvédelem teljes mellõzésével is sikeresen termeszthetõk, és évrõl-évre hektáronként 2 tonnás hántolt szemtermés mennyiség takarítható be. A fajok gyomelnyomó képessége, betegségekkel szembeni toleranciája és télállósága jónak mondható. A tönke és tönköly beltartalmi értékei (ásványi összetétel, fehérjetartalom) elérik, illetve meghaladják a ma termesztett közönséges búzákét, a tönköly sikértartalma a javító minõségû búzalisztét is meghaladja. Bálint András Kovács Géza

2. kép A learatott kalászok kévébe kötése

2002/2

21

Stressztûrõ-képesség növelése biotechnológiai módszerekkel

A

(szója, paradicsom, dohány, kukorica), fõleg a tengerentúli országokban. Ilyen módszerekkel sikerült különbözõ patogénekkel (vírusfertõzésekkel, rovar kártevõkkel), herbicidekkel, illetve különbözõ oxidatív károsodást elõidézõ stresszhatásokkal (pl. egyes herbicidek, hideg) szemben ellenálló fajtákat elõállítani. Ugyanakkor az Európai Unió tagországaiban a genetikailag módosított növények termesztése és fogyasztása általánosan még nem elfogadott. A géntechnológiai alkalmazások mellõzésével a stressztûrõ képesség növelése sikeresen megvalósítható egyéb biotechnológiai módszerekkel, mint például a szövettenyészetekben történõ in vitro szelekció alkalmazásával is. Ilyen esetekben gyakran a növényi szövetek, sejtek spontán, illetve indukálható mutációs képességét használják ki. Ez szelekciótól függõen az egész sejt, illetve a belõle származó növényegyed általános adaptációs képességének egyidejû megnövekedését is eredményezheti. Ilyen in vitro szelekciós rendszerek szomatikus eredetû szöveteken történõ alkalmazása, melyre már számos példa van burgonya, dohány, lucerna stb. esetében, magában rejti a szomaklonális variabilitás veszélyét is. Ez a szelektált tulajdonság utódnemzedékekben történõ elvesztését, hasadását eredményezheti. Éppen ezért a haploid szövettenyészetek in vitro szelekciókban történõ alkalmazása, majd ezt követõen a kromoszómaállomány Kukorica portoktenyészetek (felsõ ábra) és belõlük spontán, vagy induképzõdõ kalluszok kált (pl. kolchicin regenerációja (alsó ábra) paraquat mentes (Ko) és kezeléssel) dupparaquat (PQ) tartalmú táptalajokon

napjainkban egyre érezhetõbbé váló globális felmelegedés okozta környezeti hatások, melyet a kismértékben magasabb átlaghõmérsékletek mellett a gyakoribbá váló szélsõséges idõjárási-viszonyok is jellemeznek, szükségessé teszik a nagy ökológiai plaszticitással rendelkezõ, abiotikus és biotikus stresszekkel szemben ellenálló növényfajták, hibridek elõállítását és termesztésbe vonását. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkezõ alapanyagok elõállítását hatékonyan elõsegíthetik – a klasszikus növénynemesítési módszerek mellett, – a korszerû biotechnológiai eljárások is. Ez utóbbiak közé tartozik a genetikai állomány megváltoztatásával járó géntechnológiai módszerek alkalmazása a növénynemesítésben, melynek eredményeképpen ma már számos genetikailag módosított növény van köztermesztésben

likációja meggyorsíthatja fertilis, homozigóta, ún. dihaploid vonalak elõállításának lehetõségét. Az ilyen kísérletekre, a módszer növénynemesítésben történõ alkalmazására számos példát ismerünk, többet ezek közül éppen az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetben, Martonvásáron valósítottak meg (Dr. Bedõ Zoltán és dr. Karsai Ildikó kutatócsoportjában). A kukorica hazánkban az egyik legnagyobb területen termesztett gabonafaj, amely fõként állati takarmányként igen fontos szerepet játszik a mezõgazdasági termékek piacán. Az utóbbi években azonban a kukoricát egyre gyakrabban érik szélsõséges környezeti változások: a vetést követõ túlságosan hideg idõjárás (hidegstressz), a relatíve korán (május) beköszöntõ meleg és csapadékszegény idõszak (szárazságstressz). Éppen ez teszi szükségessé a nagy ökológiai plaszticitással rendelkezõ, különbözõ stresszekkel szemben egyidejûleg ellenálló növényfajták, hibridek elõállítását és termesztésbe vonását. A korszerû növénybiotechnológiai kutatások (transzgénikus növények elõállítása, in vitro szelekciós technikák alkalmazása szövettenyészetekben) e téren is meggyorsíthatják az említett kritériumoknak megfelelõ fajták elõállítását. Ennek egyik lehetséges megvalósítási módját számos hazai és nemzetközi kutatócsoport a különbözõ antioxidáns enzimek (szuperoxid-dizmutáz, aszkorbinsav-peroxidáz, glutation-reduktáz stb.), vagy antioxidáns vegyületek spontán, indukált, vagy génmanipulációk következtében történõ túltermeltetésével látja megvalósíthatónak. Ennek alapja, hogy számos abiotikus, illetve biotikus stressz oxidatív módon, toxikus oxigéngyökök és származékaik generálása révén fejti ki károsító hatását. Kísérletek sora igazolja, hogy az antioxidáns enzimrendszer különbözõ komponenseinek fokozott aktivitása, illetve a hideg-, szárazság-, valamint egyes patogénekkel szembeni tolerancia között pozitív korreláció mutatható ki. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet Sejtbiológiai csoportjában hoszszú évek munkájának eredményeképpen a búzával párhuzamosan kidolgoztunk egy hatékony kukorica portoktenyésztési és dihaploid elõállítási

2002/2

22 módszert, amely alapját képezi a szelekciós rendszer létrehozásának. Ennek során elõkezeléssel (pl. hideg, éheztetés, ozmotikus sokk) indukáljuk a mikrospórák sporofitikus fejlõdési útra térését, mely során megfelelõ táptalajon kalluszok képzõdnek. A kalluszokból differenciáló táptalajon szervképzõdéssel növényeket regenerálunk. A mikrospórák kromoszómaszerelvénye a fejlõdésük megfelelõ fázisában spontán, vagy kolchicinkezelés hatására diploidizálódhat, és ezáltal fertilis növények alakulnak ki. Oxidatív stresszt indukáló (pl. paraquat) vegyületeket helyezve mind az indukciós, mind a regeneráló táptalajba a mikrospórákból kifejlõdõ kalluszok, illetve a belõlük regenerálódó növények száma a szelekció következtében jelentõsen lecsökken, de ezek a növények az oxidatív stresszekkel szemben várhatóan ellenállóbbakká válnak.

Amint azt az elõzetes kísérletek is mutatják 0,5, illetve 1 mM paraquat-t tartalmazó táptalajról sikerült fertilis növényeket elõállítani. Az így elõállított DH1 növények rezisztencia faktorát fluoreszcencia indukciós módszer segítségével meghatároztuk oly módon, hogy különbözõ koncentrációjú paraquat oldatba levélkorongokat helyezve 24 órás megvilágításnak tettük ki és megmértük a fluoreszcencia indukció alapján mérhetõ fotoszintetikus aktivitáscsökkenést. A rezisztencia faktor értékeket az egyes genotípusok 50%-os fotoszintetikus aktivitáscsökkenéshez szükséges paraquat koncentrációk hányadosával jellemeztük. Mindezen vizsgálatok következtében az egyes genotípusok 3-10-es rezisztencia faktor értékeket mutattak. A továbbiakban részletes biokémiai és fiziológiai vizsgálatoknak vetettük alá ezeket a növényeket. Vizsgálataink igazolták (fotoszintetikus aktivitásmérés, klorofill-tar-

talom meghatározás, ionvezetõ-képesség mérése), hogy az így szelektált növények oxidatív stresszt indukáló paraquat jelenlétében kevésbé károsodtak, mint a kontroll növények. Ugyanezen növények antioxidáns enzimeinek (SOD, aszkorbinsav-peroxidáz, glutation-reduktáz, kataláz) aktivitása 25–100%-al nagyobb, mint a kontroll genotípusoké. Ezen genotípusok stressz, illetve betegség-ellenállóságának vizsgálata folyamatban van. Mindezek alapján reményeink vannak arra, hogy a haploid szövettenyészetekben alkalmazott in vitro szelekció segítségével valóban nagy antioxidáns kapacitású, széles adaptációs képességekkel rendelkezõ genotípusok állíthatók elõ, melyeket nemesítési alapanyagként hatékonyan fel lehet használni. Darkó Éva – Barnabás Beáta

Ahol a sivatag kivirágzik

I

zraelben, Beer Shevától mintegy 50 km-re délre, a Negev-sivatag belsejében fekszik Midreshet Sde Boker, ahol több más kutatási és oktatási intézmény mellett található a Jacob Blaustein Intézet (teljes nevén: Jacob Blaustein Institute for Desert Research) (1. kép). Az intézet a beer shevai székhelyû Ben Gurion Egyetem (Ben Gurion University of the Negev) kihelyezett részlege, melyet elsõsorban a sivatagi

1. kép A Jacob Blaustein Intézet bejárata

2. kép David Ben Gurion szobra Sde Bokerben

3. kép Midreshet Sde Boker bejárata, rajta a Ben Guriontól származó idézet

2002/2 életkörülmények tanulmányozásának érdekében hoztak létre. Ahogy Martonvásárt Beethovené, úgy hatja át Sde Bokert David Ben Gurion szelleme (2. kép). David Ben Gurion az 1948-ban megalakult Izrael elsõ miniszterelnöke volt. Az õ nevéhez fûzõdik az a mozgalom, miszerint az ország lehetõ legnagyobb területét mezõgazdaságilag hasznosítani kell, így a sivatagot is „ki kell virágoztatni” (3. kép). Amikor éppen nem politikai kérdésekkel foglalkozott, idejének nagy részét a szomszédos Sde Boker kibucban töltötte. Bár az ország mintegy fele gyakorlatilag terméketlen kõsivatag, az élet jelei természetesen itt is megtalálhatók. A kietlennek tûnõ tájban (4. kép) tavaszszal találkozhatunk (természetesen a teljesség igénye nélkül) pl. a vadon nyíló tulipánnal (5. kép) vagy az egy délutánon át virító nõszirommal (6. kép). Az itt élõ állatok közül a legjellegzetesebbek a kõszáli kecske (7. kép), a fejünk felett keringõ fakókeselyû (8. kép), valamint a skorpió, mely idõnként a laborba is betéved (9. kép). A Jacob Blaustein Intézetben mintegy 55 kutató, 100 izraeli és külföldi hallgató, valamint körülbelül 50 technikai és adminisztratív személyzet dolgozik. A sivatagi mezõgazdasági kutatások mellett biotechnológiai, környezetvédelmi, ökológiai, vízgazdálkodási, valamint meteorológiai és napenergetikai kutatások is folynak. Az intézet személyes megismerésére több lehetõség is adódik. Sde Bokerben minden évben 2 MASHAV kurzust is

6. kép Nõszirom

4. kép Az intézetet körülvevõ táj

5. kép Vadon nyíló tulipán

7. kép Kõszáli kecske

23

2002/2

24 rendeznek. Ezek közül az egyik elsõsorban ökológusok számára érdekes, melyet általában májusban tartanak és kb. egy hónapig tart. A másik a Desert Agriculture címet viseli, és általában decemberben-januárban rendezik meg. Ezekre a kurzusokra a legtöbb közép- és keleteurópai, ázsiai, dél-amerikai valamint afrikai országból bárki jelentkezhet, akinek legalább fõiskolai vagy egyetemi diplomája van, és hasonló témájú területen dolgozik. A tanfolyam idejére a résztvevõk teljes ellátást kapnak. (Errõl részletesebben ld. egy korábbi beszámolót a 94/2 számban). Az érdekes szakmai kurzusok mellett lehetõség nyílik az ország jobb megismerésére is. A campuson belül több továbbképzési lehetõség is van. Ezek közül az egyik az Albert Katz International School for Desert Studies, ahol M.Sc.

8. kép Fakókeselyû 9. kép Skorpió fokozatot kaphatnak a két éves kurzus végén a diákok. Lehetõség van még Ph.D. képzésre a Ben Gurion Egyetem keretein belül, valamint más egyetem Ph.D. hallgatói is kaphatnak ösztöndíjat, ha kutatásaik egy részét a Blaustein intézetben szeretnék végezni. Ph.D.-vel ren-

delkezõ kutatók a Blaustein alapítványnál pályázhatnak egy éves posztdoktori kutatási ösztöndíjra. Mindezekrõl bõvebb információ a http://www.bgu.ac/ BIDR internetes oldalon található. Szalai Gabriella – Janda Tibor

MARIKA (Ki hinné, már 75 éves) „Csak az ismeri az élet teljességét, aki idõnként lebukik a mélységbe” (Stefan Zweig)

D

r. Manninger Istvánné, született Országh Marianna nehéz, göröngyös, embert próbáló utat járt be. Budapesten született 1927. május 13-án. Születési helyén végezte általános és középiskoláját, 1945-ben érettségizett. Kertészmérnöki oklevelet szerzett jeles eredménnyel 1949-ben a Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szõlészettudományi Karán. Egyetemi tanulmányai befejezése után elõször Szentesen a Gyapottermeltetési Nemzeti Vállalatnál kapott munkát. Ezt követõen Martonvásárra, az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe került, ahol Kiss Árpád tudományos irányításával dolgozott borsó nemesítési és fejlõdés élettani munkakörben 1950 februárjától. Férjével dr. Manninger Istvánnal együtt len nemesítéssel és len biológiai kutatással foglalkozott 1954. február 1-jétõl 1959 novemberéig. Majd az intézet belsõ átszervezésének következtében a búza betegségekkel, mindenekelõtt a rozsdákkal, rezisztenciára nemesítéssel, források és fajták felkutatásával, be-

gyûjtésével, ellenállóságuk értékelésével, valamint a növényvédelem kérdéseivel foglalkozott. Szorgalmas és lelkiismeretes kutató volt. Amint az egyik jellemzésében olvasható: „szakmai felkészültsége jó. A rábízott rezisztencia vizsgálatokat szorgalmasan és pontosan végzi.” Kialakította a szántóföldi provokációs kísérletek végzéséhez szükséges tenyészkertet, ahol a mesterséges fertõzések következtében minden évben

nagy biztonsággal lehetett értékelni a nemesítési anyagok ellenállóságát. Szakmai ismereteit a magyaron kívül három idegen nyelven (francia, német, angol) gyarapította. Széleskörû, gyümölcsözõ hazai és nemzetközi kapcsolatai is hozzájárultak az eredményes munkájához. Ismeretkörét bõvítették szakmai tanulmányútjai. Munkájában igyekezett egyesíteni az alap- és az alkalmazott kutatás eredményeit, megfigyeléseit. Számos tudományos és ismeretterjesztõ publikációja jelent meg idehaza és külföldön. Az elméleti kutatás mellett érdekelte a gyakorlati nemesítés. Ennek eredményeképpen kollégáival közösen 12 búzafajta társnemesítõje. Ezek közül jelentõsebb területen termesztették a Martonvásári 4, Martonvásári 9 és Martonvásári 12 õszi búzafajtákat. Kolléganõnk 1982. május 31-én ment nyugdíjba. Tisztelettel adózunk kedves elõdünknek. Tevékenységével megalapozta a martonvásári búza rezisztencia nemesítési kutatásokat, szorgos munkájával hozzájárult jelenlegi eredményeinkhez. Kivánjuk, hogy jó erõben és egészségben sokáig élvezze a nyugdíjas életet. Szunics László –Veisz Ottó

2002/2

25

Felfelé a tudományos ranglétrán

J

uhász Angéla a Budapesti Mûszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán végezte tanulmányait. Már hallgatóként bekapcsolódott intézetünk munkájába. Búzafajták genetikai diverzitását vizsgálta molekuláris genetikai módszerekkel és diplomamunkáját is ebbõl a témából készítette el. 1996-ban szerzett biológusmérnöki diplomát, azóta az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének Kalászos Gabona Nemesítési Osztályán dolgozik. Kezdetben a régi magyar búzafajták tartalékfehérjéit tanulmányozta, nagy és kis molsúlyú glutenin alegységek elektroforézises vizsgálatával. Késõbb ezeket a vizsgálatokat kiegészítette a nagy molsúlyú glutenin alegységeket kódoló gének azonosítását célzó kutatásokkal is. 1997-tõl 10 hónapot töltött DAAD ösztöndíjasként a Müncheni Mûszaki Egyetem Növénynemesítési és –ter-

mesztési Tanszékén. 1998-tól az osztály minõségvizsgáló laboratóriumának vezetõje. PhD tanulmányait a BME Vegyész-

mérnöki Kar – Vegyészmérnöki Alap és Alkalmazott Tudományok doktori képzése keretében végezte. Disszertációját „A Bánkúti 1201 búzafajta tartalékfehérje összetételének jellemzése és összefüggései a sütõipari minõséggel” címmel nyújtotta be és védte meg 2002. március 1-én. Eddigi eredményeirõl számos nemzetközi és hazai folyóiratban, valamint több hazai és nemzetközi konferencián számolt be. Társnemesítõje több martonvásári búza fajtajelöltnek és társfeltalálója egy szabadalmaztatásra bejelentett izolált génnek. Kívánjuk, hogy a képzés során megszerzett ismereteket és tapasztalatokat, a maga elé tûzött új feladatok megoldásakor ugyanolyan sikeresen hasznosítsa, mint ahogyan igényes kutatásaiban eddig is tette. Láng László

Dolinka Bertalan 70 éves

D

r. Dolinka Bertalan 1932. március 21-én született a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei

Vattán. Gazdálkodó földmûves szüleitõl örökölte a természet iránti szeretetet, a kitartó szorgalmat és munkabírást. 1955-ben szerzett mezõgazdasági mérnöki diplomát a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Agronómiai Karán. Az egyetem elvégzése után fél évet töltött a Pusztaszabolcsi Állami Gazdaságban, majd ezt követõen került Martonvásárra az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe, mint tudományos gyakornok, szeptembertõl pedig aspiráns lett. Kandidátusi disszertációját a lucerna vetõmagtermesztés növényvédelmének (rovarkártevõkkel szembeni védekezés) témakörébõl állította össze. A tudományos fokozatot 1960-ban szerezte meg. A Nemesítési Osztályon létrehozott rezisztencianemesítési részlegen belül feladatul kapta a martonvásári kukoricatörzsek, illetve hibridek moly- és egyéb kártevõkkel szembeni ellenállóságának javítását. E területen eredményesen alkalmazta többek között a monoploid módszert is. Számos, a kukoricamollyal szemben ellenálló beltenyésztett törzset állított elõ, me-

lyek közül többet fel is használtak az új martonvásári nemesítésû hibridek elõállításához. Rezisztencianemesítési és módszertani eredményeirõl számos hazai és külföldi tudományos szaklapban, illetve az EUCARPIA, valamint az IWGO nemzetközi rendezvényein, konferenciáin számolt be. Feltétlenül meg kell említenünk a növényvédelmi szakemberképzés területén végzett fáradozását is. Külföldi szakmai útjain – fõleg a Németországban Humboldtösztöndíjasként – szerzett tapasztalatait eredményesen hasznosította a mar-

tonvásári kukoricanemesítési programon belül. Számos, Magyarországon és külföldön állami elismerést kapott szemesés silókukorica társnemesítõje. 1981ben tudományos fõmunkatárssá nevezték ki, s ugyanebben az évben az újonnan alakult Vetõmagtermesztési Osztály vezetését is rábízták. Feladatai közé tartozott a hazai és a kooperációs hibridkukoricák, illetve szülõi komponenseik fajtafenntartó nemesítése, a „B”, a „C” lépcsõs, a tömegkeresztezéses szaporítások, valamint az új kísérleti hibridek szaporítása. Az általa kidolgozott vetõmagtermesztési technológiák hozzájárultak az államilag már elismert hibridek biztonságos elõállításához. Dolinka Bertalan volt azon kollégák egyike, aki részt vett a Nemesítési Osztály elsõ „téli generációs” programjának beindításában Vietnamban. A nemesítés és a vetõmagtermesztés területén több évtized alatt szerzett tapasztalatait és eredményeit önzetlenül adta át fiatal kollégáinak, aspiránsainak. Hetvenéves születésnapod alkalmából jó egészséget kívánva Isten éltessen Berci Bátyánk! Pintér János

2002/2

26

Több mint négy évtized az Intézet szolgálatában

C

sollány Sándor, intézetünk Agronómiai Osztályának vezetõje 42 évi szolgálat után ez év elején nyugdíjba vonult. A mai világban ritka az olyan munkatárs, aki több mint négy évtizeden át, feleségével együtt, egy munkahelyen dolgozik és tevékenységét mindvégig általános megbecsülés és elismerés övezi. Csollány Sándor 1960-ban a gyulai Mezõgazdasági Technikum Zöldség és Dísznövény tagozatán érettségizett és szerezte meg a dísznövény- és zöldségtermesztõ technikusi oklevelet. Ezt követõen kezdett intézetünkben a Lucernanemesítõ Csoportban, Böjtös Zoltán mellett dolgozni elõször technikusként, majd késõbb 1970-ig kísérleti munkavezetõként. Belsõ átszervezést követõen az Agronómiához tartozó „Gyümölcsös, borpince és kertészet” irányítását végezte vezetõ technikusi beosztásban. 1977tõl 1980-ig az Agronómiai Osztályon dolgozott. Az intézet gondnoki teendõit 1980-tól 1988-ig látta el, majd 1989. január 1-tõl kapott megbízást az Agronómiai Osztály osztályvezetõi feladatainak ellátására. Ezt a munkát végezte ez év elejéig, nyugdíjba vonulásáig. Munkahelyi feladatainak ellátása mellett mindvégig aktívan részt vett az intézet „társadalmi életében”. Ennek elismeréseként 1965-ben az intézet szakszervezeti titkárának választották meg. Ezt a funkciót 1971-ig töltötte be, majd ezt követõen a Szakszervezeti Bizottság társadalmi munkavédelmi felügyelõje lett. Közben munkavédelmi- és tûzoltó parancsnoki képesítést szerzett. Évtizedeken keresztül volt az intézet önkéntes

tûzoltó csapatának parancsnoka és a Fejér Megyei Tûzoltó Szövetség tagja. E rövid ismertetésbõl is kiderül, hogy Csollány Sándor az intézet „üzemeltetéséért” felelõs szervezeti egységek kiváló ismerõje. Õ az elmúlt negyven év e területek történéseinek élõ lexikonja. Ilyen ismeretenyagra csak az tehet szert egy munkahelyen, aki elõször maga is végzi a feladatot érdeklõdéssel és figyelemmel, majd irányítja azokat. Nyugdíjba vonuló munkatársunkat szorgalmas, dinamikus és áldozatkész egyéniségnek ismertük meg. Munkakörét nagy felelõsséggel látta el. Az irányítása alá tartozó sokféle részterület viszonylag kevés dolgozóját jól fogta össze és hatékonyan irányította. Emberi és szakmai érdemeit nemcsak intézetünk (Intézet kiváló dolgozója), hanem a fõhatósá-

TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Vécsy Attila Eseménynaptár • A zöld forradalom nagy egyénisége Martonvásáron • Zenés estek Martonvásáron 2 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán – Rakszegi Mariann: Csak jó minõségû búzát érdemes termelni 3 Dr. Vida Gyula – Dr. Szunics László – Dr. Veisz Ottó – Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Martonvásári búzafajták sárgarozsda ellenállósága 2001-ben 6 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán – Megyeri Mária: Megújult tritikálé fajtaválaszték 8 Dr. Szunics László – Dr. Vida Gyula – Dr. Veisz Ottó – Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: A Maxi és a Makaróni. Új õszi típusú jó minõségû durum búzafajták 9 Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter – Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Elõre megfontolt szándékkal elkövetett provokáció 12 Lövei István: 10 éves az Elitmag Kft. 14 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán – Láng Dezsõ: Új tavaszi búzafajta a Nadro 16 Dr. Vida Gyula – Dr. Szunics László: Durabon: új tavaszi durum búzafajta 16 Dr. Gyenesné Hegyi Zsuzsanna – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Árendás Tamás: A termõhely hatása a kukorica fehérje- és olajtartalmára 17 Dr. Marton L. Csaba – Dr. Szundy Tamás – Dr. Hadi Géza – Dr. Pintér János: Martonvásári kukoricahibridek kiemelkedõ eredményei külföldön 2001-ben 19 Bálint András – Dr. Kovács Géza: Õskori gabonatermesztési kísérletek a százhalombattai Régészeti Parkban 20 Dr. Darkó Éva – Dr. Barnabás Beáta: Stressztûrõ-képesség növelése biotechnológiai módszerekkel 21 Dr. Szalai Gabriella – Dr. Janda Tibor: Ahol a sivatag kivirágzik 22 Dr. Szunics László – Dr. Veisz Ottó: Marika. (Ki hinné, már 75 éves) 24 Dr. Láng László: Felfelé a tudományos ranglétrán 25 Dr. Pintér János: Dolinka Bertalan 70 éves 25 Dr. Veisz Ottó: Több mint négy évtized az Intézet szolgálatában 26 Dr. Hornyák Mária: Bemutatkozik az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének szakkönyvtára 27

gunk is nagyra becsülte: „Akadémia kiváló dolgozója”, „Mezõgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetésekben részesítette. Lapunk olvasóinak nagy többsége minden bizonnyal a martonvásári kalászos gabonák szuperelit és elit vetõmagvainak elõállítása és forgalmazása kapcsán ismerhette meg nevét. Az Agronómiai Osztály egyik legfontosabb feladata a martonvásári nemesítésû kalászos gabonák magas szaporulati fokú vetõmagjainak kiváló minõségben történõ elõállítása. Ez a munka nagy körültekintést, pontosságot és precizitást igényel. A vetõmagtermeléssel foglalkozó szakemberek tudják, hogy mit jelent 11 faj közel 60 fajtájának a szuperelit anyagát egy vetési szezonon belül lehetõleg optimális idõben, a keveredés legkisebb lehetõségének kizárásával elvetni, kifogástalan agrotechnikával olyan növényállományt létrehozni, hogy az idelátogató termelõk szakértõ szeme ne találjon kifogásolnivalót, majd idegeneltetni és optimális idõben tisztán betakarítani. Aratás után pedig rövid idõn belül a vetõmag üzemben a szabványoknak minden vonatkozásban megfelelõ minõségû fémzárolt vetõmagot elõállítani. E feladat irányítását és szervezését látta el Csollány Sándor 1989-tõl olyan színvonalon, mely a vetõmagszakma megbecsülését vívta ki. Ezúton is megköszönjük Csollány Sándor munkatársunknak az intézet érdekében több mint négy évtizeden át végzett odaadó szolgálatát. Nyugdíjas éveire jó egészséget kívánunk. Veisz Ottó MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: Dr. Bedõ Zoltán Felelõs szerkesztõ: Dr. Veisz Ottó Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: Dr. Gyõrffy Béla A szerkesztõbizottság titkára: Dr. Molnár Dénes A szerkesztõbizottság tagjai: Dr. Bedõ Zoltán, Dr. Berzsenyi Zoltán, Dr. Bõdy Zoltán, Dr. Sutka József, Dr. Szundy Tamás, Szundy Péter, Dr. Veisz Ottó. Rovatvezetõk: Dr. Barnabás Beáta (biológia), Dr. Kizmus Lajos (hírrovat), Dr. Láng László (kalászos gabona nemesítés), Dr. Marton L. Csaba (kukoricanemesítés), Dr. Páldi Emil (biokémia), Dr. Pintér János (vetõmagtermesztés), Üvegesné dr. Hornyák Mária (kultúrtörténet), Dr. Veisz Ottó (rezisztencia nemesítés) Lektorok: Dr. Árendás Tamás, Dr. Kõszegi Béla ISSN: 1217-5498 Megjelent a Lénia Bt. gondozásában

2002/2

27

Bemutatkozik az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének szakkönyvtára

A

kutatóintézeti könyvtár sajátos típus a könyvtárak rendszerében, ami abból ered, hogy – a legtöbb könyvtárfajtával ellentétben – nem önálló intézmény, hanem az intézet fontos részegysége. Ebbõl következõen létét az indokolja és mindenkori feladatait, gyûjtõkörét, szolgáltatásait is az határozza meg, hogy állománya a kutatás nélkülözhetetlen munkaeszköze. Newtontól származik az örökérvényû mondás: „Ha ma távolabb látunk, azt annak köszönhetjük, hogy elõdeink tegnapi eredményeinek magaslatáról tekinthetünk körül.” Ez a magaslat pedig, amely mostanáig heggyé növekedett, a tegnap eredményeit megõrzõ könyvek és periodikák egymásra halmozása nélkül aligha lenne elképzelhetõ. A régi szakirodalom gyûjtése és tárolása, továbbá az újabb és újabb kutatási eredményeket közvetítõ hagyományos és korszerû információhordozók közvetítése a kutatókhoz (vásárlás, elõfizetés, könyvtárközi kölcsönzés útján) az intézeti könyvtár fõ feladatai közé tartozik. Mint ahogyan a középkori vár nem létezhetett fegyverraktár nélkül, ugyanúgy – a technikai vívmányok ide, vagy oda, de – a kutatóintézet sem képzelhetõ el „szellemi fegyverraktár”, azaz könyvtár nélkül. Ezt elõdeink is jól tudták, hiszen 1949 õszén alig kezdõdött el a munka az újdonsült intézetben, máris megvetették a könyvtár alapjait, mégpedig azzal a mintegy 2000 kötetnyi, régi szakmunkákból és jórészt német folyóiratokból álló anyaggal, amely az intézet mosonmagyaróvári jogelõdjétõl került Martonvásárra. Ez az anyag – késõbbi vásárlásokkal kiegészítve – jelenti ma a

A könyvtár fõbb jellemzõi: Alapítási éve Jellege

1949 tudományos szakkönyvtár – intézeti könyvtár – korlátozottan nyilvános könyvtár az intézet mindenkori kutatási profiljához igazodó könyv: 8500 db bekötött folyóirat: 9500 db

Gyûjtõköre Köteteinek száma Egyéb dokumentum (disszertáció, évi jelentés, kazetta, CD, stb.) 2002-re elõfizetett periodikáink száma Külföldi adatbázis-elérhetõségeink

400-500 db hazai: 58 külföldi: 61 WinSPIRS 4.0 (CD-n), Web of Science, Elsevir, SwetsNet, és 2002-tõl: a Biotechnological Abstract

könyvtár értékes „archív” különgyûjteményét. A könyvtár eredetileg a kastély emeletén a mai igazgatói iroda helyén alakult ki. Innen került 1973-ban a hátsó épületszárny földszintjére, majd pedig 1991ben a mai helyére, amelyet a belsõ udvar és az egykori konyha részlegei helyén alakítottak ki. A könyvtári feladatok ellátására az intézet kezdetben egy, majd két fõt (sõt: a 70-es években átmenetileg hármat és egy nyugdíjas munkaerõt) alkalmazott. A most foglalkoztatott két fõ felsõ-, illetve középfokú végzettséggel rendelkezõ szakképzett könyvtáros. Az elsõ években a vékonyan csordogáló költségvetési keretbõl könyvtári célokra kevés pénz jutott. Gyökeres változás 1953-ban következett be, amikor is az intézet az Akadémia felügyelete alá került. Ezt követõen, egészen a 80-as évek központi megszorító intézkedéseiig gyakorlatilag minden kiadványt beszerezhettünk, amire igény mutatkozott. Az

1. ábra Az elõfizetett periodikák számának és árának alakulása (1980–2002)

1990-es évek elején újabb pénzügyi megszorítás történt, azóta azonban a helyzet évrõl-évre javul. Könyvvásárlásra az 1980-as évek átlagában évi 150 ezer forint állt rendelkezésünkre, s ez átlag 161 db könyv beszerzését tette lehetõvé. Az 1990-es években átlagosan évi 464 ezer forintot költöttünk könyvre, ami átlagosan 71 könyvre volt elégséges (1. ábra). Könyvtárunk évtizedeken át az Akadémiai Könyvtár intézeti könyvtárhálózatához tartozott, amely 1990 után sajnos megszûnt. Ma szinte csak a könyvtárközi kölcsönzés révén állunk más intézményekkel kapcsolatban. Ennek keretében fõbb partnereink 2001-ig: Biotechnológiai Központ (Gödöllõ), MTA Szegedi Biológiai Központ Könyvtára, ELTE Növényélettani Tanszék, MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete, Országos Széchenyi Könyvtár és az Országos Mezõgazdasági Könyvtár (2. ábra). Hornyák Mária

2. ábra Könyvtárközi kölcsönzések alakulása (1970–2000)