2006/1
XVIII. évfolyam • 1. szám
AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI
2006/1
2
Eseménynaptár Bemutatók • Július 14–15-én nagy érdeklõdés kísérte az Országos Kalászos Gabona Bemutatót. A közel ezer résztvevõ az elõadásokból és az azt követõ szántóföldi szemlén tájékozódhatott a kalászos kutatás legújabb eredményeirõl és a vetõmagellátás helyzetérõl. Tömösközi Sándor a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Biokémiai és Élelmiszertechnológiai Tanszékének docense az Európai Unió országainak búza minõségvizsgálati módszereirõl adott részletes tájékoztatást. Nyugdíjba vonulásuk alkalmából köszöntük meg dr. Bódis László, Schutzbach László és Turcsányi Sándor uraknak a martonvásári gabonafajták vetõmag termeltetése és forgalmazása terén végzett több évtizedes munkásságát.
• A Bázismag Kft. szervezésében augusztus 22 – szeptember 12. között 11 helyen (Nagybaracska, Apátfalva, Kamut, Hajdúszovát, Gesztely, Jászárokszállás, Pápa, Beled, Csömödér, Osztopán és Zomba) roadshow keretében ismerkedhettek a résztvevõk a termesztésre ajánlott kukorica hibridekkel. • Szeptember 7-én és 8-án Országos Kukorica Bemutatót tartott intézetünk Martonvásáron. A szép számmal érkezett érdeklõdõk a kukorica nemesítési és agrotechnikai kutatások eredményeirõl kaptak tájékoztatást, illetve ismerkedhettek a kísérleti parcellákkal. Meghívott elõadónk Vancsura József, a Gabonatermesztõk Országos Szövetségének elnöke „Búza betakarítás után… kukorica betakarítás elõtt…” címmel tartott elõadást az ágazat helyzetérõl, feladatairól. • Szeptember 27-én Csomaközre hívta, várta a gazdákat és nagytermelõket szántóföldi szemlére a Bázismag Kft. A résztvevõk az Mv 277, a Hunor, a Norma, az MvNK 333 és a Gazda hibridjeinkkel ismerkedhettek meg saját termesztési körülményeik között. • Hazánk uniós csatlakozása óta elsõ alkalommal rendezték meg a Hungexpo területén augusztus 27 - szeptember 4. között a nagy múltú Országos Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítást, melyen intézetünk is részt vett. A kellemes nyárutói idõjárásnak és a két teljes hétvégének köszönhetõen mindenki elégedett lehetett, mert a kiállítói standokat rengetegen keresték fel, s az érdeklõdõk bõséges és szakszerû információkkal távozhattak.
Tanácskozások • Az MTA vezetõsége Akadémiai Fórumot rendezett október 12-én Budapesten, melynek keretében 11 kutatóintézet képviselõje – köztük intézetünk is – adott számot az elmúlt idõszakban elért, nemzetközi szinten is elismert eredményeirõl. A rendezvénysorozat további két alkalommal folytatódik, s azokon a többi, szám szerint 37 kutatóintézet számol be tevékenységérõl. • A Zemun Polje-i Kukorica Kutatóintézet október 2628-án ünnepelte alapításának 60. évfordulóját, melynek tiszteletére nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek Belgrádban. Intézetünk nevében dr. Marton L. Csaba, tudományos igazgatóhelyettes köszöntötte az Intézményt, illetve tartott elõadást, valamint a Növénytermesztési Osztály munkatársai két poszteren számoltak be kutatási eredményeikrõl. Kiállítások • A szentendrei skanzen adott otthont október 2-án „A hagyomány élménye” címû immáron 6. alkalommal megrendezett program keretében a kukoricanap-nak, melyen a nemesítéssel, termesztéssel kapcsolatos ismeretekhez intézetünk révén juthattak az érdeklõdõk. • Második alkalommal rendezték meg szeptember 30 - október 2. között a Budapesti Corvinus Egyetemen az „Izfeszt” Élelmiszerek és Kertészeti Termékek Kiállítása és Vására” címû seregszemlét. A kiemelt témák között szerepelt a kenyér is, így intézetünk a malmi, durum és tönköly búzáit, illetve ezek malom-, sütõ- és száraztésztaipari termékeit mutatta be az érdeklõdõ, többnyire fõvárosi embereknek. Vendégeink • A Világbank megbízásából és támogatásával 17 fõs azerbajdzsán delegáció tartózkodott intézetünkben november 112. között Yakub Ismail Guliev vezetésével. Látogatásuk célja a mezõgazdasági oktatás, kutatás és szaktanácsadás területén elért hazai eredmények tanulmányozása volt, illetve a hasznosítható tapasztalatok bevezetése Azerbajdzsánban, az agrártermelés hatékonyságának javítása érdekében. Személyi hírek • A Gödöllõi Egyetemen október 14-én ünnepélyes körülmények között emlékeztek meg dr. Antal József professzor úr 85. születésnapjáról. Intézetünk nevében dr. Berzsenyi Zoltán, tudományos osztályvezetõ köszöntötte az ünnepeltet. • Az MTA Agrártudományok Osztályának Növénynemesítési Bizottsága október 20-án tisztújító közgyûlést rendezett Budapesten. A húsz fõs vezetõségbe be, illetve újra választották intézetünk öt munkatársát: dr. Láng Lászlót, dr. Marton L. Csabát, dr. Sutka Józsefet, dr. Szundy Tamást és dr. Veisz Ottót. • A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumában november 8-án Tudományos Konferenciát rendeztek a 85. születésnapját ünneplõ dr. Bocz Ernõ professzor úr tiszteletére. Intézetünk nevében az egykori tanítvány, dr. Marton L. Csaba tudományos igazgatóhelyettes gratulált a jubilánsnak. • November derekán ünnepelte 80. születésnapját Király Zoltán akadémikus, intézetünk egyik legelsõ munkatársa, aki jelenleg a Tudományos Tanácsunk tagja. További életéhez jó erõt és egészséget kívánunk.
2006/1
3
Hibridkukorica fajtaajánlat Martonvásár, 2006 A
martonvásári kukoricanemesítés legfontosabb célja a termõképesség növelése mellett a hibridek alkalmazkodóképességének javítása, a szárszilárdság erõsítése és a betakarításkori szemnedvesség csökkentése. Ez utóbbi jelentõségét az elmúlt két szezon tapasztalatai is megerõsítik, hiszen a kisebb betakarításkori szemnedvességgel jelentõsen csökkenthetõ a szárítási költség. A korán, az átlagosnál szárazabb szemterméssel betakarítható hibridek kiválasztását indokolja az is, ha a vetésváltás során õszi kalászost kívánunk a kukorica után termeszteni. Ezt a kukoricabogár elterjedése miatt, a kártétel mérséklése, az igazán hatékony védekezés érdekében is fontos szem elõtt tartani. A martonvásári kukorica fajtaszortiment összeállításánál a hibridek agronómiai értékei a meghatározóak. Emellett törekszünk arra, hogy a régebbi hibrideket újabbak, a változó termesztõi igényekhez jobban alkalmazkodó hibridek váltsák fel. Az utóbbi két évben sokat tettünk annak érdekében, hogy megfeleljünk a felgyorsult fajtaváltás igényeinek. 2004-ben 5, 2005-ben 14 új martonvásári kukoricahibrid – 13 szemes +1 siló hibrid – kapott állami minõsítést Magyarországon. Kiemelkedõ eredményként kell értékelnünk a 19 martonvásári nemesítésû hibrid minõsítését, mert nem volt gyakorlat korábban, hogy egy fajtatulajdonos egymás követõ két évben közel 20 hibridje kapjon állami minõsítést. Az új hibridek eddig nem használt friss genetikai háttérre épülnek, amely rögtön szembetûnik a korábbi hibridektõl eltérõ „látványos” fenotípusos megjelenésükön (1. kép). Olyan új géneket és génkombinációkat sikerült beépítenünk az eddigi kiemelkedõ termõképesség, szárazságtûrés és alkalmazkodóképesség mellé, mint a különlegesen gyors szemtelítõdés és vízleadás. A most elismert hibridek egy része (Mv 251, Mv 277) átlagos vagy annál szárazabb években nem igényel szárítást a termés tárolásához. Az eredmények eléréséhez az új genetikai anyagok bevezetése mellett a több mint 10 éve mûködõ téli generációs nemesítési program is jelentõsen hozzájárult. Így
1. kép Új, látványos fenotípus 1. táblázat Martonvásári kukoricahibrid ajánlat 2006 Hibrid
Típus
FAO szám
Virágzás nap
Hasznosítás Szemtípus
FAO 200-299 Mv 251 ÚJ! Mara
TC TC
280 297
70 70
szemes szemes
lófogú lófogú
szemes szemes szemes szemes szemes siló/szemes szemes
lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú
szemes szemes szemes szemes/siló szemes szemes szemes szemes
lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú
siló szemes siló
lófogú lófogú lófogú
FAO 300-399 Amanita ÚJ! Mv 277 Somacorn Hunor Norma Mv NK 333 Mv 355
SC MSC SC SC SC TC DMSC
310 310 340 350 380 390 390
71 70 70 73 70 70 71
FAO 400-499 Árpád ÚJ! Bogát ÚJ! Mv Majoros Mv 434 Gazda Maraton Mv 444 Tisza
SC TC TC TC MTC SC SC SC
410 420 430 440 450 450 450 490
75 75 75 75 75 74 74 75
FAO 500-599 Kámasil Mv 500 ÚJ! Maxima
SC SC TC
510 550 580
76 76 79
2006/1
4 lehetõvé vált egy évben két generációt felnevelni, ezáltal az idõigényes szülõi törzselõállítást és fajta kipróbálást lényegesen lerövidíteni. A téli generációs programunk további, nem várt hozadéka volt, hogy Chilében, az ottani klimatikus adottságok következtében közvetlen szelekciót tudtunk folytatni a gyorsabb érés érdekében, valamint az, hogy egy évben két igen eltérõ környezetben tudtuk szelektálni az új genotípusokat, ami segített az alkalmazkodóképesség továbbfejlesztésében. A hazai szélsõséges, kontinentális éghajlati viszonyok között a hibridek szárazságtûrésének nemesítéssel történõ javítása alapvetõ eszköze a változékony évjáratok miatt bekövetkezõ termésingadozások csökkentésének. A Martonvásáron több évtizede folyamatosan beállított tõszám tolerancia kísérletek – többek között – a szárazságtûrés modellezésére is alkalmasak, hiszen a sûrítés hatására jelentõsen csökken a növény számára hozzáférhetõ víz és oldott tápanyag mennyisége. Ilyen körülmények között, a szárazságtûrést modellezõ tõszámkísérletekben is értékeljük tehát hibridjeinket.
Az utóbbi egy, másfél évtized martonvásári nemesítési programjának tudatosan felvállalt része a környezet- és költségkímélõ technológiával gazdaságosan termelhetõ, betegségeknek ellenálló, kiváló alkalmazkodóképességû takarmánykukoricák nemesítése. Köztermesztésre ajánlott hibridjeink megfelelnek ezeknek az elvárásoknak. Az újonnan minõsített kukoricáink – melyek egy része már beépült a vetõmag-termesztési programba is –, valamint a már közismert fajtáink egy-egy jellemzõ tulajdonságát az 1. táblázat ismerteti. A martonvásári hibridek között a legkorábbi érésû a 2004-ben minõsített Mv 251. Termõképessége a standardokhoz hasonló, gyors vízleadóképességének köszönhetõen a betakarításkori szemnedvessége a kísérlet 3 évének átlagában a standardoknál 1%-kal kisebb. Az Mv 251 azzal tûnt ki a többi hibrid közül, hogy szemnedvessége az OMMI kísérlet mindhárom évében 15% alatt volt betakarításkor (1. ábra). Ez a kukorica 2004ben és 2005-ben is élen járt a vízleadás gyorsaságában. Az Mv 251 tehát egy új tenyészidõ kategóriát nyitott: a kedvezõ években szárítás nélkül betárolható,
2. táblázat Az Mv 277 teljesítménye a FAO 240-320 szemeskukorica éréscsoportban (OMMI 1999-2001) Fajta
FAO szám
Mv 277 Helga st. Monessa st. Virginia st.
310 270 287 293
Szemtermés t/ha % 10,38 9,53 8,88 9,93
109,4 100,4 92,4 105,1
Szemnedvesség %
Szárszilárdsági hiba %
17,9 17,8 16,8 18,2
2,5 1,9 0,7 2,8
1. ábra Az Mv 251 és az AMANITA termése és szemnedvessége OMMI, 2001-2003
igen korai érésû hibridek éréscsoportját. A csapadékos 2005. évben is kiemelkedett a hibridek közül, hiszen termése jelentõsen meghaladta a standardokat és szára még túlérésben is szilárd maradt. A Mara (FAO 297) lófogú szemtípusú, háromvonalas hibrid. A standardoknál 1–2 nappal késõbb virágzik, de a vízleadása rendkívül gyors, betakarításkori szemnedvessége a standardokéhoz hasonló. A termése minden termésszint tartományban eléri a standardok termését. A kiváló szárszilárdsággal rendelkezõ Mara különösen versenyképes az átlagos, vagy az átlagnál gyengébb adottságú területeken. Az Amanita (Mv 271) igen korai, zöldszáron érõ, alacsony szemnedvességgel betakarítható, stabilan bõtermõ, szilárd szárú hibridkukorica, mely koraisága alapján tipikus búza elõvetemény. Az OMMI 3 éves kísérleti eredményei (1. ábra), valamint egyéb kísérleti adatok alapján megállapítható, hogy a standardok átlagánál 10%-kal többet termõ Amanita egyike a Magyarországon rendelkezésre álló legjobb, búza elõveteményként használható kukoricahibrideknek. A kukorica-búza vetésváltásba ideálisan beilleszthetõ, igen korai Mv 277 szintén a vízleadás bajnokainak elitjébe tartozik. Az OMMI 3 éves kísérleti eredményei (2. táblázat), valamint egyéb kísérleti adatok alapján bebizonyosodott, hogy a standardoknál 9,4%-kal többet termõ Mv 277 búza elõveteményként az egyik leggazdaságosabban termelhetõ kukoricahibrid. Az Mv 277 terméspotenciálját jól jellemzi, hogy a debreceni OMMI állomáson termése elérte a 15 t/ha-t.
2. ábra Az Mv 277 nitrogén-reakciója trágyázási kísérletben Martonvásár, 2004
2006/1 Az Mv 277 sokoldalú alkalmazkodóképességét, stabil, megbízható termõképességét az agrotechnikai kísérletek eredményei is szemléletesen bizonyítják (2–3. ábra). A hibrid ritka állományban gyakorlatilag két, teljes értékû csövet terem. Tõszám-kiegyenlítõ képessége egészen kiváló: 40-100 ezer tõ/ha tõszám intervallumban stabilan 10,3 t/ha volt a termése. Az Mv 277 hideg talajban is rövid idõ alatt kikel, fiatalkori fejlõdése gyors, ezért korán vetve a tenyészidõ csapadékban és napfényben gazdagabb elsõ felét jól kihasználja, így a korai vetést többlet terméssel hálálja meg. Az Mv 277 a száraz termesztési körülményekhez is átlag felett képes alkalmazkodni. Erre utal az a tény, hogy termése még egészen megkésett vetés hatására sem csökken számottevõen. Az Mv TC 277 elõnyös termesztési tulajdonságai mellett az egyik legszebb állományú fajta, amelyet a 2. kép szemléltet. Az Mv 251, a Mara, az Amanita és az
Mv TC 277 minden évben biztonsággal korán érnek, a hazai kukorica szortimentet tekintve ideális õszi búza elõveteménynek számítanak. Az újonnan minõsített hibrideknek több mint a fele a FAO 300-as tenyészidõ csoportba tartozik. Ezek közül kiemelkedik teljesítményével a Somacorn (Mv 293), mely több mint 10%-kal adott nagyobb termést a vizsgált évek átlagában, a megfelelõ standardhoz viszonyítva (4. ábra). A Somacorn (Mv 293) vizsgálata a FAO 200-as csoportban folyt, hasonlóan további 4, most minõsített hibridhez, de a minõsítéskor a FAO 300-as csoportba kerültek. Különösen 2004-ben szerepelt kiemelkedõen a Somacorn. A nyolc kísérleti hely átlagában 12,75 t/ha termést adott. Négy kísérleti helyen száraz szemtermése meghaladta a 13 t/ha-t (Gyulatanya 13,34 t/ha, Eszterágpuszta 13,93 t/ha, Iregszemcse 13,78 t/ha, Debrecen 13,40 t/ha). Az Mv 293-nak elõször a Soma nevet adtuk, de mivel az EU lis-
5 tán már szerepelt hasonló nevû hibridkukorica, ezért kiegészítettük az amerikai angolban a kukoricának megfelelõ „corn” szóval. A Somacorn magyarul tehát azt jelenti: Soma kukorica. 2003 tavaszán kapott állami minõsítést a Hunor. A Hunort FAO 400-as szintû termés, és FAO 200-as szintû betakarításkori szemnedvesség jellemzi (5. ábra). Az OMMI eredményei alapján a Hunor 3 év átlagában 10%-kal adott nagyobb termést, mint a standardok, miközben szemnedvessége 1%-kal volt kisebb azokénál. A Hunor termése az éréscsoport legtermõképesebb standardját 6 %-kal múlta felül, szemnedvessége ugyanakkor 2%-kal volt kisebb. A Hunor még a FAO 400-as standard Dunianál is több és lényegesen szárazabb termést adott. A tenyészidejét tekintve 350-es FAO-számú hibrid gyors vízleadásának köszönhetõen korán betakarítható, ezért a fõ kukoricatermõ területeken ideális õszi búza elõvetemény lehet. Vetésével min-
3. ábra Az Mv 277 tõszám-reakciója növényszám kísérletben Martonvásár, 2004
4. ábra A SOMACORN termése és szemnedvessége OMMI, 2002-2004
5. ábra A HUNOR termése és szemnedvessége OMMI, 2000-2002
6. ábra A HUNOR tõszám-reakciója növényszám kísérletben Martonvásár, 2004
2006/1
6
3. kép Norma
2. kép Mv 277 den évben igen száraz, a standardoknál lényegesen kevesebb vizet tartalmazó termés takarítható be. A Hunor kiváló szilárdságú zöld száron érik, s a legtöbb kukorica betegséggel szemben ellenálló. Kiemelkedõ termõképességének, átlag feletti agronómiai reakcióinak (6. ábra), igen gyors vízleadásának, alacsony szemnedvességének köszönhetõen a Hunor egy igen fontos tenyészidõ csoport – FAO 300 – egyik leggazdaságosabban termelhetõ hibridje. A FAO 300-as éréscsoport vezetõ hibridje a Norma. Generatív, kétcsövûségre hajlamos, kiváló szárazságtûrésû, lófogú szemeskukorica hibrid (3. kép). A kedvezõ csapadékellátottságot nagy terméssel hálálja meg. Gazdaságokban beállított üzemi kísérletek eredményei szerint a Norma termése száraz években 45%-kal, míg csapadékos években 38%kal haladta meg az országos termésátlagot, maximális termése több mint 12 tonna volt. Széleskörû alkalmazkodóképessége megnyilvánul a különbözõ talajtípusokhoz történõ jó adaptációban is. A savanyú homokon éppen úgy a legjobb hibridek közé tartozik, mint a jó mezõségi vályogtalajokon. Kiválóan hasznosítja az elõvetemény által visszahagyott tápanyagot. Vetésforgóban termesztve, kedvezõ évjáratban még akkor is elérheti a 10 t/ha termésszintet, ha közvetlenül alá nem adunk mûtrágyát. Monokultúrában már 80 kg/ha N hatásá-
ra közel kétszeres termést tud adni a nem trágyázott kontrollhoz viszonyítva (7. ábra). A tápanyagot a szemtermésbe koncentrálja, vegetatív tömege közepes, a betakarítás után kevesebb szármaradványt hagy vissza, így az utána vetett növény talajelõkészítése olcsóbb. Termésingadozása az évjárat hatására kisebb, mint a versenytársaké. Az Mv 355 kétszeresen módosított kétvonalas szemeskukorica hibrid. Rendkívül gazdaságos vetõmag elõállítása teszi lehetõvé, hogy vetõmagja olcsóbb legyen, mint a Normáé. Közepes növénymagasság, nagy, súlyos lófogú szemekkel borított csõ jellemzi az Mv 355-öt. Kiemelkedõ termõképességét rendkívüli szemhosszúságának is köszönheti. Kedvezõ csapadék-ellátottságú években 13 t/ha átlagtermésre is képes üzemi körülmények között. A FAO 300-as és 400-as éréscsoport határán érik, tenyészideje hosszabb, mint a korai FAO 300-as standardoké, de rövidebb, mint a FAO 400asoké. Túlérésben is szilárd szárának is köszönhetõen szemnedvességben néhány nap alatt utoléri a korábbi, gyorsabb vízleadású FAO 300-as hibrideket. A korai éréscsoportba tartozik az Mv NK 333 (FAO 390) is, melyet költségtakarékos – „low input” – technológia esetén célszerû termeszteni. Az Mv NK 333 nemcsak igen kedvezõ vetõmagárával, hanem extenzív körülmények közötti kiváló szemtermésével is felhívja magára a
figyelmet. Ezért nemcsak siló-, hanem szemeskukoricaként is közkedvelt a termesztõk körében. A FAO 400-as tenyészidõ csoportban minõsített hibridek közül kiemelkedik az Árpád (Optima) teljesítménye (4. kép). Termése 5,8%-kal múlta felül a standardot, s csak 10 FAO-számmal „csúszott” át a FAO 400-as tenyészidõ csoportba. Szemnedvessége a standard Dunianál is kisebb 0,6%-kal. Az Optima nevet is azért kellett megváltoztatni, mert volt már hasonló nevû kukorica hibrid az EU listán. A Bogát (Mv 462) hibridet dicséri, hogy háromvonalas kombináció, mégis jobb teljesítményt nyújtott, mint a kétvonalas standardok (8. ábra). A FAO 400-as éréscsoport elején érik az egyik legszebb hibrid, a Majoros (FAO 430). Korábbi nevét – Mv Major – az EU listára történõ felvétele miatt kellett megváltoztatnunk. A Majoros gyors vízleadásának köszönhetõen az éréscsoport egyik legkorábbi tagja. A standardokhoz viszonyított terméstöbbletét változatos ökológiai és termesztési feltételek mellett is képes megõrizni. Az Mv TC 434 (FAO 440) tipikus kettõs hasznosításra ajánlott hibrid, melyet egyszerre minõsítettek szemes- és silóhasznosításra is. Szemesként gyors vízleadóképességû, jó termõképességû, szilárd szárú háromvonalas kukorica (5. kép).
2006/1 7. ábra A Norma N-mûtrágya reakciója Martonvásár, 2004
A Gazda (FAO 450) a háromvonalas programunkban született értékes hibridek tipikus példája. A versenytársakkal szembeni elõnye elsõsorban az átlagos és annál alacsonyabb termésszinten mutatkozik meg, ugyanakkor képes 13–14 tonnás hektáronkénti termésekre is. Nagyon jó az alkalmazkodóképessége, ennek köszönhetõen üzemi körülmények között jobb teljesítményt mutat, mint a kisparcellás kísérletekben. A Maraton egy olyan kétvonalas hibridkukorica, amely ötvözi magában az intenzív és extenzív típusú hibridek kedvezõ tulajdonságait. Gyengébb termõhelyi adottságú helyeken többet képes
4. kép Árpád
7
8. ábra A BOGÁT termése és szemnedvessége OMMI, 2002-2004
teremni, mint a speciális, ilyen feltételek közé ajánlott hibridek, kedvezõ körülmények között pedig versenyképes bármely intenzív típusú hibriddel. Másként fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy a Maraton egy alapvetõen intenzív típusú hibrid, melybe sikerült beépíteni a szárazságtûrést és az intenzívebb tápanyagfeltáró képességet. A Maraton megjelenésében is szép, látványos, zöldszáron érõ kukorica (6. kép). A Maraton az OMMI kísérletekben több évben, több helyen kiemelkedõ termést adott, pl.: Iregszemcsén a kísérletek különbözõ éveiben 13,54 t/ha, 13,57 t/ha, illetve 14,11 t/ha, Debrecenben 14,76 t/ha, 14,89 t/ha, Gyulata-
nyán 13,86 t/ha, 14,78 t/ha, Kaposváron 13,46 t/ha volt a termése. Saját, öntözéses kísérleteinkben nem ritka a 15–16 t/ha termésátlag sem. Kiemelkedõen jó alkalmazkodóképességének alapja a szárazságtûrés, a széles tõszámoptimum, a jó tápanyagfeltáró és -hasznosító képesség (9. ábra), valamint az átlagosnál kisebb vetésidõ érzékenység (10. ábra). A folyamatos tõszámsûrítéses kísérletben a Maraton termése kivételesen kiegyenlített, azaz széles tõszám optimumú hibrid. A termése csak a legalacsonyabb (20 ezer tõ/ha) és a legmagasabb tõszámban (100 ezer tõ/ha) nem érte el a
5. kép Mv TC 434
2006/1
8 9. ábra A MARATON N-mûtrágya reakciója Martonvásár, 2004
10 t/ha-t. Ilyen szintû tolerancia a magas tõszámtartományban a Maratonnál korábbi érésû, kisebb „testû” hibridekre jellemzõ. Alacsony tõszámtartományban a Maraton nagy termése a kimagasló egyedi produkciójának, hatalmas tárolókapacitásának – csõméretének köszönhetõ. A gazdaságos kukoricatermeléshez a Maraton további jó tulajdonságai járulnak hozzá: vízleadása gyors, betakarításkori szemnedvessége megfelel FAO számának (450). A kiemelten gyors vízleadással reklámozott, a FAO 400-as tenyészidõ csoport elején érõ hibridek és a standardok szemnedvessége betakarításkor nem alacsonyabb, mint a Maratoné. A Maraton szárszilárdsága is kiváló, az álló növények aránya betakarításkor – öt év átlagában – több mint 98%. Az Mv 444 (FAO 450) a Maratonhoz hasonlítható kétvonalas hibrid. Az Mv 444 azonban igényli a kedvezõbb termesztési feltételeket. Intenzív körülmények között a hibrid standardokhoz viszonyított terméstöbblete nagyobb, mi-
10. ábra A MARATON vetésidõ reakciója Martonvásár, 2004
közben betakarításkori szemnedvessége alacsonyabb. Kedvezõ körülmények között, késõi betakarításnál a szemnedvessége még a FAO 300-as standardokénál is alacsonyabb lehet. A Tisza (FAO 490) virágzási ideje és betakarításkori szemnedvessége alapján a FAO 400-as csoport végén érik. A FAO 520-as standard Florencianál mindkét tenyészidõ tulajdonságban korábbi. A Tisza tenyészidejéhez illõ, kiemelkedõ termõképességgel rendelkezik. Az OMMI három éves vizsgálatainak átlagában 11,2%-kal adott nagyobb termést, mint a standardok átlaga. A Tisza minden évben, minden standardnál lényegesen nagyobb termést adott (11. ábra). A FAO 500-as csoportban ritka a minõsítés. Ritka, mert vetésterületi aránya korlátozott, s ritka azért is, mert jók a standardok. Az Mv 500 (Mv 502) azonban 4,9%-kal adott nagyobb termést, mint ezek a jó standardok, miközben szemnedvessége a standardoknál kisebbnek bizonyult (12. ábra). Silókukorica hibridjeinkre általában
11. ábra A TISZA termése és szemnedvessége OMMI, 2001-2003
jellemzõ a jó termõképesség, a magas csõrészarány az összes szárazanyagon belül, az értékes beltartalom és a jó emészthetõség. Az alábbiakban egy olyan silókukorica szortimentet mutatunk be, amely átlagos hazai körülmények között mintegy 2–3 hét betakarítási szezonhoz biztosít zöld futószalagot abban az idõszakban, amikor a gabona betakarításával kapcsolatos munkák már befejezõdtek, de az õszi munkák még nem kezdõdtek el. Az Mv NK 333 (FAO 390) hidegtûrõ, gyors kezdeti fejlõdéssel bíró, szárazságtûrõ, korai érésû silókukorica, kedvezõ beltartalmi mutatókkal, íz és zamatanyagokkal. Az Mv 434 (FAO 440) egy olyan kettõs hasznosításra alkalmas silókukorica hibrid a FAO 400-as kategóriában, mely jó termõképessége mellett a legnagyobb csõaránnyal rendelkezik az összes szárazanyagon belül. Ha a jó termésnek köszönhetõen a silónak vetett táblát szemesként szeretnénk betakarítani, erre a célra az Mv 434 a legmegfelelõbb hibrid. Az Mv 448-at (FAO 450)
12. ábra Az Mv 500 termése és szemnedvessége OMMI, 2002-2004
2006/1
6. kép Maraton
9
7. kép Mv 448
tartjuk a legtipikusabb silóhibridnek (7. kép), mert lassú leszáradása és vontatott vízleadása miatt sokáig megtartja optimális érettségi állapotát. A fehérjetartalma nagyobb mint a takarmánykukorica hibrideké általában. Emészthetõsége kiváló, mert szárában a lignintartalom kevesebb, ezen felül nagyon kedvezõ a levél-szár aránya is. Az utóbbi években a nagy tejtermelõképességû tehenészetek igényeinek ki-
elégítésére olyan új típusú silókukoricákat állítottunk elõ, melyek nemcsak a hazai, de a szintén igényes nyugat-európai felhasználók figyelmét is felkeltették. E hibridek nemcsak kiemelkedõ biomassza termést adnak, hanem ezen belül az értékesebb, több energiát tartalmazó csõ feletti szár és levél, valamint a szemtermés mennyisége is nagyobb, mint a hagyományos silókukoricáké. A csoport reprezentánsai, a Kámasil és a Limasil egy új mi-
8. kép Kámasil
9. kép Maxima
nõségi kategóriát nyitott a silótermesztésben. A Kámasilbe Európában elsõként egy, a növényfajban természetes módon is megtalálható „LFY” gént építettünk be (8. kép). Ez a gén átalakítja a növény architektúráját, ugyanis lényegesen megnöveli a fotoszintézis szempontjából fontos csõfeletti levelek számát, aminek eredménye a nagyobb termés. Az LFY génnel összefüggõen nemcsak a silótermés nõ meg, hanem a silóminõség is javul. A Kámasil vetõmagjának kereskedelmi mértékû termesztését 2004-ben kezdtük meg Magyarországon és Franciaországban, ahol az ilyen típusú silókukoricákat a kedvezõbb beltartalom és a jobb emészthetõség miatt részesítik elõnyben. Az idén további új, leafy típusú hibrideket jelentettünk be az OMMI-hoz állami minõsítésre. A legkésõbbi érésû (FAO 580) silókukorica hibridünk a Maxima (9. kép). A hibrid a nevét a kiemelkedõ termõképességérõl kapta. A Maximát szemes termése is alkalmassá teszi a nagy teljesítõképességû tehenészetek silótakarmány igényének maradéktalan kielégítésére, mert az összes szárazanyagon belül igen nagy a csõ részaránya. Marton L. Csaba – Szundy Tamás – Hadi Géza – Pintér János – Berzsenyi Zoltán – Árendás Tamás – Bónis Péter
2006/1
10
Az új kukorica hibridek bizonyítottak A
magyar beltenyésztéses hibridkukorica nemesítés 1935-ben magánvállalkozásként indult a Fejér megyei Mindszentpusztán. Pap Endre itt kezdte meg a hazai származású nemesítési alapanyagokból – különbözõ tenyészidejû és eltérõ morfológiai tulajdonságokkal rendelkezõ – beltenyésztett kukorica törzsek és hibridek elõállítását. A második világháború éveiben a munka megszakadt, a nemesítési anyag jelentõs része elpusztult. Nagy anyagi ráfordítással a nemesítési munka 1950-tõl, Martonvásáron folytatódott tovább. A hazai forrásokból származó alapanyagok kiegészültek azokkal az amerikai beltenyésztett törzsekkel is, amelyek a mosonmagyaróvári Intézettõl kerültek át Martonvásárra. Nem sokkal ezután, 1953-ban – Európában is elsõként – Martonvásáron megszületett az elsõ beltenyésztéses hibridkukorica, amelyet Mv 5 néven minõsítettek és 21 évig volt köztermesztésben. Ezt követõen a martonvásári hibridek rohamosan terjedtek az országban. A hibridek többsége a 156 jelû – Mindszentpusztai Sárga Lófogú fajtából elõállított – törzsre épült, de már jelentõs számban használták a hibridek szülõkomponenseiként az amerikai vonalakat is. Már az Mv 5 egyik szülõtörzse is amerikai származású volt. A kukoricanemesítés széles genetikai bázison azóta is töretlenül folytatódik Martonvásáron, az itt született hibridek állják a versenyt a multinacionális cégek fajtáival. Az elsõ martonvásári beltenyésztéses hibridkukorica 50. születésnapját követõen született meg az elhatározás a Kukoricanemesítési Osztályon, hogy reprodukáljuk a ’60-as, ’70-es években állami elismerésben részesült hibrideket és hasonlítsuk össze ezeket a mai fajtaszortimentben jól szereplõ és szintén állami minõsítést kapott hibridekkel. A munka elõzményét jelentette 2001-ben a régi hibridek szülõtörzseinek felszaporítása, a 2002. évben az SC kombinációk (Mv SC 380, Mv SC 530), 2003-ban pedig a TC és a DC hibridek (Mv TC 431, Mv TC 26, Mv DC 602) elõállítása. A reprodukált törzsekbõl és hibridekbõl néhányat a 2004. év folyamán a mai nemesítési programban jól szereplõ törzsekkel és hibridekkel hasonlítottunk össze, négyismétléses, véletlen elrendezésû kísérletben Mezõ-
kövesden, Árpádhalmán és Martonvásáron. Két régi SC hibridet (Mv SC 380, Mv SC 530) vetettünk össze a mai fajtakínálatban jól szereplõ és FAO szám tekintetében azonos, vagy közel azonos új, martonvásári SC hibridekkel (Hunor, Tisza, Kámasil). Az Mv SC 380 hibridet 19721978. években termesztették, kombinációs képlete 156xW153R. A 156-os vonal – amelyre a ’60–70-es években a martonvásári hibridek többsége épült – az 1928ban minõsített Mindszentpusztai Sárga Lófogú fajtából elõállított magyar törzs (MPS Co), a W 153 R pedig Lancaster vonal ((La.153 x W8) x La 153). Az Mv SC 530 hibrid az 1968-1978. évek között volt köztermesztésben, elõállítási képlete 156 x N6. Szülõi komponensei közül az anyai törzs szintén a 156, az N6 pedig Nebraskából származik (Hayes Golden).
Az új hibridek szülõi vonalait HMv 1, HMv 2, HMv 3, HMv 4 és HMv 5 névvel jelöltük. Az új hibridek kombinációs képlete: Hunor (HMv2 x HMv 1), Tisza (HMv4 x HMv2), Kámasil (HMv 3 x HMv 5). A régi vonalak átlagtermése 2,85 t/ha volt. A legtöbb termést a 156 érte el (3,01 t/ha), de ettõl az eredménytõl igazolhatóan nem különböztek a kísérletben szereplõ amerikai törzsek termésátlagai sem (1. ábra). A régi hibridek átlaga 7,14 t/ha volt, az Mv SC 530 7,42 t/hat, az Mv SC 380 igazolhatóan kisebb termést ért el (6,87 t/ha). Az új törzsek kísérleti fõátlaga 4,87 t/ha volt. A legnagyobb termést a HMv 3 törzsnél mértük (6,31 t/ha), ettõl az eredménytõl szignifikánsan nem különbözött a HMv 4 (6,30 t/ha) és a HMv 2 termése (6,04 t/ha). A HMv 1 és HMv 5
1. ábra A régi szülõtörzsek és hibridjeik termése a termõhelyek átlagában (t/ha)
2. ábra Az új szülõtörzsek és hibridjeik termése a termõhelyek átlagában (t/ha)
2006/1 vonalak termésszintje igazolhatóan kisebb volt (3,01; 2,71 t/ha) (2. ábra). Az új hibridek kísérleti fõátlaga elérte a 10,52 t/ha-t. Kísérletünkben a legnagyobb termést a Tisza adta (9,85 t/ha),
ettõl az eredménytõl igazolhatóan nem különbözött a Hunor átlagtermése (10,32 t/ha). A legkisebb szemtermés a silókukorica hibrid Kámasilt jellemezte (8,22 t/ha).
3. ábra A törzsek és a hibridek termése termõhelyenként a genotípusok átlagában (t/ha)
4. ábra A törzsek és hibridjeik termésének stabilitásvizsgálata (CV, %)
5. ábra A genotípusok növénymagassága a termõhelyek átlagában (cm)
11 A legnagyobb termésátlagokat a régi és az új törzseknél, valamint az új hibrideknél a mezõkövesdi termõhelyen mértük (3. ábra). A martonvásári kisebb termések elsõsorban a termékenyülés idején (július) tapasztalható légaszálynak tudhatók be. Minden genotípus vonatkozásában az árpádhalmi eredmények bizonyultak a leggyengébbnek, amit elsõsorban a vegetációs periódusban lehullott csapadék kisebb mennyiségével és kedvezõtlen eloszlásával magyarázhatunk. A törzsek és a hibridek termésének stabilitását a variációs koefficiens értékek (CV) kiszámításával vizsgáltuk (4. ábra). Mind a régi, mind az új törzsek relatív szórása nagyobb volt, mint a hibridjeiké. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a vonalak az ökológiai hatásokra érzékenyebben reagálnak, mint a hibridek. A termés relatív szórása a régi törzseknél jelentõs volt (31,21%). A legnagyobb termõhelyenkénti ingadozás a W 153 R törzset jellemezte. A kísérletben szereplõ két régi hibrid termése kisebb mértékben ingadozott, mint a törzseké (23,68%). Az új martonvásári törzsek alkalmazkodóképessége jobbnak bizonyult, mint a régi vonalaké. Ennek köszönhetõen a termésstabilitásuk kiváló, termésük variációs koefficiens értéke közepesnek volt mondható (18,71%). Az új hibrideket szintén kiváló alkalmazkodóképesség jellemzi, ezt tükrözi termésük relatív szórása is (16,95%). A hibridvigort a régi és az új hibrideknél a termés alapján vizsgáltuk. A régi hibrideknél nagyobb volt a szülõtörzsekhez viszonyított heterózis (251%), mint az újaknál (209%). A jelenleg használt új, martonvásári törzsek termésszintje közel kétszer akkora, mint a régieké, így az utód hibrideknél tapasztalt heterózis alacsonyabb szintje ezzel is magyarázható. Az összehasonlító vizsgálatok során mértük a genotípusok növény- és fõcsõmagasságát, továbbá planiméterrel meghatároztuk a fõcsõ fölötti, asszimiláló levélterület nagyságát. Mérési eredményeink szerint az új hibridek átlagosan 15 cm-rel magasabbak a régieknél (5. ábra). A törzsek esetében ez a magasságbeli növekedés jóval nagyobb, átlagosan 41 cm volt. A növények méretbeli növekedése egyben a nóduszok számának gyarapodását is jelentette. Ennek köszönhetõen az új törzsek és hibridjeik leveleinek száma
2006/1
12
6. ábra A régi és az új törzsek fõcsõ fölötti levélterülete (cm2) és levélszáma (db) a termõhelyek átlagában
7. ábra A régi és az új hibridek fõcsõ fölötti levélterülete (cm2) és levélszáma (db) a termõhelyek átlagában
4500
12
3000
8
1500
4
0
0 MvSC 380
MvSC 530
Hunor
Régi hibridek
Tisza
Fõcsõ fölötti levélszám, db
Fõcsõ fölötti levélterület, cm2
SzD5% levélterület=42,351 SzD5% levélszám=0,247
Kámasil
Új hibridek
1. táblázat A genotípusok néhány terméselemének variációs koefficiens értéke a termõhelyek átlagában (CV, %) Genotípus
Csõhossz
Csõátmérõ
HMv 1 HMv 2 HMv 3 HMv 4 HMv 5 átlag
12,9 13,9 6,6 9,4 6,1 9,8
3,2 8,0 4,2 2,2 2,4 4,0
Hunor Tisza Kámasil átlag
4,1 5,6 7,9 5,9
2,2 4,2 3,1 3,2
156 N6 W 153R átlag
12,6 12,0 14,8 13,1
5,8 6,2 5,1 5,7
Mv SC 380 Mv SC 530 átlag
11,0 11,7 11,4
4,2 6,3 5,3
Szemsor Szem/sor Ezerszemt. Csõtömeg
Új törzsek 4,7 10,0 5,4 7,6 3,5 6,2
9,3 14,0 7,1 6,6 14,7 10,3
12,5 18,4 13,9 17,8 10,2 14,6
18,9 20,6 13,9 14,2 12,8 16,1
5,5 7,0 5,2 5,9
5,6 7,8 5,0 6,1
5,9 15,2 11,8 11,0
15,9 8,0 6,9 10,3
8,1 9,7 6,8 8,2
25,0 8,6 20,9 18,2
8,4 7,4 7,9
6,5 8,5 7,5
12,3 22,0 17,2
Új hibridek 5,0 4,4 5,4 4,9 Régi törzsek 7,7 6,7 6,5 7,0 Régi hibridek 7,2 5,8 6,5
is több, mint a régieké. A nagyobb levélszám a fõcsõ fölötti asszimilációs levélterület növekedését is eredményezte (6.,7. ábra). A régi törzsek átlagos, fõcsõ fölötti levélterülete 1910 cm2, az újaké 2050 cm2 volt, a fõcsõ fölötti átlagos levélszám 6,5 db, illetve 6,9 db. Az új hibridek fõcsõ fölötti asszimilációs levélterülete átlagosan 241 cm2-rel volt nagyobb, mint a régieké. Az új hibridek fõcsõ fölötti levélszáma 8,3 db, a régieké 7,0 db volt. A fõcsõ fölötti levélszámban, illetve a fõcsõ fölötti levélterületben megmutatkozó eltérések mind a törzsek, mind a hibridek vonatkozásában statisztikailag igazolhatóak voltak. A vizsgált terméselemeket tekintve a kísérletben szereplõ régi és új törzsek varianciája jelentõs volt és eltért egymástól (1. táblázat). A tulajdonságok relatív szórása nagyobb volt a régi törzseknél, mint az újaknál. Ugyanakkor az új törzsek között jelentõsebb különbségeket tapasztaltunk adott paraméter relatív szórása tekintetében, mint a régieknél. Mind az új, mind a régi törzsek CV értéke nagyobb volt, mint a hibridjeiké, és azt is megállapíthattuk, hogy a régi hibridek alkalmazkodóképessége a vizsgált tulajdonságok tekintetében rosszabb, mint az újaké, amit a nagyobb CV értékek jeleztek. A táblázat azt is jól szemlélteti, hogy a nagy h2 értékkel jelzett tulajdonságok (csõátmérõ, szemsorszám), amelyek öröklõdése genetikailag jól determinált, kisebb variabilitással válaszoltak a környezeti változásokra. A terméselemek közül a csõtömeg és a csõhossz variabilitása volt a legnagyobb az összes genotípus átlagában (16,0%, 10,3%). Valamennyi vizsgált paraméter átlagában a három új, martonvásári hibrid relatív szórása volt a legkisebb. Az új, martonvásári nemesítésû beltenyésztett törzsek keresztezésével elõállított új hibridek termésének és legfontosabb terméselemeinek variabilitása kisebb mértékû volt az eltérõ kísérleti helyeken, mint a régi törzsekbõl elõállított hibrideké. Az új hibridek kiváló termésstabilitása jobb alkalmazkodóképességüknek köszönhetõ. A nagyobb potenciális termõképességen kívül ezzel is magyarázható, hogy a három eltérõ termõhelyen 30–50%-kal több termést adtak, mint a régi hibridek. Hegyi Zsuzsanna – Pók István – Pintér János – Marton L. Csaba
2006/1
13
Józan vezetõk – italos motorok Kukorica – bioetanol
M
ég néhány pillanat – a képzõdéséhez szükséges idõhöz képest valóban csak pillanat – és a kõolaj evilági története befejezõdik. Néhány energia és profit éhes generáció sikeresen konvertálja a föld hatalmas energia készletét – sok hasznos termék és szolgáltatás mellett – globális klímaproblémákat okozó füstté, gázzá, környezetet szennyezõ anyaggá. Azt ma még nem tudjuk pontosan, hogy ha egyszer elfogy a kõolaj, mivel csillapítjuk energiaéhségünket. Arra azonban már ma is törekednünk kell, hogy minden lehetséges módot találjunk meg helyettesítésére. A még gazdaságosan kitermelhetõ kõolaj készletek gyors csökkenése, a háborúk okozta sokadik olajárrobbanás új közgazdasági környezetbe helyezte a már korábbról is ismert energiaforrásokat. A repceolajból nyerhetõ biodiesel, a – cukorrépa, burgonya, kukorica – cukorból nyerhetõ alkohol, az etanol versenyképessé vált a benzinnel, a diesel olajjal szemben. Ma azonban már igényesebbek vagyunk az energiaforrással szemben, mert tanultunk az elmúlt száz év szomorú eseményeibõl. Olyan energiaforrást szeretnénk, amely nem, vagy kevésbé környezetszennyezõ, mint a kõolaj származékok. Szerencsénkre a bioetanol ilyen. Amellett, hogy az ezzel az üzemanyaggal hajtott jármûvek káros anyagkibocsátása kisebb, az energiaforrás elõállítása – a kukoricatermesztés – során a növény CO2-t köt meg, tehát tisztítja a levegõt. A növény a fotoszintézis során pontosan azt az anyagot, a széndioxidot vonja ki a levegõbõl, amit a globális klímaváltozás egyik forrásának tartanak. Az is az elvárásaink közé tartozik, hogy az új energiaforrás megújítható energia legyen, tehát idõrõl idõre ismét elõ lehessen állítani. A kukorica ezt is biztosítja, mert évrõl-évre nagy biztonsággal, gazdaságosan újra elõállítható, így alapja lehet a fenntartható gazdaságnak. A többi bioetanol forrással (cukorrépa, burgonya) szemben az elõnyei közé tartozik, hogy a betakarítástól a következõ termés beéréséig jól tárolható, tehát egy feldolgozó folyamatos, teljes évi mûködését biztosítja. A bioetanol gyártás kukoricára alapozott technológiája teljes mértékben kidolgozott. A kukorica nagy keményítõtartalma miatt alapvetõen alkalmas a cukor bioetanol gyártásra. A nemesítés nem túl bonyolult módszerekkel, „okos” mûszerekkel végzett szelekció segítségével képes a keményítõ-
Foto: NCGA, 2004
tartalom további, kismértékû növelésére. Ezek az átlagosnál több keményítõt tartalmazó martonvásári kukorica hibridek készen állnak, termesztésük nem igényel különleges technológiát. A keményítõcukor-bioetanol fermentáció technológiája ismert, mint ahogyan az üzemanyag formában történõ felhasználáshoz szükséges ismeretek is rendelkezésre állnak. A jelenlegi európai szabványok szerint az etanol 5% mértékig közvetlenül is bekeverhetõ a benzinbe. A hazai gyakorlat várhatóan az lesz, hogy az etanolt elõbb átalakítják etil-tercierbutil-éterré, (ETBE), s ezzel fogják helyettesíteni az egyik magas oktánszámú benzinkomponenst, a szintetikus metanolt (MTBE). Az EU ajánlása szerint kívánatos, hogy 2010-re 5,75%-ot érjen el a bio üzemanyagok felhasználásának az aránya. A szükséges beruházások elkészítésével a hazai kukoricatermésnek egy új, jelentõs felhasználási területét jelenti majd a bioetanol. 2007-ben várhatóan a termés 3–5%-át már erre a célra fogják felhasználni. A kukorica cukor bioetanol távolabbi perspektíváját olvashatjuk ki a világ legnagyobb energiafogyasztó, s egyben legnagyobb kukoricatermelõ országa, az USA példájából is. A számok annál is inkább példa értékûek, hiszen az USA tartja ellenõrzése alatt – hazájában és USA vállalatok révén a világ más területén eszközölt befektetésein keresztül – a világ legnagyobb kõolaj vagyonát. Megjegyzendõ, hogy Magyarország a kõolaj szükségleteinek 20%-át sem tudja hazai termelésbõl fedezni! A kukoricatermelõ farmerek statisztikai adatai szerint 2004-ben az USA-ban 25 millió tonna kukoricából készült bioetanol, ami a teljes éves magyar kukorica termés háromszorosa. A takarmányozási (57%) és export cél (19%) után az etanol
gyártás volt a harmadik legnagyobb kukorica felhasználó (11%). 2004-ben az USA-ban forgalmazott benzin 30%-a tartalmazott bioetanolt. Ez a jelentõs és hirtelen kukorica piac bõvülés a jó termésátlagok ellenére is magasan tartotta a kukorica árát. Egy-egy új etanol üzem létesítése az adott térségben érezhetõ kukorica áremelkedést eredményezett. A számok makro méretekben is meggyõzõek. A bioetanol termelés az elmúlt 20 évben közel megtízszerezõdött, s 2004-ben elérte a 10 milliárd litert. Ezt a mennyiséget 74 üzem állította elõ, miközben további 13 új üzem beruházása folyt, 20%-kal bõvítve a kapacitást. A tervek szerint 2012-ben 19 milliárd literre bõvül a kapacitás. Ez a bioetanol volumen napi 311 ezer hordó kõolaj importját váltja ki. A kukorica alapú bioetanol gyártás 9 milliárd dollárral járult hozzá az USA GDP-jéhez. Az etanol gyártás után befizetett adó meghaladta a 2 milliárd dollárt. Egy-egy ütem 30-40 új munkahelyet teremt, helyben tartja a mezõgazdasági vidékek lakóit, piacot biztosít a növénytermesztésnek. A bioetanol gyártás során 67%-kal több energia keletkezik, mint amennyit a gyártásához felhasználnak. A felhasznált energiába beletartozik a gyártás és a kukoricatermesztés teljes energiaigénye, de még a vetõmagtermesztés energiafelhasználása is. A bioetanol termelés gazdaságosságának növelését célozzák azok a kutatások, melyek a szem mintegy 10%-át kitevõ rostnak – többnyire hemicellulóznak – a bontásával foglalkoznak. A hemicellulóz C5 cukor, amit nem bont az élesztõ. Az élesztõgomba biotechnológiai átalakításával elérhetõ, hogy a hemicellulózt cukorrá, majd alkohollá alakítva jelentõsen (kb. 15%-kal) növelhetõ az egységnyi szemes kukoricából kinyerhetõ alkohol mennyisége. Kutatás-fejlesztés terén a kukorica további lehetõségeket tartogat az energia szektor számára. A ma többnyire melléktermék kukoricaszár alapanyaga lehet a lignocellulóz alapú bioetanol gyártásnak, valamint a teljes növény hasznosításával a biogáz termelésnek. Ez az eljárás tovább javíthatja a kukoricatermesztés egyébként is kedvezõ energiamérlegét. Módosított keményítõ összetétel segítségével és további biotechnológiai eljárásokkal a kukorica kiválthatja a petrolkémiai alapanyagokat az ipar számos területén is. Marton L. Csaba
2006/1
14
A NIR spektroszkópia felhasználása a martonvásári silókukorica nemesítésben
A
silókukorica minõségének javítására irányuló kutatásaink új lendületet kaptak. Egy tavaly beadott GVOP pályázat pozitív elbírálása, és az idén áprilisban történt sikeres szerzõdéskötés után lehetõségünk nyílt egy Bruker MPA típusú Fourier transzformációs NIR (Near Infrared Reflectance) spektrométer beszerzésére az EU és az NKTH támogatásával. Ez a készülék lehetõséget ad nekünk a silókukorica minták beltartalmának és emészthetõségének közvetlen vizsgálatára in vitro körülmények között, amelyhez nem szükséges a minták sokszor rengeteg idõt és munkát igénylõ elõkészítése, roncsolása, és nem utolsósorban kiküszöbölhetõk a hosszadalmas laboranalitikai vizsgálatok. A kalibráció után lehetõség lesz a minták emészthetõségének vizsgálatára is, melyhez nem lesz szükség élõ, bendõfisztulázott állatokkal történõ etetési kísérletekre. A mérési eljárás lényege, hogy a lézersugár kb. 3 cm mélyre behatol a mintába, és több síkban végzi a letapogatást, miközben a mintatartó forog. Így egy mintáról egy mérési folyamat alatt akár 32 elemzés is készülhet, melyeket átlagolva kapjuk a végleges spektrumot. A mûszer a közel infravörös tartományban (4000–12000 cm–1) történõ fényelnyelést, ill. -visszaverõdést méri. A letapogatás 2 cm–1 léptékben történik, ami nagyon pontos mérést tesz lehetõvé. A mûszer kalibrációja szecskázott silókukorica minták beltartalmának vizsgálatára nemrég készült el a Kukoricanemesítési Osztály újonnan kialakított NIR laborjában, a szállító cég képviselõinek irányításával. A kalibrációhoz az adatoNIR spektrométer mûködés közben
kat egy korábbi 1. ábra Kalibráció nyersfehérje tartalomra közös pályázatban történõ együttmûködés keretében a VE Georgikon Mezõgazdaságtudományi Kar Állatélettani és Takarmányozástani Tanszékétõl kaptuk. Az ott megvizsgált minták martonvásári silókukorica hibridekbõl és szülõtörzseikbõl származnak, melyekbõl itt Mar2. ábra Kalibráció nyershamu tartalomra tonvásáron is lefagyasztottunk egy kisebb mennyiséget. Elõzetes szántóföldi kísérletek: 2003-ban és 2004ben Martonvásáron, többismétléses kísérletben elvetettük az összes martonvásári silókukorica hibridet és azok szülõi komponenseit, a hivatalos standardokat, illetve összehasonlítás cél- további vizsgálatokhoz úgy készítettük jából néhány tipikus szemeskukorica elõ, mint azt a silózáshoz kell: a teljes növényt szecskáztuk, majd homogenizáhibridet. A tenyészidõszak során több idõ- lás után egy kisebb mennyiséget lefapontban mértük a növények zöldtöme- gyasztottunk a beltartalom és az in vivo gét, szárazanyag-produkcióját és termé- emészthetõség vizsgálatához, amit a Egyetem Georgikon sét. A betakarításra a silóérettség állapo- Veszprémi tában került sor, amikor a szemtelítõdés Mezõgazdaságtudományi Karának Álmár befejezõdött, és a növény még zöld latélettani és Takarmányozástani tanszévolt. Ekkor a soronként kiválasztott 10 kén végeztek el. A kapott laboratóriumi reprezentatív növénynek külön vettük a eredmények alapján történt a mûszer kacsõ alatti és csõ fölötti szárrészét, a csõ librációja. Kalibráció: A kalibrációt a rendelkealatti illetve a csõ fölötti leveleit, valamint a csövét. Ezeknek külön-külön zésre álló fagyasztott minták mérésével megmértük a tömegét, szárazanyag tar- kezdtük, mellyel párhuzamosan Keszttalmát és kiszámítottuk arányukat a tel- helyen zajlottak még a laboratóriumi jes növényhez képest. Erre azért volt vizsgálatok az egyes beltartalmi paramészükség, hogy megállapíthassuk, milyen terekre vonatkozóan. Minden mintából mértékben befolyásolja a különbözõ nö- két adagot fagyasztottunk le, amelyek vényi részek aránya (pl. csõ:szár arány) a közül az egyik került a laborba, a másik maradt Martonvásáron, így a kapott teljes növény emészthetõségét. A soronként kapott átlagmintákat a eredmények ugyanarra a mintára vonat-
2006/1
koznak, ezáltal azok jobban összevethetõk és a kalibráció is pontosabb. A mérés elõtt a fagyasztott, szecskázott silókukorica mintákat néhány órával a mérés elõtt tálcákra tettük hogy kiengedjenek, majd kisebb darabokra aprítottuk. A mûszer segítségével minden mintáról 32 elemzés készült, melyeket átlagolva a készülékhez tartozó számítógép képernyõjén kirajzolódott az elnyelési görbe. A méréseket minden mintával háromszor ismételtük, mindig kiürítve és
Nyerszsír
Nyersrost
Nyershamu
Nyersfehérje
Lignin
Minta 5. ábra Kalibráció lignin tartalomra
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 Átlag SZD5%
ADF
1. táblázat A 2005-ös minták beltartalmi adatai (%)
3. ábra Kalibráció nyerszsír tartalomra
4. ábra Kalibráció nyersrost tartalomra
15
14,59 2,01 8,06 3,74 12,65 1,73 15,84 2,34 7,06 3,74 14,79 1,63 14,93 2,59 7,36 3,70 13,65 1,11 16,00 3,11 7,44 3,70 14,65 1,40 14,49 2,11 8,71 4,51 13,92 1,78 15,22 2,44 7,82 4,19 14,63 1,79 16,61 3,01 7,17 3,68 15,52 1,70 16,18 2,91 7,72 3,80 13,71 1,58 16,10 2,76 7,90 3,79 14,05 1,56 16,33 2,34 8,38 4,32 13,82 1,36 16,16 2,41 8,27 4,27 15,22 1,82 15,58 2,34 7,44 3,73 13,79 1,41 15,94 2,91 7,40 3,67 13,78 1,27 15,44 2,54 8,80 4,62 14,47 1,64 16,80 1,98 7,86 4,13 13,81 1,92 14,97 2,40 8,14 4,37 14,36 1,56 15,93 2,92 7,46 3,92 14,88 1,36 15,91 2,39 7,95 4,24 14,48 2,02 15,04 2,02 7,54 3,96 14,02 1,54 15,63 2,36 7,68 4,08 15,25 1,70 13,97 2,21 8,16 4,32 13,91 1,70 14,55 1,52 7,68 3,83 13,44 1,88 14,28 2,05 8,26 4,52 14,69 1,87 13,67 1,81 8,34 4,18 15,17 1,62 14,86 2,57 7,81 3,99 14,14 1,76 15,90 2,50 7,96 4,48 14,86 1,78 15,48 2,46 7,98 4,32 15,03 1,97 14,49 2,06 7,37 3,65 14,55 1,52 14,59 2,16 7,28 3,70 13,94 1,45 16,24 2,36 6,66 3,46 14,35 1,74 15,31 2,19 7,57 3,71 15,21 1,80 15,07 2,11 7,60 3,43 15,37 1,89 15,73 2,20 7,65 3,66 13,75 2,13 15,58 1,89 7,43 3,86 14,42 2,16 15,3940 2,3520 7,7620 3,9780 14,3620 1,6810 0,7780 0,2382 0,2351 0,1955 0,5897 0,1894
újratöltve a mintatartó edényt. Így egy silókukorica mintához három spektrumot kaptunk. Ezeknek a görbéknek a lefutása hasonló volt minden hibridnél, leginkább intenzitásbeli eltérések voltak, vagyis egyes csúcsok magasabbak vagy alacsonyabbak voltak. A laboratóriumi vizsgálatok a Wendeii-módszer szerint történtek. A szórás minden esetben 5%-on belül volt. Az adatokat a szárazanyag százalékában fejeztük ki (g/100g szárazanyag).
A kalibrációs eljárás lefolytatásához a mûszerhez kapott számítógépes szoftvert (OPUS) használtuk. A nagy menynyiségû adat miatt egy program lefuttatása több napot is igénybe vett. Az egyes tulajdonságokra külön kalibrációt készítettünk (1–5. ábra). A hibrideket és a törzseket is külön kezeltük, mivel ezek beltartalma között igen nagy eltérések is lehetnek. Emiatt a kalibrációs eljárás a vártnál hosszadalmasabb volt, de a projekt lezárása elõtt sikeresen befejezõdött.
2006/1
16 Bendõfisztulázott juh
Ez a kalibráció szecskázott silókukorica minták beltartalmának meghatározásához használható. A késõbbiekben frissen vett mintákat kívánunk mérni. Mivel a mérési eljárás gyors és egyszerû, lehetõség lesz különbözõ idõpontokban vizsgálni a kukoricanövények beltartalmát anélkül, hogy nagy mennyiségû mintát kelljen fagyasztva tárolni. Mintavételezés és mérések: Az elõzõ évekhez hasonlóan 2005-ben is elvetettük a vizsgálni kívánt silókukorica hibrideket, 4 ismétléses kisparcellás kísérletben. Ebben nemcsak a korábbi években vizsgált hibrideket, hanem új kombinációkat is teszteltünk. A tenyészidõszak folyamán megfigyeltük a növények fejlõdését, felvételeztük a virágzási idõt, és ezen adatok alapján terveztük meg a mintavételezés sorrendjét. A mûszer kalibrációja nem készült el addigra, mire a szántóföldi mintavételezést megkezdtük (augusztus vége), ezért elõbb lemértük a 2005-ös silókukorica
mintákat, az adatokat eltároltuk, és a kalibráció elkészültekor visszamértük. Ennek oka, hogy a rendelkezésre álló fagyasztott minták nagy mennyisége miatt a mérés lassan haladt, és a kalibrációs folyamat is lassabban zajlott a vártnál, valamint az új mintákat frissen akartuk lemérni, mivel a késõbbiekben is ez a célunk (ne kelljen azokat fagyasztva tárolni). A korábban, a virágzási idõ és egyéb szempontok (pl. FAO-szám) alapján meghatározott sorrendet követve augusztus végén megkezdtük a mintavételezést. Egyszerre több hibridet is mintáztunk, hogy ne húzódjon el a munka, és még az ideális körüli (30–35%) szárazanyag-tartalomnál történjen a betakarítás. Ismétlésenként 5 reprezentatív növényt vágtunk ki (hibridenként összesen 20-at), melyeket aztán leszecskáztunk, majd homogenizálás után 1 kg mennyiséget vettünk ki belõle a mérésekhez. Ezzel párhuzamosan a szárazanyag-tartalom meghatározásához is vágtunk ki növényeket, melyeket súlyállandóságig, 105°C-on történõ szárítás után visszamértünk. A frissen szecskázott minták mérését a kalibrációnál leírt módon végeztük. A mérési eredményeket, vagyis a kapott spektrumokat eltároltuk, majd a kalibráció elkészülte után visszamértük. Az eredményeket az 1. táblázatban mutatjuk be. Négy minta esetében a szárazanyagtartalom nem érte el a 30%-ot, ezért ezeket a méréseket megismételtük. A késõbbi mintavételezésnél a beltartalmi mutatók eltértek a korábbitól. A kapott adatokból végzett varianciaanalízis alapján állapítottuk meg a hibridek közötti különbségeket az egyes beltartalmi paraméterekre vonatkozóan. A továbbiakban a kalibráció bõvítése a cél, elsõsorban a silókukorica minták emészthetõségére vonatkozóan, melyhez a szükséges laboratóriumi vizsgálatokat már megkezdtük Keszthelyen, bendõfisztulázott juhokkal. Ezek eredményére azonban még várni kell az
élõ állatokkal történõ vizsgálatok idõigényessége miatt. A mûszer a szemeskukorica keményítõtartalmának gyors és pontos vizsgálatát is lehetõvé teszi, ami a jövõben az alternatív üzemanyag-gyártás egyik alapanyaga lehet. Reményeink szerint a mûszer segítségével könyebbé tehetõ a nemesítéshez szükséges szelekciós munka, általa hamarabb jelenthetünk be új, kiemelkedõ beltartalmi paraméterekkel rendelkezõ kukoricahibrideket, illetve -törzseket. A gazdálkodók számára hasznos információkat nyújthat az új eszköz arra vonatkozóan, hogy az adott hibrid a jó termõképesség mellett milyen beltartalmi paraméterekkel bír, melyek azok a kukoricák, amelyek emészthetõsége átlag feletti, s ezáltal az állati takarmányozásban gazdaságosabban használhatóak, mint a korábbi fajták. Ezúton is köszönjük az EU és az NKTH támogatását. A projekt az EU társfinanszírozásával, az Európa Terv keretében valósult meg.
Tóthné Zsubori Zsuzsanna – Spitkó Tamás – Marton L. Csaba A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját.
2006/1
17
Elkészült az elsõ hazai árpa marker kapcsoltsági térkép A
biotechnológia eszköztára számos megoldást, módszert nyújthat a klasszikus növénynemesítési és genetikai problémák megoldására, erre szolgálnak jó példaként a marker kapcsoltsági térképek is. Intézetünkben Magyarországon elsõként hoztunk létre a kalászos gabonafélék közül árpában marker kapcsoltsági térképet. Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont az árpa, miközben a búza sokkal nagyobb gazdasági jelentõséggel bír hazánkban? Ennek egyik oka az, hogy az árpa éppen olyan modellnövénynek számít a kalászos gabonafajok között, mint a lúdfû (Arabidopsis thaliana) a kétszikû növények esetében. Az árpa genetikai vizsgálatait nagymértékben megkönnyíti, hogy a diploid genomja sokkal kisebb méretû és egyszerûbb felépítésû, mint az összetett genomú búzáé. Emellett árpában a molekuláris biológia széles és rohamos léptekkel bõvülõ eszköztára is rendelkezésre áll, – különbözõ típusú marker információk, kapcsoltsági térképek, BAC
könyvtárak, kiterjedt EST adatbázisok, sõt a tavalyi év folyamán elkészült az elsõ árpa DNS chip is (Affimetrix), amely mintegy 22000 gén szekvenciáját tartalmazza – csak néhányat említve a teljes repertoárból. Mi is az a marker kapcsoltsági térkép? Egy adott növényegyed nemcsak a morfológiai és agronómiai tulajdonságok szintjén jellemezhetõ, hanem az örökítõ anyagot tartalmazó genom szintjén is. Ehhez különbözõ típusú DNS markerek állnak rendelkezésünkre, amelyek a DNS szerkezetében az egyedek között kimutatható különbségekre alapozódnak. Ezek a különbségek többnyire nem befolyásolják a tulajdonságokat, de – mint az ujjlenyomat az embert – megbízhatóan jellemzik hordozójukat. Ilyen DNS markerek nagy számban és viszonylag egyenletes eloszlásban fordulnak elõ a genomban. A kapcsoltsági térkép elkészítéséhez két genotípust – esetünkben két árpafajtát – keresztezünk, majd az utódnemzedék egyedeit minél
több, a genomot egyenletesen lefedõ DNS markerrel jellemezzük. Az utódnemzedékben a markerek egymáshoz viszonyított hasadási arányai alapján elkészíthetõ a marker kapcsoltsági térkép. Az árpa térképezõ populáció létrehozásához két eltérõ származású és adaptációs típust képviselõ fajtát választottunk ki. Az egyik az Egyesült Államokban nemesített és 1952-ben minõsített Dicktoo hatsoros fajta, a másik a Magyarországon nemesített és 1973-ban minõsítést kapott Kompolti korai, hatsoros árpafajta volt. A keresztezésükbõl származó F1 növények kalászaiból portok kultúrát indítottunk, felhasználva ennek a szövettenyésztési eljárásnak azt a tulajdonságát, hogy a regenerált növények haploid kromoszóma számmal rendelkeznek, és így a spontán kromoszómaszám megkettõzõdését követõen homozigóták lesznek. Jelenleg a Dicktoo x Kompolti korai populáció marker térképe 128 markert tartalmaz a hét alapkromoszóma számmal megegyezõ hét kap-
1. ábra Dicktoo x Kompolti korai árpa populáció marker kapcsoltsági térképe
1H 0 4 5 7 14
17
18 22 23 29 33 44 52 56 58 67
99 111 114 123
145
mst102 Bmac144d mst101 MWG938 OPF14 OPK16 abc156.1 Bmac213 MWG837 OPE171 OPO18 OPB161 OPS16 Bmac32 Bmag211 OPT152
2H 0 3 6 9
30 35 40 52 56 63
95 98 99 100 ABC152a 103 108 HvHVA1 BCD265c OPP142
OPX031
3H ABG8 ABC311 HvM36 ABG318
0
32 ABG358 36 ABG459 39 Bmac222a 51 OPP102 OPA192 66 OPQ10 83 abg4591 wg541 Bmag125 101 bcd1752 Bmac144b OPU83 121 129
4H OPD7
0
25 OPL31 Bmag384b 39 OPS202 40 41 OPI41 46 49 55 OPK111 57 65
5H 0 7 14 20
OPT151 Bmag136b Bmag337 OPJ4
32 38 41
Bmag113 abc156.5 mR Bmag223
Bmag353
58
OPH123
OPU162
72
abg4592
ABG366 abg54 OPR195
92
HvVRT-1
112 120 121 130
ABG702 OPR151 OPK112 abc3064
157
Ebmac824
HvPhyA
OPO202
ABG4 Bmag13
113 115 121 128
148 154 162 165
OPS192 HvM62 OPH122 HvM70
180
ABC172
0
OPJ053 CAB Bmac30
OPP101 Bmac310 OPJ15
HvM67 OPS031 HvZCCTH Hdamyb
Bmac316
7H 0
HvM4
ABC152c 14 Bmag500
abc1521
20
46 55 56 57 59 60 63 64 65 69 76 83
43 OPA201 50 OPH81 Bmag009 OPA191 64 abc454 OPI042 71 OPA203 abc3062 79 abc3063 abc303 Ebmac806 OPT14
KsuA1a abc3061
BCD265a
HvM60 88 93 99
6H
OPE172 Bmag120 OPS32 Bmag369
111
OPQ17
130
OPB031
2006/1
18
2. ábra A vernalizációs igény génjének azonosítása, kalászolási idõre kifejtett hatásának vizsgálata a Dicktoo x Kompolti korai árpa populációban 4H
300
250
200
150
100
HvPhyA
50
HvSnf2
Likelihood ratio 0
Dicktoo x Kompolti korai DH vonalak kalászolása
0 0.08 0.16 0.24
ZCCTH
BCD265a 0.31 0.39
OPP101
0.53
Bmag353
Bmac310 OPJ15
0.61 0.65 0.71 0.76 0.84
ABG366 abg54
0.89
OPR195
0.97
HD16 vern
OPU162
0.47
HD16h uv
OPJ053 CAB Bmac30
1.05
HvM67 1.13 OPS031 HvZCCTH 1.19 Hdamyb
csoltsági csoportban (1. ábra). Típusuk szerint 32 SSR, 16 RFLP, 59 RAPD, 20 STS, 1 morfológiai és 4 génspecifikus marker található benne. Az alábbiakban néhány példán keresztül szemléltetjük a térképezõ populáció és a marker kapcsoltsági térkép felhasználásának lehetõségeit. Gének térképezése A lúdfû és a rizs teljes genomi szekvenciájának meghatározását követõen nagy intenzitással folynak a funkcionális genomikai kutatások, amelyek során azonosítják, hogy az egyes gének milyen tulajdonságok kialakításában játszanak szerepet, illetve, hogy milyen génregulációs folyamatok határozzák meg az egyes fenotípusosan manifesztálódó tulajdonságokat (virágzás, stressz tûrés). Az alapvetõ tulajdonságok szabályozásában szerepet játszó gének viszonylag szoros homológiát mutatnak a növényfajok között, amely lehetõvé teszi a lúdfûnél azonosított gének homológ megfelelõinek keresését és azonosítását más növényfajokban, így a gabonafélékben is. A már eddig összegyûlt eredmények felhívják a figyelmet azonban a növényfajok között az evolúció során bekövetkezett változásokra és különbségekre is. Számos példa mutatkozik arra, hogy az azonos génszerkezet nem jár feltétlenül együtt azonos funkcióval, vagy fordítva, az azonos funkciójú gének nem feltétlenül hasonló szerkezetûek. A DK populációban génspecifikus primerek al-
1.26
kalmazásával térképeztük a vernalizációs igény meghatározottságában szerepet játszó Vrn-H2 gént a 4H, míg a Vrn-H1 gént az 5H kromoszómára. Bebizonyosodott, hogy ebben a populációban teljes egészében a Vrn-H2 gén felelõs a vernalizációs igény meghatározásáért, szignifikánsan befolyásolva a kalászolási idõt (2. ábra). Érdekes módon az árpa Vrn-H2 génnek nincs ortológja a lúdfû genomban. A DK populációban térképeztük a fitokróm és kriptokróm fotoreceptor géncsalád tagjait is, és míg a lúdfûben a fotoreceptor gének mutációja szignifikáns hatással van a nappalhossz érzékenységre, addig árpában e gének térkép-pozíciója nem esett egybe a nappalhossz érzékenységért felelõs kromoszóma régiókkal. Ezekbõl a példákból is látható, hogy az agronómiailag fontos tulajdonságok genetikai hátterét nem elég a modell fajokban vizsgálni, az ott kapott eredményeket a termesztett növényfajokra is ki kell terjeszteni. Mennyiségi tulajdonságok genetikai vizsgálata Az agronómiailag fontos tulajdonságok (termés mennyiség, virágzási idõ, abiotikus stressz tolerancia stb.) jelentõs hányada mennyiségi tulajdonság. Kialakításukban több kishatású gén játszik szerepet, amelyek hatását a környezeti tényezõk is jelentõsen befolyásolhatják, számos nehézséget okozva az ilyen tulajdonságok genetikai vizsgálatában. A mennyiségi tulajdonságok marker kap-
csoltsági térképekre alapozott elemzése (QTL elemzés) lehetõvé teszi az egyes tulajdonság genetikai meghatározottságában szerepet játszó lókuszok számának és genomiális elhelyezkedésének azonosítását. Különbözõ technikák állnak rendelkezésünkre, amelyek elõsegíthetik az egyes lókuszok szerepének tisztázását. Megoldást jelenthet az összetett tulajdonságok komponensekre történõ bontása, és a komponensek párhuzamos QTL elemzése az összetett tulajdonsággal. Ezzel az eljárással bizonyítottuk be, hogy a Vrn-H2 gént hordozó régió kalászolási idõre kifejtett szabályozó hatása nemcsak a vernalizációs igény, hanem a nappalhossz érzékenység meghatározásán keresztül is történik. A DK populációban a nappalhossz érzékenységet is a Vrn-H2 lókusz határozta meg, a vonalak nappalhossz érzékenységében jelentkezõ variabilitás 93%-át magyarázva. Másik alkalmazható eljárást a QTL dinamikai vizsgálatok jelentik, lehetõvé téve annak a meghatározását, hogy az adott lókusz milyen környezeti feltételek között fejti ki a hatását. A nappalhossz és a Vrn-H2 gén kapcsolata csak akkor bizonyult szorosnak, amikor a nappalhossz meghaladta a 12 órát. A QTL elemzés gyakorlati haszonnal is járhat, amennyiben lehetõvé teszi a gének pontos ismerete nélkül is a tulajdonságot javító allélok azonosítását. A QTL régiót közrefogó markerekkel lehetõség nyílik a kedvezõ QTL lókuszok nemesítési anyagokba történõ beépítésére markeren alapuló szelekció alkalmazásával. Összefoglalva, a marker kapcsoltsági térképek értéke épp abban rejlik, hogy egyrészt a növény oldaláról lehetõvé teszi bármilyen vizsgált tulajdonság genetikai szabályozásában szerepet játszó lókuszok azonosítását, másrészt a genom oldaláról hozzájárul a DNS szekvencia szinten ismertté vált gének növényszintû manifesztálódásának meghatározásához. Bár e technika alkalmazására egyre több példát találhatunk a lúdfûben, jelentõsége mégis elsõsorban azokban a növényfajokban óriási, amelyek teljes genomja még nem ismert, valamint nem áll rendelkezésre a génmûködés azonosításához elengedhetetlen, különféle módon elõállított mutáns egyedek nagy száma. Karsai Ildikó – Mészáros Klára – Szûcs Péter
2006/1
19
Lézerekkel a nemesítés szolgálatában A
z intézet biológiai szekciója egy GVOP pályázat elnyerésével a molekuláris biológia technikai arzenáljának egyik csúcskészülékét a Typhoon 9410 típust állítja a nemesítés szolgálatába. Napjainkban szinte havonként látnak napvilágot élõlények genomjának teljes adatsorai, melyek kiértékelése a bioinformatika és a genomika szerves összjátékának eredményeként, egyre célzottabb nemesítést segíthet elõ. A nemesítés újabb és újabb kihívásoknak kell megfeleljen, mely nemcsak szakmai kérdés, hanem gazdasági is. A multinacionális vállalatokkal és jelentõsen jobb támogatással mûködõ EU intézményekkel csak a legkorszerûbb technikák alkalmazásával tartható a magyar nemesítés versenyképessége. Ezt szolgálja a növényi génexpressziós vizsgálatok csúcstechnikáját képviselõ DNS mikrorend (microarray) készülék beszerzése. Mit is jelent ez? A DNS mikrorend elemzés segítségével több ezer gén megnyilvánulását, jelenlétét lehet egyidejûleg nyomon követni. A módszer a nukleinsav hibridizáción ala-
pul, tehát génpróbákkal és jelöléssel dolgozik. A próbák lehetnek szintetikus oligonukleotidok vagy cDNS fragmentumok. Az oligonukleotidokat – melyeket a félvezetõk kifejlesztésénél alkalmazott fotolitográfiával rögzítenek – úgy tervezik meg, hogy azok specifikusak legyenek azokra a génekre, melyeket tanulmányozni, azonosítani kívánnak. A cDNS mikrorendek esetében a próbákat általában EST szekvenciákat tartalmazó könyvtárak felsokszorozásával (PCR technikával), azoknak membránra vagy üveglapra történõ felvitelével végzik el
(mikrorendek), a nagyfokú precizitás szükségessége miatt lehetõleg robotokkal. Az így elõkészített mikrorendeket a vizsgálandó mintából kinyert mRNS populációról készített cDNS-sel hibridizáltatjuk. Ezután következik az a lépés, ahol a csúcstechnológia belép. A cDNS-eket fluoreszkáló cianin festékekkel, általában Cy3 és Cy5 készítményekkel jelöljük. A Cy3 emissziós maximuma 543, a Cy5-é 633 nm, tehát megfelelõ gerjesztés esetében zöld, illetve vörösre hajló fényt bocsát ki a megjelölt minta. Ezt mérik a lézerek. A mi esetünkben három különbözõ lézer, három különbözõ színt használhat fel. A fénykibocsátást konfokális lézerberendezés méri, mely lehetõvé teszi nemcsak a génexpresszió tényét, hanem annak erõsségének kimutatásával a génmûködés nyomon követését is, azaz a gének megszólaltatását. A most e célra beszerzett csúcstechnológiát jelentõ mûszer az intézet kutatóit is nagy kihívás elé állítja, de egyben lehetõséget kínál versenyképességük bizonyítására is. Balázs Ervin
Változások a Bázismag Kft. életében 2005. szeptember 1-jétõl a Bázismag Kft. új ügyvezetõje dr. Oross Dénes lett. A korábbi ügyvezetõ, Szundy Péter 2005. augusztus 31.-vel távozott a Bázismag Kft-tõl. Vezetése alatt számos dolog megújult a cég életében, ami a nagyobb versenyképesség elengedhetetlen feltétele volt. Köszönjük Szundy Péternek a cég érdekében végzett munkáját és erõfeszítéseit, s további munkájához sok sikert kívánunk. Dr. Oross Dénes jól ismert a vetõmagszakmában Magyarországon és külföldön, s széleskörû kapcsolatokkal, tapasztalatokkal rendelkezik, különösen a hibridkukorica forgalmazás területén. Az utóbbi két évben 19 új kukorica hibridünk kapott állami elismerést Magyarországon, s további 10 külföldön. Ezeket az új Mv hibrideket már széles körben termelik nemcsak itthon, hanem Európa számos országában, Fran-
ciaországtól Oroszországig. A sikerek mögött több évtized kitartó és eredményes nemesítõi munkája húzódik meg, ami a martonvásári nemesítés versenyképességét igazolja. A martonvásári kukoricahibridek új generációjának megjelenése, sikeres regisztrációja és magyarországi beveze-
tése komoly munkát igényel az új vezetéstõl, s Intézetünk minden támogatást biztosít a siker elérése érdekében. Célunk az, hogy az átütõ sikereket felmutató martonvásári hibridkukorica-nemesítés produktumait egy megújult, modern, dinamikus kereskedelmi szervezet képes legyen sikerrel képviselni, forgalmazni, az Önök minél nagyobb megelégedésére. Ennek érdekében továbbfejlesztettük a Bázismag Kft. területi képviselõi hálózatát, hogy kollégáink minél több idõt és energiát tölthessenek partnereink jobb kiszolgálásával. Bízunk abban, hogy Önök is megismerik és elfogadják megújult hibridkukorica portfóliónk értékeit, s minél nagyobb területen termelve gyõzõdnek meg a régebbi és az új martonvásári hibridek kiválóságáról és versenyképességérõl. Bedõ Zoltán – Marton L. Csaba
2006/1
20
Közelebb a termelõkhöz Bõvülõ területi képviseleti hálózat a Bázismag Kft.-nél
C
sak a változás örök, idézhetnénk kiterjesztõen a filozófust, amikor a társadalmi és gazdasági változásokon túlmenõen ejtünk szót a Bázismag Kft. elõtt álló feladatokról a 2005/2006 forgalmi idõszak indítása kapcsán. Ez a harmadik új típusú szezon társaságunk életében, amikor a szerzett tapasztalatok birtokában tevékenységünket elõremozdító változásokról döntünk. Ahhoz, hogy partner, illetve termelõ közelbe kerüljünk és maradjunk, bõvítenünk kell a képviseleti és az értékesítési szaktanácsadó hálózatunkat. A mellékelt térképen mutatjuk be a képviseleti hálózatunkhoz rendelt, a termelõ és kereske-
delmi partnereinkhez differenciáltan kapcsolódó új értékesítési szaktanácsadóinkat. A hálózat bõvítése mellett másik fontos – nem rangsorolható – feladatunk a vevõi körben érzékelhetõ termékfejlesztés. A vetõmag termeltetési programunkat úgy állítottuk össze, hogy abban az új hibridjeink domináljanak, kívánatos egyensúlyt tartva a közelmúltban bevezetett és a már jól ismert kukoricákkal (1. táblázat). Termékeink a termelõk körében csak akkor lehetnek sikeresek, ha bevezetésüket megelõzõen széleskörû – üzemi körülményekhez hasonló – feltételek kö-
zött kipróbáljuk. Ezt a célt szolgálja az országos bemutatósor hálózat, ahol a minõsítés különbözõ fázisaiban lévõ hibridjeinket 50-100 helyen teszteljük. Területi képviselõink és értékesítési szaktanácsadóink készséggel adnak tájékoztatást a bemutatósorok mérési eredményeirõl, ezáltal is segítve a termelõt a feltételeihez legjobban igazodó fajták kiválasztásában. Az uniós csatlakozás kitárja a kukorica vetõmag-export és -import kapuit, mely egyben jelent lehetõséget, másrészt veszélyt is a belsõ piacunkra. Akkor cselekszünk a kor szellemének megfelelõen, ha a politika biztosította új kereteket
Területi képviselõ hálózat
7 2
1
4
5
3
1. Gyõr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye Területi képviselõ: Zambó István 30-3-363-170 Értékesítési szaktanácsadó: Halász László 30-5-197-636 (Gyõr megye) 2. Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye Területi képviselõ: Istvándi László 30-2-883-164 Értékesítési szaktanácsadó: Papp Imre 30-3-240-636 (Komárom megye)
6
3. Baranya, Somogy, Tolna megye Területi képviselõ: Szóta Ferenc 30-3-363-171 4.Bács-Kiskun, Pest, Nógrád, Heves megye Területi képviselõ: Molnár Krisztián 30-3-363-999 Értékesítési szaktanácsadó: Paksy Péter 06-20-9-319-890 (Pest, Nógrád, Heves megye)
5. Békés, Csongrád megye Területi képviselõ: Mézes Zoltán 30-3-363-170 Értékesítési szaktanácsadó: Marosán Tamás 30-9-837-231 (Békés megye) 6. Szolnok megye Értékesítési szaktanácsadó: Csákvári Péter 06-20-9-465-032 7. Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén megye Területi képviselõ: Smied Mihály 30-3-363-168
2006/1
21
1. táblázat Martonvásári vetõmagkínálat 2006 Igen korai
Korai
Középérésû
Késõi
Életciklus fázis
Vetõmag ellátás
Új hibrid, bevezetés elõtt Új hibrid, bevezetés elõtt
Széleskörû üzemi kipróbálásra Széleskörû üzemi kipróbálásra
Kámasil
Bevezetés Bevezetés
Igény szerint Igény szerint
Maxima
Köztermesztésben Köztermesztésben Köztermesztésben Köztermesztésben Köztermesztésben
Igény szerint Igény szerint Igény szerint Igény szerint Igény szerint
Bogát Tisza Mv 251
Mv 277 Hunor
Mara
Norma Mv 355 MvNK 333
Mv Majoros Mv 444 Mv 434 Maraton Gazda
lehetõségnek, kihívásnak tekintjük és alkalmazkodunk hozzá. Ez társaságunk esetében a napi teendõkre lefordítva azt jelenti, hogy saját szervezeteinkkel túl kell lépni határainkon, vagy ott üzleti alapon szervezõdõ együttmûködõ partnert kell találni vetõmagvaink értékesítésére. A kukoricatermelõ mindenütt kukoricatermelõ, nem fogadja tehát tárt karokkal a határon „beesett” hibridet. A biológiai-ökológiai kölcsönhatás törvénye
erõsebb az uniós vetõmag törvénynél, ezért végig kell járni a klasszikus hibrid megismertetés minden lépcsõfokát. A Bázismag Kft. Szlovákiában három helyen, Erdélyben és Románia távolabbi területein összesen nyolc helyen állított be bemutató kísérleteket 5-6 olyan martonvásári hibriddel, mely az ottani feltételek között elnyerheti a helyi gazdák bizalmát. A hibridjeink célzott ajánlatához az üzemi tapasztalatok mellett a bemutató-
sorok bemérési eredményeinek közös értékelése adhat támpontot. A közeljövõben a területi munkatársaink ezen fontos tevékenység végzésére felkeresik a termelõket. Képviselõinket a korrekt segítõ információ átadás vezérli, melynek eredményeként a meglátogatott gazdálkodó remélhetõen martonvásári kukoricatermesztõvé válik, gyarapítva a sikeres termelõk táborát. Bodnár Emil Bázismag Kft.
Mit vessünk, ha sok a szárítási költség? Kiváló vízleadással rendelkeznek az új generációs, martonvásári nemesítésû hibridkukoricák, az Mv 251 és az Mv 277
A
törekvése az, hogy igazodva a megváltozott termelõi igényekhez, termésben és vízleadásban egyaránt versenyképes kukoricákat kínáljanak a partnereknek. Az újdonságok elõfutárainak nevezhetõ az igen korai érésû Mv 251 és a korai éréscsoport elejéhez tartozó Mv 277. Az utóbbi két év termelõi tapasztalatai meglehetõsen vegyesek. A két csapadékos évjárat 1. ábra Az Mv 251 teljesítménye üzemi kísérletekben, 2004 nagyban hozzájárult a termésát12 30 lagok növekedéséhez. Jó volt a 10 25 2004. évi termés 8 20 búzából, repcé6 15 bõl, napraforgóból és kukoricá4 10 ból is. Ezek után 2 5 következett a 2005-ös esztendõ, amikor a megelõzõ évhez hasonlóan jó eredmények szüForrás: KITE Rt. C so rv ás Li pp ó Kó DD tal eer ree y Sz ccsske en ke So tlõr m inc NaS og gyom ys báo zil nghy es Ka gzyiel po s sv Ka ár pu vá r
Szemtermés t/ha
Szemnedvesség, %
z MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében folyó nemesítõ munka eredménye megmutatkozik az utóbbi években állami elismerésben részesült kukoricahibridek számában és azok eredményeiben is. Ezek az új generációt jelentõ kukoricák jelentõs elõrelépést jelenthetnek a gyakorlatban dolgozó szakemberek számára. A Martonvásáron dolgozó kutatók
lettek, legalábbis ami a hektáronkénti terméshozamokat illeti. Ha árbevétel és költség oldalról vizsgáljuk meg a kérdést, akkor bizony azt láthatjuk, hogy az átvételi árak csökkentek, a búza esetében számos minõségi kifogás merült fel. Mindezen pénztárcát zsugorító eseményeket betetõzte, hogy a kukoricatermést késõn, bõséges nedvességtartalommal lehetett beszállítani, így a drága szárítás a kukoricatermesztés – nagy termésátlagok alapján – remélt magas árbevételét jelentõsen megtépázta. A termelõk tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi energiaárak mellett akkor lehet gazdaságos a kukoricatermesztés, ha nemcsak a mennyiség növelésére törekszik, hanem egy elfogadható termésátlag mellett minél jobb vízleadású, nagyon kis nedvességtartalommal betakarítható kukoricahibridet választ a gazdálkodáshoz. Az Mv 251 és az Mv 277 ezen kukoricák közé tartozik. Nézzük a számokat és tegyük fel magunkban a kérdést! Mi az elõnyö-
2006/1
22
Mv 251 1. táblázat Az Mv 251 és Mv 277 teljesítménye üzemi kísérletekben 2005
Hely Kevermes Orosháza Mezõhegyes Apátfalva Kútvölgy Eperjes Szentes Gesztely Arnót Hajdúdorog Felsõnána Cegléd Cegléd Átlag
Betakarítás idõpontja
Termés t/ha
Mv 251 Betak. víz %
okt. 25. okt. 13. okt. 19. okt. 24. okt. 10. okt. 26. okt. 20. okt. 26. okt. 24. okt. 25. okt. 14. okt. 19. okt. 14.
7,37 10,29 8,20 7,93 9,31
18,2 21,9 19,1 12,7 20,8
8,56 9,84 7,05 8,83 10,89 10,60 8,45 8,94
19,1 19,8 16,3 18,5 20,8 19,3 23,1 19,13
sebb, a több termés nagyobb nedvességtartalommal, vagy egy korai hibrid kisebb, de szárazabb terméssel betakarítva? 10 t/ha-os termésszintet feltételezve a mai terményárak mellett (20000 Ft/t) és 500 Ft/elvont víz%/tonna szárítási költség esetén 1% nedvességkülönbség megközelítõen 0,25 tonna kukorica szemtermés árának felel meg. A 2005. évi tapasztalatok szerint a csapadékos tavasz nagyon sok termelõnél késleltette a vetést. A tenyészidõszakban lehulló nagy mennyiségû csapadék sokáig zöld állapotban tartotta a kukoricanövényeket, ezzel vontatottá vált a vízleadás, elhúzódott a betakarítás. Általánosságban jellemzõ volt, hogy a 2005-ös évben a legkorábban betakarított, legszárazabb kukoricák nedvességtartalma is 20% körül volt. A termelõk, akik õszi búza számára akar-
Mv 277 Termés Betak. t/ha víz % 8,14 10,51 7,79 8,54 9,63 9,33 8,24 10,27 8,96 8,59 10,71 11,25 10,01 9,38
21,3 23,6 19,3 15,6 23,3 16,8 19,1 26,6 19,4 18,5 22,1 20,0 23,5 20,7
ták a talajt elõkészíteni, kénytelenek voltak megkezdeni a betakarítást a nagyobb nedvességtartalom ellenére is, hiszen nem sok idõ állt rendelkezésre a talajmunkák és a vetés elvégzésére. A 2005. évihez hasonlóan a szintén csapadékos 2004-es évben is jól szerepelt az üzemi kísérletekben az Mv 251. A KITE Rt. számos üzemben tesztelte ezt a hibridet. A jó termõképessége mellett az Mv 251 minden kísérleti helyen a tenyészidõ átlagnál kisebb szemnedvességgel került magtárba. 2005-ben az ország számos pontján vontatottan haladt a kukorica betakarítása. Az igen korai Mv 251 a termelõknél és kísérletekben is nagyon jól vizsgázott. Több fajtasorban a legalacsonyabb nedvességgel takarították be olyannyira, hogy az õt követõ kukoricát 1-2, esetenként 3-4%-kal elõzte meg.
Az eddig beérkezett 13 kísérleti helyen átlagosan 19,1%-os szemnedvességgel aratták az Mv 251-et, 8,94 t/ha nettó szemterméssel (1. táblázat). A korai tenyészidõcsoport elején érõ Mv 277 nemcsak kísérletekben, de nagyüzemekben is több helyen bizonyította, hogy érdemes beilleszteni a vetésszerkezetbe, hiszen kiváló õszi búza elõvetemény. A 2005. évi fajtasorok eddig beérkezett adataiból látható, hogy a 13 hely átlagában 9,38 t/ha-os termésátlaggal és 20,7%-os szemnedvesség tartalommal az egyik leggazdaságosabban termeszthetõ kukoricának bizonyult. Üzemi körülmények között a legkorábban betakarított kukoricák közé tartozott. A Komárom megyei Kocson, 136 ha-os üzemi táblán 9,66 t/haos szemtermését 20–20,5%-os szemnedvességgel takarították be október elsõ felében. A 20% körüli szemnedvesség nagyon kedvezõ a 2005. évihez hasonló, csapadékos évjáratokban. Ehhez az értékes agronómiai tulajdonsághoz társul még a megdõlésnek ellenálló, szilárd szár. Koraiságuk által mind az Mv 251, mind pedig az Mv 277 jó õszi kalászos elõvetemény. Az üzemeknek érdeke, hogy éljenek az Mv 277 és az Mv 251 hordozta többlet értéket jelentõ tulajdonsággal, nevezetesen a hidegtûrésük biztosította korai vethetõséggel és az ehhez társuló kiváló kezdeti fejlõdéssel is. Az április végéig elvetett Mv 277 és Mv 251 a hûvös-csapadékos évjáratban is „hozta magát” és október közepére 19-20% szemnedvességig le tudott száradni. Bodnár Emil – Istvándi László
2006/1
23
Intézetünk és a felsõoktatás kapcsolata A (PhD) képzés személyi és tárgyi feltételeinek megteremtése. A késõbbiekben – a kidolgozandó habilitációs eljárás feltételeinek teljesítése esetén – önálló tárgyak meghirdetése, az elõadások megtartása és a vizsgák lebonyolítása. A Doktori Iskolák sok, kutatóintézetekben dolgozó szakembert vontak be programjaik megalkotásánál, akik segítségével szélesítették a tantárgyak választékát. A fõ szempont az volt, hogy a PhD hallgatók ne az egyetemen leadott anyagot hallják újra viszsza, esetleg egy kicsit bõvítettebb formában, hanem az, hogy az egyetemi tananyagra épülve, speciális tantárgyak révén plusz ismeretekre tegyenek szert. Ennek a célnak a megvalósításához szükség volt, és napjainkban is szükség van a kutatóintézetekben dolgozó jól képzett szakemberekre, kutatókra. Az elsõ intézetünkbe kihelyezett tanszék munkájában, melynek jelenlegi vezetõje dr. Berzsenyi Zoltán, 12 kutatónk vesz részt. E folyamat további lépéseként 1993-ban a Pannon Agrártudományi Egyetem létrehozta az intézetünkbe kihelyezett Növénynemesítési és Produkcióbiológiai Tanszéket dr. Bedõ Zoltán vezetésével, melynek munkájába 9 kutatónk kapcsolódott be. Dr. Marton L. Csaba vezetésével, 5 fõ részvételével 2004-ben Agronómiai Tanszék létesült a gyöngyösi Károly Róbert Fõiskolával kötött megállapodás értelmében. A kilencvenes évek végétõl egyre több kutatónkat hívták meg, hogy vállaljon oktatási tevékenységet mind az
alapképzésben, mind a Doktori Iskolák munkájában. Ennek oka elsõsorban az volt, hogy a felsõoktatási intézményekben a különbözõ szakirányok, szakok száma nagymértékben megemelkedett, és ezzel párhuzamosan nõtt az igény a speciális tudományterületek mûvelõi iránt. Jelenleg kutatóink 9 felsõoktatási intézmény (Szent István Egyetem, Gödöllõ; Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum; Veszprémi Egyetem Mezõgazdaságtudományi Kar, Keszthely; Veszprémi Egyetem, Mérnöki Kar, Veszprém; Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar; NyME Mezõgazdaságtudományi Kar, Mosonmagyaróvár; Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest; ELTE Természettudományi Kar, Budapest; Károly Róbert Fõiskola, Gyöngyös, és Közép Európai Egyetem, Budapest) oktatási feladatainak megoldásában vesznek részt. Ha a tudományos fokozattal rendelkezõ kollégáinknak az egyetemi, fõiskolai képzésben való részvételét részletesebben vesszük górcsõ alá, akkor a következõ kép tárul elénk: tantárgyfelelõsként az egyetemi alapképzésben 5 fõ, a doktori képzésben 8 fõ oktat. Az elõbbiek mellett 14 fõ speciális témakörökben rendszeresen tart elõadásokat, illetve gyakorlatokat a graduális, a doktori és a szakmérnök képzés keretében. Összességében azt mondhatjuk, hogy a különbözõ felsõoktatási intézményekben, és azok Doktori Iskoláiban 19 fõ oktat, ami az intézetünkben dolgozó 40 tudományos fokozat-
1. ábra Intézeti kutatóink részvétele a felsõoktatásban, és az egyetem által adományozott címek megoszlása (2005 szeptemberi állapot) 10
9
8
7
6
0
Széchenyi Ösztöndíj
díszdoktor
egy.magántanár
c. egy. tanár
1
c. egy. docens
2
habilitált
3
Óraadók
4
PhD képzés
5
nappali képzés
Létszám
z elmúlt évtizedek történéseit szemlélve, egyértelmûen megállapítható, hogy intézetünk mindenkori vezetése ha eltérõ intenzitással is, de szívügyének tartotta az egyetemekkel történõ együttmûködés ápolását mind az oktatás, mind a kutatás területén. Meg kell azonban említeni azt, hogy oktatási kapcsolatunk elsõdleges formája korábban a speciális elõadások tartása volt, elsõsorban a növénynemesítés, növénytermesztés, és a genetika területén, melyet a graduális és a szakmérnök képzés keretében végeztünk. Az egyetemi oktatásban való részvételünk mértékében nagy változások az 1990-es évek elsõ felében következtek be, amikor már köztudott volt, hogy a tudományos képzés módja, feltételrendszere az 1990-ben elfogadott, felsõoktatásról szóló törvény értelmében megváltozik. Ennek a változásnak alapvetõ oka az volt, hogy az egyetemek visszakapták a doktori (PhD) képzés jogát, az Országos Akkreditációs Bizottság döntése nyomán beindították a Doktori Iskolákat, illetve az ezek alapját képezõ Doktori Programokat. Ezzel párhuzamosan – a még folyamatban lévõ fokozatok odaítélésével összefüggõ cselekményeket leszámítva – megszûnt a kandidátusi és a tudomány doktora fokozat, valamint a tudományos továbbképzésért addig felelõs MTA TMB feladatköre is. Ennek megfelelõen az oktatás mellett a doktori (posztgraduális) képzés összetett feladatát is az egyetemeknek kellett megoldani. A tudományos képzésben bekövetkezõ változást azonban megelõzte az egyetemek és a kutatóintézetek közötti új, eddig nem ismert kapcsolat kialakítása, ami abban nyilvánult meg, hogy fokozatosan létrejöttek a kihelyezett tanszékek. Ebbõl a folyamatból intézetünk sem maradt ki, sõt a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem 1992-ben elsõként létesített az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében kihelyezett Gabonatermesztési és Nemesítési Tanszéket. Milyen feladatok hárultak e kihelyezett tanszék keretében intézetünk kutatóira? Az elsõdleges feladat az egyetem felkérésére elõadások, gyakorlatok tartása volt, részvétel az egyetemen folyó graduális és posztgraduális képzésben, valamint a tudományos
2006/1
24 tal rendelkezõk 47,5 százaléka. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden második, fokozattal rendelkezõ kutatónk kapcsolatban áll a felsõoktatással. A számadatok ismeretében megemlítjük, hogy az átfedések miatt a részvétel mértéke az oktatásban széles skálán mozog. Több olyan kollégánk van, aki mind a graduális, mind a posztgraduális oktatásban részt vesz, de vannak olyanok is, akik csak az utóbbiban tevékenykednek, ott viszont több Doktori program keretében. Ugyanakkor a többség speciális témakörben tartott órák, és gyakorlatok tartásával veszi ki részét az oktatási munkából (1. ábra). Az egyetemeknek lehetõségük van az oktatási teljesítmény elismerésére, elsõsorban erkölcsi szinten. A Doktori és Habilitációs Tanácsok által ki- és átdolgozott feltételrendszer teljesítése alapján 15 kutatónk kapott különbözõ egyetemi címeket. Ennek alapján 4 fõ címzetes egyetemi docensi, 4 fõ címzetes egyetemi tanári, 4 fõ egyetemi magántanári és 1 fõ díszdoktori cím tulajdonosa. Ezen kívül 6 kollégánk habilitált.
Az oktatási munka minõségének jutalmazására 1997 és 2000 között volt lehetõség. 1998-ban 4, 1999-ben 2 kutatónk kapta meg a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat, aminek odaítélésekor nemcsak az egyetemeken (PATE, ELTE, SZIE) a graduális, posztgraduális képzés keretében végzett oktatói munka minõségét és mennyiségét vették figyelembe, hanem a kutatói teljesítményt is. Kutatóink részvétele az oktatásban több szempontból is hasznos intézetünk számára. Az egyetemi és posztgraduális képzésben résztvevõ hallgatók bekapcsolódása az intézeti kutatómunkába – szakdolgozatuk és PhD értekezésük elkészítése révén – lehetõséget ad a tehetséges fiatalok megismerésére, ami fõ forrása lehet a jövõben is kutatói utánpótlásunk biztosításának. E cikk keretében kutatóink oktatási tevékenységét helyeztük vizsgálódásunk középpontjába, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kutatásban nincs együttmûködés a felsõoktatási intézményekkel. Megállapíthatjuk, hogy a több szintû bekapcsolódás az oktatási
munkába nemcsak megalapozta, hanem tovább erõsítette a kutatási együttmûködést, és ennek keretében sok közösen elnyert pályázattal büszkélkedhetünk. Ezek száma az elmúlt több mint 15 évben számottevõ mértékben nõtt és ez a tendencia, amely szerencsére napjainkban is tart, elsõsorban az OTKA megalakulásának, majd késõbb a „Felzárkózás Európához” Fejlesztési Alap és a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program pályázatoknak volt köszönhetõ. E pályázati feladatok megoldása révén elért eredmények, azok publikálása mind intézetünk, mind a felsõoktatási intézmények számára elõnyösnek bizonyult. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete szoros és gyümölcsözõ kapcsolatokat tart fenn hazánk különbözõ felsõoktatási intézményeivel, és ezek kiterjednek az oktatás, és továbbképzés, valamint a kutatás területére. Azon munkálkodunk, hogy ez a kapcsolatrendszer a jövõben is mûködjön, és ha a lehetõség megengedi, bõvüljön. Páldi Emil
Felfelé a tudományos ranglétrán
J
äger Katalin 1999-ben diplomázott okleveles agrármérnökként a Pannon Agrártudományi Egyetem Mezõgazdaságtudományi Karán, Mosonmagyaróváron. Ugyanebben az évben kezdte meg PhD tanulmányait a Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezõgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán, az akkor alapított „Precíziós Növénytermesztési Módszerek” Doktori Iskolában, Ördög Vince professzor tanítványaként. Doktori munkájának témája az algák által termelt növekedésszabályozó anyagok hatásának vizsgálata volt diploid és haploid szövettenyészetek felhasználásával. Kísérleteinek szövettenyésztési részét irányításommal az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete Szaporodásbiológiai Laboratóriumában végezte. Konkrét feladata az volt, hogy a Magyaróváron fenntartott alga törzsgyûjteménybõl kiválogassa az auxint, ill. citokinint termelõ törzseket, majd ezek biomasszáját a táptalajokhoz adva vizsgálja azok hatását a búza és a kukorica portoktenyészeteiben lévõ mikrospórák haploidindukciójára. Jäger Katalin kísérle-
ti munkáját nagy szorgalommal, precízen és önállóan végezte. Témavezetõjével egyetértésben úgy ítéltük meg, hogy jó kutatói adottságokkal rendelkezik, ezért 2002 szeptemberében felvételt nyert az intézet Sejtbiológiai Osztályára, ahol a búza petesejtek mikromanipulációjával kezdett foglalkozni. Kiváló mûszaki érzékrõl téve ta-
núbizonyságot, rövid idõ alatt, önállóan megoldotta a búza petesejtek mikroinjektálását és rövid idõ alatt bedolgozta magát a növényi szaporodásbiológia rejtelmeibe. Két nagy pályázatunk feladatainak teljesítésében vállalt döntõ szerepet azáltal, hogy folytatni tudta azt a mikromanipulációs munkát, amelyet egy külföldre távozó kollegánk félbehagyott. Emellett megírta disszertációját „Növényi növekedésszabályozó anyagokat (PRG) termelõ algatörzsek, mint alternatív hormonforrások felhasználása magasabb rendû növények szövettenyészeteiben” címmel, melyet 2005 júniusában „summa cum laude” minõsítéssel sikeresen megvédett. Szakmai felkészültségét jelzi, hogy eddigi munkája eredményeibõl több nemzetközi és hazai folyóiratban jelentek meg publikációi és számos konferencián szerepelt elõadással, poszterekkel. További munkájához sok sikert és kitartást kíván a Szaporodásbiológiai Labor minden dolgozója! Barnabás Beáta
2006/1
25
Születésnapi beszélgetés dr. Somodi Istvánnal Szellemi frissessége és anekdotázó kedve a régi, beszélgetésre „becserkészni” azonban – mondván: „Ugyan ki emlékszik már arra Martonvásáron, hogy ki is volt az a Somodi?” (és: „Kidûlt keresztfának nem köszön már senki!”) – nem volt könnyû. „Vagyunk még egypáran a kerítésen belül és kívül, akik kapiskáljuk, hogy kicsoda Somodi István, meséljen hát nekünk!” – erõsködtem, mire nehezen bár, de kötélnek állt. Találkozásunk röpke pár órája alatt sok kérdés terítékre került. Pl.: Ifjúkorában kik voltak a példaképei és milyen pályára készült? Mikor járt elõször Martonvásáron? Hogyan került ide 1958-ban, s mit jelentett az 1956-os forradalom után kettétört karrierû korábbi miniszteri titkárnak a martonvásári intézet? Mi lett „a bakancsos nemesítõ” nagy szárszilárdságú, „karácsonyi” kukoricájával, s egyáltalán a nemesítõi karrierjével? Felidéztük az 1960-as évek legendás nõnapi ünnepségeit is, a végén pedig kikötöttünk itteni „fõmûvénél”, a most 50 éve bejegyeztetett Brunszvik Klubnál, amely Somodi István 15 éves elnöklete alatt lett „a vidék kritikusan igényes szellemi mûhelye és a demokratikus nemzeti ellenzék országosan ismert gyülekezõhelye”. Az alábbiakban a felvett hanganyag ez utóbbi részébõl közlünk ízelítõt.
H.M.: Mondja, Somodi úr, tudatosan terelte a klubot a fent jelzett irányba? S.I.: Nagyon természetes. H.M.: De mit szólt az intézet vezetõsége? S.I.: Azt jó néven vették, hogy olyasvalaki vezeti a klubot, aki kicsit ért is hozzá. Annak is örültek, hogy régi (népi kollégista stb.) cimboráim közül sok híres mûvészt, írót, tudóst, politikust hoztam el Martonvásárra, hiszen az õ látogatásuk emelte az intézet presztízsét. A klub ’országháborításai’ azonban a fõnökeinket is zsenírozták… H.M.: Annál is inkább, mivel a fehérvári szandzsák és vilajet emberei, akik a „hármas számrendszerben mûködõ jóakaróink” (ez Somodi úr kifejezése) révén folyamatosan értesültek az itt elhangzottakról, másnap az intézeti vezetõinél reklamáltak. Fõ-fõ fõnökeink pedig mégiscsak tartották a hátukat… Maga pedig egy kicsit az õ érdekükben is megpróbált tenni valamit. Mondja, mi is volt „a Kállay-féle hintapolitika miniatûr változata à la Somodi”? S.I.: Ezt egy példával meg lehet világítani. Mivel a klub háza táját sok szó érte a ’magyarkodás’, pl. a kokárdás március tizenötödikék miatt, elhatároztuk, hogy egyszer március 21-e, a proletárdiktatúra évfordulója alkalmából is rendezünk klubestet, ami majd emeli az intézet renoméját a primitív járási bizottság elõtt. Meghívtam tehát Vas Zoltánt, a proletárdiktatúra élõ tanúját. Õ abban az idõben már túl volt mindenen (számûzetés, hazatérés, kiábrándulás), elhatározta hát, hogy amit elkövetett, megpróbálja jóvátenni, s megírja mindazt, amit tud. Megírta az emlékiratait, de Aczélék nem engedték kiadni, illetve jócskán megcenzúrázták… Törtem a fejem, hogyan lehetne a klubestet úgy megcsinálni, hogy pofája is legyen a dolognak. Hoztam tehát egy óriási Nagy Magyarország térképet, s megkértem Orosz Ákosékat, hogy piros zászlócskákkal jelöljék be rajta a Vörös Hadsereg elõrenyomulásának állomásait.
Közben megkértem Liptai Ervin komámat, a Hadtörténeti Intézet parancsnokát, hogy küldjön dokumentációt 1919-rõl. Az emberei küldtek is egy csomó nagy méretû képet (a szovjet csapatok bevonulása Kassára stb.), s ezeket mi kiraktuk a fatablókra, amelyeket az intézet kifejezetten ez alkalomból csináltatott. Amikor Vas Zoltán beállított, elámult: „Öregem, hogy ti mit csináltatok! Újra élem az ifjúságomat!” Ott volt a Nagy Magyarország térképe, amit mindenki kidülledt szemmel nézett, (s amit csak így lehetett becsempészni), Zoltán bácsi pedig, aki rettenetesen dühös volt Aczélékra, szabadjára engedett mindent, s leszedte a keresztvizet az egész rablóbandáról. Így lehetett két legyet ütni egy csapásra, és demonstrálni, hogy a klub 1919et is megünnepli. H.M.: Emlékezetes az az alkalom is, amikor Házi Vencel külügyminiszter helyettes volt a vendégünk… Ez valamikor a lengyel „események” idején történt. S.I.: Az apropójára nem emlékszem… Házi Vencel politikai tájékoztatót tartott. A rendezvényeinkre akkoriban egy Martonvásárhoz közeli katonai alakulatnak is küldtünk meghívót. A bakák tehát most is ott ültek a terem egyik felében. Amikor sor került a hozzászólásokra, az egyik tej-
feles szájú baka, akit ma is szeretnék megölelni, felállt, és megkérdezte, hogy a magyar hadsereg be fog-e vonulni Lengyelországba. Házi Vencel kitérõ választ adott. H.M.: Ezt követõen állt fel Maga, és miután ékes szóval felidézte a lengyel-magyar barátság történetének fényes epizódjait, deklarálta: „Magyar katona nem teheti a lábát lengyel földre!” Mit ne mondjak? Féltünk, hogy ezen elvérzik… Szerencsére megúszta! Végezetül idézzük fel 1976. október 30-át is, amikor „a Somodi” vezette klub ismét országos hírû akcióra vállalkozott! S.I.: Az õszirózsás forradalom évfordulója… Más megoldás nem volt arra, hogy megemlékezzünk a szerencsétlen elsõ világháborús honvédekrõl, ezért elhatároztuk, hogy megemlékezünk róluk az õszirózsás forradalom évfordulóján, amelynek emlékét a hatalom akkoriban kezdte ismét tisztelni. Az intézeti mûhelyben tárcsalemezbõl kandelábert készíttettem; a labor adta hozzá a beáztatott kanócot. Nem kértünk engedélyt, nem is szóltunk senkinek, hanem október 30-án, amikor bealkonyodott, kivonultunk a községi emlékmû elé. Megdöbbentõ volt, hogy a sötétben ’a martoniak’ néma tömege várt bennünket. A rendõrség ott cirkált a közelben, az ünnepség azonban incidens nélkül lezajlott. Kevés szem maradt szárazon… H.M.: Hosszú évtizedek óta országosan is a miénk volt az elsõ ilyen megemlékezés. Utána évente megismételtük… S.I.: Igen. A stencilezett klubmeghívót mindig egy héttel korábbi keltezéssel adtuk ki, így az október 30-diki meghívók alján is ott szerepelt a dátum: október 23. Ennyit a Somodi Istvánnal rögzített beszélgetésbõl. „Nehogy egy hõsköltemény legyen!” – kötötte a lelkemre. Nem lett az. A tettek magukért beszélnek. Isten éltesse erõben, egészségben az 1925-ben született Somodi urat! Köszönöm a beszélgetést! Hornyák Mária
2006/1
26
Könyvismertetõ
Beethoven Brunszvik Teréz naplóiban A feljegyzéseket sajtó alá rendezte, a bevezetõ tanulmányt és a jegyzeteket írta: Hornyák Mária. Martonvásár, 2004. 48 oldal (Õrláng füzetek 9.sz.)
B
runszvik Teréz tetemes (mintegy 60 kötetnyi) naplóhagyatékát áttanulmányozva 67 olyan hosszabb-rövidebb feljegyzést találtunk, amely a halhatatlan zenei géniusszal, Ludwig van Beethovennel kapcsolatos. Terézt, a „kéthetes” Beethoven-tanítványt, aki ezt a tényt élete végéig büszkén emlegette, a zeneköltõ neki címzett egyetlen ismert levelében „Tisztelt, nagyon Tisztelt Teréz!”-nek szólította. Õ volt a húga, Jozefin és Beethoven szerelmének egyik tanúja, aki vallván, hogy „hallgatni arany”, testvére titkait a haláláig megõrizte. Arra pedig álmában sem gondolt, hogy a szándékos ferdítéseknek és félreértéseknek köszönhetõen az utókor egyszer majd õt fogja Beethovennel „összeboronálni”… Kétszáz éve, 1805 tavaszán Beethoven és az általa „Egyedüli Kedvesemnek” szólított Jozefin a beteljesedett szerelem napjait élték. Ekkor a négygyermekes asszony (Deym gróf özvegye) 26, a zeneköltõ pedig 35 éves volt. Több remekmûve (5. szimfónia, Appassionata-szonáta (Op.57), Fidelio) mellett Beethoven ekkor komponálta „A reményhez” címû dalt (Op. 32), s azt Jozefinnek ajándékozta. A házasság gondolata is felmerült közöttük, erre azonban az akkori szigorú gyámügyi törvények miatt sem kerülhetett sor, az asszony ugyanis egy rangon aluli házasság (sõt egy reá bizonyított erkölcsi vétség) miatt a gyermekeit elveszítette volna. Maradt a titkolózás, s végül a kényszerû szakítás csendben, összeveszés nélkül. Késõbb egy rövid ideig szerelmük a másodvirágzását élte. Ekkor azonban Jozefin már Stackelberg báró felesége volt… Két évszázaddal ezelõtt, vagyis a Beethoven-Jozefin szerelem kibontakozása idején a 30 éves Teréz Szily Antal huszárkapitány után epekedett. Még nem vezetett naplót, ezért ezt a kapcsolatát csupán néhány levél dokumentálja. Tizenhárom évvel késõbb viszont, a nála jóval fiatalabb Migazzi gróf iránti szerelmérõl sok mindent feljegyzett, s úgy tálalta mondandóját, mintha a szerelmével beszélgetett volna. Õszintesége és nyíltsága alapján kijelenthetjük: ha Beethovenbe lett volna szerelmes, nem hallgatott volna! Húga szerelmérõl azonban nem beszélhetett. Feljegyzéseiben mégis el-elszólja magát, s ezek a sorai fennmaradtak – Jozefin legkisebb (hetedik) gyermeke, a talányos nevû Stackelberg Minona [fordítva: Anonim] „munkálkodása” ellenére, aki az
anyjára nézve kompromittálónak ítélt lapokat igyekezett „kigyomlálni” nagynénje naplóiból. Brunszvik Teréz kigyûjtött 67 feljegyzésében a legtöbb szó Beethoven mûvészetérõl és mûveirõl esik. A naplóírót a Beethovenirodalom szintén foglalkoztatta. Több Beethoven-levelet is említ: pl. a Halhatatlan Kedveshez címzettet, sõt azokat is, amelyeket fivére, Ferenc Martonvásáron õrzött. Szól még nagy barátjuk életérõl, jellemérõl, híres mondásairól, zenész kortársairól, lakcímeirõl, továbbá a haláláról, a temetésérõl, a sírjáról, a bonni szobráról stb. A szóban forgó 67 idézet így, egy csokorba gyûjtve még sehol sem szerepelt, sõt: a naplórészletek zömét az utókor eddig nem is ismerhette. A Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány „Õrláng” füzetei sorában megjelent összeállítást ezért is ajánljuk a tisztelt Olvasók figyelmébe. Idézetek a kiadványból: 1. 1818: Vajon Jo[sephine] nem a Luigi [L. van Beethoven, a szerk.] fájdalma miatt bûnhõdik? Mint a hitvese – mit nem csinált volna [ebbõl] a héroszból! 2. 1846. márc. 4.: Beethoven! Olyan, mint egy álom, hogy házunk barátja, bizalmasa volt! Egy nagyszerû lélek! Miért is nem õt választotta hitveséül J[ozefin] nõvérem, mint Deym özvegye? Boldogabb lett volna vele, mint S[tackelberg]gel! Az anyai szeretet befolyásolta õt, hogy a saját boldogságáról lemondjon. 3. 1849. márc. 17-én: Tegnap este Derffler úr Bécsbõl nagyszerû muzsikus és zeneszerzõ… Ó, mennyire emlékeztetett õ engem arra a szép, klasszikus idõszakra, amikor Jozefin, a húgom életével ugyanazt példázta, mint Beethovené, bensõséges szellemi rokonáé, (akinek élete ugyanolyan korán ért véget, mint az övé). [Derffler] szerette volna Beethovent csak egy fél óráig ismerni, én pedig, a szerencsés, oly sok évig élhettem az õ meghitt, szellemi környezetében! Jozefin házának és szívének barátja! Õk egymásnak születtek, s még mindketten élnének, ha egyesültek volna! 4. [?]: Beethoven felüdítette a korát és a miénket is. Kora nem értette meg õt. Mint Krisztust – ha szabad ilyen hasonlattal élni. (Teréz naplójában, egy kettétépett lapon)
2006/1
Pál Gyula (1929-2005) 2005. július 4-én 77-ik életévében elhunyt Pál Gyula, aki 32 évig dolgozott az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében. 1929ben született a Fejér megyei Kálózon. Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérvárott végezte. Elõször a gödöllõi Agrártudományi Egyetemen, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának biológus szakán tanult, ahol 1955-ben diplomázott kitûnõ eredménnyel. A martonvásári intézetbe 1957-ben került, ahol a Növénygenetikai Osztályon tudományos munkatársi beosztásban dolgozott. Kutatóként a növényanatómia, a heterózis jelensége és a pollenképzõdés folyamata érdekelte; szerkesztõje volt az Acta Agronomica Hungarica folyóiratnak. Kutatási eredményeit elsõsorban a Biológiai Közlemények, a Növénytermelés
és az Acta Agronomica Hungarica folyóiratokban jelentette meg. Jelentõs szerepe volt abban, hogy az Acta Agronomica Hungarica több mint 300 kutatóhelyre és egyetemre jutott el a ’60-as, ’70-es években. A ’70-es évek végétõl az Acta Agronomica Hungarica Forum rovatát szerkesztette, illetve az 1989ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig a korábbi kutatási jelentések áttanulmányozásán fáradozott. Kutatói és szerkesztõi munkája mellett hobbija az értékes történelmi és szépirodalmi könyvek gyûjtése volt. Nagy szerepe volt abban, hogy a Brunszvik család könyvtárához tartozó, a háború alatt széthordott értékes könyvek egy részét sikerült visszavásárolni. Intézetünk munkatársaként, és magánemberként is maradandót alkotott. Kedves Gyula, nyugodjál békében. Páldi Emil
TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Vécsy Attila
Eseménynaptár 2 Dr. Marton L. Csaba – Dr. Szundy Tamás – Dr. Hadi Géza – Dr. Pintér János – Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter: Hibridkukorica fajtaajánlat Martonvásár, 2006 3 Dr. Hegyi Zsuzsanna – Pók István – Dr. Pintér János – Dr. Marton L. Csaba: Az új kukorica hibridek bizonyítottak 10 Dr. Marton L. Csaba: Józan vezetõk – italos motorok Kukorica – bioetanol 13 Tóthné Zsubori Zsuzsanna – Spitkó Tamás – Dr. Marton L. Csaba: A NIR spektroszkópia felhasználása a martonvásári silókukorica nemesítésben 14 Dr. Karsai Ildikó – Mészáros Klára – Dr. Szûcs Péter: Elkészült az elsõ hazai árpa marker kapcsoltsági térkép 17 Dr. Balázs Ervin: Lézerekkel a nemesítés szolgálatában 19 Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Marton L. Csaba: Változások a Bázismag Kft. életében 19 Dr. Bodnár Emil: Közelebb a termelõkhöz. Bõvülõ területi képviseleti hálózat a Bázismag Kft.-nél 20 Dr. Bodnár Emil – Istvándi László: Mit vessünk, ha sok a szárítási költség? Kiváló vízleadással rendelkeznek az új generációs, martonvásári nemesítésû hibridkukoricák, az Mv 251 és az Mv 277 21 Dr. Páldi Emil: Intézetünk és a felsõoktatás kapcsolata 23 Felfelé a tudományos ranglétrán: Jäger Katalin 24 Dr. Hornyák Mária: Születésnapi beszélgetés dr. Somodi Istvánnal 25 Beethoven Brunszvik Teréz naplóiban (könyvismertetés) 26 Dr. Páldi Emil: Pál Gyula (1929–2005) 27 Klement Zoltán (1925–2005) 27
27
Klement Zoltán (1925-2005)
Október 19-én, életének 80. évében elhunyt Klement Zoltán akadémikus, aki a növénykórtan és kórélettan nemzetközi szaktekintélye volt. Intézetünk Tudományos Tanácsában, annak megalakulása óta segítette tanácsaival, javaslataival munkánkat. Emlékét, munkásságát kegyelettel megõrizzük. MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: Dr. Bedõ Zoltán Felelõs szerkesztõ: Dr. Veisz Ottó Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: Dr. Szunics László A szerkesztõbizottság titkára: Dr. Molnár Dénes A szerkesztõbizottság tagjai: Dr. Barnabás Beáta, Dr. Bedõ Zoltán, Dr. Berzsenyi Zoltán, Dr. Bõdy Zoltán, Dr. Marton L. Csaba, Dr. Oross Dénes, Dr. Veisz Ottó. Rovatvezetõk: Dr. Galiba Gábor (stresszgenetika, élettan), Dr. Láng László (kalászos gabona nemesítés), Dr. Lángné dr. Molnár Márta (biológia), Dr. Molnár Dénes (hírrovat), Dr. Páldi Emil (növényélettan, biokémia), Dr. Pintér János (kukoricanemesítés, vetõmagtermesztés), Üvegesné dr. Hornyák Mária (kultúrtörténet), Dr. Veisz Ottó (rezisztencia nemesítés) Lektorok: Dr. Árendás Tamás, Dr. Kõszegi Béla ISSN: 1217-5498 Megjelent a Lénia Bt. gondozásában
28
2006/1
2006/1
29
Változatos évek – sokszínû törzsek A
környezeti tényezõk által okozott stressz, mint a szárazság, a hideg, a tápanyaghiány, ha meghaladja a növény által tolerálható szintet, sok esetben látható jegyekben is megnyilvánul a kukorica különbözõ részein: gyökerén, levelén, virágzatán, termésén. A gyomirtó szerek alkalmazása ember által okozott stressznek tekinthetõ, és bár a gyártók mindent megtesznek azért, hogy a hatóanyag, formuláció a lehetõ legszelektívebb legyen az adott kultúrában, esetenként, bizonyos körülmények között mégis elõfordulhat, hogy a kultúrnövény károsodik. Általánosságban elmondható, hogy a posztemergensen kijuttatandó gyomirtó szereket a kukorica 3–4 leveles korban tolerálja a legjobban. Természetesen vannak szelektívebb, tágabb tûréshatárokkal rendelkezõ szerek is, amelyeket 2–7 leveles korig, vagy még fejlettebb kukoricában is biztonságosan alkalmazhatunk. A kukorica herbicid toleranciá-
jának mértékét a növény fejlettségén túl számos más tényezõ is befolyásolja, mint pl. a genotípus, a gyomirtó szer típusa, a kijuttatott dózis, a permezezési adalékanyagok, tapadásfokozók, a hõmérséklet- és csapadékviszonyok. Jól ismert, hogy a beltenyésztett törzsek érzékenyebben reagálnak a környezeti hatásokra, így a gyomirtó szerekre is, mint a hibridek, ezért nagyon fontos a szülõi vonalak gyomirtó szer érzékenységének ismerete. E cikkben a rendszeresen végzett herbicid-tolerancia kísérletek közül egy száraz, meleg (2003) és egy hûvös, csapadékos (2004) évjáratban végzett vizsgálat eredményeit hasonlítjuk össze. A permetezéseket a kukorica 7-8 leveles fejlettségi állapotában végeztük mezotrion, mezotrion + atrazin, foramszulfuron + izoxadifen-etil, foramszulfuron + izoxadifen-etil + jodoszulfuron-metilNa, rimszulfuron és nikoszulfuron hatóanyagú szerek engedélyokiratban meghatározott maximális dózisával és annak kétszeresével (1. táblázat). A tenyész1. táblázat A kísérletben idõszak folyamán értékeltük a látható alkalmazott kezelések fitotoxikus károkat 0-100-ig terjedõ skáNo. Kezelés Dózis lán. A felvételezést 2003-ban 9, 2004(gramm ben 14 nappal a kezeléseket követõen hatóanyag/ha) végeztük. A 2003. évet száraz, meleg 1. mezotrion 144 idõjárás jellemezte, a tenyészidõszak fo2. mezotrion 288 lyamán mintegy 100 mm-el kevesebb 3. mezotrion + atrazin 144 + 1000 csapadék hullott a 30 éves átlagnál 4. mezotrion + atrazin 288 + 2000 (–43%) és a hiány különösen a vetés ide5. nikoszulfuron 40 jén és a kukorica kezdeti fejlõdését meg6. nikoszulfuron 80 határozó elsõ három hónapban volt je7. rimszulfuron 15 lentõs. A 2004-ben lehullott összes csa8. rimszulfuron 30 padék mennyisége hasonló volt a sokévi átlaghoz, azonban az átlaghõmérsék1. ábra Herbicidek okozta fitotoxikus károsodás beltenyésztett kukorica törzseken. Martonvásár, 2003–2004 let mintegy 1,5–2,0 °C-al maradt el a térségre jellemzõtõl. A gyomirtó szerek okozta fitotoxikus károsodás mértékét a törzsek átlagában az 1. ábrán mutatjuk be. A 2003-as esztendõben a látható károsodás egyik kezelés esetében sem haladta meg a 10%-ot. A hatóanyagok sorrendje
a kétszeres dózisok esetében a következõ volt: rimszulfuron (9,8%), nikoszulfuron (8,5%), mezotrion (5,4%), foramszulfuron + izoxadifen-etil + jodoszulfuronmetil-Na (3,9%) foramszulfuron + izoxadifen-etil (2,5%), mezotrion + atrazin (2,5%). A következõ év hûvös, csapadékos tavaszi idõjárási körülményei hozzájárultak az elõzõ évinél erõteljesebb fitotoxikus tünetek kialakulásához. A 2004-es év nedves talajviszonyai elõsegítették a fent említett hatóanyagok gyors felvételét, bejutását a kukoricába, míg a hûvös idõ következtében az élettani folyamatok lelassultak, ami nem kedvezett a herbicidek detoxikációjának. A hatóanyagok felhalmozódtak a kukoricában, és fitotoxikus tüneteket idéztek elõ az érzékeny törzseken. Normál (egyszeres) dózisban a tünetek erõssége nem érte el a 15%-ot ami az Európai Gyomkutató Társaság által felállított besorolás szerint mérsékelt károsodásnak felel meg. A kétszeres dózisban kijuttatott gyomirtó szerek közül a mezotrion által kiváltott tünetek erõssége megközelítette, a mezotrion + atrazin kombináció estében meghaladta a 20%-ot. Ezt, csökkenõ sorrendben a rimszulfuron (17%), a nikoszulfuron (14%), majd a foramszulfuron + izoxadifen-etil + jodoszulfuronmetil-Na (13%) hatóanyagú herbicidek követték. A látható tünetek a tenyészidõszak elõrehaladtával maszkírozódtak, eltûntek. A törzsek szemtermését egyik kezelés sem csökkentette statisztikailag igazolható módon. Közismert tapasztalat, hogy vannak genotípusok, herbicidek, évjáratok, amikor nem jelentkeznek látható tünetek a kukoricán, a szemtermés viszont csökken. Az elmúlt esztendõ arra példa, hogy a kezelések következtében megjelenõ fitotoxikus tünetek ellenére nem alakult ki igazolható szemtermés csökkenés a vizsgált beltenyésztett törzseken. Az évjárat hatását a herbicid kezelés idõpontjában elõre nem ismerhetjük, azonban az újabb tapasztalatok segítségével pontosabban megítélhetõ egyes gyomirtó szerek alkalmazásának lehetõsége, kockázata a vizsgált genotípusok esetében, ami különösen a vetõmag elõállítás technológiájának kialakításánál döntõ fontosságú. Bónis Péter – Árendás Tamás – Berzsenyi Zoltán – Marton L. Csaba
