2007/1 XIX. évfolyam • 1. szám
AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI
2007/1
2
Eseménynaptár Kiállítások • Sikeresen szerepelt Intézetünk az augusztus 30. és szeptember 2. között rendezett 15. debreceni Farmer-Expon. Az Mv Mazurka extra minõségû õszi búzafajtánk elnyerte a vetõmag kategória „Termék Nagydíj”-át. • A Bábolnai Nemzetközi Gazdanapokon – szeptember 14-17. között – nagyszámban keresték fel pavilonunkat a gazdálkodók, oktatók, diákok, érdeklõdõk, akik kalászos gabonafajtáinkról és hibrid kukoricáinkról írásos és szóbeli tájékoztatást egyaránt kaptak, a kukorica fajtasorban pedig öt hibridünket szemlélhették meg.
• Az Mv Bázismag Kft. specialistái szeptember 7. és november 7. között 23 hazai helyszínen, illetve Topolnyikon és Csomaközön vettek részt kukorica fajtabemutatókon, és mutatták be a martonvásári fajtaajánlatban szereplõ hibrideket.
Tudományos tanácskozás • Budapesten ülésezett augusztus 15-én a Magyar–Kínai Tudományos és Technológiai Vegyes Bizottság. A tárgyaló delegációkat egyrészt Shang Yong a Tudományos és Technológiai Minisztérium miniszterhelyettese, másrészt Boda Miklós az NKTH elnöke vezette. Az alkalmazásközeli fázisba jutott, közös kutatási témák közül kiemelten fontosnak minõsítette a kínai fél a „Gabonafajok ellenállóképességének növelése” címût, melynek eredményeirõl Veisz Ottó, intézetünk ügyvezetõ igazgatóhelyettese számolt be a plénumon.
Személyi hírek • Az EUCARPIA Kukorica és Cirok Szekció XX. Konferenciájának nyitónapján Maria Kadlecikova a FAO Közép- és Kelet-Európai Irodájának vezetõje munkásságának elismeréseként FAO éremmel tüntette ki Kovács Istvánt, a Kutatóintézet nyugdíjas tudományos osztályvezetõjét. Kovács István 1968-tól 1980-ig volt a Kukoricanemesítési (korábban Nemesítési) Osztálynak vezetõje, az Intézet Pap Endre utáni kukoricanemesítési programjának meghatározó személyisége.
Bemutatók • Június 14-én és 15-én intézetünk és az Elitmag Kft. közösen rendezte meg az Országos Kalászos Gabona Tanácskozást és Bemutatót Martonvásáron. A közel ezer érdeklõdõ a hazai gabonatermesztés helyzetérõl és kitörési lehetõségeirõl, az EU-ba belépõ két tagországnak a gabonapiacra gyakorolt várható hatásairól, a Hungária Holding tevékenységérõl, továbbá a martonvásári kalászos gabonafajtákról, a kukoricanemesítés újabb eredményeirõl, és a gabonafajták vetõmag kínálatáról kapott tájékoztatást. Nyugdíjba vonulásuk alkalmából köszöntük meg Fejes István, Hullán Tibor és Kutassy Sándor uraknak gabonafajtáink vetõmag termeltetése és forgalmazása terén végzett áldozatos tevékenységüket. A szakmai program tenyészkerti szemlével zárult. • Szeptember 7-én Országos Kukorica Bemutatót tartott intézetünk és a Bázismag Kft. Martonvásáron. Az érdeklõdõket a kukoricanemesítés legújabb eredményeirõl, a vetõmag ellátás helyzetérõl, a partnerkapcsolatok alakulásáról, illetve a biokomponensek motorikus üzemanyagként történõ alkalmazási lehetõségeirõl tájékoztatták az elõadók. Ezt követõen szántóföldi szemlén vettek részt a szakemberek. • Május 30. és június 30. között az Intézet búzanemesítõi és az Mv Elitmag Kft. specialistái – a martonvásári rendezvényeken kívül – hazánkban 29, Romániában 7, Szlovákiában 3, Horvátországban pedig 1 helyen vettek részt kalászos fajtabemutatón, illetve ismertették a martonvásári fajtákat.
• Az EUCARPIA Kukorica és Cirok Szekciója XX. Közgyûlése a következõ hároméves ciklusra Marton L. Csabát, intézetünk tudományos igazgatóhelyettesét választotta meg a szekció elnökének. Jelen kiadványunkat a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program pályázati támogatásával jelentettük meg.
Kutatás-fejlesztési P á l y á z a t i é s Kutatáshasznosítási Iroda
2007/1
3
Hibrid kukorica fajtaajánlat Martonvásár, 2007
A
kukoricanemesítési kutatásokban az utóbbi évtizedben elsõsorban arra törekedtünk, hogy javítsuk a hibridek alkalmazkodóképességét. Az a célunk, hogy egy genotípusban ötvözzük az intenzív és extenzív típusú hibridek kedvezõ tulajdonságait, lehetõvé téve ezáltal az egymást követõ szélsõséges évjáratokban, vagy az egymástól távoli helyek eltérõ ökológiai adottságai között is az eredményes kukoricatermesztést, egyazon genotípussal. Ezt a célkitûzést erõsítette, hogy az EU csatlakozással megnyílt új lehetõségeknek és kihívásoknak is szerettünk volna megfelelni. Az újonnan minõsített hibridek nagy száma, a megnövekedett hazai és külföldi érdeklõdés a célkitûzések helyességét, a követett módszerek alkalmasságát bizonyították. A leafy (le-
veles) hibridek elõállításával új, extra minõségû silókukorica termesztés vált lehetõvé. Mindeközben a molekuláris markerek használatával, valamint speciális, rezisztenciáért felelõs gének beépítésének megkezdésével a jövõ kukoricatermesztésének biológiai alapjait igyekszünk megteremteni. Az utóbbi három évben felgyorsítottuk a fajtaváltást. 2004-ben 5, 2005-ben 14, míg 2006-ban 11 új martonvásári kukoricahibrid kapott állami minõsítést Magyarországon. Kiemelkedõ eredményként kell értékelnünk a 30 martonvásári nemesítésû hibrid minõsítését, mert korábban nem volt arra példa, hogy egy fajtatulajdonos 30 hibridje kapjon állami minõsítést egymást követõ három évben. Az új hibridek eddig nem használt,
friss genetikai háttérre épülnek, amely rögtön szembetûnik a korábbi hibridektõl eltérõ, látványos fenotípusos megjelenésükön is, de mindenekelõtt kiváló agronómiai tulajdonságaikon. Olyan új géneket és génkombinációkat sikerült szelektálnunk az eddigi kiemelkedõ termõképesség, szárazságtûrés és alkalmazkodóképesség mellé, mint a különlegesen gyors szemtelítõdés és vízleadás. A most elismert hibridek egy része átlagos vagy szárazabb években nem igényel szárítást a termés tárolásához. Az újonnan minõsített hibridek már részei a vetõmagtermesztési programunknak is (1. táblázat). A hibridjeink közül a legkorábbi érésû a 2004-ben minõsített Mv 251. Termõképessége a standardokhoz hasonló, gyors vízleadóképességének köszönhe-
1. táblázat Martonvásári kukoricahibridek agronómiai összefoglaló táblázata Hibrid neve
FAO
Hasznosítás
FAO 200-299 Mv 251 Ipoly Mara
280 290 297
szemes szemes kettõs
70 70 70
65-75 65-75 65-85*
korán vethetõ korán vethetõ április 2. dekádjától
FAO 300-399 Mv 277 ÚJ Amanita ÚJ Somacorn Hunor ÚJ Mv Tarján Norma Mv 355 Mv NK 333
310 320 340 350 380 380 390 390
szemes szemes szemes szemes szemes szemes szemes kettõs
70 71 70 73 72 70 71 71
60-75 65-75 65-75 60-65 60-65 60-75 60-75 60-80*
április 2. dekádjától április 3. dekádja április közepétõl május elejéig április közepétõl május elejéig április közepétõl május elejéig vetési optimuma széles hidegtûrõ, korán vethetõ április 2. dekádjától
FAO 400-499 ÚJ Mv Koppány Bogát Majoros Mv 434 Gazda Mv 444 Maraton Tisza ÚJ Mv 500
420 430 430 440 450 450 450 470 510
szemes kettõs szemes kettõs szemes szemes szemes szemes szemes
74 75 75 75 75 74 74 75 76
60-70 60-80* 60-70 60-80* 60-70 60-75 60-75 55-65 60-70
április közepétõl április közepétõl április közepétõl április 2. dekádjától április közepétõl április 3. dekádjától április 2. és 3. dekádja április végéig el kell vetni április 3. dekádja
FAO 500-599 Kámasil ÚJ Silóking Maxima
510 530 580
siló siló siló
76 78 79
70-80 75-80 70-80
április közepétõl április közepétõl április 2. dekádjától
* Siló termesztés esetén
Nõvirágzás (nap) Tõszám (ezer tõ/ha)
Vetésidõ
2007/1
4
Szemtermés (t/ha)
Mv 251
PR39K09 ST DK355 ST
HELGA ST
Mv 241
2. ábra Az Amanita (FAO 200) kísérleti eredménye (OMMI, 2001–2003)
Szemtermés (t/ha)
Amanita
PELICAN ST
Mv 261 PR39K09 ST Mv 251 Mv 241
DK355 ST HELGA ST
3. ábra Az Mv 277 tõszámreakciója (Martonvásár, 2004–2005)
4. ábra Az Mv 277 tápanyagreakciója vetésforgóban (Martonvásár, 2005)
Szemtermés (t/ha)
1. kép Mv 251
1. ábra Az Mv 251 (FAO 200) kísérleti eredménye (OMMI, 2001–2003)
Szemtermés (t/ha)
tõen a betakarításkori szemnedvessége a standardoknál 1%-kal kisebb (1. ábra). Az Mv 251 azzal tûnik ki a többi hibrid közül, hogy szemnedvessége október elejére szinte minden évben 15% alá csökken. Az Mv 251 kiemelkedett a versenytársai közül a csapadékos 2005. évben is: termése jelentõsen meghaladta a standardokat, szára még túlérésben is szilárd maradt. Az Mv 251 termesztése jó esélyt ad arra, hogy a termés szárítás nélkül is betárolható legyen. A kukorica teljesítményével egy új tenyészidõ-kategóriát nyitott: a kedvezõ években szárítás nélkül betárolható, igen korai érésû hibridek éréscsoportját. Az Mv 251 szemszíne enyhén antociános, s ez a tulajdonsága keresetté tette malomipari felhasználásra néhány déli kukorica export piacon is (1. kép). Az Amanita (Mv 271) igen korai, zöldszáron érõ, alacsony szemnedvességgel betakarítható, stabilan bõtermõ, szilárd szárú hibrid kukorica. Az Amanita vízleadásának gyorsasága egyedülálló a korai tenyészidõ-csoportban. Az OMMI (2. ábra), és kiterjedt európai kísérleti adatok alapján megállapítható, hogy a standardok átlagánál 10%-kal többet termõ Amanita egyike a Magyarországon rendelkezésre álló legjobb, búza elõveteményként használható kukoricahibrideknek. Az Mv 277 az Amanitával sok tekintetben rokon agronómiai karakterekkel jellemezhetõ kukorica, melyet tipikusan búza elõvetemény céljára nemesítettünk. Az OMMI kísérleteiben a standardoknál 8,4%-kal többet termõ Mv 277 az Amanitával együtt a legjobb, búza elõveteményként használható kukoricahibrid. Az Mv 277 terméspotenciálját jól jellemzi, hogy a termése több kísérletben elérte a 15 t/ha-t. Az Mv 277 sokoldalú
2007/1
Szemtermés (t/ha)
5. ábra A Hunor tõszámreakciója (Martonvásár, 2004–2005)
Szemtermés (t/ha)
6. ábra A Hunor tápanyagreakciója vetésforgóban (Martonvásár, 2005)
Szemtermés (t/ha)
7. ábra Az Mv Tarján termése az OMMI kísérleteiben (2004–2006)
alkalmazkodóképességét és stabilitását a tõszám, mûtrágya-dózis és vetésidõ kísérletek eredményei is szemléletesen bizonyítják. Az Mv 277 ritka állományban gyakorlatilag két, teljes értékû csövet terem. Érdekes, hogy a Magyarországon
már nem alkalmazott 20 ezer tõ/ha tõszámmal is közel 10 t/ha termést ad. Tõszám-kiegyenlítõ képessége egészen kiváló: 40-100 ezer tõ/ha tõszám intervallumban stabilan 10 t/ha körül volt a termése (3. ábra). Az Mv 277 hideg ta-
5 lajban is gyorsan kel, fiatalkori fejlõdése gyors, ezért korán vetve a tenyészidõ csapadékban és napfényben gazdagabb elsõ felét jól kihasználja és a korai vetést többletterméssel hálálja meg. Az Mv 277 a száraz termesztési körülményekhez is átlag felett képes alkalmazkodni. Erre utal az a tény, hogy termése még egészen megkésett vetés hatására sem csökken számottevõen. Az Mv 277 kiválóan hasznosítja a talaj tápanyag készletét. A tápanyagdózis kísérletekben 80100 kg/ha N adaggal termése jelentõsen nõtt (4. ábra). Az Mv 277 elõnyös termesztési tulajdonságai mellett az egyik legszebb állományú fajta. Az Mv 251, az Amanita, az Mv 277 és a már jól ismert Mara minden évben biztonsággal korán érnek, a hazai kukoricaszortimentet tekintve ideális õszi búza elõveteménynek számítanak. Az újonnan minõsített hibridek több, mint a fele a FAO 300-as tenyészidõcsoportba tartozik. Ezek közül teljesítményét illetõen kiemelkedik a Somacorn (Mv 293), valamint az Mv 343. A Somacorn és az Mv 343 kiterjedt üzemi fajtapróbáját 2006-ban folytattuk, s ennek eredménye alapján döntünk a hibridek vetõmag termesztésérõl. 2003 tavaszán kapott állami minõsítést a Hunor. A Hunort FAO 400-as szintû termés, és FAO 200-as szintû betakarításkori szemnedvesség jellemzi. Az OMMI eredményei alapján a Hunor 10 %-kal adott nagyobb termést, mint a standardok, miközben szemnedvessége 1%-kal volt kisebb. A Hunor termése az éréscsoport legtermõképesebb standardját 6%-kal múlta felül, szemnedvessége ugyanakkor 2%-kal volt kisebb. A Hunor tenyészideje FAO 350. Minden évben igen alacsony, a standardoknál lényegesen alacsonyabb szemnedvességet ért el. Gyors vízleadásának köszönhetõen a Hunor korán betakarítható, ezért a fõ kukoricatermõ területek ideális õszi búza elõveteménye lehet. A Hunor zöld száron érik, s a legtöbb kukoricabetegséggel szemben ellenálló. Kiemelkedõ termõképességének, igen gyors vízleadásának, alacsony szemnedvességének köszönhetõen a Hunor egy igen fontos tenyészidõ csoport – a FAO 300as kukoricák – egyik leggazdaságosabban termelhetõ hibridje. A tõszámsûrítési kísérletek alapján azt mondhatjuk, hogy a maximális termés elérése érdekében a Hunort nem célszerû besûríteni. A Hunor optimális tõszáma 60.000 tõ/ha
2007/1
6 körül határozható meg (5. ábra), ebben az állományban minden évben biztonsággal nagy termés takarítható be. A tápanyagdózis kísérletek azt mutatják, hogy a Hunor genetikai képességeit legkedvezõbben 80-120 kg/ha N adagok alkalmazásával aknázhatjuk ki (6. ábra). Az Mv Tarján (FAO 380) 2006-ban kapott állami minõsítést két év kiemelkedõ hivatalos kísérleti eredményei alapján (7. ábra). A kiváló termõképességgel és igen gyors vízleadással rendelkezõ Mv Tarján a korai éréscsoport második felének fajtaválasztékát gazdagítja, illetve látványos megjelenésével egyben színesíti is azt. Az elõzetes agrotechnikai kísérletek eredményei azt mutatják, hogy az Mv Tarján a maximális termést 60-65 ezer tõ/ha sûrûségû állományban adja. A Norma hosszú éveken át a FAO 300-as éréscsoport vezetõ hibridje volt. A generatív, kétcsövûségre hajlamos, kiváló szárazságtûrésû, lófogú szemeskukorica-hibridet ma is széles körben termesztik kiemelkedõ termésstabilitásának, széleskörû alkalmazkodóképességének elismeréseként. A Norma nagyon jól hasznosítja az elõvetemény által viszszahagyott tápanyagot. Vetésforgóban még akkor is eléri a 10 t/ha termésszintet, ha közvetlenül alá nem adunk mûtrágyát. Monokultúrában már 80 kg/ha N hatására közel négyszeres termést tud adni a nem trágyázott kontrollhoz képest. A tápanyagot a szemtermésbe koncentrálja, vegetatív tömege közepes, betakarítás után kevesebb szármaradványt hagy vissza, így utána a talajelõkészítés olcsóbb. Az ismert hibridek közé tartozik az Mv 355, melyet közepes növénymagasság, nagy, súlyos lófogú szemekkel borított csõ jellemez. Kiemelkedõ termõképességét rendkívüli szemhosszúságának
is köszönheti. Kedvezõ csapadékellátottságú években 13 t/ha átlagtermésre is képes üzemi körülmények között. Túlérésben is szilárd szára lehetõvé teszi, hogy néhány nap alatt utolérje szemnedvességben is a korábbi, gyorsabb vízleadású FAO 300-as hibrideket. Az Mv NK 333 (FAO 390) termesztése költségtakarékos („low input”) technológia esetén gazdaságos. Az Mv NK 333 nemcsak vetõmagjának igen kedvezõ árával, hanem extenzív körülmények között mért átlag feletti szemtermésével is felhívja magára a figyelmet. Ezzel magyarázható, hogy nemcsak siló-, hanem szemeskukoricaként is közkedvelt a termesztõk körében. A FAO 400-as tenyészidõ csoportban 2006-ban minõsített új hibridek közül kiemelkedik az Mv Koppány. A hivatalos kísérletekben az Mv Koppány minden standardnál nagyobb termést adott (8. ábra), szárszilárdsága pedig minden hibridnél jobbnak bizonyult (9. ábra). Az Mv Koppány növényei szépek, mutatósak, csövei jellemzõen jól termékenyültek, a csõvég még száraz körülmények között is szemekkel borított. Termesztése 60-70 ezer tõ/ha állománysûrûséggel bizonyult a leggazdaságosabbnak. A Bogát (Mv 462) hibridet dicséri, hogy bár háromvonalas kombináció, a hivatalos kísérletekben mégis jobb teljesítményt nyújtott, mint a kétvonalas standardok. A FAO 400-as éréscsoport elején érik a Majoros (FAO 430). A standardokhoz viszonyított terméstöbbletét változatos ökológiai és termesztési feltételek között is képes megõrizni. Az Mv TC 434 (FAO 440) tipikus kettõs hasznosításra ajánlott hibrid, melyet egyszerre minõsítettek szemes- és
8. ábra Az Mv Koppány termése az OMMI kísérleteiben (2004–2005)
silóhasznosításra is. Szemesként gyors vízleadóképességû, jó termõképességû, szilárd szárú háromvonalas kukorica. A Gazda (FAO 450) a háromvonalas programunkban született értékes hibridek tipikus példája. A versenytársakkal szembeni elõnye elsõsorban az átlagos és annál alacsonyabb termésszinten mutatkozik meg, de képes 13-14 tonnás termésekre is. Nagyon jó az alkalmazkodóképessége, ennek köszönhetõen üzemi körülmények között jobb teljesítményt mutat, mint a kisparcellás kísérletekben. A Maraton a széles alkalmazkodóképességû martonvásári hibrideknek volt a hírnöke, ugyanis ötvözi magában az intenzív és extenzív típusú hibridek kedvezõ tulajdonságait. Termesztése kontinentális és óceáni klímában is gazdaságos. Kiemelkedõen jó alkalmazkodóképességének alapja a szárazságtûrés, a széles tõszámoptimum és a jó tápanyagfeltáró képesség. A folyamatos tõszámsûrítéses kísérletben a Maraton termése kivételesen kiegyenlített. A termése csak a legalacsonyabb (20 ezer tõ/ha) és a legmagasabb tõszámban (100 ezer tõ/ha) nem érte el a 10 t/ha-t. Alacsony tõszámtartományban a Maraton nagy termése a kimagasló egyedi produkciójának, hatalmas tárolókapacitásának, csõméretének köszönhetõ. A Maraton szárszilárdsága is kiváló, az álló növények aránya betakarításkor – sok év átlagában – több mint 98%. Az Mv 444 (FAO 450) a Maratonhoz hasonlítható kétvonalas hibrid. Intenzív körülmények között azonban az Mv 444 standardokhoz viszonyított terméstöbblete nagyobb lehet, miközben betakarításkori szemnedvessége kisebb. Kedvezõ körülmények között, késõi betakarítással a szemnedvessége még a FAO
9. ábra Az Mv Koppány szárszilárdsági hibája az OMMI kísérleteiben (2004–2005)
2007/1 2. táblázat Az Mv 500 teljesítménye kisparcellás fajtaösszehasonlító kísérletekben (OMMI, 2002-2004) Hibrid
Szemtermés (t/ha)
Szemnedvesség (%)
MV500
12,10
21,73
DK 557
11,48
22,31
FLORENCIA SC
11,59
21,64
300-as standardokénál is alacsonyabb lehet. A Tisza (FAO 490) virágzási ideje és betakarításkori szemnedvessége alapján a FAO 400-as csoport végén érik. A FAO 520-as standard Florenciánál mindkét tenyészidõ tulajdonságban korábbi. Kedvezõ õszön, mint pl. 2006-ban a Tisza betakarításkori szemnedvessége a kísérleti helyek átlagában és üzemi körülmények között is 20% alatt volt. A Tisza tenyészidejéhez illõ, kiemelkedõ termõképességgel rendelkezik. Az OMMI három éves vizsgálatainak átlagában 11,2%-kal adott nagyobb termést, mint a standardok átlaga. A Tisza minden évben, minden standardnál lényegesen nagyobb termést adott. Termesztése a növény óriási méretei miatt 60 ezer tõ/ha körüli tõszámmal ajánlott. A FAO 500-as csoportban ritka a minõsítés. Ritka, mert vetésterületi aránya korlátozott, s ritka azért is, mert jók a standardok. Az Mv 500 (Mv 502) azonban 4,9%-kal adott nagyobb termést, mint a jó standardok, miközben szemnedvessége azokénál kisebbnek bizonyult (2. táblázat). Bevezetése Magyarországon kívül több dél-európai országban és más kontinensen is megkezdõdött. Silókukorica-hibridjeinkre általában jellemzõ a jó termõképesség, a magas csõrészarány az összes szárazanyagon belül és az értékes beltartalom, a jó emészthetõség. A martonvásári silókukorica-szortiment átlagos hazai körülmények között mintegy 2-3 hét betakarítási szezonhoz biztosít zöld futószalagot abban az idõszakban, amikor a gabona betakarításával kapcsolatos munkák már befejezõdtek, de az õszi munkák még nem kezdõdtek el. Az utóbbi években a nagy tejtermelõ-képességû tehenészetek igényeinek kielégítésére olyan új típusú silókukoricákat állítottunk elõ, melyek nemcsak a hazai, de a szintén igényes nyugat-európai felhasználók figyelmét is felkeltették. E hibridek jellemzõje, hogy nemcsak kiemelkedõ biomassza termést
adnak, hanem ezen belül az értékesebb, több energiát tartalmazó szemtermés menynyisége is nagyobb. A csoport reprezentánsai, a Kámasil (FAO 510), a Limasil (FAO 390) és a Silóking (FAO 530) egy új minõségi kategóriát nyitott a silótermesztésben. Ezekbe a hibridekbe Európában elsõként egy, a növényfajban természetes módon is megtalálható „LFY” gént építettünk be. Ez a gén megnöveli a fotoszintézis szempontjából fontos csõfeletti levelek számát. Ennek eredménye a nagyobb termés. Az LFY génnel összefüggõen nemcsak a silótermés nõ meg, hanem a silóminõség is javul. A Kámasil (2. kép) vetõmagjának kereskedelmi mértékû termesztését 2004-ben egyidõben kezdtük meg Magyarországon és Franciaországban, s a hibrid termõterülete 2006-ban Franciaországban már meghaladta a hazait. A Silóking (FAO 530) 2006-ban kapott állami minõsítést Magyarországon, s ebben az évben a vetõmagelõállítást is megkezdtük itthon és Franciaországban is (3. kép). A Silóking kiemelkedõ szárazanyag- és zöldtermését kedvezõ beltartalmi paraméterek jellemzik, mint általában a leafy hibrideket. A hibrid genetikai képességei – úgy gondoljuk – megengedik a kissé szerénytelennek tûnõ névválasztást: a Silóking esélyes a silótermesztés királya címre. Az új leafy hibridek mellett már ismert, hagyományos hibridek egészítik ki a kínálatot. Az Mv NK 333 (FAO 390) hidegtûrõ, gyors kezdeti fejlõdéssel bíró,
7 2. kép Kámasil
3. kép Siloking
szárazságtûrõ, korai érésû silókukorica, kedvezõ beltartalmi mutatókkal, jó íz- és zamatanyagokkal. Az Mv 434 (FAO 440) egy olyan kettõs hasznosításra alkalmas silókukorica-hibrid a FAO 400as kategóriában, mely jó termõképessége mellett igen nagy csõaránnyal rendelkezik az összes szárazanyagon belül. Az Mv 448-at (FAO 450) tartjuk a legtipikusabb silóhibridnek, mert lassú leszáradása és vontatott vízleadása miatt sokáig megtartja az optimális érettség állapotát. A fehérjetartalma magasabb mint a takarmánykukorica-hibrideké. Emészthetõsége kiváló, mert a szárában a lignintartalom a szokványosnál kisebb. Ezen felül nagyon kedvezõ a levél-szár aránya is. A legkésõbbi érésû (FAO 580) silókukorica hibridünk a Maxima. A Maxima hektáronkénti szemes termése is igen nagy, ami alkalmassá teszi a nagy teljesítõképességû tehenészetek silótakarmány igényének maradéktalan kielégítésére, mert az össz’szárazanyagon belül igen magas a csõ részaránya. Marton L. Csaba – Hadi Géza – Pintér János – Berzsenyi Zoltán – Árendás Tamás – Bónis Péter
2007/1
8
Kukoricaszár és N-mûtrágyázás hatása a kukorica termésére és termésstabilitására tartamkísérletben
A
hazai tartamkísérletek beállításának idején a kukoricaszár trágyakénti alászántását megalapozta az az elképzelés, hogy mûtrágyával megoldható a tápanyagellátás, a szervesanyag-utánpótlás pedig a feltépett és talajba szántott kukoricaszárral. Balla A.-né (1966) Martonvásáron, többéves kísérletekben megállapította, hogy az istállótrágya és mûtrágya, valamint a kukoricaszár és mûtrágya együttes hatása azonos volt a mûtrágyáéval. Ugyanakkor a 250 kg/ha mûtrágyával alászántott kukoricaszár ellensúlyozta a szárazság kedvezõtlen hatását. Kísérleteiben 8 év alatt a kukoricaszár nem befolyásolta szignifikánsan a termést. Nem mezõségi talajokon azonban egyes években a kukoricaszár és a szalma pozitív hatását észlelték. A kukoricaszár-trágyázás hatására a talaj humusztartalmában szignifikáns különbséget mutattak ki négy kísérleti hely közül háromban. Kompolton, kukorica monokultúrában 1962-ben beállított kísérletekben a kukoricaszár alászántása fõként kisebb mûtrágyaadagok esetén növelte a termést. Hepp (1979) a kukoricaszár trágyahatását vizsgálta Duna-Tisza közi, feltalajában gyengén humuszos, kis termõképességû homoktalajon és 12 év kísérleti eredményei alapján szervesanyaggyarapítás céljából homoktalajon a kukoricaszár alászántását indokoltnak találta. A martonvásári tartamkísérlet eredményeirõl korábban Gyõrffy (1979) közölt adatokat. A kukoricaszár talajba szántásának eredményeként 17 év átlagában szignifikáns terméskülönbséget nem tudott kimutatni. A kukoricaszár talajba szántása 10 év után a talaj humusztartalmában szignifikáns különbséget eredményezett. Arra a következtetésre jutott, hogy a talajba szántás a kukoricaszár hasznosításának nem hatékony módja. A martonvásári tartamkísérlet 44 éves termés adatsorának (1961-2004) biometriai értékelésével mindenekelõtt arra kívántunk választ kapni, hogy N-mûtrágyaszinttõl függõen a kukoricaszár évenkénti rendszeres talajba szántásának milyen hatása van a kukorica termésére és termésstabilitására.
1. táblázat A 6 x 6-os latin négyzet elrendezésû kísérlet kezelései Kezelések sorszáma
1. 2. 3. 4. 5. 6.
1958–1982
1983-tól
5 t/ha kukoricaszár 5 t/ha kukoricaszár + 50 kg/ha N 5 t/ha kukoricaszár + 100 kg/ha N Kontroll 50 kg/ha N 100 kg/ha N
7,5 t/ha kukoricaszár 7,5 t/ha kukoricaszár + 150 kg/ha N 7,5 t/ha kukoricaszár + 300 kg/ha N Kontroll 150 kg/ha N 300 kg/ha N
1. ábra A kukoricaszár és a N-mûtrágya kumulált hatása a kukorica termésére monokultúrában (1961–2004) Kezelések
Báziskezelés
A kísérlet kezelései A kísérletet 1957-ben állította be Gyõrffy Béla, erodált erdõmaradványos csernozjom talajon. A kísérlet elsõ három évében kukorica-õszi búza-tavaszi árpa volt a növényi sorrend és 1961-tõl kukorica monokultúrában folytatódott a kísérlet. A talaj a szántott rétegben enyhén savanyú, felvehetõ foszforral gyengén, káliummal jól ellátott humuszos vályog. A kísérlet helye nem tartozik a jó vízgazdálkodású területek közé, magas fekvése miatt részben erodált. A kísérlet latin négyzet elrendezésû, 6 kezeléssel, a parcella mérete 60 m2 (6 m x 10 m). A parcellák száma 36. A kí-
sérleti kezeléseket a kukoricaszár és Nmûtrágya eltérõ mennyiségei képezik (1. táblázat). 1983-ban változás következett be a kísérleti kezelésekben, a N-mûtrágya dózisa kétszeresére nõtt és a kukoricaszár mennyisége is megváltozott. A kukoricahibridek 6-8 évenként változtak. A kukoricaszárat minden évben õszszel feltépve és a parcellákra visszahordva szántottuk a talajba. A kísérleti kezelések hatásának értékelése kumulatív terméselemzéssel és varianciaanalízissel A kísérleti kezelések termésre gyakorolt hatását elõször kumulatív termés-
2007/1 2. ábra A kukoricaszár és a N-mûtrágya hatása a kukorica termésére száraz (15 év) és csapadékos (29 év) években, kukorica monokultúrában
elemzéssel értékeltük. Báziskezelésnek a kontrollt (4. kezelés) választottuk. A kumulált terméskülönbségeket a 4. kezeléshez viszonyítva az 1. ábra szemlélteti. Két szakaszt lehet elkülöníteni a kumulált terméskülönbségek idõbeni dinamikájában. A kísérlet elsõ 20 évében a kukoricaszárnak a kísérleti kezelések kumulált termésére alig volt hatása. Ezt követõen a kukoricaszár hatására a termés kismértékben, de következetesen emelkedett. A kísérlet 44. évében a kontrollhoz viszonyított kumulált termésnövekedés a kukoricaszár hatásaként 12,7 t/ha volt. Az N-mûtrágyázás hatását tekintve, a 6. évtõl jól elkülönül a kétféle N-dózis hatása és ez fennmarad a teljes vizsgált idõszakban. Alacsony Ndózisnál a kísérlet 20. évében a kukoricaszár kumulatív termésnövelõ hatása <1,0 t/ha volt (2. vs. 5. kezelés). Magas N-dózisnál a kísérlet 20. évében a kukoricaszár termésnövelõ hatása (3. vs. 6. kezelés) mindössze 3 t/ha volt. A kísérlet 44. évében alacsony N-dózisnál a kukoricaszárnak nem volt kumulatív termésnövelõ hatása (2. vs. 5. kezelés), sõt a kumulatív termés 11,3 t/ha-ral kisebb volt a kukoricaszárat is tartalmazó 2. kezelésben. Magas N-dózisnál sem lehetett kimutatni a kukoricaszár kumulatív termésnövelõ hatását. Az 1961-2004. évek adatai alapján az átlagos termésreakció kezelésenként a következõ volt (t/ha): 1.: 3,583, 2.: 5,953, 3.: 6,554, 4.: 3,295, 5.: 6,211, 6.: 6,540. Az évjárat hatásának elemzéséhez a vegetációs idõszak (04–09) csapadékmennyiségének eltérései alapján a vizsgált 44 évet száraz és csapadékos évjáratokra csoportosítottuk. A 04-09. havi
9
3. ábra A kukoricaszár és a N-mûtrágya hatása a kukorica termésstabilitására monokultúrában
csapadék száraz években 223 mm, csapadékos években 340 mm volt. A kukoricaszár és az N-kezelések hatását a kukorica szemtermésére a száraz (15 év) és csapadékos (29 év) évjáratok átlagában a 2. ábra mutatja. A tartamkísérlet több évtizedes adatainak száraz és csapadékos évjáratokra csoportosítása mindenekelõtt rámutat az évjárat termésre gyakorolt nagyon jelentõs hatására. A vizsgált kezelések átlagában a kukorica szemtermése száraz években 4,061 t/ha, csapadékos években 6,025 t/ha volt, vagyis kedvezõ évjáratokban a termés 1,96 t/ha-ral volt nagyobb. Száraz években egyik N-szinten sincs különbség a kukoricaszárral kezelt és a kukoricaszár nélküli parcellák termése között. Csapadékos években alacsony N-szinten a kukoricaszár nélküli kezelésben szignifikánsan nagyobb volt a termés. Magas Nszinten nincs különbség a kukoricaszárral kezelt és a kukoricaszár nélküli parcellák termése között. A kukoricaszár és a N-mûtrágyázás hatása a kukorica termésstabilitására A kukoricaszár és a N-trágyázás hatását a kukorica termésstabilitására variancia és regresszió mutatókkal jellemeztük. Minél kisebb a variációs koefficiens (CV%) értéke, annál stabilabb a kezelés. Legnagyobb volt a CV% értéke a kontroll parcellában és legkisebb a 3. kezelésben (7,5 t/ha kukoricaszár + 300 kg/ha N). A stabilitásvariancia (σ2) és az ökovalencia (W2) mutatók mérik a kezelés hozzájárulását a kezelés x környezet interakcióhoz. Legnagyobb volt e mutatók értéke a kontroll kezelésben és legkisebb a
kukoricaszárat és N-t egyaránt tartalmazó 2. és 3. kezelésben. A regressziós módszer alapján a trágyázási kezelések hatását a kukorica termésstabilitására a vizsgált 44 év adatai alapján a 3. ábra szemlélteti. A 4. kezelés (kontroll) és az 1. kezelés (kukoricaszár, N nélkül) b < 1,0 regressziós koefficiens értéke (0,471 és 0,521) jelzi az adaptációt a kedvezõtlen környezethez. A N-trágyázásban részesült kezelések stabilitása jelentõsen eltér az 1. és 4. kezelésétõl és b > 1,0 feletti értékeik mutatják az adaptációt a kedvezõ környezethez. Minden környezetben a legnagyobb stabilitást (b = 1,185) és legkedvezõbb termésreakciót a 3. kezelés (300 kg/ha N és kukoricaszár) mutatta, ami általános adaptációt jelez kedvezõ és kedvezõtlen környezethez egyaránt. Következtetések A kísérletben kezdettõl fogva a Nkezelés hatása volt domináns. A kukoricaszár-hatás kisebb mértékû volt és a 20. év után vált kifejezetté. A tartamkísérlet 44 éves adatsorozata alapján megállapítható, hogy N-mûtrágyázás nélkül, az évenként kijuttatott és õszi középmély szántással a talajba bedolgozott 7,5 t/ha kukoricaszár szignifikánsan növelte a termést a kontroll kezeléssel szemben. 150 kg/ha N mûtrágyaszinten szignifikánsan nagyobb volt a termés kukoricaszár kijuttatása nélkül. 300 kg/ha N-mûtrágyaszinten nem volt szignifikáns különbség a kukoricaszáras és a kukoricaszár nélküli kezelések termése között. Berzsenyi Zoltán – Dang Quoc Lap – Micskei Györgyi – Sugár Eszter – Takács Nóra
2007/1
10
Ment-e kukoricáink által a világ elébb?
A
szántó-vetõ ember a természeti és piaci környezet változásait figyelve gazdálkodik. Az idõjárási anomáliákat elviselve gyakran érezheti: amit a természet az egyik oldalon elvesz, azt a másikon pótolja. A 2006. év napsugaras õsze többnyire száraz magágyakat, elhúzódó, heterogén, foltos kelést hozott az õszi kalászosokra. A szõlõsgazdák és a kukoricát aratók viszont a megszokottnál édesebb mustnak, szárazabb szemnek örülhettek. A kukoricák betakarításkori víztartalma ettõl függetlenül úgy tûnik „örökzöld slágerré”, azaz évjárattól függetlenül a termelõk meghatározó döntési szempontjává vált a kiválasztás során. A nemesítõ a termesztõvel karöltve ezért igyekszik évrõl-évre újabb, változatos, megbízhatónak ítélt forrásokból származó ismereteket begyûjteni kukoricáinak viselkedésérõl, agronómiai reakcióiról. A vízleadás fajtára jellemzõ karakterét több oldalról is megközelítheti, jellemezheti. A leginkább ismert és felhasznált információk az azonos termesztési feltételekkel beállított fajtaösszehasonlító kísérletekbõl származnak, amelyekben a köztermesztésben fellelhetõ kukoricákat az adott idõszak standard hibridjeinek teljesítményével vetik össze. Értékes és jól hasznosítható ismeretekkel szolgálnak a több termesztési tényezõ összehasonlító vizsgálatára alkalmas kísérletek is, amelyek segítségével például a tápanyag-ellátottságnak, az állománysûrûségnek, a vetésidõnek a vízleadásra gyakorolt fajtaspecifikus hatásaira is választ kaphatunk. A fejlõdés ellenõrzésének, mérésének ritka, de sok szempontból hasznos eszköze az a módszer, amikor korábbi idõszakok közkedvelt hibridjeinek tudásához hasonlítjuk a mai szortiment tagjaiét. Intézetünkben több éve folynak olyan kísérletek, amelyekben a már elismert saját nemesítésû fajták és ígéretes jelöltek, valamint hivatalos standardok mellett korábbi korszakok sikeres martonvásári hibridjei is megmérettetnek. Vörösmarty Mihály „Gondolatok a könyvtárban” címû költeményének Gutenberg-galaxisra vonatkozó kérdése a nemesítõ által tehát úgy fogalmazódik át: Haladt-e újabb martonvásári hibridjeinkkel a világ elõrébb? Az 1960-as évek végén, a ’70-es
1. ábra Igen korai és korai érésû kukoricahibridek szemtermésének átlagos víztartalma (%). Martonvásár, 2004–2006
2. ábra Közép- és késõi érésû kukoricahibridek szemtermésének átlagos víztartalma (%). Martonvásár, 2004–2006
évek elején elismert kukoricák (1. táblázat) termesztése során a legfontosabb értékmérõ, a termõképesség mellett olyan agronómiai bélyegek voltak fontosak, mint például a sûríthetõség, a mûtrágya-reakció, vagy a gépi betakaríthatóságot meghatározó szárszilárdság. A betakarításkori szemnedvesség jelentõségének megítélését az is jelzi, hogy az akkori gyakorlatban a FAO 300-600 tenyészidõ csoportokba sorolható hibridek terjedtek el. A legutóbbi három évet tekintve 2004-ben és 2006-ban a szemtelítõdés, érés idõszakában (VII-IX.) Marton-
vásáron a kukorica vízleadásának kedvezõ, a megszokottnál szárazabb idõjárás volt a jellemzõ. Az ország más részeihez hasonlóan azonban 2005-ben – ugyanezt az idõszakot tekintve – több mint kétszerese hullott a 30 éves átlagnak (2. táblázat). Ez a szokatlan, az aratást késleltetõ csapadékbõség és a száradást még inkább hátráltató hûvös napok még az igen korai hibridek egyik „terményszárítót kerülõ” tagját, az Mv 251-et is próbára tették. Amíg ez a kukorica-búza forgóba leginkább ajánlható fajta szeptember végén 2004-2005-ben közel egy, 2006-ban több mint 5%-kal múlta alul
2007/1 Amanita közül ez utóbbi augusztus végéig a szárazanyag beépítésre „koncentrál”. A tapasztalatok szerint a standardokénál ekkor még 2-4%-kal nedvesebb szem azonban szeptemberben példátlan ütemben adja le a vizet (3 év átlaga szerint 0.82 %/nap). A fiziológiai érést követõen, száradást segítõ, kedvezõ felépítése révén termése közel 1%-kal volt szárazabb október végén, mint az összehasonlítást szolgáló hivatalos standardoké. Az 1971-1978 között a hazai kukoricatermesztést szolgáló Mv SC 380-hoz viszonyítva az 1992 óta bizonyító „martonvásári kaktusz”, azaz a szárazságtûrés bajnokának tekinthetõ Norma a szeptember végi számadáskor 3%-kal kevesebb vizet tartalmazott. Az új évezredben porondra lépõ korai, búza elõveteményként is számításba vehetõ hibridek nemesítés révén elért elõnye azonban a Normához viszonyítva is további 3-5% volt a fiziológiai érés idõszakában. A stabil szár, a lábon szárítás ugyanakkor a Norma hátrányát – az éréscsoport elsõ felébe sorolt, rövidebb tenyészidejû martonvásári reprezentánsokkal összehasonlítva – október végére 1,5-2%-ra mérsékelte. A Magyarországon 1968-78 között, 11 évig termesztett Mv TC 431 szemtermése szeptember végén közel 4%-kal volt nedvesebb három év átlagában a mai standardokénál. Vele összevetve mind a termõképességet, mind a vízle-
1. táblázat A kísérletben vizsgált martonvásári kukoricahibridek Hibrid
Mv 251 Mv SC 380 Norma Mv 277 Amanita Hunor Mv TC 431 Gazda Majoros Maraton Tisza Mv SC 530 Mv SC 580 Mv 500
Minõsítés éve
FAO szám
2004 1972 1992 2002 2004 2003 1970 1994 1997 1997 2004 1968 1972 2005
280 380 380 310 320 350 430 450 430 450 470 530 580 510
11
szemnedvességét tekintve a csoport standardjait. Három év átlagát tekintve ez a kukorica a vízleadás bajnoka, hiszen elõnye az összehasonlításban meghaladja a 2,5%-ot (1. ábra). Termésének nedvességtartalma optimális idõben elvetve még rendkívül kedvezõtlen évjáratban is 20% alá csökkent október elsõ dekádjának végére. Úgy tûnik, hogy a korai éréscsoport (FAO 300) új generációhoz tartozó hibridjei, az Mv 277, a Hunor és az
adást (2. ábra) tekintve korszakos elõrelépés volt 1994-ben a Gazda, 1997-ben új mérföldkõ a Maraton megjelenése. A haladás fokmérõje, hogy az ugyanekkor minõsített Majoros és az újoncnak számító, ebben a csoportban legkésõbbi Tisza fajlagos szárítási költségei gyakorlatilag azonosak az éréscsoport mai, mérvadó hibridjeivel. A késõi, legnagyobb teljesítményre képes hibridek termesztése során a táblán történõ szárítás, a betakarítás ésszerû késleltetése többnyire szükségszerû technológiai elem. A hároméves összesített tapasztalatok szerint a standardok víztartalma szeptember végére 32% alá csökkent, az Mv 500 hibridé megközelítette a 31%-ot. Az Mv SC 530 (1969-78) és az Mv SC 580 (197381) kukoricákhoz mérten az elõrelépés mintegy 4-6%. A száraz õszû, kukoricának kedvezõ években október végére a ma termesztett hibridek, így az Mv 500 szemnedvessége is 20% alá csökkent. A vízleadás fontos – de csupán egyik – ismérve a hibridekrõl alkotott értékítéletnek. Sokszor és sok szempont alapján feltehetjük még a kérdést: Haladt-e martonvásári kukoricáinkkal a világ elõrébb? Más szempontból: Lépést tartanak-e a mai generáció képviselõi a világ elitjével? A termelõnek új hibridjeinket kell faggatnia. Azok válaszolnak. Árendás Tamás – Bónis Péter – Berzsenyi Zoltán - Marton L. Csaba –
2. táblázat A kukorica tenyészidõszakának egyes meteorológiai jellemzõi Martonvásár, 2004-2006 Csapadék (mm)
Hónap
Átlaghõmérséklet (°C)
Hõségnapok száma (tmax>30°C)
Átlag*
2004
2005
2006
Átlag*
2004
2005
2006
2004
2005
2006
IV.
43
64
97
19
11,3
11,5
10,8
12,6
0
0
0
V.
56
49
70
68
16,4
14,6
16,1
15,1
0
6
0
VI.
73
98
49
66
19,7
18,2
18,5
19,6
0
4
12
VII.
53
45
76
10
21,5
20,6
20,7
23,0
13
9
23
VIII.
46
28
186
62
20,7
20,6
18,9
18,4
12
3
5
IX.
41
14
49
21
16,6
15,5
16,5
18,5
0
1
0
X.
42
61
9
19
11,0
11,2
10,4
13,5
0
0
0
V-VI.
129
147
119
135
18,1
16,4
17,3
17,4
0
10
12
VII-IX.
140
87
311
93
19,6
18,9
18,7
20,0
25
13
28
IV-IX.
312
298
526
247
17,7
16,8
16,9
17,9
25
23
40
* Martonvásár, 30 éves átlag
2007/1
12
Új generációs martonvásári hibridek üzemi próbatermesztésen A 15 t/ha terméstõl a 15%-os betakarítási szemnedvességig 1. táblázat Az Mv 251 termése üzemi kísérletekben 2006
A
ki komolyan veszi a feladatát és eredményesen akar gazdálkodni, annak elengedhetetlenül fontos, hogy elõre gondolkodjon és kalkuláljon már az év elején. Sajnos a jelenlegi gazdasági környezet nem könnyíti meg ezt a munkát, hiszen éven belül is változnak a már korábban elvetett növények termésének értékesítési kilátásai. Gondoljunk csak a repcére. Két évvel ezelõtt még nem volt szó bio-diesel gyárakról, a tavalyi vetéstervbe viszont már beépült a repce értékesítési kilátásainak és árának ugrásszerû javulása. Vagy gondolhatunk az idõjárási anomáliákra. Az elmúlt év tavaszán sok helyütt még egészen jók voltak az õszi búza kilátásai aztán a hirtelen jött meleg lerontotta a termésátlagokat. A kukoricatermesztés a szokásosnál egyszerûbb feladatnak látszott tavaly tavasszal, legalábbis ami a hibridek tenyészidõ szerinti megválasztását illeti. A 2005-ös évben elhúzódó betakarítás és a csapadékos õsz következtében magas szemnedvességgel és késõn lehetett betakarítani a termést, sokba került a szárítás. Ezek a szempontok sokakat arra ösztönöztek, hogy 2006 tavaszán a hibridek megválasztásánál elõtérbe helyezték a korai éréscsoport (FAO 300) hibridjeit, ezek közül is a rövidebb tenyészidejûeket. Sajnos a hideg és csapadékos tavasz a vetésidõ elhúzódásával járt. Sokan kénytelenek voltak az optimális vetésidõ után május elsõ, második dekádjában kukoricát vetni. A késõi vetés önmagában véve is csökkenti a terméskilátásokat. A júliusban, kukoricavirágzás, terméskötés idõszakában bekövetkezett csapadékhiány, légköri aszály következtében helyenként hiányos volt a megtermékenyülés. Ez leginkább a rövid tenyészidejû hibrideket viselte meg, így a termésük elmaradt az elõzõ évi terméstõl. Amit a természet elvett tavasszal, azt az igen hosszú és meleg õszi idõjárás formájában visszaadta a kukoricatermelõ gazdáknak. Ennek eredményeként alacsony nedvességtartalommal, az elõzõ évinél korábban lehetett elkezdeni a betakarítást. A terményért a korábbinál magasabb felvásárlási árakat kínáltak.
Termõhely
Vetésidõ
Betakarítási idõ
Szemtermés (t/ha)
Szemnedvesség (%)
Paks
ápr. 29.
szept. 29.
8,40
18,50
Bóly-Töttös
ápr. 21.
okt. 12.
10,28
15,20
Kondoros
ápr. 29.
okt. 10.
10,43
15,60
Középhídvég
máj. 02.
okt. 10.
10,95
17,00
Simonpuszta
ápr. 29.
okt. 12.
8,91
15,60
Bácsalmás
ápr. 25.
okt. 03.
11,68
15,80
2. táblázat Az Mv 277 termése üzemi kisérletekben 2006 Termõhely
Vetésidõ
Betakarítási idõ
Szemtermés (t/ha)
Szemnedvesség (%)
Paks
ápr. 29.
szept. 29.
9,65
20,40
Bóly-Töttös
ápr. 21.
okt. 12.
11,13
16,30
Kondoros
ápr. 29.
okt. 10.
11,30
17,20
Középhídvég
máj. 02.
okt. 10.
11,24
17,70
Simonpuszta
ápr. 29.
okt. 12.
11,18
18,00
Bácsalmás
ápr. 25.
okt. 03.
12,15
19,30
Ezeket összevetve 2006-ban a kukoricatermesztés eredménye az elõzõ év eredményéhez hasonlóan alakulhatott. A betakarítás után megint jön a kötelezõ feladat: el kell dönteni milyen évjáratra készüljünk, mennyi költségbõl gazdálkodjunk, milyen hibrideket válaszszunk a 2007. évi termesztéshez? Az utóbbi évek nemesítõi munkájának a gyümölcse most érik be Martonvásáron. Olyan új hibridek kerülnek köztermesztésbe, amelyek messzemenõkig megfelelnek a termelõi igényeknek. Szilárd szárúak, kiegyenlítetten, jól teremnek, dinamikus vízleadók, egészségesek. Megújul a termékkínálat és ezáltal a korábbi hibridválasztékot kiegészítve az ország minden részében nagy termõképességû hibrid kukoricákat kínálunk a gazdálkodók számára. Az új kukorica-kínálatot minden bizonnyal nevezhetjük új generációs hibrideknek, hiszen jelentõs elõrehaladást mutatnak a korábban köztermesztésben
használt martonvásári hibridekhez viszonyítva. Ki kell emelni az ajánlatból a legrövidebb tenyészidejû Mv 251 (FAO 280) hibridet. A 2005-ös évben a fajtabemutatókon sokan felfigyeltek ennek a kukoricának más hibrideket messze meghaladó vízleadására. Átlagos betakarításkori szemnedvesség tartalma 60 termõhely átlagában 18,9% volt, 8,76 t/ha terméssel. Tekintettel a növekvõ energiaárakra, a szárítóval nem rendelkezõ gazdák számára rendkívül vonzó a szemnedvesség gyors csökkenése, ezáltal a szárítási költségeken jelentõs megtakarítás érhetõ el. A 2006. évi simonpusztai kísérletben rendkívül dinamikus vízleadást mértünk (1. ábra), mely elérte a napi 1%-ot a 16 %-ig történõ leszáradásig. Kiváló eredményeket mutattak a leszáradási adatok az ország más területein is (1. táblázat). Ezek a számok mindenképpen meggyõzõek abban a tekintetben, hogy a gazdálkodók a következõ évi vetõmagválasz-
2007/1 1. ábra Az Mv 251 vízleadása (Simonpuszta, 2006)
2. ábra Az Mv 277 vízleadása (Simonpuszta, 2006)
3. ábra A Somacorn termése üzemi kísérletekben, 2006
ás lm a cs Bá
s ta ás os ég ttõ sz or én dv ö u í d z p -T n ph ys ly on Ko zé ag m Bó i ö N S K
táskor õszi kalászos elõveteményeként, legkorábban betakarítható kukoricaként, valamint megkésett, májusi vetések esetén figyelembe vegyék az Mv 251-et. A korai éréscsoport (FAO 300) elején több újgenerációs hibridünk érdemel
figyelmet. Az Mv 277 (FAO 310) az elmúlt évben a legkeresettebb martonvásári kukoricák sorába emelkedett. Koraiságán túl, kedvezõ agronómiai tulajdonságainak köszönheti a gazdák bizalmát. A gyenge adottságú területe-
13 ken gazdálkodók, az ilyen körülményeket is jól elviselõ, sok mindent kibíró hibridre találtak ebben a kukoricában. A kiváló adottságú területeken is versenyképes termést alacsony szemnedvességgel takarították be. Egészen szélsõséges körülmények között is (pl. vízborította kukoricatábla, december végi betakarítással; május végi vetés lucernatörésbe) bizonyította állóképességét. A 2006. évi hideg, csapadékos tavasz arról is meggyõzte a termelõket, hogy gyors kezdeti fejlõdéssel rendelkezik, 24 leveles állapotban is jól tûrte a májusi lehûlést. Több termelõ arról számolt be, hogy sikerült az idén korán, április 1015. között elvetni ezt a kukoricát, ennek ellenére az gyorsan és zavartalanul fejlõdött. Ez minden bizonnyal elõnyt jelentett a meleg nyári idõszakban, hiszen a megtermékenyülés ezeken a táblákon korán, hiánytalanul megtörtént. Az Mv 277 Simonpusztán vizsgált vízleadása szintén intenzív volt (2. ábra). Az átlagos leszáradás elérte a napi 0,7%-ot az érés idõszakában. Az Mv 277 versenyképességét bizonyítják az országos bemutató hálózatunkban elért eredményei is (2. táblázat). A korai éréscsoport új martonvásári hibridjei közül õszi kalászos elõveteményként az ország középsõ és déli területeire ajánlható a Somacorn, amely FAO 340-es tenyészidejével már az igazán keresett érési idejû és nagy termések elérésére képes csoportba sorolható. Üzemi demonstrációs kísérleteinkben és próbatermesztéseinkben 12 t/ha körüli terméseket adott október elsõ dekádjában, 16-18% szemnedvességgel betakarítva (3. ábra). 2006-ban volt harmadik éve a köztermesztésben a Hunor. A nagyüzemi táblák eredményei az írás elkészültekor még nem ismertek, de a tenyészidõszaki szemlék és fajtasorok eredményei (4. ábra) gazdag terméssel biztattak. Az állományok az aszályos nyári idõszak elõtt virágoztak, a csövek megtermékenyültek, szemmel végig telítettek voltak. A következõ újdonság az éréscsoport legnagyobb termõképességû martonvásári hibridjei közé sorolható Mv Tarján (FAO 380). Az Mv Tarján igazi terméselõnye a szárazabb évjáratokban mutatkozik meg, hiszen a hibrid a szárazságtûrõbb vonalak és egy teljesen új genetikai háttérrel rendelkezõ vonal keresztezésébõl származik. A 2006. évi
2007/1
14 fajtasorokban az adatok alapján igazolta a kiemelkedõ képességeit. (5. ábra). A 12 t/ha körüli termésével és 17-19% szemnedvességével a legkiválóbbak egyike a koraiak között. A FAO 400-as éréscsoport hibridjeit talán az elõzõ évekhez képest kevesebben választották 2006-ban. A szárítási költségek növekedése, az emelkedõ energiaárak indokolttá tették ezt a döntést. A tenyészidõszak során azonban az idõ elõrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá vált hogy azok sem döntöttek roszszul, akik a középérésû hibridekben bíztak. A nyár légköri aszálya, a csapadékhiány ezeket a hibrideket kevésbé sújtotta, mint a koraiakat. Õsszel a hosszú, száraz, meleg idõjárás intenzíven csökkentette a szemek víztartalmát, a koraiakhoz képest csupán néhány százalékkal volt magasabb ezeknek a kukoricáknak a szemnedvessége. A középérésû hibridek jövõbeni szerepét növelheti, hogy az újonnan jelentkezõ igényeknek megfelelõen bizonyos körzetekben nedvesen vásárolják fel a kukoricatermést, elsõsorban bio-etanol gyártás céljára. Az Mv Koppány (FAO 420) éréscsoportjának kiemelkedõ jelentõségû martonvásári hibridje. Ebben a tenyészidõ kategóriában a legkorábbi martonvásári kukorica, annak a csoportnak a tagja, ahonnan a legnagyobb területen termelt hibrideket választják a termelõk. A 2006. évi fajtasorokban igazolni láttuk azon jellegzetességeit, melyek alapján elnyerheti a termelõk bizalmát. A különbözõ helyeken szárdõlést nem tapasztaltunk. Az elsõ bemérési eredmények alapján a Koppány termése elérte egyes késõi hibridek termésszintjét a korai, FAO 400-as hibridekre jellemzõ szemnedvességgel. A Dunántúl déli részérõl származó adatok szerint termése Bólyban (nettó 13,06 t/ha, 18,4% víz) és Középhídvégen (nettó 12,16 t/ha, 20,7% víz) is a legnagyobbak között volt a középérésû kukoricák csoportjában. Minden bizonnyal a 2007. év egyik vezetõ hibridjeként találkozhatnak vele a termelõk a martonvásári kínálatban. A Tisza nevû, FAO 470-es hibridünk nagy meglepetéseket szerezhet egyes termelõknek. Azok, akik tavaly egy kis rábeszélésre elvetették, kipróbálták, nem csalódtak benne. Akik a táblán is megszemlélték, azt láthatták, hogy bizony érdemes megfogadni a fajtatulaj-
4. ábra A Hunor termése üzemi kísérletekben, 2006
ás m l a cs Bá
ó ak M
s os ég ttõ or dv ö í d T h n yép Ko ól z B Kö
k aj Sz
5. ábra Az Mv Tarján termése üzemi kísérletekben, 2006
r s a ás ég zt vá om ttõ m ó l al dv ö us í b a h T p h m p cs ly ád on zé Do rp Bá m Bó i ö Á S K
6. ábra A Tisza termése üzemi kísérletekben, 2006
s re sz os ég ás tõ or zá dv öt tim lm í s d j a T n n Ú ph cs ly ze Ko zé as Bá Bó ö z K s Ti
donos képviselõinek szaktanácsát és akkor nagyon jó eredményt érnek el. Arra gondolunk elsõsorban, hogy ezt a hibridet sok más hibriddel ellentétben kevesebb magszámmal javasoljuk elvetni (5565000 tõ/ha). Ebben az esetben az állományban nagy számban lesznek közel egyforma, két csövet fejlesztõ növények. További elõnye az átlagosnál jobb szárazságtûrése. A gazdák számára a megle-
petést mégis a betakarítás eredménye adja, hiszen ennek a hibridnek nagyon vékony a csutkája, hosszúak a szemei és ezáltal a szem-csutka arány kimagasló. Mindez nagy termések elérését teszi lehetõvé. A 2005. évben az ország 59 különbözõ termõhelyén teszteltük a Tisza hibridünket. Az átlagtermés 10,04 t/ha volt. Abban az évben a Tisza termésátlaga 32 helyen haladta meg a 10 tonnát.
2007/1 7. ábra A Mv 500 termése üzemi kísérletekben, 2006
os or d n Ko
ó pp Li
s g vé ttõ d ö í h -T ly ép z Bó Kö
2006-ban a nagy termésekhez kiváló szemnedvesség-tartalom is párosult. E tulajdonságok alapján bátran ajánlható a 2007. évi termesztésre (6. ábra). A FAO 500-as éréscsoportnak csak az ország legdélebbi területein vannak jelentõsebb állományai, azonban a már korábban említettek miatt fontos csoportnak gondoljuk. Ebben a piaci szegmensben is nagyon sikeres volt a Martonvásáron dolgozó nemesítõk munkája az utóbbi években. Az Mv 500 nevû kukoricahibrid ötvözi a késõi és a közép-
ut m a K
ta sz u p on m Si
érésû tenyészidõcsoport elõnyeit. Aki látta a bemutatósorokban ezt az új hibridet, annak egyöntetûen az volt a véleménye, hogy vonzza a tekintetet a hatalmas, szemekkel végig telítõdött, teljesen egészséges csöveivel. Nem véletlenül ez a legnagyobb terméspotenciállal rendelkezõ martonvásári hibridkukorica. A FAO 500-as hibridek hivatalos versenyében is az élmezõnybe került a 15 tonna körüli szemtermésével, a csoporton belüli 5%-os terméselõnyével és a FAO 400-as éréscsoport végén érõkre jellem-
15 zõ szemnedvesség-tartalommal. Az üzemi próbatermesztésekben is hozta ezt a „formáját” (7. ábra). A fentiekben ismertetett új hibridek új lehetõségeket nyitnak a Martonvásáron nemesített hibridkukoricák elterjedésében, hiszen minden tekintetben korszerû, versenyképes, termesztési elõnyöket magukban hordozó termékekrõl van szó. Az újdonságok megismertetésében szakmailag jól felkészült kollégák állnak a termelõk rendelkezésére, akik a tapasztalatokat, véleményeket összegyûjtve törekszenek arra, hogy minden termelõvel jó partneri viszonyt alakítsanak ki, minél több kollégát vonjanak be a közös munkába, bíztatva õket az új anyagok megismerésére, kipróbálására és a véleményük kifejtésére is. Bízunk benne, hogy a termelõk nemcsak kíváncsiak, hanem fogékonyak is az újdonságokra, és egyre nagyobb területeken vetik el a széles termékskálából az elõzõekben bemutatott hibrideket, melyek a 2007. évben ajánlatunkban kiemelt helyen szerepelnek. Istvándi László – Bodnár Emil
Bánkúti 1201 búza fehérje túltermelõ génjének felhasználása a martonvásári búzanemesítési programban
A
magyar búzanemesítõk hosszú ideje célul tûzték ki a Bánkúti-minõség beépítését a mai, korszerû búzafajtákba. Ennek eléréséhez felhasználják a hagyományos szelekciós eljárásokat, melyekkel növényi és populáció szinten lehet következtetni a szelekció eredményességére, de segítséget nyújtanak a malom- és sütõipari vizsgálatok is, melyek tájékoztatást adnak a minõségi paraméterekrõl. Ezen túlmenõen a biokémiai és molekuláris markerek megjelenése egy olyan mérföldkövet jelent a nemesítési gyakorlatban, mely lényegesen megnövelte a szelekció pontosságát és hatékonyságát. A búza minõségének jellemzésére használt legfontosabb biokémiai markerek a tartalékfehérje alegységek. Egy adott tartalékfehérje alegység minõsége mellett, annak többi alegységhez viszo-
1. ábra Túltermelõ (OE) és normál (N) 1Bx7 HMW gluteninnel rendelkezõ Bánkúti 1201 altörzs vizsgálata HPLC-vel
2007/1
16 nyított relatív mennyisége is minõséget meghatározó tényezõ. Nagyteljesítményû folyadék kromatográfiával (HPLC) megállapítható egyrészt az összes gliadin és összes glutenin fehérjék aránya, valamint egy adott nagymolekulasúlyú (HMW), vagy kismolekulasúlyú (LMW) glutenin fehérjealegység relatív mennyisége az összes glutenin tartalomra vonatkoztatva. Ezen vizsgálatoknak különös jelentõsége van a búzanemesítésben, amikor olyan genotípust akarunk szelektálni a nemesítési törzsek közül, melyek egy adott alegységre nézve túltermelõek. A kutatók megfigyelték ugyanis, hogy egyes tartalékfehérje alegységek túltermelése, így például az úgynevezett 1Dx5 vagy az 1Bx7 fehérjealegységek túltermelése, a sikér- és a tésztaerõsség növekedéséhez vezet. A fehérjealegységek megnövekedett mennyiségi arányát HPLC módszernél a csúcsmagasság mutatja (1. ábra). A Bánkúti 1201 részletes kutatása fehérjekémiai módszerekkel 1993-ban kezdõdött Martonvásáron, ahol a Kalászos Gabonanemesítési Osztály munkatársai azonosítottak a Bánkúti 1201 fajtapopulációban olyan törzseket, melyek természetes tulajdonsága, hogy túltermelik az 1Bx7 fehérjealegységet, mely tulajdonság magyarázat lehet e régi magyar fajta kiváló sütõipari minõségére. Ez a tulajdonság más, kiváló minõségû külföldi búzafajtákban is fellelhetõ. Ezekkel a genotípusokkal Martonvásáron 1997-ben indult nemesítési program, amikor az észak-amerikai, ún. hard prime minõségbúza kategóriába tartozó genotípusokkal elkezdtünk intenzíven foglalkozni. Kísérleteinkben elõször a kanadai tavaszi búzafajta, a Glenlea vizsgálatát végeztük el, majd bevontuk az amerikai, õszi típusú N93-3026 genetikai forrást is, amelyrõl szintén bebizonyosodott az 1Bx7 túltermelõ képessége.
1. táblázat Az 1Bx7 HMW glutenin fehérje túltermelõ genotípusok farinográf vizsgálati eredményei (ICC szabvány szerint)
Genotípus
Bánkúti1201 populáció Bánkúti 1201-9154-95 törzs Mv 08-07 Glenlea (kontroll) Red River 68 (kontroll)
Bx7/ HMW arány
Farinográf ICC Tésztagörbe stabiltás minõségi kialakulási idõ (sec) értékszám (sec)
22,3 36,9 33,1 34,1 33,0
A Bánkúti 1201 populációját törzsekre bontottuk fel a HMW glutenin alegységek összetétele és az 1Bx7 túltermelés alapján. E régi fajta populációjának átlagos 1Bx7 termelése a normál szintet éri el, ugyanakkor a populációjából szelektált egyes törzsek túltermelõek az 1Bx7 alegységre, mely azt bizonyítja, hogy lehetõség van a populáción belüli variabilitás kiaknázására és túltermelõ genotípusok kiválogatására. A túltermelõ Bánkúti 1201 törzsek tészta erõsségi és stabilitási paraméterei azonos szintûek az 1Bx7 túltermelõ Glenlea-ével. Az 1Bx7 túltermelésért felelõs Glenlea, N93-3026, valamint a Bánkúti 1201 populációjából kiválasztott szülõkkel létrehozott F5-F7 generációban lévõ törzsek többszöri agronómiai szelekción estek át, hogy agronómiailag versenyképes törzseket hozzunk létre. A vizsgálatban maradt 45 törzsbõl 7-et sikerült szelektálni, melyek azonos szinten voltak a Glenlea, a Red River 68, valamint a túltermelõ Bánkúti 1201 genotípusokkal 1Bx7 fehérje túltermelés alapján. A reológiai tulajdonságok vizsgálatára a farinográf módszert használtuk, melynek a görbe stabilitás értéke jól jellemzi a sikérerõsség jellemzõit. E paraméter alapján a 7 szelektált törzs közül 2 adott kiváló eredményt, de ezek közül is a Bánkúti 1201-gyel (Mv08-
6,2 12,2 16,1 17,6 16,6
99 200 200 200 200
6,0 19,5 20,0 20,0 19,9
07) létrehozott törzs volt a legjobb (1. táblázat). A farinográfos vizsgálat alapján megállapítható, hogy az Mv 08-07 görbe stabilitása meghaladja a Bánkúti 1201 populáció értékét, és megközelíti a Red River 68ét és a Glenlea-ét. Az Mv 08-07 törzset 2006-ban bejelentettük az állami fajtakísérletekbe, amit az FVM46028/2004 számú pályázati támogatással tudtunk megvalósítani. Ezen kívül számos új martonvásári 1Bx7 túltermelõ törzset szelektáltunk, melynek köszönhetõen jelentõsen megnõtt a jó sütõipari minõséggel rendelkezõ, azaz nagy tésztaerõsségû és stabil nemesítési anyag aránya a fehérje túltermelõ allélek tudatos szelekciója révén. A búzafehérje kutatás sokéves múltra tekint vissza. Az ez idõ alatt elért eredmények, a rendelkezésünkre álló régi magyar búzafajták, mint a Bánkúti 1201, valamint a modern mérési technikák nagy segítséget nyújtanak a nemesítõknek abban, hogy a nemesítés során a szelekciót hatékonyan és célirányosan végezhessék. Ezáltal olyan genotípusokat válasszanak fajtajelöltnek, melyek ismert fehérjealegység tartalmuknak köszönhetõen garantálják a búza genotípusok kiváló sikérminõségét. Rakszegi Mariann – Láng László – Keresztényi Istvánné – Bedõ Zoltán
A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját.
2007/1
17
Martonvásári búzafajták elismerése külföldön
A
martonvásári búzanemesítõk elsõdleges célja és feladata a hazai búzatermesztõk kiszolgálása versenyképes fajtákkal. A versenyképesség megítélésekor a korábbiaknál sokkal nagyobb hangsúlyt kap a sütõipari minõség nem csak hazánkban, hanem térségünk más országaiban is. A minõség felértékelõdése magyarázza, hogy mind több martonvásári minõségbúzát próbálnak ki a szomszédos államokban, és ezek közül több jelentõs területen köztermesztésbe
is került Szlovákiában, Romániában, vagy a volt Jugoszlávia utódállamaiban. 2006-ban a hivatalos állami fajtakísérletek pozitív eredményei alapján újabb martonvásári búzafajták kaptak állami elismerést a környezõ országokban. Már tavasszal beszámoltunk arról, hogy Szlovákiában regisztrálták az Mv Vekni nagy sikértartalmú búzafajtát. Horvátországban az Mv Süveges kapott állami elismerést, mert versenyképes termõképessége kimagasló sikér-
tartalommal párosult. Romániában az Mv Marsall igazolta nagy termõképességét és került fel a nemzeti fajtajegyzékre. A martonvásári minõségbúzák sikerét jelzi az a két legújabb információ, miszerint fajtalistára került Szlovéniában az Mv Palotás és Szerbiában az Mv Suba. Fajtáink vetõmagja iránti keresletet mutatja, hogy az Elitmag Kft. ez év õszén kilenc országba exportált magas szaporulati fokú õszi búza vetõmagot.
Kukorica biotechnológiai kutatásaink
N
apjainkban az úgynevezett in vitro nemesítés már szerves részét képezi a sikeres növénynemesítõ mûhelyek eszköztárának. A különféle biotechnológiai módszerek egyre inkább beépülnek a hagyományos nemesítési folyamatokba. A multinacionális cégóriások látványos eredményeket értek el elõször a növényvédõszer-rezisztens, majd a rovarkártevõkkel szemben ellenálló kukorica génsebészeti úton történõ elõállításával. A géntechnológiailag módosított hibridek elterjedésének azonban számos európai országban, köztük hazánkban is egyelõre gátat szab a környezetvédõk ellenállása, a nem megfelelõ törvényi szabályozás, valamint a társadalmi támogatottság hiánya. A DH (doubled haploid) alapú hibridelõállítás azonban egy igazi „sikersztori”! A haploid növények elõállításának lehetõségei A haploid, azaz csak az egyik szülõ kromoszómakészletét tartalmazó növények elõállítása a jelenség felfedezése óta foglalkoztatja a kutatókat. A kromoszómaszerelvény spontán vagy mesterséges úton, kolchicinkezeléssel történõ megduplázásával létrehozott homozigóta állapot az anyai, illetve apai eredetû DH elõállítással egy generáción belül megvalósítható, szemben a hagyományos nemesítés több generációra (9-10) kiterjedõ önmegporzásos módszerével. A DH technikák alkalmazása lehetõvé teszi a különbözõ génkombinációk homozigóta formában történõ gyors rögzítését, szélesítve ezáltal a nemesítés számára rendelkezésre álló genetikai bázist. A kukoricanemesítésben a markergénes technikán alapuló partheno-
genetikus monoploid elõállítási módszert már több évtizeddel ezelõtt kipróbálták, de kis hatékonysága miatt akkor nem alkalmazták széles körben. Ez a módszer napjainkban reneszánszát éli: nagy hatékonyságú, ún. „female inducer”-ek állnak rendelkezésre, melyek bár borsos áron, de mindenki számára hozzáférhetõk. A szabadalommal védett technika nem igényel szövettenyésztõ labor hátteret és az eddigi tapasztalatok alapján úgy tûnik, hogy nem genotípus függõ. Ennek következtében a tõkeerõs nemesítõ cégek egyre nagyobb mértékben térnek át a DH alapú hibridelõállításra. A mikrospórákból kiinduló androgenetikus haploid indukció sajnos erõsen genotípus függõ és kezdetben szinte kizárólag Kínából származó egzotikus genetikai anyagokkal lehetett sikereket elérni (1. kép). Mikrospóra eredetû kukorica DH elõállítás intézetünkben A Sejtbiológiai Osztályon 15 évvel ezelõtt kezdtünk intenzíven foglalkozni a portokkultúrákból származó DH elõállítással, miután Kínából hozzájutottunk egy olyan genotípushoz, amelybõl viszonylag könynyen lehet haploid növényeket elõállítani. Az elmúlt évek során szisztematikus kutatómunkát folytattunk annak érdekében, hogy az egzotikus forrásanyagból olyan vonalakat szelektáljunk, melyek a hazai klimatikus viszonyokhoz jól adaptálódnak, kedvezõ agronómiai tulajdonságokkal rendelkeznek és haploid indukciós képességük is kiemelkedõ (2. kép). Munkánk eredményeképpen számos, a fenti kritériumoknak megfelelõ, egzotikus eredetû DH vonalat sikerült létrehoznunk.
1. kép Kínai eredetû egzotikus alapanyagok tenyészkerti kísérletben
A továbbiakban a Kukoricakutatási Szekcióval együttmûködve megvizsgáltuk annak a lehetõségét, hogy a haploid indukciós képesség biotechnológiai úton kialakítható-e az egyébként portoktenyészetben nem reagáló genotípusokban. Több éves kísérletezéssel elõállítottunk olyan vonalakat, melyek ún. „male inducer”-ként mûködnek és a velük létrehozott hibridek antérakultúrájából nagy számú, nemesítési szempontból is figyelemre méltó, új DH vonal nyerhetõ. Ezáltal bebizonyosodott, hogy az egyébként rekalcitráns elit vonalakban is kialakítható az in vitro haploid indukciós képesség. DH vonalaink többsége a FAO 400500-as érési csoportba sorolható. Az eddig elvégzett „test cross” kísérletek alap-
2007/1
18
2. kép A DH kukorica növények elõállítási folyamata antéra kultúrából
3. kép A DH vonalakkal elõállított F1 hibridek teljesítménykísérletben
4. kép A paraquat hatása a kukorica mikrospórák in vitro fejlõdésére. Normális (A és C), illetve abnormális (B és D) embriófejlõdés szelektív körülmények között. (Bárok: A és C 25 μm, B és D 100 μm) A
C
Sejt degradáció
B
D
ján elmondható, hogy a DH vonalakkal elõállított F1 hibridek döntõ többsége a standarddal azonos, vagy ahhoz közeli teljesítményt nyújtott (3. kép). A nagy indukciós képességû genotípusok lehetõvé tették az in vitro tenyésztés során végbemenõ morfogenetikai folyamatok részletes tanulmányozását. Megállapítottuk, hogy a portoktenyészetekben a mikrospórákból kifejlõdõ struktúrák közül a fehér színû, kompakt embriogén kalluszok rendelkeznek a legjobb növényregenerációs képességgel, belõlük differenciálódik a legtöbb életképes növény. Áramlásos citometriás vizsgálatokkal igazoltuk, hogy a fenti struktúrákat alkotó sejtek kromoszómakészlete már a tenyésztés korai stádiumában spontán módon megduplázódott. Ezen vizsgálataink segítettek abban hogy a szövettenyésztési folyamat során meg tudjuk különböztetni a növényregenerációra képes kalluszokat és csak ezeket vigyük tovább. Portoktenyésztési rendszerünk alkalmas a tenyésztett mikrospórák in vitro szelekciójára is. Számos, az abiotikus stressztoleranciáért felelõs gén mûködik a mikrospóra fejlõdés korai fázisaiban, így a tenyésztett mikrospórák egy adott stresszel szembeni ellenállóképességre szelektálhatók és az ellenálló mikrospórákból növény regenerálható (4. kép). Eddig 10 olyan DH vonalat sikerült elõállítani paraquatot tartalmazó táptalajon kifejlõdött, mikrospóra eredetû struktúrákból, melyek fiziológiai paramétereik alapján lényegesen megnövekedett oxidatív stressztoleranciával rendelkeznek. Bízunk abban, hogy a munkánkat eddig lehetõvé tevõ pályázati források (OTKA T037391, OM 00043 és a Kukorica Konzorcium OM-137) a jövõben is rendelkezésünkre fognak állni, segítvén ezáltal az ígéretes nemesítési forrásanyagok további elõállítását biotechnológiai módszerrel. Barnabás Beáta – Jäger Katalin – Darkó Éva – Ambrus Helga – Spitkó Tamás – Pintér János
2007/1
19
A stresszelt kukorica élettani válaszai
A
különbözõ kedvezõtlen környezeti hatások, többek közt az alacsony és a magas hõmérséklet, a vízhiány, a nagy sókoncentráció jelentõsen gátolják termesztett növényeink növekedését és fejlõdését, amelynek következtében azok termése csökken, minõsége romlik. A növények a stresszek ellen a legkülönbözõbb módon védekeznek. Így például tenyészidejüket a számukra optimális idõszakra korlátozzák, szerveik morfológiája révén alkalmazkodnak környezetükhöz, vagy esetleg anyagcsere-folyamataik módosulása biztosítja számukra a káros hatások kivédését. Az anyagcsere-szintû alkalmazkodásban fontos szerepet töltenek be az antioxidánsok, melyek a különbözõ környezeti stresszek során felhalmozódó reaktív oxigénszármazékokat távolítják el. A reaktív oxigénszármazékok, melyek közé a szuperoxidgyök, a hidrogén-peroxid és a hidroxilgyök is tartozik, a kétatomos alapállapotú oxigénmolekula részleges redukciójával jönnek létre. A sejtekben a stressz során a légzési és a fotoszintetikus elektron-transzportlánc mûködésének zavara a felelõs a felhalmozódásukért. Koncentrációváltozásuk miatt megváltozik a sejtek redoxállapota, és olyan jelátviteli utak aktiválódnak, melyek megnövelik a védekezésben fontos szerepet játszó antioxidánsok szintjét, miközben a növekedéssel és a fejlõdéssel kapcsolatos élettani folyamatok gátlódnak. A különbözõ antioxidánsok koncentrációja jelentõsen megemelkedik az élõlényekben, ha azok megbetegednek vagy kedvezõtlen körülmények közé kerülnek. Az egyik közismert antioxidáns az aszkorbinsav, vagy ismert nevén a C-vitamin, melyet a gyógyászatban is széleskörûen alkalmaznak. Az aszkorbinsav a reaktív oxigénszármazékok közül a hidrogén-peroxid lebontásban vesz részt, miközben oxidálódik. Redukcióját egy másik antioxidáns hatású molekula, a glutation segíti. A glutation a legnagyobb mennyiségben jelenlevõ nem-fehérje tiol az élõlényekben. Redukált, valamint oxidált formában egyaránt elõfordul, és redox pufferként mûködik. Optimá-
1. kép A hidegérzékeny Penjalinan kukoricavonal a hidegkezelést követõ egyhetes regenerációs szakasz végén
lis körülmények közt 90%-os a redukált forma aránya, mely megakadályozza a fehérjék szulfhidril csoportjainak az oxidálódását. A glutation képes szabályozni egy másik, szulfhidril csoportokat tartalmazó antioxidáns molekula, a tioredoxin mûködését is, mivel hozzákapcsolódva inaktiválja azt. A növényekben elõforduló 3 féle tioredoxin-család közül a tioredoxin h játszik szerepet a stresszválaszban. Mind a glutation, mind a tioredoxin h redukciójában egy NADPH-függõ reduktáz vesz részt. A két molekulát antioxidáns funkciójuk alapján felhasználják a gyógyászatban. Számos élettani folyamatban, többek közt a különbözõ anyagcsere-utakban, a jelátvitelben, a sejtosztódásban, a génkifejezõdésben és a programozott sejthalálban is szerepet játszanak. Mivel a glutation és a tioredoxin fontos szerepet töltenek be a stresszválaszban, kísérleteinkben arra kerestük a választ, hogy kukoricában a különbözõ abiotikus stresszhatások hogyan befolyásolják a mennyiségüket. Szélsõséges hõmérsékleti viszonyok között vizsgáltuk a vízhiány következtében fellépõ ozmotikus stressz hatását is. Az ozmotikus stresszt polietilén-glikollal (PEG) idéztük elõ. Ez a makromolekula, melyet a növé-
nyek nem tudnak felvenni, a tápoldat ozmotikus potenciálját növelve csökkenti a vízfelvételt, ezért alkalmas a vízhiányos állapot modellezéséhez. Az abszcizinsav (ABS) glutation- és tioredoxin h-tartalomra gyakorolt hatását azért tanulmányoztuk, mert ez a hormon fontos szerepet játszik a különbözõ abiotikus stresszekre adott válaszokban. Az ABS a stresszválasz mellett részt vesz még többek közt az öregedési folyamatok, a levelek leválásának (abszciziójának) a szabályozásában is. A hidegtûrõ Z 7 és a hidegérzékeny Penjalinan beltenyésztett kukorica vonalakat a martonvásári fitotron PGR-15-ös kamrájában tápoldaton neveltük egy hétig optimális hõmérsékleten, majd különbözõ kezeléseket alkalmaztunk: kontroll, 1 hét 5°C, 1 nap 40°C, 50 mg/l ABS 7 nap, 50 mg/l ABS 6 nap + 1 nap 40°C, 11% PEG 7 nap, 11% PEG 7 nap + 1 nap 40°C. A kezelések végén mértük a friss tömeget, és mintákat fagyasztottunk le biokémiai mérésekre. A redukált glutation koncentrációját nagy hatékonyságú folyadék-kromatográfiával, a tioredoxin h mennyiségét pedig poliklonális ellenanyagot felhasználva, Western hibridizációval határoztuk meg. A növényeken a kezelések végén
2007/1
20
1. ábra A különbözõ kezelések hatása a hajtások friss tömegére. Kék: Z 7, piros: Penjalinan. A különbözõ betûkkel jelölt értékek szignifikánsan különböznek egymástól P<5 % szinten
3,0 1,5
PEG +40 °C
PEG
ABS + 40 °C
ABS
40 °C
5 °C
0,0 Kontroll
Friss tömeg (g)
4,5
2. ábra A különbözõ kezelések hatása a redukált glutation mennyiségére. Kék: Z 7, piros: Penjalinan. A különbözõ betûkkel jelölt értékek szignifikánsan különböznek egymástól P<5 % szinten
GSH [nmol x (gFT)–1]
300 200 100
PEG +40 °C
PEG
ABS + 40 °C
ABS
40 °C
5 °C
Kontroll
0
Z7
Pen
PEG +40 °C
PEG
ABS + 40 °C
ABS
40 °C
5 °C
Kontroll
2. kép A különbözõ kezelések hatása a tioredoxin h mennyiségére. Pen: Penjalinan
nagyobb sérülések nem voltak megfigyelhetõk. Ha azonban ismét optimális körülmények közt neveltük õket tovább egy hétig, nagymértékû sérülések keletkeztek, illetve egyes esetekben, így például a hidegkezelést követõen, el is pusztultak (1. kép). A hajtások friss tömege a kezelések végére az összes esetben csökkent (1. ábra). A genotípusok friss tömege közt csak a hõkezelés következtében alakult ki kismértékû szignifikáns különbség. A redukált glutation mennyisége a hidegtûrõ Z 7-ben csak a hidegkezelés következtében lett nagyobb, míg a többi esetben csökkent vagy nem változott a kontrollhoz képest (2. ábra). Ezzel szemben a hidegérzékeny Penjalinanban a hõkezelés önmagában vagy ABS- és PEGkezeléssel kombinálva is elõidézte a vegyület koncentrációjának jelentõs emelkedését. A két vonalat összehasonlítva megállapítható, hogy kontroll körülmények közt, hideg-, ABS- és PEG-kezelést követõen a Z 7-ben, míg a hõkezelés után a Penjalinanban volt magasabb a glutation mennyisége. A tioredoxin h esetében a Penjalinanban az összes, a Z 7-ben pedig a kombinált kezelések után lehetett két izoformát elkülöníteni (2. kép). A Z 7-ben a hideg-, az ABS- és a PEG-kezelést követõen, míg a Penjalinanban a hõ-, az ABS-, és a hõ + ABS-kezelések után növekedett nagymértékben a tioredoxin h fehérje mennyisége. A két vonalat összevetve látható, hogy a hideg-, ABS- és PEG-kezelés hatására a tioredoxin h szintje jóval nagyobb volt a Z 7-ben, ezzel szemben a hõés a hõ + ABS-kezelés után a Penjalinanban volt több tioredoxin h. Az eredményekbõl megállapítható, hogy a redukált glutation és a tioredoxin h mennyisége a legtöbb stresszkezelés következtében eltérõen változott a két genotípusban. Ez jelzi a vegyületek stresszválaszban betöltött szerepét, valamint abiotikus stressztolerancia markerként történõ lehetséges alkalmazásukat. Menynyiségük vegyszeres vagy genetikai manipulációja lehetõséget nyújthat a stressztûrés fokozására. Kocsy Gábor – Szalai Gabriella – Galiba Gábor
2007/1
21
Harmóniában a környezettel
I
ntézetünk az agrárszakemberek körében elsõsorban a Martonvásáron nemesített és az elmúlt évtizedekben a köztermesztésben széleskörûen elterjedt kukoricahibridekrõl és a kalászos gabona fajtákról vált ismertté. Az agrárkutatással foglalkozó kollégák tudják, hogy komplex alap- és alkalmazott kutatásokat végzünk a növénygenetika, a virágzásbiológia, a növényélettan, a biokémia, a biotechnológia, a genomika, az agroökológia, a növénynemesítés és -termesztés, valamint a génmegõrzés területén. Ezen programok számos vonatkozásban olyan környezetvédelmi megoldásokat is tartalmaznak, melyek közvetve, vagy közvetlenül hozzájárulnak a mezõgazdasági termelés környezeti ártalmainak visszaszorításához, a környezetbarát növénytermesztési módszerek elterjedéséhez. Az új növényfajták termesztése meghatározó jelentõségû a mezõgazdaságban. Ez a tevékenység az ország területének, vagyis természeti környezetünknek mintegy kétharmadára van közvetlen hatással. Az eredményes gazdálkodáson túl elengedhetetlenné vált az agroökológiai egyensúly elõtérbe helyezése, olyan technológiák kidolgozása, melyek nem okoznak vissza nem fordítható kedvezõtlen változásokat a környezetben. A növénytermesztés hatására nem növekedhet a talaj, a víz, a levegõ és az ezekkel kölcsönhatásban lévõ élõ szervezetek elszennyezõdése. A létrejött termék szermaradványt nem tartalmazhat, megfelelõ alapanyagul kell hogy szolgáljon az egészséges élelmiszer elõállítására. A martonvásári kutatók agroökológiai, termesztéstechnológiai kutatásaikkal, a fenntartható mezõgazdaság legfontosabb kérdéseinek megválaszolásával a környezet és a mezõgazdaság optimális kapcsolatának kialakítását kívánják elérni. A környezetvédelemhez kapcsolódó kutatások az „Ökológiai termesztésre alkalmas gabonafélék” tanulmányozásán kívül négy fõ téma köré csoportosíthatók. 1. Növénytermesztési kutatások A növénytermesztési tartamkísérletekben folyó kutatások a környezetvédelemmel, a biotikus és abiotikus tényezõk környezetre gyakorolt hatásá-
1. kép Trágyázási tartamkísérlet val foglalkoznak. Ezeket a napjainkban már több mint 45 éves tartamkísérleteket Gyõrffy Béla az 1959-1961. években állította be. E kísérletekben a környezet biotikus és abiotikus faktorainak idõbeni változását, a termesztéstechnológiák hosszú távú hatásait kutatják Növénytermesztési Osztályunk munkatársai, mérik a termesztéstechnológités és a búzatermesztés fejlesztésének ák stabilitását, elemzik az évjárathatást, tudományos megalapozásához, a mûa genotípus x környezet kölcsönhatásotrágyák okozta környezetszennyezés kat. lehetõségének a minimalizálásához. E kísérletekben a kultúrnövény (kukorica és búza) termése, növekedésdina2. Biotikus rezisztencia kutatások mikája, tápelem tartalma és a talaj tulaj- A termesztett növényt veszélyeztetõ donságainak változása az általánosan számos kórokozó – évjárattól függõen használt mutatók. A 14 tartamkísérlet az – jelentõs kárt okozhat. A kórokozók alábbi három típusba sorolható: leküzdése, a veszteségek elkerülése vé• trágyázási, dekezést igényel. Ennek leghatásosabb • vetésforgó vs. monokultúra, módja az integrált növényvédelem lehe• polifaktoriális. tõségeinek a kihasználása. A mezõgazA növénytermesztési kutatások új daságban a jelentõs mértékû – esetenfeladata – GAK és EU pályázatokhoz ként meggondolatlan – kemizálás kokapcsolódóan – a gabonanövények táp- rábban jelentõsen hozzájárult a anyagellátásának tartamkísérletekre (1. biológiai környezet szennyezõdéséhez kép), szaktanácsadási rendszerre alapo- és a termelési költségek növekedésézott optimalizálása és innovációja, vala- hez. Ebbõl az egyik kiút a rezisztens mint a talaj mikroorganizmusok agro- fajták elõállítása és termesztése, ametechnikai szabályozásával a mûtrágya lyek kevés növényvédõ szerrel megvédfelhasználás csökkentése a kukorica ter- hetõk a növényi kórokozóktól és az államesztése során. ti kártevõktõl. A rendszeres vegyszeres A genotípusok agronómiai reakciói növényvédelem elkerülésével egyben közül vizsgálják a vetésidõ, a növény- megvalósulhat a környezetkímélõ nöszám hatását, a nitrogén mûtrágya reak- vénytermesztés is. ciót és a herbicid-toleranciát. A kutatás A rezisztens fajta a biológiai körcélja a martonvásári nemesítésû kukori- nyezetvédelem és a költségkímélõ tercahibridek és búzafajták agronómiai op- mesztési eljárások alapja. Nemesítési timumainak és a várható termésszintek- célkitûzéseink közé tartozik a legfontonek a meghatározása. A növénytermesz- sabb betegségeknek ellenálló növényfajtési kutatásokban a kísérleti kezelések ták elõállítása. Mivel nem minden évben hatását nemcsak a szemtermésben mé- jelenik meg minden betegség, ezért a rik, hanem a növekedésanalízis módsze- biztonságos nemesítés érdekében, a berével és ökofiziológiai mérésekkel kutat- tegségek kiváltásához provokációs ják a termésprodukciót meghatározó tenyészkerteket hoztunk létre és üvegháfontosabb tényezõket. A termesztés zat építtettünk. fenntarthatóságát, a foszforhatásokat és A lisztharmat ellenállóságra történõ -utóhatásokat 45 éves martonvásári tar- szelekciókor két irányban végzünk kivátamkísérletekben vizsgálják. E kutatá- logatást. Folyamatosan felkutatjuk a sok hozzájárulnak a kukoricatermesz- még hatékony fõ génekkel rendelkezõ,
2007/1
22 2. kép A szárrozsda kártétele
új nemesítési alapanyagokat, és az ezekkel elõállított populációkból rezisztens törzseket szelektálunk. Ezek mindaddig felhasználhatók, amíg a lisztharmat rasszösszetételének gyors változása miatt a rezisztenciagén el nem veszti hatékonyságát. A másik nemesítési irány a több, de teljes rezisztenciát nem biztosító gén felhasználása. Ilyen esetben lassúbb vagy késleltetett fertõzõdés figyelhetõ meg, és a jó szántóföldi ellenállóság várhatóan hosszú ideig megmarad. A lisztharmat rezisztenciára történõ nemesítés legújabb eredményei az Mv Hombár, az Mv Regiment és az Mv Táltos búzafajták, melyek közül az utóbbi teljesen kifejlett korban is rezisztens a kórokozóval szemben. Szár- és levélrozsda ellenálló törzsek elõállítása érdekében az egyed- és törzsszelekciót mesterséges fertõzéssel (2. kép) végezzük, melyek hatékonysága levélrozsda esetében évjárattól függõ, ezért e tulajdonság javítása lassúbb, mint a szárrozsda ellenállóságé. Az elmúlt években minõsített fajtáink (Mv Magdaléna, Mv Csárdás) jelentõs elõrehaladást jelentenek a régebbi fajtákhoz képest, mivel levélrozsda ellenállóságuk kiváló. Míg a régi fajták döntõ többsége a szárrozsdával fertõzõdött, addig az elmúlt 10 évben minõsített valamennyi martonvásári búzafajta ellenállósága epidémia, és erõs mesterséges fertõzés esetén egyaránt kiválónak, vagy jónak bizonyult. A rozsda rasszok viszonylagos stabilitása következtében a fajták kiváló ellenállósági szintje hosszú ideig fennmarad.
Törzseink fuzárium ellenállóságát is mesterséges fertõzéssel teszteljük. Egyes fajtáink – Mv Csárdás, Mv Emese, Mv Palotás – e tekintetben az átlagosnál jobbak. A fuzárium kalászon belüli terjedésével szemben a martonvásári fajták közül az Mv Táltos, Mv Csárdás és Mv Marsall bizonyult az átlagosnál jobb ellenállóságúnak. A rezisztencianemesítésnek köszönhetõen a búza vetésterület több mint 50%-án – ahol fajtáinkat termesztik – jelentõsen kevesebb növényvédõszert kell használni, mint a múltban. A betegség-ellenálló fajták termesztésének elõnyei az alábbiak: • a védelem tartós, • a termesztésük olcsóbb, • környezetkímélõk, • humán centrikusak, fogyasztásuk emberre, állatra nem veszélyes. A rezisztens fajták elterjesztését leghatékonyabban költségtakarékosságuk hangsúlyozásával lehet elõsegíteni, amivel egyben a környezet védelmét is szolgáljuk. Napjainkban Magyarországon egy hektáron a búzatermesztés költsége meghaladhatja a 100 ezer Ft-ot. Az egyszeri fungicides kezelés hektáronkénti növényvédõ szer költsége 4-18 ezer Ft, amelyhez hozzáadódik a kijuttatás költsége. Betegség-ellenálló fajták termesztése esetén ez
megtakarítható. Amennyiben hazánk megközelítõleg 1 millió hektáros õszi búza vetésterületének csak 10%-án, azaz 100000 hektáron olyan fajtát termesztenek, mely egy fungicid kezeléssel kevesebbet igényel, a megtakarítás megközelítheti az 1 milliárd Ft-ot évente. Az utóbbi években sajnos sok búzatermesztõ gazdaságban nem az a kérdés, hogy milyen vegyszert juttassanak ki lisztharmat, vagy más kórokozók ellen, hanem hogy egyáltalán használjanak-e valamit? A rezisztens fajta vetésével csökkenthetõ a termesztés kockázata és a vetõmag ára sem jelent többletköltséget a gazdálkodóknak. 3. A globális klímaváltozással kapcsolatos kutatások A globális klímaváltozás alapvetõen befolyásolhatja a természetes és mesterséges ökoszisztémákat, ezen belül a mezõgazdasági növények termésének mennyiségét és minõségét. Míg az üvegházhatást okozó gázok légköri mennyiségének növekedése és az átlaghõmérséklet emelkedése (1. ábra) egyértelmû tény, addig az éghajlat változásának regionális és lokális elõrejelzésében számos bizonytalanság van. Az utóbbi években a klimatikus szélsõségek elõfordulásának gyakorisága nõtt. A Kárpátmedencében leggyakrabban elõforduló és a növénytermesztés eredményességét leginkább befolyásoló idõjárási
1. ábra A Föld felszíni hõmérsékletének változása Hõmérséklet eltérése az 1961-1990 közötti idõszak átlagától (°C) az elmúlt 140 év során (globálisan)
Hõmérséklet eltérése az 1961-1990 közötti idõszak átlagától (°C) az elmúlt 1000 év során (Északi Félteke)
Globális felmelegedés (IPCC 2001 jelentés)
2007/1 2. ábra Az emelt légköri CO2-koncentrció és a hõstressz együttes hatása búzafajták produktivitására
ségesen magas hõmérsékletû (hõsokk) napok számának növekedése és a csapadék mennyiségének csökkenése következményeit elõször külön-külön határoztuk meg, majd a környezeti tényezõk együttes változásának hatását elemeztük.
A kutatási eredmények alapján fõbb megállapításaink az alábbiak: 1. A hõstressz a növények kényszeréréséhez vezetett, ennek következtében csökkent a biomassza és a termés menynyisége, gyengült a tészta minõsége. 2. A megnövelt légköri CO2-szint részben, vagy teljes egészében mérsékelni tudta a hõstressz biomassza- és termésmennyiséget csökkentõ hatásait (2. ábra). 3. Alacsony nitrogén-ellátottság mellett a légköri CO2-szint emelésének biomassza- és terméshozam növelõ hatása kisebb mértékben, vagy egyáltalán nem jelentkezett. 4. A termés minõségét a fajta tulajdonságai nagyobb mértékben határozták meg mint a vizsgált környezeti feltételek. 5. A foszfor hiánya a nagy nitrogénellátottsági szinten is gátolta a szemek fehérje- és sikértartalmának emelkedését. 6. A kétszeres légköri CO2koncentráció hatására a termés minõsége általában romlott, azonban ennek mértéke csak az optimálisnál kevesebb tápanyag-ellátottságnál volt számottevõ. 7. A vizsgált õszi búzafajták a környezeti tényezõk változására és a különbözõ tápanyag ellátási szintekre eltérõen reagáltak. A kísérletek eredményei alapján megállapítható, hogy az õszi búzafajták genetikai különbözõsége lehetõvé teszi a nemesítés számára olyan genotípusok kiválogatását, amelyek jobb alkalmazkodóképességük révén sikeresen termeszthetõk lesznek a megváltozott környezeti feltételek között is.
Intézetünk részt vesz „A globális klímaváltozás hazai hatásai és az erre adandó válaszok (VAHAVA projekt)” címû KvVM-MTA kutatási programban. Ennek keretében a kalászosok stressztûrõ képességét a környezeti tényezõk együttes hatásának elemzésével az alábbi, fitotronban beállított kísérletekben tanulmányoztuk: 1. A talaj nitrogén-ellátottságának hatása az õszi búza hõstressz-tûrésére különbözõ légköri CO2-koncentrációk mellett. 2. A nitrogén- és foszfor-ellátottság hatása az õszi búza fejlõdésére és a szemtermés minõségére különbözõ légköri CO2-koncentrációk mellett.
4. Génbanki kutatások A Genetikai, a Kalászos Gabona- és a Kukoricanemesítési Osztály 1992-ben közösen hozta létre a Martonvásári Gabona Génbankot. A különbözõ genetikai források, az egzotikus alapanyagok, a tájfajták és a vad fajok gyûjteménye közvetve úgy járulhat hozzá a környezetvédelmi jellegû kutatásokhoz, hogy kiindulási anyagként szolgálhat a rezisztencianemesítésben, a stressztolerancia kutatásokban. A jelenlegi kollekció mintegy négyezer mintát tartalmaz, melyek fenntartása alacsony hõmérsékletû tároló kamrákban történik. Veisz Ottó
**
***
**
*
*
***
**
**
*
+
+
n CO2, hõstressz Biomassza
Szemszám
2xCO2, hõstressz
Ezerszemtömeg
Termés
Harvest index
A kontroll a jelenlegi légköri CO2-koncentráción és normál hõmérsékleten nevelt növények értéke. Jelmagyarázat: +, *, **, *** = szignifikáns különbség van a két kezelés között a p = 10, 5, 1 és 0,1%-os valószínûségi szinten. szélsõségek az alacsony, vagy magas hõmérséklet és a csapadék hiánya, vagy bõsége. A klimatikus tényezõk változására adott válaszreakciókat befolyásolja a növények tápanyag-ellátottsága is. A biztonságos növénytermesztés egyik legfontosabb feltétele a növények ellenállósága az abiotikus stressz-tényezõkkel szemben. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének fitotronja egyedülálló lehetõséget biztosít a növények stressztûrõ képességének kutatására. A fitotron üzembehelyezése óta vizsgáljuk a fagyállóság és a szárazságtûrés genetikai és élettani hátterét. A ’90-es évek elején kutatásokat kezdtünk a klímaváltozás hatásainak tanulmányozására is. Ennek célja az, hogy meghatározzuk a várható klímaváltozás hatását a kalászos gabonák fejlõdésére és termésére. A térségünkre elõrejelzett változások, mint például a CO2 növekvõ légköri koncentrációja, az átlaghõmérséklet emelkedése, a szélsõ-
23
2007/1
24
Az EUCARPIA Kukorica és Cirok Szekciójának XX. konferenciája
A
z EUCARPIA Kukorica és Cirok Szekciója 2006. június 20-24. között Budapesten tartotta XX. nemzetközi konferenciáját. A szervezõ, az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete a konferencia helyszínéül a budapesti Agro Hotelt választotta. A Szabadság-hegyen, a város tetején elhelyezkedõ hotel kiváló feltételeket biztosított a konferencia zökkenõmentes lebonyolításához. A résztvevõk a konferencia szakmai programja mellé ráadásként kapták a város, a Budai-hegység és a Duna lenyûgözõ panorámáját. A konferencián 20 országból több mint 150 kutató vett részt és vitatta meg az 51 elhangzott elõadásban és mintegy 60 poszterben ismertetett eredményeket. Az alapításának 50. évfordulóját idén ünneplõ EUCARPIA Budapesten, a konferencia helyszínén tartotta Végrehajtó Bizottságának ülését is. Az EUCARPIA elnöke a konferencia nyitó ünnepségén elõadásában összefoglalta az EUCARPIA 50 éves tevékenységének kiemelkedõ eseményeit, valamint a kukorica- és a ciroknemesítés elmúlt évtizedekben elért kiemelkedõ eredményeit, majd felvázolta a nemesítés elõtt álló feladatokat és lehetõségeket. A megnyitó ünnepségen a FAO területi képviselõje, Maria Kadlecikova átfogó képet adott a kukorica világgazdasági jelentõségérõl, majd kitüntetéseket (FAO medált) adott át az európai kukoricanemesítés négy kiválóságának: Geiger H. Hartwignak (Hohenheim, Németország), Kovács Istvánnak (Martonvásár, Magyarország), Sotchenko Vladimir Semenovitsnak (Pytigorsk, Oroszország), Tuberosa Robertonak (Bologna, Olaszország). A tudományos elõadások 4 egymást
követõ szekcióba csoportosítva hangzottak el: I. Szekció: Kukorica és cirok genetikai tartalékok II. Szekció: Fajtakísérleti metodika egységesítése, a kukorica termesztése és hasznosítása III. Szekció: Stressztolerancia IV. Szekció: Kukorica és cirok nemesítési módszertan és stratégia Az elõadások szünetében a poszter szekcióban több mint 60 posztert mutattak be. Az elõadások és poszterek a kukoricanemesítés és a kapcsolódó tudományterületek széles körét ölelték fel, s váltottak ki nagy érdeklõdést. A konferencia erényei között emelték ki, hogy a résztvevõk, illetve az elõadók között kedvezõ arányban volt képviselve az állami és a magán (public, private) szektor. A konferencia tudományos részét számos szakmai, kulturális és hölgyprogram egészítette ki, melynek keretében a résztvevõk ellátogattak Martonvásárra az
MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe, megismerhették Budapest és a Dunakanyar nevezetességeit, illetve a konferenciát követõ kirándulás keretében a Balaton kiemelkedõ szépségû tájait. A Konferencia szervezõi ezúton is köszönetet mondanak a technikai lebonyolítást végzõ Altagra Kft.-nek, valamint a konferenciát támogató intézményeknek (FAO, EUCARPIA, MTA, FVM) és cégeknek (Monsanto, KITE, Wintersteiger, Syngenta, Diagnosticum Rt., Agrikett, Klementina Kft.) és a társszervezõknek (Debreceni Egyetem ATC, Szent István Egyetem MTK, Veszprémi Egyetem Georgikon Kar, Gabonatermesztési Kutató Kht.). A konferenciát záró közgyûlés döntött a következõ, a XXI. nemzetközi konferencia helyérõl és idejérõl. A 2009. évi, olaszországi esemény szervezését Bologna és Bergamo városok egyetemei vállalták. Marton L. Csaba a szervezõbizottság elnöke
Nyitott kapuk a tudomány világára
N
agy megtiszteltetés érte 2006-ban Intézetünket, mivel két nemzetközi konferenciát is megrendezhettünk, ami azt jelenti, hogy kutatóink tudományos eredményei és tevékenysége az országhatáron kívül is elismert. Az EUCARPIA Maize and Sorghum Section XXth International Conference
után, július 11-15. között rendeztük meg a XIXth Congress on Sexual Plant Reproduction-t a Budapesti Kongresszusi Központban. Ezt a nemzetközi rendezvényt az 1990-ben megalakult IASPRR (International Association of Sexual Plant Reproduction Research) védnöksége alatt kétévenként rendezik meg, válta-
kozva, egyszer egy európai, majd egy tengerentúli országban. Bár hazánkban mindössze három kutatócsoport foglalkozik a növényi ivaros szaporodás vizsgálatával, a martonvásári virágzásbiológiai iskola több évtizedes, nemzetközi szinten is jelentõs kutatási eredményeinek köszönhetõen mi kaptuk
2007/1 meg a konferencia rendezés jogát 2006ban. A konferencián széles körben képviseltették magukat a növényi szaporodásbiológia alap- és alkalmazott kutatásával foglalkozó szakemberek: 31 országból 160 résztvevõ jött el. A nyolc szekcióban elhangzott 57 elõadás és a 79 kiállított poszter a tudományterület legújabb eredményeit ismertette. A résztvevõk részletes információkat kaptak a hím és a nõi ivarsejtek kialakulásának molekuláris mechanizmusairól, a pollentömlõ növekedésének molekuláris szabályozásásáról, a kettõs megtermékenyítés genomikai aspektusairól, valamint az embriogenezis és a szemfejlõdés folyamatában szerepet játszó génekrõl, az apomixis/parthenogenezis indukciójának lehetõségeirõl, továbbá a növényi szaporodásbiológiai ismeretek gyakorlati alkalmazásáról. A konferencia résztvevõi szakmai kirándulás keretében félnapos látogatást tettek intézetünkben, ahol megismerkedtek a Fitotronban és az Intézet tudományos szekcióiban folytatott kutatásokkal. Ezt követõen megnézték a kastélyt és a Beethoven Múzeumot, majd az iskola néptánc együttesének színvonalas elõ-
25
A konferencia megnyitója a Kongresszusi Központban
adása szórakoztatta vendégeinket a kellemes nyári estén. Ezúton is köszönjük a konferencia szervezésében és a programok színvonalas lebonyolításában résztvevõ valamennyi munkatársunk segítségét. Külön
köszönet illeti az Altagra Business Services dolgozóit színvonalas munkájukért. Barnabás Beáta a konferencia helyi szervezõje és Jäger Katalin a szervezõbizottság titkára
Születésnap Erdõháton Ötven éves a martonvásári vetõmagüzem
A
z 1953-ban minõsített, martonvásári nemesítésû, elsõ európai hibrid kukoricának, az Mv 5-nek a köztermesztésben elért részaránya a minõsítést követõ években nem növekedett olyan mértékben, amint azt a termelõi vetõmag igények és az állam vetõmagcserével kapcsolatos anyagi támogatása is indokolta volna. Részaránya 1956ban is csak alig érte el a mérhetõ 1%-ot. Ennek oka a vetõmag elõállítás megoldatlansága volt. A termelésével megbízott megyei vetõmag vállalatok szûkös létszámukkal szakmailag nem voltak képesek az idegentermékenyülést kivédeni, a termés keveredés-mentes betakarítását ellenõrizni és nem lehetett az általuk terményforgalmi vállalatoknak átadott, betakarított csöves vetõmagtermést a téli fagykároktól góréban megõrizve tárolni. A földmûvelésügyi kormányzat felismerve ezeket a gondokat, támogatta a dohányszárítókban történõ csöves vetõ-
2007/1
26 magszárítást. Ez azonban csak kis menynyiségben volt megoldható a szezonális igények ütközése miatt. A kormányzat végsõ megoldásként egy ún. Kukorica Vállalat létrehozását tervezte, ez ügyben azonban még 1957-ig sem született megvalósítási javaslat. E gondok megoldásában az hozott fordulatot, hogy az Intézet akkori igazgatója, dr. Rajki Sándor is tagja volt egy 1955 õszén az USA-ba látogató szakbizottságnak, ahol egyebek mellett a kukorica vetõmagtermelést is tanulmányozták. Az ott vásárolt hõfejlesztõt az Intézet kipróbálásra megkapta, és már 1956 õszén-telén a kutatóintézet e célra felépített, hat kamrás csöves kukorica szárítójában eredményesen, több mint ezer tonna csöves kukorica vetõmag leszárításával beüzemelte. Ennek során Martonvásár gondoskodott arról is, hogy a társintézetek illetékes szakemberei az üzemeltetés során elvégezzék a szükséges gépészeti, technológiai, hõ- és légtechnikai, vízleadási, élettani, vetõmagminõségi, valamint az ezekkel összefüggõ szervezési és egyéb vizsgálatokat, és ezek eredményeit tanulmányban rögzítsék. Ezek egyértelmûen bizonyították, hogy a csöves kukorica vetõmag mesterséges szárításának hazai adaptációja sikerrel járt és egy-egy ilyen üzemben több ezer tonna csöves kukorica vetõmag mesterséges szárítása biztonságosan megtörténhet. A sikeres próbaüzem alapján az Intézet vezetése döntött a szárítónak hibridkukorica vetõmagüzemmé történõ folyamatos kiépítésérõl, az ehhez szükséges gépi berendezések beszerzésérõl és beszerelésérõl. A technikai fejlesztés mellett az üzemi teendõk ellátására 1957 tavaszán vetõmag-specialistákból munkacsoport is alakult. Ennek feladata volt a vetõmag szántóföldi termelésének megszervezése, az ehhez szükséges izolált területek biztosítása, a vetési és címerezési munkák legszigorúbb ellenõrzése, a termés keveredés-mentes beszállítása és annak az üzemben vetésre történõ elõkészítése. Ezen belül is fõ feladatukat képezte a beltenyésztett törzsek tenyészkerti méreteket többszörösen meghaladó nagyságú terüle-
teken végzett szaporítása és a négyvonalas hibridek szülõi egyszeres keresztezésû vetõmagjainak elegendõ mennyiségben történõ elõállítása. Ez perspektivikusan néhány éven belül 20 000 hektár körüli F1 hibrid vetõmag elõállító terület bázismag szükségletének ellátását jelentette. Mivel a hibrid kukorica keresztezési, és ún. címerezési munkájának, a feldolgozott vetõmagtermés minõségi ellenõrzésének hivatalos szabványa addig még nem létezett, ezek tervezetét is a munkacsoportnak kellett kidolgoznia, de a feladatát képezte a minõsítés elõtt álló új hibridek szántóföldi vetõmag termesztési és vetõmag elõkészítési technológiájának kidolgozása is. Már az elsõ év során, 1957-ben sikerült e feladatokat nagyrészt megoldani, a tervezettnél többszörös mennyiségû egyszeres keresztezésû szülõpár alapanyagot termelni és e mellett 1000 tonnát meghaladó Mv 5-ös hibrid vetõmagot már ellenõrzött minõségben, kiváló csírázó-képességgel forgalmazásra átadni. Az Állami Gazdaságok Országos Központjának illetékes vezetõje, Izinger Pál fõigazgató az Intézet vezetõivel szoros kapcsolatot tartva felismerte az egyegy kukorica termesztésben élenjáró gazdaságra szabható, hibridkukorica vetõmag termesztésben rejlõ lehetõségeket. A martonvásári üzem 1957. évi mûködését figyelemmel kísérve, az 1958. évi, már nagy területeken való hibrid vetõmag-elõállítás szükséges vetõmagját biztosítottnak látva döntött úgy, hogy az ország különbözõ részein 1958-ban hat, a következõ néhány évben további hat, ún. állami gazdasági hibridkukorica vetõmagüzemet építenek fel és helyeznek üzembe. Ez a program 1958-ban is annak köszönhetõen valósult meg, hogy Martonvásár folyamatosan segítséget tudott nyújtani a felépülõ üzemek induló problémáinak megoldásában, a szülõpárok vetõmagját az elõállításokhoz kívánt mértékben folyamatosan tudta biztosítani, így évrõl-évre növekedett az országos hibrid vetõmag elõállító terület. Míg 1957-ben ez a másfél ezer hektárt sem érte el, addig 1963-ban már a 20.000 hektárt is meghaladta. Ennek termése
tette lehetõvé, hogy az országban a hibrid kukoricákkal elvetett terület már 1964-ben elérje a 100%-ot. Mindez azt is jelentette, hogy ez idõben az összes kukorica vetésterület kizárólag martonvásári nemesítésû hibridek vetõmagjával lett elvetve. Ezzel beteljesedett a korábban nehezen indult országos hibrid kukorica program, amely a következõ években a hazai társintézetek által is nemesített, majd külföldrõl honosított újabb fajtájú és típusú hibridek termesztésbe kerülésével folytatódott. A hibridek termesztése során az agrotechnikai kutatások alapján ajánlott fajtaspecifikus termesztési javaslatok alkalmazása is hasonló mértékben járult hozzá ahhoz, hogy az ezt követõ két évtized alatt a magyarországi kukorica terméseredmények mintegy háromszorosára növekedhessenek. Ezt a rövid visszaemlékezést mint a martonvásári, 1957-ben szervezett elsõ vetõmagüzemi munkacsoport akkori vezetõje írtam, azzal a szándékkal is, hogy a magyar növénytermesztésben, a múlt század – talán túlzás nélkül mondhatom – „sorsfordító” hibrid kukorica programjának végrehajtásában sikeresen közremûködõkre ezen az ötven éves évfordulón visszaemlékezhessünk és munkájukat ezúton is megköszönhessük. Horváth János
Boldog Karácsonyt és eredményekben gazdag új esztendõt kívánunk minden kedves Olvasónknak!
2007/1
27
Sutka József 70 éves
A
kutatóintézet valamennyi munkatársa szeretettel köszönti dr. Sutka József professzor urat, az MTA doktorát, aki 2006. szeptember 16-án töltötte be életének 70-ik évét. Sutka József fontos szerepet játszott az intézetünkben folyó kutatások modernizálásában. 1972-ben kapott meghívást az intézetet akkor igazgató dr. Rajki Sándortól az aneuploid búza citogenetikai kutatásainak megalapozására. Sutka Józsefet addigra már megérintette az SZBK Genetikai Intézetének tudományos pezsgése, ahol egy évig dolgozott. Ismerte a genetika molekuláris megalapozását jelentõ tudományos eredményeket és ezen ismeretek birtokában érkezett Martonvásárra. Elévülhetetlen érdeme, hogy kitartó munkával, nemzetközi hírû citogenetikai laboratóriumot hozott létre, és úttörõ szerepe volt a búza fagyállóságát meghatározó gének lokalizációjában. Tudományos eredményeinek elismeréseként, 1981-83 között az intézet Genetikai Osztályának vezetõje lett, majd 1984-tõl 1992-ig a Biológiai Fõosztály vezetõi feladatait is ellátta. Szabad teret engedett az új, modern kutatási irányza-
toknak. Az általa, nemzetközi együttmûködésben, évtizedek alatt létrehozott citogenetikai törzsanyagok az alapját képezték a molekuláris szintû kutatások bevezetésének. A fagyállóságot és a vernalizációs igényt meghatározó gének sikeres térképezése molekuláris markerek segítségével 1995-ben véglegesen bizonyította, hogy a paradigmaváltás Martonvásáron is megtörtént, és hogy az intézet kutató kollektívája képes felvenni a versenyt a molekuláris kutatások terén is a nemzetközi szintéren.
Oktatási tevékenységét döntõen a Szent István Egyetemen (Gödöllõi Agrártudományi Egyetem) végezte, és ebbe a munkába bevonta fiatal kollégáit is. Az elvállalt feladatok közül az egyik legnehezebb az Acta Agronomica Hungarica szerkesztése volt 1996-2004között. Ennek a folyóiratnak sajnos alacsony volt a presztízse. Amikor 2004ben megromlott egészségi állapota miatt átadta e periodika szerkesztését, egy modern, tudományos folyóiratot hagyott örökül kollégáinak. Egyik legfontosabb álma vált valóra, amikor a mai kor tudományos követelményeinek eleget tevõ, a „Növényi citogenetika” címû könyve az Oktatási Minisztérium támogatásával 2004-ben megjelent. Kedves Jóska! Kívánjuk, hogy megromlott egészséged mielõbb álljon helyre! Az osztályon egy íróasztal mindig rendelkezésedre áll és továbbra is várjuk, hogy tanácsaiddal, útmutatást nyújts nekünk mindennapi kutatómunkánkban. Nem utolsósorban köszönjük az életpályád nyújtotta példát, mely segít bennünket a hétköznapokban felmerülõ nehézségek legyõzésében. Galiba Gábor
Páldi Emil 70 éves
K
edves kollégánk, dr. Páldi Emil betöltötte a 70. évét. Ez alkalomból szeretettel köszöntjük Õt. Tanulmányait a Kertészeti és Szõlészeti Fõiskolán, majd az ELTE vegyész szakán végezte, és közben az MTA Szervetlen Kémiai Kutatócsoportjában dolgozott. A nitrogén és kén közötti kötések spektroszkópiai vizsgálata témakörben elért eredményekbõl 1969-ben doktorált az ELTE TTK-n, de 1967-tõl aspiránsként már az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében dolgozott. 1971-72 között a hallei Növénybiokémiai Intézetben a riboszomális ribonukleinsavak (rRNS) vernalizációban és fagyállóságban betöltött szerepét tanulmányozta búzában és árpában. E témakörben elért eredményeibõl írta és védte meg 1976-ban kandidátusi disszertációját. Tudományos tevékenységében fordulópontot jelentett a fitotron felújítása, korszerû mûszerekkel történõ felszerelése, melyek beszerzéséhez sikeres pályázatokkal járult hozzá, ezzel elõsegítve a modern növényélettani és analitikai módszerek bevezetését. A kilencvenes évek elejétõl munkatársaival részletesen foglalkozott a
kukorica hidegtûrésének élettani és biokémiai alapjaival, a fotoszintézis, az antioxidáns rendszer, a poliaminok, és az abiotikus stresszel szembeni védelemben fontos szerepet játszó egyéb N-tartalmú vegyületek szintjén. Legújabban – egy UV-B kísérleteket lehetõvé tévõ növénynevelõ kamra megteremtésével – a Kukoricanemesítési Osztállyal együttmûködve tanulmányozzák az UV-B sugárzás és a virágzás közötti kölcsönhatásokat.
Az elért eredményekbõl 2000-ben az „Alacsony hõmérséklet hatása gazdasági növények anyagcseréjére” címmel összeállított téziseivel az MTA Doktora címet nyerte el. 1993-tól oktat a Pannon Egyetemen, ahol 1999-ben habilitált, részt vesz a Georgikon Kar Doktori Iskolája munkájában, és biokémiát oktat a Veszprémi Egyetem Mérnöki Karán. Nemzetközi ismertségét jelzi, hogy európai kutatási programok hazai koordinátora volt. 1981-tõl 2003 tavaszáig tudományos osztályvezetõi munkakörben dolgozott. 2003-tól igazgatói tudományos tanácsadói tisztet tölt be, 2005-tõl pedig az Acta Agronomica Hungarica tudományos szerkesztõi feladatait is ellátja. Kedves Emil! Kívánjuk, hogy még sok évig szolgáld a tudományt körünkben színes, derûs egyéniségeddel, fûszeres, zamatos boraiddal továbbra is erõsítsd a fitotroni család összetartozását. A jövõben is számítunk tudásodra, bölcsességedre, akár ha egy muzeális szõlõfajtát kell meghatározni, akár az intézetben felmerülõ tudománypolitikai kérdésekben kell világosabban látnunk. Galiba Gábor
2007/1
28
Felfelé a tudományos ranglétrán
Schneider Annamária
S
chneider Annamária a Pannon Egyetem Georgikon Mezõgazdaságtudományi Karán Keszthelyen szerzett agrármérnöki diplomát és angol-magyar szakfordítói képesítést 2001-ben. Már III. éves egyetemi hallgatóként bekapcsolódott az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében a Molekuláris Citogenetika Csoport munkájába. Itt készítette el diplomadolgozatát és tudományos diákköri munkáját, amellyel Sopronban az Országos Tudományos Diákköri Konferencián 2001-ben III. helyezést ért el. Az egyetem befejezése után három évig Martonvásáron, a Pannon Egyetem Georgikon Mezõgazdaságtudományi Kara Növénytermesztési és Kertészeti Iskolájának nappali tagozatos PhD hallgatójaként folytatta kísérleti munkáját, majd 2004-tõl az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének tudományos segédmunkatársa. PhD dolgozatát „Kedvezõ agronómiai tulajdonságok átvitele rokon fajokból a termesztett búzába és az utódok molekuláris citogenetikai elemzése” címmel készítette el és védte meg
2006 júniusában. PhD munkájában feladata volt a korábban Martonvásáron létrehozott búza/Aegilops biuncialis addíciós vonalak azonosítása molekuláris citogenetikai módszerekkel. Ezek a genetikai alapanyagok alkalmasak arra, hogy azokból a továbbiakban az Ae. biuncialis kedvezõ biotikus és abiotikus rezisztenciáját beépítsük a termesztett búzába. Az addíciós vonalak
pontos jellemzésének érdekében elsõ lépésben a szülõpartnerek kromoszómáit vizsgálta. Tanulmányozta 23 különbözõ származású búzafajta, 4 Ae. umbellulata, 4 Ae. comosa és 3 Ae. biuncialis vonal kromoszómáinak fluoreszcens in situ hibridizációs (FISH) mintázatát két repetitív DNS klón segítségével. A búzafajták és a különbözõ U és M genomot tartalmazó Aegilops fajok FISH polimorfizmusának elemzése után sikeresen azonosított öt különbözõ búza/Ae. biuncialis addíciós vonalat. Egy négy hónapos ausztriai tanulmányúton jártasságra tett szert a molekuláris markerek alkalmazásában, melyet jelenleg a Martonvásáron folyó kutatásokban hasznosít. Eddigi munkáiból négy tudományos közlemény jelent meg impakt faktorral rendelkezõ nemzetközi szakfolyóiratokban, melyek közül kettõben elsõ szerzõ. Az elmúlt években megszerzett ismeretei, tapasztalatai sikeres szakmai elõmenetelre teszik alkalmassá, amit szívbõl kívánunk is Neki. Lángné Molnár Márta
Jeney Apor
J
eney Apor Mátészalkán született 1975. november 18-án. Az Esze Tamás Gimnázium biológia-kémia tagozatos osztályában megszerzett érettségi után 1994-ben kezdte meg felsõfokú tanulmányait Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, biológia-kémia tanári szakon. 1999-ben a XXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferencián bemutatott „Eltérõ flukonazolérzékenységû Candida albicans törzsek összehasonlító vizsgálata” címû pályamunkájával második helyezést ért el. Az egyetem elvégzése után egy évig biológiát tanított a debreceni Szent József Gimnáziumban, majd 2000-ben felvételt nyert a Szent István Egyetem „A mikroorganizmusok változékonyságának molekuláris háttere” címû doktori (PhD) programjának nappali tagozatára. Kutatómunkáját dr. Hornok László irányításával végezte a gödöllõi Mezõgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont Környezetbiotechnológiai Intézetének Mikoló-
gia csoportjában. 2006-ban sikeresen védte meg a „Fejlõdésspecifikus gének izolálása és jellemzése a Gibberella intermedia (Fusarium proliferatum) gombából” címû doktori munkájával. A
F. proliferatumban, amely világszerte elterjedt növénykórokozó, mikotoxintermelõ fonalas gomba, fejlõdésspecifikus géneket keresett cDNS-AFLP eljárással. Azonosított egy feltételezett aminosav transzporter gént (FpMtr), amely konídium csírázás során erõsen expresszálódott, míg a késõ stacionárius fázisban represszálódott. A gén funkciójának megismeréséhez FpMtr mutánsokat hozott létre génkiütéssel. Vizsgálatai szerint a F. proliferatum FpMtr génje mind a szexuális, mind a paraszexuális folyamatokban kitüntetett szerepet játszik, és az FpMtr géntermék nem tipikus aminosav transzporter, bár ilyen funkciója is lehet, hanem inkább szenzor/receptor funkciót ellátó fehérje. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében az Alkalmazott Genomikai Osztályon 2006. január 2-tól dolgozik, ahol markerek azonosításával és az AFLP technika fejlesztésével foglalkozik. Balázs Ervin
2007/1
29
Felfelé a tudományos ranglétrán
Gellért Ákos
G
ellért Ákos gimnáziumi éveit a gyõri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban töltötte, ahol kiváló tanárainak köszönhetõen humán- és reáltantárgyakból egyaránt átfogó képzést kapott. Különösen a kémia és a biológia keltette fel a figyelmét. Már másodikos korában elhatározta, hogy az ELTE TTK vegyész szakára fog felvételizni. Az egyetemi évek alatt kísérleti és az elméleti tárgyak egyformán érdekelték. Elõször szerves kémiai preparatív munkát végzett dr. Rábai József vezetésével, majd az általa elõállított vegyület szerkezetét dr. Böcskei Zsolt irányításával röntgendiffrakciós módszerrel határozta meg. E munkából 1999-ben fõdíjas TDK dolgozat készült. Szakdolgozatát az Elméleti Kémiai Tanszéken és az Általános és Szervetlen Kémiai Tanszéken prof. Náray-Szabó Gábor vezetésével és dr. Kotschy András segítségével készítette el, melynek címe: „Kalmodulinhoz kötõdõ molekulák szintézise és kalmodulinnal alkotott komplexeinek röntgendiffrakciós vizsgálata”. A diplomamunka eredményeit hazai biokémia konferenci-
án is bemutatta. 2000 nyarán gyógyszerkutató szakirányú vegyész diplomát szerzett. Doktori (PhD) munkáját 2000 szeptemberében kezdte el az ELTE Kémia Doktori Iskolában a gödöllõi Mezõgazdasági Biotechnológiai Kutatóközponttal együttmûködve, Náray-Szabó Gábor és Balázs Ervin irányítása mellett. Itt cucumovírusok köpenyfehérjéinek szerkezeti modellezését és funkcióik vizsgálatát vé-
gezte, valamint biotechnológiai módszerekkel elõállította az uborka mozaik vírus mozgási fehérjéjét, amelynek megkezdte fehérjekrisztallográfiai célra történõ kristályosítását. 2002-ben Európai Uniós támogatással Lisszabonban részt vett egy kéthetes fehérjekrisztallográfiai tanfolyamon. Kutatásainak eredményeit a szakterület nemzetközi tudományos folyóiratában, hazai és külföldi konferenciákon mutatta be. Doktori értekezését „Molekulamodellezési módszerek alkalmazása a cucumovírusok molekuláris biológiai jellemzésében” címmel nyújtotta be és 2006. április 21-én summa cum laude minõsítéssel sikeresen megvédte. 2002 februárjától 2005 végéig a gödöllõi Mezõgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban tudományos segédmunkatársként dolgozott, majd 2006 elejétõl lett az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében az Alkalmazott Genomikai Osztály munkatársa, ahol az osztály kutatásainak bioinformatikai és szerkezeti biológiai feladatait látja el. Balázs Ervin
A téli kastélypark ékszerei A martonvásári kastélykert a Szent László-patak-völgyi keményfás ligeterdõk helyén született. Az õshonos növénytársulást elõdeink javarészt kiirtották, de a park bizonyos részein a természetes felújulást nem háborgatták jelentõsen. Ezeken a területeken a mai állapot már másodlagos, de fajösszetételében hasonlít az õsire. Emellett a parkosított részek is számos õshonos jegyet õriznek magukon, hiszen a fitotron mögötti õstölgy kora 400 évre becsült, ezáltal több mint valószínû, hogy nem telepítés. Így vált lehetségessé, hogy ezen a 70 ha-os oázison az õshonos állatvilág képviselõi – köztük néhány tucatnyi madárfaj is – fennmaradjanak.
A
vasúti töltésen sétálva, kora délután, csikorgó hidegben, a mélykék égbolton csak egy néhány fátyolfelhõ látszik. A csillogó havon éles árnyékok nyújtóznak. Újévi hangulata van a tájnak. A viaduktnál, ott ahol átkel a patak a töltés alatt és folytatja útját a parkban balra, lent a parton, iszalagos kõris újulatban egy csapat õszapó beszélget: Szríjj. Szríjj-szi-szi-szi. 12en vannak, nagyon bizalmasak, néhány méterre megközelíthetem õket. Van közöttük tiszta fehér kucsmájú, északról jött vendég is. A mi õszapóink ugyanis csíkos fejûek. Ha már nem találnak élelmet, áttelepülnek egy szomszédos bozótba. Örökmozgó, színes társaság. A tó felé veszem az irányt, majdnem a zsilipnél vagyok. Próbálok minél csendesebben mozogni, mert a zsilipvason Õszapó
szokott üldögélni a zajokra nagyon érzékeny jégmadár. Szerencsém van. Megkapom a csendesek jutalmát. Másodpercekre látom a repülõ drágakövet, amely azután elrugaszkodik a rácsról, átrepült az út alatti csatornán, és a leeresztõ árok víztükre fölött végigrepülve eltûnik az erdõben. Olyan, mint egy kolibri. Ki õõõ? Ki õõõ? Fekete harkály Hallom ekkor. A hang irányába emelem a távcsövet. Fekete harkály. Egy égerfát operál a szigeten. Drip-drip-dripdrip-drip. Átrepül a tó, majd a fitotron fölött aztán leszáll valahol a Vöröskúti rét mellett egy fára, és újra kérdi: ki õõõ? ki õõõ? Nagyon jellegzetes és hangos a mondókája, ha a Gáborierdõben megszólal, kiválóan hallható a parkban. A fekete harkály a park egyik karakteres egyénisége. Tölgyfák alatt visz az utam a nagykastély felé. Érik a fa-
2007/1
30 gyöngy, a rigók kedves csemegéje. Telente több ezer példányból álló szõlõ-, és fenyõrigó elegyes rajok lepik el az ostorfákat, fagyönggyel fertõzött fákat országszerte, így Martonvásáron is. Nagy lármát csapnak, néhány napnál tovább nem maradnak. Megállok a török mogyoróknál. A távoli ezüstfenyõk tobozait nézem. Semmi mozgás. 1999-ben láttam keresztcsõrût ugyanezen a fán. Akkor télen többen is voltak, meglátogatták a kiskastély elõtti fenyõket is. Papagáj módjára mászkáltak a tobozoSzéncinege kon, és feszegették a termõleveleket. Azóta nem volt szerencsém hozzájuk. Mi mindent ad a tél, ha megállunk és csodáljuk! Zúzmarás, jégvirágos a reggel. –10°C van. A madáretetõben nagy a nyüzsgés. Üvegfal mögött, teljes szélcsendben fogyasztják a napraforgót a madárkák. Nagyon tanulságos egy ilyen vendéglõt fenntartani, kivált egy ablakpárkányon, ahol tollas cimboráink karnyújtásnyira szemlélhetõk. Csuszka Széncinegék, kékcinkék, barátcinkék a leggyakoribb vendégek. A széncinegére jellemzõ leginkább, de a másik két fajnál is megfigyelhetõ, hogy ujjaikkal az ághoz szorítják a magot, és úgy bontják ki. Ezt sokszor a zsalu kitámasztó rúdján is megteszik. Ideröppen egy csuszka. Rövidesen kettõ másik követi. A csuszka kéregrepedésekbe szorítva kopácsolja föl a magot, ezért is lehet a madáretetõk környékén a fák kéregcserepei alatt napraforgómaghéjakat találni. Rendszeresen készít éléskamrákat odúkba, repedésekbe, és rendszerint megfeledkezik róluk. Az ablak elõtt lucfenyõ magasodik. Most fura szerzetek ér-
Fenyvescinege
Sárgafejû királyka
keznek rá. Hegyi fakuszok, fenyvescinegék, sárgafejû királykák. Hegyvidéki fenyvesek lakói, akik minden télen ellátogatnak hozzánk. Fenyvescinege ugrik a párkányra, tarkóján a fehér folt. A hófehér hasú hegyi fakusz a fenyõk finomabb kérgéhez alkalmazkodott, míg Európa legkisebb madara a sárgafejû királyka, és a valamivel nagyobb fenyvescinege a tûlevelek között vizsgálódik. Egészségügyi tisztogatást végeznek a martonvásári fenyõfákon is. Megjön a madáretetõk ura a meggyvágó is. Ilyenkor többnyire minden madár menekül, és a távolból figyelik, hogy mikor lakik jól e nagytestû pintyféle, mikor válik újra szabaddá a terített asztal. Agresszív madár. Csak a harkályok mernek kikezdeni vele, õk viszont nagyon ritkán jönnek az etetõre. Mindig akad azonban egy-két kellõen gyors és szemtelen ciMeggyvágó nege, akinek sikerül magot csenni a meggyvágó elõl hajba, vagyis tollba kapás nélkül. Volt nap, amikor 27 meggyvágó is megfordult az etetõn. Ez kertekben nem gyakori jelenség. Az elejtett, kiszórt magok specialistái, a tengelicek, zöldikék, erdei pintyek, téli pintyek, és a verebek. Jórészt a földön látni õket, csapataik sokkal összehangoltabbak, mint a cinegéké, ezért is fordulhat elõ, hogy a karvaly többször zsákmányol cinegét, mint pintyet. Február második felében enyhül a cudar világ, delente megerednek az ereszcsatornák, megszólal az elsõ nyitnikék, és a természetben minden várja a tavasz ígéretének beteljesülését. Molnár Marcell Tengelic (Fotók: internet)
2007/1
31
Akiket gyászolunk Dr. Bálint Andor
Benkõ Barnabás
Kürtösi Mihály
Súlyos veszteség érte a magyar agráriumot. Május 16-án, 86 éves korában elhunyt Dr. Dr. h.c. Bálint Andor, mindannyiunk professzor ura. Tavaly 85. születésnapja alkalmából lapunk hasábjain méltattuk iskolateremtõ, szemlélet formáló, példamutató munkásságát, emberségét. Személyében tanárunkat, opponensünket, bírálónkat, barátunkat vesztettük el, Intézetünk pedig Tudományos Tanácsának több mint 15 évig tevékenykedõ, mindenkor segítõkész tagját.
Életének 85. évében, szeptember 11-én távozott közülünk. Intézetünknek csaknem alapító tagja volt. Dolgos, szorgos, lelkiismeretes munkáját 1952. január 1-én kezdte a Kutatóintézetben. Dolgozott dr. Pollhamer Ernõ irányításával az árpa nemesítésben, több fajta társnemesítõjeként, majd a Búzanemesítési Osztályon vezetõ technikusként. Nyugdíjaztatása (1982) után még több mint egy évtizedig a csúcsmunkák idõszakában segítette tapasztalataival tevékenységünket.
Több mint 50 évvel ezelõtt, 1952. február 1-én lett az intézet alkalmazottja. Kezdetben I’só István munkatársaként a csicsóka nemesítési feladatokban segédkezett, majd a Kukoricanemesítési Osztály technikusa lett. A szántóföldi munkák irányítása és felügyelete mellett jó rajzkészségének köszönhetõen segítette a készülõ könyvek és elõadások színvonalas illusztrálását. Harmincöt évi szorgos munka után vonult nyugdíjba. Életének 79. évében, június 9-én érte a halál.
Emberségüket, munkásságukat, emléküket kegyelettel megõrizzük! TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Pók István Eseménynaptár 2 Dr. Marton L. Csaba – Dr. Hadi Géza – Dr. Pintér János – Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter: Hibrid kukorica fajtaajánlat Martonvásár, 2007 3 Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Dang Quoc Lap – Micskei Györgyi – Sugár Eszter – Takács Nóra: Kukoricaszár és N-mûtrágyázás hatása a kukorica termésére és termésstabilitására tartamkísérletben 8 Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter – Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Pintér János – Dr. Hadi Géza: Ment-e kukoricáink által a világ elébb? 10 Istvándi László – Dr. Bodnár Emil: Új generációs martonvásári hibridek üzemi próbatermesztésen A 15 t/ha terméstõl a 15%-os betakarítási szemnedvességig 12 Dr. Rakszegi Mariann – Dr. Láng László – Keresztényi Istvánné – Dr. Bedõ Zoltán: Bánkúti 1201 búza fehérje túltermelõ génjének felhasználása a martonvásári búzanemesítési programban 15 Martonvásári búzafajták elismerése külföldön 17 Dr. Barnabás Beáta – Dr. Jäger Katalin – Dr. Darkó Éva – Ambrus Helga – Spitkó Tamás – Dr. Pintér János: Kukorica biotechnológiai kutatásaink 17 Dr. Kocsy Gábor – Dr. Szalai Gabriella – Dr. Galiba Gábor: A stresszelt kukorica élettani válaszai 19 Dr. Veisz Ottó: Harmóniában a környezettel 21 Dr. Marton L. Csaba: Az EUCARPIA Kukorica és Cirok Szekciójának XX. Konferenciája 24 Dr. Barnabás Beáta – Dr. Jäger Katalin: Nyitott kapuk a tudomány világára 24 Dr. Horváth János: Születésnap Erdõháton. Ötven éves a martonvásári vetõmagüzem 25 Dr. Galiba Gábor: Sutka József 70 éves 27 Dr. Galiba Gábor: Páldi Emil 70 éves 27 Felfelé a tudományos ranglétrán: Schneider Annamária, Jeney Apor, Gellért Ákos 28 Molnár Marcell: A téli kastélypark ékszerei 29 Akiket gyászolunk: Dr. Bálint Andor (1920-2006), Benkõ Barnabás (1922-2006), Kürtösi Mihály (1927-2006) 31
MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: Dr. Bedõ Zoltán Felelõs szerkesztõ: Dr. Veisz Ottó Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: Dr. Szunics László A szerkesztõbizottság titkára: Dr. Molnár Dénes A szerkesztõbizottság tagjai: Dr. Balázs Ervin, Dr. Barnabás Beáta, Dr. Bedõ Zoltán, Dr. Berzsenyi Zoltán, Dr. Bõdy Zoltán, Dr. Marton L. Csaba, Dr. Oross Dénes, Dr. Veisz Ottó. Rovatvezetõk: Dr. Galiba Gábor (stresszgenetika, élettan), Dr. Láng László (kalászos gabona nemesítés), Dr. Lángné dr. Molnár Márta (biológia), Dr. Molnár Dénes (hírrovat), Dr. Páldi Emil (növényélettan, biokémia), Dr. Pintér János (kukoricanemesítés, vetõmagtermesztés), Üvegesné dr. Hornyák Mária (kultúrtörténet), Dr. Veisz Ottó (rezisztencia nemesítés) Lektorok: Dr. Árendás Tamás, Dr. Kõszegi Béla ISSN: 1217-5498 Megjelent a Csoma Kiadó Kft. gondozásában
2007/1
32
Területi képviselõ és értékesítési szaktanácsadó hálózat Istvándi László 30/28 83 164
Papp Imre Smied Mihály
30/32 40 636
Halász László
30/33 63 168
30/51 97 636
Karikás Péter 30/63 54 640
Csákvári Péter
Zambó István
30/63 54 643
30/33 63 170
Marosán Tamás
Szóta Ferenc 30/33 63 171
Molnár Krisztián 30/33 63 999
30/33 63 169
