Budapest XVIII. kerülete 1 Viszonylag fiatal, de a nagyobb vidéki városokkal vetekedő lakosságszámú (közel százezres) lakóhelyünk 1950-ben XVIII. kerület néven egyesült Pestszentlőrinc városból és Pestszentimre nagyközségből. A főváros délkeleti szélén, a XVII. és a XXIII. kerület között, Kispesten túl, de még Vecsésen innen helyezkedik el településünk. Ha idegeneknek szeretnénk meghatározni helyzetét Budapest térképén, azt javasoljuk, hogy keresse az Üllői út végén, s minden esetben megemlítjük tájékozódási pontként az itt működő, immár Liszt Ferenc nevét viselő repülőteret.2 Településünk 97167 (2008) lakosával Budapest 6. legnagyobb lélekszámú kerülete; Magyarországon csak 8 városban élnek többen, mint itt. A kerület 21 (egymástól sokszor élesen eltérő jellegű) telepből áll. Ide tartozik még Ferihegy és a Péterhalmi-erdő.3 Ide futnak be az ország déli, dél-keleti részeiből a fő közutak és vasútvonalak. Itt működik a ferihegyi Liszt Ferenc Repülőtér, mely a főváros egyetlen és az ország legnagyobb nemzetközi repülőtere. Pestszentlőrinc – Pestszentimre területe már a népvándorlás korában is lakott volt. A középkori Szentlőrinc falu központja a mai Kispest területén, a Wekerletelep helyén lehetett, ahol 1909-ben, az építkezés során találtak rá egy késő Árpád-kori román stílusú templom romjaira. A templom maradványaiból származó kő ma is látható a telep egyik házának oldalában. 1332-ben, a gyáli határjárást rögzítő oklevélben említik először Szentlőrincet és a környező birtokokat, kisebb településeket, többek között Kormányost, mely Szentlőrinctől délnyugatra, a mai Pestszentimre területén volt. Ezt a területet a későbbiekben Péterinek nevezték, erről először egy 1446. november 18-án kelt oklevélben olvashatunk.
1
2003 óta írok rövidebb-hosszabb helytörténeti összefoglalókat. A fejezetben szereplő adatok az elmúlt 8 év kutatásai, a 2011-ben megnyílt településtörténeti állandó kiállítás általam készített szövegei, a még korábban írt, de az interneten is fellelhető névvel vagy név nélkül készített településtörténeti összefoglalókon, helyi lapokban publikált kisebb cikkeken alapul. 2 Budapest egyik déli, nagy kiterjedésű külső kerülete vagyunk. Közvetlen szomszédainkhoz hasonlóan és a főváros egyes belső kerületeivel ellentétben több évtizedes önálló községi, városi léttel büszkélkedhetünk. A mi kerületünket is két, korábban független, méretben és lakosságszámban eltérő település, Pestszentlőrinc és Pestszentimre alkotja. E két kerületrészt, az egykori várost és nagyközséget a Péterhalmi-erdő - melyet a homok megkötésére ültettek az 50-es években - választja el egymástól. A két település házsorai csak a Nemes és a Királyhágó utca találkozásánál érnek össze. 3 Telepeink 1992 óta hivatalos elnevezése, melyeket az utcák sarkain kifüggesztett utcanév-táblákon is megkereshetünk: Rendessytelep, Lakatostelep, Erzsébettelep, Bélatelep, Lónyaytelep, Miklóstelep, Bókaytelep, Liptáktelep, Havannatelep, Szent Lőrinc-telep, Gloriett-telep, Újpéteritelep, Kossuth Ferenc-telep, Belsőmajor, Erdőskert, Almáskert, Alacskai úti lakótelep, Szent Imre-kertváros, Ganzkertváros, Ganztelep, Szemeretelep, Ferihegy.
A XVI-XVII. században a török hódoltság alatt lévő terület lassan teljesen elnéptelenedett. A XVII. század végén a források már pusztaként említik Lőrincet és Péterit. (Mindkettő jóval nagyobb volt a mai településeknél.) A XVIII. század elejétől A mai település története a XVIII. században kezdődik, amikor a terület, Szent Lőrinc és Péteri Puszta I. Grassalkovich Antal tulajdonába került. Részei lettek egy több ezer holdas birtoknak, mely Gödöllő központtal magában foglalja a dél-pesti régiót egészen a Dunáig. Lőrinc pusztán majorsági központot hoztak létre, a szomszédos Péteri puszta északi részén is majorság létesült, néhány gazdasági épülettel. Grassalkovich Antal örökösei bérlőknek adták át a gazdálkodást: 1799-től a Mayerffy család bérli Szent Lőrinc és Péteri pusztát, Mayerffy Xavér Ferenc virágoztatja fel a birtokot. Az Üllői úttól távol eső lőrinci birtokközpontban kis kápolna (műemlék jellegű épület, mely ma is áll) majorsági épületek mellett földszintes vadászkastély, gondozott fasorok, díszkert, az Üllői út vonalán egyetlen épület, a Szarvas csárda látható a korabeli térképeken. Ebben az időben épül fel a híres Gloriett kilátó, melyet a Szent Szövetség uralkodói is felkerestek. Mayerffy Xavér Ferenc, a budai és pesti polgár fontosnak tartotta a birtok sokoldalú fejlesztését.
Híres volt szőlészete, méhészete,
tehenészete. Egykori szőlőskertjének helyén, a „Ferihegyen” ma az ország egyetlen nemzetközi repülőtere működik.4 A majorsági központ épületcsoportjából már csak a Szent Lőrinc (Grassalkovich) kápolna látható, mely mai, klasszicista formáját a XIX. század elején nyerte el. A 250 éves majorsági kápolna harangja ma is őrzi a Mayerffy család több tagjának, mint adományozóknak a nevét. Az 1800-as évek közepén még kevesen éltek a Szent Lőrinc és a Péteri pusztai majorságban. Lőrincen az 1846-os adóösszeírás szerint 14 családhoz 118 lélek tartozott. A terület itt-ott erdős-ligetes, füves puszta volt. A mai Gyöngyvirág utca környékének arculatát
4
Mayerffy Xavér Ferenc (Pest, 1776. – Pest, 1845. szeptember 7.) sörfőzőmester, szőlész, borkereskedő. Családja Bajorországból vándorolt be. Édesapja 1796-ban magyar nemesi címet kapott. Széchenyi István gróf barátja, "polgár-ideálja" volt: iparos, vállalkozó, országos nevű gazda, művelt, sokoldalú, a közügyeket bőkezűen támogató, angol típusú „gentry”. Az 1800-as évek második felében a térképeken is rögzül a Ferihegypuszta elnevezés, bár a terület 1845-től a Jurenák család birtokába került. A részben pozsonyi, részben zempléni eredetű családból Jurenák Frigyes Vilmos kerül kapcsolatba Feszl Frigyessel, és építteti meg még valószínűleg 1848 előtt az akkor Vecséshez tartozó Ferihegy-pusztán villáját, vagy ahogy ő nevezi, kastélyát. (Úgy tudjuk, az épület a második világháborúig fennmaradt.) Később a terület a Szontagh, 1873-tól a Podmaniczky, majd a Vigyázó család birtoka, 1937-től a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába kerül. Ebben az időben működött a Ferihegyi Kert- és Mezőgazdasági Rt.
körülkerített vadaspark, a Szalla erdő határozta meg. 1851-től, a szabadságharc leverését követően a birtok rövid időre a Sina család 5 tulajdonába került. A XIX. század második felében az intenzíven fejlődő, közeli főváros, illetve a Szent Lőrinc és Péteri pusztát átszelő új vasútvonalak segítették elő az egykori mezőgazdasági terület benépesülését, alapozták meg a mai település kialakulását. A 4 vasútvonal mellett hozták létre a mai város lakó-, és gyártelepeit. Az 1800-as évek közepén adták át a PestCegléd-Szolnok-vonalat, az ország egyik legfontosabb vasúti fővonalát 6, 1882-ben a mai temető helyén lévő szentlőrinci kavicsbányát Soroksárral összekötő szárnyvonalat, 1889-ben a Budapest-Lajosmizse vasútvonalat7. Az önálló települések kialakulása Az 1870-as évek elején Szent Lőrinc puszta Pesthez közel eső szélén önálló településsé fejlődött Kispest. A puszta déli részén viszont részben megmaradt a majorsági gazdálkodás, a mai Gyöngyvirág utca mentén pedig nyaralótelep alakult. A nyaralótelep első birtokosa gróf Lónyay Menyhért miniszterelnök volt, de villatulajdonos lett itt báró Eötvös Loránd politikus-fizikus, aki villájának kertjében kezdte meg híres szabadtéri torziós inga kísérleteit; Puskás Tivadar, a telefonhírmondó és a telefonközpont feltalálója, valamint az örökléstan kutató-biológusa, Margó Tivadar. Később a híres színésznő, Fedák Sári is itt talált szülei számára az elhagyott beregszászi otthonra emlékeztető lakóhelyet. Az első lőrinci gyár Lónyay Menyhért birtokán létesült 1882-ben, Szentlőrinci Téglaés Terracottagyár Részvénytársaság néven. A gyár szállítási gondjainak megoldására az Üllői úton keskeny nyomtávú vasutat építettek, melyen rövid időn belül megindult a személyszállítás is. 1900-ban a vasutat villamosították, és meghosszabbították. Ma ezen a nyomvonalon jár az 50-es villamos.
5
Jókai Aranyemberének ihletője Budapest-Cegléd-Szolnok azaz a Pest-Szolnok vasútvonal megnyitása – 1847. A Nyugati pályaudvarról induló két gőzvontatású szerelvényt a szolnoki Tisza-pályaudvaron ünneplő tömeg fogadta. Az ünnepi beszédet Kossuth Lajos mondta el, a rendezvényen részt vett Széchenyi István is. Petőfi már 1847-ben végigutazott a vonalon. Ez az utazás ihlette a Vasuton című vers megírására. Száz vasútat, ezeret! Csináljatok, csináljatok! Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek. 6
7
Ez a mai Kispest és Pestszenlőrinc között haladt el, majd a Nagykőrösi út mellett szeli át Pestszentimre területét.
A magyar folyószabályozás kiemelkedő alakja, Herrich Károly, majd örökösei és veje, Bókay Árpád orvosprofesszor, egyetemi tanár parcellázása az Üllői úti gőzvasút üzembe helyezése után indult meg, a korabeli végállomással, a mai Kossuth térrel szembeni területen (Ezerháztelep, Bókaytelep). Egyre többen költöztek ki Lőrincre olcsó házhelyet keresve. A nagyrészt még beépítetlen, Pest felett, a Gödöllői dombság szélén fekvő dimbesdombos, erdős, ligetes Pestszentlőrinc a fővárosiak egyik kedvelt kirándulóhelye volt a századfordulón. Szemere Miklós országgyűlési képviselő, istállótulajdonos 1902-ben vásárolta meg az egykori Szent Lőrinc pusztai birtok nagy részét és a majorsági központot.8 Krúdy hőse, a sport lelkes támogatója birtokán lövőházat és céllövőpályát létesített 9, később ő is telepalapításba, házhely-parcellázásba fogott. A lövöldében készülhetett fel a lőrinci Prokopp Sándor, aki 1912-ben Magyarország első olimpiai aranyérmét szerezte lövészetben. Ő az első pesszentlőrinci olimpiai bajnok. A vasútvonalak és Budapest közelsége kedvezett az ipari fejlődésnek. A téglagyárak mellett több textilüzem, hordó, kocsilámpa készítéssel, fémfeldolgozással, vasúti kocsik, majd a két háború között gépjármű-, a II. világháború alatt repülőgép-karosszériák összeszerelésével foglalkozó gyár, kisebb-nagyobb üzem létesült a településen (az európai hírű Orenstein és Koppel magyarországi leányvállalata, a Mauthner Rt., a Kistext10, a Liptákgyár, később a Filtex, stb.), ezek jelentősen befolyásolták a település külső képét, életét. A későbbi Pestszentimre területén Lövy Bernát és családja hozta létre Újpéteri-majort. 1875 körül építették fel a Lövy-kastélyt, amely a mai kastélydombi iskola mellett volt. Az 1890-es évek végén Krepuska Géza fül-orr-gégész professzor, egyetemi tanár 17 157 négyszögöles területet vásárolt a Lövy család birtokából. Országos hírű szőlészetet hozott létre, majd 1899-ben itt építette fel emeletes présházát. 1898-ban a Lövy család birtokán indult meg a parcellázás Újpéteri-telep néven a lajosmizsei vasút mellett. A Kossuth Ferenc8
Az egykori majorsági központ és az azt övező területek az 1870-es években Cséry Lajos birtokába kerültek. Szántói mellett gyümölcsösei voltak, híres tehenészetet tartott fenn. 1893-ban megkezdte működését a családi birtokon a Cséry-féle szemétfeldolgozó üzem. Külön vasútvonal szállította ide a fővárosból a szemetet. (Ma ez a terület Kispesthez tartozik.) A komposztgyárat, illetve a mai Nagykőrösi út – Pestszentlőrinc és Pestszentimre közötti területet 1907-ben vásárolta meg a főváros. Bár a gyár 1912-ben beszüntette működését, a terület Pestszentimre felé eső végére 1958-ig hordták a főváros szemetét. A környező települések szegényei ide jártak guberálni. (Elsősorban fűtőanyagot és élelmiszerhulladékot gyűjtöttek.) Az 1900-as évektől a Szemerék lettek a lőrinci majorság új gazdái. A nagy sportbarát Szemere Miklós még rendszeres vadászatokat tartott földjein, és a villamos végállomásán, a Szarvas csárda mellett lövöldét is létesített. Utódja, Szemere István is folytatta a gazdálkodást, bár birtokai jelentősen zsugorodtak, egyre nagyobb területet parcelláztak, adtak el házhelynek. 9 Az előbbi épület igényesen felújítva a városközpont közelében ma cukrászdaként működik 10 A Kistext-et, azaz a Kispesti Textilgyárat 1908-ban, Pestszentlőrincen hozták létre. Ekkor Lőrinc még Kispesthez tartozott, így született a név, melyet az 1910-es különválás után sem változtatott meg a tulajdonos.
telepet az Auspitz család birtokán, a Nagykőrösi út másik oldalán alakították ki 1907-ben. Az alakuló település 1904-től viselte a Soroksárpéteri nevet. Nem volt önálló, a Duna melletti Soroksárhoz tartozott. Elsősorban a közeli gyárak (Kispest, Pestszentlőrinc, Kőbánya) szegényebb munkásai vásároltak itt házhelyeket. Az 1910-től önálló nagyközségben 11, Pestszentlőrincen folyamatosan bővült a közintézmény-hálózat: iskolák, óvodák, templomok, gyógyszertárak, posta, tűzoltóság, temető, mozik stb. épültek, létesültek. A Bókaytelep és a “Villatelep” mellett egyre többen költöztek a Rendessy-, Erzsébet-, Lipták-, Szemeretelepre. 12 A mai Havanna lakótelep helyén az I. világháború befejeződése után a Magyar Lőszergyártó Rt. telepe üresen állt. Az épületeket, műhelyeket a Népjóléti Minisztérium az elcsatolt területekről menekülők számára lakásokká alakíttatta át, illetve új lakóépületeket is emelt. A két világháború között a kertes, konyhával, WC-vel felszerelt lakások bérlőit sajátos kettősség jellemezte: a szociális jellegű lakótelepen önálló lakást bérlő állami alkalmazottak, gyári munkások és egy-egy szobába zsúfolt, munkanélküli vagy alkalmi munkából tengődő családok is éltek. A kőfallal körülvett Állami lakótelepnek saját gondnoksága, iskolája, víztornya, római katolikus és unitárius temploma volt. A két világháború között az egyedi villaépületeivel elegáns tisztviselőtelepi környezetet biztosító Szent Imre-kertváros mellett Pestszentlőrinc határain kívül, de közvetlen szomszédságában is több új telep alakult ki (Bélatelep, a mai Ganztelep és Ganzkertváros). Pestszentlőrinc 1936-ban megyei városi rangot kapott. A város első polgármestere dr. Balogh Géza volt. 11
Kispest nagyközséggé alakulása után Lőrinc több évtizeden keresztül annak külterülete volt. Az önálló nagyközséggé válást nehezítette, hogy komoly határviták adódtak Kispesttel. Ma is állnak a Szent Lőrinc puszta és Pest közötti határvonalat jelző, henger alakú kövek. Ezek a XIX. kerületben, pl. az Europark bevásárlóközpont előtt találhatóak, ugyanis Kispest is az egykori Szent Lőrinc puszta területén fekszik. Az 1870-es években, Kispest községgé válása után a még gyéren lakott puszta többi részét is hozzá csatolták. A XVIII. és XIX. kerületet elválasztó mai határvonal 1900 és 1949 között alakult ki. 1900 környékén még arról vitatkoztak a két település képviselői, hogy a lajosmizsei vasút melletti, Kispest felé eső területekből mennyi tartozzon az önállóvá váló Pestszentlőrinchez, majd nagyjából megegyeztek a vasútvonal nyomvonalában. De Kispest egyedül Lőrinc irányában tudott terjeszkedni. Ezért 1910-ben, tehát még Pestszentlőrinc önállósítása előtt a birtokostól, Szemere Miklóstól megvásároltak egy jókora lőrinci földterületet, és így csatolták azt Kispesthez. 1935-ben lőrinci területet kért és kapott Kispest, ez volt az ára Pestszentlőrinc 1936-os várossá válásának. Majd 1949-ben, amikor a kerületek nyomvonalát kialakították, újabb határmódosítás történt Kispest javára. Ezért van a lajosmizsei vasút lőrinci oldalán az átadáskor, megvásárláskor még beépítetlen részeken ma a kispesti temető, a futballpálya, és „Kispest kertváros”. 12 Több területen egyszerre indultak meg a parcellázások. A parcellázók egymástól független, önálló telepeket hoztak létre, ezért ezek utcaszerkezete, a telkek nagysága eltérő, utcáik legtöbbször nem kapcsolódnak egymáshoz. A telkek nagysága természetesen attól is függött, milyen vásárlóközönségre számítottak, így a villa- és a tisztviselőtelepen jóval nagyobb házhelyeket alakítottak ki, mint a szegényebb családok számára is elérhető Ganztelepen vagy Pestszentimrén. A ma 21 telepre osztott kerület több hullámban népesült be a XX. század során, mert – különösen Lőrincen – sokáig bőven akadtak üres területek.
A településen az 1940-es években már 35 000 ember élt, többségük az iparban, a közszolgáltatásoknál dolgozott. Területén változó méretű és színvonalú kertvárosi telepek épültek ki egymással párhuzamosan. Az Üllői úti villamos pályát a mai Béke térig hosszabbították. Pestszentlőrincen több civil szervezet, sportegyesület működött, a legismertebb közülük a SZAC, a Szentlőrinci Atlétikai Club. A fiatal városban gimnázium, kultúrház létesült. A háború előtt azonban a telepek többségén vízvezeték-hálózat kiépítésére nem került sor. Soroksárpéteri is intenzíven fejlődött a két világháború között. 1930-ban vált önálló nagyközséggé, majd 1931-ben felvette a Pestszentimre nevet.13 1941-ben már 12 000 fő lakott a községben. Óvodák, iskolák, templomok épültek, sőt strand is nyílt. Nagyobb üzemek, gyárak nem költöztek ide, viszont összetartó közösség kovácsolódott össze, számos civil szervezet működött a településen.14 A legszegényebbek a két háború között a közeli „Cséry-telep”-ről (a főváros szemétlerakója) 15 összehordott anyagokból készítettek maguknak szállást. (”ládaváros”, “lábosházak”) 1945 után A II. világháború miatt az intenzív fejlődés egy időre megrekedt. A két település lakóinak nagy részét a közeledő front elől kitelepítették, sokan csak 1945 tavaszán térhettek vissza otthonaikba. Számos épület semmisült vagy rongálódott meg súlyosan, köztük a pestszentimrei templomok és a repülőtér is. 1945-ben Lőrinchez csatolták a szomszédos Ganztelepet és Ganz kertvárost, illetve a Bélatelepet. Pestszentlőrinc és Pestszentimre között villamos vonal épült. 1950-ben Pestszentlőrincet és Pestszentimre a főváros XVIII. kerülete lett. Újabb gyárakat, üzemeket, új közintézményeket, és két laktanyát létesítettek. A II. világháború előtt
13
Az 1800-as évek első felében született térképeken az egykori Péteri puszta jóval nagyobb kiterjedésű volt a mai Pestszentimrénél. Az első parcellázások idején ez a terület már Soroksárhoz tartozott, egészen az egyre növekvő Soroksárpéteri (a későbbi Pestszentimre) 1930-as önállóvá válásáig. Soroksár szinte csak a már parcellázott területet engedte át az új községnek, rendkívül szűken szabva meg annak határát. Csak egy keskeny, lakatlan sávot csatoltak a Belsőmajorhoz. Ebből adódik, hogy a XVIII. kerület határában álló bevásárlóközpont és a nagybani piac már a XXIII. kerülethez tartozik annak ellenére, hogy hatalmas, beépítetlen terület fekszik Soroksár lakott területe és ezek között. 14 Ma is jellegzetes a Bauhaus stílusú mozi. A reformátusok kultúrházat és szeretetotthont létesítettek dr. Széky Endre lelkész irányításával. A katolikus közösségi élet elég erős volt ahhoz, hogy a község leghosszabb életű lapját elindíthassák Pestszentimrei Katolikus Értesítő néven. 15 Ld előző lábjegyzet
megkezdett, majd helyreállított ferihegyi repülőtér 1950-től szolgálja a polgári repülést.16A homokos talaj megkötésére védőerdőt telepítettek (Péterhalmi-erdő). 1956-ban a kerületi lakosok több ponton megpróbálták feltartóztatni az Üllői úton bevonuló szovjet hadsereget, a vonat és útkereszteződésekben barikádokat emeltek, nemzetőrség alakult. A két magyar laktanyából légvédelmi ágyúkat is kihelyeztek a keresztutcákba. Nagyobb harcok nem voltak településünkön, de a bevonuló szovjet csapatok a következő évtizedekre elfoglalták és birtokba vették a két magyar laktanyát. A parcellázások ellenére a modern, többemeletes lakótelepek felépüléséig jelentős maradt a mezőgazdasági tevékenység. A kis- és nagybirtokok, utóbb termelőszövetkezetek, az egész 20. század folyamán jelenlévő, zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó bolgárkertészetek mellett gyönyörű villaparkok, díszkertek, illetve pihenő- és a család ellátását szolgáló konyhakertek a jellemzőek mindkét településen. A főváros részeként településünk egyre városiasabb arculatot öltött. A 20. század második felében fejlődött a víz- és csatornahálózat, egyre több lett az aszfaltozott, kiépített járdával ellátott út. Lőrincre került a „Meteorológia", ma hivatalos nevén az Országos Meteorológiai Szolgálat Marczell György Főobszervatóriuma. A kertvárosi lakóépületek mellett, a korábbi mezőgazdasági területeken megjelentek az emeletes házak. Lakótelepek épültek, jellegzetes középületekkel. 1962-ben lerakják a Lakatos lakótelep alapjait, 1964-ben elindul a KISZ lakótelep (ma Szent Lőrinc lakótelep) építése. 1976-ban az Állami telep lebontásával megkezdték a 11 emeletes szalagházakból álló Havanna lakótelep kialakítását. Az 1900-as évek végén két újabb, igényes kivitelezésben készülő lakónegyed építése kezdődött meg. („Gloriett” és “Alacska” lakótelep). Megépült a régi álom, az új városháza17. A városközpontban, a felszámolt téglagyár helyén számos közintézmény kapott helyet: többemeletes szakrendelő intézet, könyvtár, sportcsarnok és -szálló, két új középiskola. Mindkét településrészen ma is folyik a városmag kiépítése, bővítése, Lőrincen új vásárcsarnokot, Imrén új orvosi rendelőt adtak át a 2000-es években. A '90-es években
16
Ferihegy már 1934-35 körül szóba került mint repülőtérnek alkalmas terület. Az 1939-ben kezdődő kisajátítást követően a Honvédelmi Minisztérium már nem engedte művelni. A tervezett létesítményt polgárisport-katonai repülésre egyaránt használni kívánták. A háború alatt kiképzés, repülőgépgyártás is folyt a területen, és több bombatámadás is érte. A ma már műemléki védettség alatt álló, felülről repülőgépet formázó fogadóépületet (I. terminál) 1942-ben kezdték építeni. A polgári repülés 1950-ben indult meg a MASZOVLET (a MALÉV elődje) gépeivel. A repülőtér és kiszolgáló egységei az elmúlt évtizedekben számos helyi lakosnak biztosítottak és biztosítanak ma is munkát, éppúgy, mint a magyar légitársaság, a MALÉV. 17 Az 1920-as években több városháza terv is született, de akkor megvalósításukra nem volt elegendő pénz.
megszűnt gyárak, üzemek, a felszámolt két laktanya helyén ma lakóparkok, családi házas övezetek épülnek. Élénk a művészeti, kulturális és közösségi élet. Számtalan programot biztosít a kerületben a 3 művelődési ház, a 3 közkönyvtár, a művészeti egyesület alkotóháza, a kerület múzeuma, a több mint 140 civil szervezet, egyre több a magánkezdeményezés (pl. játszóházak, galériák). Bölcsődék, 28 óvoda, 21 általános iskola (közöttük három egyházi fenntartású, több két tanítási nyelvű, egy sport tagozatos, egy ének-zene oktatására szakosodott), két önálló művészeti iskola, 6 középiskola működik PestszentlőrincPestszentimrén. Sportéletünket a régi sportcsarnok és az újonnan avatott Sportkastély, a Vilmos Endre Sportcentrum, több uszoda és sportpálya, számos teniszpálya, a Bókay kerti szabadidőközpont területén elkészült kerékpáros akadály-pálya és műfüves sípálya, valamint a 19 sportegyesület határozza meg.
A kerület néhány jellegzetessége, érdekessége A telepeken gyakran jellegzetes utcanév-csoportokat, ún. utcanévbokrokat találhatunk. (Ilyenkor egy bizonyos tárgykörhöz tartozó nevek jelzik az egymáshoz közeli utcákat.) A Lónyaytelepen virágnevű, a Gloriett-telepen madárnevű, az Erzsébettelepen magyar törzsfőkről elnevezett, a Szemeretelepen felvidéki, a Szent Imre-kertvárosban erdélyi utcaneveket olvashatunk. Az „Alacskán” fafajták neveit viselik az utcák. De még ma is találhatunk a kerületben, a korábban önálló Pestszentimrén és Pestszentlőrincen azonos utcaneveket, például a Gyöngyvirág utca esetében. A legkorábbi telep az 1870-es években kialakított Lónyaytelep, egykor hatalmas telkeivel, ittott még látható elegáns villáival. Az 1900-as évek fordulójától kertvárosi jellegű településrészek születnek, ilyen a Bókay-, az Erzsébettelep és a Szemeretelep, a pestszentimrei újpéteritelepi és Kossuth Ferenc-telepi parcellázás. A két világháború között újabbak kialakítása kezdődik: a Szent Imre-kertváros, a Ganztelep és Ganzkertváros is kertvárosi jellegű. Az első parcellázásoktól napjainkig folyamatosan épülnek a még szabad telkeken és a régi épületek helyén a kertes családi házak. Az 1960-as évek végétől viszont megkezdődik a lakótelepek sokemeletes házainak építése: a Lakatostelep, a Szent Lőrinc-telep és a Havanna lakótelep, majd a Gloriett-telep és az Alacska rengeteg családnak ad otthont. A Havannatelep tízemeletes szalagházaiban annyian élnek, mint Pestszentimrén. Az elmúlt húsz évben egyre több lakópark épül. A földszintes házak helyett mind több emeletes lakó- és középület jellemzi településünket.
Növényzet és domborzat - kilátóhelyek A terület intenzív fejlődése ellenére megmaradt a kertvárosi jelleg. A parkerdő, a számos park és gondozott zöldterület, az erzsébettelepi horgásztó, a Bókay-kert, a közintézmények és a magánépületek kertjei számos különleges növényt, érdekességet rejtenek az év minden szakában a sétára, kisebb biciklitúrára indulók számára. Kerületünk a Gödöllői dombság szélén van, dombjai, természetes magaslatai: pl. Gilice vagy a Hargita tér, a Szarvas csárda tér környéke, egyes iskolák, emeletes lakóházak és középületek felső szintjei remek kilátást kínálnak. Érdemes legalább egyszer körülnézni a Gilice térről, a kerületi szakrendelő magasabb emeleteiről vagy a Pestszentlőrinci vasútállomás felüljárójáról. Elődeink is így tettek: a „Pusztaszentlőrinc” központját, a mai Kossuth teret ábrázoló képeslapot fotósa csak a téglagyár kéményéről készíthette. Az intenzív fejlődésnek nagy ára van. A bontásokat, a történelem viharait, egy-egy terület funkcióváltozását még a jelentősebb középületek egy része sem élte túl, éppen ezért fontos a jellemző vagy érdekes épületek megőrzése, körültekintő felújítása, részletes dokumentálása. De az egykori településkép, városkép egy-egy részletét séta közben is felismerheti az érdeklődő. Városközpontok, gyártelepek A XVIII. kerület mai centrumát hosszú évtizedekig a téglagyár uralta. Az Üllői út mellett fekvő Kossuth tér középületeit (templomok, iskola épület) a két világháború között emelték, majd az 1980-as évek közepétől az időközben megszüntetett gyár helyén felépült a szakrendelő, a könyvtár, az első kerületi sportcsarnok, az ezredfordulón a Szent Lőrinc sétány emeletes lakóházai. A Kossuth téri gondozott parkba az 1930-as évek óta egyre több emlékmű, szobor került. Hasonló jellegű parkosított centrum Pestszentimrén a Hősök tere és környéke. Pestszentlőrinc már az 1800-as évek végétől jelentős iparnak adott otthont. Egészen az 1990es évekig számos gyár, kisebb-nagyobb üzem működött itt. A lőrinci téglagyár épületeinek emlékét csak alaprajzok, fotók őrzik, de még ma is meghatározza a városképet néhány nagyobb gyár egykori telepe. Ilyen például az Üllői úton a csipkegyár vagy a lajosmizsei vasúttól kicsit beljebb a Kistext, a Gyömrői úton az egykori Lőrinci Fonó épülettömbje. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár és a Fonó raktáraiban, üzemépületeiben bevásárlóközpontot alakított ki az új tulajdonos. A Lipták gyár emlékét őrzi a telepelnevezés, egykori igazgatósági épületében sok-sok évtizede közgazdasági szakközépiskolát találunk, területén még ma is működik a Lőrinci Hengermű. A Havanna lakótelep helyén az első világháború alatt fallal körülvett lőszergyárat hoztak létre. A gyár épületeit a 20-as
években lakásokká alakították át, majd a 70-es években az egészet lebontották. A Péterhalmierdőben még látható a lakótelepek építését is segítő „darugyár” telepe. Múltat őrző középületek Legrégebbi épületünk a most magában álló, régen kastélyépülettel, majorsági épületekkel körülvett kápolna a Méta és a Sallai Imre utca találkozásánál, mely ma már műemléki védettség alatt áll. A szomszédos földszintes kastélyépület a második világháború utáni kastélyromboló mozgalomnak esett áldozatul, a majorsági épületek a KISZ (ma Szent Lőrinc) lakótelep építésének idején tűntek el, egy kivételével: a Bókay-kert főépülete az 1800-as évek elején rajzolt térképek szerint majorsági épület volt, melyet tulajdonosai (Herrich Károly, majd a kerület, hisz évtizedeken keresztül Úttörőházként funkcionált) többször átalakítottak. Ennek ellenére falai, tetőszerkezete, oldalablakai még a majorsági időszakot idézik meg, éppúgy, mint a szomszédos Kiss Imre építtette villa. A Gilice téri Gloriette kilátó, később (Szent Anna) kápolna ma már csak fényképeken látható, de tovább él a telep elnevezésében. Pestszentimrén az egykori Lőwy kastély emlékét a Kastélydombi iskola neve őrzi, a Krepuska család egykori szőlőháza – regisztrált műemléki érték tető nélkül, romokban áll. Néhány gazdasági épület (Auspitz magtár, az Ősközségháza, a Krepuska birtok egyik épülete) több mint egy évszázadon át dacolt a történelem viharaival. Kerületünkben jelenleg 17 regisztrált műemlék van, többségük különböző szintű védettséget élvez (érdemes a www.muemlekem.hu oldalon tájékozódni ezekről). Közülük is kiemelkedik a Ferihegyi repülőtér 1. termináljának felvételi épülete, melyet néhány éve különös gondossággal újítottak fel. A Dávid Károly tervei alapján 1938-1950 között felépített, alaprajzával repülőgépet formázó épület súlyosan megsérült a második világháborúban. 1950-es megnyitása után a repülőgéppel utazók itt léphettek először magyar földre az új terminálok felépítéséig. 2010-ben újult meg a helyi védettséget élvező lőrinci és 120. születésnapjára az imrei vasútállomás épülete. Az 1870-es évekből származó két, helyi védettségű villaépület (Hofherr villa és a zeneiskola épülete), valamint az egykori zárda mellett alig néhány Gyöngyvirág utcai elegáns villa látható ma már. Többségüket tulajdonosaik lebontották, vagy a felismerhetetlenségig átalakították, csak az archív képeslapok őrzik egykori szépségüket. Régi épületeink egy része az idők során többféle feladatot is ellátott. Az egykori Lövölde volt már strandöltöző, biliárdszalon. Állapota egyre romlott. Ma az alapos és körültekintő felújítás után elegáns cukrászda, kávéház és étterem működik az újra megcsodálható épületben. Nem voltak ilyen szerencsések az egykori mozik. Épületeik új funkciót kaptak, és nemcsak a széksorok és gépészeti elemek tűntek el, a pestszentimrein kívül mindegyiket szinte a felismerhetetlenségig
átalakították. Az 1930-as években bontották le az évszázados Szarvas csárdát. A lőrinci strand helyén ma lakópark áll. Érdemes számba venni azokat a közfunkciót ellátó épülettípusokat, -részeket, egyéb létesítményeket, melyek az elmúlt 150 évben születtek, sokféle, építésük időszakára jellemző stílusban. Ezek a két egykori település centruma mellett a telepek többségén helyben is fellelhetőek. Érdemes megfigyelni egy-egy séta során a templomokat, iskolák, óvodák, üzletek, boltok, műhelyek, a vendéglátás, az egészségügyi és szociális ellátórendszer, a közművelődési és sportlétesítmények, civil szervezetek épületeit, helyiségeit; a számtalan játszóteret, köztéri szobrainkat, emléktábláinkat.
