2. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. október
Őszi kirándulás, 2014. szeptember Szeptember 27-én reggel 6 előtt 48 útitárssal megindult az autóbusz a Tisza-tó felé. A szervezők – a Hévei házaspár, Szabó Csilla és Túri Miklós – már előre gondoskodtak a jó időről (amit nem tudtunk eléggé megköszönni, mert pár nappal előbb még eső és szél bizonytalanította el a kirándulni szándékozókat). A buszt ismét Karcsi vezette, a rá jellemző nyugalommal és megbízhatósággal. Jóval 9 előtt megérkeztünk Besenyőtelekre, egy jól ápolt, gondozott kis faluba, ahol a 200 éves „Szent Lőrinc vértanú” római katolikus templom várt minket. 9-re József atya is megérkezett, s szép szentmisét mutatott be. Ezután kellemes meglepetés ért minket: a községben falunapot (kukoricanapot) tartottak, s minthogy betértünk a tájházba, minket is megvendégeltek jó szóval, kukoricából készült süteményekkel, palacsintával és innivalóval. Elégedetten folytattuk utunkat, s nemsokára elérkeztünk Poroszlóra, a Tisza-tavi Ökocentrumba. A Tisza-tó hazánk második legnagyobb tava. Jelenlegi állapota fokozatosan, mintegy 40 év alatt alakult ki, alapvetően a Kiskörei víztározóból. A tó célja: természetvédelem, hagyományőrzés és -bemutatás, szabadidős tevékenységek (strandolás, horgászás, csónakázás, biciklizés, kirándulás). Az Ökocentrumot 2 éve építették, az épület egy nagy madárra emlékeztet. A csoportot idegenvezető fogadta, először a jellemző tiszai halállományt bemutató akvárium-rendszeren vezetett végig, amely Európa legnagyobb édesvízi akváriuma, majd a természet éjszakai élővilágával ismerkedtünk meg (békák, siklók, denevérek és egyéb barátságos lények, szerencsére üvegfallal elválasztva tőlünk). Ezután felmentünk a 30 m magas kilátóteraszra, ahonnan felülnézetben áttanulmányoztuk a környéket. Végül vetítőterembe jutottunk, ahol 3D-s film tárta elénk a tó természetvilágát, mintha mi is a vízen lebegtünk volna! Az élmények betetőzése 45 perces csónakázás volt a nádfalak között. Hangulatos volt, különös tekintettel a remek időre, mert a hajó vezetője szerint rossz időben is mennek a kirándulóbárkák, azonban a tó mikroklímája következtében az eső általában vízszintesen esik, ami bizonyára mérsékli az élményre vágyók elragadtatását. Ebédünket egy poroszlói kisvendéglőben fogyasztottuk el, majd egy közeli farm-gazdasághoz mentünk.
Barátságos, főiskolát végzett fiatal gazdálkodó fogadott minket, s szinte név szerint bemutatta állatait (lovait, szarvasmarháit, disznóit, juhait, fürjeit, s mindenekelőtt kutyáit), akikhez érzékelhető szeretetkapcsolat fűzte. Összbenyomásunk az volt, hogy elkötelezett, munkáját és hazáját szenvedélyesen szerető emberrel találkoztunk, kiváló szakértelemmel, azonban nem kevés pénzre is szüksége lenne ahhoz, hogy gazdasága igazi mintagazdaság legyen. Úgy gondoljuk, hogy mindenki jól érezte magát. A hazautazás zökkenőmentes volt, 8-ra meg is érkeztünk, fáradtan, de elégedetten. Mindenkinek köszönet a szép útért. (Herczeg András)
„Mária, segíts!”… (a mindennapjainkban)
Amikor a búcsújáró helyre készülünk, testileg-lelkileg ráhangolódunk a különleges eseményre, szívünk érzelmi skálája hol felfelé ível, hol lefelé hanyatlik, de a hála érzése is biztosan ott lappang mindenkiben. Kegyhelyeinken, de szinte minden templomban a Mária oltár körül sok-sok apró márványtábla sorakozik, rajta az ajándékozó rövid, kérő vagy hálaadó soraival. Ez az érzés naponta, legalább a nap végeztével mindig elő kellene, hogy jöjjön, hiszen annyi jó is történik velünk a nap folyamán, csak azt észre sem vesszük. Amikor útra indulok, a Szüleimtől örökölt régi, kicsit kopott (de számomra felbecsülhetetlen értékű) Szent család-képre
nézek, és a Szűzanya segítségét kérem, hogy baj nélkül hazaérhessek. „Mária, segíts!” Most is ezt tettem, amikor szeptember 27-én korán a Tisza-tóhoz indultunk az egyházközségi csoportunkkal. Első állomásunkon, Besenyőtelek templomában szentmisén vettünk részt. A török időben elpusztult templom helyén 1733-ban egy kis templom épült, mely kicsinek bizonyult, majd 1807-1816-ig készült el Rábl Károly tervei alapján a Szt. Lőrinc tiszteletére épített, késő barokk templom. Festését 1964-ben újították fel. Poroszlón a Tisza-tavi Ökocentrum madárra hasonlító látványos épülete 4 szinten, 2600 négyzetméteren mutatja be a Tisza-tó és Tisza-völgy csodáit. A több mint egymillió
3. oldal
Felsővárosi Harangszó
liter térfogatú akváriumban (Európa legnagyobb édesvizű akváriumában) halakat, kétéltűeket, a Tisza-völgy élőhelyeit, a mocsárvilág különlegességeit, majd a vízmélység növekedésével egyre nagyobb fajokat láttunk. A háromdimenziós moziban úgy éreztem, csak ki kellett volna nyújtani a kezem, és elérem az előttem lévő virágot, madarat. Megsimogathattuk a dámszarvasokat, báránykákat, és csónakázó túrára indultunk. Zegzugos, nád alkotta ösvények között, vagy a „rucaöröme” (a vizet beborító zöld növény) által fedett vízen siklott a csónakunk, csodálhattuk a vízivilág madarait. Az Aranyosidombi Udvarház és Lovastanyán – a gazda fiának vezetésével – természetes környezetükben láthattuk a háziállatokat. Hazafelé tartva a benzinkútnál szokatlan kép fogadott bennünket. Egy személykocsi mögött egy magas zárt kocsiban két hölgy két lovat szállított. Nagy gondban voltak, mert még a benzinkutas sem tudott segíteni, hogy a defektes gumit kicseréljék. Mint tudjuk, hogy „ahol legnagyobb a szükség, ott legközelebb a segítség”! Utastársaink közül két markos fiatalember nem volt rest, és a tettek mezejére lépett. Jó pár perc múlva a hölgyek boldogan köszönték meg a segítséget. Nem a hagyományos értelemben vett zarándokúton voltuk, mégis a reggeli „Mária, segíts” kérésre sokszorosan kaptuk a visszajelzést. Képzeletemben a hála márványtábláját odateszem a Szűzanya elé, és mindent sorba veszek. Köszönjük: a szervezők sok-sok munkáját, a jó buszvezetőnket, az egészségünket, hogy mehettünk. A reggeli és esti imát, amit utastársaink vezetésével
2014. október
mondhattunk. Plébános atyánkat, aki utánunk jött, szentmisében részesített minket, és még ezután is velünk volt egy ideig. Az információkat: Besenyőtelken, a templom előtti tetszetősen kialakított kis téren, a Szentháromság szobor és Díszkút folytatásában, az állandóan folyó forrásvíznél megtudtuk, hogy ez a környék legjobb forrásvize, a mesélő fiatalember rokonságából való a templom felújítását végző festő és a festményen szereplő két női alak is. A véletlen adta lehetőséget, hogy itt még KUKORICA FESZTIVÁLBA is csöppentünk. Láttuk folyamatában, hogy az ügyes kezek milyen sok ételt készítenek kukoricából, sőt a helybeliek szíves vendéglátását is élveztük: sajt, palacsinta, görhe (kukoricalisztből készült pogácsaszerű sütemény), üdítők, borocska formájában. Köszönjük a Tisza-tó csodálatos világát, csendjét. A tanyán élő fiatalember megnyerő kedvességét, műveltségét, tudását, aki nagy szeretettel beszélt a gazdaságról, állatokról (akár a pár hónapos kisborjúkról, vagy a jó 3 mázsás mangalicáról, vagy a száguldozó lovakról mesélt). Erre csak az a kevés ember képes, aki szívvel-lélekkel együtt él az őt körülvevő tanyavilággal. Köszönjük utastársainkat, hogy segítettek a bajbajutottakon. Vezetőnk jóleső szavait, aki a leszállás állomásain kedves szóval búcsúzott mindenkitől. A képzeletbeli hálaadó márványtábla jó nagyra sikerült, ezért amikor hazaérve a régi képre néztem, csak ennyit mondtam: Köszönjük a szép napot! (Lehet, hogy a Szűzanya kicsit jobban mosolygott rám?) (Kulcsárné Jutka)
Őszi zenei est templomunkban, 2014. szeptember 27. Istenünk nagy ajándéka a zene. Szent Ágoston szerint „a szívnek azt a mélyről fakadó örömét, ujjongását fejezi ki, amelyre a szó már nem képes.” Hozzáteszem, hogy a legmélyebb szomorúságot, bánatot is a zene nyelvén lehet elmondani. Örültünk, amikor József atya hirdette, hogy 27-én este, a szentmise után ismét koncert lesz templomunkban. Az előadók a mi gyerekeink és barátaink: Illés Adrienn (ének, Zeneakadémia), Kiss Melinda (brácsa) és Szántó Katalin (fuvola; mindketten Szegedi Zeneművészeti Főiskola), Bögös Dániel (gitár, Zeneakadémia – vendég), Csima Zsolt kántor (orgona, Szent Benedek Iskola). Műsorukban a zeneművészet nagyjaitól: J. S. Bach, Piazzolla, Mozart, Stamitz. Dowland és mások műveiből adtak elő. Ez az „őszi zenei est” egyúttal szépen kapcsolódik „a zene világnapja” (október 1.) alkalomhoz. Az est fényét emelte, hogy Csima Zsolt úgy vezette föl a programokat, hogy elmondta egy-egy mű keletkezésének történetét, így közelebb hozta szívünkhöz azokat. Illés Adrienn olasz dalokat énekelt kezdéskor, nagy sikerrel. Meglepően sokan voltak. A hallgatóság soraiban többek között feltűnt Karsay Ferenc alpolgármester, Nemes László volt zeneiskola-igazgató, sokan ismert pedagógusok, mint például Szőllősi Erzsébet tanítónő. A háziasszonyi teendőket Felvéginé Marika látta el nagy szeretettel. „Kis művészeink” azt bizonyították, hogy tanulmányaikban jól haladnak. A számok után egy-egy hosszú taps, majd az est végén vastaps jelezte a közönség nagy tetszését. Alig akartak hazamenni, ez a szép, nívós zenei est mindenkit elvarázsolt. Várjuk a folytatást! Köszönjük ezt a szép, őszi zenei estét a Jóistennek, plébános atyánknak, hogy felkarolta, a művészeknek és a szépszámú résztvevőknek, akik megtisztelték jelenlétükkel hangversenyünket. (Szeretettel Hatásné Anikó)
A Ráhagyatkozás Angyala
Manapság virágkorukat érik a horoszkópok és az üzenetek, amelyek világvégét jósolnak. Természetesen senki sem garantálhatja, hogy világunk még hosszan egyensúlyban marad, és minden emberi őrültséget túlél. Ám az ilyen „látnok” a saját életét katasztrófának éli meg, tudat alatt azt a vágyat dédelgeti, hogy elfuserált élete mielőbb érjen véget, ezért aztán várja a világvégét, lehetőleg minél előbb. A jövőtől való félelem napjainkban széles körben elterjedt, így a hamis próféták érzékeny pontot találnak az emberi
lélekben, és ezért hatalmuk van sok félénk ember fölött. A Ráhagyatkozás Angyala reményt és a jövő iránti bizalmat ajándékoz nekünk. A ráhagyatkozás azt jelenti, hogy belátom: a Mindenséget Isten irányítja és kormányozza, úgy is, hogy elküldi Angyalát, aki nem hagyja bajban a világot, hanem mindent jóra fordít. Ilyen bizalom mellett nem engedem, hogy megrendítsenek a pesszimista prognózisok. Ha tudom, hogy a világ Isten és az Ő Angyala kezében van, akkor abban is biztos lehetek, hogy nem az emberé a végső hatalom felette. A ráhagyatkozás többet lát a meztelen
4. oldal
Felsővárosi Harangszó
tényeknél. Mélyebbre lát minden külsőségnél, felfedezi a dolgok belső összefüggését. A világ mögött rácsodálkozik Isten Angyalára, aki velünk együtt jár a világban, oltalmazó kezét hazánk és Földünk fölött tartja. A Ráhagyatkozás Angyalát gyakran emlegeti a zsoltárimádság. „Az Úr Angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket minden veszedelemből” (34,8). Másutt pedig azt mondja: „Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek. Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat” (Zsolt 91,11). Egy költő elmesélte egyszer Giovanni di Mata hajótulajdonos esetét, amely jól szemlélteti, milyen az igazi ráhagyatkozás. Ez a derék ember egy alkalommal minden pénzét odaadta a kalózoknak, hogy megvásárolja foglyaik szabadságát. Amikor a kiszabadítottakkal tengerre akart
2014. október
szállni, a rablók még több pénzt követeltek tőle, s mivel már nem tudott fizetni, mérgükben összetörték az árbocot, a kormányt, és darabokra szaggatták a vitorlákat. Ennek ellenére Giovanni di Mata felszedette a horgonyt. A kalózok legnagyobb csodálkozására a hajó kormány, vitorla és árboc nélkül lassan elindult, kiért a nyílt tengerre, és megérkezett a biztonságos kikötőbe. A bizakodó megkapja ajándékul a biztos tudást, hogy egy Angyal oltalmazó szárnya körülvesz bennünket, karjában hordoz, és megvéd a veszélytől. Nem jár azonban vakon a világban, tudja, hogy ott veszélyek leselkednek rá. De tudja, hogy léte nem csupán számadat, és nincs alávetve a sors önkényének. Tudja, hogy egy Angyal jár vele, és gondoskodik róla, s ez az Angyal megszabadítja minden félelemtől. (Anselm Grün OSB könyve alapján Herczegné Marika)
Ilyen lett (lehetett) volna – és ilyen lett...
Számok a Bibliában 2. rész (folytatás)
Számok után keresgélünk a Bibliában. Az előzőekben az 1, 2 és 3 számok előfordulásairól olvastunk. Most következzék a négy. NÉGY. Az Édenkertnek négy folyója volt: a Pison, a Gichon, a Tigris és az Eufrátesz (Ter 2,11). A négyes szám a világmindenség száma: szélesség, hosszúság, magasság, mélység. A Szent Sátorban a függönyöket négy arannyal bevont akác oszlop tartotta (Kiv 26,32). Az oltár négy sarkán rézzel borított szarvak voltak. Aki megragadta ezeket, Isten oltalma alá helyezte magát (lásd Adonija: 1Kir 1,50; Joáb: 1Kir 2,29). A Földet síknak, négyszögletesnek képzelték, sőt Izrael országát is. „Ezután négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön...” írta Szent János (Jel 7). Ugyanis a föld négy sarkáról a káros szelek, míg a négy széléről a kedvező szelek fújtak. Ezeknek egy-egy angyal parancsolt. A káros szeleket kellett feltartóztatni, hogy az Isten szolgáit megjelöljék. Ezekiel próféta látomásában is megjelölik azoknak a homlokát, akik bánkódtak és siránkoztak Izrael bálványimádása miatt (Ez 9,4). A jel kereszt volt, a görög tau betű (τ). Ezekiel, Izaiás, és Zakariás próféták sokat foglalkoztak a zsidó népnek Babilonba történő elhurcolásával, majd visszatérésével. Dániel próféta pedig Babilon sorsával, és az
ezt követően uralomra kerülő birodalmakkal. Jelenéseikben, elragadtatásaikban sokszor szerepel a négyes szám. Ezt mondja az Úr, az Isten, Izrael földjének: „Itt a vég! Eljött a vég az ország négy szélére” (Ez 7,2). De az Úr megkönyörül, és lesz visszatérés a fogságból: „Fölemeli zászlaját a nemzetek előtt, és összegyűjti Izrael menekültjeit, a föld négy széléről összeszedi, akik Júdából szétszóródtak” (Iz 11,12). Zakariás próféta első látomásában négy lovat látott, akiket az Úr küldött, hogy járják be a földet. Ezek jelentették: „Az egész földön béke van és nyugalom” (Zak 1,11). Valóban béke volt Dáriusz uralkodásának második esztendejében, a lerombolt jeruzsálemi Templom újjáépítése előtti évben. Az Úr angyala megkérdezte: „Seregek Ura! Meddig vársz még, hogy megkönyörülj Jeruzsálemen és Júda városain, amelyekkel hetven éve érezteted haragodat?” Az Úr azt válaszolta: „Újra irgalommal fordulok Jeruzsálemhez. Újjá fog épülni ott a házam. Városaim bővelkedni fognak a javakban” (Zak 1,16). Zakariás a második látomásában négy szarvat és négy kovácsot látott. A szarvak azon hatalmak jelképei voltak, akik szétszórták Júdát. Idejött négy kovács és négy angyal, hogy a szarvakat letörje, majd azokat szétszórták (Zak 2,1-4). Dániel próféta látomásaiban Babilon bukását és a további birodalmakat látja. Az ég négy szele a tenger ellen
5. oldal
Felsővárosi Harangszó
támadt, ahonnan négy hatalmas vadállat bukkant fel: egy oroszlán kitépett sasszárnyakkal, egy medve három bordával a szájában, egy párduc, hátán négy madárszárnnyal. A negyedik vadállatnak tíz szarva és vasfogai voltak, amelyekkel állandóan falt és rágott. Szarvai közül hármat kitéptek, de nőtt egy kis szarva. Ezen emberi száj és szemek voltak, és fennhéjázó beszédeket tartott. A vadállatot feldarabolták, és az Ősöreg, az Örökkévaló Isten trónjából kiáradó tűzben megégették. A többi vadállat is elvesztette hatalmát, de életben maradtak. Ekkor az ég felhőin az Emberfia közeledett. Az Ősöreg színe elé vezették, aki neki örök méltóságot, hatalmat és királyságot adott (Dán 7,1-12). A próféta megmagyarázta a vadállatokat: a négy vadállat négy király, akik hatalomra jutnak a földön. A történelem ismeretében ezeket a következőképpen magyarázhatjuk. Az első Babilon, mely a szárnyai kitépésével elveszíti hatalmát. A medve a méd birodalom, amely az első csapást mérte Babilonra. Szájában az egyik borda Babilon. A párduc a perzsa birodalom, majd a tíz szarvú és vasfogú vadállat Nagy Sándor birodalma, aki legyőzte a perzsákat. Tizenkét évi uralkodás után a birodalom szétesett. A kis szarv Antiochusz Epifanész, aki irtóhadjáratot indított Isten népe ellen, és elfoglalta Jeruzsálemet. Kifosztotta és bálványok felállításával meggyalázta a Templomot, és megszüntette a zsidók mindennapos áldozatát. Vérfürdőt rendezett, és fennhéjázó beszédeket mondott. Uralma három és fél évig tartott (Dán 12,7). Az itt szereplő birodalmak megjelennek Nebukadnezár király álmában is. Babilon uralkodójának volt egy álma, amelynek megfejtését kérte az ország tudósaitól. Mivel nem árulta el, hogy mi volt az álom, így nem tudták megfejteni. Ekkor elrendelte, hogy minden tudóst öljenek meg Babilonban. Dániel próféta élete is veszélybe került. Az Úrhoz könyörgött, és az Úr segítségével megfejtette az álmot: a király egy szobrot látott, ami vasból, bronzból, ezüstből és aranyból volt, amit egy hegyről lezúduló kő porrá zúzott. A kőből nagy hegy lett (Dán 2,37-43). A fémek a négy birodalmat jelentették, úgy, mint Dániel látomásában. A kő a zsoltárban megjelenő „szegletkő” (Zsolt 118,22), a Messiás „...akire rázuhan, azt szétmorzsolja” (Mt 21,44). Izaiás és Ezekiel próféták és János evangelista látomásaikban az Úr trónja körül négy élőlényt láttak, melyeknek hat-hat szárnyuk volt. Ezekiel nagy vihart is látott, és a felhőkben lévő fényességben a négy élőlény mozgott. Arcaik emberre, oroszlánra, bikára és sasra hasonlítottak, és a négy égtáj felé néztek. Mellettük kerekek voltak, melyek forogtak, ha mentek, és álltak, ha felemelkedtek. Ezek vitték az Úr trónusát (Ez 1,4-27). János látomásában Isten trónját állították fel az égben, kristályként csillogó üvegtengeren. A trón körül négy élőlény volt, úgy, mint Ezekiel látomásában. Ezek oroszlánhoz, fiatal bikához, emberhez, és repülő sashoz voltak hasonlóak, Ezekiel próféta látomásához hasonlóan. Elől, hátul tele voltak szemekkel, és mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Éjjel-nappal zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten...” (Jel 4,6-10). Izaiás látomásában az Úr trónja fölött hatszárnyú szeráfok lebegtek. Harsány hangon énekelték: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége
2014. október
betölti az egész földet!” (Iz 6,2). A Jelenések könyvében a Világhatározatok könyve egy hét pecséttel lezárt, mindkét oldalán teleírt könyvtekercs (Jel 5,1). A pecséteket csak a Dávid házából származó Bárány törhette fel. Az első pecsét feltörésekor a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Jöjj!”. Ekkor előlépett egy fehér ló, lovasának íj volt a kezében. Koszorút nyújtottak át neki, s ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson. A második pecsét feltörésekor a második élőlény hívására megjelent egy vörös ló. Lovasának hosszú kard volt a kezében, és hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, és az emberek gyilkolják egymást. A harmadik lovas mérleggel a kezében fekete lovon ült. A mérleg egyik serpenyőjében búza, vagy árpa volt, a másik üres: ebbe a pénz kerül. A negyedik pecsét feltörésekor a negyedik élőlény hívására megjelent egy fakó ló, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyedrésze felett, hogy karddal, éhínséggel, döghalállal és fenevadakkal pusztítsa az életet.
A lovasok pusztító erők. Az első a keleti királyok, a második a háborúk. A harmadik a háborúk nyomában fellépő drágaság és éhínség. A negyedik, a hullaszínű, fakó ló lovasa maga a Halál, a négy közül a legfőbb, ő hordozza magában a legnagyobb pusztítást. Míg a többinek fegyverre van szüksége, addig a negyedik lovas a puszta megjelenésével idézi elő az apokalipszist. Mind a négy ló és lovas az Isten nélküli hatalmak terjedését szimbolizálták (Jel 6,1-8). A hetedik pecsét feltörése után hét angyal jelent meg harsonával a kezükben. A hét csapás, amit a hét főangyal mért harsonaszavával a föld és a népesség egyharmadára, az egyiptomi csapásokhoz voltak hasonlóak. A negyedik harsonaszónál a nap, a hold és a csillagok egyharmada elsötétedett (Jel 8,7-12). A további jelenésben hét angyal jött elő a tanúságtétel sátrának templomából (Jel 16,1). Az egyik élőlény a négy közül hét aranycsészét adott át nekik, amelyek Isten haragjával voltak tele. Ekkor a templomból szózat hallatszott: „Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre” (Jel 16,1). Ezek is az egyiptomi csapásokhoz voltak hasonlóak. A negyedik csésze a napra ömlött, ezáltal hatalmat kapott, hogy az embereket tűzzel gyötörje. Kínlódtak a nagy hőségben, káromolták Istent, de tetteiket nem bánták meg. A hét főangyal, a hét harsona, a hét csésze és a hét csapás átvezet bennünket a következő számhoz, a heteshez. Erről a folytatásban olvashatunk. Bujdosó Ernő
6. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. október