144. Arvisura - Atlantic titka Vizkaja rovósámán Tuliás fősámán Dobsa Habos beavatott Abisu Dengolka aranyasszony Tanjó A 2355. medvetoros évben (Kr.e. 1685) a sámánképzésen Tuliás lett az első, Riga és Tardona legnagyobb fia, a kiváló hajós, akinek a fővezéri képzésen és az azzal kapcsolatban a hun törzsek részére rendezett nagy vetélkedőn is sikerült az elsőséget biztosítani. Ordoszban (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) a Csaba-féle hajós kalandozás ellenzői azon kezdtek rágódni, hogy Csaba a jelek szerint a kelleténél jobban szereti az aranyat. A saját hasznára kezd dolgozni, és még az is előfordulhat, hogy az öt évre engedélyezett kalandozásáról nem is fog visszatérni. A beavatottak úgy látták, hogy Csaba az aranyasszony ünnepére csakugyan nem fog visszatérni Tengelizbe (Hokjenfőld közelében egy kikötőváros, Szőreg felesége nevéről Tengeliznek nevezték el, az indijó törzsek birodalmában van.), hanem csak harácsolja tovább az aranylemezeket. Hokjenfőld, a mai Japán és Dél-Korea között lévő sziget volt, de hamarosan elsüllyedt. De a közeljövőben nagy eseményekre lehet számítani. Valóban így történt, a 48 új hajó hiába készült el és hasztalan várta Csabáékat az aranyasszony ünnepére. Tennó birodalmából is azt jelentették, hogy Csaba nem érkezett meg oda. Ekkor az Öregek tanácsa úgy döntött, hogy Uruk népének érintésével, hajóúton kell keresni Szidon várával a kapcsolatot, hiszen a vizekre vonatkozó adatok szerint hajón őhozzájuk is el lehet jutni.
Szidon tengeri vára (Libanonban a földközi-tenger partján)
Szidon városa, ma Libanonban a földközi-tenger partján Tuliás ifjúsági fővezér és fősámán megkapta a parancsot, hogy a beavatottak titkos jegyzetein elindulva a megjelölt helyeken kerülje az emberevők nagy szigeteit, s az Indijó telephelyek érintésével keresse meg Uruk népét. Nippurban (Mezopotámia, ma Arab-félsziget) majd további útmutatást kap a 12 bölcstől arra nézve, hogy hol keresse a Híres kapuban Őrsúr (Oziris) héttörzsbeli ifjúsági vezért, Gandás kisebb fiát, aki harcikocsis csapataival meghódította Bot-honát. Az utasítás szerint Tárkány napjára be kell futniuk a hokjanok kilaji gyarmatára, ahol élelmet vesznek fel a második Tárkány-napra pedig el kell érniük Fanszur tartományba. Ott Uruk népének gyarmatán segíteniök kell a termény-betakarításban, majd Peh beavatottat a hajóra venni és Nippurba (Mezopotámia, ma Arab-félsziget) szállítani. Harmadik Tárkány-napra el kell jutniuk az Indus folyó menti Lar tartományba és ott LÉH beavatottat a hajóra venni.
Indus-folyó
LÉH városa Harappa birodalmában, India. Egy évet töltöttek Nippur (Mezopotámia, ma Arab-félsziget) városában. A 48 hajó 2400 főnyi legénysége itt csakugyan részt vett az öntözéses gazdaságok munkáiban. Ennek a 2400 főnyi legénységnek mindig teljes létszámúnak kellett lennie, még akkor is, ha betegség, vagy más ok miatt átmenetileg csökkent a létszám. Nippurban is maradtak le ketten, mivel a Vörös-víz (A mai Vörös tenger) kapujának szűk zátonyain valakinek át kellett vezetnie Tuliás seregét. Lovasok mentek Őrsúr (Oziris) Hét városába, hogy Szidonvárból, Árpádvárból és Hatsas-ból minden beavatott jelenjen meg az 1680 őszén tartandó tanácskozáson.
Egész úton morajlott a Nagyvíz (Kaszpi-tenger), hajóik himbálóztak, egyszemélyes vitorlákat kellett használniuk, melyek elég kezdetlegesek voltak. Kísérőik elcsodálkoztak azon, hogy a Vörös-víz zátonyait ellepte a tenger, sőt behatolt egészen a hegyvidék közepéig. Mire Hétvárosba (Hétváros azaz egyiptomi nyelven Hetevaret a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között) érkeztek, az ordoszi futárszolgálat már jelentette a Hideg-vizek (Bering szoros környéke) betörését és, hogy Tennó birodalma elszakadt az ajnók földjétől. Mindebben Majakó átkát látták. Ide vezetett Csaba-engedetlensége. A Hétvárosban összegyűlt beavatottak között e felett heves vita folyt. Tuliás azt hangoztatta, hogy mindez csak az erős felmelegedéssel van kapcsolatban és, ha ez így tart tovább, a Híreskapun (Átjáró a Vörös-tenger és a földközi-tenger között, ma ott van a Szuezi-csatorna) majd át lehet hajózni. Sokan ezt hihetetlennek tartották, de Tuliás hivatkozott arra, hogy Uruk népének
vannak olyan feljegyzései Nippurban (Mezopotámia, ma Arab-félsziget), hogy amikor a Nagyvíz (Kaszpi-tenger) a legnagyobb volt, akkor ezen a tájon bárkákkal közlekedtek. Őrsúr (Oziris) azt javasolta, hogy ásassanak egy urkundi öntözőcsatornát, hogy a 48 hajó áthaladhasson rajta. Urkundi csatorna: Uruk népének 24 öl széles fő öntözőcsatornája volt. Amikor szavazásra került a sor 12 beavatott mellette volt a tervnek, 12 ellene. Riga fősámánnak volt egy titkos parancsa, eszerint elsősorban a lett hajósok kötelesek 12 évi hajózással vízen megközelíteni a lettek legújabb települését, hogy bizonyosságot szerezzenek a felől, létezik-e még Atlantic birodalma a Nagyvíz (Kaszpi-tenger) másik oldalán, nem merült-e meg az is a hideg vízben?
Atlantisz és Ataisz Habos, az ordoszi (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) beavatott azt követelte, hogy Riga helyett huszonötödiknek ő szavazhasson. A többiek azonban ehhez nem járultak hozzá. Ezért Habos, amikor a 24 hajó elindult, sértődöttségében a Vörös-víz (A mai Vörös tenger) kapujában, a Nagyvíz (Kaszpi-tenger) bejáratánál 6 hajóval lemaradt Tuliásék hajóhadától és Haboshon néven gyarmati települést létesített.
Az Atlantiszi birodalom feltételezhető gyarmat helyeit mutató térkép (Ignatius L. Donnelly's Atlantis: the Antediluvian World, 1882.) Surupak feljegyzései szerint már előfordult, hogy a “Nagyfog” szikláról (Fokföld) levonult az örök jégmező és át lehetett hajózni Atlanticba. Ezért a bölcsek városának legfiatalabb “tudója”: Lotanu vállalkozott arra, hogy amíg Riga fősámán hajóhadának a fele Uruk népének gyarmatvárosai között kereskedik, addig a többi hajóval eleget tesznek Riga fősámán parancsának. Vizkaja (spanyolul Vizcaya) spanyol tartomány Baszkföld északnyugati részén, tőle Északra fekszik a Vizcayai-öböl) gyarmatának érintésével felkeresik a lettek Nagyvíz (Kaszpi-tenger) melletti új lakhelyét, és a hajósok ott megtelepednek. Mivel Habos 6 hajóval lemaradt, csak 18 hajó folytatta útját. A hatodik Tárkány-napot Magadi (ma Madagaszkár) szigetén töltötték. Ott vetettek, arattak, majd szárított hússal és magvakkal ellátva magukat folytatták útjukat. Közben Lótanu rovásba vette, hogy Habos beavatottal Asmari, Arikt, Angira, Nadhari, Samari és Viharzó rovástudók is ott maradtak hajóikkal az új gyarmaton, Haboshonban s ott ápolták tovább Uruk népének tudását. A kellemes éghajlatú Magadiban (ma Madagaszkár) is maradtak le olyan hajósok, akik benősültek a hegyilakók családjába.
Madagaszkár szigete (Madagaszkár régi királya Benyovszki Móric) Viszont e családok vállalkozó szellemű ifjaiból a hajósok létszáma kiegészült. A következő Tárkány napra a “Nagyfog” (Fokföld) hegyéhez értek. Itt a síkságon elvetették a magukkal hozott magokat, de az érés idejét nem tudták kivárni, s a termést féléretten hordták hajóikra. A hóviharok beálltakor elhajóztak, és csak melegebb vidékre érve szárították meg a magvakat. Lótanu szemében az volt a legfontosabb, hogy a bölcsek rovásai igazat mondanak: a felmelegedés utat nyit Atlanticba. A nyolcadik Tárkány-napot a Nagy-folyó öblének síkságán töltötték. Itt végre bő termést takaríthattak be. Lótanu a Surupakból hozott vázlat alapján tudta, hogy kilencedik Tárkány-napra olyan éghajlatra érnek, mely hasonló az Urukéhoz, s onnan egy kis hajózással már meg lehet látni a bűvös Atlantic déli partjait. Amíg 15 hajó legénysége élelmet termelt, Lótanu 3 hajóval kiszállt a viharzó Nagyvízre, s valóban sikerült meglátnia az Atlantic déli partjain lévő szigeteket. Csakhogy ez a vállalkozás 2 hajóba került, visszatérőben, a nagy viharban elsüllyedtek. Így a termés betakarítása után már csak 16 hajóval folytatta útját Tuliás, azzal a céllal, hogy a tengerparton elérje Ordosz (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) lovas birodalmának első futárállomását. Azt, amelyet Gandás és Barnaburony épített ki példás gondossággal. A tizedik Tárkány-napon hajóztak be 16 hajóval Rabatiba (város a földközi-tenger partján, Marokkó). Ott Őrsúr (Oziris) gondoskodása folytán jó sok élelemmel várták a kalandozókat. A beavatott Ürös pateszit valóságos diadalmenetben kísérték szállására. Itt adta át Hétváros bölcseinek (azaz egyiptomi nyelven Hetevaret a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között) a részükre készített feljegyzéseket. Rabatiban Őrsúr parancsára a legépebb 5 hajót új legénységgel látták el. Amíg a többi 11 hajót javították, Vizkaja rovósámán vezetésével körülhajózták a megkisebbedett Atlantic-birodalmat. Surupak bölcseinek feljegyzései szerint Atlantic valamikor zöldellő sziget volt, ahol az emberek jómódban éltek. De amikor az időjárás megváltozott, elkezdett fogyni a szárazföld, majd a földrengések következtében kénytelen volt Atlantic boldog népe a jéghegyek alól előbukkanó szárazföld síkságaira vándorolni. A 11. Tárkány-napot Tuliás a tizenkét ordoszi hajóval Vizkaja rovósámán rejteköblében töltötte. Ott bőven ellátták őket élelemmel, sőt a kiöregedett hajósok itt éppen úgy, mint Rabatiban (város a földközi-tenger partján, Marokkó), megtelepedtek és helyüket újabb fiatal hajósok foglalták el. A lettek, livek, csudok és virolájok azonban rendíthetetlenül kitartottak és a 12 kijavított 24-lapátos hajójukkal, melyeket Rabatiban 3-3 vitorlával szereltek fel, befutottak Riga fősámán gyarmatára.
Evezős vitorlás hajó Így a 12. Tárkány-napot Tuliás hajósai már az elaggott Riga fősámán Nagyvíz melletti városában ünnepelték. Az agg fősámán a főpateszi hordó-széken vitette ki magát, végre visszaérkezett hajósai közé. Tuliás örömmel csókolta meg atyját, Dongolka aranyasszony pedig boldogan mutatta be Rigának az útközben született öt unokáját.
Rabati város a földközi-tenger partján, Marokkó Nyomban tanácskozást hívtak össze és a letteknél is megalakult Öregek Tanácsában Tuliás a következőket adta elő: Barnaburony és Derbent megszervezte a Saka-birodalmat, szövetségben Uruk, Babilon és Bothon népeivel. A kasszuk utódjaként Gandás fia, a beavatott Őrsúr (Oziris) megalapította Hétvárost (azaz egyiptomi nyelven Hetevaret a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között) és Nippur-Surupak bölcseivel a Szellemvilágban is uralkodik. A felmelegedés folytán Atlantic földrész már eddig is harmadára csökkent; a déli sáskanépek a Rabati (város a
földközi-tenger partján, Marokkó) alatt lévő síkságra özönlenek, az északi szőke Atlantic-lakók pedig a rokon káldorokat is kiűzték otthonaikból. A leghangosabbak a Digó-népek, akik körömszakadtáig ragaszkodnak Atlantichoz, de egy kis részük már Vizkaja rovósámán földjének ((spanyolul Vizcaya) spanyol tartomány Baszkföld északnyugati részén, tőle Északra fekszik a Vizcayai-öböl) a közelébe hajózott, s ott a szívós Tarkós népeket is leigázta. Bár Habos beavatott igaz, hogy csak utólag engedélyt kapott akkor, hogy Uruk és Bothon népének szomszédságában letelepedjen, a hun törzsszövetség részére mégis teljesen elveszett, mivel (így mondja az Arvisura) a rovástitkokat engedélyük nélkül nyilvánosságra adta a Haboshonban felállított tudósképzésen. Rabatiban tudtam ezt meg egy elmenekült öreg hajósunktól. Tasmata fősámán A 2260. medvetoros évben ( Kr.e. 1780) tartott utolsó sámánképzésen meghagyta a beavatott sámánoknak, hogy az eddig tanultak szerint, vagyis a csillagok és a Hold járása alapján állapítsák meg, helyes-e az időszámítás és további ismeretszerzés végett menjenek el Kuszkó birodalmába is (Inka birodalom, ma Cuzco, Peru délkeleti részén fekvő város, az Inka Birodalom vallási és politikai központja volt). Ekkor a süllyedő félben lévő Atlantic földnyelven bárkákkal még el tudtak menni Kuszkó birodalmába. Onnan való visszatértök után Kufud (Kheopsz eredeti neve Hufu) beavatott vezetésével egy peremes alkotással (Piramis) melyet a földmozgás ellen építettek, elkészítették a Világépület kicsinyített mását. Utána megállapították a beavatottak új időszámításának kezdetét. Ez az 1271. medvetoros év Tehén havának 17. napján, vagyis a Kr.e. 2769. július 17.-ével kezdődött. A továbbiakban az időszámítás tökéletesítésével Hana, Kufrád, Arkádi és Alta-gur foglalkozott. Uruk népének szokásai szerint Őrsúr (Oziris) volt az első, aki a Kuszkó birodalmában szokásos módon ún. Szakhara peremes építményt (Szakkarai piramis) emeltetett. Ezt Altagur 12 évig (Kr.e. 2688-2676-ig) építette. Ezekben a régi rovásokban az áll, hogy valamikor Tura beavatott a róla elnevezett Turra hegységben talált ilyen építkezésre alkalmas kőzetet, s abból 100.000 rabszolgával 20 évig építette Hemium herceg. Tura beavatottnak 2,300000 követ kellett gondosan megmunkáltatnia, hogy felépülhessen a nagy “Világépület”, ami a beavatottak nagy tudását dicsőíti. Minden 100. évben vizsgálták a beavatottak, mi van Atlantic-kal? Mindig csak az volt az eredmény, hogy az a földrész a vizek emelkedése és a földrengések miatt egyre fogy. Lakóiról megállapították, hogy a síkságon törpe népek élnek, a hegyláncolat északi részén szőkék, déli részén barnább bőrűek élnek.
Ebu, hobbit, Homo floresiensis vagy mik?) Hadban állanak egymással, a legyőzöttek agyvelejét kiszívják, de húsukat nem eszik meg. A törpék békés természetűek, nagyasszonyaik uralma alatt nyugodt közösségekben élnek. Az óriások a sok háborúskodás miatt férfi munkaerő hiányában szenvednek, ezért asszonyaik törpe férfiakat fogadnak fel cselédmunkára. Ezek miatt a törpék miatt tört ki a háborúskodás a földrész közepén levő síkságon a harcias nők (esetleg nem az amazonokról van szó?) és a kisebbségben levő férfiak között. A férfiak ugyanis meg akarták szüntetni a törpék foglalkoztatását, de az asszonysereg győzött esetleg nem az amazonokról van szó?). Erre a férfiak a havas hegyekbe vándoroltak. Ebben része lehetett annak a meggyőződésüknek is, hogy az asszonyok bűnei miatt Atlantic el fog süllyedni. A beavatottak viszont a végtelen idők ismeretében tudják, hogy ehhez az asszonyok dolgának semmi köze nincs. A nem cselédsorban élő törpék a beavatottak látomása szerint melegebb földekre vándorolnak. Uruk népe még nem vetett véget minden tartományban a nagy keleti szigeteken szokásban levő emberevésnek. Tuliásnak igen nagy érdeme, hogy a kalandozókkal mind Hétvárosba (azaz egyiptomi nyelven Hetevaret a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között), mind Ordoszba (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) eljuttatta Atlantic szárazföldjének vázlatát.
