144. Arvisura - kiegészítés (levélkivonat) Paál Zoltán, Ózd, 1973. X. 18. Tuliás fősámán 144. Arvisurája szerint Ordosz beavatottjai, (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) azaz bölcsei elrendelték, hogy Bogács-Szőreg-Csaba kalandozásának eseményeit ismertetni kell Hétváros (Hétváros azaz egyiptomi nyelven Hetevaret a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között) beavatottaival is, s egyúttal a hun törzsszövetség időszámítását egyeztetni kell Nippur (Mezopotámia, ma Arab-félsziget) és Hétváros bölcseinek számításával. Az eltolódás miatt minden évben Tárkány-napot tartottak, bár az egyébként csak minden negyedik évben (vagyis csak minden szökőévben) lett volna esedékes. A kétséget az pattantotta ki, hogy a Szakhara piramis (peremes) (Szakkarai piramis) építkezésénél véleménykülönbség támadt, bár csak 1-2 napot illetően.
Dzsószer-piramis
Eltemetett piramis
Fáraó masztabája
3 piramis a Pilisi hegységben
A Boszniai piramis
Ujgur piramis
A piramisok elhelyezkedése a Tarimmedencében
Kína közepén az egyiptomiakhoz hasonló, teljes épségben lévő piramisok tömegét a kínai kormányok éveken át titkolták.
Türk piramis Kr.e. 3000 és Kr.e. 2000 között
Kuba mellett a víz alatt
Portugália mellett a víz alatt
Kína mellett a víz alatt
Grúz piramis
Indiai piramis
Piramisok a világban
De a Hétvárosi (Hétváros azaz egyiptomi nyelven Hetevaret a hikszoszok szerint Bothonban volt, a Nílus deltája és a mai Kairó között) tanácskozáson, a 2360. medvetoros évben, azaz Kr.e. 1680-ban mégis 1000 évre visszamenő számításokat rendeltek el.
Hetevaret, azaz Hét városa vagy Hét-vári városa lehetséges helye? Ordoszban (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) minden 100 évben megtartották a Birodalmi-Nagyszala napját, s ilyenkor tisztázni kellett, hogy az ottani időszámítás mennyire egyezik a csillagok járásával. A beavatottak, és így a szövetség legtöbb törzse átvette a holdtöltétől holdtöltéig terjedő holdhónapos számítást. Ezek a hónapok Medvetor, Szarvastor, Bölénytor, Báránytor, Borjútor, Gödölyetor, Tehén-hava, Aranyasszony-hava, Tigris-hava, Oroszlán-hava, Halak-hava, Disznótor-hava.
Ezt a fehér hunok Turusas-havának is nevezték. Hogy egy-egy hónap neve tulajdonképpen mit jelent, azt mindig az Öregek tanácsa állapította meg az éghajlat, időjárás és a természet más változásainak figyelembe vételével. Kapcsolata ezzel a születésnapjához igazodó névadás szokása is, ami nem felelt meg a holdváltozásoknak, de a helyreigazításra csak a Tárkánynapokon és Nagyszala (100 évenként tartott birodalmi nagygyűlés) napján volt mód. Ebből
aztán olykor parázs viták keletkeztek. A Legfelsőbb Bíróság 24 bölcs emberből állott. Ennek emléke még most is fellelhető dalainkban. A televízióban is hallani: 1) Füzesabonyi énekkar: 24 bírónak nézek a szemibe (női verseny) 2) Taktaszadai férfikar, 24 bírónak állok eleibe! (1973.) Eléneklik széles e világnak, de nem tudják, hogy ezt a dalt először Habos énekelte, amikor Hétvárosban a beavatottak baksáinak fekete lepel alatt titkosan határozó 24es Nagytanácsa ítélkezett felette. Az első időkben a nagyon fontos ügyekben baksák ítélkeztek (A baksák a legelső időkben fontos ügyekben ítélkeztek. A törzs ilyenkor a legkiválóbb látóemberét és gyógyítóját küldte a 24-es tanácsba, amelynek a 25. embere csak beavatott lehetett, aki egyenlő szavazat arány esetében döntött. Vagyis a Szala-ítélethozatalában a szavazatok száma egyenlő volt egy beavatottat döntött.). A döntésre jogosult a szövetség ládájának szentélyében tartózkodott, a Szala ítélethozatalában tehát mindig 24 személy vett részt. Amikor a döntőbíró kijött a szentélyből, hogy az ítéletet a 24 baksa nevében kihirdesse, helyét erre az időre a vádlott törzsének baksája foglalta el. Az ezer évig virágzó saka birodalmat csak az úzok törzsei nevezték szkítának. A sakák Szurozs görög gyarmatvárosban, a Fekete-tenger mellett kerültek először érintkezésbe a görögökkel, ugyanúgy, mint a Gandás-féle kaszuk is. A szkíta név a görögök révén volt közismert bár ő előttük Kr.e. 2600 körül Berény fősámán is közös néven szkítáknak nevezte a 95. Arvisurában a pamir és parszi szkítákat. Később aztán az egész Fekete-tenger térségi saka birodalmat Szkítiának hívták. Nagy általánosságban sakáknak nevezték mindazokat a népeket, amelyek-csak úgy példának mondva így beszéltek: az Inn (a Duna mellékfolyója Svájcban, Ausztriában, és Németországban folyik, de Svájcban ered) mellett, viszont sáska népeknek nevezték azokat, akiknek a lakóhelye “neben dem Inn” van. A szumérok tehát szintén saka népek, de az arabok és a zsidók sáska népeknek számítottak. A 12 évi hajós kalandról igen régi beavatott feljegyzések szólnak. Az első évbe a mai Taivan síkságán gyűjtögettek élelmet a Fokjen telepesekkel, együtt. A második évben Fanszurban, a mai Szumátra síkságán. Harmadik évben az Indus Lár tartományban. Negyedik évben a mai Perzsa öbölben még külön öble volt az Eufrátesznek és a Tigrisnek is. Így Eridu, Magyar-Ur, Uruk, Larza és Surupak, a másik oldalon pedig Lagas, Umma, Nippur (Napur) és Susa városa is tengerparti laguna város volt. A 48 ordoszi (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) hajó tehát ezen a tíz helyen az Urkundi csatornák révén ki tudott kötni. Amikor az úzok és más medvetisztelők ökrösszekereken Hétvárosba (Hétváros azaz egyiptomi nyelven Hetevaret a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között) indultak, távollétük idejére oroszlános Gilgames-leszármazottak kerültek fel helyettük a hajókra. De a 2400 hajós létszámnak mindig meg kellett lennie. A beteg oroszlános hajósok helyett a mai Kongó folyó (Afrika közepe) és Luanda (Lugulanda) melletti sumér gyarmatokra való régi telepesek szálltak hajóra.
Az Atlantici kaland után ott maradottak a mai Lagos körül telepedtek le. Haboshonban 300 hajós maradt le 6 hajóval, Dél-Atlanticon 2 hajó szenvedett hajótörést. A 100 hajósból megmenekültek 48-an. Ezek a megmaradt hajóval befutottak Tuliásékhoz. A hajóstörvényeknek megfelelően a mai Lagos (Lugas) és Dakar (Bakar) között megerősítették a Szumér gyarmatokat. Rabatiban (város a földközi-tenger partján, Marokkó) lemaradt 4 hajó 200 emberrel és csak 12 hajó futott be a 12. évben a mai Rigába, az elaggott Riga fősámán parancsnoksága alá. Összefoglalva: Ildu-Humail birodalmában lemaradt 24 hajó 1200 hajóssal; 6 hajó Haboshonban 300 hajóssal; Lagosban 2 hajótörött hajó legénységéből 48 hajós; végül Rabatiban 4 hajó 200 főnyi legénységével. Ordosz (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) összesen 1448 hajóssal vett részt a szumérok, azaz Úr népének gyarmatosító vállalkozásában, amelynek célja és eredménye is az volt, hogy az égiek parancsára meg kellett szüntetni az emberevést. A Hétvárosi (Hétváros azaz egyiptomi nyelven Hetevaret a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között) időmeghatározásban úgy egyeztek meg a beavatottak, hogy a 6 hideg holdtöltét 29 nappal, a 6 nyári hónapot pedig 30-30 nappal kell számolni. A fennmaradó napokat “királyos-ajándékozási” hónapnak nevezték. Gilgames népének szent állata az oroszlán volt, ezért a mai Afrika és Mezopotámia térségében az említett időt Oroszlán-királyos, Ordosz-Marina térségében Medve-Szarvas-Turusas-királyos ajándékozási időnek nevezték. Utána jött a Disznótor hava és a 4 évenkénti Tárkánynap. Bothon és Sumér azt követelte, hogy Tehén havának 17. napján minden 100 évben egyszer tartsák meg az Áradás-Ibos napját. Ibos napja a beavatottak szent napja volt. Miként került az oroszlános címer a magyar királyok pajzsára? Elődeink Gilgames leszármazottainak vallották magukat még akkor is, ha a suméros Bothon, Habos-hon, Kenya, Magadi, Nagyfog (Fokföld), Lugalanda, Lagos és Rabati közbeiktatásával kerültek a Van-tó, vagy kaukázusi Magyarka környékén át Káma, vagy Béla körzetében a Marinába!
Gilgames
Gilgames és a házi oroszlánja Nemcsak Kr.e. 1680 Ibos napján, hanem már előtte és utána is tervezgették a beavatottak, hogy kiépítik a Hírös csatornát, de az ilyesmi iránt nem fogékony uralkodók ezt mindig megakadályozták. Az említett Nagyszala (100 évenként tartott birodalmi nagygyűlés) egyik érdekessége az volt, hogy az úzok a szumér Uz király leszármazottaival indultak ökrösszekereken a Hétvárosba (Hétváros azaz egyiptomi nyelven Hetevaret a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között). Innen Magyarkára (mai Tbiliszi (Grúzia)) mentek, s ezzel elhagyták Szumér-Úz országot.
