MOME Doktori Iskola
Sportépítészet
Détári György témavezető: Ferencz István DLA 2010/11. tanév – 1. félév
Tartalomjegyzék
Bevezetés
3
A sport
4
A sport mint működtető tartalom
9
A sport mint nevelés
9
A sport mint szolgáltatás
11
A sport mint munkavégzés
12
A sport mint szórakoztatás
13
Zárszó
16
2
Bevezetés
A korábbi félévek során egy szűk szakmai terület, a sportlétesítmények közlekedőterületeinek és tömegmozgatási feladatainak vizsgálatával foglalkoztam. A témaválasztásban a 2012. évi labdarúgó Európa-bajnokság rendezési jogának elnyerésére irányuló pályázat műszaki dokumentációjának készítése során szerzett tapasztalatok és élmények motiváltak. A témát több oldalról szemlélve a mérhető és mérhetetlen határán billegve próbáltam racionális, mérnöki érvek és okfejtés mentén rendezni a már megszerzett és megszerezni vágyott ismereteket. A választott téma idővel beszűkült és elveszítette szabadságát. A doktori képzés szemlélete és tapasztalataim arra indítottak, hogy a témát tágítsam, és új határokat keressek a gondolatok medrének. Az érdeklődésem továbbra is töretlen a sportlétesítmények irányába, ezért a jelen dolgozatban továbbra is velük foglalkozom. A sport építészete önálló területet képvisel az építészeten belül speciális funkciója, semmihez sem mérhető volumenű építményei és a sport mint tartalom nemzeteket hevítő eszménye folytán. A sport nemesít, küzdelemre és önismeretre tanít, közösséget formál. Ezek mind nyomot kell, hogy hagyjanak a befogadó építészeten vagy éppen ellenkezőleg a befogadó építészetnek kell mindezt már önmagában sugallni, irányt mutatni. Célom nem a sportépítészet történeti áttekintése, hanem a jelenkor és a közeljövő sportjának építészeti szükségletét kívánom feltárni. Az újkori olimpiai mozgalomban újjáéledő egyetemes sportélet folyamatosan alakul, érzékenyen reagál a társadalom, a kultúra és a technika változásaira, fejlődésére. A társadalmi berendezkedésünket mozgató gazdaság még ismerkedik a sport sportgazdaságtannak
még
adta lehetőségekkel. Sok más területtel ellentétben a nincsen
önálló,
kidolgozott
elmélete,
jóllehet
a
nemzetgazdaságokban egyre fajsúlyosabban szereplő sport mindezt megérdemelné. A téma áttekintéséhez a sport fogalmának, történetének és jelenlegi társadalmi szerepének vizsgálatát; a létesítményeket meghatározó közvetlen és kapcsolódó funkciók építészeti, gazdasági és sporttechnológiai szempontok alapján kialakított működési rendjének megismerését tűztem ki célul.
3
A sport
A sport mindennaposan használt fogalom. A sportcélú létesítmények alaposabb megértésének okán azonban mégis szükséges a mélyreható értelmezés. Négy megközelítési irány kijelölése mellett döntöttem. Elsőként a fogalmakat magyarázó művek szemszögéből, másodikként a sportot művelők és irányítók jellemzésének irányából, harmadikként a társadalmunkat vitathatatlanul működtető gazdaság irányából. Negyedikként a sporttörténeti szakirodalom segítségével a sport eredetét vizsgálva közelítem meg a fogalmat. A különböző enciklopédikus művek látszólag hasonló meghatározásokat adnak a sport szó értelmezésére, azonban a különbségek az értelmezés körüli bizonytalanságokra mutatnak rá. A Britannica Hungarica tizenötödik kiadását idézve a sport: „több-kevesebb fizikai erőt vagy ügyességet igénylő időtöltés vagy testedzés céljából, illetve versenyszerűen űzött tevékenységek összefoglaló neve.” (Halász György szerk., Britannica Hungarica)1. A definíció a sportok köréből a szellemi sportokat kizárja, azokat csak a szócikk magyarázó részében említi meg. Az idegen szavak és kifejezések szótára kísérletet sem tesz nemfogalom megadására, pusztán megkülönböztető jegyeket és példákat sorol fel: „meghatározott szabályok szerint időtöltésül vagy versenyszerűen űzött futás, ugrás, vívás stb.” (Bakos Ferenc, Idegen szavak és kifejezések szótára)2.
Második értelemként az általánosan
megszokott értelmezéstől távol álló meghatározást ad: „eredményeket hajszoló szeszély, hóbort” (Bakos Ferenc, Idegen szavak és kifejezések szótára)3. A hétköznapi szóhasználatban ez a jelentés a „sportot űzni valamiből” kifejezéshez kapcsolható. A Magyar Larousse enciklopédia definíció szerint elkülöníti a szellemi és fizikai teljesítményt igénylő sportokat: „Meghatározott szabályok szerint időtöltésül vagy versenyszerűen folytatott testgyakorlás. Némely versenyszerűen is folytatható ügyességet vagy szellemi erőfeszítést kívánó időtöltés”(Ruzsiczky Éva és Száva János szerk., Magyar Larousse Enciklopédikus szótár)4. Az értelmezések között a továbbiakban a sport: „virtuskodó öncélú tevékenység, időtöltés” (Ruzsiczky Éva és Száva János szerk., Magyar Larousse Enciklopédikus szótár)5. Szintén ebben a műben a virtuskodik szó jelentése: „könnyelműen hősködik, fitogtatja a képességeit” (Ruzsiczky Éva és Száva János szerk., Magyar Larousse Enciklopédikus szótár)6. Ez utóbbi értelmezés vitathatatlanul és számomra érthetetlenül pejoratív értelmet is tulajdonít a szónak.
4
A sport fogalmával a sport eszményének zászlóvivője az olimpiai mozgalom látszólag nem foglalkozik. Sem a nemzetközi, sem a Magyar Olimpiai Bizottság nem deklarálja a sport meghatározását. A politikai sportvezetés oldaláról viszont fontos alapvetéseket találunk. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1992. szeptember 24-én elfogadott és 2001. május 16-án átdolgozott Rec(92)13 és Rec(92)14 számú ajánlások, amelyeket együttesen Európai Sport Chartának neveznek az alábbi meghatározást adja: „Sport minden olyan fizikai tevékenység, amelynek célja esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét kifejezése vagy fejlesztése, társadalmi kapcsolatok teremtése, vagy különböző szintű versenyeken eredmények elérése.” (Rec(92)13)7. A társadalmi kapcsolatok teremtése az eddig bemutatott definíciókhoz képest nehezen értelmezhető különbséget jelent, túlmutat a közhasználatú sport-fogalmon. A direktívára hivatkozó magyar sporttörvény adja a legteljesebb meghatározást, ugyan a sporttevékenységre és nem a sportra vonatkozóan: „Sporttevékenységnek minősül a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő eltöltéseként kötetlenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy szellemi sportágban kifejtett tevékenység, amely a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgálja.”
(2004. évi I. törvény a sportról)8. Emellett a preambulumban az alkotmányra hivatkozva az értelmezést segítő egyértelmű kijelentéseket tesz: „A Magyar Köztársaság állampolgárait megilleti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog. A testkultúra az egyetemes kultúra része, az egészségvédelem (a megelőzés és a rekreáció) fontos eszköze, a szabadidő eltöltésének társadalmilag is hasznos módja. A testnevelés és a sport jelentős szerepet tölt be az ifjúság erkölcsi-fizikai nevelésében, a személyiség formálásában.” (2004. évi I. törvény a sportról)9. A sporttörvényben leírtak éles ellentétben állnak a sport súlyának megítélésében az enciklopédikus művek egyes meghatározásaival. Az erőnlét és teljesítőképesség megtartása, a személyiségformálás nem említhető egy síkon eredményeket hajszoló szeszéllyel, öncélú virtuskodással. A sportgazdaság egyre meghatározóbb részesedést követel a nemzetgazdaságokból, elméleti háttere napjainkban alakul. A sport egyre nagyobb területe gazdasági alapon működtetett, kikerül az állami hatáskörből, így a létesítmények megvalósítási és üzemeltetési folyamatait a gazdaság sportról alkotott képe alapján érthetjük meg. „A közgazdaságtani megközelítés a sport különböző fajtáit egyrészt a fogyasztás felől (aktív és passzív tevékenység), másrészt a cserekapcsolatok jellemzői felől különíti el. Ez utóbbi esetében beszél informális sportról, melynek esetében nincs szükség piaci tranzakciókra, így ez a tevékenység a megszokott eszközökkel gazdaságilag számba vehetetlen annak ellenére, hogy fontos mind a társadalom, mind annak létszférái számára; és beszélhetünk formális sportról, 5
mikor a sport fogyasztásához piaci tranzakciók szükségesek.” (András Krisztina, A sport és az üzlet kapcsolata – elméleti alapok)10. Gazdasági szempontból élesen elkülönül a rekreációs sport valamit a professzionális sport. A sport eredetének kutatásához Walter Umminger „A sport krónikája” című művének magyar nyelvű változatát használtam fel. A mű természetesen a sport fogalmának tárgyalásával kezdődik, nem a tevékenység jellemzőinek, hanem a tevékenységet végző ember indíttatásának szemszögéből. „Nem minden sport, ami játék. Ám minden, amit sportnak nevezünk a játék témakörébe tartozik. Ezzel a megszorítással nagyjából egyenlőségjelet tehetünk a két fogalom közé, melynek tartalma kifejezőbb, mint maga a meghatározás.” (Walter Umminger, A sport krónikája)11. A szerző saját mondatait Friedrich Schiller esztétikai nevelésről szóló leveleinek idézetével nyomatékosítja: „Az ember csak akkor játszik, amikor a szó legteljesebb értelmében ember, és csak akkor egészen ember, ha játszik” (Friedrich Schiller in Walter Umminger, A sport krónikája)12. A sport gyökere és forrása a játék, a történelemből megismert dolgozó, alkotó, harcoló ember, másik énje a játékos ember - a homo ludens - aki emberséggel tölti meg a felépített, megalkotott, kiharcolt világot. Mindent összevetve a sport fogalmát a következőképpen határozom meg: A sport fizikai erőt, ügyességet, szellemi erőfeszítést igénylő, kötetlenül vagy szervezett formában, meghatározott szabályok szerint végzett szabadidős, hivatásszerű vagy versenyszerű időtöltés, melynek célja fizikai és szellemi erőnlét kifejezése vagy fejlesztése, eredmények elérése, társadalmi kapcsolatok teremtése, a szabadidő eltöltése. Eredete a szabadidőben végzett egyéni és közösségi játékokra vezethető vissza. Az általános definíción túl a sporttevékenységet négy kategóriába sorolom, ami lefedi és egyben rendezi a különböző fogalmi megközelítéseket. Az egyes kategóriákat a részvétel jellege: kötelező, önkéntes, hivatásszerű; a szabályozás, az elsődleges cél és finanszírozás alapján állítottam fel. A testnevelés oktatás kötelező jellegű, nevelési és társadalmi célú, állami finanszírozású és szabályozású sporttevékenység, ami a közoktatás keretein belül valósul meg. Jellemzően testmozgással járó klasszikus sportágak gyakorlását jelenti. A szabadidősport önkéntes jellegű, öncélú, akár virtuskodással járó, egyéni finanszírozású és nem feltétlenül szabályozott tevékenység. Ebbe a csoportba tartozhat a kocogás, a hegymászás, a „grundfoci” ez áll legközelebb a sport forrását jelentő játékhoz. Az amatőr versenysport önkéntes jellegű, eredményorientált, elvben egyéni finanszírozású, de sportgazdasági szereplőkhöz kötődő, sportszövetségek által szabályozott tevékenység. 6
A professzionális versenysport hivatás jellegű, eredményorientált (sport és gazdasági egyaránt), gazdasági társaságok által finanszírozott, sportszövetségek által szabályozott, tevékenység. Egyik sport-kategória esetében sem feledkezhetünk meg a sport eredetéről, hiszen a fő mozgató rugó az ember oldaláról a játék, a szórakozás. A nevelés nem száműzheti a játékos szellemet, éppen kedvet kell, hogy adjon a mozgáshoz, a sporthoz. Alternatívát kell, hogy kínáljon a felnövekvő fiatalság számára a szabadidő eltöltéséhez. Ez nehéz feladat a számtalan, népszerű, gazdaságilag nyereséges, passzív időtöltést kínáló vállalkozás termékeivel szemben. A feladat nemzetgazdasági felelősség, hiszen a nemzet megtartó erejét jelentő népesség egészségének mindez kulcsa és forrása. Testében és szellemében egészséges közösség képes építeni, önmagát ellátni és fenntartani. Ez a felismerés az állam nem anyagi, hanem nevelő célzatú gondoskodását vetíti előre. A szabadidősport a játékra nevelt fiatalság sajátja. Ennél fogva a sportra nevelés hatékonyságától függ a sport ezen kategóriájának léte. A gazdaság szereplőinek bevonása a szabadidő sportba és segítségükkel a nevelés célzatú sporttevékenység finanszírozása hosszú távon alkalmas lehet a népesség egészségi állapotának javítására. A folyamat András Krisztina sportgazdasági tanulmánya szerint már az 1980-as években megkezdődött világszinten, mihelyt: „a pénz már tőkeként kezd a sportba áramlani bizonyos megtérülést remélve.” (András Krisztina, A sport és az üzlet kapcsolata – elméleti alapok)13 A versenysportok az eredettől, a játéktól, talán a legtávolabb állnak. Távolról szemlélve még sejthetjük az önfeledt időtöltést, az öncélú virtust. Valójában hivatásukat űző emberek pattanásig feszített küzdelmét, személyes drámáit láthatjuk, amikor emberi sorsok múlnak egy felfogható pillanat töredékén. A hivatásos sportolók minden percben testi épségüket teszik kockára, hogy a csillapíthatatlan éhségű közönség kedvében járjanak. Sokkal inkább emlékeztetnek ezek az emberek a római idők gladiátoraira, mint az ősidők homo ludensére. Így mind az amatőr mind a professzionális sport találó megnevezése a látványsport, amely fogalmat András Krisztina vezeti be. „[…] a szerzők két vizsgálati területként a professzionális, illetve rekreációs sportot említik. A fogalmak tekintetében mára azonban helyesebbnek tűnik a látványsport és szabadidős sport kifejezés használata” (András Krisztina, A sport és az üzlet kapcsolata – elméleti alapok)14. Az egyes felek győzelmében közvetlenül nem érdekelt idegenek a puszta látványért szemlélik az eseményt. Míg a tevékenység elsődleges célja az eredmények elérése, addig valójában a járulékos, magát a főtevékenységet életben tartó, funkciók célja a puszta szórakoztatás. A látványsport fogalmát
7
a továbbiakban következetesen használom a nézőközönség előtt folytatott versenysportok összefoglaló megnevezésére. Érdekes határesetet képez a közösségek között vívott verseny azok számára, akik a sportolót még a közösség tagjának, maguk által választott bajnoknak tudják tekinteni, legyen szó nemzetközi vagy országos bajnokságról, olimpiáról. Ekkor a verseny a szórakoztatáson túlmutatóan a közösséget formálja, identitástudatát erősíti, legyen az eredmény győzelem vagy bukás. A látványsport a szórakoztatás mellett bizonyos források szerint további fontos szerepet tölt be: „A modern világban a sport fontos társadalompszichológiai szerepet tölt be, mert módot ad az agresszív energiák és érzelmek békés úton való kiélésére.” (Halász György szerk., Britannica Hungarica)15. A sport és sport-huliganizmus kapcsolatát érdemes lenne alaposabban megvizsgálni, mert a sport által kiváltott felfokozott lelkiállapot - melyet az eseményeket körülvevő hirdetések, látványelemek az eladhatóság okán célzottan fokoznak átlagos környezetben békésen viselkedő emberekből is váratlan reakciókat válthat ki. Az esemény által felsrófolt fizikai energiák levezetésére pedig lehet, hogy a puszta szurkolás nem elegendő. Ezen a ponton nyilvánul meg a „passzív” sportolás csapdája, amikor a hideg fejjel képletesen az életükért küzdő csak nevükben „játékosok” végletekig tüzelt passzív szemlélőket szórakoztatnak ahelyett, hogy a játék hevülete, cselekménye és katarzisa mindenki közös élménye lehetne.
8
A sport mint működtető tartalom A sportlétesítmények funkcionális kialakítása jellegzetesen a korábbiakban felsorolt négy sportterület kizárólagos vagy bizonyos esetekben vegyes vagy járulékos funkciókkal kiegészített befogadását követi. Az utóbbi esetben multifunkcionális létesítményekről beszélünk, ha a különböző sport igényeket kiszolgáló tereken túl kulturális, szórakoztató és szolgáltató tartalmakat foglalnak magukba, akár ez utóbbiak túlsúlyával. A továbbiakban áttekintem a lehetséges létesítmény típusokat az elsődleges és kapcsolódó funkciókat építészeti, gazdasági és sporttechnológiai szempontok alapján kialakított működési rendjének vizsgálatával.
A sport mint nevelés
A korábbiakban vázoltam a sport nemzetgazdasági és társadalmi jelentőségét. A sportra való nevelés létesítményei az oktatási létesítményekbe integrálódnak. Ezek kialakítását korábban az oktatási létesítményekre vonatkozó rendeletek szabályozták, amik hatályon kívül kerültek. Kialakításukra vonatkozó támpontot az aktualizált korábbi nemzeti szabványok jelentenek. Az építtető és fenntartó az állam vagy közvetlenül, vagy az önkormányzati rendszeren keresztül. Az oktatási jogszabályok előírásai értelmében azonban a magán és egyházi kézben lévő iskolák is azonos felszereltségű és kialakítású sportlétesítményeket
kell,
hogy üzemeltessenek.
A túlnyomóan
non-profit
jellegű
intézmények a szükséges minimum feltételek teljesítését célozhatják meg és ez esetben is jellemző, hogy az oktatási létesítmény legnagyobb terét jelentő sportterem egyúttal multifunkcionális közösségi térként is szolgál. Ez a funkcionális társítás kedvező a nevelést és közösség építést célzó testnevelés esetében. Hátránya azonban, hogy a többfunkciós jelleg egyik vagy másik funkció optimális berendezését nem teszi lehetővé. Az oktatás sportlétesítményei létesíthetők gazdasági alapon is a sportgazdasági befektetések ésszerű logikája mentén a szabadidősporttal társítva. A sportoktatás támogatása leendő fogyasztókat jelent a szolgáltatási jellegű létesítményben. Az üzemeltetés pedig a különidejűség miatt zökkenőmentesen megoldható. Az állami és önkormányzati szervek ezért hosszútávú megállapodások keretében be tudják vonni a gazdasági szereplőket az oktatási-nevelési sportlétesítmények létesítésének és üzemeltetésének finanszírozásába. Az elmúlt években és a
9
közeljövőben is célzott kormányzati projektek segítik az ilyen jellegű beruházások és megállapodások létrejöttét. A tisztán oktatási sportlétesítmények az egyidejű befogadóképességre méretezett öltözőblokkból, szertárakból, nevelői és orvosi helyiségcsoportból és a sporttérből állnak. A sporttér jellegzetesen a kézilabda vagy futsal pálya 44m x 22m méretéhez igazodik, ami lehetővé teszi a gimnasztika, az atlétikai gyakorlatok és a legtöbb labdajáték gyakorlását, iskolai versenyek rendezését. A terem belmagasságát célszerű a legmagasabb teret igénylő röplabda 7,5 m belmagasságú edzőpálya követelményéhez igazítani. A terem közel 1000 m2 alapterületével kisebb alap és középfokú oktatási létesítmények közösségi céljaira is alkalmas lehet megfelelő színpad és technikai felszerelés kiépítésével. A nagyobb, több párhuzamos osztályt működtető, vagy összevont alap és középszintű oktatási létesítmények jellegzetesen nagyobb sportteret kívánnak. A párhuzamosan folyó tornaórák több modulból álló öltözőblokkot és osztható játékteret igényelnek. Ezek a sportterek jellegzetesen központi helyzetben kialakított kézilabda pályával és arra merőlegesen kialakított három kosárlabda pályával készülnek. Az így minimálisan 48m x 28m méretű tér 1350 m2 alapterületével 30%-al nagyobb az egy pályát magába foglaló térnél, viszont oktatási szempontból akár háromszoros kapacitású. A vízi sportok oktatását célzó tanuszodák önálló, kizárólag oktatási célú létesítményben viszonylag ritkán kapnak helyet magas létesítési és üzemeltetési költségük miatt. Egyetlen oktatási egység egy tanuszodát nem tud gazdaságos mértékben kihasználni. A magasabb korosztályok úszásoktatásához, valamint a vízilabda gyakorlásához pedig már 33m vagy 50m hosszú 8 pályás versenymedence szükséges. Ezért célszerű ezeket a központosítva, akár szabadidősport létesítményekben kialakítani. A testnevelés oktatást és sport-nevelést véleményem szerint külön kell kezelni, mert míg a testnevelés az adott korosztályban elvárható fizikai erőnlét és állóképesség elérését és az általános műveltség részét képező sport-kultúra megismerését célozza, addig a sportnevelés feladata morális és közösségi normák tanítása, a személyiségfejlesztés és a testkultúra lehetőségeinek
megismertetése
és
életmód
szerinti
gyakorlása.
Így
az
oktatási
létesítményekben a lehető legtöbb, akár divatos és extrém sportág bemutatása és megismertetése lenne a legfontosabb feladat, hogy mindenki megtalálja az alkatához, habitusához, érdeklődéséhez legközelebb álló sportágat. A testnevelés térigényei jó közelítéssel az összes teremsport szükségletét lefedik, így azok gyakorlása csak szervezési, eszközbeszerzési és tárolási kérdéseket vet fel.
10
A sport mint szolgáltatás
A
szabadidősport
bizonyos
sportágak
és
időjárási
körülmények
esetében
létesítményigénnyel jelentkezik. Az igény időben jelentősen változó, erősen függ a sportágakat, létesítményeket vagy konkrét eseményeket népszerűsítő marketingtől, divatoktól. Egy jól sikerült sport témájú mozifilm, egy jelentősebb nemzeti sportsiker átrendezheti a szabadidősport struktúráját. A sportágak gyakorlása sok esetben szűk életkori határokhoz, vagy közösségi jelenléthez kötött. A sportszolgáltatás ezért időben nehezen prognosztizálható kockázatos vállalkozás különösen, ha ritka vagy extrém sportról van szó. Éppen ezért a beruházás megtérülésének biztosítására a divatos sportszolgáltatások mellett a szabadidősport létesítmények általában klasszikus sportágak gyakorlási lehetőségét és egyéb kulturális, vendéglátási és szórakoztató szolgáltatást is kínálnak. Biztosítékot jelenthet egy létesítmény gazdaságos
üzemeltetésében
és
megtérülésében
egy
hosszú
távú
oktatás-nevelési
megállapodás. Építészeti szempontból a szolgáltató sportlétesítmények jelentik a legváltozatosabb és legösszetettebb feladatokat. A funkcionális flexibilitás, modulrendszerű üzemeltethetőség a gazdaságosság záloga. Az egymásba átalakulni képes különböző sportterek összetett sporttechnológiai
feladatot
jelentenek,
azonban
az
előírások
a
verseny
célú
sportlétesítményekhez képest lényegesen egyszerűbbek, a terek edzőtérként vehetők számításba. A szolgáltatás minősége és a piacképes arculat szintén az építész felelősségét növeli, de egyben alkotó szabadságának ad tág teret. A szabadidő eltöltésének viszonylag új keletű módja a wellness, amit az egészség és szépség szavak együttesével szoktak jellemezni. A wellness alapvetően vízi létesítményhez kapcsolódó szolgáltatáscsoportot jelent és inkább a fürdőkultúra részét képezi, mint a vízi szabadidősportét. A vizes egységet tartalmazó szabadidős sportlétesítménynek azonban minden esetben elengedhetetlen és jövedelmező részét képezik. A
szolgáltató
sportlétesítmények
a
szolgáltatások
jellege
szerint
zónákba
szerveződnek, amelyeket különböző típusú belépési jogosultsággal, jeggyel vagy bérlettel, lehet megközelíteni. A különböző jellegű szolgáltatások önálló kiszolgáló és öltöző blokkal rendelkeznek. Bizonyos szolgáltatások, például vendéglátás, külső megközelítése is lehetséges. A rendkívül változatos kialakítású létesítményeket sablonszerű leírása a megértés szempontjából értelmetlen célkitűzés. A szabadidősport létesítményeit az aktuális, folyamatosan változó specifikus szolgáltatási piac határozza meg. Ennek felmérése a tanulmány keretein messze túlmutat. 11
Törekedni kell azonban arra, hogy a beruházások a térségi, regionális és országos nevelési és versenysport szükségleteivel összhangban valósuljanak meg, az intézmények optimális kihasználtságnak és kedvező területi elosztásának megfelelően. Ennél fogva a sport funkciót befogadó beruházások bizonyos fokú állami ellenőrzése közérdek.
A sport mint munkavégzés
A sport a látványsportok területén munkavégzéssé válik a sportot űzők részéről. Egyegy látványos eseményen való eredményes szereplést sokévi kitartó munka, edzés előz meg. A sportolók felkészülését összetett szakmai csapat segíti, a sportszakmai, orvosi és pszichológiai szakterületről egyaránt. A sportoló, kiképzésénél fogva is, nagy értékű, rendkívül speciálisan képzett és alakított munkaerő, akinek „felépítése” a külvilágtól elzártan, az edzőtáborokban és edzőpályákon zajlik. Ezek a létesítmények a sport célú gazdasági társaságok, az egyesületek, a szövetségek és az állam kezelésében működnek a sport amatőr vagy professzionális jellegétől függően. A finanszírozást szponzoráció útján a gazdaság szereplői és az állam látja el. A létesítmények lehetővé kell, hogy tegyék a sportoló és szakmai csapat hatékony együttműködését, akár időszakos „bentlakásos” formában, amikor minden időtöltés, az életvitel és a táplálkozás is az edzési célnak alárendelt, ellenőrzött módon zajlik. Így az edzést szolgáló komplexumok szállás, szolgáltatás, egészségügyi és sport egységekből épülnek fel az egyes sportágak konkrét igényei szerint. Magyarországon - sajnálatos módon - az edzőtáborok értékes telkeit javarészt értékesítették, azokon üzleti jellegű rekreációs és sport komplexumokat alakítottak ki, amelyek az amatőr versenysport résztvevői számára megfizethetetlenek. A sportolók az egyesületek telepeire és külföldi edzőtáborokba kényszerülnek. Kivételt képeznek ez alól a komoly gazdasági nyereséggel kecsegtető „húzó sportágak”, amelyek edzési célokra komoly létesítményekkel gazdagodtak. Például, amíg a magyar atléták, súlyemelők és labdajátékosok szinte kizárólag a tatai edzőtábor rossz állapotú létesítményeiben készülhetnek fel, addig a nem sok eredményt felmutató labdarúgók számára a felcsúti labdarúgó akadémia és a telki labdarúgó központ újonnan épült, nyugat-európai színvonalú komplexumai állnak rendelkezésre. A magas színvonalú szolgáltatást nyújtó edzőtáborok létesítése és fenntartása hosszútávon gyümölcsöző beruházás lehet, nem csak a hazai versenysport eredményeinek várható javulása miatt, hanem a külföldi sportolók üzleti alapú táboroztatásának közvetlen 12
gazdasági haszna miatt is. A pillanatnyi haszon reményében a meglévő létesítmények cash flow jellegű értékesítése helyett a megfelelő állami szerepvállalással, és finanszírozási konstrukciókkal a gazdaság szereplőinek bevonása a sport ezen területére rendkívül fontos feladat lenne. Az edzőtáborok sportterei a legmagasabb technikai színvonalú felszereléssel kell, hogy rendelkezzenek a sportolók lehető legjobb kiszolgálására, így sporttechnológiai szempontból naprakész ismeretekkel rendelkező szakemberek bevonása szükséges. Építészeti szempontból az edzőterek az elmélyült munkavégzés terei, ahol a lehető legmagasabb komfortfokozat elérése a cél. Lehetőséget kell biztosítani az effektív sporttevékenység önálló, vagy szervezett végzésére, megbeszélésekre, prezentációk szervezésére és orvosi vizsgálatok elvégzésére. A sportoló teljesítményének optimalizálására speciális számítógép vezérelt monitoring berendezések és terek szükségesek. (Például egy súlyemelő mozdulatainak ezerszeres lassítású felvétele a legapróbb izommozgások követésére a technikai hibák korrigálására, a teljesítmény javítására.) A különböző vizsgálati és gyakorlóterek flexibilis kialakítású, üzemi jellegű, technológia vezérelt épületrészeket igényelnek. A különleges felkészülési módszerek és taktikák a riválisok és a nyilvánosság teljes kizárását követelik meg főként a jelentős gazdasági kockázattal járó professzionális versenysportban. A létesítmények a fejlesztési költségek aránya és a befogadott technológia okán is az ipari létesítményekhez hasonlóan burkolatnak tekinthetők, de mivel a „termék” itt maga a sportoló nagy hangsúlyt kell fektetni a létesítmény környezetpszichológia hatására, esztétikájára és ergonómiájára.
A sport mint szórakoztatás
A látványsportok a szórakoztatás eszközei. Elsődleges céljuk ugyan eredmények, vagy győzelem elérése, tényleges társadalmi feladatuk mégis a szórakoztatás. A látványsport létesítményeinek minimális területe szolgál a sportolók kiszolgálásra a nézők elhelyezésének, kiszolgálásnak és mozgatásának helyigénye mellett. A
látványsport
létesítményei
legyenek
bár
állami,
önkormányzati
vagy
magántulajdonú létesítmények, egyértelműen gazdasági és presztízs eredmény elérését szolgálják. A gazdasági érdek olykor a biztonsági és minőségi követelményekkel ellentétben áll, hiszen az adott sportesemény lehető legjobb bemutatása mellett, a lehető legnagyobb nézőszám elérése a cél. A gazdasági eredmények növelésének igénye az esemény megtekintésén túl számos kapcsolódó funkciót vont be ezekbe a létesítményekbe. A 13
vendéglátás, a különleges kényelmi szolgáltatások mellett a célzott kereskedelmi tevékenység (a sporteseményhez kapcsolódó sporteszközök, kabalák, díszek, ajándékok árusítása) komoly bevételi forrást jelent. A médiatechnika fejlődésével és a televíziózás világszintű elterjedésével a média részvétele és befolyása az események szervezésére és a létesítmények kialakítására egyre nagyobb. Egy-egy világverseny virtuális nézőinek száma a milliárdos nagyságrendet érheti el, melynek reklám és egyéb kapcsolódó bevételei felmérhetetlenek. A közvetítési jogok, a közvetítői helyek, riport és fotós helyek értékesítése a sportesemény egyik alapvető nyereségforrása lett. A média és az eseményre látogató nézők révén a sportversenyek turisztikai és egyéb nehezen mérhető gazdasági hasznot generálnak a rendező közösség, város vagy ország számára. A labdarúgó stadionok csillagászati építési és üzemeltetési költsége teljesen aránytalannak tűnik a tényleges használati idő és befogadóképesség alapján - egy korszerű stadion építési költsége hozzávetőleg 1.500.000 Ft/férőhely - azonban felmérhetetlen gazdasági potenciált jelent a média által. A hosszú távú haszon szinte egyetlen esemény után érzékelhetővé válik. Az amatőr világversenyek rendezésének joga éppen ezért állandó versengés tárgya. A rendezés azonban jelentős gazdasági tartalékot igényel, mivel a kapcsolódó fejlesztések költségei csak hosszú távon és közvetetten térülnek meg. A rendezés így közvetlenül gazdasági társaságok által nem kivitelezhető. Az egyetlen eszköz a bevonásukra a szponzoráció, ami reklámjogok értékesítését jelenti.
A
professzionális
sportlétesítmények üzemeltetése állandó, stabil nézőközönség mellett lehetséges. Ennek ékes példája a gazdasági sikertörténeteket halmozó angol labdarúgó klubok világa. A gazdasági tevékenység az események szervezésén túl kiterjed a játékosok mint sztárok által generált kereskedelmi bevételekre vagy akár a játékosok értékesítésére. A látványsport létesítményei így alapvetően négy területcsoportból állnak. A sportolói területek, a nézői területek – beleértve a nézőteret, szolgáltatást, VIP, VVIP területeket is – a média területek és üzemeltetési területek. A létesítmények emellett számos olyan funkciót kell, hogy tartalmazzanak, amik az események közötti holt időben rentábilissá teszik az üzemeltetést. A vendéglátóhelyek és kereskedelmi egységek független üzemeltetése, kiállítások, egyéb kulturális és szórakoztató események szervezése. A sportolói területek nem különböznek egy edzést szolgáló létesítmény sportolói területeitől. Öltözők, orvosi, edzői, bírói és egyéb kiszolgáló terek zárt egységben helyezkednek el, önálló megközelítéssel a létesítmény szívében. A nézői területeket a biztonságos tömegmozgatás, optimális látásviszonyok és a lehető leghatékonyabb
szolgáltatói
kapcsolat
alakítja. 14
A
területek
szükséges
nagysága
eseményenként változó lehet, így előfordul, hogy egy létesítményt egy eseményre ideiglenesen kibővítenek. Például a Margit-szigeten rendezett úszó Európa-bajnokságok alkalmával. A tömegmozgatási feladatok világversenyek esetében a környező települési infrastruktúra átalakítását is megkövetelhetik, vagy alkalmi rendészeti beavatkozást igényelhetnek. A sportágak népszerűsége és az esemény sportszakmai súlya egyértelműen maghatározza az adott esemény hírértékét. Ettől függ a média részvételi igénye egy-egy eseményen. Személyes tapasztalatom, hogy a labdarúgó világversenyek versenytáblázatához igazodóan a döntő felé közeledve a média helyigénye a létesítményekben az átlagos háromszorosára növekedik és eléri a teljes nézői létszám 2,5-3%-át. A média által támasztott speciális igények egy átlagos létesítményben alig teljesíthetőek. Így a jelentősebb események általában ideiglenes kiegészítő építmények és berendezések telepítését igénylik. Emellett a média egyedi különálló közlekedőrendszert igényel, amin keresztül képviselői a sportolók és személyzet zavarása nélkül, a nézőktől védve a létesítmény minden pontjára eljuthatnak. Az üzemeltetés szabadon alakítható területekkel készen kell, hogy álljon a változatos igényekre, amelyek időről időre változnak, felkészülve a speciális biztonsági és szervezési feladatok megoldására. Összességében a látványsport csúcslétesítményei volumenüknél és jelentős kockázatú üzemelésüknél fogva igen összetett épületek, épületegyüttesek, amelyeket élettartamuk alatt a folyamatos változások követésére kell felkészíteni. Az ilyen jellegű létesítmények építése a teljes nemzetgazdaságra kiható, egybehangzó közakaratot igénylő feladat. A létesítmények élettartam alatti gazdaságos üzemeltetése pedig rendkívül körültekintő tervezést igényel mind gazdasági, mind építészeti oldalról egyaránt. Élesen el kell különíteni egymástól a saját környezetében állandóan gazdaságosan üzemeltethető szórakoztató multifunkcionális sportlétesítményeket a lokális energiákat túlnövő eseményorientált sportlétesítményektől. Szinte kijelenthető, hogy az utóbbi épületek csak ideiglenesen, alkalmi jelleggel üzemeltethetőek rendeltetésük szerint. Magyarország esetében az előbbire példaként említhetem az állandóan kihasznált és nyereségesen üzemelő debreceni Főnix Csarnokot, az utóbbira pedig az ábrándként lebegő Puskás Ferenc labdarúgó stadion vízióját.
15
A sportéletet és a társadalom sporthoz való viszonyát egy-egy jelentős világverseny szervezése alapvetően formálja, azonban nem szabad azt hinnünk, hogy egy hatalmas súlyú beruházás mindent önmagában megoldhat. A sportéletet és a társadalmat először fel kell készíteni egy ilyen létesítmény befogadásra és érdekeltté kell tenni a hosszú távú, tudatos teherviselésben. Csak ekkor fogalmazódhat meg a közösség építő szándéka, ami meg kell előzze a vezetés döntéseit.
Zárszó A magyar sportéletnek, a sportvezetésnek és a politikának okulnia kell a Pekingi Olimpia eredményeiből. Sajnos érvényes Mária Terézia sokat emlegetett kijelentése, miszerint: „Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk.”. A sport a „dicső” múlt még talpon maradt létesítményeiben küzdve kitermelte eredményeit, viszont senki sem foglalkozott azzal, hogy az eredményekért cserébe a sport eszményét folyamatosan életben kell tartani. Beláthatatlan az űr, amit a magyar sport létesítményeiben és társadalmi megítélésében pótolni kell. Talán érdemes az alapoktól indulni, sportot szerető, játszani tudó és akaró embereket nevelni.
„Az ember csak akkor játszik, amikor a szó legteljesebb értelmében ember, és csak akkor egészen ember, ha játszik”. (Friedrich Schiller in Walter Umminger, A sport krónikája)12
16
Jegyzetek 1
Halász György szerk., Britannica Hungarica Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1998, 503.o.
2
Bakos Ferenc szerk., Idegen szavak és kifejezések szótára Akadémiai kiadó, Kossuth könyvkiadó, Budapest, 1974, 774.o.
3
Bakos Ferenc szerk., Idegen szavak és kifejezések szótára Akadémiai kiadó, Kossuth könyvkiadó, Budapest, 1974, 774.o.
4
Ruzsiczky Éva és Száva János szerk., Magyar Larousse Enciklopédikus szótár, Akadémiai kiadó, Budapest, 1994, 627.o.
5
Ruzsiczky Éva és Száva János szerk., Magyar Larousse Enciklopédikus szótár, Akadémiai kiadó, Budapest, 1994, 627.o.
6
Ruzsiczky Éva és Száva János szerk., Magyar Larousse Enciklopédikus szótár, Akadémiai kiadó, Budapest, 1994, 1098.o.
7
Európa Tanács Miniszteri Bizottság, Rec 92 (13) számú átdolgozott ajánlás a tagállamok számára az Európai Sport Chartáról Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ, Budapest, 2001, 10.o.
8
2004. évi I. törvény a sportról, 1. § (2)
9
2004. évi I. törvény a sportról, preambulum
10
András Krisztina, A sport és az üzlet kapcsolata – elméleti alapok 34. sz. Műhelytanulmány Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Vállalatgazdaságtan tanszék, 2003, 9.o.
17
11
Walter Umminger, A sport krónikája, Officina Nova, Budapest, 1992, 9.o.
12
Friedrich Schiller in Walter Umminger, A sport krónikája, Officina Nova, Budapest, 1992, 9.o.
13
András Krisztina, A sport és az üzlet kapcsolata – elméleti alapok 34. sz. Műhelytanulmány Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Vállalatgazdaságtan tanszék, 2003, 10.o.
14
András Krisztina, A sport és az üzlet kapcsolata – elméleti alapok 34. sz. Műhelytanulmány Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Vállalatgazdaságtan tanszék, 2003, 3.o.
15
Halász György szerk., Britannica Hungarica Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1998, 504.o.
18
Irodalomjegyzék Halász György szerk., Britannica Hungarica, Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1998 Bakos Ferenc szerk., Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai kiadó, Kossuth könyvkiadó, Budapest, 1974 Ruzsiczky Éva és Száva János szerk., Magyar Larousse Enciklopédikus szótár, Akadémiai kiadó, Budapest, 1994 Európa Tanács Miniszteri Bizottság, Rec 92 (13) számú átdolgozott ajánlás a tagállamok számára az Európai Sport Chartáról Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ, Budapest, 2001 2004. évi I. törvény a sportról András Krisztina, A sport és az üzlet kapcsolata – elméleti alapok 34. sz. Műhelytanulmány, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Vállalatgazdaságtan tanszék, 2003 Walter Umminger, A sport krónikája, Officina Nova, Budapest, 1992 Ernst Neufert, Építés- és tervezéstan, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 1999 Gádoros Lajos, Középületek tervezése, Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, 1997 John Horne és Wolfram Manzenreiter szerk. Sports Mega-Events: Social Scientific Analyses of a Global Phenomenon, Blackwell Publishing Ltd., Oxford, 2006 Rod Sheard, Sports Architecture Spon Press, New York, 2001 Földes Éva, Kun László, Kutassi László, A magyar testnevelés és sport története, Sport kiadó, Budapest, 1977 19
