Pingvin_s06_layout.qxp :11 Page 1

Pingvin_s06_layout.qxp

2011.04.20.

18:11

Page 1


2011.04.20.

2

18:11

Page 2

T A R T A L O M

„ A SZÁRNY MEGNÕTT, ÜRESEN ÁLL A FÉSZEK, CSAK ÁLOM VOLT A RÉGI JÓ VILÁG, ÉS MINT A FECSKE ALKONYATI SZÉLNEK, MA SZÁRNYAT BONTOTT EGY SEREG DIÁK”.

WASS ALBERT

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Tartalom Beköszöntõ Interjú Illyés Erika tanárnõvel Szent Péter osztály Interjú Auer Tamás tanár úrral Legyetek jók, ha tudtok! Interjú Kemény Gáborné tanárnõvel Vége... az elsõ fejezetnek Interjú Posta István tanár úrral Boldog Salkaházi Sára osztály A leszálló utasoknak Ballagó osztályaink névsora "Valami nagyon szépet Istenért" Lelkigyakorlat Péliföldszentkereszten Szent Jakab osztály szülõi keresztút A Szent László osztály lelkinapja Lelkigyakorlat, ahogy megszoktuk Rendhagyó lelkigyakorlat Óbudán Holocaust - testközelbõl Hozzád megyünk, mert Hozzád tartozunk! Nagy László-est A Gyöngyök Útján Újbudai Tehetségfesztivál Tehetségpontok találkozója Kárpát-medencei történelem vetélkedõ MEP Mire jó? A kincstárnok Talentum Diákszínpad Piece of cake A titokzatos padlás Én voltam az iskola Chaplinje... A Föld napja Film - színház Sport

3 4 5 12 13 20 21 30 31 38 39 40 40 41 41 42 43 44 45 46 47 48 50 52 54 55 56 57 58 60 61 62 63 64 65

Kiadja: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Felelõs kiadó: Dr. Párdányi Miklós Fõszerkesztõ: Turócziné Pesty Ágnes Tördelõszerkesztõ: Havasi Máté Nyelvi lektor, korrektúra: Halász Rita Rovatfelelõsök: Takács Tímea (11.c) Marczell Márton (12.a) Molnár Zsófia (11.b) Lógó Benedek (11.b) Kerényi Dóra (10.a) Borító és hátoldal: Havasi Máté E-mail: [email protected] Következõ számunk lapzártája: május 27. A Pingvin harmadik számának megjelenését az Alapítvány és a XI. kerület Önkormányzata támogatta.


2011.04.20.

18:11

Page 3

B E K Ö S Z Ö N T Õ

Reflexió (CSAK 18

ÉVEN FELÜLIEK SZÁMÁRA)

Az ember - ugye - kapiskál. „Érteget". Rájön. Felismer. (Esetleg rádöbben, megütközik stb) Jó esetben „revelál/ódik/" = megvilágosodik, megokosodik, tudatosodik. Különösen kivételes - szerencsés - esetben sugallatszerûen érinti meg a felismerés/„rájövés". A Létezés dolgait (=értelmét, összefüggéseit, távlatait) illetõen. Normális esetben és általában a mi hosszúsági és szélességi fokvonalaink metszésvidékén, úgy 18 éves korunk körül az addigi információszerzés, esetleg tanulás mentén megkaparintott tudás-tudomás szerint „összeállt" világképünkre támaszkodva - pedig igazoltan „felsõbb osztályba léphetünk" kapiskációs programunkban. És egyre komolyabb kérdéseket támasztunk saját életünk kilátásaira nézve, de az egész világ esélyeire vonatkozóan is. Egyre jobban megértve, hogy a világ minden rezdülése nagyon is érvényes hatással van a mi lehetõségeinkre. Hogy a fizikális világ csakúgy, mint a humán és szociális determináció abszolút és megkerülhetetlen tényszerûség. És az is egyre inkább kiderül, hogy valami nagy belsõ ellentmondás feszíti a Létezést, amit leginkább talán a hivatottság és méltatlanság egyidejûségében lehet megragadni. Bocs', ha nem is megragadni, de legalább felismerni. Azonosítani. Innen kezdve azután nincs mese. Az egész dolog megszakítatlan küzdelemmé válik. Nehéz, sorssá sûrûsödõ küzdelemmé, amelynek mentén egyre több és több megélt, megharcolt, bukásokban és jó esetben talpra állásokban „megszenvedett" tapasztalattal gazdagodunk. Remélhetõleg. De mindenképpen „kitágulunk". És egyben elkezdünk „zsugorodni" is. Kettõs értelemben: 1. fáradságok közepette, talán eredményeket is felmutatva, de lassan kifáradva, „(el)kopva" = elöregedvén „megtöpörödve", 2. az esetleg nagyon szélesre tágult megismerési (= információs) mezõbõl egyre inkább „kigyûjtve"-szelektálva az igazán fontosat és lényegit, a biztos-kipróbált tudás elemeit, egyre kevesebb, ám nagyon megerõsödõ (= tömörödõ-sûrûsödõ) és távolra (= akár a végtelenbe) mutató, fókuszálódó tudásra teszünk szert. Jó esetben, lévén a dolog rosszul is „elsülhet". Ha eleve ziláltan és „rendezetlenül" ténfergünk életünk ösvényein, úgy végül könnyen a teljes szétesettség állapotában köthetünk ki egy értelmetlenné silányult élet végére érve. Csak nehogy így történjen! Elismerem, hogy szeretek elmorfondírozni az élet mindenféle kérdésein és néha magam is kitalálni vélek, vagy megfogalmazok - „belsõ használatra" - ezt-azt. De vannak valóban ihletett és hivatott olyanok, akik sokkal szebben és „ütõsebben" képesek megnyilatkozni és akiket õszinte örömmel „hallgatok" és meggyõzõ hitelûekként ajánlok másoknak is. Fõleg fiataloknak. Ezért most hadd sorjázzak ide néhány idézetet. Melegen ajánlva végzõseinknek =

akár még útravalóként is. Nem csak a továbbtanuláshoz, hanem egész életre szólóan. Legyen elsõül tehát Barsi Balázs atya néhány gondolata: „…a keresztény engedelmesség lényegében pontosan ez: az Úristen akaratának keresése." (…) „…az engedelmesség kereszt is, mely a javamat szolgálja." (…) „…a folytonos reflexió, a megkülönböztetés a valódi engedelmesség alapja." (…) „… mindenkinek egyformán irányt mutató recept nincsen, de a keresztényeknek vannak tapasztalatai … és ezekbõl lehet tanulni" (…) „.… ha egy vissza-visszatérõ gondolat, folyamatosan békességet ad - akkor valószínûleg a Jóistentõl van … ha egyébként nehézségekkel, rossz körülményekkel küzdök, melyek között tulajdonképpen szoronganom, szenvednem kellene, s ehelyett nyugalomban, szelíd világosságban van részem.". Azután érdemes kiemelni néhány sajátos szempontú passzust a nemrégiben „Brain Prize" díjat nyert, nemzetközileg elismert, bevallottan aktív keresztény Freund Tamás agykutató és Bolberitz professzor beszélgetéseinek anyagából: Freund T: „Az egész evolúciót az alkalmazkodási kényszer mozgatja, a fajok fejlõdésének ez a titka …Minél nagyobb a környezetváltozás, annál nagyobb, úgynevezett szelekciós nyomás nehezedik az adott fajra…Az információrobbanás és a globalizáció az emberi agy számára drasztikus környezeti változást jelent …nincs olyan ember, aki ilyen mennyiségû ismeretanyagot fel tudna dolgozni, és ez állandó stresszt… sikertelenségélményt jelent, ami hozzájárul a pszichiátriai és neurológiai betegségek rohamos terjedéséhez … az ember pedig ez alól keresi a kibúvókat, a lehetséges megbirkózási stratégiákat (…)" „…az agyra nehezedõ adaptációs nyomás…jelentõs veszélyeket hordoz magában" (…) „Az ember belehajszolja magát olyan zsákutcákba, amelyekbõl nehéz a visszatérés." (…) „A szellemi környezetet kell tehát átalakítani." Bolberitz P: „…beszéljünk … az önbecsülésrõl is…Az alázatos ember Isten színe elõtt meg tudja becsülni önmagát" (…) „Istennek egy örök, megismételhetetlen terve van vele. Ezt az imádságban fokozatosan felismeri az ember:" (…) „Ez az önbecsülés, a belsõ tartás, amirõl Szent Pál így fogalmaz: „Tudom, hogy kinek hiszek', ezért biztos vagyok a dolgomban." És így tovább. Ebben a hangnemben. Aminek sosincs vége. Ám ennek az írásnak van és ideidézek egy Szent Ágoston maximát a vitaanyagból: „Akik pedig szellemed szerint vizsgálódnak, úgy látják a világot, hogy valósággal te nézed rajtuk keresztül." Párdányi

3


4

2011.04.20.

18:11

Page 4

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

„Továbblendülni a nehézségeken..." INTERJÚ ILLYÉS ERIKA

TANÁRNÕVEL, A

Milyen volt, amikor a Tanárnõ megtudta, hogy osztályfõnök lesz? Milyen vágyakkal, reményekkel indult neki ennek a nyolc évnek? Amikor Igazgató úr megkeresett ezzel a kéréssel, már meghoztam magamban a döntést. 2003 tavaszán már másfél éve az iskolában tanítottam, amikor a nagyböjti tanári lelki napon Böjte Csaba testvér gondolatai és személyes életpéldája annyira megragadott, hogy úgy éreztem, az osztályfõnökség vállalásával tudom igazán megélni a hivatásomat. Nem tudtam, hogy mire mondok igent, de ez így szép, hiszen hány döntést nem mernénk meghozni, hacsak egy kicsit is belelátnánk a jövõbe. Pályakezdõ idealistaként úgy gondoltam, hogy majd minden megy magától. Amikor kiderült, hogy ez nem így van, kollégáim és már ti segítettetek továbblendülni a nehézségeken. Az osztályhoz fûzõdõ reményeim nyolc évig ugyanazok maradtak: váljatok jó közösséggé, ahol nemcsak jó a hangulat, de mindenkinek megvan a maga megbecsült és szeretett helye, szerepe és a közösségnek illetve a tanulásnak a segítségével megtaláljátok azt az utat, melyen nyolc év után most már egyedül tudtok továbbindulni. Miért Szent Péter lett az osztályunk védõszentje? Számomra az egyik legemberibb, legesendõbb ember az apostolok közül. Életem több fontos pillanatában éltem át hasonlót, mint Péter, aki kilépett a bárkából, hogy a vízen járjon. Ha nincs ott Jézus, bizony elnyelték volna a hullámok. Úgy érzem, hogy a nyolc év alatt ti is megtapasztaltátok, mint jelent megtanulni egészen rábízni magunkat a másikra, és ha hittel kérjük, még a lehetetlennek látszó dolgok is sikerülhetnek. Milyen legkedvesebb emlékek maradtak meg a Tanárnõben rólunk? Nem tudok legkedvesebbrõl beszélni, de sok apróságról szívesen és sokáig! Számomra mindig nagy élmény volt más közegben, szituációban látni titeket, mint a megszokott tantermi, órai helyzetben. Kincsként õrzöm a személyes beszélgetések emlékét, a közösen átélt kalandokat és olyan mondatokat, melyekrõl csak mi tudjuk, hogy igazából mit is jelentenek. Ötödikben

12.A

OSZTÁLYFÕNÖKÉVEL

az elsõ álmotokból keltegetlek titeket az alvilági bátorságpróbához, miután kisminkeltem a rettentõ harcosokat a fürdõszobában, hatodikban Jumurdzsák gyûrûjét keresitek Egerben és mindhalálig méta, hetedikben tehenet fejünk egy tanyán, nyolcadikban egy emberként szurkoltok a sportnapon egymásnak, kilencedikben szétcsípnek a szúnyogok a Szigetközben, mégis tudjuk élvezni, tizedikben a miskolci jezsuita lelkigyakorlat „vakmiséjén" egymást vezetitek oda az oltárhoz, tizenegyedikben „jön a Tatros!" és tizenkettedikben egy szokásos pénteki kifulladásig törióra után egy szál virág vár a tanári asztalon, hogy legalább én ne adjam fel… Valljuk be, az osztályunk nem a legjobb magaviseletû az iskolában. Melyik idõszak volt a legnehezebb? Volt olyan, hogy arra gondolt a Tanárnõ, hogy ezt nem akarja folytatni? Sosem voltatok hírhedt osztály, még ha elõ is fordult, hogy kívülrõl próbáltak ilyen címet rátok aggatni. Szerintem a tizedik osztály volt a legnehezebb nektek is és nekem is, mert tombolt a kamaszkor, a tanulás érdekelt titeket a legkevésbé, és a közösség is szétesett. Én is sokkal érzékenyebb voltam és nagyon nehezen viseltem a nyegleséget, a közönyt. Az fájt a legjobban, amikor egymást sem tudtátok elfogadni, meghallgatni. Arra többször gondoltam, hogy nem akarom így folytatni, de attól megóvott a gondviselés, hogy végleg feladjam, mert talán pont tizedikben kaptuk a legnagyobb ajándékokat is: akkor volt a miskolci lelkigyakorlat és a Balaton körüli bicikli-túra, mindkettõ csupa olyan élménnyel ajándékozott meg, ami megerõsített abban, hogy folytatnom, folytatnunk kell. Nyilvánvalóan rengeteget változtunk a nyolc év alatt. Miben lettünk mások mint közösség? Hihetetlen változáson mentetek át, elég csak az ötödikes fotóitokra pillantani. A szemem láttára nõttetek fel és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ennek részese lehettem. Közösségileg megõriztétek azt a sokszínûséget, vidámságot, ami már ötödikben is nagyon jellemzõ volt rátok. A tanuláshoz való hozzáállásban, az egymásra való odafigyelésben pedig nagyon sokat fejlõdtetek. Amit közösségi szinten még


2011.04.20.

18:11

Page 5

B Ú C S Ú

nagyon jellemzõnek érzek, hogy „az utolsó pillanat" emberei vagytok: legyen szó tanulásról vagy közös feladat teljesítésérõl, általában az utolsó pillanatra kapjátok össze magatokat, de akkor aztán mindent beleadtok. Remélem, ez az érettségivel is így lesz. És a Tanárnõt miben változtatta meg az osztály? Van, amit másképp csinálna? Természetesen, ahogy én próbáltalak alakítgatni benneteket, úgy ti is sokat alakítottatok rajtam. Most úgy érzem magam, mint egy meggyûrt papírlap, amit gondos kezek egészen kisimítgattak. Természetesen sokszor tettem fel magamnak a kérdést, hogy mit kellett volna másképpen csinálnom és õszintén sajnálom, hogy vannak olyanok köztetek, akiknek nem tudtam eléggé segíteni egyéni vagy közösségi helyzetük megoldásában. Mégis most úgy érzem, ez így volt teljes: a hibákkal, félreértésekkel és kudarcokkal együtt. A jövõ fogja megmutatni, hogy mire miért volt szükségünk. Vajon mennyire marad együtt az osztály az érettségi után? Ez csak rajtatok múlik, hiszen csak ezután fogjátok megtapasztalni, hogy mennyire burokban éltetek itt, és

(

S

)

5

Z Ó

néha jó lenne visszajönni ide, ahol megvolt a helyetek, nemcsak az osztálypadban, de egy közösségben is. Amúgy tudjátok: augusztus 31., délután 3 óra, a szokásos helyen… Milyen lesz nélkülünk? Mik a tervei a Tanárnõnek így, „szabadon"? Esetleg a színjátszó folytatása vagy valami egészen más? A Te Deum után elmegyek újra a spanyolországi el caminóra. Így akarok hálát adni Istennek ezért a nyolc évért, és erõt, bátorságot kérni az új élethez, ami utánatok kezdõdik. Olyan ez, mint egy új idõszámítás és magamat ismerve hosszú idõ lesz, amíg végleg el tudlak engedni benneteket annyira, hogy mondjuk új osztályt vállaljak. Addig is szeretném folytatni az algimnazisták színjátszó körét, amire nagyon nem volt idõm az elmúlt években, és szeretném segíteni a többi osztályfõnök munkáját az ünnepségszervezéstõl kezdve az osztálytábor programokig. Köszönjük a beszélgetést!

Seidl Dani és Szentpáli Dorka

Szent Péter osztály - Éééééééé v* Tegnap kiesett valami a táskámból. Ahogy felemeltem, egy kétcopfos kislány mosolygott vissza rám a diákigazolványomról. Elgondolkoztam egy pillanatra. Vajon mit várt az a tízéves kislány, akirõl a kép készült, azon a napsütéses augusztusi napon... Fogalma sem volt még, hogy mi vár rá. Még csak nem is sejtette, hogy szeptemberben nem csupán egy új iskola vár rá, hanem egy különleges közeg. Álmában sem jutott eszébe, hogy ami most történni fog vele, az eddigi élete egyik legmeghatározóbb eseménye lesz. Hogy nem csupán osztálytársakat fog megismerni, hanem az elkövetkezõ évei legmeghatározóbb szereplõit, és akár életre szóló barátokat... Öt. Gólyatábor; ismerkedés az iskolával; az elsõ számháború; csíkos térdzoknik; Aquincum; barlangászás; elsõ osztálykirándulás; bátorságpróba az osztálytáborban; Büszkeség. Hat. Ismerõs arcok; osztálybulik; röplabda; „Háborúról szólj nékem, Múúzsa!"; méta; Egri csillagokjáték; Balaton; Játékosság. Hét. Már alig várjuk, hogy szeptemberben újra találkozzunk; új magyartanár; vészhelyzet; az esztergomi bazilika teteje; papundekli; osztálytábor egy tanyán; vízicsata; Vidámság.

Nyolc. Negyedik margitszigeti találkozó; tánciskola; korcsolyázás; Hortobágy; gitározás; Jókedv. Kilenc. Fõgimnázium; tantermi focizás; Szent Péterhóember; sítábor; „Elek utca" tábla; evezés; Összetartás. Tíz. Új osztálytársak; Anglia; fiúk táncolnak mikulássapkában; hullámvölgyek; miskolci jezsuitáknál lelkigyakorlat; varázslóharc a nagycenki kastély parkjában; kémiavizsga; Cento; latin érettségi; biciklivel a Balaton körül; Sokoldalúság. Tizenegy. Karkötõkészítés; bulik; március 15.; ghánai dalok; MB1; röpigála; Erdély; pálinka; vízifoci; Menekülés az árvíz elõl; Egymásra találás. Tizenkettõ. Bécs felé; Prater; szarvasbõgés; bulizás a kertben; 18 év; 6000 fénykép az osztályfilmhez; szalagavató; Chicago; hattyúdalok; hó, kályhafüst: osztálykarácsony; társas Dombi tanárnõnél; Összetartozás. Rengeteg emlék, ha mind emlékeznénk rájuk, másnak már nem is jutna hely a fejünkben. De mikor az osztályra gondolok, egy érzés fog el. És eszembe jut valami, egy élmény, ami hozzátok kapcsolódik. A tripla törik, mikor az elsõ világháborút tanultuk, és a szünetben a tanultak valósággá változtak. Eljátszottuk a háborút, mindenki a maga részét, a fiúk a harcot, a


6

2011.04.20.

18:11

Page 6

B Ú C S Ú

lányok a rettegést a padok alatt. Vagy Balatonon vagyunk, és a Mikiék kõröshegyi pincéjében bort kóstolgatunk. Vagy activityzünk, és valaki kétségbeesetten próbál mutogatni. És biciklizés közben megállunk egy temetõ mellett, és hatalmas vizicsatát vívunk. Vagy mikor a szalagszentelõ után moziban voltunk, és a filmben esett a hó (Geri: „Jajj, de rossz lenne, ha esne a hó!"), és kimentünk, és leesett az elsõ hó. És mi hógolyóztunk. Egyenruhában. Vagy mikor menekültünk a Tatros elõl: körülöttünk a víz mindent elsodor. És mi megdöbbenve, csendben ülünk a buszban. Aztán valaki énekelni kezd, halkan, és lassan-lassan mindenki bekapcsolódik; mintha imádkoznánk. Vagy a Mikiéknél vagyunk, kinn a focipályán. És újra tizenegy évesek vagyunk. Üvegezünk: feleljünk vagy merjünk? A jezsuitáknál vagyunk. Március van; ragyogó, napos, enyhe tavaszi délután. A lányoknak bekötve a szeme, a fiúk vezetik õket, csendben. Az emlékek keverednek, lassan halványulnak... A tükörteremben vagyunk. Nézzük Sanyit, ahogy bemutatja a mozdulatsort. Befejezi, „megvan?". Mi állunk tovább, és bámuljuk mozdulatlanul. És õ átértékeli a kivételes tánctehetségünkrõl alkotott képét. Olaszóra van. A jó hangulat a tetõfokára hág. És az egyetlen, aki elkészült a feladattal, németes. A díszterem sötét. Kilencszáz jelmezbe öltözött tanuló a színpadra mered. A függöny szétnyílik, és néhány pompomlánynak öltözött fiú táncolni kezd.

(

S

)

Z Ó

A teremben ülünk, és mindenki örül, hogy senki nem bukott meg filozófiából. Az ezeréves határ lábánál áll egy tábor. Az esõzés és az egyre áradó folyó közremûködésével harminc centis víz áll az udvaron. Van, akit ez aggdalommal tölt el. A budapesti fiúk fürdõnadrágban (vízi)focizni kezdenek... Az egyes emlékek elhalványulhatnak ugyan, de az egész sohasem. Bár nem fogunk örökké emlékezni minden egyes történetre, a lényeg mégis megmarad bennünk. Az együtt töltött nyolc év mindenkinek mást jelent majd ugyan, de egy valamiben mégis egyformát. Az ÉLETet jelentettük egymásnak. Kaptunk jót, és kaptunk rosszat. Megtanultunk remélni és csalódni. Szerettünk, és utáltunk. Küzdöttünk együtt, és volt, hogy elbuktunk. Együtt nõttünk fel, és különbözõk lettünk. Ugyanazt éltük át, és mást zártunk a szívünkbe emlékként. Egy álmunk van, mégis különbözõ céljaink. Ahogy azok a tízéves kisfiúk és kislányok az igazolványainkon nem is sejtették, hogy mi vár rájuk, mi sem sejtjük, hogy mi vár ránk ez után. Félünk a jövõtõl, mégis várakozással tekintünk elébe. De bárhogy is lesz, ez megmarad nekünk. Legrosszabb esetben is emlékként...

*az utolsó padsornak szeretettel... (képrejtvény) Mergl Lilla (12.a)

„GYORSAN ELTELT...” INTERJÚ MOLNÁR BERTÁVAL (12.A) Hogyan telt ez a nyolc éved? Így visszagondolva nagyon gyorsan eltelt, különösen ez az utolsó kettõ! Örülök, hogy ide járhattam és nem valamelyik állami iskolába, mert sokat formált a szemléletemen, a gondolkodásomon a Szent Imre. Általában jó hangulatban teltek a napok, sok barátot, ismerõst szereztem, rengeteg jó programon vehettem részt. Tavaly pedig lehetõségem volt két hónapot Franciaországban tölteni, ami örök élmény marad számomra. Tagja vagy az iskolai diákszínpadnak. Hogyan kezdõdött? Kilencedikes koromban elmentem egy meghallgatásra, és Lukácsi Huba tanár úr felajánlott nekem egy kicsi szerepet. Azóta voltam már „fõszerepben" is, és az idei

lesz a negyedik darab, amiben játszom. Sok gyönyörû emlékem kötõdik ehhez a társulathoz, a vendégszereplésekhez, a próbákhoz, a társaimhoz és a Tanár úrhoz. Ebbe az irányba is szeretnél tovább menni? Igen, beadtam a jelentkezésemet a pesti és kaposvári Színmûvészeti Egyetemekre, színmûvész szakon. Tudom, hogy nem könnyû, de mindenképp szeretném megpróbálni. Kicsi korom óta vonzott a színház, a darabok, a könyvek, és amikor talán hatodikban láttam az iskolai diákszínpad Vízkereszt, vagy amit akartok c. elõadását, akkor fogalmazódott meg bennem elõször konkrétan, hogy igen, én ezzel szeretnék foglalkozni! Most járok egy felvételi elõkészítõ csoportba próbálni, nagyon sokat dolgozunk, remélem, egyszer meglesz az


2011.04.20.

18:11

Page 7

B A L L A G

M Á R

. . .

7

„SOKFÉLE DOLGOT SZERETNÉK CSINÁLNI...” INTERJÚ MARCZELL MÁRTONNAL (12.A) Kik a zenei példaképeid? Minden zenébõl, amit hallok, mást és mást tudok tanulni. Pontosabban olyan zenéket igyekszem hallgatni, amibõl valamit el lehet lesni, valamire rá lehet érezni. Érdekelnek a változatos hangszerelések, az egyedi szintis hangszínek, a szokatlan zenei felépítések (pl. 20 perces instrumentális zene, egymásba úszó témákkal), általában minden, ami a kifinomult zeneiség, a kísérletezés és a hallgathatóság határán egyensúlyoz. Amiket sokat hallgatok: Emerson, Lake & Palmer; After Crying; Mike Oldfield. Nem olyan sokat, de fontos: Elsõ Emelet, Michael Jackson, Beatles. Mi a célod a zenéléssel? Ez az, amit most próbálok kitalálni. Elsõsorban az, hogy mindig fontos része legyen az életemnek. Hogy pont hogyan, az a jövõ ködébe vész… Abban biztos vagyok, hogy nem szeretném magam egyetlen stílusra korlátozni, mert nem kötnek

eredménye! Ezen kívül még magyar szakokra jelentkeztem, mert a színház mellett az irodalom foglalkoztat leginkább. Hiányozni fog az iskola? Mit üzensz az itt maradóknak? Hát, egyfelõl igen, mert nagyon megszoktam már ezt a rendszert, meg ezt a közeget, és hogy van egy biztos hely, ahová tartozom. Másfelõl viszont nagyon várom már az egyetemi életet, bárhogy is alakuljon. Félek a változástól, de kíváncsi vagyok az új lehetõségekre és dolgokra, amik „odakint" várnak rám. Jó tanácsként talán annyit, hogy használjatok ki minden lehetõséget és napot, amit kaptok, és érezzétek jól magatokat, amennyire csak lehet! Köszönöm az interjút, sok sikert!

Péterffy Lili (9.b)

le azok a zenekarok, akik egyetlen jól behatárolható stílusban alkotnak. Sokféle dolgot szeretnék csinálni, persze az volna a legjobb, ha ezt mind egyetlen zenekarral, és benne remek zenésztársakkal valósíthatnám meg. Eddig már kipróbáltam a jazzt (pontosabban a jazztáborban a funkyt), a gitáros miseénekek igényes elõadását, a dallamos rockot, a popzenét, a filmzenét. Mi lesz az elsõ dolgod az érettségi után? Ahogy nézem, bankettre megyek, és két nap múlva pedig az utolsó osztálytáborba. Aztán fogalmam sincs. Nyáron akarok olvasni, sportolni (talán végre elkezdem), ilyenek. Ja, közvetlenül az érettségi után, azt hiszem, kidobom a papírgyûjtõbe azt a két-három könyvméretû papírkupacot, ami a táskámban összegyûlt, fõleg matek feladatsorokból és a sokéves némettanulmányok során. Burillák Marcell (10.c)


8

2011.04.20.

18:12

Page 8

B A L L A G

M Á R

. . .

„NAGYSZERÛ ÉVEK VOLTAK” INTERJÚ SEIDL DÁNIELLEL (12.A) Mikor elõször léptél az iskolába, milyen érzés fogott el? Hú, erre nem nagyon emlékszem pontosan. Gondolom akkor lehetett, amikor felvételizni jöttem: hatalmas épület, ráadásul sárga, sok idegen, rajtam nevetõ arc, és mindenki legalább három fejjel magasabb nálam… Szóval ijesztõ volt, de ugyanakkor nagyon büszke voltam magamra, késõbb pedig arra, hogy ide járhattam. Büszkeséggel töltött el, hogy a negyediken nagypapám tablóképe mosolygott rám, a többi rokonról, ismerõsrõl, barátról nem is beszélve. Ez az érzés, vélemény azóta sem változott, és ezért köszönettel tartozom tanáraimnak, az iskolának és nektek, barátoknak, akikkel eltöltöttük ezt a nyolc évet. Minden lehetõség végiggondolása után te hová adtad be a jelentkezésed? Benfenntes létedre piszok módon tetted fel a kérdést… Szóval volt egy kis elbizonytalanodásom, errõl mesélnék egy kicsit. Az egész úgy kezdõdött, hogy pár évvel ezelõtt eltöltöttem egy éjszakai mûszakot a máltai mentõsöknél, ami nagy hatással volt rám. Emellett pedig mindig tudtam, hogy nem akarok íróasztal mögött ülve dolgozni, szeretem a biológiát, az embereket, gyerekeket. A kettõbõl együtt alakult ki a kép, hogy gyereksebész szeretnék lenni. Na, de felvételi elõtt elbizonytalanodtam: kell-e nekem az, hogy nulla fizetésért gürizzek látástól Mikulásig? Ott van például a bionika, ami rettentõ érdekes, tudnám csinálni, és még rövidebb is, sõt könnyebb is lenne megélni belõle… Aztán hosszú rágódás után azzal gyõztek meg, hogy ha kapott az ember talentumot arra, hogy emberekkel képes legyen dolgozni, képes legyen velük beszélni, segíteni rajtuk (bár ha sokszor nem látszik, hogy tudok emberségesen is kezelni valakit - ugye?) akkor ne pazaroljam el a pénz miatt, és bízzak a Jóistenben. Így végül a felvételi jelentkezéskor maradtak az orvosi egyetemek: SOTE, Szeged és Debrecen sorrendben. Hátha sikerül! Türelem, alázat, fegyelem, kitartás? Mit jelentenek neked ezek a szavak?

Talán az jut eszembe, hogy mindenbõl kérnék még! Szóval ezek azok a tulajdonságok, amiket nagyon fontosnak tartok egy tisztességes ember életében. Ez persze azt is jelenti, hogy rengeteget kell fejlõdnöm, hiszen ezekkel hadilábon állok néha-néha. Elúszott vagy megélted? Hogyan értékeled az itt töltött éveidet? Vagy esetleg túléltem… Alapvetõen nagyszerû évek voltak, bár nem tudom, mennyi szerepe van az idõ megszépülésének a véleményemben. A viccet félretéve rengeteget tanultam, és itt elsõsorban nem a tanagyagra gondolok! Megtanultam úgy élni, követni valamit, dönteni valami mellett, hogy ne érdekeljen a tömeg véleménye. Megtanultam megállni a saját lábamon, küzdeni, bízni. Rengeteget köszönhetek tanáraimnak, osztálytársaimnak, de ezzel szinte mindenki így van. Összességében inkább az iskola, mint az osztályom volt hatással rám, de persze az osztályból is ki tudok emelni jó pár embert, akik közel állnak hozzám! Kik azok a tanárok, akiknek sokat köszönhetsz? Illyés tanárnõt emelném ki elõször, majd Vas tanár urat említeném a legjobb hittanóráival, valamint Posta tanár úr volt még nagy hatással rám. Aztán persze Barlay tanár úrral a felejthetetlenek a beszélgetések és szervezések… És végül, bár lehet, hogy a sor elejére kellett volna írnom egy piros pontért az Iskolavezetést. Ha egy mondattal búcsúzhatnál az iskolától, hogy szólna? Hát az hosszú mondat lenne… Nem tudom a pontos mondatot, de biztos kitérnék benne arra, hogy merjetek élni lehetõségeitekkel, nemcsak akkor, ha kaphattok vele valamit, hanem ha épp' nektek kell adni, és örüljetek, az itteni légkörnek, tanároknak, embereknek! És vegyetek részt az összes iskolai szervezésû programon!

Köllõd Csaba (11.b)


2011.04.20.

18:12

Page 9

B A L L A G

M Á R

. . .

9

„EGYENRUHÁBAN HÓGOLYÓZNI….." INTERJÚ MERG LILLÁVAL (12.A) Van kedvenc helyed az iskola épületében? Nem tudom, ez mennyire legális, de pár éve délután az egyik karbantartó felvitt pár osztálytársammal délután a padlásra, és kimentünk a tetõre. Hatalmas élmény volt, alattam a város, körbe kémények és háztetõk… Mint a Mary Poppinsban. Hobbid a nyelvtanulás, vagy egyszerûen csak szükséges a továbbtanulásodhoz és késõbb a szakmádhoz? Igazából mindkettõ. Másodikban és harmadikban apukám németországi állása miatt kint jártam iskolába, így élõ környezetben tanultam meg a nyelvet. A német után az angol könnyen ment, az olaszba pedig nem is kellett sok energiát fektetnem, valószínûleg a latin miatt is. Szerencsém volt a nyelvtanáraimmal, Kováts Bea tanárnõt nagyon szerettem, és az olasztanáraimat is (akikbõl 4 év alatt 4 volt). Mostanában nagyon tetszik például az orosz, de régi vágyam még valamilyen északi nyelven megtanulni, svédül, dánul vagy norvégül, késõbb esetleg japánul, kínaiul, de ez majd eldõl... Esetleg külföldi állás szempontjából is fontosak neked a nyelvek? Még csak körvonalakat látok: a nyelvek érdekelnek a leginkább és a munkám során is majd ezekkel szeretnék foglalkozni, ezért a Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakára adtam be a jelentkezésemet az elsõ helyen. Kettõsség él bennem a jövõvel kapcsolatban: egyrészt nagyon szeretnék majd külföldön is tanulni, másrészt viszont lokálpatrióta is vagyok, nagyon szeretem Budapestet és az országot is, úgyhogy nem tudom, hogyan fogom ezeket összeegyeztetni. Szeretsz táncolni is, röpizel, MEP-re is jársz már három éve… Szinte lételemem a tánc. Kint tanultam német néptáncot, és miután hazaköltöztünk, hat évig jártam

magyar néptáncra a Budai Babszembe, de sajnos a csoportunk feloszlott. Tanultam még latin táncokat, társastáncot, és jött a röplabda, amit remélem, hogy egyetem alatt is fogok tudni majd folytatni. A MEP pedig, mint az eddigi életem legmeghatározóbb dolgai általában, teljesen véletlenül csöppent az életembe. Sokat segített egyébként a szakirányom megtalálásában is. Mi a legmeghatározóbb/legõrültebb emléked az osztály életébõl? Az egyik a legutolsó, erdélyi osztálytáborunkból maradt meg, amikor a Tatros kiöntése miatt menekülni kényszerültünk a szállásunkról, amit késõbb másfél méteres víz öntött el. A buszból a még meglévõ házaik elõtt kétségbeesetten álló embereket, a vízbõl épphogy kilógó épületeket és fákat láttunk, úgy, mint a híradóban vagy a filmekben. A talán legõrültebb pillanatunk az volt, amikor a szalagavató elõtti este, az osztályból páran elmentünk moziba, ami fél 1-ig tartott, utána pedig leesett az elsõ hó, és mi hógolyóztunk, abban az egyenruhában, ami másnap is rajtunk volt... Mit viszel magaddal a „batyuban"? Remélem, hogy érettségi után is tartani fogjuk a szorosabb kapcsolatot egymással (legalább a „kis mag"), de sajnos látok esélyt arra is, hogy csak öt év múlva halljunk újra egymás felõl az osztálytalálkozón. Magammal viszem azért Illyés tanárnõ osztályprogramjait, és az ezek által összekovácsolódott közösség-élményt, Schulek tanár úr evezõs, sí-, és edzõtáborait, a táborépítések hangulatát Akaliból, a Posta tanár úr által belém oltott magyar-szeretetet, Dombi tanárnõ már-már baráti közelségét, az angliai és olaszországi csereprogramok adta önállóság megtapasztalását, és még rengeteg mindent, amit valószínûleg észre sem vehetek… Köszönöm az interjút. Szalai Luca (11.b)


10

2011.04.20.

18:13

Page 10

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

A 12.A

OSZTÁLY

NYOLC ÉV KÉPEKBEN


2011.04.20.

18:14

Page 11

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

11


12

2011.04.20.

18:14

Page 12

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

„Az emlékek megszépülnek, talán ez is egyfajta védekezõ mechanizmus” INTERJÚ AUER TAMÁS

TANÁR ÚRRAL, A

Nincs befejezés kezdet nélkül. Ez most a befejezése, vége egy idõszaknak, így felmerül a kérdés: hogyan kezdõdött? Már egyetem alatt, ötödévesen elkezdtem itt, az iskolában órákat adni, majd négy itt töltött év után kaptam meg az osztályt, ennek megfelelõen elég fiatalon. Négy év tanítás után már úgy gondoltam, talán van elég tapasztalatom ehhez a feladathoz. És hát mikor vállaljon az ember ilyesmit, ha nem ifjúkorában? Különösebb, racionális oka nem volt ennek a döntésnek, Tar tanárnõ gyermeket várt, így az igazgató úrral megvitatva született a döntés: ötödik második félévétõl már én leszek az osztályfõnök. Jött a feladat, így elvállaltam. Úgy gondoltam, hogy az osztályfõnökség, illetve a vele járó nevelési feladat hozzátartozik a tanári léthez. Komoly változások idõszaka is volt ez a nyolc év, hiszen gyakorlatilag legényemberbõl házas, majd kétgyermekes családapa is lettem. Milyen a Tanár úr szerint az „ideális pedagógus"? Volt kirõl példát venni? Konkrét irányelv, példa nem volt. Nem találtam ki elõre forgatókönyvet, mert úgy gondoltam, hogy a fontosabb döntéseknek belülrõl kell fakadnia. Talán ehhez is kell egyfajta tehetség, de a jó eredményhez elengedhetetlen a rengeteg munka is. Szüleim pedagógus mivolta, illetve gimnáziumi osztályfõnököm személye is befolyásolt, mind szakmai, mind hozzáállás tekintetében. Az õ példájuk után igyekeztem például az otthoni gondokat nem bevinni az osztályba, és fordítva, sajnos ez néha nem sikerült, ezt nyilván ti is észrevettétek. Ezek a tapasztalatok majd nyilván segíteni fognak egy esetleges következõ osztály nevelésekor. A nyolc éves gimnázium úgy gondolom ezért jó: meg lehet tanítani, meg lehet ismertetni egy olyan irányt, szemléletet a diákokkal, amely talán jó irányba vezeti õket a gimnáziumból való kikerülés után is. Ezt az irányt példamutatással, és talán egyfajta keret meghatározásával lehet a legjobban kijelölni.

12.B


Mik voltak e hosszú idõ kiemelkedõen negatív vagy pozitív élményei, emlékei? Legjobb élményeim nem egy konkrét eseményhez fûzõdnek, inkább egy jelenség volt, mikor már nagyobbak voltatok: a közös játékok igénye (méta, foci stb.), illetve lehetõsége. Igény és lehetõség, mert ti sem tartottátok furcsának, hogy mi együtt játszunk, illetve én sem gondoltam, hogy ez így nem helyes, esetleg „ciki". Legfájóbbként is egy jelenséget emelnék ki, ez pedig az volt, hogy nem tudtam elérni, hogy megértsétek: az iskola elsõsorban a tanulmányaitok végzésének helyszíne, nem szórakozóhely. Ha mások kérdezték, milyen az osztály, akkor is azt válaszoltam, hogy nagyon jó társaság, csak tanulniuk ne kéne. Emiatt az osztályra a jövõben is úgy fogok gondolni, mint ahogy az osztálykirándulások emléke megmaradt: itt jött ki igazán, kinek milyen a személyisége, és mivel ugye a kötelességek elvégzését egymástól is elvártuk, elvártátok, ezért többen vettetek részt a közös munkában. Ez a lelkesedés hiányzott az iskolai kötelességek elvégzésébõl. De nem gondolom, hogy a rossz élmények megmaradnak; az emlékek megszépülnek, talán ez is egyfajta védekezõ mechanizmus. Említette egy esetleges új osztály vállalását. Mi az, amit máshogy csinálna velük? Elkerülhetetlennek tartom, hogy ne legyen több osztályom, úgyhogy ezt bizakodva várom, sok dologban, úgy gondolom változtatok majd, de mivel velük majd újra, elölrõl kell kezdeni, nyilván lesznek hibák, amiket újra elkövetek. A kedves kollégák mondták mindig egyegy tanáribeli panaszom alkalmával, hogy az osztályom egyes hülyeségei valószínûleg nem a személyemnek, hanem a pozíciómnak szóltak (mégpedig, hogy az osztályfõnökötök vagyok). Biztosan jobban fogok figyelni, hogy ezeket különválasszam, azonban azt hiszem, hogy ez nekem nehezen fog menni. Saját magammal szemben vagyok ugyanis a legkevésbé elnézõ, így az osztály


2011.04.20.

18:14

Page 13

B Ú C S Ú

hibáit, mulasztásait gyakran saját kudarcaimként éltem meg, mivel úgy gondolom, gondoltam, hogy a vezetõn nagyon sok múlik. Talán ezért vált szavam járásává a „nem tudom nem személyes sértésnek venni" frázis. A tapasztalat viszont már megvan, vagy legalábbis több, ez biztos segíteni fog, hiszen legalább láttam gyerekeket felnõni, fel vagyok készülve, hogy egy új osztállyal ez szintén elkerülhetetlen lesz. Ki, kik voltak azok, akik a Tanár úrnak segítettek a nehezebb helyzetekben? Az osztályfõnök-helyetteseitektõl; Romola tanárnõtõl, Sonnevendné tanárnõtõl nagyon sok segítséget kaptam mind papírmunka terén, mind osztályfõnöki teendõk helyettesítésében. Szüleimtõl is kaptam „szakmai segítséget", hiszen tanárok, de keveset találkozunk (õk Csabrendeken élnek), így ez nem volt annyira meghatározó. A feleségem úgy gondolom, megszenvedte a veletek való gondokat (nevet). Nagyon nagy segítség volt, hogy elmondhattam neki, kibeszélhettem magamból a gondokat. A problémák megfogalmazása már szinte feldolgozásuk is volt egyben. Sokat segített a biztos háttér, ahová hazatérhettem. Sztárokat gyakran kérdeznek, hogyan pihenik ki a „kimerítõ munkát". A Tanár úrnak tényleg kimerítõ lehetett velünk dolgozni. Mi segített ilyenkor kikapcsolni? Bármilyen fizikai leterhelés segít pihenni. Ha jobb idõ van, biciklizek, most, hogy a lányok már nagyobbak, családostul is akár. Télen vagy rossz idõ esetén pedig az úszás helyettesíti a kerékpárt. Mit gondol, mi lesz a közeljövõben a Tanár úrral, illetve velünk? Megleszünk egymás nélkül? Igazából ebbe még nem gondoltam bele, nem tudom, mi lesz. Úgy gondolom, nektek lesz nehezebb egy teljesen új közegbe belépni, a beilleszkedésbõl adódó elõnyökkel, hátrányokkal szembesülni. Talán ez lesz az ok, ami még egy darabig összetart titeket, a biztonságos, kiszámítható közegbe való visszatérés, aztán meg ki tudja? Volt az elmúlt nyolc évnek olyan pontja, mikor a Tanár úr szíve megdobbant, majd meglepetésében magában felkiáltott, nem számítva az adott történésre? Nem tudom mikor, milyen alkalomból, de kaptam tõletek az ajándék mellé egy üdvözlõlapot, amit mindenki aláírt, és amire valami hasonlót írtatok: „Tudjuk, hogy az õrületbe kergettük a Tanár urat, de azért szeretjük". Ez - mondhatjuk így is - szíven ütött, a szó jó értelmében. Ma is kint van ez a számítógépem mellett, ezért minden nap látom. Azt hiszem, kint is hagyom még egy darabig. bethlenfalvy

(

S

)

Z Ó

Legyetek jók, ha tudtok! Nyolc év leltára (Örkény után szabadon): NSzTFO (8 db) babaház (1 db) Jedi (1 db) Kisvadkan (1 db) Lázár Ervin (2 db) Bábel (-i zûrzavar) (1 db) Rizikó (Risc) (12 db) iszapséta (1 db) hattyúdal (30 db) állatkert (? db) Equator (1 db) Blindarmenzündung (=vakbélgyulladás) (1 db) rögbi (1 db) vonat (24 db) tééééészta (256 db) biosztanárok (7 db) Auer hajai (aranyhaj, Lucahaj, paróka) (3 db) Örs-Márk (1 db) kappanháj (1 db/kiló) böködõs Vasarely (1 db) billiárd (? db) lift (1 db) Rubik-kocka (1 db) A füredi Anna-bál (1 db) Keleti pu. (5 db) körömlakklemosó (? liter) palacsinta (30 db) méta (254 ütés) sirrtatiktaktiktakk (22 db) UAF (248 db) póker (? db) 30+1 db emlék Legyetek jók... ha tudtok…

13


14

2011.04.20.

18:14

Page 14

B A L L A G

M Á R

. . .

PÉLDÁT VENNI INTERJÚ VARGA VERONIKÁVAL (12.B) „Mi leszel, ha nagy leszel?" - szól a kissé sablonos kérdés. Ezt a részt mi átugorhatjuk, hiszen aki csak egy kicsit is ismer, tudja, hogy zenével szeretnél foglalkozni. Hogyan indult tehát ez az egész? Oviban kezdtem hegedülni Budaörsön, és immár 12. éve játszom, egy év kihagyással. De a hegedû mellett járok még zenekarra, zeneirodalomra, zeneelméletre, szolfézsra, sõt még zongorára is. Ezek szerint egyenes út vezet a zenészek világába? Nem. Nem teljesen, mert a zene mellett a matekot is megszerettem az itt töltött 8 év alatt. Mivel a hobbi és a hivatás összeköthetõsége csak körülbelül fél éve fogalmazódott meg bennem, ezért elsõre az ELTE matematika szakára adtam be a jelentkezésemet, s csak egy év csúsztatással fogok majd a Zeneakadémia muzikológia (zenetudományi) szakával megpróbálkozni. Zene a SZIG-ben. Sikerült megvalósítanod? Úgy hallottuk, hogy a Vas tanár úr-féle búcsúzkodásnál is volt hegedû a kezedben. Igen a válasz mind a két kérdésre. Az iskola kórusában is énekeltem, és valóban egy Bach szoná-

tával álltam a többiek elé. Egyébként a „Tehetségpont" rendezvényén is felléptem. Volt, aki ebbe az irányba terelt? Ki adta meg a kezdõ lökést? A zeneiskolában a zeneirodalom és a hegedû tanáraim (Kecskésné Papp Ágnes, Bogáti László). A SZIG-ben G. Horváth Gyöngy tanárnõ, illetve Lõrincz Éva tanárnõ. Az említett tanárokon kívül van még valaki, aki emlékezetes marad számodra? Természetesen. Fõként Auer tanár úr és Várkonyi tanárnõ voltak rám nagy hatással, de minden tanáromra emlékezni fogok az évek múltán is. Mire számítasz az érettségik (túlélése) után? Szabadság? Nem hiszem. De mindenesetre furcsa lesz, hogy nyáron nem kell majd tanulni. Végezetül: mit üzennél a fiatalabb korosztálynak? Azt, hogy használják ki a lehetõséget, hogy ennyi rendes ember jár az iskolába, illetve tanít itt, vegyenek róluk példát!

Bogáti Fanni, Szkiba Veronika (11.a)

Aranyköpések „Akinek nincs térképe, az nem normális." (Simonkay tanárnõ) „Hát, sokféle megoldás volt, én nem tudtam egyet se…" (diák) „Pomeránia, az teljesen hol van…" (Illyés tanárnõ) „Két pont így metszi egymást… " (Illyés tanárnõ) „Hát akkor most ezen törpöljünk egy kicsit." (Ellenriederné tanárnõ) „Én nagyon szeretlek, de nem olyasom el többet az írásodat." (Simonkay tanárnõ) „Hol élt a lakosság? A folyókon, a síkságon…" (Illyés tanárnõ) „A filmrõl csak annyit, hogy egy Billy nevû fiúról szól; pár évvel fiatalabb, mint nálatok." (Illyés tanárnõ) „A dies, az a 24 napos óra…" (Illyés tanárnõ)

„Hétfõtõl visszaáll a véres korszak." (Simonkay tanárnõ a szalagavató elõtti napon) „Találkozott már valaki tetûvel? Mármint nem úgy, hogy az utcán…" (Simonkay tanárnõ) „Lezárták a tizenöt éves békét." (Illyés tanárnõ) „Õk nem a rómaiak voltak, akik gyorsan felépítenek egy védett erõmûvet, ahogy elfoglaltak egy területet!" (Illyés tanárnõ) „Úgy kell írni, hogy "HESS", mintha azt mondanám: hess, madár, hess." (Simonkay tanárnõ) „Képzeljétek el, hogy ez más osztályokban nincs így! Tudom, hogy elegetek van belõle, hogy más osztályokkal pedálozok…" (Illyés tanárnõ) „Este nem kell mászkálni. Mindenki maradjon inkább otthon, az anyukája takarja be." (Simonkay tanárnõ)


2011.04.20.

18:14

Page 15

B A L L A G

M Á R

. . .

15

„PONT JÓ VOLT ÍGY...” INTERJÚ PERCZEL ZSÓFIÁVAL (12.B) Mitõl vagy „híres" az iskolában? Nem gondolnám, hogy híres vagyok. Jó, én vagyok a papám lánya. Az egyik. Talán gólyatáborokból, erdei iskolákból és a tesóim osztályából tudják még, hogy ki vagyok. Sok embert így az utolsó évben ismertem, meg a sulis programok (teaház, farsang, Szent Imre bál…) szervezése közben. Hova felvételiztél, és volt-e rád ebben hatással apukád? Az orvosi egyetem gyógytornász és ápolói szakára jelentkeztem. Az valamennyire befolyásolt, hogy a papám is nagyon szereti a biológiát, és ebbõl valami rám is ragadt, de ettõl még nem leszek tanár. A Nagy Sárga Ház - ahogy sokan emlegetik - milyen képek vannak elõtted, ha meghallod? Mindig eszembe jut, hogy milyennek képzeltem a Szent Imrét, még mielõtt ide jártam volna. Hát annál sokkal nagyobb, ezért aztán nem is olyan családias, viszont sokszínû. De fõleg sárga… Hosszú vagy rövid volt az elmúlt nyolc év? Mindig azt szerettem, ami éppen volt: jó volt a hatodik, a nyolcadik, most pedig jó tizenkettedikesnek lenni, de nem járnám újra egyik osztályt sem. A ballagást sem halogatnám. Pont jó volt így; eddig. Akkor inkább örülsz a búcsúzásnak? Örülök, de nem azért mert „ez" nem lesz, hanem mert kíváncsi vagyok „arra", amitõl persze kicsit félek

is. De eddig általában kiderült, hogy minden úgy jó, ahogy van. Gondolom így lesz a jövõvel is. Mi legviccesebb képed az együtt töltött idõrõl? Amikor hetedikben, farsangon nyertünk egy Schmutz Ádám-féle igényesen díszített tortát. Azonmód jelmezben megrohantuk... Látványra talán ez volt a legviccesebb. Milyen volt az osztályközösség? Szerettem az osztályunkat, habár szerintem nem volt meg az a nagy összetartás. De ha megkérdezték tõlem, hogy szeretem-e az osztályt, egyértelmû volt a válasz, hogy igen. Milyen volt édesapáddal egy iskolába járni? A kezdeti „Uhh, tanárgyerek" cikizés hamar elmúlt. Nem sokban változtatott az iskolai vagy akár az otthoni légkörön, hogy õ ott tanít, ahol én tanulok. Néha még jó is volt. Néha meg rossz. De fõleg semmilyen… Mi változott sokat az ittlétetek alatt? A menza alakulására nagyon emlékszem: mikor mi kicsit voltunk, még mindenki verekedett a nagyokkal, hogy hamarabb jusson ebédhez. Ma már csak kényelmesen besétálunk Kolek tanár úr mellett, aki feltartja az ötödikeseket, mondván „Õket elõreengedjük, mert nagy tizenkettedikesek és már csak pár hétig vannak itt…" Takács Tímea (11.c)

„A férfiak tutyimutyik, nem is, hanem inkább bénák." (Simonkay tanárnõ) „Volt már valaki a Sziget fesztiválon? Én még nem. Az egy kicsit ciki lenne." (Simonkay tanárnõ) „Claudius egy furcsa ízû gombapörkölt után hosszas kínlódások között kilehelte lelkét. Tudni vélik, Tacitus is homályosan utal rá, hogy Agrippina keze is benne volt ebben a gombapörköltben!" (Illyés tanárnõ) „Na ezt nem akartam mondani, csak kérdezni fogom." (Kemény tanárnõ) „Szedjétek le az Elek utca táblát a falról! Köztulajdon. Ha bejön egy hatósági személy, pénzbírságot is kiszabhat. Ráadásul semmi közünk Elekhez!" (Illyés tanárnõ)

„Az, hogy óra elején röpdolgozatot íratok, ezt nem jelentem be, ez már tavaly is nagyjából így mûködött, idén meg plánesõt!" (Illyés tanárnõ) „Azért annyira nem érdekel ennek a sok istápolt embernek a nyomora, õket fogom feleltetni következõ órán." (Kemény tanárnõ) „Április 10-11. a két évszám." (Illyés tanárnõ) - Nem tudom, érthetõ-e amit mondok. (Simonkay tanárnõ) - Nem! (diák) - Nem baj! (Simonkay tanárnõ)


2011.04.20.

16

18:14

Page 16

B A L L A G

„EGY

M Á R

. . .

SZÉLES MOSOLY TUDOK KÜLDENI MINDENKINEK!" INTERJÚ BEREGI ZSÓFIVAL (12.B)

Mit jelent neked a szobrászat? Egy biztos pont az életemben, nélküle nem érezném teljesnek a keddeket és a péntekeket. Szeretek alkotni, bár sokszor jelentem ki egy tanulmányra, hogy utálom, és nem vagyok hajlandó megcsinálni, idõközben mégis „beleszeretek" a formákba. A társaságot is nagyon szeretem. Szobrászaton kívül leginkább ajándékkészítésben élem ki a kreativitásomat, készítettem már táskát, takarót, még marionett bábut is, és olyan kis totyi madarat, ami örökre a kedvencem marad. Vannak terveid a szobrászattal? Igen is meg nem is. Azokon a helyeken, ahova jelentkeztem, ha nem is elsõsorban, de vannak mûvészeti irányú szakok. Egerben szobrászat, a BKF-n belsõépítészet. Elsõ helyen a Corvinus tájépítészet szakát jelöltem meg. Szín, forma, minta, anyag? Kék, zöld és ezek keveréke. Nagyon szeretem a csontokat, régóta vadászom egy csigolyára. Mintám egyértelmûen a pöttyös!! Anyagom a víz, minden halmazállapotában. Mi fog hiányozni a legjobban? A többiek. Nem szívesen hagyom itt a barátaimat. Innen-onnan ismerem õket, például mindig a 10.c-ben

könyörgök számológépért, talán már meg sem lepõdnek rajtam, ha hirtelen berobbanok hozzájuk. Mirõl fog eszedbe jutni a suli? A hetes buszról, a csúnya iskolapad-zöldrõl, az évek során fölhalmozódott füzet- és tankönyvkupacokról. Mik a kedvenc helyeid az iskolában? A termünkben a beugróra nézõ ablakok. Télen a radiátor miatt, máskor meg, mert oda süt a nap. Tanárok? Az ofõmet… imádom! És Romola tanárnõt, meg Szalay tanár urat is. Legemlékezetesebb emlék? Az utolsó evezõs osztálytábor. És az olaszországi Szalay Tours. Mi a kedvenc elfoglaltságod? Egyedül vagy társaságban bolyongani, meg kávézni. Miért szeretsz zenét hallgatni? Alkothatnékom támad tõle. Leginkább filmzenéket hallgatok vagy komolyzenét. Hova szeretnél eljutni egyszer, valamikor…? Mindenhová! Szeretném körbekószálni az egész Földet, bejárni az összes országot, megismerni a kultúráját és ízeit, vagy csak menni, amerre az orrom vezet. Takács Timi (11.c)

ÉLMÉNYEK ÉS EREDMÉNYEK INTERJÚ KURUCZ ANNÁVAL (12.B) Hova adtad be a jelentkezésed? Már jó ideje eldöntöttem, hogy az ELTE angol szakát jelölöm meg elsõ helyen. Az angolt, a nyelveket mindig nagyon szerettem, ezért ilyesmivel szeretnék foglalkozni a jövõben. Tanár leszel? Remélem nem, nem hiszem, hogy jó tanár lennék, túl sok jó példát láttam magam elõtt, magasan van a léc. Milyen emlékeid vannak az itt töltött nyolc évbõl?

Szinte minden kirándulásunk, nyári táborunk hatalmas élmény volt, különösen Debrecen és a Dráva-túra, de a német cserediák programot, a szalagavatót és persze a kézimeccseket sem fogom soha elfelejteni. Hamár a kézilabdánál tartunk… Miért szeretted meg ezt a sportágat? Elsõsorban az edzések hangulata miatt. Hetedikben kezdtem, azóta a kapun kívül minden poszton játszottam. Az iskolának hála nagyon sok alkalommal mérhettük össze erõnket más csapatokkal, ezekre


2011.04.20.

18:15

Page 17

B A L L A G

M Á R

. . .

17

BÓG JEST MI£OSCIA (1 J 4,16) INTERJÚ BETHLENFALVY GERGELLYEL (12.B) Sokan ismerhetnek volt együttesedrõl, az Equatorról, amelyikkel többször koncerteztél az iskolában. Talán valaki inkább másról ismer. A gólyatáborok, a továbbtanulási nap, illetve a farsang és a Szent Imre-bál szervezõjeként is tevékenykedtél, sõt, néhanapján a Pingvinben is publikálták írásaidat. Iskolai lopások áldozata, a büfé rendszeres látogatója voltál, aki még a villogó zöldben is átmegy az úton. Érdekesség: lengyelül is tudsz három szót. Hova tovább? „Csak végig a sárgaköves úton." A viccet félretéve: a Pázmány jogi karára adtam be jelentkezésemet. Úgy érzem, komoly próbatétel a mai világban az igazságot képviselni, de „az ember csak a próbatételek árán válhat valóban emberré, s majdan porrá". E remek döntésedben segített az iskola? És hogyan? Volt-e Alma Mater jellege? Az iskola nem igazán segített, de nagyon Alma Mater volt. A viccet félretéve: sokat segített azonban Kovács Örs tanár úr és Várkonyi tanárnõ a tantárgyaikon keresztül, illetve a velük való személyes beszélgetések után könnyebben hoztam meg ezt a döntést. Miben rejlik a kézis csapat ügyessége? Úgy gondolom a csapat és edzõje tökéletes lelki harmóniája adja meg az áhított célt: a gyõzelmet. A viccet félretéve!

mindig szívesen emlékszem vissza. Nagyon jó eredményeket értünk el, de a pályán kívüli élmények nélkül nem lennénk ilyen jó csapat. Milyen érzések vannak benned most, amikor búcsúzol? Semmin sem változtatnék az elmúlt nyolc évbõl, remélem, hogy azt a rengeteget, amit kaptam, fogom tudni kamatoztatni. Úgy érzem, hogy kész vagyok továbblépni, még ha egy kicsit bizonytalanul is, mert mindig büszke lehetek arra, hogy szentimrés voltam.

K.E. (11.a)

A kis kitérõ után: „kétszer ad, ki gyorsan ad". Mi fog hiányozni? Hát Ambrus, te például nagyon fogsz nekem hiányozni. A viccet félretéve: a sárga falak, a zöld szekrények, a kis lurkók zsivajától kongó pepitaköves folyosók, a megkopott, emlékek súlyát hordozó márványszínû lépcsõsor, a teaház, és annak fényeibõl adódó varázslatos hangulat. Most így ezek jutottak eszembe. Ha gondok súlya nyomja vállad, hogyan relaxálsz? Köszönöm, jól. A viccet félretéve: olvasgatok, zenét hallgatok. És nem utolsó sorban komoly szótárgyûjteménnyel is rendelkezem, ezek nézegetése 5-10 perc alatt teljesen szabaddá tesz. Mi az életed célja? „Induljunk a földrõl és hágjunk a magasba!" A viccet félretéve: egész egyszerûen boldogan szeretnék meghalni. Mit üzennél az utánad jövõknek? „Most a jövendõ férfiakról szólok. Õk lesznek az erõ és szelídség, szétszaggatják a tudás vasálarcát… Legyetek hasonlók hozzájuk, hogy kisgyermekeitek liliomlábaikkal ártatlanul mehessenek át az elõttük álló vértengeren" (József Attila - Tanítások)

Perczel Ambrus (10.a)


18

2011.04.20.

18:15

Page 18

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

A 12.B

OSZTÁLY

NYOLC ÉV KÉPEKBEN


2011.04.20.

18:16

Page 19

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

19


20

2011.04.20.

18:16

Page 20

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

Élmény és kihívás INTERJÚ KEMÉNY GÁBORNÉ

TANÁRNÕVEL, A

Mi volt a tanárnõ elsõ benyomása, amikor meglátott minket? Kicsik, még gyerekek. Elõttetek még nem tanítottam ötödikeseket, ti voltatok az elsõk nekem. De az idõk folyamán fiatal emberekké cseperedtetek. Hányadik osztálya vagyunk a tanárnõnek és miben különbözünk az elõzõektõl? Az elmúlt 20 évben ti vagytok az ötödik osztályom. Emberileg ti álltok hozzám a legközelebb, együtt és különkülön is. Rendkívüli élmény volt számomra, hogy nyolc éven keresztül kísérhettem végig a fejlõdéseteket. Rengeteg élmény, kirándulás, kihívás. Sõt az utóbbi években négy új osztálytárssal is gyarapodtunk, akik meglátásom szerint kifejezetten jó hatással voltak a közösség formálódására, új barátságok kötõdtek és színesebbé vált az osztály élete az új egyéniségekkel. Ezen kívül meg kell említenem, hogy még ilyen együttmûködõ és támogató szülõi háttérrel rendelkezõ csapattal sem volt eddig dolgom. Mi volt a legjobb és a legrosszabb élménye az eltöltött idõk folyamán? A tavalyi évben mi készítettük a szalagtûzõ mûsort. Szeretném ezt kiemelni, hiszen csodálatos volt látni, hogy hogyan nõttetek fel a feladathoz és hogyan kovácsolódott egyre inkább össze a próbák alatt (Ezúton is köszönjük Lukácsi tanár úr segítségét). Ezen kívül nagy élményt jelentettek a különbözõ versenyek, ahol együtt, közös erõvel szurkoltunk az osztálytársakért (szavaló, hittan, Nyugat). Rosszra én nem emlékszem… Milyen osztályprogramok voltak az elmúlt 4 évben? Elõször talán kezdjük a lelkinapokkal: karácsonyi lelki napjainkat olyan kiváló személyiségek tartották, mint Pákozdi István, Jelenics István és Száraz László atyák.

12.C


Kilencedikben tavasszal Mendén voltunk majd három éven keresztül a leányfalusi lelkigyakorlatos ház adott otthont nekünk ezekre az alkalmakra. Itt töltekezhettünk fel Szûcs Balázzsal és legutóbb Robi atyával! Múzeumok: Pataki Fruzsi szüleinek köszönhetõen minden félévben különleges múzeumi élményekben volt részünk (pl.: Esterházy-kiállítás, a Természettudományi Múzeum, a Nemzeti Múzeum, a Barcsay Jenõ-kiállítás, Szentendre). De sokfelé jártunk még. Melyik osztálykirándulás volt kiemelkedõ? Melyik jelentett a legtöbbet? Nagyon sokfelé megfordultunk a négy év során, így nehéz választani, de talán a tizedikes lengyelországi és a tizenkettedikes prágai utunkat emelném ki a többi közül. Hiszen az itt töltött napok sokat nyújtottak, mind kulturális téren, mind az osztály közösség fejlõdésének szempontjából. A hazai kirándulások közül pedig a sátoraljaújhelyit emelném ki. Mely öt szóval jellemezné az osztályt? Megbízható, jó humorú, vidám, vállalkozó szellemû és sokszínû. Mik a tanárnõ tervei a jövõre nézve? Továbbra is a tanítás és az osztályfõnökség. Mivel indítana útnak a tanárnõ minket? Arany János szép soraival: „Állasz még küszöbén ifjú életednek; Elõtted a küzdés, elõtted a pálya, Az erõtlen csügged, az erõs megállja. És tudod: az erõ micsoda? - Akarat, Mely elõbb vagy utóbb, de borostyánt arat."

Szabó Zsófia Anikó (12.c)


2011.04.20.

18:17

Page 21

B Ú C S Ú

(

S

)

21

Z Ó

Vége… az elsõ fejezetnek 8 év. 8 hosszú, ugyanakkor rövid év. Le lehet-e írni egy papírlapra azt, hogy mi minden történt velünk e 8 év alatt? A válasz kettõs. A történéseket leírhatom, az élményeket azonban nem. Pedig annyi minden lenne, amit most meg tudnék osztani az olvasókkal. A tizenkettedikes osztályok közül, mi vagyunk az egyedüliek, akik két osztályfõnökkel meneteltek végig ezeken az éveken. Sosem felejtjük el a Várday tanár úr által szervezett hétvégi métázásokat, vagy akár csak egy-két röpke kis bicajtúrát Szentendrére. Felejthetetlen élményeket, és tapasztalatokat szereztünk általa akkor is, ha nem mindig mentek zökkenõmentesen a dolgok. 4 év után elköszöntünk tõle, és a magunk módján a legtökéletesebb búcsúztatást próbáltuk adni, amiben az osztály minden tagja részt vett. Ekkor lépett az osztályfõnök pozíciójába Kemény tanárnõ. Amit õ tett az osztállyal, azt nem lehet elégszer megköszönni neki. Összefogta a csapatot és a vége fele már igen jól tudtunk együtt dolgozni, és így vagy úgy, minden problémát leküzdöttünk. Míg az elsõ 4 év alatt testben fejlõdtünk, hála a többórás erdei túráknak, és mozgásnak, a második 4 év alatt szellemileg fejlõdtünk sokat, és szerintem Magyarország, és a környezõ országok múzeumait és templomait mind megnéztük, magunkba szívtuk a képek, szobrok, irodalmi emlékiratok által sugárzott szépséget. A szülõi szervezések segítségével, az osztály négyszer járt külföldön. Elõször Ausztria (Léka), utána Lengyelország (Krakkó), majd Szlovákia (Kassa), végül Csehország (Prága). Utóbbi különösen jól sikerült. Több szabadidõnk volt, mint az elõzõ hét évben összesen, és így mindenki szabadon élvezhette a város szépségét, akár nappal, akár este (azért 11-re vissza kellett érni a szállásra). Amik minden évben nagyszerûen sikerültek, azok a lelkinapok. Hol a karácsonyi, hol a húsvéti idején hagytuk magunk mögött a fõvárost, és töltöttünk átlagosan

két napot nyugalomban. Lelkipásztoraink hol jók, hol kevésbé jók voltak, de összességében a hangulat, és az osztállyal töltött hétvége fantasztikus volt. Többször visszatértünk Leányfalura, mondhatjuk törzshelyünkké vált, de ezen kívül megfordultunk Mendén, és Zircen is. Az osztályközösségünk, és az ebbe tartozó emberek száma folyamatosan változott. A létszámunk hol megfogyatkozott, hol jelentõsen megnõtt. Azokból az emberekbõl, akik ötödik óta az osztályba jártak, 27-en fejezték be ugyanitt. A végén 33 emberrel ballag a 12.c osztály (ezt a létszámot fõként a 9. év után meginduló piarista „bevándorlásnak" köszönhetjük). Amint mondtam, le lehet írni azt, hogy mi történt velünk 8 év alatt. De kiderül-e ebbõl az, hogy mit éreztünk akkor, mikor elõször léptünk be az iskola kapuján, és töltöttük el elsõ osztályfõnöki óránkat Várday tanár úrral? Milyen személyiségváltozásokon mentek keresztül osztályunk tagjai? Hogyan szövõdtek barátságok, és hogy születtek ellentétek emberek között? Hogyan fogadtuk az osztályfõnökváltás hírét, és milyen érzések keringtek bennünk a 9. év elején, mikor Kemény tanárnõvel mentünk a Veni Sancte-ra? Lehet-e érezni azt a boldogságot, ami mindenkiben benne volt, miután letudtunk egy két témazárót, néha év végi vizsgát? Nem. Így sajnos nem tudom éreztetni azt, mennyit jelentett nekünk ez az iskola, milyen mély érzésekkel búcsúzunk tõle. Mivel zárhatnám ezt a beszámolót, mikor tudom, hogy ezzel lezárom az itt töltött nyolc évet? Talán azzal a köszönéssel, ami a Szent Imre Gimnáziumban több ezerszer hagyta el a számat, és mindenki száját: BENEDICITE!


22

2011.04.20.

18:17

Page 22

B A L L A G

M Á R

. . .

„HÁLÁS VAGYOK..." INTERJÚ DÁN GABIVAL (12.C) Mivel foglalkozol az iskola mellett? Hegedültem nyolc évig, zenekarban is játszottam. Ezen kívül cserkész vagyok, van egy ötödikes õrsöm, a Bolha õrs. Mi az életcélod? Ezt talán egy idézettel tudnám elmondani: „Az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint ahogy találtátok." Milyen érzések vannak benned, most, hogy búcsúzol? Leginkább nagy összevisszaság van bennem, egyszerre félek is a jövõtõl, de persze kíváncsian várom, egyszerre örülök, hogy végre vége, de közben szomorúság tölt el, hogy máris vége van. Ez az év olyan gyorsan eltelt, mint eddig még egyik sem, szinte tegnap volt, hogy a szalagavatón táncoltunk, és nem gondoltuk, hogy ilyen hamar elrepül majd az idõ. Mi fog hiányozni? Az osztály. A közös ebédelések, a szünetek, délutánok és lyukasórák az udvaron, beszélgetések a folyosón, 5 kör futás tesin, az osztályfõnöki órák… Nyolc évet jártál ide. Ez sok, kevés vagy elegendõ idõ?

Néha úgy érzem, hogy kevés, mert nem sok embert volt alkalmam igazán megismerni. De most mégis úgy gondolom, hogy pont elég volt. Ha azt mondom, SZIG, mi jut eszedbe? Mondj 5 dolgot! 12..c, reggeli tömeg a 61-esen, egyenruha, buborék és életre szóló barátságok. Mi volt a legviccesebb és a legrosszabb élményed? Jó emlékbõl szerencsére sok van, ezért inkább csak azok közül mondanék. Az osztálykirándulások mindenképpen maradandó emlékek (Krakkó, bobozás Sátoraljaújhelyen, Prága), ezen kívül a tavalyi szalagszentelõ mûsor és elõtte a próbák, a lelkigyakorlatok Leányfalun, a BKV sztrájkok, vagy mikor egy macska bejött az osztályba… Mit üzensz nekünk, akik még maradunk? Élvezzétek minden percét az együtt töltött idõnek, mert aztán nagyon gyorsan vége lesz! Ez a nyolc év, szinte az eddigi életünk fele, sok idõ… Örülök, hogy ide járhattam, és hálás vagyok mindenért, amit itt kaptam. Vigyázzatok a tablónkra és legyetek jók, ha tudtok!

Burillák Marcell (10.c)

ÖSSZETARTÓ KÖZÖSSÉGBEN INTERJÚ KISS-VÁMOSI ORSOLYÁVAL (12.C) Milyen érzések vannak benned, amikor búcsúzol? Örülsz, sajnálod? Nehéz megmondani. Egyrészt sajnálom, hiszen rengeteg minden ideköt, szeretem az osztályomat, sok barátság szövõdött az elmúlt nyolc év során, és vége egy meghatározó idõszaknak az életemben, ugyanakkor viszont örülök is, jó volt szép volt, de már izgatottan várom, hogy mit hoz a jövõ. Mi fog hiányozni? Az osztály, Kemény tanárnõ, a termünk, a hajnali misék, rengeteg minden. Furcsa lesz szeptemberben, amikor már nem jövünk ide többet minden nap. Ha azt mondom SZIG, mi jut eszedbe? Mondj 5 szót! IV.em/9, osztálykirándulások, Padsor, MAG, bubi.

Milyen eseményekre emlékszel vissza az együtt töltött 8 éveitek alatt? Az utolsó 2-3 év eseményei voltak a legmeghatározóbbak számomra, fõleg a lengyelországi és csehországi osztálykirándulás, a szalagavató, de a legszebb emlékem egyértelmûen a szalagszentelõ mûsor és az arra való készülés. Ott éreztem leginkább, hogy tényleg összetartó közösséggé váltunk, és mindenki hihetetlen szorgalommal és kitartással csinálta a saját maga feladatát. Nagyon jó volt a színfalak mögött együtt izgulni a többiekkel és Kemény tanárnõvel együtt. Mesélj egy kicsit magadról! A sport fontos szerepet tölt be az életedben. Milyen eredményeid vannak? Hogyan szakítasz rá idõt így az érettségi idõszakban?


2011.04.20.

18:17

Page 23

B A L L A G

M Á R

. . .

23

„ÉRDEKES ÉS FELEJTHETETLEN" INTERJÚ SZABÓ ZSÓFIA ANIKÓVAL Miért éppen ezt az iskolát választottad? Huh, én a Patrona Hungariaeba jártam elsõtõl, és a 9. év vége elõtt jöttem át. A régi osztályból pár barátom elõttem jött át ide a Szent Imrébe, õk a 9.d osztályba kerültek. Sok jót hallottam tõlük az iskoláról, és már régen érett a váltás gondolata bennünk, hát gondoltuk, miért ne? Elmondhatom, nem bántam meg. Ez az iskola sokkal emberibb, nem volt szombati tanítás. A változás minden értelemben pozitív volt számomra, csak a barátok hiányoztak, de nem kellett sokat várni, hogy itt is legyenek. Kicsit csodabogárnak tartanak az érdeklõdésed miatt. Hogy is jött ez: tankok és festészet? Édesapám alezredes, titokvédelmi felügyelõ. Így kiskorom óta, nem is tudom, valahogy belenõttem ebbe. Így jött a tankok és a hadviselés iránti érdeklõdés. Elõször kicsit furcsán néztek rám az osztályban, de lassacskán elfogadtak, a fiúkkal meg a szünetekben jót beszélgettünk ezekrõl. A kreativitás pedig remek alaptéma a lányok körében, így mindig van mirõl beszélgetni. Festeni a világ egyik legjobb hobbija, remélem majd meglesz a gyümölcse is. Már volt egy kiállításom is Békéscsabán, a Jankay Gallériában. Remélem, lesz több is. Mik a terveid suli után? Katona vagy festõmûvész? Van A, B, C tervem. Az A tervem az, hogy a Pázmány

Tíz éve szinkronúszom versenyszerûen, többszörös országos és magyar bajnokok vagyunk csapatban és duóban is, tavaly júniusban pedig Rijekában is sikerült nyernünk egy nemzetközi versenyen. Az iskola mellett ez tölti ki az életem, de fél éve, az országos után abbahagytam, mert túl sok edzésünk van, és így nem jutott idõ a tanulásra. Mostanában a suli mellett alig van szabadidõm, de tervezem, hogy folytatom a sportolást, és nyáron újra vízbe szállok. Hova adtad be a jelentkezésed?

(PPKE) Jogi karán tanulok tovább, késõbb pedig szeretnék a Külügyminisztériumban dolgozni. A B terv része a festõmûvészeti a Képzõmûvészeti Egyetemen, a C terv pedig a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem civil szakjai között keresendõ. Mi az, ami hiányozni fog? A sok kihívás, az osztály, a kirándulások, a tanórák. Nehéz összefoglalni ezeket az éveket, de mindenképp felejthetetlen élmény marad számomra. Rengeteg mindent köszönhetek ennek az iskolának és fõleg Kemény tanárnõnek, a tanároknak és a barátoknak. Melyik a legszebb élményed? Sok van. Amikor valakinek sikerült mosolyt csalni az arcára vagy a lengyelországi kirándulás, amikor az egyik osztálytársammal, barátommal este kimentünk a városba egy kávézót keresve és a fizetésnél elszórtuk a „Polak wegier dwa bratanki i do szabli i do szkankli" (Lengyel-magyar két jó barát együtt harcol s issza borát) mondást és egy öregúr, aki meghallotta, letette a korsó sörét és tele lett szeme könnyel, és magyarul odaköszönt nekünk. Nagyon megható volt. Ezúton is szeretnék mindenkinek mindent megköszönni.

Tamási Ottó (11.b )

Elsõsorban a

BGF pénzügy és számvitel, illetve a TF rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakokra jelentkeztem. Mind a kettõ érdekel, csak az még a kérdés, hogy melyikkel kezdjem. Milyen sporteseményeken vettél részt az iskolával és milyen eredménnyel? Szinte majdnem minden évben indultam a kerületi úszóversenyen. Tavaly 2 aranyat, idén 1 aranyat és 1 ezüstöt szereztem pillangó és gyorsúszásban. Winter Luca (11.c)


24

2011.04.20.

18:18

Page 24

B A L L A G

M Á R

. . .

„KINYITNÁM A TERASZT” INTERJÚ HILLIER FRANCIVAL (12.C) Ne haragudj, hogy ilyen sablonkérdéssel indítok, de miért pont ezt az iskolát választottad? Voltak esetleg nagyobb tesóid, akik ide jártak? Két testvérem és több unokatestvérem is ide járt, ezért negyedikben egyértelmû volt, hogy jelentkezni fogok ide. El sem tudtam képzelni, hogy esetleg más iskolába menjek, nekem ez volt a hely ahova a „Nagyok" járnak. Miben járult hozzá a suli ahhoz, hogy olyanná válj, amilyen most vagy? Segített kialakítani a személyiségedet? Nagyon örülök, hogy ebbe az osztályba kerültem, mert így sok színes embert ismerhettem meg, akikkel ezt a nyolc évet végigtanulva, -harcolva, -nevetve megismerhettem az élet napos és árnyékos oldalát. Mi az, amit így nyolc év eltelte után máshogy csinálnál, vagy esetleg van valami olyan dolog, amit sajnálsz, hogy kimaradt? Ha újra kezdhetném, akkor elkezdenék röplabdázni, és megnézném milyen egy gólyatábort szervezni, de egyébként nem érzem úgy, hogy valami fontos kimaradt volna.

Ha a kezedben lenne a hatalom, mit változtatnál meg a suli életében? Kinyitnám a teraszt, amint kisüt a nap! Tudom, hogy te is regnumos vagy, nekem személy szerint sokat jelent, hogy a sulin kívül van még más közösségem is. Te hogy vagy ezzel? Inkább teher a sok elfoglaltság vagy kikapcsol? Ezzel én is így vagyok. A regnum az életem egyik biztos pontja lett az utóbbi években. Bár kicsit sokat kell utaznom, de a sok közös program mindig kikapcsol, és ez minden buszozást megér. Végül pedig, hová adtad be a jelentkezésedet? Sok helyre. BME-re, gazdaság és menedzsment valamint biomérnök szakra és az ELTE-re biológia szakra és a tanítóképzõre. Ahogy az a szerteágazó szakokból is látszik, még nem látom egészen, hogy mit hoz a jövõ, de érdeklõdéssel várom. Köszönöm a beszélgetést, sok sikert!

Gregor Zsófia (11.a)

ÚJ ÉLET MÓZER BENCE 12.C Kezdjük talán a legfontosabbal: mi jut eszedbe arról, hogy SZIG? Hmm. Kicsit furán fog hangzani, de a válasz: Új Élet. Eszembe jut ez a fantasztikus osztály, mindenki egyenként, és az a két (nem nyolc) év, amit itt átéltem. KEK, õslyuk, négy emelet, tartás, felnõtté válás, vallás. Volt kiskorodban olyan abszurd elképzelésed, hogy katona leszel vagy pilóta, versenyzõ vagy szuperhõs...? Volt. Autópálya-rendõr akartam lenni - a vezetés miatt -, de aztán ezt gyorsan elhessegettem… Aztán tûzoltó, robottervezõ, sõt, még tanár is. Igazából az álmaim inkább most térnek vissza. Ami ebben zavaró, az az, hogy a jelentkezés februárban volt, most pedig áprilist írunk.

Mi az a 3 dolog, amit leginkább megváltoztatnál a suliban? (Ha változtatnál…) Legyen WC-papír és kéztörlõ! Ez talán az egyik legzavaróbb tényezõ. Másodikként lehetne egy külön diák lift. Diák liftkulccsal. Harmadik helyre sorolnám a sportlehetõségek bõvítését. Kosáredzéseket a kézi és röplabda mellett, illetve tizenkettedikben kettõ helyett több tesiórát. Tervezed, hogy visszalátogatsz a suliba? Igen! Mindenképpen. A teaházba biztosan visszanéznék néhány irodalmi estre vagy csak egy negyven forintos teára. Néhányszor szeretnék majd diskurálni a tanárokkal is amolyan „ó, Bencém, mi történt veled, úgy megnõttél, mesélj valamit, hova jársz…?" módon. Ezt nagyon szeretem. Illetve jó lenne a kapcsolatokat


2011.04.20.

18:18

Page 25

B A L L A G

M Á R

. . .

25

CSAK SOKOLDALÚAN INTERJÚ SZIMA MÁRMAROSI ESZTERREL (12.C) Sok helyen találkozik az ember a neveddel. Több sportot is ûzöl, õrsöt vezetsz, és az OKTV döntõseinek névsorában is szerepelsz. Közel nyolc év röpi mellett számomra kicsit eltörpül a kézi, tekintve, hogy azt csak a legutolsó idõszakban csináltam. Õrsöm két éve van, és már õk is majdnem mind ide járnak 6-7. osztályba. Emellett fuvolázom 10. éve, azzal nem tudom, hogy mi lesz jövõre, de sajnos már idén se jutott rá annyi energiám, mint szerettem volna. De azért minden mellett mindig kell, hogy maradjon idõm barátokra, filmre és könyvre, mert ezek nélkül nem teljes az élet! Ha jól tudom, az orvosira készülsz. Miért döntöttél emellett? Mindig is a biosz érdekelt, csak nem tudtam, hogy melyik részével szeretnék foglalkozni. Szüleim orvosok, láttam otthon az elrettentõ példát, ezért sokáig azt gondoltam, hogy orvos biztos nem leszek, de pár éve rájöttem, hogy csakis az lehetek. Ha már csinálni kell

ápolni, itt maradó barátokatismerõsöket meglátogatni. Persze ez mind idõ kérdése. Mennyire változott szerinted a suli mialatt ide jártál? Nem sokban. Külsõ változásként érzem a felújításokat, az épületen belüli változásokat (új bútorok, faborítás stb.). Belülrõl maradt ugyanolyan tartós, szentimrés, pont jó és pont tökéletes. Bár két év nem hosszú idõ, ezalatt vajmi kevés változást képes egy ekkora intézmény mutatni. És (szó szerint) végezetül: neveznéd a sulit második otthonodnak?

valamit, akkor szeretek hasznos munkát végezni, azt hiszem, hogy a gyógyítás eléggé hasznosnak mondható. Melyik volt a legemlékezetesebb élményed az itt eltöltött idõ alatt? Nem tudok egy élményt kiemelni, csak idõszakot. Egyértelmûen az utolsó év a legjobb, teljesen más hangulatú, mint az elõzõ évek. Nagyon gyorsan elrepült, mert sok nagyon jó esemény volt: az utolsó (prágai) osztálykirándulás, szalagavató, sítábor stb. Tavasszal már az érettségi vészesen közeleg, ezért jobb az elsõ félév, de már nagyon szeretnék túl lenni az írásbeliken. Örülsz, hogy vége van? Abszolút kettõs érzés: sajnálom, hogy elmúlt és van bennem némi félelem az ismeretlentõl, ami majd most következik, de már készen állok, hogy kilépjek a Szent Imrébõl. Elmúlt a „mi idõnk", amikor még mindenkit ismertünk az iskolában, amikor még újabb izgalmakat hozott a gimnázium, kíváncsian várom a folytatást. Stipkovits Anna (11.a)

Nem. Talán inkább elsõnek fõleg a tavalyi táncpróbák idején… Rengeteg órát, percet, másodpercet töltöttem el itt, és ez a minõségi idõ (remélem) nem vész kárba. Legfrissebb, legjobb és legtöbb emlékem innen származik, melyeket sosem felejtek el. Nehéz visszagondolni az utolsó pénteki tanítási napra: „Sziasztok, megyek haza". Hova?!

Zaymus Imola (11.b)


26

2011.04.20.

18:18

Page 26

B A L L A G

M Á R

. . .

MÉLY EMLÉKEK INTERJÚ BORSÓTHY GAÁL GERGELLYEL (12.C) Milyen érzés, hogy ennyi év után vége az iskolának, mert ugye ami ezután jön, az már egészen más lesz? Nyolc éven át sokszor napi 6-8 órát együtt lenni egy helyen, az nagyon mély emlékeket hagy az emberben. Egy pótolhatatlan, biztos pont szûnik meg az életemben. Ugyanakkor boldog is vagyok, mert befejeztem és lezártam valamit, és elkezdhetek mással foglalkozni, olyannal, ami igazán érdekel. Az egyetem tényleg más lesz, de szerintem az életnek megvannak a bizonyos szakaszai. Hova tovább? Mivel szeretnél foglalkozni felnõtt korodban? Elsõ helyen a BME-VIK mérnök informatikus szakára adtam be a jelentkezésemet. Mindenképpen informatikával szeretnék foglalkozni, hogy pontosan milyen téren, azt még nem tudom. Elég régóta ez érdekel, a felmerülõ lehetõségek közül úgy éreztem, ez az, amivel tudnék hosszú távon is foglalkozni. A tanulás mellett mivel töltöd a szabadidõd? Vannak hobbijaid? Elsõsorban megemlíteném a gitározást, mert nagyon szeretek zenélni és zenét hallgatni, elképzelhetetlen lenne az életem ezek nélkül. A filmeket is nagyon szeretem, volt idõ, mikor inkább ezzel szerettem volna komolyan foglalkozni, aztán máshogy alakult. Cserkészkedem is, ami elég sok idõmet leköti. A szabadban fõleg biciklizni, illetve kirándulni, sétálni szeretek. Mit üzennél a mostani diákoknak a személyes tapasztalataid alapján?

Biztosan hallották már sokszor, de én is csak ezt tudom mondani: becsüljék meg az itt töltött idõt. A Szent Imre közösségileg, tanulmányilag és sportéletileg is egy kimagasló iskola, nagyon kevés ilyen nívós gimnázium létezik Magyarországon. Használjátok ki a lehetõségeket, és élvezzétek az itt eltöltött perceket! Mi fog a legjobban hiányozni? Nekem személy szerint a közösség. Nagyon sok olyan emberrel ismerkedtem meg az évek során, akiktõl tanultam vagy kaptam valamit, és igazán komoly barátságok is kialakultak. Ekkora méretû közösségi életre többet egyszerûen nem lesz lehetõség. Az egyetemen, sõt egy munkahelyen sokkal kisebb az ember ismeretségi köre. Mi volt a legemlékezetesebb a szentimrés éveid során? Miért? Az osztálykirándulások. Fõleg a lengyelországi és a prágai, nagyon szép helyeken jártunk, és volt rengeteg szabadidõnk is, ami eléggé összerázta az osztályt. Itt volt idõ igazán megismerni egymást és a kísérõtanárokat, pár napot együtt töltve az iskolán kívül. Melyik tanárodtól tanultál a legtöbbet, ha nem csak a tárgyat nézzük? Elsõsorban természetesen Kemény tanárnõtõl és Várday tanár úrtól mint osztályfõnököktõl. Emberileg nagyon sokat kaptam Róbert atyától is. Akiknek még szeretnék köszönetet mondani az évek munkájáért: Auer tanár úr, Sonnevendné tanárnõ és Folly tanárnõ.

Zemlényi András (11.c)

Aranyköpések „Ebben kicsit több a betû, mint amennyi egészséges lenne." (Horváth Sarolta tanárnõ) „Összefognak, hogy megszerezzék a töröktõl a csíkos területeket" (Illyés tanárnõ) „A németek február 13-án elhagyták Budapestet, de amit még gyorsan elintéznek, hogy az összes Dunát felrobbantják!" (Illyés tanárnõ) „Ellopták a könyvbõl a kondenzátort!" (Auer tanár úr)

„Mindig ott legyetek, ahol vagytok!" (Ellenriederné tanárnõ) „Nem beszéltük meg, de Te értelmes vagy" (Thuróczy tanárnõ) „A forró leves otthon gõzölög. Az gáz, ha nem tudod, hogy gõzölög." (Thuróczy tanárnõ) „Megindul a barátkozás, a párbeszéd az orosz tankokkal…" (Illyés tanárnõ)


2011.04.20.

18:19

Page 27

B A L L A G

M Á R

. . .

27

„HIBÁKAT KIJAVÍTANI" BESZÉLGETÉS BÓLYA TAMÁSSAL (12.C) Ötödiktõl jársz ide, mi volt jó vagy rossz ez alatt a nyolc év alatt? Nem szerettem, hogy tanulni kell, de ezzel szerintem nem csak nekem voltak gondjaim. Amúgy nagyon jó volt az osztály, amit Várday tanár úr tartott össze, és késõbb Kemény tanárnõ alakított osztályközösségé. Ez a nyolc év arra is jó volt, hogy az életre neveljen és megtanítson az akadályok kikerülésére, hogy hogyan kell a hibákat kijavítani. Tehát szeretted az osztályodat? Igen, nagyon jól összeszoktunk, és végül már olyanok voltunk, mint egy család, ahol persze vannak konfliktusok, de most már szerintem bármit kérhetek tõlük, segíteni fognak, de ez fordítva is igaz, én is biztos, hogy bármiben segítenék az osztálytársaimnak. Akkor ez az, ami hiányozni fog, az osztályközösség? Igen, hogy reggel bejövök a suliba, és látom a régi jól ismert arcokat. Persze az egyetemen is lesznek baráti társaságok, de az osztály semmihez nem hasonlítható. Ha már az egyetemnél tartunk, hova tovább? Én eléggé reál beállítottságú vagyok, a fizika, matek és az informatika érdekelnek. Így a BME-VIK mérnök informatika szakra adtam be a jelentkezésemet, ahova remélem fel is vesznek. A nagy álmom az volt, hogy pilóta legyek, de végül a hozzám közel állók nyomására letettem errõl. Annak ellenére, hogy ennyire reál beállítottságú vagy, nagy szavaló hírében állsz. Igen, az iskola egy része errõl az oldalamról ismer (nevet). Ez egy hosszú történet. Még elsõben indultam egy prózamondó versenyen, mert nagy hatást tettek rám a szüleimtõl hallott esti mesék. Ezt meg is nyertem, és ettõl kezdve általánosban minden mesemondó versenyen részt vettem. Aztán ötödik

osztályban elmentem a Kazinczy versenyre, amit nem nyertem meg, így nem én jutottam tovább a kerületi mesemondóra, de a gyõztes az utolsó pillanatban lemondta, így szólt Kemény tanárnõ, hogy nekem kéne mennem, és egy délutánom volt arra, hogy felelevenítsem az egyik mesét, amit már ismertem. Ezután indult be a „szekér". Megnyertem többször is az Elekes szavalóversenyt és a Kazinczyt. Az iskolai szavalóversenyen nem szoktam indulni. A sikeres versenyek eredménye, hogy én konferálhattam a szalagavatón és zsûri lehettem az 5-6. évfolyam mesemondó versenyén. Ez mind hatalmas megtiszteltetés volt nekem. Miért szavalsz? Mert örömöt lelek benne, és szeretem a verseket. Szeretem látni az embereken a vers hatását, ahogy meghatódnak, vagy ahogy elgondolkodtatja õket. Jöjjön néhány szokásos kérdés: mik a hobbijaid az iskolában? Ez a másik oldalam, amirõl ismerhetnek. Kapus vagyok a suli csapatában és a fociszter meccseken, röplabdáztam és dobó atléta is voltam, miután egy ablakon kidobott alma ráébresztette az igazgató urat, hogy a fölösleges energiáimat az atlétikában vezethetem le. És végül: kedvenc tanárok a Szentimrében? Minden tanáromat szerettem, ám Várday tanár úr és Kemény tanárnõ remek osztályfõnökök voltak. Róbert atyában és Auer tanár úrban azt szerettem, hogy az évek elteltével egyre kevésbé diákként, mint inkább barátként tekintettek rám. Nagyon szeretem Skoumal tanár urat, és Hettyey tanárnõnek köszönhetem, hogy megszerettem az angol nyelvet. Köszönöm a beszélgetést! Én köszönöm!

Ungvári Álmos (9.b)


28

2011.04.20.

18:19

Page 28

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

A 12.C

OSZTÁLY

NYOLC ÉV KÉPEKBEN


2011.04.20.

18:20

Page 29

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

29


30

2011.04.20.

18:20

Page 30

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

„...Össze vagyunk ugyanis kötözve.” INTERJÚ POSTA ISTVÁN

TANÁR ÚRRAL, A

Aki magyart tanít az osztályának, könnyebben igazodik-e el a gyerekeken? Mindenképpen. Úgy gondolom, nagy elõnye van ebbõl a szempontból a magyartanárnak, merthogy a magyarórák egy része az olyasmi, mint egy jól sikerült osztályfõnöki óra. Nálunk idén gyakorlatilag nem volt valódi osztályfõnöki óra, de a magyarórán olvasott szövegek olyan kérdésekkel szembesítik az embert, amik akár osztályfõnöki órán is szóba kerülhetnek. Hogy ki hogyan reagál akkor, amikor azt olvassa Kosztolányinál, hogy „csillag és szemét a sorsunk", az az osztályfõnököt is nagyon érdekli. Közvetve, de mégis magáról mond el, magáról ért meg valamit mindenki, amikor jó szöveggel találkozik. Miért szeret tanítani a Tanár úr? Egészen az elején, mikor tanárnak készültem, azt gondoltam, hogy a magyartanítás különleges küldetés, amivel nagyszerû dolgokra lehet az embereket rávenni, nagy dolgokat lehet az emberekben elérni, és a tanár célja az, hogy a tanításával változtassa meg a diákokat. De ezt most, tizenegy év tanítás után már nem teljesesen így gondolom. Szerintem az emberekben van egy egészen õsi, természetes igény arra, hogy a mûvészettel találkozzanak, hogy olvassanak, színházba járjanak, és aztán elbeszélgessenek valakivel arról, amit olvastak, láttak. Csakhogy az emberek egy része ezt teljesen eltemeti magában. Tanárként azt tartom a feladatomnak, hogy ezt az igényt, hogy ez megvan bennük, ezt tudatosítsam a diákokban, ne hagyjam kiveszni. Tehát nem annyira én akarok tanítani valamit, hanem azt szeretném, ha az emberek felismernék önmaguknak ezt a részét, ezeket a kérdéseket, ezt az igényt. Hogy nagy bölcsességeket próbáljak mondani, az engem annyira nem lelkesít, inkább az, hogy az emberek saját magukban rádöbbenjenek, hogy mi is rejlik õbennük. Ha ez megtörténik, azt nagyon jó látni. Milyen volt a Tanár úr gimnáziumi osztályfõnöke? Nekem a kecskeméti piaristáknál Lupus (Farkas István tanár úr) volt az osztályfõnököm, aki nagyszerû ember. Nagyon világosan él bennem ma is az a mérték, mérce, amit õ képviselt.

12.D


Mégsem volt felhõtlen a viszonyunk, azt hiszem, sok olyasmit kapott tõlünk, amit nem kellett volna. Ez azért érdekes, mert mindkét osztályfõnökségem alatt visszakaptam azt, amit én jelenthettem egykor az osztályfõnökömnek. Ettõl mondjuk nem könnyebb most elviselni ezeket a dolgokat, de legalább nem vonok le messzemenõ következtetést abból, ha valaki nyegle vagy szemtelen. Csak éppen kamaszként most ilyen a modora, aminek nyilván megvan a jó oka, és ha ez az ok megszûnik, akkor remélhetõleg ez a stílus is meg fog változni. Sikerült-e a Tanár úrnak úgy vezetnie ezt az osztályt, ahogy elképzelte? Azt hiszem, nagyobbrészt igen. Annyit legalábbis elmondhatok, hogy legtöbben olyan emberekké váltatok, amilyennek én kilencedikben elõretekintve elképzeltelek titeket. Nagy baj nem történt… Kilencedikben azt fogalmaztam meg magamban, hogy az én dolgom az, hogy sok olyan helyzetet teremtsek, amiben a diákok önmagukról és a világról valamit megtapasztalhatnak. Tehát hogy lehetõségeket, kereteket adjak annak, hogy mindenki meg tudja élni azt, amit 14 és 18 éves kora között meg kell élnie az embernek. De ezeket a kereteket nem én akartam kitölteni, hanem ez mindenkinek a saját dolga. Ezért arra törekedtem, hogy sokféle élmény érjen benneteket, olyanok is, amik máshol, más közegben nem biztos, hogy megtörténnének. És hát látjátok, mennyi tellett a fantáziámból… Sok olyan emlékem van, amit csak veletek tudtam így végigcsinálni. Vannak közös nagy történeteink, amihez kellett a nyitottságotok: például sok színházi elõadás, az osztálykirándulás a nyolcadik kerületben, az ötvenhatos mûsorunk vagy a szalagavató tánc. Persze nagyon sok elképzelésem, tervem volt, amibõl nem lett semmi, de ez természetes. Hiányt, valamelyes kudarcot a egyes emberekkel való személyes kapcsolataim terén érzek. Az elején sokkal többet gondoltam errõl, mint amennyit meg tudtam valósítani. Ez arra volt jó, hogy most már világosan látom a korlátaimat, látom, hogy mire vagyok képes és mire nem, mit tudok vállalni és mit nem.


2011.04.20.

18:20

Page 31

B Ú C S Ú

Miben látja Tanár úr erõsnek, és miben gyengének az osztályt? Én még nem láttam közelrõl soha olyan osztályt, ahol ennyi, mindenestül egészséges és jó ember összegyûlt, ennyi derûs, lelkes, kiegyensúlyozott ember. A veletek eltöltött sok idõhöz szinte folyamatosan nagyon jó érzéseim kapcsolódnak. Nagyon jó volt veletek idõt tölteni, és nemcsak evezni, biciklizni, meg Gyimesben szekerezni, hanem az iskolában is. Kifejezetten szeretek nálatok órát tartani, mert sok munkával ugyan, de „be lehet indítani" titeket, lehet veletek jól dolgozni. Nyitottak vagytok, van bennetek fogékonyság az újra, tudtok lelkesedni, van véleményetek. Viszont több felelõsségvállalást szívesen láttam volna. Nagyon fárasztó volt az, hogy az ügyeknek gyakran el kellett jutniuk egy elég súlyos mélypontig ahhoz, hogy összeszedjétek magatokat és sikert érjetek el. Erre talán a legjobb példa a szalagavató tánc, ami akár nagyon rosszul is elsülhetett volna. Alighanem én is hibáztam ott, hogy már az elején, kilencedikben túl sok felnõttséget vártam el az osztálytól, ügyesebben kellett volna lépésrõl lépésre felépíteni az egészet, több egyértelmû elvárással az elején, és aztán fokozatosan adni át a döntés felelõsségét nektek. Sokat változtunk a négy év alatt? Nem nagyon. Néhányan mintha most is kilencedikesek lennétek… De komolyra fordítva, úgy gondolom, a személyiség legalapvetõbb vonásai 14-15 éves korra már kialakulnak, legfeljebb még nem nagyon látszanak. Ebben a gimnáziumi négy évben ezek a vonások bontakozhatnak ki, és tudatosulhatnak. Jó esetben sok olyan helyzetbe kerül az ember, amikor ezekre õ maga is ráismer. Úgy látom, ebben az osztályban sok ilyen helyzet alakult ki.

(

S

)

Z Ó

31

A Tanár úrnak van két kisgyereke, nem volt nehéz összeegyeztetni az osztályfõnökséget a családfõséggel? Nem. Mindig a család volt az elsõ. De kevésbé sarkosan: lassan letisztult, és most már világosan megvan az a határ, hogy meddig tudok, és meddig futja az energiámból az iskolával foglalkozni. Nagyon fontos évek ezek a családomban is, Vince lassan ötéves, és közben megszületett Orsika. Úgyhogy a hangsúlyok, az iskola és a család jelentõsége az életemben átalakult, épp a ti idõtökben. Ez remélem jótékony hatással volt az osztályra is, hogy ilyen fontos idõszakban lehettem az osztályfõnökötök. De azt, hogy mennyit áldozok az idõmbõl az osztályra, alapvetõen meghatározza az, hogy elemi, kötelezõ része az életemnek, hogy naponta fontos órákat el kell töltenem a családommal, önmagam miatt is. Készen áll a Tanár úr új osztály vállalására, vagy ki kell bennünket pihennie? Nem kapok jövõre új osztályt, utána valószínûleg igen. Egy év mindenképpen kell, a tanárban és a diákban is le kell, hogy ülepedjenek a dolgok. Azt hiszem, a diákoknál ez gyorsabban megy végbe, mert új környezetbe kerülnek, míg a tanárok itt maradnak. Azt érzem most, hogy elég jól felnõtt a társaság ahhoz, hogy el tudjunk válni egymástól. Nagyon egészséges módon várjátok, hogy továbbléphessetek, én pedig azt érzem, hogy nagyon klassz dolgok történtek, de a feladatom az, hogy folytassam, egy egyelõre ismeretlen, új társasággal. Mert hát ez a dolgom. Veletek meg átalakul a kapcsolatunk, és a végleges helyén rögzül. A létezésünk alján, ahogy Ottlik írja. Mostanra össze vagyunk ugyanis kötözve. Ehhez képest a többi csak maradék nyári nagyvakáció. Meditz Annamária (12.d)

Boldog Salkaházi Sára osztály (12.d) Négy év. Hiszen nyolchoz képest semmi! Vagy gyorstalpaló? Úgy vélem, a mi négy évünk az utóbbi kategóriához áll közelebb. Hiszen e röpke idõ alatt olyan osztályközösség alakult ki, amilyet az általános iskola nyolc éve alatt sem tapasztaltam. 38-an indultunk neki, de hamar 39-en lettünk, nem sokkal késõbb már 40-en, tizenkettedikre végül 39-en maradtunk. A változó létszám ellenére remekül összeálló társaság és a fantasztikus helyszínek (Hortobágy, Õrség, Szigetköz, Budapest (!), Erdély, Felvidék - hogy csak a legkiválóbbakat említsem) találkozásából pedig rendkívül élménygazdag, olykor kifejezetten tanulságos kirándulások születtek.

Az elsõ évünk az ismerkedés jegyében telt, az osztályban kisebb társaságok alakultak ki, amelyeken belül szorosabb barátságok is kötõdtek. Az elsõ osztálykiránduláson, majd még inkább az elsõ táborban - biciklizés az Õrségben - megkezdõdött a klikkek összerázódása homogén osztályközösséggé. A Lúdas Matyi-feldolgozások, aztán a sok közösen letekert kilométer során újabb és újabb oldalát ismertük meg egymásnak, ezért kezdtük KÖZÖSEN, az OSZTÁLYBAN jól érezni magunkat. Megszületett a „BSSO" (Boldog Salkaházi Sára Osztály), ami sokunk számára mindent tartalmazott, amiért érdemes iskolába járni. A tizedikes év során, majd a Szigetközben evezéssel eltöltött közel


32

2011.04.20.

18:20

Page 32

B Ú C S Ú

egy hét alatt tovább formálódtunk, a sok borulás, extrém helyzet igazi csapatépítõ tréningnek bizonyult. Új érkezõink, Orsi, Ancsi, Tutus, majd Gyuri, végül utolsó évben Zsófi szinte pillanatok alatt felvették a ritmust, így velük még tovább erõsödött egyre sokszínûbb, mégis összetartó közösségünk. Kirándulásaink csúcspontjának talán a tizenegyedikes erdélyi osztálytábor bizonyult. A - többek közt - Gyimesben eltöltött napok hangulata, és a Keleti-Kárpátok vonulatain megélt közös élmények, mint a szekerezés szakadó esõben vagy az ismerkedés a helyiekkel kitörölhetetlenül a „BSSO-lét" részévé vált. A tizenkettedikes kirándulásunk Felvidékre a teljesítménytúrának is beillõ kirándulásról is emlékezetes marad. A csúcshódításról hazavezetõ séta a szélben nem mûködõ libegõ miatt jelentõsen meghosszabbodott, majd a sötétség leszállta után egy kellemes „hegyrõl lebotorkálásban" ért véget. De az, hogy együtt megcsináltuk, óriási élmény marad. Méltó lezárása volt iskolás kirándulásainknak, amit még erdélyi táborunk sem homályosít el! Osztályunkban a sport is kiemelkedõ szerepet játszott. Az iskola kézilabdacsapatában a fiúk és lányok közül is sokan jeleskedtek, de a foci-, röplabda- és kosárcsapatban is aktív szerepet vállaltunk. Emellett az iskolai háziversenyeken is jó eredménnyel szerepeltünk. Ez azért volt különösen jó élmény, mert a hangulatos sportnapokon, kézigálákon gyakorlatilag az egész osztály - szurkolóként vagy játékosként - részt vett. A sportban is megélhettük, hogy milyen jól tudunk csapatként együttmûködni.

(

S

)

Z Ó

Az iskolában eltöltött négy évünk alatt talán nem voltunk a legkönnyebb eset, hacsak a tanórák keretein belül a humort, jókedvet és a - néha tanulásra is fordított - kreativitást nem értékelték különösen tanáraink. A magyarórák hangulata, Csombó tanárnõ végeérhetetlen türelme, amivel a „középhaladó" matekcsoportot készítette fel az érettségire, az örökös harc a történelemtanulással maradandó emlékek sorává varázsolta a hétköznapokat. Az egyéb iskolai eseményekhez kapcsolódó izgalmak és sikerek, mint az október 23-ai ünnepség, illetve a szalagavatón osztálytáncként táncolt, vagy inkább végigtombolt törzsi tánc az osztálykirándulásokkal egyenrangú közösségi élményt jelentettek. Talán a legfontosabb, ami miatt az ember reggel szívesen indult iskolába és lépett be az osztályba, a barátság. Minden reggel úgy éreztem, hogy akárhogy is sikerül az éppen esedékes dolgozat, 38 barátommal találkozom, és velük töltök egy újabb napot, ezért az csak jól sülhet el. És nekem úgy lett, minden napom jó volt, mert igazi közösségként mindent átvészeltünk, de nem csak átvészeltük, hanem élveztük is. Négy év. Hiszen tegnap még az ismerkedõ, nulladik osztályfõnöki órán ültünk. Vagy szeretetszolgálaton voltunk? Bicikliztünk? Eveztünk? Kézigálát nyertünk? Kupakfociztunk? Papírmadarat hajtogattunk? Vagy csak a III/13-as teremben vártuk a kicsöngetést? Hát kicsöngettek. Vehetjük a táskát, kiléphetünk a kapun, végleg. De a legfontosabb tudást magunkkal visszük tovább: hogy tartozunk valahová.

Hajdu Gergely

„SZÍVESEN VISSZAJÖVÖK MAJD” INTERJÚ BENKÕ JOHANNÁVAL (12.D) Hová mész tovább? Orvosira, ha felvesznek. Mit csinálnál máshogy, ha most újrakezdhetnéd a négy évet? Az biztos, hogy kilencedikben elkezdenék kézizni. Hallottam, kijutottatok a Pécsen megrendezett kézi országosra. Hogy szerepeltetek? Sok sérülés volt a csapatban az elmúlt hónapokban, és a hétvégén az elsõ meccs elõtti bemelegítésen még egy embert elvesztettünk, eléggé megijedtünk. Szerencsére egy erõs

védekezéssel és sok küzdéssel sikerült elérnünk a harmadik helyezést. Mi fog hiányozni az iskolából? Osztály, osztályterem, madarak, ebédlõ, kézi, tesiórák, radiátorok, terasz. Mennyire fogod tartani a kapcsolatot az iskolával? Az osztállyal mindenképp szeretnék találkozgatni, és kéziedzésekre is szívesen visszajövök majd.

Benkõ Erzsébet (11.c)


2011.04.20.

18:20

Page 33

B A L L A G

M Á R

. . .

33

„KERESZTÉNY KÖZEGBEN VOLTAM..." INTERJÚ DÁVID MARGITTAL (12.D) A tanuláson kívül milyen területeken vettél részt az iskola életében? Kilencedikesként aktívan, azóta csak beugróként éneklek az iskola kórusában. Palenik tanár úrnak köszönhetõen a fél osztállyal együtt a Fékezett Habzásban is szerepeltem két éven keresztül. A 11. osztály óta részt veszek a Diákkamara munkájában. Az iskolamiséken rendszeresen zenéltem, az '56-os ünnepélyen pedig oboáztam. Hogyan képzeled a következõ évedet? Elsõ helyen anglisztika szakra jelentkeztem az ELTE-re, ott szeretnék továbbtanulni. Folytatom a 72-séget, ami a plébánia most hatodikos hittancsoportjának vezetését jelenti. Már 12 éve zenélek (fõtárgyaim a blockflöte és az oboa voltak), ezt szeretném folytatni, ezért jelentkeztem a konziba is. Emellett

vagy ezek után a Sapientia Egyetemet szeretném elvégezni. Vannak olyan tanárok, akik sokat adtak? Posta tanár úr nagyon jó osztályfõnököm volt, mindenkire személyesen odafigyelt Csombó tanárnõvel, osztályfõnökhelyettesünkkel együtt. Örs atya nagy példa számomra hivatása melletti elkötelezettségében. Kovács Örs tanár úr nagy tudásával, Skoumal tanár úr pedig végtelen kedvességével adott sokat. Milyen érzésekkel búcsúzol? Az osztályomat nagyon szerettem. Rengeteg barátot és szeretetet kaptam itt. Sok lehetõséget is nyújtott az iskola. Itt alapjában véve egy keresztény közegben voltam, ami az egyetemen már nem így lesz. Ez mind hiányozni fog. Bánki Dorottya (11.c)

„…NEM FOGOK UNATKOZNI" INTERJÚ HAJDÚ GERGELLYEL (12.D) Hová jelentkeztél? A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karára! Jogász szeretnék lenni! Milyen hobbijaid vannak? Elsõsorban a sport, azon belül is a foci és a kézilabda. Ezenkívül szeretek modellezni, ha van rá idõm. Ilyenkor többnyire repülõ- és harckocsimodelleket készítek. Milyen érzések vannak benned, amikor búcsúzol? Örülsz, sajnálod? Elsõsorban sajnálom, mert nagyon jó osztályom volt. A tanárokkal sem volt konfliktusom, jól kijöttem velük. Igazából nem is volt okom arra, hogy rosszul érezzem magam. Annyiban örülök, hogy új lehetõségek nyílnak majd elõttem. Biztos vagyok benne, hogy nem fogok unatkozni. Mi fog hiányozni? Az osztály, az iskolai légkör, egyes tanárok, az iskolai sportesemények, és a sok apró momentum, ami az iskolai élet sajátja. Gondolok itt a viccekre, amiket közösen éltünk át, az osztálykirándulásokra, fõleg az erdélyire vagy csak az óraközi szünetekre.

Volt kedvenc tanárod? Nem volt kedvenc tanárom, viszont kedvenc tanáraim igen! Posta tanár úr, Perczel tanár úr, Kovács Örs tanár úr, Csombó Emese tanárnõ és Tengely tanárnõ más-más kategóriában, de mind elsõ helyezettek. Mi volt a legviccesebb és a legrosszabb élményed? Ami elsõre eszembe jut, az az eset, amikor Illyés tanárnõ bejött helyettesíteni történelemórára. A táblatörlõ szivacsunk akkor épp egy csillám póni volt. Amikor a tanárnõ le akarta törölni a táblát, és a kezébe vette a szivacsot, a plüss szivacs láttán, az arcán komoly változás ment végbe. Olyan volt, mintha citromba harapott volna. Ez az eset nagyon maradandó emlék volt mindannyiunk számára. Legrosszabb élményt nem igazán tudok mondani. Persze voltak rossz élmények pl. a kézsérülésem, de ezek háttérbe szorultak. Összegezve nagyon jól éreztem magamat az elmúlt négy évben, és az itt átélt élményeimre mindig emlékezni fogok! Matiszlovits Ákos (11.a)


34

2011.04.20.

18:21

Page 34

B A L L A G

M Á R

. . .

„VALAMI VÉGET ÉR..." INTERJÚ MEDITZ ANCSIVAL (12.D) Miért ebbe az iskolába jöttél? Ide járt mindkét nõvérem is, így persze én is ide akartam jönni. Hova mész tovább? Az ELTE Tanítóképzõ Karára jelentkeztem. Milyen 19 évesnek lenni? Amikor kicsi voltam, mindig úgy képzeltem, hogy egy 18-19 éves már felnõtt, most rá kell döbbennem, hogy ez nem egészen így van… Röplabda, kézilabda? Régóta jártam egyesületbe röplabdázni, de aztán amikor ide jöttem, abbahagytam, és az iskola csapatában folytattam. Aztán Schulek tanár úr leigazolt minket és indultunk a felnõtt Budapest bajnokságban és tavaly a junior NB1ben, ami nagyon jó volt. Idén úgy éreztem, egy idõre elég volt a röplabda, és elkezdtem kézilabdázni az iskolában Skoumal tanár úrnál, amit nagyon szerettem, csak éreztem, hogy eléggé le vagyok maradva a

többiekhez képest. Jövõre - úgy tervezem - megyek az öregdiák csapatba röplabdázni. A legemlékezetesebb pillanatok? Vannak bõven jók is, rosszak is. Talán a legfontosabbak: az utolsó pont a Veres elleni meccsen (amikor nyertünk!), evezõstábori borulások, szekerezés Erdélyben és persze a szalagavató. Néhány nap múlva ballagtok! Milyen érzés? Örülsz vagy sajnálod? Biztosan lehettek volna még ennél is jobbak ezek az évek, de összességében jól éreztem itt magam. Amikor valami véget ér, és tudom, hogy már soha többet nem lehetünk ott, akkor és úgy együtt, akkor persze kicsit szomorú leszek. De ez így természetes, és kíváncsi vagyok, mi vár ezután.

Benkõ Erzsébet (11.c)

INDULÓFÉLBEN INTERJÚ SKUBLICS BERCIVEL (12.D) Hová jelentkeztél? Jelenleg nem jelentkeztem sehova, mert adatott egy lehetõség, hogy kimenjek Kanadába, és a következõ évemet ott töltsem el. Mi a hobbid? Kézilabdázok az Emericus KSE csapatában és néptáncolok a Csillagszemben. Négy évet jártál ide. Sok, kevés vagy elegendõ idõ? Igazából csak két és fél évig jártam ide, tizedik félévben jöttem. Az Igazgató úrnak és Posta tanár úrnak köszönhetem, hogy átvettek. Hatosztályos gimnáziumba jártam Szentendrén, ahonnan különbözõ problémák miatt eljöttem. Három bátyám is járt a Szent Imrébe, innen jött az ötlet, hogy én is ide jöjjek át, amit végül nem bántam meg, és úgy érzem, megtaláltam itt a helyem. Volt-e kedvenc tanárod? Kedvenc tanárom nem volt, de nagyon élveztem a matekórákat Csombó Emese tanárnõvel.

Ha azt mondom, SZIG, mi jut eszedbe? Mondj 5 szót! KEK, szabadság, lyukasóra, töri, buli. Mi volt a legviccesebb és a legrosszabb élményed? A legviccesebb, mikor 11. után elmentünk Erdélybe az osztállyal. Az idõ nem volt túl jó, viszont tartani kellett magunkat a programhoz, ezért elmentünk szekerezni, felültünk két szekérre és várost néztünk. A legrosszabb élményeim a nulladik órák voltak! Milyen érzések vannak benned, amikor búcsúzol? Örülsz, sajnálod? Sajnálom az osztályt, meg az évfolyamot, mert a végére elég jól összeszoktunk, viszont örülök, mert úgy érzem ez a gimnáziumi élet nem igazán nekem való.

Sárvári Soma (11.b)


2011.04.20.

18:21

Page 35

B A L L A G

M Á R

. . .

35

„ÉRDEKEL SZINTE MINDEN” INTERJÚ URBÁN ESZTERREL Hallom, hogy mész a biosz OKTV 3. fordulójára. Hogyan jutottál el idáig? Ezt én sem tudom... Meglepõdtem, amikor kiderült, mert nekem elég nehéz volt a 2. forduló. Érdemes mindenkinek kipróbálnia az OKTV-t, hátha sikerül, illetve jó tapasztalatszerzésnek is. Egyébként azért jelentkeztem, mert szeretem a bioszt. Tavaly be is kapcsolódtam az MTA Enzimológia Intézetének az egyik kutatócsoportja munkájába egy ismerõsön keresztül, írtam az ottani tevékenységemrõl egy esszét, és a Kutató Diákok Országos Szövetségének pályázatán nyertem egy tábort a Balatonnál nyáron. Mint kiderült, ezt a szövetséget diákok vezetik, és azóta a Természettudományi Tagozat egyik vezetõjeként én is segítek a szervezésben. De nemcsak versenyeket szervezünk, hanem közösségi programokat, nagyon jó a társaság. Illetve a szövetség egyik fõ célja, hogy a középiskolások eljuthassanak az ország legjobb kutatóhelyeire, ezért kiadtunk egy vaskos Mentorlistát olyan helyek elérhetõségével, akik szívesen segítenek a diákoknak. Ha érdekel a kutatás bármilyen témában a néprajztól kezdve a robotikáig, akkor a www.kutdiak.hu honlapon mindent megtalálsz a szervezetrõl. Bárki tagja lehet a KutDiáknak, mindössze egy néhány mondatos emailt kell küldeni, és ez nem jár semmilyen kötelezettséggel, viszont egy jó lehetõség. Nagyon érdeklõdõ vagy, ezt mutatja az is, hogy végig kitûnõ voltál. A bioszon kívül mi az, ami legjobban leköt?

Tényleg érdekel szinte minden, ritkán éreztem a tanulást kényszernek, szerintem játékként kell felfogni. Na jó, ha jövõre éjszakákat fogok a könyv felett görnyedni, az nem lesz túl játékos, de remélem alapvetõen megmarad ez a szemléletmódom. Igazából mindegyik tantárgyban van valami, ami leköt: pl. szeretek olvasni (irodalom), feladatokat megoldani (matek). Nyelvet tanulni viszont nem annyira. Hova jelentkezel? Miért? A Semmelweis Egyetemre, általános orvos szakra, mert ez érdekel, és lehet, hogy közhely, de szeretnék valami hasznos dolgot csinálni, segíteni az embereken. Hogyan foglalnád össze az elmúlt négy évet? Jól éreztem magam itt, egyrészt az osztályom miatt, másrészt szerintem ez egy igen jó hangulatú iskola. Természetesen tapasztaltam sok negatív dolgot is a suliban (pl. néhány tantárgy oktatásának színvonala), de alapvetõen szerettem ide járni. Miket csinálsz az iskolán kívül? Szeretek sportolni: ha jó idõ van, gyakran bringával járok suliba, néha futok, túrázok, télen jógázok, hegyet mászok, szóval igazából eléggé mindenevõ vagyok e téren. Szoktam még moziba járni, társasjátékozni, újabban van egy kiskutyánk is, aki elég sok törõdést igényel, régebben rajzoltam. Szóval nem unatkozom. Köszönöm az interjút!

D.E. (9.b)


36

2011.04.20.

18:22

Page 36

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

A 12.D

OSZTÁLY

NÉGY ÉV KÉPEKBEN


2011.04.20.

18:22

Page 37

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

37


38

2011.04.20.

18:22

Page 38

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

A leszálló utasoknak Kedves Ballagók! Az életet gyakran egy vonatutazáshoz hasonlítják, ahol ki-beszállunk, és minden megálló valami újdonságot kínál. Születésünkkor felszállunk a vonatra, az út során pedig olyan emberekkel ismerkedünk meg, akik fontossá válnak számunkra. Az egyik kocsiban egy korombeli, 17 éves társasággal utazom. Kísérõink (tanáraink) hetek óta ijesztgetnek, hogy a következõ megállótól kezdve mi leszünk a legidõsebb utasok. Ekkor önkéntelenül eszébe jut az embernek, hogy ez valami felelõsséggel, példamutatással jár, tudatosul bennünk, hogy hamarosan minket is számon kérnek. Én mégis arra gondolok, hogy milyen lesz nélkületek ez a vonat; ahol vannak délutáni edzések, könyvtár, teaház, folyosók, lánymosdók, menza… Nem üres lesz a szerelvény, csak más: a levegõben érettségi-szag terjeng, 4 „vagon kulcsa" mindig a portán marad, „idõnek elõtte krónikába tesznek" titeket és megkezdõdik részünkrõl is a nosztalgiázás. Ahogy egyre több ismerõsünk, barátunk van a végzõs évfolyam vasúti kocsijában, úgy évrõl évre nehezebb megválni tõlük. Számotokra, az elõzõ megállótól eltelt idõ 4, illetve 8 évet takar. Ez idõ alatt találkozhattatok olyan emberekkel, akik biztattak, ha megijedtetek az utazástól, akik szívesen segítettek, és akik irányt mutattak a késõbbi utakra nézve. Voltak, akik kötõdtek hozzátok és voltak, akik csak átsétáltak a vagonotokon. Néhányan, a búcsúzáskor, fájó hiányérzetet hagytak maguk után, míg mások felés leszálltak, úgy, hogy alig vettétek észre õket.

Az idõk során megtanultátok, hogy kiszámíthatatlan az utazók kalandor-kedve, és bárki bármikor továbbállhat. De milyen felkészülni a saját leszállásotokra? Öröm tölt el, mert elértétek a kitûzött célt? Vagy fájdalmas ûr tátong bennetek, mert el kell hagyni a megszokott vagont? Valami hasonló, kettõs érzéssel szállhattok le, és talán jóval több csomaggal, mint amivel érkeztetek. Az út tele van emlékekkel, ízekkel, hangokkal, fantáziálással, kívánságokkal, csalódással és reménnyel. A büfés szendvics íze, a csengõ hangja, az álmok, a sín melletti kirándulások felejthetetlenül emlékezetetekbe ivódtak. A vonatotok különleges volt: sárga színû, zöld ajtókkal; a többi kocsiban kíváncsi, nyugodt, érett és néha komolytalan társasággal, és egy idõnként felfelbukkanó pingvinnel. Az útitársak azért fáradoztak, hogy kellemesen és hasznosan teljen utatok. Ti pedig szép emlékeket és maradandó kapcsolatokat hagytok hátra a továbbutazóknak. Wass Albert gondolok rátok:

versrészletével

és

szeretettel

"Akit az élet messze késztet, s ezernyi csábos titkot ád, szeresse ezt a régi fészket; a régi iskolát."

Takács Timi (11.c)


2011.04.20.

18:22

Page 39

B A L L A G

M Á R

39

. . .

Ballagó osztályaink névsora SZENT PÉTER OSZTÁLY (12.A)

NÉRI SZENT FÜLÖP OSZTÁLY (12.B)

SZENT KOLBE MAXIMILLIÁN OSZTÁLY (12.C)

BOLDOG SALKAHÁZI SÁRA OSZTÁLY (12.D)

OSZTÁLYFÕNÖK: ILLYÉS ERIKA

OSZTÁLYFÕNÖK: AUER TAMÁS

OSZTÁLYFÕNÖK: DR. KEMÉNY GÁBORNÉ

OSZTÁLYFÕNÖK: POSTA ISTVÁN

2003-2011

2003-2011

2003-2011

2007-2011

Arendt Anna Belán Miklós Beregi Zsófia Bethlenfalvy Gergely Botond Ákos Embey-Isztin Balázs Fenyõ Kristóf Katona Dániel Kerényi Rita Kiácz Mihály Kurucz Anna Zsófia Marsovszky István Mellen Teodóra Perczel Zsófia Petrik Dorottya Pintz András Radvány Tamás Redl Ágoston Rozman Renáta Sallai Zsófia Sólyom Iringó Boglárka Soproni Márk Krisztián Surján Kinga Turányi Lili Varga Veronika Velkei Krisztina Vig Luca Virághalmy Zsófia Visnyei Júlia Vörös Nina

Bartha Boldizsár Bólya Tamás Boros Márk Borsothy Gaál Gergely Branczik Dóra Csányi Katalin Dán Gabriella Dauner Kristóf Fáy Johanna Klára Herczeg László Hillier Franciska Iváncsics Gergely Kaffka Eszter Kiss Lúcia Kiss-Vámosi Orsolya Kormos Anna Máté János Kristóf Misek Levente Mózer Bence Papp Johanna Pataki Fruzsina Róbert Lili Schön Bálint Soós Bernadett Szabó Zsófia Anikó Száraz Márk Szima-Mármarosi Eszter Tamási Olivér Tamássy Zita Tari Zsolt Tengely Bálint Tringer Lilla Wehner Zita

Benke Áron Benkõ Johanna Csóka Beáta Dávid Margit Endresz Júlia Fáy Marianna Gregus Natasa Hajdu Gergely Hajnik Zsófia Hillier Marcell Holman Ágoston Kecskés Orsolya Kiss Nagy Zsófia Kosik Gergely Attila Kovács Márton László Kretz Nóra Kristók Marianna Lázár Keve Botond Manninger Anna Matits Krisztina Meditz Annamária Merza Domonkos Nagy Zita Nagybán Piroska Nyitrai Orsolya Katalin Orosz Bálint Pál Zsófia Rupp Patrícia Skublics Bertalan Sulai Árpád Szalai Edina Júlia Székely Anna Mária Szényei Réka Nóra Szilassy Bendegúz Töttössy-Danka György Urbán Eszter Velis Márk József Welker Tünde Éva Zsebe Viktória

Almási Zsófia Bajor Gergõ Balog Klaudia Bánkövi Julianna Csordás Dániel Dankházi Miklós Dzsida Lilla Féja Dorottya Gábor Alexandra Hajtman Aurél Komporday Rita Malmosi Niké Marczell Márton Mergl Lilla Molnár Berta Eleonóra Németh Bernadett Nobilis Dániel Gábor Ozsváth Gergely Paulik Róza Péter Attila Sallai Bálint Seidl Dániel Szabó Dániel Székely Dorottya Piroska Szentpáli Dorottya Szerencsés Szabolcs Tóth Alma Varga Péter Walton Dávid Zorkóczy Tamás


40 40

2011.04.20.

18:22

Page 40

N A G Y B Ö J T

„Valami nagyon szépet Istenért" (8.c) Kalkuttai Teréz Anya jelmondata minden hétvégén Budapesten is megvalósul a Tömõ utcai rendházukban. Április 9-én ennek lehettünk tanúi és aktív résztvevõi. Ezen a délutánon osztályunk védõszentjének példájára egy maroknyi csapatunk nagyböjti felajánlásképpen segített 300 hajléktalan megvendégelésével. A program szentmisével kezdõdött a Horváth Mihály téri templomban, ahol a meghívottak aktívan vettek részt, õk olvasták az olvasmányokat, énekeltek. A szentmise után együtt vonultunk a nõvérekkel a rendházba, ahol már elkészült a laktató ebéd. Miután mindenki elfoglalta helyét, közös imával vette kezdetét a lakoma. A mi dolgunk a türelmesen várakozó vendégeknek a leves és a kenyér felszolgálása volt. A nõvérek kedvesen, alig észrevehetõen vannak jelen, minden a megszokott forgatókönyv szerint zajlik. Nincs egy hangos szó, vita,

a segítõk is tudják dolgukat, tálalás után mosogatás, asztaltörlés, terítés, három turnusban. Ez a családias légkör bennünk is oldotta az ismeretlentõl és a hajléktalanoktól való félelmünket. Tudtunk mosolyogni, jó étvágyat kívánni. Nem volt könnyû rászánni magunkat, de utólag nagyon jó érzés megélni az önzetlen segítés örömét, betekinteni a Szeretet Misszionáriusainak mindennapi tevékenységébe, beszélgetni a nõvérekkel. Talán kicsit a véleményünk is megváltozott a hajléktalanokról, nõtt az együttérzésünk irányukba. Biztosak vagyunk benne, hogy ezeknek az embereknek nagyon sokat segítenek ezek a hétvégék sorsuk elviselésében, de mi is gazdagodtunk általuk.

Wágner Katalin és a 8. c osztály

Lelkigyakorlat Péliföldszentkereszten (9.a) Utunk a szaléziek által üzemeltetett kicsiny településre, Péliföldszentkeresztre vezetett, mely néhány épületével és templomának aprócska tornyával egy szál magában emelkedett ki a komárom-esztergomi végeláthatatlan mezõföldekrõl, így környezete - akármilyen szemszögbõl nézzük is - felettébb romantikus összhatást keltett a maga elszigeteltségével. Péliföldszentkereszten található egy középkori Máriajelenések emlékére kiépített kálvária is, melyet osztályunk fáklyás menettel végig is járt az éjszaka sajátosan ünnepélyes hangulatában. Talán illõ lett volna, ha a hétvége más lelki vonatkozású tartalmai is hatást gyakorolnak osztályunkra, de lelki vezetõnk szavai sajnos többnyire csak közömbös fülekre találtak. De e sajnálatos félresiklásért nem maguk a szavak vonhatók felelõsségre, hanem mi, a befogadók. Mentségünkre legyen mondva, hogy közömbösségünket nem a hit iránt való mély érdeklõdés teljes hiánya okozta, hanem a legyõzhetetlen fáradtság.

Ugyanis társaságunk egy bevállalós része (mindenki, aki túlbecsülte saját képességeit) elhatározta, hogy korán felkel és megnézi a varázslatos napfelkeltét. A probléma ott kezdõdött, hogy e társaság meg is valósította tervét, és a kivitelezés pontatlanságának végeredményében két órát fagyoskodott két percért, míg felkelt a nap, egy - mint késõbb kiderült - magánterületre illegálisan behatolva. Azért a társaság késõbb pozitívan jelzett vissza a magánakcióról. A látvány és a közös szenvedés szórakoztató oldala megérte arról a két óra alvásról való lemondást, még akkor is, ha az alváshiányt a közös zsolozsmázás alatt kellett pótolni.

Vas Zoltán


2011.04.20.

18:23

Page 41

41

N A G Y B Ö J T

Szent Jakab osztály (9.c) szülõi keresztút Április 15-én, Róbert atya és mi, egy kis csapat szülõ a Szent Jakab osztályból elmentünk keresztutat járni Budakeszire, a mûemlék kálváriára. A szervezõk igyekeztek mindent elõkészíteni, így azt is megérdeklõdték, hogy nyitva van-e a kálvária. Miután igenlõ választ kaptunk, kissé meglepõdtünk a bezárt kapu láttán.

Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a C tervet vesszük elõ, és ekkor megjelent egy szerzetesnõvér a kulccsal. Jó volt együtt lenni és imádkozni családjainkért, gyerekeinkért. Bízunk a folytatásban is, mert többen is jelezték, hogy jöttek volna, ha nem éppen egy másik közösséggel végezték volna az imádságot aznap este.

A Szent László osztály (7.a) lelkinapja Hosszú készülõdés elõzte meg a lelki napunkat, és Róbert atya segítségével végül Zircet választottuk nagyböjti elmélkedésünk helyszínéül. Április 8-án, pénteken délután Wirt József atya nagy szeretettel és örömmel várt minket. Zirc nagyon szép település, a lelki napunk alkalmával harmadszor jártam itt. Az esti szentmise után lehetõségünk nyílt a monostor egy részének megismerésére, így tudtam meg sok érdekes dolgot. Például azt, hogy a ciszterci apátságot III. Béla király alapította, a ciszterci szerzeteseknek, akiket francia felesége hozott az országba. Kiderült, hogy bazilika címet csak a pápa adományozhat. Megtudtam, hogy a bazilikában található az ország második legnagyobb fa oltára, láthattuk, hogy a képek többsége a Szûzanyát ábrázolja, hiszen minden ciszterci templomot neki szentelnek, és láthattuk a folyosó több száz éves festményeit, büszkén olvastuk és fordítottuk a rajtuk lévõ latin nyelvû feliratokat. Este együtt énekelhettük Sixtus Apátúrral és a szerzetes atyákkal a zsolozsmát egy kis emeleti kápolnában, ami igazán szép élmény volt. Ezután keresztutat jártunk az angolkertben két szerzetes testvérrel. Mi készültünk imával, szövegekkel, énekkel és mécsesekkel, a testvérek hoztak keresztet, lámpát (mert a mécsesek fényénél nem nagyon lehetett olvasni).

Reggel részt vettünk a latin nyelvû szentmisén, majd reggeli után kellemes orgonaszóval kezdtük megismerni a templomot. József atya elmélkedést tartott a szerzetesek életérõl, illetve elmondta, melyik az a három dolog, amelybõl tanulhatunk: a Biblia, a természet és a lelkiismeretünk. Nagyon érdekesen beszélt, a lelkünket a tavaszi természethez hasonlította, hogy miket kell kiürítenünk belõle, és miknek kell helyet készítenünk benne. Ezt követõen felmentünk a Vörös toronyba, föntrõl nézve beláthattuk egész Zircet, a Bakony jó részét és az apátság egész épületrendszerét. Éhesen és boldogan mentünk ebédelni, ami nagyon finom volt, majd könyvritkaságokat láthattunk a Reguly Antalról elnevezett gyönyörû könyvtárban. Délután az arborétumban élveztük a természet újjáéledését. Néhány osztálytársam megköszönte a nevünkben József atyának a szép lelki napot, és boldogan, szép élményekkel gazdagon és fáradtan értünk haza. Zircrõl csak jót tudok mondani (József atya, bazilika, arborétum, és a finom ebéd). Köszönjük Berzsenyi tanárnõnek, valamint Havasi tanár úrnak, hogy õ is rászánta az idejét a kísérésünkre.

Parditka Kristóf és Szíjártó Lõrinc (7.a)


42

2011.04.20.

18:23

Page 42

N A G Y B Ö J T

Lelkigyakorlat, ahogy megszoktuk (10.a) Péntek reggel az osztály hátsó része tele volt nagy táskákkal. Nem igazán mondanám, hogy túl sok figyelmet szenteltünk volna az elõttünk álló hétvégére, hiszen április elseje volt és matek témazárót is írtunk. De valahogy csak vége lett a tanításnak, és tudatosult bennünk, hogy elutazunk. Természetesen késve indultunk el, ez már lassan szokás az osztályban. A buszút, ahogy általában is, jó hangulatban telt. Miután megérkeztünk Nagybörzsönybe, a fiúk nekiláttak, hogy begyújtsanak és kellemesebbé tegyék a plébánia hûvös társalgóját. A délután folyamán Gergely atya nagy vonalakban ismertette velünk az elõttünk álló hétvége programját. Eleinte nehezen ment a beszélgetés a lengyel misszionáriussal, hiába él Magyarországon már 10 éve, a t betûket még mindig leharapja a szavak végérõl. Ez persze gyakran jó hangulatot eredményezett. A délutáni elmélkedések, énekek, képek, „mindent a közösbe" vacsora után keresztútra indultunk. Ahogy egyre feljebb sétáltunk, egyre jobban elcsendesedtünk, és a kutyák is elhallgattak. Az utolsó állomás már a templomban volt, utána 38 mécses lángjánál szentségimádást tartott Gergely atya. Nem mondom, hogy még nem volt hasonló közös élményünk, de más volt, és pont ezért különleges. Az estére kitûzött feladat, hogy gyorsan és lehetõleg halkan kerüljünk ágyba, nehezebb volt, mint azt az elején gondoltuk. Nem is volt teljes a siker. Másnap kicsit korábban volt az ébresztõ, mint ahogy azt szombatonként szoktuk, de egy újabb „mindent a közösbe" étkezés meghozta a hangulatot. A délelõtti elmélkedések nagyrészt a családról szóltak és a saját Isten-képünkrõl, kisebb-nagyobb megszakításokkal, csendes elmélyülésekkel, kisfilmekkel megszakítva. A délutáni kirándulás volt talán a hétvége egyik csúcspontja. Az elején igyekeztek jól ránk ijeszteni, hogy egy jó kis hegymászás következik, de kellemeset csalódtunk. Az óriási sártengereket átugrálva, egy bizonyos patakon legalább 3-szor átkelve egy rétre érkeztünk, ahol a

meleg napsütésben, a természet lágy ölén Gergely atya misézett nekünk. Utólag többen is említették az osztályban, hogy hangulatosabb kint a szabadban egy mise, mint bármilyen óriási, díszes, illatos templomban. Sajnos nem mindenki tarthatott velünk a kiránduláson, betegség, rosszullét, részleges térdszalagszakadás akadályozta õket ebben. De legalább elkezdték elkészíteni nekünk a vacsorát, ami természetesen remekül sikerült drága szakácsunk vezénylete alatt. Vacsora után jött a legizgalmasabb rész, a kérdések órája. Bármilyen kérdést feltehettünk az atyának, aki vegyes sikerrel küzdött meg a magyar kamaszok kézírásának elolvasásával. Az estét II. János Pál pápáról szóló film utolsó, negyedik részének megnézésével zártuk. A vasárnap reggel furcsa fordulatokat tartogatott számunkra: különleges táncokat tanultunk a szabadban. A délelõtt folyamán újabb elmélkedések voltak, majd délben egy mise fent a templomban. A már megszokott utolsó étkezés virsli volt és kukoricasaláta, ami szintén pompásan sikerült újfent a zseniális szakácsunknak és az osztályfõnökünknek köszönhetõen. A lelkigyakorlat ugyan véget ért, Gergely atyától is elbúcsúztunk, de egy biztos: ha valakinek eszébe jut majd és elkezdi énekelni, hogy „Dalam Jesus…", az egész osztálya utána zengi majd, hogy „…kita bersaudara…"

K. Dóri (10.a)


2011.04.20.

18:23

Page 43

43

N A G Y B Ö J T

Rendhagyó lelkigyakorlat Óbudán (7.c) VENDÉGSÉGBEN Lelkinapunk Óbudán, a szaléziaknál nem volt szokványosnak nevezhetõ. Amikor megérkeztünk, két szerzetes, Andrásfalvy János és a vietnami Ferenc atya fogadott minket. Képzeljetek el egy ütött-kopott házakkal körülvett kis területet. Itt található a rendház, a sportpályák, az ifjúsági termek és természetesen a templom. János atyától megtudtuk, hogyan segített Don Bosco a szegény gyerekeknek, mi is az oratórium, egyáltalán kik is a szaléziak. Don Bosco egy olasz pap volt, aki megsajnálta a torinói nyomornegyed utcáin élõ szegény, árva, vad, verekedõs fiúkat. Befogadta és tanította õket, enni adott nekik és rengeteget játszott velük. Élete példa arra, hogy ilyen körülmények között miként lehet jót tenni sok-sok emberrel. János atya filmrészletekkel, számunkra érthetõen mesélte el, mit is csinálnak õk valójában. Úgy gondolom, hogy missziójukra nagy szüksége van a világnak. Megnéztük a modern óbudai szalézi templomot. Ennek az érdekessége, hogy freskóját az itt élõ távolkeleti atyák festették. Miután imádkoztunk, megismerhettük a hely lényegét, egy pénteki oratóriumot. A környékrõl sorban érkeztek a gyerekek, kicsik és nagyok egyaránt. Mi is bekapcsolódtunk a játékukba, melyet kiképzett animátorok vezettek. Jó volt látni, hogy fiatalok - középiskolások, egyetemisták - buli helyett segítenek a

A SZALÉZIAKNÁL

szegény sorsú gyerekeken. Ez szerintem jó feladat, mert segíteni másokon mindig jó dolog. Velük egy húron pendülve kosaraztunk, floorballoztunk (palánklabda), gólyalábaztunk, pingpongoztunk, csocsóztunk… A kosarazást a vietnami Ferenc atya vezette. Nagyon tetszett az, hogy ezek a gyerekek úgy viselkednek, mintha csak testvérek lennének. Az oratóriumot kint a sportpályán egy közös imával zártuk, melyet a japán katasztrófa áldozataiért mondtunk. Közben az animátorok megtanították a gyerekeknek, hogy mi a földrengés, hogyan keletkezik a szökõár. Ez a lelkinap nagyon megérintett engem, mivel még nem láttam ekkora összefogást a nincstelen, a családtól szeretetet nem kapó gyerekek iránt. Amíg ott voltam, valahogy elfelejtettem összes kicsinyes gondomat és ráláttam a helyzetemre. Van szeretõ családom, nem szenvedek hiányt semmiben, mégis nevetséges dolgokon tudok aggódni. Ezeket a gyerekeket látva elgondolkodtam. Az atyák, akik energiát, idõt, pénzt nem sajnálva nevelik ezeket a gyerekeket a keresztény tisztes életre, Don Bosco elvét folytatják. Küldetésük fantasztikus, pedig tulajdonképpen semmi rendkívülit nem csinálnak: lehajolnak az elesettekhez és felemelik õket.

A Szent Márton osztály tanulói


44

2011.04.20.

18:23

Page 44

E M L É K E Z

(

Z

)

Ü N K

Holocaust - testközelbõl László Károly 1923. július 16-án Pécsett született. A középiskolát a Ciszterci Rend gimnáziumában végezte, majd a pécsi egyetem orvosi fakultására iratkozott be. 1944-ben Auschwitzba deportálták, ahol a nácik 45 családtagjának életét oltották ki.. Õt magát késõbb Dachauba szállították, majd a háború vége felé - halálközeli állapotban - az amerikaiak szabadították fel. Rövid idejû magyarországi tartózkodás után, 1945 õszén Baselba költözött, ahol folytatta orvosi tanulmányait, amelyeket késõbb megszakítva pszichoanalízissel kezdett foglalkozni és mûgyûjtõként is elhíresült. Néhány éve - vendégünkként - egy vele történõ érdekfeszítõ beszélgetéssel emlékeztünk meg a holocaust rémségeirõl. Tanári folyosónk falait az õ mûgyûjteményébõl ajándékozott szerigráfiák díszítik. Az alábbi személyes visszaemlékezés-részlet a „Tóparti nyaralás - Egy túlélõ visszagondol" címet viselõ mûvébõl származik „A koncentrációs táborba, mint rendszerint, mi is éjszaka érkeztünk. Kiszállás után álltunk egy rámpán. Az SS-ek mindnyájunkat elõre terelt. Oldalt nagy tüzek égtek. Bizonyára higiéniai okokból elégetik a ruhákat, gondoltuk akkor még, a krematóriumok láttán. A rámpán elég sötét volt, a nagy tumultusban könnyen elveszíthette az ember hozzátartozóit, minden igen gyorsan ment végbe, és folytonosan elõrehajtottak bennünket. Néhány perc múlva megállt a menetoszlop egy kivilágított térségen. Ott ült egy magas termetû, elegánsan öltözött, fiatal SS-tiszt, jóképû férfi, sötét, maga elé meredõ szemekkel és összeszorított szájjal, kissé merev tartásban, aki az elõtte elhaladókat jobb keze mutatóujjával hol jobbra, hol balra vezényelte; a legtöbbet balra. Engem néhányad magammal jobbra irányított, utunk a fürdõbe vezetett; a többieket elvesztettük szemünk elõl. - Hát ilyen volt a megérkezés. Azt persze nem tudtuk, hogy dr. med.

Mengele, az unottan ott ülõ fiatal SS-tiszt, mutatóujjával balra a gázkamrákba küldte az embereket. Az internáltak likvidálása a koncentrációs táborokban az SS-orvosok dolga volt. Feladatuk két dologra korlátozódott: egyrészt az érkezõk nagy tömegének azonnali megsemmisítésére; ezek fõként gyermekekbõl, idõsebbekbõl, terhes nõkbõl és betegekbõl álltak; e célt szolgálták a német KZ-üzem utolsó éveiben és a mûszakilag kiépített táborokban a gázkamrák és a krematóriumok; ezen SS-tisztek orvosi ténykedése másrészt mindazok kiirtására irányult, akik az elsõ rostáláson túljutottak. (…)Mengele hetenként többször jött a mi lágerünkbe. Jöttét többnyire megelõzte a hír: „Jön Mengele!" Elég volt a felkiáltás: „Jön Mengele!", hogy minden lágerlakóban, kiváltképpen a gyengélkedõben, rettenetes félelmet keltsen. A „Jön Mengele!" egyértelmû volt azzal, hogy „közeledik a halál", vagy „ütött az utolsó óra", vagy akár "minden hiábavaló volt". Eltávozásáig senki sem érezhette magát biztonságban. Elõfordult, hogy az internált orvost, aki a betegeket elébe vezette, ezekkel együtt merõ szeszélybõl a gázkamrába küldte. Mengele többnyire egyedül érkezett; már messzirõl látszott magas, karcsú alakja, amint szabályos léptekkel haladt a táboron keresztül; egyetlen fegyverként egy revolver lógott a derékszíján. Minden blokkban azt suttogták: „Jön Mengele!" Mindenki igyekezett õt kikerülni, a betegek és fiatalok remegtek barakkjaikban. Mozdulatlan arccal közeledett, szép, szabályos, szinte kõbõl faragott jéghideg vonásaiból mintha a halál maszkja meredt volna ránk. Fényesen ragyogó csizmájában mintegy ütemesen lépdelt a láger utcáján, szinte soha sem jött kísérettel. Utólag felfoghatatlan jelenség volt az, hogy soha senki sem támadta meg. A sokezernyi fogoly fejében meg sem fordult az a gondolat, hogy hiszen agyon is lehetne verni, akkora volt a megigézõ rémület. Odalépett a blokkhoz, amelyben szelektálást szándékozott tartani. Olyan


2011.04.20.

18:24

Page 45

N A G Y B Ö J T

nyugodt és magabiztos volt, mintha csupán valamely magasabb helyrõl jött parancsot kellene teljesítenie. Ha éppenséggel a fiatalok blokkjához ment, végigfuttatta maga elõtt a tizennégy és tizenhat éveseket, a soványakat balra, a többieket jobbra irányította, úgy állt ott, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a sovány fiúk gázkamrába küldendõk. Többnyire megtisztelte a gyengélkedõt is, ahol néhány perc alatt az összes betegnek meztelenül és futólépésben kellett

45

elõtte elvonulni. Mutatóujja nyugodalmasan funkcionált, volt úgy, hogy csak öt vagy tíz beteg élte túl a szelektálást. Mindent pontosan végigszemlélt, sokat adott a rendre és tisztaságra, minden beteg adatait kínos pontossággal kellett a kartotékban vezetni, mintha nem lehetett volna õket bejegyzések nélkül elgázosítani. Minden elgázosítás után az elgázosított lapját kivették a kartotékból és megsemmisítették."

Hozzád megyünk, mert Hozzád tartozunk! EFFETA -

A

SZENT IMRE PLÉBÁNIA

Eleinte fogalmam sem volt, hogy mit jelenthet az EFFETA szó. Azt hittem, hogy „csak" egy szokványos lelkigyakorlatra készülünk, és õszintén szólva elõször nem értettem, hogy miért csillan fel tapasztaltabb hittanostársaim szeme, amikor meghallották a hírt, hogy megint megszervezik. Akkor kezdtem sejteni a lelkesedés okát, amikor beléptünk a Máriaremetei Ökumenikus Általános Iskola kapuján, és áthaladtam a szervezésben részt vevõ vezetõk üdvözlõ, nevetõ, integetõ sorfala között. Minden arc azt fejezte ki: de jó, hogy te is itt vagy! Hamarosan megtudtuk, hogy az idei Effeta témája a tékozló fiú története lesz. Az ember elgondolkozna azon, hogy mi újat mondhatnak még nekünk ezzel a példabeszéddel kapcsolatban? Mint kiderült, olyan sok mindent, hogy az új gondolatok teljesen kitöltötték a hétvégét. A szervezõk hat-nyolc fõs csoportokba osztották a résztvevõket, és minden kis csoportnak volt két vezetõje. A lelkigyakorlat során számos elõadást hallhattunk a történet egy-egy részletéhez kapcsolódóan, majd a kisebb csoportok külön-külön beszélgettek a hallottakról. Minden egyes elõadásban találtam valamit - egy idézetet, egy félmondatot, egy rövid történetet -, ami nekem szólt, gondolatébresztõ volt, és az elevenembe talált. Az elõadásokon kívül természetesen más módon is közelíthetünk a tékozló fiú példabeszéde által felvetett problémákhoz. Szombaton ebéd után a legváltozatosabb fakultációk közül lehetett válogatni, amik segítettek jobban belehelyezkedni a történetbe. Szerepelt ezek között például az ima-tánc, az íróklub és beszélgetés a

IFJÚSÁGI LELKIGYAKORLATA

testvérek közötti kapcsolatokról. A fakultációk után különbözõ „sportokban" (halászfogó, partizán, kötélhúzás… :) mérhettük össze az erõnket. Késõ délután pedig verbita atyák érkeztek hozzánk, így lehetõség nyílt szentgyónásra is. A hétvége fénypontja a résztvevõk egyöntetû véleménye szerint a szombat esti szentségimádás volt. Két órán át ültünk énekelve az Oltáriszentség körül, de úgy éreztük, hogy csak percek teltek el, és sajnáltuk, hogy vége lett. Közben oda lehetett térdelni a szentségtartó mellé. Az erre kijelölt vezetõk közül valaki melléd térdelt, és személyesen érted, a te imaszándékodért imádkozott halkan. Nem csak én fújtam utána sûrûn az orromat… Vasárnap az utolsó kiscsoportos megbeszélésen mindenki kapott a csoporttársaitól egy levelet, amiben a többiek csupa kedvességet írtak az adott embernek. Ezt valószínûleg még jó néhányan õrzik kincsként rajtam kívül. A szervezõk búcsúajándéka pedig egy-egy kulcs volt, hogy emlékeztessen minket arra: az otthon kulcsa nálunk van, csak fel kell állni és hazamenni. A kulcsra kötött szalagon is a hétvége mottója szerepel: „Hozzád megyünk, mert Hozzád tartozunk!" (Külön érdekesség: a kulcs a ruhásszekrényemet is nyitja… :) Az Effeta jelentése: Nyílj meg! Ez a kifejezés a lehetõ legjobban jellemzi ezt a lelkigyakorlatot; aki nem hajlandó kinyitni a szívét Isten szeretetére, az hiába is megy el, aki viszont kellõképpen nyitott, az fantasztikus élmények részese lehet. Ahogy mi is.

Gelencsér Anna


2011.04.20.

46

18:24

Page 46

P R O G R A M O K

Nagy László-est A NAGY LÁSZLÓ-EST

ELÉ

„Július nagy láng, világ aranya születésemkor mennykõ és ragya" Így emlékezik vissza 1925-ös júliusi születésére Nagy László a költészet nyelvén. Önéletrajzában mely a kiállításon is látható - pedig azt írja, július 14-én született, de az aratás közben nem figyeltek az anyakönyvezésre, így július 17-re jegyezték be a könyvbe. De nem is a dátum a fontos, hanem az életút és a költészet, amit a rövid élet alatt - 52 évesen halt meg - alkotott. Itt, ma arra vállalkozunk, hogy valamit megmutassunk ebbõl a költészetbõl. A tavaszi versek az indulás pillanatait rögzítik, a „Fényes Szelek"-nemzedék lelkesedését, az élni akarást, a szerelemre vágyakozást. A nyár a beteljesült szerelem idõszaka, míg az õszi izzás ráivódik az '50-es évek eseményeire. A Varjú-koszorú az egyik legszebb költõi megfogalmazása annak a félelemnek és rettegésnek, ami 1956. november 4-e után következett. A csalódás és a kiábrándultság a szocialista eszmékben a halál, a megsemmisülés képeit hozza. Azt a zaklató kérdést, hogy kinek fáj, emberek?

Várkonyi Anikó

„A MEGVÁLTÓM:

CSAK AZ ÉNEK"

A BALASSI KÖR ÉS A HETEDHÉT NAGY LÁSZLÓ-ESTJE 2011. ÁPRILIS 13-ÁN

EGYÜTTES

SZEREPLÕK: PETIK ÁBEL (6.A), SZABÓ BÁLINT (6.A), TÁCSIK ÁDÁM (6.A), VARGA MARCELL (6.A), CSONKA JÚLIA (6.B), SIMON MÁRTON (9.B), UNGVÁRI ÁLMOS (9.B), PAPP MÁTYÁS (11.B), ZAYMUS IMOLA (11.B), OZSVÁRI ILONA (11.C), LÁZÁR BOTOND (12.D), BAKOS VIKTÓRIA, KISS-SZEMÁN ANNA, SZÕKE BALÁZS, TOMCSÁNYI ÁRPÁD. RENDEZTE: VÁRKONYINÉ MIHÁLYI ANIKÓ


2011.04.20.

18:24

Page 47

47

L E L K I S É G

A Gyöngyök Útján INTERJÚ GÁLL ZSÓFIA

TANÁRNÕVEL A SZERVEZÕDÕ

Pontosan mit is takar a Gyöngyök Útja? A Gyöngyök Útja egy gyalogosan járható zarándokút Mátraverebély-Szentkút és Mariazell között, mely 2006ban jött létre az El Camino mintájára. Hossza kb. 760 km. Nevét az Élet gyöngyei elnevezésû elmélkedési füzérrõl kapta, mely az út lelki hátterét adja. A 18 gyöngybõl álló füzér gyöngyszemei különbözõ színûek és alakúak, Istent, önmagunkat és életünk fontos területeit szimbolizálják, együtt pedig az életutunkat jelképezik. A tanárnõ már volt az El Caminón. Miért ment el? Mit kapott tõle? 2006-ban Illyés Erika tanárnõvel jártam a Caminón. Azért mentem el, mert úgy éreztem, szeretnék testben-lélekben megújulni és feltöltõdni. S mit kaptam? Életem egyik legszebb és legmeghatározóbb élményét… Miért szerveznek most Illyés tanárnõvel új zarándoklatot? Mindkettõnknek nagyon sokat jelentett a Camino. Amióta hazajöttünk, azon dolgozunk, hogy megosszuk és továbbadjuk az élményeinket, és minél több ember megtapasztalhassa a zarándoklás örömét. Három éve szervezünk csoportos zarándoklatokat a Gyöngyök Útján. Már régóta él bennünk a vágy, hogy ne csak felnõtteket, hanem diákokat is vigyünk magunkkal zarándokolni. Kik csatlakozhatnak ehhez? Milyen adottságok szükségesek hozzá? Az utat 14 éves kortól ajánljuk minden diákunknak, aki kedvet érez arra, hogy a természetet járva igazi nagy kalandra induljon. Egy olyan utazásra, mely egyben belsõ út, ill. útkeresés is. A napi kb. 25 km-es távok megtételéhez fontos a fizikai erõnlét, de még inkább az

GYÖNGYÖK ÚTJA

ZARÁNDOKLATRÓL

az elhatározás és szándék, hogy az ember valamiért, valakiért végig szeretné járni az utat. Aki még nem volt zarándokolni, bizonyára nehezen tudja elképzelni, miért jó ilyen hosszan gyalogolni … Higgyétek el, hogy érdemes kipróbálni! Természetes emberi tempónkban járva kinyílik a szemünk sok mindenre, amit a rohanó hétköznapokban észre sem veszünk. A zarándokúton mindenki egy cél felé törekszik, ezért is természetes, hogy kölcsönösen segítjük egymást. Fontos, hogy minden jelentkezõben legyen alkalmazkódókészség, kitartás és nagy-nagy nyitottság mindarra, amit az úton kap. Hol indul a most szervezõdõ út és milyen hosszú lesz? Az út a Margitszigetrõl indul Szent Margit sírjától és nemzeti kegyhelyünkre, Mátraverebély-Szentkútra vezet, összesen kb. 160 km-en. Mi a zarándok felszerelése? A zarándok felszerelése igen egyszerû: az ember csak a legszükségesebbet viheti magával. Kb. 2-3 pólót, 2 pár zoknit, hálózsákot stb. és úgy kell pakolni, hogy a hátizsák 1 l vízzel együtt semmiképp ne legyen több mint 10 kg. Mi a zarándoklat idõpontja? Augusztus 21-28. A legidálisabb program tanévkedzés elõtt! Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! Jelentkezés május 20-ig Illyés Erika tanárnõnél vagy nálam. Felnõtteknek is indítunk zarándokutakat, ezekõl tájékozódni a honlapunkon lehet: www.viamargaritarum.info

Marczell Márton


48

2011.04.20.

18:25

Page 48

T E H E T S É G P O N T

Újbudai Tehetségfesztivál „A tehetség szárnyain" címmel rendezett tehetségnapot és fesztivált az Újbudai Pedagógiai Intézet 2011. március 30-án. A fesztivál fõvédnökei: dr. Csermely Péter, a Nemzeti Tehetségsegítõ Tanács elnöke és dr. Hoffmann Tamás polgármester úr voltak. Meghívást kaptak a rendezvényre a kerület iskolái, hogy kis ízelítõt mutassanak be a náluk folyó tehetséggondozó munkából. Nagyon érdekes és tanulságos volt látni, hol mire helyezik a hangsúlyt, mi mindenben segítik az iskolák tehetséges diákjaikat. A gálamûsor keretében láthattunk, hallhattunk verseket és prózákat, népdalokat, zeneszámokat és ritmikus sportgimnasztika bemutatót, sõt a Kelenvölgyi Általános Iskola diákjai több részletet is bemutattak az „István, a király" c. rockoperából, melyben szinte az egész iskola részt vett. A gimnáziumunkban mûködõ Emericus Tehetségpont bemutatkozása is nagy sikert aratott. Tehetségpontunkat három csapat képviselte, akik a néptánc, valamint a természet- és mûszaki tudományok egy-egy területén végeznek eredményes munkát. Kövesdi Áron, Molnár Dávid és Sûrû Gábor 9. c osztályos tanulók a Diákakadémia pályázat különdíjasai, akik kortársaik körében közvélemény kutatást végeztek és tapasztalataikat, véleményüket foglalták össze munkájukban az informatika eszköztárát felhasználva.

Elõadásuk címe: Az internet hatásai a fiatalokra. (Felkészítõ tanáruk: Csizy Judit) Szodfridt Bernadett, Qiao Viktor és Turi Gellért 9.a osztályos tanulók már évek óta részt vesznek tehetségkutató versenyeken és tavaly - társaikkal együtt - II. helyezettek lettek a Károly Iréneusz Országos Fizikaversenyen, „Kísérletek hóval és jéggel" címû munkájukkal. Nem sokkal ezelõtt pedig csapatukkal megnyerték a Diákakadémia fizika pályázatát. Elõadásuk címe önmagáért beszélt: Fizikai képtelenségek a rajzfilmekben. (Felkészítõ tanáruk: Csizy Judit) A néptáncosok: Benkõ Gizi, Petik Balázs, Meszéna Erzsi, B a k ó Ágoston, Halmi R é k a , S ü l e Szigeti Bulcsú, S e i d l Tekla és Ludwig Bertalan mezõségi táncokat adtak elõ H a j d ú Sarolta és Zámbó István betanításában. A kis csapat most készül Csíkszeredába, hogy testvériskolánk, a Márton Áron Líceum vendégeiként ott is megmutassák tudásukat. (Segítõ tanáruk: Turócziné Pesty Ágnes) Tehetségpontunkat a közelmúltban, 2010 novemberében regisztrálta a Géniusz Programiroda, azonban a tehetséggondozás közel 100 éves múltra tekint vissza gimnáziumunkban.


2011.04.20.

18:25

Page 49

49


Az iskolánkat alapító ciszterci szerzetesek nagy jelentõséget tulajdonítottak a különbözõ területeken tehetséges diákjaik támogatásának, fejlesztésének. Errõl tanúskodik ez a rövid részlet, mely a Szent Imre Fõgimnázium 1926/1927. évi jegyzõkönyvébõl való: „Bitter Illés igazgató) - a maga részérõl még két dolgot ajánl a tisztelt tantestület tagjainak figyelmébe. Az egyik az, hogy iparkodjunk kiismerni a tanulók közül azokat, akik bizonyos tudományág, vagy foglalkozás iránt nagyobb érdeklõdést és speciális tehetséget mutatnak. Ezeket azután vegyék különösebb gondozásba, s magánúton lássák el mindazzal, ami szükséges, hogy tudatosan hevítsék a tehetséget s rávalóságot és bizalmat - nem elbizakodottságot öntsenek bele az érvényesüléshez…" (Idézet a Gimnázium 2002-2003. évi évkönyvébõl) Elõdeink hagyományaihoz hûen, a Szent Imre Gimnáziumban jelenleg is sokrétû és színes

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

tehetséggondozó munka folyik. Koncepciónk kialakításában segítségünkre voltak az Újbudai Pedagógiai Intézet munkatársai is, akik iskolánk 24 pedagógusa számára szerveztek tanártovábbképzést „Tehetséges gyerekek, tehetséges tanárok" címmel. A Tehetségpontok hálózatának legfontosabb feladata a kapcsolatok építése és ápolása, egymás támogatása és az, hogy minél több lehetõséget tudjunk biztosítani diákjaink tehetségének kibontakoztatásához. Együtt mindig többre vagyunk képesek, mint különkülön és ezért is értékeljük nagyra az Újbudai Pedagógiai Intézettel és a közvetlen környezetünkben mûködõ iskolákkal való együttmûködést.

Csizy Judit

„A neveléstudomány új álláspontja szerint az iskola legnagyobb gondja már nem az, hogy a tudás mindenáron való hajszolásával az ismeretek fakírjává nyomorítsa az életre tátogtató emberfiókák szomjas lelkét, hanem az, hogy az egész embert nevelje, az értelem képzésével legalább arányosan edzetté és hajlékonnyá tegye az akaratot is, megnemesítse és kitágítsa az érzelmi világot is." Márton Áron: Iskola kitárt ajtókkal, Erdélyi Iskola, 1934/35


50

2011.04.20.

18:25

Page 50


Tehetségpontok találkozója A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium Tehetségpontja 2011. április 8-án ún. Tehetségnapot szervezett, amire a mi iskolánk egy kisebb küldöttségét is meghívta. Iskolánk utazását az EU-s TÁMOP pályázat támogatta. A tehetségnap délelõttjén a vendégek és az iskola tanulói a mi Szent Imre-napunkhoz hasonló programon vettek részt, ahol Erdély történelmétõl a robotok építéséig különbözõ, nagyon érdekes elõadásokat választhattak. Délután a környék pedagógusinak szakmai konferenciát szerveztek, ahol Párdányi Miklós igazgató is elõadott az iskolánk tehetséggondozó és nevelõiskolai koncepciójáról és ennek megvalósításáról.

Este ünnepélyes gálamûsor volt a helyi Mûvelõdési Házban, amelyen a Márton Áron Gimnázium tanulói és tanárai léptek fel. A Szent Imre Gimnázium ez alakalomra alakult néptánccsoportja két táncot mutatott be nagy sikerrel. A 12 néptáncosunk 6 különbözõ táncegyüttesben táncol sok éve. Köszönjük Varga László igazgatónak és JuhászAndrás Réka igazgatóhelyettesnek a kiváló program megszervezését és a velünk való nagyon szeretetteljes törõdést!

Turócziné Pesty Ágnes (TÁMOP program menedzser)

MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM CSÍKSZEREDA HONLAP: HTTP://WWW.MAG.RO/

MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM TEHETSÉGPONT INFORMÁCIÓK: HTTP://GENIUSZPORTAL.HU/ TEHETSEGPONT/ TP-170-000-936


2011.04.20.

18:25

Page 51


A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium iskolánk testvériskolája, így ennek keretében kint töltöttünk náluk pár napot. Családoknál voltunk elszállásolva, és napközben az ottani diákokkal, táncosokkal töltöttük az idõt. Elsõ este felléptünk az õ tehetségestükön, egy kisebb néptánccsoporttal mezõségi és szatmári táncokat adtunk elõ. Az est folyamán megajándékozták az iskola tanulóit, akik a különbözõ versenyeken szép eredményeket értek el (jó sok szorgalmas diákjuk van…). Az est folyamán fellépett még az iskola Zsigora néptáncegyüttese is, a diákok és a zenetanár bandája. Másnap a Gyimesbe kirándultuk. Szellõ-tetõ, az ezeréves magyar határ, Rákóczi vár. Külön kiemelném a Szent Erzsébet Gimnáziumot, amelyben egy olyan álom vált valóra, ami sok embernek visszaadhatta a hitét. Mikor megismertem annak a papnak az életrajzát, aki küzdött és munkálkodott, hogy ott, Csángóföld közepén létrejöhessen ez a magyar gimnázium, egy örökre szóló példa állt elém. Látni, hogy soha nem szabad feladni a terveket, érdemes küzdeni és dolgozni, mert minden munka beérik. Hihetetlen volt. Egy rezervátumban ebédeltünk, majd ebéd után rendeztünk magunknak egy kis spontán „táncházat".

51

Vasárnap, az utolsó nap reggelén elmentünk misére, majd búcsút vettünk vendéglátóinktól, és elindultunk haza. Nekem ez volt az elsõ alkalom, hogy egyedül, egy másik országban, egy idegen családnál lakjak, de nagyon élveztem. Nagyon jó volt, hogy a második este már oldott hangulatban telt: vacsora után órákat ültünk és fesztelenül beszélgettünk. Meséltek a hétköznapjaikról, az erdélyi nevezetességekrõl, amik nekik szinte a mindennapokhoz tartoznak; így például a csíksomlyói búcsúról, amit õk az ablakukból szemlélve is meg tudnának nézni, mások pedig utaznak érte 10-15 órát… arról, hogy milyen ott magyarnak lenni. Szerintem nagyon jól jellemzi az a kialakuló kapcsolatot, hogy mikor búcsúzkodtunk, mi is, budapestiek s õk is mondták, hogy ezt mindenképpen folytassuk, és találkozzunk még sokszor…

Meszéna Erzsi (9.c)


52

2011.04.20.

18:26

Page 52

V E R S E N Y

Kárpát-medencei történelem vetélkedõ Lakitelken Pázmány Péter 1570. október 4-én született Pázmány Miklós bihari alispán és Massai Margit gyermekeként. A barokk kor talán legnagyobb szónoka, a katolikus megújulás fontos szereplõje. 2011. február idusán a Lakitelki Népfõiskola meghirdette Pázmány Péter témájú kárpát-medencei történelem vetélkedõjét. A neves férfiú 1582-tõl 1587-ig a kolozsvári jezsuita iskolában tanult, novícius éveit Krakkóban töltötte, de megjárta Bécset, Rómát és Jaroslavot is, Grazott pedig tanárként dolgozott igen korán. Kovács Örs tanár úr inspirálására két csapat indult iskolánkból, egyik a 11.c Societas csapata (Csiky Annamária, Ságodi Nóra, Lõw Gergely és Körös Tamás), a másik a 10.c-bõl kikerülõ Katharzis csapat (Meszleny Anna, Vatamány Konstantin, Nagy Ákos és Burillák Marcell) egy esetleges kathartikus élmény elérése érdekében. Pázmány élete során sok emberrel vitázott, híresek vitairati (Felelet, Keresztyén imádságos könyv, Öt Szép Levél). Talán legfontosabb tette - már esztergomi érsekés bíborosként -, amikor két évvel halála elõtt, hogy 1635-ben megalapítja a Nagyszombati Egyetemet. Nos, azt hiszem, hogy a kedves olvasókat nem kínzom tovább évszámokkal és adatokkal, ezért ideje lenne talán a tárgyra térni már-már extázisba ejtõ történetünket illetõen. A remélhetõleg sokak által ismert, Keresztény Élet nevû újság jelentette meg kéthetente írásbeli fordulóit, amit mi pár éjszakázással és keresgéléssel megoldottunk és beküldtünk a Népfõiskolának. (Bár, lehet, hogy Tanár Úrra kellett volna hallgatni, mikor elmondta, hogy neki egy órát vett igénybe a feladatlap megoldása, ezért hamar kezdjük el, ha két héten belül kész akarunk lenni vele.) A három forduló alatt azonban olyan kellemes élményekben is volt részünk, mint a csütörtök nyolcadik órai és a péntek nulladik órai törizés. Ám a verejtékes munka meghozta gyümölcsét és bejutottunk az április 8-9-én zajló döntõbe.

Ha most valaki azt hiszi, hogy az eddigiek után nem jöhetett jobb, vagy rosszabb, akkor az igencsak téved. Pénteken leutaztunk tehát Lakitelekre. Ez azt jelentette, hogy kétnapi népfõiskolai szállást vettünk igénybe. (Itt jegyezném meg, hogy Kovács Örs Tanár Úrnak sikerült rögtön letörnie az egyik mosdót, persze önhibáján kívül. Mindenesetre a vendéglátó hölgy nagyot nézett). Emellett - mivel, ha a térképre sandítunk, látjuk, hogy Lakitelek az Alföld kellõs közepén fekszik - elég nagy szelek kísértek minket végig a verseny folyamán. A legjobb huszonöt csapat közti elõdöntõt megelõzõen azonban az 1500 és 1700 közti idõszak röpke kétszáz évét (csaták, békék, festmények, könyvek, zenék) próbáltuk még mélyebben elsajátítani. Így ismerkedtünk meg Õrült Johannától Részeges Szelimig, a korszak nõitõl a legkisebb írókig, mindenkivel. A péntek esti eredményhirdetésre már megérkezett Lezsák Sándor, az országgyûlés alelnöke. Az eredmény pedig meghozta a várt sikert, bejutottunk a legjobb tizenkettõbe! (A Societas harminc pontot vert a második helyezettre, ami Tanár Úrnak igencsak jól esett, ahogy mi észrevettük, bár Õ hamar megnyugtatott minket, hogy ha úgy gondoljuk, hogy tudunk valamit, akkor azt felejtsük el, mert semmit sem tudunk.) A péntek este a még több tanulás mellett viszont olyan jó hangulatban telt, hogy lassan kezdtük elfelejteni, hol is vagyunk, persze Tanár Úrnak hamar sikerült emlékeztetnie bennünket. A szombati nap pedig alighanem örökre emlékezetes marad az ügyességi feladatoktól (kiskocsivezetés) a tárgyi kérdésekig. A versenyt követõ ebéd alatt pedig kifejlesztettük a kolozsvári tájvillafogást (Klausenburgern


2011.04.20.

18:26

Page 53

53

V E R S E N Y

tauvillenfogen), és amikor már kicsit megnyugodtunk, jött a végsõ eredményhirdetés. Igaz, Tanár Úr megcsillantva fergeteges matektudását, már felkészített minket a végsõ eredményre.

Mivel a versenyt Tanár Úr úgy hirdette meg, hogy csak az jelentkezzen rá, aki az elsõ háromban akar végezni, hogy így egy utat nyerjen Lezsák Sándorral és egy parlamenti delegációval Pázmány életének jeles állomásaira, nekünk ez volt a cél. A sors fintora, hogy a Societas csapat épphogy lecsúszott a dobogóról, de így is nagyon jól szerepelt, a negyedik helyezést érte el. A Katharzis a második helyre volt elég, ám ezen mi aligha búslakodtunk. Összességében tehát úgy gondolom, hogy aszkétizmus és õrültség helyett inkább a jó szereplésre, a kathartikus hangulatra és Tanár Úr legjobb poénjaira fogunk emlékezni, avagy ha meghalljuk a ,,Gergely! Gergõõ! LÕW!!" szótriumvirátust, nem is lesz kérdéses, mire fogunk gondolni.

PÁZMÁNY PÉTER VS. KOVÁCS ÖRS „Parancsnok úrnak jelentem: csapataink sikeresen elõrenyomultak, már bent járnak a Döntõben." Valahogy így közölhették Örs vezérrel (ahogy a diákok egymás közt nevezik) pártfogoltjai, mikor a Lakitelki Népfõiskola által megrendezett Kárpátmedencei történelmi verseny végsõ megmérettetése elé kerültek. Úgy vélem, ezzel a mondattal híven jellemezhetjük azt a felhõtlenül vidám hangulatot, amely az egész felkészülést és a versenyt magát is áthatotta. A diákokkal való beszélgetés során két igen összetartó és jókedvû csapatot ismertünk meg. A Societas csapat tagjaitól megtudtuk, hogy ennél kevesebbet régen aludtak életükben, mint a felkészülés alatt, azonban talán éppen a „közös szenvedés" kovácsolta eggyé õket. A hajnali történelem korrepetálások, a kiképzõ tiszt lágy hangja, a furcsa kérdések Ali Abdurrahmanról mind-mind felejthetetlen emlékek maradnak. A Katharzis csapat nagy izgalommal készül az ausztriai és felvidéki utazásra, ugyanis ez is jár a második hely mellé (meg egy „rakat könyv"). „Az út rögös volt, és sûrûn botlottunk akadályokba, de a cél mindig is a szemünk elõtt lebegett, csak egyet mondhatunk: megérte" - mondta el szóvivõjük. Mikor megkérdeztük Örs tanár urat, számítotte arra, hogy a két csapat egyáltalán bekerül a döntõbe, kitérõ választ adott. Ellenben hangsúlyozta, hogy nagyon is meg van elégedve a versenyzõk munkájával. „Igen erõs volt a mezõny, úgy gondolom amilyen behatóan tanulmányoztuk a korszak meghatározó alakjait és az eseményeket alakító fõbb tényezõket, megkockáztatom egészen a részletekig menõen, tényleg csak a szerencse dönthette el (legnagyobbrészt legalábbis bizonyosan), hogy a döntõbe bekerülõ tizenkét csapat milyen sorrendben végez." L. E. Smith - (Lõw Gergely, 11. c)

Burillák Marcell (10. c)


54

2011.04.20.

18:26

Page 54

M E P

MEP Kik és hol szervezték az idei MEP-et? - kérdezem A már említett házigazdákon kívül Budapestrõl az Gianone András tanár urat. ELTE Trefort, a Deutsche Schule, Ferencesek (Szentendre), Kazinczy (Gyõr), Leõvey (Pécs), SZTE Ságvári (Szeged), A székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium volt idén Varga Katalin (Szolnok), Földes Ferenc (Miskolc). a házigazda, amely többek arról nevezetes, hogy ide Mik voltak az elvárásai az idei MEP-tõl, illetve ezek járt Hermann Róbert történész, az 1848/49-es hogyan valósultak meg? szabadságharc kiváló ismerõje, GörA diákoktól azt vártam gey rehabilitálója és Orbán Viktor méltóan képviseljék iskominiszterelnök. lánkat, elsõsorban magaMi volt a feladatuk és milyen viseleti szempontból. Szakprogramok voltak a résztvevõkmai szempontból inkább nek? csak tisztes helytállásra A MEP-en az Európai Parlament számítottam, hiszen újoncmunkáját imitálják a résztvevõ ként menet közben kellett diákok, akik iskolánként egy-egy beletanulnom, hogyan kéadott EU-országot képviselnek (a szítsem fel õket. mieink az Egyesült Királyságot). Mik a jövõbeli tervei a Bizottságokban vitatják meg a MEP-pel kapcsolatban? korábban megadott témákkal kapEgyetlen jövõbeli tervem csolatos elképzeléseiket és szövegezvan, hogy megfelelõ utónek meg közösen határozati javasdot találjak. A továbbiakban ugyanis más irányú szakmai latokat. A plenáris üléseken ezekhez a határozati elfoglaltságaim miatt nem tudom vállalni a MEPjavaslatokhoz lehet módosító indítványokat benyújtani, koordinátor szerepét. Ugyanakkor a programot túl jónak végül pedig szavazni kell róluk. A bizottsági és a tartom ahhoz, hogy az iskola a jövõben ne vegyen részt plenáris ülések között lehetett - tekézés közben rajta. lobbizni a határozatok elfogadásáért vagy azok ellen. Az Köszönöm az interjút! egész programot keretezte az ünnepélyes megnyitó és záróünnepség, ahol politikusok (Réthelyi Miklós miniszter, Ménesi Ágoston (11.b) Fehérvár polgármestere, Deutsch Tamás EP-képviselõ), az „országok" delegációvezetõi, illetve a parlamenti ülés elnöke (aki szintén diák volt) mondtak MODELL EURÓPA PARLAMENT SZÉKESFEHÉRVÁR 2011. beszédet. A parlamenti munka mellett MÁRCIUS 25-31. némi idõ jutott a szórakozásra is. Ez a program elsõsorban azoknak ajánlható, 10 magyarországi válogatott iskola 110 diákja vett részt az akik tudnak keményen dolgozni és szeretnének egy kicsit politikust játszani. eseményen. Védnök: Székesfehérvár polgármestere Iskolánkat hányan képviselték, milyen Díszvendég: Réthelyi Miklós miniszter, Deutsch Tamás EP-képviselõ volt az iskola általános eredménye? Tíz diákunk bizottsági tagként, egy Eredmények pedig bizottsági elnökként vett részt, Nemzetközi 10 fõs delegáció tagja többségében tizenegyedikesek. Kiváló Bánki Dániel 11.b Ciszter Nagy-Britannia eredménnyel dolgoztak, hiszen egy diákunk részt vehet a nemzetközi A legjobb 30 közé bekerült és így brüsszeli jutalomúton részt vehet: találkozón és 5 diákunk bejutott a leg7. Almási Zsófia 12.a Ciszterci Nagy-Britannia jobb harminc közé, akik brüsszeli juta8. Nacsa Bernát 11.c Ciszterci Nagy-Britannia lomúton vehetnek részt. Ez nagyon jó 19. Hajnik Laura 11.b Ciszterci Nagy-Britannia arány, mert 10 iskola 110 diákja 20. Kerkovits Ágoston 11.a Ciszterci Nagy-Britannia versengett. 21. Szalai Luca 11.b Ciszterci Nagy-Britannia Kik voltak a résztvevõk a mi iskolánkon kívül?


2011.04.20.

18:27

Page 55

P R O G R A M O K

55

Mire jó? Vagy: Mi az értelme? Tehát: miért rendezünk országos versenyt minden évben? Miért jön ide évrõl évre több versenyzõ, idén már 500? Eszembe jut a sok fáradozás, a gyerekeké is. Próbálom õket a teljesítõképességük határai felé szorítani. Oda, ahol létrejöhet a találkozás egy õsi ének és egy mai énekes között. Amikor a Rajeczky versenyt szervezzük, minden szentmisében föláldozom a szervezés során áldozatul adott órákat, energiát. Hiszem, hogy egyesül az áldozati adományokkal és az Úr elfogadja nevének dicséretére és dicsõségére, mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára. Már ezért megéri! Közben pedig ez az ötszáz diák országszerte hetek óta zengi a Teremtõ és teremtett világának dicséretét, szépségét. Kell, hogy zengje, hiszen a tõle telhetõk legjava szerint akarja elõadni. Akár szólóban, akár csoportosan. Budapest, Piliscsaba, Gödöllõ, Szentendre, Esztergom, Eger, Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Kecskemét, Szeged, Pécs, Veszprém, Székesfehérvár 16 gregorián szkólájának éneke és 50 népzenei produkciója hangzott el 2011. március 31-én iskolánkban a XII. Országos Rajeczky Benjamin Gregorián- és Népzeneversenyen. Mindenki túlszárnyalta önmagát, a Végtelennel barátkozott, így az egész verseny légköre is emelkedett volt. Kiváló zsûri szolgált minket. Õk minden évben eljönnek, hogy sok jó minõsítést adjanak. Béres György atya, Ifj. Sapszon Ferenc, Tardy László a gregoriánversenyben, Dr. Tari Lujza, Vakler Anna, Farkas Éva a népzeneversenyben értékelte az elhangzottakat. Lévén országos verseny illõ, hogy iskolánk diákjainak eredménye mellett is megálljunk egy pillanatra: Gregorián Arany, mint országos I. díj: Rajeczky Benjamin Gyermekkar Népzeneverseny Nagydíjasok, a verseny abszolút gyõztesei: Benkõ Johanna (12.d) és Benkõ Erzsébet (11.c) duettje Népzeneverseny Arany, mint országos I. díj: Sólyomváry Júlia (5.c) szóló Kovács Kata Krisztina (6.c) szóló és a két lány duettben is Benkõ Gizella (9.c), Mergl Marina (9.b),

Nyáry Gitta (9.b) kisegyüttese Népzeneverseny Ezüst, mint országos II. díj: Bács Annamária (8.b) Népzeneverseny Bronz, mint országos III. díj: Csányi Janka (10.a) és Péter Flóra (10.a) duett Megköszönve minden szervezõ segítséget, gratulálva a gyõzteseknek mondhatjuk: Hála Istennek! Jövõre folytatjuk…


56

2011.04.20.

18:27

Page 56

C S E N D E S

J Ó T E V Õ K

„A kincstartó” INTERJÚ HUJTERNÉ BEKÕ IDA „Az, hogy sokan nem tudnak rólam, azt jelenti, hogy minden jól megy az iskolában." Szereti a munkáját? Tulajdonképpen véletlenül kerültem a pályára. Eredetileg programtervezõ matematikusként végeztem az ELTE-n, és nagyon szerettem azt a munkát. Azonban gyerekeim születése után fájó szívvel búcsút mondtam programozói karrieremnek, kicsi gyerekek nevelésével nem lehetett összeegyeztetni azt a munkaidõ beosztást. Még a GYES alatt egy könyvelõnek besegítettem számítógépes munkákba, és ez adta az ötletet pénzügyiszámviteli tanulmányaim megkezdéséhez. Kezdetben persze nem volt egyszerû, de aztán belejöttem, és fokozatosan meg is kedveltem ezt a szakmát. Persze mint minden munkának, ennek is vannak „nem szeretem" részei. Azt szeretem a legjobban, mikor egy sokoldalas éves beszámolót leteszek a fenntartó asztalára. Egy kicsit úgy élem meg, mint amikor egy mûvész jóérzéssel szemléli az elkészült mûvét, amin annyit dolgozott. Miért a SZIG-et választotta? Valójában az Igazgató úr hívott vissza, ugyanis a '90-es években már dolgoztam itt az akkori József Attila Gimnáziumban, sõt a SZIG-ben is az indulása idején (akkor még nem gazdasági vezetõként.) De aztán családi okok miatt elmentem az Államigazgatási Fõiskolára osztályvezetõnek, ami integrálódott a mostani Corvinus Egyetembe, és onnan csalogatott vissza az Igazgató úr rendíthetetlen kitartással. De nem bántam meg, mert nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Sok munkája van? Ha röviden válaszolok: igen. Ritkán tudok elszabadulni este 6-7 óra elõtt. Ha bõvebben válaszolok: a délelõttök és kora délutánok általában eltelnek a napi ügyek intézésével. Percenként cseng a telefon vagy bejön valaki, megbeszélésre kell menni stb. Az odafigyelést, pontosságot igénylõ munkákat, elszámolásokat csak

GAZDASÁGI VEZETÕVEL

délután tudom nyugodtan megcsinálni. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy mindig változnak a jogszabályok, és azok nagyon nehezen értelmezhetõk, ami miatt nagyon sok probléma adódik, és sok idõ elmegy a szakirodalom tanulmányozásával. Mibõl áll a munkája? Minden, ami pénzzel kapcsolatos. Soroljam? Pl. normatívák, pályázati támogatások igénylése, nyilvántartása, elszámolása, szabályzatok készítése, aktualizálása, végrehajtás ellenõrzése, jogszabályváltozások figyelemmel kísérése, beszerzésekkel, karbantartásokkal kapcsolatos pénzügyi feladatok, munkaügyi feladatok, technikai munkatársak közvetlen irányítása, munkabérek elszámolása, adók, járulékok befizetése, bevallása, igazolások kiadása, nyilvántartása, költségvetés, és éves beszámoló készítése stb. Nyáron kell dolgoznia? Igen, a nyár csak a diákoknak és a tanároknak szünet. Természetesen egy-két hét szabadságra én is elmegyek, de a felújítási és karbantartási munkák nagy részét csak nyáron lehet elvégezni. Aztán rendszerint nyárra maradnak az irattározási, adatfeldolgozási munkák. Augusztusban pedig már a következõ tanév elõkészítésiével kell foglalkozni. Mit csinál szabadidejében? Nos, a szabadidõ az, amibõl nem sok van. Hétköznap szinte mindig estig itt vagyok, és sokszor elõfordul, hogy hétvégén is be kell jönnöm. Viszont hetente két este vízitornára járok, amit nagyon szeretek és csak ritkán hagyok ki. A háztartási munkák, a családi programok általában hétvégére maradnak, de amikor csak tudok, anyukámhoz megyek a Szigetközbe, ahol mindig feltöltõdöm „otthoni" ízekkel és illatokkal. Mire a legbüszkébb eddigi munkája során? Manapság sokat hallani az iskolák nehéz anyagi helyzetérõl. Ha a Szent Imre Gimnázium épületét végigjárom, bárhol körülnézek, mindenütt látom a „kezem nyomát", mindenfelé történtek olyan munkálatok, amikben aktívan közremûködtem (ablak-ajtó cserék, festés, parkettázás, lambériázás, új padok,


2011.04.20.

18:27

Page 57

T A L E N T U M

székek, nyelvi termek, elõadók, tanári szobák, könyvtár, díszterem felújítása, Pingvin SZIGet kialakítása, öltözõk átalakítása stb.), és amely erõfeszítések eredményét remélem a tanárok és diákok is élvezik. A környezet szépítésén túl sokféle oktatást segítõ eszköz vásárlásához (projektorok, számítógépek, kísérleti és demonstrációs eszközök, sportszerek stb.), programokhoz, rendezvényekhez, versenyekhez sikerült az anyagi feltételeket biztosítani, és meg kell említenem, hogy ugyan a pedagógus munkabérek valóban nagyon alacsonyak, Igazgató úrral és Polikárp Fõapát Úrral egyetértésben próbáltuk megtalálni azokat a lehetõségeket (jutalom, természetbeni juttatás), amivel egy kicsit könnyíthettünk a kollégák megélhetési nehézségein.

57

Itt szeretném megköszönni a sok segítséget, amivel a szülõk az alapítványon vagy a sportegyesületen keresztül hozzájárultak az iskola eredményes mûködéséhez. Az, hogy sokan nem tudnak rólam, azt jelenti, hogy minden jól megy az iskolában. Köszönjük az interjút, és engedje meg, hogy a Pio atya osztály többi diákja a következõ számokban interjút készítsen a technikai munkatársakkal. Örömmel, ezáltal a diákság jobban megismerheti és megértheti a munkánkat.

Hunyadi Eliza és Zsiborács Domenika (6.a)

Talentum A latin OKTV döntõjében Mészégetõ Dorottya 11.a az OKTV döntõben 7. helyezett lett. Felkészítõ tanára Kudari Enikõ Arany Dániel döntõbe jutottak: Oláh Márton (9.a), felkészítõ tanára Rimóczi Anna; Lászlóffy Orsolya (9.a), felkészítõ tanára Horváth Sarolta. Katolikus iskolák Dugonics András országos matematika versenye 1. helyezett: Uzonyi Ákos (5.a), felkészítõ tanára Rimóczi Anna 1. helyezett: Pál Csaba (7.a), felkészítõ tanára Ellenriederné Molnár Éva Újbuda Szavalóverseny Jancsó Adrienne elõadói díj, fõdíj: Ungvári Álmos (9.b), felkészítõ tanára Dr. Kemény Gáborné Bólya Tamás (12.c), felkészítõ tanára Dr. Kemény Gáborné

Házi szavalóverseny Nagy László tiszteletére 5-6. évfolyam: 1. helyezett: Csonka Gabriella (5.b), felkészítõ tanára Szendrõdy Dorottya 2. helyezett: Vas Vince (6.a), felkészítõ tanára Várkonyi Anikó 3. helyezett: Csonka Julianna (6.b), felkészítõ tanára Várkonyi Anikó 7-8. évfolyam: 1. helyezett: Drahota Szabó Bálint (8.c), felkészítõ tanára Berzsenyi Eszter 2. helyezett: Csonka Veronika (8.a), felkészítõ tanára Dr. Kemény Gáborné 3. helyezett: Oldal Judit (8.b), felkészítõ tanár Mészáros Éva 9-12. évfolyam: 1. helyezett: Lázár Keve Botond (12.d) és Ozsvári Ilona (11.c), felkészítõ tanáruk Posta István 2. helyezett: Ungvári Álmos (9.b), felkészítõ tanára Dr. Kemény Gáborné

3. helyezett: Borbély Csenge (9.c), felkészítõ tanára Dr. Kemény Gáborné és Papp Mátyás (11.b), felkészítõ tanára Várkonyi Anikó Mezzofanti nyelvi verseny angol nyelv 6. hely: Kurucz Anna (12. b), felkészítõ tanára Ónodi Szabó Krisztina, Kollárné Michelberger Ágnes 13. hely: Ábrahám Dóra (10. c), felkészítõ tanára Kollárné Michelberger Ágnes A Mezzofanti Országos Német Verseny döntõje lezajlott, az eredmények: 2.hely: Kövesdi Áron 9.c 3.hely: Molnár Dávid 9.c 7.hely: Sûrû Gábor 9.c Felkészítõ tanára Barlay Bence


58

2011.04.20.

18:28

Page 58

D I Á K S Z Í N P A D


2011.04.20.

18:29

Page 59

59

D I Á K S Z Í N P A D

Gogol: A revizor - Aperitif „NE

A TÜKRÖT HIBÁZTASD, HA A KÉPED FERDE" (RÉGI OROSZ KÖZMONDÁS)

„IVAN ALEXANDROVICS HLESZTAKOV, PÉTERVÁRRÓL! ÓHAJTJÁK, HOGY TISZTELETÉT TEGYE?" IGEN, ÓHAJTJUK! A LATINOVITS ZOLTÁN DIÁKSZÍNPAD ELÕADÁSÁBAN ELLÁTOGAT HOZZÁNK EZ AZ ARANYIFJÚ, HOGY ALAPOSAN FELKAVAJA A KIS OROSZ VÁROSKA ÉLETÉT. PUSKIN KORTÁRSA ÉS BARÁTJA, GOGOL (1809-1852) DRÁMÁJÁBAN ELÉNK TÁRJA A KORRUPT, PÉNZ- ÉS HATALOMÉHES VÁROSI VEZETÕSÉG ÉLETÉT. EBBE, A NEM IS OLYAN ISMERETLEN VILÁGBA CSÖPPEN BELE A NÉZÕ, ÉS FIGYELEMMEL KÍSÉRHETI A VÉLETLENEK ÁLTAL GERJESZTETT KOMIKUS HELYZETEKET, ILLETVE E BÛNÖS EMBER MEGTORLÁSTÓL VALÓ RETTEGÉSÉT. MÉRHETETLEN MENNYISÉGÛ HUMORRAL FÛSZEREZETT, NAGY IGAZSÁGOKAT REJTÕ DRÁMÁT PRÓBÁL MEGJELENÍTENI IDÉN A DIÁKSZÍNPAD. KICSIKET ÉS NAGYOKAT EGYARÁNT SZERETETTEL VÁRUNK ELÕADÁSINKRA. JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNUNK! Fellegi Zsófia (13.c)

Képeink a már javában zajló próbákon készültek.


60

2011.04.20.

18:29

Page 60

Z E N E

Piece of cake Sokan hallottatok már róluk, de sokaknak csak egy szelet torta jut most az eszébe (fõleg, ha tudnak angolul). Nos, akiknek az utóbbi azoknak érdemes elolvasni ezt a kis cikket, és persze mindenkinek, akit érdekel. Mikor alakult az együttes? 2008. szeptember. 12. (gólyatábor) Piece of cake. Honnan jött ez a név? Itt nyílt ki a szótár. Ki milyen szerepet tölt be az együttesben? Zemlényi András - szólógitár Kõrös Tamás - basszusgitár Nacsa Bernát - dob Lõw Gergely - ének, ritmusgitár Mióta foglalkoztok zenéléssel? Legtöbbünknek van némi zenei iskolázottsága, egy kis furulya, zongora zenesuliban, ilyesmi. Azonban mindenképpen meg kell említeni, hogy Tamás a megalapulásunk elõtt kb. fél évvel kezdett el gitározni, és azóta azért elég szépen fejlõdik (jól tolod Tomek). Mennyit vesz el az idõtökbõl a zenekari próba? Általában nem sokat, heti egyszer két óra, meg hát koncerteken nem árt ott lenni. Ellenben a számok felvételére újabban meglehetõsen sok idõt fordítunk. Változtatott-e az iskolai életeteken, hogy együttesetek van? Sok rajongótok lett? Elõször is köszönjük a kérdést, nagyon pozitív kicsengésû. Vannak páran, akik szoktak jönni fellépésekre, szóval viszonylag sok embert ismertünk meg már így a suliból koncerteken. Egyébként nem nagyon mondhatni, hogy megváltozott az iskolai életünk (Gergõt saját bevallása szerint nem szokták zaklatni az ebédlõben).

Melyik a legemlékezetesebb koncert? És miért? Az elsõ fellépésünk a Vörös Yukban. Mivel ez volt az elsõ olyan színpadi tevékenységünk, ahol tényleg felszabadultan tudtunk játszani (nem volt egy utolsó a közönség). Plusz még az is közrejátszott, hogy az elõtte lévõ koncertünkön, a Ráday kupolában nem voltunk túlságosan a helyzet magaslatán, és ezért jó érzés volt, hogy a Yukban kitörõ örömmel fogadtak, olyan volt, mint egy vállveregetés a nagypapától a biciklizõ kisfiúnak, hogy jól van, elestél, de menni fog ez. Meg hát elég nagy buli volt. Mikor láthatunk titeket legközelebb? Ápr. 29. - Menta Terasz (ma este) Felléptek az év végi záró bulin? Mikor lesz?

JZSL


2011.04.20.

18:29

Page 61

61

P R O G R A M O K

A titokzatos padlás …SÖTÉTSÉG,…FÉLELEM,…SIKOLY,…RETTEGÉS,…VÉR… Minden egy e-maillel kezdõdött, melynek tárgya: „Bukók" volt. A szülõk szorongó szívvel nyitották meg az üzenetet, vajon az õ gyermekük bukik-e valamibõl az év végén. Nagy megkönnyebbülésükre osztályfõnökünk, Gaál Panna tanárnõ csak arra figyelmeztetett bennünket, hogy másnap vigyünk bukósisakot, mert a Szent Imre Gimnázium padlása, ahová Forintos Miklóssal iskolánk mûszaki vezetõjével - készültünk, igazán veszélyes terepnek ígérkezett. Az intelmeknek megfelelõen szinte mindenki bukósisakban jelent meg, és egymás mögött botladozva, önbizalommal felvértezve vágtunk neki a titokzatos hely felderítésének. Bár elõzetes elképzeléseinkben Aladdin csodalámpájától kezdve, a II. világháborúból ott maradt aknákig minden szerepelt mint lehetséges padláslelet, a valóságban üres, poros, ám gerendákkal derék- és fejmagasságban sûrûn átszõtt helyiségeken át vezetett az utunk. Az egyhangú szürkeséget csak egy ajtónyílás oldotta fel, amelyhez egy meredek falétrán felmászva jutottunk el. Miklós bácsi egyesével kisegített minket az iskola kissé lejtõs bádogtetejére, ahol elmerészkedtünk a tetõ pereméig (csupán egy derékig érõ díszítõelem szolgált korlátul), ahol máshonnan nem átélhetõ látványélmény tárult a szemünk elé: megmutatta a környezõ hegyeket, templomokat és az alattunk eltörpülõ Buborékot. A padlás után a pince felé vettük az irányt, ahol megtudtuk, hogyan fûtik az iskolát, és azt, hogy milyen csúnya csõtörés történt pár évvel ezelõtt. A valódi izgalmat nem a hõn áhított kincsek felfedezése jelentette számunkra, hanem azon

AVAGY A

6.

A A PADLÁSON

osztálytársunk sorsa, aki bukósisak nélkül vágott neki a túrának… és egy gerendának, aminek következményeként az iskolaorvosnál, majd a sebészeten kötött ki. Hála Istennek komolyabb baj nem történt, így végül csak bátran ajánlani tudom, hogy ha teheted, fedezd fel Te is a padlás rejtelmeit, de csak és kizárólag bukósisakban!

Vas Vince (6.a)


62

2011.04.20.

18:30

Page 62

I N T E R J Ú

Én voltam az iskola Chaplinje… INTERJÚ KOVÁCS ANDRÁS PÉTER

HUMORISTÁVAL

Bizonyára van egy-két ember, aki ezt kiérdemelte Így adódott a jog. Igazából a legnagyobb kihívást, a volna, Kovács András Péter is közülük való. Vele legnagyobb feladatot kerestem és az a jogi egyetem készítettem riportot: volt. Milyen emlékei vannak a gimnáziumról? Ha jól tudom, doktori címe is van… Csupa jó. Én még a József Attila Gimnáziumban Elkezdtem legalább is. Nálunk minden jogász megkapja kezdtem, de már mint ciszterci osztály. Egy kicsit a címet a diploma mellé. Tudományos fokozatként a meghasadt tudatállapot volt ez. A ciszterciek is teljesen doktor, ami elvileg még a diploma után lenne és minden magukénak tekintettek, de a József Attila Gimnázium is, egyetemet végzett ember szerezhet, azt én elkezdtem, illetve az a régi „jóskás" szellemiség is gyakorlatilag de nem írtam meg, média jogból. Még várat magára, körüllengett minket. Ennek ellenére nagyon üdítõ és de valószínûleg már nem is fogom befejezni soha. pezsgõ négy év volt ez. Az volt az igazán zseniális, hogy Régebben tanított is. Most, hogy nem, nem csak tanítás után kezdõdött el igazán az élet. Mindig hiányzik? indultak szakkörök, színjátszó kör, sport, akármi, vagy Azért hiányzik. A Károlin is tanítottam meg az ELTEcsak simán ottmaradnek a jogi karán is, tunk pingpongozni jogtörténetet is, meg vagy közösen leckét médiajogot is. Imádcsinálni. Nem csak az tam tanítani, mert a órákról, hanem az órák jogtörténet egy olyan utánról is nagyon jók száraz dolog, hogy az emlékeim. Valameg kellett rendesen mennyire igaz is volt, kínálni, hogy lehogy nem az iskolában csússzon a hallgatók dõl el, mi lesz belõled, torkán. Élvezhetõvé hanem a szabadidõdkellett tenni, úgyhogy ben, amit mi ugyan az az elsõ ilyen „stand iskolában töltöttünk, de up" csírák ott születorientált minket. tek. Tényleg mindenki Milyen élményeket nagyon jól szórakoemelne ki? zott az órákon is. Az Hát voltak csínytevolt a baj, hogy vések, amik megmaradamikor elkezdtem mel2011. MÁRCIUS 26-ÁN A tak. Volt egyszer egy fiú, akit lette humorizálgatni, egyre többen harmadévesen beleraktunk a kukába, SZENT IMRE KLUB VENDÉGE VOLT csak azért jelentkeztek az én KOVÁCS ANDRÁS PÉTER. mert õ csak elsõéves volt, és óráimra, hogy megnézzék, tényleg A KLUB VEZETÕJE: VAS ZOLTÁN ez-e az a gyerek. Aztán egy fél évre nagyon irritált minket. Egyik reggel, amikor fehér farmerbe jött, mi ki is pipáltak engem. kihasználtuk az alkalmat… Voltak A stand up-osdi is innen az szerelmek, amik emlékezetesek voltak, meg a színjátszó órákról jött? körben eltöltött pillanatok úgy beleégtek az emberbe. Nem, a gimnáziumban is végig röhögtem és A gimnázium után az ELTE-n folytatta… röhögtettem a négy évet. A szokásos, én voltam az Igen, az ELTE jogi karán. osztály bohóca, az iskola Chaplinje. Nagyon jó kis Humoristaként nehéz elképzelni, hogy eredetileg tanárparódiáim is voltak, meg írtam vicceseket is már. jogot végzett. Elve is jogra akart menni, vagy De nem gondoltam volna, hogy ebbõl bármi is lesz. Az valahova máshova? egyetem alatt teljesen elhallgatott ez a vicc dolog. Utána Eleve humán ember voltam világ életemben. Nagyon éledezett fel megint hobbi szinten és egyszer csak bejött. nagy erõfeszítésembe került, hogy ötös legyen a matek Most csak ezzel foglalkozik, vagy van valami más érettségim. A magyart meg a törit amúgy is nagyon munkája is? szerettem, de valahogy úgy éreztem, hogy valami Csak ezzel, de ez nagyon sok mindent felölel. Mindenki nagyon tutit, nagyon nehezet kellene nekem csinálnom. csak azt látja, hogy az ember este elmegy fellépni. Sokan


2011.04.20.

18:30

Page 63

T U D O M Á N Y

gondolják, hogy délbe kelek, lógatom a lábam és csak learatom a sikert. De ezzel is nagyon sok munka van. Egyrészt megírni az anyagokat jóra, kicsiszolni, másrészt meg vannak folyamatos írnivalóim is. Dolgozom a rádiókabarénak megállás nélkül, írunk most egy TV sorozatot a Duna TV-nek. Írtam már könyvet, meg még most is fogok õszre. Ezek mind olyanok, amik elviszik az ember napját, plusz ugye utazunk olyan négy, öt órákat a fellépésekre mondjuk Debrecenbe. Még többet is dolgozok, mint a rendes munkaidõ. A történetek, amiket elõad, mind saját élmény? A nagyon kitalált, fiktív történeteket nem veszi be a közönség. Nagyon érzékenyek, tudják, mi az, ami hiteles, mi az, ami nem. Így ha mesélek egy sztorit, az mindig valóságos történetbõl indul. Mondjuk egy kicsit tömöríteni, színezni, árnyalni kell, hogy az igazán vicces legyen a közönség számára is. Attól hiteles az egész, hogy saját magunkat rakjuk bele, nem valami kitalált, elvont dolgot. Ön szerint minek köszönheti a Karinthy-gyûrût? Hát igen, gyakorlatilag az történt, hogy 2006-ban nyertem humorfesztivált és 2008-ban már meg is kaptam a Karinthy-gyûrût két év leforgása alatt. Ami nagyon nagy szó. Mondjuk ebben a két évben minket halálra dolgoztatott a rádió. Minden héten kellett vadonatúj kabarét csinálnunk, jeleneteket is, „stand up"-

63

ot is, mindent. Gyakorlatilag ennek a két évnek a megfeszített munkáját jutalmazták meg vele, másrészt úgy érzem, egyfajta bizalmat elõlegeztek meg a jövõre nézve. Tehát nem fogok elkallódni, termékenyen állok a rendelkezésre. Mik a tervei jövõre nézve? Nagyon szeretnék még sok könyvet írni és sok önálló estet csinálni. Szeretnék angol nyelvterületeken is befutni, amit most próbálgatok. Volt már angol közönség elõtt is fellépésem és nagyon szerették. Hál' Istennek ugyanolyan flottul ment, mint a magyar. Úgyhogy most nyáron próbálkozok különbözõ angliai fesztiválokon. Van valami üzenete a mostani diákoknak? Igen, legyenek jók, tanuljanak. Nekem az volt a szerencsém, hogy nagyon jó leckét kaptam itt, a gimnáziumban szorgalomból, kitartásból, meg akaratból annakidején. Ez a három dolog meg is hozza a gyümölcsét. Ha valaki elhatároz valamit és folyamatosan csinálja, ûzi, hajtja, úgy cselekszik, mintha minden rajta múlna, úgy imádkozik, mintha minden Istenen múlna, akkor az valóra is válik. Hatalmas nagy dolgokat lehet elérni. Merjenek a kedves diákok nagyokat álmodni és kitartani mellette! Köszönöm a beszélgetést!

A Föld napja Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? - hangzik a Föld napja (április 22.) mozgalom egyik jelmondata. Bizonyára mindenki hallott már errõl a mozgalomról, de nem sokan tudják, mi is ez pontosan és mire jó. A mozgalmat Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató 1970. április 22-én indította el a Föld védelmében. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Magyarországon 1990 óta rendezik meg. Célja, hogy különféle akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Ezen a napon fát ültetnek, rajzpályázatot hirdetnek, környezeti vetélkedõt, patak- és falutakarítást szerveznek civil szervezetek és helyi önkormányzatok, iskolák. A szintén nagy sikerû Critical Mass is mindig a Föld napja körül van. Idén április 30-án lesz. Az eltelt 33 évben a Föld napja mozgalom világméretûvé vált: 184 országból több mint 5000 szervezet regisztrált tagja a hálózatnak. Minden évben több mint 300 millió ember mozdul meg ennek a napnak a kapcsán. Havonta küldenek hírlevelet a világ minden országába az aktuális természetvédelmi cikkekkel, és kérik a mozgalomban résztvevõket, hogy sokféle akcióval ünnepeljék április 22én a Föld napját az egész világon. Lógó János

Lógó Benedek (11.b)


2011.04.20.

64

18:30

Page 64

K U L T Ú R A

Alfred Hitchcock: Meggyónom Egy olyan krimi, ahol az ötödik percben megismerjük az áldozatot, a gyilkost és az indítékot, talán elsõ látásra kissé elbizonytalanító lehet. A történet egy holttesttel kezdõdik, és tíz percbe belesûríti az azt követõ nyolcvanegy lényegét. Egy ügyvéd holtan fekszik házában, a gyilkos rohan a templomba meggyónni tettét. Ezzel óriási terhet ró a helyi pap (az Oscar-díjas Montgomery Clift) nyakába, aki, mikor elindul a nyomozás, zavart viselkedésével hamar felhívja magára a figyelmet… Szerencsétlenségére napvilágot lát egy Agatha Christie-regénybe illõ sztori, amitõl a helyi Poirot vérszemet kap. A nyomozás tévúton indul el és csak egy ember tudna segíteni, de hát a gyónási titok az titok, kibúvók és célozgatások nélkül. Logan atya inkább keveri magát gyilkosság gyanújába, mintsem visszaéljen valaki bizalmával, ám a többi szereplõ már korántsem ilyen erõs…

Persze elõbukkan néhány szomorú élettörténet, be nem teljesült szerelem a jóképû pap és a drámai hõsnõ (a szintén Oscar-díjas Anne Baxter) között, ez azonban reménytelen is marad és ez kifejezetten jó pont a filmnek Ha már a Hollywoodból áramló tucatfilmek egyetlen vallási nézete a ,,Szerelem mindenek felett!'' legalább itt megvannak még az értékrendek. Kissé furcsának tûnhet a tizenhatos korhatár, hisz egy csepp vér nem folyik, tömegsírokhoz szokott szemünk pedig mindössze egy-két halottat kap. És mégis. Hitchcocknak sikerül olyan hangulatot teremteni a horroripar olcsó, közönséges eszközei nélkül, mely mindenkit garantáltan odaragaszt a székéhez. A felejthetetlen végkifejlet méltóképpen zárja le a történetet, a forgatási helyszín pedig önmagában megér tíz pontot.

Lengyel Mariann (8.a)

Mennyekbe vágtató prolibusz AVAGY

WEÖRES SÁNDOR

ÁLMODOTT VILÁGA A SZÍNPADON

Amikor Weöres Sándor halálos ágyához egy barátja jött elbúcsúzni, és ezeket a szavakat mondta: „Isten veled, te költõkirály!", a haldokló költõ fölkapta a fejét: „Mi? Körtekirály?". Ez a rövidke anekdota kifejezi Weöres mûvészetét, gyermeki, tiszta, ám pontosan a dolgok mélyét megértõ látásmódját. És ezt az életszemléletet vagy inkább életérzést próbálja mindjobban felénk is megnyitni, befogadhatóvá tenni Fekete Ernõ a Sufniban. A díszlet egy szoba, egy egyszerû, praktikus lakóhely, mely a maga letisztultságával azonnal, ahogy belépünk a kis terembe, meghittséget áraszt. Nem vonják el a figyelmet a kellékek: rend van. Mint ahogy a fõszereplõ is igyekszik, hogy ne az õ személye álljon a középpontban, hanem a versekbõl, mondókákból és halandzsákból összeállított bölcsességcsokor. A

gyermekkor, a szerelmek, a felnõtt lét mind helyet kap itt, rövidke jelenetek váltják egymást, a mesélõ is többször átalakul: a jó ízlés határain belül kalandozik a szerelem minden területén, kellõ humorral analizálva a valóságot, majd hirtelen a naiv szépség, rácsodálkozás megtestesítõjévé válik. Az elõadás címe szintén a „körtekirály" egyik agyszüleménye, mely (bármily hihetetlen) részben értelmet nyer a darabban, hiszen egyetlen szereplõnk egy falovon vágtat el mondanivalója végeztével. Ha egy szóval kéne jellemezni az estét, talán a harmónia lenne a legmegfelelõbb kifejezés rá. Ajánlom azoknak, akik szeretik Weörest és Feketét, és meg akarnak érteni, vagy csupán tapasztalni valamit a költõ elvarázsolt világából.

mozso


2011.04.20.

18:30

Page 65

65

S P O R T

XII.

KERÜLETI LABDARÚGÓ KUPA

A XII. kerületi V. korcsoportos fiú kispályás labdarúgó kupa novemberben vette kezdetét. Iskolánk két csapattal is képviseltette magát, a Szent Imre A-val (Bíró Péter, Bora Tamás, Buczkó Márton, Gáll Boldizsár, Juhász Gábor, Nagy Ákos, Rodler Tamás, Szabó Benedek, Vatamány Konstantin, Váczi Márk) és a Szent Imre B-vel (Almay Bálint, Blaskovich Bence, Dalmy Kristóf, Kaán Kristóf, Koós Albert, Oláh Márton, Pongor Márton, Püski Zsombor, Tihanyi Denis). A két csapat két különbözõ csoportba került, ahonnan az „A" csapat elsõként, a „B" csapat másodikként jutott az elõdöntõbe. Így egy „házi" elõdöntõt játszottunk egymás ellen, amit a címvédõ „A" csapat nyert meg 9-4 arányban. A vesztes csapat a Szent Margit Gimnázium „A" csapatával játszotta a bronzmeccset, amit 40 perces küzdelem után elveszített, így negyedik lett. Az "A" csapat a József Attila Gimnáziummal játszotta a döntõt, amelyet kiváló játékkal, de gyenge helyzet kihasználással 2-1 arányban elvesztett. Azonban a 2. és 4. hellyel is elégedettek lehetünk, mert iskolánk mindkét csapata becsületes, szép játékkal szerepelt és Gáll Boldizsár az „A" csapat csatára elnyerte a gólkirály kupát 15 góljával, míg Koós Albert második lett 13 találattal. Jövõre újra megpróbáljuk elnyerni a kupát, még pontosabb passzokkal, még több futással a jobb eredmény reményében.

Váczi Márk

„AZ ÚJ MINDIG JÓ!” INTERJÚ DAUNER KRISTÓFFAL (12.C) Hova jelentkeztél? A Budapesti Gazdasági Fõiskola gazdasági menedzser szakára. Mi fog hiányozni? Örülsz vagy sajnálod, hogy elmész? Sajnálom, hogy el kell hagynom a sulit! Ami leginkább hiányozni fog, az az osztályom, akikkel rengeteg élményt éltünk át közösen, és persze a padsor. Valamint hiányozni fognak a reggeli focik, amik mindig nagyon jó hangulatban teltek, a tesiórák légköre, hangulata, Simonkay tanárnõ fakultációi (amíg jártam) és Auer tanár úr felejthetetlen órái. De örülök is, mert az életem egy új irányt vesz, és az új mindig jó! Nagyon várom már az elkövetkezõ hónapokat. Ha azt mondom SZIG, mi jut eszedbe? Mondj 5 szót! Padsor, sport, barátok, Szonáta, Lónyai. Mik azok az események, amiket kiemelnél az osztályod életébõl? Azt hiszem, az osztálykirándulásokat és az eközben átélt eseményeket. A prágai és krakkói kirándulások nagyon emlékezetesek voltak mindannyiunk számára. A nagy bulik, a sok száz múzeum, amit a tanárnõvel

közösen túléltünk, a számháború a nádasban... Milyen eredményeket értetek el a Piciszterben és a Fociszterben? A Piciszter eredményeinkben inkább azt kell tisztelni, hogy egyáltalán megjelentünk a meccsen, mert a 2120-as gólkülönbségünk nem valami irigylésre méltó, és persze nem mi rúgtunk 120-at! A Fociszterben már sokkal jobb eredményeket értünk el, hiszen itt tavaly a 4. helyet szereztük meg! Az osztályodba érkeztek új emberek a Piarista Gimnáziumból. Velük milyen kapcsolatod volt? Igen, valóban többen is jöttek az osztályba. Nem mindegyikükkel jöttem ki jól, de azért megvoltunk! Különösen Bundival, akivel nagyon jó barátok lettünk. Sok hülyeséget csináltunk együtt, amikre mindig röhögve gondolunk vissza. Még ma is röhögünk, amikor egy történelem felelés során összekevertem Ceaucescut, Che Guevaraval! Ezek az emlékek és események tették igazán jóvá az itt eltöltött éveket!

Matiszlovits Ákos (11.a)


66

2011.04.20.

18:31

Page 66

S P O R T

AZ ÚJBUDA KÖZÉPISKOLÁS MEZEI FUTÓVERSENYEN

ELÉRT

EREDMÉNYEINK

V. korcsoport, lánycsapat: I. helyezett Csapattagok: Réthy Laura (1. hely), Réthy Lilla (2. hely), Péterffy Lili (8. hely), Szilágyi Rebeka (9. hely). Edzõ: Danyiné Varga Ilona Borbély Csenge 11., Hajnáczky Judit 12. helyezett a 47 indulóból. Edzõ: Danyiné Varga Ilona V. korcsoport, fiúcsapat: I. helyezett Csapattagok: Balázs Bulcsú (2. hely, Oszkó Attila (3. hely), Váczi Márk (4. hely), Poósz Márton (9. hely). Edzõ: Danyiné Varga Ilona A IV. helyezett csapat tagjai: Süle-Szigeti Attila (11. hely), Logó János (14. hely), Rodler Tamás (16. hely), Borosnyai Bálint (18. hely) a 48 indulóból. Edzõ: Danyiné Varga Ilona

HÉT ÉV A „KETRECBEN" INTERJÚ KAFFKA ESZTERREL (12.C) Hova adtad be a jelentkezésedet? Elsõ helyen a BKF-en, a kommunikáció és médiatudomány szakra jelentkeztem, ami azért vicces, mert gyerekkoromban is a reklámszakmához kapcsolódó munkát képzeltem el magamnak, plakátragasztó akartam lenni. Sportolsz valamit? Igen, kézilabdázom. Ez nálunk már családi hagyomány. Hatodikban kezdtem, és nyolcadikig Tengely tanárnõ volt az edzõm. Ezek után, kilencedikben, Skoumal tanár úrhoz került az egész csapat. Két évet még Kovács tanár úrnál is edzettem, aki megtanított a védés alapvetõ mozdulataira. Hogy kerültél be a kapuba? Azt tudni kell rólam, hogy átlövõként kezdtem el kézilabdázni, majd amikor az egyik edzõmeccsünkön lesérült a kapusunk, Tengely tanárnõnek az a remek ötlete támadt, hogy álljak be én helyette. Egyszóval, neki köszönhetem, hogy a „ketrecben" kötöttem ki, amit azonban egyáltalán nem bántam meg.

Vannak-e olyan tanáraid, akiknek úgy érzed, sokat köszönhetsz? Elsõsorban Kemény tanárnõt és Skoumal tanár urat emelném ki. A Tanárnõ nagyon sokat segített nekem mind a tanulmányaimban, mind a mindennapi életben, és ezért nagyon hálás vagyok neki. A tanár úrnak a jókedvben eltöltött edzéseket és a saját életébõl vett hasznos élettanácsokat (úgymint: mit csináljunk, ha nem áll meg a vonat az állomásnál, vagy hány kilométert fussunk le naponta a jó kondíció eléréséhez) köszönhetem. A SZIG-rõl mire asszociálsz? Kézi; buborék; nagy, sárga épület; siratófal; a Padsor Milyen érzésekkel búcsúzol? Leginkább szomorú vagyok, szerettem idejárni. Nagyon fog hiányozni az iskola, a kézicsapat, de legfõképp az osztályom. Ugyanakkor izgatottan várom, mit hoz még a jövõ. Kaffka Bernadett (11.a)


2011.04.20.

18:31

Page 67

67

S P O R T

Országos bajnok röpiseink Csodálatosan szerepeltek a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium leányröplabdásai az Országos Bajnokságokon! A IV. korcsoportos (7-8. évfolyamos) leányok veretlenül megnyerték a Budapest Bajnokságot, valamint az Országos amatõr röplabda bajnokságot Debrecenben. Az V. kcs.-os leányok veretlenül megnyerték a Budapest bajnokságot, a VI. kcs.-os csapat pedig ezüstérmet szerzett a 20 csapatos országos döntõn, ahol a megyék legjobbjai vettek részt. A diákolimpiai döntõ legjobb játékosának Benkõ Erzsébetet választották, aki csapatunk kiváló mezõnyjátékosa (liberó poszton) volt. Lányaink a kezdeti idegesség és bizonytalankodás után meccsrõl meccsre magabiztosabbá váltak, és javuló játékkal meneteltek egészen a döntõig. Sajnos a nagy lendület a végére elfogyott, nem sikerült az utolsó mérkõzésen is jól játszania fiatal csapatunknak. Mindenesetre az eredményre büszkék lehetünk, hiszen játékosaink méltón képviselték kerületünket.

Schulek Dávid

A

MÛFÜVES PÁLYÁN A KAPU MÖGÖTTI VÉDÕHÁLÓKAT KICSERÉLTÜK, ELKÉSZÜLT A PÁLYÁNAK A HÁLÓVAL VALÓ LEFEDÉSE IS, ÍGY A LABDA MÁR NEM FOG KIREPÜLNI. (A BERUHÁZÁS KÖLTSÉGE 800.000 FT, AMIT AZ EMERICUS SPORTEGYESÜLET FIZETETT.)


2011.04.20.

18:34

Page 68

Pingvin_s06_layout.qxp :11 Page 1

Recommend Documents