Shaping Career-long Perspectives on Teaching. A Guide on Policies to Improve Initial Teacher Education by the ET2020 Working Group on Schools Policy (2014-15) comprised of experts nominated by 30 European countries and European social partner organisations. Luxembourg: Publications Office of the European Union, 2015 Elérhető: http://ec.europa.eu/education/library/reports/initial-teacher-education_en.pdf
1. Vezetői összefoglaló 1.1.
A pedagógusképzés fejlesztésének sürgős szükségességéről
Az oktatási rendszerek összetettek, irányításuk soha nem volt könnyű feladat. A közelmúltban bekövetkezett változások, mint például a rendszerek decentralizációja és az oktatás szerepének egyre világosabb felismerése a társadalmi értékek, a gazdasági teljesítmény és a személyes fejlődés szempontjából, a helyzetet még komplexebbé tették. A kormányzat, az iskolák, a felsőoktatási intézmények és egyéb résztvevők szerepei és felelősségi körei változóban vannak; az oktatási rendszereknek – a társadalom és a gazdaság változó igényei következtében – új elvárásoknak kell megfelelniük. Ez az a kontextus, amelyben a pedagógusképzés kulcsfontosságú, nagy figyelmet érdemlő szakpolitikai területté lépett elő, ez az oka annak, hogy a kormányzatok egyre erőteljesebben összpontosítanak a pedagógusképzés minőségét biztosító és fejlesztő szakpolitikai intézkedések kidolgozására. Az oktatás jövőjéről szóló eszmecserék során a jelenlegi tanítási módszereket gyakran megkérdőjelezik, és alapvető váltást sürgetnek az elszigetelt osztálytermekben történő oktatásról a széleskörű együttműködésen alapuló, új módszerekre. Ezek a megközelítések a pedagógusképzés valóban átfogó, rendszerszintű újragondolását is szükségessé teszik. Ráadásul – ha a tanítást statikus szakmai kompetenciának fogjuk fel – jóval kisebb lesz a késztetés a szakmai fejlődésre. Ebben a kontextusban a pedagógusi pálya aligha lesz vonzó ambiciózus, tehetséges fiatalok számára, és ez valóban egyre több oktatási rendszerben válik jelentős problémává. A pedagógusképzés az az alapvető terület, ahol megtörténhet az új típusú munkakultúra meghonosodásának támogatása, ahol megalapozhatóak a pedagógusok azon kompetenciái, amelyek segítségével alkalmazkodni tudnak a változó kontextusokhoz, körülményekhez. Ideális helyzetben van ahhoz, hogy kulcsszerepet játsszon két rendkívül fontos cél megvalósításában: a tanítási gyakorlat fejlesztésének tökéletesítésében, és a jobb minőségű emberi erőforrásnak a pedagóguspályára való vonzásában. A változások megvalósításához jól megalapozott, de rugalmas, az érdekeltek közötti részletes eszmecseréken, interakciókon alapuló pedagógusképzési politikára van szükség. A legtöbb európai országban a pedagógusképzést államilag szabályozott és felügyelt felsőoktatási intézmények biztosítják. Míg a legtöbb országban az oktatási kormányzat már részt vesz valamiféle párbeszédben és együttműködésben a pedagógusképzést biztosító intézményekkel és a tudományos közösséggel, jóval kevesebben vannak azok, akik más testületekkel és szervezetekkel, például helyi önkormányzatokkal, iskolákkal és pedagógusokkal (szakszervezetekkel és szakmai szervezetekkel) is párbeszédet folytatnak. Ez akadályozza a pedagógusok fejlődésének igazán átfogó megközelítését, ami pedig általánosságban csökkenti a szakma vonzerejét. Ahhoz, hogy a pedagógusképzés határozottabb szerepet töltsön be a változó szakmai gyakorlat és kultúra befolyásolása terén, hogy a pedagógusképzés a szakmai fejlődés ösztönzésére alkalmas módon kerüljön elhelyezésre a szélesebb értelemben vett pedagógusképzési politika kontextusában, és hogy - felismerve az új részvételi struktúrákat és az érdekeltek új felelősségi köreit – a pedagógusképzés irányítása is megerősödjön, célzott szakpolitikai intézkedésekre van szükség. Jelen útmutató fő célja ezen erőfeszítések támogatása a jelenlegi gyakorlat, kutatási eredmények összefoglalásán, a szakértők ismereteinek és tanácsainak bemutatásán keresztül. 1.2.
A legfőbb alapelvek
A pedagógusképzés átalakítása, modernizációja a jelen útmutatóban körvonalazott célzott szakpolitikai intézkedésekkel valósítható meg. Az iskolapolitikai munkacsoport elfogadott egy sor alapelvet, amely a politikák szélesebb kontextusának tükrözésével, az elvégzett munka megalapozásával alkalmas az ilyen intézkedések kidolgozásának támogatására. 1. Az oktatáspolitikát a pedagógusszakmának és a pedagógusok szakmai fejlődésének koherens kontinuumként való értelmezésére kell alapozni, számos, egymással összefüggő nézőpont (pl. a pedagógusok tanulási igényei, támogató struktúrák, beosztási és életpályamodellek, kompetenciaszintek, helyi iskolakultúra) figyelembe vételével. 2. A megközelítéseken belül hangsúlyos szerepet kell biztosítani a vonzó szakmai fejlődési lehetőségek és a változatos életpálya-lehetőségek számára.
3. Lehetővé kell tenni, hogy a pedagógusok olyan gondolkodásmódot és gyakorlati megközelítést fejleszthessenek ki és tarthassanak fenn, amelyek alapja a reflexió és az ismeretszerzés, és amelyek fókuszában a folyamatos szakmai fejlődés áll. 4. A tartós szakmai fejlődési folyamat kiindulópontjának a pedagógusképzést kell tekinteni. Ez alapozza meg a fent leírt gondolkodásmódot és gyakorlati megközelítést. 5. Az iskolavezetők és a folyamatos szakmai fejlődés (beleértve a pedagógusképzést is) intézményei kulcsszerepet játszanak a pedagógusok cselekvőképességét növelő, tanulóorientált, újító, gyakorlati orientációjú, kutatásokon alapuló szakmai fejlődés feltételrendszerének, környezetének kialakításában. 6. A pedagógusok, a pedagógusképzők és az oktatáspolitikai vezetők szakmaiságának képezze részét az együttműködésen alapuló módszerek alkalmazása és az együttműködési kultúra. Mindkettő megismertetését be kell építeni a pedagógusképzés tartalmába és folyamataiba is. Az együttműködésen alapuló gyakorlati módszerek vezetésére különleges figyelmet kell fordítani. 7. Az iskolákat és a pedagógusképző intézményeket támogatni kell a nyitásban, hogy kihasználhassák a hálózatok, szakmai tanulóközösségek és egyéb partneri kapcsolatok előnyeit. Rugalmas, többféle kontextusban is alkalmazható szakpolitikai intézkedésekkel kell támogatni az ilyen együttműködésen alapuló tanulási környezetek létrejöttét. 8. A pedagógusképzés irányítását együttműködésen alapuló megközelítésre kell alapozni, amelyben minden érdekelt (beleértve a pedagógusképző intézményeket, a folyamatos szakmai fejlődést támogató szervezeteket, a szakmai szervezeteket és egyesületeket és a társadalmi partnereket is) szerepet kap a döntéshozatali, irányítási és ellenőrzési folyamatokban. 9. A kormányzati intézmények és az összes érdekelt vállaljon felelősséget a rendszerért (annak bizonyos részeiért), és vegyen részt a párbeszédben és az együttműködésben. Ebből az is következik, hogy ahol szükséges, fejleszteni kell az érdekeltek rendszeren belüli felelősségvállalási képességét. 10. Az irányítási ciklusban meg kell teremteni a döntéshozatali, az irányítási és a nyomon követési folyamatok egyensúlyát, illetve a hangsúlyt a belső koherenciára és a fenntartható politikák alkalmazására kell helyezni; ehhez egyebek közt szükséges a folyamatok, illetve a szakpolitikai intézkedések folyamatainak, eredményeinek nyomon követéséből származó adatok hatékony felhasználása is.
1.3
Javasolt szakpolitikai intézkedések
A kontinuum A pedagógusszakmát egységes kontinuumként kell felfogni, amelyben öt, egymással összefüggő nézőpont egyesül: a pedagógusok tanulási szükségleteinek kielégítése; a támogató rendszerek; az életpályamodellek; a kompetenciaszintek szerveződése; és az iskolai kultúra hatása. A politikai döntéshozók számára a legfontosabb kihívás az egyes elemek összekapcsolása, folytonosságának, koherenciájának biztosítása. Ebben a kontextusban a pedagógusképzést egy hosszabb, dinamikus folyamat kezdeti szakaszának, nem pedig önmagában álló, teljes fázisnak kell tekintenünk. Sikerében szerepet játszanak azok a mechanizmusok is, amelyek lehetővé teszik a pedagógusok későbbi fejlődésével való együttműködést, illetve az is, hogyan illeszkedik a pedagógusképzés az iskolákra és pedagógusokra vonatokozó politikák szélesebb területébe. A pedagógusképzés folytonosságának erősítése az egyes fázisok összekapcsolásával
1
A politikák serkenthetik, ösztönözhetik a szakmai fejlődést azzal, hogy megerősítik a pedagógusok szakmai fejlődésének egyes fázisai (azaz a pedagógusképzés és a folyamatos szakmai fejlődés) közötti kapcsolatot. 1 Ennek része lehet az egyes fázisok és státuszváltozások hivatalos elismerése, többek között egy kötelező, képzett mentorokon keresztül biztosított bevezető támogatás is.
A javasolt szakpolitikai intézkedések után (dőlt betűvel) megadunk néhány példát is a lehetséges intézkedésekre; ezeket az Útmutató további fejezeteiben részletesebben is bemutatjuk.
Kontinuitás létrehozása intézményi partnerkapcsolatok segítségével
Szünetek nélküli, zökkenőmentes átmenetet, kapcsolatot kell kialakítani a pedagógusképzés és a folyamatos szakmai fejlődés szakaszai között, valamint a még nem dolgozó, illetve a már dolgozó pedagógusok képzése között, mivel ez a folytonosság fontos szerepet játszik a pedagógusok fejlődésében. Szakpolitikai intézkedésekkel kell ösztönözni, illetve célzott erőforrásokkal ellátni a pedagógusképző intézmények és iskolák közötti különféle partneri együttműködéseket.
Koherens kompetenciaszintek segítségével megvalósuló közös értelmezés és birtoklás
Egy olyan, a kompetenciákat koherens keretbe rendező rendszer, amely a kontinuum teljes terjedelmében azonosítja a különféle kompetenciaszinteket, erőteljes támogatást nyújt a pedagógusok teljes életpályát lefedő fejlődéséhez. Az ilyen kompetencia-keretrendszerek segítségével a szakpolitika elősegítheti a konszenzusos értelmezéseket, a közös birtoklást, a közös nyelv kialakulását az érdekeltek között, illetve a kontinuum különféle szakaszai között. A keretrendszer kidolgozását rá lehet bízni a nemzeti pedagógustestületekre, vagy interaktív folyamatban, a pedagógusképzés különféle fázisaiban részt vevő érdekeltek széles körének bevonásával is kidolgozható.
Kiegyensúlyozott, nagyon hatásos folyamatos szakmai fejlődési lehetőségek létrehozása
A folyamatos szakmai fejlődést támogató szolgáltatások skálájának és hatásosságának a teljes kontinuumra kiterjedő fejlesztéséhez az kell, hogy a tevékenységeket maguk a pedagógusok kezdeményezzék, és hogy kialakításuk inspirációját az iskolák és az oktatási rendszer különféle szintjeinek elvárásai és szükségletei adják. A különféle érdekeltek (központi kormányzat, helyi önkormányzatok, iskolák, pedagógusok) különféle kötelező és választható kezdeményezéseket azonosíthatnak és valósíthatnak meg. A pedagógusképzésre és a folyamatos szakmai fejlődésre vonatkozó további szakpolitikák erőforrásokat biztosíthatnak különféle, jelenleg hátrányt szenvedő, alacsonyan teljesítő iskolai oktatási területek számára.
A pedagógus felelőssége: a saját szükségleteket kielégítő öntevékeny tanulás
A folyamatosan magas színvonalú gyakorlat biztosítása érdekében a pedagógusoknak rendelkezniük kell azzal a képességgel, illetve készen kell állniuk arra, hogy saját tanulási szükségleteiket felmérjék, és hogy tanulásukat saját maguk irányítsák. A pedagógusképzési tananyagba be lehet építeni azt a konkrét célt, hogy a pedagógusok legyenek képesek a folyamatos szakmai fejlődés során saját szükségleteik felmérésére.
Szakmai fejlődési lehetőségek széles skálájának elismerése
A pedagógusok fejlődését a kontinuum egészében ösztönözni kívánó szakpolitikának el kell ismernie mind a formális, mind az informális és nem formális tanulási formákat, mint a szakmai fejlődés érvényes és igen hatásos eszközeit. Ebbe beletartozik a csoportos tanulás, a kísérleti tevékenységek és a tanárok közötti tapasztalatcsere támogatása is. Az akkreditált pedagógusképzési programok, illetve a folyamatos tanulást lehetővé tévő és hivatalosan is elismerő programok mellett az intézkedések része lehet az olyan országos hálózatok vagy kezdeményezések támogatása is, amelyekben a helyi képviselők részvételével ösztönzik az informális tanári ismeretszerző projekteket és a jó gyakorlatok megosztását.
A gyakorlat javítása a kutatóműhelyekkel kialakított kapcsolatokon keresztül
A kreatív és önreflexív pedagógusszakma létrehozásához a szakpolitika és intézkedései azzal járulhatnak hozzá, hogy támogatják a pedagógusnak tanulókat és a pedagógusokat abban, hogy tanulásuk és gyakorlati munkájuk során felhasználják a legfrissebb kutatási eredményeket. Míg ennek az alapjait a pedagógusképzés teremti meg, szakpolitikai intézkedésekkel kell támogatni az innovációs kultúra elterjedését az iskolákban, biztosítva, hogy az iskolák kapcsolatokat ápoljanak az egyetemekkel és egyéb, a tanítási gyakorlat tudományos alapokon álló fejlesztését támogató szervezetekkel.
Kapcsolatépítés a tanárok fejlődése és az iskolák fejlesztése között
Az iskolai szinten megszervezett szakmai fejlesztő tevékenységeket és munkaerő-politikát össze kell kapcsolni az adott iskola szélesebb értelemben vett céljaival, hogy mindhárom hatásosabban érvényesülhessen. A személyzeti szakemberek és az iskolavezetők a pedagógusokkal folytatott párbeszédük során áttekinthetik, hogy az iskola fejlesztése hogyan kapcsolható össze a folyamatos szakmai fejlődést és a tanárok értékelését célzó eljárásokkal.
Rugalmas életpályamodellek, többszörös szerepek elismerése
A pedagógusok fejlődésének támogatása, illetve a pedagógusi életpálya rugalmassága érdekében a politikai döntéshozóknak meg kell találniuk a módját, hogy a belépési pontok és lehetséges szerepek teljes skáláját elismerjék, és hogy befogadó politikát alkalmazzanak, amely értékeli és hivatalosan is elismeri a képességek és tapasztalatok sokféleségét. Elképzelhető például olyan pedagógusképző program vagy hivatalos folyamatos szakmai fejlődési kurzus, amely kimondottan konkrét pedagógusi szerepekre fókuszál (pl. tanácsadó, digitális specialista, iskolában dolgozó tanár/pedagógus, vezető pedagógus), de amely azt is lehetővé teszi, hogy valaki életpálya közben lépjen be a pedagóguspályára, vagy lépjen ki onnan.
Együttműködésen alapuló tanulás Bár az együttműködésen alapuló tanulást Európa-szerte fontosnak tartják és széles körben el is várják a pedagógusoktól, a gyakorló pedagógusok egy jelentős része soha nem tapasztalta meg az együttműködésen alapuló tanulást. Ahhoz, hogy szélesebb körben elterjedjen, gyakorlásra, megfelelő gondolkodásmódra és új munkakultúra és munkakörnyezet kialakítására is szükség van. Az együttműködésen alapuló tanulás szélesebb körű bevezetését célzó jó kapcsolatok, partneri viszonyok kialakítása kulcsfontosságú kihívás. Ehhez igen mély változásokra lehet szükség: az együttműködésen alapuló tanulást bele kell illeszteni az oktatási rendszer kontextusába, illetve ki kell dolgozni az általa elérhető konkrét tanulási célkitűzéseket is. A kölcsönös bizalom megteremtésével és erősítésével a politikai döntéshozóknak, az oktatási vezetőknek és az összes szóba jöhető érdekeltnek (a társadalmi partnereket is beleértve) részt kell vállalnia az együttműködésen alapuló munkakultúra előfeltételeinek megvalósításához. Ez az egyik előfeltétele annak, hogy a konkrét intézkedések sikeresek lehessenek, és, ami még fontosabb, hogy a rendszer egészére alkalmazható megoldásokat dolgozhassanak ki. Az elszigeteltségből az együttműködésen alapuló munkakultúrába
Minden érintett érdekeltnek terjesztenie kell az együttműködésen alapuló tanítási és tanulási formákat, beépítve ezeket a napi szakmai gyakorlatukba, és széles körben elterjesztve őket a pedagógusok, a pedagógusképzők és az oktatási vezetők körében. Intézkedésekkel támogatható az önreflexió és a folyamatos szakmai párbeszéd a különféle gyakorlati módszerek jellemzőiről és hatékonyságáról – nem csak az iskolákon belül, hanem intézmények között, a teljes rendszerre kiterjedően is.
Együttműködő attitűdök kialakítása a pedagógusképzésben
Ahhoz, hogy a jövő pedagógusait felkészítsük az együttműködésen alapuló módszerekre, a politikai döntéshozóknak és a további érdekelteknek kell gondoskodniuk arról, hogy a pedagógusképző programok pozitív hozzáállást alakítsanak ki a szakmai párbeszéd, a megosztás, az együttműködő kritikai gondolkodás és az egymástól tanulás iránt. A jövő pedagógusainak képzése során a pedagógusképzésben és a kontinuum egészében dolgozó pedagógusoktatóknak maguknak kell példát mutatniuk az együttműködésen alapuló módszerek alkalmazásával.
Az intézmények közötti együttműködés ösztönzése és támogatása
Az új szervezeti és intézményi struktúrák tervezése során a hangsúlyt mind az egyes intézményeken belül, mind az intézmények között az együttműködést támogató megoldásokra kell helyezni – legyen szó akár azonos szintű, akár eltérő szintű oktatási intézményekről, illetve az oktatási intézmények és a helyi közösségek közötti kapcsolatokról. A pedagógusképzés területén támogató intézkedés lehet például klaszterek hálózatának létrehozása, vagy az együttműködés kreditpontokkal, díjakkal való ösztönzése.
Autonómia és támogatás a helyi együttműködéshez
A legjobb együttműködésen alapuló tanulási környezetek azok, amelyeket a helyi körülményekhez igazodva alakítottak ki, és amelyeket a helyi partnerek elfogadnak és felügyelnek. A politikai döntéshozók gondoskodhatnak arról, hogy az iskolavezetők szabadon hozhassanak létre és tarthassanak fenn szoros együttműködéseket társadalmi partnerekkel, intézményekkel és a helyi közösség szervezetivel, más iskolákkal és oktatási intézményekkel – és hogy ehhez támogatást is kapjanak.
Az akciós kutatás mint együttműködési mód támogatása
Az akciós kutatás célja lehet érvényes megoldás kidolgozása egy, a tantermi gyakorlatban kihívást jelentő helyzetre. Az érdekeltek támogassák ezt a megoldást mint az együttműködésen alapuló tanulási környezetet erősítő módszert mind iskolán belül, mind iskolák között, és a pedagógusképző intézményekkel együttműködve.
Megfelelő és költséghatékony befektetés
Az együttműködésen alapuló tanulásnak a pedagógusképzésben történő bevezetése és fenntartása általában befektetést igényel: ezért az érdekelteknek időt és erőforrásokat kell áldozniuk arra, hogy elkerüljék az olyan pénzügyi berendezkedéseket, amelyek csak egyéni eredményekhez rendelnek forrásokat. Ez különösen fontos lehet akkor, amikor a hátrányos helyzetű térségek az iskolák közötti együttműködést kívánják serkenteni.
A pedagógus-társadalom hálózatosodásának elősegítése
Az érdekelteknek gondoskodniuk kell arról, hogy a pedagógus szakemberek között egyenlőségen alapuló, közvetlen hálózati együttműködés valósuljon meg, mivel ez alapozza meg az együttműködést és a folyamatosan magas színvonalú gyakorlati munkát. Ez nemcsak innovatív iskolák és pedagógusképző intézmények hálózatain keresztül, hanem online, e-learning kurzusokat nyújtó, erőforrásokat megosztó platformok segítségével is megvalósítható.
Minden pedagógus kapjon képzést az együttműködésen alapuló tanítási formák vezetéséről
A hatékony együttműködésen alapuló tanulást részben az teszi lehetővé, ha az a tanárok részvételével működő, de együttműködő – vagy megosztott – vezetés alatt működik, ezért az ilyen módszerek vezetését mint kompetenciát be kell építeni minden pedagógus képzésébe. Lehetséges intézkedések: az iskolában megszervezett vagy külső helyszínen zajló vezetőképző programok, amelyek a már dolgozó vezetők képességeire alapozva, csoportos tanulási helyzetekben készítik fel a szakembereket az együttműködésen alapuló gyakorlati módszerek vezetésére.
A jó gyakorlat megosztása a pedagógusképzésben az együttműködésen alapuló megközelítések elterjesztése érdekében
A pedagógusképzés jövőbeni fejlesztésének támogatásához szükséges, hogy a politikai döntéshozók és az oktatási szakemberek megosszák egymással ismereteiket az együttműködésen alapuló tanulás előnyeiről és helyes gyakorlatáról. A digitális eszközök is szerepet kaphatnak annak lehetővé tételében, hogy a pedagógusképzésben szerepet vállalók megoszthassák tapasztalataikat, megközelítéseiket és eredményeiket.
Irányítás A pedagógusképzés összetett terület, egyre nagyobb számú érdekelttel, bizonyos országokban több szintű kormányzati ellenőrzés alatt. A pedagógusképzés rendszerét az intézményes keretek határozzák meg, amelyek szabályozzák a képzést nyújtók autonómiáját, illetve az, hogy a terület milyen mértékig áll kormányzati ellenőrzés alatt. A tevékenységekben részt vevő érdekeltek szerepei országról országra eltérőek, és nyilvánvaló, hogy az irányítási folyamatban az érdekeltek közötti eltéréseket is tekintetbe kell venni. Mindazonáltal – függetlenül attól, hogy egy adott rendszer inkább centralizált vagy decentralizált, hogy inkább szabályozott vagy kevésbé szabályozott – az együttműködésnek mindig van létjogosultsága. Erősebb rendszerek kialakítása különféle érdekeltek bevonásával
A különféle érdekeltek bevonása a szakpolitika alakításába – az egyes partnerek autonómiájának tiszteletben tartása mellett – erősebb, együttműködésen alapuló irányítás alatt álló pedagógusképzési rendszert eredményez. Ide tartozhatnak azok a reformok, amelyek összekötik a pedagógusképzés országos szintű és helyi koordinációját, a regionális klasztereket fenntartó szervezeteket, illetve segítik az intézmények együttműködését a közös alaptanterv és záróvizsgák kidolgozása során.
A jobb szabályozás módszertanainak kidolgozása
A szabályozás kidolgozása során együttműködésen alapuló folyamatot alkalmazva tekintetbe kell venni a különféle érdekeltek nézőpontjait és gondjait. Különféle módszertanok segíthetik elő a konszenzus megtalálását annak tekintetében, hogy mit kell jogszabállyal szabályozni, illetve hogy mi szabályozható az érdekeltek csoportjainak vagy egyes intézményeknek a szintjén. Ennek megvalósítását segítheti egy független testület és/vagy regionális konferenciák szervezése.
Elkülönített pénzügyi források biztosítása az együttműködésen alapuló módszerek számára
A kifejezetten a pedagógusképzésre vonatkozó szakpolitika változó igényeinek és követelményeinek kielégítése érdekében az ösztönző vagy díjazó rendszerek segíthetik az együttműködés elterjesztését. Konkrét intézkedésként ide tartozhat például a magas színvonalú képzést nyújtó pedagógusképző intézmények díjazása a hálózatos együttműködésük finanszírozásával.
A színvonal fenntartása a pedagógusok kiválasztási feltételein és a kompetenciakeretrendszereken keresztül
A pedagógusszakma folyamatos fejlesztést igénylő magas színvonalának megőrzése érdekében fontos, hogy a szakma teljes kontinuumában hasonló struktúrájú, hasonló nyelven megfogalmazott kompetencia-keretrendszereket alkalmazzanak, és hogy ezeket az összes érdekelt használja és elismerje. Ide tartozhatnak például olyan intézkedések, amelyek összekötik, integrálják az egyetemi és a szakmai kompetenciákat, illetve amelyek hasonló keretrendszert hoznak létre a pedagógusképzők számára is.
Összehangolt módszertanok és összehasonlítási alapok használata a pedagógusképzés hatékony minőségbiztosítása érdekében
A pedagógusképzés hatékony minőségbiztosítása, teljesítményének hatékony felügyelete érdekében a politikai döntéshozóknak ellenőrizniük kell az egyes célkitűzések, folyamatok és értékelési módszerek összehangoltságát. Az irányítás minden szintjén támogatni kell a közös módszertanok, feltételek, indikátorok és összehasonlítási alapok használatát, és el kell fogadtatni a pedagógusképzés felügyeletének és értékelésének javítását célzó koordinációs mechanizmusokat. Ide tartozhatnak például olyan intézkedések, mint a pedagógusszakma egészére kiterjedő, az érdekeltek által közösen végrehajtott felmérések; az oktatási és a munkáltatói szektor közötti párbeszéd; a nyomon követő testületek felállítása; vagy a pedagógusképzési programok közös szakmai és egyetemi akkreditációja.
A párbeszéden és konszenzuson alapuló együttműködő irányítás elterjesztése
Minden érdekelt – a kormányzati szervek, a pedagógusképző intézmények, az iskolavezetők és a pedagógusok – részéről szükséges az elköteleződés a közös cél, az együttműködve igazgatott, színvonalas pedagógusképzés létrehozása iránt. Ez megvalósítható például rendszeres fórumok létrehozásával, ahol (formális és informális) párbeszéd folyhat, vagy a pedagógusszakmát szabályozó és az együttműködést felügyelő független testületek felállításával.
Közös felelősségvállalás az oktatási rendszer
A pedagógusképzés együttműködő irányításának megvalósítása a decentralizált rendszerekben kihívást jelent. Az irányítás csak akkor lesz sikeres,
Hatékony irányításáért
1.4
ha mind a minisztériumok, mind az összes többi érdekelt közösen vállalja a felelősséget a döntésekért, tevékenységekért, és a politika gyakorlatba való átültetését célzó intézkedésekért. Az egyes érdekelteknél végrehajtott kapacitásfejlesztés segítségükre lesz abban, hogy megerősítsék a képességüket és a hajlandóságukat arra, hogy a helyi, intézményi vagy egyéni nézőpontokon túlmutató, a rendszer egészére fókuszáló felelősséget vállaljanak a pedagógusképzésért. Ez megvalósítható például független oktatási szakemberek segítségével, vagy tematikus, a legfontosabb érdekeltekből álló szakpolitikai előkészítő csoportok létrehozásával.
Az Útmutató kidolgozása
Az Útmutató az Európai Unió ET2020 iskolapolitikai munkacsoportjának (2014-2015) következtetéseit mutatja be annak egyik fő témájáról, a pedagógusképzésről. 2 A munkacsoport célja az volt, hogy az egymástól tanulás, illetve a jó gyakorlatok azonosítása segítségével támogassa a politikai döntéshozást. A különféle formákban megvalósított eszmecserék és egymástól tanulás segítségével (negyedéves értekezletek, ország szintű fókuszált, részletes eszmecserét folytató műhelyek, kérdőívek, kutatási szakirodalom áttekintése) a munkacsoport a sikeres szakpolitikai gyakorlatról és a pedagógusképzés reformjairól gyűjtött hiteles információkat. Az Útmutató főszövege a következő három témával kapcsolatban foglalja össze a csoport következtetéseit: a pedagógusszakma kontinuuma, az együttműködésen alapuló tanulás és az irányítás. A legfontosabb fogalmak tárgyalása mellett áttekintésre kerültek a közelmúlt Európa-szerte megvalósult szakpolitikai intézkedései, a változást támogató intézkedések friss példái is. Az Útmutató a javasolt szakpolitikai lépések leírásával zárul.Az Útmutató összesen 30 ország – EU tagországok és társult európai országok – nemzeti kormányzatainak képviselői által, valamint európai társadalmi partnerszervezetek által végzett munkán alapul. Az Európai Bizottság köszönetét fejezi ki a munkacsoport tagjainak az elvégzett munkáért, különösen a következő személyeknek: Liesbeth Hens, Hans Laugesen, Prof. Marco Snoek, Dr. Stéger Csilla és Dr. Daniela Worek. Szeretnénk továbbá köszönetet mondani a csoport kutatási asszisztensének, Dr. Francesca Caenának, a szöveg szerkesztőjének, Dr. Gill Whittingnek, és Kay Livingston professzornak, aki az Útmutatót mint “kritikus jóbarát” véleményezte.
2
Az ET2020 iskolapolitikai munkacsoport egyike volt a Nyitott koordinációs módszerek az oktatásban és a képzésben 2014/15 nevű szervezet hat munkacsoportjának. A szervezet két kiemelt téma (a korai iskolaelhagyás és a pedagógusképzés) szakértőiből állt. További információkért l. http://ec.europa.eu/education/policy/strategic-framework/expert-groups_en.htm
