Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk 2011/1. számában! 2011. február 15. - Maga mióta dolgozik a cégnél? - Mióta megfenyegettek, hogy kirúgnak.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit a 2011. év első hírlevelében! Az utóbbi időben kicsit késve indultak útjukra a hírlevelek, amiért most nyilvánosan mindenkitől elnézést is kérek! Az idei elsőt most pótolom is, amely eredetileg egy újévi számnak indult!! Valamelyik korábbi számban, Franciaországból hoztam pár érdekességet. Ezt a képsorozatot szeretném most kiegészíteni pár képpel. A helyszín továbbra is francia, azonban valahol délen, a tengerpart közelében járunk:
Ez egy szokványos budi ajtó. Mégpedig egy autópálya parkolóban a nyilvános illemhely bejárata. Ez önmagában semmilyen meglepetéssel nem bír. Azonban, ha jobban megnézzük az épületet...
Igen! Gyanúsan nagyok az ablakok!
Mondhatni, átlátni rajta!
Ahogy belépünk, szép világos helyiségben találjuk magunkat, ...
… ahol kellő rivalda fényben végezhetjük el azt, amiért ide jöttünk. Az egészről egy kis videót is készítettem, amely ide kattintva érhető el! A női részleget nem mertem lekapni! Folyton volt benn valaki!
A francia sorozat folytatásaként most jöjjön pár kép Svájcból is! A kép egy iparterületet ábrázol. A háttér csak Svájcban látható ilyennek. Hófehér hegycsúcsok! Balra egy autóparkoló . Beállás közben szinte automatikusan a tájra vetődik a szegény sofőr szeme.
Aztán, mikor előre néz, hirtelen a fékbe lép! HÚÚÚ!
És a svájciak hatalmas tempóban állnak be ebbe a parkolóba! Hiába, a hegyek vonzása...
A kapuban egy kaputelefon található. Azonban Svájcban magas szintű az intelligens, számítógép vezérelte technika. Például a reluxák mozgását fényérzékeny, számítógép vezérelte szerkezetek irányítják.
De ezen a szerkezeten csupán egy szem gomb van!
Ezért van szükség a használati útmutatóra!
És a kapunál még ott van a nálunk letűnt fényű stoptábla.
Folyt. köv.
- Uram, - kezdi az orvos - önnek egy rendkívül fertőző betegsége van. Elkülönítőben helyezzük el és csak palacsintát meg pizzát kap enni. - Ezektől meggyógyulok, doktor úr? - Nem. De ez fér be az ajtó alatt.
"MEKK MESTER" A SZERELŐ AVAGY, EGY PANCSER VISZONTAGSÁGAI XIII. rész „Mekk mester” számítógép-asztala” Volt ágyam, volt könyvespolcom, és volt vérszemem arra, hogy valamit még csináljak. A lányomnak íróasztal kellett. Ez egyszerű, az ember vesz egyet a bútorboltban. Haha! Csakhogy, ahhoz nagyobb lakást kellett volna venni, vagy, a lányom szobájának adni a nappalit. Nem fért be egyik sem arra a helyre, ahova szerettük volna. Speciális asztal kell! Tervezgettem, rajzolgattam, míg végre kész volt a mű. Komplett szobabútor, polccal, szekrénnyel, íróasztallal. Mivel az asztallapot különleges formájúra terveztem, megrajzoltam és kivágtam egy csomagolópapírból a formát, hogy majd a „Fásnál” mintaként szolgáljon. A lányommal mentem a „Fáshoz”, hogy ő válassza ki a bútora színét. Mit választ egy serdülőlány? Rózsaszínt. Nem is tudom, miért volt ez kérdés? A bútorlap neve: rózsatulippa. Nekünk, csak a rózsaszín álom nevet viselte szegény. Az asztalom! Külön pad a klaviatúrának, külön pad az egérnek. Meg fiók a lomoknak. Jobbra pedig, egy kis szekrényke a füzeteknek, könyveknek. Bár, az ajtaját csak akkor lehet kinyitni, ha az egérpad be van tolva. Jobb oldalán az asztalnak egy nyitott polc, ami úgy van megcsinálva, hogy a nyomtató, telefon elférjen rajta, de ez nem látszik a képen, csak az alsó polcrész.
Mivel a lányom apja nagyon akart segíteni, ezért hagytam. Pár nap múlva kész volt. Beillesztettünk mindent a helyére. Tökéletes. Ekkor kezdődtek a gondok. Egy kis íróasztalon hogy fér el a monitor, a klaviatúra, az egér, a gyerek házi feladatához szükséges könyv, füzet, tolltartó, és persze a gyerek könyöke? Sehogy! Próbálkoztunk jobbra tenni azt, balra tenni amazt, akkor sem akartak kibékülni egymással. Valami mindig kiszorult. Speciel, a gyerek volt az, aki inkább az ágyon hasalva tanult, hogy ne kelljen nyomorognia, mert a monitor nem akart az ágyon tanyázni. Az egér sem. A klaviatúra meg kikérte magának! A lányom az okos enged, szamár szenved alapon engedett a nyomásnak. Nagyon szomorú voltam, hogy a bútortervezői pályafutásom ilyen csúfos véget ért. Lehet, hogy pancser tervező vagyok, de skorpió pancser tervező! (Aki nem tudja, hogy milyenek a skorpiók, az nézzen utána!) Egy tulajdonságot minden pletykaújság kiemel: önfejű, konok. Na, ez vagyok én! Nézegettem az íróasztalomat. Semmi az égvilágon nem jutott eszembe. Olyan üres volt a fejem, hogy furcsálltam is, hogy a szemem nem esett bele az üregbe. Felfedeztem egy csavarboltot! Úgy jártam oda, mint kenyérért az ABC-be. A „csavaros” családját is én kezdtem eltartani. Hiszik, vagy sem, el nem tudtam volna képzelni, hogy itt annyi férfival lehetne megismerkedni, amennyivel akarnék? Kávézó, mozi, utca, tánciskola, üdülő, vagy mit tudom én, kutyafüle ahhoz képest, ahány manus itt megjelenik. Ha akartam volna, és hagytam volna, kaszálhattam volna, mivel egyedül voltam nő közöttük. Először mindegyik úgy nézett rám, mint borjú az újkapura. Megmosolyogtak, lekezelően okoskodtak egy sort, de amikor közöltem velük, hogy a lakásomban én készítettem az összes bútort, akkor lecsapódott náluk a biztosíték. Emberszámba vettek! Haverok viszont lettünk, bár a nevét egyiknek sem tudom. Több mindenkivel fantasztikus témákat tudtunk boncolgatni, mint például: 4 és feles, vagy 4-es csavar jobb-e a szereléshez? Ahogy bogarásztam a szerelvények között, és pletyóztam közben az egyik haverral, megakadt a szemem valami herkentyűn. Mint kiderült, hangosan gondolkodtam, mert arra a kérdésre, hogy ez mi a bánat nyavalya, a haver válaszolt: polccsúszda. Polccsúúúszdaaa? Az én kongó ürességű fejem abban a szúrásban elkezdett megtelni mindenféle gondolattal. Úgy kattogott a rozsdás fogaskerék, hogy már – már aggódtam, hátha valaki más is meghallja. Már láttam is az elcseszett íróasztalomat, amint működőképessé válik. Mit mondjak, vettem egy csomó polccsúszdát. Nem tudtam még, hogy mire fogom használni, de majd kitalálom.
Szóval fogtam egy fűrészt, és szépen – na, jó, ez azért túlzás! – kivágtam a szükséges méretet. Tudták, hogy a fűrész mindig pihenni akar? Állandóan megállt. Húztam néhányat, pihenés. Megint húztam néhányat, a fránya fűrész megint pihenni akart. Én még ilyen lusta dög szerszámot nem láttam! De, csak kész lettem. A megkönnyebbült fűrészt szabadságoltam,
ezzel együtt hoztam egy döntést is. Nekem fűrészgép kell! Majd…!
Az asztalom! Legömbölyített lap, a végein is, csak az nem látszik a képen.
A felszerelés könnyen ment, mert csak csavarozni kellett, abban pedig már profi voltam. Viszont az asztal alatt csavarozni, az már nem piskóta. Nem számoltam, hogy hányszor vertem be a fejem, vállam, hátam. Másnap annyi kék folt volt rajtam, hogy nem mertem a kánikulában ujjatlan pólót felvenni, nehogy valaki félreértse, és ismeretlen tettes ellen feljelentést tegyen a rendőrségen. Az összekuporodott helyzettől elzsibbadtak a lábaim, kiállt a karom. Annyi bajom volt, hogy számolni sem lehet, de megcsináltam! Én a pancser, kihúzható polcot csináltam! Külön a klaviatúrának, külön az egérkének, külön a lomoknak!
Az íróasztalom. Külön fakkja van a gépnek, külön a lemezeknek.
Lehet, hogy asztalkészítőnek kellett volna mennem? Casear Folytatás: „Mekk Mester szekrényei” Ráakadtam egy nagyon érdekes és tanulságos kis videóra. Előre is mindenkitől elnézést kérek, akire a nevetésen kívül, más hatást is gyakorolna! Ide kattintva érhető el! Jó szórakozást kívánok hozzá!
És, ha már a témánál vagyunk ….
Amit reményeim szerint még a közeljövőben jön, az a beledi kirándulás, az éves pontos programterv, valamint disznótor. Addig is kívánok mindenkinek – így késve is – Boldog Új Évet! Ön ezt a levelet azért kapta, mert feliratkozott hírlevelünkre. A leiratkozáshoz kérem küldjön egy lemondó levelet az címre. Ezt honlapunkon a hírlevél, valamint a kapcsolat felvételi modulban, a megadott telefonszámokon, illetve személyesen is megteheti. Kérem azt az e-mail címét használja, amellyel feliratkozott! Telefon: 94/320-227
http://www.nyk-szombathely.fw.hu
A „Vasi Klubhírek” a Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjas Klub Szombathely kiadványa, a Vám- és Pénzügyőrség Nyugat-dunántúli Regionális Parancsnoksága címén: 9700 Szombathely, Hunyadi u. 47. Telefonszám: 06-94/500-960. Telefax: 06-94/310-481
