tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 1
TURCSÁNY PÉTER
A mérleg közepén
ELSÕ KÖTET
TELESZKÓP SOROZAT 20.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 2
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 3
TURCSÁNY PÉTER
A mérleg közepén POÉTIKA-PEDAGÓGIAI, VERSTAN-POÉTIKAI, IRODALOMISMERETI ÉS KÖZGONDÚ ÍRÁSOK
ELSÕ KÖTET
A GYEREKEK ÜZENETE A MÉRLEG KÖZEPÉN
Pomáz, 2001
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 4
Ez a könyv
a
és a
egyedi és éves támogatásával készült.
© Turcsány Péter, 2001 © Kráter Mûhely Egyesület, 2001
ISBN 963 9195 28 6 Ö. ISBN 963 9195 53 7 I. ISSN 1217 06 90 Felelõs kiadó és sorozatszerkesztõ Turcsány Péter Tervezõ és tipográfus Kováts Kristóf
A kötetben felhasznált fotókat a szerzõ szülei, Bódy Gábor, Demszky Gábor, Gosztola Gábor, Kõbányai János, Prohászka Imre, Szémán Róbert, Turcsány Villõ és a szerzõ más barátai készítették
Kiadja a Kráter Mûhely Egyesület 2013 Pomáz, Búzavirág u. 2. Telefon/fax: 06-26-328-491
[email protected] Szerkesztõ V. Tóth László Szöveggondozó Turcsány Villõ
Nyomás Saluton Bt. Felelõs vezetõ Szabóné Melkovics Ágnes
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 5
„Heraldikus talány a mérleg közepén” Juhász Gyula: A költõ Bizonyos gondolatok hajlékának nem elég zsupptetõs, nád- és szénaillatú költeményt, hanem bazilikás, többhajós esszé- és tanulmánykötetet kell emelni. Eddigi munkáim, tanításaim és kutatásaim eredménye ez a könyv, össze kellett állítanom, hogy lépcsõin tovább lehessen lépni. T. P.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 6
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 7
I. A gyerekek üzenete (POÉTIKA-PEDAGÓGIAI ÍRÁSOK)
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 8
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 9
Pulykán lovagolt a kecske 11–13 ÉVES GYEREKEK ÉS A KÖLTÉSZET
Két tanévben – 1974–76 között – tanítottam hetente egy délutánon át a költészet lehetõségeit a Kossuth Nevelõotthon egyik gyerekcsoportjának. Nagy Erik 1962-ben, Csányi Miklós, Káim István, Siklós József és Szentes József 1963-ban, Horváth Csaba, Szabó Miklós, Ambrinácz Borisz és Bánhegyi Lajos 1964-ben, Patai Lajos pedig 1965-ben született. Erdõkben sétáltunk, sziklákat másztunk, iskolatáblára írtuk a gyerekek verseit, a helyben született verseket tollbamondták és rózsaszín, kis versfüzeteikben verses elbeszélések is születtek. Kezdetben hallgattam trágár kis mondókáikat, slágerszövegeiket, ez volt a kulturális alap, ahonnan elindulhattunk. Volt egy másik alap is: a gyerekek életkora! Giambattista Vico Új tudományában az emberi gondolkodást és az emberiség történetét vizsgálva egy fontos periódust fedezett föl: az Emberré válás „költõi szakaszát”. Felismerése szerint ez egy olyan idõszak, amikor az asszociációs törvényszerûségek gondolkodásunk fölötti uralmát nem váltja még föl az ok-okozati felismerések logikai rendszere. Jean Piaget pszichológus fejlõdési rendszerében az említett életkor jellemzõjének tartja a következõket: „Az értelmi fejlõdés utolsó üteme, amelyben a gondolkodás képes leválni a tárgyról és konvencionális jelek rendszerével (nyelv, számrendszer stb.) végezni csoportokat feltételezõ mûveleteket”. Ez a fejlõdés-lélektani alap potenciálisan rejti azokat a lehetõségeket, amelyeknek megvalósulásából adhatott ízelítõt két éves munkánk. Pontosan megnevezve: nem a költészet lehetõségeit, hanem a versszerûsítés, a kifejezhetõség kezdeti és némileg összetett eszközeit és formáit kellett a gyerekek rendelkezésére bocsátanom. Az eredeti kifejezés lehetõsége mindig lappangó érzelmek napvilágra-vetítésével, korábban át nem gondolt felismerések elsõ elrendezéseivel jár együtt. A költõi kifejezés a megszólalás, a dolgokra és magunkra eszmélés, a legtágabb értelmû ön-tudat könnyed, játékos, „heuréka!”-szerû szintézisét tartalmazza. A költõi kifejezés ebben a korban már vagy még nem sémák utánzása, de gátlásokat old és põrévé teszi a gyermek legelnémítottabb asszociációit, sõt a világgal való legtitkosabb viszonyait is. Egyben az önbizalom elsõ csírája a dolgok és viszonyok – egyenlõre képzelet-alkotta – elrendezéséhez. Állami gondozott gyerekek esetében még fontosabb a nyelvhasználat önbizalmának felkeltése. A „felnõttek nyelve”, az iskolában szükséges feleltetések nyelvi stílusa egy kultúra „standarddá vált” kifejezéseinek hosszú elsajátítását feltételezi. Ebben a folyamatban is hátrányban vannak a szociálisan vagy pszichésen hátrányos gyerekek. A „szülõi ház”, a naponta tapasztalható társadalmi „rétegnyelv” döntõen segíti a fejlõdõ gyermeket ebben a beilleszkedési folyamatban, mindebbõl igen kevéssé részesedhettek az állami gondozottak, sõt többnyire csak olyan „rétegnyelv” áll a
9
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 10
„nevelõk nyelvével” szemben, amely a maga alacsony szintjével, szûk szókincsével inkább a nyelvi gátlásokat fokozza. Ilyenkor az észrevétlen nyelvi felszabadítás feladata hárul a költészet szabad nyelv-kezelésére. Nem elvárás és nyelvi visszamaradottság áll szemben egymással, hanem az elárvult nyelv kapja meg a minõségi formálás esélyét. Felvetõdhet a kérdés, képes lehet-e minderre egy szakkör? Mindenesetre, ha kísérletnek nevezem ezt a két éves foglalkozást, akkor az a válasz, hogy a kísérlet elõkészítésének idején a poétika és a jelelmélet korszerû felismeréseit kellett mikroszkopikusan, „mikrokozmosz”-szerûen a gyermek gondolkozásához transzformálni. Meghatározott „adagolással”, a költészet belsõ eszközeinek meghatározott rendben való megismertetésével kívántam foglalkozásainkat felépíteni. Három éves munkatervvel kezdtem a szakkört. (Sajnos, a harmadik évet már nem volt alkalmam megvalósítani.) A vázlatos metodikai terv csak saját használatra készült. A krónikás dokumentumaként indokolt fölidézése. I. év: Egyszerû lehetõségek a szavak költõi összekapcsolására: A Sor elve Ikerszavak gyakorlása – meglévõk keresése (heje-huja, bice-bóca) – lehetségesek kitalálása – csak hangzásban lehetségesek kitalálása (nem feltétel az értelem) Gondolatritmusok bemutatása – párhuzam – ellentét – összetétel, fokozás, kiegészítés Egyszerû ütemek és rigmus-sémák – általában az ismétlésrõl – magyar ütemezési lehetõségekrõl – ritmusok ismétlése, alkalmazása, felismerése, soralkotás Hangszerelési lehetõségek – alliteráció (mássalhangzós, magánhangzós) – hangzóismétlések a szavakban, sorokban (idõlegesen kialakult fonéma-sorok) – variációs hangzóismétlés (asszonánc-hatások) – hangszerelés, ismétlõdõ hangszínek a sorban A behelyettesítõ, asszociatív logika alapelemei – hasonlat, metafora – metonímia – pars pro toto (Sok-sok példa és gyakorlás: Weöres S., Arany J., József A., Tamkó Sirató, Kormos István versei, valamint a vázlatpontok alakzatainak gyakorlati felismerése és alkalmazása.)
10
II. év: Egyszerû bevezetés a sorok költõi összekapcsolásába: A Strófa elve Rímelési lehetõségek (ikerszavak folytatásaként) Retorikai formák (gondolatritmus és asszociatív formák folytatásaként)
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 11
Intonációs eljárások – deklamációs stilizáltság – dalszerû személyesség – prózai eszköztelenség – komikai, ironikus, kifigurázó szóhasználat Kompozíciós eljárások (a sorból a strófa) – kiszámíthatóság – váratlanság – arányérzék A költészeten kívüli kisebb arányosságok fölismerése, mesei motívumok, epizódok megbeszélése; több költõ stílusának megbeszélése, (pl. Illyés Gy., Szabó L., Berzsenyi és Petõfi egy-egy egyszerûbb verse alapján.) III. év: A részek egészben való elhelyezésének szabályai, modelljei: A Kompozíció elve – halmazszerû, láncszerû – szimmetrikus – aszimmetrikus – aleatorikus – vannak-e egyéb arányrendszerek? Hogyan árulkodik a kompozíció a szerzõ látomásáról, a „világegész helyébe helyezett világegész” világnézetérõl, a világot nézõ és teremtõ emberrõl (József A. gondolatai a mûalkotásról). Gyerekek között ez az elvont vázlat természetesen élettel, játékos gyakorlással és a eleven fantáziájával telítõdött. Errõl árulkodik az a tény, hogy csak néhány hónapi együttlétünk után jelentette ki az egyik gyerek, hogy õ már írt verset. Ekkor már napirenden volt az alapelemek gyakorlása és magát a szakkörvezetõt is „Szó Péter bácsi”nak nevezeték. Az elsõ évben nem volt cél versek írása, csak az alapelemek gyakorlása, mégis a foglalkozások elengedhetetlen része lett a gyerekek egyenkénti versírása. Két év után 90 versbõl álló gyûjteményt állítottunk össze Kályha címen. A kötet öt részre tagolódik, amelyek a versekben megnyilvánuló érdeklõdési köröket is jelzik. Az elsõ részben ars poetica-szerûek az alkotások, a ciklus címe: Oktalan Pál. A második rész játékaikról, élményeikrõl kapta címét is: Nyílkészítés. A harmadik rész – strukturálisan a legkevesebb verset tartalmazza! – érzelmeket, anya-vágyukat, otthon-vágyukat mutatja meg, a ciklus címe: Kályha. A negyedik rész – a legtöbb vers ebben található – elszabadult fantáziájukat teszi érzékelhetõvé, a ciklus címe: Pulykán lovagolt a kecske. Az utolsó, ötödik rész már a külvilág felé forduló gyerek eligazodási kísérleteit mutatja, a ciklus címe: Nézek a Várból. A „kísérlet” kifejezést használtam munkánk jellemzésére, de ez a mûvészet, sõt a kiscsoport-pszichológia terén is önálló eredményt jelölhet, amennyiben kreatív folyamatról van szó. Annyiban kísérlet, amennyiben a folyamat megismételhetõ más csoporttal is, de eredmény, mivel mûvészetrõl lévén szó, produktumai megismételhetetlenek egyszeri konkrétságukban. Írásom célja nem a gyerekekben lejátszódó pszichikai folyamatok leírása lesz, hanem a verseikben megnyilvánuló gyermek-látás földerítése. 11
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 12
SZORONGÁS ÉS „KOZMOLÓGIA”
Utólag lapozgatom a verseket. Nem a kötet rendjét követem, hanem föl-fölbukkanó, egymással összefüggést sejtetõ témacsoportokra figyelek. Számomra is most rendezõdnek ezek a versek egymás vonzáskörébe. A témákat foglalkozásainkon sohasem jelöltük ki. Néha egy rím, néha egy asszociáció, néha az egyik gyereket foglalkoztató gondolat vált több versben is megjelenõ témává. A gyerekek olvasták egymás verseit, ez is lombosította a téma-bokrokat. Utólagos meglepetés fölfedeznem az összefüggéseket. Igen, a gyerekek maguktól is foglalkoztak az égitestekkel, felfogásukban jelen van az animizmus, a „kezdetleges gondolkodás magyarázóelve, amely minden létezõnek életet tulajdonít” (Mérei Ferenc). Szorongásaik megszólaltatásában megfigyelhetõ minden mágikus gondolat feltétele, a participáció, azaz valamilyen viszonynak – például részleges azonosságnak, kölcsönhatásnak – a feltételezése két olyan lény vagy jelenség között, akik egymással nincsenek racionálisan érthetõ összefüggésben (Piaget, Lévy-Brühl). A Nap, Hold, csillag, Föld és lámpa motívumok jelzik a gyerekek „kozmológiáját”. A motívumok centrumában a Nap áll, a gyerekek erkölcsi centrumként is õt jelenítik meg; a fény, a csillagok, a lámpa mint Nap-attribútumok értékelõdnek. Hiányuk mindig szorongás. Egyik versben a Hold is a szorongás erõit idézi fel. A Föld „kerek alakocska, mint egy gömböcske”, a legjobb esetben a csillagok testvéries rendjébe illeszkedik. Az egyik vers sejtetõ asszociációja arra enged következtetni, hogy a gyermek maga is „villogó” fény-motívum, a fény–villany–lámpa–csillag sorhoz tartozik mint távoli Nap-attribútum. Siklós József itt közölt elsõ három versében tisztán megnevezõdnek az alapértékek. Negyedik versének jelentõsége, hogy gyermek és világ viszonyában, az önmagát megjelenítõ hal-motívum segítségével nevezi meg „erkölcsi helyzetét”, ezt a verset emiatt sorolom az erkölcsiséget érintõ „kozmológia”-motívumokhoz. A NAP
A nap az egész világot bevilágítja. Szép a napsugár, Szép a csillogása. Úgy csillog, mint arany az égen. De éjszaka elbújik és egy másik országban megjelenik és ragyog – ragyog.
12
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 13
A FÖLD GÖMB
Gömbölyû, mint egy labda, focizni is lehet avval, mint egy labdával. A föld nem labda, hanem egy kerek alakocska, mint egy gömböcske. Körülötte sok a csillag, számolhatatlan. Száma közel végtelen. Az égen helyezkedik el. A CSILLAG
A csillag az égen úgy csillog, mint egy csillogó, villogópont. Vannak neki testvérei, kicsik, nagyok, ugyanolyan csillogók. A HAL
Úszok-úszkálok, ez az én tisztességem. És az én eledelem tengeri csiga és rák. Átúszom a Dunát, Tiszát, Tengert, mindennap egy-egy métert. Most figyeljük meg, milyen a gyermekek „naptalan” világa! Hogyan szólnak errõl a versek? A fény hiánya értékhiány, világ-hiány, világosság-hiány, norma-hiány. Nem pusztán az égitestek, egy utcasarki lámpa, egy lecsavart villany, a város esti lámpái is érték-változást, érték-hullámzást sugallnak. A fénytelenség bénít, a fény mozgásra sarkall, mozgásra lendít. A fény hiánya árvaságra döbbent. A gyermek néha tárgyba, állatba mitizálja magát, a villany is, a sivatagba helyezett anakronisztikus állat, a dühöngõ farkas is. Mozdulatai mitikusak, ugrása, rohanása emberi képességeket játszva fokoz kozmikussá.
13
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 14
H. CS.: EGY NAPI KALANDOM
Ugrok jobbra-balra, mindig magasabbra, és egyszercsak hopp, beugrok a Holdba. Sokféle szörnyet látok és ijedtemben fán mászok, így menekülök meg tõlük, de még mindig látom álmomban a kalandot. N. E.: BUDAPEST LÁMPAFÉNYEI A SÖTÉTLÕ ERDÕBÕL
A sok lámpa fényére azt hihetné az ember, valaki belecsapott a tûzbe, és sok pernye szállt fel szanaszét. És akkor hirtelen elaludtak lámpái és zuhantak le, mint egy elszédült madár a földre. H. CS.: ESTI FÉNYEK
Világít az országúton két gyönyörû lámpa, olyan gyönyörû és ékes a lángja! De egyszercsak: bumm! kialszik a lámpa, nem világít többé a gyönyörû lángja. Arra megy egy leányka, meglátja a lámpa, kérlelve-kéri: kisleányka! Utoljára világított a gyönyörû lámpa, és soha többé föl nem lobbant a gyönyörû lángja. SZ. J.: VILLANY
Villog-villog a villany, felkapcsolják a gyerekek; én égek-égek, míg ki nem alszom, gyertek-gyertek gyerekek, csavarjatok helyre! 14
Néhol a gyermek maga állítja helyre a fényteli egyensúly világát, más esetben pedig a Nap megjelenése „mágikus” összefüggést teremt, vagy pedig a Naphoz tarto-
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 15
zó évszak, a nyár jelenik meg áldást hozó, utópikus vágy-világként. Gyermek és Nap, gyermek és világ finoman megalkotott egyensúlya zárja majd le témakörünket. A fényes árnyék címû vers e „kozmológia” meglepõ összegzése vagy nyugvópontja lesz. H. CS.: A SÖTÉT LÁMPA
Egy régi utcasarkon áll egy régi lámpa. Aki ember arra jár, mogorván tekint rá. Bús-árván pillant vissza. Senki nem gyújtja meg. Egyszer aztán jön egy lámpás. Megörül a lámpa, hogy végre meggyullad. De elmegy mellette az öreg ember. Utána rohan egy kis cigány s végre meggyújtja a lámpát, mely örömmel világít a sötét éjben. H. CS.: A NYÁR
Szép a nyár, szép sudár, mint az ében, oly vidám, az arca szép piros, a földre leragyog, vidítja az embereket, megsüti a száz kenyeret, Örökké nyár van abban az országban, s minden embernek oly melege van. N. E.: A FÉNYES ÁRNYÉK
Ülök a padon mélán, fölöttem egy napernyõ, Nézem a napot, melynek hatalmas koronája beárnyékozza a világot. 15
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 16
ÉLETKÉPEK, REÁLIS ÉLETÁBRÁZOLÁS?
Hétköznapok, játékok, csavargások, indulatok a fantázia szövetében. Nem jólnevelt, felnõttek írta „gyerekversek” anyáskodó-apáskodó-bizalomkeltõ felnõtt társadalma jelenik itt meg. A gyerekek sokszor magukat is verekedés közben, zabolázatlan vitalizmusuk kiélésében ábrázolják. S. J.: A ROSSZALKODÁS
Kirándulás közben ablakot török éppen, a nyanya prédikál, a két foga kiáll. Én ráfelelek: hagyja abba, visított már eleget. H. CS.: A DIÓFA
Mászok a diófán, mint egy kismajom, közben gyûlik alattam a sok dióhalom. Lopják a diót a sok cigánygyerekek, de úgy járják a cigánykereket. Jön ki a gazda nagy dirrel-dúrral, ordítva hadonászik a furkósbottal. El innét gyerekek, elvágom az eretek! A hangszála megszakad, mérgében kipukkad. H. CS.: TRÉFÁS VERS
Egy rossz gyerek, ki vereget, kergeti a másikat s elveszi tõle a nyulat. A gyerek sikoltozik, a bõribõl kibújik.
16
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 17
H. CS. A RONCSIZÓ KISGYEREK
Nagyokat roncsizik, fejbever másokat, Felemel széket s kivág egy léket a szép új padból. Enyhébb, indulattalanabb a hangjuk, ha zavartalan foglalatoskodásaik kerülnek elõtérbe. Nyilazás, szánkózás, járkálások, cigarettázás, kirándulás, lustálkodás. Skálája van a vidámságnak is, ritkán megcsillan a felhõtlen boldogság. P. L.: NYÍLKÉSZÍTÉS
Tekerem, tekerem, addig-addig tekerem, míg pontosan nem lesz jó. Ha már kész van, jöhet a vadászat. S ha lelövöm a madarat, egybõl meg is sütöm. Ham-ham-ham, meg is eszem. A. B.: NYILAM
Nyilam-nyilam szálldogál, súrolja az ágakat. Meglõ egy kis madarat s az röptében leszakad. Rigó lesz vacsorára, finom lesz az mára. SZ. J.: MITYMÁZIS GYEREK
Mitymázis vagyok, járni akarok, járok-járok, járogatok, közben megvacsorázgatok. Mitymázis vagyok, járni akarok, járok-járok, közben furulyázok.
17
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 18
Mitymázis vagyok, játszani akarok, játszok-játszok, közben szaladgálok és cigarettázok. H. CS.: BEHEMÓT BERCI
Egy lusta gyerek, ki az ágyban szendereg. Olyan lusta, morcos-kormos, mert az apja nagybajuszos. Van neki egy kiskutyája, kinek Bodri a neve. Az meg nem jár iskolába, mert kicsi még a füle. H. CS.: BENCSI JANCSI
Élt egyszer, élt Bencsi Jancsi, elment egyszer kirándulni. Futott az erdõn, sétált a mezõn, meglátott egy bolond szöcskét, amint éppen ugra-bugra, beleugrik a folyóba. Elnevette magát Jancsi s vége lett a Bencsi Jancsi mesének. K. I.: A SZÁNKÁZÓ GYEREKEK
Szánkóznak a gyerekek, orrukat, arcukat csípi a hideg, fázik kezük-lábuk, nem törõdnek a hideggel, nem törõdnek semmivel, örülnek, hogy szánkózhatnak télen. Csúsznak a domboldalon, örülnek ha szánkóznak, nagyokat huppongatva a hóban.
18
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 19
H. CS.: A MUZSIKA
Szép város, szép a ház, nótáznak a muzsikák. Egy ember, ki odanéz, nem tudja, hogy merre lép. Belelép a pocsolyába, sáros lett a szép nadrágja. H. CS.: A BOLDOGSÁG
Varjú és csóka, fogócska-fogócska, közben a csóka kiabálva szaladgál, arra jön egy balga szolga, nézi a játékot, mert boldog a varjú, a csóka és a balga szolga. SZ. J.: AZ ÚJ VILÁG
De jó Majom-maki, mondja Disznó-bébi, jön az új világ! De jó lesz, még a tigris se bánt! Fut a tigris sebesen, sörény lebeg hevesen, gyere õz, fogjunk kezet! Nem bántok már emberek, gyertek játszani gyerekek, unom magam nagyon. Nem fél már az õz sem. De mi leselkedik a gyermek tudatában a felszabadult játék- és álomvilág mögött? Hogyan állnak a reális emlékképek szinte ugrásra készen, hogy szertefoszlassák az idillt? Sokszor a vers esztétikuma, a vers dramaturgiája törik meg, hogy betörjenek a zordabb asszociációk. Az evés-ivás lakoma-atmoszférája kísérteties szociális pontossággal válik pozitív-negatív ellentétpárrá Horváth Csaba Meseországban jártam címû versében. A vers szerkezete mesevilágra és realitásra bomlik az evés és ivás aszszociációinak szétválásával!
19
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 20
MESEORSZÁGBAN JÁRTAM
Meseországban jártam én, még az ókor idején, a pulykán lovagolt a kecske, s zöld volt az emberek tenyere. Eszegeti, eszegeti, de még mindig úgy éhezi egy varga fia, kinek sokat ért a pia, de sosem unja meg, s mindig iszik eleget. De jön egy vén boszorkány, s ordítva kiabál: ne igyál már olyan sokat, mert kihányod a gyomrodat! A vers kimerítõ elemzése oldalakat venne igénybe, páros rímeinek tisztasága vagy „kancsalsága” öntudatlan mesterkézre vall. Meseszerûség és realitás páratlan egymásba botlása! Távol lebegõ aranykor és nyomasztó gyermekkori emlék hatalmas értékbeli távolsága fonódik verssé. A többi gyerek verseiben is ott vannak a leselkedõ alvilág vagy realitás-világ megnyilvánulásai. A mamához való hazatérés vágya-emlékezete veszekedésbe, majd az anya halálába torkollik. Egy szirénabúgás reális józanságú történetet idéz fel. A mesebeli tolvaj varjú a deviancia szimbólumává válik egy kis nyolcsoros versben. Végül ismét egy megfontoltabb számvetés zárja le ezt a motívumkört is. Ambrinácz Borisz Ki vagyok? címû versében beleélõ asszociációk nélkül határozza meg helyzetét. A realitások motívumai a mesékben, az asszociációs szabadságban, az elszabadult vitalitásban is tisztán õrzik archimedesi pontjaikat. Látják, megtapasztalják a gyerekek a körülöttük levõ emberi viszonyokat, és belsõ cenzúrák nélkül vallanak vágyaik, felismeréseik pozitív és negatív oldalairól egyaránt. K. I.: A MAMA MÉRGES
Egyszer voltam mamámnál, fohászkodva megverte a fiát. A fiú mérges lett s kiborította a babját. A mama mérges lett, eladta a házát. Bánatában összeesett, azóta senki sem keltette fel. 20
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 21
A. B.: A SZIRÉNA
Búg, búg a sziréna. Köröznek egy embert, Szalad, szalad, futkos, eléri egy rendõr, elviszi a rendõrség, elverik a gumibottal, öt évig büntetett, megbánja a bûnöket. CS. J.: A TOLVAJ VARJÚ
Ott lakik a varjú, a tolvaj varjú. Sok drága kincset elrabolt az embertõl. Ezt a varjút elfogták, bilincsbe rakták. S egy kisgyerek megmentette a tolvaj varjút. A. B.: KI VAGYOK?
Magyar ember vagyok, Jugoszláv a nevem. Anyám hasában születtem, Intézetben vagyok: játszom, tanulok, jóízûen aluszok.
HORVÁTH CSABA VERSTÍPUSAI
Nagyon biztos ritmusérzék, kifejezõ fantázia jellemzi a tömzsi, fekete gyerek verselését. A többiekhez hasonló verekedõs vadság és olykor koravén hajlam a dolgok átgondolására. Édesapja elvált édesanyjától, a gyerekek az apánál maradtak, a három fiútestvér különbözõ intézetekben nõtt fel. Kezdetben inkább 4-5 soros verseket írtak a gyerekek, addig nyújtózkodtak a poézisben, ameddig a takarójuk ért. Csoportunk elsõ versét H. Csaba írta. Már ebben a bizonyos elsõ versben is biztos a ritmus-váz kitöltése, árnyalt az igei pozíciók sorvégi használata és kifejezõ, szinte szimbolikus a megjelenített történés; infantilis kristály:
21
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 22
MAJOM MÁTÉ
Majom Máté én vagyok, ki mindig a fán ragyog. Kókuszokkal dobálok s gyakrankint találok. Verseinek következõ sorozatában is zárt szerkezetû formákban építkezik. A két strófás kibontás több lehetõséget ad témája kifejtésére. Lehetõség adódik a váratlan csattanóra. Lehetõség adódik két vers-személy viszonyba állítására. Az úr címû versében két ütemû hetes sorokat alkalmaz, míg A karcsú leányka címû versben finom, alig észrevehetõ váltást figyelhetünk meg az ütemek kitöltésében: az elsõ öt sor három-három tagolású hatos, az utolsó három sor négy-három tagolású hetes. Ez a ritmusárnyalás hosszabb verseire is jellemzõ marad, a ritmusbõvítés és ritmus-szûkítés szép lehetõségeinek csíráját tartalmazza. A KARCSÚ LEÁNYKA
A lába szép karcsú, gyönyörû szép arcú, szép hosszú haja van, udvarias szája van. A keze szép fehér, csak amolyan kis tenyér, az én kezem fekete, Horváth Csabának keze. AZ ÚR
A tétényi hegyeken ott ül az úr begyesen, kiabál a szolgának: vakard meg a bordámat! Fut a szolga sebesen, lábát töri hevesen. Az úr meg csak kiabál, kezében a fakanál!
22
A három strófás versre való áttérésben bõvülnek a ritmikai kilengések, némely rímváró helyen elmarad a rím, de ezzel csak nõ a kompozíciós biztonság, kiemelkedik a tiszta rím vagy a tiszta ritmus pozíciója. Leginkább a téma kifejtésében figyelhetõ meg a minõségi érték emelkedése. Filozófiai megnyilatkozás ez már, a korábbi portré és helyzetkép gondolatköreit átlépve. Nem a realitás, hanem a mesei látomás
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 23
ad teret a gyermek közérzetének átgondolására. A verselési eszközhasználat és az eszköztelenség váltása is a vers gondolatkörének kifejezését szolgálja, például A vadászaton címû vers utolsó soraiban. Mikor megkérdeztem, miért így fejezte be, Csaba szinte dühösen válaszolt: „hát mindig kell rím?” CSODÁLKOZOM...
Csodálkozok, csodálkozok s egyre csak bandukolok, két szemem az égre néz, szomorúan fel- s lenéz. De jaj mit látok, mit látok, szemem tágra nyílik, szegény ember halászgat, s megeszi a búbánat. Illendõen köszönök, de mégsem örülök, megkérdezem, mi a baj? A halász így felel: a hálóban sosincs hal. A VADÁSZATON
Egyszer volt egy királyfi, az erdõbe ment vadászni, megtámadta õt egy medve, szegény mendegélt szepegve. Megtámadta õt egy róka, elmúlt már éjfél két óra, búslakodik a királyfi, mit kellene most csinálni? Lehorgasztotta fejét, elõvette a nagy eszét, de semmi nem jutott eszébe. Így hát a királyfi most is itt ül a kövön és szomorkodik magában. Gondolkodói biztonsággal, továbbra is meseszerû játékossággal választja ki a valóság motívumait is. Keresetlen logikája meglepõ fordulatokkal érinti a reális világ tényeit. A gyerekeknél hosszú hónapokig tartott, amíg reális vonatkozású gondola-
23
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 24
taik is felszínre kerültek. Csaba ebben a folyamatban inkább a játékos érintkezések útját járta meg, de így is eljutott az életkép mûfaját megpendítõ verstípusig. AZ ÉN HAZÁM
Budapest az én hazám, ott nevelt a jó anyám, ki etetett s felnevelt, az anyám mondta énnekem: gyönyörûen, édesem, ott a pénz az asztalon, megnyílt a divatszalon, fiam, te is menj el oda, de vigyázz, meg ne üssön a guta! EGY FÉNYES GURIGA
Gurul mindig össze-vissza, kinek egyszer zsebében, s kinek egyszer kezében. Jolán néni bõrtáskája csillog-villog a fényben, s nézi vígan Marika, hogy kandikál a karika. Tapsi a kiskutyus, megszólal ugatva: guriga-guriga, mindenki csak azt hajtja, nem tudják, hogy miért, mert ez a kis guriga nem más, mint egy pénzdarabka. A parlandó-szerû ritmus-szabadság igazi megvalósulását éppúgy, mint a többstrófás építkezést látomásos verseiben emeli a legteljesebb fokra. Ideje van a dolgok és a megjelenített események kibontására, körülírására. Az Afrika címû versben például a folyó archetipikus szimbólumának ritka vonatkozás-világát találja meg. A Londonban jártam címû vers utolsó sorában öntudattal nevezi meg költõi módszerének sarkpontját, a „versbeli táj” megteremtésének lehetõségét. Ebben a verstípusban a fantázia és a megelevenítés az életkorából fakadó kimeríthetetlen lehetõségeket mutatja. 24
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 25
AFRIKA
Fekete gyerekek kókuszdiót legelnek, ugrándoznak össze-vissza, bele a Kongó folyóba. Viszi õket a sodrás, és a fekete gyerekek eszik a kenyeret, de a víz csak viszi-viszi õket, fulladozva figyelik a nõket, míg végül eltûnnek a habokba, örökre nyugodtan. LONDONBAN JÁRTAM
Londonban jártam, sok szépet láttam, láttam én triciklit, biciklit s ettem a nagyon sok nápolyit. Ott volt Géza barátom, õ a falánk, õ a torkos, s ott volt a kiskutyája, a fekete és kormos. Tömte magát Géza, három tortát megevett, három málnát megivott akkor mondta jóízûen, hogy evett is eleget. Hazajöttünk Budapestre, mégis jobb itt, mint oda. Az állomáson elõször is õ mondta, hogy: irány Buda! Ilyen volt az utazás, csodálatos kalandozás és egy versbeli táj.
25
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 26
INFANTILIS KRISTÁLYOK
A gyerekek kezdeti lépései a költészet területén gyakran eredményeznek kicsiny, kifejezõ formákat. Egy-egy állatmotívum kiemelése a háttérben lappangó mesevilágból, egy-egy természeti jelenség vagy fantáziát megmozgató tárgy gyakran a vers kristályosodási pontjává lesz. Már az eddigi versek közül is ezek közé sorolható Siklós József A hal, Nagy Erik A fényes árnyék, Horváth Csaba Majom Máté és Szentes József Villany címû verse. A költészetben való elindulás kezdeti, bátortalan lépései néhol kristálytiszta vers-képzõdmények megtalálásához, megalkotásához vezetnek. SZ. J.: A HÓVIRÁG
Jaj, de jó, jaj, de jó nekem! Én vagyok az elsõ virág, aki kibújik a földbõl! És úgy virítok, mint egy hópehely! B. L.: A VITORLÁZÓGÉP
Repül a vitorlázó a kedvezõ szélben, ha kedvezõ szél van, eljuthat a célba, s megkapja az aranyalmát. N. E.: ANYÁM
Anyám, mért vagy oly szomorú? Gitározzak? Énekeljek? Mondd már, ne sírj jó anyám! Maradandó hatásúak ezek a költõi megformálás terén tett elsõ próbálkozások. Szakköri foglalkozásaink után három évvel, az 1979 õszén ipari tanulónak állt Horváth Csaba még mindig hasonlóan zárt formában írt verset. E kicsi költemény már másra is utal: a felnõtt költészet négysorosainak információs sûrítései felé:
26
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 27
ÉJFÉL
Fekete lepel, a parkra telepedel, s bevonva sötét árnyaidba, alszik az õszi boróka.
SIKLÓS JÓZSEF ÉS SZENTES JÓZSEF AKUSZTIKAI ÉRZÉKENYSÉGE
Mindkét gyerek keresve, tapogatózva kísérelte megtalálni a költõi lehetõségeket. Némelykor váratlanul, csodálkozva kérdeztek rá egy-egy saját ötletükre, hogy ilyet is „lehet-e” kitalálni? Szokatlan próbálgatásaik bátorításául Weöres Sándor és Tamkó Sirató Károly expresszívebb verseivel is megismertettem õket. Siklós József Tengerecki Pál verse ezt a kialakult, kedves kapcsolatot is jelzi. SZ. J.: MADÁRRÓL
Csirip, csirip, csipog a madár, és elröpül eledelért, és elkapott egy girnyót, aki éppen a földön kúszott, hazavitte csibéinek, csike vere kund csike vele punk! SZ. J.: TÉLI VAKÁCIÓ
Hó, hó, hó, hahó, hó, hó, hó, szánkózni volna jó! Jó, jó, jó, jó, seggre ülni volna jó! Jó, jó, jó, jó a téli hó! Hó, hó, hó, örül a kismackó! Kó, kó, kó, Hó, hó, hó, Jó, jó, jó!
27
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 28
S. J.: TRÉFÁSI PISTÁSI
Tréfási Pistási, gyere ide te kis málé, máléi jupiter dádé digen dóré. Elaludt a málé, gyere ide te kis vesszõ, vesszõ-vesszõ heje-haj, ideért már a hal? Hal-hal, de balga, balga-balgabalamajka, balamajka-balamajka. Heje-haj mafla, Maflási, Pistási, Miskási, Pistási, Hej Tréfási Pistási! SZ. J.: TENGERECKI PÁL
Tengerecki Pál, ki mindig pipál, egyszer aztán megjárta, a pipáját elhagyta. Tengerecki Pál, ki mindig sportolni jár, egyszer aztán megjárta, a sportját elhagyta. Tengerecki Pál Nyugdíjba vonul már, nyugdíjas bácsi Tengerecki Pál.
MEGSZÓLALNAK AZ ÉRZELMEK VÁKUUMAI ÉS EGY REMEKMÛ
28
Nagyon kevés az olyan vers, amelyben a gyerekek testvér, anya és emberi melegség utáni vágya kap hangot. Az egymás közötti kedvesség is kevés versben fejezõdik ki, ilyenkor is inkább mesealakokba helyezve, például Siklós József versében:
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 29
MEDVE ÉS A MACSKA BARÁTSÁGA
Egyszer történt meseországba’ medve és a macska barátsága. A macska felajánlotta a tejfelét, a medve meg a mézét. Egyszer persze összevesztek, barátságnak vége lett. Hát ilyent gyerekek? Két jó barát elveszett. Ritkán, még mindig meseszerûen, vagy olykor már emléket megidézve említik meg a versek a távoli testvért, a kishúgot. Az anya-élmény távoli vonatkozásait már az eddigi versekben is láthattuk a maga ambivalens viszonyulásaival. (K. I.: A mama mérges; H. Cs.: Az én hazám; N. E.: Anyám), de ezek a versek nem tanúskodnak kifejlett, kifejlõdni képes érzésvilágról. Az anyaérzés épphogy érintett, mélyen elfojtott témakör. A nagymamát (Siklós József soraiban szülõ-helyettesként) is ritkán, egy-egy vers idézi meg. A tanárok, nevelõk iránti vonzalom is szinte alig föllelhetõ érzés. A személyek, emberek iránti érzelmek vákuumába csak elpattanó érzések levegõgömbjei juthatnak el. SZ. J.: A TATÁR
Ugorj, ugorj húgom, hipp-hopp, hilihó-hahó! Ugorj húgom a vízbe, beléje, de ne várj, mert fejeden a tatár! Siess, hipp-hopp, mert lõ a tatár! P. L.: BABA
Szép a keze, szép a teste, aranyos a lelke, anyja karjában érzi kedvét, reggel alszik, este mosdik, ez az én kis húgocskám; aludj szépen húgocskám! 29
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 30
S. J.: NAGYMAMÁM
Nagymamám, nagymamám, de jó, édes, jó anyám, apám, anyám helyettese, József kedvelõje. nagymamám, nagymamám, szeretlek, mint jó anyám’, fölneveltél engemet apám, s anyám helyett. S. J.: VIKTOR BÁCSI
Van nekünk egy jó számtan tanár, ki osztást ordibál, szorzást kiabál. E jó nevelõ neve Viktor bácsi, hívják, nem hívják, hanem számolják. P. L.: A NAGYMAMA
Kedves nagymamám, nagyon aranyos nagymamám, nagyon büszke vagyok én kedves nagymamámra, hogy díjat kapott nagymamám a nagyon jó munkájára. Személyekhez kötõdve nem bontakozhatott ki igazán a lappangásra kárhoztatott melegség-vágy, otthon-vágy, biztonságvágy. Az égitest-szimbólumok, majd az írásomban csak megemlített víz-sodrás szimbólum után ismét õsi archetípus, a tûz-kályha-lélekmelegség motívumkör ad lehetõséget a gyerek–világkép fontos megnyilvánulásának. A tél, a hideg, a hó szekvencia-sor oppozíciójaként bontakozik ki Szentes József versében a kályha, a meleg, a ház utáni vágy már-már elérhetetlen távolságban levõ, „elzárt” motívum-sora. A gyermek furfangjának következtében szomorú-biztató feloldással fejezõdik be a vers! Micsoda öntudatlan lényegérzékelés az, mely nem embereket, testvért, szülõt helyez a házba, hanem az üres házban „nagy meleg”-gel váró kályhát! A gyermeki, az emberi érzésvilág mélyének egyik legfontosabb szimbóluma inkarnálódott a vers hétköznapi történetében: 30
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 31
KÁLYHA
Kályha, az én kedves kicsi kályhám, melegít az engem, mikor fázok, jó az a kis kályha, mikor nagyon fázok, mikor szánkózok és fázok, gondolok a jó meleg kályhára, vágyok a kályha nagy melegére, be akarok menni a házba, de az ajtó zárva, az egész házban minden be van zárva, a kulcsot pedig délelõtt a házmesternél láttam. Mire aztán visszaloptam a házmestertõl a kulcsot, a kályhában már a láng csak egy kicsit pislogott. Nem a szocializálódás, hanem a feltárulkozás, a gyermekvilág, a gyermek-látás kiszolgáltatott világa lett kézzelfoghatóvá kísérletünk, foglalkozásaink eredményeképpen. Nem a külvilágba, a társadalomba való beilleszkedés folyamatában ad döntõ segítséget a gyerekeknek a vers, hanem a belsõ rendért, a lélek és a személyiség rendjéért vívott észrevétlen harcban váltak a gyerekek védettebbé, ehhez kaptak, nyertek és teremtettek eszközöket. Mivel produktumuk maga is mûvészet, mások pszichés és szellemi rendjének folyamataiban adhatnak immár verseik által õk maguk is segítséget. A „szocializálódás furfangja“ történhet meg a poétai alkotómunka révén. Pedagógusok és pedagógiai elméletek feladata volna mindezeknek a nevelésbe való visszacsatolása. Esetleg az irodalom-, a gyermekkori poétika-oktatás revíziója, megreformálása – bocsánat a szóért, a metaforáért – forradalmasítása volna képes kísérletünk tanulságait szociális eredménnyé változtatni. Az eddigiek során szándékosan nem említettem azt a támogatást és azt a közönyt sem, amelynek révén szakköri munkánk mûködhetett ugyan, de majdhogynem „idegen testként” a Kossuth Nevelõotthon pedagógiai életében. Támogatták a munkánkat annyiban, hogy lehetõségünk volt a kísérlet, a szakkör független és zavartalan kialakítására. Jószándékkal figyelték a gyerekek alkotásait, de céljainkat, eredményeinket szinte kétkedés fogadta. A nagyon szükséges harmadik év munkájára azonban már nem kaptunk lehetõséget; a határozat megszületett, hogy nincs szükség a külsõ szakköri vezetõkre és ezzel lezárták munkánkat anélkül, hogy akár a szakkörben résztvevõ gyerekek személyes fejlõdésére vonatkozó tapasztalatokat egyeztethettem volna a nevelõkkel. Ez a hirtelen befejezés aligha volt célravezetõ pedagógiai eljárás, például annak a gyereknek az esetében sem, aki nagy kedvvel, érzékenységgel, tehetséggel és termékenységgel írta verseit, de késõbb, tizenöt éves kora után zárt intézetbe került... Nem panasz mindez, csak egy nevelõotthon hétköznapi realitása. A gondolkozás, a nyelv, az asszociációk és emlékképek káoszból kiemelkedõ elrendezése még csak formális és normatív elvárások útján volna elképzelhetõ a mai pedagógia számára? Sajnos, ez a pedagógia még felkészületlennek látszik a költészettanulás eredményeibõl
31
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 32
következõ magatartásbeli, pszichés és szociális lehetõségek beépítésére. Ez sem hibakeresés vagy számonkérés, inkább figyelem-felkeltés a gyermeknek egy elévülhetetlen és a szocializálódásban nélkülözhetetlen tulajdonságára és jogára: a nyelvvel való szabad bánás, a kultúra eszközeivel való kreatív kapcsolat lehetõségére. Nem költõket akart nevelni ez a szakköri munka, csak a költészet, a nyelvi szabadság birodalmában és felszabadító légkörében kívánta otthonossá tenni a gyerekeket. Bizonyítani próbáltuk, hogy nyelvében, saját nyelvében él a gyermek. A nyelv, az anyanyelv hívta játszani titkos mélységeitõl messze kallódó gyermekeit. (VILÁGOSSÁG 1979/12.)
32
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 33
A hajón a matrózok rímesek... DECSI OLVASÓTÁBOR, 1979
A kiscsoport képzõdés kezdeti változódásai után kilenc fiúval és két lánnyal kezdtük meg a csoportos foglalkozásokat. Midegyikük Pesterzsébetrõl érkezett táborunkba. Elsõ alkalommal egy tanteremben beszélgettünk. Bemutatkozásul néhány verset, találós kérdést és közismert versek profán változatait (pl. Petõfi: Füstbe ment terv) mondták el a gyerekek, valamint az Erdõszélen sátoroznak az oláh cigányok címû dalt énekelték el. Beszéltünk arról, milyen sokfelé ágazódik el a hétköznapi nyelven túl a beszéd, illetve a nyelv lehetõsége: válhat mesévé, babonává, regénnyé, verses elbeszéléssé. A gyerekek keveset tudtak ezekrõl a mûfajokról. A 8–13 éves korú kölykök 15–20 percig képesek voltak az irányított beszélgetésben részt venni, késõbb már rajzolgattak, egymással játszottak, de amikor elindultunk sétálni, még akkor is lehetett, közülük egy-egy gyereket kiválasztva, folytatni a fölvetett témákat. A következõ alkalommal esti lefekvéskor került ismét szóba a mese, a mítosz és a vers világa. A kisebb fiúkat készültem lefektetni, de csoportom tagjai körém gyûltek. A várakozó figyelem hatására rögtönzött mesébe kezdtem. A mese keretét Az újszülött Hermész és a teknõsbéka mítosza szolgáltatta. A kis Hermész egy barlangba csalja a teknõst, majd kemény páncéljából lantot készít és mesélni kezd szülei nászáról. A csupasz teknõs nem meri elhagyni a barlangot, így Hermész meséli el neki különbözõ furfangjait; ezeket a furfangokat a gyerekek nyilvánvaló tulajdonságaihoz, a kövérséghez, a kényességhez, a ragaszkodáshoz igazítva, teljes történetet rögtönöztem Hermész szavaival. Néha váratlanul egy-egy gyerekverset kántáltam, mintegy a teknõs szórakoztatására. A mese végeztével azt mondtam a gyerekeknek, diktáljanak nekem õk maguk is egy-egy verset, amit most találnak ki. Két gyerek ekkor lediktálta – soronként kiegészítve egymást – az elsõ közös készítésû verset: Lefeküdtek a gyerekek, Géza, Sára, Jóska, Pista. Lefeküdtek a gyerekek, mindegyik még csak szendereg, Géza, Sára, Jóska, Pista, be ne pisilj az ágyadba. A szöveg egyszerû gondolatritmuson, és gondolat-variáción alapul, egy rím-pár és egy asszonánc-pár biztosítja fokozottabb versszerûségét. Az este Lakatos Jancsi is leírt egy verset, amelyet késõbb húga is elénekelt, így derült ki, hogy közismert szleng-szongról van szó. Az ehhez hasonló dalszövegek
33
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 34
jelentik ezeknek a gyerekeknek a hozzájuk eljutó „verskultúrát”, ennek jellemzésére írom le azt a szöveget: Két jampec állított a boltba be, hoztam egy klassz anyagot, látod-e, kérek egy csöves nadrágot, mert este a csajommal csörögni megyek.Így szól a szabó mérgesen, engemet senki se sürgessen, fogta az ollót és a cigarettát, estére kész lett az új csöves nadrág. Két csöves elment csörögni, az egész nép rajta kezdett röhögni, úgy járt a lába szára, mint a kályhacsõ, a nyakkendõje, a nyakkendõje, az igazi jampec nõ. Az egyik gyerek elmondott vagy kitalált még egy kis töredéket, amelyet igen értékesnek találok az adott helyzetben, mivel a gondolatritmusa egy XV. századi nyelvemlékünkre emlékeztet. Álljon itt elõbb a XV. századi vers: Bátya, bátya, mely az út Becskerekére? Uram, uram, ez az út Becskerekére! A gyermekszöveg kezdetleges, de tömör szerkezetû altatórigmusa számunkra értékes, szabályos ritmusú (4 / 4 / 3 // 4 / 4 / 3) és rímelõs gondolat-párhuzamot villant fel: Késõre jár, késõre jár az idõ, minden gyerek szemére már álom jõ. Ezen az estén, lefekvés elõtt, Danó Zoli mondta, hogy másnap majd Rózsa Sándorról írjunk verset. A költészetre hangolódás sikeres volt, a gyerekek érdeklõdéssel várták további foglalkozásainkat. Másnap valóban Rózsa Sándorról kezdtünk beszélgetni. A gyerekek nagy lelkesedéssel vettették magukat a vitába, sokszor egészen ellentétes véleménnyel voltak a betyárvezérrõl. A foglalkozáson a gyerekek papírt kaptak és filctollat. Volt, aki lerajzolta a betyárhõst, de például Csöves – akinek még az írás is nehezen megy! – azzal kapcsolódott többiek verselési lázához, hogy kimásolt egy témánkhoz vágó verset Kassák Lajos gyerekvers-kötetébõl: Falusi kép, forog, forog a kútkerék, nem elég a vize még. Kaput nyitnak a pásztorok, felmorog sok bõ torok. 34
KASSÁK LAJOS
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 35
Lakatos Zoli viszont maga próbálkozott meg, kicsit sután, az írással: Rózsa Sándor vagyok én, egy faluban születtem, ahol mindig fosztogattak pandúrok, és amikor felnõttem, gondoltam megbosszulom. Értékesnek látom a betyárélet gyerekkori motiváltságának gondolatát ebben a kis versben. Danó Zoli egy ismerõsnek ható Rózsa Sándor-verset írt le, valószínûleg régebben ismert dalról van szó. Ilyen esetekben nem ismerik be a gyerekek, hogy nem õk írták, hiszen már magát a tényt, hogy visszaemlékeznek egy-egy versre, szinte úgy élik meg, hogy a vers akár általuk is íródhatott volna. A 14 soros ének Rózsa Sándorról szól, a végén a hõs lova lába megbotlik, s így elfogják örökre. Írtunk egy közös verset is Rózsa Sándorról, amelyben a gyerekek által összeszedett tulajdonságokat én írtam meg kemény, pattogó ritmusban, rímekkel. A foglalkozáson harsány kocsmai jelenetet rögtönöztünk, ahol Danó Zoli játszotta el a rejtegetett betyárt és a szakkörvezetõ volt a váratlanul betoppanó pandúr (azaz saját magam). Kelepcét állítva úgy beszéltem a kocsmabelieknek a betyárról, mint akit már fölakasztott a Vármegyeháza. Váratlan fordulattal azonban fölfedte magát Rózsa Sándor és lelõtte a pandúrt (engem). Késõbb, elsõ tábortüzünknél el is játszottuk ezt a jelenetet, elõadtuk az összeszedett és megírt versekkel együtt. A következõ napokban sokat sétáltunk a faluban, ekkor már úton-útfélen szóba került a vers, a gyerekek mindennapos otthoni betyárkodásai pedig bõven szolgáltattak megverselni való témákat. Danó Béla ekkor kezdett bekapcsolódni a versírásba és általam ösztönözve, tagoltan, soronként diktálva kezdte kitalálni szövegeit, ekkor még rímtelenül, csak a figyelem és a koncentrálás folyamányaként alakuló természetes gondolatritmus, illetve a képi-képzeleti nyelvezet kezdte biztosítani a szövegek versszerûségét. A többiek lassabban, helyenként infantilisabban kezdték gondolataikat versekké fûzni. Sétáink során egy volt korábbi tanítványom, Horváth Csaba verseit is megismertettem a gyerekekkel, az a gyerek 11 éves korában írta a felolvasott szövegeket, távolból is ismertté vált „társuk” életkora miatt is a verselésben nagyobb merészségre ösztönözte csoportom tagjait. Szerencsére sétáinkon a beszélgetéseken résztvevõ 34 gyerek mindig más és más volt, így az egész csoport kivette részét a verselésbõl, a mesélésbõl, az együttgondolkodásból. Egy rózsaszín füzetbe gyûlt a sok gyerek-szó. A gyerekek mindenrõl írtak verseket: magukról, de rólam is. Lakatos Jancsi vagyok én, a tengert mindig járom én, felszállok egy hajóra, a hajón a matrózok rímesek, legyõzöm én õket, hej!
LAKATOS JÁNOS
35
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 36
Péter bácsi nagyon jó, jószívû és kalandos, hogyha õ kalandba lép, felfordul az egész világ, a gyerekek mind dicsérik. A gyerekeknek tetszenek az õ mókás meséi. Búza, gabona, kukorica, Vígan szálldos a Katica.
LAKATOS JÁNOS
LAKATOS MÁRTA
Ezekben a verses megszólalásokban már lazulni kezdenek az ismert nyelvi klisék és dal-emlékek, hogy el tudjanak keveredni a vágy-képzeteket megidézõ gyermekfantáziával és a korukhoz képest is igen fejletlen, még gyenge realitás-utalásokkal. A további napokban is gyakran kísértem aludni hol a kisebb lányokat, hol a fiútársaságot. Ilyenkor is varázsló, bûvölõ, mesélõ formákban búcsúztattuk el a napot. Volt, hogy szekrény tetején csillagokat rajzoltam a falra és ismét rögtönzött mítoszokat meséltem. Sokszor a tábor lakóiból, a gyerekekbõl lettek mitikus hõsök. Makula Laci, aki gyakran ugrál a falubeli szekerekre, a Göncöl-csillagkép névadója lett, mert az egyik szekér csak úgy tudott elmenekülni elõle, hogy fölrepült az égre, azóta sem akar lejönni, nehogy Makula ismét ráugorjon. Egy másik mesében egy igen hiú kislány akarta folyton-folyvást nézegetni magát a folyóban és esthajnalcsillaggá változott, így a csillagok közül a legtovább nézheti magát a víztükörben, igaz, ennek fejében nappal kell aludnia. Máskor órákig tartó felelgetõs verseket rögtönöztünk. A gyerekek nemcsak kórusban vissza-vissza, fel-felfelelgettek, hanem el is játszották az állatok, növények és gyümölcsök válaszait. A fiúkhoz egy nagy zivatar estéjén mentem be, amikor az áramszolgáltatás is szünetelt. A Negyven napos özönvíz meséje következett. Formája: egyszemélyes monodráma a kicsik és nagyok egymásba nyíló szobájában, kettõs és sötét színpadon, de „elõénekléssel”, azaz a Danó Zoli által is ismert Noé-legendát kántáltam, játszottam el a gyerekek által elõmesélt változatban. Következett egy négy és fél napos filmezés, ami erõsen összekovácsolta a fiútársaságot. A forgatás alatt gyakran beszélgettünk a mozgások, gesztusok értelmezésérõl, formáiról, a filmezés eszközeirõl, a forgatás és a kész film viszonyáról, a jelenetezések értelmérõl, magáról a film tartalmáról, amely a Hófehérke és a hét törpe meséjét alakította át, oly módon, hogy egy horda-szerû gyerek-társaság, a bányászok vagy „orrbányászok” magukhoz hívják, követelik a filmbeli Szénfeketécskét. A forgatás után visszatértek a szakköri hétköznapok. A gyerekek ismét kísérleteztek a versekkel: 36
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 37
ELVESZETT LABDA
Esõ, esõ, esõ, jaj de esik ez az esõ! Baba, baba, baba, hova lett a labda? Hova? Hova? Hova? Hát elveszett.
„SOSOLY”
KIRÁNDULÁS
Elmegyünk kirándulni, egy csomó szalmát találunk, aztán a szalmát meggyújtjuk, az egész ház elég. Úgy ég a szalmakazal, mint a gyertya ég. És a szalma belekapott a száraz fûbe, és a szalma tovább vitte a tüzet, ami fölgyújtott egy lovat és elégette, aztán arra jött egy lovászbojtár és a lovak megijedtek tõle, aztán a Jóska arra ment, a lovakat megállította, és addig élt, ameddig meg nem halt.
BELICZKI RUDI
BÚCSÚZÁS
Cila, kis Cilukám, szeretett velem hülyéskedni, szokott nekem adni cigit, én meg adtam neki láncot. Aztán õ szeretett engem és én szerettem õt. Aztán elment, elbúcsúztunk a kocsiban és aztán vége.
BELICZKI RUDI
37
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 38
FILMEZÉS
Rudi filmje nagyon jó, a gyerekek is virgoncok, a gyerekek itt futkosnak, Rudi pedig filmezik. Rudi nagyon jószívû, a kocsija nagyon gyors, kerekei gyorsan futnak, Rudi bácsi kaszkadõr. A filmnek vége nagyon jó, Péter bácsi filmvágó.
LAKATOS JÁNOS
Versszerû eszközök és a gyerekfantáziára jellemzõ jelzések keringõznek a gyerekek szövegeiben. Beliczki Rudi Kirándulásában mítosz-szerû eseménysort jelez a szalmakazal felgyújtásából következõ történet. Ha a mitikus eseménysor ismert oppozícióit feltételezzük, akkor a feltámasztás-motívum hiánya sem logikátlanságra vall, hanem magától értetõdõ, hiszen így derül ki a kirándulók hõsiessége, ahol a hõsi tulajdonságot a kirándulást elbeszélõ átruházza vershõsére: Jóskára. Belsõ rímek, rímek, ismert gyerekvers-motívumok átalakításai, a logikátlanság sejtelmes nyelvi montázsai: mind a felszabaduló játékosság, a felszabaduló fantázia és a csetlõ-botló, magát öntudatlanul is megfogalmazni vágyó gyermek-psziché önmegfogalmazó próbálkozásait mutatják. Ekkoriban már csoportosan is gyakran rögtönöztünk hívó rímszókra válasz-rímeket, rögtönöztünk megszemélyesítõ játékokat, megszemélyesítõ asszociációkat: vizsgáztatták a szakkörvezetõt is a gyerekek, de amikor megakadtam, már õk segítettek ki ritmusban, asszociációban, rímben, lassan már kezdtem visszaélni a segítõkészségükkel, egyre többször õk oldották meg a nekem szánt feladatokat is – élõszóként lebegtek el ezek a sokszor már kínai vagy indiai koanokra, haikukra emlékeztetõ nyelvi villanások, de a verselési, versszerûségi eszközök így kezdtek otthonossá válni a gyerekek gondolkozásában. A csoportmunka meghittsége és magával ragadó ereje magyarázza meg a gyerekek közül tehetségben leginkább kiemelkedõ Danó Béla költeményét is (elsõsorban élmény-utalásaiban). Danó Béla sajátította el talán a leginkább, a legmerészebben a költõi lehetõségek formáit, azaz a költõi formák lehetõségeit. Bátran kalandozott el a nyelvi asszociációk, a hang által inspirált szinkron gondolatok útvesztõknek tûnõ, de gyönyörû útjain: A NYERÍTÉSBÕL KEZDETT VERS
38
Nyerít, Ferit megverik, elverik, a labdát helyezik
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 39
a gyerekek, a kerekek gurulnak, a fazék elhasad, vigyázz, a nyakad! A papucs megy, milyen nagy ez a hegy! Milyen nagy, milyen nagy, óriási nagy! Asztal, maszat, maszat, maszat, milyen a nyakad? Milyen, milyen, tiszta. Fasiszta jön, jön, aztán õrjöng. A LEVÉLBÕL KEZDETT VERS
Levél, Kati mesél, anya gyúr, é-dúr húr, papa vasal, mama hasal, Jani bicajozik, Mari furulyázik, furulyázik, furulyázik, aztán elszundikázik. Fenyõfa, tündérhaj, tündérhaj, tündérhaj, cigányfaj. Mikor megkérdeztem Bélától, hogyan írja, hogyan találja ki ezeket a verseket? A következõket válaszolta: Abból kezdõdik a vers, hogy tudok gondolkodni. Ilyen szavakat beszélek: haj, haj, mert ha ilyen hasonló hangokat ejtek ki, akkor jó verset lehet belõle írni, mert ha mondjuk, én mondom azt, hogy „volt két lány, kettõ valahány”, ilyenkor az utolsó mindig hasonlít egymásra. Úgy fogalmazom meg: „tüskés, nyühés”, ez hasonlít. Nem hallottam sohase, de az ilyen hasonló szavakból próbáltam variálni. Keresem az összeillõ hangokat, és ezzel gondolkozom... soha nem volt gondolataim születnek”. (A beszámoló nem teljes. Napokat, eseményeket hagytam ki, szakköri gyakorlataimnak csak kis részét mutattam be, a két hetes táborozásra való tekintettel a gyerekek egyéni fejlõdését, egyéni adottságait, érzelmi-, gondolkodási- és nyelvi készségfejlõdését ezúttal nem boncoltam, a vers-dokumentumok típusait és csoportosításait nem tártam fel, a verseket sem poétikailag, sem pszichológiailag kellõen nem elemeztem, de a csoportommal való foglalkozás egyvalamirõl meggyõzött: ez a tábori munka csupán egy két-három esztendõs közös munka „zenei nyitányának” tekinthetõ. Célunk a gyerek-lét gondolati, nyelvi, költõi személyes és életre szóló megszerzése és fejlesztése volna. Ennek egyéb, magatartásbeli, gondolkozásbeli, szocializálásbeli velejáróit pszichológusok, szociológusok, pedagógusok dolga fölismerni.) (BUDAPEST. 1979. NOVEMBER 4.; ELÕ KÖZLÉS
39
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 40
A gyerekek üzenete (A GYERMEKKOR SAJÁT KÖLTÉSZETÉNEK LEHETÕSÉGÉRÕL)
A gyerekeknek ne teher, ne furcsa különlegesség, ne sótalan tananyag legyen az irodalom. A gyerekek értsék meg, hogy mindazok a szerzõk, költõk, írók, akik valaha alkottak, azzal érdemelték ki az emberek figyelmét, hogy néhány nyelvi és költõi eszköz alkalmazásával és továbbcsiszolásával a lelki és gondolati jelenségek feltárására tették alkalmassá az emberi kommunikációt. A felnõttek dolga ennek az eszköztárnak az átadása. Az átadás módszere: a gyerekek összpontosításra nevelése, segítség a megértés, az elsajátítás folyamatában, segítség abban, hogy önmagukra figyelve megnevezzék, megformálva kimondják saját életüket, saját dolgaikat, saját környezetüket, fantáziájuk és vágyaik tárgyát, szorongásaikat, lelki és emberek közötti feszültségeiket, hogy egyáltalában megkaphassák a verssé formált nyelvnek azt a nagy lehetõségét, hogy a költészet öntudatunkra ébresztve minket életünk örök segítõtársává véljék. 1974 óta több alkalommal kisebb csoportokban, szakköri oktatás keretében, olvasótáborokban vagy néhány napos úgynevezett ASZFALT-VERS-RAJZOLÁSOK alkalmával találkoztam a mai 6-10-14 éves gyerekekkel. Néhány dadogó mozdulat és dadogó szó után, néhány vers vagy versteremtõ eszköz megmutatása után a gyerekekben lappangó megformálási vágy szinte minden alkalommal csodálatos, elgondolkoztató és kifejezés-gazdagságában meglepõ eredményekben tört fel. Elsõ csoportom a budapesti Kossuth Nevelõotthon diákjaiból verbuválódott. Késõbb Mezei György népmûvelõ meghívására a pesterzsébeti Építõk Mûvelõdési Ház kért meg fõként cigány származású gyerekekbõl álló csoportjuk poétikai nevelésére. Tágítani kívántuk a résztvevõ gyerekek körét, ezért Csombor Anna segítségével a kerületi Nevelési Tanácsadó által javasolt címeken kerestem meg a „hátrányos helyzetû” családokat és „félcsaládokat”, a nevelési problémákkal küszködõ pesterzsébeti szülõket. Gyermekeik közül verbuválódott egy 10-15 tagú csoport, amelybe magyar, sõt görög származású gyerekek is belekerültek. Két olvasótábort is szerveztünk számukra. A táborlakók közül kiemelkedõen érett verseket írt Danó Béla és Hatvani Tibor. Az egyik fekete hajú, barna szemû, erkölcsileg rendkívül érzékeny gyerek (több verse olvasható „A hajón a matrózok rímesek...” címû írásomban is) , a másik szõke hajú, kék szemû, alföldi származású kisfiú. A csoportban a hasonlóan nehéz otthoni háttérbõl érkezõ, különbözõ etnikumú gyerekek össze tudtak barátkozni. Ennek egyik bizonyítéka az akkor kilencéves Mende Imre következõ verse, az olvasótáborban megismert új barátjához írta:
40
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 41
AZ EMBER TERMÉSZETE HATVANI TIBIHEZ
Egy fehér gyerek vagy, szõke a hajad, kék a szemed, a füled olyan mint a kutyáé, elõrehajlik a hegyes füled, a kezed hasonló a majom kezéhez, mert ugyanolyan a majmoké, mint az emberé, a lábad olyan, mint a medvéé, mert annak is ugyanolyan lába van mint nekünk, a hajad olyan, mint az oroszláné, olyan van az oroszlánnak is, olyan vagy, mint egy álló szobor, az arcod olyan, mint a kutyáé, azért mert a két lyuk meg az orrcsont ugyanolyan, mint az emberé, csak fekete, a nyakad olyan, mint a rókáé, mert a rókának hasonló nyaka van, az embernek olyan a természete, mint az állatoknak, neked olyan a természeted, mint a rókáé, olyan ravasz, ravasz vagy, a szíved halkan dobog, mint a virágé, mert a virágnak is halkan dobog a szíve, az agyad olyan, mint az oroszláné, mert az oroszlán eszes, nem úgy megy, hogy elõször ráordít az emberre, hanem úgy megy, hogy elõször megijed és aztán ugrik az embernek, az oroszlán is ravaszdi, a lábad fehér és gyors. A már megemlített Danó Bélának 1979 decemberében a Kossuth Nevelõotthona járt gyerekek írásaival együtt jelent meg verse az Új Írásban. A gyerekkori öneszmélés, saját helyzetének átgondolása formálódik meg egy másik, ott nem közölt versében. AZ ÉN ÉLETEM
A nevem Béla, hülyéskedem néha, párszor lebukok, olyankor szomorú vagyok. Nem szoktam szégyellni magam, nekem nem nagy a hasam, nagyon keveset eszem, így élek keservesen.
41
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 42
Szoktam vicceket mesélni és a gyerekekkel viccelõdni, néha rámszólnak a tanárok s megköszönöm a jó tanácsot. Amikor egy kicsit kelekótya vagyok, egy kenyeret három falásból fölfalok, nagyon szeretem a kenyeret meg a perecet. Levesbõl nagyon keveset eszem, mert mindig máshol jár az eszem, de van, mikor nagyon figyelmes vagyok, s van olyan, mikor kikapok, sírok, utána sok fát bírok – – – A növésem nagyon alacsony, van, mikor a testvéremet megmarom, utána elszégyellem magam, aztán õ szép lassan elhalad, utána elbõgöm magam, de rögtön abbahagyom, utána én nem marom. Ilyen az én életem, szûkös és keserves félelem. Hatvani Tibor következõ három kis költeménye a közösségi érzés kialakulásának stációit mutatja meg. A verseket egy év leforgása alatt különbözõ idõpontokban írta, pontosabban – a többiekhez hasonlóan – diktálta. Az elsõ vers a jóindulatú közeledés pillanatait mutatja. A második verse az emberben és gyerekben lappangó agresszivitás és a sorsát meghatározó kitaszítottság látomása vagy leírása. A harmadikban a költészet nagy lehetõsége, a fantázia jön segítségünkre, hogy megszólaljon a közösséget érzékelõ, a közösségben feloldódó gyermek lelki vágya és világa. (Az igen szegény ingerkörnyezetbõl érkezõ gyerekek számára gyakran szerveztem kirándulásokat. Voltunk hegyekben, strandon, erdõkben, a távoli, gödöllõi erdõkben, a Vidám Parkban, a Duna-parton, a Margitszigeten. Négyórás közös foglalkozásainkat a társadalmi és természeti tér kitágításával igyekeztük elmélyíteni, tartós és közös élményekkel emlékezetessé tenni. A gyerekek maguk diktálta versei ezt az elmélyítést, átgondoltságot szolgálták. Hatvani Tibor elsõ verse egy ilyen látogatásunk emlékét idézi fel. A harmadik vers pedig az erdei fák alatt csavarogva fogalmazódott meg.) A GYEREKEK
42
Megyünk a buszon, és a gyerekek énekelnek mert jókedvük van, a vidámparkból jöttek,
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 43
az emberek nézik a gyerekeket, mert énekelnek, a gyerekek a busszal hazautaznak, nagyon hangosan énekelnek, a gyerekek a buszon megnyomták a gombot, hogy le lehessen szállni, az egyik gyereknek az ujját elvágta az egyik gyerek, másik két gyerek beszélget, a gyerekek dobálnak, az egyik gyerek gitározik, a másik énekel, a harmadik megkérdezi, hogy „mi ez?” az egyik sapkás, a gyerekek táncolnak, az ujjukkal pattintanak a gyerekek, az egyik gyerek tapsol, a másik gyerek nézi, hogy mit csinálnak a többiek, az egyik gyerek az elõbb nekidõlt a kerítésnek, a gyerekek kabátban vannak, a gyerekek leültek, a gyerekek fogócskáznak a buszon, az egyik gyerek nekidûlt az ablaknak, a gyerekek a pörgõn megpördültek, amikor befordult a busz, a busz a gyerekekkel nagyon gyorsan megy, a gyerekek leszállnak a buszról, a gyerekek rajzolnak a teremben, a gyerekek otthon esznek, a gyerekek otthon alszanak, a gyerekek arról álmodnak, hogy a vidámparkba elmentek, fölültek a hurrikánra, fölültek a hullámvasútra, és még a gyerekek arról álmodnak, hogy hintáztak a hinta-téren, a gyerekek reggel fölkelnek, a gyerekek reggeliznek, a gyerekek a hinta-téren a fakerítést átugorják. A DOBOLÁS
Egyszer, mikor elmentem a Csilibe, láttam sok dobost és nagyon hangos volt a dob, sok volt a bácsi, aki énekelt rá és az asztalon doboltak, kisgyerekek is voltak, akik odamentek, megkérték a bácsit, hogy doboljanak, a dobot egyszer csak elrontották, meglátta ezt a fõnök és a gyerekeket kizavarták. Amikor a gyerekek hazamentek,
43
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 44
elmesélték anyukájuknak, hogy mi történt a dobbal, ezt meg kellett venni apukájuknak és anyukájuknak, össze kellett a dobra sok pénzt gyûjteni, 300 Ft-ot, és akkor ezért megverték a gyerekeket, mert elrontották a dobot, pedig ezt nem szabadott volna, nem szabadott volna elkérni a dobot, a bácsinak nem szabadott volna odaadni a dobot, mert a bácsit is kidobták, azért mert a dob rossz volt, nem tudtak dobolni. De egyszer csak lehoztak egy új dobot és akkor megint el akarták kérni attól a bácsitól és nem adták nekik oda, mert akkor megint el akarták rontani, jött utánuk apukájuk és anyukájuk és akkor mondták nekik, hogy nem szabad és amikor szünet volt, ezt a dobot össze-vissza törték, mert mindenki kiment és csak õk maradtak bent, rossz lett mindegyik dob és nem tudták már õket megjavítani és nem tudtak már soha dobolni. A FA–TÁNCOSOK
44
Ez a sok fa olyan, mintha táncteremben álldogálnának a táncosok, a táncosok táncolni kezdenek, a fa törzse – lába, karja – ága, és a levelei – az ujjai... a kezei átkarolják a másik fát, az ujjai pedig nagyon szépen mozognak, és az egyik fa elesett s az a fa lány volt, sírni kezdett, mert jégen esett el és többet nem táncolt az a fa, és utána táncolt helyette egy fakerítés, s az nem esett el és nagyon szépen táncolt, de egyszer csak mégiscsak beáll ugyanaz a fa, és jobban kezdett táncolni a fakerítésnél és sosem esett el, de egyszer bejöttek a virágok is a fákhoz és táncolni kezdtek nagyon szépen, és egyszer kimentek a táncterembõl a fák, nagyon-nagyon fújt a szél, már nagyon-nagyon fáztak, menni akartak a házukba, megkérdezték a virágok, mehetnek-e õk is?
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 45
És azt mondta az egyik fa: az õ házuk az erdõ, s akkor azt mondta az egyik virág, hogy nagyon köszönjük, hogy bemehetünk, és a fakerítés is azt mondta, hogy menjünk be a házatokba! És a fakerítés nagy örömmel elkezdett táncolni bent az erdõben, és mindig csak álldogáltak–álldogáltak a fák, és egyszer csak elaludtak, nagyon szépen aludtak-aludtak, semmijüket se lehetett hallani, amikor fújt a szél, õk nem akarták az ujjaikat elengedni, inkább kisütött a nap, ennek nagyon örült a fakerítés, hogy mindig velük élt.
SZORONGÁS ÉS TEREMTÉS
A gondolkodás és megszólalás csodájának azonban két iránya van. Az egyik a közösség felé vezet. A másik saját, rejtett szorongásaink felé, saját világunk kimondása felé. A gyerekekben leülepedett rettegés megszólaltatása felé. Meglepõ példái ennek a csupán 5–6 éves gyereknek saját rajzaihoz fûzött kommentárjai. Így született az ötéves Glonczi József meséje: A SZÖRNYETEG BARLANG
Fúj a szél és a fákat fújja el a szél. Egy fiú a másik fejére ül és az meg viszi. Egyszer csak lát egy embert tiszta feketében, és kés van nála, mind a két gyereket meg akarja ölni és bemenni a házba. Egyszer csak kijön a fából a fátyolos. „Mondd testvérem, ezek mik?” – fülébe súgja a fátyolos meg szakállas. Egyszer csak a ház eldûl. Egyszer csak jön egy indián meg egy cowboy és megölték a fátyolost meg szakállast, és újra megcsinálták a házakat. Mennek a Dunára úszni, benne van egy cápa, és ugrik bele mind a két gyerek, és bekapja a cápa és megeszi, de nem halt meg ez a két kisfiú, azért nem halt meg, mert még dobogott a szívük. Egyszer csak bemennek egy szörnyeteg barlangba. Ottan ki van kötve egy lány, és ott volt tiszta feketében egy gyilkos, azután meg szaladt két lány haza a barlangból, és azt mondta az, aki ki van kötve, az a lány: „Menjetek gyorsan, mert gyilkos van!” Õt kötötte ki az a gyilkos, és a másik lányt megölte.
45
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 46
És odament egy indián, és abba a gyilkosba beleszúr, és a gyilkos meghalt. „Kössétek ki, reggelre legyen meg!” És ugyancsak bement ebbe a barlangba egy boszorkány. Õrök voltak ott és a boszorkány az õrökre mondta: „Üssed botocskám, üssed botocskám!” Az õrök leszúrták. És aztán bement a király: „Mit csináltál te boszorkány?” Aztán csak mondja a király: „Na, vigyük haza!” Egyszer csak megy az apja a barlangba. Mondja az apja: „Hol vagytok gyermekeim? Gyertek vissza!” Egyik lányát meglátta, hogy meg van halva a földön, meg ott van a boszorkány, meg az a gyilkos. Most pedig hazament, olvasott egy kicsit az ágyban, bekapcsolta a tévét és elaludt. Egyszer csak álmodott egy nagyon jót: A KISFIÁT LÁTTA, HOGY AZ ÖLÉBEN VAN, AKKORA PICIKE VOLT, MINT EGY BORSÓ. Egyszer csak bement egy indián, és az indián törzsfõnök volt. Azok cowboyok voltak. És az indián csak legyint a tenyerével és jön az összes indián – „Korbácsoljátok meg! És vegyétek le a fejüket!” Már nem akarom mondani. Vége. Ne toljuk könnyen el ezt a szöveget magunktól. Ne gondoljuk zavarosságnak a meseláncolat töréseit. Ne véljük összpontosítási hibának a szereplõk váratlan feltûnését és éppoly ábrázolatlan hanyagolását. Az abszurd drámairodalomban gyakran csak mesterségesen kreált helyzet-szituálások helyett itt a gyermekélet valódi élménymagja leplezõdik le! Jönnek-mennek, élnek-kegyetlenkednek körülöttük a számunkra megismerhetetlen és kiismerhetetlen ember-szörnyek. Lehetetlen a folyamatos megismerés biztonsága! Meseelemek és kommersz filmelemek masinériája mûködik a fantáziában, de vessünk egy pillantást a saját fantáziájának is kiszolgáltatott, kallódó gyerek szemszögébõl az erõszakokkal teli emberi viselkedésre: ily módon értelmezve a szöveget a megemészthetetlen szorongás õszinte és tiszta dramaturgiáját tükrözi ez a kis írás. És micsoda megkettõzött szituálással teljesül a kis szerzõ valódi vágy–képzete: a gyermekeit elvesztõ apának – reális esti jelenet felidézése után – álmában (!) jelenik meg meseszerûen kicsinyített gyermeke! Figyeljünk, a varázsosan nagyított alak-motívumok (cápa, boszorkány és varázserõ, király és szolgái) után leleplezõdik az elbeszélõ aránytalan kicsinysége: a „borsó” mesélte el a történetet, õ az eligazodni kívánó, de az eligazodásba egyelõre belebukó kicsiny ember, õ a teremtõ kicsiny ember, embertelen hétköznapjaink alvilágának parányi Orfeusza, aki még nem talál kiutat a lélek alvilágából, de varázshatalmával már néven nevezi (ha képletesen is) szörnyeit. Glonczi Jóska következõ szövege a végletekre nagyító szorongás mechanizmusát éri tetten. A rettegés, a kiszolgáltatott és túlzott érzékenység a lázadástól a halálfélelemig éli meg akár a teljes emberlét egzisztenciájának végleteit. Az elvétett, apró cselekedetek hibalehetõségei mögött ott hatalmasodik a megtorlástól való borzalmas félelem:
46
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 47
ÁLOM
Én meg a Misa ottan rohantunk és egyszerre dobtuk bele az emberbe a kést, a Tibi is benne volt meg a Robi, és akkor ott volt a kályhánál, az olajkályhánál, volt egy lovas testvérünk, és akkor bement a lovas testvérünk és jól megverte azt az embert és az nem halt meg, és beszaladtunk mind a négyen oda a kocsmába apánkhoz, ott volt a Tibi apja, a mi apánk és a Misa apja, az embernek meglöktem a lábát a moziban az én lábammal, és akkor így mondta: teeeee, megöllek! Más alkalommal csoportunkkal sétáltunk a Dunán átívelõ Szabadság-hídon. A mögöttünk kicsit lemaradó hatéves Kupai Nándor (az elõzõ versben szereplõ Misa) riadt tekintetére lettem figyelmes. Maga elé nézett, föl sem tekintett már a híd legmagasabb pontján trónoló vas turulmadárra. Följegyeztem motyogva kiejtett, szorongással telített szavait: Fölvinne az égbe és kidobna a Dunába meghalnék és nem tudnék kiúszni ha a sas a hegyre kiszállna én félnék és sírnék Az ijedtség, a felfokozó fantázia félelmetes hatalma diktálta ezeket az alig kihallható szavakat. Ugyanakkor a fantázia szelídítõ szelleme is résen állt, hogy kimondhatóvá és elviselhetõvé tegye a félelmet: általa válhat megfogalmazhatóvá a pillanat. Az ijesztõ képzet és megszólaltatásának harmonizálásakor mutatkozik meg a költészet emberrel együtt született, több évezredes hatalma. A kisfiúnak kis ujjacskáihoz hasonló szavaival gyermeklelke még viharzó hegyi patakjából sikerült kiemelni ezt a kis költészet-kavicsot. A gondolatpárhuzamokban föltörõ igei állítmányok feltételes módban szólalnak meg, de a kis vers másodszori lendülete már túllendül a halál-madár árnyékán: a gyerek már csupán félne és sírna. A második gondolat–nekifutás után, ha még dadogva és remegve is, de túljut a gyermek az õt beárnyékoló halálfélelmen. Lefesteni a szörnyûséget, hogy legyõzzük a félelmet, õsi mozgástörvénye ez az emberi gondolkodásnak.
47
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 48
HARMÓNIA ÉS CENTRUM-ÉLMÉNY
A gyermek animisztikusan megelevenítõ pillantással méri fel a még felnõttek számára is kiismerhetetlen, érzékelését mindmáig sokkoló és fenyegetõ városi forgalmat is. Hároméves korú fiam, Turcsány Botond szavaival szól gondolkodásunk õsi „közlekedési rendõre”. Szinte megnevezi, megállítja a pillanatot, hogy a gondolat-párhuzamok lelassító felsorolásával magához arányosítsa a külvilágot. Várakozik a piros autó, várakozik a fekete Trabant, zsebre dugom a kezemet, várakozik a piros lámpa. A gyerekélet váratlan pillanataiban törnek felszínre a költészet õsi, teremtõ törvényei. Szintén hároméves volt kislányom, Turcsány Édua, mikor feleségemmel és vele a Dunán hajóval szoktunk átkelni Békásmegyeren a túlsó partra. Egyszer sötét este értünk a hajóállomásra és a Duna dagálya miatt nem indult a hajó. A sötétségben, közeledve a vízhez, Édua megdöbbentõ szavai hangzottak el: Ne félj, kishajó, ne félj a sötétben kishajó, átviszünk a túlsó partra. Ne félj anyu a sötétben, világít a szemem. A gondolat ismétlése, a második mondat egyszerû bõvítéssel kitáguló ismétlõdése és a félelemnek a hajóra (majd késõbb az édesanyára) való átruházása, az átkelés, az „átvivés” felcserélése – a kisgyerek nyugtató, ráolvasó szavainak pillanatában már nem õt viszi a kishajó, hanem fordítva: a kisember viszi át a vízen a hajót! És ugyanilyen megfordításban, metonímiában: fényhiány helyett fénykibocsátás – és máris a költõi gondolkodás nagy alkotóképességének eszközei születnek újjá a bátorító mondatokban. A TEREMTÉS, AZ ÉLET CENTRUMÁBÓL SZÓL A GYERMEK. A TEREMTÉS, AZ ÉLET CENTRUMÁBÓL SZÓL A KÖLTÉSZET. Fülep Lajos mûvészettörténész szavai segítenek megérteni a gyerekben és a költészetben lejátszódó azonos folyamatot: „A LÍRA MAGA AZ ÕS, A TEREMTÉS ELÕTTI ÁLLAPOT: NEM CSELEKVÉS, NEM VÉGBEMENÉS, NEM FEJLÕDÉS, HANEM: MINDENNEK AZ ÕS LEHETÕSÉGE, MEGMOZDULÁSA, AZ INDULÁS ÁLLAPOTÁBAN MEGMARADVA.” Jóval késõbb egyetemes szorongások megszólalására lettem figyelmes 9-10 éves gyerekek között a Budapesti Mûvelõdési Központ (BMK) Nyári napközis-táborában. Némely alkalommal egy-egy felvetett témára közös versek születtek. Ilyen a következõ: 48
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 49
AZ ÁRVÍZ MESÉJE
Jaj, ha holnap esne az esõ, jaj, ha az esõ jégesõ lenne, megfagyna a kis barackhajtás és nem lenne a nyáron barack és nem tudnánk barackot elrakni, jaj lenne nekünk, ha árvíz lenne az esõbõl, elvinné a kicsi vályogházat, megfulladna a kismalac, nem tudnánk többé menedéket lelni, el kéne költözni arról a vidékrõl, de akkor idegen lenne az a hely és nem tudnánk mivel berendezni, jaj, ha azt is elvinné az árvíz, akkor már igazán nem tudnánk sehova se menni, akkor már biztos, hogy koldusbotra jutnánk, jaj, hogyha a koldusbotot is elvinné az esõ, akkor már meg se tudnánk állni, úgy elesnénk, hogy elvinne minket is a víz, akkor már csak barlangban tudnánk lakni, oda biztos nem jönne be a víz, de a földrengés az biztos ledöntheti és akkor már a barlangból se lesz semmi és nem tudunk hol lakni, csak egy fa tetején, de még abba is belecsaphat a villám és nem tudnánk sehova se menni és akkor már mi is elpusztulnánk és akkor már nem tudunk elfutni se és elvisz az árvíz minket, elviszi az árvíz halovány testünket és egy lakatlan szigeten megesznek a dögkeselyûk, csak a csontunk maradna meg, a csontunkat múzeumba vinnék és ott nézegetnék. Más alkalommal kazincbarcikai gyerekeket kéthetes olvasótáborban tanítottam Billatárón. A szorongások palackba zárt szelleme az ottani gyerekekben is elszabadult. Az igen csöndes, foglalkozásainkon alig részt vevõ Galambosi Gyula egyik délelõtt a vakságról kívánt verset írni. Egy farönkön ülve, elmaradva a többiektõl, bizony vagy két óra is beletellett, hogy befejezte élete elsõ költeményét; korábbi, megrázó élményét felidézve:
49
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 50
VAKULÁS ÉS BOLYONGÁS
Megcsípett egy lódarázs, elkapott a vakulás, bedagadt a két szemem, nem tudtam, mi lesz velem. Az erdõt jártam magamban és azon gondolkodtam, mi lesz reggel majd velem, ha eltévedek az erdõben? Felestem egy gyökérben, mint egy ló a sövényen, gyorsan föltápászkodtam, elindultam s tovább bolyongtam. Nem tudtam, hogy mit tegyek, jobbra-balra, merre menjek? Végül elindultam jobbra, látszott sok kunyhó ajtaja, a mi kunyhónkat kerestem, de semerre nem leltem, majd nagyapámat kerestem, futottam elkeseredetten – már láttam a hegyeket, néztem a kék eget! Lassan, átgondoltan megírt, szinte a lét-hiánnyal szembenézõ költemény! Az óvodai és iskolai nevelésnek köszönhetõen a gyerekeknek valami halvány fogalma már kialakult a rímelésrõl, a vers tömörítõ hatalmáról, ennek ellenére csak a minden várakozást felülmúló összpontosítás csodájaként születhetett meg a fenti vers. Visszatérve pesterzsébeti csoportomra, mikor egyévi foglalkozás után kéthetes táborozáson voltam a gyerekekkel, egy öreg, hatalmas, rozsdás hinta zörgése, „zümmögése” félelmetes, szinte világpusztító látomást indított el egyik gyermektanítványom, Horváth Feri lelkében. A zúgó hintán vele hintázva jegyzeteltem le eldünynyögött, elmormolt, szinte sámáni hangon, révületben elhangzó szavait. RÉGI HINTA ZÜMMÖGÉSE
50
Zúgó, zörgõ zivatarban zümmög-zümmög a hinta, ha egy gyerek fölállt rá,
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 51
úgy hangzott, hogy majdnem mindenki megsüketült, csak egypár valaki maradt süketlenül és még Németországba is elhallatszott a zümmögése és onnan is jöttek emberek Magyarországra, megnézni, hogy zümmög az a hinta, még a Fekete-tengerre is hallatszott a zümmögése, de még a víz alatt is, épp ott zümmögött lenn egy tengeralattjáró, de annyira zümmögött a hinta, hogy a tengeralattjáró ripityára tört szét, az embernek pedig a csontjából por lett, de egy ember azt mondta, hogy többet ne hintázzanak ezen a hintán, mert még egész ország emberei megdöglenek, még tíz milliárd méterre is elhallatszott a zümmögése. A Budapesti Mûvelõdési Központ nyári napközis táborában szintén kirándulni mentem a gyerekekkel. Feladatuk csak annyi volt, NEM SZABAD SEMMIT KÉZBE VENNI, NEM SZABAD SEMMIT FÉNYKÉPEZNI, CSAK HASONLÓSÁGOT GYÛJTENI! A hasonlóságok megfigyelése árnyalt, érzékeny asszociációkat eredményezett. A nyolcéves Laár Eszter egyetlen kis gallyat talált, amely szavai nyomán az emberi árvaság és a gyermeki játékosság egymást váltó szimbólumává válhatott. SÁRA GALLYA
Ez a szatyor füle girbe-gurba, Sára szatyra nincs alatta. Ez a barlang kapuja, görbe mint az ágacska, nem bújik be rajta senki, árva mint az öreg néni. Domb hátán domb, ember rajta sosem volt. 51
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 52
Nézelõdtem jobbra-balra, megtaláltam ezt a gallyat. Rávarrtam a szatyromat, tettem bele bogyókat.
„MINDEN VAGYOK”
Innen már a gyermeki gondolkozás szelídebb tájaira vezetnek a versek. Szabó Lõrinc Tücsökzenéjének, sõt életmûvének szinte örök dallama, véget nem érõ alapélménye a gyerekkorában megismert „minden én vagyok” fölismerés és tapasztalás. Minden tárgyban, minden jelenségben annyira elmerülhet az ember, hogy megfigyelésük közben szinte azonosulhat a tárgyak életével. Megszemélyesedhetnek a tárgyak azáltal, hogy szinte õ maga lesz a megfigyelt tárgy vagy jelenség. Erre a felismerésre alapozva szintén a BMK nyári napközis táborában írtunk szövegeket 7–8 és 8–9 éves gyerekekkel. Egymás szavába vágva szõtték, montírozták, rakosgatták össze kitalálásaikat a gyerekek. MAGÁNÁLLATKERT (7–8 éves gyerekek közös verse)
Az ágy egy arany teknõsbéka, megijedt, mert valaki ráfeküdt és behúzta a fejit, farkát, lábát. Örül, mert nem fekszik már rajta senki, este kidugja a fejét az egyik gyerek rajta és már kész is van a teknõsbéka. Az elefánt a szekrény, az elefánt füle két váza, behúzza, hogy alig lehet látni, a farka egy nagy matrica, oda van a hátára ragasztva, a lába a szekrény lába.
52
A sámli egy sündisznó, tüskéje a sok szálka, ráülünk és megszúrja a popsinkat, az orra egy papírgombóc és mindig az asztal alá bújik.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 53
Néha virgonckodik és lehúzza a terítõt és vele együtt megy a pohár meg a tányér és eltört a pohár meg a tányér és ami még vele ment. A szemetes egy nyúl, a lábpedálja a farka, ha rálépünk a farkára, felemeli a tetejét és az a füle. A pirospettyes bögre a katicabogár, néha teleszívja magát kakaóval és néha a szánkba kiereszti és mi nagyon megörülünk. A rizs: a tetvek, azt eszi. A függöny egy nagy pókháló és a közepén a minta a pók és a többi minta a szúnyogok, amit elkapott. Amikor elszakad, a pók maga megvarrja, ezért nagyon örül a háziasszony. Az ajtó, az egy fóka, néha ide-oda mozog, amikor kinyitják meg becsukják. Ha valaki becsípte az ujját, akkor a fóka megharapta és be kell idomítani újra, úgyhogy be-csuk-juk meg ki-nyit-juk. Az ablak békaporonty, mert ide-oda ugrál, ha kinyitjuk meg becsukjuk. Megfogja a legyeket, úgy hogy a szája közé zárja és reggelre megeszi. A lámpa egy szentjánosbogár, csak este villog, néha itt van, néha ott van, elröpül, ha földobunk egy párnát a levegõbe és eltaláljuk.
53
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 54
A villanykapcsolók olyanok mint a hernyók, araszolnak amikor kapcsolgatjuk. A kályha egy zsiráf, mert négy lába van, a hosszú nyaka a kályhacsõ, azért fekete, mert beleesett a festékbe és azért kormos, mert nem tisztította ki a kéményseprõ, szegénykérõl nem tudtuk letisztítani a festéket és foltokban ottmaradt. Azért ilyenek a zsiráfok. A tûzhely egy nagy béka, a két fazék a két szeme, fakanalak a lábai, szája a sütõ, a levegõzõ lyukai a bõre, a kapcsolók a kisbékái. A lépcsõ, az egy zebra és amikor rajta ugrálunk, ropognak a gerinccsontjai, mert egyfolytában el akar menni. A ház a sokszemû sárkány, a szemei az ablakok, a függöny a nyelve, olyan mérges, hogy este a száján jön ki a világosság, mint a tûz! A teteje a kalapja, a kémény meg a farka, hajszálai a tv-antennák és erkélyek a szárnyai. Ezek az állatok a kedvenc állataink, sokszor vagyunk együtt velük és nagyon szeretjük õket és õk is szeretnek minket: a zsiráf azért szeret minket, mert adunk neki enni fát és kokszot, azt össze is csócsáljuk, mert nehéz neki megenni,
54
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 55
az elefánt azért szeret minket, mert adunk neki tiszta ruhákat meg játékokat, azzal játszik és ha bepiszkolódik a belseje, akkor kitisztítjuk, ha rendetlenül vannak a játékok, akkor nem fogadja el, a teknõsbéka csak akkor engedi meg, hogy ráfeküdjünk, ha rendesen fekszünk rajta, ha piszkos a pajzsa, akkor ki kell rázni belõle a port. MINDEN VAGYOK (8–9 éves gyerekek közös verse) – részlet –
Hal vagyok, anyám, apám kihalász engem, kiránt, vissza szeretnék változni gyerekké, de már csak sült gyerek lesz belõlem. Ágy leszek, megágyaznak és rámfeküsznek, de én gyerek vagyok és a felnõttek feküsznek rám, így hát nem bírom el és leszakadok. Szekrény leszek, rámpakolnak könyveket, összeroskadok a könyvek alatt. Fal leszek és lemeszelnek és lefestenek, szép fehér leszek és nem fogok látni. Padló leszek, jön a takarító néni, felmossa a piszkot rólam és szép tiszta leszek. Rámlépnek és újra piszkos leszek és a takarítónéni hiába dolgozott. 55
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 56
Könyv vagyok, olvasnak belõlem sokat, fölraknak a többiek közé, ott szorosan vagyok. Most szék vagyok, most pedig rámülnek, elkezdenek bennem forogni, kiszállnak belõlem, de én szédülök megint, mert tovább forgatnak. Kosár vagyok, mindent belémpakolnak és szétszakadok. Toll vagyok és velem írnak az órán, de nagyon sokat írnak és kifogyok. Villany leszek és felgyújtanak, észreveszik, hogy rossz vagyok, kicserélik bennem az égõt, utána felkapcsolnak és újra lekapcsolnak, mert már jó vagyok. Kert vagyok. Kerítés õriz. Ültetnek belém virágokat. A virágok kinõnek, õsszel meg elhervadnak. Õsszel levelek hullnak belém. Kisöpörnek, aztán tiszta vagyok. Hamutartó vagyok és belém hamuznak. Tele leszek és kiöntenek. Újból tiszta leszek. Kabát vagyok, fölvesznek, Melegük van, levesznek. Ha kikopok megvarrnak, aztán újra hordanak.
56
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 57
Váza vagyok, vesznek szép virágokat, azt belém teszik és akkor sokat gyönyörködnek bennem, meg ami bennem van: a virágok szépségében. Foglalkozásaink elsõ feladata a világ egységének észlelése. A költõi nyelv egységben látása felborítja a hétköznapi létezés elkülönült síkjait. Már egyetlen hasonlat is felfüggeszti a különbözõ létsíkok idegenségét. De a puszta megnevezések elrendezése is eligazodáshoz segít a szétzilált véletlenek amorf tömegében. A magunk elé helyezett hasonlat végiggondolása kiemeli és láthatóvá teszi a létsíkokon túli világ rendjét és emberléptékû törvényeit, esetleg emberen túli meghatározottságát. A kiemelés, az akaratlan kiválasztás már a gyerekkorban is önkéntelen általánosítás, sok más helyett áll és képviseli azok összefüggéseit (a pars pro toto elve). Egy albertfalvai általános iskolában harmadikos-negyedikes gyerekekkel szakköri oktatás formájában találkoztam. Legjobban sikerült gondolataikat õk is azonosulásos, hasonlatokon alapuló kis versekben fogalmazták meg. A hasonlat–kibontás, a fokozás eszközeinek segítségével kezdték el tapogatózásukat a költészet területén. 1979 decemberében a Világosság címû folyóiratban megjelentett cikkemben „infantilis kristályok”-nak neveztem az így létrejövõ kis szövegeket. A kezdet csírája a végkifejletnek. A kiemelt hasonlat–összefüggések már jelzik a nyelvteremtés további lehetõségeit. Rohánszky Ágnes: A VIRÁG
Tegnap még bimbó volt a virág, de kinyílt, mint esernyõ az emberek kezében. FEKETE BORSSZEM
Fekete borsszem esett le a földre, elképzelem, hogy milyen nagyra nõne, talán akkorára mint egy hatalmas ágyúgolyó? és olyan kerekre mint egy tó? NEM LETT VOLNA MÓKA
Dudor nõtt a fejemen, vakond bújt ki belõle. Ha ki nem bújt volna, nem lett volna móka!
57
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 58
Hercegfalvy Andrea: A NAPPAL
A nappal olyan fehér, mint az õsz öregember szakálla. TÜKÖRBEN
Tükör, csap és szappantartó. Együtt nézik egymást a tükörben. Kérdik egymást, mi a dolgod? Egymásra nézve megmondják. Miskolci Ildikó FELHÕK
Jegesmedvék szállnak az égen, lubickolnak, úszkálnak szépen. Mikor vízbe mennek, esõ zuhog. Nyáron lubickolj, hogy esõ hulljon! Õsszel, télen napozz, hogy árvizet ne hozz! Mészáros Teréz: TÛZPIROS VERS
Tûzpiros a tûz, tûzpiros a rózsa, tûzpiros a torkom, úgy látszik beteg lettem. MONDÓKA
Kopog a papucs, kopog a harkály, kopog az élet, mint a mondókám. A 11 éves Tóth Gábor életjelenetek párhuzamba állításával, növényi és állat-hasonlatokkal vezeti fel versét a befejezõ strófa bokor-hasonlatokig. A felnõtt költészetben is ritka szépségû befejezés az ember föld és élet iránti bizalmáról és bizonyosságáról szól. 58
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 59
Tóth Gábor FUT A VIRÁG
Fut a virág, mint egy futó, visz a lábam, mint egy csikó, ha a lábam most nem fájna, erdõ szélén táncot járna. Fenyves szélén ugrándoztam, a napokban verset írtam, egy fa alatt uzsonnáztam, a páromat megtaláltam. Gyökér nõtt a lábamon, madárfütty a házamon, madár teste tollat õriz, a föld pedig engem õriz. Hasonlatokra vagy szimbólum–teremtõ szavak alig ismert erejére épülnek a pesterzsébeti gyerekek vidámabb, büszkélkedõbb elsõ megszólalásai is: Horváth Ferenc A FELRÚGOTT LABDA
Labda, labda, pöttyös labda, piros-fehér a labda szaga, olyan mint egy tulipán a kertben ez a labda az ég vizében. Orbán László KILINCS
Nyitom a kilincset, hallom nagy reccsenését. Mi ez? Mi ez? Reccsent a kilincs. Megnézem, mi a baj? S lám, a csavar pattant el. Javítás után megnéztem a csavart, egyáltalán nem is pattant el, csak egy kis cserebogár csörgött a csavar fülében. Egy másik versében Orbán László már-már gondolati összegzésben, szinte tételesen fogalmazza meg a hasonlatokra épülõ világrend természetét.
59
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 60
HASONLAT
Olyan a beton, mint a tábla, olyan az asztal, mint a kép, sose különbözik egymástól. A víz olyan, mint a gólya hullámzó szárnya, olyan a ház, mint a doboz, hasonlatnál semmi nem különbözik. Realitás, meseszerûség keveredésében is biztos megközelítési pontot nyújt a jól megtalált képi viszonyítása. A Budapesti Mûvelõdési Központ kirándulásán írt versében Ritz Hajnalka a vers végére tartogatva, késleltetve nevezi meg az egész vers asszociációs alapját. Ritz Hajnalka A MADÁR LÁBA
Csonka lett a madár lába, róka bátyó leharapta, sántít szegény, mint a nóta, fájdalmában elájult. Tigris úrfi megette, csak a lábát hagyta meg, itt találtam meg a földön, megfásulva, mint egy faág.
IDÕ, GYEREKKÖZELBEN
60
A naptárak, az újságok, az iskolatáblák és az iskolai füzetek dátumai évek, hónapok, napok gyors pergését tartják számon. A költészet mintha egy kicsit elidõzne, elmélázna, megállítaná ezt a sodrást. A költészet elidõzik az idõben. Figyeli a világot, a természetet, és a leheletfinom megfigyelések pontosságával mintha az ismétlõdések és felismerések örökkön változó idõtlenségét mutatná meg. A költészet viszonyításokat keres az idõ megragadására. A viszonyítások itt élnek körülöttünk, csak észre kell vennünk õket, és az idõvel való kapcsolatunk máris oly közeli lesz, mint ahogy téltõl a nyár felé egyre kevesebb rétegben öltözködünk, ahogy észrevesszük a hoszszabbodó nappalokat, ahogy gázol a lábunk a lehulló, megrozsdásodó levelek között, ahogy megmosakszunk, bepiszkolódik a kezünk és ismét lefürdünk, ahogy a jégen csúszkálunk és a nyári vízben lubickolunk, ahogy felnyitjuk és lecsukjuk szempillánkat. Megfigyeléseinkbõl rajzoljuk ki belsõ és külsõ, természeti óránk számlapját és fantáziánk szökellõ mutatóival jelezzük az idõt. A 11 éves albertfalvai Bleicher Szilvia gyerekkor és felnõttkor között keresi a viszonyokat, kapcsolatokat:
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 61
Blecher Szilvia KICSI VAGYOK
Kicsi vagyok, kicsi a ruhám is. Nagy leszek, ruhám is nagyobb lesz. Lehet, hogy óriás leszek és akkor óriás ruhám lesz. De lehet, kicsi maradok és nem lesz nagy ruhám, se óriás. Szegény vagyok, pénzem nincs semmi. Gazdag leszek, pénzem is sok lesz. Meglehet, hogy nagy ember leszek, még gazdagabb leszek, mint eddig és annyi lesz a pénzem, hogy nem tudom, mit csináljak vele. Tegnapelõtt megszülettem, tegnap óvodába jártam, ma már iskolába járok, holnap már dolgozni fogok, holnapután meg nyugdíjba megyek. Tegnapelõtt fölkeltem, tegnap megmosakodtam, ma ettem, holnap fürdök, holnapután lefekszem. A 11 éves Dányi Jánossal még a pesterzsébeti gyerekek elsõ olvasótáborban ismerkedtem meg. Igen nehezen talált társakat a gyerekek között, mégis, fõként a versek, mesék, babonás hiedelmek iránti érdeklõdése folytán szívesen csavargott velünk. A többiekhez képest igen riadt, szorongásos fiú volt, könnyen sértõdött meg, s a többi fiú csúfolódásának, természetes erõszakoskodásainak gyakran szolgált céltáblájául. Egyik versében teljesen tudattalan szimbólum-sort indított el benne egy ismert gyerek-mondóka elsõ sora. A gyerek-mondóka játékos hangismétlésekkel vési emlékezetünkbe a számokat: „Egy, megérett a meggy, / kettõ, csipkebokor vesszõ / három, hol maradt a párom / négy, te kisfiú hová mégy?” Dányi János GYÜMÖLCS JÁNOS
Egy, megérett a meggy, kettõ, megérett a barack, három, megérett az alma, négy, én Gyümölcs János vagyok. Dányi Jancsi a gyümölcs-hasonlat érlelõdési folyamatára, az érettség megnevezésére figyelt föl. A gyümölcs érési idejének gondolata vált új versének meghatározó hasonlatává. Az utolsó sorban minden kétséget kizáróan kimondja a gyümölcsök fel-
61
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 62
sorolásának önmagára vonatkoztatott megszemélyesítését. A vers bámulatos megvalósulása a gyereklét kisebbrendûségét és annak legyõzését kívánó, mélységesen önmagát megfogalmazó ember- illetve gyerek-központú szemléletnek. A gyerek–gondolkozás tudattalan, önkéntelen mélyrétegeit fölvillantani képes verbális kristály. Természet- és idõ-élmény a gyerekvágy tükrében. A szintén pesterzsébeti Dányi Jenõ néhány verse mintha a gyerekfigyelemnek az idõfolyamatból ellesett pillanatait összegezné. Verseiben – a legtöbb gyerekkel ellentétben – nem feltétlenül a gondolatritmus azonosságokban, fokozatokban és ellentétekben tapogatózó megismerési folyamata válik a fõ szervezõ erõvé. Dallamos, ritmusos hangulat- és életképei közben inkább egy-egy megerõsödõ felismerést jelez a pontos és váratlan gondolatritmus, például egy már-már a felnõtt költészetre valló öntudatos részletben: „a biciklim nagyon régi / de én magam új vagyok”. A barátság és a játék idõtlenségének érzékeltetésére – mint az idõélmény elíziumi pillanatára való érzékenységre – választottam ki harmadik versét. Valószínûleg Oravecz Imre megismert gyerekverseinek segítségével a „halott” köznyelvi hasonlat is életre kelt a csúfolódó jókedvben. Az elíziumi mezõ vagy a boldogság-sziget archaikus vágya igen közel áll a gyereklélekhez. Talán a szorongás ellenpontjaként? Ábrázolásaikban gyakran érezhetjük felhõtlen vágyakozásuk nyomait. EGY NAP
Reggel van, reggel van, nagyon szép reggel, papa, mama megmosdik, én a fürdõszobában vagyok, éppen most mosakszom, utána már reggelizem, utána meg megyek el, elmentem én messze már, ki a Sárrét utcába, a biciklim nagyon régi, de én magam új vagyok, így hát azt mondom anyámnak: elmegyek én biciklizni, ki a Kossuth-ira. Este van már, este van, nagyon szép este van, megyek haza, elalszom, jó éjszakát kívánok. ÚJ VERS
Nagy fiú már Jencike, de iskolába jár, matek, földrajz és egyéb, mind tanulja Jenõ még. Hogyha az iskola véget ér, a nyári szünet jön, minden nap csak bicikliz’, tekeri a pedált. 62
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 63
Elsõ utca: Sárrét utca, a második a Kossuth-i, bejárja már a világot ez a régi bicikli. Hogyha szombat-vasárnap jön, fönt vagyok már én korán, megnézem a jó filmeket, aztán irány öltözködni. Egy karommal elbírok egy hétfejû sárkányt is, de én most már abbahagyom a beszélgetést magammal, mert már tényleg be kell járni a világot. GOLYÓFEJÛ
Nagyon törékeny a feje, mindig betörik, senki nem szokott vele gurigázni, csak én, mert jó vele gurigázni, mert golyófejû. A gyerek–megfigyelés nem a télrõl, nem a nyárról, nem az eltelt idõrõl akar tudni, hanem azt figyeli meg, ami a télben, a nyárban, az idõben, akárcsak egyetlen elszomorodás pillanatában, egyetlen megszemélyesítés vagy hasonlat felvillanó azonosságában meg tud történni. Az albertfalvai Fazekas Erzsi egy érett, pontosan megfogalmazott megszemélyesítés nyugalmába rejti a nyárral együtt járó megkönynyebbülés, felszabadultság, megnyugvás iránti reményét: AZ ISKOLA
Nyáron alszik az iskola, mert õsszel, télen és tavasszal zsivajgott a feje szegénynek, de csak bírta, bírta a feje. A 7 éves Turcsány Villõ következõ verse jácint-hervadásnyi idõnek érzi a játék elmúlását. 8 éves kori versében pedig múlt és jelen összehasonlításával, játék és képzelet segítségével õrzi meg és borítja fel az idõsíkokat. 63
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 64
JÁCINT
Jácint játszik. Kezében a jácint. Elhervad a jácint. Tovább Jácint se játszik. ROMOK
Simogatja talpunkat a homok, összedûltek itt régen a romok. Régen ebben a romokban császárok laktak, nem úgy mint mostan. Simogatja talpunkat a homok, itt homokozni fogok. Várat csinálok, hû de nagyot, most császár vagyok.
AKI TANÍT: TRAMBULIN
Az azonosuló és azonosító fantázia-munka példáit „személyes” vonatkozású versekben tudom leginkább megmutatni. Csak annyiban gondolom személyesnek, hogy miként a víz, a levegõ, a bútorok, az állatok, a fák, a játszópajtások, úgy magam – e sorok írója – is tárgya, „elrugaszkodásra alkalmas trambulinja” lehettem a születõ vers-gondolatnak: Turcsány Villõ FÜTYÜRÉSZÕ GYALOGOS
Fekete az üstöke, farigcsál kis füttyöket. Néha-néha elfújja, hibás lesz, hát javítja. Cigizik és füstölög, fütyörész és kujtorog. Olvassa a Népsportot, hosszú haja bozontos. 64
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 65
Talán nem is ember õ, csak egy kicsi veréb. Talán nem is fütyül õ, csak csipogva mendegél ez a kicsi veréb. Horváth Ferenc VARJÚ
Varjú, varjú, olyan mint egy gyászoló ember... Feketébe öltözve mennek a temetõbe... Eltemették az édesapját s örökre feketében marad. Egy nap feketébe öltözött, fölszállt a fára, megnézte magát és azt mondta, kár, hogy feketében kell járni. (Az utóbbi vers valóban édesapám halála után született egyik sétánk alkalmából.) Módszereim helyett inkább alapelveimet tudnám megfogalmazni. Természetünkben, érzékszerveinkben, fizikumunkban, agyrendszerünkben õrizzük a mindenkori kultúra alapjait. Érzékszerveink üzeneteire és tapasztalataira figyelve ösztöneink és társadalmi tapasztalataink szólalhatnak meg. A belsõ és külsõ érzéki evidenciák (G. Vico és U. Eco fogalomhasználata szerint) felismertetésével, a jó értelmû tárgyiasságra neveléssel a szellemi biztonságot szerezhetjük meg életben és gondolatban egyaránt. A nyelvformálás legõsibb eszközeit: a gondolatritmust, a hangzás-variációkat, a gondolatok és a hasonlóságok rendszerét, az árnyalt fokozatokat, az egymás mellé rendelõ gondolkodásmódot elsajátítva – még artisztikusabb formai elemek megtanulása nélkül is – a mindenkori költõi gondolkodás tiszta mélységei felé közeledünk. Az ember és egyetemes mûvészete nem tesz mást, mint szemének, kezének, szájának, lábának, fülének és egyéb fizikai és természeti adottságainak fölhasználásával szellemivé teszi a rázúduló világegyetemet, a rázúduló emberi tapasztalatokat, a bensõjében feltorlódó érzelmi feszültségeket. Minden mûvészeti forma csupán ennek kinyilatkoztatása, ennek megformálása. Orfeusznak nemcsak a vadakat, hanem minden emberi vadságot, zûrzavart, káoszt, belsõ és külsõ rendezetlenséget kellett megszelídítenie. A tanítás ráébresztés. A tanítás fölébresztés. A tanítás a megfogalmazás, a megformálás vágyának fölébresztése. A tanítás az ön- és más-kifejezés vágyának fölébresztése. A tanítás ránkhagyományozott eszközök átadásának rítusa. Ahogy az ácsmester a szerszámok használatára, a módszerek fölhasználására, a szerkezetek hasznosságára tanítja meg tanon-
65
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 66
cait, hasonlóan a költészet eszközeinek használatára kell nevelnünk a gyerekeket. Összpontosítás, erõs magunkra- és másra figyelés nélkül mindez felesleges volna. Ki kell hasítani magunkat hétköznapi idõnkbõl, hogy hely jusson a fantáziának, hogy hely jusson a tapasztalatok feldolgozásának: Pilinszky János szép szavával, a „teremtõ képzelet” munkájának. Szilárd pontot kell nyújtanunk a gyereknek, hogy elrendezze, maga alá gyûrje és föltündököltesse rázúduló közös hétköznapjainkat. Ez a szilárd pont a nyelv szigete, amely a nyelvi megformálások tömkelegével – mint valami felfoghatatlan és bejárhatatlan vidámpark – áll rendelkezésére a kicsiny embereknek. Ezt a lehetõséget kívántam és kívánom biztosítani a nehéz lelki és társadalmi helyzetben lévõ gyerekek számára éppúgy, mint a középosztályi biztonságban felnövekvõ, de emberi problémákkal talán jobban telezsúfolt hétköznapú kisdiákok számára.
KÜLÖNÁLLÁS ÉS BEILLESZKEDÉS
A gyermeki élet mindennapjai az alulról látók, a kicsinységben, kisebbségben és természetszerûen is kiszolgáltatottságban lévõk szemszögébõl világítják meg saját sorsunkat, saját felnõtt sorsunkat is. A pesterzsébeti gyerekek verseiben például a kivetettség-élmény és az otthonosság-élmény egymásba szövõdõ szálai sodorják hétköznapi életünkrõl szóló gondolataikat és eszmélés-próbálkozásaikat. Különállás-tapasztalat és beilleszkedés-vágy bujkál a versek kimondott vagy kimondatlan tartalmaiban, üzeneteiben. Alig észrevett és alig észrevehetõ apróságok éreztetik az egymásba fonódó, kontrasztos élményvilág nehézségeit. A következõ versek errõl vallanak: Dányi János: CSODÁLATOS CIGÁNYOK
Megyek az utcán, kint ülnek a romák, kalapok vannak rajtuk, ezüst nyaklánc a nyakukban. Meggyújtottam a cigarettám, álltam és figyeltem a csodálatos vándorcigányokat. Egyiknél gitár volt, másiknál bõgõ volt, állnak a rumungló csajok, vágják nagyba’ a táncot. Kialudt a tüzem. Ennek nagyon örültem s olyannak tûnt, mintha újjászülettem volna. 66
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 67
Beliczki Rudolf A FÜRDÕVÍZ
Egy bácsi elzárta a vizet és megkérdeztem tõle: bácsi, mért zárta el a vizet? Azt mondja a bácsi: a víz nagyon is piszkos volt, ezért kellett elzárni. És mi kinyitottuk azért, mert mi szerettünk volna fürödni, és már megeresztettük a vizet, már teli volt, akkor visszajött a bácsi és minket elvert a bácsi. Beliczki Rudolf A CIGI
Kisgyerek voltam, mikor egy bácsit láttam cigizni, megkérdeztem a bácsitól, bácsi, ez a cigaretta mért olyan jó? A bácsi meg azt feleli, kisfiam, én már kilenc éves voltam, amikor rászoktam a cigire és már negyvenöt éves vagyok, nem tudok leszokni a cigirõl, te voltál az elsõ, aki megkérdezte, hogy miért cigizek. Danó Csaba: PULYÁK
A szobában tv-t néznek, a konyhában babot fõznek, az ágyban alszanak és az ágyban olvasnak, és az ágyban a kislányok játszanak, az utcán kocsik járnak, az udvaron a pulyák futkároznak és a gatyába még fingot eresztenek. 67
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 68
Horváth Ferenc VASÁRNAP DÉLUTÁN
Fölöltöztem s elmentem a moziba, de amikor nézem a filmet, egy cigány le akar engem szórni, hát én hátrakaptam, megfogtam a csuklóját és elõre vágtam, olyan nagy zajt csaptam, hogy mindenki rám figyelt és akkor én elfutottam. A realitás-érzékelés, az epikus mondatszövés korai kialakulásával találkozhattunk a 10 év körüli cigánygyerekek „történeteiben”. Korán megtapasztalják a valóság „kemény” oldalait, és mintha nem is ugyanazok a gyerekek szólnának ezekbõl a szövegekbõl, akik máshelyütt páratlan elevenséggel építették fel szorongásos fantáziavilágukat. Egyszerû, hétköznapi mondatok éreztetik a túl korán negatív tapasztalatokkal találkozó gyerekkort: ünnep és hétköznap, öröm és a gyorsan bekövetkezõ kiábrándulás összemosódnak a létbizonytalanságot közvetítõ történetekben. Még az ötesztendõs Kupai Nándor is átveszi egy alkalommal a többiek reális elbeszélõ hangját: A GAZDAG EMBER
Amikor jött egy bácsi, mondom, hová mégy bácsi? Megy az állatkertbe, megy a vidámparkba a gyerekéhöz. Már este van, hazamentem, reggel fölkeltem, és megebédeltem, és egyszercsak a gazdag ember adott egy kicsi kenyeret. Hatvani Tibor következõ versében az idõ-dimenzióra épülõ történeti szerkesztés váratlanul vált át a konstruktív tér-ábrázolásra! A vers második szakaszában váratlanul szinte kassáki rendben bontakozik ki, helyezõdik elénk az esti világ, és ennek a szokatlan harmóniának (kiegyensúlyozottságnak) otthonos elemévé válik a hazatérõ kisfiú. A helyreállított világrend és gyermeklélek ritka pillanatvarázsa a következõ vers:
68
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 69
JÁTSZÁS
Amikor játszottunk, labdával megdobtuk egymást, a kapust eltalálta a labda az orránál, elesett és abbahagytuk a játékot. Az egyik kisfiú hazamegy, a füvek szépek, az ablakok tiszták, az ajtó is tiszta, a nap még melegít és süt, a hold éjszaka világít, az égen sok csillag van, a kisfiú hazamegy és lefekszik.
RAJZ, HANG ÉS FANTÁZIA
A Budapesti Mûvelõdési Központ által megrendezett ASZFALT–VERS–RAJZOLÁS–on mese- és fantázia-szálakkal keveredik a lakótelepi hétköznapok ábrázolása. Meseszerû életkép, dal, dadogó és filozofikus „szín-elmélkedés” kísérte a születõ rajzokat. Ötéves kisfiú meséje SZÖRNY PÉTER
Szörny Péter sétál az utcán, ijesztgeti a járókelõket. A járókelõk úgy elrohannak elõle, hogy a lábuk sem éri a földet. A járókelõk azt se tudták, hová rohanjanak, mert sehol egy tapodtatnyi hely sem volt. És végre egyszer egy járókelõ felkiáltott: – Ott van rengeteg hely! Gyerünk gyorsan oda! Ott jó sok hely van, és mind elférünk! Mindnyájan bekucorogtak arra a tapodtatnyi helyre, egy telefonfülkébe bújtak. Szörny Péter átváltozott és Kis Péter lett belõle. És a járókelõk megsimogatták, hogy „jaj, te ilyen szörny voltál, ne haragudj, hogy mi így elrohantunk elõled”. Egy járókelõ mondta, hogy „te kis hamis!” és észrevette, hogy Kis Péter újra Szörny Péter lett. Az a járókelõ úgy elrohant, hogy Szörny Péter bánatos lett. És az anyukája felvitte a szobába. Szörny Péter a szobában maradt, és onnan már sohasem jött ki.
69
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 70
Veszelnor Eszter KICSI LÁNYKA
Kicsi lányka üldögél, önmagában nagyon fél. Miért nincs kutyája? Az vigyázna a házra. Kicsi lányka üldögél, önmagában már nem fél. Van már neki cicája, rá sem néz a kutyára. Zala Gyuri (ötéves): A MENTÕK ÉS A HÁZ
Tûzoltó oltja a tüzet. A mentõ nem a kórházba visz! A veszekedõket összerakodja. A másik mentõ kórházba visz: gyógyítja az embereket. A házban emberek vannak, csak nem látszik! Anyukájuk meg apukájuk fõznek, a gyerekek meg játszanak. Két nap süt. Melegünk van. A házban elhúzzák a függönyt. Vas Réka (ötéves): A KICSI FA ÉS AZ ESÕ
Mama lakik a kertben, locsolják a fát meg a virágot, egyszer jön egy nagy esõ, mama bemegy a házba, a virágot leszedi a mama, a fa meg megmarad, a fán sárgák a körték, azt is leszedi mama, nem tud beszélni a fa, mert még egész picike, arra gondol, hogy az esõ elõl elbújik vagy eltemeti magát.
70
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 71
Lukács Móni: TOJÁS AZ EGÉSZ VILÁG (Szabó Melinda rajzára)
Sárga színû a sivatag. Piros színen meg laknak. Zölden meg járnak. Fehér a színe a mesevilágnak. Kék a tenger, a halak világa. Barna földön szántanak. Zöld füves a mezõ. Fehér földön nincs semmi teendõ s újból sárga a tevék világa. A májusi aszfalt verselést még az esõnek sem sikerült „elmosnia”. Két órán keresztül, a szemerkélõ isten áldásában egyre szaporodtak a rajzok és szövegek. Vida Gabriella számokat rajzolt és életképeket képzelt a szám-ábrákba: Vida Gabriella JÁTSZÁS A SZÁMOKKAL
Elõször a 7-es számmal játszom, a hetes szám felöltözött egy bácsinak, aki csak sétált az utcán, aztán találkoztam a 8-as számmal, az beöltözött egy hajónak és benne ült egy bácsi, aztán találkoztam a 10-es számmal, az beöltözött egy zsákhordónak, aztán találkoztam a 11-es számmal, az egyik egyes beöltözött egy levéltartónak, a másik beöltözött madárijesztõnek, aztán találkoztam a 12-es számmal, az egyes beöltözött ugyancsak egy levéltartónak, a kettes beöltözött egy kacsává. A számok összegyûltek és tanakodtak, hogy mit csináljanak a 13-as számmal? A pesterzsébeti gyerekek fantáziáját is jelentõs gondolati eredményekre sarkallta saját rajzolásuk. Az egyszerû rajzok váratlan vonalai meglepõ elképzelésekké változtak a megnevezés által. Elsõ példánkban történelmi motívumot tartogatott egyetlen kard és a rátekeredõ kígyó rajza, mítikus erejû gyász-vers született:
71
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 72
Csiklya Tibor RÁKÓCZI HADNAGY KARDJA
Rákóczi hadnagy elesett a harcban, és elhagyta a kardját, és a kardra rámászott egy kígyó, és arra járt egy ló, a Rákóczi hadnagy lova, megismerte a kardot, lefeküdt mellé, rátette két elsõ lábát és ráhajtotta fejét. Felállt és bement az emberek közé, megismerték Rákóczi hadnagy lovát. Megmutatta az embereknek, odavezette õket és eltemették a kardot. Horváth Ferenc következõ verse egyetlen kötél ábrázolásának kettõs szemantikai-vonatkozású lehetõségét, megszelídített metamorfózisát mutatja meg: A KÖTELEKBÕL CSINÁLT ÁGY
Egy ember föl akarta akasztani magát egy fûszálra, de csak, ha tudná fölakasztani magát a fûszálra! De nem sikerült neki és ezért nem akasztotta föl magát. Hazaballagott a barlangjába és lefeküdt, és másnap felébredett, arra ébredt fel, hogy az egész barlangjában egy csomó-csomó akasztókötél van. És nem tudott mit csinálni ezzel a sok kötéllel, hát inkább ágyat csinált magának és nem akasztotta föl magát. Ugyancsak Horváth Ferenc egy másik versében születik meg az ábrázolt tárggyal való azonosulás és beleélés legabszurdabb végletessége! Bravúros és játékos versében a mûre való önreflexió nagy avantgarde alkotásai idézõdnek föl. A vibráló gyerekélet már-már dadaista fintora! (A verset közölte a Kisdobos 1981 decemberi száma is.) Nagyszerû ábrázolásbeli következetesség húzódik meg a versben. Egyetlen abszurd állítás végiggondolt következetes rendje.
72
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 73
A CSODA
Felmászok a falra, mint a kép. Mégsem esek le én. Mindenki néz, engem a képet, bámulnak engem, mint a csodát, hogy milyen szép. Néznek-néznek, bámulnak, egyszercsak le akarnak venni. Mozogni kezd a kép és átugrik a másik falra! Ámulnak–bámulnak, hogy ez a kép tud ugrálni! Körbefognak s meg akarnak fogni, gyorsan kiugrok és összeszalad a nép. Sokan a fejüket fogták, mert összefutottak. Akkor nevettem, hogy szétszakadt a kép. Hirtelen odajöttek hozzám és összeragasztottak. Halljunk csodát: hétszerte szebb lettem, mint azelõtt. Sokan megnéztek, meg is akartak venni, de nem adtak el. Az ábrázolás tárgyával történõ azonosulás kozmikus és „egzisztenciális” szomorúság megszólaltatójává válhat. Orbán László egy meseszerû, játékos fordulatában a társ–hiány ábrázolódik. A már bemutatott verseibõl vidámnak és az életben otthonosnak látszó Dányi Jenõ egy csillagképpel azonosulva otthontalanságról, fölöslegesség-érzésrõl beszél – csak meséje kozmikusságában talál újra otthonra. Orbán László A MÁSIK KUTYA
Foxi-Maxi járja az erdõt, Foxi megy az erdõn Foxi nézi, hogy ki a vízben az a másik kutya? Aztán gondolja, hogy beugrik a vízbe, megkérdi a másiktól, hogy hogy’ hívják? Miután beugrott a vízbe, nézi, hogy nincs már ott az a másik kutya.
73
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 74
Fölmegy a víz tetejére, és látja, hogy õ maga volt az a másik kutya. Dányi Jenõ GÖNCÖL FERKÓ
Göncöl Ferkó elindult az égbõl le a földre, hogy megnézze, milyen az emberek élete. Göncöl Ferkó már látta, hogy itt rá nincs szükség, mert az emberek élete már ment nélküle is. Hátha most már nincs rám szükség, visszaindulok fel az égre és ottan tengetem az én életem. A hangzó szavak játéka, a kitalált szó érdekessége, a képzett szó variálhatósága versengõ játékosságot, megelevenedõ virág-beszélgetést és a képzelt lény utáni vágyakozást is kifejezhet. Tamkó Sirató Károly játékosságát, az orosz futuristák nyelvteremtõ „értelmen túli nyelvét” igazítja a gyerek saját mondanivalójához, saját élethelyzetéhez. A hangzás mint a vers anyaga – a téma önállóságára törekszik Csiklya Tibor rejtelmes versében. Rivalizálás, figyelmesség és kiábrándultság, a vonzódás szorongása és áhítata szabadul fel a hangok bohókás hancúrozásában. Glonczi Róbert versében a ritkán tetten érhetõ fiú-érzékenység, a barátság-élmény mélysége tud feltárulkozni, megmutatkozni, szokatlanságában is maradandó szépséggel. Csiklya Tibor: LABOVA-VIRÁG
Egyszer jártam az utcán és találkoztam egy labova-virággal. A virág hirtelen fölállt kétlábra és beszélni kezdett hozzám. Kérdezi tõlem, téged hogy hívnak? Mondom, Rum cár!
74
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 75
Hát mentünk, sétáltunk, találkoztam a testvéremmel és labova-virágot fölvettem a kezembe, s testvérem megszagolta, olyan jó szaga volt, hogy fejreállt. Utána hazamentünk és vége van. Glonczi Róbert A SZALADI EMBER
Szaladi, szaladi, hozzám szaladi, de csak az ember hozzám szaladi. Hozzám szaladi, csak hozzám szaladi, de mégis máshova is szaladi. Nem tudtam, hogy szaladi, szaladi, hogy máshova is szaladi. Szaladi õ máshova, de nemcsak hozzám szaladi. Szaladi õ egy emberhez, az ember vissza szaladi, hogy nehogy máshova szaladi, csak hozzám szaladi. Azt hittem, hogy hozzám már nem szaladi, de mégis hozzám szaladi, szaladi. Most már jó volt, hogy hozzám szaladi, együtt voltunk mindig szaladi.
SÉTA PETÕFI SÁNDORRAL
De vissza a tényekhez, vissza a realitásokhoz. Pesterzsébeti csoportommal két éve nem találkoztam. Egyévi közös munkánk után a „Csili” igazgatósága nem hosszabbította meg szerzõdésemet. Mezei Györggyel háromévi poétika-foglalkozást terveztünk – egy év lett belõle és két olvasótábor. Néhány hónap múlva Mezei Györgynek is fölmondtak, aki a kerület cigány fiatalságát igyekezett összetartani és a kultúrházat második otthonukká tenni. A Budapesti Mûvelõdési Központban többször megkérnek gyerekpoétikai rendezvények vezetésére. Munkám megbecsüléséül fölvettek a TIT elõadóinak sorába. A fõ nehézséget a gyerekek iskolai elfoglaltsága okozza, az iskoláknak pedig nincs önálló szakköri költségvetése, hogy a napközisekkel foglalkozzak. Az egyszeri alkalmak és a nyári napközis rendszer, valamint az olvasótáborok így is jelentõs alkalmai lehetnek a gyerek–kultúra öneszmélésének. Az olvasótábori foglalkozásoknál szük-
75
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 76
ség volna ugyanazon gyerekek folyamatos táboroztatására. A kazincbarcikai tábornak széthullott a nevelõgárdája, így ott sem folytattam megkezdett stúdiumunkat. És mit jelent a gyerekeknek ez a foglalkozás? Ízelítõ marad-e költészetismeretbõl, öneszmélésbõl? Vagy tartós nyelvi önbizalmat voltunk képesek nyújtani? Közelebb kerültek-e az irodalomhoz, kezdtek-e javulni irodalmi és nyelvtani jegyeik? Nem tudom, nem is kérdeztem. Mindenesetre a költészet, az irodalom ereje és szépsége ezeknek a közel kitaszítottaknak is tekinthetõ gyerekeknek a közelébe jutott. Téma lett közöttük! Dányi Jenõ például dallamot rögtönzött Puskin cigányokról szóló rövid verséhez. Az 5-810 éves gyerekek tudományos vitákat „lepipáló” komolysággal vitatták meg saját verseik „rímelését”, sorkicsengéseit, vers és hétköznapi közlés különbségeit, a kép, a képzelet „logikáját” és más, egyetemes kultúrát érintõ kérdéseket. Petõfi ott sétál közöttük a 9 éves Danó Csaba versében: AZ EMBER
Az ember éjszaka alszik, reggel felkel, reggelizik és elmegy dolgozni, találkozik Petõfi Sándorral és elmennek sétálni, meg egy kávéra. A 13 éves Redele Mária, kazincbarcikai kislány versében neveléspolitikákat izgató kérdés fogalmazódik meg: „hogy kerül össze Jókai és a csövesség?” A vers maga a válasz! A kamaszkor elõtt álló lány elõítélet nélküli szemlélõdése és kíváncsi, pontos, tárgyias figyelme már a különbözõ generációk számára ellentétes kultúra-élmények összebékítését elõlegezi: Redele Mária: CSÖVESEK JÓKAI–HÁZA
Egy pici dombon egy kis régi ház áll, benõtte a dudva, benõtte az ág. Az ablak felett a táblán Jókai nevét meglátván arra gondolok én, bemehetnék oda, megnézni a házat. 76
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 77
Bemegyek a házba, a pókhálós falak, a kidõlt ajtó siralmas látványt nyújtanak. A csövesek kedvenc helye, asztalt készítettek bele, az asztalon sörösüveg és cigarettavég, a falon kemény zenék címere, együttes-neveket mutat a kép, Beatrice-kendõ a csövesek jele, a Jókai-bluest is a falra festették és azt gondolom, hallani is szeretnék. De vajon, hogy kerül össze Jókai és a csövesség? Erre én válaszolni sajnos nem tudok, ezért hát inkább itt aludok. Ne várjon senki összefoglalást és elemzõ összegzést beszámolóm befejezéséül. Életünknek egy kicsiny része volt, amit tettünk. Csöppnyi, csipetnyi kísérletezés. De kísérletezésünk dokumentumai elkísérnek életünkön. Csodálkozásra, elgondolkozásra késztetnek, helyenként vádolnak, máskor a lélek meglepõ valóságait állítják; de mindenesetre alapelvek és módszerek tisztázására szeretnének ösztönözni a gyerekre és emberre szabott nevelésben és tanításban. Kívánják: képességek és kulturális eszközök életkorra szabott kibontakoztatását. Elsõ lépéseink várják a folytatást. Folyamatos, szélesebb körben kiterjedõ munkát, több nevelõ összefogását sürgetik. Várják a tanárokat és a költõket, a kultúrházakat és olvasótáborokat, a tanácsok kulturális osztályainak megértõ támogatását, a képességek gyors kibontakoztatását segítõ és biztosító tanterveket, az úgynevezett hátrányos helyzetû gyerekek „megtáltosodását” célzó pedagógiai módszereket. Magyarul beszélek: a társadalmi egyenlõtlenségek fenntartását, sõt fokozását szolgáló oktatásrendszer kultúra-„terjesztõ”, kultúra-„átadó”, kultúra-„adagoló” és kultúra-„számonkérõ” gyakorlata helyett: kizárólag a kultúrateremtõ eszközök köztulajdonba vétele lehet módszerünk és célunk egyaránt. Ennek elsõdleges pontja az anyanyelv szabad birtokbavétele és bátor használata. A poétika és retorika nem széplelkek hóbortja, feladata a nyelvteremtõ eszközök (és nem meghatározott módon adagolt kultúra) átadása; segítség az ön-tudat, az ön-bizalom kialakításában, segítség a „hátrányos helyzet”, a „kisebbségi” tudat, a „kisebbségi” érzés leküzdésében és megszüntetésében. (KULTÚRA ÉS KÖZÖSSÉG 1983/1.)
77
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 78
A gyermeklélek griffszárnyain (SZÓ PÉTER MÛSORA A PETÕFI RÁDIÓ GYERMEKMÛSORÁBAN, 1982)
KAPU A KÖLTÉSZETRE
Évezredes képességek lépcsõfokain lép a gyermek születésének pillanatától az elmúló évek és hónapok emelkedõjén. Minden lépcsõ határtalan lehetõségek õserdejét, õsdzsungelét tartogatja számára a maga kiismerhetetlen ösvényeivel. A csodák és mesék nem csak a könyvekben és nem csak az anyukák suttogó szavaiban élnek, hanem a kinyíló és csodálkozó gyermek-értelem minden pillanata kapu a csodák és mesék felé. És kapu a költészet felé is. (GYEREK-KÓRUS ÉNEKEL:)
Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta. Nyisd ki, rózsám, kapudat, kapudat! Hadd kerüljem váradat, váradat! Szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda!
78
Gyerek vagy, így hát a képzelet óriása vagy, te vagy magad az õsvarázsló! BENEY ZSUZSA írja Nyitva van az aranykapu címû könyvében errõl a dalról: „Az egyik legelsõ vers tehát, amit kisgyermek korunkban megtanultunk, valaha varázsdal volt – s ahogy az egyes emberek, úgy az emberiség kisgyerekkorának elsõ dalai, versei, mondókái is azok.” A költészetet nem csak hallod és tanulod, hanem magad teremted is. Miként egy széles ágyat színpaddá varázsol egy hároméves kislány, ahol régi táltosként körtáncot jár, hanyatt és hasra veti magát kis tombolásában, a párnák között fõz, mint
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 79
anyukája a konyhában, majd kuckónak rendezi be, ahol elalvást színlel és tündérekkel társalog. Az emberlét belsõ idejének pusztán töredékes bepillantásai óráknál, naptáraknál, mechanikus idõszámításoknál teljesebb, természetibb és õsibb idõ-szemlélet. Az elmúlás és föltámadás örök spiráljait éljük meg és át költõink egyszerû gyermekverseit olvasva is. Hallgassuk SZILÁGYI DOMOKOS már elhunyt erdélyi költõnk két felejthetetlen kis költeményét õsi megszemélyesítõ kifejezések és ritmus-szépség példájaként: IBOLYA-VERS
Pislog az égbolt, susog a bokor, bokor alatt aluszik az ibolyacsokor. Ébred az ibolya, belepi a rétet, reggel az ég csudakék, de a mezõ kékebb. NYÁRI MONDÓKA
Mag, mag, búzamag, benne aluszik a nap. Szár, szár, búzaszár, tehén alá szalmaszál. Szem, szem, búzaszem, holnap lesz új kenyerem. A külsõ idõ természetté, látvánnyá, megfigyeléssé, élményközeli felismeréssé válik a maga belsõ ritmusát, életének rítusait élõ gyermekben. „Hasára süt a nap” – ébresztjük az álomszuszékot. „A villamos is aluszik / és szendereg a robogás” – altatja el õt az éjszakai csend. Nem a rádió pontos idõjelzése, hanem a harangszó déli és esti zúgása hívja ebédre, vacsorára évszázadokon át a csöndes falvak népeit. A váratlan, hosszú harangzúgással egy emberi élet külön idejétõl búcsúzunk. A félrevert harang zúgása: tûzvész, fegyveresek megjelenésének ideje. A lábát egymásba hajtó indiai bölcs nyugodt testtartása kiemeli õt az idõk sokféleségébõl, hogy pillanatai a természet rendjébe húzódjanak vissza.
79
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 80
Az anyanyelv állandó ritmusára úgy ügyel a költészet, mint a még meg sem született gyermek szívhangjaira az orvos.
A KÖLTÉSZET IDEJE
Megszületik a kisbaba és nagy könyvekbe jegyzik be születésének dátumát, telnek az évek és mindig ugrik egyet-egyet a szám, amikor arra a kérdésre válaszolunk, hogy hány esztendõsek vagyunk. A fákban a természet évgyûrûkben jelöli meg az eltelt idõt. A csillagok állásának megfigyelésével, a fogyó és kerekedõ hold váltakozásával, a téli hó és nyári hõ ismétlõdõ ritmusában, a felkelõ és lenyugvó nap, a világos és sötét látványa nyomán osztjuk be az eltelõ idõt. Telik az idõ, megtelik az emberélet ideje, mint a hordó, hogy az öregember utolsó sóhajtásával kicsorduljon és elszivárogjon az utódok emlékezetében az egy emberre szabott idõ. A naptárok, az újságok, az iskolatáblák és iskolai füzetek dátumai évek, hónapok, napok gyors pergését tartják számon. A költészet mintha egy kicsit elidõzne, elmélázna, megállítaná ezt a sodrást. A költészet elidõzik az idõben. Figyeli a világot, a természetet és a lehelet-finom megfigyelések pontosságával, mintha az ismétlõdések örökön változó idõtlenségét mutatná meg. A versszeretõ kisgyermek pedig WEÖRES SÁNDOR Bóbitájának utolsó szakaszát dúdolja, nem is hangosan, hanem szinte alig megrezzentve a hangzás zöngéit, szemérmesen csak önmagához szól a kis verssel: Bóbita, Bóbita álmos, elpihen õszi levélen, két csiga õrzi az álmát, szunnyad az ég sürüjében. Írók és költõk gyakran érzékeltetik idõtlenséggé emelve az idõ ismétlõdõ eseményeit. Ahogy a kertészet nagymesterei virágnaptárban a váltakozó sorrendben kibimbózó növények képesek nyomon követni a hetek és a hónapok múlását, ahogy a különbözõ órákban nyíló virágok még egy nap alatt is mutatni tudják a napóra beosztását, éppúgy a nagy költõk is meg tudják találni a természeti és az emberi világ jellegzetességeiben a továbbforduló és évente vagy naponta újjáéledõ idõt. BUDA FERENC tételekbe foglalt évszak-idézõje a télbõl indul és a télbe érkezik vissza. Az évi körforgásból kiválasztott helyzetek, események, vágyak, megfigyelések mintha a költõi gondolkozás emberszabású idõ-élményét, lélekhez igazított pontos naptárát indítanák ismét és ismét a maga útjára: TAVASZ
80
Jég roppan, kéreg hasad, ághegyen rügyek. Lágy mosollyal törj vasat, édes kikelet!
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 81
NYÁR
Aszfaltút hevül, rezgõ víztükör. Tûzgolyó a Nap, forrón tündököl. ÕSZ
Tûz színe, vér színe falevélen. Kosaramba alma hull, ha elérem. TÉL
Patkó szaporáz, szikrázik a jég, hasig érõ nagy hidegben pendely nem elég. KRÚDY GYULA egyetlen madárijesztõ elképzelt életében érzékelteti az eltelõ évet. A Madárijesztõ Manó címû gyerek-regénye terjedelme miatt nem felidézhetõ, ezért csak tartalomjegyzékével, a fejezetek sorrendjével mutatom be a madárijesztõ viszontagságait az egy esztendõnyi idõben: KRÚDY GYULA MESÉJÉNEK TARTALMA:
Madárijesztõ Manó és a cinkék téli hangversenye Csata a zöldharkállyal Harag a töviskes disznóval Háború a fülemilékkel A vakondok bujdosása Csata a rigókkal A furfangos seregélyek Hadüzenet a vándormadaraknak Pörpatvar Madárijesztõ segédjével Az esõ és hó megtanítják kesztyûbe dudálni a híres csõszt Madárijesztõ és Hóember találkozása A vadak is bemerészkednek a kertbe A nap kihallgatja a Hóembert Hogyan gyõzte le Madárijesztõ Manó a varjakat? Mi lett a híres csõsz vége? 81
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 82
A költészet idõ-tapasztalata egyformán ketyeg József Attila nagyméretû, fegyelmezett vers-erõmûveiben – mint a Téli éjszaka címû versében – és a gyereklélek lehelet-finom vers-órácskáiban. SZILÁGYI DOMOKOS Liliom-palota címû kötetébõl kiemelt versei töredékes bepillantást engednek a költészet óráknál, naptáraknál, mechanikus idõszámításoknál teljesebb, természetibb és emberibb idõ-szemléletébe. JANUÁR
Csip a dér, fagy az ér, csupasz ág feketéll, pihenõ cinegék szeme még feketébb, s a nyitott kapunál didereg január. Figyeltétek a didergõ vacogást, a percegõ másodperceket megidézõ rövid- és hosszú mássalhangzók dallamát? Ti-ti-tá, ti-ti-tá / ti-ti-tá, ti-ti-tá / ti-ti-tá, ti-ti-tá / ti-ti-tá, ti-ti-tá / ti-ti-tá, ti-ti-tá / ti-ti-tá, ti-ti-tá… hiba nélkül, mint egy különös óra különös másodpercmutatója. Milyen más, napmelegtõl kicsattanó, napmeleget bûvölõ, pattogó ritmusban követeli a következõ vers a tavaszt! NAPIPARANCS TAVASSZAL
Kikerics, napsugarat sikeríts! Kikerics, a gondokból kikeríts! Kikerics, örömöket ikeríts! A befejezésül verébként vibráló, de õszbe-télbe térve mégiscsak nyugodt ütemû verssel búcsúztatjuk el a nyár szépségeit: NÁDIVEREBEK
82
Tóban nádszál, nádon verebek, nádi verebekre napfény csepereg.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 83
Napfény csepereg, nevetik a verebek, szellõ támad, lengeti a nádat. Ringó nádat tó vize mossa, nap tüze festi barna-pirosra. Barna-piros nádon pihenõ verebek szárnyuk alatt elveszik a puha meleget. Nyáron hazaviszik, télen elõveszik, s hónak-fagynak szemibe kacagnak.
A HANGZÁS ÖRÖMEI
Ne tanuljatok szabályokat a versrõl, a verselésrõl. A lehetõségre figyeljetek. Minden kezdet a lehetõség felismerése önmagatokban. A kezdet: hangzás és gondolat, szó és gondolat közös lehetõségének elsõ szárnycsapása. A hangzás szárnyacskáival kezd elrugaszkodni a földtõl a gondolkozás madara. Az óvodában és az iskolában tanult verseket könnyen elfelejthetitek, ha nem a felismerés örömére, hanem az emlékezés csiszolására késztet benneteket. Figyeljétek inkább a szó váratlan játékait, mosolyogjatok a szó többértelmûségén, a hangzás keltette egybecsengéseken. Miként a technikai felfedezések, a kõbalta és a lézersugár, egyáltalában az eszközhasználat fejlõdése egyre tágabb lehetõségeit mozgatja meg az emberi leleménynek – úgy a versszerûsítés eszközei is több évezredes csiszolódással, váratlan és megdöbbentõ felfedezéseken keresztül alakítják ki formáikat. E fejlõdésben a nyelv versformáló eszközeinek felvillantására vállalkozunk. Ismerjük fel a legegyszerûbb versbeli eszközöket, versbeli örömeinket.
83
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 84
MA KITALÁLTAM EGY ÚJ SZÓT:
csumcsum egész jó szó, csak még új, és még nem tudom, mit jelent, azt majd holnap találom ki.
84
Ennyi, nem több ORAVECZ IMRE egyik verse. Ilyen egyszerû volna? Igen. Az elsõ és idõtálló felismerések mindig ilyen egyszerûek. Most pedig induljunk, griffmadár szárnyán repüljünk vissza a felfoghatatlan, az idõtlen emberi idõ bölcsõjéhez. Az élõvilágban egyedül az emberi fej anatómiai fejlõdése alakította ki az artikulált hang, a beszéd, a nyelv feltételeit. Függõleges alsó arc-csontunk, állkapcsunk lehetõvé tette, hogy a magánhangzók még szinte artikulálatlan sodrását szánkon belüli gátacskák mássalhangzókká szelídítsék. Indulatszavaink még õrzik állatokra emlékeztetõ vinnyogásainkat, horkanásainkat, ujjongásainkat, tagolatlan mondatszavainkat, mondathangjainkat! Auú! Megriadunk, mint a parázsba lépett macska, ha tûszúrás nyomán kiserken a vér az ujjunkból. Oá-oá! Utánozzuk a bölcsõjében követelõdzõ kisgyereket, amint egyre határozottabban vinnyog, mint kiskutya az anyja után. Á! Legyintünk egyre gyakrabban felnõtt korunkban, mint az ásító, öreg oroszlán, ha megzendül a szavanna. Ó! Csodálkozunk kiscsikók és lovak meglepõ horkantgatásaival. Értitek ezeket a mondat-szerepû hangokat, értitek, mert nem maradtak hangszálaink ösztönös rezgései, hanem értelmünk, értelmezési képességük jelzéseivé váltak. Az ilyen önkifejezõ közlések nem hiányosak. Önmagunkban teljes és pontos jelentésûek, kiejtésük pillanatában váratlan és összetett helyzetekre figyelmeztetnek – miként egyetlen kizöldült levél is kutat sejtet a sivatagban, éppúgy mondat-tartalmúak, mint hatalmas lián-mondataink a mai beszéd dzsungelében. És nyelvünk mélyében a magánhangzók finom szélfúvásában már rezegnek a mássalhangzók finom ágacskái. Különbözõ helyzetekben, különbözõ mondatok elõlegezett szerepeiben és pontos üzeneteiben már villognak, sikongnak, susognak, kiáltoznak mondatszavaink. Érzelmek, indulatok teljében már sokszálú ismétlésekben éli ki magát az önkéntelen hangzás-játék, hangzásesztétikum. Csss… csöndesedik a torkotokon feltörõ szél a szájpadlás üregeiben. Csitt!… fog és nyelv ajtaja összezárul az erélyes parancs pillanataiban. Papa, mama, dada, baba. Lalalala, ha-ha-ha. A „szomjas vagyok” kifejezés leegyszerûsödik és hangzásban kifényesedik a „jojas jajos” kiejtésekor, a mássalhangzó-torlódásokat könnyedén ejtjük el kisgyermekkorunkban a hangképzés elemi kényszereinek engedelmeskedve. Ismétlések és lágy variációk biztatására kapaszkodunk a nyelv évezredes fájának legalsó gallyacskáiba.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 85
A hangzás örömeinek õsi megformáló eszközeivel vált TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY a gyerekeknek írott költészetünk jelentõs mesterévé. Egyetlen magánhangzó-különbség teremthet játékos fantáziájú, nagyon kedvelt verset: PINTY ÉS PONTY
Volt egyszer egy ponty. Úszott, mint a pinty. Volt egyszer egy pinty. Röpült, mint a ponty! Együtt mentek… Úsztak, szálltak, mendegéltek, tán még most is mendegélnek, ha a kelõ napsugárban útjuk végére nem értek. Elöl ment a ponty. Úszott, mint a pinty! Utána a pinty. Röpült, mint a ponty! Hangzás-játék, szóismétlés, kifejezõ hangutánzás mutatja meg a pesterzsébeti CSIKLYA TIBOR és az állami gondozott PATAI LAJOS verseiben, hogy mire képes a 9 éves gyerek. Játékos mese és gyerekvadászat kerekedik ki a hangokra érzékeny gyerekfantáziából: KUTYUSKA-MUTYUSKA
Volt egy macska, mellette meg három kutya, közelebb még négy macska, ezeket kergették a kutyák. De volt egy kutya, amelyik olyat ugrott, mint egy macska. De a macska sokkal nagyobbat ugrott.
85
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 86
Volt egy Muki, utána meg két Putyi, de ez a Muki olyan volt mint a Putyi. Megtudta Muki, hogy nagyot ugrott Putyi. NYÍLKÉSZÍTÉS
Tekerem, tekerem, addig-addig tekerem, míg pontosan nem lesz jó. Ha már kész van, jöhet a vadászat. S ha lelövöm a madarat, egybõl meg is sütöm. Ham-ham-ham, meg is eszem.
AZ ISMÉTLÕDÉS MÁMORA
Épphogy megtanultunk beszélni, három éves korunkban már magunkat foglalkoztatjuk gondolatainkkal. Még verseket alig hallottunk, a felnõttek össze-vissza elejtett mondataiból már törvényszerû gondolatokat motyogunk, három éves lányomtól lestem-hallottam ki és jegyzeteltem le a következõ morfondírozást: Régen nem volt apu, régen nem volt anyu, régen nem voltam Édus, régen nem volt Tigris cica, régen nem volt ágy, régen nem volt ez a ház, régen nem volt Újpest, régen, nagyon régen nem volt semmi sem. Turcsány Édua
86
Három éves gyerek halad visszafelé az idõ létráján. A szétszórt világ dolgait, tárgyait, lényeit ismétlési formákban rendezi el. Idõhatározó – tagadó állítmány – alany ismétlõdik a mondatok nyelvtani rendjében. Mint a létra fokai, párhuzamosan ereszkedik alá a gondolkodás az elképzelt múltban. Nyomatékosító, bõvített ismétlés fokozza és zárja le a gondolatot. Ekképpen ismételjük meg mondatainkat, sõt szidalmazó szavainkat is. Csupán az
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 87
ismétlõdés öröméért akarjuk hallani az azonos lejtésû és azonos értelmû ikerszókat is: Boci-boci tarka… – szóismétléssel kezdjük ismert gyerekdalunkat. Teljes gondolatismétléssel záródik a Nemzeti dal minden strófája. Ellentétek fokozzák a vers érzelmi és indulati világát: Rabok legyünk, vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok! Egyszer a hangzás, máskor a gondolat édesen ismétlõdõ ritmusa veti az elsõ napsugarat hétköznapi szavaink elszürkült, elszikesedett tájaikra. A 11 éves JÓZSEF ATTILA például egyszerû vágyakozásait sorakoztatja fel, õszinte természetességgel: KEDVES JOCÓ!
De szeretnék gazdag lenni, egyszer libasültet enni, jó ruhában járni kelni, s öt forintért kuglert venni. Míg a cukrot szopogatnám, új ruhámat mutogatnám, dicsekednék fûnek fának, mi jó dolga van Attilának. A gondolat párhuzamos egyenesekhez hasonló rendben érkezett el az utolsó sorban magát megnevezõ Attilához. A feltételes módban fogalmazott sorok mint vízszintes párhuzamok rajzolják föl a gyerek-vágyakozás mértani ábráját. Az 1975-ben szintén 11 éves SIKLÓS JÓZSEF, akkor és azóta is állami gondozásban élõ gyerek, önmagát halhoz hasonlítja és ebbe az egyetlen motívumba képzeli bele életét. A gyereknek még csak nem is az emberek közötti, hanem a teljes létezõ világban elfoglalt helye vált megfogalmazottá ebben a versben: A HAL
Úszok-úszkálok, ez az én tisztességem. És az én eledelem tengeri csiga meg rák. Átúszom a Dunát, Tiszát, Tengert, mindennap egy-egy métert. A 11 éves, budafoki TÓTH GÁBOR életjelenetek párhuzamba állításával, növényés állat-hasonlatokkal vezeti fel a verset egy gyönyörû bokor-hasonlatig. A felnõtt költészetben is ritka szépségû befejezés az ember föld és élet iránti bizalmáról és bizonyosságáról szól:
87
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 88
FUT A VIRÁG…
Fut a virág, mint egy futó, visz a lába, mint egy csikó, ha lábam most nem fájna, erdõ szélén táncot járna. Fenyves szélén ugrándoztam, a napokban verset írtam, egy fa alatt uzsonnáztam, a páromat megtaláltam. Gyökér nõtt a lábamon, madárfütty a házamon, madár teste tollat õriz, a föld pedig engem õriz. Befejezésül a barátság hatalmas érzelmeit játékosan is már-már ódai teljességében szólaltatja meg a 9 éves MENDE IMRE a barátjához, Hatvani Tibihez írott versben. A bibliai Énekek énekére emlékeztetõ szeretetteljes állathasonlatok párhuzamossága és az árnyalt, jelzõi kiegészítések teszik nyelvileg is ezt a gyermek-költeményt a gyerek-érzelem és gyerek-költészet jelentõs megnyilatkozásává: AZ EMBER TERMÉSZETE
88
Egy fehér gyerek vagy, szõke a hajad, kék a szemed, a füled olyan, mint a kutyáé, elõrehajlik a hegyes füled, a kezed hasonló a majom kezéhez, mert ugyanolyan a majmoké, mint az emberé, a lábad olyan, mint a medvéé, mert annak is ugyanolyan lába van, mint nekünk, a hajad olyan, mint az oroszláné, olyan van az oroszlánnak is, olyan vagy, mint egy álló szobor, az arcod olyan, mint a kutyáé, azért mert a két luk meg az orrcsont ugyanolyan, mint az emberé, csak fekete, a nyakad olyan, mint a rókáé, mert a rókának hasonló nyaka van, az embernek olyan a természete, mint az állatoknak, neked olyan a természeted, mint, a rókáé, olyan ravasz, ravasz vagy, a szíved halkan dobog, mint a virágé, mert a virágnak is halkan dobog a szíve, az agyad olyan, mint az oroszláné,
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 89
mert az oroszlán eszes, nem úgy megy, hogy elõször ráordít az emberre, hanem úgy megy, hogy elõször megijed és aztán ugrik az embernek, az oroszlán is ravaszdi, a lába fehér és gyors. Anélkül, hogy számlálgatnánk a szótagokat, hogy dallamkísérettel dúdolnánk szavainkat, vagy csak keresnénk a rímelõ szavakat: így leírva elõttünk fekszik az idõben ismert legrégibb verselési eljárások egyike, ha nem a legnemesebbje – a sumér Agyagtáblák üzeneteinek 4000 éve megörökített gondolatritmusai, mint egy kisgyermek látomásának megtalált formája! Emlékezhettek magatok is, hogy kisgyerekként hányszor kértétek szüleiteket és az idõsebbeket, hogy ismételjék meg a mondatokat, még a szidalmazó kifejezéseket is. Csupán az ismétlõdésben is örömöt leltetek, az ismétlõdõ értelemben, mondatdallamban, lejtésformákban. A költészetben fellelhetõ gondolatritmusok, párhuzamok, ellentétek, kiegészülések máig õrzik ösztönös igényünket a rendezettség, a harmónia, a szépség iránt.
89
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 90
Duna-szigeti gyerekversek világa
A Tahitótfalusi Körzeti Általános Iskolában 1987 szeptemberétõl egy éven át íróköri foglalkozásokon vettek részt 10–12 éves gyerekek. Közös munkánkban a magyar ritmus és szimbólum-képzés sajátosságait kutatjuk. Játszunk, beszélgetünk, rajzolunk, kirándulunk és verselünk. Késõbb színházat is játszottunk, Weöres Sándor: Holdbéli csónakos címû darabját adtuk elõ, iskolai ünnepség keretében a református parókián. Most a gyerekek legsikeresebb írásaiból készítettem egy Duna-szigeti kis válogatást. A hagyományosan természeti életkörülmények között élõ gyerekek írásai többnyire a harmonikus családi otthonok érzelemgazdag élményvilágát szólaltatják meg. Szeretetteljesség, hála, féltés, barátság témái könnyed, népdalokra emlékeztetõ egyszerûséggel váltak a gyereklíra részeivé: Drégelyvári Erzsébet ÁLMODIK A CIPÕ
Leült a cipõ a sarokba, vastag könyvet nézeget, cipõket lát benne, a gazdájukkal mennek messze, messze. Õ is szeretne egy kicsit sétálni, megkéri a gazdáját, menjenek barangolni. Jaj de jó sétálni, mondja szerényen, futkozni a messzi-messzi réten! Drégelyvári Erzsébet: TÁLTOS KIRÁLYFI
Táltos királyfi egy szép napon azt mondta: de jó volna egy paripa, rajta sokat lovagolna! Atyjának elmondta szíve titkos vágyát, másnap reggel már a felhõkön szállt át.
90
Táltos királyfi örült táltosának, mikor este hazament, megköszönte atyjának. Atyjának kicsordultak a könnyei, hogy fia az ajándékát így megbecsüli.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 91
Máté Péter: A KIS MORZSI
Fekete szõrû kiskutya, szomorú vagy, ha távol vagyunk, hûséges szemû kiskutya, jókedvû vagy, ha megvakarunk. Borzas a szõröd, mérges vagy, ha jönnek ismeretlen emberek, föl-fölugrálsz és kedves vagy, ha sétálni megyünk veled. Morgósan kergeted a macskát, ugrálsz a padlás alatt, ügyetlenül ledöntöd a létrát és fájlalod a hátadat. Mi nagyon szeretünk és féltünk téged, ha bajba jutnál, akkor én megvédenélek. Fejes István–Karsai Gábor A SAS ÉLETE
Láttam egyszer egy sasmadarat, egy verebet kergetett, nagyok voltak szárnycsapásai, a kisveréb rémülten menekedett. Láttam késõbb egy nagy hálót, benne volt egy kisgalamb, arra szállt a sasmadár, lecsapott a galambra, beakadt a hálóba. Mi lesz veled, sasmadár, ha a vadász odaáll? Hálóban fogsz elpusztulni, nem fogsz többé kiröpülni!
91
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 92
Pintér Tibor AZ ÉVSZAKOK ÁLMAI
Alszik a nyár, alszik a tél, alszik a tavasz, alszik az õsz, alszanak az évszakok, álmodnak az évszakok: a nyár a labdázásról, a tél a hóról, az õsz a szõlõrõl, a tavasz a semmirõl. A tavasz fölébredt és nézegetett, észrevette a játszó gyerekeket. Rajos Éva A KISHAL OTTHONA
Sima partokon sok a kõ, a kavics, barna csónak uszikál a kék víz hullámain. Parton a nádas, vízen a napfény, kishal a tóban jaj de nagyon jól él. Budai Márta A FELHÕ-CSALÁD KALANDJA
Felhõpapa, Felhõmama sétál az égen, utána ballag gyermekük: Felhõ-fodor szépen.
92
Villám-betyár jön gyorsan, Felhõ-család réme, nagyokat mennydörög és lecsap a földre.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 93
Felhõpapa, Felhõmama gyorsan szalad, Felhõ-fodor õ mögöttük lemarad. Jaj, szegény kisgyerek, a villám elkapja, apukája visszafordul, a gyereket megmenti. Felhõ-fodor pityereg, könnyei hullanak, virágot locsolnak, virágok kinyílnak, szépen hajladoznak. Felhõ-fodor megnyugszik, a föld fölött elúszik. Budai Márta A NAP ÉS A VIRÁGOK
A Nap számol a virágokon: egy piros, két piros, egy kék, két kék, egy sárga, két sárga. Szétdobja az embereknek, ettõl lesznek színesek a reggelek és nappalok. Éjszaka összegyûjti, zsákjába beleteszi. Ez így megy napról-napra, évrõl-évre. A Nap elfárad, várja, hogy valaki fölváltsa. Válogatásom végére hagytam azt a kis költeményt, amelynek szerzõje búcsút vesz a gyermekkortól. Búcsúja nagyszerû lírai összefoglalása a kamszkort megelõzõ életszakasznak:
93
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 94
Kálmán Szilvia TIZENKÉT ÉVESEN
Kicsiny korunk legszebb álmaiból fölébredünk, s észre vesszük, hogy az élet útján még sokáig megyünk, még összetartanak az iskolapadok, még játszhatunk, mert nem vagyunk nagyok. Még olyanok vagyunk, mint piros virágok tavasszal, ha a Nap bevonja õket arannyal, még észre se vesszük, hogy lassan komolyodunk és lassan elhagyunk, gyermekkori szép odúnk.
94
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 95
A Tisza gyermekei (SZÜLÕFÖLD, ANYAFÖLD ÉS ÕSHAGYOMÁNYOK NAGYRÉVI GYEREKEK ALKOTÁSAIBAN)
Megszólítható-e még és megszólal-e az „emberiség anyanyelve” (G. Vico) a költészet tiszta formájában? Magunkhoz, gyermekeinkhez szelídíthetjük-e még az õsi költõi nyelv képalkotó erejét, költõi gondolkodásmódját? Lélegezhetünk-e egyszerre, egyívásúan a népköltészet mindenkori teremtõ lendületével? Hol, miképpen, mikortól lehet modernnek, XX. századinak éreznünk, tartanunk a 9-10 éves kisgyerekek elsõ vers–próbálkozásait? Kérdezetlenül is a válaszadás közelébe kerülhetünk, ha szemügyre vesszük nyári alkotótáboraink gyermek-írásait, verseit, szó- és képhangulatait. Érdemes fellapoznunk G. Vico idõtálló gondolatait a költõi nyelv és alkotásmód eredetérõl. „A csodálkozás a tudatlanság szülötte; s arányosan nõ annak a tárgynak a fontosságával, amely kiváltja a csodálkozást.” „A költészet legnagyobb hatása az, hogy az értelmetlen dolgoknak értelmet és szenvedélyt ad: a gyermekek sajátsága pedig az, hogy lélektelen dolgokat vesznek a kezükbe és szórakozva velük, úgy beszélnek hozzájuk, mintha azok élõlények volnának. Ez a filológiai axióma azt bizonyítja, hogy a világ gyermekkorában az emberek természettõl fogva kiváló költõk voltak.” „A gyermekek emlékezete nagyon jó és ezért képzeletük rendkívül eleven. A képzelet nem egyéb, mint kiterjesztett vagy összetett emlékezet. Ezen az axiómán alapul azoknak a költõi képeknek élénksége, amelyeket bizonyára õsi gyermekkorában alkotott a világ.” Alkotótábori foglalkozásainkon elsõsorban a költészet gyakorlásához szükséges félrehúzódást, elmélyülést és bátor képzeleti munkát tanítottunk a gyerekeknek; majd pedig a költészet képalkotó és ritmusalkotó eszközeit mutattuk be, tettük a gyermeknyelv természetes kifejezési formájává. (Táborainkon a Tisza menti Nagyrév gyermekei budapesti gyerekekkel közösen vettek részt. Az itt közölt írásokat 1992-93 nyarán jegyeztük le.)
A SZÜLÕFÖLD KÖLTÉSZETE
Egy Tisza menti falu, Nagyrév gyermekeivel négy éve táborozunk. Petõfi Sándor, Juhász Gyula, Gulyás Pál, Ratkó József, Buda Ferenc és más magyar költõk versei az alföldi, tiszai táj lelki–szellemi birtokba vételérõl tesznek tanúságot. Vezérlõ kalauzunk Szabó Zoltán Szerelmes földrajz címû könyve volt. Idézzük nyitó gondolatát: „Az ember minden öncsonkító és korszerû balítélet ellenére is nemcsak a fajta fia, hanem
95
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 96
a táj szülöttje is, a klíma neveltje, egy sajátos és másutt a világon fel nem található fénytörés gyermeke.” A táborozások versíró alkalmain a 9–10 éves, majd a 13–14 éves gyermek megszólaltatta érzéseit, s egyéni, másokkal össze nem téveszthetõ képzeletét, anyanyelvének gondolat- és hangzás–ritmusait játszva sajátította el, könnyedén alkalmazta. Szíjártó Erzsébet A FALU UTCÁJA
Mint gyalogos katonák, Sorfalat állnak a szilvafák, Gyerekek játékait vigyázzák. Az út fonalára apró, kicsi Ház-gyöngyöket fûzött A falu népe. Meleg a nyár, legyez a szél, Enyhén süt le a Nap, Kicsik és nagyok mulattatják magukat. Szeretet, gyöngédség, otthonosság jellemzi a 8–9 éves szerzõ kép- és mondatfûzését. Az egymásra utaltság biztonsága köti szülõfaluja világához ezt a gyermeket. Stilisztikai megközelítéskor rendkívül feltûnõ a metaforák árnyalt állítmányi kibontása, a metafora-használat ösztönös változatossága: tárgyas szerkezetû állítmányi megszemélyesítéseket egy hangsúlyozott kéttagú alanyi metafora követ – noha a tárgyias szerkezetû állítmányi megszemélyesítés változatlanul uralja a mondatszerkezetet –, majd enyhe, alig-alig érzékeltetett állítmányi metafora után (legyez a szél) tér vissza az állító-közlõ mondatok hétköznapi nyelvezetéhez e kicsiny költemény. Sebestyén Szilvia NYÁRFÁK A RÉVI ÚTON
Óriás nyárfák ingatják fejüket, Jókedvûen köszöntik a gyerekeket, Ezüst lombjaik, mint idõsek õsz hajszálai Lebegnek a levegõben. – Olyan furcsa! Mintha jókedvünket hintáztatnák!
96
A megszemélyesítésekre való eredendõ hajlam indítja ezt a verset is, majd egy kibontott-feltárt-kimondott alanyi hasonlatpár röpít (mint idõsek õsz hajszálai lebegnek a levegõben) egy gazdagon összetett metonimikus-megszemélyesítés költõien összefoglaló távlataiba (mintha jókedvünket hintáztatnák). A gyermeklélek összefoglaló képességét, generációk egymásra vonatkoztatott szépségeit csodálhatjuk e keresetlen vers-megszólalásban.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 97
Érdemes elidõznünk a Tisza mentén oly otthonos fûzfa-motívum megjelenítési formái között. Egészen õsi szimbólum-teremtés figyelhetõ meg a következõ kis költeményben, melyet áthat a beleélés és azonosulás. Az õshagyományokat õrzõ, több ezer éves költészetekkel rokon megszólalási mód teszi számunkra igen értékessé ezt az egyetlen metaforát kibontó alkotást, ugyanakkor a kuvasz – óriás – gyermek viszonyítási sor záróakkordja a helyreállt harmónia biztonságát sugallja: Hunyadi Zoltán FÛZFA-KUVASZ
Állok a Tiszaparton, A házat õrzöm, Maradékon élek, Vadászni szeretek. Lombos vagyok, A talajon állok, Néha harapok, Óriás vagyok, Árnyékot hozok a falura És megvédem A Napot eltakarom, Félnek tõlem, Szeretek aludni, Nagy karmaim vannak. Szeretnek az emberek, Én pedig a kisgazdámat. A személyes érzés, a meghalt anya iránti nem szûnõ szeretet, a személyes sors korán megismert szomorúsága is hangot kap egy másik költeményben. A kontrasztokkal végigvezetett költõi párhuzam – a képi láttatás szép lágysága – maradandó anyaverssel gazdagítja gyermek-alkotóink költészetét: Liszkai Sándor RÜGYEZÕ NYÁRFÁK
A víz partján a fák mint õrködõ óriások. Eszembe jut édesanyám, ha közöttük az egyik kisebbre látok. Selymes haja mint zöld levél, ágai mint tenyere. Mintha két madár nézne ki lombjai közül, az õ szeme. Lombja csak ringatja a fészkeket, évente újra virágzik, Sajnos édesanyámra csak gondolni tudok És nem látom már örülni Mint a rügyezõ nyárfákat.
97
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 98
Az elõzekhez hasonlóan a képzelet megszemélyesítõ ereje uralkodik a következõ versen is, amely a fantázia és a realitás feszültségére épít. A képzelet vezérelte látomás kijózanultan hull a gyermek falusi életének valóságába, megõrizve az összetett metafora méltóságát, szimbólum-szerû kifejezõ erejét. Tóth Gyula NYÁRFA-LÓ
Álldogálok a parton és unatkozom. Néha csintalan gyerekek lovagolnak rajtam. Tördelik a gallyaimat, sok kárt tesznek bennem. Meguntam az álldogálást. Benyargalok a világba, Sörényem ezüst, Fejemen szõrszálaim megpirulnak, A gallyaim lólábakká változtak, Gyökereimbõl patáim nõttek, Madzagból van a farkam, Vágtatok a poros úton, Jönnek utánam az emberek, Kérdezgetik, honnan jöttem? Elmondom a történetem És beállok igázni, Húzom a kocsit trappban, Sokat izzadok és dolgozom, Nehéz a munka, de csinálom, Emberek között szolgálok. Hányféle sors, hányféle bontakozó személyiség önti szavakba élményeit-érzéseit egyetlen szimbólummá vált természeti tünemény, a nyárfa költeményekbe varázsolása által! Külön igazságok, külön végiggondolások, külön megszólalások kiáradó árterében él és éltetõdik tovább évezredek költõi hagyománya, otthon-vágya és szeretet-vágya. Az õsi életfa-variációk közé sorolható a következõ vers is. Érzékletes hasonlatok, meseszerû történetbonyolítás, életsorsokra való érzékenység jellemzi a következõ írást. Burka Éva A VILLÁMSÚJTOTT FA
98
Mikor fiatal voltam, karcsú, Szép ágaim, leveleim hajladoztak, magas és szép voltam, Jól éreztem magam, mint gyerek az óvodában, Én is a többiek közt éreztem jól magam, De egyszer nagy vihar kerekedett, és jaj,
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 99
A törzsemnek vágott a villám. Vén lettem és csúnya, mint a boszorkány, Csúnya lett a törzsem, ágaim és leveleim Nem voltak már olyan szépek, mint régen. Félrészem elszáradt és üreges lett, Mint a kukorica szára, És láttam, hogy a többiek szépek, karcsúk, Én meg csúnya és üreges. De sokan még azért látogatnak, És bízom benne, hogy szeretnek, Még örömet szerzek nekik, Mert mégis minden évben újra hajtok. S mintha az elõzõ látomások hangulatát figurázná ki a következõ kis költemény szerzõje, aki a legparányibb növénykével történõ azonosulást játssza el: Turcsány Botond CSALÁN–DAL
Csalán vagyok, Csépek–csapok, Ha valakit meglátok. Mikor fúj a szél, Hajladozok, Ha a Nap süt, Tikkadozok. Mohos fa tövébe Simulok, Mohokkal, sünökkel Társalgok. Ha eljõ a tavasz, A földbõl kibújok, Õsszel pedig Visszabújok. Gondot, bajt elfeledek, Így élem az életemet. S e könnyen groteszknek érezhetõ vers után érdemes fölmutatni az oly ritka himnikus öröm sorait is. Hála és emberi melegség teszi a következõ, szinte fogalmazásszerû, de dallamos szabadverset emlékezetessé: 99
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 100
Kiss Katalin A NAPHOZ
Olyan vagy, mint esti éjben a petróleumfény, Ragyogásod szebb az éjjel fényeinél! Szépséged határtalan, mint egy nagy búzatábla aranyló sárgasága. Szavakba foglalni nem is nagyon tudnám, hogy mit is szeretnék. Gondolataim ezerfelé szállnak, s leírni – elõttem ez régóta kérdés. Szükségünk van rád, mint növényeknek a vízre, Mert fényeddel táplálod növények, állatok, emberek szívét! Ennyi volna, amit szerettem volna mondani, s remélem, Nem haragszol e pár sorért! A teljes élet versbe foglalásának vágya, a szülõföld ismerete és szeretete motiválta a szülõfalu megszólaltatásáról szóló következõ vers–kísérletet; epikai elbeszélõ kedv, a hasonlatokban való archaikus tobzódás jellemzi az egyik 12 éves lány írását: Sikala Zsuzsanna NAGYRÉV MESÉJE
Ezer év körül megszülettem, Nevemet sokszor elvesztettem, Szívemen a Tisza most virágzik, Fáim, bokraim, vizem mint a haj hullámzik. Utcáim, házaim a farkasok fogsora, Egy utcában van az összes iskola, A Tiszán a sok bambuszok sora, Régen a malacnak itt volt tora. Tiszaparton állnak a faházak, Csak a sok rémülettõl meg ne fázzak, Sok embert viselek a hátamon, Testemen ott a baj s a sok fájdalom. Úgy élek itt mint egy ember, Üres vagy teli beggyel. Repedezett az ösvény mint a szomjas emberszáj, Mint ember, ki sivatagon szomjan meg nem áll, A határ mint alvó óriás, Fénylik, ha jõ a virradás.
100
Mindezt elmeséltem Sikala Zsuzsannának, Remélem, ezt elmondja majd valaki másnak, Az majd remélem, tovább adja Fiának és unokájának.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 101
Táj és folyója, a Tisza, együttesen jelenti számunkra az Alföldet. Mit érez meg ebbõl a gyermek? Mintha hasonlataik tudnának legjobban szólni sejtéseikrõl, hangulataikról, néha idilli derûrõl, máskor mitikus büszkeségrõl. Dancsok Tünde A TISZA
A Tisza felé jövet sok mindent láttam, Pusztát, és alvó óriás volt a puszta, Fákat, amik hajlongtak, És suttogó emberek voltak a fák. Nyári szél fújt s fütyölt, És játszó gyermek volt a nyári szél. Szõke Anna (Budapestrõl) ELÕSZÖR A TISZÁNÁL
Elõször járok a Tiszánál, Elõször látom e nagy folyót. A Tisza partján a tengeri Oly sok, hogy tengernyi. S a szél fújdogál, Ahogy a hajam is száll. A háztetõk mint farkasfogak, Az emberekre vicsorognak. A Tisza partján az ember állva áll S nézi, mily végtelen a határ. Turcsány Édua (Budapestrõl) A NAGYFOLYÓ
Csillaghabok ringatóznak Zöld, kristályos õslényen. Puha, párnázott bélése Melegen tovaringatja. Lágyan hajló kanyart rajzol, Hiúságát bíztatja. Magabiztos, tudja mit tesz, Betörni õt lehetetlen, Akár a megszelídíthetetlen paripát: Erejét az idõ foga nem haraphatja át.
101
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 102
A tábori foglakozások nagy próbái a felnõtt foglalkoztatóknak, a tanítóknak is. Magam inkább a fantázia, a képzelet õsi adottságaira ébresztem vissza a gyermeket a verseléi lehetõségek megmutatása során. Ugyanekkor jó volt megfigyelnem a fegyelmezett ritmust tanító és számonkérõ Masszi Péter tanítói munkáját. Az õ óráin mondhatni reálisabb, a közvetlen élményt jobban kimondó alkotások születtek. Sorakozzanak ezekbõl is a példák: Murai István–Mikus Mihály TISZAPARTON
Forró parton jó napozni És horgászni, jó evezni, Hullámok közt ugrándozni, Nagy halakat jó kifogni. Leng a szellõ, hûs fuvallat, Éppen máma fogtam halat, A többiek csónakáztak, Néha-néha danolásztak. Nagy-nagy ritkán a szél is fújt, A horog meg nagyon megszúrt. Tiszaparton nõ a bambusz, Imre komám, jól elbambulsz. A Tiszában sok a hínár, A vízparton nõ a sok nád, Sok a szúnyog, nagyon megcsíp, A testvérem már nagyon sír. Turcsány Botond (budapesti): TISZAI CSENDÉLET
– rondó – Suhogó nád, visító szél. Vízre fekvõ barna stégen Egy kis horgász fogast remél. Fény a vízen ragyog szépen. Suhogó nád, visító szél, A kis horgász fogast remél, Mellette a hal már nem él, Éjszemedben ezt látom én. 102
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 103
Hunyadi Zoltán–Tóth Gyula TISZAI EMLÉK
Táltos lovak vágtázgatnak, Hátukon az emberek, Akadályon ugratgatnak Fegyverrel a vitézek. Tóban halak ugrándoznak, Pihennek a csónakok, Halászgunyhók álldogálnak, Pihennek a horgászok. S némelykor szinte tetten érhetõ, hogy mikor felejtõdik el a versírás mint feladat, és válik a versritmus a serdülõ lélek sajátos megnyilatkozásává: Kiss Katalin ESTI ÓRÁK
Lebukott már a nap, Sötét az ég alja, Fölbukkannak a csillagok, Megjelennek az angyalok. Világít már a telihold, Szerelmesek szíve dobog. Elmúltak az éjféli órák, Lassan elbúcsúzik a holdvilág. Lassan itt lesz már a hajnal, Felébredünk virradatra, Eltûntek a csillagok, Elbújnak az angyalok. Elbeszélés, megfigyelés, fel-feltûnõ rímek együtt érlelik összefoglaló élménnyé a Budapestrõl táborozó leány versét: Szomor Emese (budapesti) A TISZA ÉS A FALU
Mered a Tiszára az ölelkezõ nyárfasor, Nézik a kristályként áttetszõ folyót. Õrzi a folyót körbeállva a nádsereg, Békáknak, gyerekeknek ad búvóhelyet.
103
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 104
A kanyargó utacska gyûrûje víznek és partnak, Oltalma a csöndnek és a nádirigónak. Távol a faluban szerény házak, gyerekzsivaj, Disznóröfögés, kocsizörgés, munkazaj. A tiszai bennszülött mámorával írta a következõ verset egy 13 éves leány. Már négy táborunkban vett részt. Ritmikai teltsége, képábrázolási képessége az érett költészet közelébe emeli alkotását. Verselési és képalkotási biztonsága, gondolatpárhuzaminak eredeti szépsége szokatlan az õ korában. Megfigyeléseit az becsüli igazán, akit már szintén elbûvölt az alföldi folyó játékos, folyton változó vízi- és madárvilága. Kiss Bernadette A TISZA
A Tisza vízében úszkálnak a halak, Farkaikkal csapkodva építenek falat. A vízfal másik oldalán a víz ezüstszínû szürke, A hatalmas halak itt úszkálnak körbe. Két hatalmas gólya száll el a magasban, Hatalmas erõvel csapnak a halakra, Csõreikbõl kilátszik egy zsákmányolt hal farka, Melyet most oly buzgón s nagy erõvel falnak. Sárga tollú madár ugrándozik a fán, Néha abbahagyja, leáll és tovaszáll, Szárnyait széttárva repül ágról-ágra, Azt hiszem, a repülésbõl elég is lesz mára. Fekete árnyékok suhannak a tájon, Nagy szürke madár bóbiskol az ágon, Szárnyai terítve, mint két nagy lepedõ, Sárga mint a nap, mely éppen lemenõ. Egyre lentebb látszik a lenyugvó nap, De holnap újult erõre kap, Engem már a sötét hazafelé kerget, De holnap ismét erre húz a lelkem. Verselõ diákjaink bemutatkozását keresve sem tudnánk szebb témával zárni, mint az akkor 14 éves tiszai lány anyaföldrõl szóló versével: 104
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 105
Nánási Julianna AZ ANYAFÖLD
Áldott anyaföldem, mely isteni áldás, nem csak örökségem, olyan mint egy málhás. Még ha nem is látszik, fáj néki málhája, emberbûn okozta, ellenségek átka. A föld csak abban reménykedik, hátha, hátha talán egyszer visszajön a múlt, a tiszta levegõ, az állatok, az erdõ. Õseink még tudhatták, sajnos mi már nem, milyen volt a föld régen: állatok szaladtak a réten, tiszta folyókban halak ugrándoztak, virágos réten gyerekek játszottak, termékeny földben gabonák csíráztak, lombos erdõk közt szelek fújdogáltak. (POLISZ / 20., 1994)
105
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 106
Gyermekeink száján õseink hite („KI NÉPEI VAGYTOK?” – ALKOTÓTÁBORI TAPASZTALATOK)
Honfoglaláskori népünk vallását, mítoszait, szokásvilágát alig-alig õrzik írásos emlékek. Hajdanvolt egységes világlátásunk, világképünk nyomait többirányú kutatás összefüggéseinek eredményeként kísérelhetjük meg helyreállítani, rekonstruálni – sokszor egyes kutatók állításainak tévedéseit is eloszlatva. Nyári gyerektáborozásainkra készülve a történész, az iparmûvész, a népmûvész és az irodalmár célja az volt, hogy a gyerekek számára széttöredezett hagyomány-emlékeinket egységbe foglalva jeleníthessük meg. Õsvallásunk, õsi mitológiánk és gondolatvilágunk elemeit több felõl közelíthetjük meg: – korabeli följegyzések eleinkrõl vagy a hasonló kultúrfokon élõ népekrõl; – népmesevilágunk megõrzött motívum- és eseményvilága; – népballadáink történés-elemei, szimbolikája; – Árpádkori mûemlékeinknek a korabeli európai kultúrától eltérõ, sajátos jellegzetességû és õsi elemeket õrzõ freskó-festészete (legelõbb a Szent László legendakör tanulságai László Gyula kutatásai nyomán); – úgynevezett hiedelemvilágunk és népszokásaink régmúltra utaló jellegzetességei; – szállóigéink, közmondásaink, régi típusú népdalaink, csujjogatásaink megkísérelt szövegértelmezései; – és nem utolsósorban: a régészeti feltárások õstársadalmunkra vonatkozó felismerései és a mûtárgyakban kivetített hitvilág tanulságai.
106
A felsorolt, egymással szorosan összefüggõ részterületek feldolgozására életmûvek sokasága vállalkozhat csak, a szervezett csapatmunka heroikus igényével. Mégis lehetõséget láttunk 8–18 éves gyerekek népes csapatáA CSERNÁTNI TÁBOR VEZETÕI: SZUTOR ÁGNES, TURCSÁNY PÉTER val közösen elvégezni a korÉS HASZMAN PÁL hû-felelevenítés játékosan szép feladatát: újra megszólaltatni a honfoglalás kori magyarság hitét, mítoszait, személyessé tenni, megjeleníteni hõseit. Az 1994-es és 1995-ös „Ki népei vagytok?” elnevezésû táborunkban a tiszamenti Nagyrév és a székelyföldi Alsócsernáton gyerekei, budapestiekkel kiegé-
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 107
szülve, elõbb Erdélyben, majd a Délalföldön a kettõs honfoglalás szellemi és történelmi örökségével ismerkedtek. Életkor szerinti csoportokba osztva különbözõ módon, de nagy átéléssel teljesítették a „megelevenítés” szépséges feladatait. A foglalkozásvezetõk váltakozva fogadták a csoportokat. Közös foglalkozásainkon kívül napi kétszer három órát töltöttek egy-egy vezetõnél a gyerekcsapatok. – A történésztanár (Kovács György, írói nevén Barcsa Dániel) a szkíta-iráni-kazár-hun-avar-magyar-székely kultúrkör bemutatása után a székelység avarsággal együtt töltött idõszakának bemutatása mellett a kettõs honfoglalás történeti tényeit ismertette, hangsúlyozva az onogur bevándorlók és a székelyek önállóságot megõrzõ hagyományait. – A bõrdíszmûves (Zsák Teréz) bõrtárgyak készítése közben honfoglalás kori díszítõmûvészetünk ábrázolási szokásait, módjait elevenítette fel. – Ékszerkészítõnk (Szomor Emese) a lószõrfonás, a gyöngy- s nemezkészítés játékos formáinak elkészítésére ösztönözte a vidáman szorgoskodó gyerekeket. – Játékmesterünk (a nagyrévi Baczur István tanár úr) népi játékaink mellett az ókor közkedvelt szórakozásait tanította meg (a kockázást, a faragott és fonott játékok készítését) – Népdaltanítónk (Szutor Ágnes), néptánctanítónk (Csatay László, Csidu) és citerán játszó népmûvészünk (Bella Tibor) a megõrzött dél-alföldi népzene, néptánc és népdal örökségét osztotta meg a lelkesen tanuló gyereksereggel. – Magam pedig a magyar hitvilág rekonstruálásával, balladáink és mítoszaink, meséink felidézésével az átélt és ihletett versírás lehetõségét teremtettem meg – tanítva hangsúlyos-ritmikus verselésünk alapformáit is. Elõadásam során szimbolikus-képes versbeszédünk »érzékeltetõ« stílusfordulataira is felhívtam a gyermekek figyelmét. Munkánk bemutatása elõtt olvassuk el egy 14 éves csernátoni fiú költeményét: Bod Péter A TÁLTOS IMÁJA
Táltos vagyok, kérlek Isten, Hozzád fordulok, ó Isten, Javíts a te szegény székely néped sorsán Egy új és békésebb életet adván... Haj, regõ, rejtem, Regõ, rejtem! Szabadítsd fel a népet A rabiga elõl, Szegény sorsú székely népet A hazátlanságból... Haj, regõ, rejtem, Regõ, rejtem! 107
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 108
Add meg nékik, öreg Isten, Az õ kérésüket, Hadd egyesüljön újra, Eggyé váljon Magyarország! Hej, regõ, rejtem, Regõ, rejtem!
A MAGYAR HITVILÁG SZERKEZETÉNEK VÁZLATA
108
Írásom további részében azt az irodalmi munkát kívánom bemutatni, amely mintegy összegezni próbálta a tábor munkáját – eszméltetõ versek megírásával. Az irodalmi foglalkoztatás során délelõtt játékosan, népmesei, balladai, népköltészeti, mûvészettörténeti, verseléstani ismeretek segítettek felidézni eleink hitvilágát, gondolkodásmódját. Majd délután a tanultak megvalósítása következett: ki-ki a maga választotta téma versszerû megírására összpontosított, szinte kivétel nélkül sikerrel, verset, verseket alkotva. Bemutatásuk elõtt azonban – alkotótábori gyakorlatunkhoz híven – vázoljuk õseink hitvilágát.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 109
Ibn Ruszta és Al Bakri arab történetírók följegyzései fontos képet rajzolnak eleink hitérõl. Õk ugyan Baskíriában jártak, de feltehetõen olyan népközösség hitéletérõl szóltak, akik közé türk eredetû magyarjaink is tartoztak. Emlékezésük hangsúlyozza, hogy az ott élõk ismerték ugyan az egyistenhitet, de mégis különös „istenségként” tisztelték a természet jelenségeit. Ezek felsorolása a be nem avatott külsõ szemlélõdõ felsorolása ugyan, de számunkra nagyon fontos kiindulási alap: népmesevilágunk, ábrázolás-mûvészetünk ki-
egészítheti, megmagyarázhatja a különösnek tûnõ képzetek egymás melletti rendjét, esetleg rendszerét. „Tél, nyár, esõ, szél, fák, emberek (ikerpár? – T. P.), barmok, víz, éjszaka, nappal, (Hold és Nap? – T.P.), halál, élet, föld” hódolóiként mutatja be eleinket, illetve az eleinkkel rokon vagy együtt élõ baskírokat. Kinek ne lódulna meg a fantáziája e fölsorolás hallatán?! Szétszórt, összefüggéseiket, összetartozásukat elvesztett természeti elemek sokkal-sokkal többet rejtenek, mint a feltételezett természetimádás roncsait. Az egymás közötti összefüggések valamikori megvoltára már a rendszeresen ismétlõdõ ellentétpárok felsorolása is utal. Továbbgondolva a fenti képzetek jelentõségét mesevilágunkban, legendáinkban és feltételezhetõ világmagyarázó csillagvallásunkban (amelynek egyik elsõ felismerõjeként Berze Nagy István néprajzkutatót kell megemlítenünk): eleink élet-megtartó hitvilágára következtethetünk. Játékosan, a térben – a hitvilág szellemi terében –, pantomimozva próbáltuk meg õshagyományunk alakjaival és az arab utazók feljegyzéseibõl ismert természeti elemekkel megjeleníteni vallásunkat. A nappal – éjjel ellentétpár az Életfa-ábrázolásokban megõrzött Nap – Hold ellentétpárt õrzi. Az élet – halál ellentétpár az alvilág – fenti világ ellentétpár megtestesítõje is (a sámán- és táltosdobok kettõs osztására is utalhatnánk). Már a görögök a négy alapelemként határozták meg a földet, a levegõt, a tüzet és a vizet. Õseink ismer-
109
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 110
ték az alapelemek meghatározó jellegét, amely az évszakok váltakozásában is megtestesül. A föld a tavasz, az életkezdet, a vetések jegye. A tûz a fölperzselõ erejû, királyi hatalmú nyáré, a víz (esõ) a sztyeppei esõs évszakra emlékezvén az õsz idõszakában uralkodik. A levegõ, a szelek komorságát a tél évszakában tapasztaljuk legerõsebben, a sötétség erõinek viharaiban... Az emberek mutívumát valószínûleg eredet-mítoszunk Hunor-Magyar ikerpárjára vonatkoztatjuk. A fa (a fák tisztelete) mondáink, meséink Életfa-motívumában kap hitbeli jelentõséget. Világosság és sötétség kelet-nyugati erõinek megtartó tengelyeként. Fölötte eredetmondánkból ismert Turulunk õrzi a világot, hogy „Isten küldötteként” meg-megjelenjen népünknek. A barmok megnevezése talán a tavaszi Bikaistenség hajdani, négyezer évre visszanyúló tiszteletére enged következtetni. Ha mindezekhez hozzáillesztjük a számunkra közismert, de az idegen utazóknak esetleg el nem árult Nagyboldogasszony-tiszteletünket, amelyet õsidõk homályából is õrzünk, s az Életfa tövében szülõ szent állat, a Fehér ló fiának: Fehérlófiának hõsi-héroszi történeteit, sárkányöléseit, közismert lóáldozati emlékeinket, akkor kiteljesedik hitvilágunk szellemi terének rendje is (úgy mondható: a Déli-Északi, azaz az élet-halál tengely is felismerhetõvé válik).
110
A játékos, gyerekek számára elkészített hit-rekonstruálás meglepõ eredményeként beigazolódott László Gyula történész több elképzelése is. Az iráni eredetû világosság-sötétség harcát jelenítették meg szerinte középkori Szent László-freskóink. Az ellentétpárok rendje át- meg átszövi képzetkörünk mitikus alapjait. Mindenhol tükör-képzetek (tündér-boszorkány, táltos-garabonciás, fenti-lenti világ), jó és rossz állandó küzdelme jellemzi képzeteink világát is, balladavilágunkat is, mítoszainkat is. Szó sincs a ma még több kutató által vallott úgynevezett táltoshit mindent félretaszító magyarázóelvérõl! Hierarchikus rend, a természet körforgásánál bizonyosabb, de ezt is magába olvasztó teljesség – a Nap-Hold, a férfi-nõ, a világosság-sötétség, az élet-halál egymást tükrözõ egysége – jellemzi eleink hitét, életét, társadalomszerkezetét. Igazolódik László Gyulának az az állítása is, hogy „vallási kifejezéseinket készen hoztuk több ezer éves múltunkból”, a kereszténység csak betetõzte és nem állította félre erkölcsiségünket, világlátásunkat! A táltos csak papunk volt, s nem vallásunk fõszereplõje, legföljebb vallásunk ismerõje. Hitünk, vallásunk, népmûvészeti-népköltészeti hagyományunk bõséges tárháza a ma is átélhetõ élményeknek. Sõt kultúránk huszadik századi megújulásának is ihletõ forrása volt (Csontváry, Bartók, Kodály, Nagy László és mások életmûvében). „Mûveld a csodát, ne magyarázd!” – halljuk szakköri foglalkozásainkon a költõ Nagy László üzenetét. A gyerekek versíráshoz félrevonulva, régi meseolvasási tapasztalataikkal fölvértezve, hitvilágunk rendjét közösen fölfedezve, verselésünk fõbb formáit megõrizve elkezdték megvalósítani a másik Nagy László-i üzenet parancsát: „bízz képzeletedre édes munkát”. Ki-ki félrevonulva dajkálta a maga választotta témát, mitológiai rész-elemet, rege-motívumot saját képzeletében. Megszólaltak mítoszaink alakjaiként. Újrafogalmazódtak mai életünkhöz igazodva – eleink mítoszai. Egymást egészítették ki, szinte archaikus renddé alakultak az egymás mellett, egymás után születõ vers-próbálkozások. A 8 éves alkotásának éppúgy helye van itt, mint a 18 évesének. Feltárult õseink hite gyermekeink beleérzõ képességének csodájaként!
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 111
SEGÍTÕ SZELLEMEINK
Deér Ferenc írja A honfoglaló magyarság címû könyvében: „Ég és föld, mítosz és valóság sehol sem állnak oly közel egymáshoz, mint a pásztornépek képzeletében...” Gyermekeink ma is képesek átélni – természetközeli gyermekkorukból fakadóan! – a természet és az ember egymást segítõ, egymásra befolyással lévõ egységét. De a képzelet sugallatos erejében a városi gyermekek is részesedni tudnak. Budapesti kisgyermek szól õsi énekeink képzelõerejével a következõ versben: Kovács Márta AZ ÉLETFA
Életfa, Életfa, mely magasságos vagy. Ágaid fontosak, letörni nem szabad! Ó, magasfa, ó, magasfa, milyen szép vagy. Sok népnek teremtõje Te vagy, Te. Milyen magas vagy, Ó, életfa, ó, életfa. Ágaid mind egy nép, leveleid mind egy név. Ó, magasfa, ó, Életfa, mely magasságos vagy. A 9 éves nagyrévi gyermek érzi az Életfa áldó-óvó jelentõségét: Szíjártó Ferenc ÉLETFA
Egy nagy erdõn áll az életfa, Csupa, csupa élet van rajta, Ágai szerteszét állanak, Teljesítenek minden vágyakat. Az Életfa tetejében fészkelõ turulmadár Istenséget, termékenyítõ férfiõst, sorsszimbólumot megjelenítõ tulajdonságaira természetesen bukkannak rá a kamaszodó lelkek. A 20 éves erdélyi fiú és a 17 éves tiszamenti lány a maga sorskérdéseit is megszólaltatja nagy történeti átéltséggel írott verseikben: 111
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 112
Jakab István TE FEKETE HÉJA!
Remegõ hús a fekete égen, Ágrólszakadt jámbor, Ki itt ragadt, nem most, már régen. Mehetett volna tisztább egekre, Tehetné, hisz erõs a szárnya, Nem tette, mert látta, Mint veszi körül Évezredek bíborszínû árnya Így aztán maradt dacolva: Vad kutyákkal, faggyal és viharral. Vadászok íja, ó meg nem sebezhet, Te fekete, gyönyörû szép héja! Kering az égen táltos-tûztõl égve, Lassan, de biztosan halad elõre, Piros vérrel fest õ Fehér alkonyatot. Kiss Katalin FÉLTEM ÕT, ÁLMOST!
A turul, ki engem megvéd, Minden rossztól félt! Kedvelem õt, de mégis félek, Ha megszületik gyermekem! Féltem a magastól, mélytõl, Ha gyermekem leány lesz és felnõ, Nemsoká eljõ a várva várt nap, S gyermekem apja újra visszajõ! Visszajött õ, mint szeretõ apa, Siratja fiát, mint jó anya, Gyermekünk egyre nõ, S apjával õ együtt virul.
112
Féltem õt, de tudom, Apja mellett jó helye van. Féltem még, gyermek õ, De nem lehet anyja mellett, Apja, az apja tanítja õ!.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 113
A turullal rokon a meséinkbõl és sztyeppei népek díszítõ-ábrázolásairól is ismert griff. Képzeletünk serkentõje, hõseink segítõje. Ugyancsak ismerõsünk a fehérló számtalan regénkbõl, mondánkból, sõt a Szent László legenda freskóiról is. Természetes, hogy megjelennek a fiatalok versvilágában: Sikala Zsuzsa A SZABADÍTÓ
Milyen volt a griffmadár? Ezt tudom én mára már. Vele utaztam ide Erdélybe, Idáig hozott, rejtve keblébe. Mondta, hogy él itt egy gyönyörû lány, Aki az én megmentésemre vár, Megmutatta a gyönyörû hegyeket, Ahol már rég nem élnek emberek. Megmutatta Rabsonné várát, Elmondta az õ legendáját. A Szent Anna tóban fürödtünk, A langyos víz alá merültünk. Elmondta a megalázott lányok legendáját, Megtudtam a gonoszok, a rosszak legfõbb vágyát. Elmondta, hogy a Szent Anna tóban van a lány, Amint már mondtam, az én megmentésemre vár. A tó alatt a gonosz úr arat, Aki az átok óta ott maradt, Mondta, hogy megbánta már a tettét, Hogy a lányokat akkor úgy verték. Megbánta már, s vigyem a lányt, Mert már nem bírja, hogy úgy várt. Én szépen elvittem a mátkát, És így megszüntette az átkát. Bartók Blanka (14 éves) A FEHÉR LÓ
Az éj fekete köpenye Beborítaná a földet, Egy fehér ló feltüntetvén Csillag úton jöve.
113
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 114
Útját hegylánc szegé, Megküzd õvele, A táj, mely feltûnik, Elkábítja õt. Óh, a fû, a víz, a rengeteg Egy korona gyémántja. És ki teszi fejére ez ékszert? Hát õ, csak õ!... A föld szíve dobban, Táltos lángot okád, Szikrát gyújt Alvó szívek alá És újra, újra, újra Egy fehér ló Nem hagyja elvenni Megtalált honát. A szövetség – szövetség, Több csepp vér egyesül, Egy kehelybe zúdul, Piros foltja fehér ló szõrén. Mesevilágunk tündéréhez is segítõszellemként, õrangyalként fordul himnikus énekben egy alsócsernátoni leány (17 éves). Megdöbbentõ erejû és hatású, dallamra könnyen énekelhetõ költemény született: Bod Krisztina MAGYAROK TÜNDÉRE
Jóságos tündérem, magyarok tündére, Segíts feljutni a Golgota hegyére, Jézustól még ott is segítséget kérni. Istentõl kegyelmet, megbocsátást nyerni. Légy õrangyala a magyar seregnek, Hogy ne legyen sikere rajta az ördögnek. Sárkány támadta meg a mi magyar hazánkot, Segíts megtalálni az elveszett világot.
114
Mit ér a haza, ha nincs benne anya, Mit ér az anya, ha nincs neki fia, Mit ér a fiú, ha nincs ki tanítsa, Hazáját, fajtáját megvédeni buzdítsa.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 115
Egy 14 éves erdélyi lány elbeszélõ kedve pedig az elsõ emberpár találkozásának, honalapításának mítoszát idézi meg, helyezve a Székelyföldre: Mágori Ágnes LÁSZLÓ ÉS ÉVA MONDÁJA
Csupasz fa áll a fehér rónaságon... Beburkolózott ember közeleg a messzi távolban. Félig hóban gázolva társai után kutat, elkeseredettségére csupán a Hold mutat utat. Õ László, a székely nép fia, ki az éj homályában tõlük lemaradna. Egyszer csak sikolyt hall a riasztó csöndben. Örömmel elindul, hogy e hang forrását megkeresse. És ím, rátalált, egy ember az, egy nõ! – ki úgy áll a pusztában, mint egy kis élet a halál közepén, félelem ülte meg szívét, fél mindentõl, mi látható és láthatatlan: a haláltól, az élettõl, az éjszakától... Egy valamitõl nem félne most, egy embertõl... És ahogy felnéz, meglát egy élõlényt, aki olyan mint õ: Ember az, ki tud beszélni, ölelni, vigasztalni. Naplementekor két egymásra hajlott fa látszik a messzi távolban, de nem fák azok, hanem két lény, két ember: László és Éva. Mire a nappal fátylát a tájra dobja, arra már kéz a kézben indulnak életet keresni, életet találni és az élet közepébe egy hazát alapítani. A különbözõ korcsoportú gyerekek az Életfa körülállásakor maguk választották ki rekonstruált hitviláguk szereplõit, témáit. Igen tanulságos volt, hogy békésen válogattak a szerepek között és többnyire a maguk természetéhez illõ alakot választottak. Így gyakran mélységesen átélték szerepválasztásukat. Egy nagyrévi fiúcska hitvilágunk tudós értelmezõinek tanaira szinte akaratlanul is fittyet hányva: vált táltossá! Diószegi Vilmos, majd Kiszely István is materiális okokra, bûvszerek hatásaira vezeti vissza a táltosok látomásait, bódulatait. Nem gondolják végig, hogy az átéltség hiteles pillanataiban hitvilágunk papjai ténylegesen is – és fájdalmasan is! – kapcsolatot létesíthettek hitünk legfelsõ erõivel. A kisfiú (9 éves) még a vers írása közben is panaszkodott kimerültségérõl, amelynek jelei beépültek versébe is! Majd a versírás, az elragadtatottság megszûntekor már mosolyogva emlékezett különös élményére. De a vers elõtte feküdt a papíron: Szíjártó Gábor A TÁLTOS
Egész nap azt hallom „Táltos uram, Táltos!” Jönnek hozzám kérésekkel minden sokaságok. Kéréseken nevetek, de eltûnõdök hosszan, Mit csináljak, mit csináljak ilyen lelkiállapotban? Fáradt vagyok, gondterhelt, álmos a szemem is, Evés közben is zavarnak, kérésekkel itt vannak, Fáj a lábam, fáj a torkom, egész nap táncolok, Gondolom, barom vagyok? vagy úgy hajtanak, mint a rabot? Mégiscsak esõt hozok, bõ termést,
115
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 116
A sok gond után maradok táltos, Szeretnek engem az emberek, Velük én sok jót tehetek.
ÕSELEMEK, ÕSMINÕSÉGEK
Az ókori ember már rendszerben látta az elemek rendjét. Föld-tûz-víz-levegõ négyességében az élet-meghatározó erõk mozgását, változatosságát, egymásba alakulását fedezte föl. A Föld ma is elsõdleges meghatározója nemcsak létünknek, de lelkivilágunknak, érzelmeinknek is. Anyaföldünk szeretete fõleg a székelyföldi gyerekeket fakasztotta versírásra: Jakab Erzsébet (15 éves) A FÖLD ALÓL
Szürke csend honol, dübörög a Föld, Tûzokádó torkával harapni készül, S ha jól ínyére válik húsz falat, Egy kis idõre elmélyül. A mély csend megtörik, Ott bent tánc kezdõdik, Lánc, lánc, eszterlánc, Sûrûszemû lánc. A dal zeng, cseng, nem szûn’ elhalni, Egyszerre szárnyal, elkezd vágtatni: Eloszlott százados homályunk, Újra élünk, örökké élni fogunk. Baj Elõd (9 éves) A FÖLD FIA
Én vagyok a Föld fia, Hunok, székelyek utóda, Dombokon és pusztákon Népemmel az utam járom.
116
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 117
Makó Béla (16 éves) MARADNI
Szülõföld! Te, aki nemzettél és kenyeret adtál a számba, Neveltél fenyvesek és lengõ búzatáblák között, Ne engedd, hogy szomjúhozzam a nagyvilág ízét. Hozz vissza mindig bérceid közé. A rontó-építõ tulajdonságú tûz-víz-szél(levegõ) ihlette versek korra és származási helyre való tekintet nélkül törtek elõ a gyereklélekbõl. Íme néhány darab: Szûcs László (8 éves): A TÛZ TÖRTÉNETE
Lángol az erdõ, lángolnak a fák, ijedten szaladnak a vadállatok, a tûz pedig nevet, hogy mindent elégethet! Az emberek ijedten kiabálnak és kioltják a tüzet, de egy tüzes fát megtartanak és lángját használják fõzésre, melegítésre, szerszámkészítésre. Bense Rózsa (13 éves) A TÛZMADÁR
Sárgáspiros lánggal égetõ Tûzmadár! Beléd aki tekint, megvakul a szempár. Semmi más dologra nem tekinthet most már, éjsötétség várja ameddig csak ellát. Tûzmadár, én nézem alakváltozásod, mozognak körötted a sok furcsaságok. De félek, mert a Tûzmadár kilépett a sorból, s elindult felém, gonosz szemmel nézve, reám tekintve, bosszút ígérve, irányomban szaladva – ha odébb állnék, nem tudna engem elõzni, utolérni, a vízre gondolnék – s szemem elõl eltûnne.
117
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 118
Táncot járnak, ünnepelnek, örülnek, tûz-emberek, víz-emberek egymással elvegyülnek. Szabó Gabriella (11 éves) A VÍZ
Oly szép, oly tiszta, s tükrén felvillan egy kép, régi emlékeinket mutatja, mikor rajta átkelt egy nép. A folyó medrébõl néha kilép, ekkor látványa nem igen szép, de ha megint visszalép, újból megnyugszik a nép. Sikala Zsuzsanna SZELEK
A szél olyan sokfajta, nekem ezt egy fiú hadarta, van a hûvös, selymes szél, amit a melegben mindenki kér, van a vihar, az orkán, melynek pusztulás jár a nyomán, itt van még a tornádó, amibõl sose lesz már hó, a fuvallat hódító, vagy talán bódító. de ebben az a kecsegtetõ, hogy jön utána a felhõ. a szél olyan sokfajta, ami a földet felnyalja, õ hogyha úgy akarja, az eget is betakarja. 118
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 119
A TELJESSÉG SZIVÁRVÁNYA
„Magasba nyúlik a kút kávája, / És alatta a gyûrûje, / Melybe vedert merítenek / És zenél a víz zajára.” (Szántó Csaba Verstöredékébõl). „A hangja motor zúgása, / Erõsen forgasd, hogy zúgjon, / Hallgasd ezt a szép zenét, / Ezt a szép zenét, / Ezt a szép zenét. / És a forgatása, / Mint az Óriáskerék forgása.” (Nagy Ambrus: A búgattyú meséje) Múltunk kútjából merített hitünk kiapadhatatlan. Õsvallások tanúságai elevenednek meg képzeletünk „édes munkája” nyomán. Élet-halál, nappal-éjszaka, nyár-tél, Nap-Hold, boldogság-fájdalom erõ és lágyság, férfi és nõ egymást kiegészítõ természete, élet és halál, pusztítás és alkotás egységérõl nagyon-nagyon sokat tud a fölszabadított gyerek- és kamasz-képzelet. Turcsány Édua és Turcsány Botond (17 évesek) kisgyermek koruktól részt vesznek olvasótáborainkban, irodalmi- és kézmûves foglalkozásainkon. Érdemes idézni már-már huszadik századi modern bátorsággal megkomponált költeményeiket. Édua az összes õsvallásbeli témaelem egységét képes megteremteni egy történelmi idõköröket is átfogó szerelem történetében. Majd Botond egy költeménnyel szintén a lét fenntartó és romboló erõinek megszólaltatására tesz értékes, személyes hitelû kísérletet. A Lét legbensõbb meghatározó minõségeinek közelében járunk verseik olvasásakor! Turcsány Édua JIN-JANG (RÉSZLET)
I. ESÕ, SZÉL, FÁK, erdõ puszta – NYÁR nagy görög sereg vitéz daliákkal rohamra indul parányi türk népek ellen. Gonosz sereg élén kedves, szép nagy görög legény, NAP barnítja arcát, robusztus alakját. Csillogva lángol Arany NAP bátor, büszke, gyõzedelmes mellén. (Szíve erõs, hideg, zárt.) II. Türk népek táborát HOLD leple borítja, kis magyar szívben anyja lelke virraszt, pislákol az éj õrszeme törökös állával, kifli turbánjával türk õrszemet álla. Veszély közelít! – Az õrszem fényével erõt sugároz, a vigyázó lelkében aggódva fogja anyja jelét – kilép a HOLDudvarra...
119
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 120
III. A FÖLD és az ÉG összeér, ÉJJELbõl NAPPAL lesz; NAPból HOLD; a NYÁRi áradás az ÉLETet elmossa. A semmi VÍZes közegébõl IKERPÁR – az EMBER – eggyé lesz újra. NYÁR meleg, Nap tûz, hûvös ÉJJEL HOLDvilág VAN. Emberek, akarat, anyag most elmúltak, egy idõben vannak már az Erõk egybeforrva. IV./a A dalia lelkébe a HOLDsugár fénye életet fakaszt, hacsak egy pillanatra, de ezt õ már örökké hiányolni fogja. Csatatér. NYÁR, meleg, VÍZ, gyõzelem, a NAP fénye elkápráztatja a görög lelket. Menetelnek lankadatlan dicshimnuszok mámorában, kiáradt jókedvük, mint a VÍZ. Csaták, harcok folyton folyvást, de minduntalan hontalan. Egy, csak egy dalia szíve vágyik honra – a HOLDra... – Õ tudja, TÉL jõ, görög sereg kedve búra dõl. IV./b NYÁRi éj sötétjében HOLDfényes sátrak hajlékában türk sereg sebes kezét mossa maroknyi kis VÍZben, a NAP kegyetlen ereje felemészti testét. Állni akar, pihenni, de NYÁR van, meleg – teste fáradt, bágyadt, de tudja, eljön még a TÉL, a hûs, az enyhe, és õ új erõre kap. IV./c. (befejezés) IKERPÁRJÁT keresi minden Erõ: a bú a vígat, a TÉL a NYARAT, csakúgy mint a NAP a HOLDat. Turcsány Botond TÉL-ELÕTT I.
Öreg part, öreg fák, a szerelem vakká tesz, a napfény játszik velünk, lobogtatja fák levelét a szél, asszonyok esti susogása, szerelmesek nászéjszakája a halállal, játszunk az élettel. Õszi szerelem. Elmúlás elõtt. 120
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 121
Az élet játék. Változatok. Változások. A Lét szele. A Lét susogása. Az alsócsernátoni gyerekekkel kísérõként érkezõ 19 éves leány maga is részt vett foglalkozásainkon: népdalokat nemcsak megidézõ, de újjáteremtõ versében az egyetemes árvaság énekére ismerhettünk: Kelemen Imola ÁRVASÁGIM NAPJAI
Setét az ég alja, Búval koszorúzva Hull a könnyem alá, Mint a keresztalja. Jaj az én szívemnek, Bánatos lelkemnek, Árvaságom napjai Ím elérkezének. Fúj a szél, zord a tél, Árva vagyok, árva, Itt hagyott a rózsám Halál árnyékában. A világosság-sötétség, a Nap-Hold és az érzelem-állapotok örök hullámzásait a kisebbek, a fiatalabbak is õsi természetességgel fogalmazzák meg.A férfi-szerû Nap és a kisleány történetét a 8 éves nagyrévi kislány mitikus mesévé alakítja: Nánási Mónika A NAP
Egy szép reggelen egy lány szerette a Napot, de egy szomorú napon kialudt a Nap, a kislány furcsállta a dolgot, elment sétálni, a Nap szét volt törve a földön, a kislány összeszedte és hazavitte, meggyógyította és újra kivirult. Itt a vége, fuss el véle.
121
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 122
A 12–14 éves gyermeklélek harmóniát és igazságot igénylõ lelkét fejezik ki a világosság-sötétség különbségeirõl szóló szép alkotások: Andrasew Szonja (12 éves) LESZÁLL AZ ÉJ
Leszáll az éj, Az éjszaka sötétje, S a mezõkre csendben Borul az este. Feljön a Hold, A sötétség õrzõje, S parányi csillagok Fekszenek körülötte. Alszik a falu, Alszik a város, A Nap is pihen Rejtekén már most. A nagy csendben valahol Egy tücsök ciripel, Akit egy éhes sündisznó Reszketve figyel. De jön a hajnal, Ébred a világ, A nappal együtt Fölkel sok-sok madár. A Hold pedig lassan Nyugovóra tér, S most õ alszik csendben Távoli nyugvóhelyén. Ferencz Zsuzsanna (14 éves) AZ ÉLET SZIVÁRVÁNYA
Hallom a gyerekek kiabálását, Látok szép tájat, hegyeket, Hallom a bogarak zümmögését, A fák susogását, madárcsicsergést. 122
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 123
Látom az emberek küszködését, Az állatok pusztítását, Látom az emberek vidámságát, Az állatokat játszani. Látom az élet boldogságát, Látom az élet szomorúságát Mint szivárványt – hegy fölött, Sûrû könnycseppekkel borítva. Egy 19 éves erdélyi leány versét a gondolati összegzés igénye teszi fontossá számunkra: Took Gabriella KERESD MEG OTTHONOD!
Ha úgy érzed, hogy kevés itt a fény, Ne szomjúhozz, küzdj érte. Add föl érte akár a legkedvesebbet is. Változtasd az örök sötétséget állandó világosság földjévé. Kellemes idõk havában Szél szárnyán keress lelki megnyugvást. És isteni sugallatra találj lelki otthont.
IHLETÕNK: A TÖRTÉNELEM
Gyermekeink száján õseink hite... Múltunk kútjából merített hitünk kiapadhatatlan... A Kr. u. 8–9. századi arab utazók följegyzéseinek lekicsinyelt vallási képzetei ma, a Kr. utáni második évezredfordulón is világot, világképet rendezõ erõkként élnek és hatnak. A gyermeklélekbe zárt archetípusok, mitologémák megszólaltatásunkra megszólalnak, megelevenednek. A lélek bábja hernyókorát túlélve pillangószárnyakat növeszt: szárnyalni tanul. A Világosság királya legyõzi a Sötétség erõit. A remény nem apad el, noha a „Balladák földje” ma is termi a balladákat, mikor visszatekint népe múltjába, akkor balladát sikolt, „balladát táncol”; de a gyermekhit mégis az Attilák újjászületésérõl, Árpád népének boldogabb jövõjérõl álmodik. (Kedves olvasók, ne feledjék, a tanulmányt záró költeményeket mindössze 13–14 éves gyermekek vetették papírra!) 123
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 124
Bartók Blanka GÉZA RAVATALÁN
Csöndes Esztergom vár, Fekete ravatal... Zokogó csillagok ezrei, Síró Duna-habok „Atyám, Atyám, segíts! Nyújtsd felém jobbodat, Nyisd meg eredet újra! Szakad a véd-kötél, Mûved, ím, véget ér... S fiad – haszontalan! Hallod e dalt, zenét, Tiéd ez, s minden itt, A kincs, a ló, az ének neked van és teérted. De jaj! Hamis, hamis! A gyémántok helyett Lágy szívek kellenek, A lóért – egész nemzet, S dalért – havasi kürt. De mindez hol vagyon? A múltban, vagy sehol?! De miért nem itt, velem, Hogy adhassam neked Méltó ajándékul! Ha most nem is, de majd, Talán még van remény...” Csöndes Esztergom vár, Fényes ravatal... A csillagok s a víz most törlik könnyeik.
124
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 125
Jakab Hajnalka ÖRÖKKÉVALÓSÁG
Mi ez a nagy sürgés-forgás, Miért zúgnak a harangok? Ünnepet? Gyászt ül a nép? Miért nem feleltek? Elnémultatok?! Vesd le, ország, fekete ruhád! Születnek még Attilák e földön! Kik újra építik az õsi várakat, Bízzál, vess reményt a jövendõbe! Földrengések, évezredek, Ott fenn a fenyõk a Nyeregben Szilárdan állanak, verve mély gyökeret Az Anyaföld gyomrába. Jöhet szárazság és vihar, Ítélet és jóváhagyás, Állni fognak a fenyõk akkor is, Élni, élni fognak az Attilák örökké. (POLISZ 24-25., 1996)
125
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 126
Egymás dalait énekeltük TISZAI GYEREKEK VERSEI – ERDÉLYRÕL
A nagyrévi gyerekekkel és fiatalokkal korábbi táborozásaink után eljutottunk Erdélybe. Verseik hûen fejezik ki a székelyek iránti szeretetüket, közös élményeik gazdag bõségét: Sikola Zsuzsa SZÉKELYFÖLDÖN
Itt vagyunk már közel tíz napja és nem vagyunk még meghalva. Nem estünk még le a hegyrõl, pedig tudom, hogy hol voltunk, fejbõl. Voltunk Szeredán a téren és Ajnádon a hegyen és a réten. Láttuk Gyimesnek a várát, egy lány el is törte a lábát. Ittuk a Sötét-patak borvizét, megfogtuk a somlyói Mária szent kezét. A békási szorosban törpék voltunk, a hatalmas kövek elõtt lehódoltunk. Gyilkos-tó, te hódító, a tájad oly bódító. Hegyomlással keletkeztél és a völgybe helyezkedtél. Nézzük a fenyõk hatalmas ormát, mint a természet csendes tornyát. A levegõ olyan tiszta és friss, mint a hegyekbõl leomló hûs víz. A gyerekeket megszerettük, egymás dalait énekeltük. Találkoztunk a Hargitán Csipikével, ki a szívünkben nagyobb lett egy kicsikével. 126
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 127
Ez a tíz nap gyorsan lejárt, az énekünk messze elszállt. Remélem, még ide visszatérünk, ha jövõre nem, de amíg élünk. Jordán Gusztáv SZÉKELYFÖLD A HEGYEK ORSZÁGA
Székelyföld a hegyek országa, Nincsen a világon néki párja, Óriás fenyõk az égig érnek, A hegyeken már alig férnek. Gyilkos-tó Erdély büszkesége, Ez néki a szeme fénye, Békás-szoros alatt álltunk, Lett ott nékünk sok barátunk. Székelykapu szép faragása, hogy lehet ilyet vésni egy fára!? Székelyházak állnak öregen, szépen, A lebontástól õket nagyon féltem. Hegyekrõl a patakok zuhognak, Pisztrángok a levegõbe ugornak. Oh, Erdély, hogy lehetsz ilyen szép, Szívünkben te örökké élsz. Kis Bernadette GYILKOS-TÓ
A szemközti hegyoromra reggeli ködpára hömpölyög lassan és csendesen. A tiszta, vad s még hideg patak lármája fölé száll eget betakaró felleg.
127
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 128
Bármekkora felleg is szállhat fejünk fölé zordan magasló sziklára, mely ördögi körnek számít a hegyek köré rendezett csoportban nõtt fáknak. A reggeli pára lassan leszáll a tájra, amilyent szemünk még nem látott. A Békás csodálatos hangjaira várva megyünk, merre mindenki vágyott. Fejünk fölött a sziklák majdnem összeérnek, miket az õs fenyõk takarnak. E látványosság nézõi mind visszatérnek, futni innen bárhogy is akarnak! (A VERSEK MEGJELENTEK HETILAPOKBAN, 1995-BEN)
128
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 129
Verselõ délutánok (A CSOKONAI VERSISKOLA ELSÕ KÉT ÉVFOLYAMÁRÓL)
A Csokonai Versiskola 1993 tavaszán alakult a Magyar Írókamara (késõbb Magyar Írók Egyesülete) és a Kráter irodalmi és mûvészeti Mûhely Egyesület kezdeményezésére. Az eltelt két és fél év alatt tizenöt-húsz növendék fordult meg foglalkozásainkon. Volt, aki 9 éves korában, s volt, aki végzett doktornõként, kétgyermekes anyaként érezte fontosnak, hogy közösen gyarapítsuk ismereteinket a költészetrõl. A legtöbben középiskolás vagy fõiskolás korúak. Egy-egy foglalkozás 3-4 órás volt. A bevezetõ elõadásokat kérdezve-felelgetõs vagy felelgetve-kérdezõ beszélgetések, majd önálló versírási feladatok követték. Többször sétáltunk a Belvárosban, a Dunaparton, a Budai hegyekben vagy a Margitszigeten. Egymástól félrevonulva is kacérkodtunk az ihlettel. Az elsõ tavasszal Masszi Péter tanár és jómagam életkor szerinti bontásban vezettük a foglalkozásokat. Majd két éven keresztül életkortól függetlenül egy közös csoportban tanítottam a növendékeket. Egy alkalommal a fiatal költõ, Csontos János segítette a munkát, bemutatva a keleti mûformákat, köztük a haikut. Masszi Péter költészetünk alapformáit, a zártabb verselési lehetõségeket tanította, míg én – korábbi olvasótábori gyakorlatomra hagyatkozva – az ihlet fölébresztésére és a költõi eszközök hatalmas tárházának bemutatására törekedtem.
SUGÁRANYÁNK SZERETTEI
Már a fiatalok elsõ saját írásaiban megdöbbentett az Õshagyománnyal, a mítoszokkal való átélt kapcsolat, az ihlet archetipikus megnyilvánulásai. A mindent rendezõ Egy hatásairól, sõt a vele történõ azonosulásról szinte õsi tudásuk van: „Ha Nap, hát Nap. Ma mégsem mondhatom: az Isten itt kopog a könnyes ablakon, mert néha még eltévednek az évszakok és tömör hullámokban elöntenek a fények, a sebekre árnyéktapaszt ragaszt az Õsi Egy, az az Igaz, a Lényeg.” (Altrichter Zita)
129
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 130
„Varázs terül a világra. Sugár borul fekete fákra. Aranyba szállnak madarak. Különös könnyûség fut át, szélesre nyitja szemeink, röpteti tova ölelve-bujtva – Sugáranyánk! – szeretteink. (Ájus Annamária) „Az ég oltárán áldozatot mutat be a fény. Papjaik maguk után vonszolva az árnyak rendjét apró kavicsokat görgetnek az úton. Megállsz elõttük. Némán. Vészüket meg sem hallod. Magad vagy a fény.” (Szilbek Tünde) A már 12 évesen embert-próbáló gondolatokat papírra vetõ Türke András emberiség–kataklizma élményünket szólaltatja meg Õsbûn címû versében: „Sötét homályú fellegek: Megannyi borzadály hegy Egy õsi szétesés után Egy végsõ cél után megy. Nyomukban sírva száll ima, De kacagnak remegve, Az Õs jelenét hintve le A tiszta tengerekbe.” A még alighogy középiskolás Osváth Hilda bûvölõ csoda-tánccal lépett az õsmitológiák rítus-terébe: „Koppan a koppan a csepp Dobban a dobban a láb Reppen a reppen a kedv Libben a libben a lány. Víz, ritmusra csepegjél! Tánc, ritmusra dobbanjál! Lélek, ritmusra reppenjél! Test, ritmusra mozduljál!” Modern hangvarázslat, õsi és mai versformáló erõk egybefonódása jellemzi a 19 éves Eckler Andrea verskompozícióját: 130
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 131
Eckler Andrea KÉR-EGET-Õ (három szólamban, három hangzatban énekelhetõ)
FÖL FÖL FÖL FÖLD FÖLD FÖLD FÖLDANYA ANYA–FÖLD FÖLD FÖLD FÖLD FÖL FÖL FÖL HO HO HO HOLD HOLD HOLD HOLD–TESTVÉR TESTVÉR–HOLD HOLD HOLD HOLD HO HO HO NA NA NA NAP NAP NAP NAP-TESTVÉR TESTVÉR-NAP NAP NAP NAP NA NA NA FÖL FÖL FÖL FÖLD FÖLD FÖLD FÖLDANYA ANYA–FÖLD FÖLD FÖLD FÖLD FÖL FÖL FÖL Péterfia Eszter görög mitológiára építkezõ költeményében a mai élet fohásza szólal meg a múlt örök Isteneihez címezve: A ZENE ISTENEIHEZ
Szelíd Apollón az Olümposzon hallgasd meg néma kérésem jaját, add nekünk vissza régen elkopott, kéken szálló fényszimfóniád, és a hallgatást, és a hallgatást.
131
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 132
Lelkünk húrjait hangold lantod komoly dallamához és ne a mához, ne a mához. Vad Dionüszosz, szemeddel színezd át lelkünk fátyolát, tomboljon zengõ hangorgiád fülünkben, szemünkben! Hadd legyen ma õskáoszból rend, siratóból csend, szûrd a kozmoszon át a földre szféráid dalát. Valódi belsõ, lelki történésekrõl, némelykor látomásos megtapasztalásokról szólnak ezek a költemények. Némelykor készen vett költõi toposzok hordják a gondolatot, máskor éppen ezek kapnak megújuló fénytörést, megújuló szót. Olykor darabos nyelvi küzdelem eredményez hiteles, himnikus költõi átlényegülést. Ájus Annamária FÖLD (HIMNUSZ)
Magot a földbe, magot szívembe, agyamba fényt, napot, naptól sugarat várok, aranyat. Csírát a földbe, csírát szívembe, agyamba fényt napot, teremtõ testem szüljön és szülessen földbe magot.
METAFORÁK, METONÍMIÁK, HASONLATOK
132
A látvány, a hasonlat, a metafora, a látomás megnyilvánulásaiban érhetjük tetten az eredetiség elsõ szárnybontogatásait.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 133
Az elsõ sorpár megszemélyesítése könnyedén vonzza a metonimikus jelzõt Szilbek Andrea versének második szakaszában. Kép és hangulat játékos könnyedséggel bomlik ki. A harmadik szakasz és maga a kis vers sajátos, szinte kibontatlanul hagyott metafora-konklúzióval záródik, kifejezõen. A tompuló nyár ujjai közt elevenen ficánkol az õsz Sárguló magányod árnyékától hátranézel utoljára A csatáknak vége szakadt, de kalodáid még tartanak. Ájus Annamária érzékletes-érzelmi hangoltsággal indítja a következõ verslátomást. Képszerûség, kontrasztos feszültség és az elbizonytalanodás érzése mintegy egyszerre formálódik a fiatal lány – már-már Füst Milánéra emlékeztetõ – versnyitányában: „Mint óriás mozsár az éj megtörte a fény forró lázas testét, színtelen alakok inganak céltalan tova a ködben”... Altrichter Zita egyik kéziratoldala borzalmas összevisszaságot mutat, de az áthúzások és a bizonytalan szakaszváltozatok után egy versrészlet tiszta, harmonikus rendezettségével tûnik ki a többi közül, már a letisztult íráskép is a megtaláltság érzését közvetíti. Kidalolt és kidalolatlan ellentétpárok feszültségeit (ég – föld, mozgás – mozdulatlanság, tisztaság – tisztátalanság, tépetlenség – tépettség, nõ – férfi) képes egyensúlyban tartani ez a négysoros költemény: „Fehér sirály repül az égben, mi – megtépettek – hallgatunk. Egy sáros arcú, rémült ember s egy másik – még egyek vagyunk.” Pátzay Éva doktornõ a második évben csatlakozott Versiskolánkhoz. Csak 1-2 éve próbálkozott elõször versírással. Olvasmányélményei, Pilinszky János és az Újhold költõinek írásmódja érzõdik stílusán, de látomásos, fegyelmezett képszerkesztését jól mutatják a következõ versrészletek: „Vérnyomok a szûz havon, Farkas lettem, irgalom, Sebzett arcom, véres ajkam, Szörnyûséges kín van rajtam.” (Végül)
133
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 134
„Kóbor ebek vonyítanak, halált kívánó ösztönök, megbonthatatlan szövetséget ezüstös hársakkal kötök.” (Boríts be) Szinesztézia és metonimikus képátvitel teszi maradandó versélménnyé Péterfia Eszter kétsorosát: Az igazi Jézus-illat nem a vázában énekel. Összetett költõi hatások – kérdés, alliteráció, rejtett állítmányi megszemélyesítés, enjambement-rímek – segítségével szólítja meg Türke András Csontváry mítoszi Cédrusát: „Cédrus, magányod ki érti? kék, bús háttered ki nézi? feledsz vagy elmúlsz? fodrozod a feledést, még dús képzeleted is csenevész ágba fullad!” A megdöbbentõ tapasztalat e verstöredékekben, versekben nem a már igen korán megtalált egyéni stílus – vagy hajlam az egyénítésre –, hanem a huszadik századi kép-látás és képformálás könnyed birtokbavétele! Ne más költõk már ismert képzettársításainak nyomait keressük e megnyilatkozásokban, hanem a saját költõi intuíciók megformálásának sikeres erõpróbáit.
AZ IHLET: BÁRMI VAGY MINDEN
Ideje megtudnunk, hogy e fiatal irodalomszeretõk és alkotók számára mit is jelent a költészet, mit is jelent az ihlet? Úgy vélem, hogy a könyvtárakra rúgó vallomások és esztétikák ellenére éppen ezekre a kérdésekre nem tudjuk mindmáig a leghitelesebb válaszokat megadni. Az ember szerepjátszási hajlamának levetkõzése után, a szavainkat befuttató „máz” letisztítása után, csak legnagyobbjaink (Csokonai, Weöres) tudtak igaz dadogással és alázattal szólni a költészet misztériumáról. Most a legfiatalabbak, a költészetismeret és -gyakorlat elsõ kapaszkodóit megkísértõ kamasz-alkotók vallanak itt, meglepõ önismerettel és õszinteséggel: 134
„A költészetnek, a versnek semmiféle kitûzött célját nem látom, vagy egyet sem tudok kiemelni és afelé menni. Bármi vagy minden lehet az. A pillanat, az örökkévaló, a külsõ, a
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 135
belsõ kicsi, vagy nagyon-nagy világok szép formálása. Szépség, ez a szó alapja, nemcsak esztétikai, hanem morális, erkölcsi-gyakorlati értelemben is. És a forma a másik legfõbb, ami nem különül el a szépségtõl, hanem annak látható, hallható, érezhetõ vibrálása. Az irodalom, de legfõképpen a versek sajátja, hogy az emberekben tudatosítja, hogy szellemi lények is – rátapint velük szellemi énjükre. Ugyanakkor a szellem hordozza magában az érzékiség legerõsebb hullámait is. Rövid, zárt-nyitott-zaklatott vagy rendezett formák a koncentrált, felfokozott létérzéssel azonosak. Én egyébként a „csukottszemû” költõket szeretem, Rilkét, Berzsenyit, Adyt, Weöres Sándort, a csukott, álmodó szemûeket, akik magukban látják mindazt, amit leírtak. A nyitottszemûek (akik szintén jók, csak én nem annyira szeretem õket) értelmesek, mindent átlátnak, megértenek és ezt megpróbálják magukra is alkalmazni – ez a szemfényvesztés, vagy a jótékony hazudozás. Az írás olyan, mint a vonaton utazás – délután indulok és tudom, hogy fokozatosan besötétedik majd, az út vége gyökértelen és sötét, ezért magamat nem kímélve és észre sem véve nézek, csak nézek ki az ablakon, mindent észre akarok venni. Közben a fantáziám már túlsétál a tájon, a külsõn: soha el nem aludni és hûnek lenni, végig – legalább magamhoz, de inkább másokhoz is – ez a legfontosabb. Fáradtság, fájdalom, magány – ez mind nem számít, amikor írok, mert akkor egy hajdani emlékemre emlékezem vissza.” (Péterfia Eszter) KÖLTEMÉNY I.
Imbolygás a nagy bel-tengereken fehér arc néz törött árbocot önkívületben Repedezett maszk tapad mint szélre vitorlavászon, nincs mit siratni az elveszett kíntornászon. KÖLTEMÉNY III.
Van egy helyed belül-kívül kegyelem nélkül mutathatod meg kint-bent piruló margaréta-arcodat. Elsõ lépésed szabad, de fagyott halálos a második mozdulat. 135
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 136
KÖLTEMÉNY IV.
Fogy a szó és nõ a sóhaj, ingoványos napnyugtába fullad a sziklakopár tópart. mi megtart, azt nem engedhetem én sem, csak kikandikálok vékony lélek-repedésen. (Péterfia Eszter versei) „Verset írni jó! Meg néha rossz. Mert van, amikor folyamatosan gördülnek a sorok, és akkor még az sem baj, ha a közepén, végén elakadok. Mert akkor az elakadás is jó, és nem látom, nem hallom, hogy mi van körülöttem, csak az agyamban íródnak fel a szavak egy táblára: én meg leolvasom, megforgatom (néha 5-10-szer is), aztán indul tovább a vers. Ha jó. Úgy értem, ha éppen jó verset írni. És amikor rossz, akkor nagyon kínlódok. És hiába csiszolom a fordulatokat, akkor nem vagyok egy emelettel feljebb az átlagos állapotnál, és akkor megette a fene. Az irományt is, meg engem is. Nem elég, hogy rosszat írok, de ráadásul még rosszul is érzem magam. Piszok rosszul, amiért nem érzem magam a „földszint-állapot” felett. Ja, és az idõ. Versírás közben nincs idõérzékem. Az eltelt idõre, még órákra sem tudnék saccolni. Ha éppen jó írni, akkor azért. Ha rossz, akkor meg azért, bár akkor annyit érzek, hogy nagyon-nagyon hoszszú ideje verekszem a tollal. Én békében élek azzal a felfogással, hogy a vers határa mindig az író határa.. Az író, a költõ arról ír, ami érdekli. És mi érdekes? Ami hat rá érzelmileg. Tehát a kettõ együtt jár. Ha nem érzelem, akkor hangulat. De az majdnem ugyanaz. A vers szerintem lehet gonosz is. És így is lehet jó. Mégha csak furcsa, nagyon furcsa, szerintem az a vers is megtette a maga feladatát. Meghökkentett és kizökkentett. A többi már az olvasó gondja, hogy elindul-e a gondolkodás útján a verssel, vagy nem. A versnek adnia kell. Igazat... A versírás egyébként arra is jó, hogy az embernek jó nagy gondokat okozzon. (Ez egy gonosz tény volt, így befejezésül.) (Altrichter Zita) Altrichter Zita már összeállította és sokszorosította elsõ versesfüzetét. Nyitóversnek, mottónak éppen az egyik foglalkozásunkon írt, Versekrõl címû kétsorosát választotta. Metaforája és a metafora nyelvi-ritmikai kibontása önálló, gazdag esztétikai hatásteret biztosít e rövid megnyilatkozásnak: A gyöngy elúszik a hullám-térben, és visszalüktet.
136
Zita egy másik, töredékesnek látszó költeményében ismét az ellentétekre történõ fokozott figyelem, a tömörségért folytatott harc a legfõbb érték, van e versrészletben valami hasonlóság – különös módon! – a kései Tóth Árpád félbehagyott és mégis teljesívû töredékeihez:
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 137
KÖLTEMÉNY II.
Ablakon ámuló jégverés. Itt benn a meleg a halhatatlansághoz olcsó és kevés. Virágzó, éles hanggal hal meg a hallhatatlan. Ablakon lecsurgó istenek – .......................................... .......................................... Tapogatózás. Feltehetõen nem csupán életkori sajátosság a fiatalok érzelem-esztétikai beállítottsága. A költészettel történõ elsõ találkozások õriznek még valamit a psziché hárfa-pendülésének elsõdleges élményébõl, amely a rítusnak, a mítosznak, a lírának közös – még extatikus – hátterét jelzi. Osváth Hilda érett, ritmusos-kamaszos modernséggel, indokolt szaggatottsággal ír a költészetrõl – hiányáról!? –, õsiségének erejérõl: Talán ha Vejnemöjnen talán ha Orpheus talán ha megfújná megfújná azt a sípot talán ha a hárfát hallanám hallanám a fák énekét a levegõ dalát a vadak táncát talán ha igen talán ha látnám hallanám ó igen akkor hinném hinném igen a költészet hatalmát. Ájus Annamária is csak a legalapvetõbb érzésekhez tudja rokonítani a költészet hatását, jelentõségét: „Ha a költészetrõl kérdeznek, olyan pánik tölt el, mint amikor az is-
137
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 138
kolában ki akarták húzni belõlem, miért szeretem édesanyámat. Édesanyámnak természettõl fogva része vagyok és mióta eszmélek, kiegészítõje, társa nyárban és télben. Tehát válasz helyett csak néma tanácstalansággal néztem magam elé. Így vagyok valahol a költészettel, kapcsolatunk örök és magától való, nem tudom elejét és végét.” A versírásról szóló, Költemény-ben önszembenézéssel, önelemzéssel mutatja be a születendõ vers élményét. Szépelgés nélkül írja le a költeménnyel való ütközés-szerû találkozás pillanatait, de érezteti a metafizikai többlet tûz-szerû lendületét, majd a „pokolraszállás” szorongásait is. Végezetül az álom-szerûtõl történõ elrugaszkodás is megtörténik: KÖLTEMÉNY
Nyelvem megdagadt húscafat Számba került éles szavak barázdát húznak életembe virágzó kézzel lobogok áttûnök valami másba hosszan meg-megbotolva sötétben fekete arcok fekete szemek homályos fénye villan elõ. Ébredés! Az eddigi vallomásoktól kissé eltérõ, különös párbeszédszerûség jellemzi Turcsány Édua találkozását a költészettel s magával a költeménnyel. A titokkal való már-már szenvtelen számvetés egyszerû metaforákkal, prózai mondatszerkesztéssel szól az egyenrangú kölcsönösség, költészet és alkotó ember egymásra hatásának fölemelõ érzésérõl: Turcsány Édua KÖLTÉSZET
Fekete ajtó mögül saját tükröd tartod elém. 138
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 139
KÖLTEMÉNY
Hepe-hupás domborzatomat saját felelõsségeden színezed foltjaiddal. Tõlem függ, hogy átigazítod-e a bennem kialakult mértani formákat. Apránkint kidolgozott állomásaimon vonataid suhannak át s én adom neked a módot, hogy rakományaid állomásom építésére nálam maradjanak. Beszámolóm e vallomásokat bemutató szakaszának befejezésekor keresve sem kínálkozna kifejezõbb vers, mint a költészet-találkozások folyamatosságát felidézõ és a szinte észrevétlen beavattatást kimondó Költemény. Az általános iskolából épphogy továbblépõ Németh Erika párhuzamos gondolatalakzatai, egyszerû ellentétpárjai közben egyetlen megszemélyesítéssel képes megjeleníteni a költészettel való eljegyeztetés (eljegyzés) pillanatát: KÖLTEMÉNY
Régen nem láttalak, csak hallottam rólad. Késõbb meglestelek és megismertelek. Régen semmit sem tudtam rólad, most lehelleted is érzem, mert már ismerlek.
A TELJESSÉG VONZÁSA
A vers foganását, keletkezését többnyire kivallhatatlan homály fedi, maga az alkotó is alig-alig tud számot adni e visszafordíthatatlan, szándék- és céltalan, de eredményt hozó állapotról. Fõként nehéz elképzelni az elvi elõképzés és a könnyed társalgás utáni versíró-séták alkotási folyamatait! Magunk is csak az elõkészületekrõl és a megvalósult írásokról tudunk – ha tudunk – számot adni. Mielõtt órás–másfélórás foglalkozásaink után növendékeim sétálni indultak, vagy csak egyenként félrehúzódtak egy-egy önálló sarok, fotel, szék hermetikusan elzárt
139
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 140
zugába – többnyire azonos, meg-megismétlõdõ tanácsokat hallhattak. Nem a témát, nem a technikai feladatot hangsúlyoztam, hanem az önmagukba pillantás jelentõségét. A belsõ kivárás türelmét, nyugalmát, a hangolódás koncentrált állapotába történõ elmerülés szükségét. Ne az elsõ „légbõl kapott” képzet, az elsõ „dallamos” kifejezés, hanem a csordultig telt képzelet vezessen el ahhoz a pillanathoz, ahol már nem lehet visszatartani a látomás, a dallam, a ritmus fölbukkanását: rendszerezõ és rendteremtõ munkáját. A versek kezdõ kifejezései adjanak olyan tematikai-zeneiképi indíttatást, amely teherbíróvá válhat a versírási folyamat szorgalmas aprómunkálatai alatt is. Így lehetnek az elkészült versek – szóhasználatunk szerint – a dallammal, a ritmussal, a látomással, olykor az impresszióval együtt született alkotások! Kifejezései az alkotó gondolatainak, de kifejezõi magának a mindenkori költészet önnemzõ továbbélésének (továbbéltetésének) is. Így válhatunk részeseivé a lyra újjászületési titkának. Többnyire örök szabály, hogy a vers elsõ sora váratlan ajándék, lejegyzése megfelelõ kivárás után kegyelmi pillanat. Ugyanekkor tudnunk kell: csak a versegész kibontásában mérettetik meg, hogy torzóvá vagy teljessé válik-e a költemény. Olykorolykor egy-egy szakasz, töredék is megsejteti a teljesség vonzását, de a legszerencsésebb, ha már a kezdetekkor úgy bukkan fel a tollforgató képzeletében és formáló szándékában a vers, mint az általa (általunk) átélhetõ teljesség egésze, még ha a részletek kimunkálása és a kompozíció kifejtése komoly tudást és állhatatos szorgalmat igényel is. A mûalkotássá érlelõdés során természetesen fontos szerepe van az arányos tagolásnak éppúgy, mint a vershangzáshoz nem járulékosan hozzáilleszthetõ, hanem szervesen kapcsolódó rímelésnek, a kifejezés-redukció szigorának és a motívumkibontás pontosságának, s még megannyi, most felsorolhatatlan ismeret és figyelem elsajátításának, alkalmazásának. Fiatal alkotók írásaiban mégis a legnagyobb öröm, amikor már költemény–egészekrõl beszélhetünk, amikor egy-egy teljesnek érzett mûalkotás hatása alá kerülhetünk. Most néhány ilyen, többé-kevésbé egyenletesen megvalósított alkotást, szöveget, verset, némelykor mégiscsak részletet kívánok megmutatni. A következõ vers mitikus keletkezés-hangulatot idéz fel a ritmus, a rím fegyelmezett lejtésére hagyatkozva: Türke András MODERN TÉTELEK II.
Romlott méznek a világûr Rügye mellett Született meg a madár. Lávatenger Örvényében Támadt fel a holdsugár. 140
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 141
A világûr Rejtelmében Ketté vált a vérpatak. Kifordított Semmiségben Született meg ez a Nap. Kodály Zoltánnak a magyar népköltészet strófaszerkezetérõl írott elemzõ tanulmánya óta sokat tudhatunk a dallam és a szöveg teremtõ egymásrahatásáról, a négysoros strófa harmónia-alakító jelentõségérõl. A fiatalok írásaiban is megfigyelhetjük a zárt szakaszformálás tagoló-építõ szerepét. Érdemes két közel azonos megformálási technikával írt költeményt összehasonlítanunk. Turcsány Botond Gólyabál címû versében élethelyzet és kamaszos létérzékelés formálódik meg az erõteljes ritmika segítségével, s Eckler Andrea A bús idõ zenéje címû látomásos képsorait szintén a szakaszos építkezés hangolja egynemû költeménnyé: Turcsány Botond GÓLYABÁL
Arcok a folyosón, lábak az arcom elõtt, rohanás, zuhanás, forgás, a testek szaga. Fagyos a meleg cipõ, nyomja fejem a deres jég, rohanás, zuhanás, forgás, a testek szaga. Fekete lyukak lesnek, a sarokból esik a fény, rohanás, zuhanás, forgás, a testek szaga. Elnyelt a sötét, menekülj! VICC az élet vége. Rohanás, zuhanás, forgás, a testek szaga.
141
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 142
Eckler Andrea A BÚS IDÕ ZENÉJE
Riadt szemét a bús idõ zenéje átölelte mikor a felriadt ütõ por-dobját eltemette Röp-gyászzenét cselló rivall a virághantra dõlve itt nyugszik vándor az emlék keresztje álom-õre Mint szûrt-fekete ködhomályt tépi Isten szakállát bontja megfáradt kismadár keze lecsuklik újra Riadt szemû a bús idõ zenéje átölelve mikor felriad az ütõ por-dobját eltemetve Tömény, sûrû esztétikai hatások jellemzik mindkét költeményt. Apró, árnyalt értelem-eltolódások gazdagítják folyamatosan a versek tartalmi kontrasztjait. Gyermeki játék és gondolkodói komolyság szétválaszthatatlan egységben énekel. Érezhetjük: az emberi önazonosság tétjéért megy a játék. Hagyományosabb, impresszióra építõbb Móri Gábor Kérdõ tekintetem címû alkotása. A leíró stílus a vers ritmikáját döcögõbbé teszi ugyan, de a látványból a létre döbbenés folyamata mégiscsak költészetünk „eszmélet”-verseivel rokonítja ezt a vers-próbatételt is: KÉRDÕ TEKINTETEM
Egy forró õszi délután vízcsapdosta kavicshegyeken vízbefúló tekintettel repül gondolatom a folyó felett. A rakparton autók zúgása füstfelhõ lengeti az út mellett hajlongó kecses fákat.
142
A Duna hullámozza a csendet, néha egy-két hajó szeli által, máskor szennyvíz mardossa, mégis úszik tova némasággal.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 143
Olykor felhördül, szólni kíván, lázadni omló-sorsa ellen, érzi erõsen a jövõ-hintát, ülni nem akar benne! Hisz magasba lendül a játék, veszély fenyeget elõl-hátul, de kiszállni belõle nem lehet, a döntés a jövõre hárul. És e forró õszi délutánon nem tudok a folyó lelkébe nézni, vize lágyan ereszkedik tovább, a természet örök titkát félti. Másfajta versformálási döccenések, de erõs dallamosság és erõsebb képiség mutatkozik meg Szilbek Andrea következõ versében. Természet – ember – Isten egymásrahangoltságát, egymásrautaltságát meglepõ könnyedséggel fogalmazza meg a fiatal szerzõ: Lombok a létben, Isten az égben, Add meg magad. Lépdel, Aztán ismét csend. Homlokát vágja A gond meg a lárma. Szemét a fény szegi. Részvéted az izzó vércseppeket Homlokáról letörli. A sárga fényben megadod Magad szépen, Léted lomb az égben. Megfigyelhetõ, hogy ebben az elõzõekhez képest kötetlenebb formájú versben gondosabb és egynemûbb a képi megkomponáltság – mindez már a modern szabadvers vívmányait jelzi, akkor is, ha a rímszerû sorzárlatokról nem mond le a szerzõ. Ritmus és rím játékos egymásrautaltságát és megszólalást hozó összhangját Ájus Annamária távlatos képeket felsorakozató szerelmes költeményében csodálhatjuk meg leginkább, a Kosztolányi profán litániáira emlékeztetõ hömpölygést így is csak egy hosszabb részlet kiragadásával tudjuk bemutatni: 143
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 144
NEM VAGYOK... (részletek a versbõl)
„Nem vagyok Isten, hatalmas, karomban mégis elbújhatsz, nem vagyok ösvény, amin jársz, sem nyíló illat színe, máz, /–––/ nem ringok karodban éhesen. Elhaló pislák mécsesem. Nem ragyoghat be mosolyom, egyedül rímeim mormolom, nem vacogok pillád mámorán, nem szívom könnyeid záporát, nincsen hozzád utam, kilincsem, csak kínzó gátjaim, bilincsem.” A rímes verselés lazább strófa-kompozíciójára is érdemes példát mutatnunk: a következõ versben a természeti elemek egymásrautaltsága lesz a diáklány sajátos képi megszólalásának ihletõje. Ájus Annamária ÁTVÁLTOZÁSAIM FOLYÓJA
144
A sárga villamossal átdöcög minden gondom Budára, a Nap céltalan bolyong, majd a Dunára néz és csudálja.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 145
Csudálja mélán szenvedõn, szétbomlik vad, szilaj habokra, barnán, örvénylõn tovazúdul, köveken siklik imbolyogva. Majd kõhöz csapódva nesztelen csuka-száját kitárva testébe fúrt sárga sugárral utolsót pillant át Budára. Pontos tárgyi megfigyelések sorjázása és feledhetetlen emberi beleérzõképesség teszi Ájus Annamáriának a belvárosi házakról megemlékezõ versét emlékezetessé, hitelessé: AZ ÁLMODÓ HÁZ
Foghíjas száját kitárja a világ, az öreg ház falán nem ásít már inas, és az olajkép elfolyik a rebbenõ hõség forró percein. Tikkadt forróság rebbenti szárnyát, a vörös falak fölizzanak, és az álmodó ház lihegõ, izzadt testét beszippantja az alkonyat. Ugyancsak a pontos tárgyiasság, illetve az érzés-korrespondancia újdonsága, meghittsége jellemzi Eckler Andrea alább bemutatott versét: ÉS..., ÉS...
Szõnyeg-sár-minta, kérdem, mért tapos rajtunk az asztal, csámpás kép válaszol a falról, neon zenél, akár tavasszal és kismadár ül a párkányon, karnist és függönyt bámul, egymásba kapaszkodó szerelmet, ilyent csak meleg árul és 145 a rácson túl hideg van.
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 146
Kis csepp ez a válogatás, kis csepp ez a szakköri munka életünk jelenébõl. Kis csepp a lélek, a költészet apaszthatatlan forrásából. Csepp, amely mégis az élet örök titkát is fölmutathatja a beleérzõ rácsodálkozás – nem verslábakkal és hatásmûszerekkel mérhetõ – megfigyelõ munkája által! Népköltészet? Költõi iskola? Ezeknél kevesebb és több is egyszerre: EGY ÚJ NEMZEDÉK NYELVE, KÜZDELME, AHOGY BIRTOKBA VESZI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÉT, Vejnemöjnen, Orpheus, Csokonai, Weöres Sándor, Pilinszky János és a többiek rátestált szavait, zenéjét, hitét!
A VERSFORMÁLÁS HAGYOMÁNYAI
A költészet mindenkori örökségének, a már kialakult és kialakított metrikai alapformáknak a megismerése, elsajátítása és az egyéni kifejezésmódokra történõ hangolása szintén alig nyomon követhetõ folyamat a versíró emberek munkája során. A magyar költészetben az idõmértékes strófák, sorok kialakítása immár 8-10 emberöltõs verselési hagyomány. Nem elsõsorban az antik görög-római hagyomány tisztelete ad rangot e költészettechnikai jártasságnak, hanem a nyelv, a szöveg, a vers egyik legkisebb összetevõjének, az idõmértékes versláb-alkotásnak van jelentõs figyelemkoncentráló és látomás-fegyelmezõ hatása. Érdemes megfigyelnünk a tanulási folyamat apró eredményeit a Csokonai Versiskola növendékeinek munkájában: az idõmértékes metrika elsõ megvalósulásait saját nyelvi világukban. Az úgynevezett szapphói strófa hétköznapi egyszerûséggel simul a téli este karácsonyi hangulatához a következõ négysoros: Németh Erika DECEMBERBEN
Lassan ég a gyertya a fán, mint mindig. Már megkezdte, ég pici lángja fénye. Kint hideg van és fagyos jégesõ hull. Lassan elalszom. Adventi-karácsonyi hangulatnak ad otthont Türke András is a szapphói strófaképzés segítségével, a metrikai alapváz néhol meg-megtörik, de kárpótolja az olvasót az áhítatos, még valóban gyermeklelkû kereszténység kifejezése: STRÓFÁK A BETLEHEMI CSILLAGHOZ
Négy gyertya és egy koszorú az út most az élethez, és a világban élni: rémként mégsem kell a haláltól félni. Csak megijedni. 146
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 147
A sötétes ég horizontjáról a mélyen vérzõ Betlehemi-szép-csillag már a fénylõ égre emelkedett és élni fog mindig. Péterfia Eszter filozofikusabb, önmeghatározásra alkalmas formának érezte az egyébként igen gondos figyelmet igénylõ aszklepiadészi strófafajtát, Berzsenyi Dániel egyik legtöbbet alkalmazott verselési formáját: Egyszer lehull minden takaró mosoly, Máskor kimászik húsod a bõr alól, Harmadszor aztán semmi sincs, de Mélyen ül és szabadon kigördül. Hasonlóan önmeghatározási kísérlet Turcsány Édua aszklepiadészi strófája. Képei, verslábai villódzóbbak, szertelenebbek, de sejtelmes vallomása sokak életérzését tudja kimondani: A porbanzúgó föttyemen andalog, Kaparja torkomat a hasábnyaláb, Te látod, hogyan lép a lelkem, Elnyomorítva, varázs e ködben. Altrichter Zita disztichonjaiban a természetben otthonos ember párjáért kiáltó szava teszi emlékezetessé a Téli tájban bolyongó magányt: TÉLI TÁJ
Hópihe hullik a tél ráncolta világra, s a földnek Barnult ujjai közt úgy ül a csönd meg a nesz, Mint a varázslat. Holdfényt, kék kacagást, a magánynak Rétjeit, és a fehér foltjait õrzik a fák, Hallgat a szél, itt-ott alig ing meg az élet a tájban... Jöjj, gyere, jöjj, míg még egyszer is élve találsz. A verselési fegyelem ritka ajándéka ez a költemény. A sorképleteken áthullámzó mondatok tévesztés nélkül vezetnek el a váratlan – örök-új – kifejlethez: a csönd és a magány labirintusának titka az egymásratalálás fölsikító éhsége. Életérzés és zárt mûforma találkozására szép példa Ájus Annamária Haikusorozata. Az 5-7-5 szótagos versforma metafizikai ihletettsége nem kis próba elé állítja a költõt. Mai, modern költészetünk újra megszerette ezt a keleti mûformát. A felsorakozó háromsorosok rímek nélkül is képesek az esztétikai teljesség megálmodására: 147
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 148
HAIKU-SOROZAT
Ó szaftos eper, odavan már a május, ízét még érzem. Míg bebábozódsz, az évek elsuhannak, de bimbó bomlik. Az est kitárult lágy tenyér lett, fényesség vacog. Álmos fák állnak, apró fehér angyalok tollként hullanak. Költõi hagyományaink ösztönösen jó felidézésére vall a haikuk alliterációs hangszerelése és a gondolatalakzatok hol csak sejtetett, hol pedig kimondott ellentéte vagy párhuzama.
A FORMÁK FORMÁJA: A SZONETT
A szonett megformálása – érthetõen – igen nagy próba elé állította a fiatal alkotókat. Ebben a mûfajban szinte benne foglalódik a nyugat-európai verskultúra minden megformálási és jelképteremtõi tapasztalata. Rímtechnika, kompozíciós készség teljes birtoklása szükséges e 14 soros mûremek kialakításához. Igencsak megörültem, mikor az egyetemista korú Falussy Lilla meglepõ biztonsággal „játszotta” végig saját szonettvariációját: SZÉL ÉS POR KÖZÖTT
Az alkonyatban indultam veled, A fénycsík óvatlan széttöri az eget, Egyik fele az éjszakába nyúl, A másik fénylõ arcodon kigyúl. Homály rezeg a fák levelein, A szél átrázza mind, átmossa mind, Csak fújja, fújja, fodrozza kapunk, Még mindketten egy látomás vagyunk. 148
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 149
A porgomolyag felkap és repít, A szédület vesz szárnyára megint, De te a gyötrõ önkívületet Ma már, akárhogy is, kineveted. S én, szél és por között az alkonyatban Téged kereslek mindig öntudatlan. Sajnos, nem romantikus irodalmi emlék, hanem a mai utca élménye íratta meg Pátzay Évával a következõ szonettet. Az élmény és a versforma küzdelme szinte sorról-sorra áttûnik a versen: HALOTT CSAVARGÓ
Halott csavargó, utca szögletén, rég kortalan és végképp névtelen, szürke szemében már kihunyt a fény kövön hever a test élettelen. Hulló levél a szakállát belepte, a szél kapdossa tépett rongyait, ezernyi láb már átlépett felette, mikor szemétre dobták csontjait. Õszi esõ siratta mégis térden, könyörgött érte kövek jajgatása, és szállt a fák halk, suttogó imája. Mint fekete lyuk a csillagközi térben, úgy ásított ránk iszonyú hiánya, és elnyelte a várost végképp önmagába. Mondhatni, szonett ihlette dalforma Ájus Annamária következõ költeménye. Csupa-csupa dallam és a sorvégek rímtelen dallamzárlatait csak néhol árnyalja egyegy távoli sorvég összecsengése... mégis, mégis elég a szakasz-tagolás oktávba és tercinába történõ rendezõdése, a rondószerû belsõ sorismétlések tánca és születik egy sajátos forma; távolian, modernül emlékeztetve a reneszánsz alapformára: A KERTKAPUT...
azok a nyári esték azok az álmos fények úgy látom mintha jönnél a kertkaput kitárom 149
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 150
a kertkaput kitárom fölizzanak a fények röpítenek az álmok öreg falak ölelnek azok a nyári esték lesznek talán még szebbek a kertkaput kitárom nem foglak várni többé elszöktek mind az álmok öreg falak ölelnek
A KÖLTÉSZET BÚVÓHELYE
Életkori határokat szinte nem ismertek költészettel való találkozásaink. Az utolsó évben csatlakozott hozzánk a 9 éves Szabó Imola. Külön magyarázatok nélkül beszéltem, beszélgettünk a költészet eszközeirõl, esztétikai megszólalásunk lehetõségeirõl. A kislány figyelmesen ült közöttünk, s amikor a feladatok megvalósítása következett, mindig az elsõk között vette elõ ceruzáját. Versírás közben lelke diktálta szavainak hullámzását követte. Ha rím csúszott a sorok végére, akkor megmutatta, ha nem, akkor sem búslakodott. Gyakran fájdalmas, szomorú témákat írt ki magából. Látomás és valóság határait szinte modern könnyedséggel sértette meg sokszor egy-egy versen belül is. Címadásai igényesek, megfontoltak, váratlanok voltak. Önálló többlet-jelentést adtak az általában címadás elõtt megírt versnek. E válogatásban a következõ vers képviselje a már más lapban is publikáló kislány íráskészségét, fájdalmas érzékenységét: Szabó Imola GONDALMA
Hóban lépked, nyomai csak látszanak, nem élnek. Kis búvóhelyén megbújva érezte utolsó percét, tudta, nem lehet lenni. Összegubózva gondolta, nincs itt hely. Minek legyen? Bábunak, kit mindenki megvet? 150
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 151
Õ nem él, lecsukta szemét, s elment. Felhõkön jár, száll mint a madár. Elõször érezte, szabad, de nem tudta, meghalt már rég.
„FUTÁSUNKAT MEGFUTOTTUK”
A panoráma kinyílt. Munkánk eredményeit tallózásunk a napvilágra tárta. Növendékeink számára az otthonos mûhely ajtajai kitárultak. Már a maguk formáival birkóznak, a maguk dallamait dúdolják tovább. Néhányan már közölték verseiket országos lapokban is, van olyan közöttük, aki versíró pályázaton díjat kapott. Érdemes felidézni meghirdetett, szerény célunkat: „Csokonai példája lebeg elõttünk, amikor olyan iskola alapozására vállalkozunk, amelyik a nagy elõd nyomán kísérli meg a »verscsinálás« törvényszerûségeinek felkutatását, felismerését és gyakorlati alkalmazását.” (A Csokonai Versiskola felhívása, Lyukas óra, 1993/4. szám) „Futásunkat megfutottuk”. Beavatottaink – közöttük 9 éves kislánytól érett családanyáig – szeretettel, egymás képességeit kölcsönösen tisztelve és elismerve végezték a munkát: a tanulást és az alkotást. Verselõ délutánjainkat pénteken tartottuk, hogy a vidékrõl jövõk is megérkezhessenek. A rendszeresen résztvevõk között voltak budapestiek is, voltak miskolci, pécsi, gyõri fõiskolákra, illetve középiskolába járók is. Az érdeklõdés legyõzte a távolságokat. Volt olyan fiatalember, aki a Békés megyei Csanádpalotáról jött el hetente, s este nagymamájánál szállt meg, majd visszautazott lakóhelyére. A két és fél évig tartó „szeminárium” mindvégig ingyenes maradt. Masszi Péter tanár úr, akivel az elsõ fél évet együtt tanítottuk, már az akkori tapasztalatai alapján fölvetette a versiskola intézményesíthetõ folytatásának kérdését: „... érdemes elgondolkodnunk azon is, hogy hivatalos zenei, képzõ- és iparmûvészeti iskolák mellett talán az irodalommal kapcsolatos mûvészetek oktatására is lehetne alapítani egy »reguláris« iskolát.” (Csokonai Versiskola, Lyukas óra 1993/9. sz.) Sajnos a versértés-versalkotás önálló tanításának módszertana és lehetõsége még ma is nagyon távoli ábránd, éppúgy mint az egyéb „irodalommal kapcsolatos” alkotói munka oktatása. Remélem, hogy tapasztalataink és eredményeink közzététele csak kezdetét jelenti a költészet-ismeret csoportos és gyakorlati elsajátításának, megszerettetésének.
151
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 152
Túl az arisztotelészi poétikán (KÖLTÉSZET-PEDAGÓGIAI TANTERV VÁZLATA)
A poétika vagy költészettan arisztotelészi eredetû fogalma és vizsgálódási területe a huszadik század egyik legforrongóbb és legmegújulóbb irodalomelméleti szakágazata lett. Irodalomelméleti iskolák (az orosz OPOJAZ, a cseh strukturalisták, fenomenológusok, szemiotikus csoportok) mellett maguk a költõk vagy „tudós költõk” (T. S. Eliot, Velimir Hlebnyikov és mások) is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma már a poétika és a történeti poétika kérdései messze meghaladják a klasszikus esztétikák, retorikák és poétikák megállapításainak igazságtartalmát és tárgyválasztásait. Ugyanakkor a tájékozódás bõségének a zavara, a szakterületek egybemosódásának, egymásbafonódásának „gubanca” is egyre szétszálazhatatlanabbnak tûnik az érdeklõdõk elõtt. Költõként – de Arany János elméletalkotás iránti érzékeny tudásszomjával is – pedagógiai célom: közös felismerések tudatosítása és elmélyült feltárása elsõsorban a magyar költõi nyelv alakulásának és fejlõdésének átvilágításával. Korábban magam is tagja voltam az MTA russzisztikai és szemiotikai, valamint verstani kutatócsoportjának. Megtapasztaltam elméleti kérdések vizsgálata területén az együttgondolkodás jelentõségét. Nem tagadhatjuk el az ezredfordulóra kialakult tudományos információrobbanás tényét, de feladatunk az ismeretek és a tudományos felismerések elrendezése, visszaszármaztatása a pedagógiai alkotómunkába.
152
1. Az elméleti poétika fogalmi felosztása és egységes szemléletmódja (A költõi „techné” részelemei: eufónia, metrika, hangfestés, rím, dallamívek, melódika, szintaxis, szemantika, trópusok, szemantikai láncok, történeti lexikológia, stilisztika, tematika, kompozíció) 2. Rítus-tánc-beavatás és ami az arisztotelészi poétikából érvényes (Fõként Kerényi Károly kutatásai alapján) 3. Mítoszaink hagyatéka – népballadáink (Júlia, szép leány – grammatikus poézis) 4. Költõi nyelvemlékeink – az Ómagyar Mária-siralom, Szabács viadala 5. Trópusok, a képes beszéd megnyilvánulásai és verskompozíciós szerepük 6. Hangsúlynyomaték, szólamalkotás, metrikai terv és ritmus-megvalósulás (Arany János epikájában, Juhász Gyula balladáiban, Sinka István himnuszaiban) 7. Idõmérték-nyomaték – az úgynevezett nyugat-európai versformák átvétele (Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály lírájában) 8. Antik strófaszerkezetek (Berzsenyi Dániel poézisében – és a XX. századi költõk felújító gyakorlatában) 9. A szimultán ritmizálás kiteljesedése (Ady Endre költészetének hangzásvilága) 10. A magyar rímelés klasszikus kifejlõdése Arany Jánosig – Arany asszonánc-elmélete és költõi gyakorlata – Kosztolányi Dezsõ mozaikrímei
tp001.qxd
8/10/01
7:55 PM
Page 153
11. Harmonikus kis-formák (A népdal strófaképzésének elemzése Kodály Zoltán alapján, keleti formák, modern négysorosok) 12. Forma, amely kiállta az évszázadok próbáját – a szonett nyugat-európai története és meghonosodása a századforduló utáni magyar lírában, valamint mai jelenléte költészetünkben 13. A helyzetdaltól a költõi általánosítás fordulópontjáig (Vajda János, Reviczky Gyula modernsége és poétikájuk mai visszatérése) 14. Ki az egyes szám elsõ személyû. alany a versben? – „Én, az valaki más” (A. Rimbaud) (A XX. századi költõk változatos válaszai...) 15. „Indulat és látomás” szerepe az alkotásban (Füst Milán esztétikájának megszívlelendõ vonatkozásai) 16. A dallamívek szerkezet-tagoló szerepe és a kötetlen szólam-alkotás szervezõ elve a magyar szabadvers kialakulásakor
153
