ב ה. Ez a kiadvány Szent szövegek idézeteit és azok magyarázatait tartalmazza. Kérjük ne dobja ki!

‫ב״ה‬

A NAGYFUVAROS UTCAI TEMPLOMKÖRZET HETILAPJA IX. évfolyam 15. szám 2013. január 18. - 5773. svát 7.

HETISZAKASZ MÓZES II. Bo (‫)בא‬ MEGTALÁLNI A SZABADSÁGOT „Szabadok vagyunk, végre szabadok, hála az Örökkévalónak, végre szabadok vagyunk!” Ki mondta ezeket a szavakat? Nem, nem Mózes, hanem az amerikai polgárjogi harcos, Martin Luther King. De Mózes is mondhatta volna – vagy bárki a zsidók milliói közül, akik az egyiptomi rabságból kiszabadultak. Ezen a héten a nagy exodusról, a kimenekülésről olvasunk. „Hagyd elmenni a népemet, hogy nekem szolgálhassanak!” – így szólt az isteni üzenet a fáraóhoz, Mózes által. Namármost, ha a fáraó korbácsa alóli felszabadulásunk célja az volt, hogy szolgálhassuk az Örökkévalót, hol van akkor a szabadságunk? Változatlanul rabszolgák vagyunk, csak immár a az Örökkévaló rabszolgái! Bizony nem kevesen kérdőjelezik meg mindenestül a vallás értékeit. Ki szeretné alávetni magát egy vallás fegyelmének, ha lehet szabad szellem is? A vallás, mondják, elfojtja a képzelőerőt, elsatnyul általa a kreativitásunk, folyton instrukciókkal bombáz bennünket, törvényeket szab. „Tedd ezt, amazt ne tedd, meg azt se tedd!” Tilalmak és parancsok, szabályok és vezérelvek minden hitnézetrendszer ismertetőjegyei. De miért kéne egyáltalán efféle rendszerhez alkalmazkodnunk? Miért ne lehetnénk egyszerűen csak „önmagunk”? Sok zsidó embertől is hallhatunk effélét. A micvák akadályozzák a „kibontakozásomat”. A kóser konyha súlyos kényelmetlenségekkel jár. A sábesz megtartása meglopja a hétvégémet. A pászka megtartása rémes fejfájással jár minden névben. Sok-sok évvel ezelőtt a Talmud bölcsei azt mondták, hogy a dolog éppen fordítva áll. „Senkinek a szabadsága nem fogható annak a szabadságához, aki a Tóra tanulmányozásával van elfoglalva.” Na de hogyan lehet ez igaz? A Tóra teli van törvényekkel, erkölcsi szabályokkal, sőt még azt is elvárná tőlünk, arra buzdít, hogy a puszta kötelességnél többet tegyünk, magasztosabb utat járjunk. Hogyan mondhatják bölcseink, hogy a Tóra tesz minket szabaddá?! Hát nem inkább tilalmakat állít elénk, mintsem felszabadítana? Ha a „nyílt tengerek” szabadságát szeretnénk élvezni, ahhoz előbb alá kell rendelnünk magunkat az „iránytűnek” Van egy kedves barátom, egy nagyszerű hajós, aki elismert navigátora a nyílt tengernek. Tőle kaptam egyszer leckét a hajózásból, olyat, amivel megválaszolhatjuk ezt a kérdést. Arra tanított ez a barátjom, hogy ha a nyílt tenger szabadságát akarja élvezni, szolgai hűséggel kell alávetnie magát előbb az iránytűnek. A kezdő bátorságával kérdőjelezné meg az ember a profi tanácsát. Ugyan miért kellene követnem azt a kis szerkentyűt? Nem mehetek oda, ahova akarok? Elvégre ez az én jachtom. De minden intelligens ember átlátja hamar, hogy navigációs fix pont nélkül, amit az iránytű nyújt, összezavarodunk, és csak rójuk ugyanazokat a köröket újra meg újra. Csak az iránytű vezetését követve érhetjük el, hogy a szél belekapjon a vitorlákba, hogy valóban megtapasztalhassuk a nyílt tengerek extázisát, mámorát. „Ha a nyílt tengerek szabadságát szeretnéd megtapasztalni, előbb alá kell rendelned magad, szolgai módon, az iránytűnek.” A Tóra az élet iránytűje. Fix pontot nyújt a navigációhoz, hogy tudhassuk, hová tartunk, és merrefelé kell oda eljutni. A Tóra vezetése nélkül el lennénk veszve a zűrzavar gyakran viharos tengerén. Spirituális vezérlő nélkül összezavarodnánk, cél nélkül kóborolhatnánk át az egész életet. Csak nézzünk a gyermekinkre, mikor vakációra jönnek haza az iskolából, „szabadon” az oktatási rendszer fegyelmétől. Ha nincs programjuk, ami elfoglalja őket – nyári tábor például – ez a „szabadság” bizony igen hamar alapos frusztráció forrása lesz a számukra. A Tóra diktálta életstílus keretein belül a spontaneitásra és a kifejezés szabadságára tág tér nyílik. A rabbikat sem egymásról klónozzák. A gyakorlatlan szem számára minden jesivabócher egyforma – fekete kalap, szemüveg, szakáll. Valójában persze nincs köztük két egyforma lélek, mindegyikük egyéniség, saját ízléssel, attitűdökkel, személyiséggel és preferenciákkal. Talán hasonlítanak külsőre, de mindegyikből csak egy van. Készségesen követhetjük az iránytűt, és amellett lehetünk szabad szellem. Sőt, ami azt illeti, nincs olyan szabadság, ami ahhoz fogható, ha valaki a Tórával van elfoglalva!

Glitsenstein Smuel Rabbi Ez a kiadvány Szent szövegek idézeteit és azok magyarázatait tartalmazza. Kérjük ne dobja ki!

1898. január 13. A Félix Faure elnöknek intézett nyílt levelében Emile Zola francia író feltárja a Dreyfus ügy valódi természetét. Az írás címe - J’accuse! (Vádolok!) - a híres francia újságírótól és későbbi politikustól, Georges Clemenceau-tól származik. Émile Zola fellépése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felülvizsgálják a hazaárulás vádjával ártatlanul száműzött zsidó tisztet. Dreyfus tárgyalásán a Neue Freie Presse című bécsi lap tudósítójaként Herzl Tivadar is ott volt. Az esemény arra döbbentette rá, hogy a zsidók mindig, mindenütt, menthetetlenül idegenek maradnak, ezért saját hazára van szükségük.

Tarján M. Tamás

Alfred Dreyfus (2/2.) A Dreyfus-ügy kiszivárogtatott furcsaságai ugyanakkor időközben a sajtó érdeklődését is felkeltették, az ártatlan kapitány meghurcoltatása pedig 1898 januárjától közéleti téma lett, miután a neves író, Émile Zola a J'accuse – magyarul: Vádolom – című nyílt levelében tiltakozott a botrányos eljárás ellen. Innentől kezdve Dreyfus bűnössége vagy ártatlansága politikai és világnézeti kérdéssé vált, mely két részre szakította a francia társadalmat: az antiszemita, royalista ideológiák hívei, a katolikus egyház és a konzervatívok jelentős része a korábban meghozott ítélet mellett tört lándzsát, miközben a liberálisok, szociáldemokraták és az antiklerikálisok a katonatiszt ügyének tisztességes rendezését követelték. A J'accuse megjelenése után Franciaországban számos városban zavargások törtek ki, sok helyen pogromokat tartottak, a felizgatott párizsi csőcselék pedig egy alkalommal Zola házát is megrohamozta. A hatóságok természetesen továbbra is kitartottak addigi álláspontjuk mellett, így a felelősséget – a zsidó „összeesküvők” mellett – a Dreyfus pártján állókra hárították. A neves író ellen hamarosan bírósági eljárás indult, de megtorlásra számíthatott a Zola levelét közlő L'Aurore folyóirat szerkesztője, Georges Clemenceau is. Az Ördög-szigeten raboskodó kapitány perében aztán végül mégis az igazság győzedelmeskedett, Walsin-Esterhazy őrnagy tiszttársa, Hubert Henry ugyanis 1898 során megtört, vallomást tett, majd öngyilkosságot követett el. A beismerés nyomán 1899-ben a francia bíróság ismét kénytelen volt elővenni Dreyfus ügyét, ám az újabb tárgyalások sem maradtak botrányos események nélkül: az eljárás során például merényletet hajtottak végre a katona ügyvédje ellen, végül pedig – annak ellenére, hogy bebizonyosodott ártatlansága – mindösszesen tíz évre „csökkentették” a kapitány büntetését. A Dreyfus-ügyben született igazságtalan ítélet – a francia társadalom nagy része mellett – ekkor már a nemzetközi közvéleményt is felháborította, ennek nyomán pedig az elvileg független bíróság is meghajolt az igazság előtt: 1899. szeptember 16-án Émile Loubet elnök kegyelmet adott a katonatisztnek, azonban további hét évnek kellett eltelnie addig, míg a meghurcolt Alfred Dreyfus egykori rangját is visszakapta. Dreyfus a börtönévekért „kárpótlásul” utóbb megkapta a Becsületrendet, becsületét azonban annak ellenére sem sikerült teljesen helyreállítania, hogy az első világháború küzdelmeiben a hátországban és a fronton egyaránt kivette részét a francia győzelemből. Az Alfred Dreyfusszal szemben egykor megfogalmazott vádakat az antiszemita és szélsőjobboldali körök ezután is valódinak fogadták el – és sokan még ma is így vélekednek –, a katona felmentését pedig gigantikus összeesküvés-elméletük révén magyarázták meg. Dreyfus meghurcoltatása – amellett, hogy komoly tekintélyveszteséget okozott a köztársaságnak – utóbb a francia politikai életre is komoly hatást gyakorolt, ugyanis a katonatiszt pártján álló politikai erőket sok szempontból egységbe kovácsolta, egyúttal pedig a diaszpórában élő – diszkriminált – zsidósághoz is közelebb hozta a saját nemzetállam megalapításának gondolatát.

BO Jelentése: menj be Mármint a fáraóhoz, Egyiptom uralkodójához, hogy figyelmeztesd, amennyiben tovább makacskodik, folytatódik a csapás-sorozat. Következik a nyolcadik, a sáskák. A keleti szél a sáskák sokaságát hozta, elborítva az országot. Annyi volt a rovar, hogy lapátolni lehetett. Először fordul elő a történet során, hogy megszólalt a fáraó környezete, akik javasolták, hogy hallgatni kellene Mózes szavára. Már-már úgy látszott, a fáraó is megingott, de amikor a nyugati szél megszabadította az országot a sáskáktól, megkeményedett az uralkodó szíve és nem bocsátotta el Izraelt Egyiptomból. Kilencedik csapásként sötétség borult Egyiptomra, de olyan sűrű sötétség, hogy a mozgást is korlátozta. A zsidókat Gosen földjén nem érintette e csapás. Tudósok tudni vélik, hogy időszámítás előtt 1335. március 13án csütörtöki nap történt ez az esemény. A leírt három napot úgy kell értelmezni, hogy a napfogyatkozás és az ezzel járó sötétség egy napig tartott, de dermesztő, bénító hatása három napot is kitett. A tizedik csapás bizonyult a legerősebbnek: az elsőszülöttek halála. Bárány vérével jelölték meg Izrael fiai a házakat, amelyet elkerült a vész, a halál. A pészach, amely neve lett a báránynak és az ünnepnek, jelentése: elkerülés. Ez az ünnep Izraelben hét napos, a diaszpórában nyolc. A kivonulás hónapja Niszán lett az első hónapok között. Sokáig innen számították az év kezdetét. Mivel azonban megállapították a bölcsek az első embernek, Ádámnak születésének dátumát, ezért ezen napot Tisri hó elsejét a világ teremtésének elfogadott időpontja lett az év első napja. A királyok újéve változatlanul a Niszán maradt. Ha elfogadjuk a tudósok véleményét, a kivonulás Egyiptomból időszámításunk előtt 1335. március 27-én szintén egy csütörtöki napon bonyolódott le. E szidrában szerepel a bárány feláldozásának és elfogyasztásának parancsa. Ha egy család nem képes egy bárányt elfogyasztani, több család is jelentkezhetett együttes vacsorára. Ez a hagyománya a széder estének. Hét napon át tartózkodni kell a kovászos ételektől, a kenyér is kovásztalan legyen. Izraelben az ünnep hét napos, a diaszpórában nyolc napos. Szólott az Örökkévaló: minden elsőszülöttet az Örökkévalónak kell szentelni. Ez a Pidján Hábén, amikor kiváltják a kohénok az elsőszülött fiúgyereket 30 napos korában, kivétel, ha apa vagy anya kohén vagy lévi. Ugyanezen fejezet végén áll a parancs: legyen jel a karodon és emlékeztető a szemeid között, „hogy erős kézzel vezetett ki Téged az Örökkévaló Kánaán országából.” Ez az imaszíjak, a töfilin (igazolás) parancsa. Amelyet minden 13 év + 1 napot betöltött férfiembernek szombat és Tóra ünnepnap kivételével a reggeli ima alkalmából viselni kell. Deutsch Gábor

HETI HÁFTÁRÁ BO Hádávár áser diber HáSém... „Ne félj, szolgám, Jákob...” „Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Csapással sújtom Ámon istent Nó városában, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait, a fáraót és azokat, akik benne bíznak. Azoknak a kezébe adom őket, akik az életükre törnek, Nebukadnecár babilóniai királynak és szolgáinak a kezébe... De te ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert én hazasegítlek a messzeségből, ivadékaidat a fogság földjéről. Visszatér Jákob, és békében lesz, gondtalanul él, nem riasztja senki. Ne félj, szolgám, Jákob így szól az Örökkévaló, mert Én veled leszek! Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.” [Jeremiás (Jirmijáhu) 46:25 28.] Jirmijáhu, Izrael egyik legnagyobb prófétája, 58 évvel az Első Szentély lerombolása előtt született a Binjámin földjén lévő Ánátotban. Tragikus sorsának fittyet hányva ostorozta kortársait, a megtérést hirdette, és élesen elítélte az egyiptomi kultúra felé kacsingató előkelőségek mesterkedéseit Ezt a próféciát azért választották háftárául, mert Egyiptom-ellenes kicsengése összhangban van a heti szidrával, amelyben a fáraó a tíz csapás közül az utolsó három alatt nyög, hogy utána szabadon bocsássa a zsidó népet. A papi családból származó próféta több király uralkodása alatt folytatta tevékenységét. Felszentelése Josijáhu király uralkodása alatt történt, amikor a fiatal és ambiciózus király megtisztította az országot az apja, Menássé idejében meghonosodott pogány szokásoktól. Jirmijáhu idejében több próféta élt az országban, köztük Chuldá prófétanő, egy királyi főtisztviselő felesége is. *** Jirmijáhu idézett próféciája tizenhét esztendővel Jeruzsálem eleste és az Első Szentély lerombolása után hangzott el, amikor a világuralomra törő babilóniai király Egyiptomot is sorra kerítette. Abarbanel Biblia- magyarázata szerint a fenti beszéd szerves része Jirmijáhu próféciaciklusának, amelyben az Izraelt környező népeket ostorozza, és pusztulásukat jövendöli, büntetésként a zsidó állammal szembeni ellenségeskedésük miatt. Egyiptomot szépséges, fiatal üszőnek írja le a próféta, zsoldosait pedig hízott borjaknak, akik hátat fordítanak az ellenségnek, és elmenekülnek. Don Jichak Abarbanel gúnyosan hozzáteszi, hogy a következetesen Egyiptom-ellenes próféta az egyiptomi arisztokratákra és zsoldosaikra utal, akik élvhajhász, hedonista életmódot folytatnak, s így sem lehetőségük, sem akaraterejük nem lesz elég, hogy ellenálljanak a babilóniai inváziónak. Annak idején Egyiptom biztatta Cidkijáhut, Júda utolsó királyát, hogy lázadjon fel a babilóniai hűbéruralom ellen, és próbálja visszaszerezni országa függetlenségét. A fáraó katonai segítséget is ígért. Jirmijáhu ellenezte a kalandot, amely persze csúfos kudarcot vallott, mert a fáraó nem tartotta be ígéretét. A próféta „törékeny nádszálnak” nevezte az egyiptomiak katonai segítségét. Amikor mindennek vége lett, Jeruzsálem elesett, a királyt pedig elfogták és megvakították, Jirmijáhu íródeákjával, Báruchhal Micpába ment Gedáljához, a babilóniai király helytartójához, aki igyekezett menteni a menthetőt. Gedálját azonban meggyilkolták, s merénylői Egyiptomba menekültek, ahová magukkal hurcolták a tragikus sorsú prófétát is. Jirmijáhu ott is megpróbált lelket önteni a kétségbeesett zsidókba, s így került sor a próféciára, amelyben Egyiptom pusztulását jövendölte, és vigasztalást is adott, mondván, az Örökkévaló megfenyíti, de nem pusztítja el népét. *** Egy középkori kommentátor szerint Jirmijáhu vigaszának alapja és lényege, hogy az egész zsidó népet nem lehet kiirtani, mert mint az Ő népe lényegében azonos a Teremtő lényével. Ez volt Hoséá Hóseás ellenérve is, amikor próféciát kapott az Izraelt megsemmisítéssel fenyegető isteni harag teljesedéséről. „És akkor mit teszel nagy Neveddel?” kérdi a próféta bizalmasan a Teremtőt. A Jeruzsálemi Talmud Táánit traktátusa frappáns hasonlattal világítja meg ezt a gondolatot: „Volt egyszer egy király, akinek gyönyörű palotája volt, amelynek kapuját egy apró kulcs

nyitotta és zárta. Mondá a király: ha kiadom a kezemből a kulcsot, elvész, olyan kicsi. Láncra fűzöm tehát, vagyis egy kulcstartóra teszem. Ha elkallódik, megtalálom a láncot és rajta a kulcsot. Mondá az Örökkévaló: ha magára hagyom Izrael népét, elvész, elkallódik a népek között. Csatolom tehát Nevemet hozzá, hogy Isten népének hívják, és ez megóvja őt az elkallódástól...” Erre mondja tehát a próféta: „Ne félj, szolgám, Jákob így szól az Örökkévaló, mert Én veled leszek [vagyis: Nevem él benned]! ...neked nem vetek véget.” *** Amikor Nebukadnecár ahogyan Jirmijáhu megjövendölte uralkodásának 27. évében elfoglalta Egyiptomot, Babilóniába száműzte a prófétát, aki ott is halt meg (Széder Olám). Egy másik, aggadikus változat szerint a menekült zsidók kövezték meg az egyiptomi gálutban, mert nem bírták elviselni a diaszpórában is folytatott bálványimádó praktikáik elleni prédikációit. Izrael egyik nagy és tragikus sorsú prófétája szállt sírba vele. Életének részleteivel fogunk még találkozni a könyvéből származó többi háftárá során is. (Részlet Naftali Kraus AZ ŐSI FORRÁS (2) Próféták Népe c, könyvéből, Budapest, 1992)

Olaszország legnagyobb magyar edzőjéről emlékeztek meg Emléktáblát avattak pénteken a milánói stadionban az Internazionale labdarúgócsapatának egykori edzője, Weisz Árpád és családja tiszteletére. A megemlékezésen, melyet az Auschwitzban meghalt magyar sportember tiszteletére szerveztek, részt vett Massimo Morattinak, az Internazionale elnökének felesége, Milly Moratti, valamint Claudio Ranieri, a csapat vezetőedzője és a csapatkapitány Javier Zanetti is. A díszpáholyokhoz vezető teremben kapott helyet Weisz Árpád olasz nyelvű emléktáblája, amely „az olasz labdarúgás nagy újítójának, a WM-taktika olaszországi meghonosítójának, Giuseppe Meazza felfedezőjének” állít emléket – olvasható az Internazionale és a milánói önkormányzat közös közleményében. A San Siro néven is ismert Giuseppe Meazza Stadionban rendezett emlékezésen jelen volt Giuliano Pisapia, Milánó polgármestere, Roberto Jarach, a milánói zsidó közösség elnöke, Mannó István milánói főkonzul, valamint ott voltak a megemlékezést kezdeményező Boccioni milánói képzőművészeti gimnázium diákjai is. Az esemény az egykor Ambrosiana néven szereplő Internazionale honlapjára is felkerült: „jó lenne megállítani az időt és az 1929-30-as bajnokságnak csak a harmincnegyedik fordulójára emlékezni, amikor a Modena elleni mérkőzéssel eldőlt, hogy az Ambrosiana ötven ponttal megnyerte a bajnokságot, két ponttal lehagyva a Genoa 1893-t”. Weisz Árpád a mai napig az egyik legnagyobb edzőként ismert az itáliai futball világában. 2007-ben könyv jelent meg életéről és az olasz labdarúgásban elért teljesítményéről a sportújságíró Matteo Marani tollából. Ugyanebben az évben a bolognai stadionban is táblát avattak emlékére. A hatszoros magyar válogatott hátvéd Weisz Árpád 1896-ban Solton született. A húszas évektől játékosként majd edzőként dolgozott Itáliában. Az Ambrosiana 1926-ban szerződtette és vele nyerte az 1929-30-as bajnoki címét. Weisz fedezte fel a minden idők egyik legnagyobb olasz játékosának tartott Meazzát. 1934-38 között a Bologna edzőjeként sorozatban három (1935/36, 1936/37, 1937/38) bajnoki címet szerzett, bár az utolsót a csapat már a magyar zsidó edzőt váltó német Hermann Felsnerrel érte el. Weisz Árpád írta a legelső olasz labdarúgó taktikai szakkönyvet, ő vezette be az itáliai pályákon az Arsenal edzőjéhez, Herbert Chapmanhez kötődő WM-taktikát. Weisz a mai napig a legfiatalabb bajnokságot nyert olasz edzőnek számít. 1938-tól Franciaországban és Hollandiában dolgozott. 1944-ben Auschwitzban halt meg magyar feleségével és két gyermekével. Róma, 2012. január 27., péntek (MTI) Sárközy Júlia, az MTI tudósító

KÖZELGŐ ÜNNEPÜNK: TU BISVÁT A svát hó 15-e – (idén január 26 - szombat) héberül chámisá ászár, vagy röviden Tu Bisvát - a Fák Új éve, vagyis Ünnepe. Bölcseink szerint ezen a napon dől el, melyik fának mi lesz a sorsa - fejlődni, nőni fog és dús termést hoz-e avagy elsorvad, tönkremegy. Több háláchikus kérdést is aszerint döntenek el, hogy egy fát Svát 15. előtt vagy után ültettek-e el. Ez az ünnep abban különbözik minden más ünneptől, hogy nem mondanak különleges imákat, nem munkaszünet. Legfőbb jellemzője, hogy ezen a napon mindenki igyekszik minél több gyümölcsöt enni, különösen azokat, amik Izraelben teremnek és már a Bibliában is említve vannak. Ilyen pl. a szőlő, a füge, az olajbogyó, a datolya, a gránátalma. Európában, így Magyarországon is, oly módon tartják ezt a szokást, hogy 15 féle gyümölcsöt esznek ezen a napon. Sok közösségben ünnepséget rendeznek, melyen 15 zsoltárt mondanak el, a 120-135ös zsoltárokat. Néhány idézet ezekből: „akik könnyekkel vetnek, örömmel aratnak”; „kezed munkáját, ha élvezed, jó dolgod lesz és boldog lész, feleséged, mint dús fürtű szőlő házad belsejében, fiaid, mint az olajfa cserjék az asztalod körül. . .”, Vannak bizonyos szfárdi (keleti zsidó) közösségek, ahol Tu Bisvátkor egy Széder estihez hasonló rítus szerint ünnepelnek, a hívek terített asztalok mellett eszik a gyümölcsöt, miközben énekelnek. Az elmúlt száz évben - az erec jiszráéli telepítés és később, az államalapítás idején - svát 15-e új jelentőséget kapott. Ezen a napon új facsemetéket ültetnek, főleg iskolásgyerekek, tanáraikkal egyetemben. Ez az új szokás is mélyen gyökerezik a vallásban, ami kiderül a Midrás - egyik Írásversre adott - magyarázatából. Az Írásvers így hangzik: „S majdan, ha jöttök az országba és ültettek mindenféle gyümölcsfát…” (2Mózes 19:1-3.). A Midrás: „..írva vagyon: kövessétek az Örökkévaló Isteneteket”. „Hogyan lehet az Örökkévalót követni?” Úgy - mondja a Midrás - „A világ teremtésekor az Örökkévaló rögtön ültetett (az Édenkertet), így ebben utánozhatjátok őt és mihelyst bementek Izrael földjére, először is ültessetek!...” (Midrás Vájikrá Rábá 25:3.) *** A Fák Ünnepével kapcsolatos az alábbi történet is, melyet a Midrás örökített meg az utókor számára:, Hádriánusz római császár, Tibériásban sétálván, megpillantott egy öreg zsidót, aki éppen fügefa palántákat ültetett el. A császár megkérdezte tőle, hogy az ő korában minek ültet fákat, miből gondolja, hogy azok gyümölcsét még élvezni fogja?, Az öreg azt felelte a császárnak, hogy ő egész életében ezt tette, ültetett fiatalkorában is, ültet most is. „Ha megélem, még enni fogok ezekből a fügékből. Ha nem - úgy majd a fiam eszik belőle. Az apám és a nagyapám is azon voltak, hogy én ehessek abból, amit ők ültettek…”, A bölcs magyarázatra a császár gúnyosan válaszolt:, - Ha megéled, és eszel is abból a fügéből, akkor majd gyere el hozzám és mond el nekem. Eltelt jó néhány év, az öreg által ültetett fák termőre fordultak, és sok gyümölcsöt adtak. A zsidónak eszébe jutott Hádriánusz gúnyos megjegyzése, ezért elhatározta, hogy elmegy hozzá. Egy kosár friss fügével meg is jelent Rómában, a császári palotában, s mikor a császár színe elé került, emlékeztette őt egykori találkozásukra. Hádriánusz igencsak meglepődött az öreg zsidó láttán, akinek bölcs előrelátása így beteljesedett. Ezek után megparancsolta, hogy ültessék az öreget egy arany trónusra, majd töltsék meg a kosarát arany dukátokkal. Ezzel útjára bocsájtotta őt. A császár udvaroncai felettébb csodálkoztak uruk kegyes cselekedetén, meg is kérdezték, miért tette ezt? Én ne tisztelném meg - felelte - amikor a Teremtője megtiszteli? Alighogy az öreg hazaért Tibériásba, hamarosan az egész város arról a kosár aranyról beszélt, amit a császártól kapott. Az előzményét persze senki sem ismerte., Így aztán, az egyik asszony, akit a sárga irigység evett ekkora gazdagság láttán, férjét kezdte el szidni, hogy az egy lusta disznó, aki nem csinál egész nap semmit, pedig ő is vihetne a császárnak fügét, látszik mennyire szereti, hiszen egy egész kosár aranyat adott egyetlen kosárért. Az embernek nem volt mit tenni, megtöltött egy zsákot fügével, majd elment ő is a palotába, hogy felajánlja a császárnak, mert az olyannyira szereti. Hádriánusz feldühödött ekkora szemtelenség láttán, s megparancsolta, állítsák a betolakodót a kapuba és saját fügéjével dobálják meg őt az arra járó emberek. Mikor végre hazaért a szerencsétlen, szemrehányást tett a feleségének, hogy miatta keveredett ekkora kalamajkába. Az asszony nem vette szívére a dolgot, csak megjegyezte, hogy örülhet, hiszen a fügék érettek és puhák voltak, rosszabbul is járhatott volna, például, ha etrogokkal dobálják meg… ( Vájikrá Rábá 25)

Naftali Krausz

FRISS HÍREK IZRAELBŐL Túlterheltek az izraeli kórházak Különösen súlyos beteg-túljelentkezés tapasztalható a beér-sevai Szoroka és a haifai Rambam kórházban, ahol a foglaltság tegnap, hétfőn meghaladta a 120 százalékot. Kedden a helyzet valamelyest javult, miután rendkívüli szolgálatra hívtak nővéreket és orvosokat, de a beszámolók szerint már a folyosókon sem tudják elhelyezni a pótágyakat. „Egy tűt sem lehet leejteni. Mintha a piacon lennénk” – hangzik egy beteg beszámolója a beér-sevai kórház sürgősségi osztályáról. Az ország többi kórházában is 100 százalék körüli a foglaltság. Az okot az egészségügyiek eddig nem tudják bizonyosan. Talán a múlt hét hideg, esős, viharos napjai okoztak annyi megbetegedést, de az is lehet, hogy a közelmúlt hosszadalmas ápoló-szankciói miatt sokan elhalasztották az aktuális kezelést. Szembetűnő, hogy az ápolásra szorulók zöme a nyugdíjas-korú lakosság köréből kerül ki. 2013. január 15.

Választások előtt... Izrael Állam választási rendszere Izrael Állam választási rendszere országos arányos képviseleten alapul. A mandátumok, azaz az egyes listák ülőhelyeinek a száma az országgyűlésben a választópolgárok által a listákra leadott szavazatokkal arányos. Egyetlen korlátozás a 2%-os minősített küszöbérték: más szóval egy listának az összes leadott szavazatoknak legalább a 2%-át kell megszereznie ahhoz, hogy bejusson a Kneszetbe, Izrael Állam parlamentjébe. E rendszer szerint a választópolgárok párt-listára szavaznak, nem egy, a listán szereplő adott személyre. Izraelben bizonyos pártok közvetlenül, előválasztások („primaries”) útján választják jelöltjeiket a Kneszetbe. Más pártok az illető párt belső intézményei révén jelölik ki képviselőiket. Az ultra-ortodox pártok képviselő-jelöltjeit szellemi mentoraik (rabbijaik) nevezik ki. A Kneszet választásokra négy évente egyszer kerül sor, de a Kneszet vagy a miniszterelnök előrehozott választásokról is határozhat, és bizonyos körülmények között négy évnél tovább is működhet. 2013. január 14.

Beni Gantz vezérkari főnök elmozdította Erez Wiener ezredest Wiener: „Nem küzdök a döntés ellen” Gabi Askenázi volt vezérkari főnök: az állami főellenőr kritikája túlzó Beni Gantz vezérkari főnök közölte Erez Wiener ezredessel, aki Gabi Askenázi korábbi vezérkari főnök alatt fontos feladatokat látott el, hogy katonai szolgálatát be kell fejeznie. Döntését Joszef Sapira állami főellenőr múlt héten közzétett „Harpaz-jelentésben” foglaltakkal indokolta, amely erőteljes kritikát fogalmaz meg Wiener ezredes ellen. Wiener a Cáhál, az Izraeli Hadsereg oktatási főtisztjévé való kinevezése előtt állt, a kinevezést azonban a vezérkari főnök az állami főellenőr jelentése utánra halasztotta. A jelentés ismertetése után a múlt héten Gantz vezérkari főnök az irodájába beidézett főtiszttel közölte a hadsereg kötelékéből történő elbocsátását. A Harpaz-jelentés a Boaz Harpaz tartalékos alezredes által szerkesztett hamis dokumentummal és annak terjesztésével foglalkozik. Harpaz a dokumentumot a jelentés szerint Joáv Galant vezérőrnagy vezérkari főnökké történő kinevezése előmozdítása érdekében szerkesztette. A főellenőr jelentése egyrészt azért marasztalja el Wienert, mert Gabi Askenázi akkori vezérkari főnök kifejezett utasítása ellenére másolatokat szolgáltatott ki az említett dokumentumokból, másrészt, mert együttműködött Harpazzal Ehud Barak honvédelmi miniszterről való információgyűjtésben – annak állítólagos lejáratására. Gabi Asknázi volt vezérkari főnök eltúlzottnak találja a jelentésben Wiener ellen megfogalmazott kritikát, hangsúlyozva Wiener értékes szolgálatát a hadseregben. 2013. január 13. Forrás: Izraeli Hirlevél

TEMPLOMI IMAIDŐK 2013. jan. 18. – jan. 25. között:

18. péntek 19. szombat 20. vasárnap 21. hétfő 22. kedd 23. szerda 24. csütörtök 25. péntek

Reggel Este 7,00 16,15 8,00 16,00 8,00 16,15 7,00 16,15 7,00 16,15 7,00 16,15 7,00 16,15 7,00 16,30

Gyertyagyújtás legkésőbbi időpontja BP.-en: jan. jan.

18. péntek 25. péntek

16,06 16,17

Szombat kimenetele: jan. jan.

19. szombat 17,16 26. szombat 17,25

ESEMÉNYEK Kedden Dr. Marton Jenő úr Jahrzeit-ot tartott testvére után és ebből az alkalomból tikunt adott az eltávozott emlékére. *** Horovitz Ernőné, Éva néni gyengélkedik az utóbbi időben és kórházi ápolásban részesül. Mielőbbi felgyógyulást kívánunk neki! Röfuó sölémó!

TU BISVÁT ÜNNEPSÉG Január 26-án, szombaton, a délelőtti imádkozást követő kiddus keretében Tu BiSvát ünnepséget tartunk, melyet a Körzet, a Nőcsoport, az Idősek Klubja és a Talmud-Tóra hallgatói közösen rendeznek. Mindenkit szeretettel várunk a szombati imádkozásra és a Tu BiSvát széderre!

Talmud-Tóra oktatás Január 20. vasárnap: 900 - 945 Hitéleti oktatás 1000 -1045 Héber nyelvoktatás kezdő és haladó fokon. Gyermek oktatás: 900- 1100

Magyar rabbi-történetek Reb Mendele Wizsnitzer, aki a galíciai Vizsnyicből érkezett Máramarosszigetre, szinte az egész helyi zsidóság gazdasági életét a kezében tartotta, mindenki tőle várt és kapott jó tanácsot. Minden üzletet, szerződést az ő házában kötöttek, a hiteleket és a foglalókat nála helyezték letétbe. Komoly javadalmából a rabbi a rászorulókat segítette. A szegény zsidókat szövetkezetben egyesítette, és bölcs tanácsai alapján tisztes megélhetést biztosított valamennyi hívének. Egyszer egy gazdag vidéki zsidó érkezett hozzá tanácsadás céljából, az egyik szomszédos faluból. A rabbi megkérdezte tőle: ― Hogy van az én volt tanítványom, Jankele, a melamed (házi tanító), aki a falu szélén lakik? ― Nem tudom, rabbi, nem ismerem őt ― válaszolta a gazdag zsidó. ― Látod, ― mondta a rebe ―, rosszul cselekszel. A Mindenható gazdaggá tett, mindenki fölé emelt Téged, és te azt sem tudod, kik a testvéreid. Mindketten híveim vagytok, mindketten egy faluban laktok, miért nem érdeklődsz hát iránta, miért nem segítesz rajta, ha szüksége van rá? Mi értelme volna különben gazdagságodnak?... Részlet a Makkabi kiadó által megjelentetett könyvből

Emberbarát klub A minden korosztály részére foglakozásokat biztosító klubdélután hétfőnként délután folyamatosan „üzemel” a félemeleti Díszteremben. Minden érdeklődőt, hittestvérünket szeretettel várjuk! A következő klubdélutánt január 21-én hétfőn délután 16,30 órától tartjuk! Kiadja: Nagyfuvaros utcai Templomkörzet. Budapest. 1084 Nagyfuvaros utca 4. ℡ 334 27 31 [email protected] Felelős kiadó: Streit Sándor Szerkesztő: Andrássy Béla

Hetiszakaszunk – Bó (2Mózes 10:1–13:16.) – az egyiptomi dráma végkifejlete. Az utolsó három csapás térdre kényszeríti a nyakas Fáraót, aki most már kénytelen-kelletlen kiengedi a rabszolgasorban sínylődő hébereket. Ő még azt hiszi – vagy bebeszéli magának –, hogy azok csupán „háromnapos szabadságra” mennek, hogy Istenüknek áldozzanak, de a nép tudja az igazat, és emelt fővel vonul ki a szabadságba. www.zsido.com