* a fôszerkesztô: TISZTELT OLVASÓ!

FALU VAROS REGIO

1. oldal, összesen: 1

2000/05/* a fôszerkesztô: TISZTELT OLVASÓ!

TISZTELT OLVASÓ!

Jelen számunk szerkesztése közben több írás is elgondolkoztatott, sôt dilemmákat ébresztett bennem. Molnár Attila írása azt a kérdést vetette fel, hogy településeink arculatának formálásában vajon mennyire kötik meg a tervezôk kezét a kialakult piaci viszonyok, van-e valóban szerepe a folyamatok alakulásában a tervezés filozófiájának? Egyetértve azzal, hogy a tervezés elveit és gyakorlatát folyamatosan hozzá kell igazítani a külsô a városrendezési tevékenységet életre hívó, ugyanakkor meghatározott keretek közé is szorító fejlôdési folyamatok által támasztott követelményeknek, mégis alapkérdésnek tartom, hogy a korábbiaknál több vagy kevesebb szabadságfoka van-e a tervezônek a települések arculatának alakításában, továbbfejlesztésében. A rendszerváltás elôtti évtizedekben a központi akarat volt az, amely sok esetben visszaszorította a kreatív tervezôi akaratot, ma viszont azok az érdekek kötik gúzsba a felelôs városrendezô szakember legjobb törekvéseit, amelyek kizárólag a profitszerzés, a tôke fiaztatása oldaláról motiváltak. Jó lenne, ha tisztelt Olvasóink a cikkben felvetett számos érdekes megfigyelésre ilyen oldalról is reagálnának. Máté Zsolt szociáltopográfiával foglalkozó tanulmánya rendkívül elmélyült, hosszú idôn keresztül folytatott kutatás következtetéseit fogalmazza meg. A felmerülô kérdés csak az, hogy vajon rendelkezik-e szakmánk olyan szellemi munícióval és fôként kapacitással, hogy legalább a jelentôsebb települések a nagyvárosok tervezésének folyamatába ilyen vagy hasonló vizsgálatot is beépítsenek. Az semmiképp nem kérdôjelezhetô meg, hogy erre nagy szükség lenne. A rendszerváltás elôtti nagy népességmozgások azonban olyan változásokat generáltak a népesség térbeli elhelyezkedésében, amely rendkívüli módon megnehezíti a történeti személettel folytatott múltkutatás munkáját. A nagy migrációs hullámok egyik negatív következménye a jelenlegi lakosság nagy részének településével szembeni identitáshiánya, ez pedig az organikus, a múlt hagyományait hasznosító tervezôi tevékenység ellenében hat. Az ipari parkok témájában készült írás nyomán az a kérdés vetôdik fel, hogy vajon a posztindusztriális társadalmi fejlôdés küszöbén, milyen perspektívája van ma Magyarországon az ipari parkok létesítésének, és hogy a nem kellôen mûködô ipari parkok esetén, nem követünk-e el pazarlást mind anyagi, mind intellektuális értelemben, amikor az ország egészében törekszünk az ipari parkok hálózatának bôvítésére. Horváth Béla rendkívül részletezett elemzésének a fô tanulsága számomra az, hogy nem élünk igazán a felhalmozott szellemi kapacitások gazdaságfejlesztô igénybevételének lehetôségével. Másfelôl elgondolkoztató, hogy az észak-magyarországi térség nem az elôrelépés, hanem a visszaesés jeleit mutatja a mezôgazdasági termelés mint jövedelemforrás terén. Ez aláhúzza a most elôkészítés alatt lévô SAPARD-program fontosságát, amelynek egyik témája a vidékfejlesztés terén a kiegészítô jövedelemtermelô tevékenységek fejlesztések támogatása. Kovács Tíbor írása a GDP-számítás újabb eredményeit mutatja be mind nemzetközi összehasonlításban, mind pedig országunkon belüli differenciáltságában. Olvassák e számunkat is érdeklôdéssel! a fôszerkesztô

file://V:\Informatika\WEBRA\VATI-webre\20070711\cikkek\181\00-06-01.HTM

2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/06/* MOLNÁR ATTILA : VÁROSI FOLYAMATOK, TENDENCIÁK A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN MAGYARORSZÁGON

MOLNÁR ATTILA irodaigazgató, Váti Kht.

VÁROSI FOLYAMATOK, TENDENCIÁK A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN MAGYARORSZÁGON

Hat évvel ezelôtt vitaindító elôadást tartottam az urbanisztikai tervezés megváltozott körülményei címmel. Az akkor elmondottakat, leírtakat felelevenítve szinte adódott, hogy onnan folytassam, ahol akkor abbahagytam, a kételyek és a bizakodás határmezsgyéjérôl és a tervezés iránti elhivatottság bizonyosságával. Az akkori értékeléshez a rendszerváltás utáni négy év sok is volt, meg kevés is. A változások olyan gyorsan következtek be, hogy a négy év többször négy évnek tûnhetett, igaz a települések fizikai környezetében kevésbé, de a tervezés pozíciójában, lehetôségeiben, az elvek értelmezésében, alkalmazásában, az alkalmazás kudarcaiban már igen. A '94 óta eltelt hat év újabb változást hozott, fokozatosan konszolidálódtak a társadalmigazdasági-területi folyamatok, igaz elsôsorban az elvek értelmezésében, alkalmazásában, a tudatos rendezési beavatkozások jogosságában, sôt még a szakértelem elfogadásában is, de a környezetalakításban kevésbé. Az utóbbiban azért kevésbé, mert a dinamikus változások a korábbi csendes idôszakot követôen csak az utóbbi néhány évben erôsödtek fel. Ez a dinamizmus a sok-sok érdek együttes jelenléte miatt ma még egyensúlytalan, gyakran egyoldalúan torz. A továbbiakban röviden e kettôs arculatú konszolidálódó társadalmi-gazdasági és egyensúlytalan fizikai változások néhány elemét szeretném kiemelni. 1. Milyen népességmozgások következtek be a rendszerváltást követôen? (18. ábrák) A városi népességváltozásokban és -mozgásokban a rendszerváltás jelentôs törést nem okozott. Amin azt értem, hogy a folyamatok már azt megelôzôen elindultak. A '80-as évek elejétôl érzékelhetô tendencia, hogy a városokba irányuló népességáramlás lefékezôdik. Sôt a nagyvárosokból megindul a kitelepülés. Ezzel párhuzamosan a városi népesség korösszetétele fokozatosan kedvezôtlenebbé válik, az öregedési tendenciák felerôsödnek. A nagyvárosok körül agglomerációs övezetek alakulnak ki. Míg az agglomerációs települések a '70'80-as években a városba áramló népesség elôszobájaként szerepeltek, a '90-es évektôl kezdôdôen egyre inkább a kitelepülô népesség lakóterülete lesz. Ezt a tendenciát erôsíti az ingatlanárak egyre gyorsuló emelkedése is, amely az EU-csatlakozás közeledtével egyre fokozódik. A városi népesség kiáramlásának másik formája az üdülôterületek iránti bôvülô igények. Ez a folyamat a (60-as években kezdôdött, a rendszerváltást követôen csaknem leállt, napjainkra ismét felerôsödött.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1. ábra

2. ábra

3. ábra


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


4. ábra

5. ábra

6. ábra


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


7. ábra

8. ábra Újabb jelenség, hogy a szolgáltatási és a kvaterner szektorban dolgozók egyre többen választják a városközeli üdülôterületeket munkahelyül is, hiszen a szellemi szolgáltatásoknál nem a közvetlen fizikai kapcsolatok a fontosak, hanem az információs hálózatok, csatornák kiépítettsége. Ebbôl is, és a lakásellátottság generációs problémáiból is következik, hogy nem kevesen az üdülôterületeket választják lakhelyül. A városi népességmozgásokban bekövetkezett jelentôs változás továbbá, hogy a helyi gazdaságok struktúrájának átalakulásával az ingázók száma helyenként szinte nullára esett vissza. 2. Hogyan változtak a belterületek és a beépített területek? (Belterületek és zártkertek területi viszonya) A népességmozgások hatására a települések, illetve a települések tágabb környezetében


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


területhasználat- és struktúraváltozások következtek be. A (90-es évek közepétôl a városi területek a korábbiaknál erôteljesebben növekedtek, és ebbôl adódóan a belterületek népességsûrûsége csökkenni kezdett. Itt érdemes megemlíteni, hogy a települési területek növekedését egyéb tényezôk is ösztönözték: Nevezetesen a városokat körülvevô nagy kiterjedésû volt zártkerti területek funkcióváltása. Ez összefügg az ingatlanértékek emelkedésével, a generációs lakásproblémákkal. A kiskertek mindenütt potenciális belterületek, illetve beépítésre szánt területek. A volt zártkertek a belterületekhez viszonyítva ma is csaknem 30%-os súlyt képviselnek. Ez az országos átlag. A városok esetében ez ennél magasabb (9. ábra).

9. ábra


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


10. ábra

11. ábra


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


További ösztönzô tényezô, hogy a kártalanítások során visszajuttatott földterületek egy része a belterületek közelében beépíthetôvé akar válni. A zöldmezôs beruházások iránti igény igen nagy, függetlenül attól, hogy jelentôs kiterjedésû meglévô iparterületek állnak rendelkezésre, amelyek gyakran kihasználatlanok. A városok mindent elkövetnek, hogy a befektetôket a településbe csalogassák. Ezért a számukra kedvezô, kötöttségeket alig tartalmazó zöldmezôs területeket részesítik elônyben. A települési területek bôvülése irányába hat a városokat elkerülô úthálózatok kiépítése. Az új elkerülô utak olyan belterület közeli ingatlanokat hoznak kedvezô megközelítési helyzetbe, hogy reménytelen ellenállás lenne megakadályozni azok intenzív felhasználását (1011. ábra). A felsorolt tényezôk és a '90-es évek közepétôl jóváhagyott településrendezési tervek alapján azt hihetnénk, hogy a ténylegesen belterületbe vont területek növekedése az elmúlt 10 évben igen magas volt. A földhivatali statisztika sajátos módon ezt nem igazolja vissza. Az országban 1986 és 1998 között a belterületek növekedése nem érte el a 2%-ot. Az öt nagyváros összesítésében a belterület ugyanezen idô alatt csökkent, Budapesten pedig csak 1,0%-os volt. Ugyanakkor Székesfehérvárott ahol köztudott, hogy nagyon sok zöldmezôs beruházás valósult meg a 11,84%-os növekedés jelzi, hogy a város vezetôi következetesek voltak. A budapesti agglomerációban is találhatók kiugró értékek: pl. Budaörsön, ahol 16,92%, vagy Törökbálinton, ahol 78,44%. Összességében azonban meglepôek az alacsony átlagértékek, ami nem járok messze a valóságtól annak tulajdonítható, hogy a tervekben elfogadott belterületbôvítések nagy része a belterületbe vonás külön hatósági eljárása miatt erôsen fékezôdött (12.13. ábra).

12. ábra


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


13. ábra Vajon mi lesz ezután, ugyanis a beépítésre szánt területeken a településrendezési tervek jóváhagyását követôen el lehet kezdeni a telekalakítást, illetve beépítést. Az sem megnyugtató, hogy objektív (földhivatali statisztikai) eszközökkel a változások a jövôben már nem lesznek követhetôk. A belterületi laksûrûség olyan komplex mutatószám volt, amely összevont minôsítést hordozott a települési területhasználat, a városüzemeltetés, az infrastrukturális ellátottság hatékonyságáról és a területhasználat struktúrájáról. Az alacsony belterületi sûrûség szemléletesen érzékeltetni képes, hogy a népességre vetített mûszaki infrastruktúra-hálózatok hossza feleslegesen sok, hogy ebbôl adódóan a területre vetített városüzemeltetési költségek magasak, hogy a területekkel való gazdálkodás elônytelen. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a belterületre vetített népességsûrûség azért is jó mutatószám, mert a városi funkcióhoz szükséges nem beépíthetô területeket is számításba veszi. A beépítésre szánt területek nem képesek ezt az információt hordozni, hiszen a köztük lévô területek felhasználására nem utal. 3. Milyen változások következtek be a területfelhasználások struktúrájában? A városok területfelhasználásának struktúrájában bekövetkezett változások közül csak néhányat emelek ki. Egyre jellemzôbbé válik, hogy a város belsô területein a munkahelyek és a lakóterületek keverednek. Az ún. vegyes zónák bôvülnek. Ez általában jellemzô a városközpontokra, de egyre bôvülô mértékben a lakóterületekre, sôt a már említett üdülôterületekre is. Dr. Horváth Béla miskolci mintafelvétele szerint a lakások mintegy 10%-a munkahelyként üzemel. Kérdés, hogy ez a folyamat megállítandó-e. Szerintem egy bizonyos mértékig egészséges tendenciának kell tekinteni. Egyre nagyobb területeket foglalnak el a homogén funkciójú üzletközpontok, bevásárlóközpontok és zöldmezôs munkahelyi zónák. Míg a '60-as és a '70-es évek városfejlesztését a lakáscentrikusság, napjainkat a kereskedelmi, üzleti központok építése uralja. E fejlesztésekre jellemzô, hogy nem képesek, nem is akarnak alkalmazkodni a település hagyományos fizikai környezetéhez a márkatipizáció, a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


reklám, a funkció, a technológia uralma érvényesül mindenekfelett. Az új homogén funkciójú zónák mellett a városba ékelôdô volt iparterületek területei alig csökkentek. Legtöbbször alulhasznosítottak és rehabilitásuk jobb idôre vár. Vannak persze jó példák is. Ezek között említem, hogy Budapesten tudatosan sikerült a bevásárló- és üzletközpontok, irodaházak építését e zónákba irányítani (pl. a Váci út mentén). Ennek ugyan következménye, hogy a zöldmezôs beruházások a budapesti agglomerációban jelennek meg, de ott aztán szinte korlátlanul. A lakóterületek aránya a városi területeken belül növekszik.Ennek több oka van. A lakótelepekrôl aki teheti, a kertvárosi övezetekbe költözik. A kiskertek a potenciális lakóterületi fogadózónák. Kiskertek pedig a korábban említettek szerint bôségesen állnak rendelkezésre. De nem elhanyagolható az sem, hogy a lakásépítés egyre inkább befektetési forma is. A belvárosi lakásokat megtartva kiadva , kertvárosban lakva, pótlólagos jövedelemforráshoz lehet jutni. Az ingatlanárak növekedése ugyancsak spekulációs céllal ösztönöz az újabb lakóterület-fejlesztésekre. A lakásépítés iránti igényt az is növeli, hogy a válások száma magas, és így a háztartások száma folyamatosan növekszik (14.15. ábrák).

14 ábra

15. ábra 4. Hogyan változott a települési kötôdés, a városi környezettel szembeni igényesség a rendszerváltást követôen? A '90-es évek közepétôl a konszolidáció jeleit mutatja, hogy a városokban egyre jobban érzékelhetô a polgárosodás folyamata. Ez azon túl, hogy a tercier és kvaterner


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


szektorban foglalkoztatottak száma növekszik, többek között a civil szervezetek megélénkülésében, a polgári életformát tükrözô lakásépítésben, a környezet iránt fokozódó igényességben, azaz a települési kötôdés erôsödésében érhetô tetten. A civil szervezetek száma valóban látványos emelkedést mutat az elmúlt öt évben. Bár meg kell jegyezni, hogy a valóban aktív és a város közügyeivel foglalkozó szervezetek száma ennél sokkal kevesebb. A városi identitás erôsödésének egy másik összetevôje is kimutatható. Néhány nagyváros, különösen, ahol korábban a nehézipar kevésbé kvalifikált munkaerôt igényelt, olyan ingázó tömegeket vonzott naponta a városba, akik a városi környezet értékei, kultúrája iránt jó esetben közömbösek, rossz esetben deviáns magatartást mutattak. (Pl. Miskolcon, ahol a napi ingázók száma a '70-es években csaknem elérte a 40 ezret, vagy pl. Szolnokon, ahol a 25 ezret, azaz a lakónépesség több mint 2030%-át, az ingázók jelenléte szinte meghatározta a város arculatát. Miskolcon pl. a gyors népességnövekedést az is jellemezte, hogy a város népességének 50%-a egygenerációs lakója volt a városnak, akik a vidéki múltjukat, kultúrájukat már elvesztették, de még nem érezték magukat városlakóknak. A rendszerváltást követôen ez a városi kultúrával szemben közömbös ingázó tömeg szinte egy csapásra eltûnt a városokból, de megszakad az egygenerációs lakónépesség utánpótlási folyamata is.) Nagyon jól érzékelhetô, hogy egyre erôteljesebben veszik észre a városok polgárai múltjuk, környezetük sajátos, más településektôl megkülönböztethetô értékeit, mert ezek az értékek öntudatot adnak, és az öntudat, ha az nem szélsôséges, a város fejlôdésének motorja lehet. A városi kötôdés erôsödését jelzik, hogy egyre nagyobb az igény a belsô városrészek átfogó rehabilitációjára, egyre több városban épülnek ki magas környezeti értékû gyalogos utcák. Egyre több városban praktizálnak jó képességû építészek, akik megkísérlik terveikkel a város egyéni arculatát megôrizni, gazdagítani. A rehabilitáció nagy kérdése mindig, hogy a város mely területein kell és lehet a környezeti állapotokon javítani: a belsô városrészekben vagy a peremterületeken. Ebbôl jó néhány érdekütközés is keletkezhet. Nyilvánvaló azonban, hogy minden tôkehiányos gazdálkodás esetén súlypontokat kell képezni, meg kell találni azokat a fejlesztési területeket, amelyek további fejlesztést ösztönzô forrássá válhatnak. Az egyik ilyen súlypont a városi arculatot hordozó városrészek környezetszínvonalának emelése (belvárosok, városkapuk). E beavatkozások ugyanis nem egyszerûen az öntudatos polgár közvetlen igényeit szolgálják, hanem gazdaságfejlesztô, befektetést vonzó tényezôk is, és így azok áttételesen a város egészének jövôbeni boldogulását is segítik. Egyre több városban érhetô tetten ez a felismerés. A városi környezetalakítás másik dilemmája, hogy megengedhetô-e a belvárosi területeken vagy azok közelében az új bevásárlóközpontok internacionalista, a városi környezetet tagadó, befelé forduló megformálása. E tekintetben úgy tûnik, reménytelen a helyzet, olyan gazdasági, talán társadalmi hátszéllel is rendelkeznek a befektetôk, ami a fogyasztói társadalom belsô logikájából következik, és amelynek eredményesen ellenállni ma Magyarországon aligha lehet.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


16. ábra

17. ábra

18. ábra


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


5. Egészségesebbé váltak-e a városok a rendszerváltást követôen? A rendszerváltás után ugyan kétes eredményt hozott az, hogy az ipari termelés nagymértékben visszaesett, gyárak, üzemek álltak le és ennek hatására a környezetszennyezettség mértéke általában csökkent. A mérleg másik serpenyôjében viszont ott volt, van, hogy a '90-es évek elején a városüzemeltetés csaknem összeomlott. Néhány évig valóban balkáni állapotok uralkodtak. A parkok, közterületek fenntartása katasztrofális szintre süllyedt. Azóta a helyzet ugyan javuló tendenciát mutat (van néhány város, ahol sikerült fordulatot is elérni), de a közterületek állapota (szennyezettsége, szemetessége) még ma sem mondható elfogadhatónak, a települések határának rendezetlenségérôl nem is beszélve. A városok egészséges környezetéhez hozzátartozna a természeti környezetükkel való jó kapcsolat. A rendszerváltást követôen sajnos ez a kapcsolat nem javult, hanem romlott. A városok terjeszkedése, az újonnan épített úthálózatok és az azok mellé települt üzemek, bevásárlóközpontok, de a mezô- és erdôgazdasági területek használatváltozása miatt is egyre kevesebb terület marad többé-kevésbé háborítatlan állapotban. Ráadásul a beépített területek jövôbeni bôvülése további felaprózódást fog okozni. A városkörnyéki zöldfelületek és a városi zöldfelületek összekapcsolása, egységes rendszerré fejlesztése ma csak tervekben megjelenô óhaj (önkormányzati pénzek erre aligha mozgósíthatók). Önkormányzati telekgazdálkodás tisztelet a kivételnek nem létezik. Az önkormányzati tulajdonú területek közcélú közterületi felhasználásának az esélye minimális, ha az vállalkozás számára hasznosítható. 6. Hogyan érvényesülnek a tervezés globális elvei a városi folyamatokban a rendszerváltást követôen? A tervezés átfogó elvei a '80-as évek közepétôl a világméretû gazdasági-társadalmi változásokat követve módosultak. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy átmeneti korban élünk, ahol az európai civilizáció hagyományos rendszere felbomlóban van, és új, talán a jelen eklektikus értékrendeket is tagadó civilizáció körvonalai bontakoznak ki, amelyben az urbanisztikai elvek, törvényszerûségek változása is megjósolható. Az átmeneti kor kettôsségét jelzi az 1992-ben Rió de Janeiroban elfogadott települések fenntartható fejlôdése elnevezésû elv, ahol kimondatott, hogy a ma és a jövô társadalma nem élhet szüntelen fejlôdés nélkül, de nem élhet a természeti erôforrások megôrzése nélkül sem. Személyes véleményem, hogy a felismerés jelentôsége igen nagy, de vannak kételyeim is. (Az érvényesíthetôsége vajon nem "fából vaskarika-e".) A másik deklarált fontos urbanisztikai elveket az Új Athéni Charta 1998-ban fogalmazta meg a XXI. század várostervezôi számára. Anélkül, hogy ezt részleteiben ismertetném, néhány elvet hangsúlyoznék éppen azért, hogy azok érvényesülését, érvényesíthetôségét a rendszerváltás utáni Magyarországon elemezzem. A tervezésben valós állampolgári részvételt kell biztosítani. A terveknek a fenntartható fejlôdés elvein kell alapulnia. A tervezésnek segítenie kell a gazdasági tevékenységet is, a tervezésnek nemcsak a fizikai környezet javítására, de annak fejlesztésére is kell irányulnia. A tervezés globális elveinek érvényesítésével hazánkban úgy vagyunk, hogy amíg az elvekrôl általában beszélünk, mindenki lelkes híve azoknak, csak amikor a konkrét alkalmazásra kerül a sor, akkor lesz nagy az értetlenség. "A legtöbb ember szereti az emberiséget, csak a szomszédját nem állhatja ki". Ma Magyarországon lehet-e biztosítani az állampolgárok valós részvételét a településrendezési tervek készítése során?


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Elvileg igen, a gyakorlatban nem. Mégpedig két okból: nincs rá pénz és idô, de nincs hozzá tényleges politikai akarat sem (itt nem a nagypolitikáról, hanem a települési politikáról beszélek). Aki a tervezéssel napi kapcsolatban van, az tudja, hogy micsoda többletenergia-ráfordítást igényel, igényelne a valóságos párbeszéd. De hát a realitás az, hogy kevés a pénz, rövid az idô, türelmetlenek a képviselôk, úgy kell tennünk, mintha minden rendben lenne. Érvényesíthetô-e a fenntartható fejlôdés elve a településrendezési tervekben? A fenntartható fejlôdés szemléletet jelent, aminek szinte minden településfejlesztési, rendezési célt, feladatot át kell járnia. A tervezônek élô lelkiismeretként kell funkcionálnia. Mint szakértônek joga és kötelessége felhívni a figyelmet a szûken vett szakmai érveken is túlmutató létünket, jövônket befolyásoló döntések ökológiai, környezeti következményeire, hatásaira, hogy a jóváhagyók valóságos mérlegelési helyzetbe kerüljenek. Más kérdés, hogy lehet-e ennél többet tenni. Olyan esetekben, ha a döntések szélsôségesen elvtelenek, dokumentálni kell a jóváhagyott terveken a tervezôi ellenvéleményt. Ugyanis nem egy esetben elôfordult, hogy néhány év múlva a döntéshozók véleményét visszavetítették a tervezôre. (21. ábra Korbonits Ágnes ellenvéleménye)A tervtanácsok, a területi fôépítészek szakvéleményében is tükrözôdnie kellene az ökológiai szemléletnek. Ezzel szemben manapság nem egy esetben tapasztaljuk a jegyzôkönyvi vélemények elsôsorban nem tartalmi, hanem formai vagy jogi értelmezéssel foglalkoznak, és a leglényegesebb kérdések mellett nem egyszer szemlesütve elmennek. Persze valószínû az a hiedelem, hogy most legfontosabb a tervezôk megrendszabályozása, de talán több energiát kellene fordítani az önkormányzati testületek meggyôzésére is. A tervezôknek érezniük kell, hogy nem maradnak magukra e küzdelemben. Szó volt már arról, hogy az elmúlt években a városok területhasználatában súlyos deformációk keletkeztek. Szinte alig fékezhetô a beépített területek növekedése. Tessék megnézni, hogy a tervek képesek-e fékezôleg hatni. Szerintem nem. Segítségre lenne szükség. Persze jól tudom, az önkormányzatok önállóak és joguk van a rendezési elvekkel szemben cselekedni mindaddig, amíg a fékek a területrendezési regionális tervekbe nem kerülnek beépítésre. Többek között ezért is érzem szükségét annak, hogy mielôbb az elveket konkrét szabályozássá átfordító területrendezési szabályozási gyakorlat szülessen.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


19. ábra Létezik-e a gazdasági tevékenységet támogató településtervezés a rendszerváltást követôen? Az 1978-ban megfogalmazott Mexikói Charta a deffenzív tervezés kiáltványa volt. Kimondta, hogy az urbanistának, építésznek nincs társadalmi küldetése, az ésszerûség túlzásokhoz vezethet. Le kell hát mondani a küldetéstudatról. Hagyni kell, hogy szerény, de konszenzuson alapuló rendezések történjenek. Ebbôl származott, hogy minden gyanús lett, ami új volt, ez szülte az eklektikus nosztalgiát is az építészetben. Közben azonban sok minden történt. A kelet-európai rendszernek összeomlásával elindított átrendezési programok olyan nagy dimenziós rendezési beavatkozásokkal jártak, hogy ismét el kell fogadni, hogy vannak nagyléptékû feladatok, hogy szükséges az ésszerûség érvényesítése, hogy a városrendezôknek igenis fel kell vállalniuk a gazdasági tevékenység közvetlen támogatását is. Nem kell óvatoskodva, a fejlesztés és rendezés tiszta és makulátlan elválasztására törekedni. A mondanivalóm végére értem. Talán sok olyanról beszéltem, ami közismert volt, de néha az elôjelek tisztázása sem haszontalan. A világ gyorsan változik körülöttünk a kérdés mindig ott bújkál, hogy a változásokat vajon idôben vettük-e észre. A tervezés nem egy fix mozdíthatatlan szakmai tudás konkrét hasznosítására, hanem a szüntelen tapasztalás és felismerés muníciójával ellenôrzött és kiegészített tudás birtoklására és idôben történô alkalmazására irányul. Tapasztalás, megfigyelés, felismerés nélkül a tervezés csak légüres térben mozgó, támpontok nélküli iparosmunka. A városrendezés filozófia is, mert az alapkérdések újra- és újrafogalmazása nélkül munkánk nem lehet hiteles. Ezért hisszük sokan, hogy a jövô városrendezése nem nélkülözheti a települési folyamatok rendszeres megfigyelését, a települést érintô szabályozások hatásainak ellenôrzését, az elhatározott települési döntések idôbeli következményeinek folyamatos értékelését és az így felgyülemlett tapasztalatokra támaszkodva filozófiánk, tervezési elveink, módszereink, jogi szabályozásaink újra- és újraértékelését.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


20. ábra

Egy török faluban egyszer a falu elöljárója egy balesetben elvesztette mindkét lábát. Mankót kapott és kitûnôen megtanult vele együtt élni. Szolidaritásul, mert nagyon szerették és felnéztek rá, egyre többen kezdtek mankót hordani. Végül már aki nem így tett, arra kezdtek rossz szemmel nézni. Eltelt 3 generáció és már senki sem tudta, hogy két lábon is lehet járni mindenki a mankójárást tartotta erkölcsösnek és természetesnek. Az iskolában bevezették az elméleti és gyakorlati mankóság címû tantárgyat. Egyszer aztán egy ifjú nagyon elgondolkozott ezen és megkérdezte az öregeket, hogy miért nem használjuk a lábunkat. Azok szörnyülködtek. Majd körbefüstölték, hogy távozzon belôle a rossz szellem. De ô csak erôsködött. Ekkor az öregek összesúgtak, és meghirdették, hogy vasárnap a templom elôtt egy ifjú be fogja mutatni, hogy hogyan lehet két lábon járni. Így is történt. Nagy tömeg verôdött össze, körbefogták az ifjú vállalkozót, aki merészen kiegyenesedett, eldobta a mankóját, két lábra állt, de megroggyant, és végig zuhant a kövezeten. Ezután mindenki belátta, most már véglegesen, hogy a két lábon járás egészségtelen. Ilyen bizonytalan kimenetelû vállalkozás az a tervezés, metodikakészítés, jogszabályalkotás, ami mögött nincs felépített, magabiztos tudás és tapasztalás, települési megfigyelés és értékelés, amely képes összekötni a múltat és az elképzelhetô jövôt.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/06/* MÁTÉ ZSOLT : Szeged középkori szociáltopográfiája.

MÁTÉ ZSOLT irodaigazgató, VÁTI Kht.

SZEGED KÖZÉPKORI SZOCIÁLTOPOGRÁFIÁJA

Megfogalmazásom szerint a történeti szociáltopográfia a lakosság etnikai, vallási, mûveltségi, társadalmi-gazdasági és foglalkozási képének topográfiai összefüggéseit tárja fel. Remélem, hogy az alábbi ismertetés, bár konkrét témát dolgoz fel, általános tanulságokkal is szolgál.1 A téma jelentôségét az adja meg, hogy a lakosság etnikai, foglalkozási vagy egyéb csoportjai a történeti viszonyokkal szoros összefüggésben sajátos településszerkezeti, térbeli elrendezési és területhasználati változatokat hozhatnak létre, vagy ezeket jelentôsen befolyásolhatják. A feltárt összefüggések pedig nagy segítséget jelenthetnek a települési örökség megôrzésében és az adott település organikus fejlesztésében. Mintegy tizenöt évvel ezelôtt fejeztem be egy kutatási munkát, amelynek célja Szeged középkori topográfiájának rekonstrukciója volt.2 A középkorban Szeged volt az ország legnagyobb városa. Közel 8000 lakosával nagyobb volt, mint Buda, az ország fôvárosa.3 A középkori Szeged település gazdaságtörténetének két legfontosabb forrása, a bácsi püspökség részére készített 1522. évi tizedjegyzék és az 1548. évi török defter.4 E két adójegyzék és számos más hozzáférhetô forrás alapján készítettem el 1985-ben a középkori helyrajzi térképét utcanevekkel, a meghatározható helyû jelentôs intézmények és épületek feltüntetésével. Már akkor is jeleztem, hogy a rekonstrukció igazi jelentôsége a gazdaságtörténeti és helyrajzi adatok egymáshoz kapcsolásának lehetôségében rejlik. Azóta a kis lépésekben folytatott további kutatásaim rávezettek a települési értékek és az azokat létrehozó történelmi körülmények összefüggéseinek jelentôségére. A mûemlékvédelmi szakmérnöki kurzuson a "történeti települések értékvédeleme" címû posztgraduális tárgyam keretében felvázoltam a történeti szociáltopográfia fogalomkörét, vizsgálódásának tárgyát és településtörténeti jelentôségét.5 Ma már úgy gondolom, hogy a történeti szociáltopográfia számos kérdés helyes megvilágításának alapja lehet, és a történeti települések kutatásában komoly hangsúlyt kell kapnia. Elsô helyen szükséges azzal foglalkozni, hogy a település sajátos történeti jogállása vagy szerepe, milyen lakossági csoportokat határoz meg (jobbágyok, nemesek, polgárok, kereskedôk, mesteremberek, idegen telepesek stb.). A városi kiváltságoknak különféle fokai léteztek. Például figyelembe kell vennünk, hogy a középkori magyar mezôvárosok (latinul oppidum) nem voltak a teljes jogkörû városokkal, a latinul civitasnak nevezett formációval azonosak, csak bizonyos vonatkozásokban töltöttek be városi funkciót. Lakosaik a szó tágabb értelmében vett jogi helyzetüket tekintve jobbágyok voltak, de általában kollektív privilégiumokkal rendelkeztek. Valójában polgár módjára élhettek, nem voltak a földesúrnak fejenkénti robotra kötelezve, mint a többi jobbágy, de a robotot kollektíve meg kellett váltaniok. Egy-egy mezôváros földesura lehetett nemes úr, az egyház (püspök, kolostor vagy monostor), vagy a királyi kamara. A mezôváros mellett egy másik különleges jogállású városi forma példái a privilégiumokban bôvelkedô, telepített bányavárosok, amelyekben a történeti jogállás alapja a kiváltságos


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


foglalkozási ág, a bányászat volt. A történeti jogállást követô további fontos vizsgálódási területek a történeti regionális szerepkör, az igazgatási beosztás, a fizikai térszerkezet és végül a történeti szociálstruktúra.

Történeti jogállás Az Árpádok idején, a 12.14. században Szeged, vagy legalábbis a központi része királyi birtok volt. Több, mint valószínû, hogy a szigetekre települt város bizonyos elkülönült részei valamilyen fokú önálló jogi státusszal is rendelkeztek. Az önálló községek egyesítése a feltételezések szerint 1469 körül ment végbe.6 1436-tól van adatunk arról, hogy Szeged a kamarának volt alárendelve.7 Zsigmond király (13871437) oklevelei Szegedet minden kétséget kizáróan civitas-nak említik. 1498-ban II. Ulászló igazolta a városnak azon kiváltságait, amelyeket Szeged IV. Béla és III. András királytól Buda és Székesfehérvár mintájára kapott, és megerôsítette a város szabad királyi városi státuszát (libera regia civitas).8 Ezt végül is az 1515. évi országgyûlés cikkelyezte be. A török hódoltság alatt Szegednek sikerült megôriznie rangját, ugyanis kiváltságos szultáni várossá, khász várossá lett. A török uralom után azonban csak 1715-ben nyerte újra vissza szabad királyi városi státuszát.9 Regionális szerepkör A középkorban Szeged jelentôs országos szerepkörrel rendelkezett. Szellemi élete és reneszánsz kultúrája pedig az európai vérkeringésbe is bekapcsolta.10 A város szabad státuszának legnagyobb jelentôsége az ezzel járó vámmentes szabad kereskedelembôl fakadt. Ennek fontosságát tovább növelte a város számottevô borkivitele és élôállatexportja. A szabadpiac mellett Szegednek külön országos jelentôséget kölcsönzött az itt lévô királyi sólerakóhely, amelyrôl még az 1222-ben kiadott Aranybulla rendelkezett. 11 A kutatásunkban érintett idôszakban, a 16. század elsô felében, Szeged szabad királyi város, egyben az ország legnagyobb, országosan és nemzetközileg is fontos városa, igazi karakterét tekintve polgárosodó parasztváros volt. Bár jelentôs értelmiséggel és kézmûiparos réteggel rendelkezett, a lakosság létalapja döntôen a kiterjedt határban folyó állattenyésztés és mezôgazdasági termelés volt. A gazdag polgároknak pedig


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


délen, fôleg Péterváradon és Kamancon szôlôbirtokaik is voltak.12 A hétnek úgyszólván minden napjára jutott valamelyik városrészben piac, de a hetivásár és az országos vásártartás joga is megillette a várost. A szegedi bor Lengyelországig, a szarvasmarha Itáliába és Bécsbe is eljutott. A lóvásároknak messze földön híre ment, a hatalmas juhállományt az 1522-es dézsmajegyzék is megörökítette. A bor- és állatkereskedelem mellett a Tiszán és a Maroson leúsztatott fával való kereskedés volt jelentôs. A fát helyben dolgozták fel épületfának, valamint hajók és hajómalmok építéséhez. Emellett sok helyi iparos, pl. mészáros, kovács, szíjgyártó, kôfaragó, kötélverô, varga, szabó stb. létérôl van adatunk. Igazgatási beosztás és fizikai térszerkezet Geomorfológia és igazgatás

A város szerkezetét alapvetôen a felszíni és vízjárási adottságok és a regionális kapcsolatok határozták meg. A város több, a környezeténél csekély mértékben magasabban fekvô kiemelkedô térségbôl állott. Ezek a kiemelkedések a Tisza szeszélyes vízjárása folytán évenként akár többször is valóságos szigetekké váltak, amelyek a NándorfehérvárBuda útvonalra fûzôdtek fel. Errôl Bertrandon de la Brocquiere lovag 1433-ban kelt útleírása igen szemléletes képet fest.13 Északon a hat fô szigetbôl álló Felsôváros, középen a királyi vár és erôdített elôvárosa a Palánk, a várral szemben a bizonytalan betelepedési idejû és jogi hovatartozású Középváros, egy délre esô, különálló nagy szigeten pedig az Alsóváros terült el. Amint látni fogjuk, míg az egyes városrészek szociográfiailag eltérô jellegûek voltak, vallási és etnikai szempontból a település teljesen homogén volt. Lakosai mind római katolikusok, és a két adójegyzékbe felvett nevek tanúsága szerint, kizárólag magyarok voltak. A település egyházi és világi igazgatási beosztása némi eltérést mutatott. A város területe két plébániára oszlott. A Szent Demeter plébániatemplomhoz tartozott a Palánk és feltehetôen az Alsóváros, a Szent György plébániatemplomhoz a Felsôváros és talán a Középváros. Erre vonatkozóan 1332-bôl14 és 1458-ból15 találunk adatokat. A világi igazgatás szerint a vár királyi tulajdon, a Palánk, a Felsôváros és az Alsóváros önálló volt, majd a 15. század végén egyesült.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Egyházi intézmények

A város öt templomát a két plébánia templomot, a két kolduló rendi templomot ( az alsóvárosi ferencest és a felsôvárosi dominikánust) és a vártemplomot térképen pontosan fel tudjuk tüntetni. Ezek vagy állnak, vagy helyük régészetileg ismert. A vártemplom azonosítása éppen a múlt évben (1999) kezdôdött ásatásoktól várható. A fentieken túlmenôen a palánki Szûz Mária templom és mariánus ferences késôbb minorita kolostor helyét hozzávetôlegesen meg tudjuk állapítani. A topográfiai kutatásomban ezt meg is jelöltem az Oskola utca híd felé esô végén, a Tisza felôli oldalon.16 Mecsetté vagy dzsámivá alakított kupolás tömege egy 1590 körüli látképen is feltûnik. A kolduló rendek kolostorainak, a felsôvárosi dominikánus és az alsóvárosi ferences konventnek a helye nyilvánvalóan ismert templomaik közelében lokalizálható. A premontrei apácák Szentlélek monostorának helye a Felsôvárosban már csak megközelítôleg határozható meg. A két, oklevelekbôl ismert ispotály közül az alsóvárosi Szent Péter ispotály helye elég jól ismert. Pontosan nem tudjuk elhelyezni sem a Szent Demeter templom kórházát, amely a Palánkban állhatott, sem a johanniták feltételezett alsóvárosi ispotályát. Központok

A település valóságos központjait az elôkelôk házai által körülvett templomok képezték. A Felsôvárosban és a Palánkban a templom közelében találjuk a bírót, a király rokonságához tartozó Szilágyi László kôházait a Palánkban és az Alsóvárosban, a török idôben pedig a szandzsák bég házát a vár tövében, a palánki Szûz Mária templom közelében. 17 A templomok és a kolostorok egyben a mûveltség központjai is voltak. Közelükben helyezkedhettek el a papság lakóépületei, ott laktak a latinban és írásban jártas "deákok", akik inkább írnoki és jogi munkát végzô tanult emberek voltak az akkori szóhasználat szerint, nem pedig tanulók. Piacterek


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Korábbi tanulmányomban négy olyan piacteret tudtam azonosítani, amelyrôl királyi oklevél rendelkezett: 1431-ben Zsigmond király engedélyezte a Felsôvárosban csütörtöki heti vásár tartását, feltehetôen a domonkos templom közelében, mert a késôi, 18. századi térképeken "forensa" (piaci) ennek a templomnak a mellékneve.18 1459-ben Mátyás király bizonyára az Alsóvárosban, a Boldogságos Szûz kolostora elôtt engedélyezett szerdánkénti hetivásárt. 1499-ben II. Ulászló korábbi, csütörtöktôl szombatig tartó hetivásárok jogát erôsítette meg, és engedélyezte Luca-napi országos vásár tartását a Lathran utcában (a mai Roosevelt téren) és a Lathran téren (ez volt a késôbbi Szombathel, illetve ma ez a Széchenyi tér). 19

Társadalmi szerkezet Nagyjából ezek voltak Szeged korábbi társadalmi elrendezkedésérôl általánosságban kikövetkeztethetô információk. A város elsôként 1985-ben publikált20 középkori helyrajzi rekonstrukciója azonban kapcsolatot teremtett az összeírások rendje és kikövetkeztetett iránya alapján az említett adójegyzékek több ezer adata, valamint a háztömbökbôl álló és a tömbönkénti házak számát is megközelítôen tartalmazó várostérkép között. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy ezzel az adójegyzékben szereplô valamennyi adat helye bizonyos pontossági korlátok között térképen feltüntethetôvé vált. Lássuk, mi is olvasható ki ebbôl a két, több mint négyszáz éves papírcsomóból. Foglalkozások és mesterségek

Az 1522. évi tizedjegyzék családneveibôl Szûcs Jenô 41 honos mesterség és 259 szegedi iparos létét olvasta ki.21 Megállapítását azonban kritikával kell fogadnunk. A kutatónak bizonyára igaza van abban, hogy ennyiféle foglalkozásnév alapján joggal feltételezhetô, hogy e foglalkozások majd mindegyike fellelhetô volt a városban. De a 16. század eleje Magyarországon a családnevek állandóvá válásának ideje, erre a korszakra már nem mondható ki általános érvénnyel, hogy egy foglalkozási családnév viselôje szükségszerûen a nevével azonos foglalkozást is ûzött. Az 1522-es jegyzék nyelve latin volt. Foglalkozást jelentô nevek a jegyzékben latinul is, magyarul is elôfordulnak. Joggal gondolhatjuk, hogy a latin foglalkozásnevek valóban a viselô foglalkozására utalnak. Például, ha a jegyzékbe vett személy foglalkozása fontosabbnak tûnt, mint a neve, az összeíró természetesen ezt latinul jegyezte fel, hiszen ez volt a munkanyelve. Ha viszont a jegyzékbe vett családnévként használta egy foglalkozás nevét, mivel magyar volt, a neve is magyarul hangzott el, természetes, hogy nem fordították le az összeírók latinra. Így a nyelvnek megkülönböztetô szerepe lehet az összeírásban. Például biztosnak tûnik, hogy a Lapicida (kôfaragó) nem családnév, mert a családnevek jelentôs arányának túlélése ellenére sem találjuk a defterben, jóllehet a tizedjegyzék sok Lapicidát írt össze. Viszont jelentése a Köves, Kôtörô névben a defterben gyakorta elôjön. Szinte egymás mellett van a tizedjegyzékben Andreas Corrigiator (szíjgyártó) és Stephanus Ziygyartho. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy míg Stephanusnak csak a neve volt az, Andreas valóban szíjgyártó volt, és ez az adat elég fontos lehetett ahhoz, hogy az összeíró azt a listába latinul bejegyezze. Anélkül, hogy túlzottan mélyen belemennénk a részletekbe, bátran állítható, hogy íly módon korrekten kigyûjthetôk mindkét listából azok, akiknek a foglalkozása nagy biztonsággal megállapítható. A tizedjegyzékben teljesen kivételes eset, hogy valakinek mind a családneve, mind a foglalkozása fel lenne tüntetve. A defterben már nagyobb valószínûséggel találunk ilyet. A defter a családnév és a foglalkozás megkülönböztetésében következetesebb. A leírt módon eljárva térképre vihetôk mindkét adójegyzék azon adófizetôi, akiknek a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


foglalkozása a listákból megállapítható. Az alábbi foglalkozási csoportok különíthetôk el: A társadalmilag némiképpen elkülönült értelmiség, amely további két csoportra osztható, a papokra és a többi szellemi foglalkozásúakra vagyis a bírók, deákok, iskolamesterek, tanítók, doktor(?),22 és nemes emberek csoportjára. A mesterségek szintén két csoportra oszthatók. Az egyikbe tartozhatnak a megkülönböztetett megbecsültségû, jól szituált szakmák mesterei, illetve mûvészei, mint az aranymûvesek, festôk, zenészek (fuvolás, trombitás), a másikba az egyszerûbb mesterségek mûvelôi, mint kôfaragók, szûcsök, fegyver- vagy kardkovácsok, kovácsok, szíjgyártók, halászok, a révész és a harangozó. Vagyoni helyzet

Az adójegyzékek a vagyoni helyzetrôl is sokat elárulnak. A lakosság nagy része egyenlô mértékû adót fizetett. Két kivételesen szegény, adóképtelen lakos is fel van tüntetve. A háztartások többsége legfeljebb a saját ellátásához szükséges javakkal rendelkezett. Ennek hivatalos mértéke 1522-ben családonként 60 magyar dénár évi jövedelem volt. Ennek a tizede, hat dénár volt a minimál adó, az általánosan kirótt egyházi adó, az ún. kereszténységi pénz (pecunia christianitis). Ez a pénzösszeg éppen megfelelt 1 hold föld23 tizedváltságának, 1 hold föld egyébként a város közföldjeibôl tartós mûvelésre minden városi telektulajdonost megilletett. Aki csak ekkora birtokkal rendelkezett, pénzben fizetett. Akinek ennél többje volt, annak saját terményében, gabonában, szénában, borban vagy birkában kellett fizetnie az adót. Ebbe a kategóriába 1522-ben 142 gazda tartozott, és földje vagy kaszálója után fizetett. Többségük adója nem sokkal haladta meg az alapadót, de közülük 20 igazi nagygazda volt, mert adója az alapadónak legalább háromszorosára rúgott. 130-an birkanyájuk után adóztak, 1548-ban 70-en. A nyájak nagyságát a tizedjegyzékbôl nem ismerjük, a defterbôl tudjuk, hogy az összeírt 70 gazda kereken 25 000 juhot birtokolt. Közülük 30-nak több mint 300 juhot számláló nyája volt, ami a minimál adóhoz tartozó vagyonnak mintegy háromszorosát kitevô tulajdonnak felelt meg. Kulcsár Péter az összeírás rendjét vizsgálva megjegyzi, hogy a nyájak tulajdonosai fôleg a perifériákon laktak. 24 Ezt az én vizsgálataim is igazolták. Ki kell azonban egészítenem Kulcsár megállapításait azzal, hogy természetesen nem a nyájak elhelyezése indokolta a városszéli elhelyezkedést, hiszen a nyájak egész évre ki voltak csapva a határba, hanem a gyapjú tárolása és feldolgozása, illetve a sajtgyártás stb. történhetett a városi telken. Erre biztosan alkalmasabb volt a kiesô helyzetû, esetleg nagyobb telek. Az igazán gazdag birkatenyésztôk azonban nemigen lakhattak külsô telkeiken, ahol a munka folyt. Külön csoportot képeznek a szôlôbirtokosok. A 16. század eleji parasztvárosban a szölöbirtokosság vitathatatlanul a gazdagság jele volt. 1522-ben 77 szôlôsgazdát írtak össze. Legtöbbjük a város erôdített magjában, a Palánkban lakott. A papok a tizedfizetés alól mentesítve voltak, így a dézsmajegyzékben nem szerepeltek, viszont a török idôkben adófizetôk lettek. Az 1522-es jegyzék a papokon kívül a város 15 szellemi foglalkozású polgárát tartotta nyílván. 1548-ban a törökök 29 értelmiségit írtak össze, közülük 15 volt pap. Ami az egyéb foglalkozásokat és mesterségeket illeti, mindkét lista adatainak térképre vitelét megkíséreltük. Az adatok szórványosak. Általunk nem eléggé ismert okból, de meglehetôs következetességgel a két lista nem ugyanazokat a foglalkozásokat tünteti fel. Bizonyára valamilyen adóztatási szempont alapján az összeíróknak meghagyták, hogy mely foglalkozásokat kell külön kezelniök, s a keresztény és török adóztatók ebben másmás szempontot követtek. Mindkét lista adatainak egyidejû felhasználása így nem rejti magában azt a veszélyt, hogy valamely adatot kétszeresen veszünk számításba pusztán egyetlen iskolamester estében van ilyen kockázat. Ami a vagyoni állapotokat illeti, az 1522-es tizedjegyzék jelentôsége felülmúlja a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


defterét. 25 Ezért a térképre vitelnél alapvetôen a tizedjegyzéket követtük. A defter csak a juhtenyésztôk esetében kínált kedvezô alternatívát, mert mint az elôbbiekben már utaltunk rá, a defter a nyájak nagyságát is feltüntette, s így el tudtuk különíteni a juhos nagygazdákat a többi nyájtulajdonostól. A defterbôl a térképre vittük annak a 30 nagygazdának a lakhelyét, akiknek a nyája legalább 300 birkát számlált, vagyis akiknek a tulajdona az átlagvagyon legalább háromszorosát tette ki. A földbirtokosok esetében a vagyoni besorolás a tizedjegyzékbôl közvetlenül adódott Ennek segítségével mindkét foglalkozási csoportnál az átlagvagyon háromszorosát vehettük mértékül a nagygazdák elkülönítésére. Hogy ugyanannak az adatnak a kettôs felhasználását elkerüljük, a tizedjegyzék alapján felhordott juhos gazdák közül azokat, akiknek lakhelye a defter juhos gazdáinak lakhelyével egybeesett, vagy ahhoz igen közel volt, elhagytuk.

Összegzés A fönt részletezett összes adatot térképen ábrázolva egy nagy középkori mezôváros szociáltopográfiai elrendezôdésérôl különösen gazdag képet kapunk, amely hozzásegít a város alakulásának és szerkezetének mélyebb megértéséhez. Természetesen az egyes szimbólumok térképi helyét csak tájékoztató jellegûnek és nem pontos koordinátákkal meghatározottnak szabad tekintenünk. Esetenként az utca két oldalát talán felcseréltük, de ez az összképet nem fogja megzavarni. Kulcsár Péter az irodalomjegyzékben feltüntetett munkájában a tizedjegyzék összeírási sorrendjébôl kimutatta, hogy vagyoni vagy társadalmi helyzet vonatkozásában a lakosság elhelyezkedése egy-egy utcában sajátos szimmetriát mutatott, ami arra utal, hogy akik az utcában egymással szemben laktak, azonos rendû és foglalkozási jellegû társadalmi csoporthoz tartoztak. Jól megfigyelhetô, hogy a jó vagyoni helyzetû értelmiség és a gazdag polgárság papok, bírók, iskolamesterek, szôlôsgazdák, nagygazdák és a privilegizált iparok, mint például az aranymûvesség, mesterei valóban a központokhoz közel, fôleg az erôdített Palánk városrészben vagy a felsôvárosi és alsóvárosi templom körül laktak. Nyilvánvalónak tûnhet, de a vizsgálat igazolta is, hogy azok, akiknek a megélhetése a mezôgazdasághoz vagy állattenyésztéshez kötôdött, leginkább a jobb szállítási és raktározási lehetôségekkel bíró külvárosokban laktak. A finomabb iparok ûzôi és azok, akiknek a munkájuk nagyobb értékhez kötôdött, bizonyos területeken csoportosulva


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


helyezkedtek el, talán a céhrendszer következtében. A 403 adófizetô 411 feldolgozott adata az összeírt 1574 háztartásnak több mint egy negyedét fedi le, így mindenképpen reprezentatívnak tekinthetô eredményt ad. Az alkalmazott módszer elôzmény nélküli, s az eredményképpen a kezünkben lévô térkép egy középkori magyar mezôváros lakosainak térbeli-társadalmi elrendezkedését minden korábbi ismeretnél pontosabban tárja elénk. Az utcanevekbôl levonható következtetésekkel nem kívánok itt foglalkozni. Szeged korábbi szociáltopográfiai megközelítéseit a kutatók fôleg az utcanevekre alapozták, véleményem szerint nem mindig a helyes eredményre jutva. A közelmúltban tartott REGIA CIVITAS 126 nemzetközi konferencia német résztvevôi kimutatták, hogy egyegy mesterséget jelölô utcanév nem feltétlenül a mesterek ottani csoportosulásával esik egybe, így az utcanevek csak nagyon korlátozottan alkalmasak messzemenô következtetések levonására. Befejezés Megállapíthatjuk, hogy a szociáltopográfiai kutatás semmiképpen nem öncélú vizsgálódás. A társadalmi rétegek, foglalkozási csoportok történeti területi elrendezkedése nagyban hozzásegíthet a település szerkezetének megértéséhez, értékeléséhez. Végsô soron alapját képezi a település organikus alakításának és a fennmaradt értékek integrált védelmének, mert kézzelfogható kapcsolatot teremt a település fennmaradt szerkezeti és építészeti jellegzetességei, valamint a történeti jogviszonyok és társadalmi berendezkedés között. Tipikusan a szociáltopográfia segítségével kerülhetnek helyükre egy-egy település elsô látásra összebékíthetetlennek tûnô értékei. Például egy valamikori kamarai mezôvárosban logikusan számíthatunk arra, hogy a városban rendre megtaláljuk esetleg térben nem is elkülönülten a rangosabb középületeket, a kisvárosias lakóépületeket és a parasztházakat. A látszólagos zûrzavar híven tükrözi a történeti jogállásból eredezô szociálstruktúrát: a kamarai mezôváros igazgatási és uradalmi épületei az állami rangú építkezést, a félzártsorú városias épületek a piacváros polgárosodó népességének igényeit, a parasztházak a mezôgazdasági életformát. Ezek mind együtt képezik a települési örökséget. Bár a középkori várost elmosta a víz, Szeged fennmaradt történeti épületállománya esetében is jól elkülöníthetô épületcsoportok és mögöttes lakossági csoportok összefüggése figyelhetô meg. Az alsóvárosi paprikatermelôk deszka oromdíszes házai, a polgárosodó Felsôváros árvízi típustervek alapján épült, utcával párhuzamos, száraz kapualjas épületei, illetve a belváros nagypolgári bérpalotái a monarchia világszínvonalat közelítô fejlôdésének, egymás mellett valamikor jól megférô emlékei. A történeti szociáltopográfia megközelítése nélkül ezek a ma látszólag összebékíthetetlen szintû emlékek potenciális veszélyben is vannak. Jól példázza ezt Szeged közelmúltja, amikor a modernizmus merô "esztétikai" szemlélettel szedte áldozatait az Oskola utca középkori, barokk és klasszicista lakóépületeibôl vagy az Árpád tér kisnemesi kúriáiból helyt adva a város léptékéhez úgymond jobban illeszkedô, valójában színvonaltalan, mára már amortizálódott együtteseknek. Irodalomjegyzék: Bálint S. 1959 Bálint Sándor, Szeged városa, Budapest 1959 Bálint 1975 Bálint Sándor, Szeged reneszánszkori mûveltsége, Budapest Csongrád m. Csongrád megye évszázadai, Történelmi olvasókönyv I. szerk. Blazovich László, Szeged 1985 Fügedi Fügedi Erik, Kolduló barátok, polgárok, nemesek, Budapest 1981 Kulcsár P. Kulcsár Péter, Az 1522-es tizedjegyzék mint történet forrás, in Tanulmányok Csongrád megye történetébôl VIII., 1984 p. 5-27


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Máté Zs. 1985.- Máté Zsolt, Szeged helyrajzi rekonstrukciója eltérô rendezettségû XVI. századi összeírások számítástechnikai egybevetésével, in Településfejlesztés 85/3 p. 91.106. Máté Zs. 1988.-.Máté Zsolt, A magyarországi török defterek helyrajzi forrásértéke, in Településfejlesztés 88/2 p. 133.-138. Máté Zs. 1989 Máté Zsolt, Szeged XVI. századi helyrajza, in Tanulmányok Csongrád megye történetébôl XIV, p.5.-75. Máté Zs. 1995 Máté Zsolt, Fejezetek a történeti települések értékvédelmébôl, in Tusnad '92-'94 p. 42.-61., Sepsiszentgyörgy 1995 Péter L. Péter László, Szeged, Panoráma 1981 Reizner Reizner János, Szeged története I-IV., Szeged 1899-1900 Szeged 1-4 Szeged története 1-4 kötet + kronológia. Szerk.: Kristó Gyula, Szeged 1988-92 Vass E. Vass Elôd, A Szegedi és Csongrádi Nahije 1548 évi török adóösszeírása, in Tanulmányok Csongrád megye történetébôl, 1979, p. 5.-80. Jegyzetek: 11. A Regia Civitas 1 konferencia, amelyre ez a dolgozat készült, 2000.06.01-04. Budakeszin 7 ország részvételével zajlott az MTA Régészeti Intézete (Siklósi Gyula) rendezésében. 12. Máté Zs. 1989. p. 5.-75. 13. Fügedi p. 396, Állítja, hogy Buda nagyobb volt. De a defter szerint a Budai Várban, 1541-ben a háztartások száma (511) alig több, mint a szegedinek 1/3-a (1522-ben 1493 és 1548-ban 1203). A vízivárosi részekkel ennél több, de a 8000-es lélekszámtól jelentôsen elmarad. In Szeged I. p. 448, Vass E. p. 31. 14. Reizner IV p. 97.-128., Vass. E. p. 5.-80. 15. Máté Zs. 1995. p. 42.-61. 16. Szeged 1 p. 424 = OL.Dl.17556 in Reizner IV. p. 73. 17. Szeged 1 p. 425 = Reizner IV. 36-37 18. Csongrád m. p. 94 (magyarul), Reizner IV. p. 88. (latinul) 19. Péter L. 1981. p. 18. 10. Bálint 1975. 11. Az Aranybulla az ország belsejében csak Szalácson és Szegeden engedélyezte só tárolását. 12. Reizner IV p. 96. 13. in Csongrád m. p. 72. (magyarul) = Memoires de l'Institut National; Sciences moralis et politiques Paris, an XII.T.V. p 122. (eredeti francia szöveg) 14. Monumenta Vaticana I/1. p. 181. 15. Reizner IV p. 54. = Szeged Város Titkos Levéltára No 24. 16. Máté Zs. 1989 részletezve: p.15.-20. Térkép: p. 56. után. 17. U. ott p.21. 18. Mappa ichonographicacivitatis SzegediensisDe annis 1776-1777. Anton Balla (Szeged, Móra F.Múzeum) 19. Máté Zs. 1989 p.22. = Reizner IV.-.p.31, 55-56, 89. 20. Máté Zs. 1985 p. 101. 21. In Bálint S. 1959 p. 26, 156 (47. sz. jegyzet) 22. Nem biztosan azonosítható, a tizedjegyzék Kôégetô utcájában összeírt Clemens dd akár doktor is lehetett. 23. Reizner III. p.22. 1 évben1 hold (lat. iugerum) föld termése búzából 1 kereszt (lat. crux) és 10 kéve (lat. manipulus) volt, ami kb. 8 köböl búzát (lat. cubulus=cca 540 kg) tett ki. Föld 1 iugerum = cca 1100 nöl = 4300 m2 Gabona 1 kepe (lat. capetia, röv.: cap) = 5 kereszt 1 kereszt (lat. crux, röv.: cc) = 15 kéve 1 kéve (lat. manipulus, röv.: M) 1 köböl (lat. cubulus) = cca 68 kg


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Bôvebben: in: Bogdán István: Régi magyar mértékek, Budapest 1987 24. Kulcsár P. i.m. 25. V.ö. Máté Zs. 1988 26. Az idézett német szerzôk: Peter Johanek, Angelika Lampen Münster találtak például olyan hosszú Pék utcát, amelyben egyetlen pék lakott, míg annak a rövid utcának a neve, ahol ugyanabban a városban a pékek zöme lakott, egészen más volt. Egyéb hasonló példákat is hoztak.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/06/* KULLMANN ÁDÁM HEGYI GÁBOR: IPARI PARKOK MAGYARORSZÁGON

KULLMANN ÁDÁM HEGYI GÁBOR Terra Studio Kft.

IPARI PARKOK MAGYARORSZÁGON

Az ipari park fogalom sokáig "mitikus" tartalommal bírt Magyarországon. A kormányzati szerepvállalás után számos önkormányzat fogott ipari park létesítésébe gyors gazdasági fejlôdést remélve. Ma már azt is lehet hallani a különbözô fórumokon, hogy az iparipark-fejlesztés "vért, verejtéket, könnyeket" ígérô feladat. A TERRA STUDIO Kft. irányításával, az INTERREG II program keretében folyamatban van az Ipari Park Partnerségi Program megvalósítása, melynek célja, hogy segítse a magyarországi ipari parkok közötti együttmûködést, információcserét, a fejlesztésre való felkészülést és hogy az ipari parkok vezetôi megismerjék az erre irányuló gyakorlatot. A programban részt vesznek a keleti országrész régióiban és a déldunántúli régióban mûködô ipari parkok. Ez a program adott alkalmat arra, hogy az ország ipari parkjait adatszerûen számba vegyük, és megpróbáljunk reális képet festeni a magyarországi ipari parkok helyzetérôl. 1. Ipari parkok létrejötte Magyarországon Az elsô ipari parkok Gyôrben és Székesfehérváron jöttek létre az átalakulás utáni elsô években. Az évtized közepén már nemcsak a Dunántúl északi felén, hanem többek között Pécsen és Kaposváron, Kecskeméten, Ózdon is megindult a tervezés. Az elsô ipari parkok sikere láttán 1996-ban a kormány megkezdte az Ipari Park Program elôkészítését. A Gazdasági Minisztérium 1997-ben kiírta az elsô pályázatot az Ipari Park címre, amelyet azóta évente megismételt. Az ipari parkok száma 1997-ben 28, 1998-ban 75, 1999-ben 112 lett a kormányzati szerepvállalás hatására. Az ipari park cím viselôje, illetve az ipari parkban mûködô vállalkozások jogosultak arra, hogy pályázati rendszerekben, valamint jogszabályokban megfogalmazott feltételek szerint az ipari park minôsítéshez kötött támogatások elnyerésére pályázatot nyújtsanak be, illetve preferenciákat vegyenek igénybe. A cím elnyeréséhez a pályázóknak többek között megvalósíthatósági tanulmányt és üzleti tervet kell készíteniük, amely bemutatja, hogy az ötödik év végére az ipari park területén a vállalkozások száma legalább 10, a foglalkoztatottak száma legalább 500 lesz. Az ipari park nem könnyen meghatározható gyûjtôfogalom, amelybe a termelésre koncentráló szervezôdések (a szûken értelmezett ipari parkok) mellett tudományos és technológiai parkok, logisztikai központok is beleértendôk. Az ipari park címmel rendelkezô magyarországi szervezôdések között is találhatók ilyenek: pl. a lágymányosi Infopark, a Trans-Sped által üzemeltett Debreceni Logisztikai és Szolgáltató Központ és Ipari Park. Az országban számos olyan létesítmény is van, amely ipari park szerûen mûködik, de az ipari park címet nem pályázta meg. Ismert a móri, a rétsági példa. A továbbiakban mégis az ipari park címmel rendelkezô szervezôdéseket vizsgáljuk, lévén, hogy ezekrôl több helyen is rendelkezésre állnak rendszerezett adatok (a Gazdasági Minisztérium gyûjtésében).


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2. Az ipari parkok jelenlegi fejlettsége A 112 ipari park között vannak, amelyek több ezer fôt foglalkoztató vállalkozásoknak adnak helyet, és országos hírnévre tettek szert. Mások a fejlesztés kezdetén állnak, sok esetben egyetlen vállalkozás sem mûködik a kijelölt területen. Szükséges ezért az ipari parkok összehasonlíthatóságának érdekében egyfajta fejlettségi szint meghatározása, melynek mérésére az adatok ismeretében az ipari parkokban mûködô vállalkozások és foglalkoztatottaik számát javasoljuk számba venni. Ennek alapján az ipari parkok 5 csoportba sorolhatók. Az ipari parkok "élmezônyét" (I. csoport) besorolásunkban hét szervezôdés alkotja, amelyek a vállalkozások és foglalkoztatottaik számán túl a beruházási érték és az árbevétel alapján emelkednek ki a mezônybôl. Ezek: a Videoton és a Loranger székesfehérvári ipari parkja, valamint a Gyôri, a Szombathelyi, a Sárvári, a Szentgotthárdi és az Esztergomi Ipari Park. Valamennyi a Dunántúl északi részén található, és a multinacionális vállalatok már az évtized elsô felében, a kormány ipari park programja elôtt letelepedtek itt. Ezek heten a 112 magyarországi ipari park beruházási értékének közel 60%-át, árbevételének közel 80%-át adják. A következô (II.) csoportba azok az ipari parkok sorolhatók, amelyek már most teljesítik a vállalkozások és foglalkoztatottaik számában a központilag támasztott feltételeket, miszerint a szerzôdéskötést követô negyedik évben az ipari parkok vállalkozásainak száma legalább 10, foglalkoztatottainak száma legalább 500 lesz. Az elôzô csoportban említett hét ipari parkkal együtt 22 ilyen volt 1999 végén. Közülük 18 már a szerzôdéskötés évében rendelkezett legalább 10 vállalkozással, illetve 500 alkalmazottal. Mindössze 4 olyan ipari park van, amely már az Ipari Park cím birtokában jutott el a kritériumok teljesítéséig. Ezek közül is csak egy, Tatabánya ért el jelentôs fejlôdést (1998-ban vállalkozásainak száma több, mint 20-szal, alkalmazottainak száma közel 2000-rel nôtt). Más esetekben szerény mértékû fejlôdés is elég volt a kategóriahatár átlépéséhez. Megjegyezzük, hogy ellenpélda is akad: egy ipari parkban a szerzôdéskötés után csökkent 500 fô alá a foglalkoztatottak száma. A III. csoportban három további ipari park említhetô, amely bár egyelôre nem rendelkezik 10 vállalkozással jelentôs teljesítmény javulást mutatott fel a cím elnyerése óta. A lágymányosi Infopark, valamint a Flextronics nyíregyházi és zalaegerszegi ipari parkja egyaránt 1999-re jutott fogadókész állapotba, és néhány nagyvállalat betelepülésével rögtön meghaladták a küszöbként meghatározott 500 fôs alkalmazotti létszámot. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a Flextronics harmadik, sárvári ipari parkja is jó évet zárt 1999-ben: több, mint ezer fôvel nôtt az alkalmazottak száma. Ebben az évben összesen mintegy kilencezer fôvel bôvült az 199798-ban címet elnyert ipari parkok foglalkoztatottainak száma, aminek több, mint harmadát adta a Flextronics három ipari parkja.) A lágymányosi, a nyíregyházi és a zalaegerszegi ipari parkkal együtt 26 teljesíti a két kritérium egyikét (12 ipari park rendelkezik 10 vállalkozással, 14 ipari park rendelkezik 500 foglalkoztatottal). Ezek azok az ipari parkok, amelyek viszonylag kis növekedéssel elérhetik a parkszerû mûködéshez szükséges feltételeket Az ipari parkok 30%-ában sem a vállalkozások, sem a foglalkoztatottak száma nem éri el a kritériumot (IV. csoport). További 25% egyáltalán nem rendelkezik mûködô vállalkozással (V. csoport), egy részükben az infrastruktúra sem épült még ki. Meg kell jegyeznünk, hogy adott esetben olyan ipari parkok is hamar elôreléphetnek, ahol pillanatnyilag nincsenek mûködô vállalkozások. Pl. a Debreceni, a Dorogi vagy a Tiszaújvárosi Ipari Park esetében már olyan betelepülô nagyvállalkozásról (DBTel, Sanyo, Jabil) írt a sajtó, amely egymaga teljesíti az 500 fôs foglalkoztatotti küszöböt. (Csak zárójelben tesszük hozzá, hogy egy-egy beruházás letelepítéséhez nem feltétlenül szükséges az ipari park fejlesztés.) Ezek a csoportok képezhetôk tehát az ipari park fejlettsége szerint. A csoportok egymást követô fejlettségi szintet jelölnek. Igaz, csak kevés ipari park járja végig mindegyik lépcsôt (pl. Gyôr), mások eleve feljebb kezdik, illetve várhatóan nem érik el a másodikharmadik szintet sem.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


3. Az ipari parkok lehetséges fejlôdésének dinamikája Az 1997. és 1998. évi pályázaton címet elnyert ipari parkok esetében már legalább két (1998. és 1999.) év végi adat áll rendelkezésre a vállalkozások és foglalkoztatottaik számát illetôen, a Gazdasági Minisztérium nyilvántartásában. Ez korlátozott mértékben lehetôvé teszi a fejlôdés dinamikájának mérését, illetve a múltbeli folyamat alapján a további fejlôdés elôrevetítését. A becslés valószínûségi mátrixok segítségével történik. A módszer lépései: 1. a vállalkozások, illetve a foglalkoztatottak száma szerint kategóriákat képezünk; 2. megvizsgáljuk, hogy 1998-ról 1999-re milyen valószínûséggel léptek egyik kategóriából a másikba az ipari parkok; 3. ezekkel a valószínûségi értékekkel számolva elôrevetítjük a folyamatot. A számítások szerint az 1999. évben tapasztalt mértékû fejlôdési ütem tartóssága esetén 2002-re amikorra az 1998. évben címet nyert ipari parkoknak a szerzôdés szerint el kell érniük a küszöböt várhatóan mintegy 4042 ipari park fog legalább 10 vállalkozással rendelkezni. Azon ipari parkok száma, amelyek legalább 500 fôt fognak foglalkoztatni, 4345 körülire becsülhetô. Tehát a 75 ipari parknak, amely 199798 során nyerte el a címet, 5560%-a teljesíti a szerzôdésben vállalt feltételeket. Az 1999. évben már mûködô ipari parkok körében ennél alacsonyabb arány valószínûsíthetô, hiszen ezek az ipari parkok általában kevesebb vállalkozással, illetve foglalkoztatottal indultak, és kedvezôtlenebb helyzetû térségekben jöttek létre. A távolabbi idôpontokra egyre bizonytalanabb az elôrejelzés. Annyi azonban valószínûsíthetô, hogy még 2010-ben is lesznek olyan ipari parkok, amelyek nem teljesítik a kritériumokat. Megjegyezzük, hogy a módszer, mint minden elôrejelzés, fenntartásokkal kezelendô. Legnagyobb hiányossága, hogy nehezen értelmezhetô egy olyan folyamatra, ahol nulláról indul a fejlôdés, márpedig a zöldmezôs ipari parkok esete éppen ilyen. Ugyanakkor az ipari parkok fejlôdése keresleti oldalról vagyis a betelepülô vállalkozások részérôl korlátozott, ezért nem várható az 1999. évinél lényegesen nagyobb ütemû fejlôdés. 4. Területi magyarázó tényezôk Az elôzôekben bemutatott kalkuláció az eddigi trend alapján elôrejelzi az ipari parkok fejlôdését, de nem ad választ arra, hogy mely ipari parkok lehetnek sikeresek. Ehhez a területi magyarázó tényezôk vizsgálatával kaphatunk szempontokat. Három olyan területi jellemzôt vizsgáltunk, amely valamennyi ipari park fejlôdését meghatározza. Ezek: a település népességszáma, a feldolgozóipari foglalkoztatottak aránya a kistérségben, illetve a nyugat-európai elérhetôség. Az ipari parkok általában a népesebb városokban lehetnek sikeresek, hiszen itt koncentrálódnak azok a gazdasági és lakossági szolgáltatások, amelyek a. vállalkozások mûködéséhez, illetve a menedzserek komfortjához nélkülözhetetlenek. A feldolgozóipari foglalkoztatottak jelentik a potenciális munkaerôt. Végül a nyugateurópai elérhetôség azért fontos, mert a fejlôdô magyarországi ipar elsôsorban nyugateurópai piacra termel. A három szempont egyesíthetô pl. az ipari parkok egyes szempontok szerinti sorszámának összegzésével. Az így kapott érték alapján nevezhetjük kedvezônek vagy kedvezôtlennek az ipari park településének helyzetét. Az egyes ipari parkok esetében természetesen számos további tényezô játszhat szerepet, pl. a kijelölt terület alkalmassága, a helyi szereplôk (polgármester, menedzser stb.) személye. Ezek azonban egyedi jellegûek, és objektív számbavételük is nehézkes volna.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


5. Az ipari parkok csoportosítása A bemutatott kétféle csoportosítási mód vagyis az ipari parkok fejlettsége és a területi magyarázó tényezôk szerint egy kereszttábla szerkeszthetô, amelyben elhelyezhetô valamennyi ipari park (1. sz. táblázat). Megfigyelhetjük, hogy a leginkább fejlett ipari parkok a legkedvezôbb háttérrel rendelkezô területeken vannak, bár a legkedvezôbb helyzetû területeken sem csak fejlett ipari parkok találhatók. Fontos észrevenni, hogy a kedvezôtlen háttérrel rendelkezô térségekben jelenleg nincs olyan ipari park, amely egyszerre 10 vállalkozással és 500 foglalkoztatottal rendelkezne, ugyanakkor alacsony a mûködô vállalkozások nélküli ipari parkok aránya is közöttük. Kijelenthetjük, hogy eredményes ipari parkot nehéz megfelelô háttér nélkül létrehozni, ám önmagában a kitûnô háttér sem garancia arra, hogy jól mûködô ipari park fog kialakulni ott. A táblázat alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy az ipari park háttereként szolgáló térség erôteljesen behatárolja a parkok növekedési lehetôségeit, így a kedvezôtlenebb térségekben lévô ipari parkok más fejlôdési pályát tudnak bejárni.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/06/* HORVÁTH BÉLA : A XXVIII. ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI URBANISZTIKAI KONFERENCIA RÉSZTVEVÔINEK TANULMÁNYÚTJA

HORVÁTH BÉLA okl. építészmérnök

A XXVIII. ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI URBANISZTIKAI KONFERENCIA RÉSZTVEVÔINEK TANULMÁNYÚTJA a Szent István Egyetem (GATE) "Fleischmann Rudolf" Mezôgazdasági Kutatóintézetében FüzesabonyKompolt, 2000. május 25.

Észak-Magyarország urbanistái 1982 óta rendszeresen megtartják éves konferenciájukat. Eleinte évente kettô, 1990 óta évente egy alkalommal más-más helyszínen tárgyalnak aktuális témákat, és ezzel is hozzájárulnak a szakma fejlesztéséhez, az alkalmazott/hasznosítható módszerek terjesztéséhez is. A Dél-Borsod és Dél-Heves problémáival foglalkozó XXVIII. konferencia keretében a közlekedési és vízügyi kérdések voltak elôtérben, de a Füzesabonyhoz közeli kutatóintézet meglátogatása és ott dr. Fehér Alajos fôigazgatónak "A mezôgazdaság Észak-Magyarországon" címû elôadásának meghallgatása szervesen illeszkedett a tárgyalt témákhoz. A látogatás az elôadáson túl kiegészült Nagy Bélának, a növénynemesítési osztály vezetôjének helyszíni ismertetésével és bemutatójával is. Kompolt napjainkban Kálkápolna közigazgatási része, nevét kevesen ismerik annak ellenére, hogy a településen a Magyar Vetômagnemesítô és Értékesítô Rt. vezérigazgatója, Székács Elemér már 1918-ban nemesítô telepet létesített a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltségi keretei között. Ennek területét a Károlyi-féle kompoltdebrôparádi hitbizományi uradalomtól bérelt 30 katasztrális holdon alakították ki Az anyatelep vezetésével Fleischmann Rudolfot bízták meg, aki jómódú paraszt családból született 1879-ben a nyugat-csehországi Éger (Cheb) városában. Apját 1885ben Bécsbe helyezték és így tanulmányait ott folytatta és 1896-ban mint kertész és szôlész szerzett oklevelet. 1897-tôl Isztriában, Kutjevoban, Ilokban, Rumában már mint uradalmi intézô dolgozott. 1908-tól kisebb kukorica tenyészkertje volt. Fleischmannt 1914-ben az OMGE által rendezett országos kukoricakiállításon aranyéremmel tüntették ki, ami a vezetôi megbízását alapozta meg 1918-ban. Ettôl kezdve a különbözô néven mûködô kompolti mezôgazdasági növénytermesztô telepen, illetve intézetben töltött be vezetô posztot. Kompolt nevének említése 12721290 közé tehetô. Kompolt személynév, mely az Aba nemzetségen belül évszázadokon át öröklôdött. Kompolt és határa az Árpád-korban az Aba nemzetség kompolti és lipóci ágának birtoka; neves hely, ahol IV. László 1280-ban királyi oklevelet bocsátott ki. 1322-ben a király az Aba nembeli Csobánkák jószágvesztését kimondva, a falut a család solymosi ágának juttatta. A település a XIV. században a vármegyei törvényhatóság székhelye. A kompolti ág a falu területén a XIII.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


század elején bencés apátságot alapított. 1280-ban Kun László már engedélyt adott "a kunoktól támasztott zavarokban" szétrombolt monostor helyreállítására is. A középkorban a település területén két település, Kiskompolt és Nagykompolt helyezkedett el. Kiskompolt 1430-tól az egri egyház birtoka, míg Nagykompolt a nemesi nemzetségé, így az Abák, az Országh, a Török és a Nyári családoké. A török hódoltság idején mindkét falu ismét elpusztult és lakatlanná vált. Kiskompolt birtokosa továbbra is az egri püspökség. A terület 17381758 között vásárlás révén Grassalkovich Antal tulajdonába került. Éble Gábor "A debrôi uradalom birtoklási története" címû 1909-ben megjelent munkájában említi, hogy gr. Grassalkovich Antal 1754-ben Kompolt nevû nemesi faluját német családokkal kívánta benépesíteni és 100 jobbágyházra növelni, ezért Gödöllôn aláírásával és pecsétjével ellátva "biztosító levelet" adott ki. A kastély elôtt elterülô domb alatt pince volt. A kastélyépület 18411909 között nem változott. 1854-ben gr. Károlyi Gyula a területet megvásárolta és azon elsôszülöttségi hitbizományt alapított királyi jóváhagyással. Halálát követôen gr. Károlyi Gyula, majd gr. Károlyi Mihály elsôszülött fiúként birtokolták. Kompolt a Tarna folyó partján található. Az ôsi Mátra hegység volt a magyar növényvilág bölcsôje, és a jégkorszak után az Alföld is innen települt be növényekkel. (A közeli lignittelepek a mezôgazdasági kutatóintézet jövôjére nézve is jelentôséggel bírnak.) Az intézmény 80 éves évfordulójára közel 300 oldalas jubileumi kiadványt adtak ki, amely 11 fejezetével, függelékével, névmutatójával és példás gondos alaposságával minden hazai tudományos intézet számára mintául szolgálhat, mert az intézmény tevékenységét a mindenkor változó gazdasági és társadalmi közegbe helyezve tárgyalja. A növénynemesítés terén különösen kiemelkedô eredményt értek el a lucerna, vöröshere, baltacim, tarka koronafürt, kender, mák, búza, ôszi árpa, tavaszi árpa, csicseri borsó, ôszi borsó, szója nemesítése terén. 9 hazai és 25 külföldi intézettel tartanak kapcsolatot. 1957 óta kutatásaik szerves részévé váltak a táj-, a regionális és az ökonómiai kutatások. Ez irányú munkásságuk kivívta a MUT észak-magyarországi szervezete által szervezett konferencia résztvevôinek elismerését. Dr. Fehér Alajos fôigazgató elôadásában tájékoztatást adott a kutatóintézetben elôállított és elismert mintegy 80 növényfajtáról. Az intézet foglalkozik termésbecslési módszerek kutatásával, és jelentôs növényélettani és növénykortani laboratóriumi háttérrel rendelkezik. A fagykísérleti állomás létét a kutatóintézet sajátos fekvése indokolja. A vetômagtermelô üzemi tevékenység és a rendezvényszervezés, a nemzetközi kapcsolatok fenntartása és fejlesztése egyaránt része a kutatóintézet munkájának. A fôigazgató elôadásában ismertette az 19821998 közötti idôszak fontosabb mezôgazdasági termékek termelésmutatóját. Több kutatás keretében az országos összehasonlítás is rendelkezésükre áll. A legújabb kutatások során az északmagyarországi régión belül a statisztikai kistérségek területi határait alkalmazták. Különösen három mutatóra alapozták a regionális feszültségek feldolgozását. Ezek: 1. az 1 fôre jutó személyi jövedelemadó 3 éves átlaga (199419951996) az országos érték százalékában; 2. munkanélküliségi ráta az országos érték százalékában (1996); 3. az 1 km2-re jutó vállalkozások száma az országos érték százalékában (1996). A különbözô vizsgálatok és elemzések alapján az agrártermelôk eltérô gazdasági alkalmazkodása az észak-magyarországi kistérségekben (tovább differenciálva a területi határokat a körzeteken belül is) a következôképpen alakult: Regionális válságkörzetnek tekinthetô: balassagyarmati, szécsényi, salgótarjáni, a pétervásári kistérség keleti fele, az ózdi,


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


kazincbarcikai és az edelényi kistérség déli fele, az encsi kistérség nyugati területének 2/3-a, a gyöngyösi kistérség délkeleti harmada, a sárospataki kistérség déli és keleti fele, a sátoraljaújhelyi kistérség keleti bodrogközi része. Potenciális válságkörzetnek tekinthetô: a rétsági kistérség északi része, a pásztói kistérség nyugati fele, a hatvani térség déli része, a gyöngyösi kistérség déli része, a szerencsi kistérség északi fele, az encsi kistérség keleti fele, a sárospataki kistérség északnyugati fele és a sátoraljaújhelyi kistérség északnyugati fele. Átlagos alkalmazkodó körzeteknek tekinthetô: a rétsági kistérség délkeleti fele, a bátonyterenyei kistérség keleti fele, a pétervásárai kistérség nyugati fele, az egri kistérség nyugati 1/5-e. Jól alkalmazkodó körzetek: a gyöngyösi kistérség középsô része, a hevesi kistérség északi 2/3-a, az egri kistérség délkeleti harmada, a mezôkövesdi kistérség, a tiszaújvárosi kistérség nyugati 2/3-a, a miskolci kistérség keleti 2/3-a, a szerencsi kistérség déli 1/3-a. A Tisza mente a hevesi, füzesabonyi, mezôkövesdi és tiszaújvárosi kistérség szakaszán regionális válságkörzetnek tekinthetô, míg a Hernád mente jól alkalmazkodó minôsítést kapott. A konferencia résztvevôi nagy elismeréssel és köszönettel adóztak az elôadóknak a hallottakért, látottakért, mivel munkájukhoz is segítséget jelentô hasznos ismeretekkel lettek gazdagabbak. A jelenlévôk több kérdést tettek fel, amelyekre dr. Fehér Alajos fôigazgató és dr. Nagy Béla, a növénynemesítési osztály vezetôje válaszolt. A résztvevôk többsége úgy vélte, hogy a kutatóintézet eredményei nagyobb mértékben is hasznosulhatnának, ezért a látottak és hallottak terjesztésében egyénileg is szerepet vállaltak. A kompolti szellemi bázis eredményei az észak-magyarországi térségen túl is hasznosíthatók a rendezési tervekben és a pályázatokban, és a gazdaság fejlôdését is elôsegíthetik.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/06/* KOVÁCS TIBOR : A REGIONÁLIS BRUTTÓ HAZAI TERMÉK SZÁMÍTÁSAINAK ÚJABB EREDMÉNYEI

KOVÁCS TIBOR fôosztályvezetô-helyettes, KSH

A REGIONÁLIS BRUTTÓ HAZAI TERMÉK SZÁMÍTÁSAINAK ÚJABB EREDMÉNYEI* * Másodközlés. Elsô közlése a Területi Statisztika 2000. májusi számának közlemények rovatában található. Eurostat-számítások a tagjelölt országokról A csatlakozási tárgyalások megnyitása óta az Európai Unió statisztikai hivatala (Eurostat) fokozódó érdeklôdéssel fordul a tagjelölt országok statisztikai információi felé, különös tekintettel a bruttó hazai termékre (a GDP-re), illetve az ennek területi részletezettségû értékeire vonatkozó adatokra. Az érdeklôdés teljesen érthetô: az érvényes szabályozás szerint az Európai Unióban az a régió részesíthetô a Strukturális Alapból származó támogatásban, ahol az egy fôre jutó bruttó hazai termék értéke nem éri el az unió átlagának 75 százalékát. (Ezen az alapon az Európai Unió 207 régiójából 49 részesül támogatásban.) Nem közömbös tehát, hogy a tagjelölt országok belépésével miként változik a támogatható (támogatandó) régiók száma. Az Eurostat friss közleményei errôl tájékoztatnak az 19951997. évi átlagok figyelembevételével elkészített számítások alapján. 1

A számítások módszertanát illetôen az Eurostat ismételten jelzi, hogy a korábban alkalmazott ESA-79 európai könyvelési rendszer alkalmazásáról áttért az ENSZ 1993ban elfogadott, a nemzeti számlák egyeztetett nemzetközi ajánlásait érvényesítô rendszernek (1993. évi SNA) tartalmilag megfelelô ESA-95 európai könyvelési rendszerre; továbbá ezúttal is vásárlóerô-paritáson végezte a számításokat, ami reálisabb nemzetközi összehasonlítást tesz lehetôvé, mint a banki valutavásárlási árfolyam. A számítások eredményei azt mutatják, hogy a 10 tagjelölt ország 50 régiója közül 48-


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


ban az egy fôre jutó bruttó hazai termék értéke nem éri el az unió tagországai átlagának 75 százalékát, azt csupán két régió haladja meg: a Cseh Köztársaságban Prága mint régió 119 százalékon, valamint Szlovákiában a pozsonyi régió 96 százalékon áll. (A régiók száma a belépésig még változhat, a három balti állam és Szlovénia még nem készítette el regionális területbeosztását, illetve NUTS 2 szinten is az ország egészét értelmezi.) A tagjelölt országok e mutatóval kifejezett fejlettségi színvonalát különféle viszonyításban a 2. táblázat adatai szemléltetik. Az 50 régióból 8 található az Európai Unió átlagának 50 és 75 százaléka közötti tartományban; ezek közül 6 a Cseh Köztársaságban van, a másik kettô Szlovénia és Közép-Magyarország. Kilenc régió az átlaghoz viszonyított 37,5 és 50 százalék közötti, 27 régió pedig a 25,0 és 37,5 százalék közötti sávban foglal helyet (itt található Magyarország 33 régiója is), végül négy olyan régió van kettô Bulgáriában és kettô Lengyelországban , amelynek eredménye nem éri el az átlag 25 százalékát.

Ha az átlag számításakor a tagországok és a tagjelölt országok együttes adatait vennénk figyelembe, akkor négy régió kerülne 75 százalék fölé, 11 lenne az 50 és 75 százalék, 16 a 37,5 és 50 százalék között, végül 19 maradna 37,5 százalék alatt.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Bulgária kivételével általában jellemzô (természetesen a négy "egyrégiós" ország figyelmen kívül hagyásával), hogy viszonylag nagyok országon belül a régiók szélsôértékei közötti különbségek, de ennek döntôen a fôváros, a fôvárost is magában foglaló régió kiemelkedô mértéke az okozója; ezek nélkül számolva a különbségek nem jelentéktelenek, de kisebbek.

Az 1998. évre vonatkozó magyar számítások eredményei A Központi Statisztikai Hivatal áprilisban publikálta a bruttó hazai termék 1998. évre vonatkozó számításának regionális eredményeit.2 Az Eurostatnál említett módszertani változások természetszerûen érintették a hazai eredményeket is, ezért az újraközölt 1996. és 1997. évi, az új árbázisra való áttérés miatt az összehasonlíthatóság érdekében


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


módosított adatok némileg eltérnek a korábban közöltektôl. Az új módszerre való áttérés az Európai Unió tagországainak 1996. és 1997. évi átlagait is mintegy 2 százalékkal megemelte; ennek következtében például az egy fôre jutó bruttó hazai termék uniós átlaghoz viszonyított értéke 1997. évre 47,5 százalékot tesz ki a korábban közölt 49 százalékkal szemben. Az eredmények nem jeleznek számottevô változást az ország egyes területei, régiói közötti különbségekben; öt év alatt a központi régió részaránya lényegében változatlan maradt, és a Dunántúl részesedése mintegy 2 százalékponttal nôtt. (Lásd 5. táblázat.)

Az 1994 és 1998 között eltelt öt év alatt az egy fôre jutó bruttó hazai termék értéke által meghatározott régiósorrend az elsô három helyen nem változott, Közép-Magyarország, Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl ebben a sorrendben vezeti a listát. (Lásd 6. táblázat.)

A további négy helyen mindössze annyi a mozgás, hogy Dél-Dunántúl és Dél-Alföld a negyedik és ötödik, Észak-Magyarország és Észak-Alföld pedig a hatodik és hetedik helyen váltja egymást idônként. Ebbôl messzemenô következtetéseket nem vonhatunk le, a helyet cserélô régiók fajlagos adatai igen közel állnak egymáshoz. Sokkal több figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a mindenkori országos átlaghoz képest KözépMagyarország stabilan tartja a helyét a 150 százalékhoz közel esô szinten, NyugatDunántúl a korábbi 101 százalékról 110 százalékra állt be az átlag felett, KözépDunántúl pedig 86 százalékról indulva 1998-ban már 98 százalékos szintet ért el. DélDunántúl és a két alföldi régió elmaradása a mindenkori országos átlagtól 1994 óta


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


folyamatosan növekvô, tehát 1998-ban nagyobb, mint bármelyik korábbi évben, csupán Észak-Magyarország értéke ingadozik rapszodikusan a 73 és 68 százalék közötti sávban. A megyék (tehát a NUTS 3 szint) esetében sem következnek be évrôl évre meghatározó jelentôségû változások. A Budapest figyelmen kívül hagyásával számított megyei átlag fölött évek óta ugyanaz a hét megye található (120 százalék felett Fejér, Gyôr-MosonSopron, Vas; 101120 százalék között Zala, Csongrád, Tolna, Komárom-Esztergom), egy-egy tényezô felfutása vagy megtorpanása által okozott sorrendcserékkel. Az ellenkezô szélsôséget képviselô, az átlag 90 százaléka alatt helyet foglaló megyék esetében is hasonló a helyzet. 5757 százalékkal évek óta Nógrád és Szabolcs-SzatmárBereg megye áll a sorrend végén, a 1418. hely között tartósan foglal helyet BorsodAbaúj-Zemplén és az évrôl évre romló helyezésû Somogy. E csoportból végleg kikerült Pest megye és talán már Heves is, de idetartozik romló pozíciójával Jász-NagykunSzolnok, Békés és Bács-Kiskun megye is. További öt megye található a megyék átlagához mért 91100 százalék közötti sávban; ez 1998-ban Veszprém, Baranya, Pest, Hajdú-Bihar és Heves megye volt. Az utóbbi öt évet áttekintve az látható, hogy Pest megye látványos kitörésén, Heves folyamatos javulásán, illetve Bács-Kiskun, Békés és Somogy megye nem kevésbé feltûnô visszaesésén kívül jelentôs átrendezôdés nem történt, a sorrendváltozások nem mutatnak jelentôs különbséget. A megyék sorrendjében valójában csak két igazán jelentôs töréspont van. Az elsô három megye a már említett Fejér, Gyôr-Moson-Sopron és Vas között alig van különbség, az egymás közötti eltérés sorban 2,5, illetve 3,5 százalék. Vas és a következô Zala megye között az egy fôre jutó bruttó hazai termék értékében a rés 19 százalékos, de a sorrendben szomszédos megyék közötti átlagos különbség 2,06 százalék, 4,2 és 0,1 százalék szélsôértékek között. E monoton fogyó értékû sor után következik a második töréspont: Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg között ismét 17 százalék a különbség, és ettôl Nógrád már csak 0,4 százalékkal marad el. Jegyzetek: 1. Statistics in Focus: Regional Gross Domestic Product in Central European Candidate Countries; illetve Eurostat News Release 48/2000. április 18. 2. A bruttó hazai termék (GDP) területi megoszlása 1998-ban. KSH, Budapest 2000. április


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/06/* : KÖNYVISMERTETÉS

Kovacsics József: SZENTGOTTHÁRD ÉS KÖRNYÉKE Település- és népességtörténeti lexikon (KSH Budapest, 2000.) Az osztrák-magyarszlovén határon elterülô országrész egyik települését, nevezetesen a szülôföldet Kovacsics professzor "Szülôfalum Vasszentmihály és környéke" címû könyvében személyes élményeivel és a tudós elemzésével több mint kettôszáz oldalas mûvében dolgozta fel. (Ismertetése a Falu Város Régió 2000/4. számában jelent meg.) E kutatómunka elôzményeit és folytatását a Szentgotthárd és környéke címû, a napokban megjelent ötszáz oldalas mû tartalmazza, amely a szûkebb és tágabb összefüggések és kapcsolódások mélyreható elemzését adja. Kovacsics professzor munkásságának ez az újabb kötete mind tartalmi, mind módszertani vonatkozásban példaértékû, és a településügy mûvelésének sajátos új fejezetét nyitja meg. A helytörténeti irodalomban örvendetesen felgyorsult a publikációk száma. Amint az ilyenkor lenni szokott, a jószándékú értéknöveléssel párhuzamosan az irányított, tudományosan nem mindig megalapozott felszínes munkák is megjelenhetnek. Ezen hibák és tévedések gyakran felületes, a tényfeltárást nélkülözô munkákat is létrehoztak/nak. A korábbi visszafogott publikálási lehetôségek és irányított szemlélet után a folyamat alapossága és mélysége csak fokozatosan és lassan alakulhat ki. Kovacsics professzor munkájában erre is választ kapunk: áttekinti a téma irodalmát, és a korábbi szerzôk meghatározó, példaértékû mûveire is utal. A helytörténeti irodalomban kifejlôdött mûfajok: monográfia helységnévtár helytörténeti lexikon helytörténeti tanulmány. A helytörténeti monográfiák az egyes települések történetének részletes elemzését adják. A helységnévtárak a települések neveire, közigazgatási beosztására, a népesség számára vonatkozó legfontosabb adatokat tartalmazzák. A történeti helységnévtárak az elôbbi adatokat történeti összefüggésben tartják nyilván. A helytörténeti lexikonok mintegy átmenetet képezve az elôzô két mûfaj között, lexikális rövidséggel a települések történetére és fejlôdésére jellemzô fontosabb adatokat foglalják össze. Ez a mûfaj alkalmas leginkább a településtervezés és a térségtervezés megalapozásához. A helytörténeti tanulmányok egy-egy települést tárgyalnak részletesebben, de több tudomány témaköreit ölelik fel (néprajz, településtörténet, demográfia, mûemlékek, földrajz, településépítés és -rendezés, településüzemeltetés stb.). Hivatalos helységnévtárak 1872 óta készülnek. Ezek tartalmazzák a települések közigazgatási hovatartozását, ami ezért aktuális témának tekinthetô, mivel napjainkban egyre növekszik a települések elszakadási szándéka. Az önállósági törekvések még ott is fellelhetôk, ahol ennek megfelelô indoka, célszerûsége, hatékonysága megkérdôjelezhetô, sôt társadalmilag kifejezetten káros. Ezek az elszakadási szándékok jelentôs részét személyes, önzô egyéni érdekek és nem tudományosan megalapozott hatástanulmányok motiválják. A területváltozásokat, a területátcsatolásokat a helységnévtárak nem tüntetik ugyan fel, de a KSH-ban vezetett nyilvántartások (országos községi törzskönyvek) az ilyen változásokat rögzítik. Ebben az átfogó munkában az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Statisztikai Tanszéke más központi és területi kutatóhelyekkel együttmûködve már 2535 éve rendszeres munkát


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


végez. Nem a tanszék tehet arról, hogy ez ideig csak Veszprém megye helytörténeti lexikona és Zala megye keszthelyi járására vonatkozó adatok kerültek közlésre. A most megjelent közel ötszáz oldalas kötet reményeink szerint felhívja a figyelmet ezekre az átfogó munkákra, és ráirányítja a figyelmet a komplex kezelés szükségességére. E kutatómunkában a nagyból (központiból) a kicsi (a település) felé, és a településbôl a térségi összefüggések felé való megközelítés, tényfeltárás módszere nélkülözhetetlen. A kölcsönhatások és a közelítések vezethetnek el a valódi lényeghez. A kötet két fô részbôl áll. Az elsô rész nyolc fejezetet tartalmaz. Ezek: Szentgotthárd és környéke az Árpád-korban; A török idôk; A jobbágyfalvak népessége és gazdasági helyzete 16641787-ig; A II. József-féle népszámlálástól az elsô hivatalos magyar népszámlálásig, 1869-ig; A kistérség demográfiai képe 1870-tôl; A Trianon utáni kistérség népessége; A háromfelé szakadt nemzetiségek; A születés, halálozás és a vándorlás. Az egyes fejezetek következtetésekkel zárulnak és táblázatok egészítik ki. A második rész 51 Szentgotthárd környéki község település- és népességtörténeti lexikonát tartalmazza. Sajátos, a kötet értékét növelô rész az utolsó 50 oldal, amely a községek népmozgalmi tendenciáit grafikusan teszi közzé, így az áttekinthetôséget jelentôs mértékben növeli. Az epilógusban a szerzô személyes gondolatait közli, amelyek a jelenben és a jövôben is megfontolásra késztetnek. A helységnévmutató a nagy terjedelmû kötet kezelhetôségét könnyíti. A négyoldalas irodalomjegyzék a tényfeltárást, és az értékmentést szolgálja történelmi összefüggésben. A levéltári források és a rövidítések ez alkalommal többek technikai jellegû rendszerezéseknél. Az, hogy az összefoglaló a tárgyalt terület népessége nyelvén is olvasható, bizonyára segíti majd a terjesztést. Számos ábra, térkép, grafikon, funkcióséma és táblázat teszi áttekinthetôbbé és használhatóbbá a kötetet. Sok további hasznos elemet lehetne még kiemelni, a recenzensnek azonban nem lehet célja és feladata részletes taglalás, hanem a figyelemfelhívásra és a használhatóságra kell a figyelmet ráirányítania. E kötet módszertani és tartalmi vonatkozásban is kiemelkedô munka, használhatóságához, újszerûségéhez kétség nem férhet. Szemléleti alapjai, feldolgozásának módja és kezelhetôsége bizonyára továbbgondolkodásra készteti majd a hivatásgyakorlókat, a térségek és a települések irányítóit. A kiadót csak arra biztathatja a recenzes, hogy folytassa a további, más területekkel és településekkel foglalkozó kötetek kiadását, mert ezzel jó ügyet szolgál. Horváth Béla okl. építészménök


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO



Forman Balázs: REGIONÁLIS POLITIKA AZ EURÓPAI UNIÓBAN A tankönyv célja, hogy megismertesse olvasóját az Európai Unió regionális politikájának kialakulásával, mûködésével, mûködésének eddigi tapasztalataival, valamint más közösségi politikákhoz és a nemzeti regionális politikákhoz való kapcsolódásaival. A tankönyv elsôsorban a nemzetközi kapcsolatok, a közgazdasági, a jogi, valamint geográfus szakok és ezeken belül is kimondottan az Európa tanulmányok specializációk hallgatói számára készült. A tankönyv kimondottan az Európai Unió Strukturális Alapjainak, jelenlegi szabályozásának, a regionális programozás elméletének, eszközeinek és gyakorlatának elsajátítását tûzi ki célul. Az olvasó, ha a könyv elolvasása után egymaga nem is lesz képes komplett területi fejlesztési tervek elkészítésére, de képes lesz a fejlesztési tervek céljainak, stratégiájának megfogalmazására, az alkalmazandó eszközök kiválasztására. A könyv épp ezért, rendszerezi azokat a Strukturális Alapokról rendelkezésre álló releváns ismereteket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ezzel a területtel elôször találkozó olvasó átfogó képet kapjon. A könyv megpróbál óvatosan egyensúlyozni a jogi szabályozás, valamint a közösségi politikák, nemzeti érdekek útvesztôi, a gazdasági, a regionális tudományi elemzések módszertana, valamint a végbemenô gazdasági és társadalmi folyamatok leírása között. Az eligazodást és a könnyebb megértést kívánják segíteni a néhol gondosan, néhol csak találomra kiválasztott esettanulmányok. Az országtanulmányok vállalva más szerzôk mûveihez képest az ismétlés, az átfedések, valamint az egyet nem értés kockázatát, a Magyarország szempontjából leginkább releváns országcsoportra a Kohéziós Alapból támogatott négy országra koncentrálódnak. Az intézmények és a rendelkezésre álló eszközök leírásánál a lehetôség szerinti teljességre törekszik a könyv, ezért is foglalkozik olyan intézményekkel, mint az elôcsatlakozási alapokkal, az Európai Beruházási Bankkal és a közösségi regionális politika más eszközeivel. A könyv részletesen foglalkozik a közösségi regionális politikák és a nemzeti regionális politikák és közigazgatási rendszerek, valamint a közös agrár-, ipar-, közlekedés- és környezetvédelmi politika térbeli összetevôivel, továbbá az EU új regionális politikájára gyakorolt hatásaikkal. A könyv az alábbi fô fejezetekre oszlik: A regionális politika alapjai; A probléma felismerésétôl a megvalósításig; 19751988. A közösségi regionális politika elsô évei; 19881999. Úton a monetáris unióba; A strukturális alapok mûködésének alapelvei; A közösségi kezdeményezésû programok; A kilencvenes évek kihívásai az Európai Unióban; A tagállamok rendelkezésére álló strukturális alapok; A csatlakozásra váró országok rendelkezésére álló alapok; A közösségi regionális politika alkotó részei; A regionális programozás; A tagállamok regionális politikája 1975-ig; Regionális Önkormányzatok Európai Chartája.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO



Erdôsi Ferenc: A KOMMUNIKÁCIÓ SZEREPE A TERÜLET- ÉS TELEPÜLÉSFEJLÔDÉSBEN Tértudományi nézôpontból a közlekedés és a távközlés integratív rendszere a kommunikáció, melynek térségi és a települések fejlôdését is befolyásoló hatásairól a legszélsôségesebb nézetekkel találkozhatunk a nemzetközi szakirodalomban. Szerzô célja, hogy szigorúan a tényekre alapozva a két kötetesre tervezett mû elsô, most megjelent kötetében józan szemlélettel általános elméleti ismereteket nyújtson a téma iránt érdeklôdôknek a kommunikáció, illetve a közlekedés térségi/települési hatásairól. (A késôbb megjelenô második kötet a kommunikáció második elemének, a távközlésnek/telematikának a terület- és településfejlôdésben, valamint a közlekedésnek és távközlésnek a magyarországi regionális fejlôdésben játszott szerepérôl szól.) A könyv tartalma a fô fejezetek alapján: A) A kommunikáció idôdimenziója. (A térlegyôzési technológiák történelmi fejlôdése és a technológiaváltás törvényszerûségei, a Kondratyev-ciklusok és a kommunikáció fejlôdése.) B) A kommunikáció térdimenziója. (A tér és a közlekedés/távközlés közötti viszony területtudományi megközelítésben a különbözô térlegyôzési technológiák használatának egyidejûsége.) C) A közlekedési pályák és hálózatok mint a közlekedési infrastruktúrának a területi folyamatok szempontjából legjelentôsebb (térreleváns) tagjai. (Pályák és közlekedési pontok, vonalvezetés, hálózattípusok, -rendszerek, hálózatok értékelése gráfelméleti módszerekkel, gravitrációs modell.) D) A kommunikáció és a gazdaság kölcsönhatása. (A közlekedés akcellerátor és multiplikátor hatásai, a vasút elôre- és hátrakapcsoló hatásai, a közlekedési kereslet és kínálat, a közlekedés és a többi ágazatok kölcsönhatása.) E) A közlekedés hatása a regionális fejlôdésre. (A közlekedés és a regionális fejlôdés kapcsolatrendszere, a közúti beruházások szerteágazó hatásai, a közlekedési feltárás, elérhetôség és ellátottság, a feltárás és a regionális fejlettségi szint közötti összefüggést magyarázó tételek telephelyelméleti, gazdaságelméleti, közlekedéselméleti megközelítésbôl; az egyes közlekedési eszközök saját területi szerkezeteket alakító hatásai, a nagy hidak szerepe a terület- és településfejlôdésben.) F) Az európai közlekedéspolitikának a regionális fejlôdés szempontjából jelentôs néhány kérdése. (Regionális, nemzeti, európai közösségi közlekedéspolitika, a Transzés Páneurópai Hálózatok várható területi hatásai.) G) A közlekedés és a településfejlôdés kölcsönhatása. (Települések hatása a közlekedési hálózatra, a településhálózat és a közlekedéshálózat térbeli kapcsolatának fejlôdési fázisai, a közlekedés hatása a városfejlôdésre és a településszerkezetre.) E könyvet a közlekedés, távközlés, valamint a területi (földrajzi) kérdések iránt érdeklôdôknek, különösen pedig három szakmai körbe tartozóknak ajánljuk: a gyakorló terület- és településfejlesztô, vidékfejlesztô tervezômérnököknek és területgazdászoknak, a területi dimenziókban gondolkodó ágazati (ipari, mezôgazdasági, szolgáltatási) irányítási, minisztériumi, önkormányzati, vállalati szakági vezetôknek, és nem utolsósorban a közgazdasági, területgazdaságtani, mûszaki (közlekedésmérnöki, távközlés-mérnöki) és tudományegyetemi, illetve tanárképzô fôiskolai (geográfus, térképész, történész)


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


képzésben részt vevô oktatóknak és hallgatóknak.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO



Sikos T. Tamás: MARKETINGFÖLDRAJZ (VÁTI Kht. 240 p.) A gazdasági és társadalmi szférának nehezen található olyan területe, amely az eredményes tevékenység érdekében ne ismerte volna fel a marketing jelentôségét. Így a marketingszakemberek a rendszerváltozást követôen átalakult magyar munkaerôpiacnak is a leginkább keresett munkavállalói közé tartoznak. A turizmusmarketingtôl a városmarketingen keresztül az oktatásmarketingig terjedô folyamatos szakosodás is azt mutatja, hogy a marketing a közgazdaságtudomány égisze alatt a környezet elvárásait szolgáló alkalmazott tudománnyá fejlôdhet. Ebben a folyamatban meghatározó szerepe van a geográfiának, ami Angliában és Amerikában már az 50-es évek második felétôl kezdôdôen szemléletével és kutatási módszereivel segítette a marketing témájú vizsgálatokat. Sikos T. Tamás a VÁTI Kht. gondozásában most megjelent könyvében Magyarországon elsôként ismerteti a marketingföldrajz tudományos alapjait, vizsgálati módszereit és a kereskedelem elôtérbe helyezésével bemutatja széles körû gyakorlati felhasználhatóságát. Ma, amikor a bevásárlóközpontok soha nem látott mértékû "boom"-ját éljük át Magyarországon, elengedhetetlen, hogy a kérdéssel foglalkozó szakemberek ne rendelkezzenek a kereskedelemmel kapcsolatos térbeli folyamatok tervezését, alakítását, ellenôrzését hivatott tudományosan megalapozott ismeretekkel. A marketingföldrajz modern üzleti tudományként többek között alkalmas a piac lehatárolására és felmérésére, valamint a termékek mozgásának a követésére, képes vizsgálni a gazdasági, társadalmi, demográfiai tényezôk hatását a kereskedelmi hálózat térbeli kialakulására, ezzel összefüggésben segíti az optimális telephelyválasztást és a vonzáskörzetek lehatárolását. Az igényes kivitelezésû, a mondanivalót számtalan színes ábrával és fényképpel alátámasztó, 8 fejezetre tagolt könyv az alapfogalmak tisztázását és az elengedhetetlen elméleti kérdések bemutatását követôen kiváló áttekintést ad a nagy- és kiskereskedelem viszonyáról, az értékesítés legkülönfélébb helyszíneirôl. Külön kitér a kiskereskedelmi szektor tengerentúli, európai és magyar sajátosságaira. Önálló fejezet foglalkozik a bevásárlóközpontok hierarchiájával és típusaival, amelyen belül megismerkedhetünk a budapesti bevásárlóközpontok tipológiájával is. A befektetôi döntéselôkészítésben komoly szerepet játszik az üzletek telephelyének optimális megválasztása. Ehhez nyújt segítséget a könyv egyik fejezete. A szerzô nem nélkülözi az informatika eszköztárát sem, a földrajztudományban sikeresen alkalmazott Földrajzi Információs Rendszer marketingcélú felhasználásának lehetôségeit is közreadja. A könyv zárásaként két, eltérô arculatú és funkciójú település kiskereskedelmi hálózatának változásait írja le. Személyes terepbejárásra és adatgyûjtésre alapozódik az USA-beli Boston 1940 és 1993 közötti, továbbá a magyar fôváros központi üzleti negyedének elmúlt éveit jellemzô kiskereskedelmi vonatkozások elemzése. A könyvet elsôsorban a közgazdaság, a szociológia, a geográfia területén egyetemi, fôiskolai tanulmányokat folytató hallgatóknak és oktatóiknak, a kiskereskedelemmel, területfejlesztéssel foglalkozó kutatóknak, a közigazgatás témához kapcsolódó döntéselôkészítéssel foglalkozó tisztviselôinek, valamint a versenyszféra szakembereinek ajánlom.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Michalkó Gábor tudományos fômunkatárs MTA FKI


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/06/* : TÁJÉKOZTATÓ A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG NAPJAI CÍMÛ RENDEZVÁNYRÔL

TÁJÉKOZTATÓ A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG NAPJAI CÍMÛ RENDEZVÁNYRÔL

FELHÍVÁS IDÉN IS SOR KERÜL A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG NAPJAI HÉTVÉGÉRE, MELYNEK IDÔPONTJA: 2000. SZEPTEMBER 2324. KÖZPONTI TÉMÁJA: KÖZÉPKORI TEMPLOMOK ÉS TEMPLOMROMOK KAPCSOLÓDVA A MILLENNIUM ESEMÉNYEIHEZ ELSÔSORBAN AZON ÉPÜLETEK MEGNYITÁSÁT VÁRJUK, AMELYEK EREDETE A KÖZÉPKORBA NYÚLIK VISSZA, ÉS KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNK ÉRTÉKES RÉSZÉT ALKOTJÁK. VÁRJUK TOVÁBBÁ MINDAZON ÉPÜLETEK MEGNYITÁSÁT IS, AMELYEK ÉPÍTÉSZETI, MÛVÉSZETI VAGY KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRTÉKEIKNÉL FOGVA MÉLTÁN SZÁMÍTHATNAK A HELYI VAGY SZÉLESEBB KÖRÛ LÁTOGATÓKÖZÖNSÉG ÉRDEKLÔDÉSÉRE. AMENNYIBEN NEM ISMERI A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG NAPJAI CÍMÛ RENDEZVÉNYT, KÉRJÜK OLVASSA EL BÔVEBB TÁJÉKOZTATÓNKAT.

TÁJÉKOZTATÓ Az Európa Tanács védnökségével idén már közel félszáz országban rendezik meg az egyre nagyobb népszerûségnek örvendô örökségi napokat. A program célja az, hogy a nagyközönség figyelmét ráirányítsuk azon épületek értékeire, amelyek máskor csak részlegesen, idôlegesen, illetve csak a társadalom egyes rétegei által látogatottak, esetleg zárva vannak. A hagyományosan szeptemberben megrendezett hétvégén országszerte sok száz ilyen épület kapuja nyílik meg a látogatók elôtt. Mindenki számára fontos, hogy megismerje szûkebb és tágabb környezete kulturális értékeit, mert ez ösztönöz arra, hogy azokat fenntartsuk és megôrizzük. Ez egyben


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


erôsíti a lakóhelyhez, az országhoz való kötôdést és azonosságtudatot is. A Kulturális Örökség Napjai ez évi idôpontja: 2000. szeptember 2324. (szombatvasárnap) A megnyitandó épületeknek nem kell feltétlenül védett mûemlékeknek lenniük, korukra, funkciójukra nézve sincs semmilyen követelmény, de természetesen nagyobb számú érdeklôdôt vonzanak akkor, ha sajátos esztétikai vagy jelentôs történeti értékük van. A látogatás élményét fokozhatja az épületekben folyó tevékenység, valamint az ott található mûvészi alkotások, bútorok és eszközök, esetleg a különleges épületszerkezetek megismerése is. Mindezek ismertetésére érdemes az épületekben vezetést tartani, vezetôként pedig szakembereket vagy olyan önkénteseket bevonni, akik az adott helyszínt jól ismerik. Sokan vannak, akik szívesen megosztják tudásukat másokkal, például a több idôvel és tapasztalattal rendelkezô nyugdíjasok, de érdemes bevonni az újdonságokra szívesen vállalkozó fiatalokat is. Egy épület látogathatóságát bárki kezdeményezheti. Minthogy a látogatók meghívása és az épület vendégek fogadására való alkalmassá tétele önként vállalt szolgálat, a kezdeményezôknek természetesen szabad döntésére van bízva, hogy az épület mely és mekkora részét teszik bejárhatóvá. A Kulturális Örökség Napjai rendezvény jó alkalom arra, hogy az építészeti értékekre való rácsodálkozással együtt észrevegyük azok sérülékenységét, mulandóságát és a megôrzés munkájának összetettségét is. Megérthetjük így, hogy az értékôrzés nemcsak egy szûkebb szakma érdeke és feladata, hanem mindenkié, s megvalósításához szükség van az egész társadalom összefogására és közremûködésére. Fontos eleme ezért a mozgalomnak a helyi közösségek, a döntéshozók, a szakmai és a civil szervezetek bevonása. Az örökségi hétvége megszervezése és az eseményekben való részvétel mind a szervezôk, mind a közönség számára jó alkalom a társadalmi önszervezôdés és demokrácia gyakorlatának erôsítésére, a helyi értékek közös ünneplésén keresztül a közös öröm megtapasztalására. Kérjük, hogy aki ezúton tudomást szerez a Kulturális Örökség Napjai rendezvényrôl, népszerûsítse azt, s helyi szinten (a lakosság, helyi önkormányzat, turisztikai iroda, mûvelôdési központ, helytörténeti kör, iskola, múzeum és más szakmai és civil szervezetek bevonásával) kezdeményezze és vegyen részt a szeptember 2324-i események megszervezésében! Az örökségi hétvége megszervezésével idén kapcsolódni kívánunk a millenniumi rendezvényekhez, ezért a Kulturális Örökség Napjai 2000. évi témája: a középkori templomok és templomromok. Ennek keretében a középkori Magyarország legértékesebb építészeti emlékeit ajánljuk megtekintésre: templomokat és templomromokat. Olyanokat, amelyek mesélni tudnak alapítóikról, építôikrôl, amelyek azt is elmondják, hogy mi történt velük késôbb, hogyan alakultak át a késôbbi évszázadok során. Várjuk minél több ilyen emlékünk gazdáinak jelentkezését! Természetesen minden egyéb, az éves témához nem kapcsolódó épület megnyitását is örömmel vesszük! Fontos információ: Az Európa Tanács, az Európai Unió és a King Baudouin Foundation minden év ôszén meghirdet egy pályázatot az örökség napok következô évi eseményeinek programjaira. Ennek elbírálásánál a kiírók elônyben részesítik azokat a javaslatokat, amelyekben a tervezett programot több ország együttmûködésével kívánják megvalósítani.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Az idén ôsszel megjelenô pályázaton való sikeres szerepléshez adjuk azt a tájékoztatást, hogy 2001-ben a Kulturális Örökség Napjai témája: az oktatási épületek (általános és középiskolák, fôiskolák, egyetemek). Pályázatkiírás a King Baudouin Foundation címén igényelhetô. A Kulturális Örökség Napjai szervezésénél az elmúlt évek gyakorlatában kialakult szokások és az Európa Tanács elvárásai: Az épület látogatását ingyenesen kell lehetôvé tenni. Ettôl csak kivételes esetben (különösen nagy értékek veszélyeztetettsége miatti ôrszolgálat biztosítása stb.) lehet eltérni. Egy épület megjelölésére névleges térítés ellenében 1 emblémás zászlót lehet igényelni (ld. Jelentkezési lap). 200 zászlót tudunk a jelentkezések sorrendjében biztosítani. A bejáratnál az erre a célra térítésmentesen igényelhetô plakátot javasolt elhelyezni, amelyen fel kell tüntetni a nyitva tartás és a vezetések pontos idôpontját. A plakáton lévô üres mezôbe bármilyen további (figyelemfelkeltô, tájékoztató) anyag beilleszthetô. Érdemes az épület bemutatására vezetôrôl gondoskodni. Igen hasznos, ha a látogatók akár a legegyszerûbb eszközökkel elkészített írásos, esetleg rajz- vagy fotóillusztrációval ellátott információs anyagot kapnak az épületrôl. Lehetôség van az épülettel kapcsolatos értékesebb kiadványok árusítására is. A program színesítése, a családi látogatások elôsegítése, az épület jobb és örömtelibb megismertetése céljából a helyszínen érdemes egyéb eseményeket is szervezni (kiállítás, vetítés, koncert, színházi elôadás stb.). Érdemes gondolni a testvértelepülésekkel közös vagy párhuzamos programok szervezésére is, sôt, a nemzetközi együttmûködés lehetôségeire is felhívjuk figyelmüket. Nagy érdeklôdésre tarthat számot tematikus és/vagy a kisebb területeket vezetéssel bemutató séták szervezése (pl. a helytörténeti körök bevonásával). Az egyébként is nyitva tartó épületek pl. múzeumok - részérôl kívánatos, ha a Kulturális Örökség Napjai témájához kapcsolódó, különleges programot szerveznek. Célszerû a látogatható épületek listáját már három héttel az örökségi hétvége elôtt, mint fontos helyi eseményt a helyi nyomtatott/elektronikus sajtóban megjelentetni. Ahol megoldható, biztosítandó a mozgáskorlátozottak közlekedési lehetôsége is. Kívánatos az épület helyreállításának tervezésében és kivitelezésében részt vevô, vagy azt támogató szervezetek, magánszemélyek nevének feltüntetése. Kérjük, hogy az épületet bemutató információs anyagból egy példányt, valamint a látogatók számáról és a megvalósult programról esetleg fényképekkel illusztrált rövid jelentést 2000. október 13-ig az OMvH címére eljuttatni szíveskedjenek!

További információ: Országos Mûemlékvédelmi Hivatal (OMvH) Nemzetközi és Társadalmi Kapcsolatok Fôosztálya 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Tel.: 212-7612 vagy 212-7613, Fax: 212-7614 E-mail: [email protected] Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma honlapja: www.nkom.hu

Az örökségi napok központi szervezô intézménye: King Baudouin Foundation


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Rue Brederodestraat 21 B-1000 Brussels Tel.: 32-2-549-0277 Fax: 32-2-512-0035 E-mail: [email protected]


2007.07.11.

* a fôszerkesztô: TISZTELT OLVASÓ!

Recommend Documents