ZSIGMOND SZÁVA1 Vezetô- és személyiségfejlesztés elméleti háttere sport szemlélettel a business coachingban Cross – fertilization between sport psychology and business coaching Many researchers have gained on the issues of a successful leader in a handful way of ways. Referring to my last researches – which were evidenced by literature – I came to the conclusion that it is not enough to born a leader, as well as becoming a top manager is impossible itself, with a conclusion, that the way of being successful in business life is between them. Those, who want to have the role of a successful leader, have to learn and improve beyond their innate abilities. One known method of the leadership and personality development is coaching. Representatives of each management science think that coaching comes from sport – this is also called American School – while the name of the other trend is the so-called father of coaching the German psychodrama method and Gestalt. In my paper I deal with the American or Anglo–Saxon School in details. I introduce the connection and relationship between sport psychology and coaching, the similarities and differences, the interoperability of each methodological features and areas. Moreover I discuss territorial application of the so-called “Wheel of Excellence”.
Bevezetés – a téma aktualitása Sokan és sokféleképpen közelítették meg a sikeres vezetô kérdéskörét. Korábbi kutatómunkáim alapján – melyet a szakirodalom is sokrétûen alátámasztott – arra a megállapításra jutottam, hogy vezetônek csupán születni nem lehet, vezetôvé válni pedig önmagában szintén lehetetlen, a sikerhez vezetô út, így valahol a kettô között áll. A sikeres vezetôi szerepet betölteni kívánónak a veleszületett képességeken túlmutatóan tanulnia, fejlôdnie kell. A vezetô- é személyiségfejlesztés egyik megismert, lehetséges módszere pedig nem más, mint a coaching. A szervezéstudomány egyes képviselôi szerint a coaching a sport területérôl érkezett – ezt nevezzük amerikai iskolának – míg a másik irányzat a coaching szülôatyjaként a német pszichodráma módszerét és a Gestalt-ot nevezi meg. Írásomban elôbbivel foglalkozom részletesen. Bemutatom a sportpszichológia és a coaching kapcsolatát, hasonlóságait és különbségeit, valamint az egyes módszertani sajátosságok, területek közötti átjárhatóságát. Tekintettel arra, hogy a sportpszichológusok – amely részben a coachokra is igaz – zárt közösséget alkotnak és a módszerek interdiszciplinárisan csak az utóbbi néhány évben kerültek vizsgálatra, írásom újdonságot jelent és segítséget nyújthat mindkét terület képviselôi számára a további sikeresebb mûködés elôsegítéséhez.
1
BGF Pénzügyi és Számviteli Kar, Vállalkozás és Emberi Erôforrások Intézeti Tanszék, tanársegéd, doktorandusz, Miskolci Egyetem
433
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011
Kiindulási pont A coaching maga, mint fogalom, hosszú múlttal rendelkezik, egyidôs lehet az elsô ókori kôhajító versenyekkel és Olimpiai Játékokkal, hiszen már akkor is a tapasztaltabb, ügyesebb tanította a fiatalabbat, ügyetlenebbet. Ez a gyakorlati, jártasságot kívánó formája a coachingnak a mai napig megtalálható valamennyi társadalomban. Ugyanakkor a coaching mai, kifinomult változata jelenlegi, szofisztikált formájában csak néhány évtizede – a huszadik század végén – tûnt fel világviszonylatban. (VOGELAUER, W.; 2002; p19) A coaching kialakulását tekintve két iskolát különböztethetünk meg. Maga a coaching kifejezés a sportból érkezett az üzleti világba. Ezt az irányzatot amerikai, vagy angolszász iskolának, illetve irányzatnak nevezzük. Mivel azonban a coaching más diszciplínákból is merít és táplálkozik, így megkülönböztetjük az úgynevezett európai coaching irányzatot is, mely a német Gestalt elmélethez és a pszichológiához kapcsolható. A következôkben – az átfedések megértése végett – nagyon röviden e két irányzatot mutatom be.
Az angolszász irányzat A coaching – mint azt korábban említettem – számos alapelve a pszichológiából, különösen a sportpszichológiából és az oktatás területérôl ered. Az elnevezés is a sport világából származik, ahol a coaching edzést, a coach pedig edzôt jelent. (HORVÁTH, T.; 2004) Az iskola alapjai 1975-re nyúlnak vissza, amikor is Tim Gallwey megjelentette The Inner Game of Tennis címû mûvét. Ebben fogalmazott úgy, hogy a fejünkben lévô ellenfél sokkal félelmetesebb, mint a teniszháló túloldalán álló. (GALLWEY, T.; 1997). Ugyanakkor állítja azt is, hogy az edzô – más néven a coach – feladata, hogy segítséget nyújtson a sportolónak a teljesítményének útjában álló akadályok leküzdésében, elhárításában vagy legalábbis csökkentésében. Az elmélet a nyolcvanas évek közepén egyre népszerûbbé vált az üzleti szférában dolgozó, saját küzdelmeiket nap, mint nap megvívó vezetôk körében. A coachingnak ezt a versenysportból átvett irányzatát tekintjük a nyolcvanas évektôl induló angolszász modellnek. Kezdetben a coach és az ügyfél kapcsolatát az edzô–versenyzô között fennálló felé–alárendeltségi viszonnyal jellemezték, majd a kilencvenes évekre módosult a coaching paradigmája, amely ekkor már a coach és az ügyfél egyenrangú viszonyán alapult. (HEIDRICH, É.; 2007; p134) Az új modell felhatalmazó jellegû lett, amely abból a feltételezésbôl indul ki, hogy minden embernek saját magának kell megtalálnia a kihívásaira saját válaszát. A coach feladat, így nem a patronáns–tanácsadó szerep ellátása, hanem inkább támogató, inspirativ, aki a coaching módszertanának és szemléletének ismeretében segíti az ügyfelet az adott folyamatban. Az európai coaching iskola Tapasztalatom és kutatásom alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az Európában és hazánkban használt coaching eszköz- és módszertár nem a sport világában megismert szemléletbôl, hanem inkább a pszichológia tudományának területérôl táplálkozik. Ilyen
434
ZSIGMOND SZÁVA pszichológiai elmélet a Gestalt, vagyis a szervezett, értelmes egész elmélete, a személyközpontú pszichológia, a visszatükrözô figyelem, a tranzakció analízis, a szupervízió elmélete, valamint a pszichodráma módszere és a Neurolingvisztikai Programozás módszere. Jelen dolgozat sajátossága, hogy a két irányzat módszereinek, eszközeinek és tanainak összehangolására, kombinálására, illetve gyakorlatba történô adaptálására törekszik, mégpedig oly módon, hogy a gyökerekhez nyúlik vissza és – a már Gallwey által megfogalmazott – sportpszichológiai módszerek business coachingbeli alkalmazására helyezi a hangsúlyt.
Elméleti összefüggések Horváth Tünde szerint a sportpszichológia és az üzleti világban zajló coaching folyamatoknak vannak közös területei, mint a teljesítmény mérése, az én-tudatosság fontossága, az értékek vizsgálata, a jövôkép kialakítása, a teljesítményre negatív hatással lévô hiedelmek felismerése, a nyomással és a stresszel való megbirkózás. (HORVÁTH, T.; 2004). Orlick megállapítja, az utóbbi években lényegesen megnôtt a sportpszichológia elméleti és gyakorlati alkalmazásának súlya az üzletben. (ORLICK, T.; 2008) Megfigyelhetô ugyanakkor, hogy a sportpszichológusok az elmúlt években az üzleti élet irányába fordították figyelmüket. Céljuk annak kiderítése, hogyan lehetne a nem professzionális, de edzésben lévô sportolók kiválóságát és fejlôdését támogató alapelveket hatékonyan és hatásosan áthelyezni az üzleti élet világába. Ezt támasztja alá az elmúlt években megjelent, több tucatnyi külföldi publikáció a témában. Átfedések az üzleti élet és a sport között Azok a sportos hozott példák, melyekkel a fejlett piacgazdaságú országok coaching gyakorlatában találkozhatunk, nemcsak az inspiráció lehetséges forrását biztosítják, hanem a körülmények és lehetôségek, valamint a célok és küzdelmek normalizálását is szolgálják, amelyekkel az üzleti életbôl érkezô ügyfél találkozhat. Ugyanis ha ezen ügyfelek egyre inkább hasonlóak azokhoz a versenyzôkhöz, akiknek teljesíteniük kell egy durva, versengô környezetben, akkor még nyitottabbakká válnak arra, hogy felfedezzék és fejlesszék bizonyos kompetenciáikat és kiaknázzák teljes potenciáljukat. Ennek a fogalomnak a leírására Loehrs és Schwartz az „egyesült versenyzô” megfogalmazást alkalmazta. (LOEHRS; 2003; p102). Ez pedig segítheti a vezetô pozícióban lévôket abban, hogy megértsék azt a kihívást – valamint megpróbáljanak megfelelni annak – amellyel a sportolók néznek szembe nyomás alatti helyzetekben. Az üzleti élet és a sport leginkább abban hasonlít egymásra, hogy mindkettôben elsôdleges objektum, hogy irányítsa az ügyfél, amit tud, illetve megtehet, valamint hogy elfogadja azt is, ha ez nem mûködik, továbbá tudjon különbséget tenni a kettô között. (IEVLEVA, L.; 2008) Magának a két szituációbeli coaching folyamatnak a hasonlósága az, hogy meghatározza és megerôsítse azt, ami ellenôrizhetô/kontrollálható. Ezen tényezôk közé sorolható az aktivációs szint, a koncentráció, az érzelmek, valamint az aggodalmak csökkentésének módja azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik az ügyfél ellenôrzésen kívül esnek, mint a csapattársak, ellenfelek, hivatalos személyek és bírák, az idôjárás vagy a tömeg. (IEVLEVA, L.; 1996)
435
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011 Mind az üzleti életben, mind pedig a sportban a tanácsadási folyamat az elsôdlegesen hangsúlyozandó tényezôje inkább a rugalmasság, mintsem a bezárkózás. Más szavakkal élve a cél inkább az, hogy kilazítsuk/kiterjesszük az ügyfelek kapacitásait és korlátait, minthogy a problémáikat zsugorítsuk össze. (GORDON, S.; 2007; p271–282) A két terület közötti másik jelentôs átfedés a használt tanácsadási és megbeszélési eszközök körében keresendô, mint ahogyan azt interjúalanyaim is említették. Ilyen például a közös munkát megelôzô elsôdleges interjú, amely gyakran tartalmaz a korábbi teljesítménymintákra és a jövôbeni elvárásokra vonatkozó kérdéseket, teszteket, mindeközben kialakítva egy képet az ügyfél teljesítményelhatározottságának mértékérôl, az észleléseirôl és azok milyenségérôl, viselkedési és érzelmi válaszairól, amelyek a jobb és rosszabb teljesítményekhez kapcsolódnak. Ez a stratégia szintén alkalmazható az üzleti életben, amikor is az ügyfél feladata a visszatükrözés lesz, azaz annak a bemutatása, hogy az üzleti játék csúcspontján járva, hogyan kezelte a kihívásokat, hogyan mûködött hatékonyan. Ezek lesznek az ügyfelek segítségére személyes teljesítési kapacitásuk és kompetenciájuk fejlesztésére a jövôben. További hasonlóság a két terület között, hogy az a kitartás és akaraterô, amely egy sportolót jellemez, példaértékû lehet egy, az üzleti életben tevékenykedô vezetô számára is, hiszen utat mutathat arra vonatkozóan, hogyan juthatnak túl kétségeiken, illetve kompenzálhatják gyengeségeiket, azaz aknázhatják ki erôsségeiket. A sport támogathatja az üzleti vezetô azon elfogadását, amely szerint a siker nem jön könnyen és kitartásra, valamint türelemre van ahhoz szükség, hogy hosszú távú céljainkat elérhessük. (IEVLEVA, L.; 2008) Különbségek az üzleti élet és a sport világa között A különbséget elsôsorban a teljesítményindikátorok jelentik. A sportban ezek jól mérhetôk idôkkel, távolságokkal, helyezésekkel. Ezek az indikátorok azonnal visszajelzést adnak arra vonatkozóan, hogy mentálisan és fizikálisan is a pályán van-e a sportoló. Az üzleti életben az esetek döntô többségében azonban lényeges idôbeli különbség figyelhetô meg a tevékenység és az eredmények realizálódása, a következmények bekövetkezése között. Az indikátorok ellenôrzésének gyakoriságában szintén nagyobb különbségek mutatkoznak. Míg a sportban a visszajelzések szinte folyamatosak, addig az üzleti életben negyed, vagy akár egy év is eltelhet a beszámolási idôszakok között. Ezért, hasonlóan egy tipikus sport szituációhoz, egy mindennapi üzleti környezetet úgy is lehet nézni és értelmezni, mint egy maratont a sprinttel összehasonlítva, vagy ahogy Loehrs utal az üzleti világbeli jelenségre, nem más az, mint sprintek hosszú sora. (LOEHRS, J.; 1999) Másodsorban különbség a két terület között, hogy a cél – felállítás folyamata sokkal egyenesebb és egyszerûbb egy sportkörnyezetben, mint az üzleti életben. Utóbbiban szélesebb skálájú komplexebb célok is megjelenhetnek, vagy néhány közülük akár ellentétes is lehet – mint például a marketing, valamint a kutatás és fejlesztés osztályok célja közötti különbözôségek, így ezek szinkronizációja kulcsfontosságú kérdéssé válik. További különbség a sport és az üzleti élet között a játékok szabályba foglalásában rejlik. A sportban, a szabályok tiszták és jól körvonalazottak, habár talán nem mindig következetesek. Ezzel szemben az üzleti életben a játékszabályok és korlátok gyakran
436
ZSIGMOND SZÁVA tisztázatlanok, nem transzparensek, és gyakorta cserélôdnek, vagy cserélôdhetnek annak függvényében, ki irányít. Ebbôl kifolyólag a prioritások nevesítésénél, kijelölésénél problémák adódhatnak. (IEVLEVA, L.; 2008) A karrierek idôtávlatában is eltérések mutatkoznak. Egy sportoló karrierjének szárnyalása sokkal rövidebb, mint az üzleti sikerpályáké, ami azt is jelenti, hogy elôbbiben a teljesítménynyomás sokkalta fokozottabb. Az üzleti élet elônye, hogy mindig találhatók kiskapuk és menedékek, míg a sportban az eredmények megmásíthatatlanok. Végül, de nem utolsó sorban, az edzés kontra teljesítménymérés nagyon különbözô a két területen. Általában, az az idô, amit a versenyzôk az edzéssel töltenek, sokkal több, mint amennyit magával a teljesítéssel a versenyeken, míg az üzletben éppen ennek az ellentéte az igaz. (IEVLEVA, L. 2008) További különbség a két terület között, hogy a pszichológia és a terápia alapvetôen a személyiségre és a múltra koncentrál, míg a coaching fókusza a jelenen, illetve legfôképpen a jövôn van, a hangsúlyt a fejlôdésre és haladásra helyezve. Míg a terápiára a miért kérdés jellemzô, addig a coaching a hogyanra ad választ. (FLOW csoport képzési anyag; 2011)
A két diszciplína kapcsolatát bemutató modell - a Kiválóság Kereke A kiválóság kereke, egyike azoknak az eszközöknek, amelyek hosszú és jelentôs fejlôdésen mentek keresztül az elmúlt évek során annak érdekében, hogy a sport világából hozott tapasztalatok és módszerek megfelelô hatékonyság és hatásosság mellett alkalmazhatók legyenek a business coachingban is. A modell nem mutat mást, mint a teljesítés pszichológiai modelljének sport világából való áthelyezési lehetôségét az üzleti életbe. A modellt az 1. számú ábra szemlélteti. A kerék körülveszi azokat a jellemvonásokat, amik a Krane és Williams tapasztalatai szerint társulnak a csúcsteljesítménnyel. Ugyanis minden teljesítmény középpontjában a kapacitásra való fókusz áll. Így van ez a kerék esetében is. A kerék középpontja a kerékagy, olyan, mint a metaforikus bika szeme. A szem maga a kiválóságot – az azért történô hajtást jelképezi – míg a kerék többi összetevôje önmagát is és a központi cél húzóereje következtében a rendszer egészét is folyamatos mozgásban, fejlôdésben tartja. (WILLIAMS, J.; 2006; p207-227) A fókusz körülfogja a koncentráció képességét, ami nem más, mint az arra történô koncentráció, ami igazán fontos/releváns az egyén számára. Ez segít abban is, hogy a sportoló/vezetô fókuszban maradhasson a feladat elvégzése közben, illetve amennyiben a változó körülmények úgy követelik, rugalmasan legyen képes változtatni rajta.
437
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011 1. számú ábra – A Kiválóság Kereke és tényezôinek összefüggésrendszere
Forrás: ORLICK T. [1996 alapján, saját szerkesztés és átdolgozás] Megszokott sportkifejezések erre vonatkozóan a „tartsd a szemed a labdán/célon”, „maradj/élj a pillanatban/nak”, „legyél itt és most”, és „egy pontot egy idôben”, vagy, ahogyan azt egy vezetô szívsebész alkalmazta „egy öltés egy idôben”. (KRANE V. at al; 2006) Donald Trump bevallása szerint egy dolog azok közül, amit leginkább megtanult az állandóan visszatérô anyagi problémáinak köszönhetôn, az volt, hogy mindig tartsa a szemét a célon. Az elsô tényezô – az elkötelezettség Mint azt Denis Waitley megfogalmazta, a vesztesek gyakran tesznek olyan ígéreteket, amiket megtörnek; ezzel szemben a gyôztesek olyan kötelezettségeket vállalnak, amiket mindig megtartanak. Teljesítményi kiválóság – avagy a kiváló, kiemelkedô teljesítmény – választással kezdôdik. Ez minden esetben olyasmi, ami az ügyfél teljes, személyes ellenôrzése alatt áll. A személyes célok létrehozásának folyamata egy állandó változásból és mozgásból indul ki, ami nem más, mint döntések láncolata. Ezek vagy pozitív, vagy negatív hozadékúak, azaz vagy támogatják, vagy akár csökkenthetik is az összességi lehetôséget. Létezik azonban egy olyan tényezô, ami különválasztja a magas szintû teljesítményt elérôket a többiektôl. Ez Jones szerint nem más, mint hogy ôk nemcsak kihívóbb célokat tûznek ki maguk elé, hanem hajlandóak, elkötelezettek és kellôképpen határozottak is annak érdekében, hogy a kívánt erôfeszítést a megfelelô helyen alkalmazzák, és ezáltal végrehajtsák a szükséges önfeláldozást céljaik elérése érdekében. (JONES, G.; 2002)
438
ZSIGMOND SZÁVA Az elkötelezettség fontosságát sokan elismerik a sportban, hiszen ez a kiváló eredmények elérésének záloga. Ez az elkötelezettség azonban nem ennyire egyértelmû a munka – élet egyensúlyában és rekreációban. Loehr és Schwartz mindezt az energia optimális irányításaként fogta fel, ahol az agy, a test és a lélek optimális kondicionálását kulcsként értelmezte a folyamat szempontjából. (LOEHRS at all; 2003; p137) Programjuk széles skálájú elérhetôséget is takar a kívánt állapot eléréséhez, ami tartalmazza a tápanyagokat, fizikai fittséget, valamint természetesen a mentális és lelki fejôdést egyaránt. A második tényezô – a mentális képesség Mint azt Einstein is megállapította, az agy olyan, mint egy ejtôernyô – akkor dolgozik a legjobban, ha nyitva van. A mentális készültség magában foglalja a legjobb és legtökéletesebb elkötelezettséget egy adott feladatra, valamint azokat a fejlôdési lehetôségeket és utakat, amelyek kialakítják az elkötelezôdésnek eme magas szintjét. A legjobban teljesítôk a sportban általában jól kifejlett és kialakított rutinnal és rituálékkal rendelkeznek annak érdekében, hogy teljesítsék a kitûzött célokat, mind a versenyt megelôzô periódusban, a verseny közben, a szünetekben és az utóeseményen is. (IEVLEVA, L.; 2008) Éppen ezért kialakítanak önszabályozó stratégiákat, mint amilyen a relaxáció, vagy éppen energetizáló technikákat, annak érdekében, hogy kontrollálni tudják az aktiválási szinteket, a tervezett gondolati folyamatokat. Ezek a módszerek segítenek a kritikus pillanatokkal való megbirkózásban, illetve a teljesítményi hibákon történô túllépésen, a hangulatirányítási stratégiák kidolgozásában és alkalmazásában. Az optimális kapacitás elérésének érdekében a sportolók nagy hangsúlyt fektetnek a rekreációra, a felépülés és pihenés idôszakára is. Gondoljunk csak a teniszre, Novak Djokovic szervajtékára, amikor az adogatások közötti idôt gyakori labdapattogtatással tölti, ami a labdamenetek közötti regenerációt és felépülést szolgálja. Loehrs és Schwartz javaslata szerint a vezetôknek is követni kellene ezt a példát és meghatározott idôközönként igenis beiktatni munkamenetükbe rövidebb – hosszabb szüneteket, ezzel is fokozva teljesítôképességüket. (LOEHRS; 2003; p98) Az üzleti életben nyilván nem kezd el a vezetô teniszlabdát pattogtatni – bár ezt is megteheti – de feltöltôdésnek éppen elég, ha feláll, ellazítja szemeit és lábait, kinyújtózkodik, kimegy a szabadba, lassan és mély lélegzeteket vesz, esetleg társalgásba kezd a jelenlévô többi egyénnel. Rosszabb esetben akár a dohányzásra fordított idô is jelenthet regenerációt. A harmadik tényezô – a pozitív képek Nincs kétség afelôl, hogy a mentális képek erôs hatást gyakorolhatnak a fizikai teljesítményre. A képzelet különbözô célokra használható a sport világában. Egyrészt alkalmas a képességek kialakítására, másodrészt pedig a kívánt teljesítmény elérésére úgy, hogy megteremti az érzelmi válaszok és észlelések cseréjét, ezzel csökkentve a belsô feszültséget. (IEVLEVA, L.; 1996) Logikus tehát: az üzleti világban is ugyanolyan eredményesen és sikeresen alkalmazható, mint a sportban.
439
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011 Az alapvetô elv, amikor a képzeletet használjuk eszközként, hogy egy szisztematikus úton haladunk, amely során megpróbálunk pozitív képeket teremteni arról, amit el akarunk érni, mégpedig azért, hogy ez által kitiltsuk a negatív és félelmet okozó gondolattársításokat a fejünkbôl. A folyamat egy angol eredetû, számítástechnikából ismert mozaikszóval jellemezhetô. A WYSIWYG – What you see is what you get –, melynek jelentése „Amit Látsz, Az az, Amit Te Kapsz” egy olyan alapelv, amely egy egyszerû emberi tendencián alapszik, feltételezve, hogy a valóságban azt tudjuk elkészíteni, amit az elménk szeme lát. Sok kép jelenik meg belsô szemeink elôtt, a trükk abban áll, hogy ezek felidézésével elô kell segíteni biztos bekövetkezésüket. (IEVLEVA, L.; 1996) Persze ennek elsajátításához gyakorlásra van szükség. A legismertebb golf pszichológus Rob Rotella kijelentette, hogy a kulcs ahhoz, hogy sikeres golfozóvá – sportolóvá – váljunk, az, hogy képesek legyünk egy hihetetlenül jó képet kapni az agyunkból és ebben a képben kell maradnunk a kör legvégéig, azaz egész héten, a torna során. A pozitív képek fenntartása támogatott a rendszeres kép-gyakorlási képességek által, de egy pozitív önbeszédet is igényel, amely megerôsítést és képformálási gyakorlatot biztosít az eltérô szituációkban. (ROTELLA, B.; 2004) A kiindulópontja ennek a készségnek a fejlesztésében az, hogy mentálisan áttekintsük a legutóbbi csúcsteljesítményt vagy csúcsélményt, és utána kivetítsük a kulcsképeket egy jövôbeni eseményre. Az imagináció ezen formája tehetô még tökéletesebbé a flow érzés újra átélésével. A negyedik tényezô – az önbizalom kérdése Az önbizalom kérdését a kiválóság kerekében akár Henry Ford mondásával össze is foglalhatnánk. Az ô meglátása szerint ugyanis „ha azt gondolod, meg tudod csinálni, akkor igazad van; ha azt gondolod, hogy nem tudod megcsinálni, még mindig igazad van.” A meginghatatlan bizalom és nagyfokú magabiztosság gyakran kerül azok közé a jellemvonások közé besorolásra, amelyek elválasztják a kitûzött célt és sikereket elérôket a többiektôl, legyen az egy aréna vagy az üzleti élet. Az önbizalom ugyanis gyakran a sportolók védôangyalaként van számon tartva. (in TERRY, P.; 1989). Ugyanakkor mint azt Woodman és Hardy is megállapítja: a magas fokú önbizalom és magabiztosság a teljesítmény hasznára válik. (WOODMAN T.,; 2003; p443–457) Ez pedig értelmezhetô úgy is, mint hit valakinek a képességében, hogy egy speciális teljesítményt tud nyújtani és eléri a célját, vagy egy speciális feladatot el tud végezni. Orlick ezt a folyamatot hat fejlesztendô lépésként fogta fel. Állítása szerint abból kell kiindulnunk, hogy más is hisz bennünk. Ezt gyakoroljuk mindaddig, míg el nem hisszük, hogy talán meg tudjuk csinálni, ezt követôen úgy teszünk, mintha meg tudnánk csinálni, majd felszólítjuk magunkat, hogy higgyük el végre, hogy képesek vagyunk rá, majd tudatosítjuk, hogy igenis elérjük a kitûzött célt. (ORLICK T.; 1996; p3-18) A folyamatot a következô, 2. számú ábra szemlélteti.
440
ZSIGMOND SZÁVA 2. számú ábra – Az önbizalom-építés folyamata
Forrás: ORLICK T. [1996], saját szerkesztés
Példaként a tenisz legenda Billie Jean King Maria Sharapovának az Australian Open döntôje elôtt küldött SMS-ét hoznám fel, ami segítette a fiatal teniszezô önbizalmának felfokozásában, azzal, hogy látóterébe – és ezáltal tudatalattijába – helyezte a gyôzelem képét. King ezekkel a szavakkal élt: „A bajnokok élnek a lehetôségekkel. Ez a nyomás kiváltság.” Ez a két rövid mondat lefedte Sharapova igényeit, mivel ezáltal segítséget nyújtott neki, hogy képes legyen elfogadni az elkerülhetetlen nyugtalanságot és idegességet, ami egy döntôvel jár, és hogy megtalálja a bátorságát és a bizalmát önmagában, annak érdekében, hogy meg tudjon birkózni az eseménnyel, a téttel, amit természetesen csodálatosan végrehajtott. A kifejezés: „a nyomás kiváltság” nagyon hasznos segítség lett számára, ami segítette abban, hogy elmozdítsa a fókuszát arról, ami számára kényelmetlen vagy éppen fájdalmas élményt jelentett, arra, ami sokkal pozitívabb és felemelôbb. Az ötlet, hogy figyeljen/összpontosítson/fókuszáljon arra, ami jól fog menni, az aggódás helyett, hogy mi megy majd rosszul, egy sokkal optimistább szemléletmódot és kimenetelt eredményezett. Ezt a gondolkodásmódot pedig könnyûszerrel ültethetjük át akár az üzleti életbe is. Az ötödik tényezô – a kontroll Hutchison törvénye szerint bármilyen megjelenés, ami megosztott figyelmet követel, ellenállhatatlan zavarral lesz kísérve. (BLOCH, A.; 1985; p25) Ennek megfelelôen elmondható, hogy az, ami gyakran elválasztja a sikereseket, a „futottak még”- kategóriába tartozóktól, az a képesség, hogy elôbbiek képesek fenntartani a fókuszt kihívásokkal, kudarcokkal és zavarokkal tarkított szituációkban is, illetve hogy gyorsan képesek visszatérni erre az útra, ha elveszítették a fókuszt. Kontrollra azért van szükség, mert az egyén, legyen az sportoló, vagy az üzleti élet képviselôje, sosem egyenes, göcsötöktôl mentes úton halad, hanem akadályokkal, buktatókkal tarkítotton. Ezeket nevezzük zavarnak. (IEVLEVA, L. at all; 2008) Zavar érkezhet belsô forrásokból, mint például negatív gondolatokból, aggodalmakból vagy nem realista elvárásokból, illetve külsô forrásokból, mint amilyen a zavaró kollégák, késések, számítógép-
441
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011 összeomlások megléte. Az él teljesítôk általában jól felkészültek arra, hogy megbirkózzanak a zavarokkal. Erre azért képesek, mert részletes fókusz-visszaszerzô terveket dolgoztak ki minden eshetôségre a „mi lett volna ha?” kérdéseken keresztül, illetve kifejlesztettek egy szokást és rutint arra vonatkozóan, hogy alkalmazzanak néhány egyszerû alapelvet a zavaró/zavart keltô eseményekre. Az ehhez használt módszer metodikája egyszerû. Loehrs szerint elsô lépésként el kell fogadni, ami megtörtént. Ezt követôen tervezni kell, azaz megfogalmazni a válaszreakciót. Ezt követôen alkalmazni magát a választ, azaz az eszköz használatával élni. Ez az egyszerû háromlépcsôs folyamat segíti ôket abban, hogy sokkal hatékonyabban válaszoljanak a zavarokra, túlreagálás és értékes idô, valamint energia elvesztése nélkül tudjanak továbblépni és folytatni tevékenységüket. Ennek a módszernek az ismerete abban lehet mind a sportoló, mind az üzleti élet képviselôjének segítségére, hogy ha bármi zavaró tényezôvel találkozik az egyén, lesz a birtokában egy hatásos válasz, ami elôsegíti az önbizalom növekedését, valamint megszabadít a kétségektôl, így jobb és hatékonyabb fókuszt biztosít. (LOEHRS at all; 2003) A megzavarás kontrollja magában foglalja, hogy képes legyen az egyén újra a célra összpontosítani és gyorsan visszatérni a kívánatos útra. Az üzletben, ez magában foglalhatja tervek létesítését, de azt is jelentheti, hogy egyszerûen fenn kell tartani a megfelelô fókuszt, amikor valami kedvezôtlen fordulatot vesz. Szintén nagyon fontos, hogy észrevegyük, ha mellékvágányra jutunk, vagy ha eltelünk kétségekkel, amik irrelevánsak a kéznél lévô ügyben (irodai pletykák, családi problémák, stb.). A kontroll elengedhetetlen elôfeltétele, hogy elsajátítsuk a vissza-fókuszáló képességet, és hogy minden esetben ragaszkodjunk a „legyél itt és most” alapelvhez. Az hatodik tényezô – a folyamatos tanulás A kiválóság ezen összetevôje azon a hajlandóságon alapszik, hogy minden egyén tanul a hibáiból és tapasztalataiból, ezáltal fejleszti az önfigyelési és önreflexió kultúráját, mégpedig azért, hogy megrajzolja a már tanultakat, valamint tapasztaltakat és ezek szerint, ezek figyelembevételével cselekedjenek a jövôben. (ORLICK, T. ; 2003) A segítô kapcsolat és módszerei (kérdések, állítások, hipotézisek) és maga a folyamat kritikus fejlôdési lépcsôfokokat állítanak a kiválóság felé vezetô úton. A sportban, ezek az ülések a viselkedésre, gondolatokra és érzelmi válaszokra fókuszálnak, amik termékenyek és terméketlenek is lehetnek egyaránt. A folyamat célja nem az, hogy a hibákon megragadjunk, hanem az, hogy kikristályosítsuk a tanultakat a jövôre nézve, ezzel elkerülve ugyanannak a hibának az újbóli elkövetését.
442
ZSIGMOND SZÁVA A sportban ez általánosan fontos lépésként van számon tartva, amely szükséges ahhoz, hogy visszaszerezhessük az ész feletti kontrollt egy hiba/bukás után. A folyamatos tanulás, amelyet az önreflexió módszerén keresztül végzünk, gyakran a kiválóság kerekének leggyengébb összetevôje, hiszen idôrablónak tûnhet és könnyen kellemetlen élményt, frusztrációt okozhat egy rossz teljesítmény után. Az érzés ellenére az önreflexió mégis idônyerô! Ugyanis ha nem tanulunk a hibáinkból, az a sorsunk, hogy megismételjük ôket. (IEVLEVA, L.; 2008) Mint azt Jones és Spooner bemutatta, mind a sportra, mind pedig az üzleti életre jellemzô, hogy a magas szintet elérô, jó teljesítôk gyakran ki vannak éhezve a kritikus visszajelzésekre. Ez a hiány megfigyelhetô a kevésbé kiemelkedôen teljesítôk szintjén is, ugyanis az edzôi visszajelzések hiánya aggodalmat vált ki, problémákat generál és frusztrációt kelt. Versengô környezetben az lehet sikeres, aki a részletekre is összpontosít. (JONES, G.; 2006; P40-50)
Konklúzió Orlick a kiválóság kerekét az elemek egymással kölcsönös kapcsolatban álló összefüggô rendszereként definiálta. Meglátása szerint ennek a kölcsönhatásnak az eredménye az, hogyha az egyik elem erôsebbé válik, mint a többi, az magával húzza a továbbiakat is, ezáltal predesztinálva a jobb teljesítményt. Természetesen ennek az ellentéte is igaz. Ha egy tényezôt elhanyagolunk, a rendszer összteljesítménye is csökkenni fog. Éppen ez sugallja pszichológus és coach számára egyaránt, hogy a kerék valamennyi összetevôjére figyelnünk kell, valamint egy-egy elem fejlesztése is hatásos és eredményes lehet. Mint azt megfigyelhettük az elméleti keretek bemutatása során az üzleti élet és a sportpszichológia világa között több párhuzam is felállítható volt. A meglepô az, hogy egészen az elmúlt öt évig visszamenôen e két tudományterület összekapcsolására kevés figyelmet fordított mind a menedzsmenttudomány, mind a HR szakma, mind a coachok társadalma, mind pedig a sportpszichológusok. Meglátásom szerint a váltások és újítások, a módszerkombinációk mindkét terület életében új fejezetet indíthatnak, ezáltal elôsegíthetik az újabb sikereket. A módszerek gyakorlatba történô átvitelének vizsgálatát mélyinterjúk lebonyolításával, valamint saját tapasztalatok szerzésével megkezdtem. Kutatásom következô fázisában ezt igyekszem kiterjeszteni és folytatni. A két terület közös jövôjét akként látom, hogy elôbb, vagy utóbb, de a nyitásra mindenképpen sor fog kerülni. Bizonyára be fog következni valamilyen változás, de annak iránya és mértéke most még nem megjósolható. A fokozódó interdiszciplinarítás ugyanakkor bizonyára kedvezô irányba fogja terelni a folyamatot.
443
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011
IRODALOMJEGYZÉK BLOCH, Artur [1985]: Murphy törvénykönyve – Avagy miért romlik el minden?; Gondolat Kiadó, Budapest FLOW Csoport – BGF PSZFK Business Coach képzés órai jegyzet; 2011. február 11. – 12. GALLWEY, Tim [1997]: The Inner Game of Tennis; Random House, New York GORDON, S. [2007]: Sport and business coaching – Perspective of a sport psychologist in Australian Psychologist Edition 42 HEIDRICH, Éva [2007]: A vezetôfejlesztésben alkalmazott coaching módszerek pszichológiai eredte; Alkalmazott Pszichológia, IX. évfolyam 2. szám HORVÁTH, Tünde [2004]: Helyzetkép a Magyarországi coachingról; Pszichoterápia, XIII. évfolyam 4. szám IEVLEVA, Lydia – STILLWELL, [1996]: Inner sports – Mental skills for peak performance; Champaign IL, Human Kinetics IEVLEVA, Lydia – TERRY, Peter C. [2008]: Applying sport psychology to business, in International Coaching Psychology Review JONES, Graham [2002]: Developing mental toughness – Gold medal strategies for transforming your business performance; Spring Hill, Oxford JONES, Graham – SPOONER Kate [2006]: Coaching high achievers; Consulting Psychology Journal, Practice and Research, Edition 58 LOEHR, Jim – SCHWARTZ, Tony [2003]: The power of full engagement; The Free Press, New York LOEHRS, Jim [1999]: Mental toughness training for sports – Achieving athletic excellence; Plume Edition, New York KRANE, Vikki - WILLIAMS, Joseph [2006]: Psychological characteristics of peak performance in Williams: Applied sport psychology; McGraw Hill, New York ORLICK, Terry [1996]: The ‘Wheel of Excellence’; Journal of Performance Education, Edition 1 ORLICK, Terry [2003]: In pursuit of excellence – Exercises for strengthening focus and performance; Zone of Excellence, Chelsea ORLICK, Terry [2008]. In pursuit of excellence (4th ed.); Human Kinetics, Champaign ROTELLA, Rob [2004]: Golf is not a game of perfect; Pocket Books, New York VOGELAUER, Werner [2002]: Coaching a gyakorlatban; KJK – KERSZÖV, Budapest WILLIAMS, Joseph [2006]: Applied sport psychology; McGraw Hill, New York WOODMAN Tim – HARDY, Lew [2003]: The relative impact of cognitive anxiety and self-confidence upon sport performance – A meta-analysis in Journal of Sports Sciences, Edition Nr. 21
444
