Yoma1 1. fejezet A traktátus elıször azt tárgyalja, hogy milyen elıkészületeket kellett elvégezni a templomban, a Yom Kippur-t megelızı napokban 1. Hét nappal Yom Kippur elıtt elkülönítik a fıpapot házától a Parhedrin kamrában. 2 És felkészítenek számára egy másik papot helyetteseként attól tartva, hogy ı alkalmatlanná válik.3 Rabbi Yehudah mondja, hogy egy másik asszonyt is elıkészítenek számára arra az esetre, ha az ı felesége meghal, mert İ mondta [a fıpapra vonatkozóan Yom Kippur –ral kapcsolatban]: 4 „És İ engesztelést szerez magáért és házáért”. Az ı háza, az ı feleségére utal.5 [A bölcsek] mondták [Rabbi Yehudah]nak: Ha így van [hogy számolni kell a hírtelen halál lehetıségével], nincs a dolognak vége [azaz arra is fel kellene készülni, hogy a második feleség is meghal].6 2. Mind a hét napon [melyre a fıpapot elkülönítették] hinti a [tamid áldozatok] vér[é]t,7 elfüstölögteti a füstáldozatot,8 elıkészíti9 a lámpásokat és feláldozza a [tamid áldozatok] fej[é]t és a [hátsó] láb[á]t.10 És [az év] minden fennmaradó nap[j]án, ha [a fıpap] akar [valamilyen áldozatot] bemutatni [az oltáron], bemutathatja [azt],11 mert a fıpap[nak van] elıször [joga ahhoz], hogy [bármelyik] részt feláldozza12 és [ugyancsak neki van] elıször [joga ahhoz], hogy elvegye [bármelyik] részt [az áldozatból, mely ki van jelölve a papoknak arra, hogy azt megegyék].13
1
Az a „nap”, mely az engesztelés napja (Lev 16, 1-34; Num 29,7-11). Tisri 10.-én ünnepelték. Egy különleges terem a Templom-hegyen . Csak a fıpap készíthette elı a Yom Kippur –kor esedékes szertartást. Elkülönítése – mely magába foglalta feleségétıl való különválasztását is - okát a Gemara tárgyalja. 3 Óvatosságból arra az esetre, ha a fıpapban tisztátalanságot találnának, ami miatt nem léphetne a templomba Yom Kippur –kor, magömlés, vagy egyéb tisztátlanság miatt, egy másik papot készítettek fel, hogy elvégezze a szertartást. İt nem különítették el, csak figyelmeztették, hogy tartózkodjon a tisztátalanságtól. Esetleg már a ruhákat is az ı méretére szabták. 4 Lev 16,6 5 Tehát azt tanuljuk ebbıl, hogy a Yom Kippur avodah –ját végzı fıpap házas ember volt. 6 Ezért nem készítettek neki feleséget. A Gemara azt tárgyalja, hogy miért maradtak közömbösek a bölcsek azzal kapcsolatban, hogy a fıpap feleségével történik valami. Inkább attól tartottak, hogy vele magával lehet baj, ezért jelölték ki helyettesét. 7 Naponta reggel és este (Ex 29,38-42; Num 28, 1-8). 8 A tömjént elıírás szerint elkészítették, két részre osztották és reggel, este elégették az arany oltáron a templom épületében. 9 A lámpások rendben tartásához tartozott, hogy meg kellett azokat tisztogatni, hamut kiszedni, olajjal megtölteni és új kanóccal ellátni (Ex 27,20-21; 30,7-8). 10 A tamid áldozat darabjait az oltáron égették el. A fıpap a feljáró tetején állt, odavitték neki a darabokat és ı bele dobta azokat a tőzbe. Mindig ezeket a darabokat – fej, hátsó láb – dobták elıször a tőzbe. Meiri szerint ekkor ismertették meg a fıpapot a szertartással és nem kellett minden darabot a tőzbe dobni, hogy ne fáradjon el. 11 Övé volt a joga annak, hogy bármelyik áldozatot bemutassa azon a napon, sıt a lámpásokat is elıkészíthette. Megvolt persze a papok heti beosztása huszonnégy ırséggel, melynek tagjai a templomban ırködtek a szolgálatban. İket osztották családi csoportokra, a hét speciális napjainak szolgálatára. Sorsolással döntöttek a papok személyét illetıen, de nem lehetett megállítani a fıpapot, ha el akart végezni egy szolgálatot, noha ı nem is léphetett be a sorsolásba. Azt a szolgálatot végezhette el mégis, amelyet csak akart. 12 Amely áldozatot csak akart. 13 A fıpapnak bármikor joga volt bemutatni az áldozatot bármelyik részét. A többi pap viszont csak akkor áldozott amikor az beosztása szerint esedékes volt és azt a részt áldozhatta fel, amely neki jutott az áldozatból. Mindezt esetükben sorsolás döntötte el. Amit megettek az áldozatból a papok, a napi szolgálattevık közt 2
3. Adtak hozzá véneket a bíróság vénei közül,14 akik felolvassák elıtte a nap rendjét [érintı Tóra szakaszt]15 és [azután] mondják neki: uram Fıpap, te olvasd [ezt] a saját száddal,16 [mert] talán elfelejtetted [a törvények valamelyikét], vagy esetleg soha nem tanultad [azokat]?17 Yom Kippur elıestéjét [megelızı] reggel odaállítják ıt [az udvar] keleti kapu[já]ba és vezetnek elıtte, ökröket, kosokat és bárányokat azért, hogy felismerje [azokat] és jártas legyen a [Yom Kippur] szertartásban.18 4. [Elkülönítése] teljes hét napos [idıszakában] nem tagadtak meg tıle ételt és italt. [De] Yom Kippur elıestéjén, alkonyat táján nem hagyták ıt, hogy sokat egyen, mivel [a túlzott mértékő] étel hozza el az alvást.19 5. Átadták ıt a bíróság vénei, a papi közösség véneinek, akik felvitték ıt az Avtinas [család] házába.20 Megeskették ıt21, elbúcsúztak és elmentek. Mondták neki: uram, fıpap, mi vagyunk a bíróság küldöttei és te vagy a mi küldöttünk és a bíróság küldötte. Mi esketünk meg téged arra, aki lakást készített nevének ebben a házban, hogy semmit nem változtatsz meg mindabból, amit mi mondtunk neked. İ elfordul és sír, ık is elfordulnak és sírnak.22 6. Ha [a fıpap] bölcs volt, magyarázatot tartott. Ha pedig nem, [akkor a] bölcsek tanítványai tartottak magyarázatot elıtte. Ha jártas volt [abban] hogy [szent iratokat] olvasson, olvasott. Ha pedig nem, [akkor] ık olvastak elıtte. És mibıl olvastak fel elıtte? Jóbból, Esdrásból és a Krónikákból.23 Zecharyah ben Kevutal mondja: Sok esetben én olvasok fel elıtte Dánielbıl.
osztották el, de ık adhattak más papoknak is. A fıpap azt választotta ki magának, amit akart még akkor is, ha nem végzett szolgálatot. 14 „neki” - hogy felkészítsék ıt. A Sanhedrinbıl való férfiak voltak ezek – nagy részük írástudó. 15 Az engesztelés ünnepének ez a rendje olvasható a 3Móz 16-ban. 16 Van aki hangos olvasásra gondol ezen a helyen. 17 A Misna hetedik fejezete szerint 3Móz 16 és 23,26-32 olvasásáról lehet itt szó. Valószínő, hogy a a 4Móz 29,7-11 et kellett emlékezetbıl mondani. A véneknek lehetett okuk kételkedésre azzal kapcsolatban, hogy a fıpap képes e folyékonyan, az Íráshoz méltó módon, abból a nyilvánosság elıtt olvasni, vagy idézni. A Makkabeusok korában elıfordult, hogy a fıpapot megvették, vagy hatalmi érdekbıl kapott hivatalt, megfelelı tudás nélkül. 18 Így tanították be arra, hogy milyen sorrendben mutasson be áldozatot az állatok egy- egy részébıl. 19 Alvás közben tisztátalanná válhat és másnap nem végezheti el szolgálatát. A nehéz étel serkentıleg hat a nemi ösztönökre is. Vagyis fáradtan nem harcol az ember ösztönei ellen. 20 A papok udvarának déli részén volt Avtinas háza. A füstáldozatért volt felelıs, családja készítette a tömjént, illatos főszerfélét. Avtinas házában gyakorolta a fıpap, hogy tele legyen a keze, mégse essen semmi a földre (3Móz 16,12-13) 21 Az eskü nyilván a füstáldozattal kapcsolatos törvény betartására kötelezte a fıpapot. Ez nem volt egyszerő. A fıpapnak már a Szentek szentjébe való belépése elıtt meg kellett gyújtania a tüzet, melyet a farizeusok például tiltottak. 22 A vének azért, mert kifejezésre kellett juttatni a feltételezést, ı meg azért, mert így jártak el. 23 A kevésbé ismert könyvek olvasása abban játszhatott szerepet, hogy felkeltse az olvasó érdeklıdését és így ébren tartsa ıt. Az alvás magában hordozta a tisztaság elvesztésének veszélyét.
7. [Ha a fıpap] el akart szenderegni, fiatal24 papok koppantottak elıtte a tzerada ujj[uk]kal25 és mondták neki: uram, Fıpap! Állj fel és őzd el26 egyszer [az álmodat] a [kı]padlón. És elfoglalták ıt,27 amíg elérkezett [a tamid áldozat] levágásának ideje. 8. Minden nap eltávolították [a hamut] az oltárról28 a gever megszólalásakor,29 vagy ilyentájt, akár elıtte, vagy azután. Yom Kippur –kor azonban [a fıpap] éjféltıl30 [végezte el ezt], az ünnepeken31 pedig az elsı ırszolgálat32 [végé]tıl [csinálták ezt]. És [ünnepeken] mielıtt a gever megszólalásának [az ideje] elérkezett volna, az udvar33 tele volt izraeliekkel.
2. fejezet Az elızı fejezet folytatásaként ez a Mishna is azt a napi szolgálatot részletezi, hogy miként kell elkülöníteni egy lapátnyi hamut az oltárról.34 Azt a folyamatot ismerhetjük meg, melynek során eldıl, melyik papot éri az a megtiszteltetés, hogy elvégezheti ezt a feladatot. 1. Eleinte35 minden [pap] aki meg akarta tisztítani az oltárt [a hamutól],meg is tisztította [azt].36 És abban az esetben, ha sok [pap volt, aki törekedett erre a kiváltságra,37 a választás következı módszerét alkalmazta]: futottak és feljutottak [az oltár] feljáró[já]ra38 [és] mindenki, aki társát megelızve [ért] négy amos –on belül[re],39 elnyerte [a kiváltságot]. Ha ketten érkeztek meg,40 egyszerre a [templomi] felvigyázó41 [azt] mondta nekik: nyújtsátok ki 24
Jób 30,12-ben ugyancsak hasonló szó fejezi ki az ifjúságot a növény rügyezésének, hajtásának fogalmával: pirchach - hajtás. 25
Mivel az ’etzba‘ egyes szám, nem biztos, hogy csettintésrıl van szó, mert ahhoz több ujjra van szükség. A tzeredah is inkább a hang figyelemfelkeltı voltára utalhat, nem pedig önmagában a középsı ujjra. Arról az ujjról van szó, mely valamilyen jellegzetes hangot ad és erre az alvó is felriad. A hangot adó ujj produkálhat füttyöt is. Általában ez a középsı ujj. 26 A pug – valaminek a gyengülése, valaminek a megszüntetése. A hideg kövön a lábak lehőtése segít az álom előzésében. Noha a Hif. külsı tárgyra utalna, az achat mint tárgy ebben a fordításban kerülhet bele a legkevesebb értelmi változtatással a szövegbe. 27 Elfoglalták, hogy ébren tartsák. 28 Part. – SEGAL 335.§ - a Lev 6,3 értelmében történt a hamu összegyőjtése. Ha sok volt az áldozat, a maradékot kúpszerő formában győjtötték össze az oltáron és csak akkor vitték el, ha túl sok helyet foglalt. 29 A hagever – az erıs, aki felül van, a qeryah – a hangos megnyilvánulás, megszólalás. 30 Vagyis utána. A chatzah - felezni. A Zsolt 119, 62-ben a chatzoth layelah – éjfél. 31 A ragal - járni, lábat használni. A regel kifejezés a szentélyrıl-szentélyre való járás ünnepi idejére utal: páska, hetek ünnepe, lombsátrak ünnepe (2Móz 23,17). 32 Három-négy óra ırködési idı. Az éjszakai ırváltásnyi idı zsidó szokás szerint az éjszaka egy harmada, késıbb átvették a római egy negyedet. Az ‘azar -körülzár, véd és így a segítség fogalma. A templom udvarában, elıudvarában vártak, akik be akarták mutatni az áldozatot. 34 A Rishonim kérdése, hogy a Yom Kippur szolgálatát tárgyalja-e a fejezet, vagy eltér attól. 35 Mielıtt az a baleset megtörtént volna, amirıl a Mishna késıbb tudósít, amikor is elrendelték, hogy a sorvetés lehet az egyetlen módja a pap kiválasztásának arra nézve, hogy elkülönítse a hamut. 36 A kiváltság azé a papé volt, aki elıször jött az igénnyel. A kiválasztásban nem a sorsvetés döntött, mint más egyéb esetben. 37 Két, vagy több pap jött ugyanabban az idıben, törekedve erre a kiváltságra, hogy elkülönítsék a hamut. 38 Az oltár tetejének elérésére annak déli oldalán volt egy feljáró. 39 A könyök és a középsı ujjhegy közti távolság az amos. A rámpa hossza 32 amos volt. Arról a papról van szó, aki elsınek érte el a rámpa tetejére 4 amos –on belüli távolságra. 40 Akik a többieket megelızték és azonos távolságban érkeztek. 41 Aki ki volt jelölve a templomi szolgálatokra és feladata volt, hogy felügyeljen a sorsolás alatt. 33
[az ujjatokat]!42 És mit nyújtottak ki? Egy vagy két [ujjukat],43 de egyetlen hüvelykujjat [sem nyújtották ki] a templomban. 2. Egyszer az történt, hogy két [pap] volt [ott] egyszerre és [amint] futottak, feljutottak a feljáróra, de közülük az egyik meglökte a társát, [aki] elesett és eltörött a lába. Amikor látta a bíróság, hogy [a papok] veszélyben vannak, elrendelték, hogy [a papokat] ne [válasszák ki másképp arra a szolgálatára, hogy] megtisztítsák [a hamutól] az oltárt, csakis sorsolással. Négy sorsolást tartottak [a templomban minden nap] és ez volt az elsı sorsolás.44 3. A második sorsvetés [döntötte el] ki vágja le [a tamid áldozatot], ki hinti [annak vérét az oltárra], ki tisztítja meg a hamutól a belsı oltárt és ki tisztítja meg a Menorah -t, valamint ki viszi fel a [tamid] darabokat45 az [oltár] emelvény[é]n.46 [Egyik pap vitte] a [tamid] fejét47 és [jobb] hátsó lábát, [a második pap vitte] a két mellsı lábát, [egy harmadik vitte] a farkát48 és a [bal] hátsó lábat, [egy negyedik vitte] a mellet49 és a nyakat,50 [egy ötödik vitte] a két mellkasi részt,51 [egy hatodik vitte] a zsigereket,52 [egy hetedik vitte] a finom liszt [minchah áldozatát],53 [egy nyolcadik vitte] a chavitin [áldozatot]54 és [egy kilencedik pap vitte] a bor [italáldozatot]. 55 [Összesen] tizenhárom pap nyeri el ezzel [a sorsolással a kiváltságot]. Ben Azzai mondta Rabbi Akiva elıtt Rabbi Yehoshua nevében: a [tamid áldozatot úgy] mutatják be, [ahogy] az járt [amikor még az állat élt].56 4. A harmadik sorsvetés [elıtt a következı bejelentésre került sor az udvarban]: [mind]azok [a papok] akik újak [vagytok] a füstáldozat [szertartásának elvégzés[éhez], gyertek és vessetek sorsot. De a negyedik [sorsvetés ] az új [papok számára], a régiekkel [együtt határozza meg azt, hogy] ki viszi fel a darabokat a feljáróról az oltárhoz.57 5. [A] támid58 -ot kilenc, tizenegy, vagy tizenkét, de soha nem kevesebb [mint kilenc] és soha nem több [mint tizenkettı pap] viszi oda [a körülményektıl függıen]. 42
A papok kört alkottak, kinyújtották ujjukat, a hivatalnok levette annak a papnak a tiaráját a fejérıl, akin a számolást kezdte, kimondott egy nagyobb számot, min ahányan jelen voltak.,elkezdte a tiara nélküli papon a számolást és annyiszor ment körbe, amíg a kimondott számhoz ért. Akinek az ujjánál épp akkor járt, az volt a kiválasztott a szolgálatra. 43 Ujjat. A továbbiakban a Gemara részletezte azokat a körülményeket, amikor két ujjat lehetett kinyújtani. 44 A papok négyszer gyülekeztek össze sorsolásra naponta, hogy meghatározzák melyik pap végzi a különbözı napi teendıket. A Gemara azt mondja majd el, miért nem tartották meg az összes sorsolást egy alkalommal. 45 A támid áldozatét. 46 Az oltár feljárója. A papok vitték a darabokat a feljáró alacsonyabb részéig, onnan egy másik pap tette azokat az oltár tetejére 47 A támid áldozatét. 48 Az állat hátsó része, farok tájék, hátgerinc. 49 A talajra nézı kövér rész, mely elkülönül a bordáktól. 50 Az egész elsı rész, a légcsı, tüdı, máj, szív. 51 Mellkas két oldala, bordák a tüdı körül. 52 Ez a pap mossa meg és viszi oda egy tálban. 53 A mincha áldozatét, mely a támid -ot kísérte. Az olajjal kevert lisztet elégették. 54 Minden nap a fıpap kötelessége volt ez a mincha áldozat. A lisztet és olajat egy lapos tepsiben sütötték meg. Felét a reggeli, felét a délutáni támid áldozattal mutatták be, teljesen elégették az oltáron. 55 Az oltár tetején, annak délnyugati sarkánál öntötték tálba ezt az italáldozatot. 56 Az állat darabjait a fejétıl a farkáig, járása szerint sorrendben vitték. 57 A darabokat a feljáró alsó részére tették és a sorsolás döntötte el ki viszi azokat az oltár tetejéig. Ha az áldozati darabok az elızı napról megmaradtak, bármelyik pap feltehette azokat az oltárra. 58 Mindennapi áldozat.
Hogy [kell ezt érteni]? Magát [az áldozatot] kilencen [mutatják be].59 A lombsátrak ünnepén [reggelenként] egy palack60 vizet [tart] egy [másik pap] a kezében, ezért van tíz [azokon a napokon].61 Az esti [támid -ot] tizenegy [pap mutatja be]. Magát [az áldozatot] kilenc és [még] ketten két rönk fát [tartanak] kezükben [az oltáron levı máglyához]. Szombaton [is] tizenegy [pap mutatja be a reggeli támid -ot]. Magát [az áldozatot] kilenc és [még] ketten [tartanak] kezükben két kanál tömjént, [mely az asztalon volt a] pánim kenyerek[kel együtt].62 Az ünnep szombatján63 egy palack víz [van] egy [másik pap] kezében, [összesen tizenkét pap számára].64 6. Egy kost tizenegy [pap] mutat be. A húst öt [pap]. A zsigereket, a finom lisztet és a bort, mindegyiket két [pap].65 7. A bikát huszonnégy [pap] mutatja be [a következı sorrendben]: a fej[hez] és a [jobb hátsó] láb[hoz három papra van szükség]. A fej[hez] egy, a láb[hoz] kettı. A far[hoz] és a [bal hátsó] láb[hoz négy pap kell]. A far[hoz] kettı és a láb[hoz is] kettı. A mell[hez] és a nyak[hoz még négy pap kell]. A mell[hez] egy, a nyak[hoz] három.66 A két mellsı láb[hoz] kettı és a két mellkasi rész[hez] kettı, [ez összesen tizenöt]. A zsigerek[hez], a finom liszt[hez] és a bor[hoz], mindegyik[hez] három [pap kell, ez összesen huszonnégy]. Mire vonatkoznak ezek a szavak? [Csak] a közösségi áldozatokra. De az egyéni áldozatra [vonatkozóan az van érvényben, hogy] ha [a pap maga] akar áldozatot bemutatni, [akkor] bemutathatja. Ezeknek és azoknak a [közösségi áldozatoknak a] megnyúzás[ára], feldarabolás[ára vonatkozóan a szabály] ugyanaz. 67 3. fejezet Az elızı, eltérı fejezet után, mely a templomban tartott napi sorsolást tárgyalta, a Mishna visszatér a traktátus fı tárgyához, a Yom Kippur szertartásának rendjéhez. 1. Mondta nekik [az összegyőlt papoknak] a felvigyázó: menjetek ki és figyeljetek, hogy elérkezett-e a vágás [reggeli támid áldozat] ideje? Ha elérkezett, a megfigyelı [ezt] mondja: hajnalcsillag.68 Mattja ben Sömuél mondja: Kivilágosodott az egész keleti szféra Hebronig?69 És ı [ezt] mondja: igen. 59
A papok. Nagy hasú, szők nyakú flaska. 61 A lombsátrak ünnepén vízzel való italáldozatot mutattak be a támid -dal együtt, ezért kellett még egy pap, aki a vizet az oltárhoz viszi. 62 Jelenlét kenyere: Ex 35,13; 39,36; 1Sám 21,7; 1Kir 7,48; 2Krón 4,19. 63 Szombaton, amely az ünnep kellıs közepére esik. 64 Kilenc a támid -nak, kettı a tömjénhez, egy pedig a palack vízként. 65 A kos zsigerei nehezek, ezért kell két pap. A liszt mincha mennyisége (két issaronium – az epha egy ötöde) miatt kell ehhez is a kettı. A bort vagy két edényben osztották el és ezeket egy-egy pap vitte, vagy ketten vittek egy edényt, tehát valószínő a mennyiségekre utal a papok nagyobb száma. 66 Elyakim szerint az egyik pap vitte a májat, a másik a tüdıt, a harmadik a szívet, a szervekhez tartozó résszel együtt. 67 Mindkét esetben végezhette az is, aki nem pap. 68 Villog, ragyog, fénylik: Ez 21, 15; Zsolt 77,19. Aki felmászott a tetıre és elıször pillantotta meg a fényt, az mondja, hogy már lehet látni a nap fényét, a napfelkelte pillanatában. 60
2. De miért volt erre szükség? Mert egyszer felvillant a hold világossága [a horizonton, közel a reggelhez] és ık azt gondolták, hogy [a] kelet[i égbolt] világosodott meg [a naptól] és [ezért] levágták a támid [naponkénti áldozatot] és [ezután azt csak mint érvénytelent] vitték ki az égetés helyére.70 Levitték a fıpapot a mikveh -hez.71 Ez az általános szabály [alapelv] volt [érvényben] a templomban: mindenkinek72 aki lábait73 elfedi, meg kell fürdenie [egy mikveh -ben]74 és [ehhez hasonlóan] mindenkinek aki vizel, meg kell szentelnie kezeit és lábait.75 3. Egyetlen ember sem léphet be az udvarba76 szolgálatra, még ha tiszta is, amíg meg nem fürdik [egy mikveh -ben]. A fıpap öt fürdést és tíz szentelést [mosakodást] végez el azon a napon77 és csak ennek [az elsınek a] kivételével mindegyik [fürdés] a szentélyben van78 a Parvah-kamra fölött.79 4. Kifeszítettek egy vászon kendıt közé és a nép közé. Megszentelte kezeit és lábait.80 [A fıpap] levetkızött, lement [a mikveh -be], alámerült, feljött és megszárította magát.81 Hozták neki az arany díszruhákat [mind a nyolcat] és ı felvette [azokat] és [azután] megszentelte kezeit és lábait. Hozták neki a támid [áldozatot]. Csinált a [torkán] egy metszést és egy másik [pap] fejezte be helyette a vágást.82 İ vette a vért és meghintette azt.83 Belépett [azután a szentélybe], hogy elégesse a reggeli füstölıszert84 és elkészítse a lámpásokat85 és bemutassa a fejet és a testrészeket,86 a chavitin [étel, lisztáldozatot] és a bort. 5. A reggeli füstölést a [reggeli támid] vér [áldozata] és a testrészek [elégetése] között mutatták be. Az esti [füstölést] az [esti támid -dal esedékes] testrészek [elégetése] és a nesachim között [mutatták be, mely azzal együtt járt].87 69
Nem volt elég egy helyen világosságot látni, hanem az egész keleti égnek ki kellett világosodnia. Az érvénytelen áldozat elégetésére volt egy félreesı hely. Az ilyen eset elkerülésére elıvigyázatosságból vezették be a tetırıl való vizuális megfigyelést. 71 Fürdésre való ház a templomon kívül. A fıpap megfürdött ott a szolgálat elıtt, enélkül nem léphetett a Szentélybe. A többi fürdı a szent helyen, a templomban volt (Lev 16, 24) 72 Templomban szolgáló pap. 73 1Sám 24,3 -ban is. Aki leguggol, betakarja testét illedelmesen a ruhájával. A belek ürítésének körülírása ez. – valaki a szükségét végzi. 74 A bırre ragadt ürülék lemosásához. 75 Megmosására. 76 Templom zárt, körülkerített elıudvara. 77 Yom Kippur napján. 78 A szent helyen, a templom udvarban. 79 Perzsa építész és mágus, róla kapta ez a rész a nevét, ennek tetejérıl van szó. 80 A megszentelés fogalmával kifejezett mosakodás a Mishna több verziójából kimarad, mert a fıpap nem szenteli meg kezeit és lábait, az öltözéke eltávolítása elıtt. Erre az elsı megszentelésre az elsı fürdése után került sor, mely követte a ruhák eltávolítását. 81 Nagy szövet törülközıbe takarta be magát, hogy eltávolítsa így az idegen anyagot, mely megakadályozná, hogy ünnepi öltözéke közvetlenül érintkezzen testével. 82 Hogy a fıpap felszabaduljon és vegye a vért. 83 Az oltárt, annak északkeleti és délnyugati sarkát. 84 [tömjént, füstáldozatot] Nem a Yom Kippur füstáldozat, hanem a minden reggel és délután esedékes illat áldozat az arany oltáron a Heichal -ban (Ex 30, 1. 7.). 85 A menóráét. Tisztításról lehetett szó, vagy meggyújtásról is. 86 Ennek a támid –nak a során a fıpap a külsı oltár feljárójának aljára helyezett darabokat felvitte az oltárhoz és a máglyára tette. 70
Ha a fıpap öreg volt, vagy törékeny [alkatú],88 melegítettek neki vizet89 és [azt Yom Kippurkor] a hideg vízbe [a mikveh -be] öntötték azért, hogy [a mikveh vize] elveszítse [enyhítse egy kicsit] hidegségét. 6. [A fıpapot] a Parvah-kamrába vitték, mely a szentélyben volt.90 Kifeszítettek egy vászon kendıt közé és a nép közé. Megszentelte kezeit és lábait és levetkızött. Rabbi Meir mondja: [elıször] levetkızött [és azután] szentelte meg kezeit és lábait. Lement [a mikveh -be] és alámerült, [azután] feljött és megszárította magát. Hoztak neki fehér díszruhákat, felöltözött és megszentelte kezeit és lábait. 7. Reggel [a fıpap] tizenkét maneh –t91 érı pelusin [vásznat]92 vesz fel, este [pedig] nyolcszáz zuz –t93 érı hinduyin94 [vásznat]. [Ezek] rabbi Meir szavai. A bölcsek azonban [ezt] mondják: reggel tizennyolc maneh értékő [vásznat] vett fel és este tizenkét maneh –t érı [vásznat], mely összesen harminc maneh. Ezek [értéke] a közös [kincstár]ból [származott],95 ha azonban [a fıpap] hozzá akart tenni [ezekhez a költségekhez] hozzá tehetett [de csak a] a sajátjából.96 8. Odament a bikájához97 és bikája az elıcsarnok és az oltár között állt, feje délre, arca nyugatra [nézett].98 A pap keleti irányban, arcával nyugat felé [nézve] 99 áll, és ráteszi mindkét kezét [a bikára]100 és bőnvallást tesz. És így szól: könyörgök Hashem,101 elfordultam [tudatosan vétkeztem], lázadtam [fellázadva vétkeztem], célt tévesztettem [vétkeztem gondatlanságból] teelıtted, én és az én házam népe.102 Könyörgök Hashem! Engesztelıdj meg a tudatos bőnre, a lázadásra és a vétekre, [nézve] amelyet akarattal tettem, fellázadtam és gondatlanul követtem el elıtted, én és az én házam népe, amint megíratott Mózes a te szolgád Torah –jában:103 Mert ezen a napon ı [a fıpap] 87
A nesachim mint italáldozat rendszerint a borra utal, melyet az oltárra öntöttek. A Mishnában a fogalom a mincha ételáldozatát és a bort is magába foglalja. Az itt említett füstölés megelızte az italáldozatot és a lisztet. 88 És nem tudta elviselni a mikveh hideg vizét, mely közvetlenül az Eitam forrásból jött. 89 Yom Kippur elıestéjén, mert Yom Kippur idején ez tilos volt. 90 A második alámerülés helye a templom udvar. 91 Egy maneh száz zuz. 92 Ezt a fajta vásznat Pelusium -ban, Egyiptomban készítették.. Ennek az anyaga volt a legjobb minıségő. Meiri megállapítása, hogy a Talmud Yerushalmi a Raamses –t Pilusa –nak fordítja. 93 Nyolc maneh. 94 Amikor a fıpap visszatért a Szentek Szentjébe, hogy elvigye a kanalat és a szenes serpenyıt, melyet a füstölıszer égetéséhez használtak, etiópiai készítéső fehér vászon díszruhát viselt (Rashi). A szó Cushim, ezt fordítják Etiópiának. Többen India környékének tekintik a helyet. Cush közelebb lenne Bavel –hez, mint Eretz Yisrael –hez. 95 A díszruha ára azokból a fél shekel -ekbıl jött össze, melyet minden zsidó egyszer egy évben fizetett a templomi szolgálat kellékeire. 96 Vagyonából. 97 Ez az, amit a fıpap vesz a saját pénzén és engesztelést szerez a fıpapért, háza népéért, papi szolgatársaiért (Lev 16, 3.6.11). 98 A templom kelet-nyugat irányban épült. Aki keletrıl ment az oltárhoz az elıször a tulajdonképpeni Szentély elıtti csarnokba ért. Az Ulam a heichal elıtti tér az elıcsarnok és az oltár között.. Itt állt a bika. Az állat nem fordíthatta hátsó részét az oltár felé, ezért állt észak-déli irányban, hátsó részével észak felé. 99 Hátával keletnek. 100 A kézzel való támaszkodás rítusát a tulajdonos végezte a vágás elıtt. İ helyezte kezeit az állat fejére, rátámaszkodott teljes erıbıl és elmondta hitvallását. 101 Szó szerint: a név. Így ejtette ki a fıpap a tetragrammatont. 102 Tágabb értelemben is: Gen 18,19; 45,8. 103 Lev 16,30
szerez engesztelést stb. [számotokra, hogy megtisztítson benneteket minden vétketektıl, Hashem elıtt fogtok megtisztulni]. És utána ık [a gyülekezet] válaszolnak: áldott az İ királysága dicsıségének neve, mindörökre. 9.A [fıpap] odament az udvar keleti részéhez, az oltártól északra,104 jobbján a s’gan105 és balján106 a család feje. Két hím kecske[bak]107 volt ott, egy urna és benne két sors[vetésre való eszköz].108 [A sorsolás eszközei korábban] bukszus fából voltak [elkészítve], de Ben Gamla aranyból [készítette] azokat és dicsérve emlegetik ıt [a bölcsek].109 10. Ben Katin csinált tizenkét kifolyót a kiyor –ra, hogy ne csak kettı legyen rajta [mint korábban].110 İ készített a kiyor –hoz egy mechanikus111 szerkezetet is, hogy vize éjszakára megmaradva, használhatatlanná ne váljék. Munbaz király112 készítette a Yom Kippurkor [használt] eszközök mindegyik fogantyúját, aranyból. Helene, az anyja készített egy arany, karos gyertyatartót113 [és elhelyezte azt] a Heichal bejárata fölé. Csinált egy arany táblát is, amelyre a Sotah szakasza volt felírva.114 [Ami] Nikanort [illeti] csodák történtek az ajtóival.115 És [a bölcsek] dicsérve emlegetik ıket.116
104
A kecskék tehát az udvar északi felében voltak, annak keleti szélén, az oltár és az udvar északi fala közötti térben. Az állat feje nyugatra nézett, farka pedig keletre. 105 A fıpap helyettese, megbízottja. A templomi hierarchiában ı volt a második. A fıpap jobbján állva hajtotta végre utasításait, segédkezett a szertartásban, ha arra szükség volt. Olyan volt, mint a király miniszterelnöke. 106 A papokat ügyeletre osztották be, mely egy hétig tartott. Az ügyelıket családi csoportba sorolták és mindegyiknek volt feje. İ kísérte különleges napon a fıpapot bizonyos rendben. 107 Az egyiket feláldozták, vérét hintették el a Szentek Szentjében és a Szentélyben, a másikat küldték Azazel – nek (Lev 16, 7-10; 20-22) 108 Általában kis kı, vagy golyó, ezekkel sorsolták ki melyik bak megy a pusztába, melyiket áldozzák fel (Lev 16,8). 109 Yehoshua ben Gamla fıpap volt a második templomban. Más ilyen nevő személyrıl is tudunk, de ennek a fıpapnak a vagyonos felesége adott ilyen célra sok aranyat. 110 Ez a fıpap hajtotta végre ezt a változtatást a mosdó medencén, hogy az a tizenkét pap, aki a napi áldozatot mutatja be, egyszerre tudjon mosakodni, várakozás nélkül. Ben Katin koráig csak kettı tudott egyszerre mosakodni, mert a medencének csak két csıre volt. 111 A medence vize használhatatlanná vált, ha éjszakára megmaradt. Egy csiga, csörlı, kerékrendszer, horizontális és vertikális dobokkal, kötéllel leengedte a medencét éjszakára egy forrással táplált kútba, így érintkezett a forrás vizével. Kiüríthették volna a medencét és pótolhatták volna új vízzel, de tiszteletlenség volt megengedni, hogy a megszentelt víz haszontalanná váljon. Az elsı templom idején valószínő Salamon medencéjébe merítették a kiyor –t. A muchni görög eredető, a mechanika alapja is. Erı, átvitelre, mozgás átalakításra való egyszerő szerkezet. 112 Van aki hasmoneus királynak tekinti. Heródes fiának, Agrippának a fia. Más Heródes fiának tekinti. Josephus történetéhez is kötik ezt a nevet (Ant 20:2). A történetben Monobaseus királyról olvasunk, akinek felesége Helene. İ fiával (Izates) tért át zsidó hitre. Máshol Munbaz és testvére tértek át a zsidóságba.. Izates –nek is volt Monobaseus testvére, de Josephus nem említi áttérését. 113 Vagy csillárt, vagy csiszolt arany táblát. 114 Num 5,11-31 szövege alapján a házasságtörés gyanúja esetén alkalmaztak egy esküt, azt keserő vízbe tették, a Heichal talajából vettek földet, azzal keverték, azt kellett meginni. Helene azért csinálta a táblát, hogy a fogadalomhoz ne kelljen kinyitni a Tóra tekercset. A táblát a Heichal falára erısítették és az Ulam –ból lehetett látni. 115 Nikanor hajón hozott ajtószárnyakat a templomhoz. A vihar miatt az egyik ajtót a vízbe dobták, hogy könnyítsenek a hajón. Amikor a másikkal is ezt tették, Nikanor azt mondta, hogy ıt is dobják akkor vízbe. Akkor elállt a vihar. Amikor Akkóban kikötöttek, a kidobott ajtó is ott volt. 116 Ben Gamla, Ben Katin, Munbaz király, Helene és Nikanor.
11. Ezek pedig bírálatként [kerülnek említésre]: akik Garmu házához tartoznak nem akartak [másokat] tanítani a panim kenyér [helyes] elkészítésére. Akik Avtinas házához tartoznak nem akartak [másokat] tanítani a tömjén [helyes] elkészítésére. Hugras a lévita, egy különleges zenei módszert ismert, de nem akarta [azt] megtanítani. Ben Kamtzar az írás [különleges] módszerét nem akarta megtanítani.117 Az elsıkre [nézve] mondják: egy igaz emlékezete áldásul [szolgál].118 És ezekre [a többiekre] mondják [annak a versnek a végén]: a gonosznak neve azonban kipusztul.119 4. fejezet
Korábban a Mishna azt tanította, hogy a templom udvarában volt két bak és egy sorsoláshoz való doboz, két sorsolásra való eszközzel. Sorshúzás döntötte el, hogy melyik bakot kell feláldozni a templomban és melyiket küldik el Azazel -nek. A Mishna itt részletezi a sorshúzás procedúráját. 1. [A fıpap] az urnába120 nyúl és kihúz két sorsot [belıle, egyet a jobb kezével, egyet a ballal]. Az egyikre „Hashem –nek” volt írva, az egyikre pedig „Azazel –nek” volt írva.121 A segéd [fıpap a fıpap] jobbján [áll] és a család feje [a fıpap] balján [áll]. Ha a Hashem -é [feliratú sors] kerül [a fıpap] jobbjába, a segéd [fıpap, aki jobbján áll] mondja neki: uram, fıpap, emeld fel jobbodat! Ha pedig a Hashem -é [feliratú sors a fıpap] baljába kerül, a család feje [aki balján áll] mondja neki: uram, fıpap, emeld fel bal kezedet.122 [Azután] ráteszi [a sorsokat külön-külön] a két bakra és [amikor ráteszi a Hashem feliratú sorsot a megfelelı bakra, ezt] mondja: „Hashem –nek egy bőnáldozat. Rabbi Yishmael [azt] mondja: nem kellett mondania [hogy] „egy bőnáldozat”, hanem csak [hogy] „Hashem –nek”.123 És utána válaszolnak: Áldott az ı királyság dicsıségének neve mindörökké. 2. Egy vörös [selyem] szalagot köt az elküldött bak fejére124 és ıt [a bakot] azzal a hellyel szemben állítja fel, amelyen át kellett ıt küldeni,125 ami pedig a levágandót illeti, [ıt] levágásának helyével szemben. [Akkor] másodszor [is] odamegy bikájához, ráteszi mindkét kezét, bőnvallást tesz és így szól: Könyörgök Hashem! Tudatosan vétkeztem, vétkeztem lázadva, célt tévesztettem gondatlanságból126 teelıtted, én és az én házam népe és Áron gyermekei, a te szent néped. Könyörgök Hashem! Kérlek szerezz engesztelést a tudatos bőnre, a lázadásra és a vétekre, amelyet akarattal követtem el, fellázadtam és gondatlanul követtem el elıtted, én és az én házam népe, Áron gyermekei, a te szent néped, amint megíratott Mózes a te szolgád Torah –
117
Négy tollat kötött négy ujjára és egyszerre írta a tetragrammaton négy betőjét. Prov 10,7 119 Csak azoké, akik visszautasították, hogy megosszák tudásukat. 120 Van aki az urna felrázására gondol. Lényeg, hogy hirtelen mozdulatról van szó. Nem tudhatta a fıpap elıre melyik sorsolásra való eszköz milyen döntést eredményez. 121 A Név a Mishna szövegében a JHWH név négy betője. 122 Hogy megmutassa a sorsolás eredményét melyik kezével húzta azt ki. 123 A probléma alapja Lev 16,9. Nem verbálisan kellett az állatot bőnáldozattá tenni, mert a sorvetés pillanatában a fıpap csak a bőnáldozatot ajánlotta „Hashem –nek”, használva a kifejezést, nem pedig a bakot jelentett ki bőnáldozatnak. 124 Hogy ne tévesszék össze a másik bakkal. 125 Ez a Nikanor kapun keresztül történt. Ezen keresztül lehetett keletrıl az udvarba jutni. 126 A javított szöveg alapján, a szórendre vonatkozóan. 118
jában:127 Mert ezen a napon ı engesztelést szerez számotokra, hogy megtisztítson benneteket minden vétketektıl, Hashem elıtt fogtok megtisztulni. És ık [a jelenlévı gyülekezet] válaszolnak utána: áldott az İ királysága dicsıségének neve mindörökre! 3. [A fıpap] levágja azt [azaz bikáját] és felfogja a vérét128 a [fogó] edénybe és odaadja [a vért] annak, aki azt megkeveri a [márvány burkolatú kövek] negyedik során129 a szentélyben úgy, hogy az ne sőrősödjön be,130 [amíg a füstáldozatot hozzák]. [A fıpap azután] vesz egy szeneslapátot, felmegy az oltár tetejére,131 eltávolítja az égı széndarabokat, ezen és azon az oldalon, kikotor [egy lapátnyit] az elizzott, legbelsı [széndarabok]ból132 és odateszi azt [a tele lapátot] a [kıburkolat] negyedik sorára, az udvarban.133 4. [Egy pap] minden nap egy ezüstbıl [készített lapát]tal kotorja ki [a szenet a napi füstáldozathoz] és [azt egy] aranyból [készített lapát]ba önti.134 Ma azonban [a fıpap azt egy] aranyból [készített lapát]tal kotorja ki és azzal viszi be [azt a Szentek Szentjébe].135 [Egy pap] minden nap [a szenet egy] négy kav -os136 [lapát]tal lapátolja össze és [azt egy] három kav –os [lapát]ba önti. Ma azonban [a fıpap azt egy] három kav -os[lapát]tal kotorja össze és azzal viszi be [azt a Szentek Szentjébe].137 Rabbi Yose [azt] mondja:[Egy pap] minden nap egy se’ah –s138 [lapát]tal kotorja össze [a szenet] és [azt egy] három kav –os[ba] önti bele. Ma viszont [a fıpap azt egy] három kav os[lapát]tal kotorja össze és azzal viszi be [azt a Szentek Szentjébe]. [A lapát] minden nap nehéz volt, de ma könnyő.139 Nyele minden nap rövid volt, de ma hosszú.140 Minden nap sárga aranyból volt, de ma vörös aranyból.141 [Ezek] Rabbi Menachem szavai. [A pap] minden nap egy peras tömjént mutat be reggel és egy peras –t este,142 de ma [a fıpap egy másik áldozatot is] tesz [még] hozzá [amely] az ı [két] marék [tömjénjébıl áll].143 Minden nap [a tömjén, ırlemény] finomságú volt, de ma a legfinomabb[ırléső].144 127
Lev 16, 30. A fıpap nem maga fejezte be a vágást, hanem átadta azt egy másik papnak, hogy ı maga foghassa fel a vért 129 A templom padozata márvány burkolatú kıtömbök egymásra rakott sorából állt.. Itt a templomból számítva a a negyedik sor lépcsırıl van szó, mely az elıudvarba vezet. 130 Mert az nem alkalmas a Szentek Szentjében a vérrel való áldozat bemutatásához. 131 Külsı oltár. 132 A Lev 16,12 magyarázatok részletezik ezt. A Yom Kippur füstáldozathoz szénnek izzania kellett látható láng nélkül. A legbelsı szén éghetett lassan, fojtottan, mely majdnem hamuvá vált. Van ahol az „elhasznált, legbelsı” kifejezés hiányzik a szövegbıl. 133 Addig marad ott, amíg a fıpap kivesz két marék tömjént, ráteszi egy kanálra, amin beviszi azt a lapáttal együtt a Szentek Szentjébe. Az udvarban, vagy a Szentélyben levı sorok értelmezésére vonatkozóan különbözı szövegeket találunk. 134 Amit bevisz a Szentélybe, hogy elégesse a belsı oltáron a füstáldozatot.. Ezt reggel és este végezték naponta. Mindegyikhez friss szenet hozott a pap a külsı oltárról. 135 Így kerülik el, hogy a fıpap ne fáradjon el és ne kelljen öntenie semmit egyik lapátból a másikba. 136 A kav huszonnégy tojás térfogatának felel meg, mely kb. 2 liter. 137 Az áldozathoz csak három kav kell. A negyedik szerepe, hogy tetızött mértékkel kapjon a menny kellı tiszteletet. 138 6 kav egy se’ah, 3 se’ah egy epha.. 139 A Yom Kippur lapát könnyebb anyagból készült, hogy a fıpap ne fáradjon el. 140 Hogy betegye a lapát nyelét a fıpap a karja alá és így a teher egy részét a karjára helyezve, nem fáradt el annyira. A Szentek Szentjében történı áldozathoz a fıpap lapátolt arany lapáttal. Amit a többi pap lapátolt ezüst lapáttal, azt az arany lapátra tették. 141 Ez az arany és réz ötvözet hasonlított legjobban a bika vérének színéhez, amit a Szentek Szentjébe vittek.. 142 Amelyet a Heichal –ban éget el a belsı oltáron. A peras jelentése „fél”. Fél maneh száz ezüst dinar sulya. 143 Ezt égeti el a Szentek Szentjében. 128
5. A papok minden nap a feljáró keleti oldalán mennek fel [az oltárra], és annak nyugati [oldalán] jönnek le,145 de ma a fıpap [a feljáró] közepén megy fel és középen megy le.146 Rabbi Yehudah mondja: a fıpap mindig középen megy fel és középen megy le. A fıpap minden nap megszenteli kezeit és lábait a kiyor –ból [medence], de ma [ezt] az arany palackból [teszi].147 Rabbi Yehudah [azt] mondja: a fıpap mindig az arany palackból szenteli meg kezeit és lábait. Minden nap négy máglya volt ott [az oltáron], ma azonban öt. [Ezek] Rabbi Meir szavai. Rabbi Yose [azt] mondja: minden nap három [máglya volt ott], ma azonban négy. Rabbi Yehudah [azt] mondja: minden nap kettı [máglya volt ott], ma azonban három.
5. fejezet A Mishna visszatér Yom Kippur szertartásához, amelytıl eltért, amikor a naponkénti templomi szertartás és Yom Kippur különbségeit tárgyalta. A Yom Kippur szertartás utolsó aktusa volt annak említése, hogy a fıpap szenet lapátol össze az oltárról és odateszi azt az udvar burkolt köveinek negyedik sorára. 1. Kiviszik neki a merítı kanalat és a lapátot,148 ı összeszedi tele markának megfelelı [tömjén mennyiségét] és azt a merítı kanálba teszi.149 Egy nagy [termető fıpap], nagy mérete szerint és egy kis [termető fıpap] kis mérete szerint,150 ahogy méretének megfelelt. A lapát [szenet] a jobb kezébe veszi, a kanál [tömjént] pedig a bal kezébe.151 [A fıpap miközben a lapátnyi szenet és a kanálnyi tömjént viszi],152 átmegy a Heichal –on, míg a két függöny közötti [területet], el [nem] éri. Az választotta el a Szentélyt a Szentek Szentjétıl és közöttük egy amah volt [a terület].153
144
A ketores Yom Kippur elıestéjén visszakerült a mozsárba és egyenletes finomságúra ırölték, jobban, mint addig. 145 Aki felment az oltár tetejére, annak jobbra kellett fordulnia. Ezért mentek fel a rámpa jobb oldalán, mert ha bal oldalon mentek volna fel, akkor a rámpa tetején szükségtelenül kellett volna keresztbe menni, ami illetlenség Isten oltárán. Mivel a feljáró délen volt, aki felment, észak felé nézett. A jobb oldal a keleti oldal. A pap, aki befejezi feladatát az oltáron, nem visszafordul, hanem folytatja a kört, elérve a nyugati oldalt és nem kellett kereszteznie a rámpát. 146 A fıpap ezen a napon középen ment, vagyis bejárta ezzel a rámpa teljes szélességét. Ezzel ábrázolta ki Isten mindent átfogó szeretetét Izrael számára. A fıpapnak szabad volt keresztezni a rámpát, mert ı Izrael küldötte. Cselekedete azt a rendkívüli kapcsolatot szimbolizálja, mely Isten és a zsidó nép között van. 147 Ezen a napon a fıpap tiszteletére különleges edény volt használatban. A kérdés, hogy ez az edény az elsı megszentelésnél is használatos volt-e, vagy csak az azután következı esetekben. Van aki azt állítja, hogy az elsı a kiyor -ból történt, nem az arany flaskából. Más az elsı megszentelés kapcsán is az arany ivó edényre gondol. A fıpap valószínő a a kiyor –t használta az elsı megszenteléshez azon a napon, az arany palackot a következı esetekben. Ez azonban nem egyértelmő mindenki számára, mert lehetett már az a Yom Kippur napi elsı estben is a a kiyor –ból. 148 Az edények kamrájából hozták ki a kanalat. 149 Csésze alakúra formálta kezét és azzal annyi tömjént markolt fel, amennyit tudott. Ezt (ketores) be kellett vinni a Szentek Szentjébe, hogy szénen elégessék. 150 Nem volt meghatározott mennyiség. Mindegyik fıpap annyit merített, amennyi a markába fért. 151 Megtölti a kanalat ketores – szel odamegy a negyedik sorhoz, ahol a lapát szenet hagyta, a jobb kezébe veszi, baljával fogva a kanalat. Így lép a Szentek Szentjébe. 152 A templom épületének három fı terme volt. Az Ulam, az elıcsarnok volt keleten, ide jutott, aki az udvarból jött. A Heichal, vagy Kodesh a Szentély volt beljebb. A Kodesh Hakodashim, a Szentek Szentje volt a Szentély mögött, az épület nyugati részében. A fıpap keletrıl tartott nyugat felé. 153 A második templomban nem volt fal a szentély és a Szentek Szentje között. Ehelyett két függönyt terítettek észak-déli irányban keresztbe, hogy elválasszák a két kamrát. Az egyik függöny nyugatabbra volt, mint a másik., a kettı közötti tér 44,4 cm, egy amah, a könyöktıl, a középsı ujjhegyig.
Rabbi Yose [azt] mondja: nem volt ott [kettı, hanem], csak egyetlen egy függöny, amint mondják [is]: és függöny választja el számotokra a Szentélyt a Szentek Szentjétıl.154 A külsı [függöny] vissza volt tőzve [a Szentély] déli [oldala] felıl. A belsı [függöny a Szentély] északi [oldala] felıl [volt vissza tőzve ]. 155 [A fıpap belépett a nyíláson át a déli oldalon és] ment [az amah -nyi folyosón keresztül a két függöny] között, amíg [csak] az északi [oldalon a nyílást] el [nem] érte156 [Amikor] elérte az északi [oldalt, belépett a Szentek Szentje területére].157 [Azután] arcát dél felé fordította,158 [miközben] balján a [belsı] függönnyel haladt [elıre], míg el [nem] érte a láda [rudait].159 Amikor elérte a láda [rudait], a lapátot [tele szénnel] odatette a két rúd közé. Kupacba rakta a füstáldozatot az égı széndarabok tetején és az egész kamra megtelt füsttel. Kiment és házba jövetele útján visszafelé haladva rövid imádságot mondott a külsı kamrában, de imádságában nem volt hosszú, hogy Izraelt meg ne félemlítse. (2.) Mióta a ládát elvitték, egy kı volt ott, a korai próféták napjaitól fogva160 és Shettiyah – nak nevezték (alapzat). [Ez] három ujjszélességgel volt magasabb, mint a föld [felszíne] és arra helyezte [a fıpap a lapátot, tele égı szénnel].161 2. (3.) [A fıpap] elvette [bikájának] vérét attól, aki azt megkeverte.162 Belépett arra a helyre, ahova [azelıtt is] ment163 és arra a helyre állt, ahol [azelıtt is] volt.164 Hintett abból [a vérbıl a láda fedele felé], egy[szer] felfelé és hét[szer] lefelé.165 De nem ügyelt arra, hogy akár felfelé [a láda fedelének felsı szegélyére], akár lejjebb [a láda fedelének alsóbb részére] hintsen, hanem [úgy viselkedett] mint egy matzlif .166
154
Mivel nem tudták pontosan, ezért kereste a rabbi a számot az Írás alapján, ahol egy függöny szerepel: Ex 26,33. 155 A függöny vissza volt hajtva a Heichal felé és össze volt kapcsolva a hajtás egy arany kapoccsal. Így jött létre egy nyílás a Heichal déli oldalán. A szövegek beszámolnak arról, hogy ez a nyílás nem volt állandóan nyitva. Arról lehet itt szó, hogy a függöny oda volt fogva a falhoz. Állandóan rögzítve volt a tetején és az északi oldalon. A déli oldalon kampók tartották a falban és az ahhoz kapcsolódó hurkok. Yom Kippurkor ezeket a hurkokat lazították meg, hogy a fıpap félre tudja tolni a függönyt. 156 Könyökével tolta el a függönyt, hogy ne fogjon tüzet az égı széntıl. 157 Arról is olvasunk a szövegekben, hogy amíg a láda a Szentek Szentjében állt, a ládából sugárzó fényben a fıpap látott, de amikor eltették a ládát, tapogatóznia kellett. 158 A Szentek Szentjének mérete: húszszor húsz amos. A láda mérete két és fél amos -szor másfél amos. A rudak nyugat-kelet irányban húzódtak, megnövelve a láda méreteit a függönyig. Csodálatos módon a láda nem foglalt el helyet, mert tíz-tíz amos volt a falig minden irányban a ládától. 159 Ha valaki északról halad dél felé, kelet, a balján van. Mivel a függöny a Szentek Szentje keleti oldalán van, a függöny balra van tıle. 160 A különbözı szövegek szerint Sámuel és Dávid fedezték fel a követ azaz ismerték jelentıségét és felfedték helyét. 161 A lád volt azon a helyen. Kelet felé húzódott. 162 A Mishna beszámol arról, hogy miután a fıpap bikáját levágták, odaadták vérét annak, aki a kıburkolat negyedik sorában állt. İ kavarta a vért, hogy ne sőrősödjön be. Ettıl vette el azt a fıpap. 163 A Szentek Szentjébe. 164 A szent láda rúdjai közé. A második templom idején, amikor nem volt láda, oda állt, ahol az elsı templom idején volt a láda rúdjainak helye. 165 Ennek alapja Lev 16,14. 166 Korbácsoló. A hintés mindig lejjebb irányult az elızınél. Az elsı ment a legmagasabbra. A hintést a fıpap jobb kezének mutatóujjával végezte, minden hintéshez külön bemártva az ujját. Bizonyos erıre is szüksége volt a fıpapnak, mert nem csepeghetett le egyszerően a vér az ujjáról. Van aki már egy csepp vért is érvényesnek tartott, más szerint több cseppbıl állt egy-egy hintés. Mindenesetre a vér nem érintette magát a kapporet –et, hanem a padlózatra hullott.
És így számolt [amikor hintett]: egy. Egy és egy. Egy és kettı. Egy és három. Egy és négy. Egy és öt. Egy és hat. Egy és hét.167 Kiment [a Szentek Szentjébıl] és odatette [az edényt a bika vérével] az arany állványra, mely a Szentélyben volt. 3. (4.) Bevitték neki a bakot,168 levágta és vérét felfogta a [fogó] tálba.169 Belépett arra a helyre, ahova [azelıtt is] ment és arra a helyre állt, ahol [azelıtt] volt és hintett abból [a vérbıl] egy[szer] felfelé és hét[szer] lefelé. Így számolt [amikor hintett]: egy. Egy és egy. Egy és kettı, stb. Kiment és odatette [az edényt a bak vérével] a második arany állványra, mely a Szentélyben volt. [Azután újra vette az edényt a bika vérével.]170 Rabbi Yehudah [azt] mondja: Nem volt ott [több] hanem csak egyetlenegy. Elvette [róla] a bika vérét és [helyére]171 odatette a bak vérét. Hintett abból [a bika vérébıl] a függöny felé, ami kívülrıl [nézve]172 a ládával szemben van, egy[szer] felfelé és hét[szer] alulra. De nem ügyelt stb, [hogy akár felfelé akár lejjebb hintsen, hanem mint egy matzlif ]. És így számolt [amikor hintett: egy. Egy és egy. Egy és kettı,] stb. Elvette a bak vérét és letette a bika vérét.173 Hintett abból [a bak vérbıl] a függöny felé, ami kívülrıl [nézve] a ládával szemben van, egy[szer] felfelé és hét[szer] alulra. [De nem ügyelt arra, hogy akár felfelé akár lejjebb hintsen, hanem mint egy matzlif . És így számolt amikor hintett: egy. Egy és egy. Egy és kettı,] stb. Beleöntötte a bika vérét a bak vérébe174 és beletette a tele [tálat] az üresbe.175 (5.) [Ez a vers176 megállapítja]: És kimegy az oltárhoz, amely Hashem elıtt van, ez az arany oltár [a Heichal -ban].177 4. [A fıpap] elkezdte kenni [a bika és a bak kevert vérét] és lefelé haladt [az oltár mindegyik sarkán].178 Honnan kezdte [ezt a kenést]? [Az oltár] északkeleti sarkától [és azután fordult az] északnyugat[i], délnyugat[i és] délkelet[i sarkok felé, külön-külön]. 167
Amikor a fıpap elıször felfelé hint egyet számol. Majd a lefelé hintést újra számolja, de hozzá teszi az elsı felfelé hintésre vonatkozó számolást: egy és … 168 Nem a Heichal –ba viszik a bakot, hanem a fıpap hagyja el a Heichal –t az udvar felé és odaviszik neki a bakot az udvar keleti része felıl, ahol a sorsolás alatt állt a két bak. A fıpap ott vágja le a bakot, ahol a bikát, az elıcsarnok és az oltár között. 169 A baknak vékony a nyaka, a vágást befejezhette maga a fıpap, mert volt ideje a vért felfogni. A bikát már átadta a vágás befejezéséhez másnak. 170 Leteszi a bak vérét, hogy felszabadítsa a jobb kezét a bika véréhez. Valószínő a bal kéz nem képes megtartani a tele tálat, melybıl kicsordulna a vér. 171 Ha csak egy állvány volt, a fıpap nem tudta letenni a bak vérét, amíg elıször el nem vette a bika vérét. 172 A Heichal –ból. Lev 16,16 alapján., utalva a Szentek Szentjére. 173 Rabbi Yehudah szerint csak egy állvány volt. A rabbik szerint. a fıpapnak elıször le kellett tenni a bika vérét a második állványra és azután vette a bak vérét. 174 Lev 16,18 alapján vonható le a következtetés, hogy keverni kell a két vért. 175 A Gemara szerint az történik, hogy a tele edénybıl önt vissza az üresbe, így keveredik össze teljesen a két vér. 176 A Lev 16,18. 177 Eddig a fıpap az arany oltár és a függöny között állt. Ekkor elhagyta ezt a helyet, odament az oltárhoz, hogy meghintse. A szöveg arra utal, hogy az arany oltárról van szó, mely a Heichal –ban állt, mely az isteni jelenlét helye volt (Hashem elıtt). A külsı oltár volt az udvarban. 178 Ez a szertartás másképp zajlott mint a többi a nap folyamán. Egyéb esetben bemártotta a fıpap az ujját a vérbe és gyors mozdulattal hintette el (Lev 16, 14. 19.) Itt is bemártja az ujját, de azzal keni (viszi fel) az oltár sarkait (Lev16,18). A fıpapa az oltár négy kiugró sarokkövét kente meg a tetejétıl az aljáig. Lefelé azért haladt, hogy a vér ne folyhasson a ruhájára. Ha felfelé haladt volna, a csuklója fölé emelkedı ujjairól visszacsepegett volna a vér a kezére és ruhája ujjára. Van olyan szöveg is, mely szerint a mechatteh nem lefelé haladó mozgás, hanem tisztításra vonatkozik.
[Azon] a hely[en] ahol elkezdte [kenni az elıírás szerinti] chatat179 [vérét] a külsı oltárra, ott fejezte be [ezt a különleges Yom Kippur szertartást] a belsı oltáron.180 Rabbi Eliezer [azonban azt] mondja: [A fıpap] a helyén maradt, míg rákente [a vért mindegyik sarokra]. [A vért] mindegyikre (sarokra), [felfelé történı húzással] vitte fel, alulról [haladva] felfelé, kivéve [azt a sarkat] amely [közvetlenül] elıtte volt. Arra [a vért lefelé történı húzással] vitte fel, felülrıl lefelé [haladva].181 5. (6.) [Azután] az oltár „tisztaságára”182 hintett hétszer, a vér maradékát pedig a külsı oltár nyugati alapzatára öntötte.183 De a külsı oltár [áldozatainak vére maradékát az oltár] déli alapzatára öntötte.184 [Mindenesetre] ezeknek és azoknak [a vére] a csatornában keveredett össze és a Kidron völgybe folyt.185 Ezt a kertészeknek adták el trágyaként, ık pedig a me’ilah –ért voltak felelısök [annak illetéktelen használatáért].186 6. (7.) Mindazt a Yom Kippur eseményt [figyelembe véve], amelyet sorrendben187 jegyeztek fel [tény]: ha egy dolgot [a fıpap helytelenül] helyezett egy másik elé, [azzal] nem végzett el semmit [vagyis az érvénytelennek számított].188 [Ha például] a bak vér[ével való szertartás] elızte meg a bika vér[ével való szertartást], a bak vérébıl újra kellett hintenie a bika vér[ével való szertartás] után,189 és190 ha a vér kiömlött, mielıtt [az áldozatok] bemutatását [a Szentek Szentjén] belül befejezte, másik vért kellett vinnie191 és vissza kellett mennie [egészen a Szentek Szentjén] belüli [áldozatbemutatások] 179
bőnáldozat A külsı oltárnál történı elsı kenést a délkeleti sarkon végezték, a belsı oltár esetében is a délkeleti sarkon volt az utolsó kenés. 181 Van aki azt állítja, hogy a fıpap körbe járta az oltárt, más szerint egy helyben maradt és csak kinyújtotta a kezét, mert elérte az egy amah oldalú négyzet minden sarkát. Volt amikor az oltár fölé is kellett esetleg hajolnia. Ilyenkor olyan mozdulatokat kellett tennie, hogy ne folyhasson rá a vér. 182 Hamutól és széntıl megtisztított helyre. 183 Miután befejezte a vér felhordását az oltár sarkaira, az oltár tetején, a szabad felszínre is hintett. Ennek alapja Lev 16,19. Az udvaron levı oltár egy széles alapzatra épült, amely nagyobb volt mint az oltár körüli lépcsı. 184 A chatat –nak a vérérıl lehet szó, melyet a külsı oltárra vittek fel. 185 A külsı oltárra hintett vér maradékát öntötték a déli talapzatra és a belsı oltárra hintett vér maradékát öntötték a nyugati talapzatra ezt vezették az udvaron át a Kidron völgyébe. 186 A megfizetés nélküli vérbıl tilos volt hasznot húzni. Megfizetés után megszőnt, hogy szent legyen a vér és lehetett használni privát célra. A me’ilah arra utal, aki figyelmetlenül, hőtlenül, jogellenesen használ szent dolgot, személyes hasznot húzva abból. Akkor visszafizetés által kellett jóvá tenni a bőnt asham áldozattal. Ez volt az asham me’ilos. 187 A sorrend alapja Lev 16: 1. a fıpap elmondja elsı bőnvalló imádságát bikája felett; 2. sorsot húz, hogy kiválassza a bakot; 3. elmondja második bőnvalló imádságát bikája felett és levágja; 4. beviszi a kanalat a füstáldozattal és a lapátot a szénnel a Szentek Szentjébe és elégeti a füstáldozatot; 5. a láda fedelével szemben elvégzi a bika vérével a szertartást; 6. levágja a bakot Hashem –nek; 7. a láda fedelével szemben elvégzi a bak vérével a szertartást; 8. elvégzi a bika vérével a szertartást a Heichal –ban a Paroches elıtt; 9. elvégzi a bak vérével a szertartást a Heichal –ban a Paroches elıtt; 10. összekeveri a bika ás a bak vérét és a keverékbıl valamennyit felhasznál a belsı oltárhoz. 188 A sorrenden kívüli munka érvénytelen. A fıpapnak folytatnia kellett a sort és amikor odaért ahhoz, amit korábban elrontott, újra el kellett azt végezni. A korábban megállapított sorrend a késıbbi felállított lista érvényessége szempontjából volt fontos. Az elızı a késıbbi elıkészítése volt. Ezért volt a késıbb elrontott sorrend miatt a folyamat érvénytelen, mert a korábbi rend nem elızte azt meg. Az érvényességhez az kellett, hogy semmi ne hiányozzon abból, aminek valamit meg kellett elıznie. 189 Elıször mindig a bika vérét kellett hinteni mind a Szentek Szentjében, mind a Heichal –ban. Ha mégis a bak vérét hintette elıször a fıpap, azt meg kellett ismételnie a bika vére után. 190 A vav néhány verzióban nem szerepel, mivel a következı rész nem kapcsolódik az elızıhöz. 191 Egy másik állatot kell levágni, a vérét pedig felfogni. 180
kezdetéig.192 És ugyanez [vonatkozik az áldozatok bemutatására] a Szentélyben [a függöny elıtt]193 és ugyanez [vonatkozik az áldozatok bemutatására] az arany oltáron,194 mivel azok mindegyike195 a jóvátétel egy különálló [szertartása].196 Rabbi Elazar és Rabbi Shimon [ezt] mondja: attól a ponttól ahol befejezte, onnan kezdi [újra].197
6. fejezet A Mishna folytatja a Yom Kippur szertartás leírását a bakkal kapcsolatban. Az elızı fejezet a fıpap bikájával és a bakkal végzett, Hashem –nek szóló szertartást tárgyalta, most pedig az Azazel –nek küldött bak szertartásának leírása következik. 1. A Yom Kippur [ünnep] két bak[jára vonatkozó] mitzvah -inak [bemutatásukkal kapcsolatos lényege] az, hogy azonosak legyenek megjelenésben,198 méretben, értékben és egyszerre történı megvásárlásuk [tekintetében].199 De akkor is alkalmasak, ha nem azonosak [megjelenésben, méretben, értékben]. [Hasonló módon] érvényesek [akkor is], ha egyet vett ma és egyet a következı napon [azaz nem egyszerre vette ıket]. [Ha] egy közülük meghalt - ha meghalt mielıtt [a fıpap] sorsot vetett, [egyszerően] megveszi a párját a másik helyett.200 Ha azután halt meg, [hogy a fıpap] sorsot vetett, egy másik [ennek] megfelelıt kell elhoznia, és újra sorsot vet rájuk [mint kezdetben]201és ha a Hashem – é halt meg [ezt] mondja: az, amelyre a Hashem –nek [szóló] sors esett, hadd álljon a helyére. És ha Azazel –é halt meg [mondja ezt]: az, amelyre az Azazel –nek [szóló] sors esett, hadd álljon a helyére. A második [bakot akkor meg kell hagyni, hogy] legeljen, míg tisztátalanná válik [amikor majd] eladják és [az eladásból származó] hozadékát önkéntes [közösségi] áldozatként kell felhasználni,202 mert egy közösségi chatat áldozatot nem szabad hagyni meghalni.203 192
Azokat a hintéseket, melyek a kiömlés elıtt voltak, meg kellett ismételni. Mind a nyolc hintés a Szentek Szentjében történt, egy folyamat volt, egy állat vérével. 193 Ha a vér kiömlött, mielıtt befejezte volna a hintést a függöny felé, le kellett vágni a másik állatot és meg kellett ismételni az elvégzett hintéseket. Azokat nem kellett megismételni, melyek a Szentek Szentjében történtek. 194 Ha a vér kiömlött, mielıtt befejezte a szertartásokat az oltáron, egy másik bikát és bakot kellett levágni, vérüket össze kellett keverni és az oltárra hinteni. Azt nem kellett elvégezni, ami a Szentek Szentjében és a láda fedele elıtt történt. 195 1. A Szentek Szentjében; 2. A Paroches elıtt; 3. A belsı oltáron. 196 Ha egy csoport befejezıdött, az a jóvátétel megtörtént. 197 Ha egy folyamat közepén ömlött ki a vér, nem kellett elölrıl mindent elkezdeni. Ha a Szentek Szentjében három meghintés után ömlött ki, folytathatta a negyedikkel. 198 Mindkettınek vagy feketének, vagy fehérnek, vagy szürkének kellett lennie. 199 Egy tranzakció keretében kell megvenni. Akár mindegyiket lehetett venni egy árustól, vagy két árustól, akiket egy ügynök jelölt ki a tranzakcióra. 200 Egyet pótlásul. 201 Már a sorsolás megtörtént, ezért nem lehetett arra még egyszer sorsot vetni, amelyik megmaradt. Ezért kell kettıt venni. 202 Ha az Azazel bak hal meg és sorsot vetnek két új bakra, a templomra marad két bak Hashem –nek, mindegy párból az egyik. Az egyik chatat áldozat, a másik legel, amíg tisztátalan (hibás – Lev 22, 17-20) nem lesz. Ezt adják el és az árából veszik a közösségi áldozatot. Ugyanígy, ha a Hashem –nek szóló halt meg és a második sorsolás után a templomra marad kettı Azazel –nek, az egyiket használják a Yom Kippur áldozathoz és a másik legel, amíg tisztátalanná válik. 203 Valójában: nem hal meg. Különbözı szövegekbıl tudunk esetekrıl (öt esetben), amikor a chatat –nak mek kellett halni. Ha valaki például vétkezett és kijelölt chatat –ként egy állatot és az elveszett, feláldozott egy másikat helyette, de miután elszaladt meglett az eredeti, ezt istállóba zárták és kiéheztették., de csak privát
Rabbi Yehuda mondja: haljon meg.204 És Rabbi Yehudah még [azt is] mondta: [ha a Hashem –nek szóló bak] vére kiömlik, [mielıtt elhinthették volna], az elküldendı [bak] haljon meg. [Ha az] elküldendı [bak] halt meg, [mielıtt a Hashem –nek szóló vérét elhinthették volna, a Hashem –nek szóló] vérét kell kiönteni.205 2. Odalép az elküldendı bakhoz,206 mindkét kezét ráteszi, bőnvallást tesz207 és így szól: könyörgök Hashem, a te néped, Izrael háza célt tévesztett (vétkezett gondatlanságból), elfordult (tudatosan vétett) és lázadt (vétkezett fellázadva) teelıtted.208 Könyörgök Hashem! Engesztelıdj meg a figyelmetlen vétkekre, a tudatos bőnökre, a lázadó bőnökre amelyeket a te néped, Izrael háza követett el gondatlanul, akarattal és fellázadva teelıtted, amint megíratott Mózes a te szolgád Torah –jában, mondván:209 Mert ezen a napon engesztelést szerez számotokra, hogy megtisztítson benneteket minden vétketektıl, Hashem elıtt fogtok megtisztulni. A papok és a nép pedig, akik az udvarban állnak, amikor hallják a kimondhatatlan nevet, amely a fıpap szájából jön, térdre hullnak, meghajolnak, arcra borulnak és [ezt] mondják: áldott az İ királysága dicsıségének neve mindörökre.210 3. [A fıpap] átadta az [Azazel bakot] annak, akinek el kellett azt vezetni [a sziklaszirthez, szakadékhoz]. [Törvény szerint] bárki alkalmas, hogy azt vezesse, de a fıpapok alkottak egy szabályt és nem engedték meg, hogy egy nem kóhanita vezesse ıt. 211 Rabbi Yose mondta: [Volt] egy incidens [melynek során] Arsela vezette ıt és ı [csak] izraelita volt [nem kóhanita].212 4. És készítettek neki egy feljárót [vagyis egy magasabb járdát, melyen a templomudvarból lehetett kijutni a város felé annak, aki a bakot vezette] a babilóniaiak miatt, akik kitépték a szırét és [ezt] mondták neki: vedd és menj, vedd és menj!213 Jeruzsálem elıkelıi közül némelyek elkísérték ıt az elsı sátorig.214 Jeruzsálemtıl a szakadékig, tíz sátor volt.215 [Jeruzsálem és a szakadék közötti távolság] kilencven riss [volt], mindegyik mil hét és fél [riss]. 216
áldozat esetében, közösségi áldozat esetében nem. Az alkalmatlanná vált állat eladásából származó összeget is csak szent célra lehetett fordítani, ezért tették az áldozatra szánt önkéntes adományokhoz. 204 Valójában: haljon meg. Vagyis az a chatat áldozat, amelyet nem tudtak feláldozni és meg kellet halnia, magába foglalta a közösségi áldozatot is. 205 Ezekben az esetekben másik pár bakot hoztak és újra sorsot vetettek. 206 Melyet a Nikanor kapunál hagyott a sorsvetés után. 207 Az elızı két bőnvallás a bika fölött a fıpap háza népéért és a fıpapokért hangzott el, ez pedig a bak fölött egész Izrael nevében. 208 Ez a felsorolás nem egyezik a korábbival, de van olyan szöveg, amelynek javítása azt a célt szolgálja, hogy összhangba hozza ezt, azzal a sorrenddel. 209 Lev 16,30 210 A korábbi bőnvallást nem folytatta a térdre esés, meghajlás, arcra borulás, noha ezekhez a bőnvallásokhoz kapcsolódóan említik máshol a szövegek. 211 Maguk a papok vezették az Azazel bakot. Bíróságuk nem tiltotta , hogy egy izraelita végezze ezt. A papok törvényszéke a templomban volt és ırködött a templomi szertartások felett. 212 Yose szerint nem volt olyan törvény, hogy csak papok vezethették az Azazel bakot. Más magyarázat szerint a papok óvtak ugyan egy izraelitát attól, hogy vezesse a bakot, de ez a szándékuk nem valósult meg, mert megengedték egy izraelitának, hogy ezt elvégezze. 213 Menj el gyorsan, ne maradjanak itt tovább a bőneink! A kimagasodó rámpa megakadályozta a babilóniaiakat, hogy megérintsék az embert. A bak szırének kitépésével megszegték a melachah tilalmát Yom Kippur idején. 214 Sátrakat csináltak, melyekben tartózkodhattak az úton Yom Kippur elıtt.. Az Azazel bakot vivıt egyik sátortól a másikig kísérték. 215 Meredek hegyi szakadékról lehet szó. Erre utalhat Lev 16,8. 10.
5. Minden egyes sátornál [ezt] mondják neki: íme itt az étel és íme itt az ital.217 És sátortól sátorig kísérik ıt, közülük [csak] az utolsó kivétel, [amikor ugyan] nem volt aki ment vele a szakadékhoz, de volt aki távol megállva figyelte cselekedeteit.218 6. Mit tesz [a küldött]? Részekre osztja a vörös gyapjú szalagot,219a fele oda [volt] kötve egy sziklához és fele oda [volt] kötve [a bak] két szarva közé. [Azután] hátrafelé meglöki [a bakot]220 és az [a bak] lebukdácsol, de feléig sem ér a hegynek, már darabokra szakad. 221 [Azután a megbízott] eljön és leül az utolsó sátor [árnyéká]ban, amíg besötétedik.222 És mikortól teszi támé –vá [tisztátalanná] ruházatát [és önmagát]? Amint Jeruzsálem falán kívülre megy. Rabbi Shimon [azt] mondja: attól az idıtıl fogva, hogy lelöki azt a szakadékba.223 7. Odament [aztán a fıpap] a bikához és a bakhoz, amelyet el kellett égetni.224 Felnyitotta ıket és kivette áldozati részeiket,225 beletette azokat egy tálba és elfüstölte az oltáron.226 [Azután] egymásra rakta azokat [a halott bika és a bak tagjait] zsinegekkel [hálókba]227 és kivitte az égetés helyére.228 És mikortól tették tisztátalanná [a vivıket és] ruhá[ju]kat?229 Amint [a templom] udvar falán kívülre mennek. Rabbi Shimon [azt] mondja: amint a láng belekap [a darabok] nagyobb részébe. 8. Mondták a fıpapnak: a bak elérte a pusztát.230 És hogy tudták meg, hogy a bak elérte a pusztát? İrszemeket231 állítottak, zászlókat lengettek232 és [így] tudták meg, hogy a bak elérte a pusztát. 216
Egy mil egy km, 2000 könyöknek megfelelı távolság. Ez volt a szombat napi járóföld, két sátor közötti távolság. Az utolsó sátortól két mil volt a szakadék, ezért egy mil –re lehetett kísérni a bakot vezetıt. İ megtörte a szombatot a távolsággal, mert elvitte a bakot a szakadékig. Jeruzsálem és a szakadék távolsága 12 mil volt (90:7,5=12), 11 szakaszra osztva. Az elsı volt Jeruzsálem és az elsı sátor távolsága. Erre következett másik 9 szakasz, majd a 10. –tıl a szakadékig. Hét és fél riss volt 2000 amos , vagyis egy riss 266 2/3 amos . Máshol 190 amos. 217 Az embert nem oldották fel a böjt kötelezettsége alól, de ha ereje elfogyott, adtak neki enni. 218 Az utolsó sátorból nem kísérték a bakot vivıt, mert számukra nem volt megengedett a nagyobb távolság. De láthatták, hogy elvégzi-e feladatát. 219 A sorsolás után már rákötötték a szalagot, mint láttuk, hogy megkülönböztessék ezt az Azazel bakot a másiktól. Más magyarázat szerint olyan szalagról lehet szó, melyet Yom Kippur elıtt hoztak a szakadékhoz. 220 Ha elıre nézve lökték volna le, ugrált volna. 221 A hegy közepéig a bak darabjaira szakadt. 222 A sötét beálltával elmúlt az ünnep és visszafelé együtt mehettek Jeruzsálembe. A küldöttnek megengedték, hogy két mil – t menjen vissza. Nehéz volt legyengült állapotban kint maradnia. 223 Lev 16,26 alapján az aki Azazel –nek viszi a bakot, ruhájával együtt tisztátalanná válik, sıt esetleg az is, amit az ember érintett akkor. 224 A chatat –hoz hasonlóan a külsı oltáron történt bizonyos részek égetése (emurin), de ennek az áldozatnak a húsát nem lehetett megenni. Lev 16,27 –bıl tudjuk mit kellett Jeruzsálemen kívül elégetni. 225 Az áldozati részeket (emurin) kellett az oltáron elégetni az állatból. Az olah kivételével ez minden állatban azonos volt. Ezeket a részeket említi Lev 3,3-9; 4,8-10. 26. 226 Lev 16,25 szerint. 227 Egymással összefonta a bika és a bak végtagjait, s a két állatot így kötötték két rúdra, melyeket párban vittek négyen. A Yerushalmi -ban vannak a rudak a zsinegek (fonatok, hálók) helyett. 228 Jeruzsálemen kívülre, ahova maga a fıpap vitte. 229 Lev 16,23-28. Az a kérdés is felvetıdik, hogy az is tisztátalanná válhatott, amihez hozzá ért (pl. edény). 230 Lev 16,22-25 szerint a fıpap akkor kezdhette a szertartás hátralevı részét, miután a bak kiment a pusztába. Az áldozati részek kivétele csak elıkészület volt és azt addig is el lehetett végezni, míg a bak elérte a pusztát. 231 A kifejezés nagy kıtömbökre, kırakásra utal az úton, melyekre az ırök álltak. A szóban vagy az egymást váltó ırök görög megfelelıjét (diadochoi) keressük, vagy az utat (derek), az útjelzıre utalva.
Rabbi Yehudah [azt] mondta: de volt egy biztos [nagy, megkülönböztetı] jelük.233 [Mert] Jeruzsálemtıl [bak] szakadéka helyéig három mil volt [a távolság].234 Egy mil –t mentek [a küldöttel az úton odafelé],235 egy mil –t jöttek vissza, vártak [annyi idıt, amennyi] egy mil [megtételéhez kellett]236 és [így] tudták [meg], hogy a bak elérte a pusztát.237 Rabbi Yishmael mondja: de volt egy másik jelük [is arra nézve, hogy a bak megérkezett]. Egy vörös gyapjú szalag volt odakötve a Szentély bejáratára és amikor a bak megérkezett a pusztához, a gyapjú szalag kifehéredett, amint mondják [is]: ha bőneitek olyanok lesznek mint a karmazsin, fehérré válnak, mint a hó.238 7. fejezet Az elızı fejezet utolsó Mishna -jából megtudjuk, hogy a fıpapot értesítették: a bak elérte a pusztát. Mint tudjuk, az asszonyok udvara felé ment, hogy hangosan felolvassa a Torah Yom Kippur -ra kijelölt szakaszát. Ez a Mishna ezt az eseményt tárgyalja, az ide kapcsolódó szertartással együtt. 1. [Azután]239 a fıpap megérkezik [az asszonyok udvarához] hogy [a Torah Yom Kippur –ra kijelölt szakaszát] olvassa. Ha [úgy] akarja olvasni [a szakaszt megszentelt] lenvászon ruhákban, olvassa [abban az öltözékben]. De ha nem [akarja ezt tenni], olvashat fehér díszruházatban [lepelben, mely takar], saját [személyes ruhatárá]ból.240 A zsinagóga felügyelıje241 veszi a Torah tekercset,242 átadja azt a zsinagóga fejének,243 a zsinagóga feje átadja azt a [fıpap] megbízott[já]nak és a megbízott átadja azt a fıpapnak.244 A fıpap áll, elveszi [azt a megbízottól],245[hangosan] felolvassa az acharei mot [halál(a) után szakaszt]246 és [azt a szakaszt, mely így kezdıdik]: de a tizedikén…247 232
Amikor a bak a meredek parthoz ért, a legközelebbi ır meglengette a zászlót, ezt tették a következık is, míg Jeruzsálemig nem ért a hír. 233 Nem voltak ráutalva csak a zászlóra. Volt más módszer is, ami alapján kiszámították mikor ér a bak a pusztába. 234 A szöveg nem annyira a szakadékra utal, hanem inkább a pusztára, melyben a szakadék van. A három mil a templomtól a puszta kezdetéig tartó útra vonatkozik. A terület jelezte a puszta kezdetét, a terület jelzését ha elérte a bak, a fıpap folytathatta a szertartást és nem kellett várnia, míg lelökik a szakadékba. 235 Jeruzsálem kimagasló személyisége kísérte a megbízottat az elsı sátorig, egy mil –re Jeruzsálemtıl. 236 Ezt az idıt úgy mérték ki, hogy sétáltak a templom hegy körül, melynek kerülete egy mil volt. 237 Nem csak a pusztát kellett elérnie, hanem rendeltetési helyét, a szakadékot is, hogy folytatni lehessen a szertartást. Tizenkét mil megbecsülése sokkal nehezebb volt mint háromé. Három mil volt Bet Chadudu, tizenkettı a szakadék. (Jób 41,42 – Chaddúdim - csúcsok) 238 Ézs 1,18 – könnyen meg lehetett állapítani, hogy a bak elérte rendeltetési helyét. Vörös szalagot a templom korai napjaiban kötöttek a bejárathoz. Ezt pótolták késıbb olyan szalaggal, melynek felét a bakra kötötték, felét a sziklára. Ezért kellett egy másik jel. Az igaz Simon fıpap alatt egyszerre vesztette el a bak az életét és a szalag a színét. Utána ez megszőnt. Ezután vágták el a szalagot, mert ha az egész szalag színét látta a sziklán fehéredni, az örömtıl nem tudta befejezni a letaszítást. Ugyanígy a bak szarvánál sem láthatta, hogy elfehéredett-e a szalag, ha egyben csak oda volt kötve. 239 Miután értesítették, hogy a bak elérte a pusztát. Addig az udvarban maradt. 240 A tulajdonképpeni hivatali teendık itt véget érte, ezért volt nagyobb szabadsága a fıpapnak. Olvashatott ünnepi ruhában is, de utána ruhát cserélt és megfürdött. Ezt azonban korábban is megtehette és akkor saját egyszerő leplében jelent meg, mely nyakától a lábfejéig betakarta testét. 241 Volt egy zsinagóga a templom hegyen a templom udvara mellett. A felügyelı ügyelt itt a zsinagóga szükségleteire. Erre utal a szó gyöke a chaza: lát. 242 Az udvar melletti zsinagógában volt egy tekercs, melyet maga Mózes írt. Ezt nem a Szentek Szentjében tartották. 243 Rashi -tól tudjuk milyen zsinagógát érintı szolgálati ügyben döntött. 244 Így tisztelték a fıpapot, kiábrázolva, hányan vannak alatta rangban. 245 Felállt a törvénynek megfelelıen, mely szerint ha valaki látta közeledni a tekercset, fel kellett állnia. 246 Lev 16
Akkor összetekeri a Torah tekercset, kebelébe teszi és [ezt] mondja: több van itt megírva, mint amit elıttetek olvastam.248 „De a tizedikén…” [szöveggel kezdıdı szakaszt] mely a számok[ról szóló] ötödik [Mózes öt könyve egyiké]ben van,249 kívülrıl adja elı és [a következı] nyolc áldást mondja el felette: a Torah felett[i áldást],250 az [áldozati] szertartás felett,251a hálaadás felett,252 a bőn megbocsátása felett,253 külön a templom felett,254 külön Izrael [népe] felett,255 külön Jeruzsálem felett,256 külön a papok felett257 és az imádság maradéka felett.258 2. Az aki a fıpapot látja, amint olvas [a Torah -ból], nem láthatja a bikát és a bakot, amikor azokat égetik. Viszont aki a bikát és a bakot látja, amikor azokat égetik, nem láthatja a fıpapot, amikor olvas. [Ez] azonban nem azért van, mert valakinek nem megengedett [hogy mindkét folyamatot lássa], hanem azért mert nagy volt a távolság [közöttük] és mindkét cselekmény ugyanabban az idıben [történt]. 3. Ha [a fıpap] lenvászon ruhákban259 felolvassa a [Torah -t], megszenteli kezeit és lábait, [mielıtt eltávolítja a papi ruhákat].260 Levetkızik, lemegy [a mikveh -hez] és megmeríti [magát, azután] feljön, megszárítkozik, odaviszik neki az arany ruhákat, felöltözik és [újra] megszenteli kezeit és lábait. Azután kimegy, elvégzi kosának és a nép kosának [szertartását],261 valamint az elsı évében [levı] hét hibátlan kos [szertartását.262 Ezek] Rabbi Eliezer szavai. Rabbi Akiva [azonban azt] mondja: a reggeli tamid –dal (állandó, napi áldozat) vitték [mutatták be ıket, a hét birkát] és a bika olah –t (égı áldozat).263 A bakot pedig, [melynek szertartását a Szentélyen] kívül végezték el [az udvarban],264 az esti tamid –dal együtt vitték265 (melyet késıbb mutattak be, a fıpap ötödik alámerülése után).266
247
Lev 23, 26-32. Itt a 27. vers szerepel. Karja alá veszi és állva marad. 249 Num 29,7-11 250 Áldott vagy Te Hashem, aki adtad nekünk az igazság Torah –ját. 251 Légy megelégedett népeddel Izraellel és legyen kedvedre az istentisztelet a te házad Szentek Szentjében… 252 Hálát adunk neked… Zsolt 50,23 alapján. 253 Bocsásd meg a mi vétkeinket az engesztelés eme napján… 254 Áldott…aki kiválasztotta a templomot…A „külön” kifejezés nem minden szövegben található meg. 255 …az aki kiválasztja Izraelt… 256 Ez több szövegbıl hiányzik. 257 Áldott…aki kiválasztotta Áron magvát…Áldott vagy te, Hashem az aki megszenteled a papokat… 258 Áldott vagy te, Hashem, aki meghallgatod az imádságot…Ez az imádság tartalmazta az egyéni és általános részét az imádságnak, ami éppen akkor az imádsághoz tartozott. A nyolc áldás úgy áll össze a kilenc helyett, hogy vagy kimarad Jeruzsálem, vagy Izrael és az imádság maradéka tartozik össze egy áldásként. 259 Megvolt a lehetısége, hogy a fehér lenvászon ruházatát viselje a Torah olvasása alatt. 260 Ruhája cseréjekor kezeit és lábait arany palackból mosta meg. 261 Lev 16,3. 5. 24. Az egész fejezet kifejti a részleteket. 262 Num 29,8. Az ide kapcsolódó Yom Kippur áldozatot részletezi Num 29,7-11. 263 Num 29,8. A bika olah lehet a következı kifejezés kezdete és akkor arról van szó, hogy a bakkal áldozták fel a bikát a délutáni tamid –dal. 264 Num 29,11. nem keverendı össze a belsı Yom Kippur –kor történı bak chatat –tal. Ezt tárgyalja a Lev 16 és az elızı fejezet. 265 A többes szám használata a bika olah és a bak kívül, az esti tamid –dal együtt történı áldozatára utal. Van olyan szöveg, mely a belsı bika áldozati részeinek és a külsı bak chatat esti tamid – dal való áldozatára gondol, vagy a többes számra utaló részt kihagyja. 266 Olyan szöveg is van, mely az esti tamid harmadik alámerülés alatti bemutatásáról beszél. A Mishna szövegébıl mindent nem tudunk meg, de valószínő, hogy a külsı bak áldozat bemutatása az esti tamid –da együtt történt. 248
4. [Azután] megszenteli kezeit és lábait, [mielıtt eltávolítja az arany ruhákat], levetkızik, lemegy [a mikveh -hez], megmeríti [magát], feljön és megszárítkozik. (Ez a fıpap negyedik alámerülése.) Odaviszik neki a fehér [lenvászon] ruhákat, felöltözik, megszenteli kezeit és lábait. [Most] lép be [a Szentek Szentjébe], hogy kivigye a kanalat és a szenes lapátot. 267 [Még egyszer] megszenteli kezeit és lábait [mielıtt eltávolítja a fehér ruhákat], levetkızik, lemegy [a mikveh -hez], megmeríti [magát], feljön és megszárítkozik. (Ez a fıpap ötödik és utolsó alámerülése.) Odaviszik neki az arany ruhákat, felöltözik és megszenteli kezeit és lábait. Azután belép [a Szentélybe], hogy elfüstölögtesse az esti füstáldozatot és elkészítse [a menorah] lámpásait (mécseseit).268 Azután [kilépve a Szentélybıl, mielıtt eltávolítja az arany ruhákat] megszenteli kezeit és lábait, és levetkızik.269 Odaviszik neki az ı személyes ruháit és felveszi [azokat]. Azután házához kísérik ıt, ı pedig ünnepséget (jó napot) rendez barátainak (szeretteinek), hogy biztonságban jött ki a Szentélybıl.270 5. A fıpap nyolc ruhában (felszerelésben) szolgál, az átlagos [szokásos, egyszerő pap] pedig négyben. [Az egyszerő pap] tunikában271 [szolgál és ruhadarabjai:] nadrág,272 turbán (fejkötı)273 és egy öv.274 A fıpap ezeken felül [még másik négy ruhát is viselt. Ez volt]: a choshen,275 az ephod,276 a palást277 és a tzitz (diadém).278 267
Ezeket az eszközöket a fıpap vitte a Szentek Szentjébe korábban és most ezeket veszi fel újra. Lev 16,23 utal a szertartásra. 268 A meggyújtásra való elıkészület reggel történt, most egyszerően a maggyújtás következett. Ha a reggeli meggyújtásról van szó, akkor a délután ennek elıkészítése lehetett. Shimon idejében kettı csodálatosan égve maradt délutánig, amikor kioltotta a pap ezeket is és elıkészület után újra meggyújtotta a többi öttel. 269 Kezeit és lábait tekintve ez volt a fıpap tizedik és utolsó megszentelése. Ez Yom Kippur idején történt mindig az új öltözet érdekében. A lemenetel, alámerülés, feljövetel, megszárítkozás nem minden szövegben van meg. 270 Vagy még azon az éjszakán, vagy a következı nap, hogy legyen ideje elıkészíteni az ünnepet. Az ünnep oka az volt, hogy jól végezte a szolgálatot. Hiszen ha az nem volt megfelelı, élete veszélyben forgott, el is veszíthette azt, ha nem Yom Kippur rendje szerint végzett mindent, amikor beléphetett a Szentek Szentjébe. 271 Lenbıl szıtt kockás, tarka alsó ruha (Ex 28,39-40). Ujja szők és bokáig, vagy földig ér. Ez azonos volt az egyszerő és fıpap esetében, de csak a fıpapé volt tarka. 272 Ugyanaz volt az egyszerő és fıpapé (Ex 28,42), vászonból, deréktól térdig ért. 273 Ez is lenvászonból készült (Ex 28,39). A Torah utal a mindennapi pap fejfedıjére (Ex 28,40) és a fıpapéra is. Azért volt különbség a fejfedıkben. A fıpapé keskenyebb volt és kevesebbet takart, hogy helye legyen a tzitz – nek és tefillin –nek. Az egyszerőbb pap fejébıl többet takarhatott a fejfedı, mert neki csak tefillin –je volt. Bizonyos magyarázatok szerint a fıpap fején egy hosszabb ruhadarab volt körültekerve, az egyszerő papé volt szők, tetején csúcsos. Van aki azt is tudja, hogy mindkét anyag hossza 16 amos volt, turbán szerőre tekerve a fej körül, de a szokásos papé volt csúcsos, a fıpapé pedig szélesebb, lapos. 274 Amit a fıpap Yom Kippur –kor hordott a vászon ruhájához, tiszta len volt (Lev 16,4). Amit az arany ruhához hordott, az lenbıl és három féle színes gyapjúból volt keverve (kék, karmazsin, bíbor – valamilyen lárvából, féregbıl nyert anyag – Ex 39,29). A kék színt valamilyen vízi állatból , élılénybıl nyerték.. Van aki azt állítja, hogy az átlag pap övét is abból a keverékbıl készítették, mint a fıpapét, melyet az arany ruhával viselt. Más tiszta lenre gondol az egyszerő pap esetében. Mindenesetre az öv három ujj széles és harminckét amos hosszú volt a derékon. 275 Ez a mell lap keverék len anyagból készült. Volt benne kék gyapjú, karmazsin és féregbıl nyert bíbor. Össze volt hajtva és bele tették az urim –ot és a tumim –ot. A mell lap elején tizenkét drágakı volt rögzítve négy sorban, rajtuk a törzsek nevével. 276 Aranyból, lenbıl és három féle gyapjúból készült. Kötény szerő ruhadarab volt, mely a fıpap hátát takarta könyöke alatt a sarkáig. Felül az ephod anyagából egy öv volt szıve az ephod –hoz, ezt elöl összekötötték. Az ephod anyagából való két szalagot varrtak az ephod felsı sarkaihoz. Ezek a vállpántok a fıpap hátán át a melléig jöttek a vállán át. A két vállpánt felsı végéhez drágakövet erısítettek, s a két kıre a törzsek nevét vésték. A choshen két arany láncon lógott, melyek a vállpánthoz voltak erısítve. A mell lap alsó része is a vállpánthoz volt rögzítve azon a ponton, ahol azok oda voltak varrva az ephod –hoz. 277 Az egészet kék gyapjúbók készítették (Ex 28,31). Négy sarka volt ujjak nélkül, középen lyukkal, melyen a fıpap átdugta a fejét (Ex 28,32). Van olyan magyarázó, aki ing szerő ruhára gondol ujjakkal. A lepel szélén
Ezekben [a nyolc ruhába öltözve] kérdezısködött [a fıpap] urim –mal és tumim –mal.279 De nem kérdezısködtek [azokkal bárki igaza érdekében,] hanem csak a király számára és a törvényszék fejének,280 vagy annak, akire a nyilvánosságnak szüksége volt (akire rá volt utalva a közösség).281
8. fejezet Ez a Mishna elkezdi azoknak a Yom Kippur –ra vonatkozó rendelkezéseknek a tárgyalását, melyek mindenkor minden helyen érvényesek. 1. Yom Kippur [–kor] tilos [hogy valaki részt vegyen] az evésben és ivásban, mosakodásban, megkenésben [valakinek a testét olajjal], szandál viselésében és ágy használatban [nemi közösülésben].282 A király és a menyasszony (fiatalasszony) megmoshatják arcukat,283 de egy újdonsült anya [is] hordhat szandált.284 [Ezek] Rabbi Eliezer szavai.285 [Ezt] azonban a bölcsek megtiltják.286 (2.) Az aki egy nagy datolya [méretének] megfelelı [mennyiséget] eszik, [azaz] annak és magjának megfelelı [adagot], vagy tele [felfújt] szájának [megfelelı folyadék mennyiséget] iszik, ítélet[-re méltó, bőnös].287 Minden étel összeadódik [egy nagy datolyá]nak megfelelı [mennyiséggé] és minden ital összeadódik [az ember] tele [felfújt] szájának [megfelelı folyadék mennyiséggé. Amit azonban] valaki eszik és iszik, az nem adódik össze.288 2. (3.) [Ha] valaki [Yom Kippur -kor] a feledékenység egy [pillanatában] 289 evett és ivott, [akkor] csak egy chatat –ot [áldozatot] köteles [bemutatni].290 Ha] valaki [Yom Kippur - kor] evett és végzett munkát, két chatat –ot [áldozatot] köteles [bemutatni].291 hetvenkét gránátalma szerő golyó volt az eddig használt kék, karmazsin, bíbor gyapjúból, valamint ugyanennyi arany harangocska. Ezek vagy egymásután voltak felerısítve (gránátalma-csengettyő), vagy a gyapjú gránátalmában volt a csengettyő. Mindegyik véleménynek van képviselıje. 278 Egy két ujj széles arany lap a homlokon, melybe két szó volt vésve: szent Hashem -nek. Vagy hat kék gyapjú fonalon függött, vagy egyen a hajzat vonalán (Ex 28,36-37). 279 Num 27,21 – megkérdezni az urim döntését. 280 A nagy Sanhedrin feje hetvenegy taggal. Van olyan szöveg, mely csak törvényszéket hoz, fej nélkül. 281 Pl. a pap, akinek hatáskörébe tartozott a hadba vonulás. 282 Van olyan szöveg, mely az evést ivást egynek veszi. Így beszél az öt öröm tilalmáról. Aki ezektıl tartózkodik, az sanyargatja magát (Lev 23,29). A kivágatással esetleg az evés-ivás büntetendı. Kérdésként vetıdik fel, hogy a többi négy öröm mennyiben csak rabbinikus rendelkezés, vagy biblikus tiltás. 283 A király mosakodhat, mert vonzónak kell lennie (Ézs 33,17). A felesége is, hogy gyönyörködjön benne férje és kapcsolatuk így fejlıdjön. Ez a szó illett rá harminc napon át, az esküvı után. 284 A padlózat hidegsége árthatott. Ez vonatkozott a betegre, vagy arra, aki megsebesült. Gyermeke születése után harminc napig volt valaki új anya. 285 İ a szerzıje a királyra, fiatalasszonyra és anyára vonatkozó rendelkezésnek. 286 Van szöveg, mely egyezik a rendelkezés enyhítésével mindhárom esetben, de vitatott, hogy mit vonatkoztatnak az új anyára, vagy a királyra és a fiatalasszonyra. 287 Kivágásra való. A szájhagyományban az olajbogyó térfogatának megfelelı étkezés nem számított étkezésnek. 288 Aki fél datolya mennyiségőt eszik és félig töltött szájának megfelelı mennyiséget iszik, nem érdemel kivágatást. 289 Nem tudta, vagy elfelejtette, hogy Yom Kippur van, vagy hogy olyankor tilos enni és inni. 290 Ha többször is törvénysértést követett el a tudatlanság egy megszakítatlan idıszakában, akkor is csak egy chatat áldozatra volt kötelezve a vétkes. Ha azonban tudatára ébredt vétkének a bőnös, de újra vétkezett, külön chatat –ot kellett bemutatnia. Külön tiltás elleni vétekhez is külön chatat volt kötelezı, ha egy tudatlanság idıszakában is történt a vétek. Szándékos vétkezés már kivágatással járt (Lev 23,29). Gondatlanság esetén egy chatat volt kötelezı, mert többször, de egy törvénnyel szemben vétkezett a tudatlanság egy idıszakában az ember (magát megsanyargatni).
[Ha] valaki [olyan] ételeket evett, melyek evésre alkalmatlanok,292 vagy [olyan] italokat ivott, melyek ivásra alkalmatlanok, vagyis [ilyesmit] ivott [mint a sós] hal lé293 vagy [az oldott] halzsír, fel van mentve [a chatat kötelezettsége alól].294 (4.) Yom Kippur –kor nem sanyargatjuk a gyermekeket295de egy évvel296 és két évvel korábban297 eddzük ıket,298 hogy belejöjjenek a parancsolatok [teljesítésé]be. 3. (5.) [Ha] egy terhes asszony [étel vagy ital] illatot érzett [Yom Kippur –kor és szükséges],299 etetjük ıt, míg életereje visszatér.300 Beteg [esetében] szakértık [tanácsa] szerint etetjük ıt301 és ha nincsenek ott szakértık, saját maga [döntése] szerint etetjük ıt, míg azt mondja: elég. 4. (6.) Akit bulmos kerít hatalmába,302 azt még tisztátalan dolgokkal is etetjük,303 míg szemei megvilágosodnak.304 Akit veszett kutya harapott meg, azt nem etetjük annak májlebenyébıl.305 Rabbi Matya ben Charash azonban megengedi [ezt].306 Rabbi Matya ben Charash még [ezt] is mondja: Aki fájdalmat érez torkában,307 annak orvosságot teszünk Sabbath –kor308 a szájába, mert élet[veszély] lehetısége forog fenn és [annak szükséges volta, hogy elkerüljük] az élet[veszély] bármely lehetıségét, hatálytalanítja a Shabbat [törvényeit]. 291
Két tiltást szegett meg: evett és munkát végzett. Ezt ha akarattal követte el, nem tudatlanul, kivágatást követelt (Lev 23,29). A tudatlanság egy idıszakában történt a vétek, de két esetben, ezért kell két chatat. 292 Keserő füveket, elrontott, nem jó húst. 293 Sózott halból kifolyt lé. 294 Olyan mártásokról van szó, melyek nem ivásra valók. Ha ezeket itta meg valaki, nem vétkes. 295 Nem kell megvonni tılük az ételt, hogy így kényszerítsük rájuk a böjtöt. De megengedhetı a böjt is. De van aki ezt is úgy érti, hogy az nem engedhetı meg. 296 A felnıtté válás elıtti utolsó évben. 297 A felnıtté válás elıtti utolsó két évben. Ez lehet három év is. A felnıtté válás fiúknál a 13. betöltött év, lányoknál a 12. év. Ettıl a kortól akkor is felnıttnek számít a gyermek, ha szemérem övezetében nem nı a szırzet. Korábban hiába nı, mégsem felnıtt. Két- három évvel felnıttsége elıtt edzhetı a gyermek. Ez lány esetében már kilenc évtıl esedékes, fiúnál tíz. 298 Ez néhány óra böjtöt jelenthet. Ha a nap második órájában szokott enni, akkor a harmadik órában kap. Ezt lehet növelni a gyermek erejéhez mérten. 299 Ha a magzat érzi az illatot és követeli az ételt, veszélybe kerülhet az anyával együtt, ha nem eszik. 300 Az élet védelme fontosabb a tilalomnál. Ez nem csak a terhes asszonyra vonatkozik, hanem mindenkire, akinek ételre van szüksége és ezt már arca színének változása is jelzi. 301 Szakértık állapítják meg, hogy ha a páciens nem eszik, úgy leromlik állapota, hogy fennáll a halál veszélye is. Szakértı alatt a doktorok jönnek szóba. Különbözı vélemények esetén a nagyobb szaktudású véleménye mérvadó. Legalább két doktornak kellett egybehangzóan mondani, hogy meghal a beteg, ha nem eszik. Ezek az esetek halálos betegségre vonatkoznak csak, amikor az ember élete kerül veszélybe. Kisebb betegség esetén nem vált hatálytalanná a Torah a beteg érdekében. Nem ágyhoz kötött betegség esetén orvosi kezelésnek sem vethette alá magát az ember Sabbath és Yom Tov idején, még akkor sem, ha a Torah tilalma tette volna indokolttá azt. 302 Életveszélyes betegség a bulmos, mely éhség következtében lép fel. Jele, hogy gyengül az ember látása. 303 Veszélyes betegség esetén tiltott étel is ehetı, ha nincs kosher. A bulmos azért kerül elı, mert az ebben szenvedı betegnek azonnal ennie kell. Egyéb betegség esetén várni kell kosher ételre, amíg a beteg állapota engedi. A minimumnál is kevesebbet kellett adni egyébként egyszerre, kivéve bulmos esetén. 304 Ha a beteg látása helyreáll, egészsége visszatért. 305 Doktorok használtak ilyen kezelést, de ez nem volt megengedett olyan esetben, amikor nem kosher tilalma volt érvényben. A kutya nem volt ugyanis kosher. Olyan esetekben a Torah tilalma megszőnt, amikor tudományos alapokon állt a gyógyulás, vagy tapasztalat mutatta valaminek a hatékony voltát. 306 Számára indokolt volt ez a kezelés. 307 Olyan betegségrıl lehet szó, mely a fogaknál kezdıdik és tovább terjed a belsı szervekre, ezért lehet életveszélyrıl is szó. Talán skorbutra történik utalás. Van olyan szöveg, mely torok helyett szájat említ a fájdalom helyeként. 308 Olyan gyógyszerrıl van szó, melyet erre a betegségre (tzefidna) használtak. Elıállítása megengedett Shabbat –kor, noha tiltott munkát igényel, mint a növény gyökerestıl való kiszakítása, préselése. Felvetıdik a szövegekben még az életveszély nélkül beadható és az elızıleg elkészített gyógyszer kérdése.
5. (7.) Aki fölött összeomlott egy épület [Shabbath -kor de] megvan a lehetısége annak, hogy ı ott van, [noha annak] lehetıség[e is], hogy nincs ott,309 [vagy] lehet, [hogy] él [de az is] lehet [hogy] halott, lehet [akár] Cuthi,310 [de] lehet zsidó [is], el [kell, hogy] takarítsák fölötte a [kı]rakást, [hogy esetleg megmeneküljön].311 [Ha] élve találják meg ıt,312 [folytatni kell, hogy] takarítsák a [romokat], de ha halott, hagyják ıt [ott]. 6. (8.) A chatat [áldozat]313 és a [meghatározott] asham [áldozat]314 biztosan engesztelést szerez [a bőnre].315 A halál és Yom Kippur megbánással [együtt] szerez engesztelést [a bőnre].316 A megbánás [önmagában] kis törvényszegésekre szerez engesztelést: a tedd[re vonatkozó pozitív parancsolatok megszegésé]re és a ne tedd[re vonatkozó negatív parancsolatok megszegésé]re.317 A súlyos [törvénysértés]ekre [nézve] az [a megbánás, csak]318 felfüggeszti [a büntetést],319 míg Yom Kippur eljön és engesztelést szerez.320 309
A szemlélıdınek úgy látszik, de nem biztos, hogy valakit a romok maguk alá temettek. Bálványimádó. Cuth egy babiloni város. 311 Az orráig takarították el a romokat. ha tilos is volt az ásás, mint munka. Ha nem lélegzett, nem lehetett ünnepen tovább takarítani a romokat. 312 Ha lélegzett, de látszott, hogy hamar meg fog halni, akkor is tovább kellett kiszabadítani, hiába csak rövid idıre nyújtották meg az életét. 313 Ezt az áldozatot annak kell bemutatni, aki nem szándékosan szeg meg egy tiltó parancsot. Szándékosság esetén ez kivágatással jár (Lev 4,27-35). A vétkes ebben az esetben tudja mit csinál, csak nincs tudatában a tiltásnak. Vagyis tiltott munkát végez szombaton, anélkül, hogy tudna a tiltásról, vagy nem tudja, hogy szombat van. Az ilyen állandó chatat mellett van a változó chatat, mely függ a vétkes anyagi állapotától (Lev 5, 1-13). Három esete volt ennek: 1. ha valaki gondatlanul lépett a templomba, vagy áldozati ételként ette, mely tamei. 2. ha valaki gondatlanul nem teljesített, vagy tett egy esküt. 3. szándékosan tett hamis esküt, melyet nem tudott bizonyítani a bíróság elıtt megfelelıen. 314 A meghatározott asham és a kétséges asham nem ugyanaz. Olyan eset ez, amikor valaki azt gondolja, hogy nem szándékosan követett el olyan vétket, melynek szándékos elkövetése kivágatással jár. A meghatározott asham esetei: 1. amikor hamisan esküszik valaki, hogy olyan pénzt tart meg, mely másé. 2. amikor nem szándékosan vesz személyes használatba valaki megszentelt tárgyat. 3. amikor valaki olyan szolgáló növel vétkezik, aki egy héber szolga felesége. 4. az a nazir mutatja be, aki megfertızıdött egy emberi hulla tumah – jával. 5. a metzorah mutatja be megtisztulásakor. 315 Ha valaki chatat és asham áldozatot mutat be a bőnért, az a bőn bocsánatot nyer. De nem megbánás nélkül. Feltételezhetı persze a megbánás, mert másként nem is mutatná be valaki az áldozatot. A megbánás a Torah – ból következik (Lev 5,5; Num 5,7). Van aki a bőn megvallását is figyelembe veszi mondván, hogy az is értéktelen, ha nem szándékozik felhagyni az ember a bőnnel. Fontos tanítás a nem szándékos bőnnel kapcsolatban, hogy az azért következik be, mert nem veszi azt komolyan az ember, mert nem fontos számára. Ha kellı súlyt tulajdonít valaki pl. a szombatnak, akkor tanulmányozza az arra vonatkozó törvényt. Ezért terhelı az emberre a nem szándékos bőn is, mert ha odafigyelt volna, nem követte volna el azt, ami tilos. Csak arra nem figyel valaki, ami nem fontos számára. Olyan korban,amikor nem áll a templom és nem folyik a szertartás, a megbánás marad csak. Aki nem tudta elkerülni a bőnt és úgy vétkezett, annak nem kellett részt venni az engesztelıdés folyamatában. 316 Ha valaki vétkezik és meghal Yom Kippur elıtt, bőne megbocsáttatik, noha megbánásra szükség van. Bizonyos bőnökhöz elég is és csak komoly bőn esetében kell a bocsánathoz Yom Kippur vagy a halál. Fontos tanítás, hogy akkor hatásos Yom Kippur, ha valaki hisz az engesztelés Istentıl rendelt hatalmában. Aki nem hiszi, hogy segít, annak nem használ. Máshol arról olvasunk, hogy Yom Kippur nem szerez engesztelést, csak ha az ember böjtöl, tartózkodik tiltott munkától és szentnek nyilvánítja a napot. Ehhez kell elmondani: Aki megszenteli Izraelt és az engesztelés napját. Utalnak a bölcsek a templom nélküli korra is. Ehhez kapcsolódik, hogy a templom korszakában az Azazel –nek küldött bak szerzett engesztelést minden bőnre, volt amire bizonyos esetben megbánás nélkül is a szövegek szerint. Ennek esete bizonyításra szorul. Viszont Azazel a halállal büntetendı bőnre engesztelést szerzett megbánással. 317 Amint a vétkes megbánja bőnét, megbocsáttatik a könnyő vétek halála és Yom Kippur elıtt. Ez vonatkozik pozitív és negatív parancsolatok megszegésére. Kis törvényszegés minden pozitív parancsolat megszegése. Kivétel a körülmetélés és a pesach áldozat. Ezek megszegése súlyos bőn, mert kivágatás a büntetés. A megbánás a parancsolatok nem szándékos esetére érvényes. Ekkor nem számít a súlyosság, kivéve, amikor chatat –ra és asham –ra van szükség. 310
7. (9.) [Ha] valaki [azt] mondja „vétkezem, de [utána] megbánom (visszatérek), vétkezem, de [utána] megbánom”,321 annak nincs lehetısége arra, hogy megbánást tanúsítson.322 [Ha valaki azt mondja] „vétkezem, de Yom Kippur engesztelést szerez [a bőnre]”, [akkor] Yom Kippur sem szerez engesztelést [a bőnre].323 Isten és ember közötti törvényszegések[re]324 Yom Kippur szerez engesztelést,325 [de] ember és embertársa közötti326 törvényszegések[re] Yom Kippur nem szerez engesztelést, amíg [az ember] meg [nem] békíti felebarátját.327
318
Súlyosnak számít az a bőn, melynek megtorlása karat, halál. Az égbıl származó halálbüntetés olyan mint a bírói halálbüntetés. 319 Van is ilyen szöveg, szó szerint: a megbánás felfüggeszt. 320 A megbánás megvédi a bőnöst a büntetéstıl, de bőne nem bocsáttatik meg Yom Kippur –ig, vagy haláláig, ha meghal Yom Kippur elıtt. Ekkor töröltetik el végképp a bőn, mely többé nem hozható fel a vétkes ellen. Yom Kippurig számon tartják a bőnt, addig felemlegethetı és ilyen értelemben nem hat a megbánás. A megbánás miatt a szándékos bőn nem szándékosnak számít.. Ugyan a nem szándékos bőn nem torolható meg büntetéssel, de megakadályozza elkövetıjét abban, hogy a szentség magasabb szintjére jusson, mivel bőne beszennyezte. Yom Kippurig nem is töröltetik el teljesen a bőn foltja. Ha a bőnös megbánta bőnét, Yom Kippur –kor automatikusan megbocsáttatik bőne, ha akkor már nem is bánja meg újra azon a napon. Yom Kippur –t jelölte ki Isten a bőn megbocsátására (Lev 16,30). Ezzel kapcsolatban vetıdik fel a kérdés, hogy az engesztelés a nap minden pillanatában megtörténik, vagy csak a nap végén. Ez abban az esetben lehet fontos, ha valaki azon a napon hal meg. A megoldások egyike, hogy Yom Kippur abban az értelemben szerez engesztelést, hogy megbánásra ösztönzi az embert. Az év más napján nem olyan mély a bőnös megbánása, hogy az engesztelıdést szerezne súlyos bőnre, mert minél súlyosabb a bőn, annál komolyabb megbánásra van szükség. Csak Yom Kippur –kor és halálos ágyán képes az ember arra, hogy átélje a lelkiismeret furdalás és megbánás ilyen mélységét. Teljes megbánás esetén azonnal teljes az engesztelés minden idıben függetlenül a törvényszegés súlyosságától. Sajátos az a magyarázat, mely szerint isten Yom Kippur –kor átmenetileg megfékezi a gonosz kényszerítı hatását. Erre utal a Sátán fogalmának számértéke: 364 (5+300+9+50). Ez eggyel kevesebb mint az év napjainak száma. Ezeken a napokon isten jóváhagyásával csábítja az embert bőnre a Sátán. Erre nincs lehetısége Yom Kippur –kor. A szent napon az ember felszabadul a gonosz szívet elgyengítı hatása alól, mely megakadályozná, hogy Istenhez térjen. Ezt tekinti engesztelésnek a Mishna: enged, kisebbé lesz a gonosz hatalma. Ez a megengedés átmeneti és az emberen múlik, mennyire marad meg. Ha megragadja a megbánás lehetıségét és megtartja az emberi magatartás megújult szintjét Yom Kippur után is, nem tér vissza a bőn szívet gyengítı ereje, hanem fokozatosan eltőnik. Egyébként szíve olyan érzéketlen és kemény lesz újra mint volt, mintha Yom Kippur nem is lett volna. 321 Kétszer vétkezik és mindegyik alkalommal azt mondja mielıtt törvényszegést követ el, hogy megbánja. 322 Isten nem segít neki a megbánásban. Ha Isten segítsége ellenére tanúsít megbánást, az elfogadásra talál és helyt kap a bőnös az eljövendı világban. Isten ajándékul adja a megbánást, hogy engesztelést nyerjünk a bőnre. Aki abban a tudatban vétkezik, hogy arra a megbánásra épít, mely megmenti a büntetéstıl, visszaél az ajándékkal. Noha tudja tettének következményét, vétkezik, mert számít arra, hogy megbánása engesztelést szerez. Ha azt hitte volna, hogy a megbánás nem menti meg, nem vétkezett volna. Tulajdonképpen a megbánás ajándékát használta arra, hogy szaporítsa a bőnt, ezért nem érdemli meg, hogy az hasznára legyen. 323 Isten nem segít számára abban, hogy megvalósuljon Yom Kippur –kor mindaz, aminek meg kell történnie ahhoz, hogy a bőnös bőnére bocsánatot nyerjen azon a napon. 324 Ide sorolják a tiltott étel fogyasztását és a tiltott szexuális kapcsolatban való részvételt. Isten fogalma a szövegben: maqom. Hely, a legfıbb hely, a lényeg, lét. 325 Csak súlyos törvénysértésre szerez Yom Kippur megbánással engesztelést. Kis bőnre elég a megbánás. Van olyan magyarázat, mely szerint az Azazel –nek küldött bak minden bőnre engesztelı hatású: aminek büntetése halál, a karat megbánással, más bőnre megbánás nélkül is. 326 Ide tartozik, ha valaki, megsebez egy másik személyt, ellop tıle valamit, vagy megsérti érzéseit. 327 Ha az ember meg is bánja bőnét Isten elıtt, nem bocsáttatik meg. Kártalanítania kell az áldozatot anyagi veszteségéért, kérve bocsánatát. A tolvajnak vissza kell adnia tulajdonosának, amit ellopott és azután vallhatja meg azt Istennek. Ha elıször tesz bőnvallást, az nem számít. Még egyszer meg kell azt ismételni, miután mindent visszaadott. Aki valakit megsért, nem csak ember ellen vétkezik, de Isten ellen is, aki megtiltotta ezt a magatartást. Bőnt helyrehozni embertársával csak úgy tud valaki, ha helyre hozza amit elrontott, visszafizeti amit elvett és kiengeszteli a másik felet.. Istennel szemben a megbánás szükséges. A megbánás sem hatásos az éggel szemben elkövetett bőn esetében, ha az emberrel szembeni vétket nem hozza helyre valaki.
Rabbi Elazar ben Azaryah [az Írás alapján]328 fejti [ezt] ki: Hashem elıtt tisztultok meg minden bőnötökbıl. [Innen tudjuk, hogy] ember és Isten közötti törvényszegések[re] Yom Kippur engesztelést szerez; [de] ember és embertársa közötti törvényszegések[re] Yom Kippur nem szerez engesztelést, amíg [az ember] meg [nem] békíti felebarátját .329 Rabbi Akiva [azt] mondta: boldogok vagytok [ó] Izrael! Ki elıtt tisztultok meg? Ki tisztít meg benneteket? A ti Atyátok az egekben.330 Ahogy megmondatott: és én tiszta vizet hintek rátok, ti pedig megtisztultok.331 És [a próféta ezt is] mondja: Izrael mikveh -je Hashem.332 Amint egy mikveh megtisztítja a tisztátalanokat, [úgy] tisztítja meg a Szent is, áldott İ, Izraelt.333
328
Lev 16,30 Van olyan magyarázat, mely Hashem elıtti minden bőnrıl beszél, tehát nem a felebaráttal szembeni bőnrıl. Olyan törvénysértés lehet ez bizonyos magyarázat szerint, melyet csak Isten ismer, ember nem. 330 Optimális esetben a bőnös kezdeményezi, hogy megjobbítja útját. Miután megteszi az elsı lépést, megtapasztalja, hogy Isten segít neki. Néha olyan nagy a kísértés, hogy az ember képtelen megtenni az elsı lépést a megbánás felé. Ebben az esetben maga Isten, kegyelembıl felrázza és ösztönzi az embert megbánásra. 331 Ez 36,25. Maga Isten mozdítja az embert megbánás felé. 332 Jer 17,13. 333 A mikveh értelmezése: 1. Isten Izrael reménységének forrása (qvh - reménykedni). 2. összegyőjtött víz tömege, tó. Aki megmerítkezik benne megtisztul. Az ember kezdeményezheti a megbánást, de szüksége van Isten segítségére a továbblépéshez. Ezt ábrázolja ki a mikveh –ben való megmerítkezés. Az ember elkezdi a folyamatot, amikor belép a mikveh –be, de a mikveh Istentıl kapott hatalma végzi el a tisztátalanságból való megtisztulást. Ez az elıtte való megtisztulás értelme: İ maga tisztít meg, İ hint meg, İ a tó. A teljes alámerülés a mikveh vízében, szimbolizálja azt a tökéletes egységet, mely Yom Kippur -kor jön létre az emberi lélek és Isten között. Ez az egység olyan erıs, hogy lerombolja a bőnnek azt az akadályát, mely korábban annak útjában állt. Izrael számára elıny származik abból, hogy İ bocsátja meg a bőnöket. Ha angyalra bízná ezt a feladatot, Izrael nehezebben kapna engesztelést, mert az angyal nem bocsátaná meg a lázadást (Ex 23,20). Rashi szerint az angyalok nem toleránsak, mert ık nem vétkeznek. Meghatározott feladataik vannak és nincsenek felhatalmazva arra, hogy eldöntsék, mi garantálja az engesztelıdést. Csak a mi kegyelmes és mindenható mennyei Atyánk segíthet nekünk abban, hogy megtisztuljunk. 329
