WILLIAM WHITESTONE: BEÉPÍTVE
Ahogy kezdődött ... Timothy farmerzsebébe süllyesztett kezekkel ballagott a rendőr főkapitánysághoz. A délelőtt tizenegy neki még korán volt, nagyokat ásítozva haladt úticélja felé. Hozzászokott már az éjszakai élethez, a hajnali lefekvéshez, s most morogva gondolt vissza az ébresztőórára, mely alig háromórai alvás után ugrasztotta ki az ágyból. A sarkon milliónyian várták, hogy a lámpa zöldre váltson, ő átaraszolt az ácsorgók tömött során, s belépett a rend, fegyelem, jog és törvény épületébe. Hanyag kézmozdulatokkal, félig ejtett, alig érthető szavakkal köszöntötte az ismerőseit, s gyorsan, mielőtt még túl korán fedeznék feljöttét, beugrott a felvonóba. A negyediken kiszállt, balra fordult, végighaladt a folyosón, s benyitott az egyetlen üvegablakú ajtón. A kicsiny szobában régi, ütött-kopott bútorok, múlt századi, valószínűleg valami csempésztől származó fotelek, dohányzóasztal állt, a sarokban kávéfőző bugyogott, mellette rádió szórta az éterbe a boogie-t. - Ó, Tim! - ugrott fel a helyéről Susan, a titkárnő, akit talán a bútorokkal együtt hagytak itt, mint valami időutazót. Nyugdíjas éveit cserélte fel, hogy segíthesse fia, a rendőrfőkapitány munkáját. - Késett - nézett az órájára. - Mindig késik Timothy. A kapitány a fejét veszi. - Rém büszke volt a fiára, aki az utcai járőrségből küzdötte fel magát, s így jogot érzett hozzá, hogy mindenki felett anyáskodjon. Pedig Tim ezt rossz néven vette. Tíz éve volt már a pályán, a kemény munkához kemény sors jutott neki osztályrészül. A kábítószeresek zsarujaként több mocsokkal találkozott röpke évtizede alatt, mint más kollégája egész életében. Hivatása betöltötte egész lényét, minden más alárendeltté vált, még a család is, igaz, ez
számára ismeretlen fogalom volt. Pedig lehetett volna másképp. Mélyen ülő kék szemei, éles arcéle, szögletes álla, sportos alkata révén mindig a gyengébbik nem kitüntetett figyelmében részesedett, mégsem házasodott meg. Inkább élvezte a szabadság előnyeit, s a függetlenség örömét. Tim megvakarta rövid barna üstökét, s valami frappáns kifogást keresett késésének okára. - Ne is mondjon semmit, Tim - legyintett Susan. - Menjen csak inkább be, Jim már várja. Tim túl fáradtnak érezte magát ahhoz, hogy elmosolyodjon, ezért inkább bólintott. Majd a vastagon kárpitozott ajtó kilincséért nyúlt, s benyitott. - Üljön csak le - mutatott a parancsnok az íróasztalával szembeni bőrfotelre. - Régen láttam, hadnagy, de ha jól emlékszem, akkor sem volt megborotválkozva. Tim ujjhegyeivel végigsimított több napos borostáján. - Árt az önbecsülésemnek - szólalt meg. Sand kapitány megcsóválta a fejét. No nem haragból, inkább csak bosszúságból. Ötvenegynéhány évesen öregnek találta magát hozzá, hogy átértékelje magában a fiatalságot. Számára a sima arcbőr éppolyan mindennapos kötelezettség volt, mint az egyenruha. - Szerencséjére nehéz küldetés előtt áll - rázta meg hevesen az öklét. - Így eltekintek a fegyelmitől. - Nehéz küldetés? - kapta el a szavakat Tim. Sand nagyot sóhajtott. - Bizony nehéz. Nem is tudom, hogyan vázoljam fel - ráncolta össze a homlokát. - Azt hiszem, nem kell különösebben elmagyaráznom, kik az alvilági urak városunkban. Tim rábólintott. - "Papa" Valter és "Nehéz" Joe - mondta. - Pontosan. Eddig egészen jól elfértek egymás mellett, most azonban "Nehéz" Joe úgy döntött, hogy megpróbál kihasítani "Papa" Valter kábítószer-piacából egy darabot. Pedig az illegális szeszfőzdék, az éjszakai bárok és a prostituáltak biztosan jól hoznak a konyhára, de ez neki nem elég. S félő, ha nem sikerül szándékától eltérítenünk, a városban elszabadul a pokol. Tim fígyelmesen hallgatta a rendőrfőkapitányt.
- S mi közöm van nekem ehhez? - kérdezte. Sand az íróasztalára támaszkodott. - A polgármester gyors eredményt akar. De mint tudjuk, "Nehéz" Joe-t nem könnyű megtalálni. - És akkor? - türelmetlenkedett Tim. - És akkor úgy döntöttünk, hogy a sorai közé vegyítünk valakit. Megkértük a főügyész engedélyét, aki áldását adta az akcióra. Most már csak ... - Csak egy balekot kell keresni, akire rá lehet osztani ezt a hálátlan szerepet, s ez a balek én lennék - szólt közbe feszülten Tim. Sand széttárta a kezeit. - Nos igen. Fogalmazhatunk így is - erőltetett nevetést magára. Tim hátradőlt. - Akkor lássuk. - "Nehéz" Joe-t senki nem ismeri, senki sem tudja hogy néz ki, senki sem tudja mi az igazi neve. Pontosabban: egyetlen személy kivételével senki. Ezt az illetőt Madeleine-nak hívják - tolt Sand egy dossziét Tim elé. Előlapjára egy ébenfekete hajú, kék szemű, meglepően bájos, mondhatni: káprázatosan helyes arcú nő fényképe volt tűzve. Tim hosszan füttyentett, amikor tekintete Madeleine képére esett. Magához húzta a dossziét, s belelapozott. Sand folytatta: - Huszonnyolc éves, férjezetlen, százhetven centi magas, kábé hatvan kiló, él-hal a franciasalátáért, a diplomáját történelemből szerezte, a szülei három éve repülőgép szerencsétlenségben meghaltak, testvére nincs, a legközelebbi rokona innen háromszáz kilométerre lakik. - Ez mind benne van a nyomozati anyagában? - Fenét. Tiszta, mint a Hófehérke. Csak, hogy is fogalmazzak, szereti a férfiakat, s a volt szeretői készséggel nyilatkoztak, ha róla kérdeztünk. - Mi van még? - Állandó törzshelye a Fekete Macska, "Nehéz" Joe első számú bárja, valójában azonban valamiféle zártkörű bordélyházként üzemel.
Éjjel-nappal testőr védi, akit Alfons néven jegyeznek. Madeleine néha személyesen is találkozik "Nehéz" Joe-val, de inkább telefonon értekeznek. Nem tudom mi a beosztása, de több mint titkárnő, hiszen ő osztja ki "Nehéz" Joe utasításait, s ő felügyel az üzletmenetre is. - Talán Joe ágyasa. Sand megrázta a fejét. - Nem hinném. Akkor nem tűrné el, hogy a csaja mással is keféljen. - Nyert. - A maga feladata az, hogy beférkőzzön Madeleine kegyeibe, s rajta keresztül eljusson "Nehéz" Joe-ig. Itt van az új igazolványa, jogosítványa, néhány klubtagsági kártyája. A neve mostantól nem Timothy, hanem Theodore. Aztán úgy fújja a személyi adatait, mintha a valódiak lennének. Kérdés? Tim elvette a papírokat. - Hogy tartjuk egymással a kapcsolatot? - Minden másnapjelentést ír, s postára adja. Ha szüksége lesz valamire, ekkor tudathatja velem. Ha maga kell nekem, majd én megtalálom a módját, hogy elérjem. Tim felkelt a fotelből, s a kezét nyújtotta. - Remélem, szerencsével járok. - Sok sikert, igen - bólogatott szaporán Sand. - Akkor kalandra fel. Még aznap késő este Tim a Fekete Macska tőszomszédságában, annak bejáratától úgy száz méterre, az autójában ült. Kezében rádióadó-vevő, a szeme előtt távcső. Már negyven perce, fél tíz óta várakozott alkalmi társával, "Kicsi" Billel, a piti zsebtolvajjal, aki a bártól négy-ötlépésnyire álldogált, éppen cigarettázott. Tim ígéretet tett neki, hogy egy darabig "dolgozni" hagyja, ha ma este a segítségére lesz. Bill pedig, úgy tűnt, hosszú vívódás után, elfogadta az alkut. - Jön valaki - szólt Tim az adó-vevőbe. A félhomályos utca végéből feléjük tartó alakot még a távcsővel is nehezen vette ki. A mozgása és az alakja megtermett férfit sejtetett, a kihalt környék csendjében jól hallatszó léptei azonban bátortalanságra, vagy éppen feszültségre engedtek következtetni. Bill elpöccintette a félig elszívott cigarettáját, s egy újat halászott elő. - Mehetek? - recsegett vissza Timnek.
- Még nem - felelt Tim, miközben tekintetét le nem vette az áldozatnak kiszemelt férfiről. Amikor az illető egy lámpa alá ért, a bal első zsebéhez nyúlt, s ez elég volt, hogy a hosszú várakozás és a sokadik próbálkozás után Tim előtt végre megnyílhasson az út. Mehetsz - mondta Billnek. - Bal oldalt, elől. "Kicsi" Bill a nadrágjára akasztotta az adó-vevőt, s a férfi elé sietett. Tim jól látta, ahogy tüzet kért tőle, majd amikor a cigarettája meggyulladt, bólintott, biztosan megköszönte, s a következő pillanatban már ment is tovább, gyorsan beleolvadt a sötét éjszakába. A férfi a Fekete Macska tömör vasajtajához lépett, s bedörömbölt. Most, hogy az ajtó feletti lámpás fénye ráesett, Tim megnézhette az arcát. A körszakállú, kopasz, negyvenes éveinek közepén járó alak nem tűnt neki ismerősnek. Az ajtó nem nyílt ki, viszont fejmagasságban elhúztak rajta egy tenyérnyi reteszt. A férfi valamit mondott, majd a vékony kabátjának bal első zsebéhez nyúlt. Nem talált benne semmit. Kifordította, mégis üres maradt. Körbetapogatta a többi zsebét, ingerülten kapkodott, de hiába: a retesz visszacsattant, s ő lehajtott fejjel, rohanva távozott abba az irányba, ahonnan jött. Tim elemelte a szemétől a távcsövet. Arca elégedettségről tanúskodott. Mihelyt a férfi eltűnt, kocsijának ajtaja kinyílt, s melléje ült "Kicsi" Bill, az alig tizenhat éves suhanc. - Itt van - adott egy sötétkék pénztárcát Timnek. - Nos, ügyes voltam? - Az - nyitotta ki a tárcát Tim. A hitelkártyák között találta meg, amit keresett. A Fekete Macska klubtagságiján az Ed Michael név virított. - Pénz nem volt benne? - Dehogynem - vigyorgott Bill. - De ugye nem gondolod, hogy az a néhány rongy hiányozna neki? Valamiből nekem is élnem kell. - No persze. - Tim elrakta a klubtagságit. - Ne feledd - szólt utána Billhez -, hogy csak addig prédázhatsz szabadon, amíg ezt az ügyet le nem zártam. Ha elkaplak, repülsz vissza a fiatalkorúakhoz. - Megjavulok - ígért hamisan Bill, s kiszállt az autóból. Tim az ülés alá dobta a lopott tárcát, úgy határozott, majd beviszi a kapitányságra, mintha találta volna. Gondosan bezárta az ajtókat, s elindult a bár felé. Bill nem tartott vele. - Viszlát - köszönt el. - S remélem, nem mostanában látjuk egymást. Tim csak legyintett, rendületlenül folytatta az útját. Két lépés
után azonban mégis megfordult. - Bill! - kiáltott. A kölyök visszanézett. - Szokj le a bagóról. Fiatal vagy még. Bill bólintott, előhúzott egy cigarettát, és rágyújtott. - Ez az utolsó szál - emelte a magasba, intett, aztán ment is tovább. Tim őszinte sajnálattal gondolt Billre. Nem jósolt neki se túl hosszú, se túl vidám életet. Úgy végzi majd, mint az apja, belövi magát, s a túl nagy adag kiröpíti a világból, jövendölte előre. Odaballagott a Fekete Macska bejáratához, s bekopogott rajta. Az arca előtt szinte azonnal megnyílt egy kicsiny nyílás, s ő belebámulhatott egy torzonborz alak pofájába. - Jó estét - köszönt. - Estét, ja - rágott valamit a rusnya képű. - Hadd lássam a belépőt. Tim előkotorta Ed Michael tagságiját, s felmutatta. A kártya úgy hatott, mint valami varázsige. A vasajtó kinyílt, s ő már benn is volt "Nehéz" Joe birodalmának fellegvárában, ott, ahol ő előtte rendőr még sosem járt. Kicsit félve merészkedett beljebb. Lépcső vezetett le a pazar, fényűzően berendezett bárba. A többiekhez képest azonban itt sehol sem lehetett asztalokat és székeket látni, helyettük ágyak és fotelek voltak. Lengén öltözött hölgyek nyújtóztatták rajtuk tagjaikat, már amelyik unatkozott vagy iszogatott, s nem puszilgatva-csókolgatva bújt össze, mint egy négyes csoport az egyetlen, sarokba állított franciaágyon. Amikor Tim belépett, minden szempár rászegeződött. Ő azonban ügyet sem vetett a kíváncsi tekintetekre, megállt az ajtó előtt, s lassan körbeforgatta a fejét. S hiába talált megannyi karcsú combot, gömbölyű mellet, kívánatos idomot, egészen mást keresett. Amikor viszont véletlenül egy hosszú vörös hajú, törékeny testű nőre nézett, zavartan vette észre, hogy annak két nagy barna szeme farmernadrágjának dudorát méricskéli. S amikor a nő végignyalta a száját, férfiassága akaratlanul is megmozdult. Tőle balra, a bárpultnál üveg csörrent. Tim ijedten fordult a hang irányába. Ekkor látta meg Őt. Madeleine hosszú azúrkék selyemruhát viselt, ébenfekete haja lágyan omlott a vállára. Feszes kebleit nem zárta melltartóba, s azok így pőrén tetszettek át a vékony anyagon. Álomszép nő volt, Tim még sohasem látott hozzá hasonlót. S nem csak az alakjában, járásában sem
lehetett hibát találni: úgy lépdelt, akár egy hercegnő. Közvetlenül Tim előtt állt meg. Mögötte, Tim minden mozdulatát lesve, hivalkodón, keresztbe font karokkal, szétvetett lábakkal a testőre: Alfonz. Kezein csak úgy dagadtak az izmok, a válla akár egy vasgyúróé. - Még sosem láttalak itt - csengett vidáman Madeleine hangja bizalmasan baráti, tegező viszonyban. Tim nem köntörfalazott: - Mert még sosem jártam itt. - S akkor miképp jutottál be? - Egy talált klubtagságival - ismerte be Tim, mert a lelkéig ható kék szemeknek képtelen volt hazudni. - Hogy hívnak? - Ted. - Isten hozott nálunk, Ted - kacsintott rá pajkosan Madeleine. Remélem, azért jól tudod, hogy hova csöppentél - mondta, miközben fejével a franciaágy felé sandított, ahol a négy lány ügyet sem vetve a körülöttük történtekre, belefeledkeztek a játékba. Fehérneműjüktől megszabadulva, meztelen testüket ajánlották fel egymásnak, s kéjes sóhajtásokkal engedték, hogy a nyelvek forró területekre tévedjenek. Tim vállat vont. - Ha nem volnék tisztában vele, nem lennék itt - felelt, szeme sarkából a négy lányt figyelve. Madeleine felnevetett. Édes kacaja szinte úgy folyt bele Tim füleibe. - Ennek örülök. Akkor érezd magadat itthon. Tim mozdult volna, de Alfonz, a testőr, elkapta a kezét. - Amíg nem mutatkoztál be rendesen, nem élvezheted a vendégszeretetünket - mordult rá. - Sajnálom öreg, de ez aranyszabály. - Igaz is, Ted - adta az ártatlant Madeleine. - Kérlek, add oda a papírjaidat Alnek. Tim meg sem tudta mozdítani a karját. Mintha satuba szorították volna. Nem igazán volt így más választása. - Tessék. Csak szeretném viszontlátni.
- Al leellenőriz, és visszakapod, ne félj. Addig meghívlak egy italra - mutatott a bárpultra Madeleine. Alfonz eltűnt a Theodore névre kiállított hamis igazolványokkal egy emeletre vezető lépcső tetején, Tim pedig elfogadta a feléje nyújtott poharat. - Mi a foglalkozásod, Ted? - kérdezte ártatlan pillantásokkal Madeleine. - Kaszinógépek nagykereskedelmével foglalkozom. - Az jó fizető vállalkozás. - Azért annyira nem. Nagy a konkurencia, s a japán csodamasinák egyre nagyobb teret kapnak a szűkös piacból - mondta Tim, hol Madeleine-t, hol a négy szeretkező lányt nézve, akik egyre jobban bemelegedtek, s hangosan lihegve, sóhajtozva törtek ki belőlük gyönyörük hangjai. Madeleine könnyen észrevette, mi tereli el vendége figyelmét. - Tetszik? - bökött feléjük. - Hiszen férfi vagyok - felelt zavartan Tim. - Engem is felizgat. Pedig én meg nő vagyok - mosolygott szélesen Madeleine. Fesztelenül folytatta: - Legszívesebben közéjük másznék, s addig nyalnám valamelyiküket, amíg az könyörögni nem kezdene, hogy hadd hűtse már le a szenvedélyemet. Pont, amikor Tim számára érdekes terület felé kanyarodott volna a beszélgetés, tért vissza Alfonz. - Patyolattiszta - állt meg főnöknője mellett, s az igazolványokat odaadta Timnek. - Érezze jól magát minálunk. Madeleine eltűrte a szeme elé lógó hajfürtöket. - Most valóban jogosult vagy igénybe venni a szolgáltatásainkat mondta. - Már csak a saját klubtagságidat kell kiállítanunk. - Gondolom nem tart semeddig - kortyolt a hűsítő italába Tim. Madeleine elnevette magát. - Az egy ceremónia. - Vagy úgy, hölgyem. - Szólíts Madie-nek. Mindenki így hív.
- Madie - ismételte Tim halkan, megbabonázva. - És miféle ceremóniáról van szó? Madeleine nem válaszolt. Tekintetét végigjáratta az egyedül ücsörgő lányokon, apró jelt várt tőlük. Végül a sok jelentkezőből a vékony, hosszú vörös hajúra esett a választása. - Elisa, gyere - szólt neki. Elisa, aki már Tim megjelentekor kihívóan méregette a férfit, felkelt, s lassan hozzájuk lépdelt. Timnek így bőven maradt ideje alaposan végignéznie. Megnyerő külsejű, húsz év körüli lány volt, hatalmas, kerek szemekkel. Csipkés melltartót és tangát hordott, a lábain fekete harisnyát és ugyanilyen színű tűsarkút viselt. Hosszú, íves combjai vonzották Tim tekintetét, karcsú dereka, két jókora, de nem túlságosan nagy melle merész megjelenést kölcsönöztek neki. - Ejha! - fejezte ki elégedettségét Tim magában. Elisa az a nő, aki mellett nem lehet csak úgy elmenni, hogy az embernek ne legyenek piszkos gondolatai. S azt is el kellett ismernie, ha kettesben lenne ezzel a kacér tüneménnyel, nem tudná megállni, hogy ne húzza le róla a bugyiját. - Gyertek utánam - intett a fejével Madeleine. - Al, te nyugodtan maradj itt - fordult a testőréhez, s elindult a lépcsőn felfelé. Tim udvariasan előreengedte Elisát, majd ő is felkapaszkodott az emeletre. Szemeit közben le nem tudta venni Elisa fenekéről, a valamit alig takaró fehérneműtől csak még jobban kiemelt popsi bizony megkeményítette a farkát. A lépcső tetejére felérve egy hosszú, széles folyosóra értek, amiből balra is, jobbra is ajtó nélküli szobák nyíltak. Timnek egyikbe sem kellett bekukucskálnia ahhoz, hogy ne találta volna ki, mi történik odabent: a légkondicionáló zaját elnyomták a sóhajok, nyögések és cuppogások hangjai. Tovább haladtak. Tim a testi szerelemhez használt búvóhelyekbe belesve megállapította, hogy bizony a Fekete Macska sokak által látogatott hely lehet. Nem volt szoba, amiben ne lettek volna, olyan is akadt, ahol egész kis társaság próbálgatta a gruppen party élvezetesebbik oldalát. Tizenkét-tizennégy ilyen kis helyiség előtt haladtak el, amikor egy ajtó állta útjukat. Madeleine beütötte a számkódot, mire az ajtó kinyílt, s Tim a két nő mögött belépett egy parkettás, szőnyegekkel és festményekkel tarkított falú, fényesen kivilágított, konyhát, medencét is magában foglaló lakosztályba. A bejárattól balra számítógép porosodott, látszott, ritkán használják. Mellette, egészen a medencéig könyvespolc húzódott, ezzel szemben kétszemélyes ágy, csővázas székek, üvegasztal állt. A sarokban virágoztak a növények, leveleikkel szinte dzsungelt alkottak. A levegő teli volt valamiféle parfüm illatával, Timnek úgy tűnt, a legdrágábbik
fajtából. Madeleine az asztalról felemelt egy távirányítót, megnyomta rajta a legszélesebb gombot, amire a rejtett hangszórókból könnyed blues csendült fel. - Mint mondtam - fordult Timhez -, a klubtagsági megszerzése kész ceremónia. Hadd mutassam be neked Elisát, kedvenc barátnőmet és alkalmazottamat egy személyben. Elisa, ő Ted. - Nagyon örvendek - mosolygott bárgyúan Tim. Elisát kellemes borzongás járta át. Ritkán látott olyan jóképű férfit, mint Tim, megkapnia magának azonban ez idáig egyiket sem sikerült. Ezzel magyarázta azt az ellenállhatatlan vágyat, amit a teste után érzett. - Tudod, Ted - folytatta Madeleine -, ide olyan emberek járnak, akik vállalkoznak arra, hogy mindenben a kedvembe járjanak. Elisa, akár a többi itt tartózkodó hölgy, mind a barátnőm, akik azzal fordulnak hozzám nap mint nap, hogy olyan férfit, esetleg hölgyet adjak nekik, akik ki tudják őket elégíteni. Ez pedig, hidd el nekem, nehéz feladat, ha valaki annyira imádja a szexet, mint Elisa, de felhozhattam volna példának bármelyik alkalmazottamat. Ide nem azért járnak a vendégek, hogy bárkit és bármit megkapjanak, hanem épp ellenkezőleg. Annak kell minden kívánságát teljesíteniük, akinek a választása rájuk esik! Tim csodálkozva figyelt. Ilyen szellemű nyilvánosházra, bár ez rossz szó rá, még nem találkozott. S neki minden egyes alkalommal ágyba kell bújnia valakivel, csakhogy "Nehéz" Joe közelébe kerüljön? Ő ezt nem vállalja! Madeleine leült egy székbe, lábait felhúzta, s hátradőlt. - Remélem érted már Ted, hogy ebbe a zártkörű klubba nem nyerhet akárki felvételt - mondta. - És mit kell tennem hozzá, hogy megfeleljek az elvárásoknak? kérdezte Tim. Madeleine szemei tágra nyíltak. - Nagyon egyszerű. Bizonyítsd be, hogy érdemes vagy rá! Elisa odabújt Timhez, csókolni kezdte, miközben kezével a férfi izmos mellkasát és hasát simogatta. - Csak nem azt akarod mondani, hogy előtted kell szeretkeznem? értetlenkedett zavartan Tim. Madeleine kacagott.
- Máskülönben hogy bizonyosodjak meg róla, hogy megérdemled-e a tagsági kártyádat? Tim felnyögött. - Nem fog menni. - Dehogynem - súgta Madeleine. - Csak engedd el magad. Vagy nem ezt akarod? Elisa finoman beleharapott Tim nyakába, majd elkapta a fülét, azt morzsolgatta édes ajkaival. Kigombolta a farmeringet és megmarkolta a férfi mellét úgy, hogy körmeivel beleszántott a kemény húsba. Tim lábai elgyengültek. Érezte, egyre jobban eluralkodik rajta a szenvedély. Amikor Elisa keze a nadrágjának övcsatjával kezdett el foglalkozni, lehullt róla minden erkölcsi tartás, s szorosan magához rántotta a lányt. Egy mozdulattal megszabadította a tangájától, térdre ereszkedett, s belenyalt a punciba. Elisa felnyögött. A csiklóján játszó ügyes nyelv gyorsan feljuttatta a csúcsra. Belemarkolt Tim hajába, s szeméremdombját az arcába nyomta, csakhogy még buzgóbb munkára bírja. Teste átforrósodott, arca kipirult, csatornája pedig olyan nedves lett, mintha már telitöltötték volna. Tim eszét vesztette az illatos pina ízétől. A puha szeméremajkak és a gombocska hatásától nyelvét olyan mélyre nyomta, amilyenre csak tudta. Elisa leve gyöngyözni kezdett kifele a barlangból, beáztatva a selymes szőrt, Tim pedig, mintha valami olthatatlan szomjat érzett volna, belefetyelte mind, egyetlen cseppet sem mulasztva el. Majd visszatért a megkeményedett pöcökhöz, ujját pedig lassan, óvatosan a szivárgó résbe dugta, s szabad kezével kiszabadította merev farkát. Elisa sikongatva táncolt Tim ujján, miközben saját melleit simogatta, hogy vágyait minél jobban felkorbácsolja. Elég férfivel akadt dolga, amióta a Fekete Macskában töltötte estéi javát, de ilyen nyalásban még nem volt része. Tim nagy nehezen letolta térdéig a nadrágját, majd megfogva Elisa csípőjét, az ölébe húzta. Fullánkja könnyedén siklott be a lucskos kagylóba, amire Elisa vadul lovagolni kezdett. Tim kioldotta a melltartót, s fejét a völgyhöz szorítva csípőjét megfeszítette, hogy hímtagja minél mélyebbre érjen a kéjittas lyukba. Madeleine elismerően figyelte a szeme előtt zajló eseményeket. El kellett ismernie, hogy ez a Ted nem csupán szimpatikus, megnyerő alak, de izgien szép, s harmonikus nagyságú férfidísze van. Bizony, most az egyszer irigyelte barátnőjét. Szinte saját magán érezte Tim érintését,
leheletének lágy ízét, s furcsállotta, de teljesen beindult a puszta látványtól. Timnek elfáradt a lába. A hátára fektette Elisát, lábait az égnek emelte, s nagy lendülettel tömni kezdte a gyorsan táguló pinust. Elisa megvárta, míg elélvez, aztán kiszabadította magát a kényelmetlen fekvésből, és négykézlábra fordult. Kicsit széttárta a lábait, s fenekét domborítva kínálta fel Timnek, aki mint egy megvadult bika, ugrott rá. Szerszámát tövig nyomta a csatakos résbe, s hihetetlen ütemet diktálva lökte dákóját a női metszésbe. Elisa nagyot sikoltva felnyögött, majd rögtön elernyedt. Tim sem tudta visszatartani gyönyörét, leve ráfröcskölődött Elisa hátára és fenekére. Madeleine nagyot sóhajtott. Bugyija teljesen átnedvesedett, s így kényelmetlen viseletté vált. Alig tudta úgy megigazítani, hogy Tim és Elisa ebből semmit se vegyen észre. Elisa hátranyúlva szétkente fenekén a spermát. - Hűha - lihegett. - Te aztán megéred a pénzed, Ted. - Igyekeztem. - Szerintem, Madie, Ted rászolgált az állandó belépőre - mosolygott kielégülten Elisa. Madeleine a barátnőjére nézett. - Szerintem is. - Letusolhatnék? - tápászkodott fel Tim. - Balra, aztán egyenesen, a harmadik ajtó mögött van a zuhanyzó mutatta Madeleine. - Köszönöm. Elisa, velem tartasz? Elisa felkelt a földről, s rádobta magát az ágyra. - Nem - mondta. - Rám fér a regenerálódás. - Magára húzta a lepedőt takarónak, s a kezét használva párnának, még a szemeit is lehunyta, mintha aludna. Tim összeszedte a ruháit, s mosakodni indult. Amikor a kilincsért nyúlt, hallotta, amint megcsörrent egy mobiltelefon. - Igen - szólalt meg Madeleine a szobában. Tim összerezzent. Csak nem "Nehéz" Joe? - Igen, Joe, tudunk beszélni.
Tim benyitott a zuhanyzóba, megengedte a csapokat, gyorsan kilépett vissza a folyosóra, s fülelni kezdett. - ... Nem, dehogy is. Kétszázezer volt, nem háromszáz ... Persze, már futnak utána. Legkésőbb holnap ... Lehetetlen! Ezt képtelenség pár óra alatt ... Ahogy gondolod. Legyen úgy ... Rendben, hívj. Majd találkozunk. Helló. Tim visszalépett a tus alá, behajtotta maga mögött az ajtót, s engedte, hogy a víz végigzubogjon a hátán. - Istenem, hova kerültem! - sóhajtott. Azon gondolkodott, hogy Sand kapitány vajon tudta-e, mit kell a sikerért tennie. Kiszúrás vagy szerencse? S mennyire lealacsonyító emberileg egy prostituálttal szeretkezni? Mert hát Elisa bármennyire is más, mégis: az. Hirtelen nem tudta eldönteni, melyik tetszik neki jobban, Elisa, avagy Madeleine? Káosz uralkodott a fejében. S ahelyett, hogy "Nehéz" Joe körül jártak volna a gondolatai, egyre csak azon töprengett, mit érezhetett Madeleine, miközben őt és a barátnőjét nézte. Izgalmat? Vágyat? Kielégülést? - Segíthetek? - csendült meg hirtelen mögötte egy angyali hang. Észre sem vette, amikor Elisa bejött hozzá. - Hát persze - húzta szélesre a száját Tim. - Lemosom a hátad. - Köszönöm. Elisa nagyon gyengéden szappanozott, Tim teljesen ellazult, élvezettel hagyta, hogy a háta után a melle, a hasa, a karjai, a lábai, végül még férfiúi ékessége is sorra kerüljön. Utána cseréltek. - Hogyan kerül egy ilyen vonzó teremtés ebbe a házba? - érdeklődött Tim, miközben a tusfürdővel óvatosan bekente Elisa puha melleit. - Madeleine hívott ide. - Dolgozni? - Ez nem munka, nem pénzért csinálom. - Akkor miből élsz? - Madie folyósít mindenkinek havi jövedelmet ... Tim megrázta a fejét. - Nem értem, miért? - Mert Madie barátnője vagyok.
Elisa felemelte a lábát, hogy Tim rendesen hozzáférjen a combjához. A fenekét és a nőiességét sem engedte tisztátlanul hagyni. - Itt minden lány Madie barátnője? - faggatózott tovább Tim. - Természetesen. - Az összeset ismered? - Valamennyit. Még gyerekkoromból. - Ez érdekel. Elmeséled? Elisa magához húzta Timet, és szájoncsókolta. - Nem - mondta aztán. - Legalábbis még nem - tette hozzá. - Nem gondolod, hogy túl sokat akarsz tudni? Elvetettem volna a sulykot? - rezzent össze Tim. - Bocsáss meg, csak a kíváncsiság - magyarázkodott. Elisa elszomorodott, kedveszegett lett. - Beszéljünk inkább másról - kérte. Tim törni kezdte a fejét. Miképp kerüljön "Nehéz" Joe közelébe? Valamit meg kellene tudni róla ... - Fenséges jelenés vagy - mondta, miközben mosta le a habot Elisáról. - Akár egy hercegnő. Milyen érzés, hogy mégis uralkodnak feletted? - Kire gondolsz? - Madie-re. - Nem ő az igazi főnök, hanem "Nehéz" Joe. - Még sosem hallottam ezt a nevet. - Az a jó ... - Jézusom! Úgy kell kihúznom belőled minden szót? ... Elisa elsápadt. - "Nehéz" Joe igazi alvilági nagyfőnök. Nem egy ember eltűnt már, akik megpróbáltak eljutni hozzá. Gyilkosság! - Tim végre saját vizekre tévedt.
- Úgy érted: megölte őket? - adta a rémültet. - Bizonyosan ez történt. Bár a holttestek nem kerültek elő. Tim elzárta a vizet, s törölközőt akasztott le a fogasról. Odaadta Elisának, majd másikért nyúlt. Úgy döntött, mára elég volt a kérdésekből. - Rettentően jó vagy az ágyban - terelte el a témát hirtelen. - Pedig még semmit sem tapasztaltál! - vidult fel Elisa. - Ha jól értettem Madie-t, te akartál velem szeretkezni. De miért? - Mert azonnal megtetszettél, és kíváncsivá tettél, hogy milyen a farokteljesítményed. Meg kell hagyni, sikerült kellemes csalódást okoznod. - Madeleine minden újoncot végignéz? - Igen, de a legjobbakat magának válogatja. - Engem is? - Azt nem tudom, de remélem, nem. Te nekem kellesz. Tim szívét melegség járta át ezekre a szavakra. Még egyetlen nő sem próbálta kisajátítani. - Ez nagyon hízelgő ... Mivel érdemeltem ki? Elisa nevetett. - A bránereddel. - Amikor tusoltam, azon gondolkodtam, hogy mit élhetett át Madie, miközben minket nézett. - Ezt magad is megtudhatod - vonta meg a vállát Elisa. - Gyere fogta kézen, s kihúzta a zuhanyzóból. - Hiszen meztelen vagyok! - Na és? Én is. Madeleine már nem volt a lakosztályában. Ők átviharzottak testi csatájuk színhelyén, s kiléptek a folyosóra. Elisa szinte belökte Timet az egyik szobába, ahol két férfivel foglalkozott egy rövid barna hajú, középkorú nő. - Szabad ezt? - suttogta idegesen Tim.
Elisa odahajolt a füléhez. - Hát persze. Mit gondolsz, miért hiányoznak az ajtók? A szobában nem volt semmi, csak egy szétnyitott rekamié, még székek sem, úgyhogy a falnak dőlve letelepedtek a vastag szőnyegre. Az ágy szélén ült a barna nő, sportos, arányos alkat, gömbölyű mellekkel, neki bal kéz felől egy szőke, jobb kéz felől egy barna hajú fiú állt. Felépítésükből Tim arra következtetett, hogy testépítők lehetnek. Férfiasságuk a nő kezében meredezett, s hol az egyik, hol a másik merült el annak szájában. A nő felpillantott. - Beszálltok, Elisa? - kérdezte. - Nem, Kathy, csak szemlélődünk. Kathy Elisára kacsintott, s beerőltette mind a két farkat a szájába. A fiúk fel sem néztek, egy másodpercre sem szakították volna el magukat a szopás örömétől. - Ők Rob és Tony - súgta Timnek Elisa. - S melyikük melyik? - Rob a barna, Tony a szőke. - Enyje, dejól ismered őket! - Na hallod ... Tim elragadtatással figyelte Kathy furulyázását a férfiúi hangszereken. Nem csupán a szájában tartotta a kéjrudat, hanem szívta, gyömöszölte, nyelvével végigjárta a vaskos tagot, nyalta, szopogatta a heréket, miközben ujjaival a makkot dörzsölte, aztán a szájába kényszerítette a vesszőt, amennyit csak tudott, benyelt belőle. Először Tony farkával játszotta ezt el, utána Robéval. A két fiú nagyokat fújt, megérték visszafogni kitörni készülő tüzüket. A látvány bizony, Timet alaposan lenyűgözte - és felpezsdítette. Dákója életre kelt, s ő alig bírta a kezével takarni, nehogy Elisa észrevegye. Kathy teljes beleéléssel, mély torokhangokkal cumizta Tony rúdját. Már kivette a szájából, hogy a másik szívóka után nézzen, amikor Tony véletlenül elspriccelt. Az első sugár Kathy meglepett arcába fröccsent, aki gyorsan a tej után kapott, de elkésett. Nagy része az álláról a melleire folyt, szörnyű csalódására csak keveset sikerült a gyomrának megmentenie. Tony reszketve a földre ült, s sóhajtozva elnyúlt. Kathy erre,
talán, hogy ne maradjon le a következő zuhatagról, hanyattdőlt az ágyon, s magára húzta Robot. Rob terpeszben feltérdelt, Kathy bal lábát a nyakába vette, s cölöpét a reá vágyakozó pinába döfte. Kathy kicsit oldalt fordult, hogy Rob jobban hozzáférjen a kitágult lyukhoz, s megemelte a csípőjét. S mikor beléje siklott a buzogány, kéjittasan saját melleibe markolt. Tim farka őrülten meredezett, a tenyere izzadni kezdett. Lopva Elisára pislantott, s látva, hogy őt sem hagyták hidegen a szeme előtt zajló események, megnyugodott. Be kellett ismernie, hogy igenis van valami pikáns abban, ha mást nézhet szex közben. Rob buzgón, nyögdécselve dugattyúzott. Kathy fuvolázásától azonban annyira a robbanás előtti fázisba került, hogy nem bírta sokáig visszatartani levét. Tövig nyomta lándzsáját - Kathy nagyot sikoltva élvezett -, gyorsan kikapta a csatornából, marokra fogva rántott rajta egyet, amire nedvét Kathy hasára lőtte. Elisa Tim ölébe kukucskált. - Látom, tetszett az előadás. Tim fülig vörösödött. - Hát igen. - És milyen másokat nézni? - Szerfelett izgató. - Ennek örülök ... Kíváncsi lennék, milyen téged nézni. Tim gyanakvóan emelte fel a fejét. - Hogy? - kérdezte meglepve, bár már sejtette, mi következik. - Kathy - csendült fel turpis vígsággal Elisa -, elbírnál még egy delikvenssel? Kathy felkönyökölt. - Most viccelsz?! Ő lenne az? - A neve Ted. - Aha! Helló, Ted. - Szeretném, ha leszopnád. Kathy Elisára kacsintott.
- Rendes tőled ... Ez a kedvenc műfajom. - Gyerünk - lökte meg kicsit a könyökével Elisa Timet -, tégy a tetszésemre. Tim vonakodva állt fel. A dorongja majd szétrepedt az izgalomtól, de nem igazán tartotta erkölcsösnek, s önmagának elfogadhatónak, ha felkínálja Kathynek. S azt is meg kellett hagyni, lámpaláza volt. Úgy érezte magát, mintha egy kirakati bábu lenne, akit úgy állítanak be, hogy minél több nézelődő figyelmét lekösse. Kathy meglátva az ágaskodó tagot, végignyalta a szája szélét. - Ne várakoztass, Ted - szólt megbabonázva. - Kell a faszod villantak a szemei. Tim két rövid lépéssel Kathy elé került. Most vette csak észre, hogy Rob és Tony is érdeklődően merednek rá. Jesszusom, mit keresek én itt?! - villant át az agyán egy pillanatra. A következő másodpercben viszont már elborította a kéj. Kathy szája úgy forrt rá a farkára, mintha össze akarna nőni vele. Az ajka a makkjára tapadt, a nyelve hozzásimult, s olyan csókot kapott, azt hitte, menten elalél. Az egyik kéz a tojásait ölelte át, a másik a szerszáma tövét, s olyan kiadós lakmározást csapott Kathy a dákóján, amilyet még soha nem élt át. Vesszője hol az egyik, hol a másik szájszögletbe vándorolt, de a legmámorosabbnak azt találta, amikor jogara a szájpadláshoz nyomult, miközben az ajkak szorosra zárultak körülötte. Kathy tényleg fenemód jól szólaltatta meg a hangokat a sipján. Teljesen kikapcsolva megszűnt körülötte a külvilág, zihált, kapkodva vette a levegőt, nyögdécselt, s beleegyezően engedte, hogy Kathy a torkáig szopja be az oboát. Egyszerűen képtelen volt másra figyelni, csak a fuvoláján keresztül a zsigereibe mászó gyönyörűségre. Bár maga mögött tudhatott ma este egy beteljesülést, az újabbra nem kellett sokáig várni. Nagyot kiáltott, az orgazmus végigtáncolt minden porcikáján, s hosszan belespriccelt Kathy szájába. Kathy mohón szürcsölve nyelte a kesernyés spermát. Még akkor is nehezen engedte el a szívéhez, gyomrához és pinájához legközelebb álló húsdarabot, amikor az már végleg elernyedt. - Köszönöm - szólalt meg Elisa a barátnőjére nézve. - Tudtam, hogy számíthatok rád. Kathy büszkén és elégedetten emelte fel a fejét. - Neked bármikor. S most már neked is, Ted - pillantott Timre. Elisa karon fogva félre vonta Timet.
- Jól vagy? - kérdezte vidáman. - Nagyszerűen. Csak még odafent járok ... - Eszméletlen voltál! De tényleg! Kevés férfi tud engem felizgatni azzal, hogy őket lesem, te azonban ezek közé tartozol. Tim még nehezen fogott fel bármit is. - Ez most elismerés? - Az, te kis gazember! - nevetett Elisa. Elköszöntek Kathytől, Robtól és Tonytól, s visszaballagtak Madeleine lakosztályába a ruhájukért, hogy felöltözzenek. - Nekem mára elég volt - mondta Tim utána. - Ideje hazaténferegnem. Elisa elszomorodott. - Remélem azért holnap viszontlátjuk egymást. - Mert? - adta Tim az értetlent. - Mert szeretném ... Tim tekintete találkozott Elisa ártatlan, kerek szemeivel. - Hát persze - bólintott. - Persze, hogy eljövök. Elisa örömében Tim nyakába ugrott, s forrón megcsókolta. Finom ajkai ízletes, üde csókhoz segítették őket. Alig tudtak elszakadni egymástól. Tim elszokott attól, hogy valamit érezzen valaki után, így meglepte, hogy ez a törékeny teremtés, akit most a karjaiban tart, bizony megdobbantotta a szívét. Átölelkezve mentek le a Fekete Macska bár részébe. A franciaágy meggyűrve, üresen állt, a lányok eltűntek, csupán Madeleine és Alfonz ücsörgött odalenn. - Hát előbújt legfrissebb vendégünk! - örvendezett Madeleine, amikor a lépcső aljára értek. Már a kezében lobogtatta Tim klubtagságiját. - Rászolgáltál tehát - szólt. - De csak azért a másikért adom oda, cseréljünk. Tim előkotorta a zsebéből Ed Michael kártyáját. - Úgy sincs szükségem rá - nyújtotta át. Madeleine fürkészőn nézte végig tetőtől talpig.
- És milyen volt az első benyomás? - kérdezte hosszú, aprólékos választ várva. - Alapos - felelt kurtán Tim. - Akkor nem is tartóztatlak tovább - rántotta meg a vállát csalódottan Madeleine. - Al, kérlek, kísérd ki Tedet. Tim búcsú nélkül távozott. Elisa hosszan hallgatott, nem igazán tudta, mit is mondjon a barátnőjének. Úgy vélte, szerelmes lett. Ez pedig furcsa, ha valaki olyasféle dolgot űz, mint ő. - Madie - szólalt végül meg -, ez a férfi kell nekem. - Még ki sem próbáltam - tett gyenge kísérletet Madeleine egy tréfára, de Elisa komor maradt. - Azt hiszem, beleszerettem. Madie gondterhes lett. - Azért csak vigyázz vele. Sok férfi nem is az, aminek hazudja magát - jegyezte meg halkan. Majd ahogy testőre visszatért, felment vele az emeletre. MÁSNAP Tim úgy döntött, taktikát változtat. Belátta, személyesen sosem tud "Nehéz" Joe nyomára jutni, ha csak elő nem rukkol valami merőben új ötlettel. Madeleine leginkább telefonon tartja a kapcsolatot az igazi nagyfőnökkel. A technika lehetővé teszi a rádiótelefonok lehallgatását, s ez járható út lehetne Tim számára, ha nem lenne ez a technika olyan drága. E fonalon elindulva végül elhatározta, hogy egy poloskát szerel Madie készülékébe. Jobb híján megteszi alapon. Kora délután sorra járva ismerőseit beszerezte a kellő eszközöket, s megtanulta kezelésüket. Mire kioktatta magát, beesteledett, így hát gyorsan összekészülődött, s tett színhelyére sietett. Fél tizenegy körül ért a bárba. Az alsó rész zajos volt a tucatnyi félig sem öltözött lánytól, akik arra vártak, hogy kedvükre alkalmas partner érkezzék. A franciaágyat ismét elfoglalták, két nő simogatta rajta egymást. - Szia, Ted! - integetett neki Elisa a bárpult mellől. Tim még szebbnek találta, mint tegnap. Hosszú vörös haját tincsekbe fogta, piros köntöst viselt, alatta fekete csipkés melltartót, harisnyakötőt harisnyával, s Tim észrevette, hogy nem vett fel bugyit. A szemei csillogtak, arca virult, sugárzott belőle a jókedv és az
öröm. Először forró csókot váltottak, utána Tim odahúzott egy széket, s leült Elisa mellé. - Kérsz te is? - kérdezte Elisa saját poharát felemelve. - Mit iszol? - Maharadzsa-koktélt. - Hangzatos a neve. Elfogadom. - Egy ugyanilyet az én Tedemnek is - szólt Elisa a mixerhölgynek boldogan. - Kipihented magad az este? - fordult Timhez. - Igyekeztem. Amúgy meg engem kemény, kopásálló fából faragtak, nem olyan könnyű kiütni. - Te szájhős! Fogadjunk, hogy nekem sikerül. - Nem fogadok. Elisa kacagott. - Tehát nyertem - mondta. Tim megkapta a koktélját. Finom volt, de borzasztóan erős. Az egész torkát égette az alkohol mardosó lángja. - Hú! - fújtatott. - Hogy tudod te ezt meginni? Elisa büszkén felelte: - Most képzeld el, én már négy ilyen pohárral benyakaltam. A hatás a várttól homlokegyenest különbözött. Tim értetlenül meredt a mellette ülő fiatal szépségre. - Miért? - kérdezte, szomorúságot látva meg az álarcként viselt mosoly mögött. Elisa az első pillanatban még kikérte volna magának a gyanúsítást, a következőben viszont már a könnyeivel küszködött. - Összevesztem Madie-vel - ismerte aztán be. Tim nem kívánta a témát feszegetni, de Elisa folytatta, mindenképpen meg akarta a bánatát osztani: - Madeleine-t kisiskolás koromban ismertem meg. Egy osztályba jártunk. Már akkor más volt a többi lánynál, sokkal szabadelvűbb, szókimondóbb, és talán bátrabb. Nem hiába hát, hogy minden lányt, köztük engem, hamar maga köré gyűjtött, mi meg felnéztünk rá, követtük, istenítettük. S ahogy telt-múlt az idő,
megkedvelték az égiek. Nem elég, hogy mindig tele volt pénzzel, még a legszebb is lett. Azt a fiút kapta meg, amelyiket akarta. Sokszor elszedte tőlünk, kipróbálta, majd dobta, de mindezt úgy, hogy ahelyett, hogy megharagudtunk volna, inkább a szívünkbe zártuk. S megtanított minket élni, élvezni az életet. Ezért vagyok most én is itt - sóhajtott. - Idejöhettünk, aki csak akart, mindössze egyetlen feltétellel: övé az elsőbbség. Amikor ezt megbeszéltük, nem érdekelt. Most viszont fáj. Tim értett mindent. Őszintén sajnálta Elisát. S elszörnyedve gondolt bele, hogy mindez miatta történt. - Szereted, igaz? - kérdezte halkan. - Most viccelsz?! A szeretője vagyok! Tim elképedve bámult Elisára. - A szeretője - ismételte. - Igen. Tudod, mindig is éreztem valamit iránta. Eleinte azt hittem, ez rajongás, gyermeki imádat. Ma már tudom, szerelmes vagyok belé. Ő és én soha nem szeretkezünk más lányokkal. Azok kielégítik egymást, de aztán semmi több. Mi szerelmeskedünk. És csak együtt. A homlokát dörzsölve, Tim maga elé meredt. Nem kellett kérdeznie, Elisából ömlöttek a szavak: - Nem sokkal az után, hogy a Fekete Macska megnyílt, mit ad isten, bennrekedtünk egy felvonóban. Eleinte zavartak voltunk, féltünk, azt hiszem, ez természetes. Aztán Madie elkezdte mondani, hogy még soha nem kefélték meg liftben, s most, tessék: velem van együtt, egy jóképű és potens férfi helyett. Jót nevetgéltünk ezen az ötleten. S ahogy vidáman elmutogattuk mit, és miképp lehetne csinálni azon a szűk helyen, véletlenül összeértek a melleink. Villámcsapásként hatott. Először csak álltunk ott, egymás testének érintésétől elvarázsolva, aztán a kíváncsiság közelebb vonzott minket, s összeölelkeztünk. Úgy éreztem, mintha mindig is erre vágytam volna. Igen, beismerem, izgató volt saját barátnőmet végigtapogatni. Aztán elvesztettük a fejünket, győzött felettünk a hév. Csókolóztunk, amitől a bugyimon átütött a nedvem, s innen már nem lehetett megállni. A vérlázító élménytől kielégülést akartam kapni és adni. Letérdeltem Madie elé, ő fel- húzta a szoknyáját, s a lift falának dőlve felemelte a jobb lábát, én pedig félrehúztam bugyijának alsó szárát. A puncija ott lüktetett éhesen előttem. Elég volt végigsimítanom, s Madie már felnyögött. A csiklója hihetetlenül megmerevedett, lyukjából szó szoros értelemben folyt a nektár. - Elisa felkönyökölt, s Timre enelte tekintetét. Látszott rajta, megkönnyebbül, ahogy kimondja az igazságot. - Nekem azonban folytatta -, ez kevésnek bizonyult. Hát kinyaltam. Azt hiszem sikerült nagyon finomnak lennem, mert ő sikoltva élvezett el. Lehúztam róla a fehérneműjét, s kértem, forduljon nekem háttal. Madie már tudta, mit szeretnék. Terpeszben előredőlt, felkínálta nekem a fenekét. Én pedig
úgy estem neki, mint egy megveszett őrült. Megujjaztam, közben nyelvemmel a hátsó bejárattal foglalkoztam, és furcsa, de elhiheted: attól élveztem el, hogy ő elélvez. Azóta egymáséi vagyunk. - Nem tudtam - szólt magát mentve Tim. - Senki sem tudta. - És nem bántad meg? Elisa határozottan intett nemet. - Életem legnagyobb orgazmusait vele élem át. S ha ettől leszbikus vagy biszexuális lettem, hát áldásom rá, én vállalom. Tim az utolsó kortyot is kihörpintette poharából. Közben azon töprengett, hol van Madeleine. - Merre van Madeleine? - A lakosztályában - felelt Elisa unottan. - Jut eszembe: üzente, hogy ha megjöttél, küldjelek fel hozzá, beszélni akar veled. - Nem tudod miről? - Fogalmam sincs. Menjél nyugodtan, én itt megvárlak. Tim bólintott. - Rendben. Lehetséges, hogy Elisa kitörne innen, csak egy férfira vár, akivel elszökhetne, csak Madeleine nem engedi? - merengett, miközben a lépcsőket mászta. Ezt az ötletet találta a legmeggyőzőbbnek. Elvégre Elisát semmilyen szál nem köti "Nehéz" Joe-hoz, így elvileg törvénybe ütköző dolgot nem követett el. Mi lehet azonban Madeleine, s a Fekete Macska igazi szerepe? S mi az a titok, ami "Nehéz" Joe személye körül lappang? A lakosztály ajtaja résnyire nyitva volt, s mivel belülről furcsa neszeket vélt hallani, kopogás nélkül lépett be a szobába. A szeme elé táruló látvány azonban rögvest meggyőzte, hogy elhamarkodottan cselekedett. Madeleine az íróasztalán hasalt, ruhája szanaszét dobálva hevert körülötte. Rövid szoknyája a derekára csúszott fel, bugyija a bal bokájára csavarodott, látszott, nem sok időt fordított a vetkőzésre. Alfonz, a testőre, letolt nadrággal állt mögötte, s hátulról dugattyúzta főnöknőjét, akinek feneke nagyokat cuppogott, ahogy Al csípője hozzáütődött. Tim kővé dermedt, meg sem bírt moccanni. Nem, mintha meg akarta volna zavarni őket, csak hát a meglepődöttség ...
Madie halkan, elfojtottan sikongott, Alfonz pedig egyre nagyobb sebességre kapcsolt. Az egész asztal rázkódott a heves lökésektől. - Jaj, élvezek! - kiáltott fel hirtelen Al, hogy Madie-t figyelmeztesse, s kardját kihúzva a hüvelyből, marokra fogta. Madeleine párduc-ügyességgel pattant fel, s guggolt testőre elé. S saját melleit fogva engedte, hogy spermával öntözze meg feszes kebleit. Ekkor vette észre Timet. - Ted, mikor jöttél be?! - nézett riadtan rá. Alfons ijedten felrántotta a nadrágját, s zavartan ácsorgott a szinte anyaszült Madie mellett. - Csak most - makogott Tim. - Al, kérlek, menj ki - szólt Madeleine a biztonságára vigyázó embernek. - És csukd be magad után az ajtót. Alfons kapkodva távozott. - Sajnálom - kezdett volna magyarázkodni Tim, de Madie leintette: - Hagyjad, semmi rosszat nem láttál, sőt! ... Gyere ide - hívta a kezével, miközben felegyenesedett, s felült az asztal szélére. Tim lassan odaballagott. - Ide elém - nézett rá Madie különös csillogással a szemében. Úgy, igen. Most vedd le az ingedet. - Tessék? - Vedd le az ingedet, jól hallottad. Tim vonakodva ugyan, de teljesítette a kérést. Már tudta, mi fog történni. - Ez az, pompás! - mosolygott elégedetten Madeleine. - Most pedig vedd le a nadrágodat. Mindkettőt. - Milyen mindkettőt? - A farmert, meg az alsót. Timnek nem maradt ideje a meztelenségén elmélkedni. Madie a farkánál fogva közvetlenül maga elé húzta, s masszírozni kezdte a kókadt családfát. - Fogd meg a cicijeimet - jött az újabb utasítás. Timnek azonban semmi kedve nem volt egy másik férfi gecijéhez hozzáérni. - Fogd meg őket nyugodtan, nem kell félni - ismételte Madeleine, Tim azonban nem
mozdult. Pedig furkósbotja megkeményedett már a szakavatott kezeléstől. - Nem megy - rázta meg a fejét. - Dehogynem. Ugyanolyan lé, mint ami belőled fog kitörni hamarosan, legfeljebb egy csipetnyivel más az íze. Erre gondolj, meg arra, hogy milyen sikamlós tőle a bőröm. Izgató, hidd el! Madie-nek gyönyörű mellei voltak, s a kísértésnek Tim nem tudott ellenállni: eltemette tenyerébe a pompás labdákat. - Ez az, Ted. Markold meg őket! ... Úgy, nagyon jó! ... Ügyes vagy! Tim nekilátott gyúrni a feszes emlőket. Ujjaival a melludvar körül gyűrűzve, mély sóhajokra bírta Madeleine-t, aki közben az ágaskodó tömőjét a baljával húzogatta, míg a tojásait a jobbjával morzsolta. Tim kezei könnyedén siklottak Alfonz tejétől, s mi tagadás, valóban vérforraló hatást gyakorolt rá. S a bódulat megtette hatását: a keménnyé duzzadt mellbimbókat kezdte el rágicsálni. Mit sem törődött ekkor már az idegen testnedvvel, próbálta inkább az egész keblet a szájába fogni. Madie elengedte Tim botját, inkább megtámaszkodott hátul, hogy a mellei hozzáférhetőbbek legyenek, s keze lesiklott a hasán át a dombjáig. Réséből benedvesítette az ujjait, aztán a csiklójának simogatásához fogott hozzá. - Fantasztikus, csináld még! - törtek ki reszketve a hangok Madeleine-ból. Timnek azonban esze ágában sem volt folytatni. Térdre ereszkedett, s lágyan elemelte Madie kezét a teljesen lecsupaszított pinusáról. A puha bőr intim csábításának engedve előrehajolt, s finoman csókolgatni kezdte a vénuszdombot. Madeleine minden izma remegett a vágytól. Alig várta már, hogy az ajkak lüktető területre érjenek, de Tim nem tévedt el. Szándékosan próbálta a szenvedély íját pattanásig feszíteni. Amikor úgy érezte, elérte célját, kicsit szétnyitotta kezeivel a völgyet, s végignyalta a lucskos pinát. Madie azonnal elélvezett. Tim nyelve pedig szaladt a lyuktól végig a bal ajkon a pöcökig, hogy aztán a jobb szélen csúsztassa vissza a bejárathoz. Lefetyelve haladt újra és újra, közben meg- megszopogatta a kövér csiklót. Madeleine dobálta magát, sikoltozott, mint az eszeveszett, s kezeivel Tim fejét jobban szemérméhez nyomta. Amikor aztán a gyors nyelv odújába bökött, s belülről nyalta körbe barlangjának nyálkás falát, hüvelye úgy összerándult, hogy szaftja belepréselődött Tim szájába. Ez volt az a pillanat, amikor Tim számára elérkezett az idő a behatóbb tanulmányozáshoz. Felegyenesedett, buzogányát először csak belemártotta, utána lassan belefúrta a csatakos punciba.
Madeleine felnyögött. A hüvelyét kitöltő rúd hamar a fellegekbe röpítette. Átölelte Tim izmos testét, körmeit belevájta a hátába, s ajkaik összeolvadtak. Nem kellettek szavak: lábait keresztbe fonta Tim fenekén, aki erre felemelte Madie-t az asztalról, s mintha csak a férfiassága tartaná, az ágyra fektette. S azt a két lépést, amit meg kellett tennie, észre sem vette. Tim a hasára fordította Madeleine-t, aki négykézlábra ereszkedett, sőt, még a fenekét is széthúzta, hogy Tim minél hamarabb visszataláljon a tátongó lyukba. A szerszám meglelte az őt megillető helyet, s heves lökésekkel mindjárt tudomására is hozta ezt. Tim megbabonázva figyelte a kerek, formás kis popsit, mely rázkódva vette át tőle mozgásának ütemét. - Mélyebben! Erősebben! - kiabálta Madie a lepedőt markolászva, miközben szabad kezével a lábai között elnyúlva úgy morzsolta Tim heréit, hogy a gombocskáját is dörzsölte. Az eredmény sem váratott sokáig magára: sikoltva élvezett el. Tim az oldalára fordította Madie-t, bal lábát a nyakába vette, s újra megindította a tömködést. Fasza könnyedén siklott ki-be, újra és újra csúcspontra juttatva a kimerülőfélben levő Madeleine-t. Pedig még korántsem szándékozott abbahagyni, eltökélte magát, hogy úgy megkeféli, mint még ő előtte soha senki. Jó irányba haladt efelé. Ahogy a lábai szétnyitva kitárták a kagylót, Madie-t szinte állandó, szűnni nem akaró orgazmus-hullámok dobálták. Mert nem elég, hogy a benne mozgó cölöp hihetetlen pontossággal érzett rá a G-pontjára, ő még rásegített pöckének cirógatásával. Tim kihúzta rúdját a pirosra baszott pinusból, s hátsó bejárathoz közelített vele. A rozetta nagyon szűk volt, de Madie nem ellenkezett, úgyhogy folytatta a megkezdett hadműveletet. Minden milliméterért meg kellett küzdenie, mégis siker koronázta fáradozását. A barlang végül teljesen befogadta a tolakodó vendéget, s Madeleine soha nem tapasztalt gyönyörök közepette ott is megdugatta magát, ahol eddig még szűz volt. Saját ujjait pinájába mélyesztette, s hogy így mindkét lyuka tele lett, sikoltva-hörögve látogatott el a rózsaszín fellegek világába. Aztán elernyedt, nem bírta tovább. - Gyere, élvezz rám! - kérte elhaló hangon Timet. - Hova akarod? - Az arcomra. Tim Madie fejéhez térdelt, s miközben ő a farkát verte, addig Madeleine a golyóit szopogatta. Tim felnyögött a kéjtől, s már érezte is a kifele induló levet a botjában. Az első sugár Madie homlokát érte, a második az orrát, a többi, meglepő mennyiségű maradék ráfolyt
- csöpögött az állára. - Jesszusom! - nyögött fel, amikor meglátta buzgó munkája gyümölcsét. - Soha ne bánd - kacsintott Madeleine, s körbenyalta a száját, hogy megízlelje Tim saját készítésű koktélját. - Elképesztően sokat élveztél - szólt elégedetten. - Ráadásul pokolian jól végzed a dolgodat az ágyban. - Mindent megtettem. - Sikerült. Teljesen szétkeféltél. Tim Madeleine mellé feküdt, s átölelte. - Ennek örülök - nyugtázta, hogy elérte célját. - Még senkinek sem engedtem, hogy a második számú résembe is benyomakodjon. Először fájt, de utána fergetegesen jó volt. - És miért nem engedted? - Rossznak hittem, irtóztam tőle. - S megváltozott a véleményed? - Meg. Gyökeresen - nevetett halkan Madie. - Várj, meg kell egy kicsit mosakodnom. Úgy ragadok, még pislogni is alig tudok - kelt fel. - Azonnal itt vagyok - közölte, s elsietett a fürdőszobába. Tim nézte a kecses, tökéletes testet, de alig tűnt el Madeleine az ajtó mögött, felpattant az ágyról. Ruhája zsebéből előszedte a töltőtollnak álcázott csavarhúzót, s a piciny lehallgató-készüléket. Madie mobilja ott hevert a számítógép mellett. Két perc alatt szétszedte, újabb két perc alatt pedig összerakta. Megrázta, hogy hallja, a poloskát jól rögzítette-e, aztán a telefont visszarakta oda, ahol találta. Alig feküdt vissza, Madie elzárta a vizet, s megjelent a szobában. Már nem volt meztelen: fürdőköpenyt viselt, s törölközőt csavart a hajára. - Te kis céllövő - dorgálta az ujjával játékosan -, még a hajamat is meg kellett mosnom, úgy összekentél. - Ezt akartad, nem? - Nem tagadom - vonta meg a vállát -, szeretek spermában fürödni. Egy alkalommal tizenketten verték rám a farkukat. Tim felkönyökölt. - S kielégített?
Madeleine válasza azonban nem érkezett meg. A mobiltelefon csengeni kezdett, így érte ment. - Igen, tessék - szólt bele. - Igen, Joe, beszélhetünk - mondta, de a hangját lejjebb vette. - Persze, elintéztem, hiszen megígértem ... Igen, azt is. Holnap ... Kereken kétmillió lett a bevétel ... Rendben, persze. Helló, majd hívj. Tim alig bírta palástolni izgalmát. Most elkapta "Nehéz" Joe-t! Madie lerakta a marokkészüléket, majd visszalépett az ágyhoz, s leült Tim mellé. - Elisától tudom, hogy összevesztetek - nézett fel rá Tim. - Rosszul tudod. Nem összevesztünk, hanem nézeteltérésünk támadt. - Miattam. - Ehhez semmi közöd. - Tudok mindent. Madie megrezzent. Kérdően nézett Timre. - És most magyarázatra vársz? - Azt hiszem, igen. - Nézd, Ted - kezdte Madeleine. - Ez még csak a második látogatásod itt, nem gondolod, hogy túl sokat akarsz tudni? Vannak, akik évek óta járnak ide, mégsem keresgélnek válaszokat. Egyszerűen bejönnek, megkapják, amiért benéztek, aztán távoznak, pedig lenne miért faggatózniuk. Nekik igen, hiszen minden este ide járnak, szinte családtagnak számítanak. Na de neked?! - Igaz - vágta rá Tim. - De az én esetem más. Ők betérnek, azután elmennek, pontosan úgy, ahogy mondtad. Nem keltenek hullámokat, érzelmek nélküli kapcsolatot tartanak fenn. Én viszont nem. Ha szabad így fogalmaznom, kimondom: Elisa megszeretett. - Ezt ugye magad sem hiszed! Még hogy érzelmek nélküli kapcsolatok, badarság! Ez nem kupleráj! Nem te vagy az első, sem az utolsó, aki után lángra lobbant itt valakinek a szíve! Tim megvakarta a fejét. - Pedig úgy véltem, hogy mindent értek. Valójában akkor semmit sem. Madie habozott egy rövid ideig, végül aztán döntött:
- Rendben, Ted, elmondom, amit tudni akarsz - jelentette ki nyersen. - Elisa problémája máshol gyökeredzik. Ő különbözik a többi nálam dolgozó lánytól, lehet, ezért is áll hozzám a legközelebb. Kisgyerekkorom óta ismerem, tudom, hogy élete egyetlen célja a valódinak, álmai férfijának megkeresése. Benned megtalálta. S most menne veled, el innen, csak hát, nem lehet. - Miért nem? - Egyezséget kötöttünk. Eltartom őt, havi járadékot kap tőlem, gondolom sejted, nem keveset. Keresheti ideálját kedvére, cserébe dolgozik nekem. Úgy értve: kielégíti azt a férfit, akit én odaadok neki. Mindezt addig, amíg azt nem mondom neki: köszönöm, elég volt. - Mondhatnád - jegyezte meg Tim. Madeleine makacs maradt. - Ez nem olyan egyszerű. - Mert szerelmes vagy belé, s a szeretőd? Madie elképedt. - Hát ezt is tudod?! - Elisa árulta el. - És még mindig nem érted? Tim lemondóan végigdőlt az ágyon. - De igen, így már minden világos. Szükséged van rá. Nem találod ezt önzésnek? - Megfizetem érte. - Madeleine felkelt, befejezettnek minősítette a beszélgetést. - Nem akarok erről többet hallani - jelentette ki. A telefonja újból megcsörrent. - Tessék! - szólt bele idegesen. - Nem, Joe, most nem érek rá mondta, s megszakította a vonalat. Timnek szörnyű gyanúja támadt. - Azt hittem, "Nehéz" Joe a főnököd, a kenyéradód. Madie szeme tőrként villant. - Én is ember vagyok, lehet magánügyem - emelte meg a hangját. Tim a ruhájáért nyúlt, s öltözködni kezdett.
- Nem akartalak megbántani - mondta, mert kínozta a lelkiismeret. Madeleine túl szép és túl jó nő ahhoz, hogy megsértse. - Nem bántottál meg, dehogy is - derült kicsit fel Madie. - Tudod mit, felejtsük el! Tim megkönnyebbült. - Rendben. Vannak kérdések, amire nem lelhetjük meg a választ. Csak olyan szerfelett érdeklődőek vagyunk mi, emberek. Madeleine visszasietett a fűrdőszobába, ezúttal a telefonját is magával vitte. Tim körülnézett a szobában, de mivel semmi gyanúsat nem talált, úgy döntött, hogy lemegy a bárba Elisához. A lakosztály ajtajában strázsált Alfonz, de kerülte Tim tekintetét. Zavartan viselkedett, nem tudta eltitkolni, mennyire kényelmetlen neki, hogy rajtakapták a főnöknőjével. Tim lebandukolt az emeletről, a bárban viszont sehol sem látta Elisát. Ott volt azonban Kathy, aki amint észrevette, hozzá sietett. - Szia, Ted - köszönt feltűnően hízelgőn. - Szívesen elszopogatnám ma is a cukorkádat - ajánlotta magát. - Köszönöm, de mára nem maradt erőm. Talán máskor. Nem tudod, merre van Elisa? - Az emeleten nézted? - Ott nincs. - Akkor fogalmam sincs. Lehet, hogy moziba ment. Tim nem maradt tovább. Elköszönt Kathytől, s sietett az autójához. A műszerfalon ott üzemelt a Madeleine mobiljába rejtett szerkezet dekódoló egysége. A kijelzőn három fogadott hívás szerepelt ugyanarról a számról. Nocsak, töprengett Tim, nem hitted volna, ugye, Joe, hogy ilyen hamar a nyomodra akadok? Megnyomta a feloldó gombot, de a döbbenettől leesett az álla: az összes hívás a Fekete Macskából érkezett! KÖVETKEZŐ NAP DÉLELŐTT Tim az asztal fölé görnyedve figyelt. Frank, a városi főépítész a tervrajzokat tanulmányozta, s magyarázott:
- Az épületet nyolc éve újították fel. Akkor készültek ezek. A belső teret megváltoztathatták, de a falakat nem lehet kijjebb tolni. - Tanácstalan vagyok - ismerte be Tim. - Azt hittem, ez a megoldás. Frank az ötvenes évei elején járhatott. A maradék haja, már ami fedte tar koponyáját, rég őszbe fordult. Volt tehát elég tapasztalata, látott eleget az életben. - Szerintem gyenge ötlet volt. Elrejtett szoba? Túlhaladtunk a középkoron. Biztos, hogy abból a lebujból csörögtek arra a nőre? - Beszéltem a telefonosokkal. Biztos. Frank a szakállát simogatta. - Pedig ez holtvágány, fiú. - S nincs valami átjáró ebbe a másik tömbbe? Ha áthúzták a vonalat, a telefonosok tévedhettek - próbált Tim az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodni. - Az valószínűleg láthatatlan híd lehet. - S a föld alatt? - Tim, az egy lakóépület! A földrengések miatt több mint tíz méter mély alapozással! Az a Joe ott van abban a házban, máshol nem lehet! Tim idegesen csapott az asztalra. - És én még azt hittem, megfogtam! - Túl könnyen ment volna. - Kösz a segítséget, Frank. - Bármikor. S miképp tovább? Tim a kezét nyújtotta. - Fogalmam sincs. Majd kitalálok valamit. Hazament, s azt tette, amit már vagy tucatszor a reggel folyamán: Madie beszélgetését hallgatta. Volt valami szokatlan "Nehéz" Joe hangjában, csak nem tudott rájönni, micsoda. S amiről szót váltottak se vége, se eleje: Madie: - Igen, tessék. Joe: - Itt Joe. Beszélhetünk? Madie: - Igen, Joe, beszélhetünk.
Joe: - Elintézted a dolgot? Madie: - Persze, elintéztem, hiszen megígértem. Joe: - És a másikat, holnap? Madie: - Igen, azt is. Holnap. Joe: - Mennyi a bevétel? Madie: - Kereken kétmillió lett a bevétel. Joe: - Majd hívlak. Madie: - Rendben, persze. Helló, majd hívj. Úgy hangzik a beszélgetés, gondolkodott Tim félhangosan, mintha két idióta társalogna. Madeleine mást sem tesz, mint Joe-t ismétli. A második hívást Madie megszakította. De a harmadik! ... Még rosszabb, mint az első: Madie: - Igen, tessék. Joe: - Itt Joe. Beszélhetünk? Madie: - Igen, Joe, beszélhetünk. Joe: - Mindennel végeztél? Madie: - Természetesen mindennel. Joe: - Mi lett azzal, akit említettél? Madie: - Semmi. Futni hagytam. Joe: - Mennyi a bevétel? Madie: - Félmillió. Joe: - Sokan vannak? Madie: - Telt ház, mint mindig. Joe: - Majd hívlak. Madie: - Rendben. Helló, Joe. Tim a fejét fogta. Mi ez a marhaság? Ennek így az égadta világon semmi értelme!
Eleinte azt gyanította, hogy valójában Alfonz "Nehéz" Joe, de a hangjuk nem hasonlított. Másik férfit viszont nem látott a Fekete Macskában. De Joe nem lehetett ott, hiszen akkor nem érdeklődte volna meg, hogy mennyien vannak. Márpedig mégis csak ott kellett, hogy legyen, elvégre onnan telefonált. S Madeleine miért hazudott? Tegnap alig lézengett valaki ... - Tim elől sűrű homály takarta el a valóságot. De a legfurcsább mégis Joe azon kérdése volt, amit mind a kétszer feltett: "Mennyi a bevétel?" Először is: minek tudakozódta meg kétszer? Másodszor: miért kapott két teljesen különböző választ? Újra és újra meghallgatta a felvételeket, de nem jutott előbbre. Háttérzaj nincs, csak az a furcsaság "Nehéz" Joe hangjában ... Tiszta téboly. Még a feje is belefájdult. Bevett rá egy gyógyszert, s nekilátott megírni a jelentését. A lehallgatást belefoglalta, de a nemi kapcsolata Madie-vel és Elisával, diszkréten kimaradt belőle. Elvitte a postára, feladta, útközben hazafelé megebédelt, aztán ledőlt egy kicsit aludni. Mikor más, normális ember lefekszik, ő akkor kelt: este kilenckor csörgött az ébresztőóra. Gyorsan megfűrdött, felöltözött, s robogott a Fekete Macskába. Még az úton is a lehetséges megoldásokon járt az agya. Volt egy olyan sejtése, hogy zsákutcába ért, csak igyekezett erről sem tudomást venni. A bár lengén öltözött hölgyeinek látványát már megszokta. A franciaágy megint foglalt volt - ez sem jelentett neki újdonságot. Sehol nem látta se Elisát, se Madleine-t, se Alfonzot, így hát egyből az emeletet célozta meg. A folyosóról nyíló kéjszobák üresen várták, hogy kedvüket leljék bennük, csak a légkondicionáló zörgött állandóan. Madie lakosztálya előtt Alfonz őrködött keresztbe font karokkal, terpeszben. - Ki van Madeleine-nál? - kérdezte tőle Tim, mert veszekedés szűrődött ki az ajtó résein. - Elisa - felelte Al. Tim gondolkodás nélkül benyitott. - Márpedig nem tarthatsz itt erőszakkal! - kiabálta Elisa Madie-nek. - Nem is tartalak! - üvöltötte neki vissza Madeleine, ha lehet, még hangosabban. - De miből fogsz megélni? - Megígérted! ... - sziszegte Elisa. - Semmit nem ígértem! - Ócska hazug! - Ribanc!
Tim becsapta maga mögött az ajtót. A két nő rémülten fordult feléje. - Mi folyik itt? - hökkent meg Tim Elisa kisírt szemeitől. - Mi a fenét műveltek? Madie próbálta megőrizni hidegvérét. - Semmi közöd hozzá - felelt. - Ez nem így van - morgott Elisa. Már egyikük sem kiabált. - Épp hogy neki van a legtöbb köze hozzá. Madie hajthatatlan maradt. - Ez csak és kizárólag kettőnkre tartozik. - De hiszen éppen róla van szó! Tim Elisához ment. A lány azonnal a nyakába borult. - Mi történt, kicsim? - törölte le Tim Elisa könnyeit. - Madie nem engedi, hogy egymáséi legyünk. Pedig én nagyon szeretném ... - De a kérdés - szólt közbe Madeleine -, hogy Ted is akarja-e. Timnek elakadt a lélegzete. - Mit kell akarnom? - Közöltem Elisával, hogy tegnap, míg ő a filmszínházat látogatta, én kipróbáltalak. S megmondtam neki őszintén, hogy mit s miképp csináltunk, s mennyire kielégítő voltál. Elisám, szegény, féltékenyen fogadta a hírt, s kijelentette, távozik örökre innen, veled. Persze azt elvárná tőlem, hogy továbbra is folyósítsam számára a jövedelmét. - Így volt? - tekintett Elisára Tim. - Igen. De ugye elviszel ebből a poklok házából? - Szóval, akarod-e, Ted? - nézett szúrósan Madie, nehogy Tim kibújjon a válasz alól. Timnek nem volt más választása, erre felelnie kell. Elhatározta, csak a szívére hallgat, semmi másra: - Nos, Madie, meg kell mondanom, hogy beleszerettem Elisába. Elisa e szavakra, ha lehet, még szorosabban ölelte Timet. - Igen, szerelmes vagyok belé, azt hiszem, már az első találkozásunk óta.
Elvinni azonban nem áll módomban őt. Elisa elengedte Timet, hátralépett. - Nem áll módodban elvinned?! Miért nem? - hebegte a sírással küszködve. Tim erre mit mondhatott volna? - Számos oka van. Egyszer talán lesz rá alkalmam, hogy közöljem veled. Madeleine a győztesek nyugalmával sétált az íróasztalához, s ült le a székre. - Látod, Elisa, én előre megmondtam ezt ... - De Madie, értsd meg kérlek, én Tedet szeretem, képtelen vagyok más férfinak odaadni magam! Tim felemelve a karját, csendet kért. Nem akarta, hogy újabb veszekedés törjön ki. - Van egy ötletem: Madie, a szeretőd maradhat Elisa, ha ő is akarja, nekem nincs ellenvetésem, cserébe Elisa az enyém, nem kényszeríted más férfihoz. Elisa, én meg ígérem, minden nap eljövök hozzád. Mi a véleményetek? Madeleine megrántotta a vállát. - Nekem jó. Elisa bólintott. - Nekem is. Tim fellélegzett. - Nagyszerű. Akkor ezt megoldottuk. Most pedig béküljetek ki. Madie felkelt, Elisához ment, s szeretetteljesen összeölelkeztek. - Nem így gondoltam - mosolygott megkönnyebbülten Tim. - Hanem? - figyelt a két nő. - Amióta csak ide járok, mindig én teljesítem a ti kívánságaitokat. Itt az ideje, hogy most ez megforduljon. - Hallgatunk - bíztatott fellelkesülve Elisa. - Az igazi szeretők, amikor kibékülnek, nem átölelkeznek, hanem
szerelmeskednek. Madie szemei felcsillantak, keze már rá is fonódott Elisa mellére. - Hogy szeretnéd? - Ne használjatok segédeszközöket. És legyetek finomak, nagyon finomak. - Így? - kérdezte Madeleine, s szája Elisáéra tapadt. Tim leült az íróasztal székébe. - Igen, pontosan így képzeltem. - A levegőt betöltötte az izzó vágy hangulata. Érzékelni lehetett a felfokozott szenvedély olthatatlan tüzét, a csontig hatoló kellemes borzongást. Tim hátradőlt, s teljes beleéléssel hallgatta a két nő testének dallamos hangjait. Madie és Elisa egyszerre gombolták ki egymás blúzát. Jó szokás szerint Madeleine most sem viselt melltartót. A könnyű szövet a földre hullt, Elisa pedig ujjaival morzsolni kezdte az ágaskodó bimbókat. Madeleine eközben kioldotta a szoknyáját, ami a lábain végigcsúszva a bokájára esett. A harisnyakötőt és a tűsarkút leszámítva teljesen meztelenül állt ott. S míg Elisa a tenyerébe tartva elsimogatta a kebleit, keze a vénuszdombjára csúszott. Felnyögött, sóhaja szaggatottan tört ki tüdejéből. Elisa, jól értve a női test kényes hangszeréhez, szájába vette a mell kitavaszodott rügyét, és újrahangolta a Madie nevű zeneszerszámot. Majd nyelve lassan de céltudatosan lefelé indult. Ajkait lágyan végighúzta a selymes bőrön, a hason keresztül a köldökéig, rövid csók után pedig rátért a hosszú combra. Meg sem állt a térdkalácsig, hogy azt halmozza el apró puszikkal, miközben a vádli belső és külső óldalát simogatta. Madeleine egyre hangosabban zihált. Ujjai szaporáztak a gombocskáján, de a módszert nem találta se elég meggyőzőnek, se elég kielégítőnek. Ezért megtámaszkodott, lábát az ágyra emelve legintimebb szféráját kínálta fel elemzésre. Elisa azonban épp csak hozzáért az orrával a kopár buckához, inkább hosszan belenyalt az édes kagylóba. Nyelvével lapozgatta a széles ajkakat, labdaként taszítgatta a gömbölyű pöcköt, s szürcsölve lefetyelte a sűrű mézet. Odaadással nyalt, teljesen beleásta magát Madie pinusába. S nem csupán a hosszanti rést barangolta aprólékosan be, még a bővizű forrás odújába is bekényszerítette a nyelvét. Majd mikor látta, hogy így nem képes elég mélyre hatolni, bevetette bal kezének középső ujját. Először a szájába véve benyálazta - bár ez teljesen felesleges volt -, azután a lucskos lyukba hatolt vele. - Jaj nekem - sikított fel kéjesen Madeleine. A lábai teljesen elgyengültek, kapaszkodnia kellett erősen, nehogy összerogyjon. Elisa ujja ki-be járt a gyönyörbarlangban, miközben a nyelve fáradhatatlanul pergett a csiklón tovább. Madie-t azonban túlságosan felhevítette a láz, úgy kitágult, Elisának a mutatóujját
is be kellett vetnie, csakhogy valamelyest kitöltse a létől csatakos nyílást. - Még! Még! - kiabálta Madie, fenekével szilaj táncot járva. Elisa engedett a kérésnek, amire barátnője hosszú sikollyal köszönve meg a figyelmet, elélvezett. - Térdelj az ágyra - mutatta Elisa. Madeleine négykézlábra ereszkedve az ágyra feküdt úgy, hogy kerek, feszes hátsója kifele nézett. Elisa mögéje guggolt, vigyázón széthúzta a popsit, s a rozetta izmos bejáratát vette nyelvkezelésbe. Madie majd elájult a kéjtől, szinte vergődött a gyönyör újra és újra rámért csapásaitól. S nem elég, hogy Elisa pont ott nyalta, ahol nemrég Tim rabolta el szüzességét, addig-addig ügyeskedett, míg nyelve áthatolt a záróizmokon. Magába fojtotta üvöltését, a plédet gyűrte, nehogy körmeivel saját tenyerébe vájjon, de amikor barátnője ujja ismét a pinalyukába vándorolt, nem bírta tovább, magával ragadta az orgazmus elsöprő orkánja. - Most én jövök - szólalt meg, miután kicsit kilihegte magát. Elisa nem ellenkezett, hagyta, hogy őróla is lehulljanak a feleslegessé vált ruhadarabok. Tim most látta csak, mennyire hasonló, mégis mennyire különböző a két nő. Az izmos, erős Madeleine, s a törékeny, már-már sovány Elisa, előbbi kicsiny, utóbbi nagyobb mellekkel, megtestesítette együtt mindazt, amit a férfi kereshet másik nembeli társában. Madie megfogta barátnője tekintélyt parancsoló nagyságú keblét, megemelte, s próbált minél többet a szájába szívni-harapni belőle. Elisa vonaglott, majd saját pinájával kezdett el játszani. Tetszett neki a kettős kezelés, de túlságosan fárasztó volt neki így állni. Végigdőlt az ágyon, s lábait felhúzva széttárta a combjait. Madie messziről, óvatosan, mintha úgy kellene becserkésznie, kinyújtott nyelvvel közelítette meg a nedűtől csöpögő nőteknőt. Komiszan kuncogott, alig várta már, hogy visszaadja mindazt a kéjt, amit az előbb ő kapott. Óvatos mozdulattal szét- feszítette a kagylóhéjat, s a szaftos húsba nyalt. Mohón kapott a szerelemizom kitágult résének leve után, s addig nem nyugodott meg, míg Elisa az élvezéstől a szájába nem préselt egy kortynyit. Utána végigfeküdt a barátnőjén, úgy, hogy a melleik összeérjenek, s megcsókolva saját ízét kóstoltatta vele. Szinte egyszerre indult meg a kezük lefele, s míg ajkaik ölelése tartott, puncijukkal foglalatoskodtak. - Ted! - szólt hirtelen Madeleine. - Gyere, dugd belém a farkadat! Azt akarom, úgy basszál meg, hogy Elisán fekszem! Timnek ezt nem kellett kétszer elmondani. Az egymáson hintázó női testek, a szex illata, a táncoló popsik látványa már rég keményre dagasztották fegyverét. Alig várta már, hogy a csövét feszítő
töltényt kilője. Miközben állt fel, ki is bújt a nadrágjából, s Madie mögé lépett. A duzzadt rés pont csípőmagasságba esett. Buzogánya fejét a lyuk széléhez illesztette, megtámaszkodott az izmos fenekén, aztán ütközésig nyomult a sikamlós szeméremüregbe. Érezte, ahogy tojásai Elisa reszkető dombjához ütődtek. Megvárta, míg Madeleine túljut a csúcson, majd hozzálátott a módszeres tömködéshez. Az ütemre Madie-n keresztül Elisa teste is megrázkódott, akit hihetetlenül izgatott a módszer, amit a barátnője a kielégítésre feltalált. S amikor nyálkás lé csorgott a gombján játszó ujjaira, s az alsóó ajkaira, sikítva repült a felhőkig. Tim szívének szerelmét sem akarta fasz nélkül hagyni, ezért kardját kivonta Madeleine-ból, s egy emelettel lejjebb, Elisa lyukába mélyesztette. Hármat-négyet lökött, majd amikor hímtagján érzékelte az izmok összehúzódását, ismét az előző szilvarés megdugásához fogott hozzá. Sajnos bármennyire is szerette volna, nem sikerült sokáig kitartania. Alig tudott párszor illatos puncit cserélni, s már kitörni készült szivargejzíre. - Nem bírom tovább! - nyögött fel szomorn-gyönyörteljes rekedtséggel. - Tartsd vissza, meg akarom inni! - ugrott fel Madie. - Én is! - kiáltott Elisa. Tim a farka tövét szorosan tartva megakadályozta a spriccelést, majd amikor a két barátnő szomjúan kitátott szájjal a locsolója elé helyezkedett, meghúzta virslijén a bőrt. Felszisszent, s tejét kifröcskölte. Próbálta spermazáporát igazságosan elosztani, de nagy igyekezetében összemaszatolta Elisa és Madeleine arcát, akik falánkul kaptak a koktélsugár után. Tim gondosan, az utolsó cseppig kirázta dorongját. - Lányok, szenzációsak voltatok! - dicsért mindenféle túlzás nélkül. - Neked köszönhetjük - nyelt nagyot Elisa, s szájon csókolta Madeleine-t. Hosszú, szerelmes csók volt ez. - Madie - szólt aztán. - Tudom, furcsa lesz ezt hallanod tőlem, de mélyen érzek Ted iránt is. Madeleine most sokkal nyugodtabban fogadta, mint korábban, a számára egyáltalán nem meglepő hírt. - Tudom. De ne felejtsd el: az egyezség az egyezség. S mi alkut kötöttünk. - Azt hittem, meggondolod magad. - Mert meg lettem kefélve? Ez a döntésemen mit sem változtat.
- Nehogy megint nekiálljatok veszekedni - vetette közbe Tim. Hiszen az imént békültetek ki. Elisa megrázta a fejét. - A világért se, kedvesem. - Kedvesem?! - hűlt el Madie szintúgy, mint Tim. - Igen - bólintott Elisa, s átölelte Tim derekát. - Ő az én kedvesem - hajtotta fejét a hasára. - És én? - Ne légy féltékeny! Te nő vagy, ő pedig férfi. Mindkettőtöktől mást kérek, mindkettőtöktől mást kapok. Madeleine marokra fogta Tim kókadt szerszámát. - Nos, igen. Ezt én is kérném, sőt, követelném - nevetett. Elisa vette a lapot. - Irigykedj csak. De azért megnyugodhatsz: te sem fogsz hiányt szenvedni tőle. Úgy vélem, Tednek sem lesz ellenére néhanapján egy hármas akció. Igaz, Ted? - Igaz. Madeleine nyújtózkodva feltápászkodott. - Letusolok. Velem tartotok? - Hogyne - vágta rá Elisa. - Én nem - csóválta meg a fejét Tim. - Ki nem állhatom, ha valaki azonnal a fürdőszobába rohan, amikor végeztünk ... - Ugyanúgy vagyok vele én is - legyintett Madie. - Ez most viszont létszükséglet. Még se mehetek le a bárba a vendégeim közé leélvezett arccal. Madie és Elisa karonfogva kiment a szobából, s hamarosan vízzubogás jelezte, hogy mosakodni kezdtek. Tim visszament a nadrágjához, s felhúzta. Amikor lehajolt, megütötte a szemét a számítógép monitorja. Minden alkalommal, amikor Madeleine lakosztályába jött, jól körülnézett, s mint zsarutársainak, neki is fénykép-memóriája volt. Eddig vastag porréteg fedte a képernyőt, most viszont tisztán csillogott-villogott, az egyik hangulatlámpa fényét pont a szemébe
tükrözte. Közelebb ment. A billentyűzetet félretolták, az egeret elmozdították. Tehát használták, állapította meg. S mi történhet, ha bekapcsolom? - töprengett el. Úgy vélte, hogy semmi. - A számítógép felberregett, a monitoron pedig villogni kezdett: Jelszó? - Erre nem számított. Tudta, csak három lehetősége van, hazardíroznia kell. Egy hirtelen ötlettől vezérelve beütötte: Madie. A képernyőn nyomban felvillant: Jelszó? Az istenit! - csettintett az ujjával mérgesen. Vagy kitalálom most, vagy nem próbálkozom újra. Mert lefagy a rendszer, ha tévedek ... A fürdőszobában elzárták a vizet. Most már az idő is sürgette. Mi lehet a kód? Nézzük azt, hogy: Elisa. Mi más lenne?! E ... L ... I ... S ... A ... Kinyílt a tusoló ajtaja. Madie és Elisa vidám hangja felcsendült a folyosón. Egyre közeledtek. Még két lépés, s beérnek a szobába. Leütötte az Entert. A monitor elsötétült, s a gép újra dolgozni kezdett. Timnek csak annyi ideje maradt, hogy kikapcsolja a számítógépet, s félreugorjon. Még a víz is kiverte, pedig nem volt az a félős típus. A két nő jókedvűen sétált összeölelkezve vissza. - Kipihented magadat, Ted? - kacsingattak rá kacarászva. Timből elillant minden feszültség. - Készen állok - mondta. AZ UTOLSÓ NAP Tim biztos volt benne, hogy a számítógépben minden kérdésére választ találna. A jelszót ismerte, már csak egyedül kellene maradnia Madeleine lakosztályában, s pár perc alatt még "Nehéz" Joe személyére is fény derülne. Kis szerencsével megoldaná élete legfurcsább, legveszélyesebb, s egyben legizgalmasabb ügyét. Elaludt, nem hallotta meg az ébresztőórát, így esett, hogy fél tizenkettő is elmúlt, mire a Fekete Macskába ért. Aznap éjjel jó volt a forgalom, az egész bár üresen tátongott, nem számítva a pulton hasaló mixerhölgyet, s azt a vendéget, aki hátulról irányozta be neki férfidíszét. A nagy nyögések közepette észre sem vették jöttét, ő pedig, nehogy megzavarja őket, felosont az emeletre. Már a lépcső tetején hallani lehetett semmi mással össze nem téveszthető hangokat, a végsőkig feszített vágyak kitörő sikolyait. Nem tudott olyan szoba mellett elhaladni, amiben ne lettek volna, akadt, amelyikben egyetlen férfira négy nő esett. Bár azt is el kellett ismerni, hogy több helyen képtelenségnek tűnt megszámolni mennyien, s milyen arányban vesznek
részt a csoportos összegabalyodásban. Baloldalt az utolsó szobából Kathy lépett ki. Meztelenebb már nem is lehetett, a derekáról lógó bugyifoszlányokon kívül más nem fedte testét, az is talán csak azért, hogy messziről jelezze, milyen heves kalandokat élt át. Melle, hasa, combja piroslott a sok férfitej öntözésétől, az arcáról pedig csöpögött a még meg sem száradt sperma. Amikor meglátta Timet, szemei felcsillantak, szája széles mosolyra húzódott. - Nahát, Ted! - örült láthatóan, s elállta Tim útját. - Jó estét, Kathy. Látszik rajtad, jól szórakozol. - Pedig csak téged vártalak. - Engem?! - hitetlenkedett Tim. - Miért ne? Vagy talán már elfelejtetted, hogy leszoptalak? - Lehet azt elfelejteni? - Na ugye, nekem sem sikerült. S addig innen egy tapodtat nem mozdulok, amíg nem ismételjük meg a dolgot - szögezte le Kathy, s gyökeret eresztett a padlóba. - Most nem bújhatsz ki azzal, hogy kifárasztottak, hiszen most érkeztél. S ismered a szabályt: itt mi választunk! Timnek nem maradt döntési joga. - Sajnos nincs üres szoba - próbált mégis kiutat találni. Sajnos Kathy ezt már félig-meddig hajlandóságnak könyvelte el. - Az téged ne zavarjon - mondta, s Timet kézen fogva abba a szobába húzta be, ahonnan ő kijött. - Legfeljebb keményebben meredezik majd a farkad - nevetett jóízűen. A csupasz falú, vastagon szőnyegezett helyiségben mindössze hárman tartózkodtak. Egy harmincas évei körül járó arányosan telt, rendkívül vonzó alakú nő, no és persze Rob és Tony, akiket Timnek már volt alkalma megismerni. A rövid barna hajú nő egy ágyon feküdt, s míg Tony a lábai között a dárdáját irányozta a dús szőrű pinusába, addig Rob a fejénél térdelt, s élvezettel nézte, ahogy a száj a dorongjára tapadva szívja ki belőle az éltető erőt. Kathy határozott mozdulattal a falhoz nyomta Timet, leguggolt eléje, kioldotta az övcsatját, s lehúzta a nadrágját. A számítása bevált: Tim ékessége már duzzadozott a fent és lent is kitöltött nő látványától. - Örülök, hogy képben vagy, Ted - mondta mámoros áhítattal. Nyugodtan nézzed őket, meglátod, jó hatással lesz rád - ajánlotta fel
serkentőnek, s megfogta a kéjléc tövét. A vesszőt Tim hasfalához szorította, s az egész zacskót a szájába vette. S miközben szopogatta a két csomagolt cukorkát, ujjával a végbélnyílás érzékeny területét simogatta. Érezte, megtelik vérrel a hímtag, úgyhogy új préda után nézve, most a masszív dorongot vette kezelésbe. Tim epedően figyelte Tony és Rob buzgó munkáját, mialatt makkját Kathy ajkai tartották szorosan. Hangos sóhajokat csalt ki belőle, ahogy farkát hol tövig nyelték be, hol pedig épp csak a fejénél tartva, lágyan szopogatták a tojásait markolászva. Az ágyon fekvő nő is biztosan kiválóan értett a cumizáshoz. Mert Tony nagyot nyögve a furulyájára szorította a fejét, amitől mindketten elélveztek. Az apalé kicsorgott a nő szája szélén. Tim ettől, ha lehet, még inkább belekeményedett Kathy szájába. Az összhatás, a hihetetlen élmény, közvetlenül a tetőpont közelébe juttatták. Ám Kathy megérezte a kitörni készülő folyamot, s ügyes ujjaival lefékezte az ondó- áradatot. Aztán előhalászta a remegő fuvolát, s huncutul így szólt: - No mi az, Ted? Csak nem feladnád? - Kegyetlen vagy ... - lihegett Tim. - S mi történt a hátam mögött? - Tony csurig töltötte a száját ... Kathy fel sem pillantott, csak mint egy gombóc fagylaltot szokás, megnyalta Tim buzogányának végét. - Ezt szeretnéd te is? - kérdezte utána. Tim hormonjai ekkor már őrült táncot jártak. - Nekem mindegy, csak hadd élvezzek el ... Kathy visszaszippantva a dorongot szopott még rajta, de aztán inkább felállt, szembe Timmel, bal lábát a kezébe adva, s a locsogóvá vált pinájába illesztette a sípot. A rúd lassan a hüvelyébe hatolt, s ő sikítva fejezte ki elragadtatását, ahogy kitölti, és finoman szétfeszíti a bódító családfa. Timben, amikor Kathy karóba húzta magát rajta, sejtekig ható tűz éledt fel. A lángok olyan eleven erővel mardosták, mintha porrá akarnák hamvasztani. Megmarkolta Kathy lábát, szorosra fogta derekát, s együttes munkával heves tempót kezdtek diktálni. Mindketten átforrósodtak, a végletekig hevültek. Cuppogva merült el a kőkemény fasz a locsogó punciba, melyből csörgedezett ki a gyönyörnedű, rá Tim heréire, onnan Kathy combján lefele.
A lábaik elgyengültek, nehezen tudták az egyensúlyukat megtartani. Kibontakoztak az ölelésből, s Kathy lefektette Timet a szőnyegre. Nem is fektette - gáncsolta, lökte. Aztán a talpai felé nézve föléje guggolt, magába igazította a dákót, majd megtámaszkodott Tim mellkasán, s vadul lovagolni kezdett. S hogy a vágyat pattanásig feszítse, hol lassította, hol gyorsította az ütemet. Tim a csípőjénél fogva segítette Kathy mozgását. Persze azért a keze unos-untalan elkalandozott a kerek fenékre. S amikor Kathy jobban hátradőlt, sikerült megmarkolnia a himbálódzó melleket. - Szólj, mielőtt elélveznél - szuszogta Kathy. Mélyen beleült a fullánkba, s a hüvelyizmai összerándulva szivattyúként hatottak a kicsurranás előtt álló doronra. - Most! - kiáltotta Tim. Kathy hátrébb ülve kihúzta magából a nyálkás faszt, megmarkolva rántott rajta, s a spermasugarakat saját hasára verte. Tim a falhoz támaszkodva felült, s Kathy is feltápászkodott. Az ágyon zajló aktus gyorsan száguldott a végkifejlet felé. A nő minden erejétől megfosztva hevert, csupán Rob tartotta benne az életet - és a farkát. Végül ő sem bírta tovább, s tejét ráfröcskölte a nő domború hasára. Erre Kathy azonnal a férfitej után kapott, s addig nem nyugodott, míg az utolsó cseppig le nem nyalta a selymes bőrről. Akkor viszont a bensőjében dúló vihar megbékélt, lelkiállapota ismét a csendesebbik kerékvágásba zökkent. Halkan szólt Timhez: - Köszönöm, megszolgáltál, most elmehetsz. Tim fülét sértették ezek a szavak. Először lázadni akart, de végül lecsillapította haragját. - Csak így egyszerűen elmehetek? - kérdezte. - Legalább azt áruld el, hogy milyen eredménnyel szolgáltam meg? - Kitűnővel. Tim értetlenül meredt Kathyre. Nem erre számított, úgy érezte, mintha porig sújtották volna. Végül elhatározta, mit sem törődik vele, s ráérősen felöltözött. Kibandukolt a szobából, s eredeti úti céljához, Madie lakosztályához indult. Mint mindig, az ajtóban ezúttal is Alfonzzal találta szembe magát, aki jöttére már automatikusan félreállt. Tim benyitott, Madeleine éppen az ágyon ülve telefonált. - Nem, természetesen nem - mondta a mobiljába. - Semmikor ... Bejött a számításom, rendben minden ... Akkor majd beszélünk később ... Viszlát, helló. - Elemelte a fülétől a készüléket, s Timre nézett. - Szia, Ted - fogadta kitörő jókedvvel. - Elég későn érkeztél
ma, de inkább később, mint soha, igaz? - Mentségemre legyen szólva, hogy nem rajtam múlott. Kathy volt az, aki miatt késtem. Madie arcán sokat mondó kifejezés suhant át. - Csak nem bemutatta furulyatudományát? - De igen - ismerte be Tim nehezen. - És sikerült teleélvezned a száját? Tim erre már büszkén felelt: - Természetesen. Madeleine felkelt, Tim elé lépett, s megmarkolta a férfiasságát. - S nekem akkor nem hagytál semmit? - kérdezte suttogva, majd beleharapott Tim fülcimpájába. A köztük húzódó, centiméterekben is alig mérhető távolság hamar elfogyott. Tim érezte a mellkasához lapuló kebleket, s ettől duzzadni kezdett a hímtagja. Madie elgyöngült, lélegzete szapora lett. Keze gyorsan megtalálta a bejáratot az alsónadrágba, ahol már életre kelt vesszőt talált. Letérdelt, előhalászta a cumit, s a szájába vette. Az azon lelt ízek, a sós sperma és az édes puncinedv összekeveredett zamata mámorító vidékre röpítették. Tim megfogta Madeleine fejét, s a torkáig nyomta beléje a faszát. A heréi az állához ütődtek. Madie egyik kezével elengedte a kéjlécet, s az ágyékához nyúlt. A szoknyája alatt félrehúzta a bugyiját, s nedves pinusába mélyesztette az ujját. Felnyögött. Miközben mélyen beszopta a merev farkat, leve a tenyerébe csordogált. Amikor éppen ott tartottak volna, hogy tovább merészkednek, kinyílt a bejárati ajtó. - Khm, elnézést - hallották meg Al hangját. Úgy rebbentek szét, mint a megriasztott madarak. - Madeleine, egy úr keres a bár előtt. Sajnálom, de azt mondta, pokolian sürgős. Tim ijedten csomagolta el beélesített fegyverét. Madie közben felállt, megigazította a ruháját, s beletúrt a hajába. - Megyek - mondta. - Várj meg, Ted - kacsintott Timre. - Azonnal
jövök. Tim egymaga maradt. Amennyi átokkal, legalább annyi dicsérettel halmozta el a sorsot. Most vagy soha. Tudta, nincs sok ideje. Egy szempillantás alatt a számítógép előtt ült, s bekapcsolta. Jelszó? Tim begépelte:Elisa. Leütötte az Entert, amire a képernyő elsötétült, majd kisvártatva bejelentkezett valamiféle egyéni rendszer. Több, sokat mondó névre keresztelt fájlt is talált, de legelőször a Joe-ra klikkelt rá. A monitoron tőmonda-tok hada jelent meg: Itt Joe. Beszélhetünk? ... Mennyi volt? ... Kell még anyag? ... Mennyire van még szükséged? ... Sokan vannak? ... Mindennel végeztél? ... Sikerült megoldanod? ... Mekkora a fogás? ... Elintézted a dolgot? ... Mennyi a bevétel? ... Eltetted láb alól? ... - És így tovább a végtelenségig, a legutolsó sorban pedig: Majd hívlak. - Ezt azért nem kellett volna - csattant fel hirtelen a háta mögött Madeleine. Ijedten pördült meg. Úgy belefeledkezett a számítógépbe, nem hallotta, amikor belépett. Madie szemei szikrákat hánytak. Tim azonban megőrizte nyugalmát. - Mit nem kellett volna? Bekapcsolni a gépet, s felfedni az igazi éned? - Miről beszélsz? Tim előrehajolt. - Te vagy "Nehéz" Joe - bökött rá az ujjával. - A számítógépet beprogramoztad, hogy rendszertelen időközökben hívjon fel téged, s tegyen fel néhány kérdést. Így érted el, hogy elhiggyék, Joe létező, élő férfi. Madeleine már tudta, csapdába esett. - Nem tagadom, valóban így igaz. Az alvilági élet nehéz hivatás, s vajon ki fogadna szót egy törékeny, szexmániás hölgynek? Tim határozottan megrázta a fejét. - Itt nem erről van szó. Te becsaptál mindenkit! Madie gúnyosan felkacagott. - Te beszélsz itt átverésről, Tim? Tim hátrahőkölt. Hogy a valódi nevén szólították, meglepte. - Vagy
inkább mondjam azt: hadnagy úr? - Mi a ... - hápogott Tim. - Azt hiszed semmit sem tudok? Tévedsz! Tudok mindent! A küldetésedről, a mobiltelefonomban elrejtett lehallgatóról, hogy titkos szobát kerestél, hogy tegnap már megfejtetted a számítógép kódját ... Mindent! Tim hirtelen megnémult. Ahelyett, hogy leleplezett volna valakit, pont őt buktatták le. Ilyesmi még sosem fordult vele elő. - Honnan tudsz te minderről? - makogta. Madeleine most már mosolygott. Csatát vesztett ugyan, de a háborút megnyerte. - Azt hiszem, Kathyt nem kell neked különösebben bemutatnom. Azzal viszont biztosan nem vagy tisztában, hogy amikor nincs este, nappal van, akkor ugyanolyan tisztes feleség, mint milliónyi nőtársa. Csakhogy ő a polgármesterünk asszonya. - Timnek leesett az álla. - Jó előre figyelmeztetett mindig, hidd el. A többi pedig gyerekjáték. Főleg, ha valakinek kamerák vannak elrejtve a szobájában. Tim teljesen elvérzett. - Ha tudtad, mire vártál eddig? - ejtette ki hangosan az egyetlen épkézláb gondolatát válaszra várva. - Mert megkedveltelek. S ami fő: Elisa beléd szeretett. - S ő ebből ... - Ő semmit sem sejt. Tim egy kicsit fellélegzett. - Most azt hiszed, győztél, de nem így van. Az én kezemben levő fegyver sokkal erősebb, mint a tied. Mert ha kiderül rólam, hogy rendőr vagyok, mi történik? Nem túl sok minden. Kitiltanak innen, páran megharagszanak, néhányan aggódnak, és megbántom Elisát. A harag lecsillapodik, az aggodalom majd elmúlik, s talán Elisát is meg tudom vigasztalni. De te ... Ha fény derül rá, hogy te vagy "Nehéz" Joe, az egész birodalmad összeomlik! Madeleine hosszan töprengett, aztán bólintott. - Igaz. De biztos vagyok benne, hogy tudunk üzletet kötni. - Ezt vegyem vesztegetési kísérletnek? - Ó, dehogy. Csupán azt szerettem volna tudatni veled, hogy
elviheted innen Elisát, ha ... S AMIKÉNT VÉGZŐDÖTT ... Jim Sand rendőrfőkapitánynak. Tárgy: Jelentés. Uram! A személyesen nekem kiszabott feladatot elvégeztem, s sikeresen lezártam. Nyilvánvalóvá és bizonyítottá vált, hogy "Nehéz" Joe egy velünk szoros gazdasági kapcsolatban álló baráti ország vezető politikusa. Ennek nyilvánosságra kerülése beláthatatlan diplomáciai bonyodalmakhoz vezetne, ezért javaslom, hogy e jelentést a csatolt bizonyítékokkal együtt titkosítsák, s az eredeti tervtől eltérően, az ügyet más ir-ányból közelítsék meg ... Egy hét múlva "Nehéz" Joe legfőbb ellenfelét, "Papa" Valtert letartóztatták. #
