WILLIAM WHITESTONE: HÉTFŐ REGGEL, AVAGY ÚJRA BEÉPÍTVE

WILLIAM WHITESTONE: HÉTFŐ REGGEL, AVAGY ÚJRA BEÉPÍTVE

HÉTFŐ A telefon sikolyként robbant bele a hajnal törékeny testébe. A puha takaró alól egy kéz nyúlt ki tapogatva, s felkapcsolta a kis éjjeli lámpát. Addigra viszont a készülék újabbat csörrent, erre a kéz álomittas tulajdonosa idegesen kapta fel a kagylót. Nem volt hozzászokva a korai ébresztésekhez, így most úgy érezte, képes lenne még megölni is azt, aki arra vetemedett, hogy pont őt hívja fel. - Igen, tessék - dörmögte. A lámpa fénye egyenesen az arcába csapott. A rövid barna hajú férfi, mélyen ülő kék szemekkel, éles arcélével, szögletes állával igen- csak bosszúsnak és haragosnak tűnt. A harmincas éveit taposta, de a borostás arca megkorosította. - Timothy? Itt Sand - hallatszott a vonal túlsó végén. Tim szemei tágra nyíltak, az agya teljes kapacitásra kapcsolt. Régi trükkje volt ez, úgy tartotta, idővel minden rendőrnyomozó birtokában lesz e képességnek. - Igen, uram. Jim Sand rendőrfőkapitány hangjában nem lehetett az izgatottság legkisebb jelét sem felfedezni. Nyugodtan beszélt: - Most szóltak, hogy gyilkosság történt a Fekete Macska bárban. Szeretném, ha azonnal odamennél. Tim megijedt. - Gyilkosság?! Kit öltek meg? - kérdezte feldúltan. - Egy ügyvédet. Egy nagyon befolyásos ügyvédet - felelt Sand, az utolsó két szót feltűnő nyomatékkal ejtve. Tim megnyugodott. - Rendben, megyek. - Visszarakta a helyére a kagylót, s nagyokat ásítva megdörzsölte a szemeit. Óvatosan próbált felkelni az ágyról, de a mellette alvó alak felriadt a mocorgásra. - Hova mész? - csendült egy kellemes női hang. Elisa, Tim

barátnője, vagy inkább: élettársa, megfordult, és kinyitotta kerek, nagy barna szemeit. Hosszú vörös haja kócosan takarta kicsiny vállait, törékeny testének viszont azon részei, amelyek mindig vágyat ébresztettek Timben, rejtve maradtak a paplan alatt. Íves combja, jókora, de egyáltalán nem nagy mellei igen vonzóvá, csábossá tették az alig húsz éves fiatal nőt. Tim Elisához hajolt, s megcsókolta. - El kell mennem. Az imént hívott Sand. Gyilkosság történt. - Mi közöd van neked ehhez? Te nem a gyilkosságiaknál vagy. - Azért, mert a Fekete Macskában történt. Elisának elakadt a lélegzete. Oly rég nem hallotta ezt a nevet, hogy most megannyi emlék képe zúdult rá. Azonnal a barátnője jutott az eszébe. - Madeleine-t? - suttogta félve. - Nem. Valami ügyvédet. Elisa megkönnyebbülten sóhajtott. A rossz érzései, amilyen hamar jöttek, olyan hamar illantak el. - Mennyi az idő? Olyan álmos vagyok. Tim lágyan megsimogatta Elisa arcát. - Aludj csak - mondta. - Negyed öt van. - Rendben. Vigyázz magadra, ne keveredj bele semmibe. - Hát persze, ne félj. Tim gyorsan megmosakodott, felöltözött, lehörpintett egy kis tegnapról maradt hideg kávét. Amikor a Nap teljes nagyságában előbukkant a várost övező hegyek mögül, leparkolt a villogó rendőrautók kordonja mellett. Hűvös reggel volt. Behúzta a villámzárat könnyű kabátján, s zsebre vágott kezekkel a bárhoz igyekezett. A tömör vasajtó tárva-nyitva állt, a szálfának dőlve egy egyenruhás rendőr rágógumizott. Most ő vigyázott arra, hogy illetéktelen be ne léphessen a bűnözés új fellegvárába. Bal kezében rádióadó-vevőt szorongatott, jobbja a pisztolytáskáján nyugodott. - Helló, Bagó - toppantott elé Tim. - Helló. Ilyen korán? - rázott kezet Timmel a Bagó becenévre keresztelt fiatal, nyúlánk őrmester. Láthatóan megörült, hogy valaki

szóba elegyedett vele. - Van egy cigarettád? - Neked mindig. Tessék. Bagó megkínálta Timet, maga is vett a sajátjából, tűzet adott, végül ő maga is rágyújtott. Tim mélyen beszívta a füstöt. A nikotintól szinte új erőre kapott. - Kit csináltak ki? - kérdezte, fejével a bár felé biccentve. - Valami ügyvédet. Telenyomták heroinnal. Valaki egy egész injekciós tűnyi adaggal segítette át a túlvilágra. Szar halál, de legalább repdesett utoljára egyet. - Elvitték már? - Legalább negyed órája. - Emlékszel a nevére? - Persze: Albert Brown. Tim meglepetten füttyentett. Brown nem csak a város, de talán az egész állam legkiválóbb ügyvédjének számított. Tekintélyes emberként a keze messze elért. Lehettek ellenségei szép számmal, hosszú nyomozás lesz hát, gondolta. - Kurva ügy - jegyezte meg. - Hát az - köpött ki Bagó. - S te mit keresel itt? Tudtommal nem a gyilkossági csoportnál vagy. Talán áthelyeztek? - Még az kéne! Sand rendelt ide. Ő itt van? - Nincs. De Karkovot itt eszi a fene. Tim káromkodott. - Nem tudtam, ki hiányzik - mérgelődött, utána a csikket ledobva a földre rátaposott, elnyomta.

- Bújj csak beljebb, valahol az emeleten megtalálod. - Kösz. Timet lépcső vezette le a bárba. Látszott, a költségekkel nem garasoskodtak, a helyiség szinte királyi pompával lett berendezve. A bejárattal szemközt állt a bár- pult, mellette-előtte fotelek és ágyak voltak, a túlsó sarokban - oda nem illően - egy franciaágy árvállott. A Fekete Macska hölgyei most hiányoztak, helyüket tudósítók és fotóriporterek foglalták el, de még a városi televízió is képviseltette magát. A tájékoztatásért felelős újságírók lármázva várták, hogy végre megtudjanak valamit, éhesen csaptak le a legkisebb hírmorzsára is. A bárból lépcső vezetett az emeletre. A lépcső alján egy rendőr posztolt, széles vállaival zárta el az utat, nehogy valaki hívatlanul menjen fel. Ökölvívó múltra emlékeztető lapos orra, barátságtalan, mogorva arckifejezése. nem tűnt bizalomgerjesztőnek. Tim egyenesen hozzá ment. - Mizújs', Fred? - köszönt rá. - Ezek a nyomorult firkászok lehallgatják a rendőrségi vonalakat, pedig tudják, hogy ezt törvény tiltja - dohogta Fred. - Előbb ideértek, mint mi. - Ebből élnek - legyintett Tim. - Karkovot keresem. - Feljebb találod meg - vonult félre az útból Fred. Tim ismerős tájra tévedt. A lépcső teteje széles folyosóban folytatódott, melyből balról és jobbról is ajtó nélküli szobák nyíltak. Ezeknek bútorzata általában vagy egy ágy, vagy csak földre dobott matrac volt. Emlékezett rá, népes társaság fért el egy ilyenben, örömmel áldozva a testi szerelem istenének. A nyögésekhez, kéjes sikolyokhoz szokott falak azonban most kongtak az ürességtől, mindössze a légkondicionáló zörgött zajosan. Mindenütt nyomozók, helyszínelők ácsorogtak, telefonáltak, adatokat rögzítettek, esetleg társalogtak. A folyosó túlfelén egy lakkozott, barna számkódos ajtó nyílt, melyből, amikor Tim félútra ért, egy hatalmas termetű, szőke, szemüveges férfi robbant ki nagy hévvel. Ő volt Karkov, a gyilkossági csoport rendíthetetlen parancsnoka, legfőbb oszlopa. Nagy csattanással bevágta maga mögött az ajtót, majd Timet meglátva hozzá lépett. - Örülök, hogy végre itt van - szólt köszönés helyett mély hangján. - Uram ...

- Sand kapitány azt állítja, hogy olyan információk birtokában van, amelyek elősegíthetik a nyomozásunkat - mondta Karkov. Kicsit selypített, s bármennyire igyekezett, nem mindig tudta leplezni déli akcentusát. - Nem igazán vagyok tisztában vele, hogy Sand kapitány mire gondolhatott. - Maga járt már itt, nekem kár titkolnia. Semmi közöm hozzá, kivel s mit művelt, de azért sejtem, élvezetes éjszaka lehetett. - Egy ügyön dolgoztam - gurult dühbe Tim. Mindig is utálta Karkovot, fajankónak, bunkónak tartotta, de ahogy a folyosón kollégái füle hallatára beszélt vele, mélyen felháborította. - Az más. Így jobban a segítségemre lehet. Tim megőrizte nyugalmát. Elvégre bármiképp oszthatott-szorozhatott, Karkov a felettese maradt. - Azt már tudom, mi történt. Mit mondott a hulladoki? Karkov legyintett. - Szart sem. A gyanúsítottunk bal kezes, a halál valamikor hajnali kettő körül állt be. A fecskendőben heroin, szinte teljesen tiszta heroin volt. - Ez nem sok. Dulakodásnak semmi nyoma? - Semmi. Tehát az áldozat ismerte a gyilkosság elkövetőjét. Ebből az is gyanítható, hogy az áldozatunk korábban már fogyaszthatott kábítószert, akár állandó, akár rendszertelen jelleggel. Tim megvonta a vállát. - Nem értem, miért van rám szükség. Ide csak törzsvendégek jöhetnek be. Le kell őket nyomozni, s az ügyet pár nap alatt le lehet zárni. - Hát éppen ez az! Az a kurva, a bár tulajdonosnője, nem hajlandó kiadni a törzsvendégek névsorát! - kiabált szinte teljesen kivetkőzve magából Karkov. - Majd, ha mindent lefoglaltatok, s mindenkit bevitetek, akkor talán készségesebb lesz! - fogadkozott. - Az itt dolgozó lányok, és a tulajdonosnő hol van? - Bent abban a lakosztályban, most hallgatják ki őket. - Ki találta meg az áldozatot? - Ki más, mint az a kurva!

Tim az ajkába harapott. - Madeleine-nak hívják. "Nehéz" Joe legfőbb munkatársa. Karkovnak a szeme se rebbent a város alvilági nagyfőnökének neve hallatára. - És akkor mi van - szegte fel a fejét, s kezdett volna rá további szitokáradatra, ha ki nem nyílik a folyosó végi faajtó. Fenséges, karcsú, ébenfekete hajú, csinos, érzéki teremtés lépett ki rajta. Nagy kék szemei csillogtak, széles ajkai mosolyra húzódtak. Finom, selymes bőrét felül egy testhez simuló sztreccs takarta, mely kihívóan emelte ki feszes melleit. Rövid szoknyája alól kivillanó formás lábai egyenesen a lágyanringó csípőjéhez vezették a férfiszemeket. Fiatal, feltűnően jó alakú hölgy volt. Tim egészen megrészegedett a látványtól. Amikor pedig összenéztek még a lábai is beleremegtek. - Szervusz, Tim - lépett hozzájuk. - Helló, Madeleine - rebegte Tim. - Micsoda? - nézett Karkov. - Maguk ismerik egymást? - pislogott hol az egyikükre, hol a másikukra. - Elég régóta - felelt Madeleine. - A barátnőm az élettársa - adott viszonylag elfogadható magyarázatot. Timnek a torkában dobogott a szíve. Nem szokott ennyire elérzékenyedni egy viszonttalálkozástól, most mégis - talán az emlékek hatásától -, belevörösödött zavarába. - Vagy úgy - nyugtázta Karkov megnyugodva. Madeleine saját mobiltelefonját nyújtotta. - Százados - szólt -, önnel akarnak beszélni. - Ki az? - nyúlt Karkov a készülékért. - A városi főügyész. Karkov döbbenten, csodálkozva hallózott a telefonba. - ... Igen, itt Karkov százados ... Igen, uram ... Természetesen, uram ... Igen, igen - bólogatott beleegyezően, hirtelen azonban felemelte hangját. - Miért ne vihetném be a hölgyet kihallgatni?! ... Az alkalmazottait sem? No de ... Nem, persze, hogy nem ... Igen, uram, a viszont hallásra. - Karkov tajtékozott a dühtől. - Ezt meg hogy

csinálta? - ordított bele Madeleine arcába. - Csigavér - mosolygott Madeleine fölényesen. - Ne csigavéreskedjen nekem, hölgyem! - üvöltött még mindig Karkov. - Különben letartóztatom! - Ahhoz vádat kell emelnie. - Meg is teszem, figyelje meg, ha így folytatja! - Karkov fújtatott egyet, mint a megvadult bika, aztán sarkon fordult, s döngő léptekkel távozott. Madeleine Timre emelte ártatlanul tündöklő szemeit. - Örülök, hogy ismét összefutottunk. Mióta is nem láttuk egymást? - Három hónapja. - Hosszú idő. Elisa jól van? - A lehető legjobban. Madeleine lopva körülnézett, majd amikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem figyeli őket, Tim fülébe súgta: - Beszélnünk kell. - Itt? - suttogta vissza Tim. - Á, mindenütt rendőrök vannak. Autóval vagy? - Igen, a Fekete Macska előtt parkolok. - Gyere. Ismered a kékfenyői kilátót? Madeleine alig fejezte be a mondatot, már kézen fogva húzta is a lépcső felé Timet. - És Karkov? - mutatott a háta mögé Tim. - Az egy idióta, nem érdekel. Lesiettek a bárba, s mielőtt még az újságírók megrohanhatták volna őket, kisöpörtek az utcára. Senki sem állta útjukat, csupán Bagó kísérte figyelemmel, ahogy csikorgó gumikkal elindulnak. A korai órának köszönhetően a város még fel sem ébredt, az utakon alig jártak. Tim mégsem repesztett, gondosan betartotta a sebességet. Madeleine beletúrt a hajába, majd félretolta a szeme elé hullott tincseket.

- Nem hittem volna, hogy látjuk még egymást az életben - merengett el. - Tényleg jól vagytok Elisával? - Tényleg. - Tim furcsa lázzal küszködött. Sehol egy lélek, ők robogtak csupán, mint valami csendéletet szertefoszlató vízió, s valahogy nem illett a képbe egy beszélgetés. De hát mégsem ülhetett a Fekete Macska tulajdonosával néma csendben ... Nem mondhatni, hogy túlzottan furdalta volna az oldalát a kíváncsiság, de azért megkérdezte: - Tényleg te találtad meg a holttestet, vagy falazol valakinek? Madeleine hümmögött. - Elismerésem. Hogy találtad ki? - Nem volt nehéz. Ezért nem adod ki a törzsvendégeidet? - Nem én döntöttem így, hanem ők maguk. Hozzám sokan járnak magasabb helyekről. Prominens személyek: polgármesterek, ügyvédek, jogászok, képviselők, politikusok, szenátorok, illetve ezek családtagjaik ... hatalmas vihart kavarna, ha ez kiderülne. Ezért vállaltam át Kathytől, a polgármesterünk feleségétől a hálátlan szerepet. - Okos döntés volt. Madeleine keze Tim combjára csúszott. Tim akkorát rántott a kormányon, kis híján belefordultak az árokba. - Szeretnélek megkérni valamire - hajolt hozzá közel Madeleine. - Éspedig? - Nyomozz te az ügyben, nem akarom annak a faszfej századosnak a képét látni. - Szívesen segítenék, de nem tudok. Én a kábítószereseknél vagyok, nem tartozom a gyilkosságiakhoz. - Ne félj, amíg engem látsz - nevetett Madeleine. A keze már Tim ágyékánál járt. - Tudod, nem vagyok az az irigy típus, de Elisa felébresztette bennem ezt a csúnya természetet. Örömest cserélnék vele. Tim próbált a vezetésre koncentrálni. Igen, kívánta a mellette ülő nőt, hát engedte, hogy hatalmába kerítse a vágy. Madeleine pedig valami ősi ösztöntől vezérelve megsejtette ezt, s kigombolta Tim nadrágját.

- Megünnepelhetnénk a viszontlátást - csicseregte közben. Tim sem maradt rest. Jobbjával Madie szoknyája alá nyúlt. Puha, forró hús lüktetett a bugyi alatt. - Nem tudom, szabad-e - sóhajtozott, de az ujjai közben a vékony szövet alatti vénuszdombot simogatták. Madeleine beügyeskedte magát Tim alsónadrágjába. Keményre dagadt, jókora férfiasságot talált. Kezdett egyre jobban a mámor karjaiba szédülni, érezte a testét elöntő forróságot. Teljesen elgyöngülve halászta elő Tim hímtagját. Sóvárogva markolta meg, mialatt azon gondolkodott, hogy miképp tudná az ínycsiklandozó falatot a szájába venni. - A francba! - taposott a fékbe hirtelen Tim. A városból kivezető út hosszú kanyarulatában rendőrautók álltak. Madeleine kiábrándultan, mintha hidegzuhany érte volna, igazgatta a ruháját, közben káromkodott. Tim visszacsomagolta ékességét. - Lezárták a várost a gyilkosság miatt - magyarázta. - Most mindenkit ellenőriznek ... Nem lesz semmi baj. Lassan, lépésben érkezett meg a villogót használó rendőrautókhoz, aztán megállt. Lehúzta az ablakot, amire egy egyenruhás járőr lehajolva beköszönt: - Jó reggelt kívánok uram, hölgyem. Láthatnám a jogosítványát és a papírjaikat? Tim felmutatta rendőr-igazolványát. A járőr tisztelettudóan bólintott. - Semmi rendkívüli esemény nem történt? - érdeklődött Tim. - Semmi, uram. Maguk a másodikak, amióta itt vagyunk, úgyhogy még idő sem volt rá nagyon. - Jó munkát. - Jó utat, uram, hölgyem! Tim gázt adott, aztán gyorsított. Bosszúsan nyomta a pedált. Pár száz méter után letért a főútról, a közeli hegyet boritó erdő felé vette az irányt. Madie szótlanul ücsörgött. Azon töprengett, vajon dugta-e már meg valaki kielégítőbben Timnél.

- Min gondolkozol olyan elmélyülten? - törte meg a csendet Tim. - Rajtad. - Elárulod? - Hogy ismerek-e nálad jobb férfit. Mármint a szexuális képességeidet illetően. - Nem akarom tudni a választ. - Bánhatod, mert rólad csupa jót lehet mondani. Elisa helyében én minden áldott nap élnék az alkalommal, hogy újra és újra megbizonyosodjak. - Megnyugodhatsz: ő is ezt teszi. Madeleine elmosolyodott. Nem hiába volt Elisa hosszú ideig a szeretője, teljes mértékben kiismerte. - Sejtettem - suttogta erős gyanúval a hangjában. - Azért neked sincs okod a panaszra, ha jól sejtem - vélekedett Tim. - Én nem ezt állítottam. Csak te rendkívüli férfi vagy, rendkívüli bűvészpálcával. Könnyen elvarázsolod vele a nőket ... - Mint például? - Mint például engem. Beértek az erdőbe. Tim lehúzódott a parkolóba, közvetlenül a kilátóhoz vezető turistaösvény elejéhez. Miután kiszálltak, gondosan bezárta az autót, s a karját nyújtotta Madie-nek. - Gyere, segítek - ajánlkozott. Felhúzta maga mellé, aztán kapaszkodni kezdtek felfelé a meredek gyalogúton. - Nem válaszoltál a kérdésemre - lihegte séta közben Madeleine. Hogy elvállalod-e a nyomozást? - Ha szeretnéd, nagyon szívesen - adta a közömböst Tim. - Rendben, ezt megbeszéltük. Akkor hallgass ki. - Most?! - Akár ... - Madie-nek tetszett a játék. Tim hirtelen szólni sem tudott.

- Nos, miért ne. De ha tudsz valamit, nyugodtan mondd, hadd ne keljen találgatnom. - Nem egészen így képzeltem, de mindegy. Ez az ügyvéd, Kathy vendége volt az éjjel. Nem jött viszont egyedül, hozta a barátnőjét. - Hogy hívják? - Nem tudom. Ugyan a szabályzat szerint csak törzsvendégek jöhetnek be, de hozhatják magukkal partnernőjüket, nekik nem kell belépőkártya. Tim megvakarta a fejét. - Ez elég baj. Még szerencse, hogy Kathy ismeri. Vagy legalábbis megismeri. Menjünk el hozzá. - Rendben, de ne ma, inkább holnap. Eléggé megviselte a gyilkosság, engedjük pihenni. - Legyen így, nem bánom. Madie hirtelen megtorpant. Amikor Tim feléje fordult, hogy mi történt, Madeleine a nyakába borult, és őrült hévvel szájon csókolta. Tim nem ellenkezett, hagyta a nyelvet tapogatózni. - Istenem, de kívánlak! - lihegte Madie. - Akkor ne várjunk - szólt Tim, s letépte Madie-ről a fehérneműjét. Keze rátapadt az izmos kis fenék puha bőrére, majd erősen magához szorította az izgalomtól remegő testet. Madeleine azonnal átforrósodott a csók heves lendületétől. Érezte, nőiessége gyorsan nedvesedik és tágul, hát kibontotta a hamarjában kinőtt nadrágból Tim dákóját. Bal lábát felemelte, kezével átnyúlva alatta átkarolta Tim derekát, jobbjával pedig az éhes lyukba igazította a vértől dagadó fegyvert. Tim előretolta a csípőjét, amire kemény kosa belefúródott a reá vágyakozó résbe. Újabb mozdulatával sikerült még mélyebbre törnie, s már küzdött is a farkára gyűrűként mászó érzéki szorítás elernyedésével. Madie hangja elfulladt, szavai sűrű lihegésbe váltottak. Kicsit hátradőlve előrenyomta altestét, próbált Timnek szélesebb kaput nyitni, de annyira mardosta a vágy, hogy képtelen volt megkapni az e vágyat elfojtó kielégülést. - Ez így nem lesz jó - bontakozott ki az ölelésből, majd egy fának hajolva a derekára rántotta fel a szoknyáját, hátulról kínálta magát. Tim túlhaladt már azon a határon, ahol a gondolatok irányítottak.

Madeleine mögé állt, és farkát tövig mélyesztette a női barlangba. Madie felsikoltott, végre elmerülhetett a gyönyör hullámai között. Két-három lökés kellett csupán, hogy mindketten megkönnyebbülten sóhajtozva puszilgassák egymás arcát. - Ez egy kicsit gyors volt - lihegte Tim. - Sajnálom, de most ez kellett nekem - felelte Madie. Felszedte a földről bugyijának foszlányait, aztán az út széli szemétgyűjtőbe dobta. - Jövök neked egy fehérneművel - mondta Tim, miután teljesen felöltözött. - Hagyd csak, nálam ez fogyóeszköz. Van nálad papírzsebkendő? - Igen. Tessék. Madeleine megtörölgette magát, hüvelyéből patakzott a férfinedű. - Rendesen teletöltöttél - nevetett, miközben a combján folydogáló levet itatta fel. Tim a lombfüggöny mögé bújt hegycsúcs felé emelte tekintetét. - Te komolyan fel akarsz oda mászni? - Komolyan. Sőt, egész napra az enyém leszel! - Dolgom van odahaza. - Lemondod. Elisa várhat. Tim összevonta a szemöldökét. Hosszan mérlegelt, miután döntött: - Nem bánom. Van mit pótolnunk. KEDD Tim együtt lépett ki Karkov századossal Jim Sand rendőrfőkapitány irodájából. A reggeli eligazítás mindkettejüket untatta, de hát ezt az áldozatot meg kellett hozniuk, hogy együtt dolgozhassanak. Karkov meghajolt Sand döntése előtt, akit "felsőbb nyomásra" utasítottak Tim bevonására a nyomozás menetébe. - Maga csak foglalkozzon azzal a nővel - mondta. - Nem érdekel miképp, de szedje ki belőle a törzsvendégek névsorát. Tim tudta, ez lehetetlenség, mégsem ellenkezett.

- Rendben, megpróbálom. A folyosón megálltak egy italautomatánál. Karkov pénzt dobott bele, majd elvette a kávéval teli gőzölgő műanyagpoharat. - Meghívhatom? - nézett Timre. - Nem, köszönöm. Karkov egészen emberi oldaláról mutatkozott ma. Viszonylag készséges és segítőkész volt. - Sikerült megtudnunk - szólt, miután belekortyolt a kávéjába -, hogy Brown drogfüggőséggel küszködött, többször járt már elvonókúrán. Ez a maga területe, körülnézhetne egy kicsit. - Majd szaglászom - bólintott rá Tim. - S van még valami, amiről tudnom kel l? - Brown hosszú pályafutása alatt rengeteg rosszakaróra tett szert. Most tíz évre visszamenőleg mindenkit ellenőrzünk. - Szép munka lesz. S mi van a vagyonával? Gondolom, szép kis summa vándorol az örökösök számlájára. Karkov megitta a kávét, s az üres poharat a szemeteskosárba dobta. - Nem egészen. Gyerekei nincsenek, így a jacht, a luxusvilla, a kétmilliós ház a több milliót érő részvényekkel egyetemben a feleségé lesz. A neve: Vivien. - Van alibije? - Még tegnap délelőtt felkerestük. Azt állította, hogy az egész éjjelt a férje barátjával, Jason Pheasanttal töltötte. - Nocsak! - csettintett az ujjaival Tim. - Talán házasságtörés történt? - Nem hiszem. Pheasant Brownék befektetési tanácsadója. A baj csupán az, hogy nem találjuk. Felesége, gyereke nincs, a szomszédjai két napja nem látták. Úgy vélem, ő a kulcsfigura. - Arról nem is beszélve, hogy nélküle az özvegy alibije sem áll meg. - Pontosan. Tim az órájára nézett.

- El kell mennem. Ha jutok valamire, tüstént telefonálok. Karkov a kezét nyújtotta. - Rendben, én is ezt fogom tenni. Tim elköszönt, és kisétált a főkapitányság épületéből. Háromsaroknyival odébb, egy parkolóházban felszedte az autóját, s már száguldott is a Fekete Macskához vezető legrövidebb úton. A forgalom sodorta magával, így bőven akadt ideje eltöprengeni Elisáról. Tegnap este, amikor felhívta azt hazudva, hogy a gyilkosság miatt egész éjjel figyelőben lesz, a hangjában furcsa gyanút vett észre. Talán sejtett valamit? Biztosan - válaszolt a saját kérdésére Tim. Elisa nem buta nő, ismeri a dörgést. Hirtelen beletaposva a fékbe jobbra kormányozta az autót. Miután megállt az útpadkánál, átnyúlva az ülésen letekerte a jobb oldali ablakot. Vele szemben, a járdától rabolva el a helyet, egy utcai hot-dog árus kínálta portékáját. Mellette, a falnak dőlve fiatal, ránézésre sem nagykorú fiú támaszkodott. Tekintete feltűnően alacsonyan, derékmagasságban pásztázott, nyitva hagyott kézitáskák, hanyagul zsebbe süllyesztett pénztárcák után kutatott. - Bill! - kiáltott neki Tim. "Kicsi" Bill komótosan fordult feléje. Amikor meglátta, hogy ki szólt neki, kényszeredetten elmosolyodott. - Üdvözletem! - intett a kezével, s tétovázva az autóhoz ment. Most azt kellene mondanom: örülök a találkozásnak - hajolt le -, de ez nem így van. - Legalább őszinte vagy - halászta közben elő a napszemüvegét Tim. - Csak nem "dolgozol"? - nézett szúrósan a zsebtolvajra. - Ugyan már! Jó idő van, süttetem magam. Meg aztán szeretem a virsli illatát. "Kicsi" Bill mindezt olyan nyugalommal mondta, mintha készült volna erre a beszélgetésre. A farmerjából gyűrött cigarettás dobozt vett elő, s rágyújtott. Tim feltette a napszemüvegét, kezével beletúrt a hajába, majd az összhatást a visszapíllantó tükörben szemlélte meg. Utána Billhez fordult: - Most nyugodtan bevihetnélek, kihallgathatnálak. Biztosan találnék rá okot, hogy visszakerülj a fiatalkorúakhoz. Bill zavarba jött. Idegesen szívta meg a cigarettáját. - Most mi van, mit izélsz?

- Bejelentést kaptunk, hogy zsebtolvaj garázdálkodik erre. - Nem én voltam. Becs szó, nem én voltam. Tim megvakarta a füle tövét. - Na jól van, hiszek neked. Kérek viszont cserébe valamit. Bill hátralépett, kiköpött, aztán visszahajolt az ablakhoz. - Szóval erről van szó - hőbörgött. - Jól csőbe húztál ... No sebaj, nyögd, mi kéne? - Tegnap meggyilkoltak egy nagyon tekintélyes embert a városban ...

- Ne nézz már hülyének! - vágott közbe Bill. - Tudok olvasni, láttam az újságot. - Az illető drogos volt. Szeretném, ha kiderítenéd, hogy ki szállított neki. - Cserébe? Tim megvonta a vállát. - Cserébe egy hétig lehunyom a szemem. "Kicsi" Bill ráállt az alkura. - Rendben - adta be a derekát. - Amint kiderítettél valamit, hívj. A számomat tudod - mondta Tim. Vissza fordult, felhúzta az ablakot, gázt adott, s a belső sávba húzódva folytatta az útját. Pár perc alatt célhoz ért. Madeleine már várta, türelmetlenül toporgott a bár bejárata előtt. Tim megvárta, amíg beszáll az autóba, s már indultak is tovább. Madie piros bársonyhálós blúzt viselt, alatta fekete csipkés melltartót hordott. Drapp nadrágja ráfeszült a combjára, fenekére. Haja kontyba fogva egészen a háta közepéig ért. - Merre? - nézett rá Tim. - Majd mutatom. Itt balra - szólt nyugodtan Madeleine. Jól leplezte izgatottságát. - Tim! - Tessék. - Kívánlak! Tim nagyot nyelt. Ilyen kijelentésben még nem volt része. - Én is kívánlak. Madeleine megkönnyebbült. Nem hitte volna, hogy ki meri ezt mondani. Pedig Tim egész éjjel pont ennek az érzésnek az elfojtásán gyakorolt ... - Álljunk félre - javasolta. Tim makacsul rázta meg a fejét. - Nem lehet. Mindenképpen beszélnünk kell Kathyvel. - Itt jobbra - mutatta Madie. Észrevehetően csöndesebben, enyhe

csalódottsággal. Azzal bíztatta csak magát, hogy eddig mindig megkapta, amit akart. S tudta, most sem lesz másképp. A polgármesterék egy igen impozáns házban laktak. A fehér falak három emelet magasra húzódtak, a bejárathoz tartozó hetven méter széles oldalhoz nyolc autó befogadására alkalmas garázs tartozott. Az elektronikus kapun begördülve megkerülték az épület előtti szökőkutat, s pontosan a salakos utat átölelő lépcső aljaínál parkoltak le. A ház úrnője, a város polgármesterének felesége, Kathy, hófehér köntösbe burkolózva sietett eléjük. A sportos, arányos alkatú, élete delelőjén járó, rövid, barna hajú nőn nyoma se látszott a tegnapi megpróbáltatásnak. Vidáman, fürgén lépdelt hozzájuk. - Madie! - köszöntötte előbb a barátnőjét, utána Timhez fordult. Nahát, micsoda szerencse! - nyújtotta a kezét. - Tudtam, hogy még látjuk egymást, Tim. Vagy inkább szólítsalak Tednek? Tim lágy csókot lehelt Kathy kézfejére. - Felejtsük el Tedet, ha lehet - kérte. Kathy szemei visszafogottság nélkül meredtek a férfiasságot rejtő domborulatra. - Nem hinném, hogy valaha el tudnám felejteni - merengett el, majd hirtelen megperdült. - Kerüljetek beljebb! - engedte előre vendégeit. Tim zavarral küszködve lépte át a küszöböt. Munkája miatt járt már egy-két szinte királyi pompával berendezett házban, de ez mindegyiket felülmúlta. A nappali nyitott emeletéről vízesés zubogott egy alulról megvilágított medencébe. A tükörsima víz felszínén tavirózsák lebegtek, középütt szökőkút lövellt a magasba. Körben modern festmények díszítették a különös, fakó színre mázolt falakat, oszlopos beltéri tornácok. csővázas bútorok emelték a hely díszét. - Foglaljatok helyet - ültette le Kathy Timet és Madie-t egy üvegasztal mögé. - Hozhatok valamit inni? - Egy kávét elfogadok - mondta Tim. - Én inkább pezsgőznék - szólt Madeleine. - Egy kávé és két pezsgő - összegezte Kathy. - Azonnal hozom lépett arrébb a bárszekrényhez. Tim Madie füléhez hajolt. - Ez igen! - suttogta. - Ilyen jól megy a polgármestereknek?

- Dehogy. Kathy szülei az állam legnagyobb olajipari cégét vezetik. Ők finanszírozták a férje választási kampányát is. Zene csendült fel valahonnan a hátuk mögül. A hegedűverseny lágy akkordjai lassan töltötték be a hatalmas légterű helységet. Kathy két pezsgőspohárral a kezében tért vissza. - A kávé azonnal lefő - nézett vágyakozva Timre. Tim elkerülte Kathy tolakodó tekintetét.

- Azért kerestünk fel, mert te talán tudsz valamit a tegnapi gyilkosság elkövetőjéről. Kathy hátradőlt. - Hiábajöttetek. Sajnos nem láttam semmit. - A tettes vendég volt aznap. Nem észleltél semmi gyanúsat? - Most hogy ezt említetted, talán van valami - töprengett el Kathy. - Azt a hölgyet, akivel ez az ügyvéd jött, nem láttam viszont az este folyamán. Együtt érkeztek ugyan, de később nem találkoztam vele. Tim kérdően nézett Madie-re. Madeleine széttárta a karját. - Én nem tudok magányos női vendégről. - Akkor biztosan ő a gyilkos -jelentette ki Kathy. Tim megrázta a fejét. - Ez nem ilyen egyszerű. Ítélkezni a bíróság dolga, nem a mienk. S ahhoz, hogy valakit elítéljenek, be kell bizonyítani bűnösségét. Nem emlékszel a nevére? - nézett Kathyre. - Sajnos nem. - Tudsz róla személyleírást adni? - Olyan százhetvenöt centi magas lehet, karcsú, sötétbarna hosszú haja van ... Nem tudom, nagyon rossz az arcmemóriám. De ha látnám, megismerném. Timben őrültségnek tűnő ötlet villant fel. - Várjunk csak - szólt sejtelmesen, s elővette maroktelefonját. Kathy fölkelt az asztaltól. - Hozom a kávét. Biztosan elkészült. Tim a füléhez emelte készülékét. - Üdvözlöm, Karkov százados, Timothy vagyok ... Igen, igen, persze ... Tudna nekem személyleírást adni Brown feleségéről, Vivienről? ... Hm, köszönöm a felvilágosítást... Nem, csupán az érdeklődés végett ... Viszonthallásra. Madie hunyorogva pillantott fel.

- Arra gondolsz, amire én? - Meglehet. De Vivien szőke, és rövid hajú. S túl egyszerű lett volna, tette hozzá, ezt azonban már csak magában. Kathy letette a csészét az asztalra, ám ahelyett, hogy visszaült volna a helyére, állva maradt. Madie már sejtette, mi fog történni. Szája mosolyra húzódott. - Köszönöm - nyúlt a csészéért Tim. - Nagyon szívesen. - Nem értem, itt fogod nézni mellettem, ahogy megiszom? - Ó, nem - nevetett Kathy. - Csak tudod: mindenért fizetni kell folytatta, furcsán elhúzva a mondat utolsó felét. Tim elfordult a székén. Nem volt tisztában vele, mi következhetne, hát megadta magát. - Rendben. Mi az ára? - A farkad. - Tessék?! - hőkölt hátra Tim, mint aki rosszul hall. - A farkad - ismételte Kathy. - Le akarom szopni. Tim makacsul rázta a fejét. - Nem, szó sem lehet róla. Nem a Fekete Macskában vagyunk dörmögte mérgesen, Kathy eddigre azonban már letérdelt, és kezével prédája után kutatott. Tim próbálta elhárítani Kathy közeledését, s talán sikerült is volna neki, ha meg nem csörren a telefonja. - A csudába! sziszegte a foga között. Mire előhalászta kabátja belső zsebéből a mobilját, Kathy kigombolta a sliccét. - Tessék - szólt a készülékbe pont akkor, amikor kókadtan heverő férfidíszét Kathy a szájába vette. - Elisa! - ismerte fel Tim a vonal túlsó felén kedvese hangját. De jó, hogy rám csörögtél. Madeleine kezébe fogta a pezsgővel teli poharát, majd kényelmesen elhelyezkedett. Kíváncsian figyelte az eseményeket. Kathy megszopogatta a finom húsdarabot, aztán kieresztve a herék után kapott. S mialatt a kicsiny tojásokat látogatta a nyelvével, keze

a kéjlécen munkálkodott. - ... Igen, hívni akartalak. Hiszen mindig tejársz a fejemben, bogaram ... - Tim homlokára verejtékcseppek ültek ki nagy igyekezetében, ahogy próbált uralkodni izgatottságában. Kathy visszavette szájába az éledező hímtagot. A félkemény dákón fürgén szaladt a nyelve fel s alá, a makkot a szájpadlásához szorítva dolgozott legkedvesebb testrészén. Amikor Tim dorongja kellő szilárdságú lett, lassan, finoman szopogatva egészen a hegyéig engedte ki, hogy aztán egy pillanat múlva a torkáig nyelje be.

Tim eltartotta magától a telefont, s halkan felnyögött. - ... Nem, nincs semmi baj, itt vagyok - szólt utána ismét a mobiljába. - Csak eléggé melegem van - próbált magyarázatot adni el-elcsukló hangjára. A dákója ekkor már állt, mint a vascölöp. Kathy pedig élvezettel bizonygatta hozzáértő jártasságát. S hogy Tim számára az élmény teljes legyen, a kezét is bevetette. Mialatt ajkai a kényes hangszerre simultak, baljával a herékkel játszadozott, jobbjával meg kis csavaró mozdulatokkal a buzogányt húzogatta. Madeleine úgy döntött, szerepet változtat. Lerakta az asztalra a poharat, felkelt, s Kathy mögé lépve letérdelt hozzá. Feltűrte barátnője köntösét annak derekára, és egy mozdulattal megszabadította vékony bugyijától. A csupasz fenék ott billegett közvetlenül előtte. Tudta, Kathy túlságosan forró vérű ahhoz, hogy ne locsogna már a pinusa, ezért nem teketóriázott. Mialatt ujja a nedvdús barlangba hatolt, nyelvével a rozetta izmos bejáratát kezdte nyalni. - ... Igen, persze, amint el tudok szakadni a munkámtól, rohanok haza ... Sietek ... - mondta Tim Elisának, szinte már nyögve. Lerakta a telefont, s átadta magát a férfiasságán keresztül a zsigereibe mászó kéjnek. Kathy borzasztóan jól tudott furulyázni. Ahogy ajkai ráfonódtak vesszőjére, miközben a nyelve ott kutakodott a makk nyílásán és kemény fején, s szájának hol az egyik, hol a másik szögletébe szívta a dorongot, az maga volt a mennyország. Madie most már két ujjal tágította a tocsogó lyukat. Amikor nyelvével bele- bökött a popsinyílás mélyébe, érezte, ahogy Kathy elélvez. Ettől már nem tudott uralkodni a testét elöntő forróság felett, így szabad kezével saját ágyékához nyúlt. Félrehúzta bugyijának szárát, és a megkeményedett csiklóját kezdte dörzsölni. Kathy, mivel a szája teli volt, morogva-nyüszítve adta ki gyönyörét. Hamar elérte azonban azt a pontot, amikor a kagylójában nyomuló ujjak már nem hoztak neki kielégülést. Ezért a kezével eltolta Tim elől az asztalt, s határozott mozdulattal beleült a meredező karóba. Sikoltva élvezett. Tim örömmel vette tudomásul Kathy rohamát. A farkára ható hüvelyizmok semmihez sem fogható érzését maga is hiányolta. Amikor cuppanva elmerült az éhes pinába, kioldotta Kathy köntösét, megmarkolta a szabadon himbálódzó melleket, s felváltva szopogatni kezdte a mereven ágaskodó bimbókat. Kathy hagyta, hogy a ruha lehulljon róla. Megtámaszkodott hátul Tim térdein, s ütemesen mozogva újra és újra a nedűtől lucskos résébe kényszerítette a báj- dorongot. A hüvelyét kitöltő, mélyre nyomuló,

masszírozó hatás minduntalan a fellegekbe röpítette. Madeleine is feltalálta magát. Bár egyedül maradt, nem hagyta pezsegni vérét: őrült tempóban maszturbált. Bal kezével a reszkető lyukát ujjazta, jobbja pedig a pöckén dolgozott. Tim Kathy ütemére feszítette meg a csípőjét, hogy rúdja minél mélyebbre nyomuljon a buja pinusba. Érezte, ahogy az odú nektárja folyik végig fullánkján a heréire, s ez még buzgóbb munkára sarkallta. Egyre vadabbul döfködve haladt a beteljesülés felé, amikor Kathy óriásit kiáltva hagyta, hogy az orgazmus hullámai elsodorják. - Basszál meg engem is! - kelt fel Madie, s kibujjva a ruhájából ráhasalt az asztalra. Kathy kimászott Tim öléből, és nagyokat fújtatva elnyúlt. Tim pedig Madeleine mögé lépett, s kardját lassan belenyomta a reá váró hüvelybe. Madie elnyújtott sóhajjal fogadta be a vérrel telített férfibotot. Megmarkolta az asztal szélét, majd széjjelebb nyitotta a lábait, hogy kagylója minél többet nyel- hessen el az édes rúdból. Tim ütközésig hatolt a punciba, heréi a vénuszdombhoz ütődtek. Kivonta fegyverét, aztán újra betolta, s egészen addig ismételte ezt a műveletet, míg hüvelykujja meg nem lelte a hátsó bejáratot. Akkor azonban mindkét lyukát kitöltötte a kéjmámorban úszó Madie-nek. Madeleine szinte az eszét vesztette, annyira elbűvölte a testi szerelem kiéghetetlen parazsa. Nagyokat rándulva élvezett el, s ettől gyorsan haladt a kimerülés felé. Sikolyai halkabbak lettek, odúja egyre inkább szűkült. Pontosan abban a pillanatban, amikor a gyönyör végérvényesen feladásra kényszerítette, eltűnt kikefélt pinájából Tim farka. Aztán már érezte is a hátára fröcskölődő tejet, s még arra sem maradt ereje, hogy a gyomrának valamennyit megmentsen kedvenc italából. - A csudába! - lihegte Tim. - Ezt nevezem erőszaknak! - Köszönöm a kihallgatást - szólt elégedetten Kathy. - Alighanem sikerült teljesen kitárulkoznom ... Madeleine a barátnőjére nézett. - Hol találhatok törülközőt? Csupa sperma vagyok. - Várj! Inkább lenyalom rólad. S valóban megtette. Madie meztelen hátán és fenekén nyoma sem maradt a férfiúi szaftnak.

Tim végignézte a lefetyelést. A dolog felhevítette ugyan, de ennél jobban bosszantotta, hogy hiába jöttek. Így könnyen megőrizte nyugalmát. Az időközben elhűlt kávéja helyett másikat kapott. Miután ezt lassan elkortyolgatta, úgy döntött, nem maradnak tovább. - Biztosan szükségem lesz rád az azonosításkor - mondta Kathynek, amikor már az autóban ültek. - Megpróbálom megkeresni azt a nőt, akivel Brown aznap megérkezett. - Ez természetes. Meg fogsz találni. Elbúcsúztak. Tim gázt adott, s kigördültek a kapunk. - Most hova? - érdeklődött Madie. - Én megyek haza. Hol tegyelek ki? - Azt hittem, együtt töltjük a délutánt, és az estét is. - Most nem lehet. Madeleine nem erősködött tovább. - A Fekete Macskához vinnél? - Persze. Holnap találkozunk pontosan délben. A nagy templom fölött van egy teraszos kávézó. Ismered? - Igen. Ott leszek. Tim kirakta Madie-t a bárjánál, utána sietett Elisához. Nem kis lelkiismeretfurdalással, remegő gyomorral nyitott be a bejárati ajtón. A lakás először kihaltnak, üresnek tűnt. Elisa a hálószobában, néma csendben, lábait felhúzva, kezeit összekulcsolva ült egy fotelben. A szemei a sírástól vörösek voltak. Tim odament hozzá, átölelte. - Azt hiszem, felesleges lenne bármit is tagadnom - szólt halkan. SZERDA Tim nyugtalanul fészkelődött a kávézó teraszán. Az asztalán egy narancsdzsúsz s egy dosszié hevert, benne Vivien Brownról és Jason Pheasantról minden, amit csak a nyomozók ki tudtak deríteni, a legintimebb részletektől egészen az üzleti kapcsolatokig. Már tíz perce elmúlt két óra, s Madeleine még sehol sem volt. Ráadásul a délelőtti eligazításról eléggé idegesen távozott, mert az FBI emberei

holnap be akartak kapcsolódni a nyomozás eléggé kusza szálainak kibogozásába. - Szia, Tim, bocsika a késésért - toppant be Madie. Puszit nyomott Tim arcára és szájára, s leült az asztal túloldalához. - Hogy áll az ügy? - kérdezte, a nagy sietségtől kapkodva véve a levegőt. - Szarul. Brownnak több tucat olyan börtönt megjárt ismerőse van, akinek érdekében állhatott őt eltenni láb alól. Most ezeket ellenőrzik. - A hírekben az FBI-t emlegették. - Ja. Holnap érkeznek. Egy kellemes külsejű felszolgálólány lépett hozzájuk. Alig lehetett tizennyolc éves, biztosan a tanulmányait egészítette itt ki valamekkora zsebpénzzel. - Hozhatok a hölgynek valamit? - nézett kérdően Madeleine-ra. - Egy olyan gyümölcskelyhet kérek, mint amilyet annál az asztalnál esznek, meg ... meg mondjuk valami koktélt. Önre bízom. - És az úrnak? - Nem, semmit, köszönöm. A felszolgáló sarkon fordult, Tim pedig rágyújtott egy cigarettára. - Gondolom, te se jutottál előrébb - mondta. - Sajnos nem - válaszolt őszinte csalódottsággal Madie. - És mi a helyzet oda- haza, Elisával? Rendbe jöttek a dolgok? - Szerencsére igen. - Ó, ezt örömmel hallom. Mi volt a baj, ha nem titok? - Magam sem tudom ... Elisa tisztában volt vele, hogy történt köztünk valami, de nem is haragudott rám ez miatt. Azt mondta, nem féltékeny sem rád, sem Kathyre, a valamikori legjobb barátnőire. - Hát akkor? Tim értetlenül meredt maga elé. - Biztosan a kielégítetlenség. Madeleine felnevetett. - Az látod, meglehet. Ti férfiak meg vagytok győződve róla, hogy

csak ti élvezitek a szexet, hogy csak nektek kell. Nekünk ugyanúgy örömet okoz, ugyan- úgy szükségünk van rá, mint nektek. Talán még a vadászösztön is él bennünk. - Azaz skalpokat gyűjteni? - Igen. Különben mire véled, miért álmodik a nők nagy többsége arról, hogy egy idegennel szeretkezik? - Ezt nem hiszem. Madie szemeiben különös fény villant. - Akkor fogadjunk! - ajánlotta. - Miben? S hogyan? - Válassz! Öt számodra megfelelő itt sétáló nő közül garantálom, hogy egyikük elmegy veled. Ha nincs igazam, kéthavi teljes bevételem a tied. Abban az esetben viszont, ha te vesztesz, kéthavi fizetésed az enyém. Tim mosolyogva hallgatta Madie-t. Mivel biztosnak tűnt a helyzete, nem halogatta döntését. - Rendben, fogadjunk! A felszolgáló fiatal leány lerakta asztalukra a gyümölcskelyhet, és a koktélos poharat. Madeleine kihalászta szívószálával a citromkarikát, s a hamutartóba dobta. - Na, válassz csak - siettette Timet. - Akárkit, bátran! Tim a kávézó előtt elsétáló nőket kezdte sorra szemügyre venni. - Mit szólsz ahhoz a festett vöröshöz? - biccentett a fejével Madie. - Nekem túl öreg. Én az alig érett, húszas korosztályt kedvelem. Az utcasaroknál egy kék kosztümöt, tűsarkút viselő, sárga válltáskát hordó szőke hölgy tűnt fel. Ránézésre sem lehetett több huszonötnél. - Mondjuk ő - hívta fel rá Tim Madeleine figyelmét a szeme forgatásával. Madie még mindig mosolygott. - Majd meglátjuk - szólt. Türelmesen kivárta, míg a nő eléjük ér, aztán ráköszönt. - Elnézését kérem, amiért megszólítom ... - mondta neki.

A hölgy arca meglepően bájos volt. Kedvesen, segítő szándékkal torpant meg. - Semmi gond, tessék csak - csicseregte dallamos hangon. Madeleine folytatta. - Tudja, a velem szemben ülő férfi szeretne lefeküdni magával. Most, rögtön. Lehet róla szó? A hölgy fülig vörösödött, zavartságához düh párosult. - Mit képzelnek?! - sziszegte, aztán feldúltan távozott. Tim eloltotta a cigarettáját. - Ez rettenetesen kínosan érintett ... Madie legyintett. - Ötből egy - intézte el nemes egyszerűséggel. - Nézz ki másikat magadnak. - Szerintem hagyjuk abba. - Meghátrálnál? Gyáva vagy? - cukkolta. Tim Madeleine által kiszámítottan reagált. - Soha! Most kezdek belejönni. Itt jön az a szőkésbarna, szoknyában és has- trikóban, igen vonzó alakkal. Próbáljuk meg őt. A szóban forgó hölgy valóban kellemes megjelenésű, ápolt, csinos nő volt. Barna, szoláriumban süttetett bőre, vékony dereka, formás lábai, lágyan ringó csípője férfiszív-dobogtató hatással bírt. Madie megvárta, amíg hozzájuk ér, akkor odaszólt neki: - Khm, elnézést hölgyem, feltarthatnám pár pillanat erejéig? - Természetesen - jött a válasz. Zöld szempár fordult feléjük. - A mellettem ülő férfi most, azonnal szeretkezni akar önnel. Mit gondol az ajánlatról? A nő alaposan végigmérte Timet. - Miért ne? - jelentette ki Timet alaposan meglepve. - Hol? Madeleine a lehető legnagyobb önuralommal, kimérten felelt:

- A női mosdó üres. - Akkor rajta neki! Hadd lássuk! - lépett fel hozzájuk a hölgy, s a kezét nyújtotta Timnek. - Egyébként Bettynek hívnak. Tim a döbbenettől félkábán szorította meg Betty kezét, s nagy nehezen kierőltette a saját nevét. - Nagyszerű! Örülök az ismeretségnek - nézett Betty Timre, utána Madie-hez fordult. - Vigyázna a táskámra? - Hát persze, hagyja csak itt. Betty szinte úgy vonszolta magával a meghökkent Timet. Belökte a mosdóba, majd ráfordította a zárnyelvet, nehogy valaki rájuk nyissa az ajtót. - Szóval - kezdett Tim magyarázkodásba -, ez fogadás, nem kell komolyan venni ... Betty azonban beléfojtotta a szót. A falhoz szorította, hozzásimult, a nyelve tolakodóan fúródott Tim összezárt ajkain át a szájába. Mohón csókolt, az egész üreget aprólékosan feltérképezte. Tim eleinte meghátrált volna, de a csók íze, Betty izgalmakkal teli teste, és az a különös borzongás, amit a számára vadidegen nővel való együttlét hordozott, hamar eltérítették eredeti szándékától. Megmarkolta Betty fenekét, s igyekezett a jobb kezét valamiképp a szoknya alá beerőszakolni. Betty elhárította a kutakodást, kibontakozott a szoros ölelésből. Térdre ereszkedett, majd egy mozdulattal lerántotta a bokájára Tim nadrágját. A félig-meddig akcióképes szerszám bágyatagon lógott a szeme elé. Tim hátrahajtotta a fejét, várta a pillanatot, amikor férfiasságát jóleső száj- masszírozás éri. Betty azonban nem kapta be a hímtagot, inkább a heréire vetve rá magát, nekilátott cukorka módjára szopogatni őket. Tim izgalma egyre magasabb fokra hágott. Nem elég, hogy a tojásait nyalogatták, egy elvándorolt ujjacska még a végbélnyílás érzékeny területét is simogatta ... - Vedd be, szopjad a farkamat - kérlelt szaggatott hangon. Betty megfogadta a tanácsot, mélyre beszívta a keménnyé vált dorongot. Nyelve végigjárt a rúd teljes felületén, utána a makkot kezdte dörzsölni. Tim lábai elgyengülve meg-megremegtek. Betty félelmetesen ügyes szája az egész dákót elnyelte, a herékre ragadt nyál most összekente az állát.

Hihetetlen odaadással dolgozott Betty a kéjlécen. Timnek tetszett az előadás, csak az intenzitással volt gondja, ezért megfogta Betty fejét a tarkójánál, s ütemesen mozgatni kezdte a csípőjét. Először lassan, majd egyre gyorsuló iramban dugdosta buzogányát az őt közben finoman szopogató szájba. A játék Bettynek is tetszett. Most, hogy így szabaddá váltak a kezei, a has- trikóját letolta a derekára, s megmarkolta a melleit. Tim érezte, kitörés előtti fázisba került. Kivonta hát furulyáját a tövénél fogva, nehogy véletlenül túl korán lője ki magvait, majd felhúzta Bettyt. Mialatt óvatosan harapdálni kezdte a két ruganyos labdát és azok feldagadt szelepeit, keze feltartozhatatlanul a szoknya alá bújt. Egy erőteljes mozdulattal elszakította a fehérnemű gyenge anyagát, aztán engedte a ruhadarabot a helyéről lecsúszni. Betty felemelve a lábát a kezébe adta, ezzel pedig minden akadály elgördült, az ajtó tárva-nyitva állt! Tim habozás nélkül nyúlt a női dimbek-dombok által határolt örömzónához. A selymes szőr fedte magaslat alatt puha húsú punci ásítozott duzzadt gombocskával a fejénél. Tim síkosítót csent a szivárgó résből, majd visszatérve a csiklóhoz gyors pöckölésbe kezdett. Betty vonaglott, visszafojtottan sikongatott, gyorsan élvezve megért levegőt venni. Tim ujjai a metszett rés odújához siklottak, körbejárták a nyálkás bejáratot. Betty mostanra minden önuralmát elvesztette, próbálta altestét úgy mozgatni, hogy éhes hüvelye betevőt kapjon. Tim rövid ideig kopogtatott csak, középső ujja szinte magától lelte meg a reá váró nyílást. Betty felnyögött. Tim megvárta, amíg az orgazmus elvonuló hullámai elernyesztik az izmokat, s gyors pumpálásba kezdett. Amikor pedig Betty újra elélvezett, a bő termésű folyásból a mutatóujját is benedvesítette. Ezt azonban már nem ebbe, hanem a másik barlangba szánta. Kezdeményezése fogadásra talált, és immáron mindkét lyukát kitöltötte a kezén vad táncot lejtő Bettynek. A nedű patakzott a tenyerébe. S Tim aztán mindennek ellen tudott állni, a kísértés kivételével. Térdre rogyott, s mélyen belenyalt a rózsaszín pinusba. Lefetyelve nyelte az édeskés nektárt, hol a szeméremajkakat, hol a gombocskát súrolva haladt a kinyílt kagylóban. Belenyomta fejét Betty ölébe, hogy minél messzebbre érjen, s nyelve máris a gát felületét érintette. Visszahúzva belekóstolt a mézesbödönbe, végighaladt az ajkak tövének lábánál, s megkocogtatta a cseresznye nagyságúra érett csiklót. Utána egyenesen a mélyedésbe vetette magát, a szerelemodú belső falát nyalta körbe, amilyen mélyen csak tudta. Betty nagyot sikítva hatalmasakat élvezett. Forrásának minden leve a szó szoros értelemben belespriccelődött Tim szájába. Ez volt az a pillanat, amikor Tim nem bírt parancsolni vágyainak. Megkerülte Bettyt - aki jól tudván mi fog történni, a derekára rántotta fel a szoknyáját és a falnak támaszkodva behajolt -, s tövig nyomta farkát a tágas pinába. Betty halkan nyögdécselve tűrte a heves iramú baszást. Csiklóját önmagának dörzsölve végletekig feszítette

szenvedélyét, s még azt is megengedte a kezének, hogy Tim herét markolássza. Tim őrületes tempót diktálva dugattyúzta Bettynek a kúrástól egyre vörösebbé váló punciját. Kihúzta a mostanra szorossá vált hüvelyből fokosát, s lihegve szólt: - Gyere, szopjál le! Betty már teljesen kielégült, ezért nem hárította el a felkérést. Tövig nyelte be a saját nedvétől csillogó botot. Cumizása hamar, talán túl hamar hozta meg gyümölcsét. Tim felkiáltott, aztán gejzíre robbanásszerűen kitört. Betty itta a kesernyés spermát, nagyokat kortyolt abból a tekintélyes mennyiségből, amit kicsalt a gyorsan lazuló tömlőből. Utána, mint aki jól végezte dolgát felállt, végignyalta a szája szélét, s elégedetten mondta: - Ez nagyon jól esett. Köszönöm. Természetes könnyedséggel sétáltak vissza a teraszra. Madeleine éppen a mobiltelefonján beszélt valakivel, így csak a fejével biccentett Bettynek, aki fogta a táskáját, s már távozott is. Tim leült a helyére. Üdítője rég felmelegedett ugyan, de legalább csillapította szomját. Madie egy gombnyomással megszakította a vonalat. - Kettőből vesztettél - kacsintott Timre. - Pokolian rossz arány. - Örömmel maradtam alul. Madeleine összeráncolta a homlokát. - Tudom, nem lett volna szabad, mégis belelestem a dossziédba. - Valóban nem lett volna szabad - ismételte meg Tim csöppnyi haraggal. - Amikor ránéztem annak a nőnek és férfinak a fényképére, azonnal belémhasított a felismerés, hogy ismerem őket - folytatta Madeleine. Elárulnád, kik ők? - Tulajdonképpen nem szabadna kiadnom a nevüket ... - húzta a szavait Tim. Pár másodpercben mérlegelte a nyomozás lehetséges előrejutását a titok fogalmával, s az első többet nyomott a latba. Vivien Brown az áldozat felesége, Jason Pheasant pedig a család befektetési tanácsadója volt. - Igen, emlékszem - bólogatott sűrűn Madie. - Pheasant a Fekete Macska törzsvendége.

Tim meglepetésében kis híján leesett a székéről. - Ez biztos? - hüledezett. - Biztos. - S vasárnap ott járt a bárban? - Ezt én nem tudom neked megmondani. - És Kathy? - Ő igen. Tim agya lázasan dolgozott. - Akkor menjünk el hozzá! - pattant fel. - Ó, hova az a nagy sietség? - kérdezte nagy nyugalommal Madeleine. Majd, mint, akinek semmi sürgős dolga nem lenne e világon, ráérősen cigarettára gyújtott. - Kathy nincs a városban, s ma nem is lesz. - Jézusom! - kapott a homlokához Tim. - Pedig ez nem tűr halasztást. Nem tudod, merre jár? - Sajnos nem. Csak az bizonyos, hogy este innen egy órányi autózásra, egy villában fogja mulatni az időt. - Akkor este oda megyünk. Madie mélyen beszívta a füstöt, aztán hosszan fújta ki. - Hát, ha regenerálódsz addigra ... - súgta sejtelmesen. - Mi köze van ennek Kathyhez? - Csoportos szexbe fogunk belecsöppenni. Vállalod ezek után is? Erre Tim mit válaszolhatott volna? - Hát persze - felelte, igaz, a hangjában nyoma sem volt lelkesedésnek. - Akkor felhívom, hogy várjanak bennünket. - Jó - egyezett bele Tim, s vissza leült a székébe. Alig helyezte magát újra kényelembe, megcsörrent a mobilja. - Igen, tessék hallózott bele. - Bill vagyok - hallatszott a vonal túlsó felén. - Sikerrel jártam. - Ez remek! - örült meg a hírnek Tim. - Lökheted!

- Azért ne ilyen gyorsan ... Először a figyelmedbe ajánlanám az ígéreted: egy hétig szabadon "dolgozhatok". - Ha a füles igaz, tartom a szavam. - Helyes. A szállító neve: Kevin Adams. Na, cső veled! - Helló. SZERDA ESTE Az egy órás autóút majdnem kétszer annyi ideig tartott a valóságban. Szerencsének mondható, hogy idejében elindultak, bár így is jelentős késéssel érkeztek meg Kathyhez, Kathy barátnőjének villájába. A késés oka egyszerű volt: kivételesen Madeleine vezetett. Tim közben Kevin Adams igen jelentős mennyiségű iratanyagát tanulmányozta, amit a rendörkapitányságon szerzett be, még a délután folyamán. Adamst régi ismerősként mutatta be neki Karkov százados. S valóban: nem akadt talán olyan büntetőjogi fogalom, amivel ne hozták volna már legalább egyszer kapcsolatba. Igaz, ítélet nem sújtotta, legtöbbször a vádemelésig sem jutott el. Számláján tobzódtak a csoportosan elkövetett nemi erőszak, súlyos testi sértés, zsarolás, gyilkossági kísérlet és halálos fenyegetés alkotta ellene tett feljelentések. Folyt ellene minden esetben eljárás, de valamiképp unos-untalan tisztára mosottan távozott. - Azt hiszem, ő Brown gyilkosa - nézte Tim Adams fényképét. - Pedig egyáltalán nem néz ki bűnözőnek. Inkább olyan szépfiú-típus, akire bomlanak a nők. - Miből gondolod, hogy ő tette? - kérdezte Madie. Lefordult az országútról, és felkapcsolta a fényszórót. - Megérzés. Ezek az alakok semmitől sem riadnak vissza. Bár azt is valószínűsítem, hogy felbérelték. - Kicsoda? - Vagy Brown felesége, vagy Pheasant. Szerintem kettejük közül kerül ki a hunyó. - Megérkeztünk. Tim a hátsó ülésre dobta a papírokat, s amennyire a biztonsági öv engedte, kinyújtózkodott. - Mennyi az idő? - dörzsölte a szemeit. - Mindjárt tíz óra.

- Ahhoz képest, hogy negyed kilenckor indultunk ... Gyönyörű épülethez értek. Nem villa, inkább kastély lehetett. Még a polgármesterék hatalmas háza is eltörpült mellette. - Ez igen! - füttyentett Tim. - Egyetlen ismerősödnek sincs az enyémével megfelelő méretű lakása? Kezd kisebbségi érzésem lenni. Madie nagyot kacagott. - Legalább száz éve építette valami nemesi, ha jól emlékszem grófi család. Európából telepedtek át. - Európaiak? Akkor nem csodálkozom. Az összes európai gigantomániás. A parkolóban három autó állt. Melléjük kanyarodtak. Tim megvárta, amíg Madeleine bezárja az ajtókat, majd karon fogva sétáltak a bejárathoz. Csöngetésükre kinyílt az ajtó. Meglepetésükre egy valódi inas engedte be őket. - Tim és Madie - mutatkozott be Madeleine, hogy az öreg inas a kezében tartott papíron ellenőrizhesse őket. - Rendben vagyunk - bólintott a háziszolga. - Vetkőzzenek le, s fáradjanak a kék szobába. Az úr és az úrnő már várja önöket. Kérem, kövessenek ... - Hagyja csak - intett Madie -, ismerem ajárást. Az inas bezárta az ajtót, meghajolt, aztán távozott. - Te márjártál itt? - ámuldozott Tim. - Hajjaj! Nem is egyszer! - nevetett Madeleine sejtelmesen. Végighaladtak egy hosszú folyosón, melyet ókori szobrok szegélyeztek. Innen egy szobába értek, mely telis tele volt levetett, s gondosan összehajtott, vagy fogasra akasztott ruhával. - Vetkőzz! - szólt Madie Timnek, majd, hogy jó példát mutasson, kibújt a blúzából. - De meztelenre! Alsónadrág, zokni, semmi sem maradhat rajtad. Tim kigombolta az ingét. - S mi van azzal, aki szégyenlős? - érdeklődött, pusztán a tréfa kedvéért. - Azt levetkőztetik. Utána pedig büntetésül megerőszakolják.

- Nem vetkőzöm! Madeleine kacarászva vágta Timhez a szoknyáját. - Bolond! - csóválta a fejét. Az itteni szabályoknak megfelelve, anyaszülten léptek be az úgynevezett kék szobába, amelyben - mint a neve is sejtette - minden, ami csak megtalálható és észrevehető volt, az a kék valamelyik árnyalatát hordozta. A helyiség eléggé nagy, olyan tíz méterszer tizenöt méteres lehetett, s öten tartózkodtak benn: három férfi és két nő. A bejárathoz közelebbi ágyon, amelyik Timéknek bal kéz felé esett, középkorú, festett rövid hajú nő ült, szájából egy barna férfi farka kandikált ki. - Az egyik vendéglátónk - súgta halkan Madeleine -, a neve Susan. A partnerét nem ismerem. Tőlük jobbra, egy fotelben Kathy terpeszkedett, ő vállalta fel biztosan önként - a másik két férfi foglalkoztatását. Merev fasz a szájban és a punciban - mondhatni a szokásos helyzetben találták. Madie folytatta a bemutatást: - Az a férfi, akit Kathy szop, Roger, Susan férje. Aki pedig Kathy előtt térdel, s nagyban keféli, Victor, Roger francia barátja. Ki tudja, talán jó darabig ácsorogtak volna, ha Susan észre nem veszi őket. Párja legnagyobb bánatára azonban hozzájuk sietett. - Ó, micsoda öröm - csapta össze a tenyerét, amire a Kathy, Roger és Victor alkotta trió is felfigyelt -, hogy téged, Madie, újra itt látlak! - Susanon nem is hagyott annyira nyomot az idő, mint ahogy azt Tim első ránézésre gondolta. Bájos, nagyon szép arcú, alacsony termetű asszony volt. A testében sem lehetett hibát találni: a mellei, mint két apró dinnye, combjai hosszúak, izmosak, csípője arányosan széles, bőre hófehér. S amikor mosolygott, mélybarna szemei tágra nyíltak, az arcán pedig egy-egy gödröcske jelent meg. - Isten hozott nálunk! lépett eléjük. - S ki ez a jóképű férfi, akit Tim néven harangoztál be? - nézett Timre fürkészőn, miközben keze a férfiasságára tévedt.

Timnek még a lélegzete is elakadt. Ezt a bátorságot! - A barátom nyomozó - mondta Madeleine -, hivatalos ügyben jött. Susant nem lepte meg a hír. - Miattam, jöhetett bármilyen ügyben - vonta meg a vállát -, előbb azonban mindenképp meg kell ismernem a vendégemet. - Még engem is? - Dehogy! - kacsintott Susan Timre. - Csak őt! Egyébként a többiek - forgott körbe - név szerint: Roger, a férjem, Victor a barátja, Kathy, akit gyömöszölnek, az a fickó pedig, aki most búslakodik, amiért faképnél hagytam miattatok, Mark. Tekintve, hogy a formaságokon túl vagyunk, merészkedjetek beljebb! Ha szabad javasolnom, Kathy, te vigasztald meg Markot, én meg "közelebbi ismeretséget kötök" Timmel. Kathy ellibbent. Markhoz lépve puszit adott a szájára, miközben keze a masszív dorongra csúszott. Susan Timhez fordult. - Van kedved beszélgetni? - kérdezte, de meg sem várva a választ így folytatta: - Nekem nincs. Az embernek akkor járjon a szája, ha valami van benne, nem igaz? - nevetett. - Például egy vaskos fasz! Úgy látom, a tied megfelel az előzetes kritériumoknak - markolászta Tim kókadtan lógó hímtagját. - Ha nincs ellenedre, kipróbálnám, miként muzsikál. - Ne, picit ez nekem gyors - vágta el a szóáradatot Tim. - Nekem kell egy kis idő, amíg bemelegszem. - Értelek. Akkor üljünk le oda - mutatott Susan két fotelre. - Inni szabadna valamit? - Például? - Whiskyt. Sokjéggel. Susan először a fotelhez kísérte Timet, utána eltűnt egy bársonyfüggöny mögött, ami a szoba bal sarkát takarta válaszfal gyanánt. Alig libbent a drága kelme, Susan már meg is jelent - üres kézzel. Nyugodtan visszasétált Timhez, s belehuppant a másik fotelbe. - Az italodat azonnal hozzák - jegyezte meg. Tim köszönömöt mormolt, majd fejét Kathy irányába fordította. A kéjsóvár nő igencsak kényelmes pozitúrában terpeszkedett. Roger, Susan

vastag farkú férje ott állt remegő lábakkal Kathy mellett, aki széles ajkaival furulyázott a férfisípon. Kathy szorosan a szájában tartotta cumiját, ráadásul még a kezével is rásegített: ügyesen markolászta a dákó tövét és az összehúzódott tojásokat. Rogernek tetszhetett a gyakorlott szivarozás, mert szemmel láthatóan gyönyöre tetszésének visszatartásával küszködött. Bizonyosan a barátjával, Victorral szinkronban akart kispriccelni, aki Kathy lábai között térdelve lassú mozgással tömködte a sokat tágított pinust. Először a feje tövéig húzta ki buzogányát, aztán - mintha óvatosságra lenne ítéltetve hosszasan időzött el minden milliméter visszavételével. Majd amikor már-már teljes terjedelmében, betolta marokfegyverét a nyálkás tokba, az utolsó mozdulatával nagyot lökve tövig hatolt a punciba. Kathy ekkor mindig hangosan cuppant, Victor pedig elégedetten figyelhette, ahogy a finom nedv csurog ki a rózsaszín-szélű lyukból, amikor férfiasságát kifele vonta. Tim nem tudta volna kihagyni, hogy Madeleine-felé ne pislantson. Legnagyobb megrökönyödésére ő aztán igazán a lovak közé csapott. Rajta hasalt a gyümölcsökkel és ropogtatni valókkal gazdagon terített széles asztalon, a fenekét a lábujjaival kicsit kinyomta, hosszú haját Mark fogta a kezében, mint valami kantárszárat, és élvezettel engedte, hogy hátulról cserkésszék be odúját. A heves ütemtől remegett a feneke, amihez Mark csípője cuppanva ütődött hozzá. - Uram, az itala - takarta hirtelen valaki el Tim elől a látványt. Tim még a szemeit is megdörzsölte, annyira biztos volt benne, hogy rosszul lát. Mert csak káprázat lehet, ha valaki elé egy ilyen angyali teremtés lép ... Tizennyolc év körüli, teljesen meztelen lány állt Tim előtt kezében egy tálcával, azon rajta a whiskyvel töltött pohárral. Tim tekintete gyorsan végigfutott a formás, hosszú, izmos combú lábakon, az arányosan széles csípőn, a keskeny derékon, a törékenynek tűnö test két alma nagyságú mellén át az üdén pirosló, bájos arcig. A káprázatos szépségű lány azonnal megbabonázta. Kisebb terpeszben várakozott, az ágyéka pont szemmagasságban helyezkedett el, így Tim nem tudta nem észrevenni a csupaszra borotvált vénuszdomb alatt kikandikáló szeméremajkakat. Érezte, férfidísze vérrel telik, megemelkedik. - Uram, az itala - ismételte a lány bársonyosan. Tim erőt vett zavarán, s elvette a poharat. - Köszönöm - rebegte. Susan keze átsiklott Tim ölébe, és megmarkolta az életre kelt rudat. - Ez igen! - dicsért. - Örülök, hogy a felszolgálóm elnyerte tetszésedet.

A lány e szavakra elvörösödött. - Elmehetek? - nézett Susanra.

- Nem. A tálcát viszont rakd le, ne tartogasd ... Úgy. És most gyere, nyalj ki! Susan baljával még mindig Tim dorongját fogta szorosan, a lábait azonban felhúzta s, hogy kényelmesen üljön, a fotel karfájára rakta. A lány engedelmesen térdre ereszkedett, előrehajolt, becsukta szemeit, s belenyalt az illatos pinusba. Nyelve a nedvességközpont bejáratától indulva végighaladt többször is a szeméremajkak külső és belső falán, utána megtáncoltatta az érett gombóckát. - Jó, ez az ... - sóhajtott Susan. - Játssz a pöckömmel. A lány megkocogtatta a csiklót, majd körkörösen dörzsölni kezdte. Ahogy Susan hangja erősödött, úgy gyorsított az ütemen. - Fantasztikus vagy! Most csókolózz a puncimmal! - nyögte Susan. Tim előrehajolt, ezt látnia kellett! A felszolgáló szája rátapadt a kitárt kagylóra, s minden bizonnyal kitűnően értett ehhez a műfajhoz, mert Susan fel- sikoltott, teste megfeszült, aztán lassan elernyedt, ziháló lélegzete fokozatosan megnyugodott, s a kielégülés elsimította arcvonásait. A lány megvárta, míg a gyönyör utolsó hullámai is elülnek, utána engedte csak ki szájából a ragacsossá vált szilvát. Utoljára azért még belenyalt, nyelve a szerelemodúba tévedve nektárt csent. - Most már elmehetsz - intett neki Susan. Ő pedig büszkén, elégedetten felegyenesedett, s távozott. - Megittad az italodat? fordult Susan Timhez. - Még meg sem kóstoltam - ismerte be Tim. Igazság szerint elfelejtkezett róla, annyira lekötötte a nyalakodás. - Akkor szólj, ha kiürült a poharad - tápászkodott fel Susan. - De csak a poharad - vetett pillantást Tim merev cölöpére, aztán Markhoz és Madie-hez sétált. Madeleine az asztalon, a hátán feküdt, a lábaival Mark nyakában, aki erőteljes lökésekkel ismerkedett lyuka mélyével. Susan nem zavartatta magát, a tányérok és tálcák között helyet csinált, odafeküdt Madie mellé. Szorosan átölelték egymást, szájaik mohó kapkodással keresték meg ajkaik érintését. Mark kivonta Madeleine szeméreméből a botját, s Susan résébe bökött vele. Mindkét nő kéjesen sikított fel e mozdulatra. Madie azért, mert ürege tátongóvá vált, Susan pedig azért, mert a pinusába hatoló feszítő ék hiánytalanul kitöltötte. Mark udvariasan megvárta, amíg fullánkja elvarázsolja áldozatát, utána dárdája ismét Madeleine hüvelyében kötött ki. A sikoltozás újból ismétlődött, de most

ellenkező okokból. Susan hosszan összecsókolózott Madie-vel, majd fölkelt, megfordult, s segített Marknak a barátnője lábát úgy igazítani, hogy ő is hozzáférjen a gyönyörök forrásához. S miközben Mark fasza ott munkálkodott Madeleine lucskos barlangjában, Susan nyelve a pöckét térképezte fel. Tim férfiassága a látványtól már kibuggyantotta első csöppjét a feje búbján. A vér úgy feszítette, hogy szinte már fájt. Megedződött, felnőtt, most pedig bevetésre várt. Tim komótosan elkortyolta a whiskyjét, letette poharát, majd meg- markolta furkósbotját, s játszani kezdett vele. Susan ajkaival finoman harapdálta, nyelvével masszírozta Madie kemény csiklóját. Közben Mark vesszője újra és újra elmerült a pirosra kefélt punciba, s igyekezett a legtöbbet kihozva magából minél később kilőni magjait. Madeleine szerelemizmai azonban egyre szorosabb gyűrűt húztak dorongjára. Tövig nyomta dákóját, lassan kijjebb húzta, aztán ismét ütközésig betolta. Érezte, ahogy teje megindul, s már nem volt megállás. Csípőjével még tett egy-két mélyrenyomuló mozdulatot, majd a löveget Susan arcába irányítva rántott kezével a fegyverén. Az irányzék tökéletesre sikerült: szaftja egyenesen Susan kitátott szájába fröcskölődött. Tim úgy döntött, eljött az ideje a bizonyításnak. Mark félreállva átadta helyét, ezért most ő vehette a nyakába Madeleine lábát. Susan segített neki farkát a szivárgó réshez illeszteni, így a következő pillanatban elmerült a meleg és nedvdús odúban. Susan eddig tudott parancsolni a testét ostromló kéjérzet felett. Amikor Tim dugattyúzni kezdte a számára oly jól ismert reszkető pinát, Madeleine feje fölé térdelt. S miközben saját gombját dörzsölve tett eleget elvárásainak, beleült Madie nyelvébe. Hogy a társaság teljes legyen, Kathy telepedett melléjük. Maga elé állította Rogert és Victort, s hol az egyikük, hol a másikuk varázsfuvoláját szólaltatta meg. Olyan intenzitással szívta az éppen aktuális cumit, hogy az arca két oldalt behorpadt. - Kúrjál meg engem is! - szólt Susan Timnek, miután Madeleine nyelve már nem volt képes meghozni neki azt a gyönyört, amire vágyott. Lekászálódva az asztalról odahasalt barátnője mellé, s a könnyebb behatolás végett kezeivel hátranyúlva széthúzta a fenékpofáit. Madie felnyögött, puncija nagyot cuppanva eresztette ki vaskos zsákmányát. Tim egy fél lépést oldalazva Susan mögé állt, de hímtagjával nem a szeméremréshez, hanem a hátsó bejárathoz közelített. Apró lökésekkel bekopogtatott a rozettába, majd amikor érezte, hogy a kapu nyitódik, lassan befelé kezdett nyomakodni. Az izmok engedtek, s a Madeleine levétől síkos dorong becsusszant a barlangba.

Susan eszét vesztve sikongott a kéjtől. Madie az asztal melletti polcról leemelt egy ezüstszínű vibrátort, Tim mögé lépve alája guggolt, s a műfarkat Susan duzzadt résébe tolta. Susan kiabált, sikított, az orgazmus hullámai át- és átjárták minden porcikáját. A mindkét lyukán keresztül beléje mászó bódulat teljesen a hatalmába kerítette. - Adj nekem egy cukorrudat - mondta Madeleine Kathynek, mert irigyelte barátnőjétől a kétszólamú fuvolázást. Kathy kiengedte szájából Victor hangszerét, s tartotta Madie-nek, míg az el nem nyelte a kemény botot. Victor tiltakozás nélkül hagyta, hogy oboájára új, s eddig ismeretlen ajkak fonódjanak. Amikor aztán az ügyes nyelv körbekalandozott makkján, megnyugodott, hiszen érezte: emberére talált. Madeleine pedig úgy szopta a dorongot, miközben a gyönyörszolgával Susant dugta, mintha meg akarná enni. Bekapta a torkáig, szívta, a kezével és a szájával is masszírozta, s nagy igyekezettel nyalta a hamar előbukkant első cseppeket. - Most megbaszom a szádat! - dörmögte Roger, majd megfogta Kathy tarkóját, s a csípőjével ütemesen, gyorsan mozogni kezdett. Kathy, ha lehet, még jobban rátapadt a szívókára, így a hatás nem maradt el. Roger férfiasságán végig- futott ajól ismert remegés, ahogy az apatej a kilövőnyílás felé áramlott. - Nyeld le! Nyeld le! - hörögte Roger, miközben élvezett. Ugyan már, pont ilyet kérni Kathytől! Csak a szája szögletéből kifolyt egyetlen sűrű patak tanúskodott valamiről, az is csupán azért, mert olyan gyorsan és olyan sok nektárt kapott, hogy nem győzte nyelni. - Faszt akarok! - kapott vérszemet, s felfeküdt az asztalra a kimerült Susan helyére. Magára rántotta Timet, aki belesiklott tág üregébe. Madeleine erre odatelepedett Kathy mellé, aztán engedte, hogy Victor meg őt vegye kezelésbe. A két férfi egyszerre dolgozott: a tömőjük mindig ugyanakkor mélyedt a számukra kijelöltetett punciba. Madie-t és Kathyt sorra boritotta el a gyönyör leplének sokszínű világa. Összecsókolóztak, egymás melleit tapogatták, s csípőjüket forgatva igyekeztek teljes hosszában elnyelni a bennük kutakodó buzogányt. - Jaj, ne! - kiáltott fel Victor. Kirántotta fullánkját Madeleine réséből, megmarkolta, aztán bánatosan nézte, ahogy leve kispriccelődik. - Én is élvezek! - jelentette be Tim előre akcióját. Az első sugár egyenesen Kathy arcára, a második a nyakára-mellére, a többi, már kisebb lendületű teje pedig a hasára fröccsent.

- Ez igen! - nézett végig magán Kathy. - Nem elég, hogy rojtosra keféltél, még meg is fürdettél! - Talán baj? - mosolygott kielégülten Tim. - Dehogy! - nevetett Kathy, miközben a spermát kente el magán. Susan kinyújtóztatta a karjait, utána elvett egy kövér almát a gyümölcsös tálból, s beleharapott. - Újabb menetet? - nézett végig a vendégein kislányos, pajkos pillantásokkal. - Kis szünet után - lépett hozzá, s nyomott puszit az arcára férje, Roger. Tim elérkezettnek látta az időt, hogy végre beszéljen Kathyvel. Elvégre a valódi ok, amiért ide jött, az ez volt. Kicsit félrehúzta, aztán így szólt hozzá: - Amikor meglátogattalak, a segítségedet kértem. Van most nálam három fénykép, meg kellene nézned őket, hátha felismered valamelyiket. Kathy bólintott. - Hát persze. Ez a legkevesebb. Tim kiment abba a szobába, ahol levetkőztek, s csöngetett az inasnak. Kiküldte az autóba a mappájáért, majd visszatért Kathyhez. Először Jason Pheasant arcképét adta oda neki. Kathy megrázta a fejét. - Sose láttam -jelentette ki. Tim most az özvegy, Vivien Brown fényképét nyújtotta át. - Ennek a nőnek van testvére? - kérdezte Kathy, miután alaposan, hosszan tanulmányozta Vivien fotóját. - Hasonlít arra, akit akkor azzal az ügyvéddel láttam. Legalábbis az arca. Tim szemeiben tűz gyúlt. - Van testvére - vágta rá. - S ez az alak ismerős? - tolta eléje Kevin Adams képét. Kathy azonnal rábökött: - Ő ott volt azon az estén! - Biztos?

- Mint a halál ... Tim elégedetten vette vissza a fotókat. - Hajlandó lennél ezt eskü alatt is megerősíteni? - érdeklődött rutinból, de már érezte, megfejtette a titkot. CSÜTÖRTÖK Az átmulatott, vagy inkább: átdugott este után későn keltek fel a kastély lakói és vendégei. Madeleine és Tim elfogadta az ebédmeghívást, így elmúlt két óra is, mire elindulhattak hazafelé. - Nagyon várlak! - hívta fel Timet Elisa. - Mikor érkezel meg? - Az első utam hozzád vezet. Négykor mindenképp a karjaimban akarlak tartani. Tim a rövid beszélgetést követően bambán meredt maga elé. Most értette meg, hogy a szeretetet és az igaz szerelmet nem pótolhatja a testi vágy, a kalandszellem és az újdonságok kipróbálásának puszta kielégítése. - Mi a baj? - vette rajta észre a bánatot Madie. - Rettenetesen mardos Elisa jelenlétének hiánya. Az elmúlt napokban megkaptam mindent, amit csak a képzeletem és a fantáziám elbírt, de valami minduntalan hiányzott ... Most fogtam fel, hogy mi volt ez: a szerető gyengédség. Madeleine Tim vállaira tette a kezét. - Így van ez, igen. Az ösztönös szex nem helyettesítheti az érzéki szerelmeskedést. Mindkettő nyújt valamit, de a teljesség mindössze az utóbbiban van meg. - Te voltál már szerelmes? - Huhú, nem is tudom megszámolni, hányszor! - Úgy akartam kérdezni, lefeküdtél-e már valaha valakivel szerelemből. Madie tétován elhallgatott. - Igen - felelte sokára. - Veled. Timnek fennakadtak a szemei.

- Velem?! - értetlenkedett. - Mindig irigye voltam Elisának miattad - folytatta Madeleine. - Én bolond pedig nem tudlak benneteket elfelejteni. Már megfordult komolyan a fejemben, hogy nem beteges-e ez. Tim végre elmosolyodott. - Nem az. Vannak rajtad kívül ezzel még egynéhányan - mondta, majd hirtelen felpattant. - Mennünk kell -jelentette ki. - Az érzelgőség nem férfihoz méltó! - szólt utána Madie, de Tim ezt már nem hallotta. Sietve köszöntek el. Susan, Roger, Mark és Victor integetve búcsúzkodtak, természetesen a mihamarabbi viszontlátás reményében. Tim most nem engedte ki kezéből a kormánykereket, így tíz perc elteltével az országúton roboghattak. Kathy a saját autójában követte őket. Amikor egyenes szakaszra értek, Tim elővette a maroktelefonját, s feltárcsázta Karkov századost. - Lehet egy kérdésem? - érdeklődött, miután megtárgyalták az elmúlt nap történéseit. - Lenyomozták Vivien Brown hitelkártyáit? ... Mindet? Nagyszerű! ... Igen, legkésőbb holnap beugrom érte. Azt hiszem, forró nyomot fogtam ... Inkább személyesen. Helló! Madeleine kíváncsian nézett Timre. - Tudod ki a gyilkos? - hitetlenkedett. - Csak sejtem. - Ki az? - Nem árulhatom el.

Madie a térdére csapott. - Na ne, nekem nem kell a süket duma! Szóval, ki az? Tim makacs maradt. - Nem árulhatom el. Nem azért, mert nem bízok benned, hanem azért, mert nincs bizonyítékom. Kathy nem hajlandó tanúvallomást tenni, mert akkor kiderülne, miket csinál éjszakánként vagy a szabadidejében. Tehát nekem kell rábírnom a tettest, hogy mindent bevalljon. Ez nem éppen könnyű feladat, s rámehet a karrierem, ha bakot lövök. Madeleine látszólag beletörődött a helyzetébe. - Azt pedig a világért se kívánnám - dünnyögte mérgesen. - Mert, ha nincs állásod, nem tudod kifizetni a tartozásodat. - A tartozásomat?! - Már elfelejtetted? Jössz nekem kéthavi fizetéseddel! - Madie végre újra nyeregben érezte magát, a jókedve is visszatért. - Vagy tudod mit? Hajlandó vagyok alkut kötni. Timnek nem igazán volt ínyére lemondani két hónapi keresetéről, ezért érdekelte az ajánlat. - Hallgatlak - mondta. - Olyan rég nem találkoztam Elisával, pedig hajdanán jóval többet jelentett számomra egyszerű barátnőnél. Eltekintenék az adósságodtól abban az esetben, ha egy fél órára magunkra hagynál bennünket. Annyi mindent szeretnék vele megosztani! ... Tim tudta ezt. Végeredményben mindig is lelkiismeret-furdalás gyötörte, amiért ő miatta kellett nekik egymástól elválniuk. Eljött az ideje a törlesztésnek. - Természetesen - bólintott. Az út hátralevő részében szótlanok maradtak, mindketten belefeledkeztek saját gondolataikba, s a rádió közömbös zenéjébe. A város határánál Kathy elfordult mögülük, Tim meg a forgalom elkerülése végett kis kerülővel ugyan, de haza kormányozta az autót. Amikor leparkolt a lakása előtt, odafordult Madie-hez: - Nyugodtan menjél csak fel, Elisa otthon van. Én nem akarlak benneteket zavarni, ezért itt maradok. Fél óra múlva azonban én is felmegyek. Jó lesz így? A válasz Madeleine arcára volt írva.

- Jó - felelte, s kiszállt a gépkocsiból. Három hónap. Három hónap telt el azóta, hogy Elisa elköltözött ide, töprengett Madie. Pokolian soknak tűnt ez az idő, mintha évek teltek volna el. Sosem szokott izgulni, a gyomrában most mégis ökölnyi gombócot érzett. S, mintha nyelni is nehezebb lenne ... Megállt a bejárati ajtónál, a szíve a torkában dobogott. Határozottan induló, de tétovaságba fulladó mozdulattal kopogott be. És akkor az ajtó mögül előbukkant Ő. A vékony köntösbe burkolózott törékeny testű Elisa talán sosem tetszett ilyen szépnek. Nem tudni, melyikük lepődött meg jobban. - Te?! - hebegte Elisa. - Gondoltam meglátogatlak - szólt erős zavarral küszködve Madeleine, miközben a szemét le nem tudta venni barátnője labdaként gömbölyödő melleiről. - Gyere beljebb - tárta szélesre az ajtót Elisa. Bármennyire is régről ismerték egymást, úgy sétáltak be a nappaliba, mint két idegen. Mindössze a levegőben érzékelhető súlyos vibrálás árulkodott a köztük megbúvó szerelmi kapcsolatról. Az Elisa testét fedő könnyű szövet alól áttetszett a napbarnított bőr. Madie torka egészen kiszáradt, amikor meglátta a csupasz, kerek kis feneket. - Timet vártam - adott magyarázatot Elisa lenge öltözetére. Meglepetésnek szántam. - Nyertél - fürkészte Madeleine zavartalanul tovább karcsú, érzéki, megbabonázó barátnőjét. Elisa nagyot nyelt. Olyan rég nem érezte már bőrén egy másik nő érintését, hogy most vágyakozva emlékezett vissza rá. S a tudat, mennyi gyengédséget és örömet kapott valamikor Madie-től, bizony alaposan a bensőjébe markolt. Madeleine tett egy határozott lépést Elisa felé. A tekintetük úgy kapcsolódott össze, mintha a szemek mélyére lenne rejtve a válasz minden ki nem mondott kérdésükre. Elisa akaratlanul végignyalta a szája szélét, ez a mozdulat pedig felbátorította Madie-t. Eltüntette az eddig közéjük feszülő távolságot, átölelte az ismerős testet, s finom puszit ejtett az üdén pirosló arcra. Észre sem vették, olyan természetesnek tűnt, amikor a következő pillanatban egymásba forrtak ajkaik. Mohón kutakodott Elisa nyelve Madeleine után. A forróság kezdett belepumpálódni ereibe,

miközben önállósodott keze simogatva tapogatta ki Madie hátát, derekát és izmos fenekét. A melegség gyorsan áramlott gyönyörének centruma felé, aminek következtében puncijából nedv buggyant ki. A lába remegett, megroggyant, s olyan éhség vett erőt rajta, melyet csak a női érzékiség tudott csillapítani. Ezzel Madeleine is tisztában volt. Befejezve nyelveik táncát finoman Elisa nyakába harapott, majd a fülcimpáját cirógatta fogainak és ajkainak összehangolt játékával. Amikor saját bőrén érezte barátnőjének szapora lélegzetét, megszabadította az amúgy sem sokat takaró ruhájától. Elisa mellei szabad prédaként kínálták fel magukat, így engedve a hívó szónak, ujjaival a kemény bimbók morzsolásába kezdett. - Gyere - emelte fel, s rakta egy székre bal lábát Elisa, hogy teljes betekintést engedjen központjába. Madie engedelmesen eléje térdelt, csókot lehelt a rövidre nyírt szőrű dombra, aztán belenyalt az ínycsiklandozó punciba. - Óóóóóh! - élvezett el egy szempillantás alatt Elisa. Megtámaszkodott, s kinyomta a csípőjét, csakhogy barátnője minél mélyebben kutakodhasson. És valóban, a mozdulat bevált, Madeleine nyelve egészen a mélyvágású kanyon kútjáig ért. Lett tehát elég hely az apróbb manőverekhez, szlalomozni a csikló körül, vagy siklani a duzzadt ajkak meredek oldalán. Mindenekelőtt azonban az öböl peremének szőrszálaira csöpögött mézet gyűjtötte be. Utána látott csak neki a hosszadalmasabb, de annál nagyobb élvezetet nyújtó lefetyelésnek, a gondos terepfelkutatásnak. Elisa egész jól bírta a kényeztetést mindaddig, amíg résének teljes hossza bejáratásra nem került. Akkor azonban már nem tudott uralkodni magán, s harsány sikolyok közepette adott hangot elégedettségének. - Fordulj meg - mondta Madie, s ő engedett a kérésnek. Sőt, jól tudván mi következik, még a fenekét is széthúzta, hogy a barátnője kényelmesen hozzáférjen hátulsó bejáratához. Amikor aztán a nyelve záróizmainak ellenőrzésébe fogott, az egyik hullám a másik után söpörte el. Kitágult lyuka lucskossá vált, s lassan kezdett kifolyatni bőséges termését. Madeleine felkelt, ledobálta magáról a ruháját, majd végigdőlve az ágyon átengedte testét Elisa kényének-kedvének. Mert szó mi szó, nem csupán adni, kapni szintúgy szeretett. Elisa pedig úgy esett neki, mint egy éhhalállal dacoló fenevad. Kitűnő érzékkel megáldott ínyencként elsőként a csupasz pinust vette kezelésbe. Ő azonban túllépve a számára ódivatú és egyszerű nyaláson, már az ujját is hadrendbe állította. Eleinte a szerelemodút tágította vele, később innen lopva síkosítót, a rozetta szűk nyílását látogatta meg. Madie nyüszített, hörgött, aprókat, elfojtottakat sikongott, ahogy küszködött a reá mért csapásoktól. Amikor végül mindkét barlangját kitöltötték, engedett, hosszasan időzött a gyönyör szűkre szabott idejű birodalmában.

- Van vibrátorod? - kérdezte, amikor visszatért. - A mögötted levő fiókban - felelte Elisa készségesen. Madeleine előhalászta a farokpótlót, benyálazta, s lassan belenyomta barátnője vágyakozó szeméremébe. Észrevétlen mozdulattal bekapcsolta, aztán a nyelvével Elisa kemény pöckének masszírozásába fogott. A kettős hatás azonnal gyors eredményt produkált, hiszen a mély kagyló szinte elnyelte a levétől síkos szolgát. Orgazmusainak elvonultával Elisa felkönyökölt. - Most én jövök - mosolygott kielégülten Madie-re. - Add csak ide a vibrimet, mutatok neked valami mámorítót! Madeleine felült, s nézte, ahogy Elisa a rezgő masinával ágyékához közelít. Becsukta szemeit, várta a punciját feszítő kellemes élményt, a meglepetés azonban akkor következett, amikor ez az érzés az egy lyukkal lejjebb eső részéből érte. Tiltakozni próbált, de szavait mámorító sikolya tolmácsolta csupán, alaposan elferdítve. - Ne hagyjátok abba! - súgta hirtelen Tim hangja, s meztelenül kettejük közé tolakodott. Elisa csókkal köszöntötte szerelmét, igaz, közben a kezével megbizonyosodott róla, hogy harcképesen érkezett-e. - Baszd szét rendesen - engedte ekkor oda barátnőjéhez. Tim négykézlábra állította Madeleine-t, figyelve, nehogy a vibrátor közben kicsússzon popsilyukából. Majd mögé térdelt, s dárdáját belefúrta a csatakos pinába. Tövig hatolt, aztán félig kivonult, mozdulatával kipréselve a vibrit a helyéről. Amikor azonban ütközésig tolta fullánkját a pinusba úgy, hogy heréi kaffogva ütődtek a nedves szeméremajkakhoz, hasával a gyönyörszolgát is visszanyomta. Madeleine minden örömét kiordítva élvezett. Izmai elernyedtek és megfeszültek gyors egymásutánban vagy fél tucatszor, hüvelye vaskosan megszorítva a benne dolgozó buzogányt. Aztán összecsuklott, annyi ereje sem maradt, hogy odébb másszon. Ezért az ágyon nem maradva máshol hely, Elisa kénytelen volt a barátnőjére feküdve felkínálni tátongó odúját. Tim határozott lökéssel vette vissza várának gyöngyöző szélű kapuját. Nagyot cuppanva merült el a sikamlós punciban, majd baljával Elisa fenekét, jobbjával a melleit markolászva vad dugattyúzásba kezdett.

- Még! Még! - sikoltozott Elisa. - Jobban! Mélyebben! - kiabálta önkívületi állapotban, s nem bírván parancsolni ösztöneinek, kezével a pöckét dörzsölgette. A heves iramú támadásnak végül mégsem tudott ellenállni, gyönyöre tüzes orgazmusokba taszította. Nyöszörögve lazult el. Tim kihúzta hímtagját a fájdalmasan szorító, a kiadós keféléstől vöröslő résből. - Ugye nem hagytok parlagon? - nézett a két nőre. - Hova gondolsz?! - tápászkodott fel Madeleine. Kinyitotta a száját, s összezárta nyelvével az izgató rudat. Lenyalta róla az édes puncinedvet, utána kiadós cumizásba fogott. - Na, nekem is kell valami! - tért eszméletéhez Elisa, s bekapta az összehúzódott tojásokat. Tim elégedetten figyelte a bájdorongján testvériesen megosztozott két furulyaművészt. Mert míg egyikük a herecukorkákat szopogatta, addig másikuk mohón szopott, s szaft cseppjének előbukkanásáig. Csere után ott folytatták, ahol abbahagyták. A duóra komponált fuvolázás tökéletes élményt hordozott. Tim hiába próbálta, képtelen volt visszatartani kitörését, a mutatók túlságosan régen álltak spermazáporra. - Spriccelek! - figyelmeztette előre a két nőt. A férfiassága éppen Elisa ajkainak tudását értékelte, amikor elixírje kiözönlött. Ő azonban önző módon megfeledkezve barátnőjéről, két korttyal eltűntetett minden cseppet a keserű apatejből. - Szia, szerelmem! - kacsintott utána Timre. Tim átölelte Elisát, magához szorította, megcsókolta. - Hékás, én is itt vagyok! - durcáskodott Madeleine. - Nem feledkeztünk meg rólad - nevetett Elisa. - Azt hiszem, érzékelhetted. - És ajövőben? - nézett Madie hol Elisára, hol Timre. - A jövő? - gondolkodott hangosan Elisa. - Hármasban. Csakis hármasban. PÉNTEK DÉLELŐTT

Tim Karkov százados nélkül, két rendőrjárőr és négy civil ruhás nyomozó kíséretében kopogott be a Brown család hatalmas, cicomás házának ajtaján. - Hát, Bagó, most már biztos vagyok benne, hogy egyedül nekem van kicsi lakásom - szólt oda őrmester barátjának. - Dehogy - legyintett Bagó. - Látnád az én fészkemet! ... - A hiba a fizetésekben lehet - vetette közbe az egyik nyomozó. Ez a Brown- fajta embertípus többet keres egy évben, mint mi egész életünkben. - Na ja - nyugtázta a megállapítást Tim, s ismét bezörgetett az ajtón. - Kidughatná az orrát valaki - morgott. - Csengő? - nézett körbe Bagó. - Az persze nincs - gurult egyre inkább dühbe Tim, közben az öklével dörömbölt. - Talán nincs itthon senki - vont vállat Bagó, s lenyomta a kilincset. Az ajtó kinyitódott. A hét rendőr félve merészkedett beljebb. Eleinte csak az a pazar látvány kötötte le őket, ami odabent a szemük elé tárult, utána viszont, mintha női sikolyok hallatszottak volna, fülelni kezdtek. - Az emeletről jön - mondta Tim, és már szedte is a lábát a lépcsőn felfele. Képzeletében bizarrabbnál bizarrabb képek jelentek meg erőszakos, sokszor gyilkossággal végződött betörésekről. Ahogy közeledett egy folyosó vége felé, a hangok erősödtek. Biztos volt benne, hogy valaki, alighanem Vivien Brown, segítségre szorul. Abban a pillanatban, amikor belépett a nyitott szobába, már tudta, Vivien nem éppen a megmentőjére várt. A nőt ugyanis félreérthetetlen helyzetben, egy ágyhoz kötözve, két meztelen férfi társaságában találta. Ruhát, leszámítva azokat a szíjakat, amik ímmel-ámmal takarták testét, nem viselt. A bőre nagy része enyhén piroslott, s jellegzetes spermaszag lengte be a teret. Amikor Vivien észrevette Timet, felsikoltott. - Ki maga?! - kiáltotta, kezével az intimtájait eltakarva. A két férfi, miután felocsúdtak meglepetésükből, haragosan Tim felé közelítettek.

- Rendőrhadnagy vagyok. E szavak mindenkit kicseréltek. Vivien lesütötte szemeit, a két férfi megjuhászkodva visszavonulót fújt. Körülbelül ekkor érkezett meg Bagó, s a négy nyomozó. Lent maradt társuk biztosított. - Végre megismerhettem önöket - fordult a férfiak felé Tim. - Ugye tudják, hogy az egész országot tűvé teszik magukért, Pheasant és Adams? Sajnálatos hírt kell közölnöm - folytatta rendületlenül, miközben papírokat húzott ki belső zsebéből. - Mindhármukat le kell tartóztatnom Albert Brown meggyilkolásáért.

Egyikük sem ellenkezett. Pheasant és Adams nyugodtan ült tovább, Vivien sírva fakadt. Bagó elégedetten dörzsölhette a tenyerét. - Ismertetem a jogaikat - szólt. Tim közben figyelte az arcokat. A két férfi közömbösen hallgatta az ilyenkor szokásos sablonszöveget, Vivien zokogott. - Öltözzenek fel - vetette nekik oda gúnyosan Bagó, s bilincset vett elő. Tim Brown özvegyéhez sétált. - Szeretnék gratulálni - mondta neki. - Szinte tökéletes tervet szőtt. - Hol buktam meg? - szipogta Vivien. - A férje drogbeszerzőjét bérelte fel. - Most már mindegy. - S, ha a múlt hónapban nem vesz a hitelkártyájára a Tobias Marketben sötét- barna, hosszú parókát, sosem derül ki, hogy ön is ott volt. - Nem akartam ott lenni, de Adamsnek a szeretőm, Pheasant belépőjével csak így sikerülhetett a férjem közvetlen közelébe férkőznie. - Ügyes - bólogatott Tim. - Ugye tisztában van vele, hogy a szavait több tanú is hallotta? - Tudom. Tim intett. - Vezessétek el. - Tekintetével követte az asszonyt, akit bilincsbe verve, közrefogva, ketten kísértek ki a szobából. Bagó Timhez sétált. - Profin végeztél vele. Kellett a beismerése, bizonyíték híján, ugyebár ... - Hát igen - merengett el Tim. Azon gondolkodott, ha Kathy hajlandó lett volna eskü alatt vallani, minderre nem lett volna szükség. Igaz, Vivient így sem tudják majd a legjobb ügyvédek megmenteni. - Hát igen

- ismételte önmagát. - Rossz ómen a féltékenység. - Miért, te miben hiszel? - A szerelemben. Bagó legyintett. - Marhaság. Ha az élet a szerelemről szólna, mindenki szerelmes lenne. S akkor ki ismerné a féltékenység fogalmát? Tim nem felelt. Pontosan két oka akadt rá, hogy ne feleljen. És két ok nagyon várta őt haza.