Egy csúnya őszi reggel © Laura W
Publio Kiadó Minden jog fenntartva! Copyright 2011
I. Lili és Sarah még tegnap déltán kiugrottak a kis hétvégi házba, hogy mindent elpakoljanak, jönnek a hideg téli hónapok.. Tavaszig nem is néznek errefelé, ha jön a rosszidő az út szinte járhatattlan, de legalább is balesetveszélyes. Jobbjára a nyári hétvégéket töltötte itt a család és a barátok. Május végétől szeptemberig. Ez a pár hónap amikor kellemes az idő, persze ha szerencsések vagyunk és nem hideg nyár jön. A nagyvárostól, ahol laktak egy órányi autóútra volt a házikó. Az autópályáról letérve, csodálatos erdei úton szép lassú tempóban húsz perc. Csodálatos levegő, madarak, mókusok ,egyenesen az élő sértettlen természet közepén érezhették magaukat. Szomszédok is itt,-ott akadtak, mindenki aki ide jött a természetet élvezni, úgy tervezte, szépitette a házát, hogy jó nagy szabad terület, erdő, tisztás válassza el a többi lakótárstól. Nem is volt igazán neve a településnek, hisz ritkán lakott , településnek nem nevezhető erdei kis menedékhely volt. A két hölgy, Lili és Sarah nagyon jó barátnők voltak. Sarah kérte meg Lilit, hogy jőjjön és segitsen ha ráér. Igy aztán tegnap délután már meg is kezdték a téliesitést, ahogy magukközött nevezték, a becuccolást Sarah egyedül nehezen boldogult volna. A nyári bútorok, napágyak, ernyők, virágtartók és még sok sok apró dolog igy gyorsabban került a garázsba, hogy letakarva téli álomra szenderüljenek. A fiatal kis fákat is védőráccsal kellett körbevenni, mert télen bizony jönnek az igazi erdőlakók és eleség után kutatva, szivesen rágcsálják a gyenge kis fákat, borotvaéles kis fogacskákkal. Ügyesen és gyorsan dolgoztak. Mire besötétedett, a kinti
teendőkkel már végeztek .Úgy beszélték meg itt töltik az éjszakát, reggel még a vizcsapok, ablakok, ajtók hermetikus lezárása, bútorok letakarása védő huzattal, stb. marad. Ami már nem nagy munka, csak éppen időigényes. Este hét óra volt, már hat körül besötétedett, az erdő magas fái még sötétebbé varázsolták az éjszakát. Behúzódtak hát a házba, begyújtottak a kandallóba. Jólesett a meleg, jó volt hallgatni a tűzre vetett fák pattogását, nézni a láng nyelvek táncát. Sarah gyorsan összecsapott egy gyors vacsorát, semmi fakszni, amit találtak azt ették, pár tojás, halkonzerv ,felvágott, finom forró tea. Vacsora után letelepedtek a kandalló elé, bámulták a tüzet, csak a tüz pattogása hallatszott. Mindketten jóleső fáradtsággal elmélyültek saját gondolataikban, messze jártak. Lili és Sarah is már jóideje egyedül élt, mindketten a harmincas éveik végén jártak. közös volt még az is, hogy mindketten elváltak, hátuk mögött volt egy egy sikertelen házasság. Barátok, kalandra vágyó ajánlkozók persze mindig akadtak. A barátokkal rendben volt minden, de a kalandvágyók soha nem nyertek bebocsájtást a szentélybe. Mindketten vágytak már egy társra, mivel biológiai órájuk erősen ketyeget, tudták ha pár éven belül nem jön az az igazi végleg lemondhatnak az anyaság öröméről is. Lilinek most volt egy új ismeretsége, de nem mert sok reményt fűzni hozzá. Kicsit bizalmatlan volt még. Az illető úriember, csak hétvégékre korlátozta a találkozásokat, mondván hogy munkája nagyon lefoglalja. Lili ezt elfogadta, de valahol bujkált benne a kérdés. Talán hétközben mással tölti az estéit. Most is arra járt a gondolata, Lesli két napja fel sem hivta. A hallgatást végül Sarah törte meg. -Merre jársz, szépséges barátnőm? Látom a töprengő arcodat.
-Tényleg kicsit elbambultam. Tudod, Lesli,.. rajta gondolkodtam. -Hogy érzed, van valami titok körülötte? -Talán nincs, de én azt érzem valahol nem igazán kötődik hozzám. Úgy érzem, minta én lennék a hétvégi szabadidő program számára. A kötelező kikapcsolódás. Most sem hivott már két napja. Én ezt igy nem tudom elfogadni, hogy ha valaki fontos számunkra, akkor ne legyen annyi időnk, hogy rácsörögjünk, akár egy esti jó éjttel. -Lehet,hogy igazad van. De előbb utóbb minden kiderül. -Inkább előbb,ha nem hát nem, minek időt vesztegetni. Tiz év múlva is én leszek az aktuális hétvégi programja és ezzel letudva a történet. -Ne láss ilyen borúsan, ne keseregj. -Hát, nem vagyok happy az biztos. Látod soha nincs szerencsém. Mond meg miért? Miért és miért?- Ezeket az utolsó szavakat már szinte könnybelábadt szemmel mondta Lili. -Lilikém ne kezdj el sirni, gyere keresünk a konyhai faliszekrényben egy kis lányviditót. Ha szerencsénk van még találunk is valamit. Kivonultak a konyhába, a sarokszekrény, a mindenes, kacatos, jó lesz valamire dolgok tárolója, ide szokta néha Sarah eldugni az üveget, ha valamelyik vendége már túl jó állapotban volt. Ilyen kegyes csalással szokta befejezetté nyilvánitani az italozást. Kinyitották a szekrényt, hát valóban sok a kacat, gumikesztyük, szalmakalapok,moszkitó háló, ami soha fel sem lett szerelve. -Sarah ,mit nem örzöl itt? Te jó ég.
-Várj csak, a régi telefonkönyvek mögé szoktam dugni a piát. Kotorászot, s előhuzott egy fél üveg whiskyt. -Na lám, aki keres talál. Jót nevettek. Vissza tuszkolták a kirámolt holmit ,de az egyik ajtó, csak nem akart becsukódni. -Mi a fene? Már minden bepakolva. Sarah lazán nyomkodta befelé a holmikat. -Valahol kilóg valami, azért nem zár. -Ojjé, hát megvan .Nézd csak egy csomag kárya, beszorult az alsó polcnál. -Te, ez milyen kártya ?Én még ilyet nem is láttam. Meredt Lili a kis müanyag dobozra. -Jajj, jóskártya. Zsóka hozta egyszer és itt felejtette. Mindenkép jósolni akart. Én meg gyorsan eldugtam. Mikor elment elfelejtettem vissza csempészni a táskájába. -Nem is jósolt? -Na nem képzeled, hülyeség- nevetett fel Sarah. -Tudod, hogy müködik? -Honnan tudnám,ne nevettes. Én nem hiszek az ilyesmiben. -Sarah, hadd nézzem meg.
