EME 1874
2. sz.
ERDÉLYI MUZEUM AZ E R D . MUZEU/W. E G Y L E T I G A Z G . V Á L A S Z T M Á N Y A M E G B Í Z Á S Á B Ó L SZERKESZTI
FINÁLY HENRIK, M. K. E G Y E T . TANÁR, A MUZ. EGYL.
Megjelen h a v o n k é n t .
TITKÁRA, A M. TUD. AKAD. L. T.
M á r c z i u s 1,
Á r a é v e n k é n t 1 f r t . 15 kr
T a r t a l o m : 1 . s z . A szerkesztőség b é m u t a t j a m a g á t — M . P h i l i p p s o n Heinrich I V , und Philipp I I I , könyvismertetés. L. Gr.-tói.— Észrevételek Petőfi öszszes müveinek kritikájához, h + h . — A g a s s i z (Nekrolog). Dr. E n t z Gézától. — Muzeum g y ű j t e m é n y e i gyarapodása. — Szerkesztői üzeuet. 3 s z . Közegésségügy A n g o l o r s z á g b a n s t b . i r t a D r . F o d o r József, biráló ismertetés. Dr. Concha Győzőtől.—Könyvészeti adatok a classica philologia t ö r ténetéhez hazánkban. Szamosi J á n o s t ó l . — A dáeziai r o m á n nyelv régisége. Dr. Szilasy Gergely. — P r o d r o m u s s y s t e m a t i s n a t u r a l i s etc. autore Alphonso De Candolle, ismertetés. - - z . - t . — Muzeumi értesítő.
Közegésség-ügy Angolországban tekintettel az orvosügyre, orvosi rendészetre és a törvényszéki orvos ügyre, valamint a hazai viszonyokra. Irta Dr. Fodor József, az állam-orvostan tanára a kolozsvári m. k. tud. egyetemen. P e s t 1 8 7 3 . XI-Y. 5 0 7 1. Irodalmunk e munkával valóban gazdagodott, Anglia egésségügyi tekintetben minta állam, s szerző választása igen helyes volt, midőn annak leírását tűzte magának czélul; de ezen kivül közegésségügyi munkával, Dr. Grósz Lajos „Orvosi rendőrség" czimü gyenge kisérletén kivül nem is birunk, már pedig szerző jelen művében az egyes intézmények jellemzésénél nem szorítkozott azok felsorolására, hanem a közegésségügyi elmélet szempontjából birálta is őket, mi által a tételes eredményeken kivül a közegésség követelményeire is tájékoztatja az olvasót. A ki az angol közintézetekkel némileg megismerkedett, tudni fogja, mily nehéz azokba magát a szakjógásznak, az administratio embereinek is beletalálnia; annál nagyobb elismeréssel emelhetem ki tehát szerző érdemét, ki mint orvos, mint hygienista fogott ezen intézmények egy részének, a közegésség ügyieknek ismertetéséhez, s mégis oly tisztán, világosan birta Anglia sanitarius törvényhozásának s közigazgatási szervezetének képét nyújtani. Munkája minden esetre út törő, s más nemzet irodalmában sincs mű, mely az egész angol közegésségügy rendszerét felölelné; részemről csak is egyet ismerek, mely azzal foglalkozik: „Sander, die englische Sanitátsgesetzgebung. 1 8 6 9 " , melyet azonban csak idézve olvastam, s igy nem Ítélhetem meg, menynyire állítá szerző jogosultan, hogy annak egész rendszerét egy nyelven sem tárgyalták m é g ; anynyi bizonyos, több ily forrás nem kínálkozott neki, s kénytelen volt az eredeti kútfőkhöz for-
EME 26 dúlni, a hely szilién, személyes tapasztalatokat gyűjteni. Csodálnom kell azonban, hogy szintén az öszszes irodalomban nem talált munkát, melynek beosztását, rendszerét elfogadhatónak vélte volna; Stein „Gesundheitswesen"-je, a melyet szerző is egy helyen mint világhirüt említ, kitűnő systematikus • kísérlet, sőt nézetem szerént egészen helyes; erre miért nem támaszkodott a beosztásban ? művében a systema kétségtelenül a leghiányosabb, öszsze viszsza dobálja a tárgyakat, először adja a gyógyászat (Medicinalwesen) egy részét, az orvosi, gyógyszerészi, szülészi személyzet közigazgatási viszonyait, rögtön átugrik innét az egésségügyi törvényhozás és közigazgatás szervezetére, s a gyógyintézeteket csak a mű végén t á r g y a l j a ; majd ismét tárgyalja az egésségügyi rendészetet s vele kapcsolatban az egésség fentartására czélzó positiv intézményeket, a lakási, táplálkozási, vízvezetési viszonyokat, s csak a munka legvégén, közbevetett számtalan heterogen tárgy után, tér rá az ipari, gyári egésségiigyre, végre a méregkereskedést a helyett, hogy a rendészeti részben tárgyalná, mint függeléket illeszti a gyári és szállítási eszközök egésségügye közé; eme rendszertelenség daczára is azonban szerfelett becses az anyag, a tömérdek részlet, melyet az olvasónak n y ú j t ; a szakszerűség szempontjából továbbá kifogást tehetnék az ellen, hogy sok kitérés van az egésségügygyel öszszefüggésben nem álló kérdésekre, a társadalmi, gazdászati viszonyokra, miket azonban a nagyobb közönség kétségkívül szívesen fogad. A munka czélja Angliának központi és helyhatósági szervezetét a közegésségügyre nézve f e l t ü n t e t n i , megismertetni, minő szabályokat követ, minő intézményeket tart fenn e szervezet az egésség védelmére, végül pedig minő sikeré van a kőzegésségügyi igazgatásnak; az egyes sanitarius szabályok, intézmények orvos vegyészi igazolása, tehát a közegésségtan nem képezi annak tárgyát, erre szerző csak mellékesen tér ki, az orvosi elem csak egyes részekben emelkedik az administrativ fölé, épp ezért láttam magam jogosítva azt ösmertetni. A munka, reméljük, megteendi hatását törvényhozásunkra s kormányzatunkra, de tán felrázza indolentiájából a nagyobb közönséget is a szerző által benne feltárt hatalmas kép, melyen élénk színekkel lefestve láthatja, mit tesz egy nagy nemzet testi épsége, jóléte fentartására ; gyakorlatibb, hasznosb munkához egyelőre valóban nem foghatott volna szerző, s fáradságáért, melyet közéletünk emez égető kérdése körül nem kiméit, megilleti a legnagyobb elismerés. A munka egyik előnyének tekintem , hogy a kőzegésségügyi igazgatás fokonkénti fejlődését is adja az első kezdeményektől a mai haladásig, a midőn az lényegében önálló ministeri ressort-ba foglaltatott öszsze; főérdeme azonban a részint statistikai kimutatások, részint személyes tapasztalás alapján gyűjtött nagy menynyiségü adat az egyes intézmények sikerére, eredményeire nézve. A nrit a műben hiányosnak tartok az az elvi következtetések elvonása; néhol, egyes részekben, saját elveinek consequentiáit mu-
EME 27 lasztja el szerző elvonni, míg másutt nem következetesen teszi azt, így a gyógyszemélyzet oktatási és testületi viszonyait — ama roppant abnormitások daczára, melyeket az angol állapotok mutatnak — igen is szelíden ítéli meg, mintha kedve telnék az itt mutatkozó f u r csaságokban, vagy a gyógyszerészet ügyében igen helyesnek találja az 1870-i Pharmacy Act azon rendelkezését, hogy gyógyszerészi minőségben csak az léphessen fel, a ki szakképzettségét k i m u t a t t a , mert úgymond „a közönség, ezrek élete folytonos veszedelemben forogna, ha a gyógyszerészet is teljesen szabadra, — tanulatlan, értelmetlen kezekre bízatnék. A verseny a kereskedők között nem pótolhatná az okleveles gyógyszerész szakismeretét, nem biztosítaná a gyógyszerek jóságát, — b e c s ü l e t e s kiszolgáltatását." — Ellenben a gyógyszerészi ipar szabadságát azzal védelmezi, az angol rendszert azért dicséri, mert az által megóva látja az egyén szabadságát, mert az versenyt idéz elő, és ennek folytán olcsóságot. Tehát szakképzés kell, mert a verseny nem képes jó gyógyszerészeket létre hozni, a gyógyszerész ipar korlátozása nem kell, mert a verseny által jobb, olcsóbb gyógyszerhez jutand a közönség. A gyógyszerész ipar korlátolása az egyéni szabadsággal nem fér öszsze, a szakképzettség kimutatására való kényszer igen.*) Legfeltűnőbb azonban szerzőnek itt vázolt hibája a himlő oltási kényszer kérdésében. A 3 4 1 . lapon felveti a kérdést „helyes-e a kényszer-oltás?" Ezen pont, úgymond, az egész himlő oltási ügyben a legfontosabb. Az orvosi tudomány éppen ezen pontra nézve legnagyobb határozottsággal felelhet: igen, — mert meggyőződése az, hogy az oltás első rangú óvszer a himlő ellen mert tudja, hogy a beoltottak között maradó oltatlanok nem csak magukat, hanem embertársaikat is veszélyeztetik. De az orvosi tudomány ezen meggyőződése még sem elég a kérdés megnyugtató eldöntésére . . . Erkölcsi, társadalmi szempontból helyeselhető-e az oltás erőszakolása ? A felelet ismét határozottsággal adható, — csakhogy most ugy fog hangzani, hogy nem. Miért is az angol kényszeroltás szigora ellen nyilatkozik, s inkább a franczia encouragement rendszerét pártolja. — En azonban kérdem, mi a himlő oltás? hová tartozik? — A közegésségügybe. Mi a közégésségiigy ? — Az egyéni szabadság megszorítása, hogy az öszszeségnek az egyesétől, Dizonyos állapotoktól függő egéssége ne veszélyeztessék; ha szomszédom nem desinficíál, ha gyára, konyhája hulladékait udvarán rothadni h a g y j a , mit az egyéni szabadságból kiindulva kell, hogy tehessen, ha pestises vidékről jövő hajó és népe városomba léphet, én bármit tegyek, egésségemet nem védelmezhetem, már pedig, hogy az államtól védelmet követelhetek, mindenki elismerendi, a ki nem tagadja, hogy azt a gyilkosra, a mérgezőre nézve tehetem; épp ennélfogva, minden kőzegésségügyi rendszabálynál az első kérdés, mit kiván a közegésség, lehetséges-e *) Tán nem éppen oly következetlen okoskodás, a milyennek első pillanatra látszik. Szerk. *
EME 28 az egyesre nézve egésségét hatósági közbejövetel nélkül fentartani, bizonyos állapotok fenléte, bizonyos betegségek előfordulása maga után vonja-e azt másoknál i s ? s ha erre a hygiena igennel felel, az egyes szabadságának, a többség veszélyeztetett életével szemben, háttérbe kell vonulni, el kell ily sanitarius korlátolást szenvedni, s csak is másod sorban jöhet figyelembe, menynyire mehet e korlátolás, mily fokú legyen a z ; ha az egyéni szabadságból indulnánk ki, majdnem az egész közegésségügyi igazgatást elvileg el kellene vetnünk, mint zsarnokit, mint önkényest. Nem mulaszthatom itt el, hogy a szerző által is használt, bár szokásos, rosz elnevezések ellen fel ne szólaljak; az állam-orvostan ezek egyike; tudva levőleg a törvényszéki orvostan és a közegésségügy szokott e név alá foglaltatni, minden alap nélkül; mint ég és föld oly távol állanak egymástól, minek tehát őket öszszeházasítani ? továbbá a gyógyászatügy helyes elnevezését miért mellőzte? a Medicinalwesen, mely a gyógyító személyek és abban segédkezüket, valamint a gyógyító intézeteket, kórházakat, fürdőket, szóval az egyes betegség orvoslására szolgáló más bárminő intézményeket foglalja magában, ellentétben a betegség kiütése ellen szervezett közegésségtigygyel igen helyesen nevezhető gyógyászat ügynek. Nem bocsátkozom bővebben a mű további bonczolgatásába, leglényegesebb ellenvetéseimet megtettem, számos előnyeit nincs miért részleteznem bővebben a fentebb mondottaknál, s azon óhajjal zárhatom legjobban rövid ismertetésemet, hogy e jó humorral, eleven stylben irt szakmunka mentől inkább elterjedjen, s közéletünkben mentől előbb látható nyomokat hagyjon maga után. Dr. Concha Győző. K ö n y v é s z e t i a d a t o k , a classica philologia történetéhez h a z á n k b a n . M a - h o l n a p tizenhárom é v e , h o g y az első papírszeletet vett e m elő a classica philologia történetének h a z á n k b a n m e g í r á s á r a . Mint ú j o n n a n kinevezett tanár, a budai főgymnasium könyvtárának rendelése alkalmával a tömérdek g y m n a s i u m i p r o g r a m m lapozgatása közben azon gondolatra j ö t t e m : j ó volna az E n g e l m a n n - f é l e Bibliothoca classica és Bibliotheca philologica. példájára könyvészeti pontossággal egybeállítani mindent, a m i csak a classica philologia t á g mezején Magyarországban vagy magyaroktól külföldön megjelent, legyenek azok akár önriálló művek, akár folyóiratokban, hírlapokban és p r o g r a m m o k b a n elszórt értekezések. Akkor távolról sem sejtettem, mily halmazzá fog nőni kezem alatt a sok a d a t ? H o g y is gondoltam volna a k k o r , h o g y irodalmunk ezen á g á n a k divatszerüleg hirdetett szegénysége mellett anyn j i t , és — a fordítások terén — anynyi jót is fogok találni! E körülmény azonban c s a k h a m a r megváltoztatá eredeti tervemet. Többé m á r n e m elégedtem a könyvészeti adatok gyűjtésével, kezdtem nyomozni, hasonlítgatni és bírálni, szóval e l h a t á r o z t a m esen i r o d a l m i ágnak k r i t i k a i t ö r t é n e t é t megírni.
EME 29 A mű anynyira haladt, hogy csak sajtó alá egyengetése van hátra. Addig is azonban, mig ezt (hivatalos és szaktudományi teendőim mellett) elvégezhetem, czélszerünek láttam e lapok hasábjain részenként közzé tenni az a d a t o k a t , felkérvén az érdekletteket és szakértőket: szíveskedjenek a tudomány érdekében a hiányokra figyelmeztetni, hogy még az utolsó perezben is javítgathassak előszeretettel dolgozott művemen. Én az említett tizenhárom év alatt nem kíméltem sem időt, sem pénzt, sem fáradságot, hogy magamnak az adatokat lehetőleg teljesen megszerezzem, de, a ki hazai könyvészetünknek mostoha állapotát ösmeri, jól tudja, menynyire hiányos még az ilyen tökéletesség (?) is. A szakértő méltányolni fogja fáradságomat, s igazságosan elnéző lesz a hiányok iránt; többet nem óhajtok, nem kérek. I. Latin- és görög szótárirodalmunk. E tárgyról irodalom történetünk jubiláris megalapítóján, a tudós TOLDY F E R E X C Z E N kivül (A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig rövid előadásban. 3. jav. kiad. Pest 1872 és 1873. 30. 44. 53. 73. 103. 128. §§.) tudtommal csak ketten J ) emlékeztek meg. Az egyik SZILÁGYI ISTVÁN a „magyar akadémiai értesítő" 1847. folyamának 311—337 lapjain. „A magyar szótárirodalom történeti szemléje" czimű értekezésének első és egyetlen közleményében, mely NYÍR KÁLLAITÓL MOLNÁRIG (1484— 1604) terjed, s eltekintve a latin szótárirodalom keletkezését tárgyaló érdekes bevezetéstől, inkább csak m a g y a r nyelvészeti szempontból tárgyalja; a másik boldog emlékezetű tanárom VASS JÓZSKF. ki a kolozsvári r. k. főgymnasium III. évkönyvében 185%-ről „Latipmagyar szótárirodalmunk" czimü értekezést (3—19 lap) bocsátott közre, mely azonban ugy pontosság, mint teljesség szempontjából, sok kivánni valót hagy. Különben az egész értekezésnek czélja, úgy látszik, csak a kolozsvári tanárok latin-magyar iskolai szótárának, ós az általa CORNELIUS NEPOS-hoz szerkesztett kézi szótárnak bemutatása volt, melyekből a 20—30 lapon mutatványokat is közölt. Miután TOLDY FERENCZ, feladatánál fogva igen természetesen nem vehetett fél mindent műve keretébe, s nem is terjeszkedhetett ki egészen a jelenkorig, nem lesz felesleges egyelőre jegyzékét adni az előttem ismeretes és fenn jelzett munkában tárgyalandó szótári műveknek s ). ') Nem hagyhatom egészen említés nélkül Bod P é t e r előszavát a pápai Páriz Ferencz-féle szótár 1767. kiadáshoz, melyben szintén közöl történeti adatokat. a ) Mely kiadások fordultak meg ezek közül kezeim közt, azt e helyen épp oly kevéssé jelölhetem meg, mint a hogy tér szűke miatt nem közölhetem a t«ljes czímeket sem.
EME 30 XV. XVI. század. NYÍR KÁLLAI TAMÁS , SZÁLKÁI LÁSZLÓ
irodalom-történethez tartoznak; BEYTHE
nem különben
kizárólag a magyar ERDŐSI JÁNOS és
ISTVÁN.
Már a classica philologia történeténél is figyelembe veendők, a menynyiben használatban voltak: a) PESTI GÁBOR. Nomenclatura sex linguarum stb. Bécs. 1538. 1550. 1561. 1568. b) SZIKSZAI FABRICZIUS (Kovács) BÁLÁS (1574) Nomenclatura, seu Dictionarium Latino-Ungaricum. Kiadta halála után P E S T I GÁSPÁR, Debreczen 1590. 1592. 1593. SÁRVÁR 1602. SZILVÁS-UJKALVI IMRE pedig 1597 ós 1619 Debreczenben*). Mindkettő tárgycsoportok szerint. CALEPINUS (AMBRUS, Augustinus szerzetes, Oalepio-ból Olaszországban) nagy haladást mutató szótárához egy névtelen adta a jelentékeny magyar részt, még pedig BOD P É T E R szerint már a Lyoni 1587. kiadáshoz, TOLDY szerint (I. k. 30 §.) a Dictionarium u n d e c i m linguarumnak Basel 1590. (Frankfurt) 1594. Basel 1598. 1605. 1616. Genf 1620. Basel 1622. 1627. 1682 évi kiadásaiban. Nekem nem volt alkalmam ezen kiadásokat mind látni, anynyit azonban állíthatok, hogy a Dictionarium d e c e m linguarum kiadások is (péld. h. n. 1594) tartalmazzák a magyar nyelvet. VERANCSICS FAUSTUS püspök szótára (Dictionarium quinque nobilissimarum Europae linguarum stb. Velencze és P . THEWREWK JÓZSEF Pozsonyban 1834) az anyagra nézve Calepinus után indul, s a mi szempontunkból annál kisebb becsű. Viszont VERANCSICS szótárának magyar része átment MEGISER JEROMOS (Thesaurus Polyglottus. Majnai Frankfurt 1603 ós LODERECKER P É T E R (Dictionarium septem lingv. Prága 1605) szótáraiba, melyeknek megítélése körünkön kivül esik. — Heltai Synonymorum liber-e nem tartozik ide. Felemlítem még BOD PÉTER szavait: „Johannis quoque M u r m e l i i Monasteriensis, Erasmi condiscipuli et amici Nomenclatura Trilinguis edita fuit Craccoviae (év?) in Polonia; sed quia voees Hungaricae literis essent descriptae Polonicis, parum fűit utilis; pauca etiam illius exemplaria in latissime patenti Hungariae Regno, ocyus quam discentibus opem ferrent, disparuerunt". TOLDY a XVII. századba teszi. Végre Franki a 41 lapon emliti MYLIUS JÁNOS késmárki tanár Nonmenclaturáját, mely 1594-ben a modori iskolában használtatott, de melynek egy példánya sem ismeretes. XVII. század E századnak, s általában egész . szótárirodai munknak legfőbb büszkesége szenczi MOLNÁR ALBERT. Szótára, mint maga ae előszó*) Van-e és mi különbség ezen utóbbi kiadások és Ujfalvinak Frankinál (A hazai és külf. iskolázás a XVI. sz.) 41 lapon említett kéziratban levő neves könyve között? ez iránt még most nyilatkozni nem tudok.
EME 31 ban szerényen mondja („cuius medulla sive epitome est hoc nostrum Lexicon") Calepinus után van dolgozva. Első kiadása melyet BOI) P É T E R T Ő L kezdve (Athenás 183 1.) a legújabb időig sokszor tévesen is jegyeztek fel, latin-magyar és magyar-latin részből áll és Nürnbergben jelent meg 1604-ben. Második kiadása a görög nyelvvel gazdagítva, mint latin — görög — magyar és magyar latin szótár megjelent Hanauban: 1611-ben; a harmadik Heidelbergben 1621-ben, a negyedik pedig halála utáu Majnai Frankfurtban 1644, illetőleg 1645-ben*). Az ötödik és utolso kiadást IÍEKK JÁNOS KKISTÓK mindkét részben a némettel bővítette, s igv jplent meg Nürnbergben 1708-ban. E századslisebb kézi könyvei: 1) 1629. Bécs. Dictionarium quatujr linguarum lat. hung. bohém, et germ. N é v t e l e n szerzőtől, 2 . kiad. 1641.—2) 1654. Várad, EUDÖBEUÉNYI DEÁK JÁNOS. Janua linguarum bi inguis, latina et hung. praecedens Dictionario. Nunc d e n u o excusa stb. (Comenius befolyása alatt) — 3) BOD P É I E K szerint ALSTER JÁNOS HENKIK, Gyula-Fehérvárott adott ki: „Lexicon seu Phrases alphabetico ordine digestas, vocabulorum centurias1'. En csak a következőt ismerem: Grammatica Latina in usum scholae Albensis cum Kudimentis Lexici lat. Alstedii. Albae Juliae 1642. 8. r.— 4) 1646. Gyula-Fehérvár. Medulla priscae puraeque Latinitatis, qua omnes linguae Latinae idiotismi. . . representantur. — 5) TÓTFALUSI K I S MIKLÓS Dictionariolum Latino-Hungaricum etc, a század vége felé, v. ö. Bod P. előszavát.— Mindezeknél nevezetesebb: 6) KOMENSKY (Comenius) JÁNOS AMOS-nak tizenkét európai nyelvre alkalmazott híres Janua linguae latinae reserata aurea czimü kézikönyve, mely először Lissában jelent meg 1631 -ben. Két magyar átdolgozása van, a) KAPOSI PÁL, SZÁNTAI MIHÁLY és HELEMBAI SANDOUÉ : Eruditionis scholasticae janua. SPatak 1652. b) SZILÁGYI ISTVÁN BENIAMIN előbb váradi, utóbb pataki tanáré, mely Lőcsén 1661. Kolozsvárt 1673. Lőcsén 1698. Debreczenben 1700. Lőcsén 1724, Debreczenben 1729 s még e század kezdetéig számtalanszor jelent meg. — Ugyancsak Comenius után dolgoztak: 7) CSAHOLCZI (Bodnál Tzáholtzius) JÁNOS és BIHARI FEKENCZ gyulafehérvári tanárok 1647-ben. Azonban mind ezek ép oly kevéssé tekinthetők szoros értelemben szótár-irodalmi munkáknak, mint Comenius többi művei (Vestibulurn, Orbis pictus stb.) s a X7III. századbeli Cellarius-féle Liber memoiiilis, továbbá a Syllabus vocabulorum, Radices linguae latinae stb. szógyűjtemények s a legújabb Steiner Zsigmondféle „Latin szókönyv", melyek a nyelvtani tankönyvekkel együtt fognak tárgyaltatni. E századra vonatkozólag még megemlítendő a bártfai szülesésű HENISCH GYÖRGY Thesaurusa, (Augsburg 1616), melybe a magyar nyelv is fel van véve. *) Az első rész 1645-ben, a második és a hozzá csatolt érdekes Syllecta scholastica 1644-ben jelent meg, innen az eltérés a különböző Íróknál.
EME 32 XVIII. század E század feje, s öszszes elassicai szótárirodalmunknak második férfia PÁPAI PÁRIZ FERENCZ , kinek latin-magyar és magyarlatin szótára 15 évi fáradozásnak műve. Kiadásai: Lőcse 1708. Nagyszombat 1762. BOD P É T E T kiadása N.-Szeben 1767. (második részében a némettel bővítve) 1782. 1787. Végre ÉDER J . K. kiadása N.-Szeben és Pozsony 1801. (SÁNDOR ISTVÁN toldaléka Bécs 1808.) CELLARIUS KRISTÓF Latinitatis liber memoriálisához BÉL MÁTYÁS adta a magyar szöveget. Nürnberg 1719. Lőcse 1735. Debreczen 1762. Pozsony 1777. 1800. Győr 1808. (MÁRTON ISTVÁN kiadása), BUDAI ESAIÁS kiadásai Debreczen 1808. 1817. 1831. és Primitiva vocabula L. Lat. cum interpret. Hung. Debreczen 1842. v. ö. BENKÖ Transilv. II. 526. 1. A Gradus ad Parnassum, sive novus Synonymorum, epithetorum et phrasium poetiearum thesaurus (BISCHOF-tól) magyar kiadásai: Nagy-Szombat 1741, 1747. 1767. 1771. 1775. Budán 1827. 2 kötetben az utolsó. A WAGNER FERENCZ jezsuita Phraseologiájának magyar kiadásai: Nagy-Szombat 1750. 1771. 1775. Buda 1822. Bécs 1825. JAMBRESSICH ANDRÁS Lexicon Latinum interpret. illyr. germ. et hung. locuplet. Zágráb. 1742. E századnak több apró szógyűjteményét, melyek főleg emlézésre valának szánva, most mellőzöm, s érdekességénél fogva még csak azon pályázatot említem meg, mely az 1786.diki Mercur von Ungarn 124—136 lapjain 100 darab körmöczi aranyat tűz ki következő szótárra: „Glossarium mediae et infimae Latinitatis Hungáriáé Ecclesiastico-, Historico-, Diplomatico-, Juridico— Oeconomico-, Dicasterialis -Philologico-Reale." XIX. század. MÁRTON J Ó Z S E F . Három nyelvből készült oskolai Lexicon. 2 k. Bécs 1816. Lexicon Trilingue etc. 2 k. Bécs 1818. ós új czímlappal Pestini év nélkül. SÁNDOR ISTVÁN Toldaléka a Páriz Pápai-féle szótár utolsó kiadásaihoz (Bécs 1808.) inkább magyar nyelvészeti szempontból érdekes, LESCIIKA Elenchus Vocabulorum Europaeoruma (Buda 1825), itt éppen nem jöhet tekintetbe. MOKRY BENJÁMIN Deák-Magyar Etymologiai Lexicon. Pest 1823. Gonddal dolgozott, figyelemre méltó munka, melynek ritkaságáról tanúskodik azon körülmény is, hogy eddig sehol sem találtam említve. KASSAI és KRESZNERICS szótáraikban a latin nyelvnek csak mellékes, magyarázó szerep jutván, körünkön kivűl esnek. Kár, hogy félben maradt a névtelen vállalkozók: Deák-magyar s magyar-deák teljes szókönyve, melynek I. részéből csak A—D jelent meg Pesten 1834.
EME 33 SOLTÉSZ JÁNOS és BAKÓ DÁNIEL Latin-magyar szótára iskolai használatra (Patak 1845), etymologiai rendet követ s Mokry után van dolgozva. KOCZÁNYI FERENCZ latin-magyar német szótára két kiadást ért. Pest 1851. és 1860. Örvendetes jelenség és nagy haladás a kolozsvári tanárok La tin-magyar iskolai szótára. Szerkesztették FINÁLY HENRIK és RÉGENI ISTVÁN, Kolozsvárt 1858. 2 (ezímlap-) kiadás 1862. Ism. Hunfalvy Pál az akadémiában és M. Nyelvészet II. k.; birálta Budenz M. Nyelvészet IV. k. HOLUB MÁTYÁS latin-magyar és magyar-latin zsebszótára Baján 1862-ben jelent meg, ismertette Bartl A. kritikai lapok 1862. 200— 202 lap. FARKAS ELEK Latin-magyar szótára a legjobb és legújabb források nyomán Pest 1865. A sárospataki tanárok 1. m. zsebszótára S.-Patak 1862. és m. 1. 1868. A debreezeni tanárok szótárát szerkesztették LENGYEL ZSIGMOND és SZEGEDI SÁNDOR. Debreczen 1870. Bíráltam a tanáregylet közlönyében III. foly. 488—491. 1. Kiemelendő mint haladás BARTAL ANTAL és VERESS IGNÁCZ magyar-latin szótára. Pest 1864. 2. (ezímlap) kiadás. 1865. 3. javít. kiad. 1872. Ismert. Nyelvtud. közlem. 1864. III. HUNFALVY P . Kalauz 1864 2 félév 1. sz. Kun Gyula. Speciális szótáraink tudtommal: C a e s a r - h o z BAUTAL ANTAL-ÍÓI Pest 1 8 6 3 . 1870. BUDAVÁRY JÓzsEF-től P e s t
1872.
C o r n e l i u s Nepos-hoz VASS JÓSZEF-é 1 8 6 1 .
1862.
a
sáros-pataki 1837.
(kitől?)
és
1866.
P h a e d r u s - h o z a s á r o s - p a t a k i (KÉRY M Ó Z E S - t ő l ? ) 1 8 3 8 . KOVÁCS NÁNDOR-tól Pest 1865. BUDAVÁRY j ó z s E F - t ő l 1869 (1870).
S a l l u s t i u s - h o z HINDY MIHÁLY-tól Pest 1865. V i r g i l i u s - h o z Hindy Mihálytól Pest 1863 és 1869. A Chresthomathiákhoz szerkesztett szótárak itt nem említhetők fel. Görög szótárirodalmunk MOLNÁR-tól nyugodott egész 1857-ig, mikor a sáros-pataki tanárok szótárukat kiadták. Ism. Hunfalvy Pál m. nyelvészet II kötet 475—77. Azóta megjelent HOLUB MÁTYÁS szótára Kszenofón Anabaszíszához Baján 1862. és hirdetve volt egy szótár M. L.-től Homer Iliasa és Odysseajához 1861-beu, de ez, tudtommal legalább, napvilágot nem látott. űumcsi .'úci.
EME A dácziai román nyelv régisége. I. A t á r g y k ö r v o n a 1 o z á s a , a r o m á n n y e l v k e l e t k e z é s i i d ő p o n t j a . A nyelvek valamint a népek eredetét közönségesen kisebb vagy nagyobb mérvű homály borítja. Nem különben áll a dolog a dácziai román nép nyelvével is. Európa tudósai a közelebb lefolyt évtizedekben hoszszas vitát folytattak e nyelv eredete fölött, s mondhatni, nem mindég elfogultság és pártszinezet nélkülit. Ma már azonban a tudomány minden elfogulatlan s kellő avatottságú fórfia előtt kérdésen felüli tény az, hogy a román nyelv a latin törzsnek igen tiszteletre s a vele való megösmerkedésre méltó ivadéka. Ma már szintén kicsinált és megállapított dolog azon tan is, melyért századunk kezdetén Maioru Péter jeles román történetíró csak gúnyt és kinevetést aratott, miszerint valamenynyi új nyelvnek is eredete nem másutt, mint magában a régi római népnyelvben (sermo rusticus, vulgáris, sordidus) keresendő. Maga a classicai latin ennélfogva nem anynyira anyja az új latin nyelveknek, mint inkább azoknak idősb testvére, melyet, ha amazok működésük mintaképéül és zsinórmértékéül vették és veszik, ez csak azért van, mert emennek írott műveiben az egyedüli biztos vagy legalább kitalálható nyomdokokat birjuk az ó-római népnyelv alakjáról. Ezen nézet győzelme egyúttal egy második balvóleményt is megdöntött, azt t. i., mintha az ó-római irodalmi nyelvet, Cicero nyelvét, maga a római köznép is széltiben beszélte volna. Valóban csodálandó, miképp verhetett egy ily ferde s alaptalan nézet a mult időkben még csak némi gyökeret is! Hisz , ha napjainkban is, midőn a közlekedési eszközök anynyira könynyítvék, midőn művelt és polgárosult államokban a nép nagyobb része írni, olvasni tud, midőn a nyomda lehetővé tevé, hogy irálynyelvét az illető nép legalantabb osztályai is kisebb-nagyobb mértékben maguknak elsajátítsák, tapasztalatilag mégis majd minden nemzetnél oly nagy különbség létezik az irodalom és a nép nyelve között: mit mondjunk aztán amaz ősidőkről, melyekben a felvilágosultság áldása oly keskeny körökre vala szorítva?! Ám e tényről a római irálynyelvet, még pedig ennek aranykorát illetőleg biztos tanúbizonyságokkal is birunk. Többek közt Róma szónoka maga bevallja, miszerint alig ismert 6—7 római hölgyet, köztük Oorneliát a Gracchusok anyját, kik a latin nyelvet jobbacskán beszélték, s ezek is miért ? mert oly házakból valának, melyek a köztársaságnak jobbadán jeles szónokokat adtak.*) Más helytt megdicséri ángyát Laeliát, mint női ritkaságot , mert jól beszéli a latin nyelvet, de koránt sem a ciceróit, hanem a régi írók Plautus és Naevius nyelvét. Utóbbi hely azon*) Cicero Brut. 58, 211.
EME 35 ban a római müveit- és népnyelv közti különbség szempontjából sokkal érdekesebb, semhogy az idézést meg ne érdemelné. „Nostri ininus student literis — mond Cicero 1) — quam Latini; tainen ex istis, quos nostis, urbanis. in quibus minimum est literarum, nemo est, quin literatissimum togatorum omnium, Q. Valerium Soranum, lenitate vocis atque ipso oris pressu et sono facile vincat. Quare cum sit quaedam certa vox Eomani generis urbisque propria, in qua nihil ofíendi , nihil displicere, nihil animadverti possit, nihil sonare aut olere poregrinum: hanc sequemur; neque solum r u s t i c a m asperitatem, sed etiam p e r e g r i n a m insolentiam fugere discamus. Bcquidem cum audio soerum meam Laeliam (facilius enim mulieres incorruptam antiquitatem conservant, quod multorum sermonis expertes ea tenent semper, quae prima didicerunt), sed eam sic audio , ut Plautum mihi aut Naevium videar audire." Nem oly tisztán s elvitázhatlanúl áll azonban előttünk a tárgy, ha azon kérdés merül fel, hogy hát mikor vették tulajdonképp az újlatin nyelvek, köztük a dácziai román nyelv , a római népnyelvből eredetüket, kezdetüket? E tekintetben a vélemények felettébb elágazók. Hagyján a nyugoteuropai latin nyelveket, melyekre nézve a tudósok nézetei három főosztályra, s ezek ismét egy rakás alosztályra válnak szét 2 ); de magát a román nyelvet illetőleg is a román, s még inkább az idegen nyelvbúvárok és történészek nem egyeznek meg. A híres slavista Kopitár sok csűrés-csavarás után végre mégis csak a latin nyelv legidősebb leányának ismeri el román nyelvünket 3 ). E tudós kutatásainak fürkészése fonalán első rangú nyelvészünk Cipariu Timót, balázsfalvi kanonok, a romáti nyelv kezdetét Kr. e. 219. évbe helyezi, midőn a rómaiak a thrák félsziget Adria felőli tengerpartjain Aemilius Paulus consul alatt első csatáikat vivták ki 4 ). Ha bebizonyítható volna, hogy a rómaiak maiakkor telepítvónyeket küldöttek mondott helyekre, mely helyeken vagy mely helyek közelében mainap a román nyelvnek egyetlen szójárása, az úgynevezett m a c e d ó n i a i r o m á n n y e l v é l , a dolog csakugyan akképp állana, mert hisz nem is lehetne azt másként képzelni, mint hogy a legionáriusok és telepítvényesek római népnyelve az új tartomány benszülötteinek nyelvétől bizonyos vidéki vagy tartományi színezetet kapott, tehát a mai román nyelvet *) Cicero de oratore, I I I . 12, 45 Több ily t a r t a l m ú helyeket más latin szerzőkből is láss Fuclis-nál Die romanischen Sprachen im Vergleich mit der Latein. J ) Lásd Fuchs i. h. 236. s követk. lap. 5 ) Wiener Jahrbücher der Literat., 46. köt. 86. 1. 4 ) T. Cipariu Principia de limba si scriptura, Blásiu 1866, 8.3. 1.
EME 36 kezdeményezte legyen. Történelmi adatok azonban arról győznek meg, hogy csak a Perseussali háború alkalmából Kr. e. 1 7 0 - 1 6 8 ban kiütött s Gontius által vezényelt harmadik illyriai lázadás befejezte után osztatott fel Anicius praetor által s alakíttatott lllyria, mint Macedónia, római köztársasági tartománynyá. Egész Thráciáról pedig mint római tartományról csak Claudius császár alatt, Kr. e. 41 — 54, lehet beszélnünk. Ha tehát csupán történelmi azempontból indulunk ki, a dácziai román nyelv nem mondható az ó-római népnyelv legidősebb leányának; mert mint boldogult Maiorescu János román nyelvbúvárunk helyesen jegyzi meg, ez esetben nála régiebbek volnának az éjszak olaszországi olasz szójárások, valamint a spanyol nyelv is. Az Alpokinneni Gallia ugyanis Sennától a Eubiconig már rég a rómaiak hatalmába kerülvén, Kr. e. 232-ben 0. Flaminius tribun sürgetése folytán római polgárok közt osztatott fel, mely felosztás a Bojok lázadását vonta ugyan maga után, de ez 222-ben lecsilapíttatván , Cremonába, Piacenzába s tán Modenába is római gyarmatok küldettek. Következő évben Istria elfoglalása által egész „Gallia togata'' vagyis Éjszak-Olaszország római igába gördült. Továbbá a mi Spanyolországot illeti, az még a második puni háború alatt idősb Scipio Africanus által, Corsica pedig, valamint Sardinia és Sicilia még az első és második puni háború közt kapott római gyarmatokat. Mindazonáltal valamint az angol Bruce-Whyte') az ó- ós új latin nyelveket illető, főleg nyelvtörténeti feladatok és kérdések megoldása kulcsának nyilvánítja a dácziai román nyelvet, úgy azt Kopitárral is bizton elnevezhetjük a latin (nép-) nyelv legidősebb leányának; de t ö r t é n e l m i l e g csak azon egy indoknál fogva, mert a dácziai román nyelv leghamarább lőn Kómától és a többi római nép nyelvétől tökéletesen elszigetelve, s így maga magára hagyatva és utalva. Még inkább megérdemli azonban a román nyelv a most említett jelzőt n y e l v t a n i szempontból; mivel minden újlatin nyelvek közt ő az, mely a latin nyelv régi typusát legjobban tartotta meg s tűnteti föl mainapiglan. S ezt igyekezendünk a következőkben rövideden bebizonyítani, főleg a latin nyelvek articulusa s névhajlítása vezérfonalán. II. B a l n é z e t e k a z ú j l a t i n n é v l e j t é s és n é v e l ő r ő l ; a r o m á n a r t i c u l u s h i v a t á s a . Az új latin névelőről, vagy névhatározóról2) ama vélemény divatozik, mintha az csak szókötési szükségletet fedezne. E vélemény szerént csak arra volna a névelő hívatva, hogy a részletest az általánosból kiválaszsza, kitűntesse , jobban megjelölje, meghatározza; s noha az sokszor igen szembe1
) Bruce-Whyet Histoire des langues romanes, I. r. 204 - 2 0 5 , 215—216. 2 ) N é v e l ő , n év h a t á r o zó rosz magyar fordítása az a r t i c u l u s - n a k ; használandjuk azonban imitt amott, a hol valamenynyire megfelel nevének s értelmének. (Hát a Brassai-féle „ n é v t á m a s z " ? Szerk.)
EME 37 tűnőleg, a névnek esetek utáni változását vagy viszonyát is jelezi, e körülményt nem egy nyelvész semmi figyelemre sem méltatta. A hírneves Diez is ezek sorába tartozik1). Ha kérdjük, hogy mire fektetik véleményüket? rá azt a feleletet kapjuk, hogy a névhatározó már csak azért sem tehet egyszersmind hajlítási szolgálátot is, mert magának a névhatározónak vagy articulusnak is a hajlításra idegen segélyre van szüksége, és mert azon nyelvek i s , melyek külön hajlítási terminatióval birnak, ezek mellett még a névhatározót is fölveszik a név elé. Itt bizonyosan a hellen nyelvre gondoltak, amott pedig a nyugati új latin nyelvekre. És ezt nem is lehet a fenn dicsért Maioréscu-val egészen eltagadni, miután a nyugoti új latin nyelvekben az aiticulus, ha nem is eredetileg, de jelenleg csakugyan inkább határoz, mintsem hajlít. Magának pedig a névelőnek tulajdon hajlítását illetőleg tüzetesebben s helyesebben csak azt mondhatná az ember, hogy azon nyelvekben a névelő — kivéve egyes és többes számú terminatióját — hajlítatlanul maradván, csak az úgynevezett eset-elöljárókat d e , a , d a (lat. de, ad) veszi maga elé, s velők a legtöbb esetben egygyó olvad; például a hajdani franczia d e l e , á l e , d e l e s , á l e s - b ő l ma d u , a u , d e s , a u x lett. Különben mind az articulus valódi természetének kipuhatolására, mind pedig a nyelvek fejlődési menetének megfigyelésére nagyon tanulságos a román nyelv mai állapotának egy pontja. Említett nyely ugyanis még csak harmadfél századdal ezelőtti a nevek vádlóesetét szinte átalánosságban p r e előljáró nélkül; csak az articulus segítségével képezte. Mostanában ez csak a macedóniai román szójárásban található: a dunán-inneni román nyelvben a tulajdon nevek okvetlen megkívánják a p r e vádlóeseti elöljárót, a köznevek pedig felvehetik a mondott esetben a p r e - t, vagy nem is s a szerént a névhatározó vagy elmarad, vagy nem; p. o. l a u d u c o p i l u - l u vagy l a u d u p r e c o p i l u (dicsérem a gyermeket). Mit tanúsít ez? Mi mást tanusítna szerintünk, mint azt, hogy az articulus eredetileg eseti viszonyokat fejez ki, vagy is hajlít; idővel azonban a nyelvszellem őt e czélra elégtelennek ítélvén, más nyomatékosb s önállóbb szócskák után kap, mi által az articulus elevei helyzetébűi és tisztéből „sensim sine sensu" kiszoríttatik. Egyébként a latin testvérnyelvek is a vádlóesetet egyedül a névelővel jelzik ; kivételt képez csak a pyrenaei fél szigeti új latin , mely a személynevek vádlója elé rendesen még á elöljárót veszi fel, mint például: e s p e r a á m i h e r m a n o (várja fivéremet). (Folyt,
köveik )
*) F. Diez Grammatik der roman. Sprach . I I I . 17. 1.
Dr Szilasi.
EME 38 Prodromus systematis naturalis rcgni vegetabilis sive Enumeratio contracta ordinum, genoruin, speeierumquo plantarum liue usque cognitarum, juxta methodi naturalis normás digesta editoro et pro parte auctore ALPHONSO DE CANDOLLE. Pars XVII sistens ultimos Dicotyledonearum ordines, históriám, conelusionem atque indicem totius operis. Parisiis sumptibus G. MASSON XVI Octobris MDCCCLXXIII. 493 1. 8r. (térhiány miatt az 1 számból kiszorult. Szerk.) Egy több mint félszáz éven folytatott nagy fontosságú irodalmi vállalat ezen kötettel bezáratik, de nem végeztetik, a menynyiben ezen munka, miként czíme mutatja, úgy volt tervezve, hogy földünk öszszes növényeinek jellegeit tartalmazza. Most azonban a kétszikűek öszszes rendjeivel a szerkesztő ALPHONSE DE CANDOLLE a munkát félbeszakítja. Mielőtt az utolsó kötet tartalmáról röviden szólnék, előbb a vállalat rövid történetét adom. 1816-ban a híres AUGUSTUS PYUAMUS DE CANDOLLE elhatározta, hogy a természetes rendszerben ír egy munkát, mely földünk öszszes növényfajait volt tartalmazandó, ily módon remélvén az akkor még nem tökéletes természetes rendszer elterjedését inkább elősegíthetni; meg is jelent két kötet „Kegni vegetabilis systema naturale" (I. 1818. II. 1821.) czím alatt; de csakhamar belátta a -szerző, hogy ily nagyszerű terv szerint sohasem végezheti be a munkát, és azért elszánta magát inkább előmunkálatokat készíteni a természetes rendszerhez. így vette kezdetét a „Prodromus" stb. Ebben már sokkal rövidebb növényjellegzések használtattak, a synonymia igen rövidre vonatott, úgy bogy a hét első kötet (Ranunculaceae—Compositae 1822—1841) legnagyobb részét maga irta , és csak kisebb családok feldolgozását bizta másokra, ő maga 4303 lapot írt a Prodromusba. Midőn mindinkább öregedett a nagyobb monographiák kidolgozására is keresett és nyert közreműködőket. De ezeket csak fia ALPHONSE DE CANDOLLE értékesíthette, ki atyja halála után folytatta a munkát. Az utóbbi szerkesztése alatt a terv anynyiban megváltozott, hogy a munkatársak a tudomány színvonalán álló teljes monographiákat küldöttek be, és így a vállalat inkább a kezdetben tervezett Systema riaturale-t kö'zelító meg. Daczára annak, hogy ALPHONSE DE CANDOLLE maga is 1387 lapot irt, daczára annak, hogy oly nagyszámú munkatársak segítették a Prodromus kiadását, az mégis igen lassan haladott előre. A munkatársak közül több nem volt a nagy gyűjteményekkel, könyvtárakkal biró fővárosokban, de különben is igen nehéz volt a szükséges könyvek, gyűjtemények öszpontosulása, habár Európa Öszszes tekintélyes gyűjteményei elöljárói szívesen bocsátottak mindent az irók rendelkezésére, és igen sok útazó directe küldé DE CANDOLLE-nak gyűjteményeit.
EME 39 Érdekes D E CANDOLLE közleménye, hogy negyven szerző közül öt egy, négy két évig tartotta viszsza a kéziratot a megállapodott határidőn túl, hét pedig a vállalt munkáról végleg lemondott. As végre minden fáradozása daczára a kétszíküeknél is maradt egy kis hézag, a menynyiben az Artocarpeák fajai nincsenek e munkába felvéve, és a nemek is csak névszerint a synonymákkal vannak felszámlálva. A tizenhét kötetes teljes munka 13194 1/2 lapot tartalmaz,— A. DE CANDOLLE számítása szerint — öszszesen le van irva 214 család 5134 nem és 58975 faj. Véghetetlen érdekes az, hogy ezen kötet a kétszikű növények öszszes családjait javított rendszerben sorolván fel, csak négy családot mutat fel, a melynek helye a rendszerben nincs meghatározva: Ezek közül a legtekintélyesebb a Podostemaceák családja, virágos növények (25 nem 105 fajjal), a melyek közül többen igen hasonlítanak a máj mohok ós a zuzmókhoz; a monographus ezeket a törzsfejlődéstan (Phylogenia) szempontjából a legidősebb vagy fejlődéstanilag legalantabb álló kétszíküeknek tartja. A másik három család — Lennoaceae (3 nem 4 fajjal), Cytinaceae, a melyekhez a család monographusa I . D . PIOOKER a Eafflesiákat is sorozza (7 nem 23 fajjal) ós Balanophoreae (14 nem 38 fajjal — öszszes fajai élődiek (parasitae). A nógy családon kivül még fel vannak véve ezen utolsó kötetbe többek közül, a kancsóalakú levelű Nepenthesfélék, a nálunk is egyes fajok által képviselt szilfa (Ulmaceae) ós eperfafélók (Moreae). Mint rendesen ilynemű vállalatoknál, itt is függelékképpen a kihagyott nemek abc sorrendben említtetnek fel, azon kívül még igen érdekes történeti áttekintés, statistikai táblázatok stb. zárják a munkát magát, D E CANDOLLE rendesen minden kötethez alphabeticus névlajstromot is csatolt, mely az illető kötetben felemlített nemeket felsorolta, ezen kötetnél a rendes szokástól elállott, hanem e kis hiányt anynyiban igen helyesen pótolta , hogy az öszszes tizenhét kötetben felsorolt nemek ..Index'-ét nyújtja. A tudomány mai iránya alig kedvez ilyforma vállalatok kivitelének , ós azért a két DE CANDOLLE nevét a munka használatáriái még igen sokáig fogja hálásan említni a botanicus közönség, —z.-t. J e g y z é k e az erdélyi muzeum-gyiijteményei számára 1874 Januárius havában beérkezett tárgyaknak. 1. K ö n y v e k : A londoni Royal Societytől, nyomtatványaiból 1. kötet és 8 füzet. — A porosz kir. tudom, akadémiától. Corpus Inscriptionum Latinarum. Tom. VII. Berlin. 1873. — A belga kir. tud. akadémiától nyomtatv. 8 köt. — A bécsi cs. kir. tud. akadémiától nyomtatv. 11. köt. és 2. füzet. — A brandenburgi Botanischer Vereintől, Verhandlungen XIV. Band. Berlin. 1872. — A christianiai kir. egyetemtől nyomtatvány 4. köt. — A s.-pataki reí.
EME 40 főisk. nyomdájától, Bokor József a középiskola eszménye. S.-Patak 1874. — Aigner Lajos kiadótól, Báttaszéki Lajos. A magyar általános magánjogi törvénykönyv tervezete. I. rész. Budapest 1874. — Bántó Sámueltől, Garas Physis és Carus Psyche. Stuttgart. 1851. 2. köt. — Az erd. volt főkormányszéki levéltár igazgatóságától, 3085 köt. és füzet könyv. II. R é g i s é g e k és é r m e k : Gegő Józseftől 1 kőfejsze Galtról, 1 ez. gyürü, 5. ez. 28 réz, 1 ón pénz. — Kecskeméti Sámuel főmérnöktől 11, drb. bronszkori töredék M.-13ogátról. — Klir Jánostól 1. kőmozsár. — Vásárlás, 3 ez. 1 réz pénz. — A kolozsvári jogtörténelmi kir. államvizsgálati bizottság elnökségétől, e bizottság pecsétje. III. T e r m é s z e t i t á r g y a k : Janka Gézától egy növény küldemény. — A személyzet saját gyűjtéséből: 1. Seiurus vulgáris, Mókus 9 - — 1- Mustela vulgáris, Menyét, <3*.— Alcedo ispida, Segér, cf. — 1. Cinclus aquaticus, Vízirigó, cf. — 1- Corvus cornix, Hamvas varjú cf mellcsontja. — 1. Fringilla cannabina. Kenderike cf mellcsontja. — 1. Picus minor. Kis harkály cf. — 1. Certhia familiaris. Fakúsz 9 - ~ 1- Oygnus olor. Hattyú, cf- — 1. Lacerta agilis. Gyik, k é t f a r k u , Fábry Józseftől. — 2. Petromyzon Planeri. Ingolna. — 2. Amocoetes branchiális (A P. Planeri álczája). — 1. Cyprinus carpio. Potyka. — 1. Tinca chrysitis. (Jzigány hal. — 1. Cyprinus carassius. Kárász. — 2. Cobitis elongata. Vágó hal. — 1. Cotus gobio. Béka hal. — 2. Aspro vulgáris. Eópa hal. — 2. Fürész hal. — 1. Barbus Petenyii. Márna. — 2 db. Meghatározatlan hal. — 2. db. meghatározatlan hal. — 2. Cobitis taenia. Csik. — 1. Astacus fluviatilis. Folyói rák. — Emlékeztetés: Az erdélyi muzeum-egylet 1872 Augustus 29-én tartott rendes közgyűlésén a következő pályakérdést hirdette ki: „ í r a s s é k m e g az e r d é l y i F a u n a v a l a m e l y i k csal á d j á n a k t e l j e s m o n o g r a p h i á j a az e d d i g t e t t l e g ú j a b b kutatások e r e d m é n y e i n e k f e l h a s z n á l á s á v a l , a tudomány jelen állásának megfelelően." A pályadíj 100 oszt. ft. pengő érezpénzfoen. A pályamunkák idegen kézzel tisztán lemásolva és a szerző nevét rejtő jeligés levélke kíséretében 1874 Julius 31-ig bérmen-. tesen béküldendők az egyleti titkárhoz (Finály Henrik egyet. tanár) A díjnyertes pályamunka a szerző tulajdona marad, — ha azonban hajlandó volna azt az erdélyi muzeum-egylet évkönyven ben kiadatni, az ívenként 25 ftot tevő szabályszerű tiszteletdíjban részesül, feltéve, hogy a mű terjedelme nem haladná tul az évkönyv keretét. Szerk. P o s t a . H. K. Doboka. A szétküldési díj kétszer érkezvén bé, 20 krról rendelkezhetik. — Z . . . K. Budapest. A szétküldési díj egész évre 20 k r , e szerint méltóztassék a 80 kr. feleslegről rendelkezni. Jelen számhoz 1 negyedivnyi
melléklet.
Ny.SteinJ.m. kir. egyet. nyomd. a ref. coll. bet. Kolozsvárt.
Melléklet az „ E r d .
Muzeum”
EME
2-ik számához,
Az erd. muzeum-egylet 1874. Márczius 12-kén tartandó évi rendes közgyűlésének
Tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Titkári jelentés az igazgató választmány 1873. évi működéséről. 3. Pénztárnok jelentése a pénztár állásáról és a választmányilag megvizsgált pénztári számadás előterjesztése. 4. Könyvtárnoki jelentés a könyvtár gyarapodásáról és állapotáról. 5. Jelentések a természeti tárak állapotáról. 6. Jelentés a régiség- és éremtár gyarapodásáról és állapotáról. 7. A múlt évi közgyűlésből kiküldött ellenőrködő bizottságok jelentései és új ilyen bizottságok kiküldése. 8. Egyesek indítványai. 9. Az 1874-iki költségvetés megállapítása. 10. A választmány kiegészítése a rendszeresen kilépő 4 tag helyébe új tagok választásával '*). 11. Jegyzőkönyv hitelesítő bizottság kinevezése. 12. A választás eredménye kihirdetése. 13. Tudományos felolvasás.
Az egyesek indítványaira nézve figyelemben tartandó, hogy a közgyűlésen önálló indítványok csak úgy jöhetnek érdemleges tárgyalás alá, ha a közgyűlés előtt még oly jókor voltak az elnökségnél bejelentve, hogy előleges választmányi tárgyaláson átmehettek. A közgyűlés helyisége a városi képviselő közgyűlés terme, kezdete reggel 10 órakor. A tudományos felolvasás ugyan e teremben d. u. 5 órakor lesz. Olvasni fog L a d á n y i G e d e o n k. egyet, tanár: Észrevételeket Krainer „Die ursprüngliche Staatsverfassung Ungarns, seit der Gründung des Iiönigthuins, bis zum Jahr 1382" czímű művére. A g y ű l é s és f e l o l v a s á s n y i l v á n o s . *) A választmányból kilépő legrégibb négy tag Dr. P i s c h e r K o v á c s i Antal, M o s o l Antal és S z á s z Domokos.
Lajos,
EME
Kimutatása
az erdélyi muzeum-egylet pénztára bevételeinek és kiadásainak 1873 Januarius l-jétől December 31 ig. I. F ő p é n z t á r A. Közhitelpapir: 3 0 0 f t . IH 500 „ „ 83070 „ „
B.
Bevétel: Áthozatal 1872-ről é. egys. államkötvény 3 0 0 ft — magy. földhitelint. záloglev. 500 „ — földteherment. kötelezvény 8 7 2 2 3 „ 50
8 8 0 2 3 ft 5 0
1 8 7 3 év folytában jött bó 2 7 0 5 0 ft. n. é. földteherment. kötelezv. 2 8 4 0 2 ., 50 Bevételek öszszege 116426 „ — Kiadás e rovaton nem fordult elő. Kiadott kölcsönről szóló kötelezvény. Bevétel: Áthozatal 1872-ről 9 8 1 0 0 ft 37 kr. G . E . tartozása és Berde alap. 174 „ 8 6 „ Uj elhelyezmény után 1873-ban 3 5 0 4 „ 89 ,, Bevételek Kiadás: 6 viszszaflzetett kölcsönért
öszszege
Állomány 1 8 7 3 December 31-ón C. Alapítványi magánkötelezvény: Bevétel: Áthozatal 1872-ró'l Kiadás: 3 béfizetett alapítványért Állomány 1 8 7 3 December 31-kén
1 0 1 7 8 0 ., l o 30300 „ — " 7 1 4 8 0 „ 12 23239 „ 51 400 „ — 22839 „ 51
D. Készpénz: Bevétel: Áthozatal 1872-ró'l 92 „ 10 Béfizetett 2 alapítvány 3 1 0 ,, — Viszszaflzetett elhelyezmény 2 0 0 0 „ — Kiadott kölcsönök kamatjai 5 6 9 7 „ 29 Béfizetetlon alapítv. „ 410 „ 80 Értékpapír, kam.-szelvényeiből 4 6 8 6 „ 94 Részvényillotékek 2 7 5 .. 25 Állam illetménye 4 részletben 5 0 0 0 „ — Megtérített házbér 1 3 0 0 ,, — Viszszaflzetett előleg 120 „ — Foles könzvek eladásából 35 ,, 46 Bevételek öszszege 3504 89 Kiadás: Tőke elhelyezmény 1872-beli tartozás kifizetésére: 3 1 6 „ 96 2 8 8 „ 66 Igazgatás és kezelés 18 965 Beruházás 296 „ 9 1 Term. tára gyarapítására 2 3 9 2 ., 2 1 Könyvtár 709 „ 20 Régiség és éremtár ,, Átvitel
8 4 7 4 .„ 04
19927 „ 84
19927 „ 84
áthozatal Nyomtatványokra Rendszeres fizetések Útaztatás Rendkívüliek
8474 845 8753 605 1013
ft „ „ „ „
01 30 — 22 33
Kiadások öszszege
EME
1 9 9 2 7 f t 84
1 9 6 9 1 „ 86
1874-re átvitt pénztármaradék II. A l a p t ő k e á l l á s a : Közhitelpapir 116426 Kiadott kölcsönről szóló kötelezvény 7 1 3 0 0 „ Alapítványi magánkötelezvény 22839 G. E. ideiglenes elhelyezmény 95 Berde alapítvány tőkésített kamatja 84
ft — 37 „ „ 51 „ — „ 75
Együtt Ebből nem kamatoz: Kétes és veszendő alapítvány G. E. elhelyezménye Berde alapítvány kamatja s tőkéje
235 „ 98
kr. „ „ „
2 1 0 7 4 5 f t 6 3 kr.
8 5 1 9 ft 5 1 95 „ — 189 „ 75
Együtt 8 8 0 4 „ 26 Valósággal kamatozó tőke öszszege . . . . 2 0 1 9 4 1 „ 37 III. A r a n y - a l a p . 1872-ről jött á t : Elhelyozményekről szóló kötelezvényben 750++ Készletben
29++
1873-ban jött bó kamat . . . .
48++
Bévárandó kamat
6++
Öszszes állomány IV. T e r m é s z e t h i s t ó r i a i
.
.
833++
díjalap.
Változatlan tökéje 1 0 0 0 ft n. é. magy. földhitelint. záloglevél Rendelkezésre álló vagyon Áthozatal 1872-ről 3 3 4 ft 10 kr. 1873-ban gyűlt kamat 74 „ 8 0 „ Együtt a mely öszszeg el van helyeztetve a kisegítő pénztárban.
1 0 0 0 ft —
408 „ 90
Az igazgató választmány Indítványa. Minthogy a folyó 1874-ik évben az egyleti könyvtár számára az egyetem épületében nyert új helyiség felszerelése, ós magának a könyvtárnak az átköltöztetése és újból rendezése a rendes költekezéseken kívül nagyon tetemes rendkívüli kiadást fog okozni, a költségvetésben pedig látható, hogy a lehető legnagyobb takarékosság mellett sem képes az évi rendes jövedelem e rendkívüli költséget egyszerre fedezni; hatalmazza fel a közgyűlés az igazgató választmányt, hogy az említett ozélra az alap-tőkéből a lelic tő legrövidebb idő alatt eszközlendő viszszatérités kötelezettségével 6 0 0 0 f o r i n t i g terjedhető öszszeget vehessen kölcsön, és tehessen folyóvá.
EME
Költségvetés 1874-re A.) Remélhető bevételek: Pénztármaradék 1873-ról 235 300 ft n. é. egys. államkötvény kamatja. . . 12 500 ft „ „ magy. földhitelint. záloglevél kamatja 27 71.300 ft elhelyezmény kamatja 4338 115626oft. n. é. úrb. papir kamatja 7 % levonással 5376 14320 ft. alapítványi magánkötvény kamatja . 716 Bevárandó kamat 1873-ról . 792 64 részvényilleték . 320 Egyetemi járulék 5000 Bevételek öszszege:
16819
frt 88 „ 60 „50 „ — „ 60 „ — „ 70 „ — „ —
kr „ „ „ „ „ „ ,. „
„ 28
„
B) Kiadások: 1.)
Rendszeresítettek:
Kő nyytárnok fizetése Régiség és éremtárnok fizetése . Titkár fizetése Pénztárnok fizetése Ásványtári őrsegéd fizetése . „ „ „ személyes Allattári őrsegéd fizetése Könyvtári segéd fizetése Ezek lakbér illetményei . . . írnok fizetése Szolga fizetése „ ruhapénze . . . . .
1200 600 600 720 . . 800 pótléka 400 600 600 , . 1480 300 360 . 50 .
.
Rendsz. fizetések öszszege: 7710 ft 2.) Á t a 1 á n y o k. Igazgatás és kezelés Béruházás . Könyvtár gyarapítása Természeti tárak gyarapítása . Régiség és éremtár Kiadványok és nyomtatványok . Útazás Rendkívüliek . . . . _. .
. .
200 600 2000 . 8C0 600 . 1500 400 500
Átalányok öszszege: 6600 Kiadások öszszege Maradék
14310,, — „ 2509 „ 28
