Visszhang-kupa Töketlenek Bohemian Betyars koncert

15

ingyenes, de megfizethetetlen

éves

2010. november 4., XVI. évfolyam, 3. szám, Kolozsvár

Visszhang-kupa

Töketlenek

„Kiújult“ a kispályás labdarúgó bajnokság: az idei szezon csapatait megismerheted összeállításunkban.

Nem elég, hogy az utcákon a bûn seper végig, még a Helloween-majmolással is röhögtetjük magunkat - fakad ki pressgóbé.

Bohemian Betyars koncert Mielõtt körömvágással töltenéd el a péntek estédet, gyorsan vegyél jegyet a Bohemian Betyars koncertjére!

Gólyák, figyelem! Nem kell fegyelem! Ereszd el a hajamat!

iztosan hallottatok már a Kolozsvári Magyar Diákszövetségrõl (KMDSZ), talán már tagjai is vagytok, és éppen türelmetlenül várjátok az árokaljai gólyatábort vagy a szervezet egyéb rendezvényeit, program-

B

jait. Örömmel közlöm, hogy hamarosan, pontosan november 17-én, újabb jeles KMDSZesemény következik, mégpedig a XXI. KMDSZ Gólyabál. A KMDSZ-es gólyabálokról az egyik legfontosabb tudnivaló

amellett, hogy minden évben egy szórakoztató téma köré épülnek fel, hogy a vetélkedõn résztvevõ gólyák mindig értékes nyereményekkel gazdagodhatnak. Idén például az elsõ pár többek között egy bécsi utazást nyer, úgyhogy hajrá gólyák, irány benevezni! A bátor és vállalkozó kedvû gólyapárok amúgy legkésõbb november 12ig jelentkezhetnek a diákszövetség irodájában (Petõfi Sándor/ Avram Iancu utca 21. szám), illetve a [email protected] email címen. A gálaest-vetélkedõ 18 órakor kezdõdik a Diákmûvelõdési Ház Európa termében és a belépés természetesen idén is ingyenes. Mûsorvezetõként Zsók Levente, az Erdélyi Humorfesztivál gyõztese tûnik fel, de a meghívottak között szerepel a Szomszédnéni Produkciós Iroda is. A gálaest után a Gólyabál helyszínt vált és 21 órától óriási bulival folytatódik az Obsession Clubban. Ide már belépõ is szükséges, amelyet elõvételben 25 lejért osztogatnak a KMDSZ székházában, illetve ha rendelkezel KMDSZ vagy Omnipass kártyával akkor 20 lejért is megkaphatod. Ha

esetleg elõvételben nem sikerül jegyhez jutnod, akkor sem kell elkeseredni, a buli helyszínén is lesz még, de itt már 30 lejbe fáj mindenkinek. A buli hangulatáról és változatosságáról idén három fellépõ is gondoskodik. Fellép az 1999-ben alakult magyar pop és funk-rock együttes, a Magna Cum Laude, amely két aranylemezzel és öt Fonogram-díjjal a legnépszerûbb magyar könnyûzenei együttesek egyike. Színezd Újra vagy Gondatlanságból elkövetett emberölelés címû dalait valószínûleg te is milliószor hallottad már a rádióban. Ugyanakkor ott lesz még a Kistehén Tánczenekarból kivált Intim Torna Illegál is, ami eklektikus dalokkal színesíti a hangulatot. A kicsit pörgõsebb ritmusok kedvelõi pedig az elsõ magyarországi „sztár DJ”, dj Sterbinszky zenéjére tombolhatnak, aki még 1989-ben kezdte lemezlovasi pályáját. A Gólyabálnak mellesleg saját weboldala is van, ezt a www.golyabal.kmdsz.ro címen érheted el, érdemes nyomon követni, hiszen itt értesülhetsz a gólyabálos hírekrõl, valamint a meghívottakról is megtudhatsz ezt-azt. anita

ST 15 éves a Perspektíva! A K A R L B R E R A SP Decemberben tölti be a lap a 15. szülinapját, így már enyhébb szexfilmeket is megnézhet. I H W Ezt szeretnénk ügyesen, becsületesen megünnepelni, ezért hatalmas bulit csapunk sok-sok nyereménnyel, három koncerttel! A rendezvény arcát még homály fedi, de egyszer kibontakozik, s akkor aztán... Idõpont: december 16., csütörtök. Helyszín: még nincs. De lesz. Bõvebb információk: sehol sincsenek, de ettõl vagyunk egyediek!

elszámoló Az Ecsetgyárban többféle ínyencségre lelhet, aki novemberben arra kóborol: - Piknik a betontáblában (Picnic în lanul beton) címmel kiállítás nyílik, valamint filmet vetítenek az Ecsetgyár elsõ emeletén. A megnyító november 6-án 17 órától lesz, a kiállítás 13-ig látogatható . - a Groundfloor Group elõadásában látható a POST.SYNC c. elõadás többféle médiummal játszó premiere november 7-én, 20 órától, az elsõ emeleti Stúdióteremben. A belépõ 15 lej.

Perspektíva, 2010. november 4.

Tudomány, filmek, koncertek, termálstrand, szórakozás rasznamihályfalván 2010. október 21. és 24. között az ErGo Egyesület, a KMDSZ, a KMEI és a KAB szervezésében sor került a III. Erdélyi Vándoregyetemre. A hétvége központi témája Résztõl az egészig ehhez az irányvonalhoz kapcsolódtak a szakmai elõadások. Kezdetként a helyszínt, Krasznamihályfalvát és környékét ismerhették meg a résztvevõk Jobb Domokos református lelkész elõadásából. Ezután a szervezõk ismerkedési játékokkal segítették a baráti légkör kialakulását. Az idei Vándoregyetem szakmai elõadásai a fizika, informatika, történelem, biológia, közgazdaságtan és filozófia területeit érintették. A hétvége során elõadást tartott Balog Adalbert (Sapientia EMTE, Marosvásárhely), Bálint Zoltán

K

(Medical University, Graz), Jitianu Liviu (BBTE, Kolozsvár), Kun Ferenc (MTA-ATOMKI, Debrecen), Simon Károly (BBTE, Kolozsvár), Szedmina Lívia (Subotica Tech, Szabadka), Székely Imre (BBTE, Kolozsvár) és Trócsányi Zoltán (MTA-ATOMKI, Debrecen). Az elõadók segítségével a hallgatók nemcsak saját szakterületükkel kapcsolatos ismeretekkel gazdagodhattak, hanem a mindenki számára érthetõ magyarázatoknak köszönhetõen megismerkedhettek a társaik által választott tudományok bizonyos területeivel is. Alkalom adódott arra is, hogy elbeszélgessenek az elõadókkal, tanácsot, útmutatást kérhettek tõlük. A délutáni és esti programok keretein belül a résztvevõk megtekinthették az ARGO

Audiovizuális Mûhely új filmjeit, és az EmpirX Egyesület által biztosított modern távcsõ segítségével kémlelhették a (szerencsére) csillagos eget. Péntek este a Monyo Project fergeteges bulija zárta a napot, szombaton a Harmonia Cordis Egyesület által szervezett csodálatos koncertet hallhatták a résztvevõk. A meglehetõsen zsúfolt program ellenére minden nap maradt idõ a fürdésre, szórakozásra is, és szombat este még egy „medencés“ buli is kialakulhatott. Végül a vasárnapi istentisztelet utáni „búcsúfürdést“ követõen hazaindultak a résztvevõk. Hamarosan jelentkezünk az Erdélyi Vándoregyetem kezdeményezés új programjaival.

· segít, hogy naprakész légy a munkavállalóval szembeni elvárásokkal; · segít a pályaorientációban; Vállalatoknak: · friss, dinamikus diplomások kiközvetítése; · 12 ezer fõs közönség; · célzott reklámfelület.

Az iroda három hetente szervez képzéseket különbözõ témákban, és szeretettel várja az érdeklõdöket. Aki igényt tart rá, magnánfoglalkozás keretén belüli karriertanácsadáson is részt vehet. Érdeklõdni a [email protected] e-mail címen lehet.

sajtóközlemény

Karrieriroda. Beindult vala

yugaton a ’90-es évek óta mûködnek a karrierirodák és -központok, amelyek segítenek a diákoknak a munkaerõpiacra való sikeres kilépésre. 2010-ben a diákszervezetek mûködtetésében Kolozsváron is újraindult! Célja: közvetlen környezet kialakítása, ahol a munkaerõkínálat és -kereslet egymásra talál, emellett tanácsadás keretében segítséget nyújtani a diákoknak, frissen végzetteknek. Célcsoport: egyrészt a felsõoktatásban tanuló hallgatók, friss diplomások, másrészt a dinamikus vállalatok. Tevékenység: Diákok számára: · állásajánlatok, szakmai gyakorlati helyek közvetítése; · segítséget nyújtani, hogy alaposan fel tudjanak készülni a

N

munkaerõpiacra történõ sikeres kilépésre; · Jövõtervezés, tanácsadas; · Alapfokú képzések, önfejlesztõ tréningek; · Felmérések végzése; Vállalatok számára: · kapcsolat-felvételi és találkozási lehetõségek különbözõ formáinak megteremtése; · állásbörze szervezése; · hirdetések; · cégprezentációk; · felmérések végzese. Miért fontos a Karrieriroda? Diákoknak: · segít, hogy tudatosan építsd a jövõdet. Így nagyobb eséllyel lépsz ki a munkaerõpiacra és könnyebben találsz megfelelõ munkahelyet; · kiegészíti az álláskeresésben a tudásod;

Mitõl különbözünk az állásközvetítõ irodáktól? · diákközpontúság · diákok, friss diplomások az elsõdleges célcsoport · képzések, önfejlesztõ tréningek szervezése · tanácsadás Az e-karrier tanácsadó iroda elsõ lépésben képzéscsomagot szervezett a kolozsvári diákoknak. Az elsõéves egyetemi hallgatók képezték az elsõdleges célcsoportot, de nem csak nekik szolgált hasznos információval az esti tréning. Szó volt idõmenedzsmentrõl, tanulástechnikáról, bemutató szerkesztésrõl, nem utolsó sorban pedig stresszkezelésrõl. Egy villámgyakorlat után mindenki ellazult és hallgathatott egy gyorstalpalót a KMDSZ mûködésérõl is.

Két barát beszélget: - Mit csinálsz, ha libabõrös a farkad? - Lehúzom róla a libát. *** Elüti a bácsit a vonat, levágja a lábát. Ordítani kezd: - A lábam! A lábam! Kinéz a mozdonyvezetõ: - Mit kiabál? Nincs is lába!

faktuális


Sikeres évet zár a KMDSZ özeledik a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) 2010-es évi Tisztújító Közgyûlése, ami azt is jelenti, hogy ideje kicsit eldicsekedni a végéhez közeledõ mandátum alatt elért sikerekkel. Az év elején munkába lépõ vezetõség sok olyan újítást biztosított nekünk, amely megkönnyítette a diákéletet: kedvezmények egész sokaságát kapjuk, ha felmutatjuk KMDSZ tagsági kártyánkat, legyen szó akár kocsmákról, nyelviskolák-

K

ról vagy lakásközvetítõ ügynökségekrõl, és ne feledkezzünk meg a három nyelven feliratozott diákkártyáról sem! Új programokat is kitaláltak szórakoztatásunkra, így rendezték meg az Évnyitó Kamarazene Koncertet és a Gólyák Éjszakáját, de részt vettek a Kolozsvári Magyar Napok és a Vándoregyetem szervezésében is. Új kezdeményezésekbe is belevágták fejszéjüket, végre beindult a mindenki által várt Karrieriroda, ezen kívül pedig még

Hírecskék néhány bentlakáshelyet is biztosítottak. Természetesen továbbra is többezer diákot megmozgattak a Diáknapokkal, és elérték, hogy az ETDK tagja legyen a magyar tehetséggondozásnak. Talpas Botond elnök úr elmondta, hogy azt tekinti az elmúlt év legnagyobb sikerének, hogy rengeteg új ember kapcsolódott be a tevékenységekbe. Gratulálunk nekik! zsófi

Visszhang Kupa. A friss kiírás jból megkezdõdött a Visszhang-kupa, vagyis a kolozsvári kispályás labdarúgó bajnokság õszi szezonja. November 1-jén kisorsolták a csoportokat, így már azt is lehet tudni, hogy ki kivel fog mérkõzni. Idén is sok csapat jelentkezett, szóval mérkõzésekbõl nem lesz hiány. A csapatok, melyek nevei nem utolsó sorban érdekesek és jópofák, a következõk: 69 SixtyNine, Árnyék, Bak-Elit, Biharag, FC Ambush, FC Baraqda, Futsalito, Góbék, Golimpiakosz, Golissimo, Hurrikán FC, Indián, Kamikázé, Legió-Sokk, SM United, Sport-Ing FC, Sporting

Ú

Sepsi, Tesók, Tiffosi, Torreádor, Vespa, Winchester Utd. Íme a csoportok: A-csoport: Indián (1), Góbék (2), Árnyék (3), Hurrikán (4), Biharag (5) és Érkezõ 3 (6); B-csoport: Kamikázé (1), Futsalito (2), Golissimo (3), Érkezõ 1 (4), Bak-Elit (5), Tiffosi (6); C-csoport: Sporting Sepsi (1), Sixtynine (2), SM United (3), Winchester United (4), Legiósokk (5), Sport-Ing FC (6); D-csoport: Golimpiakosz (1), FC Barraqda (2), Torreádor (3), Érkezõ 2 (4), F.C. Ambush (5), Tesók (6). A Berger-táblázat szerint a mérkõzések sorrendje: 1. forduló: 1-6, 2-5, 3-4;

2. forduló: 6-4, 5-3, 1-2; 3. forduló 2-6, 3-1, 4-5; 4. forduló: 6-5, 1-4, 2-3; 5. forduló: 3-6, 4-2, 5-1. Természetesen, ahogyan a „nagy meccseken“ van, a játékosok itt is a megszokott szabályok szerint játszanak, de van nény kivételt képezõ eset. Például van sárga meg piros lap a szabálytalanságokért, szabadrúgás, büntetõrúgás, szöglet, stb., de nincs partjelzõ, és a játék idõtartama kétszer 25 percbõl áll. Ha többet szeretnél megtudni a Visszhang-kupáról akkor a www.sportoldal.ro/visszhang oldalon tájékozódhatsz. viola

Amirol nem maradhatsz le véd napok, Bajor napok, Lugosi Béla filmklub, Almásy László kör, Mártonnapi ünnepség, és még sok-sok más érdekes eseményen vehet részt az, aki a Spritz Caféba (Dávid Ferenc utca, 15. szám) látogat. Minden kedden bajor ebéddel várja vendégeit Kiss-Budai Tibor, szerdán pedig svéd ételkülönlegességekkel.

S

Csütörtökönként váltakozva Lugosi Béla filmklubba hívja az igényes filmek kedvelõit OláhBadi Levente és Benke Nándor, illetve Boros Loránd és Almásy László kultúrtörténeti köröket tartanak különleges meghívottjaikkal. Aki még mindig nem szürcsölt bele az osztrák fröccsbe, most megteheti mert az Erdélyi Lekvárok megmérettetésén 1 méter spritz-et nyerhet a gyõztes.

A szervezõk a lekvárokat és a befõtteket november 9-ig várják, kiértékelés november 10-én. Márton napon, november 11-én libasültet kóstolhatnak azok, akik nem féltik vonalaikat, és versenybe szállhatnak Miss Liba titulusért a lányok. További részletek a honlapon (www.spritzcafe.com) vagy a Spritz Café facebookján. tündike

Szõke nõ kirándul a barátjával. Egyszer csak elérnek egy szakadékhoz. Megszólal a fiú: - Hû, de meredek! - Igen? Megfoghatom?

A High Life Chillout Café bõvelkedik a novemberi programokban: 11-én Karaoké a NemFM-mel, 12-én Stand up Comedy Zsók Levivel, valamint Gitárest, 13-án pedig Rolton koncert, s utána buli. A belépõ ára mindegyik rendezvényre 5 lej, de ebben már benne van egy Hargita sör is. *** „Utaznál? Kéne egy útitárs? Esetleg utas? Keress nálunk!” – hangzik a KMDSZ Vándorút szlogenje. A linkre kattintva már keresgélhetsz is uticélodnak megfelelõen nagylelkû sofõrt, avagy szórakoztató utitársat. (www.kmdsz.ro) *** Amatõr Diákszínjátszó Csoport indul a KMDSZen belül, a Kolozsvári Diákotthon támogatásával. Tárt karokkal várják az elsõ két nyílt impróra az olyan magyar egyetemi hallgatókat, akik szívesen kipróbálnák magukat az „amatõr” színjátszásban. Az imprókra november 4én, csütörtökön, és 8-án, hétfõn este 20 órakor kerül sor a Diákmûvelõdési Ház (Studház) elõtt. *** Lugosi Béla filmklub november 11-én, csütörtökön este 8-tól a Spritz Caféban. A Forbidden Zone és a Red címû „dilis zenés“ filmet, illetve rövidfilmet nézheted meg. Hajrá!

szamárbõgés


Megemlékezés Rítus gyertyafényben KMDT módón ovember 1., avagy halot- történetek sejlenek fel. A gyerek Kolozs Megyei Magyar Diáktanács már négy éve rendszeresen megszervezi az 1956-os megemlékezést, valamint ennek kapcsán a történelmi vetélkedõt. Október 23-án, 18 órakor kezdõdött a verses-zenés mûsor a Mátyás király szülõháza elõtti téren. A mûsor által elgondolkodhattunk azon, hogy milyen is volt az 1956-ban élõ diákság élete, illetve miért emlékezünk meg róluk. Mindezt diákok szavalatai, és diákok által énekelt dalok próbálták érzékeltetni a közönséggel. Ezt követte a fáklyás menet, amikor a tömeg fáklyákkal, énekelve vonult a Házsongárdi temetõbe Dsida Jenõ sírjához, ahol ismét elhangzott két vers, majd végezetül a magyar himnusz. Ez a megemlékezés a KMDT egyik nagyon látványos rendezvényének számít: fáklyák a sötétben, szabadtéri koncert, szavalók, valamint a megemlékezõk. Mindezek mellett a rendezvény lehetõséget ad a diákságnak, hogy tehetségét megmutassa, s ugyanakkor e mûsor által felhívjuk a figyelmüket arra, hogy ’56-ban velünk egyidõs fiatalok áldozták életüket. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy ne engedjük emléküket feledésbe merülni.

A

kmdt

N

tak napja. Amint szürkülödni kezd, tömegek indulnak meg a temetõk felé. Fiatalok, öregek, csoportosan, gyertyásan-mécsesesen igyekeznek a Házsongárdiba. Körbeállják a sírokat, el-elmerengenek egyegy lángocskában. Van aki gyönyörködik a látványban, van akit átitat valamiféle áhítat, van aki fázósan összehúzza a kabátot s várja, hogy a csoportja többi tagja is elunja már az emlékezést. Nézve a tömeget, elgondolkodtam: szép a látvány, valóban van benne valami megfoghatatlan, de mi is zajlik itt? Az emlékezés rítusa mindenfelé, a maga többféle formájában, mely osztályozható akár az emlék és emlékezõ közti idõbeli távolság szerint is: Az egyéni emlékezet, mikor családtagok állják körbe a nemrég elhunyt hozzátartozó sírját. Ez az emlékezés legszubjektívebb és társadalmi normáktól legkevésbbé befolyásolt formája – a halottak napján legalábbis. Ilyenkor mindenikük egyéni emlékeire réved vissza az elhunyt kapcsán. Aztán ott van, mikor a kisunoka gyertyát gyújt az általa nem is ismert nagyapának. Itt a nemzedéki emlékezet érvényesül, s a háttérben a nagyapáról szóló, szóban elhangzott

már nem saját emlékeire emlékezik, hanem a hallott történetekre, amelyek ugyanúgy kötik a családja közösségéhez, ahogy a halottat is kötik ugyanehhez. Mondhatni, míg történetek szólnak róla, addig a halott is a családhoz tartozik. És látható, egyre tágul a kör. Így jutunk el a közösségi emlékezet, avagy a kollektív emlékezet fogalmához. Talán nem mondok meglepõ dolgot, ha azt állítom, hogy ezzel találkoztam temetõi sétám alatt leginkább, az emlékezés ezen módja reprezentálta leginkább magát. Érdemes erre itt kicsivel több szót vesztegetni. Az, hogy többen körbejártuk a „nagyok“ sírját, mécsest gyújtottunk Apáczainak, Reményiknek, Dsidának, Szilágyinak,

mind-mind a kollektív emlékezés rítusába tartozó gesztusok. Olyanokra emlékezünk, akikre személyesen nem emlékezhetünk, azaz ezek már nem felidézett, hanem megidézett emlékek. Elemek, amelyek beépültek a múltból a jelen kultúrájába, olyan közös emlékeink, amelyeket a jelen felõl értékesnek vélünk, és nem engedünk feledésbe merülni. A közösségi emlékezet mûködését fogja mutatni, ha majd az a gyerek, akit Szilágyi sírjánál láttam, pár évtized múlva saját gyerekével látogat ahhoz a sírhoz. És valóban, itt már nem az a tét, hogy ismertéke Szilágyit, vagy akár a költészetét/ történetét. Hanem, hogy majd mindketten „emlékezni fognak” egy, a közösségi emlékezetben létezõ Szilágyira.

dyyza

Ha én gólya lennék... iga, diga, diga, éjjel-nappal tartana a nagy dajjdajj... Na igen, hogy ehhez a gazdagság sem árt?! Nem árt, de nem feltétlenül szükséges. Az egyetemista életnek az iskolás évekkel szemben megvan az a nagy elõnye, hogy talán tényleg az életre nevel. Legtöbbünk minimális segítséggel a háta mögött kell hogy szembenézzen a való világ minden szép vagy éppen kevésbé kellemes epizódjával, és ez bizony megedzi a testet és a lelket egyaránt. Ami nem öl meg, az megerõsít. Októberenként mindig eszembe jut, milyen volt amikor még ismeretlenként róttam a várost, megszeppent elsõ éves fejjel, és meg voltam gyõzõdve róla,

D

hogy mindenki látja rajtam, hogy nem ide tartozom. A kétségbeesés naponta többször a tetõfokára hágott, a „miért olyan egyformák ezek az utcák“ és a „már megint nem jó buszra szálltam fel“ feeling állandó társaim voltak. De próbáltam kihozni a maximumot minden helyzetbõl: azóta sem sétáltam annyit a kincses városban. Nagy felfedezésekre tettem szert, mert a tekergések során ráleltem egy csomó kincsre: turkálók, könyvkereskdések, különleges cukrászdák, vagy épp csak Kolozsvár legeldugottabb, legszebb utcácskája. Vannak persze kötelezõ körök, kultikus, híres vagy hírhedt helyek, amelyek nélkül nem teljes az összkép, nem

beszélve róla, hogy túl sok energiát igényel kimagyarázni nagymamádnak, hogy bár már két hónapja itt vagy, még mindig nem voltál a botanikus kertben, és nem is tudod, merre van a Házsongárdi temetõ vagy Mátyás király szülõháza. Van pár mûanyag vagy papír darabka, ami hihetetlen magasságokba repíthet, mint például a különbözõ diákságodat igazoló kártyák, de ide sorolnám a könyvtárvagy színházbérletet is, a klubok VIP- vagy a mozik hûségkártyáit. Ezekbõl érdemes feltankolni. Hivatalosan mind azért vagyunk itt, hogy rendkivüli és átfogó tudásra tegyünk szert a magasfokú oktatási rendszer berkein belül. Én azt tanácsolom, legyen ez egy keret, ami

kedvesen körülölel, visszahúz a mindennapokba, büszke diploma-tulajdonosokká avat majd minket, de ne feledjük, hogy megvan az ideje a nevetésnek, az ölelésnek, a táncnak, a kövek szétszórásának, az eltépésnek és a beszédnek. S mikor, ha nem most?! Ha én gólya lennék, ugyanígy tennék most is, talán csak a görcsölési szintbõl próbálnék lefaragni. Nem sürgetném az ismerkedést, hagynék idõt arra, hogy mint Kisherceg a rókát, szép lassan szelídítsük meg egymást a várossal. És ugye mondanom sem kell, hogy ami igazán lényeges, az Kolozsváron is láthatatlan a szemnek. Édes novembert!

vébé

vélem én(y)


Valljunk színt, khm... vallást em tudom, hogy kaptad-e fel a fejed már arra, hogy valamiféle új vallási szemlélet furcsa szavai csapongnak a levegõben? No, hát én egyre nagyobb megrökönyödéssel tapasztalom, hogy mennyiféle új hitiránnyal és mennyi ezekben hívõ emberrel találkozok. Mint minden újonnan tapasztalt jelenség esetén, itt is elõször kerekre nyílik a jóember szeme a kíváncsiságtól. És ugyebár, hiába hitkérdés, de már a felvilágosodás kora óta, az ember mint gondolkodó igyekszik valamiféle racionális vonatkozást, értelmezést adni még az irracionálisnak is. Ezt kíséreltem meg itt is, ki tudhatja mennyi sikerrel.

N

Mindenesetre, nekem úgy tûnik, hogy mindenféle új eszmény, ami a hitéletben kezd (?) gyökeret verni, az újsámánizmustól a szcientológiáig (és itt muszáj egy rejtett utalást tennem Tom Cruise-ra, csak a hecc kedvéért, tehát: utalás Tom Cruise-ra), azért tud egyre inkább kibontakozni, mert a régivágású hitélet bástyái meggyengültek, s láthatóan avagy láthatatlanul omladoznak. A Jézus tanításaira épülõ egyházakba vetett hit egyre szûkebb közösségekre szorul vissza, no, persze, ez statisztikailag nem annyira kimutatható, lévén, hogy a gyülekezetek számát a megkereszteltek lajstromából

Töketlenek z õsi erdélyi szokásnak megfelelõen (hopp, egy kis irónia) a múlt hét a Halloween jegyében telt el. Nem fogok kertelni, undorodom az egésztõl! Azt sem tagadom, hogy sok dologhoz meglehetõsen radikálisan állok hozzá. For example, az amerikamajmoláshoz. Személyes véleményem következik egyes személyekrõl egy személyeskedéstõl nem mentes írásban. Most szólok! Nem mondom, hogy a hányinger kerülgetett, mert akkor tényleg ellapozol, de meglehetõsen rossz érzéssel töltött el, hogy idén is szembesültem egy valag egymásra licitáló Halloween-buli plakátjával és magukból kivetkõzött bulizókkal az utcán. Állítólag már az oviban is hagyománnyá

A

kezdett válni az õszi beöltözõsdi, a farsang elég gáz lehet egy ilyen amcsi hoppáréhoz képest. Úgy fog az is elkorcsosulni majd és eltûnni, mint a többi kisebb ünnep. Igaz, lesz helyettük Valentin nap és ezer más giccs, amire számolatlanul verhetjük a pénzünket a kingártban… Már azt várom, hogy mikor robbantja le az ujját egy bivalybasznádi kölyök a július 4-i petárdájával. Komolyan, a legszûkebb környezetemben is akad olyan, akibõl simán kinézem, hogy megünnepli Amerika felszabadulását is, és ez nem azért van, mert én begyepesedett konzervatív vagyok, õk meg nem. Egyszerûen tudom róluk, hogy olyan intelligens emberek (na, ebben nincs irónia), akiknek ki

A KMDSZ partnerei:

szokás kiolvasni. De hát gondoljunk csak bele: a bizonyos hitre megkeresztelt egyének közül hányan látogatják a templomokat? Nem csak úgy vasárnap, de akár még a nagy keresztény ünnepeket nézve is elszomorító lehet a hívek száma a gyülekezet pásztorának. És ez csak egy példa. Én ebbõl levontam a konklúziómat, amely szerint közegünkben (s nem csak) a régi egyházakba vetett hit meggyengült. Viszont ezzel szemben a valamiféle transzcendensben, fölöttesben való hitre még mindig megvan, s emberi természetünkbõl adódóan valószínûleg mindig is meglesz az igény, mint olyan

valamire, ami támpontot ad a világ megértéséhez, kapcsot a közösségek létrejöttéhez. Véleményemmel senkit sem akarok megsérteni, hit kérdésében a vita amúgy is tárgytalan, sõt, lehetetlen. Csak elgondolkodtam. Elvégre nem nagy különbség, ha valaki a soha nem látott sci-fi-lényekben hisz, avagy egy szintén nem látható istenképben. Mindeniknek megvannak a saját hagyományai, vagy éppen alakulnak, s koherens logikájuk rendszerükön belülrõl támadhatatlan. Végszóként? Amit nemrég mondott egyik ismerõsöm: Minden isten halhatatlan volt. keynra

Seriff szivarozik a kocsma elõtt. Egyszer csak lódobogást hall, jön egy cowboy s lelövi a szivar végét. - Hello! I’m Scott. - mondja és ellovagol. Hamarosan újabb cowboy vágtat a seriff elé, lelövi a szivar felét. - Hello, I’m Smith. - kiált és elvágtat. Öt perc múlva ott terem egy szemüveges, cingár cowboy, céloz, véletlenül fõbe lövi a seriffet. - Hello! I’m sorry!

sem kell mosni az agyát, mert örömmel megteszik azt saját maguknak. Ha lenne a kultúrának vágóhídja, akkor ezek az egyszerûek vigyorogva járulnának a mészáros elé. Nagyon nem szeretném, ha ezt valaki is zokon venné. Írásom célja nem az, hogy megsértselek Téged, aki elmentél a Halloween-buliba és jól érezted magad, nem is az újdonságok elítélése. Azt szeretném csupán, ha kinyílna a szemed

és észrevennéd mennyire rossz irányba haladunk. Miért csak a kreténségeket vagyunk képesek áthozni az óceánon? Tudom: a legszebb szokásaink nagy részét is „átvettük” valahonnan. Ez viszont nem egy szép szokás. Ez egy rakás kula. Ürügy arra, hogy az ember kirúgjon a hámból és hülyét csináljon magából. Töklámpás nélkül nem vagyunk elég tökösek? Kell ez nekünk? pressgóbé

zakotaság

MOZI CINEMA CITY Terhes társaság Csü - 20.20, 22.20 Charlie St. Cloud halála és élete 13.00, 15.00, 17.00, 19.00, 21.00 A közösségi háló 14.20, 16.50, 19.20, 21.50 Sammy nagy kalandja: A titkos átjáró 14.30, 16.20, 18.10, 20.10, 22.10 Red 15.00, 17.20, 19.40, 22.00 Ízek, imák, szerelmek 14.10, 16.50, 19.30, 22.10 A grófnõ 14.30 Pancser Police 13.20, 15.30, 17.40 Az õrzõk legendája 13.30, 15.30, 17.30, 19.30 Piranha 3D 21.30 Tõzsdecápák A pénz nem alszik 13.40, 16.20, 19.00, 21.40 Kutyák és macskák - A rusnya macska bosszúja 14.00 Fûrész 3D 16.00, 18.00, 20.00, 22.00 Ördög 16.30, 18.40, 20.30, 22.00

GYÕZELEM MOZI, Autobiografia lui Nicolae Ceauºescu 14.00, 17.30, 21.00


Gitárestek múltja és jelene lõször 2006-ban merült fel az ötlet: szervezzünk gitárestet. Akkor a KMDSZ 16. szülinapi rendezvénysorozatának keretein belül zajlott le. Már ekkor megfogalmazódott, hogy jó lenne rendszeresebben tartani, de nem tudom milyen okokból elfelejtõdött a rendszeresség betartása. Aztán rá egy évre ismét KMDSZ-szülinap rendezvénysorozat, és annak részeként ismét gitárest. Utána egy fél év csend. Újabb tanév kezdõdött, és a nyári kirándulásokból visszatérve egy hirtelen felindulásból két telefonhívás után beállítottam a KMDSZ-hez és kijelentettem, hogy három

E

hét múlva gitárest lesz. Akkor még nem sejtettem, hogy egy hagyományt fogok teremteni. Hát sikerült. Havonta egy gitárest. Egy újfajta kikapcslehetõség a kolozsvári egyetemistáknak. Egyre jobban és egyre többen kezdték ismerni a gitárestek hangulatát, így elérve azt, hogy ha kimondjuk Kolozsváron, hogy gitárest, majdnem mindenki ezekre az estékre gondol. Voltak próbálkozások a „brand” lenyúlására, de mind tiszavirág életûnek bizonyultak. Azóta emlegetjük a mi gitárestünket az igazi Gitárestnek. Ehhez nagyban hozzájárult az állandó gitárosstáb is. Mindig

sikerül egy kicsit megújulniuk és színesebbé tenniük az esteket. Köszönet érte Miklós Gyurinak, Kovács Istinek, Lõrinczi Leventének és az esteken valaha játszott gitárosoknak. Köszönöm. Idén, október végén, negyedik évadját kezdte el a Gitárestsorozat. Újításnak számít az eddigiekhez képest, hogy – ha a madarak igazat csiripelnek, akkor a továbbiakban talán – kéthetente lesz majd a Bulgakov&Macskaház bulis pincéjében megszervezve, illetve utána reggelig tartó bulira számíthat, aki még bírja szusszal.

matyi

Jó. Gonosz. És mindenki közte an egy remek hírünk: már nem kell sokat várnod, és beindul a megújult, átalakult Perspektíva Filmklub! Idén érdekesebb filmekkel, jó társasággal és meglepetésekkel várunk majd minden második hét kedd estéjén. Addig sem hagyunk film nélkül, míg beszerezzük a vásznat, beállítjuk a vetítõgépet és feltekerjük a filmszalagokat. Ezen a héten egy kihagyhatatlan sorozatot ajánlunk figyelmedbe. Sajnos az Odaát (Supernatural) szeptemberben kezdte meg utolsó, hatodik évadát. A thriller-dráma két

V

Az útvonal: December 26.: indulás 18 órakor a Sportcsarnoktól, Kolozsvárról; 27.: Ambras kastély és Swarovski múzeum, valamint Inssbruck (Ausztria); 28.: Luxembourg, Amsterdam, érkezés Rotterdamba az ökumenikus európai találkozóra; Január 2.: London; 3.: Mont Saint-Michel katedrális és sziget, Amiens (Franciaország); 4.: Regensburg; 5.: hazaérkezés. Hozzájárulás: 230 euró+ 100 RON (mindent fedez). Kapcsolat: Borbély István 0745 038354, valamint honlapon: www.taizekolozsvar.ro.

testvér történetét meséli el, akiket arra nevelt az apjuk, hogy a természetfeletti szörnyek ellen harcoljanak. Ha kíváncsi vagy, mi a módja a démonok, wendigók, szellemek, farkasemberek, alakváltók vagy vámpírok felismerésének és hatékony megölésének, tanulj a profiktól: Dean (Jensen Ackles) és Sam (Jared Padalecki) a legjobbak. A városi legendák hamarosan komoly világvége-történetté alakulnak át, az ötödik évadban a fiúk már a pokol és a menny háborújába keverednek bele. Eric Kripke mesterien szövi

sztoriját, tudatosan építi fel a karaktereit, senki sem jó vagy gonosz, mindenki a két kategória közé esik. Hogyan végzõdik majd Dean és Sam története? A választ biztosan megkapjuk még a nyár beköszönte elõtt. Addig is szerelkezz fel sóval, gyufával, szenteltvízzel, krétával, és kezdõdhet a vadászat!

zsófi

- Ki az abszolút szerencsétlen? - Aki beül a szénakazalba s megszúrja egy tû.

interjú


Bohemian Betyars Kolozsváron!

Sex and drugs and rock&roll, de betyárul!

A

Bohemian Betyars miskolci duhaj banda, zenéjük magyar, cigány, és balkáni népzenei motívumokat kever punkos, alternatívos, ska elemekkel. Az együttes távolról a Zdob ºi Zdubra emlékeztet, de az is lehet, hogy kituggya. Az elmúlt évben a legtöbb magyarországi nagyvárosban játszottak, és nagyon jók a visszajelzések, ennek eredményeként számos magyarországi és külföldi fesztiválra meghívták õket. A média is kezd felfigyelni rájuk: szerepeltek a Neo FM-en, a Petõfi rádióban, de bemutatkoztak az M1 egyik mûsorában is. A Perspektíváról nem is beszélve - Novemberi eseménynaptárotok eléggé zsúfoltra sikerült, a kolozsvári már a második a hónapban. Mindig ekkora pörgésben vagytok? - Hát ez a lényeg! Koncertzenekar vagyunk, sokkal élvezetesebb eljönni egy koncertre, mint otthon hallgatni a zenénket. Próbálunk mindenhová eljutni, és megõrjíteni a közönséget. Az, hogy sok koncertünk van, csak azt bizonyítja, hogy a klubtulajdonosoknak – ahová meg másodszorra megyünk, ott már a közönségnek is – nagyon tetszik amit csinálunk. Akár ötvenen vagyunk akár 250-en, a hangulat mindenütt nagyon jó, és a buli után rendszerint már kérdezik is hogy mikor megyünk legközelebb. Most játszunk elõször Erdélyben, nagyon kíváncsiak vagyunk a fogadtatásra. - Mit fogtok húzni a pénteki bulin?

- Fõleg saját számokat, de lesznek feldolgozások is. Valószínûleg Gogol Bordello néhány dala fog felcsendülni, mivel hasonló zenét, gypsy punkot játszanak. Ha jó a buli, és kicsit ittasak is leszünk, akkor még ki lehet húzni a zenekarból más számokat is, de ez legyen meglepetés. - Saját dalaitokban túlnyomórészt a testi- és lelki (inkább testi) szerelem, illetve az ivászat (pálinka) dominál, mint téma. Miért nem énekeltek ti is az ellenségekrõl, a szegénységrõl és a halálról, mint a román etnós kollégák (manele – a gyengébbek kedvéért)? - Mi még nem értük meg azt a kort, hogy ilyen témákat feszegessünk. Egyelõre nem így látjuk a dolgokat, addig nem kell erõltetni az ilyen dolgokat, amíg nem jönnek maguktól. Most még az a célunk, hogy szórakoztassuk, felpörgessük a közönséget, bulizzunk egy jót velük. Persze nem akarunk „bulizenekar” lenni, mert annak hosszútávon nincs jövõje. - Mi a helyzet a másik vonallal, ahol a szobrok szarják le a galambokat meg hajót béreltek? - Ezeket a szövegeket az énekesünk írta, akinek néha elborul az agya. Õ az, aki már kezdi kapiskálni, amirõl az elõbb beszélgettünk. Megpróbálja a hétköznapi dolgokat máshogy megközelíteni, hogy élvezetesebbek legyenek, errõl szól az illetõ dal (Álljunk fejre – szerk.) is. - Inspirálódni, azt mindenesetre tudtok. Mucsácsosz mint Mexikó, pálinka mint Pannónia,

vodka mint CCCP, Shálom mint Izrael, Zsámozsá mint Bukarest. Motívumgyûjteményeteknek a korondi köcsögösöké vizet sem vihet. Minek köszönhetõ ez a rendkívüli változatosság? - Szeretnénk minél több helyrõl összegyûjteni a zenéket, és egy jó nagy mix-szé összeformálni õket. Persze fõleg a Kárpát-medencébõl gyûjtünk magyar és cigány népdalokat, de hogyha bejön egy kis klezmer, román, vagy balkáni dallam annak csak örülünk, hiszen így változatosabb lesz a zenénk. - Metaforikusan körbejártuk a világot, ti viszont már úgy igazából is turnézgattok. Sínen van a banda? - Az internet áll mindennek a hátterében. Ha felveszel néhány demó számot és azt feltöltöd az internetre, akkor idõvel elterjed a dolog. A klipünket például (Megjöttek a fiúk – szerk.), amit egy hete töltöttünk fel a YouTubera, öt nap után már 600 ember megosztotta Facebookon! Ez nagyon nagy szám. Persze mindenki, aki látja a kiírást nem nézi meg a klipet, de a lehetõség megvan. A fesztiválokon pedig vagy tetszik a szervezõnek, vagy nem. Ha viszont megadják a lehetõséget, hogy fellépjünk akkor nem szoktunk csalódást okozni és jövõre már megvan a meghívás. - Online elérhetõ demó lemezetek, a Hegedû, Bor, Pálinka. Mikora várható az igazi bemutatkozás? - Ezt a demó lemezt azért vettük fel, hogy a rádióknak, koncertszervezõknek tudjunk küldeni egy kézzel fogható anyagot. Persze, ha már ott voltunk, akkor kicsit többet rendeltünk, hogy ha a közönség szeretne egy CD-t, akkor mindig legyen nálunk. Egyébként a keménytokos, rendes, 14-15 számot tartalmazó bemutatkozó album reményeink szerint januárfebruárban fog kijönni. Ha még nincs programod péntek estére, vagy már van, de elég szar, akkor mindenképp tudnod kell, hogy Megjöttek a fiúk, és az Irish&Music Pubban találkozhatsz velük 20 órától. Egyéb érdekes dolgokat a zenekar MySpace és Facebook profiljain találsz. pressgóbé

MOZI ODEON Terhes társaság (Due Date) vígjáték Csü: 21.00 Sammy nagy kalandja: A titkos átjáró (Sammy’s avonturen: De geheime doorgang) animációs 14.45, 15.45, 17.45, 19.45 A közösségi háló (The Social Network) biográfia 15.15, 17.30, 20.00, 22.15 Fûrész 3D (Saw 3D) horror, 18.45, 20.45 Red akció, vígjáték 15.30, 18.00, 20.15, 22.30 Ízek, imák, szerelmek (Eat Pray Love) romantikus dráma 17.00, 19.30, 22.00 Az õrzõk legendája (Legend of the Guardians) animáció, fantasy 21.45 Pancser Police (The Other Guys) akció-vígjáték 17.15, 19.15, 21.30 Tõzsdecápák - A pénz nem alszik (Wall Street: Money Never Sleeps) dráma 21.15 Marmaduke - A kutyakomédia családi vígjáték 16.30, 19.00 Nagyfiúk (Grown Ups) vígjáték 16.15, 18.30 MÛVÉSZ MOZI Portretul luptãtorului la tinerete 13.30

nyócasódal


játék Semmi „szpesziális téma“ icsit csalódtam a fiúkban a legutóbbi rejtvény kapcsán, de ezért még nem leszek hetero. Na de hülye vagyok, ezt elírtam. Mindegy. Szóval vagy az almás óvszert nem szeretik a legények, vagy eleve nem védekeznek, minden esetre alig jött megfejtés a fiúktól. Nem is erõltetem a témát, de azért a megfejtés mégis kicsit ösztönzõ lehet a „nemi játék” tekintetében. Elárulom a megfejtésrõl, hogy egy magyarországi városka neve, le lehet majd ellenõrizni. Azt is le lehet ellenõrizni, hogy valóban a [email protected] e-mailre küldöd-e a poént?! Mert ide várjuk november 14-ig, a nyeremények pedig változatlanul 100, 75 és 50 lej értékben oszlanak meg. Leveledben küldd el a személyi számodat (CNP) is, mert akkor veszélytelenül tudunk regisztrálni ilyen-olyan pornóoldalakra. Ne félj na, nem azért kell, csak ezzel szûrjük ki a huncutkodókat. Bízz bennünk, mi is bízunk benned. A rövid reklámszöveg után pedig íme a meghatározások:

K

1. Kisgyerekek lába között lóg vagy egyszerûen csak helyezkedik, vitatéma, hogy fiúcskáknak vagy lányocskáknak van, de ha van vér benne, az jó! 2. Belsõ szerv, mûködését többek között a sör segíti. 3. Nem azok! 4. Piroska és a farkas, A kis hableány s a többi ilyen. 5. Osztályfõnök becézve. 6. „A Polgár úrhoz a … hivatalba.” 7. Ha üres, akkor nem tudunk sört venni, se ételt, se cigit, se fagyit. Semmit vazeg! 8. Kicsinyítõ képzõk egymásutánjából alkotott szó, tulajdonképpen szart jelent. honti

Elõzõ játékunk nyertesei: I. díj: Lászlóffi Ferenc — 100 lej, II. díj: Vrencsán Szidónia — 75 lej, III. díj: Bogár — 50 lej. Óvszert nyert, almásat: Marton Attila. Gratulálunk!

humorfium A kis szeszárus lány egrázó történet következik. Nem úgy ráz meg, mint a régi szar Fram hûtõszekrények, de legalább annyira vérfagyasztó. Gyenge idegzetûek vegyenek be egy furazolidont, mert fosni fognak. A történet helyszíne a fagyos Szentpétervár. Itt tengette életét egy nagyon szegény kislány, Vod Katyusa. Az anyjáról semmit sem lehetett tudni. Azaz egy valamit mégis: hogy semmit sem lehetett tudni róla. Apja mocsok tetû vadállat volt, ivott, cigizett, több ízben is szájára vette Isten nevét, mint most én. Verte a lányát. És azt is, amivel annak idején megcsinálta a kislányt. Szomorú. A kislány szeszt árult. Ez volt az egyik ok, amiért az apja verte. Mert így kevesebb maradt az öregnek. Katyusa vallásos volt, de nem a böjt miatt nem evett, hanem azért, mert egyszerûen nem volt mit ennie. Egyik napon egyetlen üveg szeszt sem tudott eladni. Félt hazamenni, félt az apjától, félt, hogy aztán izé. Leguggolt egy

M

kommunista tömbház kommunista sarkánál, lábacskáját behúzta a törzsecskéje alá, szeméremajkacskái kidülledtek, de ez önmagában nem viszi elõre a történetet. Részben emiatt hanyagoljuk ezt az aprócska tényezõt, részben pedig amiatt, hogy az ismétlés elkerülése végett hamarosan le kellene pinázzam a kislány nemi szervét, s az azért mégiscsak pofátlanság. Ott ült szegény, ha az arcbõre kémiailag reagált volna az oxigénnel, akkor a pofija odafagyott volna a levegõhöz. Hirtelen eszébe jutott, hogy ha iszik a szeszbõl, akkor nem fog annyira fázni. Kortyolt egyet, és a szesztõl úgy érezte, átlátszóvá válik a kommunista blokk fala. És belátott. Egyik szobában békésen aludt két kisfiú, a másik szobában lobogott a tûz a kandallóban, a kanapén hangtalanul kettyintettek a szülõk. Beleborzadt a látványba, gyorsan még egyet kortyolt. Újra látomása támadt: gyö-

nyörû karácsonyfát látott, tele gyertyákkal, gömbökkel. A csodálatos az volt, hogy egyszer csak a karácsonyfa közeledni kezdett feléje, majd amikor szinte karnyújtásnyira érezte a fát, egy kicsi zsidó gyermek kiugrott a fa mögül: — Mi nem is ünnepeljük a karácsonyt, de mégis van fánk, nem mint nektek! Nye-nye-nyenye-nyeeee! – gúnyolódott az izraelita. Ezek a gyermekek… Én mondtam, hogy megrázó történet! Vod Katyusa lenyomott a szervezetbe egy egész üveggel. Nagyot böfögött, átjárta a testét a meleg, majd hirtelen megjelent elõtte a nagymamája, aki évekkel korábban meghalt. A kislány nem is emlékezett az arcára, csak tudta, hogy a nagymamája nagyon kedves volt hozzá azokban az idõkben, amikor a kis Katyusa még nem volt szobatiszta. Most azonban ráismert az arcra. — Mama! Te vagy az? — Nem, édesem. Ez csak a profilom a Deadbookon.

A Perspektíva a KMDSZ kéthetente megjelenõ információs és véleménytükrözõ lapja. A lapból értesüléseket átvenni, csak a Perspektívára való hivatkozással lehet! A lapban megjelent anyagok nem feltétlenül azonosak a szerkesztõség vagy a KMDSZ véleményével. Fõszerkesztõ: Kovács Hont-Imre. Szerkesztõk, szerzõk: Berecki Emõke, Berkeczi Zsolt, Demeter Noémi, Hegyi Bella, Kulcsár Árpád, Merli Zsuzsa, Oroszhegyi Tünde, Sántha Imola-Réka, Székely Balázs, Tamás Attila, Tövissi-Balázs Viola, Veres Réka. Cím: Kolozsvár, Petõfi Sándor/Avram Iancu utca 21. sz. Tel.: 0755 116247. E-mail: [email protected].

— Az meg mi? — Szeretnéd, ha neked is lenne? — Nagyon szeretném, mama. Azzal az öregasszony egy túlvilági husánggal addig ütötte szerencsétlen leánykát, míg az vért köpött. Majd miután vért köpött, kitekerte a nyakát, fél perc múlva le is vágta a fejét. Elrontotta a sorrendet, mert korábban szerette volna fõbe is lõni, de így már nem volt tétje. Hogy Vod Katyusának lett-e profilja a Deadbookon, azt a fene se tudja. De a kislányt reggel üres szeszesüvegek között holtan találták meg. — Melegedni akart szegényke – mondták az emberek. Pedig Katyusát a szesz hatására elõidézett paranormális tevékenység ölte meg, de Szentpéterváron nem tudták, hogy létezik ilyesmi, hogy paranormális tevékenység. Leitta magát, meghalt, és kész. Így gondolják ott az emberek, az anyjuk iskoláját, hogy mást ne mondjak! andersenjev hontyij

Támogatóink:

a Perspektíva állandó összmûvészeti melléklete

2010. november 4., II. évfolyam, 2. szám, Kolozsvár

Változással, változatlanul s lám, itt állok életem elsõ vezércikke elõtt, mint a Horizont nevû melléklet új felelõs szerkesztõje. S ahogy azt minden szerkesztõségbeli változás kikéri magának, most nekem is az lenne a dolgom, hogy mérlegre tegyem az elõttem lévõk munkáját, és elmondjam, hogy ehhez képest én mit szándékszom letenni az asztalra. Megvallom, nincs könnyû dolgom. Nem csak a szerkesztés kisebb-nagyobb problémájával kellett rögvest szembenézni, hanem egy magasra tett mércével is – melyet még nem tudom, hogy képes leszek-e átugrani. A Horizont melléklet megjelenésétõl kezdve eléggé egységes képet alkotott, s ha elõkeresném a legelsõ számot, abból is a legelsõ cikket, biztos vagyok benne, hogy elõdöm célkitûzései javarészt megvalósultak. Mivel a melléklet eddig kijelölt irányaival egyetértek, most nem fogok radikális változtatásokat meghirdetni, nem fogom az avantgarde módjára követelni, hogy tûzre minden ezelõtti hagyománnyal,

É

vagy bizonyos korszakhatárt sem igyekszem felállítani, elhatárolódva a már elindított és még zajló folyamatoktól, amik a Horizontot meghatározták. Sõt. A kezdeti irányhoz akarom tartani magam, s szeretném, ha a melléklet a fejlõdésére kijelölt úton haladna tovább. A színvonal megõrzése tehát fontos tényezõ számomra, persze minden ember, aki szerkesztésre adta a fejét, kicsit – akár nem bevallottan is – reménykedik, hogy nem csak egyenértékût, de jobbat hoz majd a felszínre abból a titkos nyelvi kincsesbányából. Kicsit sajnálom is magam, persze. Eszembejutnak Krasznahorkai szavai, aki annak adott hangot, hogy mennyire szánja az irodalommal foglalkozókat, mennyire együttérez velük, mert hát az irodalom – abban az értelmében legalábbis, amelyekhez a poros polcok, nagykötésû könyvek, könyvtárak és a virrasztó olvasók képzetei tartoznak – nem más, mint kihalóban lévõ dinoszau-

rusz. De elhessegettem az Értelmetlenség Szörnyét, s tényleg szívvel-lélekkel vetettem bele magam a lap szerkesztésébe. Bár, mint mondottam, radikális változásokat nem ígérek, és nincs is miért, hisz a már kialakult arculattal – tudtom szerint – elégedettek voltak a Horizont olvasói, tehát, bár nem ígérek forradalmat, reformot, ehhez hasonlókat, de kisebbecske terveim azért vannak a mellékletet illetõen. Szeretném az eddig meglévõ rovatokat véglegesíteni, a helyüket kijelölni. Valamint új rovatok ötletével is kacérkodom. Bizonyos rovatokon belül tematikus sorozatokat indítani – jelen lapban, egyik rovatvezetõ kezdeményezésére, már olvashattok is egy ilyet. Persze ezen gyakorlatias célok mellett, mikor elõször tettem fel magamnak a kérdést, hogy mit is akarok én a Horizont szerkesztésével, rögtön ilyen fellengzõs szavak jutottak eszembe: eljuttatni a kultúrát a tömegekhez, a diák-

ságot informálni és bevonni Kolozsvár kulturális életének pezsgésébe, olyan hangot megütni, amely a színvonal megõrzése mellett közérthetõségre törekszik (értsd: nem szakbarbár-tanodát), satöbbi, satöbbi. Igen, ezek valóban adnak valamiféle keretet törekvéseimnek. De emellett szerepel az is, hogy a kis csapatból, akiknek munkáit olvastátok itt már, vagy fogjátok, és magamból is a lehetõ legtöbbet kihozzam. Ez egyfajta kommunikáció kéne legyen, és semmiképpen sem egyoldalú, hiszen szükség van a visszajelzéseitekre, még ha csak az utcán vagy egy kocsmában hall is az ember egy-két elismerõ vagy becsmérlõ szót. Egyfajta konklúzióként végül egyetlen szót emelek ki: együttmûködés. Együttmûködve a cikkírókkal próbálunk olvasásra érdemes oldalakat elétek tenni, s együttmûködve az olvasókkal, veletek, fogyasztani akarunk a kultúrából. Méghozzá egy halmozott kanállal. dyyza

Kommunikációtörténeti kiállítás kolozsvári Mûvészeti Múzeum legújabb kiállítása a kommunikáció történetét mutatja be, egészen az elsõ írásoktól a multimédiáig. A kommunikáció (és nemcsak) rövid története… c. kiállítást 2010. október 7-én 18 órakor nyitották meg, és november 3-ig volt látogatható. A kiállítás anyaga idõsíkok szerint szervezõdött (múlt, jelen és jövõ), és három különbözõ csapat dolgozott rajta. Amellett, hogy a tárlat anyagát a legnagyobb erdélyi múzeumok gyûjteményeibõl válogatták össze a szervezõk, a tárlat tárgyai ötletes újdonsággal is szolgáltak:

A

vonalkóddal látták el õket, mely az internetkapcsolattal rendelkezõ mobiltelefonok segítségével további információkhoz juthattak a látogatót. Ha a kiállítás nevét hallotta valaki, valószínûleg homályos képek villantak be mondjuk egy régi telefonról. Nekem is ez jutott elõször eszembe, de a kiállítás meglátogatása után csalódnom kellett, mégpedig kellemesen. A több teremben berendezett tárlat sajátossága volt, hogy mindegyik terem külön tematika mentén sorakoztatta fel tárgyait, és ahogy átmentünk egyik terembõl a

másikba, észlelhettük a tárgyak tükrözte idõbeni elmozdulást. Az elsõ teremben ókorból származó dolgokkal találtuk szemben magunkat, valamint az írás Egyiptomban kialakult történetével. A következõ terem az öltözéknek, mint kommunikációs formának adott helyet. Majd a pecséteket bemutató részleg következett. Érdekes belegondolni, hogy ma, ha ránézünk egy világmárka logojára, máris eszünkbe jut maga a márka neve is, és ami érdekes ebben, az az, hogy ez a jelenség az ókorra nyúlik vissza – tudtuk meg a pecsétek kapcsán.

És hát igen, ami a legérdekesebb volt számomra, az mégis csak a gramofon, az írógép és a régi pénztárgép. Ezek a tárgyak évtizedek történetét foglalták magukba, sõt, volt egy száz éves pénztárgép is (még mindig használatban), amely ki tudja, hogy mennyi pénz gazdája volt már napjainkig. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, tárlatvezetõvel nem szolgált a kiállítás, ami egy ilyen komplex és sok érdekességet rejtõ tárlat esetén eléggé hiányolható. Ettõl eltekintve ötletes és jól kivitelezett kiállítást láthattak az arra tévedõk. dávid

Perspektíva — Horizont, 2010. november 4.

Újra-Visszaszületés áltoznak a nézõi szokások. Letûnt az ideje azoknak az elõadásoknak, amelyek teljesen elfeledtetik velünk a valóságot, a történelmi és személyes múltat. Ehelyett olyan kérdésekkel állnak elénk, amelyeket nem lehet nem megválaszolni. Késztetve vagyunk egy bizonyos szintû önreflexióra, amely által lehet, és kell újra-visszaszületni. Visky András Visszaszületése több, mint egy holokauszttörténet. Noha megtart elemeket a Hosszú péntek c. elõadásból (mely Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért regényére épül), azt hiszem, túl kell tekinteni az alaptörténet fontosságán. Szó esik itt az ember, mint egyén sorsáról, amely akarva-akaratlan tükrözi nemzetének sorsát is. Egy tönkrement házasság, az én és a boldogság ösztönös és szüntelen keresése, a múlt erejének növekedése, és az a ráészlelés, hogy az emberi élet, és a lélek, mérhetetlenül törékeny. Ezeket a témaköröket, kérdéseket feszegeti elõadásában Tompa Gábor. Egybõl megrázó, horrorisztikus színpadkép tárul elénk, amely véres köpenyeivel és felsorakoztatott koponyáival mégsem tûnik túlterheltnek. Azzal, hogy nagyrészt fehéret és be-

V

mocskolt fehéret látunk mindvégig, már elkezdõdik a születés-élet-halál-visszaszületés folyamata. Az egykor tiszta lelkeket elrontó, bepiszkító múlt megbosszulja magát, és a szereplõk mindvégig azért fognak küzdeni, hogy visszaszerezzék eredeti állapotukat, annak ellenére is, hogy nagyrészt kudarcot vallanak. Az egész színpadot befedõ elmosódó, olvashatatlan írás már utal arra, hogy nemcsak megmutatni, de elmondani is kell a történteket. Észrevesszük a kart, ami nem más, mint azonos sorsú emberek valamiféle kényszerített tömörülése. A közös tragédia – a holokauszt meg- és túlélése – megerõsíti a kollektív érzést. Õk széttört lelkek, és csak együtt képesek egy majdnem-embert megformálni. Egyszerû, fekete ruhájukban a társadalom, a hatalom által mozgatott bábukként mozognak valahol a világban, rendezõ nélkül. A Névtelen Férfi (Dimény Áron) megjelenésével hangot kap a szenvedés, az elnyomás, az, amit még elmondani is fájdalom. Õ, aki nemembernek nevezi magát, képes megszólaltatni az emberi félelmeket, tapasztalatokat. Erõteljes társadalom- és önvád hangzik el egy olyan ember szájából,

akinek már semmi vesztenivalója nincs. Õ a szócsõ a szenvedõk és a tudatlanok világa között. Minden szavából keserûség és valamiféle önkéntelen rezignáció árad, õ elmondhatja azt, amit sokak inkább elfelejtenének – õ már túllépett bizonyos emberi határokon. Miközben a Névtelen férfi elmeséli saját történetét, a kar egyként próbálja átadni saját élményeit, vízióit, s közösen próbálják átadni egy töredékét annak, ami annyira meghatározó volt számukra. Egy idõ után az elõadás, sajnos, szinte átvált felolvasószínházba, s zavaróvá válik a szöveg-mozgás kettõse. Egyszerre kell figyelni rájuk, ami szinte emberi képtelenség, hisz nagyon körvonalazódik mindkét elem. A szúrós, mélyreható szöveget elnyomja a részletekig precízen megformált koreográfia, vagy éppen fordítva. De pontosan azáltal, hogy létfeltétel az aktív (szellemi és fizikai) jelenlét, a nézõ annyira „jelen van”, amennyire a mai színházi konvenciók csak megengedhetik. Elsõ látásra mindenképp az elõadás vizualitása, képszerûsége ragad meg, néhány jelenet (koponyamaszkos lágerbeszámoló, a színészek folytonos, és

mindvégig értelmetlen önsanyargatása, a tragikumról hirtelen megfeledkezõ, improvizált kórus képe) pontosan megmarad emlékezetünkben. Ez az a színház, amelyet nem egyszer, de legalább háromszor kell látni a teljes értékelés és befogadás végett. Ideális lenne kép-szöveg-összkép sorban újranézni az elõadást, és így összekapcsolni a kissé nehézkesen átjövõ mondanivalót. Ezt a képszöveg közti feszültséget szépen enyhíti az igencsak találó zenei összeállítás, s teljesen ellenpontozza a szavak szinte kipattanó ritmusosságát, s az ezeket megörökítõ írógép kattogását. Ha a darab, illetve az elõadás arra keresné a választ, hogy újra-vissza lehet-e születni adott, megrázó és végletes események után, lehet nem tudna konkrét felelettel szolgálni. Nem igazán érezzük a megváltás, megtérés, megjavulás reményét, s ebbõl fakadóan az összkép negatív kicsengésû. Mindenképp érdekes témákat vet föl a Visszaszületés, és végül a nézõt magára hagyja, hogy önmaga döntse el, õ vissza tud, illetve akar-e születni valamiféle névtelen múltból. kovács bea

Emberi kapcsolatok, tragikus sors avagy happy end?

Színházi kitekinto - Henrik Ibsen: Nóra Rendezõ: Patkó Éva A Marosvásárhelyi Mûvészeti Egyetem immár másodjára, új köntösben elõadott színházi produkciójáról van itt szó, amely „fresh” gúnyába búrkolózva 2008 után, újra Nóra tébolyait mutatta be. A szóban forgó elõadás az egyetem keretén belül mûködõ Akadémiai Mûhely produkciója, amelynek kitûzött célja, hogy teret nyújtson a színházi kísérletezésnek, a merész színházi nyelvek kipróbálásának. Pontosan ezért, amit mi Marosvásárhelyen láthattunk október 23-án, az eltér Ibsen drámainak megszokott feldolgozási vonulatától. Az elõadás

nem komor embereket jelenít meg, hanem sokkal inkább a mosoly, néha az aggodalom vagy búcsúzás kapcsolatát. A díszlet egyszerû: Nóra babaszobája kisebb-nagyobb piros ülõgömbökbõl, golyókból áll. A drámai végkifejlet helyett pedig egy jó kis velõs, meghitt befejezést ad a darab. És a különleges befejezés mellett mást is találunk, ami új aspektusát mutatja meg Nóra történetének: a kamera segítségével belátást nyerhetünk az úgynevezett negyedik falon keresztül a házassági válság kialakulásába. A dráma színpadra vitelében, az emberi jellemek felvonultatásában fontos szerepet játszanak a sajátos gesztusok,

amelyek olyan alakokat rajzolnak ki, mint Torvald a menõmanó fazon, jólkeresõ igazgatói állással, Nóra a megtestesült feleség, Krogstad, aki bár nem egy velejéig romlott karakter, mégis negatív szereplõként tekinthetünk rá, mint a gondok hordozójára, Krisztina (Lindéné), aki csak egyszerûen a furcsa nõ, végül Rank, az orvos, a mély nyugodtság reprezentálója. A társadalmi ranglétra különbözõ fokain álló alakok ezek, konfliktusaik mindennapiasságával. Az elõadásnak nyitott befejezése van: egy abszurd beszélgetés kezdõdik el a szereplõk között, amely megszakad, s a nézõk tapsával fejezõdik be.

Bár éppen ide illeszkedik egy érdekes tudnivaló (közönségbeszélgetésen volt hallható): az elõadás nem „követel“ tapsot, hanem inkább mély figyelmünket és a felvetett gondolatokban való elmélyedésünket kívánja. belló

„Éppen úgy a te kis énekesmadarad voltam, mint azelõtt, bábu, akit, minthogy ilyen esendõ s törékeny, ezután kétszeres óvatossággal kell a kezedben tartanod.” (Ibsen)


Ha karfiol az egész világ rózsa taposott toposza mûködhet pont úgy, mint az elefánt a kígyóban, vagy a bárányka a dobozban: csak észre kell venni. Tolnai Ottó, vajdasági magyar költõ, drámaíró estjérõl beszélek, ami 2010. október 27-én, szerdán, este 8 órakor kezdõdött, azzal, hogy Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója az új stúdióteremben bemutatta Egyed Pétert, akinek meg az volt a feladata, hogy bemutassa Tolnai Ottót, aki a meghívott volt. A stúdióterem pedig fekete, fekete, fekete (akár a sivatagi éjszaka). A reflektorok fényében két tetszetõs, mégsem tolakodóan narancssárga kanapé. De fontos ez? Azt hiszem akkor és ott fontos volt. (Elvégre színház, vagy mi!) Aztán a látványt és a halvány háttérzajt elnémította Egyed Péter, amikor elkezdett beszélni a kritikáról, amit Tolnai elsõ, Világpor címû kötetérõl írt. Fogódzót adott: „Azt tapasztaltam, hogy semmilyen általam addig ismert költõi kánon nem segít Tolnai Ottó verseinek megértésében.” Vagyis: ne ott keressünk fogódzót, ahol eddig. Közben fel-

A

sorolt néhányat a legfontosabb motívumok közül, amelyek ezt a költészetet meghatározzák: „Ilyen általa használt alakzat például a tiszavirág, a selyemgubó, a csicsóka, de a flamingó és a karfiol is”. Nyugalom, a legtöbb nézõ-hallgató arcára sem az áhá-élmény ült ki ezek hallatán. Aztán késõbb jön az is. (Ha jön.) Tolnai szerint, hogy megértsd a karfiolt, magad is karfiollá kell válnod, és karfiolként látnod az egész világot, ami: karfiol. Beszélgettek. Olyan kis anekdoták kerültek elõ, amelyek megmagyaráztak, legalábbis elõkészítettek néhány késõbb, a felolvasott mûben konkretizálódó mozzanatot. A rövid kis történetek az alkotói folyamat három fontos lépésére is rávilágítottak: 1. az élmény, 2. a Tolnai-lexikon 3. az írás. Valahogy így válhatott líraivá a karfiol, ami abban a bizonyos lexikonban „torz virágot” jelentett. Egy másik anekdóta szerint pedig Tolnai egyszer észrevette a kertben, hogy a rózsaszínû rózsának rózsaszínûek a tetvei. És ahogyan elmesélte... Ezt az újrafelfedezését a világnak meg lehetett mosolyogni, lehetett

(volna) gúnyolódni rajta, el lehetett csodálkozni, hogy „te jó ég! én ezt sohasem vettem észre, pedig nálunk is vannak rózsák a kertben”, és el lehetett szontyorodni vagy csak elmerengeni. Egy másik anekdota, a jerikói rózsáról szólt, amit egyszer ajándékba kapott. Egy tetszhalott növény: gubbaszt magába tömörülve, de ha valaki meglocsolja, húsz perc után kinyílik. Valahogy így gubbasztott Tolnai Ottó is a kanapén, amíg beszélgetni nem kezdtek, és akkor aztán kellemes, mély hangján mesélt és mesélt. Az a benyomásom támadt (tán mert filozófus is), hogy tud valami nagyon fontos dolgot, amit nemsokára el fog mondani, de elõbb még elõ kell készítenie a terepet, nem csapódhat be csak úgy egy zuhanó repülõ a nézõtérre: ahhoz sivatag kell. És valahogy úgy gubbasztott A kisinyovi rózsa címû kötet is a szerzõ elõtt az asztalon. Amikor befejezték a beszélgetést, Tolnai teával locsolta meg a torkát, és a kötet kinyílt, majd kezdte: „Tolnai Ottó: A kisinyovi rózsa. A kisinyovi rózsa, elsõ rész...”. És az egész kötetet könyörtelenül felolvasta. De senki sem

panaszkodott emiatt. Nem véletlenül. Elsõ hallásra szövegfoszlányok maradtak csak meg. Az ismétlõdõ sorok végigdübörögtek a köteten, mert a lüke fiú, az tényleg lüke, és nem is lehetne más. Hogy mindenfelé cikória illata árad, és a nõ a kisinyovi gépre fog felszállni a röptéren, még akkor is, ha valaki azt hiszi, hogy majd vele utazik. És mindvégig volt ott valami langymeleg, rejtett erotika. És önreflexiós részek, amelyek már egy másik költeményrõl is beszéltek. A tetvek is visszatértek, de már a teremtõ szeméremszõrzetén, és újra és újra megjelent a kis szamuráj meg a néni rubin kalaptûje, mely késõbb áthatolt a szürkeállományon. Egy olyan poémát olvasott fel Tolnai Ottó, „amely szintén sivatagot feltételezett / sivatagot mint ama rózsa / a kisinyovi rózsa.” És a jó hír, hogy ezzel még nincs vége. A rendezvénysorozat itt Kolozsváron a Katona József színház mintájára indult, és folytatódik jövõ hónapban, amikor is a meghívott: Kovács András Ferenc lesz.

Mi az éneklés? Mindenek elõtt kommunikáció. Méghozzá többnyire az a fajta, amelyben nem a közlés konkrét tartalma a legfontosabb elem, hanem a mûalkotás konkrétságán túl az egyén saját érzelmi, hangulati tartalmait közli rendszerint öntudatlanul másokkal. Az éneklés differentia specificája az érzelmi telítettség, amely megkülönbözteti más, a hang zeneiségét eszközül használó kommunikációs formáktól. Tulajdonképpen az éneklés adott ritmusban és a hangmagasság meghatározott változtatásaival párosult beszéd. Azt mondhatjuk, hogy az éneklés a kommunikáció és a metakommunikáció közötti átmenetnek tekinthetõ. Falk Géza szerint ,,az ének és a beszéd közös kifejezõ-

eszköze a hang. Az érzés- és gondolatközvetítõ eszközök közül egyik sem annyira változatos mint ez. Az ember ösztönös és tudatos érzelmi és értelmi világa a teljes hangszínskálát, annak legfinomabb árnyalatait és színkeveréseit is magába foglalja és felhasználja. Az ember testi és lelki életének, érzelmi és érzéki hullámzásainak, indulatainak és tudatos hanghordozásának végtelen hangbeli kifejezõképessége nemcsak csodálatraméltó emberi tulajdonság, hanem a természet legbõkezûbb ajándéka is.” A következõ hetekben azon gondolkodunk majd el, hogy miben különbözik az énekesek éneklése az emberek hétköznapi dalolásától.

tücsök

Gondolatok az éneklésrol ondolkodni kezdtem azon, hogy mi lehet a zene világában olyasmi, ami összekapcsolható a kommunikáció fogalmával, és lehetõséget nyújt érdekes kapcsolatok felfedezésére. Írhattam volna a hangszeresek közötti kommunikációról, arról, hogy miként tudnak egymásra hangolódni a fellépésen egy vonósnégyes tagjai. Hogyan is kommunikálnak õk, miközben agyuk teljes mértékben a zenemû minél tökéletesebb megszólaltatására összpontosít? Ez csak egy példa a zene világában jelentkezõ különös kommunikációs-helyzetek sokaságából. Miután gondolataimat sikerült valamennyire rendszereznem, és már nem cikáztak összevissza a kommunikáció és a zene fogalmai között, arra a

G

következtetésre jutottam, hogy az éneklésben, és az énekléssel együtt járó gesztusokban fogok kutakodni, különlegességekre vadászni. Azt is elárulom, hogy miért döntöttem így. Véleményem szerint az éneklés a legkomplexebb zenei kifejezésmód, mivel az énekes hangszerét a testében hordja, más szóval a testét, annak egyes részeit használja hangszerként. Kíváncsian vártam, hogy milyen újdonságokat tudok majd meg errõl a különös, bennünk rejlõ hangszerrõl. Ugyanakkor választ kerestem az örök kérdésre: mennyire fontosak a gesztusok a zenészek esetében? Mielõtt azonban erre a kérdésre fókuszálnék, nem ártana betekintést nyerni néhány énekléssel kapcsolatos tudnivalóba, hiszen ezek elválaszthatatlanul kapcsolódnak a gesztusokhoz.

Lilla


Csillaghír: Palocsay Zsigmond emlékest ÖREGSZAMÁR A kocsma elõtt öreg szamár áll - vár. Kerítésléchez kötötték. Szénája szalmás. Szõre hosszú. Patája csajkos. A szeme csukva, - bóbiskol magának. Fittyedt ajkán, - mint mágneshez ragadt gombostûk -, szálkás fehér szõrök rezegnek. Mögötte jókora szekér, kereke rozzant, álltában is nyikkan. Szügyén, a hámkoptatta helyeken, suvickos-feketén fénylik a simára sikált bõr, - legyek sütkéreznek ott. Fülében okkerszín szõrpamacs sárgáll - cirkuszvidáman. Kakaó, tej, krém és csokoládé, bébiszínek szamarítják imitt-amott komoly szürke-fû ruháját. Hátán a sötét csík is lilába szelídül, ha piktorosan hunyorítok.

MAGYAR OPERA 14-én, vasárnap 17 órától: Venczel Péter—Moravetz Levente: Ali baba és vAgy negyven rabló

MAGYAR SZÍNHÁZ 6-án, szombaton 20 órától: Visky András: Alkoholisták Rendezõ: Tompa Gábor 7-én, vasárnap 18 órától: William Shakespeare: Mértéket mértékkel R.: Matthias Langhoff 8-án, hétfõn 20 órától: Visky András: Alkoholisták Kárpát Réka illusztrációja

ordaszentlászlón született 1935. november 2-án. Tanulmányait Kolozsváron végezte, ötévi börtönbüntetéssel megszakítva, amit egy rendszerellenes diákszervezkedésben való részvételért kapott, majd szülei kívánságából két évig a Mezõgazdasági Fõiskola hallgatója volt. Ezt követõen azonban szíve vágya szerint a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián szerzett hegedûtanári oklevelet és hangszeres zenét tanított a Zenei Középiskolában, ugyanitt. A Forrásnemzedék számottevõ alakjaként a zene és természet ötvözõdésébõl származó versvilágot alkotott, avantgarde és szürrealizmus jellemzi. Bábjátékok és gyermekversek szerzõje, valamint a kolozsvári Napsugár kiadó munkatársa volt. Palocsay Zsigmond erdélyi költõ születésének 75. évfordulója alkalmából emlékestet és a költõ válogatott fényképeit bemutató tárlatot szerveznek 2010. november 3-án, 18 órától az evangélikus-lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériájában (Kossuth Lajos utca/B-dul 21 Decembrie 1). Egyed Péter filozófus nyitja meg

T

a kiállítást, az emlékmûsorban pedig fellépnek Csép Anna és Dénes Csongor hegedûmûvészek, Hatházi András, Kelemen Csongor és Köllõ Csongor színmûvészek. A Csillaghír címmel készülõ kiállítás Palocsay Zsigmond fényképeit mutatja be, amiket Márton Zoltán fotómûvész válogatott, dolgozott ki és rendezett. Ezzel egyidõben megtekinthetõ lesz több más alkotás is, mint például Benczédi Sándor szobra, Kántor László és Márton Zoltán fényképei, Nagy Imre portréi, Jakabos Imola kerámiaasztala (a költõ íróasztala), Palocsay Zsigmond személyes tárgyai, valamint Soó Zöld Margit könyvillusztrációi és címlaptervei. A kulturális mozaikot kiegészíti egy filmvetítés, ahol a résztvevõk Xantus Gábor Palocsay Zsigmondról készített portréfilmjét nézhetik meg. Az érdeklõdõk a tehetséges Palocsay Zsigmond személye köré épülõ, a mûvészetek több ágát is magába foglaló emlékestet tehát november 3-án, délután hatkor tekinthetik meg, valamint a képzõmûvészeti tárlatot november 3-a és 8-a között.

A Horizont a Perspektíva állandó összmûvészeti melléklete. Felelõs szerkesztõ: Demeter Izabella. Alfõszerkesztõ-helyettes asszisztens-inas pótsegéd: Kulcsár Árpád. Szerkesztõk: Fodor Lilla, Koller Attila, Kósa Dávid. Szerzõk: Csepán Gellért, Gondos Mária Magdolna, Kovács Beáta, Sántha Imola-Réka.

imooo

9-én, kedden 20 órától a Tranzit házban: Egy õrült naplója BEMUTATÓ ELÕADÁS R.: Tom Dugdale 10-én. szerdán 19 órától: A.P. Csehov: Három nõvér R.: Tompa Gábor 12-én, pénteken 20 órától: Ingmar Bergman: Suttogások és sikolyok R.: Andrei ªerban 13-án, szombaton 19 órától: A költõ színháza — Kovács András Ferenc költõi estje 15-én, hétfõn 20 órától a Tranzit házban: Egy õrült naplója 15-én, hétfõn 20 órától: Ingmar Bergman: Suttogások és sikolyok R.: Andrei ªerban 17-én, szerdán 20 órától: Arisztophanész: Lüszisztraté, avagy a nõk városa R.: Dominique Sarrand

Visszhang-kupa Töketlenek Bohemian Betyars koncert

Recommend Documents