Vezércsillagom, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám. Liszt Ferenc. Tartalom. Liszt Ferenc magyar voltáról 3 Franz Liszt ein Ungar?

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:06 AM

XIII. évfolyam 1. szám

Page 1

2011. tavasz

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:06 AM

Page 2

2011. tavasz Vezércsillagom, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám. – Liszt Ferenc

Tartalom 3

11

Liszt Ferenc magyar voltáról Franz Liszt – ein Ungar? Honvágy A mosolygó Liszt Wälsungszerelem és Gesamtkunstwerk Álmodtam szépet, bíztatót… „Közösséggé formálta a társulatot” A famulus megszólal Színváltozás a bécsi operában Laudáció Liszt könyvekrôl Visszapillantó Utunk a Metropolitanbe

3 5 6 8 11 13 15 16 19 23 24 25

A címlap és a hátlap a 13. oldalon olvasható cikk illusztrációi. A címlapon: Az Oláh Gusztáv tervezte Bohémélet színpadképe a Magyar Állami Operaházban. Fotó: Mezei Béla A hátlapon: Wagner: Siegfried, rendezô: Nagy Viktor színpadkép: Csikós Attila. III. felvonás: Temesi Mária és Molnár András. Fotó: Korniss Péter

5

8

A tartalomjegyzék képei: 13

15

3 Liszt Ferenc

5

Doborján, Liszt szülôháza

11 Wälsungpár

8

Karikatúra Lisztrôl

13 Nabucco

16 Meixner Mihály, Hajtó Zsolt

15 Viráglányok

25 A virágba borult Centrálpark

Társaságunk köszönetet mond mindazoknak, akik lapunk megjelenését segítették. Kérjük adója 1%-ával támogassa további sikeres mûködésünket. Köszönjük. Adószámunk: 19650892-1-42

16

25

Kiadja a Richard Wagner Társaság Fôvédnök: MARTON ÉVA 1148 Budapest, Kerepesi út 76/E. Telefon: 383-0101 • 467-0611 Fax: 383-0101 E-mail: [email protected] Internet: www.wagnertarsasag.hu A Wagner Társaság adószáma: 19650892-1-42 Szerkesztôbizottság: Dr. Ádám András fôszerkesztô, Dr. Király László, Pallós Tamás, Vajai Balázs Megjelenik negyedévente, megvásárolható: a Társaság rendezvényein, a Magyar Állami Operaházban ISSN 1587-1525

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:06 AM

Page 3

2011. tavasz

Liszt Ferenc magyar voltáról A Liszt-év megnyitására Liszt-emlékév során bizonyára újra fel Amennyire ez kideríthetô, Liszt Ferenc apai ôsei fog vetôdni a sokat vitatott kérdés: ma- nyugat-magyarországi németek, anyai ôsei alsógyarnak tekinthetô-e a nagy muzsikus, ausztriai osztrák-németek voltak. és ô maga milyen nemzeti identitásúnak Ennek részletesebb áttekintésére szenteljük a cikérezte magát. künk függelékét. Azt szokták mondani, hogy Liszt Ferenc egész éle* tében magyar állampolgár volt. Nem tudunk arról, léA kiváló zenetörténész, Alan Walker ezt írja a péseket tett volna – akárhol élt is –, hogy más állam pol- Liszt életét és mûvészetét átfogó háromkötetes mogárává váljon. Ez nográfiájában az lényegileg teljesen apai ôsökrôl igaz; azzal a fenn(Rácz Judit fordítartással, hogy matása): gyar állampolgár„Három nemságról inkább csak zedéken át ma1867 után beszélgyar földön éltek hetünk. A kiegyeés dolgoztak. Szezést megelôzô idôkrették az orszáre vonatkozóan azt got, népével egymondhatjuk, hogy nek érezték maLiszt – amint apai gukat, magukba ôsei is – magyarorszívták kultúráját. szági illetôségû Pontosan úgy élHabsburg-alattvatek, szaporodtak Liszt szülôháza Doborjánban ló volt. és távoztak, mint Tudunk róla, hogy Liszt Ferencet a sikerei csú- ezernyi más magyar parasztcsalád. S ha bármelyicsán, 1859-ben Ferenc József vaskorona-renddel küket megkérdezték volna – ami igen valószínûtlen tüntette ki; ezzel osztrák lovagi rang járt együtt. Liszt –, hogy milyen »nemzetiségû«, azt válaszolta volna: a lovagi címet soha nem használta, kezdeményezte »magyar«.” viszont késôbb annak kiterjesztését rokonára, EduBartók Béla ekként tért ki akadémiai székfoglalóard Liszt bécsi fôügyészre. jában (1936) Liszt identitásának kérdésére: Liszt Ferenc felmenôi német anyanyelvûek vol„Liszt magát mindenkor, Magyarország jó sortak,* így kisgyermekként ô is a német nyelvet sajátí- sában éppúgy, mint balsorsában, állhatatosan matotta el. Mivel azonban 12 éves korától kezdve (1823 gyarnak vallja. Már pedig az ilyen nagy mûvészi jedecemberétôl) 13 és fél éven át állandóan francia lenségnek, mint amilyen Liszt volt, kijár a világ minnyelvû környezetben élt (Párizsban és rövidebb ide- den részérôl, hogy ebbeli akaratát tudomásul veig Genfben is), élete teljes tartamára a francia vette gyék, annak ne mondjanak ellent. Annál kevésbbé, át számára az anyanyelv szerepét. Írásai túlnyomó mert nincs is megfelelô tárgyi bizonyíték ellentmonrészt francia nyelvûek, még a Párizsban élô édes- dásra. Liszt Ferenc magyarnak mondta magát: anyjához szóló levelei is. mindenkinek, magyarnak, nem magyarnak egya-

A

* A magyar nyelvben közülük feltehetôen csupán apja, Liszt Ádám szerzett valamelyes jártasságot. Bár csak gyenge fokút, mégis ô volt az, aki z betût betoldva a családnevet magyaros formában kezdte írni.

3

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 4

2011. tavasz ránt, kötelessége ezt a kijelentését tudomásul venni és abba belenyugodni.” Végül pedig magának Liszt Ferencnek két levelébôl idézünk néhány mondatot (Hankiss János, illetve Rácz Judit fordításában). Az elsô levél (1845) címzettje Félicité de Lamennais abbé, francia egyházi személyiség; a második levélé (1873) Augusz Antal báró magyar fôúr:

renc szülôhelyéhez, a Lók melletti – Soprontól délre (a hegységen túl) fekvô – Doborjánhoz [Raiding]. Amint említettük, van néhány kivétel. A nagyapa és nagyanya szülôhelyének, Rajkának és Oroszvárnak – szintén Moson megyében – a hovátartozását Trianon nem érintette. Az elôbbi ma is Magyarország része, Oroszvár – mint Pozsony elôvárosa – az 1947-beli békével (Cseh-)Szlovákiához csatoltatott [Bratislava-Rusovce néven].

„Gyermekeimet semmiképp se lehet franciáknak tekinteni. Idôsebb leányom Genfben született; Cosima Comóban és Dániel Rómában. Mind a hárman az én nevemet viselik és teljes rendelkezési jogom van fölöttük, ami persze éppen olyan kötelességeket is ró rám. Így, mivel az én gyermekeim, természetesen az apjuk állampolgárságát (»kondícióját«, személyi állapotát) követik; tehát akár akarják, akár nem, magyarok, és mint ilyenekre, az ország törvényei irányadók. Így hát a legjobb és a legcélravezetôbb lépés, amit jövôjük érdekében tehetek, az, hogy teljes törvényesítésüket kérjem a császártól, Magyarország nádorának közvetítésével.” „Bizonnyal megengedik nekem, hogy a magyar nyelv sajnálatos nem tudásától eltekintve, én születésemtôl síromig szívemben és gondolataimban magyar maradjak.” Elôször Liszt apai ôseirôl szólunk. Idôs korára List György alsóAzok a helységek, amelyek a ausztriai helységekben: Marganagyapa, List György iskolamesrethen am Moos-ban, majd ter (1755–1844) és az apa, Liszt élete végén Pottendorfban taÁdám uradalmi tisztviselô lált otthont.* (1776–1827) mozgalmas Szintén megemlíthetéletének helyszínei voltak, – jük Liszt Ádám életútjákevés kivétellel – az akkori nak a mai BurgenlanMoson vármegye északi don kívüli néhány állorészére és Sopron vármemását. Fiatal éveiben gye nyugati részére esélt a ma Szlovákiához tek; a trianoni békeszertartozó Malackán, zôdés óta Ausztriához – Nagyszombatban és ott Burgenland tartoPozsonyban [Malacky, mányhoz – tartoznak. Trnava, Bratislava]; ebE helységek: Köpcsény ben az idôben foglalko[Kittsee] és az ahhoz közeli zott a ferences szerzetbe Nemesvölgy [Edelstal] (Liszt való belépés gondolatával. Ádám szülôhelye), Kismarton Mint már az Esterházy-ura[Eisenstadt] és annak külvárosa dalom alkalmazottja, egy ideig Lajtaszentgyörgy [Sankt Georgen am Kapuváron mûködött, de a hiáLeithagebirge], Nagymarton nyos magyar nyelvismerete mi[Mattersburg] a közeli Fraknóval Liszt Ferenc gyermekkori képe zsinóros attilában att onnan Sopron megye nyués Márcfalvával együtt [Forchtenau, Marz], továbbá gati részébe helyeztette magát. Lók [Unterfrauenhaid]; s ezzel elérkeztünk Liszt FeA sokat vándorló Liszt-ôsökkel szemben az * Margarethen am Moos az egykori határvárostól, a Lajta menti Brucktól bô 10 km-re nyugatra fekszik. Pottendorf határmenti község volt, Bécsújhelytôl 15 km-re van északkeletre.

4

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 5

2011. tavasz anyai felmenôk lakheForrásmunkák: lyét röviden felsorolhatBartók Béla válogatott juk. Az anya, Anna Maírásai (Szerk. Szôllôsy ria Lager (1788–1866) András). Mûvelt Nép Kia Duna bal partján levô adó, Budapest 1956. (KüKrems városban szülelönösképpen: 20–233. tett Mathias Lager pékold.) mester lányaként (a LaBékefi Ernô: Liszt Feger család a folyón túli, renc származása és csaközeli Palt faluból ládja. Zenemûkiadó, Bueredt). Onnan fiatal feldapest, 1973. nôttként Bécsbe, majd Hankiss János: Liszt Nagymartonba került. Ferenc válogatott írásai, Cosima, Blandine és Daniel Liszt Abba a helységbe, ahol I–II. Zenemûkiadó, BudaList György mûködött és Liszt Ádám gyakran pest, 1959. (Különösképpen: I. kötet, 173–175. old.) megfordult. Alan Walker: Liszt Ferenc, I–III. (Rácz Judit és FeA teljesség kedvéért megemlítjük még, hogy a jérvári Boldizsár fordítása.) Zenemûkiadó és Editio Mugyermekük karrierje érdekében távolba települt Liszt sica, Budapest, 1986, 1994, 2003. (Különösképpen: I. Ádám és felesége élete francia földön: Boulogne- kötet, 72–73. old.; II. kötet, 484–485. old.) Az angol nyelsur-Mer-ben, illetve Párizsban ért véget. vû eredeti mû 1983. és 1996. között jelent meg. (Szerk.)

Franz Liszt – ein Ungar? ajon Liszt Ferenc osztrák vagy ma- véssel késôbb toldotta bele a vezetéknevükbe az apa gyar volt-e? – teszi fel a kérdést egy a „z”-t, nehogy a magyarok „Lischt”-nek nevezzék. Az „Osztrák császárság” 1804-ben alapított tartobayreuthi magazin és így folytatja: A pianista, aki mûveiben elôszere- mányában lévô Raiding Liszt Ferenc születésekor tettel használta az úgynevezett „cigányskálát”, szíve- Magyarországhoz tartozott. Magyarország autosen merült el a forróvérû magyarság aurájában. nómmá és egyenjogúvá csak 1867. június 8-án vált, amikor a Habsburgok az államformát Ennek ellenére egyetlen csepp maaz osztrák-magyar reálunióvá – vagygyar vér sem csörgedezett ereiben. is az ún. Császári és Királyi KettôsSzülei osztrákok voltak és szülôhemonarchiává” változtatták. „Németlyén Raidingben, amely ugyan akNyugatmagyarország” Ausztriához kortájt politikailag Magyarországhoz való csatlakozására csak 1921 ôszén tartozott, a lakosság 90%-a német került sor. Burgenland mai nevére a volt. A Fertô tó területén – az akkori négy ôsmagyar megye: Pressburg „Német-Nyugat-Magyarországon” a (Pozsony) Wieselburg, Ödenburg német volt a hivatalos nyelv, és sem (Sopron) és Eisenburg emlékeztet. Liszt Ádám, sem Ferenc nevû fia Liszt Ferenc tehát magyar? A kérnem tanulta meg a magyar nyelvet. dés nyilván nyitva marad. Egy másik Azonban egyikük sem rejtette véösszehasonlítás talán egyszerûbben és ka alá a magyarság iránti vonzalmát. jobban megmagyarázza: egy bayreuthi A születési anyakönyvben 1811. októlakós franknak, vagy bajornak hatáber 22-én még „Franciscus List” Liszt Ádám rozza meg magát? Eddig a magazin. születése került bejegyzésre. Csak ke-

V

5

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 6

2011. tavasz A hitleri Anschluss után, Doborján helyett imnyai nagyapám Prónay Ferenc az elsô világháború elôtt és után kántortanító már Raiding-ban állított német nyelvû tábla német volt Fertôszéleskúton,-ma Breiten- zeneszerzônek mondja Lisztet. Mindig csodáltam az brunn am Neusiedler See, Burgenland. osztrákok nagyszerû érzékét a történelmi-kulturális A faluban és a környékbeli településeken: Sásony- csúsztatások terén. A bonni születésû Beethoven tuban, Nyulason, Feketevárosban és Kismartonlajdonképpen elosztrákosodott osztrákként ban fôképp’ német nyelvû, de magyarul is halt meg; Hitler, aki osztrákként: Schitöbbé-kevésbé beszélô, már kétnyelvû isckelgruberként látta meg a napvilágot,kolában tanult emberek laktak. Ôk némiként a világban tudatosult-, echt német ajkú magyaroknak vallották mamet volt?! gukat, hazájuknak egyértelmûen MaÉs Liszt magyar lenne? kérdi a gyarországot tartották. Ugyanúgy, fent idézett bayreuthi Magazin. Vamint a késôbb erôvel kitelepített malójában lehetett volna francia, esetgyarországi svábok, vagy a sopronileg német, netán bajor is? Az újságak, kik a gazdag Németországban haírói tépelôdés helyett ilyenkor talán zájuknak a szegény Magyarországot helyesebb megkérdezni az illetékest: mondták nekem hosszú évek múltán is. Liszt Ferencet, saját magát. Mit mond Liszt és Széchenyi talán éppoly gyengén errôl ô? beszéltek magyarul, mint a széleskútiak, de Lager Anna azért mégiscsak nagy magyarok voltak! K. L.

A

Liszt édesanyja

ÍME LISZT VALLOMÁSA:

Honvágy (Liszt Ferenc cikke a Gazette Musicale 1839. szeptember 2-i számában. A cikk a „Lettres d’un bachelier ès musique” sorozatból való és címzettje Lambert Massart) Különös végzet! Idestova tizenöt éve hagyta el apám békés hajlékát, hogy velem a nagyvilág forgatagába vesse magát s felcserélve a falusi élet névtelen szabadságát a mûvészet dicsô szolgaságával, letelepedett Franciaországban, mint a legalkalmasabb központban, ahol fejlesztheti zenei ösztönömet, amit az ô naiv büszkesége „zsenimnek” nevezett. Azóta megszoktam, hogy Franciaországot tekintsem hazámnak s nem gondoltam arra, hogy másik hazám is van. – Tudod, milyenek a kora ifjúság napjai, az ember életének az a korszaka, amely tizenötödik és huszonötödik éve közt folyik le: akkor él leginkább önmagán kívül, akkor tesznek rá legerôsebb benyomást az emberek, a dolgok, a helyek. Annyi sugár ered a szívébôl, olyan végzetszerû szükség kényszeríti szeretetre, hogy mindenkinek, aki csak közeledik hozzá, odaad magából egy-egy részecskét. Ebben a korban a fiatalember, saját gondolatainak viharzá-

6

sától bódultan, nem is él: csak vágyik élni. Minden: kíváncsiság, vágy, nyugtalan ihlet, ellentétes akarások árapálya benne. Kimerül a féktelen szenvedélyek labirintusában, amelybôl nincs kivezetô út. Mindent, ami egyszerû, könnyû, természetes, szánakozó mosollyal fogad. Minden célon túllô, minden akadály ingerli; lenézi a jót is, amit tehetne, az érzéseket is, amelyek boldoggá tehetnék. Kérlelhetetlenül kínozza az ifjúság ösztökéje. Az égô láznak, hasztalan pazarolt erônek, hatalmas és bolondos élniakarásnak ezt a korszakát francia földön töltöttem. Franciaország földje fogadta be apám hamvait is, az hordozza sírját, elsô bánatom szent menedékhelyét! Hogy is ne hittem volna magamat e föld gyermekének, ahol annyit szenvedtem s annyit szerettem?! Hogy is juthatott volna eszembe, hogy van egy másik föld is, – az, amelyen születtem, s hogy a vér, amely ereimben folyik, más emberfaj vére, s hogy az enyéimek máshol vannak?!… Véletlen körülmény ébresztette föl bennem hirtelen azt az érzést, amirôl azt hittem, hogy kialudt, pedig csak szunnyadt. Egy reggel Velencében, egy német újságban olvastam a pesti árvíz-szerencsétlenség részle-

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 7

2011. tavasz tes leírását. Ez szívemig hatott. Szokatlan részvétet „Krisztus itt van, amott van…” Szunnyadnak… de éreztem s ellenállhatatlan szükségét annak, hogy ha egy hatalmas hang egyszer majd felébreszti ôket, ennyi szerencsétlen emberen segítsek. Mit tehetek ér- ó milyen erôvel keríti majd hatalmába értelmük az tük? – kérdeztem magamtól. Micsoda segítséget vihe- igazságot! milyen félelmetes menedéket nyújt neki a tek nekik? hiszen nincs semmim, ami az embert hatal- keblük-, izmos karjuk hogy fogja megvédeni! Dicsômassá teszi az emberek között. Nincs meg a befolyá- séges jövô vár rájuk, mert jók és erôsek s mert semsom, amit a gazdagság ad, sem a hatalmam, amit a mi sem koptatta még el akaratukat, nem fárasztotta nagyság ad. Mindegy: azért csak elôre, mert érzem, ki hiába reménységüket. Ó én vad és távoli hazám! hogy szívemnek nem lesz addig nyugta, nem száll ad- ismeretlen barátaim! óriás családom! fájdalmad kidig álom a szememre, míg nem vittem el a magam fil- áltása visszahívott hozzád; egész bensômet felkavarlérét annak a végtelen nyomorúságnak. Különben ki ta a részvét s én lehajtottam fejemet – szégyenemben, tudja, nem áldja-e hogy ily sokáig meg az ég szegényes megfeledkeztem róadományomat? Az lad… De miért is ála kéz, amely meglít meg a szigorú sokszorozta a kevégzet? – Másik fájnyeret a sivatagban, dalomkiáltás – elmáig sem fáradt el. halkult, de engem Isten talán több mindig hatalmas örömet zárt a mûszózat remegtet vész fillérébe, mint a meg. Az a hang, milliomos minden mely nekem kedves, aranyába. az egyetlen, amely Ezek az izgalsohasem hívott hiámak, ezek a fellánba… Megint eltávogolások fedezték fel lodom hát tôled, számomra a „haszegény hazám, de Holló Barnabás dombormûve az 1838-as pesti árvíz és az árvízi hôsök, za” szó jelentését. most már nem a Wesselényi Miklós emlékére Nagyszerû táj szállt gyermek gondtalan fel lelki szemeim elôtt: a jólismert erdô volt az, amely a örömével, aki az újdonság, a csábító és csalfa tündér vadászok kurjongatásától visszhangzik; a Duna volt, elé siet, hanem dúlt szívvel, elhomályosult szemekkel, mely sziklákon rohan keresztül; a hatalmas rétek, mert most már tudom, mennyi jámbor szándék, neahol békés nyájak legelnek szabadon; Magyarország mes elhatározás tompult el az önzô és léha társadavolt, az erôs és bôkezû föld, amely olyan nemes fiakat lommal való súrlódásban, mennyi szent eszmét söhordoz hátán, egyszóval: az én hazám volt. Mert – pört el messzire a szétszóródás szele. Most már csak így kiáltottam fel hazafisági rohamomban, melyen bi- arra vágyom, hogy életemet a te szûzi magányodban zonyosan mosolyogsz –, én is ehhez az ôsi és erôs faj- tölthessem, felfrissítsem és megedzzem a falusi erkölhoz tartozom, én is ennek az ôseredeti, megszelidítet- csök egyszerûségében, megtisztítsam a tömeg feledélen nemzetnek vagyok fia, amelyet, úgy látszik, még sében, hogy valamivel kevesebb bûnös bánattal szálljobb napokra tartogat a Gondviselés! jak sírba, mint amit a tapasztalás gyûjt az ember feMindig hôsi és büszke volt ez a faj. A nagy érzé- jére. sek mindig helyükön voltak ezekben a széles mellek7-én indultam Bécsbe. Az volt a szándékom, hogy ben. Ezek a büszke homlokok nem tudatlanságra két hangversenyt adok ott: az elsôt honfitársaim javagy rabszolgaságra születtek. Boldogabbak, mint vára, a másikat, hogy útiköltségeimet kifizessem; azmások, mert eszüket nem vakították el csalóka fé- után egyedül, gyalogszerrel, zsákkal a hátamon hanyek; lábuk nem tévedt hamis ösvényekre, fülük nem tolok be Magyarország legelhagyatottabb vidékeire. hallgatott hamis prófétákra. Nem mondották nekik: (Hankiss János fordítása)

7

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 8

2011. tavasz

A mosolygó Liszt csodagyereket Beethoven, az elsô bécsi nagy hangversenye után felkapja és homlokon csókolja a tomboló közönség elôtt; és szívébe zárja Párizs, amelynek egy varázsütésre kedvencévé válik a „petit Litz”. Még a nevét se tudják, de istenítik. Minduntalan ilyeneket hallani róla: Megy petit Litz az utcán, szembe kerül vele egy kis szavojár utcaseprô és alamizsnát kér tôle. Liszt zsebébe nyúl, de csak nagy pénzeket talál. Kihúz egy tallért és azzal nyújtja oda a fiúcskának: „eridj, váltsd fel”! A fiú elrohan , de elôbb odaadja a seprût Lisztnek: „ugyan fogd addig”! Liszt áll az utca közepén finom frakkjában elgondolkodóan a seprûre támaszkodva, a járó-kelôk felismerik, nem értik a dolgot és egész Párizs beszéli, vajon mi történhetett, hogy a kis Liszt utcát söpör? Adni annak, aki rászorult, semmivel sem törôdve. Mennyire benne vannak a gyermekben azok az alaptulajdonságok, amelyek végigkísérik életén! * Elsô zenekari sikerét egy naiv operával aratta Párizsban. Gyermek-ifjú volt és még fiatalabbnak tûnt mint amennyi volt. Négyszeri sikeres elôadás ellenére le kellett venni a darabot mûsorról egy kulisszaügy miatt. Az opera fôszereplôje Nourrit elragadtatva a dalmû sikerétôl a tomboló közönség kihívására a szerzôt, Lisztet, karjára kapva lépett a függöny elé. Lisztet mélyen sértette, mert azt érezte, hogy a hallgatóság elôtt gyermekként bántak vele és az énekest szemrehányással árasztotta el. „Hiszen maga még” – akarta néki Nourrit válaszolni – „férfi vagyok!” – vágott a szavába Liszt. „Kérdezze csak meg a babáját, a kis szôke Noir-t!” – mire az énekes nem volt hajlandó tovább fellépni ver-

A

8

senytársa operájában, amely egyébként olyannyira tetszett, hogy egy belôle vett indulót az összes párizsi katonazenekarok fújtak. * Liszt társasága színes volt. Találunk benne sok arisztokratát is, de ezeknek barátságát soha sem ô kereste. Fôrajongóinak egyike volt Lichnovszki Félix herceg, aki még néhány mágnás barátjával együtt sokáig kísérte Lisztet fiatalkori hangversenyein. Ebbôl az idôbôl való Heine ama mondása: „Liszt Ferenc, tehetséges hercegek eme nagylelkû pártfogója…” * Jóindulata, különösen fiatal zenészek iránt, végtelen volt. Ezektôl még a huncutságokat, kisebb-nagyobb svindliket is elviselte. Olvassa egyszer Weimarban az újságban, hogy valami X.Y. nevû szép fiatal hölgy, „Lisztnek egyik legkitûnôbb tanítványa” fog hangversenyezni Jenában. Vonatra ül, hogy meghallgassa a szép fiatal hölgyet, az ô állítólagos kitûnô tanítványát. Összekerül vele és kisül, hogy sohasem látta. A fiatal hölgy halálos zavarban van és zokog. „Csak semmi sírás-rívás, gyerünk, halljuk azt a programot”. A hölgy összeszedi magát, jól-rosszul eljátssza a darabjait Lisztnek. Liszt viszont mindent eljátszik neki. Majd azzal végzi: „No jó! Most már tanult nálam, most már elmondhatja magáról, hogy Liszt-tanítvány!” * Tömérdeket komponált és nem lévén kicsinyes, kéziratát kölcsönadta, ha arra való ember kérte. Így Taussig is megkapta tôle Faust-szimfóniája egyetlen kéziratának egyik felét. És el is veszítette. Gottschalg találta meg egy este, amikor a szatócs sajtot csomagolt be néki kottapapírba és figyelmessé lett a szép ismerôs kéziratra. *

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 9

2011. tavasz Legtávolabb állott Liszt az üzletember-mûvésztôl. mann erôszakolására változtatta meg eredeti elhatáHerceg Metternichnél, a második császárság oszt- rozását. rák nagyköveténél Párizsban, állandó vendég volt. Zenész oly sokra még nem vitte dicsôség dolgában, Amikor a hercegné egyszer azt kegyeskedett tôle kér- mint ô. De a sajtóval soha nem tudott megbékélni. dezni: „jó üzleteket csinált Olaszországban?” szára* zon ennyit felelt: „csak bankárok és diplomaták csiEgyszer a szolgája meglopta: a rendôrség elôkerínálnak jó üzleteket”. És az akkor teljhatalmú herceg tette és egy hivatalnokával a legudvariasabb formában kérte felesége következô estélyén, nézze el annak tere- a mesterhez juttatta eltûnt nagyértékû aranyholmiját. ferélését; hiszen tudja, milyenek az asszonyok! „Köszönöm fáradságát – mondá Liszt – de a tárgyaPauline hercegnô haláláig (1921) legodaadóbb hí- kat nem fogadom el, nekem lopott holmi nem kell.” ve maradt Lisztnek, emlékirataiban rajongva emléke* zik meg róla.1 Liszt Ferencet a nôk gyermekkorától haláláig iste* nítették és körülrajongták, de mert lovagias A zenekritikával sohasem tudott komovolt, jóindulatú és elnézô, nem egyszer lyan összebékülni. (Mint Wagner.) Volt megkeserítették az életét. Így hát volt oka is érte baja elegendô. (Mint Wagnerrá, hogy rezignáltan elmondhassa: nek.) Hogy mint komponistát volta„szerelmi afféreknek akkor lehet képpen életében soha teljesen el örülni, ha szép szerével végzôdnem ismerték, tömérdeket támadnek.” ták, örök szégyene marad a ze* nekritikának, sok-sok értelmetMünchenben egyszer Rilen és pártos kritikusnak. Még chard Wagner megemlítette „LoHeinevel is voltak bonyoldalmai. lust”, I. Lajos és Lola Montez Heine egyideig kegyetlenül írt rótáncosnô afférjára utalva. Emella, de mivel Liszt semmiképpen lett azonban Liszt Ferencnek is sem állt kötélnek, nem vett róla tuvolt 1844 februárjában – 4 évvel a domást, sôt Heine lírikus tehetsébajor király leköszönése elôtt – egy gét elismerve, dalait tekintet nélkül a szerelmi kalandja a tüzes táncosnôszemélyes viszonyra megzenésítette. vel. Pikáns, hogy ebbôl a kapcsolatból a Heine is meggondolta magát és újból zongoramûvész szemmel láthatóan csak rajongó lelkesedéssel írt Lisztrôl. igen nagy fáradsággal tudta magát kimeneHogy egy másik félelmetes kritikussal Pauline Metternich kíteni. nem akart semmiképpen szóbaállni, mert Liszt Lola Montezt hotelszobájában bezárva akarúgy találta, hogy nem ért a zenéhez, azzal az eredta hagyni. A portásnak meghagyta, hogy „az ôrjönménnyel járt, hogy egy vezetô lipcsei zenelapban olyan gôt” csak az ô elutazása után, legkorábban 6 óra közlés jelent meg, hogy a németeknek semmi közük sincs Liszthez és Liszt francia beszéde kompromittálja múltán engedje szabadon. Liszt elôrelátóan tekintélyes összeget helyezett letétbe: a feltehetôen csúnyán Wagnert és Bayreuthot. A harc oka némelyek szerint az volt, hogy Liszt összetört szobabútorzatra. * soha a sajtó kegyét nem kereste. Mások szerint, hogy Köztudott, hogy Lisztet Chopinhez meleg, nem adott szabadjegyet. A Heine-vel való szétkülönbözésének oka az volt, hogy Heine váltót akart vele ôszinte barátság kötötte. Liszt barátja mûvészetécsináltatni és ô talán aláírta volna a váltót, csupán a ben elsôsorban az érzések bensôségét, gyengéd váltót és zenekritikát nem akarta összekeverni. kifejezésmódját szerette. Barátságuk különösen Lipcsében oly rossz kritikát kapott, hogy második fiatal korukban volt szoros, gyakran jelentek meg koncertjét lemondta, csak Mendelssohn és Schu- együtt társaságban, vendégségekben. 1

. Pauline Metternich hercegné Wagner mûvészetének is lelkes támogatója volt. Központi szerepet játszott a Tannhäuser párizsi bemutatójának létrehozásában a Nagy Operában. Wagner 1861 júniusában hálájuk jeléül egy híres zenedarabot írt: Album der Fürstin M(etternich) C-dur. (Szerk.)

9

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 10

2011. tavasz Egy alkalommal nagyon elôkealkalmam ezt a szép indulót lô palotába kaptak mindketten hallani”. meghívást. Mint szokás volt a * „trakta” után a mûvészeknek illett Amikor Sarasate elôször volt kisebb-nagyobb hangversennyel Weimarban, a nagyherceg ra„az est fényét” emelni. Kérdés volt jongott érte és magántársaságazonban, hogy a két nagy csillag ban zseninek nevezte. „Sarasaközül ki kezdje és ki fejezze be a te – mondotta erre Liszt – nem produkciót. Végül szellemes megnagy mûvész, csak felfújták”. – oldást találtak. Chopin ült elôször ”De kedves mesterem, erôsköa zongorához, majd játéka közben dött Carl Alexander, remekül a terem fényei tompultak, végül játszott és nékem rendkívül tetteljesen sötét lett. Ekkor, mint megszett!” – „Felséged bizonyára beszélték Liszt gyorsan odalopókitûnôen tud uralkodni, de zezott a zongorához és sebtében henei dolgokhoz talán én értek lyet cserélve Chopinnel pillanatnyi többet és az én véleményem szemegszakítás nélkül folytatta a játérint nem nagy mûvész.” És ezt Lola Montez kot, méghozzá annak stílusában. nem idegen uralkodónak Amikor a fények újra kigyúltak a mondta, hanem saját mecénáhallgatóság döbbenten vette észre a nagy „átválto- sának, gazdájának és nem is négyszemközt. zást”. Természetesen tomboló ovációval fogadták a * két mûvészbarát egyesített fellépését. És sohasem kertelt, ha komoly mûvészetrôl, mû* vészekrôl volt szó. A szász-kóburgi uralkodó herceg, 1855. május 2-án írja Liszt Wagnernek az Esz- aki komponált is, azt óhajtotta, hogy Wagner adjon tergomi misérôl: „Az utolsó hetek alatt teljesen mi- néki egynéhány hangszerelési útbaigazítást és Liszsémbe temetkeztem és azt tegnap befejeztem. Nem tu- tet kérte fel, hogy közvetítse ezt az óhaját. dom elképzelni, hogy fog szólni, de azt mondhatom, Liszt töprengve dörzsölte az állát: „Nehéz dolog, ezt inkább elimádkoztam, mint megkomponáltam." felség, mert ha Wagner hangszerel, akkor elôzôleg * rendszerint valami eszébe is jutott volt”. Az ötvenéves évek elején – a reakció virágzása te* tôpontján – meghívták hangversenyezni a bécsi HofAz Esztergomi mise elôadása után történt, hogy a burgba. A rendôrfônök mindazon országok osztrák díszebédnél a rendezôk elmulasztották a szerzôt a kikövetségeinél, amelyekben Liszt szerepelt, tudakozó- rályi asztalhoz ültetni, hanem a kísérô szürkeségek dott, hogy „tisztességes és megbízható egyén-e”. A je- közé osztották be. Liszt szó nélkül és feltûnést kerüllentések megnyugtatók voltak (Liszt maga mesélte ve vonult el, lesétált a zenekar számára bérelt gôzhaöreg korában, hogy Majláth kancellár személyesen jóra és megvendégelte a zenekar tagjait, akikre kívüírta bele útlevelébe, amelyet 1840-ben kapott, ezt a le senki se gondolt. pótló megjegyzést: „celebritate sua sat notus est”. Azt A miséért honoráriumot nem kapott. Emlékül a akarta ezzel jeleznie, hogy nem kell bejegyeznie külö- prímás imakönyvet küldött néki, amelyet szerényen nös ismertetô jeleit, mert „híressége folytán elég ös- köszönt meg. meretes”), de a rendôrségnek mégis voltak aggályai, * mert Liszt magyar volt. És csakugyan, a koncerten Akinek azt vetették ellenségei a szemére, hogy külvolt bátorsága Lisztnek a Rákóczi-indulót játszani, színes világfi, szíve mélyén szenvedô, krisztusi lény amely elég szigorú megtorlást jelentett annak, aki volt. Amikor Zichy Géza, aki öregségében igen közel nyilvánosan merte hallatni. Az udvar erôsen feszen- állott szívéhez, azt kérdezte tôle, miért nem ír memogett. A fiatal császár, Ferenc József, akit a mûvésze- árokat, így felelt neki: „Elég kemény dolog végigélni tek sohasem érdekeltek különösen, azonban elég ro- az életet, minek ezt a nyomorúságot még fel is jegyezkonszenves megoldást talált. Tetszésének adott kifeje- ni. Afféle kínzókamra-leltár volna!” zést és mosolyogva így szólt Liszthez: „Oly ritkán van (Varró István gyûjtése)

10

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:35 AM

Page 11

2011. tavasz

Wälsungszerelem és Gesamtkunstwerk Diotimae wagneri vezérmotívumok jelentésérôl sokan sokat írtak. Általános jellemzôként mindenesetre leszögezhetjük, hogy a vezérmotívum, melynek legkövetkezetesebb és leggazdagabb használatát a Tetralógiában követhetjük nyomon, többnyire a zenekarból szól, mely a narrátor szerepét ölti magára: aláfesti, jellemzi, értelmezi és magyarázza a színpadon zajló eseményeket, jelzi azok kapcsolatát a múlttal és jövôvel a mitikus idôben. Ilyen értelemben – engedtessék meg a távoli-tökéletlen párhuzam – hasonló szerepet tölt be, mint az ókori görög tragédia kara, amely a dráma különbözô pontjain ún. kardalokban reflektál a történésekre. Szimbólumértékû tehát, hogy a zenekar éppen ott ül, ahol évezredekkel korábban, a modern színház elôképét jelentô görög színpadon a kar táncolt és énekelt. (Az orchéstra eredetileg „tánchelyet” jelent, s csak az újkorban kezdik el „hangszeres zenészek együttese” értelemben használni.) A wagneri vezérmotívum egyfelôl tehát az elbeszélô hangja, másfelôl mindig van a zenén kívüli, a zene által jellemzett világban lehorgonyzott jelentése: ez lehet valamely tárgy (pl. a Notung) vagy valamely elvont dolog (pl. a lemondás vagy az átok), de a Ringben arra is van példa, hogy egy zenei jel, mely a Tetralógia egyik korábbi estjén (mondjuk, A Rajna kincsében) még kizárólag tárgyhoz kapcsolódik, a mû végére, Az istenek alkonyában már elvont jelentésre tesz szert. Ilyen a dárda vagy a varázssüveg motívuma: az elôzô az utolsó darabban már nem csupán Wotan attribútuma, hanem a hûség és egyenesség szimbóluma, az utóbbi mindennemû ármány és hitszegés jelképe. Ezeket elôrebocsátva szeretnék kísérletet tenni egy vezérmotívum jelentésének meghatározására, mely a Mesterdalnokok elsô felvonásában szólal meg, ott, ahol Dávid a mesterdal szabályrendszerébe vezeti be a tapasztalatlan Walther von Stolzingot. A zöldfülû és rokonszenvesen fontoskodó suszterinas a mûvészi érés különbözô fokozatait tárja a frank

A

lovag elé: vannak, akik mások dalait szépen tudják énekelni, vannak, akik mások szövegére szereznek zenét, az igazi és eredeti mûvész azonban az, aki mindkettôre képes, azaz saját szerzeményû versbôl és dalból egységes alkotást hoz létre: Der Dichter, der aus eignem Fleiße, zu Wort und Reimen, die er erfand, aus Tönen auch fügt eine neue Weise, der wird als Meistersinger erkannt. (Ama költô, aki saját szorgalmából a szavakhoz és rímekhez, melyeket kitalált, új dalt illeszt hangokból, az lesz majd csak a valódi mesterdalnok.) Dávid szavainak aláfestéseként a „neue Weise” (új dal) szavakra angolkürtön szólal meg a zenekarban egy jól ismert motívum, hovatovább nem a Mesterdalnokokból, mely egyébként maga is bôvelkedik saját zenei jelekben, hanem A walkürbôl: Siegmund és Sieglinde szerelmi motívuma:

Az, hogy a mûben egy másik alkotás vezérmotívuma szólaljon meg, önmagában is sajátos, figyelemfelkeltô mozzanat, mely óhatatlanul felveti a kérdést: mit jelent, mire utal A walkür egyik jellegzetes motívuma a Mesterdalnokok ezen helyén? A Meistersingerben nem ez az egyetlen utalás az életmû más alkotásaira. Mindenki emlékszik Hans Sachs szavaira, melyekkel ô Marke király hibáját emlegeti, aki nem ismerte fel idejében a fiatalok vonzalmát és nem volt képes visszavonulni; ô viszont – énekli Sachs – nem akar Marke „boldogságábólszerencséjébôl” (Glück). Ennek a részletnek zenei kíséreteként természetesen Marke király monológjának szomorú dallama szól a Trisztán és Izoldából, érzékeltetve egyrészt Sachs mélabús-lemondó gesztusát, másrészt a lehetséges tragédiát, mely ezzel a döntéssel elhárul. Visszatérve az „idegen” motívumokra a Mesterdalnokokban: a testvérek szerelmé-

11

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 12

2011. tavasz nek zenei jele másodszor is megszólal, az ötös elején. (E másodszori elôfordulás jelentôségérôl a befejezésben még lesz egy mondatom.) Effajta utalások és önhivatkozások a mûvön kívül, ám az életmûvön belül mindig az érett, de játékos kedvû, önnön nagyságát is már-már kívülrôl szemlélô géniusz sajátja, amilyen Mozart a Don Giovanniban, ô a színpadon helyet foglaló házi zenekarral Figaro áriájának dallamát játszatja a lakomázó úrnak, vagy – hogy irodalmi példát említsek – Goethe a Faust második részében, az északi Walpurgis-éj párjaként egy „klasszikus-görög” boszorkányszombatot is megül. De térjünk vissza eredeti kérdésfelvetésünkhöz! Mit jelenthet a szerelem motívumának felbukkanása Dávid énekében? Nyilván nem a Wälsungok Siegmund és Sieglinde szerelmét, hiszen ez teljesen abszurd volna. Láttuk azonban, hogy a wagneri vezérmotívum elég képlékeny ahhoz, hogy alkalomadtán a konkrét tárgytól és helyzettôl elszakadva általánosabb, elvontabb jelentésre tegyen szert. Továbbra sem értjük azonban, hogy mire vonatkozhat a szerelemnek ezen nem konvencionális formája a Mesterdalnokokban, ahol Dávid nem is szerelemrôl, hanem költészetrôl énekel. Félreismerhetetlen ugyanakkor, hogy az inas a szó ( Wort und Reime) és zene (Töne) összefonódásával (fügen) egyértelmûen a wagneri összmûvészeti alkotás egyik alapkövetelményét fogalmazza meg: költészetnek (prózaibban: a szövegnek) és zenének egységet kell alkotnia. De mi ennek az egységnek a lényege, pontosabban: hogyan jellemzi Wagner maga a zene és a költészet összeforrását? Az Opera és dráma címû elméleti munkájában így ír errôl: A tudomány felderítette elôttünk a nyelv szerkezetét, de amit mutatott nekünk, az elhalt szervezet volt, melyet csak a legnagyobb költôi szükség tud életre kelteni, mégpedig azzal, hogy a sebeket (…) a nyelv testén behegeszti, és rálehel, hogy feléledjen és megmozduljon. ÉS EZ A LEHELET – A ZENE. A megváltásra szomjazó költô most a nyelv téli fagyában áll itt, és vágyódva néz végig a tárgyias-pró1

zai hótakarón, mely az egykor oly dúsan duzzadó mezôt, a szeretô anyaföld kedves arcát befedi. Fájdalmasan forró leheletétôl azonban itt-ott, ahova árad, olvad a dermedt hó, és íme! – a föld méhébôl feléje sarjad a friss zöld csíra, mely a halottnak hitt régi gyökérbôl újonnan és dúsan szárba szökken – míg a soha sem vénülô, embert újító tavasz (…) minden havat elolvaszt, és a csírákból gyönyörûséges virágok fakadnak, mosolygó szemmel boldogan köszöntve a napot. 1 A zene ihletô-éltetô erejét Wagner természeti képekkel fogalmazza meg. Már elsô olvasásra fel-

Brunner: Wälsungszerelem

tûnik e képiség rokonsága a Tavaszi dal néven ismert „Winterstürme wichen dem Wonnemond” kezdetû „áriával”, melyben Siegmund Sieglinde iránt érzett szerelmét a tavasz felszabadító és kivirágoztató eljöveteléhez hasonlítja. Amikor elméleti írásában Wagner ugyanezt a képi nyelvet használja, akkor a zene és szöveg viszonyát közvetve szerelmi összefonódásként értelmezi, melyek nászából a teljes értékû mûalkotás virágzó tavasza megszületik. Ha Dávid oktató elôadása mögött Wagner arca,

R. Wagner: Költészet és zene a jövô drámájában. Opera és dráma, 3. rész. (ford. Fischer Sándor), Budapest (Zenemûkiadó), 1983, 66. old.

12

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 13

2011. tavasz szavai mögött a mester hitvallása rajzolódik ki, akkor tehát az is kézenfekvô, hogy a szerelem motívumát metaforaként, az összmûvészeti alkotás (neue Weise) kifejezéseként értelmezzük, amelynek kíséreteként megszólal. A walkürbôl származó zenei idézet tehát igencsak helyénvaló, csak éppen nem szó szerinti, hanem átvitt, a költôi alkotásra vonatkozó (poétikai) értelemben. Joggal kérdezhetjük azonban, hogy miért éppen Siegmund és Sieglinde s nem, mondjuk, Trisztán és Izolda szerelmének motívumát használta fel a zeneköltô. Ennek megértéséhez csak Dávid-Wagner szavainak másik állítására kell figyelnünk: igazi mûvész az, aki egymaga írja a szöveget és a zenét is. Ez tökéletesen illik Wagnerre, másfelôl azt jelenti, hogy zene és szöveg egy apától származó testvérek, vagyis eggyé válásuk testvérszerelem, olyan mint Siegmundé és Sieglindéé. Rendkívül szellemes és a Mesterdalnokok derû-

jéhez illô megbocsátóan ironikus mozzanat, hogy ezt a fenkölt, múzsai nászról szóló tanítást Wagner az eredeti mûvésznek nem, de még csak tanultnak sem nevezhetô suszterinas Dávid szájába adja, ugyanakkor éppen a szöveget aláfestô zene költôiségével megemeli és megnemesíti alakját. Dávid ebben a pillanatban nem kotnyeles dilettáns, hanem valóban látnoki tanítómester, Sachs méltó elôde Walther kimûvelésének útján. Ha pedig a harmadik felvonás ötösében a motívum ismét visszatér, ez már nem puszta ígéret vagy lehetetlennek tetszô kihívás, hanem a megvalósulás elôhangja. Walther immár túl van a szégyenteljes próbaéneklésen és a gyümölcsözô hajnali meghallgatáson, s a János-napi ünnepen valóban gyôzedelmeskedni fog új dalával. A zene és szöveg testvérszerelme boldog beteljesülést nyer s ezzel maga Walther is elnyeri szerelme, Éva kezét. Adorjáni Zsolt

Álmodtam szépet, bíztatót… Figyelmeztetés! Robbanásveszély! Ezt az írást az eretnek naivitások miatt modern operarendezôk, színházi fôemberek, zenei önsanyargatók és gyûrthomlokú kritikusok csak saját felelôsségükre olvassák! Minden sora a széplelkûeknek ajánlott. Mert az álom szabad,- tartották már a kelták. Kívánságokat, rejtett vágyakat, titkos félelmeket fejeznek ki – mondják a pszichoanalitikusok. Egy biztos, az álmok nem kötôdnek az ébrenlét ellenôrzött realitásához. Álmaink nem a valóság rabszolgái, ha szépek mondd el, ha rondák dobd a felejtés-zsák mélyébe. Mostan nem „színes tintákról”, hanem még szebbrôl, egy operáról, vagy inkább Operaházról álmodtam. Aranyos-arányos, kívül -belül szép, vörös- bársonyos, pontosan olyan, mint a pesti, ha nem éppen ugyanaz… Amikor odaálmodtam magam, éppen tele volt a Ház fiatalokkal és persze „szépkorúakkal”, akik folyvást nosztalgikusan mondogatták: ja,ja az én idômben bizony ilyen szépek voltak az operaelôadások- mint ez a mai itt! Va-

lóban, egy klasszikusan szép, harmonikus rendezésû látvány tárult a nézôk elé. Hohó! Horkantam fel, majdnem felébredve. Hogy létezik ez? Európa teljes operai elhülyülése korszakában, a kontinens közepén, ilyen hagyományos, klasszikus elôadást tartani!? Hiszen ez gyönyörû, de egy un.modern igazgató, fôrendezô szemében ez fosszilis maradvány, izléstelen geil- polgári kacat, szentimentális érzelmes giccs, hamis relikvia: múzeumba vele! Éppen errôl van szó- világosított fel operaházi kísérôm. Rájöttünk, hogy az opera törzsközönsége lassan -lassan de biztosan apadni kezd. A fiatalok is kevesebben jönnek. Idônként megtelik egy-egy külföldi busszal (Fleischtransport) a nézôtér, amikoris pár fotót csinálnak a Házról, nézôtérrôl, aztán sokszor a II.III.felvonásra már elillannak.A törzsközönség nemcsak „a kiöregedés”, vagy anyagi okok miatt fogyatkozik meg, hanem a nem megfelelô mûsorrend miatt is. Ki ér rá egy héten belül 3 Nürnbergit végignézni, de havonként egyszer, évente 10-12-szer szívesen meghallgatná. Úgy tûnik, hogy a kulisszatologató érdeke fontosabb, mint a közönségé? A diszharmonikus modern rendezések miatt is sokan elidege-

13

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 14

2011. tavasz nedtek („egyszer próbáltam,többet nem teszem”). Az sem igaz és erre már külföldön méréseket is csináltak, hogy a fiatalok az un. modern rendezéseket szeretnék, vagy az ilyen darabot jobban megértenék. Az Operaház belsô viszontagságait itt ne is elemezzük, de biztosan káros a vezetôk sûrû váltakozása, nemtörôdömség, klikkezés, pozíció-harcok, egyszóval a közösségi érdekek elé helyezett egyéni érdek. A nézô úgy érzi, hogy a szereplôk kiválasztása, a mûvészek favorizálása, vagy mellôzése nem mindig a szakma legjobb mércéi szerint történik, így idônként érthetôen kedvetlenek a mûvészek, monoton a zenekar. Mindez úgy gondolnánk – sajtóban is így írtáknem tartozik a közönségre, mint egy futball csapat belsô ügyei.1 De a közönség, a függöny másik oldalán mindezt jobban megérzi, mint azt az illetékesek sejtik, vagy szeretnék. És mégis járunk Operába, mert az életszükséglet, vagy éppen gondûzô szenvedély. Itt álmom nagyon nyomasztóvá vált, valószínûleg elfeküdtem a bal karomat, nagyot fordultam és feszültem figyeltem tovább. Ekkor, -mondta álombeli mesélôm- valakinek jött egy ötlete. Az-az egy-két, véletlenül itt felejtett szép muzeális elôadás, mint a Bohémélet, Don Carlos, mely mindig telt házzal megy, adta az ideát: mi lenne akkor, ha több ilyen klasszikus operát elôvennénk? Mi lenne, ha a világon ELÔSZÖR itt Budapesten csinálnának egy Opera Múzeumot? Minden mûvészetnek van múzeuma, sôt van technikai, vagy bélyeg, bicikli és gyufásdoboz múzeum is, csak éppen az operarendezésnek nincs élô múzeuma?! Mert a remek rajzok, fényképek, idôszaki rendezési tervkiállítások, vagy még a DVD-k is olyan „döglöttek” a valósághoz képest, hogy aki élôben látta ôsidôkben pl. az Oláh Gusztáv-féle eredetit, fejét vakarva csak annyit rebeg: szép, szép de hol van ez az eredetitôl? Vannak a megörökítésre próbálkozások. Lehetett látni pl. Salzburgban a Mozart házban kis aquárium-szerû papírfigurákkal, díszletekkel berendezett színpadképeket, Bayreuthban is volt a Wahnfried pincéjében ilyen régebben. Érdekes volt, de nem szép, és fölöttébb élettelen! Pedig ezt a mûvészeti ágat az operarendezést, éppúgy archiválni kell, mint a Szépmûvészeti Múzeum kincseit. De hogyan? ÉLÔBEN! Elô kell venni régi, nagysikerû bevált rendezéseket, ezeket felújítva, „leporolva”, az új színpad világítási- technikai lehetôségekkel ellátva újra színpadra állítani. Meggyôzôdésem, a mai rendezésekhez képest „fillérekért"lehetne kiállítani a könnyen mozgatható és felszerelhetô díszleteket. (Biztosan kevesebbe kerülne, mint egy rózsadombi villa…) 1

A hasonlat minôsít!

14

Természetesen –mondja operai informátorom-, a repertoárt nemcsak historikus, azaz „H” jelzésû muzeális jellegû darabok teszik ki, mint a mai jegyünkön is áll, hanem az új rendezések is. De mint Wagner a Nürnbergiben Sachs-al mondatja: a nép (publikum) és a mesterek (mûvészek) vizsgálják meg idônként, hogy a darabok „nem koptak-e el a megszokásban?- Van élet bennük most is elég?” Ezzel álmomban nagyon egyetértettem, a réginek és újnak harmonikus együttélésében, mûködött a pesti Operaház,az újra megnyílt Erkel mint Népopera, esetleg,mint a modern elképzelések bemutató helye. Amikor pár éve Katharina Wagner Pesten bemutatta Lohengrin rendezését, az elôadás színhelyéül az Erkel operát választotta, mondván az ô rendezéséhez az Ybl palota nem „passzol”, túl szép! Tökéletesen igaza volt. Egyébként azokat az elôadásokat a nagyszerû szereplôgárda: Sümegi Eszter, Pesti Emese, Molnár András, Kiss B. Attila, Marton Éva, Temesi Mária, Perencz Béla és a kitûnô zenekar mentették meg. Zsurnalisztikai hazugság, hogy az énekesek szabotálása miatt ért volna meg csak 8 elôadást ez a Lohengrin. Így volt, -mondja instruktorom- a német vendégek búztak, a hazaiak tapsoltak az énekeseknek, de nem mentek el többet. És mi lett a színváltozások után az Operaházban? Az álom folytatódott. Amikor lassan megvalósultak a szebbnél szebb kivitelû operák, a kiváló lelkes hazai mûvészekkel a közönség örömmel jött, hogy harmonikus szépet láthasson, hallhasson. Mert a szépért járunk múzeumba, színházba, operába. Például: a historikus szépért. (Egyébként a barokk operák feltámasztásának nemes kísérleteiben látunk ilyen tendenciát, de a modern giccsek beinjektálásával megtörik a mû egységét, a nézô számára ambivalenssé válnak. Valójában most még csak a zenéjükkel hatnak.) Amikor aztán híre ment külföldön,hogy Budapesten van egy ilyen csoda opera, ahol még, vagy már lehet eredeti, blôdike mentes hagyományos operaelôadásokat látni, melyben nem a rendezôt, hanem a szerzô mûvét mutatják be, egyre többen jöttek. Nem a mûemlékház és a turizmus, hanem az Európában egyedülálló rendezési csemege kedvéért. Az Operaház zenekara és az énekes gárda szinte egekbe emelkedett, sôt egy-egy külföldi csillag is minimális honoráriumért eljött ide, hogy végre egy szép házban, kellemes környezetben, nem patkánybôrbe bújtatott, Istentôl elrugaszkodott operaénekesként játssza végig álmai szerepét. Úgy ahogy azt a szerzô megírta és megálmodta. Ezek az elôadások inkább egyszerûek, mint pompázatosak- utóbbit hagyjuk

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 15

2011. tavasz meg az amerikaiaknak. Az operát, amit láttam- emlékeim szerint Nádasdy Kálmán rendezte-, mindenben a zenét szolgálta, a figyelemelterelés összes kelléke: a vetítés, akrobatika,pornográfia, technikai giccs hiányzott. Az egész álom volt az álomban. Még sokáig beszélgettem volna operai kísérômmel, de élesen megszólalt a szünet végét jelzô csengô- azaz a telefonom és felébredtem.

– Van ma estére a Bohéméletre egy fölös jegyem, nem jössz?-kérdezte valaki. Ja, ja az a gyönyörû muzeális elôadás? Persze, igen, boldogan,mondtam. Teljesen felébredve mégis nagyon szomorúan tettem le a kagylót, mert rádöbbentem, hogy a MÚZEUM OPERÁT csak álmodtam. De kár!... K.L.

„Közösséggé formálta a társulatot” Magyar énekesek Bayreuthban 2004 és 2007 között énekeltem Bayreuth-ban a második gébôl, a portástól a fôigazgatóig. Azt hiszem egy ilyen haapródot és az egyik viráglányt Christoph Schlingensief hí- talmas Házat, üzemet egészében együtt tartani leginkább res-hírhedt Parsifaljában. Bármerre is énekeltem azóta a veleszületett képesség,de igen sok tudatos emberi akaratot, világban, egyetlen operaigazgatóval kapcsolatban sem ta- fáradságot, napi munkát igénylô tevékenység. Aki érzi, pasztaltam azt, amit Wolfgang Wagnernél az elsô pillanat- hogy a lelki összetartás éppoly fontos mint a szólamprótól kezdve éreztem: ô nem egyszerûen vezetôje volt az Ünne- bákra figyelni, az énekeseket „pátyolgatni”, az tud szellepi Játékoknak, hanem mint met teremteni. egy családfô irányította a Wolfgang Wagnernek Fesztivált, ami valójában már mindenkihez volt egy kedves több, mint 130 éve mûködô szava, sokakat keresztnevücsaládi vállalkozás. A minkön szólított meg, még a látdenre kiterjedô figyelem és szólag idegenektôl is kedvealaposság olyan mértékû sen kérdezte: Hogy van? – kedvességgel párosult, ami aztán kiderült, pontosan rendkívül családias légkört tudja kivel beszélt, mert már teremtett a színházban. Tényegyszer találkoztak. Minleg úgy kezelt bennünket, denki jó ismerôsének, bamint egy óriási család tagjait. rátjának érezte. Emberi kiOtt volt minden elôadáson, a sugárzása, aurája volt. Parsifal elôjátékát mindig a Minden évben, auguszszínpad szélén állva hallgatta, tus végén fogadást rendezett ennek végén, mielôtt a fügaz énekeseknek. Ez is egy göny fölment átsétált a színfontos közösségszervezô esepadon, mindig ugyanakkor mény volt, itt azok a kollégák és mindig úgy kiszámolva, is találkozhattak, akik nem Schöck Atala hogy éppen átérjen, mielôtt a énekeltek egy elôadásban. függöny fölmegy. Apró moEgyik ilyen alkalommal odamentumnak tûnhet, de akkor nagyon jó érzés volt, hogy ült az asztalunkhoz, és órákon át beszélgettünk. Sokat memindig ott volt, és mindenen rajta tartotta a szemét. sélt a Wagner családról, az Ünnepi Játékokról, még HitlerBayreuth varázsa mindenkit hatalmába ejt, legyen az rel való találkozásairól is… Nehezen érthetô dialektusa nézô, turistalátogató. Nekem, mint az Ünnepi Játékok miatt nagyon kellett koncentrálni, de még így is nagy élszínpadi szereplôjének egész különös életérzést jelentett. mény volt elsô kézbôl hallani olyan dolgokról, amikrôl ma Nem lehet összehasonlítani más színpadokkal. Genius lo- már leginkább csak könyvekben olvashatunk. Nagy hatáci – a hely szelleme – szokták mondani, és ez igaz. Nem a sú ember volt, örülök, hogy ismerhettem, és még az ô vezefalakból sugárzik, hanem az emberekbôl. Kicsit a bayreu- tése alatt énekelhettem a Festspielhaus-ban. Schöck Atala thi ott lakókból, de legfôképpen a Festspielhaus közössé-

15

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 16

2011. tavasz

A famulus megszólal… Meixner Mihály évadkezdô elôadása: Wagner tenorok

Lauritz Melchior

Franz Völker

Svanholm és Tutsek

Max Lorenz

Günther Treptow

Suthaus és Mödl

16

gy magamfajta wagneriánus a kis karácsonyi gyertyácskák fényében megtisztulva, majd pezsgôdurranással búcsúztatva az óévet már nagyon várja az Újév délelôttjét, mikoris – jobb híján – a tv-n keresztül tanúja lehet a bécsi újévi koncertnek. Idén Clemens Krauss, Boskowsky, Karajan és Harnoncourt után, mint az tudott volt, ismét osztrák karmester, a Staatsoper új fôzeneigazgatója, Franz WelserMöst prezentált a világnak. Ezután kezdôdik a visszaszámlálás, hogy immár hagyományosan, mikor lesz az év elsô Wagnereseménye, Meixner Mihály tanár úr évadnyitó elôadása. Az idei összejövetel minden szempontból jubileumi volt, a Tanár úr immár két évtizede tartja elôadásait a Wagner Társaságban, jómagam mint famulus ötödször próbáltam – bûvészinasként – „lemezt forgatni”. A jó hangulatú, kedvesen anekdotázó ünnepi délután mûsorán ugyanis 15 ún. Wagner-tenor 17 felvételét hallhattuk 1927-tôl napjainkig. Mindenek elôtt azt kellett tisztázni, mi is az a „tenor”. Egy korábbi nem egészen tudományos megállapítás szerint a normál férfihang a bariton és a basszus. A tenor: az énekesek egy szûk körének „hangi rendellenessége”. Rendellenes állapot ide vagy oda, az operalátogató publikum jórésze mégiscsak ôértük vált jegyet az operába.

E

De mi az, hogy Wagner-tenor? Valaki vagy tenor, vagy nem tenor. Mondják,hogy más testi felépítésre van szüksége annak, aki Wagnert énekel, de tévhit, hogy az a jó Wagner-tenor, aki öles termettel ordít! Nem vitás, hogy nagy létszámú zenekar kíséri az énekest, de aki kicsit is ismeri Wagnert, az tudja, hogy zenéje hihetetlenül gondosan hangszerelt. Ha az énekesnek jó a technikája és szíve is van ahhoz amit csinál, nincs szükség az üvöltözésre. Természetesen egy tehetséges karmester nélkülözhetetlen. Márpedig ahhoz, hogy valaki végig énekeljen egy Tannhäusert, Siegfriedet, Tristanról nem is beszélve, szellemi és testi kondiciójának teljében kell lennie. A nagy és sikeres Wagner-tenorok általában ennek megfelelôen jóvágású, atlétatermetû férfiak, akiknek a jó színészi képességek birtoklása sem hátrány. Hangjában egy kis baritonális hangzás még kellemesebbé teszi a hatást. Sôt, a délután két énekese: a dán Lauritz Melchior és a svéd Set Svanholm is baritonként kezdett és csak késôbb váltott tenorra. Két magyar dalnokunk is bariton kezdés után lett kiváló Wagner-tenor: Környei és Turpinszky. Melchior 28 éven át a MET szinte egyedüli „wagnerese” volt, több, mint 500 elôadással! Wagner-tenorként annyira sikeres, hogy filmszerepben is megcsillanthatta kiváló színészi képességeit. Ô sajnos soha nem járt Magyaror-

Furtwängler és Flagstad

Wolfgang Windgassen

Windgassen és Nilsson

Hans Hopf

Jean Cox

Závodszky Zoltán

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 17

2011. tavasz

Simándy József

Molnár András

Kollo és Balslev

Jerusalem és Randova

Jonas Kaufmann

magyaros Svanholm

szágon, nem úgy, mint a másik, baritonból avanzsált Svanholm, aki sokszor, szeretettel és szívesen jött hozzánk kedvelt partnerével, Müller Máriával is. Egy alkalommal zsinóros mentében a Psalmus eléneklésével is megörvendeztette a magyarokat. Visszavonulása után rövid élete hátralevô részében a Svéd Királyi Opera igazgatója volt. Az atlétatermetû Wagner-tenoroknak ellentmond az egyik legkiválóbb Wagner énekes, Franz Völker. Banktisztviselô, cvikkeres, alacsony, kövérkés, egyáltalán nem hódító megjelenéssel. Egy tehetségkutató versenyen Clemens Krauss „kapta ki a sorból” és indította el pályáján. Rövidesen Bayreuth, Salzburg, Bécs keresett és szeretett énekese lett. Példamutató felvételei maradtak ránk, 1927-ben készült Lohengrin lemeze bestseller lett. A délután folyamán elsôként, mint érett nagyságot hallhattuk Lauritz Melchiort, fiatal Parsifalként pedig a délutánt Jonas Kaufmann zárta. Az elôadásnak szép kerete a Parsifallal kezdeni és végezni! Két részlet következett a Rienzibôl, az egyik Franz Völkerrel; karmestere az az Alois Melichart volt, aki nálunk is járt, és arról híresedett el, hogy utálta a mai zenét. Sôt errôl könyvet is írt, természetesen az érintettektôl kapott hideget-meleget érte. A másik részlet René Kolloval Rienzi imája volt. Kollo esztrád énekesként kezdte, akirôl késôbb Karajan úgy nyilatkozott, hogy megtalálta az ideális Stolzingit. Érdekes volt kétszer hallani a Grál elbeszélést, Völkerrel és Simándy Józseffel. Tannhäuser római zarándokútjáról – több hangszínt is alkalmazva – Set Svanholm számolt

be. A Tristan szerelmi kettôsének ugyanazt a rövidke részletét két „etalon” felvétel segítségével hallhattuk: a Ludwig Suthaus-Kirsten Flagstad kettôst Furtwängler vezényelte lemezre Londonban, a másik, a Wolfgang WindgassenBirgit Nilsson kettôst pedig Karl Böhm Bayreuthban. Az utóbbi kettôs kis színészi játékkal, a záró elôadás után egymás kezét fogva, térden csúszva járult Böhm elé, kérve, vállalja a következô évi Tristan elôadásokat. Ez hat alkalommal sikerült. Nilssonnak a MET-ben is volt egy érdekes esete, amikor az ott levô mindhárom Tristan (Ramon Vinay, Karl Liebl és Albert Da Costa) beteget jelentett, de egy-egy felvonást azért vállaltak. Így azon az estén Isoldénak 3 Tristanja is volt! (Milyen szerencse, hogy csak három felvonásos a mû.) És lesminkelve „a királylány” ugyan mit csinál? ahogy mondta: hazamegyek a farmomra – parasztnak!. Ugyancsak kétszer hangzott el az azonos Tristan részlet, a „Vízió”, Max Lorenz és Závodszky Zoltán elôadásában. Stolzingi Walter költô-lovagnak, vagy lovag-költônek a mesterek elôtti bemutatkozó dala Hans Hopf gyönyörû, igazi Wagner-tenor hangján szólalt meg egy bayreuthi elôadás részleteként, természetesen Knappertsbusch vezetésével. Siegmundot ketten is megszemélyesítették, Günter Treptow a Scalaban énekelte lemezre az idézett monológot (Egy kardot ígért apám…), az amerikai Jean Cox pedig a nem sokkal ezután elhangzó Tavaszi dalt. Siegfried három hangon is megszólalt, elsôként a kardot kovácsoló Molnár

Környei Béla

Turpinszky Béla

Nilsson és a 3 Tristan

Nilsson a „farmer”

Anthes György

Burian Károly

Pilinszky Zsigmond

17

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

1:03 PM

Page 18

2011. tavasz

Kónya Sándor

Joviczky és Delly

Peter Hofmann

Fritz Wunderlich

Placido Domingo

Bernd Aldenhoff

18

Andrásén, aki évtizedek óta viszi szinte egy személyben a hazai wagneri örökséget. Ô az az énekes, aki – hangján kívül – szívétlelkét is adja egy-egy alakításba – Taminotól Bánk bánon keresztül a Tristanig. Ezután Wolfgang Windgassen és Siegfried Jerusalem által elôadott jelenetet hallhattunk. Jerusalem – mint Tanár úrtól megtudtuk – zenekari fagottosból lett méltán híres Wagner-tenor. Az idézett részlet a famulus véleménye szerint az utolsó nézhetô bayreuthi Ringbôl volt Barenboim vezetésével. Bár a behallatszó állandó dobogás Kupfer rendezésének volt köszönhetô, aki még a haldokló Siegfriedet is ide-oda „rángatta” a színpadon. Windgassen 15 éven át volt pótolhatatlan csillaga Bayreuthnak; egyes vélemények szerint, ha nem lett volna, be lehetett volna csukni a Festspielhaust. Nagy tiszteletnek örvendett, mindenki messzirôl „megsüvegelte”, elôadást soha nem mondott le. Korának vezetô karmestere Knappertsbusch, amikor megkérdezték: mi lenne, ha ez mégis megtörténne, nemes egyszerûséggel válaszolt: „elô kell állíttatni a policájjal!” Kis hazánk jeles Wagner-tenorja: Závodszky Zoltán univerzális mûvész volt, hiszen nemcsak kiváló énekes és dalénekes (lefordított vagy 600 dalt, számtalan operát), de nagyon jó festô és szobrász is volt. Hihetetlen memóriával rendelkezett. Meixner tanár úr említi, hogy egyszer beugrással kellett megmentenie egy Nürnbergi elôadást, úgy, hogy Walter szerepét 25 éve nem énekelte. „Megy a taxi érted, majd ott átolvasod” – buzdítot-

ta báró Lukács Miklós. Az elôadás kiválóan sikerült. Knappertsbusch Závodszkyt élete legjobb Parsifaljának titulálta, amikor a Bécsben tanító már koros mester meglátogatta hangversenyének szünetében. Sok más pályatársával együtt (Melchior, Lorenz, Svanholm) féltô gonddal támogatta és tanította az ifjúságot, természetesen olyanokat, akikben megvolt a megfelelô tálentum. Ilyen kirobbanó tálentum volt Simándy József. Mint ismert, A nday Piroska azért ment Bécsbôl Szegedre, hogy partnere legyen. Oklevelén szinte meg sem száradt a tinta, amikor az akkor Pesten regnáló Klemperer egymás után dobta be a mélyvízbe, Stolzinginak, Lohengrinnek. Simándy tudta, hogy ô nem kimondott Wagner-tenor, más Wagner szerepet nem is énekelt. De a Parsifal sajnos a kor szelleme miatt örökre elment mellette. Egy budapesti operaelôadáson a gyönyörûen énekelt Grál-elbeszélés után a publikum jó pesti szokás szerint óriási ovációban tört ki, és félô volt, hogy Klemperer dühe miatt nem is lehet befejezni az elôadást. A probléma szerencsére megoldódott, de a karnagy úr még a banketten is morgolódott, mondván, el nem tudja képzelni, miért akarták még egyszer hallani amit már az énekes egyszer elmondott, hogy ôt Lohengrinnek hívják. És ne feledkezzünk meg a sarkadi születésû Kónya Sándorról, Európa és Amerika kedvencérôl. Bayreuthban abban az idôben 23 olyan tenor volt a kórusban, akik a különbözô operaházakban Stolzingit énekeltek, de ott Bayreuthban az igazi a mi Kónya Sándo-

Hans Beirer

Helge Brilioth

Rudolf Schock

Jess Thomas

Jon Vickers

Spas Wenkoff

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

1:03 PM

Page 19

2011. tavasz

James King

Leo Slezak

Ramon Vinay

runk volt. A Wagner tenorok legifjabbika, Jonas Kaufmann, ô a „csodálatos” Fritz Wunderlich felvételein nôtt fel, aki rövidke élete alatt beletartozott a Pataky, Simoneau, Dermota és a nevével ellentétben Wagnert is nagyon szépen éneklô Schreier fémjelezte ún. „Mozart-tenor” sorba. De Wagner alól ô sem tudta kivonni magát, hiszen három komplett felvételen szerepel, kétszer a Bolygó Kormányosa, egyszer a Tannhäuser Waltere volt. Megjegyzendô, hogy a belcanto énekesek is próbálkoznak néha Wagnerrel, hiszen a napokban 70 éves Domingo egészen komolyan, a Rienzin és a Siegfriedeken kívül lemezre vette az egész Wagner-œuvret, az olaszok di Stefanoja a képek tanúsága szerint színpadon énekelt Rienzit. A délután hallott legrégebbi felvétel 1927-bôl származott, ami idôben megfelel az elsô komolyabb lemezfelvételnek is. A korábbi kiválóságokról csak írásos emlékek, a helyszínen lévôk tanúságtételei

és néhány sárgult, barnult fénykép maradt az operatörténet részére. Mély tisztelet az operabemutatók elôadóinak, akik elôször rakták össze, formálták meg a szerzô által megálmodott személyeket, mûveket minden elôzmény, tapasztalat híján – sajnos volt, aki ebbe bele is halt! És mi lesz az „Abgesang”, kérdi Sachs ifjú barátját, midôn feltétlen elismeréssel papírra vetette a mesterdana nagy részét. Ma ennyit a tenorokról. Szopránok, karmesterek, nagy elôadók már voltak a meixneri évadnyitó elôadásokon. Baritonok, mezzók, basszusok még kaphatnak szép alkalmat tudásuk kibontakoztatására. Wagner mûvészete kiapadhatatlan forrás, melyrôl értô elôadásban öröm érdekességeket, újat megtudni, szép zenét hallani. Kedves Tanár Úr, már csak egy szûk év és jövôre Veled ugyanitt! Hajtó Zsolt

Karl Böhm

Hans Knappetrsbusch

Otto Klemperer

Színváltozás a bécsi operában Találkozás Dominique Meyer intendánssal ’Az opera szakembere az opera városában’ – gratulált sokéves tanácsadójának Jack Lang francia kulturális miniszter, amikor az megkapta kinevezését a bécsi Staatsoper élére. 2007 óta tudjuk, hogy Dominique Meyer Bécshez tartozik, szerénysége azonban tiltott minden csinnadrattával kísért hangos bevonulást, de a színfalak mögött kezdettôl fogva aktívan dolgozott. Van operaigazgató, aki igazolására – mentésére életrajzi könyvvel búcsúzik. Meyer bemutatkozó könyvvel kívánt szerényen ’jó napot!’ Olvasásakor óhatatlanul feltesszük a kérdést: Miért jött a legmagasabb politikai körökben tevékenykedô, magasan kvalifikált gazdaság-és kultúr-

politikus, miniszteri és miniszterelnöki tanácsadó, a francia film és televízió reformere, az ARTE megalapítója, többszörös színház- és operaigazgató, az Európai Zenés Színházak Akadémiájának elnökségi tagja, balettszövetségek elnöke – és címeit még több bekezdésben folytathatnánk – (Neil Shicoff riválist legyôzve) éppen Bécsbe? – A színház régóta titkos vágyam, Bécsben pedig a Staatsoper igazgatói posztja legalább olyan fontos, mint a szövetségi elnöké. Komolyan veszik a kultúrát, az emberek úgy lélegzik be a zenét, mint a levegôt. Megvannak a feltételek, többnyire a szükséges anyagi eszközök is. A Filharmónikusokkal megkö-

19

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:07 AM

Page 20

2011. tavasz töttük az új szerzôdést, 20%-kal magasabb honorárium, nagyobb próbaszám, jobb kötôdés a házhoz. Bécs még így is legalább 4 ezer euróval kevesebbet fizet egy kivételesen magas szintû est gázsijaként, mint például München. Itt néhány száz méteren belül van az Opera, a Musikverein, a Konzerthaus és néhány színház is. A város csak akkora, mint Lyon, de itt háromszáz estén játszik az Opera és nem nyolcvan estén egy szezonban. – Otthon 38 éves koromra mindent elértem, amit az ember élete céljainak elôkészítô fázisában elérhet. Elérkezett az idô, hogy szívemre is hallgassak, ekkor kerültem közelebb a zenei élethez. Az idôk is változtak az Unióban és az emberek is. Néhány dolog elônyére, ugyanakkor az eszközök, lehetôségek kimerültek. Franciaország ezer éve központosított, az utóbbi 25 évben gyorsan fejlôdô ország. De állandóság nélküli, divatirányzatokkal élô: Chéreau, Vitéz, Giorgio Strehler, Nurejev, a balettmûvészet kiválóságai, színvonalas mûvészeti kiállítások követték egymást! Az államnak nagy lehetôsége és befolyása volt. Most mindenki helyi identitáskereséssel próbálkozik. A politikusok ígérgetnek, nem vallják be, hogy tehetetlenek, mert ’the show must go on’. Nincsenek nagy kaliberû, puszta egyéniségükkel tekintélyt kiváltó politikusok, mint Adenauer vagy de Gaulle, aki a háború után Franciaország idolja lett. Vagy Mitterrand államelnök, akit, mikor élete vége felé megkérdezték, mit tesz a szegénység leküzdésére, fáradt arccal vallotta meg: ’Nem gondolja, hogy már mindent megpróbáltunk?!’ – Mindez nem azt jelenti, hogy el akartam menekülni Franciaországból. Megvagyok a politikusokkal, de nem politizálok. Persze Bécsben a kultúra is politikai kérdés. – A kezdet nagyszerû volt! – Egyszemélyes vezetés helyett – habár én is ezt gyakorolom – remek az együttmûködés Franz Welser-Möst fôzeneigazgatóval. Egy korosztályba tartozunk, szakmailag jól megértjük egymást. Állandóan a színházban vagyunk, mindig és mindenki számára elérhetôk. A zenekar lelkes és abszolút profi. Állandóak a meghallgatások, keressük a tehetséges fiatalokat. Az elsô premier – Hindemith Cardillacja, a korábbi érában bukás – nálunk sikeres lett. A koncertszerû Lucrezia Borgia Gruberovával még nagyobb sikert aratott. Händel Alcináját, 1963 óta az elsô barokk bemutatót, közönség és média egyfor-

20

mán dicséretekkel halmozta el. Ráadásul a Musiciens du Louvre vendégzenekar részvételével! 30 ezer euro bevétellel túlszárnyaltuk a várakozást! – Változtassak utamon? A kezdeti sikert ugyanis problémák követték: Riccardo Muti lemondása, mert nem kapott beleszólást a szereposztásba, kosár Angelika Kirchschlägertôl és Flemingtôl, Welser-Möst ridegen fogadott Don Giovannija pedig a kritikusok fejében azonnal elültette a ’középszerûség’ gondolatát. Senkinek sincs azonban a tiszta igazság a tarsolyában! Bécs a világ legnagyobb repertoár-operája, de háromszáz töretlenül sikeres elôadás szinte lehetetlen. A publikum sem tévedhetetlen: a 90-es évek elején bemutattam egy Figarot Fleminggel és Bartolival, akkor még ismeretlenek voltak. Gyér sikert arattak, de nem azért, mert nem énekeltek jól. De akadt már Bécsben is karmester, aki népellenségbôl lett félisten, mint Harnoncourt. – Dominique Meyer elkényeztetett idôbôl és nem kevésbé elkényeztetett történelmi körülményekbôl jött Bécsbe. Környezetében korán megszokta a legnagyobbakat. – Már a párizsi Opera Liebermann alatti érájában egymás után jöttek a Henze, Penderecki, Menotti, Cerha-bemutatók és velük az élô mûvészek, Claudio Abbado, Riccardo Muti, Böhm, Bernstein, Giulini, a legnagyobb karmesterek; Daniel Barenboim, aki az Orchestra de Parist vezette, Karajan, aki rendszerint a szomszédos Hotel Plazaban szállt meg szép fiatal feleségével. Gundula Janowitz, José Van Dam, Mirella Freni, Frederica von Stade, Dieskau…nagyszerû korszak volt, de lehet, hogy a ma felfedezett fiatalokkal ugyanilyen nagyszerû korszakot fogunk még megélni! – A bécsi repertoárt személyesen állította össze. Mely szempontok vezérelték? Talán a Théatre des Champs-Elysées -beli gyakorlatot követte? – Nem állítom, hogy az ottani mûsorterv egy színház-program összeállításának egyetlen járható útja. Az az én utam volt. Más igazgató bizonyára más mûsort választott volna. Tizenegy év alatt a régi zene igazi antológiáját élte át a színház, mely 18 díszletes operaprodukcióból, koncertszerû operaestékbôl, oratóriumokból és dalesetekbôl állt össze. Százhúsz mûvet játszottunk kétszázhetven elôadásban. Számomra a legszebb élmény az volt, amikor a zenészekkel karöltve felderítettünk és meghódítottunk egy elmúlt világot, a barokk birodalmát. A program egyébként klasszi-

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:08 AM

Page 21

2011. tavasz kus példája annak, hogy a gyakran idézett közhely: ’nincs elfeledett mestermû’, csupán lustaságot jelent és fantázianélküliséget. Meggyôzôdésem, hogy még számtalan mûvet kellene és lehetne felfedezni. A bécsi Operában másfélék a követelmények. Itt nagy repertoárra van szükség, de azon belül csak kis számban képzelhetô el koncertszerû elôadás, hiszen az apparátus úgy komplett, ahogy szcenikus elôadásokra van kiképezve. Itt egy szezonban legalább ötven operát kell készenlétben tartani. A barokk világa felé csak lassú tempóban szeretnék nyitni. Egy hatalmas hajót nem lehet kapkodó mozdulatokkal kormányozni. – Fontos, hogy a média és a közönség is aktívan foglalkozzon a repertoárral. Elsôdleges feladatnak tartom a premierek számának növelését. Nagyszerû lenne új operakompozíciókat adni megbízásba, Ausztriában oly sok kiváló zeneszerzô él. Egy operán belüli próbatermet éppen sikerült realizálnunk, ez nagyon hiányzott. A zeneszerzôk tekintetében nélkülözhetetlenek Mozart, Beethoven, Verdi, Puccini, Wagner és Richard Strauss. Vannak operák, amelyek a zenész lelkét ápolják, tréningnek számítanak, ilyenek Mozart, Rossini, Donizetti, Alban Berg mûvei. És vannak sok gyakorlásra szoruló operák, mint Wagner A mesterdalnokok címû zenemûve. Mindezek repertoármûvek. Úgy gondolom, új programmal több embert lehet becsalogatni az operaházba. Diák koromban Párizsban 15–20 opera volt mûsoron. Ma öt zenés színház megy telt házzal, napjainkban több ember jár operába. Az a repertoárrendszer, melyet Mozarttal és Händellel kezdenek, fiatal történetre tekint vissza. Händel anno ügyes managerként saját operáit játszatta; a 19. század zeneszerzôi között Verdi vezetett 35 zenemûvel; Wagner 3 ifjú kori operán kívül tíz zenedrámát hozott létre.Nekünk csak ügyesen kell gazdálkodni a sok lehetôséggel. – Bécs speciális adottsága az önálló életet is élô saját zenekar, a Filharmonikusok. Ha viszont barokkot játszunk, idegen zenekarra van szükség, vagy a sajáton belül kinevelendô barokkra is specializálódott mûvészcsoportra, mint Zürichben. Hadd csapongjak tovább: nem áll, hogy kortárs operával könnyebben megnyerhetô a fiatal publikum. Ami azonban bizonyos, hogy a fiatalok nem élnek még olyan programskatulyákkal, mint a felnôttek, ezért a gyerekek például Britten Kis kéményseprô címû kis operáját épp úgy megszerethetik, mint Mozartot. És Mozart nem könnyebb Brittennél!

– Wagnert repertoárszerzônek és súlypontnak tartja. Mit jelent zenéje az Ön számára? – Neki köszönhetem a muzsika iránti személyes rajongásomat! Életem elsô Parsifalja Horst Steinnel túlzás nélkül mindmáig életem egyik legszebb napja volt. Az elsô Rajna kincse jegyért 1976 december 8-án 24 óra hosszat álltam sorba a Palais Garnier elôtt. Egy héttel késôbb A Walküre-premier 30 átfagyott órámba került. Annak idején igazi árucsere kereskedelem alakult ki a sorba álló fiatalok között: könyveket, lemezeket, élményeket cseréltünk. Giorgio Strehler Figaro-rendezése és két Parsifal-elôadás életem döntô tényezôi lettek: a párizsi Operában Theo Adam, James King és Hans Sotin szereposztásban; Bayreuthban pedig szintén Theo Adammal, ezúttal azonban Gurnemanz szerepében. Elsô bayreuthi utazásom öcsémmel olyan volt, akárcsak egy zarándokút. Lohengrin, Hollandi és Parsifal-jegyekkel felvértezve természetesen a Ringet is látni akartuk, ami jegyet keresô tábláink segítségével sikerült is. Ez volt a BoulezChéreau-féle centenáriumi emlékezetes bemutató 1976-ban. Abszolút kedvencünk Heinz Zednik lett, kinek Loge és Mime-alakítása azóta is felülmúlhatatlan. A tetralógiát anno az ARTE is sugározta, sôt A Rajna kincsét is filmre vittük. Mennyit dolgoztunk! Interjúk Chéreauval és Boulezzel, Gwyneth Jonesszal és Jeffrey Tateval! Wagneren keresztül lett a mûvészet számomra igazi lelki gazdagodás. Egy operát soha nem szabad kultúrtörténeti vagy társadalompolitikai kapcsolódások nélkül színpadra állítani, mert akkor óhatatlanul ûr keletkezik. Ugyanakkor elemezni sem szabad annyira, hogy megsérüljön. Én ezt anno így láttam és tanultam Bayreuthban. Wagner az operairodalom egyik legfontosabb pillére. Mint franciának, ’haragudnom’ kellene rá mûvei csekély balettbetétei miatt. Mindig eszembe jut a Ta n nhäuser 1861 évi emlékezetes bukása, amikor Wagner bojkottálta a grand opéra szokásait és a balettet a nyitány után idôzítve már semmit sem tartogatott az ízlésdiktátor Jockey-Club tagjainak, akik mindig vacsora után jelentek meg az operában. Vagyis akkor, amikor rendszerint a balett következett. A Tannhäuser így füttykoncertre és hangos bukásra ítéltetett. – A világ operáinak helyzetére nagy a rálátása. Hogy látja a bécsi jövôt? – Ne várjon tôlem kritikát Bayreuthról vagy más operaházról. Természetesen vannak határozott néze-

21

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:08 AM

Page 22

2011. tavasz teim egy ház megújításáról, a fiatal publikum nevelé- irány szellemében egy sémára kerüljön minden színsérôl, amit a Staatsoper mûsorában fogok kifejezésre padra. Túl sok neves filmrendezôt sem akarok hívni, juttatni. – Olaszországban például, úgy tûnik, az ope- hiszen amit Zeffirelli vagy Visconti filmben és színparaházakat tudatosan ki akarják éheztetni, de miért? A don tudtak, az nem áll törvényszerûen minden filmpublikum öregszik, mert soha nem kap mást, újat, rendezôre. A német rendezôi színházzal pedig az a csak a repertoár megcsontosodott magját. Cinikus bajom, hogy a rendezés maga mögött igyekszik hagypolitikusok ezért nem adnak pénzt egy úgymond ’ha- ni az eredeti mûvet. – A munka akkor válik igazi kilódó mûfaj’ számára. Bécsben esténként több nézôje hívássá, amikor mûvészettel kapcsolatos döntést kell van az operának, mint a hozni és annak konzekfocimeccseknek. Sok havenciáit viselni a feladatok zai és külföldi éppen azért komplexitásában: a datelepül át Bécsbe, hogy rab, a hang kiválasztáságyermekét itt járassa zenetól a színpadkép modelljéiskolába. Amíg ég a tûz, nek megítélésén, a kuaddig kell táplálni! Ezért lisszák praktikusságának hoztam be a házba a tetôn felismerésén keresztül a játszott gyermekelôadásojegyirodával, sajtóval törkat, ezért hívtam Peter ténô együttmûködésig. A Konwitschnyt Janácˇekház jó funkcionálása opera rendezésre vagy Peösszmûvészeti produkció! ter Steint; együtt köszönt– Dominique Meyer jehetjük majd színpadon len van az Operában, kuAnna Netrebkot és Elina lisszán túl és innen. Nincs Garancat. Meg szeretném este, hogy ne tûnjön fel a reformálni a balettet: Páfoyerben, ne szaladjon vérizsban e mûfaj gyökerei gig a lépcsôkön utolsó elöregebbek, mint az operáé, lenôrzô tekintetet vetve. és évszázadok óta az idenMint mondják, még a szetitási alapját képezik, akármélyzet félrecsúszott csak Versailles a francia nyakkendôjére is odafitörténelem szimbólumát. – gyel. Szelíden figyelmeztet, A megelégedett emberek és példamutatón viselkedik. a kezdeti nagy látogatott– A pszichológiai fiság bizakodással tölt el. nomságok fontosabbak, Dominique Meyer – Mit tart az intendáns mint bárki is gondolná. legfontosabb feladatának? Ezért kell minden munkatársra odafigyelni. Fontos az – Új hangokat és a rendezôk nemzetközi válasz- atmoszféra, a pontos összmûködés. Mindezt persze tékának helyes összeállítását. Nem vagyok oly meg- nem kötelességnek, hanem hobbynak, élvezetnek érrögzötten francia, hogy egy korábbi uralkodóhoz zem. Koncert elôtt szívesen osztom meg az izgalmas pilhasonlóan állítsam ’Franciaországban van az lanatokat a drukkoló mûvésszel. Koncert után pedig egyetlen igazság, és sehol máshol!’ Egy rendezôre szívesen vacsorázom velük és fantáziálunk új projekesett választás persze állásfoglalást is jelent egy adott tekrôl. Ilyenkor tudom meg, hogy a pulpitusnál oroszrendezôi irány mellett, aminek eredménye egyik vá- lánként küzdô Zubin Mehta mily közvetlen és barátsárosban sikert, másikban bukást is hozhat. A rende- gos, mily szellemes és fiatalos beszélgetô partner Georzôi munka befolyásolása problematikus, hiszen én ge Prêtre, és hogy a büszke, érzelmeit titkoló Muti mirendezvényszervezô vagyok és nem mûvész. Mind- lyen nagyszerû színészi attitüddel mesél vicceket. azonáltal el akarom kerülni, hogy egyetlen esztétikai Reviczky Katalin

22

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:08 AM

Page 23

2011. tavasz

Laudáció Liszt könyvekrôl

Hamburger Klára: Liszt Ferenc zenéje Balassi Kiadó 2010 Ha van nélkülözhetetlen könyv, ami laikustól –tudósig senkinek sem hiányozhat könyvtárából,akkor ez a könyv az! Sôt Liszt Ferenc bicentenáriumának évében polcra tenni sem érdemes, hisz nap, mint nap forgatni kell! Böngészni érdemes ezt a kitûnôen szerkesztett, gyorsan áttekinthetô, gördülékeny stílusú szép könyvet, melyben minden benne van, amit Liszt mûveirôl tudni lehet. Elôtanulmányt, kedvet ad a mûvek befogadásához. Megvizsgálja az egyes alkotások keletkezéstörténetét, misztikus,vagy humanista indíttatásának lelki miliôjét, zenei felépítését, rámutatva Liszt szerkezeti, stiláris újításaira. Nagy érdeme a könyvnek, hogy az egyházi mûvekben a miséktôl a Stabat Materig, továbbá a dalszövegekben is rangos irodalmi magyar fordításokat használ, „felfakasztva a gyengédség és elragadtatás forrásait.” Érzelmek és hangulatok, karakterek, jelenségek, szituációk kapnak e könyvben szabatos zenei magyarázatokat. Igen nagy számú kottapélda teszi még értékesebbé a szöveget. Ez a mû méltó tisztelgés a magyar és az egyetemes zenetörténet kiemelkedô mestere, Liszt Ferenc emlékének.

Ô volt Weimar napja Liszt olvasókönyv kezdôknek és haladóknak Balassi Kiadó 2008 Közreadja Gracza Lajos Letehetetlenül érdekes könyv! A kortársak mondják el levelekben, visszaemlékezésekben, novellisztikus elbeszélésekben élettel teli szubjektív benyomásaikat Liszt Ferencrôl. Hogyan látták barátai, tisztelôi, ismerôsei hangversenyeinek látogatói, mûvésztársai – emberközelbôl ezt a lenyûgözô lángelmét és szeretetre méltó egyéniséget? Csodálták szuggesztív átszellemült spirituális elôadómûvészetét, emberi nagyságát, de alig tudták felbecsülni zenemûveit. Még Hanslick zenekritikus is, aki élete végéig sem értette meg Liszt zenéjét, sugárzó egyéniségérôl szuperlatívuszokban beszél. A könyv elôszava idéz egy kulcsfontosságú mondást Liszttôl: Aki megért engem az meg is szeret. A könyvbôl kiviláglik, hogy Liszt életének van még egy ritkán említett értéke: vitathatatlanul az ô tekintélye biztosította zenei pályatársainak a teljes társadalmi egyenjogúságot a mûvészeten kívüli világgal. Ezt csak olyan személyiség tudta elérni, akiben mûvész -volta emberi nemességgel párosult. E gondolatok tükre ez a jó könyv.

Liszt Ferenc: Chopin Szilasi Alex elôszavával Gondolat Kiadó 2010 Liszt Ferenc zeneszerzô, Chopin mellett korának legnagyobb zongoravirtuóza, kiváló zenepedagógus- ez közismert. Kevésbé méltányolt, de ezekkel teljesen egyenértékû, másik zseniális képességét ismerjük meg ekönyvbôl: a szépíróét. Írása költôien finom irodalmi mûremek,stilisztikailag éppúgy gyöngyszem, mint zenei alkotásai. Szépirodalmi írásai közül kiemelkedik Chopinrôl, szeretve tisztelt barátjáról írt könyve. Ez a mû „költôi jellemrajz”, mely nem szabályos életrajzi adathalmaz,hanem Chopin egyéniségét, zenei karakterét állítja az olvasó elé. Az 1852-ben írt és 1873-ben Wass Ottilia grófnô által magyarra fordított korhû szöveg hihetetlenül érdekes, de itt-ott nehezebben követhetô, hosszú mondataival „érdesnek” tûnik. Felvetôdik hogy egy korszerûbb irodalmi átültetés nem idézte volna meg jobban Liszt csengô stílusát, e- könyvben kifejtett mondanivalóját, gondolatait? Nagy nyereség, hogy a könyvbôl nemcsak Chopint az elsôrendû mûvészt, hanem Lisztet, mint kiváló embert, barátot, nemkülönben mint írót is megismerhetjük. K.L.

23

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:08 AM

Page 24

2011. tavasz

Visszapillantó a Richard Wagner Társaság 2010. évi programjai

Január 10.

Nagy Wagner karmesterek Meixner Mihály zeneesztéta évkezdô elôadása sok zenével Február 7. Richard Wagner: A bolygó hollandi Savonlinnai Operafesztivál 1989-es felvétele magyar felirattal Rendezô: Ilkka Bäckman, Karmester: Leif Segerstam Szereplôk: Hildegard Behrens, Matti Salminen, Raimo Sirkia, Anita Valkki, Jorma Silvasti, Franz Grundheber Március 7. „Trisztán ankét” Beszélgetés a legenda gyökereirôl, színpadra állításáról és operai megvalósításáról, zenével, filmvetítéssel Résztvevôk: Rockenbauer Zoltán mûvészettörténész, Képes Júlia filológus, Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra rendezôk Március 12. Keio University Wagner Society Orchestra Tokio hangversenye (A Wagner Társaság és a Generáció Koncert közös szervezése) Mûsoron: Beethoven, Wagner, Csajkovszkij és Bartók Béla mûvei Március 28. Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok A Bécsi Állami Operaház 2008-as elôadása magyar felirattal Rendezô: Otto Schenk, Karmester: Christian Thielemann Szereplôk: Falk Struckmann, Johan Botha, Adrian Eröd, Ricarda Merbeth, Michael Schade, Ain Anger Április 18. Közgyûlés és filmvetítés Május 16. Ránki Dezsô, Klukon Edit, Ránki Fülöp mûvészcsalád koncertje + Majális Haydn: D-dúr szonáta, Bach: D-dúr háromszólamú invenció, Chopin: F-dúr etûd, Liszt: Consolations, Liszt: Les Préludes, Liszt: Via Crucis Augusztus 20–28. Részvétel a Bayreuthi Ünnepi Játékokon Szeptember 26. Richard Wagner: Lohengrin A Bajor Állami Operaház 2009-es elôadása magyar felirattal Karmester: Kent Nagano, Rendezô: Richard Jones Szereplôk: Jonas Kaufmann, Anja Harteros, Wolfgang Koch, Michaela Schuster, Christof Fischesser, Evgeny Nikitin Október 17. Kuriózum és giccs a Wagner kultuszban Bôsze Ádám mûvészettörténész elôadása November 28. Richard Strauss: Elektra A Bécsi Állami Operaház 1989-es elôadása magyar felirattal A címszereplô Marton Éva és Hábetler András operaénekes ismertetô beszélgetésével Karmester: Claudio Abbado, Rendezô: Harry Kupfer Szereplôk: Marton Éva, Brigitte Fassbaender, Cheryl Studer, Franz Grundheber, James King December 12. Hegedûs Endre zongoramûvész hangversenye a Bicentenáriumok jegyében Erkel, Liszt, Schumann, Chopin és Wagner mûvei

24

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:08 AM

Page 25

2011. tavasz

Utunk a Metropolitanbe …avagy 2009 tavaszán is virágba borult a Central Park 2. rész int az a megnyitás évszámából kiderülhet, látogatásunk elôtt egy évvel, 2008-ban ünnepelte a MET a 125 éves fennállását (mi meg ugye egy évre rá 2009-ben a Sugárúti palota hasonló korát), és Domingo 40 éves szereplését (631 énekes-, 127 karmesteri fellépés). Ennek emlékére, Domingo adományaként az elôtér közepén egy hatalmas festmény fogadja a közönséget Otello szerepében ábrázolva az abszolút kedvenc dalnokot volt már jobb kép is róla. Érdekes statisztikát bocsátott ki a színház ez alkalomból. A 125 év alatt közel 27 ezer elôadás, ami évente átlagban 215-öt jelent. 320 mû szerepelt a mûsorrendben, közülük a leggyakrabban játszott opera a Bohémélet, több mint 1200-szor csendült fel, 1100szor az Aida, majd a Traviata, a Carmen és a Tosca következik a sorban. Érdekes, hogy a csupán egyszer játszott mûvek között olyanokat találhatunk, mint a Windsori víg nôk, az Orfeo, a Lucrezia Borgia, vagy Menotti Telefonja. Az éllovas szerzô Verdi, majd Puccini és harmadikként(!) Wagner (legtöbbször a Lohengrin – 618, a másik véglet a Rienzi – 21 alkalommal – a két korai operát itt sem játszották) mûvei szerepeltek. Ezután gyakoriság tekintetében Mozart, Donizetti, Richard Strauss és Rossini a szerzôi sorrend. Az ünnepi alkalom tiszteletére egy másik, talán még érdekesebb összeállítást is kiadtak. A már említett közel 27 ezer elôadásból ki hány alkalommal szerepelt; énekesek, balettesek, karmesterek az összeállítás alanyai. A 100-on felüli alkalommal szerepelt mûvészek több mint 800-an vannak és kb. ugyanennyi az 1–100 közötti fellépéssel büszkélkedôk száma. Az abszolút nyertes Charles Anthony tenorista a maga 2919 fellépésével, ez „kész” adat, mivel 2008-ban nyugdíjba vonult 54 év aktív szolgálat után. Jelenleg ettôl kb. 600-zal van „elmaradva” a második helyen a kezdetben csodagyereknek, ma már csak puszta egyszerûséggel maestronak titulált, a Toscaval debütált és 2011-ben a 40 éves tagságára készülô James Levine. Óriási szeretet és tisztelet veszi körül minden megmozdulását, melyet ô úgymond „tökéletes” elôadásokkal hálál meg. A Rajna kincsét és A Walkürt – több mint 20 éves elôadások – volt szerencsénk látni, hallani a vezetésével. A színpad és a zenekar olyan tökéletes összjátéka valósult meg a keze nyomán, hogy ebben a hatalmas térben (ne feledjük, közel 4000 személyes nézôtér van a vasfüggönyön innen, és ugye már volt szó róla, hogy mekko-

M

ra tér van a másik oldalon) a legtávolabbi sarokban is minden hangot tökéletesen lehetett hallani, érteni. De nézzük csak tovább a fent említett listát. Örömmel fedezhetjük fel, hogy az elsô hatvan helyen öt magyar énekest találhatunk. Nagy Róbert – 1189, Carelli Gábor (tôle származik egyéb iránt cikkem címe – csekély módosítással) – 1079, Alváry Lôrinc (Lorenzo Alvary) – 979, Gábor Arnold – 803 és Ordassy Sarolta (Carlotta Ordassy) – 761 alkalommal lépett fel. Kissé távolabb a sorban: Jeritza Mária – 345, Kónya Sándor – 287, Csabai László (Leslie Chabay) – 282, Varnay Astrid Ibolyka – 200, Müller Mária – 196, Ernster Dezsô – 196, és Burian Károly – 133. Két karmesterünket említsük meg a „dicsôségtáblán”: Seidl Antal – 472 (az ô magyar származására Fischer Ádám hívta fel a figyelmet egy Wagner Társasági összejövetelen) és Reiner Frigyes – 156. Ôk – sajnos – már mindnyájan az égi elôadásokat gazdagítják mûvészetükkel. De van azért jelenkorunk is: Komlósi Ildikó, Rost Andrea, Miklósa Erika és Vizin Viktória. Komlósi Ildikóval személyesen nem de, elôadáson sikerült találkoznunk. Ugyanis a programunkban szerepelt a Parasztbecsület – Bajazzo „páros-opera” melyben a duplatenort (Turiddu-Canio) régi kedvencünk, José Cura remekelte. Kis izgalmat okozott ugyan, mivel az elôadás elôtt bejelentették, hogy erôsen megfázott, de azért vállalta az elôadást. Külön játék volt, hogy mindkét operában a színpad megfelelô helyein papírzsebik és pohár vizek voltak elhelyezve (bár szerintem ezt Zeffirelli nem rendezte bele, de hát a szükség törvényt – rendezést - bont), melyeket szépen felváltva használt a mûvész úr egy-egy-egy strófa közben, amikor éppen nem volt – szenzációsan - énekelnivalója. Az az érzésem, ha Turiddu ennyit ivott volna, elôbb „kiüti magát”, mint beleszalad Alfio késébe. No az Ô Santuzza partnere volt Komlósi Ildikó – csúcsformában. A másik partner, Nedda – Nuccia Focile – kicsit bizonytalan kezdés után közelítette meg a „mi” Ildikónk színvonalát. AN.Y-i látogatási idôpont fô csábítója – a két Ring-darabon kívül - az egy héten belül ígért, korábban általam az „új három tenorként” aposztrofált Florez – Villazón – Cura triász fellépte. Curaról már volt szó, Florezt korábban csak felvételeirôl ismertük. Amit Pavarotti tudott, azt Ô is „simán” viszi, egekbe szökô magasság, gyönyörû színû hang, tökéletes technika, mindamellett vonzó színpadi megjelenés, legapróbb részletekre figyelô szerepjáték;

25

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:08 AM

Page 26

2011. tavasz ideális kettôsük volt az Alvajáróban a tüneményes Dessayvel, akinek játékába még egy kis nyaktörô akrobatika is belefért alvajárva a zenekari árok fölött. Mary Zimmerman rendezése egy operai próbaterembe helyezte az elôadást, összemosva a napi eseményeket és az eredeti mû történéseit. Teljesen azért nem tudta kivonni magát az eredeti mû vállára nehezedô nyomása alól: amikor már a titokra fény derül, és minden jóra fordul, eltûnik a próbaterem, a szereplôk a civilbôl átöltözve a svájci ún. trachtlmodéba ropják fergeteges zárótáncukat. Minden elôadás minden pillanatára jellemzô a szereplôk sallangmentes, tökéletes színpadi összjátéka. Errôl egyébként Vizin Viktória (a Rigoletto Maddalenaja miatt ott tartózkodó), legifjabb MET énekesnônk is mesélt. „Elôadáscsendes” idôben is többször berendelik a szereplôket egy kis emlékezetfrissítô összpróbára, vagy egyéni korrepetálásra. Viktória barátaink régi ismerôse, közel egy napot töltöttünk együtt így megismerekedhettünk Vele személyesen is. Korábban már Pesten láttuk Carmenként (ez az egyik fô szerepe, azóta már énekelte a MET-ben is, sôt 2010 decemberére visszahívták!). Sajnos az általunk látott Rigolettoban éppen nem Ô volt kiírva. Viktória sokkal jobb volt! – sommázta véleményét barátom. Egyébként a Wagner Társaság tagjai a 2010-es MÜPA Istenek alkonya Gutrunejeként láthatták Viktóriát – szinte fôszerepet csinált belôle. Azóta már kétszer is szerepelt itthon, A MÜPA Faust elkárhozása Margitjaként (bebizonyosodott, ha legalább ilyen az elôadás, semmi szükség a nagy dramatizálásokra, izzadságos figyelem-elvonásokra, a mû magában ad annyit a nézô-hallgatónak, hogy teljesen kielégítô a hagyományos oratórium-formátum), és az 1956 emlékére elôadott Mozart Requiemben. Visszatérve a „triászra”, Nemorinoként volt beharangozva Villazón, de már a tél folyamán rossz hírek láttak napvilágot vele kapcsolatban, egyre súlyosbodó gége és hangszálproblémái leparancsolták a színpadról – remélhetôleg nem véglegesen. Így Massimo Giordano, ne legyünk hálátlanok vele, hogy „csak” pótlása volt Villazónnak, mert nagyszerû partnere volt, hangban, játékban, az éppen válófélben levô bájos Angela Gheorghiunak. Mire elfogyott a dupla adag bájital, Angela már alig várta, hogy a partitúra szerint Massimo karjaiba vethesse magát. Kettôsük sok kedvességgel és szépséggel örvendeztetett meg bennünket. És a Wagnerek. Az 1988 októberében indított és 1990 tavaszára komplettírozott Ring 21 év után is ugyanolyan friss és gyönyörû volt, mintha nem is telt volna el bô két évtized. Félek attól, hogy ilyen Ring – mivel sok-sok huzavona után 2009 nyarán végleg levették a mûsorról – többet nem lesz az operatörténelemben. (Azóta megtörtént az új Ring – német rendezés – elsô részének bemutatója 2010 októberében, amit a kritika úgy sommázott,

26

hogy reménykedjünk, minél kevesebb nyugat-európai vacak éri el Amerika partjait.) A hallatlanul precíz, aprólékos díszleteket említhetném talán az elôadás tartóoszlopaként. Több díszletrészletet, díszletelemet láthattunk, tapinthattunk meg (természetesen csak titokban – mindent a szemnek) a „hátsó rész” elôkészítôjében, pl. egy fa kérge, az apró repedései is ki voltak dolgozva. Ezeket a finomságokat persze már az ötödik sorból sem lehet látni, pláne hátrábbról, csak érezni, de így válik hitelessé és széppé a látvány. Az elôadói gárda természetesen sokszor változott a két évtized alatt, de van két állandó: Levine és az elôadások több, mint 90%-ában James Morris. ARajna kincséhez fûzôdik egy be nem válthatott ígéretem. Ugyanis az általunk látott elôadást közvetítette a Bartók rádió, amit Meixner Mihály vezetett, nos neki ígértem, hogy a végén megpróbálom beüvölteni az elsô „bravo”-t. Hát a lelkes és az elôadástól megmámorosodott közel 4000 torok már a függöny összezáródásakor szinte elnyomta a bevonulási zene záró akkordjait. De vígasztal az a tudat, hogy nemes baritonom is benne van a hangorkán felvételében. Kicsit szomorkásan gyülekeztünk az utolsó estén A walkürre, hiszen ezzel végéhez közeledett a közel tíznapos csoda. Aztán betántorodott a kôrisfa mellé a korpulensnél is jóval ducibb dél-afrikai Johan Botha, utána besurrant a nádszálnál is karcsúbb, német Waltraud Meier. Játékuk és énekük nyomán pillanatok alatt feledtük a testvérek (minimum kétpetéjû ikrek) ekkora térfogatbeli eltérését. A sötétre színezett joviális angol basszista, John Tomlinson – Fasolt után – Hundingként vészjósló árnyként nehezedett a jobb sorsra érdemes félisten testvérekre. A debütáns svéd Theorinról és az amerikai Morrisról tulajdonképpen már volt szó, apa és leánya megrendítô kettôse az elôadás másik csodája. Ha hozzátesszük az amerikai Levinet és a svájci Frickat, Yvonne Naefet, nem megfeledkezve az osztrák rendezô Otto Schenkrôl, ennél nemzetközibb gárda már nem is kell. És akkor még nem is beszéltünk a legalább négy magyar nézôrôl! No ez, vagy talán ez is a varázsa a MET-nek. Az elôadás és talán az operajátszás, a színpadi megvalósítás egyedülálló remeke, amit Loge produkál a (Günther Schneider-Siemssen megálmodta) kékes-lilás-vöröses tûzben izzó sziklákkal. Még a karzaton is szinte érezni lehetett ennek hevét, miközben százvalahány zenész hangszerén tombolt a Tûzvarázs. Aztán a szálfatermetû Morris még egyszer visszapillant szeretett lányára, és egyre fogyó isteni méltóságában lassan kisétál a színrôl. Majd elhalnak a bravók, lassan kiürül a terem, még egy utolsó pillantás a zsongítóan kényelmes bordó ülésekre, miközben virágba borult a Central Park… Hajtó Zsolt

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:09 AM

Page 27

5

3

1

12

11

10

4

11. Domingo Otelloként az elôcsarnokban – festmény 12. A teltház ünnepel az elôadás végén 13. Húsvéti kórus – Zeffirelli rendezés 14. Megérkeztek a „pojácák” – Focile, Cura – Zeffirelli rendezés 15. „Santuzza higgy nekem” – Komlósi, Cura 16. Alvajárás a zenekar fölött – Dessay 17. Minden félreértés tisztázódott, a svájci falu népe táncra perdül – Florez, Dessay 18. Carmen civilben – dr. Vizin Viktória 19. Minden a bájitalnak köszönhetô – Gheorghiu, Giordano, Huang, Vassallo, Alaimo 10. Walkür 1. felvonás, Tavaszi dal – Botha, Meier 11. Tûzvarázs – Morris 12. Még egy búcsúpillantás – a sok szép dallam még ott lebeg a kiürült „Family circle” fölött

9

8

6

7

2

Wagner_2011_1.qxd

3/4/11

11:09 AM

Page 28