LISZT FERENC ERDÉLYBEN

LISZT FERENC ERDÉLYBEN

LISZT FERENC elsőízben akkor járt Erdélyben, amikor Bukaresten és Jaşin keresztül Oroszországba utazott. Harmincöt esztendős volt és művészete legteljesebb pompájában ragyogott. Úgy várta őt a Bánság és Erdély, ahogy fejedelmeket szokás ünnepelni. Mindenütt viharos ünneplés kísérte útját, diadalkapúkkal fogadták, hangversenyei után fáklyásmenettel kísérték szállására. A romantikus zenei titánt ünnepelték benne és a művészt, aki a magyarság világhírének a legnagyobb szolgálatot tette. DIADALÚT

TEMESVÁRON

ÉS ARADON

KERESZTÜL

DIADALUTJÁT Liszt 1846 november 1-én, egy szerdai napon kezdte meg Temesváron. A Bánság fővárosa lelkes hangulatban készült fogadtatására. Más, kényelmesebb jármű hijján Lisztnek kocsin kellett érkeznie s emiatt nem lehetett pontosan előre tudni, mikor fog Liszt delizsánsza Temesvárra berobogni. A város már a kora reggeli órákban díszbe öltözött, az ablakokat virággal és gyertyákkal ékesítették. A dómtéren kivilágított diadalkapú állott, r a j t a ez a felírás: „Üdvözlégy Liszt Ferenc!” Az egykori krónikás szerint olyan idegenforgalom, mint Liszt érkezésekor, soha azelőtt nem volt Temesvárt. Vidékről is rengetegen sereglettek össze a városban, hogy láthassák és hallhassák a zongora nagy magyar fejedelmét. Az emberek azonban kifáradtak az egész napi feszült várakozásban és minthogy a kocsik csak délután 6-kor érkeztek meg a magas vendéggel, a közönség nagyrésze időközben szétszéledt s így sokkal kevesebben vártak rá, mint ahogyan azt tervezték. A várakozó tömegnek csak a legelszántabb része ünnepelhette érkezését. Liszt Ferenc a temesvári vármegyeházán szállott meg. Még aznap este elment a színházba, ott a közönség felismerte és szünni nem akaró éljenzéssel ünnepelte. A színielőadás után Lisztet nagy tömeg kísérte szállására s ablaka alatt egy férfikar szerenádot adott. Limmer Ferenc temesvári székesegyházi karnagy erre az alkalomra megzenésítette Helvey Antal alkalmi költeményét. Ezt énekelte a férfikar, melynek tagjai között sok temesvári előkelőség is szerepelt. Limmer neve nem volt ismeretlen Liszt előtt s a világjáró nagy művész nagy elismeréssel nyilatkozott az előadott szerzeményről. Az énekszámok után Liszt hosszan elbeszélgetett a dalosokkal. Első temesvári hangversenyét 1846 november 2-án, csütörtökön adta Liszt a vármegyeháza dísztermében. A hangverseny napjának reggelén már alig lehetett jegyhez jutni, mert a vidékről Temesvárra tódulok már Liszt érkezése napján csaknem valamennyit elkapkodták. Az első hangversenyén Liszt egyedül szerepelt. Műsorán a következő művek állottak: Andante a Lammermoori Lucia c. dalműből, Norma-Fantázia, Beethoventől Andante változatokkal, Schuberttől az Ave Maria és az Erlkönig, Magyar fantázia magától

Erdélyi Magyar Adatbank

Lakatos István: Liszt Ferenc

Erdélyben

737

Liszttől és befejezésül a Rákóczi-induló. A hangversenyről Dr. Feldinger Gottfried í r t beszámolót a Temesvarer Wochenblatt hasábjain. Elmondja, hogy a közönség ragyogott a boldogságtól, m e r t Liszt a csodálatos Lammermoori Lucia-fantáziával kezdte műsorát. Példaként állítja Lisztnek ezt a szerzeményét minden zeneszerző elé, bár szívesen elismeri, hogy Kullak is írt egyet-mást ebben a m ű f a j b a n . Nem képes azt a h a t á s t leírni – m o n d j a – melyet Liszt utolérhetetlen művészete a hallgatóságra gyakorolt. A közönség minden műsorszám előtt és u t á n szűnni nem a k a r ó ovációban részesítette a nagy művészt. Mivel az első hangverseny i r á n t ilyen nagy volt az érdeklődés, Liszt egy másik zongoraestre is vállalkozik, de ezt m á r Temesvár legnagyobb befogadóképességű termében, a színházban t a r t j a meg november 4-én, szombaton. A színház is roskadásig megtelt. A műs o r : Rossinitól a Tell Vilmos-nyitány, Schuberttől A pisztráng, Liszttől a Hexameron és Bravurváltozatok a Puritánok c. dalmű egyik dallamára, Chopintől Mazurka és Polonaise, Liszttől Magyar dallamok és végül a Rákóczi-induló. Tisztelői elhalmozták ajándékokkal: kapott a r a n y babérkoszorút, rengeteg virágcsokrot, költeményeket í r t a k hozzá és a f é r f i k a r is énekelt a tiszteletére néhány számot. A hangverseny után mintegy ezerfőnyi tömeg kísérte f á k lyákkal a megyeházára, ahol Liszt ünnepi lakomán vett részt. Beszédek hangzottak el, melyekre Liszt szellemesen válaszolt, miként a német krónikás, a Dr. F d g r . betűk mögé b ú j t Dr. Feldinger, a Temesvarer Wochenblatt szerkesztője, í r j a : „Den auf ihn gebrachten schönen Toast erwiederte er voll Geist, E m p f i n d u n g mit Gesinnungen, die den Künstler, wie den edlen V a t e r l a n d s f r e u n d in ihm auf das ehrenvollste neuerdings zu erkennen gaben.” Temesvári német lap 1846-ban Liszt m a g y a r érzelmeit hangsúlyozza! . . . Liszt közkívánatra harmadszor is j á t s z o t t Temesváron és pedig jótékony célra, 1846. november 17-én, pénteken. E hangversenyének a műsorából kiemelik az Alvajáró-fantáziát és Weber Aufforder u n g zum Tanz c. művét. A hangversenyen közreműködött humoros előadásával a Honderű szerkesztője, Petrichevich Horváth Lázár és a dóm szólóhegedűse, Jáborszky Mihály. Liszt temesvári hangversenyeinek jövedelméből tekintélyes összeget j u t t a t o t t jótékony célra. Gabriel József egyesületi elnök november 17-i kelettel nyugtázza az összeget. 1 E szerint Liszt, a zongora ünnepelt hérosza, a jótékony emberbarát, 300 f o r i n t o t jutt a t o t t Lonovich József csanádi püspökhöz jótékony célra. Ugyancsak a temesvári hangverseny jövedelméből a Musikverein 200 forintot, az alapítandó protestáns iskola 100 f o r i n t o t kapott, a város szegényei között pedig 100 forintot osztatott szét Liszt. Valószínűleg a második és h a r m a d i k temesvári hangversenye között játszott Liszt Aradon. Hogy o t t is j á r t , az bizonyos. A Temesvarer Wochenblatt 2 azt írja, hogy Temesvár udvariasságot tanulhatna Aradtól, ami Liszt f o g a d t a t á s á t illeti, m e r t Aradon 1 2

Braun Dezső: B á n á t i R a p s z ó d i a . T e m e s v á r , é. n. 41. T e m e s w a r e r W o c h e n b l a t t , 1846 n o v e m b e r h a v i első s z á m á b a n .


Lakatos

738

István

nemcsak diadalkapúval, dalárdával és terített asztalokkal várták L i s z t e t ( e r w u r d e n i c h t n u r a n g e s u n g e n u n d f e s t - g e g e s s e n . . . ) han e m kivonult tiszteletére az e g y e n r u h á s p o l g á r ő r s é g is egészen O r c z i f a l v á i g é s e l é j e v i t t é k a d í s z p o l g á r r á v á l a s z t á s r ó l szóló g y ö nyörű okmányt. Ironikusan jegyzi meg a tudósító, hogy elfelejtették t é r d e n á l l v a , p á r n á n á t a d n i n e k i a v á r o s k u l c s a i t , b á r ez m é g m e g bocsájtható, de teljesen érthetetlen, hogy miért a k a r t a k a nagy zongorahérosznak a fejére virágcsokrot e r ő s z a k o l n i ? . . . Az aradi hangversenyén Liszt Heilinger gyártmányú zongorán játszott. A h a n g s z e r t e r e k l y e k é n t ő r z i a z A r a d i zenede. 3 A r a d o n kívül m é g Lugoson is fellépett Liszt Ferenc harmadik t e m e s v á r i h a n g v e r s e n y e előtt. S közben vendége volt gróf K a r á c s o n y i G u i d ó n a k i s b á n l a k i b i r t o k á n . N o v e m b e r 10-én ú j b ó l T e m e s v á r o n k e l l e t t időznie, e r r ő l t a n u s k o d i k e g y levele, m e l y e t ezzel a k e l e t t e l b a r á t j á n a k , b á r ó A u g u s z A n t a l n a k í r t S z e g s z á r d r a . A levél C s i l l a g B é l a M á r t o n v á l i n a g y b i r t o k o s t u l a j d o n á b a n v o l t m é g 1938b a n . A z ő j ó v o l t á b ó l k ö z ö l t e a l e v e l e t Braun Dezső, „ B á n á t i R a p szódia” című könyvének függelékében. Minthogy az említett könyv nehezen hozzáférhető, könyvárusi forgalomba nem k a p h a t ó és miu t á n L i s z t n e k ez a f r a n c i a n y e l v ű levele i g e n é r d e k e s , t e l j e s egészében közöljük: Temesvár, 1846. nov. 10. Kedves Augusz! Amióta elváltunk egymástól, azóta g y a k r a n érzem, hogy Ön hiányzik nekem, mégpedig minden tekintetben. Mindenek előtt szemrehányást szer e t n é k tenni m a g a m n a k , hogy n e m m a r a d t a m t ö b b ideig pompás szegszárdi otthonában, ahol olyan kényelmes és előkelő szállást adott nekem. Hiányzott nekem Temesváron, Aradon és Lugoson is, ahol, h a ez lehetséges, az i r á n t a m t a n u s í t o t t jóság és hazafias rokonszenv tekintetében t ú l t e t t e k volna Szegszárdon és Székesfehérváron is. Lonovich püspök rendkívüli jósággal és kegyességgel van irántam, de Ambrózyék és Majláthék is vetélkedtek e tekintetben egymással. Karácsonyi Guido (kivel, hiszem, Pesten találkozott) fejedelmi p o m p á j ú f o g a d t a t á s b a n részesített Bánlakon, de ezen t ú l rendelkezésemre b o c s á j t o t t a egyik állomástól a másikig ménesének legpompásabb lovait; nem is szólva a kivilágításokról és tűzijátékokról, melyekkel bámulatba e j t e t t e k Bánlakán, Temesváron és Aradon. Olyan f a n t a s z t i k u s a n diadalmas ez az utazásom, amilyenről művész v a l a h a is álmodhatott, méghozzá mindez ú g y történt, hogy az egészből semmit nem s e j t e t t e m előre, úgy j á r t a m valahogy, m i n t a „Bourgeois Gentilhomme”, aki prózát használt, anélkül, hogy sejtelme lett volna róla. Valamennyi élő művész közül ( í r t a m nemrég egyik bécsi b a r á t o m n a k ) egyedül én hivatkozhatom büszkén h a z á m r a . . . Amíg a többiek a szűkm a r k ú közönség sekélyes vizein vesződnek, addig én egy nemzetnek nyílt tengerén g á t t a l a n u l evezek előre. Sarkcsillagom folyton azt m u t a t j a , hogy Magyarország valamikor büszkén f o g r á m hivatkozni. Temesváron rendezett második hangversenyem u t á n mintegy húsz főnyi előkelőségtől k a p o t t a r a n y borostyánkoszorum nagyszerűen sikerült és igazán méltóan foglal helyet az öt-hat t á r g y között, melyek pályaf u t á s o m f ő b b állomásainak helyét jelzik. 3

Dr. Goldzieher

Albert:

A százéves a r a d i zenede. A r a d , 1934. 27.


Liszt Ferenc

Erdélyben

739

E soraimhoz csatolom Sárossynak n e h á n y mély és f i n o m u l t érzésről tanuskodó versét. H a m á r költeményekről van szó, kérem, legyen szives keressen alkalmat a r r a , hogy kifejezhesse h á l á s köszönetemet Madame Salamonnal (bocsássa meg, h a elferdítem nevét, de Ön t u d j a , hogy kinek szól h á l á m ) , aki olyan kedves volt és elküldötte n e h á n y b á j o s versét Szegszárdra, sajnos, ezeket csak indulásom pillanatában k a p t a m kézhez. Kérem, közölje vele végtelen h á l á m a t a költeményekért és azt, hogy n a g y örömömre szolgálna, h a személyesen t u d n á m neki hálás tiszteletemet kif e j e z n i . . . Haslinger el f o g j a Önnek küldeni a M a g y a r rapszódiákat, a Madame Augusznak ígért dedikáció sem f o g sokáig késni. Addig is biztosítsa őt hódolatteljes t e i s z t e l e t e m r ő l . . . Most j u t eszembe, nem a d h a t n a egy jó ötletet nekem, h o g y a n t u d n é k kis örömet szerezni T ó t h ú r n a k ? Kedves levelet í r t nemrég születésem n a p j á r a és n e m szeretnék a válaszszal sokáig adósa m a r a d n i . H á r o m n a p mulva indulok Szebenbe és Brassóba Karácsonyi Guidóval, Salopekkel és t a l á n „Honderüvel”, aki (ez m a r a d j o n köztünk) mindig Petrovicsnak f i r k a n t j a alá m a g á t , de g y a k r a n h a s z n á l j a aláírásként a Kubinczky nevet is. Mivel az erdélyi országgyűlést elhalasztották, a r r a felé vezető u t a m b a n nem dugom be o r r o m a t Kolozsvárra, de oda is elmegyek valószínűleg visszatértemkor a tél vége felé. H a lesz ideje, í r j o n poste r e s t a n t e n e h á n y sort Brassóba vagy Bukarestbe és szóljon pesti előkészítő gyűlésüknek általános eredményéről. H a alkalomadtán Teleki Lacival és Eötvös Pepivel találkozik, idézzen szeretettel emlékezetükbe. Mozgassa meg Ürményit, t a l á n kamarazenészeim érdekében m e g t u d j a r á n t a n i Apponyit a f r a k k j á n á l . Ez ügyben számítok j ó a k a r a t á r a , különben hagyom, hogy az egész ügy természetes u t j á t f u s s a , anélkül, hogy törödném a d o l g o k k a l . . . a k á r c s a k M a y k ä f e r n e k összehasonlító anatómiájával, vagy a házasságommal. Isten Önnel, kedves kitűnő B a r á t o m , őrizze meg irányomban ragaszkodását, aminthogy teljes mértékben s z á m í t h a t az enyémre is. Liszt Ferenc Liszt Ferenc bánáti hangversenykörútjának meleg hangulatára ez a levél s o k k a l j e l l e m z ő b b a z e g y k o r ú s a j t ó s z ó v i r á g o s b e s z á molóinál. BOTRÁNY

NAGYSZEBENBEN

A BÁNSÁGBÓL L i s z t F e r e n c N a g y s z e b e n b e u t a z o t t . I t t a m e s t e r t a m a g y a r i f j ú s á g f o g a d t a zeneszóval és fáklyásmenettel.4 H a n g v e r s e n y é t Liszt 1846 n o v e m b e r 20-án t a r t o t t a . 5 Szebeni h a n g versenyével a b o n y o d a l m a k egész s o r o z a t á n a k k ö z p o n t j á b a k e r ü l t . Á t b ö n g é s z v e B r a s s a i Vasárnapi Ú j s á g j á t 6 v a l a m i n t a Siebenbürger B o t e 7 é s a z Erdélyi H i r a d ó 8 e g y k o r i s z á m a i t , a „ n a g y s z e b e n i b o t r á n y ” így rajzolódik elénk: Lisztet Szebenben úgy körülvette a m a g y a r ság, hogy a szászok minden f á r a d a l m a „szükségfelettivé” vált, a hangversenyre Liszt m a g y a r nyelven nyomatta a belépőjegyeket, m ű s o r á n sok m a g y a r szerzemény szerepelt s a h a n g v e r s e n y végén 4 5

8

E r d é l y i H i r a d ó , 1847 év. 752. U . o. 795. 6 V a s á r n a p i U j s á g , 1846 d e c e m b e r 6-i szám, 781. 7 Siebenbürger Bote, 1846 év. 95. s z á m . E r d é l y i Hiradó, 1846 év. 777. és 795.


Lakatos

740

István

ráadásul nem az Erlköniget játszotta, amit a szászok követeltek, h a n e m a Rákóczi-indulót. E r r e a közönség egy része pisszegni, m a j d fütyülni kezdett. Liszt t e h á t megbukott Szebenben, a szászok kifütyülték! A szebeni német lapok erősen bírálták Liszt j á t é k á t . Egyik azt í r t a róla, hogy európai híre Szebenben h a j ó t ö r é s t szenvedett, a másik csak ennyit mondott játékáról: „nichts besonderes”. A szebeni tudósítások különösen Kolozsvárt nagyon fölzaklatták a kedélyeket. Az Erdélyi Hiradó „Liszt és a Siebenbürger Bote” című tárcájában 9 foglalkozik a szebeni eseményekkel. A cikk szerzője elm o n d j a , a b a j abból származott, hogy Liszt a Rákóczi-indulót j á t szotta, m a j d így elmélkedik az eset f ö l ö t t : „A Rákóczi-induló egy érdekes muzsikai hagyomány s ennek sem meghallgatása senki loyalitását kétségbe nem hozza, sem a tőle való iszonyodás alattvalói hűséget nem b i z o n y í t ! . . . Ugyan édes Collega (a Siebenbürg e r Botetól), nem tanácsosabb lett volna-é azon úri, szerény, igazi nemes (gentleman) módból, mely őtet fejedelmi udvarokból akármely polgári házig mindenütt ó h a j t o t t , kedves vendéggé teszi, péld á t v e n n i . . . Ez-e a germán f a j t a cultura iránti fogékonysága?” Az Erdélyi Hiradó később még többször visszatér az ügyre s végül „Lisztnek több tisztelője” aláírással a következő nyilatkozat lát h a s á b j a i n napvilágot 1 0 : „Bizony, bizony mondom atyámfiai, h a soha is eddig nem volt, most a l a p j a lett a m a g y a r gúnyszónak, mivel titeket illetni szoktak, m e r t ilyen bak-ot egy közel Európában nem lőttek, mint minden bölcsességtek mellett is ti!” A szebeniek szerint Liszt Thalberggel nem is hasonlítható, Szebenben a magyarokon kívül mástól alig hallhatni kedvező véleményt játékáról, gúnyiratot is í r t a k Lisztről. N e m s o k á r a Liszt u t á n egy Bohrer nevű kisasszony j á t s z t a a N o r m a - f a n t á z i á t Liszt átiratában. Liszttől nem tetszett a mű, de Bohrer kisasszonyt három-négyszer kihívták és nagyon megtapsolták. Mindez m i é r t ? Mert Liszt m a g y a r belépőjegyeket nyomatott, m e r t a szászokat nem l á t o g a t t a meg, m e r t nagyobbára m a g y a r d a r a b o k a t játszott, m e r t mikor kitapsolták, nem az Erlköniget, hanem a Rákóczi-indulót játszta, a hangverseny szünetében magyarókkal t á r s a l g o t t és m e r t ami magyar, az Szebenben gyűlölet t á r g y a . Végül így z á r j á k a nyilatkozatot: „Szánnunk kell önöket, h a hiszik, hogy ez a kis bizonytalan földdarab önök lábai alatt, mit önök hálátlanul tapodnak, meg az a f ü t t y i n t é s béárnyékolni képes a n a g y művész fényes dicsőségcsillagát!” A szebeni eseményeket Brassai Sámuel sem h a g y j a szó nélkül, őt is f e l h á b o r í t j á k a Szebenben történtek. Lapjában 1 1 a következők e t í r j a : „ . . . h a s z á j a nem beszél is magyarul, beszél á m művészi tíz u j j a . É s ez u j j a k m a g y a r beszéde nem tetszett a szebeni Botenak, midőn Liszt a Szebenbe sereglett m a g y a r s á g k í v á n a t á r a Rákóczit játsszá, nem a szászoktól kívánt német Erlköniget. »Tán nem t u d t a a művész« – úgymond a Bote, – »hogy német földön van.« Nem biz ő, édes jó földi, semmit sem t u d o t t Németországnak ily 9 10 11

E r d é l y i H i r a d ó , 1846 év. 777. U . o. 795. V a s á r n a p i Ujság, 1846 év. 656. s z á m .


Liszt Ferenc Erdélyben

741

f i ó k j á r ó l : ő, mint a hangok h a r m ó n i á j á n a k embere, csak egy, b á r szaggatott m a g y a r földről t u d s kegyed se erőlködjék többről álmodni. Éppen bizony kendre bízták az ország dolgát.” A KOLOZSVÁRI

NAPOK

HETEKKEL ÉRKEZÉSE ELŐTT izgatott hangon t á r g y a l j á k a l a p o k : vajjon jön-e Liszt Kolozsvárra? Az Erdélyi Hiradó a Hírfűzér rovatban jelzi12, hogy Liszt Temesvárra és A r a d r a megy s csak december elején, mikor „országgyűlésünk beálland”, f o g j a Kolozsvárt meglátogatni. Egészen modern újságíróteljesítményre vall az E r délyi Hiradó 1846 november 15-i közleménye: Liszt utazási terveit nyomozva, a lap m u n k a t á r s a a kolozsvári postahivatalban is megkísérli értesülések szerzését s kiderül, hogy Liszt t i t k á r a k é r t e : a művész címére érkező leveleket továbbítsák Szebenbe, m e r t „a zongorahős oda szándékszik mielőbb átjönni”. A lap szomorúan teszi hozzá a hírhez: „Liszt Szebenbe! Ily közel Kolozsvárhoz! É s mi későbbre élvezhessük a mennyei gyönyört a szebenieknél, vagy talán soha? Mert hiszen Liszt a hírlapok szerint Bukarestbe szándékozik. É s ha ú t j á t egyenesbe véve minket kikerülne? De nem! Ez nem lehet! Hiszen Liszt Ferenc m a g y a r honfi, m a g y a r táblabíró és meg van írva, hogy valahol h á r o m m a g y a r kebel ó h a j t a n i fogja, Liszt varázs szelleme ott terem. Jövel áldott országgyűlés, hogy muljék el e pohár mitőlünk!” Liszt Szebenből 1846 november 23-án indult el és 24-én érkezett Kolozsvárra 13 . Megérkezéséről ezeket olvassuk az Erdélyi Hiradóban 14 : „Liszt Ferenc Kolozsvárt van. Évek óta hű, testvéri érzések között v á r t kedves hazánkfia, a világhírű zongorász, nemes szívű ember, lelkes magyar, m a g a s szellemi műveltségű egyéniség, vidám kedélyes társalgó, Liszt, néhány elébe egész N. Szebenig ment lelkes hazafi kíséretében, tömérdek úri rendű nép várakozó jelenlétében, folyó hó 24-én öt óra körül ó h a j t o t t kedv és egészségben városunkba megérkezett s szállását ezúttal a Biasini vendéglőjében főhelyzetűektől kényelmi tekintetben mindennel pompásan ellátott termekben v e v é . Az utca r a k v a volt n é p p e l . . . ” A városban mindenki ujjongott. Aznap este 6 – 7 óra között a katonazenekar Liszt híres indulóját játszva, száz f á k l y á s kíséretében szállása elé vonult és ott ablaka a l a t t m a g y a r nótákat játszott. Lakosztályán Ruzitska György igazgató vezetésével a legrégibb m a g y a r zeneiskola küldöttsége tisztelgett. A város i f j ú s á g a is üdvözölte a mestert. Liszt megjelent lakosztálya ablakában és a t o r k a szakadtából éljenző tömegnek megköszönte az ünneplést. Első kolozsvári hangversenyét Liszt Ferenc 1846 november 26-án t a r t o t t a a város tánctermében, a Redoutban. A teremben mintegy 500 főnyi hallgatóság f é r t el, a jegyeket 1 – 3 pengő forintért árulták s mind elkeltek jó előre, a hangverseny n a p j á n m á r nem lehetett jegyet kapni. Az Erdélyi Hiradó beszámolójában 1 5 azt 12 13 14 15

E r d é l y i Hiradó, 1846 U . o. 1846 n o v e m b e r U. o. 1846 n o v e m b e r U . o. 1846 n o v e m b e r

november 22-i s z á m , 26-i szám, 29-i s z á m ,

12-i s z á m . 743. 751. 759.


Lakatos

742

István

olvassuk, hogy a közönség jóval a hangverseny megkezdése előtt elfoglalta helyét a teremben, Liszt zajos éljenzés között lépett a dobogóra. Nagyjából ugyanazt játszotta, mint Temesváron: híres á t i r a t a i t a Lammermoori Luciából, a Normából, a bravurváltozatok a t a P u r i t á n o k című daljátékból, az Ave Mariat, a Magyar dallamokat, végül a Rákóczi-indulót 16 . Liszt játékáról röviden, de a legnagyobb e l r a g a d t a t á s h a n g j á n ír a kolozsvári s a j t ó : „Mit hallott u n k s éreztünk, miért leírni akarni? – olvassuk a Keletben. – E z t ember tehetni nem f o g j a . Legyen elég, miszerint az egész közönség tetszése, öröme és megelégedése az elragadtatottságig magasztos, élénk és ihletett volt mindvégig.” Brassai Sámuel a Vasárnapi Ujságban csak ennyit ír Lisztről 1 7 : „Nálunk a zongora b á j o s hatalmú k i r á l y a . . . Liszt Ferenc oly sokat képes feledtetni velünk a rideg jelenből s viszont oly sokat támaszt fel emlékeink sírjából. Csak az a híja, hogy kurucok legyünk, midőn h a t a l m a s Rákócziján elandalgunk.” Az első hangverseny u t á n a Kolozsvári Házi Zenekör, a későbbi Kolozsvári Zenetársaság őse, l á t t a vendégül Liszt Ferencet s tiszteletbeli tagsági oklevéllel lepte meg. Hazamenet az utcát, ahol kocsija elvonult, h a t v a n fáklyával világították meg. Második hangversenyére is, amelyet 1846 november 29-én adott, minden jegy előre elkelt. Ugyancsak a Redoutban játszott tüntetően lelkes közönség előtt. A harmadik hangversenyt december 3-án adta Liszt jótékony célra, az ezer főnyi közönséget befogadó F a r k a s utcai színházban. „Hál’Istennek, hogy inkább helyet és bémeneti jegyet, mint közönséget kell kívánnunk” – í r j á k a lapok 18 . Magáról a hangversenyről az Erdélyi Hiradó így számol be 19 : „Kolozsvárnak ilyen élvezetes östéi nagy idők óta nem voltak s hihetően nem is lesznek. Amint megjelent, jókedv és mosoly ült minden arcon, taps és éljen viharozza á t a termet. Minden szám után két-háromszor v i s s z a t a p s o l j á k . . . A n a g y művész, mint világhírű egyetlen zongorász, ki különösen a m a g y a r szívéhez eddig nem ismert bűvös h a t a lommal szól, nemzeti f á j d a l m á t és örömét soha nem hallott bensőséggel, hűséggel és lánggal t u d j a festeni.” Magyar változatait és végül Rákócziját zongorázta, m e r t „ezt közönségünk mindíg kívánni s ő mindig készséggel játszani szokta.” A hangverseny után 150 f á k l y á s i f j ú és több m a g a s állású főtisztviselő a Rákóczi-induló h a n g j a i mellett kísérte szállására. Az i f j ú s á g a f á k l y á k a t máglyak é n t halomra r a k t a és úgy égette tovább. A krónikás lelkesen í r j a le, hogy „bár minél több f i a hazánknak hozzon annyi dicsőséget a m a g y a r névre, mint Liszt Ferenc.”A jótékony célra adott hangverseny bevételéből Liszt 700 f o r i n t o t osztott szét közcélra. 20 1846 december 5-én meglátogatta a Conservatóriumot. Tisztele16 E n n e k a m ű s o r n a k n y o m a veszett, de a Keleti c. kolozsvári n a p i l a p Liszt második kolozsvári látogatása alkalmából visszaemlékezésként közli. (1879 év. 195.) 17 V a s á r n a p i U j s á g , 1846 d e c e m b e r 6-i s z á m , 781. 18 E r d é l y i H i r a d ó , 1846 d e c e m b e r 3-i s z á m , 767. 19 U . o. 1846 év. 779. 20 U . o. 1846 év. 787.



743

tére t a n á r o k és növendékek eljátszottak egy Beethoven-nyitányt és egy szimfóniát, m a j d elénekeltek egy k e t t ő s t és egy k a r m ű v e t . Búcsúhangversenyét Liszt Ferenc 1846 december 6-án t a r t o t t a meg. M a g y a r műveket, változatokat játszott s végül a Rákócziindulót, ahogy az egykori sajtóból értesülünk. Mintegy 300 f á k l y á s kísérte haza a hangverseny u t á n l a k á s á r a . Tisztelgő versekkel búcsúztatták. 1846 december 8-án reggel 9-kor távozott a városból több m á g n á s kíséretében. Liszt Kolozsvárról Szebenbe utazott, december 11-én érkezett oda s másnap folytatta ú t j á t Bukarestbe és Jaşiba, kikerülve Brassót, pedig ott is türelmetlenül és nagy készülődéssel várták, sőt hódolatuk jeléül bársony p á r n á n á t a k a r t á k neki n y u j t a n i a város kulcsait. KOLOZSVÁRT ÍRTA Liszt Ferenc első m a g y a r rapszódiáját. E n n e k a történetét meghitt b a r á t j a , gróf Teleki Sándor, évtizedek multán a kolozsvári Hölgyfutárban beszéli el.21 Mikor Liszt 1846ban i t t hangversenyzett, szeretett volna jó cigánymuzsikát hallani. Érdeklődött felőle, hogy ki i t t a legjobb cigány. Teleki a debreceni Boka Károlyt és a mármarosszigeti Pócsi Lacit említette. Liszt csodálkozva kérdezte: h á t Kolozsváron nincs jó cigány? V a n – mondta Teleki, – de ezek m á r ismerik a k o t t á t és ő olyannal szeretne játszatni Lisztnek, aki „vadon” húzza. E l is küldte azonnal szekéren b a r á t j á t , H a r a y Viktort, Szigetre, hogy hozza el kocsin a Pócsi b a n d á j á t . P á r n a p mulva n a g y m u l a t á s folyt Teleki g r ó f n á l és Pócsi h a j n a l i g húzta az a k k o r divatos, úgynevezett „koltóit”, melynek ez a szövege: Gróf Teleki Elfogyott a Gróf Teleki Eredj haza

Jankó, Jankó, Jankó bankó, bankó, bankó. Gergely, Gergely, Gergely nyergelj, nyergelj, nyergelj.

„Lisztnek szemei kigyulladtak, ujjaival pattogtatott, s belekiált o t t a nótába – í r t a Teleki Sándor – mi pedig aprózni kezdtük s h a j t a t t u k reggelig. A nagy mester zongorája mellé ült, mi apróztuk s a meddig mi h a j t a t t u k , ő megírta Első magyar ábrándját. 2 2 A történet hitelességét maga Liszt igazolja, gróf Teleki Sándorhoz intézett, francianyelvű levelében, melyet Pestről írt, miután olvasta Teleki visszaemlékezését. A levél (dr. Gyalui F a r k a s fordít á s á b a n ) így hangzik: Igen kedves b a r á t o m ! Ön bámulatos szépen világította meg a mi m a g y a r rhapszódiánkat. Leírása, a H ö l g y f u t á r f e b r u á r 1-i számában végtelen örömre r a g a d o t t , s teljes szívből köszönöm önnek e rendkívül rokonszenves emléket. H a r a y 21

H ö l g y f u t á r , 1877 f e b r u á r i s z á m . E z t a jelenetet dr. Gyalui Farkas i s közli „ A z ezredes” című, gróf Teleki Sándorról í r t r e g é n y é b e n . (Hirnök, 1929 év. 1 0 – 1 1 . s z á m , 240. é s 269.) 22


Lakatos

744

István

Viktor él-e m é g ? É s Pócsy Laci ad-e még mindég k a r d v á g á s o k a t nyir e t t y ü j é v e l ? É s ön, igen kedves barátom, mikor jő m á r P e s t r e ? Én március 10-ig m a r a d o k itt, apró nyomorúságokban és f á r a d s á g b a n végezve az öregedést. N a g y o n vágyom reá, hogy a huszadik és utolsó rhapszódiát önnél, Koltón í r j a m meg, s főleg, hogy ismételhessem önnek n y u g a l m a s a n az én régi nagyon odaadó b a r á t s á g o m a t . Pest, f e b r u á r 10-én 1877.

Liszt F.

Liszt Ferencet Kolozsvárról Bukarestbe utaztában elkísérte bizalmas b a r á t j a gróf Teleki Sándor is. Velük ment még gróf Bethlen Gábor, H a r a y Viktor és Liszt m a g á n t i t k á r a , Beloni K a j e t a n . Négy kocsijuk mindegyike elé nyolc ló volt fogva és az úton órákhosszat tarokkoztak; Lisztet ez a k á r t y a j á t é k kitünően szórakozt a t t a . Bukarestben Ghica herceg vendége volt. A nyolc napig t a r t ó útról azt í r j a J a iból, 1847. j a n u á r 4-én Seidlitz György báróhoz í r o t t levelében, hogy élete legszebb emlékei közé tartozik 23 . LISZT

MÁSODSZOR

KOLOZSVÁRT

HARMINCHÁROM ÉV MULTÁN, 1879-ban j á r t Liszt Ferenc másodszor Kolozsvárt. Eredetileg gróf Zichy Gézát hívták meg egy hangversenyre, de közben szóbakerült, hogy esetleg Liszt is ellátog a t Zichyvel együtt Kolozsvárra. A lapok hetekkel előbb latolgatták: vajjon játszik-e Liszt is a Zichy-koncerten? Liszttel nem történt semmiféle megállapodás. Bösendorfer, a híres gyáros azonban megérkezett, Kolozsvárra szállítva egy zongorát, hogy kéznél legyen, amennyiben szükség volna r á . Mikor híre terjedt, hogy Zichy Gézával Liszt is Kolozsvárra érkezik, pillanatok a l a t t elfogytak a hangverseny jegyei, messze vidékről táviratilag foglalták le őket. A nagy zenei eseményre Erdély fővárosába vendégek sereglettek össze Nagyszebenből, Marosvásárhelyről, Désről, Szamosújvárról, Tordáról, Bánffyhunyadról, Enyedről és Gyulafehérvárról. Voltak, akik tízszeres á r a t ígértek egy-egy jegyért, de még így sem j u t h a t t a k hozzá, m e r t minden pénzbeli ajánlatnál csábítóbb volt: látni Lisztet, a nagy mestert, a férfiut, akit öt világrészen senki sem tudott felülmulni s mégcsak megközelíteni sem. 2 4 Liszt Ferenc és Zichy Géza gróf 1879 március 10-én délután, vonaton érkezett Kolozsvárra. A f o g a d t a t á s méltó volt a mesterhez. 2 5 Kolozsvár összes zene- és dalegyesületei, valamint a színház t a g j a i lobogók a l a t t m á r déltájban gyülekeztek a városházán. A menet kivonult a vasútállomásra, az ú t két szélét pedig megszállotta a közönség. A b e f u t ó vonatot h a r s á n y éljenzés f o g a d t a s míg Liszt lelépett a vasúti kocsiból,az egyesített kórusok rázendítettek Liszt egyik szerzeményére. Azután Eszterházy K á l m á n gróf főispán üdvözölte meleg szavakkal a nemzet nagy büszkeségét. Liszt megköszönte p á r szóval a szép fogadtatást, t á r s a s á g á v a l kocsira ült és belmonostor-utcai szállására h a j t a t o t t . Délután gróf Teleki Sándor 23 24 25

M a g y a r N e m z e t i Múzeum, E p . Mus. 13 jelzet. M a g y a r P o l g á r , 1879 m á r c i u s 14.., t á r c a Jónás Kelet, 1879 m á r c i u s 11-i s z á m .


aláírással.


745

és gróf Eszterházy Kálmán kíséretében megtekintette a várost és sétát t e t t a főtéren. A kolozsváriakra t e t t benyomást így tükrözi az egyik lap: „A zongora-királyt hosszan leomló fehér ősz h a j a és kifejező arcéle folytán azonnal megismerte mindenki. Az ősz művész sokkal erőteljesebbnek, egészségesebbnek, testesebbnek néz ki, mint fényképeiről lehetne következtetni. 68 évével is egész fiatalosan rugalmas a teste.” E s t e a színházban Helvey L a u r a búcsúzott Kolozsvártól, F r e y t a g Valentine című darabjában. A színház zsúfolásig megtelt. Gróf Zichy Géza és gróf Teleki Sándor t á r s a s á g á b a n Liszt Ferenc is megjelent az egyik középső páholyban. A közönség felismerte és hatalmas éljenzésben t ö r t ki. Az előadás u t á n a közönség egy része Liszt szállása elé vonult, Teleki Sándor házához. Másik része a városháza előtt gyülekezett s onnan nemzeti színű lampionokkal, sűrű éljenzés közben indult el a Rákóczi induló h a n g j a i r a , amelyet Pongrácz L a j o s cigányzenekara játszott az e m b e r á r a d a t élén haladva. A menet két oldalán a tűzoltók petróleum-fáklyákat vittek. Amint Liszt kilépett a ház erkélyére, ú j u l t erővel t ö r t ki az éljenzés, s míg a 120 t a g ú énekkar elhelyezkedett az erkély alatt, népes küldöttség kereste fel az ünnepeltet. Kolozsvár nevében Szász Domokos erdélyi r e f o r m á t u s püspök üdvözölte Liszt Ferencet. 2 6 A püspök részben franciái elmondott beszédére Liszt meghatottan válaszolt. 2 7 A beszédek u t á n hol Pongrácz L a j o s cigánybandája zendített rá, hol a kórusok h a n g j a csendült föl s Liszt az erkélyről hallgatta Zichy és Teleki t á r s a s á gában a szerenádot. A közönség éjfél u t á n oszlott szét. Másnap a kolozsvári s a j t ó tele volt Liszt életrajzával és nagyságát magasztaló cikkekkel. 28 E s t e pedig a Redoutban olyan közönség gyűlt össze, amelynél fényesebbet és előkelőbbet sosem l á t t a k a Redout falai. Megilletődött csendben foglalta el mindenki helyét s öt órakor megjelent a közönség soraiban Liszt Ferenc is, oldalán gróf Teleki Sándorral. A közönség éljenzését Liszt meghajlással fogadta. A teremben a fele sem f é r t el azoknak, akik be a k a r t a k jutni a hangversenyre. 2 9 A műsort a kolozsvári Nagy Gábor–Vajda Emil–Szita Sándor–Dobokay Kálmán-vonósnégyes nyitotta meg Volkmann q u a r tetjével, m a j d gróf Bethlen Sarolta és gróf Lázár Vince Mendelsohn „Őszi dal” című duettjét énekelte Zsigmond Elma zongorakíséretével (a Kelet megjegyzi „horribile dictu német szöveggel”). Ezután Zichy Géza gróf, a félkarú zongoraművész lépett föl. S a j á t művein kívül Beethovennek egy szerzeményét is játszotta Liszt átiratában. A gróf egyik u j j a sérült volt s így négy u j j a l kellett nehéz m ű s o r á t végigjátszania. Liszt odaadó figyelemmel hallgatta Zichy j á t é k á t s szívből tapsolt nagytehetségű b a r á t j á n a k . Ferenczi Zoltán tanárjelölt (a kolozsvári Egyetemi Könyvtár későbbi igazgatója) Arany J á n o s Hídavatás című versét szavalta, u t á n a ismét gróf 26 Szász D o m o k o s beszédének t e l j e s szövege m e g t a l á l h a t ó a Kelet 1879 március 1 1 - i számában. 27 Kelet, 1879. m á r c i u s 12-i s z á m . 28 U . o. 29 U . o. 1897 év. 241.


746

Lakatos

István

Bethlen Sarolta énekelt, m a j d gróf Lázár Vince és Zichy Gézának kellett volna a hangversenyt befejeznie. E k k o r azonban megjelent a dobogón gróf Eszterházy Kálmán főispán és bejelentette, hogy Zichy Géza betegsége m i a t t Liszt Ferenc f o g j a a hangversenyt bezárni. Megjelenésekor a közönség egy emberként fölállva üdvözölte a nagy mestert. A t e r e m elcsendesedett és Liszt eljátszotta Schubert Divertissement hongroise-át és egy Schubert-indulóra í r t változatait. 3 0 Másnap a Farkas-utcai színházban Zichy kétfelvonásos vígjátéka, a Phrenolog került színre telt ház előtt. Megjelent Liszt is Zichyvel és élénken tapsolta az előadást. U t á n a b á r ó B á n f f y Albert Liszt Ferenc tiszteletére estélyt adott főtéri palotájában. Fölvitették B á n f f y é k a Bösendorfer által Kolozsvárra szállított hangszert is, h á t h a Lisztnek kedve kerekedik a zongorázáshoz. 3 1 Az estélyről a kolozsvári f ő r a n g ú a k közül csak a betegek és mély gyászt viselők hiányoztak. 3 2 Mintegy 85-ön jelentek meg. Vacsora u t á n Liszt whistpartiehoz ült s azalatt Zichy Géza zongorázott, m a j d gróf Bethlen Sarolta B á n f f y György zongorakíséretével m a g y a r lalokat énekelt. Egyszer csak a szomszéd szobából váratlanul előlépett Liszt és a r r a kérte Zichyt, engedje meg, hogy ő is játszhasson. L e í r h a t a t l a n volt a jelenlévők öröme annak láttán, hogy Liszt felszólítás nélkül zongorázni fog. Úgy látszik, Liszt rögtönzött, mert a Magyar Polgár ezt írta róla 3 3 : „Chopintói való alapeszmén játszott úgy, mint azt a perc szent ihlete, közönségének áhítatos hallgatása sugallta, bej á r v a néhány perc a l a t t a nagy zeneirodalom minden t a r t o m á n y á t , a közönséges ember előtt ismeretlen, oly hangokat csalva ki a boldog zongorából, melyekkel az csakis Liszt Ferenc érintésére felelhet.” A KOLOZSVÁRI LISZT-ÜNNEPSÉGEK csúcspontját az a hangverseny jelentette, melyet Liszt és Zichy közreműködésével a Farkas-utcai színházban rendeztek a szegedi árvízkárosultak javára. A Magyar Polgár és a Kelet tudósításaiból kiderül, hogy mióta az első m a g y a r kőszínház a kolozsvári Farkas-utcában megépült, nem látott olyan h a t a l m a s közönséget falai között, m i n t 1879 március 14-én, amikor Liszt Ferenc játszott benne. 34 A hangverseny n a p j á n sokan húszszoros á r a t is fizettek volna egy-egy jegyért, de még így sem k a p h a t t a k . A közönség körében nagy izgalmat váltott ki az a hír, hogy az előjegyzéseket nem veszik tekintetbe. A színház p é n z t á r á t és igazgatóságát valósággal megostromolták. Kolozsváriak és vidékről érkezettek m á r reggel 7 órakor ott tolongtak a színház előtt. A pénztáros 9 ó r a k o r alig tudott a tömegen átvergődni, s aztán megkezdődött az esdeklés, könyörgés, rimánkodás és 30

M a g y a r P o l g á r , 1879 év. 61. s z á m á n a k t á r c á j a . Kelet, 1879 m á r c i u s 16-i s z á m . M a g y a r P o l g á r , 1897 év. 61. s z á m . 33 U . o. 1897 m á r c i u s 14-i s z á m . 34 A h a n g v e r s e n y d á t u m á t illetőleg e l t é r é s m u t a t k o z i k , a m e n n y i b e n a K e l e t a z t í r j a , h o g y a h a n g v e r s e n y t m á r c i u s 14-én, p é n t e k e n t a r t o t t á k m e g (1879 m á r c i u s 16-i s z á m ) , m í g a M a g y a r P o l g á r a h a n g v e r s e n y d á t u m a k é n t m á r c i u s 15-ét, s z o m b a t o t jelöli m e g (1879 év. 61. s z á m ) . A K e l e t á l t a l m e g a d o t t időpontot t a r t j u k valószínűnek. 31

32



747

a jegy nélkül m a r a d t a k szitkozódása. A pénztár k o r l á t j á t eltörték s a jegyeket egy ó r a leforgása a l a t t szétkapkodták. E s t e a nézőteret teljesen ellepte a közönség. A színpadon, a k u lisszák mögött is minden talpalatnyi helyet elfoglaltak. E m b e r ember h á t á n szorongott és a széksorok közt vezető u t a k a t is megszállotta a kiváncsi hallgatóság. Aki egyszer a helyére ült, onnan az előadás végéig nem mozdulhatott. A páholyokban hatan-nyolcan, de némelyikben tizen-tizenketten zsúfolodtak össze. Viharos tapsban és éljenzésben t ö r t ki a közönség, amikor Liszt az egyik páholyban megjelent. Az ősz mester könnyek közt, mosolygó arccal f o g a d t a az ünneplést. „Fényesebb, ragyogóbb s nagyobb közönség bizonyára fejezte ki tiszteletét és hódolatát a zongorakirálynak – í r t a a Kelet – a tiszteletére rendezett ünnepélynél is lehettek s bizonyára voltak is nagyszerűbbek, impozánsabbak a Mester félszázados hódító, művészi pályája alatt, de a világvárosok közönségének ovációi lelkesültebbek, melegebbek bizonyára nem voltak, mint a kolozsváriéi. L á t szott magán a nagy Mesteren is, hogy fényes, ragyogó p á l y á j á n aligha találkozott a rajongó tisztelet ily egyszerű, de épen az egyszerűségében megható, komoly könnyekig megindító kitörésével.” 3 5 A s a j t ó általában azon a véleményen volt, hogy vakmerő tiszteletlenség a műsor többi számáról szólani, amikor Liszt zongorázott. Nekünk azonban be kell számolnunk róla, hogy a hangversenyen Schubert C-dur szimfoniájának zárótételét a konzervatórium, a színház és a k a t o n a s á g egyesített zenekara a d t a elő. Liszttől a Harcos i m á j á t a kolozsvári dalkarokból kiválogatott f é r f i k ó r u s énekelte. Sorrakerült Liszt Szent Erzsébet-legendájának egyik részlete is, balul sikerült előadásban. Blau Gyula hegedűn Wieniawsky Legendáját és Paganini Boszorkánytáncát j á t s z o t t a azután gróf Zichy Géza zongorázott, m a j d Hunyadi Margit gróf Zichy Géza Liszt Ferenchez í r t versét szavalta 3 6 s csak ezután került sor Liszt Ferenc föllépésére: a Rákóczi-indulót j a t s z o t t a Zichyvel három kézre. Liszt és Zichy zongorajátékáról ilyeneket olvashatunk az egykorú s a j t ó b a n : „Játszottak, játszottak, úgy, ahogy azt ember nem képzelheti, ész nem gondolhatja, képzelet nem sejtheti. P r o f a n á l á s lenne h a csak meg is kísérelnők szavakkal ecsetelni azt a játékot. Ide igazán illik az, hogy hallani kell azt a h a t á r t a l a n művészetet s akkor is csak élvezni, csodálni, rajongani, frenesisbe jönni tudunk anélkül, hogy tulajdonképen kibeszélhetnők, megmagyarázhatnók azt a kibeszélhetetlen, m e g m a g y a r á z h a t a t l a n valamit, amit egy félszázad óta Liszt művészetének nevez a civilizált világ osztatlan r a j o n g ó bámulata.” 3 7 A közönség annyira ünnepelte Lisztet és Zichyt, hogy ismételten külön-külön is játszaniok kellett. Liszt „egy m a g y a r ábrándot adott elő néhány ismeretes szép m a g y a r búsongó népdal fölött, melyből, mintha a világ hirhedett művésze egészen felolvadt volna 35 36 37

Kelet, 1879 m á r c i u s 16-i s z á m . U . o. 1879 április 5-i szám, 319. A lap egész t e r j e d e l m é b e n közli a v e r s e t . U. o. 1879 év. 250.


Lakatos

748

István

a h a z a f i b a n . . . m i n t h a a legtörzsökösebb m a g y a r város végzetes sorsa fölött borongó hazafi kétségbeesése szállotta volna meg a mestert, úgy j a j o n g t a k , úgy sírtak a billencsük kezei alatt.” A LISZT-ÜNNEPSÉG

EPILÓGUSA

SZOMORÚ R É S Z L E T E volt a nagy izgalommal v á r t hangversenynek, hogy Liszt Szent Erzsébet-legendájának előadása botr á n y b a f u l t . Az akkori ú j s á g í r á s becsületességére és őszinte hangj á r a jó f é n y t vet, hogy ezt nem titkolta el, hanem keményen megírta. A Kelet nevek említése nélkül, meglehetős tapintattal m o n d j a el a történteket 3 8 , a Magyar Polgár azonban név szerint is felsorolja és t á m a d j a a bűnösöket 3 9 : „A k a r m e s t e r botrányos tapintatlansága alaposan elrontotta az egészet – í r j a a Magyar Polgár. – A kisasszony (nevét a lap udvariasan elhallgatja), aki Szent Erzsébetet énekelte, szerepét a hangverseny előtt egy nappal vállalta el s szegény nem tehetett róla, hogy a Gondviselés énekhanggal nem áldotta meg. De arról tehet Jacoby J a k a b ú r (a színház akkori karmestere), hogy egy hangversenyen, mely voltaképp Liszt tiszteletére van rendezve, ily botrányos kísérlettel ne hozzon szégyent színházunkra s a kolozsvári közönségre. Mert valóban szégyenpír szökh e t e t t minden hallgató arcába, midőn t a n ú j a volt annak a kínos jelenetnek, melyet a mester is éppen s a j á t darabjánál keresztül kellett szenvedjen; általános volt a felháborodás, hogy Jacoby úr, mikor több jó énekesnőnk van, privát-passióból egy ilyen gyöngénél is gyöngébb dilettánssal compromittálja Kolozsvárt Liszt Ferenc és a többi vendégeink előtt. A közönség alig t u d t a végét várni Szent Erzsébet gyötrelmes előadásának. Mikor a f ü g g ö n y legördült, odafordult Liszt páholyához és a mester megkapta életében az első részvétóvációt, melyet épen Kolozsvártt kellett, hogy megszerezzenek neki. A kisasszonyt nem ítéli el senki. Jakoby k a r n a g y ú r oka a botránynak, mellyel lehetetlenné t e t t e m a g á t . É s csupán a vendégeink iránti tekintet b í r t a r á a közönséget, hogy tüntetőleg viszsza ne utasítsa az arculütést, melyet Jacoby úr reputátiónkra m é r t . . . Minden más alkalommal kiméletesebben szóltunk volna ilyen esetről, csak most nem, Liszt nem érdemelte, hogy szíves előzékenységét, mellyel idejött és játszott nekünk, aként háláljuk meg, hogy c s u f f á tegyük előtte legkedvencebb compositiói egyik é t . . . ” A cikk végén még azt í r j a a krónikás: „Még csak annyit a k a r u n k megjegyezni, hogy a mester nem kevesebb izgalommal hallgatta végig a programm e számát, mint a k ö z ö n s é g . . . ” A történtekhez Brassai Sámuel is hozzászólt a maga bölcs és humoros m ó d j á n „Apróságok a nagy napokról” című karcolatában. 40 A cikket „C–s”-él jegyezte, de az írás hangjából, stílusából a k k o r is félreismerhetetlenül megállapíthatnók, hogy Brassai írta, ha nem tudnók, hogy a nagy erdélyi tudós g y a k r a n b ú j t a Canus 38 39 40

Kelet, 1879 év. 251. T á r c a a M a g y a r P o l g á r 1879 m á r c i u s 14-i s z á m á b a n . M a g y a r P o l g á r , 1879 m á r c i u s 19-i s z á m .



749

álnév mögé. E z t az álnevet azért választotta, m e r t h a j a m á r f i a t a l korában őszülni kezdett. 4 1 A nagy Liszt-hangversenyek alkalmából a helybeli lapok keveset írtak a mester játékáról. A közönség ezt kifogásolta. Brassai így felelt a k i f o g á s r a : „Liszt j á t é k a olyan valami, melyről senkinek sincs joga ösmertetést írni, senkinek nincs merészsége azt bonc o l g a t n i . . . A jó öreg Homerus is mikor Helénának a szépségéről kellett volna írni, egyszerűen csakis azt a h a t á s t vázolta, mit Heléna szépsége a trójaiakon művelt. A s a j t ó pedig most H o m é r t utánozta” Elég lett volna – m o n d j a B r a s s a i –, h a csak annyit í r n a k : „És Liszt játszott.” Liszt j á t é k á t ötven év óta ismeri a világ. Kolozsvár hálás lehet a sorsnak, hogy egy hétig hangversenyek tekintetében nagyobb volt bármelyik világvárosnál. Az óratórium előadásának csúfos botrányáról ezeket í r j a : Liszt eszményi Szent Erzsébetét Kolozsváron keresztre feszítették, kínpadra vonták és neki e kínszenvedést végig kellett nézni és a halálhörgéseket végig kellett hallgatnia még pedig kétszer, egyszer a főpróbán, másodszor az előadáson. A főpróbán Liszt jókedvű és humoros volt, még meg is dicsérte a zenekar összjátékát. Úgy látszik, a maga világfiás modorában megértéssel, könnyedén f o g t a fel művének ezt a vidéki bemutatóját. Az énekkar egyik tévedését helyre is igazította. A k a r ugyanis az egyik résznél D-dur helyett dmollban énekelt. Mire Liszt megállást intve, közbekiáltott: „Mit mehr Auflösung.” Brassaitól t u d j u k különben azt is, hogy Szent Erzsébet szólam á t Blau Gyula ú r „énekelte” végig – még pedig hegedűn. Brassai szellemes modorában megjegyzi, hogy legközelebb a T r a viata haldoklási jelenetében jó érces fúvóhangszer f o g énekelni, a Tannhäuser nyitányában a kürtök, puzonok és bombardonok csak színleg fognak szerepelni, helyettük N a g y Gábor vonósnégyese f o g hangfogókkal muzsikálni, a zenekar nagydobosa a pikkoló-szólamból, az első hegedűsök a nagybőgősök hangjegyéből f o g n a k j á t szani. Szigligetiné szerepet f o g cserélni Jacoby karmesterrel, vagyis előbbi f o g dirigálni és utóbbi énekelni. Brassai végül így z á r j a le a kényelmetlen eseményt: „Mi pedig igérjükünnepélyesen, hogy h a még egyszer valamikor n a g y művészhez lesz szerencsénk, nem f o g j u k az ő d a r a b j á t s a j á t füle h a l l a t á r a előadatni. Mert bizony néha a nevetségtől: il n’y a qu’un pas.” Az eredeti s m á r alapjában elhibázott t e r v az volt, hogy a Szent Erzsébet-legenda betanítását a h á r o m helybeli k a r m e s t e r : Jacoby, Oberti és Gunesch között osztják meg. Oberti, a konzervatórium igazgatója azonban óvatos ember volt: megnézte a vezérkönyvet és azt mondta, hogy az a nagy dícsőség, mely a Szent Erzsébetoratórium vezénylésével járna, neki túl sok lenne, ezért lemondott a vezénylésről Jacoby javára. (Önfeláldozó szerénységéért utólag jegyzőkönyvi köszönetet mondott neki a konzervatórium vezetősége.) Így a dícsőség, illetve az egész keserves ügy ódiuma Jacoby J a k a b színházi k a r m e s t e r nyakába szakadt. 41

Lakatos

István:

B r a s s a i S á m u e l és a m u z s i k a . Kolozsvár, 1942. 29.


750

Lakatos István: Liszt Ferenc Erdélyben

Liszt tündöklően szép zongorajátéka persze feledtette a Szent Erzsébet-legenda disszonáns h a n g j a i t s a hangverseny u t á n a mest e r a Casinoban vacsorázva pihente ki izgalmait. Liszt másnap v a g y h a r m a d n a p utazott el Kolozsvárról. Azt, hogy pontosan melyik napon, m a m á r nem állapíthatjuk meg. A Kelet ú g y t u d j a , hogy március 15-én reggel indult P e s t r e Zichy Géza t á r s a s á g á b a n , ellenben a Magyar Polgár úgy értesült, hogy március 16-án reggel utazott el, gróf Teleki Sándor és gróf Eszterházy Kálmán kísérte ki az állomásra; Kolozsvárról Hosszú-Pályiba ment gróf Zichy Ernőhöz és magával vitte Bösendorfert is. B á r m i n t is történt, az bizonyos, hogy 1879 márciusában j á r t Liszt Ferenc u t o l j á r a Kolozsvárt s 1886-ban bekövetkezett haláláig m á r nem lépett többé Erdély földjére. A r o m a n t i k u s zene lángeszű mesterének szelleme azonban i t t él közöttünk, g y a k r a n szólal meg művein keresztül s hangversenyeinken mindíg hódolattal idézzük. LAKATOS


ISTVÁN

LISZT FERENC ERDÉLYBEN

Recommend Documents