VESZÉLYEZTETETT KISEBBSÉGEK EURÓPÁBAN. I (Szemelvények a 2002. február 15-én Budapesten megrendezett konferencián elhangzott előadásokból) Helyszíne a Károlyi Palota Kulturális Központ volt. Szervezők: a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Society for the Protection of Ethnic and National Minorities in Central Europe (SENCE).A fővédnökséget. Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára vállalta. A konferenciát Rockenbauer Zoltán miniszter (Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma) nyitotta meg. Köszöntőjében arra helyezte a hangsúlyt, hogy az egy országon belül élők csak mellérendelten élhetnek teljes életet. A nemzet fogalom földrajzi határok nélkül értelmezhető, így magában foglalja minden, egy ország határán belül és határán kívűl élő tagját, következésképpen ez vonatkozik a magyar nemzethez tartozókra is. Ezeket szem előtt tartva, 1993-ban olyan törvény született Magyarországon, amely megerősítette az általánosan elfogadott kisebbségi jogokat, hozzáigazítva az országban élő kisebbségek sajátos igényeihez. Létrehozta a kisebbségi önkormányzatok rendszerét, miközben a kollektív jogok alapján elismerte a Magyarországon élő kisebbségek kulturális autonómiájához való jogát. Ez erkölcsi alapot adott ahhoz, hogy teljesíthessük kötelességünket a magyar nemzet határon túl élő tagjainak jogos igényét illetően is, amikor 2001-ben megalkottuk a kedvezménytörvényt. Figyelemmel viseltetünk minden magyar nyelvű népcsoport , így a moldvai csángók iránt is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy amire nem vigyázunk kihullik és örök hiány marad. Mindaz, amit a csángók jelentenek; arcuk, viseletük, ételeik, szokásaik, hitük és nyelvük, pótolhatatlan kincsünk. Ahhoz, hogy megmaradjanak anyanyelv, könyv, templom és pap kell. Nekünk magyaroknak egy a tűzhelyünk és Európának is. Az európai közeljövő jelképes határtalansága biztatást nyújthat a kisebbségek számára. Komlóssy József Svájcban élő politikus, a Society for the Protection of Ethnic and National Minorities alelnöke Sokféleség az egységben- lehetetlenség vagy szükségszerűség? címmel tartott előadást. Surján László országgyűlési képviselő, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének tagja, aki a délelőtti előadások moderátora volt, méltatta munkásságát. Kiemelte, hogy hivatásos politikusként rendkívűl sokat tett közös ügyeinkért. Másként nyúl a problémákhoz, mint legtöbb politikustársa, mert a kérdéses esetben először azt keresi, hogy mit tehet ő személy szerint. Titty Isohookana Asunmma asszony előadásából derült ki, hogy valójában mit is jelentenek szavai. Idézem az előadót: „El kell ismernem, hogy bár jómagam kutatom az urali népcsoportokat, sokáig nem tudtam, hogy létezik Romániában a csángó kisebbség. Komlóssy úr kérdezte meg egy előadásom után, hogy miért nem említettem meg a moldvai csángókat. Kérdésén meglepődtem és azt válaszoltam, hogy nem ismerek ilyen népcsoportot. A beszélgetés után kezdtem kutatni a csángókról szóló irodalmat, amelyet követett a moldvai körutam. Komlóssy József előadásában azt emelte ki, hogy egy államot alapvetően az jellemez; milyen kisebbségi politikát folytat, azaz, hogyan bánik kisebbségeivel. Nem az számít, hogy milyen törvényeket hozott, hanem hogy azok milyen mértékben valósulnak meg. Tiszteletben kell tartani valamennyi ember méltóságát. Az egyéni jog fontos, de csak akkor érvényesül, ha védjük kollektív szinten. Ez a helyzet a vallással és oktatással is. A
Koppenhágai Találkozó dokumentuma (1990) támogatja azokat a kisebbségi jogokat, amelyek hozzájárulnak az etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitás megőrzéséhez és fejlesztéséhez. Az EBESZ elfogadja az Európa Tanács standardjait. A konvenciót sok állam ratifikálta. A diszkrimináció ellenes konvenció kimondja, hogy az oktatás anyanyelven kötelező. Az identitás fejlesztését lehetővé kell tenni. Ehhez szükséges a történelem, kultúra megismerése és biztosítani kell a jogot a saját valláshoz (anyanyelven). Megfigyelő monitoring rendszerek működnek az ET-ben, hogy ellenőrizzék, a kormányok végrehajtják-e azt, amit aláírtak. Ha önként vállalták, morális kötelezettségük, hogy betartsák. Azonban az ET aktívan nem tud védeni kisebbségeket. Félő, hogy nem lesz elég ereje ahhoz, hogy rávegye a kormányokat arra, tegyenek eleget kötelezettségeiknek. Idézte Talleyrand-t, Napóleon miniszterét, aki azt mondta; a győzelem eléréséhez nem a fegyver legjobb, hanem az, hogy a nemzeteket megfosszuk identitásuktól. Kötelessége az ET-nek, hogy többé ne lehessen ezt az elvet gyakorolni Európában. Nagy Európát felépíteni határok nélkül, de megőrizni a kis nemzetek kultúráját mint kincset, ez a feladatunk. Bojan Brezigar az Európai Kis Nyelvek Irodájának igazgatója előadását azzal kezdte, hogy kiigazította a hivatalos fordítást mondván, hogy ő az Európai Kevésbé Használt Nyelvek Irodájának igazgatója. Feladatuk a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája-nak gyakorlati érvényesítése. Nem egyszerű megfogalmazni azt, hogy mely állam védi legjobban kisebbségeit és azért nem, mert emberekről van szó. Nem lehet ugyanazokat alkalmazni a Helsinkiben élő svédek vagy a Dublinban élő írek védelmére. Ki kell dolgozni a megfelelő módszereket minden országnak. Nem igaz, hogy a nyelvi pluralitás negatív. A nyelv kiváló kommunikációs eszköz. Nem fontos, hogy melyik nyelvet használjuk, ha kommunikálni szeretnénk. Ha egy nyelv, például az angol mellett tesszük le a voksot olyan, mintha azt mondanánk minden ember egyforma színű kocsikkal utazzon, hogy eljusson a célba. Bár az angol nyelv most egyre inkább egyetemessé válik, de amit mi beszélünk az csak európai módon használt, nem igazi. Szükségünk van rá, hogy kommunikálni tudjunk, de használatakor elnézést kell kérnünk a hallgatóságtól, hogy legyenek tudatában a diverzitásnak. A nyelv kulturális emlékmű. Az elpusztítására irányuló törekvés olyan, mint az állatok kiirtása vagy az emlékművek elpusztítása. A nyelv kulturális értékeket hordoz. A kis nyelvek megszűnésével óriási örökséget veszítenénk el. Történelmileg nem minden nyelv egyenlő. Vannak domináns nyelvek. Ilyen volt például a latin. De látjuk, az igazán domináns nyelvek is eltűnhetnek, ha nem beszélik az emberek, népek. (Ha tudósok őrzik is, nem lesznek szabad, beszélt nyelvek.) Európában nincs nyelvi olvasztótégely, mint Amerikában. A XIX. században, a nemzetállamok kialakulásának korában a nyelv hivatalos státusza az állam általános értekeinek részét képezte. Ez ma már nem igaz és holnap sem lesz az. Ezért kialakult a minoritások fogalma. Nyelvi kisebbségek, regionális nyelv, kisebbségi nyelv – más-más a definíció az egyes országokban. Valójában azokat a nyelveket jelenti, amelyek nem hivatalos nyelvei az illető országnak, de a lakosság bizonyos része használja. Valamennyi kisebbségi nyelv konkrét területhez kapcsolódik a roma és jiddis nyelv kivételével. A Karta nem irányul senki és semmi ellen, eszköz arra, hogy segítségével elismerjük; Európa gazdagsága a nyelvi sokféleségből épül fel. A civil szervezetek feladata a Karta megvalósítása érdekében az, hogy részt vegyenek a ratifikációs és megvalósulási folyamatban. Hogyan lehet a kisebbségek nyelvét legjobban védeni? Úgy, hogy boldoggá tesszük azokat, akik e nyelvet beszélik.
Kovács Péter a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora az európai kisebbségvédelem új tendenciáiról beszélt. Azt taglalta, hogy mennyire bízhatnak a kisebbségek az ET-ben. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye lekezelően bánt a kisebbségekkel, de véleménye szerint meg tud újulni, ha van egy új európai fuvallat. Az Emberi Jogok Európai Bírósága eddigi működése alatt mintegy 1500 ítéletet hozott, ami azt jelenti, hogy évente 100-150 ügyben döntött. Bár működése a 90-es évekig visszafogott volt, előadásában felsorolt olyan, az európai sajtóban nagy port felvert pereket, amely az állam és a kisebbségek között folyt és nem egy esetben a bíróság a kisebbség javára döntött. A jelenlevők komoly áthallásokat érezhettek a példaként szolgáló esetekben a moldvai csángókat illetően, akiknek származásáról Romániában tovább folytatódik az erőltetett eredet-vita. Tytti Isohookana-Asunmaa volt finn kulturális miniszter, az ET parlamenti közgyűlésének tagja két előadást tartott. Először a veszélyeztetett ural-altáji kisebbségi kultúrákról beszélt, majd a veszélyeztetett moldvai csángó kultúráról. Az urali népcsoport száma 24 millióra tehető. A magyarok, finnek és észtek a legerősebbek ebben a csoportban. A legnagyobb lakosságszámúak és többségi létben élnek. Azért tudtak megerősödni, mert függetlenek. Oroszországban, amely még mindig hatalmas állam, tíz népcsoport él, mintegy 3,3 millió ember. Közülük nem mindenki tud már kommunikálni a saját anyanyelvén (elsősorban a fiatalok). Ennek az oka, hogy üldözték és jórészt elpusztították az értelmiségi réteget. Csak az utóbbi években ismerték el önálló kisebbségi kultúrájukat és próbálták olyan helyzetbe hozni őket, hogy megőrizhessék nyelvüket. A marik vagy cseremiszek érdekes népek, mert saját vallásuk van.. Úgy hívják, hogy nemzeti vallás. E tekintetben egyedülállóak Európában; egy nép, egy vallás. 77 istenük van. A karéliai finnek közel élnek Finnországhoz, így az anyaországbeliek gyakran meglátogatják őket. A nyelvük már orosz, de folklórjuk gazdag és eredeti. Vépek élnek mellettük, akik már eloroszosodtak. Az oktatás nyelve náluk is orosz, de megpróbálják újjáéleszteni nemzeti kultúrájukat. A hantik-manysik, nyenyecek olyan kultúrák, amelyeknek megvannak a saját területeik, de nincsen autonómiájuk. A nyenyecek Szibériában élnek 35 ezren, iszonyúan nagy területen. A skoltok nagyon kicsi népcsoport, Lappföldön élnek Finnország területén. A kihalás és a nyelvi romlás veszélye fenyegeti őket. Asunmaa asszony minisztersége idején indult az a program, amely célul tűzte ki a kis népek segítését. Ő maga kötelességének érezte, hogy jelentést írjon az ET-be, amelyben ajánlásokat tett a nyelv megőrzése érdekében. Azt vizsgálta, hogyan lehetne lehetőséget adni arra, hogy használják és megőrizzék nyelvüket. Véleménye szerint tankönyvekre van szükség, nemzetközi konferenciákat kell szervezni, társulva az UNESCO-val, a támogatást pedig el kell juttatni a helyszínre. A program megvalósítására sok finn társaság alakult. A segítségre nagy szükség van, mert például a cseremiszek (marik) esetében a nyelvük tanítása jelentősen hanyatlott. A nemzeti színházukat beolvasztották egy ifjúsági színházba. Jelenleg nagyon súlyos a helyzetük. Asunmaa asszony indítványt nyújtott be Strasbourgba a cseremisz kisebbséggel kapcsolatban. A finn újságban vita folyik, mert az elnök kemény támadást indított ellene. Az ET-nek tájékoztatni kell a tagországokat az egyezményekről és figyelmeztetni kell őket arra, hogy aláírásuk milyen kötelezettségekkel jár. Hite szerint Európa színes mozaik lesz virágzó kultúrákkal. A moldvai csángó kultúráról a következőket mondta:
Mikor kutatni kezdtem, rájöttem, hogy a csángó kultúra sok eleme misztikumon alapul. 16 magyarázat is van rá, hogy kik ők és hogyan kerültek a helyükre. Kérdezhetjük, hogy a hivatalos román álláspontot figyelembe véve, valóban románok, akik megőriztek magyar nyomokat? De azt is kérdezhetjük, hogy a románok miért nézik le e szerény, csendes és szorgalmas népet? Miért égetik el a csángó irodalmat, miért rombolják le iskoláikat? Wichman professzor (1907) kereste a különös vonásokat a csángókban, amely megkülönbözteti őket a románoktól. Ezt a nyelvükben, katolikus hitükben és a viseletükben találta meg. Amikor Komlóssyval Moldvában jártam, felvettem csodálatos dalaikat, megörökítettem népviseletüket, amelyet ma is hordanak. Házaik tiszták, szívélyes vendéglátók, amely a finnugorokra jellemző. Egyedülálló etnikai közösség. Az ott tapasztaltak alapján határoztam el, hogy mindenképpen írok jelentést az Európa Tanácsnak. Sok ajánlást tettem. Kiemelem a legfontosabbakat: 1. Elérhetőséget kell biztosítani az anyanyelvi oktatásnak a román törvények szellemében 2. A misék hangozzanak el anyanyelven 3. Útjára kellene indítani egy tájékoztatási kampányt A Miniszterek Tanácsa arra az álláspontra jutott, hogy fel kell venni Romániát az Európa Tanácsba, de csak akkor, ha aláírja a Kartát. Személyes véleményem: az identitásuk, önbecsülésük hanyatlik, nincs egységtudatuk, nincs egységérzésük. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy képviselőik most itt vannak és hogy a róluk szóló könyv megjelent (Hungarian Chango’s). A jövőben sok képviselőjüket szeretnénk látni tudományos konferenciákon. Fejleszteni kell e nyelvüket, hogy identitásukat megtarthassák. Nekik maguknak kell őrizni ősi kultúrájukat. Meg kell győzniük az Európa Tanácsot, hogy kultúrájukat tekintve, egyedülállóak. Szerepelniük kell, ahol csak tehetik. Táncolniuk, énekelniük kell, írni balladáikat, népmeséiket. A románokat figyelmeztetni kell, hogy tiszteljék a kis népek kultúráját. Az ET 15 éven át dolgozott azon, hogy erősítse az együttműködést a nemzetek között a béke fennmaradása érdekében. Érdemes volt csinálni. Nagy Gábor Tamás országgyűlési képviselő, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének tagja, aki a Veszélyeztetett kisebbségi kultúrák: esettanulmányok témakör moderátora volt, kifejtette, hogy az ET az emberi kisebbségi jogok biztosítását támogatja és ezért adott támogatást ehhez a rendezvényhez is. Idézte Russel Johnstont, aki úgy fogalmazott, hogy az ET ezzel a munkájával berajzolta a felsorolt kis kultúrákat Európa térképére. A világ a 20. század végén döbbent arra, milyen értékekkel rendelkezik, amelyek megmentésére még van remény. Érdeme a szervezetnek, hogy felhívta figyelmet például a csángók és arománok létezésére helyzetére. Ajánlotta, hogy Romániában tájékoztató kampánnyal mutassák be e kisebbség helyzetét. Cselényi László televíziós filmrendező, az Uránia Filmszinház igazgatója MINORITATES MUNDI - egy médiakisérlet tanulságai címen beszélt magáról, munkájáról (sorozat a Duna TV-ben). Öt éven keresztül a film 70 epizódját ismerhette meg a közönség. Munkájához nagy segítséget nyújtott Christoph Pan (Dél-Tiroli ügyek). Hogyan lesz dilettáns amatőr kutató egy filmes? - tette fel a kérdést. 20 évvel ezelőtt a tehetetlenség érzése miatt jött Magyarországra. „Kivágták” a román televízióból és hosszú ideig csak tejesemberként tudott megélni. Álnéven írt egy-egy cikkecskét, lehallgatta-kihallgatta a szeku. Elmegyógyintézetben bujkált, mert büntetőszázadba akarták vinni. Ide frusztrációval jött, mert a sejtjeibe ívódott a kisebbségi tudat Ez az otthoniakra és itthoniakra is vonatkozik (román, szlovák, angol nyelvű
felirat).A Rompressz azt írta a sorozatról, hogy végre egy kisebbségi műsor, amikor nem igyekeznek minket románokat kioktatni. A véleménye az - bár gondolja, ezért nem lesz népszerű - , hogy nem lehet oláhozni, büdös cigányozni. Megismerve az itteni kisebbségi viszonyokat, mondja, nem volt gondtalan gulyás-parti. Ma sem veri a mellét valaki azért, hogy román, szlovák stb. Ma is szánakozva gondol arra, hogy mennyire felnéztek a Kádár-rendszerre. De a legpompásabb demokráciákban sem könnyű kisebbségben lenni. A kisebbségek iránti empátia területén nekünk magyaroknak is van tanulnivalónk. A filmsorozatot a lapp kisebbség bemutatásával kezdték, ezért örül, hogy itt ül mellette Tytti asszony. A skandináv kisebbségi politikát, mint követendő példát mutatták be a nézőknek. Beszélt a Dél-tiroli megegyezésről, amit megelőzött egy-két „szent Bertalan éjszaka”. Finnországban ilyen nem volt. Ezt a másság tiszteletével el lehet érni. A szeretet emlegetése fennkölt és hamis. Minél Keletebbre megyünk, annál hangsúlyosabban emlegetjük a szeretetet. „Mi szeretjük a többséget, semmi bajunk velük”- mondja a kisebbség. De fordítottan is így van, a többség esetében. Svájcban jöttem rá, hogy mennyire hamis ez a megállapítás. A Nemzetállam-révületben nevelkedett Európában a kisebbségi probléma nehezen emészthető. Ceauşescu például magyarajkú románoknak nevezte a romániai magyarokat. Ellenben Finnországban, bár a svédajkúak kisebbségben vannak, államalkotó társnemzetnek számítanak. Két dolog lepte meg. Nemcsak tűrik, tolerálják és elnézik a finnek, hogy oly sok joggal bírnak a svédek, hanem természetesnek tartják. A svéd nyelv tanítása második nyelvként kötelező. A svédek nyugattal kapcsolják össze őket. A finneknek igen bonyolult és változatos az azonosságtudatuk. Ha egy finnországi svédtől megkérdezzük svéd-e, ő azt mondja finn vagyok, vagy svédajkú finn. Nemzet, nemzetiség, állampolgárság között nem tesznek különbséget. Nem tekintik magukat kisebbségnek, mert államalkotó társnemzet és teljes jogú állampolgárok. A svéd ember finn állampolgárságára büszke. Ő nem a finnek jóvoltából az ami, mert erre az országra neki jussa van. Ugyanakkor nagyon oda vannak a „svédségükkel”. Ügyelnek arra, hogy valami először svédül legyen kiírva és utána finnül. Mindig megszámlálják, hogy hány svédajkú születik, mert ha több, a svédajkú felirat kerül felülre. Terve a film készítésével az volt, hogy felmutassa Európa oázisait abban a reményben; kedve szottyan egyes nemzeteknek arra, hogy nemzetiségeket tartsanak. Szuggerálni akarta, hogy több egy ország, ha kisebbségei vannak. Nagyobb értékű nemzetnek tartva magunkat, nem lehet politizálni. A kisebbségek iránti érzés, ha jól csináljuk fenntartható és fokozható. A következő sorozatának címe AUTOMÓMIA, mivel szerinte ez az egyetlen megoldás a kisebbségi problémákra. Az első önálló fesztivál címe is ez lesz, amely az európai kisebbségek filmjeinek lesz a seregszemléje. Németh Zsolt politikai államtitkár (Külügyminisztérium) nyitotta meg a délutáni ülést. Feltette a kérdést, kié is a csángó kultúra? A válasz: elsősorban a csángóké. Századokon keresztül fogalmuk sem volt arról, hogy a kultúrájuk milyen kincs. A XX. század nem kedvezett a kulturális sokszínűségnek. Nagy öröm a 2002. év, mert a csángók megértették, hogy kincset ér kulturális örökségük. Ma már van egy csángó elit, amelynek a tagjai itt ülnek. Elhivatottságuk van, bázisuk szélesedik. A csángó kultúra apostolai (Domokos Pál Péter, Benda Kálmán, Csoma Gergely, Berecz András stb.) felismerték, hogy a kultúra nem csupán a csángóké, hanem minden magyaré. Az összmagyar kánon fontos részévé tették a csángó szólamot. Történelmi időket élünk, a csángók öntudati forradalmát, bár igen megkésett. Ez a közvetítőknek köszönhető, mert kitárták a csángó kultúra kapuját az összmagyarság felé. Kultúrájuk Európa, a világ és Románia kultúrájának is része. Csak a
mi magyar nyelvünket használva lehetett betekinteni a csángó kultúra ablakain. El kell érnünk, hogy kultúrájuk az összeurópai kultúra része legyen. Reménykedhetünk, hogy a csángók fennmaradhatnak és jobb jövő elé nézhetnek. (Folytatjuk) Székely Kiss Edit
VESZÉLYEZTETETT KISEBBSÉGEK EURÓPÁBAN. II. (Szemelvények a 2002. február 15-én Budapesten megrendezett konferencián elhangzott előadásokból) Helyszíne a Károlyi Palota Kulturális Központ volt. Szervezők: a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Society for the Protection of Ethnic and National Minorities in Central Europe (SENCE) .A fővédnökséget. Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára vállalta. Szilágyi N. Sándor a Babes-Bolyai Egyetem docense a moldvai csángó nyelvjárásokat mutatta be. Ezek a következők: északi, déli és szekuláris. A csángó nyelv nagyon sok archaikus nyelvi formát és szót tartott meg. A XIX: században betelepült népcsoportok nyelvének fonológiai jellemzői mások. 64.000 ember beszéli a csángó nyelvet, de mindenki beszél románul, ezért sok a román jövevény szó. Ez a nyelvi struktúrát is befolyásolja, de az alapstruktúra mégis magyar. A magyar csángó dialektust nehéz alkalmazni a hivatalos és tudományos életben. Magas az írástudatlanok aránya. A magyar nyelv presztizse alacsony és ez az asszimilációnak kedvez. Ha iskolában használják, a presztizse emelkedik. Hivatalosan eddig mindent megtettek, hogy ezt a törekvést lenyomják. A bákói tanfelügyelőség szerint a csángó nyelv nem nyelv, hanem csak gúnyűzése a nyelvnek. Nevetséges egyveleg, amit nem lehet leírni és megérteni. Katolikus pap mondta a következőt: „ez az ördög nyelve, aki beszéli, a pokolra kerül.” A papok állásfoglalása igen nagy hatással van az egyszerű, képzetlen népre. Ha azt kérdezzük a csángótól, hogy mi az anyanyelve, összezavarodik. Nem mondják, hogy magyar, nem mondják, hogy csángó, mert gúnyt űztek belőle. Ezért népszámláláskor a románt írták be. Egyes kutatók szerint nem magyarok, nem románok; csángók. Ez a hatóságoknak tetszik. Nem említik meg, hogy Tytti asszony hatására (nemzetközi nyomásra) elkezdték fejleszteni a csángó nyelvet. Mikorra elkészülnek vele, lehet már nem is lesz rá szükség. A nyelvet beszélőnek a véleményét követik; ez az alapelve a nyelvi jogoknak. Ezt a kritériumot nem könnyű alkalmazni. A 15 évvel ezelőtti népszámláláskor a csángók zöme úgy nyilatkozott, hogy katolikusok. Ez az állásfoglalás egy félreértés eredményeként alakult ki, mert nem tudták, hogyan nevezzék az etnikumukat. Önmaguk megnevezésének lényege az volt, hogy megkülönböztessék magukat a románoktól. „Mi katolikusok vagyunk, ők pedig románok.”(De nem mondták, hogy ortodoxok.) A csángók nagy része áttért a román nyelvre, de katolikusok maradtak. Mégsem mondták, hogy katolikus nyelven beszélnek. Általában megmagyarázták nekik, hogy mit jelent az elnevezésük. Mondják nekik, hogy ők „románo katolik” azaz román katolikusok. Valójában pedig nem román, hanem római katolikusok. Népszámláláskor a kérdések félrevezetőek. Azt a kérdést kellene feltenni; otthon hogyan beszélnek? Az előadó ilyen felmérést készített. A kollektor, aki összeszedte az adatokat, a kérdést röviden tette fel. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a csángó nyelv nem önálló nyelv, hanem a magyar nyelvnek egy dialektusa. A magyar nyelv oktatását ellenzők szerint a csángók nem magyarok. Akármik
is ők, ha az anyanyelvük magyar, magyar nyelven kell tanulniuk, függetlenül attól, hogy mit vallanak a népszámláláskor. Tóth István György a Történettudományi Intézet munkatársa a XVI-XVII. századi írott források tükrében vizsgálta a moldvai csángó magyarok történetét. Ezek elsősorban egyházi iratok. Az 1615. évben pápai új kongregáció foglalkozott az újonnan felfedezett hívekkel. Moldva fontos volt a kongregáció számára, mert veszélyeztetettek voltak a szakadárok között. A terület a bécsi nunciusokhoz tartozott. Két irányból jöttek misszionáriusok Moldvába: Konstantinápolyból, Galatából és Lengyelországból. Ez utóbbiak igen vegyes társaság voltak, a kortársak azt tartották róluk, hogy a lengyel domonkosok inkább farkasok, mint bárányok. Az 1683.év fordulópontot jelentett, mert a török és tatár támadás után a misszió elmenekül Erdélybe. A visszatérő missziósok stratégiája a helyi kapcsolatok kiépítése volt. A csángó falvakba inkább ferencesek jártak. Pap hiány miatt deákokat találtak papok helyett. Ők temettek, eskettek, magyarul énekeltek, tehát plébánosi feladatokat is elláttak. A diakónusoknak nagy szerepük volt a latin kereszténytudat fenntartásában, de a magyar nyelv megtartásában is. Ebben az időben a temetési szokások közül sokat átvettek az ortodoxoktól. Ha a moldvai magyarság a XVII. században meg tudott maradni a román tengerben, az nagyrészt a ferences misszionáriusoknak köszönhető. Pozsony Ferenc a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke a moldvai csángók jelenéről és jövőjéről beszélt. Mind román, mind magyar részről elindult egy törekvés, amelynek célja a politikai elit létrehozása. A két nép közötti viszonyt megterheli, hogy mindkettő a saját célcsoportjának tekinti a moldvai csángókat. Egyet, nekünk magyaroknak tudomásul kell vennünk; ahol kimaradt a nemzetépítés, ott nem beszélhetünk identitástudatról, tehát történelmi tudatuk eltér a többi magyarétól. 1859-ben megszületett a román nemzetállam: a polgári kultúra a más ajkúak asszimilációjára törekedett és megakadályozta, hogy kialakuljon egy csángó értelmiségi réteg a nemzeti ébredés idején. Jaşi-ban 1884-ben püspökség és teológiai fakultás jött létre, amely felvállalta a csángók elrománosítását. Tudatosan kiszolgálták a román államot és visszautasították a hívek kéréseit; elutasították az anyanyelv használatát. A román egyház szerint a csángók elmagyarosított románok. Könnyű elhitetni velük ezt az elméletet, hiszen nincsenek történelmi ismereteik a magyarságról. A román történelmi hősöket ismerik, a magyarok szégyellnivalók. Mivel Szent István királyunkat a csángó emlékezet megőrizte, igyekeztek összemosni őt a román Stefan cel Mare alakjával. Az iskola és a sorkatonaság a román nemzeti öntudat kialakítását szolgálta. Az első világháború utáni intoleráns magyarellenes propaganda elérte a célját. A csángó falvak iskoláiból kitiltották a magyar szót. A gyerekek nem tudtak (és tudnak) magyarul írni, olvasni. Még a halottvirrasztókban is megtiltották a magyar nyelv használatát. A rendszerváltás előtt jellemzőek voltak a hatósági zaklatások, letartóztatások, beidézések. Megakadályozták a magyarokkal való találkozásokat. Mindezek megtették a hatásukat. Erről árulkodnak a hivatalos népszámlálási adatok. 1859-ben 71%, 1930-ban 21,7%, 1992-ben 0,7% volt a magyar.(Vagyis, aki annak vallotta magát.) Az etnikai hovatartozás tudata – mondta – csak saját kultúrájuk összefüggésében vizsgálható. Identitásuk szerkezetében a következő jegyek a jellemzőek: a faluhoz tartozás, a lakáskultúra és a népviselet. Mindezek olyan erősnek bizonyulnak, hogy még az eltávozottak is rendszeresen hazalátogatnak. A szóbeli folklór megőrizte a magyar értékeket Ritka az a népcsoport, amelynek kultúrájában úgy tovább élnének a
reneszánszkor elemei, mint éppen a csángókéban. A Tisza, Duna említése gyakran előfordul dalaikban. Napjaikban a moldvai falvakban gyors kulturális váltás megy végbe. A magyar folklór nem rendelkezik az identitás megőrzés erejével, a fiatalok már nem követik. Nagyobb hatással van rájuk a román nyelvű közkultúra, amelynek térhódítása elősegíti a csángók betagolódását a román kultúrába. A 20. század közepéig a beszélt nyelv a magyar volt. A második világháború után megszűnt a viszonylagos elzártság, fokozódott a kétnyelvűség, majd megerősödött a román nyelv dominanciája. Mivel az archaikus nyelvvel nem tudják magukat kifejezni, kialakult a két nyelvet integráló csángó tudat. A magyar nyelv sok helyen eltűnik, ugyanakkor ezt nem követi a kultúra eltűnése. A nyelvváltást nem élik meg tragikusan. Az északi tömbben sokan, bár román anyanyelvűek, magyarnak vallják magukat. A délieknél ez éppen fordítva van; azaz bár magyar anyanyelvűek, románnak vallják magukat. Az 1989-es fordulat után gyökeres változások zajlottak le Romániában. Már nem tudják megakadályozni a magyarokkal való kapcsolatot. Csendes visszavándorlás indult meg a falvak felé. A 90-es évektől érdekvédelmi szervezetek alakultak.és ezen kívül is számos tényező akadályozza az asszimilációt. Ezek a következők: találkozás magyarokkal, gyerekek százai nyaralnak Magyarországon, csángó vendégmunkások dolgoznak Magyarországon (életstratégia, értékrend változás). Hosszú távon azonban csak a gazdasági, társadalmi, politikai élet lassú változása jelentheti a megoldást, mert ez esetben emelkedni fog a többség toleranciája is. Jelenleg súlyos a gazdasági helyzet, óriási a munkanélküliség. A frusztrált tömegek pedig jól manipulálhatók. A megoldást a régió gazdasági felzárkóztatása jelenti. Zárszavában az előadó megrendítő szavakkal hívta fel a hallgatóság figyelmét a következőkre: Bukarest kóbor kutyáiért francia színésznők lobbiznak, környezetvédők féltik a növény- és állatfajokat. A csángók pedig EMBEREK, ezt ne felejtsük el! Smaranda Enache a Pro Európa Liga társelnöke moderátorként a következő szavakkal vezette be a délutáni előadásokat: Célunk, hogy megőrizzük egy kisebbség kultúráját, amely román és magyar örökség is. A mi megközelítésünk más, mert emberjogi képviselők vagyunk. A román civil szervezetek is felkarolták ezt az ügyet és fontosnak tartják, hogy sürgős lépéseket tegyünk. Vannak már olyan csoportok, amelyek magánkezdeményezéssel igyekeznek fellépni. Sok jó barátot talált, akikkel 12 évvel ezelőtt kezdett beszélgetni. Ez idő alatt sok szempontból áttörés történt. A csángó kultúra európai védelem alatt áll, ezért a román államnak is védeni kell azt. Bízik abban, hogy a problémára megoldás lesz, mert oldódott a két állam közötti feszültség. Fontos, hogy a csángó ügyet az emberi jogok, a kisebbségvédelem szempontjából közelítsék meg. A hatóságok hajlamosak arra, hogy az alapvető nyelvi jogokat kigúnyolják. Még azt a kérdést is felteszik, hogy kik is valójában ők. Javasolja, hogy ragaszkodjanak ahhoz, hogy állami iskolában tanulhassák a nyelvüket, mert joguk van hozzá. Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság tagja jelentést írt a moldvai csángók helyzetéről, amelyet ismertetett a hallgatósággal. Véleménye szerint emberjogi szempontból alapvető az önazonosítás kérdése. 1987-ben sok emberrel beszélt és kiderült, hogy két-három megközelítési mód alakult ki az azonosság szempontjából. Sokan románnak, sokan magyarnak tartják magukat, különbséget tesznek a magyarországi, erdélyi és moldvai csángók között. A hatóságok erre nagyon pontosan és megfelelő
módon reagálnak. Ez a megközelítés nem szabad akaratukból alakult ki és elfogadhatatlan. Meg kell változtatni a csángókkal kapcsolatos jelenlegi helyzetet. Könyvében igyekezett rámutatni a csángók jogainak legitimitására. Az Európai Kisebbségi Nyelvek Kartáját Románia aláírta, de nem ratifikálta. Az aláírással azt fejezte ki, hogy az általános alapelvet elfogadja, miszerint a kisebbségi nyelvet védeni kell. Egyes szülők szeretnék, ha a gyerekeik a magyar nyelvet tanulhatnák, de a hatóságok állandó nyomást gyakorolnak rájuk. Remélhetőleg a helyzet ősszel megváltozik. A szakemberek, az emberjogi aktivisták és az Európa Tanács feladata, hogy a kevésbé használt nyelveket bemutassa, megőrizze. Nem ismer olyan csángót, aki csángó nyelven akar oktatást, vagy misét. De arra szükség van, hogy megőrizzük a nyelvüket. Védjük azokat, akik ezt kérik. A jövő attól függ, hogy mennyire tudjuk megvédeni az embereket a hatóságok nyomásától. Vannak falvak, amelyek munkaképes lakosságának 70%-a Magyarországon vállal munkát. Ők azok, akik a magyar nyelvet szeretnék megőrizni. Ők kevésbé veszélyeztetettek, tudják, hogy harcolniuk lehet és kell a jogaikért. S. Enache felkéri a Nemzeti Kisebbségi Tanácsot, hogy kerüljön be a csángók képviselője is. E Tanács rendelkezik olyan pénzekkel, amely a csángók érdekében mobilizálható, vezetőik számára pedig ösztönző lehet, de meg kell legyen a csángó közösségekben az akarat, hogy ezen az úton haladjanak. S. Enache kiegészítette Andreescu előadását a következőkkel: Az emberi jogok védelmének az önazonosság az alapja. Decemberben panaszkodtak csángó szülők, hogy zaklatták őket a hatóságok, amiért magyar nyelvű oktatást kértek. Megpróbáltak segíteni a hatályos törvényekre való hivatkozással, de a hatóság mindig valamilyen kifogással élt. Minek magyarul tanulni – mondták - , ha Romániában élnek. Miután a hivatalos szerveknél visszautasításra találtak, a Moldvai Csángómagyar Szövetség magániskolákat szervezett. Sajnos őket is zaklatták. Azzal vádolták őket a hatóságok, hogy párhuzamos oktatási rendszert akarnak kiépíteni, amelyeknek semmi köze a törvényekhez. Szerinte ez valótlan állítás, mert ez a törekvés nem más, mint egy törvényes civil kezdeményezés. Az MCSMSZ beperelte zaklatás miatt az illetőket, mivel megsértették a szabad társulás jogát. Még mindig élnek a totalitárius rendszer maradványai. Paternalista módon döntenek a polgárok helyett. Miért nincs joguk?kérdezte Enache- hiszen ők is adófizetői a román államnak! Csupán politikai akarat kellene hozzá! Ezután felkérte Szilágyi Zsoltot az RMDSZ országgyűlési képviselőjét, beszéljen arról; mi az a politikai akarat és hogy az RMDSZ felvállalja-e a magyar csángók érdekeit?hiszen vannak akik román csángóknak vallják magukat. Szilágyi Zsolt azzal kezdte a válaszadást, hogy a politikai elemzők egymástól eltérő helyzet-megitéléséről beszélt a kisebbségek ügyében, majd Tytti asszonyról, aki népszerűbb Európában, mint Günther Verheugen vagy Romano Prodi. A törvények alapján régen be lehetett volna indítani az anyanyelvi oktatást, hiszen a kormány és az RMDSZ között megegyezés született a tanügyi jogokról a kormány támogatása fejében. Még akkor is igaz ez, ha nem is szerepelnek konkrétan a csángók a protokollumban. Eddig a bákói tanfelügyelőség a szülők aláírásokkal hitelesített kérését egyetlen esetben sem fogadta el autentikusnak, azt állítva, hogy az aláírások hamisítottak. Végül a szülők közjegyző előtt nyilvánították ki akaratukat. Előrelépés mégsem történt. Sőt! Perbe fogták a Moldvai Csángómagyar Szövetséget mint törvényellenes tevékenységet folytató szervezetet és indítványozták a betiltásukat. A miniszter személyes
átirata Bákóban elakadt, aminek két oka lehet, vagy összekacsintott a két hivatalos szerv, vagy az RMDSZ nem volt elég kemény. A jog és akarat szempontjából a román állam hajtotta végre azt a folyamatot, amely a csángók asszimilációját tűzte ki célul. A román paradigma tétele a másság tagadása.. Ha Románia komolyan gondolja az integrációt, törvényeit, intézkedéseit kompatibilissá kell tennie az európai eszmével. A jelenlegi román álláspont az eredet-történetre apellál. A román nemzetfejlődés egy sajátos produktuma az a neurotikus reakció, ahogy kezelik ezt a kérdést. A Dumitru Mărtinaşról elnevezett egyesület intézményesen kívánja megmagyarázni; miért nem szabad a csángóknak engedni, hogy magyarul tanuljanak. Amikor 1990 után ez a kérdés megjelent a politikai porondon, kuriózum volt. Mára már a magyar és román közélet állandó témájává vált. Az elmúlt években megszületett a csángó ügy intézményes támogatása. 2002. februárjában Németh Zsolt államtitkár és Szabó Tibor a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője Moldvába látogatott, amely nagy hatást gyakorolt a csángókra. Ilyen szinten még nem jártak magyar államférfiak Moldvában Béla herceg óta, aki a milkói püspökség avatására érkezett 1227-ben. Azóta európai intézmények monitorizálják a beindult csángó ügyet, mert a 90-es évek elején megalakult érdekükben a strasbourgi lobby. Európa más közösségeinek életében is hihetetlen nagy előre lépés történhetne, ha megszületne egy jó megoldás a csángók ügyében. Hegyeli Attila tanár, az MCSMSZ oktatási programjának vezetője a moldvai csángóknál zajló anyanyelvi oktatásról beszélt. Bevezetőjében a következőket mondta: Gondolkodtam azon, hogy amit elmondok, milyen hatással lesz azokra a gyerekekre és szülőkre, akikkel kapcsolatban állok és ez volt a vezérfonalam az előadásom felépítésében. Először a történelmi előzményekről kell szólnom. A téma nem újkeletű, mert az 1950-es években már volt a csángó falvakban magyar nyelvű iskola. 1948-49-ben több tucat faluban bevezették a magyar nyelv oktatását, Bákóban pedig magyar tanítóképző volt. 1950 őszéig nyugalomban folyt a tanítás, de ettől kezdve folyamatosan kezdték betiltani. Erről a régi tanárok és diákok a maihoz hasonló történeteket mesélnek. (A tanárok többsége az erdélyi magyarokból került ki.) 1959-ben az utolsó magyartanár is abbahagyta a tevékenységet. Az akkori tanulók köztünk élnek, ma 50-60 évesek és mindenre jól emlékeznek. Rájuk mindig lehet számítani. A román álláspont szerint minden, amit teszünk illegális és elitélendő. Kifelé a hatóság a mosolygós arcát mutatja és remek törvényeket hoz. Ugyanakkor a gyerekeket naponta megalázzák, embertelen helyzetbe hozzák. Nyugati országokban el sem hinnék, ami itt velük megtörténik. A gyerekek mesélték, hogy a román tanárok kipellengérezik azokat a gyerekeket, akik magyarul tanulnak. Kiállítják őket az osztály elé és elmondják nekik, hogy őket a magyarok el akarják rabolni. Nincs elég magyar munkaerő, mivel ők lusták gyereket csinálni, szemben a szapora román fajtával, ezért kellenek a csángók. Szerencsére a gyerekek ennek ellenére továbbra is járnak a délutáni iskolába. Azok a felnőttek, akiket két éve tanít Klézsén, elmondták, amíg meg nem tanulták a magyar nyelv alapjait nem tudták, hogy magyar nyelven beszélnek. A döntés a csángók részéről nem lehet korrekt addig, amíg nem ismerhetik a magyar nyelvet. Döntsék el, hogy ki mond igazat. Amíg nincs lehetőségük, a döntés nem lehet korrekt. Bartha András a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke a csángók közötti közösségépítésről beszélt. (Smaranda Enache kedves fiatal barátjának nevezte és felkérte előadásának megtartására., mint legavatottabbat abban, aki tudja, hogyan történik a csángók közötti önszerveződés.)
Nem fontos, hogy kik voltak az őseink, hanem az a fontos, hogy vagyunk páran azok között, akik magyaroknak valljuk magunkat és magyarul szeretnénk tanulni. A papok sajnos az asszimilációs törekvések kiszolgálói és ezért nehéz a dolgunk. A modern társadalmak közösséghiányosak, a média individualizálta az embereket, nem járnak össze. Ez jellemzővé kezd válni Moldvában is. Esetleg a „guzsalyas” az, ami továbbra is él. A közösségépítés alapvető feladata az, hogy mindenkit meg kell szólítani és a problémák nyilvánossá tételével kell a párbeszédet folytatni. Azonban nem szabad ezt a tevékenységet a közösség ellenében végezni. Az emberek részéről megnyilvánuló legszembetűnőbb szükségletek a létfenntartás és a biztonság iránti igény. Bár elmaradottak az emberek, de kialakulóban van a magyar öntudat. A következő szükséglet a közösségi identitás, de reális perspektíva nélkül nincs közös jövő. Jelentkezik az információ iránti szükséglet, ám nem lehet hozzá jutni. Ehhez az kell, hogy a hatóságok egyenlő partnerként kezeljenek bennünket és segítsenek a civil szerveződéseknek. Megjelent a területfejlesztési igény is, amely az infrastuktúra fejlesztésén alapul. Enélkül nem lehetséges gazdasági fejlődés. Közösséget csak úgy tudunk építeni, ha először gazdasági-társadalmi diagnózist állítunk fel és rámutatunk, hogy mit lehet és kell elvégezni. Fel kell térképezni a belső és külső partnereket és programokat kell szervezni. Jelenlegi programjaink szerények, főleg hagyományőrzésen alapulnak. Céljaink elérése érdekében fontos volna, hogy az iskolában elinduljon a magyar nyelvű oktatás. Nem dolgozunk senki ellen, önmagunk megőrzése a cél. Smaranda Enache köszönetét fejezte ki a konferencia szervezőinek. A civil szervezeteknek a szerepét abban látja, hogy elősegítik a párbeszéd kialakulását a civil társadalom és a politikai elit között. A moldvai csángók félénk kis népcsoport. Az állam és hatóságok fogják vissza magukat, ne törjék le növekvő önérzetüket. A román hatóságoknak kötelességük számukra minden támogatást megadni. Büszke arra, hogy sok budapesti ember részt vehet a Csángó Fesztiválon. Szeretné, ha otthon Romániában is lehetne ilyen. De sajnos otthon nincsenek tisztában azzal, hogy milyen kincs birtokosa e kis nép. Remélem, hogy egy év múlva találkozunk és elmondhatjuk, hogy előreléptünk – mondta befejezésül. A konferencia záróbeszédét Szabó Tibor a Határon Túli Magyarok Hivatalánok elnöke tartotta. Az Európai Unió 1994-ben lépéseket tett a kisebbségek védelme érdekében. Kimondta, hogy a kisebbségi kultúrák szerves részei Európának. Létre kell hozni a jogi és pénzügyi rendszereket, amelyek révén tovább fejleszthetőek e közösségek. A bővítés után az Európai Unió tagállamai speciális viszonyaik miatt állampolgársági és vízum törvényeikben rögzítik kisebbségeik kérdését. Az Európa Tanács szerepe Európa diverzitásának fenntartása és továbbfejlesztése. A Velencei Bizottság elismeri az anya országok szerepét a kisebbségek identitásának fenntartásában, ezért legitim és jogszerű a határon túli magyarok segítése, amely nem egyedi és nem elszigetelt eset a joggyakorlatban. A státustörvény összhangban van az Európai Unió felfogásával és a térség integrációjának friss energiákat kölcsönöz. Az Európa Tanács felhívta a figyelmet a csángókra, szorgalmazza a magyar nyelv oktatását és a hitgyakorlást magyar nyelven. Az RMDSZ ígéretet kapott, hogy a problémát a román kormány kivizsgálja és megoldja. Fontos, hogy az Európa Tanácsban megfigyelő státuszban levő Vatikán konstruktívan együttműködött. Az EU és ET állásfoglalás tükrében a státustörvény céljáról a következőket mondotta: -elősegíti a magukat magyarnak valló személyek nyelvi és identitás vállalását
-
a szülőföldön való megmaradást is segíti, mivel meg kívánja állítani az elvándorlás folyamatát (a szülőföldet elhagyni szándékozók aránya a felére csökkent) - intézményesített támogatási rendszert épít ki A státustörvény nagyon sokat jelent a csángóknak, mert elismeri, hogy kultúrájuk az egységes magyar kultúra archaikus, de szerves része és hogy legjobban ki van téve az asszimilációnak. A kedvezményeket az veheti igénybe, aki magyarnak vallja magát és bizonyítja egyházához vagy egyesülethez tartozás jogát. Az MCSMSZ adhat magyarigazolványt. Nagy az érdeklődés. Eddig 150-en adták be kérvényüket és hamarosan meg is kapják. A törvény anyagi forrást jelent a túléléshez, megmaradáshoz a kultúra megismerése révén. Végezetül köszönetet mondott az előadóknak és az Európa más részeiből érkezőknek. Errata: 2002/5. számunk 86. oldalának 4. bekezdésében „a románok” helyett arománok (Az arománok a csángók mellett Európa második legveszélyeztetettebb kisebbségei. Számuk mintegy 250.000 főre tehető. Szétszórtan élnek szülőföldjükön, Albánia, Bulgária, Görögország és Macedónia területén, valamint Németországban, az USA-ban, Ausztráliában és Romániában.)