Velünk vagy ellenünk? Filozofálgatás a katolicizmusról, avagy a kereszténység történeti áttekintése. Kiadta a „Szent Jobb“ keresztyén magyar nemzeti mozgalom, 2009. Karácsony havában.
Tartalom Velünk, vagy ellenünk? Filozofálgatás a katolicizmus fogalmának kialakulásáról. ................................................. 3. A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia .................................................................................... 3. Atlantisz, Egyiptom, Fõnix és a Napcsoda, Nana istennõ, Péter és Pál apostolok, Keresztyén kopt egyház, Manicheus kereszténység - bogumilok, Hun miatyánk, Arianus kereszténység, Nesztoriánus kereszténység, Kettõsség a magyar fejedelemségben: a Nap és a Hold, Ortodox kereszténység Cirill és Metód, Reformáció, Internacionálé és Rerum Novarum
Püspöki körlevél, máglya, fény, vagy lehetett volna áldás is? ..................................... 14. Lajdi Péter: Ki a magyar? ................................................... 17. Igaz történet Istenrôl, szerénységrôl és a szeretetrôl - Magyarokról magyaroknak ....................................... 23.
Patrona Hungariae - Magyarország patrónája, védõszentje
Keresztény? Katolikus? Istenhívô? Egyházi? Az egyház szerepe mára jócskán átalakult a kezdetekhez képest. Valahogy kiveszett belõle az, amelyre felépült, hogy a híveket, az egyházközösséget valódi közösséggé tegye, hogy a biblia példabeszédeivel gondolkodásra sarkalljon, segítsen megoldani a problémáinkat, s hogy mindezek által üdvözülhessünk. Úgy tûnik, már nem tanít, nem mutat utat, mint Jézus tette, elvesztette megtartó erejét. Elmélyült beszélgetések során szinte rendre felvetõdik a kérdés: hiszel Istenben, vallásos vagy? A válasz lehet megnyugtató, vagy megdöbbentõ is. Mert ki gondolná, hogy kedves ismerõse itt, Európa szívében mondjuk buddhista, vagy netán a hindu vallás követõje, esetleg mohamedán. Hiszen itt élõként önkéntelenül is azt feltételezzük, hogy keresztény. Ám még ez esetben is felmerül, hogy katolikus, református, ortodox, vagy egyéb. (Esetleg a sok ágat látva az is megfordul a fejünkben, hogy talán ez is az „Oszd meg és uralkodj!“ elvén alapul.) Kevesen gondolkodnak el azonban azon, hogyan, miként és milyen gyökerekbõl táplálkozva alakultak ki a mai kereszténység különbözõ ágai. Azon pedig még kevesebben (bár ma már talán egyre többen, köszönhetõen a nemzeti oldal felvilágosító munkájának), hogy mi, magyarok hogyan, mikor váltunk keresztényekké. A következõ oldalakon a fenti kérdésekrõl gondolkodtunk el, megpróbálva összeszedni a lehetséges válaszokat, s néhol elfilozofálgatva a lehetõségekrõl.
2
A magyar korona, kormánypálcza és országalma.
Velünk vagy ellenünk? Filozofálgatás a katolicizmus fogalmának kialakulásáról. A katolikus szó görög eredetû kifejezés. A lexikon a kataholosz szóból származtatja, jelentése egyetemes, általános, mindent felölelõ. A 3. századtól ezzel a jelöléssel próbálta elhatárolni magát a keresztény Római Egyház a különbözõ vallási mozgalmaktól. Katolicizmus: ellenirányzat (kato, kata - ellen; izmus - irányzat) Ha a kereszténységnek a római, nyugati irányzata ellenirányzat, felvetõdik a kérdés: Velünk, vagy ellenünk? Ne feledjük el, az elnevezést a nyugatrómai keresztény egyház a katolikus szóhasználattal határolta el magát a keresztény tanok különbözõ irányzatainak szektásodásaitól. Napjainkban a scientológia egyház a kereszténység egyik legvadabb hajtása. FOGALMAK ÉS JELENTÉSEIK: Katholikosz: az örmény, grúz, és pravoszláv egyház vezetõinek, pátriárkáinak címe. Kataholosz: ? (a teljesség ellen, szét az egészet, le a kerekkel ???) Kata – görög szóösszetételek elõtagjaként ellen, szét, le. Holo - szóösszetételekben a szó teljes voltát jelenti, teljes, egész, kerek, kör. Holosz – Hellász – Heliakus: a Nappal együtt való kelés és nyugvás. Héliosz: Napisten. A mitológia szerint az igazság
istene ki fényével megvilágítja a titkos bûnöket. Szóképzés: Héliosz – katahéliosz – kataholosz – katholikosz – katolikus Értelmezése: fény, igazság – ellenfény, ellenigazság – sötétben járó, - hitetlen??? Az igazság istene ellen járó, ki fényével megvilágítja a titkos bûnöket – sötétben járó. Tehát ha nem a fényben a Nappal együtt járó, akkor ellene a sötétségben járó. (Nem járunk tévúton, ha keresztes hadjáratokra, a sötét középkor boszorkányüldözõ inkvizíciójára gondolunk.) Egyéb elõforduló szavak jelentése: Holoszid: meteorkõ Holló, Fõnix, sólyom, turul Holokauszt: égõ áldozat helyett a teljesség ügye (cause - latinban ügy). Ortodox: igaz hitû. Görög: orthosz - egyenes, igaz. Doxa – vélemény, beszéd, hit, dogma. Pravoszlav: (Ugyanazt jelenti mint az ortodox csak csehül) pravo – igaz, szlav - hit, szó. Tehát pravoszlav - igaz szavú, igaz hitû. Komuniti – vallási közösség, - kommuna - (kibuc) – lakóközösség, lakótelep, lakópark (zsidó lakótelep) kommunista - kommunista
A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia Kezdetek Ég szülte Földet, Föld szülte fát, Fa szülte ágát, Ág szülte bimbaját, Bimbaja szülte Szent Annát, Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte Jézus Krisztus Urunkat, Ki e széles Világot piros vérivel megváltotta. – imavers a teremtésrõl Képzeljünk el egy élhetõ világot. A jégkorszak alatt az Eurázsiai-hegységrendszertõl északra (Alpok, Kárpátok, Kaukázus, Altáj-hegység / Himalája) elég nehéz lehetett az élet. A hegységrendszertõl délre viszont a folyóvölgyek, a ma már sivataggá vált területek alkalmasak földmûvelésre. Melyek voltak ezek a helyek?
Folyóvölgyek Kárpát-medence – Körös-völgyi kultúra (nem tanítják). Tarim-medence, Turáni alföld - szkítia (nem tanítják). Tigris és az Eufrátesz vidéke – Mezopotámia. (tanítják). Indus és a Gangesz - a mai India északi része. Nílus – Egyiptom (lassan kimarad a történelemkönyvekbõl). Kínai-alföld. Sivatag: Arab-félsziget, afrikai Szahara, északi, Földközi-tenger déli részének széles sávja. Ezek a területek élhetõ világot, földi paradicsomot jelentettek az itt élõ ember számára. És bekövetkezik a katasztrófa, a felmelegedés! Bekövetkezik egyfelõl az „özönvízszerû” jelenség, áradások az olvadás és a lehulló sok csapadék miatt, másfelõl a sivatagosodás.
Velünk vagy ellenünk? Filozofálgatás a katolicizmus fogalmának kialakulásáról; A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia – Kezdetek;
3
Az áradásoknak leginkább kitett területek a Kárpátmedence (Körös-völgyi kultúra eltûnése) és az indiai Hindusztáni –alföld. A sivatagosodás legjobban kitett terület az Arabfélsziget, Észak-Afrika, Tarim-medence, Góbi-sivatag. Egy kínai legenda szerint egyszer tíz napholló szállt fel és iszonyatos hõséget támasztva perzselték a földet. A mesteríjász, Yi kilencet lelõtt közülük, így megmentette az embereket – Terebes-lexikon, kínai mitológia. A felmelegedés következtében azonban átjárhatóvá váltak a hegyszorosok is. A katasztrófáktól leginkább sújtott területekrõl elvándorolni kényszerült a lakosság. Beindult a „népek tengerének” áramlása. A népmozgás kezdete elõttre visszatérve. Minden nemzetség számára fontos volt, akár pásztor, akár földmûves a Nap éltetõ áldása. (Naptisztelet.) A Nap mint az élet teremtõ erejének tisztelete. Hogy mi köze ennek a keresztyénséghez? Erre dr. Tóth Judit a Szent Korona a mágikus pecsét c. könyvébõl is választ lehet kapni. A Szent Koronán lévõ „apostolok titkos üzenetének” megfejtése adja: Fény Párduca Krisztus a Körön Lépked. Ha valaki a körön lépked, körben jár, a köröz kifejezés a Naprendszer köreire utal. Teológiailag nem új a Nap és Krisztus (keresztényi) kapcsolata. Ma már nem elfogadott, hogy Jézus a „Fény Fia” fényként testesült meg Mária gyermekeként. E tétel jelenleg így szerepel a keresztény egyház elfogadása szerint: „Szûz fogan méhében és szül fiat.” Krisztus elõtti idõkbõl köztudottabb az ógörög heliocentrikus álláspont, mely szerint a föld forog a nap körül. Mit is jelent a Héliosz szó? Az igazság istene, mely fényével megvilágítja titkos bûnöket. Hogyan fogant Jézus? Középkori kereszténység ideje alatt máglyán égetik meg azt, aki ezt vallja, nem pedig a geocentrikus földközéppontú nézetet. Lásd Giordano Bruno, a római Katolikus Egyház eretnek nyilvánítva máglyahalálra ítéli 1600-ban.
Atlantisz A Google-nak köszönhetõen új felfedezés látott napvilágot. Lehet hogy Atlantiszt találták meg az Atlanti óceán fenekén? Megtalálták vagy sem, lényeg, hogy el sem volt nagyon veszve. Inkább elhallgatva, mint megannyi más, amelyek sértik bizonyos osztályok érdekeit A titokzatos, elpusztult földrészrõl fantasztikus regények tömkelege és komoly tudósok elmélyült fejtegetései adnak hír, hol így, hol úgy. Pedig már az ógörög bölcs, Platón is tudott a földrész létezésérõl és annak tragikus pusztulásáról. Azonban sokan csak fantáziálásának tartották! Valójában a XV. század elején a spanyolok felfedeztek egy szigetet, mely nem volt más, mint napjainkban közkedvelt Kanári-szigetek. Mikor oda érkeztek, népes lakosságot találtak. Csaknem 100 éven át tartott a harc az õslakosok és a hódítok közt, csaknem annyi ideig, mint a dél-amerikai kontinens meghódítása! (Érdemes kitérni egy gondolat erejéig arra, hogy ki volt abban az idõben „Spanyolország” uralkodója: I. Károly Magyar király, azaz Habsburg V. Károly Német-Római és osztrák császár, spanyol király. Uralkodása alatt élte a Habsburg birodalom legnagyobb kiterjedését, innen eredt a mondás, hogy „országában sohasem nyugszik le a nap”). A küzdelem egyenlõtlen volt, az õslakosok nem ismerték sem a fém-, sem a tûzfegyvert. 150 évvel a szigetek leigázásának kezdete után nem maradt egyetlen tisztavérû õslakos (gauncho) sem. A Nagy Kanári szigeten (Grand Canaria) még mindig láthatók olyan nyomok, amelyeket ez az õsi nép hátrahagyott. Megmunkálatlan kövekbõl készült piramisok, gúla alakban egymásra rakott kövekkel lefedett sírok. Honnan és hogyan kerülhettek Nyugat-Afrika partjaitól relatívan nem oly távoli szigetekre az õslakosok, akik a korabeli feljegyzések szerint nem tudtak úszni, nem ismerték a hajózást, nem voltak hajóik, tutajaik? A lakosság nagyobb részét, magas termetû
Ez lenne itt Atlantisz? Foto: Google Ocean
4
A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia – Kezdetek, Atlantisz
szõke (világos hajú) és kék szemû emberek alkották, de voltak, lehettek közöttük mongoloid és negroid etnikumúak is. A világos hajú, kék szemû embertípus hasonlít leginkább a mai európai emberhez melynek õse a cromagnoni ember. Ez a faj népesítette be 30 ezer év alatt Európát és Észak-Afrikát – állítják a tudósok. (Korabeli feljegyzések után az 1970-es években publikált tudományos cikk nyomán.) És akkor íme a nagy felfedezésrõl szóló tudományos hír: A képen legjobban az óceánkutatók és a geofizikusok lepõdtek meg a kép felett, melyet a Kanári szigetektõl nem messze nyugat fele mértek be... Ez azért érdekes – mondják a kutatók –, mert sokan feltételezték, hogy ezen a helyen volt Atlantisz. Csak rá kell nézni a képekre mondja dr. Charles Orser a New York State University munkatársa. Bernie Bamford repülõgépmérnök látta meg ezeket a vonalakat, melyek egy szabályos téglalapot adnak ki, amikor ellenõrizte a Google Oceán szolgálatot... Nem hiszem, mondta Bernie Bamford, hogy ez egy természeti fenomén azaz a természet által kialakított formáció. Ezeket a vonalakat emberi kezek csinálták, jelentette ki a The Sun címû újságnak. A svéd Aftonbladetbõl fordította: M. Szász Ágnes
Atlantisz rejtélye: Atlantisz neve a görög elbeszélésekbõl, mitológiai történetekbõl ismert. Atlantiszt a Földközi-tenger keleti medencéjében vélelmezni közkedvelt bizonyos körökben. Tragikus végének maradványinak azonban legvalószínûbben a Kanári szigetek tûnnek. A pusztulás elöl az ott élõknek el kellett menekülni. Elhallgatott történetek szerint az atlantisziakat jó elõre intõ jelek figyelmeztették a katasztrófára, melynek okára csak hipotézisek vannak, mint meteor-becsapódás, vulkánkitörés. Az ógörög feljegyzések Kr. e 1700-as évekre datálják. Vannak a tudománynak erre vonatkozó megállapításai, de itt nem térünk ki erre. Azonban nem mehetünk el mellette anélkül, hogy ne hívnánk fel a figyelmet Marduk-csillagára a vörös bolygóra a Nibirura, (jelentése párduc, oroszlán) mely a mitológia szerint 3600 évenként visszatér. A tengeri népek Földközi-tenger medencéjébe való beáramlása feltételezhetõen összefügghet ezzel, melyet a mai történelemtudomány Kr.e. 1400 körülire tesz. A vörös bolygó megjelenése az égbolton és a katasztrófa bekövetkezése máshol is éreztethette hatását, erõsíthette a napkultuszt, mely eddig is teremtõ isteni erõt jelentett a népek gondolkodásában.
Egyiptom Ehnaton (a képen) egyiptomi fáraó forradalmi uralkodóként vonult be a köztudatba. Szakított az õsi egyiptomi vallási rendszerrel, melyet számos isten, illetve bálvány és állati forma testesített meg. Csupán egyetlen istennel, Atonnal helyettesítette az õsi isteneket, akinek nincsen sem képmása, sem alakja, és nem csupán Egyiptomnak, hanem az egész világnak az egyetlen, univerzális istene Kr.e. 1350-ben Ehnaton megépítteti Hiliopoliszt a Nap városát, bevezeti az egyisten hitet, Nap Isten hit. Halála után felszámolják a vallási közösséget, e hit követõinek menekülni kellet. Mai elfogadott (?) álláspont szerint õk lehettek az elsõ õskeresztények õsei, ma kopt egyház néven ismert Õskeresztény vagy keresztyének. A görög történelmet mindenki tanulta így ismerõsen hat Hellász, mint az ógörög városállamok gyûjtõneve, mely tanultak szerint északról érkezõ pásztornépek alapítottak. Melyik terület van a Balkántól északra? A Kárpát medence! Hellász a Nap és a napisten után kapta e nevet és a Macedón király Nagy Sándor alatt teljesedett be Kr.e 336-324 között.
Fônix és a Napcsoda • NAPCSODA: A bibliai történet szerint Józsue a gabaoniták védelmében folytatott csata idején megállította a Napot és a Holdat, hogy a két nappalból egy legyen, hogy a nép bosszút állhasson az ellenségein. (József 10,12-13) Ez a történet is híven tükrözi, hogy a Nap addig világítja meg fényével a titkos bûnöket, amíg mozog. Bosszúállásra legjobb idõszak a sötétség – ördögi egy kör. • FÔNIX: Az ôsi keresztyénség szent madarától a holokausztig. Fõnix madár mítosza az ókorban egész Eurázsiában elterjedt, Rómától Görögországon át Indiáig és Kínáig. A hieroglifákon szürke gémként ábrázolták, míg a kereszténységben sas, fácán vagy páva, sólyom alakjában jelent meg a vallásos mûvészetben. A Fõnix a legenda szerint a legmagasabb fára (értsd a családfát – gondolhatunk itt pl. az Árpádházi-királyokra, szentekre) rakja fészkét.
A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia – Atlantisz, Atlantisz rejtélye, Egyiptom, Fõnix és a Napcsoda
5
Mind Ovidius, mind Dante említik a Fõnix madár azon sajátosságát, hogy nem a megszokott füveket eszi, hanem a keserû tömjént, balzsamot és gyömbért, s hogy a halálos ágyául szolgáló fészket jó illatú nárdusból, fahéjból rakja magának. A Fõnix madár egyik jellegzetessége, amint azt Ovidius is említi, hogy mindig egyedül él, utódait saját magjából nemzi vagy hamvaiból éled újjá, s fia egy tojásban szállítja el atyja hamvait Héliopoliszba (a Nap városába). Az asszírok phoenixnek hívják. Ovidius így ír róla: „egy szárnyas maga nemzi magát s örököst maga újul: assyrok ezt phoenixnek hívják; semmi gyümölcsöt, semmi füvet nem eszik: tömjén és balzsam az étke. Ez, miután kerek ötszáz év adatott idejébõl, rengõ pálmafa ágai közt és lombtetejében karmaival s ragyogó csõrrel fölrakja a fészkét, ebbe fahéjat tesz, meg a nardus zsenge kalászát, porrátört cimetet, s mirrhát, ama sárgasugárút, és ráül, s jóillat közt így végzi be életét. S mondják: mely aztán ugyanily nagy korra kerül mind, apjának tetemébõl új phoenix jön a létre, ez ha erõre kapott s terhét már hordozni tudja fészkétõl a magas fát tüstént megszabadítja, és kegyesen viszi bölcsõjét s apjának a sírját, s át a legen Hyperionnak váráig elérve, terhét már Hyperionnak teszi szent küszöbére” A Fõnix feje körül mindig sugárkoszorú látható, ami jelzi szakrális mivoltát, isteni eredetét. Ez a sugárkoszorú megfigyelhetõ az apostolok feje körül is.
A fõnix az Aberdeeni Bestiáriumban
6
A Fõnix halála és újjászületése a Nap halálát, „áldozását” – sötétség kezdetét - és feltámadását „felvirradás”- megvilágosodás kezdetét - jelképezi, s a folyamat vég nélkül ismétlõdik. A fõnix a feltámadás és az örök élet jelképeként élt a korai keresztények tudatában. Ha megnézzük a Krisztus ábrázolásokat, mindenhol azt látjuk, hogy a sugárkoszorújában egy vízkereszt látható. Ami azt jelzi, hogy a lelkében térforrás van. Jelentésében ez megfelel a halála után harmadnapra feltámadó Fõn-X madár tulajdonságainak, mivel ott látható a krisztusi fõn az X.
A Fõnix halálának jellemzõje az égés, mely alatt fény születik a test elporlása során. (Feltámadás) A Fõnix-mítosz egy másik fontos motívuma, a halál – újjászületés. Újjászületése a legenda szerint 500 földi évente történik. Ehhez azonban a Napba kell repülnie-elégetni magát, hogy azután hamvaiból szülessen újjá. „A napnak szentelt állat ez: csõre, valamint tarka tollazata különbözik a többi madárétól” - ennyiben egyetértenek, akik alakját leírták. Az egyiptomiak Hórusz madarát (Fõnix), a Napmadarat sólyom alakjában képzelték el. (Lásd fentebb I. Ehnaton) A görög római kultúrában a Fõnix Jupiter (legfõbb isten) madara már a sas lett. A sas a madarak világi ura, a Phoenix az égi uralkodót jelképezi. A sas az Ó-szövetségben már mint tisztátalan állat szerepel. Ezékiel próféta látomásában (Ez. I. 8) szereplõ kerubok (János jelenések könyve IV. 7.) módosított formában bár, de újra megjelennek: „orczájuk formája vala emberorcza, továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelõl és bika-orcza mind a négynek balfelõl és sas-orcza mind a négynek hátul”. Mindenek ellenére érdekessé teszi a sas-kultuszt, hogy több európai uralkodóház, állam intézmény, cég címerállatává tette. A keresztény mitológiában, – napjainkban már méltatlanul elfeledett – a Fõnix az
A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia – Fõnix és a Napcsoda
örök megifjodás szimbóluma, és anno a bizánci birodalom (kelet-római egyház) jelvénye lett. Innen került át például a jelen Oroszország címerébe is. A templomi atyák Krisztus jelképévé tették, mint az élet feláldozásának – értsd: Jézus keresztre feszíttetését – elképzelését, a tisztaság, a szûziesség megtestesítõje. (Jézus Krisztus és a Fõnix feltámadásának párhuzamáról azonban nem esik szó, vagy legalábbis nem beszélnek róla, sem a zsidó keresztény, sem a római KATOLIKUS keresztény egyházban. A holokausztot viszont a törvényeik védelme alá kívánják tenni. Holokauszt ma a köztudatban kõbe vésve égõ áldozatot jelent, a zsidók náci koncentrációs táborokban való elégetését. Szó sincs errõl, a teljesség ügyét jelenti vagyis kört, Holo (görög) egész kerek, kör, cause (latin) ügy. Hélosz – Nap az igazság istene ki fényével megvilágítja a titkos bûnöket. Tehát ebben az értelemben a holokausztnak semmi köze a zsidó-holokauszthoz, csak õk ráültették. Ez tény és ez nem jelenti azonban azt hogy nem égethettek el a lágerekben betegségekben elhunyt emberi hullákat. A zsidó keresztényeknek a fõnix-legenda szerinti újjászületés miatt lehet annyira fontos a holokauszt. A Fõnix maga, saját hamvából kel életre, önmagától származik. (Liberálisan gondolkodók itt egybõl a „klónozásra” asszociálódnak) • FÕNIX – HOLLÓ KAPCSOLAT: Mint fent említettük, a történelmi írásokban a Fõnixet sólyomként, sasként, illetve tisztátalan állatként képzelték. A mitológiában a holló az éggel és a Nappal, valamint a földmûveléssel, a háborúval és az alvilággal kapcsolatos isteneket kíséri. A holló, Mátyás király címerállata – ez közismert, de kevesen tudják, hogy a legrégebbi kínai ábrázolások a hollót napmadárként ábrázolják. A képeken, dombormûveken a napkorongban egy háromlábú holló látható, amely a holdbéli nyúl párja. A legenda szerint egyszer tíz napholló szállt fel és iszonyatos hõséget támasztva perzselték a földet. A mesteríjász, Yi kilencet lelõtt közülük, így megmentette az embereket, és csak egyetlen holló maradt a Napban, amelynek három lába van. A vörös holló a Zhou-dinasztia jelképállata volt. A háromlábú holló Xiwangmu istennõ hírvivõ madaraként is ismert. A londoni Towerben, melynek jelképei a hollók, úgy tartják, hogy mindaddig, amíg e madarak ott élnek a londoni Towerben, ellenséges hatalom nem képes elfoglalni Angliát. A Fõnix legendája tehát változatlanul a Nap, a Föld s a többi bolygó mozgásának alakulásával egyre szorosabb kapcsolatot tart fenn, s válik az önmagát ismétlõ ciklus, a halhatatlanság jelképévé – tehát körré, körösztté, (Õskeresztyénség) kereszténnyé, zsidó, római, ortodox, majd katolikus kereszténnyé.
• A TÖRTÉNELEM ISMERT „FÔNIXEI”, NAGYJÁBÓL 500 ÉVENKÉNT TÖRTÉNTEK: Kr. e. 1500. Árják megjelenése Indiában. Õk is északról vándoroltak be, mint a hellének. Akháj (hellenisztikus) városállamok alakulás a görög félszigeten. Új-Babilónia létrejötte. Kr. e. 1000. Asszír birodalom, Karthágó születése. Kr. e. 500. Buddha fellépése. 535. Buddha vagyis „megvilágosodottá” vált ember, Dareiosz perzsa birodalma. Idõszámítás kezdete: Jézus Krisztus születése Kr. u. 500. Attila „Isten ostora” – a kereszténység elterjedésének beteljesülése Európában. Kr. u 1000. István király – Szent Korona Tan, Arthur király legendája –, „kerek asztal lovagjai”. Királyságok sora jön létre. Horvát, lengyel, rusz, kijev, dán. 1450-1500. Mátyás király – a mohamedán vallás egész Európába való betörésének megakadályozása. 2000. ???
Nana istennô Egy üzbég mûvészettörténeti expedíció az ötvenes években kezdte meg egy kurgán a Daiverzer-Tepe feltárását, amely Nana istennõ „rejtekhelyének” bizonyult. Ez a „domb” a feltételezés szerint i. sz. III.-IVszázadban összeomlott Kusán Birodalom fõvárosának maradványait rejti. A kusánok Közép-Ázsia egyik leghatalmasabb birodalmának lakói voltak és olyan hatalmas birodalmakkal versengtek, mint a phartusok birodalma vagy Róma. Korabeli írás e kurgán feltárásáról: „A mi expedíciónk 5 évvel ezelõtt érkezett a Dalverzin-Tepe északi falánál lévõ dombhoz. Elõször úgy tûnt, hogy semmi rendkívüli nincs rajta. Azzal fogtunk neki a feltárásnak, hogy teljesíteni kell a tervet és kész. Ezzel a kis földdarabbal azután több mint 5 évig bíbelõdtünk. Kiderült, hogy a domb egy különös épület romjait takarja. A folyósok, szobák termek, labirintusa miatt egy perc nyugtunk sem volt. Minthogy a falak nyers téglából épültek, minden egyes alkalommal találgatnunk kellett, merre kanyarodnak, nehogy betemessük a járatokat. Egy ilyen épület feltárásakor rendszerint gazdag tudományos anyag kerül felszínre, hiszen az emberek több évszázad alatt sok mindent összegyûjtöttek- De mindez csak elõjáték volt. Az egyik folyosótorlasz eltávolítása közben egy tarka falfestmény darabkái akadtak a kezünk ügyébe. Ahogyan a padlóhoz közeledtünk, a darabkák egyre szaporodtak. 1971 õszén megkezdtük a folyosó teljes feltárását. Igen gondosan dolgoztunk, kizárólag csipeszt és ecsetet használtunk. A restaurátorok a hõségre ügyet sem vetve, hosszú napokon át buzgólkodtak. Sok festményrészletet találtak, de micsoda
A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia – Fõnix és a Napcsoda; Nana istennõ
7
állapotban, földdel és tégladarabokkal elkeveredve, darabokra törve. Amelyek némelyike szinte a szemünk láttára porladt szét. Abror Iszlamov, az expedíció festõ, restaurátormûvésze egyik helyrõl a másikra rohant, hogy lerajzolja ami elõkerült. Végezetül körülbelül 50, viszonylag nagy festményrészletet sikerült megmentenünk, amelyekbõl körvonalazódott az eredeti kép. Ennek korát akkor i. sz. I. század végén, II. század elején készülhetett, s egyike a Közép-Ázsiában talált legrégebbi mûvészettörténeti kordokumentumoknak. A kép nem nagy, hosszúsága nem több 2 méternél, szélessége kb. másfél méter. A rajta lévõ emberalakok mögött a virágokkal és bimbókkal telerajzolt vörösesbarna háttér feltehetõleg a természet ébredését szimbolizálja. Jobb felöl egy nõ – szemmel láthatóan istennõ – ül, feje körül glóriával. A jobb könyökével madárszárny alakú trón karfájára támaszkodik. Nyakán gyöngysor, jobb kezén karkötõ. Középen egy másik nõalak, valószínûleg papnõ, vállán fekete hajú rémült csecsemõ van. A nõ arca meglehetõsen épségben maradt. Barna, mandula vágású szemével aggodva néz egy férfira, aki szintén egy csecsemõt tart a kezében. A férfi széles csontos arcát bozontos fekete szakáll takarja, hullámos fekete haját fehér szalag szorítja le. Õ a kép központi alakja. Hasonló jellegû festménnyel eddig még nem találkoztunk. A festmény rossz állapota nehezíti jelentésének megfejtését. Az „állat”-trón alapján arra lehet következtetni, hogy a rajta ülõ istennõ Nana, a kusáni istennõ, az állatok fejedelme. A 20 évig tartó ásatások felbecsülhetetlen adatokkal járultak hozzá a Kusán-birodalom megismeréséhez. De kerültek napvilágra budhista templomok romjai, arisztokraták házai, fazekasmûhelyek, várfalak, továbbá felbecsülhetetlen értékû aranytárgyak”. (E. Rtveladze, a történelemtudományok kandidátusa. IPM 3. évf-ban jelent meg, 1977.) - e régészeti lelet híven tükrözi a korabeli anyaisten hitet.
Péter és Pál apostolok Apostolok Pünkösdnap összebújnak félvén Zúgás kel „a magasból, mint a sebes szélvész Betõlté a házakat, melybe tüzes nyelvek szálltak Ekkor a gyenge félõkbõl harcos hõsök válnak. – imavers részlet. Arany János Fülemüle füttye c. versébõl tudjuk Péter és Pál jól összeférnek a naptárba, de máshol nemigen, még talán nem is egy idõben éltek Az új testamentumi kánoni irat, amely a kereszténység elterjedésérõl számol be, a korábbiakhoz képest megváltozott szemléletnek, az apostolok tekintélyének visszaállítása volt a célja. Mely szerint nem csak a zsidóknak hanem a pogányoknak is hívatott hirdetni az evangéliumot, az Igét. Ha a zsidó népek apostola Péter, a pogányoké Pál, kézenfekvõ, hogy a kánoni irat össze-
8
kapcsolja a két apostol cselekedeteit. Arra törekszik, hogy Pált ugyanolyan istenküldöttnek állítsa be, mint Pétert a zsidók közt. „Ha Péter feltámaszt egy halottat, akkor Pál is feltámaszt egyet.” Ha Pétert tisztelik, Pált is imádni kell! Csakhogy Péter soha nem járt Rómában, kinek a „vállára építik Isten házát, mely kétezer évig fog állni.” Pál annál inkább. A tanult történelem úgy tanítja, hogy a Római Birodalom határain kívül pogányok éltek, a szkíták. Péter a térítést - ezzel a szóval mondva - a „pogányok” között végezhette, keleten ?, Pál nyugaton. Nem is egy idõben. Pál (Saul) zsidó ember volt. Legnagyobb ellenállást maguk a zsidók fejtették ki a keresztényi tanításai ellen. Lisztriában gyógyításért megkövezik, Macedoniában börtönbe vetik. Egyik útja során hajótörést szenved, Málta szigetén vetik partra a hullámok. Ott befogadják, cselekedetei láttán szentként tisztelik. Õrá képezik a Máltai lovagrend és a Máltai Szeretet Szolgálat keresztényi szellemiségét. (Az a rossz aki rosszra gondol!) Erõsen él tanaikban a Mária tisztelet. Késõbbi római katolikus egyház azért átformálja liturgiáiban a Mária hit tiszteletét. A Máltai Lovagrendet a kehely õrzõinek is tartják, gondolják. Pál, Saul (nem tévesztendõ össze remete szent Pállal) története ismertebb Péterénél, de befejezetlen és még a (magyar) néptudatban él a pálfordulás napja. Ez a nap a naptárban január 25. Péter és Pál közt volt némi idõeltérés, Péter nem is téríthetett a nyugati birodalomban, mert ott azért elég keményen üldözték a kereszténységet, olyannyira, hogy Kr. u. 60-70 közt a zsidók miatt elpusztítják még Jeruzsálemet is. Pál csak ezen idõk után téríthetett nyugaton, Máltában, Rómában. Péter apostol viszont Jézus Krisztus urunkkal együtt járt a Földön. Tehát Pál elõtt. Nézünk egy történetet az apostoli cselekedetekrõl: Miért van fában görcs vagy csomó? Elõször a magyar népi történetét. Mikor Jézus Krisztus Urunk Szent Péterrel a Földön járt, – így kezdõdik a magyar történet, hol járt, ki járt? – vándorlásaik során estére egy fogadóhoz értek, ahol éppen a favágók, ácsok, asztalosok, bognárok tartották összejövetelüket. Péter és Jézus bekopogtak, hogy szállást kérjenek. A fogadós azt mondta, ételt és italt tud adni, de szállást már nem. Ha jó, éjszakára megpihenhetnek a fogadó udvarán lévõ fa alatt. Elfogadták. Megvacsoráztak, majd lefeküdtek a mutatott fa alá. Jézus aludt belül, Péter kívül. Az éjszaka kellõs közepén a fogadóból kijött két ember, elvégezték kisdolgukat, mikor meglátták a fa alatt fekvõ két embert. „Te nézd, ezek részegek, nem szégyellik magukat“ – mondta az egyik. Mire a másik – „Rúgjunk bele!“ Mindketten jól belerúgtak Péterbe – ugyebár az volt kívül –, és bementek. Eltelt egy óra, ekkor kijött két másik ember. Meglátták Jézust és Pétert a fa alatt, azt hitték, hogy részegek, ezért
A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia – Nana istennõ; Péter és Pál apostolok
ezek is belerúgtak Péterbe. Péter fájlalta az oldalát felkeltette Jézust, hogy cseréljenek helyet, mert Õ bizony nagyon elfeküdte az egyik oldalát. Helyet cseréltek és aludtak tovább. Hajnal felé ismét kijött a legelsõ két ember. „Te, ezek még mindig itt vannak! Rúgjunk bele!“ „Rúgjunk, de most a belsõbe kellene, mert a külsõbe már rúgtunk“ – mondta egyik a másiknak, majd ismét jól oldalba rúgták Pétert, mert ekkorra már helyet cseréltek Jézussal. Mikor elmentek, Péter felkeltette Jézust, elpanaszolta a sérelmét. Jézus megkérdezte Pétert milyen büntetést szán a fafaragóknak. Péter mondta, hogy tegyenek a fába vasat. Jézus nem helyeselte, mert a vas kiveszi a szerszámuknak az élét és nem tudják majd megkeresni vele a kenyerüket. „Mi legyen?“ – kérdezte ismét Jézus Pétert. Péter gondolkodott, és azt mondta: „Az én oldalamba is görcs állt, mert belém rúgtak, ezért legyen a fában ezentúl görcs.“ Jézus Krisztus Urunk rábólintott. Na azóta van a fában görcs, vagy ha úgy tetszik csomó, mely nehézkessé teszi a fafaragók munkáját. – Így szól a magyar történet. Nézzünk meg ennek a történetnek a Páli változatát. A famûvesek éves áldozati összejövetelükön fukarságból rossz fát tesznek a tûzre. Ezért az isteneik irtó nagy haragra lobbannak. Összehívják az istenek tanácsát, hogy miként büntessék õket? Mindegyik mást javasol. A végén két pártra szakadnak, vas pártiakra és kenyérpártiakra. Az istenek, egyik fele vasat a másik fele csomót akar a fába. Pártot ütnek! Kitör az égiháború, de szerencsére a kenyér-párti Istenek gyõztek, vas helyett csomó kerül a fába, így továbbra is megmaradt a famûvesek kenyere. (Megjegyezzük, hogy az angol polgári forradalom idején pont fordítva történik a dolog, ott a vasbordájúak gyõznek. - lásd lentebb, Anglikán keresztény egyház.)
Keresztyén kopt egyház, Kr.u. 100 Koptoknak hívják azokat az ókortól napjainkig fennmaradt keresztényeket, akik Egyiptomban és Etiópiában ma is élnek. (Napjainkban gyûjtõnévként arab-keresztényeknek nevezik, mely átöleli a szír-kaldeus, az egyiptomi kopt és etiópiai monofizita keresztény vallás gyakorlóit.) A kopt kereszténység egyik legfontosabb vetülete a szerzetesség – gnosztikus kereszténység. A korai egyház folyamatos támadásokat szenvedett el. A kereszténységet új keletû babonaságnak tartották, és sokáig minden politikai és természeti katasztrófa miatt õket okolták. A vádak között elsõ helyen a hitetlenség szerepelt, amely a császárkultusz visszautasítását jelentette a kortársak szemében. A kopt egyház eredetéhez kapcsolódó történet szerint a Szent Család egyiptomi vándorlásának idején a koptok a gyermek Krisztust Megváltóként üdvözölték. Az elsõ két évszázad keresztényeinek életérõl az egyházatyák utalásai (pl. Eusebius, Irenaeus) mellett különbözõ evangéliumi tö-
redékek tanúskodnak. Az elsõ, már történetileg ismert püspök, Démétrios 189-231 között volt az egyiptomi keresztény egyház feje. Az üldöztetés elöl elmenekülve Kis-ázsiai – Törökország - Kappadókiában lelhetõk fel a nyomaik. A földalatti városok, melyek az elsõ keresztények búvóhelyei voltak ma is látogathatók. Mindennapi és vallási élet számára méhkasokhoz hasonló barlangokat vájtak a tufakúpokba. Templomaik közül legjelentõsebb az Alma-templom, Elmali Kilise. Következõ helyszín Örményország, ahol 490-ben sikerült elfogadtatni a keresztény vallást. Ezzel a lexikon szerint Örményországban vált legelõször „államvallássá” a kereszténység.
Manicheus kereszténység - bogumilok, Kr. u. 200 Tanaikban meghatározó volt a teremtõerejû fény tisztelete. Hitük szerint a mikrokozmosz az ember, amelyben a fény és a sötétség erõi vívják harcukat. (Gondoljunk csak Jézusnak az ördög általi megkísértésére.) Tanaik középpontjában a Nagy Szent Három, Fény-atya, Fény-anya, Fény-fiú tisztelete állt. (szkítaavar-hunok) Az európai „bogumilok” a történelem késõbbi évszázadain át boszorkányüldözéseknek vannak kitéve. Az ázsiai követõik összeolvadnak a buddhizmussal. A manicheus-keresztény szertartásokban rituális jelentõséggel bírt a jobb kéz. Üdvöt, áldást testesített meg! – ma is él e kézfogás szokása. Ennek ismeretében talán érthetõ Szent István királyunk romlatlanul megmaradt jobb keze. Nemzeti ereklyénket a „Szent Jobbot” egyházi liturgiákon (pl. aug. 20.) szokássá vált körmenetben körbevinni.
Hun miatyánk MIATYÁNK ISTENÜNK BENNÜNK VAN ORSZÁGOD. ELÕTTÜNK SZENT NEVED, S TÖRVÉNY AKARATOD. MINDENNAPUNK GONDJÁT, MAGADON VISELED. BÜNEINKET MINT MÁSNAK, NEKÜNK ELENGEDED. TE KEZED VEZET KISÉRTÉSEKEN ÁT, S LEFEJTED RÓLUNK A GONOSZ JÁRMÁT. TIÉD A NAGYVILÁG ÖSSZES HATALMA, ÜDVE, MINDÖRÖKTÖL KEZDVE, LEGYEN MINDÖRÖKRE.
A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia – Péter és Pál apostolok; Keresztyén kopt egyház Kr. u. 100; Manicheus kereszténység - bogumilok, Kr. u. 200; Hun miatyánk
9
Ezt az imaverset rovásírással írva egy hun ezüstveretes szíjvégen találták régészek. Keletkezésének idejét Kr. u. 410-460-ra teszik. A Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A szíjvégen talált rovásírásos szöveg megfejtésére magyar rovásírás-szakértõt, nyelvészt kértek fel!!! Elõlünk mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett. A kijevi múzeumban õrzött hun övvereten, szíjvégen levõ rovásírásos ima gyönyörû.
Arianus kereszténység, Kr. u. 300 A kereszténység egyik korai tévtanaként tartják számon az arianizmust. A hitvallás szerint, ha isten teremtette a világot szükség volt egy közvetítõre, és e közvetítõ maga az Ige, vagyis a Fiú, amely nincs öröktõl fogva, az Atya mindenható akaratából jött létre. 325-ben a niceai zsinat elveti az arianus kereszténység tanait, mely a kelet-római császárságban, a gótok és germánok közt nagy népszerûségnek örvend. (Elõtérbe kerülõ nézetek szerint a hunok vallása is ariánus keresztény volt. Ennek ellentmondhat a Buda, Buddha szó leképzése.) Az I. niceai egyetemes zsinat hitvallása (325) „Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtõjében. És egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten Fiában, aki az Atyától született Egyszülött, vagyis az Atya lényegébõl való, Isten az Istentõl és világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentõl, született, nem teremtmény, egylényeg (? homousziosz) az Atyával, aki által minden lett a mennyben és a földön. Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállt [a mennybõl], és megtestesült és emberré lett. Szenvedett, és feltámadt harmadnap, felment a mennyekbe, eljön ítélni élõket és holtakat. És
Ariánus keresztelõkápolna Ravennában. A Fiú és a Szent Szellem
10
(hiszünk) a Szent Szellemben. Akik pedig azt mondják, hogy »Volt idõ, amikor még nem volt« Isten Fia, és »Mielõtt született, nem volt«, és hogy »A nem létezõkbõl lett«, vagy azt mondják, hogy más lényegbõl (hüposztaszisz) vagy létezõbõl (szubsztancia, uszia) van, vagy teremtett, vagy változó, vagy átalakuló, azokat átokkal sújtja a szent, katolikus és apostoli egyház.“ (Szókratész: Egyháztörténet I, 8. Baán István fordítása)
Nesztoriánus kereszténység, Kr. U. 400 A (szír/kaldeus) nesztoriánus keresztényrend (õk a kelyhesek – kunok) tanaikban szétválasztják egymástól Krisztus isteni és emberi testét. „Mária a Megtartó Szeplõtelen Szülõanya” álláspontjuk miatt elítélik, üldözték e tan követõit. Kunok megtérése: A kun nemzet erõs anyahitû, nomád állattenyésztõ nemzet. Nem fogadják el a kereszténységre épülõ újabb és újabb tanok teóriáját. Erõsen él bennük a Mária a megváltó szûz tisztelete. A hadak útján történõ hányattatásuk során, befogadja õket a magyar királyság. A tatárjárás-kori zûrzavarban letelepednek a Kis- és Nagy-kunságként ismert részen. Hitüket megtartják, nem hódolnak be az egyházi hiearchiának. 1279-ben IV. (kun) Lászlónak a pápai legátus elõírja a kunok keresztény katolikus tanok felvételét, amit megtagadnak és fellázadnak. 1282-ben IV. (kun) László király legyõzi õket a hód-tavi csatában. (Hódmezõvásárhely, település melletti tóról van szó, ma is él a név Hód tó néven) Na most hogy lehet egy tavon csatázni? Csak is úgy, ha ki van száradva! Ha egy tó ki van száradva igen nagy szegénység lehetett csapadékból. És itt, ekkor keletkezik a petõfiszállási Pálosszentkút legendája. Akkora volt a szárazság hogy az állatok már hullottak mezõ és víz nélkül. Egy kun pásztor lányka siratva ölébe vette a szomjúságtól alélt kedves bárányát, és Szûz Máriához kezdett el imádkozni. Ekkor a porba hulló könnyei forrást kelesztettek. – Így a népi legenda. Aki ellátogat Pálos-szentkútra, Pünkösdkor a Szentkúti búcsúra és ott mást olvas, esetleg máshol is, legendájának történeti leírásaként, nem meg lepõ, mert át van fordítva: A templom szerzetese a török elõl kútba rejtette a templomi kegytárgyakat, amitõl annak vize csodákat tett. Csodákat ám, de nem a templomi kegytárgyaktól. A kút vizének csodatevése a tiszta szívû kötödés Szûz Mária szeretetéhez, mert e kút vize a élet szent tiszta forrásává vált. A kunok a hód-tavi csatavesztést Isten büntetéseként élték meg, a szentkúti forrást pedig a megtéréshez való útmutatásnak. Ezek után vették fel a kunok a katolikus kereszténységet, noha õk is keresztények voltak. A történelemkönyvek írják, hogy
A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia – Hun miatyánk; Arianus kereszténység, Kr. u. 300; Nesztoriánus kereszténység, Kr. u. 400
a kunok, amiért László rájuk erõszakolta a kereszténységet meggyilkolták. A kunok-e vagy sem nem olyan biztos, nõ volt a dologban éppúgy mint Attila hun király halálának körülményei körül. A pálos szerzetes-rend rátelepülés csak a A pálosok címere szent helyre jóval késõbb történhetett és a török betörésekig tartott. Ma a pálosok Lengyelországból visszatértek e szenthelyre... de a tulajdonlás kérdésében vitájuk támadt a Kalocsai érsekséggel. Elgondolkodtató továbbá, hogy a keresztes hadjáratok közül csak a magyar király II. András által vezetett keresztes had volt sikeres, keresztes hadjárata alatt a szentföldön megépítette Magadar várát. Továbbá a szír állam régészeti feltárásokat Szíria területén csak magyar történész részvételével engedélyez.
Most segíts meg Mária, Ó irgalmas szûzanya! Keservét a búnak-bajnak Eloszlatni van hatalmad. Hol már ember nem segíthet, A Te erõd nem törik meg. Hõ imáit gyermekeidnek Nem, Te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, Mutasd meg, hogy Anya vagy! Most segíts meg Mária, Ó irgalmas Szûzanya! – imavers a segítõ Szûz anyához, Magyarország védõszentjéhez.
A világ legnagyobb, 11 méter magas Mária szobra Hercegszánton. 2008 okt. 13-án Vodica-Máriakert kegyhelyen Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek ünnepi szentmise keretében szentelte fel a világ legnagyobb Szûz Máriát ábrázoló szobrát és az ez alkalomra készített oltárral és kereszttel együtt.
Kettôsség a magyar fejedelemségben: a Nap és a Hold Magyaroknak két királyuk van, az egyik névleges, akit nagyon tisztelnek, ez a Kende, a másik a Dzsula (Gyula) aki a parancsokat osztja, a hadat vezeti és a tisztviselõket kinevezi. – olvashatók korbeli írásokban. Napot és a Holdat mindig párként képzelték! Kende, kündü – a Nap, Gyula – a Hold(?) Kende a fõfejedelemi magyar méltóság volt és vallási vezetõ. Egyes írások említést tesznek Szent szakrális kettõs fejedelemségrõl, de egy valódi fejedelemségrõl is, mely a Kendének alárendelt gyula és még alacsonyabb harka tisztségrõl beszél, mint hármas fejedelemrõl. Szent háromság? A szent háromságról csak Jézus születése után beszélnek írások. Elõtte a teremtõ lélek, fény (Nap) és a test a Hold. Itt megint hivatkozva dr. Tóth Judit a Szent Korona a mágikus pecsét c. könyvére, mely egyértelmûvé teszi a Nap és a Hold vallási-kettõség szakralítását. Kettõs kereszt szimbólum.
Kettõs kereszt III. Béla (1172-1196) kori pénzérmén
A Képes Krónika ábrázolása
Ortodox kereszténység - Cirill és Metód Ortodoxia görög szó, jelentése igaz hit. Orthoszegyenes, helyes, igaz. Doxa – vélemény. Önmeghatározásuk szerint egyetemes kereszténység, Jézus és apostolainak tanításait változtatás nélkül õrzik. Követõi a Kelet-római birodalomban sokasodnak. A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia – Nesztoriánus kereszténység, Kr. u. 400; Kettõsség a magyar fejedelemségben: a Nap és a Hold; Ortodox kereszténység - Ciril és Metód
11
Máriát istenszülõnek, örökösszûz Máriának nevezik, vallják a szentháromságot, Jézus isteni és emberi természetét (szírkeresztény átvétel). Szentek tisztelete. Szertartásaikban Krisztust újból és újból feláldozzák. A kereszténység terjeOrtodox egyházfõ désének görög nyelvûsége miatt nálunk bevett megnevezése görög-keleti egyház. (Ismert tény, hogy egy ortodox pap átkot is mondhat pénzért. – Ez zsidó ortodox-keresztény beütés. Lehet, hogy innen gyökerezik a turáni átok?, de ne feledkezünk el arról sem, hogy Jézus kiátkozta a zsidókat, mikor Isten házából kiverte a „kufárokat”.) A vallási vezetõk, a katholikoszok (ha elfejtettük volna a szó jelentését lásd fogalmak az elején) székhelyének elfogadtatásáért hitviták alakulnak ki. Rómának nem sikerül elfogadtatni fennhatóságát keleten, ekkor szakit az „igaz hit” követõinek hagyományával. (Kik nevezik magukat igaz hitûeknek? A mohamedán vallású törökök a Kárpát-medence meghódításakor. A katolikusokat pedig gyaur kutyáknak, azután mikor elfoglalják Bizáncot az ortodox kereszténység fellegvárát. – lásd. Egri csillagokban.) K.u. 400-as években, a kereszténység szétválásakor még keleti görög és nyugati latin nyelvû liturgiák gyakorlásában különbözik. Innentõl a katolikus megnevezéssel különíti el magát a keresztény nyugat-római egyház. A birodalmi szakadás következtében versengés indult az ortodox és a katolikus vallás területnyeréséért. Ekkor lép be a történelem színpadára Cirill és Metód. Cirill ortodox bizánci püspök elõbb a Kaukázus északi részén élõ kazár birodalom néven ismert nemzetek közt térít sikerrel. Innen váltak ki Árpád vezér honfoglaló törzsei. A kazár birodalomban a zsidó-kereszténységet gyakorlók éltek nagyobb számban, ugyanis ide menekültek a rómaiak üldöztetése és az arab térhódítás elõl nagyszámban a zsidók. Ezen küldetése lejárta után a Balkánon, Pannóniában, majd a Cseh-morva medencében térített Cirill Metód testvérével. Mivel az Igaz hit a helyiek, vagyis a Csehmorva medencében élõk nyelvén Pravoszlávot jelentett ezzel elvetette a szlávelmélet alapjait. A római keresztény befolyásolási terület alatt lévõ morváknak a liturgiák gyakorlására találta ki a cirill ábécét. Se nem latin, se nem görög, de van benne rovásjel is. Ördögi praktika ez is! Mikor a bajai püspök rájön a turpiságra elüldöztette a környékrõl. Mindez a cirilles történet történik Attila és Árpád fejedelemsége közti történelmi idõvákuumban. Azért így nevezzük ezen idõ-
12
szakot, mert ha átnézzük ezen idõszak történelmének királylistáikat, valahogyan a 300 év leirt történelmi ismerete nem egyezik. Visszakanyarodva a pravoszláv hithez. (Ortodox – igaz hit. Görög: orthosz – egyenes, igaz. Doxa – vélemény, beszéd, hit, dogma. Mondjuk cseh-morva nyelven (szlávul) ugyanezt. Igaz – pravo, hit, szó – szlav. Tehát pravoszlav – igaz szavú.) Tehát nem is népcsoport, nemzet, hanem vallási közösségrõl van szó a szlávizmus esetében. Ezt az elméletet veszik elõ a Habsburgok 1848-ban. A Magyaroknak a finnugor, a románoknak a dákóromán elméletet találják ki. Nem térhetünk ki az érthetõbbség kedvéért a következõ kérdés elõl sem. A zsidó az nép vagy vallási csoport? Nos így van ez a szlávokkal is. Ja! Az oroszok meg a vikingek leszármazottjai. 862-ben egy Rurik nevû viking vezér megalapítja a Novgorodi fejedelemséget. Neve után keletkezett a russz – ó rusz – orosz.
Lehet, hogy Jan Slotaék megrendelésére íródott e könyv?
Reformáció (1500-1600) A Konstancai zsinaton (1414) sikerül megakadályozni az egyház újbóli továbbszakadását. Kezdetét veszi ezzel a reneszánsz (újjászületés helyett fényûzés, pompa). A reneszánsz pápa udvara és az akkor uralkodó katolikus királyi udvarok hatalmas kiadásokkal fenntartott fényûzõ életvitele a kincstáraik üresedéséhez vezet. Kiadásaik fedezésére az adókon felül az
A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia – Ortodox kereszténység - Ciril és Metód; Reformáció (1500–1600)
egyház koldulórendeket (ma alapítvány) hozott létre, akik búcsúcédulákat (ma részvények, állami kötvények) árultak. Cél az anyagi haszonszerzés. Ez fokozta az emberek szembeállását az egyházzal – jelen esetben itt római katolikus keresztény egyház –, uralkodó osztállyal. Közel 100 évnyi kizsákmányolás után fellépnek a protestánsok (követelõzõk). • Luther Márton – 1517. október 13-án kihirdeti tanításait, melyben tagadja a római pápa különleges, mindenek felett álló hatalmát. Elveti a vagyon hatalmát, egyedül Isten kegyelmébõl a Hit által üdvözülhet minden ember. Létrehozza az evangélikus egyházat, melynek alapjait a Bibliára helyezi. A római pápa kiátkozza és V. Habsburg Károly spanyol és magyar király, német-római és osztrák császár, kinek birodalmában soha nem nyugodott le a Nap, a pápa oldalára áll. Az elszegényedett német fejedelemségek kiállnak Luther tanai mellett. Kitör a vallásháború a császár és a protestánsok között, amit az augsburgi vallásbéke zár le 1553-ban. Eredménye: Akié a föld azé a vallás! (A föld akkor most vagyon vagy nem? - az ellen ellen elve.) Az evangélikus hit jellemzõen a német nyelvterületen vált uralkodóvá. • Kálvini János – A kálvinizmus megteremtõje. Tanaiban õ is elvetette a papi fényûzést és az egyház hierarchiai-rendszerét. Jellemzõen a francia nyelvterületen, Svájcban és a német-alföldön, – Belgiumban, Hollandiában – nyer teret. • Szervét Mihály – Az unitárius rend megteremtõje a Spanyol (latin) nyelvterületen. Tanai elvetik a szentháromságot: atya, fiú, szentlélek. A vallási béke után legaktívabban e rendre szervezik rá a Jezsuita rendet, követõi szétszélednek a világon. • Jezsuita szerzetesrend: A katolikus egyház nem bír a reformáció tanításaival, ezért létrehozza az ellenreformációt. Támogatóik a Habsburgok és a franciák (1545-1563). Tridenti zsinaton elfogadják a reformációnak a fényûzést elutasító tanításait (de csak látszatra valósul meg) visszaállítják a szentháromságot (a kálvinisták azóta sem vetnek keresztet). Iskolákat, nyomdákat, hoznak létre a néptanítás elõsegítése érdekében, erkölcsi normákat szabnak. (Bankok etikai kódexének elõdje.) A hitélet megerõsítése érdekében az egyház létrehozza a jezsuita szerzetesrendet, amely a nem elfogadott eretnektanok hirdetõinek üldöztetésével újraéleszti az inkvizíciót. Itt már ellen a negyedikenrõl lehet beszélni Magyar királyságban a katolikus hitet sorra elhagyják a magyarok a Habsburg-utálat miatt. Pázmány Péter kiáll a hit mellet, elfogadja Erdély vallási szerepét és bebizonyítja, katolikusként is képviselhetõ a
magyarság érdeke a Habsburg érában. Ezért õt esztergomi érsekké választják. • Magyar királyság vallási megosztottságának kialakulása a török hódoltság idején Erdély: Székelyek, csángók: keresztyének (Mária-hit) Magyarok (partium): református (kálvinista) Szászok (német ajkúak): evangélikusok (lutheránus) Románok: görög-keleti azaz ortodox keresztény Kisszámú unitariánus. Észak Magyarország- Felvidék: Szászok: evangélisták Magyarok: reformátusok (a Habsburg ellenességük kifejezésére veszik fel reformációt) Török hódoltsági terület, közép-Magyarország. A muzulmán és a katolikus ellentét kompromisszumaként református. Nyugat-Magyarország és Horvátország. Habsburg-párti magyar és nem-magyar, hû katolikus. Habsburg-ellenes, német és magyar ajkúak az evangélista Luther tanait követik. • Anglikán keresztény egyház: Angliában a reformációt VIII. Henrik hajtotta végre, a pápa ellen táplált gyûlöletébõl. Az egyház feje a pápa helyett az uralkodó lett. Doktrínája nem sokban különbözik a katolikustól. Egy, Szent, Katolikus, Apostoli, Egyház, vezetõje a canterbury érsek. A római pápától való elszakadás elfogadásáért cserébe a vallási közösségek (komunitik) szabadon gyakorolhatták liturgiáikat. Na ez lett a bölcsõje a szabadkõmûves páholyoknak. Komuniti, elemezzük! Jelentése vallási közösség, kommuna lakóközösség ma lakótelep, újabban lakópark, Izraelben kibuc. Komuniti – kommuna – kommunista. Tanaikban hasonlóan a kálvinista tanokhoz elvették a képek tiszteletét, az egyházi hierarchiát azonban megtartották. Henrik halála után trónszékbe ülõ katolikus Skót Mária királynõ vissza akarta terelni a közösségeket a római pápa fennhatósága alá. Ez a kísérlet nem véletlenül, a komuniti páholyok fellépésével ismét szakadásokhoz vezetett. A történet végkifejlete az angol polgári forradalom, 1640. A királyi uralkodóház támogatóira, a gentlemenekre (anya jogán nem zsidót jelent) végleges vereséget mért a puritánok vasbordájúaknak nevezett serege, melynek ekkor már Cromwell állt az élén. Ez volt az elsõ lépés a királyságok megdöntése felé, ideológiát teremtve a marxizmusnak, a kommunista kiáltványnak. Igaz itt az alkotmányos monarchiában megmarad mai napig a királyság, nem úgy, mint Oroszországban 300 évvel késõbb. Bár Cromwellt is vádolják királygyilkossággal.
A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia – Reformáció (1500–1600)
13
Internacionálé és a Rerum Novarum (Az új dolgok) 1848, Majna-Frankfurtban az össznémet nemzetgyûlésen egy egységes liberális alkotmány alapjait készítik elõ. Prágában kidolgozzák a nagy Pánszláv elméletet és elfogadják annak cselekvési programját. Magyaroknak kitalálják a finnugor, a románoknak a dákóromán elméleteket, a cseh, lengyel, orosz, rutén, bolgár, szerb népekre ráerõltetik a szlávizmust Cirill és Metód után az ortodox keresztény vallásgyakorlás szerint, illetve anyanyelv hangzásának alapján. A tótok magyarul beszélnek. Történik mindez, amikor Magyarországon, Mária országában zajlik az 1848-49-es szabadságharc és 1849ben a katolikus-ortodox Szentszövetségre hivatkozva orosz segítséggel levernek. A marxista ideológia elsõként lép fel a kifosztott munkásság érdekében, megteremtve a szocializmus majd a bolsevizmus alapjait. Cél az angol példa után, uralkodó osztályok, királyi dinasztiák megdöntése, az államhatalom megszerzése. Ideológiájuk az Internaciónálék. „Tulajdonlopás!” Szakszervezeteket alakítanak érdekeik védelmében, lefektetik a szociáldemokrácia alapjait. Ennek a tézisnek az ellensúlyozására adta ki a pápa a Rerum Navarumot. A pásztorlevél védelmébe veszi a magántulajdont, ezzel együtt a liberális karvalytõkét. Az egyház az elszegényedõ munkásokat a „vallástalanok”, materialisták (anyag, pénz elvûség) széles táborából Charitas szegénygondozó mozgalmával próbálja visszahódítani. Ezzel útjára bocsátja a keresztényszocializmust. (Gondoljuk csak itt át Gyur-
csányné Dobrev Klára asszony zsíroskenyér-osztogatását, az operabál alatti hajléktalanok számlálását, vagy Demján, Csányi, Máltati Szeretetszolgálat, stb. karitatív tevékenységét.) Micsoda ellenérdekek feszülnek egymásnak! Ezt oldani kell! Ha a keresztényszocializmust és a szociáldemokráciát összemixeljük kapunk egy keresztény demokrata néppártot. KDNP! Így már ismerõs? Ha ezt még nemzetiségi öntudattal felturbózzuk kapunk egy keresztény nemzetiszocializmust. (Hitleri Németország, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna is igyekszik beállni a sorba.) Azt azonban még nem tudni, hogy az MSZP és Fidesz mixébõl milyen ízû turmixot kapunk, de elsõ ránézésre egy kicsit olyan európai uniós szabadkõmûves színe van. Onnan a páholyból! Még egy gondolat: Az 1500-as években még V. (Habsburg) Károly Német-római császár (I. Károly néven magyar király is) álmodott egy egységes katolikus Európáról, majd a nemzetközi munkásmozgalom a kommunizmus nemzetközivé válásáról, jelenleg pedig Európai Uniózunk. Céljaik eléréséhez vallási háborúkat, etnikai feszültségeket, népirtásokat (Dél-szláv háborúk, Grúzia oszétiai, Izrael gázai, NATO- iraki népirtásai, és még amikrõl nem hallunk.), eddig két világégést és a válságok garmadát produkálták a történelem folyamán. Micsoda káosz a Jézusról vitatkozó tanok közt, és van még egy, a SZENT KORONA-TAN, mely mindezek felett áll. Szent István királyunk nem véletlenül emelte fel a magyar kereszténységet, azaz helyezte a társmegváltó Szûz Mária, Jézus szülõanyja oltalma alá a Kárpát-medence népét. Ha mindenki ellenünk van, akkor ki van velünk? Az egy igaz Isten!!!
Püspöki körlevél, máglya, fény, vagy lehetett volna áldás is? A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevélben hívta fel a hívek figyelmét a katolikus hit megõrzésére az újpogányság egyre terjedõ szellemével szemben. A testület levelét, melyet szeptember 20-án minden katolikus templomban felolvastak vitát gerjesztett. Támadják dísz-, újgazdag-, celebmagyarok a tartalmáért. Azzal nincs semmi baj, csak egy kicsit megkésett! A hit és a magyar (tágabb értelemben a keresztény, ezen belül európai nemzetek) nemzet védelmére hívja fel mindenkinek a figyelmét, egyesek azonban boszorkányüldözést kiáltottak! Az ATV „Kereszténység vagy õsmagyar vallás” címû mûsor címe már eleve megtévesztõ. A magyarok elei õskeresztények, innentõl fogva nagyon árulkodó a mûsor-tartalom. Megkésett? Mondjuk, ha 2006. augusztus 20-ra adják ki! Akkor talán nincs tv-székház ostroma, nincs öszödi
14
beszéd, és nincs kordonozás és gordonkázás. De 2006. augusztus 20-án még a tisztelt egyházi vezetõink áldást kértek a tolvaj és hazug Gyurcsány-kormány tevékenységére. Megkapták este, a tûzijátékon! 2007. augusztus 20-án jégesõ verte szét a Szent Jobb körmenetet! Hát kell ennél több áldás? Ugyanakkor, a kormány által celebrált nemzeti hagyományõrzõ rendezvényeinken, mint pl. a Nemzeti Vágtán (Bösztör-puszta??? Ezt sorolja mindenki szája íze szerint oda ahová akarja), õsmagyarba öltözött sámánok verik a dobokat a rossz idõ ellen. A kiadás idõpontja azonban kétségeket vet fel. Érdekes módon akkor adja ki a püspöki kar e körlevelét,
A kereszténység történeti áttekintése: tények, mitológia – Internacionálé és a Rerum Novarum (Az új dolgok); Püspöki körlevél, máglya, fény, vagy lehetett volna áldás is?
mikor az állam csökkenti az egyházak költségvetési támogatását. A magyar államnak az egészségügyi reform néven elhíresült népirtása is - mára már sertésinfluenzává nõtte ki magát - megért volna egy ilyen körlevelet, de akkor még nem volt válság, és lõn támogatás. Na és persze köt s él még az paktum is amit rózsadombinak hívnak, ahol a magyarság árulói közt képviseltetve vannak az egyházak, a katolikus is reform(átusi) szinten Akkor elõször a Paktum, lényegében maradéktalanul megvalósult mind a 20 pontja, 1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása. 2. A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott javakért. 3. Barátságos viszony kiépítése a Szovjetunióval. 4. A szovjetellenes tevékenységek megakadályozása. 5. A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetunióval. 6. A volt párttagok mentesítése minden büntetés alól. 7. A volt karhatalmisták megvédése a megtorlástól. 8. A kommunisták beépítése a választási pártokba. 9. Az államvagyon átmentése a kommunisták kezébe (õk keményen érvelnek a püspöki körlevél ellen). 10. Az igazságszolgáltatás a kommunistáké marad. 11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás megtorlása. 12. A jobboldali pártok szervezésének akadályozása. 13. A magyar határokon többé nem lehet változtatni. 14. A magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel vagy szervezetekkel. 15. A volt kommunista országok irányában csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot. 16. Az 1956-os eseményeket a kommunizmus megjavítását célzó mozgalomnak kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik. 17. A hadsereg létszámát egyharmadára csökkentik. 18. A Szovjetunió megõrzi a politikai befolyását, az USA pedig megerõsítheti befolyását az üzleti életben. 19. Magyarország garantálja a nemzetiségek nyelvi, kulturális, politikai, gazdasági jogai gyakorlását. 20. Magyarország kártalanítja a magyar zsidóságot a II. világháborúban elszenvedett veszteségeiért. A titkos találkozó résztvevõi: Antall József, múzeumigazgató, majd miniszterelnök, Horn Gyula, külügyminiszter, késõbbi miniszterelnök, Petõ Iván, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke, Paskai László, bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek, Göncz Árpád, mûfordító, késõbbi köztársasági elnök, Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ elnöke, Boross Péter, belügyminiszter, majd miniszterelnök, Jóskabácsi, „szállásadó“, a református egyháztól.
A találkozón a reform-kommunista Németh-kormányt nem képviselte senki (ennyire nem volt perspektívája?) A fenti, hazánkat megalázó feltételek megfogalmazásukkor köthették az aláírókat, de ma, a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia összeomlása után semmi esetre sem. A Rózsadombi Paktum mindeddig megakadályozta hazánk valódi politikai átalakulását, a magyar milliók emberi életnívójának megteremtését, mely népünk fejlõdésének, jövõjének, életének és jólétének alapfeltétele. Talán a vitatott püspöki körlevél egy új kezdetet jelenthet, jobb késõbb mint soha alapon? Az is lehet, csak egy bûnbánó hittétel - öngyónás. Isten utjai kifürkészhetetlenek.
A körlevél: Krisztusban Kedves Testvérek! Szent István király intelmei ma is idõszerûek. Közülük az elsõ a katolikus hit megõrzésére vonatkozik. Mi, akik mint püspökök a tiszta katolikus hit õrei vagyunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül néhány olyan jelenséget, amely napjainkban híveink körében is terjed. Azt tapasztaljuk, hogy ismét erõre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet. Néhány évvel ezelõtt még az elvilágiasodást tartottuk szinte az egyetlen veszélynek. Bár továbbra is jelen van népünk körében ez a fogyasztói szemlélet, az élvhajhászás és a hedonizmus bálványa, ma az újpogányság szelleme is erõsödik. A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent elfelejtetni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erõsítette. Kisebbrendûségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó csatlósok vagyunk, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a kirekesztõ és a raszszista jelzõt is hozzáteszik. Mindezeket a szeretettel ellenkezõ magatartásokat határozottan elutasítjuk. Szükséges és jogos, hogy helyes öntudatra ébredjünk, keressük, újra tudatosítsuk igazi értékeinket, magyar örökségünket kulturális, történelmi és tudományos területen egyaránt. Ennek része az is, hogy megerõsödjünk keresztény öntudatunkban, hiszen a krisztusi kinyilatkoztatás magyar kultúránkban is megtestesült, azt megnemesítette és megszentelte. Ezeréves magyar kultúránk a keresztény hit nélkül nem érthetõ. Ezt az öntudatra ébredést mi is nagyon fontos keresztény és magyar feladatnak tekintjük. Sajnos azonban ennek az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is. Ezek egyike a különbözõ vallási elemeket keverõ ún. „õsmagyar szinkretizmus”. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tûnõ vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívõket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szûz Máriáról szóló tudománytalan állítások.
Püspöki körlevél, máglya, fény, vagy lehetett volna áldás is?
15
Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg”-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány õsmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományõrzõ mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerûsítsék. Keresztény hitünk nem pusztán az ember istenkeresésének az eredménye, hanem Isten kinyilatkoztatásán alapul, amely Krisztusban teljesedett be. Õ az út, az igazság és az élet az egyének és a nemzetek számára is. Ezért kell megemlítenünk a hitünk igazságát fenyegetõ egyéb veszélyeket is, mint pl. az okkultizmust, a spiritizmust és a bálványimádás különbözõ formáit. Arra kérjük katolikus testvéreinket, hogy óvakodjanak minden ilyen megtévesztõ kezdeményezéstõl. Pál apostol figyelmeztetése napjainkban is idõszerû: „Mert jön idõ: amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják” (2Tim 4,3-4). Katolikus hitünk elleni támadás érkezik a szélsõségesen liberális eszmék irányából is, amelyek a relativizmus diktatúráját erõltetik ránk, azt a szemléletet, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét. Ez az irányzat az élet tisztelete helyett a halál kultúráját terjeszti. Tagadja vagy relatívizálja a férfi és a nõ különbségét, valamint a házasságot és a családot. Ezzel szemben mi elfogadjuk a teremtõ Isten tervét az emberrõl, a családról, a kultúráról, a nemzetrõl. A globalizációval szemben a katolicitást valljuk. A katolikus igazság nem nemzetközi, hanem nemzetek feletti, de hogy konkrétan létezhessen, a nemzeti kultúrákban kell megtestesülnie. Katolikus hitünket kikezdheti az a felfogás is, amelyet így szoktak megfogalmazni: „vallásos vagyok a magam módján”. Csak akkor vagyunk és maradunk katolikusok, ha az Egyház élõ hitével összhangban hiszünk, mert egyedül Egyházának ígérte meg Jézus Krisztus: „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,20). Kelt Budapesten, 2009. szeptember 10.-én Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
Levélváltás: Nyílt levél a Magyar Püspöki Konferencia Fõméltóságainak! „Nemzet mely máglyát maga gyújt magának,“ (Sajó Sándor) Nagy tisztelettel és alázattal a Krisztusi szeretet jegyében fordulok Önökhöz, a 2009. szeptember 20-án, minden katolikus templomban felolvasott, Önök által kiadott körlevéllel kapcsolatban. Az Önök által közzétett körlevél egyetlen egy mondatát, annak tárgyszerûségét, szándékának nemességét nem kérdõjelezem meg.
16
Földünk az ökológiai katasztrófa felé sodródik, az emberiség gazdasági és erkölcsi válságban van. Ebbõl a válságból csak szakrális vezetõk segítségével, a Teremtõ Isten erejével juthatunk ki. Az elmúlt században megéltük az istentelenség talán legsötétebb századát. Istent tagadó, Istent gúnyoló eszmék és rendszerek támadták az évezredes hagyományokra támaszkodó egyházakat. A Magyar Nemzet tagjai lelkükben megõrizték Istent, de tudatukból minden erõvel próbálták kiirtani a vallási és erkölcstani ismereteket. A Magyar Nemzetet megfosztották õsi kultúrájától, valós történelmétõl, nemzeti identitásától és az utóbbi fél évszázadban világszerte fogyasztóvá züllesztették az emberiséget. A harmadik évezred küszöbén az emberiség egy része, a Magyar Nemzet töredéke nemet mondott a fogyasztói társadalomra. Rádöbbenve, hogy Isten teremtette lények, sokan gyökereikhez, történelmi múltjukhoz fordultak, és az anyagi világ egyre súlyosbodó terhe ellenére is a szellemvilágot keresik. Lassan hat évtizede iskoláinkban vallást és erkölcstant nem tanítanak. Felnõtt három generáció bibliai ismeretek nélkül. 40 évig nem volt rá lehetõség, 20 éve pedig nem élünk lehetõségeinkkel. Az istenkeresõ ember bizonytalan, tájékozatlan, ezért esendõ. Ismeretekre, vezetõkre, pásztorokra, fõpásztorokra van szüksége. Nemcsak az egyházat, az akolt, aklokat kell félteni, hanem a tévelygõ egyéneket vagy csoportokat is. A tudatlanokat nem kirekesztéssel, nem kizárással, hanem szeretettel, türelemmel kell a helyes irányba fordítani. Félelmeim a körlevél okán a következõk: Önök és én is tudom, hogy csekély számban látogatják a szentmiséket. A templomba járó emberek döntõ többsége idõskorú. Jelentõs részük most hallott elõször arról a problémáról, amit Önök kihirdettek. A középkorú és fiatal híveket a körlevél, döntésre kényszerítheti. Számos sokgyermekes családot ismerek, akik rendszeres templomlátogatók és egyúttal megjelennek az Önök által elitélt rendezvényeken is. A szabadban tartott, kritizált, rendezvények élményt, örömet adó együttlétek. Megjelenik történelmi múltunk néhány színes foltja, (ruházat, népviselet, néptánc, magyar harcmûvészet, ló- és állatszeretet, megszólalnak õsi hangszerek, közöttük dobok is,) és ahogy az szokott lenni, megjelennek furcsa emberek, furcsa öltözetben. Tapasztalataim szerint az emberek együtt örülnek Isten szabad ege alatt. Visszatalálnak õseinkhez, hõseinkhez. Keresik egymást, keresik Istent. Sokszor önjelölt próféták, „mágusok“ beszélnek a szellemvilágról, sokszor alapvetõ ismeretek nélkül. Épp ezért va n óriási jelentõsége annak, hogy a tévelygõ nyájhoz, Istent keresõkhöz kijöjjenek a templomokból és elmenjenek a nyáj közé. Félek, hogy ha döntés elé állítjuk a templomba járó, „magyarkodókat“, sokan a pozitív élményt választ-
Püspöki körlevél, máglya, fény, vagy lehetett volna áldás is?
ják és nem azt a helyet, amely ugyan számukra vonzó, de ott lelki békét nem találnak. Félek attól, hogy az ébredõ magyarságban az Istent keresõk táborában inkvizíciós félelmek alakulnak ki. Félelmemet alátámasztja a Heti Válasz IX. évfolyam 40. számában 2009. október1-én megjelent cikk, és a folyóirat címoldala, amely pogány világ újraéledésének félelmét sugározza. Néhány, nevezetesen öt kiváló embert szellemi máglyára küldenek. Név szerint Bunyevácz Zsuzsát, Molnár V. Józsefet, Pap Gábort, Szántai Lajost, Varga Csabát. Valamennyiüket személyesen, munkásságukat töredékesen ismerem. Sok mindenben nem értek egyet velük, de egy dolgot nem vonhatunk kétségbe. Napjainkig megalázva, meggyalázva, anyagi lehetõségektõl megfosztva szolgálták, szolgálják Nemzetüket. Egyikük sem Istentelen. Közülük Molnár V. Józsefet, idõs barátomnak mondhatok. Az õ esetében a fájdalmam fokozott. Õ volt az, aki 56-ban az Astoriánál megszelídítette a szovjet tankot és a benne ülõket. Három évig Kádár börtönében, ebbõl egy évig magánzárkában szenvedett, de soha senkire rosszat nem mondott, még hóhéraira sem. Jó ember. Bölcs ember. Sokat tanultam Tõle. Szeretem. Nemzetünk pártokra, egyházakra, vallási felekezetekre, etnikai csoportokra szakított. A mai napokban nem máglyákat kell gyújtani, nem újabb félelmeket kell kelteni az emberekben, hanem bölcsességgel és nagy-nagy szeretettel a szétszéledt nyájat összeterelni. Önök Püspök urak, Isten kegyelmébõl jutottak magas egyházi tisztségbe. Önök bölcs, tanult emberek. Ne csak az egyházat, a templomot, hanem minden egyes eltévedt bárányt féltsenek! „Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül“ (Mt. 18.14.) Jézus azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett... (L. 19.10. Mt. 18.11.) Ady szavaival: „ne úgy ítélj meg engem, mint az emberek, cselekedeteim szerint, hanem úgy, mint azt Isten, szívem belsõ szándéka szerint!“ Kérem Önöket, hogy jöjjenek el a nyáj közé! Segítsenek! Pasztoráljanak! Kérem Önöket szeressék a nyájat! Kérem Önöket szeressék a Magyar Nemzetet! 2009. október 4. dr. Papp Lajos ny. egyetemi tanár akadémiai doktor
A Magyar Katolikus Püspöki Kar válasza dr. Papp Lajosnak Tisztelt Professzor Úr! A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia részére küldött levele kedves stílusa ellenére igen megtévesztõ és súlyos vádakat fogalmaz meg. Bár a körlevélbõl egyértelmû, mégis hangsúlyozzuk, hogy annak címzettjei a katolikus hívek és célja a katolikus hit megõrzése, amely minden katolikus püspök elemi feladata. Éppen ezért a körlevél megírása sürgetõ kötelesség volt. A körlevél hangvétele pozitív, elsõsorban értékeinkrõl, helyes öntudatra ébredésünkrõl szól katolikusokként és magyarokként, ezért teljességgel érthetetlen az inkvizícióval, máglyával, kirekesztéssel kapcsolatos vád, amelyek a körlevélben egyáltalán nem szerepelnek. A körlevél egyetlen személyt sem vádol, hanem híveink figyelmét hívja fel a katolikus hitünkkel össze nem egyeztethetõ eszmékre és tanokra. Hitünk megfogalmazása és védelme a vallásszabadsághoz való alapvetõ jogunk része. Tisztelettel: az MKPK Titkársága
Kétmilliárddal kevesebb pénz jövôre. Ámen? Infláció ide vagy oda, a tény tény marad: ebben az évtizedben egyik évben sem csökkent annyival a történelmi egyházak állami támogatása, mint 2009-ben. Kérdés, mit szólnak a felekezetek a rekordösszegû elvonáshoz? Összesen több mint kétmilliárd forinttal lesz kevesebb pénz a négy nagy magyar egyház perselyében jövõre is, mint idén. A katolikusok, a reformátusok, a zsidó hitközségek, valamint az evangélikusok az egyszázalékos adófelajánlás után járó állami kiegészítésen bukhatják el a summát. Bajnai Gordon miniszterelnök elmondta: a kormány és az MSZP tervei szerint csupán „ideiglenes”, kizárólag a válságban töltött jövõ évre szóló határozatról van szó Már persze, ha a következõ kormány rendben meg tud egyezni az egyházakkal. Kétségtelen ugyanis, hogy a Bajnai-kabinet igen nehezen értett szót a történelmi felekezetek képviselõivel, a vita az egyházaknak nyújtandó jövõ évi apanázsokról hetek óta zajlott, a megegyezés legcsekélyebb reménye nélkül. (Hírextra.hu 2009. okt. 1)
Lajdi Péter: Ki a magyar? Írásom címadása szándékosan kelti a kellõképpen mûvelt magyar olvasóban a Babits Mihályra emlékeztetõ reminiszcenciát. Õ „Mi a magyar?” címmel írt nagy felkészültségrõl tanúbizonyságot tevõ, remek stílusú tanulmányt népünk jellem- és jellegbeli karakterisztikumáról, ismérveirõl, mellyel jelen szerény cikkem semmi körülmények között sem óhajt
versenyre kelni. Címadásomban csupán „zöngésíteni”, megszemélyesíteni szeretném a benne szereplõ kérdõszót („mi” helyett „ki”), mely egyben megszabja vizsgálódásom irányát is e témában. Ki a magyar? Ki számít nemzetünkhöz tartozónak? Melyek ennek feltételei? Erre kísérlem meg megadni a választ.
Püspöki körlevél, máglya, fény, vagy lehetett volna áldás is? Lajdi Péter: Ki a magyar?
17
A legkézenfekvõbb választ e kérdésekre mindenki ismeri. Attól függõen, hogy igennel avagy nemmel feleltél a kérdésre: „Fáj-e neked Trianon?”, azonosultál a magyarsággal vagy elhatárolódtál tõle. Cikkem témája azonban sokkal összetettebb annál, mintsem hogy a válaszadás a közhelyszerûségnek ily banális szintjén kimeríthetõ lenne. Minden népi szervezõdés, mielõtt a nemzeti lét magasságára emelkedett, a Föld különbözõ pontjain összeverõdött nemzetségek, nagycsaládok, késõbb kisebb-nagyobb létszámú törzsi formációk képében élte õs- és hõskorát. A jelenlegi, ötödik emberiség mitológiái kialakulásának a csak évtízmilliókban mérhetõ régmúlt idõk homályába veszõ idõszaka ez, a különbözõ genetikailag és bõrszínben is egymástól elütõ emberfajták kikristályosodásának korszaka, melyrõl csak a legritkább esetben rendelkezünk írásos dokumentumokkal, ezek is a hosszú idõn át csak a szájhagyomány útján nemzedékrõl-nemzedékre átadott tradíciók lejegyzésein alapszanak. Ebben az összefüggésben fölvetõdik, miért is állítja sok hiteles ókori forrás, hogy szkíta eleink a földkerekség legrégibb nemzete? Ennek nézetem szerint az a magyarázata, hogy a nemzeti öntudatraébredés náluk történt meg legelõször oly õsi idõkben, amikor a ma ismert népek zöme a maguk jellegében még a törzsi hordák igencsak alacsony nívóját sem érte el, vagy egyáltalán még csírájában sem létezett. A nemzetté válás a régmúlt idõk emberiségének hajnalán különösen a magaskultúra és a kifinomult és belterjes civilizáció elérésével járt kényszerû módon együtt, így népünk archaikus, a nagy vízözön elõtti ún. negyedik emberiség vezetõ fajára visszavezethetõ eredete az általunk ismert legelsõ magaskultúra létrehozásának világraszóló és meghatározó érdemével is egyenlõ.Ha az egy nemzethez tartozás kérdéskörét boncolgatja valaki, nem kerülheti meg a faji, azaz testi-biológiai leszármazás tematikáját. Sokan ezt tartják a legfontosabb kiindulási alapnak. Ez a felfogás vezetett végülis pervertálódott formájában a különbözõ fajelméletek kialakulásához, gondoljunk csak a közelmúlt faji alapon létrehozott fajelméleteire (pl. Nietzsche és a német nácizmus), de elõfordult már, hogy a vallás álcáját is magára öltötte a faji téboly (jahvizmus-mozaizmus-júdaizmus-talmudizmus-cionizmus). Az valóban tagadhatatlan, hogy az egyes korábban vagy késõbb megjelenõ kultúrkörök egy-egy meghatározott és markáns faji jellegzetességgel rendelkezõ népcsoporthoz kötõdnek, mely saját, másokkal össze nem téveszthetõ jellegzetességekkel, vonásokkal bír. Az etnográfiai, antropológiai és genetikai kutatások, fõleg ez utóbbiak valóban a kézzelfogható, fizikai síkon is bizonyítékokat szolgáltatnak a népek széles spektrumának tipizálásához a meglévõ különbözõségek alapján. Ezen belül különös jelentõséggel bírnak a markergén-kutatások, melyeknek népünket érintõ tanulságai igen fontosak, ugyanis a sok ránktelepített idegen népességgel történt elkeveredésünk sem lazította föl lényegesen eredeti alapjellegünket a testi leszármazás terén. Az ún. EU 19-es markergén, mely már legkevesebb 35.000-40.000 éve folyamatosan jelen van a Kárpátmedencében, a világon a legnagyobb gyakorisággal, 60 %-os arányban kimutatható a mai magyar népesség körében, tehát legmarkánsabban nálunk van jelen!! (Science tud. folyóirat, USA, 2000. novemberi szám; Az európai népek származása
18
Lajdi Péter: Ki a magyar?
és betelepedése) Ez megingathatatlan bizonyítéka európai õsnép mivoltunknak, és bizonyítja egyben azt is, hogy nemzetünk õseredeti bölcsõje a Kárpát-medence, ahol népünk elei a proto-szkíta õsök képében már a legkorábbi idõkben jelen volt. A Rockefeller-alapítvány fölkérésére a montreali McGill Egyetem professzora, Prof. Wilder Penfield föltérképezte és tipizálta a mai emberiség népeinek génállományát. E vizsgálódás rejtett célja az volt, hogy kézzelfogható módon megtalálják a zsidóság fölsõbbrendûségének genetikai bizonyítékát. A kutató rá is bukkant két olyan markánsan domináns népjelleg-meghatározó génre, melyek képesek faji keveredés esetén az idegen génállományt elnyomni és magukba olvasztani. A kutatás azonban nem a filoszemita alapítvány által várt eredményt hozta, ugyanis az egyik domináns gén az amerikai indián népekre, míg „a másik, tisztább vérvonal a Kárpát-medencében élõ magyarok”-ra jellemzõ, de kisebb gyakorisággal „ez a vérvonal Japántól Kínán át Afrika felsõ részéig, majd Közép-Európában és az Urálon inneni területen egészen Skóciáig megtalálható”. Ez a földrajzi lokalizáció megközelítõleg éppen azt a területet fedi le, ahol az íjfeszítõ turáni népek, összefoglaló nevükön a szkíták alkották az archaikus, egynyelvû emberiség idején (, melyrõl a Biblia is beszámol) az autochton õslakosságot. Amikor mindez kiderült, hogy az isteni „kiválasztottságnak” igenis megvannak a genetikai nyomai, de nem az õ javukra szólnak, igen nagy volt a döbbenet és a riadalom a megbízók köreiben. Ezt tudva sok minden azonnal érthetõvé válik számunkra. Így már felfogható, hogyan volt a magyarság számára lehetséges a folyamatos idegen betelepülés-betelepítés ellenére megtartani 60 %os arányban mindmáig õsi népi jellegünket (Kiszely István antropológus szerint a mai magyarság még markánsabban képviseli a harmadik honvisszaszerzés kárpát-medencei lakosságának embertani képét az akkorinál!), és az is világossá válik számunkra, hogy a rockefelleri ellentábor mindenre elszánt erõi miért akarják minden eszközzel elsorvasztani nemzetünk élniakarását. A következõ tisztázandó kérdés az, hogy egy nép nyelvi hovatartozásának ténye meghatározza-e a vérségi leszármazást. A helyes válasz nem lehet se egyértelmû igen, se egyértelmû nem. Elõfordult már, hogy egy nép nyelvet és kultúrát cserélt, lásd a hun-török származású, elszlávosodott onogurbolgárok esetét. A ránkerõltetett végzetes finnugor elmélet már csak azért is elvetendõ és hamis, mert szemellenzõsen és érthetetlen makacssággal csak a nyelv vonalán kutatja eredetünket, és ezt is oly módon, hogy az alapszókincsünkben hemzsegõ sumér-hun-õstörök szavakról és nyelvtani elemekrõl (, melyeket inkább protomagyar alapszókincsnek neveznék, mert az átadók az említett rokon népágazatok felé minden bizonnyal mi voltunk) tudomást sem véve teljesen téves irányban, az észak-szibéria-i tajga- és tundralakó, párezres lélekszámú ún. obi-ugor (vogulok és osztyákok, máshogyan chantik és manysik) törzsecskék és a szamojédek irányában hajlandó csak elismerni az igen gyér nyelvi hasonlóságot, s így olyan népecskékkel akar rokonítani bennünket, amelyek lovat legalább kétezer éve nem vagy soha sem tartottak, és életmódjukban is gyökeresen eltérnek tõlünk, nem beszélve a teljes genetikai megnemfelelésrõl. Ha megfelelõ választ akarunk adni a kérdésre:
Ki a magyar?, el kell gondolkozzunk afölött is, hogy a puszta testi-genetikai-vérségi és a nyelvi megfelelés ténye magyarrá avat-e valakit akkor, ha e két feltételnek megfelel, azaz az illetõ zömmel magyar származású és anyanyelvként beszéli nyelvünket. Válaszom egyértelmû NEM. Mint ahogy az sem tesz senkit magyarrá, ha az illetõ tartósan vagy akár születése óta Magyarországon él. Annak puszta ténye, hol tartózkodik valaki életmódszerûen, senkit nem minõsít se a nemzeti hovatartozása tekintetében, se egyéb téren. Ugyanis megdöbbentõ ma azoknak a Magyarországon élõ, magyar vérségû és magyar anyanyelvû embereknek a száma, akik egy kis csurranó-cseppenõ pénzbeli juttatásért, ócska kis pozícióért vagy a gyors elõmenetelt nyújtó, biztos munkahely felkínálásának fejében bárkinek szolgálatába állnak. Feltûnõen sokan vannak honfitársaink között, akiknek annak mérlegelése nem alapvetõ szempont, hogy kenyéradó gazdájuk a magyar érdekeket képviseli-e, avagy szándékosan azok ellen tevékenykedik. Õróluk a legnagyobb jóindulat birtokában sem mondható el, hogy a magyar nemzettest részei lennének, mert a magyarsághoz való tartozásnak a nyelvi-kulturális hovatartozáson túl szigorú feltételei vannak, melyek se a vérségi leszármazással, se a pillanatnyi tartózkodási hellyel, de még a magyar nyelvûséggel sem állnak összefüggésben, hanem csak és kizárólag erkölcsi kritériumokban keresendõek. Ugyan ki tagadná meg a lengyel származású Bem apótól, Damjanich János honvédtiszttõl, aki pedig szerbnek született, vagy azoktól a további, Aradon kivégzett mártíroktól a Magyar Nemzethez való tartozás kitüntetett és legmagasabb szinten történõ elismerését, akik nem hazánkban születtek és egyáltalán nem vagy csak csekély mértékben bírták nyelvünket, de mégis becsületbeli ügyként kezelték a független Magyar Alkotmányra tett esküjüket, és igazi férfiakként, a magyar szabadság valóságos szentjeiként egyenes gerinccel áldozták életüket a magyar ügyért? Ugyan kinek jutna eszébe a törökkel folytatott élet-halál küzdelmünk egyik legbátrabb hazafiától, a horvát származású szigetvári hõstõl, Zrínyi Miklóstól, vagy dédunokájától, az azonos nevet viselõ jeles magyar költõtõl és államférfitól elvitatni a nemzetünkhöz való tartozás elõjogát? Ez utóbbitól származik az az elgondolkodtató kijelentés, mely így hangzik: „Horvát vagyok, tehát magyar.” Saját, nem tisztán magyar vérségû családomból is szolgálni tudok egy példával a magyarság melletti kiállásra. Egyik anyai dédnagymamám, akinek még német volt az anyanyelve, és Groß-nak hívták, egyszer így nyilatkozott családi körben: „Magyar kenyeret eszem, tehát magyar vagyok.” Annak a véleményének is hangot adott, hogy „meg kell becsülnünk ezt a rendes népet, hogy minket idegenként befogadott és teljes jogokkal ruházott fel, és egy pillanatig sem éreztette velünk senki, hogy idegenek vagyunk, és ti is tanulhattatok” – mondta gyermekeinek, akik ízig-vérig magyar öntudattal élték le életüket. Egyikük, Müller-Gyékényesi György, anyai nagymamám bátyja, a clevelandi Árpád Akadémia és a Szent László Lovagrend amerikai ágának, valamint a Clevelandben évente megtartott, az egész világból összesereglett magyar kutatók világkonferenciájának ötletgazdája és alapítója, egy magyar költõ, Gyékényesi György és NASAmérnökök és amerikai egyetemi oktatók édesapja. „Magyarnak lenni nem állapot, magyarnak lenni magatar-
tás!” – írta Márai Sándor. A magyarság tehát vállalás kérdése. A Magyar Nemzethez való tartozás kritériumai közé teljes kizárólagossággal nem tartozhat se a faji, se a nyelvi - bár ez nagy fontosságú -, se az egyén országon belüli avagy azon kívüli tartózkodási helyének ténye. A faji feltétel már azért sem állja meg a helyét, mert tiszta, keveretlen fajok nem léteznek, talán csak az arktikus népek esetében van így. Minden nép kisebb-nagyobb mértékben különbözõ emberfajták keveredésének képét mutatja, melyen belül csupán kidomborodik egy-egy többségben lévõ, domináns fajtajelleg. A népek kevertvérûsége a garanciája annak, hogy a tömeges vérfertõzés és a belterjes szaporodás következtében nem lépnek föl népi dimenziókban a faji degenerálódás tünetei. A zsidóság egyébként a legjobb úton halad efelé, bár a többi néptõl való tudatos, faji alapon történõ elkülönülési igyekezetük idestova csupán 3200 éve érvényesül, ami a sokmillió évre visszatekintõ emberi történelem folyamán csupán egy szempillantásnyi idõnek felel meg. Róluk tudni kell azonban azt is, hogy palesztínai vérszomjas honfoglalásukat követõen a szkíta-hettita-kánaánita õslakosokkal, fõleg az északi, izraeli (, tehát nem a júdeai) régióban alaposan elkeveredtek, a kazár zsidókra (askenáziak) már nem is pazarolva a szót. Nemzetünket a Teremtõ Isten gyökeresen másra szemelte ki, mint fõleg az indoeurópai-szemita kultúrkörhöz tartozó népek java részét, amelyek a pillanatnyi elõnytõl és a rövidtávú érdektõl hajtva hódító mohóságukon úrrá nem tudván
Lajdi Péter: Ki a magyar?
19
lenni az egymás ellen folytatott állandó határvillongások és hódítások vérzivatarává változtatták az emberiség történelmét, mely – még ha eltúlzott jóindulattal is szemlélnénk – sem mutatja az erkölcsi és minõségi fejlõdés felfelé kirajzolódó ívét, hanem inkább a dzsungel kérlelhetetlen és bestiális törvényei egyre erõsebb érvényesülésének elborzasztó képét tárja elénk. Mégha elfogulatlanul vennénk is saját történelmünket górcsõ alá, akkor is kénytelenek lennénk egy a múltunkból kirajzolódó szembetûnõ sajátosságot megállapítani: A magyarság soha nem támadt más népekre területszerzõ szándékkal. A szlovákok, akiknek õsei még a harmadik honvisszaszerzés idején sem voltak jelen jelenlegi szállásterületeiken (Felvidék), hanem csupán csekély számú morva nagycsaládok képviselték a Kárpát-medence észak-keleti peremvidékén a szlávságot az avar telepítési politikának köszönhetõen, mégsem átallanak minket azzal a váddal illetni, mintha Árpád magyarjai területeket foglaltak volna el erõszakkal tõlük. Árpád szabír-onogur-hun magyarjai az avarok hívására csupán visszatelepültek õseik földjére, az elõttük is már azonos nyelvet beszélõ hun-avar-õspannon testvérnépek által lakott Kárpát-Hazába. Ennek éppen az ellenkezõje az igaz. Bennünket támadtak meg minden idõben a kárpát-medencei Szentföld megszerzésének érdekében gonosz idegenek a szélrózsa minden irányából. Sokan agresszióként vetik szemünkre ellenségeink táborából az idióta és együgyû módon „kalandozások”-nak csúfolt mesteri hadjáratsorozatunkat, mely a harmadik, az Álmos és Árpád nagykirályok megszervezte honvisszaszerzés idején történt, és mely az amerikai katonai akadémiákon tananyagként szerepel mind a hadtáp zseniális megszervezésének témakörében mint követendõ példakép, mind pedig pl. a lángészi képességekkel megáldott Bulcsú hadvezér által vezényelt, sokszoros, seregét ért nagyobb veszteségek nélkül végrehajtott Alpok-átkeléseinek (nesze neked, Hannibál) és gyõztes hadjáratainak világraszóló pozitív példáját elemezve. Tisztában kell azonban lennünk azzal is, hogy az összesen 54 sikeres hadjáratot magában foglaló, a történelemben párját ritkító magyar katonai bravúrnak hármas célja volt, melynek során csupán három csatát vesztettünk (az augsburgi, Lech-mezei az egyik, melyért a magyar fõ hadtest ott, helyben szörnyû bosszút állt), de ezeket soha sem a magyar fõ haderõ szenvedte el. Mi is volt ez a hármas célkitûzés, melynek során Cordovától Szászországig, a franciaországi atlanti partoktól egészen le Bizáncig, az Apuliai-félszigettõl Belgiumig katonai ellenõrzés alatt tartottuk szinte egész Európát? Egyrészt: elsõ sorban a fõ cél a nyugati hatalmak katonai erõvel történõ elrettentése volt hazánk megtámadásától (Nem tanultak belõle, ezért 907-ben újra véres orral kellett elkullogniuk a Pozsonyi Csatából menekülõ százezres egyesített germán haderõ kevésszámú túlélõinek.) Másrészt: az egymással torzsalkodó, fõleg germán fejedelmecskék és kiskirályok nagy elõszeretettel vették igénybe egymás ellen a vitéz és szívós, valamint hõsiesen harcoló katonák hírében álló magyar katonai egységek segítségét fizetség ellenében. Harmadszor: a Nagy Károly-féle, az Avar Birodalom ellen véghezvitt frank rablóhadjárat során az avar-magyaroktól elrabolt temérdek kincs visszaszezésére irányult a magyar hadjáratok zöme, melyek világosan kimutathatóan olyan városok, kolostorok-monostorok és apátságok (pl. a Sankt
20
Lajdi Péter: Ki a magyar?
Gallen-i kaland) útbaejtésével folytak, melyekbe a manapság már igen megalapozott érvekkel kétségbe vont (ld. Heribert Illig: A kitalált középkor; Karl, der Fiktive, magyarul: Fiktív Károly) létezésû frank uralkodó - vagy egy tényleg létezett, de a valóságnak megfelelõen korántsem dicsõséges uralkodói attribútumokkal felruházható frank fejedelem – a zsákmányolt avar ötvösremekeket eladományozta. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy Nagy Károlynak még a neve is a hun-avar-magyar kultúrkörbõl lopott elnevezés, ugyanis Kar-ulu ómagyarul fekete ölyvet vagy egyesek szerint fekete sólymot jelent a magyar Tur-ulu (újmagyarul: az új fény, a dicsõség fia, sumér: Tur-ullu, a gurusuny-kerecseny-karácsony sólyom, az Isten Fiát megjelenítõ madár) ellenpárjaként. Babits Mihály a magyarságnak ezt a más népekrõl nehezen kijelenthetõ jellembeli jellegzetességét, hogy nem törekszik más népek területeinek háború útján való bekebelezésére, így jellemzi „Mi a magyar?” címû tanulmányában: „A magyar nem cselekvõ, hanem szemlélõdõ, aki nyugodtan néz körül, és mindig jól tudja, mikor nem szabad és mikor nem érdemes cselekedni. A magyar éppenséggel nem cselekvõ hajlamú nép. Ami annyit is jelent, hogy nem támadó. Megelégszik a magáéval, de ezt aztán szereti bekeríteni, ehhez ragaszkodik.” Frappáns megfogalmazása ez a magyar gyepüszellemnek. Magyarnak, ami azt is jelenti = igaz magyarnak lenni RANG! Ezt a rangot mindenkinek ki kell érdemelnie nemzete melletti elkötelezettségével, ezt bizonyító tetteivel és az ezekhez méltó magatartásával! A magyarságba, mely erkölcsi kategória, ingyen és érdemek nélkül beleszületni nem lehet. Erre a magaslatra az emberi élet során föl kell emelkednie mindenkinek, aki ebben az országban látta meg Isten rendelésébõl a napvilágot, legyen akár magyar, akár oláh vagy tót, ruszin, horvát vagy szerb, cigány avagy zsidó. Akármikor is kapcsolódott be egy-egy késõbb Magyarhonba betelepült nemzetiség, azzal, hogy a Szent Korona kisugárzási övezetébe ékelte saját sorsát, ezzel a magyar történelem szerves részévé vált a maga módján. A betelepüléstõl kezdve akár tetszik nekik, akár nem, a magyar történelem fogaskerékrendszerének részeivé váltak. Érte vagy ellene éltek és élnek, önmagukat minõsítve a magyar anyanemzettel szembeni magatartásukkal. Sokan vendégszeretetünkkel durván visszaélve ellenünkre fejtettek ki erõfeszítéseket ország- és kultúratolvajlási szándékkal (oláhok, rácok, tótok, néhányszor még az erdélyi evangélikus szászok is), míg mások (a zömmel katolikus svábok és horvátok, de tagadhatatlanul számos az ilyen zsidóknak is a száma!) örömmel asszimilálódtak az idegen vérségûeket mindig nagy vonzerõvel és könnyen magába olvasztó magyar mûvelõdésbe. Nem véletlen, hogy zsidókat és németeket nagy számban magába olvasztani csak nekünk, magyaroknak sikerült a világon! Ez a magyar kultúra és nyelv egyedülálló gazdagságával és varázsával magyarázható. „Ha a világot nem Ady nyelvének birtokában ismerem meg, nem lehetett volna belõlem több egy közönséges fizikatanárnál.” – nyilatkozta a magyar zsidó, Teller Ede, a „hidrogénbomba Atyja”, aki a Magyarok Világszövetségének tagjaként halt meg. A Magyar Szent Korona kisugárzási övezete a trianoni országcsonkítás dacára is a Kárpát-medence egészére, sõt
még messze azon túl is kiterjed. Az Angyali Korona oltalmazó, védõ, megszentelõ és beavató energiáit minden Kárpáthazában élõ emberre kiárasztja. A döntés az egyes emberen múlik, hogy lelkében hajlandó-e együttrezegni ezen energiákal a közös haza üdvén fáradozva, vagy hagyja magát tudatlan és idegen érdekeket kiszolgáló csirkefogó politikusai által agymosni és felheccelni a térség õseredeti tulajdonosa és anyanemzete, a magyarság ellen. Milyen jó lenne, ha a Földnek ebben az Isten által kitüntetett adottságokkal felruházott, szent területén élõ összes nép felismerné, hogy a jelenlegi szétszakítottságban és a kölcsönös ellenségeskedésnek e mostani vadállati, acsarkodó szellemében külön-külön egyikük sem lesz képes megvalósítani álmait és fölvirágoztatni külön létét egy olyan területen, amelyet nemcsak a Teremtõ Isten, hanem a földrajz könyörtelen törvényei is egynek, megbonthatatlannak és szétszakíthatatlannak alkottak meg!! Akárcsak az igazság napja, mely válogatás nélkül ontja sugarait igazakra és bûnösökre, úgy borul a Kárpáthaza egészére oltalmazó óriáskupolaként a Magyar Szent Korona szentgráli ereje, mely akár egy széttörhetetlen abroncs, megfellebezhetetlenül összetartja ezt az egyedülálló és sokoldalú, egyszeri földrajzi, embertani és kulturális-gazdasági egységet, és melynek hivatása országunk határain messze túlnyúlik, és az egész emberiség üdvtörténetében kimagasló kulcsszereppel felruházott Magyar Nemzet és a vele eszmeitudati közösséget vállalni kész társnemzetek közös szent feladatában ölt testet: a nagybeteg emberiség testi-lelki nyavalyáinak gyógyításában (ld. a Szent Koronán két orvoszszent, Kozma és Damján). Hogy miért éppen az erkölcsiség tartományában vélem megtalálni a vérségi-nyelvi-kulturális hovatartozáson túl a magyarsághoz való tartozás legfõbb feltételeit, abban az a felismerés is szerepet játszott, hogy tudatában vagyok annak, hogy nemzetünk utolsó maradéka annak a szkítaságnak, melyrõl az õket közelrõl ismerõ ókori történetírók (Hérodotosz, id. Plinius, Justinus, Ptolomaeus, Josephus Flavius, Arrianus, Pompeius Trogus stb.) följegyezték, mintegy követendõ példaként mutatva föl saját népeik számára a szkíták erkölcsi magatartását, mellyel kapcsolatban egyöntetûen hangsúlyozzák, hogy a szkíták az igazságot nem törvénykönyvbõl ismerik, hanem a természet oltotta beléjük, azaz a szívükben hordják az alapvetõ erkölcsi törvényeket, melyeket szigorúan be is tartanak.Hogy Jézus, a Fölséges Isten Fia mint ember származását tekintve nem volt zsidó, annak egyik bizonyítékát a sok között abban látom, hogy míg tanításának alapszellemisége, lényegi tartalma és Isten-képe forradalmian eltér az „ószövetségi” zsidó alapmentalitástól és „isten”-képzetektõl, mégha föl is használ a júdai hagyományból egyes motívumokat, hogy a zsidók is megértsék, mit üzen nekik, addig az általa hirdetett Ige alapvetõ eszmeisége viszont kísértetiesen megegyezik szkíta eleink régrõl ismert életpéldájával, gondolatiságával és erkölcsi felfogásával, melyeknek alappillérei az egyenesség, az adott szó becsülete, a szeretet és hûség, valamint a testvérbarátság intézménye, mely a vérszerzõdés szakrális szertartásának aktusában ölt testet, melynek fõbb elemeit az Oltáriszentség megalapításában a Nagycsütörtökön ünnepelt ún. Utolsó Vacsora során világosan fölismerhetjük. Az ókori szkíták tehát szívükben hordták az erkölcsi tör-
vényeket, melyek az isteni õskinyilatkoztatás tiszta forrásából táplálkoztak, és nem egy emberi közmegegyezésen alapuló, írásban rögzített törvénykönyv paragrafusait, rigolyás elõírásait kellett betartaniuk a megtorlástól való félelemben, meggyõzõdés nélkül és szolgamód, mint a zsidóknak. A galileai Szent János evangélista gnosztikus Örömhírében ugyanígy ellenpontoz: „A törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztussal valósult meg.” (Jn. 1./17) A zsidó származású Szent Pál alias Saul rabbi is úgy vélekedik a zsidóknak írt levelében, hogy a mózesi törvény nem vezetett az azt betartó emberek megigazulásához, csupán elviselhetetlen terheket rakott az emberek hátára, melyek elsorvasztották mind az igazi Isten-ismeretet, mind a helyes morális értékítéletet és a vallási formalizmusból kényszerûen következõ képmutatáshoz és bizonyos külsõ elõírások betartásának lesunytszemû szervilizmusához vezetett. Jézus ezzel kapcsolatban ezeket a feddõ szavakat intézte a farizeusokhoz: „Az írástudók és farizeusok Mózes tanítószékében ülnek. Tartsátok és tegyétek meg tehát mindazt, amit mondanak, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ugyan, de nem teszik.” („Méltó” utódai e szellemiségnek a zsidó gyökerek miatt zsidókeresztény fõpapjaink közül sokan.) „Elviselhetetlen terheket raknak és rónak az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandóak mozdítani rajta.” (Mt. 23./2-4.) Másutt így korholja a zsidó farizeusokat: „Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz, mint például korsók s poharak mosogatásához meg sok más hasonló dologhoz ragaszkodtok. Aztán így folytatta: Isten parancsát ügyesen kijátsszátok, hogy megtartsátok hagyományaitokat.” (Mk. 7./8-10.) Késõbb ugyanebben a vitában a vallásos zsidóság alapfelfogásával viaskodva ezeket mondja Jézus Urunk: „Nem értitek, hogy ami kívülrõl jut a szájba, nem szennyezheti be az embert, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába és a félreesõ helyre kerül? Ezzel tisztának jelentett ki minden ételt.” (Radikálisan mást tanít itt is, mint a zsidók!) „Ami azonban az emberbõl ered, folytatta, az teszi tisztátalanná az embert. A szívbõl származik ugyanis minden rossz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság, kicsapongás, irígység, káromkodás, kevélység, léhaság. Mindez a gonoszság belülrõl ered és tisztátalanná teszi az embert.” (Mk. 7./18-23.) Ha tehát létezik egy olyan nemzet, melyet nemcsak a világ legõsibb népeként tartottak számon az ókori klasszikus források, hanem olyanként is, mint amelynek tagjai a külsõ erõszak kényszerítõ parancsa nélkül a szívükben hordozták az alapvetõ erkölcsi törvényeket, akkor ez a nép igazi jézusi szellemben kellett hogy éljen, és kultúrájának eszmei és morális alapjai Jézus tanításának mai keresztény terminussal élve – „Ószövetségét” jelentették, a szkíta-sumér-káldeus-nimródi hagyományokból szervesen kinõtt hagyományrendszert, melyet a zsidók által Rabbi ben Panther-nek (= Párduc Mester, mely a párduckacagányos Nimródtól és Gilgamestõl egészen Árpádig ívelõ tradíciót támasztja alá) és Nimród fiának nevezett galileai Jézus vitt tökélyre és teljesített be. Mintha a babiloni fogságot megjövendölõ „ószövetségi” Jeremiás próféta is találkozott volna a szkíta szellemiséggel, amikor a jövõ borzalmairól prófétálva, amelyek a zsidóságra várnak, e bíztató szavakat adja Isten szájába: „Törvényemet
Lajdi Péter: Ki a magyar?
21
a szívükbe helyezem, a szívükbe írom be. Én Istenük leszek, õk pedig népem lesznek.” (Jer. 31./33.) Ebbõl is kiviláglik, hogy a mózesi törvény formális betartásának vagy benemtartásának és az ebbõl fakadó etikai következményeknek, a törvény szerinti élet belsõ megigazuláshoz nem vezetõ voltának problematikája már a Kr. e. VI. században is foglalkoztatott néhány igaz zsidót, többek között Jeremiás prófétát is. Az õ szeme elõtt is a szkíta népek alaptermészetébõl és õsbölcseletébõl származó felfogás lebeghetett, amikor a fenti szavakat megfogalmazta követendõ példát és a jövendõ remény ígéretét csöpögtetve a Babilonba való elhurcoltatás elõtt álló, szörnyen lezüllött népe lelkébe, mely ígéret beteljesülése a zsidóság esetében még mindig várat magára az egész világ tragédiájára. „Eljön az óra, sõt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván. Lélek az Isten: akik imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn. 4./23-25.) – tanította Jézus. Hérodotosz, a történetírás atyja, ahogy nevezni szokták, elmeséli két szkíta harcos történetét, melyet csupán szemléltetésként mutat fel görög kortársainak a szkíták között széles körben elterjedt testvérbarátság példájaként. A két barát a harmadik honvisszaszerzés eseményeibõl is ismert, a szkíták között széles körben elterjedt vérszerzõdés szertartása által válik testvérré. Miután egyikük fogságba esik, a másik addig nem nyugszik, amíg társát ki nem szabadítja az ellenség karmai közül. Ennek azonban ára van. Feltételként róják ki rá, hogy barátja szabadonengedéséért vájja ki saját szemeit, amit õ gondolkodás nélkül azonnal meg is tesz. Szép példája ez a már az ókorban szállóigeként emlegetett szkíta testvérbarátság önfeláldozó, bátor és hû szellemiségének. Egybecseng ezzel a jézusi tanítás, mely így szól: „Senkinek sincs annál nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn. 15./13-14.) Ne felejtsük el semmiképpen sem azt, hogy még a gyõri csatába induló, Napóleon ellen hadba vonuló nemesembereket és katonáikat is a szkíta vitézség hõsi eszméivel buzdították és lelkesítették a XIX. sz. elsõ felében is. Ennek a csatának a lefolyását Jókai Mór részletesen ecseteli a Névtelen vár címû regényében, melyet meg is filmesítettek. Egészen más kép tárul elénk a regénybõl, mint amit eddig Petõfi alapján sulykoltak a nebulók fejébe az irodalomórán, melyben a roppant túlerõ ellen ugyan számunkra érthetõ módon nem gyõzelemmel végzõdött csatát valósághûen írja le az író, melyet maga Napóleon is csak úgy emlegetett, mint a legkeményebb ütközetet, amelyet valaha meg kellett vívnia. Ne tulajdonítsunk hát túl nagy jelentõséget a szabadkõmûves Petõfi propagandisztikus verssorainak, melyben arisztokrataellenes, plebejus lelkiségének adott csupán gunyoros hangot az „A nép nevében” c. versében: „Majd elfeledtem gyõri vitézségtek,/ Mikor emeltek már emlékszobrot/ A sok hõs lábnak, mely ott úgy futott?”. Petõfi ugyan egyike legnagyobb magyar költõinknek, de az a szellemiség, melyet veleszületett szláv vérmérsékletével, melynek jellemzõ velejárója a lobbanékony izgágaság és a rebellióra, valamint a szélsõséges anarchizmusra való hajlam és a túlzásoktól hemzsegõ, forradalmias megnyilvánulások, nem reprezentálja az eredendõen magyar fajta sajátosságait. Arany János a maga paraszti, megfontolt józanságával, letisztult bölcsességével s a mélyhegedû megrendítõ, lágy búgására emlékeztetõ szomor-
22
Lajdi Péter: Ki a magyar?
kás költészetével sokkal hívebben fejezi ki nemzetünk lelki alapjellegét, sajátos karakterisztikumát. Hogy miért volt szükség e terjedelmes valláserkölcsi fejtegetésre, annak magyarázata abban rejlik, hogy egyrészt megvilágítsam a jézusi tanítás és az íjfeszítõ népek, így saját nemzetünk valamikori felfogásának folytonosságát és szoros lélekalkati rokonságát, másrészt pedig, hogy bemutassam, mekkora szakadék tátong az „Ószövetség” népe által képviselt „etikai” rendszer és a szkíta tanok beteljesülésével és betetõzésével felérõ jézusi tanítás között. „Az a viselkedés, az a fajta magatartás, amit a szkíta fajú népek, nem földreszállt angyalként (!), itt a földön valósítottak, az ’Ószövetsége’ annak, amit Jézus hozott nekünk. Nem az az Ószövetsége a jézusi tanításnak, ami a zsidóságból való! Annak semmi köze Jézus tanításához!” (Molnár V. József) Értsük meg már végre, hogy idegen politikai érdekbõl saját egyházunk vezetett félre bennünket tudva-tudatlan! Ébredjünk már rá, hogy az imént idézett szavak a színtiszta igazságot közvetítik felénk! Ezért írta a Dózsa-féle parasztlázadást leveretõ Werbõczy István, a Hármas Könyv (Tripartitum) szerzõje, hogy a magyarság nem Róma jóvoltából lett keresztény, hanem közvetlenül Istentõl, tehát már Árpádék elõtt is az volt, mégpedig szkíta-keresztény, senki sem erõltette rá erre. Ki a magyar? Hogy sikerült-e e pár oldalas tanulmánnyal közelebb hoznom az olvasót e kérdés nyitjához, azt döntse el mindenki, aki vette a fáradságot, és végigböngészte írásomat. Azt azonban még könnyebb feladatnak érzem, hogy választ adjak arra a kérdésre, hogy ki nem tartozik a magyar nemzettesthez, melynek, mint kifejtettük már, elsõdleges alapfeltétele a hazafias elkötelezettség, mely magas erkölcsiséggel párosul, mert igaz „magyarnak lenni büszke gyönyörûség” (Sajó Sándor: Magyarnak lenni; vers). Kirõl is jelenthetjük ki teljes biztonsággal, hogy az illetõ nem magyar?Kezdjük ugyanannál a gondolatnál ismét, mint e dolgozat elején! Akinek szíve legmélyén nem fáj a trianoni országcsonkolás, az, hogy 1920. június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban ún. békediktátum formájában a keblünkön mérgeskígyóként melengetett nemzetiségeknek odaítélték õsi országunk több, mint kétharmadát, és magyar lakosságunk több, mint egyharmadát, az az ember hiába él közöttünk s beszéli folyékonyan nyelvünket, nem számít magyarnak, mert szíve, érdekei és ennélfogva nemzeti identitása is idegen tõlünk. Mindazok, akik a négyévenként ismétlõdõ demokratikus (démonokratikus?) választások során a nemzet ellenségeit, az idegen érdekeket júdáspénzért kiszolgáló, magyarul beszélõ hazaárulókat (lásd a már idestova 8 éve hatalmat bitorló ballib politikai söpredéket) segítik hatalomra szavazatukkal, nem tarthatnak igényt arra, hogy magyarnak tartsuk õket. Mint ahogy azok sem, akik önálló és felelõsségteljes gondolkodásra és józan értékítéletre képtelenül a „minden mindegy” lumpenproletár álbölcseségét hirdetve arctalan, szürke masszaként sodródnak a felülrõl az idegen szellemiségû médiumokból zuhogó agymosás tisztátalan és zavaros csatornavizében a „percemberkék dáridóján”, vagy támolyognak saját paráznaságuk ökörcsapásain. Nem számít magyarnak mindaz, aki saját rövidtávú, önös érdekeinek alárendeli az összmagyarság érdekeit és javát szolgáló feladatokat. Hányan sütögetik még a nemzetinek
hazudott oldalon is báránybõrbe bújt farkasokként a saját pecsenyéjüket a Haza oltárán égõ lángon! A beteges hiúsággal párosult, sokáig elfojtott szereplési vágy roppant erõs hajtómotorként mûködik sokakban, akik a nemzeti oldalon is úgy forognak, akár a szélkakas. Nem számít magyarnak mindaz, aki megoszt, aki frakcióharcokat szít, aki önös érdekbõl klikkesedik, aki a vallási szétszabdaltság mentén mocskolódik, aki a saját maga alá kapart szemétdomb mögül átkozódva szidalmazza más tanok szerint élõ nemzettársait, aki idegen szellemtõl megmételyezett hitelvek után lohol (zsidókereszténység), melyeknek alárendeli népe boldogulásának szempontjait. Nem nevezhetjük magyarnak azokat, akik áspiskígyó gyanánt kétélû nyelvvel behízelegve magukat tisztességes embertársaik bizalmába, az így belõlük kicsalt információkat karrierhajhászásból, pozícióféltésbõl, személyes becsvágyból avagy pénzért a mindenkori nemzetgyûlölõ hatalomnak (ÁVH, kommunista Nemzetbiztonsági Szolgálat, MAZSI-
HISZ stb.) besúgják az elõttük bizalommal kitárulkozó, mit sem sejtõ személyt. Végül pedig mindazon magyar vagy emellett közel-keleti állampolgársággal is bíró egyedek és hazai szekértolóik, akik a magyar közélet állandó és aktív szereplõiként élvezve a státuszukkal együttjáró elõjogokat, melyekkel rendre vissza is élnek, és akik minden erejük és képességük latbavetésével országunk és nemzetünk legyengítésén, népünk létszámának a lappangó népirtás alattomos módszereivel történõ rohamos csökkentésén mesterkednek, elõkészítve egy idegen faj tömeges térnyerését és betelepedését hazánkba, nemhogy magyaroknak nem számítanak, de esküdt ellenségeink, akik ellen minden -, ha kell erõszakos – eszköz is bevetendõ, mert a jogos önvédelem nemcsak az egyes egyén, hanem minden nemzet alapjoga és kötelessége!!! Vajon hányan maradunk, akiknek titokban nem kell szégyenkezniük e sorokat olvasva? Lajdi Péter 2009 okt.-09
Igaz történet Istenrôl, szerénységrôl és a szeretetrôl - Magyarokról magyaroknak Míg mások nem tudják hogy elkölteni a pénzüket, addig ezek a szegény emberek az utolsó darab kenyeret is képesek elém rakni úgy, hogy érezzem, menynyire megtisztelve érzik magukat azért, mert a vendégük vagyok. Alig pár hete tartózkodtam a faluban, így nagyon kevés embert ismertem. Délután többnyire a családokat látogattam, szerettem volna mindenkit megismerni. Így jutottam el egy nap a Bot család kis házához. Mint megtudtam a szülõknek 13 gyermekük született, köztük két ikerpár is, István és Mihály, valamint két kislány Cecília és Irénke. A nagyobbak már elvégezték az iskolát, többen dolgoznak, családot alapítottak. Már „csak” nyolc gyerek él otthon, szüleik oltalma alatt, egy két szobás, kis konyhás vályogházban. Láttam rajtuk hogy mennyire szegények, de az arcukon ennek ellenére õszinte mosoly ült. Aznap öt gyerek volt otthon, a szülõkkel a „tõtésen” ültek a ház elõtt található vályogból épített teraszfélén. Pujt (kukoricát) bontottak, de amint meglátták, hogy vendégük érkezett, az asszony tüstént, beszaladt a házba és egy háziszõttes szõnyeget hozott ki. Szinte parancsba mondták, hogy arra üljek míg õk, a csupasz földrõl figyelték minden mozdulatom, arra várva miben segíthetnek. Nem láttam még ennyire örülni embereket, mint ahogy akkor õk örültek nekem. Pár perc beszélgetés után, György a családfõ behívta Mihály fiát a házba, kicsit beszélgettek, miután a gyerek elrohant. Eközben mi az élet dolgairól kezdtünk beszélgetni, vallásról, a gyerekekrõl, gondjaikról és arról hogyan élnek. Kis idõ elteltével Mihály visszatért, a faluban járt, pirosas arcából arra következtettem, hogy futhatott a háztól a helyi boltig és vissza. A fiú kezében egy halat (mivel pénteki nap
volt, nem lehetett húst enni, mai napig is szigorúan tartják a böjtöt) és egy üveg bort hozott. Az anyuka szó nélkül sietve, azonnal nekikezdett a sütésnek és még fel sem ocsúdtam, de már elõttem állt egy rozoga kis asztal, rajta pár szelet kenyér, a frissen sült hal és a bor. Azonnal szabadkoztam, nem akartam elfogadni. Nekem meg hála Istennek, van mit egyem otthon, de akkor elõjöttek azzal, amire nem lehet mit mondani, és sokan használják utolsó érvként: Biztos utálja, azért nem akarja elfogadni tõlünk.Nem volt mit tenni, le kellett ülni enni, miközben körbeültek és néztek, nekem meg mintha a nyakam mögött ment volna le, gombócot éreztem a torkomban, alig tudtam nyelni de nem akartam, hogy azt gondolják, lenézem õket. Nem volt nekik sok, de még az utolsó, sõt, az utolsó utáni falatot is nekem adták, ezzel akarták kifejezni a szeretetüket, tiszteletüket. Nagyon vegyes érzelmek kavarogtak bennem jólesett a figyelmük, de ugyanakkor a sírás is kerülgetett. Miközben én ettem, õk büszkén elmesélték az összes gyerek életútját ki hol dolgozik, melyik költözött el más településre, mibõl élnek. Nem szégyellve szegénységük azt is elmondták, hogy a két ikerlánynál olyan is megesett egyik télen, hogy felváltva mentek iskolába. Egyik nap Irénke másik nap Cecília, mert csak egy pár téli cipõre tellett. De hozzátették, hogy Isten velük van, és boldogok hogy meglátogattam õket. Mint késõbb megtudtam, a halat, és a bort, hitelre kérték a helyi boltban. Hazafelé menet fura érzések kavarogtak bennem. Míg mások nem tudják hogy elkölteni a pénzüket, addig ezek a szegény emberek az utolsó darab kenyeret is képesek elém rakni úgy, hogy érezzem, mennyire megtisztelve érzik magukat azért, mert a vendégük vagyok. Magyar sors- irtózatos nagy szegénységben is megmaradni, vendégszeretõ, istenfélõ magyarnak. (Jozi- Szent Korona Rádió)
Lajdi Péter: Ki a magyar?; Igaz történet Istenrõl, szerénységrõl és a szeretetrõl - Magyarokról magyaroknak
23
Jelen kiadvány ingyenesen terjeszthetô, kérjük, amennyiben elolavás után egyetért a tartalmával, adja tovább! 24
