Budapesti Gazdasági Fıiskola Külkereskedelmi Fıiskolai Kar Európai Unió Szakirányú Továbbképzés
SZAKDOLGOZAT
Befogadni, vagy falakat építeni – avagy a XXI. századi migráció kezelésének problematikája a globalizáció tükrében
Belsı konzulens: Dr. Majoros Pál C. Sc. Fıiskolai tanár
Fentor-Majer Amanda 2008.
Tartalomjegyzék
Ábrák jegyzéke................................................................................................................ 2 Térkép és Táblázatok jegyzéke...................................................................................... 3 Bevezetés .......................................................................................................................... 4 1. Ki vagy Te, Globalizáció ............................................................................................ 8 1.1. A globális trendek, melyek a vándorlást beindítják ....................................... 13 1.1.1. Erıforrások ................................................................................................. 16 1.1.2. Környezetszennyezés, klímaváltozás ......................................................... 17 1.1.3. Az Észak-Dél probléma............................................................................... 18 1.1.4. Interkulturális körülmények ...................................................................... 20 1.1.5. A XXI. század új fegyvere: a nyugdíjbomba ............................................ 21 2. A migráció ................................................................................................................. 27 2.1. A migráció értelmezése – fogalma, okai, szereplıi.......................................... 28 2.2. A migráció hatásai és következményei ............................................................. 43 2.3. A migránsok integrálása, a migrációs folyamat menedzselése ...................... 52 3. A Berni Kezdeményezés ........................................................................................... 61 4. Migráció, különbözı nézıpontokból ....................................................................... 63 4.1. Migráció Afrikában ........................................................................................... 64 4.2. Migráció Délkelet-Ázsiában .............................................................................. 71 4.3. Migráció Európában .......................................................................................... 74 4.4. Migráció a nagybefogadóknál........................................................................... 76 Befejezés......................................................................................................................... 80 Irodalomjegyék ............................................................................................................. 85 Mellékletek .................................................................................................................... 89
1
Ábrák jegyzéke 1.
Napi 1 dollárból élık-Kína.................................................................................... 12
2.
Napi 1 dollárnál kevesebbıl élık-Afrika ............................................................. 12
3.
A népesség változása 2300-ig ............................................................................... 22
4.
Az újszülöttek világra jövetelének hely szerinti megoszlása.............................. 23
5.
A világ népességének megoszlási arányai kontinensenként............................... 25
6.
A 10 legtöbb menekült-kérelmet regisztráló ország 2006-2007......................... 38
7.
Beadott menekült kérelmek számának megoszlása 51 iparosodott országban 39
8.
Beadott menekült kérelmek megoszlása a kiindulási ország alapján ............... 41
9.
A 10 legnagyobb menedékkérı nemzet................................................................ 42
10. Néhány OECD ország külföldi munkavállalalóinak aránya a teljes munkaerıpiacból 2003. ............................................................................... 48 11. Külföldiek aránya a munkanélkülieken belül..................................................... 51 12. Az afrikai kontinens és régióinak nemzetközi migrációból való részesedése %ban (a migránsok össznépességhez viszonyított aránya alapján, 2000.)........... 65 13. Az afrikai diaszpóra nagysága a fıbb befogadóknál.......................................... 67 14. A Malájziába bevándorlók összetétele................................................................. 72
2
Táblázatok és térkép jegyzéke 1.
A külföldiek száma és aránya a hazai lakossághoz viszonyítva egyes európai országokban ................................................................................... 35
2.
Az elsı 10 legnagyobb befogadó helyezése 2004-2007. ....................................... 40
3.
A 10 legnagyobb menedék kérı nemzet rangsora 2004-2007............................ 42
4.
A népesedési változók egyes országokban, Európában (2005) .......................... 46
5.
Külföldi és hazai népesség munkanélküliségi aránya ........................................ 50
6.
Az afrikai migráció fı irányai (2001.).................................................................. 66
7.
1.térkép A világ migrációs térképe....................................................................... 37
3
„A kivándorlás emberi jog, a bevándorlás nem.” Heller Ágnes
Bevezetés
Egy fejlıdı országban tett látogatás és egy BBC hír fordította figyelmemet a migráció felé. Az utazás során, látva az ottani körülményeket, fogalmazódott meg bennem a gondolat: „Te jó ég, mit kezd a világ ezzel a rengeteg elesett emberrel? Szabad-e csodálkoznunk, hogy megrohamoznak bennünket? Tudunk-e, kell-e segítenünk rajtuk?” A másik, a BBC híre, pedig egy indiai vízvezeték szerelırıl szólt, aki évek óta Londonban él és dolgozik családostól. 50 éves elmúlt, és a migrációs pontrendszer miatt, most lehet, hogy haza kell menniük Indiába, noha a gyerek már ott szocializálódott, az a hazája. Tehát megvolt a téma, kezdhettem gondolkodni a tartalmon. Itt jött az elsı meglepetés. Ez egy hatalmas terület. Mi legyen a fıirány? Migráció és Európa? Vagy migráció és harmadik világ? Migráció és joganyaga? Mindenesetre elkezdtem olvasni, és szép lassan kialakult az én magam szerkesztette migrációs helyzetkép. Kiderült számomra, hogy a migráció kezelésének fontosságát nem lehet megérteni az Európát veszélyeztetı kilátások nélkül. Ezért azt gondoltam, hogy elıször ezeket a veszélyeket nézem át. Ezek viszont elvezettek a globalizációhoz, ami az írás elsı fejezetét adja. Talán kicsit furcsa, hogy innen indul a téma, de meg kell érteni, hogy a globalizáció egy természetes és hasznos velejárója a világ fejlıdésének, aminek viszont „mellékhatásai” is vannak. Pontosan ezek azok, amelyek miatt a migránsok útnak indulnak. (Gondolom már most érezhetı, hogy nem a lengyel migránsról fogok írni, aki az afrikai szemszögébıl a jóból a mégjobba, 4
például Angliába vándorol.) Az erıforrások szőkülése, legyen az a kıolaj vagy akár a víz, logikusan vezetnek az életfeltételek romlásához, ezen keresztül az elvándorláshoz. A környezetszennyezés és a klímaváltozás is – gondoljunk például az elsivatagosodásra – arra ösztönzi az embereket, hogy új hazát válasszanak. Az Észak – Dél probléma régóta létezı, megoldásra váró helyzet. Amíg viszont a megoldás késik, az emberek nem biztos, hogy türelemmel várnak, hiszen mindenkinek csak egy élete van, mindenki gondoskodni akar a családjáról, ahhoz viszont munka és pénz kell. Meg kell érteni, hogy ezeket a problémákat nem ártana megelızni, hogy legyen némi motiváció a helyben maradáshoz, még ha ez nem is valósítható meg száz százalékosan. Mert amikor a migráció beindul, az tömegesen történik, és akkor jön az újabb probléma, az interkulturális különbségek kezelése. Sokszor nem is az a baj, hogy sokan vagyunk, hanem, hogy egyszerően nem tanultuk még meg, hogyan kezeljük ezt a helyzetet.
Szándékosan
hagytam a
fejezet
végére
a
„ketyeg
a
nyugdíjbomba” már-már közhellyé vált szófordulatot. Ez ugyanis nem a migráns problémája, hanem a befogadóké. Miközben ugyanis egyes országok kézzel-lábbal tiltakoznak a bevándorlás ellen, pont ık azok, akiknek demográfiai helyzetük miatt a legnagyobb szükségük lenne rá. Ezekkel a probléma-elemzésekkel tartom szükségesnek alátámasztani a migráns jogát a vándorláshoz, hogy egy kicsit lehőtsem a migráció-ellenes gondolatokat. A második fejezetben végre rátérek a migrációra. Próbálom a tudományos okokat, szereplıket, következményeket feltárni. Vizsgálom, hogy milyen földrajzi irányokat is mutat a migráció, van-e tendencia, és ha igen, milyen eseményekhez kapcsolódnak. Kik a nagybefogadók és kik a nagykibocsátók? A hatásokat csoportokba szedve elemzem. Két csoportban
5
vizsgálódok: demográfiai hatások, munkaerıpiaci hatások – klasszikus kérdés: elveszi-e a migráns a munkát a helyitıl. Amikor már tudjuk, hogy milyen okoknál fogva indul el, ki ı, milyen irányba megy, milyen hatást gyakorol a befogadó ország társadalmi mutatóira, elıttünk áll a következı feladat, segíteni ıket – és persze magunkat – a beilleszkedésükben. Próbálom kideríteni, asszimilálni, vagy integrálni kell-e ıket, az amerikai vagy az európai gyakorlat a jobb. A harmadik fejezetben szólok majd a Berni Kezdeményezésrıl, mint viszonylag új társadalmi fórumról. Itt jegyzem meg, hogy szándékosan nem bonyolódom a jogi szabályozásokba. Teszem ezt azért, mert ez egy általános, probléma-feltáró írás, mellyel az a célom, hogy felhívjam a figyelmet erre a kezelést, sıt gondoskodást igénylı problámakörre, nem pedig a jogszabályi környezet elemzése. Szinte már nincs is olyan nemzetközi szervezet, aki ne foglalkozna a migrációval. Az ENSZ, UNHCR, ILO, IOM, OECD és az Európa Tanács is. Mindenki ajánlásokat és keretszabályokat hoz. Talán épp az a baj, hogy a sok bába között elvész a gyerek, noha pillanatra sem gondolom, hogy e szervezetek tevékenysége haszontalan. Sıt. Az európai szabályozás kapcsán például azt kifogásolom, hogy nem egységes. Azt már most tudjuk, hogy a dolgozat végére sem lesz az, ezért már most elmondhatom, hogy mi is errıl a véleményem. Tekintve, hogy az Unió egységes belsı piaccal rendelkezik, melyben a tıke, munka, pénz és szolgáltatás szabadon áramlik, teljesen felesleges külön szabályozásokat alkalmazni. Központosítva kellene meghatározni, hol, mikor, milyen és mennyi munkaerı-hiány vagy felesleg merül fel, és azokat hová kell átcsoportosítani. A negyedik fejezetben Afrika és Délkelet-Ázsia, mint nagykibocsátó kerül majd górcsı alá, míg a nagybefogadók közül az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália. Azért ık hárman, mert szinte „születésük óta” 6
folyamatosan együtt élnek a bevándorlással. Ezekben az országokban nincs olyan ember, aki bizton állíthatná, hogy ı igazi ıslakos. Valamilyen bevándorló kell, hogy legyen a családfáján. Ezen országok példájából szeretném, ha okulni tudnánk. Minden egyes fejezet önmaga is lehetne egy külön dolgozat témája, de a mennyiségi korlátok gátat szabnak a gondolatoknak. Ennek ellenére bízom benne, hogy a tisztelt olvasó képet kap arról a komplex és egyre erısödı problémáról, amit leírok. A magyar és angol szakirodalom nagy segítségemre volt. Sok mő foglalkozik a migrációval, bár meg kell jegyezni, hogy olyan szemszögő írást nem találtam, amit végül megírtam. Csak kevesen kötik össze a migráció és globalizáció problémaköröket. Különösen nagy hasznát vettem Rédei Mária és Marján Attila mőveinek. A napi – és hetilapoknak, legyünk ıszinték nem szalagcímei a bevándorlással kapcsolatos események és szabályozások. Ennek ellenére Apukámnak sikerült az összes megjelent cikket felkutatnia, amiért ezúton mondok köszönetet. Köszönettel tartozom Dr Majoros Pál kandidátus, fıiskolai tanár, Jean Monnet professzornak, aki nyugodt, kiegyensúlyozott és határozott instrukcióival végigvezetett a témán, rekordidı alatt. Végül meg kell köszönjem a rendelkezésemre bocsátott anyagokat Dr Bencsik
Zitának
a
Külügyminisztérim
munkatársának,
és
az
ı
megismerésében segítkezı Dr Vándor Jánosnak.
7
1. Ki vagy Te, Globalizáció?
Rögtön az elején egyet kell érteni az Olvasóval. Messzirıl indítjuk a témát. Talán úgy tőnhet, túl messzirıl is. De remélhetıleg a késıbbiek során érthetıvé válik majd, miért is kezdünk ilyen messzirıl. A globalizációt manapság hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mint egy szibériai jetit. Félünk tıle, de talán nem is ismerjük igazán. Talán amitıl valójában félünk, nem is létezik, vagy nem úgy létezik. Naponta hallunk róla téves szövegkörnyezetben, nézzük a híradók képeit a GreenPeace és az Amnesty International globalizáció-ellenes tüntetéseirıl, de még mindig nem tudjuk, mi is ez igazából. Elıre visz vagy hátra? Jó vagy rossz? Úgy tőnhet, hogy a globalizációt egy New-York-i irodából irányítják a világot romlásba vinni akaró manipulátorok. Egy biztos. Senki sem vonhatja ki magát alóla, tevékeny részei vagyunk mi mindannyian. A gazdaság legfıbb irányítói épp úgy részt vesznek benne, mint az egyszerő emberek, mert a világ bármely részén bekövetkezı események, egyre szorosabban és egyre több szállal kapcsolódnak össze. A globalizáció definíciója a liberálisok szerint: a gazdasági tevékenységek, szabad piacok általi, határokon átnyúló integrációja.1 Legyünk ıszinték, ez akár az Európai Unió definíciója is lehetne. A globalizáció természeténél fogva „összetartja” a világot. A gazdaságilag egymástól függı országok nehezebben kezdenek háborúzni egymással, hiszen az mindkét fél összeomlásához vezet.
Marján Attila: Európa sorsa Az öreg hölgy és a bika, Budapest, HVG Kiadó Zrt. , 2007. p.52.
1
8
Ha Szaddam Husszein nem támadja meg 28 évvel ezelıtt Iránt, majd Kuvaitot, hanem nyugodtan üzletel az olajjal, ma az irakiak a szaudi életszínvonalon élhetnének békében.2 Alátámasztandó, hogy a globalizáció nem az ördögtıl való XX. századi találmány, tekintsünk vissza egy kicsit a múltba. Háromezer-ötszáz évvel ezelıtt, több mint félmillió autonóm politikai önigazgatási egység (nevezzük nagyvonalúan országnak) létezett a Földön. Ma már körülbelül 200. Valami nagydolog történt tehát: az önálló politikai egységek egyre szorosabb kapcsolatba kerültek.3 Az államok hagyták, hogy a kereskedelem és azon keresztül a gazdaság összefonódjon. Az államok ezt különféle szabályozásokkal támogatták, az adott korszak adta lehetıségeken belül. Kialakították a világkereskedelem és a nemzetközi pénzügyek
rendszerét,
vagy
például
egységesíteni
igyekeztek
a
mértékegységeket. Tették mindezt azért, hogy a Földön, a Glóbuszon könnyebb legyen a kereskedelem és ennek kapcsán, a különbözı síkokon történı kapcsolattartás. Vagyis globalizálódtak. Ebben, önmagában nincs semmi rossz, sıt pozitív célokat szolgált. A globalizáció már a XV. században is dübörgött, amikor a távolsági hajózás és a Föld feltérképezése a felfedezéseket eredményezte. Azonnal „kisebb” lett a világ. A múlt „internete”4 , a könyvnyomtatás is villámgyorsan vitte a híreket a reformációról, vagy késıbb az ipari forradalomról. A brit Kelet-indiai Társaság megalapítása 1600-ban a globalizáció fontos momentuma. Azt azonban el kell ismerni, hogy a XX. századra a globalizáció „beturbózta” magát. Köszönhetı ez elsısorban az információs forradalom, Marján, 2007. p.53. Marján, 2007. p.55. 4 Marján, 2007. p. 57. 2 3
9
konkrétan az internet elterjedésének, és olyan hatalmas országok bekapcsolódásának a világkereskedelembe, mint Kína (akinek több 1000 évre visszamenıleges kultúrájáról, kereskedelmérıl mindeközben nem feledkezünk meg), India vagy Oroszország. Vagyis a nagy világgazdasági „mőhelyben” kb. plusz 700 millió, az iparban és a szolgáltatásban dolgozó ember kapcsolódott be. Kína építi kapitalista gazdaságát (egyébként a kínai nemzeti lobogóban lévı 5 sárga csillagból az ötödik jelentése a kapitalizmus...), India felhagyott végre eleve kudarcra ítélt önellátó modelljével, Oroszország pedig nevetve zsebeli be a 120 USD5 árú nyersolaj hasznait. Kína a világ gyártóüzeme, India a szolgáltatóközpontja, Oroszország az energiaellátója. Vagyis van mit összekapcsolni és van is mivel. Az internet segítségével pillanatok alatt cserélnek gazdát dollár milliárdok. A globalizáció egyenes következményének tartja a közvélemény a klímaváltozást, terrorizmust és a szegénységet.6 A klímaváltozás globális probléma, de nem a globalizáció eredménye. A reá adandó válasz azonban már globális kell, hogy legyen. A Kiotói Egyezményt éppen Kína és az Egyesült Államok nem írták alá. Pedig ık a legnagyobb károsanyag-kibocsátók. De hiába egyeznének bele, csak akkor lenne értelme, ha mindenki részt venne benne, egyetemlegesen. Ha az Egyesült Államok vagy Kína nem csökkenti a szén-dioxid kibocsátását, Európa is „feleslegesen” teszi. És hiába küzdünk mi itt, ha Dél-Amerikában irtják az esıerdıket. Nem a globalizáció felelıs a terrorizmus kialakulásáért sem, noha kétségtelen, hogy a világ a terroristák számára is összezsugorodott. A muzlim világ határain kívül robbantók, gyakran nem is ott, hanem szüleik 5 6
2008-05-10-i adat Marján, 2007. p. 80.
10
választott hazájában, Európában vagy Amerikában nevelkedtek. Nem az iszlám a hajtóerejük, hanem a szegregáltság. A fejlett világ alapértékei amúgy is távol állnak az iszlámtól, és ezt nem a globalizáció eredményezte, hanem évszázadok óta így van. Ilyenek a szabadság, egyenjogúság, a tolerancia. Ez egy antagonisztikus ellentét a két világ között, ami vélhetıen még jóideig így marad. A harmadik probléma a szegénység. Egyes vélemények szerint a globalizáció sodorta szegénységbe a világot. Ez persze nem igaz. Ne is nézzük az Egyesült Államok és Európa lakóinak javuló életkörülményeit. Nézzünk a harmadik világra! A Világbank adatai szerint 1990-ben kb. 380 millió kínai élt kevesebb, mint napi 1 dollárból, 2000-re ez a szám valamivel több mint 190 millió, vagyis a fele. Ha ez a trend folytatódik, 2015-re már csak 16 millióan fognak ilyen nyomorúságos körülmények között élni Kínában.7 (Még érdekesebb lehet Kína vizsgálata abból a szempontból, hogy gazdasága olyan mértékben kapcsolódott be a világkereskedelembe, hogy mára befogadó országgá vált. A külföldi beruházások beáramlásával nagy mennyiségő jól képzett munkaerıre van szüksége. Ennek ellenére Kína természetesen elsısorban még kibocsátó ország.)8 Más azonban a helyzet Afrikában, a szaharai vidéken. 1990-ben 230 millióan éltek napi 1 dollárból, 2001-re pedig már 310 millióan. 2015re 340 millióra becslik a számukat. A számoknál már csak a grafikonok szemléletesebbek. A következı két ábra jól érzékelteti a változásokat.
Marjai, 2007. p. 86. Fóti Klára: Globális munkaerıpiac és nemzetközi migráció in: Szvák Gyula szerk.: 21. századi Enciklopédia sorozat - Világgazdaság, Pannonica Kiadó, 2006. p. 213. 7 8
11
1.ábra Napi 1 dollárból élık-Kína(mill fı)
Napi 1 dollárnál kevesebbıl élık-Kína 400 350 300 250 200
Napi 1 dollárnál kevesebbıl élık-Kína
150 100 50 0 1990.
2000.
2015.
Forrás: Marján, 2007. p. 86. saját szerkesztés 2.ábra Napi 1 dollárnál kevesebbıl élık-Afrika(mill fı)
Napi 1 dollárból élık száma-Középnyugat Afrika 400 350 300 250 200
Napi 1 dollárból élık száma-Közép-nyugat Afrika
150 100 50 0 1990.
2001.
2015.
Forrás: Marján, 2007. p. 86. saját szerkesztés
12
Mindez, vagyis Afrika sanyarú helyzete, nem a globalizáció miatt van, hanem a túlzott népesedés miatt. A megoldás tehát nem a globalizáció vízbe folytása, hanem az afrikai születés-szabályozás. Helyes kormányzati hozzáállással India is képes volt elindulni a felemelkedés útján, pedig ott is hatalmas a népesség, a szaporulat és a szegénység. Afrikában is a kormányoknak kellene megtalálniuk a kivezetı utat. A harmadik világ nem a globalizációtól szenved, hanem attól, hogy nem részesül annak pozitív hatásaiból. Nem a globalizáció a katasztrofális, hanem az, hogy abból Afrika kimarad. Békesi László szerint: „nagy biztonsággal megállapíthatjuk, hogy a globalizáció alapvetıen pozitív folyamat. A fizetendı, nem csekély ár a nemzeti gazdasági szuverenitás elvesztése. Ez ugyanis akkor sem tartható meg, ha valamilyen ország nem ismeri fel és el a globalizáció potenciális elınyeit, és megpróbál elzárkózni az általános folyamat elıl. Az elzárkózás elszigetelıdéshez, leszakadáshoz vezet. Ugyanakkor az alkalmazkodást az uralkodó folyamat elıbb-utóbb úgyis kikényszeríti, csakhogy a késlekedés miatt az elérhetı elınyök hátránnyá, veszteséggé válhatnak.”9 Azt mindenképp be kell, hogy lássuk, a globalizáció egyet jelent a világ elıre haladásával, fejlıdésével. Hogy vannak negatív velejárói? Nos, igen. De minek nincsenek? Azt talán már leszögezhetjük, nem az ördögtıl való.
Békesi László: http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=43167&archiv=1&next=3 10 9
13
1.1. A globális trendek, melyek a vándorlást beindítják
Talán most már érthetı, miért is indultunk a globalizációtól. A munkaerı migrációját a világkereskedelem liberalizációja és a globalizáció sajátosan dinamizálja.10A globalizáció egyik következménye a migráció. Nem jó és nem rossz, egyszerően csak a következménye. Késıbb látni fogjuk, szükséges következménye. A globalizáció tehát szorosan összefügg a migrációval. A szegényebb országokban élık számára, esetleges utazásaik, TV, internet, újság segítségével nyilvánvalóvá válik, hogy vannak élhetıbb területek az ı szülıföldjüknél. A migráció tehát gazdasági alapú, a szabad kereskedelmen keresztül valósul meg, de nem csak ilyen vonatkozású hatásai vannak, hanem ezeknek köszönhetıen kulturális, társadalmi és jóléti.11 A migrációt kettıs hatás12 mozgatja: részben az országok csalogató politikája, mivel szükségük van a migráns munkaerıre, részben pedig a vándorló részérıl fellépı igény a jobb életkörülményekre. Ugyanakkor látni kell, hogy az elızı mondat megfordítva is igaz. Vagyis a befogadó országok védekeznek ellene, a migráns pedig nem jókedvében hagyja el otthonát, családját, szülıföldjét, hanem kényszerbıl. A vándorlás az egész világra jellemzı folyamat. Vannak nagybefogadó és nagykibocsátó országok. Van, ahol ez már jól szabályozott, és van, ahol még gyerekcipıben jár. Van, aki fél tıle, van, aki belátóan szükségesnek tartja. Van, aki jól jár vele és van, évente több ezren, aki belehal az 10 Zádor Márta: A globalizáció és a nemzetközi migráció összefüggései. Az OECD országok jellemzıi és az Európai Unió politikája in: Bıvülı Európa – Tények és tanulmányok, Budapest, Miniszterelnöki Hivatal Európai Integrációs Iroda, 2002. március, p. 80. 11 Rédei Mária: Mozgásban a világ A nemzetközi migráció földrajza, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2007., p.31. 12 Rédei, 2007. p.31.
14
elkeseredett illegális menekülésbe. Koncentráljunk most elsısorban tágabb hazánkra, Európára. Európa érték. Nemcsak nekünk európaiaknak, hanem az egész világnak. Európa sok évszázadnyi szenvedés, vagy éppen ádáz háborúk árán egyetemes léptékkel is kiemelkedı tudományos, eszmei mővészeti eredményei révén vált azzá, aminek most ismerjük. Ami európai az a világban érték. A piac nem csal. Ha az Egyesült Államokban vagy Kanadában egy terméken az szerepel, hogy „Made in Europe”, az másfélszeres árral párosul. 13 Éppen a szerzıvel történt az az eset, hogy egy New York-i cipıboltban a kasszánál sorban állva egy helyi lakos, jól öltözött, fehér nı szólította le, hogy ugye a cipıje európai, mert messzirıl látszik rajta. Ilyen szépet itt nem kapni. Majd felbátorodva a beszélgetés folyamán azt is megkérdezte, esetleg mennyiért vehetné meg! Sajnos azonban Európa bajban van. Süllyed, mint gyönyörő reneszánsz városa, Velence. Pontosabban nem ı süllyed, hanem a többiek emelkednek nagyon gyorsan. Pedig az adottságaink nagyon jók. Népességünk annyi, mint az Egyesült Államok és Oroszország együttvéve. Az Európai Unió a világ legnagyobb egységes piaca. A világon megtermelt javak egyharmada innen származik. A GDP-je meghaladja az Egyesült Államokét és van egy erıs valutája. De ezek a pozíciók drámaian romolhatnak a jövıben. A jelenlegi növekedési trendeket elırevetítve 2050-re az EU részesedése a világ termelésébıl a felére esik vissza. Az USA némileg növekszik, de az igazi nyertes Kína és India lesz. Az európai aktív népesség 50-60 millióval csökkenni fog.14 De vegyük csak sorra, milyen problémákkal kell Európának farkasszemet néznie, és hogyan kapcsolódnak ezek a migrációhoz.
13 14
Marján, 2007. p.12. Marján, 2007. p. 14.
15
1.1.1. Erıforrások
Ugyan minden nap mást sem hallunk, mint az olaj körüli ádáz harcot, de van egy másik erıforrás, mely nélkül szoros értelemben nincsen élet: a víz. Az édesvíz nem csak ivásra való, hanem a mezıgazdaságban is fontos, sıt nélkülözhetetlen szerepe van. Ennek a globális mezıgazdaságnak kell az exponenciálisan növekvı népességet eltartania. Nem véletlen, hogy a víz, kezd az olajjal egyenértékő biztonsági tényezıvé válni. Az elırejelzések riasztóak. 2050-re a globális vízigény megduplázódik. 2025-re három emberbıl kettınek nem jut majd elegendı víz. Ez 5 milliárd fı.15 2008-ra az év bizonyos szakaszaiban olyan folyók száradnak ki, mint a Colorado vagy a Sárga-folyó. Ezt követheti az Indus és a Gangesz. Kína, India és az Egyesült Államok annyi vizet használ el gabonatermeléséhez, hogy nem tud ilyen mennyiség visszapótlódni. Ha pedig a vízhiány miatt Kína és India gabonatermelése akadályokba ütközik, és importra szorul, a gabona világpiaci ára az egekbe szökik, komoly kihívást okozva a legszegényebb régiók számára.16 Vagyis, megindul a migráció, ahogy ez már az ıskorban is létezett. A halász, vadász életmódot folytató nomádok is arra vándoroltak, amerre élelmet találtak. A jelenkor vándorlása is ugyanez, csak nagyban és korlátok (szöges drótok-lásd késıbb) között. A fosszilis források, mint a szén, a kıolaj és a földgáz is fogyóban vannak. Ennél fogva egyre drágábbak is, vagyis megint a szegény országok élhetısége, és az ott élık életminısége romlik azzal, hogy nem lesz számukra
hozzáférhetı
a
megfelelı
mennyiségő
és
minıségő
energiahordozó. Az ezeket megfizetni nem tudó gazdaságok hanyatlása
15 16
Marján, 2007. p. 42. Marján, 2007. p. 42.
16
szintén az elvándorláshoz vezet. Ez már most is megfigyelhetı számos közép-és nyugat-afrikai országban.
1.1.2. Környezetszennyezés, klímaváltozás
Ma még csak óvatos becslések vannak arra vonatkozóan, hogyan fogja bírni a Föld a sorozatos erdıirtásokat, szennyezést és egyéb „civilizációs átkot”. Sokan vagyunk, sokat termelünk, de jóval több pusztulást is okozunk. Az elmúlt 100 évben felére csökkentek az erdıs területek, a fafajták és állatok tizede a kipusztulás szélén áll, a világ halállományának háromnegyede már nem tud a lehalászás ütemében szaporodni. London évente 23 millió tonna ipari és háztartási szemetet, illetve szennyvizet ont ki magából.17 A legfontosabb környezeti probléma azonban a klímaváltozás. A szén-dioxid kibocsátás elképesztı mértékben gyorsította fel az egyébként természetes klímaváltozási folyamatot. Klímaváltozás ugyanis számtalanszor volt már a Föld története során. Felmelegedett, majd lehült bolygónk. Ezt a folyamatot azonban mára mesterségesen, folyamatosan megzavarjuk. Ennek következménye lehet például az elsivatagosodás, vagy a tengerszint-emelkedés. Az 1-3 Celsiusfokos globális felmelegedés egyes harmadik világbeli országokban a csapadékmennyiség drámai csökkenéséhez vezethet, míg máshol az olvadó gleccserek
okozta
árvizek
miatt
lesznek
kénytelenek
elköltözni
otthonaikból (pl. a már említett Velencébıl)az emberek. Ha viszont csökken a normális életvitelre alkalmas területek száma a Földön, az ismét csak vándorlást eredményez, vagyis megint eljutottunk oda, hogy beindul a
17
Marján, 2007. p. 43.
17
migráció. Nem véletlen, hogy az Európai Uniónak elemi érdeke és egyik politikai célja a klímaváltozás megállítása. Az Európai Uniónak azonban nincs szégyellni valója, hiszen a környezettudatos-életvitel modelljének számít a világon, noha még mindig lenne mit tenni az ügy érdekében. Aláírtuk a Kiotói Egyezményt, bár az európai szén-dioxid-kibocsátási kvótákkal kereskedı rendszer, bár jó ötlet volt, csıdöt mondott.18
1.1.3. Az Észak-Dél probléma
Rögtön az elején szögezzük le: az imént vázolt „gyászos” helyzet ellenére a fejlett világ soha nem látott jómódban él. Mindig is az északi félteke népei éltek könnyebben. Szerencsés fordulat, hogy a rohamos fejlıdésnek indult, hatalmas népességgel rendelkezı országok, mint Kína, India, Brazília mind a déli féltekén vannak és mind harmadik világbeli országoknak számítanak, vagy számítottak. İk tehát már csökkentik a problémás területek számát. A probléma azonban az, hogy ahol nagyon jelentıs a lemaradás, ott a helyzet konzerválódik, és még égetıbbé válik. A magas népszaporulat miatt számuk és a világ népességéhez viszonyított arányuk rohamosan nı. Életkörülményeik romlanak, zsúfolt, infrastruktúra nélküli városokban élnek, sokasodnak a társadalmi problémáik. Járványok, éhezések, katonai-és törzsi összecsapások. Az ENSZ 1990-ben úgy prognosztizálta az AIDS várható alakulását, hogy az ezredfordulóra kb. 25 millió alatt marad a megbetegedések száma. Sajnos messze nem jól kalkuláltak. 36 millióan fertızıdtek meg, ebbıl 18
Marján, 2007. p. 45.
18
csak Afrikában 25 milliót tartanak nyilván.19 A vírusok és járványok nem kerülik el a fejlett világot sem, de a megelızı tájékoztatás és a fejlett orvostudomány nagy védelmet nyújt állampolgárainak. Megint elérkeztünk az alap axiómához, hogy ahol baj van, onnan, aki csak teheti, elmenekül. Vagyis beindul a migráció. Mit is tehet Európa ez ellen, helyesebben értük. Hogyan segíthet az elképzelhetetlen szegénységben élı Afrikán? Az Európai Unió adja a legtöbb segélyt a fejlıdı világnak, ezen belül Afrikának (az ı bevándorlási célpontjuk elsısorban mi vagyunk), a globális fejlesztési támogatások mintegy felét, évi 43 milliárd eurót (2005.)20 , ami egyébként az Unió GDP-jének néhány tized százaléka. Nem is az összeggel van az igazi probléma, hanem azzal, hogy sokszor nem követhetı, hová kerülnek a segélyek, máskor csak épp tőzoltásra elegek, vagy a korrupció hálójában elvesznek. Vagyis Európának ki kell találnia sürgısen a megoldást az emberek helyben tartására, a megélhetés megfelelı biztosítására. Sajnos ezek a segítségek részben úgy tőnnek, mintha önmagunk megnyugtatására és nem az ı megsegítésükre szolgálnának. Másrészt az odatelepített vállalkozások sem a segítség, hanem a kihasználás érzetét keltik. Az amerikai Chiquita cég például most megfenyegette a dél-és közép amerikai banánültetvényeken szintén pár centes órabérben dolgozókat, hogy ha nem dolgoznak rendesen, északnyugat Afrikába telepíti az egész banántermelését-legalább így megspórol a munkabéren kívül még egy csomó szállítási költséget is, lévén legnagyobb felvevıje az Európai Unió. Az afrikai munkaerı kihasználásának problémájára késıbb még visszatérünk.
19 20
Marján, 2007. p. 48. Marján, 2007. p. 48.
19
1.1.4. Interkulturális körülmények
A kulturális különbségek nem eredményeznek migrációt, hanem a migráció eredményei. Fontos azonban beszélni itt is róla, mert a globális trendek szerves részét alkotja, noha a Migráció hatásait és következményeit tartalmazó fejezetben még visszatérünk rá. Hiába a mondás, hogy sok jó ember kis helyen is elfér, ha a „jó” mint fogalom egyéni értelmezéseket kap. Más a jó az európainak, a mozlimnak, a zsidónak, a távol-keletinek. Ha egyre több különbözı értékrendő nép versenyez adott területen adott mennyiségő javakért, akkor könnyen konfliktus alakulhat ki belıle.21 A betelepülık helyzete és értékrendje egyre nagyobb
támogatást
kap
a
családegyesítésekbıl
és
más
típusú
bevándorlásokból. Így óhatatlanul csökken az európai keresztény kultúrájú népesség aránya. Ez alapvetıen nem is lenne probléma, de az Unió egyes országaiban erısödı idegengyőlölet figyelhetı meg. Ha nem leszünk képesek megtanulni, hogyan éljünk békében együtt, Európa végleg leszakad, hiszen a gazdaság építése helyett csak a kicsinyes belsı harcainkkal leszünk elfoglalva, ami mind nagyobb méreteket fog ölteni. „Egyes elırejelzések szerint 50 év múlva három nagy részre lehet majd osztani a világot. Az elsı egy globalizációs élcsoport lesz, amely a világ népességének a felét, a megtermelt javak háromnegyedét képviseli, középosztálya erıs és gazdag. A második az elmaradott, alapvetıen iszlámvallású világ lesz, amelyben a globális népesség harmada él, a javak kevesebb, mint huszadát állítják elı, illetve fogyasztják el. Végül lesz egy leszakadó világ, a globális népesség 15%-a, a teljes GDP ötödét
21
Marján, 2007. p. 48.
20
megtermelve.”22 Sajnos az elırejelzések szerint Európa Dél-Amerikával együtt a harmadik csoportba kerül majd. Szükséges lenne, hogy az Unió prominensei
ezt
átlássák
végre,
és
megfelelı
kommunikációval
megkezdjék-a hatalmas társadalmi ellenállásba ütközı-reformokat. Ezek a trendek ugyanis az iszlamizálódáshoz, a kulturális erodálódáshoz, a globalizációtól és a liberális alapelvektıl való elforduláshoz vezetnek.
1.1.5. A XXI. század új fegyvere: a nyugdíjbomba
Szándékosan maradt a fejezet végére a legnagyobb probléma, melyen keresztül el is érkezünk a migráció tárgyalásához. Ahhoz, hogy a „nyugdíjbomba” szót megérthessük a demográfiai elırejelzéseket kell egy kicsit körbejárni. Természetesen a jövıkutatás eredményeit kellı óvatossággal kezeljük, de ahhoz, hogy a jövı várható trendjeit lássuk, és azokra kellıen felkészüljünk, mégis kell valami támpont. Ha megmaradna a népesedés jelenlegi üteme, akkor 2100-ban 40 milliárd ember élne a Földön, 2150-ben több mint 240 milliárd, és 2300-ban már több mint 1, 3 billió.23
22 23
Marján, 2007. p. 49. Marján, 2007. p. 39.
21
3.ábra A népesség változása 2300-ig (mill fı)
Népesség(fı) 1400 1200 1000 800 600
Népesség(fı)
400 200 0 2100
2150
2300
Marján, 2007. p.39. saját szerkesztés Az 3. ábrán jól érzékelhetı, micsoda döbbenetes számok ezek. Ez természetesen képtelenség, de ilyen adatokat kapunk, ha a jelenlegi trendekkel számolunk. Eddig azonban ne menjünk el, maradjunk a következı 40-50 éves távlatban. Léteznek kevésbé ijesztı és pesszimista nézetek, melyek szerint a népesség növekedése 10 milliárd fı környékén megáll. Ezt a szintet 2050 környékén fogja elérni. Az emberiség napi természetes szaporulata valamivel több mint 200 000 fı. Az újszülöttek 57%-a Ázsiában, 26%-a Afrikában, 10%-a Amerikában és csak 5%-a jön világra
Európában.
Körülbelül
2%
marad
Ausztráliának,
mint
kontinensnek.24
24
Marján, 2007. p. 40.
22
4.ábra Az újszülöttek világra jövetelének hely szerinti megoszlása
Marján, 2007. p. 40. saját szerkesztés A kördiagram jól érzékelteti, hogy az ázsiai és afrikai születésszám teszi ki az össz-születések háromnegyedét. Korábban már megállapítottuk, hogy Ázsia ugyan a nehéz helyzetben lévı harmadik világhoz tartozik, vagy tartozott, az ottani szaporulat mégsem olyan ijesztı a fejlıdésük fényében. Az
igazán
problematikus,
Afrika
népességének
növekedése
a
kilátástalanságba, illetve számunkra, Európa fogyatkozása. Ezek a trendszámítások azonban nem számolnak esetleges új születés-szabályozási módokkal, világjárványokkal, háborúkkal. Az elırejelzésekbıl arra következtethetünk, hogy a népesség számának emelkedése biztos, mértéke bizonytalan. Egy azonban bizonyosnak tőnik, vélhetın nem Európának fog kedvezni. Európa országai attól függetlenül, hogy különbözı szociálpolitikát folytatnak, azonos problémával kell, hogy szembesüljenek. Ez pedig a demográfiai-és nyugodtan
nyugdíjbomba,
csücsülnek,
melyen
miközben
egyre
láthatóan több
kényelmesen felıl
kongatják
és a 23
vészharangokat. Az európai népesség hatalmas iramban öregszik, ezért az évtizedekkel
ezelıtt
kialakított
nyugdíjrendszer
hamarosan
finanszírozhatatlanná válik. Ennek két oka van: egyrészt a II. világháború utáni idıszak baby-boom-jának gyermekei mostanság mennek, vagy mentek nyugdíjba. Másrészt, az orvostudomány fejlıdése miatt egyre magasabb a várható élettartam. Jelenleg egy nyugdíjasra négy aktív jut, 2050-ben viszont már csak kettı.25 Az európai népesség mind szerkezetét, mind méretét tekintve, hatalmas változásokon megy keresztül. Ezt a termékenységi ráta alacsony szintje (1,5 gyermek/nı szemben a növekedéshez szükséges 2,1 gyermek/nı értékkel), és a már említett várható élettartam növekedése okozza. A munkaképes korú lakosság (1564 év közöttiek) száma 310 millióról 250 millióra zuhan 2050-re. Ez valódi katasztrófát jelent az európai államháztartások számára, ha nem kezdenek sürgısen reformokba jóléti ellátórendszerükben. Sajnos azonban erre nincs népszerő válasz. A nyugdíjak csökkentése vagy a nyugdíjkorhatár emelése mindenhol társadalmi ellenállásba ütközik. Jelenthet-e megoldást a bevándorlás? Természetesen részben igen, de az átlag európainak ez sem tetszik, komoly kihívás elé állítva a kormányokat. A bevándorlók társadalmi beilleszkedésének nehézségei sokat rontanak egyébként sem rózsás helyzetünkön. A gazdasági szükség és a társadalmi béke26 fenntartása tehát majdnem lehetetlen feladatnak tőnik. Az
Európai
Unió
népessége
a
bevándorlásnak
köszönhetıen-a
trendszámítások szerint- 2025-ig nı, majd ezt követıen csökken. Az aktív korúak száma 2005 és 2040 között 48 millió fıvel lesz kevesebb, vagyis 16%-kal esik vissza. Ezzel egyidejőleg a 65 év felettiek száma 77%-kal növekszik. Így a 65 év felettiek száma megduplázódik, 2050-re ık alkotják
25 26
Marján, 2007. p. 22. Marján, 2007. p. 24.
24
a népesség 51%-át.27
Kicsit cinikusak azok, akik erre azt válaszolják,
hogy, ha kevesebben vagyunk azonos területen, kisebb lesz a tülekedés az élelemért. Az ENSZ 2001-ben tette közzé a következı adatsort, amit a szemléletesség érdekében táblázat helyett ábrázoljunk inkább grafikonokkal. 5.ábra A világ népességének megoszlási arányai kontinensenként(%)
Forrás: UN 2001 in Rédei 2007. saját szerkesztés Az ábrából jól nyomon követhetıek a trendek. Az is látható, hogy NyugatEurópa és Kelet-Európa 2000 óta negatív értékeket vesz fel, vagyis megindult a fogyatkozás. Nagy bajban vagyunk tehát. Egyes vélemények szerint a bevándorlás csak részben fog enyhíteni a problémánkon, de fog. Már ha hagyjuk... A bevándorlás lesz tehát a népességpótlás fı eszköze. Más kérdés azonban munkaerıpótlásban betöltött szerepe, hiszen a bevándorlók között mindig magasabb a munkanélküliség. A bevándorlás egy jódarabig megmenti
27
Marján, 2007. p. 198.
25
Európát a fogyatkozástól, de ennek ára is lesz. 2050-re 70-80 milliós kisebbséggel (?) kell, hogy megtaláljuk a hangot, ami valószínőleg nem lesz egyszerő feladat. A bevándorlás kulcskérdése az integráció lesz. Mindezek következtében a közeljövı egyik legnagyobb feladata a nyugdíjreform végrehajtása. A német kormány már 2001-ben megkísérelte átalakítani a Bismarck által létrehozott nyugdíjrendszert, de olyan óvatosan nyúlt a kérdéshez, hogy jóformán nem is csinált semmit. Az elmúlt idıszakban (2005-2007) Franciaországban, Ausztriában és Görögországban is elementáris társadalmi ellenkezést váltottak ki a tervek. A ügy jellegénél fogva- nyugdíjkorhatár kitolása, nyugdíjak csökkentése, a hozzájárulások növelése-
lehetetlen
népszerő
döntést
hozni.
Az
aktuálpolitikai
megközelítés, illetve a demográfiai trendek elemzésén alapuló stratégiai döntések nem férnek meg egymás mellett.28 Erre hazai példánk is van. Enyhíthet a problémán valamelyest, ha a mai fiatal korosztály felismeri a helyzetet és tanulmányozza a különbözı öngondoskodási formákat. A másik lehetıség, hogy „elıremenekülünk”, vagyis ösztönözni próbáljuk a
gyermekvállalást.
Franciaország
2005-ben
bejelentette,
hogy
„pénzjutalomban” részesíti azokat az anyákat, akik harmadik gyereket is vállalnak. Most már kellıen elıkészítettük a terepet, bizonyára tisztul a kép, miért is volt fontos a téma szempontjából az elızı problémák vizsgálata. Nézzünk tehát bele a bevándorlás problematikájába.
28
Marján, 2007. p. 206.
26
2. A migráció
Őrhajósok, kinézve az őrhajó ablakán, érdekes felfedezést tettek. Egy hatalmas, kékes fényben derengı, banán alakú területet fedeztek fel Európa területén. Birminghamtıl indul dél felé, érintve a Benelux államokat, a Ruhr-vidéket, Délnyugat-Németországot, Franciaország Rajna környéki vidékeit, Svájcot, az észak-olasz vidéket és Milánó magasságában a semmibe vész. Ez a Kék Banán. Az iparosodott Nyugat-Európa gerince. A jólét és gazdagság bástyája. Ezen a globális léptékekkel mért apró területen számtalan nép és kultúra tolong. Mindenki félti a saját egzisztenciáját. Aki belül van, nem örül a kintrıl érkezıknek. Aki kívül van, nem érti, miért nem akarják beengedni, mikor az maga a „Kánaán”, mindenkinek jut az ottani javakból. Ez az átlag polgár átlag gondolkodása. De mi már tudjuk az elızıekbıl, hogy a Kék Banán polgársága nem lesz képes finanszírozni saját öregkorát, sıt késıbb már a fiatalt sem, ezért kénytelen, sıt köteles lesz beengedni a kapuknál tolongókat. Az a nem mindegy, hogy hogyan, milyen módon teszi ezt meg. Erre nagyon komolyan fel kell készülnie és meg kell tanítania állampolgárait, hogyan is lesznek képesek túllátni saját korlátaikon.
Be
kell,
hogy
lássuk,
a
vándorlás
napjainkra
tömegmozgalommá vált. Jogos kérdésként vethetı fel, hogy tisztában vagyunk-e belsı társadalmi és nemzetközi hatásaival, folyamataival, típusaival, egyáltalán értjük-e, mirıl is szól igazából.
27
2.1. A migráció értelmezése – fogalma, okai, szereplıi
Fogalma A migráció latin eredető szó. Semmiféle pejoratív értelme nem volt (valljuk be, ma már nem pont arra használjuk, amire eredetileg). Jelentése: vándorol, megy, költözik, utazik, vonul, gyalogol.29 A mai használat szerint: „Migrációnak nevezzük azt a folyamatot, melynek során egyes személyek, vagy csoportok úgy váltanak lakókörnyezetet, illetve társadalmat, hogy ez a váltás idılegesbıl tartóssá, huzamossá válik.”30 A népességmozgás természetesen nem újkelető dolog. Évszázadok óta folyik a munkaerı-migráció. Minden korban vándorolt az ember a jobb életfeltételek biztosítása érdekében. Körülményei és lehetıségei ugyan korlátozottak voltak (interkontinentális vándorlásról nem beszélhetünk akkor, amikor Amerikát még fel sem fedezték, de már a középkorban is voltak vándorló építımesterek, akik hol Angliában, hol Franciaországban építettek katedrálist), de azért mentek. Vándoroltak vallási, etnikai és politikai okokból is. Manapság csak az tekinthetı újszerő jelenségnek, hogy a már említett okok gyakran keverednek. A legbiztosabb és egyben legegyszerőbb csoportosítás azonban a „push-pull” faktorok vizsgálata. Ezt számtalan társadalomtudományos megközelítés elfogadottnak tekinti. A „push”-faktorok azok a tényezık, melyek miatt az egyén elhagyja szülıhazáját a számára rossz körülmények miatt. A „pull”-faktor a célország vonzó körülményeit jelenti. Itt is lehet azonban keveredésrıl beszélni. Gyakran a „push és pull” tényezık együtt eredményezik a vándorlást. Tartalma a következı oldalakon kiderül. Rédei, 2007. , p. 13. Cseresnyés Ferenc: Migráció az ezredfordulón, Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2005. p. 21.
29 30
28
Cseresnyés Ferenc négy típusát különbözteti meg a migrációnak 31: a) Térbeli szempontból megkülönböztetünk intern (belsı) – többnyire vidékrıl városba irányuló –, és extern (nemzetközi) vándorlást. Ez utóbbi további elkülönítésre ad lehetıséget, úgy, mint kontinentális és interkontinentális. b) Idıtartam
szempontjából
létezik
korlátozott
vagy
idıszakos
vándorlás – például a szezonmunka – és tartós vagy folyamatos vándorlás. c) A döntés kiváltó okaira vonatkozóan beszélhetünk önkéntes (például a munkaerı-vándorlás) vagy kényszervándorlásról (etnikai, politikai, vallási okokból) d) Terjedelem
szempontjából
megkülönböztetnek
egyéni
vagy
csoportos vándorlást. Okai Felszínesen ugyan már említettük a migráció okait, de nézzük meg egy kicsit közelebbrıl is. A vándorlást kiváltó okokat sokan sokféleképpen csoportosítják. A nemzetközi munkamegosztás globális méretővé fejlıdött. Míg az egyik régióban munkaerı-hiány, addig a másikban munkaerıtöbblet keletkezik. Hatalmas gazdasági – jóléti különbségek alakultak és alakulnak ki. Nem javítanak a helyzeten a fejlıdı országokban már-már rendszeres etnikai konfliktusok és háborúk sem. Ezt súlyosbítja a fejlıdı országok túlnépesedése, a demográfiai robbanás. És hogy minderrıl mindenki tudjon széles e világban, a kommunikáció kiváló lehetıséget nyújt nem csak a „szép új világ” bemutatására, hanem az embercsempészek tevékenykedésének megkönnyítésére is. A legtöbb szakirodalomban a
31
Cseresnyés, 2005. p. 22-23.
29
Cseresnyés-féle megközelítés köszön vissza. İ a következıt mondja: „A menekülés és a migráció posztmodern megindulásának alapja az a tény, hogy a világ több régiójában az emberek növekvı mértékben gyökértelenné válnak.”32 Ennek azonban sok oka van. A legfontosabb, a már említett gazdasági eltartóképtelenség bizonyos régiókban. De mibıl is adódik össze ez a bizonyos eltartóképtelenség? Nos erre ad választ a Cseresnyés–féle csoportosítás. Szerinte öt olyan folyamat létezik, melynek összegzıdése eredményezi a migrációt. a) A multikulturális és többnemzetiségő birodalmak szétesése. Ilyenek például az Oszmán Birodalom, a Habsburg Monarchia, NyugatEurópa államainak gyarmatbirodalmai vagy a Szovjetunió. b) A tudományos-technikai forradalom bázisán kialakult modern világgazdasági rendszer és a belıle kifejlıdı ipari termelési mód. c) Az elızı pont, vagyis a világgazdaság rohamtempójú fejlıdésének eredményeképpen, a környezet pusztulása immáron jelentısnek mondható. A folyamatot elıidézı tevékenységek, mint a környezet kirablása,
károsanyag-kibocsátás,
esıerdık
írtása,
talajvíz-
szennyezés stb. megzavarják a kényes ökológiai egyensúlyt. d) Negyedik folyamatként említhetı, hogy a higiéniás és egészségügyi fetételek
javulásának
következményeként
a
Föld
népessége
robbanásszerően növekszik, és ez az elkövetkezı 50-100 évben várhatóan így is marad. Csökkent a szegényövezetek halálozási rátája, miközben a születésszabályozás megvalósítása sorra kudarcot vall. e) Az ötödik elem pedig az a tény, hogy a hagyományos értékek és világnézetek 32
eróziója
tapasztalható.
Helyükbe
lép
a
Cseresnyés, 2005. p. 24.
30
fogyasztásorientáltság vagy az emancipáció. Mindezek pedig remekül terjednek a média segítségével. A világ tele van ellentmondásokkal. Az elızıekbıl látszik, hogy az államok szétesése olyan gazdasági helyzetet teremthet, melynek eredménye a tömeges elvándorlás. Ugyanakkor az államok egyesítése, vagy határainak áthelyezése (például Afrikában) szintén migrációt okozhat, igaz ebben az esetben a fı ok nem gazdasági, hanem többnyire etnikai – politikai. Ráadásul ık az úgynevezett „szegénységmenekültek” is. Itt jegyezzük meg azonban azt is, hogy sem a fejlett, sem a fejlıdı országok nem tesznek eleget annak érdekében, hogy ez a helyzet javuljon, s ezzel maguk is felsorakoznak az okok közé. A fejlett országok felajánlásai, legyen az pénz, technológia vagy strukturális segítség sorra elmaradnak, de legalább is nem érik el a kívánt mértéket. A fejlıdı országok vállalásai is elmaradnak, például a demográfiai növekedés kérdésének vonatkozásában. Általánosságban tehát azt mondhatjuk, hogy a migráció okai a küldı és a
befogadó
ország
fejlettségi,
életszínvonalbeli
különbségeiben
keresendı, hiszen természetes igénye mindenkinek, hogy jobb életszínvonalon éljen, és nem várható el senkitıl, hogy olyan területen élje le az életét, ahol a várható élettartam még az 50 évet sem éri el például. Szereplıi, fıbb vonulási irányok A trendekrıl beszélve jól elkülöníthetı csoportokat hozhatunk létre. A legegyszerőbb felosztás szerint három csoport létezik. A klasszikus befogadó, az új befogadó és a klasszikus kibocsátó. Klasszikus befogadó országok: Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália. Hozzájuk 31
csatlakozott, mint új befogadó az elmúlt idıszakban (újra) Európa. Klasszikus kibocsátó Ázsia és Afrika. De hogyan is alakult a vándorlás földrajza a történelem során? Eleinte a népesség a civilizáció elsı helyszíneirıl, a magasföldekrıl igyekezett lejutni a termékenyebb folyóvölgyekbe. A Római Birodalom és a vikingek története is a vándorláson alapul. Megkezdıdött a migráció térbeli kiterjedése. A XV. században fejlıdésnek induló távolsági hajózás utat nyitott Amerika, majd Ausztrália felé. A XVII. században 11-12 millió afrikait telepítettek át az amerikai kontinensre mezıgazdasági munkák végzésére. Közben zajlottak az európai országok gyarmatosító tevékenységei, hozzájárulva a kontinensek közötti kapcsolatok jó-rossz bıvítéséhez. 1820 és 1930 között körülbelül 60 millió fı letelepítésére került sor Dél-Afrika, Új-Zéland, Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok területén.33 A XIX. század fordulóján 10 millió fı befogadására került sor az Egyesült Államokba. (Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy ma is, és akkor is az Egyesült Államok volt a legkörültekintıbb befogadó. A hatalmas méretek miatt nem engedhette meg magának, hogy ellenırizetlenül engedje be a bevándorlókat, így azt találták ki, hogy New-York elıtt egy pici szigeten alakítják ki bevándorló-állomásukat. Ez volt Ellis Island. Ide érkezett minden hajó, itt kellett sorban állni a papírokkal, mindent helyben intéztek, sıt még egészségügyi karanténként is funkcionált, mert, ha valakirıl kiderült, hogy beteg, azonnal kitoloncolták.) A II. világháború befejezése újabb fordulatot hozott a bevándorlás-történelemben. Megkezdıdött a gyarmati rendszer felszámolása. A függetlenedés egybeesett a határokat átlépı munkaerı-áramlás megindulásával. Ettıl kezdve veszi át a migrációs vezetı szerepet Európától Ázsia. A ’70-es évek olajválságai az országokat az óvatosabb migrációs politika felé terelte. Ezzel együtt a 33
Rédei, 2007. p. 202.
32
’70-’80- as években Európa egyre több képzetlen munkaerıt fogad be Törökországból, Jugoszláviából, Észak-Afrikából olyan munkakörökre, melyeket a helyi lakosok, vagy maga a munkakör, vagy a munkabér alacsony volta miatt nem végeztek el. A ’90-es évektıl a hidegháború vége és az Öböl-háború után stabilizált Közel-Keleti országok újabb bevándorlási hullámokat gerjesztettek. (A határok megnyitásával a kelet-európai országokból történı kiáramlás közel sem lett olyan mérető, mint amekkorát az Európai Unió országai vízionáltak. Az Öbölmenti országokról még lesz szó, most csak annyit, hogy arrafelé mindent munkát az külföldiek végeznek...) Nézzük a migrációs irányokat: Amerika: Észak-Amerika vonzást gyakorol az egész világra; fıleg a Latin-Amerikai és Karib-tenger térségébıl, és Ázsiából fogad munkaerıt. A világ migránsaiból minden ötödik az északamerikai kontinens felé indul. A világ legnagyobb tömegő migrációja Mexikóból az Egyesült Államok felé halad. Évente 400 000 ember lépi át legálisan az Egyesült Államok déli határait. Ugyanakkor itt van a leghosszabb illegális migrációs határsáv is, melynek hossza 3200 km.34A legtöbb helyen már minden kiírás angolul és spanyolul olvasható az Egyesült Államokban. Kivándorlása
szinte
megfigyelhetı
egy
Ausztráliába
és
egyáltalán elenyészı
valamivel
nincs.
Dél-Amerikából
mennyiségő
jelentısebb
elvándorlás
Európába,
fıleg
Spanyolországba és Portugáliába. Afrika: Afrikába nincs bevándorás, leszámítva a déli országokat. Ide
szívesen
jönnek
Európa
(fıleg
Anglia,
Hollandia,
Németország) és Ázsia kalandvágyó értelmiségi fiataljai. A Dél34
Rédei, 2007. p. 206.
33
Afrikai Köztársaság és Namíbia a fı uticél. Közepes mértékő a kivándorlás Észak-és Kelet-Afrikából Európa és az Egyesült Államok felé. Jelentéktelen mennyiségő Ausztrália felé. Közép Afrika
menekültáramlatok
kényszermigrációval
helyszíne,
konfliktusos
jellemezhetı.35Érdekes,
vagy
térség., inkább
döbbenetes, hogy a legszegényebb kontinens országaiból csak közepes az elvándorás, szinte töredéke az ázsiainak. Ez bizonyára abból adódik, hogy akkora a szegénység, hogy sajnos még menekülni sem tudnak. Európa: Bevándorlók érkeznek fıleg Ázsiából és kisebb mértékben Afrikából, fıleg a Maghreb-országokból és a szaharai övezetbıl. A Skandináv országok iránt görög, török és sri lankai érdeklıdés van, miközben már korábban, családostól települtek be libanoniak, szírek és irakiak. Németország, Ausztria, Franciaország, Hollandia, Anglia számítanak a legnagyobb befogadóknak. Kelet-Európában egyelıre csak az ázsiaiak érkezése figyelhetı meg. Az 1. táblázat jól szemlélteti, hogy Németországban és az egyesült Királyságban
mennyiségileg,
Luxemburgban és Svájcban pedig arányaiban nagyon magas a migráció, sıt Svájcról kijelenthetjük, hogy darabszámra is sok a migráns.
35
Rédei, 2007. p. 209.
34
1. táblázat A külföldiek száma és aránya a hazai lakossághoz viszonyítva egyes európai országokban Ország
Ausztria
1980
1997
2003
ezer fı %
ezer fı %
ezer fı %
282,7
3,7
Belgium
723
9,0
732,0
9,1
909,7
9,0
903,1
8,9
101,6
2,0
197,0
3,8
237,7
4,5
12,8
0,3
62,0
1,3
81,0
1,6
Németország
4453,3
7,2
7173,9
8,8
8372,4
9,1
Görögország
213
2,2
153,0
1,5
276,1
3,3
96,1
2,7
114,4
3,1
Dánia Finnország
Írország Olaszország
298,7
0,5
991,4
1,7
1240,7
2,2
Luxemburg
94,3
25,8
132,5
32,6
142,8
34,1
Hollandia
520,9
3,7
728,4
5,0
703,1
4,5
Norvégia
82,6
2,0
460,8
3,7
450,1
3,6
49,03
0,5
157,0
1,6
172,9
1,7
182
0,5
499.8
1,2
609,8
1,5
Svédország
421,7
5,1
531,8
6,0
522,0
5,9
Svájc
892,8
14,1
1363,6
19,3
1372,7
19,4
2084,0
3,6
2066,0
3,5
Portugália Spanyolország
Egyesült Királyság
Forrás: SOPEMI 2003 Öböl térség: Indonéziából, Japánból, Fülöp-szigetekrıl és Európából egyre többen érkeznek a gazdag olaj-birodalmakba. Az Öböl térség légitársaságainak pilótái és légi irányítói nagyrészt európaiak – magyarok is – kisebb részt amerikaiak (USA) vagy ausztrálok. Kivándorlásuk szinte nulla, esetleg Ausztrália felé. Az arab világnak tehát erıs szívóhatása figyelhetı meg. A külföldiek 35
aránya Szaud-Arábiában 25%, de Kuvaitban eléri a 70%-ot is. Izrael hagyományosan bevándorló ország. A legutóbbi nagy migrációs hullám, a Szovjetunió felbomlásával érkezı 1 millió migráns bevándorlásával, 1990-es években volt. Ázsia: A legnagyobb mozgást produkáló térség. Mind intern mind extern vonatkozásban. A belsı migrációban a városok felé áramlás figyelhetı meg. A migrációs indokok szinte minden típusa
megfigyelhetı.
Nagyszámú
a
képzett
munkaerı
kiáramlása, van példa a szegényekre ható túlélési migrációra, a természeti
és
etnikai
csapások
következtében
megjelenı
menekültáradatra. Célországuk az Egyesült Államok, de sokan jönnek Európába, valamint Ausztráliába. Ázsia legnagyobb munkaerı exportálója a Fülöp-szigetek, majd Banglades és Indonézia. Összesen mintgy 85 millió ember vándorol ki évente Ázsiából.(Ennek 10%-a Fülöp-szigeteki)36 Ausztrália: Tartósan befogadó, kivándorlása szinte nincs, bár a ’90es évek óta elkezdıdött némi mozgolódás. Vonzza Ázsiát, DélAmerikát és Európát. Különös tekintettel az Egyesült Királyságra, kivel még erısen él nemzetközösségi kapcsolata. A bevándorlás tekintetében nagy tapasztalattal rendelkezik. Korábban, az alacsony népsőrőség miatt, benépesítési politikát folytatott. Ma már a munkavállalási és tanulási célú tartózkodásra helyezi a hangsúlyt. Mivel a benépesítés továbbra is fontos feladat maradt, így a két politika közelítendı, több pontot kapnak a bevándorlási teszten azok, akik képzett és alacsony népsőrőségő területen telepszenek le. Az 1. térképrıl jól leolvasható, mely régiók, milyen migrációs elıjellel rendelkeznek. A piros a
36
Rédei, 2007. p. 207.
36
kivándorlást, a kék a bevándorlást, a zöld pedig az effektíve nem vándorló területeket jelöli. 1.térkép A világ migrációs térképe
Forrás: Google képkeresı (800px-Net_migration_rate_word) Itt kell szólni a menekültekrıl. A menekültekrıl külön statisztikák készülnek. A menekült nem azonos a bevándorlóval. Rédei szerint: „...azok a személyek, akik jól megalapozott félelem miatt vagy hovatartozásuk
(rassz, nemzetiség, társadalmi
csoport, politikai
vélemény, vallás) alapján üldözésnek vannak kitéve. Ezt a veszélyt személy szerint tudják igazolni és ezen ok miatt, nem kívánnak visszatérni korábbi lakóhelyükre.” A menedékes tehát nem gazdasági, hanem politikai okból kér letelepedési engedélyt. A menedékesek összetétele némileg, de nem szignifikánsan eltér a gazdasági migránsok összetételétıl. Az ENSZ Menekültügyi Szervezete folyamatosan győjti és értékeli az egyes országok menekültkérelmi adatait. A 2007-es adatokat 2008. márciusában hozta nyilvánosságra.
37
Menekült befogadók A vizsgált 51 befogadó országból 25 jelezte, hogy csökkent a kérelmek száma 2006-hoz képest, míg 26 országban növekedést tapasztaltak. A legnagyobb befogadók jelentıs csökkenésrıl számoltak be: Ausztria (11%), Németország (-9%), Franciaország (-5%) és az Egyesült Államok (-5%). Hatalmas növekedés volt tapasztalható azonban Svédországban (+49%),
Görögországban
(+105%),
Kanadában
(+24%),
Olaszországban (+35%), Törökországban (+68%), Spanyolországban (+41%), Lengyelországban (+61%). A teljes lista az 1. mellékletben olvasható. A 6. ábra ezeket a változásokat szemlélteti.
6.ábra A 10 legtöbb menekül kérelmet regisztráló ország 2006-2007. 60000 50000 40000 30000 20000
2006 2007
10000 0
Forrás: UNHCR, 2008.
38
A 7. ábrán jól látható, hogy a legnagyobb befogadó, menekültek vonatkozásában is az Egyesült Államok, ám, ha az Európai Uniót egy országnak vesszük, vagy egyszerően csak kontinentálisan hasonlítjuk össze az adatokat, rögtön kiderül, hogy Európát „ostromolja” a legtöbb bevándorló. Ha csak a méreteket vesszük is, minimum aggályos a dolog.
7.ábra Beadott menekült kérelmek számának megoszlása 51 iparosodott országban
Asylum kérelmek Egyesült Államok Svédo. Franciao. Kanada Egyesült Királyság Görögo. Németo. Olaszo. Ausztria Egyéb
Forrás: UNHCR-Asylum Levels and trends in industrialized countries, 2007. kiadva: 2008. márc Érdekes az a táblázat is, mely az elızıeket egy más szemszögbıl, mégpedig a sorrendiség szemszögébıl mutatja be. Ezt tartalmazza a 2. táblázat.
39
2.táblázat Az elsı 10 legnagyobb befogadó helyezése 2004-2007. Ország USA Svédország Franciao. Kanada Egyesült Királyság Görögo. Németo. Olaszo. Ausztria Belgium
2004 2 7 1 5 3 19 4 13 6 8
2005 2 7 1 6 3 12 4 11 5 8
2006 1 4 2 5 3 9 6 12 8 10
2007 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Forrás: UNHCR, 2008.
Menekült kibocsátók A menekültek mintegy 200 különbözı országból érkeznek az UNHCR adatai szerint. A menekült-kérelmek fele ázsiai eredető, Afrika 20%-kal a második, Európa 15%-kal a harmadik, Latin-Amerika és a Karib térség 12%-kal a negyedik és érdekes mód Észak-Amerika 1%-kal szintén megjelenik. 1,5%-ukról nem lehet tudni, milyen nemzetiségőek. İk azok, akiknek olyan mérvő félni valójuk van valamiért az anyaországban, hogy az útlevelüket képesek megenni a repülın az európai földetérés elıtt. Ezeket az adatokat mutatja a 8. ábra.
40
8.ábra Beadott menekült kérelmek megoszlása a kiindulási ország alapján
Asylum kérelem-arány Ázsia Latin-Am./ Karib Észak-Amerika Afrika Óceánia Európa Ismeretlen
Forrás: UNHCR, 2008 Hasonlóan a befogadó oldalhoz, nézzük meg a kibocsátó oldal elsı 10 legnagyobbját, illetve az elsı 10 hely változását 2004-2007. között.
41
9. ábra A 10 legnagyobb menedék kérı nemzet 50000 45000 40000 35000 30000 25000 20000
2006
15000
2007
10000 5000 0
Forrás: UNHCR, 2008. 3. táblázat A 10 legnagyobb menedék kérı nemzet rangsora 2004-2007. Kiindulási ország Irak Oroszo. Kína Szerbia Pakisztán Szomália Mexikó Afganisztán Irán Sri Lanka
2004 2005 2006 2007 9 1 3 2 8 10 21 12 5 19
4 2 3 1 10 11 17 8 6 15
1 4 2 3 9 8 11 7 5 16
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Forrás: UNHCR, 2008. Érthetı oknál fogva a legnagyobb kibocsátó 2006. óta Irak. Látható azonban, hogy helyezése 2004 óta mindig „elıkelıbb”. Második Oroszország, harmadik pedig Kína. A felsorolt országok közül 42
hagyományosan is migráns országnak Kínát és Mexikót nevezhetjük. İk azok, akik gazdasági migrációt is folytatnak a politikain kívül. Oroszország második helye legalábbis érdekes, hiszen sem háború, sem polgárháború, sem éhínség (az, hogy egy ország szegény, még nem predesztinálja arra, hogy nagykibocsátó legyen) nem dúl az országban, hacsak nem tételezzük föl, hogy ezek az adatok Csecsenföld helyzetét tükrözik. A 2. és 3. melléklet tartalmazza az összes vizsgált országot. Mind gazdasági, mind politikai szempontból megvizsgáltuk, kik is azok, akik részt vesznek a migrációs folyamatban. Most vizsgáljuk meg, milyen hatása van ennek a folyamatnak a világgazdaságra.
2.2. A migráció hatásai és következményei
Miközben elismerjük, hogy a népességmozgás folyamata igen nagy jelentıséggel bír, látni kell, hogy a vándorlást követı idıszak is legalább olyan fontos, ha nem fontosabb események bekövetkeztét igéri. A kibocsátó országban csakúgy, mint a fogadóban, megvalósulnak és elmaradnak
bizonyos
jelenségek.
A
migráns
magával
viszi
tapasztalatait, amivel használ, vagy árt a fogadó országnak, de amelyek feltétlenül eltérnek új hazájában megszokottól. Ennek ott lehet pozitív vagy negatív fogadtatása. A számtalan közül vizsgáljuk meg a népesedés, munkaerıpiac, a szociális és kulturális hatásokat.
43
Demográfiai hatások A világkereskedelem fejlıdése és liberalizáltsága csak a világ bizonyos országait éri el. Ahol jelen van, ott fejlıdés és GDP növekedés következik be, ahonnan kiszorul, ott a túlnépesedés és a kereskedelmi kapcsolatok korlátozottsága jellemzı. A ’60-as évek közepéig a befogadó országok nem, vagy alig vettek tudomást a harmadik világ növekvı
demográfiai
nyomásáról.
A
’70-es
évek
gazdasági
megtorpanása nyitotta fel a fejlett országok vezetıinek szemét, atekintetben, hogy odafigyeljenek az erısödı migrációs nyomásra. Elsı lépésként fejlesztések megvalósításába kezdtek a harmadik világ országaiban, hogy ott tartsák a népességet. Tény, hogy ez a próbálkozás nem sikerült, csak kis mértékben tudták a képzetlen munkaerıt helyben tartani. A ’90-es években a fejlett világ elérte azt a demográfiás egyensúlyi pontot, hogy a születések száma már nem haladta meg a halálozások számát. Ezzel kezdetét is vette az a paradox, ma is tartó folyamat, hogy „kézzel-lábbal” tiltakozik a fejlett világ a migránsok ellen, miközben már látja, hogy csak a migrációs folyamatok által kerül ki a demográfiai gödörbıl. Míg a világnak ez a fele a deficittel küzd, addig a másik oldal „túltermelést” mutat a népesség terén. Ennek kiküszöbölésére, figyelemre méltó módszert választott némely ázsiai ország. Nem csak a tıke- és pénzpiacokra figyeltek, hanem olyan befektetéseket telepítettek és alapítottak az országban, aminek nagy a munkaerı igénye. Így nem csak a tıkétıl függtek. (Persze itt felmerülhet a gondolat tovább vitele abból a szempontból, hogy akkor le kell állni minden gépesítéssel és mindent kézi erıvel kell végezni. Ez persze, tudjuk, badarság és nem is errıl van szó.) Felismerték továbbá a szellemi tıkében rejlı lehetıségeket, a szellemi tıke stratégiai
44
jelentıségő hozzáadott értékét.37 Dél-Korea sorban nyeri a nemzetközi általános iskolai PISA felméréseket. A világ népességének 3%-a, körülbelül 190 millió ember él más országban, mint ahol született. Ebbıl 70-90 millió munkavállalási céllal vándorol, aminek 62%-a a fejlett világ felé veszi útját. Négyötödük az Egyesült Államokban próbál érvényesülni a jobb élet reményében. A migráció célpontjai fıleg a városok, különösen a nagyvárosok. Az érkezık a városokat vagy annak bizonyos részeit jelentısen megváltoztatják.
Kulturális
különbségekbıl
adódóan
igyekeznek
egymás közelébe költözni és így együtt tartani saját kultúrájukat. Ez bizonyos esetekben az elnéptelenedett belvárosokban alakul ki, beindítva a gettósodás folyamatát. Máskor, amikor a város központi részeinek értéke magas, mint például Párizsban, a külsı kerületekben telepednek le a migránsok. Itt aztán kialakítják az otthonihoz hasonló életfeltételeket. Az utca képe, a boltok árukínálata, a forgalom igazodik az ott élık igényeihez. Már csak számuknál fogva is komoly fogyasztói bázist jelentenek. Ha a kormányzat tudja kezelni ezt a helyzetet és viszonylag jelentıs a magasan képzettek aránya a letelepedık között, akkor nem marginalizálódás, hanem homogenizáció következik be. New York Brooklyn városrészében például remekül kialakult egy orosznegyed, ahol minden megtalálható, amire az ott élıknek szüksége lehet, mégsem tapasztalható az amerikai lakosság tömeges kiköltözése a területrıl. Vagyis, homogenizált lett a terület. Más azonban a helyzet Párizs külvárosaiban, ahová egy francia már be sem mer menni. A fogadó országban a migráció közvetlen hatása a népesedésre: számának növekedése, korszerkezet fiatalodása, mivel a migránsok döntıen 20-35 évesek. Közvetett hatás, hogy a bevándorlók növelik a 37
Rédei, 2007. p. 35.
45
célország termékenységét, mert a migránsok gyermekei már a fogadó országban születnek meg, amivel fiatalító hatást eredményez. A küldı ország
részben
veszít,
részben
viszont
nyer
állampolgára
elvándorlásával. Negatív hatása abban áll, hogy nem otthon növeli a GDP-t (már ha egyáltalán van erre lehetıség), nem fizet adót, járulékot, nem vesz részt a közös teherviselésben. Pozitív hatása van viszont azért, mert igen jelentıs hazautalásokkal lehet számolni. Tanulságos megvizsgálni a 4. táblázatot, melybıl kiderül, hogy az európai országok már nem képesek önálló reprodukcióra csak a migráció révén. 4.táblázat A népesedési változók egyes országokban, Európában (2005) Ország
Népesség száma ezer fıben (2005. 01.01.)
459488 82501 Franciao. 60561 Egyesült Kir. 60035 Olaszo. 58462 Spanyolo. 43038 Lengyelo. 38174 Hollandia 16306 Görögo. 11076 Portugália 10529 EU-25
Németo.
1000 lakosra jutó születések száma
1000 lakosra jutó halálozások száma
Természetes szaporodás/ fogyás
1000 lakosra jutó migrációs egyenleg
1000 lakosra jutó tényleges változás
Lakosság ezer fıben (2006. 01.01.)
10,5 8,4 12,6 11,9 9,9 10,9 9,4 11,6 9,4 10,5
9,7 10,1 8,8 9,9 10,4 8,8 9,7 8,4 9,2 9,7
0,8 -1,7 3,7 2,0 -0,5 2,1 -0,3 3,1 0,2 0,8
3,7 1,2 1,7 3,3 5,8 15 -0,3 1,2 3,1 3,9
4,5 -0,5 5,4 5,3 5,3 17,1 -0,7 2,0 3,3 4,7
461507 82456 60892 60354 58772 43781 38148 16338 11112 10579
Forrás: EUROSTAT, Chronos Database. R. Münz 2006. June, in: Rédei, 2007. p.45. A találomra választott országokat elemezve látszik, hogy Németország és Lengyelország még a migráció jelenléte mellett is fogy. (Bár némely vélekedés szerint Európában 2 állam képes az eljövendıkben természetes szaporodást produkálni: Albánia és Lengyelország...). Az EU-25 népessége csekély mértékben természetesen, nagyobb mértékben a migráció által növekedett 2005-ben. Ugyanezen vizsgálat adatai 46
szerint nagy gondokkal küzd e téren Litvánia (-7%) és Lettország (5,4%). Magyarország 2,1 %-os csökkenést mutat. Jól növekedett viszont népesség tekintetében: Írország (20,2%), ráadásul, ebbıl a természetes szaporodása is 8,8% volt, Ciprus görög fennhatóságú része (31,3%) és Izland (10%). Nyolc olyan ország van, mely „önerejébıl” képes fogyni: Németország (-1,7%),Olaszország (-0,5%), Lengyelország (-0,3%), Cseh Köztársaság (-0,5%), Magyarország (-3,9%), Litvánia (-4%), Észtország (-2,5%), és Szlovénia (-0,5%). A többi 17 ország egyelıre képes a reprodukcióra, de mint láthattuk, többségük kifulladóban van. Számunkra, fogyatkozó nemzetek számára, az egyetlen lehetıség a migráció fenntartása, elindítása. Ezeket az adatokat tartalmazza a 4. melléklet. Az európai népesedési helyzet jellemzıje, hogy nı a születéskor várható élettartam és csökken a termékenység. Mivel a bevándorlás nagyobb arányú, mint a kivándorlás, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a népesség gyarapodásának kulcsa a migráció. Munkaerıpiaci hatások Ha egy pillanatra mellızzük a szakirodalmat, magunk is képesek vagyunk a fogadó országok közvélekedésébıl kiszőrıdı munkaerıpiaci
hatások
összegzésére.
Az
általános
nézet
szerint
a
„vendégmunkás” vagy egyszerően csak külföldi, elveszi a belfölditıl a munkahelyet. Ha már elvette, mindjárt le is nyomja a bérszínvonalat, komoly károkat okozva ezzel az adott ország munkavállalóinak. No és persze ebbıl adódóan, „olcsón végzett munka milyen is lehet” alapon, eleve predesztinálva van a migráns munkavállaló, hogy amit ı csinál, az csak alacsonyabb színvonalú lehet, legyen az kımőves vagy orvos.Sajnos pozitív véleményekre nehezebb példát találni, de persze ilyen is létezik. Mindenki örül egy thai masszázsnak, ha azt egy igazi 47
thai masszır végzi. De nézzük meg a kérdést egy kicsit komplexebben. A fejlett országok a munkaerıpiac helyzetének tekintetében két problémával kell, hogy szembesüljenek. 1. Bizonyos típusú állásokra igen nehéz munkaerıt találni. Ezek az úgynevezett 3D munkák38 (dirty, demanding and danger – vagyis, piszkos, szükséges és veszélyes). Ezek alacsony presztizső, rosszul fizetı állások. Ezeken a területeken akut munkaerıhiány jelentkezik az évek elıre haladtával.39 2. Az utóbbi években az OECD országok mind nagyobb munkanélküliséggel küzdenek. Ez nem csak látszólag, hanem valójában is ellentétes két folyamat. Leegyszerősítve: nincs munka, ami van, viszont nem tetszik az álláskeresıknek. Ez kicsit a migráció-kezelés lélektanára rímel: ne engedjük be a migránsokat, de szerezzünk már valakit, aki elvégez bizonyos munkákat.
Rédei, 2007. p.49. Cseresnyés Ferenc: Migráció az ezredfordulón, Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2005. p. 32.
38 39
48
10. ábra Néhány OECD ország külföldi munkavállalalóinak aránya a teljes munkaerıpiacból 2003.(%)
Külföldi munkavállalók aránya 60 50 40 30 20
Külföldi munkavállalók aránya
10
Németo. Ausztria Belgium Dánia Spanyolo. Franciao. Magyaro. Olaszo. Írország Japán Luxemburg Norvégia Hollandia Portugália Svédország Svájc
0
ForrásRédei, 2007. p. 48. saját grafika Látható a 10. ábrán, hogy a kisebb országok nehezebben tudják a munkaerıpiac igényeit belsı forrásból utántölteni, ezért ık igen nagy százalékban fogadnak külföldi munkaerıt. Ilyen például Luxemburg és Svájc. A nagyobb országok megpróbálják az erıforrások áthelyezésével pótolni a hiányt. Az erıs gazdasággal rendelkezı országok, mint például Németország
vagy
Ausztria
szintén
igénylik
az
utánpótlást,
támogatandó a gyors fejlıdés. De érdekes Japán helyzete, amely nagyon zárt munkaerıpiaccal rendelkezik, ám ennek kulturális okai vannak. Mind többször hangzik el az a vélekedés, hogy nem a migráció mennyisége, hanem a minısége számít. A képzett és képzetlen munkaerı fogadását már szinte minden ország külön kezeli. Képzetlen munkaerıbıl túlkínálat van, míg a kvalifikáltak számára kinyílt a világ, így ık még válogathatnak is, hová menjenek. A vándorlás célja azonban a szerint változhat, hol mennyit ér a munka vagy a tudás, hiszen evidens, hogy a munkavállaló oda megy, ahol jobb feltételeket 49
ajánlanak neki. És itt lépnek be, a „növeli-e a munkanélküliséget a migráció?” és az „elveszi-e a külföldi a munkahelyet a belfölditıl?” típusú kérdések. Cseresnyés erre a német építıipar példáját hozza. Ott a gazdasági restrikció eredményeként történik meg az, hogy a szerzıdtetett külföldi munkaerı bér-aláigérési versenyt kezdeményez a belföldi munkavállalóval szemben. Természetesen a hazai munkavállaló azért az árért nem tudja elvállalni a munkát, mert az általa kialakított és megszokott életszínvonal abból nem finanszírozható. Ez persze csak feketén, vagy féllegálisan lehetséges. Tiszta piaci körülmények között nem. Rédei szerint a belföldi munkavállaló esélyeit nem befolyásolja a külföldi megjelenése. Európában és az Egyesült Államokban az a tapasztalat, hogy amikor a képzetlen migráns megérkezik, hajlandó bármilyen munkát elvállalni. Megfelelı mértékő tapasztalat, és némi induló tıke megszerzése után kisebb vállalkozásba is képesek belevágni. Jó példa erre egy adott kultúrán alapuló üzlet bevezetése, például egy kínai, olasz, magyar étterem megnyitása. Így tehát nem a versenyhelyzetet fokozták, hanem valamilyen piaci rést használtak ki. Ebbıl
következıen
több
külföldi
nem
jelent
magasabb
munkanélküliséget sem. Ezt szemlélteti az 5. táblázat.
50
5.táblázat Külföldi és hazai népesség munkanélküliségi aránya Külföldi munkaerı Munkanélküliségi arány Ezer fı Összes %-a Külföldi Hazai Ország 352,3 9,9 14,0 8,3 Ausztria 328,3 7,8 31,5 11,0 Belgium 83,8 3,0 16,2 13,8 Dánia 1573,3 6,2 44,6 22,8 Franciaország 2569,2 9,0 29,9 15,3 Németország 322,2 1,7 22,6 25,4 Olaszország 221,0 3,2 47,4 13,5 Hollandia 84,3 1,8 14,2 Portugália 139,0 0,9 47,7 48,3 Spanyolország 220,0 5,1 39,1 15,1 Svédország 899,0 3,5 28,1 16,5 Egyesült Királyság
Forrás: SOPEMI, Trends in international migration, Annual report 2003. OECD in: Rédei, 2007. p. 50. módosított szerkesztés
Az 5. táblázatból kiolvasható, hogy az országok többségében a külföldieket érinti jobban a munkanélküliség. Ezzel csak Olaszország és Spanyolország áll ellentétben. A külföldi munkavállalók helyzetét nehezíti a nyelvismeret hiánya, a képzettséget igazoló okmányok elfogadása, vagy az alkalmazkodás nehézségei. Hasonló tartalommal bír a 11. ábra is.
51
11.ábra Külföldiek aránya a munkanélkülieken belül
Külföldiek aránya a munkanélkülieken belül 3 2,5 2 1,5 1
Külföldiek aránya a munkanélkülieken belül
0,5 0
Forrás: Word Migration, 2003 (Geneva: International Organisation for Migration) in: Rédei, 2007. p. 50.
2.3. A migránsok integrálása, a migrációs folyamat menedzselése
A migráció problematikájának lényege nem csak abban áll, hogy van-e munkahelye és jut-e neki szociális támogatás, hanem, hogy mit is „kezdjünk” velük megérkezésük után. A fejezet címe az „integrálás” szót tartalmazza, de kell-e ıket, illetve hagyják-e magukat integrálni, netán asszimilálódni. Kétségtelen, hogy a fogadó ország lakóinak számára az lenne a legegyszerőbb, ha beköltözne a szomszédjukba Leila vagy Liu és családja, ledobná a „csadort”, kifehéríttetné a bırét, áttérne a keresztény vallásra, elfelejtené eddigi értékrendjét, és barátságosan grillezne a kertben újdonsült szomszédaival. Persze nem biztos, hogy ez 52
lenne a legjobb megoldás, és nem is kivitelezhetı. De fordítsuk meg a dolgot egy pillanatra. Mi történik, amikor az európai vagy amerikai (érts: USA-beli) megérkezik Szaud-Arábiába, vagy Japánba. Legjobb esetben, de ez már tényleg a maximális alkalmazkodás, nadrágban járnak, és kendıt kötnek a nık. Eszükbe sem jut, hogy földig érı, fekete, csak a szemüket láttatni engedı ruhadarabokat öltsenek magukra, és a férfiak sem rohannak a müezzin hívó hangjára hajnali öt órakor a mecsetbe. A Japánban dolgozó magyar pilóták legnagyobb gondja, hogy „ezek a japánok olyan szerencsétlen, döntésképtelen nép, nem gondolkoznak, mert nem is hagyják ıket, lehetetlen velük együtt dolgozni” – ez persze nincs így, illetve, ha így is van ez nem más, mint a kulturális különbségek megmutatkozása. Ezeket megfelelı ismeretek elsajátítása után könnyedén lehet kezelni. Egyébként, aki ezt mondja, egy pillanatra elgondolkodhatna, melyik ország makromutatói a szebbek, és csak azután értékelhetné az odavezetı úton alkalmazott módszereket. Na mindegy, elkalandoztunk egy pillanatra. Tehát ott tartottunk, hogy mi (értem ez alatt a fejlett világ fehér lakosságát) sem vagyunk
hajlandóak
asszimilálódni,
inkább
csak
az
alapvetı
udvariassági szabályokat figyelembe venni. Talán ezért váltott ki nagy ellenállást a francia kormány új szabályozása arra vonatkozóan, hogy az arab iskolás lányok nem hordhatják az iskolában fejkendıjüket. Badarság. Pontosan ez az, amivel tovább lehet szítani az egymás elleni győlöletet. Ráadásul minden társadalmi változtatás, - értsd: tanuljuk meg, hogyan kell egymást elfogadni, hogyan kell egymás mellett élni az oktatásban kell, hogy kezdıdjön, méghozzá kisiskolás korban, hogy mire azok a gyerekek felnıttek lesznek, a békés egymásmellett élés szabályai már természetesek legyenek. De akkor mi legyen? Az asszimiláció elképzelhetetlen, a szegregáció, vagyis az adott népcsoport elkülönítése nem megoldás, marad az integráció. Ám újabb kérdés 53
merül fel. Milyen szintő is legyen ez az integráció? Legyünk ıszinték. A három legnagyobb befogadón (Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada) kívül még egy ország sem rendelkezik komoly migrációs politikával. Az integrációra vonatkozó szabályozások mindenhol gyerekcipıben járnak, inkább csak próbálkozások. A jelenlegi helyzet40 Európa mozlimokkal, az Egyesült Államok pedig mexikóiakkal van tele. Eurábia és Amexika koncepció kezd életre kelni a migrációval foglalkozó kutatók körében. Az iszlamizálódással fenyegetı szerzık arra
alapozzák
feltételezésüket,
hogy
Nyugat-Európa
számos
országában már most 2-8% között van az iszlám lakosok aránya. Franciaországban 10%. Ezzel a mérettel erı és elkeseredettség párosul, minek eredménye képpen olyan események történhettek, mint például Pim Fortuyn – a mohamedánok integrálását és a bevándorlás megszigorítását hirdetı holland politikus -, vagy Theo van Gogh – az iszlám szélsıségesek embertelen cselekedeteit bemutató filmrendezı – meggyilkolása. De hatalmas ellenállást váltottak ki a dán napilapokban megjelenı iszlám karikatúrák, vagy említhetjük XVI. Benedek pápa magyarázkodásra kényszerülését, egy mozlim vallást kritizáló hatszáz éves idézet miatt. Ezek az események sajnos mind átcsapnak a nyugati világ értékrendjének tagadásába, majd tüntetésekbe. Egyes vélemények szerint „örüljenek, hogy itt lehetnek és van munkájuk”, míg mások szerint „nekik is joguk van a méltósághoz és a kutúrájuk tiszteletének megköveteléséhez”. Az integráció megvalósítása tehát komoly külsı és belsı ellenállásba ütközik. Itt van például Ayaan Hirsi Ali, szomáliai menekült esete. A hölgy húszas éveinek elején, kényszer házasság elıl menekült Hollandiába. Letelepedett és megkezdte a harcot az iszlám 40
Marján, 2007. p. 218-225.
54
szélsıséges eszmék ellen. Még a holland parlamentbe is bekerült, mint képviselı. Amikor azonban kiderült, hogy menekült státuszért folyamodásakor nem mondott igazat, a nevét és életkorát illetıen, a holland kormány kiutasította az országból és bevonta az útlevelét. Egy amerikai (USA) jobboldali kutatóintézet azonnal lecsapott rá és munkát ajánlott neki. Természetesen Hollandiában hatalmas botrány lett az ügybıl, még kormányválságot is okozott. E nagy nyilvánosságot kapó eseményekkel párhuzamosan folyik Európa gettósodása, ami szintén nem felel meg az integrációs törekvéseknek. Ezek alapvetıen mozlim bevándorlók által lakott zárványok, melyek szinte teljesen elzárkóznak az ıket körülvevı ország szokásaitól, értékrendjétıl. Ezeknek a csoportoknak a legfontosabb célja nem az integrálódás, hanem saját kultúrájuk életben tartása, ami ebben a formában épp az integráció ellentéte. Mindezzel együtt Európa morális kötelessége a menekültek segítése, befogadása. Kicsit olyan ez, mintha árral szemben mennénk. Alapvetı eltérést mutat az észak-amerikai és az európai bevándorláspolitika. Az amerikai megoldás az amerikanizálást alkalmazza. İ úgy kezeli a bevándorlót, mint jövendı amerikai álampolgárt. Ezzel szemben a nyugat-európai országok nagyfokú és kollektív önállóságot adnak a migránsoknak, nem akarják ıket európaizálni. Szabadon ápolhatják kultúrájukat egy multikulturális közegben. Kicsit úgy tőnhet, mintha ezzel Európa lerázná magáról a problémát, és azt mondaná: „legyetek csak ott magatoknak és segítsetek magatokon, ahogy akartok”. Ezért Európát egyre több bírálat éri. Lehet, hogy ezzel a nagyfokú önállósággal jót akar, de sorra kudarcot vall, vagyis az integráció nem valósul meg, helyette mélyül a szegregáció. Ennek egyik közelmúltbeli eredménye a párizs környéki fiatalok, akik maguk bevándorló szülık Franciaországban született gyerekei, autókat 55
borogattak és gyújtottak fel, demonstrálandó elégedetlenségüket. (Megjegyzendı azonban, hogy az alap esemény, mely kiváltotta ezt a reakciót az volt, hogy francia rendırök lelıttek egy menekülı kisgyereket, aki meg is halt.) Az így kialakult gettók ráadásul konzerválják is a problémát. Nem ritka, hogy még az itt született harmadik generáció sem beszéli a fogadó ország nyelvét. Persze tudjuk, a bevándorlás sok pénzbe kerül. Jacques Bichot, a lyoni egyetem professzorának számításai szerint Franciaországnak mindez 24 milliárd Eurójába került 2005-ben. (Igazságszolgáltatás, rendfenntartás, bőnüldözés, szociális kiadások, oktatás extra kiadásai, fıleg az északafrikai és török bevándorlás kapcsán.) Ennyi pénzt kap Magyarország az Uniótól 2007-2013 között a felzárkózásra.41 Kanada módszere a kvalifikált munkaerı kiválogatása. Európa a reformjaival alapvetıen csak szigorított (Dánia például megtiltotta a családegyesítést, minek következtében rendkívül gyorsan kezdett csökkenni a bevándorlás). A kulcskérdés azonban még mindig az integráció. Európának szüksége van, vagy lesz a már említett demográfiai okoknál fogva, a bevándorlókra. A tudatformálásra megfelelı idı, gyerekkorban van. Ebben az életkorban kell a társadalom hálójába beszıni, de nem fogva tartani a bevándorlókat. Meg kell tanítani mindkét oldalt arra, mikor, hogyan kell viselkedni, hogy a másikat az ne sértse. Elmagyarázni, hogy óhatatlanul ezek a migránsok kettıs életet élnek, egyiket az iskolában, amit követ majd a munkahely, a másikat otthon. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy ezen értékrend kialakítására nincs lehetıség széles társadalmi körökben, mert bizonyára lesznek olyan rétegek, és nem kevesen, akik majd ellenállást tanusítanak. Persze nyilvánvaló az is, hogy nem lehet az integráció problematikáját az oktatás nyakába varni,
41
Marján, 2007. p. 222.
56
mert mindenki otthonról hozza az alapvetı értékrendjét. De ha figyelembe vesszük, hogy egy gyerek napi 6-8 órát tölt közösségben három éves korától, talán joggal gondolhatjuk, hogy tanítható az elfogadás mővészete. Az angolszász gyerekmősorok szinte kivétel nélkül tartalmaznak indiai, afrikai, mozgássérült, kínai szereplıket. Nyilván ez is azért fontos, hogy a gyerek ne kiáltson fel ijedtében, ha meglát egy kenyai bevándorlót. Legyen az természetes, hogy nem vagyunk egyformák. Visszatérve, a bevándorlókat is munkára kell kényszeríteni az ellátórendszerek és a munkaerı-piaci szabályok reformjával. A modernkori bevándorlónak is sokat kell tennie, hogy elfogadják a fogadó ország alapnormáit, és tenni kell beilleszkedésük érdekében. Mielıtt rátérnénk a konkrét tettek vizsgálatára, van itt még egy „aprócska” kis lokális (európai) probléma. Európa népének rendezni kell viszonyát az iszlámhoz. Párbeszédekre és megismerésre van szükség, ami valószínőleg nem lesz könnyő. Mivel azonban az iszlám népesség rohamosan nı Európában, a tárgyalás elkerülhetetlen.
57
Integrációs törekvések Nem véletlen, hogy mindig ezt a szókapcsolatot halljuk. Törekvések. Törekszünk, törekszünk, de sajnos egyre nagyobb a probléma. Jó lenne már arról írni, hogyan is mőveljük mi ezt évtizedek óta. Érdekes mód Ausztrália vagy Kanada sosincs a vezetı hírekben, hogy nem tudnának a migránsaikkal bánni. T.H. Marshall szerint az állampolgárságnak három komponense van: politikai, polgári és szociális jogok. Politikai jogok: aktív és passzív választójog, polgári jogok: szabadságjog, véleménynyilvánítás joga, vallásszabadság, szociális jogok: a jóléti állam biztosítási rendszerének élvezete. A migránsok társadalmi helyzetét az e jogokhoz való hozzáférés mértéke határozza meg.42 Problémát jelent viszont, hogy a migránsok sokszor nem kívánják a befogadó ország állampolgárságát felvenni. Ennek okai: Ha korábbi állampolgársága feladására kényszerül, régi hazájában külföldivé válik, így érvényesek lesznek rá a beutazási és tartózkodási korlátozások. Adott esetben nem szerezhet ingatlant, sıt nem rendelkezhet a már korábban a tulajdonában lévıvel. Problémás lehet az öröklés. Alapvetı lelki kötıdés a szülıföldhöz.43
Pedig az integrálódás alapfeltétele, hogy a bevándorló maga is képes legyen beleszólni választott hazája életébe. A másik oldalról pedig elmondható, hogy a politikusok is csak akkor fogják érdemben Cseresnyés, 2005. p. 55. Wollenschlager, Michael: Migrationspolitik und Zuwanderungsrecht, Illegalitat und Legalisierung, Integration und Staatsangehörigkeitsrecht. in: Cseresnyés, 2005. p. 57.
42 43
58
képviselni a migránsok érdekeit, ha mint lehetséges választók jönnek számításba. Az amerikai és európai migrációs szemlélet alapvetı különbsége,
hogy
az
Egyesült
Államokban
a
migráns,
mint
népgazdasági haszon él a köztudatban, míg Európában úgy tekintenek rájuk, mint akik a jóléti szolgáltatások kiaknázására utaznak. Ez megint csak megnehezíti az integrációs célok elérését. Az Európai Bizottság évente megjelentet egy kézikönyvet, mellyel iránymutatást próbál adni a tagországok migrációs politikájához. A következı témákat érinti: a bevándorlók integrációjának általános érvényesítése, a lakhatás kérdése a városi környezetben, gazdasági integráció, integrációs irányítási struktúra. Cél az európai egységes migrációs keretrendszer felállítása. Ennek mintegy elızménye az uniós CBP (Common Basic Principles), vagyis általános alapcélok felállítása. Ez a célrendszer számos, már megvalósult gyakorlatot is felsorol. • Bécsben
az
sokszínőséggel
önkormányzatoknál foglalkozó
például
osztályt,
felállítottak mely
segíti
egy az
önkormányzatok ügyfélszolgálatait – a kereskedelmi engedélyek kiadásától a nyugdíjjogosultság megállapításáig – minden, migránsokat érintı ügyintézésben, a bevándorló nyelvén. Ezen ügyintézık 2/3-a maga is bevándorló. • Angliában a minisztériumi fıtisztviselı személyesen felel a sokszínőség kapcsán vállalt kötelezettségek tekintetében. A már említett kézikönyv a következı irányokat jelöli meg: • Általános cél, hogy a migránsok ugyanolyan szolgáltatást kapjanak, mint a belföldiek. • Egyenlı esélyek a lakhatás terén – ehhez megfelelı szakpolitikai támogatás nyújtása. 59
• Már a belépéssel kapcsolatos szabályok is az integrációt készítsék elı. • A képesítések hivatalos elismerésével járó nehézségek leküzdése; tiltott megkülönböztetés. (Itt az elsı mérföldkı az lesz, amikor a kormányok demonstratíve megszüntetik az állami hivatali munkakör betöltésére vonatkozó alapfeltételt, miszerint csak állampolgár dolgozhat a munkakörben!) • A bevándorlók tulajdonában lévı cégeket felvenni a beszállítói listára. • A vállalkozni kívánó bevándorlókkal a bankok építsenek ki kapcsolatot és végezzenek tanácsadói tevékenységet. • Segíteni a kormányokat, hogy az uniós elveket át tudják ültetni nemzeti, regionális és lokális gyakorlatba. • Nagyon fontos, hogy a politika tanusítson egységes álláspontot integrációs kérdésekben, irányt mutatva és nem összezavarva ezzel az állampolgárokat. • A
folyamat
állandó
értékelésére
van
szükség,
hogy
a
kormányzatok lássák, érezzék és átérezzék, milyen tennivalókra van még szükség. A folyamat Az utolsóként említett cél a folyamat kiindulópontja. A migráció kezelése sokkal könnyebb, ha térben és idıben átgondoltan történik. Felmérendı, hogy van-e vagy lesz-e munkaerı-hiány vagy többlet, milyen céljai vannak az adott régiónak, milyen lehetıségek vannak más országból történı szabályozott befogadásra. (Az interneten terjedı zöld60
kártya hirdetések például ilyenek. Az adatok megadásával a vándorlásra fogékony ember lehetıséget ad a fogadó országnak, hogy azokat fogadja be, akikre valóban szüksége van, és akikbıl profitálhat.) Ajánlatos erre egy konkrét intézményi hálózatot létrehozni, tanácsadói hálózattal. A migrációs politika két alappillére tehát a korlátozás és a toborzás kell, hogy legyen. A korlátozás nyilvánvaló célja az, hogy ne jussanak olyan migránsok az országba, akik nem képesek a társadalmi felelısségvállaláshoz hozzájárulni és csak az ellátórendszereket terhelik. A toborzásé pedig a már említett módszer az ország munkaerıszükségletének kielégítésére. Persze mindenek elıtt manapság a biztonság áll, így ha nem okoz a migráns nemzetbiztonsági kockázatot, akkor következhet a haszonelvőség vizsgálata. Ezt aktívan mőködı kiválasztási folyamat segíti.44 Nagyon fontos a migráció témakörében is az Unió szupszidiaritásra való törekvése. Szorgalmazzák, hogy a döntések ott kerüljenek meghozatalra, ahol a probléma felmerül, hiszen ott lehet a leghatékonyabban orvosolni. Míg a nemzeti szint kvótákat és fı irányokat határoz meg, addig a regionális szint az egyénekkel és a helyi igényekkel kell, hogy foglalkozzon. Sajnos ez még nem igazán mőködik,
illetve
egyes
országokban,
például
Kanadában
és
Ausztráliában a nemzeti kiválasztási pontrendszer tartalmaz erre vonatkozó kérdéseket. Aki hajlandó kevésbé fejlett területen letelepedni, az plusz pontot kap. Több okból fontos a bevándorló életkora is, nyugdíj, segély, járulékfizetés szempontjából. A migráció komoly megpróbáltatást jelent mind a bevándorlónak, mint a fogadó országnak. Fontos tehát, hogy megfelelı rendszerek kerüljenek kialakításra. Legyen gyors és határozott szabályozás mentén folyó az ügyintézés, ne tartson ez bizonytalanságban senkit.
44
Rédei, 2007. p. 92.
61
3. A Berni Kezdeményezés45
Az egy másik dolgozat témája, hogy az elızıekben tárgyalt problémakört hogyan próbálják a jogászok mederben tartani. Talán egy dolgozat nem is lenne elég a migrációval kapcsolatos szabályozások és ajánlások elemzésére. Van azonban egy nagyon friss és emberközeli kezdeményezés, amire érdemes egy pár sorban kitérni. Ez a Berni Kezdeményezés. A svájci kormány kezdeményezésére, 2001-ben került sor erre a társadalmi párbeszédre. Körülbelül 60 személy vett részt a tanácskozásokon. Már az összetétel is figyelemre méltó. 1/3-a a fejlett országokat, 1/3-a tranzit és kiinduló országokat, 1/3-a pedig a nemzetközi szervezeteket, az akadémiai szektort és a nem kormányzati szerveket
képviselte.
3-4
„kulcselıadó”
által
tartott
elıadást
munkacsoportokban elemezték, tárgyalták, vitatták meg. Foglalkoztak a globális migrációs kihívásokkal, a közös érdekekkel, a küldı és fogadó országok gazdasági-szociális teherviselésérıl, és meghatározták, milyen elvek mentén kellene együttmőködniük. Az alapvetı cél az volt, hogy a migráció a biztonságot és a társadalom hasznát jelentse, hogy összhang jöjjön létre a menekülteket védı jogok és a nemzetek irányítási elvei között. Ma már nem nagyon találni olyan nagy nemzetközi szervezetet, amelyik ne foglalkozna migrációval. Az ENSZ, UNHCR, ILO, IOM, OECD és az Európa Tanács is. A gond csak az, hogy a valós problémára nem nagyon sikerül igazi javaslatokat tenni. Olyan javaslatokat, melyekben nem vész el a sok bába között a gyerek, vagyis a bevándorló. A Berni Kezdeményezés lényege éppen az volt, hogy a tranzit és célországok problémáit orvosolva, legyenek megoldások a kibocsátó országok szükségleteinek és érdekeinek feltárására is. Egy konkrét 45
Rédei, 2007. p.98-101.
62
„eredményük”, hogy hatékonyabb ellenırzési rendszert kell a határokon kialakítani. (Talán ezért kellett a Ceutai-ban lévı 4 méter magas szöges drótfalat 6 méteresre növelni, de errıl a következı fejezetben még lesz szó bıven.) Örömteli viszont, hogy emellett azt is megfogalmazták, hogy a falak emelése nem elég, az országok között párbeszédek, sıt egyezmények kellenek, könnyítendı a népmozgásokat. A berni tárgyalásokon kihangsúlyozták, hogy fontos meghatározni, hogy adott országnak milyen mértékő hiány-pótlásra van szüksége a munkaerıpiacon, és hogy a bevándorlók, hogy érintik a nyugdíjrendszert. A célok között szerepelt még, a jövıbeli migrációs trendek felmérése, méretei, formái, irányai. Ez azért lenne fontos, mert az országok így elıre tudnának kalkulálni, tőzoltás helyett. Ez tehát nem egy egyszerő tudományos konferencia, hanem egy közös gondolkodás elindítása volt. Alapelvként egymás helyzetének megértését tőzték ki, majd a kormányok közötti párbeszédek megkezdését indítványozták. Tanártovábbképzéseket szerveztek a migráció oktatására. Szükséges lenne, hogy ezek a párbeszédek folytatódjanak, és idırıl-idıre összegyőljenek az érintett államok képviselıi. Sajnos ez a része is igen nehezen halad. „Annak ellenére, hogy létezik számtalan regionális kétoldalú és többoldalú megegyezés és szerzıdés – ami a migrációt érintı dolgokkal foglalkozik, ami az emberi jogokat és az emberbaráti területet illeti - , nem létezik egy összehangolt és teljes rendszer, amely alapján a nemzetközi migrációt egy megerısített nemzetközi együttmőködésen keresztül irányíthatnák az államok.”46 A Berni Kezdeményezés egy alternatívát ajánl egy hatékony együttmőködés kialakítására. A Google keresıjébe beütve, sajnos semmilyen utalás nem található arra vonatkozóan, hogy, hol is tart a folyamat. Csak remélni lehet, hogy nem adták fel az illetékesek. 46
Rédei, 2007. p. 101.
63
4. Migráció, különbözı nézıpontokból
Amikor az ember relatíve nyugalomban éli az életét, dolgozik, gyereket nevel, tanul, el sem tudja képzelni, hogy tıle néhány száz vagy ezer kilométerre, nem is feltétlenül harcok súlytotta övezetekben, micsoda küzdelem folyik az életért. Naponta halljuk, vagy olvassuk, mekkora probléma Európa számára az illegális bevándorlás, például Afrika felıl, miközben boldogan majszoljuk azt a földiepret, amit ezek az illegális afrikai bevándorlók termelnek meg Almeríában, DélSpanyolországban úgy, hogy a hatóságok gyakorlatilag szemet hunynak felettük. Nem véletlen, hogy a migránsoknak két alapvetı végcélja van: az egyik Európa, ahol a szabályozás gyerekcipıben jár és inkább korlátozás, mint koordinálás folyik, a másik Észak-Amerika – Ausztrália, ahol viszont a migrációnak hagyományai és kiforrott kezelési szabályai vannak. A két térség azonban megegyezik abban, hogy jómódban élhetnek lakói. A migráns alapvetıen ugyanazon okokból indul el, akár Ázsia, akár Afrika a kiindulás kontinense. Ebben a fejezetben ezért, a teljesség igénye nélkül, megpróbálunk képet festeni a migrációról és kezelésérıl, a kiemelt kibocsátó és befogadó országok szemszögébıl.
64
4.1. Migráció Afrikában
Kezdjük is mindjárt a legkényesebb ponttal, Afrikával. Afrikáról háromféle vélemény-vonal ismert. A közemberé, a kutatóé és az „emberi-jogi harcosé” – nevezzük így. A közember médián átszőrt véleménye a legismertebb. Az afrikai bevándorlás a legtöbb ember szemében csak teher. Megoldandó, vagy méginkább letakarandó probléma. Látszólag semmi haszna, viszont nagyon sokba kerül. Persze ne feledjük, hogy ez a „közember” DélFranciaországban,
vagy
Dél-Spanyolországban
él,
együtt
a
bevándorlókkal. Nyilván mást lát, mint azok, akiknek nem kell együtt élni ezekkel a menekültekkel, vagy vándorlókkal. Ezek a vélemények – stílusosan – feketék vagy fehérek. Valós és átvitt értelemben is. A kutatások eredményei sokkal árnyaltabbak. A világ egyre mobilisabb, ám ez Afrikára nem mondható el. Az afrikaiak mobilitási hajlandósága nagyon alacsony, ami vélhetıen a nagy szegénység és az alulképzettség miatt van. Emellett, Afrika vonzása is igen alacsonynak mondható, ami tovább rontja a cserearányokat. Magas a születések aránya, ami tovább rontja a helyzetet, mivel a fiatalok számára nincs perspektíva a helyben maradáshoz. A kontinens 2,1%-a vesz részt a nemzetközi migrációban, ami a világátlag (2,9%) alatt van. A migráció 1960-2000 között nıtt (9 millióról 16 millióra), de nem egyenletesen. 1960 és 1980 között felment 14 millió fıre, de az utóbbi 20 évben már csak 2 millióval emelkedett. Ha más régiókkal hasonlítjuk össze, azt látjuk, hogy a latinamerikai duplája, de az ázsiai fele az afrikai migránsok száma. A 80-as évek elején véget ért egy olcsó munkaerıre támaszkodó gazdasági rendszer, valamint szigorodtak a bevándorlás szabályai, így az afrikai 65
népesség növelkedésének ellenére sem nıt részük a migrációból.47 Egy másik megközelítésbıl: a kontinens a nemzetközi migránsok 16,3%-át adja. 12.ábra Az afrikai kontinens és régióinak nemzetközi migrációból való részesedése %-ban (a migránsok össznépességhez viszonyított aránya alapján, 2000.) 18 16 14 12 10 A nközi migr-ból való részesedés
8 6
A migránsok össznépességhez viszonyított aránya
4 2 0
Forrás: www.migrationinformation.org in: Rédei, 2007. p. 273. A 12. ábrán látható, hogy a nyugat - és kelet - afrikaiak a legmobilisabbak,
miközben
tudjuk,
hogy
az
ı
helyzetük
a
legkilátástalanabb. A déli országok helyzete, sokkal jobbnak mondható, részben a történelmi elızmények, részben a kedvezıbb idıjárási adottságok miatt. A Dél-Afrikai Köztársaság helyzete például messze a legjobb a kontinensen. 1990-ig az úgynevezett apartheid rendszer állt fenn, ami a fekete és fehér lakosság jelentıs elkülönítését jelentette. A fekete
lakosság
hátrányos
megkülönböztetése
európai
szemmel
minimum hihetetlen volt. A szerzı maga is élt abban az idıszakban ott
47
Rédei, 2007. p. 272.
66
egy évet, és a helyi fehér lakosság hozzáállása a feketékhez, megalázásuk, elnyomásuk kétségbeejtı olykor már-már nevetséges volt. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy minden beruházást a fehérek végeztek, kvázi ık adtak munkát a feketéknek. Amióta a rendszer megszünt és a feketék vették át a hatalmat, az ország minden szempontból mélyrepülésbe kezdett. Ma már nem befogadó, hanem inkább kibocsátó ország, még akkor is, ha a többi afrikai országhoz képest, az egekben van az életszínvonal. Az afrikai migráció jellemzı célországait a 6. táblázat mutatja. 6.táblázat Az afrikai migráció fı irányai (2001.) Célország
Olaszország
Összes bevándorló (1000 fıben) 411 373
NagyBritannia Németország Spanyolország Kanada Franciaország
306 255 229 1652
Hollandia Belgium Portugália USA Svájc Svédország
150 143 90 37 35 26
Jellemzı küldı országok
Tunézia, Egyiptom, Marokkó, Szenegál, Ghána, Szomália Ghána, Algéria, Líbia, Nigéria, Szomália, Dél-afrikai Köztársaság Marokkó, Algéria, Kongó, Ghána, Tunézia Marokkó, Algéria nincs adat Algéria, Marokkó, Tunézia, Kongó, Elefántcsontpart Marokkó Marokkó Angola, Fokföld, Bissau-Guinea Nigéria, Egyiptom, Etiópia Marokkó, Tunézia Etiópia
Forrás: Council of Europe, US INS, CNR Kanada, 2001. in: Rédei, 2007. p. 275. (Feltétlenül megjegyzendı, hogy a felhasznált táblázat két ponton – vastagítva, kiemelve – eltér az eredetitıl, mert az idézett Rédei könyv 275. oldalán lévı adatok e két ponton eltérnek a 307. oldal adataitól, nyilvánvalóan elírás miatt). 67
Ha az iménti számokat grafikonon is ábrázoljuk, a következıt állapíthatjuk meg. 13. ábra Az afrikai diaszpóra nagysága a fıbb befogadóknál
450000 400000 350000 300000 250000 200000 150000 100000 50000 0
Forrás: IM World Report 2003. in: Rédei, 2007. p. 307. Jól látszik, hogy Afrika migránsainak jelentıs része Franciaországba igyekszik. Olaszország, az Egyesült Királyság, Németország és Spanyolország, közel azonos számban fogad, ám megjegyzendı, hogy Spanyolország jelentıs illegállis bevándorlással küzd, amit ez az ábra nem tartalmaz, de errıl még lesz szó. Hogy ezek az adatok mibıl adódnak össze, a 6. táblázat szemlélteti. A következı földrajzi irányokat különíthetjük el a munkavállalási célú migrációban48:
48
Rédei, 2007. p. 275.
68
A
legfıbb
meghatározó,
az
idıjáráshoz
kapcsolódó
munkaerımozgás. A legtöbben Észak-Afrikából hagyják el a kontinenst. Ez azért fontos, mert elıször, mint szezonális munkások mennek el és győjtenek tapasztalatot, majd késıbb e tapasztalatokat használják fel migrációs döntéseikben. Amikor visszatérnek, már a szolgáltatóiparban, építıiparban vagy a ház körül tevékenykedık szektorában helyezkednek el. Nyugat-Afrika politikai-gazdasági helyzete miatt ontja magából a migránsokat, bár az utóbbi évtizedekben egyre több ültetvény került telepítésre, ami helyben is ad munkát. A másik lehetıség a 90 napos vízummentes tartózkodás lehetısége Európához közel esı afrikai országokban. Ez azért fontos, mert ez is egy ugródeszka a kontinens felé. Közép-Afrika
áramlási
folyamatait
a
természeti
kincsek
elhelyezkedése határozza meg. Ilyen például Gabon, vagy az olajban gazdag Egyenlítıi Guinea. Kelet-Afrika képzetlen munkaereje leginkább az Öböl-térségbe vándorol, jórészt házkörüli munkára. Szinte kizárólag a túlélésükért küzdenek. Dél-Afrika szívó-tolóerejérıl (elıbbi a sok korábban nyitott gyár, utóbbi az anarchia felé haladó kormányzati gyakorlat miatt) már volt szó. Összegzésül: láttuk, hogy milyen mértékben és milyen irányba vándorolnak az afrikai népek. Az okokat már korábban is vizsgáltuk. Most nézzük a harmadik nézıpontot! A harmadik oldal képviselıinek nézıpontja szerint az európai migráció problematikáját nem a 69
bevándorlás maga okozza, hanem az azzal való politikai bánásmód. Az elızı fejezetek ismeretében ebben lehet némi igazság, hiszen az úgynevezett nagybefogadóknál nem léteznek ezek a problémák, pedig ıket is ostromolják a vándorlók rendesen. „A migráció egy olyan jelenség, amely megtörténik – függetlenül attól, hogy az ember akarja vagy sem. És emellett még Európa hasznára is van. Logikus lenne tehát, hogy Európa törıdjön a bevándorlással, segítse azt, s hogy mindent megtegyen a letelepedık lehetıség szerint minél jobb integrációjának érdekében. Ennek azonban pontosan az ellenkezıje történik: manapság az „európai erıdítmény” falait húzzák magasra.”49 Az idézett falak Észak-Afrikában vannak. Ceuta és Melilla két spanyol város az afrikai kontinensen. E két város az „elıre tolt védmő”. Hat méter magas nyolc kilométer hosszú szögesdrót-betonkerítésekkel óvjuk magunkat azoktól az
emberektıl,
iránymikrofonok,
akikre
bizony
éjjellátó
szükségünk
kamerák
és
van.
A
automatikus,
kerítésbe könnygázt
kibocsátó berendezések vannak szerelve. Ezek a bevándorolni vágyó emberek dolgozni szeretnének, és tudják, hogy Európában heteken belül találnak munkát. Egész ágazatok függnek az illegális bevándorlók lényegében megtőrt fekete munkájától. Minden nap kisebb-nagyobb csoportok próbálnak áttörni a kerítésen. Azért csoportosan, mert tudják, hogy így legalább egy páran közülük átjutnak, míg mások meghalnak, vagy
összefogdossák,
és
a
Szaharába
szállítják
ıket.
2005.
szeptemberében 1200 embert vittek a Szaharában lévı algériai határra. Ott kirakták, és magára hagyták az összeláncolt embereket. Az Orvosok Határok Nélkül nevő nemzetközi szervezet próbált rajtuk segíteni. 200 eltévedt menekültet találtak, sokan szomjan haltak.50 A kerítés egyik oldalán a várható élettartam hetven év, mégdélebbre negyven, míg Corinna Milborn: Európa: az ostromlott erıd A bevándorlás fekete könyve, Alexandra, Budapest, 2008. p. 8. 50 Milborn, C., 2008. p. 13. 49
70
Európában nyolcvan. Az egy fıre esı nemzeti jövedelem Marokkóban 4000, Maliban 1000, Spanyolországban több mint 27 000 US dollár. A hivatalos álláspont a kerítéssel kapcsolatban az, hogy ez csupán egy „kommunikációs eszköz”. Arra szolgál, hogy „idıben ott legyünk, mielıtt a menekültek európai területre lépnének.” Valójában azonban a genfi egyezmény értelmében a menekültjog mindenkit megillet. Ha érvényesülne, a menekült egyszerően csak odasétálna a spanyol katonához, és azt mondaná, hogy menedéket kérek, fogadjatok be. Az azt követı eljárás pedig majd bebizonyítaná, hogy valóban a genfi egyezmény hatálya alá esik-e az illetı problémája.51 Olyan egyszerő – lenne. Ezek az emberek valóban a menekültek közül is a legszegényebbek.
Akiknek
nincs
pénzük
repülıjegyre,
embercsempészre, hamis útlevélre. Menekülnek az éhínség, a fegyveres konfliktusok elıl. Sokan közülük évek óta gyalogolnak. Nem egy kel át a Szaharán gyalogszerrel, sıt olyan is akad, aki hat (!) éve gyalogol. Ezek az emberek nem kalandvágyból vándorolnak. Dolgozni akarnak. Amikor pedig nagy nehezen valahogyan mégis átjutnak a Földközitengeren Almería város melegházaiban helyezkednek el. Európa teljes lakossága az általuk megtermelt földiepret és paradicsomot eszi egész évben. Ha ık nem lennének, az egész iparág összeomlana. Még a mőholdfelvételeken is látszik az a rengeteg melegház a délspanyolországi tengerparton. Érdekes, hogy a spanyol hatóságok szinte 100 százalékban szemet hunynak e tendencia felett. Így válnak ezek az emberek a saját árnyékukká. Se biztosításuk, se okmányaik – a szó jogi értelmében nem léteznek. Miközben kimutatható produktivitásuk van. Agyrém. Egyébként maga az Unió is ludas az országok tehetetlen migrációs-politikájában. A spanyol kormány végre belátta, hogy nem tekintheti ezeket a dolgokat meg nem történtnek, ezért az illegális 51
Milborn, C., 2008. p. 15.
71
munkásoknak, némi feltétel teljesítése mellett, engedélyezte, hogy legalizálja itt tartózkodását.52 Az Unió, teljes felháborodottságának adott hangot. Ennél elegánsabb reakció lett volna kívánatos. Az Unió egyik védekezéshez kapcsolódó érve az, hogy ennyi képzetlen munkaerıre nincs szüksége Európának. Ha ez igaz, és valóban segíteni akarunk, miközben
segítenünk
kell,
mert
szükségünk
van
rájuk,
akár
törıdhetnénk a képzésükkel is. A menkülés elhatározásával rendelkezı több ezer ember Marokkóban, erdei táborokban várja a lehetıséget. Talán megoldás lehetne, hogy Marokkóba iskolákat telepítünk nekik, ahol a nyelvet és bizonyos típusú szakmunkákat, sıt egyszerőbb állampolgári ismereteket tanulhatnának. A képzésük végén, aki megfelelt, szabadon jöhetne, maradhatna, dolgozhatna. Mindenki jól járna. A migráns, az Unió sıt még az a szerencsétlen határır is, aki naponta nem bír elszámolni a lelkiimeretével, hogy fegyvert fog rájuk. E rész elolvasása után talán egy kicsit átértékelıdnek, vagy nyomatékot kapnak az eddig és ezután leírtak.
4.2. Migráció Délkelet-Ázsiában
Ázsia nagy, változatos kultúrájú, fiatal korcsoporti összetételő kontinens, mely ebbıl következıen hatalmas demográfiai nyomást jelent a világra nézve. Az 50-es 60-as években erıteljes népességgyarapodás kezdıdött, ami húsz év múlva a migráció beindulását eredményezte. A kontinens igen változatos migrációs képet mutat. Jellemzı a kontinensen belüli vándorlás még akkor is, ha mi esetleg úgy
52
Milborn, C., 2008. p. 10.
72
érezzük, hogy a „világ minden szegletében fellelhetıek”. A teljesség igénye nélkül, nézzünk meg egy pár érintett országot. Az elsı számú érintett, Malajzia. A külföldiek aránya a munkaerıpiacon 12%, vagyis 1,3 millió fı. Összetételüket a származási ország tekintetében a 14. ábra mutatja. 14.ábra A Malájziába bevándorlók összetétele
Indonézia Nepál Banglade s India Mianmar
Forrás: Rédei, 2008. p.311. saját szerkesztés Harmaduk
a
feldolgozóiparban,
mezıgazdaságban,
építıiparban,
szolgáltató szektorban dolgozik. Nagyrészük illegálisan. Thaiföldre a nagyon szegény országokból vándorolnak be (Kambodzsa, Laosz, Mianmar). İk képzetlenek és szinte bármilyen munkát elvállalnak. Mivel a legtöbb bevándorló a turizmus miatt a thai tengerpartokra kerül, a thai kormány régiók szerinti kvótákat határoz meg, sıt ágazati- és monitoringrendszer segítségével kapcsolatban vannak a szomszédos országokkal is, hogy így szabályozzák a bevándorlást. A thaiok nem szívesen hagyják el hazájukat, kb. 200 000en dolgoznak külföldön. 73
Indonézia a térség egyik legnagyobb kibocsátója, mintegy 3 millió fı dolgozik külföldön. A célországok Szaud-Arábia, Malajzia, Hongkong. Indonézia igen elmaradott ország. Néhány évtizede még szinte a teljes lakosság a primer szektorban, vagyis a mezıgazdaságban dolgozott. Mára ez az arány csökkent, de még mindig magas, 40%. Az ipari szektorban a dolgozók 17%-a, míg a szolgáltatásban kb. 38%-a.53A harmadik szektor magas aránya rejtett munkanélküliséget takar, hiszen itt még az alkalmi cipıpucolásból élık is szerepelnek. Érthetı tehát, miért magas az elvándorlás. India a térség egyik jelentıs kibocsátója. Munkavállalói az Egyesült Államok felé tartanak. Mexikó után a második legnagyobb küldı ország az Egyesült Államokban. Ott remek kapcsolatot sikerült kialakítani, az oktatás, a technológia, az ültetvények, a divat, a kisvállalkozások területén. A hazautalások volumenében az elsı helyet tölti be. A beutazás az indiai életmód és a gyógykezelések miatt jelentıs. Nepál kb. 900 000 fı kivándorlóval számolhat. Geopolitikai helyzeténél fogva nagy arányú átutazó migrációval szembesülhet, amely lefedi a drog-, fegyverkereskedelem és szexuális szolgáltatások különbözı formáit.54 Szingapúr a képzett munkaerı becsábítására alapoz, sikerrel. Jogszerően és szigorúan irányított migrációs politikája van. Példásan szedi be az adókat a külföldiektıl, mely fejlett nemzetgazdaságának alapját képezi. Fülöp-szigetek-i a világ egyik legmozgékonyabb népe. 84 millió fıvel 100 országban van jelen. A hazautalások meghaladják a 8 milliárd US dollárt. A GDP jelentıs hányada ebbıl származik. Uticéljuk az Egyesült Államok, Szaud-Arábia és Japán. 53 54
Rédei, 2007. p. 312. Rédei, 2007. p. 312.
74
Vietnám migrációja 400 000 fıre tehetı. Kelet-Európában sem ismeretlenek, de fıleg Malajzia, Taiwan, Korea és Japán a fı irány. A számokból látható, hogy az ázsiai nép, válaszul saját demográfiai nyomására, vándorol. Általában könnyen munkára foghatók, a fent említett országok szívesen fogadják ıket.
4.3. Migráció Európában
Az európai migráció egy külön dolgozat témája lehetne – mint a korábbi fejezetek jórésze –, ezért itt most csak az általános jellemzıkre térünk ki. Az európai kivándorlás okait vizsgálva olyan szakszavakkal találkozhatunk,
mint
gyarmati
migráció,
gazdasági
migráció,
kényszermigráció, modern nomádok. A gyarmati migráció a volt gyarmat és az anyaország közötti átjárást jelenti. Ezen országok között jóval könnyebb megtalálni a hangot, nyilván a közös kulturális fejlıdés miatt. A nemzetiségi migráció a németek, bolgárok, romák, zsidók, örmények fıleg politikai indíttatású vándorlására vonatkozik. Az európai gazdasági migráció nem azonos az afrikaival. Itt egyszerően kormányközi kétoldalú szerzıdésekrıl van szó, melyek keretén belül, gyakorlatilag a munkaerı átcsoportosítása történik. A kényszermigráció a volt szocialista országból menekülık kategóriája volt. A modern nomádok azok a vállalkozó kedvő képzett fiatalok, akik hosszabb vagy rövidebb idıre külföldön vállalnak munkát. Nathan Keyfitz egy konferencián úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok az „olvasztótégely”, míg Európa a „go home” típusú stratégiával menedzseli a bejövı migráció kérdését, bár az utóbbi ma már nem jön
75
be, mivel a kutatások azt vetítik elıre, hogy a migránsoknak kulcsszerepe lesz a munkaerıpiacon a közeljövıben.55 Az olajválságig Franciaország, Németország és Svájc voltak a bevándorlási többlettel rendelkezı országok. Az olajválság után az országok meghirdették a „zéro tolerancia és bevándorlás” elvét. 2000-ben az UNPD kiadott egy tanulmányt, melyben felvázolja az új helyzetet, nevezetesen a demográfiai deficit közeledését. Így a korábbi zéro tolerancia elvetésre került. Továbbra sincs azonban közös migrációs politika az Unió országaiban. Mindösszesen annyi történt, hogy ha az egyik ország kiutasít valakit, azt a másik ország el kell, hogy fogadja, és hogy a bevándorlásról mindig az az ország dönt, ahol a kérelmezı elıször belépett az Unióba. A továbbiakról a nemzeti kormányok döntenek. 2005. elsı felében egyötödével csökkent azoknak a száma, akik Nyugaton (ebben Európa is szerepel) kértek menedéket. Ezzel már harmadik éve mutat csökkenı tendenciát a menekültek száma. A legnagyobb célország Franciaország, majd az Egyesült Államok, NagyBritannia és Németország. (A cikk nem említi, de Kanada is nagybefogadó.)
A
legtöbben
Szerbia-Montenegróból,
Kínából,
Oroszországból, Irakból és Haitiról vándorolnak el – írta a Népszabadság 2005. szeptember 6-án. Az európai kormányok nagyrésze már a pontrendszeren alapuló migrációt támogatja. Ennek elınye, hogy korrekten, elıre tudni lehet, ki mire számíthat, még mielıtt elindulna. Az interneten hozzáférhetık a kérdéssorok, a migrálni szándékozók maguk is tesztelhetik, mennyi pontot képesek összeszedni, és ez elég lehet-e a bejutáshoz. Pontot ér a képzettség, a fiatal kor, hogy van-e konkrét állásajánlat, meglévı jó kereset. Hátránya, hogy Angliában azokkal is megcsináltatják a tesztet,
55
Rédei, 2007. p. 386.
76
akik már évek óta, családostól Angliában élnek. Ha nem elég a pont (50 év felett a korra 0 pont jár), akár haza is küldhetik az illetıt. Európának tehát még konszenzusra kell jutnia önmagával. Csak bízhatunk benne, hogy ez minél elıbb megtörténik, és mire a migránsok „felhasználása” aktuálissá válik, addigra nyugodt és kiegyensúlyozott migrációs politikával fog rendelkezni a kontinens.
4.4. Migráció a nagybefogadóknál56
Hogy lássuk, hogyan is csinálják ezt a „nagyok”, nézzük meg az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada bevándorlási gyakorlatát.
Amerikai Egyesült Államok Az Egyesült Államok a 60-as évek környékén ismerte fel, hogy az eddig is folytatott benépesítésnek milyen pozitív hatásai vannak, és hogy ezeket irányítani is lehet, sıt kell. Ettıl kezdve nem egyszerően migráció-politikáról,
hanem
erıforrás-felhasználási
politikáról
beszélünk. Az Államok bevándorlása preferenciákra épülı és tervezett. Nagyon okosan és szisztematikusan felépített. Mindig évekre elıre meghatározzák, hogy hány és milyen típusú bevándorlót akarnak befogadni. Ennek érdekében úgynevezett promigrációs politikát folytatnak. Számos ügynökség csak arra specializálódott, hogy felkeltse a világ érdeklıdését a programra. Maximálisan a belsı szükségletekre
56
Rédei, 2007. p. 447-525.
77
épít. Irányszámokat ad meg, hogy hány embert fog beengedni. Ezeket az elızı évi alapján alakítja ki. A következı keretszámokkal kalkulálnak: • családi alapú bevándorlás: évi 226 – 480 ezer fı • foglalkozási alapú bevándorlás: évi 140 ezer fı • földrajzi
sokféleségen
alapuló,
úgynevezett
diverzitás-
bevándorlás: évi 55 ezer fı (Ezen belül van ország limit, vagyis egy országból az összes bevándorlók 7%-a érkezhet, maximum. Egyébként ennek közismertebb neve a lottery, és azért hozták létre, hogy megırizzék az ország sokszínőségét. Bámulatos!) • humanitárius befogadás: ennek értelemszerően nincs limit értéke Az Egyesült Államok is küzd az öregedéssel és az illegális bevándorlással, de mégis azt mondhatjuk, példa értékő e szervezetttervezett migrációs rendszer. Kanada A második legjelentısebb befogadó. Évi 220 ezer bevándorlót fogad. Képzettségi – és foglalkoztatási alapú befogadást valósít meg, folyamatos
kereslet
–
kínálatelemzést
folytat
és
következetes
törvénykezést valósít meg. Kanada már hosszú ideje úgy tekint a migrációra, mint pótlólagos erıforrásra. A törvény fontos célja, hogy a jogszerő belépéseket megkönnyítse, és háttérbe szorítsa az illegális bevándorlást. Ezért inkább lehetıségeket teremt, igen széles skálán. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan állandó programmal rendelkezik. Három bevándorlási csoportot különböztet meg: • családi alapú • foglalkoztatási alapú 78
• humanitárius Kvóták nincsenek, vannak viszont irányszámok, melyeket az elızı évek alapján évente felülvizsgálnak. A családi alapú bevándorlás csökkenı, míg a foglalkoztatás alapú növekvı tendenciát mutat a XXI. század elején. A kanadai rendszerrıl nyugodtan kimondhatjuk, elegáns. Ausztrália Ausztrália benépesítésének története mind közül a legspeciálisabb, nyugodtan
mondhatjuk,
legkalandosabb.
A
kontinens
elsı
„bevándorlói” ugyanis fegyencek voltak. Ezt követıen, egy tudatos, bevándorlás alapú nemzetépítés következett. Még olyan egyedi programokat is bevállaltak, mint a „támogatott utazás” vagy a más országokban be nem fogadott menekültek befogadása. Utóbbit nem kell értelmezni, elıbbi lényege, hogy az ausztrál kormány még az utiköltségét is kifizette a letelepedni vágyónak, csak menjen. Válogatásra így akkor még nem igen volt mód. A földrajzi deverzitás így korlátozottan, de érvényesült. A legtöbben az Egyesült Királyságból, Új-Zélandról, Hongkongból, Kínából, Vietnámból érkeztek. A 80-as évekig képviselték a Fehér-Ausztrália politikát, de ez tarthatatlanná vált. Ekkor kezd kialakulni a multikulturalizmus. Az elsıdleges bevándorlási csoport itt is a családegyesítési céllal érkezık csoportja volt, amit késıbb a munkaerı-vándorlás típusú váltott fel. Ezen belül elsısorban az informatika, kommunikációs technológia, egészségügy, oktatás szektorok. Két külön kezelt bevándorlási csoportjuk van: • bevándorlási program (családi, szakmai, különleges kategóriák) • humanitárius program
79
İk is limitálják a beáramlók számát. A családegyesítésnek nincsenek különleges feltételei, éppen csak a megfelelı rokonsági fok meglétét ellenırzik. Nyelvtudást, képzettséget nem. A szakmai bevándorlás kritériumai már szigorúbbak. Mindig azon szakmák képviselıi mehetnek, amibıl éppen hiány van az országban. Itt is van pontrendszer. Plusz pont jár például azért, ha valaki hajlandó elmaradottabb területre költözni. Két lista létezik, a SOL – ez egy szakmai lista, és a MODL – ami a hiányszakmákat tartalmazza. Ha valaki a MODL valamely foglalkozását bírja, többletpontot kap. Mindhárom
ország
rendszerében
láthattuk
a
tervezettséget,
kiszámíthatóságot. Talán nem kellene itt Európában feltalálnunk újra azt, ami már létezik, hanem inkább átültetni, egységesen. Akkor Európában is olyan, viszonylag nyugodt és csöndes bevándorlás folyna, mint ezekben az országokban.
80
Befejezés
Az ötlet megszületésétıl a dolgozat megírásáig számtalanszor kerültem hullámvölgybe. Elıször nagyon lelkes voltam, mert úgy éreztem, brilliáns ötletem született a témát illetıen. Amikor átnéztem a szakirodalmat, kicsit elkeseredtem, mert úgy tőnt, nem fogom tudni rendszerezni a gondolataimat. Álltam szemben a hatalmas könyvhalommal és már nem is tőnt olyan jónak az ötlet. Aztán elkezdtem olvasni, elhatároztam, úszom az árral, majd meglátjuk, mi lesz. Jól tettem, mert kezdett tisztulni a kép, sikerült megtalálni azt a vonalat, amit én három mondatban már korábban megfogalmaztam magamnak. Késıbb, ahogy egyre mélyebbre ástam magam a problémában, megint elkeseredtem, mert rá kellett jönnöm, hogy ezeket a gondokat hatalmas európai apparátusok próbálják megoldani és kezelni, hát legyünk ıszinték, fél sikerrel. Végül úgy döntöttem, hogy egy szakdolgozat célja nem is feltétlenül a világ megváltása, de, ha sikerül felhívni a figyelmet egy problémára, vagy másokat rávenni, hogy egyáltalán tudjanak róla, hogy létezik, már tettem valamit az ügy érdekében. Az elsı fejezetben reményeim szerint sikerült megértetnem az olvasóval, milyen kapcsolat van a globalizáció és a migráció között. Hogy a globalizáció bizonyos következményeinek természetes – és ezt szeretném kihangsúlyozni – következményei a szőkülı erıforrások, a klímaváltozás vagy az észak-dél probléma felerısödése. Ezen közben rámutattam, hogy a globalizációra azért mégis szükség van, csak az a feladat, hogy megfelelıen kezeljük. Mert a probléma bizony tovagyőrőzik és lesz belıle migráció. Mert ahol nincs víz, ahol tombol a szegénység, vagy nincs munka, onnan az emberek elvándorolnak. Mint laikus, azt gondoltam, miért nem tanítjuk meg ezeket az embereket halászni, ahelyett, hogy halat adunk 81
nekik, ami ráadásul nem is biztos, hogy elér hozzájuk. De sajnos rá kellett jönnöm, hogy ezt már megpróbálták, de nem igazán voltak sikeresek ezek a gyár-telepítı programok. Van egy-lét oázis a sivatagban, de azért nem mondhatjuk, hogy a sivatag lakott terület... Tehát így sikerült a migrációt a globalizációval
alátámasztani.
De
mégegyszer
hangsúlyozom
a
globalizmust nem tartom rossz dolognak. Utána vizsgáltam a másik oldalt. Mi is történik azokban az országokban, ahová a migráció irányul? Miért van az, hogy mindenhonnan bevándorlásellenes hangokat hallani, miközben tudjuk, hogy Európában fogytán a népesség. Jelenleg egy nyugdíjasra 4 keresıképes jut, ez 2050-re kettı lesz, vagyis az akkori fiatalok nem fogják tudni eltartani a majdani nyugdíjasokat. Ezt azonban nem lehet népszerően kommunikálni a kormányoknak. Franciaországtól, Magyarországon át, Görögországig mindenhol ellenállás fogadja a nyugdíjreformot. Senki sem hajlandó azért áldozatot hozni, hogy majd jobb legyen annak a generációnak, akinek a felnövetelét már meg sem éri. Vagyis pótolni kell a munkaerıt valahonnan. Vannak próbálkozások a születésszám növelésének érdekében, de sajnos ezek sem hoznak megnyugtató eredményt. Marad(na) tehát a migráció. Még úgy is tőnhet, hogy azonosak az érdekeink. İk is jobb életet akarnak és persze mi is. Csak mindenki félti a saját életterét. És itt jön be az elsı következtetés, amire jutottam: nincs mese bevándorlók, kellenek. Meg kell tanulnunk együtt élni a gondolattal, hogy Európa multikulturális kontinensé válik, tekintve, hogy nem vagyunk hajlandóak több gyermeket szülni. Ezért azt gondolom, hogy az általános iskoláskorú gyerekeket kell elkezdeni megtanítani az együttélés szabályaira. Nem érintılegesen, hanem a tananyag részeként. Ez az a korosztály, akiket még lehet alakítani.
82
A második fejezetben a migráció fogalma, okai tanulmányozásakor arra
az
eredményre
jutottam,
hogy
a
túlnépesedés,
nemzetközi
munkamegosztás, fegyveres konfliktusok és a kommunikációs csatornák fejlıdésének eredménye a vándorlás. Érintettem a fıbb vonulási irányokat, hogy Afrika és Ázsia a legmobilabb és, hogy az Egyesült Államok a legkedveltebb célpont. Ebbıl a fejezetbıl az is kiderült, hogy a bevándorló nem veszi el a munkát a helyitıl, sıt ı végzi el azokat a munkákat, amiket a helyi nem, vagy kihasznál valamilyen piaci rést. Például kínai éttermet nyit. Arra is rámutattam, hogy az amerikai modell az „olvasztótégely” módszert, vagyis az asszimilálást, míg Európa a „go home”, végezd el a munkát és menj haza, vagyis az integrálás módszerét választja. İszintén szólva azt nem sikerült eldöntenem, melyik a jobb módszer. Ha a két régiót jobban megnézzük, kiderül, hogy az asszimilálás eredményesebb, mivel az Államokban bizony nincsenek olyan típusú etnikai problémák, mint Európában. Másrészt viszont az elegánsnak mondott európai kultúra nem igazán engedheti meg magának, hogy ne hagyjon népcsoportokat érvényesülni. De ez olyan ellentmondásos. Épp az Egyesült Államokról mondjuk, hogy a szabadság hazája, mindenki azt csinál, amit akar, mégis ık azok, akik azt mondják, vagy beolvadsz, vagy hazamész. Ez az igazi demokrácia. Mindenki azt csinál, amit akar, DE keretek között – no de ez már egy másik dolgozat témája. A harmadik fejezetben érintettem a tulajdonképpen eredmény nélküli,
de
mindenképpen
folytatandó
párbeszédet,
a
Berni
Kezdeményezést. Itt kormányok és nemzetközi szervezetek együtt próbáltak
segítséget
nyújtani
a
migrációs
problémákkal
küzdı
országoknak. A negyedik fejezetben ért igazán meglepetés. Az afrikai migráció kapcsán volt szerencsém olyan könyvet és újságcikkeket olvasni, amelyek 83
nyomán ámulatból-bámulatba estem. Megtudtam, hogy 6 méter magas szögesdrótos kerítésekkel védjük magunkat a szerencsétlen, dolgozni vágyó, elkeseredett emberektıl Ceuta és Melilla nevő, az afrikai kontinensen lévı, de spanyol városok határában. Több ezer ember bújkál a marokkói erdıkben az alkalmas idıpontra várva, hogy átszökhessenek az életük kockáztatása árán. Itt jutottam a második következtetésre: ha valóban az a probléma, hogy a sok képzetlen munkaerıvel nem tudunk mit kezdeni, akkor államközi szerzıdések keretében állítsunk fel iskolákat a „kerítés tövében” és oktassuk ıket. Tanuljanak szakmát, nyelvet, esetleg állampolgári ismereteket. Ezek az emberek így is átszökdösnek. Rengetegen dolgoznak az Almeríában lévı üvegházakban és termelik meg azt az epret és paradicsomot, amit mi európaiak egész évben eszünk. Fontos megjegyezni, hogy teljesen illegálisan teszik, a hatóságok mégis úgy tesznek, mintha ott sem lennének, tekintve, hogy a teljes iparág összeomlana nélkülük. A Délkelet-Ázsiai migrációról azt mondhatjuk el, hogy ıket szívesen fogadják a világban és mennek is. Minden felé megtalálhatók. A nagybefogadók elemzése ezek után maga volt a felüdülés. Az alkalmazott pontrendszer és kvóta rendszer szerintem példaértékő. Az Egyesült Államok például pontosan eldönti, hogy adott évben hány migránst fogad be családi, foglalkoztatási vagy diverzifikációs alapon. Ez utóbbi nagyon érdekes. Ez az ugynevezett „lottery”, amit évente kisorsolnak, és úgy mond ajándékba, kapják az emberek a bebocsátást, vagyis a „zöld kártyát”. Teszik ezt azért, hogy fenn tartsák az ország sokszínőségét! Hihetetlen. A harmadik következtetésem az, hogy szükségtelen feltalálnunk azt, ami már létezik. Ezektıl a nagybefogadóktól át kellene venni és az európai viszonyokra átültetni a már bevált rendszereket. 84
És ebbıl következik a már említett negyedik következtetés: Európa a pénz, tıke, munka, szolgáltatás szabad áramlásának biztosításával létrehozott egy egységes belsı piacot. Így a munka szabad áramlását már központilag kellene szabályozni és koordinálni. Statisztikák készítésével lehetne irányítani a folyamatot, éppen hol, milyen típusú munkaerıre van szükség. Örülök, hogy nem adtam fel menet közben, és sikerült egy kicsit közelebbrıl, ha nem is teljesen, megismerni ezt a komoly, megoldásra váró problémát.
85
Irodalomjegyzék Andor László szerk.: Világgazdaság, Pannonica Kiadó, Budapest, 2006. Békesi László: http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=43167&archiv=1& next=310 Belyó Pál – Szabó László – Zádor Márta szerk.: Bıvülı Európa – Tények tanulmányok, ECOSTAT – MEH Kiadvány, Budapest, 2002. március Dr.Back András: A nemzetközi migrációra vonatkozó európai uniós szabályozás történetének alkalmazásai, jövıbeli tendenciái, különös tekintettel a menekültkezelésre és a menekültek integrációra , Tanulmány, EU Tanulmányok VI. (EU. DOK. 339E96 BGF-KKFK) Bruxinfo: Átfogó migrációs politikát sürgetnek a Huszonötök vezetıi http://www.bruxinfo.hu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id=326 6 , Brüsszel, 2006. december 18. CEUENS és a Világgazdasági Kutató Intézet közös munkája: A sikeres EU-tagság integrációs (belsı) tényezıi: A magyar és uniós munkaerıpiac összefüggései (vitaanyag), http://www.vki.hu/kulkapcs/munkaeropiac.pdf 2007. január Cseresnyés Ferenc: Migráció az ezredfordulón, Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2005. Európai Bizottság: Kézikönyv az integrációról, szakpolitikusok és szakemberek számára, második kiadás, 2007. május Hall, Ben: Immigration in the Europian Union: problem or solution, Prospect Magazine, London, 2000. június Hárs Ágnes: A migráció, a munkaerıpiac és a szabályozás, MEH, HVG: Földváry Zsuzsa: Toloncok, 2007. október 20. HVG: Olasz kitoloncolás, 2007. november 10. HVG: Tömöry Ákos: Átmeneti állapot, 2008. január 5. HVG: Irházi János: Hazavágva, 207. november 17. 86
Dr Juhász Judit: A nemzetközi vándorlás fogalmai és mérése, MEH, Budapest, Lambert Gábor- Vértessy Péter: Bevándorlási politikák Európában. Kapuzárási pánik, Figyelı, 2006 / 28. szám július 23. Lırincz Aranka: Az európai migrációs politika emberi jogi dimenziója különös tekintettel a külföldiek integrációjára, Disszertáció, BGF-KKFK, Budapest, 2006. Dr Lukács Éva – Dr Király Miklós szerk.: Migráció és Európai Unió, Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 2001. Dr Majoros Pál: A kutatásmódszertan alapjai, Budapest, Perfekt Kiadó, 2004. Marján Attila: Európa sorsa – Az öreg hölgy és a bika, HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2007. Milborn, C. : Európa: az ostromlott erıd – A bevándorlás fekete könyve, Pécs, Alexandra, 2008. Móricz András: Az angliai munkaerıpiaci körkép – Profit vagy migrációs veszély, Disszertáció BGF-KKFK, Budapest, 2007. Népszabadság: Magas kerítés tartja távol a Spanyolországba menekülıket, 2005. szeptember 26. Népszabadság: Csökkent a Nyugaton menedéket keresık száma, 2005. szeptember 6. Népszabadság: Az Amnesty elégedetlen az uniós menekültpolitikával, 2005. október 11. Niesse, Jan-Kate, mary-Ann: From principles to practice The Common Basic Principles on integration and the Handbook Conclusions Rédei Mária : Mozgásban a világban – A nemzetközi migráció földrajza, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2007. Sik Endre szerk.: A migráció szociológiája, Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 2001.
87
Sik Endre – Tóth Judit: Táborlakók, diaszpórák, politikák, MTA Politikai tudományok Intézete, Budapest, 1996. Sik Endre – Tóth Judit: Migráció és politika, MTA Politikai tudományok Intézete, Budapest, 1997. Szabó A. Ferenc: Migráció biztonság EU-bıvítés, Charta Press Kft Kiadó, Budapest Szarvas Zsuzsa szerk.: Migráció és turizmus, MTA Néprajzi Kutatóintézete és a L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest, 2007. Tapodi Rita: Migráció, mint az EU fejlıdésének egyik alappillére, Disszertáció BGF-KKFK, Budapest Zádor Márta: A globalizáció és a nemzetközi migráció összefüggései. Az OECD országok jellemzıi és az Európai Unió politikája in: Bıvülı Európa – Tények és tanulmányok, Budapest, Miniszterelnöki Hivatal Európai Integrációs Iroda, 2002. március
88
Mellékletek 1. melléklet Az európai és nem európai iparosodott országokban engedélyezett menekült kérelmek 2003-2007.
89
2. melléklet A 43 iparosodott országba érkezett menekült kérelem, kiindulási országok szerint
90
3. melléklet Európába érkezı menekült kérelmek a kiindulási országok szerint 2006-2007
91
