Falakat áttörő erőszak 9. oldal. a célok nem kerültek veszélybe,

 

A C I V I L TÁ R S A D A LO M L A PJ A

Tud­ni­va­lók - hí­rek - ese­mé­nyek http://www.akontroll.hu Segélyvonal Európában 3. oldal

Kulcs az élethez 2. oldal

Fogyatékos embertársaiért dolgozik 6. oldal

Hitelesség és profizmus A gazdasági szektor profizmusára szükség van a civil világban is. Persze nem arra a kőkemény változatára, ahol könyörtelenek a játékszabályok, ahol a létet a kereslet és a kínálat folyton változó kíméletlen törvénye és a rugalmas alkalmazkodás képessége szabályozza. A civil szervezetek működési mechanizmusa komoly fejlesztésre szorul, de a megoldás nem eme kíméletlen profizmus átvétele. A cél, a két létforma egyezőségének és különbözőségének harmonizálása – fogalmazta meg a civil-társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár, aki szerint a professzionális menedzsmenti szisztéma alkalmazásával a befektetett erőforrások jóval magasabb szinten térülhetnek meg a „társadalmi ügyek piacán” is. Az új törvény várható hatásairól, a civilek munkájáról, bizalomról, szervezetfejlesztésről, társadalmi kommunikációról, a média felelősségéről, jótékonyságról, modern filantrópia szemléletről beszélgettem Dr. Latorcai Csabával.

- Olyan lett ez a törvény, amilyennek szerette volna? - Nagyjából igen. Most úgy látom, hogy a főbb célok maradéktalanul teljesültek. A törvényalkotási folyamat természetes velejárója, hogy menet közben egyeztetni kellett, és ahol szükséges volt, ott kompromisszumokat kötöttünk. Úgy gondolom, hogy a törvény ahhoz képest, amit júniusban társadalmi egyeztetésre bocsátottunk, nagyon sok mindenben változott. Jóval radikálisabb változásokat is be lehetett volna iktatni, de be kellett látni,

hogy nem lehet mindent egyszerre megváltoztatni, hisz úgysem tudnának a szervezetek lépést tartani. Végül egy olyan törvényt sikerült összeállítani, amiben

a célok nem kerültek veszélybe, és a szabályozási irányokat, valamint azok szükségességét mindenki elismeri. - Egyszerűbb és átlátha-

Nonprofit profizmus: minőségi marketingmunka Elméletben tudjuk, hogy a nonprofit szektorban is ugyanazt a marketingmunkát kell végezni, mint a nyereségorientáltban. A befektetett erőforrásoknak ott is meg kell térülni, eredményt ott is fel kell mutatni. És a gyakorlatban? Mi kell a menedzsmenti gondolkodásmód elsajátításához? Mi vehető át a gazdasági szektor profizmusából? A Magyar Marketing Szövetség alelnökével, Dr. Simon Andrással a marketingről beszélgettünk misztifikáció nélkül. - A Magyar Marketing Szö­ vet­ség (MMSz) szakmai érdekszövetség. Hol a helye a szervezetnek az új civil törvényt megismerve? - Jogi formáját tekintve az MMSz egyesület, hiszen szövetség, a fogalom definíciója szerint legalább két egyesület részvételével alapítható. Az viszont nagyon izgalmas kérdés, hogy hol a helyük, mi a feladatuk a szakmai érdekképviseleti szervezeteknek manapság - és a törvénytől függetlenül. Úgy látom, hogy a klasszikus érdekképviseleti, ka- musára szükség van a civil vimarai és lobbi funkciók jórészt lágban is – nyilatkozta Dr. kiüresedtek. Látjuk, hogy mi Latorcai Csaba helyettes álnem szakmai szövetség, de bi- lamtitkár, miközben hozzátetzonytalanság van arra vonatko- te, hogy a civil és a vállalati zóan, hogy mi igen. Kapcsolati létforma menedzsmenti terülebázis, tudásmegosztó központ, teinek közelítéséről van szó. szinergiák létrehozásának fóru- Hol van ez az aranymetszésma. A megoldás szerintem eb- pont? ben az irányban lesz. A törvény - Hitem szerint nincs „civilekegyik új kezdeményezése, hogy nek jó” és „vállalatoknak jó” műlétrehoz egy új szervezetet, a ködés, csak hatékonyságot szolCivil Információs Centrumokat. gáló működés van. Professzionális Tapasztalatunk még nincs a mű- rendszereket kell kiépíteni és ködésükről, de hasznosak lehet- működtetni itt is és ott is, csak a nek a szövetségek kapcsolat- célfüggvény más a nonprofit és a rendszerének bővítésében. forprofit szektorban. A civil és az - A gazdasági szektor pro­fiz­ amatőr nem lehetnek szinoni-

mák még akkor sem, ha erre fájdalmasan gyakran látunk példát. Vannak persze olyan civil értékek, amelyek a vállalati működésben kevésbé jelennek meg – gondolok például a rugalmasságra, a szervezeten belüli családias légkörre, az egyszerűbb döntéshozatalra. Ezek olyan értékek, amelyek fejlesztéséért a vállalatok külön rendszereket működtetnek (HR-programok, tréningek etc.), a civilek, pedig eleve birtokolják őket. De ez is azt példázza, hogy a hatékony működés eszközei azonosak, csak nem egyformán vannak elosztva. - A marketingmunka fontosabb lépései elméletben megismerhetők. De a napi gyakorlatba épülő alkalmazásra – ami még a profikat is próbára teszi - se idejük, se szaktudásuk nincs a szervezeteknek. Elég egy törvény célrendszere, hogy stratégiát és szemléletet váltsanak a civilek? - Biztosan nem. A kodifikáció nem jelenti egy probléma megoldását. Önmagában a KRESZ-től sem várhatjuk, hogy jól szabályozott és biztonságos lesz a közlekedés. Kell hozzá az ismeretek elsajátítása és egy vizsga, hogy az ismeretek készségekké váljanak. Civilszervezetet működtetni persze nem veszélyes üzem, így a tanulás és a „mestervizsga” önkéntes alapon történik. Foly­ta­tás a 6. ol­da­lon

A nemzet jövője, az oktatás 8. oldal

IX. év­fo­lyam 1. szám • 2012. március Falakat áttörő erőszak 9. oldal

tóbb lesz a civilek működése – olvastam több nyilatkozatában. Ugyanakkor sorban találhatók a magyarázó fórumok. Egy­sze­ rűbbé válni ennyire bonyolult lenne? - Nem gondolom. De, ahogy mondani szokták, az ördög a részletekben rejlik. Nagyon fontos, hogy mindenki lássa egészben és részleteiben is a törvényt. Ezeken a magyarázó fórumokon a korábban eljutott főbb üzenetek elmélyülhetnek. És a leglényegesebb, amit most mindenki számára egyértelművé tehetünk, hogy évente melyek lesznek a szervezet életét markánsan meghatározó határidők. És mivel egy új szabályrendszer épül fel január 1-jétől, természetes és fontos ennek a részletes ismertetése. - Mi a határidős teendő most? - Aminek mindenképpen eleget kell tenni – különösen, mert a költségvetési támogatás előfeltétele - a beszámoló közzététele és letétbehelyezése a bíróságokon. Foly­ta­tás az 5. ol­da­lon

A J Á N ­L Ó

TIGÁZ ügyek és mások 10. oldal

Visszatértünk Igen, visszatértünk, mármint önmagunkhoz, a Társadalmi Unió lapjaként, a Társadalmi Unió alapszabályában meghatározott civil feladatok kommunikációjához. Természetesen nem hagyunk fel a fogyasztóvédelemmel sem, hiszen azt az egyik legfontosabb állampolgári jogként, szinte a teljes lakosságra kiható ügyként kezeltük eddig is. Azonban nem feledkezhetünk meg a társadalmunk jelentős, nagy létszámú szegmentjeit, magát a társadalmat érintő létfontosságú témákról,- ügyekről. Gazdaságunk problémákkal küszködik és válságjelek is észlelhetők. Válságjelek, amelyek bekövetkezése érintheti és érintené – a talán tíz-tizenöt százaléknyi szerencsés, úgynevezett eliten kívül - hazánk lakosságának szinte egészét. Még ezen belül is, a hátrányos helyzetűeket, a gyermekes családokat, s bizony nem csak a korengedélyes, hanem az öreg, megfáradt, olykor magányos nyugdíjasokat is. S nem feledkezhetünk el a fiatalságról sem, a nagybetűs Élet-be éppen csak kikerülő és létbizonytalansággal találkozó leányainkról, fiainkról. Nem feltétlenül külön rovatokként, de mindenképpen

teret adunk a nők tapasztalatainak, véleményének. Foglal­ ko­zunk a családok és ezen belül elsősorban a gyermekek helyzetével. A fiatalok sors kérdései kiemelten érdekelnek minket, s e tekintetben, szívesen fogadjuk a meglátásaikat, észrevételeiket, gondjaikat és elvárásaikat, de, remélhetőleg a sikereiket és örömeiket kifejező írásokat is. Nem hanyagoljuk el az esélyegyenlőséget, a társadalmunk egészét, voltaképpen a nemzetünket érintő egészségügy témakörét, negatív és – remélhetőleg előbbutóbb – pozitív történéseit. Szóval, az „A KONTROLL” a civil társadalom lapjaként a jelentős társadalmi rétegek és csoportok problémáival, ös�szességében valamennyiünk sorskérdésével foglalkozik. Nem a panaszok felerősítését, hanem azok feltárását, a probléma megoldásban illetékesek figyelmének felhívását, s az esetleges és lehetséges megoldások megmutatását célozzuk meg. Nem szenzációkat keresünk, hanem a társadalom és az ország kiegyensúlyozott, békés, elégedett sorsához és életéhez vezető ösvényeket, utakat szeretnénk megismerni és megismertetni. Szabó Miklós

Civil szemmel Sokan várták. Sokakban vihart kavart az új civil törvény. Sokan tettek hozzá, és vettek el belőle. Hogy hogyan válik be? Két év alatt valószínű kiderül. Minden bizonnyal átalakul, de legalábbis professzionalizálódik a hazai civilszektor. Gyene Piros­ ka, az ÉFOÉSZ elnöke mondta el meglátásait. - Mi a véleménye az új tör- váltotta ki, ez az, ami a mindenvényről? Olyan, amilyennek napokban is érinti a civilek műígérték: egyszerűbb, átlátha- ködését. Kétségtelenül nehéz tóbb működést tesz lehetővé? jogszabályi szövegbe ültetni, - A civil szervezetekre vonatkozó szabályozás meglehetősen ellentmondásos és hiányos volt eddig, ez sok nehézséget okozott. Ráadásul az NCA-s kollégiumok működésében is előfordultak anomáliák, így mindenképpen nagy előrelépés, hogy az új törvény rendezi ezt a helyzetet. Ilyen értelemben mindenképpen átláthatóbb a szabályozás, egyértelműbbek az irányelvek. Üdvözöljük azt is, hogy a határon túl működő civil szervezetek nagyobb támogatáshoz juthatnak a jövőben. Emellett azonban a törvény gyakorlati mérni a közhasznúság fogalmát, értékét igazán a későbbekben, a de az mindenképpen a jobbítási működés során tapasztalhatjuk szándékot tükrözi, hogy a szamajd meg, hiszen nagyon sok bályozást a civilekkel való konfügg a végrehajtástól. Bennünket zultációk sora előzte meg. most elsősorban a hozzáférhető - Részt vettek az előkészítés források hiánya aggaszt. során, a társadalmi egyezteté- Véleménye szerint az el- seken? múlt 20 év jó és rossz civil élet - Igen, részt vettünk egyeztebeli tapasztalata jobbítási tésen. Az érdekegyeztetés folyaszándékkal benne van a tör- mata során elég sokat változott vényben? a javaslat, több alkalommal is - Talán a legélénkebb vitát a tartottak konzultációt. közhasznúságra vonatkozó rész - Ha igen: mit épített be a

törvényalkotó a javaslatokból? - Készítettünk írásos anyagot, amelyet az egyeztetés szakaszában eljuttattunk a döntéshozókhoz. Néhány esetben be is épültek az észrevételeink, amelyek főként a cselekvőképességgel, illetve a már említett közhasznúsági fogalommal voltak kapcsolatosak. - Milyen irányú változásokat hoz az új szabály-, és pályáztatási rendszer egy komoly társadalmi probléma megoldására szerveződött érdekképviseleti ernyőszervezet életében? - A mindennapi munkánkban egyelőre úgy tűnik, nem hoz kézzelfogható változásokat. Műkö­désünk továbbra is az érdekképviseleti munkára és a különböző, nagyrészt normatívaalapú szolgáltatások biztosítására épül, emellett az idei évben is több uniós szintű pályázaton tervezünk részt venni. - A törvény egyik törekvése, hogy a civilek között természetes kiválasztódási folyamat induljon el. A cél, hogy a szervezetek ne saját maguk konkurenciái legyenek, hogy a jók még jobbá váljanak, a kevésbé életképesek pedig, vezetődjenek ki a rendszerből. Mi a véleménye erről? Foly­ta­tás a 7. ol­da­lon

Fo­gyasz­tó­ként ért sé­rel­me­it, pa­na­sza­it il­le­tő­en ke­res­se fel hon­la­pun­kat: www.akontroll.hu

2

http://www.akontroll.hu

Vendég voltam Krúdy kocsmájában Nem most történt, egy kellemes őszi napon, de az élmény olyan friss, mintha tegnap lett volna. Ballagtam a bécsi Grinzinget idéző Ráday utcán, és jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy mennyi vendéglő, étterem hirdeti olcsó, elfogadható árú menüjét. Belefeledkezve az őszi hangulatba, egyre ingerlőbb hatással volt rám a sokféle ínycsiklandozó illat, és ebédidő lévén, elhatároztam, innen nem megyek el éhesen. Éppen a Krúdy nevével fémjelzett „vendéglátó-ipari egység” előtt jártam, mikor döntöttem, itt le is táborozok, vagyis itt fogyasztom el a tetszetős, étvágygerjesztő napi menüt. Mikor egy asztal felé tartottam, elém állt a felszolgálónak álcázott férfi, és rám mordult - van foglalása?- dörögte. Egy pillanatig nem is értettem miről van szó, hiszen szemmel láthatóan voltak üres asztalok. - Nincs-, böktem ki ijedten, de én csak egy gyors menüt szeretnék fogyasztani. - Na, menü, az meg már egyáltalán nincs, - hűtötte le kedélyemet, és gyorsan támadt étvágyamat.

Továbbmentem csalódottan, hiszen a tábla 12-15 óráig hirdette a menüt, és még alig kongatták el a delet a közeli templom harangtornyában, de, ha nincs, nincs. Mivel a-la carte nem volt kedvem étkezni, na meg igazság szerint a pénztárcám tartalma sem biztos, hogy elég lett volna egy itteni bőségtálra, hazaballagtam, és összeütöttem magamnak egy egyszerű ebédet. Gondoltam, azért végleg nem adom fel, nem riaszthat vissza egy rigolyás pincér attól, hogy még egyszer be ne térjek Krúdy kedvelt étkezőhelyére. Legköze­ lebb előrelátóbb voltam, mivel két vendéget is hívtam, előre telefonon asztalt foglaltam. Megérkeztünk annak rendjemódja szerint déli tizenkettőkor, nehogy elfogyjon a menü, s íme, „foglalt” táblával jelzett, terített asztal fogadott bennünket, még virág is volt rajta. Elégedetten nyugtázva ültünk köré, jött a pincér, mindegyikünk elé odatette az ételsort tartalmazó étlapot és várt. - Mi menüt szeretnénk –

mondtam, mire a pincér arca elborult, majd így szólt: – akkor fáradjanak át egy másik asztalhoz, és már terelt is bennünket egy viaszosvászonnal „terített” mezítlábas asztal mellé. Na ez volt az a pillanat, mikor egy önérzetes vendégnek fel kellett volna állni, és otthagyni csapot-papot, átmenni egy másik vendéglőbe. De megalkuvónak bizonyultam, és nem akartam továbbrángatni két éhes vendégemet, ezért elfogadtuk a menüevőknek szánt asztalt, kicsit pironkodva, megalázottan, éhesen. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a menü jó volt, ára is abszolút kedvező. Csak az élmény volt keserű, és sajnos ennek íze maradt meg a számban. Vendég akartam lenni Krúdy kocsmájában, egy kicsit talán az író emlékének is áldozva, sajnos nem sikerült, és erről semmiképpen nem Krúdy tehet. A pincér, aki nem tanulta meg, hogy a vendég minden körülmények közt vendég, akkor is, ha egy napi menüt rendel, és akkor is, ha a legdrágább ételkölteményt fogyasztja. L. Gy.

Végre egy értelmes és hasznos program!

Kulcs az élethez Azt már régóta tudták az értelmi fogyatékosokkal foglalkozó szakemberek, hogy a hagyományosan, hosszú idő óta működő intézményrendszer nem igazán ideális és megfelelő vala-mennyi fogyatékkal élő gondozott számára. „Az 1700-as években épült, régi kastélyépületek adnak otthont többnyire gondozottainknak,”- mondja Kovács Melinda, az Értelmi Fogyatékossággal élők és Segítőik Országos Érdek­védelmi Szövetsége – ÉFOÉSZ - ügyvezetője. „Ezek az otthonok általában távol vannak a lakott településektől, a családtól, a szükséges infrastruktúra is elavult, és az elszigeteltség semmiképpen nem hasznos az ezekben élőknek. Külföldön már évek óta megtörtént az elavult, korszerűtlen intézményi forma felszámolása, és több, bevált mintát tanulmányozhattunk mi is Svéd­or­ szágban, Angliában, Francia­or­ szágban a nagy létszámú otthonokból történő „kitagolásra.” Aztán, két évvel ezelőtt adódott lehetőség számunkra is, hogy elinduljunk a modernizálás útján. Kormányzati támogatás, valamint a hazai fogyatékosokat védő jogszabályok, és az EU idevonatkozó irányelvei is ezt a programot erősítik.” - Az elmúlt évben meg is történt az első „kitagolás”, ahogy hivatalosan nevezik, azaz egy kísérleti modell alapján néhány értelmi fogyatékos megkezdhette intézményen kívüli, önálló életét. Mi kellett ehhez a nálunk rendhagyónak számító vállalkozáshoz? - „Sokminden, - feleli Kovács Melinda - elsősorban egy szakmai előkészítő munka. Ki kellett választani, önkéntes jelentkezők közül azokat, akik számításba jöhetnek a program során, akik előreláthatólag alkalmasak, alkalmassá tehetők az önálló életvitelre. Ezen túl támogatókra is szükség volt, hiszen az elhatározás kevés ahhoz, hogy ezen az úton elinduljunk. Szerencsére minden feltétel teljesült. A Lesencetomajon mű­ködő Pszichiátriai Betegek

és Fogyatékosok Otthonából jelentkezett három fiatalember, hogy ők szívesen kiköltöznének lakásotthonba. Szakem­ bereink elméletileg, és gyakorlatilag is felkészítették őket, hogy a teljesen új körülmények között megtalálják a helyüket. A tapolcai városi önkormányzat is segítségünkre sietett, felajánlottak a fiatalok számára egy bérlakást. Ezt a fiatalok mentorukkal együtt berendezték, és megkezdték önálló életüket. Ez így egyszerűnek és természetesnek hangzik. De gondoljuk el, mit jelent olyan embereknek egyik napról a másikra önálló életvitelt folytatni, akik korábban, egész életükben mindent készen kaptak: megkenve a vajaskenyeret, mellé téve a felvágottat, odakészítve az ágyneműt, ruhát, akiknek nem kellett soha vásárolni, pénzzel bánni, hivatalos ügyeket intézni. Ezt mind meg kellett tanítani nekik, türelemmel, megértéssel. Tapolca befogadta őket, segítenek nekik a boltokban, bárhova mennek, kedvesen köszöntik őket, és a fiúk is igyekeznek alkalmazkodni a helyi közösséghez, beilleszkedtek elég rövid idő alatt, úgy élnek, akár a többi ott lakó.” - Akkor elmondhatjuk, hogy a program sikerrel startolt. - „Mindenképpen. Még csak néhány hónap telt el ugyan, de az már látszik, hogy „működik” az elképzelés. A fiatalok élvezik az önálló életet, bebizonyosodott, hogy nem minden fogyatékkal élő igényel 24 órás felügyeletet, képesek mozgósítani meglévő képességeiket, és úgy élni a mindennapokat, mint bárki más. Van állandó mentoruk, de ő csak akkor segít, ha szükséges. Eleinte főként a pénz beosztása, a vásárlás, a háztartási gépek kezelése, a takarítószerek ismerete, az élelmiszerek kiválasztása okozott nehézséget, de napról napra jobban eligazodnak ezekben a korábban számukra ismeretlen dolgokban.” - De adódik a kérdés: miből élnek a fiatalok? - „Egyrészt különféle állami

Minősítés a vendég megnyerésére

Magyar Turizmus Minőségi Díj Immár hatodik éve vezették be a Magyar Turizmus Minőségi Díjat, amely a hazai turisztikai szolgáltatások egységes és megbízható minősítésére szolgál. A rendszert a magyar turizmus állami irányítása által támogatottan, a szakmai szervezetek és szakemberek bevonásával több éves munkával fejlesztették ki.

A díj kidolgozásának célja a szolgáltatók versenyképességének javítása, piaci pozícióik megtartása és kiszélesítése. Olyan önértékelési rendszer ez, amely a termékek, és szolgáltatások minősége iránt elkötelezett turisztikai vállalkozások részére biztosít magas színvonalú, európai minőségirányítási elvek alapján működő minősítési lehetőséget. Jelenleg két turisztikai szolgáltató ágazat - szállodák és éttermek - részére érhető el az önkéntes pályázati program.

A HOTREC is elismeri juttatásokból, másrészt saját keresetükből. Valamennyien dolgoznak. Visszajárnak busszal naponta az anyaintézménybe, kerámiát, gyertyát készítenek, vagy egyéb munkában hasznosítják magukat. Keresetükkel szabadon rendelkeznek, de a mentor segítségével előbb a rezsiköltségeiket kell rendezni, azután jöhet az élelmiszerekre, ruhákra, és egyebekre szánt ös�szeg beosztása. Nagy élmény számukra, hogy azt ehetnek, amit szeretnek, maguk főznek, és olyan ruhát vehetnek, ami tetszik nekik, nem azt kell hordani, amit mások választottak.” - Hogyan tovább? A jó start után milyen folytatást remélnek? - „A program még gyerekcipőben jár. A kezdeti tapasztalat mindenképpen biztató. A kormánystratégia szerint 2040re a hagyományos intézményrendszert fel kell számolni, és önálló lakásotthonokba kell a gondozottakat költöztetni. Addig még van jó néhány év, de az biztos: a jövő útja csak ez lehet. A fogyatékkal élők nem homogén tömeget képeznek, sokféle hiányossággal, és sokféle adott­sággal élnek, erre építve akarjuk differenciáltabbá tenni a gondozási munkát, jobban figyelembe véve az egyén méltóságát, emberi szükségleteit, és jogait. Terveink szerint legközelebb a fővárosban létesítenénk hasonló lehetőséget önálló életre alkalmas gondozottak számára. Ehhez még újabb forrásokra van szükség, de mivel az EU pályázatok egyik eleme is támogatja ezt a programot, -amelynek a végén integráltan történik majd az értelmi fogyatékosok gondozása, ami korszerűbb, emberibb és olcsóbb is lesz,- reméljük, hogy anyagi nehézségek sem gátolják megvalósítását.” A „Kulcs” program tehát elindult a bizonyítás útján. Bár az elnevezés jelképes, az értelmi fogyatékkal élők nem csak egy önálló lakáshoz kapták meg a kulcsot, hanem az élhetőbb, emberi élethez is, ami mindenkinek kijár. (leopold)

A KONTROLL • IX. évf. 1. szám

Az elmúlt évek tapasztalata megköveteli a szolgáltatók folyamatos alkalmazkodását a piaci kihívásokhoz, melynek elsődleges útja nem lehet az árak csökkentése, sokkal inkább a szolgáltatások minőségének megtartása és fejlesztése. A program kidolgozása 2001ben kezdődött el. Jelentős nemzetközi elismerés, hogy 2007-ben a HOTREC (az EU tagországok szállodai és vendéglátó szövetségeinek szakmai szervezete) akk-

reditálta a programot. Döntésük értelmében a Magyar Turizmus Minőségi Díj program, az európai kritériumoknak való megfelelést igazoló 2Q szintet érte el, és így jogosultságot ad a díjnyertes éttermeknek és szállodáknak a minősítési rendszer elismerését jelentő 2Q használatára. A díj elnyerése biztosítékot jelent arra, hogy a nyertes szálloda vagy étterem megfelel a besorolási előírások szerinti elvárásoknak, sőt azokat túl is teljesíti. A szakmai önértékelési lista több száz kérdést tartalmaz (szállodák esetén közel 800, éttermeknél 300), melyek - szemben az eddig alkalmazott gyakorlattal - nem csak a hardware részt, hanem a legalább ennyire fontos software részt is - nagy részletességgel vizsgálják. A Q-logó a bizalom jele - kifejezi, hogy a szolgáltató megfelel mind a szakmai-, mind a vendégelvárásoknak. A 2006-os országos bevezetés óta eltelt 7 évben 171 jelentkező közül 147-en nyerték el a Magyar Turizmus Minőségi Díjat. Így 121 szálloda és 26 étterem bejáratánál láthatjuk a díjazottaknak járó táblát és oklevelet.

Kipróbált házak

Tavaly 2 étterem és 17 szálloda hosszabbította meg sikeresen a díj érvényességét újabb három évre. Ezek a következők: Éttermek: • Hubertus-Hof Étterem, Bala­ tonfenyves, • Lázár Lovaspark, Domony Domonyvölgy Szállodák: • Aranyhomok Business & Wellness Hotel, Kecskemét • Atrium Fashion Hotel. Buda­ pest • Danubius Hotel Helia. Buda­ pest • Hilton Budapest. Budapest • Hotel Azúr Wellness és Kon­ ferencia Szálloda, Siófok

• Hunguest Grandhotel Galya, Galyatető • Hunguest Hotel Aqua-Sol, Haj­dúszoboszló • Hunguest Hotel Freya. Zala­ karos • Hunguest Hotel Helios, Hévíz • ibis Budapest Heroes Square, Budapest • Lotus Therme Hotel & Spa. Hévíz • Mamaison Residence Izabella Budapest, Budapest • NaturMed Hotel Carbona, Hévíz • Novotel Budapest Danube, Budapest • Radisson Blu Béke Hotel, Budapest • Ramada Hotel and Resort Lake Balaton, Balatonalmádi • Thermal Hotel Visegrád. Visegrád.

A túl sok díj elbizonytalanítja a vendéget

A díjra feltűnően kevesen jelentkeznek a vendéglátásból. Ennek okairól is szó volt a sajtótájékoztatón – talán. mert a díjat nem ismerik, talán, mert fizetni kell érte, igaz, csak évi 100 ezer forintot (szállodáknál ez 150 ezer forint) de ez is számíthat. Lényegesebb talán, hogy ma már annyiféle díj, tábla kitüntetés létezik a szakmában, hogy a vendég csak kapkodja a fejét, a szállodás-vendéglős meg költi rá a pénzt. Ugyanakkor a szakmában kevéssé vannak meggyőződve ezek marketing értékéről. Jelentős probléma, hogy nincs egységes minősítő rendszer, nem beszélve az európai uniós normákról. Pedig az lenne a cél, hogy összhangban az európai színvonalat garantáló minősítéssel, legyen egy egységes európai eligazítás – főleg a külföldi, hozzánk érkező - vendég részére. Elek Lenke (Sajtótájékoztató alapján)

Ugyanazon betegségben különböző betegek

Eltűnő, majd újra felbukkanó gyógyszerek nyomában Mostanában egyre gyakrabban tapasztaljuk a következőket: a sokáig szedett, megszokott gyógyszerek egyszer csak eltűnnek a gyógyszertárak polcairól. A vásárlók általában csak találgatják az okokat. Van, hogy egy készítményt hónapokig nem lehet kapni, de az is előfordul, kapunk ilyen magyarázatot is, hogy a nagykereskedő nem kap megfelelő behozatali engedélyt.

befogadta és a rajta volt a támogatott gyógyszerek listáján, de a segédanyagokkal kapcsolatos túlérzékenység miatt nem mindenki kaphatta meg. Áthidaló megoldásként a betegek annyit tehettek, hogy a 100 mg-os gyógyszer helyett dupla adagot kaptak az 50 milligrammos változatából. De ez utóbbiból két csomag jóval többe került, mint egy 100 mg-os kiszerelés.

Nem csak a hatóanyag, S lett újra gyógyszer, a segédanyag is számít meglepő fordulattal Az egyik nyugdíjas ismerősöm panaszolta, hogy tavaly ősszel, több hónapig nem lehetett kapni a gyógyszertárakban az egyik legismertebb retard bétablokkoló gyógyszert, amelyet egyébként többféle, 50, 100, illetve 200 mg-os kiszerelésben értékesítenek. A 100 mg-os nagyon hamar elfogyott és kínáltak helyette két olyan változatot, amelyek tartalmazták ugyan a hatóanyagot, azonban egyes betegségcsoportba tartozók érzékenyen reagálnak a gyógyszer segédanyagaira. A panaszos által említett szívritmus szabályozó tabletta helyettesítőjét ugyan olcsóbban adták a patikákban, mert az OEP

A helyzet az után vált érdekessé, hogy amikor a 100 mg-os kiszerelést ismét lehetett kapni, de dobozonként 500 forinttal drágábban. Az ok: ez a szívritmus szabályozó immár nem szerepel az egészségpénztár támogatott gyógyszereinek listáján. Noha a gyógyszerek áfája 5 százalék, és ez január elsejétől nem változott, a gyógyszerek ára mégis, hétről-hétre emelkedik. A patikusok sem tudják követni, hogy melyik tablettának miként változik az ára. Vannak betegek, akik ragaszkodnak a drágább gyógyszerhez, mert szervezetük már megszokta őket, mert jobb minőségűek, mint az olcsóbb készítmények. A drágább, nem támoga-

tott gyógyszer, pedig szabadáras, bár lehet, hogy kevesebb a mellékhatása.

Talán a mellékhatást is figyelembe kellene venni

Már csak az a kérdés merült fel, hogy vajon mikor fognak olyan pirulákat is támogatni, amelyeket a segédanyagokra érzékeny betegek is használhatnak - mindenféle mellékhatás nélkül? Természetesen a fogyasztók megértik, hogy időről időre frissül a gyógyszerkínálat, azonban jó volna, ha az illetékesek figyelnének arra, hogy ha valakinek a szervezete megszokta az adott gyógyszert, akkor az nem áll át egykönnyen egy másikra. Az elmúlt években számos készítmény (fogamzásgátlók, vérzsír-csökkentők, a szívés érrendszeri betegségek elleni, illetve a magas vérnyomás elleni gyógyszerek, fájdalomcsillapítók stb.) cserélődtek ki ilyen módon és egyik esetben, sem kérdezték meg a betegeket, vagyok azok érdek-képviseleti egyesületeit, de alighanem az orvosokat sem. Pedig nem ártott volna, hiszen a gyógyszerek értünk vannak. Ilonka Mária

A KONTROLL • IX. évf. 1. szám

http://www.akontroll.hu

Fogyasztói problémák, a fogyasztó elégedetlenségét kiváltó okok

3

Hívja a 112-es telefonszámot

Vigyázz, ha jön a szolgáltató számlája! Segélyvonal Európában E sorok írója az utóbbi időben gyakran véli úgy, hogy bántani akarják, kihasználni szándékozzák a szolgáltatók. Soha nem voltam összeesküvés elmélet elképzelője, mégis, amikor sorozatosan a káromra tévednek, keresni kezdem a mozgatórugókat, remélve, nem az egész külső világ esküszik ellenem össze, hanem egyedi hibák áldozata vagyok. Éppen ebből a szempontból jegyeztem le gondolataimat, s így az olvasók is eldönthetik, csak én vagyok peches, vagy másokat is ért már ezekhez hasonló kellemetlen meglepetés. Indításként egy általánosnak mondható helyzetképet szeretnék bemutatni. Napjainkra is igaz, hogy a fogyasztó az élet különböző területein kiszolgáltatott helyzetben van, különösen a szolgáltatókkal (banki, biztosító, közüzemi, telekommunikációs, közlekedési, javító-karbantartó), valamint a kereskedőkkel szemben. Mindezt alátámasztja a fogyasztóvédelmi szervezetekhez érkező lakossági bejelentések magas száma és azok jogos volta. A fogyasztóknak komoly elvárásai vannak a fogyasztóvédelmi hatósággal szemben a panaszok beadásakor, de nem tudják, hogy a fogyasztóvédelmi hatóságnak nincs lehetősége kártérítés, kártalanítás megítélésére, szerződés megváltozatására. Sokan, a pontos helyzetfeltárás utáni bírósági, békéltető testületi eljárásra történő ajánlást is a hatóság tehetetlenségének vélik. A fogyasztói elégedetlenséget kiváltó okok a következők lehetnek: - A fogyasztók polgárjogi ismeretszintje minimális, és szerződés-kötési alapismeretekkel sem rendelkeznek. - A fogyasztók úgy érzik, hogy a pénzügyi szolgáltatók (bankok, biztosítók), nem tekintik partnernek őket, a szerződéskötéskor „nincsenek helyzetbe hozva” az ügyfelek, az aláírandó szerződés valódi tartalmát és annak jogkövetkezményeit sokszor nem értik, a várható esetleges hátrányokat a szolgáltatók elhallgatják előlük, vagy homályosan fogalmazzák meg azokat. - A fogyasztók nem elég bátrak kérdezni, szégyellik ismerethiányukat, és a szolgáltatói luxuskörnyezet gyakran „kisemberré” változtatja a fogyasztót. Külö­nösen érdekes jelenség, hogy néhány ügyfélszolgálati irodában, csak az alkalmazottak ülnek, az ügyfelek, pedig állnak. Ez fokozza. az alárendeltség érzetét - A fogyasztók úgy érzik, hogy a távközlési és közüzemi szolgáltatók jelentős része nem veszi figyelembe igényeit, nem orvosolják panaszaikat, amely a természetes monopolhelyzetükkel is összefüggésben van. A jogszolgálattal, jogorvoslattal és a vélt jogsérelem alaposságának megállapításával kapcsolatos előzetes tájékozódási lehetőségek nem kielégítők, mert a szolgáltatók ügyfélszolgálata ilyen tevékenységet hiányosan végeznek, az irodák nem működnek hatékonyan, tevékenységük többnyire nem „ügyfélbarát”, - Az új kereskedelmi módszerek (elektronikus úton, árubemutatóval egybekötött üzleten kívüli szerződéskötések), valamint a kibővült áruválasztékban jelentkező silány minőség gyakran olyan módon befolyásolják a fogyasztót, hogy nem képes racionális vásárlási döntés meghozatalára. A fogyasztói panaszok arról tanúskodnak, hogy a jogorvoslati rendszer működése nem kielégítő, mert

- a vásárlók könyvébe történt bejegyzés kivizsgálása és a válaszadás formális, - a békéltető testületi tevékenység a fogyasztók körében nem eléggé ismert, működésüknek sem fogyasztói, sem szakmai presztízse nincsen, anyagi forrásaik szakértői tevékenységre nem elégségesek, - a bíróságok túlterheltek, az ítélkezés lassú. A fogyasztók azt sem ismerik, hogy milyen egyszerűsített eljárás indítására van, vagy lenne lehetőségük, - az arra illetékes szervezetek nem élnek kellő gyakorisággal a közérdekű keresetindítás lehetőségével a tisztességtelen szerződési feltételek észlelése esetében, így a fogyasztó nem érzi, hogy a fogyasztóvédelem az ő közvetlen segítésére tevékenykedik, - a fogyasztóvédelmi hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok ellenőrzési kapacitáshiányra hivatkozva nem foglakoznak kellő intenzitással az egyéni fogyasztói panaszokkal, gyakran a fogyasztóvédelmi hatósághoz teszik át még az olyan panaszokat is, amelyeknek kivizsgálására lenne hatáskörük. a fogyasztóvédelmet is ellátó civil szervezetek száma és tevékenységi lehetősége az utóbbi időben csökkent, ez különösen a felvilágosító, a fogyasztóvédelmi jogi ismertek és lehetőségek előzetes átadásában jelent hátrányt. - a termékek szavatossági és jótállási szabályai minimális intézkedési hatáskört biztosít csak a fogyasztóvédelmi hatóság számára.

Egyedi esetek?

E sorok írója gyakorta nem hisz a szemének és fülének, amikor szolgáltatókkal kerül bármilyen kapcsolatba. Az elmúlt évben a T-Home számlák érkezésekor mindig félelemmel teli kíváncsisággal nyitotta ki a borítékot, most vajon milyen összeg szerepes benne? Az alaphelyzetben kb. 10500 Ftnak, kellene lenni, mivel általában korlátlan Internet és telefon-szolgáltatást rendeltem meg, a kábeltévé, pedig fix ös�szegű. Mégis, nem egyszer 14000 és 21000 Ft között mozgott a számla. Ilyenkor az ember ráakaszkodik a 1412 ügyfélszolgálati hívószámra, perceken keresztül hallgatja a menü-kínálatukat, (amit természetesen az ügyfél fizet a mobilhálózatról történő híváskor), mire rákérdezhet az aktuális tartozásra. Az én esetemben mindig az volt a válasz, hogy nincs tartozásom. Mondták, hogy a kifogásolt számlát ne fizessem be, küldenek egy javítottat és az egész ügyet kivizsgálják. A vizsgálat eredménye az lett, hogy kikapcsolták mind a három szolgáltatást. Egy órán át tartó telefoni egyeztetés során (kb. egy ezresembe került ennek a költsége) kiderítették, hogy a tartozásom miatt kapcsolták ki nálam a

szolgáltatásukat, s jelezték, hogy amennyiben rendezem a hátralékot, akkor 5000 Ftért újra aktivizálják a vonalamat. Mondtam, hogy 2 perce az automata egyenleg kimutató szerint még nem volt tartozásom. Ekkor jöttek rá, hogy nekem két ügyfél azonosító számom van, mivel szolgáltatás-változtatást rendeltem meg, a rendszerük ezt úgy regisztrálta, hogy én kapom a régi és az új szolgáltatást is, és mindkettőt ki akarják fizettetni velem. (Az már csak a valóságnak mond ellent, hogy miként lehet egyszerre ugyanazon kábeltévét nézni és ugyanazon számítógépen a korlátlan adatforgalmú és korlátozott Internetet használni egy időben.) Úgy tűnik, hogy a számla készítés során nem figyelnek az olyan apró részletre, hogy valakivel duplán fizettetnek. Úgy vélték, valószínű én vagyok a hibás, hogy a régi szolgáltatást nem mondtam le megfelelően. Jeleztem, hogy az egyik ügyfélszolgálati irodájuknál az ő munkatársuk végezte el az új szolgáltatás regisztrálását és a régi törlését. Végül ígéretet kaptam ügyem rendezésre. Választ írásban nem kaptam, (amikor reklamáltam ezt, azt jelezték, hogy részükről megíródott a válasz, valószínű a posta a ludas a dogokban.) Kétségtelenül rámenős voltam az ügyintézéskor, s valószínűleg ennek nyomán nem számoltak fel visszakapcsolási díjat és az óta viszonylagosan reálisnak tűnnek a számlák. De hányan lehetnek, akik megriadnak a magabiztos szolgáltatótól, és feladják a küzdelmet, inkább fizetnek duplán. És van még egy további érdekesség. Ugyanis a telefonos ügyfélszolgálatnál jelzik mindig, hogy beszélgetésemet a minőségbiztosítás érdekében rögzítik, ha ehhez nem járulok hozzá, menjek ügyemmel valamely ügyfélszolgálatukhoz. A rögzítés ellen alapvetően nincs kifogásom, hiszen később is vállalni szoktam kijelentéseimet. Gondoltam, ha rögzítik a beszélgetést, akkor annak is nyoma van, hogy mindig kértem, a mostani beszélgetésemet tekintsék panasznak és kérek választ. Ám írásos levelet nem kaptam soha. Ugyancsak nem értem, miért is közölnek e-mail címet egyes szolgáltatók. Amennyiben ilyen címre írtam, többen semminemű válaszra nem méltattak.

Biztosítás-biztonság két tételben

1. Nemrégiben lakásingatlant váltottunk, így óhatatlanul kapcsolatba kerültünk az e tényben illetékes szolgáltatókkal is. Különböző tapasztalatokat sikerült szerezni. Leginkább a Grou­pama Biztosító cselekedetein lepődtem meg. Gondoltam, legegyszerűbb, ha levélben mondom fel a feleslegessé vált szolgáltatást. Közöltem a felmondás okát, vagyis, hogy nem vagyok már tulajdonos, többé nem ott lakom, ezért oka­fogyottá vált a biztosítás. Meglepetésemre közölték, csak akkor tudnak foglalkozni velem, ha bemutatom az adás-vételi szerződést. Elmentem tehát személyesen a biztosítóhoz, rákérdeztem, valójában mi közük van ah-

hoz, hogy tulajdonos váltás történt és nekem már nem áll érdekemben a biztosítás? Azt mondták, hogy ők sem értik, de ezt írja elő állítólag a törvény. Hiszékeny ember vagyok, és nem volt energiám áttanulmányozni a biztosítási törvényt, inkább bemutattam a szerződést. Ezt lemásolták. Közölték, hogy most már rendben van a dolgom. Igaz, erről igazolást nem kaptam. Biztos, ami biztos elmentem az OTP-be, hogy megszűntessem az automatikus biztosítási átutalást. Kérnem kellett ügysorszámot és majd másfél órámba került, amire sorra kerültem. Vagy húszan megelőztek magasabb sorszámmal, mint amely az enyém volt. Erre magyarázatot nem kaptam, csak olyan gyanúm ébredt, hogy tán az elmaradó ügyfél nem is olyan fontos. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor postán elküldte a biztosító a 12 hónapra szóló csekkeket, vagyis úgy látszik, még sem szűnt meg a biztosításom. Ezt támasztja alá, hogy egy 2012-re vonatkozó új biztosítási kötvényt is kaptam a már nem birtokomban lévő lakásra. A szálak úgy tűnik, nem érnek össze a biztosítónál. Úgy döntöttem, nem fizetek, s most már kíváncsian várom, mikor kapok felszólítást a fizetésre. 2. Az okafogyottsággal ös�szefüggésben lemondani kívántam az UPC kábeltévé szolgáltatást. Ez is levélben történt, de kaptam egy viszonylag udvarias választ, miszerint csak személyesen lehet, vagy küldjem el személyazonossági igazolványom fénymásolatát. Valóban lehetnek olyan vicces emberek, akik kitolásként mások nevében mondanak le szolgáltatást, ezért akceptáltam a kérést, és elküldtem a kért másolatot. Sokáig semmi sem történt, majd mobilszámomon keresett meg az UPC azzal, hogy az új tulajdonos is velük kíván szerződést kötni és szemre hányóan közölték, miattam nem lehetséges ez, mivel nem mondtam fel a szolgáltatást. Néhány személyes adatom közlésével elhitték, hogy én vagyok az én, és telefonon is elfogadták a felmondást. De, vajon hová süllyesztették el az én korábbi felmondó levelemet? Roppant mód elgondolkodtató, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetekben mi lehet a szolgáltatók rejtett szándéka. (Ismerő­se­immel beszélve az esetekről, megerősítik, hogy tudnak ők is hasonló történésekről, tehát nem elszigetelt jelenségről van szó). A szolgáltató természetesen tiltakozik a szándékosság feltételezése miatt, szerintük mindig egyedi problémáról, a rendszerük zavaráról lehet csak szó. Érdekes, hogy többnyire, úgyszólván mindig, csak a fogyasztó terhére „nem érnek össze a szükséges szálak”. Az én esetemben is egyszerűbb volt kikapcsolni egyszerre a tv-t, a telefont, az Internetet, mint az alaposabb helyzetelemzést elvégezni. Van egy olyan gyanúm, hogy akik kevésbé figyelnek oda, nem nézik át alaposan a hozzájuk beérkező számlák jogosságát, azok bizony ráfizethetnek. Érdemes tehát minden esetben „bogarászni”, aki keres, az talál, lehet, hogy akár nem kevés pénzt is. Szűcs András

Legyen szó síelésről, családi kirándulásról, hivatalos üzleti útról, vagy az idei nyár sportrendezvényeiről, több millió európai polgárnak és a világ más részeiről idelátogató turistának lehet szüksége a segélyszolgálatokra akár hazájában, akár annak határain kívül. Ennek ellenére a rendszeresen utazók 34%- a, az európai lakosságnak, pedig csak 26%- a van tisztában azzal, hogy a 112-es segélyhívó számot tárcsázva kérhetnek segítséget, ha belföldön vagy külföldön bajba jutnának. A legnagyobb európai vasúti, légi és egyéb közlekedési szolgáltatást nyújtó vállalatok csatlakoztak Neelie Kroes és Siim Kallas európai bizottsági alelnökökhöz, hogy egy népszerűsítő kampány keretében javítsanak az emberek 112-es hívószámot illető tájékozottságán.

A segélyhívó számot – az adófizetők pénztárcájának megterhelése nélkül például az inter­ neten vásárolt jegyeken, fedélzeti magazinokban, honlapjukon feltüntetve, vagy a személyzet közreműködésével tervezik minél szélesebb körben megismertetni. A közreműködő vállalatok listája a www.112. eu honlapon tekinthető meg.

Segítenek a mobiltelefonok

Kroes és Kallas alelnökök úgy döntöttek, minden európai állampolgárnak hozzáférést kell biztosítani a 112-es segélyhívó számra vonatkozó okostelefon-alkalmazásokhoz, mégpedig a saját anyanyelvén. Az utóbbi években számos ehhez kapcsolódó mobiltelefon-alkalmazás született, de sokat lehetne még fejlődni e téren – állapították meg. Neelie Kroes alelnök szerint a 112-es hívószám ismerete és tárcsázása életeket menthet, de a 112 csak akkor jelent segítséget, ha az emberek ismerik is ezt a számot. Ezért döntöttek úgy, hogy az utazási társaságokkal együttműködve hívják fel az utazóközönség figyelmét, miközben éppen úti céljuk felé tartanak. Siim Kallas alelnök pedig, így fogalmazott: „Örömmel látom, hogy a közlekedési ágazat szereplői mennyire elkötelezetten igyekeznek tájékoztatni utasaikat a 112-es segélyhívó számról, amely meghatározó biztonsági eszköz a közlekedésben. A kampányban részt vevő vállalatokhoz az egész év folyamán lehet csatlakozni, és az eddigi érdeklődés alapján szinte biztosak lehetünk benne, hogy még számos névvel bővül még a lista.” A 112-es szám az európai segélyhívó szám, amely az EU minden országából ingyenesen hívható, vezetékes és mobiltelefonokról egyaránt. A nap 24 órájában elérhető 112-es szá-

mon keresztül érkező hívásokat az illetékes segélyszolgálatnak (helyi rendőrség, tűzoltóság vagy mentőszolgálat) továbbítják.

Milyen nyelveken lehet segítséget kérni?

A 112-es számot mára valamennyi uniós tagállamban, a továbbra is meglévő nemzeti segélyhívó számok (például a 999 vagy a 110) mellett lehet tárcsázni. Dánia, Finnország, Málta, Hollandia, Portugália, Románia és Svédország úgy döntöttek, hogy saját nemzeti segélyhívó számuk is a 112 lesz. A számot az EU határain kívül, például Hor­v átországban, Mon­te­neg­ró­ban és Török­or­ szágban is bevezették, Ukrajna, pedig ígéretet tett arra, hogy az Euro 2012 bajnokság kezdetére a labdarúgó-mérkőzéseknek helyet adó városokban (Do­ nyeck, Harkov, Kijev és Lviv) is működni fog. Jelenleg a következő nyelveken lehet a segélyszolgálat mun­katársaihoz fordulni: Angol: (az Egyesült Király­ ságon, Írországon és Máltán kívül) 25 országban: Auszt­ri­ ában, Belgiumban, Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Dániá­ ban, Észt­országban, Finn­or­ szág­ban, Né­metországban, Gö­ rögországban, Magyar­or­szá­ gon, Olaszor­szág­ban, Lett­or­ szágban, Litvániában, Lu­xem­ burgban, Hollandiában, Len­ gyelországban, Portugá­liá­ban, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Spanyol­or­szág­ ban és Svédországban, valamint Hor­vátországban, Izlan­ don és Nor­végiában használható. Francia: Belgiumon, Fran­ cia­országon és Luxemburgon kívül 14 ország fogadja francia nyelven is a hívásokat: Bulgária, a Cseh Köztársaság, Finnország, Németország, Görögország, Ír­ ország, Olaszország, Litvánia, Hollandia, Norvégia, Lengyel­ ország, Románia, Szlovákia és Spanyolország. Német: A segélyhívó számot (Ausztrián, Belgiumon, Német­ országon és Luxemburgon kívül) 12 országban lehet német nyelven igénybe venni: Bul­ gáriában, a Cseh Köztár­sa­ság­ ban, Finn­országban, Magyaror­ szágon, Olasz­országban, Litvá­ niában, Hol­landiában, Norvé­ giában, Len­g yelországban, Szlovákiában, Spanyolország­ ban és Romá­niá­ban. Olasz: Az olasz nyelvet beszélők a Cseh Köztársaságban, Hor­vátországban, Romániában és Spanyolországban tudják magukat az anyanyelvükön is megértetni. Orosz: Orosz nyelven a Cseh Köztársaság, Észtország, Finn­ ország, Lettország, Litvánia, Len­g yelország, Románia és Szlo­vákia segélyszolgálataihoz lehet fordulni a 112-es számon keresztül. Fontos tudnivaló: Az Egye­ sült Királyság területén a segélyhívó központok tolmácsszolgáltatást alkalmazva 170 nyelven állnak a bajba jutottak rendelkezésére, míg a francia központok összesen 40 különböző nyelven tudják fogadni a hívásokat. Ne feledjék, ha baj van: 112 !

4

http://www.akontroll.hu

A KONTROLL • IX. évf. 1. szám

Tavasz, ahogy mi nők látjuk

A lakosság véleménye alapján

Tavaszi megújulás – nem csak nőknek Melyik a Március a tavasz kezdete. Ezzel együtt a felkészülés kezdetét is jelentheti a nyári időszakra. Sokan hajlamosak vagyunk magunkat kissé elereszteni az őszitéli nagykabátos szezonban, ezért is fontos, hogy a tavaszt felhasználjuk a testi-lelki felfrissülésre, hogy egészségesebben, feltöltődve, és talán pár kilóval könnyebben élvezhessük majd a nyarat.

Mi az, amit ne tegyünk?

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az egészséges fogyókúra-életmódváltás nem villámfolyamat. Semmiképpen sem gyakorol pozitív hatást szervezetünkre, ha pár napos éhezés árán vagy egyoldalú úgynevezett monodiéták – segítségével szabadulunk meg hirtelen 4-5 kilótól. Természetes, hogy ha valaki például egy hétig káposztalevesen vagy akár csokoládén él, annak egy-két nap után igencsak elmegy a kedve az adott tápláléktól, jóval kevesebbet is tud fogyasztani belőle, és a pár napos csoda-diéta után tényleg kevesebbet mutat majd alatta a mérleg. De mi történik, miután abbahagyta a fogyókúrát? Pontosan ugyanaz, mint előtte: újra elkezd „normálisan enni” és valószínűleg ugyanolyan gyorsan vissza is tér minden leadott kiló, mint ahogyan sikerült megszabadulni tőle. Az ilyen dömpingszerű diéták megterhelik a szervezetet ugyanakkor hosszú távú hatásuk nulla.

Ezzel szemben, mit tehetünk?

Miután tisztáztuk, mit ne tegyünk, térjünk át inkább arra, milyen változásokat próbáljunk meg beiktatni életvitelünkbe a valós eredmények érdekében. Három nagy területet ölel fel az ajánlatom, de ezekről mind elmondható, hogy kölcsönhatásban vannak, egymásra épülnek és együttesen fejtik ki hatásukat.

1. Táplálkozás

A testmozgás mellett a táplálkozás a legfontosabb faktor a súlycsökkentésben és az egészség megőrzésében. A táplálkozással kapcsolatban az alapanyagokra helyezném a hangsúlyt. Kezdjük az életmódváltást a fehér cukrok és a fehérliszt száműzésével! Ez fájó veszteségnek tűnhet az első hetekben, de hosszú távú hatása felbecsülhetetlen. Igen, söpörjük ki a kamrából a cukrot, a fehér lisztet és a tésztát! Tegyünk a helyére minimum barna cukrot, még ideálisabb, ha nyírfát. A fehér liszt helyére valamilyen teljes kiőrlésűt, a tésztákból, pedig kizárólag durumot. Most persze sok olvasó felszisszenhet, hogy „de hiszen a nyírfacukor roppant drága, nem engedhetjük meg magunknak!”. Véletlenül sem szeretnék egyetlen olvasónak a pénztárcájában turkálni, és természetesen elismerem, hogy egészségesen táplálkozni nem a legolcsóbb. De sok esetben ez nem csak anyagi, hanem választásbeli kérdés is. Mielőtt elvetnénk az egészségesebb alapanyagokat, kérem, mindenki gondolkozzon el, egy hónapban hány forintot költ cigarettára, csokoládéra, sós chipsekre-ropikra, és péksüteményre? Mennyivel kevesebbe kerül egy reggel elkészített szendvics teljes kiőrlésű kifliből

egy szelet csökkentett zsírtartalmú sajttal és sonkával, mint egy gyorséttermi menü reggelire? Mennyivel olcsóbb egy liter forró vízbe zöld teát tenni, mint venni egy üveg kólát? Hány ezer forintot spórolhatunk meg havonta a dohányzás elhagyásával? Próbáljunk meg tehát odafigyelni a következőkre: Reggelizzünk rendesen! A kiegyensúlyozott táplálkozásnak alapja a kiegyensúlyozott vércukorszint. Együnk egy nap többször (4-5 alkalommal), de minden étkezésnél figyeljünk oda, hogy ne várjuk meg, amíg ránk tör a farkas éhség, ugyanakkor ne is együk magunkat degeszre. Finom, jó minőségű ételeket enni nem bűn, hanem élvezet, de ne felejtsük el: azért eszünk, hogy éljünk, nem fordítva!

Kerüljünk az üres kalóriákat! Így hosszú, cukros latték helyett válasszunk egy eszpresszót nyírfacukorral, csokizás helyett egy marék natúr mogyorót/diót/mazsolát, cukros üdítők helyett cukormentes teákat, szénsavmentes ásványvizet. Fogyasszunk minden nap gyümölcsöt, zöldséget! Jó módszer lehet a délelőtti és az ebéd utáni nassolás kiváltására elrágcsálni egy almát, répát vagy megenni egy tál epret. Nagyszerű vitaminforrások, könnyű ételek és fokozzák az anyagcserét. Ha sikerül visszaszorítanunk táplálkozásunkban az édesítőszereket és mesterséges ízfokozókat, rövid időn belül észrevesszük majd, mennyivel intenzívebben érezzük a gyümölcsök és zöldségek természetes ízét. Visszatérve az anyagiakhoz: melyik is éri meg jobban? Venni két mignont vagy két szál karottát? Kerüljük a gyorséttermeket, a félkész termékeket és a menzakosztot! Ha időnk engedi, próbáljuk meg mi elkészíteni ételeinket a megfelelő alapanyagokból. Így nem lesznek agyonsózva-cukrozva, és legalább biztosak leshetünk abban, hogy mit is eszünk meg. Igyunk minden nap legalább 2 liter folyadékot! Legjobb, ha szénsavmentes ásványvizet, édesítőmentes teákat vagy 100%-os gyümölcslevet fogyasztunk. A kóla, málnaszörp, sör nem számítanak ebbe a kategóriába.

2. Testmozgás

A testi és mentális egyensúly megőrzésének egyaránt záloga a sport. Miért mozogjunk? Mozgás közben endorfin szabadul fel a szervezetben, ami köztudottan a boldogsághormon, tehát jobban érezzük magunkat tőle. A rendszeres testmozgást végzők

pszichésen is erősebbek, munkájuk során jobban terhelhetők, kiegyensúlyozottabbak. Fogyókúra mellett ugyancsak ajánlott a mozgásra is odafigyelni az esztétikus súlycsökkenés érdekében. Kívülről is látható hatásainál fontosabb azonban, hogy segít megőrizni a kiegyensúlyozott vércukor és koleszterin szintet, csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések valószínűségét. Testsúlyunk, teherbírásunk és érdeklődési körünk függvényében ma már számtalan mozgásforma közül választhatunk. A legkézenfekvőbb és talán legkíméletesebb módszer lehet a jó idő beköszöntével minden nap beiktatni egy félegyórás sétát munka előtt, után vagy este. Ugyancsak ké-

zenfekvő módszer lehet a futás. Ezzel kapcsolatban azonban fontos megjegyezni, hogy mindenképpen megfelelő lábbeliben és lehetőleg ne betonon végezzük ízületeink megkímélése érdekében. Azoknak, akiket a csoportosan végzett edzések motiválnak inkább, szintén rendkívül sok választási lehetőség áll rendelkezésükre a mélyizmok megmozgatására épülő jógától kezdve, a táncos zumbán át, a keleti harcművészetekig. Bármelyik mozgásformát is választjuk, lényeg a rendszeresség. Hetente háromszor egy óra mozgás senkinek sem árt. Bármelyik edzés típust is válasszuk, nagyon fontos, hogy az alapos bemelegítést és a munkát lezáró nyújtást, ne spóroljuk le. A nyújtás segít megelőzni az izomlázat, hosszú távon csökkenti a húzódások és egyéb sérülések veszélyét, mindemellett és nem utolsó sorban kalóriát is éget közben szervezetünk. Ülő munkát végzők esetében különösen fontos odafigyelni a napi fél óra sétára is. Ne feledjük: az állóképesség és a teherbírás rendkívül jól fejleszthető képességek. Pár hét után garantáltan érzékelni fogjuk a különbséget. „Passzív”, de annál kényeztetőbb testmozgás a masszázs. Egy-két havonta megajándékozhatjuk magunkat a testi-lelki felfrissülés élményével. Az egyensúly megőrzésében fontos szerepe van annak is, hogy kellő időt szánjunk önmagunkra, fizikailag és spirituálisan egyaránt. Például, egy pihentető aromaterápiás masszás során alkalmunk nyílik kiszakadni a hétköznapokból, legalább arra az egy-másfél órára teljesen kikapcsolni, és utána újult erővel vis�szatérni a rutin feladatainkhoz. A masszázs az eddig felsoroltakból kétségtelenül a legélvezetesebb, de sajnos a legköltsége-

sebb program is. Sokat spórolhatunk viszont, ha nyomon követjük az internetes akciókat, mivel akár 50-60% kedvezmén�nyel vásárolhatjuk meg ezeket a testkezeléseket is.

3. Méregtelenítés

A kiegyensúlyozott táplálkozás és a rendszeres testmozgás mellett érdemes arra is szánnunk némi energiát, hogy szervezetünket megszabadítsuk a felhalmozódott méreganyagoktól. A méregtelenítés aktivizálja az immunrendszert, növeli védekező, öngyógyító erőinket. Manapság természetesen már e téren is több módszer áll rendelkezésünkre. A legelszántabbak elvégezhetnek egy többnapos léböjt-kúrát, a kíméletesebb módszerek híveinek ajánlott lehet egy pár hetes salaktalanító teakúra. Rendkívül kellemes, és nem is kifejezetten költséges módszer az infraszauna. Igen kedvező élettani hatásai miatt, a szív és érrendszeri megbetegedésekben szenvedőket kivéve szinte mindenkinek ajánlott hetente egyszer. A hagyományos finn szaunához képest az infrakabinban alacsony (4060 °C fokos) hőmérsékleten körülbelül 30 percet érdemes alkalmanként eltölteni. A kezelés során az infrasugarak mélyen, kb. 4-cm-re, behatolnak a bőr alá, ahol a fény átalakul hőenergiává, és a szervezetet felmelegítve fejti ki a méregtelenítő, sejtregeneráló hatást. Ez idő alatt nagyjából 600-700 kcal-t égethetünk el, melyből folyadékkal maximum 200 kcal-át vesz vissza szervezetünk. A bőr mélytisztítása által az infravörös sugárzás azt rendkívül gyorsan megfiatalítja, a cellu­ litisz megszüntetésében is hatékony segítség. Höl­g yeknek ajánlott lehet egy 10-15 alkalomból álló intenzív infraszauna kúra, amelynek során, a hatás fokozása érdekében valamilyen zsírégető krémet (például fahéjas alakformáló krémet) is alkalmaznak. Nyugodtan kenjük be magunkat zsírégető krémmel és folpack-kal tekercseljük be a kritikus területeket mielőtt a törölközőben, beülnénk a szaunába. A fitness termek többségében az ilyen készülékek amúgy is a női öltözőkben kerültek elhelyezésre, nincs okunk a szégyenlősködésre. Nagyon hatékony módszer a cellulit elleni küzdelemben, és mozgással kombinálva, nagyságrendekkel kevesebbe is kerül, mint egyéb gépi testkezelések. Az infra-szaunázás a mindenféle reumatikus jellegű betegséget, az izmok, az izületek megbetegedéseit, a hosszú ideje tartó gerinctáji fájdalmakat, ízületi elváltozásokat, vállmerevséget, csípő és térd ízületi panaszokat illetve izommerevség által okozott kellemetlenségeket is intenzíven enyhíti. Fizikai hatásai mellett pszichénkre is jótékonyan hat, gyorsan és hatékonyan csökkenti a feszültséget. A méregtelenítő funkció következményeként az egész szervezetre stimuláló hatással van. Sokkal kevésbé leszünk fáradékonyak, testi-lelki tűrőképességünk és fájdalomküszöbünk jelentősen megnő. Ezeket a tanácsokat mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani a jobb közérzet és az egészségesebb életvitel érdekében. Nem tagadom, az életmódváltás jár lemondásokkal, de garantált mellékhatásai a karcsúsodás, a fittség és kiegyensúlyozottság! Dr. Ágh Zsuzsanna

legszimpatikusabb iparág?

A Szinapszis Kft. 2011 augusztusában - a Webbeteg.hu megbízásából - telefonos, kérdőíves kutatás keretében vizsgálta a hazai lakosság iparágak megítélésével kapcsolatos véleményét, minősítését. A válaszadók száma összesen 1004 fő volt, a minta országos lefedettségű, életkor (18+), nem, régió és településtípus alapján országosan reprezentatív. Míg a bankszektor megítélése szenved-e valamilyen krónikus negatív a felnőtt lakosság köré- betegségben, vagy egészséges. Az ben, a telekommunikációs szekto- élelmiszeripar és kereskedelem ré és a gyógyszeriparé pozitív - megítélése hasonlóan alakult. A telekommunikációs szektor derül ki az egyik piackutató cég legfrissebb kutatásából. pozitív megítélése az életkor A kutatásban a válaszadóknak emelkedésével csökken: a 35 év 1-5 közötti skálán, iskolai osztály- alattiak közel 80%-a legalább jó zatokhoz hasonlóan kellett né- (4-es) osztályzatot adott, ugyanhány gazdasági területet abból a akkor 55 év felettieknél legfeljebb szempontból értékelni, milyennek 60%-os ez az arány. A végzettség ítélik az adott iparágat összessé- emelkedésével ugyancsak javuló gében. Ezek alapján a legjobb mi- az iparág imázsa. nősítése a telekommunikációs A bankszektor értékelésére a szektornak van, míg a legrosszabb lakosság 40%-a legfeljebb 2-es véleménnyel a bankszektorról osztályzatot említett, és az életvannak az emberek. Ez előbbi kor emelkedésével nő a gyenágazatnak minden ötödik ember gébb értéket említők aránya. (22%) a legmagasabb ötös osztály- Jövedelem szerint nincs szignifizatot, további 45%-uk pedig 4-es káns különbség a megítélésben, értéket adott, míg ugyanezek az míg foglalkozás alapján jellemzően arányok a bankszektor esetében a vállalkozók és a munkanélküliek mindössze 7, illetve 20%volt. értékelték rosszabbra az iparágat. Az átlagos osztályzatok alapján „Osztályozza 5 jegyű skálán, 2. helyen a gyógyszeripar áll. Az milyen az Ön számára az alábbi ágazat megítélése a középkorúak gazdasági területek hazai megítékörében viszonylag jobb, ugyan- lése, image-e összességében!” (táakkor a megítélést nem befolyá- mogatott, egy válasz, N = 1004) Dr. Elek Lenke solja az a tény, hogy a válaszadó

A NAV eredményes részvétele

Nemzetközi összefogás a rossz és hamis áruk ellen Évekig seregnyi, élelmiszerrel kapcsolatos panasz hangzott el a ceglédi fogyasztóvédelmi klubban. Több esetben cikkek születtek helyi lapunkban, a Kék Újságban is arról, hogy mire vigyázzunk, ha jóminőségű ételt és italt szeretnénk vásárolni. Arra azonban nem gondolt senki, hogy nemcsak nálunk, de tőlünk keletebbre és nyugatabbra is van még bőven tennivaló a mindennapi betevőnk minőségének megóvása érdekében. Például a kontinens piacai sem mentesek az avas olívaolajtól, az ecetszagú bortól, az ehetetlen haltól és más, ilyen rossz minőségű áruktól. Erre derült fény egy titkos nemzetköz akció során, amiről a minap lebbentették fel a fátylat az illetékesek. Az Interpol és az Europol honlapján is olvasható sajtóközlemény szerint a 2011. november 28-a és december 4-e között lebonyolított Operation Opson (opson: az ógörög kifejezés élelmiszert jelent) lebonyolításában a részt vevő államok rendőri, pénzügyőri, vámhatósági, valamint élelmiszer-felügyeleti szervei vettek részt. Az ellenőrzésekre reptereken, kikötőkben, üzletekben és piacokon került sor. Dr. Sárközi Alexandra, a Nem­ zeti Adó- és Vámhivatal Saj­tó- és Kommunikációs Fő­osztály bűn­ ügyi szóvivője adott tájékoztatást az akcióról, illetve annak magyar vonatkozásairól. Egyszerre tíz ország nyomozói és szakhatóságai csaptak le a hamis és veszélyes élelmiszerek, gyógykészítmények és ruhák forgalmazóira. A titkos akciót az Interpol és az Europol szervezte.  Egy héten keresztül járták az európai piacokat a vámosok, a rendőrök, a fogyasztóvédők és a pénzügyi nyomozók. A Bulgária,

Dánia, Franciaország, Olasz­or­ szág, Hollandia, Románia, Spa­ nyolország, Törökország, Egye­ sült Királyság valamint Magyar­ ország bevonásával végzett rendkívüli ellenőrzés nyomán hamis és rossz minőségű élelmiszerek tonnáit foglalták le. Több budapesti és vidéki üzletben és piacon is jártak az akcióban résztvevő szervezetek munkatársai. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigaz­ga­ tósága szervezte és irányította az Opson művelet magyarországi akcióját, amelyben a NAV mellett, a rendőrség, a megyei kormányhivatalok Élelmi­szer­lánc-biztonsági és Állat­egész­ségügyi Igazgatóságai és Fogyasz­tó­­vé­delmi Felügyelő­sé­ gei vettek részt. A hatóságok mun­káját magánvállalkozók is segítették, több gyártó és forgalmazó vállalta a szakértői közreműködést.   Az Európa-szerte lefoglalt termékek listáját a rossz minőségű borok vezetik, ezekből 300 ezer eurónyit blokkoltak. Lefog­laltak továbbá halat, olivaolajat, paradicsomszószt, sajtot, édességet. Magyarországon gyógyászati termékek, ruhák, cipők, elektromos berendezések és játékok is szerepeltek a selejtes vagy hamis árucikkek listáján. A nemzetközi akció tapasztalatait összegezve az Opson szakemberei egyetértettek abban, hogy figyelmeztetni kell a fogyasztókat, hogy az olcsó, de megbízhatatlan áru akár súlyosan káros lehet az egészségre, balesetet is okozhat vagy egyszerűen csak használhatatlannak bizonyul. A szervezetek a jövőben erősítik kapcsolataikat a magánszektorral, ahonnan hasznos információ és segítség érkezhet. Mindenesetre a lefoglalt termékeket rövid időn belül megsemmisítik.  kőhalmi

A KONTROLL • IX. évf. 1. szám

http://www.akontroll.hu

5

Iránytű az új civil világban

Hitelesség és profizmus Folytatás az 1. oldalról

A végső dátum május 31. Az előzetes terveinknek megfelelő ütemben, folyamatosan zajlik a letétbehelyezés. Úgy gondoljuk, hogy öt hónap alatt sikerül viszonylag egyenletessé tenni ezt az adminisztrációs teendőt, így a bíróságok számára sem jelent akkora plusz terhet. - Ahogy hallom és tapasztalom a civilszervezetek strukturális átalakítása, a megújult társadalmi és szakmapolitikai igényekhez igazodó stratégiájuk átgondolása komoly szervezetfejlesztési folyamatot jelent. Sokan a húsz éve megkezdett úton akarnak tovább haladni, holott számos versenytárs és most az új törvény is szemléletváltásra késztetné őket. Felkészültnek tartja a civileket a megújulásra? - Valóban, sokan nem állnak készen a változásra, kötődnek a bevált utakhoz, és a korábbi eredményekre építenének. Azonban a versenyhelyzet diktálta gyors változás a szociális ellátásban, és más társadalmi ügyek megoldásában nem értelmezhető teljesen azonos módon, mint az egyéb kereskedelmi szolgáltatások piacán. Éppen ezért a húsz év alatt felnőtt civilszervezeti mezőny gondolkodásbeli és szervezeti átalakulása lassabb ütemben várható. Abban egyetértek, hogy a gyorsabb fejlődésnek, a jobb szakmai felkészültségnek és az eredményeknek egy szervezet továbbélésében szerepet kell játszani. De azzal már kevésbé, hogy közülük bárkit is a rendszerből való kiszerveződésre sürgessünk a természetes kiválasztódás helyett, vagy mesterségesen létrejövő, „kvázi profibb” összefogó szervezetek alá tereljük be őket. Lényegesnek tartom kiemelni, hogy a tartalmi teljesítés nélküli ún. Ernyő­ szer­vezeti létet nem tolerálja az új törvény. - Az erőn felül bennmaradók növelik a versenyhelyzetet, pláne, hogy valós teljesítmény nélkül támogatáshoz jutnak... - Pont azért, hogy a források ne pazarolódjanak el, és koncentráltabban tudjuk előnyben részesíteni az eredményt felmutató szervezeteket, létrehozunk egy monitoring rendszert, amely a központi költségvetésből – minisztériumokhoz elkülönített állami pénzekből – a civileknek juttatott támogatásokat szakmailag felügyeli. Ezáltal elkerülhető lesz, hogy támogatást kapjon arra nem érdemesült szervezet. A közigazgatási és igazságügyi

miniszter által működtetett rendszer kiszűri majd azokat, akik pl. nem tudtak elszámolni egy másik minisztériumnál. - Mit tart a törvény legfontosabb szakmai törekvésének, ami a civilszervezetek életében eddig hiányosságként jelentkezett? - A professzionálisabb menedzsmenti működés és az alapvető szemléletbeli változás elérése ilyen célkitűzés. A „piaci profizmus” bizonyos elemeinek átvétele

lenthetjük, hogy nemigen értenek hozzá. Leginkább azok jutnak hatékony médiafelülethez, akik meg tudják fizetni, vagy harsány kampányt kínálnak a szerkesztőknek. Hogyan lehet ezen változtatni? - A változás lehetőségét elsősorban a civilek mielőbbi szervezeti fejlődésében, szakmai megerősödésében látom. Az autodidakta módon megszerezhető tudás a szervezetfejlesztésnek csak egy minimum szintjéig ele-

létrehozni együttműködés helyett, pedig ezzel nulláról kell kezdeni, és a szűkös erőforrásokért – akár támogatásról, akár média megjelenésről van szó - szintén nehezebb egyedül versenybe szállni. - Van-e civil médiafelület bővítésre irányuló igény, és ráfordítható ös�szeg? - Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy legyen civilekkel foglalkozó sajtótermék. Szeretnénk a kommuniká-

növelheti a szervezetek tudatosságát, ami hozzájárulhat a hatékonyabb működéshez. Lé­nyegesnek tartom, hogy a stratégiai tervezés, a hosszabb távon való gondolkodás beépüljön a szervezetek mindennapjaiba, képesek legyenek tevékenységük reális értékelésére, a gyorsabb helyzetfelismerésre, és a megfelelő reagálásra. Elérkezett­nek látom az időt arra, hogy az elméleti szinten sokat emlegetett szervezetfejlesztés a gyakorlatban is megtörténjen. - Civil lét és profizmus megférhet egymással? Is-is. Arra azért figyelni kell, hogy a profizmus ne menjen a civilszervezetekre jellemző kreatív, innovatív alkotás és a humánusabb szervezeti lét rovására. Viszont az tény, hogy a civil szervezetfejlesztésben helye van a cégek menedzsmenti működéséből átvehető tudásnak. A két mechanizmust - a gazdasági szektor eredményorientáltságát és a civilekre jellemző kreatívinnovációs szemléletű, lazább szervezeti formát - kell közelíteni egymáshoz. Ezzel szoros összefüggésben említhető a marketingmunka és a kommunikáció szervezésének ismerete, alkalmazása is. Ezeken a területeken szinte ugyanúgy kell működniük a civilszervezeteknek, mint a vállalatoknak. - Viszont bátran kije-

gendő, aki ott megreked, az ne álmodozzon többről, nagyobb dolgokról. Aki többre vágyik, annak tudomásul kell venni, hogy eléréséhez több ismeretre, más készségekre van szükség. A professzionális tudás megszerzéséhez az új törvény megteremti az ún. inkubátorszolgáltatásokat, amiket a „civil információs centru­ mok” nyújtanak majd. Ezek a szolgáltatók pályáztatással kerülnek kiválasztásra a törvényben előírt tevékenységek ellátására. A kommunikációs tevékenység hatékonyabbá tehető szakképzett önkéntesek, gyakornokok bevonásával. És van még egy fontos dolog: a civilség nem tűrheti a konkurencia fogalmát. Kisebb és nagyobb szinteken komolyan össze kell fogniuk, hogy egy adott társadalmi problémára a legjobb megoldást megtalálják. Csak összefogással lehet egy társadalmat átalakítani, márpedig minden civilszervezet azért jön létre, hogy a környezetét valamilyen szempontból tudatossá tegye, átformálja. - Ez a tankönyvben így van, de nem így történik. - Valóban, sok civilszervezet a maga versenytársát termeli ki, mert mindenki egy kicsivel másként akar valamit tenni, elérni, ahelyett, hogy összefogna. Tipi­ kus magyar tulajdonság, hogy mindenki újat akar

ciós csatornákat bővíteni, és a civilekkel való kapcsolattartásra minden megyében partnerszervezetet találni, ami ennek lendületet ad a szektoron belül. A kormányzat által működtetett „civil információs portálon” is szeretnénk egy felületet biztosítani a szervezeteknek amolyan chat jelleggel. Azonban arra nincs lehetőség, hogy költségvetési forrásból médiafelületet, rovatot, műsort vegyünk, vagy civil médiaorgánumot indítsunk, támogassunk. A médiának saját magának kell felismerni abban rejlő lehetőségét és felelősségét is, hogy ma már egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a jó példák bemutatására, a média igényesebb fogyasztói nem, vagy nem csak a sajnálatos botrányokra kíváncsiak. - Említette az önkéntesek bevonását, ott mintha a fogadó szervezetekkel lenne gond. - Valóban, ez komoly problémaként merül fel a civilszervezetek működésében. 2011. az önkéntesség európai éve volt, ezért naprakész információink vannak arról, hogy milyen nagy lemaradásban vannak a hazai civilek a tekintetben, hogy viszonylagos rendszerességgel, önállóan is végezhető, tartalmas munkával legyenek képesek önkénteseket ellátni. A felmérések szerint, ma Magyarországon

több jelentkező van az önkéntes munkára, mint amennyinek a fogadó szervezetek értelmes, hosszú távú elfoglaltságot tudnának adni. E téren jelentős fejlesztésekre van szükség. A kormány a napokban fogadja el a nemzeti önkéntes stratégiát, ebben prioritást kap a szervezetek felkészítése az önkéntesek fogadására. Az idejét, szellemi kapacitását rendelkezésre bocsátó jelentkező nem tétlenkedhet, és óriási luxus az is, hogy egy-egy rendezvényen kisegítő személyzetként szendvicskészítésre, kávéfőzésre, fénymásolásra „használják őket”. - A civilek iránti bizalom eléggé megtépázott. - Úgy gondolom, ha a tervezett rendszereket működtetjük, a nem hiteles szervezeteket kiszűrve tényleg a valós tevékenységet végzőkhöz juttatjuk a támogatásokat, akkor komolyabb eredményeket tudnak majd felmutatni. És tételezzük fel azt az ideális állapotot, hogy nincsenek botrányok, akkor „rossz híján” a médiának, a pozitív eredmények bemutatása marad. Ha jótékonyságról, pozitív üzenetekről szól a sajtó, akkor szép lassan, de biztosan visszatér a civilszervezetekbe vetett társadalmi közbizalom is. - Hogyan fordítható a figyelem a „jó” irányba? - Szerintem még időben sikerül gátat vetni a negatív hírek terjedésének, és egyre többet hallunk majd a jótetteket véghez vivő civilekről. A társadalomban kialakult torzképet, pl. bizonyos csoportok támogatásával, vagy a nagyobb segélyakciók bevételeinek nem megfelelő felhasználásával kapcsolatban csak a minél több pozitív példa bemutatásával lehet megváltoztatni. Ismer­ jük a jelenséget, sokszor egy-egy világkatasztrófa kapcsán hatalmas fellángolás van, aminek a felhangosításban a média élenjár, majd egy idő után mindenki belefárad úgy, hogy maga az alapprobléma nem oldódik meg, de már senkit sem érdekel. És a civilek munkája pontosan ebben tér el, ők nem kampányszerűen, hanem folyamatosan és kitartóan teszik a dolgukat, aminek kommunikálására valóban profi technikákat kell elsajátítaniuk a legkisebb szervezeteknek is. Olyan menedzsmenti tudásra kell szert tenniük, ami a szervezet teljes kommunikációjára kihat. Azt vallom, hogy nem attól profi vezető valaki, mert ő „szaki” valamiben, hanem attól, hogy „vezetni tud”, és képes hatékonyan menedzselni egy ügyet. - Hogyan vélekedik a jótékonyságról, a modern fi-

lantrópia szemlélet szerint kinek, mit és miért éri meg támogatni, felkarolni? - Ez egy érdekes kérdés, és komoly statisztikai adatgyűjtést is lehetne folytatni a megválaszolására. Sze­ rintem szavak szintjén és nagy általánosságban megközelítve a témát, mindenki adakozó természetű, szeret segíteni, a jóért tenni. Vi­ szont, amikor az egyének szintjére megyünk, akkor ott máris mindenki a szociális állapotára hivatkozva felsorolja, hogy a karitatív tevékenységekre miért nincs anyagi lehetősége, vagy ­ideje. - Merthogy nemcsak pénzbeli adománnyal lehet jótékonynak lenni. - E tekintetben hatalmas lépésnek tartom a köznevelési törvényt, amely szerint néhány év múlva már az érettséginek előfeltétele lesz, hogy a középiskolás fiatal társadalmi szolgálatot végezzen meghatározott időtartamban, ami által a forrásban lévő személyiségeket kinyitjuk a jóra, a világ dolgaira. Nagyszerű dolog megtapasztalni, ha személyesen tesznek egy társadalmi cél érdekében, az milyen jó érzés. Úgy gondolom a jótékonyság fogalma nem pusztán az anyagi támogatással egyenlő. Sokkal több kihasználatlan potenciál van a természetbeni adakozás terén az országban. - Megjelent a közgazdasági fogalmak közt egy új, a GNH index, a bruttó nemzeti boldogság mutató. A civilszervezetek munkájának mérhetősége eddig jelentős dilemmákat okozott. Most itt van egy megalkotott elmélet négy alappilléren: fenntartható fejlődés, kulturális értékek, a természeti környezet megőrzése és a jó vezetés. Ezek elérésében lenne teendője a civileknek. Ön szerint? - Igen, jó volna, de ez a mutató egyelőre csak a megalkotás szintjén van, még nem mérik sehol. Most mindent a GDP-vel fejezünk ki. Véleményem szerint a kettő elég erősen összefügg egymással, tehát egyik a másik nélkül nem megy. Ugyan­ akkor Magyarországon a GDP 6%-át a civilek állítják elő, ami hatalmas eredmény. Ezt erősíteni kell, mert ha az emberek úgy járulnak hozzá a GDP növeléséhez, hogy az nekik személyes örömélményt jelent, akkor valóban, annak a társadalomnak a gondolkodása is könnyebben átalakul. - Így legyen. Ez végszónak is tökéletes. Köszönöm a beszélgetést! 

Vajda Márta

6

http://www.akontroll.hu

A KONTROLL • IX. évf. 1. szám

Nonprofit profizmus: Fogyatékos embertársaiért dolgozik minőségi marketingmunka Segédeszköz-ellátás, integráció, esélyegyenlőség

Az „A Kontroll” újság annakidején beszámolt arról, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetségének keretein belül megalakult a „Fogyatékos­ság­ gal élők a médiában” szakosz­ tály. Azóta eltelt egy esztendő, amely a szakosztály számára igen mozgalmas időszakot jelentett. Szinte nem volt

rült emberként ma egy kulcsfontosságú terület irányítása mellett, az Országos Fogyatékosügyi Tanács titkárának feladatait is ellátja. Kedves, közvetlen, jó humorú vendégünk számára nem volt tabukérdés, a vakságról is nyíltan beszélt. Elmesélte, hogy szürke há-

a fogyatékosságügynek olyan területe, amivel ne foglalkoztak volna. Sok érdekes embert hívtak meg a fogyatékossággal élők közül. Legutóbbi vendégük is különleges életutat járt be, az akaraterő és a küzdeni tudás példaképeként ismeri a közvélemény.   Van, aki folyton lázadozik a sorsa ellen és csak a bajairól beszél. És van, aki hatalmas lelki erejével felül tud kerekedni a gondokon és legyőzi azokat. Dr. Szőke László, a Nem­zeti Erő­forrás Minisz­ térium fogyatékosságügyi főosztályvezetője ilyen ember. Eddigi életét megpróbáltatások és sikeres erőfeszítések egyaránt jellemezték. De mindig talpra tudott állni, és következetesen ment tovább azon az úton, amit kijelölt magának. Fordu­latokban gazdag életéről beszélgettünk a „Fogya­tékosság­gal élők a médiában” szakosztály legutóbbi összejövetelén. A Magyar Újságírók Or­ szá­gos Szövetségének Gimester­mében sokan voltak kíváncsiak a NEFMI főosztályvezetőjére, aki látássé-

lyoggal született és, mivel akkor még nem létezett olyan fejlett orvosi technika, mint ma, a műtétek nem sokat segítettek rajta. Kezdetben még mintegy 20 százalékos volt a látása, de az aztán fokozatosan romlott. Húsz szemműtéten esett át, végül mégis elveszítette a látását. Húsz éves volt akkor és az Eötvös Loránd Tudo­mány­egyetem Államés Jogtudo­mányi Karának hallgatója. De nem adta fel és elhatározta, ha másként nem, vak emberként fogja élni az életét. Befejezte az egyetemet, és a diploma megszerzése után a Veszprémi Szénbányák Várpalotai Üze­ mé­nél helyezkedett el jogi előadóként. Itt is meg kellett vívnia a maga harcát, hiszen a szakmai hierarchia következtében eleinte nem akartak neki munkát adni. Az ottani vezető jogtanácsos halogatta a nyugdíjba vonulását, és hogy maradhasson, arra hivatkozott, hogy fiatal jogász kollégája a látásának hiánya miatt nem tudja ellátni ezt a munkakört. Ám dr. Szőke László a

szakvizsga letételét követően jogtanácsosként sorra bizonyított a szakmában. Végül az akadékoskodó idős kolléga elment nyugdíjba. Az öröm nem tartott sokáig, mert a rendszerváltás idején először az üzemi jogtanácsosi állás, később az üzem és végül a szénbányászat leépítése során a vállalat is megszűnt. Ezért kérte a rokkantnyugdíjazását. Ekkor azonban szerencsére módosult az ügyvédségről szóló törvény. Megszűntek a korábbi létszámkontingensek, így mindenkit, aki a feltételeknek megfelelt, fel kellett venni az Ügyvédi Kamara tagjainak sorába. Dr. Szőke Lász­ló 1992-től immár egyéni ügyvédként ismét dolgozhatott. Sikeres volt ügyvédként is, hiszen nemcsak lakóhelyéről, Várpalotáról és annak környékéről, hanem az ország más régióiból is felkeresték az ügyfelek. A helyi és kistérségi családsegítő és gyermekjóléti szolgálat jogtanácsosaként is elismerést szerzett magának. Már egészen fiatalon dolgozni kezdett sorstársaiért is. Először 1987ben választották meg a Vakok és Gyen­g én­l átók Veszprém Megyei Szer­ vezetének titkárává, 2002ben, pedig a Magyar Vakok és Gyen­génlátók Országos Szövetsé­gé­nek elnökévé, s e tisztségekben többször is megerősítették. Országos elnökként elsősorban az ő nevéhez fűződik a Szövetség sikeres szervezeti átalakítása.   2010 nyarán Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisz­ térium Szociális-, Család és Ifjúságügyért felelős államtitkára felkérte, hogy vállalja el a fogyatékosságügyi főosztály vezetését. Hogy miért mondott igent? Úgy érezte, főosztályvezetőként többet tehet fogyatékos embertársaiért, mint amire korábban érdekvédelmi vezetőként lehetősége volt. Másfél éve vezeti a főosztályt és céljainak nagy részét sikerült is megvalósítania. Szor­galmazta például, hogy a segédeszköz ellátás területén érdemi, pozitív változás történjen. Legyen alanyi jogon, egyéni elbírálás alapján biztosított a szükséges segédeszköz a fogyatékos emberek számára és javasolta,

hogy a főosztály feladatai közé, kerüljön be az úgynevezett életvitelt könnyítő segédeszköz-ellátás támogatása is. A tanulmányaikat folytatók, valamint a munkaviszonyban lévők hozzájussanak például a speciális számítógépekhez és szoftverekhez, valamint a mozgássérültek a számukra legjobban megfelelő kerekesszékhez. A foglalkoztatásban is eredményt szeretne elérni, hiszen hazánkban a fogyatékos embereknek alig tíz százaléka dolgozik, míg az Európai Unióban ez az arány több mint 40 százalék. Meggyőződése szerint e célkitűzések megvalósítása jelentősen hozzájárul a fogyatékos emberek társadalmi integrációjához, esélyegyenlőségük minél teljesebb megvalósulásához. Az Országos Fogyatékos­ ügyi Tanács titkáraként pedig, a civil delegáltak és a kormányoldal közötti összhang fenntartására törekszik, valamint arra, hogy minden, a fogyatékos emberekre vonatkozó jogszabálytervezet jusson el az érintettekhez.   A „Fogyatékossággal élők a médiában” szakosztály tagjai sok-sok kérdést feltettek dr. Szőke Lászlónak, aki elmondta, milyen könnyebbséget jelentenek a mai technikai eszközök a vak emberek számára a mindennapi munkájuk során. De hozzátette azt is, a gép soha nem lesz képes az embert helyettesíteni. Hiszen a személyi segítő szerepe minden modern eszköznél fontosabb. Hiába például, a képernyőolvasó szoftver, ha nincs idő megvárni, amíg a program a teljes dokumentumot ismerteti, mert a feladat sürgős. Gyakran előfordul ugyanis, hogy azonnali megoldást kérnek valamilyen kérdésben. Dr. Szőke László hajnali négy órakor kel, hogy a fővárostól 100 kilométerre lévő otthonából a reggeli munkakezdésre beérjen, és csak este későn ér haza. Az ő példája is bizonyítja, hogy vakon is lehet teljes életet élni. Rend­ kívüli munkabírása, példás szellemi teljesítménye, pedig a minisztériumban is méltán váltja ki a személyének szóló tiszteletet és megbecsülést. Garamvölgyi Annamária

Folytatás az 1. oldalról

Meg lehet úszni, de az, a működés rovására menne. - Termékké tehető-e egy társadalmi ügy, és - elég profánul hangzik, de - az azt „eladó” civilszervezet? - Hogyne, erre számtalan magyar és nemzetközi példa van, az Amnesty Internatio­ naltől az SOS Gyermekfaluig. Mániákus márkaépítőként szerintem nem is az a kérdés, hogy termékké tehető-e egy társadalmi ügy, hanem az, hogy lehetünk-e sikeresek másként? - Az elmúlt húsz évben rengeteg civilszervezet jött létre. Egyik a másikból nőtte ki magát, megteremtve ezzel egymás „konkurenciáját”. Meg­engedők voltak a jogszabályok, vagy inkább a marketingtudás hiányának róható fel, hogy kialakult egy értelmetlen versenyhelyzet a civilek között? - Mit értünk „értelmetlen versenyhelyzeten”? Makacsul hi­szek a verseny létjogosultságában. Nem a versennyel, hanem azzal a szemlélettel van baj, amikor a versenytársakat nem inspiráló, bennünket is többletteljesítményre sarkalló edzőpartnernek, hanem ellenségnek látjuk. Sajnos a jelenség a kommunikációs szakmai szervezetek között sem ismeretlen. Ezért is gondolom, hogy ennek nincs köze a marketingtudáshoz, inkább tekintem a magyar panaszkultúra részének. Az, pedig nem egy konstruktív kritikai kultúra… - Kérem, mondjon néhány kezdő lépést, megszívlelendő tanácsot, ami a vállalatok működéséből átvehető. Misz­ ti­fi­káció nélkül, mi az a menedzsmenti tudás, ami a civilekre adaptálható? - Szerintem a civilszféra a korszerű vállalatszervezési, vállalatirányítási rendszereknek csak töredékét használja. Sokat lehetne tanulni a lean mana­gement (nem tudok rá magyar kifejezést) elveiből. A lean-vállalat a tevékenységeit elsősorban az alapján alakítja ki, hogy a vevő számára mi az érték. Ami a vevő számára nem teremt olyan értéket, amiért a vevő fizet, azt a lean pazarlásnak tekinti. Ez tökéletes ellentéte a civil gondolkodásnak, amelyik a számára fontos értékekből indul ki még akkor is, ha annak alig vannak „vevői”. Pedig, a tevékenységünk céljaink és elveink feladása nélkül (vagy éppen azokért) is alakítható úgy, hogy tekintettel van az értékesítés szempontjaira. Hasonlóan nagy tartalékokat látok a marketing, a sales és a kommunikáció eszköztárában. Ezekhez nem feltétlenül csak a képzéseken keresztül vezet az út. A civil ügyek motorjai mindig azok a lánglelkű emberek, akiknek ügyük van. De vonjanak be a munkába olyanokat, akik egy-egy szakterület ismerői, illetve nagyvállalati – lehetőleg multinacionális – környezetben is szereztek munkatapasztalatot. És ha belső emberekből, támogatókból, önkéntesekből egy adott kompetencia nem áll rendelkezésre, akkor barká-

csolás helyett, tessék megvenni a piacról. Szinte biztos, hogy akkor, a nap végén a drágább lesz az olcsóbb. - A lényeges különbség ellenére a marketinget gyakran keverik a kommunikációval. Ön szerint miért? - A jogvégzett emberek jól ismerik azt a jelenséget, amikor civilek, mondjuk újságírók a terhelt - gyanúsított - elkövető kifejezéseket szinonimaként használják, pedig jogi tartalmuk lényegesen eltér. Szerintem itt is erről van szó. A marketing és a kommunikáció eszköztárában rendkívül sok az átfedés, vannak határterületek, amelyeknek hovatartozása parázs szakmai viták tárgya. Bocsá­natos bűnnek tartom, ha a közgondolkodásban ezek olykor összecsúsznak. És könnyen lehet, hogy az egész polémiát megoldja az élet. Amilyen sebességgel konvergálnak a médiafogyasztás különböző formái, válnak multi funkcióssá a médiaeszközök úgy nem kizárt, hogy hamarosan új definíciókat alkothatunk. A fogalmi meghatározásoknál talán érdekesebbek a fogalmakhoz kapcsolódó percepciók. Két évvel ezelőtt a Mar­keting Szövetség végeztetett egy kutatást a marketing társadalmi megítéléséről. Szembetűnő volt, hogy men�nyire polarizáltak a vélemények. Kevés az objektív ismeret, gyakoriak a végletes elvárások. Ezeket lenne jó középre húzni. A marketing (és a kommunikáció) nem csodaszer és nem sarlatánság. Nem megkerülhető, a döntéseinket befolyásoló, nagyon hasznosan bevethető eszköz, de sem a jó terméket, sem jó a szolgáltatást nem helyettesíti. - Van-e a Marketing Szövet­ségnek lehetősége abban, hogy a menedzsmenti tudás beépüljön, és a marketingmunka minőségivé váljon a civilszervezetek életében? - Van és tesz is érte. Ezért veszünk részt évről-évre a Civil­ komp konferenciáin, és ezért szerepel minden évben civil szférát is érintő téma az Or­ szágos Marketing Konfe­rencia programján. Rendsze­resen szervezünk olyan szakmai képzéseket, amelyek civil szervezeteknek is elérhető, jól használható marketingeszközöket adnak a hallgatók kezébe. Idei terveink között, pedig szerepel egy tagjainknak szóló, a képzést szolgáló és ingyenes előadássorozat indítása Mar­keting Guruk címmel. Az elmúlt két évben két könyvet is kiadtunk kifejezetten azzal a céllal, hogy marketinget soha nem tanult, de a téma iránt érdeklődő embereknek könnyen megérthető és azonnal a gyakorlatba átültethető ismereteket adjunk. - Nincs mese és nincs titok sem. Elsősorban szemléletváltásra van szükség, ami tudatos elhatározás kérdése szervezeti és személyes szinten egyaránt. Eredményeképpen a civilek esetében oly sokat emlegetett, és talán joggal el is várható együttműködésre való hajlandóság is növekedhet. - Köszönöm az interjút! Vajda Márta

A KONTROLL • IX. évf. 1. szám

http://www.akontroll.hu

Civil szemmel Folytatás az 1. oldalról

- Az, hogy a civil szférában a nyereségre törő szférához hasonló verseny induljon meg, alapvetően jó cél, hiszen a fejlődésre, megújulásra való törekvés minden szervezet életében pozitív lendületet hozhat. Az ÉFO­ÉSZ is régóta arra törekszik, hogy megcáfolja a civilekről, mint pénztelen, így sokszor kissé ügyetlen szervezetekről kialakult vélekedéseket. A jó kommunikáció, a hatékony menedzsment és a megfelelő munkaszervezés néha nem is csak pénzkérdés. Ezen a területen is nagyon sok kisebb-nagyobb alapítvány, egyesület működik, tehát a szakmának is hasznos lehet, ha ezek rendszere átláthatóbbá válik. Ezzel együtt, Magyarországon bármilyen civil szerveződés nagyon nehéz helyzetben van, nagyon szűkösek az anyagi lehetőségek, egyelőre nem része a kultúránknak az adakozási hajlam. Ezen a szűkös piacon tehát még haté-

kony eszközökkel is nehéz építkezni. - A másik törekvés a társadalmi támogatottság – önkéntesek, tagság - növelése. Tud­valevő, hogy nem vagyunk híresek tagdíjfizetésről. Hogyan teljesíthető ez? - Így van, a tagdíjfizetés és az önkéntesség hazánkban még gyerekcipőben jár. Ráadásul mi egy társadalmilag nagyon kiszolgáltatott, hihetetlenül alacsony arányban foglalkoztatott, így nagyon nehéz anyagi helyzetben élő réteget és családjukat képviseljük, akiktől még a legjelképesebb összeg is nehezen várható el. Számunkra inkább a pályázati lehetőségek megtalálása és a hatékony gazdálkodás jelenthet megoldást. - A szakmai célok között szerepel, hogy a civilek hatékonyabb menedzsmenti és marketing-kommunikációs munkát végezzenek. Hasonlót, mint a vállalkozások. Ön egyetért ezzel a szándékkal? Meg­van­nak ennek az erőfor-

7

Civilek a sajtóban rásbeli feltételei a szervezeteknél? - Igen, abszolút egyetértek. Úgy gondolom, fontos, hogy az üzleti szférában már kialakított, bevett, és jól működő módszereket, know-how-t a civil szféra is saját céljaira szabja, és sikerrel alkalmazza. A mi szervezetünknél dolgozó munkatársak is igyekeznek ebben a szellemben végezni a mindennapi teendőket, és bár nagy anyagi ráfordításokat igénylő (például szervezetfejlesztési vagy képzési) beruházásokra nincs keretünk, mégis próbáljuk ezeket az eszközöket a magunkévá tenni. A szervezetünknél dolgozik jogász, szociálpeda­gó­gus, szociológus, gyógypedagógus, de grafikus és kommunikációs szakember is, akiknek összehangolt csoportmunkája, szemlélete és a területen megszerzett szakértelme létrehozhatja az üzleti szférához hasonló profi működést. - Köszönöm válaszait. VM

Az új civiltörvény szemléletváltásra ösztönzi a civilszervezeteket. Vajon milyen hatással lesz a társadalmi célú kommunikációra? A nonprofit szektor átalakulásával újjászerveződik-e a szűkös civilmédia is? Mindezekről a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökével, Tóth Károllyal beszélgettem. - A MÚOSZ nagy hagyományú szakmai szövetség több ezres aktív tagsággal, több alapítvánnyal. Véleménye szerint milyen lett az új civil törvény? - Az új civiltörvény továbbra is az egyesülési szabadság gyakorlásának intézményi kereteit teremti meg. Jogászok értékelése szerint hasznosítja az 1989-es egyesülési törvény

ativitás kell hozzá. Pedig nekünk, civileknek fel kell nőnünk a feladathoz: a nonprofit szervezeteket is profi módon kell menedzselni. - Változhat-e a civil retorika?  - Változnia kell. A civileknek az új törvény szerint is szemléletet kell váltaniuk. Egyre jobban kell kommunikálniuk, hogy nagyobb ismertségre tegyenek

megfelelő kommunikációs eszközöket és csatornákat, a sokplatformú nyilvánosság szereplőivel jó kapcsolatot kell ápolniuk. E nélkül nem megy. - A médiagépezet működése megismerhető a tekintetben, hogy kik és hogyan jutnak médiafelülethez? - A médiafelületen a reklám és az úgynevezett hasznos tartalom osztozik. Az előbbi nélkül nem lehetne az utóbbi, hirdetők nélkül nem lehetne közérdekű tartalom se. A társadalmilag hasznos tevékenység mindkét felületen megjelenhet. Nem lehet figyelmen kívül

megalkotása óta a jogalkalmazásban felhalmozott tapasztalatokat, több ponton egyértelműsítve a működés gyakorlati lépéseit. Ez jó, ahogy az is üdvözlendő, hogy a törvény megteremti a legfőbb szerv ülésének elektronikus úton való megtartását. Fontos új elem, hogy a közhasznúvá minősítéshez tényleges társadalmi támogatottságot vár el az új jogszabály. - Médiatermék-e a társadalmi ügy? - Attól függ, mit tekintünk társadalmi ügynek, és hogy milyen médiáról beszélünk. Ha a közügyekről szóló írásokra, tehát a társadalom kisebb-nagyobb csoportjait érintő kérdésekre utal, akkor azt mondhatom, hogy ezek bemutatása, emberi hátterük feltárása a média egyik legfontosabb feladata. Olyan téma, amit ha jól, korrekten és érdekes formában dolgozunk fel, a közönség is értékel. - Mitől „jön át” egy civilhang? - Az, hogy egy üzenet elhallatsszon oda, ahová szánják, a hiteles tevékenységet és az eredményeket bemutató kommunikáció összhangját és folyamatosságát kell elérni. Ez nem kis munka. Elkötelezettség, szorgalom, szakértelem és kre-

szert, mert a működésükhöz szükséges anyagi erőforrások megteremtése ettől is függ. - Véleménye szerint mitől javulhat a közbeszéd? Ha képesek volnánk a másik álláspontját érdemben mérlegelni, arra személyeskedéstől mentes, okos érvekkel reagálni, mi több, a döntéseinkben azt figyelembe is venni – ez sokat segítene az eldurvult közbeszéd és érintkezési kultúra formálásában. - A jó példák bemutatásában szerepe és felelőssége van a médiának. Ön lát lehetőséget arra, hogy a „jó” hír legyen? - A médiafogyasztók többségét a rendkívüli, a hétköznapi élettől eltérő tartalom érdekli. Ezt a hamisban, a rosszban könnyebb megragadni. Ezt az igényt szolgálja ki a többnyire leegyszerűsítő és rosszindulatú történeteket közvetítő pletyka is, ez a kortól és helytől függetlenül népszerű tartalom. Túlzás volna persze azt állítani, hogy nincs ellenpélda a nyilvánosságban: az Ön által említett „jó” is a mindennapok része, de azt nehezebben vesszük észre, és az újságírónak is nehezebb átadni. Azonban, ha meggyőzően képviselünk egy ügyet, utat találhatunk a közönséghez. A civileknek meg kell találniuk a

hagyni ugyanakkor azt a tényt, hogy a forráshiány a médiát és a civil aktivistákat egyaránt sújtja ma Magyarországon. - Ön hogyan fogalmazná meg a közszolgálatiság lényegét?  - A ’95-ös médiatörvényben szerepelt egy viszonylag alapos definíció, amit soha nem tartott be a hatalom. Nem a megfogalmazással, hanem a gyakorlattal van probléma. A közmédia lényege, hogy a kisebbségi álláspontot is bemutatja, a felelős állampolgári döntéseket megalapozó, sokoldalú és alapos tájékoztatást nyújt, őrzi a nemzeti kultúrát, közvetíti az értékteremtés kortárs folyamatait. Az adófizetők pénzéből fenntartott tájékoztatási eszközöket valóban demokratikus szellemben kellene működtetni, országos és helyi szinten egyaránt. - Mit tehet a MÚOSZ a civilek hatékonyabb sajtómegjelenéséért? - A MÚOSZ-nak nincs befolyása a szerkesztőségi döntésekre. Annyit tehetünk, hogy a szakmai-etikai önszabályozás területén hatékonyabb munkát végzünk, továbbá a jövőben is fórumot biztosítunk a civilkommunikáció témájának. - Köszönöm az interjút. Vajda Márta

Egy vállalkozó szellemű fiatal gazdasszony története

Szilvilekvár Világéletemben szerettem a befőtteket. Gyermekkoromban alig vártam, hogy beköszöntsön a tél, mert addig nem volt szabad az újonnan eltett finomságokból még csak mustrát sem venni. Azután a hideg napokon kedvemre csemegézhettem a dunsztos üvegek tartalmából, amelyek nyár elejére mind kiürültek, s kezdődhetett azok újratöltése. Zsámberger Szilvi­ék­ nél azonban nincs szünet az eltevésben, így azután télen-nyáron lakmározhatnak a gyerekek a különféle befőttekből. Most, januárban is rotyog valami eltenni való a fazékban, mégpedig a cukorpótló csicsóka, ami banánnal, kivivel, vagy naranccsal vegyítve fölséges és ráadásul répacukortól mentes eledel. A másik edényben meg cékla fő, a disznótoros koszt elengedhetetlen kelléke a tormáscékla készül belőle. A fiatal gazdasszony egy éve nagy fába vágta a fejszéjét. Kistermelőként engedélyt kért s kapott arra, hogy saját terményeit és termékeit értékesíthesse. Elejében férje Marci, s ha a tanulás engedte nagylánya Laura is minden piaci napon a szabadtéri pultnál kínálta a házi készítésű lekvárokat, dzsemeket, szörpöket és a zöldség szárít­mányokat s a krémeket. Egyre többen keresték a mindig barátságos „lekváros fiút”, aki még recepteket is adott az egyes termékeik felhasználásához. A mind nagyobb keresletnek köszönhetően Márti. A

nagyi hathatós közreműködésével lassan családi főprofillá válik a gazdálkodás és a befőzés. Néhány hete, pedig a tejes sor végében megüresedett üzletet berendezték maguknak s most már gazdag áruválasztékuk teljes keresztmetszetét, ki tudják rakni a polcokra. Ter­ mészetesen a maguk által vegyszermentesen termesztett, zöldségeket és gyümölcsöket is kínálják a vevőknek. - Nagyáruházaknak nem értékesítünk, hiszen nincs is akkora árualapunk. S ha volna, akkor sem szeretnék elveszni egy bevásárlóközpont polcain. A személyes értékesítés és olykor tanácsadás jól bevált üzleti forma évszázadok óta. Én nagyon szeretem a kereskedésnek ezt a közvetlen, emberszabású módját. Ráadásul folyton elő tudok jönni kisebb szériában újdonságokkal. Pedig már így is 87 féle terméket kínálok – mondja Szilvia. A barátnő, Sági Jutka gondoskodik a csinos, mutatós címkék tervezéséről. Férjével felváltva folyamatosan karbantartják az Interneten a Facebook „Gyü­mölcskosár” oldalát, amelyen naprakészen nyomon követhetők a piaci kofák árai. Érdemes megtekinteni, mert például Pista bácsi tojásárai többnyire még az áruházláncokéval is versenyeznek. Saját termékeik, pedig megtekinthetők és megrendelhetők a www. magyarhazilekvarok.hu weboldalukon.

Álljon most itt egy finom étek receptje Szilvi módra, amelyhez elengedhetetlen az általuk készített áfonyás lilahagyma lekvár:

Májpástétom áfonyás lilahagyma lekvárral

Hozzávalók: • 50 dkg (30%-os zsírtartalmú) darált hús • 25 dkg sertésmáj • 2 db szikkadt zsemle vagy 2 szelet kenyér • 2 db egész tojás • Só, bors, majoránna, őrölt kömény • 1 nagyobb fej vöröshagyma • 3-4 gerezd fokhagyma • 1 üveg Áfonyás Lilahagyma Lekvár A májat és a vöröshagymát vágjuk össze, majd daráljuk le és keverjük össze a hússal. A fokhagymát préseljük össze, a zsemlét áztassuk be, majd tegyük a húshoz. Adjuk hozzá a két egész tojást és a fűszereket. Az őzgerincformát béleljük ki sütőpapírral, osszuk el benne a májas hús keverékét. Előmele­gített sütőben 180 fokon 40-45 percig sütjük. Ha kihűlt borítsuk ki a formából, szeleteljük. Előételként vagy reggelire, friss kenyérrel és „Áfonyás lilahagyma lekvárra” tálaljuk. Kőhalmi

A szerkesztők megjegyzése:

Szívesen közöltük, mert dicséretesnek és követendőnek tartjuk e történetet.

http://www.akontroll.hu A KONT­ROLL, a civil társadalom lapja (Meg­je­le­nik min­den hó utol­só hét­főjén) Főszer­kesz­tő: Sza­bó Mik­lós Tör­de­lőszer­kesz­tő: Jován Lász­ló • Fo­tó­ro­vat-ve­ze­tő: Bud Lász­ló Szer­kesz­tő­sé­gi tit­kár: Var­ga Sándorné • Lap­igaz­ga­tó: Szé­che­nyi Lász­ló Ki­ad­ja: a Tár­sa­dal­mi Unió Cím: 1055 Bu­da­pest, Falk Mik­sa u. 13. I/4. • Tel./fax: 215-9130, 215-9132 E-mail: [email protected] ISSN: 1786-1969

8

http://www.akontroll.hu

A KONTROLL • IX. évf. 1. szám

A nemzet jövője, az oktatás Sok bírálatot kapott az új felsőoktatási törvény, tavaly december óta mégis ez határozza meg az egyetemi képzést. Véleményeket, vélekedéseket és terveket lehet hallani, képlékeny még minden. Dr. Rostoványi Zsolttal, akit 2011-ben választottak a Corvinus Egyetem rektorának a felsőoktatás jelenéről, a lehetőségekről, a kapkodásról és a lehetséges jövőről beszélgettünk. - Rektor úr, ma Magyar­or­ szágon egy sor kérdésről, kizárólag az általánosságok szintjén lehet vitázni. Ebben a szellemben tennék fel két általános kérdést. Sok vagy kevés Ma­gyar­országon az egyetem? - A felsőoktatási intézmények száma nem kevés. Ha mindent összeszámolunk, az állami, az egyházi és magánintézményeket is, akkor azt gondolom, hogy sok. Úgy fejezném ki magam, hogy ennél többre biztosan nincsen szükség. Az pedig, hogy egyes szakokat húsz-harminc intézmény is meghirdessen, végképp értelmetlen. Koncentrálni, minőségi szempontok alapján differenciálni kellene az intézmények között, ezt mindenképpen támogatandó dolognak tartom. - Akkor jöjjön a következő általános kérdés. Sok vagy kevés Magyarországon a diplomás? - Azt gondolom, diplomásból soha nem lesz elég, szerintem kevés van. Egy országban minél magasabb legyen a diplomások aránya. Minden azt mutatja, hogy nagymértékben szükség van diplomásokra. A magam részéről nem hogy túlképzésről nem beszélnék, ellenkezőleg azt állítom, hogy Magyarország jövője szempontjából minél több a diplomás, annál jobb az országnak. - Mit gondol arról, hogy a mai felsőoktatásról szóló viták nagy része szervezési és strukturális kérdésekről szól. Egy valamiről alig esik szó, mégpedig a minőségről. - Egyetértek, de hozzáteszem, hogy a felsőoktatási kormányzat hangsúlyozza a minőség fontosságát. Ugyanakkor valóban több szó esik az intézmények számáról, a szervezésről és az átszervezésekről, mint a minőségről, holott ennek kellene lennie az alapvető rendezőelvnek. - A szülők többsége már gyermekük általános iskolás korában készül a felsőoktatásra. Most azonban a többség annyira megzavarodott, hogy súlyos előítéletek alakultak ki például a négyosztályos gimnáziumokkal szemben. Mit gondol, mi lehet az oka a szülők elbizonytalanodásának, zavarának? - Személyesen is érintett vagyok, hiszen általános iskolás, középiskolás és egyetemista gyermekeim is vannak. Tisztá­ ban vagyok a viszonyokkal. A zavarok oka egyfelől információhiány, úgy látom, kevés érdemi tájékoztatás jut el a szülőkhöz és a gyerekekhez. Másfelől a meglévő információk között sem igazodnak el. Az elmúlt években olyannyira sok változás történt a közoktatásban, hogy nem világos az emberek számára, miként működik ma a felsőoktatás valójában, hogyan épül az egyik a másikra, hogyan épül az alapfokú oktatásra a középfokú, majd arra a felsőfokú. Borzasztóan fontos a rendszert konzisztenssé, másfelől a szülők által átláthatóvá tenni, mert jelen pillanatban nem ez a helyzet. - Megpróbálná megfogalmazni, mi lehet ma a felsőoktatás körül a legnagyobb baj,

már ha egyáltalán baj van? - Osztom azt a véleményt, amely szerint a felsőoktatás alapos reformra szorul, de a reformot kizárólag egyetlen rendezőelv, a minőség alapján szabad végrehajtani. Egyfajta átszervezésre, átstrukturálásra mindenképpen szükség van, többek között például nem biztos, hogy annyi intézményben kell párhu-

Corvinus Egyetem gazdálkodási képzése több évben is az első harmincon belül szerepelt, 2006-ban például a 26. helyen álltunk. Minden szempontból az élvonalban vagyunk. Nagyon nehéz összehasonlítani a különféle ranglistákat, mert a legkülönfélébb ismérveket veszik figyelembe. Lehetne úgy összeállítani az ismérvéket, hogy a hazai intézmények ott legyenek az első ötvenben vagy az első százban. - Mi dönti el igazán, hogy egy egyetem mitől kiváló? - Nehéz megmondani. Az bizonyos, hogy az egyetem két alapvető tevékenységét kell fi-

zi konferenciákon, ismerni a külföldi szakmai közeget is. Azt hiszem nagy általánosságban már nem igaz az elszigeteltségünk. - És újra vissza kell kanyarodnunk a magyar oktatás minőségéhez… - Azt gondolom, hogy a magyar oktatás minősége nem rosszabb, mint általában véve a külföldi oktatásé, legyen az bárhol is. Azért kérem, azt se feledjük el, hogy magyar nyelvű oktatással nem vagyunk igazán versenyképesek a nemzetközi piacon. Csak azok az intézmények képesek a nemzetközi porondon is sikerrel helyt állni, ame-

zamos szakokat tanítani. Jól átgondolt stratégia mentén megfogalmazott reform mindenképpen indokolható a felsőoktatásban. - Feltehetően sokan a helyemben most angolszász egyetemekkel kezdenének példálózni, de maradnék a saját régiónkban. Tudunk-e most, vagy a jövőben versenyezni a bennünket jelenleg megelőző osztrák, cseh és lengyel intézményekkel? - Bízom benne, hogy igen. Sőt, azt mondom, nem csupán ezekkel az országokkal, de a világ élvonalával is fel tudjuk venni a versenyt. Ezt kell célul tűznünk magunk elé, mert megvan rá minden lehetőségünk. Kiválóan képzett oktatók dolgoznak a különféle magyar egyetemeken, akik semmivel sem végeznek rosszabb munkát, mint akár régiós, akár angolszász kollégáik. Minden adottságunk megvan ahhoz, hogy beérjük az előttünk haladókat. Két konkrét példát hadd említsek: még idén kiírásra kerül egy kiemelt egyetemi és egy kutatóegyetemi pályázat. Ezek is elősegítik majd, hogy előreléphessünk. Mind­ ehhez a kapacitások és a kvalitások nagyrészt már megvannak, már csupán a pénz hiányzik. A minőségen, a publikációk számán, a konferenciákon való részvételen, és a nemzetközi­ esedésen kell javítanunk. Rövid távon nem, de közép- és hosszútávon mindenképpen fel tudunk majd zárkózni az élvonalhoz. - Véleménye szerint minek köszönhető, hogy a különféle nemzetközi felsőoktatási listákon nagyjából a 300.-400. helyek körül találhatók a magyar egyetemek, míg a csehek sikeresen álltak be a 200. helyek valamelyikére? - Ez listától is függ, hiszen rengeteg fajta létezik. A Finan­ cial Times ranglistáján például a

gyelni: az oktatást és a kutatást, hiszen mindkettő egyformán fontos. Ezek komoly hányada mérhető, még az óhatatlan szubjektív szempontok mellett is, hiszen mérhetőek a publikációk, a diákok száma, a minősített oktatók aránya, a doktori iskolák száma. Mérhető az is, hogy a piac, miként fogadja az adott intézmény diplomáját. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban hosszú évek óta változatlan a rangsor. Fenntartásokkal kezelem tehát a különféle listákat, mérőszámokat és indikátorokat. Magyarországon belül is vannak különféle rangsorok, miközben az emberek fejében is kialakul egyfajta rangsor. Tudott, hogy melyek az igazán jó intézmények. - Néhány állítják, hogy a magyar felsőoktatásnak az elszigeteltség, az oktatás nem tökéletes minősége és a gazdasági erőtlenség a három alapvető problémája. Egyetért ezzel a megfogalmazással? - Kezdjük az utóbbival: a magyar felsőoktatási intézmények többsége komoly finanszírozási problémákkal küzd és a helyzet sajnos egyre romlik. A saját egyetemünk kapcsán azonban nem beszélnék elszigeteltségről. - De a magyar kutatók és oktatók kevéssé láthatóan vesznek részt a nemzetközi tudományos életben. - Lehetséges, hogy ez általában véve valóban problémát jelent, holott nem volna szabad így lennie. Mind a kutatás, mind az oktatás nemzetközi. Aki ezen a területen fel akar mutatni valamit, annak egyértelműen túl kell lépnie Magyarországon. Rektori pályázatomban például stratégiai célként fogalmaztam meg a „nemzetköziesedést”. Szeren­csére a fiatalok egyre inkább ebben a közegben nőnek fel. Beszélni kell idegen nyelveket, részt kell venni a nemzetkö-

lyek idegen nyelven, jelesül angolul képesek oktatni. Tény, nem minden intézményünk és kollégánk képes erre, holott ez ma már alapvető szempont. Ha valóban fel kívánunk zárkózni az élbolyhoz, akkor elengedhetetlen, hogy minél több angol nyelvű programot tudjunk nyújtani, hiszen fontos, hogy minél nagyobb számú külföldi hallgatót tudjunk idevonzani. Ők egyfelől pótolják a kieső magyar hallgatói létszámot, másfelől hírünket viszik a nagyvilágban. - Úgy látom, hogy nem működik megfelelően a hallgatói mobilitás, ellenben rengeteget beszélünk róla. - Ezt csak kérdőjellel tudom megerősíteni, mert itt a Corvi­ nu­son évről évre nagy számú hallgató utazik külföldre az ERASMUS képzés keretein belül. Jószerivel a három éves alapszak és a kétéves mesterszak alatt, csak az a hallgató nem tanul külföldön, aki kifejezetten nem kíván külföldre utazni. Szerencsére nagyszámú külföldi hallgató is érkezik hozzánk, ők nem csak komplett programokat végeznek el, hanem résztanulmányokat folytatnak. Nagyon jól működnek a külföldi intézményekkel a csereprogramjaink. A hallgatói mobilitás természetesen attól is függ, hogy egy adott intézménynek milyen kiterjedt külföldi kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Mi, szerencsére számtalan külföldi intézménnyel kötöttünk együttműködési megállapodást. - Azért azt elmondhatjuk, hogy Magyarországra az elvártnál kevesebb külföldi hallgató érkezik. - Külföldi hallgatóból soha nem elég. Nálunk elég sok külföldi tanul, ennek ellenére azt szeretnénk, hogy sokkal több érkezzen. A mai globalizált világban azonban nem könnyű egy hallgatót arról meggyőzni,

hogy miért éppen a Corvinus egyetemre jöjjön tanulni. Vonzó programokat és vonzó feltételeket kell összeállítani és biztosítani számukra. Különösen nehéz a feladat a fejlett országokból, Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból idecsábítani hallgatókat. Vannak azonban különféle célrégiók a világban, például Kína, az arab öböl térsége vagy Brazília, ahol az ottani vezetés ösztönzi a hallgatóik külföldi tanulmányait, sőt meg is finanszírozza ezt, és az bizony, nem utolsó szempont, hogy olyan hallgatók érkezzenek, akik képesek megfizetni a nem csekély tandíjat. - Rektor úr, úgy tűnik, mintha csupán egy falra festet jelszó volna, az élethosszig tartó tanulás eszméje. - Egyetértek, egyelőre zömmel jelszó, de lassan működnie kellene. A mai világban senki nem boldogulhat, ha azt gondolja, hogy megszerezte a diplomáját és attól kezdve egész életére rendben van. Egyáltalán nem ez a helyzet, sőt, a diploma megszerzése után kell elkezdenie igazán még többet tanulni. Az egyetemeknek és a főiskoláknak mindent meg kell tennie ennek érdekében. Ezek a képzések a doktori képzéseken is túlnyúlóak. Ter­mészetesen a doktori képzés, mint a bolognai ciklus harmadik szakasza is meghatározó, de a különféle szakirányú és egyéb jellegű továbbképzések is rendkívül lényegesek, hiszen valaki, aki egy ideje már dolgozik a szakmájában így kap lehetőséget arra, hogy szembesülhessen a legfrissebb dolgokkal. A mai gyorsan változó világban rendkívül fontos az állandó továbbképzés. Ezen a területen Magyar­országnak valóban vannak még tennivalói. Az elmondottak miatt a továbbképzés folyamatát stratégiai kérdésnek tekintem. - Akadnak, akik a bolognai rendszert egyszerűen úgy intézik el, hogy rossz. - Semmiképpen sem! Ma­ gyar­országon a bevezetésével voltak problémák. Nem kellőképpen átgondolt és egymásra épülő, kicsit kapkodó volt a bevezetése. Miután először, csak az alapszakok bevezetésére került sor, megpróbált mindenki mindent belezsúfolni ezekbe, mivel még nem lehetett tudni, milyen mesterszakok lesznek majd. Amikor aztán jöttek a mesterszakok, akkor derült ki mennyi minden bekerült már az alapszakokba. Nem véletlen azonban, hogy amikor kiment már a teljes ciklus, minden intézmény, így a Corvinus Egye­ tem is, végrehajtotta a bolognai szakstruktúra teljes felülvizsgálatát, mindent újragondoltunk. Azonban maga a rendszer, az egész filozófiája támogatható: legyen egy egységes európai felsőoktatási rendszer, amely átjárható és rendkívül mobilis, de nem csupán Európában, hanem Magyaror­szágon belül is. A hallgató elkezdi a tanulmányait valamelyik intézményben, majd másutt folytatja, vagy elkezd bármilyen alapszakot és egy másik mesterszakon folytatja, esetleg akár egy másik országban. Vannak persze olyan területek, ahol indokolt lehet az ötéves osztatlan képzésben gondolkodni. Azt gondolom, hogy azok a kritikák, amelyek a bolognai rendszert érték, nem a rendszer, hanem annak nem megfelelő bevezetése rovására írhatók. A három ciklussal – alapszak,

Fo­gyasz­tó­ként ért sé­rel­me­it, pa­na­sza­it il­le­tően ke­res­se fel hon­la­pun­kat: www.akontroll.hu

mesterszak, doktori képzés – önmagában semmi probléma, nem véletlen, hogy Európa legtöbb országában működik. - Eszembe jutott még egy „jelszavunk”, hangoztatjuk, de vajon működik-e? Ez, pedig a tehetséggondozás. - Alapvető fontosságú, de a felsőoktatás eddigi finanszírozása nem segítette elő a tehetséggondozást. Arra gondolok, hogy a normatív finanszírozás miatt az intézmények létszámnövelésben voltak érdekeltek, magyarul: tömegképzésben az elitképzés helyett. Nem ritkán két-háromszáz fős évfolyamok indultak, hiszen bevétel abból származott, ha minél több hallgatót vettek fel. Ez a rendszer azonban most megváltozik, hiszen a minisztériumtól már tudjuk, hogy a normatív finanszírozás arány radikálisan lecsökken, ez üdvözlendő. Azt azonban, hogy pontosan mi fog történni még nem látható világosan. A felsőoktatási törvény egy korábbi verziójában a feladatfinanszírozás szerepelt, ennek azonban nem ismerjük a részleteit. Tény, hogy az intézmények egy részében nem kap kellő súlyt a tehetséggondozás, ráadásul a tömegképzés keretein belül nincs is lehetőség arra, hogy egy kiemelkedő képességű hallgató megkapja a kellő figyelmet. Jelenleg kevés a kapacitás az érdemi tehetséggondozásra, hiszen óriási erőket köt le a tömegképzés. Mi, itt a Corvinus Egyetemen, a legkülönfélébb szinteken próbálunk figyelni a tehetségekre, erre szolgálnak a TDK dolgozatok vagy a szakkollégiumi rendszer, de ide tartoznak a doktori képzések is. - A felsőoktatásban három „szereplőnek” kellene valahogyan szót értenie: a gazdaságnak, az intézményeknek és az államnak. Kívülről azonban süketek párbeszédének tűnik a jelenlegi helyzet, mert ahelyett, hogy mindenki mindenkivel kommunikálna, mindenkivel csak az állam beszélget. - Valóban nem jó ez így. Egyet világosan lehet látni: az állam fokozatosan kivonul az állami intézmények finanszírozásából, így maguk az intézmények kényszerülnek arra, hogy más szereplőkkel is szóba álljanak. Ez persze már korábban elkezdődött, hiszen például a Corvinus Egye­tem esetében az állami finanszírozás az egyetem működésének nagyjából a felét biztosította, míg a másik felét a bevételeink jelentették, ebben, pedig fontos szerepet játszanak a különféle vállalatok által adott támogatások. Most az intézmények a kivonuló állami finanszírozás miatt még inkább rákényszerülnek arra, hogy szót értsenek a gazdaság szereplőivel. Mi magunk is sorra tárgyalunk fontosabb partnereinkkel, hogyan tudnak még inkább hozzájárulni az oktatás finanszírozásához. - Rektor úr, a Corvinus Egye­ tem tudja, hogy mit akar a piac, hogy milyen valódi igényei vannak? - Ezt valóban nagyon nehéz eldönteni. Ráadásul hozzá kell tennem, hogy a felsőoktatásban négy-öt év az átfutási idő. Amikor beiskolázunk egy elsős hallgatót, akkor ő három vagy öt év után kerül ki a piacra. Nekünk tehát azt kellene tudnunk, hogy akkor mi az igény, ezt azonban senki sem tudja.

è

A KONTROLL • IX. évf. 1. szám

http://www.akontroll.hu

Amúgy is nagyon nehéz információt szerezni arról, hogy voltaképpen mit is akar a piac. Működik egy komoly pályakövetési rendszerünk, ami egyfelől a végzett hallgatók elhelyezkedését vizsgálja, másfelől megkérdezik a munkáltatók véleményét és igényét. Elkép­zelések, sejtések persze vannak, de nehéz pontosan felmérni a tényleges piaci igényeket. Az pedig, hogy mi lesz az igény három vagy öt év múlva, szinte reménytelen. Azt persze alaposabban próbáljuk körbejárni, hogy mire van szükség azokon a területeken, amelyekre egyetemünk képez, hány diplomás is kell valóban, és hallgatóink mit tudnak kezdeni a diplomájukkal. Sze­rencsére hallgatóinknak nincsenek elhelyezkedési problémái. Ebből az derül ki, hogy a Cor­vinus Egyetem jól pozícionálja magát a piacon, diplomáink keresettek, hallgatóink viszonylag rövid idő alatt és viszonylag jó kezdő fizetéssel helyezkednek el. - Hadd, osszak meg Önnel néhány hallgatói kritikát. Például a hallgatók szerint az egész rendszer átalakítása átgondolatlanul, szakmai előkészítés és társadalmi vita nélkül történt. Mennyi lehet ebben az igazság? - Az országgyűlés tavaly december 23-án fogadta el a felsőoktatási törvényt. Annak legalább hat-nyolc előzetes verziója volt, amelyeket kiküldtek az intézményeknek, és mindegyikről kikérték a véleményünket. Tény azonban, hogy egy sor vitatott kérdés kikerült a törvényből, amelyhez menet közben három-

mazzuk meg, hogy több műszaki-természettudományos diplomával rendelkező szakemberre van szükség, hiába növeljük meg egyik évről másikra a keretszámokat, attól még nem fognak oda többen jelentkezni. A munkát már középiskolában kell elkezdeni, arra biztatva a gyerekeket, hogy tanuljanak fizikát, matematikát, kémiát és például, készüljenek mérnöki pályára. Ha valaki közgazdásznak készül, de nem jut be államilag finanszírozott helyre, nem biztos, hogy megváltoztatja elhatározását csak azért, mert egy mérnöki helyre bekerülhetne. Ha valaki több éven át készül valamire, nem fog egyik pillanatról a másikra irányt változtatni. Egyfelől hiányzik tehát a hos�szú távú stratégiai gondolkodásmód, másfelől úgy tűnik, esetenként túlságosan is a gazdasági kényszerek dominálnak. Ha a gazdaság nagy bajban van, el lehet fogadni bizonyos szükségintézkedéseket, de amikor a Széll Kálmán-terv az oktatási szférából jelentős összeget von ki, az tökéletesen kontraproduktív, hiszen a felsőoktatásból nem kivonni kell, hanem invesztálni. Csak azok az országok értek el az elmúlt években látványos eredményeket, amelyek nagyon komoly összegeket fordítottak az oktatás, esetünkben a felsőoktatás finanszírozására. Hosszútávon ez a megoldás! A hivatalát nemrégiben átvett, felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár, Kis Norbert nagyon pozitívan állt hozzá az intézményekkel való párbeszédhez. Több ízben jelezte, hogy maximálisan támaszkodni kíván a

egy diplomát, attól még, lehet, hogy egészen más területen fog elhelyezkedni, mint amiről diplomát kapott. Itt már szerepet játszik a továbbképzés és a mobilitás, vagy egy egészen más területen szerzett mesterszak lehetősége. Az egész oktatás rendkívül mobilis és rugalmas kell, hogy legyen, ahová komoly befektetéseket kell helyezni, mert ez a nemzet jövője. Ha valamit el akarunk érni, és hogyne akarnánk elérni, akkor az oktatás területét kiemelten kell kezelni. - Hogyan minősítené a jelenlegi helyzetet, látható-e merre van a kiút, mi lesz a megoldás? - Problémák vannak, jelenleg a bizonytalanság a legrosszabb és ezt mi, a felsőoktatás vezetői is látjuk. Egyetlen példa: június végéig le kell tennünk az asztalra egy négyéves intézményfejlesztési tervet és addig, amíg nem látjuk a peremfeltételeket, esély sincs rá, hogy megalapozott tervekkel álljunk elő. Az államtitkárság azt ígérte, hogy egy hónapon belül pontosabb információk állnak majd rendelkezésre a finanszírozásról és más efféle kérdésekről. A jelenlegi helyzet a sokadára emlegetett bizonytalanság miatt nem jó. Nagyon szerencsétlen, ha a hallgatók csak néhány héttel a felvételi jelentkezési határidő előtt tudják meg, milyen felvételi keretszámokkal lehet számolni, vagy olyan változásokkal kell szembesülniük, ami egészen új helyzet elé állítja őket. Rendkívül szerencsétlen, ha radikális és drasztikus keretszám csökkentések vannak. A tavaly napvilágot látott el-

száz körüli egyéni képviselői módosító indítványt nyújtottak be. Amit végül elfogadott az országgyűlés az inkább egy kerettörvény, amely alig tartalmaz konkrétumot. Ezeket kormányrendeletek szabják meg. Az egyik ilyen, a nagy vitát kiváltott, államilag finanszírozott hallgatói keretekre vonatkozó kormányrendelet, amely bennünket is keményen érint, hiszen gazdaságtudományi képzés területén a tavalyi 4900 helyett országosan 250 főben határozta a képzendő hallgatók létszámát. Ebből a 250-ből a Corvinus Egyetem 75 hallgatót képezhet, ami az előző évhez képest 95%os csökkentést jelent. Mindaz, hogy évente több kormányrendelet szabályozza a konkrétumokat, a bizonytalanságot növeli, jó lett volna, ha mindezek a törvényben kapnak helyet. Bár természetesen folytak konzultációk az előkészítő szakaszban, de ezek eredményét nem mindig vették figyelembe. A rektori konferencia például úgy foglalt állást, hogy az éves keretszámokat 20-25%-nál nagyobb mértekben nem célszerű csökkenteni. Ennek ellenére következett be ez a drasztikus csökkentés. Amit igazán hiányolok, az a felsőoktatási kormányzat stratégiája. Kicsit úgy tűnik, hogy bizonyos intézkedések ad-hoc jelleggel történnek, nem kellően átgondolt a rendszer, mint ahogyan az sem, hogy egy mostani intézkedésnek milyen kihatásai lehetnek. Ha ugyanis azt az egyébként jogos igényt fogal-

rektorok és maguk az intézmények véleményére. Miután nagy felsőoktatási tapasztalattal és gyakorlattal rendelkezik, bízom benne, hogy ez valóban így is lesz. - Mit gondolt a felsőoktatásról szóló viták idején valóban több szakmai hatástanulmányra és elemezésre lett volna szükség? - Azt hiszem igen. Lehet, hogy készültek ilyenek, csak éppen mi nem ismerjük azokat. Bizonyos döntéseknek, intézkedéseknek hosszú távú következményei vannak, márpedig nem tűnik úgy, hogy ezek mindig kellőképpen átgondoltak. Sokan abból a mítoszból indulnak ki, hogy Magyarországon, bizonyos területeken túlképzés van diplomásokból, például közgazdászból és jogászból. Ezt azonban nem osztom! Minél több, nagyon jól képzett közgazdászra van szüksége az országnak, kiváló párosításokat lehet elképzelni, például mérnök-közgazdász vagy jogász-közgazdász és a sor folytatható. Arról nem is beszélve, ha valaki megkapott

képzelések és problémafelvetések, amelyek a felsőoktatási kormányzat részéről megfogalmazódtak általában persze helytállóak. Reformra, változtatásra igenis szükség van és ezek irányával is egyet lehet érteni. A probléma a megvalósítás mikéntjében van: nem lehet drasztikusan eljárni, hanem kellőképpen fel kell mérni az egyes intézkedések hatásait, a változás-igények pedig, nem egy világos stratégia mentén születtek meg. Államtitkár úr már jelezte, hogy a létszámokkal kapcsolatos korrekciókra még ezen a nyáron, a konkrét jelentkezések függvényében sor kerül. A szándék megvan, de látnunk kell a kormányzat világos céljait és a stratégiáját. A felsőoktatási kormányzatban olyan emberek ülnek, akik Magyarország jövőjén munkálkodnak, ráadásul nagy részük oktatási múlttal és gyakorlattal is rendelkezik. Alap­ vetően optimista vagyok, van rá esély, hogy jó irányba mozduljunk el és ez jó eséllyel be is fog következni.  Bóka László

9

Magánügyből társadalmi gond

Falakat áttörő erőszak „Az asszony verve jó”, - az előszeretettel hangoztatott mondatot minden bizonnyal férfiak találták ki, már néhányszáz évvel ezelőtt, és sokan közülük még ma is előszeretettel váltják gyakorlatra a népi bölcsességként feltüntetett megállapítást. A mondás köznapi nyelvre fordítva a családon belüli erőszak igazolására szolgál, egyidős a család történetével, és sokféle módja van, az érzelmi erőszaktól a fizikai bántalmazáson át a szexuális brutalitásig. Mostanában egyre gyakrabban hallani róla, és nem csak általánosságban, hanem konkrét, megfogható, utolérhető példákon keresztül is, a jóérzésű emberek tiltakozását kiváltva. De vajon miért csak mostanában vált közüggyé, sokakat foglalkoztató, kedélyeket borzoló, sokakat felháborító témává az, ami már régóta létezik? Mert korábban, sokáig szégyennek számított, és érdekes módon, nem az elkövető, hanem az áldozat számára. Az „én házam, az én váram” nézet értelmében a bántalmazott nők is inkább eltitkolták sérelmeiket, takargatták az otthoni szennyest, mentegették a brutális párjukat, a környezet pedig, vagy nem szerzett tudomást a bántalmazásokról, vagy közönyösen átsiklottak felette. A házi „csetepaték” ilyen módon büntetlenül ismétlődhettek, állandósulhattak, szétzilálva, tönkretéve, megnyomorítva sok családot. Az eltűrt erőszak szedte áldozatait, nőket, gyermekeket rettegésben tartva, hiszen ezek nem kétszereplős történetek, a családon belüli rendszeres erőszakba sokan megrokkannak. Közel két évtizede alakult meg egy civil szervezet, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület, közismert nevén: NaNe. A családon belüli erőszakra specializálódott civil szervezet elsőként, és akkor még egyetlenként kötelezte el magát az erőszak áldozatai mellett. Hogy mit sikerült elérniük, arról az Egyesület elnökével, Tóth Ildikóval beszélgetünk. - Amikor az Egyesület megalakult még szó, kifejezés sem volt a nőket családon belül érő bántalmazásra, agresszióra. Mi, mindenekelőtt, arra törekedtünk, hogy áttörjük az erőszak falát. Ez többféle értelemben is igaz. Hiszen addig a néma falakon, az otthonokon belül történő események titokban maradtak, szigorúan zárt ajtók mögött. Nyilvá­nosságra kellett hozni ezeket. Tudatosítani a közvéleményben, hogy egy nőt a legnagyobb veszély nem az utcán, a parkban, a szórakozóhelyen érheti, hanem saját otthonában, saját férje, élettársa, párja részéről. Másrészt, azt a falat kellett áttörni, ami a tágabb közösség körül épült, a közöny, a nemtörődömség falát, nyilvánosságra kellett hozni, hogy a családon belüli erőszak megengedhetetlen, eltűrhetetlen, és nem csak a szenvedő alany számára. A figyelemfelkeltésnek sokféle módját alkalmaztuk, és alkalmazzuk a mai napig is. Szórólapoktól a plakátokig, figyelemfelkeltő kampányokig, előadásokig, különféle akciókig, képzésekig széles körben igyekszünk „jelen lenni”.

Mindenki számára elérhető zöld segélyhívó telefonszámunkon, pedig a sértettek, bántalmazottak képzett szakembereknek mondhatják el problémáikat. Mára összekovácsolódott csapatot alkotunk, önkéntesekkel dolgozunk, toborozzuk, és oktatjuk őket folyamatosan, hogy minél szakszerűbben eleget tudjanak tenni rendhagyó feladatuknak. Ma már több civil szervezet, melyek hasonló programmal és céllal alakultak - együttműködik velünk, és az erőszak ellenes nemzetközi szervezetekkel is szoros kapcsolatot tartunk.” - Úgy gondolom a felvilágosításon, figyelemfelkeltésen túl, egyfajta tudatformáló tevékenységre is szükség volt, van most is. - Valóban így van. Sokféle tévhit van ugyanis forgalomban mind a mai napig a családon belüli erőszakkal kapcsolatban. A legnagyobb gond, hogy sokszor a bántalmazott nők akadályozzák a durva esetek felfedését, rosszul értelmezett szemérem, önértékelési zavar miatt, inkább elhallgatják, takargatják, mentegetik az őket ért bántásokat. Vannak olyanok, akik csak legyintenek, hogy mindez magánügy, vagy éppen az áldozatot teszik felelőssé sorsáért, azzal vádolva, hogy önmaga provokálja magatartásával a bántást, azt is mondják, hogy egykét pofonért nem kell olyan nagy hűhót csapni,(főként, ha nem ők kapják. Minden ötödik nőt bántalmaznak családon belül Magyar­ országon, ez félmillió nőt jelent. És tévedés azt hinni, hogy csak szegény, iskolázatlan, alkoholista családokban fordulnak elő ilyen esetek, mert minden etnikai csoport, és társadalmi réteg érintett, lakóhelytől függetlenül. Sokan hajlamosak az agres�szív férfit mentegetni, az elfogadott családi szereposztásra hivatkozva, miszerint a férfi a kenyérkereső, tele gonddal, feszültséggel, de a családi hierarchia nem ad igazolást semmiféle agresszióra. - Arról talán kevés szó esik, hogy, bár általában elkövetőről és áldozatról beszélünk, az esetek túlnyomó többségében az elkövető is áldozat valamilyen formában. Az agresszió betegség. Nem pillanatnyi hangulati ingadozásról van szó, sokkal mélyebb okokról, melyek lehetnek biológiaiak, társadalmiak, politikaiak, érzelmiek, kulturálisak, gazdaságiak, tehát rendkívül összetettek. Ma már vannak olyan országok, ahol az agresszív, erőszakos magatartású felet egyéni, vagy csoportterápia során kezelik, gyógyítják. - Ebből is látszik, hogy rendkívül komplex problémakörről van szó, melynek megoldása nem lehet egy, vagy több civil szervezet feladata, csakis egy olyan ellátórendszer hozhat érdemi eredményeket, melyben helyet kap az egészségügy, az igazságügy, a szociális gondoskodás, egyetértő társadalmi háttérrel. Sokminden történt az elmúlt időszakban. Például a távoltartási törvény néven elhíresült intézkedés, ami egy lépés ugyan előre, de csak tüneti kezelésnek számít, hiszen az át-

menetileg eltávolított személy visszatérve otthonába, rendszerint ott folytatja az agressziót, ahol abbahagyta. Nincs lehetőség „leszakítani” a családról, nem is lehet ez a végső cél, de a hajléktalan szállók lakóinak, az utcán csavargóknak a számát növelni sem jelent megoldást. Ha meg a bántalmazott asszonyt, és gyerekét menekítik ki a családból, akkor rajtuk a bélyeg, ők ülnek a rendőrautóban, a közmegítélése szerint ők a hibásak, miközben a valódi bűnös „birtokon belül” marad. - Akkor belenyugodhatunk, hogy ez a 22-es csapdája, olyan ördögi kör, amelyből nincs kiút? - „Semmiképpen nem. Minden eszközzel közelebb kell hozni a megoldást. Mi a magunk eszköztárával igyekszünk „ébren tartani” ezt a problémát, már készülünk arra a többnapos, „16 aktív nap” elnevezésű kampányra, amelyet nemzetközi szervezetekkel együtt minden év őszén megtartunk. A közelmúltban adódott egy új lehetőség, a VODAFONE Ala­pítvány segítségével, kísérletképpen a IX. kerületben a veszélyeztetett nők egy mobiltelefonhoz hasonló jelzőrendszert kaptak, amelyen csak egy gombot kell megnyomniuk, ha agresszió fenyegeti őket a családon belül, és egy biztonsági cég diszpécsere azonnal riasztja a rendőrséget, küldi a segítséget. A NaNe készítette fel őket használatára Ennek egyrészt visszatartó ereje lesz reményeink szerint a bántalmazók részére, és biztonságot, önbizalmat ad a veszélyben lévőknek. Ilyen készülék már van máshol Európában, a tapasztalatok kedvezőek, Spanyol­or­ szágban 2005 óta működik, félmillió nő hasznára. Ha a riasztórendszer beválik, minden bizonnyal megoldható lesz elterjesztése. Amit a legfontosabbnak tartunk az, hogy ma már nem lehet úgy tenni, mintha nem lenne családon belüli erőszak, nem lehet szőnyeg alá söpörni, a négy fal között tartani, tudomásul kell venni, és tenni is kell ellene. Magyarországon a meggyilkolt nők 60 százaléka a házastársa, vagy élettársa áldozata. Egy nemzetközi felmérés szerint, Magyarországnak évi 400 millió eurójába kerül a nők, következmények nélküli bántalmazása, illetve annak egészségügyi, testi-lelki, gazdasági hatása. Tehát a „házaspárbajt” mindannyian fizetjük. A jognak, az igazságszolgáltatásnak egyértelműen bűncselekményként kellene definiálni a családon belüli erőszakot, mint ahogy ezt már megtették Svédországban, Spanyol­ország­ ban, Portugáliában, Lengyel­or­ szágban. Nemzetközi egyezmények is kötelezik az államot az emberi jogok, az emberi méltóság garantálása, tiszteletben tartása jegyében erre.” A nők társadalmi elnyomásának legdurvább formája a családon belüli erőszak,- ez már kiderült, tudatossá vált, és bár a teljes felszámolása még messze van, az ébren tartott figyelem, a tiltakozás egyre közelebb hozza a jó megoldást. (leopold)

10

http://www.akontroll.hu

A KONTROLL • IX. évf. 1. szám

A TIGÁZ ügyek és mások 1.

„Elképedve olvasom a TIGÁZ Zrt. egyik számlatartozási értesítését. A vélhetőleg rendszeresített formaszöveg bevezetése több mint mellbevágó. „Tisztelt Felhasználónk! 2011.07.01-től, a GET módosí­ tásának értelmében 60 napot meghaladó tartozás miatt már kikapcsolhatjuk az ügyfeleinket.” Tessék mondani ez villamosszékben történik, és poroltót tesznek mellénk? (Cegléd, Írta: KÖD)

2.

„A segítségét szeretném kérni a TIGÁZ tisztességtelen üzletpolitikájával szemben. Szabály­ talan gázvételezéssel vádolnak ártatlanul. Az eset röviden a következő: 2011. október 5-én óracsere történt otthonunkban. Itt a szerelő próbamérést végzett, azt mondta, ezt így szokták, hogy megnézzék, hogy megfelel-e az átáramlott gáz mennyisége a tényleges fogyasztásnak. Az eltérés minimális volt. Közben csörgött a telefon, én elmentem, és felvettem a vezetékes telefont. Mikor visszaértem, a szerelő kérdezte, hogy tudok-e róla, hogy a gázóra felületén halvány karcolások vannak. Én közöltem, hogy nem tudok róla. A szerelő erre az ablak mellett a fény felé fordította a szerkezetet, és egészen közelről valóban látszott rajta néhány picike kis karcolás. Erre a szerelő közölte, hogy ez mágnesezés útján keletkezhetett, így az órát el kell szállíttatnia bevizsgálásra. Jegyzőkönyvet vettünk fel róla, melyben minden vádat elutasítottam a szabálytalan vételezést illetően. Érdekesnek tartom, hogy a szerelő fel sem tételezte, hogy 10 év alatt a folyosón, egy kanyarban felhelyezett gázóra összekarcolódhat. Itt megjegyzem, hogy

az óra felhelyezése óta az egész házat teljesen felújítottuk, sőt egy másik szintet is húztunk a házra. A gázóra mellett hordták fel a tetőtérbe az összes alapanyagot, bútort stb. Talán így keletkezhettek ezek az apró karcolások, bár nem tudom, mert soha nem nézegettem a gázóránkat, nem tudtam, hogy figyelni kell ilyesmire. Talán. Hiszen abban sem vagyok biztos, hogy ezek a karcolások rajta voltak-e a gázóránkon addig, amíg a szerelő meg nem érkezett. Az egész eljárás utólag végiggondolva arra irányult, hogy valamivel megvádoljanak. Október 25-én került sor a szakértői vizsgálatra. 10 óra 30 percre kaptunk meghívást. (…) Behozták a dobozt, és a szakértő

segédje megmutatta a szerelő által aláírt oldalt, valamint az én aláírásommal két oldalt. Utólag jutott eszembe, hogy miért nem mutatták meg a harmadik oldal sértetlenségét is, hiszen én három oldalon írtam alá a ragasztószalagot. Ott a helyszínen ezzel nem foglalkoztam, hiszen a részvételemet is csak egy formaságnak tekintettem, meg voltam róla győződve, hogy mi ártatlanok vagyunk, így nem történhet semmi. Kérdem én, talán a doboznak ez a harmadik oldala már sérült volt, esetleg ott mágnesezték az órát a megjelenésem előtt? ( … ) A vizsgálatot lépésről lépésre elvégezték, és mindent rendben találtak a legutolsó mozzanatig. A referenciamérésnél -4,87 illetve 0 % volt az eltérés, a plombák épek és eredetiek. A számlálódobokat tartalmazó műanyag ház roncsolás-mentesen kiemelhető, a számlálódobok és a fogaskerék hajtómű is sérülésmentes. Ez után a mérőház számlálószerkezetének peremére, illetve az alsó és felső részének peremére helyezték a polarizációs fóliát. Ekkor nagyon minimális elváltozás mutatkozott a fólián, amely a szakértő úr elmondása szerint nem bizonyít semmit, mert bármitől előfordulhat ez a mágnesesség. Egyéb­ként laikusként, nő létemre egyből arra gondoltam, hogy miután vasfűrésszel szétvágták a mérőházat, egyértelmű, hogy a dörzsölődés hatására mágnesesség lép fel. (7. osztályban tanulják a gyerekek fizikából.) Nem értem, hogy akkor ez mit bizonyít. Egyébként ez a fólia, a gyártója szerint sem alkalmas perdöntő bizonyításra. Nagy meglepetésemre a kiküldött szakértői véleményben már egészen más megfogalmazást használt a szakértő úr: „A fóliára felhordott és rögzített lágyferrit szemcsék a mágnes felületen elhelyezkedő erővonalak megfelelően rendeződnek, egyenes vonal formájában

jelennek meg. Ez az elváltozás arra utal, hogy a mérőház korábban mágnes hatása alatt állt, ami miatt visszamaradt, ún. Remanens mágnesesség alakult ki benne.” Úgy gondolom, hogy a szóban elmondottak és a leírtak között óriási nagy az ellentét. Ha ilyen komoly dolgokról van szó, akkor nem értem, hogy az egész eljárást miért nem rögzíti a Tigáz  kép- és hangfelvétellel, akkor nem lehetne utólag ilyen dolgokat kitalálni, magyarul hazudni. A mérőház szétbontása után a membránház belső oldalán kb. 0, 5 mm vastagságú szürke csík volt látható néhány cm hosszúságban. A fényképfelvételen egy piros nyíl mutat erre

a vékonyka kis csíkra, de mellette van a jobb felső sarokban egy vastag szürke rész. Ez csak a felvétel hibája, fény-árnyékhatás, vagy mi lenne ez? A szétvágott órán ilyen nem volt. Azt írták a szakvéleményben, hogy ez normál üzemi körülmények között nem történhet meg, továbbá karcolódásokról és benyomódásokról írnak. Ilyen jellegű sérülés egyáltalán nem volt látható a szakértői vizsgálaton. (…) A szakértő ez után megállapította, hogy a karcolás a külső felületen ugyanott van, ahol belül a mérőházban a szürke csík, tehát itt biztos, hogy mágnesezés történt. Ezt meg is mutatta nekem. Érdekes módon egy erőteljes, mély karcolást mutatott a gázóra külső felületén. Ez biztos, hogy nem volt rajta az órán, hiszen előbb már leírtam, hogy a szakértő maga állapította meg 5 perccel korábban, hogy csupán a fény felé fordítva láthatóak halvány karcolások. . A gázóra leszerelésekor kiállított ténymegállapításról szóló jegyzőkönyv a karcolási nyomokat a gázmérő első részén, középen tünteti fel. A szakértői vizsgálatról szóló jegyzőkönyvben már ez a sérülés jobb oldalon látható. Hogy lehet ez? Mi történt közben? Kifogásolom továbbá azt is, hogy a szakértői vizsgálat során felvett jegyzőkönyvet velem aláíratták, de én ebből nem kaptam példányt. Szerintem ez nem szabályszerű. A Tigáz gyanúsítgatását elfogadhatatlannak tartom, racionálisan kellene gondolkodni, és nem vétlen fogyasztókat szabálytalan vételezéssel rágalmazni. Én azt is elhiszem, hogy rengeteg a csaló, hiszen olvastam, hogy a Tigáznak évente 9 milliárdos kiesése van ez által. Nem tudom viszont felfogni, hogy a 21. században nem lehet ezeket a félreértéseket kiküszöbölni. Miért nem szerelnek fel olyan gázórákat, amelyek nem befo-

lyásolhatóak semmilyen módon? Miért nem helyezik el a gázórákat a lakás helyett az udvaron? Miért nem találnak ki olyan bizonyítási eljárást a szakértői vizsgálat során, amely egyértelműen ki tudná szűrni, hogy lopta-e valaki a gázt? Kifogásolom, hogy a tőlem elszállított gázórát egy vékony papírdobozban tárolták két és fél hétig: okt. 5-től okt. 25-ig (az elszállítástól a szakértői vizsgálatig). Nem tudhatom, és a Tigáz sem tudja megcáfolni, hogy az óra ez alatt az idő alatt nem került-e valamilyen mágneses behatás alá. Nagyon sajnálatos, hogy ilyen hülyének nézik az embert, hogy egy pár cmes vékony csík megjelenése miatt akarnak ennyi pénzt kivenni a

zsebemből. Nem hogy 540  000 Ft-ot nem fogok a Tigáznak kötbérként fizetni, hanem 54 Ft-ot sem. Fizessen az, aki lopta a gázt. Ez nem csak anyagi, hanem moráliskérdés is. Ön, aki olvassa a levelemet, ugyan fizetne-e, ha tudja, hogy

szóról szóra ugyanilyen váddal illet a Tigáz. Miért fizessek, ha nem követtem el semmit? Egy ilyen társasággal szemben én nagyon kicsi vagyok, éppen ezért fordultam Önhöz. Nem gondolom, hogy egy jogállamban ne lenne lehetőség a fo-

tapasztaltuk, hogy éjszakára hiába kapcsoltuk ki a cirkót, reggelre, 4-5 tized fogyott, majd mivel még ekkor is azt hittük, hogy rosszul látunk továbbra is, folytattuk este 7-kor leírtuk az óra állást a tizeddel együtt, majd reggel 7-kor is. És valóban

ártatlan. (…) Ez, az 540.000 Ftos általánosítás is csak arra mutat rá, hogy a Tigáznak fogalma sincs arról, hogy valóban ki a csaló és ki az ártatlan, egyszerűen csak pénzhez akarnak jutni. Ezt tőlem viszont nem fogják megkapni. Kérem, hogy nézzék végig 10 évre visszamenőleg a gázszámláimat. Sze­ rintem egy napot sem késtem soha a befizetésekkel. Ha az összegeket nézik, akkor abból is kiderülhet, hogy egyenletes összegekről van szó, bár volt, amikor havi diktálással, volt, amikor átalánydíjjal fizettem. Annak érdekében, hogy kevesebb legyen a fűtésszámlám, a 60 cm vastag kőházamat szigeteltettem, minden nyílászárót kicseréltettem. 2010 decemberétől a tetőteret is használjuk. Ez a megemelkedett fűtésszámlán is észrevehető. Azért, hogy költségeim alacsonyabbak legyenek átmentem az EMFESZ-hez, ennek megszűnése után a Főgáznál voltam, majd ismételten visszaléptem a Tigázhoz, hiszen 6 000 Ftos engedményt ígértek egy alkalommal. Én úgy voltam vele, hogy mindegy, hogy kinek fizetem a számlákat, és 6 000 Ft is jól jön. 2011 októberében az alsó szinten is átalakíttattuk a fűtést annak érdekében, hogy a kedvezőtlen hatásfokú konvektorok helyett gazdaságosabb radiátoros fűtésünk legyen. Ez az átalakítás kb. 400 000 Ft-ba került. A tetőtérbe eleve már radiátoros fűtést szereltettünk 2010-ben. A két szint fűtésére gazdaságos működésű, közel 500  000 Ft-os kazánt vásároltunk. A leírtakat számlákkal tudom igazolni, vagy akár ki is jöhetnek mindezt ellenőrizni. Kérdem Önt, aki lopja a gázt, az foglalkozik azzal, hogy minél olcsóbbá, gazdaságosabbá tegye a fűtését? Kértem a Tigázt, hogy minél hamarabb fáradjanak ki hozzám, és cseréljék le az új gázórámat egy olyan szerkezetre, amely olyan anyagból készült, amely nem mágnesezhető, mert nem szeretnék 10 év múlva ismét vétlen áldozat lenni. Remélem, eleget tesznek a kérésemnek. Fellebbezésemet november 28-án benyújtottam a Tigáz felé, de december 8-án elutasító választ kaptam, nem hajlandók sem a kötbértől, sem a szakértői vizsgálati díjtól elállni. Kérem, segítsenek nekem ebben a lehetetlen helyzetben. Tudom, nem én vagyok az egyedüli, akit hasonló vagy éppen

gyasztó igazának bebizonyítására. Történelemtanárként mit tanítsak a gyerekeknek? Olyan országban élünk, ahol mindent megtehetnek az emberrel? (Ócsa, Név és cím a szerkesztőségünkben) 

az óra ekkor is hol  4 hol 5 tizedet mért de nem egyszer egy egész számot ugrott, azaz pl. 1 számot ugrik éjszaka (12 óra) akkor napközben is,  azaz 5 naponként  1 köbméter az, 73 köbméter egy évben,  esetlegesen még men�nyivel mérhet többet fogyasztás esetén! A Tigáz közölte, hogy biztos gázszivárgás van de ő nem foglalkozik vele, mert Bp-en a Gázművek-re tartozik, gázművek közölte, biztos, hogy gázszivárgás van (mondom már 1 hónapja szaglászunk ha ez a mennyiség a lakásba szivárogna valamit csak éreznénk, de másoknak is szóltunk senki nem érzi a gázszagot, kint az udvaron az óránál is szaglászunk ott sincsenek szagok... közölte a Gázművek „nagyjából 15-25 ezer forint hogy kijöjjenek és bevizsgálják a rendszert, mert csak a rendszerünk szivároghat az óra jó. Bevizs­gálás után viszont kikapcsolják a gázt, hogy a rendszert meg lehessen javíttatni.”. ezt így egy szuszra mondták.... Sajnos én már attól félek, hogy hiába az óra a rossz, ők úgy fogják alakítani, hogy még plusz pénzt  fizessünk. Az én verzióm szerint inkább tartom valószínűleg azt, hogy a gáznyomás mozgására reagál a gázóra, hiszen sorház jelleggel lakunk, és ha az utánam lévő lakók netán többet használnak vagy kevesebbet, akkor az áramlás talán jobban mozgathatja az órát. A lényeg, hogy segítséget kérek, hogy milyen lépést tegyek annak érdekében, hogy korrekt módon tudjam meg, a gázórám-e ami rosszul mér. Köszönettel” (Az „akontroll.hu.” tanácsadó­ ja leveleiből. Név a szerkesztőség­ ben)

3.

A Hajdú-Bihar megyei Bihar­ nagybajom községben élek. TI­ GÁZ ügyben (gázóra leszerelés, gyanúsítás szabálytalan vételezéssel) szeretnék Öntől tanácsot kérni.  Az interneten találtam meg az e-mail címet. Június 24-én leszerelték a gázórámat, melynek során megállapította a szerelő, hogy a gázmérő számlálószerkezet jobboldali plombájának a lenyomatát nem tudja azonosítani, ezért szabálytalan vételezésről jegyzőkönyvet vett fel. Természetesen nem történt szabálytalan gázvételezés!! Múlt héten kaptam az értesítést, hogy november 21-én hétfőn lesz a szakértői vizsgálat Szolnokon. Szeretném tanácsát kérni, hogy szükséges-e, célszerű-e a szakértői vizsgálaton megjelenni? Ha igen, ott mi a teendőm? Kérem, legyen szíves tájékoztatással lenni felém. Segítségét tisztelettel megköszönöm. Szép napot kívánok Önnek.” (Az „akontroll.hu.” tanácsadó­ ja leveleiből. Név a szerkesztőség­ ben)

4.

„Tisztelt Tanácsadó, kedves Baj-társak! Egyszerűen tanácstalan vagyok... 4 éve lakás átalakításunk volt.  A gázműveket is ki kellett hivatni, mert a bent lévő gázórát a lakáson kívülre fordítattuk. (gázművek emberei végezték és új órát hoztak ami szerintem régebbi kiadás, mint ami volt, valószínű felújított). 55 m2-es a lakás és bizony 4060 ezres számlákat kell fizetni. Mostanra eléggé besokalltunk a magas számláktól, így fogtuk és a cirkót kikapcsoltuk éjszakára és nappalra is (reggel a  reggeli zuhanyzáshoz, ill. hazaéréskor az esti zuhanyzásra kapcsoltuk csak vissza, hogy az őrlánggal is spóroljunk) a lényeg, hogy egy idő után azt vettük észre, hogy még így is többletfogyasztás van. A Férjem már az őrület határán azt is kitalálta, hogy vagy este, vagy reggel zuhanyozhatunk (3 lakunk  a lakásba)  és az 5 percet is csökkentsük le... Eme őrület további fejleménye, hogy írni kezdte reggel, este, mit fogyaszt az óra. Meglepődve

5.

P.A. –nak panasza merült fel a T-Home Internet használatával kapcsolatban. Az ügyfélszolgálat átkapcsolta a javítást végző szolgáltatóhoz, akik készségesen felajánlották, hogy a problémát a helyszínen orvosolják, már csak az időpont egyeztetés volt hátra. Ekkor véletlenül rákérdezett a panaszos a költségekre, ekkor derült ki, hogy ez a szolgáltatás nem ingyenes, hanem 8000.-Ft a kiszállás és munkadíjat is felszámolnak. Ezt a panaszos szerint előre közölni kellett volna vele, mert ha ő nem tér ki erre, akkor csak a munka elé végzésekor derült volna fény a költségekre? (Nevek a nyíregyházi tanácsadónál)

A KONTROLL • IX. évf. 1. szám

http://www.akontroll.hu

11

Kiszolgáltatott-e a fogyasztó? 1. Levél egy kiszolgáltatott fogyasztótól

„Tisztelt Főszerkesztő Úr!  A kérdés természetesen költői, mert a válasz igen, mindent  megtehet, a Gázművek, az Elmü és a többi un. „szolgáltató”, akiknek mi, fogyasztók ki vagyunk szolgáltatva.  Egy kis adalék, mit meg nem tesznek. Több éve általuk   kikapcsolt gázmérős fogyasztási helyre szemrebbenés nélkül kiszámlázzák a havi most már 1300 Ft feletti havi díjat úgy, hogy fogyasztás évek óta nem történt. Érdemes lenne ezt is valahol publikálni. Tisztelettel (Név és cím a szerkesztőségben)

2. Mindenki fogyasztó

A kereskedelem, de gyakorlatilag a szolgáltatás egyaránt változóban van, és ehhez nem volt szükség az államosításokra sem. Hiszen a piac államosítása most kezdődik csak igazán, a kereskedők és szolgáltatók (tisztelet a kivételnek, de ez már többnyire inkább csak kegyeleti jog, tekintve, hogy éhen haltak, vagy most agonizálnak) pedig már igen rég óta hatóságként viselkednek. Az energia-szolgáltatók kötbért szabnak ki és azt fizetési meghagyással, próbálják végrehajthatóvá emelni, akár vitatott a magatartás, akár nem, Egyes bírósági ítéletek szerint a fogyasztó objektív felelősséggel tartozik a fogyasztást mérő műszer hitelességéért (szép is volna, ha a piacon a hamis mérleg miatt egy kg alma helyett 2 kg-ot fizettet meg az

árus és utána még kötbért is, fizetne a vásárló, mert megkárosították), A tartós fogyasztási cikket forgalmazók fél éven belül sem cserélik ki a terméket (pedig erre kötelesek lennének), hanem elvitetik bevizsgálásra, ahol megállapítja az akkreditált labor, hogy anyaghiba nem volt (persze attól még nem lesz alkalmas a hordásra a papírcipő, hogy a papír anyagában mindenben megfelel a papírra előírt szabványnak, azaz nem hibás az anyag) ezért a vásárló elégedjen meg azzal, amennyi ideig hordható a papírcipő. (Itt fokozott tisztelet a Deichmannak, aki fél éven belül szó nélkül cseréli ki a cipőt, ha az, rendeltetésszerű használat mellett vált hordásra alkalmatlanná). Különösen súlyos ez akkor, amikor mondjuk a család valamely ünnepét, teszi tönkre a kereskedő felelőtlensége… Amikor az időben megrendelt termék nem érkezik meg. Hát, egy ilyen esetben a fogyasztó szaladgál és megpróbálja, valahogy mégis megszerezni a megrendelt terméket, és ha esetleg egy ritka termékre kapott ígéret foszlott szét, akkor bizony kerül, amibe kerül. Később panasszal él és a szolgáltató nyájas, de cinikus levélben látszólag elnézést kér, de már a levélből is olvasható egy kaján vigyor az arcáról: na ezt tedd zsebre! Az eredeti történet már nem számít: átverte a vásárlót, kárt okozott neki és ennek orvoslására nem tett semmit. De mérhetetlenül elönti a harag, ha a vásárló ezt kifogásolja, és megkezdődik, az adok-kapok. Végül a fogyasztó, a nyomorult, ha nem kap infarktust, néhány ezer forint befektetést követően, három-négy év múlva elégtételt kaphat a bíróság-

tól, ha megéli. Ez utóbbi alternatívájaként álljon itt a fogyasztó „okos enged, szamár szenved” válasza e „derék” szolgáltatóhoz, kereskedőhöz:  „T. Ügyfélszolgálati Vezető Kisasszony!  2011. december 22-én panasszal fordultam Önökhöz, és kértem a trehány és felelőtlen (némi könyvelési szabálytalanságot is bizonyító) magatartásukkal nekem okozott kár megtérítését. Ön 2012. január 18-án kelt, iktatószám nélküli udvariaskodó, Manager-tanfolyamokon pallérozott stílusú semmitmondó levelében erre az egy kérdésre nem válaszolt, ellenben megpróbálta megmagyarázni, hogy milyen a saját szervezetükben elkövetett hibák vezettek oda, hogy nekem kárt okoztak és mennyiben volt hamis az Önök szervere által vis�szaküldött tértivevényen feltüntetett információ. Köszönettel nyugtáztam fel­ világosítását arról is, hogy mely fogyasztóvédelmi szervek képe­ sek orvosolni a jogsérelmemet. Tisztelt Ügyfélszolgálati Vezető Kisasszony! Leveléből arra a következtetésre jutot­ tam, hogy Ön szerint teljesen természetes, etikus és helyes szolgáltatói szemlélettel ren­ delkezve intézte az ügyet, ezért ha önmagától nem értette meg, hogy mit is panaszol­tam, azt gondolom, azt Ön­nek már sen­ ki (beleértve valamennyi fo­ gyasztóvédelmi szervezetet) sem tudja megmagyarázni, ezért eltekintek e fórumok igénybe vételétől (saját lelki nyugalmam érdekében). Mivel az Önökéhez hasonló kereske­ delmi szemlélet elterjedőben van, egészen biztos vagyok abban, hogy hamarosan Ön is, mint fogyasztó (mert gondolom, vásárolni nem csupán saját üzletükben vásárol),

szembe fog kerülni ezzel a magatartással, és remélem, levelem hatására mély felhábo­ rodása ellenére el fogja fogadni, hogy ez az új, Önök úttörő sze­ repével is terjesztett szolgálta­ tói szemlélet. Károm megtérítését immár nem igénylem, azt a csekély összeget tekintse az Ön, és a hasonlóan kedves, udvarias és munkájukat felelősséggel végző kollégáinak szánt (egészen pontosan az Önök részéről ki­ kényszerített) hozzájárulásnak! Fentiekre tekintettel az ügyet és az Önökkel való mindennemű kapcsolatot a magam részéről lezártnak tekintem, saját lelki békém érdeké­ ben nem várt postai küldemé­ nyeiket át nem fogom venni, e-mail címeiket a tiltott feladók listájára teszem, a postalá­ dámba dobott küldeményt, pe­ dig olvasatlanul fogom a sze­ métbe dobni, üzleteiknek, pedig a környékét is elkerülöm (erre buzdítom kedves ismerőseimet is).” Dr. Ivanics Éva

3. A fogyasztóvédelem margójára…

Magyarországon a fogyasztóvédelemnek mind intézményi, mind civil társadalmi háttere biztosított. A piac­fel­ ügyele­ti tevékenység hatósági feladat. Az erre létrehozott szer­v ezetek folyamatosan, meghatározott rend­szeres­ség­ gel végzik feladatukat. Gondot fordítanak a lakosság tájékoztatására. Tevékeny­ségük átlátható, mindenki számára ellenőrizhető. Munkájuk eredményessége ellenére, az e területen jelentkező problémák időről-időre újratermelődnek. A hatóságok tevékenységét figyelem felkeltéssel, nagyban segí-

Esetleírások tájékozatlan fogyasztóknak

Egy ügyvéd tapasztalatai és tanácsai Az alábbiakkal kerestek meg: - Az e lap hasábjain már írtakkal hasonlóan a gázművek dolgozói kijönnek, megtekintik az órát óracserére hivatkozással. - Az óra megvizsgálásakor a tulajdonos nincs ott, mert bemegy a házba lezárni a gázfogyasztókat; a kazánt, a tűzhelyet. - Mire a gázórához a kertbe visszamegy, a gázművek szakembereik jelzik, hogy az órán sérelmi nyomokat látnak, s ezért az órát be kell vizsgáltatni. - Ekkor a jóhiszemű előfizető még mit sem sejt. A szakemberek a gázórát ledobozolják, lezárják, elviszik. Ezt követően a tulajdonos értesítést kap arról, hogy szakértői vizsgálatra mely napon kerül sor. - Amint azt korábbi cikkemben írtam, mindenféleképp javasolt tanúval, digitális fényképező-géppel, erős lélekjelenléttel a megvizsgáláson megjelenni és elszántan védeni álláspontunkat. - Az adott esetben is, a méretlen gáz vételezését, a „gázlopást” a szakértők az előlap eltávolítása (az egyik oldali

plomba kifúrása, meglazítása) a számlálószerkezet kibillenthetősége alapján állították. - A vizsgálat után egy „Jegy­zőkönyv”-nek feltüntetett irat aláírását erőltették ki. - Ügyintéző hölgyek voltak jelen, akik közölték a vizsgálaton megjelent fogyasztóval, hogy a jegyzőkönyv szövegében módosításokat eszközölni, úgysem lehet, ezt alá kell írni. - Itt következik a legnagyobb baj. Az ügyfél nem olvassa el az eléje tett dokumentumot. - Tessék figyelni: ami az ügyfél elé került, az nagybetűvel írva „Jegyzőkönyv” volt, alája pedig, sokkal kisebb betűkkel írva: „Megállapodás”. - Az egyoldalas dokumentum szövege: bevizsgálásra került X fogyasztónál beszerelt Y óra a mai napon, a független szakértői vizsgálat megállapította, hogy a méretlen gáz vételezésére alkalmas nyomok találhatók a készüléken. - Ezt követően, aláírásával a fogyasztó elismeri, hogy méretlenül vételezett gázt,

elismeri a szerződésszegés tényét, és vállalja ennek következményeit. A következő sorban pedig, ott áll a méretlen gázvételezés szerződésszegés, melynek szankciója: 500.000 Ft-os kötbérfizetési kötelezettség, melyet a fogyasztó a gondatlan aláírásával elismer, elfogad és megfizetni vállal (!). Ezt követően záró szövegek és aláírások. Aki elolvasatlanul vagy felületesen átszaladván aláír egy jegyzőkönyvet, miközben a betűk valójában egy megállapodásról szólnak, melyben már elismeri vétkességét, a szerződésszegést, vagyis azt a tény, hogy lopta a gázt, és ennek következményeként a gázszolgáltatási szerződés szerint megállapított kötbért elfogadja, annak jogosságát nem vitatja és megfizetését vállalja (három részletben, hogy emészthetőbb legyen), majd utána minden fellebbezési jogáról lemond és aláír egy ilyen dokumentumot, az olyan jogi önhibát, gondatlanságot követ el, ami utóbb jogi eszközökkel alig vagy egyáltalán nem kivédhető.

Ilyen helyzetben már nehezen tanácsolható az ügyfélnek, hogy támadja meg ezt az iratot, és utána perben tisztázza a gázművekkel szemben magát, mert magas peres költségek állnak fenn, és mert az aláírt dokumentum ellenében nagyon-nagyon nehéz a bizonyítás! Kérem, ne írjunk alá semmit, amit nem olvastunk el, ne írjunk alá semmit, amit nem értettünk meg, ne írjunk alá semmit, amivel nem értettünk egyet! Ez egy nehéz tanulási folyamat, be kell látni, hogy nem vagyunk fogékonyak a jog szabályaira, nincs bennünk az a polgári öntudatosság, ami ahhoz kell, hogy ezeket a veszélyeket ösztönösen megelőzzük, kivédjük. Legyünk nagyon tudatosak, elővigyázatosak! Ezzel kívánok egy érettebb, felnőttebb hozzáállást saját ügyeink intézésében a kedves olvasóknak és fogyasztóknak. Dr. Wertán Balázs ügyvéd Iroda: Pomáz, Huszár u. 17. www. wertan. hu Tel: 06-30-6196-496

tik a civil fogyasztóvédelmi szervezetek is. Az előzőekben megfogalmazottak ellenére a fogyasztók gyakran nincsenek megelégedve az őket közvetlenül érintő egyéni reklamációs ügyek intézésével. A vitás ügyek lezárásának esetenként csak egy módja, a jogi út, a bíróság marad. Ezt az utat azonban a fogyasztók nagy része nem vállalja, nincs pénze jogi képviselő igénybevételére, s miközben a forgalmazók, szolgáltatók minden ilyen eszközt igénybe vehetnek, áttételesen a fogyasztók pénzén, az „átlagemberek” inkább elszenvedik az általuk vélt, nekik okozott kárt. Ennek egyik oka, a bírósági eljárások gyakori elhúzódása is, valamint a költségek részbeni megelőlegezésének szükségessége. A tüskét magukban hordják, és minden lehetséges fórumon hangot adnak elégedetlenségüknek. - A fogyasztók nem kellően tájékozottak arról, hogy egyes esetekben kihez kell fordulniuk, kitől kaphatnak segítséget, mely hatóság rendelkezik hatáskörrel és területi illetékességgel az ----adott kérdés rendezésére. E területen erősíteni kellene a tájékoztatást, a fogyasztói panaszok orvoslásának valós, hatékony lehetőségeit. Ugyanis abban az esetben, ha a fogyasztó rossz helyre fordult panaszával, akkor ezt a hatóságnak ezt jeleznie kellene feléje, és áttenni az ügyet ahhoz a hatósághoz, amelyik illetékességgel és hatáskörrel rendelkezik A legnagyobb probléma azonban akkor adódik, amikor a hatóság illetékességét kérdőjelezhetik meg a fogyasztóval vitában álló partnerek a Bíróságokon, és a Bíróságon is ellentétes ítéletek születnek e témában. A fogyasztó ilyenkor nem érti, miként lehetséges, hogy ugyanazon témában más-más ítéletek születnek a különböző bíróságokon. A fogyasztók ilyenkor úgy vélik, hogy vagy a hatóság, vagy a Bíróság nincs tisztában a hatósági jogkörökkel, illetve az ügy megítélése, egyes esetekben, téves jogértelmezésen alapul. Az állampolgárokban az ilyen esetek jogbizonytalanságot keltenek, és nem értenek egyet a Bíróság ítéletével, megkérdőjelezik a pártatlanságot, az ítélet jogalapját. - Érthetetlen az állampolgárok számára, hogy egy felügyeleti szerv, amelyiknek például, jóváhagyási joga van valamely általános szolgáltatási szerződés feltételeinek életbeléptetését illetően, miért lenne illetéktelen az ezzel kapcsolatos vitás ügyek kivizsgálásában és megítélésében, valamint a Ket. előírásainak betartásával hozott határozatok meghozatalában. Keveredik néha a szerződésszegés fogalma a számlázási problémákkal is. A közszolgáltatások területén a hatóságok által jóváhagyott általános szolgáltatási szerződéses feltételek a fogyasztók számára gyakran hátrányosak. Arány­ta­lan­ságot tartalmaznak. Ráadásul, ahol nincs valós versenyhelyzet, ott a fogyasztó kiszolgáltatottá válhat. Fogyasztói oldalról vitatott, hogy miért nem érvényesíthető ilyen esetekben a Ptk. vonatkozó paragrafusa. - Sok esetben a forgalma-

zók illetve a szolgáltatók önkényeskedését vélik felfedezni, amikor elutasítják a jogos szervizelési igényt, vagy felróhatóságot fognak rá a fogyasztókra olyankor is, amikor ennek ténye fel sem merülhet, és a bizonyítási kényszert átterhelik a fogyasztóra. Ilyenkor a fogyasztó számára a hatósági fellépések nem tűnnek a hatékonynak. A sok kellemetlenség és bosszúság a monopolhelyzetben lévő forgalmazókkal, illetve szolgáltatókkal kapcsolatban merül fel a leggyakrabban. Sokan úgy érzik, hogy ezekre a gazdasági társaságokra nem vonatkoznak Magyarország jogszabályai, s a fogyasztók számára elfogadhatatlan összehangolt módszert alkalmaznak. Nagyon is fontos lenne, hogy a jótállási, szavatossági feltételek megszűnésének okai között csak egyértelműen bizonyítható felróhatósági valós okok szerepelhessenek. E területen jogi szabályozásra is szükség lehetne. - Elfogadhatatlan a fogyasztók számára, hogy a szolgáltatók olyan esetekben is megállapítanak felróhatóságot objektív felelősség alapján, amikor nincs ésszerű, elfogadható magyarázat arra, hogy hogyan is lehetne megfelelni az ilyen követelményeknek. A szomorú az, hogy a Bíróság több ilyen esetben is a fogyasztóval szemben foglal állást. - A fogyasztók számára érthetetlen, hogy egyes szolgáltatók károkozás címén, hamis, nem valós adattal, büntetőfeljelentést tehetnek ráutaló módon fogyasztóik ellen, olyan esetben is, amikor teljesen egyértelmű, hogy a vád alaptalan. Miután a hamis vád, a csalás, a rágalmazás, a hatóság félrevezetése stb. mind büntetőjogi kategória, miért nem indul eljárás az elkövető szolgáltatóval szemben? Hogyan teheti meg ezt egy alkalmazott sorozatban? Miért nem intézkedik ilyenkor a hatóság hivatalból? A fogyasztóvédelmi tevékenységet végző hatóságok, civil szervezetek feladata, hogy intézkedéseik, munkájuk eredményeként csökkenjen, ha lehet, szűnjön meg a fogyasztók kiszolgáltatottsága, kiszolgáltatottsági érzete. Elvárható lenne az egyértelmű jogorvoslati út igénybevételének a lehetősége. A tiszta, mindenki által világos jogi szabályozás. Ne legyenek aránytalan, hátrányos szerződéses feltételek senki számára. A jogállamiság követelményei vonatkozzanak ténylegesen mindenkire, ne lehessen packázni, zaklatni minden jogalap nélkül fogyasztókat, akik között nagy számban vannak olyanok, akik nem jártasak sem a jog, sem az egyéb feltételek ismeretében. Az előzőeket hosszan lehetne még folytatni, az egyes megállapításokat részletesen kibontani, a kiváltó okokat bizonyítékokkal alátámasztani, de ez nem lehet feladata egy újságban megjelent írásnak, ezeket a kérdéseket részletesen ki kellene tárgyalni egy rendezvény keretén belül. Sok konferencia, fogyasztóvédelmi fórum eddig is foglalkozott a fenti kérdésekkel, de átütő eredményességet a fogyasztók az egyéni vitás ügyekben nem tapasztalnak. Itt még van tennivaló  Balogh Dezső

12

http://www.akontroll.hu

A KONTROLL • IX. évf. 1. szám

Egy diák tapasztalatai

Közlekedés utas szempontból Amikor meghalljuk a „fogyasztóvédelem” szót, először a közvetlen kereskedelem, az áruk adás-vétele jut eszünkbe. Ha olyan kérdést kapunk, amely konkrétan a fogyasztóvédelem területeire irányul, másodikként a köz-

tók fellépései számos helyzetben és alkalommal, erről tanúskodnak. Ha vissza akarunk menni az időben, mondhatjuk azt is, hogy a rendszerváltás előtti, monopolhelyzetben lévő közlekedés maradványa az utasok félre-

mányt, mondván, hogy nem érvényes, mivel nem tartalmazza a tanévre vonatkozó hologramos matricát. Ekkor felvilágosítottam, hogy a hatályos jogszabályok értelmében minden diák, azon tanévig tanköteles, amelyben be-

panaszaimra megfelelő és korrekt válaszokat, és intézkedést kaptam.

Bakonybél egy csodálatos helyen fekvő, természeti szépségekben bővelkedő település, amely számos tájházzal, panzióval rendelkezik a bőséges turistaszám miatt. Mi is itt jártunk, de nem gondoltuk, hogy a pihentető hétvége rémálommá válik. Az utolsó busszal szerettünk volna eljutni Pápára (amely hozzávetőlegesen 30 km-re található Bakony­ béltől). Este fél 10 környékén beálltunk a megállóba, majd a szemben lévő utcában parkoló autóbusz vezetője felszállt a járműre, beindította a motort, elindult, elkanyarodott jobbra, és elhaj-

teljesítő autóbuszvezetőre kirótt szankciót, illetve szíves elnézésemet kérte. Idézet a levélből: „A bejelentés után felülvizsgáltuk a buszmegálló-beállási technológiát.” - Ez volt az egyetlen mondat, amivel nem tudtam mit kezdeni. Utánanéztem a szó jelentésének, de nem találtam a létezésére utaló jelet. A buszsofőrök esetében valószínűleg azért alakult ki fölérendeltség, mivel ők nem csak egy vállalat dolgozói, akik vezetnek egy járművet, hanem alkalmazottak, akik gondoskodnak a jegyeladásról/ellenőrzésről, illetve felügyelik a busz biztonságát, tehát a karakánabb fellépéstől sem riadnak vissza. Jómagam részéről (talán a negatív tapasztalatok hatására) némi félsz szorul belém, amikor felszállok egy buszra. Három, az utas által elvárt szempont: kiszámíthatóság, zavartalanság, biztonság érvényesülése megteremti a megfelelő közlekedési körülményeket. A jármű pontosan, kiszámíthatóan érkezzen, nyugodtan, zavartalanul, atrocitások nélkül utazhassunk, és ennek során biztonságban érezzük magunkat. A buszsofőrök

tott. Gondoltuk, hogy biztosan megfordul a faluban és jön. Sajnos továbbra sem történt változás. Szembesültünk azzal, hogy a jármű otthagyott bennünket, annak ellenére, hogy a megállóban vártuk, már az indulási idő előtt tíz perccel. A késő éjszakai órákban egy autós megszánt minket, így sikerült hazajutnunk. Hétfőn bementem panaszt tenni a Bakony Volán Zrt. pápai kirendeltségére, ahol készségesen álltak a rendelkezésemre. Felvettek egy jegyzőkönyvet az elmondásom alapján, a kivizsgáláshoz elkérték az összes „bizonyítékot” és többször is felolvasták a papírt. Amikor jóváhagytuk, a hatóságilag megállapított 30 napos határidőn belül megérkezett a postai válasz a vezérigazgatótól, amelyben leírta a kivizsgált ügy részleteit, a szolgálatot

esetében az utóbbi szempontra is fokozottan kell ügyelnünk nekünk, fogyasztóknak. A KRESZ szabályai különösen vonatkoznak azokra a személyekre, akik munkájuk során több ember életéért is felelősséget vállalnak. Többször tapasztaltam már, hogy a buszvezető mobiltelefont használt vezetés közben. Ilyen esetben illemtelennek tűnhet felszólítani a tevékenység felfüggesztésére, de a következményeket figyelembe véve, jóval nagyobb katasztrófát előzhetünk meg ezzel. Ugyanez vonatkozik arra, ha a buszsofőr munkavégzés közben beszélgetést folytat egy másik utassal. Ilyenkor is elterelődhet a figyelme, és a barátságos diskurzus akár közlekedési baleset is eredményezhet. Azért, végeredményként hadd állapítsam meg, hogy

vállalatokra szakosodott portálok, mert a BKV dolgozói természetüknél fogva több mulasztást követnek el, hanem a már említett kultuszjelleg okozta tapasztalatok és a budapesti lakosság sokasága miatt. A BKV ügyfélszolgálata már kellően felkészült a panaszok kezelésére, ezért minden esetben forduljunk hozzájuk bizalommal, legyen szó ellenőri túlkapásról, vagy egyéb utazási panaszról! A közlekedés: szolgáltatás. A szolgáltatásért fizetünk. Amiért fizetünk, az legyen: kiszámítható, zavartalan, biztonságos! Fontos, hogy odafigyeljünk a nekünk járó jogokra és azokat, ha kell, határozottan, akár panasztétellel harcoljunk ki magunknak, így a közlekedés is lehet élvezetes!

nem tagadta, hogy nem megfelelő bánásmódban részesített, és a személyes bocsánatkérés időpontját egy megadott telefonszámon egyeztethetem. A szolgálatot, teljesítő autóbuszvezetőt írásbeli figyelmeztetésben részesítették és egy másik vonalra, helyezték. Úgy éreztem, mivel az érintett belátta hibáját, nem tagadott semmit, nincs szükség további lépésekre, ezért válaszul azt írtam: „Mindenkinek lehet egy rossz napja.”

Bakony Volán Zrt.

szolgáltatók tevékenységeire gondolunk. (Közüzemi számlákkal, villany, víz, gáz, telefon, Internet szolgáltatással kapcsolatos visszaélések) a közlekedés azonban elkerüli a figyelmünket, pedig nem sokban különbözik a felsoroltaktól. Ha felülünk egy távolsági buszra, vonatra, vagy használjuk valamely helyiségi közlekedési társaság járműveit, egyfajta szolgáltatást veszünk igénybe. Fizetünk azért, hogy A pontból B-be jussunk, és közben kiszámíthatóan, zavartalanul, biztonságosan utazhassunk. A közlekedést szervező és ahhoz járműveket és humán erőforrást biztosító vállalatok profitorientált cégek, amelyek értünk, utazókért, fogyasztókért tevékenykednek, mivel a mi utaztatásunk az ő bukszájukat vastagítja. Ebből a gondolatmenetből következik, hogy elvárásokat támasztunk a szolgáltatók iránt. A köztudatban, a közlekedési vállalatok utasokkal szembeni felsőbbrendű státusza él. Ez a sztereotípia nagyonis megalapozott, hiszen a szolgálta-

értelmezett alsóbbrendű szerepe. Lássunk néhány konkrét példát a probléma szemléltetésére!

Kisalföld Volán Zrt.

A kérdéses társasággal többszörösen összetett problémáim voltak. Az ügy pikantériája, hogy amennyiben nem léptem volna fel határozottan az érdekeim érvényesítése céljából, a kimenetel nem az én javamra dől el. Az úti cél Győr, a busz késik, az utasok nyugtalanok. Megtud­ tam a várakozóktól, hogy még az előző járat sem érkezett meg. Egy kis idő elteltével két busz gördül be a megállóba. Az elsőből kiszól a buszvezető: „Én kiadom a jegyeket, a mögöttem lévő buszra meg fel lehet szállni!” A kevésbé barátságos köszöntés után beálltam a sorba, hogy menetjegyet váltsak. Amikor én következtem, illedelmes köszönés után közöltem, hogy Győrig szeretnék utazni, diák kedvezménnyel. A buszvezető diákigazolványt kért. Ennek felmutatása után visszadobta az ok-

tölti a 18. életévét, emiatt a középiskolai diákigazolványokon a matricás érvényesítést a születési dátum alapján való igazolás váltotta fel. A buszvezető ekkor megkérdezte, hogy szórakozom-e vele, káromkodott, és megkért, hogy szálljak le a buszról. Hirtelen megdöbbenésemben annyit kérdeztem: miért késett a busz? Erre a buszsofőr azt válaszolta, hogy műszaki hiba történt, de most kiadja a jegyeket, utána menjek be vele a Volán társaság helyi kirendeltségére, hogy erről megbizonyosodjam. Mondtam, hogy nem kívánok élni a lehetőséggel, mert nem akarom várakoztatni az utasokat, ráadásul én is sietek. Ekkor kiadta a jegyemet, és helyet foglaltam a másik buszon. Másnap panaszt tettem e-mailben. Leírtam a pontos történéseket, és hozzátettem, hogy nem szeretnék semmiféle írásbeli kiengesztelést, a problémámat azzal tudják orvosolni, ha a buszvezető személyesen kér tőlem bocsánatot. Hamarosan választ kaptam az igazgatótól, aki leírta: a panaszolt személy

Fo­gyasz­tó­ként ért sé­rel­me­it, pa­na­sza­it il­le­tően ke­res­se fel hon­la­pun­kat: www.akontroll.hu

A MÁV

Talán a leghumánusabb közlekedési vállalat. A legtöbb alkalmazott hivatásának tekinti a vasutasságot, így odafigyel a precíz munkavégzésre. A felsőbbrendűség érzetének csökkentése érdekében nemrégiben a MÁV-rangjelzéseket eltűntették az egyenruhákról, hogy ne keltsék egy katonai zubbony képzetét. A legtöbb fogyasztói panasz a késések miatt érkezik a céghez, de minden késés mögött számos ok állhat. Ha a hármas szempontrendszert vesszük figyelembe, a MÁV csak a kiszámíthatóság területén szenved némi hiányosságban.

A BKV, vagyis a budapesti tömegközlekedés

Kultusszá nőtte ki magát a fővárosiak életében, mivel a napjuk egy részét e járműveken töltik. Nem gondolom, hogy a BKV figyelésére, hibáinak leleplezésére készült blogokból azért van több mint, az egyéb közlekedési

Jabronka Richárd